Muszáj a figyelmeztetésekkel kezdenem: ez a cikk magánvélemény, ráadásul még annak is illékony – csak egy válasz egy érdekes blogbejegyzésre, ami felkeltette az érdeklődésemet. Bármit is írok itt alább, az nem tükrözi sem a szerkesztőgárda, sem a férfijogi / antifeminista mozgalom hivatalos véleményét. Aki ezen sorok alapján akar az antifeminizmusba belekötni, az már most akassza a saját nyakába a “hülye vagyok, üssetek” táblát…
Szóval a sztori úgy kezdődött, hogy egy nő megírta, milyen szerinte az ideális pasi. Én meg kedvet kaptam válaszolni. Az ideális nő…
…elsősorban emberi tulajdonságai alapján ismerszik meg. A férfiak 95%-a elköveti azt a hibát, hogy azzal a nővel akar együttélni, akinek a legfeszesebb a popsija, és mindegy, hogy miféle hárpia egyébként. Öngól. A szex még jó esetben sem teszi ki az életünk 10%-át sem, és emiatt pokollá tenni a maradék 90-et óriási baklövés. Tehát az ideális nővel jó együtt élni, azaz: megértő, türelmes, jó kedélyállapotú, és felelősségteljes, felnőtt gondolkodású ember.
…az első ponttól függetlenül azért ad magára. Igaz, a szex csak 10%, de azért eléggé fontos 10%. Az ideális nő megtalálja az egyensúlyt a fitneszfasizmus és az elhízás között. Nem kell, hogy kalóriatáblázatokkal és edzéstervekkel teljen az élete, de igyekezzen kívánatos maradni a partnere számára. Legyen ápolt.
…tud öltözködni. Ennek 3 nagyon fontos alapfeltétele van: 1. Szarjon a divatra. Amikor mindenki más pink gumicsizmában égeti magát, ő akkor is járjon a saját stílusának megfelelő ruhákban. Stílus > divat. Mindig. 2. Illem. Kurvának öltözni kizárólag otthon szabad partnerszórakoztató célzattal, az utcára nem megyünk úgy. Ez vonatkozik dekoltázsra, szoknyahosszra és a sminkre is. 3. Nem kell, hogy kizárólagosan, de legyen egy nőies, és egy kifejezetten szexi oldala is, amikben érezze magát kényelmesen. A hétköznapokban/munkahelyen járhat nadrágban és tornacipőben, de azért legyen a gardróbban könnyű nyári szoknya, virágmintás ruha és hagyományos női cipő is; nameg egy szexi hálóing, combfix, vagy valami ezekkel egyenértékű figyelemfelkeltésre alkalmas eszköz, aminek segítségével a pasit le lehet feszegetni a tévéről, netről, haverokról :)
…mentes a prototipikus női felszínességtől, vagyis nem festeti át a haját havonta, nem akarja szezononként lecserélni a teljes ruhatárát, nem költi egy kisebb afrikai ország GDP-jét sminkre, fodrászra, szolira, stb. Nem jár évente szabatni a cicit és az orrot, meg eltüntetni a ráncokat. Emellett a prototipikus női gesztusokat sem veszi át, vagyis a csilli-villi kistáskáját a karján tartva nem vesz fel kirakatbaba-pózt, nem riszálja a valagát, nem mesterkélt, nem affektál. Ezt azért hangsúlyoztam ki külön, mert a mai fiatal csajoknál járványszerűen terjed, pedig borzasztó igénytelenség. A műnevetések, műpofák, a filmekről ellesett műbeszólások, a légbepuszi, a kacsaszáj, és egyáltalán: a műanyag lélek és szellem teljes mértékben elfogadhatatlan. Ezeknek egy ideális nő pont az antitézise: őszinte, eredeti, nyílt, és semmit nem erőltet. Ha épp nincs valami frappáns megjegyzése, akkor csöndben marad.
…tisztában van a yin-yang kettősséggel, és megtanul nem csak együtt élni vele, de élvezni is. Nem akar férfibb lenni a férfinál, nincs üres bizonyítási vágya mindenféle férfias területeken, viszont hajlandó a maga női oldalát hozzátenni a dolgokhoz. Tudja, hogy a feminista vakítás a karrierrel és az önmegvalósítással üres politikai rizsa, mint a választási ígéretek. A saját életében nőies prioritásokat keres: családépítés, fészekrakás, gyerekszülés- és nevelés – egészséges gyermekek és boldog unokák. Ennek megfelelően nem halasztja a családalapítást 30 éves kor fölé, hogy aztán 35 körül kezdjen észvesztve kapálózni, hogy hirtelen kell egy gyerek, mi legyen: spermadonor egy intézetből vagy örökbe fogadás? Éppen ezért…
…nem “bulizza át” a fiatalságát ész nélkül. Ne legyen “híre” a környéken, vagy ne költözzön máshová a híre elől. A 21. században a szüzesség már nem igazán reális elvárás, de némi erkölcs azért még igen. Tudja kordában tartani az ösztöneit, és ennek adja bizonyítékát azzal, hogy nincsenek a múltjában olyan “sötét foltok”, amikor mintegy véletlenül összefeküdt néhány focicsapattal vagy kollégiumi emelettel. (Ezt az ember nyilván nem tudja kinyomoztatni, tehát ebben többnyire a nő saját bevallására kell támaszkodni, ami persze kétséges megbízhatóságú… Ez van. Kell némi emberismeret, hogy ne álljunk össze hazudós és őszintétlen emberekkel.) Kísérletezés, “fiatalos bohóság” ésszerű határok között belefér, de hatással lehet a kapcsolat megítélésére, kilátásaira. Esetleg mégsem lesz házasság és gyerekek, csak pár hónap jól-érezzük-egymást.
…nem igényli a hisztit és a drámát. Mindenkinek vannak gyenge pillanatai, de egyes nők képtelenek önmagukat elfoglalni, és a kényszerű unalom helyett inkább veszekednek, vagy különböző érzelmi viharokat igyekszenek kavarni. Ez egy normális férfinak annyira hiányzik, mint leprásnak a bubópestis. Az ideális nő elfoglalja magát, és nem jön olyan sirámokkal, hogy “csináljunk már valamit”, amely tevékenységre ő maga nem tud semmilyen javaslatot tenni, csak (el)várja, hogy a férfi szórakoztassa őt.
…ritkán alkalmaz a kapcsolaton belül “shit teszt”-eket, és nem alaptermészete a férfi elbétásítása. Magyarul: a “kövérnek látszom ebben a nadrágban?” halálos csapdára elfogadja az igen/nem/bálna válaszokat egyaránt, és nem rendez jelenetet ha a pasi épp nem figyelt oda és valami nem megfelelőt mondott. Még jobb, ha az ilyen kérdések fel sem merülnek. Emellett nem próbálja (tudat alatt) folyamatosan aláásni a férfi tekintélyét, nem akarja átvenni az irányítást, hogy aztán az esetleges siker esetén kiábránduljon a nyúlbéla pasiból, aki hagyja magát irányítani.
…nem státusz-szajhász. Nem kell neki nercbunda mert a szomszédnak az van, és a legújabb merci, mert a barátnőnek az van. Örülni tud a Balatonnak és nem rinyál a parti homokban fekve a Maldív-szigetekről. Nem hiszi, hogy a puncija aranyból van, ami feljogosítaná arra, hogy egész életében másokkal töröltesse ki a fenekét. Az életében nem a flancolás az alfa és az omega.
Nagyjából ennyi :) Hogy barna vagy vörös, alacsony vagy magas, karcsúbb vagy teltebb, az szinte mindegy. Ahogy az is, hogy virágkötő vagy közgazdász – amíg megvan a magához való esze, és túllát a legújabb valóságshow szellemi horizontján. A vagyona sem számít; senki nem fogja visszautasítani azért, mert nincs elég pénze.
Hát igen… amiket itt leírtál, régen ez volt a minimális alap, amire az anyák megpróbálták megtanítani a lányaikat (legalábbis a többség), aztán már nem.
Ha van kedved és időd, olvasgass bele Szomaházy István egyik könyvébe, az is egy ilyen – kissé hosszabb lére eresztett – ideális nőről írt könyv a 19. századból, vicces hangon, de tele megfontolandó tanácsokkal, és nagyon is sok hasonlóságot mutat a cikkeddel :-)
http://mek.oszk.hu/08800/08830/08830.htm
De jó :) El fogom olvasni. Biztos sok hasznos dolog van benne mai szemmel is.
Én is akarok szobalányt meg cselédet meg szakácsnőt… Igaz, hogy most sokkal könnyebb a házimunka, de nincs is hozzá segítség. Abban az időben senki nem gondolta igazságtalannak, hogy a nő nem dolgozik, csak most mondják, hogy “úgyis csak otthon van”. Nem hiszem, hogy több dolga volt száz éve egy ilyen úrinőnek, mint ma egy főállású anyának.
(Mondom én: “Ő már tudja, amit Kegyetek csak később fogunk megtudni: hogy jó cselédek, tartós butorok, világos mosókonyha, s tisztességes lakás nélkül még a legigazabb szerelem is aggályosan elhomályosodik.”)
Nagyon édes ez a régi nyelvezet…:”Kisasszonyok, szép virágszálak, édes, bohó, álmodozó gyermekek….Rózsás fülecskéjüket nyissák ki…” :)
“Én is akarok szobalányt meg cselédet meg szakácsnőt…”
daphne, kicsit félve írok erről, mert nem szeretném, ha rosszul sülne el: itt és most nem részletezendő okokból kifolyólag (részben szerelmi kapcsolat, részben kivételes szerencsének köszönhetően idegen nyelvek tanulása során külföldön) volt alkalmam eddigi életem során néhányszor belekóstolni ebbe az álomvilágba. Tényleg jó, ahol ez a norma, ahol természetes és magától értetődő a legnagyobb luxus is, megvan a szeretet, és volt ehhez passzoló neveltetés. Az újgazdag rongyrázás egy egész más kategória, pedig kellő intelligenciával és stílussal az újonnan jött gazdagságot is lehet(ne) normálisan kezelni.
Pusztán ezektől senki sem lesz boldog, de ahogy a pénz, úgy a szegénység sem boldogít. :) Külföldi nőismerőseim nem dolgoznak annyit, mint a magyar nők, sem otthon, sem a munkahelyükön (már aki egyáltalán eljár dolgozni), nem lestrapáltak 35-40 éves korukra, van idejük és pénzük magukra. Igaz, hogy azoknak is van minimum bejárónőjük, akik otthon vannak. Szerintem ez itthon sem luxus, és nem kell, hogy bűntudatot keltsen, ha valakihez mondjuk heti 1x jön a takarítónő, kap lakáskulcsot, és elvégzi a nagyobb munkákat. Még karitatív szempontból is lehet nézni, így is tudunk segíteni beteg, rászoruló embereken.
Nem arra gondoltam, hogy újgazdag akarok lenni, nem is tudnék mit kezdeni egy cseléddel, hülyén érezném magam. Egészen más, ha ennek van egy kultúrája.
Szerinted itthon nem luxus, hogy takarítónő takarítson annál, aki otthon van? Hát, hogy egészen finoman fogalmazzak, akkor valószínűleg nagyon különböző környezetben élünk. Ha nagyon akarnám, most, hogy mindketten dogozunk, költhetnék arra, hogy kéthetente valaki kitakarítson, mert az most elég ritkán sikerül, de nem tudok megbízni egy idegenben annyira, hogy kulcsot adjak neki. De azt nem értem, ezzel hogyan segítenék beteg, rászoruló embereken.
Jáááj, daphne, hol írtam, hogy újgazdag akarsz lenni? Nem szeretek minden szót megcsócsálni és magyarázni. :) Miért akarod félreérteni? :) Tudom, hogy írásban, pláne teljesen ismeretlenül máshogy jönnek át a dolgok, de tényleg ennyire…?
Nem azt írtam, hogy itthon a háztartásbeli nők is mind tarthatnának takarítónőt. Ez a külföldi példa. Konkrét eset: egyáltalán nem kerül egy vagyonba itthon sem, ha hetente, vagy kéthetente jön valaki takarítani, aki szívbeteg kisnyugdíjas, és az egész nap a rendelkezésére áll, közben ehet-ihat, tévézhet, pihenhet, ha kicsit elfáradt. Ja, és teljesen megbízható, nem az utcáról esik be, hanem jó ismerős ajánlja.
Nem vagyok milliárdos, sőt, gyakran vannak likviditási gondjaim, ráadásul nem a versenyszférában dolgozom. Kíváncsi vagy még valamire? :)
Persze, lehet, hogy félreértettem, bár akkor nem tudom, miért hoztad szóba.
Én ezt a pénzkérdést egész másképp tapasztalom. Az igaz, hogy nem kellene, hogy luxus legyen, hogy az ember igénybe vegyen némi segítséget a háztartásban, ha rászorul. A valóság meg az, hogy ezt nagyon kevesen engedhetik meg,
Dean, gondolom, az sem árt, ha nem teljesen elveszett a konyhában. Ez még akkor sem hátrány, ha olyan jól megy, hogy minden nap étteremben étkeztek, vagy csillagos magánszakácsotok van. :)
“elsősorban emberi tulajdonságai alapján ismerszik meg”
Fontos a megjelenés, kisugárzás, első benyomás, mindkét fél számára. Én speciel barátkozni se szívesen barátkozom olyannal, aki mint férfit nem értékel kellőképpen, hisz úgy máris torzó a megbecsülés részéről. Romantikus kapcsolatba meg pláne nem mennék bele így.
“azért ad magára”
A legalapvetőbb elvárás egy nőtől az ÁPOLTSÁG maximuma. Egy 99 százalékban ápolt nőt nyugodt szívvel hajítanék ki az utcára télvíz idején, majdhogynem minden mást megtűrök magam mellett.
“A hétköznapokban/munkahelyen járhat nadrágban és tornacipőben”
Nadrág esetleg, tornacipő igénytelen, gumicsizmáról ne is beszéljünk. Szoknya és női cipő/csizma, de figyelem: ha ő kényelmetlenül érzi magát, én is! Arany középút szükséges öltözködésben (is). A szexuális játékok, az ezekhez való szerelések engem kifejezetten taszítanak, de örülök, hogy nem vagyok aberrált, és magától a nőtől áll föl, nem pedig a korbácstól.
“nem igényli a hisztit és a drámát”
A lányos hiszti aranyos, én szeretem, kacagok rajta, jöhet. A dráma persze nem kell.
A kulcsszó a nőiesség, az ideális nő egyszerűen nőies.
Mellesleg, visszatérve a ruhásszekrénybe, van egy-két lány a környezetemben, akikből álomnő lehetne, ha hallgatnának rám, és elkezdenének nőhöz méltóan ruházkodni, mert momentán nyaktól dorkótalpig rettentő ízléstelenek. Ruha alatt viszont sokkal szívesebben megismerném őket, mint bárki mást.
Ja, és nekik a modorukon kell még finomítani. Nem véletlen, általában összefügg a nőies stílus a nőies stílussal.
“Egy 99 százalékban ápolt nőt nyugodt szívvel hajítanék ki az utcára télvíz idején, majdhogynem minden mást megtűrök magam mellett.”
Kissé melodrámai kijelentés :-) Milyen a 99%-os ápoltság? nincs levágva a kislábujja körme, vagy van egy kóc a hajában?
Az egy kóc a hajában nem feltétlenül válóok, amennyiben otthon van. Az első igen, de még inkább az, ha a levetett göncét nem dobja azonnal mosógépbe.
És te nyújtod cserébe a 100%-os ápoltságot a nap 24 órájában?
Szerintem a levetett gönc szennyeskosárba való helyezése nem ápoltság kérdése, hanem a rendszereteté.
“És te nyújtod cserébe a 100%-os ápoltságot a nap 24 órájában?”
Én talán nem ideális nő vagyok, tehát tiszta lappal nyitok, nem tudom, hogy a Nagy Nő megkövetelné-e tőlem e makulátlanságot, ha igen, teljesíteném (egyébként is teljesítem persze, már ha valakivel együtt lakom).
De könyörgök, ne ostromolj ezzel az “és te?” típusú feminista huszárvágással. Nem, én nem, mert én hím vagyok, és szerintem más a szerepköröm. Igen, én vagyok az, aki elvárja, hogy a leány ne káromkodjék. Cserébe átvállalom tőle a nehéz és piszkos munkát. Nem kötelező velem lenni, el lehet menni, ha nem tetszenek a feltételeim.
A göncöt ne a szennyeskosárba helyezze, hanem rögvest a mosógépbe. Amúgy nyilván csak túlzok, ezzel azt akartam mondani, hogy ugyanazt a holmit lehetőleg ne vegye fel kétszer, ami mégiscsak az ápoltság része meglátásom szerint.
Képtelen vagyok erre megfelelő választ írni, úgyhogy nem is próbálkozom. Sok sikert a házassághoz :-)
Házasság??? NEVER!
Nehogy félreértsd, imádlak titeket, házasodni magam miatt nem fogok, az én hiányosságom. Alkalmatlan volnék rá, genetikusan nem nekem való. Ezt kifejtettem, ha érdekel:
http://gepnarancs.hu/2012/09/lovatett-lovagok
Teljesen hűséges úgyse tudnék lenni, úgyhogy inkább bele se kezdek. Sem Őt, se magamat nem akarom áltatni.
Ez korrekt hozzáállás, de tényleg.
Azt viszont még mindig nem értem, hogy mitől ápoltabb egy nő, ha “egyből” a mosógépbe teszi a ruhát, mint ha a szennyesbe tenné :-)) Ki is kell mosnia egyesével, vagy azért gyűjtheti a mosógépben? Gyakorlott háziasszonyi logikám ezt nem éri fel ésszel, vagy jómagam nem vagyok elég ápolt, nem tudom…
(amúgy nemigen vádoltak még azzal, hogy feminista huszárvágásokkal érvelnék, nem kenyerem az ilyesmi, egyszerűen csak durván túlzott megfogalmazásnak érzem, hogy egy potom -1%-os lazsálásért télvíz idején utcára dobnád az asszonyt, ez minden.)
Zseniális!
Szerintem a cikk alapjában sokunk elvárását tükrözi.
Nálam annyiban tér el, hogy 1, Nekem nem olyan fontos a házasság-gyerekek tengely, és a barátnőm sem lelkesedik érte. De maximálisan értem azokat is, akiknek ez fontos, szóval ez a pont eléggé személyiségfüggő. 2, A felszínesség témakörét én a magam részéről kiegészítem azzal: Semmi piercing! Ócska személyiségpótló. Másokat utánzó birkáknak, önmaguknak nem tetsző embereknek való. Szép? Túrót. Rideg, ronda fém, asszimetriát okoz a fejen különösen, és tolakodó látvány. De ez megint csak személyes vélemény, és ízléskérdés, csak jól kapcsolódik a másokat utánzó, felszínes, műanyaglelkű személyekkel kapcsolatos fejtegetéshez. :)
Egyébként szerintem az általános elvárásokkal a legtöbben tisztában vannak. Én a műanyag nőket mindig is elkerültem, de nem érzékeltem azt, hogy nagyon eltűnnének a normálisak. Megfelelő helyen kellett keresni, és a megfelelőt megbecsülni. Amúgy is a párkapcsolatok piacán ők kelnek el a leggyorsabban (még akár külsőségbeli hátrányokat is megfordítva): A türelmes, megértő, jó kedélyállapotú (és szelíd) nők.
Pár (öltözködésben) ideális nő:
http://weheartit.com/entry/46432567/via/antonija_botticelli
http://weheartit.com/entry/46432451/via/DontWorryJustBeHappy
Ezen a weheartit oldalon temérdek szép kép található.
“Azt viszont még mindig nem értem, hogy mitől ápoltabb egy nő, ha “egyből” a mosógépbe teszi a ruhát, mint ha a szennyesbe tenné”
Kiadom egy intim titkom: én is rögtön a mosógépbe teszem a szennyesem. Szerintem korrektebb ez, mint ha egy lavórban rohadna látványosságként. Azonban a lényeg, hogy ne vegye fel ugyanazt kétszer. Egy ruha = egy nap.
“Ki is kell mosnia egyesével, vagy azért gyűjtheti a mosógépben?”
:D Dehogy kell. :D Akkor mossa ki, ha tele a mosógép.
“egyszerűen csak durván túlzott megfogalmazásnak érzem”
Túlzás és egyéb alakzatok… Gonzó író vagyok. Nyilván nem dobnám ki valójában, csak vadul vetem papírra az érzéseim, de az tény, hogy páromnak kizárólag patyolattiszta személyt tudnék elképzelni, és szerintem e feltételnek nem oly nehéz eleget tennie, és módfelett berágnék rá, ha mocskosan találnám.
“én is rögtön a mosógépbe teszem a szennyesem”
“Akkor mossa ki, ha tele a mosógép.”
na de egybe mosod a fehéreket a színesekkel? Nem kell azt lavórban rohasztani látványosságként, nekem például két szép kis csipkés védőhuzatú fonott kosárban várják a ruhák a mosást a mosókonyhámban, egyikünk sem tanyai munkás, a napi ruháink nem tocsognak a sártól, ganéjtól, semmi romlás nem esik rajtuk attól, ha három napig a kosárban csücsülnek és csak akkor pakolom be őket a gépbe. A mosógép dobjában pácolódva viszont szerintem frankón bepálhatnak a szövetek, főleg ha kissé nedvesek az ilyen-olyan testi kipárolgásoktól, de ezt én nem tudhatom, az én ápoltságom nem 100%-os ;-)
Értem én a túlzás művészetét, de a 99%-os ápoltsági ráta azért nagyon távol áll a mocskostól.
“na de egybe mosod a fehéreket a színesekkel?”
Kettő mosógép?
“a 99%-os ápoltsági ráta azért nagyon távol áll a mocskostól”
Ha mondjuk csak egy ruhadarabját nem cseréli le, minden mása ragyogó, az nekem már elég mocskos.
kaczag :-D
Reméltem, hogy nagy veszekedések lesznek ebből a bombasztikus horderejű témából, de sajnos elviccelted :D
De még mindig akad itt egy félreértés, melyet nem árt tisztázni: mikor először írtam, hogy “dobja azonnal a mosógépbe”, az akkor még jelentésátvitelnek számított, jelentése ez volt: amit levesz, azt ne húzza föl többször. Ez szerintem még ápoltság kategória. Hogy lavór vagy mosógép, az már valóban inkább igény kérdése.
Azt hittem arra gondolsz, hogy amit levesz, azt ne dobálja szét a szobában, hanem tegye a mosást előkészítő helyre. Se pulcsit, se szoknyát, se nadrágot nem vehet fel egynél többször?
Pulcsi, szoknya, nadrág: attól függ. Van ugye a vékony, könnyen koszolódó szoknya, melyet egy pikniket követő nap nem szívesen látnék újra rajta.
A pólót viszont minden nap be kell dobni.
vili :-)
Hgyi ehhez a cikkhez nem kíván hozzászólni?
Érdekel, hogy ideális nők miként látják az ideális nőt.
Nem.
Újabban mintha duzzognál. Ami elsősorban azért baj, mert a szakmai hitelesség rovására megy.
Cuki vagy, ahogy provokálsz. :o)
Hm, nem szeretnék okoskodni, de én abban hiszek, hogy a nyelv sosem hazudik. Nálam a hallgatással ellentétben olyasféle dolgok mennek a hitelesség rovására, mint az indokolatlan minősítés (ami mindig nyílt vagy burkolt ítélkezést takar), és a nem mindig érthető fellengzősség (ami mondjuk simán lehet félreérthető magabiztosság is).
Az első kijelentésed cáfolja a másodikat. Ha a nyelv sosem hazudik, akkor nem lehet hiteltelen.
Persze magad se hiszed igazából, hogy a nyelv nem hazudhat, hisz itt is ellentmondasz ennek: “a nem mindig érthető fellengzősség… simán lehet félreérthető magabiztosság is”.
Az áldott jó férfitermészet, ami szeret konfrontálódni :)
Ugyan… udvariasság, maestro. Én biztosan tudom, hogy mit jelent amit írtál, csak gondoltam felesleges ezért hozzád hasonló módon egyből ítélkezni, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy te ebből ezt akartad kihozni. Ezért írtam, hogy ha te a fentiekkel nem vagy tisztában, és szándékolatlanul szólsz le itt kb. húsz emelet magasságból az egyszeri halandókhoz, az nem feltétlenül rossz dolog, simán lehet pusztán csak “félreérthető magabiztosság is”. Az más kérdés, hogy a stílusod néha erősen megnehezíti a toleráns hozzáállást, de részemről ezen ne múljon semmi. :)
Dean:
Dehogy. Ez csak egy “kisebb szakmai vita.”
Vitatkozhatunk a stílusomról (bár nem teljesen tiszta, hogy mi bajod; most azon sértődtél meg, hogy szerintem a tornacipő igénytelen?), de nem érdemes. Még a saját véleményem sem érdekel vele kapcsolatban, nemhogy másé: én magamat adom, én ilyen vagyok, én elfogadtam magam, és kész. Ezzel nem tudok és nem akarok mit kezdeni. Ha nekiállnék a tőlem idegen cérnakesztyűs udvariaskodásnak, akkor Kertész Imre szavaival: elfuserálódna az egész. A szemináriumi dolgozataim például nem szoktak jól sikerülni, mert azoknál megvan kötve a kezem. Tautologikusan csak akkor tudom az intuícióból fakadó írásbeli színvonalat elérni, ha az intuíciómat követem. A mesterkéltség az egyik leggyalázatosabb irodalmi hiányosság.
Nem óriási felfedezés, hogy minősítés = ítélkezés, az azonban meglep, hogy ebből kevesebbet szeretnél. Mire való egy antifeminista orgánum, az újságírás, egyáltalán a kommunikáció? Esetleg elképzelhető, hogy több és markánsabb vélemény fogalmazódik meg bennem, mint az átlagemberben, de ha már így alakult, akkor azt tartom a normálisnak, ha ezeket szabadon megvallhatom. Ha az az érzés tör rám, hogy a tornacipő igénytelen, akkor is azzal járulok hozzá a közbölcsességhez, ha deklarálom a valóságot. Különben torzítanám. Ha nem értenek velem egyet, akkor mást csinálnak. Ennyi.
Viszont amit emellett felvetettél, az érdemes további boncolgatásra. Továbbra sem értem, hogy ha a nyelv sosem hazudik, akkor miként lehet ugyanennek a nyelvnek a közlése szakmailag hiteltelen. Ha a nyelvről tudvalevő, hogy nem hazudik, ergo az igazságot tálalja, akkor a nyelvi produktum végső soron nem állíthat valótlanságot, azaz a hiteltelenség ki van csukva. Illetve ha szerinted a fellengzősség kizárja a tudományosságot, akkor eleve úgy közelítesz hozzá, hogy nem tudományos, szóval becsapni nem tud.
Hovatovább akkor volnék hiteltelen, ha elkezdeném becézgetni azt, amit gyűlölök. Nagy kópé vagyok talán, de abban biztos vagyok, hogy nagyon őszinte, vagyis hiteles. Nálam ez az erkölcsi mérce, nem a fennköltség.
Ja, és nem tudom értelmezni, hogy “indokolatlan minősítés” – minden minősítés indokolt, ha késztetést érzek a minősítésre, akkor máris indokolt.
“Ez csak egy “kisebb szakmai vita.””
Így van.
A cikk tetszett, nagyokat bólogattam magamban. És mivel álmodozó szemétláda vagyok, elképzeltem, mit kapnék, ha ezt felolvasnám néhány harminc pluszos szingli nőismerősömnek… Bzonyos budapesti értelmiségi körökben nagy anyázások jönnének ebből, garantáltan.
Így utólag ránézve azt kell mondanom, erősen kimaradt a
Nem manipulál a szex-el; természetesen éli meg és élvezi a saját szexualitását. Elmondja az igényeit + odafigyel a partneréére. Képes az ágyban is némi kompromisszumra, vagyis ha nincs túl sok kedve, azért olykor megpróbálkozik mégis; ha van kedve, de a pasinak nincs, akkor nem hisztizik, nem érzi megsértve vagy leértékelve magát, nem forral bosszút. Nem féltékenyebb a racionálisnál, és elfogadja a partnere részéről a racionális mennyiségű féltékenységet :) A hűtlenséggel kapcsolatosan őszintén lefekteti a szabályokat a kapcsolat elején oda-vissza, és aztán azok szerint játszik.
“A hűtlenséggel kapcsolatosan őszintén lefekteti a szabályokat a kapcsolat elején oda-vissza, és aztán azok szerint játszik.”
Szerintem is így indul egy normális kapcsolat.Ritka,de megéri várni rá :)
Egy gyorshír a nagyvilából:
A japánok fele szerint a házas nőknek otthon van a helyük
Ha már képbe hoztam a Távol-Keletet, idézek egy sráctól, aki Thaiföldön él, és írt egy rövid kis ajánlást a helyi nőkről:
“itt a csaj az, aminek látszik. aki kurvát akar, az azt kap. aki feleséget, az azt. nincs kakukktojás. nincs olyan, mint otthon, hogy eljátssza a nagy szerelmest, közben meg kiderül, hogy a legnagyobb lubár, és csak az anyagi háttérnek szól a vonzalom; miközben apu a családi kriptát építi, közben anyut csak az nem faragja, akinek már megvolt. de olyan sincs, hogy nem játssza az eszét, közli, hogy ez pénzes móka, mire lezsírozod vele, kipengeted, közben meg lepattan első adandó alkalommal bárkivel, aki rádígér. itt még van betyárbecsület a ribik közt is. aki meg nem az, hát az meg egy főnyeremény.
gyárilag bele van programozva, hogy alapból főz, mos, takarít. nem beszél vissza, magától beáll a sarokba, amíg nem hívod. de ha hozzászólsz, kötelezőnek tartja, hogy legyezgesse az egódat, akkor is, ha éppen aznap rúgtak ki. az utcán árnyékként követ, mint egy kiskutya. ha éjjel állítasz haza a haverjaiddal, azokkal is olyan kedves, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga – neki az is. egyébként minden este évakosztümben vár vacsival, és olyan mosollyal, hogy azt egymillió dollárért se kapod meg az e-manciktól.”
Ez biztos nagyon vonzó összehasonlítva egy beképzelt, kielégíthetetlen igényű nyugati nővel, de tényleg erre van szüksége egy férfinak?
–
Az attól függ, hogy melyik irányból jutunk erre az eredményre.
Ha a nő annyira kedves, aranyos, szorgalmas és segítőkész, stb., hogy a viselkedése a thaiföldi leírásra hajaz, akkor a férfi megfogta az isten(nő) lábát.
Ha önértékelési zavarai vannak, irracionális félelmei, nem érti az elvárásaidat (vagy hogy neki is lehetnek elvárásai), és ezért ilyen, akkor semit nem ér az egész, sőt, ilyen kapcsolatban pokol élni a férfinak is.
Sajnos manapság nyugaton kissé összemosódott egymás szeretetteljes kiszolgálása a szolgalelkűség rémképével. Ha egy nő nem hárpia, akkor biztos lesz aki rásüti hogy múlt századi szerepekbe ragadt, agymosott gyufaáruslány – na és persze ha egy férfi olyan nőt keres, akivel öröm együtt lenni, akkor szemét macsó akinek rabszolga kell (és nem bírja az erős nőket).
Azzal nincs semmi bajom, hogy segítőkész meg kedves legyen és akarjon a másik kedvére tenni, én ezeken akadtam fenn, hogy “magától beáll a sarokba” meg “követ mint egy kiskutya” és “minden este évakosztümben vár”. De ez biztos csak túlzás.
“De ez biztos csak túlzás.”
Én is úgy sejtem.
Ráadásul semmi értelme az olyan gesztusoknak, amik semmilyen pozitívumot nem hordoznak, pl. miért állna be a sarokba, vagy miért követne az utcán, ha egyszer az nekem nem kell, nem jó, nem okoz örömet?
Ez az alap:) Ezenkívül még a nemi szerepeket ne vegye úgy,mint sztereotípia,kényszer vagy hímsovinizmus.Amíg érzem,hogy együtt tudunk működni és szívesen teszem addig úgyis segítek.Ne akarja megszabni,hogy mit,mikor és hogyan csináljak.Legyen tisztában azzal,hogy amit a médiában hall az ideális nőről az még viccnek is rossz.Válogassa meg a barátait és tudja,hogy feministát,riherongyot nem hozunk a lakásba :) Ne manipuláljon,hanem kérjen meg.Ha van valami problémája azt a megfelelő időben beszélje is meg velem.Jó,ha érett már annyira,hogy, beszélget és nem hisztizik (gyorsan szakításhoz vezet). Ha látja,hogy feszült vagyok,hagyjon nekem időt,hogy megbékéljek és ne nyaggasson.És ne viselkedjen úgy mint egy “nagyító” a problémákkal kapcsolatban (bolhából elefánt). Nem találok jobb szót rá,de szeretem,ha egy nőben van egy kis felnőttes “huncutság” :) Nem olvad el,ha meglát egy chihuahua-t.Cseppet sem nyálas vagy sznob és (jó,ha) nem használja a “pasi”,”édi” szavakat. A pénz eszköz legyen neki és ne cél. És talán itt furcsán hangzik,de ne akarja megfogalmazni,hogy milyen az ideális férfi,csak érezze,hogy neki én vagyok az :)Nekem az is tetszik ha a plázák,fények,csillogás helyett inkább a természetet kedveli.Legyen monogám.Szakítás után nem bulizni,”pasizni” jár a barátnőivel,hanem inkább elmondja nekik és méltósággal dolgozza fel a fájdalmát.Ha gyerekünk lenne és meglátnák a ribisétát vagy a feministákat,mondja neki,hogy “Látod ott vannak a csúnya,buta nénik.” :) ..ne legyen karrierista,hanem sugárzó és vidám,de ne csak miattam,hanem mert már megjárta a poklot és örül,hogy él(persze azért miattam is :) )Ha nehézségek adódnak az életben,tudja,hogy képesek vagyunk megoldani egyedül is és egymás mellett igazi társként.Ne akarjon okosabb lenni,harcolni,játszmázni,kioktatni,felülkerekedni vagy ítélkezni felettem.Ne legyen kényeskedő,hanem inkább olyan mint egy vidéki lány :) Nekem ilyen az ideális nő :)
“A nők ma már egyre kevésbé akarnak nők lenni. Valami szerencsétlen, végzetes ideológiai tévedés sodorta őket abba a mozgalomba, amely a nő “fölszabadulását” attól várja, hogy női feladatait, sőt természetes női adottságait is elveti magától. A nő a férfivel való egyenértékűségét azzal akarja bebizonyítani, hogy hozzá hasonlóvá korcsosítja magát és elfelejti, hogy egyenértékűvé éppen a különbségei teszik.” – Nagy Endre író, újságíró
1877. február 5. — 1938. május 5.
“A nők nem elégszenek meg azzal, hogy az “otthon úrnői” legyenek, ami a dolguk lenne. Az egész család manipulálására, irányítására törnek. Azt a hatalmas energiát, erőt, amivel rendelkeznek, és amit a Teremtéstől a szülésre, a gyermek kihordására, az anyaságra és a családi tűzhely melegen tartására kaptak, nem belül és a “helyén” élik meg, hanem nyíltan vagy burkoltan a “kalap és a nadrág” megszerzésére és megtartására fordítják.”
http://freeweb.deltha.hu/asztrologia.ini.hu/vendeg/hzs/szeretet.html
“A férfi nem diktátor, nem is papucs, hanem vezető. Ha vezető, akkor követhető is, feladata a szolgálat. Aki szolgál és alázatos, továbbá aki példát mutat, annak lesznek követői. A nő nem anyakirálynő, nem is cipekedő, nem pulikutya, hanem ő a családi tűzhely őrzője, a nélkülözhetetlen segítőtárs, más felelősségekkel, mint ami a férfinak van. Se nem alárendelt, se nem fölérendelt.”
http://www.cseresnyesbea.hu/index.php?mid=6&cid=75
Pozsonyi Ádám: Nyílt és rejtett módszerek (Magyar Hírlap)
Nőképző – OKJ-s szakképzés
A képzés célja: ELVISELHETŐ nők képzése
KÖTELEZŐ TANTÁRGYAK:
FAKULTATÍV TANTÁRGYAK:
Letölthető vázlatok:
[…] A teljes cikk a Férfihang.hu – Antifeminista Férfimagazin oldalán olvasható: http://www.ferfihang.hu/2012/12/17/az-idealis-no/ […]
Nagyon jo cikk! Tokéletesen egyetértek!
Bulvár bulvár, ám mégis van a felsorolásban valami. Ha csak a fele vagy majdhogynem lehetetlensége miatt szinte félve írom le akár a kétharmada is meglenne manapság a nőkben… Hajjaj. Az ilyesmit régen nem kellett elmagyarázni, most meg cikket is írnak róla.
az egyik legjobb cikk a Férfihangon…. egyébként én én ezt a “nő” megnevezést csak a gimnáziumi első évemben hallotam…addig úgy tudtam hogy létezik fehérnép,asszony, feleség……ebben a sorrendben-a kurva az közvagyon olyan mint a városi budi…sajnos a mai világban már csak a kurva létezik
Aszittem én vagyok az utolsó idealista naiv az országban.
Már megint a disznókat promozzák….
https://divany.hu/offline/2019/09/16/tokeletes-test/?utm_source=index.hu&utm_medium=doboz&utm_campaign=link
Az ellenfotón is van néhány dugható kategóriás.
A felső képen meg pár androgün… A felükből azért kijönne egy kiadós hétvége :-)
Kerülgetik itt is a forró kását:
“Vonzza vagy elriasztja a férfiakat, ha egy nő magas pozícióban van?”
https://divany.hu/eletem/2020/03/05/no-pozicio-szepseg/
Ettől lesz szexuálisan vonzó a nő a férfiak szerint
https://divany.hu/eletem/2021/01/23/szexualisan-vonzo-no/?utm_source=index.hu&utm_medium=doboz&utm_campaign=link
Pfff, eszembe sem jut a hirdetésblokkolót kikapcsolni egy díványos cikk miatt. Nem vagyok hülye. Kivonatold a kedvemért, légy szíves!