Alábbiakban Christina Hoff Sommers a The Atlanic magazin online változatában megjelent cikkének fordítását adom közre. A szerzőnő a “Háború a fiúk ellen” című szociográfia szerzőjeként szerzett korábban nagy közismertséget.

Valóban diszkriminatív és megalázó, ha a játékkatalógusok játék teáskészlettel játszó lányokat, és játékpisztolyokkal szaladgáló fiúkat ábrázolnak? Egy svéd szabályozással foglalkozó csoport szerint igen. A Reklamombudsmannen (RO, reklám-ombudsman) kritizálta a Top Toy-t – az egyik legnagyobb észak-európai játékgyártó vállalatot -, az “idejétmúlt” reklámjaiért, és nyomást gyakorolt a cégre, hogy az változtassa meg “szűk látókörű” gyakorlatát. Miután megkapták az iránymutatást és a képzést az RO egyenlőségi szakértőitől, a cég bemutatta a 2012-es gender-semleges játékkatalógusát. A katalógusban a kisfiúk Barbie álomházzal, a kislányok pedig pisztolyokkal és véres akciófigurákkal játszanak. A cég marketing-igazgatója így nyilatkozott: “Az utóbbi években olyan mértékben felerősödött a gender vita a Svéd piacon, hogy muszáj alkalmazkodnunk.”
A svédek nagyon komolyan veszik a nemek egyenlőségére való törekvést. Néhány éve a Svéd Feminista Párt olyan törvényjavaslatot nyújtott be, amely előírta volna a férfiaknak, hogy ülve vizeljenek – mert szerintük az kevesebb kosszal jár és egyenlőbb. 2004-ben, a svéd Baloldali Párt feminista tagozatának az elnöke, Gudrun Schyman férfiadó bevezetését javasolta a férfinem által elkövetett erőszak ellentételezéseként. 2012 áprilisában, a nemzetközi nőnap után a svédek hivatalosan bevezették nyelvükben a semleges személyes névmást (hen), hogy felváltsa az eddigi hímneműt és nőneműt (han és hon).
Egalia egy új, államilag támogatott stockholmi óvoda, mely elkötelezett a férfiak és nők közötti különbségek teljes eltörlése mellett. Egalia-ban nincsenek fiúk és lányok, csak barátok és pajtások. A klasszikus meséket – mint a Hamupipőke és a Hófehérke – olyanokkal váltották fel, mint például az a történet, amiben két hím zsiráf pesztrálja az elhagyott krokodiltojásokat. A Svéd Zöldpárt azt szeretné, ha Egalia lenne a követendő példa; azt javasolják, hogy minden óvodában legyenek gender-megfigyelők. “Egalia fantasztikus lehetőséget nyújt a gyerekeknek arra, hogy azzá váljanak, amivé csak akarnak” – mondta egy lelkes pedagógus. (Fontos megjegyezni, hogy a fent leírtak nem egy orwelli szatíra részletei, nem a szárnyaló fantázia termékei, Egalia valóban létezik.)
Az a probléma Egalia-val és a gender-semleges játékkatalógusokkal, hogy a fiúknak és lányoknak sem az érdeklődési köre, sem az igényei nem azonosak. 20 évvel ezelőtt a Hasbro, a legnagyobb amerikai játékgyártó egy játszóházat tesztelt, amelytől azt remélte, hogy a fúknak és a lányoknak is egyformán felkelti majd az érdeklődését. Hamar kiderült, hogy fiúk és lányok egészen másképpen közelítettek ugyanahhoz a játékszerhez: a lányok öltöztették és puszilgatták a babákat, és “házasat” játszottak, a fiúk viszont kilőtték a babakocsit a tetőről. A Hasbro menedzsere pedig magyarázta az egyszeregyet: “A fiúk és a lányok különböznek.”
Igen, különböznek, és bármilyen kitartó és radikális módszerekkel próbálják a játékkal kapcsolatos viselkedésüket megváltoztatni, ez kudarcra van ítélve. A gyerekek – kevés kivételtől eltekintve – a nemi értelemben sztereotip játékokhoz ragaszkodnak. Davis Geary, a Missouri egyetem fejlődéstani pszichológusa a következőképp fogalmazott nekem írott e-mailjében: “Az egyik legnagyobb és legtartósabb különbség a nemek között az, hogy miként játszanak gyermekkorukban.” A lányoknál a gondoskodás áll a játék középpontjában, a fiúk viszont vonzódnak a nyersebb, keményebb játékokhoz, és ez nem csak kultúrákon, de még fajokon is átível. (A kevés kivétel egyike például a foltos hiéna, mely fajnak nősténye ugyanolyan agresszív, mint a hím.) Az ember közeli rokonainál, például a rhesus majmoknál, a nőstények sokkal többet babáznak mint fiú testvéreik, akik inkább a labdákat és a játékautókat kedvelik. Az pedig nem valószínű, hogy a majmokat megfertőzte volna a sztereotip Top-Toy katalógus. Valami egészen másról van itt szó.
Úgy tűnik, a biológiának mégiscsak van szerepe. Számos állatkísérlet bizonyította, hogy hormoninjekciókkal átfordíthatóak a nemek. Amikor a kutatók még születés előtt férfihormonokat adtak a nőstény rhesus majmoknak, akkor a megszületett egyedek a nyersebb, agresszívebb játékot szerették. Embereknél is hasonló eredmények születtek. A congenitalis adrenalis hyperplasia (CAH) egy ritka, veleszületett mellékvese-rendellenesség, aminek következtében a nőnemű magzat szokatlanul nagy mennyiségű férfi hormont kap. Azok a lányok, akik ebben a betegségben szenvednek, később is az építőjátékokat és a teherautókat kedvelik a babák és a játék teáskészletek helyett. Doreen Kimura pszichológus írja ezzel kapcsolatban a Scientific American-ben: “A kutatások azt sugallják, hogy a természetes preferenciák a korai abnormális hormonális környezet áldozatául esnek.” Azt is kétségesnek találja, hogy a nemek játékválasztása a szocializáció eredménye lenne.
Geary professzor elég szkeptikus az új, gender-semleges játékkatalógussal kapcsolatban: “Ezek a katalógusok egész biztosan eltűnnek pár éven belül, mert a szülők rá fognak jönni, hogy a gyerekek nem akarják ezeket a játékokat.” A legtöbb kislány nem szeret billenős teherautóval játszani, és ezt a legtöbb szülő megerősítheti, ahogyan én is: egy alkalommal, amikor lány unokám egy játékvonatot kapott, babakocsiba tette és betakargatta, hogy az végre pihenhessen.
A nemnélküliség védelmezői – mint svéd barátaink – bizonyára sokszor hallották már ezeket az érveket, de van rá válaszuk: bár elismerik, hogy a biológiának van némi szerepe a nemi különbségekben, de ragaszkodnak hozzá, hogy a kultúra erősítheti vagy csökkentheti ennek erejét és hatását. Még ha Elizának a természetéhez tartozik is, hogy a vonathoz lányos módon közelít, szerintük ez még nem ok a szüleinek arra, hogy ne módosítsák ezt a viselkedését. Virginia Valian, a Hunter főiskola pszichológusa, aki nagy támogatója a svédek törekvéseinek, írta “Miért olyan lassú? A nők előmenetele” című könyvében: “Oltásokat használunk megelőzésre és gyógyszerekkel gyógyítunk – ugyanezt a megközelítést javaslom a biológiai nemi különbségekkel kapcsolatban.”
Valiannak teljesen igaza van abban, hogy nem kell elfogadnunk a biológiai sorsszerűséget, de az összehasonlítás akkor is nevetséges: a gyerekeket ugyanis betegségek ellen szoktuk beoltani. Egy gender szempontból teljesen szokásosan viselkedő kisfiút vagy kislányt tekintsünk betegnek, akit gyógyítani kell? Ha elmulasztjuk gyermekeinket megvédeni a himlőtől, diftériától, kanyarótól, azzal veszélynek tesszük ki őket, de mi a veszélye annak, ha hagyjuk, hogy a fiúk és a lányok különbözzenek? Ahogyan egy svéd anya, Tanja Bergkvist az Associated Press-nek nyilatkozva megfogalmazta: “A különböző nemi szerepek nem jelentenek problémát, ha egyformán értékesnek tekintjük azokat.” A gender-semlegesség nem feltétele a nemi egyenlőségnek. Férfiak és nők lehetnek különbözőek, és mégis egyenlőek. A legtöbb ember számára a különbözőség egy fontos erőforrás a boldogság eléréséhez. Mióta demokratikus ideál az egységesség?
Azt kevesen vitatják, hogy érdemes a gyermekeket sokféle különböző játékkal megismertetni. Azonban az, amit a svédek csinálnak, messze túlmegy azon, hogy különböző játékszereket és játékokat mutatnak a gyermekeknek, ők egyenesen előírják nekik, hogy hogyan kell játszaniuk. Azok a játékgyártók pedig, amelyek ellenszegülnek a gender-semlegesség elvének, hivatalos cenzúrával kénytelenek szembenézni. Van ennek értelme? Etikus ez?
A siker érdekében, a svéd szülőknek és tanároknak rendőrök módjára kell majd figyelniük a gyermekeiket. Ahogyan Geary megjegyzi: “Meg lehet változtatni ezeket a szokásokat erőltetéssel és folyamatos figyeléssel, de azonnal visszarendeződik minden, amint ez megszűnik.” Ez az állandó ellenőrzés pedig alááshatja a gyermekek egészséges fejlődését.
Anthony Pellegrini, aki a Minnesotai Egyetem professzoraként foglalkozik a kisgyermekek oktatásának kérdéseivel, úgy határozza meg a fiúk által kedvelt nyersebb, vadabb játékot, hogy az egyaránt tartalmaz “nevetgélést, futást, ugrálást, pofozgatást, birkózást, játékos harcot, üldözést és kergetőzést.” Ezt a fajta játékot gyakran tévesen agressziónak gondolják, de Pellegrini szerint épp az ellenkezője. A valódi iskolaudvari agresszió esetén a résztvevők nem jókedvűek, hanem ellenségként viselkednek, és gyakori a sírás és a sérülések. A keményebb jellegű játék viszont összehozza a fiúkat, jókedvűvé teszi őket, és fontos része a szociális fejlődésüknek.
Két kutató, Mary Ellin Logue (Maine-i Egyetem) és Hattie Harvey (Denveri Egyetem) egyetértenek, és dokumentálták az előnyeit a fiúk azon szerepjátékainak, amelyekben “rossz fiút”, afféle szuperhősöket játszanak. A tanárok általában nem szeretik az ilyen típusú játékot, mondja Logue és Harvey, pedig valójában fejleszti beszédkészségüket, íráskészségüket, és morális értékrendjüket. A svéd fiúk, ugyanúgy ahogy az amerikaiak, messze elmaradnak a lányoktól az iskolában. Egy 2009-es tanulmányban Logue és Harvey feltesz egy fontos kérdést, melyet a svédek megfontolhatnának: “Ha a fiúkat – dacára annak, hogy a teátrális, drámai játékot kedvelik – elbátortalanítják az ilyen típusú cselekvéstől, milyen hatással lesz az a beszéd- és íráskészségük fejlődésére, és mennyire fogják majd kedvelni az iskolát?”
Mi a helyzet a lányokkal? Közel 30 éve Vivian Gussin Paley, a Chicago Laboratory Schools egyik kedvelt és MacArthur “genius” díjjal jutalmazott óvónője publikált egy könyvet “Fiúk és lányok: Szuperhősök a gyerekszobában” címmel. Ebben Paley azt a kérdést járta körbe, hogy vajon probléma-e, hogy a lányok nem vesznek részt a fiúk szuperhősös játékaiban, de aztán amit tapasztalt a gyerekszobában, eloszlatta a kételyeit. Rájött, hogy a lányok játékában más módon jelenik meg a dominancia. A fiúk fantáziajátékaiban sok a konfliktus és a képzelt erőszak, a lányok játéka látszólag sokkal békésebb. De amikor Paley alaposabban megfigyelte őket, azt vette észre hogy a lányok fantáziái éppoly izgalmasak és intenzívek, csak mások: tele vannak konfliktusokkal, bosszantó karakterekkel, és hatalmi harccal. “A lányok által kitalált anyák és hercegnők éppoly erőteljesek, mint a fiúk szuperhősei.” Paley felismerte a nemek szerint különböző játék hasznosságát, és nem hitte, hogy bármi előnye lenne annak, ha ezeket megváltoztatnák. “Az óvoda a nemi sztereotípiák diadala. Semmiféle felnőtt beavatkozás vagy propaganda nem tudja eltéríteni az ötéveseket attól, hogy kedveljék a nemi elkülönülést.”
De úgy látszik Svédországban a propaganda és a beavatkozás a norma. Nagy igyekezetükben, hogy megszabadítsák gyermekeiket a nemi korlátoktól, a svéd reformerek felállították a maguk szabályait, mértékeit, és tabuit. Natalie Rothchild a következőképpen írja le a gender-semleges osztálytermet:
Egy svéd iskola megszabadult a játékautóitól, mert a fiúk fontosabbnak tartották őket, mint más játékokat. Egy másik óvoda eltörölte a szabad játékidőt. Tették ezt azért, – ahogyan egy pedagógus megjegyezte – mert ha a gyermekek szabadon játszhatnak, akkor egyből előkerülnek a sztereotip nemi viselkedési minták. A szabad játékban hierarchia, kirekesztés van, és a megfélemlítés lehetősége. Ezért aztán a felnőttek mindent irányítanak, beleszólnak a legapróbb dolgokba is; hogyan barátkozzanak a gyerekek, milyen játékokat játsszanak és milyen dalokat énekeljenek.
A svédek úgy kezelik a szokásos nemi viselkedésű gyermekeket, ahogyan mi kezeltük valaha az ilyen szempontból eltérőeket. Az orvosi szakirodalomban ismertek voltak a fiús lányok és a lányos fiúk, akik következetesen az ellenkező nem játékaihoz vonzódtak. Ők annak ellenére megmaradtak a kötődésüknél, hogy nagy nyomás nehezedett rájuk a szülők, az orvosok és társaik részéről. Régen, ha egy fiú kimutatta az idegenkedését a nyers játék és a teherautók iránt, jó esélye volt rá, hogy viselkedésterapeutához küldjék. Manapság a legtöbb szakértő egyetért abban, hogy a legjobb módszer a tolerancia, megértés és elfogadás: hagyd őt békében úgy játszani, ahogyan csak akar. A svédeknek ki kellene terjeszteniük a toleranciájukat a túlnyomó többségben lévő, szokásos viselkedésű gyermekekre is.
Ezzel a svéd feminizmussal még mindig úgy vagyok, mint a viccbéli paraszt bácsi a zsiráffal: ilyen állat márpedig nincs. Annyira hihetetlen.
Ha már egyenlősíteni akarnak, miért nem követelnek rózsaszín teherautókat, meg vagány, fiúsan öltöztethető játékbabákat. Vagy miért nem követelik, hogy csak gendersemleges játékokat áruljanak, mondjuk sárga színű fakockát. Még annak is több értelme lenne, mint berakatni a prospektusba a pisztolyozó kislányokat. Inkább a gyerekhülyítő reklámok, meg az ízléstelen játékok ellen lépne fel valaki.
Az sajnos már nálunk is jelen van, köszönhetően a kizárólag női tanítóknak, hogy az iskolában a kisfiúkat kikiáltják rossznak, amiért nem játszanak olyan szép csendben, mint a lányok.
Egyetértek.
Nem tudom… a kislányok nem játszanak csöndben. Legalábbis az udvaron nem. Itt a közelünkben van egy iskola. Ha szünetben kint vannak a gyerekek, mást sem hallani, csak iszonyatos sikítást. És ha nézem őket, ritkán sikítanak azért, mert a fiúk kergetik vagy “bántják” őket.
És igen, engem diszkrimináltak, amikor iskolás voltam. Egyetlen nyamvadt intőt sem tudtam összeszedni. :o( Pedig verekedős kislány voltam. De valahogy mindig kihagytak a megrovásból, pedig mindig ott sorakoztam, amikor kérdezték, ki volt benne a buliban.
Na igen, az túlzás volt tőlem. Mégis mindig a kisfiúkat szidják le.
Én egyszer kaptam osztályfőnöki rovót, mert otthon felejtettem április 4-én a kisdobos nyakkendőmet :))
“Az sajnos már nálunk is jelen van, köszönhetően a kizárólag női tanítóknak, hogy az iskolában a kisfiúkat kikiáltják rossznak, amiért nem játszanak olyan szép csendben, mint a lányok.”
Az iskolákban (főleg az alapfokú oktatásban) a női szerepek és elvárások, női viselkedési minták dominálnak. A fiúk által – jó esetben – otthon tanult férfiszerepek és viselkedési minták eltérőek, ráadásul az iskolán kívüli világ nem a sulis női szerepeket kívánja meg. Az életben a férfiak, az iskolában a nők vannak vezető szerepben. Nincsenek már tanítók, ehelyett háziasszonyi attitűdök jelentek meg az osztálytermekben. Emlékezz vissza az alsó tagozatos termedre – jó eséllyel olyan volt, mint egy intim lakásbelső: mindenhol virágcserepek, a falakon kis tányérok, kancsók, hímzett terítő az asztalon és a napló is hímzett borítású… Ilyen közegben a fiúk által képviselt testi erőnek és egyéb jellegzetes fiús viselkedésnek nincs jelentősége, sőt, csak problémaforrás, macera a tanítónőnek, a fiúk azok a gyerekek, “akikkel csak a baj van”.
De látod hogy mégis van ilyen állat, akármilyen szürreális teremtmény is
A Nagy zsiráfmadár
Ha zizzen tízezer bozót,
és jő a Nagy Zsiráfmadár,
az állatkerti gondozók
vidáman intenek felé –
Eláll a hó, a szél elül,
a rózsakertben este lesz,
szárnyat növesztenek belül
az állatkerti gondozók.
A legszebbiknek bajsza van,
inaltában kipödri még,
orángutánok jajszava
hallik, s a csend zsebébe hull.
De mért is nincs elég fülünk,
alul kettő meg hátul egy?
Jaj, mért, hogy mind elévülünk,
ha jő a Nagy Zsiráfmadár?
Zsiráfmadár:
A tudósok a 22. század végén állították elő. A zsiráf és a nemsokkal előtte előállított din (lsd->din) keresztezésével.
Táplálkozás területén a zsiráf szokásait követi: lombrágó
Életmódja: a szavannákon zsiráf módjára gyalogosan közlekedik, míg táplálékszűke esetén felrepül a hegyekbe, a lombos erdők határához, ahol még a legmagasabb fákról is képes helikopter-szerű lebegés közben a lombot rágni.
Szaporodás: tojást nem rak, 1 db tojását a méhlepényszerű belső szervében hordja ki, elevenszülő.
Méretei: magassága 3m, hossza 6m, farka 2m, szárnyfesztávolsága 15m
Din:
Az ősi archeopterix genetikailag módosított változata, félelevenszülő: 1 db tojását 1 db tojását a méhlepényszerű belső szervében hordja ki. A 22. század közepén az archeopterix klónjaként állították elő, és 50 év tenyésztése során átszoktatták a húsról a növényi tápanyagokra.
Táplákozása: növényi táplálékon él, kedveli a fák leveleit
Méretei: magassága 2,5m, hossza 5m, szárnyfesztávolsága 12m
:)
Köszi a fordítást!
Szívesen, remélem megfelel
Miért az az érzésem, hogy a svédek lassan megvalósítják a Szép Új Világ disztópia regény klasszikus egyes fejezeteit? Ebben az az igazán megdöbbentő, hogy ezt demokratikus úton teszik, tisztára olyan állapotba lebegve, mintha a német weimari időkben lennének, s csak idő kérdése, mikor jön létre egy új kommunista torzszülött, amelyért rajonghat a Nyugat, és ami ugyan szenvedést alig, de az európai civilizáció süllyedését biztosan fokozni fogja. Újfent megjegyzem, hogy nincs miért csodálni a maguk hagyományaihoz ragaszkodó bevándorlókat, köztük a muszlimokat sem, ilyen elmebetegséget, amit az északiak művelnek, én se erőltetnék se magamra, se családomra se a környezetemre, valamint azt is fontos megemlíteni, hogy az EU-t közben mind gazdaságilag (sőt talán majd katonailag is) utolérnek és lehagynak olyan feltörekvő nemzetek (India, Kína, Brazília), akiket alig másfél-két évszázada pontosan egyes egykoron szuverén jogú tagállamai gyarmatosítottak, uralkodtak felettük, édes bosszút állva rajtuk.
“tisztára olyan állapotba lebegve, mintha a német weimari időkben lennének”
Ó, azok a boldog békeidők. Tőzsdehadak tobzódása, kamatlábak ingadozása és az a fülledt erotika. Mintha csak ma lenne. De jaj, nehogy feleszméljen a tömeg, mert abból még baj lehet.
“Úgy tűnik, a biológiának mégiscsak van szerepe.” Hál’ istennek! Ezért bízom abban, hogy ez, és az ehhez hasonló hajmeresztő svéd próbálkozások nálunk nem tudnak elterjedni. Hiába erőlködnek: már az 1 napos újszülöttek között is jól megfigyelhetőek a nemi különbségek: a fiúk sokkal hosszabb ideig nézik az autót és egyéb mozgó tárgyak képét, míg a lányok érdeklődését az emberi arc kelti fel.
Ha már szóba került a CAH (és mert épp mostanában tanulok róla): a túl sok androsztendion következtében a genetikailag lány gyermek (XX) genitálisan és gonadálisan fiú lesz (azaz pénisze és fejlett heréi lesznek). A CAH-lányok minden olyan tesztben jól teljesítenek, amelyekben tipikusan a férfiak sokkal jobbak: téri rendszerező tesztek, mentális forgatási és egyéb vizualizációs teszt (pl. papírhajtogatás) , vagy a “rejtőzködő képek” tesztje (egy egyszerű alakzatot kell megkeresni egy összetett háttérmintázatban).
Érdekes viszont, hogy a CAH-fiúknál fordított a helyzet: bár nagy mennyiségű androgén hatásának vannak kitéve, nem jobb a téri rendszerező képességük, mint általában a többi fiúé. Mindez arra utal, hogy ugyanolyan mértékben károsíthatja a rendszerező képességet a túl alacsony, mint a túl magas androgénszint.
A nőből férfivá váló transzszexuálisok teljesítményei is javulnak a téri forgatási teszteken, fordított esetben pedig romlanak; a hím patkányok pedig sokkal gyorsabban jutnak ki a labirintusokból és kevesebbszer tévednek el, mint a nőstények. Bármennyire szeretnék, a svédek sem tudják megkerülni a biológiát.
A biológiai mellett ismerjük a kulturális elméletet is, azaz, hogy nem attól függően reagálunk-e eltérően ugyanarra a viselkedésre, hogy fiúról vagy lányról van-e szó, s a gyerekek csupán a beléjük nevelt elvárásokat tükrözik vissza. Még a kísérletekben résztvevő megfigyelők esetében is előfordulhat szubjektív elfogultság, attól függően, hogy milyen nemű gyereket vizsgálnak. Egy kutatás eredménye szerint az apák kétszer olyan gyakran fegyelmezték fiaikat, mint lányaikat, nem ok nélkül: a fiúk sokkal gyakrabban próbálkoztak tiltott viselkedéssel. A lányoknak általában elég volt a társas referencia: egy összeráncolt szemöldök, egy dorgáló pillantás, s máris tudták, mit szabad és mit nem. A fiúk ezzel szemben gyakran elszalasztották a jeleket, ritkábban pillantottak fel és kevésbé pontosan értelmezték a mimikát. A fiúk számára fontos, hogy a helytelenítés pontos verbális formában is elhangozzon. Az a tény, hogy a fiúk fegyelmezésében nagyobb szerepe van a tiltásnak, a büntetésnek és fenyegetésnek, valószínűleg szintén biológiai okokra vezethető vissza.
Egy másik kísérletben kétéves gyerekeket kérdeztek arról, hogy szerintük milyen játékok valók a fiúk és milyenek a lányok számára – nem tudták megmondani. Mivel fogalmuk sincs a nemi sztereotípiákról, ugyanolyan eséllyel javasolnak fiúknak babát, mint lányoknak autót. Ezután viszont érdekes dolog történt: mikor saját maguk számára kellett játékot választani, a fiúk “fiús”, a lányok “lányos” játékokat választottak, tehát már ennyi idősen a nemükre jellemző játékpreferenciákat mutatták, ami megelőzi a nemi sztereotípiák kialakulását.. Megint a biológia…
Ha már szóba került a CAH (és mert épp mostanában tanulok róla): a túl sok androsztendion következtében a genetikailag lány gyermek (XX) genitálisan és gonadálisan fiú lesz (azaz pénisze és fejlett heréi lesznek). A CAH-lányok minden olyan tesztben jól teljesítenek, amelyekben tipikusan a férfiak sokkal jobbak: téri rendszerező tesztek, mentális forgatási és egyéb vizualizációs teszt (pl. papírhajtogatás) , vagy a “rejtőzködő képek” tesztje (egy egyszerű alakzatot kell megkeresni egy összetett háttérmintázatban).
Azzal a résszel szenvedtem meg legjobban, azon paráztam, nehogy valami hülyeséget írjak. ha tudtam volna hogy te ilyesmit tanulsz, kiadtam volna bérmunkába :P
hermit, ne szerénykedj, nagyon klassz cikket írtál, élvezet volt olvasni! A CAH-os rész is hibátlan – már amennyire én ezt meg tudom (merem) állapítani. Lényegében mindent leírtál, nem hiányzott semmi, én csak egy picike kiegészítést írtam hozzá, hátha valakit 2-3 mondattal bővebben is érdekel a dolog. :)
Hát izé, én nem írtam semmit, csak fordítottam. Arra próbáltam célozni, hogy az ilyen orvosi dolgoknak speciális nyelvezete van, és hiába tudok én angolul (úgy-ahogy), az ilyen részeket könnyű félrefordítani. Annak, aki egyébként is érti hogy miről van szó, nyilvánvalóan könnyebb a dolga. Én pl. ennek a betegségnek a létezéséről sem tudtam eddig.
“Hát izé, én nem írtam semmit, csak fordítottam.”
Hogy-hogy “csak”?! :) Tudom, hogy fordítás, de igenis újra meg kell írni egy cikket, át kell dolgozni a szöveget ahhoz, hogy igényes legyen, hogy ugyanazt adja vissza a magyar szöveg, mint ami az eredeti tartalom, ráadásul ne legyen magyartalan sem… Sokfelé kell figyelni, egyáltalán nem olyan egyszerű dolog. Majdnem felér azzal, mintha egy teljesen új cikket írnál.
“Arra próbáltam célozni, hogy az ilyen orvosi dolgoknak speciális nyelvezete van, és hiába tudok én angolul (úgy-ahogy), az ilyen részeket könnyű félrefordítani.”
Ez így igaz, mégis hibátlan volt a megoldás.
“Én pl. ennek a betegségnek a létezéséről sem tudtam eddig.”
Kb. másfél hónappal ezelőttig én sem… :)
Csinálhatsz, ami akarsz, akkor is tetszett! :)
Pontosan mit is tanulsz?
Mindenesetre egy remek kommentet kerekítettél ide érdekfeszítő tudományos információkkal. Nem szeretnél a témáról cikket írni nekünk? Csak azért, mert egy fél cikket most csípőből írtál meg… Már csak egy kicsit kellene bővíteni. Szerintem sok lelkes olvasója lenne. :)
Alter Ego, köszönöm a kedves szavakat.
Nem is tudod, milyen örömet szereztél, mert tegnap este teljesen kilúgozott aggyal, 4 nap alatt 4 vizsgával a hátam mögött holtfáradtan néztem be ide kicsit töltődni. Tudtam, hogy indiszponált vagyok, de annyira érdekel a téma, hogy megkockáztattam a hozzászólást. Írtam, ahogy jöttek a gondolatok, nem fordítottam különösebb gondot a minőségre, az összeszedettségre. Szóval, örülök, hogy nem reménytelen a helyzet. :)
Köszönöm a felkérést, igazán jólesik, hogy úgy tűnik, átmentem a szűrőn. :) Különböző elfoglaltságok miatt jelenleg nem aktuális a dolog, de a későbbiekben nem zárkózom el a lehetőségtől.
Egyébként gyógypedagógiát tanulok.
Néhány évtized múlva vége lesz a svéd elmebeteg genderizmusnak. Egy sajnálatos okból, addigra annyi muzulmán fog élni ott, hogy felszámolják ezt az egészet, nem lesz se feminizmus sem gendernevelés. A svéd burkás nők majd átkozhatják feminista elődeiket, akik a svéd férfiakat tekintették a fő ellenségnek.
Jó, hogy nem csak komplett elmebeteg női szerzőktől fordítotok elrettentő cikkeket. Ez például tetszett. :)
No, a feministák nem is ölelik keblükre CHS-t- finoman szólva
Nem Sommersnek hívják amúgy?
Na igen, tényleg nehéz elhinni, hogy ezt a valóságban megcsinálják… bár azok után, hogy kijelentette vmi EU meg ENSZ bizottság, hogy kórházak elé kitett inkubátorok nő és gyerekellenesek… már nem lepődök meg semmin… majd Eurábiában megehetik amit főztek…
Erről olvastam én is: http://www.informed.hu/eletmod/terhesseg__szules/gyerekellenesek-a-babadobozok-175464.html
“Az Európai Unió Daphne programjának jelentése szerint gyerek- és nőellenesek a kórházak elé kitett inkubátorok, gyerekdobozok, amelyeket a többi között Magyarországon is alkalmaznak – olvasható a Népszabadság keddi számában.
A lap által ismertetett jelentés tíz országban, köztük Magyarországon vizsgálta, hogy kik, miért és milyen körülmények között hagyják el újszülötteket.
Herczog Mária, a jelentés egyik készítője a lapnak elmondta: semmi sem bizonyítja, hogy a dobozok segítenének megelőzni a gyermekgyilkosságokat.
A lap által idézett becslések szerint Magyarországon évente körülbelül száz csecsemőt ölnek meg, de csak az esetek húsz százaléka derül ki. Eközben eddig 40 gyermeket hagytak kórházak elé kitett inkubátorokban.
A felmérésben vizsgált nyugati országokban az állami gondozásban élő gyermekek 4 százaléka, míg Közép- és Kelet-Európában 32 százaléka került oda azért, mert szüleik elhagyták őket, főként a kórházakban.
Az összes gyereket tekintve az elhagyott kisgyermekek aránya Szlovákiában volt a legmagasabb 4,9 ezrelék, Csehországban 4,1 ezrelék, Lettországban 3,9 ezrelék, míg Dániában és az Egyesült Királyságban vagy Norvégiában elenyésző a szám.”
Hát ez nem semmi, az inkubátorokba belekötni… Nyilván (sajnos) nem szűnik meg ettől minden gyerekgyilkosság, mondhatott volna akármit Herczog M., de hogy kifejezetten nő-és gyerekellenesek lennének…. Legkésőbb 2005 óta pedig egyáltalán nem köthet bele senki a kórház előtti inkubátorokba, mert azóta már nem mennek az anya után, teljesen anonim a dolog.
Ezt a fonalat átvittem a fórumra. Ott folytassuk. Tettem még hozzá egy hírt, amely kapcsolódik a témához.
– Papa elmúltam már 15 éves, rúzsozhatom végre a számat?
– Na de Pistike!!!
[…] bármiféle adottság: már gyerekkorban megmutatkozik, hogy valakinek tehetsége van valamihez, ugyanígy a kisgyerek is fiúsan vagy lányosan viselkedik, a saját nemének megfelelő dolgokhoz v…. Az őt körülvevőknek a feladata, hogy ez a tehetség kibontakozhasson, ahogy az is, hogy férfi […]
Újabb gyöngyszem http://alfahir.hu/a_hulyesegnek_nincs_hatara_semleges_nemu_oltozot_alakitanak_ki
Csalódott vagyok, csak egy külön öltözőfülkét alakítottak ki, mint a mozgássérült wc (az is semleges általában). Ha komolyan gondolták volna, összevonják a fiú meg a lány öltözőt egyetlen nagy semleges nemű öltözővé.
Egyszer voltam egy melegbárban (amúgy jó volt a buli), na ott csak egy wc volt, benne több fülke, piszoár pedig nem volt. Ennek egyébként meg volt az az előnye, hogy más helyekkel ellentétben, ahol kígyózik a sor a női wc előtt, itt nem is kellett várni :)
érdekességképp:
http://index.hu/kulfold/2013/09/28/felfujhato_m_leg_fiu_lanyoknak/
https://index.hu/tudomany/til/2019/02/13/a_fiuk_genetikai_okokbol_vannak_oda_a_vonatokert/