A nyugati világ, ezen belül is főleg Európa demográfiai helyzete jelenleg drasztikus átalakulás küszöbén áll. Az őshonos, államalkotó nemzetek elöregedő és fogyatkozó társadalma mellett gyorsan növekszik az itt élő muszlim bevándorlók száma, amely érthetően éles vitákat szül. Ennek során sokan hamis, feminista érvekkel támadják az iszlámot és a muszlim társadalmakat.
Sokaknak, még az ún. szélsőjobboldali (vagy annak kikiáltott), bevándorlás-ellenes csoportosulások hangadóinak szájából is elhangzik az az álláspont, miszerint a muszlim társadalmak és az iszlám vallás azért rossz, mert az úgymond „elnyomja a nőket”. Feltétlenül érdemes ennek a meggyőződésnek utána járni, hogy vajon mennyire van alapja, mennyire jogos ez a kritikai észrevétel.
Keresztényként természetesen nem kívánom az iszlámnak, mint vallásnak az apologetikáját felvállalni, azonban az igazsághoz való ragaszkodás kötelez arra, hogy a hamis vádak cáfolatot nyerjenek, továbbá mert bölcs ember az ellenfelétől is kész tanulni, amennyiben az valamit helyesebben gyakorol.
Aki figyelemmel követi a világ eseményei, gyakran találkozik olyan hírekkel, hogy bevándorló csoportok tagjai, lányaik ellen ún. „becsületgyilkosságokat” követnek el, az iszlám világban mindennaposak a kényszerházasságok, a nőket úgy adják-veszik, mint egy tevét, hogy megkövezik őket, hogy férjuruk kénye-kedvének teljesen ki vannak szolgáltatva, hogy nem öltözködhetnek szabadon, csak feketébe bugyolálva, és hasonlók.
Kérdés azonban az, hogy ezen nőket ért behatások közül melyek azok, amelyek valóban, a természetjog szerint is kétségtelenül igazságtalanságnak számítanak, és melyek azok amelyek nem valódi sérelmek, hanem csupán a feminista ideológia szemszögéből tekinthetőek problémásnak. A másik kérdés az, hogy a tényleges igazságtalanságok menyire következnek szükségszerűen magából az iszlámból, a muszlim társadalmak hagyományos, „patriarchális” szerkezetéből, avagy pusztán olyan túlkapásokról van szó, amelyeket ugyan muszlim emberek követnek el, de az iszlám nemhogy nem szentesíti ezeket, de el is ítéli. Ez esetben tehát nem a muszlimok illetve az iszlám a hibáztatandó, hanem csak az elkövető egyén, illetve a tettére közvetlen hatást gyakorló tényezők. Lássuk a leggyakoribb vádakat.
A kereszténység és az iszlám egyetért abban, hogy embereket akaratuk ellenére valakivel házasságra kényszeríteni helytelen, hiszen az az ember legszemélyesebb, szabad akaratú döntése kell, hogy legyen. Ha tehát a muszlim társadalmakban jelentős számban elő is fordulnak kényszerházasságok, azért nem a „patriarchális” rendszer vagy az iszlám a felelős, hanem azok a családok, akik ezt gyakorolják. Ne feledjük, hogy kényszerházasságok vagy kvázi kényszerházasságok nagy számban előfordultak a keresztény Európában is, és ezeknek a felelőse nem a kereszténység, mint vallás, sem pedig a keresztény Egyház volt (amely érvénytelennek tekinti a kényszerházasságot), hanem azok a szülők, rokonok, akik ezt csinálták. Szintúgy igaz ez arra az esetre, amikor arról hallunk, hogy a lány rokonai utánamennek és megölik a lányt, amiért az egy másik törzsbe, nemzetbe esetleg vallásba tartozó fiatalemberhez kívánta kötni életét. Azonban a „becsületgyilkosságok” témája megér néhány további megjegyzést.
Az ún. „becsületgyilkosságok” nem csak akkor történnek meg, amikor úgymond a lány egy teljesen tiszta és szép szerelembe bocsátkozik egy tisztes fiatalemberrel, akivel egyes egyedül az a baj, hogy nem őt képzelték el rokonai házastársául. Szép számmal van olyan eset, amikor az váltja ki a család haragját, hogy a lány elmerül az erkölcsi fertőben, például promiszkuis életet kezd élni, prostituált lesz, és úgy öltözködik, mint egy cafka. Természetesen ilyen esetben is maximálisan elfogadhatatlan az illetőt megölni, vagy megcsonkítani, de azért nézzünk szépen magunkba: ugyan ki fogadná kedélyes mosollyal, a legnagyobb nyugalommal, ha megtudná, hogy a kicsi lánya, akit szeretettel próbált hosszú évekig tisztességre nevelni, arról egy nap megtudja, hogy a város „könnyű” nője lett, felcsap prostituáltnak, pornószínésznőnek, vagy valami hasonló? A házasságtörő feleségek megkövezése dettó: megölni egy embert csakugyan elfogadhatatlan, de ha te hazafelé jövet a feleségedet ágyban találnád valakivel, honnan tudod, hogy nem borulna el az agyad? A feminácik azonban nem csak azt mondják, hogy az a reakció (ti. a gyilkosság, vagy a testcsonkítás) kétségtelenül tragikusan eltúlzott, és épp ezért elfogadhatatlan, hanem azt is, hogy maga a felháborodás sem jogos, az csak a vallás és a „patriarchális” rendszer hamis nézete, hogy erkölcsileg nem elfogadható, ha egy nő eldobja becsületét. Ők nem csak azt mondják, hogy a kurvákat sem szabad bántalmazni, hanem azt is, hogy erkölcsileg egyenértékű, legitim értékválasztásnak kell tekinteni. „Ez az ő döntése”, akinek pedig erről negatív véleménye van, az „slut shaming”-el, amit ugye pedig nem szabad.
Nyugat-Európában éles viták dúlnak a muszlim nők öltözködéséről. Több országban törvényeket hoztak az ún. fejkendő viselésének tilalmáról. A feministák szerint ez a nők elnyomásának egyik szimbóluma, és a szűklátókörű bevándorlás-ellenes mozgalmak itt következetlenül, de melléjük állnak. Kevesen tudják, hogy mi a különbség a nikáb, a csador, a hidzsáb és a burka között. Tulajdonképpen nem is fontos a kérdés szempontjából. Az én személyes véleményem erről az, hogy a teljes arcot fedő, és a teljes testet forró melegben is koromfeketébe bebugyoláló öltözködés valóban túlzásnak tekinthető, viszont a nyugati civilizáció itt átesett a másik végletbe. Helytelen volna, ha amikor erről véleményt alkotunk, akkor azon férfiúi megfontolás vezessen bennünket, hogy mennyire szemet gyönyörködtető látványt tudnak nyújtani a csinos, fiatal hölgyek forró nyári napokon. Gondoljunk bele, mennyire helyeselnénk a közönséges öltözködést, ha például a saját anyánkról, vagy szerelmünkről, vagy lányunkról van szó? A muszlimok itt ha sokszor túlzásba is esnek, alapvetően helyes megfontolás vezeti őket: a fejkendő célja nem az „elnyomás”, hanem a védelem. Ne feledjük, hogy régen a keresztény Európában, beleértve Magyarországon is szokás volt (sőt vidéken, sok helyen még ma is), hogy a házas nők a frigy után kendőt kezdtek el hordani. Innen a kifejezés, miszerint „bekötik a fejét”, amely jelzi a státuszát. Én személy szerint helyeselném ennek a szokásnak a felújítását, az a nő, aki már „elkelt”, az öltözködésével jelezze ezt. Nem csúnya, fekete öregasszonyos kendőre gondoltam, hanem olyasmire, ami egy fiatalasszonyon is jól mutatna. Ez több szempontból is előnyös: előnyös a nő párjának, aki így jobban biztonságban tudhatja szerelmét, előnyös a nőnek, mert így nem, vagy nem annyiszor kapna suta bepróbálkozásokat (továbbá divatolási lehetőség), és előnyös azoknak a férfiaknak is, akik még nem találták meg a párjukat, így tudhatnák, hogy kinél lehet, és kinél nem lehet próbálkozni. Ez csak azoknak az eltorzult lelkű nőknek nem lenne előnyös, akik noha kapcsolatban vannak, nincsenek annyira elköteleződve, hogy ezt jelezzék, mert még szeretnének egy kis önérzet erősítést kapni a bepróbálkozások fogadásával, illetve elutasításával. De az ő szempontjuk nem legitim és figyelembe veendő szempont, hanem a feminizmus agymosása által megfertőzött, és ekként kezelendő szempont.
Ne feledjük, hogy az iszlám és az arab világban élő nők sorsát kívülállóként nehéz objektívan megítélni. Személy szerint biztos vagyok abben, hogy a nyugati liberális és feminista média itt is torzít, bizonyos túlkapásokat felnagyít, és úgy mutat be, mintha a nők nyilvános kivégzése és megcsonkítása mindennapos gyakorlat lenne. Ha például valaki az elmúlt években a nyugati sajtóból áramló hírek alapján ítélné meg Magyarországot, azt hihetné, hogy itt már totális diktatúra van, és mindennaposak a nyilvános kivégzések. Az ördög mindig a részletekben lakozik: nem az a kérdés, hogy történt-e valaha ilyen, hanem, hogy mennyire jellemző ez általánosságban. Vajon minden arab és muszlim férfi tevékkel vásárolta a feleségét, akit aztán naponta kék-zöld foltosra ver? Vagy ez ott is csak elvétve előforduló jelenség, ami alapján hajlamosak vagyunk hetykén ítélni? Minden orosz alkoholista és minden német tüchtig?
Ezek alapján a következőket állapítanám meg. Személy szerint úgy vélem, hogy a nyugati civilizáció eliszlámosodásának lehetősége valós veszély, amely megkívánja, hogy a kérdéssel érdemben foglalkozzunk. De az iszlamizáció ellen ne úgy érveljünk, mint a feministák, hogy ez azért lenne rossz, mert az úgymond „elnyomja a nőket”, hanem azért, mert 1. az iszlám, mint vallás nem az igazság, 2. ők nem mi vagyunk, 3. akik meg túlnyomórészt muszlimok, azok pláne nem mi vagyunk, és 4. nem helyes, ha egy civilizáció a másik rovására terjeszkedik.
A muszlim társadalmakban csakugyan fordulnak elő igazságtalanságok a nők ellen (meg a férfiak ellen is, ne feledjük), de ezek javarészt nem az iszlámból, mint vallásból, illetve a „patriarchális” rendszerből fakadnak, hanem pusztán az azt elkövetők hibájából. A feministák szokás szerint tévednek. Idehaza is, amikor egy alkoholista aluliskolázott férfi veri a feleségét, akkor ezért nem valami ún. „patriarchális” rendszer a felelős, hanem az alacsony fokban civilizált nívó, amelyen az illető létezik. Ha a feministák tényleg a bántalmazott nők sorsának jobbításán fáradoznának, akkor nem a világot kéne kifordítaniuk a tengelyéből, hanem az emberek erkölcsi állapotának, műveltségének felemelésére törekednének, az alkoholizmus és az emberi primitívség ellen szólalnának fel, mert ezek a valós okok, és nem a nemi szerepeknek az ember lényegazonos természetéből fakadó rendje.
Akit érdekel a téma, ajánlom a következő két cikk áttanulmányozását:
Néhány gondolat:
1. Mennyivel jobb az a nő, aki (pénz)érdekből házasodik, megy hozzá gazdag férfiakhoz? Márpedig ez ma “divat”, sőt, sokan követendőnek állítják be. (Régen is volt ilyen, csak akkor elítélték – elítélte még az is, aki csinálta.)
2. Az arcot teljesen kitakaró öltözetnek megvan a helye a világban. Mármint vannak helyek, ahol tényleg a nők védelmét szolgálják. Csakhogy Európában nincsenek jelen azok az indokok, amik ezt az öltözetet szükségessé teszik. Valamint ha a nők saját magukat egyenrangú állampolgárnak akarják tekinteni, akkor szükséges az azonosíthatóságuk – ugyanúgy, mint a férfiaknál.
3. Az általánosítások pont arra jók, hogy tudjuk, hogy kb mire lehet számítani pl egy orosztól, vagy egy némettől. Nem pedig arra, hogy ez alapján megítéljük őket. Ettől függetlenül, ritka az olyan orosz, aki nem bírja nálunk jobban a piát :)
4. És hogy az iszlám mennyire Európa-idegen, arra jó példa Törökország EU-csatlakozása. Merthogy arra még a legliberálisabb országokban is sokan mondanak nemet.
5. Az iszlám ma már Németországban is kezd sok helyen felvállalhatatlan lenni. Nem azért mert nem olyan, mint a keresztény vallás, hanem mert a követői között egyre többen társadalmi problémákat gerjesztenek. Sok a muszlim fiatalok között a munkanélküli, sokan nem akarnak beilleszkedni, ebből fakadólag pedig növekszik a bűnelkövetők között az arányuk. Ergo vállalhatatlanok lesznek.
1. A gazdag (de ronda/öreg vagy mindkettő) férfi és szép fiatal nő házassága szvsz. mindig is volt, csak azért tűnik ez gyakoribbnak, mert nemcsak könnyebb fiatalnak tűnni, de az emberek sokkal tovább is élnek.
2. Az iszlám, sőt a keresztény és zsidó öltözködés nem a szemérmességről szól, hanem a férfi birtoklási vágyáról. Az a férfi, aki a legkisebb nyilvános “feltűnést” is tiltja barátnőjétől vagy feleségétől, az eszköznek tekintheti a nőt szemben azzal, aki finoman terelgeti ha nem hagyja a maga útját járni az öltözködésben.
3. Az általánosítás az előítéletesség alapja, amely megfoszt a józan észtől. Mindig törekedni kell az ember egyéniségének megismerésére, minthogy eleve elkönyveljük, ki hogyan viselkedhet, bármennyire is természetes ez a folyamat.
4. Törökországra nem azért mondanak nemet, mert pusztán iszlámhitű, hanem mert népességéből kifolyólag komoly befolyást gyakorolhatna az EU intézményeire. Ezt leginkább a franciák bizonyítják, akik történelmi szempontból nem is szenvedtek a törököktől, mégis ők ellenzik a legvehemensebben a csatlakozásukat. De ez pár évig még tárgytalan lesz, hiszen nem kis bajban van a EU, így nem lehet túl vonzó az oszmánoknak, akik szépen lassan amúgy is visszatérnek eredeti helyükre, Kis-Ázsiába és a Közel-Keletre.
5. Magyarországon éppúgy a munkanélküliség, és az előítéletesség növeli a cigányság körében megnövekedett bűnözést, és nem maga a zárt kultúra. Nyugat-Európában sincs ez másként, multikulti ide, polkor oda, az őslakó államalapító népek ugyanúgy megvetik a bevándorlókat, főleg ha nemcsak vallása, de bőrszíne is jelentősen különbözik az övéktől. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy az iszlámfasizmus nagyon könnyen talál ebben a helyzetben műveletlen követőket, akik azt hiszik, hogy ha a kontinensen sikeresen lerombolnák majd felcserélnék a kultúrát, akkor jobb helyzetbe kerülnének, pedig szüleik, nagyszüleik pontosan azért hagyták ott hazájukat, mert az idealizált kultúra valójában zsákutca, ahonnan évtizedek óta nem tudnak visszafordulni az arab/muszlim többségű nemzetek. Ez 2011 elején bebizonyosodott, amikor is a kenyérlázadások rezsimek bukását hozta el.
“Magyarországon éppúgy a munkanélküliség, és az előítéletesség növeli a cigányság körében megnövekedett bűnözést”
Na de most nincs április elseje.
“kenyérlázadások”
A líbiai kenyérlázadás. Hehe
1. Nemcsak azért. Mióta az ateizmus teret hódított, sok lány gondolja azt, hogy ez egy vállalható lépés. Ugyanúgy, mint ahogy azt is, hogy nincs a kurválkodásban semmi rossz. Vagy a szexuális ferde hajlamokban.
2. Nem egészen. Az iszlám világban még ma is jellemzőek az emberrablások. A férfi, ha biztonságban akarja a feleségét és a gyermekei anyját tudni – ez utóbbi rendkívül fontos -, akkor megköveteli a merev öltözködést. Egy nő ott ugyanúgy törekszik – vagy talán még szemérmetlenebbül – a gazdag, magas egzisztenciával bíró férjre, mint itt. Épp ezért sokszor önként vállalja a feszes vallási előírásokat, mert tudja, hogy anélkül nem megy.
3. Tény, hogy az általánosítás az előítéletesség alapja. De rajtad múlik, hogy megléped-e :) Törekedni kell, hogyne – ebben nincs vita. Felhívnám a figyelmedet azonban arra, hogy pont a nők között jellemző, hogy az általánosítás mindjárt előítélet is.
4. Sok oka van még a török “nem”-nek: gazdasági, rendészeti, a kurd konfliktusból származó stb. Az EU azonban a válságával együtt is vonzó a törököknek, mert még így is nyernének a belépéssel. A franciák az algír rossz tapasztalatuk miatt ellenzik a török belépést. Az “oszmán” általánosítás pedig nem írja le a török társadalom sokszínűségét, az “oszmán” létet már rég meghaladták, a társadalmuk sok tekintetben éppúgy világi, mint az európai.
5. No nem egészen. Nem csak a többségi társadalom okolható azért, hogy a cigányságra ferde szemmel néznek, jócskán benne van abban a cigányság keze is. Az őslakók nem vetik meg ab ovo a bevándorlókat. Én Németországot és Spanyolországot ismerem jobban. Előbbiben azt vetik meg jobban, aki nem tud/akar úgy dolgozni, mint egy német, utóbbiban a baszkokat sokszor jobban megvetik, mint a feketéket – legalábbis ahol én jártam, hisz mindkettő hatalmas ország. Az iszlámfasizmus kérdésében egyetértünk, azzal a kitétellel, hogy 2011 szeritem nem feltétlenül azt bizonyítja, amire te gondolsz.
Ez a téma nem érinti Magyarországot, ennek ellenére fontos. Az iszlám bevándorlás és magas szaporodási rátájuk következtében egyfajta népeségcsere történik nyugaton. A nyugati országok mára 68 eredményeként erkölcsileg teljesen rohadtak, ez már nem fog változni. Mivel a népeségcsere a veszélyesebb, szerintem érdemes ilyen érveket használni az iszlám ellen. A józan észre nem hallgatnak a nyugati nők, ezért érdemes félelmükre építeni szabados életvitelük elvesztésétől.
Szerintem nem kell túlzásokba esni a népességcserét illetően. Németországban, ahol a legmagasabb a bevándorló törökök létszáma, se ígérnek pár milliónál több törököt 2020-ra, ha a folyamatok nem változnak. Márpedig változnak…
Egyrészt a tolerancia megszűnőben van irántuk. Másrészt megindult egy vita arról, hogy miért van annyi német munkanélküli, ezzel sajnos elindult egy bűnbakkeresési folyamat, amely kb így szól: ki veszi el a németek elől a munkát? (Ugyanez egyébként megfigyelhető Angliában is.) Harmadrészt a gazdasági válság nem tesz jót az alapvetően a szolgáltató szektorban dolgozó bevándorlóknak. Úgy értem, hogy míg korábban rengeteg volt a török, olasz, stb étterem, kajálda, stb, addig most pont ezeknek esett vissza leginkább a forgalma.
De a leglátványosabb folyamat az, hogy ma már az iszlám templomait, a minareteket nem nézik olyan jó szemmel, mint korábban. Egyszerűen üldözik – Magyarországon is, pedig itt a török idők óta jelen van az iszlám.
Thilo Sarrazinnak, a német Bundesbank (jegybank) egyik volt vezetőjének erről más a véleménye, írt egy könyvet, melynek címe Deutschland schafft sich ab (Németország felszámolja/tönkrevágja önmagát). Persze a könyv egyből kivágta a biztosítékot a politikai korrektség felkent őrkutyáinál. Ha tudsz németül, és kutakodsz a némában, megtalálhatod a neten e könyvet és elolvashatod.
Ha pedig nem Goethe, hanem inkább Shakespeare nyelve az erősséged, a következő két tanulmányt ajánlanám figyelmedbe:
http://www.berlin-institut.org/fileadmin/user_upload/Studien/Kurzfassung_demografische_lage_englisch.pdf
http://www.berlin-institut.org/fileadmin/user_upload/Studien/Germany_2020.pdf
Interjú egy muszlim lánnyal:
http://levendulaprogram.hupont.hu/11/interju-egy-muszlim-lannyal
Tisztelt Szerző!
Ezt írod: “Én személy szerint helyeselném ennek a szokásnak a felújítását, az a nő, aki már „elkelt”, az öltözködésével jelezze ezt. Nem csúnya, fekete öregasszonyos kendőre gondoltam, hanem olyasmire, ami egy fiatalasszonyon is jól mutatna. Ez több szempontból is előnyös: előnyös a nő párjának, aki így jobban biztonságban tudhatja szerelmét, előnyös a nőnek, mert így nem, vagy nem annyiszor kapna suta bepróbálkozásokat (továbbá divatolási lehetőség), és előnyös azoknak a férfiaknak is, akik még nem találták meg a párjukat, így tudhatnák, hogy kinél lehet, és kinél nem lehet próbálkozni.”
A kérdésem: Az elkelt férfi öltözködését nem szeretnéd megreformálni a teljes védelem érdekében?
A történelem során valahogy mindenhol úgy alakult, hogy csak a nők ‘elkeltségi’ állapotát volt fontos jelezni, gondolj az öltözködésre, a kisasszony/asszony megkülönböztetésre. Gyanítom, hogy megvolt ennek a maga oka. A férfiaknál nem a házasság, hanem a férfivá érés/avatás volt a mérföldkő, onnantól viselhette a csak a férfiaknak járó fegyvert, turbánt, mittudoménmit.
Mivel hagyományosan a férfi kezdeményezi a flörtöt, ezért neki kell látnia, hogy ki a szabad préda és ki nem. A férfitól igen komolyan elvárják, hogy ha házas, akkor ne kezdeményezzen.
Ahhoz is köze lehet a dolognak, hogy mint Maestro mondta, egy férfi életében a “férfivá válás” egy jelentős mérföldkő, a nőnél ugyanez tulajdonképpen a házasság (ott “válik nővé”). Tehát a férfinál a felnőtté válást jelzi valamiféle változás a ruházkodásban vagy kinézetben, a nőnél a házasodást.
Mondjuk ez manapság pusztán elméleti vita, a hagyományok rég kipusztultak errefelé. Majd a muzulmánok behozzák magukkal a sajátjaikat :)
Egy dolog maradt meg, ami jelzi a házas állapotot, de az egyenlően mindkét nemnél: a gyűrű.
“Mivel hagyományosan a férfi kezdeményezi a flörtöt, ezért neki kell látnia, hogy ki a szabad préda és ki nem.”
Attól még, hogy nem szabad a préda, de ha a préda benne van, ki fog elutasítani egy együttműködésre hajlamos nőt?
“A férfitól igen komolyan elvárják, hogy ha házas, akkor ne kezdeményezzen.”
elvárják, de a történelem folyamán sajnos nem 90+%-os hatékonysággal működött ez, innentől kezdve pedig egy idealista modell mindig elindul a lejtőn. Ha az elkelt férfi szabadként viselkedik, a nő valóban elképesztő elnyomásnak érzi mindazt, ami tárgyilag körülveszi őt. Épp ezért alakulhatott ki nemzetközi szinten a feminizmus.
Ahhoz, hogy visszasírjunk, rehabilitáljunk egy rendszert, a régi bökkenőket felül kell vizsgálni. Ezért javaslom azt, hogy az elkelt férfi is hordjon egy “kollektív” nyakláncot, (a gyűrű ma többfunkciós) vagy bármit ami félreismerhetetlenül közli mindenkivel, hogy nem kér a szép pillantásokból. (mert ugye a kapcsolat legmélyebb gyökere itt kezdődik)
>> Ezért javaslom azt, hogy az elkelt férfi is hordjon egy “kollektív” nyakláncot, vagy bármit ami félreismerhetetlenül közli mindenkivel, hogy nem kér a szép pillantásokból. <<
Na, ezt most megmosolyogtam. :)
És persze itt most naívan a női jóérzésre kéne hagyatkozni. :D
Aki járt már nők között, az tudhatja, hogy a ‘foglaltsági jelzés’ egy férfin az egyik leghatékonyabban működő afrozidiákum.
Mikor tudják és látják, hogy van nőm, szinte hetente akadna valami eset. Mikor nem látnak nővel és tudják, hogy nincs, kicsit visszahúzódóbbra veszik magukat.
De azért próbáljuk meg kipuhatolni egy olyan galád férfi tapasztalatait is, aki igazán komolyan megpróbált már karikagyűrűvel a kezén csajozni, hogy vajon hány százalékban utasították vissza őt sértetten és mintegy a női szolidaritásról is tanúbizonyságot téve, azokkal a szavakkal, hogy “mit akarsz, de hiszen te már foglalt vagy”.
Iróniát sejtek… :D
Már akartam mondani, hogy a gyűrűről semmiképp se feledkezzetek meg, hiszen a mára kialakult hagyományok szerint teljesen uniszex módon jelzi, hogy ki a házas vagy jegyben járó.
Talán sokakat meglephet: Eredetileg a gyűrű viselet sem volt mindkét nemre kiterjedő. A “két gyűrűs” házassági szertartás egyáltalán nem régi keletű dolog, csak az 1900-as évek közepétől kezdett általánosan elterjedtté válni. (Például amerikai ékszer kereskedők propagálták nagyon erősen.) Viszont maga a gyűrű jegyajándékként való használata sokkal régebbi történetre tekint vissza, már az ókori római hagyományokban megtalálhatóak a gyökerei, és valószínű, hogy még ennél is ősibb múltra tekint vissza. Szerintem egy nagyon nem tetszetős, de annál valószínűbb etológiai gyökere van annak, hogy a nők viselnek figyelmeztető jelzéseket: A (domináns) hímek megjelölik a területük határait és az egyéb tulajdonukat. Történetesen a “nőstényeiket”, avagy a családjukat. A nő mint tulajdon? Borzalom! Nagyon kellett az állati barbársággal szemben a feminizmus! :)
http://en.wikipedia.org/wiki/Wedding_ring
Eszembe jutott az a (szerintem álságos) női kijelentés, miszerint a nők jelentős része a férfiak kezét nézi meg először. Lehet, hogy mégis igazat mondanak és kellő számítással tényleg a férfiak kezére (jegygyűrűjére) koncentrálnak? :)
Clement szavaira is reagálva: Tényleg lehetséges, hogy rosszul érzik magukat a nők attól, ha ők nem tudják megjelölni és kordában tartani a férfit, akit birtokolni szeretnének. Viszont tekintettel arra, hogy a férfiak és a nők szexuális késztetései tökéletesen eltérőek, ezért a monogámia elvárása a férfiak jelentős részére nézve egy olyan korlátozás, amely ezzel szemben a legtöbb nőnek korántsem okoz gondot. Azt gyanítom, hogy a legtöbb nő már akkor is boldog ember lehetne, ha az élete nagyobb részében egyetlen férfi szexuális igényeivel is képes lenne lépést tartani. Sejtésem szerint azért akad annyi gond a párkapcsolatokkal és a házasság intézményével, mert a társadalmi szokások valamilyen okból kilométerekre távolodtak el az ember valódi ösztönkésztetéseitől. (Elég egy pillantást vetni a főemlősökre és azonnal láthatjuk, hogy egyedül a gibbonfélék élnek monogám kapcsolatban és szerintem okkal vitatják sokan nagyon hevesen, hogy az ember rokonságot tartana velük ebben a tekintetben.) Nem hiszem hogy igaz, amit Deansdale gondol arról, hogy ez a fajta monogám és “patriarchálisnak” nevezett társadalmi berendezkedés a férfiak érdekeit szolgálná, merthogy “így minden férfinak könnyebben akad felesége”. Szerintem ha a férfiak elvárásaihoz, az “apajoghoz” igazodik, “férfiközpontú” egy társadalom családmodellje, akkor ott történetesen többnejűség van. Ahogyan mondjuk éppen az iszlámban. Mély meggyőződésem, hogy amit szokásosan “patriarchátusnak” neveznek, sőt mérhetetlen szemtelenségében a feminista propaganda olykor “patriarchális elnyomásnak” bélyegez, azt egyenesen valójában “matriarchátusnak” kellene neveznünk.
Ezt nem értem, azt írod, hogy nagyon nem tetszetős dolog a nők megjelölése, aztán meg ironikusan azt, hogy “A nő mint tulajdon? Borzalom!”. Most akkor mit gondolsz erről?
Több fiú születik, mint lány, felnőtt korban nagyjából ugyanannyi nő van mint férfi, az idősek között meg több a nő.
A többnejűség nagy kitolás azokkal, akiknek így nem jut feleség. Nem is tudom, a férfiaknak talán az felelne meg legjobban, ha szabadon szexelhetnének akárhány nővel, csak lesz néhány utódjuk ilyen módon is, és nem kell senkit eltartani, majd a nők vigyáznak egymásra. Végülis ami a matriarchátus lehetett:)
Biztos nem is vagyok őszinte, vagy ha igen, ez elhanyagolható kivétel, de én annak idején nem ismerkedtem olyannal, akinek az ujján kiszúrtam a gyűrűt, vagy csak tudtam, hogy házas/komoly kapcsolata van. És nem voltam ezzel egyedül a környezetemben. Az más kérdés, hogy valamiért tényleg vonzó maga a tény, de addig nem mentem volna el, hogy kikezdjek vele.
Elsősorban ironizálok. Egyszerűen úgy látom. hogy amit a természet által az emberbe kódolt ösztönprogram hasznosnak talál, annak semmi köze ahhoz, amit az emberek etikai érzéke igazságosnak gondol. Ahogyan a ragadozás is egy rettenetesen kegyetlen és igazságtalan dolog, mégsem lehet megszabadulni a húsevés szokásától, mert szépen éhen vesznénk a morál jegyében. Ugyanígy nevezhetjük magasabb etikai szempontból immorálisnak a nőkkel szemben, hogy ősi ösztönkésztetések szerint a férfiak “megjelölni” és “birtokolni igyekeznek” őket (esetleg egész háremnyi “mennyiségben”), viszont ha magasabb etikai szempontok szerint megpróbáljuk ezt felülírni, akkor támad csak igazán komoly zavar. Kitalálhatjuk morálisan megindokolva a feminizmust a természet nemi igazságtalanságának ellentételezésére, de nekem nagyon úgy tűnik, hogy sem boldog, sem működőképes társadalmat nem tudunk ezzel létrehozni.
Igazad van, a férfiak jelentős részének valószínűleg az felelne meg “ha szabadon szexelhetnének akárhány nővel”, a többi talán nem is számítana, mert attól tartok, hogy afféle “apai ösztön” nem létezik, mint amit az “anyai ösztön” jelent. (Bár Simone de Beauvoir szerint még anyai ösztön sem létezik.) Nyilván nem csak eszetlen szexuális lények a férfiak, de azért azt nem lehet nem észrevenni, hogy a leggyakoribb érzelmi problémájuk a szexuális boldogtalanság. Egyébként azt hiszem nem lehet véletlen, hogy legtöbbször úgy kell a gyermekvállalást a férfiak jelentős részéből “kizsarolni”, míg a nők nagyon céltudatosan tudják, hogy gyermeket akarnak. Ettől függetlenül persze vannak a férfiaknak jelentős közösségi ösztöneik, amelyek ugyancsak a gondoskodásra irányulnak, leginkább úgy, hogy örömmel védelmezik és önzetlenül táplálják azt a csoportot, családot, amelyet a “sajátjuknak” tekintenek.
Azt lenne jó egyszer megérteni, hogy mennyire képes szakítani az ember az állati ösztöneinek örökségével és az ész jegyében képes e másfajta társadalmat hatékonyan működtetni, mint amit az ösztönprogram diktál. Úgy tűnik, hogy az, amit “patriarchátusnak” neveznek szokásosan – ha a nők és az utódaik igényeinek leginkább megfelelő monogám házasságra épül is, ahol “egy egész férfi” gondoskodó képességét birtokolja kizárólagosan egy nő és az utódai – mégsem felel meg a nők igényeinek, mert a magas etika még a legkisebb férfi irányítás ellen is tiltakozik, és tökéletesen egyenlő, tökéletesen öneltartó gazdasági szereplőt akar csinálni a nőkből. De azt hiszem ez a fajta sokat bírált “patriarchátus” valójában nem felel meg a férfiaknak sem, tucatnyi okból sem. Az a családmodell pedig, ami felé napjainkban halad a társadalom, egyértelműen és szemmel láthatóan nem fog megfelelni a férfiaknak, hiszen egyre többen utasítják el a családi szerepeket. Egyértelmű, hogy nem akarnak egyszerre családfenntartásért felelős keresők és rendszeresen főző, mosó, pelenkázó, gyesen lévő “anyja helyett apja” félnők, váláskor meg utcára dobott hajléktalanok lenni.
Azt hiszem minden részletbe menően elemezni kellene, hogy hogyan is csinálják a csimpánzok, és akár “igazságos”, akár nem, úgy lesz a legjobb. :) Az állati embernek, és az emberi állatnak szólt a fenti kétértelmű gondolatrohamom és ironizálásom.
(Az akkut beigli és vörösbor mérgezésnek köszönhetően írtam egy-két zagyvára sikeredett és amúgy is logikailag szükségtelen mondatot a férfiak és a nők eltérő számának esetleges szerepéről is, bár lereagáltad közben, de kisvártatva elemésztette a “DEL” billentyű. Nézd el nekem! :)
:D
“…a ragadozás is egy rettenetesen kegyetlen és igazságtalan dolog…”
Biológiai, evolúciós értelemben értelmezhetetlen az, hogy “igazságtalan”. Semmi sem alakult ki véletlenül az évmilliók során. A gyönyörű ragadozó nem szörnyű, amikor elejti a bűbáj antilopot, hiszen csak éhes…. Az embert leszámítva nincs még egy faj, amelyik kéjből, l’art pour l’art öl… Tudom, hogy félig-meddig (vagy tán egészen) ironikus a mondatod, nem is vitatkozom veled, csak tovább fűzögetem a gondolatot. :)
A nőket jelölik meg, mert ők azok, akik teherbe esnek, akikre vigyázni kell. Szerintem ez ilyen egyszerű. (Jut eszembe, a brit trónörökösök hagyományosan nem viselnek jegygyűrűt, a feleségük viszont igen.)
Apai ösztön tényleg nincs, legalábbis nem olyan értelemben, ahogy anyai. Annak, hogy monogám kapcsolatok alakultak ki, az lehetett az oka, hogy a nők (és egyes majomfajok) ovulációja – más emlősökkel ellentétben – rejtett; nyilván az észrevehetetlenség volt az előnyös. Nincs még egy faj, ahol a nőkre jellemző az állandó nemi vágy miatti, ciklustól független szexuális aktivitás, még terhesség és szoptatás alatt is. A férfiak féltékenységének alapja az apaság elvesztésének félelme (ez akkor is így működik, ha racionálisan éppen esze ágában sincs szaporodni). A kakukkfiókák elkerülését segítette, ha a férfi őrizte párját, mellette maradt (hiszen a nő elvileg bármikor teherbe eshet), valamint az állandó szexuális partner jelenléte is nagy vonzerő lehetett, illetve az utódok is hosszú gondozást igényeltek: Mivel a nők medencekimenetének szélessége nem tartott lépést az újszülöttek agytérfogatának növekedésével, lényegében az emberi újszülött élettanilag koraszülöttként jön a világra, s ezért nagyon nagy szülői befektetést igényel még sok-sok évig. Ha belegondolunk, hogy kb. 2-3 évente teherbe esett a nő, akkor megérte a férfinak besegíteni, hiszen az utódok halála az ő szaporodási esélyeit is rontja.
A férfi részéről a többé-kevésbé monogám kapcsolat egyfajta kompromisszum lehetett, hiszen így nagyjából biztos lehetett apaságában, másrészt a fentebb említett apai ösztön hiánya abban segítette, hogy ne kötődjön túlságosan egy nőhöz és annak gyerekeihez, azt kockáztatva, hogy más férfi gyerekére pazarolja erőforrásait, s még a végén utód nélkül hal meg.
Elnézést, ha itt-ott zavaros, de hátha érthető, hogy mit szerettem volna mondani. :)
“…a férfiaknak talán az felelne meg legjobban, ha szabadon szexelhetnének akárhány nővel…”
Szerintem ez szűklátókörű megkőzelítés. Az a gond, hogy a férfiúi hiúságunknak elvben jól hangzik az, hogy na, bármennyi nővel lehetne, pedig nem éppen van így. Egyrészt a szinte korlátlan szexuális tapasztalatszerzésre nem minden férfinak, hanem csak néhány kivételes ún. “menőcsávónak” van módja. Valamely amerikai antifeminista blogon olvastam pár hónapja egy cikket, ahol túlzó módon persze arról írtak, hogy a feminista rendszerben lényegében csak az alfahímek szexelnek, a többiek örülhetnek, ha “csurran-cseppen” valami, éppen ezért kellene visszahozni a “nukleáris család” rendszerét, ahol minden férfinek megvan a maga felesége, és minden nőnek a maga férje.
A másik pedig, hogy ha szabad szexualitás van, könnyen kerülhetsz a bot másik végére. Nem mindig leszel te a 20-25 éves alfahím aki “bárkit megkaphat”, egy nap fordulhat a kocka, és mivel mindannyian megöregszünk, megereszkedünk, összetöpörödünk idővel, ez így is lesz. Vagy például lesz egy olyan kapcsolatod, ahol tényleg igazán szereted a másikat, és te leszel az, akit “nem volt kedvem” alapon az ún. “szabadság” jegyében lecseréltek, ilyen megúntam-eldobtam alapon.
Olyan értelemben én az egyenlőség pártján állok, hogy a hűség vonatkozzon férfira és nőre egyaránt. A feminácik akarnak olyan egyenlőséget, ahol elvileg mindkét nemre szexuális szabadság vonatkozik, a gyakorlatban azonban ez mégiscsak a nőket (pontosabban a party slut-okat) illeti meg. Mert bizony nekünk is áldozatokat kell hoznunk, de ez olyan áldozat, amely végső soron megéri.
Keresztényként hiszem, hogy az áteredő bűn által mindannyian esendők, gyarlóságra hajlamosak vagyunk. Nők és férfiak egyaránt. Olyan ez, mint egy nem félig nyílt, vagy nem teljesen begyógyult seb, amelyre ha sót hintenek, fájni kezd. “A férfi csapodár, a nő ingatag.” Attól persze, hogy a hajlam meg van bennünk, nem jelenti azt, hogy ki kell élnünk. Az csak a modern liberális dogma, hogy minden vágyat (legyen az bármilyen beteg is), feltétlenül ki kell élni.
A többnejűség nem azt jelenti az iszlámban, hogy egy férfinak akárhány felesége lehet! Először is, egy hithű muszlimnak max 4 felesége lehet. Másodszor, ha egy nő megházasodik, akkor általában már nem dolgozik úgy, hogy pénzt is keressen. (A házimunka is munka, ilyen értelemben persze dolgozik.) Namost, az iszlámban egy férfinak max annyi felesége lehet, ahányat el tud tartani. Ezek a szabályok a férfiaknak is inspirálóak arra, hogy dolgozzanak, keressenek sok pénzt :)
A másik meg, hogy bár valóban több fiú születik mindenhol a világon, de ez eleve így van, mindenféle születésszabályozás nélkül legalábbis. Viszont a fiúk között nagyobb a halálozási arány – ez is biológiai tényszerűség. Így mire nemileg éretté válik mindkét nem, addigra az arányuk kiegyensúlyozottá válik. De a későbbiekben is jellemző, hogy nem minden férfi alkalmas a szexuális életre – nagyobb arányban, mint a nők. Viszont aki igen, az jóval hosszabb ideig élhet nemi életet. Az iszlám a többnejűséggel épp ezeknek a biológiai szükségszerűségeknek akar megfelelni.
“…egy hithű muszlimnak max 4 felesége lehet….egy férfinak max annyi felesége lehet, ahányat el tud tartani.”
Én is úgy tudom, hogy kivételes esetben sokkal több felesége is lehet, mint 4, lásd milliárdos sejkek 100 feleséggel (én voltam olyan szállodában, ahol egy sejk családjának egy egész emeletet lefoglaltak. Érdekes volt látni, ahogy szép sorban vonultak.) :)
“…ha egy nő megházasodik, akkor általában már nem dolgozik úgy, hogy pénzt is keressen.”
Egy muszlim férfinak kötelessége eltartani a feleségét.
“…több fiú születik mindenhol a világon,… Viszont a fiúk között nagyobb a halálozási arány…”
A férfi és nő közötti nagy korkülönbség (a férfi javára) egyik hátránya, hogy a nőkre hosszú özvegység vár, akár 20-30 év is lehet…
1. A probléma az, hogy a “muszlim” nem csak egyféleképp értelmezheti a vallást. sokfajta irányzat van. Általában a 4 feleség a maximum, de sok irányzat megengedi a többet is. Viszont általában ha több van, mint négy, akkor vannak “elsőrangú” feleségek, akiknek kiváltságaik vannak, míg a többiek inkább csak háremhölgyek, ágyasok. Ezt a legtöbb muszlim se nézi jó szemmel.
2. Pontosan, egy muszlim férfinak kötelességei is vannak a feleségeivel szemben, én is ezt mondtam. Pontosan ez az, ami miatt sok muszlim családban csak 1-2 feleség van – többet nem tudna eltartani. Viszont a házimunka ott kizárólag az asszony dolga.
3. Pontosan nem értem, hogy mire gondolsz… Mi neked a nagy korkülönbség? És azt miből gondolod, hogy ez szerintem jó? Szerintem az ideális az, ha a férfi 1-5 évvel idősebb a felségénél, durvább esetben még a 10-et is elfogadom, de az ennél több már ízléstelen. És hogy miért legyen idősebb? Egyfelől azért, mert a férfiak intellektuálisan tovább/később érnek meg. Másrészt, mert a nőnek ad nagyobb biztonságérzetet, ha olyan férfi a párja, aki már tapasztaltabb.
Kedves Merlin, nem javítottalak sehol, inkább csak megerősítettelek – nyilván feleslegesen…
“Mi neked a nagy korkülönbség? És azt miből gondolod, hogy ez szerintem jó?”
Nem gondoltam én semmit arról, hogy számodra mennyi az ideális korkülönbség, csak ezt a gondolatmenetet vittem tovább:
“…több fiú születik mindenhol a világon,… Viszont a fiúk között nagyobb a halálozási arány…mire nemileg éretté válik mindkét nem, addigra az arányuk kiegyensúlyozottá válik.” – aztán, mivel a férfiak korábban halnak, sok az egyedül élő idős nő, tehát hosszú özvegység vár rájuk…. Így jutottam el a megjegyzésemhez, ami csak a tiéd kiegészítése. :)
“Szerintem az ideális az, ha a férfi 1-5 évvel idősebb a felségénél, durvább esetben még a 10-et is elfogadom, de az ennél több már ízléstelen. “
Szerintem az ilyen kijelentéseknek nem sok értelme van – lehet ez még nálad is másként… :) Az a helyzet, hogy lehet ugyan mindenféle elvárásokat hangoztatni, a valóságban minden egész máshogy működik. Minden eset egyedi, ezért nem is szeretek ideális korkülönbségről és egyebekről beszélni; látni kell a másikat – kémia, benyomások, megérzések…és akkor úgyis minden eldől… :)
“A többnejűség nagy kitolás azokkal, akiknek így nem jut feleség.”
A ma leggazdagabb iszlám országok területén, az egész Arab-félszigeten is még 60-70 évvel ezelőtt nomád törzsek vándoroltak a sivatagban, s az állandó harcok során nagyon sok férfi halt meg. A nyilvánvaló szaporodási stratégia mellett a többnejűség a krónikus férfihiányra is egyfajta megoldás volt, így gondoskodtak az özvegyekről és árvákról, ráadásul valószínűleg szegről-végről mindannyian egymás rokonai voltak. A fejlett nyugati társadalmak bezzeg mennyivel etikusabbak: nős férfiak szeretőket tartanak, többnyire zéró felelősséggel és zéró hosszútávú gondoskodással…Tényleg jobb? ( Tekintsünk el a kevés kivételtől, akik tudatosan választják ezt az életformát.)
Karikagyűrűs férfival én sem ismerkedem. Ha épp van hozzá kedvem, ilyen esetben jön a játék, a leckéztetés: hagyom, hogy azt higgye, hogy ebből lehet valami, és amikor teljesen biztos a dolgában, akkor bájos mosollyal, nagyon kedvesen, de egy hűtőszekrény hidegségével küldöm el. :)
Én érteni vélem a logikát abban, hogy a nők egy része vonzódik a “foglalt” férfiakhoz (nem szeretem a “foglalt” szót ebben az értelemben, szerintem foglalt a wc lehet): ők már valakinek kellettek, egy nő már alkalmasnak találta őket házasságra, tehát csökkenti a rizikót, hogy “beválasztanak” vele. Ez persze nagyon nagy általánosítás, mert aki Mariskának megfelelt, korántsem biztos, hogy nekem is jó lenne…Másrészt azt hiszem, nem kellene olyan férfi, aki miattam hagyja el a feleségét, pláne, ha gyerek is van – majd engem is elhagy…
A másik gyakorlat szerint a félrelépni készülő férfi leveszi a karikagyűrűjét, sőt, még a kis fehér csíkot is napoztatja, hogy a helye se látszódjon. :)
Érdekes, amit írsz… És mi a helyzet az elvált férfiakkal? No nem azokra gondolok, akik krónikus szédelgők, hanem azokra, akiktől a feleség akart elválni?
Mármint arra gondolsz, hogy velük szóba állnék-e? Persze, de mint fentebb is írtam, minden eset egyedi…Az mindegy, hogy ki kezdeményezte a válást – az már nem, hogy miért.
Azt, hogy nem kéne olyan, aki miattam válik el, konkrét példaként hoztam. Nem bátorítottam a férfit, nem utaltam semmivel arra, hogy fogadnám a közeledését, én tényleg barátként tekintettem rá. Ő meg egyszer csak elém állt azzal, hogy elhagyta miattam (!) a feleségét és a gyerekét…Mondanom sem kell, levegőt is alig kaptam..Aztán néhány kijózanító beszélgetés után visszament hozzájuk, úgyhogy happy end… :)
Ha jól emlékszem a középkorban a férfiak is jelezték a családi állást. A házas férfiak szakállat hordtak, a borotválás (csupasz állú legényke) az egyedülállók viselete volt.
mert attól tartok, hogy afféle “apai ösztön” nem létezik
Úgy érted, a férfiakban semmiféle késztetés nincs az utódgondozásra? Attól tartok, ebben tévedsz, nem is kicsit.
Azt lenne jó egyszer megérteni, hogy mennyire képes szakítani az ember az állati ösztöneinek örökségével és az ész jegyében képes e másfajta társadalmat hatékonyan működtetni, mint amit az ösztönprogram diktál.
Nem értem ezt a szembeállítást, vagyis nem értem, miért ne működhetne az ösztönöket figyelembe vevő józan ész. Valójában ez az egyetlen, ami működik,
Még egy téma, ami szerintem megér egy vitát: akár tetszik, akár nem, a nők ablakos rendszerben képesek a gyermek megszülésére. Az kell, hogy az első gyerek átlagosan 28-35 éves koruk között szülessen meg. Ez orvosi tapasztalat.
Persze ez a szabályszerűség csak itt, a fejlettnek nevezett nyugaton érvényes, a világ többi táján ez az ablak rövidebb, elsősorban a hiányos közegészségügy és orvosi ellátás miatt. Ezért aztán a muszlimoknál is a nőknek van egy kora, amikor a szülők szinte csak azzal foglalkoznak, hogy férjet találjanak a lányuknak.
(Mellesleg a fejlett nyugat mit nyert ezzel a nagy ablakkal? A mai nők többsége 30 éves koráig hallani sem akar a gyerekvállalásról, utána meg már sokuknak csengettek. Ellenben féktelenül bulizni akarnak, amivel magukat teszik tönkre.)
“A mai nők többsége 301 éves koráig hallani sem akar a gyerekvállalásról”
Van aki még 400 után se!!!!!!!
Elírtam. Javítottam, kösz.
Nos most itt kívételesen több ponton sem értek egyet a cikkel.
Először is bizonyos ruhadarabok viselésének munkahelyeken való korlátozása véleményem szerint jogos, mert ez nem a nők ellen vagy érdekükben történik, hanem a többi polgár érdekében. (Legfeljebb szabad akaratából nem megy oda, vagy nem vállal el olyan munkát, ahol ez elvárás.) Kíváncsi lennék, ha én símaszkban bemennék egy bankba, mit szólnának hozzá? Vagy csak úgy járkálnék az utcán. Egy bűncselekmény elkövetésekor baromi jó személyleírást adhatnának rólam. Vagy ha bemész egy hivatalba, és veled szemben egy olyan valaki ül, akit nem is látsz, mert mindene el van takarva. Ráadásul ez a nőknek sem jó, mert mi van, ha ezen az alapon egy férfi öltözik be így és követ el valamilyen bűncselekményt? Mindenki azt hiszi, hogy egy nő volt. Ha én például szívesen mászkálnék meztelenül az utcán, akkor azt én sem tehetném meg. (Jó vannak helyek ahol igen, de többnyire nem.) Sőt az araboknál meg mi nem öltözhetünk, viselkedhetünk úgy, ahogy nekünk tetszik. Ha meg valaki mégis, akkor rögtön lecsukják. Ők megtehetik, mi nem? Tehát ha idejöttek, akkor legyen bennük annyi, hogy tiszteletbe tartják a mi kultúránkat, mint ahogy ezt ők is elvárják tőlünk, ha odamegyünk. Ennyi.
A másik dolog, hogy túlnépesedés van, tehát bár egyes gazdasági szereplőknek anyagi érdekük a népességnövekedés, globálisan a föld érdeke az lenne, hogy töredékére csökkenjen a népesség. (Pl. nincs annyi hal a tengerben, amenyi ennyi embernek elég lenne, stb.) Az életszínvonalunk globálisan csak akkor lehet magasabb, (és itt nem náhány amerikaira meg európaira gondolok, hanem az egész világ lakosságát nézve nagyátlagban) ha nem lennénk ennyien. Tehát egyáltalán nem baj, ha fogy a népesség, még ha ezt a manipuláló, agymosó média fordítva is akarja az emberek fejébe beleverni.
Harmadszorra a demokráciának csúfolt diktatúrák ugyanúgy nem az emberek érdekeit képviselik, mint az iszlám országok. Én személy szerint demokráciaellenes vagyok, mert az egy rossz, hibás társadalmi rend. Én a szabadságnak vagyok a híve. Tehát ne a többség mondja meg a kisebbségnek, hogy mit szabad és mit kell tennie, hanem legyen az alap az, hogy mindenki szabad akaratából azt tesz, ami neki jólesik, és akar, egészen addig, amíg azzal a másiknak nem árt. Egy demokráciában ugyanis bármikor hozhatnának olyan törvényt, hogy a férfiakat bármikor börtönbe lehessen csukni, ha csúnyán néz egy nőre, csupán azért, mert a nők/férfiak aránya 52/48%, tehát a többség akarata érvényesül. A demokrácia tehát eleve hibás és rossz, ugyanúgy nem alkalmas a különböző világnézetű, gondolkodásmódú emberek társadalmi együttélésére, mint bármely iszlám ország jelenlegi berendezkedése. A megosztó, egymásnak ugrasztó politika pedig a feminista mozgalmak kapcsán is látjuk, hogy hova vezet.
Negyedszer pedig, tök mindegy, hogy nőről vagy férfiról van szó, egy emberközpontú társadalomban nem megengedhető, hogy egyes csoportok, nemek, kasztok, pártok, népcsoportok, stb. más embereket szabadságában korlátozzon. Az iszlámban pedig ez igenis jelen van, és az állam még támogatja is. Eleve belenevelnek a nőkbe is egy szégyenlős viselkedésmódot, aztán meg innen importálják a lányokat dubajozni. Ez álszentség. Attól, hogy egy férfi megnéz, ne adj isten alaposan megbámul egy nőt (akár meztelenül is), attól annak a nőnem még semmi baja nem lesz. Ha meg mást is tesz, amit a másik nem akar, arra meg megvannak a törvények vallástól és nemtől függetlenül.
Először is a muszlimoknál sem általános a teljes arcot takaró fejkendő, a hidzsáb (keress rá Google képkereső: hijab) csak a hajat és a nyakat takarja, az arcot nem. Ilyesmi pedig nálunk is volt, keresztény alapon: az “elkelt” nők kendőt hordtak faluhelyen mindig is. A fejkendő viselés tilalmát azért említettem, mert ez a nyugat képmutató hozzáállását tükörzi. Tiltsuk be, és akkor nem létezik. Pedig nem az a baj, hogy vannak fejkendőt hordó nők Európában, hanem az, hogy milliónyi nemeurópai, és integrálódni nem is szándékozó ember él itt. Ez érthetően az átlagembert is aggasztja, és ezt a liberális feministák hazug és pillanatnyi szentségtelen szövetsége úgy próbálja “enyhíteni”, hogy a tünetet kezeli: tiltsuk be az iszlám öltözködési szabályokat, pedig nem ez a megoldás, hanem az, hogy ne éljenek milliószámra rendszeridegen zárvényként idegen kultúrájú emberek Európa szívében.
A dolog másik oldala pedig az, hogy a feministák szerint azért van a fejkendő, hogy az “elnyomja” a nőket, pedig valójában a tisztaságot és a védelmet szolgálja. Amikor egy középiskolában nagyjából a születészettel megegyező arányú a szűzlányok aránya, el kéne gondolkodni, hogy valami erkölcsileg nagyon elromlott a nyugati civilizációban, és az öltözködés ennek egyik tünete.
A túlnépesedésre hivatkozással csak az a baj, hogy “de mi nem!”. Vagyis pofátlanság azt elvárni az európai nemzetektől, hogy mivel a harmadik világ országai úgyis túlnépesednek, ezért a Föld kedvéért hagyják már kihalasztani magukat.
A demokráciakritikád jogos, de nem így kéne megközelíteni, hanem pl. ÍGY. Eszmei alapokból kell kiindulni, nem pedig ilyen kamaszos-dacos “nekem ne mondja meg senki hogy” hisztizéssel. Például Arisztotelész szerint a tömegdemokrácia a csőcselék uralma (oklokrácia), és ezt helyesebb lenne felváltani a művelt középosztály uralmával, amit ő politeiának nevezett. Ez azt jelentené, hogy az összlakosság kb. 5-10%-ának lenne választójoga, mint mondjuk Tisza István miniszterelnök választójogi törvényjavaslata alapján lett volna.
A nők erkölcseit védő intézkedések nem korlátozzák a nőket “szabadságukban”, amennyiben a szabadság alatt a jóra való törekvés, és a méltóság és egyéb magasztos eszmék kiteljesedését értjük. A mocskos élethez való jog az én szememben nem “szabadságjog”, mivel ez nem tartozik bele a szabadság magasztos fogalmába, hanem szabadosság.
“Eleve belenevelnek a nőkbe is egy szégyenlős viselkedésmódot, aztán meg innen importálják a lányokat dubajozni. Ez álszentség.” – Ez a “képmutatás” meg az “álszentség” fogalmának teljes félreértése. Ezek szerint nem az a baj, hogy a “lányok” dubajoznak, hanem az, hogy a nevelés megpróbálja ezt megelőzni? Ha képmutatás van, akkor nem az ideákat kell leszállítani a kiábrándító valósághoz, hanem a gyakorlatot kell hozzáigazítani a szép elvekhez. Legalábbis törekedni kell rá. Idézek INNEN, hogy megértsd miről beszélik:
“…Azzal védik Machiavellit, hogy ő nem az erkölcsösséget tagadta, hanem egyszerűen más témáról írt egy könyvet, azaz arról ami van, és nem arról, aminek kellene lenni. Dicsérik őt, hogy nincs benne képmutatás, ami azt is magában foglalja, hogy a moralizálás egyenlő a képmutatással.
Ez a „bort iszik, vizet prédikál” képmutatásának az általános, modern félreértelmezése. Ebben az értelemben minden ember képmutató, hacsak nem hagyja abba a prédikálást. Matthew Arnold úgy határozta meg a képmutatást, mint „az az adó, amit a bűn fizet az erénynek”. Machiavelli volt az első, aki visszautasította, hogy kifizesse ezt az adót. Ő a képmutatást nem azáltal győzte le, hogy felemelte a gyakorlatot a prédikáció szintjére, hanem, hogy leszállította a prédikációt a gyakorlat szintjére. Azaz inkább az ideált hozta összhangba a valósággal, minthogy a valóságot az ideállal.
Ő valóban azt prédikálta, hogy „papa, ne prédikálj!” – mint az egyik rocksztár az egyik dalában (“Poppa, don’t preach!”). El tudnád képzelni, amint Mózes azt mondja Istennek a Sínai hegyen, hogy „papa, ne prédikálj!”? Vagy, hogy ezt mondja Mária az angyalnak? Vagy, hogy Krisztus így szól a Gecsemáni kertben, ahelyett, hogy azt mondaná „Atyám, ne az én akaratom legyen, hanem a tiéd”? Ha igen, akkor képet kaphatsz a pokolról, mert a menny azoknak az embereknek készült, akik azt mondják Istennek: „Papa, kérlek prédikálj!”.
Tulajdonképpen félreértelmezzük a „képmutatást”. A képmutatás nem annak a gyakorlatnak a kudarca, amit prédikálsz, hanem az abban való hit kudarca. A képmutatás propaganda…”
Nem hinném, hogy “kamaszos-dacos” lennék azért, mert a demokráciában való csalódásom nem fejtettem ki oldalakban, de ettől függetlenül kétségtelenül szabadságelvű vagyok. (A bevándorlási kérdést szerintem másként, pl. támogatásmegvonással és adópolitikával kellene kezelni, a választójogot meg egy bizonyos értelmi szint eléréséhez kellene kötni, de ezen nézeteimet most inkább nem fejteném itt ki.) Pont emiatt nem értek egyet néhány további gondolattal sem, függetlenül attól, hogy az melyik valláshoz vagy világnézethez kapcsolódnak. Szerintem ha egy nő kurva akar lenni, akkor tegye, az az ő szabad akarata, ezért nem kell őt lenézni. A probléma sokkal inkább ott van, hogy a feminista gondolkodásmód keresletet generál erre, mert minden normális férfinak igénye van a szexre, mégha ezt egyesek erkölcstelennek is állítják be. Én azt vallom, hogy semmi közöm ahhoz, hogy ki hogy akar élni, milyen erkölcsi normákat vall, egészen addig, amíg az nekem nem válik a káromra. Pontosan ezért nem kevertem össze a képmutatást az álszentséggel, mert az arab férfiak véleményem szerint nem képmutatóan, hanem igenis álszent módon viselkednek, mivel egyrészt hitbuzgóan gyakorolják vallásukat, másrészt prostikat importálnak. Felőlem tegyék nyugodtan, ha van olyan nő, akinek ez belefér. Az persze már más kérdés és ez lehet képmutatás, hogy itthon a nő azt hazudja, hogy modellkedni, meg termékbemutatni volt, nem pedig baromi jó pénzért kurvulni. De mégegyszer megjegyzem, itt sem a kurvulással van a bajom, hanem a hazugsággal.
Véleményem szerint az erkölcs megítélésével van főként probléma, mert bűnnek, erkölcstelennek állít be olyan cselekedetet, ami jó, igénye van rá mindenkinek, teljesen ártalmatlan, míg megtűri a hazugságot. Szerintem pedig sokkal inkább megengedőnek kellene lennünk az öltözködés vagy annak hiányának tekintetében, de nem szabadna elfogadni a hazugságot, a csalást és a bűnözést.
Ne legyünk már ennyire prűdek. Ha az egyházakon múlt volna, akkor már rég kihalt volna az emberiség. Mi abban a baj, hogy valaki jól érzi magát? Az hogy irigy rá a szomszéd b….tlan öregasszony? Ezért aztán bűn az, hogy valaki levetkőzik, vagy jól érzi magát a szerelmével. Szerintem meg tegye nyugodtan. De ne akarjon utána meg olyan törvényeket, hogy bemondásra elhiggyék neki, hogy megerőszakolták.
Sajnos bármennyire tetszik vagy nem tetszik, a világ globalizálódik. Ez pedig azzal jár, hogy együtt kell élnünk más kultúrákkal. Azt pedig nem tehetjük meg, hogy ami tetszik belőle azt elfogadjuk, ami meg nem azt elutasítjuk. (Ezt teszik a nők is a femizmus kapcsán.) Tiszteletben kellene tartani a szabad akaratot, mert ha nem, akkor az csak gyűlölködést szül.
Szerintem majd akkor fog a világ kezdeni normális lenni, ha mondjuk kimész a tengerpartra és nyugodtan fürödhetsz akár burkában, akár meztelenül is, sehogy sem fognak megszólni. (És ne a férjed/feleséged határozza meg, hogy miben legyél.) Persze ezzel nem azt mondtam, hogy a hivatalban is megteheted ugyanezt, mert ott a munkádhoz logikus elvárás lehet, hogy lást a másik arcát, és legyen rajtad ruha is. De akkor az már a te szabad döntésed, hogy ezen feltételek mentén elvállalod-e az adott munkát.
Na ácsi, itt tévedések tömege áll. Sem a kereszténység, sem semmilyen mainstream keresztény egyház nem helyteleníti sem magát a szexuális vágyat, sem a szexet, csupán annak rendezetlen, vagy degenerált formáit. A jelen világrendben pont az a hazugság, hogy egy létező és legitim vágyat használ fel beteg társadalmi folyamatok eszkalódására. E világrend ravasz tükkje épp az, hogy rászoktatják a fiatalokat valamire, valamilyen stílusra, életmódra, divatra, kábítószerre, szerencsejátékra, valami olyasmire, amire a természet rendje szerint nem volna rá igénye (vagy ha mégis, akkor ezt természetes módokon is ki tudná elégíteni – pl. tömény C-vitamin helyett paprikát enne, pornó helyett a feleségével szexelne), majd amikor már ettől függővé vált, akkor könnyen sakkban lehet őt tartani.
Most nincs időm bővebben felelni, inkább beteszek pár linket:
Jó lehet picit “összeesküvés-szagú”, és nem is 100%-ban igaz, de sztem 95%-ban stimmel, és ha ez így van, pont nagyon is indokolt gyanakodni.
“Szerintem ha egy nő kurva akar lenni, akkor tegye, az az ő szabad akarata, ezért nem kell őt lenézni.”
Persze, hogy nem kell – de szabad?
[Nálam ez csak elvi kérdés, semmi bajom a kurvákkal, főleg mióta összevesztek a feministákkal :]
Érdekes polkorrekt világban élünk, ami mintha be akarná tiltani a nemtetszést. A “slutshaming”-en van kiakadva a fél internet, hogy az micsoda szörnyűség – mármint a ledér nők lenézése, a nemtetszés kifejezése. Merthogy neki joga van megélni a szexualitását. Persze! Hogy a túróba ne lenne?!?! De nekem meg jogom van azt gondolni az ő megélt szexualitásáról, amit csak akarok, és ha egyeseknek nem tetszik, hogy én a ledér nőkről X vagy Y véleménnyel vagyok, akkor nyalhatnak követ vagy rághatnak hangyát, de ne akarják az én véleményemet cenzúrázni. Érdekes neoliberális fordulat állt be a világban, mert régen szabad volt a vélemény de sok dolgot nem illett megtenni – most meg bármit megtehetsz, de elítélő véleményed nem lehet semmiről. Ezzel sikerült elérni, hogy nincsenek standardok, normák, vagy morál – minden mocsok gát nélkül ömlik a nyakunkba, nekünk meg muszáj tűrni, mert elítélni tilos. Az nem polkorrekt, ha neked nem tetszenek a kurvák, tudod… Épp ezért manapság egyetlen “ellenség” létezik csak, akit el kell nyomni minden erővel: az az ember, akinek negatív véleménye merészel lenni az erkölcstelenségről – vagyis az erkölcsös ember akinek nem tetszik a züllés, a romlás, a fertő. Lásd: melegfelvonulás. Szexshopos bőrszerkóban, lila boával a nyílt utcán a Biblia megdugását imitálni szabad, ez ellen tiltakozni tilos. Hajrá neoliberalizmus :)
…ez nem a kommentedre volt válasz, vagyis nem neked szól, csak szabadon asszociáltam :D
“A demokráciakritikád jogos, de nem így kéne megközelíteni, hanem pl. ÍGY.”
Ritkán szoktam az anarcho-kommunistákat dicsérni, de nekik van még egy jó demokrácia-kritikájuk. Egyszer egy anarcho-kommunista legény elmagyarázta nekem az indymedián, miért nem működik valójában a demokrácia. A vicc az, hogy meggyőzött.
Tegnap megnéztem az általad említett indymediát. Volt egy borzalmasan hosszú cikk, gondolom TGM írta. Az volt az érdekes amikor leírta a mostani gazdasági-politikai rendszert még egyet is értettem vele, azután elkezdte a cikk közepén előhozni a feministákat és más csoportokat, ott véget ért az egyetértésem. Én igazából egy olyan országban szeretnék élni mint amilyen a svéd jóléti állam volt, mielőtt elkezdtek terjedni az olyan elmebeteg nézetek mint amit például az ottani elmebeteg feministák képviselnek és mielőtt megnyították a határokat a társadalomba integrálhatatlan bevándorlók előtt. Nekem ellenszenves az antiszociális angolszász szabadversenyes kapitalizmus.
Félelmetes, mennyire elhülyült ezt a TGM. :(
Számomra erre remek példa, amikor TGM a Pofozzátok föl őket! c. cikkben reagált V. István kinyilatkoztatásaira. A cikk viszonylag még korrekten is díszeleghetne a HVG lapjain. TGM helyesen állapítja meg, miszerint Varga családellenesnek igyekezett beállítani az ellenzéket – ez genya módszer, de hát ez a mostani magyarországi politikai kultúrába simán belefér. TGM emellett remek válaszokat is ad Varga igaztalan kijelentéseire. Amit elszúrt, az a feminista labda. TGM rosszul szervált – vagy hát ki tudja?! Mikor V. István burkoltan feminista témának titulálta a családon belüli erőszakot, TGM-nek csupán annyi lett volna a dolga, hogy felhívja a figyelmet: a kriminológiai jelenségnek semmi köze a feminizmushoz, vagyis a tudatlan képviselő mellébeszélt. De nem, ehelyett TGM romantikusan pózolt: feminista identitás hangoztatása, kirohanása a „heteronormatív, patriarkális, férfiuralmi család” és „a heteroszexista, fordista-produktivista, fegyelmező-büntető, rendszerező-konformista, gyarmatosító-fajüldöző nemzetállam” ellen.
De ha feminizmus, OKÉ… csak akkor ne hallgassunk a változásról! Miről? Arról, hogy az elsővonalú feminizmus rég elérte célkitűzéseit és szinte semmi célt nem hagyott a másodvonalú feminizmusnak. Európai és amerikai nők tömegei emancipálódtak a kapitalizmusban. A másodvonalú feminizmus, reális célok nélkül, átváltott öncélú filozofálgatásba („megszűnik a Nő, mint identitás”), elidegenedett a környezetétől, és már csak önmaga szánalmas fenntartására képes. Meg arra, hogy rátelepedjen témákra, és azokat kiforgassa önmagából. A családon belüli erőszak emberjogi téma, nem pedig feminista téma. A feminizmust lassan maga mögé utasítja az emberjogi aktivizmus. Ma nem a nők szabadsága az elérendő cél (feminizmus), hanem az ember szabadsága (emberjogi aktivizmus). Az ember pedig magában foglalja a férfit és a nőt. A feminizmus ma már a katedrán és a füstös kocsmában képes a vegetálásra.
De nem csupán a feminizmus kiüresedéséről hallgat TGM, hanem arról is, hogy a nőjogi mozgalom szép lassan kibékül a tőkés rendszerrel. A másodvonalú feminizmus már régen nem kívánja megváltoztatni a fennálló gazdasági és társadalmi viszonyokat, csupán azért harcol, hogy a Nőnek is helye legyen a kapitalizmusban (hogy egy nő is vezethessen céget). A feminizmus eladta magát a Tőkének (az ökofeministák és a marxista feministák lassan a múlt ködébe vesznek), mint egy kurva – a posztmodern nőjogi mozgalom a kapitalizmus szolgálólánya!
Minap benéztem a Nőkertbe. Van egy olyan poszt, ahol Antoni Rita és elvbarátai mind az interjúban, mind a kommentmezőben beszélgetnek a volt SZDSZ-es, fanatikusan neoliberális, vérkapitalista Sándor Klárával – és valami gyomorforgató példáját adják a talpnyalásnak.
A nyugati genderfeministák mára nagyban szarnak a marxista vagy az anarchista hagyományra, valójában kőkemény neoliberális vérkapitalisták. Ezt ne venné észre az antikapitalista TGM?
Nem értem. Számomra érthetetlen egy idős, nagykoponyájú, művelt ember lassú ütemben zajló elhülyülése. :(
Első cikk, amit itt olvasok, de nagyon tetszik a minőség!
Régebben még akartam egy hasonló blogot indítani, de rá jöttem, hogy semmi értelme nincs, ha mondogatom a magamét, ez azért sokkal másabb, ha látja az ember, hogy rajta kívül is vannak még (számára) értelmes emberek, akik átlátnak helyzeteket és főleg, hogy kulturáltan meg tudják fogalmazni.
Maga a cikk nagyon jó, mert kissé unalmas, hogy állandóan hamis képpel támadja a nyugat a közelkeletet, miközben a saját szemében a gerendát… Főképp jó lenne már végre megtanulni, hogy az ember nem egyenlő a vallással, sem a népszokással.
Külön dicséret, hogy keresztény létére a cikk írója elfogulatlan maradt, vagy legalább nyílt kártyákkal játszott véleményével kapcsolatban.
A hozzászólásokat nagyjából átfutottam. Az egyenlőség problémája az iszlámban pont ennek az oldalnak is a lényege egyben: elismerni azt, hogy a férfi és a nő szerepe nem azonosa társadalomban, és ennek biológiai alapja is van.
Az iszlamofóbia alapja a tudatlanság, illetve a félreinformáltság. Az emberek általánosítanak, és megesznek mindent a TVből, mert az egyszerűbb. Ugyanezért utálnak zsidókat, cigányokat, stb általánosságban. Az más kérdés, hogy 10ből 9 hogy viselkedik aki cigánynak vallja magát, de esélyt kell adni annak az 1nek.
Ugyanígy nem az iszlám hibája az sem, ha a bevándorlók nem tudnak gyereket nevelni. Függetlenül annak vallásától.
Az, hogy mi hogyan öltözködünk itt, megint csak egy divatfüggő dolog. Olyat állítani, hogy a fejkendő nem illik bele az értékrendbe, irdatlan ostobaság, hiszen történelmi személyeink, mint Boldog Gizella, vagy Szent Margit is hordták ezeket.
Megjegyzem, hithű arab férfiak szintén hordanak fejkendőt keffiyah formájában, míg náluk az arc eltakarására az arcszőrzet növesztése szükséges. Továbbá a férfi mint aktív és veszélyforrást jelentő elem nem szorul védelemre, ezért sem kötelező az arcának eltakarása.
Ideális muszlima – A nők jogai az iszlámban
Na igen, Afganisztán egyes helyein gondolom simán megerőszakolják nőt ha nincs teljesen betakarva…
Amúgy kommentelő nők is azért felhozták, mi a helyzet stranddal, sporttal, napozással. Manapság azért nagyobb rend van.
“Így minden ország támasza, talpköve
A tiszta erkölcs, melly ha megvész:
Róma ledűl, s rabigába görbed.”
(Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz. 1810.)
“Az Európában élő muszlimok esetében nem lehet arra számítani, hogy belátható időn belül visszatérnének. Az előadó elmondta, hogy két éve beszélt afgán menekültekkel, akik szerint azért jó Európában, mert könnyű szert tenni alkalmi kapcsolatokra. De ha valaki a húgukról, nővérükről gondolná ugyanígy, azt gondolkodás nélkül megölnék.”
(Nógrádi György, biztonságpolitikai szakértő.)
Egész jó cikk jelent meg a mandineren Eurábia címen, Aristo a szerző.
Magam iszonyodok Izraeltől, mint fasiszta ethnosz államtól. (Leginkább, amióta olvastam Shlomo Sand kiváló elemzését.)
Ugyanakkor a Kárpát-medence kegyetlen térség. Lassacskán eljöhet az az időszak, amikor a Benjamin Netanjahu-módszertan lesz az egyedüli, amivel kezelhetjük Magyarországon mind a roma integrációt, mind az iszlám invázió veszélyét. Állítunk mi még szobrot Benjamin Netanjahu-nak – mondom úgy, hogy közben semmiféle szimpátiát nem táplálok az adott politikussal szemben!
Néha az a félelmem, egyet kell értenem az olyan publicistákkal, mint Lantos János és Novák Attila.
Az iszlám terjeszkedik, a cigány-bűnözés terjed, fenyeget az etnikai konfliktus veszélye, a multikulturalizmus szétrohasztja a társadalmat, a magyar nemzet pedig fogyatkozik.
Lehet, hogy az egyedüli megoldás…
Az Ariel Sharon és Benjamin Netanjahu által megteremtett politikai tradíció?
Az izraeli módszertan mind nemzetpolitikában, mind kisebbségpolitikában, mind külpolitikában?
A fasiszta doktrina?
Hadd ne fejezzem be a gondolatot!
Nyugati nők úton az iszlám felé
[…] Suum quique: Mivel ne támadjuk az iszlámot? […]
A keresztény nő öltözködése
Mondjuk szvsz nem kell túlzásba vinni, azért nyáron 30-40 fok van.
(Más kérdés sokan ilyenkor is szűk ruhát vesznek fel, pedig abban még jobban izzadnak…)
Állítólag 37 fok felett praktikusabb a sok rétegű, bő ruha, mert az már a külső forróságtól szigetel. Éppen fordítva, mint télen.
edie, pont a nagy melegtől véd jobban egy laza, levegősebb, bővebb, a testet nagyrészt elfedő, nem túl vékony ruha. Bízz a muszlimokban, van gyakorlatuk a forróság elleni védekezésben. :) Ha nem erkölcsi, hanem praktikus szempontok szerint nézzük, akkor is ez a jobb: aki nagyon nekivetkőzik a melegben és túl sok bőrfelületet hagy szabadon, azt sokkal jobban süti és égeti a nap, nem fogja magát jobban érezni, mint egy testet jobban fedő ruhában.
Szerintem Reina Nicolasa nagyon jókat ír, és amiket még megemlítettem volna, azokat mind leírta. :)
Nem nagyon szorosan, de ide tartozik a forró tea fogyasztása is a nagy melegben, ami először kellemetlen, de aztán nagyon jól hűsít, míg a hideg ital nagyon jólesik, később viszont még inkább meleged lesz tőle.
Sok szempontból különös vallás az iszlám, itt az egyik:
Egyrészt árgus szemekkel őrzik, szigorú erkölcsi előírások szerint védik a nőket, tiltottak számunkra természetes és ártatlan dolgok, erősen szabályozott a nők társadalmi érintkezése idegen férfiakkal. Másrészt “a cél szentesíti az eszközt” alapon létezik a “szex-dzsihád” jelenség, amely fatva kihirdetése után lányok, nők ezrei kelnek útra és önként, örömmel kínálják fel magukat harcoló dzsihádista katonák számára, hogy ezáltal motiválják, lelkesítsék őket a további harcra, majd ezután várandósan térnek haza… A szent és magasztos cél mindent felülír a szélsőséges muszlimok számára.
Számomra nagyon érdekes, hogy egyszerre van jelen ebben a kultúrában a legszigorúbban értelmezett nemi erkölcs és a szent háború nevében folytatott dicséretes szabados szexualitás. Persze a muszlimok többsége elítéli a jelenséget, inkább csak a szélsőségesekre jellemző. A tunéziai nőminisztérium pl. küzd ellene.
Az angol nyelvű linkben tunéziai muszlimák szíriai szex-dzsihád-járól van szó.
Lehet emögött szimplán egy praktikus megfontolás is: a férfiak hadba indulnak, sokan talán nem is térnek vissza, ez az utolsó alkalom teherbe esni. Sok alkalommal próbálkozva rövid időn belül, csupa jó harcos férfival, nagy az esély az újabb harcos utódokra.
Sok nyugati nő szerint az iszlám felszabadít, mert így végre önmaga lehet.
http://kivultagasabb.blog.hu/2013/02/11/nyugati_nok_uton_az_iszlam_fele
Az utolsó bekezdés érdekes:
Vajon a feminizmus beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket? Az iszlám hit sajátos módon megadhatja-e mindezt az ezt választó nyugati nőknek?
Itt meg már arról írnak, hogy az iszlám a feminizmus legújabb hulláma: http://blogs.independent.co.uk/2013/02/08/are-female-converts-to-islam-part-of-a-new-wave-of-feminism/
Huncut dolog ez a feminizmus.
[…] Suum cuique: Mivel ne támadjuk az iszlámot? […]
Most találtam egy érdekes cikket az iszlám nőpolitikáról: http://www.avoiceformen.com/feminism/when-female-privilege-backfires-2/
Egy kis érdekesség:
http://hir.ma/kulfold/az-1970-es-evek-afganisztanja/181116?utm_source=HIR&utm_medium=HIR&utm_campaign=HIR
A házasságtörő feleségek megkövezése dettó: megölni egy embert csakugyan elfogadhatatlan, de ha te hazafelé jövet a feleségedet ágyban találnád valakivel, honnan tudod, hogy nem borulna el az agyad?
http://hir.ma/18-2/rajtakapta-a-feleseget-bosszubol-az-egeszet-feltette-a-netre-video/181332
Amúgy a test minél nagyobb felületének takarása nyilván a tűző napsütés ellen is véd, mondjuk ennyi az ésszerű alapja.
“De a férje még ezt is felvette és arra sem adott időt, hogy felöltözzön. A nő szégyenében nem győzte takargatni magát az ágyban és látszott, hogy teljesen kiborult.”
Szegény nő. Szívem szakad meg.
birsalma, az a férj, vagy bárki, aki “bosszúból” felteszi a netre a filmet, nem férfi, sőt, nem is ember a szememben.
Ja, elég lett volna csak a környéken az ismerősök postaládájába bedobálni dévédén.
http://www.kalamullah.com/Books/The%20Ideal%20Muslimah.pdf
.
Fantasztikus videók! Végre!
Itt egy osztrák képviselő, Ewald Stadler, akinek elege van az iszlám vallásból és a muszlimokból:
http://www.youtube.com/watch?v=E5eP2BDfL-s
Itt pedig egy svájci, Oskar Freysinger:
http://www.youtube.com/watch?v=1IXsTKzOTvo
Több ilyen politikus kell! Talán van remény…
Miért vonzó az iszlám?
“Egy igazságot kereső embernek melyik lesz a szimpatikusabb?”
Egyik se.
Eszem-f.szom megáll… komolyan, ilyenkor az az érzésem, hogy akad ebben az országban néhány kispötsű, szerencsétlen lúzer, aki a nőktől annyi pofont kapott, annyi megaláztatást gyűjtött be, hogy végül teljesen misogynné vált. Az ilyen végletekig frusztrált csődtömeg pedig inkább lepaktálna még a szélsőséges szalafistákkal is, csak mert abban bízik, hogy azok majd megfegyelmezik a nőket, akikkel ő nem bír.
Tartok tőle, hogy jól látod… Azért jó, ha tudod, hogy vegyes a szerkesztő- és az olvasótábor. Nem ennyire beteg mindenki…
Ezzel tisztában vagyok. Úgy vélem, hogy a feminizmus azzal, hogy a múlt század közepén-utolsó harmadában elérte célját, feleslegessé vált, mai képviselői egyszerű, hatalommániás p(r)olitikusok, akik tudatos gyűlöletkeltésben érdekeltek a férfiak és feminizmusból nem kérő nők ellenében. De az iszlámra igent mondani, csak mert az a feminizmus ellenpontja, olyan, mint igent mondani a sztálinizmusra, mert az a nácizmus ellenpontja. Nem megoldás.
Ez ilyen egyszerű. Magam sem tudtam volna precízebben megfogalmazni.
Nácizás mindig bók, köszike.
Szerintem próbálj túllépni a bináris gondolkodáson.
A jók jók, a rosszak rosszak.
Ki mondott igent az iszlámra? Mert én aztán biztos nem, és kiskegyed elég súlyos dologgal vádol, tekintve, hogy én az iszlám európai terjedésének egyik legnagyobb ellenzője vagyok. A cikk arról szól, hogy ne hülye érvekkel, a feminista logikának aláfeküdve támadjuk az iszlámot. Az iszlámot elsősorban azzal kell támadni, hogy nem igaz vallás, nem Isten kinyilatkoztatásán alapul, másodsorban meg azzal, hogy kultúridegen és a beáramló tömb pedig etnikailag idegen, így Európa önazonosságra veszélyes. Nem ilyen baromságokkal, hogy “elnyomja a nőket”.
“másodsorban meg azzal, hogy kultúridegen és a beáramló tömb pedig etnikailag idegen, így Európa önazonosságra veszélyes”
Na igen, de hogy Európa őshonos fehér jellegét őrizzük meg, azt nem lehet kimondani, mert nem is ez a cél. Ezek csupán a liberális “értékeket”, pl. a feminizmust, vagy a buzik jogait féltik az iszlámtól.
Ez egy remek cikk, nem kell megvédened.
Nos, az iszlámért én sem rajongok, bár az iszlám vallású arab mentalitás az igazi mumusom. Ettől függetlenül az általad javasolt ellenérvek sem igazak. A saját definíciója szerint az iszlám is Isten kinyilatkoztatása – a monoteista vallásokra ez általában igaz. A Koránt Isten, azaz Allah diktálta Mohamednek, nem nagy kunszt amúgy. Vallásnak vallás, a hívői pedig igaznak hiszik. A keresztények, zsidók, buddhisták meg nem hiszik igaznak, de hát ez kölcsönös, sőt körkörös. Minden hívőnek a saját hite az igaz.
Nem is kultúraidegen, hisz a gyökerei erősen keresztények, tulajdonképpen azért jött létre, mert a saját korában az akkoriban igen agresszíven hódító keresztény vallás hívei létükben fenyegették az arab törzsi társadalmat, ezért kellett egy olyan szervezőerő, amely képes felvenni a harcot vele. Rendkívül okosnak és ötletesnek tartom a választ – saját fegyverrel, saját szent könyvvel, saját vallással támadtak vissza, és láthatóan sikeres volt a taktika. Ugyan erre semmiféle tudományos utalást vagy bizonyítékot nem ismerek, de titkon hiszem, hogy Mohamed nem egy ember, hanem egy korabeli arab agytröszt vagy tanács lehetett, akik azt találták ki a gátlástalanul erőszakos keresztény hódítók ellen, hogy a sajátjukhoz hasonló szervezettséget lehetővé tévő vallási konstrukcióval próbálnak ellenállni a hódításnak, de lusták voltak másik legendáriumot kitalálni, egyszerűen kölcsönvették a Bibliát, lenyúlták a módszereket és megalkották a tökéletes ellenrakétát.
A beáramló tömb meg etnikailag nem is annyira idegen. Mármint tőlünk, magyaroktól. Nem tudom, Európa lakosságát milyen etnikumnak tekintjük, de a magyarok pl. nagyon nem fehérek, nagyon nem germánok. A szín csupán az évszázados hígításnak köszönhető. Sőt, pl. a jászok, kunok konkrét iráni, szíriai gyökerekkel rendelkeznek, mivel anno abból az irányból jöttek. A kunok konkrétan háborús menekültek, őket a tatárok üldözték ide, a jászok meg gazdasági bevándorlók, a Syr-Darya (Syr-szír ééérteeem) partjáról érkeztek több étel és letelepedési lehetőség reményében. De rajtuk kívül is akad pár kevésbé fehér színű felmenőnk. Sőt, 1000 éves távlatból csak az akad.
Szóval a nőelnyomás még mindig az egyik legütősebb, vagy legalábbis legtöbb valóságtartalommal rendelkező érv. De azért biztos ki lehet még mást is találni.
“de a magyarok pl. nagyon nem fehérek, nagyon nem germánok. A szín csupán az évszázados hígításnak köszönhető. Sőt, pl. a jászok, kunok konkrét iráni, szíriai gyökerekkel rendelkeznek, mivel anno abból az irányból jöttek. A kunok konkrétan háborús menekültek, őket a tatárok üldözték ide, a jászok meg gazdasági bevándorlók, a Syr-Darya (Syr-szír ééérteeem) partjáról érkeztek több étel és letelepedési lehetőség reményében. De rajtuk kívül is akad pár kevésbé fehér színű felmenőnk. Sőt, 1000 éves távlatból csak az akad.”
Ezt a sok zagyvaságot a zsidó tudománytalan akadémiából szedted?
.
Végül is, ha a saját családja nyír ki egy nőt, mert az “szégyent” hozott a békés iszlám családra, ha a szaúdiaknál egy nőnek jogosítványa sem lehet, annak aztán tényleg semmi köze az elnyomáshoz.
Mindig ez a bináris faék-gondolkodás, ha valami nem feminista, akkor az jó.
Csak hogy kicsit összezavarjalak: a feministák szívesen játszanak alkalmi vakot, ha az iszlám közösségek női tagjainak elnyomásáról van szó. A témát inkább a jobboldaliak (és férfiak) feszegetik. Most akkor hogy is van ez? A konzervatívok állnak ki a nők elnyomása ellen, míg a feministák legalizálnák azt, feltéve, hogy iszlám környezetben történik? Ezek szerint viszont ha a nők muszlimok általi elnyomását maszatolod, a femcikkel kerülsz egy szekértáborba. Milyen… ironikus.
Mért hozott rá szégyent? Kibaszásból?
Minek nekik jogosítvány, ha kaptak sofőrt.
Bár a nők ma már egyenlő jogokkal rendelkeznek, ma is vannak az életnek olyan területei, ahol hátrányban vannak, így azt gondolom, hogy még most is volna létjogosultsága normális női érdekvédelemnek. A férfihibáztatás, férfigyűlölet, férfidiszkrimináció nem az.
Például a piszoárnál?
Wow.
Nem csodálom, hogy még Libsifemcsi is orgazmusközeli felkiáltásokat “hallat”. :)
Miközben ma Magyarországon a férfiak nyílt, (alap)törvényi erővel megtámogatott nemi diszkrimináció áldozatai lehetnek az élet bármely területén, bevallom én nem igazán érezném szükségesnek azt latolgatni, hogy a férfiak jogainak sárba tiprása mellett egyes társadalmi konvenciók miként osztanak (nem kötelező érvényű) “hátrányosabb” szerepeket a nőknek, már csak azért sem, mert minimum ugyanannyi hátrányt lehet felsorolni a férfiak oldalán is.
Egyébként a női érdekképviseletnek szerintem is lehet létjogosultsága (bármikor is), csakhogy az érdekvédelemre irányuló igényt, nem társadalmi “hátrányok” felsorolásával (ami akárhogy is forgatjuk, mindig csak a nőelnyomásról szóló ostoba feminista dogma terjesztése lesz végül) kellene magyarázniuk a nőszervezeteknek, hanem csupán a nők által támasztott, és esetlegesen méltányolható társadalmi szükségletekkel.
Remek programokat alkothatnának a nőszervezetek, amelyek célszerűen a nők problémáinak megoldására irányulhatnának. Gondolok például esetleg a nőket egyre jobban érintő alkohol- és drogprevenció problémájára (amely ha mégis véletlenül eszébe ötlik egy nőszervezetnek, akkor máris elegyíteni kell egy adag férfiellenes felhanggal) vagy a nőgyógyászati ellátással összefüggő gondokra (ami ha eszébe jut a nőszervezeteknek, akkor manapság csakis a férfi nőgyógyászok elleni gyűlöletkampány kerekedhet belőle) és más pragmatikus problémafelvetésekre, amelyek a mai női érdekképviselet méltányolható tematikáját adhatnák, mégis mindezeknek a problémáknak a gyakorlati oldala nem is annyira érdekli a nőszervezeteket, ehelyett inkább a feminista nemi háborúskodás, a nyílt férfigyűlölet propagálása tölti ki leginkább a programjukat. – No persze, ideológiai háborút folytatni a sajtóban egyszerűbb, mint egy kevés valódi érdekképviseleti vagy segítői munkát végezni a nőkért…
Para, meg kéne értened érezned őket: pechükre oly korba születtek bele, amikor épp elveszőben a sokáig regnáló régi férfidicsőség, és nem csak hogy nem akar visszajönni – egyre késik az éji homályban -, de mintha az ellenkező véglet kezdene kialakulni – amiért a feminizmus nevű tüneményt súlyos bűnök terhelik. Ha esetleg tényleg meg akarnád őket empatizálni, gondolja arra, amikor a szép nő idővel lassan de biztosan veszítni kezdi vonzerejét. Akkor nem segítenek észérvek, csak indulat van és fájdalom, és már csak az a barát, aki a fájó sebeket legyezgeti. Hozzászólásodban helyből kispötsűnek titulálod őket, miközben fogalmad se lehet, mekkora lehet nekik. Ez eszembe juttat valamit, ami miatt felhívom a figyelmedet, hogy a nők megfeleltethető szervénél – még a legeslegnagyobbnál is – a legeslegkisebb pöts is összehasonlíthatatlanul nagyobb… De ne rágódjunk ilyen apróságokon, Big G.-nek ezúttal is igaza van!
No, csak nem a kedves Anyuka?! Big G. volt oly kedves, és átadta a szíves meghívást, de sajnos én vasárnaponként… hmmm… lomtanítok! – most legalábbis mindenképp. :D – vagy misére járok… az ember csak nem lehet csak úgy meztelen seggel keresztszülő… :) :D
Úgy is van, igyekezz csak! A gyerkőc lelki fejlődése a te kezedben nyugszik…
:D
.
Egész demokratikus… Bár az a négy feleség és a korlátlan számú rabszolgalámy nem elvetendő gondolat :)
“négy feleség és a korlátlan számú rabszolgalámy” Nyilván a Bacha bazikat némiképp elriassza a konkuencia Big G! :)
Amúgy a muszlimok így kezelik a femenes radikálfeministákat, tessék:
Topless Feminist Protesters Dragged Off Stage, Beaten At Muslim Event
Topless protesters disrupt Muslim conference on women
És hogy mi melyik fél oldalán állunk? Egyikén sem. Nem védjük meg a feministákat, mert azt kapták, amit megérdemeltek, és nem állunk az iszlám oldalára sem, mert az iszlám nem válasz, nem megoldás, és nem is való Európába, a követői meg szintúgy nem. Csak elővesszük a popcornt, és jót szórakozunk a kibontakozódó vígjátékon.
Ezért mernek csak a katolikus egyházzal kekeckedni. Ott csak békepapok vannak, Krisztus harcos egyháza már a múlté. Arról nem hallottam hogy zsinagógába berongyoltak volna pedig az ortodox zsidóknál elég kemény dolgok vannak. Miért is lehet ez…?
Krisztus egyháza sosem volt harcos. Amelyik harcolt, az nem volt egészen krisztusi. Jézus csak az általam igen kedvelt Christipher Moore regényben tudott karatézni. (Biff evangéliuma, érdemes elolvasni, ha valakibe szorult némi humorérzék és nem kiált minden sarkon vallásgyalázást pár keresztény poén miatt, akkor még vallásosoknak is nagyon szórakoztató)
.
Történelmi ismereteid igencsak szegényesek.
Az mindenesetre látható, ma Szent Péter utódja nem a világi egyház védelmezője, a kereszténység ma már nem térítő egyház, ahogy semmit sem tesz a kisebbségben élő keresztények védelmében sem (ami azt illeti a többségiért sem). Sokkal inkább a trónján üldögélő joviális bácsikának tűnik, mint Krisztus első katonájának, pedig ez is a feladatai, szerepei közé tartozna. Nem véletlenül tartozik a felségjelei közé az egyenes pásztorbot, amellyel a nyáját nem csak terelgeti, de védelmezi is a rátörő vadak ellen.
“És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!” – Mt 28:18-20
amirôl te beszélsz az a dogma és hitnélküliség vallása, ugyanakkor köszönô viszonyban sincs a krisztusi tradícióval/ az igazhittel.
nem az én szavaim, de tökéletesen összefoglalják a militarizmussal, az egyházival is kapcsolatos ellenérzéseimet:
“A hivatásos katona annál több hatalomhoz jut, mennél inkább megfogyatkozik a közösségben a mindennapi bátorság Így történhetett, hogy a testőrgárda Rómában egyre fontosabb szerephez jutott, amint Róma egyre fényűzőbb lett, és egyre inkább elpuhult. A katonaember annak arányában jut egyre nagyobb polgári hatalomhoz, ahogy a polgár egyre jobban elveszíti katonai erényeit. S miként így volt ez az ókori Rómában, így van ez korunk Európájában is. Egyetlen korban sem voltak gyávábbak az emberek, mint most. Minden kor és minden eposz fegyverekről és férfiakról énekelt; mi azonban két dolgot végeztünk el egy időben: megrontottuk a férfit, és fantasztikus tökéletességre fejlesztettük a fegyvereket.” Chesterton
Mi vagyunk gyávák.
Én már túl vagyok az elsô sokkon, hogy vminek nagyon vége lett itt a mi kis kényelmes világunkban, embereknek egzisztenciája dôl össze egy hétvége alatt, mert eladhatlan lesz a meseházikó kerttel egy ötezret befogadó ideiglenes szállás miatt.
mindenhol szemét és egyikünk se meri a maga kis európai udvariasságával azt mondani, hogy figyi ne a földre dobd, hanem a kukába.
Mitôl félünk?
ha egy nôi rendôr mégis rendreutasítja a pakit/afgit vagy az albánt, hogy ne a szônyegen nyomja el a csikket, akkor az szembeköpi és egyetlen kolléga nem lép közbe… ilyen történetek keringenek.
És akkor Suum azt írja, hogy majd egy jót popcornoztok?
Normálisak vagytok?
“embereknek egzisztenciája dôl össze egy hétvége alatt, mert eladhatlan lesz a meseházikó kerttel egy ötezret befogadó ideiglenes szállás miatt.”
Elég ahhoz egy darab cigány család is. Szerinted mi a megoldás?
Pènzbeli szoc.juttatàsok beszûntetèse (csak az idôskori, rokkant ès beteg, ill. munkàból kiesôk juttatàsait hagynàm meg) ès jogkövetô magatartàs betartàsa.
gyereket mindenki a saját bevèteleire ès szoc.hàlójàra alapozva vàllaljon.
egyrèszt tènyleg csak az jön, aki menekül. màsrèszt, ha jogkövetô a szomszèdom, akkor nem költözöm el.
nem zavar a bôrszíne, kinèzete vagy a szemèlyes vallàsa.
Többek között ezèrt bèrelünk, mert sosem lehet tudni ki lesz a szomszèdod.
És majd a zsidók beszüntetik a pénzelésüket? Hogy fogják így megsemmisíteni a fehéreket?
Akkor nem igazán születnének gyerekek, max a milliomosoknak. A többi már előre számol a gyescsépészocpollal.
És mi elől menekülnek Görögországból? Szerbiából? Fasztudjahonnanisztánból?
Követi a szariját.
Engem zavar a bőrszíne, semmi köze ide.
Ne hari, de nem vagyok hajlandó a gazdasàgi lobbit összekötni en bloc az egèsz zsidósàggal, szóval ebbe a tàncba se viszel bele. A zsoldoskodó szepiknek, hogyan kell a farkára lépni, van tapasztalat, remèlem fèlreteszik a büszkesèget ès megkérik Putyin-apust, hogy tegyen rendet, ha màr ennyire eltaktikázták.
azèrt jön ide, mert vègeredmènyben a nagy fehèr nyugati civilizàció tette tönkre az otthonát, ès vhol jogos, hogy akkor szívjunk együtt.
Gyereket az vállal majd, aki kapcsolatban ès munkából èl. Nyilván ehhez kène egy stabil közegèszsègügy ès közoktatás, azèrt annyira nem utòpia.
–
Naooo: A gyerekgyilkosságok lelkes propagálása nem az elfogadható kategória. Ha nem hagyod abba, pláne ha a törölt kommentedet vissza is rakod, bannolva leszel.
Minek fulladt a vízbe? Minek ment oda?
Nem látom a kapcsolatot az általam leírtak és a tieid között, ráadásul a kommented is kettő nem szervesen kapcsolódó részből áll.
Nem tudom milyen a német helyzet, de itthon inkább arról van szó, hogy az állam téged vesz elő, mert jóhiszemű voltál. Neked kell tisztáznod magad ha bármit is tennél, akár évekig bíróságra járnod. Sorolhatnám.
Ezekkel az államokkal ugyanaz a gond, mint a pápai állammal. Nem védik meg az “alattvalóikat”. Rákényszerítik a jogkövető magatartást a polgáraikra, de mindenféle homályos ideológiák gúzsbakötő ostobasága miatt azt másokon nem kérik számon. Persze itt nem csak BTK-s dolgokról van szó.
Eközben Németországban:
Putin to Berlin, Merkel to Siberia!
German tries to donate food but bag gets stolen
Szerintem Kori csak további kritikát fogalmazott meg, én mindkettőtöket felpontoztalak de lehet én vagyok a hülye… :D Egyetértek veled is a Pápa megítélésében, viszont tagadhatatlan hogy a katolikusok bibliaértelmezése jellemzően elvakult és saját egyházuk irányába túlontúl érdekközpontú. Sok keresztény gyülekezetben fontos még ma is, hogy hívei térítsenek, (látom ti nem jártok metróval :D) bár az újkori mondvacsinált egyházak többsége ezt csak egyfajta mlm hálózatépítésnek fogja fel és őket is csak az anyagi érdekek vezérlik.
Jól látod SIL, a pápista katolikus térítô pökhendisègre fogalmaztam meg kritikát ès egy katolikus tradicionalistától idéztem a militarizmussal kapcsolatban.
+termèszetesen nem gondolom, hogy minden katolikus pökhendi, hanem csak törtènelmi távlatból a tèrítô egyháznak a konkrét cselekedetei. Ezek tènyek.
Azért durva ez a buzgalom, mintha a tradicionális katolikus szellemiségnek bármi komoly befolyása lenne jelenleg a nagypolitikára, nem pedig még az Egyházon belül is egy kicsiny, háttérbe szorított kisebbség lenne. És te mégis ezt rugdosod. Ebből látszik, hogy minden skizma, protestálás nem hoz létre önmagában megállni képes hitet, mindig vissza kell, hogy mutogasson legitimálás végett arra, ahonnan kiszakadt: “mi azért vagyunk jók, mert azok rosszak!”.
Amúgy biztos hallottál a szamaritánusokról. Nos, ez a felekezet vagy közösség még ma is létezik, pár százan vannak. Egyszer egy riporter megkérdezte a vezetőjüket, hogy miben is áll most a 21. században a szamaritánus hit lényege, fő üzenete. Erre ő azt válaszolta, hogy hát az, hogy csak a Gerizim hegyén lehet áldozatot bemutatni Istennek.
Na, pontosan, itt tartanak a protestálásba beleszorult agyúak is. Mint egy elvált, sértett nő, aki 30 év múlva is ott tart, hogy micsoda mocsok volt a férje.
Nem értem hogy jön ide a nagypolitika, abban igazad van, hogy nem sok beleszólása van ebbe manapság sem a katolikusoknak sem más egyházaknak. Viszont még ma is leginkább a katolikusokat használják fel nagyobb tömegek megmozgatására politikai célok eléréshez elsősorban a Pápán keresztül, hiszen a sok összevisszaság amit főleg manapság nyilatkozik, csak a katolikusokat hathatja meg. Én református vagyok, de az evangélikusokat pedig épp úgy nem igazán érdekli – kis túlzással.
– Jössz itt a szamaritánusokkal, de a történet amiről mesélsz mellébeszélés, egyszerűen tisztátalannak lettek titulálva a zsidók részéről, kitiltották őket a jeruzsálemi templomból, persze aztán csak kellett nekik egy hely ahol felépíthetik a sajátjukat és imádkozhatnak, Isten – és a perzsa király – kegyelméből kaptak egy másik hegyet, azt’ kész. Te pedig most ezért kárhoztatod őket, mert különben alap kérdésekben egyetértenek a zsidókkal, csak éppen annyira nem szívlelik őket.
– Ezzel ellentétben az azért jelentősebb különbség, hogy a protestánsok nem tartják tévedhetetlennek a Pápát, a püspököket vagy a papokat, vagy egyéb egyházi méltóságokat. Ha már politika, akkor a katolikus egyház az, ami leginkább hasonlít egy politikai párt rendszeréhez a szigorú hierarchikus felépítésével. A protestáns egyházak létrejötte pedig önmagában ennek az önző, zsarnokoskodó, felszínes és főleg egy egyházhoz képest túlontúl csillogó, anyagias rendszernek a bukása. Tény, hogy ez még mindig tart, de jól is van ez így, remélhetőleg nem is fog már soha felemelkedni, hiszen a katolikus egyház politikája mindig az erőszak volt, persze csak addig, amíg volt akkora hatalma, hogy a világi politikában érdemben befolyással tudott bírni. Jó példa erre mondjuk a Katharok üldöztetése, a 12-13. században, nem győzte lefizetni az akkori pápa a francia nemeseket és a királyt, csak irtsák már ki mind egy szálig az összeset, hiszen puritán nézeteikkel egyre inkább kiszorították a katolicizmust a dél-francia vidékről. Említhetnénk a 30 éves háborút is, amiben szintén jelentős szerepe volt annak, hogy a katolikusok nem bírták elviselni területi és politikai érdekkörük csökkenését – persze azon lehet vitázni, hogy éppen ki használt fel kit és mire.
Ezek alapján én azt mondom, nem kéne arra hivatkozni, hogy protestáns egyházak azzal, hogy a katolikusból erednek, egyben legitimálják is azt. Pont, hogy felhívják a figyelmet arra, a katolikus egyház már annyira elferdült, hogy aki nem túlontúl elvakult de hisz Istenben, meg van áldva egy kis józan ésszel mindamellett, hogy jóérzéssel is, az jellemzően már nem találja meg ott a helyét. A katolikusok még lehetnek ettől épp oly jó emberek, csak éppen a végletekig hű katona esetei, márpedig Isten tudtommal nem azt várja el, hogy ehhez vagy ahhoz a valláshoz legyen hű az ember, hanem azt, hogy keresztény értékrendhez legyen az.
“Catholic baiting is the anti-Semitism of the liberals.” (Peter Viereck)
Azért említettem a napi politikát, mert enyhén szólva átlátszó, hogy ha valakinek 2015-ben az jut eszébe az iszlám invázióról, hogy mit csináltak a gonosz katolikusok nyolcszáz évvel ezelőtt, meg hogy micsoda bűnös, gonosz bagázs ez.
Mindig az a szakadár, aki egy létező, fennálló establishment-ből kiszakad, és sajátot kreál. Teljesen mindegy, hogy mivel tudja (magának) megmagyarázni, az a szakadár, aki feláll az asztaltól. És persze mindig a szakadárnak kell görcsösebben magyarázni a legitimitását, és mindig vissza kell utalnia arra, amelyből kiszakadt. Mivel legitimitása nem önmagában áll meg, hanem tagadásból áll, ezért nem tud elszakadni attól a konfliktus-logikától, amelyben fogant. Újra fel kell idéznie a kiszakadásának idején keletkezett körülményeket, pl. az evangélikusoknak Johann Tetzelt, holott hol van az már?
A szamaritánusok azért jó példa, mert úgy viszonyulnak az ószövetségi zsidó hit mainstream ágához, ahogy viszonyulnak a szakadárok és protestánsok a katolikusokhoz. Amely vitapontok miatt kiszakadtak ezelőtt több, mint kétezer évvel, még mindig ugyanott tartanak. Beszorult az agyuk a tagadásba.
„Az eretnekség ismertető jele az, hogy tantételei terméketlenek, nincs teológiája, és amennyiben tévtan, nincs is önálló tana. Ha elvesszük katolikus teológiáját, mi marad meg? Vita, magyarázgatás, protestálás. Saját szakterület hiányában legfeljebb bibliakritikához és vallás.bizonyítékokhoz folyamodik. Tanításának tételei fejlődés nélkül önmagukba térnek vissza, mert azok csak szavak, terméketlenek, mert elhaltak. Ha élők lennének, szaporodnának és fejlődnének. Ha pedig élnek és gyümölcsöt hoznak… fejlődése fölbomlás, de semmit sem teremt, nem irányul rendszer felé. Egyetlen kialakuló dogmája az egyes vagy valamennyi dogma és minden teológia tagadása, az Evangéliumra hivatkozva. Nem csoda, ha tagadja azt, ahová ő maga nem képes eljutni.” (John Henry Newman)
“A különféle keresztény nevet viselő felekezetek már keletkezésükkel megtagadták mind az apostoli eredetet mind az apostoli folytonosságot; valamennyi az ősi Egyháztól való elpártolás útján és az Egyház feje ellen való lázadásban született. Különfélék voltak az indítékaik és viszontagságaik; egyben hasonlítanak: Ecclesiam non audire. Egészen nyilvánvaló ez a protestáns felekezeteknél, melyeknek régibb képviselői az apostoli folytonosságot azzal akarták megóvni, hogy az Egyházban mindig voltak újítók, akik mintegy a hivatalos Egyház mellett haladó protestáns hagyománynak lettek volna hordozói. Ezt azonban az Úr Krisztus rendelkezése egyenest kizárja; ő Péter szikla-alapjára építi az Egyházat, apostolait küldi teljes hatalommal, és velük marad a világ végezetéig; aki rájuk hallgat, üdvözül, aki nem, elkárhozik. S így értelmezi szavát a régi Egyház is: akik nem voltak egyetértésben a katolikus Egyházzal, és annak fejével, azokat mint az Egyházra nem hallgatókat kirekesztették. A mindenkori szakadárok és eretnekek lázadozása és negativitása nem elég a jogutódlás és folytonosság megteremtésére; a tagadás sokszerű és egységbontó, nem építő, hanem rontó elv. Ha az apostolok jogos utódjai mellett még a rendkívüli «reformátorok» sora is gyakorolna törvényes felsőbbséget, az Egyháznak két mellérendelt vezetősége volna, melyeknek összhangzatos együttműködését semmi sem biztosítaná; ez tehát a zavarnak és széthúzásnak törvényesítése volna az Egyházban.” (Schütz Antal)
Amúgy meg az enyhén szólva marxista ízű történelmi nézeteid kissé felülvizsgálatra szorulnak, ez a “sötét középkorról”, inkvizícióról meg a többi leyenda negra cáfolható, nézd csak:
http://www.mult-kor.hu/20080626_tiz_ok_amiert_a_sotet_kozepkor_nem_is_volt_annyira_sotet?print=1
http://mandiner.blog.hu/2013/09/05/kozepkorozni_nem_meno
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=94979271&t=9000663
http://sotetkozepkor.blog.hu
http://web.axelero.hu/kesz/jel/03_01/mitosz.html
http://betiltva.com/files/tudos-takacs_keresztenyseg_es_poganyasag.php
http://en.wikipedia.org/wiki/Continuity_thesis
http://www.youtube.com/watch?v=m5siHd1P5zk&list=PL57857981F3CC5D78 The Catholic Church – Builder of Civilization
http://en.wikipedia.org/wiki/Black_Legend_of_the_Spanish_Inquisition
http://en.wikipedia.org/wiki/Historical_revision_of_the_Inquisition
http://mandiner.blog.hu/2011/06/06/az_inkvizicio_vedelmeben
http://mandiner.blog.hu/2011/06/10/a_spanyol_es_a_romai_inkvizicio
http://mandiner.blog.hu/2011/06/21/a_keresztes_hadjaratok_vedelmeben
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=125674611&t=9003631
.
Suum cuique
Nem sötét középkoroztam, hanem a katolikusok módszerit kritizálom és erre középkori példát hoztam. A “szakadárok” nem feltétlen “eretnekek” az én nézőpontom szerint, hiszen nem teljes egészében mentek ellen a keresztény egyháznak, csak az egységes katolikus állásfoglalást kritizálják helyenként, amit pedig 3-4. században a zsinatokon alakult ki, igen erős viták által. Hát könnyen lehet, hogy ezeken a vitákon volt olyan, hogy valamelyik méltóságnak nem volt igaza vagy éppen egyéni érdekek fűtötték. Az, hogy ezt csak 1000 évvel később lehetett érdemben kijelenteni éppen azt igazolja, hogy az akkori egyház semmitől sem riadt vissza, hogy meggátolja a máshogy gondolkodók terjedését a saját önös elvrendszere védelmében. Tagadhatatlan, hogy szükség volt rá, de az is az, hogy nem tudjuk, mi lett volna ha… az pedig szintén, hogy sokszor igen könnyen félretették a 6. és 9. parancsolatot az eretnekségre hivatkozva. A kereszténység már bőven létezett a katolikusok előtt is, ők “csak” kihasználták Róma bukását hogy “egységesítsék” a vallást, naivitás szerintem azt gondolni, hogy akkor nem voltak önös érdekek, ez pedig legitimálja a megreformálását.
Reina Nicolasa
1. Manapság már nem annyira, hiszen bőven van már ellenkezőjére bizonyíték és eszementnek kell lenni, hogy valaki ezt gondolja, ellenben a szigorú hierarchikus rendszer és a végtelen üzleti érdekek még ma is kizárják a valós jobbító szándékot. (Ez a rendszer lényege.) Számomra pl. az teljesen egyértelmű, hogy Ferenc pápát megvették az amcsik és kész. Pl. a protestáns vallások sokszínűsége eleve megnehezíti, hogy ilyen érdekek nagyban, világszinten előretörjenek és az emberek hitét üzleti céllal – tömegesen – felhasználják.
2. Ugyanazt tudom mondani, mint Suum-nak, én nem a Katharokkal példálóztam, hanem a katolikusok üzleti módszereire világítottam rá, tehát közel sem a hittel térítettek. Mellesleg a katolikus papok épp úgy nem házasodhatnak – de sebaj. Ellenben a Kathar papok igencsak puritánul éltek, és amint Te is írod megadták a választás a lehetőségét, tehát nem várták el a néptől, hogy csak azért, hogy fel legyenek szentelve haláluk előtt, sanyargassák magukat egy életen át, de azt viszont azért igen, hogy mindenki döntse el mikor akar megtisztulva eltávozni. (Nem védeni akarom a Katharokat, hanem ez megmagyarázza, hogy miért is volt ez egy közkedvelt vallás.) Mellesleg ez a böjt mint megtisztulás újraértelmezése, tehát nem valami elvakult szektai tévhitről van szó.
3. “Kezdettől” fogva a katolikus egyház és annak erőszakossága van. Ez az erőszakosság váltotta ki a protestáns egyházak létrejöttét. Tény, hogy a múltbéli példákból tanulva nem volt más lehetőségük, mint erőszakkal felelni a katolikus elnyomásra, hiszen ha csak megmaradtak volna békés gyülekezetnek akkor fellógatták volna mindet, mint elődeiket => pont ezért hoztam a Kathar példát.
.
Pápai tévedhetetlenség itt elég jól leírva. Mégha wiki is…
Katharok, albigensek, patarénusok, bogumilok meg az összes többi elég gáz társaság volt. Egy tőről fakadó hittételeik gyakran élhetetlenek, sőt emberellenesek voltak.
“A pápa csak akkor tévedhetetlen (…)De ez az Egyház 2000 éves fennállásához képest igen ritkán történt meg.”
– Hmm?! Közel 150 évről beszélünk, előtte a zsinatokon az aktuális pápának vétójoga volt, tehát hogy hányszor élt ő ezzel, illetve hogy hányszor teljesült ő és a püspökök tévedhetetlensége az a határozataikból illetve a zsinatokról készült gondolom egy cseppet sem manipulált feljegyzésekből derül(ne) ki. Részemről ezt hagyjuk… :) inkább elfogadom amit gondolsz, Te is hagyj meg engem azon hitemben, hogy a protestáns egyházak önmagukban jogos kritikák a katolikus egyház felé, amiben az egyik legfőbb kérdés a katolikus vallási vezetők tejhatalma az egyházuk, tehát híveik felett.
“Mi az, hogy korántsem hittel térítettek? Akkor mondjuk Szt. Domonkos…”
– ?! :D Már ne is haragudj, de az ő szerepe annyi volt, hogy képviselte az egyházat a szóban forgó keresztes hadjáratban mint első számú vallási vezető => tehát eretneknek nyilvánított ki minden katart aki nem volt hajlandó áttérni és tömegesen küldte őket máglyára. Ennyit róla. Továbbra sem szeretném védeni a katarokat, bármennyire is szeretnéd így beállítani, de a fentiek után teljesen érthető, hogy egyre többen elfordultak a katolikus egyháztól – már akiben valóban volt egy kis emberség.
A könyv amit ajánlottál: Emmanuel Le Roy Ladurie: Montaillou
“Le Roi Ladurie egy fennmaradt középkori inkvizíciós per dokumentumai alapján rekonstruálja egy occitán (dél-francia) falu vallási hiedelmeit, világképét.”
– no komment. :D
A Katharok: “Pontos adatokat hittanaikról nehéz találni, minthogy a „Rituel cathare de Lyon” és a „Nouveau Testament en provençal” című írásaikon kívül csak az ellenségeik utalásaiból tanulhatunk.” – wiki
-no komment.
“… az nem beteg szekta hit, hogy a test rossz, a szaporodás rossz, a házasság rossz? (…) a katharok se voltak azért annyira ostobák. Hamar kialakult a vallásban a kétféle “kaszt”.”
-Rendkívül meglepő, hogy katolikusok megfelelő ferdítésekkel legalizálják a keresztes háborúikat, gondolom az csak a véletlen műve, hogy az összes kathar birtokot a Pápához hű helyi nemesek kaptak meg… :D – há’ valakinek csak oda kellett adni ha már így akarva akaratlanul felszabadult ez a sok föld… csak nem lóghatott a levegőbe… :) az meg hogy nézett volna már ki, hogy azok a nemesek kapják meg akik hagyták maguk között ezt a “fertőt” terjedni és nem voltak hajlandóak a saját népüket csak úgy ukk-mukk-fukk kiirtani, “pusztán” egy pápai parancsra. Amúgy is, őket is száműzték vagy felkötötték.
Továbbra is hangsúlyoznám, hogy még mindig nem a katharokról beszélek, nem őket védem – hanem a katolikusokat kritizálom, az elvakultságukat és vezetőiket aki folytonos félelmükben hogy csökken a befolyásuk sorra halmozzák az esztelenségeket és erre a jelenlegi pápa nyilatkozatai csak megerősítésként szolgálnak.
Ne ragadj le a katharoknál. A kor szektáinak hittételei nem sokban különböztek. Ne tévesszen meg a sok név. Ezek gyakran egy-egy személy tanításai köré csoportosulókat jelentett vagy egy jól körülírható területen élőket. Pl. az albigensek is katharok voltak, akik sokat átvettek a bogumiloktól.
A témával kapcsolatban ajánlották nekem és elovasás után én is ajánlom ezt a könyvet.
http://www.kuk.hu/hu/content/kett%C5%91ss%C3%A9gek-labirintus%C3%A1ban
Szegénykémnek érdekes neve van.
Amúgy szemétség hogy az ilyen műveket nem lehet lelopni valahonnan…
“Ne ragadj le a katharoknál. A kor szektáinak hittételei nem sokban különböztek. (…) Pl. az albigensek is katharok voltak, akik sokat átvettek a bogumiloktól.”
Nem szándékosan ragadtam le, ideragasztottak, :) úgy látszik ez volt a mondandóm “legérdekesebb” része. Ettől függetlenül – most hogy így “belemerültem” ezen múltbéli “szekták” alapelveibe – számomra nem tűnnek túlzottan “gáz társaságnak”. Persze mai szemmel azért furcsák, de nem lehet tudni, mivé nőtte volna ki magát bármelyik, ha nem nyomják el őket. Mindenesetre az azért egyértelmű, hogy nem tartották sokra az anyagi világot és jólétet – ez pedig egyértelműsíti, miért is váltak eretnekké egy olyan egyház szemében, ami a jutalmazásra és a sanyargatásra épült. Persze ezekkel kétségkívül könnyebben tudnak tömegek azonosulni, ha népszerűségre vágysz, akkor illik egyszerűen fogalmazni… ugyebár. :)
Az alapfelvetésem különben Korit kívánta megerősíteni, manapság a katolikus egyház inkább viselje magát szerényen, és hozzátettem Suum-ra reagálva, attól hogy a protestánsok a katolikus egyházból nőttek ki, nem feltétlen kevesebbek. Ez nem egy matematikai kérdés, hanem elvi, az egyszerűbb elvek gyakran érnek többet. Ha már ennyi idő távlatából vizsgáljuk a dolgot, akkor más nézőpontból – részemről mindenképp – kijelenthető, a protestáns egyházak kínáltak valós alternatívát a hívő embereknek az ateista liberalizmussal szemben. Ha a katolikusokon múlt volna, Nyugat-Európa jelentős része és Amerika is mára egy hatalmas Woodstock fesztiválhoz hasonlítana. :) Persze ők nem vennének részt benne, de bizonyára megtalálnák és meg is találják a módját, hogy vegyék ki a részüket belőle… :) Értem én, hogy azért tartják olyan sokra magukat, mert a legszigorúbb elveket vallják, de a hozzáállásuk a vagy megfelelsz vagy elveszejtesz alapon nyugszik és nagyon úgy tűnik, mivel elvesztették befolyásukat, azaz már nem tudnak tömegeket kényszeríteni a megfelelésre, simán veszni hagynának mindenkit.
A magát tisztességes embernek tekintő katolikusnak – márpedig ki ne tekintené magát tisztességesnek? – két komoly nehézséggel kell megküzdenie. Az újabb keletű nehézség engesztelhetetlen antikommunizmusukból jön, ami azért probléma, mivel Jézus eredeti tanítása kifejezetten kommunisztikus. A másik, régi, mondhatni ősi nehézség pedig az antiszemitizmus maga, mivel a történeti Jézus zsidó volt, mi több: hithű. Rabbi. Az utolsó vacsora pl. a peszah megünneplése volt…
De megoldják:)
Aki pedig ilyeneket mond mint én itt most, az vagy kommunista, vagy zsidó, vagy bérenc, vagy mindhárom egyszerre.
De megoldom:))
SIL: A többivel nem láttam értelmét vitázni, lévén abszolút szubjektív eszmefuttatás, vélekedés volt.
Csak szólok, hogy Dzsízösz földönkívüli volt, de még az apostolok is mind.
“…lévén abszolút szubjektív eszmefuttatás, vélekedés volt.”
Aláírom, hiszen ha objektívan ítélném meg a kérdést, akkor ateista lennék.
Az ókori utalás a testőrgárdákra meglehetősen történelmietlen.
Nem csak a hitet, de a vallást is védeni kell. Ha ezt egy pápa nem hajlandó megtenni…
nem fogsz meggyôzni, jobb a szultáni turbán, mint a pápai tiara. Ezt Konstatinápoly eleste után mondta az utolsó bizánci nagyherceg, miután hiába vártak segítsèget a nyugati keresztëny testvèrektôl, azok csak a primatussal ès a jogi kèrdésekkel tököltek. Rómának mindig is a jog volt a fontosabb, mint a hit. Erre írtam, hogy kètfèle keresztènység létezik a dogma ès hitnèlkûli, ill. az ortodox (nem mint konfesszió, hanem mint tradíciò).
Tudod-e, mi az a bellum iustum? Ajánlom neked EZT elolvasásra. Ha kevésnek találod, akkor EZT is elolvashatod: Az egyház és a háború
Nem akarlak meggyőzni, ebbe a szkizma dologba meg ne menjünk bele, majd ezer éve volt.
Itt nem önmagában a pápaságról van szó, hanem az egész kereszténységről. A pápaság azért jó példa mert egyrészt egyszemélyi vezetés van, másrészt a katolikus egyház a legnépesebb keresztény felekezet ill. értelemszerűen a legkorábbi térítő egyház.
A megállapításaim egészében a keresztény felekezetekre igazak. Itt a bevett felekezetekre, nem pedig a szektákra gondolok. Az ortodoxok ugyanúgy nyuszik, mint az evangélikusok. Meg lehet nézni mi a helyzet Belső Ázsiában, hogy terjed az iszlám. Németországban meg minden évben templomokat zárnak be (többet mint a népességcsökkenés magyarázná), van év hogy többet, mint tucatot és mecsetekből viszont majd’ ugyanannyi nyílik. Ugyanez a helyzet más nyugati országokban. Némely evangélikus felekzet bebuzult és elfogadja az azonos neműek házasságát stb.
Az egész kommentfolyam abból indult ki, hogy lazán lehülyézted Libsit, mert megfogalmazta azt, hogy az az egyház amelyik harcolt az nem volt egészen krisztusi.
te hiányolod a harcos és térítô egyházat,
én meg visszavezettem, hogy miért kapunk sokan gyomorgörcsöt a harcos tèritès gondolatàtól is.
Itt nem a nagyon règmúltban elkövetett disznósàgokról van szó, hanem egészen modern történésekrôl (Dèlszlàv hàború, Ny-Ukrajna, Belorusszia, orosz-lengyel ellentèt) ahol konkrètantan a keleti katolikus tèrítő politikàról ès nacionalista ellenhangolásokról van szó, ami szintèn Róma ès a Pàpa juriszdikciója- nem, nem ők robbantottàk ki, de klasszul előkèszítettèk- aki efelett elsiklik, annak enyhén szólva is hiányosak a modernkori történelmi ismeretei.
nyilvàn a latin ès bizànci egyhàzak közötti ellentètet, nagy valószínűsèggel egy erőszakos iszlamizàció feloldja. De!
A keresztènyek a muszlimokkal pont a közel-keleten egèszen a mindenfèle arab-tavaszokig jól megvoltak, sőt mèg a latin ès bizànciak is egymàssal, ill. a dèl-oroszorszàgi területeken se voltak konfesszionàlis nyíràsok, az is tèves törtènelmi ismeret, hogy a török hódoltsàg idejèn Mo.n 150 èv nonstop pusztítàs volt.
.
Igen, tudjuk, ennek már megvan a maga hagyománya nálatok:
https://en.wikipedia.org/wiki/Liever_Turks_dan_Paaps
https://en.wikipedia.org/wiki/Protestantism_and_Islam
Az általad jelzett konfliktusoknak sok egyéb mellett volt vallási oldala is. Gyakorlatilag azért mert a konfliktusban résztvevők között ebben a tekintetben is szignifikáns különbség van és persze mert az említett népek kulturális önazonosságának fontos részei.
Az ortodoxokat sem kell félteni, ha a hatalomról vagy más keresztény felekezet feletti diadalmaskodásról van szó. Lásd az orosz állam és az egyház viszonyát, a román ortodoxok erőszakos erdélyi templomozását és szerzetesedését vagy éppen a szerb pópák Jugoszlávia szétesése kapcsán a szerb nacionalizmus előretörésében vállalt szerepét.
A vallás mindig is a hatalomgyakorlás egyik eszköze volt, függetlenül az adott hittől, így elmondható hogy annak gyakorlói minden vallás kapcsán volt hogy elbuktak a hatalom csábításával szemben.
Persze ebben is megvan az alapvető önellentmondás. Ha valaki hisz valamilyen abszolút igazságban, annak kötelessége azt hirdetni, jobb érvényesüléséért akár a hatalmat is megragadni.
Aki úgy gondolja, hogy tudja az igazságot és ha más kéri el is mondja, de nem probléma ha mások másképpen hiszik, nos ez az ember nem is igazán hisz. Másrészről viszont ha ez a mentalitás érvényre jutna, az széttépné az emberi közösségeket.
Reina: A térítés elmaradását leginkább azért hoztam fel példának, hogy egyértelműen látható legyen, mennyire defenzív a keresztények egyházak viselkedése.
Az igazán fájó pont leginkább az önvédelem hiánya, az örökös bokszzsák szerepe, a hívek cserbenhagyása. Valamikor a kereszténység társadalmat formáló erő volt, ma meg csak megpróbál megfelelni az önellentmondásokkal terhes jelenkori elvárásoknak, folyamatosan lemaradva csak szánalmas válaszreakciókra képes.
Függetlenül a jelenség minősítésétől a történelmi múltban volt rá precedens hogy hihetetlen mértékben képes volt megváltozni az egyház, lásd ellenreformáció.
az is tèves törtènelmi ismeret, hogy a török hódoltsàg idejèn Mo.n 150 èv nonstop pusztítàs volt.
Hát igen, egy idő után nem nagyon volt kit pusztítani.
Van egy könyvem Gyula történelméről, a városról, ahol élek. Ebben le van írva, hogy mikor véget ért az országban a török uralom, a király egyik megbízottja elindult a megyében innen, északnyugat felé, hogy összeírja a megmaradt embereket, javakat. Békés az ide kb. 40 km, mire odaért, összesen talált 10 élő embert. Ezt a vidéket németekkel kellett benépesíteni, akik több hullámban jöttek, főleg az 1700-as években.
Nyilván nem nonstop irtották ki a megye lakosságát, elég volt egyszer is. Na jó, max kétszer.
Én is megyszékhelyen élek. Közvetlenül a törökök kiűzése után itt emlékeim szerint tizennyolc lakott portát számoltak össze.
Egy végvár, ill. Budára vezetô hadiút védelmi rendszerébe esô település esetében azért nem meglepô, hogy a lakosokat nemcsak lemészárolták, hanem elmenekültek. én is abban a hiszemben voltam, hogy kb a hódoltság területein kô kövön nem maradt, aztán az ásatások hozták a meglepetéseket, hogy virágzó mgi, szôlômûvelés volt. A szôlô meg eleve egy komplex történet.
Ami a másik szálat illeti (Elek meg Nicolasa az ortodoxok orrára vet), azok lokális és egyén által elkövetett események, itt meg azért központi dolgokról és a Katolikus Egyház állásfoglalásáról, ill. világi missziójáról volt végig szó. Egy dolog világos, hogy VII. Gergely óta nem sok minden változott… a respublica Christiana létrejöttének még mindig a három legfőbb akadálya:
– a pogányok (köztük a zsidók)
-az „eretnekek”, vagyis a Róma primátusát elutasító keresztény irányzatú vallási közösségek,
– és a mohamedánok.
oK. a zsidók, meg a mohamedánok az egy világos dolog,de hogy az egészeurópai történelem arról szól, hogy Gergely utódai kimondva-kimondatlanul a Respublica Christiana nevében térítenek és még mindig más miatt nincs földi boldogság…
Ok. hol van már VII. Gergely a pápai diktátumával (ami tkp. hamisításokra alapul
http://www.matud.iif.hu/2013/05/05.htm), hagyjuk, de hogy még 2015-ben sem, amikor már tényleg itt toporgung a világvégében, nem a szellemi tartalom felülvizsgálata, hanem elsődlegesen a szervezeti keretek, tekintélyek megőrzése a cél- na ez a bôdületesen szomorú.
Utóiratként, a néhai Pavle patriárkának több olyan nyilatkozata van, ahol a szerb nacionalizmus extrém megnyilvánulásait elítélte és konkrétan nyilatkozta, hogy inkább vesszen el az a Nagy-Szerbia, ahol embereknek ilyen szenvedéseket kell átélni, ugyanez a román átokmondókra az hogy a nominális kereszténység kéz a kézben jár a pogány és okkult hiedelmekkel sajnos létezik, ua ilyen,
hogy átokmise nincs és jelenséggel központilag küzdenek is).
mIndenesetre – ezek kb olyan érvek, mintha én vagy Sil elôvettük volna a cölibátusban élôk ágyasait, vagy Gerbert D’Aurillac alias II. Szilveszter mágiáját.
“A szent tanok. –
Ah, ép a szent tan mindig átkotok,
Ha véletlen reábukkantatok:
Mert addig csűritek, hegyezitek,
Hasogatjátok, élesítitek,
Míg őrültség vagy békó lesz belőle.
Egzakt fogalmat nem birván az elme,
Ti mégis mindig ezt keresitek
Önátkotokra, büszke emberek. –
Vagy nézd e kardot, hajszállal nagyobb,
Kisebb lehet s lényben nem változott.
Ezt folytathatnók véges-végtelen
S hol az egzakt pont, mely határt tegyen?
Bár érzésed rögtön reátalál,
A változás nagyban midőn beáll. –
De mit törekszem – fáraszt a beszéd,
Tekints magad csak kissé szerteszét.”
/Madách: Az ember tragédiája/
Egész nap erre vártál, hogy linkeld mi :)
és ne haragudjatok rám.
Nem volt betárazva de annyira találónak éreztem, hogy nem hagyhattam ki.
Nem hiszem hogy bárki is haragudna rád.
Pope John Paul II twice expressed sorrow for the events of the Fourth Crusade. In 2001, he wrote to Christodoulos, Archbishop of Athens, “It is tragic that the assailants, who set out to secure free access for Christians to the Holy Land, turned against their brothers in the faith. The fact that they were Latin Christians fills Catholics with deep regret.” In 2004, while Bartholomew I, Patriarch of Constantinople, was visiting the Vatican, John Paul II asked, “How can we not share, at a distance of eight centuries, the pain and disgust.” This has been regarded as an apology to the Greek Orthodox Church for the terrible slaughter perpetrated by the warriors of the Fourth Crusade.
In April 2004, in a speech on the 800th anniversary of the city’s capture, Ecumenical Patriarch Bartholomew I formally accepted the apology. “The spirit of reconciliation is stronger than hatred,” he said during a liturgy attended by Roman Catholic Archbishop Philippe Barbarin of Lyon, France. “We receive with gratitude and respect your cordial gesture for the tragic events of the Fourth Crusade. It is a fact that a crime was committed here in the city 800 years ago.” Bartholomew said his acceptance came in the spirit of Pascha. “The spirit of reconciliation of the resurrection… incites us toward reconciliation of our churches.”
.
Ezt bóknak veszem. :) – Még ez is értelmesebb számomra, minthogy azért álljak el bármiben az álláspontomtól, mert valaki szerint marxista. Hidd el, engem biztosnem “fertőzött” meg a közoktatás marxista szelleme, ezt garantálom, de a felsőoktatás “objektivitása” sem, ez is biztos. A véleményem a sajátom, nem a számba adták, azaz értem ez alatt azt, hogy biztos sokkal kevésbé vagyok olvasott mint Te vagy Suum, viszont nekem soha nem mondta el senki, hogy amit olvasok az “valójában” mit jelent, miről szól, mert nem adtam rá nekik lehetőséget. Így mikor majd elolvasom az általad ajánlott szakirodalmat, vélhetően még mindig nem leszünk egy véleményen.
Nem kell szimpatizálnom egy vélekedéssel ahhoz hogy ne ítéljem el, persze ha hozzávesszük azt a nem elhanyagolható tényt, hogy 900 éves. Éppen ma olvastam, hogy akkoriban a kannibalizmus különböző formái még javában elfogadottak voltak Európában, és igencsak drága “mulatságnak” számított… hát ez mellett én már semmin sem hökkenek meg.
Szerintem a tévedhetetlenséggel kapcsolatban ugyanazt írtuk le, én is pont azt mondtam, attól hogy 150 éve dogma, még korábban is létezett. Viszont kimondva csak 150 éve lett, így a protestánsok ezt elutasították – feltételezem, mivel ebben sem vagyok persze annyira jártas – de nem csodálom, az én reakcióm is kb. ez lett volna: hát hogyne, ezek után mi értelme van a zsinatokon megjelenni más vallások képviselőinek…
Remélem ha Ferenc pápa majd egyszer csak szenté avatja Oszama al-Abd al-Mohszen-t, azért Te sem veszed majd annyira komolyan. ;)
Nem utálom a katolikusokat, de miért tiszteljem őket? Az én életemhez semmit nem tettek hozzá, és persze a véleményem mint Reszet is írta, szubjektív, de múltban amit felépítettek, az a szigoruknak és fegyelmüknek köszönhetően épült. Most viszont azt látom, amikor tényleg szükség lenne szigorra és fegyelemre, ezt egyáltalán nem gyakorolják másokkal szemben és magukkal szemben sem – egyházszinten. A 18-19 században pedig pont ez a szigor vezetett a népek lázadásához, tehát a felvilágosodáshoz. Ott az értelemmel kellett volna ez ellen harcolni, de ők csak a fegyelmezéshez értettek, viszont már nem volt hozzá eszközük. Az önkritika hiányával van bajom és hogy a katolikus egyház egyfajta magas lóról tekint le mindenkire, aki nem a tagja, csak érthetetlen számomra, honnan ez a gőg, hiszen a “népszerűsége” folyamatosan csökken. Ma már ott tartunk, a pápátok inkább elfogadja a liberális eszméket, mert vitatkozni azt nem mer vagy nem tud velük, hát inkább így próbálja meg gyarapítani az egyházát, a könnyebb úton. Erre Suum jön azzal, hogy a protestáns egyházak “csak” a katolikus ágai… Hát erre mondtam én, még szerencse hogy kinőttek, mert a törzs már eléggé rohad, így talán az ágak által még kifejlődhet valami egészséges…
Reina, az ajánlott linkért már megérte összekapni veled! :) Végre lesz mit olvasgatnom, különben tényleg objektívnak tűnik. Ajánlok Neked én is egy részt, közvetlen az általad kiemelt után következőt.
Én bezzeg hány linket raktam ide, mégse reagált rá senki :D brühühü :P most sértetten, hisztisen iderakom még egyszer :D
http://www.mult-kor.hu/20080626_tiz_ok_amiert_a_sotet_kozepkor_nem_is_volt_annyira_sotet?print=1
http://mandiner.blog.hu/2013/09/05/kozepkorozni_nem_meno
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=94979271&t=9000663
http://sotetkozepkor.blog.hu
http://web.axelero.hu/kesz/jel/03_01/mitosz.html
http://betiltva.com/files/tudos-takacs_keresztenyseg_es_poganyasag.php
http://en.wikipedia.org/wiki/Continuity_thesis
http://www.youtube.com/watch?v=m5siHd1P5zk&list=PL57857981F3CC5D78 The Catholic Church – Builder of Civilization
http://en.wikipedia.org/wiki/Black_Legend_of_the_Spanish_Inquisition
http://en.wikipedia.org/wiki/Historical_revision_of_the_Inquisition
http://mandiner.blog.hu/2011/06/06/az_inkvizicio_vedelmeben
http://mandiner.blog.hu/2011/06/10/a_spanyol_es_a_romai_inkvizicio
http://mandiner.blog.hu/2011/06/21/a_keresztes_hadjaratok_vedelmeben
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=125674611&t=9003631
Jó’van, bocsi! :) Eskü, ezeket is elolvasom! :) Csak Reináé olyan tudományosnak tűnik… :D – de belátom, felszínes és igazságtalan voltam. :) A tieid is biztos tök jók és érdekesek! :) :D
– Viccet félretéve, különben szerintem az a gond, hogy az összefoglalások, amiket belinkeltél, pont az ilyen átlag alatti ismeretekkel és az átlagot talán megközelítő iq-val rendelkező figuráknak szólnak mint én, és eddig rendben is lenne, de ha ilyen sokat zúdítasz pl. rám egyszerre, akkor a reakcióm kb. – na meg a kis p@csömet! – ennyire azért nem érdekel vazze! :) Persze ha valaki felkelti az érdeklődésem, mint ahogy Reina is tette, akkor már megerőltettem magam, de te azért annyira nálam nem fogtad meg a lényeget, amikor egy 30 éve elvált megkeseredett nőhöz hasonlítottad az értékrendem. :D Persze nincs harag – nehogy megint megsértődj :D, rendkívül frappáns volt! ;) – csak míg Reina valóban befektetett, te inkább olyan pilótajáték szinten vártál eredményt… (De az eredmény alatt most véletlenül sem azt értem, hogy meg leszek győzve, vagy lettem – különben sőt – hanem azt, hogy hagyom, hogy megpróbálja, mert úgy gondolom az nekem is hasznot hoz majd.)
Különben rád jellemző, hogy csak úgy beszúrsz egy linket, de egy kis bevezető szöveg nem ártana, marketing is van a világon… jó marketing. Lássuk be, ti ebben nem vagytok erősek… :) Tehát nem úgy mint pl. a sokat emlegetett Ferenc! Ő olyan köztévésen nyomja… :) Tudod ki találta ki azt a mondást, hogy a rossz reklám is reklám? Hát egy tehetséges reklámügynök – aki éppen egy sz@r reklámügynökségnek dolgozott. :) Azt’ tessék, már mindenki beéri egy hüvelygomba reklámmal… Persze erre tuti mind azt mondja, nincs rá igény… hát hogyne… ezek se hallottak még az igényfelkeltésről – csak magukat akarják eladni, termék nélkül. Kb. erre is gondolok, amikor azt mondom, a szolgáltatószektor nagyja nyugodtan bekaphatja…
No, kissé elkalandoztam, inkább megnézek lefekvéshez valami király amcsi jövőben játszódós sorozatot, két csaj két fiú, semmi képzavar… :)
– Te meg szerintem inkább “ide” szúrd be a linkjeidet… :D (-ezt nem lehetett kihagyni… :D – ja és nincs mit! :))
“30 éve elvált megkeseredett nőhöz hasonlítottad az értékrendem. :D “
Héhé, az a megjegyzés Koriandernek szólt – aki cseszett válaszolni zseniális kommentjeimre … :D
Én sem azt írtam, hogy az én személyemnek szólt volna. :)
Azért összességében nem lehet okod panaszra, egész jó kis “reklám” kerekedett ki a cikkednek! :) Lehet elolvasom… :D
Uff. nem csesztem, részben válaszoltam is, de a Wojtylas idézeteknél elakadtam (nem a bocsánatkérésen, hanem János Pál cinizmusán).
Számomra, ami eddig nem volt világos az az, hogy milyen kutyaszorítóban vagytok, egyrészt egy katolikus nem kételkedhet a Tanítóhivatalban, mert ez azt jelentené, hogy Istenben kételkedik, másrészt ha a Tanítóhivatal egy kérdésben döntött, akkor ez a katolikusok számára kötelező érvénnyel bír, ua a II. Vat.Zsinat határozataitól elhatárolódtok és egy sor pápát nem is tekintetek igazi pápának… nehéz.
Lefebvre egyszerûen nyugisabb fazon volt, mint Luther, ezáltal bölcsebb, hogy ne legyetek ti is szakadárok.
Gyere adok egy puszit.
A témák közti ugrálás jellegzetes női vitastílus, az ellenfél kifárasztását szolgálja. A katolikus hívőnek nem kötelessége vakon hinni a Tanítóhivatal minden megnyilatkozásában, csak azokban, amiket ex cathedra hirdetnek. Ráadásul összemosol a szedevakantistákkal is, a konzervatív pápahű tradicionalisták nem vallják, hogy a zsinat utáni pápák nem pápák, csak azt, hogy sok cselekedetük helytelen volt, és olyan dolgokat hirdettek, amelyek összekuszálták az emberek hitét, de nem érték el a tényleges és formális eretnekség szintjét.
Édes a puszi, de inkább olvasd végig EZT :)
elnézést, hogy összemostalak a szedevakantistákkal, a williamsonos cikk miatt lehet, ott mintha “kár hogy nem ô a pápa”-val indítottad hszlést, de igazából nem nagyon követem, hogy ki hová tartozik, csak annyira emlékszem, hogy W.t exkommunikálták. Nyilván egy személyes vitában nem ugrálnék témák közt és nem tekintelek ellenségnek.
Azt, hogy valakiről azt mondom, hogy bárcsak ő lenne a pápa, az nem azt jelenti, hogy skizmatikus leszek, megtagadom a létező hierarchiát és megteszem az illetőt a magam pápájának. Williamson kapcsán még a püspökszentelésekor volt az, hogy az akkori pápa kimondta, hogy a tiltott szentelés miatt beállt az automatikus kiközösítés, ezt oldotta fel XVI. Benedek, így ma már nincs exkommunikálva. Amire te gondolhatsz az az, hogy Williamson nem értett egyet az SSPX kissé liberalizálódásra nyitogató irányvonalával, így összeveszett Fellay püspökkel, így onnan ki lett zárva. De az nem az Egyház, hanem csak egy társulat.
nem a komment miatt, hanem alapvetôen az volt a benyomásom, hogy szimpatizálsz, csak két kiegészítés, az eleisonos kommentárjaiban írja:
“Dear friend of mine, I would rather be a schismatic sedevacantist than a Roman apostate.”
http://op54rosary.ning.com/forum/topics/eleison-comments-mental-sickness-january-21-2011
ill. idén márciusban tele volt vele megint a sajtó (jóváhagyás nélkúl szentelte püspökké Fauret):
http://de.radiovaticana.va/news/2015/03/20/williamson_zieht_sich_exkommunikation_zu/1130731
http://www.theguardian.com/world/2015/apr/01/brazil-breakaway-catholics-rebel-against-pope-santa-cruz-monastery?CMP=fb_gu
No de az, hogy valakit kiemelkedő személyiségnek tartok, akinek sok követendő gondolatmenete van, és az, hogy becsülöm a kiállását, nem azt jelenti, hogy sztárolom őt, mint valami tinilány a kedvenc popzenekarát…
De ez az egész arra megy ki, hogy bevigyél a susnyásba, témaváltásokkal kifárassz, holott nem innen indultunk, és a bőséges válaszom viszontválasz nélkül maradt :)
Mire kène pontosan válaszolnom?
a “zseniális válaszod”: egy szimpla argumentum ad personam szofisztikált kivitelben- most èn is kezdjek el erôszakos “nôvèrezni”?
most ki kit rugdal, ha neked egy apostoli testvèregyház, amely milliók vèrtanúságával már bizonyította a hitèt ès megingathatatlanságát, csak èppen nem ismeri el Róma püspökènek elsôbbsègèt keleten (!) , nem nyugaton, ill. tèvedhetetlensègèt, az szakadàr, meg eretnek?
Közben a legjobbjaitok szakadnak le hasonló okokból, szóval semmi susnya csak szimpla rávezetès, hogy hogyan is keletkezhet egy skizma.
VÉGIG a hit nèlküli hatalommániáról volt szó, a pápai tèvedhetetlensèg dogmatikussága mögè rejtôzve-ebbôl hogyan sikerült azt kihoznod, hogy èn a tradicionalistákat rugdalom? fel nem fogom.
Testvéregyház, én tisztelem és szeretem a keleti testvéreket, de olvass vissza, hogy hogyan és mivel indítottál…
A katolikus hit egyik központi eleme, hogy a pápai intézmény Jézus egy fontos ajándéka, amely még akkor is tiszteletreméltó, ha a pápa személye (mint pl. most) nem az. És ezért bármennyire lehet érthetőnek is tekinteni egy-egy szakadár indítékait, alapvetően ez nem mentség.
Ez nem papolátria, sem nem papocezarizmus.
.
http://index.hu/kulfold/2015/11/30/betiltanak_a_burkat_nemetorszagban/
Tiltsuk a burkát, tiltsuk az apasági tesztet. Aberrált szabadságértelmezés nyugati módra…
A két dolog közé szerintem hiba egyenlőségjelet tenni. Nem ugyanaz a történet.
Az érvelés mindenesetre érdekes. A szabadság miatt tiltani kell… kissé groteszk.
Nem lesz belőle semmi. A francia állam hagyományosan etatista, a német korántsem. Sok negatív dolognak kell történnie még a közeljövőben, hogy a népharagot meglovagolva keresztül lehessen vinni egy ilyen törvényt. Legalábbis szerintem.
FEMINIZMUS ÉS A NŐK ELFÁTYOLOZÁSA „De minden asszony, aki fedetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz a fejére” (Pál első levele a korinthusiakhoz XI:5) „Krisztusban tehát…nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Pál levele a galatákhoz III:28) Még az úgynevezett tradicionális katolikusok között is számottevő ellenállás mutatkozik azzal szemben, hogy a nők a templomban fedjék be fejüket, vagy még általánosabb kifejezéssel élve, viseljék fátylaikat. Ám a nők elfátyolozása apostoli parancsolat (1Kor XI:4–16), és ennél fogva egy hithű katolikusnak kérdés nélkül el kell fogadnia e parancsolatokat. Már az elején tisztázni kell, hogy az olyan elképzelés, miszerint Pál csak a zsidó vagy közel-keleti szokásokat követte, és emiatt e megkötések már nem érvényesek, teljesen modernista álláspont.Tertullianus kifejezetten hangsúlyozza, hogy ez a parancs „mindig és mindenhol”érvényes. Szent Pál két okot szolgáltat számunkra e gyakorlathoz. Az első, miszerint „Minden férfi feje Krisztus, és a nő feje a férfi… a férfinak valóban nem szükséges elfednie fejét, mivel ő Isten képmása és dicsősége, de a nő a férfi dicsősége, mivel aférfi nem az asszonyból származik, de az asszony a férfiből”. A második,kevéssé explicit ok szerint egy nőnek „az angyalok miatt” kell elfednie a fejét. Az első ok látszólag a nő alárendelt helyzetéről szól. De Pál nem a nemekkel mint olyanokkal foglalkozik, hanem a magasabb realitásokkal, amelyeknek a férfiak és a nők csupán tükröződései.Amint Claude Chavasse magyarázza: „A nemek örökkévaló változatokat fejeznek ki,s emiatt az irányítás és az engedelmesség minőségeit kell ábrázolniuk. Pál nem amiatt mondja, hogy »a nő feje a férfi«, mert »tipikus keleti«, hanem mert a nő az Egyház típusa, a férfi pedig Krisztusé… ahogy az Egyháznak nem lehet más Feje, mint Krisztus, ekként az asszonynak sem lehet más feje, mint a férje”.1 A kérdés megvitatásakor az egyházatyák leszögezik, hogy ez az „alávetés” nem jelenti azt, hogy a nők alacsonyabb rendűek lennének a férfiaknál, vagy hogy bármilyen módon korlátozva lennének Istennel való kapcsolatukban. Pál maga jelenti ki, hogy „Jézus Krisztusban nincsen férfi vagy nő”. Ám a társadalmi kapcsolatok terén visszatükrözve az Egyház Krisztushoz való viszonyát, a nő mégis alárendeltségben van. Ambrosius kijelenti: „Ámbár a férfi és a nő ugyanabból a szubsztanciából való, a férfielsőbbséget élvez, mivel ő az asszony feje. Nem a szubsztancia, hanem a rend által előre valóbb. Az asszony a férfi dicsősége, de hatalmas a távolság aközött, ha valaki e dicsőségben vagy Isten dicsőségében részesül”. Egy másik korai egyházatya, gabalai Severianus még nyíltabban fogalmaz: „Itt nem a természetről, hanem a kapcsolatról értekezünk”. Normális körülmények között a nők többsége házasságban él.2 A család minden egészséges társadalom építőeleme. A szocialista idealizációval telítettek – tudatosan vagy tudat alatt – nem tekintik többé normának a családot, és hűségük sokkal inkább a kormányzat felé orientálódik, amely támogatja az egyszülős „családokat”, az azonos nemmel való „házasságot”, a homoszexualitást és egy sereg hasonló viselkedésmódot. Ám a katolikusok számára a családi egység marad a norma, és hogy megértsük a házastársi viszonyban élőnők megfelelő helyzetét, ismét Szent Pálhoz kell fordulnunk, aki az Efezusiakhoz írott levelének ötödik fejezetében erről ír: „De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben. Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje… Hasonlóképpen a férfiak is szeressék feleségüket,mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét, önmagát szereti… Nagy titok ez.” Tisztában vagyok vele, hogy a feministák nem kedvelik ezt a passzust,mivel az engedelmességről szól. Ám normális körülmények között az apa a családfeje. Ily módon testesíti meg a papot, aki a közösség „atyja”, és Istent, aki„a mi Atyánk a Mennyben”. A családapa spirituálisan felelős a gondjaira bízottakért, és a Mi Urunk tanítását követve mondja: „ha szeretsz engem,engedelmeskedsz parancsolataimnak”. Természetesen ő maga is alá van vetve a Krisztusnak való engedelmesség kötelezettségének. Isteni jogon uralja a családot. Ha ez nem így történik, ha a saját szabályait vezeti be Istenszabályai helyett, zsarnokká válik. Ha a család feje valóban Krisztus mintájára viselkedik, a nőnek könnyű dolga van az engedelmesség terén.3 Egy ilyen kapcsolat végeredménye az, hogy a család maga egyfajta kis-Egyházzá vagy -Názáretté válik, ahol a gyermekek a szüleiknek való oly „alárendeltségben” nőhetnek fel, mint Jézus Mária és József számára. Szent Pál következő mondatában kijelenti, hogy a gyermekeknek engedelmeskedniük kell szüleiknek. Vitatható, ez vajon idealizált kép-e, ám ha korunkban a normális egy idealizált kép, az csakugyan tragédia – mindannak a gyümölcse, amit magunk körül látunk.4 A feminista álláspont szerint a nők és a férfiak egyenlőek.5 Az alávetett szerep az, ami minősíti a modernista nőt. Valóban igazság van abban, hogy a dolgozó nőket a munkahelyen egyenlőség illeti meg. Semmilyen indok nincs arra, hogy egy nő miért kapjon kevesebb fizetést vagy több munkaidőért miért kapjon ugyanannyi fizetést, mintegy férfi. De ez semmilyen módon nem cáfolja Szent Pál állítását. A feminista hozzáállás nem teljesen modern. Aranyszájú Szent János magyarázta a IV.században, hogy „egy asszony nem nyeri el egy férfi méltóságát, ha nem fedi be fejét, ám elveszti sajátját. Szégyene abból származik, hogy olyan akar lenni,és úgy akar viselkedni, mint egy férfi” (Homíliák Pálnak a Korinthusiakhoz írott leveléről, 25. 4). A szituációt ahhoz hasonlítja, mikor egy kormányzóhivatalának szimbóluma nélkül járul a király elé, de úgy tartja, hogy egy nő a templomban fejét befedve hivatalának szimbólumával járul Isten elé. A hívők számára ugyanezen alárendelt szerep kívánja meg az engedelmességet a spirituálisan szólónak, Krisztusnak. Ha „lázadás” van a családban, még nagyobb lázadás van a rendben, és ez sokszor a feljebbvalókkal kezdődik, akik maguk tagadják meg a Krisztusnak való engedelmességet.6 Mindezek nem tagadják, hogy a nők ugyanabból a szubsztanciából származnak, mint a férfiak, csak kifejezik a köztük lévő kapcsolatrendszert. Ahogy Ambrosius mondja: „A férfi a nő feje. Előre valóbb nála a társadalmi rend, de nem a szubsztancia által. A nő a férfi dicsősége, de nagy a különbség aközött, ha valaki ebben a dicsőségben vagy Isten dicsőségében részesül”. (Kommentár Szent Pál leveleihez). Ágoston kijelenti továbbá: „Nem úgy áll a dolog, hogy az emberiség egy része Istenhez, mint a Teremtőjéhez tartozik, a másik pedig a sötétséghez, ahogy néhányan állítják. Mindkét rész, a vezető és a vezetett is Istentől származik” (A manicheusok ellen, 3. 26. 40). Az engedelmesség gondolata nem minden nehézség nélküli. Pál hangsúlyozza ezt a házasság kapcsán. Gyakran elfelejtik, hogy amennyiben az engedelmesség a feleségre hárul, a férjnek viszont Krisztus módjára kell viselkednie. Mint isteni jogon uralkodó király,aki betartja Isten törvényeit, ekképp a férjnek is alter Christusként kell cselekednie. Ha a saját törvényei szerint uralkodna, valójában despotává válna. Ha csakugyan Krisztus módjára él, az engedelmesség áldássá válik.7 Sokan fogják fel úgy, hogy sokkal jobb, miként Szent Bernát mondja, engedelmességben élni, mint uralmi helyzetbe csöppenni. Természetesen mindannyian engedelmességgel tartozunk Krisztusnak, de ez bármilyen szerveződésre nézve igaz, az engedelmesség felülről lefelé áramlik egy hierarchián keresztül alulra. Az engedelmesség sohasem vak, és sohasem lehet bűnös parancsokra felhasználni. Meg kell érteni, minek is engedelmeskedünk. A feministák szeretik azt állítani,hogy Isten nőnemű. Ezen állításkor rámutatnak egy fontos tényre, nevezetesen, hogy a férfi–nő polaritás Istenben, és nem a férfiban gyökerezik. Miért van az,hogy Isten, aki nem nélküli Abszolútum, a teremtés során maszkulin formában mutatkozik, míg a Természet, mint Natura naturans creatrix nőnemű. Vegyük sorra a teremtés aktusát. Istenben egyesült az Esszencia és a Természet.A teremtés során Esszencia és Természet, Menny és Föld, alany és tárgy megoszlik. A Természet „ekkor visszahúzódik Istenhez való hasonlatosságából, de még így is részesül bölcsességéből, és megtartja Istenhez való bizonyos hasonlóságát” (Summa Theologica, 1. 14. 11 ad 3). Ennélfogva az Esszencia a Teremtő és az aktív erő, a Természet a teremtés eszköze és a forma passzívbefogadója. „A Természeten mint létezőn keresztül az alkotó alkot” (Damascene: De fide orthodoxa, 1. 18). A férfi és a nő közötti kapcsolat olyan, mint az Esszencia és a Természet kapcsolata, és a házasság az Esszencia és a Természet in divinis azonosságának szimbóluma és tükröződése. Ugyanez a kapcsolat ismétlődik mindennapi életünk során. Isten tehát, aki Esszenciájában se nem férfi, se nem nő, magában foglalja a Teljességet és a Végtelenséget. A megnyilvánulás során ezek az archetípusok elkülönülnek (ez a taoizmus yin és yangja).8 Teljessége a maszkulin vagy „aktív” pólussá, Végtelensége pedig, a feminin vagy „passzív” pólussá válik. A Genezisben olvassuk, hogy „A Szellem lebegett a vizek felett” – a víz a teremtés „minden lehetőségét” szimbolizálja, és metafizikailag a Szent Anyát jelenti, akiről azt mondják: „Az örökkévalóság óta létezem, mielőtt a Föld megszületett volna”.9 Vagy ahogyan egy keleti szövegben áll:„Minden teremtés feminin Istenhez képest”. A maszkulin oldal fejezi ki Isten abszolút természetét, és ennél fogva az igazságot, szigort és magasztosságot. A feminin oldal Isten végtelen természetét tükrözi, ami magában foglalja a könyörületesség, nagylelkűség és a szépség minőségeit, mint minden teremtésvégtelensége. Pontosan a nagylelkűség és a könyörület, mint a végtelenségminősége mutatkozik meg a nő életet adó és tápláló funkciójában, amely központi szerepet tölt be kiteljesedésében. Akik ezt tagadják, figyeljék meg a változáskora felé haladó egyedül álló nők belső küzdelmeit –ez egyfajta felismerése annak, hogy hagyták női természetük egyik legfontosabb aspektusát elillanni.Sokan átadták magukat a karrier ideájának anélkül, hogy rájöttek volna,többségük nem jelent sokkal többet, mint gyári munkásnak vagy titkárnőnek lenni – amelyek nem éppen kreatív képességekre épülő hivatások. (Természetesen a férfiak számára éppolyan limitált az igazán elhivatottságot igénylő alkalmazási forma.) Minden emberi lény esetében, legyen biológiailag férfi vagy nő, létezik egy másik szint, mely ezt a kapcsolatot tükrözi. Minden ember három összetevőből áll: szellem, lélek (mely gondolkodásunkat és véleményalkotásunkat is magában foglalja) és test. A szellem maszkulin, a lélek és a test (amit gyakran „pszicho-fizikainak”tartanak) feminin. Az utóbbi természetesen a magasabb rendűnek van alávetve, Isten szellemének, amely minden személyben lakozik. Ez így szerepel minden nemzet mitológiájában. Szent György csak azután volt képes kiszabadítani a hercegnőt vagy lelket, miután legyőzte a sárkányt. És a herceg csókja ébresztette fel Hófehérkét az álomból, amit a mérgezett alma okozott.10 A Hős és a Hősnő két külön én – duo suntin homine –, immanens lélek és individuális lélek vagy én: Erósz és Pszükhé, vagy metafizikai értelemben szólva, a Férfi és Nő. Ez a kettő, amely együtt lakozik a Belső és Külső emberben, s harcban állnak egymással, és csak agyőzelem után lehet köztük béke. Nem véletlen, hogy a Hősnőt gyakran gőgősnek,dölyfösnek ábrázolják. Philón és Rúmí ezt a lelket vagy alacsonyabb ént folyamatosan a Sárkányhoz hasonlítják. A Gyűlöletes Menyasszony legendája Szent Bonaventura Krisztus Egyházzal való házasságának jövendölésében él tovább: Krisztus bemutatja Menyasszonyát, akit hitványságában és tisztátalanságában ismert meg, mégis saját dicsőségében él, folt és ránc nélkül. Eckhart Mester a következő intést adja spirituális leánya szájába: „Jól tudom, hogy a nők sohasem juthatnak a Mennybe; először férfivá kell válniuk. Férfias tetteket kell véghezvinniük, és erős férfiszívvel kell rendelkezniük, hogy ellen tudjanak állni a bűnösdolgoknak.”11 Matthias Scheeben szerint a házasság szentség, mivel Isten és az Egyház egységét, következésképpen Isten és a lélekegységét szimbolizálja.12 E kapcsolatfontosságát Scotus Eurigena magyarázza meg: „A nő a racionális lélek (anima), akinek férjét (szó szerint virvagy férfi, az »aktív erő« értelmében;aki nem maritus vagy conjunx) animusnak kell tekinteni,akit intellektusnak (intellectus), elmének (mens), animusnak és szellemnek(spiritus) neveznek. Ez az a férj, akiről az Apostol beszél: »az asszony feje a férfi, a férfi feje Krisztus, Krisztus feje.« Más szavakkal az anima feje az intellectus, az intellectus feje Krisztus. Ez az emberi természet természetes rendje. A léleknek az elmeuralma alatt kell állnia, az elmének Krisztus alatt, és ennélfogva az egész lény Krisztuson keresztül az atya alatt áll… A szellem örökké Isten körülforog, ennélfogva helyesen neveztetik a lélek többi része urának és vezetőjének, mivel közte és a Teremtő között nincs más teremtmény. Az értelem a tudás és a teremtett dolgok oka körül forog, és bármely tudás is árad az örökkévaló kontemplációból, az értelemhez kerül, majd az emlékezethez. A lélek harmadik része a belső érzék, mely alávetett az értelemnek, de a tehetség előre valóbb, amely által az értelem szintén alávetett a szellemnek. Végül, a természet rendje szerint a belső érzék alatt a külső érzék található, amelyen keresztül az egész lélek felfrissül, és amely az öt érzékszervet uralja és az egész testet mozgatja. Ezért az értelem csakis a férjén, a szellemen keresztülrészesülhet a magasabb kegyelmekből, amely minden megnyilvánulás fő helyét foglalja el, a nő vagy anima jogosan nevezi őt férjének vagy intellectusnak, amely nélkül nem részesülhetne a magasabb adományokból. Ezért mondja Jézus:»Szólítsd urad, jöjjön ide«. Ne jöjj hozzám férjed nélkül. Mivel ha az intellektus hiányzik, senki sem emelkedhet a teológia szintjére, és nem részesülhet a spirituális adományokból.”13 Hasonlóképpen „Boldog az az ember,aki bölcsességben lakozik” kezdetű Szentírás magyarázatában Eckhart Mester azt tanítja: „Gyakran mondottam, hogy két erő lakozik a lélekben: az egyik a férfi, a másik a nő. A férfinek hívott lélekerő a lélek leghatalmasabb ereje, amelyben Isten tisztán ragyog, mert ebbe az erőbe Istenen kívül más nem lép be, s ez az erő folyamatosan Istenben van. És ha valaki mindent ebben az erőben összpontosít, ezek nem önmagukban, hanem Istenben vannak. Emiatt ajánlatos folyamatosan ebben az erőben élni, mert itt minden dolog egyenértékű. Ezért boldog az ember, aki folyamatosan ebben az erőben él, mivel ő Istenben él. Éljünk mindannyian folyamatosan Istenben, hogy megkaphassuk Urunk, Jézus Krisztus áldását. Ámen”.14 Egy másik oka a nők elfátyolozásának az, hogy minden lélek, ha potenciálisan is, Krisztus jegyese. „Istent szeretni– mondja Szent Bernát – olyan, mint házasságra lépni Vele. Boldog az a lélek,amely ezt a tiszta és áldott ölelést élvezi, mely nem más, mint tiszta és szentszeretet.”15 Míg ez ugyanúgy igaz a férfiakra, mint a nőkre, a köztük lévő kapcsolatban a nő felel meg jobban ennek a potencialitásnak. És mint arát, el kell fátyolozni. A szépség, mint a nő megjelenésének minősége, misztikus természetű, mivel ez annak a szuper-esszenciális minőségnek a tükröződése, amely legtisztábban a Szent Szűzben jelenik meg és végső forrása Istenben van. De ennek megfelelően a Szépség elfátyolozott, mivel valódi természete rejtett, és a nőben ennek csak távoli visszatükröződését láthatjuk.Ezért a nők elfátyolozása nem a férfiak által rájuk kényszerített lealacsonyítószokás, hanem saját, önmagukból anyákként, lányokként és Krisztus jegyeseiként fakadó dicsőségük visszatükröződése. A példakép ez esetben a Szent Szűz,aki ezeket a minőségeket minden szinten a legmagasabb fokon testesíti meg. Bár meglehetősen művelt volt (három és tizenkét éves kora között a Templomban tanult), s gyakran megfordult otthonán kívül, mégis „rejtett” maradt. Csak hétszer szólalt meg a Szentírásban, s mindig oly módon, amely alázatról és szerepében való odaadásról tanúskodott. Ebben olyan misztikus minőség mutatkozik meg, amely valójában minden nőben benne rejlik – egy minőség, mely megkívánja az elfátyolozást, mely megvéd és elrejt. Ezért ábrázolják őt a tradicionális ikonográfiában fedett fejjel. Mivel a Szent Szűz Krisztus anyja, lánya és jegyese, minden nő potenciálisan ugyanolyan. És a jegyeseket elfátyolozzák a nyilvánosság előtt.16 Miasszonyunkat tradicionálisan csaknem mindig fátyollal ábrázolják. Azok az asszonyok, akik elfogadják a fátyol viselését, a Szent Szűz erényeit veszik magukra, aki természetesen a Mi Urunk lánya, felesége és anyja. Ezt megtagadni, tudatosan vagy öntudatlanul, egyet jelent Miasszonyunk példájának elvetésével.17 Pál szerint a fátyolviselés második oka „az angyalok miatt” van. Cornelius Lapidus így ír erről: „Ezt szó szerint úgy kell értelmezni, hogy a nők az angyalok iráni tiszteletükből fedjék el fejüket, nem mintha az angyalok testtel rendelkeznének, és emiatt kéjvágy élne bennük, ahogy Justinianus, Clementius és Tertullianus gondolta – ez tévedés –,hanem mert az angyalok a nők szerénységének vagy szerénytelenségének, engedelmességüknek vagy engedetlenségüknek tanúi. Karthauzi Dénes továbbá rámutat arra, hogy a templomban, különösen mise alkalmával, angyalok vannak jelen, s mivel a fátyol viselése a megfelelő magatartás Isten előtt egy nőszámára, hiszen ők potenciálisan Krisztus jegyesei, így Isten angyalai előtt is illő fátylat viselniük. Aranyszájú Szent János, Theophülaktosz, Theodórosz, Szent Tamás, Anselm és Kelemen „angyalok” alatt jó és szent embereket ért. Ambrosius, Anselm és Szent Tamás papokat és püspököket ért alattuk, akiket a Jelenések Könyveangyaloknak nevez,… Tovább olvasás »
Egy szerelem vége
“Egy csecsen vágta le a francia tanár fejét. És kérdezzük, nem cinikusan, de a legnagyobb kétségbeeséssel: hát nem mindegy? Csecsen, afgán, pakisztáni, marokkói, tunéziai, iraki, szudáni, nigériai – de igen: teljesen mindegy. A világ sötét, iszonytató, érthetetlen helyeiről özönlik be Európába az emberi löcsedék, a roncstársadalom, a borzadály. Egyet tudhatunk biztosan erről az emberpépről, azt, hogy muszlim. És ők egy dologban biztosak és megingathatatlanok: abban, hogy muszlimok. Bigottan, a térítők, a hódítók magabiztosságával, elszántságával és gyűlöletével.
Egy normális, magabízó és magabiztos Európában nem lenne helyük és maradásuk. De az az Európa nincsen többé.
Egy nyavalygó, hisztérikus, belterjes, lélektelen, elasszonyosodott, köpedék Európa van. Ezt a mi Európánkat, egykori szerelmünket megfosztották vallási identitásától, nemzeti identitásától, és éppen most fosztják meg nemi identitásától is. Ez a mi egykori Európánk az affektáló melegek földrésze lett, és ezekre özönlik rá a vallásában bigott, nemzeti identitásában nem megingott, nemi identitásában pedig megkérdőjelezhetetlen emberlöcsedék.
Ott ülnek minden egyes csónakban, amit összeszednek a Földközi-tengeren és behurcolnak Európába az affektáló idióták, akik jódolgukban már régóta nem tudják, mit cselekszenek. Ott bóklásznak a kerítésünk szerbiai oldalán, alagutat ásnak, mint a földikutyák, és lesik az alkalmat, hogy ideszökhessenek. Ott vannak a gyönyörű görög szigeteken – Leszboszon, értitek, ugye? –, gyújtogatnak, tönkretesznek mindent, maguk alá piszkolnak, üvöltöznek, semmibe vesznek bennünket, hozzák sötét, érthetetlen, rettenetes világuk minden mocskát, és nem menedéket kérnek, alázatosan és békességesen, nem alkalmazkodni akarnak és hozzánk idomulni, hanem hódítani és bennünket beletörni érthetetlen, sötét, rettenetes világuk embertelen, iszonytató törvényeibe és szokásaiba.
Egy csecsen levágta egy tanár fejét Párizs mellett, egy békés, csöndes, álmos kertvárosi részen. Hosszan, lassan, módszeresen, hallgatva és élvezve a csontok, a porcok, az inak ropogását, aztán elégedetten felnézett az égre, ráüvöltött az istenére, hogy „látod, mit tettem, megtettem érted!”, aztán nyugodtan és boldogan várta a halált. Otthon hagyott egy hozzá hasonló lelkületű rokonságot – egy nagy csomó felesleges és kártékony és pusztító és emberpépet.”
https://magyarnemzet.hu/poszt-trauma/egy-szerelem-vege-8825195/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202012
Gnómork! Okulásodra közlöm, hogy Csecsenföld európában van és a csecsenek fehérek. És ők nem vándoroltak sehova, ő hozzájuk az orosz birodalom/szovjetunió “vándorolt”.
A csecsenek (és egyéb kelet-kaukázusiak)”bemuszlimosodása” majd radikálissá válása az a bosnyákokéhoz nagyon hasonló történet. Ezt üzenném az itt lévő keresztény “hitvédőknek” is.
Bayer meg egy patkány, hogy a kérdést összemossa a csónakos barbárokkal, mert ő műveltsége okán pontosan tudja, hogy hazudik. Veled ellentétben gnómork,mert ugye te egy műveletlen, primitív, pöcs vagy.
Amúgy a lefejezett tanár egy libbant f@sz volt, szóval, ha valami arab nyisszantotta volna le a fejét, akkor is a védett állat vs védett növény esete állna fent. (Aka charlie hebdo).
Az 5-ös számú párttagkönyv birtokosának inkább a nizzai fejezésről kellett volna cikket írnia.
De egész észak-afrikára, levantéra, mezopotámiára is ez a helyzet. Az iszlam az “ortodox katolikosz”-ság által éppen kiirtandó eretnekek segítségével, majd áttérítésével haladt a dzsihád útján.
Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy Bayer ezen a téren van olyan művelt, mint te. Merthogy tényleg egy etnológus, egy orientológus és egy vallástörténész tudásanyagát villantod fel rendszeresen. Csakhogy valószínűleg nagyon sokan vannak azok – köztük én is – akik egy szint felett már azt mondják, hogy “nem érdekel”, hogy mit mondd a vallástörténész, az orientológus és az ornitológus (heheh) , mert léteznie kell egy egyszerűbb, kevesebb műveltség talaján is érvényes igazságnak is. Már csak azért is, mert ekkora tudásanyag már képes relativizálni mindent.
Ha a nemzeti-európai identitásvédelem felől nézzük a helyzetet, akkor bizony Bayernak igaza van. Bármennyire nehéz dolognak is mutatkozik pontosan meghatározni hogy mi is az a “nemzeti” és az “európai” identitás, amit jó lenne megvédeni. Már csak azért is, mert ha ennek az identitásnak a pontos meghatározásával is nehézségeink adódnak, akkor már éppen arra nincs szükségünk, hogy egy újkori népvándorlás ezt még lehetetlenebbé tegye, és főként még több, és eddig nem ismert mélységű feszültségeket vigyen a képletbe.
Na szóval, szerintem Bayernak igaza van. Merthogy “kit érdekel, hogy egy ornitológus szerint miféle kártékony madarakkal állunk szemben, az egyszer biztos, hogy pusztítanak, mint a dögvész, szóval repüljenek inkább másfelé”. – Ettől még persze nagy respect a kiemelkedő műveltségnek… Csakhogy a specializált szaktudás adott esetben lehetne annyira praktikus is, hogy tanácsot adjon, hogy az efféle madarakat hogyan lehetne távol tartani a kertünktől… Mert ugye “Bálint Gazdát” is azért szerette mindenki, mert miután ráborította a parasztra a magasműveltséget, utána csak megmondta, hogy hogyan kell védekezni a seregély és a pronoszpóra ellen, hogy mindenkiből furfangos székely gazda válhasson… Anélkül is jó lefektetni ilyen praktikus igazságokat, hogy mindenáron pontosan meghatározni akarnánk, hogy miért-miképp a magyarság része a székely népcsoport és hogy mitől is ízig-vérig magyar kultúrikon “Braun Gazda”. :)
Csecsenek esetében az utolsó lehetőség az volt, hogy megadni nekik is a függetlenséget őseik földjén.
95-ben még világi vezetők álltak felettük Dudajev/Maszhadov (egyébként mindketten itt voltak katonák Maszhadov a cegleden volt hadtestparancsnok Dudajev kunmadaroson százados) a nők, ha nem is kurvának öltöztek, de kendőt (no pláne) csadort nem hordtak. (Utóbbit most sem nagyon, de a fejkendő általános lett)
Nos ezen a cia és a szaudi/paki titkosszolgálat és az orosz birodalmi terror változtatott.
Az eredményt meg láthatjuk.
Végre megtaláltam ezt a kommentet .
hunbagira, volna kérdésem a témával kapcsolatban (a választ rád bízom, -te kompetensebb vagy a szólások eme szabadságában, mint én – mert a Medve, ki akkor már hatalmon volt, azóta is ott van).
Szóval két esettel kapcsolatban (is) „zavart érzek az erőben”: Beszláni túszdrámával illetve a Dubrovka színház eseményeivel (illetve meg nem történt eseményekkel – számos technikai hibák okán) kapcsolatban.
Ezek lehetséges előzményeiről tájékozódtam.
Az oroszoknak egyáltalán érdekükben állt békés úton rendezni a helyzetet (vagy ez inkább nyomás volt a „nyugat” részéről)?
Maszhadovot Zakajev (min. elnök h.) képviselte a liechtensteini találkozón (Haszbulatov-terv és Brzezinski-terv részeit olvasztotta egybe és -hogy is fogalmazzak-, Csecsenföld egyfajta „magzatállapotban” működött volna Oroszország „testén” belül) , ami a mérsékelt csecsen vezetés tárgyalóképességét bizonyította volna, de az orosz vezetés elkaszálta, helyette Kadirov került pozícióba. Ugyanakkor voltak olyan csecsen vezetők, akik sem a mérsékeltekkel, sem az orosz iránnyal (csecsenizációval) nem értettek egyet és a „háború győzedelmes befejezését szorgalmazták”, még akkor is, ha ez agresszív fellépést és éveket jelent.
Kérdezhetnék erről tőled?
Nézd, az orosz birodalmi “elitnek” nyilván nem érdeke, hogy a meghódított területek/népek bármilyen szinten függetlenedjenek. Max ilyen skanzenszinten elbohóckodjanak (mondjuk ez is több, mint a zsidóangolszász világ kínál a saját bennszülöttjeinek, kivéve, ha niggerek)
A zsidóangolszász világnak meg érdeke, hogy oroszországot feldarabolják és alávetettkent betagolják a birodalmukba, ahogy németországgal/japánnal tették 70 éve. Csak ugye ruszkiknak vannak tömegpusztító fegyvereik, ezért velük nyílt háborút nem lehet kezdeményezni.
Ezért maradnak a titkosszolgálati módszerek. És az ezekkel történő szeparatista szervezetek támogatása, amelyeknek amúgy a követeléseik jogosak és igazságosak.
– muszlim területeken az afgán kaland óta, eme akciókat szalafistáknak+paki/szaudi titkosszolgálatnak adja ki a cia “alvállalkozásba”.
Ezen műveleteket meg nyilván a ruszki szakszolgálatok nem nézik ölbe tett kézzel.
Nah eme szemüvegen kell vizsgálni eme túszdrámákat.
Dudajev/maszhadov becsületes hazárdőrök voltak, akik rossz lóra tettek. Azt hitték, sikerül az oroszoknak, akkora veszteséget okozniuk, hogy belemennek a csecsen függetlenségbe (amibe a dominó hatás miatt nyilván nem mehettek bele) plusz Jelcin is éppen piáról való leszokási fázisban volt (külön szerencsétlenségükre) így megemberelte magát és 95-ben beküldte a hadsereget.
Mi lenne a kérdés?
hunbagira,
Huh…oké… megpróbálom…
Így hogy említetted Baszajevet, kicsit rendeződtek a dolgok, de azért nekifutok:
Az oroszok és a szeparatisták szempontjából nézném Hattab szerepét. A csecsen lázadókat az általa létesített táborban képezték ki. Az első csecsen háborút követő rövid önállóságnak az tett be, hogy Hattab orosz területeken lévő falvakat támadott meg és foglalt el, ezzel kezdetét vette a csecsenek dagesztáni “inváziója” (mert a meglévő konfliktus megoldatlan maradt. Kérdés, milyen megoldás jöhetett volna egyáltalán számba- ha akarták volna?) Ugyanakkor, mint jó mudzsahedin, a hit harcos védelmében/terjesztésében is szerepet játszott, ami abban a nagyszabású törekvésben nyilvánult volna meg, mely által Dagesztánt önálló iszlám köztársasággá kívánták alakítani.
A második csecsen háború során ehhez már arab pénzügyi forrásokat is kaptak.(Innen a cia?)
Mindez elég indokot szolgáltatott az orosz vezetésnek arra, hogy erőteljes választ adjon. Újra orosz felügyelet alatt Csecsenföld. 2002 – ben Hattab meghal. Ezután még vagy kilenc évig voltak terrortámadások, köztük a Beszláni és a Dubrovkai.
A Dubrovkai események nem sokkal a liechtensteini csoport újabb béketárgyalása előtt történtek.
(Ugyankkor a színházi túszejtéssel egy időben több pokolgép is robbant volna – ám technikai okok miatt mindez elmaradt.(?)
A. Menkejev, volt orosz tiszt, őrnagy stb.! (inkább csecsen vagy inkább orosz… ?) aki az öveket készítette, kihallgatása során oroszbarát besorolást kapott.
Senkinek nem tűnt fel a szervezkedés…
Beszlán esetében egy felvételt juttattak ki a túszejtők, amit az orosz erők egyszerűen figyelmen kívül hagytak.
Lehetett mindez egy előzetesen letárgyalt provokáció része, amit aztán a csecsenek (esetleg tartva a túlzott retorziótól) szabotálásképpen nem teljesítettek „megfelelően”?
Másik: ugyanezen muszlin csecsenek azok (nagy vöröses-barna szakáll mögött), akik aztán Levantéban megjelentek államalapítás alkalmával (vitték magukkal Hattab örökségét?…ja nem, az már ott volt)?
Tényleg, eleinte hogy terjedt el a muszlim hit Csecsenföldön? Erről nem tudok semmit.
Válaszodat előre is köszönöm.
Igen, hattab a szaudi (és egyéb öbölmenti) szakszolgálatok/wahhabita állatok helyi rezidense volt. A beszláni férgek is az ő szarszínű (kamposorrú, niggerbandájából) kerültek ki. Az elkövetők között két kaukázusi volt (azok is ingusok, akik amúgy már megadásról tárgyaltak amikor a szpecnáz senkivel nem egyeztetve akcióba kezdett. Ha a labilis kurvákat nem számítjuk)
Kelet-kaukázusban is egyfajta misztikus-gnosztikus keresztény szinkretista hit volt elterjedve. Amire az örmény, grúz majd az orosz ortodox egyház vad üldözéssel reagált. Ezután indul meg az eltörökösödés (ekkor lesz a kaukazusi albániaból azerbajdzsán) és muszlimosodás. Egyébként annyi maradt ebből, hogy az iszlám misztikus ága a szufizmus terjed el. Tehát a történet teljesen paralel, ami boszniában történt.
Meske, neked honnan az érdeklődés az “orosz” világ után?
Lehet ,hogy neki is orosz a nagymamája…
“IS” Kinek még itt? Amúgy a nagyapára nagyobb esély van…:( bár, hogy top cikk témájához visszatérjünk.
Jogi személyt-2.ukrán front- be lehet írni a személyibe az apa helyére?
volt itt olyan
Arról lemaradtam.
A szockóban kinn tanuló-dolgozó magyar férfiak nagyon sokan hoztak orosz feleséget magukkal. Pl az idősebb pilóta-nemzedék ( csak oroszoknál volt hivatalos képzés nagy gépre) körében rengeteg az orosz ( akkor még “ szovjet”) feleség
Pontosabban az édesanyja .( Koriander-Makarov). Mondtam , hogy sok mindenre emlékszem amit akár évekkel ezelőtt itt említett valaki. Ettől még lehet persze olyan, akinek a nagymamája az :)
Igen a Koriander. Mondjuk ha az anyukája orosz elvileg a nagymamája is lehet az.Nekem egy olyan ugrott be ahol mintha ezt említette volna.
Igen , épp akartam írni, hogy mindenképp igazad van :), ugyanis ha az anyukája full orosz , akkor az egyik nagymamája is.
Szerintem azért emlékszel erre, mert említette anno, hogy mentek ki gyerekként látogatóba a nagyihoz.
hunbagira,
Nem tudok róla, hogy lenne orosz felmenőm…
Engem eredetileg a török-kurd konfliktus érdekelt, amihez hozzákapcsolódott a szíriai háború (itt sok alakulat jegyezte Hattab nevét), és kapva az alkalmon aztán Bassár el-Aszadot támogatva megjelentek az orosz érdekek is. E helyzet ellentmondásossága A. Karlov meggyilkolásánál csúcsosodott ki (miközben a török vezetés meg folyamatosan F Gülenre tereli a figyelmet).
Próbáltam megérteni, mi történik körülöttünk – mert így vagy úgy, de mi is részesei voltunk/vagyunk annak, ami ennek nyomán kibontakozott/bontakozik.
Olyannak láttam az eseményeket, mint egy ronda, gonosz sakkjátékot: nagyjából beazonosítottam a figurákat, ahol mindegyik csak bizonyos lépéseket tud tenni, mert megvannak a maga korlátai… Ám az egész nem állt össze addig, amíg rá nem jöttem, kik azok, akik játszanak és mi a játék célja. Naiv voltam, mert sokáig azt hittem, a cél az, hogy valamelyik fél nyerjen, de nem. A cél maga a játék fenntartása (wardogs), ezért amikor egy figura kiesik, a másik játékos megnehezíti ugyan, de nem akadályozza meg abban az „ellenfelét”, hogy elérje azt a pontot, ahol egy újabb figurát állíthat vissza a táblára.
Azon gondolkodtam, Magyarország hol lehet ezen a táblán. Nekem úgy tűnik, hogy hazánk a „szürke zóna”, a „hely a függöny” mögött. Nézve, milyen agresszív kompetenciával rendelkeznek az oroszok, a törökök és a németek, mit maradt itt alattunk a Jugoszláv háború után (ami tartalék meg is jelent Levantéban), belegondolva abba, mi áll rendelkezésünkre, nos… nagy szükség van a jó diplomáciai kapcsolatokra.
Az örmények is üldöztek korábban…? Oh… Én csak az örmény genocídiumig láttam el…
(…ennek hallatán némi csalódottságot vélek felfedezni magamban…)
Azt tudom, hogy hazánknak volt már abból diplomáciai problémája, mikor egy azeri és egy örmény elítélt került egy zárkába…
Úgy másfél évig nem követtem az eseményeket és mire ismét körbenéztem, hát látom, hogy a törökök már Líbiában szorgoskodnak…
„Az oroszok már a spájzban vannak…” …vagy már nem is annyira orosz az, inkább török…?
Lesz még nekünk ezzel dolgunk.
Az nem zárka volt, hanem kollégium és katonákról volt szó.
Uh, tényleg, elkevertem a helyszínt… A gond abból (is) lett, hogy utóbb kiadták a katonát, hogy saját hazájában töltse le a büntetést. (Itt kavarodtam el.) Ott meg ünnepelték…
Katonai kollégium volt, ahol egy örmény és egy azeri katonatisztet raktak be ugyanabba a szobába lakni a nagyokos szervezők…
Lehet, csak magukból indultak ki, hogy ők simán elpezsgőzgetnek egy oláhhal is, erdély elcsatolásának évfordulóján.
Nos, kaukázusban nem ez a helyzet, ott még van tartás az emberekben.No pláne a katonákban.
De az elkövető valóban volt zárkában. Egy 8 évet lehúzott “gyűjtő 2”-ben.
Eredetileg életfogytiglant kapott. Azóta alezredes.
Szerencsétlen naív, haszbulatovnak népe körében semmi szava nem volt, mint a “vörösbarna” puccsisták vezetőjének.
Eleve a csecsen ellenállás vezetői (kivéve a szalafista beteg állatokat) jelcin köpönyegéből bujtak elő. Baszajev volt moszkvában a jelcin mellett kiálló diák küldöttség egyik vezetője. Akkoriban még che gueverának öltözve, a commandante előtt pózolva. :D
Nagyon érdekes dolgot olvastam az iszlámistákról nemrégiben, (ráadásul több ilyen cikket is láttam mostanában) ami arról szólt, hogy pontosan mi is az, amit az iszlámisták annyira gyűlölnek bennünk?
Az ember azt gondolná, hogy vallási fanatikusként nyilván a kereszténységet gyűlölik bennünk… netán történelmi okok miatt (keresztes háborúk, gyarmatosítás, stb…) a fehér embert…
Kiderült, hogy NEM!!!
Amit az iszlámisták annyira gyűlölnek bennünk, amiért lenéznek és megvetnek minket a keresztény, fehér emberek modern Európájában…
… az bizony, uraim, nem más, mint amit mi is gyűlölünk: a bal-liberális, progresszív “kultúra”, vagyis a kulturális marxizmus!!! Tehát a ránk kényszerített gender-ideológia, a feminizmus, a meleg-propaganda, stb… miatt gyűlölnek minket az iszlámisták!!!
Érdekes, nem igaz?
Nem lennék meglepődve, ha ez a gyűlölet lenézéssel is párosulna…