
Megválasztották az első női dél-koreai elnököt, ami nem baj. (Konzervatív, apja örökségét vállaló, tehát talán nem feminista.)
Az első afroamerikai elnök alig nyerte meg az idei pályázatot a posztra, többek máris összekucorodva, ökleiket köldökükhöz szorítva és izgatottan dörzsölgetve várakoznak: NŐ lehet a következő president, OMG! A Demokrata Párt feltehetően Hillary Clintont fogja futtatni 2016-ban. De jó nekünk ettől! Mekkora fun lenne, ha egy feketét egy fehérnépre cserélnénk, értitek!
És még miféle elnök nem került sorra? Mi felvilágosultak és felnőttek vagyunk, úgyhogy ne álljunk meg itt, Hillary Clinton után jöjjön egy indián, leszbikus törpe!
Hogy az illető az effajta veleszületett privilégiumon, argumentum ad verecundiamon túl mit tud felmutatni, az persze az infantilis társadalomban eltörpül. Abba most nem mennék bele, hogy Barack Obama alakja feketén vagy fehéren mennyire használ az Amerikai Egyesült Államoknak (és a világnak). Ám ehhez azért tanulságos hozzágondolni, hogy az amcsi zsidók zöme még édesállamát is annyira leszarja, hogy inkább szavazott a Romney-hoz képest kifejezetten Izrael-szkeptikus, mozlim hírbe hozott Obamára, akinek pártja alkalmanként elfelejti, hogy Izrael fővárosa Jeruzsálem. (Egyben ennyit arról, hogy Izrael túl nagy nyomást gyakorolna a jenki politikára.) Mi a schmuck, a zsidók esetleg fontosabb szempontot is találtak genealógiájuknál? Mondjuk racionális, pragmatikus szempontot?
Merthogy akad ilyen szempont is. Hivatalosan is megerősítették, ami egy amerikai nagykövet meggyilkolásakor amúgy is egyértelmű: a külügyminiszter hatáskörébe tartozó vezetés és szervezés elégtelen volt, mielőtt a líbiai konzulátust sikeresen rágyújtották a lakókra. A felelősségvizsgáló bizottság szerint ezzel a felkészültséggel nem lehetett elhárítani a fegyveres támadást, melyben négy rangos amerikai lelte halálát.
Az érintett külügyminiszter speciel Hillary Clinton, aki nem is tiltakozik a leértékelő kritika ellen, helyette szabadkozik, hogy „meg fogja szívlelni annak minden ajánlását”. Állítólag a tisztségviselők között szakadozott volt a kapcsolat, nem jött át az infó (miként a Tankcsapda énekli), irányítatlan a döntéshozás, sőt a többi amerikai nagykövetség is veszélyben érezheti magát a mai napig. A felelős tisztségviselők közül néhány azóta lemondott, maga Hillary Clinton is visszavonult, akit természetesen egy másik nő váltott volna, ki ugyancsak ura volt a meleg helyzetnek.
Az elnök új külügyminiszterének Susan Rice ENSZ-nagykövetet szánta, aki kábé azt bírta nyilatkozni a líbiai tragédiáról, hogy „ugyan, ez nem terrorizmus, csak túllőttek a célon a tüntetők”, amivel olyan heves ellenkezést váltott ki a jobb érzésű, jobbára republikánus közönségből, hogy kénytelen lett visszalépni külügyminiszteri ambíciójától, hiába próbálta kimagyarázni Obama.
Megkockáztatható, hogy mégse feltétlenül a „diplomáciai érzékkel megáldott, kompromisszumhajlamos” nőket kellett volna ezekre a pozíciókra, külügyminiszternek meg nagykövetnek küldeni? Elképzelhető, hogy ezen „eredendően meglévő úttörő szellem”-nél megfelelőbb referencia is létezik, mint például a szakmai alkalmasság, vagy épp a nemtől független emberi minőség?
A soros amerikai elnökválasztáshoz kötődő legizgalmasabb kérdés így nem az, hogy milyen lesz a felhozatal, hisz a válasz egyik fele már ismeretes: rossz. Ennek tudatában fog 2016-ban felszínre kerülni, hogy az Amerikai Egyesült Államokban milyen hatásfokkal prosperál a – férfiak és a ráció hátrányára folyó – szexizmus. Amelynek másodsorban az amerikai nemzet látja kárát.
Vezérkomment: nem véletlenül rendeltem mellé Neelie Kroes arra vonatkozó megjegyzését, hogy a nők – szemben a férfiakkal – „eredendően meglévő úttörő szellem”-mel rendelkeznek. Önmagában is röhögséges persze, ezenfelül erősen opponálja a másik feminista alaptételt, amely szerint a nők kompromisszumkeresők (aminek amúgy több a valóságalapja). Hisz az „úttörő szellem” pont ellenkező habitust, konfliktuskeresést feltételez.
Mindenesetre megnézném azokat a laboratóriumi eredményeket, melyek azt mutatják, hogy a nők különösen úttörők. Bezzeg a férfiak, akik csak a marxizmussal meg effélékkel változtatják meg a világtörténelmet.
A kettő együtt majdnem olyan, mint hogy:
Feminista ad 1: „Mi irányítjuk a világot!”
Feminista ad 2: „Lázadjunk fel a férfiirányítás ellen!”
Fail.
Ha Romney győz, lehet hogy már kitört volna a harmadik világháború.
Természetesen az is benne van a pakliban, hogy Romney-nak csak a szája járt. Viszont mégiscsak figyelemreméltónak találom, hogy annak dacára, hogy ő ígérte a karakán fellépést Izrael oldalán, Obama-szimpatizáns az amcsi zsidók túlnyomó többsége. Ezt én egyébként gyalázatosnak tartom, szerintem kötelességük volna mindent megtenni Izraelért (ja, ennyit arról is, hogy a zsidók cionista érdekből elárulják a befogadó államot), de szempontunkból a lényeg, hogy a nem feltétlenül a filoszemitára szavazó amerikai zsidóság kevésbé infantilis, mint a “szavazz rá, mert nő” álláspontot képviselő feministák.
Igen, és lehet, hogy kitört volna a harmadik világháború.[MODERÁLVA 2012.12.27. 11:16]
(By the way egy iszlámellenes invázióval a nők is jobban járnának valamicskével.)
“Ami talán akkora baj nem is lett volna.”
Remélem ezt csak az ifjonti hév mondatja veled, és nem gondolod komolyan. Akkor valószínűleg nem ezt mondanád, ha Magyarország hirtelen átjáróház lenne az iráni-orosz-kínai és a NATO+Izrael front között. Tömegpusztító fegyverekkel. A világháború az _világ_háború.
Csekély az esélye, hogy Oroszország és Kína közül mindketten Amerika ellen fordulnának, egyedül meg totál esélytelenek lennének.
Tisztelt Nándor, a véleményszabadságnak is megvannak a határai. Légyszíves a jövőben vedd figyelembe a netikett ide vonatkozó irányelveit. Megértésed köszönöm, további jó fórumozást.
figyelemreméltónak találom, hogy annak dacára, hogy ő ígérte a karakán fellépést Izrael oldalán, Obama-szimpatizáns az amcsi zsidók túlnyomó többsége. Ezt én egyébként gyalázatosnak tartom, szerintem kötelességük volna mindent megtenni Izraelért
Nándor, nem gyalázatos ez. Vannak olyan zsidók, akik vitatják Izrael állam létjogosultságát, bár gondolom ők nálad az hazaáruló kategóriába esnek.Számomra annyi következtetés vonható le, hogy a zsidók is éppoly sokszínű (és széthúzó) népség, mint mondjuk a magyarok….
Hermit, egyetértek.
Nándor, tudtommal van ugyan némi különbség a republikánusok és a demokraták külpolitikájában, de pont az Izrael melletti elköteleződésben és támogatásban nincs. Persze lehet, hogy tévedek.
Ami Romney-t illeti: lehet, hogy az amerikaiak az utolsó pillanatban meggondolták a dolgot, és mégsem szerettek volna egy mormont látni a Fehér Házban?
“tudtommal van ugyan némi különbség a republikánusok és a demokraták külpolitikájában, de pont az Izrael melletti elköteleződésben és támogatásban nincs”
Mint jeleztem: a Demokrata Párt nem vallja olyan határozottan Jeruzsálem izraeli fővárosi státuszát (amelyet a zsidók követelnek), Romney ellenben azzal villogott, hogy ő sokkal többet tenne Izraelért, mint Obama, aki többek között túlságosan elnéző Iránnal és távolságtartó Izraellel szemben. Na most, nálam egyértelmű, hogy melyikőjük viszi a prímet.
(Az erről szóló cikkeimet linkeltem a negyedik bekezdésben.)
Elolvastam a cikkeket, és úgy vélem, ott a válasz: az amerikai zsidók hagyományosan liberálisok, demokrata szavazók; egy USA-beli zsidónak, akinek semmilyen kötődése nincs Izraelhez, nem ott született, lehet, hogy sosem járt ott, nem vallásos, stb. mindegy, hogy hogy hívják az izraeli fővárost…Gondolom, a palesztinok vitatják a kérdést, mindkét fél magának szeretné Jeruzsálemet. Nyilván szimbolikus jelentősége miatt lenne fontos, ha a zsidók elérnék, hogy diplomáciai szinten is Jeruzsálemet tekintsék Izrael fővárosának – nyomatékosítva azzal, hogy a külképviseletek átköltöznének.. Kérdés: a nemzetközi diplomácia döntése volt, hogy amíg vita van az ügyben, kijelölnek egy másik várost fővárosnak?
Ez, kérlek, úgy zajlott, hogy a Demokrata Párt deklarációjában eleddig szerepelt, hogy Jeruzsálem Izrael fővárosa. Csakhogy a demokraták a kampány alkalmával ezt a passzust rejtélyes indíttatásból KITÖRÖLTÉK, ami, akárhogyan is visszakoztak aztán, komoly dolgot sejtet.
Pontosan hogyan is visszakoztak Izrael-párti felhördülésre (pl. Republikánus Zsidó Koalíció)? Úgy, hogy mikor megszavaztatták maguk közt a kérdést (valljuk-e, hogy Jeruzsálem Izrael fővárosa?), a közfelkiáltás (!!!) során túlerőben voltak a No-szavazatok, de az illetékesek azért ráfogták, hogy pozitív az eredmény… Ez a demokraták elkötelezettsége.
Az ENSZ sem ismeri el Jeruzsálemet, nincsenek külképviseletek ott (helyette Tel-Avivban).
Nem értem, Amerikának miért kell Izraelt körömszakadtáig védenie, amikor a zsidó állam amikor csak megteheti, saját reálpolitikáját követve figyelmen kívül hagyja az őt védelmező szuperhatalom érdekeit (lásd: kémkedés, véletlen harci helyzet során meghalt amerikaiak hírének elbagatellizálása, az izraeli-palesztin konfliktus kétállami-megoldásának megtagadása :stb). Nem vagyok az összeesküvések híve, és logikus, hogy ennek az apró államnak élet-halál kérdés egy erős szövetséges biztosítása, ám hogy ezért az USA-nak többet kelljen adnia, mint amennyivel nyerhet a közel-keleti térségben, az nem fair. Persze, mi sem vagyunk többek, mint púp a NATO hátán, pusztán földrajzi helyzetünk jelent valamiféle előnyt, de mi nem is teszünk keresztbe a szervezet legerősebb tagjának.
Amúgy Foray Nándor, mitől gondolod, hogy egy férfi külügyminiszter pusztán genetikailag jobban kvalifikált, mint a női megfelelője? Ismerős neked az a név, hogy Henry Kissinger? Nos, az igaz, hogy a vietnami fiaskónál megpróbált mindent, hogy megakadályozza az amerikai vereséget, ám a Szovjetunióval való békélgetése sokat ártott a diktatúra rabigájában élők sorsán, mert nem mert nyíltan szembeszállni vele, váltig állítva, hogy a világrend részévé kell válnia ennek a tömeggyilkos birodalomnak. De írhatnám Neville Chamberlain-t is, akinek híres mondata (…peace for our time…) a legkönyörtelenebb zsarnokokkal szembeni gyáva meghunyászkodás szinonimája lett, a II. világháború kutatása során pedig kiderült, hogy a nácik erejét jelentősen meglehet volna gyengíteni, ha morálisan jóval több erőt vesznek magukon a két demokratikus európai nagyhatalom, például nem törődnek bele az amúgy velük szövetséges Csehszlovákia bekebelezésébe. A jelenlegi magyar példa, a “Keleti-szél”, az azeri baltás szabadon engedése és a többi meg csak ragozná a dolgot, hogy nem az számít, mi van lent, hanem hogy mi van legfentebb, a fejben.
“mitől gondolod, hogy egy férfi külügyminiszter pusztán genetikailag jobban kvalifikált, mint a női megfelelője?”
De hát nem is gondolom. Pont az ellenkezőjét mondom, azt, amit te is: “nem az számít, mi van lent, hanem hogy mi van legfentebb, a fejben”.
Bizonyára ezt értetted félre:
“mégse feltétlenül a „diplomáciai érzékkel megáldott, kompromisszumhajlamos” nőket kellett volna ezekre a pozíciókra, külügyminiszternek meg nagykövetnek küldeni”
Ha jobban megnézed, itt azt írom, hogy “mégse feltétlenül“, meg az “a nők” konkrétan Clintont és Rice-ot jelenti, de ez már mindegy. Éppen az ellen vagyok, hogy a szex befolyásoljon az efféle döntésekben:
“megfelelőbb referencia is létezik, mint például a szakmai alkalmasság, vagy épp a nemtől független emberi minőség”
Habár nem kizárt, hogy alkalmanként és részint érdemes a női kompromisszumkészségre, illetőleg a férfi határozottságra apellálni. Alkalmanként és részint. Clinton speciel nem jött be. Az meg evidens, hogy nem minden férfi külügyminiszter jó külügyminiszter.
Izrael-kérdésben az az álláspontom, hogy a Nyugatnak kötelessége biztosítani Izraelt, mert 1. eleve jár az állam a zsidóságnak, 2. amely a Nyugat nélkül belefulladna az arab tengerbe. Abban igazad van, hogy olykor Izrael is alkalmazkodhatna jobban, de szerintem most épp azért lett ily dölyfös Netanjáhú, mert a nyugatiak nem álltak Izrael mellé ebben az ENSZ-beli Palesztina-avanzsálásban, és emiatt, durciból kezdett továbbkolonizálni. “Egyedül hagytatok, köcsögök, akkor csinálom egyedül.” Németország tartózkodása miatt külön megsértődött.
“De írhatnám Neville Chamberlain-t is, akinek híres mondata (…peace for our time…) a legkönyörtelenebb zsarnokokkal szembeni gyáva meghunyászkodás szinonimája lett, a II. világháború kutatása során pedig kiderült, hogy a nácik erejét jelentősen meglehet volna gyengíteni, ha morálisan jóval több erőt vesznek magukon a két demokratikus európai nagyhatalom, például nem törődnek bele az amúgy velük szövetséges Csehszlovákia bekebelezésébe.
“A német tábornokok józanul felmérték katonai lehetőségeiket. Világosan látták, hogy a Csehszlovákia elleni támadáshoz nem áll rendelkezésükre a legalább szükséges harminc hadosztály, nem is beszélve arról, ha Franciaország eleget tesz Csehszlovákiával szemben fennálló szövetségesi kötelezettségének, és megtámadja Németországot. Az országhatár teljes hosszúságában való megvédéséhez csupán öt tényleges és nyolc tartalékos hadosztály volt bevethető, míg Franciaország száz hadosztály bevetésére volt képes. Érthető, ha a tábornokok ellenezték az ilyen nagy kockázat vállalását. Hitler makacsságát azonban nem tudták meggyőzni. Miután minden próbálkozásuk e téren hiábavalónak bizonyult, a végső eszközhöz folyamodtak, meg akarták buktatni Hitlert és kormányát. Összeesküvést terveztek ellene. Ebben számos kulcspozícióban lévő tábornok résztvett, úgy, mint Beck tábornok a hadsereg vezérkari főnöke, Witzleben tábornok, a berlini helyőrség parancsnoka, Thomas tábornok, a fegyverkezési osztály főnöke, Halder tábornok, Helldorff gróf, a berlini rendőrség parancsnoka. Az összeesküvéshez maga a hadsereg főparancsnoka von Brauchitsch tábornok is beleegyezését adta. Az angol kormány megnyugtatására – egyben szerencsétlenségükre – az összeesküvés részleteit maga Brauchitsch tábornok közli az angol kabinettel. Mindez világosan kitűnik Churchill emlékirataiból. A német hadsereg főparancsnoka őszintén hitte, hogy az angolok békét akarnak. Csalódva kellett tapasztalnia, hogy szó sincs erről! Az angolok egy németek kezdte háborúban voltak érdekeltek.
Az összeesküvés tervét egyébként a legapróbb részletekig a rájuk jellemző precizitással kidolgozták. Gondoskodtak a náci hierarchia minden prominens vezetőjének őrizetbe vételéről. Úgy tervezték, hogy először Hitlert tartóztatják le, majd egy orvoskollégium “őrültnek” nyilvánítja. Egy páncélos hadosztályt a főváros környékén készenlétben tartanak az esetleges ellenállási kísérlet elfojtására. Minden készen állott, hogy az eltervezett időpontban – 1938 szeptember 14-én 20 órakor – a tervet végrehajtsák.
De mi történt? Még elhinni is nehéz 1938 szeptember 14-én 14 órakor befut egy váratlan hír, amely teljesen lehetetlenné tesz minden katonai összeesküvést, amit ennek hatására meghatározhatatlan időre el kell halasztani. Az angol miniszterelnök világgá röppenti azt az elhatározását, hogy személyesen kíván Hitlerrel találkozni. A szavakat gyorsan követik a tettek. Chamberlain már másnap repülőgéppel Münchenbe érkezik, majd innen Berchtesgadenba utazik, ahol Hitler várja. Nem hihetjük, hogy a hirtelen utazás ötlete Chamberlain-tól származik. Már csak azért sem, mivel életének ez volt az első repülőútja. Márpedig aki ilyesmit határoz el, az nem megy még ma sem olyan könnyen. Nagyon erős akarat, valamint pszichológiai ellenállás leküzdése szükséges hozzá, és nem kevés idő, amíg az ember elhatározásra jut. Minden esetre az ilyen gyors döntés és bátorság nem vall Chamberlain-ra. Egyébként a tábornoki összeesküvés az angolok tudtával való esedékessége és a Chamberlain-féle elhatározásnak ez a gyanús egybeesése aligha lehet véletlen.
Lipski, berlini lengyel nagykövettől tudjuk, hogy – amit 1938 szeptember 20-i jelentésébe foglal – még Hitlert is váratlanul érte Chamberlain-nek az a javaslata, hogy Berchtesgadenbe jönne. Ide kívánkozik még az a tény is, hogy a Hitler-Chamberlain megbeszélést az angolok olyan nagyon fontosnak tartották, hogy még a tanácsadókat sem vonták be. Így azon nem vett részt Ribbentrop, a nemrég kinevezett német külügyminiszter és a Chamberlaint elkísérő Sir Horace Wilson sem. Kizárólag Paul Schmidt, Hitler tolmácsa volt jelen. Tőle tudjuk, hogy Chamberlain Hitler dühkitörései ellenére sem szűnt meg őt a békés megoldás felé terelni, majd némi időhúzással – hogy Hitler gyanút ne fogjon – “beadta a derekát”, nehogy a német tábornokok megbuktathassák Hitlert. Ebben az esetben ugyanis nem valószínű, hogy ki tudták volna provokálni a németekből a háború megindítását a későbbiek során. Az ő emberük Hitler, aki nem képes átlátni az amerikaiak fonalából szőtt angol-francia hálón. Számukra egy valóban békés hajlamú német kormány most felért volna egy istencsapással. Nekik ezt a harcias német kormányt minden körülmények között meg kell védeni egy békés gazdasági koncepciót valló esetleges német vezetés ellenében. Ha kell, hát éppen az átmeneti békére hivatkozva követelésének kielégítése árán is. Csehszlovákia érdeke? Vagy akár a francia-csehszlovák segélynyújtási szerződés? Ugyan ki akad fenn ilyesmin?”
“Közben a franciák is érdekes cselhez folyamodnak, március 21-én lemond Daladier miniszterelnök. Az új kormány elnöke a harciasabb hírben álló Paul Reynaud lesz. A háború utáni történetírók azt állítják, hogy Daladier megbukott, s annak következtében mondott le. A magunk részéről ezt nemcsak hogy nem fogadjuk el, hanem a cselvetés részének tekintjük. Ki hallott már olyant, hogy háborús időkben a bukott miniszterelnökből az új kormányban hadügyminiszter lesz? Ezúttal pedig ez történt.
Mindössze negyvenkilenc nap múlva hasonló furcsaság tanúi lehettünk Angliában is. Május 7-én és 8-án Norvégia és Dánia német megszállását követően az angol parlament a háborús helyzetet vizsgálta, amelynek során állítólag éles bírálatok hangzottak el a kormány ellen. A kormány elleni támadások következtében maga a miniszterelnök kér bizalmi szavazást, amely május 8-án este meg is történik. Érdekes módon a kormány nem bukik meg, hanem 281 szavazattal 200 ellenében bizalmat kap. Nehezen érthető Majszkij idevonatkozó megállapítása, miszerint az ellenzék a szavazás eredményét viharos ünnepléssel fogadta, míg a kormány hívei nagyon tartózkodóan viselkedtek. Vajon miért? Azt sem tudjuk mire vélni, mi derítette olyan jó kedvre Greenwood-ot az ellenzéki munkáspárt vezérének helyettesét, hogy a szavazás után így kiáltott Majszkij felé, aki ekkor távozott a parlamentből: “Nos, végre megszabadultunk Chamberlaintől!” Egy ilyen eredményű bizalmi szavazás után honnan ez az optimizmus? Úgy látszik azonban Greenwood belelátott a nagy kártyákba, mert a kormány győzelme ellenére Chamberlain két nap múlva, május 10-én lemondott. Talán elárul a titokból valamit, hogy a lemondás napja érdekes módon pontosan egybeesik Hollandia, Belgium és Luxemburg Németország által történt megtámadásával, amely a Franciaország elleni támadás bevezetője volt. Az új kormány – mintha már hetekkel korábban kijelölték volna – még aznap megalakult Churchill vezetésével. A másik furcsaság, hogy francia módra az agyonkritizált, lomha, engedékeny, gyengekezű, és minden rossz jelzővel illetett Chamberlain, a lemondott miniszterelnök, az új kormányban miniszterelnök-helyettes lesz. Feladatát mintaszerűen teljesítette, megtévesztő engedékenységgel sikerült beugratnia Németországot a háborúba.”
“(Egyben ennyit arról, hogy Izrael túl nagy nyomást gyakorolna a jenki politikára.)”
Hehe, mintha bármi lényeges különbség lenne a két bábú között.
“melyben négy rangos amerikai lelte halálát.”
Van olyan rangos amerikai, akiért kár lenne?
Netanjahu bizony elég dölyfös, azt hangoztatja, hogy Jeruzsálem mindig is a zsidóké volt, és az is marad – ez a hozzáállás elég nehéz tárgyalási alap… :)
Mióta az eszemet tudom, a hírekben mindig Kelet-Jeruzsálem volt a probléma, azaz, hogy a nemzetközi jog szerint Izrael illegálisan foglalta el (a ’67-es hat napos háborúban), és csatolta a város nyugati részéhez, majd az egész várost önkényesen zsidó fennhatóság alá vonta.
Kelet-Jeruzsálem az a városrész, amit a palesztinok fővárosuknak szeretnének, a zsidók viszont az egészet kérik…. A város kettéosztottsága már a kezdetektől fennállt, nem? Hivatalosan a republikánusok sem ismerik el Jeruzsálemet Izrael fővárosának, és azért, mert Romney az ellenkezőjét ígérte, még nem jelent semmit, mint a tapasztalat mutatja…
Animebj, “Ismerős neked az a név, hogy Henry Kissinger?” Akárhogyan is ítéli meg külügyminiszteri tevékenységét az utókor, Kissinger egy legenda.
“azt hangoztatja, hogy Jeruzsálem mindig is a zsidóké volt”
És milyen igaza van!
“A város kettéosztottsága már a kezdetektől fennállt, nem?”
Hisz még Salamon király tette Izrael fővárosává! Hát mégis kié volna Jeruzsálem, ha nem az Ószövetség népéé? Jeruzsálemet minden tisztességes konzervatív zsidó városnak akarja.
“…még Salamon király tette Izrael fővárosává! ”
Őszintén szólva nem mentem vissza ennyire az időben, én csak 1948-at értettem kezdetek alatt. :D
A lényeg boncolgatását elegánsan kihagytad, sebaj… Engem nem kell győzködni, semleges szemlélő és érdeklődő laikus vagyok, mindössze tájékozódni szeretnék.
Jeruzsálemmel kapcsolatban az egyes népek múltja és vágyálma egy dolog, a történelem meg a valóság. A történelem pedig elég egyértelmű választ ad a “kié volt Jeruzsálem” kérdésre – kb. mindig másé, az aktuális hatalmi viszonyoknak megfelelően. Jeruzsálem különleges jellegénél fogva mindig is hihetetlen energiákat mozgatott meg a környéken élőkben: a birtoklása egyfajta státusz szimbólum volt, az x hektár föld adatnál jóval túlmutató jelentőséggel.
A helyzet fonákságát remekül mutatja Izrael állásfoglalása. Mert szerintük az vitán felül álló jog, hogy az évszázadokon át elnyomott, alávetett sorsban élő zsidóságnak egy felvilágosult világban “el kell nyernie méltó jutalmát” – de amikor ugyanezt az elvet más népekre kellene alkalmazni, akkor hirtelen nem ilyen egyértelmű ez az elv. Azaz ami nekik jár, az pl. a palesztinoknak már nem.
Persze Izrael létezése első pillanatáttól kezdve felismerte a történelmi léptékű birtoklás lényegét. Azaz, hogy politikai játszmázás egy dolog, de végül minden terület azé lesz, aki ott él, műveli, a kezét rajta tartja. Ez az a fajta hódító hadjárat, amellyel a mai világban nem lehet mit kezdeni. Mire ugyanis – történelmi léptékekben – a sors igazságot szolgáltatna, már nem lesz kinek igazságot szolgáltatni.
Aztán hogy a fentiek mennyire igazságosak, erkölcsösek, korrektek, az más kérdés. Mindenesetre jól jelzi a kérdés kényességét, hogy bizonyos körökben én már ilyen állásfoglalással is antiszemita szemétládának minősülnék, pedig szerintem pusztán csak a józan eszem használom egy világszerte elfogadott értékrend szerint.
> Hisz még Salamon király tette Izrael fővárosává! Hát mégis kié volna Jeruzsálem, ha nem az Ószövetség népéé? Jeruzsálemet minden tisztességes konzervatív zsidó városnak akarja.
Csak érdeklődésképpen. Ilyen alapon mit gondolsz a trianoni problémakörről? A fenti gondolatmenetet követve pl. Pozsonyt és Kolozsvárt magyar városnak akarnád, akár felülről irányított magyarbetelepítések révén is?
“(By the way egy iszlámellenes invázióval a nők is jobban járnának valamicskével.)”
Ahogy elnézem úgy gondolkodsz mint Bush, szegény naiv azt hitte, hogy ha háborút indít arabok ellen, azzal megmentheti a Nyugatot, tévedett…
Most már azt kívánom legyen csak Iránnak atomrakétája, még mindig inkább a főmufti pofázzon nekem, mint azok az országok, ahol arra büszkék hogy védelmezik a pénzes ( holokausztról filmet rendező ) pedofilt az igazságszolgáltatás elöl, vagy mint Svédország az óvodában elkezdett gender semleges agymosással meg hasonlókkal…
Nándor, ismételten darázsfészekbe nyúltál az Izraellel kapcsolatos állásfoglalásoddal – amelyből nem szükségszerűen következik az értelmetlen vita, de remélem érzékeled a felelősséged, hogy ilyen kategórikus kijelentések néha kategórikus válaszokat szülhetnek (lásd: ahol töréspróbát tartanak, ott a törést is be kell kalkulálni). Az álláspontodat ebben a formában tiszteletben lehet tartani, de remélem benned is lesz annyi józanság, hogy te is meg tudod ezt tenni az esetlegesen neked nem tetsző állásfoglalásokkal szemben.
Találós kérdés: ha Jeruzsálem, Hebron stb. történelmi jogon Izraelt és a zsidó népet kell, hogy illesse, akkor ugyanezzel a logikával Magyarországot és a magyar népet kell, hogy illesse pl. Kolozsvár, Pozsony stb. és az 1918 előtti magyar területek? Pláne, hogy azon területek és városok birtoklásától esetünkben még száz év sem választ el, addig Izrael esetében kétezer éves szünetjel van!
Igen, természetesen igazságtalannak találom Trianont, de nem teljesen analóg a két sorstörténet.
1. A trianoni határokat az etnikai arányoknak megfelelően kellett volna meghúzni: hogy a magyar többségű területek lehetőség szerint magyarok maradjanak.
2. A cionista határmódosítás esetében az etnikai arányokra nem lehet tekintettel lenni, ugyanis a zsidóságot KIŰZTÉK országából. Izrael állt valaha? Igen. Jeruzsálem volt a fővárosa? Igen. A zsidók hazátlanok 1948-at megelőzően? Igen. Mindezt figyelembe véve a zsidóknak jár a teljes történelmi ország. Ehhez a holokausztnak semmi köze sincs, amúgy is.
Summázva: mivel a magyaroknak volt és van saját országuk és őket nem elkergették a román, illetve szlovák többségű területekről, hanem egyszerűen kevesebben éltek ott, a románoknak, illetve szlovákoknak járnak ezek a területek (a magyar többségű területek NEM!). A zsidóknak nem volt saját országuk, mert kiűzettek onnét: így hát megérdemelték, hogy visszaköltözhessenek.
“a románoknak, illetve szlovákoknak járnak ezek a területek”
Átmegyek a szomszédhoz kicsit, letelepedek egy székre, aztán kijelentem, hogy mától kezdve ez a szoba az enyém.
Ez így zavaros. Szóval a zsidóknak történelmi jogon jár a teljes terület (beleértve Ciszjordániát, Gázát, stb.), míg a magyaroknak csak a jelenleg magyar többségű területek etnikai alapon? Ha már történelemnél tartunk, ne feledjük, hogy a 16. század elején a történelmi Magyarország lakosságának 80%-a volt magyar etnikumú, és bizony nem békés körülmények közt növekedett meg a románok, szlovákok, stb. aránya, és 1918 óta kifejezetten erőltett beolvasztása folyik a magyarságnak. Akkor ők ezt ezzel “megnyerték”, kész-passz?
Egyébként szerintem is helyesebb volna, ha teljes Izrael/Palesztina a zsidóké legyen, csakhogy egészen más logika alapján. Én eleve a palesztinokat nem tartom önálló nemzetnek, hanem egyszerűen araboknak, és az araboknak van bőven elég területük. Szóval lehetne olyan megoldás is, hogy az arabok elhagynák Ciszjordániát és Gázát, és más arab országba (pl. Egyiptom, Jordánia) települnének át, Izrael pedig fizetne egy jutányos árat, amiből építhetnének nekik lakásokat, stb. Ezzel béke lenne és nyugalom.
Elsősorban azért, mert őket kiüldözték az országukból, mely nekik 1948-ig egyáltalán nem volt. A magyarokat nem üldözték ki (az elcsatolandó nemzetiségi többségű területekről) és nekik volt és lett (országuk).
Nyilván nem a jelenleg magyar többségű területekről beszélek, hanem az 1920-ban magyar többségű területekről.
Felőlem maradhatnak a palesztinok, csak hagyják abba a rakétázást.
Oké, de azon az alapon, hogy kiüldözték az országból őket (mellesleg azok nem az arabok voltak, hanem még a rómaiak anno), abból fogalmilag nem következik, hogy az egész terület nekik kellene járnia. A magyarokat is igen is elüldözték, megtizedelték és beolvasztották a Vajdaságban, Dél-Erdélyben, sok esetben még Trianon előtt.
Én más logika alapján ítélném oda az egész területet. A jelenlegi Izrael terület túl kicsi a világ összes zsidójának, és ha komolyan gondoljuk a zsidók országa dolgot, akkor elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy otthont adhasson nekik, és ne ilyen 20 kilométer széles bevágásokkal legyen tarkítva. Az arab világ elég nagy, hogy néhány milliónyi palesztinnek otthont adjon, és amíg ott vannak, és se így, se úgy nincs, addig nem lesz béke.
A kiüldöztetést nem azért emlegetem, mert miatta bosszút kell állni. Tök mindegy, kik üldözték ki őket, a lényeg, hogy ők nem úgy vesztették el államhatáraik között az etnikumukat, hogy az szép természetesen elolvadt, hanem mesterségesen úgymond. Részben emiatt gondolom, hogy nyugodtan visszaköltözhetnek egykori lakhelyükre. (Inkább a nemkiüldöztetés egy kizáró ok, mely elvitatja az ilyen revízió létjogosultságát.)
Ehhez jön, hogy a zsidóknak sokáig egyáltalán nem volt hazájuk. Ez a két fő érv amellett, hogy a régi Izrael újraalakuljon. Aztán van még a kultúrfölény, holokauszt, egyebek.
Az élettérelméletet Hitlerék már elhasználták. Könnyen ugatunk a palesztinoknak, hogy húzzanak máshova, a románok ugyanígy elküldhetnék a magyarokat a mi történelmi településeinkről. De kötődnek szülőföldjükhöz.
“Aztán van még a kultúrfölény”
Kultúrfölény, ahahahaha.
Szerintem meg az elűzött palasztinoknak jár hogy visszaköltözhessenek.
És saját országuk legyen Jeruzsálem fővárossal.
Ez a kiüzetés érdekes elképzelés. Én úgy tudtam a rómaiak a zsidó felkelések leverése után elvitték egy részüket rabszolgának. A többiek nagy része önként kivándorolt más római provinciákba. A helyben maradottak felvették a kereszténységet, majd az iszlámot és ők lettek később a palesztinok. Úgyhogy a zsidók és palesztinok testvérnép :)
Anti- és filoszemita fundamentalizmus. Mi a különbség?
Ezt ki írta? Ki bírt ennyi ökörséget összehordani?
Nagyon jó cikk lenne, ha a zsidózást kihagytad volna belőle :D
Érdekes téma ez a kötelező asszonytartás is:
http://index.hu/kulfold/2012/12/28/berlusconi_havi_harommilliot_fizethet_volt_felesegenek
Akinek van kedve, írhatna erről, lehet, hogy még én is megírom/érintem.
Erről Hulk Hogan ugrott be, mert válása után az exe elnevezte a zsírúj jachtját Alimoney-nak, (szójáték,alimony= tartásdíj, itt ugye nőtartás). Kicsit pofátlan
Hm, hirtelen az jutott eszembe, mennyivel jobban járt volna velem, én ugyanis beérném ugyanezzel az összeggel Ft-ban is! :D
Ne felejtsük, Olaszország leggazdagabb emberéről van szó, akitől közel 20 év házasság után elvált második felesége, három közös gyermekük anyja. Ezekben a körökben, ezen a szinten nem lehetett könnyebben megúszni. Igaz, hogy Berlusconi egy nullával kevesebbre gondolt, de nem aggódom – a havi 3 M euro brutálisnak tűnik, de biztos vagyok benne, hogy a végül megítélt 10-szeres összeggel mindketten elégedettek: Papinak belefér, és Veronica is megnyugodhat, talán futja a jövőben is a megszokott nívó fenntartására.
Azon lehet vitatkozni, mennyire jogos (igazságos), hogy az olasz törvények szerint a volt férjnek a válás után is biztosítani kell exfelesége számára a megszokott életszínvonalat. A felső tízezer köreiben talán egyszerűbb megegyezni, de ők vannak kevesebben…
Szánalmas, hogy egy nő beadhatja inkubátorba a gyerekét, ha nincs kedve gondoskodni róla, de asszonytartást, azt kell vállalni. Férjtartást is kéne.
Létezik férjtartás is – persze, ez kicsit olyan, mint a fehér holló, állítólag olyat is láttak már.
Konkrét példaként Jennifer Lopez esete ugrik be, ahol a férj (talán már ex) összehasonlíthatatlanul kisebb jövedelemmel és vagyonnal rendelkezik, és elég tisztességes tartásdíjra számíthat. Megint csak inkább a felső tízezerre jellemző.
Szerintem a régebbi időkből maradt meg ez a gyakorlat, amikor a feleségnek általában nem, vagy csak nagyon kevés jövedelme volt, esetleg megkezdett felsőfokú tanulmányait, vagy egyéb iskoláját feladta (a vőlegénnyel/férjjel közös megegyzés alapján, kifejezetten a vőlegény/férj kérésére (mint pl. az én rokonságomban, ahol anno édesanyám nagybátyja tekintélyes nemzeti banki ügyészként azt mondta joghallgató menyasszonyának, “minek két jogász a családba?”), így egy esetleges válás esetén, gyerekkel vagy anélkül igen nehéz helyzetbe került volna a nő. Enyhén szólva igen galád és úriemberhez nem méltó viselkedés lett volna esni hagyni ilyen előzmények után és körülmények között a volt feleséget. Régen azért máshogy volt ez is, nem is nagyon merült fel, hogy másként legyen…A férfiak egy része (a jobbik része), amennyire csak teheti, szerintem ma is gáláns és nagyvonalú, sokszor még akkor is, ha a volt feleség nem igazán méltó nagyobb támogatásra.
Az inkubátor jó dolog – az a szomorú, hogy vannak babák, akik nem kellenek az anyjuknak… :(
“A férfiak egy része (a jobbik része), amennyire csak teheti, szerintem ma is gáláns és nagyvonalú, sokszor még akkor is, ha a volt feleség nem igazán méltó nagyobb támogatásra.”
Az ilyet meg idiótának hívják.
Az első mondatodra majdnem írtam egy tömör szót, ami kifejezi a lényeget, de az otromba lett volna, így inkább csak kérdezek: 18 éves, friss, ropogós pipicicc-e vagy? :)
Szerintem Berlusconi nem elégedett, és az ítélet még nem jogerős.
:D
Hm, lássuk csak: a friss, és a ropogós stimmt, a 18 és a pipicicc nem.
smirti, smirti, megleptél….hangyabokányival több humorérzéket…. :)
Érdemben is hozzászólva: Hillary Clinton alkalmatlan külügyminiszter volt, és nem kevésbé alkalmatlan elnökjelöltnek sem. A koreai elnöknek meg majd utánaolvasok. Alkalmassága tekintetében nem szempont, hogy nő vagy sem. Az meglepne, ha egy koreai nő feminista lenne. :)