Huffnágel Pista írói néven a Férfihang.hu hasábjain is publikáló szerzőtársunk a Tilos Rádió “Zártkörű lányok” című műsorában hallatta hangját egy telefonbeszélgetés keretei között. Kényes ízlésemmel már a műsor címében is valamiféle szexista hangulatkeltést gyanítok. Nem vagyok hallgatója ennek a rádiónak, tehát megpróbálok találgatni: Ez esetleg egy feminista műsor? Bár a beszélgetés “A szürke ötven árnyalata” kapcsán a nők szexuális attitűdjét boncolgatja kezdetben, de szapora témaváltásokkal a társadalmi nemi szerepek kérdéskörét, a férfijogi problémákat és a feminista antifeminista vita számos témakörét érinti végül. Így aztán szó esik a gender-studies oktatási el(nem)ismertségéről, a civil szervezetek támogatási forrásairól és közhasznúságuk kérdésköréről, Sorosról és a CEU-ról, a feminizmus harmadik hullámának értelmetlenségéről és arról, hogy milyen is a “normális nő”, aki felismerve a nevében elkövetett feminista visszaéléseket immár önmaga tiltakozik a feminizmus társadalomromboló tevékenysége ellen.
Mindezt néhol Huffnágeles szókimondással és provokációval megspékelve. – Kedves Pistánk, jó kis showt csináltál nekik. Talán meg sem érdemelték. ;)
A beszélgetés a lejátszó gombra katintva meghallgatható.
Külön örömünkre szolgálhat, hogy a műsor egyik műsorvezetőnője az antifeminista internetes sajtó említése kapcsán azonnal a Férfihang.hu-ra asszociált. Nézzük el neki, hogy ez mintegy pavlovi reflexként azonnal be is indította nála a shaming-language, azaz a “feminista lejárató nyelvezet” jól ismert trükkjét és lapunkat a “gáz” jelzővel próbálta degradálni. Ennek ellenére köszönet illeti a műsor stábját, mivel a beszélgetésben az egyik műsorvezető gondolatai mentén rövidesen egy fontos felvetés is szerepet kapott: Szükségszerű, hogy a Férfihang által is képviselt kezdeményezés egy civilszervezet keretei között határozott közéleti arculattal szólítsa meg a politikát, a társadalmat. Bár a kedves műsorvezető nem rendelkezett erre vonatkozó bizalmas értesülésekkel, de ezúton megragadom az alkalmat, hogy kiszivárogtassak egy apró titkot: Jelenleg már előkészítés alatt áll annak a civilszervezetnek a megalapítása, amelyet körültekintő felkészülés után várhatóan a tavasz derekán indítunk útjára. A szervezet a fiúk és férfiak testi-lelki egészségéért (kiemelt figyelemmel a férfiak korai halálozására és magas öngyilkossági és hajléktalansági mutatóikra), a férfiak jogegyenlőségéért, társadalmi megbecsüléséért, a férfigyűlölettel és a nemi alapú diszkriminációval szemben kíván fellépni. A férfiközpontú deklarációk ellenére a civil szerveződés mindezt nőbarát módon, a női szempontokat is képviselve, a nőkkel együttműködve kívánja megvalósítani. Mindenképpen elkerülve azt a nemi szegregációt és szembenállást szító tevékenységet, amely a feminista mozgalmak nagy részének sajátossága. A szervezet céljai elérése érdekében mind a politikai életet, mind a közellátó rendszereket, mind a civil társadalmat, mind a sajtót meg kívánja szólítani.
Az a baj, hogy ezek a szervezeti célok nem igazán klappolnak szerintem a valódi antifeminista célokkal. Eleve a “férfiak jogegyenlőségéért” való küzdés ugyanannyira visszás fogalom, mint a “nők jogegyenlőségéért”. Egyféle jogegyenlőség van, azért kell küzdeni.
És ez az egész így ahhoz vezet, amit Deansdale már említett, hogy ahelyett, hogy a hülyeségeket eltörölnék, a másik oldal is a maga dolgait akarja érvényesíteni, ezzel egyre csak bonyolultabb körülményeket teremtve.
Ezzel egyetértek. Már én is leírtam – nem is egyszer.
Várom Vasgerinc kolléga javaslatait a szabatos alapítói deklaráció megfogalmazásához az email címemre, ha itt nem is kívánta szavakba önteni. És természetesen számítunk szíves együttműködésedre a készülő alapszabály konstruktív véleményezése tekintetében is. :)
Nem tudom ezt most valójában mennyire vetted a szívedre és mennyire gondolod komolyan, nem akartam sértő lenni, csak felhívtam a figyelmet egy visszásságra. Bizonyos helyzetekben bírálja valaki a feministák X dolgát, a következőben pedig X dologgal akar tenni ellenük.
Nincs szándékomban beleszólni más dolgába, de a leírt dolgok összességében a feminista módszerekre emlékeztetnek engem.
Én teljes vállszélességben támogatlak, ne bizonytalanítson el Alter kolléga sanda ellenállása :)
Egyáltalán nem vettem a szívemre és a legteljesebb mértékben komolyan gondoltam, hogy mint a közösség régi tagjára mindenképpen számítok, számítunk a közreműködésedre. Azt viszont inkább képes vagyok a szívemre venni, ha azt mondod, hogy nem “szándékozol beleszólni mások dolgába” és esetleg tényleg nem tekinted a saját ügyednek is ennek a civilszervezetnek a létrejöttét. :) Mindenképpen szeretném ha az alapítók között tudhatnánk téged is. Azoknak az aktív közreműködése a leghasznosabb a közösség számára, akik átgondolt véleménnyel és iránymutatásokkal tudnak részt vállalni a közösségi célok szabatos megfogalmazásában és a kezdő lépések megtételében. Szóval semmilyen “sanda ellenállás” nincs a fenti szavaimban, sőt éppen ellenkezőleg. Csak akkor funkcionálhatunk közösségként, ha minél többen egyengetik az utunkat észrevételeikkel és javaslataikkal. Szóval köszönet a te észrevételedért, aktivitásodért is, és valóban számítok, számítunk a segítségedre a fent említett feladatok kapcsán! :)
Még egy mondatodra reagálnék: “nem igazán klappolnak szerintem a valódi antifeminista célokkal”
Az megeshet, hogy azok a célkitűzések, amelyeket igyekeztem összefoglalni, nem vágnak egybe azzal, amit az antifeminizmus helyes programjának gondolsz. Nem véletlen, hiszen nem egy antifeminista programot akartam körülírni, mivel nem gondolom azt sem, hogy pusztán egy “antifeminista” civil szerveződést kell létrehoznunk. Ennek csak akkor lenne értelme, ha az a sok okos ember, akiket összehozott ez a közösség, semmi másra sem szeretné fordítani az értékes potenciálját, minthogy pszichológiai problémákkal küzdő, végletekig korlátolt feministákkal akarnának végetérhetetlen vitákat folytatni mindörökké. Lássuk be; ezt félkézzel és csukott szemmel is képesek magas szinten művelni többen is ebben a közösségben. Ettől függetlenül természetesen a megalapítandó egyesület egyik feladata továbbra is a Férfihang.hu Antifeminista Férfimagazin (és szükség szerint más ismeretterjesztő orgánumok) üzemeltetése lesz.
Nyilvánvalóan igazad van abban, hogy semmiféle túlkapásokkal terhelt programot nem tűzhetünk ki magunk elé. Ugyanakkor gondolom egyetértünk abban is, hogy a jogrendszerben és a közszolgáltatásokban jelenlévő, a férfiakat hátrányosan érintő jogszabályokkal és társadalmi szokásokkal szemben aktívan érvelni kell, pont úgy, mint azokkal az érdekcsoportokkal szemben, amelyek esetleg újabb átgondolatlan és igazságtalan intézkedésekért (például oktatási előnyök, foglalkoztatási és politikai kvóták) lobbiznak. Ugyanígy remélem, hogy nem tekinted feminista túlkapással azonos hibának, ha egy civilszervezet céljául tűzi ki, hogy ismeretterjesztéssel, kommunikációval katalizálja a férfiak egészségmegőrzését célzó programok létrejöttét, vagy éppen szót emeljen a férfiakat leginkább sújtó hajléktalanság vagy egyéb társadalmi hátrányok felszámolása érdekében. Ugyanígy nem tekinthető destruktív célnak, ha a gender politikával szemben a férfiak és ezzel együtt szükségszerűen a nők hagyományos társadalmi szerepeinek nagyobb elismertségéért folytatunk ismeretterjesztő tevékenységet. Ha a feminista szervezetek csak ugyanezt tennék a nők érdekében, akkor azt hiszem egyikünknek sem lenne ellene ellenvetése. Tehát azt remélem, hogy ezek a célkitűzések nem emlékeztethetnek senkit sem a “feminista módszerekre”. Ha mégis ilyen érzésed támadt, akkor nem kizárt, hogy én nem fogalmaztam kellően szabatosan, vagy pedig kicsit eltúloztad az aggodalmadat, hogy az aktívabb cselekvés útjára lépve valamiféle túlkapások veszélye fenyegethet minket. Egyébként az általam a cikkben vázlatosan felsorolt célok nem térnek el azoktól a gondolatoktól, amelyek mellett ezen a helyen eddig is számtalanszor állást foglaltunk. Ha úgy tetszik, társadalmi szerepvállalásunk már civilszervezeti háttér nélkül is markánsan kibontakozott, mivel az eddigi tevékenységünk sem maradt visszhang nélkül. Az alapítani szándékozott civil szervezetnek nem más a szerepe, minthogy jogi személyiséget, ezzel “hitelesebb” arculatot, egy leheletnyivel tágabbra szabott tematikát, szélesebb módszer és eszközkészletet, jól funkcionáló koordinációs és gazdálkodási hátteret biztosítson a már megkezdett ismeretterjesztő és társadalmi tevékenységünk számára.
Az a bajom, hogy nem részletkérdésekben tér el a véleményem a tiédtől, hanem összességében rossz útnak tartom a férfijogi mozgalom indítását, sokkal inkább a meglévő ökörségeket kellene eltöröltetni, bár meghajlok azelőtt, hogy ez nyilván sokkal nehezebb feladat. Ugyanakkor azt se feledjük el, hogy egy nőjogi mozgalom mindig támogatottabb lesz, mint egy férfijogi, mert zsigereinkben van, hogy a nők elesettebbek és segíteni kell rajtuk.
Azokkal az érdekcsoportokkal szembe kell menni, akik kvótákat akarnak bevezettetni, de nem hiszem hogy az elenyésző férfiakkal szembeni jogi hátrány ellen küzdeni kellene. Témázni persze érdemes róla, azt viszont nem gondolom hogy neki kellene menni annak, hogy a nők hamarabb mennek nyugdíjba, vagy olcsóbb számukra a biztosítás.
“olcsóbb számukra a biztosítás”
Már nem :) Olvastam is a háborgó cikket, amiben a feministák nyomják az áporodott szöveget, hogy “dehát ez öncélú egyenlőségesdi pusztán az egyenlőség kedvéért…”. Na igen. Nem ízlik amit főztetek? Az egyenlőségért küzdtök, nem? Akkor gyerünk tapsolni, nincs fanyalgás.
Szerintem nem kellene még “hivatalosodni”, ezt szerkesztői körben ki is fejtettem, de talán nem árt ha nyíltan is megteszem. Sok hátulütőjét látom és gyakorlatilag nulla előnyét. Folytathatjuk amit eddig csináltunk, csak egy tonna fölösleges adminisztrációval és megnövekedett külső kontroll alatt, extra anyagi és törvényi felelősség súlyával.
Szerintem a “férfijogi mozgalom” és “férfimozgalom” kifejezések között különbség van.
Az írásaimban (az idézettekben is) a feminizmus hülyesége ellen kívántam fellépni, a feministák által kiharcolt hülyeségek, illetve a további romlás ellen. Nálam viszont ez nem egyenlő azzal, hogy a férfiaknak különböző jogokat harcoljunk ki, mert véleményem szerint jogilag nincs szignifikáns hátrányunk. Társadalmilag vagyunk hátrányban és társadalmilag haladunk egy véleményem szerint rossz úton. Erre szerintem nem az a megoldás, hogy a feministákhoz hasonlóan különböző jogokat harcolunk ki, hanem hogy az ő ökörségeiket kell megállítani és visszafordítani. Én úgy érzem, hogy ez két nagyon különböző dolog, és út.
Ezzel együtt tudomásul veszem a kérésedet és nem foglak hátráltatni, bár szerintem eddig sem tettem, csak véleményt nyilvánítottam, amely továbbra is belefér az antifeminizmusba. Csak nehogy a végén ez a mozgalom is úgy járjon, mint a feminizmus, hogy akinek különböző részletekben különbözik a véleménye, azt kitaszítják és a végén egy elit játéka lesz az egész.
Soha nem gondoltam és mondtam, hogy különleges jogokat kell kiharconi a férfiaknak. Ehhez képest nem is értem, hogy ezt miért hangsúlyozod. Nem értek viszont egyet egyetlen törvénnyel sem, amely bármely módon (akárcsak közvetett formában is) a férfiak ellen hat. Bár azért olvasgass az Elvált Apák Egyesületének oldalán, ott láthatod, hogy a jogászok kicsivel jelentősebbnek látják a férfiak jogi eszközökkel megteremtett hátrányát. A társadalmi hátrányok vonatkozásában pedig különösen egyetértünk, sokszor nem törvényesen megteremtett hátrányról, hanem káros társadalmi szokásokról vagy éppen jogalkalmazási szokásról van szó.
A társadalmi hátrányok ellen pedig nyilvánvalóan valakinek szervezett formában fel kell lépnie, hogy bármi változzon és pontosan erre való egy civilszervezet.
Szóval azt hiszem tökéletesen egy útról beszélünk, én már csak azt nem értem, hogy mit értettél másképp?
Remélem nem veszed kötekedésnek, megpróbálom leírni, hogy mi a problémám egy ilyen szervezettel. Illetve problémám nincs is vele, csak számomra semleges. A cikkben ezt írod:
“A szervezet a fiúk és férfiak testi-lelki egészségéért (kiemelt figyelemmel a férfiak korai halálozására és magas öngyilkossági és hajléktalansági mutatóikra), a férfiak jogegyenlőségéért, társadalmi megbecsüléséért, a férfigyűlölettel és a nemi alapú diszkriminációval szemben kíván fellépni.”
Ebből én gyakorlatilag csak a társadalmi megbecsülésért való harccal értek egyet. A férfiak testi-lelki egészsége fontos téma lehet, de számomra irreleváns, illetve itt felvetődhet egy a feministákéhoz hasonló kérdés, hogy miért csak a férfiakéval. A jogegyenlőség számomra szintén irreleváns, mivel írott formában nincs jelentős különbség. A férfigyűlölettel és nemi alapú diszkriminációval szembeni küzdelem szintén olyan hangzatos feminista szlogennek hangzik, inkább senkinek sem kellene ezzel foglalkozni, hanem hagyni, hogy a piac (legyen az bármilyen piac) eldöntse melyik nemtől mit akar.
Na de nincs ezzel semmi probléma, engem hidegen hagy, ettől természetesen lehet csinálni. Nem hiszem, hogy ennek olyan marha nagy feneket kellene keríteni.
Nézd, fontosnak érzem, hogy egymás között is minden félreértést eloszlassunk; másrészt adott esetben a külső véleményekkel szemben is hasonló magyarázatokat igényel, hogy milyen célok elérését és miért is tűzzük ki.
Bár a jogegyenlőség valószínűleg szerinted egy teljesen kézenfekvő és pusztán a gender semlegesen megfogalmazott törvények útján megvalósuló dolog, légy szíves vess egy pillantást arra, hogy hány olyan civilszervezet létezik közpénzekből, amelyek kifejezetten nőknek biztosítanak jogi (és mentálhigiénés) tanácsadást, vagy éppen a nőket pozitívan diszkrimináló törvényekért lobbiznak. (Miközben nem mellékesen a férfiak egyre nagyobb mértékű kriminalizálását is céljuknak tekintik.) Gondolom belátod, hogy a jogegyenlőség elérése érdekében vagy az ezekkel egyenértékű férfispecifikus civilszervezetekre, vagy olyan intézkedések kieszközölésére van szükség, amelyek ezeknek a civilszervezeteknek a diszkriminatív szokásait számolják fel. És akkor én még nem is ejtettem szót olyan szempontokról, amelyeket a jogalkalmazás tekintetében az Elvált Apák Egyesületének jogászai kívánatosnak tartanának; úgy, mint például a családjogi bírák egyenlő nemi aránya.
Valóban első ránézésre talán érthetetlen, hogy miért is csak a férfiak testi-lelki egészségéért kíván tenni egy civilszervezet, viszont az a helyzet, hogy ennek az oka is a meglévő hátrányokból és a rossz társadalmi szokásokból ered. Szerintem igazából te is tudod, hogy a férfiak egészségmegőrző és megelőző programjaira sokkal kevesebb figyelmet és erőforrást fordít a társadalom, ez jól tükröződik a férfiak csapnivaló egészségi állapotában és a korai férfihalálozásra vonatkozó borzalmas adatokban. Éppígy nem jut kellő figyelem a férfiak mentálhigiénés problémáira, amelyek (pl. a stressz útján) szintén a korai férfihalálozási és az öngyilkossági mutatókat rontják. Tehát ebben az esetben is a hátrányok indokolják, hogy a férfiakat állítsuk a célkitűzések középpontjába. De ha megnézed a Férfihang.hu lapindító köszöntőjét, ezek a szempontok, célok már ennek a lapnak tematikájában is helyet kaptak, erre utal az Életmód – Egészség rovat léte is. A férfiakért tevékenykedő civilszervezetek nem igazán tengenek túl, ezért úgy hiszem fontos ezekre a problémákra is figyelmet fordítanunk, és talán reménykedhetünk abban, hogy olyan aktivisták, szakemberek is társulnak a kezdeményezéshez, akik ezekért a célokért szeretnének szót emelni és megfelelő intézkedéseket, programokat szorgalmazni.
Igen a jogegyenlőség szerintem kézenfekvő, és amit te különböző jogi megítélésnek tekintesz, én azt a társadalmi problémák közé sorolom. Véleményem szerint semmi probléma nincs azzal, ha a családjogi bírák között nincs nemi egyenlőség. Egyáltalán nem baj, ha többségében nők ülnek ott, csak ne feministák legyenek. Ez az egy adott szakmában nemi egyenlőségre való törekvés engem igenis feminista módszerekre emlékeztet. Az én véleményem az, hogy a nőkvótákra nem férfikvóták a jó válasz, hanem a nőkvóták eltörlése, nem kell mesterségesen belenyúlni a folyamatokba.
Nincs adatom arról, hogy az új feminista hullám előtt milyen volt a férfi-nő egészségarány, de véleményem szerint a különbség elsősorban a különböző munkakörülményeknek köszönhető. A férfias munkák egyszerűen egészségkárosítóbbak, és persze mindenki örülne, ha legalább 100 évig élne egészségben minden férfi és nő, ezzel nem nagyon lehet mit kezdeni, csak gazdaságrombolás ebbe belenyúlni. Mert tapasztalatom szerint elég sokan azt hiszik, hogy ma már nincsenek fizikailag megterhelő munkák, de valójában rengeteg kemény és egészségkárosító jellemzően férfi szakma létezik. Kevés bánya van már, sokan dolgoznak füstben (hegesztők, melegüzemi dolgozók, stb.), hidegben, melegben, rossz testhelyzetben, …
Nem tudom, h rendszerhiba-e, vagy moderálás, de nem érzem úgy, hogy olyat szóltam volna hozzá, ami problémás, csak kiemeltem egy részt a műsorból a sok közül, ami az általatok már összegyűjtött retorikai trükkök egyike volt.
Nem én voltam, a kukában megtaláltam – a’sszem a kampósorrú téma mostanában fölöslegesen túlpörgött, valamelyik arra jogosultnak szúrhatta a szemét. Ha már így alakult, hadd legyen ez figyelmeztetés másoknak is: hagyjuk egy kicsit pihenni a zsidókat pro és kontra is. Lehetséges beszélgetni nem róluk, éljünk ezzel a lehetőséggel.
Én viszont úgy éreztem.
Ezzel csupán egy értelmetlen, és parttalan személyeskedésáradatot szándékoztam megelőzni.
Ha ez vigasztal, ma már kikukáztam egy másik rövid hsz-t is a fenti célból.
Ezek a derék feministák nem tudják, hogy a válások nagy többségét a feleség kezdeményezi?
Hallgatom a beszélgetést, és a feminista érvelés: lekezelés, hazugságok, csúsztatások. Értem már, miért nem merik felvállalni a vitát
Ezek tényleg ennyire nem értik, hogy a fizetést az elvégzett munkáért adják?
Na, le is keverték Pistát az érvelőbajnokok, jól.
Pista barátunkat valóban nem vették igazán komolyan, viszont felhasználható volt a sablonok hangoztatására.
Ezek a derék feministák tudják, hogy a válások nagyobb részét nők kezdeményezik, de miért várod, hogy ezt ki is mondják?
És az aszfaltozó is olyan elismert és jól fizetett szakma, amely megmaradhatott a férfiak privilégiumának… mert minden alacsony elismertségű szakma elnőiesedett.
Nade.
A CEU akkreditált.
A nyugdíjkorhatár valóban egységes.
A magyar családjogi törvényben is szerepel, amit Pista hiányol. – Erre nem is ugrottak rá. (De lehet, én értettem félre, hogy miről beszél Pista.)
(Szerintem túl sokat akart.)
Egyébként teljesen egyetértek veled.
Sziasztok bajtársak! :)
Nagyon köszönöm a támogatásotokat. Néhány további információt szeretnék elmondani a kép árnyalásához.
1.) A Tilos műsor címe helyesen Zártkörű lányok. Nem tartom szexistának, ez egy leszbikus műsor, erre utal a cím.
2.) A teljes műsor ezeken a linkeken elérhető:
http://tilos.hu/online/2013/01/02/tilosradio-20130102-1700.mp3
http://tilos.hu/online/2013/01/02/tilosradio-20130102-1730.mp3
http://tilos.hu/online/2013/01/02/tilosradio-20130102-1800.mp3
Én sem hallottam még az egészet, ezértcsak az utolsó fél órát ajánlom figyelmetekbe. Ebben hangzott el az a bizonyos markéns feminista vélemény a nagymami pornóról, amire én reflektáltam, majd vitát provokáltam. Szerintem érdemes végighallgatni, mert a feministát bezzeg szépen végighallgatták, akármilyen elmebeteg gondolatokat is pedzegett. Ennyit a magát a tolerancia bajnokának hirdető közösségi rádióról.
3.) A blogomra is kiraktam, ami mostantől egy pár óráig az index főoldalán található úgynevezett blogketrecben, azaz a blogajánlóban is megjelent. Jelenleg 247-nél jár a számláló, de szerintem estére meglesz az 500 hallgató. Vagy még több, ki tudja?
4.) Tudom, hogy néha suta voltam, meg nem felkészült, de ettől függetlenül szerintem ez egy mérföldkő mindannyiunk számára. Rengetegen fognak először hallani ugyanis a Férfihang Antifemista Magazinról. Ennyit tudtam én a magam eszközeivel a közös ügyért tenni.
A csatabárd ki van ásva, ahogy annak idején a Nagy Indián Könyvben olvashattuk. Ez nem a Titanic mentőcsónakja! :)
Köszönjük a reklámot és a támogatást, csak így tovább :) Ahogy látod, igyekszünk viszonozni a szívességet…
Ha létrejön ez a civil szervezet, ne úgy határozza meg a férfit és a nőt, mint áldozatot és elkövetőt, hanem próbálja meg markánsan felhívni a figyelmet a feminista hazugságok irreális, ellentmondásos vagy akár egyenesen szexista mivoltukra anélkül, hogy magát a nőt sértené meg. A hazai antifasizmus is nemcsak amiatt lett elavult ideológia, mert a nácizmushoz hasonló népnyúzó, tömeggyilkos kommunizmus a szellemi gyökere, hanem mert az elmúlt két évtizedben állandóan riogatott a szélsőjobboldallal, miközben nehogy semmi érdemi lépést nem tett ellenük, hanem még önkritikát nem tudott magára erőltetni. Ezért szükséges, hogy az antifeminizmus legfőbb áldozatalanya nem is a férfi, hanem a nő legyen, ezzel biztosítva, hogy ne találjanak olyan könnyen fogást a feministák a maguk férfigyűlölő ideológiai szótárukból merítve.
“Ha létrejön ez a civil szervezet, ne úgy határozza meg a férfit és a nőt, mint áldozatot és elkövetőt”
“Ezért szükséges, hogy az antifeminizmus legfőbb áldozatalanya nem is a férfi, hanem a nő legyen, ezzel biztosítva, hogy ne találjanak olyan könnyen fogást a feministák a maguk férfigyűlölő ideológiai szótárukból merítve.”
Szerintem egyáltalán senkit sem kellene áldozati státuszba helyezni; az áldozati lét, az áldozati szemlélet ugyanis önmagában az agresszió melegágya. Az áldozat bosszút akar állni, az áldozat tehetetlennek érzi magát, és úgy gondolja, a körülményei tehetetlen kiszolgáltatottja.
csakhogy egyetlen férfi és nő sincs tehetetlenül kiszolgáltatva a körülményeinek.
Szerintem nem az a kérdés, hogy ezt a kiszolgáltatottságot, tehetetlenséget ki teremti meg, tehát a férfiak sodorják a nőket az áldozati létbe vagy a nők a férfiakat, hanem a legfontosabb kérdés, pontosabban feladat annak a felismerése, hogy nem vagyunk áldozatok. Egyikünk sem áldozat. A legfontosabb feladat mindannyiunk számára az, hogy kikeveredjünk az áldozati szemléletünkből, mert csak így tudunk kikeveredni a tehetetlenségből is.
A legfontosabb feladat mindnyájunk számára az, hogy felismerjük, képesek vagyunk változtatni a sorsunkon, és az életünk nem rajtunk kívül álló erők kényétől függ, hanem a saját döntéseinktől. Mindig hozhatunk jó és rossz döntéseket; persze az eredmény nem lesz azonnal látható, de ettől függetlenül akkor is jó vagy rossz marad.
Ez a honlap tetszik, néha olvasgattam belőle cikkeket, és valóban sok gonosz, hamis, erőszakos, torz szemléletre, mítoszra felhívja a figyelmet, és ezért roppant üdítőnek és egészségesnek hat.
De ha már mozgalom és harc….. szerintem nem kell harcolni. Egyszerűen élni kell és kész. Jó döntéseket kell hozni és kész. Mindenféle mozgalom nélkül.
A rádióban elhangzottak közül pont az bántotta a leginkább a fülemet, amikor a műsorvezető férfi a szervezkedésre, a politikai megnyilvánulásra és kapcsolatépítésre terelte a szót. Vagyis az egésze gy hatalmi játszadozás, és akkor megint csak ott vagyunk, hogy ki ural le kit. Meg ki manipulál kit.
És vajon miért akarja leuralni és manipulálni az egyik ember a másikat? Egyszerű – mert úgy érzi, hogy egyedül gyenge.
Pedig pont arra a felismerésre kell eljutni, hogy nem vagyunk gyengék. Sem a férfiak, sem a nők.
A paradicsomban Ádám és Éva is gyengének és kiszolgáltatottnak érezte magát, úgy gondolták, ez az egész “projekt” túl bizonytalan. De Éva még Ádámhoz képest is gyengének és alacsonyabb rendűnek érezte magát, mert Ádám mindenben jobb volt nála – erősebb, ügyesebb, fürgébb, okosabb. És mivel ő félt jobban, ezért ő vágyott jobban a hatalomra és a manipulációra, és ő romlott meg először és ő rontotta meg Ádámot is (aztán meg Káint).
Igen, a nők hazugabbak, simulékonyabbak, passzív-agresszívebbek, nagyobb manipulátorok és szarkavarók. Mindez a félelem miatt van. A rossz döntések oka a félelem, és a rossz döntések célja az, hogy egy másik embert rávegyünk arra, hogy a mi céljainknak rendelje alá magát, az erejét, akár az egész életét is.
Ha a feminista mozgalom ilyen, akkor a férfiaknak szerintem nem kellene követniük őket ebben, pont úgy, mint az Édenben, amikor Ádám is evett a rossz gyümölcséből.
A férfiak erősebbek – és épp ezt kell megtanulniuk, hogy felismerjék magukban az erőt, az önbizalmat.
Ez meg szerintem nem megy akkor, ha kiszolgáltatják magukat egymás céljainak, és a sok lúd disznót győz elvét követik.
Az antifeminista honlapon sok dolog tetszik, de a neve például nem – nem tetszik, hogy “anti”, és nem tetszik, hogy a feminizmus ellen küzd, aminek a rádióinterjú szerint kevés híve és követője van. Ha ilyen kevés a híve, akkor meg pláne minek küzdeni ellene? De még ha minden nő feminista is lenne, akkor se kéne küzdeni ellenük.
Nem pusztán azért nem, mert a nők “gyengébbek” (ezt nyilván nem véletlenül teszem idézőjelbe), hanem azért nem, mert régi bölcsesség, hogy MI ELLEN KÜZDESZ, AZT MEGERŐSÍTED.
És én, mint nő, arra kérem a tisztelt férfiakat, hogy ne erősítsék a romlott és gonosz feminizmust azzal, hogy küzdenek ellene.
És magukat se gyengítsék le ezzel – ha már küzdenek valamiért, akkor az saját maguk legyen, annak a boldog tudatnak a felismerése, hogy ők valóban a teremtés koronái :)
Mert ez tényleg így van, és ez az IGAZSÁG, és ez az, amiért érdemes élni :)
Nagy örömmel olvastam tiszta, emberi jószándékkal átitatott szavaidat. Csak pár apróságban vitatkoznék veled, és ha bibliai képeket elevenítettél fel, akkor én is egy (új testamentumbeli) bibliai mozzanatra emlékeztetnélek; történetesen arra, amikor Jézus korbáccsal űzte ki a kufárokat a templomból. Tudod még a legszigorúbb keresztény elvek szerint sem elítélendő erkölcsileg, ha mások meggondolatlan, igazságtalan törekvéseivel szemben állást foglal az ember. Örülök, hogy tetszik Férfihang.hu, de tudod ha nem ennek az eszmeiségnek a jegyében cselekednénk, akkor nem is létezne ez a lap, hanem valamiféle békés nihilben néznénk, hogy mi történik a fejünk felett.
Egyetértek veled, nem kell követnünk a feminista mozgalmakat semmiben sem, hidd el; soha fel sem merülhet ez a lehetőség. Van viszont egy másfajta elképzelés egy olyan civil szerveződésről, aminek a középpontjába pozitív célkitűzéseket szeretnénk állítani, bár azt nyilván soha meg nem kerülhetjük, hogy mások általunk rossznak gondolt elképzeléseivel szemben is elmondjuk a véleményünket. Remélem ennek a jogát soha senki nem akarja majd elvitatni tőlünk és helyette az elvtelen megalkuvást, illetve a lusta vagy gyáva semmittevés programját ajánlani nekünk.
Nagyon sok igazság van abban amit írsz, és Alter Ego kolléga részben már leírta a gondolataimat, de azért én is hozzáteszek valamit.
Én nem szeretnék küzdeni semmi ellen- viszont amikor meg kell szólalni, nem szeretnék néma maradni. A feministákat is meg lehet érteni bizonyos kontextusban, és akkor is törekszem erre, ha nehéz. Én úgy értelmezem ezt, hogy nekik, mint “felebarátaimnak” szintén kijár, hogy szóljak nekik, mikor teljesen ki vannak fordulva önmagukból. Néha ki kell állni és szólni, hogy eddig és ne tovább.
“az életünk nem rajtunk kívül álló erők kényétől függ, hanem a saját döntéseinktől.”
Ezt az ezoterikus szemléletmódot már többen is felhozták errefelé, amivel alapvetően semmi baj nincs. Többségünk már régen ismeri, néhányan magukévá is tették, s hogy úgy mondjam páran már ki is nőttek belőle. A gond az, hogy az átlagemberek számára nem jelent semmit, és így nem is segít rajtuk fikarcnyit sem. Az a férfi, aki egy válóperben halálra vált arccal szembesül azzal, hogy a (hamarosan ex) felesége alaptalanul feljelenti a gyerek molesztálásával vagy fizikai bántalmazás vádjával, kitörölheti a popóját a mégoly csodálatosan fényes misztikus igazsággal is, mint hogy az életünket magunk alakítjuk és nem hibáztathatunk érte másokat.
(Mintegy mellesleg ez az igazság akkor lenne ténylegesen igaz, ha egyedül élnénk a világban – mert ha más emberek is léteznek, akkor az ő életükért ők a felelősek, és ha az életeink találkoznak, akkor a felelősségek is összevegyülnek. Példánkban a hamis vádak alá görnyesztett férfi valójában nem (vagy legföljebb részben) felelős a sorsának ezen fordulatáért, hiszen azt másvalaki csinálta – értsd: a nő felelőssége, ha hamis vádakkal akar előnyhöz jutni, nem a férfié.)
“szerintem nem kell harcolni. Egyszerűen élni kell és kész. Jó döntéseket kell hozni és kész. Mindenféle mozgalom nélkül.”
Ez a szemlélet is nagyon szép és jó, a keleti filozófiák egyik alapvetése. Nekem túl yin-es. Túl passzív. Én férfi vagyok, ráadásul nyugatról származom és itt is élek – túlságosan aktív vagyok ahhoz, hogy ne tegyek semmit. Én segíteni akarok másokon is, annak ellenére, hogy a saját életem teljesen rendben van. Sosem váltam, nem fizetek gyerektartást, nincsenek lelki traumáim amit nők vagy feministák okoztak volna. Viszont elolvastam, hogy mit írt Solanas, Dvorkin, Mary Daly, Jessica Valenti vagy épp Amanda Marcotte, és felháborít hogy mekkora hazug gyűlölködő tetvek. Ami persze önmagában még mindig nem lenne olyan nagy baj, hogy indokoljon egy “mozgalmat” – csakhogy ezek ott ülnek a parlamentben, az EU-ban, az ENSZ-ben, és egyre-másra hozzák a törvényeket, amik sorra tiporják sárba az emberi jogaimat, a méltóságomat, sőt, kétségbevonják az emberségemet. Plakátokat látok az utcán, amik arra utalnak (többé-kevésbé burkoltan), hogy a férfiak mind nőverők, nemi erőszakolók, gyerekmolesztálók. Ilyenek mellett nem fogok elmenni szó nélkül, mert hiszek abban, hogy a “gonosz” (értelmezzük ezt most elég tágan) győzelméhez nincs szükség másra, mint a jók tétlenségére. Nem fogom hümmögve tűrni, hogy ide is behozzák azokat a férfiellenes törvényeket, amikkel már tele van a nyugat és amik alapján akár engem is lecsukhatnának ok nélkül. Szóval oké, oké, hogy mindenki foglalkozzon a saját életével, de úgy érzem ez egy kissé rövidlátó gondolkodás ha az ember egy olyan társzekéren ül amit egy tökkelütött egyenesen a szakadék felé hajt. Dominique Strauss-Kahn is valószínűleg a saját életével foglalkozott, amíg egy prosti fel nem jelentette nemi erőszak hamis vádjával. Talán ha ő maga is részt vállal a férfijogi mozgalomban és lobbizik azért, hogy a megvádolt férfiak adatait a sajtó ne hozhassa nyilvánosságra amíg a bűnösségük be nem bizonyosodik, akkor megúszta volna ezt a balhét, és lehet hogy most ő lenne F.o. miniszterelnöke.
Intermezzo
“leuralni”
Ilyen szó nem létezik, ezt mindenki sürgősen felejtse el, k*rvára idegesítő. Uralni, uralkodni, elnyomni lehet, viszont meg- fel- át- vagy le-uralni nem. Az “uralni” szó önmagában azt jelenti, amit a “leuralni” jelenteni akar, vagyis a “le” igekötő fölösleges, redundáns. Nem személyeskedésnek szánom, csak rosszul vagyok tőle, bocs. Eddig csak feministáktól láttam, szerintem ők találták ki kínjukban, hogy a férfiakat még jobban sározhassák :)
/Intermezzo
“nem tetszik, hogy “anti”, és nem tetszik, hogy a feminizmus ellen küzd”
Az “anti” jelzőt többen is kifogásolták. Viszont én nem látok vele semmilyen problémát, mert jelzi, hogy mi nem egy “független” mozgalom vagyunk, ami akar valami érthetetlen dolgot és ki tudja meddig fog küzdeni (talán hatalomra kerül és elnyomó rezsimmé válik?), hanem egy pontosan definiált célunk van, ami egy gonosz gennygóc kipurgálása a világból – aminek a beteljesedése esetén szépen összepakolunk és békésen hazamegyünk. Érdekes módon – most kizárólag a példa kedvéért hozom fel ezt – az antifasisztáknál senki sem panaszolja az “anti” jelzőt, mert nagyjából mindenki tisztában van vele, hogy ők valami csúnyaság ellen definiálják saját magukat, és ez így tökéletesen világos, érthető. Mi ugyanezt tesszük, csak a többség még nem látja a feminizmusban azt az emberiség elleni bűncselekményt, ami az valójában.
“Ha ilyen kevés a híve, akkor meg pláne minek küzdeni ellene?”
Ezért.
“De még ha minden nő feminista is lenne, akkor se kéne küzdeni ellenük.”
Nők ellen nem is, feministák ellen igen.
“Nem pusztán azért nem, mert a nők “gyengébbek””
…máris összekeverted a feminizmust a nőkkel, kapufa.
“MI ELLEN KÜZDESZ, AZT MEGERŐSÍTED”
Kíváncsi vagyok mi erről a véleménye a normandiai partraszállóknak. Néhány ezoterikus igazság csak a magánéletben működik, a “külső” világban nem…
“És én, mint nő, arra kérem a tisztelt férfiakat, hogy ne erősítsék a romlott és gonosz feminizmust azzal, hogy küzdenek ellene.”
Hát ez nagyon kedves :) Én, mint férfi, megígérem, hogy közülünk soha senki nem fog a nők ellen küzdeni (bár lehet hogy ezt kellene tennünk, hiszen ezzel csak megerősítenénk őket, nem?). Én viszont nem fogom széttárt karokkal tűrni, hogy a romlottság és gonoszság szabadon tenyésszen. Megintcsak pusztán példaképpen, de Martin Niemöller atya sorai jutnak eszembe: “Először a kommunistákért jöttek, de nem szóltam, nem lévén kommunista. Aztán a szakszervezeti tagokért jöttek, de nem szóltam, nem lévén szakszervezeti tag. Aztán a zsidókért jöttek, de nem szóltam, nem lévén zsidó. Amikor értem jöttek, már nem volt, ki szóljon.” Én nem fogom kivárni, míg egyesével levadásznak mindenkit, és aztán engem is. Az USA-ban 50.000 apa ül börtönben, mert nem tudták fizetni a gyerektartást – róluk mi a véleményed? Ők nem szóltak semmit a feminizmus ellen, vajon jobban jártak így?
“Kíváncsi vagyok mi erről a véleménye a normandiai partraszállóknak.”
Szerintem ez: hát, amikor a múltkor errefelé voltunk, ezek a hülye németek hagytak minket futni, de most majd szépen lemészároljuk őket ezért, hahahaha.
Szerintem a Biblia nagyszerűen fogalmaz, mikor azt mondja, a férj és a feleség a házasságban egy testté lesznek. Szerintem így kéne szemlélni a családot. A férfinak és a nőnek is. Hogy ami nekem fáj, az neki is, és fordítva. Ami nekem jó, az neki is, és fordítva. Mert már egy egység vagyunk Isten előtt meg a társadalomban is. Egy család. És egy családon belül nincs helye a nemek harcának – kívüle se, de itt meg főleg nem. Talán a láb hadakozik a kéz ellen? A máj fellázad, mert a szív elnyomja? Az egyik szemem sztrájkol, mert a másik szerinte előnyt élvez?
Az Egyházra vonatkozóan Szt. Pál ezt írja:
“Mert a test nem egyetlen tagból áll, hanem sokból. Ha a láb azt mondaná is: “Nem vagyok kéz, tehát nem tartozom a testhez”, azért a testhez tartozik. Ha pedig a fül azt mondaná: “Nem vagyok szem, tehát nem tartozom a testhez”, azért a testhez tartozik. Ha a test csupa szem volna, hol maradna a hallás? Ha meg csupa hallás, hol volna a szaglás? Isten határozta meg minden egyes tag feladatát a testben, tetszése szerint. Ha valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Így azonban sok a tag, de a test csak egy. A szem nem mondhatja a kéznek: “Nincs rád szükségem” vagy a fej a lábnak: “Nincs rád szükségem.” Ellenkezőleg, a gyöngébbnek látszó tagok sokkal szükségesebbek. Sőt a test alacsonyabb rendű tagjait nagyobb gonddal vesszük körül, és a tisztességtelen tagok nagyobb tisztességben részesülnek, a tisztességes tagoknak ugyanis nincs erre szükségük. De Isten alkotta így a testet, és azért részesítette az alacsonyabb rendű tagot nagyobb tisztességben, hogy a testben ne támadjon meghasonlás, hanem a tagok törődjenek egymással. Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele. Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai. Ám az Egyházban Isten némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat tanítóvá tett. Adott csodatevő hatalmat, gyógyítóerőt, segítőkészséget, kormányzóképességet, különféle nyelvadományt. Vajon mind apostolok? Mind próféták? Mind tanítók? Valamennyien rendelkeznek csodatevő hatalommal és gyógyítóerővel? Mindnyájan értelmezik a beszédeket? Törekedjetek azonban az értékesebb adományokra! Ezért mindennél magasztosabb utat mutatok nektek.” (1Kor 12,14-31)
Úgy gondolom, hogy ez vonatkoztatható arra is, hogy a családban is megvan mindenkinek a maga helye, amit el kell fogadnia. Nem véletlen ez, a korintusiakhoz írt első levél tartalmaz sok mindent a házassággal kapcsolatban, meg a szeretethimnuszt is. Minden közösség úgy működik, ha 1. jelen van benne a szeretet 2. mindenkinek megvan benne a maga helye. És most kimondok egy feministák számára rettenet szót: HIERARCHIA. Az ember alaptermészete rendpárti, tehát hierarchikus, csak az ősbűn miatt lázadunk ez ellen. Felettem ne álljon senki, Isten, pap, férj, főnök, anyós, szomszéd Mariska, aki jobban csinálja, stb. De az ilyen világ utópia. Nem a hierarchia felbontásán kéne dolgozni, hanem azon, hogy minél inkább megvalósuljon benne a szeretet, mert nem a hierarchia a rossz, hanem a szeretet nélküli hierarchia. Nem a patriarchátus a rossz tehát, hanem ha nincs benne szeretet. Én azt tapasztaltam, hogyha szeretettel állok valakihez, ha ÉN megteszem az első lépést, hogy szeressem őt, nem duzzogok meg várok rá, hogy ő szeressen, akkor a másik is szeretettel válaszol. Lehet, hogy rögtön. Lehet, hogy egy hét múlva. Lehet, hogy fél év múlva. De ha nem egy megátalkodott gonosztevő, akkor viszonozza a szeretetet.
Egyébként érdekes, hogy a megtérésemhez az is vezetett, hogy megismertem Szt. Rita életét. Ő egy itáliai nő volt, apáca akart lenni, de férjhez adták egy erőszakos, balhés férfihoz, akit aztán hittel és szeretettel megtérített. “Férje rossz természetét hősies türelemmel viselte, soha nem panaszkodott. Mindenben engedelmeskedett hitvesének, azzal az egy föltétellel, hogy a templomba eljárhat. Szelídségével és jóságával végül is férje rossz természetét sikerült legyőznie, és lelkét Istenhez vezetnie. Megtérésének együtt örült Ritával az egész falu, Roccaporena, mert korábban a férj összeférhetetlensége miatt sokat szenvedett a pártoskodásoktól és viszálykodásoktól. ” – írja a Szentek Élete.
Persze most én leszek biztos a gonosz, hogy ezernyi bántalmazott meg elnyomott nőt szenvedésre parancsolnék, míg a férjük agyon nem üti őket. Itt nem erről van szó. Lehetnek olyan súlyos esetek, amikor tényleg nincs más megoldás, mint a külön élés. De én úgy látom, hogy nagyon sokan tudnak panaszkodni a férjükre nyilvánosan, kibeszélni őket a hátuk mögött, mártírkodni, jajgatni, persze úgy, hogy a férj nem hallgattatik meg. Ahelyett, hogy mondjuk – ahogy Rita tette – türelemmel, panasz nélkül, szeretettel, engedelmesen viselkednének a férjükkel. Szerintem az a legmegdöbbentőbb egy olyan ember számára, aki türelmetlen és szeretettelen velünk, hogy viszont mi türelemmel és szeretettel viseltetünk iránta. Talán az Ószövetség írja, hogy az ilyen embernek a mi szeretetünk olyan, mint parázs a fejére.
Nekem eddig egy kivételtől eltekintve mindig bevált az, hogy a rosszra szeretettel reagáltam, türelemmel, és ő lehet hogy nem rögtön, de később megbánta, ahogy viselkedett és bocsánatot kért. A vőlegényemmel is ez működik. Régebben hisztiztem, sértődékenykedtem, duzzogtam, csak még nagyobb dacot értem el vele. Amióta csak csendesen-kedvesen viselkedem, ha konfliktus van, azóta mindig hamar és könnyen bocsánatot tud kérni, meg ha kell, én is tőle, és meg tudjuk beszélni a dolgokat.
De persze, tudom, én elnyomom saját magamat. :-) Mégis valahogy boldogabban érzem magam, mint ez a sok keserű, panaszkodó, férjét kibeszélő, utálkozó nő. De ez ugye egy patriarchális agymosás eredménye, bebeszélem magamnak, hogy boldog a kapcsolatom.
“Ha Isten a nőt a férfi urává akarta volna tenni, Ádám fejéből vette volna. Ha rabszolgájává, a lábából. Ámde oldalából vette, mert élettársává, egyenlő párjává akarta.” /Szent Ágoston/
Férfi és nő keresztény szemszögből
Mulieris Dignitatem, II. János Pál pápa apostoli levele a nő méltóságáról és hivatásáról
II. János Pál pápa levele a nőknek, a Nők IV. Világkonferenciája alkalmából
A keresztény nő útja: a hímsovinizmus és a feminizmus kritikája
Az utolsóba belenéztem, mert piszkálja a csőröm mostanában a hímsovinisztázás, hááát, mond néhány hülyeséget. Úgy kezeli, mintha élő vita lenne, hogy a nőnek van-e lelke, de őszintén szólva mostanában nem láttam ilyesmit a tévében, nem hallottam a rádióban és az újságok sem gyakran foglalkoznak vele. Amennyire én tudom majd’ ezer évvel ezelőtt eldöntötték egy zsinaton, azóta nem létezik ez a vita. (És már ott is csak a hülyék vitatták.) Épp ezért az ilyetén vádakból emelt hímsovinisztázás szerintem teljesen alaptalan.
Az más kérdés, hogy férfi és nő között vannak különbségek – amiknek a nőkre nézve kellemetlen aspektusait egyesek hímsovinizmusnak tekintenek, hisz ami a nőket nem isteníti az automatikusan nem lehet igaz, tehát csak a szemét nőellenes hímek kitalációja, ugyi. A nők olyan csodálatos angyalok, akiknek fizikiai képtelenség, hogy negatív tulajdonságai legyenek, vagy hogy létezne dolog amiben ne múlnák felül a gyarló férfiakat… Az ezekre épített hímsovinisztázás pontosan ugyanannyira alaptalan, mint a fentebbi.
Van egy szellemi áramlat a szélsőjobbon, amelyik nem keresztény, hanem hivatkozik erre-arra is, metafizikai tradíciónak nevezik. Na a szerző őket kritizálta ezzel, ők vitatják a női lelket. Kicsit ciki, de sajnos még létezik ez a kérdés a széljobbos körökben, és hát a cikk széljobbos helyen jelent meg, szóval ezért kellett ezt elmagyarázni. Tehát azokban a körökben ez megállja a helyét.
Hallottam már szélsőjobbosokat, ezt sosem tárgyalták. Nem tudom hol vannak ilyen emberek, tudna rájuk linket adni valaki, vagy megmutatni őket az utcán? Mert amíg csak szóbeszéd van róluk, bizonyíték nuku, addig nekem csak afféle lúdvércek meg ahhoz hasonló kitalációk, akikkel a neoliberális/feminista anyuka ijesztgeti a rosszkislányt ha az nem akarja elolvasni a napi dvorkint…
Nem veled akarok kötekedni, csak számomra abszurd a gondolat, hogy ilyen emberek hemzsegnének “odakint”. Nyilván van 1-2 tökkelütött, aki bármi hülyeséget elhisz, de azt viszont nem tartom okos dolognak, ha egy művelt ember komoly cikket ír, amihez a “mumusokat” úgy kell megkeresnie nagyítóval egy elmegyógyintézetben. Ha valaki társadalmi jelenségekről beszél, akkor tegye a mércét viszonylag magasra, vagyis csak olyan jelenségeket vizsgáljon amik legalább az átlagemberek 5-10%-át érintik. Az alatt fölösleges bármivel foglalkozni, mert 1%-nyi “híve” még annak a bizonyos ludvércnek is van – de kétlem, hogy a hívők veszélyt jelentenének a társadalomra.
Olyan szép, mikor a szélsőségesen emberellenes demokraták kitalálják, hogy szélsőségesek az emberbarát nemzetiszocialisták.
Ez nem legenda, hanem tapasztalat.
Van ez a metafizikai tradíció-dolog. Ez eléggé hódít nemzeti radikális körökben. Vona Gábor tanácsadója Baranyi Tibor Imre, aki egy ilyen metafizikai tradíciós guru. De a HVIM vezetése is ilyen. Ismerem őket személyesen. Sose voltam jobbikos vagy HVIM-es, nem értek velük egyet, de a hozzájuk kötődő Szent Korona Rádión benne voltam egy darabig a Vallásórában, szóval tudom, miről beszélek.
Lehet, hogy össznépességileg ez elenyésző, de mivel széljobbos írta, az ő köreikben ez magas aránynak számít, hogy a gyakorlatilag legnagyobb nemzeti radikális szervezetek vezetői állnak ezen ideológia mellett, még ha az alsó körökbe nem is feltétlen szivárgott le, mert elég nagy intelligenciát meg olvasottságot igényel, hogy egyáltalán valaki félig felfogjon egy László András-féle agymenést. (Tele latin, görög, szankszkrit szavakkal magyarázat nélkül…)
http://www.tradicio.org/kvintesszencia/weininger.htm
Ők adták ki ezt a könyvet. Leírja Weininger, hogy a nőnek nincs lelke.
Barcsa T. Gábor HVIM-alelnök írta ezt: http://szentkoronaradio.com/blog/lex-sacra/2011_02_21_a-lazadok-viselkedesenek-vizsgalata
Itt is elég durva dolgokat ír a nőkről. (Ebből idéz a kitartásos cikk is). Weiningerre hivatkozik, ő alapján írta le ezeket.
Nem olvastam el részletesen amit belinkeltél, de ez a fajta gondolkodás (“A női jellemből magyarázható, hogy az igazság és hazugság számukra ismeretlen fogalom, hiszen mind a kettőre képtelenek valójában, mert mind a kettő erkölcsöt és morál feltételez, ami egyébként hiányzik a nőkből”) nem csak a szélsőjobbosoknál fordul elő, ehhez hasonlókat az ide látogatók is írtak már.
Lehet, hogy már ezer éve nem vonja senki kétségbe, hogy a nőknek van lelkük, de sok nyoma maradt annak a felfogásnak, hogy a nő tulajdonképpen egy tökéletlen férfi, és soha nem lehet vele egyenértékű. Például a nyelvben is megvan ez, ha azt mondom “Ott egy ember.” akkor férfira gondolok. Ha nőre gondolok, akkor csak azt mondhatom, “Ott egy nő.” Sok nyelvben ugyanaz a fogalom jelöli az embert, mint a férfit, a nőt pedig egy másik. A mi gondolkodásunkban az “ember” alapértelmezésben férfi.
Továbbra sem akarok kötekedni, de mondjuk amit másodiknak linkeltél abban sehol nem állítja, hogy a nőnek nincs lelke. Nem is beszél ilyesmiről. Azt mondja, hogy a nő amorális, vagyis nem erkölcsös és nem erkölcstelen(!), hanem az erkölcs fogalmán kívül áll. Ennek semmi köze a lélekhez.
Az első amit linkeltél érdekesebb, mert tesz egy olyanféle utalást, mintha a nőnek nem lenne lelke, de nézzük a szövegkörnyezettel együtt: “minden egyes nő a szó legtágabb értelmében vett „természethez” tartozik (…) Amikor azt mondjuk, hogy a nőnek nincs „lelke”, semmi mást nem állítunk, mint ezt, jól tudva, hogy maga a megfogalmazás könnyen félreértéshez vezethet. Tudniillik, ha a „lélek” szót a görög psyché életprincípiumot kifejező, eredeti értelmében vesszük, nemcsak azt kell megállapítanunk, hogy a nőnek „van lelke”, hanem azt is – és ez a pontos megfogalmazás –, hogy a nő „maga a lélek”.”
Mindenesetre amiről beszél az fölöslegesen túlbonyolított és nyelvtanilag sz*rul összerakott spirituális hadoválás, ami egy elenyésző ismertséggel és elterjedtséggel rendelkező ezoterikus iskola egyik nehezen érthető (tév?)tanítása. Hogy a Jobbik vezetősége titokban afféle okkult kör lenne és ezt nyomatnák, hááát, nem mondom hogy lehetetlen, de nem érzem valószínűnek.
Alapvető probléma ezzel a kérdéskörrel, hogy amikor valaki arra utal, hogy “egyesek szerint a nőknek nincs lelke”, akkor úgy érti, hogy a rohadt patriarcha férfiak alacsonyabbrendűnek tekintik a nőket, afféle “hiányos vagy hibás férfiaknak”, akikből valami fontos alkotórész hiányzik. Ez messze nem fedi a valóságot. A nyugati tradíció, a szellemi hagyomány (ami része a kereszténységnek, illetve aminek része a kereszténység) azt próbálja itt megragadni, amit a távolkeletiek sokkal egyszerűbben megfogalmaztak a yin-yang elmélettel. A nyugati magyarázatok nyögvenyelősebbek, mert nincsenek meg a megfelelő szavaink amikkel szabatosan lehetne magyarázni mindenféle lelki és szellemi hókuszpókuszokról. Mindenesetre a háttérben ugyanaz húzódik meg, vagyis hogy a férfi és a nő – bár mindkettő “ugyanannyira ember” – ellentétes princípiumokat testesítenek meg. Konyhanyelven, és így szükségképpen félreérthetően azt lehetne mondani, hogy a nők területe a lelkiség, a férfiaké a szellemiség. Ezért magyaráznak a szerencsétlen vallástudorok arról, hogy kinek van lelke vagy kinek nincs – csak épp a szóhasználatuk fenomenálisan balszerencsés.
A lényeg annyi, hogy se Vona Gábor, se senki más értelmes felnőtt ember nem fog azzal előállni, hogy a nők alacsonyabbrendűek lennének, vagy valamiféle hiányos férfiak. Nem hiszem, hogy akár csak gondolnak is ilyesmire.
És itt hadd kanyarodjak vissza a saját alapfelvetésemhez: abban teljesen biztos vagyok, hogy ilyen szakadár és félreértett okkult kiscsoportokra hivatkozva valamiféle általános hímsovinizmusról beszélni totál tévedés. A mai magyar társadalomban – a legalsó rétegek intellektuális sündisznóinak kivételével – nem létezik “hímsovinizmus”. Nem láthatod tévében, újságban, sem az utcán. Nem hallhatod rádióban vagy kávéházak asztalai mellett. Egyetlen esélyed van találkozni vele: amikor feministák vádaskodnak vele úgy, mintha létezne.
Persze, nem kell nekem hinni, de vannak tapasztalataim. :-)
Én nem mondtam, hogy általánosan hímsovinizmus van, szerintem a szerző se állította. És persze a met. trad.-dal nem is ez a legnagyobb baj, ez csak egy következmény.
Amúgy még mindig kisebb rossznak gondolom ezt a fajta hímsovinizmust, mint a feminizmust, de szerintem ez se jó út, mert túlzás az egyik irányba, olyanokat írni, hogy a nőiség az alapvetően az anyaghoz kötődik, amikor köztudott, hogy a nők mennyire fogékonyabbak a túlvilágira. Szűz Mária, Mária Magdolna és a női szentek serege után nem tartom indokoltnak, hogy a női vallásosságot, hitet, kapcsolatot Istennel alacsonyabb szintre helyezzük. Persze itt alapvető különbségek vannak a keresztény és a met. trad. istenfogalom között, szóval a kályhánál kéne kezdeni.
“A mai magyar társadalomban – a legalsó rétegek intellektuális sündisznóinak kivételével – nem létezik “hímsovinizmus”. Nem láthatod tévében, újságban, sem az utcán. Nem hallhatod rádióban vagy kávéházak asztalai mellett. Egyetlen esélyed van találkozni vele: amikor feministák vádaskodnak vele úgy, mintha létezne.”
És a legszebb az egészben, hogy ez a falról hirtelen leugró fölfestett ördög esete lesz, úgy hiszem. Majd ha már mindenki közvetlenül a saját bőrén kezdi érezni a feminizmus áldásos hatásait, és szembesül azzal az ocsmány szexista propagandával, amit a gendermagosok nyomatnak a férfiak lejáratására, akkor majd lássatok csodát: beindulnak a társadalmi reflexek, visszaleng az inga, körbeér a ringlispíl, és az arányosság elvének mentén haladva mintegy varázsütésre tényleg hipp-hopp megjelenik a hímsovinizmus!
Addig-addig püfölik szöges deszkával az egyébként békésen szundítani próbáló, egyre inkább hátrálni kényszerülő oroszlán ronda gonosz elnyomó hímsoviniszta pofáját, hogy az a végén a sarokból tényleg szétszedi őket egy laza ugrással.
(És még örülhetnek, ha nem kell majd visszasírniuk a sötét ’50-es éveket…)
http://www.youtube.com/watch?v=CjgI4SyugPo&feature=youtu.be
Imádom ezt a lányt. Hülyére vesz mindenkit.
Bizonyára az eszéért.
Valójában az is csupán egy középkor- és egyházellenes urban legend, hogy létezett a középkorban egy keresztény egyetemes zsinat, ahol komolyan felmerült volna, hogy a nőknek nincs lelke. A lélek kérdésével bármilyen szinten csak a következő zsinatokon foglalkoztak:
Más zsinaton nem volt szó magáról a lélekről, és nem is vitatkoztak soha arról zsinaton, hogy van-e a nőknek lelke. Hjaj, és mennyi történelmi mítosz van még, kezdve az erényövtől, a lapos föld elképzelésen át az inkvizíció állítólagos “több millió áldozatáig”.
Egyébként azt, hogy valamit X zsinaton dogmatizáltak, az nem azt jelenti, hogy akkor “találták ki”, vagy azelőtt mást vallottak (mint hiszi sok Da Vinci kódon nevelkedett idióta), hanem, hogy akkor reagáltak hivatalos formában egy komolyan felmerült tévtanításra.
Én még adós vagyok egy cikkel, mely a kereszténység és a nőiség valódi viszonyát boncolgatja. Aki szerint a kereszténység nőellenes, az sürgősen álljon neki Szent Benedek vagy Assisi Szent Ferenc életművét tanulmányozni. Mindketten külön méltatják a nőket.
A csakis a katolicizmushoz kötődő Mária-kultusz, a nő tulajdonképpeni Isten fölé emelése (“Isten anyja”) is beszédes. (Annyira, hogy a Jehova Tanúi tiltakoznak az ellen, hogy Mária Istent szült volna.)
Bár másutt már érintettem ezt:
http://alternativa.blog.hu/2012/09/19/a_damak_diadalma_a_farsangon
(Utolsó bekezdések.)
“a lapos föld elképzelésen át”
Nono!!!!!!!!!!!!44!!!4!!6/4/%4%4%45!4!+45
http://mesetleg.blogspot.hu/2012/05/hatodik-bejegyzes-lapos-fold-tarsasag.html
Ki hinné, hogy lapos a Föld?
Myth of the Flat Earth
Naooo, a linked túlfelén van pár hiba. Nekem az szúrja a szemem, hogy úgy tesznek, mintha Galileit máglyán elégette volna az inkvizíció, holott a lópikulát.
Jaa, hogy ezt ti ennyire komolyan vettétek??MMK?LKM??M?M????
“A paradicsomban Ádám és Éva is gyengének és kiszolgáltatottnak érezte magát, úgy gondolták, ez az egész “projekt” túl bizonytalan. De Éva még Ádámhoz képest is gyengének és alacsonyabb rendűnek érezte magát, mert Ádám mindenben jobb volt nála – erősebb, ügyesebb, fürgébb, okosabb. És mivel ő félt jobban, ezért ő vágyott jobban a hatalomra és a manipulációra, és ő romlott meg először és ő rontotta meg Ádámot is (aztán meg Káint).”
Nesztek horror.
http://kepfeltoltes.hu/130104/311288894K_pkiv_g_s_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Idézek picit a Bibliából, hadd dühöngjenek rajta az elvtársnők :-)
„Kívánom azt is, hogy az asszonyok tisztességes ruhát viseljenek, szemérmesen és szerényen ékesítsék magukat: ne bodorított hajjal, arannyal, gyöngyökkel és drága ruhával, hanem mint istenfélő asszonyokhoz illik, jótettekkel. Az asszony csöndben, engedelmes lélekkel hallgassa a tanítást. Nem engedem, hogy az asszony tanítson, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem maradjon csöndben. A teremtésben is Ádám volt az első, Éva utána következett; Ádámot nem vezették félre, de az asszony hagyta, hogy félrevezessék, s bűnbe esett. Azáltal üdvözül, hogy vállalja az anyaságot, kitart a hitben, a szeretetben, a szegénységben és a tisztességben.”
Timóteusnak írt I. levél 2. fejezet
Ádám és Éva bementek a számítógépterembe… Pf. Ez nem horror, inkább vicc, de annak meg elég gyenge.
Nagyon korlátozott a képzeleted. :(
Újabb adag:
“Ha Isten a nőt a férfi urává akarta volna tenni, Ádám fejéből vette volna. Ha rabszolgájává, a lábából. Ámde oldalából vette, mert élettársává, egyenlő párjává akarta.” /Szent Ágoston/
http://kepfeltoltes.hu/130104/597151644K_pkiv_g_s_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
.
?
!
:)
“szerintem keverjük le” – hát szar lehet szembesítve lenni a saját hülyeségünkkel.
“Ott vannak a közepes gyerekes nők, akiket 40-45 éves korban elhagynak a derék MAGYAR, antifeminista férfiak … egy fiatalabb nőért …. úgyhogy lehet, hogy ő most kicsit sírdogál, de majd összeszedi magát… még mindig nem késő örökbe fogadni….”
1, Akit elhagynak, annak legalább van egy saját gyereke. Minden nő erre vágyik. A szerencsétlen, kiégett karrieristáknak pont ez hiányzik.
2, Aki elcsábítja a derék férjet, az is csak egy nő, ugye?
3, Azért egy kis finom MAGYAROZÁS belefért.
“…édesanyám 2 gyereket nevelt fel egyedül, közben igazgató volt egy iskolában…”
Nem is lettél normális gondolkodású sajnos te sem. Hiányzott a férfiminta a családból.
A válások kétharmadát nők kezdeményezik. Egyéb kérdés?
De a férfi tehet ott is mindenről. Tiszta sor.
Hááát, szét lehetett volna szedni minden egyes mondatot, ha ez a Huffnágel fiú egy kicsit jobban tud beszélni. Egyértelmű ziccereket nem rúgott be, lehetőséget adva a vénasszonynak a kérdés feletti elsiklásra… Ehh..
Dietrich! Ott van egy egyes szám a cím után. Elsőnek nem volt rossz és igyekszem addig minél többször, és alaposabban felkészülve odarakni magam. Bevallom, hogy ez nem egy megtervezett akció volt és véleményem szerint egész jót hoztam ki belőle. Hidd el, a másodiknál sokkal jobb leszek, és akkor majd nem szegény leszbiknek fogom megmutatni, hogy a Tilos rádióban is van szoptatószoba, hanem a Drágám, hol a vacsorám? című vér- és mélyfeminista műsort hívom, jóóóóó? :)
A Tilos Tematikus napok mindig izgalmasak, most is lesz sok érdekes beszélgetés január 22-én, a TILOS KULTÚRA NAPJán: miért szeretik a művészek, akik nők, Jungot? És egyáltalán a feministáknak miért Jung a kiindulópontjuk, a művészetterápia miért Jungra épít…
MEG MÉG
A nyugatos férfiak és a feminizmus…
ÉS AZTÁN
Miért vannak mácsó szemléletű nőellenes nők, akik kisbaltával nagybaltával széles melénnyel szeretnek nekiesni a nőknek, mit remélnek ettől… ? Kövessétek!
Adástelefon: +36 (1) 215-3773
http://hirek.tilos.hu/?p=3437
“Jelenleg már előkészítés alatt áll annak a civilszervezetnek a megalapítása, amelyet körültekintő felkészülés után várhatóan a tavasz derekán indítunk útjára.”
Lett/lesz valami ebből a kezdeményezésből, vagy a hamvába hullt?