A Bibliai hivatkozások értelmezése: elöl az adott könyv nevének rövidítése található. Például a Kivonulás (Kiv) könyvéé. Ezután a fejezet száma jön. Ha vessző van utána, akkor a következő szám a kezdő sor sorszámát jelzi, kötőjellel jelezve a befejező sor számával. Pl. Kiv 3, 1-15 szerint a Kivonulás könyvének 3. fejezetének 1-től 15-ig soráig tart az olvasandó szöveg. Ha nincs vessző, akkor a teljes fejezet értendő a szám alatt, esetleg kötőjellel van jelezve az olvasandó fejezetek száma. Pl. Kiv 7-11 a Kivonulás könyvének 7.,8.,9.,10.,11. fejezetét jelzi. A következő jelzést példával magyarázom: Kiv 4, 1-5. 10-17 a Kivonulás könyvének 4. fejezete első öt, és tizediktől tizenhetedik soráig olvasandó szövegrészek értendők. Ennyi. Kicsit bonyolult, de gyakorlással elsajátítható. ;-)
Isten, miután a pátriárkákkal előkészített magának egy népet, majd a Sinai szövetséggel végleg magához kapcsolta, nekik adja az Ígéret Földjét. A honfoglalás ie. 1200 körül történt. (Tipikus példája Isten működésének: megígér nagy dolgokat <ilyen pl. a Fogságból való hazatérés is> de a híveknek dolgozni kell érte. Szent Johanna (Jeanne d’Arc) is ezt vallotta bíráinak, mikor azok megkérdezték, ha Isten űzi ki az angolokat Franciaországból, akkor miért nem küld mennyei sereget: a katonáknak kell küzdeni, de Isten adja a győzelmet. <Szentek Élete I. kötet (új kiadás) 946. old. lap teteje. >).
Az i.e. XIII. század kedvezett a honfoglalásnak. A közeli nagyhatalmaknak (Egyiptom, Asszíria) ez a vidék (Palesztina) nem volt fontos, a hettita birodalom eltűnt. Két „újdonság” jelenik meg Izraelben: a prófétaság és a királyság. A király itt Isten helyettese (mint ma a pápa), vagyis fő feladata a Szövetség megtartatása a néppel. „Felkent”, vagyis Istennek szentelt személy – tágabb értelemben „Isten fiának” nevezik. (Azért pápák még nem hívatták így magukat. J) A prófétaság főleg az ország kettészakadása idején, és a Fogságban bontakozik ki. (Érdemes megjegyezni, hogy a Biblia megemlít hamis prófétákat, akikkel szemben éppen az igaznak kellett fellépnie. Jeremiás könyve 23,9-32)
Józsue
A Biblia kevésbé ismert alakja, pedig a honfoglalást ő vezényelte le. Férfit próbáló feladat volt. Mózes a halálát érezve utódot keres, aki bevezeti Izraelt az Ígéret Földjére. Józsuét Isten választja ki, mint később a bírákat (akik a királyságig töltik be küldetésüket). Ők nem próféták, de Isten által választott vezetők, akik a törzsfők (a tizenkét törzs „fői”) hatalmát nem írják felül. Isteni kiválasztásuk miatt hívjuk őket karizmatikusoknak.
A honfoglalás leírásáról (Józsue könyve 6 – 12) a mai katolikus Szentírástudomány azt tanítja, hogy kiszínezett, egyes elemeit nem kell feltétlenül elfogadnunk. (Pl. amikor a Nap megáll az ég közepén, s nagyon hosszú ideig nem nyugszik le Józs 10, 12 – 14.) A tanítás összességében fontos: Isten a népével harcol. Közben biztos csodák is történtek. Mózes halála után Isten szól Józsuéhoz, és két dolgot kér tőle: legyen hű a Szövetséghez és a parancsokhoz, és hogy legyen erős és kitartó. (Nem állom meg, de ide kívánkozik: ma hányszor halljuk a szószékről, hogy legyünk erősek és kitartóak, férfiasak? Legyünk irgalmasok, megbocsátók, engedelmesek. Persze, ez jó, ez kell. De hol a kezdeményezés, a bátorság, az önállóság, felelősségvállalás? Meggyőződésem, ha ismét felfedezzük Isten férfias arcát, a kereszténység sok problémája elkezd megoldódni. Világos, ez sem csodaszer, de szükséges és hasznos lelki gyógyszer.) Józs 1, 1-9
Először Jerikót veszik be. Itt is felmerül, mennyit hihetünk el a csodás leírásból, miszerint hét napon át megkerülte a csapat a várost, majd a hetedik napon csatakiáltásban tört ki, és a falak leomlottak. A Jehova Tanúi által kiadott “A Biblia, Isten szava vagy emberé?” című kiadvány szerint Jerikó falait földrengés omlasztotta le. (49. old.) Ha ez igaz, hasonló lenne az eset, mint a Vörös tengeren történő átkelésnél. Maga a történés nem természetfeletti, de az, hogy éppen a megfelelő időben és módon történt, elgondolkodtató.
Érdekességképpen érdemes megemlíteni, hogy a leírásban két hagyomány ötvöződik, melyek teljesen nem is egyeztethetők össze. Az egyikben a város megkerülése harsonákkal történik, a másikban némán. A mondatok egymás után következnek, mégis az egyik ezt a hagyományt meséli, a másik azt. (Józs 6, 1 – 16. 20)
Az Ígéret Földjének teljes meghódítása voltaképpen csak az első király, Saul után (1015 körül) történik meg. Pl. Jeruzsálemet Dávid, a második király veszi be, a Biblia itt mégis befejezett tényként írja le a honfoglalást.
Józsue a halála előtt összehívja a törzseket Szíchemben. Itt megújíttatja velük a Szövetséget. Választás elé állítja az egybegyűlteket: válasszanak Mózes Istene és a pogány istenek közt. A törzsi gyűlés Jahve mellett dönt, és ezzel egy olyan vallási egység tagjai lesznek, amely zaklatott történelmük során mindvégig közös eszményük marad. A Józs 24, 1 – 18. 22 – 26 lényegében az „izraelita krédó” kibontása. A zsidó nép századokról századokra ismétli a történetet, melynek egyes állomásai Isten jótéteményeiről tanúskodnak.
A Bírák
A Józsue halálát követő évszázad – a Bírák kora – a nemzeti és politikai egység keresésének korszaka. Izrael harcol, hiszen a sík vidékeket még nem uralja, ugyanakkor tanulja a földművelést. A Szövetségről a nyugalom korszakaiban újra és újra megfeledkezik, és megbarátkozik a környezet pogány isteneivel. Megfeledkezik fontos küldetéséről: az egyistenhit őrzéséről. A Bírák könyvének (Bír) tanítása szerint ezt a hűtlenséget bünteti Isten a rájuk törő ellenség által. Ilyenkor Izrael „jó kisfiú” lesz, újra mindent megígér, belátja bűnét, majd minden kezdődik elölről. Mi értelme van mindennek? A fokozatos csiszolódás: az új és új elbukás, az ezeket követő büntetés és megtérés közbeni lelki finomodás. Ami még most, az út elején, elég távol áll az igazi finomságtól.
A Bírák olyan személyek voltak, akik az egyszerű nép köréből származtak (miként Krisztus is, hiszen egyszerű ácsmester volt, és sokáig akként is dolgozott) és katonáskodásban és bíráskodásban egyaránt megállták a helyüket. Debóra, Bárák, Gedeon, Abimelek, Jefta, Sámson tettei nyomán halad Izrael a politikai egység felé, melynek első igazi, Isten szerinti és legendás királya Dávid lesz.
Itt két kérdés merül fel bennem. Az első: A keresztény tanítás szerint a Biblia Isten szava, a lejegyzői Isten szavait közvetitik. Akkor hogy lehetnek benne ilyen nyilvánvaló kitalációk, mint Jerikó falainak leomlása a harsonák szavára ? A második: itt nem szerepel, de a Bibliában a zsidók brutális mészárlásokat hajtottak végre meghódított területeken Isten támogatásával. Ez hogy egyeztethető össze az Újszövetség minden embert szerető Istenével ?
Honnan tudod valamiről, hogy “nyilvánvaló” kitaláció? A természettudomány és történettudomány esetében sosem beszélhetünk biztos tudásról, csupán a “tudomány jelenlegi eredményeiről” és hipotézisekről. Példul egy ókori eseményt illetően a források, és leletek alapján tudunk csak dolgozni, ezek alapján lehet megbecsülni a dolgokat, de ez nem biztos tudás. Ajánlok figyelmedbe egy idézetet:
“A Vatikán hivatalos álláspontja szerint a Szentírás nem olyan jellegű szakkönyv, amelynek szavait szó szerint kell értelmeznünk, ezért nem is tulajdonít a katolikus egyház az ateista szempontból „bibliai ellentmondások”-nak nevezett összehasonlításoknak különösebb jelentőséget. Bolberitz Pál és a jezsuita Alszeghy professzor megvilágításában a bibliai kifejezéseket a vatikáni szemlélet szerint úgy kell tekintenünk, mint például a „napfelkelte” szót. Ezt a magyar kifejezést sem töröljük a magyar nyelvből, pedig tudományos szempontból hibásnak tekinthető, ellentmondásos a csillagászat tudományának jelenlegi állása szerint. Egyfajta régi világnézetet őrzött meg ez a kifejezés, mégis minden magyar nyelvet beszélő számára világos, miről van szó. Nevetséges lenne az új nap kezdetét jelző hajnali világosság létét megkérdőjelezni, mert a jelenség leírására szolgáló kifejezés nem megfelelő. Összefoglalva: a Biblia a Vatikán mai értelmezése szerint nem egységes szimbólumrendszerben beszél, mivel könyvei keletkezése között akár több ezer év is eltelhetett.”
És egy linket: A Szentírás és a természettudományos haladás
“Ez hogy egyeztethető össze az Újszövetség minden embert szerető Istenével ?” – Egyszerű: Istennek, személyi voltából fakadóan több oldala van, és különböző helyzetekben különböző módon reagál. Például vegyünk egy családos férfit, akinek mondjuk az a foglalkozása, hogy rendőr. Nyilván a bűnöző, akit letartóztat, egy kemény, szigorú, akár kérlelhetetlen stb. alaknak fogja látni, a gyermeke, akit meg az ölébe ültet, és játszik vele, stb. meg egy melegszívű, szerető apának.
Kedves Suum cuique! (Hú, micsoda név! Mit jelent?) Semmi különöset nem akarok írni, csak örülök, hogy (suta kifejezéssel) egy oldalon állunk. Védjük a Biblia hitelességét. Klafa. Persze örülök Aurelius Respectus kérdéseinek is, mert tök jó, hogy kérdez. Ez is klafa. Néha hangot kell adni az érzéseknek is, megtettem.
Az első kérdésre a válaszom megegyezik Suum Cuique válaszával. Én is így állok hozzá, nem várom el, hogy minden részletében pontos, világos, és ellentmondásmentes legyen a Biblia. Hit és erkölcs dolgában viszont igen. Miben kell hinnem, hogyan kell élnem? Ezek nagyon fontos kérdések. Itt sziklának kell lennie, rendíthetetlennek és szilárdnak. Nincs mese. Jézus mindent kér (“Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám.”), neki is “mindent” kell adnia. Mindent, ami ahhoz kell, hogy ha azt akarja, akár a kínhalált is vállaljam érte. Ha azt akarja, amikor akarja és ahogyan akarja.
Második kérdésed keményebb dió. Lelkivezetőm például (és ez magánvéleménye) azt vallja, hogy pl. amikor Saul (az első király) Sámuel prófétán keresztül utasítást kap egy háború megindítására, ahol mindent és mindenkit el kell pusztítani (értsd: nőket, gyerekeket, csecsemőket, állatokat, és tárgyakat is) akkor valójában nem Isten szólt Sámuelen keresztül. Benne van a Bibliában, Isten szavaként, mégsem érvényes. (I. Sámuel 15 fejezet) De itt vannak az átok zsoltárok is, különösen a 109-es, ahol az “ellenséget” átkozza el a zsoltáros, de valami iszonyat módon. Mit gondoljunk róluk?
Én a dilemmát így oldom fel: a Bibliában nem minden egyenrangú! A szíve a négy Evangélium: Jézus élete, személye, tanítása. Ez a “szűrő”. Ami ezen megállja a helyét, az érvényes. Ami fennakad, kiesik, ma már nem érvényes. (A gondolat forrása a “Hang” könyvsorozat, mely egy katolikus pap, az elhunyt Dombi Ferenc plébános egy belső hanggal folytatott párbeszédeit adta közzé. Az Egyház nem szívleli ezt a sorozatot, az ezotéria keveredik benne a katolikus tanokkal. Szerintem is gáz, főleg, hogy az atya halála után a köréje gyűlt emberek megbízható további vezetőt nem kaptak. <forrás: http://www.karizmatikus.hu> Vagyis az idő rostáján – úgy látszik – a mozgalom nem állta meg a helyét. Mint oly sok ígéretes megújulás, mely hosszú távon nem működött együtt az Egyházzal. Mindettől függetlenül ezt a gondolatot, én, használhatónak tartom.) Így is sok kérdés nyitva marad. Például Jézus nem sokat beszél a családon belüli szerepekről. Pál és Péter apostolok viszont igen, és egyértelműen a férfit jelölik meg családfőnek. A tanításuk megáll Jézus tanításán? Találkoztam olyan katolikus karizmatikus közösségvezetővel, aki szerint nem. Egy patriarchális társadalom termékének tartja ezeket a szavakat, a patriarchátusnak vége, ezek a tanok nem érvényesek. Én másként látom. De én másként is szeretném látni, mert egy erős dominancia igény van bennem. Megbízható a látásmódom? Az idő eldönti. Én kiböjtölöm.
Itt kell tudatosítani, hogy az Ószövetség ilyen kijelentéseit úgy kell érteni, hogy a kor etikájához képest magasabbrendű volt, de az Újszövetséghez képest alsóbbrendű. Jézus a Biblia centruma, és ennek fényében kell az egészet értelmezni. Szóval lehet, hogy Isten az ókorban megöl(etet)t ártatlan gyermekeket is, azonban itt kettő dolgot kell hangsúlyozni.
1. Ez az Ószövetségben történt és ott mindennek pedagógiai szerepe van, hogy fokozatosan, az adott fejlettségi fázishoz képest valamivel jobbat szemléltessen. Pl. a “szemet szemért” haladó elv volt ott egy olyan környezetben, ahol egy kivájt szemért egy egész törzset írtottak ki. Másrészt meg Isten az Ószövetségben elsősorban az ő egyetlenségét és abszolút szuverenitását hangsúlyozza ki.
2. Az is biztos, hogy a keresztény tanítás szerint a jóhiszemű pogányok végső soron nincsenek eleve kizárva az üdvösségből. Akik tehát egyéni szemszögből nézve igazságtalanul haltak meg, azok kárpótlást kapnak. Innen nézve a dolgot, a testi halál ténye semmiség.
Van egy jó kis hitvédelmi könyv (ajánlom végigolvasásra), abból idézek:
Állítás: “Az ószövetségi Isten bosszúálló zsarnok, aki lopásra s gyilkosságra szólítja fel a zsidó népet.”
Cáfolat: Ez is irányzatos tényhamisítás. Az, hogy Isten büntetéssel fenyeget, még nem jelent “bosszúállást” és zsarnokságot a szó emberi értelmében. Hiszen akkor ugyanezt minden törvényhozóról elmondhatnók. Erkölcstelenségre pedig, lopásra és gyilkosságra Isten a zsidókat nem szólította fel az ószövetségben sehol, csupán olyan rendelkezéseket adott egyes alkalmakkor, amelyek az ő élet és halál, vagyon és emberi törvények felett való korlátlan jogából erednek. (Pl. mikor Ábrahámot fiának, Izsáknak, feláldozására szólította fel.) Az idézett állítás már azért is arculcsapása az igazságnak, mert ellenkezőleg: nincs az ókornak népe, amelynek hit- és erkölcsrendszere csak messziről is megállhatná az összehasonlítást az ószövetségi hit- és erkölcstannal, amely minden tekintetben a legtisztább és legnemesebb elveken alapul, valóban isteni mű. Hol van e mögött Róma és Hellasz istentana, amely a leggyalázatosabb bűnöket költötte rá az isteneire!
Lásd még: Isten haragja
Nincs ellentmondás az Ó- és Újszövetség között abban az értelemben, ahogy azt Markion és a markioniták értették, és Isten sem változik: azonban van fokozatos kinyilatkoztatás, az üdvrend továbbfejlődése, és az is, hogy Isten bizonyos momentumoknál más-más tulajdonságát hangsúlyozza.
“Hiszen az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és az én útjaim nem a ti útjaitok – mondja az Úr. Igen, amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim – a ti gondolataitoknál.” (Izajás 55:8-9)
Suum Ez az Isten haragja link izgalmasnak látszik. Utánanézek. ;-)
A hozzászólásod privát jellegét feloldottam, mert a sorozat következő részében hivatkozom rá, belinkeltem, és így fontos, hogy mindenki elérhesse. Amúgy is az volt az érzésem, valamiféle tekintélytiszteletből okítottál privát. Ha nem így volt, bocsi, ha igen, akkor nem kell ennyire tisztelni. Jobb mindenkinek, legfőképpen nekem. ;-) Persze lehet, csak nekem könnyebb, ha nem.
“Ez hogy egyeztethető össze az Újszövetség minden embert szerető Istenével?”
Sehogy, illetve nyögvenyelősen. Korrektebb megközelítés a sugalmazottság, vagyis hogy nem betűről betűre lett lediktálva az egész, hanem csak a főbb motívumokról sugallt képeket a Szentlélek, amit aztán alaposan megszűrt az emberi gyarlóság és a szerző szubjektív lelkivilága, mire pergamenre került. No meg a Bibliának a tényleges teológiai tartalma elenyésző, a legjava inkább históriás ének rengeteg utólagos színezéssel, papi korrekcióval és ideologizálással.
A Ó- és az Újszövetség közti ordító összeegyeztethetetlenség pedig már az első keresztényeknek is feltűnt, hogy csak Markion nevét említsem.
“A Ó- és az Újszövetség közti ordító összeegyeztethetetlenség pedig már az első keresztényeknek is feltűnt, hogy csak Markion nevét említsem.”
Ezt kifejtenéd bővebben? Főleg, mert az Újszövetség, tudomásom szerint több, mint százszor hivatkozik az Ó-ra, és Jézus maga is több jövendölést magára értelmezett onnan. Kicsoda Markion? Miért fontos az ő neve? (Tanulni akarok, nem kötözködni. Sosem hallottam az illetőről.)
Keresztény szempontból nem elfogadható az a nézet, hogy tényleges ellentmondás van az Ó- és Újszövetség között abban az értelemben, ahogy azt Markion és a markioniták értették. Annak idején zsidóellenes megfontolásból bedobták ezt a nézetet a német nemzetiszocialisták is, erre reagált XI. Piusz pápa a „Mit brennender Sorge” enciklikában. Javaslom, hogy a linkre kattintva olvasd el azt a négy bekezdést attól a résztől, hogy: “Az ószövetség szent könyvei teljes egészükben Isten szavai, kinyilatkoztatásának szerves részei.”
Köszi Suum a linkeket, érdekes és hasznos az a négy bekezdés, és amúgy is köszönöm a linkeket, pl. a Jehovákról szólót. Meg hát persze, mindenkinek köszönöm a linkeket, javítják a vita minőségét. :-)
A Bibliában minden benne van, meg mindennek az ellenkezője is, szokták mondani. Teli önellentmondással. Ezzel együtt is kizártnak tartom, hogy például Jézus kitalált személy (Pilátus létezésére ugye már tárgyi bizonyíték is rendelkezésre áll), márpedig ha nem kitalált személy, akkor nem az ujjából szopta a bölcsességeit, ahogy Buddha sem. Ez az én ezotériám. (Az más kérdés, hogy többé-kevésbé Jézust is moderálták utólag. Ám összességében érezni belőle valamit.)
Az Ószövetség és az Újszövetség mellérendeltségét a keresztények közül istenigazából csak az olyan fundamentalisták vallják, mint az igen judaista Jehova Tanúi: ők ellenzik az “Ószövetség” főcímet is, hisz szerintük az nem “ó”, hanem nagyon is megállja a helyét, ugyanúgy Isten szava, mint az Új. Az Ótestamentumot Héber-Arámi Iratoknak, az Újtestamentumot Görög Iratoknak nevezték el, jelezvén ezzel, hogy a kettő egykutya. Holott Jahve és Jézus apja enyhén eltérő karakter.
Mondom mindezt úgy, hogy galíciáner ősöktől származom, római katolikusnak voltam keresztelve, viszont Jehova Tanújának lettem nevelve. Ez az igazi multikulti!
Holott Jahve és Jézus apja enyhén eltérő karakter.
http://kepfeltoltes.hu/130106/681814099K_pkiv_g_s_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Jajj, Naooo, ez nekem nahagyon picibe jött be. :-( Nem tudtam elolvasni.
Kopipaszte.
Köszönöm a tanácsot, sikerült a szöveget elolvasni. Zavarba is jöttem. Milyen misszionáriusokról beszél a szöveg? Abban az időben (ha jól értem, Mózes idejéről van szó) nagyon nem misszionáltak a zsidók, maga a hit is új volt számukra. Őket misszionálták? Ez új info, a Biblia ilyesmiről nem tesz említést.
Mintha szöveg írója úgy vélné, nem Isten munkálkodott személyesen az izraeliták közt, hanem misszionáriusok tették ezt. Jehova nevét is felemlíti, de mint egy ember nevét, és nem az Istenét. Később behozza Dánielt, azaz babiloni nevén Baltazárt. De ő sokkal később élt, évszázadok teltek el Mózes és az ő élete közt, a szövegrészlet erről annyit közöl: később – azt az érzetet kelti, max. pár évtizeden belül – személyi változások álltak be a misszionáriusok vezetésében, és Jehova helyét Baltazár (Dániel) veszi át. Dániel nem vezetett misszionáriusokat. A fogság idején élt Babilonban, a királyi udvarban, hithű zsidó volt, aki a halállal nézett szembe többször a hite miatt, és Isten látomásokkal és egyéb lelki ajándékokkal jutalmazta állhatatosságáért.
Naooo, szeretném nagyon finoman mondani, de ez a szöveg az én szememben iszonyú gáz. Bocs. Tényleg. (És ha igazam van, és butaságot követsz, az azért önmagában nem akkora baj, csak gondold végig adott esetben, jó-e ezt követni tovább is? Tévedni szabad, szégyellje magát az, aki nem keres, és emiatt nem téved. Megragadni a tévedésben, ez az, ami nem annyira okés.)
Blöff az egész.
Szerintem Zoli nem blöfföl.
:-) Nem semmi. Multikulti. Az. ;-)
Nándor, “…galíciáner ősöktől származom, római katolikusnak voltam keresztelve, viszont Jehova Tanújának lettem nevelve. Ez az igazi multikulti!” Ez tényleg az! :)
Kicsit off leszek, de ha már szóba hoztad: szerinted mi igaz abból, amit sok helyen olvasni, hogy a Jehova tanúi egy szabadkőműves szekta, (lásd Ch.T. Russell a pittsburgh-i szabadkőműves sírkertben fekszik, és a síremléke is piramis, stb.).
Ismerek egy jehovás lányt, igaz, csak távolról és felületesen (gondolom, nem tanúként nem is lehetne másként), de nagyon furcsa kijelentései vannak.
Van egy blog a JT-kről, ajánlom figyelmedbe: http://jehovatanui.blog.hu
Köszönöm, belenéztem. Minden szekta lényege ugyanaz, pont, mint a diktatúrák esetében.
Hm, nem tudom, akikkel én itt, a lakókörnyezetemben találkozom, azok nagyon meggyőzőek. Nem intellektuálisan. Az életükkel. Tök szimpik, bár ettől függetlenül sem szívesen tartoznék közéjük, mert amit tanítanak, az azért sokszor gáz – nekem. Meg tök nincs értelme felekezetet váltani. Az RK csapat van olyan jó (és rossz), mint bármely másik. Bár nekem egy picit szimpibb a többinél. Szektának nevezed a Jehovákat, holott nekem az a szekta, ahol nem működik az Úr Lelke. Rá hivatkoznak, de közben bűnök garmadáját követik el. Én úgy tudom, ez a Jehovákra nem igaz. Itt, a lakókörnyezetemben semmiképpen. Persze, lehet, te mást értesz szekta alatt. Mondjuk a tanítási módszerük nekem kisiskolás: a szöveggel kapcsolatban kérdéseket tesznek fel, és aztán – úgy emlékszem, így volt – a vezető meg is adja a választ. Zavaró volt, kisiskolások tanulnak így, sőt már azok sem. De ez régi tapasztalat, talán már nem igaz.
A Tanúkról itt találhattok olyan információt, amit ők mondanak magukról: http://www.jw.org
“a Jehova tanúi egy szabadkőműves szekta”
Ugyan már. Ezek a feltételezések annyira egy kaptafára mennek, hogy aki ebben hisz, az tuti hisz a zsidó összeesküvésben is.
Figyelj. Én 10 évig voltam bent. Anyámék előadásokat tartottak, kongresszusokra jártunk, a helyi közösségünk nemzetközi kapcsolatokat ápolt. Ha engem, minket nem érintett, hogy “szabadkőműves szekta” vagyunk, ha bennünket nem avattak be, akkor “egy jehovás lányt” még annyira se. Nevetséges. Furcsa kijelentései vannak. :D Hát az volna furcsa, ha egy bigott hívőnek nem volnának furcsa kijelentései. Nekem is furcsa kijelentéseim voltak. :)
Na most, az “lehet”, hogy az amerikai Jehova-központnak akadnak gazdasági érdekei, lehet, hogy ők ott Brooklynban a könyvkiadásból meg egyebekből jól megélnek. De hogy egy közönséges magyar lány ebből annyit érez, amennyit én, az biztos.
Ja, a másik mókás legenda, mellyel szembesültem, az a korabeli Jehova-épületre kiaggatott horogkeresztes lobogóé. Egyrészt üldözték őket a nácik, de ez a kisebb ellentmondás. A nagyobb az, hogy a jehovista ideológusok olyan szinten polkorrektek, hogy nekem tilos volt az olimpián a magyaroknak szurkolni, mert a magyaroknak szurkolni nacionalizmus. Ha a magazinjukban vegyes csoportkép van, akkor azon mindig a sárga vagy fekete fazon képviseli a jó, a fehér bőrű pedig a rossz embert. Ennyire nácik, nagyon.
Amennyire földalatti összeesküvők a zsidók, annyira a Jehova Tanúi is, én mondom neked. (Hogy az a régi amcsi fasz kokettált-e valamit szabadkőművesekkel, az itt és most irreleváns. A mai magyar jehovista meg a többi balkáni nyomorult örül, ha lyuk van a seggén.)
Köszi, kb. erre számítottam korábbi hozzászólásaid alapján (ebben a témában). :)
Bevallom, én vonzódom valamelyest az összeesküvés-elméletekhez, de nem ész nélkül. Csak annyira, hogy nézzük meg, akár igaz is lehet, ilyen nézet is van. Elolvasok ezt is, azt is, és persze mindig találok olyan részt mindenben, ami már kicsit vadnak tűnik – de alapjában véve szeretem, ha nincs olyan, amiről nem lehet beszélni, amit a szádra sem vehetsz. Nehogy leszűkítsük a zsidókra, mert több zsidó barátom is van, köztük izraeliek is (mondanom sem kell, ők aztán tudnak vadakat mondani magukról, de hát ez mindig olyan, mint Cyrano esete :) ), úgyhogy egyáltalán nem erről van szó, meg aztán kikapunk Admintól. :) A vége persze mindig az, hogy úgysem tudhatjuk, hogy valójában hogy vannak a dolgok.
Nekem egy zsidó barátom sincs. Azért még lehetek antiszemita?
Csak ha minden szemitát utálsz, aminek a zsidóság csak egy része.
Etimológiailag, ami eléggé érdektelen. Nem ebben az értelemben használatos az “antiszemita”, szóval ez amolyan bájos álnaivság. A szemita arabok jelentős hányada is antiszemita, nyugodtan.
Tudod, ez az eset hasonló, mint hogy a “fiatal” szó történetileg annyit tesz, hogy “gyermektelen”. De attól még lehetsz fiatal, ha van gyermeked? És lehetsz öreg, ha nincs? Lehetsz. Na. Remélem, érted.
A nyelv folyton módosul, szerintem te sem akarsz minden szót visszavinni a gyökeréhez.
Ja, mellesleg az “antiszemita” fogalmat egy antiszemita vezette be, aki bizony a zsidókra gondolt. Legalább a tudomány megalapítójának higgyük el, hogy miről szól a tudomány.
“Nem ebben az értelemben használatos az “antiszemita”, szóval ez amolyan bájos álnaivság.”
Az “antiszemita” egy téves kifejezés, akkor is ha a megalkotója tévesen alkotta meg. Azt jelenti, hogy szemita(sémita)-ellenes, holott “zsidóellenes” értelemben használják, ami egyszerű, de elég nagy hiba. Kábé mintha a póktól félőkre azt a gyűjtőfogalmat használnám, hogy “állatellenesek”. Na mindegy.
Arabok 1879-ben még nem nyüzsögtek Európában, márpedig Marr belföldi viszonylatban gondolkodott – akkor és ott elég szűk volt a halmaz. Fogalma pedig annak rendje s módja szerint megragadt. Így megy ez általában, ilyen tekintélyes a nyelvi hagyomány, erős konzerválódni. Gyakori, hogy valami új bekerül a képbe, mégis ritkán nevezik át a nézetet.
Klasszikus példák: a kockás füzet valójában négyzetes, a kockasajt sem kocka, hanem körcikk alapú hasáb.
És hol volt az első antiszemita kongresszus? A 2. vh végén megfizetett érte az a szörnyen galád város.
Utálom az arabokat is. Nincs bennem hiba.
Érdekes, nekem ilyen és olyan élményeim is vannak velük. Találkoztam azzal a jelenséggel is, hogy ráböknek a Bibliában valamira, és az bele van írva, akkor az úgy van, de most legutóbb, egy házaspárnál például tök jókat beszélgettünk a Bibliáról. Ők tényleg összefüggéseiben értelmezik a Szentírást, hirdetik az igét, tök szimpi. De Bibliázni nem velük fogok, hanem inkább a saját felekezetemen belül.
A fentebb említett lányon kívül a másik Jehovás “élményem” pár évvel ezelőtti. Vártam a vonatra a Déliben, s egyszer csak megszólított két töpörödött anyóka: “Kisasszony, ismeri a Bibliát?” Időm is volt, kedvem is, így azt válaszoltam, hogy az talán túlzás, hogy ismerem, de olvastam párszor. Több se kellett nekik, rögtön meglátták bennem a megmentendő lelket (nem is tudom, lehet, hogy hülyeséget írok – szerintük van olyan nekünk?), és elkezdtek téríteni. Állandóan a világvégével jöttek, hogy milyen közel van, és milyen szerencsés vagyok, mert most, hogy elhozták nekem a hírt, módom nyílik megúszni az armageddont… Aztán szerencsére jött a vonat. :)
Lehet beszélni róla, legfeljebb fogom a fejem, hogy mekkora agyrém. :) Még létezik egyáltalán befolyásos szabadkőműves páholy? Nem emlékszem, hogy konkrétan ezekről esett-e szó az összejöveteleken, de azt tudom, hogy Jehováék MINDEN világi mozgolódást megvetnek, mert ami nem a krisztusi alapon áll (ergo nem Jehova Tanúja), az csak az Ördögtől való lehet. Van egy tippem, hogy a szabadkőművességgel is pont így vannak. A Jehova-gyülekezeten kívüli szervezkedést, politizálást, karriert elutasítják, sőt a felsőfokú tanulmányokat is ellenzik, hisz minek az Jézus útján.
Jehovista terminológiában:
lélek = élő test,
pokol = tudattalan, fájdalommentes holtállapot,
menny = az angyalok számára fenntartott közeg (az emberek közül csak 144 ezer megy fel),
paradicsom = a jó emberek túlnyomó többségének jutalma, a Föld Ádám és Éva bűnbeesése előtt, a Sátán legyőzése után.
(A Földön 1914 óta a Sátán uralkodik! Addig Mihály uralkodott, aki nem a szintén jehova Michael Jackson, hanem Jézussal azonos, azaz Jézus angyali személye. Csakhogy Jehova 1914-ben ideiglenesen, 1000 röpke évre odaadta a Menny trónját Mihálynak, aki így már nem ért rá a Földdel foglalkozni, azt nagyvonalúan átengedte a Sátánnak. De majd hamarosan visszaveszi tőle, úgyhogy nyugi. Kábé ez a sztori.)
Igen, mindenki a maga szintjén hirdeti Krisztust. Az a két néni úgy, én igyekszem tolerálni a másik álláspontját. De a Mózes cikknél, pl. pont a te hozzászólásod után megijedtem, hogy kicsúszik az egész a kezemből, félremegy, és tehetetlenségemben elkezdtem személyeskedni (emlékszel, kötözködtem a neved miatt.) Aztán mégsem ment félre. Úgyhogy messze nem csinálom tökéletesen. Egyelőre. Még mindig jobb másokat fárasztani Jézus neve alatt (feltéve, hogy tudomásul vesszük, amikor leráznak) mint kényelmesen begubózni langyos, lassan hűlő vallásunk keretei közé, fennkölten ítélkezve a világ felett, hogy micsoda banda, miért nem kell nekik a mi csodás hitünk? Ez alig több, mint lelki önkielégítés, és… áhh, túl szigorú vagyok. Ők is emberek, telve félelemmel, előítélettel és tudatlansággal, és sokszor pont azok tartják őket ebben, akiknek dolguk lenne szellemileg vezetni őket. Meg őszintén: ezek az emberek mégiscsak egy viszonylag erkölcsös életet élnek, (általában) és ez is valami. Értékelni kell azt is.
“…tehetetlenségemben elkezdtem személyeskedni…” Ó, Zoli, én már rég elfelejtettem, nem is tudom, miről beszélsz… nem történt semmi. :)
A szekták destruktív nézeteket vallanak, sokszor egész szélsőséges módon, annak ellenére, hogy szavakban – látszólag – többnyire a többség által elfogadott értékeket hirdetik. Mindent elmond egy “közösségről”, ha kiugrott tagokkal sikerül beszélned.
Te is tudod, hogy nem erről van szó: “…micsoda banda, miért nem kell nekik a mi csodás hitünk?”
Nem a hittel van baj, hanem a manipulációval, az agymosással, a hiszékeny, labilis, pszichésen sérült, könnyen befolyásolható emberek gátlástalan kihasználásával, a zsarolással, a szektavezérek és közvetlen környezetük “vizet prédikálásával és borivásával”. :)
Tetszik, hogy igyekszel mindenben és mindenkiben a jót látni és nem ítélkezni – sokszor nem könnyű, mégis törekedni kell rá. Én is ezt teszem.
Azért ez az Igéret földje is egy érdekes téma. Az a föld már lakott volt, mégis megkapták a zsidók. Ezek szerint azok az emberek értéktelenebbek voltak mint a zsidók ?
Jóreggelt, jóreggelt! Nem csak azok, azóta is mindenki más…