Az ORF2 műsorát néztem, egy kinti sorozat ment, a Soko Donau. Nyomozó csapatról szól, hogyan oldanak meg bűnügyeket. Szerintem ügyesen eltalált karakterekkel, jól megválogatott színészekkel. Kivéve a nőt.
Fiatal lány, csinos arc, hosszú haj, jó alak. De itt a nőiessége véget is ér. Tudom, nem a színésznőn múlik, ő el tudna mást is játszani. Gondolom rendezői utasítás, hogy állandóan feszít, mindig büszke, egyenes tartásban jár, gondolkodás nélkül használja a fegyverét, és jaj annak, aki félreérthető gesztust tesz felé.
Nemrég láttam az “Utazás a Föld középpontjába” c. kalandfilmet. Tök jó film, ajánlom bárkinek, de… Igen, a nő. Állóképességben veri a férfi főszereplőket, henceg is vele, végtelenül talpraesett, vagány kiscsaj.
Mi ezzel a baj? Hiszen elvileg nincs ebben semmi rossz, nem férfigyűlölő feministák, csak “tökösek”. Nem lenne ez akkora baj, sőt színesítené a filmekben látható női szerepeket, ha néha fordulna elő. De a csapból is ez folyik.
Nekem kényelmetlen és visszatetsző mindez. Miért vagány, legénykedő nőkkel nyomják tele a filmeket? Természetellenes, ha egy nő a vásznon férfibb akar lenni a férfinál. Mintha azt várnák el a férfi nézőtől, hogy egy nő legyen a példaképe férfiasság terén… Ha férfit látok ilyen leosztásban, szívesen nézem, mert van kapcsolódási pont. Az apa, a törzsfőnök, a hadvezér mítikus képének helyén álljon férfi, ne akarjanak oda nőt csempészni ideológiai indíttatásból. Ha férfi “tökösebb” nálam, az nem baj, mint pl. a Mennyei királyságban Balian de Ibelin lovag. Példakép, amilyennek magamat is szeretném érezni legalább a film erejéig, vagy akinek nyomán keményebben fogok dolgozni a jövőben. De a nő maradjon nő! Mire gondolok?
Világos, ha nyomozócsapatba nőt tesznek, az nem lehet síró-rívó, picsogó kislány. De lehetne a csapat szíve, akinek mindenkihez van egy biztató szava, aki mindenkiben tartja a lelket. Esetleg fel lehetne villantani, hogy a párkapcsolatában milyen nőies, pl. nem ő a domináns. Lehetne nőies hobbija: zene, festés, mások segítése, ahol a gondoskodó, anyai énje nyilvánulna meg. Lehet családja, ahol valóban anya. Felnézhet férfikollégáira és ennek adjon is hangot! (Nem kell feltétlenül mindegyikre.) Lehet apja, akit nagyon tisztel, vagy a barátja, akit csodál.
A másik: ilyen filmekbe tulajdonképpen miért kötelező a nő? Mert egyenjogúság, meg emancipáció. És ez a híres emancipáció nem valósulhat meg, ha nőies szerepekben mutatunk nőket, akik kivívják környezetük elismerését anélkül, hogy bárkit orrba kéne vágniuk, vagy izomszagú feszítéssel végigmasírozni a filmeken.
El lehet viselni ezeket a filmeket, meg persze nem is muszáj nézni őket. De ha sokszor kerül ilyen a szemem elé, és mindig úgy érzem, mintha hülyének néznének, azért egy idő múlva fárasztó. Reklamálnék, ha lenne hol, de azt hiszem a feminista lobbi egyelőre túl hangos.
A szerkesztőségi vita után azt hiszem páran már nem lepődnek meg, ha kifejtem, engem is idegesít a mindenhonnan a pofámba üvöltő grrrl power. Lassan már nem lehet megnézni egy filmet anélkül, hogy a feminista lobbi be ne intene a vásznon keresztül. Nem biztos, hogy a 40-50 éves klasszikus hollywoodi filmekben a női szerepek mind tökéletesen vannak megírva, de ami most megy, az messze túllő minden értelmes határon.
Alapvetően semmi bajom az “erős” nőkkel a tévében. Egyik kedvenc író-rendezőm Joss Whedon, akinek munkássága dugig van kemény nőkkel, kezdve a Firefly-os Zoétól Buffyn át az Avengers-es csajokig. Ezekkel nem látok különösebb problémát, mert egyrészt a férfias kiállásuk meg van indokolva, nem csak öncélú polgárpukkasztás, másrészt a keménységük ellensúlyozva van akár a karaketerükön belüli nőies tulajdonságokkal, akár a személyes erő “áraként” értelmezhető sorscsapásokkal, akár mellettük szereplő más karakterekkel, akik nő létükre nőiesen viselkednek (ó, a horror), egészséges kontrasztot adva ezzel, ami elfogadhatóvá szelidíti a grrrl power dübörgését.
Emellett nagyon fontos tényező, hogy egy “normális” filmben az erős nők erejét nem azzal próbálják jelezni, hogy folyamatosan alázzák és mindenben legyőzik a férfi karaktereket. Ez nem csak irreális, de egyértelműen tetű feminista szivatása a férfiaknak. A probléma az, hogy normális filmekből kevés van, töketlen pasikat halomra alázó főhősnőkből meg egyre több. Egy Xéna még elment, de hogy minden filmnek és sorozatnak ő legyen a főhőse, az durva.
Nálam akkor kezd felmenni a pumpa, amikor a Robin Hood vagy az Artúr király modern verzióiban is előhozzák a femináci ideológiát. Jön a 60 kilós madárcsontú szöszi, és nem csak páncélos, fegyveres férfiak garmadáját pofozza le fél kézzel, de a főhőst is kioktatja és megszégyeníti. Sőt, tulajdonképp ő a főhős, ő a vezéregyéniség aki a sztorit viszi – a címszereplő csak fölösleges kolonc aki az eladások miatt szükséges. A történelmi realitásnak meg nyoma sincs. (Oké, ezek nem történelmi dokumentumfilmek, de fix korok fix díszletei között játszódnak, amire illenék legalább egy hangyányit figyelni.)
Engemet Angelina Jolie újabb alakításaitól ver ki így a víz. Óh, a nagyságos femme fatale, a végzet asszonya! A határozott, az erős, a talpraesett, a vonzó, akiért “a pasik” kiskutyaként csorgatják a nyálukat. Ez a példakép a lányok számára, és vonzó is, mert hát úgy tűnik, hogy erős, aki nem csalódik a férfiak maitt – és hát ki szeret csalódni, és ki ne csalódott már?
Jolie különösen furcsa ebben a szerepkörben, mert meglátszik rajta hogy túl van a negyedik X-en… Jócskán kiöregedett már a fém fatál szerepből, mégis erőltetik.
Ami még rosszabb, hogy még nem múlt el 40 éves (37), mégis simán kinéz bőven 40 felettinek. Jobban állt neki, mikor több hús volt rajta, aztán idővel egyre soványabb lett, mostanra pedig csont és bőr, ami nagyon öregíti.
Van egy mondás, amit Coco Chanel-től Catherine Deneuve-ig sokaknak tulajdonítanak; egy bizonyos kor felett (kinél mennyi) választania kell a nőnek: arc vagy fenék, azaz el kell döntenie, hogy az arca fiatalsága a fontosabb, de akkor teltebb lesz az alakja, vagy a fenekét (alakját) választja, ami beesettebb, öregebb, ráncosabb arccal jár együtt. Hölgyeim, a megoldás: válasszuk az arcunkat és maradjunk ülve! :)
Mindent nem lehet, a vékonyan is telt, húsos pofi a fiatalság egyik jellemzője.
Egy kis érdekesség. http://www.buzzhunt.co.uk/2011/11/01/nigella-lawson-vs-gillian-mckeith/
:o))))))))))
De durva:) Pedig a dohányzás állítólag ráncosít. Én Jane Fondával hallottam a mondást, és hozzá szokták tenni, hogy ő az alakját választotta.
Na ez a soványság-mánia vajon honnan jön? Feministák szerint a férfiak elvárása, de én kizártnak tartom. Nekem még megvan egy Ifjúsági Magazin 92-ből, amiben tippeket adnak, hogyan hízzon formásabbra a deszka kamaszlány. Ma egy ilyen cikk elképzelhetetlen.
Valószínűleg nem füstöl úgy Nigella, mint egy gyárkémény, mert a bagó tényleg az egyik legbiztosabb út a korai ráncokhoz (is).
A vékonyabb alak valamilyen szinten a férfiak elvárása (ez is a fiatalságra utal), de ez nem gebeséget és nyúzottságot jelent. A megfelelő helyen lévő domborulatok és idomok az egészséget, a magas ösztrogénszintet jelzik (az ösztrogén elősegíti a zsírlerakódást a csípőn, popsin, combokon, de gátolja a deréktáji-hasi zsírpárna kialakulását – a menopauzával a női hormonok csökkenő szintje miatt szélesedik a derék és nő a pocak.) :(
Egy orvostól (férfi) hallottam, és nagyon tetszett, hogy a női szépség nem más, mint néhány kiló jól elhelyezett zsírpárna. :)
Azt pedig feministáktól hallottam, hogy ha nem lennének férfiak, a világ tele lenne boldog, kövér nőkkel… :)
Mindenki Andrea Dworkin lenne! ;)
OMG, don Fefinho, ez rettenetes! :D Nem tudtam, hogy néz ki ez a nő, de rákerestem.
Valahol nem csodálom, hogy egy ekkora mázsás zsírdisznónak frusztrációi voltak az ellenkező nemmel kapcsolatban.
Kérdés persze, hogy mi volt előbb: a férfigyűlölet, vagy a négyszáz kiló.
Hát igen… Van az a fajta kövérség, ami ízlés dolga, van, akinek tetszik. Ez már nem az, ez egyszerűen ronda. Pont.
Ez a nő nem csak kövér, hanem egyébként is csúnya – ha lefogyna, akkor sem lenne szép, csak egy vékony rondaság. :)
Azért még vele is lehetne mit kezdeni. :D
Oh, nem, don, légy szíves azonnal kérj elnézést a mangalicáktól, amiért Andrea Dworkin-t hozzájuk hasonlítottad! Ők sokkal csinosabbak és karcsúbbak! :)
Bocsáss meg, nem tudtam mit cselekszem. :P
“A vékonyabb alak valamilyen szinten a férfiak elvárása”
Érdekes ez a fogalmazásmód, mert arról van szó, hogy a férfiaknak az tetszik. Ez önmagában nem jelent semmiféle elvárást, semmiféle kényszert. Ha a nő tetszeni akar, az más tészta – de akkor sem kényszeríti senki semmire, a saját szabad akaratából akar vonzó lenni a másik nem számára. Ezt a férfiak hibájának felróni tipikus femcsi pofátlanság.
Mintha én elmennék táncórákat venni mert valahol azt hallom hogy a nők szeretnek tangózni, aztán felháborodott cikket írnék a sajtóba, hogy a rohadt nők engem táncórákra kényszerítettek és ezért kiújultak a térdpanaszaim… Micsoda matriarchális férfielnyomás árad a társadalomból, meg az a fránya megfelelési kényszer…
Jó, igazad van, nem ügyeltem a pontos megfogalmazásra egy ilyen érzékeny témában: persze, hogy általában az tetszik nekik – vagy most akkor feminista lettem? :)
Arról már többször volt szó, hogy a derék/csípő arány fontos paraméter a nők szépségének meghatározásában. A kutatásokban minden esetben a normál alkatú 0.7-es, vagy kicsit ez alatti hányadossal rendelkező nők kapták a legmagasabb értékelést, ők tetszettek legjobban a férfiaknak. Egy másik vizsgálatban ugyanezen rajzok kis-és nagymellű változatai is szerepeltek, s a férfiaknak el kellett dönteniük, mely nőket tartják a legegészségesebbeknek, és melyeket szeretnék hosszútávú, illetve rövid távú szexkapcsolatra. A választások egyértelműek voltak, a vékonyabb (de nem sovány), karcsú, ám nagymellű nők “győztek” akár hosszútávú, akár szexkapcsolatról volt szó. Azonos paraméterek esetén a vékonyabb nők a kívánatosabbak, a nagymellűek mindig előnyt élveznek a kismellűekkel, az alacsonyabb derék/csípő arányúak a magasabbakkal szemben.
Az életkorral ez az arány is növekszik. Magasabb aránnyal jár együtt, ha a nőnek magasabb az androgén-szintje (henger alkat, nincs dereka), esetükben gyakoribb a szabálytalan, ill. az anovulációs (érett petesejt nélküli) ciklus. Többször küzdenek termékenységi problémával, és a mesterséges megtermékenyítés kevesebb sikerrel jár náluk. Réges-régen mindezt felmérték az ősemberek a derék/csípő aránnyal. :) Akkoriban sokkal fontosabb volt a nők életkorának helyes felmérése is, mivel – a rövid várható élettartam miatt – ha az ősember idősebb nőt választott monogám kapcsolatra, akkor a saját szaporodási esélyeit rontotta, hiszen az a nő már nem tudott a későbbiekben annyi utódot kihordani és világra hozni, mint egy fiatalabb.
Annak ellenére, hogy ma már semmilyen hátrányban nincs egy huszonéves férfi, ha egy harmincas nőtől lesz gyereke, mégis, ma is a férfiak potenciális partnerrel szemben támasztott elvárásainak elején szerepel a nő fiatalsága.
Ez van. Biológia. A nőkben is ugyanúgy működik ez, csak mások a szempontjaik. Bolondság az egyik nem párválasztási preferenciáit a másik ellen ható kényszernek nevezni. De minek beszélek erről, hiszen már régóta tudod :)
Hmm, ez is egy feminista mítosz, hogy a gonosz férfiak elkezdték a soványságot kikényszeríteni. Nos, a korábbi szexszimbólumok valóban némileg magasabb testzsír aránnyal rendelkeztek, azonban megmérték, hogy a csípő-derék arány tekintetében az ideál akkor is ugyanaz volt, mint ma :)
De akkor mégiscsak soványabbak ma, mint korábban.
Én még olyat férfi szájból nem hallottam, hogy egy nőnek fogynia kellene. Olyat, hogy híznia, viszont sokat.
Én hallottam már olyat is.
Én inkább a fogyást hallottam – a hízást legfeljebb őszintétlen béták szokták propagálni :)
Manapság igen, de pár évtizede ez nem így volt. Na most akkor változik a férfiak ízlése vagy nem?
Inkább a nők átlagsúlya változik :)
Biztos az is, de ha olvasol múlt századi könyveket, ahol üdülni küldik a fiatalasszonyt, hogy kicsit kikerekedjen, vagy nézel régi filmeket, ahol úgy búcsúzik a férfi a cseppet sem sovány menyasszonyától, hogy hízzál egy kicsit, lelkem, vagy megnézed milyen méretű ruhát hordtak az ötvenes évekbeli, szex-szimbólumnak tartott színésznők, akkor azért mégis úgy tűnik, hogy régen nem a sovány nők kellettek a férfiaknak.
Ez nagyon sokmindentől függ – de az igazi választ Inaara megadta helyettem pár klikknyivel föntebb :) Az ősembernek is ugyanaz tetszett mint nekünk vagy ami még valszeg ezer év múlva is tetszeni fog a férfiaknak. Az ilyen dolgok nem képezik a divat tárgyát.
Egyébként a “felszínes” ízlés dolgában lehetnek eltérések, én alapvetően arról beszélek, amit “szexuális ízlésnek” lehetne nevezni. Hogy éppen mini a szoknya vagy hosszú, az nem azt jelenti, hogy a férfiak hirtelen megszerették a női lábat, aztán a nadrágdivat bejöttével meg kiszerettek belőle… Más az, hogy az utcán szembejövőkön mit tartunk esztétikusnak vagy ízlésesnek, és hogy ki az akinek a látványa megszédít.
Marilyn Monroe-ra és társaira gondolsz? A fotók alapján elég sokat ingadozott a súlya, de nem volt kövér, sőt, élete végén (1961-62-ben) már kifejezetten vékony volt. Igaz, akkoriban már egyébként is rosszul nézett ki, az alkohol és a drogok nyomot hagytak rajta.
Brigitte Bardot, aki pár évvel később volt karrierje csúcsán, mint Monroe (’50-es évek második fele-’60-as évek első fele), nem csak alakjával, de viselkedésével is más nőtípust képviselt, mégis mindkettő az abszolút nőiesség és szexuális vonzerő szimbóluma (és mindketten festett szőkék – a natúr szőkék ritkán szépek). :)
Nem mintha bárkinek is be kellene mutatni MM vagy BB ikonikus alakját, de itt rengeteg gyönyörű, köztük ritka fotót találni róluk ( a francia nyelv gyengébb ismerete ebben nem akadály). :)
MM: : http://divinemarilyn.canalblog.com/
BB: http://brigittebardot.canalblog.com/
Ízlés kérdése szerintem. Azért ne legyen deszka sem.
110%-ig Nigella pártján állok ebben az összevetésben, de ez a kép róla szvsz legalább 5-10 éves és retusált…
A mai világban képeket összehasonlítani lehetetlen :\
Biztos volt fotóbolt, akár még némi esztétikai beavatkozás is (egyébként a napokban volt 53 éves), de akkor is döbbenetes a különbség. Akárhány képet meg lehet nézni Nigelláról, mindenhol nagyon jól néz ki, hihetetlenül fiatalos, bár ez biztos nem csak azért van, mert teltebb alkatú: mennyi duci jár-kel közöttünk ráncosan és csúnya bőrrel, úgyhogy ez önmagában kevés az üdvösséghez.
Mindenkit photoshoppolnak, mégsem néz ki mindenki jól… :)
Az a kép 2009-ben készült nyár elején a Bruno c. film londoni bemutatóján, itt a többi is: http://www.google.hu/search?q=photos+of+nigella+lawson,+bruno+film&hl=hu&tbo=u&tbm=isch&source=univ&sa=X&ei=vejuUOytJsjPtAajgYGQDA&ved=0CC4QsAQ&biw=800&bih=472
A főzőcskézős műsorának kb. ennyi a lényege:
http://www.anorak.co.uk/wp-content/gallery/bgifs-of-the-day-the-automated-dog-tosser/cool_gifs_with_girls_13.gif
:D Igen, ezt láttam, jópofa video a “food porn”-os Nigella karikírozására. Nem véletlenül van annyi rajongója, a férfiak valószínűleg nem a receptekért nézik a műsorát (vagy inkább őt). :)
Női röplabdát se azért, hogy mennyi lesz az eredmény.
Meg a női teniszt se.
http://feketemacska.freeblog.hu/files/200508/fm_20050829_12_29697.jpg
Az a szép, hogy ezek a tökös csajok általában a való életben nincsenek sehol. Egy Xéna is abból áll, hogy sikongat jó hangosan, mer’ attól lesz kemény, és az ellenség is udvariasan belerohan az öklébe. Ugyanez élesben úgy nézne ki kb., hogy mivel eleve nem ütünk meg nőt, így tétlenül tűrjük egy-egy ilyen ‘lánykakas’ hisztérikus tombolását. Aztán valaki megunja, és leüti a vérbe…
Ez ugyanazaz eset, mint hogy az amerikai filmekben a rendőrfőnök és a bíró mindig néger (és szemüveges és jóságos tekintetű). Ez egy polkorrekt kompenzációs mechanizmus, hogy legalább a filmekben szépítsenek egy kicsit a rideg valóságon.
Szerintem ez már paranoia. Szerintem semmi köze bármiféle ideológiához. Maximum annyi, hogy jó nőket szívesebben nézegetnek az emberek, tökmindegy, mit csinálnak. Mint ahogy jó pasikkal is jobban el lehet adni bármit – szó szerint bármit, még a szart is. És lássuk be, nagyobb a trágyakupac, mint a virágos kiskert.
Igen gyakran nőként viselkednek. Jónők, és használják a női praktikákat – amelyeket édibédi cukibabaként is használnának.
Nem kötelező. Munka.
Nem az a baj, hogy ne lennének láthatóak másmilyen szerepben a nők, hanem egyrészt, hogy nincsen másmilyen akciófilm, vagyis ahol a férfi lenne a hős, mindenféle női segítség nélkül, illetve nincsen (vagy egyre kevesebb) az olyan férfiszereplő, aki erős.
Az is érdekes, hogy ha a feministákat kérdezed, a sok erős női karakter megjelenése szerintük természetes folyamat, és a társadalmi változásokat tükrözi, míg a sokat emlegetett Szürke 50 árnyalatának sikere a nők tudatos, marketinges manipulálása miatt lehetséges.
Érdekes, a feministák szerint a filmekben a nők csak a férfi főhős dekorációs tartozékai és még több erős és független nőt tartanának fontosnak berakni a filmekbe…
“Szerintem ez már paranoia. Szerintem semmi köze bármiféle ideológiához. Maximum annyi, hogy jó nőket szívesebben nézegetnek az emberek, tökmindegy, mit csinálnak.”
Ha nem a feministák lobbija miatt menne ez a dolog és nem lenne jelen mindenhol, akkor egyetértenék. De meg lehet nézni mit művelt pl. Marion Nazi Bradley az Artúr-témakörrel, és megláthatja az ember hogy a femcsik mit gondolnak a férfiaknak szóló mesékről. Egyébként jó nőket betehetnek bármilyen szerepben, nem kellene hogy minden moziban legyen egy véresszájú szuperkvótanő. Főleg az nem, hogy ő legyen az “alfahím” szerepben – erre vonatkozik amire válaszoltál, hogy a tipikus férfiszerepet ne osszák nőre, mert természetellenes.
“Lehetne, de azt nem nyomozónak, hanem óvónéninek hívják.”
Gondolod felnőtteknél fölösleges vagy káros, ha valaki kedvesen viselkedik másokkal? :)
“Szerintem sokkal több a romantikus film”
Na ez igaz, dehát férfiember olyat nem néz, azok gyakorlatilag számunkra nem léteznek :)
“A “történelmi” filmekbe pedig csak azért raknak nőket, mert férfiakkal már baromi unalmasak.”
Nem kötekvésképpen, de akkor legyen inkább unalmas. Szerintem egy film esetében némi sablonosság sokkal kisebb hiba, mint az irrealitás, életszerűtlenség. A Robin Hood nem sci-fi, hogy Marvel képregényhősöknek kinéző szupernők gyepáljanak benne katonákat. Egyébként az eredeti sztorikban is mindig vannak nők (kivéve Tolkien regényeit, ő nem tudott nőt írni :), csakhát azok nem grrrl power szerepekben. Ez fáj a feministáknak.
“Gondolod felnőtteknél fölösleges vagy káros, ha valaki kedvesen viselkedik másokkal? :)”
Nem, nem erről volt szó. De egy filmben a nyomozó nyomozzon, ne tutujgasson.
A szupertökös nyomozónénik általában kedvesek a kollégáikkal.
“Nem kötekvésképpen, de akkor legyen inkább unalmas.”
Dean… birkáknak csinálják ezeket a filmeket! Az unalmassal nem tudják lekötni őket 10 percre sem. A filmek túlnyomó többsége szar. Kisebb része olyan, amit egyszer meg lehet nézni, és elenyésző a jó. A jó filmekben nem is pattog szupertökösalfahímnéni.
Továbbra sem hiszem, hogy a feminizmus ezzel a húzással jól beivódott volna a filmgyártásba.
Na végre eljutottunk a kompromisszumkészség küszöbére, innentől már fölösleges vitázni :)
“Az apa, a törzsfőnök, a hadvezér mítikus képének helyén álljon férfi, ne akarjanak oda nőt csempészni ideológiai indíttatásból.”
Szerintem ez már paranoia. Szerintem semmi köze bármiféle ideológiához. Maximum annyi, hogy jó nőket szívesebben nézegetnek az emberek, tökmindegy, mit csinálnak. Mint ahogy jó pasikkal is jobban el lehet adni bármit – szó szerint bármit, még a szart is. És lássuk be, nagyobb a trágyakupac, mint a virágos kiskert.
Szerintem nem paranoia. Ha csak elvétve fordulna elő, az lenne. Kétlem, hogy az egész mögött szimplán a pénz kívánása állna. De az is ott van, ebben biztos vagyok.
“De lehetne a csapat szíve, akinek mindenkihez van egy biztató szava, aki mindenkiben tartja a lelket.“
Lehetne, de azt nem nyomozónak, hanem óvónéninek hívják.
Egy nyomozónak miért ne lehetne óvónénis beütése? Nagyon sok nőben ott van a belső igény, hogy gyógyítgassa környezete lelki sebeit, “pszichodinamo” legyen a többiek számára? Miért ne ábrázolhatnák ezt filmen is? Mellesleg csomó pasi jó néven veszi, ha megfáradtan és sebesülten hazatér a harctérről (a munkából, ahol a Géza megint okostojás volt, a főnök meg flegmán felemelte a normát, vagy a Soko Donaunál maradva, a csapat szerencsésen megint nevetségessé tette magát a közvélemény előtt <tipikus krimi húzás>) akkor egy készséges és derűs lelki segítőtárs oldja feszkót, megnevetteti, eltereli a gondolatait, stb.
“Esetleg fel lehetne villantani, hogy a párkapcsolatában milyen nőies, pl. nem ő a domináns. Lehetne nőies hobbija: zene, festés, mások segítése, ahol a gondoskodó, anyai énje nyilvánulna meg. Lehet családja, ahol valóban anya. Felnézhet férfikollégáira és ennek adjon is hangot! (Nem kell feltétlenül mindegyikre.) Lehet apja, akit nagyon tisztel, vagy a barátja, akit csodál.“
Ezeknek semmi köze ezekhez a filmekhez. Mellékszálak szövevénye, egy nagy katyvasz lenne egy-egy krimi.
Igen, ha mindezt egyszerre akarnák beletenni a krimibe. De egyszerre elég mindig egy csipetnyit. Alapból egy-két mellékszál kifejezetten kell a filmekbe, mert változatosabbá és érdekesebbé teszi. Ráadásul az igazi tanító rész legtöbbször ott fejti ki a hatását, mert az akció már levezette a feszültséget, és ellazul a néző – ergo befogadóbb.
“A másik: ilyen filmekbe tulajdonképpen miért kötelező a nő?”
Nem kötelező. Munka.
Mire gondolsz? Nem érzem, hogy megcáfoltad volna a kérdés felvetését.
Pozitív példaként említitek R.Z-t. Szerintem nagy botorság volt. Igaz, jónő és szende, meg édi, meg nőies, meg ennivaló, és stb., de 44 éves, se tartós párkapcsolata, se gyereke, csak a karrier.
Talán ennél a pontnál értek egyet a legjobban Raonnal (szerkesztőségi megbeszélés), hogy ki kéne fejteni mit miért ír az ember gyereke. Egyébként magad írtad le, miért került ide: jónő, szende, édi, nőies, ennivaló. A magánéletét hírből sem ismerem, és nem is érdekel. Mint ahogy Orlando Bloom sem önmagáért, hanem az alakításáért került megemlítésre. Szerepekről beszélünk, nem szereplőkről. (Bár akkor R.Z. helyett is a megfelelő szerepe(ke)t írhattam volna le.) Ha visszaminősítitek vázlatba, pótlom a hiányt.
És az sem igaz, hogy csak olyan filmek vannak, amelyekben tökös csajok szerepelnek. Szerintem sokkal több a romantikus film, szerelmekkel, női intrikákkal, nyállal, könnyel, karakter nélküli szereplőkkel. Aki nem szereti a tököscsajos filmeket, bőven van más lehetősége.
Senki sem állította, hogy csak ilyenek vannak. Túl sok van belőlük. A romantikus nyálözönt meg nők nézik, abban kevés tapasztalatom van, abból nem indulhattam ki. Aki nem szereti a tököscsajos filmeket, annak bizony alig van más lehetősége. Bár akkor elmehetnénk abba az irányba is, hogy a hagyományos akcióhősökkel mennyire vagyok elégedett. A kedvencem “Az ördög maga” c. filmben Harrison Ford. Értelmes, gondoskodó, értékes, bátor és megbocsátó. De ez tök szubjektív, kinek mi tetszik, belátom.
Legfeljebb nem nézem meg.
És így szép lassan le lehet szokni a filmnézésről. :-)
Ez az, Zoli! :) Ezt neked küldöm: http://www.youtube.com/watch?v=cPNec5xAASg
http://www.youtube.com/watch?v=qGyPuey-1Jw
:D))))
http://www.youtube.com/watch?v=67P3EG2XcNY
Hőgyike! Ez egy király dal! Kicsiny gyermekkoromban tanultuk angolon, ami mellé szorgosan jártunk két barátommal, Janival és Petivel. Volt, hogy a tanárnő a fiú wc-ből szedett össze minket, hogy menjünk már a fakultációra. Olyan jó nő volt a Márti néni, hogy a Janival egyszer összeverekedtünk a folyosón, hogy odajöjjön és fejbecsapjon minket. A terv bejött, megkaptuk a magunkét. Azt hiszem, a tanári kar férfiági fele szintén igencsak odavolt a tanárnőért. Nagyon szép, szexi arca volt Márti néninek, jó alakja, kicsi melle, de az arc szépsége feledtette ezt. Hú, de vágyakoztam utána!
Köszi Inaara! Az előadó szimpi, a zene jó, a szövegből annyit értettem, hogy kb úgy kezdődik: “Amikor fiatalember voltam…”, a végén ezt is értettem: “well, well, well”, és a címe ezt jelenti: Férfi vagyok. Köszi. ;-)
Szívesen. A szimpi előadó Muddy Waters, ajánlom a figyelmedbe, ha szereted a blues-t, minden szenzációs, ami MW. Itt talán jobban érthető a szöveg, ha egyébként tudsz valamelyest angolul, de a lényeget megértetted :) :
http://www.youtube.com/watch?v=w5IOou6qN1o
Itt a szöveg:http://www.lyricsondemand.com/m/muddywaterslyrics/manishboylyrics.html
Ez is nagyon jó… : http://www.youtube.com/watch?v=fmTS4TieO28
Ez ugyan Sonny Boy Williamson, de imádnivaló: http://www.youtube.com/watch?v=ELLV-qzSgIo
Dean:
Aki Whedont szereti, rossz ember nem lehet. :)
Negyvenes femme fatale:
Jolie tényleg tragédia, de van, akinek ez jól áll (lásd pl. Michelle Pfeifert a Csillagportban). Nálam még Sandra Bullock is elérte ezt a Nászajánlatban (mondjuk ez a szerkesztős téma miatt nem biztos, hogy ojjektív meglátás :) ).
A filmek bénák. Van néhány régebbi kivétel, a többi szar.
Régóta olvasom a postokat, de most ezért regisztráltam. Pontosan emiatt éreztem úgy, hogy az Éhezők viadala nem átlagos film:
http://hollywoodhirugynokseg.blog.hu/2012/03/25/noi_gladiatorok_a_porondon
Kicsit túlfókuszált stílusú a srác, de amit mond, az teljesen okés. Az Éhezők viadal Ketnisse tényleg remek példa.
“mi történik akkor, ha egy nő kezébe veszi az irányítást és a nagy távolságú ballisztikus fegyvereket”
Ebben az az érdekes, hogy az Éhezők viadalában a főhősnő jóformán semmit nem vesz a kezébe, csak sodródik az eseményekkel. Semmilyen valódi döntést nem kell hoznia, nem is hoz, és amit igen, azt a sztori anullálja, figyelmen kívül hagyja. Érdekes illúzió az egész: az acélkemény és terminátorjellemű főhősnő az egész történetben egyetlen emberrel végez, azzal is a szó legszorosabb értelmében vett önvédelemből. Azon kívül nem tesz semmit, csak minden az ölébe hull.
Tetszett az Éhezők Viadala, látványos film számomra és érdekes. De kifejezetten szenvedtem attól, ami az egyik fő áramlata, ábrázolni valója volt: a világ, amely a nő körül forog. Persze, miért ne foroghatna? Csak egy ilyen világban egy idő után én rosszul érzem magam. De ez tök szubjektív, van, aki ezt szereti.
Á, szerintem Katniss egyáltalán nem acélkemény, se nem terminátorjellemű, ez az egész sztori nem arról szól, hogy a lány megmenti a világot. Legalábbis a három könyvből messze nem ez jön le.
Hm, biztos ugyanazt a filmet láttuk?
A sodródó karakter:
– otthon anyja a húgának az anyja helyett
– a sorsoláskor előlép a húga helyett
– a felkészülés során, meggyőződése ellenére felkelti a lehetséges szponzorok figyelmét (igen, azzal a Tell Ketniss nyilazással)
– a viadal kezdetekor a józan eszére hallgatva inkább kimarad a vérfürdőből
– amikortól megvan az íja, senkit nem lő le, pedig megtehetné
– megmenti a srácot, többször is
– a végén ő hozza meg a legföbb döntést, vállalva az öngyilkosságot is
Abban igazad van, hogy több minden az ölébe hull, de ezzel szerintem éppen az volt az alkotás célja, hogy megmutassa, a rendes emberek elnyerik méltó jutalmukat (ne feledd, a forrásmű nem magasirodalom, hanem ifjúsági regény). Én azt megértem, ha ez neked nem tetszik, de szerintem meg pont ettől érdekes ez a megoldás, hogy ha nem marad meg nőies nőnek a karakter, tutira elbukik. Ebben a harcban tehát ő nyert a végén.
“- a viadal kezdetekor a józan eszére hallgatva inkább kimarad a vérfürdőből
– amikortól megvan az íja, senkit nem lő le, pedig megtehetné”
Ezek azért eléggé beszédesek, különösen a második. Totál passzivitás.
“- a végén ő hozza meg a legföbb döntést, vállalva az öngyilkosságot is”
Amiből nem lesz semmi, vagyis még az egyetlen igazi döntését is kiveszik a kezéből, nem lesz következménye…
Nem arról van szó, hogy “nem tetszik”, én csak felhívtam a figyelmet egy kevéssé ismert nézőpontra. Kess sokak szemében feminista ikon, a modern empowered csajok mintapéldánya, holott a filmben nem tesz annyit, hogy ezt ténylegesen ki is érdemelje. Ilyen értelemben tehát tényleg tipikus feminista: kemény pózok és a felszínen girl power, a tartalom viszont… Valamivel kevesebb. Úgy akar yangnak látszani, hogy közben teljesen yin, ha érted mire gondolok. Az aktivitás nagyon ügyes illúziója az egész, a maga nemében írói mestermű.
És ezzel tulajdonképpen sokat elárul, sokat megmutat a női pszichéből. Úgy akarnak középpontban lenni, hogy közben megmaradhassanak nőnek – ami magyarul annyit tesz, hogy szeretnék ha körülöttük forogna a világ, úgy, hogy ezért nekik ne kelljen tenni semmit. (És ha mégis tesznek valamit, annak a felelősségét viselje más.) Ennek tökéletes tanulmánya ez a mű, olyannyira, hogy a többségnek ez egyáltalán fel sem tűnik, a gondolat elsuhan messze a fejük fölött.
Ja és most nem a nőket akartam fikázni, a yin princípium egyik sajátosságáról értekeztem :)
Értem, amit írsz, de szerintem így akkor elbeszélünk egymás mellett. Az én válaszom azért született, hogy rámutassak, Ketniss nem egy sordródó karakter, ahogy állítottad. Erre te levezetted, hogy de igen, mert passzív. Erre én csodálkozva hümmögök, hogy hát persze, hiszen nő.
Azt hiszem, itt van a kulcs.
> Úgy akar yangnak látszani, hogy közben teljesen yin, ha érted mire gondolok.
Ketniss a filmben egy pillanatig sem akar yangnak látszani. Minden konfliktusa ízig-vérig jin – hála a jó égnek.
Az, hogy az idióta feministák mit vesznek észre ebből és mit vélelmeznek mögé látni, milyen ikonnak mennyie jogosan tartják, egy teljesen másik dolog.
Szerintem sem sodródó karakter Ketniss, és amit Dean passzívnak ítél, az szerintem erkölcsi téren nagyon is aktív, erőt sugárzó. Egy rejtettebb szinten. Viszont szerintem igenis sok yang vonással ruházták fel, például amikor megmenti a testvérét, amikor domináns a fiúval szemben, aki a partnere. Amikor felhívja magára a szponzorok figyelmét, és szerintem végig egyenes a gerince. Tisztelem, de a hideg veríték csorog tőle a hátamon. Ha szembekerülnék vele, nem tudnám, mit csináljak vele? Bánjak vele férfiként? Hiszen nő, megalázó lenne rám nézve szétverni. Bánjak vele nőként? Akkor mit áll az utamba? Ó bakker, talány nekem ez a karakter.
A Tokio Hotel énekese ilyen még nekem, aki bár fiú, vonzó, szép nőnek van (vagy legalábbis volt) 2009-ben kisminkelve. Hátborzongató érzés, hogy szinte meg tudnám kívánni – és itt kapok hányingert a saját reakcióimtól. Pokoli érzés. Úgyhogy nem nézegetem a képeit, a zenéjük úgysem nekem szól.
Erről jut eszembe, mikor anno lány azt sérelmezte, minden filmbe kell jó kisebbségi, felhozták neki a nagy akcióhősnőket, mire lány válasza : Hát igen, az irodában punnyadó emancip… miatt. :DD
A Trónok Harca könyvben (a tv adaptációt inkább kihagyom…) volt annyi realizmus, hogy bár volt női lovag aki lerántotta férfit a nyeregből, de ő drabális és csúnya volt.
Miss Gladiátor, avagy a díva, a dinka és a rusnya :o)))
kicsit off, de azért:
http://www.origo.hu/nagyvilag/20130109-a-tizeneves-lanyok-mentik-meg-a-vilagot.html
“Világos, ha nyomozócsapatba nőt tesznek”
Rakják inkább főzőműsorba.
JJJJJJJJA. Lindaaaaa.
Miért baj az, ha pár éve már ez az irány? Ha a nézőközönségnek tetszik a sorozat, akkor nincs miért azon feszengeni, hogy az egyetlen női szereplő is férfit imitál. Ez ezerszer elfogadhatóbb felállás, mint a hollywoodi mantra, ahol a filmben két dologért van a nő:
1.) Hogy csodálja a férfi főszereplőt.
2.) Hogy megdugja a férfi főszereplő (vagy gonosztevő).
Lehet, hogy egyes konzervatív szemléletű antifeministának nem tetszik, ám ha már egyszer kikerültek a konyhából a nők, akkor a nyugati feminizmus nélkül is igényt tarthatnak arra, hogy a társadalom általános normái mellett más szerepekbe találkozzanak nőtársaikkal a képernyőn/tévében. Nem kell mindenhol és mindenkiben a feminizmus mételyét keresni, különben ugyanolyan betegekké válunk, mint ők.
:D
Zoli felvetette, hogy miért nem mutatják nőket pl családi szerepben, erre jó példaként tudnám fel tudom hozni Rejtély / Fringe sorozatot, ahol sikerült 1-2 ilyen jelenetet is besuvasztani, amellett hogy azért ügynöknő tudott ám bánni a pisztollyal is, de mikor egyszerre hárman támadtak rá, menekülni próbált…
Szóval engem nem zavar, hogy nő ne csak kis cicababa legyen, szerintem egyeseket az zavar, hogy na most alkossunk vmi ultramacsó női karaktert aki majd jól kiosztja nagydarab állatokat, én inkább csak röhögök rajta, viszont valóban nem kéne odajutni, hogy majd e téren is legyenek kvóták…
Kezdeném azzal, hogy a “hollywoodi mantrád” sosem volt több femináci hazudozásnál. Folytatnám azzal, hogy még ha igaz lenne is, sokkal értelmesebb felállás lenne, mint az a nyílt férfiellenesség ami manapság a médiából árad. Nem mi vagyunk az elsők, akik ezt megénekelték… Sokan felfigyeltek rá, hogy jó 10 éve elvétve sem nagyon akad olyan film vagy sorozat, amiben a nők ne lennének mind egy szálig intelligens bombázók, a pasik meg idióta balfékek. Ma néztem meg a Castle legújabb epizódját, baszod… Kriminális.
Nem túl rég hoztak ki egy toyota reklámot ami nem volt férfiellenes, csodájára járt a férfiszféra. Mit gondolsz mi történt? Feminista nyomásra betiltották, BAZMEG, az történt. Ne gyere azzal, hogy én vagyok paranoid. A jóhiszemű elmélet a konyhából kiengedett nők felszabadult életöröméről ott bukik meg, hogy habzó szájjal gyűlölnek mindent amiben bármi férfipozitív van. Ha csak arról lenne szó, hogy van piaca a nőpozitív filmeknek, akkor nem lenne fáklyásmenet meg internetes lejáratókampány szinte minden egyes kurva mozinál, ami nem kifejezetten és előre meghirdetetten feminista. Még Whedon apánk Firefly sorozatáról is hónapokig fröcsögtek, hogy micsoda nőellenes patriarcha g*ciség, bojkottálni kell Whedont (ha nem egyenesen meglincselni), holott az egyik legfeministább figura hollywoodban, az édesanyja egyenesen nőmozgalmi vezéralak, és a sorozatban több valóban erős nő van, mint a feministák és a managernők közös felvonulásán.
Viszont erre nem az a megoldás, hogy elkezdünk kézzel lábbal tiltakozni, ha filmben akad 1-2 erősebb női karakter, hanem az ilyen beteg barmokat, mint akik a Firefly ellenes fröcsögést elkövették hozzáadni valami indiai csöveshez…
edie és animebj! Nem egy-két ilyen akad, ez a bajom. Hanem a csapból is ez folyik. EZ a gáz. Ráadásul a valósághoz köze sincsen, mert ezt egy kiscsaj nem tudja megcsinálni. Az én őseim évmilliók óta háborúztak, a génjeim erről szólnak. De SOHA nem fogok szülni, mert erre a nőknek külön szervrendszerük van. Ezt jelenti a több évmilliós evolúció. Ha úgy veszem, ez egy rendkívül szexista állítás.
De én nem akarok anya lenni, a nőket meg azzal oltogatják, hogy tömegével kellene harcossá válniuk. Vannak nők, akiknek jól áll ez a szerep, pl. Cindy Crawford. Gyönyörű nő, de én csak izzadságszagúnak hívom magamban, annyira maszkulin a kisugárzása. Tudod, hideg veríték a háton tőle.
Aztán a múltkor belenéztem a Jimnek mindig igaza van sorozatba James Bellushival. (Vagy hogy írják a nevét.) Kint sokszor néztem, gondoltam, most megnézem magyarul is. Vazze! Szerencsétlen fickó mást sem tesz, mint oktalankodik, elfogadja a neje okoskodó kiigazításait, böfög, szellent, a b..szásairól beszél, érzéketlen és figyelmetlen a feleségével szemben, stb. Legalábbis abban a részben, amit láttam. Bakker, EZ a férfi, intelligens és rutinos amerikai alkotótársaim szerint? Ha ezt egy kisfiú, vagy kamasz beveszi, miért is kéne úgy éreznie, hogy felnézhet magára? Márpedig apa nincsen vele, mert a pénzt hajtja, anya elégedetlen, és rábeszél apára a háta mögött, a kissrác sok időt tölt a tévé előtt, ahol meg ezt látja. Ezekután nem lesz önbizalma, és a Kujon cikkében tálalt p…amutogatós ribi simán felszedi, aki ezért őt tisztelni soha nem fogja (hiszen nem lett meghódítva), folytassam? Irány a függés a tisztelet és szeretet átélése helyett. Személyfüggés (majd a Juci eldönti), alkohol és/vagy drogfüggés, stb.
Azért sem nyugszom bele. Én teszek ellene, ezt megígérhetem. És még vagyunk páran, hála az Istennek!
Hú, Dean animebj taposóaknára lépett nálad? Szerintem csak azt akarta mondani (aztán lehet, tévedek) hogy több egy nő annál, hogy csodál, és kielégít. Ezt szeretné, ha filmen is ábrázolnák. Ebben azért van igazság. De nem ellened beszélek, remélem, világos.
Nem kell senkinek megijedni, az én véleményem is pontosan egyet ér, mint bárki másé :) Sosem voltam a vita ellen.
Kicsit felhúzott, hogy félremagyarázza a problémát. Itt senkinek sem azzal van gondja, hogy a filmvásznon a nők kiléptek a megmentésre váró hercegnő vagy férfiaknak szóló látványosság szerepköréből. Mit zavarna engem, ha valami filmben a nő ügyvéd, orvos, vagy űrhajós, és ráadásul még kompetens is? Legyen!!!
A probléma az, hogy a nők nem a korlátozott nőszerepekből léptek ki, hanem a férfiszerepekbe léptek be, úgy, hogy bevallottan és határozottan kiszorítják onnan a férfiakat. Ha a férfi vezéralak egy nő, akkor szükségképpen minden férfi alárendelt szerepbe kerül – esetleg játszhatnak női vezéralakot, ami viszont természetellenes és heteró nézőknek többnyire élvezhetetlen.
Emellett ugye nyilvánvaló, hogy sok sztorihoz kell egy balek, és mivel a feminista lobbi tiltása miatt ez nem lehet nő, ezért az utóbbi 15-20 évben a balekok 95%-a pasi – ami k*rvára nem tükrözi a valóságot, marhára fárasztó és a felnövekvő generáció látásmódját nagyban befolyásolja (ahogy te is említetted). Ömlik a médiából a tiszteletlenség a férfiak irányába, aminek legfőbb ideje lenne véget vetni.
Kicsit szíven ütött, hogy a problémafelvetésre azzal reagál, hogy “miért baj az…?” Nem haragszom rá és nem sértődtem meg (nincsenek ilyen yin-es hajlamaim :), csak határozott formába öntöttem a véleményem.
Animebj, én megértem az igényeidet, persze, ábrázoljuk a nőt, a maga összetettségében, feltárva valódi lelki igényeit, szükségleteit, képességeit, stb. Oké. De nekem fáj, amikor azt akarják lenyomni a torkomon, hogy nekem jó, és örülnöm kéne, amikor a nő konkurrensként lép fel, és arra a helyre pályázik a családban és a társadalomban ami szerintem engem illetne meg. Miközben a lábujjamon tapos, mosolyogjak és biztassam: hogy hajrá aranyom, csak így tovább! Tudom, nem ennyire egyszerű a helyzet, egy nőben több van, mint hogy a lyukas zoknimat stoppolja, és a gatyáimat mossa, és egyetértek, hogy jól teszi, ha ezek mellett küzd olyan ügyekért, amikben hisz. Legyen az egylet az öreg cig- romákért, hajléktalan férfiakért, új gyógymód terjesztése, a női mellrák veszélyeinek feltárása, bármi, ami érték. Akár rúdtánc oktatás is, ha azzal a férjét akarja a résztvevő hölgy elkápráztatni.
Másrészt nekem tetszik, amikor a főhős oldalán a csaj csodálja a főhőst (mert a magánéletben én is arra vágyom, hogy a párom felnézzen rám), és, hogy a főhős végül jól megdugja (ezzel lehet vitázni, mennyire erkölcsös részemről ez), mert a nőt, aki tetszik, én is szeretném jól… Ezzel könnyen és szívesen azonosulok, feltéve, hogy hihető az egész, pl. a főhős tesz azért, hogy kiérdemelje a nő csodálatát, és tesz azért, hogy a nő széttárja a lábát.
Világos, hogy a férfiakat jó lenne hitelesebben ábrázolni, mélységet vinni a karakterekbe, mint pl. az általam említett “Az ördög maga” c. filmben Harrison Ford teszi a kivándorolt ír rendőr szerepében. Érzékeny és erős, hogy egyszerűsítsek. Én ilyen értelemben Gangszta Zolee – t (érdekes, ő is Zoli) is nagyon bírom, mert ő tényleg egy érző szívű macsó. És ő nem kitalált szerep, hanem élő személy. (Bár ami dalszöveget hallottam tőle, az… izé, olyan)
Most jutott eszembe egy dolog ami különösen böki a csőrömet: Verne és a Rejtelmes sziget. Gyerekkorom egyik legfontosabb olvasmánya volt, amiben 5 férfi léggömmbel lezuhan azon a bizonyos rejtelmes szigeten. Az utóbbi időben nem is egy filmfeldolgozása született; ugye mondanom sem kell hogy átlagosan 2 karaktert cserélnek nőre :\
Vagy mint Conan Doyle Elveszett világában, amiben szintén csak férfiak vannak, de a filmbe mindenképp be kellett tenni egy harcos szöszit meg egy undok dominát. Engem is nagyon bosszant. És nőként is nagyon zavarnak az ilyen karakterek, mert egyáltalán nem tudok azonosulni velük. Pedig én nagyon szeretem a fiús filmeket és könyveket, gyerekkoromban az indiános könyvek, meg a Három testőr a kedvenceim voltak, és nagy Star Trek rajongó is vagyok, de még az ST-ből is a férfit játszó női karakterek a legellenszenvesebbek, mint például Janeway kapitány, vagy az a bolond bajori tyúk a DS9-ből.
Azonosulni viszont Anne Shirleyvel tudok vagy mondjuk Oliviával a Váratlan utazásból. Az utóbbi évtizedben egyre kevesebb az olyan film, aminek a női főhőse akár csak szimpatikus is lenne, nemhogy kedvenc. Még a romantikus filmekben is a nők vagy kemények, mint a gránit, vagy csapodárok, vagy lóg a kapa szájukból, harsányak, és beszólogatóak, a felsőbbrendűségüket fitogtatják, meg a férfi karaktereket szidják (akik ennek ellenére a lábaik előtt hevernek, ami szánalmas), sehol egy simán kedves, humoros nő.
Éppen egy sci-fi példát felhozva, az Alien sorozat Ellen Ripley-jével akartam bizonygatni, hogy igazából lehetne olyan női akcióhősöket is alkotni, akik nem hiteltelenül versengenek a férfiakkal, így esetleg nőként is helytállnak a kevésbé testhezálló szerepben. Sigourney Weaver szerintem jól formálta meg a Bolygó neve halálban, az anyatigrisként harcoló, a gyermeket védelmező nőt. Mivel a sztori is megfelelő, hihető motivációt helyezett a háttérbe, ez képes volt kiküszöbölni, hogy üres férfiutánzattá váljon a karakter. Viszont beleolvasva a wikipédia vonatkozó szócikkébe az első sorok között ezt találom:
“Ellen Ripley egy sci-fi hősnő, akit Sigourney Weaver alakított az Alien filmekben. Előfutára volt a sztereotíp férfi szerepekkel való dacolásnak, főleg a sci-fi műfajban, és napjainkig Weaver leghíresebb szerepe maradt.”
http://hu.wikipedia.org/wiki/Ellen_Ripley
Ha a modern női filmszerepek nem mennének messzebb annál, amit például az Alienben látunk, akkor talán még elviselhetőek maradnának. Azt nem is értem, hogy miért kellene “dacolni”, és azt sem, hogy miért kell ócska, hiteltelen, férfiakkal versengő karaktereket kiagyalniuk a szerzőknek. Egyetértek; a női hős akkor hiteles, ha a történet által megteremtett szélsőséges környezetben továbbra is nő marad és nőként képes helytállni, nem pedig ha a férfi karikatúrájává torzulva próbál keménykedni, vagy éppen női mivoltából és női szerepéből már teljesen kifordulva taszítja a nézőt.
Ezek a filmek – amelyek nem tudnak már mivel “érdekesek” lenni, csak nők felhasználásától remélnek némi nézettséget – épp olyanon színvonalúak, mint a TiffanyJúliaRomana jellegű kiadványok.
Bármilyen műfajban lehet szart és színvonalasat találni. Van aki ezt és van, aki azt szereti. Vannak olyanok is, azért nézik/olvassák a szart, mert szeretnek szörnyülködni, felháborodni.
Mindig voltak és vannak olyan “művek”, amelyek az igénytelenek igényeit elégítik ki – az “alkotó” részéről nem igényel nagy erőfeszítést és olcsó. A szellemileg alulbútorozott nézők és olvasók pedig sok pénzt hoznak a konyhára.
Ezért én nem a feministák számlájára írnám.
Kénytelen vagyok kicsit vitatkozni veled: Sajnos úgy érzem, hogy a filmekben látható torz női karakterek igenis a feminista korszellemnek köszönhetően születnek meg (főleg az amerikai kultúrkörben). Lehetne a nőket célozni hagyományos női szerepekkel, és lehetne olcsó, instant “szarokat” alkotni anélkül is, hogy egyúttal nem próbálják meg kiforgatni nemi identitásából a nőt. Pont annyira eladhatóak lennének ezek az olcsó filmek hagyományos karakterekkel, ha nem kellene egyúttal egy a feminista elvek mentén átformált közeg igényeit kielégíteniük. Mert ezek az “igénytelenek” manapság úgy igénytelenek, hogy elvárják, hogy ezek a feminista sztereotípiák megjelenjenek a “műben”.
Tehát részemről nagyon is a feministák számlájára írom…
Szerintem nem lehetne eladni hagyományos női szerepekkel, mert az a célközönség nagy részének már nyálas. Így a csámcsogó hímneműeknek nem eladható. Nem a női nézők miatt vannak ezekben a filmekben tökös jónők. Szerintem a kutya sem akarja bizonygatni, hogy a nők ebben meg ebben is jobbak a férfiaknál, csupán a férfinézők szeretik nézni ezeket a nőket. Nekik a többi unalmas szar. A nekik készült akciófilmeknek sincs semmi mondanivalója, nehogy elunják a filmet… Mellekkel tényleg bármit el lehet adni egy bizonyos rétegnek.
“csupán a férfinézők szeretik nézni ezeket a nőket”
Ezt már nem először mondod, de nem érzel némi ellentmodást a véleményed és aközött, hogy mi itt egyöntetűen nem szeretjük nézni ezeket a nőket? És nem vagyunk egyedül, ez nem valami antifeminista specialitás. Amit sok férfi szeret nézni az a női szépség, aminek semmi köze a filmvászon emancipációjához. Sőt, hiába szép egy nő ha a jelleme visszataszító, vagyis saját maguknak tesznek keresztbe a filmkészítők.
Csöpp ellentmondást sem érzek.
“A szellemileg alulbútorozott nézők és olvasók pedig sok pénzt hoznak a konyhára.” – Én róluk beszélek, mert nem nektek, hanem nekik készülnek ezek a tököscsajos filmek.
Ne felejtsd el, hogy a nagy átlag nem azon a szellemi szinten van, mint az itt olvasók, hozzászólók.
Jahh, hogy még úgy is gondolod, hogy nem is a nők, hanem a férfiak igényeit szolgálják ki az efféle heregyilkos “tököscsaj” karakterek? – Nem sok olyan férfit találni, akinek ez tetszik… – Ha mégis, akkor az egyfajta perverzió! :D Gondolj csak bele; például a nőknek sem tetszenek általában a homoszexuális férfikarakterek, és a nemtetszés konstans az értelmi képességtől és az iskolázottságtól függetlenül. Tehát ebben a vonatkozásban ez nem is szellemi színvonal, hanem ösztönös ellenszenv kérdése. Éppen ezért a két osztályos iq-minimál macsónak, és a dupla diplomás jófiúnak egyaránt “háborog a gyomra” a “tököscsajoktól”.
// Márpedig ha kénytelen kelletlen elfogadjuk, hogy nem buta férfiak, hanem átlagos nők lélektani igényeit szolgálják ki ezek a nőábrázolások, akkor esetleg érdemes feltenni azt a kérdést is, hogy vajon igaza lehet e Freudnak abban, hogy a női lélek lappangó mozgatórugója a kasztrációs komplexus? :D //
Tudom, nem reprezentatív felmérés, de az én vőlegényem speciel gyűlöli az ilyen “tökösebb vagyok a tökösöknél” nőkaraktereket. Kapcsoltunk már le pár filmet azért, mert volt benne egy ilyen kibírhatatlan nőstényördög.
Szerintem ez valahogy úgy működik, hogy ezek a nők a tv-ben dögösek, szexik, a férfiak odavannak értük (mármint a többi szereplő), és így azt hitetik el a tv-néző lányokkal, nőkkel, hogy ilyennek kell lenned ahhoz, hogy tessél a férfiaknak.
@Reina Nicolasa: Na igen, a jelenség mögé lehet látni egy olyan magyarázatot, hogy ezzel nemcsak a feminista igényeknek tesznek eleget, de megpróbálják szép lassan a tömegek ízlését is befolyásolni. Ha a fiatalokkal sikerül elhitetni, hogy ez a természetes, akkor a következő generáció eggyel közelebb kerül a feminista utópiához.
A hiányzó láncszem a sztoriban az, hogy mi módon fejti ki a feminizmus a nyomást hollywood-ra. A válasz: sehogy. Maga hollywood feministabarát, mondhatni a spájzban vannak. Az afféle nyílt titok, hogy hw “balos”, és rengeteg (forgatókönyv)író, rendező, színész bevallottan feminista. Így nincs mit csodálkozni azon, ha klasszikus sztorikon és új filmeken egyaránt átjön az emancipáció. Csakhát egyáltalán nem mindegy, hogy hol mennyire sikerül megalapozni, átélhetővé tenni. Szinte kedvem lenne írni egy tanulmányt arról, hogy a Firefly-ban hogyan valósul meg pozitívan a grrrl power eszmény úgy, hogy 3 karakterre bontják szét, és mindegyiket egyéni gyengeségekkel, emberi mivolttal ruházzák fel, amitől az egész hihetővé, sőt, élvezetessé válik.
A jelenség fordítva persze ismeretlen, és egyben elképzelhetetlen – kissé sánta, de érzékletes példával: az senkinek nem jut eszébe, hogy a két Lotti közül az egyiket fiúvá kéne konvertálni…
“hogy a két Lotti közül az egyiket fiúvá kéne konvertálni”
Ez még mind semmi. Én a minap véletlenül belefutottam olyan Sherlock Holmes feldolgozásba, ahol a Watsonból csináltak félázsiai nőt. Röhejes volt, el is kapcsoltam.
Pozsonyi ír egy kurvajó sort erről a legújabb cikkében:
“Azt meg nem tudom hogy nevezik, amikor a nyugati egyetemeken a feministák abból csinálnak hisztit, hogy a zeneirodalom mindegyik képviselője fehér férfi, és erőszakkal próbálják mindezt kompenzálni (kiegyenlíteni), s bizonygatják, hogy Bach vagy Muszorgszkij igazából fekete homoszexuális nő.”
Én is a minap láttam, hogy kijött az első szinkronos, ezért gyorsan megnéztem az első epizódot eredetiben :) Az “Elementary” c. sorozatról van szó, tipikus trendi hollywoodi műremek. Stílusában nyers, közhelyes és közönséges, de kellő mértékben polkorrekt, és persze egyáltalán nem tiszteli az alapanyagot amiből dolgozik. Ez nem jelenti, hogy nézhetetlen, de az embernek tudni kell hová tenni. Az biztos, hogy a téma angol újragondolása (Sherlock) köröket ver az amerikaira.
Anne Shirley nálam is nagy kedvenc. :)
Nem feltétlenül ide vág, de épp a tavalyi év végén volt egy nagy felismerésem az Igazából szerelem című film kapcsán (ami nekem korábban is bejött, szerintem ritka értelmes darab a hasonszőrű cuccok között). Az egy ízig-vérig antifeminista cucc, akár filmes antifeminista bibliaként is lehetne rá hivatkozni (ami persze valahol logikus, hiszen ahhoz, hogy mindent ki tudjanak hozni ebből a témából, a hagyományos nemi szerepek velejéig kellett visszanyúlniuk).
Anne Shirley szintén kedvenc. :o) De ő nem egy hagyományos nő(i szerep). Erről esetleg csak álmodozik a legtöbb nő – már aki ismeri Anne Shirleyt. :o)
Az “Igazából szerelem” eddig elkerült. :o)) De még csak 10 éves a film, úgyhogy még legalább 30 évig évente többször vetíteni fogják a tévében. Egyszer csak beleakadok… :o) (Mintha rémlene, hogy néha oda kapcsoltam, de valahogy mindig valamelyik Hugós jelenetnél lehetett – őt nem szeretem -, ezért valószínűleg elkapcsoltam.)
Már hogyne lenne hagyományos női szerep. Amikor Anne Shirleyről beszélek, akkor nem (csak) a filmre gondolok, hanem a 8 kötetes regénysorozatra, ami nekem alapmű, mert minden benne van ami jó, és semmi nincs benne, ami rosszá teszi a mai világot (az élettel járó tragédiákon és nehézségeken kívül persze, ez nem tündérmese). Na szóval a könyvben Anne férjhez megy, és 7 gyereket szül, és négy köteten keresztül feleség és anya, és mindent egybevetve egy csodás asszony. El sem tudok képzelni nála vonzóbb és hitelesebb hagyományos asszonymodellt, én imádom. Egész kislánykorom óta odavagyok érte, és ha választani kellene egy irodalmi példaképet, akkor nekem már 20 éve Anne lenne az :-)) Imádom Anne-t és az összes L.M.Montgomery hősnőt. :-)
Ne mondd nekem, hogy a “hagyományos nő” olyan eltökélt, akaratos, nyüzsgős, élesnyelvű, egyéni, stb., mint Anne. :o))
Nem egészen értem, hogy a kettőnek mi köze egymáshoz. Amiket felsoroltál, azok emberi tulajdonságok, nem társadalmi szerepek. Nem tudok olyasmi létezéséről, mint “hagyományos nő”. A nők alaptermészete nem változott amióta világ a világ, mindig is voltak szendék és élesnyelvűek, türelmesek és hirtelen haragúak, vidámak és szomorkások, eltökéltek és bizonytalanok, hiúk, odaadók, törtetők, visszahúzódók, gondoskodók, rendetlenek stb. ezeknek semmi köze sincs az életben elfoglalt helyükhöz. Anne-ben épp jellemfejlődése a szép, kislány korában egy vöröshajú kis méregzsák, irreális álmokkal, tervekkel, de emellett tisztelettudó, hűséges, igazságos, odaadó, kedves, szóval helyén van a szíve, aztán felnő, megtanulja fékezni és jó irányba terelni veleszületett indulatait (ami egyébként a vörös hajú emberek sajátja), ráébred a valóságra és végül a leghagyományosabb női szerepben teljesedik ki az élete (még öt köteten keresztül) , úgy hogy közben egy mákszemnyit sem veszít az élénk, vibráló, ambíciózus egyéniségéből.
Akkor nálam valami nem stimmel. :o) Én úgy gondolom, hogy az emberek olyan társadalmi szerepet töltenek be, amilyen a habitusuktól – ha tetszik, emberi tulajdonságaik – telik, amire képesek. Nem vallom azt, hogy minden nő anyatípus és házitündér és hogy ez kell minden nőnek. Én “csak” azt szeretném, ha nem a két végletet lehetne választani.
De ha már itt tartunk, Anne Shirley társadalmilag sem a hagyományos nő. Hány nő lett író a maga erejéből, hány nő ugrott bele olyan veszélyes vállalkozásokba, mint ő? Hány nő vállalta fel a harcot a munkájáért, a hivatásáért, emberekért? Akár még feministának is nevezhetnénk. :o)
Amiket te felsoroltál szintén emberi tulajdonságok és nem társadalmi szerepek. :o)
“… ráébred a valóságra és végül a leghagyományosabb női szerepben teljesedik ki az élete …” – ez ugye nem azt jelenti, hogy addig nem volt teljes az élete és nem jól csinálta? Igazán nem lehet rám azt mondani, hogy feminista vagyok, de azért Anne karaktere nem a tipikus Anya és Feleség.
Vörös hajú vagy? :o)))
“Hány nő lett író a maga erejéből, hány nő ugrott bele olyan veszélyes vállalkozásokba, mint ő?”
öhm… talán nem is ugyanarról az Anne Shirleyről beszélünk? milyen veszélyes vállalkozások?! egy előkelő lányintézetben tanított irodalmat, aztán férjhez ment, és szült hét gyereket. Író a maga erejéből? én úgy tudom hogy novellákat irt a Háziasszonyok képes magazinjába (ami azért nem egy komoly irodalmi orgánum), aztán meg egyetlenegy könyvet a falubeliek életéről, beküldte, kiadták, ennyi. Többet nem is írt.
A “ráébred a valóságra” alatt azt értem, hogy elhagyja a kislányos álmodozást az ábrándos szemű lovagról, aki verseket szaval neki a lábai előtt heverve, és rájön hogy egész végig ott volt egy igazi férfi mellette, a Gilbert, és hozzámegy.
Ja, kezdem kapisgálni, hogy mire gondolsz, a háborús részekre ugye?
Mert az nem az Anne Shirley, hanem egy bolond forgatókönyvíró agymenése, aki nem bírta ki, hogy az Anneből ne csináljon egy feminista élharcost, és háborús hősnőt, és hogy ne húzzanak le még egy bőrt az Anne-karakterről financiálisan. Még az legrégebbi Anne-filmben is sokkal feministábbnak van ábrázolva Anne, mint a könyvekben, ami kész röhej.
Az igazi sztori szerint Gilbert megkéri Anne kezét az egyetemen, de akkor még Anne a kislányos álmaiban dagonyázik, és ezért nemet mond, aztán a diplomaosztó után Gil megint megkéri a kezét, és akkor Anne már igent mond, és tanítani is már menyasszonyként megy, azért mert, ekkor még Gil az orvosira jár, és nem tudnak összeházasodni, aztán Gilbert végez az orvosin, állást kap, összeházasodnak, elköltöznek a sziget északi részére, és onnantól évtizedekig azzal vannak elfoglalva, hogy gyerekeket potyogtatnak és nevelik őket. Aztán kitör az első világháború, de akkora Anne már középkorú asszony, három felnőtt fia megy el harcolni, az egyik meg is hal. A többi hazajön, az összes felnőtt gyereke megházasodik, és c’est fini, vége a történetnek. Semmi feminista dráma, hanem egy elbűvölő családtörténet. Az hogy a filmesek mit csináltak belőle, azt nem azon a szegény Anne-en kell számonkérni, ő igenis tipikus feleség és anya karakter, és a könyv fényévekkel jobb mint a film.
És nem vagyok vörös :-)
Anne Shirley nem feminista!
Pont most olvasom az utolsó előtti Anne-kötetet. Ő tipikusan az a karakter, aki nem feminista, de nem is elnyomott. Tanult az egyetemen, tanított, írt, de! És itt jön a de: amikor férjhez ment, szült 6 gyereket és nem dolgozott!
Anne nagyon bájos és nőies, de emellett intelligens és szellemes is! Számomra nagyon szimpatikus, én is valahogy így szeretem magam látni meg az igazi antifeminista nőket: nem buta, nem elhagyatott, nem szerencsétlen, de mindazonáltal nem is keménykedő, nem akar ő lenni a családfő, hanem szereti a férfit és sok tekintetben elfogadja az irányítását.
A filmeknek valóban semmi közük a könyvhöz… Talán még az első kettőnek van valamelyest köze hozzá.
De Anne tipikusan az a karakter, aki egy feminista számára gyűlöletes, mert attól, hogy nem dolgozik, sok gyereke van és együtt van a férjével, még nem lesz unalmas, kiégett, szolgalelkű, unintelligens, beszűkült… Sőt, horribile dictu, noha éltanuló volt az egyetemen, férjhez ment és nem karriert épít, hanem személyiségeket… (vagyis gyerekeket nevel).
Anne Shirley egy antifeminista ikon :-D
Nem gondoltam, hogy ennyien ismeritek, tök jó :-)) Ha pont most olvasod, akkor bocsesz, hogy bespoilereztem az utolsó részt, szánom-bánom :-(
Az Anne Shirley-jelenség jónéhány barátnőm között már afféle szabadkőművesi páholy rangra emelkedett :-) Suttogva megkérdezzük egymást, hogy “Ismered ennsörlit?” és ha igen a válasz, akkor jó esély van rá, hogy rokonlélekre találtunk, de legalábbis olyasvalakire, aki ismeri a jelszót. Ha valami szépet látunk, hallunk, vagy olvasunk, arra jelzőként használjuk, hogy “ez olyan ennsörlis, nem?”, meg egy csomó ilyen van :-D Az ennsörli jelenség egy komplett életformát és gondolkodásmódot képvisel :-)
Semmi gond. Már utaltak Walter halálára. :-) Szóval nem mondtál vele nagy meglepetést.
Emlékszel, hogy mondják Anne-ék? József fajtájából való! :-)
És Oliva még valamennyire “önmegvalósitani” is tudott az újságnál. Mégsem nevezhető karrieristának, sőt a férje lehetetlen hóbortjait is mindig támogatta, kiállt mellette, mikor mindenki más nevetett rajta. Valahogy ez nagyon szimpatikus a jellemében, sok minden más mellett.
Sztem ez teljesen érthető, 3 férfit és 2 nőt érdekesebbnek találnak mint 5 férfit.
Ami a röhejes akcióhősnőket illeti, azért vhol benne van az is, hogy a férfi forgatókönyvírónak kéne egy erős nőt megmintáznia, mikor mi próbáltunk női karaktereket megformálni, akkor is sokszor elég férfiasan gondolkozó alakok jöttek ki.
Szerintem a Rejtelmes szigetet örömmel megnézném úgy, ahogyan azt Verne megírta… A sztori benne a lényeg, az, ahogyan kvázi a semmiből felépítenek egy élhető kis világot maguknak. (Bizonyos értelemben a mai túlélőműsorok előképe a Rejtelmes sziget, Bear Grylls is tanulhatna belőle ha elolvasná :) Egyáltalán nem érzem benne szükségét sem valamiféle erőltetett szerelmi szálnak, sem kivillanó comboknak.
Az igaz, hogy egy írónak rendelkeznie kell a megfelelő kvalitásokkal ahhoz, hogy másik nembéli karaktert is hitelesen és érdekesen tudjon ábrázolni, dehát senki nem mondta, hogy ha ilyet nem találunk eleget akkor be kell érni selejtes szeméttel is. Vannak akik tudnak írni/rendezni/játszani hiteles és erős női karaktereket, talán alkalmazzuk őket a kóklerek helyett…
Csak azért mert minden hang számít….. Szóval már mindent elmondtatok előttem :) Zoli! Egyetértek!