A kamaszlányok mentik meg a világot?

A nemek egyenlő megbecsülését egyre több segélyszervezet dobja félre és a jóléti segítségnyújtás kedvezményezettjeként csak lányokat jelölnek meg. Ennek a hátterében nem csupán forró feminista jelszavak, hanem legfőképp hideg gazdasági számítások állnak. Az eszmeiség előrehaladott voltát jelzi az is, hogy az ENSZ tavaly már Nemzetközi Lánynapot is tartott október 11-én. Az elmúlt év mottója a gyerekházasságok elleni fellépés volt.

“A lányok képviselik a legnagyobb erőt a világ megváltoztatásához” – Girl Effect

Rögtön előrebocsátom a cikk címében feltett kérdésre a választ; a kamaszlányok sajnos nem fogják megmenteni a világot, azonban könnyen eszközéül szolgálhatnak olyan alantas társadalom mérnöki céloknak, amelyek megpróbálják őket elidegeníteni családi szerepeiktől és gazdasági termelőerővé silányítani mindannyiukat. Miközben a lányok, a nők támogatásának álarcában tetszelegnek ezek a kezdeményezések, valójában elképesztően antihumánus és számító eszmeiséget népszerűsítenek: Számadatokká degradálják és dollárbevételre váltják a kamaszlányokat és azt kalkulálják, hogy mekkora gazdasági kiesést okoz, ha korán házasodnak, családi szerepet vállalnak illetve esetleg korábban elhagyják az iskolát.

Az ENSZ korai házasságok elleni kampányával kapcsolatban válaszolja meg mindenki magában a kérdést, hogy fontos, elsődleges tennivalónak tartja e például az afrikai földrész fejletlen országaiban a házasságkötések időpontjának késleltetését, miközben az ott élő emberek várható élettartama 40-45 év? Persze az ENSZ matematikája másképpen működik, mint a józan paraszti ésszel gondolkodó ember értékítélete. Jól megvilágítja ezt a következő adatsor is: Ha egy lány legalább hét évig jár iskolába, akkor nagy valószínűséggel négy évvel később megy férjhez, továbbá átlagosan 2,2-vel kevesebb gyermeket szül az ENSZ Népesedési Alapja szerint. Ha egy ország tíz százalékkal több lányt képes beiskolázni, akkor hozzávetőleg három százalékkal magasabb GDP-re számíthat.

Nézzük, hogy milyen szervezetek és gazdasági szereplők állnak a lányokat középpontba helyező kezdeményezések mögött: 2008-ban a Nike alapítvány egy olyan gyűjtőszervezetet hozott létre Girl Effect néven, amely több tucat céltámogatást nyújtó szereplőt állít csatasorba egyetlen mozgalom égisze alatt. A Girl Effect miközben lényegében a harmadik világ helyzetének megváltoztatását, segélyezését tekinti szerepének, nyíltan vállalja feminista, nemi alapon diszkrimináló célkitűzéseit. Véleményük szerint; nem a kormányok, nem a tudomány és nem a pénz a megoldás, hanem a serdülő lányok! A lányok problémája a világ problémája! – Az ideológia jól eladható, hiszen ki ne szeretné hinni, hogy a nők kisebb-nagyobb problémáinak megoldásával az egész világ baja orvosolható.

Egyébként értem én; ostobaság volt élelmiszert és pénzügyi segélyeket küldeni az elmaradott országokba. Hamarabb is megérthette volna mindenki, hogy feminista eszmékkel is be lehet tömni az éhező szájakat! A Girl Effect részletes iránymutatással igyekszik szolgálni, hogy miért és hogyan is kell ezt csinálni, sőt etiópiai (!) példákon keresztül is kész ezt prezentációiban bemutatni. Céljának tekinti, hogy ösztönözze, koordinálja és segítse azokat a segélyprogramokat, amelyek kifejezetten csakis a lányokat állítják középpontba. A Girl Effect nem rejti véka alá a gazdasági törvényszerűségeket sem; a lányprogramok szükségességének indoklásában röpködnek a per cent-ek és a billió dollárok, amit a kamasz lányokból lehetne kisajtolni. Ez pedig, ugye, minden “jóérzésű” segélyezni vágyó szervezetet arra kell hogy buzdítson, hogy kizárólag lányokat célzó programokat hozzon létre. – Főleg akkor, ha nem minden önérdektől mentesek ezek a hosszú távú gazdasági elképzelések.

Ne gondolja senki sem, hogy egy jelentéktelen kis mozgalom aprópénzének sorsáról szól ez a történet. A Girl Effect bemutatkozó oldalán a Girl Effect Network címszó alatt több tucat komoly nevet találunk az Egyesült Államok kormányától a Világbankig, akik nyilván jelentős erőforrásokkal állnak ezek mögött a törekvések mögött. És még szót sem ejtettünk más hasonló eszmeiségű segélyszervezőkről, mint például a Coalition for Adolescent Girls (Koalíció a kamaszlányokért). Minden bizonnyal dollármilliók áramolnak a harmadik világba feminista eszmeiségtől átitatott lányprogramokra, ahelyett, hogy például az elmaradott országok súlyos egészségügyi problémáinak megoldására fordítanák ezeket a pénzeket nemi diszkriminációtól mentesen.

A feminizmus eszmeisége nem éri be annyival, hogy két rendszer népességének életét forgatta fel a gazdasági érdekeknek és üres jelszavaknak rendelve alá az emberi kapcsolatokat és a családokat, most a harmadik világ kamaszlányaira vetett szemet.

Ismerjük a módszert is: El kell idegeníteni a nőt hagyományos családi szerepétől, meg kell győzni arról, hogy az valójában mennyire értéktelen, alárendelt, elnyomó robot csak számára, hogy aztán önként és dalolva beállítható legyen a gyárak futószalagjai mögé éhbéren tartott, szívós, béketűrő, modern rabszolgának. Hogy problémái fokozódnak, hogy a család és a munka között hányódva két tűz közé kerül, hogy elidegenedik a természetes közegéül szolgáló családtól, hogy hagyományos gyermeknevelő és gondoskodó családi szerepét ő maga egyre képtelenebb lesz ellátni és azt a férfi nem akarja és nem is képes átvállalni? – Mindezek mellékes szempontok egy ilyen gazdasági számításban.

Ha követném ezeknek a segélyszervezeteknek a sajátos gondolatmenetét, akkor azt is mondhatnám: A fiúk gondjai a világ gondjai! A harmadik világban kemény és kiszolgáltatott élet vár rájuk, annak a felelősségével együtt, hogy nyomorban, éhezésben és betegségben is felelősek a családjuk, rokonaik eltartásáért. – Ha bárki megment egy harmadik világban élő tizenéves fiút, akkor egészen biztos lehet benne, hogy őt megfelelő életkörülmények közé helyezve máris több tucat másik embert is megmentett a nyomortól, vagy az éhhaláltól. Mert bár ezek a segélyszervezetek nem akarnak tudomást venni róla, de a fiúk, férfiak évmilliók óta a családjaik, közösségeik fenntartásáért dolgoznak, és genetikusan örökölt kötelességükként igyekeznek a lehető legjobban gondoskodni róluk. És teszik ezt főleg akkor, ha módjuk van rá, ha nem lehetetlenítik el őket olyan feminista világmozgalmak, amelyek csak másodrendű embernek tekintik őket. No persze ők nem állnak annyira az érdeklődés középpontjában, hiszen gazdasági potenciáljuk külön programok nélkül is bármikor kiaknázható, tehát sorsuk minimális jelentőséggel bír csak a kamaszlányok ügyéhez képest.

De inkább mást mondok: Jobb lenne, ha az emberek öncélú, feminista eszmeiségű mozgalmak és nemi megkülönböztetés nélkül egymást mentenék meg  a nyomortól és a felelőtlen kapzsiságtól, a világ javainak egyenlőtlen elosztásától. Aztán ha végül marad egy kis idő arra is, akkor a férfinemet a feminizmus világméretű hazudozásától.