Egyes nők dédelgetnek néhány tévképzetet a párkapcsolatok dinamikájáról. Ebből mutat be párat a velvet legújabb műremeke. Igen, tudjuk: a velvet afféle kulturális szemétdomb, dehát nem is megvilágosodást keresni járunk oda, hanem munícióért…
10 jele annak, hogy a nő viseli a nadrágot a kapcsolatban
1. A nő sikeresebb a munka területén ✔
Hát ennek rögtön semmi köze az otthoni viszonyokhoz. Legföljebb áttételesen, ha a nő azt hiszi, hogy ha több pénzt visz haza akkor ő a bakter, és onnantól parancsolgatnia kell a férfinak. Akinek ha van esze, lelép. A hipergám ösztön rezeghet, ha a nő státusza magasabb, de ezt lehet más területeken kompenzálni – például pont azzal, hogy a férfi viselkedése férfias, domináns. Nem létezik olyan szabály sehol a világon, hogy aki kevesebb pénzt visz haza annak meg kéne hunyászkodni a másik előtt – akár nő, akár férfi.
2. A nő kezeli a kasszát ✔
Ez általában fordítva szokott lenni, mint a velvetnél hiszik. A férj nem azért adja haza a pénzt, mert a nő megfélemlíti, hanem mert ez a munkamegosztás kényelmes neki is. Egy férfi nem lesz attól papucs, hogy a feleségére bízza a bevásárlást…
3. A nő intézi az ügyeket ✔
Na ez már találóbb, ugyanis általában az képviseli a párt a külvilág irányába, aki a nadrágot viseli. Ha a nő, akkor a nő. Épp ezért, férfitársaim, a család ügyeit illik a férfinak intézni, hogy megmaradjon a családfői szerepben.
4. A nő dönt ✔
Vegyes. A férfi sokmindent félvállról vehet, vagy hiheti, hogy a nő örül annak ha eldöntheti mivel tölti a pár a szombat estét. Néha kell, hogy a férfi ezen a téren is mutasson némi szociális dominanciát, vagyis legyenek ötletei és valósítsa meg őket, de ebből igazán nem kell versenyt csinálni. A nő ne várja el, hogy a férfi folyamatosan szórakoztassa. Ha akar valamit, szóljon, csinálja, szervezze – és ne higgye hogy mindez szükségszerűen a férj dolga lenne.
5. A nő gyakran félbeszakítja a férfit mondandójában ✔
Ez nem “nadrágviselés”, hanem taplóság. Említettem egy régebbi cikkemben, hogy egyes emancipált nők az észt összekeverik a bunkósággal, ez is azzal rokon. Ez az illem, az udvariasság és a tisztelet teljes hiányát jelzi; ilyen nővel nem érdemes kapcsolatot fenntartani.
6. Vitákban mindig a nőé az utolsó szó ✔
Na igen, ez a papucsság fokmérője. Persze egy ügyes férfi nem is hagyja odáig fajulni a nézeteltéréseket, hogy afféle utolsó szavakra legyen szükség. Jobb csírájában elfojtani az ilyesmit. De ha már kibomlott a veszekedés pandora-szelencéje akkor a férfi igenis képviselje a saját igazát és a saját érdekeit egyenlő félként. Ne adjuk be a derekunkat csak mert akkor hátha lenyugszik a hárpia… És ide is vonatkozik, mint majd’ minden ponthoz, hogy ha túl sok a hasonló szitu, akkor az a nő alkalmatlan együttélésre, álljunk tovább vagy tegyük ki a szűrét a helyzetnek megfelelően.
7. Szex akkor van, ha a nő kezdeményez ✔
Ez hülyeség. Ha a férfi papucs, akkor könyörög a szexért (tehát kezdeményez), amit a nő szinte mindig elutasít. Ha a nő kezdeményez, az szinte csak azt jelentheti, hogy nagyobb a libidója, mint a pasinak – aki ettől még nem feltétlenül papucs, és a nő ettől még nem visel semmiféle nadrágot. Másfelől ha a férfi “jól” kezdeményez de a nő gyakran elutasító, akkor ismételten az akkor-ott-az-ajtó záradék lép életbe. Döntsük el, hogy kapcsolatban szeretnénk-e élni, és ha igen, akkor felnőtt emberek között annak kikerülhetetlen része a szex. Ha az nem működik, akkor a kapcsolat nem működik. Viszlát…
8. A nő vezetéknevén vagy a teljes nevén szólítja a férfit ✔
Ez valami fehér vicc amit a fekák nem értenek…
9. A nő társaságban lenéző a férfival szemben ✔
Ez a vég. A tiszteletlenség legalja, ami egy gerinces férfinál maximum egy figyelmeztetést érdemel, rossz esetben még annyit sem. Hogy hogyan lehet ezt a trógerkedést a “nadrágviseléssel” keverni, az meghaladja a felfogóképességemet… A ilyen nő nem domináns, hanem gyengeelméjű.
10. A férfi egyre gyakrabban hazudik a nőnek ✔
Jellemző a papucsokra, hogy félnek a nő érzelmi állapotától, nem szeretik feldühíteni vagy csalódást okozni neki. Ezért előjöhet a hazudozás is. Amikor egy kapcsolat ide jut, a férfinak illenék továbbállni és golyókat növeszteni. Persze a papucsok egyik legáltalánosabb tulajdonsága, hogy félnek az egyedülléttől, és képtelenek kilépni a kapcsolatból.
Csakhát vegyük észre, 3-4 pont is valójában bántalmazó kapcsolatokat ír le, ilyesmikkel szokta a NANE kiszúrni az érdeklődők szemét, mikor “lelki bántalmazásról” van szó. Hogy is van ez? Hogyhogy létezik ilyesmi, amiről a feministák azt állítják, hogy nem? A nő nem hagyja szóhoz jutni a férfit, mindenben ő dönt, a vitákban elnyomja, társaságban megszégyeníti? Hát ez egy tipikus zsarnok leírása, ilyen egy “lelki bántalmazó” akitől a nővédő szervezetek óva intik a nőket. Most kiderült, hogy olykor a tükörben is ilyen bántalmazókat láthatnak. Persze ez igazából senkinek sem újdonság, mindenki tudja, hogy a zsákban szögek vannak, akkor is, ha csak ritkán bújik elő egy-egy.
Ezt ide is beteszem, mert üt :)
Tessék, itt van a mindentudó szórólap a szóbeli erőszakról: http://patent.org.hu/lep%20szobeli%20eroszak.pdf Ez alapján természetesen szóbeli erőszakot is csak férfiak követnek el nők ellen. Tényleg kíváncsi lennék a feminista magyarázatra, hogy amikor a nő nem hagyja szóhoz jutni a párját, gúnyolódik rajta, vádaskodik, kritizál, az miért is nem a másik elnyomásának a jele.
Ez egyszerű. Nem is kell túl sok gondolkodás, hogy rájöjjünk mi az alapja. A férfi természete az, hogy agresszív és elnyomó, a nő természete pedig a konfliktuskezelés és békés légkör.(Igen, ezt is konfliktuskezelésnek vették jó pár oldalon. De hogy?)
Na de a szarkazmust hanyagolva.
Én nem egy oldalon tettem fel hasonló kérdéseket. Pár válaszlehetőséget mondok is:
1. Szegény nő a férfiak miatt ilyen(vagy patriarchizmus miatt). Ne bántsd már te is! Áldozathibáztató vagy!
2. Ha nem bírnod, akkor hagyd el. Férfi vagy bírnod kéne és nem sírnod.
3. Ilyen nem is létezik, de ha mégis jelentéktelen mennyiség. Tereled a témát a férfiakról.
4. Miért baj? Hisz a férfi szereti, ha a nő domináns. Akkor most döntsétek el, hogy mit akartok.
És a többi. Szóval mindegy mi történik a gonosz, csúnya férfiak a problémások, nem az angyali, tökéletes nők.
Egy oldalas nagyszerűen leírt dolog, ami mindenkire vonatkozik. Majd egy mondat ami miatt dobhatjuk az egészet a kukába. Ez a feminizmus nyelvezete, amit már sokszor emlegettem nekik is. De a sok törölgetés közben nem figyeltek rám.
ez a szöveg már első mondatában agyonverte magát egy bunkósbottal:
A bagatellizálás arra vonatkozik, amikor a férfi a nônek
valamilyen képességét vagy teljesítményét kicsinyli le
Tehát ha fordított a felállás, az nem helytelen, nem elítélendő, sőt nem is bagatellizálás, hanem – mondjuk- jogos kritika?
Nincs több kérdésem.
“A nő ne várja el, hogy a férfi folyamatosan szórakoztassa.”
Millió idézetet tudnék hozni társkeresőkről, hogy de, elvárja.
Persze, de ez egy modern jellemhiba. Állítólag Ruth Burke mondta először, hogy csak az unalmas emberek unatkoznak. Sajnos a posztmodern generációban hemzsegnek az unalmas emberek :\ És természetesen fixa ideájuk, hogy a kapcsolat azt jelenti, hogy a partner felelőssége az ő szórakoztatásuk. Ha unatkoznak akkor a másik valamit rosszul csinál… Ha ilyen nővel jön össze az ember, akkor meg kell nyomni a katapult gombot. Vagy a sajátot vagy az övét :)
Valóban tipikus női jellemhiba, de létezik ennek egy rosszabb változata is; amikor a szexualitásban is ugyanez a mentalitás jellemzi a nőt. Nem csak simán elvárja, hogy a másik fél gondoskodjon minden tekintetben az ő szexuális öröméről, hanem ha valami nem működik jól, akkor az első, és számára nagyon is kézenfekvő megoldás az, hogy nyilván a férfi tehet róla. – “A padlón van a libidóm? Nem jön össze az orgazmusom? Biztosan a pasival van a gond.” – A lekicsinylés skálája a bétától indulva, a bénán keresztül, a balfaszig terjedhet ezekben az esetekben. – “Sebaj keresünk egy másikat, elvégre milyen egyszerű, százan állanak sorban.” – Szexuálpszichológiai közhely: A saját kielégüléséért végeredményben mindenki önmaga felelős. – De ennek a nőtípusnak erről fogalma sincs. Ha egy időre kiesel mókamiki szerepéből, esetleg rossz passzban vagy (te vagy akár ő), hamar csökkenni kezd a státuszod. – Egyébként pont ez az alapmentalitás az egyik fő ismertetőjegye az igazi hipergám ribancnak. (Jelzem; ez nem egy indulatszó ezen a helyen, hanem csak egy másik cikk témájára utalok vele.) – Csak egyetérteni tudok Deannel: Ha már éppen kezd eleged lenni, akkor szakíts, mert soha nem leszel egy ilyen kapcsolatban emberileg biztonságban! Kapcsolat elején pedig érdemes tisztázni az ember fiának magában, hogy ilyen beállítottságú nővel kapcsolatot kezdeményezni legfeljebb a kaland miatt érdemes.
“Ez valami fehér vicc amit a fekák nem értenek…”
Megérkeznek az amerikai katonák Taszárra. Mariska néni nézi az egyik néger katonát:
– Jé, majom!
Mire az egyik magyar katona gyorsan rászól:
– Dehát Mariska néni, ne sértegesse azt a néger katonát, mert ő fog megvédeni minket!
– Bo-bo-bocsánat – dadog a néni.
– Oh, never mind, never mind! – szól a néger.
Mire Mariska néni:
– Jé, beszél!
Hát ezeket szinte az összes nő csinálja. Meg a linkelt pdf-ben lévőeket is. Nagyon el vannak szállva maguktól a sok szerencsétlen meg még táplálja is az önérzetüket. Lásd 6000 like meg 200 nyaló komment egy nyomorult képnél amin sejthető hogy mondjuk jó melle van a hölgynek. Szánalom… Mindezt nem mernék megtenni ha nem éreznék feljogosítva magukat. Le kell törni a szarvukat, nehogy már azt higyjék majd mindenki úgy ugrál ahogy fütyülnek… Kicsit most indulatos vagyok tudom, de az éjszakában dolgozom, éltem már hárpival, többel is, tudom miről beszélek és felháborító!
Nagyon jókat írtok.:-)
Ajánlom olvasásra másoknak,ha nem baj.
Köszönjük előre is.
Én köszönöm.
Olvasgatok itt cikkeket, hozzászólásokat, és már én is rémeket látok. Mint valami totális háború a totális hatalomért. Az még senkinek nem fordult meg a fejében, hogy így a XXI. század hajnalán az egyenrangúságon alapuló párkapcsolatokért kellene közösen harcolni, nem pedig az egyoldalú hatalom megszerzéséért vagy visszaszerzéséért? A kommentek egy részéből süt a nők lenézése, máshol meg azt látom, hogy egy párkapcsolatot csak úgy tud mindenki elképzelni, hogy valamelyik fél egyértelműen dominál – feministák és antifeministák között csupán a domináns fél nemében van különbség. Olyan nem lehet, hogy inkább az együttműködés felé induljunk? Határozottan elszomorodtam :-(
Valamit félreérthettél.
feministák és antifeministák között csupán a domináns fél nemében van különbség.
El tudnám magyarázni a különbséget, de nem fárasztom magam veled. Ráadásul ez ősrégi trükk: ha valaki tudja magáról hogy sáros, gyorsan igyekszik mindenki mást besározni maga körül, hátha úgy kevésbé lesz feltűnő.
Nem tudom, a szarvletörős hozzászólásod kinek, minek szólt.
De ha olvastál a Férfihangon kommenteket a nők lenézéséről, igazad lehet. Olvashattál nálunk férfiak lenézéről is. Sokmindent olvashattál, hiszen nem törlünk ki mindent, ami nem a szerkesztők szája íze szerint való. Nem ebrudalunk ki innen olvasókat, akiknek véleménye, nézetei nem egyeznek a mieinkkel. Igen, biztosan olvashattál olyan véleményt, miszerint az asszonynak a konyhában a helye, de olyat is, miszerint a párkapcsolatokért közösen kell harcolni.
Főként olyasmiket olvashatsz itt, hogy a nők és férfiak megosztása, ellenféllé tétele ellen szólunk.
Olyat is olvashattál, hogy valamiben mindig dominál valamelyik fél. (Olyan nincs, hogy bármely kapcsolatban mindkét fél teljesen egyenlő.)
Ha olyasmiket olvasol itt, hogy a férfi szeretne dominálni egy kapcsolatban, azt is elhiszem. Hiszen mi folyik a csapból is? Hogy a nők az erősebbek, a jobbak, a férfiak az agresszívak, a durvák, az erőszakolók, a papucsok, a kiröhöghetők, az alázhatók. Csodálod, hogy vannak olyan férfiak, akik inkább dominálni szeretnének egy kapcsolatban – a dominancia nem agresszivitást jelent -, ahelyett, hogy megalázzák őket, s hogy szeretnének férfiak lenni?
Abban sem kételkedem, hogy olvastál olyan hozzászólásokat, amelyekben a hatalom egyoldalú megszerzéséről vagy visszaszerzéséről írtak a kommentelők.
De azért úgy gondolom, elég egyértelmű az irányunk – semmiképp sem a nemek ellenségeskedésének pártolása és az ellenségeskedés szítása, hanem az együtt élés, az egymás újra megértése és elfogadása, a különbözőségek elfogadása. Az ide írók nagy többsége nem szeretne elnőiesedett férfiakat és elférfiasodott nőket. Szerintünk nem ez az egyenlőség – amely kifejezés nem is szerencsés, inkább az egyensúly a helyes fogalom.
Ha elszomorít, amiket itt olvasol, hát ez van. (Sokszor én is elszomorodtam már – főleg azon, hogy a feminizmus milyen károkat okoz férfiaknak és nőknek egyaránt.)
Csak részben értünk egyet… Mint minden “izmus”, a feminizmus sem valami egységes dogmarendszer. A megjelenése önmagában nem hiszem, hogy káros volt, sőt, hozott jópár társadalmilag hasznos eredményt is. Bár ezzel a kommentelők közül sokan biztosan nem értenek egyet, de a nők szavazati jogának elterjedése, a társadalmi szerepvállalásuk kiszélesedése véleményem szerint pozitívan befolyásolta a társadalmi fejlődést. De ahogy az izmusokkal már lenni szokott, van nekik szélsőséges irányuk, mikor az eszme egyeduralkodóvá kezd válni, és elveszíti a kapcsolatát a valósággal. Ez a fajta öncélúvá válás termeli ki azokat a vadhajtásokat, ami aztán az adott nézetrendszer ellenfelei számára az igazi vörös posztó lesz. Ráadásul ha ezek a szélsőségek eluralkodnak, akár úgy is járhatunk, mint mindannyiunk kedvenc izmusával, a kommunizmussal. Jól megszívjuk :-)
De ez még szerintem nem ok arra, hogy a károkozás elleni védekezés során megint csak szélsőségekbe csapjunk át. Meg arra sem hiszem, hogy mentség lenne, hogy a valóban meglévő problémákat ne akarjuk kezelni…
Valóban jó a feministák egy részének a marketingje, de pont a szenzációhajhász újságírás miatt épp a szélsőségek kapnak nagyobb teret – ha van fedetlen cici, betört orr, elszabaduló indulatok, egyből nő a nézettség. Közben a valóságban mélyül a szakadék, az általános értékválság és szerepzavarok miatt valóban nehéz megtalálni a helyes irányt…
Hm… igazad lehet. Talán épp ezért olvasok annyi – számomra kissé ijesztő – kommentet, ahol az elmúlt évszázadok berendezkedését, szerepmintáit szeretnék sokan visszahozni. A modern embert érő kihívásokra ugyan nem adnak választ, de legalább tiszták és egyértelműek a határok.
Akár hiszed, akár nem; pontosan azt vallja az itteni szerzők és hozzászólók jelentős része, amit az első bekezdésben leírtál. Célja szerint erről és nem többről de nem is kevesebbről szól ez a lap. Sajnos úgy tűnik, hogy durván meghaladta már a feminizmus azt az állapotot, amikor csak az egyenjogúságról szólt. Ezt jól bizonyítja az is, hogy az államvallássá erőltetni akart gender ideológia is lényegében egy radikális feminista eszméből született meg, amelynek alapja az az elmélet, hogy a férfiak elnyomók, és ezen csak úgy lehet segíteni, ha eltörlünk a föld színéről mindent, ami nemiség. Bármennyire szeretné bárki is mentegetni a feminizmust, annak mainstream ágazata ma a radikális feminizmus. Ez ellen emelünk itt szót a legtöbben és korántsem az egyenjog eszméje ellen.
Semmi más, csak a feminizmus okolható egyértelműen a nemek szembeállításárért. Nem hiszem hogy olyannal gyakran találkoznál, hogy valamiféle nőket háttérbe szorító, nőalázó szokásokat akarnának érvényesíteni a férfiak. Ennek éppen az ellenkezője igaz; a férfi érdekeket háttérbe szorító, férfialázó, férfigyűlölő feminista korszellem ellen ágálnak a férfiak.
A feministák azzal kezdték, hogy megkérdőjelezték a megkérdőjelezhetetlent: az addig egyeduralkodó és elfogadott férfiközpontú berendezkedést. De ez valahol azt hiszem, szükségszerű is volt. Az ipari forradalom, majd a világháborúk pusztításai után már gazdaságilag sem volt tartható az a fajta berendezkedés… A humanizmus térnyerésével elinduló folyamatnak szerintem elkerülhetetlen kifutása volt sok beágyazódott társadalmi hatalmi struktúra felbomlása. De a férfi-női kapcsolatok sokkal mélyebben, elemi szinten határozzák meg a társadalmat, nehezebben is megy az átstrukturálás, mint mondjuk a feudalisztikus berendezkedés esetében.
A mai egyre erősebb szembenállásért azonban nem őket kellene hibáztatni… hacsak nem azt akarod ezzel mondani, hogy hiba volt kiengedni a nőket a tűzhely mellől.
Én azt látom, hogy ez a szembenállás dolog inkább nagyon is modern vívmány, és az ok mindkét nem szerepzavarában gyökerezik. Bár a választ nem tudom… ezért is olvasgatok ilyen fórumokat, hátha rájövök :-)
A feministák azzal kezdték, hogy megkérdőjelezték a megkérdőjelezhetetlent: az addig egyeduralkodó és elfogadott férfiközpontú berendezkedést.
Megpróbálom dekódolni a mondatodat: a nők el voltak nyomva (egységesen), a férfiaknak meg habzsidőzsi volt. Ne haragudj, ha megkérdőjelezem ezt, és azt mondom, mióta az emberiség megjelent ezen a bolygón, ilyen SOHA nem volt. A szavazati jogot a pórnépek nagyjából a nők előtt 10 évvel kapták meg (persze helytől függően), tehát a társadalmi különbségek a szegény/gazdag vonal mentén működtek, és nem a férfi/nő vonal mentén. És akkor elérkeztünk oda, hogy az egész egy nagy hazugság, a kezdetektől fogva.
Az meg egészen vicces, hogy valami emberjogi mozgalomnak próbálják eladni magukat ma is, miközben minden náluk van, pénz, paripa, fegyver.
1.Na itt tévedsz és itt bukik meg az ideológia megint, nem a feministák bontották fel a társadalmi berendezkedést, hanem a technológia fejlődés.
2.Magyarországon hiba volt az, hogy Rákosi elvtárs kizavarta a nőket a munkaerőpiacra, mert itt még a nehézipar korszakát éltük, és olyan munkákat adtak nekik a nemi egyenlőség nevében amit fizikailag nem bírtak ez egészségkárosodásokhoz vezetett, alig több mint egy évtizede beszéltem egy öreg hölggyel aki az 50 es években volt bányamunkás, hát nem volt jó.
3. Rákosi a nők bevonásával akarta leplezni, hogy tönkretette a gazdaságot.
4. Lehet simán úgy is értelmezni a dolgokat, hogy folyamatosan Matriarchátus volt, minden férfit egy nő szült meg, általában nevelt fel, és belenevelte, hogy, hogyan viselkedjen, stb, innentől kezdve az egész elmúlt pár-ezeréves történelem egy Matriarchátus.
Ezt jól leírtad. A nők gyakorlatilag egy kezdetleges, de elég jól kiépült iparba mentek dolgozni. Amit ma megcsinál egy traktor pár óra alatt, az régen több nap fáradtságos, kemény fizikai munka volt. Valahogy akkoriban nem volt népszerű a feminizmus és a karrierépítés a pórnép között. De valahogy az az érzésem, a feministák sohasem veszik figyelembe, hogy egyszerű földi halandók is éltek. Valahogy ők mindig a királylányok a mesében. Szavazat és karrier nélkül kint a földeken kapálnak üldögélnek a kastélyban és unatkoznak. :(
“Ezt jól bizonyítja az is, hogy az államvallássá erőltetni akart gender ideológia”
Van versenytárs is.
Én a nemi szerepek tekintetében inkább a konzervatívabb álláspontot képviselem(bár ennek humánetológiai, illetve magánéleti okai vannak). A hozzászólásod első felével egyetértek.
Én ezt más oldalakon írtam is, hogy emberjogi mozgalom még nem számolta fel magát. Nem tudok ilyen esetről. Mindig egyre többet akarnak. Ez történik most Svédországban. Mindig ott a legerősebbek a feminista mozgalmak, ahol már vitathatatlanul semmi szükség nincs rájuk. Felmerül a kérdés: jogos-e feminácizmusnak nevezni a feminizmust? Hiszen igaz, még a legártatlanabb ideológiának is vannak szélsőségei. Véleményem szerint teljesen jogos. A legtöbb helyen ezeket a szélsőséges hülyéket szellemi gettóba zárják, ahol fröcsögnek egymásnak, de alapvetően nem zavarnak sok vizet. Azonban a feminizmusnál nem izolálták őket, sőt! A legdurvább dolgokat a feminista újságíróktól, szervezetek vezetőitől hallani. Ők az “elit”, akik vezetik a többieket, akiknek adnak a szavára stb.
Te ezt írod: Ráadásul ha ezek a szélsőségek eluralkodnak
Ez az, hogy itt nem kell feltételes módot használni, ez már megtörtént. Sok feministával vitatkoztam, közülük sokan azt írták, hogy “jó, biztos van néhány hülye, de a többség nem ilyen”. De éppen ez a gond: ennek a néhány hülyének van a legnagyobb befolyása a feminista mozgalomban. Sajnos az ő véleményformáló erejük miatt a feministáknál mindig tolódik a mérce. Ami ma szélsőségesnek számít, az holnap a normális.
Még hozzátenném, hogy aki feministának vallja magát, az bizony vállalja a közösséget ezekkel a gondolatokkal, eszmékkel.
“Még hozzátenném, hogy aki feministának vallja magát, az bizony vállalja a közösséget ezekkel a gondolatokkal, eszmékkel.” – Kérlek, ne kényszeríts bele akaratomon kívül egy olyan eszmerendszer egészébe, amivel nem minden ponton értek egyet. Még a mai magyar politikában is ezt utálom a legjobban – az ilyen gondolatmenetek erőltetésével akarják összemosni az egyéni álláspontokat és megszüntetni a kritika lehetőségét. Attól, hogy a kétharmadba tartozom, még nem értek egyet minden fassággal, amit kitalálnak. Kérem szépen a jogot, hogy minden kérdésben alakíthassak ki önálló véleményt, amiben szeretnék, és kérem szépen a jogot, hogy a mások – akár feminista elvtársaim – véleményéből is csak azzal vállaljak közösséget, amivel egyetértek. Nekem nem fizetnek a szavazásért, lehet különvéleményem :-)
Ezen túl van abban valami, amit mondasz… A gond az, hogy ha a svédeknél nem is, nálunk azért még lenne szükség a feministákra, de pont hogy nem a szélsőségesen vad irányvonalra, hanem a mindennapi beidegződéseket lágyító, a két nem ellentétét enyhítő fajtára.
Alapból én sem gondoltam magamról, hogy feminista lennék… nem gondolkodtam ebben a kategóriában egyszerűen. Az egyébként vidéki, nagyon hagyományos családi hátterem után meglepő helyen, egyetemi és akadémiai kutatók között folytatott munka során érzem nap mint nap a hátrányos bánásmódot, a régi beidegződéseket, amit nem nagyon tudok hová tenni. Az egyik működő megoldás, ha magam is “férfivá” válok, a másik, ha eltakarodom a férfiak által uralni akart terepről… Egyik sem tetszik. Olyan kis elégedetlen vagyok :-)
És konkrétan milyen hátrányos bánásmódot tapasztaltál, ami összefüggésbe hozható a nemeddel?
Konkrétan vannak olyan kutatók, illetve néhány komplett kutatócsoport, ahová pályázati elszámolási vezetőként évek óta az egyszem kontrollingos férfi kollégát kell küldenem tárgyalni, mivel tőlem vagy a női kollégáktól a professzor urak nem fogadják el a számukra esetleg negatív véleményt. Ha én mondom, mennek a főnökömhöz és megy az idő a piszkálódással, ha a pasi megy, lenyelik a békát. Kezet csókol, kedvesen “kis hölgy”-nek hív, de döntéshozónak mégis inkább csak egy férfit fogad el. Holott az ÁFÁ-t én is a fejemben számolom ki, nem a puncimban, és a havi hormoningadozásom se nagyon befolyásolja a mértékét :-D
Látom egyébként a változást, de pont a kutatói környezet miatt kisebb mértékben. Itt azért lényegesen magasabb a vezető beosztásúak körében az átlagéletkor, mint bárhol máshol. Valószínűleg ez is sokat számít.
Az én feleségemet (aki lakberendező) sem veszik mindig komolyan a jómunkásemberek. De ő van annyira értelmes, hogy ezért nem a patriarchátust és a hímsoviniszta férfiakat hibáztatja, hanem azokat a buta és mindenfélét variálgató nőket, akik miatt ezek az egyszerű emberek megtanulták, hogy biztosabb valamit egy férfi szájából hallani.
Itt van az eb elhantolva… bizonyos szakmai kompetenciák meglétét az előítéleteknek és a társadalmi berendezkedésnek köszönhetően automatikusan a nemi identitáshoz rendelünk. Még mindig, holott a technikai fejlődés és az információáramlás gyorsulása miatt ezek az előítéletek már egyre kevésbé állják meg a helyüket, egyre több a kivétel. Az előítéletek azonban makacsul tartják magukat még akkor is, ha egyre több a cáfolat. Villamosmérnök barátnő, kétbalkezes orvos férjjel… barátnő építkezés során minden reggel jegyzetet készít férjnek, hogy hogyan irányítsa a villanyszerelőket, mert 160 centis, nagyon bögyös szőke nőként egyszerűen nem fogadják el, amit mond, holott a kapcsolási rajzot is ő csinálta :-) Hiába minden, inkább úsztak az árral, és reménykedtek, hogy férjuram mindent jól olvas fel a papírról.
Akkor nyugodtan küzdjön a társadalmi sztereotípiák ellen a feminizmus a kulturális ismeretterjesztés eszközével, szerintem nem fog túl nagy ellenállásba ütközni. Viszont felejtsük el gyorsan a véleményterrot, és az emberjogi alapelveket felülírni akaró vagdalkozást.
Egy-két kivétel még nem teszi semmissé a gyakorlati tapasztalatokból leszűrt általánosítást.
Aztán, mint építész, nagyon jól tudom, hogy az esetek 95%-ában a nő dönt (az 5% az egyedülálló férfi, akinek nem az édesanyja finanszírozza az építkezést :-) Viszont a férfi rendszerszintű patriarchális előjoga közölni a munkásokkal a nő döntését…
Hát az én kedvenc főnöknőmet bizony mindenhol elfogadják, mint projektvezető – a műszaki emberek is. És tanácsadóként is elfogadja mindenki.
Nekem nincs a nememmel összefüggésbe hozható hátrányos bánásmódról tapasztalatom a saját életemben.
Nem mondtam, hogy általános, félre ne érts. Azt sem, hogy senki nem fogad el. Pusztán azt próbálom a saját példámmal is igazolni, hogy ezek még létező magatartási sémák. Nekem is vannak olyan kutatóim, akiknél fel sem merül ilyesmi, még csak nem is jut eszembe munka közben, hogy nő vagyok… ha csak le nem törik a körmöm :-) Épp ezért is szembetűnő, ha találkozom ezzel a fajta előítélettel, vagy éppen egy új munkakapcsolatnál azt veszem észre, hogy mínuszról indulok és a szakmai tudásomat előbb bizonyítani kell, hogy kikerüljek a default “Hajnalka” kategóriából. Egy régi főnököm erre azt javasolta, hogy a professzorok közelében inkább máshogyan öltözzek, kevésbé legyek csajos, akkor jobban elfogadnak. De ez meg szerintem hülyeség. 10 éve vagyok a szakmában, 15 Mrd értékű projektet menedzseltem, ez a tapasztalat akkor is ér valamit, ha csini a cipőm és a facebook profilomon ott vannak az általam fűzött gyöngyök. Ha nem lóg ki a mellem és nem látszik ki a bugyi a szoknyám alól, akkor miért ne látszódjon, hogy nőies vagyok?
A vitában elkövetett logikai bukfenceidet szemlélve én nem érzem megalapozottnak a kutatói pályádra vonatkozó igényeidet. És ezt semmiképpen sem azért gondolom így, mert női nicket választottál magadnak. (A célravezető vita érdekében ennyi aljas személyeskedést most megengedtem magamnak.)
De ez érvényes férfiakra is. Mármint az, hogy esetleg nagyobb női közösségben nem fogadják el.
Én is dolgoztam kutatók, professzorok között. Eleinte mindössze két nő volt, akik kóstolgattak. Az egyik vitt is az igazgatónő színe elé – aki nekem adott igazat. Engem elfogadott gyakornok, osztályvezető, professzor – férfiak és nők. Pedig fiatal voltam és sokszor kislánynak, nyári gyakorlaton dolgozó tizenévesnek néztek a külsősök.
Nekem kezd úgy tűnni, mintha én valamiféle kivétel lennék, mintha burokban tartottak volna. Pedig úgy érzem, ugyanúgy élem az életet, mint bárki más.
Alter ego, nem vagyok kutató, nincs is igényem ilyen pályára. Nem is azt várom, hogy kutatóként elfogadjanak. Pénzügyes vagyok, arra próbálom őket rávenni, hogy szabályosan költsék el a pénzeiket. Mint ilyen, kívül esek a kutatói territóriumon, nem is kell megharcolnom a belső helyekért. Ahogy látom, ott egyébként nőként tényleg valódi hátrányban vannak az indulók, mivel az előmenetelnél sokat számít az idő, ráadásul sok a hasonszőrűekből álló pár. Ha két tanársegéd gyereket csinál, az anyagi körülmények miatt jellemzően a nő évekre kiesik a szakmai körforgásból, és később nehezen tudja behozni.
A személyeskedési próbálkozásod ott bukik, hogy a saját területemen teljesen elégedett vagyok a pályagörbémmel, nem érzem, hogy hátrányom lett volna, többre, magasabbra nem vágyom, mert a természetemből fakad, hogy pont a nőiesebb, kockázat és konfliktuskerülő stílus jobban fekszik. Pont ezért is látványos, hogy ha a saját területemen elfogadnak, akkor a párhuzamos területen miért kell sok körben mégis bizonygatni a szakmai alkalmasságomat.
Egy bizonyos pontnál mégis választanod kell, hogy közösséget vállalsz-e a többi feministával, vagy pedig elhatárolódsz tőlük. Ha feministának vallod magad, akkor ezt az eszmét te képviseled, és ez fordítva is működik: az eszme képvisel téged. Ha nem vállalod velük a közösséget, akkor miért nevezed magad feministának?
Ez vitáknál is előjött. A feminista fél elvárta tőlem, hogy én a patriarchátus összes hibáját vegyem a vállamra; minden történelmi korban, minden kultúrában. Ő azonban arra sem volt hajlandó, hogy a feminizmus vadhajtásait a vállára vegye. Mikor rákérdeztem, akkor azzal felelt, hogy “hát, én azzal nem értek egyet, semmi közöm hozzá”. Így aztán mindig lerázta magáról a felelősséget. Ez nem úgy megy, hogy kivesszük a nekünk nem tetsző dolgokat, a többit megtartjuk stb..
Amúgy egy szintig még van szabad mozgás, de ez véges. Ha nagyon eltávolodik egy feminista a vezető dogmáktól, akkor maguk a feministák vetik ki maguk közül, ők bélyegzik árulónak. Vannak olyan feminista vezetők, akik már téged is árulónak tartanának.
a mindennapi beidegződéseket lágyító
A mindennapi beidegződéseknek általában evolúciós okai vannak, amiket nem nagyon lehet kiirtani. Ez van, ez nem tetszik a feminista vezetőknek, de az ember egy patriarchális faj, még a nők ösztönei is a patriarchális berendezkedésre vannak beállítva. Erre számtalan példát meríthetünk a hétköznapokból.
Az, hogy kinek milyen a vitakultúrája, mindenkinek legyen a saját ügye. Én személy szerint nem olvasom a fejedre a nők évszázados elnyomásának minden bűnét, ha cserébe nem kell feltétlenül támogatnom a női testépítők létét. Meg tudunk egyezni? :-)
Azért gondolom, hogy nem kell közösséget vállalnom a radikális eszmékkel, mert nem a nemzetközi feminista világszervezet titkáraként akarok fellépni, csak egy egyszerű, válaszokat kereső nőként. Mivel nem klubtagságiért folyamodom, csak gondolkodni próbálok, szerintem jogom van válogatni a gondolatok között és nem képviselni azt, ami szerintem hülyeség. Demokratának is vallom magam, mégsem vagyok hajlandó közösséget vállalni a magát szintén demokratának valló Fidesz jelenlegi kultúrpolitikájával. Ezt sem kérheti senki számon rajtam…
Közvéleménykutatások szerint a mai magyar társadalomban a házimunkáról a férfiak többsége még mindig úgy gondolja, hogy a nő feladata, akkor is, ha mindketten dolgoznak. Ez egy olyan beidegződés, amin változtatni kellene. De nem ismerek tudományos hivatkozást “házimunka” ösztönre :-) Ellenben matriarchális társadalmi berendezkedésre annál inkább. Nem hiszem, hogy ez ennyire mélyen beágyazott dolog lenne. A társadalmi szerepek ennél képlékenyebbek egy bizonyos szintig, és ez az, amit a mindennapi életben az egyensúly megteremtése érdekében ki kellene használni. Pl. a férfiak, apák szerepe a gyereknevelésben egy olyan terület, ahol a férfiak részvételét kellene erősíteni…
Persze, te nem olvasod a fejemre, csak írtam, hogy gyakran ez történik.
De nem ismerek tudományos hivatkozást “házimunka” ösztönre
Nem teljesen ilyesmire gondoltam, bár van hozzá köze. Az van kódolva az emberbe, hogy a férfi a vezető. Ez egy olyan mély ösztön, hogy képtelenség kiirtani.
De vannak még ilyenek, pl. a nőkbe az van kódolva, hogy harcoljanak egymás ellen, általában pont azért a férfiért, aki a legjobban elnyomja őket.
Egyetlen baj van az érveléseddel, de az nagyon nagy baj. A családok munkamegosztása már végképp a családok magánügye. A probléma akkor kezdődik, amikor ezt a kérdést közéleti érvvé kezdik emelni és ezen keresztül manipulálni a nőket. Mintha lehetne az egy valódi ígéret, hogy a feminista politika majd parancsszóval eléri, hogy a férfiaknak több kedve legyen hímezni és csecsemőkkel játszani.
“Pl. a férfiak, apák szerepe a gyereknevelésben egy olyan terület, ahol a férfiak részvételét kellene erősíteni…” – bizony ez egy szép gondolat. Ma olvastam statisztikát ezzel kapcsolatban. Magyarországon a 3 éves, vagy annál fiatalabb gyermekek 15%-a egyszülős családban él. 5 éves kor esetén a csonka családok száma már harminc százalék. Lehet tippelni ki az akit kidekáznak, és most az okokkal nem is foglalkoznék. Hajléktalanszállóról, 2 hetente egyszeri láthatásból, – miközben ellened nevelik a gyereket – nehéz jó apának lenni…
Van Svájcba férjhez ment barátném, tőle hallottam először arról, hogy ott van olyan gyes-es időszak, amit a kispapák vehetnek csak ki. Nem kötelező ugyan, de általában szorgalmazzák, hogy éljen vele az apuka. Nem lehet átruházni az asszonyra, ha nem veszi ki, elveszik az az idő. Nem sok, pár hét, de azt hiszem, a gyerek és az apa kapcsolatában nagyon fontos lehet ez az idő. Tök jó lenne, ha itthon is lenne ilyen.
Viszont arról is van tapasztalatom, milyen az, amikor a pár hónapos gyesre készülő apukát a család és a közvetlen ismerősi kör addig szekálta, amíg a macsósága védelmében inkább letett a szándékáról. Pedig tényleg szerette volna, és anyagilag is belefért volna nekik. De győzött a tradíció… Ennek van értelme?
Csak ismételni tudom, hogy Svájcot fel kell darabolni. Nagy része németekhez, a többin osztozhatnak csigások, meg digók.
“Én személy szerint nem olvasom a fejedre a nők évszázados elnyomásának minden bűnét”
Mi az, hogy évszázados? Mit kicsinyeskedsz? Nehogy már 1000 éve nem nyomták őket jól el.
“Demokratának is vallom magam”
Jó nagy szégyen a cégéres hazudozók közé tartozni. Bár mondjuk kifizetődő megélhetési demokratának lenni, ez nem vitás.
Azt mondtam, demokrata. Nem azt, hogy fizetett fideszes politikus vagyok. Ha mindenáron sértegetni akarsz, vállald be és szidd az anyámat, de ne csúsztass kérlek, ilyen direkt módon.
De miért ragaszkodsz ehhez a szégyen bandához? Megbuktak ezek már nem egyszer a történelemben. Miért jó bukott rendszerben bízni, hogy most majdcsak nem bukik meg?
Aki a fizetett fideszes politikusok imádott rendszerét támogatja, az mivel jobb tőlük?
De vannak fizetett nem fideszes politikusok is. Azokkal mi a helyzet?
Mit szidjak az anyukádon? Mit cseszett el?
Olvasgatva a kommentjeidet, van, amiben egyetértek veled. Például abban, hogy mára megváltozott a társadalmi struktúra, így a nők is teljes értékű állampolgárok, akik ugyanúgy meg tudnak csinálni bármit, mint a férfiak. És ezért nem kell őket megkülönböztetni.
Viszont. A kvótázás, vagy bármilyen előny, amit nemi alapon akarnál adni az “egyensúly” érdekében, éppenhogy nőellenes lenne. Mert csak bebetonozná azt a sztereotípiát, miszerint a nők kevésbé rátermettek, így segíteni kell őket nemi alapú megkülönböztetéssel.
Már mások is írták itt, de én is alá tudom támasztani, hogy igen is vannak jó női vezetők, akikre mindenki hallgat. Nem azért, mert nők, hanem azért, mert a határozottságuk, szakmai felkészültségük, és általuk elért eredmények miatt. És ez nincs másként férfiként sem. Hiába hím nemű valaki, ha határozatlan, döntésképtelen, vagy nem rendelkezik megfelelő tudással, vagy nem tett le valamit az asztalra, akkor ugyanúgy nem fogadják el az érveit, kritikáit, mintha nő lenne. Ez neked lehet, hogy nem tűnt fel, de a férfiak egy jelentős része ugyanúgy hátrányban van az egyénisége miatt. Csak te az ilyeneket észre sem veszed, mert “férfiatlanok” a szemedben. Tehát ez nem gender probléma, hanem egyéni adottságok kérdése. És férfiként, a nemi sztereotípiák miatt csak halmozottan hátrány, ha valaki nem elég határozott és ambíciózus.
Most gondolj bele, ha a nőket kvótákkal bejuttatnák, vagy segítenénk, akkor az embereknek az lenne a véleménye, hogy “kvótanők” vannak, akik alkalmatlanabbak, és csak a nemük miatt tették be őket. És akkor pont azok a nők, akik kvóta nélkül is bekerülnek, értékelődnének le az emberek szemében.
A felülről kényszerített egyenlősdi valóságban egyáltalán nem alkalmas arra, hogy változzon a közfelfogás. A tiszteletet magatoknak kell kivívnotok egyenlő versenyfeltételekkel.
Az egyenlőségnek nem arról kell szólnia, hogy méricskéljük, hol milyen a nemek aránya, hanem abban kell megvalósulnia, hogy egyenlő feltételeket biztosítunk nemtől függetlenül mindenkinek, és mindenki az egyéni képességei szerint érvényesül.
“a férfiak az agresszívak, a durvák, az erőszakolók”
Ma néztem a mesét és tényleg.
http://www.youtube.com/watch?v=IDoQJd-Ui5k
CSBE 1:40-nél, 2:24-nél és 3:12-nél. Sorozatos elkövető.
Pl. azt, aki szerint a nők szarvát le kell törni? :-)
idézd már mire gondolsz…
Nincs mit letörni. Viszont ha pofátlan, viszonozni kell, hátha előbb-utóbb megérti, hogy nem kifizetődő a mocskolódás.
Cefre hozzászólására gondoltam: “Hát ezeket szinte az összes nő csinálja. Meg a linkelt pdf-ben lévőeket is. Nagyon el vannak szállva maguktól a sok szerencsétlen meg még táplálja is az önérzetüket. Lásd 6000 like meg 200 nyaló komment egy nyomorult képnél amin sejthető hogy mondjuk jó melle van a hölgynek. Szánalom… Mindezt nem mernék megtenni ha nem éreznék feljogosítva magukat. Le kell törni a szarvukat, nehogy már azt higyjék majd mindenki úgy ugrál ahogy fütyülnek…”
Ez a hozzáállás egyik oldalon sem visz előre – akár férfi, akár nő gondolkodik így az ellenkező nemről. Az egyik lesz a femnáci, a másik meg a hímsoviniszta. Aztán a kettőjük szélsőséges vitája közben leshetjük, mikor lesz végre a két nem viszonyában valódi egyensúly.
Teljesen igazad van. De olyat nemigen látsz itt, hogy Cefre ilyen jellegű hozzászólásaival sokan egyetértettek volna bármikor is.
Cefre hozzászólása szerintem abszolút rendben van. (én legalábbis osztom) Egy konkrét nőtípusról beszélt, amely nőtípus manapság gombamód szaporodik, és hát ebből kifolyólag, nem mehetünk el emellett sem szó nélkül. A hatalomért csak ti, feministák harcoltok, mert úgy érzitek nálunk van. Pedig nem, a saját élete feletti hatalmat, mindenki önmagánál keresse… Másfelől pedig picit irigyellek is, nem gondolom, hogy liberális feminista szingliként neked valaha is párkapcsolati problémád lesz…
Tibi22 máris egyetért :-) Sőt, láthatóan a nickemből megoldotta a komplett személyiség- és kapcsolatanalízisemet is… Gratula hozzá, gyors volt.
Egy kis jelentéstani elemzés: Cefre nem egy konkrét nőtípusról beszélt, hanem úgy kezdte, hogy az összes nő… Bocs, Tibi.
Másrészt nem tudom, az összes többi feminista miért harcol, én biztosan nem a hatalomért, nekem speciel rohadtul nem kell, de bizonyára vannak olyanok, akiknek igen. Én azért vallom feministának magam, mert azt gondolom, hogy minden nőnek joga van önállóan rendelkezni az élete felett azon a pályán túl is, amit a biológiai neme meghatároz. Nem gondolom, hogy egy női közgazdász ugyanolyan vállalatvezető lehet, mint egy férfi, de azt már igen, hogy a nőként, a saját vezetési kultúrájával igenis vezethet jól egy vállalatot és csak azért, mert nő és mert máshogyan csinálja, nem szabad ettől megfosztani. Ha nem ért hozzá, derüljön ez ki úgy, ahogy a férfiaknál is ki szokott, menjen csődbe.
De ez még mindig nem jelenti azt, hogy minden nőnek azonnal a férfiaktól erővel elvett hatalmat kell a kezébe adni és éljen a nőuralom. Nagy részünk visítva szaladna a másik irányba, ha ezt kitalálná valaki holnaptól. De a modern társadalom bizony olyan irányba kezdett fejlődni, hogy a régi szereposztás már egyszerűen nem működik. Lehet nosztalgiázni, de be kell látni, hogy nem fog működni, ha előszedünk valamit 100 évvel ezelőttről és leporoljuk… Hiába próbálok a kerámialapos villanytűzhelyemen palacsintát sütni nagyanyám régi vas serpenyőjében, sajna nem lesz az igazi (nem csak példabeszéd, tényleg megpróbáltam, és nem jött be :-D)
Szerintem is az a probléma lényege, hogy a megváltozott körülményekhez, a megváltozott társadalmi elvárásokhoz hogyan képes a modern nő és férfi adaptálni a biológiája által determinált önmagát. Azért probléma ez, mert a feminizmus nem adott választ egy csomó felvetődő kérdésre, amelyek azonnal megjelentek, amint a korábbi nemi szerepeket elkezdte felborogatni a társadalom. Illetve adott választ a feminizmus: “Tovább a Beauvoiri úton!” – Csak ez már bűzlik.
Maradva a példádnál: Sokan vagyunk, akik azt mondjuk, hogy ha nem olyan jó a palacsinta íze, amikor a modern serpenyőben sütjük és a régi vasserpenyő nem ugyanúgy használható a modern kerámialapos sütőn, akkor kísérletezzünk még, hogy jó megoldást találjunk… – Viszont valamennyire érteni vélem azokat is, akik azt mondják, hogy “Na jól van, most már dobjuk ki az összes modern vackot, gyújtsunk be a régi kályhába, melegedjünk a tűznél, és süssünk, együnk végre egy jóízű, igazi palacsintát!”
Ha te így vélekedsz a női vezetőkről – mint feminista -, akkor mi is feministák vagyunk. Hiszen itt is mindig azt hajtogatjuk, hogy azért nem kell a kvóta – amelyet a hivatásos feministák nyomatnak -, mert nem az a lényeg, hogy valaki nő vagy férfi, hanem az, hogy milyen képességei vannak. Feminista oldalról erre rendszerint az a válasz, hogy igen, csak a nők nem jutnak odáig, hogy pozícióba kerülhessenek. Véleményem szerint ez is az alkalmasság része. Én nem vallom magam feministának, ám nagyon szeretem, becsülöm és tisztelem a főnöknőmet. De nem azért mert nő, és nem azért tisztelem, mert “pozícióba került”, hanem mert okos, jó vezető, jó ember, jó szakember. És nem istenítünk minden férfi-vezetőt. Nem akarjuk, hogy nők ne lehessenek vezető pozícióban.
Én is szeretek dolgozni. De nekem nincsenek kicsi gyerekeim, nincsenek unokáim. Sok nő bizonyára jobban szeretne a gyerekeivel, unokáival foglalkozni, ha megtehetné.
Ezért sem szeretnék kerámialapos villanytűzhelyt. :o)
Gondold át a tűzhely dolgot. A palacsintasütővel befuccsoltam ugyan, de azóta tudok igazán tökéletes steaket, a sütőben meg pont jó csülköt csinálni, mióta ilyenem van. :-)
A kvótások álláspontjában is van azért valami… Mondjuk pont nem a vállalatvezetés az a terület, ahol ezt támogatnám, mert szerintem a pénz idővel utat tör magának ezen a területen, ha szaporodik női kézben, majd lesz női vállalatvezető elég. De a politika már más. Ráadásul nem olyan, mint a bányászat, nem tudtok olyan objektív érvet hozni, amivel meg tudnátok győzni, hogy miért alkalmasabb egy férfi politikusnak, mint egy nő. Viszont választott képviselőkről lévén szó, a pártok jelöltválasztásának már indulásnál döntő szerepe van. Ha kényszeríti őket valamilyen körülmény női jelöltek állítására, az már önmagában segítheti a nők érvényesülését. A választók meggyőzése már más kérdés – még mindig erősen férfiközpontú társadalomban élünk, nincs is igazán sok jó politikusnői kép a magyarok emlékezetében. Akik vannak, azok vagy súlytalan bábok, mint Selmeczi Barbihajú Szövegautomata Gabriella, vagy épp semmi nőies nincs a politizálásukban, lásd Hoffmann Rózsa. Egyszerűen azt gondolom, hogy a női képességeknek, látásmódnak lenne helye a politikában is, de még nem kapott utat. Ha ez az útadás megtörténne és látnánk valódi, értelmes, női módon politizáló nőket, idővel nem lenne szükség kvótára sem.
“Ráadásul nem olyan, mint a bányászat, nem tudtok olyan objektív érvet hozni, amivel meg tudnátok győzni, hogy miért alkalmasabb egy férfi politikusnak, mint egy nő. Viszont választott képviselőkről lévén szó, a pártok jelöltválasztásának már indulásnál döntő szerepe van. Ha kényszeríti őket valamilyen körülmény női jelöltek állítására, az már önmagában segítheti a nők érvényesülését.”
Én sosem érveltem – és mások se nagyon – amellett, hogy csak férfiak alkalmasak politikusnak. Sok politikus férfi nem alkalamas és sok olyan férfi sem, akik politikusok akarnak lenni. Ismerek képviselőnőt, aki saját erejéből, alkalmassága folytán lett képviselő.
Viszont azt nem tartom helyesnek, hogy kényszer hatására legyen több nő, s nem azért, mert több nő alkalmas – a helyzetbe kerülést is az alkalmasság feltételei közé veszem.
Továbbá nem bizonyított, hogy jobban működne bármi, ha több nő van a politikában.
(Ha most ki kellene válogatni az alkalmas embereket a jelen parlamenti társaságból, hát nem sok maradna. Ennyi, feladatára alkalmatlan ember, mint amennyi a parlamentben üldögél, ritkán található egy kupacban.)
A jelenlegi társaság szánalmas voltában egyetértünk… ennél egy csapat idomított majom is jobb lenne, ráadásul pár tonna banánból megúsznánk.
De elvileg demokráciában élünk, tehát a nép, az istenadta, a jelöltek sokaságából megválasztja, hogy x évig ki képviselje az ő érdekeit. A nép fele nő, ezért logikus lenne, hogy az őket képviselők között is nagyobb arányban legyenek a nők jelen. Azonban a politika a képviselet útján gyakorolt hatalom megtestesülése is, és a patriarchális berendezkedés folytán a hatalom gyakorlóit még mindig elsősorban férfiként képzeljük el és hajlamosabbak vagyunk tudat alatt is inkább férfiakat küldeni ilyen pozícióba. Többek között azért is, mert kevés az ellentétes minta. Ennek az egyébként lassan változó beidegződésnek, folyamatnak adhatna lökést egy ilyen kvótarendszer, mivel kissé erőszakolt módszerrel, de változtathatna a jelöltállítási struktúrán. Ugyebár szavazni csak arra lehet, akit jelölnek. Független jelöltnek párttámogatás nélkül esélye nincs sok, a pártok azonban engedve a beidegződéseknek, jellemzően férfiakat jelölnek, ergo választani is őket fogják, holott a nagy számok törvénye alapján nem tudom elhinni, hogy nincs a maiakhoz hasonló képességű női jelöltből úgy 5-600 az országban.
Másrészt meg miért kell feltétlenül bizonyítani, hogy jobban működne bármi is, ha több nő lenne a parlamentben? A férfitöbbségű parlament működhet szarul, csak egy nőtöbbségűnek kötelező jobban teljesítenie? Ez ugyanaz a szöveg, mint mikor egy férfias területen sikert elérő nő random interjúban elmondja, hogy nőként neki többet kellett teljesíteni az azonos szinten lévő férfi kollégáinál, hogy elfogadják.
Az egyenrangúság ott kezdődik, hogy mindkét félnek megengedjük, hogy elkúrja :-) A női képviselet ideális esetben azért lenne jó, hogy a női látásmód, retorika, problémamegoldási módszerek – amik különböznek a férfiakétől – is kapjanak akkora teret a parlamentarizmusban is, amekkora a nők súlya egyébként a társadalomban. Ez nem a férfiak kárára, nem ellenük szól, egyszerűen az egyenlő elosztás elve.
Ne haragudj de ez egy baromi nagy rizsa. A feminizmus akkor még a nőkön is számon akarja kérni, hogy kit képzelnek el jó politikusnak? Mert a női szavazópolgárok döntésének éppen úgy eredménye a férfiak túlsúlya a politikai életben, mint a férfiakénak. Ez alapján a feminizmus egy olyan totalitárius eszme, amely egyaránt akar gondolatokra kötelezni férfiakat és nőket. Tulajdonképpen néhány elitistának a véleménykényszerre való törekvése az emberek döntő többsége felett.
Én nem bánom, ha a feminista mozgalom arra pazarolja az idejét, hogy megakarja győzni a nőket, hogy ezután csak nőkre szavazzanak. – De antiodemokratikus, nemi alapon diszkrimináló törvényeket a hülyeségükhöz nem kaphatnak a feministák.
Hmmm, most nem tudom eldönteni, hogy csak simán félreérted a véleményem, vagy olyan szűrőn át olvasod, hogy mindenképp azt értsd, amit érteni szeretnél?
Nem szeretnék senkit semmire kötelezni, pláne nem szeretnék gondolatrendőrséget felállítani. Inkább csak arról beszélek, hogy a politikusi pálya az egyik olyan, amibe alap beidegződés alapján hajlamosak vagyunk még mindig nagy többségben férfiakat beengedni, megválasztani, holott a társadalom szerkezete és a képességek ezt nem indokolják. Ez mélyen gyökerezik az emberekben, és én személy szerint támogatom, hogy külső eszközökkel adjunk lökést a változásnak. Én magam is a foglya vagyok egy csomó hasonló beidegződésnek… Ha most megkérnél, hogy rajzoljak egy bankigazgatót, tutira pasit rajzolnék sötétkék öltönyben. Akkor is, ha államtitkárt kellene rajzolnom. Holott akár mindkettő lehetne nő is, de egyszerűen még nem is gondolkodunk nőkben.
Ott követed el a hibát, hogy rossz beidegződésekről beszélsz, miközben simán lehet, hogy ezek a dolgok tapasztalatból, emberismeretből, meg józan észből táplálkoznak. Nincs semmi bizonyíték arra, hogy ahogy most van, az rosszabb, mint kvótával lenne. A pozitív diszkrimináció bizonyítottan káros hatásairól viszont kisregényt lehetne írni.
Mindenesetre ha mesterségesen manipulálod a választások eredményét- márpedig a kvótázás pontosan ez-, azt már nem lehet demokráciának hívni.
Ezt jól megmagyaráztad… volna, ha hülye lennék.
Azt mondtad: Én nem akarok véleményterrort, csak támogatom, hogy “külső eszközökkel adjunk lökést a változásnak”. Értsd: kötelezzük a társadalmat arra, hogy legalább ennyi és ennyi női politikusnak és bankigazgatónak kötelező lennie. Legalább ennyi és ennyi nőt kötelező jó politikusnak és bankigazgatónak gondolni.
Ááá, tényleg cseppet sem akarnál “gondolatrendőrséget felállítani”.
Ebben az esetben kérünk kvótát az aszfaltozó munkásokra és a hajléktalanokra is. Ez is az egyenlő elosztás elve. Nem illik csak felfelé nézni.
Az elvileg demokráciába beleillik, hogy kötelező x% nőt jelölni?
“Másrészt meg miért kell feltétlenül bizonyítani, hogy jobban működne bármi is, ha több nő lenne a parlamentben?”
Mert ez a feminista indok.
Lehet, hogy lenne 5-600 politikusnak alkalmas nő az országban, de nem biztos hogy akad 5-600 alkalmas nő, aki politikus akar lenni.
Amíg nem kötelező megszavazni, addig szerintem a jelöltállítás esetében nem antidemokratikus, ha megszabjuk, hogy egy párt jelöltjei között mennyi legyen a nő. Az lenne az antidemokratikus, ha a női jelöltek előtt nyerő férfi nem kapná meg a helyet azért, hogy a mögötte végző jusson be a parlamentbe.
Anno a női választójog ellen érveltek azzal a politikusok, hogy a nők igazából nem is szeretnének elmenni szavazni, csak fárasztaná őket a politika. Aztán mégis elmentek. Egy próbát megér, hátha összejönne pár politizálni akaró csaj :-)
Ha néhány okos radikális azzal érvel, hogy biztosan jobb lesz a nőiesebb parlament, akkor mellényúl. Nem hiszem, hogy jobb lesz, csak talán másabb. Az sem azonnal, hanem talán egy-két ciklus elteltével. De ismétlem, részemről nem azért tartom jó gondolatnak, mert mi nők, ehhez is jobban értünk, hanem azért, mert az ország felében a nők élnek, jogunk van a képviselethez is.
The hermit, a hajléktalanság egy állapot, az aszfaltozó munkás meg egy szakma. A nő meg nő, ne keverjük már ezeket egymással össze. A hajléktalant képviseli az ombudsman, a melóst a szakszervezet, és ezeket a nőkkel együtt a parlamenti képviselő. De mondjuk nőként én máshogyan képviselném a hajléktalanok érdekeit, máshogyan az aszfaltozó melósét. Mivel nő vagyok, a hajléktalannal jobban együttérzek, de bizonyára akad a parlamentben olyan férfi képviselő, aki meg a melós életszemléletét érzi át jobban.
Úgy gondolod, hogy a rosszul fizetett, az egészséget súlyosan károsító, ám a társadalom számára mégis nélkülözhetetlen munkákat csak végezzék férfiak (az aszfaltozó munkás csak példa volt, el lehet vonatkoztatni nyugodtan)? Mégis mit gondolsz, mi lesz egy ilyenből 50 éves korára, ha egész felnőtt életében mérgező gázokat lélegzett be? Igaz is, legalább nem kell neki nyugdíjat fizetni.
az ország felében a nők élnek, jogunk van a képviselethez is.
Az, hogy szerinted téged csak nő képviselhet, a te korlátoltságodat mutatja, de ne tedd már kötelezővé, hogy mindenki magáévá tegye ezt a hülyeséget. Én balkezes vagyok, de szerintem egy jobbkezes képvisel a parlamentben, skandallum.
Szép kis logikai bukfenc: ha az antidemokratikus kényszert nem minden állampolgárra vezeted be, csak a pártok tagjaira, akkor az már nem is antidemokratikus kényszer, ugye? – A pártok maguk is demokratikus döntések útján állítják a jelöltjeiket, te csak ezen a szinten kívánod felülírni a demokráciát, ezért ez nem is antidemokratikus. – Bocs, de ezt a gondolatmenetet csak feminista aggyal lehetne követni.
A parlamenti 50%-os kvóta ezek szerint nem biztos, hogy demokratikus lenne.
Ez is problémás számomra. Miért gondolják sokan, hogy csak nők tudják képviselni a nőket? És emellett miért nem gondolják úgy, hogy pl. csk férfiak tudják tanítani a fiúkat? (Az oktatásban is képviselik a nemükhöz tartozó egyedeket és felelősek értük.) Vagy miért nem mondjuk azt, hogy nőket csak női orvosok, férfiakat csak férfi orvosok gyógyíthatnak, hiszen az azonos nemű orvosok jobban tudnak foglalkozni a betegükkel, mert jobban átérzik, értik a helyzetüket, lelki állapotukat.
De mondhatjuk ezt ügyvédek esetében is. Vagy pl. egy válásnál 2 bírónak kellene jelen lenni – egy férfinak és egy nőnek, mert csak így lenne demokratikus és igazságos a döntés.
No igen, ráadásul ha a genderideológia feminista talajára helyezzük az egész vitát, és nincs különbség a nő és a férfi között, akkor meg nem tökmindegy, hogy ki melyik nemhez tartozik a parlamentben? Nem tűnik ez ismét feminista önellentmondásnak?
“Egy próbát megér, hátha összejönne pár politizálni akaró csaj :-)”
Összejött már pár. Borzalmasak.
“a melóst a szakszervezet”
Kik? A zsíros szakszervezetisek?
Állj, állj, Hölgyek, Urak! Soha egyetlen szóval sem mondtam, hogy a nőket csak nők képviselhetik, hanem azt próbálom elmondani, hogy a női típusú gondolkodásnak, problémamegoldásnak is kellene helyet biztosítani a parlamentben is. A bekerülő nők nem csak a nőket, hanem alapvetően a társadalmi problémákat képviselik, akár férfié, akár nőé. De a nézőpontjuknak helyet kellene adni. Itt is sokan hangoztatják, hogy máshogyan áll a két nem a problémákhoz biológiai és egyéb meghatározottságból kifolyólag is. Hát engedjük meg, hogy a megoldásokat is így képviseljék. Biztos vagyok benne, hogy az egészségügyi reformról más szemszögből gondolkodik egy nő mint egy férfi, de előbbi jelenleg kevesebb teret kap a politikában. Viszont egy női politikus nem csak az ápolónők érdekeit fogja a saját látásmódjával képviselni, hanem a férfi orvosokét is.
The hermit, mikor arról a férfi képviselőről beszélek, aki a melós érdekeit jobban képviseli, nem gondolom, hogy a melós csak férfi lehet. Lehet női szalagmunkás is. Csakhogy a melós létből fakadó problémák – minimálbér, szakszervezeti jogok, fizikai munkakörülmények – inkább harcosabb, kockázatvállalóbb problémamegoldást igényelnek, míg mondjuk egy átfogó szervezeti reform esetében a női szervezőkészség lehet hatékony. De nyugodtan meg is fordíthatjuk a szerepeket, a hangsúly továbbra is azon van, hogy engedjünk teret a nőies látásmódnak is.
“Soha egyetlen szóval sem mondtam, hogy a nőket csak nők képviselhetik, hanem azt próbálom elmondani, hogy a női típusú gondolkodásnak, problémamegoldásnak is kellene helyet biztosítani a parlamentben is. A bekerülő nők nem csak a nőket, hanem alapvetően a társadalmi problémákat képviselik, akár férfié, akár nőé.”
Hát már bocs, de akkor azt írd amit gondolsz és ne úgy, hogy félreérthető legyen, mint az, hogy “… mert az ország felében a nők élnek, jogunk van a képviselethez is“.
“míg mondjuk egy átfogó szervezeti reform esetében a női szervezőkészség lehet hatékony”
Az németek meg precízek, így hát csináljanak mindent a németek.
A tévedésed ott ölt testet, hogy a nők alulreprezentáltságnak az okát pontosan úgy vezeted le, mint a többi radikális feminista. Az szerinted is valamilyen férfidominancia avagy nőelnyomás eredménye. Bekötött szemmel siklasz el afelett a tény felett, hogy semmilyen kényszer nem erőltet semmit a nő-férfi szavazókra a szavazófülke magányában. Ha a feministák mégis valamiféle sztereotípiákban látják a probléma okát, akkor az ellen minden lehetőségük és joguk megvan szót emelni, kulturális befolyást gyakorolni. De nincs joguk felrúgni a demokratikus rendszer alapjait.
“Hát engedjük meg, hogy a megoldásokat is így képviseljék.”
Ez meg van engedve. A kvóta viszont kényszerítő eszköz, ezért az nincs is megengedve.
“De nincs joguk felrúgni a demokratikus rendszer alapjait.”
A felrúgásával nincs is semmi gond, de ne bal lábbal csinálják.
Alter ego, nem feltétlenül “gonosz elnyomás”-ként értelmezem a politikában a látható férfi dominanciát, hanem egy időközben megváltozott társadalmi struktúra és hatalmi elosztás maradványaként, ami nem alakult együtt a társadalom változásával. Még csak jelzőket se szívesen aggatok rá. Ilyen. Férfilag domináns a maga előnyeivel és hátrányaival együtt. A társadalmi szerepvállalás viszont változott, sokkal nagyobb mértékben, mint az a politikában tükröződik. Nem gondolom, hogy minden rossz, ami férfias, vagy férfias logikával működik, csak azt gondolom, hogy időközben társadalmi megegyezés született arról, hogy a nők sem rosszabbak, csak mások mint a férfiak, így az ő vezetési elveiknek is van helye a társadalom irányításában.
Köszönjük, az egészségügy területén már megismertük Horváth Ágnest, több ilyen reformerből inkább nem kérne az emberek többsége. Ő és az elvbarátai a humánumot még hírből sem ismerték.
O.K. Horváth Ágnes befuccsolt… Most az oktatásban Hoffmann Rózsa is eléggé mélyen szánt. Innentől akkor vonjuk le a konzekvenciát, hogy mégse kellenek női vezetők a parlamentbe, mert Balogh Zoltán is ugyanúgy el tudja cseszni, de ő legalább pasi? Megint visszakanyarodunk ahhoz a kérdéshez, hogy miért csak akkor van létjogosultságuk a nőknek nagyobb arányban a politikában, ha be tudják bizonyítani, hogy jobban csinálják mint a pasik?
“csak azt gondolom, hogy időközben társadalmi megegyezés született arról, hogy a nők sem rosszabbak”
Engem nem kérdeztek, úgyhogy szarok rá.
Nem kell a nőknek bebizonyítani azt, hogy jobbak a férfiaknál. Tisztességesen is be lehet jutni a parlamentbe, anélkül, hogy kényszerítő eszközt alkalmaznának a pártokkal és a néppel szemben, akinek úgy egyébként joga van a szabad választáshoz.
“A nép fele nő, ezért logikus lenne, hogy az őket képviselők között is nagyobb arányban legyenek a nők jelen”
Gondolom ugyanígy küzdesz a férfiak abortuszjogával kapcsolatban is, elvégre a társadalom fele férfi és nemhogy kicsi a beleszólásuk a leendő fiúgyermekek megszületésébe, hanem semmilyen beleszólásuk nincs.
“és hajlamosabbak vagyunk tudat alatt is inkább férfiakat küldeni ilyen pozícióba. Többek között azért is, mert kevés az ellentétes minta.”
Többek között azért is, mert természetszerűleg a férfiak világa a politika. Te “tudat alattinak” hívod azt,ami valójában ösztönös, genetikai alapú. A főemlősöknél mindig a hímek lépnek koalícióra,szövetségre, hogy egy terület felett ( az erőforrások miatt) uralkodjanak. Ezt a több millió éves ösztönös és nagyon jól bevált “beidegződést” hívja a ti pár évtizedes ideológiátok nőelnyomásnak.
“Másrészt meg miért kell feltétlenül bizonyítani, hogy jobban működne bármi is, ha több nő lenne a parlamentben?”
Mert mondjuk a feministák érvelése mindig úgy kezdődik ezügyben, hogy a nők “értékeket” vinnének a politikába, szemben a férfiak “kakaskodásával”. Ezt a fajta értéket,amúgy Vadai Ágnes példája szemlélteti a legjobban, aki most kékre-lilára festi magát és “harcol” a nőkért (vagy inkább a szavazatokért), de mikor a saját csapatából kerül nőverős ügybe valaki ,akkor nem támogatja az elleni meginduló rendőrségi eljárást-lásd Kékesi Tibor esetét.
Semmiben sincs igazuk a kvótásoknak. Számos nő érvényesül a jelenleg adott keretek között. Aki mégis úgy érzi, hogy egy adott párt viszonyai között nem tudja kellően érvényre juttatni azt az irányvonalat, amit szeretne, az végső esetben alapítson új pártot. A férfiak is ezt teszik. Semmilyen jogi akadály nem áll a nők útjában a politika terén.
De alapjaiban értelmetlen a kvótákról szóló vita: A kvóta antidemokratikus és nemi alapon diszkrimináló. Egyenesen ellentmond az alaptörvényeknek.
Mitől annyira férfiközpontú ez a társadalom?
“Én nem vallom magam feministának, ám nagyon szeretem, becsülöm és tisztelem a főnöknőmet. De nem azért mert nő, és nem azért tisztelem, mert “pozícióba került”, hanem mert okos, jó vezető, jó ember, jó szakember.”
Meg biztos szokott itt olvasgatni.
Nem akarok szavakon lovagolni, de érveljünk korrekt módon. Cefre nem azt mondta, hogy “az összes nő”, hanem azt, hogy “szinte az összes nő. – Én látok mind jelentéstani, mind a mögé gondolandó motiváció tekintetében is különbséget.
Nem értem miért lesz hímsoviniszta Cefre, amikor azt mondja, hogy a férfiak kezdeményező szerepével visszaélő, kapcsolataikat agyondomináló nők szarvát le kell törni? – Amely szarvletörés jelen esetben egyértelműen csak annyit tesz, hogy a férfiaknak gerincet kell növeszteniük.
a hangsúly továbbra is azon van, hogy engedjünk teret a nőies látásmódnak is.
Szerintem a női látásmód épp eléggé képviselve van a társadalmunkban, mindenféle szinten. Megismétlem: nem hiszem, hogy bármi is megváltozna a parlamentben attól, hogy a képviselők alsóneműjében turkálunk. Valószínűleg így van ezzel a társadalom túlnyomó része, és te most itt egy olyan kisebbséget képviselsz, amelyiknek nagy a pofája, és ennyi. Remélem tudod, ha egy kisebbség rákényszeríti az akaratát a többségre, azt diktatúrának hívják. Emellett kardoskodsz most. Itt nincs mellébeszélés: vagy belenyúlsz kívülről a választás tisztaságába, vagy nem. A kvóta az előbbi.
Annyit tehetsz, hogy elmész politikusnak, és kivívod magadnak a helyet valamelyik listán. Pusztán azért, mert nő vagy, nem jár neked se hely.
Hmmm… most elgondolkodtam. Annyira véresszájú feministaként nyilatkoztam meg itt, hogy kiérdemeltem ezt a hangnemet?
Te nem is vagy feminista, csak trollkodsz itt.
Huhhh… és miért is nem vagyok feminista? :-) Identitásválságba kerültem. Akkor mi is vagyok?
Mit írt? Másold már ki.
Ne a hátam mögött pletykázzatok.
Nők…
:D
Inkább vadast főzzenek nekem. Azt már rég ettem.
Melyik részét kifogásolod a postomnak? Én nem állítom, hogy feltétlen feminista vagy, de ebben a vitában az ő álláspontjukat képviseled. A feministák veszik a bátorságot arra, hogy az összes nő nevében beszéljenek, holott senki nem hatalmazta fel őket erre, és igenis kisebbségben vannak, a pofájuk viszont nagy.
Én állítom, hogy feltétlen feminista vagyok, de a nagypofájú és diktatórikus jelzőket szeretem saját jogon kiérdemelni, ha már nagyon muszáj. Azt a részt sérelmezem, hogy ezt anélkül osztottad ki nekem, hogy személy szerint tettem volna érte, csak úgy, más feministákra való tekintettel :-)… Vagy tettem?
Egy diktatórikus módszert védelmezel itt, és eléggé ironikus, hogy neked nem tűnik fel. Ráadásul süket vagy az érvekre is.
Talán hallottál már róla, az EU asztalán van egy törvénytervezet, ami az antifeminzmust a xenofóbiával meg rasszizmussal egy kalap alá véve gyülöletbeszédnek nyilvánítaná, kvázi betiltaná. No, ilyenek az elvtársnőid tőlünk nyugatabbra. Nem értem, ha egy értelmes nőnek tartod magad, hogy nem veszed észre, hogy itt a te bőrödre is megy ez a játék?
Ti is eléggé bezárjátok a füleiteket az én érveim előtt :-) A szakadék úgy látom, ott húzódik legmélyebben, hogy számotokra az is durva megsértése a demokráciának, ha jelöltállítási szinten befolyásolják az indulók nemét. Én viszont arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a belénk kódolt, alapvetően politikai férfidominanciára épülő magatartásminták miatt jelenleg külső segítség, beavatkozás nélkül, önállóan nem fog tudni a jelöltállítási fázisba eljutni annyi nő, amennyinek a jelölése esetén a megválasztott, “alkalmasnak elfogadott” képviselők között a végén javulna a nők aránya. Nem azt szorgalmazom, hogy erőszakkal tegyünk a parlamentbe nyilvánvalóan alkalmatlan nőket, csak azt, hogy egy jelenleg gátló tényezőt iktassunk ki a rendszerből. Nem is feltétlenül muszáj örökre, csak addig, amíg olyan természetessé nem válik, mint mondjuk az orvosi egyetemre jelentkező nők felvétele. Ott sem hiszem, hogy lenne pozitív vagy negatív diszkrimináció kimutatható arányban.
Erről az EU-s irányelvről még nem hallottam… egy hozzászólás alapján nem is merek véleményt formálni róla. “Az asszony verve jó” meg a “Nők helye a konyhában van” jellegű szövegeket én is szívesen tiltanám, ahogy a Varga képviselő úr féle “tessék szülni, aztán majd nem lesz verés” jellegű marhaságokat is. De mindkét oldalról… az se járja, hogy “minden férfi ocsmány erőszaktevő”. Alapvetően nincs helye a véleményformáló közszereplők szótárában semmilyen gyűlöletkeltő szövegnek, ráadásul nem olyannak, ami akár egy családon belül is árokásásra buzdít. Ha a már meglévőkhöz hozzáveszik a nemi identitást támadó gyűlöletbeszédet, azzal önmagában még nincs bajom.
Nem azt szorgalmazom, hogy erőszakkal tegyünk a parlamentbe nyilvánvalóan alkalmatlan nőket
Pontosan ezt szorgalmazod
csak azt, hogy egy jelenleg gátló tényezőt iktassunk ki a rendszerből.
Az a gátló tényező nem véletlenül van ott, és nem csak nőknek van ott, hanem mindenkinek, aki alkalmatlan
Nem is feltétlenül muszáj örökre, csak addig, amíg olyan természetessé nem válik, mint mondjuk az orvosi egyetemre jelentkező nők felvétele.
Hát persze, hátha itt is elérjük, amit a felsőoktatásban elértünk, nem igaz? 60% nő, 40 férfi, ez így igazságos.
Tehát foglaljuk össze: privilégiumokat akarsz, nemi alapon, egészen addig, ameddig az általad üdvösnek tartott számok ki nem jönnek. Egyszerűbb lenne ezt egyenesen megmondani, ahelyett hogy szóvirágokba csomagolnád.
olvasgass:
http://www.avoiceformen.com/suggested-reading/eu-to-ban-anti-feminist-speech/
Az MSZP természetesen támogatja:
http://hvg.hu/itthon/20131128_vicceket_is_betiltana_a_torvenyjavaslat
No, haladjunk visszafelé. A felsőoktatási arányszámok esetében nem hiszem, hogy bármilyen gaz feminista hátsó lobbi érvényesülne… A lányok már kisiskolás kortól kiegyensúlyozottabban teljesítenek, szorgalmasabbak is, ezért a középiskolákban és később a felsőoktatásban is felülreprezentáltak. A nálunk elterjedt, rendpárti, poroszos oktatási rendszerben sikeresebbek is a lányok. Nekem nagyon tetszenek egyébként a legalább az oktatás terén nem koedukált intézmények, ahol a két nem a saját igényeihez igazítva tanulhat, ez talán a versengőbb, analitikusabb, nagyobb fizikai terhelést igénylő fiúknak különösen sokat segítene.
Ehhez a ma kicsiny országunkban az is hozzáadódik, hogy a fiúk számára ideálisabb természettudományos felsőoktatási képzés jelentősen visszaszorult, hogy miért, az külön kisregény lehetne. De tény, hogy még a phd képzésben is magasabb a nők aránya, tehát a számbeli fölény egész a tudományos fokozatig tart. Itt sem tudok feminista lobbiról vagy kvótarendszerről. A nemi arány a tudományos pályán, illetve a munkaerőpiacon fordul meg. A nők nagyobb része lesz pályaelhagyó vagy választ kisebb előmeneteli lehetőséggel rendelkező munkát, illetve ragad meg a beosztotti szinten. A kutatók körében a fokozatot szerzettek közül több nő keres civil beosztotti munkát. Az egyetemi tanársegédek között már megfordul az egyharmados arány a férfiak javára és tovább fokozódik a professzori szintig. A civil életben is változik az arány, az egyetemi padban üldögélő nők nagy többségéből beosztott, középvezető lesz. A döntéshozói szintig már kevesen jutnak el.
Tehát azt is mondhatjuk, hogy a férfiak az indulásnál kapott szélsőségek irányába jobban szóródó képességeiket ki is használják. Sokan lesznek közülük vezetők, dontéshozók, míg a középen, kiegyensúlyozott képességeket magukkal hozó nők is ehhez mérten teljesítenek, megmaradnak középen.
Mivel a felsőoktatás belépő szintje nyitott, nemileg nem igazán diszkriminál, vagy az oktatási szerkezetet, vagy a közoktatást kellene ahhoz piszkálni, hogy esetleg több fiú jusson el a diplomáig.
Ez nem így van. A mostani oktatás eléggé feminizált. Erről oldalakat lehetne megtölteni. Én éppen a feminizált oktatást tartom majdnem a legkárosabbnak a feminizmus “eredményei” közül.
A koedukált oktatás sokat árt a fiúknak, nem nekik találták ki. Ennek többek között humánetológiai okai vannak(azt sosem szabad lebecsülni).
A nem koedukált intézményekben a fiúk teljesítenek jobban.
Amerikában meg eleve több ösztöndíj jár kizárólag lányoknak. Bár Európában nem divat az ösztöndíj, úgyhogy nálunk kvótákkal harcolnak a férfiak ellen: http://hvg.hu/egeszseg/20120314_becs_nok_orvosi_egyetem
Izé… de hát én is azt írtam, hogy az oktatás feminizált :-) és én is támogatnám a nem koedukált oktatást, bár a szocializációs oldalról meg azért jó, ha ellenkező nemű tapasztalatokat is szerez az ember gyereke :-)
Arra sajnos nem nagyon vannak valóban teljes körben értelmezhető statisztitkák, hogy általánosságban a nem koedukált intézményben valóban jobban teljesítenek-e a fiúk, mivel ezek ma főleg elit iskolák, így a mérés mindig torz marad. De elfogadom, hogy a fiúk jobban teljesítenek ilyen intézményben, mert eleve jobban megfelel számukra a módszertan.
A cikk, amit belinkeltél, nekem sem igazán nyerte el a tetszésemet, de szerencsére egy, helyben is vitatott kísérletről, nem általános törvényről szól, reméljük meg is bukik ott, ahol van. Részemről megelégszem azzal, hogy egy nő is lehet jó orvos, de ha nem vágta be az anatómiát, ne engedjék szike közelébe akkor sem, ha puncija van. De akkor se, ha kukija :-)
Viszont a hazai felsőoktatásra még mindig nem mondhatjuk, hogy a feministák miatt van elnőiesedve. Nálunk nem hallottam kvótáról sem. Az oktatás szerkezete talán, ami kevésbé kedvez a fiúknak, de mindkét nem előtt nyitott a bekerülés lehetősége.
Hm… ha belegondolok, akkor tulajdonképpen ugyanarról beszélünk, csak más szektorban. A politikában is nyitott a nők számára a bekerülés lehetősége, azonban a az általános társadalmi feltételek miatt mégis nehezebben tudják átlépni a küszöböt. Az oktatásban hasonló a helyzete a fúknak… csak az arányok mások kicsit, a különbség nem annyira szembeötlő. A politikában 10% alatti a női részvétel, míg a felsőoktatásban 10% az, amit változtatni kellene.
Azt, hogy “nem így van”, az első mondatodra írtam: A felsőoktatási arányszámok esetében nem hiszem, hogy bármilyen gaz feminista hátsó lobbi érvényesülne
A feministák már elég régóta behálózták az oktatást. http://www.avoiceformalestudents.com/ de itt az oldalon is előjött a téma: http://www.ferfihang.hu/2013/11/27/beka-a-fazekban/
Arra sajnos nem nagyon vannak valóban teljes körben értelmezhető statisztitkák
Az egyik barátom most gyűjti róla az adatokat, ezeket tőle is tudom.
de szerencsére egy, helyben is vitatott kísérletről, nem általános törvényről szól, reméljük meg is bukik ott, ahol van
Ez itt a bökkenő, hogy első körben ezek gyakran megbuknak, de aztán többször próbálkoznak, és sikerül nekik keresztülvinni. Utána pedig más országokban is átveszik, kamustatisztikákat készítenek, hogy “ott mennyire bevált” stb. És így terjed a vírus.
Viszont a hazai felsőoktatásra még mindig nem mondhatjuk, hogy a feministák miatt van elnőiesedve.
Nem kizárólag kvótákkal lehet elnőiesíteni. A problémát a női tanárok száma, a tanárok tekintélyvesztése, illetve a reál tárgyak visszaszorítása okozza.
Mondjuk szerintem a tanári pálya pont nem a titkos femcionista összeesküvéstől van elnőiesedve… hanem pont a fokozatos presztízsveszteség miatt. A tanári, tanítói pálya fénykora valamikor a Klebelsbergi időkben lehetett itthon. A tanító a helyi elit része volt, aztán az oktatás kiszélesedésével ez az elitréteg szélesedett, már nem volt akkora durranás, illetve a leányiskolák térnyerése miatt nők is a pályára kerültek. Az egyik első olyan szakma volt, ahol elnézték például a középosztálybeli nők munkavállalását. A világháborúk miatt szintén tovább nőtt a nők aránya, ami később sem tudott megfordulni. Itthon értelmiségi pályaként nem kaphatta vissza a háború előtti presztízsét, a képzés hiánya miatt fel is hígult. Sem anyagilag, sem státuszban nem jelentett tehát motiváló tényezőt tanárnak lenni, így a férfiak egy része nem is választotta. (Ez is ilyen ösztönös dolog, a férfiak szívesebben választanak olyan munkát, ami státuszt, jövedelmet biztosít számukra… nincs ebben semmi rossz. A nők meg szívesebben választanak olyan férfit, aki rendelkezik előbbiekkel. Így működünk.) Mivel a pedagógus hatalmi tényezőként megszűnt létezni, már a díjazása is idomult ehhez, ez a közgazdasági folyamat még a komcsiknál is működött – a nehezen megszerezhető tudás vagy a hatalmat jelentő munka mindig, mindenkor jobban is fizet. Így aztán a végén a tanári pálya tényleg nagyon elnőiesedett, még az a része is, ami eredetileg férfiasnak indult, pl. a gimnáziumi oktatás vagy a felsőfokú képzés egy része.
Ez nem feltétlenül üdvözlendő vagy jó dolog, de nem is hiszem, hogy feminista machináció lenne. Mint ahogy a reál tárgyak visszaszorulása sem az. A dominanciájuk inkább a tanulásban is fellelhető kisebb ellenállás elvének köszönhető. Emlékeim szerint sose hallottam, hogy a fizika üldözendő, mert erőszakos és férfias, de azt hallottam, hogy baromi bonyolult, szóval koedukáltan fostunk a dolgozattól, aminek kevés mérnök és sok közgazdász lett a vége.
Ezek nem irányított elnőiesedések, azonban olyan is létezik(lásd a linkeket). Amerikában is addig variálták a felvételi rendszert, ameddig nem a lányokat hozta előnyösebb helyzetbe. Ez egyébként gyakori módszere a feministáknak: ha valamilyen teszten a fiúk a jobbak, akkor az a teszt rossz, és muszáj megváltoztatni(bár akármennyire is feminizálják a teszteket, a matek még mindig a fiúknak megy jobban). Az a módszerük, hogy megvizsgálják, melyik megy jobban a fiúknak, és abból egyre kevesebbet tesznek a tesztbe(pl. a matek egyre kisebb hányadát teszi ki a pontszámnak). Ez Amerikában van. Azonban Magyarországon is hasonló: a matekot egyre inkább lezüllesztik. Ennek mérföldköve volt a kétszintű érettségire való áttérés. A feministák módszere tipikusan a frusztrált ember stílusa: ha egy űrlapot nem tud rendesen kitölteni, akkor nem vele van a baj, hanem az űrlap a rossz. Ez van most. Ha valahol a fiúk a jobbak, az kizárólag vmi patriarchális berögzülés miatt lehet; ha a lányok a jobbak, az viszont természetes..
Ami a koedukált oktatást illeti: kötve hiszem, hogy ennek a megfordítását jó szemmel néznék a feministák. Ha pl. komolyan előjönne, hogy esetleg a koedukált intézmények helyett az egyneműeket is támogassa az állam- na, akkor beindulna a feminista visítógépezet.
A nők nagyobb része lesz pályaelhagyó vagy választ kisebb előmeneteli lehetőséggel rendelkező munkát, illetve ragad meg a beosztotti szinten.
Meg elmennek szülni, ami nyilván nem tesz jót egy karriernek, de nem baj, majd követjük Beauvoir kisasszony utasításait.
A civil életben is változik az arány, az egyetemi padban üldögélő nők nagy többségéből beosztott, középvezető lesz. A döntéshozói szintig már kevesen jutnak el.
Tehát azt is mondhatjuk, hogy a férfiak az indulásnál kapott szélsőségek irányába jobban szóródó képességeiket ki is használják.
Mikor megpendítem, hogy a IQ-görbén is hasonló az elhelyezkedés- a férfiak az alján meg a tetején vannak többen, a nők meg a közepén- rögtön be szokott indulni a feminista hiszti. Ezek szerint te elismered, hogy ez így van? Mert akkor le is zárhatjuk a vitát.
Mivel a felsőoktatás belépő szintje nyitott, nemileg nem igazán diszkriminál, vagy az oktatási szerkezetet, vagy a közoktatást kellene ahhoz piszkálni, hogy esetleg több fiú jusson el a diplomáig.
Tudod, akivel gyerekkorában megutáltatják az iskolát, az már nem fog egyetemre menni. Nekem sincs pl érettségim se.
Persze, elismerem, hogy így van. Sajnos nem tudom, hogy ennek milyen evolúciós vagy egyéb fejlődési oka van, de most már annyit beszéltünk róla, hogy érdekel, majd utánaolvasok. A vitát azért ennyivel nem zárom le, mert a nemi szerep nem kizárólag genetika, a szocializáció ugyanolyan fontos elem. Az meg ugye rajtunk múlik. Közösen.
Az itt előbukkanó konteoba hajló világméretű feminista összeesküvésben viszont nem hiszek. Bocs, de még a világméretű cionista összeesküvésnél is nehezebben kivitelezhetőnek tűnik számomra, hogy feministák milliói komplett rendszereket manipulálva játszadozzanak az általatok leírt módszerekkel. Kb. fizikai képtelenség :-) Olyan ez, mint az istenhit kialakulása… az ember nyiladozó elméjével már látja a történéseket, érzékeli a világ bonyolultságát, ám az összefüggések, a miértek felfoghatatlanul összetett rendszerhez vezetnek, így húz egy vonalat a felfogóképessége határán és azon túl jön a transzcendens vagy a titokzatos hatalmak összeesküvése.
“még a világméretű cionista összeesküvésnél is nehezebben kivitelezhetőnek tűnik számomra, hogy feministák milliói komplett rendszereket manipulálva játszadozzanak az általatok leírt módszerekkel”
Tulajdonképpen teljesen igazad van, hiszen a feminizmus az egy “grassroots” mozgalom, vagyis csak sanyargatott nők járnak össze egy kis délutáni teára száraz kenyérre és hideg vízre – szóval semmi hatalmuk nincs. Hogyan is lehetne az ő kezükön az ENSZ, az EU, meg úgy általában a politika? …vagyis az, hogy tényleg az ő kezükön van, nyilván valami véletlen eredménye, talán tévedés. Az csak egy hülye összeesküvés-elmélet, hogy az USA elnöke és elnökhelyettese egyaránt hithű radikális feminista! Az EU asztalán van a törvénytervezet, ami az antifeminizmust börtönnel büntetné, dehát ki az a hülye aki szerint a feministák vannak hatalmon?
De vizeljünk komolyabb evezőkre. Nyilván nem a feministák esküdtek össze vagy vették át a hatalmat – ahhoz messze túl hülyék. Paul Elam nemrég lefordított cikkében le van írva kerek-perec, hogy a feminizmus az állam eszköze a nép kordában tartására, és a “valódi” feministák olyan hasznos idióták, akik elhitték a parasztvakítást és önként szegődtek az államhatalom csahos kutyájául. Ezúton szeretnék gratulálni nekik ehhez. Aki bármilyen feminista baromságot elhisz, az vagy lánglelkű és naív fiatal, aki még saját (evolúciós) szociobiológiai programjának rabja, vagy pedig egy debil kretén, aki az alapvető, iskolás szintű logikával is hadilábon áll. Nem viccelek.
Mikor megpendítem, hogy a IQ-görbén is hasonló az elhelyezkedés- a férfiak az alján meg a tetején vannak többen, a nők meg a közepén- rögtön be szokott indulni a feminista hiszti.
Én nem nagyon akarok belemenni az IQ-kérdésbe. Mindig is “náci”-dolognak tartottam(most viccen kívül, ezt ők tartották fontosnak), a Mensa tagjait meg önfényező hülyéknek. Viszont gyakran a feministák jönnek elő vele. A valóság az, hogy a férfiak egyáltalán nincsenek többen az alján. Hogy őszinte legyek, én már attól rosszul vagyok, hogy ezt most belinkelem, de akit érdekel a téma, az olvassa el: http://www.iqcomparisonsite.com/sexdifferences.aspx
Idézet az utolsó bekezdésből: Male and female mean IQs are about equal below the age of 15 but males have a higher mean IQ from age 15 on. The effect of sex differences in IQ is largest at the high extreme of intelligence. Since many of the more prestigious roles in society are associated with high IQ, the lack of female representation in these roles may be partially due to fewer females being competitive at the highest levels. This does not mean that females should not be given equal opportunity to demonstrate their abilities as this would create an worsened artificial ‘glass ceiling’.
Igen, én is olvastam olyan kutatást, miszerint a férfiak görbéje nem szélesebb, csak jobban el van tolódva a magas IQ felé. Mindegy, a hatás a magas IQ-tartományokban kb. ugyanaz. Ennek egyébként lehet genetikus oka is, ha a nők mindig igyekeznek maguknál okosabb férfit választani…
Így van, egyenlő esélyeket kell adni, de ez nem azt jelenti, hogy azonos számban kell mondjuk nőknek lenni az akadémikusok között. Azonos teljesítmény alapján juthassanak be (ez az esélyegyenlőség), de ha több lesz a férfi, akkor nem kell üvegplafonról óbégatni, mert természetes, hogy a legkiválóbb tudósok közt több lesz a férfi. De ha egy nő is ugyanolyan kiváló tudós, akkor ő is ugyanúgy akadémikus lehet.
Nos, egyrészt az IQ görbe, tudományosan igazolható, megismételhető tény. Minden társadalomban ugyanazt a szórást mutatja, oktatástól, jogoktól, bármitől függetlenül. Ennek genetikai oka van, és csupán annyit jelent, hogy az átlagostól eltérő között szignifikánsan több a férfi, mind a zsenik, mind a szellemi fogyatékosok között.
A Mensa tagok is emberek, ugyanolyan sokszínű a személyiségük, mint bárki másnak. Igen van közöttük önfényező is(hülye azért nincs), arrogáns is, szerény is, kedves is. Egyetlen egy dologban térnek el, az pedig igazoltan a magas IQ.
Angelo01
Elolvastad, amit linkeltem?
Ennek genetikai oka van, és csupán annyit jelent, hogy az átlagostól eltérő között szignifikánsan több a férfi, mind a zsenik, mind a szellemi fogyatékosok között.
Pont ezt cáfolják meg, hogy a férfiak között nincs szórás. Csak az egyik teszttípus hozott ilyen eredményt, de az is azt mutatta, hogy a zsenik között több a férfi. Ezt a teszttípust pont ezért kellett kidolgozni, mert az eredeti típus túl nagy eltérést mutatott a férfiak javára. De nem sikerült nekik, mert az új teszt is ilyen eredményt hozott, csak ott már kisebb volt a szakadék.
Persze, hogy olvastam. Az IQ kutatás/mérés még nem fejlődött ki teljesen. Sok múlik a módszertanon és a teszt összeállításán. Ha téves a módszertan, téves lesz a teszt, és téves lesz a mért eredmény is. Amit állítottam, arra a világ a bizonyíték. Alacsony IQ okozhat alacsony végzettséget, szegénységet, agresszivitást, bűnözést. Több a férfi bűnöző. A magasabb IQ okozhat jobb végzettséget, jólétet, magasabb társadalmi megbecsülést. Több a kiemelkedő férfi.
A férfi és a női agy eltérő, mások az idegi kapcsolatok. Ha az egyik teszt olyasmit mér, amiben a férfiak jobbak (IQ), akkor férfitöbbséget hoz ki. Ha olyasmit, amiben a nők jobbak (EQ), akkor női többséget hoz ki.
Ha elkezdek fizikai erőt mérni, fogadjunk, hogy a férfiak nyernének. De ha életkort? Verbális képességeket?
“Tehát azt is mondhatjuk, hogy a férfiak az indulásnál kapott szélsőségek irányába jobban szóródó képességeiket ki is használják. Sokan lesznek közülük vezetők, dontéshozók, míg a középen, kiegyensúlyozott képességeket magukkal hozó nők is ehhez mérten teljesítenek, megmaradnak középen.”
Szóval. Ha ezt így te is belátod, hogy nem minden férfi lesz vezető, akkor azt is beláthatod, hogy bizony a mai világban rengeteg férfi van hátrányban. A nők többségének megfelel a középszerűség, és nem is törnek nagyon felfelé, mert úgyis egy maguknál előrébb járó, vagy jobban kereső férfit fognak választani párként. A férfiak közül, viszont, aki középszerű, az könnyen lecsúszhat, mert tőle az lenne az elvárás a neme miatt, hogy jobb, erősebb legyen.
Ez ellen a közfelfogás ellen vajon miért nem küzdenek a feministák? Ez nem “gender” probléma?
És, ha már így megnézzük a nemek eloszlását a társadalomban, akkor nem csak üvegplafon van a nőknek, hanem üvegpadló is. Magyarországon közel 30000 férfi annyira lecsúszik, hogy hajléktalan lesz. És őket nem védi meg a szociális háló, sem a “patriarchális előjogok” (csak tudnám, hogy mik ezek), sem a nők nem segítenek rajtuk. A nők közül viszont akik rossz képességekkel rendelkeznek, általában akkor sem csúsznak le, mert találnak egy férfit, aki pátyolgatja őket. Viszont a férfiak nem találhatnak olyan nőt, aki pátyolgatná őket, vagy megakadályozná a lecsúszásukat.
Ezzel is kéne foglalkozni, mert ez sokkal súlyosabb probléma szerintem.
A nők közül meg az, aki áttörve az, aki mégsem maradna a középszeren, továbbra is nehezebben jut magasabbra, mert azt már megmagyaráztuk, hogy az evolúció miatt miért ilyen a statisztika, de azt még mindig nem oldottuk meg, hogy a társadalom egyelőre miért nem tolerálja jobban, ha valaki kilóg a statisztikából? :-)
Ha egy nő vezetni akar, hatalomra vágyik, arra rásütik, hogy férfias, femnáci. Ha egy pasi a család körül szeretne inkább tevéknykedni, megkapja, hogy pipogya. Egyik oldal sem tolerálja jól, ha a másik ki akar törni a saját korlátaiból. Úgy érzem, a férfiak sokszor jobban ragaszkodnak a sajátjaikhoz. Egy otthonülő pasit a saját férfitársai jobban “megszólnak”, mint a nők. A férfi sztereotípiák talán merevebbek. Nem lehet, hogy ezért olyan forró téma a feminizmus terén a politikai vagy gazdasági hatalom iránti vágy?
“Úgy érzem, a férfiak sokszor jobban ragaszkodnak a sajátjaikhoz. Egy otthonülő pasit a saját férfitársai jobban “megszólnak”, mint a nők. A férfi sztereotípiák talán merevebbek.”
Pontosan így van. És ez abból adódik, amit te is írtál korábban, és te sem tartasz megváltoztathatónak.
Idézem:
“Ez is ilyen ösztönös dolog, a férfiak szívesebben választanak olyan munkát, ami státuszt, jövedelmet biztosít számukra… nincs ebben semmi rossz. A nők meg szívesebben választanak olyan férfit, aki rendelkezik előbbiekkel. Így működünk.”
Ha a nők csak olyan partnerrel tudják elképzelni az életüket, aki náluk ügyesebb, magasabb státuszú és jövedelmű, akkor nyilvánvaló, hogy a férfiak közül azok, akik rendelkeznek az ehhez szükséges képességekkel, törekedni fognak arra, hogy a nők fölé kerekedjenek.
Egyszerűen azért, hogy sikeresek legyenek a nőknél.
Aki pedig nem akar, vagy nem képes rá, az pedig ebből következően nem kell nektek.
Tehát, ha ezt a női párválasztási szokást nem gondolod megváltoztathatónak, akkor semmi értelmét nem látom, hogy egy férfi a nők véleménye szerint lenézett “házimunkában” legyen kiváló, mert akkor ez azt hordozza magával, hogy nem lesz nője.
És ugyanúgy értelmetlennek látszik, hogy a státuszt jelentő pozíciókat nők foglalják el, hiszen akkor nem fognak tudni olyan partnert választani maguk mellé, akit számukra “méltónak” értékelnek.
Tulajdonképpen ezen alapszik az egész patriarchizmus, hogy a nők igénylik a férfiaktól, hogy státusszal rendelkezzenek. Ha ez nem lenne, akkor nem kéne patriarchális társadalom sem.
Hehe, ez télleg jó nagy marhaság :-D Mondjuk liberálisként minden szúrja a szemem, ami a gondolat- és véleménynyilvánítás szabadságát ilyen módon sérti, illetve szubjektívvá teszi és döntőbíró kezébe adja a döntést. Ez már tényleg gondolatrendőrség. Nem hiszem, hogy a negatív sztereotípiák ellen bírósággal kellene harcolni. A kultúra és az oktatás némileg hatékonyabb lenne, ahogy a közszereplők ilyen irányú megnyilvánulásának korlátozása is…
Tény, hogy a politikai szereplők bizonyos megnyilvánulásait, programszerű gyűlöletkeltését tiltani kellene, de nem törvénnyel, börtönnel, bírósággal. Ráadásul nem lenne szabad gumiszabályokkal ésszerűtlen korlátok közé szorítani az embereket, mert ha hatalom van, azzal visszaélni is lehet, nem csak élni. Egy politikus ne mondjon olyat, hogy minden muzulmán terrorista, de ha mégis megteszi, akkor azért a börtön kissé túlzás, a véleményformálói körből való kiszorítás azonban lehet indokolt.
Szeretem a hozzád hasonló demokratákat, akiknek a szólásszabadság a nekik kedves emberek szólásszabadsága: anarchisták, punkok, kereszténygyalázók, nemzetgyalázók stb.
számotokra az is durva megsértése a demokráciának…. ha durván megsértik a demokráciát. Semmilyen érv nem merült fel soha, (részedről sem) ami ésszerűen indokolná, hogy a nők kedvéért érdemes felülírni a társadalom esélyegyenlőségre és egyenlő bánásmódra vonatkozó törvényes kereteit, amelyek nemtől függetlenül jelenleg mindenkire érvényesek.
Nem hiszek a feminizmus önkorlátozásában. Te magad mutattad ki a vita elején, hogy hogyan haladta meg szélsőséges vadhajtásokkal az egyenjogúság eszméjét a feminizmus, erre most sajnos valami olyasmi mellett érvelsz minden logikai érv ellenére, ami durván túlmutat az egyenjogúság eszméjén.
Konklúzió: Sajnos nincs esély egymás meggyőzésére.
Igen… kezdem elfogadni, hogy nem győzzük meg egymást :-)
Nekem csak egyetlen érvem van, de az úgy nézem, sajnos hatástalan: a társadalom fele nő, létezik női látásmód, női problémamegoldás, női vezetési elvek (nem rosszabbak vagy jobbak a férfiakénál, de mások, sok esetben gyökeresen eltérőek). Jelenleg a politikai férfidominancia miatt ez a nézőpont nem sok teret kap a politikában, holott a társadalmi súlya indokolná. A kvóta ésszerű alkalmazásával és bevezetésével a férfiak engedhetnének teret ennek úgy, hogy nem közvetlenül küldenek a parlamentbe nőket, hanem a versenyhelyzetbe jutást, a rajtkőre állást segítik elő. Ha nem, hát nem :-) Nem itt fog eldőlni, nem is most…
A bányászipari férfidominancia nem zavar? Vagy a már felemlegetett aszfaltozás? Faipar?
Képzeld, nem. Mint ahogy a teszkó-pénztárosi vagy a csirke-feldolgozói és a takarítói női dominancia sem. Mindkét nemnek megvannak azok a tulajdonságai, amelyek mentén nagyobb valószínűséggel igyekszik vagy tud boldogulni. A férfiak fizikailag általában jobban bírják a terhelést. Általában. Mindannyian láttunk már nyüzüge pasit, nem is mennek az olyanok bányászni, senki nem is várja el. A nők jobban tűrik a monotonitást, ezért többen vállalnak szalag mellett apró zizizős melót. Mindkettő lehet ugyanolyan megterhelő a szervezetre, a bányász hirtelen, nagy erőkifejtéseket végez, a takarítónő sokszor kilométereket gyalogol, hajlong, szívja a vegyszereket egy műszakban. Mindkettő kemény, mégse tudnának cserélni. Feminista vagyok, nem hülye.
Egy férfi vezető általában – itt is rengeteg a kivétel persze -, nagyobb kockázatokat vállal, pragmatikusabb stílusban vezet, gyorsabb, de kevesebb lehetőséget számbavevő döntéseket hoz, nyíltabban vállal konfliktust. Míg egy tipikus női vezető többet mérlegel, kerüli a nagyobb kockázatot, a személyes konfliktusokkal többet törődik, de kevésbé nyíltan vállalja fel ezeket. Egyik is, másik is lehet hatékony a neki megfelelő szituációban. A politikus alapvetően vezető. Fizikai, biológiai korlátai nincsenek annak, hogy bármelyik nem ellássa ezt a munkát. Ha épp hadban állnánk és hadvezérek kellenének, akkor tutira pasik mellett kampányolnék, de így békeidőben mindkét módszernek lehet létjogosultsága.
Értem, tehát akkor ezekben a munkákban a idők folyamán nagyon szépen kialakult a ( nemünknek oly kedvező) megfelelő arányú eloszlás. Mindkét nem hasznosítja a saját előnyét. A politikában, és amúgy a felsővezetésben meg valahogy mégse, ezért ott korrekció szükséges, hiszen ami a nőket eddig nem segítette oda, az valójában oda való. Persze rászolgálni nehogy rá kelljen, kvótával kell bejutni. Komolyan csodálkoznék is, ha a feministák vitéz aktivistái, vezetői vagy bárki közülük nem törne elég magasra.
Hadd idézzelek:
“Mindkét nemnek megvannak azok a tulajdonságai, amelyek mentén nagyobb valószínűséggel igyekszik vagy tud boldogulni.”
Ezt a ziccert még nem akartam kihagyni:
“Mindkettő kemény, mégse tudnának cserélni.”
http://www.youtube.com/watch?v=lYBDXRKxJTg
Barkri, teljesen úgy érvelsz, mint ha úgy kb. 30-40 évvel ezelőttig sem lett volna olyan társadalmi berendezkedés, amiben egyértelműen ki voltak zárva a nők a hatalomból. De az a helyzet, hogy volt. Évszázadokig a nők nem lehettek tagjai az országgyűléseknek, a női ágú hatalom öröklése még az uralkodó házakban is inkább szabályt erősítő kivétel volt. Ezt hozta a patriarchális berendezkedés, ezt örökítette tovább a társadalom. Én meg ezt a hagyományt kérdőjelezem meg, illetve állítom, hogy a hagyomány továbbéltetésének nincsenek igazából konkrét okai, a hatalom ezidáig nők elől elzárt részébe is kell utat nyitni, mivel itt még áll az a kerítés, ami az egyéb területeken már leomlóban van.
Nem vagyok az a fajta feminista, aki szerint a nők mindent de tényleg az égvilágon mindent ugyanúgy el tudnak látni, mint a férfiak. Nem tapsolok, amikor néha látok női bányászt meg női testépítőt. De azt sem fogadom el, hogy a politika kizárólag azért nagy részben a férfiak játszótere, mert a nők alkalmatlanságuk miatt nem tudnak valós arányukban bejutni. Azért nem tudnak nagyobb arányban bejutni, mert ez még mindig egy férfias világ, ahol tudatosan és tudat alatt is őrzik a monopóliumot. De nem látom be, hogy miért ne lehetne megtörni ezt a monopóliumot. Nem fogadom el, hogy azért, mert a nők alkalmatlanok lennének a politizálásra. Alkalmasak, de nem feltétlenül ugyanolyan módszerekkel, mint a férfiak.
“Barkri, teljesen úgy érvelsz, mint ha úgy kb. 30-40 évvel ezelőttig sem lett volna olyan társadalmi berendezkedés, amiben egyértelműen ki voltak zárva a nők a hatalomból. De az a helyzet, hogy volt.”
Kamu. De amúgy jó ilyen szemszögből nézni a szovjet megszállást :D
“Évszázadokig a nők nem lehettek tagjai az országgyűléseknek, a női ágú hatalom öröklése még az uralkodó házakban is inkább szabályt erősítő kivétel volt.”
Ahogy az egyszerű földi halandó sem + kamu.
“Ezt hozta a patriarchális berendezkedés, ezt örökítette tovább a társadalom.”
ROTFL + Ez nem patriarchalizmus, ez egy uralkodó osztály általi nép kifosztása, amiből az uralkodó nők is kivették a részüket.
“Én meg ezt a hagyományt kérdőjelezem meg….”
Ezt én is, aki gazdag volt, vagy nemes (férfi és nő), az jól élt, a többiek szopt@k, ezt fel is váltotta az igazságos pénzügyi arisztokrácia, ahol a gazdagok …. a pics..ba……
A többi rinya megint arról szól, hogy mennyire odavalók a nők. Nos akik ott vannak igen, mert beszavazták őket. A többi nem, mert nem szavazták őket be.
Anyci, maga csak akkor törölgethet itt bármit, mikor az arra esetlegesen érkezett reakciót láttamoztam. Okésos?
“Barkri, teljesen úgy érvelsz, mint ha úgy kb. 30-40 évvel ezelőttig sem”
89_ben országgyűlés nők aránya 35%
a nők aránya a demokrácia óta csökken..
Ez nem patriarchalizmus, ez egy uralkodó osztály általi nép kifosztása, amiből az uralkodó nők is kivették a részüket.
Kivették? Nyugodj meg, ez ma is így van. A vállalatigazgatóknak meg államelnököknek is van felesége, kurvája, stb. A pénz nagy részét ezek költik el… a viselkedésről, az alacsonyabb rangúnak gondolt földi halandókkal való bánásmódról már ne is beszéljünk. A feministáknak ezeket is észre kellene vennie, amikor hataloméhségről papolnak, meg arról, hogy a nők milyen szelíd ártatlan báránykák. Hát ja, ameddig hatalom nem kerül a kezükbe, addig lehet.
Ha egy nő vezetni akar, hatalomra vágyik, arra rásütik, hogy férfias, femnáci.
Aki hatalomra vágyik- legyen az férfi vagy nő- annak át kell esnie a tűzkeresztségen, és ez így van jól. A nyelvünk jó néhány mondásban őrzi ezt az igazságot, pl: ” Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni” “megjárta a hadak útját” stb stb
Jó vezetővé válni, az ugyanis egy nem túl gyors folyamat. Aki ezt megspórolja, az alkalmatlan lesz. gondold el, egy főnöki pozícióban a döntéseiden emberi sorsok múlhatnak, ez nem kis stresszel és felelősséggel jár (kivéve, ha mondjuk szociopata vagy). Ezeket az állásokat adjuk kvótanőknek?
“Gyenge jellem megtisztelő állásban, kis tudás és nagy tervek, csekély erő és súlyos felelősség ritkán tudják elkerülni a bajt”- mondja a kínai, és milyen igaza van.
Kvóta most is van, csak nem 50%-os, hanem 100 és nem nemi alapú, hanem a gerinctelen, arctalan és agyatlan párthűség a kritérium a valódi politikusi erények ellenében. Vajh’ melyik rosszabb…?
Nem tudom, de minden népnek olyan a politikai vezetése, amilyet kiérdemel magának.
Azt ugye tudod, hogy a női kvóta nem változtatna a párthűségi kvótán egy cseppet sem? Szóval nem az a kérdés, hogy melyik rosszabb, hanem hogy jó-e az, ha a kettőt összeadjuk.
Aha, igen, sajnos itt tartunk társadalmilag. Egyébként szvsz sosem fog egyenlő számban férfi és nő magától menni politikusnak (pláne nem száll harcba vezető pozícióért), mert ebben annyira más a két nem beállítódása. Ami teljesen rendben is lenne, tőlem lehet – horribile dictu – 80-90-100% a férfi képviselők aránya, ha őket az egyéni képességeik juttatnák arra a helyre, bár egy “kedves Angela” – szerű jelenség, vagy egy Hillary azért mindig megmelengeti a szívemet :) De pl. Merkel nem kimondott női tulajdonságai miatt jó politikus, hanem azt a megnyugtató stabilitást, nyugodtságot és határozottságot árasztja és ígéri, amit egy vezetőtől elvár az állampolgár a nemétől függetlenül. Nálunk sajnos ilyen kalibernek se híre, se hamva. Én eddig minden szabad választáson ott voltam, de a mostani garnitúrát látva, minden oldalon, először fordult meg komolyan a fejemben, hogy legközelebb otthon maradok.
“De pl. Merkel nem kimondott női tulajdonságai miatt jó politikus, hanem azt a megnyugtató stabilitást, nyugodtságot és határozottságot árasztja és ígéri, amit egy vezetőtől elvár az állampolgár a nemétől függetlenül.”
Hát én nem azt várnám egy jó politikustól, hogy söpredéknek hajbókoljon.
“Én eddig minden szabad választáson ott voltam”
Csalás az egész. Lásd elempé.
Érdekes módon az egyszeri szavazópolgár felelősségét soha senki nem boncolgatja. A magyar nép arról híres, hogy szeret másra mutogatni, magába nézni annál kevésbé. A rendszerváltás óta növekvő elégedetlenség testet öltött a Jobbik, majd az LMP parlamentbe kerülésével. Kérdem én, azóta mit tudtak ők felmutatni? A Jobbik megragadt a demagóg odamondogatások szintjén, az LMP pedig színtelen, szagtalan, és összességében súlytalan. A lét azért felnyalják. Hol vannak a támogatóik, akik ezt számon kérik?
Ennyit tudunk magunkból kiizzadni.
De pl. Merkel nem kimondott női tulajdonságai miatt jó politikus
Ne is amiatt legyen, hanem az emberi tulajdonságai alapján (bár nem vagyok túl jó véleménnyel róla sem, Hillary Clintonról meg végképp nem).