Suum cuique

Józsa Péter Pál: A nő választása

Alábbi cikk Józsa Péter Pál írása, mely a Pannon Front, II. évfolyam (1996.) 4. számában jelent meg. A szerző a cikknek a férfihang.hu-n való leközléséhez személyes hozzájárulását adta. Alábbi megjelenés az eredeti közléssel mindenben megegyező tükrözése.

A férfi a nőben a folyamatos változást szereti-szenvedi, hogy mindig más arcát csillantja fel fizikailag és lelkileg egyaránt, hogy szeszélyes, csapodár, kiszámíthatatlan és megbízhatatlan. A nő viszont a változatlant, a kiszámíthatóságot és a biztonságot keresi a férfiban. Mindez Zeusz bosszújától érvényes, mikor megirigyelve androgün-gömbharmóniánkat, kettéhasított bennünket.

Ritkán szoktunk arról elmélkedni, hogy az ember nemcsak attól különbözik az állattól, hogy szellemisége kifejlődésével élete végéig tudatában van saját halálának – ellentétben a még androgün vonásokkal rendelkező gyermekkel, aki épp ezért vonzódik az állatokhoz –, hanem a legfontosabb talán, hogy mi, férfiak az évmilliók során egyszerűen elvesztettük a koronánkat. Lehet mondani: agancsunkat, sörényünket, színes tollazatunkat, tarajunkat. Mindeme hím ékességek átszálltak a nőre – szerencsénkre. Elvesztettük a szépségünket, a gőgösségünket, a párválasztáshoz való jogunkat. A király díszes koronája is ezt hivatott tárgyiasultan pótolni, az archaikus közösségek harcos férfiai – kihívó tollazatukkal, arc- és testfestésükkel, szakállukkal, tetoválásaikkal – még őrzik ennek az elvesztés-hagyománynak az álomemlékezetét.

A lassan csökevényesedő testünk érzete a szellemiségen keresztül vetítette ki magát a mitológiai Napnak – míg a nő, már ciklusa miatt is, maga a Hold. A Nap állandó – a Hold változó. A Hold képes eltakarni a Napot, a Nap képtelen eltakarni a Holdat. Nem a Nap dönti el, hogy mikor van holdtölte. Lady Macbeth mondhatja: Ó, sose lássa | Nap azt a holnapot. Macbeth csupán kívánhat: Csak fiút szülj; | A te fékezhetetlen anyagod csak | Férfit teremthet! A férfi sohasem tudhatja, hogy a nő méhében mikor van az a rejtélyes három nap, amit teliholdnak nevezhetünk. Szörnyű tettét így magyarázza Othello: A Hold pályája ferdül; | Közelebb jön a Földhöz, mint szokott, | S az embert megvadítja. Megőrjít minket a holdnő; mert bár kivetítettük magunkat a csillagokba, mégis a Földön élünk, és ki vagyunk szolgáltatva az égitestek vonzásának-taszításának. Teliholdkor harminc százalékkal nő a fogantatások és gyilkosságok (erőszakos cselekedetek) száma. Fogantatás – gyilkosság. A gyermeknemzés önmagunk meggyilkolása, a gyermekben való reinkarnáció.

A nő megérett Holdacskája méltóságteljesen leereszkedve égi pályáján-csatornáján fogadja a milliónyi, Siegfried-karddal hadonászó hímet, s csak a legelsőt, leggyorsabbat, legerősebbet és legszellemesebbet engedi magába, a többi ottpusztul. Majd Brünhilde tűzvarázs-pajzsa a másodperc törtrésze alatt keményedik páncéllá és taszítja el magától a gyengéket, sántákat, betegeket. A beteljesüléshez nemcsak nyers erő, de találékonyság, taktika és szellemesség is szükségeltetik.

A Nap jobboldali, a Hold baloldali. A politikai jobboldal változatlan erő, a politikai baloldal mindig változó gyengeség. Ha a baloldal egy-egy történelmi földcsuszamláskor hatalomra jut, akkor úgy viselkedik, mint egy emancipált, túlcicomázott, kielégítetlen nő. A jobboldalnak nem kell hatalomra jutni, mert mindig is ott van – néha ugyan elveszíti a férfiasságát, de csak ideiglenesen.

A férfiember választott hölgyét a balján kíséri az oltár elé, pedig egész életében a jobbján hordja őt, nemcsak azon megfontolásból, hogy kardját a bal oldalára függeszti, hanem a férfi jobb karja a nő számára erőt, bizalmat és biztonságot is nyújt. Az oltár előtt szíve választottja a szívéhez közelebb eső felén térdel. Természetközeli családokban a nászágy fejrészét szemben az ajtóval, a fal közepére teszik, fölötte a feszület, szentképekkel vagy a koronás címer naiv ábrázolása. Civilizációnak álcázott barbarizmusunkban az ágyat, praktikus okokból, a fal mellé toljuk, megszakítva a tengelyt Teremtő, feszület és az élet áldott bölcsője: az ágy között. A parasztember ágya a földtől nyolcvan centiméter magasan áll, ő nem lefekszik, hanem fölfekszik rá: ez egy folyamatos levitációs állapot. Minél aljasabb korban élünk, annál közelebb kerülünk a talajhoz – ma már ágyra sincs szükségünk, elég a földön egy laticel. Az ágy nem alvásra való használati eszköz, az ágy a hálószoba oltára: a fogantatás, születés, álom és halál égi edénye. Reggelente újra és újra megszületünk, álmaink kuszaságából, holdkáoszából feleszmélünk, mint Finnegan, munkánk gyümölcsével megteremtjük a nap kozmoszát, és az ősz melankolikus hanyatlásával visszabújunk a védett és puha ágyunk anyaméhébe, asszonyunk ölébe. A Hold méhéből jöttünk és mindig oda kívánkozunk vissza, mintha soha nem tudnánk kiheverni azt a sokkot, hogy egyszer ki kellett onnan jönnünk – ebből az álomteli, gondtalan paradicsomból.

A víz- és információöblítéssel agymosott civilizációnkban elvesztettünk azt az ősi jogunkat, de leginkább képességünket, hogy – ha már kiválasztottak bennünket a nemzésre – uralkodni tudjunk a nő fölött. A nőket mindenféle zavaros ideológia nevében emancipáltuk, a technikai sokszorosítás segédletével áruba bocsátottuk, majd magukra hagytuk, és a távolból szemléljük őket újságok címlapjain, fotókon, filmeken, televízióban. Csak nézni tudjuk őket, megérinteni már nem. Ma a férfiak többsége nem érzi, hogy egy nőt hol, miképpen és melyik pillanatban lehet megérinteni és megsimogatni. Csodálkozunk ezek után, hogy parlamenti alelnökként, frakcióvezető-helyettesként, büntetőbíróként, vállalatvezetőként néznek ránk, kifejezetten férfias gőggel? S ha meghökkenünk vagy mosolygunk rajtuk, rögtön leférfisovinisztáznak minket és összehívják az  emberjogi, kisebbségi bizottságot.

Felháborodni persze lehet azon a véleményen, hogy egy nő képtelen ellátni egy közjogi méltóság vagy politikai funkció feladatát (a nő párt válasszon, ne pártot). – Képes ellátni, de csak maszkulin lelkülettel. A férfi sem képes rá, ha tehetségtelen, sérült lelkű, vagy parvenü. Egy példa az úgynevezett közjogi férfiasságunk múltjából és jelenéből: Miután Tisza István házelnök 1912. június 4-én karhatalommal vezettette ki az obstruáló csőcseléket, Kovács Gyula függetlenségi párti képviselő június 7-én revolverével háromszor rálőtt. Tisza rezzenéstelen arccal tovább elnökölt: Tisztelt Ház! A most lefolyt eset egy szerencsétlen őrültnek cselekedete volt, aki elvonta magát az igazságszolgáltatás keze alól. Mai házelnökünk vajon mit cselekedne hasonló helyzetben? Gál Zoltán modortalanul fekszik vagy könyököl a pulpituson – képtelen egyenesen ülni, ahogy közjogi méltósága megkívánná –, cinikusan és nyeglén brekeg (beszélni nem tud), s ha félbeszakítja a hozzászólót, nem a hivatalos és történelmi csengővel  jelez, hanem az üres kávéspoharával. Milyen bárdolatlanság és feminin jellem az ország első házában, annak is első helyén kávétól ragacsos kiskanállal kalimpálni! Egy másik, bizonyára aktuálisabb példa: Hullarablók lettünk, a legpocsékabb nemzet – írta Teleki Pál, öngyilkossága előtt. (nem volt férfias tett, de legalább következetes.) 1941. április 2-án hazánkon átengedtük a németeket, hogy visszaszerezzük az elrabolt Délvidék egy részét. A németek betartották kötelezettségüket: Magyarországon nem álltak meg, az ország szuverenitását, területi igényeit tiszteletben tartották, hadműveletekre nem használták. Horn Gyula biztos nem lesz öngyilkos, amiért nemhogy átengedte az amerikaiakat, de még haditámaszpontokat is ajándékozott nekik – ellenszolgáltatás nélkül. Ha ’41-ben hullarablók voltunk, ma a hulla Magyarország kirablóinak segédei vagyunk. Mi ez, ha nem a politikai feminizmus megtestesülése, a mindennek és mindenkinek való megfelelés nőies magatartása? Ha keletről nem erőszakolnak meg bennünket, akkor – szinte már hiányzik – nyugatról várjuk el, ha ez sem sikerül, itt van még a kisantant.

Minderről persze mi tehetünk. Mert a szó mai értelmében vett liberalizmus a férfiatlanság melegágya. A valódi férfi sohasem lehet liberális; hierarchikus tengelyben éli meg a világot, mindennek megteremti a maga funkcióját: a háborúnak, politikának, asszonynak, gyermeknek, vacsorának és gyengédségnek. A nők ezt el is várják tőle: tulajdonnak lenni egy magam kiválasztotta férfi oldalán. Az én uram, az én emberem – mondják. Csak egy igazi férfi tud gyengéd lenni, a liberálisan nyafogó, férfinak álcázott kreatúrák csak imitálják ezt. Társadalmunk nem elnőiesedik, hanem a férfiai mondanak csütörtököt, s a nők azért kénytelenek maszkulin vonásokat fölvenni, mert mi férfiatlanok vagyunk.

Ha bor s nő nem vidít minket, ördög vigye a lelkünket.

3 votes, average: 5,00 out of 53 votes, average: 5,00 out of 53 votes, average: 5,00 out of 53 votes, average: 5,00 out of 53 votes, average: 5,00 out of 5 3 olvasó átlagosan 5,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Suum cuique

Suum cuique

19
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
8 Egyéni hozzászólás
11 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
9 Hozzászólások szerzői
traveller79CervezaInaarahgyiNaooo Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Deansdale
Admin

Hátizé… Van pár helyes meglátása, de más dolgokban kissé… zagyva.

“mi, férfiak az évmilliók során egyszerűen elvesztettük a koronánkat. Lehet mondani: agancsunkat, sörényünket, színes tollazatunkat, tarajunkat. Mindeme hím ékességek átszálltak a nőre”

Nem minden fajnál jellemző, hogy a hím a díszeivel hódít, feltételezhetően az emberősök sem ilyenek voltak. Persze a státusz jelzésében van ennek is szerepe (aranyékszer), de léteznek más módszerek is a nő(sténye)k figyelmének felkeltésére.

“A király díszes koronája is ezt hivatott tárgyiasultan pótolni”

Erre nem vennék mérget…

“A lassan csökevényesedő testünk érzete a szellemiségen keresztül vetítette ki magát a mitológiai Napnak”

Miért? Hogyan? És egyáltalán ki mondta azt, hogy “csökevényesedünk”??? Az utóbbi 1-2 millió évben nem változtunk jelentősen, ha az azelőtti helyzetet nézzük, akkor viszont a majomból emberré válást én semmiképp sem tartom “csökevényesedésnek”.

“Nem a Nap dönti el, hogy mikor van holdtölte.”

Kivéve persze a tényt, hogy a holdnak nincs saját fénye és a nap-föld-hold hármas egymáshoz viszonyított relatív helyzete szabályozza a holdtöltét. Amennyire a holdtól függ, ugyanannyira a naptól is. És persze eleve nonszensz döntési képességet tulajdonítani bármilyen égitestnek… Még ha feltételeznénk is, hogy tudatosak, a fizika törvényei alól úgysincs kibúvójuk.

“A gyermeknemzés önmagunk meggyilkolása, a gyermekben való reinkarnáció.”

Eléggé érdekes gondolat, a lélekvándorlás ilyen értelmezésével még sosem találkoztam. Őszintén szólva nem tűnik túlságosan épkézlábnak.

don Fefinho
Újságíró

Szőrszálat hasogatsz! :) Én perennializmust érzek a dolog mögött.

Deansdale
Admin

OFFTOPIK

“egész életében a jobbján hordja őt, nemcsak azon megfontolásból, hogy kardját a bal oldalára függeszti”

Ezt sosem értettem igazán, szerintem pont fordítva logikus.

1. A kardot hüvelyben szokták hordani, tehát olyan veszély nincs, hogy a nő megvágná magát vele. Ha nem szaladgál körbe-körbe a férfi körül akkor belegabalyodni sem nagyon tud.

2. Igaz hogy a bal oldalon van a kard de azt jobbal kell előhúzni, ergo a férfinak jobb, ha a jobb karja a szabad. Hirtelen előálló vészhelyzetekben minden másodperc számít, és hogy egy pánikoló nő a bal vagy a jobb karodba csimpaszkodik az az életet vagy a halált jelentheti… Ha a balodat fogja attól jobb kézzel még harcolhatsz, próbáld meg ezt fordítva.

3. Ha az ember kardot ránt akkor suhogtatnia is kell azt, aminek kell a tér. Jobb kézben tartott kardhoz jobb oldalt kell a tér, aminek kifejezetten keresztbe tesz ha ott áll a nő.

Nincs erre valakinek valami szabatos forrása, ami érdemben tárgyalná a kérdést?

the hermit
Olvasó

Szerintem ez egy jelentéktelen mellékszál.

Kedvelem, ha valaki szimbólumokon keresztül próbálja látni és láttatni a világot. Szét lehet cincálni ennek az írásnak sok apró részletét, de attól nem jutunk közelebb a mondanivalójához (bár én sem értek mindenben egyet a szerzővel).

Naooo
Olvasó
Naooo

“A férfi a nőben a folyamatos változást szereti-szenvedi, hogy mindig más arcát csillantja fel fizikailag és lelkileg egyaránt, hogy szeszélyes, csapodár, kiszámíthatatlan és megbízhatatlan. A nő viszont a változatlant, a kiszámíthatóságot és a biztonságot keresi a férfiban.”

Ez pont fordítva van.

hgyi
Szerkesztő

Szerintem meg vannak ilyenek is, meg olyanok is.

Naooo
Olvasó
Naooo

Há’ biztos.

 

“Mert 7 év alatt rájöttem hogy nem a férjem való nekem. Azért tartott ennyi ideig mert alapjában véve jó ember, sokáig elkápráztatott a figyelmességével amit szeretetből tett, de egy idő után rájöttem hogy ez nem elég, ha nincs fejlődés, főleg szellemileg. Tehát én fejlődtem ő meg ugyan ott maradt. Egyre jobban idegesített hogy nem tudok vele beszélgetni pl a gyerek nevelés lényegéről, fontos szempontokról, Ő ezeket nem látta át. Hát ilyesmi az oka. Elég lényeges. Legalábbis nekem.”

Deansdale
Admin

Erre van a klasszikus mondás, hogy a férfiember házasodáskor abban bízik, hogy a nő nem fog megváltozni – de meg fog. A nő abban bízik, hogy a férfi megváltozik – de nem fog. Persze mint minden általánosítás ez sem tökéletes érvényű, de lehet érteni hogy mire gondolt aki kitalálta.

Cerveza
Olvasó
Cerveza

Nekem nagyon tetszik a cikk..Vannak benne érdekes gondolatok,de összességében jó :)És szerintem ez pont nincs fordítva,habár sokan ezt akarják megmagyarázni,többek közt a Csernus is,meg mostanság egy -két feminista vers.Szeretem,ha egy nő ilyen.Nem riherongy,de számomra ilyen az  “örök és megfoghatatlan csoda”. Ha jól belegondolok a szerelmes verseket is ilyen nőknek írták annak idején és biztos vagyok benne,hogy nem a feministáknak :P

“Minden alakít rajtam, de semmi sem változtat meg.”

Salvador Dali

Naooo
Olvasó
Naooo

“kiszámíthatatlan és megbízhatatlan”

Ilyen nő még felmosórongynak se kéne, nem még kínrímeket faragni érte.

Cerveza
Olvasó
Cerveza

Inkább erre a részre gondoltam..

A férfi a nőben a folyamatos változást szereti-szenvedi, hogy mindig más arcát csillantja fel fizikailag és lelkileg egyaránt

Aki “szeszélyes, csapodár, kiszámíthatatlan és megbízhatatlan” szerintem senkinek sem kell..Ezek a tulajdonságok szerintem amúgy is inkább a “modern,(magukat) öntudatos(nak képzelő)”nőkre jellemzőek.

Inaara
Olvasó
Inaara

“A Nap jobboldali, a Hold baloldali.”
Bocsánat, hogy megint a biológiával jövök, de olyan jó, mikor minden egybevág.  :)

Testünkre is ez a felosztás érvényes: jobb oldalunk yang, azaz férfi, bal oldalunk yin, azaz a női princípiumhoz tartozik. Érdekes, hogy biológiailag is ez a helyzet, hiszen a születés előtti tesztoszteron hatásra a test jobb oldala, beleértve a jobb agyféltekét is, gyorsabban növekszik. Tudjuk, hogy testünk két oldala nem egyforma, egyik oldalunk mindig kicsit fejlettebb.

Férfiaknak általában nagyobb a jobb lábuk, sokszor élesebb a jobb szemük és fülük, stb. Nőknél épp fordított a helyzet, pl. többnyire a bal mellük a nagyobb, s picit nagyobb a bal lábfejük.

Ha egy nő jobb oldala erősebben fejlett, mint a bal, akkor magzati korban androgén többlet érte.

Csatlakozom hermit-hez, engem sem zavarnak a szimbólumok, még ha itt-ott picit zavarosak is, vagy én máshogy gondolom.

Deansdale
Admin

Amennyire én szőrszálhasogatok annyira azok is akik ezért visszakritizálnak :) Nekem sincs semmi bajom a szimbólumokkal amíg értelmesen és a maguk helyén használjuk őket. Az nem működik, hogy össze-vissza dobálózunk mindenféle képzettársításokkal és semmit nem indokolunk vagy magyarázunk meg belőle. Az sem működik, hogy bármi és minden közé rejtett összefüggéseket látunk, amik esetleg a valóságban nincsenek ott…

Inaara
Olvasó
Inaara

Igazad van. :)

Nem voltam elég pontos, oda kellett volna írnom, hogy annyiban csatlakozom hermit-hez… Szerintem nem hasogattál szőrszálat, csak nem mindennel értettél egyet, és voltak kérdéseid.  Nekem ez tetszik.   :)

 

traveller79
Olvasó
traveller79

Sziasztok!

Nemrég találtam rá az oldalra- Dean blogján keresztül-gratulálok hozzá!Elképesztő,miket művelnek a feminácik,amiről a média persze mélyen hallgat.Az oldalt ajánlani fogom minél több ismerősömnek.

Egy kérdés: Deansdale-el hogyan lehet kapcsolatba lépni?Van egy gondolat,ami régóta motoszkál bennem,talán egy cikk is születhetne belőle.

don Fefinho
Újságíró

galambposta :P

Deansdale
Admin

“Deansdale-el hogyan lehet kapcsolatba lépni?”

Például így :) Ha minden igaz már kaptál is tőlem levelet a felhasználóként megadott emilcímedre.