A korábbi téma folytatásaként most rázúdítanám a nagyérdeműre, hogy szerintem hogyan kell “erős nőt” a vászonra vinni. Teszem ezt egyrészt azért, hogy megmutassam, nincs alapvető bajom az ilyesmivel; másrészt azért, hogy ötleteket adjak a jövő íróinak, rendezőinek, hogy hogyan tudnának hiteles karaktereket gyártani üres és sablonos grrrl power dogmacsomók helyett, akiktől egy egészséges embernek felfordul a gyomra.

Szemléltetésképpen a Firefly c. sorozatot hozom fel, amiben rögtön 3 erős nő is található. És mégis nézhető a végtermék! Láss csodát. Mindennek oka, hogy a feminista fantazmagóriát a “tökéletes nőről” (aki minden szempontból utolérhetetlen, és kenterbe veri a férfiakat, akár fejszámolásról, akár szkanderről, akár vakmerőségről legyen szó) három részre bontották, és három külön emberben jelenítették meg.
1. Zoe, a “tökös nő” prototípusa
Zoé keménytökű, ezt nem lehet elvitatni tőle. Katona, aki szemrebbenés nélkül agyonlő bárkit, de ha úgy adódik puskatussal is agyonveri. Fizikailag ott van a szeren – nem egy Chuck Norris, de azért boldogul a közelharcban. Hogy akkor ez miért nem irreális, miért nem szúrja az antifeminista énem szemét? Egyrészt mert nem a levegőben lóg, hanem megvan hozzá a kellő indoklás: a hiteles háttértörténet, az előzményekkel együtt megemészthető életút, amin a karakter éppen ott tart, ahol. Másrészt nincs túlzásba vive a dolog, nem megy át a saját karikatúrájába; nem pofoz le mindenkit fél kézzel, olykor veszít, és ettől nagyságrendekkel hitelesebbé válik. Harmadrészt, és talán ez a legfontosabb, tudja és éli a maga helyét a dolgok rendjében. Elfogadja, hogy a főnöke egy férfi, a férje egy férfi, a legénység további tagjai között is akadnak férfiak, és neki ezekkel nincsen semmi baja. Nem erősködik, nem fitogtatja a (vélt vagy valós) fölényét, egyszerűen teszi a dolgát és együttműködik mindenkivel. Nem él permanens lázadásban a férfinem ellen. A főnökéért és a férjéért akár az életét is feláldozná, vagyis ha úgy tekintünk rá, mint afféle “srácra a brancsból” (amit a státusza és a megformálása jelez), akkor ténylegesen úgy is viselkedik – nem pedig mint egy hercegnőcske aki a férfi és a női világból is csak a desszertet választja. Zoe azért elfogadható karakter, mert bár bőséggel van benne “power”, teljesen hiányzik belőle a feminista vicsor, a “grrrl”.
2. River, a szupermannő
Ő az, aki amellett hogy szuperzseni, puszta kézzel csomagolja össze a rátörő férfihordákat. Vagy éppen egy akkora baltával mint ő maga. Ez eddig úgy hangzana, mint egy feminista álom… Akkor mégis miért hiteles (a maga módján, nyilván), miért elfogadható? Mert megfizeti az árát. Ha csak letáncolna tűsarkúban a falvédőről és porrá szégyenítene minden pasit, akkor úgy illene a filmbe mint egy hupikék orángután. Ő viszont a vásznon töltött idejének többségében egy 6 éves gyerek, egy traumatizált idegroncs és egy sebészetileg lebutított zombi kombinációjaként tárul elénk. Oké, tehetségesnek született, és olykor úgy is viselkedik, de ahogy a kormányzat megpróbálta titokban felturbózni (a potenciális emancipunciból így csináltak volna feminista csodafegyvert), valamit csúnyán elrontottak és a terminátorból selejtes cséphadaró lett. Valamit valamiért, ugye – a nagy hatalom nagy árral jár. Ez az, amit a feministák sosem tudnak megérteni, és ezért csodálkoznak, hogy a nők “nem érhetnek el egyszerre mindent” – és amelyik mégis, az belerokkan. Ezek mellett River életének egyetlen stabil horgonypontja a bátyja, akinek irányító, gondoskodó szerepét (amit az elmeállapota több mint indokolttá tesz) ellenvetés nélkül viseli. River azért elfogadható karakter, mert bár bizonyos értelemben túlszárnyalja a realitás adta lehetőségeket, ennek kőkeményen meg is adja az árát.
3. Inara, a felvágott nyelvű
Megvolt a férfiakkal lépést tartó katonalány és a kivételes szuperzseni, akin ámulnak a pasik – mi maradt? A szarkasztikus megmondócsaj, akinek egyformán borotvaként vág az esze és a nyelve, s természetesen nem tűr semmiféle beszólást vagy tiszteletlenséget. Ezt a karaktert is éppúgy elronthatták volna, mint a másik kettőt; lehetett volna kiállhatatlan és nézhetetlen férfipukkasztó verbálmaszturbátor – de mégsem lett. Az ő “éle” is le van tompítva, a pozitívumai mellett neki is vannak negatívumai, amik megfelelően ellensúlyozzák egymást. Igaz, hogy intelligens és határozott, és bárkit kioszt ha olyan a kedve, de azért mégiscsak egy prosti, aki ezen az ütött-kopott hajón ragadt. És ezzel ő is tisztában van, ezért amellett hogy nem hagyja mások által le- vagy alulértékelni magát, közben ő azért tisztában van a saját korlátaival. Nem keresi a konfrontációt, ha nem muszáj, és nem ellenségeskedik a férfinemmel üres sportból – elfogadja, hogy a jóindulatukból él. Ő is betagozódik az univerzális rendbe, mint Zoe. Kiegészíti és tulajdonképpen felemeli a férfi főszereplőt ahelyett, hogy kötözködne vele és lerángatná a nemek harcának bűzös mocsarába. És hát a rázós érzelmi szál kettejük között mindkét félből előhoz bizonyos sebezhetőséget, amitől nem szánalmasabbak lesznek, hanem emberibbek. Igen, Inara felvállalja a sebezhetőséget és a nő(i)séget, és ettől nem lesz kevesebb a többiek (vagy a néző) szemében. Ilyen egy hiteles és valódi nő, aki a szinte kézzelfogható intelligenciája és önállósága ellenére sem adta fel női mivoltát és nem akar férfivá változni. Inara azért elfogadható karakter, mert nem teng benne túl a harciasság, valamint vannak gyengeségei is, amikkel ő maga is tisztában van.
…
Ők hárman együtt tennének ki egy feminista csodanőt. Azt a mítikus lényt, amit más filmekben és sorozatokban megpróbáltak egy személyben vászonra vinni, több-kevesebb sikerrel – de mindig az élvezhetőség és a hitelesség rovására. A Robin Hoodot megszégyenítő, felvágott nyelvű akrobata szuperharcos Marian; a Merlint és Artúrt erőlködés nélkül alázó Morgana; az egymás sarkára taposó sorozatokban hemzsegő, bugyuta férjeket és udvarlókat lesajnáló sikeres és intelligens karrierista tündérkék; nameg a 40 fölött is férfivadító, ki-tudja-miből-de-gazdagon megélő prostikba oltott pletykagépek mind egy szálig hiteltelenek, unalmasak és visszataszítóak. Lehetne mindezt jól csinálni, ésszel, érzékkel… Csakhát ez azzal jár, hogy a férfiellenes hurráoptimizmust kicsit vissza kell szorítani. Lehet egy nő úgy erős, hogy közben nem utálja a férfiakat. Persze hollywood továbbra is ontani fogja a szemetet, dehát nekünk meg megvan az a lehetőségünk, hogy a pénztárcánkkal szavazunk arra ami nekünk tetszik.
Már olyan kíváncsi lettem a másik cikkben írt kommentedtől is, hogy reggel óta csurgatom le a sorozatot, és meg fogom nézni végre :-))
Ha van rá mód akkor feliratosan nézd. A magyar szinkron sajnos nagyon sokat levett abból a nehezen megfogható kvalitásból, ami átütő erejűvé tette az egészet…
“Minden anyab*szó kecskék leganyab*szóbb kecskéje” :D
Tényleg felirattal nézd, a kínai szavakat, kifejezéseket és káromkodásokat lefordítják benne.
Angolul szoktuk az ilyeneket nézni, nem is tudom hol lehet szinkronosan letölteni.
Tényleg jónak tűnik, bár még csak belenéztem az első részbe, nem néztem végig, megvárom vele az uracskámat, hadd jusson neki is a jóból :-) Jópofa ez az űrjárgány/countryzene kontraszt :-D
Fontos, hogy a sorozat eredetileg keverve ment a tv-ben (igen, külföldön is dolgoznak agyhalottak).:
http://www.gyakorikerdesek.hu/szorakozas__filmek-sorozatok__1967403-firefly-t-milyen-sorrendbe-nezzem
Dean, ez a cikk k…a jó. Tök jól megfogalmazod, hogy mitől szerethetőek ezek a nők még nekem is, a bősz patriarchának. Az utolsó bekezdést én elhagytam volna, de ez rólam szól. Egyszerűen túl jól ismerem a véleményedet a feminista szemétről ahhoz, hogy szükségét lássam újra olvasni, no meg az egész cikk tök pozitív hangvételű, kár a végén az a negatív erő. De velem lehet vitázni. Hiszen vannak új olvasók is, talán nekik fontos, hogy ismételd magad, stb.
A negyedik nőről nem is mondtál semmit :-)
Dean, tényleg jó a cikk, de kell hozzá a férfi szereplők jellemzése is, hogy teljes legyen. Zoé férje a repülésnek él, amolyan papucs típusnak tűnik, de Zoé mégis férfinak tekinti, pedig tényleg nem macsó. A házasságukban egyértelműen Zoé a “tökösebb”, legalábbis látszólag. A többit is végigvehetjük, és az derül ki, hogy a férfi főszereplők mindegyike: élő egyéniség. Még a “tökös srác” sem James Bond…
Igen, a szereplőgárdában van még 6 másik ember is… De most az “erős nőkre” fókuszáltam ugye. A negyedik nő Kaylee, nyilván neki is vannak értékei, de ő áll a legtávolabb a feminista ideáloktól, ezért őt most nem vettem górcső alá.
Ne már, Kaylee a tipikus önálló, dolgozó nő, aki technikai téren felveszi a versenyt a férfiakkal (ő a hajógépész a sorozatot nem ismerőknek). Emellett valóban nőies nő, aki ezt gépzsíros munkaruha alá rejti, ugyanakkor fülig szerelmes a dokiba. Ő is lehetne feminista álomkarakter (intelligens, önálló, beszól a kapitánynak, a sarkára áll, férfi munkát végez meglepő sikerrel [a Serenity nem hullik szét], st.b). De nála éppen a kislányos félszegség és a némiképpen introvertált személyiség az, ami elveszi az élét.
A férfi karakterek, ahogy írtam, szintén lehetnének macsók, de náluk is tompítottak az élek.
Ráadásul, ahogy írtad, éppen a humor az, ami még a Tökös Katonasrác esetében is szerethető karaktert varázsol elénk a klasszikus Egyszemélyes Hadsereg helyére.
Szóval a sorozat karakterek és hitelesség szempontjából messze a legjobb sci-fi.
Oké, gépészként egyedül dolgozik, de személyes értelemben semmi önállóság nincs benne. Amit írtál (félszeg, introvertált) szerintem nem a másodlagos jegyei amik tompítanak valami erősebbet, hanem az elsődleges jegyek amik meghatározzák a személyiségét. Ő egy aranyos kislány akihez “beszélnek a gépek”…
A Firefly messze a legjobb sorozat úgy en bloc :D
Ha megengedtetik nekem némi offolás, annakidején azt olvastam hogy a Firefly-t rendező Whedon minden egyes szerepre olyan színészt választott, aki korábban már sikeres volt komikus/humorista szerepekben, mert az ilyen emberekben állítólag van valami “plusz”. Szerintem k_rvára összejött neki ez a dolog, a stábon látszik hogy az első pillanattól kezdve olyan egység és megértés van köztük, ami egy átlagos sorozatnál kb. a harmadik évad táján kezd(!) kialakulni. (Vissza lehet nézni pl. a csillagkapu sorozat kezdő évadait, a színészek azt sem tudják merre nézzenek az első 40-50 epizódon keresztül…)
Egyébként van egy epizód (a Heart of Gold) ami sajnos túlságosan a feminista ingoványba süllyed, de ezt összességében megbocsáthatónak tartom azért amit a sorozat egyébként nyújt.
Még egy dolgot kritizálnék az amúgy kiváló cikkeden, ez pedig Inara karaktere. Nem prosti, hanem társ/kísérő (companion). Lényegében egy sci-fi kurtizán-/gésa, aki megválogatja a partnereit, és őket szellemi, lelki és testi élvezetben egyaránt részesíti. A társak közösségi hálóján ráadásul negatívan értékelheti az ügyfeleket, ha azok rászolgálnak, és onnantól az illetőnek lehet bármekkora hatalma, pénze, kizárják a klubból.
Lehet diplomatikusan fogalmazni, de alapvetően azért mégiscsak azt csinálja amit csinál. Hogy van mellé pasztellszínekben gazdag körítés, meg némileg fokozott intimitás, az csak a szolgáltatás színvonalát emeli, a jellegét nem befolyásolja. A sorozatban is nagy hangsúlyt helyeznek a különbségtételre, amit kiemeltél, de szerintem ez nagyobbrészt szemfényvesztés, amivel igyekeztek egy kicsit többet megőrizni Inara méltóságából. (Sikerült.)
Érdekességképpen egy OTDK dolgozat a háborúról, női szemmel.
Ez nem női szem, ez feminista bélsár. Mindent elmond az egészről, kvázi pár szóba sűríti a tanulmányt a következő idézet:
“A (legtöbb) férfi kedveli a háborút”
Ennyit értenek a feministák a férfiakból.
Az általános lelkesedés hatására megnéztem én is a sorozatot, aztán meg a filmet. A sorozat tetszett, bár az ilyesmi műfajra kitalálhatnának valami más besorolást, ez szerintem nem sci-fi, de mindegy. A film szerintem ehhez képest nagyon gyenge volt, teljesen mások benne a szereplők, feltételezem, hogy nem is ugyanaz a gárda készítette. A női szereplők leírásával is egyetértek, bár ez a fajta River csak a filmben látható, ott viszont Inara volt teljesen súlytalan.
(Én nem éreztem túlságosan feministának a Heart of Gold részt, nem tudom miért lett volna az.)
A sorozat és a film elkészítésének megvan a saját külön sztorija. Miután az előbbit lemondták, a rajongók nyomásával sikerült elérni, hogy legyen belőle legalább egy mozifilm. Ezért aztán “hirtelen” kellett kitalálni, hogy mi legyen a filmben, hogyan varrják el a szálakat, stb. Így sikerült. Jobb lett volna, ha folytatódik a sorozat, de azt a Fox elkaszálta :\
Nekem a film sztorijával van a legkevesebb bajom, egyszerűen a karakterek teljesen mások lettek, más a viselkedésük az egymáshoz való viszonyuk, a szövegeik. És néhány dolog fájóan szájbarágós lett. Igen, jobb lett volna, ha a sorozatot folytatják, lett volna még benne lehetőség.
“És a végére egy kérdés: ha az ember tudja, hogy van rajta egy testkamera, ami MINDENT FELVESZ ÉS HANGOT IS RÖGZÍT, akkor mégis, mi a fene járhat a fejében, amikor ilyen baromságot csinál??? ”
A feltett kérdésre a válasz a nemében van, no meg azoknál a hülyéknél keresendő, akik két hülyepicsát küldenek ki szolgálatba…..
https://index.hu/kulfold/2018/07/14/penzfeldobassal_dontottek_el_egy_gyorshajto_sorsat_a_georgiai_rendorok/
Ők most az erős nők ? :)
A cikkhez hozzászólva, tényleg jó rendező Whedon, ha rábízták volna a Star Wars új részeit, talán nem lett volna úgy elcseszve.
Erre a régi dean cikkre a cím alapján be tudok kötni egy érdekességet. Mit tud a tudatos fősodratú média…
Az apropója: kábé fél éve, jelentek meg feminista cikekk, arról amikor egy birkózó versenyt megnyert egy lány, és a médiában a magyarban is arról cikkeztek hogy vége a patriarchiaiaiaiaia elnyomásnak estébé…
Jómagam nagy küzdősportrajongóként, pár éve már az online felületeken, videómegosztókon szoktam küzdősporttartalmat nézni elsősorban. Mivel a feminista sztereotípiákat szégyenemre nem teljesítem, nem otthon ülve sört fogyasztva nézem a focit(sportközvetítést) a TV-ben, összefüggő szabadidőm a család és a munka mellett eléggé kevés marad. Azt meg aktívan töltöm el, és mivel életem párja közepesen kényszeres programszervező, nem jut időm sztereotipizálni.
Férfit és női küzdősportot vegyesen fogyasztok, és szégyen ide vagy oda, de a női szakágak valamiért jobban bejönnek. MMA-boksz-judo-BJJ, wrestling, még a show-wrestling is.
Amikor elkezdesz böngészni fenti tartalmat akarva akaratlanul is előjönnek olyan videók, amikor a két nem kerül valamilyen küzdősportban össze. Intergender tartalom, szó-szerint nem az újbeszél szerint természetesen.
Ugye a böngészőknek, de még a tartalomszolgáltatók esetében vannak bizonyos logikái ami alapján a beírt kulcsszavakra kidobják a kért tartalmakat. A böngészőnek úgy kell működnie, hagy vagy a te böngészési előzményed alapján és/vagy a leggyakoribban keresett tartalmak alapján rakja össze a keresett kulcsszó alapján a találataidat.
A youtubeon azzal a „furcsasággal” találkoztam, hogy intergender témájú videókban, majdnem 100%-ban olyan videokat dobál fel, manvs.woman témákban ahol nyoma sincsen semmilyen evolució következtetésnek. Mind a wrestling mind bjj mind egyéb küzdősport témákban (hangsúlyozom nem célzott keresés, hanem csak általános megnézési böngészés esetén) ahol egyértelmű a női fölény. Kvázi visszaadva azt a feminista metodikát, ami a fejlett nyugaton tapasztalható. És különösen igaz ez a korosztályos videok esetén, usa high-school birkózás esetében, de ugyanilyen tematikájúak a felnőtt bjj intergender videok is. Átlagos internetezőként teljesen az jöhet le, hogy felnővőben van egy generációnk, ahol a férfit már csak az archív felvételekből meg néhány dehonesztáló cikkekből fogják majd nyugaton ismerni.
Kicsit utánamenve a dolgoknak, találtam egy youtube csatornát, ahol fel vannak a két kiemelt témában bjj-highscholl wrest. tényleg tonnányi mennyiségű videók, amik nem tükrözik a fenti böngésző „tulajdonságot”. Az oldal üzemeltetője egyébként 2 dolgot is kiemelt: 1. ezeken az intergender mérkőzéseken, kb. 99%-ban ffi dominancia van (ugye nem ez jön le alapból), 2. a szolgáltató direkt promótálja a feminista tartalmakat, 2+1. a csatornán kommentelőket feminista trollok zaklatják ha nyilvános accounton vannak regelve.
Egyébként az üzemeltetője a csatinak, leírta hogy téma rajongójaként, a hivatalos Északamerika szövetséghez fordulva, kínos magyarázkodással próbálták lerázni mielőtt kiadták volna a hivatalos mérkőzésvideókat, kb. hasonlót tapasztalt a bjj-s kérések esetén is. Külön csakszinak: látod amikor hunn femiista kondicionálásról beszél, valójában erre gondol, amikor lassan tudtodon és akaratodon kívül adagolják neked, és még csak észre sem veszed.
Kicsit talán megnyugodva le lehet írni, hogy a jelenlegi fiatal-hím generációval, talán nincs is annyi baj mint amit gondolunk. Nem lettek ők még annyira „devalválva” mint ahogy azt a szintén feminista fősodor mutatni akarja.