Kimennék veled az őserdőbe,
sorsára hagynám ezt a világot,
ha nem féltenélek
nyilak mérgétől, halálvirágtól.
Hidat, lélekvesztőt csomóznék, a folyamágon
naphosszat rostálnánk a meddő szavakat,
hogy tálcánkon csak színaranyat találjon az este,
és szerelemről szó sem esne.
Parazsat élesztő, szélhozó sötét
gyújtana rózsákat arcodon,
hogy szorosabban öleljünk,
amíg átdübörögnek felettünk a csillagszekerek,
és roskadó tüzünknél lépdelne majdan
egy játszadozó gyerek,
aki olyan, mint én, olyan, mint te,
a terra incognita népe,
amint ónt és búzát mér az edénybe,
vonásainkat ringatná tovább.
Az arcokon, fordul az árny,
de a liánágyon mindörökké te virágzol,
és én mondom az imát:
sorsára hagynám ezt a világot,
ha nem féltenélek
nyilak mérgétől, halálvirágtól.
Hidat, lélekvesztőt csomóznék, a folyamágon
naphosszat rostálnánk a meddő szavakat,
hogy tálcánkon csak színaranyat találjon az este,
és szerelemről szó sem esne.
Parazsat élesztő, szélhozó sötét
gyújtana rózsákat arcodon,
hogy szorosabban öleljünk,
amíg átdübörögnek felettünk a csillagszekerek,
és roskadó tüzünknél lépdelne majdan
egy játszadozó gyerek,
aki olyan, mint én, olyan, mint te,
a terra incognita népe,
amint ónt és búzát mér az edénybe,
vonásainkat ringatná tovább.
Az arcokon, fordul az árny,
de a liánágyon mindörökké te virágzol,
és én mondom az imát:
Kilépnék veled a csillagközi térbe
ruhátlanul,
a billiomod szekundum létre,
amíg a kozmosz ránk exponál,
ha nem féltenélek
szakadatlan szabadesésben,
ahol egyremennek napok és századok,
együtt párolognánk el a mindenségbe,
és szerelemről szó sem esne.
Száguldanánk egy fénycsóvában
a másvilágokon át elhozott üzenettel:
Íme, az Ember! akinek küldetése,
hogy a halálra születni kell,
ahogy a szerelemre.
Kimennék veled a Földre, és közöttünk
a szerelemről szó sem esne,
ha nem féltenélek.
a szerelemről szó sem esne,
ha nem féltenélek.
Üdv a szerzők között! Sok ihletett pillanatot kívánok neked! – Reméljük, többször csempészel majd egy kis lírát és romantikát a többnyire kényszeredetten realista, antifeminista cikkek közé! Azt hiszem, tényleg szükségünk is van rá…
Nagyon szép gondolatok, gratulálok!
Bizonyára küldtél már saját verset hölgynek… Kevés romantikusabb dolog van ennél, garantáltan minden nőre hat… :)
korhely, milyen zenéket szeretsz?
Kivételek azért vannak. :o))
hgyi, ez komoly? Áááá, nem hiszem én ezt.. Titokban sem…? Kicsit sem…? :)
Kaptam néhányszor nekem írt szerelmes verset, többnyire gyönyörű szép, saját kezűleg készített képeslapon, és mindig megérintett. Akkor is, ha olyan fiú írta, akinek nem viszonoztam az érzéseit. Gondold csak el, milyen bátorság kell hozzá… Jó néha egy kis csöpögős romantika ebben a rideg világban. :)
Titokban sem. :o)
Az s.k. ajándékokat szeretem.
Hát ahhoz is nagy bátorság kell, hogy valaki kiálljon nem létező hangjával a nagyközönség elé, de ezt nem tudom értékelni.
Azért, mert valaki veszi a bátorágot, még nem hatódok meg.
A csöpögős nem jön be, inkább a röhögős. Jobban szeretem a jó humorú embereket (nem a humor heroldokat), mint a romantikázósakat. Ha egy verset humornak szán, az más. :o)
Köszönöm a szíves fogadtatást, kedves Alter Ego!
Gondoltam, h. a szegény feministáknak is hátha többet segítek a gyógyulásban, ha tényleg érezhetik, h. nem a nők ellensége vagyok. Sokkal szívesebben udvarolok, mint ellenségeskedek, és úgy vettem észre, ezt a hölgyek is sokkalta jobban szeretik.
Szeretnek inkább cinkosok lenni egynémely dologban, amikről itt nem árulkodok, de velük együtt, én is ezekhez érzek természetes hajlamot.
Asszem, csak egy szóra várnak, és örömmel levetnék a feminizmus kényszerzubbonyát, mert senki sem marad szívesen szociopata beteg.
Kedves Inaara, jólesett a gratulációd, főleg, így, h. egy hölgytől kaptam! :)
Azon most gondolkodom, h. milyen zenét szeretek.
A klasszikusokból sokat, de felsorolhatatlan a house-ig, breakbeat-ig. Talán, könnyebben felsorolhatnám, h. mit nem.
Nagyon nehéz ezt megfogalmazni – nem gondolod? Vhogy, ami sematikus, szériadarab, azt nem szeretem, de még azok között is felbukkannak néha üdítő kivételek.. Még a magyarnótát is szeretni tudom olyan helyen, ahol ennek van stílusa. Pl. vhol a Balatonfelvidéken, egy régi fogadóban, a rózsalugas alatt, ahol olyan a hely szelleme. Ott nagyon, egyébként nem.
Nálad hogy van ez?
Kedves Korhely, nagyon hasonlóan gondolom én is.
Nagyon szeretem a zenét. Ha műfajilag kellene meghatároznom az abszolút kedvenceket, akkor kettőt emelnék ki, a klasszikusokat és a jazz-t, de minden jó zene jöhet (most pl. ezt is hallgatom. Tavaly nyáron egy kerti partin hallottam először a hegyekben…Hihetetlenül szólt: http://www.youtube.com/watch?v=8KUSkGeaUPU)
Kedvelek néhány operát is (hangulat kérdése), és az igazi blues-t, pl. http://www.youtube.com/watch?v=VgCpw–3Lyc
Ahogy írod, bizonyos helyeken olyan zene is élvezetes lehet, amit egyébként nem szeret az ember, lásd az említett magyar nóta, vagy cigány dal, ha a prímás húzza az asztalnál, te meg énekeled, ahogy tudod… :)
A könyvtárban vok, nincs nálam fülhallgató, csak nagyon halkan tudtam meghallgatni a zenéidet. Nem az igazi így, de jó volt, de meghalni nem segítek neked! :) Szcientológus is vagy?
Meghalniiii?! :) Na, azt egyelőre nem tervezem… :) Szcientológus? A világból ki lehet kergetni velük, meg a szektákkal általában. Miért lennék az?
S. V. -nek ez a száma tetszik, de az egyéb dolgai nem érdekelnek, és más számot sem hallgattam tőle, úgyhogy nyugi. :)
Bocs, h. meggyanúsítottalak, Inaara! :)
Azért kérdeztem, mert az S.V. videódon a scientology feliratot láttam. Kicsit meghökkentem, h. hova keveredtem.
Reméltem, h. talán mégse, mert az érzelmes lényeddel sehogy sem látszott kereknek. Így már sokkal jobban érzem magam. :)
Kedves hgyi, biztos csak azért, h. a szabályt erősítsék. :)
Tudom, hogy megy az olyanoknál. Egy hét keménykedés, utána két hét világfájdalom. Magukat büntetik. Szomorú.
:o))))
Valószínűleg elég sokféle szabályt erősítek. :o))))
De nem szerettem soha a nagy romantikát, meg ha verset írtak nekem. :o)
Világfájdalmas meg max. tizenéves koromban voltam néha. :o))
Csatlakozom.
Mondjuk verset nem kaptam soha, csak szerelmes levelet, de nem volt rám nagy hatással. Mindegy, már megszoktam, hogy fordítva vagyok bekötve.
Szerelmes levelet kapni sem rossz érzés, de azért a vers más… :)
Hát nem vagyunk egyformák, hogy ilyen bölcseket mondjak:)
Igen, szerencsére… Képzeld, milyen unalmas lenne az élet. :)
Majd kiderül, h. én vok itt a legérzelgősebb (Inaarával versenyben). :D Ilyent még elképzelni se tudtam eddig. Na, majd bekeményítek. :D :D
:oDDDDDDDDDDD
Ááá… bocs! Azt hittem, harcos, keményszívű, feminista hölgyekre gondoltál. Kérlek, magadra ne vedd, amit írtam! :)
Sejtettem, hogy másra gondoltál! :o))))
Csak nézek… Ti minden nők vagytok? Hát, miféle Férfihang ez? :D
Az a baj, h. akkor a logikám szerint, nagyon vallásosak is lehettek, hamár antifeminizmusra adtátok a fejeteket (szép fejeteket. :) ), én pedig szabadgondolkodó vok. Közkeletű néven, istentelen, gonosz ateista.
Namost, hogy fogunk így kijönni egymással?
Habár “a nők mind egyformák”, mégis van köztük ateista, vallásos, és bizonytalan is :) Még az antifeministák között is.
Én nem vagyok vallásos. :o)
Akkor, Inaarával érzelmi, Veled értelmi síkon rokon lélek vok.
Mindig tudtam, h. egyetlen nőben sose találhatom meg a teljességet. :D
Ez fordítva is így van! :o))))))))))
De azért kompromisszumokat lehet kötni! (És kell is.)
Muszáj? Csak azért, h. vmi rossz is legyen abban, ami jó is lehetne? :)
Muszáj! :o)
Nem szabad, nem szabad… :D
Kedves Suum, akkor valószínűleg az az EGY darab nő nem érte meg… Jól sejtem? :)
Leginkább kamaszkorban követnek el ilyesmit “halálosan” szerelmes srácok, később már nem igazán jellemző, meg aztán nem is mindenki olyan típus.
A szerelmes férfi adni akar a nőnek – mindent…bármit. Ha nincs pénze, akkor nagyon szép ajándék bármilyen alkalomra egy saját vers saját képeslapon, vagy egy kis könyvecskében (mint az én egyik konkrét esetemben, tinikoromban). :)
“…kiszűröm azokat a nőcskéket, akik kifejezetten erre hajtanak :)”
Ez egész más, mint amiről írtam (“A szerelmes férfi adni akar a nőnek – mindent…bármit.”).
Az a baj a szerelmes versekkel, hogy bár roppant romantikus és egyedi, de azért egy idő után megszokják, és mégiscsak a bizsu meg az ékszer kéne mellé…
Egy ilyen iromány amellett, hogy az ember legbelsőbb érzelmeit hozza felszínre (ami férfiaknál ugye eleve ritka), még művészi értéket is képvisel nyilván, az ember örül minden szófordulatnak, rímnek, dédelgeti, átfogalmazza, csiszolja, néha hónapokig is, mire elkészül. És amikor hosszú idő múlva utólagosan kiderül, hogy az illető hölgy érdemtelen volt a versre, az ember úgy érzi, elpocsékolta az egészet azzal, hogy nem valaki sokkal érdemesebbnek címezte.
Egyébként meg csak olyankor szabad ilyet csinálni, amikor már együtt vagyunk az adott nővel hosszabb ideje. Elhamarkodottan írni meglepő és nem kívánatos végkifejletet hozhat, akik meg már eleve a verseikkel csajoznak, azokat úgyis kerülik messziről, még a saját nemükből is.
Azért azzal a művészi értékkel vitatkoznék. (Nekem általában az a legnagyobb bajom az amatőr költőkkel, hogy rémesen idétlen dolgokat tudnak írni – és ha még művésznek is gondolják magukat, akkor végképp nevetségesek.)
Igen, általában az arc meg a művészi érzék/érték fordítottan arányos… :D
hgyi, szerintem egyik hősszerelmes amatőr “költő” sem képzeli magát művésznek, nem is ez a lényeg.
Fefinho, aki akkora arc, az többnyire nem verset ír. :)
Talán nem képzeli mindegyik magát művésznek. De hogy azt hiszik, tudnak verset írni, az biztos – különben nem tennék.
Most miért? Nem az a versírás, hogy az utolsó szótagok rímelnek? :-)
Szép vagy, mint egy kismadár,
a szerelmünk örök már!
Rózsát hintek ágyadra,
ez szívemnek nagy vágya.
A csókodra szomjazom,
napok óta nem alszom!
Gyere kedves, karomba,
nem leszek én goromba!
Ha a rímre hajtunk (de, csakis akkor), nem így lenne jobb? . : D :D
Te, csapodár kismadár,
szerelmünknek vége már!
Morzsát hintek párkányra,
másik madárkát várva.
Ha csókodra szomjazom,
helyette, most bort iszom!
Mindkettőtöké tetszik, a Korhelyé kissé tréfás. Tényleg, erre még nem is írtam, amit ez az aranyos kisgyermek alkotott! :-) Ha még kiskorú vagy ne olvasd el. :-))
Szép vagy mint egy kismadár
Kezem kalitkába zár
Gyere kedves az ágyba
Ez szívemnek nagy vágya!
Összeszorít két karom
A testedet akarom!
Összeszorít két lábad
Jaj de kemény az ágyad!
Megy ez közted és köztem
Milyen jó, hogy eljöttem
Boldogságom így maradt:
Elmentem egy perc alatt
:D
:oDDDD
(Korhely! egyetértünk!)
+ kiskorú… :o)))))))))))))) lassan szépkorú leszek! :o)))
Elvirágzott a sütőtök,
jövő héten hó lesz…
Költészettel vesződnötök
nem kell félni jó lesz!
Hiszen nem nagy ördöngösség,
íme, ez az elve:
Ritmusra és szótagszámra
szerfölött ügyelve
először a rímet dobjuk
a sor legvégébe,
a többit csak eztán írjuk
nagy gonddal elébe.
Így haladunk sorról sorra,
mint a mérleghinta,
és isteni segédlettel
nem fogy ki a tinta.
Majd ha dolgunk végeztével
minden klappul stimmel,
az egészet agyoncsapjuk
egy rút kecskerímmel.
Mint például: itt van a nyár,
vége a tavasznak,
kertek alatt a kutyák is
jó nagyokat vakkantanak örömükben.
Nem, a vers az, ami nem ér ki a lap széléig.
:o)))))))))))))))))))
Akkor az én fenti versem vers, mert mindkét kritériumnak megfelel. :o))
Bár ha nagyon keskeny papírra írom, tán még ki se fér egy sorba egy sor. :o)))))
Igen, a tiéd teljesen vers, egy könyvben rendesen kinyomtatva nem érne ki a lap széléig, és még rímel is (bár szerintem ez nem feltétel, vannak szabadversek is). Tehát te egy költő vagy. Művész.
Köszönöm, daphne!
Megerősítettél abban, hogy mérhetetlenül tehetséges költő vagyok! Ki is adom verseimet hamarosan. :oDDDDDDDDDDDDDDDD
Felkérhetlek, hogy írj majd hozzá ajánlást? És természetesen Maestro is! :o)))
Ha valódi sikert akarsz, akkor mindenképpen szükséges, hogy én írjam az ajánlást :DD
“:oDDDD (Korhely! egyetértünk!) + kiskorú… :o)))))))))))))) lassan szépkorú leszek! :o)))”
Persze, h. egyet, de nem lehetne inkább vhol a kettő között? Akkor még udvarolnék is. Na? :)
:o)))))))))))))))))))
Na jó, találjunk ki valamit a kettő között: :o)))
De nemá, hogy minden nőneműnek udvarolsz túl a kiskoron, innen a szépkoron. :o))
“…Na jó, találjunk ki valamit a kettő között: :o)))…”
De, azt érzed ugye, h. ez így nem mehet tovább? :) :)
(mert nincs hely, ahova rákattannék a válaszhoz.)
Érzem én, érzem! :o)))))))))))
(technikailag a sajátommal oldom meg, de neked szól, högyi) :)
“…De nemá, hogy minden nőneműnek udvarolsz túl a kiskoron, innen a szépkoron. :o))”
Nem szégyelled magad? Privatizálnál?!
Protestálok!
Ez az önző, magántulajdonosi kisajátító szemlélet a férfiúiságom eltárgyiasítása, a matriarchális kizsákmányolás eklatáns esete! :D :D :D
Félre teccett érteni! :o))))
Én arra gondoltam, hogy te nekem is udvarolnál, csak azért, mert kis- és szépkorú között vagyok. :o))P
(FSz-be tömörítem a férfiakat! Vigyázz!)
:-DDD Micsoda csevely. :-D Látszik, hogy jön a tavasz. Szövődnek a szerelmek itt a férfihangon is. :-D De hogy a férfi, női értelmezések hogy el csúsznak, másznak egymás mellett! :-D
“Ez az önző, magántulajdonosi kisajátító szemlélet a férfiúiságom eltárgyiasítása, a matriarchális kizsákmányolás eklatáns esete! :D :D :D”
:-DD Akartam rögtönözni egy verset erről, de a szöveg olyan ütős, hogy kudarcba fulladt a dolog. :-D
Látom, h. te nem viccelsz! Jobb lesz vigyázni! Dehát, tudod, h. nem csak azért! :)
Nem is esik jól? :(
kgy… Ugye, hogy ugye? :o)))
Hát ja. Elcsúszunk. De én már megszoktam, mert sokszor továbbasszociálom magam azon, amit egy normális ember meg szokott érteni. És akkor magyarázhatom a bizonyítványom. :o)))
Jut eszembe! Mi az, hogy szövődik? Még csak udvarolni próbál, de én pajzsot tartok. :o)
Korhely drága! Bizony! Én nagyon komoly vagyok! :o)))))))))))
Semmi vicc, semmi idétlenkedés. :o)))
Én valahogy immunis vagyok az udvarlásra. :o)) És tudod, már mondtam, hogy a humor a lényeg! :o) (Szerintem az többet ér minden udvarlásnál.)
És nagyra értékelem, hogy abszolút helyesen ejted/írod a nickemet! :o))))
Azért írtam így a nickedet, h. lásd, h. láttam. Látod? :)
Látom! Tetszik! :o))
Formai szempontból elég egyszerű meghatározni a verset, azt mondják az okosok. Olyasmi a lényeg asszem, h. a szövegnek legyen a szótagok szintjéig lehatoló ritmusa. Persze, ezen felül, a szótagnál nagyobb egységek is váltakozhatnak ritmikusan.
Az majdnem mindegy, h. a szótagok milyen tulajdonságuk alapján oszlanak két csoportra (pl. rövid-hosszú, szókezdő-nem szókezdő, v. teljesen mesterséges megkülönböztetés, mint pl. a régi kínai költészetben), de vhogy mindig a bináris oppozíció elve érvényesül, a két osztályba sorolt ritmusalkotók szabályos váltakozása adja a ritmust.
A tartalmi követelmény az, amit sokkal nehezebb megállapítani.
Úgy értettem, hogy a nő szokja meg a verset, és egy idő után már nem értékeli.
Fefinho,
“…csak olyankor szabad ilyet csinálni, amikor már együtt vagyunk az adott nővel hosszabb ideje.”
Pedig többnyire egy kapcsolat elején, vagy reménytelen szerelem esetén születnek a versek, hosszabb idő után ritkán. Egyébként igazad van, egyetértek.
:-) Nekem az tetszik, amikor azt írod, hogy szerelemről szó sem esne. Mikor az egész vers erről szól… Ügyes. ;-) A tagadással hangsúlyozod a mondanivalót.
Ez jó vers. Gratula. :-))
Kimennék veled, ki a természetbe
Sorsára hagynám ezt a várost
Ha nem féltenélek nappal, s este
Eldobnám érted a világot
Nem mondanánk üres szavakat
Egymásnak többé soha már
Csak ami tiszta. Az marad.
A többit megöli a halál
De féltelek kedves
Féltem a lelked
Ha leomlik körötted a fal
Nem találsz nyugtot, nem kegyelmet
Ha majd ránk söpör száz vihar
Mivé lesz akkor az ember?
Ott állva csupaszon, csak maga
Nincs törvény, szégyen, s mint ki nem mer
Csak behúzódik- s eláll minden szava.
Kimennék veled minden nélkül
Hogy nézzünk szembe önön magunkkal
S mint kisgyermek, ha hintától szédül
Bódultan, fel se fogva agyunkkal
Tán, nem, csak a szívvel
Egyedül az súgná nekem
Míg tested megfeszül
Szép, művészi ívvel
Mellettem, hogy mi a szerelem
***
Kivinnélek az éjszakába
Hogy egyedül legyünk, csak mi ketten
Ha nem féltenélek, Te drága
Hűs árnyakhoz, hol szellő se rebben
Mert mi végre született az ember?
Hogy szerelemről szó sem essen
Lelket érintve, mint ki nem mer
Közeledni, egyre fényesebben
Tetekkel mutatnám meg azt
Mindent elsöprő, zord időben
Mit ezer szó, ezer tavasz
Se mutathat: azt kapnád tőlem
Megmutatnám az egész világot
Egyetlen pillanatba zárva
Testet, szívet, mit hiába imádott
Volna ki lélekben még árva
Gyengéden emelnélek, s hagynám
Hogy merülj el univerzumomba
Megfeszült tested testembe adván
Teljes önmagamba vonva
Ölelnélek. Mert nem féltelek.
Védelek mégis. Támadhat bármi.
Szavak nélkül tudd: ki szeret
Ezer vihartól sem fog szánni
Mert csodás önmagad, az ember
Kiben gyönyörködöm: az vagy nekem
Újra, s újra rádeszmélő szemmel
Hogy szavak nélkül tudd: mi a szerelem.
Hmmm… Félek, nem pontosan értem a szituációt. Ezek kinek a sorai? Kisegítenél, Kgy?
Szerintem az övéi… Folytatólagos vers :)
Akkor meglepő módon bukkannak itt fel egymás után a tehetséges költők. De nem olyan, mintha valaki ad hoc rögtönzött válasza lenne, annál sokkal-sokkal kiérleltebb. Én inkább arra tippelnék, hogy Korhely verse a folytatás, avagy “válasz” erre a versre, és gyanítom, erre akart célozni Kgy. :)
Biztos, h. nem az enyém. Én éppen azt magyarázom, h. a szavak helyett jobb érezni és éreztetni, tettekkel beszélni, és nem szeretem elmagyarázni az érzéseket.
A sok szó csak a mellébeszélés eszköze. Mindenfelől ömlik ránk a tartalmatlan szöveg. A szeretlek, szerelem már a két legelcsépeltebb szó lett a világon. Ezeknek még hisz egyáltalán vki? Legszívesebben meg se szólalnék, csakhát, akkor elsodorna a szóáradat, és csak ezért írok néha, és akkor a lehető legkevesebb szóval.
A szófukarságom valószínűleg onnan is jön, h. férfi vok.
Napsütötte bíborpalást kacskaringós fénynyaláb
pendülő húr egy-hangúan szórja széllel dallamát
bárányfelhő kék mezőben szomját oltja kedvesem
illatszirom átívelő oválteknő nedvesen
csillám égbolt Holdnak fénye tenger lénye nőnek kénye
maghajnalban felzendülő gyémánttiszta pőre lélek
parázsló kő erdőt kéri szél űzi de el nem éri
lobbanó tűz mezítelen fénnyel teli kedvét éli
Ó! Ez a fiatalember is milyen tehetséges rímeket farag! :-) Nagy örömmel olvastam, gratulálok, szintén! :-))
Napsütötte bíborpalást, ez vagy nekem kedvesem
Mint kacskaringós fény-nyaláb, olyan vígan pendül húrod
Szíved szórja szét dallamát, ha jösz felém nedvesen
A bárányfelhős kék mezőn, ahol lényem ezzel…húzod
Csillámlanak fenn az égen a hold körül a csillagok
Mint gyémántok, pőre bőröd ragyogó szép parazsán
Tudom: (sejtem és remélem), hő szerelmed én vagyok
Ezért várom, hogy nagy hévvel leráncigáld a… vagány
És lobbanó külsőt rólam, hogy ott álljak meztelenül
Ami után majd mi ketten… “szeretjük” egymást kegyetlenül
Az erdőben lobban tűzfény gyönyörűszép testeden
Hidd el nekem, amit teszünk, mit látunk a holdvilágnál
Oly ártatlan, meztelen de mégsem, ó! nem becstelen
Szebb ez itt a felcsillámló egész kerek nagyvilágnál
Milliónyi virág és gaz szórja széjjel illatát
De mit számítana mindez- ha te nem vagy itt velem?
Egyhangúan sétálnék én, bús közönnyel rajta át
Mert a sok gaz közt te vagy nekem a legszebb-mindenem
Háboroghatnak ez ellen háborúk és tengerek
Nem figyelek rájuk többé, engem ez nem érdekel
Ne higgy másnak, bármit látnak, mondanak az emberek
Ha enyém vagy, ha velem vagy, azzal sosem vétkezel!
Őőőő… nem fiatalember. :o)
Mindegy, a kor nem számít. :-)
Na értetlenkedj még egy kicsit… :o))))
Nem azt írtam, hogy nem fiatal ember. :o)
köszönöm :) … és a verset is :)
akkor most egyet “rímek nélkül” :)
szívem dübörög, mint fuldokló, megkergült toronyóra…
mint reményteli reménytelenség ordít torka szakadtából
fel az óceán legmélyebb bugyrából
ősök erejével feszíti szét lelkem minden múltbatűnő fájdalmát
fáradhatatlanul kérlelve hívja soha nem volt részét
kétségbeesett tudatossággal kapálózik mint ezer karú polip
kűzd, ne haljon bele idő előtt az elkerülhetetlen halálába
fájdalmát édes szellő simogatja, langy hullám ringatja, Napsugár fénye melengeti, ég kékje ragyogja…
…mélységét, mi vulkán kitörése, tornádó ereje, égszakadás pusztítása, síri csend… ő maga sem értheti
Gyönyörű szókincs s elvont tartalom! :-)
Ősök erejével feszül lelkem mélye
Mint a toronyóra- zakatol a szívem
Háborgó óceánt, fűti vulkán fénye
Mikor másik részem közeledik híven
Fulldokolva nézek, elönt a szomjúság
Minden ízem küzd már- oly kétségbeesve
Édes szellő, métely, önmagam- hiúság
Fájón ringva az elkerülhetetlenbe
A toronyóra ott fenn- elütötte végleg
Ezt a múló időt, mit éltem nélküled
S magam nélkül- hiszen minden semmivé lett
Ami voltam eddig, míg nem látott szemed
Mert magam vagyok csak- s te vagy, aki látja
Lényem minden zugát, a rettenghetetlen
Mélységet, a vulkánt, melynek pusztulása
Égszakadás- mégis sebezhető ebben
Tárj fel! Nézz szemembe! Engedd magad látnod.
Lágy szellő nyugtasson, hullám ringasson el
Ősök erejével múltbatűnő álmod
Tudd magadtól, némán, ha senki sem felel
S ha üt a síri csend, mint a toronyóra
Ha nem mondja senki, hogy hol az óceán
Ha majd hiába vársz a vezető szóra
Tudd azt, hogy hol vagyok s némán találj reám
Ha leomlik a vulkán, ha kiönt a tenger
Ha nem kapod meg végre a várva-várt szépet
Akkor se feledd el, ó, kárhozott ember
Ne feledd el soha: mindez csak költészet.
:)
Na, tessék, egy talányos rímfaragó. Gondolom a kérdésekre szándékosan nem válaszoltál. :)
Egyébként az előző szerintem nagyságrendekkel jobb lett. A vers némely pontján évtizedekkel ezelőttinek ható nyelvi fordulatok jócskán megtévesztettek. (bár a “többit megöli a halál” kissé giccses.)
Arra végképp kíváncsi lennék, hogy milyen az, amikor nem rögtönözöl. :)
Ez a kritika kellett is, miután háromszor egymás után megjegyezted, mennyire “tehetséges költő”. (És kiérlelt mű? :-)
Már én kezdtem magam kellemetlenül érezni. :-)
“többit megöli a halál”- valóban. Ha több időt szánok rá megközelítőleg 10 percnél, akkor valami jobb is futotta volna.
“Nem mondanánk üres szavakat
Egymásnak többé soha már
Csak ami tiszta. Az marad.
… S a világ többé nem talál / S a máz rólunk némán lemáll (bár ez se jobb) “
“Arra végképp kíváncsi lennék, hogy milyen az, amikor nem rögtönözöl. :)”
Majd egyszer talán. :-))
Na hallod… “Bosszút kellett állnom” valahogy… :D
Félretéve a viccet; a korhely (amúgy is remek) témájára rögtönzött vers szerintem lefegyverzően jó lett, emiatt nem is ragadtam le az egy sornyi giccsen. Bár eredménytelenül gondolkodtam a “Teljes önmagamba vonva” nőies, és a “Védelek mégis.” férfias gondolatok miértjén is… És akkor itt most taglalhatnánk, hogy a te esetedben a “fiatalember” avagy a “fiatalasszony” megszólítás a helyénvaló? :)
Természetesen a tehetséged felől továbbra sincs szemernyi kételyem sem. No és főleg akkor, ha mindezt tényleg cirka 10 perc alatt hoztad össze… Elismerésem. :)
Javaslatom:
Kimennék veled, ki a természetbe
Sorsára hagynám ezt a várost
Ha nem féltenélek nappal, s este
Eldobnám érted a világot
Nem mondanánk üres szavakat
Egymásnak többé soha már.
Csak ami tiszta. Hűen az marad.
Csak ne volna a konok talány:
Lehet e mindig ennyire szeretni
elveszve akár örökre a világ másik oldalán,
Makacsul vad sziklák közt is talajra lelni,
Mint kopár hegygerincen a fák.
De féltelek kedves
Féltem a lelked
Ha leomlik körötted a fal
Nem találsz nyugtot, nem kegyelmet
Ha majd ránk söpör száz vihar
Mivé lesz akkor az ember?
Ott állva csupaszon, csak ő maga
Hol nincs törvény, csak a szégyen,
Ha meghajol s eláll minden szava.
(…)
—-
Reméljük mielőbb lesz az a talán. :)
Ez saját?
Agyafúrt, ármánykodó tündér vagy, és szép a versed, kedves Inaara! :)
Nem írtam verset…. Alter Ego, kgy és Ulquiorra poétáskodik errefelé rajtad kívül, így nem tudom, melyikük lehet számodra az ármánykodó tündér…. :) Hm, hízelgő, hogy róluk is én jutok eszedbe! :)
Ettől függetlenül érvényes a megállapításod, kedves Korhely: “Agyafúrt, ármánykodó tündér vagy, … kedves Inaara! :)” :)
Szánom-bánom, h. mindíg gyanúsítgatlak. :( Egy kis vigasz, h. mégiscsak van egy szemernyi valóságalapja. :)
Kedves Korhely, helyesbítek. A megállapításod helyesen: “…tündér vagy, … kedves Inaara! :)”
Nem vagyok én ármánykodó… :)
Szerintem sármánykodót akart írni… ;o))))
Lehetséges. Végül is kismadárról volt szó… :)
Marad a kedves. Az a biztos. :)
Alter Ego: Nincs alattad válasz gomb. Lassan már háromdimenziós lett a beszélgetés. :-D Köszönöm a negyedszerre való méltatást. Valóban annyi idő alatt készültek. Majd keresek a régebbiek, kiforrottabbak között egy-két ide illőt. A versed (javaslatod) jó lett! :-) Miért kellett bosszút állni?
Tényleg érdeklődéssel várom.
Azért poénkodtam azzal a bosszúval, mivel olyan hatásos rögtönzéssel álltál elő, ami bennem a hosszan érlelt munka látszatát keltette. Az efféle “arcátlan tehetség” pedig kellő indok az irigyek bosszújára, nemde? :D
Visszanézve nem lett annyira jó a javaslatom; bár az egész vers képi világát azt hiszem sikerült egységes szerkezetbe foglalnom egy ötlettel, továbbá gyártottam egy fél sorra kiterjedő rímes szerkezetet is a te eredetid átírásával, de a ritmus valahogyan nem eszményi az általam hozzáköltött résznél, még akkor sem, ha egyébként ritmikailag kötetlen szabadversként értelmezzük az egész művet.
Talán így. :-) A szókincs viszont kifejezetten tetszik.
“Kimennék veled, ki a természetbe
Sorsára hagynám ezt a várost
Ha nem féltenélek nappal, s este
Eldobnám érted a világot
Nem mondanánk üres szavakat
Egymásnak többé soha már.
Mi tiszta hűen az marad.
Csak ne volna a konok talány:
Lehet e mindig ennyire szeretni
elveszve a világ másik oldalán,
Makacsul vad sziklák közt is talajra lelni,
Mint kopár hegygerincen a fák.
De féltelek kedves
Féltem a lelked
Ha leomlik körötted a fal
Nem találsz nyugtot, nem kegyelmet
Ha majd ránk söpör száz vihar
Mivé lesz akkor az ember?
Ott állva csupaszon, csak ő maga
Hol nincs törvény, csak a szégyen,
Ha meghajol s eláll minden szava.”
Nagyon tetszik ez a hozzászólás-sorozat! Varázslatos! Egy kis tavasz és virágeső! Egy mesebeli zug. :o)
:-) Akkor valahogy mégis szereted a verseket.
Azt nem mondtam, hogy nem szeretem a verseket! :o))
Csak a fűzfapoéták remekeit nem kérem – főleg szerelmes formában. :o)
De itt elsősorban nem magukra a versekre gondoltam. :o)