Korhely
Címkék:

Veled – Szeretettel, titkos szerelmeimnek

Kimennék veled az őserdőbe,
sorsára hagynám ezt a világot,
ha nem féltenélek
nyilak mérgétől, halálvirágtól.
Hidat, lélekvesztőt csomóznék, a folyamágon
naphosszat rostálnánk a meddő szavakat,
hogy tálcánkon csak színaranyat találjon az este,
és szerelemről szó sem esne.
Parazsat élesztő, szélhozó sötét
gyújtana rózsákat arcodon,
hogy szorosabban öleljünk,
amíg átdübörögnek felettünk a csillagszekerek,
és roskadó tüzünknél lépdelne majdan
egy játszadozó gyerek,
aki olyan, mint én, olyan, mint te,
a terra incognita népe,
amint ónt és búzát mér az edénybe,
vonásainkat ringatná tovább.
Az arcokon, fordul az árny,
de a liánágyon mindörökké te virágzol,
és én mondom az imát:

Kilépnék veled a csillagközi térbe
ruhátlanul,
a billiomod szekundum létre,
amíg a kozmosz ránk exponál,
ha nem féltenélek
szakadatlan szabadesésben,
ahol egyremennek napok és századok,
együtt párolognánk el a mindenségbe,
és szerelemről szó sem esne.
Száguldanánk egy fénycsóvában
a másvilágokon át elhozott üzenettel:
Íme, az Ember! akinek küldetése,
hogy a halálra születni kell,
ahogy a szerelemre.

Kimennék veled a Földre, és közöttünk
a szerelemről szó sem esne,
ha nem féltenélek.
1 vote, average: 5,00 out of 51 vote, average: 5,00 out of 51 vote, average: 5,00 out of 51 vote, average: 5,00 out of 51 vote, average: 5,00 out of 5 1 olvasó átlagosan 5,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Korhely

Korhely

101
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
15 Egyéni hozzászólás
86 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
12 Hozzászólások szerzői
UlquiorraDeansdalekgyZoliMaestro Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Alter Ego
Szerkesztő

Üdv a szerzők között! Sok ihletett pillanatot kívánok neked! – Reméljük, többször csempészel majd egy kis lírát és romantikát a többnyire kényszeredetten realista, antifeminista cikkek közé! Azt hiszem, tényleg szükségünk is van rá…

Inaara
Olvasó
Inaara

Nagyon szép gondolatok, gratulálok!

Bizonyára küldtél már saját verset hölgynek… Kevés romantikusabb dolog van ennél, garantáltan minden nőre hat…  :)

korhely, milyen zenéket szeretsz?

hgyi
Szerkesztő

Kivételek azért vannak. :o))

Inaara
Olvasó
Inaara

hgyi, ez komoly?  Áááá, nem hiszem én ezt.. Titokban sem…? Kicsit sem…?  :)

Kaptam néhányszor nekem írt szerelmes verset, többnyire gyönyörű szép, saját kezűleg készített képeslapon, és mindig megérintett. Akkor is, ha olyan fiú írta, akinek nem viszonoztam az érzéseit. Gondold csak el, milyen bátorság kell hozzá… Jó néha egy kis csöpögős romantika ebben a rideg világban.  :)

 

hgyi
Szerkesztő

Titokban sem. :o)
Az s.k. ajándékokat szeretem.
Hát ahhoz is nagy bátorság kell, hogy valaki kiálljon nem létező hangjával a nagyközönség elé, de ezt nem tudom értékelni.
Azért, mert valaki veszi a bátorágot, még nem hatódok meg.
A csöpögős nem jön be, inkább a röhögős. Jobban szeretem a jó humorú embereket (nem a humor heroldokat), mint a romantikázósakat. Ha egy verset humornak szán, az más. :o)

Suum cuique
Újságíró
don Fefinho
Újságíró

Nem szabad, nem szabad… :D

Inaara
Olvasó
Inaara

Kedves Suum,  akkor valószínűleg az az EGY darab nő nem érte meg… Jól sejtem?  :)

Leginkább kamaszkorban követnek el ilyesmit “halálosan” szerelmes srácok, később már nem igazán jellemző, meg aztán nem is mindenki olyan típus.

A szerelmes férfi adni akar a nőnek – mindent…bármit. Ha nincs pénze, akkor nagyon szép ajándék bármilyen alkalomra egy saját vers saját képeslapon, vagy egy kis könyvecskében (mint az én egyik konkrét esetemben, tinikoromban).  :)

Suum cuique
Újságíró
Inaara
Olvasó
Inaara

“…kiszűröm azokat a nőcskéket, akik kifejezetten erre hajtanak :)”

Ez egész más, mint amiről írtam (“A szerelmes férfi adni akar a nőnek – mindent…bármit.”).

don Fefinho
Újságíró

Az a baj a szerelmes versekkel, hogy bár roppant romantikus és egyedi, de azért egy idő után megszokják, és mégiscsak a bizsu meg az ékszer kéne mellé…
Egy ilyen iromány amellett, hogy az ember legbelsőbb érzelmeit hozza felszínre (ami férfiaknál ugye eleve ritka), még művészi értéket is képvisel nyilván, az ember örül minden szófordulatnak, rímnek, dédelgeti, átfogalmazza, csiszolja, néha hónapokig is, mire elkészül. És amikor hosszú idő múlva utólagosan kiderül, hogy az illető hölgy érdemtelen volt a versre, az ember úgy érzi, elpocsékolta az egészet azzal, hogy nem valaki sokkal érdemesebbnek címezte.

Egyébként meg csak olyankor szabad ilyet csinálni, amikor már együtt vagyunk az adott nővel hosszabb ideje. Elhamarkodottan írni meglepő és nem kívánatos végkifejletet hozhat, akik meg már eleve a verseikkel csajoznak, azokat úgyis kerülik messziről, még a saját nemükből is.

hgyi
Szerkesztő

Azért azzal a művészi értékkel vitatkoznék. (Nekem általában az a legnagyobb bajom az amatőr költőkkel, hogy rémesen idétlen dolgokat tudnak írni – és ha még művésznek is gondolják magukat, akkor végképp nevetségesek.)

don Fefinho
Újságíró

Igen, általában az arc meg a művészi érzék/érték fordítottan arányos… :D

Inaara
Olvasó
Inaara

hgyi, szerintem egyik hősszerelmes amatőr “költő” sem képzeli magát művésznek, nem is ez a lényeg.

Fefinho, aki akkora arc, az többnyire nem verset ír.  :)

hgyi
Szerkesztő

Talán nem képzeli mindegyik magát művésznek. De hogy azt hiszik, tudnak verset írni, az biztos – különben nem tennék.

Maestro
Szerkesztő

Most miért? Nem az a versírás, hogy az utolsó szótagok rímelnek? :-)

hgyi
Szerkesztő

Szép vagy, mint egy kismadár,
a szerelmünk örök már!

Rózsát hintek ágyadra,
ez szívemnek nagy vágya.

A csókodra szomjazom,
napok óta nem alszom!

Gyere kedves, karomba,
nem leszek én goromba!

kgy
Olvasó
kgy

Mindkettőtöké tetszik, a Korhelyé kissé tréfás. Tényleg, erre még nem is írtam, amit ez az aranyos kisgyermek alkotott! :-) Ha még kiskorú vagy ne olvasd el. :-))

Szép vagy mint egy kismadár
Kezem kalitkába zár

Gyere kedves az ágyba
Ez szívemnek nagy vágya!

Összeszorít két karom
A testedet akarom!

Összeszorít két lábad
Jaj de kemény az ágyad!

Megy ez közted és köztem
Milyen jó, hogy eljöttem

Boldogságom így maradt:
Elmentem egy perc alatt

hgyi
Szerkesztő

:oDDDD
(Korhely! egyetértünk!)
+ kiskorú… :o)))))))))))))) lassan szépkorú leszek! :o)))

don Fefinho
Újságíró

Elvirágzott a sütőtök,
jövő héten hó lesz…
Költészettel vesződnötök
nem kell félni jó lesz!
Hiszen nem nagy ördöngösség,
íme, ez az elve:
Ritmusra és szótagszámra
szerfölött ügyelve
először a rímet dobjuk
a sor legvégébe,
a többit csak eztán írjuk
nagy gonddal elébe.
Így haladunk sorról sorra,
mint a mérleghinta,
és isteni segédlettel
nem fogy ki a tinta.
Majd ha dolgunk végeztével
minden klappul stimmel,
az egészet agyoncsapjuk
egy rút kecskerímmel.
Mint például: itt van a nyár,
vége a tavasznak,
kertek alatt a kutyák is
jó nagyokat vakkantanak örömükben.

daphne
Olvasó
daphne

Nem, a vers az, ami nem ér ki a lap széléig.

hgyi
Szerkesztő

:o)))))))))))))))))))
Akkor az én fenti versem vers, mert mindkét kritériumnak megfelel. :o))
Bár ha nagyon keskeny papírra írom, tán még ki se fér egy sorba egy sor. :o)))))

daphne
Olvasó
daphne

Igen, a tiéd teljesen vers, egy könyvben rendesen kinyomtatva nem érne ki a lap széléig, és még rímel is (bár szerintem ez nem feltétel, vannak szabadversek is). Tehát te egy költő vagy. Művész.

hgyi
Szerkesztő

Köszönöm, daphne!
Megerősítettél abban, hogy mérhetetlenül tehetséges költő vagyok! Ki is adom verseimet hamarosan. :oDDDDDDDDDDDDDDDD

Felkérhetlek, hogy írj majd hozzá ajánlást? És természetesen Maestro is! :o)))

daphne
Olvasó
daphne

Ha valódi sikert akarsz, akkor mindenképpen szükséges, hogy én írjam az ajánlást :DD

Suum cuique
Újságíró
don Fefinho
Újságíró

Úgy értettem, hogy a nő szokja meg a verset, és egy idő után már nem értékeli.

Inaara
Olvasó
Inaara

Fefinho,

“…csak olyankor szabad ilyet csinálni, amikor már együtt vagyunk az adott nővel hosszabb ideje.”

Pedig többnyire egy kapcsolat elején, vagy reménytelen szerelem esetén születnek a versek, hosszabb idő után ritkán. Egyébként igazad van, egyetértek.

 

Toplak Zoltán
Újságíró

:-) Nekem az tetszik, amikor azt írod, hogy szerelemről szó sem esne. Mikor az egész vers erről szól… Ügyes. ;-) A tagadással hangsúlyozod a mondanivalót.

kgy
Olvasó
kgy

Ez jó vers. Gratula. :-))

Kimennék veled, ki a természetbe
Sorsára hagynám ezt a várost
Ha nem féltenélek nappal, s este
Eldobnám érted a világot
Nem mondanánk üres szavakat
Egymásnak többé soha már
Csak ami tiszta. Az marad.
A többit megöli a halál

De féltelek kedves
Féltem a lelked
Ha leomlik körötted a fal
Nem találsz nyugtot, nem kegyelmet
Ha majd ránk söpör száz vihar
Mivé lesz akkor az ember?
Ott állva csupaszon, csak maga
Nincs törvény, szégyen, s mint ki nem mer
Csak behúzódik- s eláll minden szava.

Kimennék veled minden nélkül
Hogy nézzünk szembe önön magunkkal
S mint kisgyermek, ha hintától szédül
Bódultan, fel se fogva agyunkkal
Tán, nem, csak a szívvel
Egyedül az súgná nekem

Míg tested megfeszül
Szép, művészi ívvel
Mellettem, hogy mi a szerelem
***

Kivinnélek az éjszakába
Hogy egyedül legyünk, csak mi ketten
Ha nem féltenélek, Te drága
Hűs árnyakhoz, hol szellő se rebben

Mert mi végre született az ember?
Hogy szerelemről szó sem essen
Lelket érintve, mint ki nem mer
Közeledni, egyre fényesebben

Tetekkel mutatnám meg azt
Mindent elsöprő, zord időben
Mit ezer szó, ezer tavasz
Se mutathat: azt kapnád tőlem

Megmutatnám az egész világot
Egyetlen pillanatba zárva
Testet, szívet, mit hiába imádott
Volna ki lélekben még árva

Gyengéden emelnélek, s hagynám
Hogy merülj el univerzumomba
Megfeszült tested testembe adván
Teljes önmagamba vonva

Ölelnélek. Mert nem féltelek.
Védelek mégis. Támadhat bármi.
Szavak nélkül tudd: ki szeret
Ezer vihartól sem fog szánni

Mert csodás önmagad, az ember
Kiben gyönyörködöm: az vagy nekem
Újra, s újra rádeszmélő szemmel
Hogy szavak nélkül tudd: mi a szerelem.

Alter Ego
Szerkesztő

Hmmm… Félek,  nem pontosan értem a szituációt. Ezek kinek a sorai? Kisegítenél, Kgy?

Deansdale
Admin

Szerintem az övéi… Folytatólagos vers :)

Alter Ego
Szerkesztő

Akkor meglepő módon bukkannak itt fel egymás után a tehetséges költők. De nem olyan, mintha valaki ad hoc rögtönzött válasza lenne, annál sokkal-sokkal kiérleltebb. Én inkább arra tippelnék, hogy Korhely verse a folytatás, avagy “válasz” erre a versre, és gyanítom, erre akart célozni Kgy. :)

Inaara
Olvasó
Inaara

Lehetséges. Végül is kismadárról volt szó… :)

kgy
Olvasó
kgy

Alter Ego: Nincs alattad válasz gomb. Lassan már háromdimenziós lett a beszélgetés. :-D Köszönöm a negyedszerre való méltatást. Valóban annyi idő alatt készültek. Majd keresek a régebbiek, kiforrottabbak között egy-két ide illőt. A versed (javaslatod) jó lett! :-) Miért kellett bosszút állni?

Alter Ego
Szerkesztő

Tényleg érdeklődéssel várom.
Azért poénkodtam azzal a bosszúval, mivel olyan hatásos rögtönzéssel álltál elő, ami bennem a hosszan érlelt munka látszatát keltette. Az efféle “arcátlan tehetség” pedig kellő indok az irigyek bosszújára, nemde? :D

Visszanézve nem lett annyira jó a javaslatom; bár az egész vers képi világát azt  hiszem sikerült egységes szerkezetbe foglalnom egy ötlettel, továbbá gyártottam egy fél sorra kiterjedő rímes szerkezetet is a te eredetid átírásával, de a ritmus valahogyan nem eszményi az általam hozzáköltött résznél, még akkor sem, ha egyébként ritmikailag kötetlen szabadversként értelmezzük az egész művet.

kgy
Olvasó
kgy

Talán így. :-) A szókincs viszont kifejezetten tetszik.

“Kimennék veled, ki a természetbe
Sorsára hagynám ezt a várost
Ha nem féltenélek nappal, s este
Eldobnám érted a világot
Nem mondanánk üres szavakat
Egymásnak többé soha már.
Mi tiszta hűen az marad.
Csak ne volna a konok talány:
Lehet e mindig ennyire szeretni
elveszve a világ másik oldalán,
Makacsul vad sziklák közt is talajra lelni,
Mint kopár hegygerincen a fák.
De féltelek kedves
Féltem a lelked
Ha leomlik körötted a fal
Nem találsz nyugtot, nem kegyelmet
Ha majd ránk söpör száz vihar
Mivé lesz akkor az ember?
Ott állva csupaszon, csak ő maga
Hol nincs törvény, csak a szégyen,
Ha meghajol s eláll minden szava.”

hgyi
Szerkesztő

Nagyon tetszik ez a hozzászólás-sorozat! Varázslatos! Egy kis tavasz és virágeső! Egy mesebeli zug. :o)

kgy
Olvasó
kgy

:-) Akkor valahogy mégis szereted a verseket.

hgyi
Szerkesztő

Azt nem mondtam, hogy nem szeretem a verseket! :o))
Csak a fűzfapoéták remekeit nem kérem – főleg szerelmes formában. :o)

De itt elsősorban nem magukra a versekre gondoltam. :o)