A Bibliai hivatkozások értelmezése: elöl az adott könyv nevének rövidítése található. Például a Kivonulás (Kiv) könyvéé. Ezután a fejezet száma jön. Ha vessző van utána, akkor a következő szám a kezdő sor sorszámát jelzi, kötőjellel jelezve a befejező sor számával. Pl. Kiv 3, 1-15 szerint a Kivonulás könyvének 3 fejezetének 1-től 15-ig soráig tart az olvasandó szöveg. Ha nincs vessző, akkor a teljes fejezet értendő a szám alatt, esetleg kötőjellel van jelezve az olvasandó fejezetek száma. Pl. Kiv 7-11 a Kivonulás könyvének 7,8,9,10,11 fejezetét jelzi. A következő jelzést példával magyarázom: Kiv 4, 1-5. 10-17 a Kivonulás könyvének 4 fejezete első öt, és tizediktől tizenhetedik soráig olvasandó szövegrészek értendők. Ennyi. Kicsit bonyolult, de gyakorlással elsajátítható. ;-)
Sámuel
Sámuel az utolsó a bírák közül, s ő alapítja meg a királyságot. Az általa felkent Saullal kezdődik az a korszak, (a királyság korszaka) amely Jeruzsálem pusztulásával és a babiloni fogsággal végződik.
A bíró születése is csodálatos: anyja, Anna terméketlen (ez akkor fokozott teher volt egy nőnek – társadalmi értékét az határozta meg, mennyire volt termékeny), de hosszasan imádkozik Istenhez Silóban (akkori vallási központ). A főpap, Héli, azt hiszi, hogy részeg. Jó példa két fontos igazság bemutatására. Előszöris, ha valami fontos célunk van, imádkozzunk érte kitartóan (és éljünk az Úr igéi szerint), és másodszor, ha azt tesszük, amit szerintünk kell, ne az legyen a legfontosabb, hogy mások mit gondolnak rólunk. Nem biztos, hogy annyira igazuk van. A csodálatos születést Sámuel első könyve (1 Sám) 1. fejezete mondja el. Anna hálaéneke az 1 Sám 2, 1-10 alatt található.
Később, mikor Sámuel már Héli mellett szolgál, Isten meghívja bírónak. Háromszor szólítja a nevén, éjjel. A fiú azt hiszi, mindig a főpapi hívja, de végül az idős ember jön rá, hogy Isten akar a fiútól valami fontosat. Innentől fogva bíráskodik Sámuel Izrael népén. Később ő keni fel Sault királlyá. (Ez már prófétai szerep. Sámuel egyre inkább prófétává válik. Fontos a szerepe pl. a filiszteusok elleni küzdelmekben.) Sámuel meghívása itt található: 1 Sám 3, 1-20
Bár Isten választja ki Sault, ő ad királyt a zsidó népnek, a királyság megítélése nem egyértelműen pozitív a Bibliában. Maga Sámuel ellene beszél. (1 Sám 8, 10-18) A gond itt is, mint oly sokszor a történelemben: meddig terjed a mi hatalmunk, és honnan kezdődik Istené. (Pl. szabad-e ciszternákat építeni az esővíznek, vagy ki kell szolgáltatnunk magunkat a természetnek <esik amikor esik, Isten küldi az esőt>; mi az igazság: evolúció vagy teremtés <szabad-e tudnunk, miként fejlődött az ember, vagy csak hinnünk szabad, hogy nagyjából így>; szabad-e klónozni, <belenyúlhatunk-e a gének szintjén az emberi szaporodásba, vagy sem> stb.) Ebben az esetben: szabad-e emberi szabályok szerint biztosítani a vezetőt (királyi dinasztiák), vagy a jóval nehezebben kiszámítható, és kevésbé kézzelfogható természetfeletti vezetésre kell azt mindenkor bízni? (Majd Isten meghív bírákat.) Érdekes, hogy Isten helyteleníti az emberi szándékot, (1 Sám 7-9) az ő személyes megtagadásának, értelmezésemben kishitűségnek veszi, mégis együttműködik vele. Később olyan szinten, hogy Dávidnak egyenesen megígéri, hogy a családja mindig uralkodni fog (s a babiloni fogságig ez így is lesz), sőt az Örök Uralkodó, a Messiás is az ő vérvonalából fog származni. S valóban, Mária is, és József is, Dávidig tudta visszavezetni az őseit.
Még egy gondolat. Személyes véleményem, hogy ahogy fejlődik az ember és az emberiség, az Isteni gondviselés úgy húzódik vissza. Nő az ember szabadsága, hatalma és felelőssége. Isten átadja a terepet. De e szabadság és hatalom biztonságos birtoklásának a feltétele, hogy egy másik irányból Isten egyre mélyebbre húzódjék az ember lelkébe, szívébe. Egyre mélyebben megláncolja az egyes ember, és így végül is az egész emberiség magát az Istennel, az ő tanításával, lelkületével, és az ebből fakadó tettekkel. Így mindig szilárd és belső eligazítása lesz arra nézve, hogy miképpen is éljen ezzel a hatalommal. Erről a megbízható, belső, Isteni vezetésről itt található cikksorozat. (A keresendő cím: A Keresztény metódus.)
Isten megért minket. Számol emberi korlátainkkal. Meglehet, megcsóválja a fejét (ejnye, az én tervem jobb), mégis alkalmazkodik. Viszont nekünk igyekeznünk kell követni őt, mert ha az ő erejét, kegyelmét bűnös, vagy kicsinyes emberi céljainkra akarjuk mindenáron felhasználni, magunkra hagy. (MINDENÁRON karrier, pénz, nők vagy férfiak csodálata, „szolgálatai”, hírnév, egészség, stb. Mert az egészség mindenáron való kívánása is lehet helytelen <bűnös>, ha Istennek ÉPPEN AKKOR más a terve. Általánosságban nyugodtan elmondhatjuk, hogy Isten az ember egészségét, testi-lelki jólétét, boldogságát akarja.)
Sámuel az első király, Saul felkenése után visszavonul. Küldetése lejárt, más vezeti a népet. A megjelölt bibliai részekben pár mondat arról szól, Saul hogyan találkozik egy sereg prófétával, akik énekelnek, táncolnak, „önkívületben” vannak, s rá is átragad mindez. A prófétaság lelke ma is működik. Általában személyes, meghitt hangulatú közösségekben tud jól kibontakozni, ahol erre nyitottak, és kérik ezt. Önkívülettel, abnormális viselkedéssel nem kell társulnia, de fokozottabb belső tisztulás valószínűleg megelőzi, ami alatt valóban különösen viselkedhet a prófétává avatódó személy. Nagyon fontos ilyenkor az őszinte, szeretetteljes közösség jelenléte, amely tanácsaival, megértésével, imáival kíséri az ilyen érlelődő egyént. Persze a kibontakozó bibliai, evangéliumi élet alap. (Ima, tettek!)
Aktuális példa a prófétálás működésére: a Mai Ige c. kiadvány is prófétai mű, nem olyan értelemben, hogy jövendöl, hanem a mai korra vonatkozó, meglátásom szerint lenyűgöző igazságokat és bölcsességet hirdet. Bővebben róla itt. Református testvérek gondozzák.
Vonatkozó bibliai részek: 1Sám 9,26b – 27, 10,1-2.5-7.10.13; 12,1-2 A kis ’b’ betű azt jelenti, hogy a verssor második részétől (kb. közepétől) él az idézet.
Dávid
A lenyűgöző férfi, Isten embere, sikeres király, őszinte, hívő lélek. Még bűne is mélyen férfias – Betsábé elcsábítása, és a férje, Uriás megöletése. Vigyázat! Nem helyes, csak tipikus férfihiba.
Saul egyszer ellenszegül az Úrnak, s ekkor Isten elveti. Mai, keresztény szemmel nehezen érthető Saul küldetése. Isten az amalekiták ellen küldi, bosszúhadjáratra. Később Krisztus a megbocsájtást hirdeti, mint alapkövetelményt. A Biblián belüli ezen látszólagos ellentmondás okáról lásd itt.
Dávid és Saul között fokozódik az ellentét, Dávid az udvarban szolgál, lanton játszik Saulnak. Egyik lányát elveszi feleségül, a fia, Jonatán a legjobb barátja, a király mégis többször megpróbálja megölni. Tudja, hogy csak idő kérdése, és Dávid átveszi az ő helyét. Sok, mesébe illő kaland után elfoglalja a trónt, amelyért azonban polgárháborút is kell vívnia. (Dávid egy szabadcsapat vezére lesz, menekülnie kell az ellenség földjére, ahol csak az menti meg, hogy bolondnak tetteti magát, egy ízben pedig 80 pap hal érte mártírhalált. 1 Sám 22-31 szól ezekről.). 2 Sám 6,1-3a.5.15.17-18
Jeruzsálemet Dávid foglalja el, és teszi fővárossá (szigorúan véve most ér véget a honfoglalás). Vallásilag jelentős tette a Szövetség ládájának Jeruzsálembe vitele, és a terve, hogy templomot építtet Istennek. Nátán próféta közli vele, hogy ezt a fia, Salamon fogja megtenni, de Isten általa most teszi a fent már jelzett ígéretét a vérvonal királyiságának megmaradásáról. Még ha büntetni is kell egy napon a királyt, hogy megtisztuljon, az ígéret nem lesz visszavonva. 2 Sám 7,1-12.14.16-20.24-25.29
Salamon
Ő építi meg a templomot. Nagy és bölcs, Sába királynője is eljön és meghallgatja őt, kérdéseket tesz fel neki. (1 Királyok könyve 10, 1-13) Viszont Salamon eltér Isten imádatától. Mennyire más, mint Dávidnál! Ott nehéz kezdet, hosszú, kalandos készülődés, szép beteljesedés. Itt csodás kezdet, szomorú vég. Hát, ez van. Azért a szekér megy tovább. Salamonról itt ír a Biblia: 1 Kir 1,1 – 11,43
Nekem ez érdekes asszociációkat hoz elő. Az ebben a rendszerben (ortodoxia) megnyilvánuló igényt, egyrészt az Istenhez való hasonlóságra (isteni hatalom, megfellebezhetetlen tekintély, stb.) másrészt a biztonságra. A földi világ sosem lesz teljesen kiszámítható, természeti katasztrófák, az emberi önzés, saját tévedéseink mindig bizonytalanságot hozhatnak az életünkbe. Szerintem erre a megoldás nem az adott rendszer abszolutizálása, a totális bemerevítés, és a változás, változtatás tűzzel-vassal való irtása, hanem az általam potens-létnek nevezett élet. Ebben is van rendszer, de az mindig képes rugalmasan változni, növekedni, fejlődni, önmagát a kor, a történések (politikai, gazdasági, természeti, stb.) alapján újraértelmezni. Nagyfokú önkritika, és egyben önbizalom kell hozzá. A hangsúly az egyén és a társadalom megküzdőképességén van, az egyéni és közösségi kreativitáson, egyben a hűségen az adott rendszerhez, egymáshoz, és a szükség szerinti (és nem ad-hoc kapkodó, kaotikus) módosításokon. Nagyon fontos a fejlődő Istenkapcsolat. Az egyén önértékelése, és végül is a közösség ereje ezen kell(ene) alapuljon: Isten szeret minket, önmagunk lehetünk, de minden nap, őszintén, de nem görcsösen, törekedni kell a javulásra. Az összetartó alap a Tízparancsolat és az Újszövetség tanítása. Fontos az ima (ezer módja van, nem csak a kötött, szöveges formák élnek) az önmagunk és mások iránti türelem, de egyben az őszinteség, az elszánt törekvés. A problémák megoldásában ezen törvények és lelkület talaján állva bármi megengedett. “Szeress és tégy amit akarsz'”, mondta Szent Ágoston.
Érdekes, hova eljutottam a gondolataid alapján, Inaara. De nem hiszem, hogy jó ötlet kommunát alapítani, legalábbis nekem nem, a meglévő világot kéne segíteni jobbá lenni.
Két megjegyzésem lenne. A prófétálásról a következő : a hitgyülekezet is hasonló elveket vall, az amerikai szekták mintájára. A szentlélektől úgymond eltelt hívekről. Szkeptikus ember csak idegileg gyenge embereket lát rángatozni, futkosni és hibbantan vihogni. A második Dávid királyról : ha leveszük róla a vallási részt, egy velejéig romlott és aljas király volt, Salamon a fia sokkal jobb ember volt. Stefan Heym nagyon jó regényt írt róla: Dávid király krónikája.
Igen, és jóformán egyik bibliai könyvet sem az a személy írta, akinek a nevével fémjelezték. Tehát jól hangzik, hogy az alja féreg megtért és jó útra lépett, amiről gyönyörű bűnbánó énekek maradtak fent, csak sajnos nem ő írta őket (ha ő maga létezett egyáltalán – ne felejtsük el, mitológiáról van szó, nem reáltörténelemről). Másrészt néha az isteni üdvtervvel teljesen összhangban, isteni akarat szerint cselekvő bibliai hősök erkölcsisége – vagyis a rajtuk keresztül cselekvő istenség erkölcsisége – is hagy maga után kívánnivalót.
“Szeress és tégy amit akarsz.” – Biztos, hogy ez Szent Ágoston?
Nekem erről az elvről inkább Aleister Crowley ugrik be: “Do what thou wilt shall be the whole of the Law. Love is the law, love under will.”
Különben egész érdekes a Crowley féle hivatalos sátánista egyház. Egyáltalán nem olyan amilyenek a filmekben ábrázolják őket, buta punk sutyók akik macskát áldoznak a temetőben. Egész komoly ideológiája van, leegyszerűsítve, az ember élje ki minden vágyát, a szexuális abberációktól egész a szadizmusig és ezért ne legyen bűntudata. Ez Sade márki tanításaira emlékeztet és a mai szabados erkölcsi rendre, ahol csak a károsodást okozó bűncselekmények és a pedofilia tilos.
Íme egy videó az amerikai “hitgyüliről”:
http://youtu.be/xCeVZ6e2T0E
A magukat kereszténynek feltüntető szektákról mindössze azt kell tudni, hogy ugyanannak a balliberális-keresztényellenes-szabadkőműves világrendnek a képviselői, némi vallásos szinezetet felvéve. Ajánlott cikk: A szektarianizmus fenomenológiája.
A néhai hitgyülis, magyar- és történelmi egyház gyűlölő főszerkesztő, Bartus László húsvéti jókívánsága, illetve az arra jött válaszok itt. Kommentár nélkül.
A videó egyébként teljesen olyan, mint egy haiti vudu szertartás.
Különben számomra az a legérdekesebb hogy az ilyen szekták tagjai közt sok az értelmiségi és a jól menő vállalkozó. Ezek az emberek mégis hülyeként viselkednek a szertartásokon és alávetik magukat a náluk sokszor ostobább szektavezérnek. Ezenkivül összevesznek családtagjaikkal a szekta parancsára és boldogan átadják jövedelmük jelentős részét a szektavezérnek, aki luxusban él ezekből a pénzekből. Ezeknél az embereknél valami nagyon durva lelki torzulás lehet.
Én nem is tudom…
Az úgy nem igaz hogy én ateista lennék, mert hiszem hogy kell lennie és biztos is hogy van valamilyen törvényszerű rendező elv. A természeti, anyagi, fizikai törvényszerűségekhez hasonlóan elvi és gondolati síkon is létezniük kell törvényszerűségeknek.
A létező vallások kezdeti csíráit erre való ráérzés szerinti útkereséseknek tartom, de nem hinném hogy bárki is a teljes igazság és tudás teljes birtokában lenne és lehetne valaha is.
A ráérzésekre épülő, a létező vallások egyházai a szervezett működésükkel némi vigaszt és lelki segélyt ugyan nyújthatnak a tömegeknek, de ezen keresztül és ezzel az eszközzel az önös szándékaik szerint főleg irányítást és a tömegek felett való hatalom gyakarlását igyekeznek végezni. Gondoljunk csak pl. az evangéliumok öncélúan módszeres kiválasztására, cenzúrálására a keresztény körben.
És most lehet engem megkövezni!