Az utóbbi hónapokban Európa-szerte aggasztóan elszaporodott a kereszténység ellenes feminista gyűlöletkeltés és blaszfémia. Két hete a franciaországi Notre-Dame székesegyházban hajtott végre a katolicizmust és a leköszönt Pápát megsértő provokációt a FEMEN feminista botrányszervezet.
Általában a feminista mozgalom súlyos válságát jelzi, hogy napjaink legzajosabb feminista szerveződéseinek tematikájában a homoszexuálisok újkeletű extra jogainak pártolása és a gyomorforgató keresztényellenesség kap egyre nagyobb hangsúlyt. Bizonyára mindenki jól emlékszik még a Pussy Riot néven elhíresült három nőre, akik a legkülönfélébb istenkáromló akciókkal borzolták a kedélyeket, és akiket végül vallási gyűlölet által motivált garázdaság miatt ítéltek két évi börtönbüntetésre az elmúlt évben, mivel a moszkvai Megváltó Krisztus Székesegyházban maszkot viselve randalíroztak. Bár bizonyos nemzetközi politikai érdekkörök a szabadságjogokért folytatott akcióként igyekeztek a köznyugalom megzavarását beállítani, de semmiképp sem menthető a keresztények érzéseinek megsértése. A férfigyűlöletéről is hírhedt FEMEN sem először gyaláz meg meztelenkedve keresztény rendezvényt a homoszexuálisok jogait emlegetve. Januárban három francia és egy ukrán nő a Szent Péter tér közepén, a még ott álló karácsonyfa közelében kezdett szemérmetlenül pucérkodni, miközben XVI. Benedek pápa éppen az Úrangyala-imádságot mondta a Szent Péter térre néző ablakból. – “In gay we trust” – “Mi a buzikban hiszünk!” – Ordítozták a mellükre fekete tussal is kiírt jelszót az emberi mivoltukból is kivetkőzött feminista tüntetők. A videofelvételen láthatjuk, hogy miként szegültek ellen a hatósági intézkedésnek a rendőröket lökdösve, egyenruháikat szaggatva. Miután egy rendbontó többször is az eljárni igyekvő egyik rendőrnő arcába tenyerelt, egy felháborodott asszony (!) esernyőjével támogatta meg hathatósan a rendfenntartó erők eljárását. A Femen tagjai egyébiránt már 2011-ben is megpróbáltak a Szent Péter téren közbotrányt okozni, de vetkőzni csak egyiküknek sikerült, mivel a rendőri beavatkozás akkor gyorsabban érkezett.
A FEMEN férfi- és kereszténygyűlölő feminista szervezet honlapján az “Istenkáromlás a Notre-Dame-ban” című beszámolójában és egy képriportban büszkélkedik legújabb hőstettével. A feministák a turisták közé vegyülve, hosszú télikabátban érkeztek a katedrális főhajójába, ahol a Notre-Dame fennállásának 850 éves alkalmából készült új harangokat állították ki. Váratlanul megszabadultak ruháiktól és fadarabok segítségével megszólaltatták a harangokat, miközben angolul azt kántálták: “Pope no more!” – “Soha többé pápát!” – Meztelen felsőtestükön a következő feliratok voltak láthatók: – “No homophobie!” – “Nem a homofóbiára!” – “Crise de la foi” – “A hit válsága!” – “Bye bye Benoit!” – “Viszlát, Benedek!” – A Notre-Dame látogatói mélyen felháborodtak, a katedrális biztonsági szolgálatának csak erő alkalmazásával sikerült eltávolítania a csürhét az épületből. A FEMEN tagjai miközben valamiféle durva bánásmódról panaszkodnak, ugyanakkor büszkén hozzáfűzik, hogy felkészült és jól kiképzett (sic!) aktivistáik alaposan zavarba ejtették “ezeket a templomi egereket”. Mindenesetre aggódnunk semmiképp sem kell a közbotrányokozásra és úgy tűnik közelharcra is kiképzett feminista terroristák testi épségéért, hiszen az AFP francia hírügynökség videofelvételein is láthatjuk, hogy még utcára hajításuk után, a rendőrség megérkeztéig háborítatlanul folytathatták a köznyugalom megzavarását a „Mi Asszonyunk” katedrális előtt. – “Dégage homophobe!” – “Takarodj homofób!” – “In Gay We Trust!” – “Mi a buzikban hiszünk!” – Skandálták még hosszú percekig a téren. Érdemes megfigyelni a videofelvételen azt is, hogy milyen arcátlanul űznek gúnyt a keresztény rituálékból a keresztvetést ügyetlenül imitálva. A FEMEN a honlapján is boldogan üdvözli a “fasiszta” és “homofób” Pápa távozását.
A FEMEN által folytatott kereszténység ellenes támadások újbóli fellángolásának hátterében részben a Franciaországban az elmúlt év végén pattanásig feszült társadalmi ellentétek állnak. A mintegy ezer taggal és hozzávetőleg százezres támogatói körrel rendelkező Civitas katolikus szervezet felhívására becslések szerint kilencezren (!) vonultak az utcákra egy olyan törvényjavaslat ellen demonstrálva, amely az azonos neműek házasságának engedélyezését irányozta elő. A többségben fiatalokból álló tüntetők nemzeti zászlókkal és keresztekkel vonultak az utcákra, de mellettük a nyugdíjas korúak és teljes családok is képviselték magukat a tömegben. A tüntetők “IGEN a családra, és NEM a homoőrületre!” és “Egy apát, és egy anyát minden családnak!” feliratú transzparensekkel adtak hangot véleményüknek. A FEMEN ellentüntetést szervezett, azonban ebben az esetben súlyosan elszámították akciójuk kimenetelét. Amikor apácaruhában tucatnyian elvegyültek a tömegben, majd váratlanul levetkőzve fedetlen mellekkel és közszeméremsértő fehérneműben kezdtek parádézni, a tömegben komoly lincshangulat alakult ki. A Civitas tüntetői és biztonsági emberei ütni és rugdosni kezdték a meztelenkedő ellentüntetőket, valamint a feltehetően a kíséretüket képező és beavatott fotósokat és újságírókat. A FEMEN provokátorok végül csak futva tudtak elmenekülni a helyszínről, a rendőrség később előállított öt agresszióban vétkes személyt.
Egyébként a Herekaszaboló FEMEN egyik deklarált célja még “a nők morális és intellektuális felértékelésének előmozdítása”. – Gondolom ők úgy érzik, hogy jó úton járnak ehhez. Csak gratulálni tudok, így kell ezt csinálni! – A magyar női sajtó morális és intellektuális állapotát pedig a Velvet mutatja be nekünk kiválóan: A Notre-Dame-beli vallásgyalázásra a Mellbimbóval ünnepelték a pápa lemondását a FEMEN-aktivisták című “mélyenszántó” cikkel reagáltak. Kilométer mélyen szántottak bele a föld sötét mélyébe: Egy adag pápa fasisztázás, és üresen perverz összekacsintás az olvasóval a csöcsmutogatás okán. – Ez lenne a helyes állásfoglalás a női sajtóban egy ilyen horderejű “feminista ügyről”? Azért kíváncsi lennék, hogy vajon nem sérti-e a magyar nők és még inkább a feminista érzületű nők ízlésvilágát, hogy a női sajtó eme élenjáró képviselője, a feminista gondolatok hivatott közvetítője mindössze ennyire taksálja a nők szellemi színvonalát? Mert talán nem is a katolikusok érzésvilágát, hanem a nők büszkeségét sérthetik meg ezzel a kisstílű újságírással a legjobban. No mindegy, lányok, asszonyok, (és mindazok, akik annak hiszitek magatokat), a keresztények Istene (ne) legyen veletek, kössetek jó sok leszbikus-házasságot, és ezen a héten se felejtsétek el megvenni a Velvetet!
Én csak sajnálni tudom őket.
Nem vagyok hívő, de engem is zavar és rémesen otrombának tartom, ha pl. templomban művelnek ilyesmit. (Ugyanilyen otrombaság könyvtárban, múzeumban, óvodában/iskolában, stb. ilyesmit tenni.)
A homoszexuálisok házassága ellen semmi kifogásom nincs. De ha a kereszténység tiltja, hát tegye. Gondolom, ezzel nincs gondjuk a homoszexuális házasulandóknak. Akkor miért van bajuk ezzel a FEMENistáknak?
(Bár ha Isten mindenkit szeret, akkor a homoszexuálisokat is, de most nem ez a lényeg.)
Azt végképp nem értem, hogy miért vetkőznek állandóan. Tárgyként használják a testüket. Önként. Exhibicionisták. Nem hisznek eléggé az elveikben, meg kell támogatniuk harcias mellrázással. Vannak egyáltalán elveik? Mit akarnak elérni? Most úgy tűnik, csak annyit, hogy beszéljenek róluk. De azt szerintem biztosan nem érik el, hogy a nők magukénak érezzék az ilyen viselkedést s azt, hogy mindezt őértük teszik.
Egyetértek, templomban különösen visszataszító ilyesmit művelni.
“Azt végképp nem értem, hogy miért vetkőznek állandóan.”
Hgyi, hogy-hogy nem érted? Ha a férfiak mutogathatják a meztelen felsőtestüket, akkor a nők is! A női kebel nem számít! Különben is, vannak kövér férfiak, némelyiknek nagyobb a melle mint egyes nőknek – nekik miért nem kell eltakarni a mellüket? Felháborító, hogy ezzel is diszkriminálják a nőket, melltartó-terrorban élünk!
Hgyi, nem csak én, te sem vinnéd sokra feministaként…. :)
FEMENék föl sem vennének aktivistának. Nem vagyok ilyen csinos – és főképp nem ilyen fiatal. :o)
Szerintem náluk is vannak elvárások azokkal szemben, akiket kierisztenek vetkőzni. Úgy értem, nem IQ-teszten kell teljesíteni a kemény 90-et. :o)
Mellben nem igazán van meg nekik a 90 (legalábbis akiket eddig láttam). IQ-ban talán igen, de az még jócskán átlag alatti. :)
Azt hiszem, hogy a “Femenisták” értik, hogy az általános európai értékrendre jelentős befolyást gyakorolt a keresztény értékrend, amely ugye nem elfogadó a homoszexualitással és a melegek házasságával szemben. Ha az ezen értékrend szerint élő társadalom nem kíván polgárjogot adni a melegházasságnak, akkor az ő logikájuk szerint a kereszténységet kell megtámadni, lejáratni, megsemmisíteni, hogy ezen keresztül lerombolható legyen az akadályt képező értékrend is. Egyúttal valakin kollektív bosszút lehet állni, ha már nincs tündöklő leszbiáda.
Annak a felvetésnek amúgy semmi értelme, hogy isten a melegeket szereti-e. Vallási dogmákról nem lehet vitatkozni, mert ezzel az erővel megkérdezhetnénk azt is, hogy a zsidók és a muzulmánok miért nem akarnak disznót enni, elvégre Isten a disznóhúst is biztosan éppen annyira tartja, mint a marhahúst. Viszont azért tegyük fel magunkban azt a kérdést, hogy miért is lenne annyira szüksége a társadalomnak az egyneműek házasságára?
Na igen. Már tapasztaltuk, hogy mindennek lehet feminista értelmezést is adni. Vagyis mindent lehet úgy magyarázni, hogy amit te csinálsz az rossz és a nők ellen van.
Feltehetjük a kérdést, de szerintem fölösleges. Miért van szüksége a társadalomnak naturistákra? Vagy mozira?
Nem gondolom, hogy a társadalomnak olyan nagy szüksége van egyneműek házasságára, de annyi mindenre nincs szükség, miért pont ez ne lehetne? Facebookra, alkoholra, drogra sincs szüksége a társadalomnak, mégis sokkal többen kerültek függőségbe és veszélybe, mint ahány meleg házasodni akar.
Azért mert egyes szükségtelen dolgoknak nem sikerült gátat szabni, az még nem jelenti azt, hogy más szükségtelen dolgoknak is teret kell engedni, főleg akkor, ha mindaddig sikerült tartózkodni tőle. :) Ennél persze jóval több ellenérvem lett volna, ha másképpen bocsátkozol vitába. :)
A Facebooknak senki sem akart gátat szabni. Vagy tévedek?
Szerintem erről kár vitatkozni, mert ez olyan, mint az ízlés.
És egyetértek Inaarával, hogy ha hazugságban, bujkálva, megszégyenítve élnek, az miért jobb a társadalomnak? Így a társadalom is hazudik egy jót saját magának.
A társadalom részei az egyházak, de nem kizárólagosan ezek erkölcsiségét kell figyelembe vennie az egész társadalomnak. Ne engedjenek egyházi esküvőt. Ez teljesen rendben van.
Régen a válást sem engedélyezték, aztán mégis bele kellett nyugodni a társadalmi igénybe. Gondolom, vallásos nők is alkalmaznak valamilyen fogamzásgátló módszert. Pedig ez sem (volt) támogatott. (Bár erről igen keveset tudok, még az is lehet, hogy a sok vallásos házaspár csak akkor él nemi életet, ha gyereket akarnak.)
Heteroszexuálisok házasságát akkor is engedélyezik az egyházak ha az egyik fél nincs megkeresztelve. Vagy megkeresztelnek olyan gyerekeket, akiknek a szülei nem házasok – sőt olyat is, akinek a szülei együtt élnek, de az egyik szülőjének már van házastársa. És sorolhatnám.
Az ügy nem az egyházi esküvőről szól; szerintem evidens is, hogy abban soha nem lehet részük és nem is azért szállnak síkra. A kereszténygyűlöletet, a vallásgyalázást csak eszközként használják ahhoz, hogy nyomást gyakoroljanak a társadalomra a házasság polgári jogáért. Ez teszi még gusztustalanabbá a dolgot; hiszen lényegében vétlen vallásos emberek hitét sértik meg.
Semmilyen elnyomásban nincs része a homoszexuálisoknak, a társadalom már megfelelt az ezzel kapcsolatos kötelességének, a homoszexuálisokra szabott jogi rendszerek gondoskodnak az ő együttélésükről is európa szerte. A társadalom csupán a házasság intézményét tartja fenn privilégizált együttélési formaként, mivel a társadalmi meggyőződés szerint biológiailag, társadalmilag, pszichológiailag kontraproduktívabb a homoszexuálisok együttélése, ezért nem kívánja a társadalom tökéletesen azonos rangra emelni az ő jogilag biztosított kapcsolataikat a házassággal.
Ettől függetlenül szó sincs arról, hogy az állam üldözné, megszégyenítené, bujkálásra kényszerítené a homoszexuálisokat. A hétköznapi emberek hozzáállása is sokat változott e tekintetben (lásd a homoszexualitását nyíltan vállaló számos közszereplőt, Pride day, meleg parádék).
Tegyük még hozzá, hogy a társadalom például a nők homoszexualitásával mindig is sokkal toleránsabb volt, követezésképpen a homoszexuális férfiak szervezeteinek lényegében több oka lenne bárminemű demonstrációra, mint a feminista szervezeteknek, de ők úgy tűnik köszönik megvannak anélkül is, és azt gyanítom, hogy sokan közülük inkább nem kérnének abból sem, hogy a heregyilkos FEMEN képviselje őket..
Egyébként az emberek egyéni ízlése és az azzal kapcsolatos vélemény nyilvánítási szabadsága ugyancsak egy államilag garantált jog. (Mindaddig, amíg az nem sért meg másokat súlyosan becsületükben, nyugalmukban, egyéb saját jogaikban.)
Köszönöm a vallás és a vallásos emberek meggyőződése iránti toleráns megnyilvánulásotokat. Alter, mivel magam is a meleg házasság ellen vagyok (de az együttélés ellen alapvetően nem) örültem érveidnek. Jó, hogy hasznos és elfogadható érvekkel tudom megtámogatni a hozzáállásomat. Magamtól csak annyit tudtam volna mondani, hogy azért a két együttélési forma nincs egy szinten. És azért ezt fejezze ki valahogyan a társadalom.
A Kat. Egyház támogatja a természetes fogamzásgátlást. A mesterségest, tablettást, stb. nem. Azt hiszem, az egészségre veszélyes volta miatt. Hőmérőzés, naptár módszer mehet. Ennél többet nem tudok a dologról. Aranyos feltevés, hogy a vallásos ember akkor él nemi életet, ha gyereket akar. Ki bírná betartani? :-) Ja, hivatalosan akkor… Amúgy meg dugiban. (Te, Rozi kapcsold le a villanyt! Csöndben sikíts! Hátha erre jár a plebános úr! Höhöhö.) Állítólag a középkorban volt ilyen előírás, vagy tanítás, hogy csak addig tartson a közösülés, amíg feltétlen kell. Jó sokan be is tartották… Voltak idők és helyek, amikor később szentté avatott emberek az ellen kellett fellépjenek, hogy felszentelt papok nyíltan együtt éltek valakivel. Nővel, persze. A falu persze megértő volt, csak hát így nincsen rendben a dolog. Bár én amellett vagyok, hogy nősülhessenek a papok. Tetszik az a zsidó előírás, hogy csak nős férfi lehet rabbi. A család rettentő sokmindenre megtanít. Tekintély, dominancia, alázat, szolgálat, áldozathozatal, kitartás, remény, bocsánatkérés, őszinteség… Persze, jó esetben. Pál apostol még feltételül szabta, hogy egyházi elöljárónak feddhetetlen, a házanépét jól vezető férfi választható csak. Emlékszem, csodálkoztam, amikor az osztályos nővér – már meghalt, Isten nyugosztalja, rendes ember volt, emberi korlátokkal, de nagy szívvel, és nehéz sorssal – arról beszélt, hogy bár elől ül az asztalnál, de hallja, hátul mi történik az osztályon. Nem fogtam fel, hogyan lehet ez. Lett gyerekem, és kialakult ez a képesség. Ilyen az Élet.
Természetesen a társadalomnak nincs szüksége az egyneműek házasságára, bár engem nem zavar, ha házasodni szeretnének. Valami olyan megoldás lenne jó, hogy a homoszexuális párok is örökölhessenek automatikusan egymás után végrendelet nélkül is, úgy, mint a normál házasságban. Véleményem szerint leginkább ezért merült fel a házasságuk gondolata. Megmaradhatna a házasság elnevezés a heteroszexuális pároknak, az ő szerződésüknek pedig kitalálhatnának valami más nevet. Így talán mindenki elégedett lenne.
Homoszexuális-ügyben az a véleményem, hogy könnyebb nekem félrenézni, mint nekik egy életet hazugságban, bujkálva, megvetettként leélni. Igyekszem senkiről nem ítélkezni. A másik, hogy a “normálisan” élő homoszexuálisoknak ártanak a legtöbbet a melegfelvonulások, mert a többség ezek alapján ítéli meg őket is, egy kalap alá véve mindannyiukat.
Inaara, jó hírem van számodra; ahogyan a fenti hozzászólásban részleteztem, régen megvalósultak azok az elvárások, amiket te most kifejtettél. A magyar családjogi törvényben például a “bejegyzett élettársi kapcsolat” biztosítja ezeket a lehetőségeket számukra. (Ezt bárki megtalálja a PTK-ban.)
Bizony, vannak tök normális melegek is. Azok a parádék meg tök hányingert keltőek sokszor. Ha egyszerű emberként jelennének meg, az emberek sokkal jobban együtt éreznének velük.
Jó volt a harmadik videó. Vicces volt, ahogy futottak a degeneráltak, biztos meglepődtek a nem pc kezelésen :)
Csöcsmutogatás…
Fúúúj. K jó.
Racionális demokraták kifejtik érveiket a kereszténység ellen.
http://naczivadasz.com/?q=miert_az_antifasisztake_az_erkolcsi_foleny
Sugárfertőzést kaptam a sugárzó erkölcsi fölénytől.
Azt remélem mindenki tudja, hogy a náczivadász egy – eléggé ízléstelen – szélsőjobbos paródiaoldal.
Captain Obvious on the rescue!
De rég bóklásztam már ezen a remek oldalon. Sokat kell pótolnom.
Az “ízléstelen” erős alulbecslés, és nyilván paródia, de ettől függetlenül kíméletlenül pontosan mutatnak rá a neolibek trógerságaira. Legalábbis az eddigi 2 alkalommal mikor ott jártam ez volt a tapasztalatom :)
A meztelenkedéssel semmi baj nem lenne. (Az egy természetes állapot.)
A randalírozással és a homoszexualitás ilyen módon történő erőltetésével viszont annál több.
A meztelenkedéssel tényleg semmi baj nincs úgy általában. Sőt a legtöbben nagyon szeretjük is, de ettől függetlenül gondolom neked sem jutna eszedbe egy szál f*szban ugrálni egy mecsetben? :) – Úgy egyébként egyetértünk.
Ebben az az igazán vicces, hogy ha rajtuk kívül bármely más nő lenne az utcán félmeztelenül, akkor mindenféle patriarchális tárgyiasításról meg a nők szexuális kizsákmányolásáról dumálnának. Bakker, a retardált femcsik már attól hörghurutot kapnak ha egy plakáton rövidgatyás nő van… Az ugye “nyílt szexizmus”, de ha ők csöcsrázva ugrándoznak az semmi. Miből gondolják, hogy a plakáton szereplő nő nem pont ugyanannyira magától vállalta a dolgot, mint ők maguk?
És itt egy újabb ellentét:
http://index.hu/tech/szemlemorzsa/2013/02/23/hova_tuntek_a_nok_barcelonabol/
Hová tűntek a nők Barcelonából?
2013.02.23. 17:53
“Belinda Parmar azt a hibát is felrója a kiállítások szervezőinek, hogy gyakran alkalmaznak szexista marketingfogásokat, például engedik, hogy a kiállítók lengén öltözött lányokkal csábítsák a standjaikhoz az érdeklődőket.”
Csipetnyi erotika tényleg kell, még házasélet mellett is (bár ez nálam flörtöt jelent csak), de én a meztelenkedés híve nem vagyok. Nem szeretek kísértéssel küszködni utána. Meg nekem azért a természet nem mindenben példa. Vannak emberi dolgaink, melyek bár “műviek”, de nagyon jók. Például az öreg állatokról ritkán gondoskodik a többi fajtársa (és talán tévedek), de az ember idősekről való törődése ott van. (A megvalósítás kérdőjeles, de a szándék akkor is.)
Én ehhez az egész “mit engedhet meg magának a modern nő” hacacáréhoz csak az alábbi, pár éves, de roppant elmés rajzfilmepizódot szeretném hozzáfűzni.
http://indavideo.hu/video/South_Park-Ostobenko_kurva
Két dolgot nem értek:
1.) Ezek a hülye némberek miért mutogatják meztelen felsőtestüket annak ellenére, hogy egyik céljuk pont az, hogy a nők szexuális kizsákmányolására hívják fel a figyelmet? Nem tudják fölfogni, hogy az evolúció miatt teljesen más üzenetet közvetít a férfi- és a női mell?
2.) Franciaországban, ahol a legtöbb muszlim hívő él egész Európában, az iszlám vallásban tényleg jelenlévő, a befogadó ország számára gondot jelentő nőellenes hagyományokkal szemben miért nem tudnak ilyen vehemensen, botrányosan kampányolni? Talán ha egy szélsőséges ultrakeresztény a nyílt utcán kivégezné a FEMEN szervezet vezetőjét (mint ahogyan Theo van Gogh, a holland filmrendező is járt, akit munkahelyéről kilépve lőtt szét, majd szinte fejezett le egy iszlamista őrült), máris elhallgatnának, rájönnének, hogy bizony Jézus nyájában nemcsak szabadon megalázható bárányok, hanem farkasok is megbújtak?
Nyilvánvaló, hogy a nyugati baloldal és a feminizmus édes szövetségbe állnak, amikor csak-és-kizárólag a nyugati kapitalista társadalmakon verik el a port, miközben máshol, más politikai rendszerekben a nők százszor-ezerszer rosszabb körülmények közt élnek. Így vállnak ezek az öntelt ribancok nemcsak hiteltelen hazugokká, de saját nemük árulóivá is.
OFF: A homoszexuálisokat nem kéne belekeverni a feministák elleni harcba, mert attól még, hogy a keresztény hittel szöges ellentétben áll az egyneműek szerelme és szexuális kapcsolata, még nem fog összeomlani a társadalom, ha házasodhatnak és örökölhetnek. Csak a gyermektartást kell komolyan kezelni, tanulmányozni azt, hogy a fiatal s tapasztalatlan kis elmékre milyen hatással van az apa-apa/anya-anya szülői felállás. Véleményem szerint alig érzékelhető normaváltozást okozhat, hiszen amúgy is a gyerek fogja eldönteni, hogy normális heteroszexuális, vagy ő maga is homo, mert a szexualitást nem lehet úgy alakítgatni, mint például a nyelvet. Csak akkor kell azonnal elvenni a homoszexuális/leszbikus pároktól a gyereket, ha azok bizonyítottan el akarják torzítani annak eredeti szexuális irányultságát a sajátjukéra. Ha ez nem következik be, ha a szülők az egymással folytatott szexuális életüket ugyanúgy magánügynek kezelik, mint a normális házaspárok, és megengedően (vagy nemtörődömségből) békén hagyják a gyereket, csak a legelvakultabb vallási- és politikai nézeteket követők gondolhatják komolyan, hogy a népesség számára súlyos veszélyt jelenthetnek. Ezért sincs semmi értelme a melegeket bűnbakként kezelni, nem lesz ettől több baba, nem fog megoldódni a kontinens fokozatos elöregedése, mert ezek a súlyos társadalmi-gazdasági gondok sokkal bonyolultabbak, és csak hosszú távon, racionális megközelítéssel kezelhetőek.
–
1.) Akkor ne csodálkozzanak, ha kurvaként is kezelik őket.
2.) és OFF: Milyen “gazdiról” írsz Te? Na jó, nem kell köntörfalazni, Naooo és sokan mások is nyugodtan zsidózhatnak az oldalon, tehát ne fogd vissza magad, a moderátor úgy is csak rám van specializálódva (Animebj-moderátor).
Drága egyetlen sértődős Anime!
Hány hozzászólásodat töröltük a napokban és Naooo hány hozzászólását? Valamint nem tudom, feltűnt-e, de tegnap nem a te kommentedből töröltem egy mondatot.
(Továbbá javítanálak: 1. nem a moderátor, hanem a moderátorok. 2. Nem vagyunk rád specializálódva – ne legyél ennyire öntelt.)
Szerintem ne hisztikézz ennyit. Fölöslegesen sajnáltatnod magad.
Ugye megegyezhetünk abban, hogy ez volt az utolsó ilyen jellegű nyígésed?
Önteltség és áldozatiság? Nem, nem tartom annak, inkább sajnálom, hogy a mostanában megjelenő cikkekben ennyire könnyen elterelődik a téma a szélsőjobboldal kedvelt toposzaira, összeesküvéseire és fogalmaira. Persze igazad van, a Te és az oldal többi moderátorának a feladata kiszűrni és törölni a sértő szövegeket, és így nekem tényleg ideje lenne leszállni a nácizásról. Ezt meg is teszem.
HS1
Ok, milyen bizonyítékok vannak arra, hogy bárki a saját gonosz terveire használja fel a melegeket?* Mit lehetne kezdeni a világ pár százezer vagy talán millió langyoskájával a többi milliárd normálisával szemben? Nehéz felismerni azt, hogy pontosan azért vannak meleg felvonulások, mint anno a feminista (szüfrazsett?) felvonulások? (Még ha én sem tudok érdemi ok-okozati kapcsolatot felfedezni előbbiek és a homoszexuális emberek jogainak hazai körképével kapcsolatban, ergo nem mond semmit a szexuális többség és a szexuális kisebbség kapcsolatáról az évenkénti pesti LMBT-parádé, mivel nincsenek adatok arról, hogy ténylegesen mekkora százalékú és milyen hátterű a társadalom homofóbiája).
* – A zsidóság természetesen jó válasz lenne, hiszen őket is üldözték jó pár száz vagy inkább ezer éve, így logikus, hogy kiállnak mellettük, ám ők sem szeretik mindenütt a melegeket; Izraelben nem egy meleg bárban robbantottak vagy vertek meg nyilvánosan homokosokat az ultraortodox zsidók. Ők is ugyanúgy tudnak gyűlölni mint a többiek, de ettől még nincs joga senkinek kiemelni és pellengére állítani őket a gyarló emberek alkotta népek tengeréből.
Deansdale
Mint fentebb leírtam hgyi-nek, felhagyok az önjelölt keresztes-hadjáratommal. Majd meglátom, hogy az oldal miként kezeli a közbeszédet is egyre jobban megfertőző antiszemitizmust, de nem számítok sok jóra, hiába is vannak jó témák és írnak róluk többé-kevésbé jó cikkeket is.
“melegeket”
http://pozsonyiadam2.blogspot.hu/2012/10/bunos-szavak.html
“A zsidóság természetesen jó válasz lenne, hiszen őket is üldözték jó pár száz vagy inkább ezer éve”
Ték? Már nem üldözik őket?
Amúgy teljesen érthetetlen számomra, hogy miért üldözték el őket mindenhonnan egy idő után. Olyan aljas ez a földi civilizáció. Olyan aljas.
–
–
A zsidó szót te használod folyamatosan, mások jóval ritkábban. Te arra gondolsz hogy ő arra gondolt, amit persze nem bizonyít és nem garantál semmi. És ha véletlenül úgy is gondolta, ő csak elmondott egy véleményt. (Még ha az a vélemény neked nem is tetszik.) A fröcsögést már megint te kezded. Mikor érted meg végre, hogy nem a szólásszabadsággal van gond, vagyis hogy bárki elmondhatja amit gondol, hanem azzal, hogy egyesek szerint cenzúrázni meg tiltani meg feljelenteni kellene azért mert mások máshogy gondolkodnak. Nem az az “elnyomás”, hogy valakinek nem polkorrekt véleménye van, hanem hogy te ezért őt el akarod nyomni.
Talán nem vetted még észre, de sosem azt moderáljuk nálad sem, ha kifejted a véleményed, hanem azt, ha fröcsögni kezdesz mások (vélt vagy valós) elképzeléseivel szemben. Mint például most is. Felejtsd már el azt a téveszmét, hogy te vagy a gondolatrendőrség aminek szent küldetése mások véleményét erőszakkal beléjük fojtani.
“A homoszexuálisokat nem kéne belekeverni a feministák elleni harcba”
Szerintem elsőként mondjuk inkább ki: a homoszexuálisokat és a vallásokat nem kellene bele keverni a feminizmus harcába! És akkor azt hiszem így máris minden a helyére kerül. Ugye?
Egyetlen vallást sem kötelező felvennie senkinek sem, és még ha beleszületett is, akkor is elhagyhatja bárki.
Az egy óriási tévedés a Femen féle feministák részéről, hogy a homoszexuálisok házasságát ellenző polgárjog kizárólag keresztény befolyásra olyan, amilyen. Vallástól függetlenül általában a társadalomban él egy ösztönös ellenkezés a “homoszexuális családalapítással” szemben. Ugye még ez a fogalom is teljesen abszurd? Ennek megfelelően nyilvánvaló okai vannak annak, hogy a vallások, amelyek az ember természetes (Isteni) rendeltetését keresik, elutasítják a homoszexuális családot. Ezen a ponton valaki kisegíthet, aki nálam jártasabb az egyes vallások dogmáiban, de lefogadom, hogy sem a zsidók, sem a muszlimok, sem a buddhizmus követői egyáltalán nem emelik piedesztálra a homoszexualitást. – Ilyen formán azért talán némi indokoltságot láthatunk az egyetemesen megjelenő “társadalmi homofóbia” mögé.
Tévedsz amikor azt gondolod, hogy a homoszexuális minták nem átadhatóak. A genetikusan meghatározott transzszexualitás mellett létezik pszichés okból bekövetkező homoszexuális párválasztás is. Egyébként a pszichológia igazolta, hogy szabad, rugalmas és éppen ezért könnyen összezavarható az ember szexuális tárgyválasztása. Ezért léteznek a legkülönfélébb abszurd perverziók is, amelyek pusztán a szexuális tárgyválasztásnak vagy a kielégüléshez vezető út kiválasztásának (nem genetikus, hanem pszichológiai) zavarai. Ezzel szemben van szerepe a nevelésnek és a megfelelő minták felkínálásának. Egyébként is a szexualitás számos családi, közösségi, társadalmi konfliktus forrása lehet. Népi megfigyelések útján, mintegy ösztönösen jól tudja ezeket a dolgokat az ember már ezer évek óta, éppen ezért került be sok vallás dogmái közé a szexualitás ilyen-olyan szabályok közé szorítása.
Ettől függetlenül persze normális ember tényleg nem kezeli bűnbakként a homoszexuálisokat, viszont az elfogadásban egy lehetséges határ például a “Házasság”, mint családforma fenntartása a társadalom gerincét képező heteroszexuálisok számára. És ez egy teljesen tisztességes és legitim magatartásforma, amellyel szemben semmiféle feminista demonstrációnak és vallásgyalázásnak helye nincs! Még akkor sem, ha történetesen (és lényegében teljesen mellékesen) éppen keresztény emberek mondják ki ezeket a társadalmi igazságokat.
A homofóbia emberi ösztön lenne? Ez legalább olyan komoly tudományos kutatást érdemelne, mint maga a homoszexualitás. Az emberi evolúciót laikusként értelmezve nem tudom elképzelni, hogy mi hátránya származott őseinknek a közösségben lévő egy-két génhibás melegtől (sőt, radikálisan értelmezve a nőkért versengő hetero férfiak tulajdonképpen még jól is jártak velük). Én inkább úgy gondolom, hogy amíg nem jöttek létre az ókorban a világot és a benne elfoglalt helyünket szubjektíven megmagyarázó kisebb-nagyobb vallások, addig megtűrtként élhettek a csoportban, akik ugyanúgy kivették részüket a mindennapi életből, mint a normálisok. Végül is, mi haszna lenne egy anyának a fia kiközösítését vagy akár halálát elfogadni, hogy évekig nevelte úgy, hogy ő eközben semmi olyat nem tett, ami a gyakorlatban is veszélyt jelentene mindenkire. Ez elég logikátlan lépés lenne. A homoszexuálisok sorsának rosszabbodását szerintem pontosan az hozta el, ami a nőként is; maga a civilizáció. A nők egykor ugyanúgy kivették a részüket a táplálékszerzésből, mint a férfiak, ez világos (sőt, egy korábbi cikkben belinkelt könyvben azt olvastam, hogy elképesztően rossz vadászok voltunk, így a nők bizony sokkal többet tettek az asztalra, mint a férfiak, igaz, mert a gyümölcsöket és a magvakat nem volt nehéz “elejteni”), ám a földművelés és állattenyésztés után már nem volt szükség rájuk, így kerültek a korabeli agyagfalú konyhák falai közé, míg a homoszexuálisok -gondolom én- már a vallási ideológiák “rendteremtő”, világértelmező munkájuk nyomán kerültek rosszabb helyzetbe, a családi vérvonal fennmaradása szempontjából már tényleg több baj volt velük, mint amennyit puszta saját maguktól kompenzálni tudtak volna, és ezt a nézetet a ráérő “bölcsek” által formált kezdetleges vallások csak megerősítették. Amúgy meg elárulom, hogy a Föld legtöbb(!) vallása megtűri vagy eleve nem is foglalkozik tanaiban a melegekkel, igazán csak a közel-keleti eredetű ábrahámi vallások (judaizmus, kereszténység, és iszlám) tekinthető homofóbnak, ez pedig azt bizonyítja, hogy minél többet csűrtek-csavartak a valláson annak igazolásáért, annál könnyebben kerestek s találtak maguknak bűnbakot (Pl: a Biblia csak “szerette volna”, ha a zsidók is keresztény hitre térnek, míg a Korán első fejezeteiben még testvéri vallásként értelmezi elődjeit, majd később már olyanoknak, akik “félreértelmezték” Isten szavát, míg Mohamed utáni részeknél már állatként s hitetlenként kezelik az egyes szúrák az elődök híveit. Szép, ugye?).
Viszont abban egyetértek, hogy pszichológia útján valóban átadható a homoszexualitás, mivel az ember számára (is) több a szex, mint puszta fajfenntartás. Ezért is írtam, hogy az örökbefogadást (vagy a leszbikusok esetén a mesterséges megtermékenyítéssel létrejött csecsemők felnevelését) komolyan át kéne gondolni, a homoszexuálisokat nem mint tömböt, hanem egyénként kell kezelni, és kiszűrni azokat a párokat, akik nem tartják tiszteletbe a gyermek jogát arra, hogy maga döntse el, hogy normálisan keresni fogja a vele ellenkező nemű emberek társaságát vagy sem. Viszont ettől még nem lesz valamiféle vírus, ha a gyerek nem akar, úgysem lesz homoszexuális, akárhányszor megy el mellette egy meleg a párjával kézen fogva. Engem legalább is nem vonz attól még, hogy engedékeny vagyok velük szemben.
Ami pedig a vallást illeti; Igen, az antifeminizmusnak nem szabadna belekeverni a vallást a feminizmus elleni harcba, de nem tud teljesen elszakadni sem. A mai nyugati feministáknak az ateista baloldalban annak kisebbségvédő attitűdje jelent komoly közös pontot, míg a mi antifeminizmusuknak nagy segítséget jelentene a kereszténység modern újjászületése, az, hogy a vallás igazi humanista formában újra központi érték legyen, és ne olyan, mint amilyen a középkorban volt, ahol a hatalom eszközeként szolgált s ezrek szellemi elnyomásában és anyagi fosztogatásában volt érdekelt, miközben ideológiája számos tragédiát hozott nem csak a nem-keresztényekre, de a keresztényekre egyaránt (lásd: a reformáció utáni véres vallási háborúkat, amelyekről azt tartják, arányaiban az egész emberiség legnagyobb ideológiai párharcát okozták). Ez viszont várhat magára, addig pedig nincs más választás, mint a józan ész. Végül is, a feministák számára az még komolyabb ellenség, ugye.
“A homofóbia emberi ösztön lenne?”
Igen. A gyomor egyértelmű jelzéseket ad.
Ösztönnek nem mondanám, de a homofóbiáról, mint emberi ösztönről csak sértődős Animénk beszélt – senki más.
Emberinek emberi, mert az állatok nem csinálnak belőle problémát. Igaz, az állatoknál nincs se feminizmus, se vallás.
Azért nem mindenki olyan érzékeny gyomrú, mint te.
Állatoknál nem is fordul elő ilyesmi gyakrabban, mint az anyai ösztönök elvesztése a fogságban.
Márhogy mi nem fordul elő az állatoknál?
Hogy megbuzulnának, mert egy ilyentől kapják első szexuális élményt, ott az ilyesfajta rendellenesség csak úgy alakul ki, mint az anyai ösztönök elvesztése a fogságban.
Illetve nem egy esetben valójában az ilyen interakciók simán társas viselkedés, önkielégítés egyik formáját képezik állatoknál.
Nem egyszerű erről beszélni, mert a polkorrekt gondolatrendőrség bárkire ráhúzza a vizes lepedőt :)
A nők szexualitása rugalmasabb a férfiakénál, ezért lehet, hogy nekik ez kevéssé érthető, de egy hetero pasinak igenis visszataszító dolog meleg szexuális tevékenységre gondolni. Nem a személy taszító, a cselekmény. Lehet vitatni, hogy ez ösztönös vagy nevelt ellenszenv – szerintem is-is.
Persze ennek vajmi kevés köze van a homofóbiához, ami megintcsak sokkal kevésbé elterjedt dolog, mint a liberálisok hiszik. A fóbia gyűlöletet jelent, nem ellenérzést vagy undort. A homofóbia ott kezdődik, hogy az illető aktívan ártani szeretne a meleg embereknek, pl. ha tudja valakiről hogy meleg, akkor meg akarja verni, és nem csak a neten mint nagyszájú, hanem ténylegesen, az öklével. Ami ezt a szintet nem éri el, az nem homofóbia, hanem egyszerű heteroszexualitás.
Hát lehet, hogy a nők szexualitása rugalmasabb a férfiakénál, de ettől függetlenül nem szeretnék arra gondolni, hogy én és egy nő… :o)) Bár vannak olyan hetero szextevékenységek is, amelyek visszataszító cselekmények számomra. :o)
És sok nő gondol visszataszítóként néhány heteroszexuális cselekményre.
Hetedikes koromban kis hülyének tartott az osztálytársnőim egy része, mert én nem csatlakoztam hozzájuk suli után a csókolózás-szakkörbe. Egymástól tanulták. Brrrrrrrrrr. Én úgy voltam vele, hogy ha majd oda jutok, akkor elsősorban fiúval és majd ráérek akkor rájönni, hogy kell. (Akkoriban nem lehetett ellesni a technikát filmekből, mert az állcsókolózós filmek is 16 éven felüliek voltak, s csak annyit lehetett látni, hogy szorosan összezárt ajkakkal a nő állát ostromolja a férfi.)
Pár éve ment egy sorozat a tévében, amely a különféle szexuális tabukkal és effélékkel foglalkozott. Az egyik részben fiatal nőket kérdeztek meg, hogy heteroszexuálisok-e vagy leszbikusok – majd csak a heteroszexuálisokkal foglalkoztak. Megkérdezték tőlük, hogy hogy viszonyulnak a férfi heréihez. Szinte mindegyik vihogva fujjozott, meg öklendezett és hasonló módon undorát fjezte ki. Ritka volt az olyan, aki kedvelte volna a férfiak eme részét.
Szóval nem értem én ezt a nagy homofóbiát, amikor heterofóbiájuk is van az embereknek. Bármitől tudnak undorodni, ha az teljesen természetes is. (Ebben a sorozatban volt szó a szőrzetről is. Attól is rengetegen undorodnak.)
–
“Tehát X kromoszómán öröklődik, ugyanúgy mint a színvakság, vérzékenység, vörös-zöld színtévesztés stb, (ezekre jellemző hogy férfiutód szív miattuk (X*Y), nőutód csak akkor ha homozigóta (X*X*) mert egyébként (X*X) vígan elvan,…)”
Vérzékenység: igen, a nőutód úgy “szív” ebben az esetben, hogy meghal. Tudtommal nőknél sohasem fordulhat elő: Ha a lánymagzat a manifeszt hemofíliás apától és a hordozó anyától is a beteg X kromoszómát örökli (azaz erre a tulajdonságra homozigóta, ahogy te is írod), akkor még méhen belül elhal. Ebben az esetben a beteg gének mint letális faktorok szerepelnek.
Homoszexuális férfiak tágabb családjában vizsgálták a hasonlósági mintázatokat. A családok női ágán több homoszexuális férfit találtak (anyai nagybácsik, anyai nagynénik fiai), mint az apák ágán. Ebből jött a gondolat, hogy talán az X kromoszómán helyezkedik el a homoszexualitás génje (amit a fiú mindig az anyjától kap). Ez az elképzelés arra is magyarázatot adna, hogy miért nem halt ki generációk során ez a vonás. Mivel az X kromoszómát a nők és a férfiak is hordozzák, anélkül is továbbítható, hogy a viselkedésben megnyilvánulna. Valahol olvastam, hogy újabb területeket is találtak az X kromoszómán, amelyek a vizsgált homoszexuális férfiak többségénél (de nem mindenkinél!) hasonlóak voltak.
–
Sajnos, nincs közelebbi információm a részletekről, de nekem úgy tűnik, hogy te jobban képben vagy. :) Mindenhol úgy olvasom, hogy feltehetően az X kromoszómán található a homoszexualitásért felelős gén, de még további kutatást igényel a dolog… Ezzel nem vagyunk sokkal beljebb.
“A homofóbia emberi ösztön lenne?” – Amennyiben a heteroszexualitás egy erős emberi ösztön, akkor következményesen a homoszexualitás elutasítása is egyfajta elemi emberi ösztön. (Mellékesen: Az ösztönös elutasítás hat az ugyancsak ösztönös polimorf élvezetkereséssel szemben. A pszichológusok pont ennek a kettősségnek a szerepét hangsúlyozzák a személyek szexuális tárgyválasztásának alakulásában is.) Könnyen belátható, hogy ha nem így lenne, és még a nevelés is ellenkező irányba hatna, akkor valószínűleg még elterjedtebb lenne a biszexuális és homoszexuális életmód.
Korántsem sem érzem meggyőzőnek, amikor azt mondod, hogy a “föld legtöbb vallása (!)” nem tesz a homoszexualitás kerülésére vonatkozó intelmeket, de egyet sem nevezel meg, ugyanakkor mint negatív kivételt említed a világ három legelterjedtebb, legsikeresebb nagy világvallását.
A hozzászólásodból kiérezhető az azokra emberekre jellemző keresztény-kritika, akik vagy más vallásnak a tagjai vagy szimpatizánsai, vagy teljesen ateisták. Bármely vallás dogmáiban vagy történetében lehet bőségesen találni kritikára érdemes elemeket. A kereszténység “homofóbiája” abban merül ki, hogy részéről ellenzi a “homoszexuális családokat”, ez a kitétel senki másra nézve nem kötelező kényszer, csak azokra, akik ennek a vallásnak a követői szeretnének lenni. A keresztény emberek pedig pont ugyanannyi joggal igyekeznek irányt mutatni a polgári jog számára, mint bármely más vallás követői vagy az ateisták. A döntést végül a társadalom egésze hozza meg, mint ahogyan a jelenlegi polgárjogi állapotok is össztársadalmi konszenzus és nem valamiféle keresztény kényszer eredményei. Vegyük számításba azt is, hogy nem a keresztények próbálnak a személyes meggyőződésüknek úgy hangot adni, hogy más vallások követőinek a templomait gyalázzák meg és mások személyét mocskolják. Nem hinném, hogy jogos lenne az a keresztényellenes tézised, hogy a modern kereszténység erősen humanizálásra szorulna. Egyébként nem tudom, hogy tisztában vagy-e vele, de ahogyan a kereszténység múltbeli hibát érvként próbálod használni, az eléggé a kollektív bűnösség látszatával való manipulációnak tűnik. Olyan keresztény megnyilvánulást életemben nem láttam, amely a homoszexuálisok gyűlöletére hívna fel. És ha megfigyeled az egyszerű emberek megnyilvánulásait, akkor többnyire egyáltalán nem vallási alapon, hanem pusztán zsigerileg kritizálják a homoszexualitást.
Egyébként a kereszténység már régen megelőzött minden más világvallást az efféle “reformokban” (mások szerint gyalázatos pusztulásban), amikor a feminista befolyásnak köszönhetően svédországban felszentelték Eva Brunne leszbikus püspöknőt.
Tehát azt javaslom, hogy a kereszténység humanizálásának és reformjának szükségességére talán majd akkor térjünk vissza, amikor összeadták az első homoszexuális párt valamelyik zsinagógában.
Még egyszer sietek leszögezni, hogy nem én keverem a feminizmus elleni harcba a vallás és a homoszexualitás kérdéskörét, viszont korántsem nézem jó szemmel, hogy a zajos feminista szervezetek újabban egy időben vallásháborút és meleg propagandát folytatnak.
Először esünk túl a személyeskedésen: Konfirmált evangélikus vagyok, aki még hittanórára is járt. Családom egyik fele katolikus, másik evangélikus és református, és nem tudok arról, hogy lenne zsidó vagy muszlim a családfánkban. fél-OFF vége.
A heteroszexualitás még szép, hogy természetes ösztön, érdekes helyzetben lenne fajunk, ha nem így lenne, de hogy a gyermeknemzést nem eredményező, pusztán szexuális kielégülésre való homoszexualitás elutasítása is az lenne, az már inkább személyiségfüggő. Van, aki nem akar belegondolni, van akit nem érdekel és van, aki pedig meleg. A pszichológia jól állapíthatta meg ezt, de a többi már a közösségen múlik.
Az ázsiai vallásokat vessem alapul (forrás: angol Wikipédia), mivel az európai gyarmatosítás előtti afrikaiak és amerikaiak vallásaikról nem sokat tudok, és nem hiszem, hogy a keresztény-iszlám hitterjesztés, és a népirtás hagyott is sok lehetőséget a megismerésére.
Hinduizmus – Bár Indiában igencsak későn legalizálták a homoszexualitást, maga a vallás alapvetően természetesnek veszi azt, ami nem meglepő a Káma Szútra ismeretében.
Buddhizmus – Szintén nem alapból intoleráns a homoszexuálisokkal, de vannak vezetők, akik büntetnék azt.
Taoizmus – A kínaiaknak gazdag a történelme a homoszexuális esetekből, így kétséges, hogy a modern időkig (az európai kereskedők megjelenéséig) ne tűrték volna el azt.
Sintoizmus – A japánok szintén nem tekinthetők törzsgyökeres homofóbiásoknak, még ma sem, hogy rég a nyugati kulturális hatás alatt élnek.
Ami pedig az ábrahámi nagy világvallásokat illeti; a keresztény az első, utána az iszlám, majd a hinduizmus. Ez sem azért van így, mert annyira népszerűek vagy tiszteletreméltóak lennének, hanem mert híveik annyian és/vagy annyi földrészen jelen vannak. Őszintén, nem nehéz ám lovasokkal és hadihajókkal terjeszteni az “Igét” avagy az “Igaz Hitet” (keresztény avagy iszlám szemszög)…
A kereszténység a homoszexualitással kapcsolatos álláspontját azért emelem ki, mert magam is az vagyok, és humanizmusnak tartom azt, hogy embert nem szabad támadni szóban vagy fizikailag pusztán azért, mert ilyen vagy olyan etnikai- vagy vallási közösség tagja illetve szexuális irányultsága (ha az természetesen nem tekinthető jogosan bűncselekménynek (pl: pedofil) eltér a társadalmi normától. Amúgy köszi a linket, bár ettől még a katolikus Vatikán nem lett engedékenyebb, sőt mi több, ő még a többi keresztény felekezetet se tekinti magával egyenrangúnak, ez pedig sokat elárul róla.
Ami pedig a másik két ábrahámi vallást illeti; már van “meleg mecset” (legalább is Franciaországban) és a homoszexuális zsidók elfogadása sem elképzelhetetlen. Persze ezek az esetek illetve témák felmerülése is csak szabad gondolkodású, döntően demokratikus országokban fordulhat elő, ahol szinte divatos értelmiségi-politikai téma lett a homoszexuálisok jogai, így egészen biztos, hogy a klasszikus arab világban, illetve az ultraortodox zsidók ideológiai láncain tartott Izraelben nem fog egyhamar változás beállni.
Hát, részemről ez az érvelés ott volt. Gratula.
A katolikus házasság egy nagyon bonyolult, de ugyanennyire logikus (és nem mellesleg nemes, gyönyörű) felépítmény. Pár éve benne vagyok a téma tanulmányozásában, mert házasságra készülök, ami pár hónap és bekövetkezik. A katolikus házasság fogalma, lényege, értelme semmisülne meg, fordulna ki magából, ha két azonos nemű ember is házasságra léphetne. Tehát ez abszurd.
Egyébként szerintem két azonos nemű ember között nem jöhet létre normális kapcsolat, nem alkalmasak a házasságra. Miért? Azért, mert a házassághoz két egészséges ember szükséges (ebbe az egészséges nemi identitás és önkép is beletartozik), akik kiegészítik egymást. Két férfi vagy két nő hogy egészíti ki egymást? Mi pont a gender ellen (is) harcolunk, tehát nem mondhatjuk azt, hogy két férfi meg két nő jól kiegészítheti egymást, hiszen pont azért van férfi és van nő, hogy ők, egy egészséges, férfias férfi és egy egészséges, nőies nő kiegészítsék, segítsék egymást.
Lássuk be, amikor pl. egy férfi homoszexuális, nem csak arról van szó, hogy a férfiakhoz vonzódik, hanem akkor ott valami nemi identitásbeli defekt is van, nem lehet igazán férfias férfi. Eleve, ha férfiként egy férfinak akar tetszeni, valamiképpen nőiesednie kell, de közben meg homoszexuális férfinak akar tetszeni, tehát férfiasnak is kéne lennie… Nagyon beteg helyzet. Ilyen beteg emberek kapcsolata pedig sosem lesz házasság a valódi értelmében. Azt pedig, hogy ilyen emberek gyereket nevelhessenek, külön abszurdum.
Fontos: a beteg nem leszólás, hanem tény.
Ennek semmi köze sincs a katolikus házassághoz, ami egy minősített esett.
Az objektív természettörvényből levezetett természetjog szerint is a házasság, azaz a természeti házasság is monogám (monoandrikus és monogünikus) és felbonthatatlan (az egyik fél halálával bomlik fel a kötelék). Mivel az emberi természet nem “tiszta természet” (ún. natura pura), hanem bukott, avagy “helyreállítandó természet” (ún. natura reparata), ezért megengedett a többnejűség (poligünia) a természeti házasságban, de a többférjűség (poliandria) mindig degenerációt jelent, és csak elszigetelt, zsákutcás kultúrákban fordul elő.
A természetjog józan paraszti ésszel felismerhető (a dolgok eredete, létmivolta és célja), nem kell hozzá természetfeletti hit. A “katolikus” házasság, pontosabban a megkereszteltek között kötött házasság természetfeletti szentségi házasság.
A baloldali hiszti onnét indult ki, hogy a Katolikus Egyház a természetjogra (nem tételes isteni jogra, vagy tételes egyházi jogra) hivatkozva mondta, hogy objektíve a házasság egy férfi és egy nő testi-lelki életszövetsége: szabad, kölcsönös, kizárólagos és teljes önátadása.
A tételes emberi törvénynek pedig a természettörvényhez kell igazodnia az objektív joghierarchia szerint. Ezért köteles minden épeszű ember – nem kell keresztények sem lennie hozzá – tiltakozni a természettörvénnyel ellentétes tételes emberi törvényjavaslatok és törvények ellen, valamint köteles azokat bojkottálni.
A FEMEN-ribancok persze továbbmentek, ők a saját őrületüket, mint részeges bacchánsnők az egyházi házassági jogra is rá akarják kényszeríteni. Ezeket el kell verni, mint 100 éve a szüfrazsetteket, csak ebből értenek. Ez hiányzik nekik. A forradalom mindig sunyi, nem mondja el az elsődleges célt, és a korábbi forradalmat fölfalja a későbbi mint “hasznos hülyét”. A liberalizmust elsöpörte a bolsevizmus. A házmesterek bolsevista Kádár-puritanizmusát a 68-as beat-nemzedék lázongása. A gyökerénél kell megragadni a problémát.
A homoszexuális férfiak és nők házassága pedig nem azért nem valósulhat meg, mert pszichésen sérültek (ez nem érvénytelenítő akadály önmagában, fokozatok nélkül), hanem azért, mert biológiai képtelenség a természetadta elsődleges cél megvalósulása: a teljes lelki mellett a teljes testi önátadás, ami pedig az egymásbavaló (komplementer) genitális szervek funkcionális egyesüléséből adódik.
Egy-egy pénisz, vagy egy-egy vagina nem komplementer szerv. A fajtalankodó behatolási metódusok során összeillesztett nemi szervek és testnyílások sem komplementerek egymással, mivel ott nem egymást egészíti ki a két, sajátosan férfi nemiségű és sajátosan női nemiségű, és sajátosan nemi testi szerv.
A megkötés mellett a bevégzés (consumatio) teszi teljessé a házasságot. Ez utóbbi pedig a következő:
1.) erectio penis (a hímvessző merevedése);
2.) emberi módon történő (nem erőszak következtében);
3.) penetratio in vaginam (hüvelybe való behatolás);
4.) eiaculatio in vaginam (hüvelybe való magömlés).
Ha bármelyik elmaradt, akkor nem lett érvényesen elhálva a házasság.
Bocs, de szerény véleményem szerint a Férfihang.hu közössége ha nem is tiszteli, de elfogadja a korabeli szüfrazsett feminizmus vívmányait, ha azok valóban fennálló társadalmi igazságtalanságok ellen szólnak, például a munkához-, a szavazáshoz- vagy a váláshoz való jogokat. A cikkben már rég nem erről a feminizmusról van szó, ez már csak egy torz, gyomorforgató árnya annak a forradalomnak, amely gyökeresen megváltoztatta a XX. századi nyugati értékrend alapjait, és az antifeminizmus sem az Te hozzászólásodból kiolvasható hímsovinizmus már, hanem talán az egyik utolsó mentsvára a normális férfi-női kapcsolatnak a mai “haladó” (tehát baloldali/PK/multikultis) fojtogató értelmiségi légkörében.
Bocsáss meg, de nem tudom értékelni az “A Férfihang.hu közössége” fogalmat.
Szerintem a nőknek nincs – legalább is egyenlő – szavazati joguk, mert ez nem az ember természetéből adódik. A nő nem egyenjogú a férfival, különben azonos lenne vele. Ugyanez vonatkozik a válásra, az azonos munkához való jogra. Ha gondolod, részletesebb kifejtem indoklásomat, miért nincs joga.
Nem kell egyetérteni, de érvelni kell. Én nem a “Férfihang.hu közössége” nevében nyilatkoztam meg, hanem a sajátoméban.
Szerintem nem fair a nőt azért alsóbbrendűnek tartani, mert úgy jött a világra, hogy nő. A természetes evolúció által ránk maradt fizikai (köztük agyszerkezeti) különbségeik ellenére igencsak hímsovinista hozzáállásnak tartom véleményedet.
A nő nem alsóbbrendű embersége szerint, hanem más. Például a nők felsőbbrendűek a fizikális hűség tekintetében. A véleményedet tiszteletben tartom. A férfi és a nő közötti különbség pedig nem akkora, hogy vészeset esetén az alapvető szociális normákat a másik időlegesen (mint a baleset esetén a pótkerék) ne tudná pótolni. Ez nem azt jelenti, hogy a két nem egyenértékű a másik tevékenységében általánosan (ut in pluribus), azaz egyéni kivételektől eltekintve, mégha képes is ellátni. (Pl. egy özvegy édesapa is tud főzni, altatni, de azért teljesen más egy átlag férfi ilyen tevékenysége, mintegy nőé.)
“Például a nők felsőbbrendűek a fizikális hűség tekintetében.”
Ebben konkrétan ellent kell mondanom – ez nem több mint viktoriánus nőeszmény. Amikor valamiféle hűtlenség történik, ahhoz két emberre van szükség.
Van olyan dolog, amiben a nők jobbak, de a hűség nem ilyen. Abban egyenlően sárosak vagyunk, csak másféle evolúciós indíttatásból, másféle stratégiákkal.
A többi tökéletes :)
Persze, hogy két ember kell, de ebben is az alapvető lelki hajlamosítás tekintetében a férfiasság és nőiesség különbözik:
A nő ingatag, a férfi csapodár. Katasztrófa, ha fordítva lenne. ;-)
Kedves Parsifal, nagyon tetszik, amiket írsz. Nagyon szeretném olvasni a részletes indoklást, úgyhogy ha van időd és kedved… :)
Parsifal, engem is érdekelne.
“A FEMEN-ribancok persze továbbmentek, ők a saját őrületüket, mint részeges bacchánsnők az egyházi házassági jogra is rá akarják kényszeríteni. Ezeket el kell verni, mint 100 éve a szüfrazsetteket, csak ebből értenek. Ez hiányzik nekik.”
Ha feltámadna poraiból a legendás Mahno apó, valószínűleg két dolgot cselekedne (a magyarság érdekében, természetesen, ehhez nem férhet kétség)
1, letaposná lovával a neoliberalizmus szépségeit ecsetelő Bokros Lajost és Kuncze Gábort
2, megerőszakolná (vagyis “kardélre hányná”) az összes feminista és leszbikus aktivistát, akik az utcán tüntetnek az abortuszhoz való jogért
Utána meg jól berúgna. ;)
Parsifal: “A forradalom mindig sunyi, nem mondja el az elsődleges célt, és a korábbi forradalmat fölfalja a későbbi mint “hasznos hülyét”. A liberalizmust elsöpörte a bolsevizmus. A házmesterek bolsevista Kádár-puritanizmusát a 68-as beat-nemzedék lázongása. A gyökerénél kell megragadni a problémát.”
Reagieren: A 68-as beat nemzedéket pedig a Hannah Montana- és Nótár Mary-generáció. Vidám és kedves magyar és roma fiatalok, akik mögött nincs már semmiféle ideológia, csak a párkapcsolat felszínes megélése és a szélsőséges individualizmus. Vagyis jöhet rosszabb!
Parsifal: “A hűség és ragaszkodás “pszichés betegség” lett, a “promiszkuitás” és “homoszexualitás” meg alternatív életforma.”
Reagieren: Valószínűleg Michael Foucault szisszenne fel a leginkább azon, ha alternatív életformának neveznék a homoszexualitást. Erről eszembe jutnak az SZDSZ által kitenyésztett balliberális értelmiségiek, művészlelkek, akik egyfajta “szubkultúrának” tekintik az AIDS-betegeket, a hajléktalanokat és a mélyszegénységben élő romákat. Az, hogy ebben az AIDS-ben, hajléktalanságban és mélyszegénységben, vagyis „szubkultúrában” emberek döglenek meg (szó szerint megdöglenek, mint az állatok, nem pedig meghalnak, emberhez méltóan), az már nem kerül az érdeklődésükbe. A cél az esztétika, vagyis a gyönyörködés, nem pedig a humanizmus, vagyis az, hogy kisegítsék a szerencsétleneket ebből az állapotból.
Szinte idekívánkozik Farkas Attila Márton A hét mesterlövésze c. műsorban, A 10 legjobb rendszerkritikus játékfilm c. tematika alatt kifejtett kritikus megjegyzése: „A kérdésnek egy nagyon hazug és hamis s kifejezetten a rendszer bűneit és hibáit elleplező kezelésére pont az elmúlt húsz évnek mondjuk a liberális kezelése a példa, főleg a liberális szubkultúrában. A liberális értelmiségieknek az attitűdjére gondolok. Én dolgoztam szociális munkásként két alkalommal is, összesen talán legalább két és fél, három évet s vannak barátaim is ebben a szakmában, tehát valamiféle rálátásom van a kérdésre. Na, most én azt vettem észre, hogy a 90-es években dívat volt egy olyan kezelése a hajléktalanságnak, hogy „hát nekik is joguk van”, hogy „az tulajdonképpen egy egzotikus szubkultúra, ami kvázi szép”, hogy „vegyük meg a Fedél nélkül-t”. Nem a problémát akarta megoldani. Nem azt mondta, hogy emberek ne aludjanak az utcán, amivel a József Attila Hazám c. verse is kezdődik… hogy a nemzeti nyomor… hogy ott a hálnak az utcán… hogy beleütközik, és nem tudja az éjszakát élvezni, azt a bársony neszt, amit az éjszaka jelent számára, mert ott hálnak az utcán… Nem ez. Hanem hogy „ezek az emberek tulajdonképpen szépek”… „a Rózsadombról, tudod”… „az esztétikum, hogy olyan esztétikusak”… megrendítő dokumentumfilmekkel lehet díjat nyerni velük. Na, ennél undorítóbb, mocsadékabb, rohadtabb, hazugabb dolgot el nem tudok képzelni. Ennél a fasizmus is kristálytisztább, mert az legalább egyértelmű. És ezt rávezethetjük az összes többire, tehát itt a prostitúció, AIDS, szegénység, akármi. Magyarán ezeknek a kiemelése és főleg az esztétizáló, lírízáló liberális kiemelése az tulajdonképpen a hamis rendszernek a védelme, vagy annak az egyik formája.”
Parsifal: “Egyébként korunk beteges promiszkuitása okozza az ún. kapcsolatfüggőséget is. Az ún. kapcsolatfüggőségek kompenzációs reakciók korunk degenerált és bőszen hirdetett promiszkuitására. Ez egyébként pszichés éretlenség, és a házastársi beleegyezésre való képtelenséget jelent. Természetjogi érvénytelenítő akadály.'”
Reagieren: Mit vársz attól a fiatalságtól, amelyik Marichuy, Danielle Stelle, Zsédenyi Adrienn, Nótár Mary, Hannah Montana, a Csók és Könny-füzetek és Balázs Pali, mint “szakirodalom” révén készül fel egy párkapcsolatra? Akiknek ezeknek a felszínes tömegtermékeknek a fogyasztása jelenti a „szerelem iskoláját”?
Semmit nem várok. A tömeg mindig buta, és divatot követ. Az elit felelőssége, mit ad az embereknek: fölemeli, vagy sem a népet.
Meglehet, kötelezni kéne a népet, hogy olyan tanfolyamokra járjon, ahol alapvető dolgokat tanítanak őszintén életről, munkáról, célokról, párkapcsolatról, nőkről, férfiakról, gyerekekről, közösségről, hitről. (Olyanról, ami előrevisz, vallásos, vagy nem vallásosról.) Ez a mai: azt válogatsz össze, amit akarsz, hááát ez. Omlik az ország, a nép, a nyugati kultúra. Ekkora szabadsághoz nagyon nagy önfegyelem és bölcsesség kéne. Hol vagyunk ettől?
Hú vazze! Ez komoly. Most probáltam Gnilka könyvét elolvasni Az Újszövetség teológiáját, az használt hasonló nyelvet. Abba is hagytam. De ez érdekes volt, meg értettem is. Talán mert rövid volt, és szexről szólt?
Bocs az idétlenért.
Abban egyetértek, hogy a homoszexualitás genetikai eredetű születési rendellenesség (hiszen ténylegesen ellentmond a természet legalapvetőbb törvényeinek), de azt már vitatnám, hogy a házasság valamiféle olyan szent intézmény lenne, ami miatt az egyneműek nem kelhetnek egybe. A házasságot csak azért tekinteni tiszteletreméltó hagyománynak, mert az egyházzal van kapcsolatban, marhaság, minden más vallásban (köztük a “primitívnek” tartott természeti népeknél) is központi elem a férfi-nő kapcsolat ilyetén “szentesítése”, mint ahogyan a gyermek megáldása illetve az elhunytak eltemetése. Ezzel a vallás képes az emberi lét széles spektrumában befolyást szerezni, és tudjuk, hogy sok vallás ennél is tovább megy, amikor meghatározza az öltözködést, az étkezést s italozást, az ünnepnapokat, a más hitűekkel vagy -nemzetiségűekkel való bánásmódot, és persze a párkapcsolati viszonyokat. Ez a vallásnak, mint ideológiának a fennmaradásának egyik fontos kulcsa, ez az oka annak, hogy a Vatikán annak ellenére támadja a homoszexuális házasság lehetőségét, hogy ő maga például nem követi meg a pedofiljait. Az pedig csak hab a tortán, hogy nem lesz attól se jobb, se rosszabb egy hagyományos párkapcsolat, ha templomban esküdnek meg, a válás arányait nem a vallásos hit erejének csökkenése okozza, annak újfent bonyolultabb, talán magához a feminizmushoz is köthető okai is vannak.
Továbbá mi számít “normális kapcsolatnak”? Talán nincsenek szexuális aberrációk a heteroszexuálisok körében? Ez igencsak személyiségfüggő, kinek milyen a szexuális ízlése illetve tűréshatára. És hogy pontot tegyünk a dolog végére; a melegek minden bizonnyal nem magát a házasság fogalmát akarják “megrontani”, hanem az azzal járó jogokra pályáznak, mint például az elhunyt párjuk utáni öröklésre. Ha logikusan, ideológiától mentesen gondolkodna az aktuális kormány, akkor kompromisszumos megoldásként a hetero pároknak is kijáró jogokkal együtt törvényesíteni a bejegyzett élettársi kapcsolatot, miközben a melegek nem használhatnák a házasság fogalmát a saját párkapcsolatuk megnevezésére, és nem tehetik szóvá azt sem, hogy az egyház nem engedi a templomi esküvőt. A gyermek örökbefogadását (illetve leszbikusok esetén a mesterséges megtermékenyítéssel megszületett csecsemő felnevelésének) jogát pedig addig teljesen tiltanám, amíg ki nem derül a gyermeki agy fejlődésének minden mozzanata, mert bizony ha már a heteróktól is elvehetik a gyereket rossz bánásmód vagy -nevelés miatt, akkor a homók se legyenek kivételek!
Egy kis fogalomtisztázás, mert sajnos sokszor a „vallásetikai” okból ellentüntetők, ellenjavaslók is hamisan érvelnek, pontatlanul fogalmaznak. Elsődlegesen azért, mert tekintélyi alapon elfogadandó, azaz hiendő valláserkölcsi tézisekre (dogmákra) hivatkoznak, amiknek elfogadása nem adekvát szemben a természetjogi elvekkel, ráadásul Isten kegyelme szükségeltetik hozzájuk, ami pedig nem szükségszerűen adatik meg.
Mondok pár tézist, amit nem vezetek le (mert külön tanulmányt, cikket jelentene), csak azért említem őket, lássuk, hogyan operál a természetjogi érvelés. Azaz nem tekintélyi alapon kérem az elfogadásukat, csak didaktikus okból rövidítek.
Téziseim a következők:
A tárgyi természetnek (natura obiectiva) vannak a létviszonyokból (eredet, létmivolt, cél) következő állandó (tértől és időtől független) metafizikai és fizikai törvényei. A metafizikai törvények a lények és tevékenységeik állagából (substantia) avagy lényegéből (essentia) következnek, és az örök bölcselet (philosophia perennis) segítségével felismerhetők. A fizikai törvényeknek illetőleg a fizika tudományának is metafizikai és bölcseleti (gondolatelméleti és ismeretelméleti) megalapozása van, amely az érzékelhető testi lények érzékelhető járulékaival (accidens sensibile) foglalkozik. (Tudom, itt most definiálnom kéne a lény, a testi lény, az érzékelhető testi lény fogalmát stb. Azt hiszem, e nélkül is érthető. Ha félreértés lesz, akkor majd pontosítok.)
A természettörvényből (azaz a lények létviszonyaiból) levezetett természetjog szerint egy cselekedet akkor tökéletes, ha eléri elsődleges természetadta célját. Például a hallás elsődleges természetadta célja a hangérzékelés. Ha valaki süket, vagy botfülű, akkor a mindkét esetben (akár egészlegesen, akár részlegesen) hiányzott a cselekedetből (a hallásból) valami, ami által a cél el nem érődik – ez esetben akaratfüggetlen, biológiai (fizikai) defektusból adódóan. Az olyan cselekedet, mely szabad akarattól függ részben vagy egészben, azaz meggátolhatja az ember e cselekedet természetadta célját, metafizikai defektusban szenvedhet, ha a célja akaratszabadságból kifolyólag meghiúsul. Az erkölcsi rossz tehát léthiány, és nem létmozzanat. Az ún. transzcendentális sajátságok (a minden lényben jelen lévő tulajdonságok), melyek részesedés (participatio) által vannak jelen minden teremtett lényben és azok tevékenységében, Istenben végtelen fokban vannak meg. Mivel részesedés által vannak meg a teremtményekben, ezért a létezés (existentia) nem azonos a lényeggel (essentia), valóságok különbség (distinctio realis) áll fönn a teremtményekben a kettő között. Azonban Istenben a lényeg azonos a létezéssel, így kölcsönösen felcserélhető Istenben – aki az abszolút Lét – a lét az „igaz”, a „jó” és a „szép” fogalmával. (most arról nem beszélek, hogy Isten léte nem önmagában vallásos hit kérdése, hanem a természetes ész fényénél, a teremtményekből a posteriori következve biztosan felismerhető. Bocsánat, az örök bölcseletben minden egymásra épül.)
Mivel Isten a végső célja az embernek, minden szabad akarattól függő, azaz erkölcsi cselekedete, akkor jó, azaz akkor „erkölcsös”, ha nincs benne célgátlás, azaz az örök isteni törvényből (lex divina aeterna) a teremtés folytán részesülő természet törvénye (lex natura) szerint jó. Akkor erkölcsös egy akaratszabad emberi cselekedet, ha nincs a konkrét cselekedetben célgátlásból eredő léthiány.
Mindig az a rossz, ami egy cselekedetből hiányzik. Például anyagában (materialiter) a gyönyörködtető jó (bonum delectatione) vonalán ugyanaz történik akkor, ha elmegyek egy utcanőhöz, mintha a feleségemmel hálok, azaz nem tudom megbánni, meggyónni, hogy élveztem fizikailag és szexuálpszichológiailag, viszont azt, ami hiányzott benne, amitől erkölcstelenné vált, fölismerhetem, és megbánhatom. Ezt pedig az mondja meg, mi a szexuális aktus elsődleges, természetadta célja.
Kérdés az mármost, hogy mi a házasság specifikumát képző nemi aktus elsődleges, természetadta célja? A lehető legtökéletesebb testi és lelki önátadás. A lelki önátadásban benne kell lennie annak, hogy nincs ésszerű félelem a másik elvesztése felől. Azaz van egy pszichés biztonság, hogy önmagát nekem ajándékozta teljesen. Az ember a másikat bírni akarja, „szőröstül, bőröstül”. Ezért fontos, hogy 1.) egytársú (monogám), azaz egynejű (monogünikus) és egyférjű (monoandrikus) legyen, és 2.) felbonthatatlan legyen. (A „szukcesszív poligámiától”, azaz a házastárs elhalálozása utáni újraházasodástól itt eltekintünk.)
Azaz az ember természetével adott házastársi aktus akkor éri el célját, ha az 1.) kölcsönös (szabad akaratból történik), 2.) kizárólagos (monogám), 3.) és sírig tartó (felbonthatatlan). Egyébként ennek nyoma megvan mindenhol az emberiségben, mítoszaiban. Ráadásul többnejűség esetén is van kedvenc feleség, amiből következik, hogy a nők fúrják egymást.
A testi önátadás bevégeztetésének feltételeit (erectio penis, penetratio humanam in vaginam, eiaculatio in vaginam) pedig már említettem. Ha ezekből egy is hiányzik, célgátlás történik, azaz objektíve súlyos erkölcsi bűn. Ezért célgátló és így objektíve súlyosan erkölcstelen a homoszexuális stimulációkból (fajtalankodásból) eredő orgazmus. A szubjektív bűnösség fokáról (halálos vagy bocsánatos) nem szóltam.
[Itt is fogalomtisztázásra lenne szükség… A természetjogból levezetett természetes erkölcstanra épülő természetfeletti katolikus keresztény erkölcstanba adok egy kis betekintést itt. Ez zárójelezhető rész. Az örök bölcselet erkölcstana szerint van a bűnnek objektív (tárgyi) és alanyi (szubjektív) oldala. Objektíve (tárgyában) egy bűn lehet súlyos vagy könnyű. A súlyos bűn a objektíve (a végzett cselekményből kifolyólag) cél-ok (causa finis) ellen vét (contra finem), a könnyű bűn objektíve nem célgátló, hanem az eszköz-ok (causa instrumentalis) ellen vét (contra media). Szubjektíve (alanyilag) egy bűn lehet halálos vagy bocsánatos. Alanyilag halálos a bűn (azaz lelki halált okoz, mivel a végső céltól eltérítő aktus), ha objektíve súlyos bűnben és értelmileg tudva és akaratilag belegyezve követték el. Alanyilag bocsánatos a bűn, ha 1.) az objektíve bocsánatos bűnt értelmileg tudva és akaratilag beleegyezve vagy 2.) objektíve súlyos bűnt értelmileg nem egészen tudva és/vagy akaratilag nem egészen beleegyezve követték el. Fontos! Az objektíve bocsánatos bűnök, amiket nem egészen tudunk, vagy nem egészen egyezünk beléjük (szórakozottságban tesszük, vagy incselkedve) alanyilag sem nem halálosak, sem nem bocsánatosak! Alanyilag nem számíthatók bűnnek. Erre főleg a kedélybeteg gyónóknál kell odafigyelni, és szinte “megfenyegetni” őket, ha még egyszer ilyet gyónnak, akkor azzal követnek el bűnt. ;)
Erre a természetjogi erkölcsi ismeretre épül a hiteles gyóntatási gyakorlat is. (Ma már a cukiliberális, neomodernista ideológiáktól fertőzött papi szemináriumokban nem oktatják ezt. Főleg nem tőlünk nyugatra.) Ezért kell az objektíve súlyos bűnök nemét és számát, valamint körülményeiket is meggyónni, hogy az emberi gyóntató helyesen tudja mérlegelni a bűn szubjektíve halálos vagy bocsánatos voltát. Különösen fontos ez neurózisra hajlamos, és főleg aggályos lelkületű női gyónóknál. Az ilyen “jogi” mérlegelésre a pillanatnyi kedélyeknek jobban kitett női psziché kevésbé alkalmas, ezért könnyen kétségbe esik vagy rajongásba szalad. Igen, ezt így leírták a régi gyóntatási vademecumok.]
Ezért sem a 1.) kölcsönös örömszerzés, sem a 2.) gyermekáldás önmagában nem az elsődleges természetadta cél, hanem olyan másodlagos célok, amit nem lehet meggátolni egyetlen házastársi aktusban sem mesterségesen. Indoklása az alábbi.
Egyrészt egy cselekedetnek csak egy elsődleges célja lehet természetszerűleg (ez metafizikailag bizonyítható). Másrészt, ha ugyanis a gyermek, vagy a kölcsönös örömszerzés egyike lenne a házastársi aktus elsődleges célja, akkor objektíve súlyos (célgátló) bűn lenne minden olyan aktus, ahol ez (ezek) nem történik (történnek) meg (például nincs orgazmusa a nőnek, vagy fogamzásképtelen állapotban történik), vagy eleve kizárt (kizártak) (pl. a terméketlen időszakokban, vagy a menopauza után). Egyébként, ha igaz lenne, hogy a gyermek a házastársi aktus elsődleges természetadta célja, akkor nemcsak az férfiúi impotencia és a női frigiditás lenne természetjogi érvénytelenítő akadály, hanem a férfi magtalansága, vagy a nő meddősége.
Most beszélnem kéne az ember négy, ténylegesen létezett és létező (felemelt, bukott, helyreállított, megdicsőített) állapotáról. Annyit mondok, hogy a fentebb vázolt „in abstracto” emberi természet (az ún. „tiszta természet” – natura pura) nem teljesen azonos „in concrete” az ember általános létállapotával (az ún. „helyreállítandó természet” – natura reparanda). Ezért megengedhető a helyreállítandó emberi természet állapotában a többnejűség, de a többférjűség nem. Ez utóbbi azért, mert 1.) ellenkezik a nő természetével, és 2.) nem ad az utódnak pszichés biztonságot a felől, ki az apja. Az „elapátlanított (vagy többapás) társadalmat” ezen az oldalon nem kell ecsetelnem. Megengedhető tovább a válás, azaz a kötelék felbontása is a helyreállítandó természet állapotában, bizonyos minősített esetekben.
Itt nem beszéltem a megkereszteltek (nem csupán a katolikus keresztények!) között kötött házasságról, amelyek automatikusan szentségiek lesznek. (A szentségi házasság léttöbbletét itt nem ecsetelném, mert ez egy külön téma.)
Szerinted ebből egy átlagos 21. századi ember mit fog megérteni? :) Irigylem az optimizmusod.
Egy átlagos 5. századi vagy ahányadik századi ember sem sokat. :) Az erkölcs “in concrete” társadalmi méretekben mindig szokásokon és tekintélyeken alapult. Ez egyébként a helyreállítandó természet hozadéka is, ezért utópia az egalitárius társadalom és az anarchia, mert mindig van tekintély, autoritás.
“A lelki önátadásban benne kell lennie annak, hogy nincs ésszerű félelem a másik elvesztése felől. Azaz van egy pszichés biztonság, hogy önmagát nekem ajándékozta teljesen.”
Mondjuk ebben azért látok egy olyan motívumot, hogy a nem teljes (nem egészséges) pszichéjű emberek belső bizonytalanságát igyekszünk kívülről megtámogatni. Amennyiben egy emberben a másik elvesztésétől való félelem nincs benne, ez a pont automatikusan fölöslegessé válik. (Ilyen értelemben mondjuk a kurvázás ellen sem igazán jó érv, bár értem, hogy mit akarsz mondani.) Egészséges emberben pedig nincs ilyen félelem, nincs vágy a másik kizárólagos birtoklására. A féltékenységet megideologizálni evolúciósan gyerekjáték, szellemi/lelki értelemben viszont lehetetlen. (Mondjuk a közös gyermekvállalási terv ebbe azért csúnyán belerondít, amennyiben természetesnek tekintjük a vágyat, hogy a férfi a saját gyerekét akarja nevelni, és nem szeretne efelől kétségeket.)
Igen, a 68-as forradalom a fogalmak szintjén mindent felborított, nem mi tehetünk róla. Tulajdonképpen megvalósult az “újbeszél”, és ezért újra meg kéne tanulnunk beszélni. (Én is még csak dadogok.)
Szóval ne pszichologizáljuk el túlságosan a kérdést. A birtoklás azt jelenti, hogy hazamegy uraságod és a felesége hentereg két pasival, ön feldühödik, mire a felesége megszólal: “Kizárólagosan akar férjemuram birtokolni engem? Maga pszichésen defektes”.
A pszichológiának álcázott kultúrmarxista ideológia kiforgatta józan ítélőképességünket is. A hűség és ragaszkodás “pszichés betegség” lett, a “promiszkuitás” és “homoszexualitás” meg alternatív életforma. Egyébként korunk beteges promiszkuitása okozza az ún. kapcsolatfüggőséget is. Az ún. kapcsolatfüggőségek kompenzációs reakciók korunk degenerált és bőszen hirdetett promiszkuitására. Ez egyébként pszichés éretlenség, és a házastársi beleegyezésre való képtelenséget jelent. Természetjogi érvénytelenítő akadály.
“Kizárólagosan akar férjemuram birtokolni engem? Maga pszichésen defektes”.
A példád sarkított, de valami ilyesmiről van szó. A féltékenység alapja a félelem, nem pedig a szeretet. Félelemből táplálkozó lelki jelenségeket általában feldolgozni illik, kigyógyulni belőlük.
1. Ha én együtt élek valakivel, akkor bízom benne, ami azt jelenti: nem félek attól hogy hátbaszúr.
2. Az emberi intimitás csodálatos élmény, a szeretet kézzelfoghatóvá tétele. Szó szerint. Értem én, hogy ezt miért akarja egy ember egy másik számára korlátozni, de nehéz lenne megmagyarázni, hogy miféle erkölcsi alapja van rá. A “megtiltom hogy mással is megéld az intimitás örömét” piszkosul elterjedt emberi viselkedésforma, de szerintem a lelki fejlettségnek egy baromira alacsony fokáról tesz tanúbizonyságot. Ahogy mondtam: evolúciós értelemben jogos, mert az ember nem akar kakukktojásokat nevelni, viszont ilyen tekintetben ez egy olyan dolog, amiben az állatvilág nyúl utánunk és tart a markában. Az ember mint szellemi lény túl kellene hogy lépjen az ilyen örömkorlátozó állati ösztönökön.
Fontos leszögeznem ugyanakkor, hogy nem arról beszélek, hogy mindenkinek mindenkivel kefélni kellene, hanem arról, hogy a szeretteink korlátozása és birtoklása, mint félelemből táplálkozó boldogságpusztító lelki defekt, betegség, amiből illene kigyógyulni. Ha két ember egymás felé szeretne fordulni, és nem akar másokkal szexelni, azt megtehetik anélkül is hogy görcsös félelemmel kapaszkodnának egymás nemi szervébe, nehogy véletlenül másoknak is örömet okozzon. A monogám párkapcsolatban megélt örömteli szexualitás alapja nem a féltékenység, hanem a bizalom.
–
Lehetnek úgy kizárólagosak, hogy megbíznak egymásban. Ha valakinek fontos a hűség, akkor hinni kell benne, hogy a másikat nem csak a szigorú tiltás tartja vissza a félrekeféléstől. Bízni kell a partnerben, hogy önszántából fog megfelelni a közösen lefektetett irányelveknek, mert ő is akarja a kapcsolatot és tiszteli azt.
–
Te figyelj már, ez nem valami vallási dolog :) Én általában azért bízom meg a partnereimben mert megválogatom őket…
Egyébként egyre többen vannak olyanok is, akiknél a hűség nem túl fontos kitétel. Persze nyilvánosan ritkán beszélnek róla, mert bárkit könnyű megbélyegezni :)
–
Amit írsz, az egyben önbizalom is. Amikor szigorú tiltás és féltékenykedés lép fel, bármely részről, ott az önbizalommal is gondok vannak. Továbbá erősen “mindig garantált-kapcsolatfüggő” színben tűnik fel az illető, ami már önmagában provokálja a megcsalatást. Ragaszkodik, kapaszkodik, tart valamitől, egyenlőtlenül túl van hangsúlyozva esetében a másiktól való függés. Az eredmény: ő maga értékelődik le és rossz esetben más felé fordul a társának érdeklődése (mindkét nemre igaz lehet). Ettől esetleg valóban csak a fizikai korlátozás, megfélemlítés tarthatja vissza a társat.
–
Egyébként az egészet jobban végiggondolva van ennek az elméletnek egy elég nagy buktatója: feltételezi, hogy egy dolognak csak egyféle célja lehet. Ez viszont szerintem egyáltalán nem garantált. Például a szem alapvető célja a látás, vagyis a vizuális információk befogadása – nade ha én a szememet aktívan használom (mondjuk huncutul nézek a feleségemre), akkor erkölcstelen vagyok, mert “nem a célnak megfelelően használtam” a szemem?
A szexualitás “célját” is láttam már máshogy definiálni (pl. Krisnáéknál elég hangsúlyosan jelzik, hogy az a gyereknemzés, tehát szexelni csak akkor szabad ha aktívan gyermeket szeretnél gyártani). Szerintem az ilyen szűkítő értelmezések szükségszerűen sánták. Az állatvilágban a szex célja az utódnemzés, de mi ennek szerencsére felette állunk. Az ember mint erkölcsi lény a cselekedeteit nem éli, hanem használja, ha érted mire gondolok. Azt pedig, hogy a használat erkölcsös vagy sem, a szándék illetve az eredmény iránya határozza meg, nem pedig egy sablonba való beilleszthetősége. Hogy kissé érthetőbb legyek: ami a szeretet (Isten) irányába visz az erkölcsös, ami eltávolít az erkölcstelen.
Legalábbis szerintem :)
És így lehet bármiféle szex “erkölcsös”, amennyiben a szándék és az eredmény a nagyobb szeretet. Persze nem feltétlenül tudatosan, vagyis nem kell hogy szex előtt és közben valaki a szeretet elvont fogalmára vagy Istenre gondoljon :)
Tudom, hogy ez már szemtelen feszegetése a határoknak, de simán elfogadhatónak tartom, hogy az is “erkölcsös tett”, ami előbbreviszi az emberiség dolgát, ha egy önkéntelen cölibátusban élő ember elmegy egy kurvához, és ezzel megelőzi hogy a felgyűlt feszültséget valamilyen destruktív formába öntse. Mint pl. George Sodini, aki 19 év szexmentesség után lelőtt 3 nőt és megsebesített még 9 embert egy fitnesz klubban. [Ő azért is érdekes példa, mert a retardált feminácik azzal szoktak vádaskodni, hogy Sodini férfijogi aktivista volt, ami persze nem igaz. Mások azzal hadonásznak hogy “PUA” volt, ami szintén nem igaz – elment egyszer egy “randiguru” tanfolyamára, de nyilvánvalóan nem attól kattant be, hanem a 19 évig tartó dugáshiánytól.]
Az, hogy egy konkrét cselekedetnek (nem “dolognak”, azaz nem a fülnek, szemnek, hanem a látásnak, hallásnak) egy elsődleges természetadta célja lehet, metafizikai bizonyossággal, az ellentmondás elvére visszavezetve bizonyítható.
Nézzük meg az állítás részeit:
1.) egy
2.) elsődleges
3.) természetadta
cél.
Nem jelenti azt, hogy nem lehetnek, vagy nincsenek természetadta másodlagos céljai egy konkrét cselekedetnek. Ha az elsődleges cél akaratszabadságtól függ, a célgátlás hozza létre az erkölcsi bűnt.
Hogy mi visz a Szeretet, azaz Isten irányába, nem szubjektív érzelmeken múlik. Mert ilyen alapon eljutunk a totális relativizmushoz, és igazából ezt az érvet a FEMEN-aktivisták is visszafordíthatják reánk.
Nade mi arra a garancia, hogy a szex elsődleges természetadta célja az intimitás (rövidítettem amit mondtál), és nem pl. a gyereknemzés? Ez utóbbi valamivel logikusabbnak tűnik…
Egyébként amit mondasz az meglehetősen “perfekcionista” szemléletmód, vagyis olyasmit állít, hogy kizárólag a tökéletes jó az elfogadható, minden más (ideértve a “kisebb jót”) elfogadhatatlan. Vagyis ha két ember egy örömtelit szeretkezik, és ettől mindkettő kivirágzik, az “rossz”, ha nem házasságban teszik. Számomra ez valahogy még mindig nem igazán frankó. Az angoloknak van erre egy mondása, miszerint hiba, ha a tökéletes a jó ellensége.
Isten és a szeretet csak látszólag szubjektív. Igen, szétbarmolták már ezeket a fogalmakat elég sokan, de azért egy egészséges embernek mindig lesz sejtése arról, hogy mi az a szeretet.
Már volt erre egy példám. Háromféle jó van létrendileg, amelyek nem feltétlenül esnek egybe egy-egy konkrét cselekedet esetén:
1.) gyönyörködtető jó (bonum delectatione);
2.) hasznos jó (bonum utile);
3.) erkölcsi jó (bonum morale).
Az utcanővel való szeretkezés anyagában jó, gyönyörködtető, ezt nem is lehet bánni. Ha ellopok 10 millió forintot, ez hasznos jó számomra, viszont nem erkölcsi jó.
“A testi önátadás bevégeztetésének feltételeit (erectio penis, penetratio humanam in vaginam, eiaculatio in vaginam) pedig már említettem. Ha ezekből egy is hiányzik, célgátlás történik, azaz objektíve súlyos erkölcsi bűn. Ezért célgátló és így objektíve súlyosan erkölcstelen a homoszexuális stimulációkból (fajtalankodásból) eredő orgazmus. A szubjektív bűnösség fokáról (halálos vagy bocsánatos) nem szóltam.”
Mindez szigorúan egy (homofóbiát leplezni kívánó) magánvélemény, mely tökéletesen alkalmas arra, hogy korunk pszichopatái hivatkozási alapként el kezdjék vadászni a homoszexuális embertársainkat. A homoszexuális embert heteroszexuális (házasság) vagy aszexuális (önmegtartóztatás) életmódra való kényszerítése kimondottan kegyetlen. Ha egy homoszexuális ember rákényszeríti magát valamelyik útra a kettő közül, vagyis megtagadja saját nemi identitását, megerőszakolja önmagát, folyamatosan sebzi a lelkét. Ha pedig felvállalja a saját homoszexualitását, és kiéli, akkor jön egy magát katolikusnak nevező személy, és megbélyegzi, miszerint erkölcstelen, vagyis bűnös. Megmagyarázza a teológia, a természetjog meg egyéb emberi elme által kitalált eszmei konstrukciók segítségével, hogy a létezésük értelmetlen, a lelkük elkárhozott és mindenképpen a pokol lesz a jussuk!
Kedves Parsifal, végül is kedves, hogy Reina Nicolasa-val így megágyaztok az emberölésnek! (Hiszen a pszichopatának joga van elpusztítani azt, ami erkölcstelen, vagyis bűnös!) Mert az egy dolog, hogy ellenzem a meleg házasságot, a meleg felvonulást és a melegek gyerektartásához való jogát – de hogy egy homoszexuálist azért kevesebbnek tartsak, mert homoszexuális, ez nonszensz, mondhatni undorító! Íme, Jacques Derrida áttért a katolikus hitre – és még így is pusztít és rombol, dekonstruálja, ami emberi!
Ez nem magánvélemény, hanem természetjogi objektív igazság.
A homofóbia “political correctness” kifejezését nem tudom értelmezni. Nincs bennem “phobosz” egyetlen homoszexuális személlyel kapcsolatban sem.
A posztmodern álokoskodások szubjektív elmekonstrukciók, nem az objektív természettörvény, amit az ember nem megalkot, hanem felismer. A degenerált Derrida önmagának mond ellent. Azt mondják, nincs objektív igazság. Ha nincs, akkor milyen alapon kéri számon bárki is bárkinek a véleményét? Ez Derrida, Foucault idiotizmusának a legékesebb bizonyítéka.
–
Nade mi köze a katolikus házasságnak a homoszexuálisok házasságához?
Egy homoszexuális férfi nem nőiesedik el szükségszerűen, s a leszbikus nő sem férfiasodik el minden esetben.
A beteg leszólás. Nem tény. Bár ha ezt a logikát követem, akkor a gyilkos, a betörő, az agresszív ember is beteg – betegebb, mint a homoszexuális.
A házasság valódi értelme az együttélés – lehetőleg szeretetben és egymást segítve, gazdasági közösségben.
Épp tegnap csevegtünk Inaarával a másságról. Az én értékrendemben a homoszexualitás másság. (Vannak homoszexuális ismerőseim, barátaim. Vannak, akik teljesen normális emberek, s van olyan is, akit már erősen túlzónak tartok. De semmi esetre sem betegnek.)
Én megértem, hogy a normálistól eltérőt abnormálisnak nevezi, vagyis betegnek – nem “mocskos” (értékítélet) értelemben, hanem mint az egészségestől eltérőt (statisztika). Hogy aztán ki hol csempészik ebbe mégis értékítéletet, az egyéni jellem kérdése. Számomra a betegen született ember nem felelősségre vonható a betegségéért. Mondjuk a homoszexualitásból megpróbálni kigyógyítani embereket kábé annyira értelmes, mintha a barna szemet tekintenénk normálisnak és a kékszeműeket meg akarnánk gyógyítani. De a pedofilokkal már ugye grízesebb a helyzet. Pedig papíron mindkettő ugyanannyira veleszületett szexuális “eltévelyedés”. A melegeket azért nem szokás betegnek nevezni, mert ártalmatlanok.
“Mondjuk a homoszexualitásból megpróbálni kigyógyítani embereket kábé annyira értelmes, mintha a barna szemet tekintenénk normálisnak és a kékszeműeket meg akarnánk gyógyítani.”
Barna szem, balkezesség, ezek nem vonzzák az AIDSt meg mindenféle anális problémákat.
Amúgy valóban a leszbik a veszélyesebbek, akik jobban meg tudnak rontani másokat. Férfibuzik javára valóban fel lehet hozni, több nő marad normális embernek. :)
Az AIDS nem a homoszexuálisok “kiváltsága”. Anális szex heteroszexuális kapcsolatban is van.
A leszbikusok miért tudnak jobban “megrontani” másokat?
“A leszbikusok miért tudnak jobban “megrontani” másokat?”
Miről is szól ez az oldal?
Vérvételen ki van rakva felirat : homo, biszexuálisok, ribancok vérére nem tartanak igényt, van esély rá, hogy átcsúszik a szűrésen, aztán megfertőzhet mást is.
“A leszbikusok miért tudnak jobban “megrontani” másokat?”
“Miről is szól ez az oldal?”
Ez nem válasz a kérdésemre.
“Vérvételen ki van rakva felirat :”
Nincs kirakva.
Minden vért bevizsgálnak. A tiédet is.
Mikor voltam véradáson, ki volt rakva. Teljesen jogosan, a teszt azért nem 100%os.
“Ez nem válasz a kérdésemre”
Szerinted mostani feminizmus kicsit se fonódik össze leszbikussággal?
Akkor remélhetőleg Te is vigyázol az erkölcseidre. A fertőzés nem válogat. A feminizmus bizonyos vadhajtásait látom a leszbikussággal erősen összefonódni, de annyira nem mentem bele. Ennyi erővel nem a patriarchizmus, hanem a hímsovinizmus is összefonódhat a leszbikusság bizonyos jellegének helyeslésével.
Igen, vigyázok az erkölcseimre. :)
A prostikat se tartom sokra…
kgy írt helyettem is.
Ha ki volt rakva ilyen tábla, az tahóság és sértő (valószínűleg törvényellenes is). (Az nem volt ráírva, hogy drogosok, s akiket korábban bármivel műtöttek, meleg égövi területen jártak, vérrel dolgozó egyészségügyisek, AIDS-eseket és hepatitiszeseket kezelő orvosok és ápolószemélyzet, stb. tartsa magát távol a véradástól?)
Drogos is tuti volt a listán.
Na erről van szó (többek közt), miért is fontosabbak a melegjogok, mint felhívni a figyelmet a fertőzés fokozott kockázatára, ez mitől is lenne elítélendő?
(Most egy honlapról szedett szöveg : Kitölti a kérdőívet, amely a donor életvitelére, betegségeire, gyógyszerszedési szokásaira kérdez. Ebben bőven benne lehet, hogy tudjuk, normális kapcsolatai vannak e?)
edie… Ilyeneket nem táblázhatnak ki. Mint ahogy olyat sem, hogy “ebbe az üzletbe nem jöhetnek be a barnaszeműek”. Vagy “itt nem vágunk hajat sántáknak”.
A véradással kapcsolatos Módszertani levél.
Kérdőív és tájékoztató.
Márpedig megtették, nagyon helyesen. :)
A normális emberek és gyerekek védelme fontosabb a nagy másságimádatnál.
A régi szép időkben még tisztában voltak ezzel.
http://www.lifesitenews.com/news/archive//ldn/2009/aug/09082609
Konkrétan AIDSesek több mint fele homik közül kerül ki fejlett világban, ahol már van valamennyi közegészségügy, meg nem általánosan elterjedt a prostitució, nemi erőszak.
Miközben lakosság kb 1% át teszik ki.
(10 % amit egyesek bedobtak na persze… akkor már rég lenne ilyen párt a Parlamentben)
Nem másságimádat.
A tájékoztató volt kifüggesztve? És az alábbi részre gondolsz?
“Az alábbi magatartások jelentősen fokozzák a vérrel átvihető fertőzések kockázatát (például májgyulladás, AIDS, szifilisz), ezért ha a következő állítások bármelyike Önre vonatkozik, ne adjon vért:
-Intravénás (injekciós) kábítószer használata.
-Nemi betegség.
-Nemi kapcsolat pénzért, vagy kábítószerért cserébe.
-Óvszer nélküli nemi kapcsolat alkalmi / ismeretlen partnerrel.
-Gyakran váltogatott szexuális partnerek.
-Férfiak közötti nemi kapcsolat.
-Nemi kapcsolat olyan személlyel, akire a fentiek bármelyike vonatkozhat.”
+
“Alapelv: Csak egészséges ember adhat vért betegnek!
ELŐZETES TÁJÉKOZTATÓ VÉRADÓK RÉSZÉRE
Kedves véradásra jelentkező!
Tájékoztatjuk, hogy vérét gyógyítási célra fogjuk felhasználni, ezért a véradásra való alkalmasság szempontjából kivizsgáljuk. Ez a következő részekből áll:
− Megkérjük, hogy kérdőívben nyilatkozzon egészségi állapotáról és a véradásba történő beleegyezéséről.
− Előzetes laboratóriumi és orvosi vizsgálatot végzünk.
− Véradás után, megállapítjuk vércsoportját, továbbá fertőző májgyulladás (B és C vírus), AIDS (HIV) és szifilisz szűrő vizsgálatot végzünk. Nem negatív eredmény esetén a levett vért nem használjuk fel, és Önt értesítjük.”
Igen, erre a részre.
A homoszexuálisok magasabb fertőzési kockázatának az oka a promiszkuitás és a védekezés mellőzése, nem a homoszexualitás. Ami leszbikusokra még csak nem is érvényes, náluk inkább kisebb a kockázat mint a heteróknál. Egyébként egy balkezes pont annyira elkaphat bármit mint egy meleg. Nem lesz valaki csak attól AIDS-es, mert homoszexuális.
Egyébként te láthatóan nem túlságosan kedveled őket, amihez minden jogod megvan, csak akkor azt nem értem miért zavar téged ha ők egymás között akár nemi betegségeket is terjesztenek. Téged úgysem érint, és feltehetőleg a nő(i)dre sem ragasztják át. Akkor meg?
Pusztán felhoztam, ez messze nem olyan kérdés, mint hogy valaki balkezes, kékszemű, fekete hajú vagy ilyesmi, aminek a gyógyítására vonatkozó kísérlet eleve megvetendő minden jóérzésű embernél.
A “katolikus házassággal” való megkavarást Reina Nicolasa hozta be. 2013. február 24. vasárnap 08:55 elküldött hozzászólásomban, Animebj felvetésére válaszolva kitértem erre is.
Sajnos sok szentimentális valláserkölcsi érvelő, tüntető a józan disputákban is így érvel. Ez is a világ “elnőiesedését” mutatja olyan területeken, ami az elférfiatlanított társadalom előtt “férfi terep” volt. Az “erős asszonyok” a férfiak hiányakor lépnek föl a történelemben. A nő természete szerint kipótolni igyekszik a másik fél hiányát (ha nőiességéből ezáltal veszít is, amitől ő maga is szenved). Simulékonyabb, mimikrisebb természeténél fogva jobban képes is erre mint a férfi. (Ő marad egyedül általában a gyerekkel, neki kell apai attitűdöket is fölvennie. Ezek a minták a torz társadalomban pedig tovább öröklődnek.) A férfi viszont mint a sziklatömb áll, ahogy Misima Jukio japán író fogalmazott: “Egy nemzet meghalhat, de nem tud megváltozni”.
“Az “erős asszonyok” a férfiak hiányakor lépnek föl a történelemben.”
Nekem erről mindig a parasztcsaládok jutnak az eszembe. És ilyenkor sosem tudom, mit nevez a mondat (leírója/kimondója) történelemnek. És azt sem tudom, mely korról, időszakról beszél.
Ez bármikor megtörténhet, sőt megtörtént a történelemben többször is. Az első világháborúnak – mondta Spengler – három nagy tragédiája volt:
1.) A Nyugat nemzőképes férfilakosságának kivéreztetése egymáson.
2.) Ennek következtében a nők munkába állítása. A nő “rájött”, a férfi nélkül is tud egzisztenciálisan boldogulni. (Ez a demográfiára kihat.)
3.) A gyarmati csapatok tömeges bevetésével a színesek rájöttek, hogy a fehér ember nem legyőzhetetlen.
Anélkül, hogy Spengler tézisét abszolutizálnám, pár fontos következtetést le kell vonnunk. A nők akkor vesznek föl tömegesen férfias attitűdöt, ha sérül a férfitársadalom. Ösztönösen, anélkül, hogy tudnának róla, lakmuszpapírként jelzik, hogy a férfitársadalom sérült, mennyiségben, vagy minőségben defektes.
Dr. Török Mihály írta a nőről, hogy “a férfi bátorságával, hirtelen elhatározásával szemben félénkebb, lassúbb, körültekintőbb. A körülmények hirtelen változataival szemben azonban kevésbé jön zavarba: kiérzi, mit kell tenni. A nagy bátorság, melyet a történetírók a karthágói nőknél és az egri amazonoknál feldicsérnek, nem természeti: ez a faj- és önfenntartás kétségbeesett tette volt.”
Hogy egy történeti, bár lényegileg vallási vonatkozású eseményt hozzak példának. Nagypéntek. A férfiak mind gyáván elfutnak, Péter megtagadja Jézust. “Janika” és a nők mennek a keresztig. Cirenei Simont kényszerítik, hogy vigye a keresztet, de fogadkozik a körülállóknak, hogy semmi köze sincs ehhez az emberhez. Veronika a zord és marcona katonák között áttör és kendőt nyújt Jézusnak a jámbor hagyomány szerint. Csődöt mondtunk akkor. A nők voltak a mécses őrzői a sötétségben. Ez a nő megtartó erejét, kitartó képességét mutatja, amivel mi, férfiak nem bírunk. Ebben felsőbbrendűek nálunk természetük szerint a nők, pontosabban komplementerek.
2.) Épp ezért írtam, hogy ilyenkor mindig eszmbe jutnak a parasztcsaládok. A nők mindigis tudták, hogy tudnak keményen dolgozni és meg is tették. A férfiakról is tudták, hogy tudnak keményen dolgozni. A férfiak is tudták, hogy a nők tudnak keményen dolgozni, és meg is teszik. Ez volt a természetes, különben a család tagjai nem maradhattak volna életben.
Nekem meg mindig az jut eszembe róla, hogy már megint mindenért kizárólag a férfiak a hibásak. Természetesen azért is, ami a nőkkel történik. Ha a nők férfiasodnak, akkor a férfiak ott valamit elrontottak.
Oké, ebben a yin-yang elmélet miatt lehetne valami, de azért ne legyünk már ennyire determinisztikusak. Valójában a nők nevelik fel a következő generációt, tehát a férfiak “milyensége” nagymértékben függ tőlük. Ezzel szemben a nők viselkedésébe vajmi kevés a férfiak beleszólása. Ezt tökéletesen mutatja a harc a feminizmussal szemben. A férfiaknak semmi esélyük arra, hogy a nőket megváltoztassák – simán lehurrogják és még meg is szégyenítik őket. Erről bővebben beszéltem a bikacsordás cikkben (ami persze lényegében fordítás volt, nem akarom Fedrz érdemeit csökkenteni). Amíg az a közfelfogás, hogy a nők a társadalom, addig férfiként k*rvanehéz ezzel a széllel szemben vizelni. Az, hogy “minden a férfiak hibája” pontosan azért terjedt el, mert a hangadó nők legnagyobb részének a vérében van a férfiak hibáztatása, a személyes felelősség elhárítása (a feminizmus sem más mint a férfiak kollektív hibáztatása mindenért).
Szerintem az “erős asszonyok” (nem a klasszikus, hanem a feminista értelemben) felbukkanása az emberekre leselkedő veszélyek csökkenésekor és a luxus kialakulásakor szokott bekövetkezni, amikor nincsenek ráutalva a férfiak erejére és segítségére. Ilyenkor megnő egyesek arca, a római birodalomban éppúgy, mint manapság, és elkezdik fennen hirdetni, hogy bár régebben szükség volt a munkához fizikai erőre, azok az idők elmúltak, úgyhogy a férfiak fölöslegessé váltak és álljanak félre a csodálatos nők útjából. Ez persze a legtöbbször katasztrófához vezet, mert garantáltan jön egy válsághelyzet amihez újra a férfiak erényeire lenne szükség, de addigra a társadalmi/gazdasági rend már annyit változott, hogy nem tudja rugalmasan kezelni a krízist és az egész cirkusz bedől.
“amikor nincsenek ráutalva a férfiak erejére és segítségére”
Akkor is rá vannak, csak sokkal közvetettebb csatornákon keresztül.
Azért ez tényleg elég szűk értelmezése a dolgoknak. Szerintem kicsit tágítani kellene a látószöget azzal, hogy a melegek többsége ezzel születik, vagyis ezt ő nem kérte, nem akarta, ez nála afféle “sorsfeladat”, kihívás amivel együtt kell élnie. Nem akarok átmenni a new age-es ezomókusság területére, de a homoszexualitás mint olyan az emberi lét szerves része, szóval nem lehet a szőnyeg alá söpörni. Hagyni kellene nekik teret és levegőt, van elég bajuk azzal, hogy fel kell dolgozniuk a saját másságukat.
Ez persze nem jelenti, hogy templomban kéne házasodniuk. Azt viszont igen, hogy nem kellene elítélni a kapcsolataikat. Persze, evolúciós/biológiai értelemben a hetero a “normális”, de mivel a homoszexualitás elkerülhetetlenül létezik, értelmetlen és erkölcstelen dolog lenne őket büntetni és/vagy megbélyegezni. Sokféle sorsot meg lehet élni emberként, ez is egy a lehetőségek közül. Van aki pedofil, van aki feminista. A melegek legalább nem jelentenek veszélyt senkire, gyakorlatilag teljesen ártalmatlanok amíg békénhagyják őket. Az én álláspontom, hogy mindenki tartsa a hálószobájában a szexualitását és ne akarjon másokéba kéretlenül belemászni.
A házasságot jó lenne megtartani annak, ami eredetileg volt – de a modern házasság 2.0 már úgysem hasonlít az igazira, úgyhogy ennek a szanaszétvert zombinak szinte mindegy, hogy hogyan gyalázzák tovább a hulláját. Mondjuk jó lenne a neolib mocsoknak arra a szintjére nem lesüllyedni, hogy az egyházakat kötelezzék a meleg templomi esküvők lebonyolítására, de ez már más kérdés.
Persze ennek az “éljünk békében egymás mellett” mentalitásnak durva arculköpése a melegfelvonulás, a szokásos vallás- és heteroellenes felhangokkal. Néhány exhibicionista szeret a többség pofájába tolakodni, másokat megbotránkoztatni – ez a legkevésbé sem segíti elő a helyzet civilizált rendezését.
Teljesen egyetértek.
Pontosan így látom magam is.
Katolikusként azt gondolom, hogy a homoszexuális kapcsolat bűn. Maga a létállapot, a hajlam viszont nem, így született, ilyenné tették bizonyos traumák, stb. De attól, hogy én homoszexuális vagyok, még nem kell feltétlen bűnt is elkövetnem, vagyis kiélnem.
Ugyanígy nem az a bűn, ha valaki pedofil, hanem az, hogyha ki is éli az ebbéli beteg hajlamait.
A homoszexualitás is egy beteg hajlam és a kiélése bűn. Nyilván más, mint a pedofília, nem akarom egy szintre helyezni őket, de bűn mindkettő.
Szerintem amúgy az nem érv a homoszexuális kapcsolatok, aktusok elfogadása mellett, hogy ilyen van a természetben. Sok minden van a természetben, ez nem dönti el, hogy erkölcsös-e vagy sem.
Ezt a véleményt nem akarom rátukmálni senkire, csak elmondom, én mint katolikus ember ezt hogy látom, miért írtam azt, amit.
A probléma ott van, hogy ha két homoszexuális találkozik akkor senkinek nem ártanak a kapcsolatukkal – ellentétben a valódi pedofillal, aki gyerekeket molesztál. Persze hitelveken fölösleges vitázni, de én speciel pont ezért nem leszek semmilyen vallásnak sem a tagja, mert mindegyikben találtam már olyan dogmát ami szerintem értelmetlen :) Mindenesetre nem hiszek abban, hogy egy melegnek muszáj lenne cölibátusban leélni akár 120 évet, Isten annyira nem szemétláda hogy ilyen sorsra ítéljen embereket :)
Számomra nem a természet az érv, hanem egyrészt a szeretet mint spirituális cél, másrészt az egymásnak nem ártás, mint civilizációs (libertárius) vezérelv. Ha valami nem árt senkinek, ugyanakkor valakinek örömet okoz vagy épp létszükséglet, akkor nem látok benne semmi kivetnivalót. Mindannyian az örömöt és boldogságot keressük, másoktól azt elvitatni nem éppen szeretetteljes dolog. Mások hálószobájában kutakodni, hogy korlátokat vessünk az örömükre Istennek biztosan nem tetsző cselekedet. Amíg mindenki beleegyezik abba ami történik, addig ott nem lehet semmiféle bűnről beszélni.
“Ezt a véleményt nem akarom rátukmálni senkire”
Ez kölcsönös :)
Csöppnyi iróniával úgy hat most konkrétan ez a szituáció mint a farizeusok és Jézus “vitája”. :-)
Ez nem csöppnyi irónia, hanem elég nagy – bocsi, de nem találtam jobb szót – bunkóság. Nem tartalak bunkónak, csak amit írtál, az ezt a szót juttatta az eszembe, de tudom, nem akartál megbántani, és értem én, mit akarsz kifejezni vele, de ha egy katolikusnak azt mondod, olyan, mint egy farizeus (ráadásul szerencsétlen semmit sem csinált, csupán védte a katolikus tanítást), az nem esik neki túl jól.
Amit ki akarsz fejezni, ha jól gondolom, az az, hogy vagyok én, a szeretetlen farizeus, meg van Dean, aki bezzeg mennyire elfogadó, tehát krisztusi.
De Krisztus – mint neki írtam – a homoszexuális nemi kapcsolatot (mint minden házasságon kívüli nemi aktust) bűnnek tart. A házasságtörő asszonynak is azt mondta, miután megmentette őt, hogy menj és többet ne vétkezzél. Vagyis a bűnét nem legalizálta! Sőt, felszólította rá, hogy többet ne vétkezzen.
Bár hangsúlyoztam, de úgy látom, nem jött át:
a homoszexuálisokat nem tartom megvetendő pondrónak.
Csupán úgy gondolom Krisztus tanítása alapján, alkalmatlanok a házasságra és a nemi hajlamaik kiélése bűn.
Rendben, valóban megszaladt velem valami mindkét irányban. Deant is túlzás volt azért “krisztusinak” nevezni. :-P Vedd semmisnek. De fentebb írtam: tényleg érdekelne, hogy Jézus hol beszél konkrétan erről?
Persze, nem tukmálunk, csak kifejtjük.
Krisztus tanítása szerint a házasságon kívüli szexualitás bűn, viszont szerinte egy férfi és egy nő között jöhet csak létre házasság, ergo a homoszexuális aktusok egyértelműen bűnnek számítanak, függetlenül attól, beleegyezett-e mindkét fél vagy sem. Tehát nem hinném, hogy itt a Te elveid lennének a krisztusi elvek. (Legfeljebb akkor, ha azt mondjuk, a Bibliában a szent írók meghamisították Jézus tanítását, és igazából Te tudod, hogy Jézus mit mondott, de biztos vagyok benne, hogy ilyesmire nem ragadtatnád magad.)
Lehet, hogy a homoszexuális párok egymás beleegyezésére és nemi örömére vannak együtt, de ezzel természetellenes dolgot követnek el. (A természetes nem egyenlő azzal, hogy jelen van a természetben, vagyis létezik! Hisz nem csak természetes dolgok létezhetnek!) A homoszexuális aktus szembe megy a szexualitás természetes, valódi rendeltetésével, azzal, amilyennek Isten akarja a szexualitást. Mint teremtőnknek, azért neki joga van beleszólni, mi folyik a hálószobánkban. És mivel nem vagyok agnosztikus, ezért azt gondolom, tudhatjuk (azt is), Istennek erről mi az álláspontja.
Jézus sok dolgot mondott. Tudnál idézni tőle konkrétan olyasmit, ami a homoszexualitás bűnösségéről beszél? Én jelenleg nem vagyok mélyen benne a biblia tanulmányozásában: de készséggel elhiszem neked.
Konkrétan nem tudok idézni, ahogy olyasmit se tudnék Tőle idézni, hogy “ne legyél pornósztár”, de kikövetkeztethető. És ez nem belemagyarázás, hanem logikus következtetés.
Az Ószövetségben vannak passzusok arról, hogy a homoszexualitás bűn. Jézus pedig azt mondta, hogy nem eltörölni jött az Ószövetséget, hanem beteljesíteni. Amikor valamiben felül akarta írni a zsidó gyakorlatot, erőteljesen megtette, akár a házasság kérdésében is. Például szembe szállt azzal, hogy létezhet válás, mert a zsidó gyakorlatban volt.
Máté evangéliuma 19,1-11
Amikor Jézus ezeket a beszédeket befejezte, elhagyta Galileát és Júda határába ment, a Jordánon túlra. Nagy tömeg kísérte, ő pedig meggyógyította őket. Akkor odamentek hozzá a farizeusok, hogy próbára tegyék. Ezt kérdezték: „El szabad a férfinek bármilyen okból bocsátania a feleségét?” Így felelt: „Nem olvastátok, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette őket, és azt mondta: Ezért a férfi elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy test lesz a kettő? Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.” De azok mondták: „Miért adta akkor Mózes azt a parancsot, hogy elbocsátáskor adjunk válólevelet?” „Mózes szívetek keménységére való tekintettel engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeteket – felelte -, de kezdetben nem így volt. Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét – hacsak nem paráznasága miatt -, és mást vesz el, házasságot tör. Aki elbocsátott nőt vesz el, szintén házasságot tör.”
Látjuk, hogy itt hivatkozik az Ószövetségre két helyen. Egyrészt a Teremtés könyvére, ahol látszik, Isten férfit és nőt teremtett, és egy férfi és egy nő kapcsolata a házasság. Erre alapozva érvel, tehát ezt elfogadja. Viszont azt nem fogadja el az Ószövetségből, hogy szabad válni, mert ezt Isten egy időleges engedményének tartja, amit most Ő visszavon.
Vagyis egyáltalán nem megy szembe azzal, hogy egy férfi és egy nő kapcsolata a házasság, ez Isten akarata, ez az Ő szándéka. És itt fontos minden: az, hogy egy férfi és egy nő, és az is, hogy egy férfi és hogy egy nő.
Bővebben és sokkal jobban itt olvashatsz/olvashattok róla, szerintem érdemes elolvasni:
http://www.depositum.hu/homoszexualitas.html
Köszönöm, meg fogom nézni. Lehet, hogy én vagyok korlátolt de a szövegben sehol nem látom a homoszexuálisokat említeni.
Idézem magamat:
Konkrétan nem tudok idézni, ahogy olyasmit se tudnék Tőle idézni, hogy “ne legyél pornósztár”, de kikövetkeztethető. És ez nem belemagyarázás, hanem logikus következtetés.
Á, csak késő van. De tényleg ajánlom, amit belinkeltem, jól kifejti (ezt is).
Ezek szerint a házasság előtti/nélküli szexualitás is bűn? Csak kérdezem. :-O Tényleg érdekel, ezt manapság mennyire tartják be a katolikus keresztények. Ha nem szeretnél, természetesen ne válaszolj rá. Ha valaki számára a biblia és Isten ilyen módon való akarata a legfontosabb, természetesen akkora lelki többletet kap, ami remélhetőleg elég lesz számára a boldog élethez akkor is, ha esetleg házasságkötés után merülne fel némi probléma. Ezt tényleg nem negatív értelemben írom- sőt.
Ha úgy tetszik: amit HS1 fejt ki lentebb, azt számotokra megerősíti a “hit” és egy teljesen másfajta viszonyulást eredményez, gondolom minden e körül a lelki momentum, mint központ körül forog, s ha ez a “támaszték” a “cél”, akkor ott egy merőben eltérő (úgy értem az övétől eltérő) pszichés jelleg lesz jelen (ezért tartom elképzelhetőnek, hogy tökéletesen boldog életet élhettek az aszkéták, az apácák, papok, szerzetesek, stb, bár ez más).
Igen, bűnnek számít, de a mi érdekünkben. (Ahogy bármi más, ami bűnnek van nyilvánítva, a mi érdekünkben az. Számunkra egy jelzés, hogy ez rossz.)
Aki komolyan gondolja a hitét (tehát nem csak megkeresztelték, aztán szervusz), hanem elfogadja az Egyház tanítását, az betartja, vagy legalábbis igyekszik betartani (ha nem megy neki, azt se azzal oldja meg, hogy á, hát akkor hülyeség ez az elvárás, hanem igyekszik).
Azért nehéz ezt felmérni, hogy ez milyen mennyiségű, arányú, mert merőben mást jelent katolikusnak lenni “papíron” (megkereszteltnek) és valóban a hitét komolyan vevő katolikusnak lenni.
Sőt, még az sem elég, hogy magát valaki katolikusnak vallja: én speciel 16 évesen tértem meg és azóta veszem komolyan a hitemet, de előtte is katolikusnak vallottam magam, noha sem elméletben, sem gyakorlatban nem voltam az.
Nagyon jól ráéreztél valamire. Te pszichés jellegű plussznak nevezed. Biztos az is, de szerintem Isten segítsége is. Ez a kettő. Szerintem ahhoz, hogy én így tudjak élni, 2+1 fontos dolog kellett:
1. Elhatározás. Itt fejben eldönteni, hogy márpedig így akarom megélni a kapcsolatomat. (Talán ez a pszichés dolog.) Gondolom nem csak én tapasztaltam már, hogy mennyi minden dől el valóban fejben!
2. Isten kegyelme, segítsége.
3. A vőlegényem – mármint, hogy nála is megvan az első két pont.
Szerintem ha ez a három tényező megvan, akkor nem kell hozzá természetfeletti lénynek lenni, hogy képes legyen rá az ember, legalábbis nekem ez a tapasztalatom. És szerintem semmi különleges nincs bennem ezen a téren, nekem is ugyanúgy vannak vágyaim, mint bárki egészséges embernek.
Sajnos Reina Nicolasa janzenista-kriptoprotestáns logikával közelít. Az autentikus katolikus erkölcstan nem “tilalomfákkal” operál. A tételes isteni jog (azaz a tulajdonképpeni katolikus erkölcstan) a természetjogra épít. Ráadásul, aki nem hisz, vagy nem-katolikus, erre legyinthet, semmi hatása sem lesz, maximum egy “üvöltöző, setít középkori reliktumot” lát bennünk, akinek nincsenek észérvei. Mutatja az implicit fideizmusát az is, hogy a három dolog, amit fölsorol, mi. Hagyományosan a következő. Az ember részéről: 1.) az ember értelme (ezt teljesen kihagyja), 2.) az ember akarata; az Isten részéről 3.) az ő kegyelme. Az értelmi tevékenység a hitaktus során az akaratot megelőzi. Mindenkinek írom, a felvilágosítás végett, hogy Reina Nicolasa kifejtett, jó szándékú álláspontja nem a katolikus tanítás, voluntarizmusa leginkább a kálvinizmussal korrelál.
Azzal pedig, hogy valaki veri az asztalt, hogy de pedig ez bűn, mert az Egyház tanítja, az irracionalista fideizmus határát súrolja. Garrigou-Lagrange OP kiváló teológus nagyon jól tanította, hogy “a katolikus erkölcstan nem bűntan, hanem erénytan”. Nem azért bűn egy cselekedet belsőleg, mert Isten kifejezett paranccsal tiltja, hanem azért, mert az elsődleges természetadta célját tudatosan és akaratszabadsággal meggátolta az elkövető. Már kifejtettem, de úgy látszik, igaz a régi római bölcsesség, repetitio est mater studiorum, az ismétlés a tudás anyja.
A természetjogi érvelés rövidebb bemutatása: http://betiltva.com/files/tudos-takacs_lehet-e_igazan_jo_ami_nem_igaz.php
A homoszexualitás természetjogi megítélése: http://betiltva.com/files/tudos-takacs_homoszexualitas_erkolcs_merlegen.php
Ráadásul itt belemegy Reina Nicolasa a “sola Scriptura” csapdájába is, mikor kérdezik tőle, Jézus ezt deklaráltan, kifejezetten hol mondja az evangéliumokban. Az alapválasz az lenne, hogy deklaráltan az ellenkezőjét sem mondja, így ez az érv visszafordítható. Bár magából a Szentírásból is lehet bizonyítani, hogy a tételes isteni jog bűnnek deklarálja a természetjogi igazságot. Angolul tudóknak:
http://www.scripturecatholic.com/homosexuality.html
Ez persze csak azoknak mond valamit, akik hisznek a keresztény kinyilatkoztatásban. Akik nem, azoknak marad az alapvető természetjogi érvelés.
Egyébként hozzáállása nem Reina Nicolasa bűne, hanem a nőiségéből adódik. Senki se vonja le a következtetést, hogy a katolikusok, vagy általában a keresztények tisztán a józan ész színe előtt nem tudják bizonyítani, hogy a homoszexuális aktus természeténél fogva bűnös és csupán egy óvónénis fekete és piros pontozós Zsuzsanna testvér Isten a Matulából. Ezért sem voltak női filozófusok, ideológusok jobb korokban. (Most nekem senki se jöjjön a spanyol-kommunista Dolores Ibarrurival!)
Reina… “(ha nem megy neki, azt se azzal oldja meg, hogy á, hát akkor hülyeség ez az elvárás, hanem igyekszik).”
Ne haragudj, de ez nagyon mókás! :o) Házasság előtt tilos a szex. Ok. Nem minden hívő bírja ki. Ok. Szexel. Nem Ok. De igyekszik, hogy minél ritkábban?! Ez nálam nem jön össze. Ső. Nagyon idétlenül veszi ki magát.
Ha valami tilos, akkor tilos, de nem igyekszünk kevesebbszer bűnözni, mert 1x vagy 100x, ugyanúgy bűn.
Továbbgondolva ez amolyan masszív felelősségtologtás. És ha valaki egy dologban így gondolkodik, akkor másban is. És ez nekem nagyon nem szimpatikus.
Persze, kit érdekel, hogy nekem szimpatikus-e, vagy sem… Azt, akiről ezt gondolom, biztosan nem. :o))
Kedves Hgy!
Pedig szerintem semmi humoros nincs benne. Ha az ember egy rossz szokás rabjává vált, nem feltétlen tud vele rögtön szakítani. Van, akinek csak fokozatosan megy. Mondjuk van egy pár, akik a kapcsolatuk folyamán térnek meg. Mivel a szex függést is okoz, ezért nem biztos, hogy olyan könnyen fog nekik menni, hogy egyik nap még szinte minden nap szeretkeztek, másik naptól meg már hirtelen semmi. Vagy mondjuk van, aki az önkielégítés rabja. Lehet nagyon heroikus és leteheti egyik napról a másikra, de valószínűbb, hogy úgy jobban fog menni neki, hogy ritkítja a dolgot, míg teljesen ki nem bírja nélküle. Tehát nem úgy értettem, hogy ha 1x csinálod az nem bűn, 100x meg de, hanem a leszokás folyamatát akartam érzékeltetni. Meg azt, hogyha elkövettem, akkor se nyugszom bele meg akarom megideologizálni, hogy nekem ezt miért szabad, hanem igyekszem többet nem elkövetni.
Reina… De ha nem szabad, ám ennek ellenére megengedem magamnak, mert már korábban rendszeresen megtettem, akkor felülírom a szabályt és én vagyok a játékmester.
Azt mondod, “Ha egy ember egy rossz szokás rabjává vált“… Mi most konkrétan a szexről beszélünk! Az nem rossz szokás! Mégcsak nem is szokás! Főleg nem rossz!
És tudom, már leírtad, hogy ha egy ember leszokik a rossz szokásáról, akkor újra “szűzzé válik”. (Értem, hogy nem fizikailag.) De ez a múltat eltörlő dolog szerintem nem oké. Még ha a megbocsájtást hozzávesszük is, ami történt, megtörtént, vállalnunk kell érte a felelősséget. Vállalnunk kell a múltunkat. Senki sem kezdheti az egészet tiszta lappal – még ha oly jól is hangzik és roppant kegyes is.
Tényleg nem látom értelmét a kereszténység vitatásának, mert én egy elvben hiszek, te meg egy kódexben, és ha ütköztetjük a kettőt az benned feszültségeket ébreszt.
Számomra Jézus egy fogalom, olyasmi mint az emberi léptékkel elérhető legnagyobb szeretet. Ilyen értelemben hitelesebbnek tartom a forrást kérdezni, mint egy 2000 éves leírást amiben vannak vitatott részek. A könyv szerintem mankó, mint bármilyen más “szakkönyv”. Ha egyszer rájössz, hogy mi a cél (Isten) és hogyan lehet elérni, akkor meglátod, hogy Károli Gáspár ejtett néhány fordítási hibát, hogy úgy mondjam.
Dehát na… Mindenki hisz amiben hisz, garancia akkor sincs semmire ha az ember nagyon erősen akarja, hogy az ő hite legyen a nyerő.
Még mindig úgy látom, hogy a fő különbség a külső parancs és a szellemiség (legalábbis itt). Nem vele szemben való elmarasztalás kíván lenni. Hogy hogy fogalom? Gondolom Jézus létében csak hiszel. Nem látom úgy, hogy különösebben feszültséget keltene bárkiben a dolog. Inkább rám fakadt ki (de az sem feltétlenül feszültségből adódott).
Nem tudom le merjem-e írni, de szerintem Jézus a régi napistenhit átirata, és sosem volt valós személy. Nekem túlságosan “gyanús”, hogy a téli napfordulón hal meg és születik újjá. A korai kereszténységre amúgyis jellemző volt, hogy rengeteget koppintottak és adoptáltak a korábbi vallásokból, az özönvíz sztoritól kezdve a végtelenségig.
Én abban hiszek, hogy nincs szükség egy ilyen speciális “isten-ember” létére ahhoz, hogy megértsem mit jelent a szeretet, vagy hogy higgyek egy mindent átfogó értelemben és szeretetben. (Persze az ateisták szerint csak hiszékeny hülye vagyok, de ez legyen az ő bajuk :)
A biblia, vagyis az újszövetség harmadrészt korábbi vallások egyvelege, harmadrészt egy meglepően jó hitrendszer aminek a szeretet a központja, és harmadrészt egy fantasztikusan összerakott társadalmi rendszer leírása, aminek hála most most mi vagyunk a bolygó vezető civilizációja (igaz úgy tűnik ez a státuszunk már nem tart sokáig). Vannak benne spirituális igazságok, de az egész mint összepakolt egység tartalmaz tévedéseket, félrevezetéseket, elírásokat, korabeli babonákat is. Akit a spirituális igazság érdekel, az nem tehet mást, mint hogy összeveti sok más ezoterikus/vallási/spirituális rendszerrel (annyival amennyit van ereje és türelme megismerni), aztán kimagozza belőle a lényeget, és a fölösleget félreteszi. Minden vallásban, és még a new age-es hallelujázásban is vannak kisebb-nagyobb igazságok, amik között nem kell vagy-vagy alapon választani. (Pont mint a politikában.)
“Nekem túlságosan “gyanús”, hogy a téli napfordulón…születik újjá.”
Kevesen tudják, hogy nem mindig hitték a keresztények, hogy Jézus dec. 25.-én született. A keresztény szektákban 136 különféle dátumhoz kötötték az időpontot, pl. szept. 15., aug. 11., de vannak februári, júniusi és júliusi időpontok is. A ma is ismert végső dátumot Kr. u. 337-ben Julius pápa határozta meg. Szt. Kriszosztomosz írja 390-ben: “Ehhez a naphoz (dec. 25.) kapcsolták később Krisztus születését Rómában, mert abban az időben a más vallásúak el voltak foglalva ünnepeikkel (Bacchus téli ünnepe) és a keresztények gond nélkül végezhették szertartásaikat.”
A dátum kiválasztása nem véletlenszerű. A téli napforduló pillanatában születik, amikor a Szűz jegye feltűnik a horizonton. Aki akkor születik, az mindig szűz marad, és aki őt szülte, az is mindig szűz marad. A Szűz legfényesebb csillaga a Spica, melyben a búzakalász, a termékenység szimbóluma látható, amit a Szűz tart a kezében. Betlehem a “kenyér háza”, vagyis a kapcsolat elég szembetűnő a két szó között. A szimbolizmus interpretációja olyan időtlen időkig nyúlik vissza, mint maga a vallás.
“Kevesen tudják, hogy nem mindig hitték a keresztények, hogy Jézus dec. 25.-én született.”
Most sem hiszik azt “a keresztények”, legfeljbb a köznép, de a keresztény teológia nem mondja, hogy december 25-én született Jézus. A karácsony nem is Jézus születésnapja, hanem a születésének (születése tényének) a megünneplése. Egyébként a születés ideje és a születésnap megünneplése gyakran nem esik egybe, pl. talált gyermekek esetén “kineveznek” egy napot születésnapnak, vagy uralkodók esetében is gyakran máskor tartják a hivatalos uralkodói születésnapot, mint amikor az személy ténylegesen megszületett. Azt hiszem II. Erzsébet brit királynő esetében is így van.
Karácsony és Vízkereszt időpontjának kialakulásához ezt az álláspontot is ismerni kell:
http://capitulumlaicorum.blogspot.hu/2010/01/karacsony-es-vizkereszt-idopontja-korai.html
“…uralkodók esetében is gyakran máskor tartják a hivatalos uralkodói születésnapot, mint amikor az személy ténylegesen megszületett. Azt hiszem II. Erzsébet brit királynő esetében is így van.”
Kedves Suum, Beatrix holland királynő (illetve már nem az, nemrég mondott le a trónról) esetében is: Azt hiszem, januárban van a születésnapja, de április 30. a “Királynőnap”. Ekkor ünneplik őt az alattvalók, és ez a nap mindig munkaszüneti nap (de a máj. 1. pl. nem).
Az ok egyszerű: januárban még csúnya, szürke, esős, borongós az időjárás, de április végén többnyire szép napos az idő, akkor kevesebb eső esik. Szerintem Erzsébet is hasonló szempontok miatt tartja nyáron az ő szülinapját. :)
Nekünk anno a lelkész (evangélikus vagyok/voltam) kerek-perec elprédikálta, hogy halvány lila gőzünk sincs, mikor született Jézus, csak egyrészt szarul jött volna ki még egy plusz ünnep miatt nem dolgozni, meg aztán a birodalom összes többi vallása is ilyenkor ünnepelt, hát ünnepeljünk velük együtt, hátha közelebb kerülünk és átcsábul pár hívő – meg aztán a napszimbolika is milyen szép, pont ráillik Jézusra.
Sic.
szerintem nem bűn.
A bűn vagy szégyen az, ha a HOMOSZEXUALITÁST, mint fogalmat valami mindennapos dologként kezelik és emögé bújva osztják az észt a falra hányt borsóról. Az intolerancia magasfoka jelenik meg nálam ilyenkor, hogy miket akarnak egyesek itt kifacsarni a szó mögött.
Nem akarlak megbántani, de közvetett módon a katolicizmus is felelős azért, hogy ideáig jutottunk. Mert szerintem egy homoszexuális embert nem mint lealacsonyodott bűnöst kellett volna kezelni az előző évszázadokban, hanem mint gyógyítható beteg embereket. Az feltétlen igaz, hogy a homoszexualitás egyetlen okát még megnyugtatóan senkinek nem sikerült bizonyítani, mégis vannak dolgok, amikkel ezt a biológiai sodronyt, mellékterméket megfelelő keretek között úgy szorítsuk vissza, hogy abból jól jöjjön ki az érintett alany is. Ilyen az, ha félretesszük minden alapállításunkat és előítéletmentesen addig dolgozunk, míg meg nem oldjuk a problémát.
Gratulálok a hamarosan bekövetkező házassághoz. Csak nem Suum cuique a szerencsés? :-)
Köszönöm! Nem, nem ő a szerencsés/szerencsétlen. :-)
Dean, Parsifal
Nagyon nagy élvezettel, tágra nyílt szemekkel olvasom az eszmecsere-folyamot, igazi élmény. Olyan sokat tanulok tőletek (persze, többen is vannak még itt, akiknek szintén jár az elismerés, de most konkrétan a fentebb olvasottakat emelném ki)!
Remélem, ma is ragadt rám valami. :)
Alattad sincs válasz gomb.
“jól észrevehetően megadja (önként dalolva kényszer nélkül) ami a kapcsolathoz kell (legyen az hűség, bármi plusz élmény amit SENKI MÁS nem kap stb) -> jó társ -> teljesen OK
bármi nem úgy van ahogy kellene (kényszerről ebben az esetben is kurvára nincs szó) tehát szabad akaratából bármiféle fejleszarásnak értékelhetőt elkövet -> NEM társ -> takarodjon”
Ez tisztességesen hangzik, nincs nyafogás, féltékenykedés, kínlódás. Tiszta, egyértelmű elintézési módja a dolgoknak, hogy a két ember köszöni, nem kér tovább egymásból, ha nem megy a dolog úgy, ahogy kellene. Csakhogy nem ilyen egyszerű. Pontosan ezt csinálja ugyanis a többség mostanában. A nők is (sőt, ők talán egyre jobban). Most attól függetlenül, ki mit vár a másiktól, egy kört még megér a dolog, van egy összecsiszolódási fázis. Nyilván ha mondjuk ez (jelképesen, tegyük fel) három évig nem sikerül (vagy ha az első körben valami nagyon durva dolgot tesz a másikkal szemben bármelyik) akkor annyi volt. De erre való egymás folyamatos megismerése.
–
Én nem igazán vagyok romantikus alkat (néha minden látszat ellenére) nem hiszek semmiféle eleve elrendelt társban vagy hasonlóban de mégis fel tudom fogni amit írsz. És így természetesen igazad van.
“Ha mégse bukik ezen vagy hasonló durva alkotásokon, akkor is az történik hogy senki nem lesz olyan amilyet a másik szeretne és a közös élmények is csak ócska utánzatai lesznek ahhoz képest mintha a megfelelő időben – helyen – társsal történtek volna.”
igen, az emberek nem igazán változnak. Számít a saját viszonyulásunk is, elképzelhető, hogy ugyanaz az illető velünk szemben más lesz, mint valaki mással szemben, mégis jogos az álláspontod. Pontosan: ennél az évekig tartó kínlódásnál a nagysemmi is jobb. Nem is erre céloztam. Csak annyira, hogy egyesek másik irányba viszik túlzásba a dolgot és minden apróság miatt hajlamosak hagyni a fenébe az egészet. (Kényelem? Túlzott igényesség, rigolyák, komplexusok, stb?- mindegy).
Reina Nicolasa 2013. február 25. hétfő 00:56: Értem. :-)
Az egész keresztény mizériával az a problémám, hogy míg a társadalom 98%-ban rohad, bűzlik és fertőz, addig a keresztények még úgy-ahogy tartják a frontot az emberi értékek és az erkölcs nevében. Erre természetesen őket kezdi mindenki támadni, azzal a tudattalan(!) megfontolással, hogy ők a “rossz okokból” mennek a jó irányba. Nahát kéremszépen, milliószor jobb dolog “tévedésből” terjeszteni a fényt, mint egoista önigazoló logikával, vagy pedig nihilizmussal terjeszteni a sötétséget. Ha sikerül az utolsó keresztényeket is kiforgatni a hitükből, lerántani a többségi mocsárba, akkor aztán betehetjük a kaput.
A kereszténységből létezik jó kiút, de kizárólag “fölfelé”. Az ember kinőheti a vallás kereteit, de az teljesen más kategória mint hogy lerombolják a hitét Nietzsche-i destruktív logikával, és nem adnak helyette semmit, csak egoizmust. A kereszténységet csak olyan embernek illenék vitatni, aki közelebb áll Istenhez mint a kereszténység.
Persze az ilyen kinyilatkoztatásokkal én is nagyképűnek tűnhetek; remélem legalább egy páran megértik, hogy mit is akartam mondani.
Egyetértek. :-) Ettől függetlenül persze lehetsz nagyképű, az megint más kérdés. :-)
Szerintem éppen annyi jó ember van a nemkeresztények között – akik tartják a frontot -, mint ahány jó keresztény van.
Hogy a kereszténységből mi a jó kiút és egyáltalán kell-e kiút, azt nem tudom megítélni. Én inkább azt gondolom, hogy túlzásoktól, szélsőségektől, dogmáktól mentes helyes út van és azt kellene megtalálni. Természetesen nem gondolom, hogy a nemkeresztények és keresztények helyes útja közös, de sok hasonlóság lehet benne. Nem kell mindenkinek ugyanazon az úton járnia. Vannak párhuzamos szakaszok és másfelé kanyargók, de alapvetően egyfelé vezet. De ez csak az én elképzelésem.
Ahhoz képest hogy nagyjából ugyanarról beszélünk úgy fogalmazol mint ha ellentéseket állítanánk :)
Jó és rossz emberek nyilván mindenhol vannak, de én most keresztények alatt azokat értettem (bár ezt nem tettem egyértelművé, mea culpa), akik komolyan is veszik ezt az egészet, nem csak “becsekkolnak” a templomba vasárnaponként megnézni hogy a szomszéd milyen ruhában jött. Ezek az emberek “jó emberek”, mert az életük központi eleme a hit a szeretetben, ami azért mégiscsak jelent valamit.
Ahogy az egyik kedvenc íróm megfogalmazta, mivel Isten a teremtés egésze, minden út hozzá vezet – még ha akarnád se tudnád elvéteni. Eszem ágában sincs embereknek fix utat kijelölni :) Csak a véleményem az, hogy az istenhez való közelség “fokmérője” a szeretet, tehát minden létező földi hitből (vagy hitetlenségből) és vallásból létezik olyan út, ami még annál is közelebb visz Istenhez. A kereszténységet is lehetséges ilyen módon “kinőni”. Ez nem jelenti, hogy én egy másik vallást vagy utat ajánlanék a kereszténység helyett. Én a szeretet ajánlom, bár azt is csak félve, mert aki ennyit beszél ilyen nyálas dolgokról azt a többség óhatatlanul ezo-buzinak és/vagy megkergült hittérítőnek titulálja :D
Nem szándékoztam úgy fogalmazni. :o( :o)) Én ugyan kicsit másképp látom/gondolom, de nem ellentétes.
Ahha. Így már oké az első fele. :o)
A szeretet nekem így kicsit soknak tűnik. De ha te szereteten az elfogadást, a megértést is érted, akkor nem beszélünk nagyon másról. Bár én istent kihagyom ebből az egészből, mert számomra így nem “létezik”. (Nehéz megfogalmazni, de valami olyasmire gondolok, hogy istenként megjelenítve túl emberi, túlságosan kézzelfogható.) Persze itt most a legfelsőbbre gondolok, s nem a Vizek Istenére, vagy Szelek Istenére.
Erről eszembe jutott, hogy ha már vallás jött szóba, akkor nekem mindig a görögöké, rómaiaké tetszett a legjobban, mert azok teljesen emberiek voltak a jóságukkal és rosszaságukkal, félisteneikkel és emberi szokásaikkal/tulajdonságaikkal együtt. Tény, hogy nem valami magaszos ez a kép. De nekem tetszik. És a kínaiak istenei is tetszenek. De mégis gondolok egy felsőbb erőre, amely nem megszemélyesíthető és az említett istenek felett áll. Nem teremt, nem kell imádni, imádkozni hozzá, nem lát, nem hall, nem szeret, nem fogad be, stb., csak van.
Nagyon zavaros voltam?
Én se trónon ülő szakállas bácsinak gondolom :)
Zavaros? Hol? :)
Számomra az, amit Istennek szokás nevezni tulajdonképpen a mindenség. “Teremtő” olyan értelemben, hogy önmagából hozta létre a világot (leegyszerűsítve adom elő a kilométernyi szöveget :) Nem hiszek abban, hogy kukucskál és ítél, már csak azért sem, mert mindannyian a részei vagyunk. Jézus (mint bibliai alak) sem volt “istenebb” mint bárki más, csak jobban értette a dolgok természetét. (A bibliában nem is mond olyat sehol, hogy “én Isten fia vagyok de ti nem”.)
Ezt próbálja megragadni az összes vallás, a nirvána fogalmával éppúgy, mint a keresztények Istennel. Mindegyik ugyanazt akarja elmagyarázni, csak mindegyiknek más a képi világa, a hiedelmei, a kultúrája, stb. Épp ezért máshogyan írják le ugyanazt. És ezért lehet mindegyikben találni igazságot is meg hülyeséget is.
Tanulságos Anthony De Mello egysorosa: “Amikor a bölcs a holdra mutat, a féleszű csak az ujját látja.” Hiába mutogatnak nagyon sokan Istenre, a többség képtelen a saját orránál távolabbra látni. De sebaj, majd a következő életükben :D
Parsifal 2013. február 25. hétfő 07:11
Én eddig csak papokat (férfiakat) hallottam úgy beszélni, mint ő. Meglehet, hogy nőiesek voltak. Azt kész szerencsének tartom, hogy elenyészően kevés a női filozófus. A filozófia átsző mindent, de tekintve hogy a férfiak jó része is komplett, egymásnak ellentmondó zagyvaságokat hordott össze, még szennyezettebb lenne ez a terület (és valószínűleg még ellentmondásosabb, amit “filozófia” címszó alatt művelnek- hisz több ember foglalkozott volna vele).
“a katolikus erkölcstan nem bűntan, hanem erénytan”
Ez a helyes megközelítés.
“Ráadásul itt belemegy Reina Nicolasa a “sola Scriptura” csapdájába is, mikor kérdezik tőle, Jézus ezt deklaráltan, kifejezetten hol mondja az evangéliumokban. Az alapválasz az lenne, hogy deklaráltan az ellenkezőjét sem mondja, így ez az érv visszafordítható.”
Látom levetted. De ebben ne légy annyira biztos. :-)
Kedves Kgy!
Mivel azt kérdezted, Jézus hol mond ilyet, ezért a Bibliával próbáltam érvelni. De tágabb kereteket adva a dolognak belinkeltem a Depositumot is. Nem akartam kilómétersorokat írni erről a kérdésről, nem a stílusom öt kilóméter hosszú kommenteket írni, ha linkelhetek is (és főleg, ha már elmúlt éjfél): rengeteg jó könyv, írás van a kérdésben, akik nem csak a Biblia alapján közelítik meg a dolgot. Én se gondolom, hogy csak a Biblia a mi forrásunk, hiszen katolikus vagyok, nem protestáns, és hogy a logika alapján ne lehetne elmondani, miért van ez így vagy úgy. De mivel azt kérdezted, Jézus hol mond ilyet, erre válaszoltam, mellesleg szinte ugyan azt mondva, mint a Depositum kiváló összeállítója.
Én ezt írtam:
Konkrétan nem tudok idézni, ahogy olyasmit se tudnék Tőle idézni, hogy “ne legyél pornósztár”, de kikövetkeztethető. És ez nem belemagyarázás, hanem logikus következtetés.
Ő meg ezt:
A „keresztény” homoideológusok egyik demagóg érveléséhez tartozik az az állítás, miszerint Jézus Krisztus egy szót sem szólt a homoszexualitásról, tehát el sem ítélte azt. Csakhogy, míg az valóban igaz, hogy Jézus kifejezetten sehol sem beszél erről a viselkedésről, azt már nem állíthatjuk, hogy el sem ítélte azt. Ez az érvelés ugyanis több okból is hibás és téves. Először is Jézus pl. az állatokkal való közösülésről sem beszél semmit, mégsem mondhatja senki, hogy nem ítéli el ezeket a tetteket, pláne, hogy helyeseli. Másodszor, bár kifejezetten nem kerül elő Jézusnál a homoszexualitás, viszont az Úr maga is megerősítette a szodomiták kárhozatát (vö. Mt 10,15; 11,23-24; Lk 10,12; 17,29), hiszen istensége révén Ő maga hozta az ítéletet.
És mivel azt kérdezted, bűn-e, ezért válaszoltam azt, hogy bűn. Én sem gondolom, hogy a katolikus hit bűntan, de ha erre kérdeztél, erre válaszoltam. Vannak bűnök és erények. És nem gondolom azt, hogy valami azért bűn, hogy háhá, itt egy jó tilalomfa, Isten most ezzel hogy “megszivat” minket, lesi, mikor hágjuk át, stb. Ez kiforgatása a szavaimnak, nem így gondoltam.
Remélem, most már érthető a számodra a hozzáállásom. :-)
Valószínűleg nem kaptak megfelelő szemináriumi képzést azok a papok, akikkel beszéltél. Ennek oka az, hogy a feminizmushoz hasonló “kultúrális forradalom” zajlott le az Egyházban is, először alattomosan előkészítve, majd nyíltan.
Jó magam, több mint tizenkét éve foglalkozom intenzíven és mélyen a kérdéssel. Ez önmagában nem garancia semmire, nem ettől lesz igaz az, amit mondunk. (Én nem is hivatkoztam erre, ellenben Reina Nicolasa-val, hanem ésszerűen érveltem.)
A tételes (pozitív) isteni jog elfogadásához hinnem kell azt, hogy a keresztény kinyilatkoztatás a filozófiailag felismerhető és megismerhető Isten valódi, teljes és végső kinyilatkoztatása. Ehhez pedig természetfeletti kegyelem is kell. Egy olyan portálon, ahol ennek elfogadása nem számít evidenciának, hiába hajtogatom, hogy “bűnnek van nyilvánítva”. Ki által? Hogyan? Miért? Annyit ér primer módon az ilyen érvelés, mintha hajtogatnám, hogy Buddha, Marx, Gina Lolobrigida ezt és ezt mondta, jelentette ki, ezt és ezt ennek nyilvánította.
Tisztáztam az ezzel kapcsolatos félreértéseket, amik Reina Nicolasa olyan megmondós kijelentéseiből származhattak, minthogy “Igen, bűnnek számít, de a mi érdekünkben. (Ahogy bármi más, ami bűnnek van nyilvánítva, a mi érdekünkben az. Számunkra egy jelzés, hogy ez rossz.)”
Hitem védelme kötelez, hogy csak jelezzem, ennek semmi köze sincs hiteles katolikus keresztény hithez. Nem azért rossz önmagában és elsődlegesen, mert, Isten annak “deklarálja”, hanem mert természete szerint célgátló. A bűn léthiány és nem egy manicheus ellen-princípium. Az ilyen “bűnnek van nyilvánítva” típusú érvelés nem más, mint a zsidó, muszlim, protestáns fanatikus-fideista fölfogás, ami egyértelműen csak a tételes isteni törvényre épít, és csak azt hajtogatja, mint valami óvónéni. Ez kisgyermekneveléshez tökéletes hozzáállás, de természetesen tökéletesen súlytalan egy “szellemi lovagi tornában”.
Mindezt csak a pontosítás végett tettem. Mielőtt valaki félreértene, nem egy domonkos főinkvizítor, Tomás de Torquemada vagyok, aki egy ártatlan nőt akar prekoncepciózusan boszorkányként megégetni, a lá Gyalog Galopp (Boszorkányper), csupán fontosnak érzem, hogy akkurátusan legyen képviselve a katolikus tanítás.
Azaz Reina Nicolasa alanyi katolikus keresztény voltát nem kérdőjeleztem meg. Mivel ő nő, ezért alapvetően impresszíven fejezi ki magát, a férfias kijelentő mód általános jellege pedig elapátlanított korunk kontamináló hatása az ő lelkében is. Ez is mutatja, milyen fontos az antifeminista harc, mivel a feminizmus a férfi és női természet varázslatos és egymást bámulatosan kiegészítő különbségeinek szétzúzásával emberiségellenes bűnt követ el tömegméretekben.
“hinnem kell azt, hogy a keresztény kinyilatkoztatás a filozófiailag felismerhető és megismerhető Isten valódi, teljes és végső kinyilatkoztatása”
Egy szellemi lovagi tornában ez sem egy népszerű álláspont… Ha alapvető természeti vagy isteni törvényekről beszélünk, akkor azokat úgy is fel kell tudni ismerni, hogy nem keverünk a dologba mindenféle régi kódexeket. Most vagy megáll a saját lábán a törvényszerűség, vagy hinni kell valamilyen kinyilatkoztatásban. A kettő nem kompatibilis. Ha a kinyilatkoztatás segítségével jutsz el a törvényhez, akkor viszont le kell tudnod választani az utóbbit az előbbiről, és látnod kell hogy önmagában is működőképes – ergo a kinyilatkoztatás fölöslegessé vált, harmadik kerék volt a bicajon ami segített tanulni de aztán már csak akadályoz.
Ezért hivatkoztam a természettörvényre. Ez nem alanyi (szubjektív), hanem tárgyi (objektív) “tekintélyen” nyugszik.
Az alapvető hittan (theologia fundamentalis) feladata, hogy természetes eszünk fényénél bebizonyítsa, hogy a filozófiailag metafizikai bizonyossággal bizonyított Isten részéről a kinyilatkoztatás 1.) lehetséges és 2.) megtörtént, az ember részéről pedig 3.) felismerhető és 4.) szükséges.
Természetesen az alapvető hittan hitet nem ad. (Tisztázni kéne a hit fogalmát is.) Csak előkészíti a hitet a lélekben. Ezért a “hit előcsarnokának” (praeambula fidei) is szokták nevezni.
Azonban a kinyilatkoztatás megtörténtét (mint bármely más történelmi esemény megtörténtét) csak morális bizonyossággal (certitudo moralis), nem az ellentmondás elvére visszavezethető metafizikai bizonyossággal (certitudo metaphysicalis) tudja bizonyítani.
Morális bizonyosságról akkor beszélünk, ha a tévedés lehetősége ugyan nincs kizárva, de a tévedéstől való ésszerű félelem ki van zárva.
Ezért csak hihetőségi indítékokat (motiva credibilitatis) a természetes ész fényénél fölsorakoztatni, nem pedig hiendőségi indítékokat (motiva credenditatis). A természetes hihetőségi indítékok a hitaktus során természetfeletti kegyelem révén változnak át hiendőségi indítékká.
Részletes kifejtése mindennek megtalálható Tudós-Takács János Axiologia theologiae című kiváló összefoglalásában:
http://betiltva.com/files/tudos-takacs_axiologia_theologiae.php
Deansdale uraságod valahol fölvetette, hogy a Zeitgeist c. filmben is megjelenő, az összehasonlító vallástörténet hamis extrapolációira építő felfogását Jézusról osztja, miszerint a Róla való keresztény felfogás nem történeti bizonyosságú, hanem csak az általános hellenisztikus kultúrközeg egyik mitologizációja, telve vándormotívumokkal. Ennek részletes cáfolatát itt lehet olvasni:
http://www.halado.hu/zeitgeist.pdf
Kattintás előtt jelzem, hallottam már kismillió érvről és ellenérvről Jézus személyével kapcsolatban. A Zeitgeist egyféle nézőpont, amit eszem ágában sincs “csak úgy” magamévá tenni. Viszont “Isten fia”, mint egy szűznemzéssel létrejött kvázi félisten aki borrá változtatta a vizet és aztán a kereszten megfeszült, szerintem – és itt nem célom sértegetni, de – óvodásoknak való sztori, amit azért jó mesélgetni, mert aki horogra akad az elindul az úton. Azon az úton, amin előbb-utóbb magától megérti, hogy ezek a történetek olyanok, mint a porszívóügynökök dumája, amivel rávesznek a vásárlásra. Csak itt nem porszívót veszel, hanem világnézetet. Mindannyian egyformán Isten részei vagyunk, nincs olyan aki jobban vagy kevésbé. Isten, mint világegyetem nem állít fel nekünk filléres erkölcsiséget hogy aztán “megbüntessen” ha nem azt tesszük amit “parancsol”. Az olyanokban meg különösen nem hiszek, hogy az isteni szeretet és a keresztényi pokol fogalmai egyáltalán összeférhetőek lennének. Ha egyszer az Isten szeret minket, akkor kurvára nem hiszem hogy örök lávafürdőbe dobna csak azért mert gyerekkoromban loptam egy almát vagy fiatalemberként szeretkeztem a kedvesemmel. Ezekről ordít, hogy egy 2000 évvel ezelőtti világ babonái, a “mumus” amivel riogatták és kontroll alatt tartották a mosdatlanok tömegeit. Ezoterikus értelemben semmi értelmük. (Nem véletlen, hogy a többi vallás nem beszél ilyesmiről.) Miféle Isten lenne az amelyik poklot teremt, meg Sátánt, és utána hogyan tartana igényt arra a címkére, hogy ő valamiféle szeretetteljes entitás?
Egyébként uraság nem vagyok, csak van saját véleményem :)
Bocsánat, pontatlanul fogalmaztam. A “Zeitgeist c. filmben IS megjelenő” szerkezet lett volna a helyes.
Mint említettem, a keresztény kinyilatkoztatás történetisége felől az értelem fényénél csak morális bizonyosságunk lehet, mint bármely más történelmi esemény esetén. Azaz hiszek a rendelkezésre álló forrásoknak. (Erről a már linkelt, Tudós-Takács János által jegyzett Axiologia theologiae c. munka részletesen értekezik.) A természetfeletti hitbizonyosságnak (certitudo fidei) előfeltétele a természetes morális bizonyosság, azonban ez utóbbi Isten külön teremtetett létmozzanata, a hit – természetszerűleg ki nem érdemelhető (kegyelemi) – erénye nélkül lehetetlen volna.
A cikk pedig nem az evangéliumok morális bizonyosságának a bizonyításáról szól, így ennek részletes kifejtésétől eltekintek itt. Van elég netes anyag, amire ha van időd, szívbéli nyitottságod, megolvashatsz.
Tökéletesen értem a logikádat. Maradjunk annyiban, hogy használható. Akár.
Kissé cirkuláris amit mondasz. Minden a hitre kanyarodik vissza, amely hitet részben az az Isten adományozza, akiben előtte hinned kell. Hinni kell ebben, abban, amik egymásra épülnek, ésatöbbi.
Nekem ez az egész egy fölösleges násztánc. Én úgy hiszek ugyanabban az Istenben, hogy semmi szükségem ezekre a flitterekre meg szöszökre. Nem kell hinnem szükségszerűen Jézus feltámadásában ahhoz, hogy bizonyítva lássam Isten létét. Körülbelül olyan dolog ez, hogy olvashatsz egy kétezer oldalas könyvet a fénytörésről, ami nagyon hihetően magyaráz, vagy megnézhetsz egy prizmát. A végeredmény nagyjából ugyanaz, csak ha ránézel egy prizmára akkor utána a könyv egyes állításairól hathatósan meg tudod állapítani, hogy valósak-e vagy nem. És persze röhöghetsz az anti-refrakciósokon akik szerint az egész csak kitaláció, hiszen nekik még senki sem mutatta meg a prizmát.
A gebasz az, hogy ezt a könyvet a fénytörésről, amiről beszélünk, majdnem 2000 éve írták, szóval van benne pár tévedés. Annak ellenére, hogy a bevezetőjében leírja magáról, hogy teljesen igaz.
Na midegy, továbbra sincs semmi értelme a hitről vitázni, mert aki keresztény annak én vagyok értetlen és hitetlen, az én szemszögemből meg a keresztények vannak belemerevedve egy játékszabályrendszerbe ami inkább gúzsba köt mint felszabadít. Pedig az igazság szabaddá tesz :)
“Miféle Isten lenne az amelyik poklot teremt, meg Sátánt, és utána hogyan tartana igényt arra a címkére, hogy ő valamiféle szeretetteljes entitás?”
Mondjuk egy szabadon (nem teljesen szabadon) dönteni képes embert alkotó Isten? A szeretet/jó azért nem lehet a végső igazság (önmagában állva) mert az logikailag ellentmond a dualitás törvényének. Továbbá, ha nincs választás: szabadság sincs. Ahogy írod, kikerühletetlen. Tökéletes determinizmus (minőségek terén pedig semleges állapot). Az, hogy te a szeretetben hiszel, szándék szintjén dicséretes. És pontosan ez a lényege. (Remélhetőleg) Nem azért hiszel benne, mert erre vagy determinálva. (Fentebb).
Logikailag teljesen védhetetlen, hogy egy elméletileg jóindulatú lény teremtene egy, a sajátjával összemérhető erejű “gonosz” entitást, akivel aztán más teremtmények életében (mint tétben) sakkozik, és a balszerencsés teremtmények büntetése a saját szabad akaratukért örök kárhozat és szenvedés egy olyan helyen, aminek a létezésének szintén semmi értelme az égegyadta világon.
A dualitás meg a szeretet, meg ezek a dolgok sokkal összetettebbek mint ahogy itt fejtegetjük, kicsit értelmetlen úgy vitázni, hogy mindannyian csak pár százalékokban nyilatkozunk meg. Persze ha leírnék mindent amit gondolok a tárgyról az kábé 2 hónapig tartana és lehet hogy több kötetre rúgna :)
Ha van büntetés, nincs választás. A szabad választás azt jelenti hogy azt csinálsz amit akarsz, és nem várnak az út végén egy számlával, hogy most márpedig örök időkre szenvedned kell mert elkövettél valami bűnt amiről nem is tudtad hogy bűn. Ha Isten büntetne, az lenne a minimum hogy fix szabályokat állít fel amit mindenki tudomására hoz. De csak keresztény felekezetből van legalább 300 – hogy a túróba döntöd el, hogy melyik az igazi? Azt itt és most megmondom, hogy ti mind hasraütésre, vagy rokonok/barátok okán kerültetek egy felekezetbe, nem azért mert ismeritek a világ összes vallását és logikusan kikövetkeztettétek hogy annak a felekezetnek van igaza amibe kerültetek. Ha meg ilyen lutri az egész, akkor ne szórakozzunk már a mindentudást játszva :) Miért a katolikusoknak van igaza, és nem a protestánsoknak vagy az unitáriusoknak? Mindegyik oldalán ugyanaz az Isten áll és mindegyikre azt mondja, hogy az az egyetlen igaz vallás. Komolyan hisz abban valaki, hogy ha véletlenül anglikán leszel mondjuk valami karizmatikus felekezet helyett, és kiderül hogy mégis annak a karizmatikus felekezetnek van “abszolút igaza”, akkor pokolra jutsz? Ha meg lehet vallástalanul is a mennybe jutni (ami egyébként katolikus hitelv), akkor miről beszélünk? Én örülök mindenki felekezetének, csak jó ha tudja, ugyanennyi erővel lehetne tagja bármelyik másiknak is, és most azt védené ugyanilyen lelkesen.
“..aztán a kereszten megfeszült…óvodásoknak való sztori…”
Én itt megint csak a szimbólumokra tudok gondolni. A számmisztikában a 4-es az anyag száma, aminek szimbólumai a négyzet, illetve a kocka. Ha a kocka felületét kiterítjük, keresztet kapunk. A kereszt az idő és a tér polaritása, az ember az anyag keresztjén van megfeszítve. Az idő és a tér csak a kereszt metszéspontjában esik egybe, itt tudunk megszabadulni a polaritástól. Éppen ezért szimbolizálhatja a kereszt a materiális kötöttséget, csakúgy, mint az anyagtól való megszabadulást.
De persze lehet, hogy minden egész másképp van. :)
Szerintem annakidején nem számmisztikáztak a kereszttel.
Teljesen általánosan szinte minden bűnözőt keresztre feszítettek. Valaki jól kitalálta, hogyan kell úgy csinálni, hogy szenvedjen még egy darabig a megfeszített. Egyszerű eszköz volt, elrettentésnek ki lehetett rakni velük az út szélét.
–
Kedves HS 1, érdekes, amit írsz.
“Miért is 12 az apostolok száma? (vagy akár Hórusz, Krisna, Dionüszosz és Mithrász követőinek száma)”
És miért is, hogy nem csak Jézus, hanem egy sor “Istenfia” szintén barlangban született (korai keresztény leírások szerint abban az időben földbe vájták az istállókat, tehát barlangok, barlangszerűek voltak), egy Szűz Máriától? Ilyen volt pl. Zoroaszter, Krisna, Adonisz, Indra, Mitrász, Gautama Buddha, Dionüszosz, Attisz és mi Álmosunk is. :)
Mária annyit jelent, “Isten kiválasztottja”. Mária, a szűz anya az érintetlen anyagot jelöli, s Isten a formán és az anyagon keresztül mutatja meg magát. Az Anyag-Anyát áthatja a Szentháromság harmadik eleme, a Szentlélek, s életet ad a második aspektusnak, Krisztusnak.
Ilyeneket is olvastam. Nem mondom, hogy mindig mindent el is fogadok, de érdekesnek tűnt. :)
Én tisztában vagyok vele, hogy a Biblia nagyrészt értetlenül átvett és egyéni ízlés szerinti mitológiává gyúrt asztrológia és alkímia, node ez a barlangban születős, tizenkét tanítványos hülyeség, ez azért egy teljesen hasraütött nonszensz. A felsorolás nagyon szép, de egyik említett kultúrhősről sincs semmiféle kézzelfogható forrás szeplőtelen fogantatást vagy barlangot illetően – a tanítványokról van ugyan, csak azok meg jellemzően nem annyian voltak.
Szentháromság egyébként tényleg van máshol is, főleg a hinduknál jellemzően (Shiva-Brahma-Vishnu), és bár utóbbira nem mernék megesküdni, de mintha az egyiptomi és a kínai panteon is hármas egységekre tagozódna.
Ettől függetlenül a katolicizmus a mai formájában tényleg az őskereszténységből valamint a Mithrász- és Sol Incivtus kultuszokból lett összegyúrva.
Tehát a képzés ennyire jelentős lenne? Hm. Az utolsó bekezdésben pedig, mikor futólag végigolvastam, mintha a feminizmus szó még hiányzott volna. Érdekesen hatott úgy, de talán csak én siklottam el felette.
“Nem azért rossz önmagában és elsődlegesen, mert, Isten annak “deklarálja”, hanem mert természete szerint célgátló.”
Isten -> Természet -> Cél
Reina szerint:
Isten -> cél.
Idő hiányával rémesen lebutított, de te tettél bele egy logikai kanyart. Termsézetesen ez annyit változtathat rajta viszonyulás terén, hogy rögvest más színben látja az egészet az ember. (?)
Szerintem sem azért bűn valami, mert Isten kitalálta, hogy az. Ha Isten teremtette a természetet, a világot, akkor nem lehet valami rossz csak úgy.
Mindenben egyetértek azzal, amit Parsifal írt teológiai értelemben, csak én félreérthetően fejeztem ki magam. Emiatt elnézéseteket kérem. És nagyon örülök annak, hogyha valaki kijavítja, ha valamit mondok, és hálás is vagyok érte, ha pontosít vagy pontosításra bír, de azt kikérem magamnak, hogyha:
1. bele- és félremagyaráz
2. ítélkezik
És sajnos ez is megtörtént!
Egyáltalán nem gondolom máshogy a teológiai dolgokat, mint Parsifal, csupán azzal vannak gondjaim, hogy engem ilyen-olyan jelzőkkel illet. Ha valamit máshogy írtam teológiailag, mint ő, az nem azért van, mert én más véleményen vagyok, hanem mert nem fejeztem jól ki magam. Amire mellesleg jó lapáttal rátett ő is azzal, hogy félremagyarázta pár mondandómat.
Szóval legyen béke és egyetértés, mert az én részemről ezek megvannak. Hiszen ugyanúgy katolikusok vagyunk, ugyanazt valljuk! Nem vagyok se manicheust se janzenista, se kálvinista. De innentől kezdve rábízom Parsifalra a kérdés tárgyalását, amennyiben nem én vagyok a kérdés meg az én hitem milyensége.
Mindenesetre azért odáig nem megyek el, hogy minden mondatom után kérdőjelet teszek, csak azért, mert nő vagyok, remélem, ez nem gond. :D
Parsifal bizonyos nőkről való szubjektív értékítéletet is belekevert talán, túlzott módon, kissé továbbgondolva az általad leírtakat. De azért szerintem ne végy mindent személyes sértésnek. :-)
Az nem biztos, hogy minden katolikus ugyanazt vallja. A történelem tele van egészen komoly teológiai hitvitákkal.
“Mindenesetre azért odáig nem megyek el, hogy minden mondatom után kérdőjelet teszek, csak azért, mert nő vagyok, remélem, ez nem gond. :D”
Nem gond, hogy lenne, miért lenne? Egészen addig nem, míg felkiáltójelet sem teszel. :-D Főleg a férjeddel szemben (és természetesen ő sem veled szemben). De ha az Isteni-szeretet hatja át ezt a házasságot, akkor nekem erről úgyis felesleges beszélnem. :-)
Nem téged, hanem az állításaidat minősítettem. Természetesen a nők általában (hangsúlyozom általában) kevésbé tudják szétválasztani a véleményt és a személyt (ezért volt régen a nők tekintetében “numerus nullus” a jogi egyetemeken, ezért sem alkalmasak a nők lelkipásztornak a gyóntatási metódus tekintetében), ezért elfogultabbak, és személyes sérelemnek vesznek olyan incselkedéseket is, amin Alvinczi Péter és Pázmány Péter csak jókat mosolyoghatott, tisztelvén egymás vitriolos stílusát.
A teológia viszont tudomány, akkurátus fogalomhasználattal. Egyébként indokoltam is, érveltem is, és mondtam, teljesen természetes, hogy egy nő impresszívebben, irodalmiabban fogalmaz általában (hangsúlyozom, általában), s ezt nem lehet önmagában a bölcselet és a teológia, hanem csakis az irodalmi esztétika hermeneutikájával kezelni. A férfi az igaz, a nő a szép befolyása alatt áll, azaz a nő a szépen keresztül éri el az igazat, a férfi az igazon keresztül a szépet.
Hozzátettem, hogy az alanyi hitedet kétségbe nem vontam. Nem Szent Johanna inkvizítora vagyok.
Így már rendben van. Akkor maradjunk is ebben!
Kedves Reina Nicolasa!
Van egy bölcs bencéstől való parafrázisom: “Amit Isten szétválasztott, ember össze ne zagyválja.” Ez igaz például Szabó Ferenc jezsuitára. Amikor számon kérik őt, hogy teológiailag micsoda félreérthetőségeket fogalmaz meg, azt mondja: “kérem, én költő vagyok”. Amikor számon kérik őt, hogy micsoda középszerű verseket fabrikál, azt mondja: “kérem, én teológus vagyok”. Erre vigyázzunk. ;)
A másik nagyon gyakori problémagóc, amit élettapasztalatom is megerősít, a férfi és a nő közötti “szellemi párbajok” állandó lefolyása. Ma, hogy a férfi és női társadalom nincs szétválasztva úgy, mint minden forradalmak előtti, szerves társadalomban (lett légyen az pogány, vagy keresztény), mindig adódnak ebből feszültségek és konfliktusok. Például az, hogy a nő férfi vértet húz, filozófiai és teológiai disputákat kezd, szellemi karddal hadonászik. Ha pedig Lindát, a rendőrnőt lerúgják, akkor azt mondja: “ne bánts”. http://www.youtube.com/watch?v=T7CDN52elwI
A férfias attitűd, a férfias viselkedés ugyanis két reakciót válthat ki a férfiból: vagy gyermeki frusztrációt és behódolást, vagy férfias választ. (Ezért tanítja a paedagogia perennis, hogy 10 éves kor felett kifejezetten káros a női tanár a férfiak számára… A koedukációról már nem is beszélve.) Az előbbi esetén nincs semmi gond (leszámítva a férfiak önkasztrálását), csak bólogatás a tanító néninek, akinek pythiai ajkairól fakadt szavai előtt minden kisfiú egyfajta anya iránti rajongással hódol. Az utóbbi esetén pedig a nő, ha sarokba szorul, újra gyenge nővé változik. Akkor rögtön visszaváltozik nővé, aki rögtön magára veszi, ha valaki a mondandóját ízekre szedi. Akkor rögtön személyes támadást érez mögötte. Ez ösztönös a nőknél, és ez az inkonzekvencia a nőknél így érthető, elnézhető, sőt elnézendő, de el nem fogadható. (Nem akarom beírni II. Vilmos német császár örökbecsű “Vier K” elvét [http://en.wikipedia.org/wiki/Kinder,_K%C3%BCche,_Kirche#The_origins], amit hőbörgő szüfrazsetteknek mondott, mert rögtön minden nőolvasó nekem ugrik…)
Ajánlom magamat!
Tisztelettel,
Parsifal
“A „keresztény” homoideológusok egyik demagóg érveléséhez tartozik az az állítás, miszerint Jézus Krisztus egy szót sem szólt a homoszexualitásról, tehát el sem ítélte azt. Csakhogy, míg az valóban igaz, hogy Jézus kifejezetten sehol sem beszél erről a viselkedésről, azt már nem állíthatjuk, hogy el sem ítélte azt. Ez az érvelés ugyanis több okból is hibás és téves.”
Az elmebeteg Femen feministák újabb akciója. Belgiumban egy rendezvényen a félmeztelen Femen tagok megtámadták Andre-Joseph Leonard érseket, vízzel lelocsolták és közben a homoszexualitást reklámozták.
FÚRIÁK TÁMADTAK A BRÜSSZELI ÉRSEKRE
Ez a véleménynyilvánítás szabadsága feminista 2.0 verzió :)
Azt valaki elmagyarázhatná nekem btw., hogy a feministák miért szeretik annyira a buzikat. Én sajnos ehhez ideológiailag képzetlen vagyok :P
Vagy ebben a kurzusban igazából mindegy, csak degenerált legyen?
Talán azért,mert a feministák és az ultraliberális banda egy tőről fakad. Meg amúgy is egy “átlag” férfi még ha nem is gyűlöli a b.zikat, de visszataszítónak gondolja és kerüli őket. Na és amit egy átlag férfi nem szeret,azt gyorsan kiszimatolják a feministák, kapóra jön nekik még egy ok,amiért kirekesztő állatként tekinthetnek a férfiakra, erősítve ezzel a férfigyűlöletüket. Tehát a képlet valami olyasmi, hogy amit a férfiak többsége nem szeret, azt a feministák leakarják nyomni a torkukon.
Vannak ilyen kitalált kifejezések, hogy ‘heternormativizmus’. Ezzel a kifejezéssel írják le azt a meggyőződést, jelenséget, beállítódást, miszerint a monogám heteroszexuális kapcsolatokat tekintjük alapértelmezettnek, normálisnak, és a többit ennek fényében vizsgálunk. Szerintük nem csak a “patriarchális rendszer”, hanem a heteronormativista társadalom is fujj meg gonosz, szegény buzikat bántják, brühühü.
Sőt, pár napja megtudtam, hogy már arra is van külön elnevezés, hogy mi az ha valaki nem transz-szexuális, transz-nemű. Na ő a cisz! Érted, az ő szexualitás nem ‘túl’ (trans) van, hanem ‘innen’ (cis), hehe. Régen ezt úgy hívták, hogy normális ember, és aki nem ilyen, az meg simán el van b*szva.
Ma meg kitalálják, hogy ciszség, meg másság, meg blabla, nehogy már szavak szintjén is hangsúlyozva legyen, hogy létezik egy normálisnak tekintett nemiség, mert azzal “megbélyegzik” azon szegény és megérteni kötelező degeneráltakat, akik nem ilyenek. Ez kb. olyan mintha kitalálnánk, hogy az a “meggyőződés”, hogy egy tömött tömegközlekedési eszközön nem ildomos egy hangosat szellenteni, azt elnevezzük nemfingásnormativizmusnak :-)
Jaj de heteronormativista vagyok ma reggel, megyek hamut szórok a fejemre, mea culpa… :D Apropó, valaki nyomja fel a Microsoftot a Anti-Defamation League-nél, mert még a 2010-es Word sem ismeri a ‘heteronormativizmus’, ‘heteronormativista’ szavakat, nem haladnak elég gyorsan a kultúrmarxista újbeszéllel.
Gyönyörű…olvasom wikipédián a dolgokat “olyan alternatív megnevezések használatát javasolják, mint például a heteroszexizmus, a homonegativitás, kötelező heteroszexualitás vagy a heteronormativitás, amelyek a homoszexuálisok elleni diszkrimináció strukturális, kulturálisan beágyazott voltára hívják fel a figyelmet.” Tehát már eleve diszkriminál a társadalom, mert kulturálisan beágyazódott a heteroszexualitás (ami egy baromság,mert a heteroszexualitásnak nem kulturális oka,hanem biológiai oka van,tehát ha úgy tetszik a társadalom azáltal diszkriminál, hogy a biológia meghatározta az emberek heteroszexualitását,érted eleve a természet diszkriminál, mert a heterók a többség és az elfogadottabb……)
De nem kell messzire mennünk (pontosabban sokat várnunk), hogy meghalljuk a melegek legújabb “segélykiáltását” a társadalom diszkriminációja ellen: ” Május 17-e a homofóbia-ellenes világnap”
Javaslom, hogy a multikulturalizmus gasztronómiai kiterjesztéseként vezessük be kötelezően a teveszar evését is!
Legyen szarmajális, szarevő felvonulás, kötelező munkahelyi szarevő-kvóta! A menzákon, nevesebb éttermekben szolgáljanak fel teveszart is!
Küzdjünk együtt a beduingyűlölet ellen!!!
Ez elég szomorú. Pont május 17-én van a születésnapom és nem pont erre a napra tették ezt a degenerált világnapot :(
Manapság, ha valakit tönkre akarsz tenni, már nem muszáj nyíltan, közvetlenül megfosztani a jogaitól. Ezt úgy is elérheted, ha többletjogokat osztogatsz mindenki másnak (liberalizmus).
Ha önnan közelítjük meg hogy a feministák alapvetően férfigyűlölők és nőimádók, el lehet képzelni hogy miért.
Hm… Akkor én férfigyűlölő és nőimádó vagyok?
(Nincs akváriumom…)
Izééé… ezt most nem értem hogy mire írtad.
Nem mindenki feminista, akinek semmi baja a homoszexuálisokkal.
Az eszmecserétekből valahogy azt éreztem, hogy aki kiáll mellettük, az feminista – alapvetően férfigyűlölő nőimádó.
Pont fordítva: aki feminista, az áll ki mellettük (‘az ellenségem ellensége a barátom’ alapon).
Én kiállok mellettük. Feminista vagyok? :o(
Pont fordítva :-P
Aki feminista, az jellemzően kiáll mellettük. De aki kiáll mellettük, az ettől még nem feltétlenül feminista. Tudod, minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár…
Úgy, mint ahogy minden férfi szexista elnyomó kizsákmányoló vadállat, de nem minden szexista elnyomó kizsákmányoló vadállat férfi.
:o))
Nade kéhlek! Pontosan tudod, hogy arra akartam rávilágítani, hogy az urak kicsit túloztak.
Szidják a feministákat azért, hogy kiállnak a homoszexuális emberek mellett – hivatkozva a feminizmusukra. A nem feministákat nem szidják ezért?
Persze, tudom, hogy az a lényeg, hogy a feminizták csak azért védelmezik a homoszexuális embereket, hogy ezzel próbálják kiemelni tevékenységük pozitivitását – mármint hogy ők minden elnyomott ember érdekeit képviselik.
Csak nem ez a mondanivaló üt át a fenti/lenti eszmecserén.
:oP
Elkéstem :(
Én is pont a – nem minden rovar bogár… – érvényességére készültem hivatkozni.
Annak viszont örülök, hogy nem csak én látom így :)
Szerintem sem kéne a Férfihangnak felvállalnia egy olyan degenerációt, mint a homofóbia. Mert a homofóbia, vagyis az érzés, hogy valakit azért utálok, mert homokos, degeneráció. Szerintem a fenti urak nem eme degeneráció hívei, csak viccelődnek a politikai korrektség kárára, nem is tudom, miért feltételeztél ilyet róluk, Hgyi! :)
Ugyanakkor nem véletlenül írtam azt, hogy “nem felvállalni”, a “nem teret engedni” helyet. A Férfihang teret engedhet a homofóbiának, mint degenerációnak, (lásd Reina Nicolasa burkolt gyűlölködése fentebb) a szólásszabadság nevében, vagyis ha valakinek az a jó, ha szidalmazhatja a buzikat, tegye! (Bár nem tudom, mennyire ütközik moderációs elvekbe!) Ugyanakkor a Férfihang nem vállalhat homofób nézeteket, mert ezzel önmagát veszejtené el. Szerintem.
Szerény véleményem szerint a heteroszexuális-homoszexuális ugyanolyan káros és ostoba szembeállítás, mint a férfi-nő, magyar-zsidó, munkásosztály-középosztály. Tökéletes lehetőség a magyar nemzetközösség fokozatos dekonstruálására.
Arról pedig nem a homoszexuálisok tehetnek, hogy gyalognak használják őket a feministák. Mint akkoriban az SZDSZ.
Azt hiszem, itt a legtöbben a csendes többséghez tartozunk e kérdésben: azokhoz, akiket nem érdekel különösebben az egész homi téma, akik szerint ne üldözzék és bántsák őket, de ne is ajnározzák feleslegesen. Reinával nem tudom, mi bajod, nem vagy kicsit túlérzékeny?
És azt tudjátok-é, hogy már simán csak LGBT-t mondani is diszkrimináció? Hiszen az új rövidítés – mint megtudtam – immár az, hogy
LGBTQI: Lesbian, Gay, Bisexual, Transgender, Questioning, Intersexual, vagyis leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, saját szexuális orientációjában bizonytalan (azt megkérdőjelező) és interszexuális személyekre utaló rövidítés
Nekem ezek közül a kedvencem a “bizonytalan” kategóriája. Lassan értelmet nyer az a régi szófordulat, hogy “azt se tudja, fiú-e vagy lány” :D
Kijavítanálak. :) Amennyire én tudom, jelenleg az LGBTQIA rövidítésnél járnak (ahol A = aszexuális). Persze könnyen lehet, hogy már ez is elavultnak számít, elvégre mostanában gőzerővel halad előre a “tudomány”…
Ezek a feminista, meleg és leszbikus “tanulmányok”, amolyan okoskodások a semmiről. Ezek az intellektuelek nem azért foglalkoznak tanulmányaikban a nőkkel, a melegekkel és a leszbikusokkal, mert annyira érdekli őket, hanem mert divat.
Kedves Maestro!
“Azt hiszem, itt a legtöbben a csendes többséghez tartozunk e kérdésben: azokhoz, akiket nem érdekel különösebben az egész homi téma, akik szerint ne üldözzék és bántsák őket, de ne is ajnározzák feleslegesen.”
Ha úgy van, én is szívesebben foglalkozom pl. környezetvédelemmel, mint a melegkérdéssel. De a Férfihang számolhat azzal, hogy lesznek olyanok az olvasótáborban, a kommentelők sorában, sőt talán a cikkszerzők között is, akik szeretnék a “homoszexualitás elleni küzdelmet” előtérbe állítani (az indymedia.hu-n, igaz, más kérdésekben, de volt már ilyen identitásharc). De gondolom, erre is fel vagytok készülve, hiszen Nanoo-val is értelmes és emberséges módon egyről a kettőre jutottatok (Hitler- és nemzetiszocializmus-kérdésben).
“Reinával nem tudom, mi bajod, nem vagy kicsit túlérzékeny?”
Tudok róla egy-két dolgot (ahogy a fentebb vele perlekedő Parsifal is, sőt ő sokkal többet, mint én). Az árulkodás nem a kenyerem (még privátban sem). A Férfihang, ha akar, utána néz a hölgynek, annyira nem lényeges.
Ha lenne időm, szívesen végeznék szövegelemzést Reina kommentjeiről, kimutatva, miért homofób, de van más dolgom is. Majd egyszer, talán…
Szerintem azzal senkinek sincs problémája, amikor 2 igényesen felöltözött jóképű férfi egy hangulatos étteremben együtt vacsorázik, majd hazafele egy éjjel nappaliban 2 üveg vörösborral távozva otthon a 4 fal között jól érzik magukat. De még azzal sem ha egy szórakozóhelyen egymást átkarolva (utalván hogy együtt vannak)próbálják magukat jól érezni…(ugyanez igaz a leszbikusokra is) Ezt hívják úgy barátom, hogy Tolerancia.
De amikor a hagyományos családmodellben élő apukának kell a kisfiának elmagyarázni, hogy miért táncolnak fényes nappal a belvárosban rikító, hangos kamionon a nőnek öltözött, sminkelt, férfiak ill. transzneműek, rendőri védelemmel, közpénzből; na ezt
nevezik Támogatásnak!
Nem kell diplomás szociológusnak lenni ahhoz, hogy felmérjük milyen identitás arányhoz vezet rövid időn belül ez a fajta hozzáállás.
Nem biztos, hogy a Nyugatról kellene importálni ezeket a “szokásokat”.
Az ókori Hellászban a férfiak közel 70% homoszexuális volt, ahogy a férfiak 100%-nak
volt kötelező jelleggel életben 2x homoszexuális viszonya.
A jólét, a liberalizmus, és hát új hullámos Feminizmus erre mind mind csak ráerősít.
Ma egy meleg férfinak, több joga, lehetősége van a gondtalan (anyagilag) életre, mint
egy heteronak; a zsírosabb állásokat (nem a lángos sütés)kizárólag térdelve lehet
“megpályázni”, aztán a sikeres casting után jöhet a cégautó, hétszámjegyű nettó…
Szerintem ezek zavarhatták az előttem szólókat.
Hitlerre visszatérve 2 találós kérdést engedj meg nekem Pash!
Ha Németországra 1933-ban több mint 70%-os munkanélküliség, és halott gazdaság volt
jellemző, akkor hogy tudott 6 évre rá a világ legnagyobb hadseregével felvonulni…
Kik finanszírozták mindezt?
Ki nyert azzal, hogy a világ vagyonának egy jelentős részét birtokló németalföldi bankárokat, tőkéseket ellehetetlenítették, deportálták?
(nem mindegy hogy 100 ember ural ezer forintot, vagy csak 50, pláne annak az 50-nek)
Már a Napóleoni Háborúkról is egyértelműen bebizonyosodott, hogy ugyanaz a bankház finanszírozta az Angolokat, és a Franciákat is. A világ nem változik…
Félre ne érts, nem azt állítom, hogy Hitler jó ember volt, éppen ellenkezőleg, de a történet nem fekete-fehér. Szerintem vastagon benne voltak olyanok is akikről nem is sejtené senki…
– ez kicsit összeesküvés szagú lett!
“De amikor a hagyományos családmodellben élő apukának kell a kisfiának elmagyarázni, hogy miért táncolnak fényes nappal a belvárosban rikító, hangos kamionon a nőnek öltözött, sminkelt, férfiak ill. transzneműek, rendőri védelemmel, közpénzből; na ezt nevezik Támogatásnak!”
Én nem ezt nevezem támogatásnak.
Lássuk be, azért a kamionon a bibliát magához dörzsölő férfi kissé erős volt.
Biztos hogy van egy csomó ember, akinek ellenérzései vannak a homoszexuálisokkal szemben. Majdnem biztos, hogy ezek egy része tévedésből, a téma nem ismeretéből ered. Ugyanakkor, milyen jogon várják el a homoszexuálisok a toleranciát, ha ők maguk nem tolerálják pl a vallásos érzelmű embereket?
Ez a kérdés jogos, szerintem.
Mivel rosszul tetted fel a kérdést, nem jogos.
Miért beszélsz többes számban? Mi az, hogy “homoszexuálisok”? A szélsőséges homik miatt miért bűnhődjenek a mérsékelt homik?
Igazából nem is értem a kérdésedet, megbocsáss!
Tetszik, nem tetszik, az általam említett példa nyomán sokan fognak negatív kritikát megfogalmazni,az összes homoról (akik egész biztosan sokfélék), és úgy fogják feltenni a kérdést, ahogy én. Nem valami jó politika állandóan sértett primadonnaként viselkedni. A társadalom, vagy ha úgy tetszik, a többség most éppen nem tudja eldönteni, hogyan viselkedjen ezekkel az emberekkel. Erre most érkezik a mérsékeltek néha jogos, néha művi felháborodása, szerinted ez milyen irányba viszi az ügyüket?
Ez a “nem értem a kérdésedet”, na ez pont a művi felháborodás, a “mindenki hülye, csak én vagyok helikopter” szintjén. Tényleg ezen a szinten akarsz társalogni?
Arrogánsnak sikerült a válasz? Mikor igyekeztem elkerülni mindenfajta elitizmust. (Vagyis ilyen szinten nem lehet társalogni, minden elitizmus mellőzendő.) Senki sem hülye ezen az oldalon, és nem vagyok Kamov Ka-26 helikopter. Már a feltételezés is sértő. Még hogy én helikopter… :)
Mellesleg a budapesti melegek közül a mérsékeltek és a normálisak igenis próbálnak elhatárolódni a szélsőséges sorstársaiktól. Néhányuk meg is kapta az “öngyűlölő meleg” címkét egy neolib bloggertől, mert fel merték emelni a hangjukat a melegfelvonulás ellen. Abban igazad van, hogy a magyarországi meleg “közösség”-nek (létezik egyáltalán ez a közösség? mennyire összetartó és mennyire széthúzó ez a közösség?) kutyakötelessége elhatárolódni saját szélsőségeseiktől, de nehogy azt hidd, hogy az elhatárolódóknak olyan egyszerű az elhatárolódás.
A melegjogi mozgalmaknak talán három jogos követelésük van:
1, Ne érjék őket hátrányok a társadalomban a nemi identitásuk miatt!
2, Egy meleg pár hadd vállalja fel saját párkapcsolatát a társadalom előtt, természetesen szolidan, bizonyos korlátok között (pl. kézenfogva járás az utcán)!
3, Az élettársi kapcsolat engedélyezése (hozzáteszem, nem csak a homiknak, de a heteróknak is, pozitív diszkrimináció elkerülendő)!
Viszont le kéne mondani néhány felesleges és társadalmat (jogosan és érthetően) borzoló követelésről:
1, Melegfelvonulás
2, Melegházasság
3, Gyermekek örökbefogadása
“Miért beszélsz többes számban? Mi az, hogy “homoszexuálisok”? A szélsőséges homik miatt miért bűnhődjenek a mérsékelt homik?”
Úgy látom, benned van némi jogvédő véna :-)
Többes számban azokról beszélünk, akik nem határolódnak el a saját szélsőségeseiktől. A feminizmusnak például szerves része a Dworkin-féle gyűlölködés (gender studies tananyag, mint nagy feminista előd), míg a férfitársadalomnak nem része az erőszaktevés (üldözik és a gyilkossággal azonos súllyal büntetik). Tehát ha a homik nem vetik ki maguk közül a bibliát izélőket, akkor vállalják a rájuk eső részt azok megítéléséből is. Ilyen egyszerű ez.
“Úgy látom, benned van némi jogvédő véna :-)”
Érdekes, hogy ezt mondod, mert tényleg vonzónak találom az emberi jogvédő szcénát (plusz még a zöld mozgalmat), ugyanakkor van még mit bepótolnom a jogvédő ismeretek, a jogvédő műveltség terén.
Ha megkérdezik tőlem: feminista vagy antifeminista?, akkor a válaszom az: emberi jogvédő. Mivel az emberi jogvédő több, mint a feminista. Az ember nőből és férfiból áll. A feminista csak a nőt védelmezi, a férfit leszarja nagy ívben. A jogvédő védelmezésének alanya a férfi és a nő, vagyis az ember. Az emberi jogvédő mozgalom pont ezért a feminizmus meghaladása, s éppen ezért a feminizmus semelyik ágának már nincs igazából létjogosultsága. Az emberjogi aktivizmus mára maga mögé utasítja (és szerintem egyben feleslegessé is teszi) a feminizmust. Ma nem a nők szabadsága az elérendő cél (feminizmus), hanem az ember szabadsága (emberjogi aktivizmus). Az ember pedig magában foglalja a férfit és a nőt.
A probléma az, hogy a modern szüfrazsettek átfeminizálnak olyan emberjogi témákat, mint a családon belüli erőszak, az otthonszülés, a homoszexuálisokat ért diszkrimináció és a prostitúció. Ismétlem önmagam, de a lényeg az, hogy a jogvédő szcéna nem ismer külön férfit és külön nőt, kizárólag az embert! A jogvédő szcéna nem külön a nő és nem külön a férfi jogait, hanem az ember jogait védelmezi a jogsértő atrocitásokkal szemben. A jogvédő szcéna alanya maga az ember. Az a jogvédő szcéna, melyet folyamatosan átfeminizál a gender studies és a többi beauvoirista agyrém.
A homi-témával való felvetéseidre reagáltam a The Hermit-nek adott válaszomban (akivel hasonló a mondanivalótok).
Még egy megjegyzés: Nekem a Férfihang inkább tűnik emberjogi oldalnak, mint antifeministának. És pont ezért is tetszetős: nem egy zsigeri válasz a Gender Studies rombolásaira, hanem egy jobb alternatíva hirdetése.
Amit leírtál, úgy hívják :humanizmus. Igyekszem ezt gyakorolni, vagyis próbálok tisztelni minden embert, és egyáltalán, minden életet. (Néha csúfosan elbukok, de legalább próbálom.)
A “jogvédő” kifejezés elég rendesen lejáratódott mára ebben az országban, persze azt is lehetne jól csinálni, csak nem nagyon látunk rá példát.
A “humanizmus” kifejezés is lejáratódott, komplex okokból. A csúfos elbukást időnként én is átélem, igazolva azt, mennyire nehéz feladat embernek maradni az embertelenségben, magyarnak maradni az űzött magyarságban. Piszok nehéz!
A “jogvédő” definíció devalválódásához meg annyit, hogy volt itt sok szervezet és sok ember. Például itt volt a “szegény hülyegyerek”, a Várady Tibor vezette Humanista Mozgalom, mely olyan dolgok mellett állt ki, mint a melegházasság vagy az abortusz. S példának még itt van a TASZ, mely sok esetben katasztrofális. A civilpolitizálásnak megvannak a maga dilemmái!
Szerintem ne használd magadra ezt a szót. A jogvédők a csótány-spanyolcsiga-kukoricagölödin háromszögben helyezkednek el mind intelligencia, mind társadalmi hasznosság, mind közmegítélés szempontjából.
Bizony, lejáratták ezt a fogalmat, manapság a jogvédő olyasvalakit jelent, aki rasszista/szexista/stb. alapú diszkriminációt akar kiharcolni már eleve kedvezőbb elbánásban részesülő kisebbségeknek, azok állítólagos elnyomatottságára hivatkozva. Ismerős, ugye? Közös jellemzőjük, hogy még véletlenül sem egyenlő elbírálásért küzdenek (mert akkor hamar kiderülne, hogy védenceikkel szemben nem alaptalanok az előítéletek), hanem kvótát, támogatást, pozitív diszkriminációt akarnak.
Egy szóval, nem a rajtvonalnál akarnak egyenlő esélyeket, hanem a célszalagnál. Mocskos, kártékony, hazug banda. Értem, mire akarsz kilyukadni, de keresnünk kell valami más szót, mert a jogvédő nem azt jelenti már, amiről te írsz.
Azért ez így egy kicsit erős kijelentés, Maestro.
Ennyi erővel nincs normális politikus sem a szemétládák miatt, nincs korrekt cigány a lopósak miatt, sőt, mivel néhány fickó sajnos bizonyítottan elvert nőket, keressünk jobb szót a férfira is.
Szerintem nem értetted meg a lényeget. A szemétláda politikust és a tolvaj cigányt fedezi a többi, tehát egy kalap alá vehetőek. Az erőszakoló, feleségverő férfiakat ezzel szemben elítéli és keményen bünteti a többi férfi, tehát az ő bűnüket nem lehet minden férfira ráhúzni (bár próbálkoznak vele).
Kedves Tibi22!
Amit a hozzászólásod második felében el kezdtél pedzegetni, az már a rendszerkritika témája. Én most nem akarom OFF-olni a témát. De majd valamikor visszatérhetünk rá.
A kevesek, akik mozgatják a világot. Vajon kik ők? :D
Christian Women Against Femen
Könnyen lehet, hogy pont a normális nők fogják végül a helyére tenni a feminizmust. Ellenük nehezebb a szokásos hímsovinisztázással kampányolni, hanem szembe kell nézni azzal, hogy ők olyan nők, akik nem kérnek a feminizmusból. Néztem a egyik hölgy tábláját: “I love my man not femen” :-)
A Notre-Dame beperelte a Femen-t.
Nagyon helyes, habár egy orosz mintájú itéletnek jobban örülnék. Egy szibériai átnevelőtáborban eltöltött néhány hónap jobb lenne.
Igaz, én is azt hiszem, hogy hatásosabb lenne Szibéria. :)
A szóban forgó 7 E euro-t simán kifizeti helyettük valami szponzor. Netán a francia állam…
És most:
Félmeztelenül a kölni dóm oltárán
“Félmeztelenül tüntetett a Femen nevű nemzetközi feminista csoport egy aktivistája szerdán a katolikus egyház ellen a kölni dómban mise közben.
A 20 éves aktivista, Josephine Witt az első sorban ülve kivárta, hogy elteljen a karácsonyi délelőtti mise első néhány perce, majd ledobta magáról a kabátját és felső ruháját, és felugrott az oltárra. Felsőtestére a következőt írta: I am God (én vagyok az isten). Az akcióról fotó is készült, ezt a Spiegel online tette közzé.”
Vajon miért nem egy zsinagógában csinálnak botrányt ezek?
Azért lehet, hogy nem kapnának pénzt a megbízóiktól?
Az is lehet, hogy ott TÉNYLEG FÉLNIÜK KELLENE azoktól, akik bent vannak.
Talán abból is baja származna valakinek, ha nyilvánosan elővenne egy babaszappant.
http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/szappanokat_furtak_a_zsinagoga_keritesere/2350468/
Mer ott büdös van.
Aham, szóval ezért fátyolosodott el némely férfihang, amiért nem a Legnagyobb Tisztelet Hangján szóltam a római katolikus anyaszentegyházról… Nem írok többé erről.
Részemről egy keresztény családból származó agnosztikus vagyok. Nevezhetném magam talán ateistának is, ha nem futkározna a hátamon a hideg attól a lehetőségtől, hogy ezzel azok közé a hithű vallásüldözők közé sorolom be magam, akik szintén ateistának nevezve magukat (meglepett az a tapasztalatom, hogy ők nagyon gyakran a zsidóság első-második generációs valláselhagyói) manapság előszeretettel sértegetnek, gyaláznak és üldöznek más embereket vallási alapon. Engem nem zavar, ha a témáról írsz, de ha érdekel a véleményem, akkor részemről azt javasolnám, hogy tartsd szem előtt, hogy akad az olvasóink között szép számmal vallásos ember (miért is ne lennének, hiszen valószínűleg az emberek túlnyomó része valamilyen vallás követője) és ők nem valamiféle “világrendhez” kötik a hitük kérdését, hanem egy belső meggyőződéshez és egy ahhoz társuló erkölcsi értékrendhez.
Kicsit beleolvastam a fenti hozzászólásokba. Mélyen egyetértek Deansdale véleményével:
“A kereszténységből létezik jó kiút, de kizárólag “fölfelé”. Az ember kinőheti a vallás kereteit, de az teljesen más kategória mint hogy lerombolják a hitét Nietzsche-i destruktív logikával, és nem adnak helyette semmit, csak egoizmust. A kereszténységet csak olyan embernek illenék vitatni, aki közelebb áll Istenhez mint a kereszténység.”
Szerintem a fenti szövegben az ateisták az “Isten” szót nyugodtan behelyettesíthetik az “erkölcsi tökéletesség” fogalmával.
http://www.ferfihang.hu/2013/02/22/vallasgyalazo-csocsmutogatas-a-notre-dame-ban/#comment-12173
A kereszténység nem azonos a romkat egyházzal. Az első nagy egyházszakadás (Róma és Bizánc szakítása) 1054-ben, tehát nem tegnap volt.
Azon kívül az ország népességéből hozzávetőleg 3,8 millió vallja magát katolikusnak, és majdnem kétmillió reformátusnak, szóval nem mondanám, hogy Mo. katolikus ország.
“Azon kívül az ország népességéből hozzávetőleg 3,8 millió vallja magát katolikusnak, és majdnem kétmillió reformátusnak, szóval nem mondanám, hogy Mo. katolikus ország.”
Megvan az a katolikus (leginkább értelmiségi) réteg a magyar társadalomban, ami igenis törekszik rá, hogy ez egy katolikus ország legyen (lásd Bangha Béla követői). Hogy ez most jó cél vagy sem, arról lehet vitát nyitni.
Érdekes törés van kelet és nyugat között ebben a tekintetben (is), itt keleten ugyanannyi, vagy több a református.
A Római birodalom határa a Duna volt, talán ez is belejátszik.
Mondjuk nekem az a bajom ezzel a katolikus ország, a katolikus társadalom, a katolikus királyság vagy a katolikus köztársaság koncepcióval, hogy bizonyos szinten idealizmus és utópia. (Bizony, minden tiszteletem ellenére ki kell jelentenem, hogy Prohászka Ottokár és Bangha Béla idealisták és utópisták voltak). Annak ellenére, hogy magam is híve vagyok a katolikus államformának (mely számomra oly mindegy, hogy királyság vagy köztársaság), vagyis bizonyos szinten osztom Prohászka Ottokár, Bangha Béla, Buji Ferenc, Molnár Tamás, Orvos Levente, Tudós-Takács János és Szász Péter Domonkos álmát, vagyis idealista és utópista vagyok, erőszakkal nem törekednék ennek megvalósítására. Mert nincs hozzá jogom…
Miért nem jó az állam meg az egyház külön?
Annyira komplex a téma, hogy ezt neked egy kommentben nem fogom tudni kifejteni. (Plusz kevés az időm.) Inkább ajánlok egy szakirodalmat a témában:
http://moly.hu/konyvek/molnar-tamas-a-hatalom-ket-arca-politikum-es-szentseg
“A történelem során a politikai rendszerek a szenttel való szoros, sőt elválaszthatatlan kapcsolatról tettek bizonyságot, mert hatalmukat általa tudták igazolni. Változó formában, de így volt ez az ókori Görögországban, Izraelben vagy Rómában, a nem „nyugati”, azték, kínai vagy közel-keleti birodalmakban, a középkori Európában, sőt még az újkorban is, az Isten kegyelméből uralkodó királyok esetében. A modern korszak azonban kivétel: az általános felfogás ma kiszakítja a politikumot a szent eleven szövetéből, és kizárólag az ész határai közé szorítja.
Meglepő módon ennek az egyedülálló történelmi kísérletnek a kialakulásához a szakralitás európai letéteményese, a kereszténység is hozzájárult. Molnár Tamás A hatalom két arcá-ban politika és szentség összetartozásának kérdéseit vitatja meg összehasonlító vallástudományi, néprajzi, történeti és bölcseleti vizsgálódásai tükrében; továbbá – szigorúan konzervatív szemszögből – felvázolja európai szétválasztásának eszmetörténeti hátterét, valamint szellemi és politikai következményeit. Szerinte ma a politikai hatalom megalapozásának a válságát éljük. A racionális állameszme ugyanis táptalajt adott az elidegenedés számára, ezáltal arra kényszerítve a hatalom gyakorlóit, hogy pótvallásokkal és ideológiákkal töltsék be a szent helyén tátongó űrt. “
Érdekes egyesek hozzáállása a kérdéshez. Ha csak egy picit is kritizálni meri valaki az egyházat, azonnal habzó szájjal nekedugranak. Hangsúlyoznám, hogy az egyházat, nem pedig a vallást, vagy a vallási elveket/tételeket.
A másik érdekesség, hogy leggyakrabban olyanok kérik számon a PC-t az egyházukkal szemben, akik más kérdésben tiltakoznak a PC ellen. Finoman szólva is kettős mérce ugyebár.
Képmutatók és álszentek:-)
“A másik érdekesség, hogy leggyakrabban olyanok kérik számon a PC-t az egyházukkal szemben, akik más kérdésben tiltakoznak a PC ellen. Finoman szólva is kettős mérce ugyebár.”
Ezt én is megfigyeltem. És őszintén megmondva, mint katolikusnak, nem tetszik a katolikus PC.
Számomra egy hívő ember akkor tűnne képmutatónak és álszentnek ha nem lépne fel akár “habzó szájjal” minden esetben amikor akár a vallását akár az egyházát szidják. A PC mostanában mindenre rá van húzva, de valóban komolyan venne valaki egy olyan hittérítőt aki még azokkal sem elnéző akik az ő vallásához tartoznak? Szerintem pont ez a lényeg. Olyan könnyen nem lehet egyikbe sem bekerülni, valamilyen elvárás mindenhol van, az még a könnyebb, ahol csak fizetni kell, de mégis ki csatlakozna, ha nem arról lennének híresek hogy meg is védik egymást… Ellenben kicsit olyan adjuk fel anyánkat is, ha kell életszemlélet lenne ez, nem? Ma olvastam egy nevesincs könyvben egy sztorit, ahol egy pap cinkos lesz egy bűnös elbújtatásában, de azért, hogy nyugodt maradhasson a lelkiismerete, egész egyszerűen gyónásnak titulálja a megbeszélést, ahol mindez lezsírozásra kerül… Lehet hogy PC, de ez a hozzáállás jobban tetszik…
Én nem vagyok vallásos ember de az egyházi tanítások értékét elismerem és ezért kissé felháborodtam ezeken a videókon. Nem is értem egyesek honnan veszik a bátorságot a hoz, hogy mások eseményét tönkretegyék.
De leginkább az bosszantott fel, ahogy a rendfenntartó erők kezelték a helyzetet. Már már udvariasak és előzékenyek voltak. Bezzeg ha én mint férfi tennék ilyet előbb kapnék egy kis testápolást, hogy elhallgassak és csak utána vezetnének el.
A végkifejletről senki sem adott hírt, ezért íme itt van. Agyrém…
Elképesztő ítélet, a szutykokat felmentették, a biztonsági őröket elítélték. Az ilyen bírókat két lábbal kellene kirúgni.
Ezért is linkeltem. Ez a baj a liberalizmus szikkadt emlejéről szalajtott idiótákkal. Mindenki másban a jóérzés ellenkezik az ilyen esetek hallatán és óhatatlanul is felteszi a kérdést, hol vannak a határok, meddig nem kell figyelembe venni és tiszteletben tartani egy közösség értékeit, véleményét… Konzervatív létemre lehet hogy liberálisabb vagyok a magukat liberálisnak vallóknál?
Utolsó mondatokat figyeled? “Október 15-én a szervezetet azóta már elhagyó egyik tagnak “szexuális exhibicionizmus” miatt kell egy párizsi bíróság elé állnia, amiért 2013 decemberben a Madeleine-templomban abortuszt mímelt, a magzatot reprezentálni hivatott borjúmáj-darabokkal. A nő így akart tiltakozni az ellen, hogy Spanyolországban szigorítani tervezik az abortusz szabályozását.” Szerinted?
A nő egyértelműen egy beteg és elvetemült példány. Azért a vád is durva, valójában a vallásos emberek megsértésért kellett volna vádat emelni.
Mindamellett, hogy gusztustalan az egész akció, egy dolgot nem akarok felfogni. Feljelentették őket rongálásért . De mivel fadarabokkal igen nehéz kárt okozni egy öntött bronzharangban, így mindet felmentették. Ez így még rendben is van, senki sem ítélhető el azért, amit nem követett el. Az ítélet érthető.
De miért nem jelentették fel őket garázdaságért, rendzavarásért, közerkölcsbe ütköző magatartásért? Miért nem olyasmiért jelentették fel őket, ami miatt el is ítélik őket? Ennyire hülyék a francia jogászok?
“De miért nem jelentették fel őket garázdaságért, rendzavarásért, közerkölcsbe ütköző magatartásért?” – Ezt nem értem én sem. Arra gondolnék, hogy ilyen büntetőjogi tétel nincsen arrafelé, hiszen anyira kézenfekvő lenne. Ennek viszont ellentmond, hogy általánosságban jogi szempontból a társadalmi veszélyesség mértéke alapján rendel büntetni bizonyos cselekvéseket minden jogrendszer. Ez pedig minden jogállamban simán az a kategória.
Ez ugye a Notre Dame, tele turistával. A turisták között biztosan volt kiskorú is, a videón is látni. Amúgy biztos vagyok benne, hogy Franciaországban sem szabad fedetlen mellekkel rohangálni. Szóval ezt szerintem nagyon elkefélték a vád részéről. Sajnos.