Igen, a Velvet hülyeségeit fogom összeturmixolni a Jakab Andor-féle nyers, de nem rosszindulatú cinizmussal és a magától értetődő válaszokkal, amikre senki nem gondol. Közkívánatra!
Az alapprobléma, amit a Velveten már elég régóta boncolgatnak, hogy manapság nem lehet csajozni. Legalábbis nagyon nehéz, és sokszor undorító a felhozatal. Egyeseknek. Akik közben azon panaszkodnak, hogy másoknak bezzeg jól megy, érdemeiken felül dúskálnak a keblek és popsik között. Nyiszáltam már ezt a gordiuszi csomót nem egyszer, de a válasz nem jut el mindenhová. Jó lenne, ha a velvetes levélírók idetalálnának, és választ kapnának kérdéseikre, de erre a remény viszonylag kicsi. Valószínűleg tovább fogják tengetni életüket sanyarú magányukban, holott a megoldás karnyújtásnyira van tőlük. Épp csak a hátuk mögött, ahol nem látják és ahol eszükbe sem jut keresni.
Haladjunk időben visszafelé, kezdve a legfrissebb, ropogós témával: Kurvától még nem kaptam nemi bajt, barátnőtől kétszer is. Na igen, legyünk szókimondóak. “Alfréd”, aki ezúttal garantáltan nem Batman komornyikja, azt kesergi, hogy hiába csodaférfi, a csajok tojnak a fejére. Sportos, jól keres, jól szituált, intelligens – mindhiába. Összejött ugyan pár nővel, meg kurvázgatott is, de egyikben sem lelt igazi kielégülést. Hiába volt az ágyban is odaadó és figyelmes, a nők előbb-utóbb kitették a szűrét.
Együttérzek vele. A feminizált korszellem áldozata. Egy illúzióban nőtt fel, abban bontakozott ki a tudata és még most is annak megfelelően akar élni. Képtelen kitörni a láthatatlan börtönből, amiről ő maga azt hiszi, az ideális utópia. Egész pontosan arról beszélek, hogy a nőkről és a romantikus kapcsolatokról szóló hülyeségekkel tömték a fejét egész életében, és amikor azoknak megfelelően, vért izzadás és kitartó küszködés után átszakította a célszalagot, nem az ünneplés várta, hanem egy szeméttelep.
Öntsünk végre tiszta vizet a pohárba: fiatal korban, amikor az emberek társat keresnek, nemes dolog úgy tenni, mintha kultúrmorzsákat és elmés megjegyzéseket szeretnénk cserélni valakivel – de ez csak a cukorszirup azon, hogy mindenki dugni akar. Igen, a nők is. Ez persze roppant civilizálatlanul hangzik, de bizonyíték rá a tény, hogy még senki sem bújt ágyba olyan emberrel, aki egyáltalán nem vonzotta, de okosakat mondott Chaucerről. Lehetsz te akármilyen művelt és okos, ha a nők nem találnak szexuálisan vonzónak, akkor nem fognak veled szexelni. És ha vagy annyira okos mint hiszed, akkor ennek a jelentőségére pillanatok alatt rájössz.
Szép az a világ, legalábbis papíron, amiben a civilizált kultúremberek összeülnek egy kávéra, és a neutroncsillagok szupernovává válását, vagy a Magyar Nemzeti Balett legutóbbi Diótörő előadását kitárgyalván csillogó szemekkel rohannak haza, és Balassit szavalva tépik le egymásról az alsóneműt. Sajnos a realitások nem ilyenek. A férfiak a feszes seggre buknak, a nők meg az egészséges önbizalomra. Az önbizalom mellé persze segít a pénz és a státusz, de azok csak mankók, nem garanciák.
Kedves Alfréd, amire neked szükséged van, az az, hogy ne csak a szorzótáblát és a Káma Szutrát tanulmányozd, hanem Roosh és Heartiste leírásait is arról, hogy hogyan lehet nőkkel bizalmasabb viszonyba kerülni. Igen, ez a dolog pont ugyanannyira tanulható mint a finommechanika vagy az ohm-törvény. Csak erről nem divat beszélni, és legtöbbünk úgy van vele, hogy “szeressenek magamér’, baszki”. Sokan hiszik, hogy a párkapcsolatoknak úgy kell menni, mint a mesében, vagyis elég ha követjük Hófehérke vagy Shrek példáját. Ugyanezen emberek súlyosan lenézik azokat, akik szerint a nőzés tanulható és gyakorolható, nincs a módszereiben semmi igazán spontán vagy misztikus. Megintcsak ugyanezek az emberek levelet írnak a velvetnek, hogy a kurvázás uncsi, a nők meg elkerülik őket.
Mintegy mellékszálként: Alfréd, lehet hogy jártál pár prostinál, de ne általánosíts. Vannak jobbak. Na nem a többség, de ha már az ember kiadja azt a fránya pénzt, legalább válogassa meg melyik szolgáltatót támogatja vele…
Talán feltűnhetett, hogy amit eddig írtam, általános jellegű, és nincs benne egyetlen konkrét tanács sem, hogy Alfréd (és milliónyi társa) mégis mit tegyen. Ez nem véletlen. Dunát lehet rekeszteni a fölösleges cikkekkel, és én lennék az utolsó, aki ezek sorát tovább dagasztja (főleg ha még nem is fizetnek érte…), de tény, hogy az ilyesmit nem lehet két A/4-es lapra összesűríteni. Főleg ha egyébként egy olyan kerettörténettel kell foglalkozni, mint Alfrédé.
Vagy mint Mátyásé, aki ugyanazon cikk második versenyzője. Ugyanazokkal a szimptómákkal: nincs nő, van viszont sírás. Emberek! Ha egyszer sportosak vagytok, jóképűek és a pénztárca is dagad, akkor a megoldást ne ugyanezen tulajdonságok még tovább fokozásában keressétek. A probléma a fejetekben van. Nálatok hülyébbek, csóróbbak és csúnyábbak halomszám döntik a kévét, szóval a kifogáskeresés tök fölösleges: a probléma a fejetekben van. Valamit rosszul gondoltok, mondtok, tesztek. Ezen változtatni kell, és meglesz az eredmény.
Tulajdonképpen talán fölösleges is egyesével nézni a cikkeket; a címadó sztori Ignáctól, az őt utánzó Kolos (király álnevek, gratula), és az összes hasonló egy kaptafára megy. Hadd sűrítsem pár mondatba a nevükben:
– Kedves-rendes srác vagyok, nagyjából rendberakva anyagilag és szellemileg, csak a csajozással vannak gondok. Próbálkoztam több lánynál is, persze tiszteletteljesen és megértően, de nem sikerült kapcsolatot kialakítani annak ellenére sem, hogy őszintén vallottam érzelmeimről, jeleztem áldozatkészségemet és igyekeztem kidomborítani emberi kvalitásaimat.
Ez a tiráda értő fordításban (magyar hangja Gáti Oszkár) így hangzik:
– Úgy érzem minden rendben van velem, de a nők ezt nem látják. Hiába jelzem minden szembejövő csajnak, hogy gerinctelen alak vagyok aki szívesen lenne a lábtörlője, valamiért nem gerjednek rám. Próbálkoztam már pénzzel, dumával, kultúrával és feszítéssel is, de egyikkel sem értem el sikert.
Mindegyik ilyen srác azt felejti ki, hogy a körülmények és az adottságok csak körülmények és adottságok – a csábítást azt maguknak kell hozzátenni a dologhoz, és annak megvan a maga táncrendje, logikája, szokásai és trükkjei. Ezek olyan dolgok, amik egyeseknek maguktól jönnek, mások ráéreznek idővel, megint mások pedig megtanulják a netről vagy a szomszéd Gézától kocsmázás közben. És van egy olyan csoport, az Ignácoké és Kolosoké, akik nem tudják, hogy ezt meg kellene tanulni, vagy ha igen, akkor tudatosan ellenállnak. Miért kelljen ezt nekik tanulni, ha egyszer Disney azt ígérte, hogy csak meg kell jelenni fehér lovon, megcsókolni a boszorkány punciját hercegnő üvegcipellőjét, és onnantól konfetti meg kánaán. Azért, srácok, mert felismerhetnétek végre, hogy amit csináltok, az nem működik.
Probléma esetén két választása van az embernek: szidni a világot amiért a sokadik fejjel a falnak rohanás csak egyre jobban fáj, de nem vezet az oltár elé; vagy pedig lehet változtatni az ember gondolkodásán, viselkedésén. Sajnos a feminizált világ jó mélyen elülteti a fiatal srácok legtöbbjében, hogy az egyetlen járható út a gerincamputáció, és ennek köszönhetően a sokadszori felsülésre is azt reagálják, hogy ők jól csinálják a dolgot, a világ hibás. Ezt konkrétan ki lehet olvasni nem is egy olvasói levélből a velveten. Végülis az is megoldás, ha valaki nemes Don Quijote módjára belehal a szélmalomharcba. A gonosz világ elbánt vele… Én mégis a másik utat javasolnám, a PUA-k által kijelöltet – amikor a suli legbénább gyereke végre elkezdi használni a józan eszét, és hajlandó saját magán változtatni a szebb jövő reményében.
A fentebb említett 2 szakértőtől ajánalnék egy – egy cikket, de aki nem tud angolul, az se csüggedjen: nemsokára a lovak közé csapunk. Bár nem mondanám, hogy nem létezik magyar PUA közösség, véleményem szerint meglehetősen gyerekcipőben jár. Ezen kell változtatnunk, ami nem kis munka lesz, de annál hasznosabb. Addig is jó csajozást!
Most már elolvasom a cikkeket majd valamikor este. Az biztos, hogy érdekes jelenségek tapasztalhatók. Sok ismerősöm panaszkodik, hogy a feje tetejére állt a világ. Nem akarok sok szöveget írni: hasonló módon.
http://www.gyakorikerdesek.hu/szerelem-szex__szexualitas__3873592-miert-ert-ez-a-kudarc-mar-sokadjara-nagyon-fontos-kerlek-olvassatok-el
És megkergültek a nők.
Mi a fene az a lábfetisiszta szobor? :-D
Úgy vélem a helytelen férfiúi hozzáállást mutatja, amivel a cikk főszereplői csajozni próbálnak – csekély eredménnyel.
–
nem a kritikátlan viktoriánus nőimádat hanem már az ellenkező véglet, a “szarkupacok vagytok”
Amikor valaki sokáig nem tud normális kapcsolatot építeni, akkor előfordul az ilyesmi. A probléma az, hogy a nőket piedesztálra emelésből anélkül bukik át a lenézésbe, hogy közben lenne valami normális fázis. Ha rájönne, hogy nem kell velük úgy viselkedni, mintha hercegnők lennének, akkor talán összejönne egy normálissal és megutálni sem kellene őket :\
Egyébként azt is simán elképzelhetőnek tartom, hogy általánosságban véve belekeseredett a szituba, de ha felbukkan egy potenciális jelölt azt azért ugyanúgy próbálja majd elvarázsolni, mint a korábbiakat: piedesztállal.
Nagyritkán az is megesik, hogy egy kudarcokba belefáradt bétára ráül a “leszarom” hangulat és ettől lesz vonzóbb a nőknek.
Igazából meg lehet tanulni úgy csajozni, hogy az embernek nem kell se gyökeresen megváltoztatnia saját magát, se alakoskodni a nők előtt. Sőt, paradox módon az egyik legfontosabb dolog, hogy tényleg magunkat adjuk – csak nem úgy ahogy hollywood próbálja nekünk bemesélni :) Az önbizalom vonzó, az meg azzal jár együtt, hogy az ember tisztában van a saját értékeivel, és nem alázkodik meg fölöslegesen, nem színlel, nem ugrál át az elé tartott karikákon mint egy cirkuszi állat. Egyébként vannak normális nők “odakint”, tudom mert én is egy ilyennel élek :D Szóval nem kell feladni a kutatást, csak meg kell tanulni jól csinálni.
Olyan ez mint a horgászat – ha kitaláltad milyen halat akarsz fogni, akkor oda kell menni ahol vannak olyanok, megfelelő mélységre kell ereszteni a megfelelő csalit, és amikor kapás van akkor ésszel kell tekerni :) Csak itt az a trükk, hogy ha hosszútávú kapcsolatot akarsz akkor ezt többé-kevésbé minden nap meg kell ismételni :D Sokan ott rontják el, hogy azt hiszik, ha már kihúzták a halat akkor megoldódott a gondjuk egy életre, aztán jön a szakítás vagy válás.
A nőzés “tudománya” egy eszköz, amit arra használsz amire akarsz. Hogy te átlagos lányokat szeretnél felszedni vagy bombanőket, és hogy egyet vagy százat, az rajtad múlik, nem az eszközön. (Persze az eredményt semmi nem garantálja, nincs mágia amivel tuti a siker.) Én mindig azt mondtam, hosszútávú kapcsolatban még fontosabb a “szaktudás” mint ha csak random csajozik valaki, mert ha szombat este nem sikerül felcsípni valakit, akkor legföljebb leülsz a gép elé 10 percre… De ha az asszony kiszeret belőled, lelép a sarki fűszeressel és viszi a vagyont, gyereket, akkor istentelenül megszívtad.
–
Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a nők viselkedése nagyban függ a pasitól, akivel együtt vannak. A bizonytalanabb pasiknak több a rossz tapasztalata, mint a magabiztosaknak, mert velük ugyanazok a nők problémásabban viselkednek. Ez meg kicsit a szülő-gyerek kapcsolathoz hasonlít: egy határozott szülő egyszer megmondja a gyereknek, hogy nem kap túró rudit, amivel elintézi, hogy utána csend van. Egy töketlen szülő nem tudja mit kezdjen a gyerekkel, aki ezt érzi és egyre többet hisztizik. Korábban voltak itt cikkek a shit tesztekről, meg hogy mi van ha “elbuksz” és mi van ha “átmész”. Tanulságos.
“Amikor valaki sokáig nem tud normális kapcsolatot építeni, akkor előfordul az ilyesmi. A probléma az, hogy a nőket piedesztálra emelésből anélkül bukik át a lenézésbe, hogy közben lenne valami normális fázis. Ha rájönne, hogy nem kell velük úgy viselkedni, mintha hercegnők lennének, akkor talán összejönne egy normálissal és megutálni sem kellene őket :\”
Vállalom, magamra ismertem. :)
“Csak felteszem a lábam a levegőbe és mozgatom” – válaszolta valamelyik híres táncos a kérdésre, hogy lehet ilyen jól táncolni. :D Nem egyszerű dolog elkerülni az ellentétbe váltást, hidd el. Kurva jó lenne, ha a szocializációnk nem tett volna erre a kényszerpályára (ambíciók, önállóság letörése, a nők kritikátlan tisztelete, kivételes bánásmód stb.. Viszont lehet, hogy az inga visszalendülésével sikerül vmi középútra helyezkednem, bár még körvonalait sem látom, milyen lehet egy “egészséges” hozzáállás a gyakorlatban, a hétköznapokban.
“…megvannak a technikák a bármelyik csaj felszedéséhez,…”
A mondás szerint bánj úgy a ribanccal, mint egy úrinővel, az úrinőt pedig kezeld úgy, mint egy ribancot, és akkor mindegyik a lábaid előtt fog heverni. Tapasztalat? :)
Ezt ebben a formában sosem próbáltam, szerintem hülyeség. Egy egészséges emberben a viselkedések elég széles palettája megtalálható, mondjuk tud úriember is lenni, meg vadállat is (pozitív értelemben :). És hogy mikor melyik, azt nem annyira a másik személye határozza meg, hanem a szituáció.
De én csak egy férfi vagyok a sok közül, és még én is kíváncsi lennék hogy mások hogyan látják :)
“szerintem hülyeség” Hasonlóan gondolom. :)
–
…és a magát ribancnak kiadó úrinővel? :))
Minek neked olyan? Éppen azt tapasztalom, hogy nagyon gyakran a magukat elég következetesen “úrinőnek kiadó ribancok” egóját növeli szinte mindenki, azzal, hogy utánuk ácsingózik. Mintha a többi nő unalmas lenne, vagy nem tudom. Ezek amúgy is lazán kezelik az életet. Ha el tudnak lavírozni egyik kapcsolatból a másikban, miközben soha semmilyen felelősséget nem vállalnak, annak ellenére, hogy ők lépnek le: főleg ez lesz az eredmény. Sok férfi maga támogatja meg az építményt. Egyértelmű persze, hogy a férfinek se túl izgalmas, aki (azonnal és teljesen, feltétel nélkül) a lábai előtt hever. Talán az a legjobb, ha egy egészséges kapcsolatban mindkettő rendelkezik némi tartással. És ezzel együtt pozitív visszajelzést is tudnak adni egymás felé.
“Az valahol természetes igény (persze nem mindenkinél) hogy egy kívánt tulajdonságokkal megáldott kívánt nőtől kapjuk az elismerést, ki ne szeretne egyedi, különleges és imádott lenni, nem pedig csak egy középszerű felcserélhető a végtelen sok közül :P”
Úgy van, biztos mindenkinek jól esik, de itt lehet nagyot bukni, ha elkezdesz függni ettől. Miért annyira fontos, hogy mások annyira különlegesnek lássanak (téged)?
–
Látom, de nekem továbbra is kissé túlzó, homályos. Persze, mindenkinek jól esik amit írtál. De függni tőle akkor is káros. Kicsit paradox módon éppen akkor kapjuk meg az ilyesmit, ha nem függünk tőle. Ha nem kapom meg, a helyén kezelem az illetőt (te is ezt írtad, tudom). Fordítva is igaz ez az elv.
A pszichológiai része külön fontos a dolognak: ha igényes ember értékel bennünket (tartással rendelkező ember- mindenki behelyettesítheti a másik nemet) az mindig jobban esik, mintha igénytelen tenné. Ezért (is) lehet, hogy a nők számára nagyobb érdem megfogni egy nehezen elköteleződő fickót. A férfiak számára is jobban eső érzés egy ilyen nő, mint a Katika vagy Henike, aki majd ki töri kezét-lábát, hogy az első útjába akadó “jöttmenthez” feleségül mehessen. Ha látod, hogy a másikat is pont annyira értékeli, mint téged, ha már farka van, akkor mi értelme az egésznek?
Pénz és státus még mindig 100x többet ér nőknél, mint bármi ami ember fejében van…
Gondolom ezért van sok esetben a piti utcai drogárusoknak jobb nője mint a szociálisan visszamaradt kötöttpulcsis milliomosoknak.
Válasszuk már szét az “aranyásó” nőket akik kizárólag a vagyonra utaznak és ilyen célból tudatosan vadásznak naív férjet, attól, hogy általánosságban mi okoz nemi izgalmat a nőknél. Ez két külön téma amit összemostál.
“Pénz és státus még mindig 100x többet ér nőknél, mint bármi ami ember fejében van…”
Ezt írtam, nem azt hogy minden másnál fontosabb.
Don Qujon:
Az öreg isten áldjon meg, hogy ebből sorozat legyen.
Úgy látszik, a cikkíró elfelejt valamit, egy igen lényeges dolgot.
Amennyiben a férfi a kezdeményező fél és rendszeresen visszautasítják, úgy könnyen elmehet a kedve a további kezdeményezéstől, másrészt tényleg vannak olyan férfiak, akiknek nem párkapcsolati gondjaik vannak, hanem ritkán van vagy sosincs párkapcsolatuk. Ebből pedig egy ördögi kör következik (végeredmény egy tapasztalatlan, frusztrált, munkába/alkoholba temetkező ember lesz, akit egy antifeminista magazin nem a nők, hanem saját maga áldozatának tekint). A magam részéről egy olyan lányt nem ismerek, akinek sohasem volt párja, ellenben több olyan férfitől tudok, akinek a címben is említett 25-26 éves kora előtt nem volt kapcsolata. Elképzelhető, hogy a csajozási problémával küzdő férfiaknak probléma van a fejükben, de a cikkíró észrevehetett volna néhány észrevételt:
-Egy adott fiatal- és felnőttkorú, társadalmilag aktív populációban az egyedülálló férfiak vannak többségben (az özvegy és elvált nők nem számítanak egyedülállónak, a nyugdíjasok nem számítanak társadalmilag aktívnak).
-A huszonéves nők a legkelendőbbek valamennyi korosztály számára.
-Egy férfi esetébe több időbe, energiába és pénzbe kerül egy nő felszedése, mint fordítva. Egy nőnek elég, ha a díjnyertes kanok és a papucslovagok között válogathat.
-A nők jelentős részére jellemző az exogámia. Van, aki csak a cserediákként érdekezett szlovén sráccal fekszik össze, ellenben a magyar nők komoly komoly tömegei specializálódtak a fekete-afrikaiakra.
-A nők zömére jellemző a testmagasságokkal kapcsolatos perverzió és makrofilia. A 150 cm-es kiscsajok is 190 cm magas férfiakkal akarnak szexelni. Tegyük hozzá, hogy a párokon belüli testmagasság és a nők magassarkú-viselése sok esetben túlmutat a Homo sapiensen belül létező nemi dimorfizmuson: egy férfinak elég lenne 5-12 cm-rel magasabbnak lennie a párjánál, nincs szükség magassarkú cipőkre és 30-40 cm-rel magasabb fiúkra!
Megjegyzem, lehet PUA-kat olvasni (ami épp olyan, mintha egy autisztikus fiú filmekből tanulná az udvarlás szövegét), de a magabiztosság, a jó fellépés és a többi pszichoblabla nem változtat azon a körülményen, hogy egy huszonéves nőre 10 férfi esik, a nők többsége pedig defektes és proli. :)
Szerintem a gondok egyik oka az lehet, hogy az emberek többsége még 35 évesen sem tudja – tisztelet a kivételnek -, hogy ki is ő valójában, és mit akar. Így, vagy alul- vagy felülpozícionálja a lehetőségeit is, akárcsak párválasztáskor. Persze, szét kell bontani, potenciális szexvadászat vagy párvadászat-e a tét. Nem mindegy.
A férfi és női önbizalom gyökere otthon keresendő (apa és anya szeretete, és mintái), na meg a későbbi mikrokörnyezet (sulik, haverok, stb.).
Nincs is vonzóbb, mint az egészséges önbizalom és öntudat. A nők értelmesebbik része tudat alatt is olyat keres és – jobb esetben – választ, aki “apafigura”.És mint ilyen, nem teketóriázik, nem pitikézik, de nem is tapos a másikon. Ha, valaki kvalitásai ellenére is szólóban nyomja 25 évesen, legyen az illető nő vagy férfi, akkor az illetővel vannak gondok. Mert hogy mi is a közös a sok felsülésben, nem más mint önmaga.
Néha ridegnek kell lenni a nőkkel
Belladonna:
“Szerintem a gondok egyik oka az lehet, hogy az emberek többsége még 35 évesen sem tudja – tisztelet a kivételnek -, hogy ki is ő valójában, és mit akar.”
“A férfi és női önbizalom gyökere otthon keresendő.”
Akár saját magamat nézem, akár a barátaimat és ismerőseimet, csak a nők általi visszautasítás okozott önbizalommal kapcsolatos problémákat.
“Ha, valaki kvalitásai ellenére is szólóban nyomja 25 évesen, legyen az illető nő vagy férfi, akkor az illetővel vannak gondok. Mert hogy mi is a közös a sok felsülésben, nem más mint önmaga.”
Egy nagy fenét. Egy férfi két okból van egyedül: 1) a nők visszautasították; 2) egy nőre három férfi jut, emiatt egy férfinek nehezebb párt találni. Egy nőnek pedig azért nincs párja, mert ő utasította vissza a férfiakat.
Jól mondod.
Bár szerencsére van kiút, csak tényleg jónak kell lenni hozzá, tudni kell bánni nőkkel, szerencsére akadnak olyan srácok akik tényleg hitelesek és tudnak benne segíteni. :)
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=134101928&t=9005673
“Ugyanúgy küzdök a problémával, mint a legtöbb ember itt, és nekem is éveken át tömték a fejem a “nagymamás” tanácsokkal az idősebb nők, meg a barátoknak képzelt nők: “majd eljön az igazi, csak ne légy türelmetlen”, “te mindent jól csinálsz, a világ van eltorzulva”, “ne hibáztasd magad, mindenki hülye körülötted, csak te vagy a helikopter”, “a szüzesség tiszteletreméltó”, és basszus, el is hittem ezeket az estimese-vetítéseket, miközben ők ugyanúgy keféltek a “rosszfiúkkal”.
Érdekes módon sokkal több eredményt értem el úgy, hogy alapjaiban megváltoztattam a nőkről kialakított véleményem. És nem, ez nem azt jelenti, hogy lenézem őket (ez a másik csapda szerintem, amibe megkeseredetten át lehet esni az imént említett “első csapda” után), csak egyenrangú partnerként kezelem őket, nem földi angyalként. Fel kellett ismernem, hogy ha tényleg minden más tényező rendben van velem (nem vagyok buta, nem büdös a szám, jól nézek ki, és futja zacsóslevesre is), akkor bizony a fejemben van a probléma, nem máshol, és nem puffogni kell rajta, hanem átgondolni és átalakítani a világképem.”
Aki egy nőnek a lába elé akar borulni az nem férfi, hanem hülye.
Azért, mert egy nő szép nem biztos, hogy jó is.
Tündérek nem léteznek, csak a mesében.
Vótmá?
https://velvet.hu/gumicukor/2018/03/26/kozel_5000_ferfit_utasitott_vissza_a_szuz_szineszno_balint_emese_-_hirek_kave_melle/?utm_source=index.hu&utm_medium=doboz&utm_campaign=link