A férfiak szexualitásáról alapvetően két csoport szokott beszélni: a feministák, akik szerint minden pasi potenciális nemi erőszakoló, és az önostorozó férfiak, akik azt hiszik nagy bátorság, ha kiállnak a társadalom elé és “bevallják”, hogy férfiak, és hogy van szexualitásuk.
Ez persze rögtön le is leplezi az egész hajcihő egy érdekes aspektusát: a férfiaknak szégyellni kell, hogy férfiak, és hogy egyáltalán van szexualitásuk. A nők általános véleménye szerint a női szexualitás éteri és csodálatos, intim és örömteli – amivel szemben a férfiak perverz disznók. S mivel a társadalom a nők, így hát ez a társadalom véleménye, amit a benne élő férfiak magukra nézve is adoptálnak. Ezért jelennek meg olyan könyvek és cikkek, amikben jószándékú férfiak saját magukat, és férfitársaikat bélyegzik meg a női véleménnyel.
A férfi szexualitás pontosan ugyanannyira természetes és normális mint a női szexualitás. Ízlés dolga, hogy ki mit gondol: Isten adta nekünk, vagy az evolúció csiszolta ilyenre, de az biztos, hogy se egyik, se másik esetben nincs semmiféle indok vagy bizonyíték ami alapján azt lehetne mondani, hogy az egyik nem szexualitása jó, a másiké rossz. Eltérnek, mert el kell hogy térjenek, de ez alapján erkölcsi ítéletet hozni vakság és eltévelyedés.
A férfi szexualitásról nem szokás beszélni. Az ostorozók szerint azért, mert a férfiak félnek tőle, vagy mert annyira mocskos, hogy szalonképtelen. A túrót. Nem beszélünk róla, mert nem nagyon van mit. Dugni akarunk. Ennyi. Lehet cifrázni, ragozni, mocskolni vagy szépítgetni, dehát minek? A nemi vágyat okozó hormon a nőkben és a férfiakban egyaránt a tesztoszteron, és fiatal korban (14-34) a férfiakban jóval több van belőle. Sokkal több: átlagosan legalább tízszer annyi. Ez az ő “hibájuk”? Ugyan. A természet jó ötletnek látta, ha a férfiak nemi vágya erős, mert így biztosított a faj fennmaradása. Épp ezért a férfiak sokkal többre képesek a szexért, mint a nők, amire ők azt mondják: a férfiak szexmániások.
Na és?
Ez természetes és normális dolog, amennyiben a civilizált világ aktuális korlátai közé szorítjuk. Nincs szégyellnivalója annak a férfinak, aki kívánatosnak látja a nőket, akár mindet egyszerre. A 22-es csapdájában Yossarian úgy érzi egyszerre szerelmes minden nőbe, és azt hiszem sokan ismerjük ezt az érzést – megértjük, mire gondolt az író. Nincs ebben semmi alantas vagy elítélendő. A nemi vágy nem “mocskos”, nem zárja ki az érzelmeket, a kulturáltságot, az intimitást. Csak azért, mert egy férfi megkíván egy nőt, abban még nincs semmi állatias, semmi “tárgyiasítás” – a legújabb idióta műszó, amivel a szex- és életellenes feministák bombázzák a modern társadalmakat. A férfi nem egy tárgyat akar, hanem egy nőt, és esze ágában sincs “tárgyiasítani”, hiszen egy élő, lélegző, aktívan résztvevő nővel szeretkezni milliószor nagyobb élvezet, mint bármi amit egy tárggyal kicsikarhat az ember a saját nemi szervéből. Az “objektifikáció” egy olyan férfiellenes feminista találmány, ami kizárólag a természetes férfi szexualitás mocskolására való, semmi értelme vagy alapja nincs.
Mások szerint ez “szexizmus”, ami a fogalom félreértése. A szexizmus nem a szexszel foglalkozik, hanem a diszkriminációval, ami egy teljesen másik – habár jobbára ugyanannyira alaptalan és elcsépelt – téma.
Megint mások szerint a férfiak “jogot formálnak a szexre”. Ugyan már. Aki úgy hiszi joga van a szexre, azt úgy hívják nemi erőszakoló. Ezeknek az aránya a társadalmon belül ezreléknél is kisebb, vagyis nem érdemes róluk mint általános jelenségről beszélni. Ők a bűnözők, a betegek, akiket a társadalom elítél, üldöz és büntet. Egy normális férfi szeretne szexelni (ha csak rajta múlik akkor jó sokat), és hajlandó ezért látástól mikulásig gürcölni – de nem tekinti olyan jussának ami neki “jár”. Ez a 21. század, ha kinézünk az ablakon akkor olyan férfiakat látunk, akiknek vérében lévő természetes alapvetés, hogy a szexhez a nő önkéntes beleegyezése szükséges, amihez pedig őt el kell csábítani, levenni a lábáról. Hagyjuk az olyan tévképzeteket, hogy itt valamiféle patriarchatömegek császkálnak az utcán az ő kiutalt fejenkénti szexadagjukat követelve.
Az igazsághoz tartozik, hogy tinédzserként sokakat megszédít a tesztoszteron első nagy hulláma, és úgy érzik, akár a gumimatracnak is nekimennének. Persze nem mennek (illetve csak elenyészően kevesen), ami jól jelzi, hogy a lila köd nem uralkodik rajtunk, csak noszogat. És amint lecsendesedik ez a kezdeti nagy roham, kitisztul az ember gondolkodása is. A hosszabb nőmentes időszakok alatt felgyűlik a feszültség, de azért alapvetően a “legyet röptében” lózung 18 és 25 között érvényes, azon kívül nagyságrendekkel kevésbé.
Ahogy az is az igazsághoz tartozik, hogy a nők hozzáteszik a magukét a férfiak “vadításához”. Lehet tagadni, lehet mismásolni, de mindannyian tudjuk, hogy a nők nem azért húznak miniszoknyát, mert melegük van. Olyan kultúrában élünk, ahol a férfiak figyelmét és pénzét leginkább a fütykösükön keresztül akarják kicsalni belőlük, és ez nem elsősorban az “áldozatok” hibája. A nők vitathatatlanul tudják, hogy a férfiak vizuális lények, és ha van rá mód, (vissza)élnek a lehetőségeikkel. Van akinek csak a figyelem kell, mert az olyan mint a kábítószer – élvezik a nyálcsorgást, a táguló pupillákat, a jelzéseket amik mutatják, hogy hatalmuk van az emberiség fele fölött. Mások konkrétabb célokra hajtanak, gazdag férjet szeretnének vagy menő pasit, amiért hajlandóak kirakatba tenni az árut. Vannak akiknek ez az egész csak egy csajok között zajló szexuális fegyverkezési verseny, amiben muszáj “legyőzni” a riválisokat, mert a lényeg a státusz, a szemétdomb uralása. Hogy ezek mennyire erkölcsös dolgok, azt inkább ne kezdjük firtatni.
A férfi szexualitás sározására szokás felemlegetni a prostitúciót. Ez erősen kettős mércés téma, amiben az afrikába utazó nőcsapatokól úgy szokás nyilatkozni, hogy “támogatják a csóró helyieket”, míg a férfiak nyilván “kihasználják és megalázzák szegény nőket”. Talán nem ártana tisztázni, hogy miről szól a prostitúció. Az csak feminista propaganda, hogy a férfiaknak egy lyuk kell amit használat után eldobnak. Rengeteg prostitól hallani vissza a sztorikat, hogy a kuncsaftok emberi kapcsolatokra vágynak, beszélgetésre, intimitásra. Ha nem is feltétlenül kapják meg, maga a jelenség igencsak beszédes. A legtöbb férfi nem valami alantas állati ösztönt akar kiélni (ahhoz többnyire elég lenne az internet meg a jobb keze), hanem valami többre, jobbra vágyik. A tárgyiasítós baromsággal pont ellenkezőleg: egy élő nőre, egy személyre, akitől többet kaphat mint egy bolti segédeszköztől. Az, hogy az illető nő nem a kuncsaft személyiségére bukik, hanem pénzért szolgáltat, a dolog elkerülhetetlen hátulütője, amin igyekszik mindenki valahogyan túltenni magát. Nem ártana a téma megértéséhez valamennyi emberség, sőt, empátia: a férfi azért fordul az intimitás pótszeréhez, mert valódi intimitásra vágyik de olyat nem kap. Valódi intimitást nem lehet vásárolni, és felépíteni is marhára nehéz – főleg ha az ember valamiért nem jön be a nőknek. Persze a feministák válasza könnyen és gyorsan jön: ha nincs szerencséd a randizásban, bújj el a pincében és kösd fel magad, senkinek nem fogsz hiányozni. Köszönjük, de ide több kell. Több megértés, több rugalmasság.
És hát azt se felejtsük el, hogy a kurvákat sem kell gestapós módszerekkel kényszersorozni; van belőlük elég önként és dalolva. Kelemen Anna médiasztársága csúcsán is eladta magát jó pénzért, amire senki nem mondhatja, hogy az ő gyalázatos kizsákmányolása lett volna valamiféle férfielnyomás által, amire szegény nő rá lett volna kényszerülve. Ha nem a leglepukkantabb városok legsötétebb sikátorait nézzük, a prostik többsége önkéntes és nem tekinti magát áldozatnak. Ha egy kurva őszintén válaszol a kérdésre, hogy miért csinálja, a válasz olyasmi, hogy így lehet könnyen sok pénzt keresni munka nélkül. Ez egy olyan “üzletág”, amiben mindenki elégedett lehetne azzal amit kap – ha az erkölcscsőszök és a feministák nem rondítanának bele mindenféle férfiellenes ideákat lobogtatva. Ha valakit kényszerítenek ilyesmire az bűn, és a bűnösöket büntessék meg példásan, de a többieket hagyják békén törvényileg és erkölcsileg egyaránt. A férfi szexualitás erősebb kényszert jelent, mint a női, és erre a történelem kezdeteitől ráépül az iparág, amiben a nők eladnak valamit amit a férfiak hajlandóak megvenni. Ha nem kergetjük illegalitásba, akkor nincs ebben semmi “mocskos”. És aki azt hiszi, hogy a nők többsége “ki akar szállni”, az nézze meg Penn & Teller riportját a dolgok valódi állásáról (angol nyelvű).
Hogy miért különbözik a férfi és a női szexualitás, arra nagyon egyszerű megoldást ad a két nem biológiai különbözősége. Míg a férfi szórhatja a magot, semmi elkerülhetetlen következmény nem lép fel rá nézve (természetbeli következményre gondolok, nem törvényire), addig a nőknél a teherbeesés az egész életükre kihatással van. Nem szabad bárkitől megfoganni, már csak azért sem, mert a születendő gyerek sikerét, túlélési esélyeit nagyban befolyásolja az apától örökölt génkészlet. Tehát a nőnek válogatni kell, és csak azt “beengedni”, akitől ténylegesen gyermeket akar. Ha bárkivel összefekszik, az garancia a katasztrófára. Nyilván modern korunkban létezik fogamzásgátlás, de a nők ösztönei ezt nem tudják értékelni. Azoknak minden egyes aktus jelentőségteljes, mert komoly következményekkel járhat.
Míg a nők válogatnak a partnerek közül, és csak a dobogósokat engedik célba érni (némi képzavarral), addig a férfiaknak ilyen gondjuk nincs. Nekik próbálkozni kell minél több helyen, aztán ott élvezni a gyümölcsöt ahol a csősz engedékeny. Van ebben alpári vagy elítélendő a férfi oldalról? Nincs. Sőt, ezt az egyébként természetes ösztönt meg is szelíditettük, monogám házasság bilincsét tettük rá és a kultúra béklyóit, amiben egy “normális” férfi nem próbálkozik sokfelé, hanem egyszerre csak egy nőnél, és akkor is csak úgy, ha “komoly szándékai vannak”. Ezt a patriarchális kultúrát a feministák nagyobbrészt lerombolták, de ez nem akadályozza őket (és általában a nőket) abban, hogy számonkérjék rajtunk. Ha egy férfi túlságosan hajtja a nőket, akkor könnyen szoknyapecérnek, vagy rosszabbnak bélyegzik. Érdekes tudathasadt helyzet, hogy míg az ilyen férfiak egyfelől a társadalom peremére kerülnek, ahol a többség megvetéssel néz rájuk, addig a nők azért mégiscsak értékelik az ilyen Casanovákat, és gyakran titokban értük remeg a térdük. Persze ezért is a férfiakat hibáztatják, dehát ezt már megszokhattuk.
Grízes kérdés a nemi erőszak, ami a férfi szexualitás sötét oldala. Hivatkoznak erre sokan, mint bizonyítékra a férfiak mocskossága mellett. Érdekes kérdés, hogy a nők nem ugyanúgy erőszakolnának-e meg férfiakat, ha 1. lenne rá erejük, 2. lehetséges lenne “biztonságosan” merevedést előidézni erőszakkal vagy fenyegetéssel, 3. őket is tízszeres erővel hajtaná a tesztoszteron? Ki hiszi azt, hogy a “Twilight anyukák” nem tepernék le a csillogó vámpírokat, ha nem félnének a börtöntől és a társadalmi kitaszítástól?
Kevéssé tárgyalt téma, de szép lassan napvilágra kerül, hogy igencsak sok nő visszaél a helyzetével, és érzelmi zsarolással, kényszerrel vesz rá férfiakat a szexre, többnyire hosszabb távú kapcsolaton belül. A férfiak nagy része válaszol igennel a kérdésre, miszerint fordult-e már elő, hogy a partnere erőltette a szexet és nem volt hajlandó leállni annak ellenére sem, hogy a férfi elutasítóan viselkedett. Nyilván ez homályos terület, nem lesz senki népszerű aki ilyesmiket vizsgál, mert a közerkölcs szerint a nemi erőszak a gonosz férfiak ármánya a szegény nők ellen, és aki mást állít az csúnya gonosz hókuszpók.
Az igazán kényes kérdés az, hogy ha a férfiak tényleg mocskosak és alantasok, ahogy a feministák és az önostorozók állítják, akkor miért nincs több nemi erőszak? Mint oroszlán előtt a véres húst lóbálják a férfiak orra előtt a nők a saját testüket, és azok valahogy mégis ellenállnak a kísértésnek. Tényleg annyira sötét dolog a férfi szexualitás, ha ezerből 999 képes gátat vetni az “állati ösztönöknek”, és inkább él évekig cölibátusban, semminthogy egy nőnek ártson? Mennyire lehet igaz az általánosítás, hogy “rabjai vagyunk bűnös vágyainknak”, ha egyszer egy mikroszkopikus kisebbségtől eltekintve inkább vállaljuk a szexuális elhanyagoltságot, mint hogy erővel szerezzünk rá gyógyírt? A legtöbb férfinak kifejezetten ellenszenves a gondolat, hogy egy nőre erőltesse magát, ugyanis a szex, mint az emberi intimitás csúcsa, akkor élvezhető igazán ha mindkét partnernek pozitív élmény. A férfiak többsége már akkor leáll, ha a partnerén észreveszi, hogy nem felhőtlen az élvezete – aktívan ellenálló nővel szemben a merevedés is nehezen fenntartható. Kretén rágalom, hogy “extra izgalomba” hozza a férfiakat a női ellenállás.
A pornó a következő felvetés. Mit lehet rá mondani? Az embert mindigis érdekelte a szex, és a férfiak vizuálisabbak. Mindenféle pornót termelünk és fogyasztunk, ami végsősoron nem jelent semmit. Kinek árt a pornó? Senkinek. A feministák ezt vitatnák, de rosszul teszik, mert egyfelől a pornószínésznők többsége gazdagabb mint az átlagos férfi, másrészt a legalizált pornó és prostitúció csökkenti a szexuális bűnözést. Ha egy erőszakos hajlamokkal megvert egyén, vagy egy pedofil a csúnyább késztetéseit levezetheti otthon egy képernyő előtt, akkor annyival biztonságosabbak lesznek az utcák. Köszönjük, pornó!
Ha már a perverziókra és eltévelyedésekre került a szó, azokkal a nők éppúgy büszkélkedhetnek. Emberek vagyunk mindannyian, senki sem erkölcsileg nemesebb csak azért, mert valami van vagy nincs a lábai között amikor világra jön. A nők között is vannak pedofilok, szadisták, homoszexuálisok, ésatöbbi. És minden nemi erőszakolóra jut legalább tízszer annyi nő, aki titokban a saját megerőszakolásáról képzeleg szex vagy önkielégítés közben. …ami nem jelenti, hogy szeretnék aktívan meg is tapasztalni a dolgot, de azért rávilágít arra, hogy mit is jelent az “éteri” és “erkölcsileg magasabbrendű” női szexualitás. Semmit. Vagyis viktoriánus kamuzást.
A férfiak többsége annak örülne legjobban, ha sikerülne újra megerősíteni a monogámia kereteit, és működne a rend, ahol mindenkinek jut hozzáillő pár. Szét tudjuk választani a személyes vágyainkat a szexuális ösztönöktől, nem vagyunk rabjai az utóbbiaknak. Még ha álmodozunk is néha mindenféléről, azért be tudunk tagozódni a realitásokba. Csakhát ami manapság megy, az a legkevésbé sem ideális. A monogámia romjain kószálunk morzsákat keresve, reménykedve hogy megtaláljuk az “igazit”, aki nem változtatja szexmentes pokollá a házaséletet és/vagy nem lép le az első gitárossal. Jó lenne végigszexelni a fél világot, de amire igazán vágyunk az egy társ, akivel kiteljesedhet a szex lelki oldala is. Legalábbis a legtöbbünk így van ezzel, és fölösleges úgy csinálni, mintha az erkölcsös emberek önostorozó szigetei apró pöttyök lennének a szenny tengerében. A média és a feministák festhetnek ilyen képet, de tedd fel magadnak a kérdést: a személyes ismerőseid között mennyi a nemi erőszakoló, a szatír, a pedofil – és ezzel szemben mennyien vannak azok, akik szívesen élnek, vagy élnének egy monogám kapcsolatban, amiben a párjukkal kölcsönösen kielégítik egymás igényeit?
A férfi szexualitás semmivel sem rosszabb, mint a női. Mi sok nőt akarunk – a nők csak a legjobb pasikat. De miért lenne erkölcsileg jobb, hogy egymillió nő bugyija harmatos George Clooney láttán, mint hogy egy férfi nadrágjában egymillió különböző nő is képest mocorgást gerjeszteni? Az egyik féle ösztön szép, a másik csúnya? Mosolyogtató gondolat. Ha már ennyire akarjuk a nyílt beszédet, akkor ne féljünk felismerni a rejtettebb igazságokat sem. Igen, dugni akarunk. A nők is. Mindannyian szexuális lények vagyunk, és most valami nagyon radikálisat fogok mondani: mindannyian azért vagyunk itt, mert a szüleink dugtak. Igen, szexuális aktus eredményei vagyunk, tehát meglehetősen abszurd lenne elítélni akár az aktust, akár a kívánását. Ne tegyünk úgy, mintha a szex akarása bűnös és rejtegetnivaló dolog lenne, valamiféle perverzió. Mindezt csak azért, mert egyes viktoriánus korabeli nőknek nem tetszett a férfiak másféle párválasztási stratégiája, és felhasználták társadalmi hatalmukat a megbélyegzésünkre. Ha kiszállunk abból az alapállásból, hogy a női szexualitás a “normális”, akkor hirtelen rájövünk, hogy a férfiaké is az.
Van még egy (nagyon keskeny) része a férfiaknak: az aszexuálisok. Akármilyen kicsi ez a réteg, szólni kell róla. Az egyikük azt mondta: úgy vagyok a szexszel mint a matematikával. Értem, de nem érdekel. Hogy ez mitől alakul ki vitatott, örökletes tényezők, rossz tapasztalatok, nehéz élethelyzetek, antipszichotikumok, életkor…Megpróbálom egy hasonlattal illusztrálni, hogy milyennek látja egy ilyen ember a nőket. Képzeld el, hogy előtted áll egy tehén (szarvasmarha). Semmi különös, nem látod se szépnek, se csúnyának, egyszerűen tudomásul veszed, hogy olyan amilyen. Csakhogy ennek a tehénnek már bocikorában elkezdik sulykolni a fejébe hogy ő szép, és nőnapot tartanak neki és eléneklik az „éljen minden bájos szép nő”-t. Egy idő után szalagokat kezd kötni a szarvára, magassarkú cipőt húz a lábára, a tőgyére meg melltartót rak, és kacérkodni próbál veled. Erre te nevetsz, de ő kicsit lejjebb húzza a melltartóját megvillantva a tőgyét. Amire te lehet hogy még nagyobbat nevetsz, de ő ezen meg fog döbbenni, mert őt gyerekkora óta így kondicionálták. Azt hiszem a „Madárka” c. filmben van egy jelenet, amikor egy aszexuális srácot próbál meg elcsábítani a csaj, egy kocsiban ülnek, és a lány leveszi a pólóját (melltartó nincs) és csillogó szemekkel várja, hogy a srác meg fog veszni. De az csak érdeklődve nézi, a kezével alulról kicsit megemelgeti a cicijét és annyit mond: „Aha”. Amúgy az ilyen embernek egyébként semmi baja nincs, hiszen hogyan hiányozna neki az amire nem vágyik, és nagyon sok remek dolog van még az életben. Ettől persze a cikk még teljesen rendben van, ez csak egy kis kiegészítés.
Ha már témánál vagyunk:
Miért nincs a feministáknak hüvelyi orgazmusuk? (Oravecz Éva Csilla)
Ez a cikk amúgy nagyon jó, nem is csoda, hogy a femináci elvtársnők erre nagyon dühösek lettek, ld. pl. EZT a reakciót … :)
Roppant szerencsétlen címe van ennek a cikknek. :o/
De elég lényeglátó :o)
Én ezt csak nagyon átvitten tudom lényeglátónak látni. :o)
Ehh… már egy csomó mindent belemagyaráztam miattatok!! :o)))
úgy van kedves högyike… ha van nő beleverem ha nincs nő kiverem ennyi az egész
Egy kis off a reakcióról: nehogy azt higgye a kedves olvasó, hogy annak szerzője valami átlagpolgár E. Zsuzsanna budapesti lakos. Nem, neki ez a neve, és a tűsarok fórumán ’emese’ néven publikált iszonyatos tört magyarságú, iszonyatosan buta, férfigyűlölő gondolatokat. De ez messze nem az ő stílusa, ezt a cikkét biztos, hogy valaki átültette magyarra a szerkesztők közül… :-)))
Nagyon jó olvasmány. Azon gondolkodtam, hogy a feministák vajon a homoszexuális nemi erőszakot is a férfiak állati mivoltának tekintik vagy csak egyszerűen szánalmat tanúsítanak? Mert hát ugye ott kizárt dolog a női részvétel…
“A pornó a következő felvetés. Mit lehet rá mondani? Az embert mindigis érdekelte a szex, és a férfiak vizuálisabbak. Mindenféle pornót termelünk és fogyasztunk, ami végsősoron nem jelent semmit. Kinek árt a pornó? Senkinek. A feministák ezt vitatnák, de rosszul teszik, mert egyfelől a pornószínésznők többsége gazdagabb mint az átlagos férfi, másrészt a legalizált pornó és prostitúció csökkenti a szexuális bűnözést. Ha egy erőszakos hajlamokkal megvert egyén, vagy egy pedofil a csúnyább késztetéseit levezetheti otthon egy képernyő előtt, akkor annyival biztonságosabbak lesznek az utcák. Köszönjük, pornó!”
ezt mégis hogy kell érteni?
Úgy, hogy valamilyen szinten természetes kíváncsiság a “kukkolás”, aminek egy változata a pornónézés. Ami régen ugye tiltva volt, de mikor engedélyezték, akkor érezhetően csökkent a szexuális bűnözés. Azt hiszem Dániából vagy honnan láttam erről hiteles statisztikákat, de lusta volam most utánakeresni, mivel évekkel ezelőtt találkoztam a témával. És a pornó engedélyezése úgy csökkenti a bűnözést, hogy a bűnözésre egyébként hajlamosak kiélik a “problémájukat” otthon, egyedül.
Nagyon jó cikk.
Nőknél az ösztrogén és a progeszteron hormonok szabályozzák és tartják fenn a ciklust, de nem mindenki tudja (te igen, meg is említed), hogy a nemi vágy fenntartásában a női nemi hormonok nem játszanak szerepet. A nemi vágyért nálunk is a tesztoszteron a felelős. Kísérletek igazolják, hogy ha eltávolítják a petefészkeket (pláne, ha pl. daganat következtében a mellékvesekérget is), csak akkor tér vissza a nemi vágy, ha az ösztrogén mellett az androgéneket is pótolják.
Nőkben a tesztoszteron szintje kb. tizede a férfiakénak, amit a petefészkek és a mellékvesekéreg termel. Számunkra az alacsonyabb tesztoszteronszint is elegendő a nemi érdeklődés fenntartásához, mert nőknél az agyi receptorok érzékenyebbek az androgénhatásra. Értelemszerűen mi nem bővelkedhetünk androgénekben, mert akkor nem tetszenénk nektek, nem lehetnénk olyan szépek és kirobbanóan nőiesek, így viszont, hogy nekünk “kevesebb is elég a hatáshoz”, a természet bölcsen oldotta meg ezt a problémát is. :)
Érdekes, hogy ha a nemi érés után kasztrálják a férfit (hererák, prosztatarák miatt), akkor tesztoszteronszintje az eredeti tizedére esik vissza, de a nemi vágy és a szexuális teljesítmény vonatkozásában nagyok az egyéni eltérések: azok, akik bőven rendelkeznek szexuális tapasztalattal, kevésbé reagálnak a férfi nemi hormonok csökkenésére, és a nemi vágy, valamint az erekció képessége hosszú évekig fennmaradhat.
Meglehet, hogy a nőknél érzékenyebbek a receptorok, de a nemi vágyaik erőssége semmiképpen sem éri el a férfiakét. Ha a nőknek is olyan késztetései lennének, mint a pasiknál a kangörcs, akkor tele lennének az utcák egymásba gabalyodott vadidegenekkel :D Kell, hogy ti egy kicsit visszafogottabbak legyetek, mert csak így tudtok válogatni.
Van ilyen a nőknél, és nymphomania a neve. (A férfiaké a satyriasis.)
Sajnos nem túl gyakori :)
A nimfománia egy betegség, valószínűleg te sem szeretnél olyan nőt, aki soha nem elégül ki. ;)
Dean, nem érzem úgy, hogy mást írtam volna, mint te, bár lehet, hogy mégsem sikerült egyértelműen fogalmaznom.
A “nekünk kevesebb is elég a hatáshoz” természetesen nem azt jelenti, hogy a férfiakéval megegyező hatáshoz elég a kevesebb hormon, hanem az egészséges női működéshez. Ha nem lennénk érzékenyek arra a kevésre, ami van, annak ti sem örülnétek. :)
Egyetértünk, evidens, hogy nőknél nem ugyanolyan kényszerítő a vágy; ezért tudunk könnyebben észnél lenni, válogatni és csak a megfelelő jelölt esetén, megfelelő idő után elveszíteni az eszünket. :)
Hát, igen. Nekünk, szegény, elnyomott nőknek ebből is kevesebb jut. :o(
De mivel a nők sokkal fantasztikusabban jobbak, mint a férfiak, nelünk ez a kevés is elég a jóhoz! :o))
És még a kényszerítő vágyból is kevesebb? Hátőőő… Azért nem mindig tudunk könnyebben észnél maradni. :o))
Tényleg! Amikor előfordult, hogy a fiú eszebbnél volt, az elég lelombozó volt. A férfiak is lelombozódnak olyankor, amikor a nő “észnél van”? A nők – azt hiszem – úgy élik meg, hogy nem kell a férfinak. Vagy csak az alacsonyabb önértékelésű nők érzik így? Persze biztosan vannak olyan nők is, akik, ha akármilyen finom visszautasítást (észnél létet) tapasztalnak a férfi részéről, akkor úgy érzik, bunkó volt a pasas? Mindenki arra gondol, hogy hű, a másik nagyon észnél van!? :o)
–
Ezt most nagyon nem értem.
–
Szerintem akkor sem tudnám ahhoz kapcsolni, amit én írtam.
HS1: Csak most nézem, hogy az avatárod egy Fear Factory borító!
KEBLEMRE KOMÁM! :D
Valamelyik lapban olvastam egy cikket, amelyben egy férfi elmesélte, hogy nagyon szerelmes volt egy nőbe, és úgy alakult, hogy a megismerkedésük után pár nappal már meg is kaphatta volna (már az ágyon feküdtek), amikor a férfi hirtelen meggondolta magát – bár őrülten kívánta a nőt, aki ott feküdt előtte, mégsem akarta, hogy máris beteljesedjen, ami éppen csak elkezdődött. Szerette volna, ha fokozatosan jutnak el lehető legintimebb pontig, megélve az odáig vezető út minden szépségét, a találkozások, a várakozás izgalmát. Nem akarta, hogy elillanjon a varázs.
Arra már nem emlékszem, hogy mi lett a cikk vége… :) De hátha legalább egy kicsit elszégyellte magát a nő…
Biztos ez a férfi is egy elnyomó patriarcha, akinek az esze a nadrágjában van, és egyáltalán nincsenek érzései…
A feministáknak semmi se jó úgy, ahogyan azt a természet logikusan megalkotta.
A férfigyűlölő, ugyanakkor nőimádó “nők” nyilván másképp viszonyulnak és más irányban vonzódnak a normálishoz képest. Ezt másságnak illik nevezni manapság. Ezért van az, hogy feltűnő hevességgel támogatják, tolják és művelik is a homoszexualitást. Mindenkinek maga felé hajlik a keze… Mi normálisak és egészségesek az ő szemszögükből nézve vagyunk a másság. Persze hogy elítélik azt ami zsugoríthatja az érdekszférájukat. Csípi a szemüket, hogy férfiak nőket csábítanak el. Ők azok aki szeretnék ezt megtenni úgy, hogy minél több nő az ő rendelkezésükre álljon. Minél kevesebben tévelyedjenek el holmi férfiak felé. Hintik is bőven ez irányban az általuk meggyőzőnek vélt férfigyűlölő rizsát.
Tökéletes diagnózis! Amint Mephisto mondta Goethe Faust c. örökbecsűjében: “Nem adhatok mást, mint ami a lényegem.”
–
szerintem a ferfiak nem annyira szexmaniasok mint ahogy mondjak roluk. Jo hamarabb beindulnak mint a nok de azert szeretnek valasztani is. A nem mindig nyero ha egy ferfi erzi hogy a vonzeroddel akars belole kicsikarni valamit ami mondjuk nem szex. Ahoz meg raalas kell, nem peldaul munkaidoben tul sexis lenni.
Sextargy, at ugy kell erteni hogy mindanyiunk amikor onmagara gondol, mikor aszongya hogy En, akkor nem a sajat fenekere gondol elsosorban. Serintem szexben nem rosz ha esunkbe jutatjak es ha szexualis “targy” kent kezelnek, de szeretnenk ha ugy is latnanak ahogy mi latjuk magunkat. Te mit latsz magadrol amikor most magadra gondolsz? ! En a sazzmitogepet meg a gondolataimat leirva.
A mai pszichokönyvek szerint a nők szextárgyak, a férfiak sikertárgyak. :)
Igen, a férfiak szexualitását azért nem elemzik annyit, mert az nyílt, mindenki tudja mi felé hajtják a férfiakat az ösztöneik. A női ösztönökkel legtöbbször a nők sincsenek tisztában, és társadalmi érdekük is, hogy azt reklámozzák magukról, hogy nem érdekli őket annyira a szex. Az a női szexualitás, amiről úgy írsz, hogy “normálisnak” állítják be, egy hazugság, ahhoz képest persze lehet azt gondolni a férfiakéról, hogy erkölcstelenebb. A valódi női szexuális ösztönök pont annyira “szégyellni valóak”, arról ugyanúgy nem beszélnek sokat.
“Olyan kultúrában élünk, ahol a férfiak figyelmét és pénzét leginkább a fütykösükön keresztül akarják kicsalni belőlük” – Van olyan kultúra, vagy volt valaha, ahol nem? :) Itt egyébként az ösztönökről van szó vagy a tudatos viselkedésről?
“Vannak akiknek ez az egész csak egy csajok között zajló szexuális fegyverkezési verseny, amiben muszáj “legyőzni” a riválisokat, mert a lényeg a státusz, a szemétdomb uralása.” – Most akkor van verseny és hierarchia a nők között vagy nincs?
“a kurvákat sem kell gestapós módszerekkel kényszersorozni” – Ennek ellenére vannak, akiket kényszerítenek, ez nem ellentmondás? Azzal együtt, hogy aki magától áll kurvának, az nyilván nem áldozat.
“Érdekes kérdés, hogy a nők nem ugyanúgy erőszakolnának-e meg férfiakat, ha 1. lenne rá erejük, 2. lehetséges lenne “biztonságosan” merevedést előidézni erőszakkal vagy fenyegetéssel, 3. őket is tízszeres erővel hajtaná a tesztoszteron?” – Vagyis erőszakolnának-e a nők is, ha férfiak lennének? :))
“A nemi hormon a nőkben és a férfiakban egyaránt a tesztoszteron,” – A nemi hormonok kérdését bővebben kifejtette Inaara, ez a mondat így szerencsétlen, a női nemi hormonok is nemi hormonok…
Egyetértek egyébként a cikk céljával, csak szerintem kicsit túl terjengős.
“Van olyan kultúra, vagy volt valaha, ahol nem? :) Itt egyébként az ösztönökről van szó vagy a tudatos viselkedésről?”
Hááát, alapvetően a ~100 évvel ezelőtti keresztény kultúrák sokkal visszafogottabbak voltak e téren. Nem volt semmiféle nyílt szexualizáció, poszterek, műsorok, a divat… A második kérdésre a válasz: is. A nők többsége mint magánember nem feltétlenül úgy áll a tükör elé, hogy ma férfiakat fog manipulálni. Egyszerűen benne van, hogy szeretne szép lenni. Ezt a média már teljesen más szinten űzi.
“Most akkor van verseny és hierarchia a nők között vagy nincs?”
Verseny van köztük, hierarchia csak félig-meddig. Úgy értem a nők számon tartják az ilyesmit – csak arról nem tudnak, hogy a férfiaknak fogalmuk sincs erről a női hierarchiáról, és ha lenne sem érdekelné őket fikarcnyit sem. Egy menő srác nem a női hierarchia alapján fogja kiválasztani, hogy kit hív randira… Olyan dolog ez mint az óvodások játékai, amiket az óvónéni nem vesz komolyan.
“Ennek ellenére vannak, akiket kényszerítenek, ez nem ellentmondás?”
Sokkal kevesebben vannak, mint a feministák hirdetik – de azért akadnak páran. Nem ellentmondás, a kettő párhuzamosan működik. Legtöbbünk pénzért dolgozik, de párévente találnak helyeket ahol bűnözők kényszermunkát végeztetnek valakikkel (pl. pincében varratnak illegális bevándorlókkal) – na ez ugyanolyan. Vannak kényszerprostik, de marhára hülyeség ilyesmivel bűnözni, mert 1. Vannak önként jelentkezők, minek a börtönt kockáztatni fölöslegesen? 2. Aki önként csinálja az sokkal kapósabb, vagyis több bevételt hoz (igaz ugyanakkor emennek nem kell osztalékot adni). 3. A kényszerítés rengeteg fölösleges munka és macera (felügyelet, etetés, bezárva tartás, rendszeres megfélemlítés és bántalmazás, stb.). 4. A kuncsaftokkal is variálni kell, mert ha egy átlagos férfi megtudja, hogy valakit ilyenre kényszerítenek akkor jó eséllyel ő maga buktatja le a bűnözőket.
“Vagyis erőszakolnának-e a nők is, ha férfiak lennének? :))”
Igen :)
A hormonok javítva, köszi.
“Vagyis erőszakolnának-e a nők is, ha férfiak lennének? :))”
Csak úgy eszembe jutott, hogy tudtommal az állatvilágban a kéjgyilkossághoz, az élvezetből öléshez hasonlóan nemi erőszak sem létezik; erre megint csak a “csodálatos” ember képes (már aki). Lehet abban igazság, hogy a nemi erőszak nem, vagy nem csak a szexről, hanem a hatalomról szól.
Ha jól tudom, az állatvilágban ha nem is általános, de jó pár fajnál előfordul olykor nemi erőszak (és az embernél sem túl gyakori ugye).
Kedves Maestro, kíváncsi vagyok, mely fajokról tudsz. Nem mindig van úgy, hogy ha a hím nem nyeri el a nőstény kegyeit, akkor eloldalog?
Konkrétan az orángutánról, tőkés récéről, delfinekről olvastam.
Az elefántfókák – főleg a déliek – sem lacafacáznak. Náluk egy hárem akár száz nőstényből is állhat. Nincs kérdés, hogy tetszik-e a tehénnek a győztes bika. Ráadásul a bikák sokkal nagyobbak, mint a tehenek, így ha épp ráfekszik a hatalmas böszme állatja a hozzá képest kicsi tehénre, az akár nemi erőszaknak is mondható.
Szerintem ez nem erőszak.: olyan nincs, hogy a győztes bika nem tetszik a “háremhölgyeknek”. Ha győztes, akkor tetszik nekik.
Erőszak, ha én nem akarom, a férfi pedig ennek ellenére megteszi.
Ezt nem jól tudod. Nem számottevő a nemi erőszak az állatvilágban. A nőstényeknek általában van párzási időszaka és az erőszak esetleg arra vonatkozik, hogy a hímek egymással küzdenek. De azért előfordul. Van olyan, hogy a nőstényeknek “nem tetszik” a győztes, vagy nem a győztes tetszik, legalábbis én úgy tudom. Talán éppen az elefántfókáknál jellemző, hogy a hím meg is bünteti a nőstényt, ha az hűtlenkedik. De ez egy faj a sok közül. A “ha győztes akkor tetszik nekik” és a “ha tetszik nekik akkor győztes” nem mindig fedik pontosan egymást. Az elefántfókák hűtlenkedési kísérlete sok dolognak betudható, talán csak a számukra előnytelen hárem-felállást próbálják lazítani.
Mondjuk van egy olyan elképzelésem, hogy kéz hiányában meglehetősen nehéz lehet valakit lefogva tartani. Persze ez nem azt jelenti, hogy az állatok egyébként biztos erőszakolnának :)
“Lehet abban igazság, hogy a nemi erőszak nem, vagy nem csak a szexről, hanem a hatalomról szól.”
Ebben semmiféle igazság nincs. Ez tipikus női kivetítés. A szex a férfiaknak a szexről szól, egyes nőknek a hatalomról, és ezek vetítik ki a saját hülyeségeiket a férfiakra, természetesen vádaskodás formájában.
Ezt könnyen beláthatod, ha a prostitúcióra gondolsz. A férfiaknak annyira kell a szex, hogy akár hajlandóak fizetni is érte – ezzel szemben a prosti a szexet használja arra hogy elérjen valamit. Bizonyos értelemben a férfi a pénz által jut szexhez, a nő szex által hatalomhoz. Ez az egésznek a dinamikája. A férfi a szex által nem tesz szert semmiféle hatalomra – ha meg eleve van neki akkor semmi szüksége az erőszakoskodásra. A nők sokszor nehezen hiszik el, de a férfiak a szex kedvéért akarnak szexelni :)
A nemi erőszaknál bedobni ezt a hatalmi témát megintcsak a tipikus férfigyalázó mentalitás, hogy nem elég hogy az ocsmány kanok dugni akarnak, még egyéb aljas indítékaik is vannak. Na persze. Ha egy férfit a hatalom érdekel, és elég agresszív ahhoz, hogy törvényt szegjen érte, akkor nem nőket fog megerőszakolni, hanem rabol, öl, bántalmaz. A mások fölötti hatalmát sokféleképpen kifejezheti, a szex pont nem egy olyan megoldás ami magától adódna. Arról nem is beszélve, hogy a szexhez merevedésre van szükség, vagyis nemi izgalomra – tehát a férfi szempontjából ez a szexről szól.
Köszi, megtanultam: férfiaknál a szex az szex. :)
Ha valakivel megtehetsz valamit, amit az nem akar, akkor hatalmad van fölötte. Ha csak szexet akar az erőszakoló, miért nem megy prostihoz? Nem hiszem, hogy a férfinak nem jelent a szex bizonyos értelemben hatalmat is. Különben nem lenne egy csomó szavunk rá, amik azt fejezik ki, hogy a nő tulajdonképpen behódol.
Biztos van egy pár százalékos agybeteg kisebbség, aki szeret “fölényeskedni”, de alapvetően ők is a dugásért dugnak. A fölényeskedés csak a “stílus”. Amikor egy nemi erőszakoló kilép az ajtón az éjszakába, az van a fejében, hogy “most megdugok valakit”, és nem az, hogy “megyek hatalmaskodni mások fölött”.
Nem fölényeskedésre gondoltam. Talán az egész nem is tudatos. Nem hiszem, hogy egy nemi erőszakoló úgy indul el, hogy erőszakolni fog. De valakire rákényszeríteni az akaratodat, az biztosan nem csak a szexről szól.
Gondban vagyok valamelyest, mert még sosem erőszakoltam, ezért csak arról tudok beszélni, hogy férfiként mit gondolok. Szerintem ez továbbra sem akarat-kérdés – inkább “nagyon akarok szexelni” kérdés, amire vészmegoldás az erőszak. Érdekes lenne egy olyan felmérés erőszakolókkal, amit nem feministák végeznek, mert kiderülne hogy mi az igazi válasz… A femcsik ostobaságaiban természetesen nem hiszek.
Hasonlóan látom, talán az lehet a képlet, hogy kell a szex a férfinek. Már nem bírja, és előfordul, hogy önmaga megnyugtatására beleképzel a dologba egyet s mást (biztos a nő is akarja, csak kéreti magát, tiltakozik; provokálja a nő, stb)- persze ezek amúgy is fennállhatnak, előfordulhatnak. Ha az lenne a pláne, hogy a nőre kényszeríti az akaratát, nem nyugtatná magát ilyesmivel.
Igen, érdekes lenne egy felmérés.
sztem daphne jol latja, a szex es a hatalomvagy itt konkretan egyszerre van jelen.
A többség inkább prostihoz megy. Nem keresem ki, de volt róla szó, hogy miért. Rengeteg fiú mondogatja örömmel, hogy szinte megvolt a barátnő-feeling. Még ők sem azért mennek prostihoz, mert kiszolgáltatott nőt akarnak, aki fölött hatalmuk van. Többségük boldog attól, ha a prosti azt hazudja, vagy mondja: élvezte velük a dolgot, ki tudták elégíteni. Nem hiszem, hogy a férfinek a szex hatalmat jelent, magának a szexualitásnak egyenesen ő áll jobban hatalma alatt, de ez a kérdés oda-vissza sok oldalról megközelíthető. A férfiak többsége boldog ha a neki megfelelő nővel együtt lehet, és esze ágában sincs fölényeskedni vagy bántani. Önértékelési problémákkal küzdő ember lehet, aki a neki tetsző nőtől azt várja, hogy a nő a hatalmát bizonygassa valamiféle erőszakos, kikényszerített behódolással. Főleg ha a tetszés kölcsönös!
“Nem hiszem, hogy a férfinak nem jelent a szex bizonyos értelemben hatalmat is. Különben nem lenne egy csomó szavunk rá, amik azt fejezik ki, hogy a nő tulajdonképpen behódol.”- Ha csak azt nem érted ez alatt, hogy kell a nőnek. Bár ez a hatalom igencsak kiforgatott formája. Ilyen értelemben a nőnek is hatalma van a férfi felett. Ahol erőszakos hatalom lép(ne) életbe, ott feltételezhető, hogy a nő nem önként választotta a férfit, a férfi nem felelt meg a nő ízlésének. A férfiak számára nagyságrendekkel jobb érzés, ha a nő kiválasztja őket, ezért beszélnek barátnő-illúzióról gyakran a prostikhoz járó férfiak. Az erőszak ilyen értelemben esetleg a női válogatás ellen fennálló valami lehet, s mint olyan, ellentmondásos vele. Más szavakkal olyan férfinek lehet ilyesféle hatalma a nőn, aki a nőnek nem megfelelő, akit a nő nem fogadott el, nem választott ki.
Normális, egészséges férfinál egyáltalán nem jellemző semmiféle nemi erőszakra való hajlam. Akár több évet is leélhet önmegtartóztatásban inkább. Sőt. A nemi erőszakolók egy részének nem a szexuális vágy a problémája: hanem annak hiánya. Ha jól hallottam sok közöttük a latens meleg (nem akarom a meleg témát feszegetni, a vallásgyalázó cikk alatt már kibeszéltük, nagyjából egyet is értettünk). Vagy egyéb szexuális problémával küszködő. Ez tehát lehet egyfajta hatalomvágy (a nőkön?) de ebben az értelemben nem különbözik a torz hatalomvágy más formáitól. Ha úgy tetszik: az ilyen férfi dühében a nőkre haragszik talán és valamit görcsösen bizonygatni próbál (gyakran éppen azért nem képes egyéb úton nőt szerezni, mert szexuálisan valami nincs rendben nála). Mi ez az Alkonyatos baromság? Különben nők is erőszakolnak meg férfiakat, egyre gyakrabban, bár más módszereket használnak erre. De mind gyakoribb, hogy például bulikban a lányok leitatják a fiúkat, és rájuk másznak. Az illető másnap semmire sem emlékszik, vagy csak homályosan. Elég kellemetlen lehet, főleg ha van barátnője. Mellesleg maximálisan elítélendő dolog.
A dolgok mélyén ott lappang az a gonosz érdek, ami szembeállítja egymással az ember biológiai és társadalmi lényét, az “ösztönös” és a “tudatos” embert. Amíg ellentétet szítunk a kétféle lényegünk között, ahelyett, h. megbékülnénk a valóságos természetünkkel, addig csak növekszik a meghasonlottság és a deviancia.
Bármelyik vonásunk túlburjánzása embertelenséghez vezet, a kettő egymást kiegyensúlyozva pedig, az igazi, boldog állapot.
Köszönöm az írónak ezt a cikket, nekem nagyon tetszett. A női viselkedés nem a mai években “szállt el”, sajnos a nők egy része jó ideje többet enged meg magának annál, mint amit az illem és a jó ízlés diktálna. Szeretnék idézni Dosztojevszkijtől, aki A kamasz című regényét 1875-ben írta meg. Érdemes összevetni a leírást a mai kor élethelyzeteivel és azonnal látjuk: a világ e tekintetben nem sokat változott. Mindig vannak kivételek, vannak igazi hölgyek, akik kedvesek, nyíltak, őszinték és soha nem élnének vissza nőiességükkel, bájukkal és vonzó mivoltukkal. Vannak nők, akik számára a nőiség egyfajta jó értelemben vett táplálást és gondoskodást is jelent, ami a párjukon kívül a többi férfi felé is kedves, de visszafogott, emberséges magatartásban nyilvánul meg. Egy igazi nő a párját értelemszerűen férfiként kezeli és tiszteli, azonban a többi férfi felé is kimutathat egyfajta kedvességet, ami nem párosul szexualitással. Én azt gondolom, hogy egy nő lehet kedves és támogató érzelmi értelemben a többi férfi felé is, de szigorúan mellőznie kell a szexuális töltetet, ugyanis az ember lányának egy párja van életében, és ez a férfi, ha már megvan, akkor “mindent visz”. Elképzelhetetlennek tartom azt, hogy egy komoly kapcsolatban élő nő, aki ad magából, aki gondoskodik valakiről, akit valaki lelki és szellemi értelemben vezet és támogat, más férfiak felé nyisson szexuális értelemben. Azonban ennek a viselkedéskultúrának a nyomait sem találhatjuk meg a mai társadalomban, ezt az emelkedett lelkületű hölgyeknek kell maguktól kialakítaniuk, mint íratlan szabályokat. A magam részéről azt tapasztalom, hogy a férfiak többségükben maximálisan partnerek ebben. Kevés a velem szemben tiszteletlen férfi, sőt, a számuk elenyésző. Azonban sok kedvességgel, előzékenységgel találkozom, ami mindenképpen előremutató változás. Itt az ideje a hölgyeknek is bizonyítaniuk, mert úriember egyre több van, de vajon igazi hölgyek is vannak elegen?
Befejezésként ideteszem az említett idézetet:
„- Hogy érted azt, hogy a nők faragatlanok és illetlenül öltözködnek? Ilyet még sose hallottam.
– Igenis faragatlanok. Menjen el a színházba, a korzóra. Minden férfi tudja, melyik a jobb oldal, közeledünk, találkozunk, elmegyünk egymás mellett, ő jobbra és én jobbra. A nő, mármint a hölgy… mert a hölgyekről beszélek… egyenest nekem jön, észre sem vesz, mintha bizony kötelességem volna, hogy föltétlenül kitérjek, és utat engedjek neki. Szívesen kitérek előtte, mint gyengébb teremtmény előtt, de miért képzeli, hogy ehhez joga van, miért olyan biztos benne, hogy ez kötelességem? Ez az, ami sértő. Mindig kiköpök, valahányszor eggyel találkozom. És aztán még háborognak, hogy ők meg vannak alázva, egyenjogúságot követelnek; hol lehet itt szó egyenjogúságról, mikor engem lábbal tipornak, és homokot szórnak a szájamba!
– Homokot?
– Igenis, homokot; mert illetlenül öltöznek, ezt csak romlott egyének nem veszik észre. A tárgyalóteremben bezárják az ajtókat, amikor illetlenségekre kerül a szó; hát akkor miért engedélyezik az utcán, ahol még sokkal többen vannak? Nyíltan suhogtatják a selymeiket, hogy fennen hirdessék: szépasszony közeledik! Nyíltan! Kénytelen-kelletlen észreveszem, és észreveszi az ifjú is, és a gyermek, a kezdő fiúcska is észreveszi: szégyen, gyalázat. Ám gyönyörködjenek a züllött vén kéjencek, fussanak utána nyelvük lógatva, de hát van tiszta fiatalság is, azt óvni kell. Nincs más hátra, mint a köpdösés. Vonul a hölgy a bulváron, másfél rőfös uszályt vonszol maga után, és kavarja a port; arról szó sem lehet, hogy az ember mögötte haladjon; vagy futva megelőzöm, vagy félreállok, másképp öt font port vág az orromba, szájamba. Meg aztán az a selyem: három versztányi úton vonszolja végig a kövezeten, pusztán a divat kedvéért, a férje meg ötszáz rubel fizetést húz évente a szenátustól: ez a korrupció gyökere! Én mindig köpködök, hangosan köpködök és szitkozódom.”
(Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A Kamasz, 1. rész, 2. fejezet http://www.mek.oszk.hu)
Érdekes idézet.
Közhely ám mégis igaz (vagy éppen ezért), nincs új a nap alatt. Az ember óhatatlanul is sok mindent ráfog a fogyasztói társadalomra, mint okra de úgy tűnik hogy bizonyos problémák gyökerei sokkal mélyebbre nyúlnak és jelen társadalmi- ill. gazdasági berendezkedés ezen problémáknak pusztán leplezetlenebb, ridegebb formában való megjelenéséért felelős.
Egyetértek. Véleményem szerint a válasz a női természetben keresendő. A Bhagavad-gíta (mely a hinduk szent könyve) is felhívja a figyelmet arra, hogy ha a csatában elpusztulnak a férfiak, és a nők férfi felügyelet nélkül maradnak, akkor korlátok nélkül létesítenek majd szexuális viszonyt férfiakkal, amitől könnyen elkorcsosulhatnak. Ez beláthatatlan következményekkel jár a jövő nemzedékére vonatkozólag. (A múlt században volt háború, nem is egy, és a nők ismét férfi védelem nélkül maradtak. A gyárakba is könnyedén beterelték a nőket dolgozni, mert kellett a munkaerő. Mára a társadalom elkorcsosult.)
Van otthon egy 15. századból származó könyvem az arab kultúra szexuális szokásairól, egyfajta “erotológiai tankönyv”, nagyon tanulságos. Ott is hosszasan elemzik a női természet csapodár mivoltát, a hatalmaskodásra való hajlamot és egyértelműen a férfi kezébe helyezik a gyeplőt, ami a nőt jó értelemben, de kordában kell, hogy tartsa. Az írás végig a nő és a férfi szexuális kielégülését helyezi előtérbe úgy, hogy a férfi vezető szerepét meghagyja. A női természetet ismernie kell annak, aki egy nővel lép életközösségre.
Az is köztudott, hogy sokáig vitáztak azon, hogy a nő egyáltalán embernek tekinthető-e vagy a háziállat és az ember között helyezkedik-e el a státusza. Ezt azzal indokolták, hogy a nő belátási képessége csekély, nem képes olyan módon mérlegelni a dolgokat és döntéseket hozni, mint egy férfi. Azt is írták, hogy erkölcsi értelemben a nő nem áll azon a szinten, hogy a férfival egyenrangú embernek lehessen őt tekinteni. Egy másik tanulmány, aminek már nem emlékszem a szerzőire, hosszasan ecsetelte, hogy a nő idegrendszere jóval gyengébb a férfiénél és a külső hatások (a közeg zajai, illata stb.) oly mértékben befolyásolják, hogy ha nem érzi magát biztonságban, akkor akár hisztérikussá is válhat pusztán a rossz közeg okán.
Mindezt átgondolva azt mondhatom, hogy ezek a dolgok igazak, és egy nőnek szüksége van egy férfi vezetésére. Szellemi értelemben egy férfi előrehaladottabb, mert ő Istennek köszönhetően nyitottabb a magasabb eszmék felé és irányításra termett. A világvallások mind megemlítik ezt, Jézus kimondja, hogy a feleség engedelmességgel tartozik a férjének és a Korán is hasonló parancsot ad. A férfi egy fokkal a nő fölött áll ezek szerint, de mindehhez a nőnek olyan “védelmi jogokat” adnak a szent iratok, amivel élve egy nő csak boldog és kiteljesedett lehet. Mert ha egy nő egy megfelelő férfi mellett él párkapcsolatban, akkor az a kapcsolat őt olyan szinten emelni fogja, amiért csak hálás lehet a férfinak. Egy nő nem képes a megfelelő társ nélkül emelkedni – emberi és szellemi értelemben sem – mint ahogyan egy férfi sem tud férfi lenni a nő nélkül. Mindemellett figyelembe kell venni, hogy vannak a világon alantas férfiak, akiknek szellemi szintje messze nem éri el egy emelkedettebb nő szintjét, de a többséget tekintve elmondható, hogy a férfiban megvan az a fajta erkölcsi szint, amivel egy vele egyenrangú nőt vezetni és emelni tud. Cserébe a nő gondoskodása, szeretete feltölti őt, ami révén mindketten emelkednek.
Még hozzátenném, hogy mivel egy nőt elég nehéz áldott állapotba hozni, (gondoljunk csak arra, hogy egy ciklusának ideje alatt csupán 18-24 órát fogamzóképes), így rengeteget kell próbálkozni. Szóval, ha mi férfiak nem szeretnénk kefélni, már rég kihalt volna az emberiség! :) …Szívesen! :)
Egy kis adalék!
No tessék: http://www.origo.hu/teve/20190118-cisztat-talaltak-pataki-zita-petefeszkeben-lombik.html
A karrier az első aztán negyvenesként mindent megadna egy gyerekért. A karrierjét is.
És az a durva, hogy a “szakértők” biztatják és elveszik a pénzét ennek a lassan már 46 éves szerencsétlennek. És most sem a 45+ a gond, hanem a ciszta. Mert így nem hülye lesz szerencsétlen a köztudatban, hanem áldozat.
Bizonyos szempontból valóban áldozat. Saját rossz döntéseinek az áldozata.
Igen, ez a nő a saját rossz döntéseinek az áldozata. De ezt rajtunk kívül nem fogják leírni sehol. Ennek a nőnek a gyermektelenségéről csak a most megtalált ciszta tehet az uralkodó közvélekedés szerint. Ha találsz olyan cikket, amelyik fel meri vetni azt, hogy Pataki Zitának korábban kellett volna gyermeket vállalnia, akkor majd tedd itt közzé. Vannak cikkek, amelyek úgy általában leírnak tényeket a női termékenységről. De konkrétan Pataki Zitát senki nem fogja hibáztatni a sajtóban, mert ő az uralkodó közvélekedés szerint nem tehet semmiről. Mi itt pedig áldozathibáztatók vagyunk az uralkodó közízlés szerint,
Az igazsággal nagyon nehéz szembesülni. Egyre inkább egy indirekt kommunikációjú világ felé haladunk még nálunk is, pedig mi kifejezetten direkt kommunikációjú nemzeti karakterrel bírunk. Ennek persze megvannak a következményei.
Az igazsag, hogy endimetriozisa van/volt, amirol csak 32 eves kora ota tud (ez sok esetben kvazi medosseget jelent), addig felre diagnosztizaltak. Tehat elotte se tudott volna valoszinuleg teherbe esni termeszetes uton es az ilyesmit nem ket perc kezelni. Elmondasa szerint 38 eves kora ota probalkozik teherbe esni a ferjevel, mint meddo par, akiknek kb egy sikeres IVF maga a csoda lett volna (gondolom ezt tudjak is, nem hiszem, hogy az orvosok barmival is biztatnak). 8 beultetesbol, ketszer megfogant a baba, csak elvetelt. Persze, szamit nala a kesoi gyerekvallalasi szandek, de a tini kora ota teves nogyogyaszati diagnozisok es szukseges kezelesek elmaradasa legalabb annyira kozre jatszott a gyermektelensegehez. Itt ket ok van, nem egy.
Nem tudtam mi az az endometriózis ezért megnéztem:
https://www.hazipatika.com/betegsegek_a_z/endometriozis/769
Ott írják:
Annak, hogy az előfordulás mára megnövekedett, egyrészt oka lehet az, hogy fejlődött a diagnosztika, másrészt az is, hogy a nők ma később esnek teherbe. Ez utóbbinak azért lehet jelentősége, mert régebben a nők korábban vállaltak gyereket, a terhesség pedig csökkenti e betegség kockázatát (ennek oka, hogy terhesség alatt nem menstruál a hölgy, így az endometriotikus elváltozások is elsorvadnak). Azzal tehát, hogy a hölgyek már a húszas éveik elején szültek, akár meg is előzhették ezt a betegséget, míg ma a késői szülés éppen hogy növelheti az előfordulást.
Persze a nemlétező agymosás nem sugallja,hogy ráérnek, meg az xy is ötvenévesen akár, meg valósítsd meg magad előbb ,”éljél” előbb meg még egy csomó ilyen ami most eszembe sem jut.És ha még az ilyen “felvilágosultabbak” mint te is rögtön mentegetsz,milyen környezetet teremtenek akkor azok a másmilyenek?Volt ilyen ismerősöm ,ő 37 évesen szült egy azóta már meghalt híres személyiség programjával.De ő már huszonévesen elkezdte a próbálkozást a férjével aztán válás után az aktuális barátaival.
“Elmondasa szerint 38 eves kora ota probalkozik teherbe esni”
Nem mentegetem, de igy teljes a kep. A lehetseges nehezsegekre legalabb annyira erdemes felhivni a figyelmet, mint a korral valo termekenysegcsokkenesre.
Egyebkent egyet ertek veletek. Nekem a baratnoim tobbsege 28-31 ev kozt van es egyiknek sincs gyereke, hiaba el a tobbseg 5+ eve tartos kapcsolatban. Mind tervez 1-2gyereket a parjaval, de majd, mindket fel ugy gondolja meg raer. Persze ilyenkor halkan megjegyzem, hogy sosincs jo idopont a gyerekvallalasra, ketyeg az a biologiai ora es manapsag rengeteg komplikacio lehet, aminel nem mindegy, hogy 30 vagy 35+ evesen derul ki. Ez van, ma azt jelenti a kozos kutya az ilyen kapcsolatokban, mint regen az elso gyerek.
Ok. nem mentegeted.Én se baszogatni,ostorozni akarom(mielőtt valaki,nem te,ezzel megvádolna)van elég baja.Viszont tegyük még teljesebbé a képet.A Wikipédiából.1996 Eötvös Loránd Tudományegyetem, 23 éves ekkor.1999 Államigazgatási Főiskola,26 éves.Végül a Pázmány Péter Katolikus Egyetem,itt nincs dátum de pszichológia szak,biztos nem 2 év,itt már valószínűleg túl van a harmincon.Miért? Most mondd meg.Mivel biztos ismersz te is olyanokat akik gyerek mellett tanultak.Férj, nagyszülők támogatásával.Tehát ha már mindenáron, ez is egy létező út.És jobb.Kivéve akkor ha már olyan mértékű az agymosás,hogy nem kell a segítség mert az hogyan is férne bele a modern női képbe.
A tanulas egy dolog, az nem zarja ki a gyereket. Jobb is, mint egy kotott 8-10 oras munka sok szempontbol. Nala az volt a fo ok, hogy keson probalkozott a lombikkal, mert 37 evesen ment ferjhez. A betegsege es a tul kesoi elkotelezodese egyutt eredmenyezte a gyerektelenseget, ha csak az egyik tenyezo jatszott volna, valoszinuleg egy-ket gyereket osszehoz a termekeny eveiben.