A randizás alapjai

A felvezetés egyetlen félig-meddig konkrét gondolata az volt, hogy ha nem tudsz csajozni, a gond a fejedben van. Kezdjük hát innen a téma – várva várt – tényleges kifejtését.

Miért olyan biztos, hogy a baj a fejedben van? Mert nálad csúnyábbak, hülyébbek és csóróbbak simán csajoznak, te meg nem. A pénztárca, az arcél vagy az IQ-teszt nem egyenesen arányosak a nőknél elért sikerekkel, tehát ezekre hivatkozni fölösleges. Ne is pazaroljuk az időt a további kertelésre, nézzük a probléma gyökerét: mit gondolsz rosszul és hogyan fogsz megszabadulni tőle.

A probléma alapvető oka a nőkről kialakított téves eszménykép, amit az egész világ, a korszellem pumpál a gyerekek fejébe már eszmélésük pillanatától. A tévé és a mozi, a társadalom és a tanárok, a szülők és a gyermekkori olvasmányok mind ugyanazt az üzenetet közvetítik: a lányok angyalok. Van aki nyíltan, és van aki burkoltan mondja, de az egész világunk bele van ragadva ebbe a félig viktoriánus, félig feminista eszményképbe. A nők törékenyek és érzékenyek, érzelmesek és erkölcsösek, hűségesek és odaadóak, kulturáltak és szerények – s persze hiányzik belőlük az erőszak, valamint a férfiakra oly jellemző állatias szexuális vágy. A nő nem “dug”, hanem szeretkezik, nem “viszket neki”, hanem ártatlan flörtbe bocsátkozik, és nem “megcsal”, hanem a szívére hallgat, vagy hanyag partnere által kielégítetlen természetes vágyaira keres enyhülést. És ha te, mint Igazi Férfi^TM szereted őket, akkor tisztelettel, kedvességel közeledsz feléjük, gyöngéden és megértően, türelmesen és óvatosan.

Ne mondd, hogy nem hallottad még ezt a szöveget. És ne mondd, hogy nem befolyásolta nagyban, amit a nőkről gondolsz.

Pedig az utolsó betűig baromság.

És ez nem csak azért baj, mert a férfiak hiába keresik ezeket az éteri lényeket, szükségszerűen csalódás lesz az osztályrészük (“Alfréd” olvasói levele egészen kitűnő példa erre), hanem mert ez az alapállás sokaknál eleve lehetetlenné teszi az ismerkedést. A nők is emberek, mint mi, férfiak, és bár nyilván vannak a nemek közt különbségek (láttam már párat), az emberi sors mindenkire egyformán érvényes. Mindannyian ugyanolyan ősöktől származunk, ugyanabban a világban élünk, és emberként ugyanazokat a dolgokat akarjuk: boldogságot, örömet, sok jó szexet, megbízható partnert, örök szerelmet és mély barátságokat. Ráadásul mindenkiben ott munkál az evolúció: a létfenntartás és a fajfenntartás ösztönei csak a betegekből hiányoznak, a normális emberekből (jelenleg cirka 7 milliárdról beszélünk) nem. A nő, éppúgy mint a férfi, “küzd” a fajfenntartó ösztönökkel, amik folytonosan azt duruzsolják a fülébe: szexelj, szexelj. A duruzs erősségében van különbség (fiatal férfiak esetén inkább ordításnak nevezném), de a lényegében nem.

Sőt, továbbmegyek. A nők nemcsak ugyanúgy akarják, de ugyanúgy élvezik is a szexet. Olykor még jobban. Az orgazmuskészség statisztikáitól elvonatkoztatva: hallottatok már pasit úgy nyögni vagy sikítani szex közben, mint egy nőt? (Oké, ha nem csináltad még hármasban, vagy nem elég tehetséges a szomszéd, akkor legföljebb a pornó marad, mint mintavétel, de akkor is.) A karmolászás is jól mutatja, hogy egy nő elvesztheti az eszét szex közben. Olyankor nem feltétlenül angyali… Illetve attól függ honnan nézzük ;-)

Visszatérve a fő csapásirányra:

1. Ha tündéreket keresel, de csak nőket találsz, csalódni fogsz. És ők is benned. Örök frusztráció forrása, ha a valóság nem felel meg az elvárásaidnak, de te a valóságot hibáztatod mert az elvárásaid szebbek. És így azokból engedni szinte bűnnek tűnik. Ráadásul ha tündérek képzelt elvárásai szerint cselekszel egy kapcsolatban, akkor a nő valós igényei kielégítetlenül maradnak. De ez még a jobbik eset, mert feltételezi, hogy van nőd.

2. Ha piedesztálra emeled a nőket, és tévképzeteket dédelgetsz velük kapcsolatban, akkor sokkal kevésbé leszel vonzó, mint amennyire lehetnél. Sokat beszéltünk már arról, hogy a nők az erős, hiteles, magabiztos férfiakat kedvelik. Ezeket általában onnan lehet megismerni, hogy nem emelik a nőket piedesztálra. Aki úgy viselkedik egy potenciális partnerrel, mint egy pincsikutya, az maga alatt vágja a fát. Ilyenkor jön a szokásos panasz: mindent megteszek a nőkért, már az első randin a tenyeremen hordozom őket, és mégse… Persze, mert nekik nem egy tenyér kell, hanem egy férfi. Gondold meg mit akarsz adni nekik, mert az alapján fogják eldönteni, hogy szükségük van-e rá. Ezek a döntések sokszor nagyon gyorsan megszületnek, és később szinte lehetetlen változtatni rajtuk. Túl könnyen lehet az első randik után “legyünk csak barátok” kategóriába sorolódni, ahonnan egyszerű halandóknak nincs kiút.

Probléma a problémában, hogy aki a nőket gondolatban piedesztálra emeli, az egyúttal a saját önbizalmát ássa alá. Hogyan is mehetne ő oda egy angyalhoz olyan “durva” dolgokkal, mint hogy randizzanak? Hát mit ér ő egy ilyen tündérhez képest? Hiszen már szólni sem mer hozzá, ahhoz az égi csodához (aki aznap este az erdőszélen parkolva kényezteti szájjal a környék legnagyobb tahóját, akinek nem voltak ilyen önbizalomproblémái).

A legcsúnyább irónia ebben az egész helyzetben az, hogy ez a fajta társadalmi agymosás sokkal nagyobb hatással van a normális, jóindulatú férfiakra, mint a söpredékre. Csodálkoznak a jófiúk, hogy a nők a rosszfiúkat szeretik – azért, mert a “rosszfiúk” már gyerekkortól leszarják, hogy a tanító néni szerint a lányokkal szépen kell bánni. Ők antiszociálisak, tehát nem hat rájuk a nőket piedesztálra emelő korszellem, ezért nem fognak megalázkodni a nőkkel szemben. A nők ezt úgy fogalmazzák meg – ha egyáltalán veszik rá a fáradságot -, hogy a jófiúk unalmasak, nincs bennük semmi kihívás (hogyan is lenne, ha a nő első szavára akár kútba is ugranak), míg a rosszfiúkban van valami izgalmas (az, hogy van saját gerincük és golyóik, amit nem nyújtanak át tálcán az első randimeghívással. Igaz ez egyben azt is jelenti, hogy többnyire szarnak a nő fejére, alpáriak és közveszélyesek, de ez kisebb probléma a nők számára mint a jófiúk ön-kasztrálása). Ha a nőnek választania kell, hogy egy férfit akar, aki tele van jellemhibákkal, vagy pedig egy pincsikutyát, aki egyébként csodálatos, rendszerint az előbbi mellett dönt. És amikor nem, azt többnyire tudatos (anyagi vagy szociális) megfontolásból teszi, míg titokban a rosszfiú után vágyakozik.

Mit lehet tenni, ha 10-20-30 éven keresztül szentül hittél a nők erkölcsi felsőbbrendűségében, és ez aláásta a párkapcsolataidat? Rózsaszín megoldás nincs, csak egyszerű: ki kell rúgni a nők lába alól a képzelt piedesztált. Ha megérted, hogy ők is emberek, akik ugyanazt akarják mint te (illetve az ellentétét, ahogy vesszük), akkor megpróbálhatsz velük ez alapján új viszonyrendszert kialakítani. Bánj velük úgy, mint egyszerű emberekkel, akik se nem a főnökeid, se nem az anyukáid. Sőt. Mivel (most már) tudod, hogy azokat a férfiakat szeretik akikben van önbizalom és kihívás, tanuld meg nem olyan könnyen adni magad. Néha mondj nemet ha úgy látod jónak, követelj némi tiszteletet és ne viselkedj úgy, mintha mindened odaadnád egy röpke pusziért. Legyen önbecsülésed, olyannyira, hogy lélekben kész legyél akár már működő kapcsolatot is eldobni, ha az nem felel meg az elvárásaidnak.

Vegyünk egy mély lélegzetet.

Még mindig úgy érzed, a helyzet ellentmondásos? Hiszen a nőknél van a punci, és ők tudják, hogy te szeretnél a közelébe férkőzni. A helyzet egyenlőtlen: neked kell megdolgozni érte, ők pedig vagy kedveznek neked, vagy nem. Értelemszerű tehát, hogy kedvesnek és aranyosnak kell lenni velük szemben, “bevágódni” náluk, hiszen az az út a szimpátiához, nem? Ez egybevág a közfelfogással is, hogy a romantikus kapcsolatépítés helyes útja előbb barátságba kerülni a nővel, és aztán ezt a barátságot (odaadással, ajándékokkal) addig fokozni, míg át nem vált szerelembe…

Lófaszt.

A szerelem, a nemi vágy nem barátság vagy szimpátia kérdése. Aki ezen az úton indul el, az ennek megfelelő célba fog érkezni: nagyon jó barát lesz. Persze a nőknél a “nagyon jó barát” többnyire a hülye balek szinonímája, akivel lehet a bútort cipeltetni amíg a nő a borostásképű gitárossal kamatyol a liftben. És akinek a vállán lehet sírni, amikor a gitáros lelép. Hüp-hüp! Hát hová lettek a normális férfiak? Milyen jó nekem, hogy te ilyen megbízható barátom vagy…

Itt az ilyen egyszerű méricskélős, adok-kapok logika nem működik. Ha úgy akarsz valakinek a bugyijába jutni, hogy valamit adsz érte cserébe, akkor ennyi erővel lehet az pénz is, és egy prostinál megspórolhatod a fölösleges köröket meg a visszautasítások kínját. Amennyiben a szexet nem mint csereüzletet látod, hanem mint teljes értékű és önálló felnőtt emberek saját akaratukból történő kölcsönös örömszerzését, akkor ne a vacsorameghívások és virágcsokrok összértékével mérd, hogy mennyire kellene, hogy kívánjon téged a nő. A kedvességek és szívességek is ebbe a kategóriába tartoznak – ha az idődet vagy munkaerődet adod át, mint értéket, az is csereüzlet. Mindezek helyett olyan férfinak kell lenned, akivel egy teljes értékű és önálló felnőtt nő saját akaratából ágyba bújik megvesztegetések és lefizetések nélkül is.

Na mindegy – az ajtót megmutathatom, de belépned neked kell. Ha nem győztelek meg, ne vedd a szívedre ezt az egészet. Biztosan vár rád valahol egy igazi hercegnő.