Ez a cikk nem valami világmegváltó nagyregény lesz, csak amolyan filozofálgatás az elmúlt hétvége eseményeinek kapcsán. A napokban ugyanis “komoly támadásnak” voltunk kitéve másfél troll jóvoltából, akik magukévá tették a nyilvános csetünket. És hát mit tud csinálni az ember egy olyan trollal, aki több napon keresztül hosszú órákat (nemritkán 8-10-et) szán arra, hogy az érvpótló feminista megszégyenítő kísérletek különböző változatait írja újra meg újra a csetre? Megtudhattuk tőlük, hogy itt mindenki megkeseredett lúzer aki a szülei pincéjében lakik. Óránként elhangzott, hogy itt senkinek nincs nője, és mindenki csak a saját keserű tapasztalatairól mantrázik.
Általában nem szokásom cáfolni a trollok trollságait, mert úgysem vezet sehová. Akinek az a vitakultúra, hogy megakadt lemezként ismételgeti a hülye vádjait napokon keresztül, annak édesmindegy, hogy mi a valóság. Lehetek én a való életben Ellen Degeneres is, akkor is az lesz a szöveg, hogy nőzni képtelen és besavanyodott negyvenes fószer vagyok. És hát számoljuk össze, hogy közülünk hányan járnak át a nőkertbe azért, hogy naphosszat azzal bombázzuk őket, hogy szőröslábú b*szatlan leszbikusok? Mert ez lenne az a szint, amit trolljaink hoztak.
Most részben mégis felvenném a kesztyűt, mert a megszokott troll szövegen felül volt valami igazán meghökkentő, ami reagálást érdemel: a saját tapasztalatokról mantrázás. Először nem is tudtam hova tenni, annyira értelmetlen vád, és még most is úgy érzem, a kiagyalója valamiféle tükörországból érkezett hozzánk, ahol mindent fordítva lát. Itt ugyanis a cikkek fele kifejezetten nemzetközi, illetve politikai jellegű, ami marhanehezen lehetne személyes tapasztalat. Bármennyire is szeretném hétről hétre más országokból küldeni a tudósításokat, egyelőre nem jártam sem Svédországban, sem az USA-ban. És a 6-8 további országban sem, amiket a cikkekben említettünk. A többi írás elsősorban a feminista sajtójelenlét kritikája, weblapok és újságcikkek elemzése, amivel hétről hétre bombázzák a társadalmat. A femenről vagy a pussy riot-ról írt cikk “személyes tapasztalat”? Vagy a parlamenti baklövések elemzése lenne az?
Eh.
Mit lehet kezdeni egy olyan trollal, aki egyszerűen csak hazudik – de azt következetesen, rezzenéstelenül, megállás nélkül? Ráadásul ha kidobjuk az ajtón visszamászik az ablakon. Szinte már irigylem tőlük azt a mentális felkészültséget, ami ehhez a fajta állóháborúhoz szükségeltetik. Az én képességeim nem elégségesek egy szekérderék hazugság végtelenségig való ismételgetéséhez. Még az igazságot is csak véges számú iterációban tudom elmondani, mielőtt belefáradok a meddő vitába…
Viszont így most már nincs nyilvános csetünk – tegnaptól csak regisztrált tagok használhatják. Arra rájöttek a trollok is, hogy IP-t változtatni egyszerű, de újra meg újra regisztrálni már sokkal fárasztóbb. Legalábbis nekem csak egy gombnyomás a trollmentesítés, nekik viszont kész macera visszajönni. De attól tartok ez nem akadályozza meg őket a további rombolásban, előbb-utóbb bele fogják ölni a szükséges erőt és fáradságot a visszatérésbe, és a következő szintre emelt szájhabzásba.
Egy dolog miatt szaladgál a gerincem mentén néhány jeges medvekarom érzete: lehet, hogy ők ezt komolyan gondolják? Lehet, hogy a tükörvilágukban ők tényleg valami “hősök”, akik most aztán jól megmutatták a gonosz patriarcháknak, hogy ki az úr a házban neten? Lehet, hogy nekik tényleg az a logikus érvelés, hogy “ezen röhögtem”, vagy hogy “biztos nincs nőtök” – szemben a többoldalas elemzésekkel, amik csak “nőellenes nyafogások”? Ember nem süllyedhet ennyire mélyre… Vagy igen?
Eh.
Inkább nem akarom tudni.
Mindenesetre megint eszembe jutott, amit már régebben is írtam: nem volt szerencsés a feministákat kipécézni ellenfélnek, mert szinte lehetetlen olyat találni közülük, akivel értelmesen lehetne vitázni. Kész csoda lenne egy olyan feminista, aki csak azt vitatja, amit állítunk, és nem azt, amit belénk képzel. Üdítő újdonság lenne egy olyan feminista, aki érvekkel és adatokkal vitázik, nem pedig pöcsméretre vonatkozó vádakkal. De legfőképpen olyan feministára lennék kíváncsi, aki a tévedéseit beismeri, és nem szajkózza a százszor cáfolt hazugságokat reggeltől estig.
Hogy én ebből kimaradtam!! Basszus! :o))))
És emlékszel arra, amikor a chaten azért fikáztak minket, hogy itt mindenki azzal dicsekszik, hogy mennyit keres? Aztán rájöttem – amikor olyan gépről léptem be, ahol nincsenek tiltva a reklámok -, hogy egy “szponzorált tartalomról” van szó…
A mái napig nem tudom eldönteni, hogy komolyan gondolták, vagy csak viccolgattak… (Mindkettőnek siralmas.)
Hja, télleg… Az valami gyakorikérdéses bagázs volt. Azok is hülyék voltak, de legalább nem jártak vissza napokig az ikszedik ban után is…
közeledik a húsvét a nyuszi akció mintájára kéne egy troll akciót csinálnunk. fogadjanak örökbe egy-egy a férfihang oldalára tévedt trollt, és neveljék fel jelszóval :)
No, ebből én is kimaradtam, ami tulajdonképpen ezer szerencsém. Borzasztóan elkeserítő és demoralizáló, hogy az efféle érvtelen, fanatikus trollok tulajdonképpen a mainstream feminizmus “gerincét” képezik. Ezért képtelenség “érvekkel és adatokkal vitázó feministával” találkozni, és helyette tényleg lényegében semmi más nincs, csak hadakozás a méretes, vagy méreten aluli pöccsel; a démonizált férfi ellenségképpel. Már régen úgy hiszem, hogy nincs értelme a párbeszédnek; nem velük, hanem legfeljebb róluk van értelme beszélni… A menthető épeszűek kedvéért…
Sajnálom, h. kihagytam! Annyi időm sem volt, h. Inaarának udvaroljak, pedig biztos le volt lombozódva, ha megszólták, h. “nincs nője”, és a “pöcsmérete” miatt is rápirítottak! :) Szegénykém… Legközelebb majd lovagiasabb leszek, nem hagylak magadra a szégyenben. :)
Viszont, ezeket nem törölni, hanem gyűjteni kellene vhol -nem? Technikailag kivitelezhető egy “Feminista hang” rovat, ahova át lehetne irányítani ezeknek az észlényeknek a gyöngyszemeit?
A leghitelesebb, ha maguk mutatják be magukat.
:)
“Annyi időm sem volt, h. Inaarának udvaroljak…” Korhely, miért kell, hogy leírjam a nyilvánvalót: ha egy férfi ilyesmit mond egy nőnek, az csak kifogás… Arra van időtök, amire akarjátok, hogy legyen. Úgyhogy hiába is mentegetőzöl, ez nem a lovag Korhely… :)
“biztos le volt lombozódva, ha megszólták,nincs nője”, és a “pöcsmérete” miatt is rápirítottak! :)”
Szó, ami szó, majd’ elsüllyedtem szégyenemben…Tényleg nincs nőm, sosem volt és úgy néz ki, nem is lesz. Az említett méret pedig esetemben nem is mérhető… :D
“Tényleg nincs nőm, sosem volt és úgy néz ki, nem is lesz. Az említett méret pedig esetemben nem is mérhető… ”
Am. nem is tudod, mennyit vesztettél vele! :D
“Viszont, ezeket nem törölni, hanem gyűjteni kellene vhol -nem? Technikailag kivitelezhető egy “Feminista hang” rovat, ahova át lehetne irányítani ezeknek az észlényeknek a gyöngyszemeit? A leghitelesebb, ha maguk mutatják be magukat.”
Én mindig is mondtam, hogy a feministákat csak beszéltetni kell… Hozzászólások kommentjei esetén e célra készítettük a Trolltartót, de sajnos csetes verziójáról nem tudok.
Viszont, ezeket nem törölni, hanem gyűjteni kellene vhol -nem? Technikailag kivitelezhető egy “Feminista hang” rovat, ahova át lehetne irányítani ezeknek az észlényeknek a gyöngyszemeit?
így van, én se tudok erről az egészről semmit, pedig szívesen elolvasnám :D Szórakoztató tud lenni, mikor a feminyomik égetik magukat
“ezeket nem törölni, hanem gyűjteni kellene”
Több napon át keletkező többszáz (vagy ezer) egysoros bunkóságot nincs sok értelme gyűjteni. A trolltartó elméletileg él és virul, de oda csak azt pakoljuk, aminek valamiféle “értéke” van.
Őszintén szólva én végig meg voltam győződve arról a fent említett másfél chates trollról, hogy férfiak.
(Egyébként szerintem Feminista-hang rovatnak ott áll készen az egész Nőkert. Tegnap beleolvasgattam ott a kommentekbe, és úgy felhúztam magam, hogy alig bírtam elaludni.)
Férfi is lehet feminista, végül is…
A Nőkert, mint a Férfihang kihelyezett Trolltartója? Végül is, akár be is linkelhetnénk :-)
De soha ne idegeskedj az ottani kommenteken, egyszerűen csak képzeld el, mit írnának neki itt a hozzáértők. Ott csak azért hajtogathatják a magukét, mert nem tűrik a vitát (‘kötekedés’ indokkal azonnal törlik). Igazi vitában egy percig sem állnának meg.
Tudom én, hogy nem kéne, de én eddig veletek ellentétben talán csak egyszer jártam ott, és még nem vagyok olyan edzett, mint ti :-)) A hozzászólást meg sem merném kockáztatni, mert mondjuk nekem se jutottak eszembe épkézláb érvek, csak csöndben ribancoztam itt magamban. Viszont nagyon meglepődtem, hogy mennyivel több fröcsögő gyűlölet van bennük egyrészt a férfiak, másrészt a velük egyet nem értő nők iránt, mint legutóbb.
ne mond, hogy nem ijesztett meg az a kígyós logójuk, olyan mintha egy ókori áldozatot bemutató szekta szenthelyére lépnél be :)
jéé, eddig észre se vettem a kígyót! ez sok mindent megmagyaráz…
de még a legjobbat nem láttad :) van férfi rovatuk is a férfiakért
http://nokert.hu/index.php/ferfiakerthu
Na persze… http://farkasokert.hu/index.php/baranyokerthu
:-DDD sírvaröhögős
Mert nem veszed kellően komolyan ezt a témát, ejnye…
Holott az általam ajánlott oldalon csupa színvonalas cikk sorakozik, rögtön kezdetnek például Bárány (-bőrbebújt farkas?) Dániel írása, aki privilegizált helyzete ellenére szót emel az elnyomott farkasokért, cikkfordítás “Nem a farkasizmus árt a bárányoknak” címmel, igen tanulságos; de megtudhatjuk azt is, hogy az igazi bárány profarkasista, és persze a feledhetetlen ‘Nem vagyunk báránygyűlölők, hányszor mondjam még?’ c. cikk is tartalmas olvasmány, a szakácskönyv rovatban báránybecsinált főkertésznő módra (na ugye, hogy szeretik a bárányokat?), és amúgy is, ők csak a bárányok javát akarják. Sőt, javait.
Szerintem Csakazolvassa volt, az anonimitás rejtekén.
Nem gondolnám, ő nem az a primitív mocskolódó feminista, sokkal kifinomultabban hazudik és csúsztat.
A minap szóba került hogy egy cikkírót zaklatott és megfélemlített miután szóba került nálunk a cseten. Akkor meglepődtem, hogy ezek szerint rendszeresen itt ólálkodik, és a tetűségtől sem riad vissza.
Egyébként nem volt mocskolódós a csúnyaszavas értelemben, csak nyomta a shaming language-et vég nélkül. Szó szerint.
Aha, értem. Közben elmélyedtem a blogjában is, hát csak a szokásos fanatikus feminista, de ügyesebben csúsztat. Azt hiszem, megfogadom a tanácsát és nem olvasom többet :-)
Nem is tudtam róla, hogy olvassa a Férfihangot.
Olvasni olvassa az összes ‘mértékadó’ feminista, csak írni nem mernek, mert ők is érzik, hogy hamar elfogyna a muníció egy igazi vitában.
Sziasztok, szeretném leírni egy tapasztalatomat, amit tegnap szereztem a gyakorikérdéseken (láttam valaki említette, na nekem van róla bőven tapasztalatom). Ha valaki nem ismerné, kérdések és válaszok, válaszokat “hasznosság” szerint pontozzák az emberek. Családi kapcsolatok rovat kérdése: mivel büntetnéd a házasságtörőt/megcsaló félt? Záporoztak is az ostobábbnál ostobább válaszok, természetesen női részről,mert ugye senkinek sem jutott eszébe a női megcsalás, mindenki a férfi megcsalásra gondolt egyből. Börtönbüntetés,pénzbírság, sőt még a házasság alatt szerzett közös vagyont is szegény feleség kapná meg, ha a férj megcsalná. És akkor jött egy elmebeteg nő, aki szerint ilyenkor a férfiaknak, na szó szuerint idézem : “Mondjuk ha a pasi félrekettyint, minden egyes alaklom után -1cm a himbi-libijéből levágásra kerülne…
Szerintem egyből az összes pasira rájönne az őszinteségi roham és hamarabb mondanák meg, hogy tegyünk a kapcsolat végére pontot… Ja és mindezt a híradóba is leadhatnák, hogy x.y most esett át az érzéstelenítés nélküli beavatkozáson (mutatnák a kis fejecskéjét) csak azért hogy elrettentő példa legyen a többi hím számára… Erre jön a kérdező reakciója, hogy na végre már egy normális válasz, díjazza a fantáztiáját (!!) Úristen mondom, írtam is, hogy ti elmebeteg nők vagytok, kaszaboljátok csak szét egymás p.náját. Persze a közönség (akik főleg nőkből állnak) az én válaszomat és a többit is lepontozták, úgy 20-30 százalékra, de az elmebeteg nő válaszát 90 százalékra felvitték…….
És amilyen reakciót szült az én válaszom (mármint hogy szerintem elmebetegek) figyelem csak erős idegzetűeknek, mert ez a hölgyemény sem semmi:
“Kedves 41-es! Szerintem te pasi vagy, és szerintem te állandóan csalod a párodat ezért borultál ki ezen.”
Másik, bocs hogy ilyen hosszú,utálok ennyit írni :) Kérdés: miért nézi meg a férjem más nők fenekét,mellét? Na mondom ez is egy tipikus téma,amin egyesek el tudnának élvezni a sárdobálástól, természetesen a női válaszokon nem lepődtem meg, csak a szokásos, mert bunkók a férfiak,mert gerinctelenek stb.. Viszont jött egy érdekes nőci és tudjátok mit írt? Azért nézi meg,mert minden férfi egy ösztönlény. Persze ment a felpontozás, utánaírtam, hogy nem így van,a nőket is sokszor az ösztönök irányítják-le is pontoztak. De akkor lássuk mit is irogált ez az elmebeteg:
“Fáj az igazság, ugye?”
Ekkor jöttem a biológiával,evolúcióval és hasonló témákkal.
“Ezt benézted drága, Biológiát tanulok a DE-n(végzek ebben az évben) :) Pontosan tudom,hogy működtök, mint az állatkák..és szépen fogalmaztam.”
Ekkor írtam olyat, hogy a természettudományos tárgyakat főként férfiak tanítják, nyílván te még a tanáraidnál is okosabb vagy, mert ők csak állatok.
“Érdekes nálunk nők vannak többségben, mind diákok és mind tanárok tekintetében.
Egyébként nekem mindegy,hogy mit vergődsz itt össze, mindenki tudja,hogy csak az ösztönnel és az evolúcióval tudtok takarózni.. Mert kb. ott is maradtatok. A szakdolgozatom is erről szól, elküldjem neked?”
Kb itt véget is ért a vitánk, azt ugye mondanom se kell, hogy az ő válaszait inkább felfele, az enyémet lefele pontozták, na de érdekes reakciókat szült ám a mi kis vitánk figyeljetek,ezeket már nem én vagy ő, hanem mások írták:
“Az a biológus hölgy tuti, hogy örökké vénlány marad :D
Ilyen férfigyűlölő szerencsétlen kéne bárkinek is?” Őt nulla százalékra lepontozták.
“Miért férfigyűlölő? Mert tudja az igazat?”
Hát mit lehet az ilyenekre mondani?
Igen, igen. Az egymás feltüzelésébe belebuzult vitázók tipikus állatorvosi lova: a mi részünkről csonkítani, ölni, kirabolni, bebörtönözni teljesen jogos, a másik oldal meg kussoljon, mert ők úgyis mind egy szálig csúnya gonosz szemetek. És ha nem értesz egyet akkor jön a gagyi, óvodás megszégyenítő nyelvezet, hogy te biztos ilyen meg olyan vagy akinek a véleménye nem érvényes. Úgyhogy kuss.
De természetesen a mi vitakultúránkkal van baj, mi nem tudjuk feldolgozni az ő penge érvelésüket :D
Az ilyenekre nem lehet mondani semmit, illetve lehetne, csak nem érdemes. Két fő ellenérv van a témában:
1. Ne vitázz hülyékkel, mert a kívülállók még véletlenül összetévesztenek.
2. Ne vitázz hülyékkel, mert lehúznak a saját szintjükre és legyőznek a rutinjukkal.
Na. Itt van, hogy csapódik le még egy értelmes(ebb) feminista gondolataiban is ez a történet (komment a Nőkertből):
“Írta: Xylan, március 19, 2013
Még mindig várom akár privátban, akár blogon (aviszont, főnix)- én főleg eszmecserét szeretnék. Megértem, ha az itteniek moderálnak, több példa volt már rá, hogy sok-száz hozzászóláson át elharapóztak az “off-ok” (én is bennevoltam, igen).
Jó lenne találni valamilyen “semleges” területet. Az itteni oldal szerkesztői már letisztázták, hogy nem szeretnének off/személyeskedő/provokatív hozzászólásokat (amit meg is értek). Az “ellenoldalon”, ahogy hallottam, addig van esélye maradni valakinek, míg esélyt látnak a megtérítésére. (De állítólag már a chat-et is moderálják, no, ilyet se hallottam még, kíváncsi lennék, mi hangozhatott el pontosan ott- valami nagyon fején találhatta a szöget, nem túl sokat olvasgatok arrafelé, de ez még engem is érdekelne).”
Főnix jelentkezik! (vagy főnix2-3, akárhány, de már kezdem unni az újból jelentkezést)
Amúgy én is csak Xylan miatt merek felmenni az oldalra.
Azt is kimoderálták, hogy a hétköznapokban is kéne az emberekkel beszélni, nem pedig csak rendezvényeken szavalni. Úgy látszik jó hasonlat az elefántcsont torony….
Már régóta csodálom a kitartásodat, ahogy próbálsz beszélgetést kezdeményezni a feministákkal, de ahogy nyilván láttad, a Nőkertben csak egyetérteni lehet, a vitát hamar ‘kötözködés’-nek minősítik és azonnal törlik is. Itt hiába lehetne szabadon vitázni, valamiért nem tolonganak a feministák, csak a cseten trollkodni van erejük, a korrekt vita már nem az ő asztaluk. De ha tudsz üzenni Xylannak, a fórumunkon ill. a kommentekben itt megbeszélheti velünk mindazt, amit a Nőkertben nem tehet meg.
“De állítólag már a chat-et is moderálják, no, ilyet se hallottam még”
Valamit elnézhettem, de eddig nem láttam a nőkertben moderálatlan nyilvános csetet.
Tényleg nem érződik a különbség aközött, hogy van egy oldal ami az alapító állásfoglalásába beleírja, hogy ott kizárólag egyféle vélemény elfogadható, és ezt a moderátorok szigorúan betartatják, azonnal törölnek és bannolnak mindenkit, aki “nemfeminista-gyanús” – illetve hogy van egy másik oldal, ahol félévente 1-2 visszatérő trollt többszöri figyelmeztetés után kiraknak, de a kulturáltan vitázók kifejezett ellenvéleménnyel is szóhoz jutottak? Azt azért ne várja már el tőlünk senki, hogy a keblünkön melengessünk minden trollt és idiótát, akik semmit nem tesznek hozzá a társalgáshoz, csak csúnya szavakat és/vagy alaptalan személyeskedő vádakat büfögnek fel. Nem kötelességünk beengedni minden szart az oldalunkra, és mivel tízezerszer megengedőbbek vagyunk bármiféle feminista orgánumnál, senki nem vethet a szemünkre semmit.
Hehe, volt valami mondás a szálkáról és a gerendáról…
Nem, a nőkertesek éppen arra játszanak, hogy tükörképnek állítsák be a helyzetet, különben nagyon kilógna a lóláb. Tehát ők nyitottak a vitára, csak a ‘kötözködést’ törlik (ami náluk az ellenvélemény neve), bezzeg itt nálunk kitörölték a kispöcsűzőt mert nem tudtuk megcáfolni a mesteri érvelését :-)
Szia, Deansdale,
régóta figyelem a férfihangot, azon is belül elsősorban a te írásaidat, és azért nem szólaltam meg eddig, mert olyan szépen, aprólékosan vesézitek ki a valóban lényegi problémákat elejétől a végéig, hogy ahhoz általában nem nagyon van mit hozzátenni. Most ezt a hallgatást megtöröm ezzel a kis hozzászólással: egyfelől a tükörországra reagálnék, másfelől pedig a a cikked végén felvetett (költői) kérdésedre kísérelnék meg választ adni. (Nem feltétlen ebben a sorrendben.)
Sok nőnél tapasztaltam, hogy kiépítettek maguknak egy fordított logikájú, fiktív univerzumot: a való élet túl rideg, ezért elrugaszkodva tőle valahol benn a fejemben/lelkemben megteremtek magamnak egy olyan nem létező világot, ahol én szép vagyok, okos, tehetséges, és természetesen mindenki engem csodál.
Mivel ez a kiindulási alap, amit igazságként, tényként kell kezelni, ezért minden más állítás, ami ettől eltérő eredményt mutat, értelemszerűen hamis.(És mindenki, aki ilyen állítást mond, az bánt engem, tehát ellenség, de ez most egy másik mellékszál.)
Ezzel egészen addig nincs gond, amíg ez a hamis rózsaszín világ nem kerül valamilyen fronton ütközésbe a valósággal. Általában az ilyen összeütközésekről megpróbálnak tudomást nem venni, viszont az összeütközés következményeit menthetetlenül megérzik, aminek következtében értetlenül és elkeseredve próbálják az eredmény miatt a világot – mi mást – hibáztatni.
Amikor ilyen általad leírt értelmetlen chat-háborúcskába keveredek egy ilyennel, azt szoktam mondani, hogy:
“Nézd, vitatkozhatunk arról, hogy hol vagy. Te mondhatod, hogy egy virágos réten szaladgálsz rózsaszín pónik és szivárványos pillangók közt, én meg hiába mondom, hogy valójában egy robogó vonaton vagy, aminek épp az ablakán hajolsz ki. Mivel ezek csak szavak, puszta tagadással patthelyzetet csinálhatsz a vitából. És ez egészen addig meddő szócséplés marad, amíg fel nem tűnik a távolban a vonatsínek mellett közeledő villanyoszlop.”
Ilyen pl az, amikor 80 kilós nők definiálják át az emberi testalkatot leíró szavakat a saját javukra, és így lesz a normális nőből csontkollekció, a dagadtból nőiesen gömbölyded, a dagadt szó meg megy a kukába.Ebben a példában az álomviláguk arról szól, hogy dagadt nők a szépek, a normális nők szánalmasan néz ki, a villanyoszlop pedig abban manifesztálódik, hogy ezek az érthetetlen férfiak juszt sem állnak szóba velük annak ellenére, hogy milyen gyönyörűen nőiesek az új nézeteik szerint.
Visszakanyarodva a vita részhez:
az érvelési rendszerük nyilván nem alapulhat tényeken és logikán, hiszen akkor fél perc alatt összeomlana a világképük. Viszont nem is hiányolják ezeket az elemeket a vitából. Számukra az érvelés (mint oly sok minden) pusztán külsőség: a logika az amolyan okoskodás, ami kábé abból áll, hogy mindig mondok valamit, amiben benne van az, hogy “ebből következik”, és nem szabad hagyni, hogy a másiké legyen az utolsó szó.
De hát valamit mondani kell, ugye, na de tudásbázis, fantázia és kreativitás híjján ugyan mit?
Nyilván a legegyszerűbb eszközhöz nyúlnak – az utánzáshoz. “Mit mondott? Ismételjük meg fordítva, és akkor 1:1“.
(Számtalan vicc keringett a neten, ami a nőkről szólt, ezeket is elég egyszerű algoritmussal fordították meg: kicserélték a nő és a férfi szavakat, aminek kapcsán a viccek túlnyomó többsége értelmét vesztette, mert (mivel ugye erősen különbözik a két nem) ami az egyik irányba találó volt, az a másikba nem.)
Véleményem szerint ilyen esetekben nem hisznek igazán az igazukban, de ha feladnák a harcot, akkor a számukra a legfontosabb dolgokat, az illúzióikat és az önbizalmukat vesztenék el, ezért inkább mennek bármilyen irányba bárhogy, csak a gyors és biztos játszmavesztésbe nem.
Az, hogy erre a legcélszerűbb utat abban látják, hogy befogott füllel és csukott szemmel folyamatosan a saját eszement dolgaikat ismételgetik, mindent elmond róluk.
Talán azért csinálják, mert abban reménykednek, hogy ha eleget mondják, maguk is elhiszik.
Na abbahagyom, mert én se olvasnék el szívesen még feleennyit se.
:o)))
Akkor két részletben olvasom el. :o)
Én szívesen olvastam ennyit, szóval Isten hozott :)
Igen, sokaknál látható ez a vak és süket önfényező menetelés, vannak akik akár az életük árán is ragaszkodnak a hazugsághoz és gyűlölethez, csak hogy az egójuknak ne kelljen sérülnie az igazságtól. Ez annyira idegen az én mentalitásomtól, hogy számomra valami földönkívüli dolognak tűnik. Ha én képviselek valamit, vagyis a nevemet adom egy ideához, mozgalomhoz, akkor az a minimum, hogy meggyőződöm az igaz voltáról. Ha kiderül hogy tévedtem, akkor aszondom oppardon és módosítom amit gondolok. Szerintem tévedést beismerni kisebb szégyen, mint tévedni és nem beismerni. Az onnantól már hazugság.
“De hát maga csak ellenkezik!”
“Nem…”
:D
“a logika az amolyan okoskodás, ami kábé abból áll, hogy mindig mondok valamit, amiben benne van az, hogy “ebből következik”, és nem szabad hagyni, hogy a másiké legyen az utolsó szó.”
:) :) :)
Igzektli.
Hozzátenném: egy nőnél az, hogy hogyan fog érvelni, nagyon függ attól is, hogy szimpatikus vagy-e neki, valamint hogy hol vagytok éppen, milyen ruhában van, vagy hogy rajtatok kívül ki figyeli még a dialógust. A vita eredménye ugyanis érdektelen, a folyamata számít. Ha pl hangosan beszélsz, eleve nincs igazad, és nagyon fontos a testbeszéd, például merre néz a tenyered, mert felfelé fordított tenyérrel a derékszögű háromszög átfogója például sokkal pontosabban megegyezik a befogók négyzetösszegének a gyökével. Eleve nem lehet komolyan vitatkozni valakivel, akin hülyén áll a nadrág, mert annak hogy is lenne igaza, és eleve ha valaki pattanásos, akkor az érvei nevetségesek.
Aki igényesebben néz ki, és intellektuálisabban hangsúlyoz, annak van igaza. Mindig.
A vita érzelmi folyamat. Hamarosan megtanuljátok majd, egyébként nem ártana már erre is egy törvény, hogy érezzétek a helyeteket, kispöcsű soviniszta banda.
A fanatikusok nem értik sem a logikát, sem a humort. A logikát még csak-csak tudják imitálni gondosan kidolgozott csúsztatásokkal, de a humor hiánya mindig azonnal leleplezi őket.
Ez régi hozzászólás, de azért reagálok. Mert nekem egészen mások ezzel a tapasztalataim.
Van humoruk. De az alja, sötét, kocsmai prolihumor. Egy szintre hozható az Irigy Hónaljmirigy, a Sebestyén Balázs és az amerikai hülye vígjátékok humorvilágával. Pl. a férfi vitapartner szerszámán (“milyen pici van neki, hehehe!“) és nemi identitásán (“biztos megy a sexshop-ba síkosítót venni. a kis buzi“) való viccelődés. A humor minden esetben testi, még akkor is, ha nem az ellenfél megszégyenítésére törekszik.
Van humora a feministáknak, de mivel nincs kultúrájuk, ezért a humoruk egy kultúrember számára értékelhetetlen.
Nem lep meg, hogy egyetértesz. NeoSamurai gondolatai olyanok, mintha a nőfejtő egyik cikkét olvasnám. :) Egyébként nem teleportálnál néha ide is az ottani írásokból? :)
Alter kommentje miatt rákerestem a Nőfejtő blogra, és az előbb elolvastam A Rideg Világ címűt, és remekül szórakoztam. Köszönöm @Borisz ezt a vidám reggelt :-)) Nehezemre esik beismerni, de tényleg ilyenek vagyunk mi nők, tökilyenek! Jó kis önismereti lecke volt, viccesen és kedvesen megírva :-) (Bár én nem hiszek a horoszkópban meg a pí vízben meg a harmadik szemben, de a tündérekben makacsul, és a dolgozószobám telistele van tarka hímzőfonalakkal, meg színes virágokkal, és a valóságnak egy talpalatnyi hely se jut benne :-D)
Ideje önvizsgálatot tartanom. Nem mondom, hogy nincs igaza sok helyen Borisznak, de az nem jutott eszembe, hogy kedvesen írna… nekem inkább bántóan hat. Főleg mert én nem hiszek semmilyen ezotériában, nincsenek hímzett terítők a lakásomban, és nagyon érdekel a valóság :) De biztos én vagyok sértődékeny.
Valahol azt olvastam, hogy a nők hajlamosabbak arra, hogy ahelyett, hogy maguk következtetnék ki a tényeket, előbb eldöntsék valakiről, hiteles ember-e, és utána viszont elhiggyenek mindent, amit mond.
Csak akkor bántó ha magadra veszed. Te nyilvánvalóan a kiegészítő részhez tartozol (“Olyan nőt is találunk, aki két lábbal a földön jár, és minden mögött a tényszerű válaszokat keresi. Vagy mert elég sok kijózanító tapasztalatban volt része, vagy mert így nevelték, vagy mert ilyennek született.”), és igazából én is. Az alkotókuckómon kívül ott a valóság, amivel muszáj foglalkoznom, és vizsgálnom, nem azért mert kényszerítenek rá, hanem mert nem dughatom a homokba a fejem, nekem is leerőltették a piros pirulát a torkomon, és már nem tudom felköhögni, és persze nem is akarom, de attól még utálom, mert az a világ is rossz, amit látunk, de a való világ még undorítóbb, tele felfoghatatlan gonoszsággal és hazugsághalmokkal, és belepusztulnék ha nem lenne egy menedékem, ahol egy kis időre kizárhatom a külvilágot. Én magamra ismertem a cikkben, 24 éves koromig minden szép volt és napsugaras, ahogy Borisz írta, mert elhittem amit tanítottak nekem egész életemben, és azt is amit látni engedett a média, aztán jött a trauma, aminek hatására minden hirtelen ólomszürke lett és baljós, a veszélyérzetem az egekbe szökött, semmiről nem tudtam, hogy igaz-e vagy sem, senkiről nem tudtam, hogy igazat beszél-e vagy sem, teljesen elvesztettem a lábam alól a talajt, rémálmaim voltak és teljesen kikészültem, és egyszerűen muszáj volt valamit visszacsempészni a régi életemből, valami vidámat és napsugarasat, hogy ne dilizzek be, úgyhogy a természethez fordultam, mert az állatok és a növények nem hazudnak, őszintén lehet őket szeretni, és van egy alkotókuckóm, ahol színek vannak, meg könyvek, meg kézimunka, és ezen kívül van a világ, ami borzalmas, és ahol persze én is élek, és keresem a tényszerű válaszokat, de ha eltelek vele, akkor eltöltök egy órát az álomvilágomban, és így kiegyensúlyozott tudok maradni, és megőrizni a jó kedélyemet. Nekem néha kellenek a tündérek :-)
Nem annyira borzalmas az a való világ. Vannak emberek akik még nem ébredtek fel, ezektől tartózkodni kell, de ha hasonszőrűeket gyűjtesz magad köré akkor lehet boldog életet élni. A piros pirula csak addig keserű, amíg rá nem jössz, hogy bár a szép illúziók köddé váltak, és mögöttük egy szürkés színű fal van, de azt festesz rá amit akarsz. Ha sikerül a szép hazugságok helyére szebb igazságot festeni akkor a korábbi örömeid százszorosát élheted meg.
Így van, de én csak az elmúlt egy-két évben találtam hasonszőrűeket (például a te blogodat is többek közt), akikkel beszélgetni is tudok, addig nem volt senki, és ezért a sorstársak hiányától is szenvedtem. Nem is tudtam, hogy kinek mit mondhatok, meddig mehetek, elvesztettünk barátokat (na nem mintha kár lenne értük, de akkor is megviselt egy időre), a családunk azt hiszi, valami rémes útra tévedtünk, ami rettentő veszélyes, mert egyáltalán nem PC. Szóval ez a gyűjtögetés sem könnyű, pláne ilyen messziről.
A kiegészítő részt nem ő írta :) Nekem nem borzalmas a valóság, nekem a kék pirula volt rémálom. Például azt hittem, borzalmas elnyomás van, a férfiak dőzsölnek szegény nők javára, és ez biztosan így van, hiszen szörnyen érzem magam. Aztán rájöttem, hogy minden ember küzd valamivel, másnak sem könnyebb, a férfiaknak sem, viszont van egy csomó lehetőségem, hogy saját magamat megváltoztassam, a világ helyett.
A valóság alatt nem a feminizmus kontra antifeminizmust értettem, nekem szerencsére sose volt valóság a feministák valósága, mivel sohasem tapasztaltam, hogy elnyomnának a férfiak, vagy dőzsölnének a káromra, sőt mindig is sokkal korrektebbnek, és normálisabbnak tartottam őket, mint a nőket, főleg egy-egy vinnyogós hajtépést látva a társnőim között valami piti hülyeség miatt. Azt hittem, hogy aűha egy nőnek kellő önismerete és nőismerete van, akkor nem gondolhatja komolyan, hogy a nők szentek, a férfiak meg ördögök, bármit is állít a tévé. De a feminizmus csak egy a sok valóságnak álcázott hazugság között, és ha ezt éppen nem is (talán csak mert mázlim volt), a többit én is bevettem.
Értem, csak egy példát írtam. A többi témában sem érzem borzalmasabbnak a valóságot annál, amit el akarnak hitetni. De az is igaz, hogy közben rengeteg emberről fedeztem fel, hogy úgy gondolkodik, ahogy én, így nem éreztem magam soha egyedül.
“Aztán rájöttem, hogy minden ember küzd valamivel, másnak sem könnyebb, a férfiaknak sem, viszont van egy csomó lehetőségem, hogy saját magamat megváltoztassam, a világ helyett.”
Itt a lényeg! A feminizmus tulajdonképpen egy végtelenül önző világszemlélet. Leragadnak a maguk bajánál, és totálisan érzéketlenek a másoké iránt. Minden ebből következik, az összes kettős mércés megnyilvánulásuk. Nők vesztik el a munkahelyeiket? Égig hallik az ajvékolás. Férfiak vesztik el (még nagyobb arányban) a munkahelyeiket? Hát így jártak, kit érdekel.
És még ez a gondolat jutott az eszembe: “Könnyebb a lábadat védeni egy szandállal, mint szőnyeggel borítani az egész földet.” /Anthony de Mello/
“van egy csomó lehetőségem, hogy saját magamat megváltoztassam, a világ helyett.”
És ettől a világ is változik.
“van egy alkotókuckóm, ahol színek vannak, meg könyvek, meg kézimunka, és ezen kívül van a világ,”
Ezek is mind a “borzalmas” külvilág részei. :o)
Egy érdekes ellentmondásra emlékeztettek a szavaid… A férfiak általában úgy vannak az általánosító szövegekkel (“A férfiak így meg úgy…”), hogy az biztos másra vonatkozik, hiszen ők tudják, hogy ők maguk nem olyanok. Épp ezért nem szokták személyes sértésnek venni az ilyesmit, úgy gondolják az író biztos nem úgy gondolta, vagy egy speciális csoportról beszélt csak rosszul fogalmazott.
A nők pontosan fordítva működnek. Feltételezik, hogy bármilyen általánosítás kifejezetten róluk szól, és ezért nekik az sértő. És azt feltételezik a férfiakról, hogy ők direktbe akarják a nőket sértegetni egyszerre általánosításokban és személyeskedve is.
Az igazi röhej, hogy a férfiak tévednek: sok nő tényleg azt gondolja, hogy “minden férfi X”. Igen, te is. Egyszóval már megint a kivetítésbe ütközünk bele: a nők azt hiszik a férfiakról, ami saját magukban megvan, de amazokból hiányzik.
Kivételek persze vannak, ésatöbbi, szóval nem kell ezen az eszmefuttatáson senkinek megsértődnie :D
Erre igyekszem amúgy figyelni, és folyton próbálom figyelmeztetni magam, hogy attól, hogy valami éppen rám nem igaz, a többségre még lehet, és nem biztos, hogy az én tapasztalataim érvényesebbek mint másé. Nekem nem ezért bántóak Borisz írásai, hanem mert az egész mögött valami viszolygást érzek, és nem elfogadást.
Elfogadást én sem érzek bennük, inkább belenyugvást, hogy ez van, nincs mit tenni. És ha úgy olvasod, hogy nem rád vonatkozik, úgy tényleg nagyon vicces. Én is ismerek olyan nőt, akinek egyszer megemlítettem, hogy a horoszkóp nem épp egzakt tudomány, és úgy nézett rám, mintha az anyját gyilkolnám. Tükör ez, csak görbe :-)
A horoszkóp, meg pi-víz az egyértelműen hülyeség, és ráadásul sekélyes áltudomány. De mondjuk a vallást nem tartom annak, még ha én nem is vagyok hívő, pedig az ilyen logika szerint az is marhaság, hiszen nem alapul tényeken meg nem lehet megfogni, és nem lehet logikusan kikövetkeztetni. De még jobban látszik, ha az emberi érzésekre gondolok. A harag, a félelem, az öröm valódi dolgok, és fontosak minden embernek, mégsem lehet úgy megfejteni őket, mint a kávéfőző működését vagy egy híd statikáját. Van aki azt mondja, a szerelem is csak kémiai reakció. De ezzel az erővel a tárgyak csak a fény visszaverődése miatt tűnnek színesnek, színek valójában nincsenek is, csak mi gondoljuk azt. Vagy éppenséggel a világ sem létezik, mert csak atomok meg még kisebb elemi részecskék vannak, közöttük hatalmas vákuum tátong. És igazából részecskék sincsenek, csak rezgés :) Ezért nem gondolom, hogy valaki hülye, vagy csökkent értékű, ha azt gondolja, igenis fontosak az érzések, vágyak, a hit, a művészetek meg egy csomó megfoghatatlan dolog (persze nem a nyilvánvaló csalások).
“A horoszkóp, meg pi-víz az egyértelműen hülyeség, és ráadásul sekélyes áltudomány.”
Mégis sokan vannak, és többségükben nők (NAWALT! NAWALT!), akik teljes komolysággal hisznek benne. Nagyon egyéni, kinél hol húzódik a naivitás határa. Az Index fórumain például régóta nagy tisztelője vagyok egy bizonyos női nicknek, ám sajnálattal látom, hogy amilyen karakánul és világosan látja a kisebbségi jogvédők hazugságait és állításaik ellentmondásait, úgy ragaszkodik a szinte ugyanazt a retorikát és hazugságokat alkalmazó feminizmushoz. Az SZDSZ-függésből pár éve kigyógyult és képes volt önkritikusan szembenézni az akkori butaságaival. Remélem, hogy csak idő kérdése és a feminizmust is a megfelelő helyre teszi. Ezzel együtt is furcsa látni, hogy ugyanazt a csapdát hogy felismerte az egyik témában és hogy üldögél még mindig benne a másikban. Mi lehet ennek az oka?
“Ezzel együtt is furcsa látni, hogy ugyanazt a csapdát hogy felismerte az egyik témában és hogy üldögél még mindig benne a másikban. Mi lehet ennek az oka?”
Valószínűleg épp az érzelmi töltet miatt nem látja át a teljes képet.
Ez könnyen meglehet, de ha a nők ilyenek (NAWALT!), akkor miért csodálkoznak annyira, hogy kevesebb a női vezető? Egy cég élén régen rossz, ha valaki holmi érzelmi töltetek miatt nem látja át a dolgokat.
Van ott egy alapvető gond, hogy a legtöbb ember bele van ragadva az érvek-ellenérvek konfliktusába, ahelyett, hogy alapvetően az igazságot keresné, ami esetleg (sőt, majdnem mindig) a közszemlére kitett érveléseken kívül található. Viszont nagyon sokszor az érv-ellenérv párosból az egyik erősen hasonlít az igazságra. Így lehet valaki majdnem vak és süket, mégis tűnhet úgy, hogy “a jó oldalon áll”. Sőt, fejlődhet is a véleménye – de amíg a dialektikus érveléstechnikán belül marad, igazából nem jut előbbre, csak “oldalazik”.
Valami olyasmire akarok kilyukadni, hogy a tévében ugyan vitázik Orbán és Gyurcsány (most nem szó szerint, csak mint párhuzamot mondom), és hihet valaki az egyiknek, vagy áttérhet az egyikről a másikra, de az igazságot egyik fél sem birtokolja. Mindkét fél direkt részigazságokat szajkóz, hogy a tömegeknek legyen min csámcsogni. A “valódi” igazságról nem beszélnek, mert az veszélyes lenne, és semmi érdekük nem fűződik hozzá. Amint valaki felülemelkedik ezeken a meddő szócsépléseken, kipukkad az egész mint egy lufi. Ez az a bizonyos “piros pirulás” pillanat, amikor a helyükre kerülnek a dolgok. De ezt nem lehet csak egy területen átélni… Ha egyszer orrbaver az igazság akkor egyre több helyen fogod felismerni. Amíg valaki valamilyen területen “le van ragadva”, addig még nem mászott ki a kátyúból, csak a véleménye helyenként véletlenül hasonlít az optimálisra. Vak tyúk is talál szemet, vagy mi.
Manapság már nem divat az Abszolút Igazságot keresni, hiszen ha mindent logikusan és korrektül végigvitatnánk, utána be lehetne zárni a fórumokat. Inkább mindenki keresgéli a maga lokális igazságmaximumát, ahová felállva lenézheti a körülötte állókat…
Én is azt gondolom, hogy ha valaki egy területen már átélte, hogy lerombolódik az addig igaznak hitt világa, akkor minden máshoz is kezd kritikusan közelíteni. Esetleg nem is fontos neki az igazság, csak mindig csapódik az éppen nyerésre álló táborhoz.
Egyáltalán nem erről van szó. Éppen azért furcsálltam a dolgot, mert abszolút nem egy ide-oda csapódó ember az illető, nagyon is értelmes és gerinces. Inkább arról lehet talán szó, hogy rossz következtetést vont le. Bedőlt a szadesznek, később rájött erre, de nem azt a következtetést vonta le ebből, hogy kerülni kell azokat, akik az igazság és egyenlőség letéteményeseiként a legnagyobb intoleránsok/rasszisták/szexisták, nem látott túl a konkrét témán. Sőt, talán még vigasztalta is magát azzal, hogy ‘na jó, a szadisok megvezettek, de a nők esélyegyenlőségért küzdeni az milyen szép dolog’.
Szerintem b a kezdőbetűje a nickjének. Én is megdöbbentem, amikor nemrég női kérdésben a legagresszívabb feminista érvelési technikát olvastam tőle az egyik topikban. Korábban a c topikban pedig teljesen normális álláspontja volt. Hihetelen volt, hogy tudja valaki így nézni a világot, egyik helyen a valóságot látja, a másik helyen pedig egy kitalált hazugságot.
…és orzimorzi a vége :-)
Akkor hát nem csak nekem tűnt fel ez a furcsa kettősség, ha ennyi leírásból így ráismertél.
Na de a cikk nem is hülyézi le a nőket, amiért fontosak nekik az érzések, hanem csak leszögezi, hogy így van. A férfiak többsége tényekből indul ki, a nők többsége az érzelmein keresztül közelíti meg a világot, és ha ezt tudják egymásról, akkor könnyebbé válik a kommunikáció mindkét részről.
De, szerintem pont, hogy lehülyézi.
Nem igazán értem, hogy miből gondolod ezt. Ha le akarná hülyézni, megtenné. Ehhez képest nyilvánvaló tisztelettel kezeli a nőket, “másságuk” ellenére.
De nem! Nem hülyézi le!
Egyszerűen csak leírja, hogy szerinte hogy működnek. Ami alól lehetnek többé-kevésbé való kivételek, de a próba igen egyszerű: egy elmélet akkor jó, ha 1. jól megmagyarázza az általunk ismert dolgokat és 2. segítségével pontos jóslatokat lehet adni az ismeretlen dolgokra vonatkozóan is.
Hát én ezt nem értem. A kék pirula ugye azt jelenti, hogy valaki nem néz szembe a valósággal, gyáva, kényelmes, és inkább az illúziót választja. A cikk szerint ilyenek a nők. Feljebb a gyerekes szót is használja a gondolkodásukra. Ez akkor nem lehülyézés?
Ez nem lehülyézés. Te még soha nem irigyelted a gyerekeket az ártatlan kacagásukért, a mesehősökkel teli kis világukért? Ők sem hülyék, csak éppen nem ők találják fel a hűtőszekrényt meg a szárnyashajót. Nem akarok filozofálgatni, de ha a nők évmilliók alatt ilyenek lettek, az azt jelenti, hogy ennek is megvan a maga értelme. Most éppen te is a feministák hibájába esel, mikor sértésnek veszed azt, hogy valaki szerint a nők egyes dolgokban nem olyanok, mint a férfiak. Pedig éppen ettől érdekes az élet, hiszen kinek kellene egy olyan nő, aki olyan mint egy férfi?!?
Ez a cikk alapvetően nem arról szól, hogy a férfiak okosak a nők meg hülyék. Arról van szó, hogy a különböző céljaikat különböző módszerekkel érik el. Más dolgokat tartanak fontosnak (itt megint a yin-yang jön képbe). De sehol nem hangzik el olyasmi, hogy a férfi célok a helyesek és a női célok szarok. A különbözőség nem feltétlenül minősítés. Szerintem túl “defenzív” vagy, egyszerű közlések mögé is érzelmi töltetet látsz. (Mint az emberek 99%-a.)
Arról sincs szó, hogy a nőkkel szemben a férfiak mindent jobban látnának. Prgamatikusan is lehet tévedni. A férfiak többsége meg is teszi. Nem lesznek attól okosabbak, hogy az értelmi síkon szoktak kalandozni, míg a nők az érzelmi síkon. Mindkettő lehet dzsungel :)
Pedig nem szoktam minden ilyenen megsértődni, egy csomó hasonló írást találónak és jópofának gondolok. Ezt meg nem. Mindegy, túltárgyaltuk, akkor bennem van a hiba, nem tudom megváltoztatni.
A verbális gondolkodás szerepéről, és magáról a beszédről is az a hit él a köztudatban, h. az elsődlegesen a külső valóság leképzését, megismerését és logikus infóközlést szolgál.
Pedig, elsődleges szerepe ma is a szociális kohézió erősítése. Olyasmi, mint a majmoknál a kurkászás.
Ez jól érzékelhető, ha megfigyeljük az emberek beszélgetéseit utcán, buszon, bárhol. Az leginkább a szubjektív benyomások és tévhitek, formális logikának ellentmondó, érzelmekkel motívált, irracionális egyvelege.
A beszédnek a racionális gondolkodásban való használata egy új fejlemény, és nagyot lendített a fejlődésen, pedig igazából a beszéd nem is igazán jó eszköz erre. Nem véletlen, h. a matematika menekül is tőle, mert csak félreértést okoz.
Asszem, ilyen szempontból tényleg van arányeltolódás a női-férfi beszéd és gondolkodás között. Szorosan összefügg ezzel az is, h. másként individuumok a nők, és másként a férfiak.
Asszem, túlnyomóan mindenkinek az adja meg az “egyéniségét”, h. milyen, szociológiai értelemben vett csoportok tagja. Az egyéni tudat ezeknek a csoporttudatoknak a metszete. A nőknél vhogy ennek a társadalmi valóságnak sokkal nagyobb a súlya és az ismerete. A férfiak meg, hajlamosabbak arra, h. a társadalmi valóságon kívül a társadalmon kívüli valósággal is összhangban legyen a tudattartalmuk, ami egyfajta objektivitásra való fogékonyságot visz a gondolkodásukba.
Legyél toleránsabb azokra, akik nem fogadnak el :)
Egyébként meg dehogynem. Nagyon is szeretem a nőket, és el is fogadom őket olyannak, amilyenek, de eközben egyrészt nem bánnám, ha megváltoznának, másrészt nem szeretem, ha másmilyennek mondják magukat, mint amilyenek. Szerintem egyikben sincs semmi rossz. A szeretet és az elfogadás nem jelenti azt, hogy minden úgy tökéletes, ahogy van – hanem hogy úgy is megfelel.
Az én szótáramban az elfogadás azt jelenti, hogy nem bosszankodom azon, hogy ilyen, és nem várom, hogy megváltozzon.
Ebben (is) egyetértünk.
Sok ember – nem rád gondolok – nem látja a határvonalat aközött, hogy meg akarsz változtatni valakit mert határozott elképzelésed van arról, hogy neked hogy lenne kényelmesebb az ő személyisége, vagy hogy segítő kezet nyújtasz a saját fejlődésében. A feltétel nélküli elfogadás nem igazán pozitív dolog, mert valójában nem árt az ha az ember noszogatva van a személyiségfejlődés terén, és ha időnként segít neki valaki felismerni azokat a saját hibáit, amit esetleg “belülről” nem lát. Én felelősséget érzek a szeretteim irányában arra, hogy időnként szembesítsem őket azzal amiket a hibáiknak látok :) Ha nem tenném, velük tolnék ki, mert lehet hogy évekig fognak még attól a hibától szenvedni amit a segítségemmel 5 perc alatt megoldhattak volna. Persze ehhez arra van szükség, hogy kordában tartsam az egómat és ne a saját elképzeléseimet akarjam rájuk erőltetni, hanem a saját problémáikra találjak rájuk szabott megoldást.
Nagyon szép az, amit mondasz…
“Én felelősséget érzek a szeretteim irányában arra, hogy időnként szembesítsem őket azzal, amiket a hibáiknak látok.”
…de sajnos nem mindenki szereti a kritikát. Nekem a családtagjaim között és a barátaim között is akadnak olyanok, akik nem engedik meg a jó szándékú bírálatot. Ilyenkor pedig marad a tolerancia, ami persze nem jó.
Én elég kendőzetlenül nyomom, úgyhogy nincs olyan barátom, aki ne bírná a kritikát :D
“Ments meg Uram a barátaimtól, az ellenségeimmel magam is elbánok” – mondta Voltaire:)
„A zsidóknak nevezett arabok csavargó hordája … erőszakkal kaparintott meg egy kis országot, oly utálatos fosztogatások és kegyetlenségek árán, amely példa nélkül álló a történelemben. (…) A zsidók csak egy tudatlan és barbár nép, amely régóta párosítja a legpiszkosabb fösvénységet és a legutálatosabb babonát a kiolthatatlan gyűlölettel mindazon népek iránt, amelyek elviselik őket, és amelyeknek hála meggazdagodnak.” – Voltaire
“A Candide-ban valláskritika is érződik, Voltaire a jezsuitákon keresztül bírálja a katolikus egyházat. Mikor Candide és Cacambo Paraguayban a jezsuitákhoz menekülnek, Cacambo megjegyzi, hogy „csodálatos ám ez a papi kormányzat, a pátereké ottan minden – a népé meg nesze semmi.” Voltaire ezzel utal arra, hogy a Dél-Amerikába küldött misszionáriusok sokszor nagy jogi előnyben voltak a helyi emberekkel szemben. Leírja azt is, hogy a jezsuiták rabszolgáknak tartották a bennszülötteket és dolgoztatták is őket.” Wikipédia
„Minden nemzetet felülmúltok szemtelen mesékben, rossz viselkedésben és barbarizmusban. Sorsotok a megérdemelt bűnhődés.” – Voltaire
“Nem, ő hivatásos troll, és a hivatásost kéretik úgy érteni, hogy vérprofi.” – the hermit
“Na mindegy, a lényeg, hogy ha csendben maradtál volna, nem válaszoltam volna viszont a már kitörölt hozzászólásodra, ám mivel te náci vagy (tudom, sértő, de ettől még az vagy), nyilvánvalóan nagyon viszketett a tenyered azért, hogy billentyűt ragadva megpróbáld elterelni a témát a számodra kedves útra. Több tucat fórumot barmol szét a hozzád hasonló elmebajos, aki a maga sajátos igazságát próbálja láttatni a szimpla gyűlöletkeltésben, ezért megtanultam, hogy vagy figyelmen kívül hagyom, vagy offenzívan próbálom eltántorítani a további trollkodástól. Nagy kár, hogy döntően mégis legyőz a lehengerlő emberi hülyeség, de ez várható is az internet világában, ahol nem nehéz a józan észt megtagadva játszani a nagy legényt.” – Animebj
Vérprofi vagy bérprofi?
:) Nekem egyébként ezzel nincs bajom, sőt, szerintem nem találsz olyan férfit, aki ne szeretne elrugaszkodni a valóságtól. Hát én se vagyok ám igazi dzsedáj, de amikor fénykardozom, akkor hallani sem akarok erről :)
Isten az égben, én most nézem ezt a szánalmas marhaságot, ahol legalább két troll erölködik, a Parakovács, meg valaki nő a Puzsérral. Nem hogy oda volnék a Puzsértól, de ezért az elvesztegetett időért kifejezetten sajnálom. Két ilyen senkiházi hülyének még köszönni sem igazán érdemes… Tudja valaki ki ez a retrdált nőszemély?
http://www.youtube.com/watch?v=jYpKS5p1_4A
Ezt a fajta affektáló, felsőbbrendűségi komplexusos túl-entellektüell stílust sosem bírtam. A videóból sem tudtam 5 mp-nél többet megnézni…
Én végigszenvedtem és jelenthetem a Puzsér véleménye elfogadható, illetve a kérdéseire nem kapott választ, csak személyeskedő ócsárlást. Viszont én a Parakovács féle stílust inkább bértenyésztett kisebbségi komplexusos sznobériának nevezném. Valójában inkább egy túl-tehetségtelen, idegesítő subernyák tapladék lenne az…
Ehhez a “hülyézi, nem hülyézi” témához még egy fél szót hozzátennék – minthogy ugye rólam volt szó, hogy én hülyézem-e a nőket, és hát illetékesnek érzem magam abban a kérdésben, hogy én valamit csinálok-e :)
Daphne: szerintem te azt érzed bántónak, hogy a NF tipikus női hülyeségekkel foglalkozik. Pontosabban: olyasmikkel, amik a férfiak számára a nőben általában nem érthetők. Igen, ez így van – mert ez a lényege. Ettől még nem mondtam azt, hogy minden nő hülye, és azt sem, hogy a nagy többségük az. Hanem (és szerintem ezt kevered össze) azt mondom, hogy vannak tipikus hülyeségek, amiket mindig a nők csinálnak, és ők újra meg újra, és ettől mi a fejünket fogjuk, hogy úristen, mérvanez, hogylehet, segítség. NŐI HÜLYESÉGEK is lehetett volna a címe, vagy akár JELLEGZETES NŐI HÜLYESÉGEK – csakhogy akkor meg kimaradna egy fontos szemantikai elem: hogy tényleg szeretnénk titeket megérteni.
Hogy ez lehülyézés? Igen, amikor nem értünk valamit, akkor (mivel elég okosak vagyunk) azt gondoljuk arról, hogy nem a mi szellemi kvalitásaink hiányoznak hozzá, hanem az illető dolog egy úgynevezett hülyeség. Igen, amikor érthetetlen egy nő, akkor az első gondolatunk az, hogy “hát ez bolond”, és csak utána jön az, hogy “várjunk csak, mi oka lehet rá?”… Néha arra jutok, hogy semmi. Olyankor a végeredmény kb az, hogy “nos, ilyenek és kész”.
A lényeg két sorban:
1. Ahol hülyézést érzel, ott valójában értetlenkedés van. (Más kérdés, hogy többnyire jó okkal.)
2. A blog – nemes céllal – a nők érthetetlenségéről szól, azt boncolgatja. (A csodálatosságukról már van elég.)
Egyébként mindkét nem követ ilyen-olyan egymás számára érthetetlen gondolkodási sablonokat. Ha ezeknek a sablonoknak a legrosszabbjai egyetlen személy attitűdjében halmozódnak fel, akkor kész is a másik nemet halálosan bosszantó nő avagy férfi. Az már egy külön kérdés, hogy ki mennyire érzi megtalálva magát az egyes allűrök boncolgatásakor. A tényt viszont sehogyan sem lehet letagadni; nők és a férfiak sokszor másféle logikával szemléljük a világot és gyakran az általad is fejtegetett módokon beszélünk el egymás mellett. Ami – valljuk be – néha eléggé fárasztó… Szerintem mindkét nem levonhat hasznos következtetéseket a Nőfejtő gondolataiból a kommunikációs szakadékok áthidalásához. És mivel szellemesen vagy hímsoviniszta, talán a nők egyik fele hajlandó is lesz megfontolni… a meglincselésedet. :D
Kedves Borisz, nagyra értékelem, hogy mint szerző, beálltál megmagyarázni, mit is akartál írni :) Mint már írtam, kénytelen vagyok beismerni, biztos bennem van a hiba, majd igyekszem odafigyelni.
Az jutott eszembe még erről, hogy vajon mit érezhet egy zebra, vagy pávián, amikor a természettudósok megpróbálják megfejteni, mit miért csinál. Biztos azt gondolja, ezek hülyék, hát én tudom, hogy mindent normálisan csinálok ;)
Az egyik nem nézőpontjából a másik nem mindig érthetetlen marad. Kintebb kell lépni egy szinttel, és egymáshoz hasonlítva egy közös emberi szempontból nézni a nemeket. Akkor egyik sem “hülye”, csak különböznek. A férfinak a nő hülye mert nem a logikára épít, a nőnek meg a férfi hülye mert a logikára épít. Ezen megsértődni csak akkor tudsz, ha a másik nem álláspontját elfogadod érvényesnek, a saját nemedét pedig hiteltelenné teszed, és akkor belegabalyodsz abba, hogy joggal hülyézik le a te nemedet pedig te nem is vagy olyan mint a többiek, vagyis akkor mégsem joggal hülyéznek, dehát nagyjából azért mégiscsak igazuk van, satöbbi.
A lajhár szemszögéből a gepárd hülye mert szalad, a gepárd szemszögéből a lajhár hülye mert lóg. Kívülről nézve látható, hogy teljesen mások a céljaik, és valójában egyik sem hülye. Akkor lennének hülyék, ha a másik szempontrendszere alapján kezdenék saját magukat értékelni.
Ez csak ott nem stimmel egyedül, hogy a gepárdnak meg a lajhárnak nincs egymásra szükségük. A nő meg a férfi viszont szeretne tetszeni a másiknak, szeretné, ha jó véleménnyel lenne róla, ezért esik rosszul, ha nem így van. Sokra megy vele egy nő, ha női szemmel minden rendben van vele, szép is meg okos is, a férfiak szerint viszont egy kövér hisztis liba :)
A nemi különbségek miatt tudunk jól együttműködni. Ha mindenki egyforma lenne, akkor nem lenne szükség az egyik nemre. Akkor van baj, ha ezekből a természetes nemi különbségekből valaki háborús fegyvereket kovácsol, és hadba küldi egymás ellen a férfiakat és nőket. Enélkül tök jól megvagyunk egymással, évmilliókig nem volt gond a szaporodással és a párválasztással :)
Ez rendben van, csak nem arra válaszoltál, amit írtam, hogy miért fogadjuk el a másik nem nézőpontját érvényesnek.
Persze hogy tetszeni akarunk az ellenkező nemnek. Mondjuk ehhez nem ártana ismerni a nézőpontjukat, amiben ti nők kilométeres előnyben vagytok a férfiakhoz képest :) Ti a történelem kezdeteitől pontosan tudjátok mi a szitu, nekünk koronként kell “újrafelfedezni”, hogy amit a nők mondanak, és amit akarnak, az legtöbbször köszönő viszonyban sincs egymással :)
Egyébként ezek a kölcsönös elvárások nem olyan vészesek, csak a nemi sajátosságok negatív oldalát kell valamelyest tompítani. A férfiban a tiszta észen kívül legyen némi spontaneitás, romantika, stb. (nem a disneyhercegnős értelemben, de ezt máshol tárgyaljuk). A nőben az érzelmi hullámzás negatív oldalán legyen hangtompító, és némi érzelmi stabilitásra is szükség van, pl. ne szaladjon egy bokor mögé az első gitárossal csak mert jött egy hirtelen fellángolás :) Mivel senki sem tisztán yin vagy yang ezért ezeket az elvárásokat a többségnek nem túl nehéz hozni.
Ez nem azt jelenti, hogy a saját személyisége valakinek nem megfelelő, mert a másik nem értékrendje “helyesebb”, csak azt is figyelembe kell venni, ha valaki együtt él egy másik nemű emberrel.
https://www.facebook.com/Robert.Puzser/posts/486147734794378
Ezek az Ady-s kommentek…
“Köszönöm a szép sorokat! Megbuktatjuk ezt a mocskos Orbánt, nem hagyjuk, hogy ugart csináljon ebből az országból!”
“Jó ez, csak célt téveszt. Az Unió az ugar, nem Magyarország. Bedőlsz a balliberális kampánynak, pedig régebben voltak jó posztjaid.”
“Szép-szép. De az összefogásról kell most beszélni. Gyurcsány-Bajnai-Jávor-Mesterházy-Schmuck. Máshogy nem nyerünk. Aztán ráérünk esztétizálni. Tíz perc múlva a Klubrádión Kuncze. Mindenki hallgassa!”
Én behalok… :D
DumaRagu – TROLLOK A NETEN
http://www.youtube.com/watch?v=AArr8gObS3A