Puzsér Róberttel ambivalens a kapcsolatom, minél többet nézem annál jobban megkedvelem. A következő videóval a művész úrnak sikerült megfognia az árnyalatok közötti különbségeket a női tízes skála szereplői között. Ezzel szeretnék boldog Gábor napot kívánni minden Gábornak!
Először is szeretnék mindenkit üdvözölni. Már nem új dolog nekem a blogolás, írás, mivel már évek óta űzöm az ipart. Eredetileg filmművészeti bloggal indítottam. Így valószínűleg itt is többször ebben a témában fogok írni, mivel csak arról akarok értekezni, amit tökéletesen átlátok.
A nők kevesebb pénzt kapnak ugyanazért a munkáért - erre a régi feminista hazugságra hivatkozva hirdetett "akciót" egy közösségi irodákat üzemeltető budapesti vállalkozás. Március 8-án a nemzetközi nőnap alkalmából a férfiaknak 19%-al...
Bélteki Katalin, a Valódi Egyenlőségért Civil Társaság egyik női aktivistája fogalmazott meg a nőnap alkalmából egy olyan üdvözletet, amely az elfogult, radikális feminista nőnapi propagandával szemben teremthet kontrasztot és amelyet...
Sok éve kering az interneten egy megsárgult régi fénykép, amelyet mindig azzal a kommentárral adtak közre, hogy a kép egy régen elfeledett karácsonyi tradíciót örökíti meg. Attól függően, hogy mely országban terjedt el éppen a mém,...
"Így válunk? - gyermekelhelyezési perek és szülői elidegenítés a mindennapokban" címmel, a Magyar Jelen gondozásában jelent meg az a beszélgetés, amely arra a kérdésre igyekszik választ találni, hogy milyen társadalmi és jogalkalmazási...
Régi szokás a Google-nél, hogy a jelentősebb nemzetközi eseményekről, ünnepekről ünnepi logóval emlékeznek meg. Ez alól csak a Nemzetközi Férfinap képez kivételt, amelyről minden emlékeztető ellenére makacs módon megfeledkeznek.
A...
Gondolkodásunkat, döntéseinket gyakorta sztereotípiáink, klisék vezérlik. Nem egyszer alapos okkal, hiszen "előítéleteink" előismereteken nyugszanak. Mégis megtörténhet, hogy sztereotípiáink tévútra visznek minket, a valóság...
Tekintsük át egy lassan szokásossá váló Férfinapi sajtószemlében, hogy észrevették-e a politikusok és az internetes újságok a Férfinapot, és ha igen, akkor milyen köszöntővel emlékeztek meg a férfiakról illetve miként protestáltak az...
Közismert szlogene a feministáknak - konzervatív femiknek nem, sok férfinak viszont szintén -, hogy minden nap férfinap. Tény, én leginkább a vidéki férfiak és nők életét ismerem, a fővárosiakét kevésbé, de talán olyan gigászi...
Természetesen nem rossz. A semminél jobb. Sokkal. De a hiányosságok garmadájával találkozva szinte öncsonkító módon leborotváltam a szakállamat a podcast felénél, mert annyira felkavart a beszélgetés. Egyébként nem baj, ha érzelmeket...
Idén Férfinapon demonstrációt tartunk a Parlament előtt, annak érdekében, hogy a családpolitika kezelje egyenlő szülőként a férfiakat és támogassa az egyenlőségüket.
A tüntetés a Modern Férfipolitikáért Mozgalom és a Valódi...
Dóczi Attilát, vagy ahogyan a "Tanulom Magam" Youtube csatornáján nevezi magát: Attist lehet liberálisnak, idegesítőnek, nyálasnak (férfijogi aktivisták véleménye mind) tartani legutóbbi tartalmáért, melyet létrehozott. Szerintem azonban...
A fiúk hátrányos helyzetben vannak a magyar oktatásban, szinte minden szempontból. Rosszabb jegyeket kapnak, gyengébb szövegértési kompetenciákkal rendelkeznek, nagyobb arányban küzdenek beilleszkedési, magatartási, írási, olvasási...
A La Repubblica cikke szerint "ha az a logika, hogy minél több gyereket vállal és minél több juttatásban részesül egy nő, akkor a női emancipáció egész útja összeomlik”. Azt állítják, hogy "jobb óvakodni azoktól, akik a család...
Akár ezt a címet is adhatnánk Austin Ruse írásának, mely a múlt heti ENSZ-szavazás kapcsán Lengyelországot cinkos némasággal, az Orbán vezette Magyarországot pedig gyalázatos árulással vádolja. De lássuk előbb, mit vet a C-Fam nevű, New...
Köszönöm:
Johnny Deppnek, hogy nem hagyta magát és harcolt az igazáért. A médiának, hogy érzékenyen reagált erre.
A Mi Hazánknak, hogy van férfiakat érintő programja, nem néz át fölöttünk.
A sajtónak, hogy már szóba kerülünk mi,...
2022. augusztus 12. 20:12
40
olvasói vélemény eddig. - Szólj hozzá te is! Minden hang számít!
Elég torz a listájuk, és a példaképek is vegyesek. Az alsó 2-3 kategóriát egyszerűen levágták, mintha valóban ronda nő nem is létezne. Szóval ahonnan ők kezdik az kb. a 3-as/4-es kategória.
Ennek megfelelően viszont a 6+ kategóriákat fölöslegesen széthúzták, olyan árnyalatnyi különbségeket próbálnak odaképzelni amik egy adott nőn belül is pillanatról pillanatra változhatnak az arckifejezéssel, hangulattal, stb.
A példaképeik meg teljesen hasraütésesek, volt 1-2 aminél az előző kifejezetten szebb volt szvsz.
Annakidején Roissy csinált egy jobb skálát, ha lesz rá ingerem megkeresem a linket…
nálam az a mondat a meghatározó, amiért talán megérte ott egy húzást, mondjuk a 8-9 szétválasztásának nincs értelme, hogy a tízes az a kategória, akinél már azt érzed, hogy el kell őt venned, gondoskodnod kell róla. Ott tényleg van egy árnyalatnyi határ. alsó részét jobban kifejthették volna. Nálam, és sok férfinél az a baj,hogy már alsóbb osztályzatoknál héttől felfele beindul az el kell vennem, és gondoskodni róla, és ez a héttől hetest a nő gondolkodására is értem. Korral is tíz évente lépkednie kell az osztályzásnak :)
No igen, a “ronda nagy faszával” hadakozó “művész úr” nem tisztel semmilyen a férfiak szabadosságát gúzsba kötni igyekvő társadalmi elvárást. Érdekes jelenség, azért is, mert elképesztő, hogy meg tudja ezt tenni anélkül, hogy vér cikivé válna a média világban. Vajon meddig lehet feszegetni a határokat, és ötvözni a szofisztikált bölcsész és a “büdösbunkó” legmeghökkentőbb allűrjeit? Bizonyos értelemben mindenképpen ráfér a férfitársadalomra, hogy valaki “rossz példával” járjon elől a férfiakat kiherélő ilyen-olyan tabuk rombolásában. – Azt hiszem, Puzsér jelentősége a “Vagina monológok” jelentőségével vetekszik. ;) És addig is, míg ő elvégzi ezt a “piszkos munkát”, mi nyugodtan lazíthatunk. Öööö… Nem erre mondják, hogy “más farkával verjük a csalánt”? :)
(Reméljük egyetlen Gábor sem veszi majd a szívére az ilyetén való felköszöntést. :)
ismerős stílus, én is ilyen vagyok, egyetemista intellektuel Filmvilág újsággal, és de amúgy, ha bunkósodni kell azt nagyon szeretem:) Mondjuk ezt nagyban Lars von Tiers játszotta el a Cannes-i filmfesztiválon, amikor előtte azt a náci poénját, amivel az európai álszemérmességet akarta kifigurázni, aki látta a mögötte álló filmeket az tudja hová tenni az ilyen beszólását, jellemzően a közvélemény nagy része azonban ellene ment.
Olvasó
smirti
Grrr, utálom, ha bármilyen csoportba próbálnak sorolni, ahova nem magam jelentkeztem. Barátnőimet is le szoktam állítani, amikor osztályozgatják a férfiakat.
Azt hiszem, talán félreértetted Smirti ellenérzéseit. Szerintem nem az önkéntelen viszonyítással, hanem a kifejezetten tárgyiasító osztályozással szemben vannak ellenérzései. Lássuk be; némi okkal. Csak az a baj, hogy – ahogyan erre az ő mondata is rávilágít – a nők világától korántsem idegen ez, sőt a női magazincikkek egy jelentős részének a témája is a párválasztást áru osztályozó húspiaccá silányító “bölcselkedés”. – Egyébként részemről biztos vagyok benne, hogy Puzsér sem minden hátsó gondolat és üzenet nélkül provokál ezzel.
Na ne hergelj :) Ezt a tárgyiasítós hülyeséget még feministákon is számonkérem… Nincs abban semmi elítélendő, ha az ember valakit szépnek talál, másokat meg kevésbé. A “tárgyiasítás”, mint fogalom, egy töküres feminista hülyeség, amit csak arra találtak ki, hogy a férfiakat ekézzék vele.
Olvasó
Franciska
Hetes picsa, nyolcas picsa, á nem tárgyiasítunk. :)
Szerintem a videóban a 4-es pontnál Drew Barrymore képe alatt (0:40 mp) megfogalmazott mondat, miszerint “Alkalmas szexuális tárgy.” kimeríti a tárgyiasítás fogalmát ;-)
No, majd én megpróbálom definiálni a saját felfogásom szerint, mert úgyis akarok Deannek is válaszolni. Egyébként majdnem idézőjelbe tettem a “tárgyiasítás” kifejezést, :) de aztán mégsem, mivel igenis van ennek a szónak egy olyan dimenziója, amit saját véleményként is tudok vállalni. A tárgyiasítás szerintem nem jelent mást, mint amikor valaki valóban csak testként, tárgyként tekint a másikra és teljesen ridegen figyelmen kívül hagyja annak minden más emberi vonatkozását. Amikor mondjuk ennek megfelelően külsőségek vagy érdekek szerinti osztályozás alapján cserélgeted a partnereidet. Amikor “a hatosra fanyalogsz, hetesre fáj a fogad” és egyáltalán nem érdekel, hogy a nőnek személyisége, lelke is van. Amikor szemrebbenés nélkül dobja valaki Marcsit, mert Gizinek nagyobb a melle. Amikor valaki szakít Bélával, mivel jobb dolog Józsival a vegyészmérnökkel járni, mert ő havi hatszázezret keres, és nem csak egy balfék villanyszerelő. Amikor fizet valaki egy prostituáltnak a szexért és cseppet sem hatja meg, ha utána öt perccel elüti egy kamion. És nyilvánvaló tárgyiasítás az emberkereskedelem.
Igen, egyetértünk: legalábbis szociopata az, aki így működik, de azért akad ilyen.
Természetesen a szó más értelmű feminista használata égbekiáltó baromság. Nyilvánvalóan nem tárgyiasítás, ha valaki szépség eszményeket is figyelembe véve választ partnert. A feminista terminológiában sokszor az aktot, erotikus, pornografikus alkotásokat is tárgyiasításnak nevezik. Ez természetesen nem tárgyiasítás, hanem az emberi test és a szexualitás leplezetlen vizuális ábrázolása. Előszeretettel használják a kifejezést például olyan reklámokra, ahol többé kevésbé szükségtelenül jelenik meg testiség, erotika. Számomra nyilvánvaló, hogy ezeket az eseteket sem tekinthetjük tárgyiasításnak, legfeljebb a testiség kontextusba nem illő, hatásvadász használatának. Bár nyilván megjelenhet a művészetben, a reklámokban is valódi tárgyiasítás, de a feminista értelmezés mindenre rá akarja húzni ezt a fogalmat, amikor bármilyen vonatkozásban felmerül a testiség.
Ha tárgyként kezelnél egy embert, akkor tologatnád, keresnéd az on/off gombot, beraknád a fiókba, ilyesmi. Az, hogy emberek szexuális vonzerejéről beszélsz, nem jelenti, hogy ne lenne tudomásod az ő emberi mivoltukról. Ilyen alapon tárgyiasítás minden, ami nem foglalkozik az emberek személyiségével, pl. a tornasorba állítás. Az csak a magasságukat nézi, mintha tárgyak lennének. Szóval hagyjuk már ezt az egész hülyeséget, ami kizárólag arra hivatott, hogy a férfi szexualitást sározza. Mintha egyébként mindenki folyamatosan mások személyiségével lenne elfoglalva, vagy mindig azon morfondíroznának, hogy miféle emberi kvalitásai vannak az utcán szembejövőknek. Én fenntartom, hogy ez csak egy üres feminista rágalom, egy olyan mesterségesen kreált fogalom, aminek valódi tartalma nincs.
Az egészben ott van a féligazságnak is gyenge hurok, hogy az emberek (nők is) a helyzetnek megfelelő tulajdonságok alapján ítélnek – de ettől még nem tekintik a másikat nem-embernek. Ha futócsapatot kell toboroznod, akkor azt kérdezed, ki milyen gyorsan szalad, és nem érdekel, hogy egyébként melyik mennyire kedves ember. Ha programozótársat keresel, akkor a szaktudást díjazod, és lesz*rod hogy az illető esetleg jó szakács. Ha potenciális szexpartnerként tekintesz valakire, akkor (elsősorban) a szépségét nézed, és teljesen lényegtelen, hogy az a valaki mellesleg 3 nyelven beszél folyékonyan. És ebben az egészben nincs semmi elítélendő, semmi lealacsonyító, semmi “mocskos”; egyszerűen így működik az ember. Ha nem mondtam volna: a nők is :) Az csak a feministák “zsenialitása”, hogy kikérik maguknak, hogy a férfiak nőként néznek rájuk. Nehezen tetten érhető csalás és szinte lehetetlen védekezni ellene.
Az az ember, aki (szexuális) tárgyként tekint a másikra, az a nekrofil. Mindenki más úgy szexel, hogy tisztában vele, a partner egy élő ember. Hogy mely tulajdonságait tekinted fontosnak, vagy kevésbé fontosnak, az teljesen irreleváns, ráadásul nem kategorizálható nemileg. Mármint nem lehet azt mondani, hogy “a férfiak” en bloc csak X tulajdonságokkal foglalkoznak; azt sem, hogy ha mégis így lenne, az “rossz” lenne; nameg azt sem, hogy a nők ezzel szemben mindig mindenkit “holisztikusan” szemlélnének. Szóval az egész egy hülyeség.
Úgy tudok egyetérteni a véleményeddel, hogy eközben cseppet sem érzem úgy, hogy ellentmondásba kerülnék a saját korábban leírt gondolataimmal. Szóval, ha te úgy érzed, hogy véleménykülönbség van közöttünk, akkor szerintem valahol elbeszélünk egymás mellett.
Végül nem úsztam meg, hogy egymondatos definíciót alkossak a körülírási próbálkozás helyett, és jobban is jártam volna ha eleve ezzel kezdem.
Tárgyiasít: Egy személy bizonyos tulajdonságát úgy tekinti valamely célra szolgáló eszköznek, hogy eközben érdeksérelmet okozó módon figyelmen kívül hagyja annak emberi mivoltából eredő bármely érdekét, igényét.
Már a fenti példákban (Józsi fizetése és emberkereskedelem) is igyekeztem célozni rá, hogy felfogásom szerint a tárgyiasítás fogalom nem kifejezetten és kizárólag egy szexuális attitűdöt ír le. (Téged a fogalom férfi szexualitással kapcsolatos használata zavar nagyon, és valóban onnan is indultunk el, szóval arról a végén részletesebben.)
Mint a definitív meghatározásomból látszik, úgy gondolom, hogy a tárgyiasítás szituációtól függően és személyek eltérő igényeinek eredményeként valósulhat meg. A tornasor nem attól válik tárgyiasítássá, mert magasság szerint állítja sorba az embereket, hanem attól, ha a tornasorban egymás mellé kerül Aladár és Béla, akik között kibékíthetetlen ellentét van és képtelenek elviselni egymás közelségét, de ezzel senki nem törődik, mert a tornasor az tornasor. A futó csapat toborzása során hosszú lábú, fürge embereket keresni nem tárgyiasítás, de tudomásul sem venni, hogy edzés után emberi körülmények között akarnak zuhanyozni viszont már kifejezetten az.
Ha a szexualitás vonatkozásában beszélünk a tárgyiasítás feminista értelmezéséről, akkor szerintem érdemes egy-két premisszát szem előtt tartani: A nők eléggé jelentős része aszexuális. Egy másik eléggé jelentős részük komoly problémákkal küzd a szex élvezetével kapcsolatban. A feministák és az előbb említett két női csoport között jelentős átfedés van.
Ha valaki egyszerűen nem szereti a szexet, vagy problémái vannak vele, de mégis azzal szembesül, hogy a lehetséges férfipartnerek jelentős részének párkapcsolati elvárásaiban első helyen szerepelnek szexuális igények, “folyton csak a szexre gondolnak”, akkor előbb-utóbb elkezdi úgy érezni, hogy az egész világ valami szerinte lényegtelen, illetve csak problémákat okozó dolog körül forog. Akármit is csinál, a történet nem akar a szerinte sokkal fontosabb dolgok körül forogni; újra és újra előjön az a hülye szex. Minél többet beszélget önmagához hasonló, problémás nőkkel, annál inkább körvonalazódik számára minden gond oka: a férfiak “tárgyiasítják” a nőket, és mindenáron “szexuális tárgy”-ként akarnak rájuk tekinteni, pedig a nők nem (csak) ebből állnak, ez a nőknek rossz. Íme mennyi nő beszél körülötte ugyanerről a problémáról. Szóval, igenis ez a hülye férfi szexközpontúság, szexmánia egy “elítélendő”, “lealacsonyító”, tulajdonképpen “mocskos” dolog.
“A nő számára az aktus nem “teljesítmény”, saját orgazmusát is a férfi teljesítményeként éli meg, ezért fordul a szexualitás ellen, ha nem éri el az orgazmust.” – Dr. Lux Elvira
Ennek folyományaként szerintem könnyen átlátható, hogy miért fordulnak a szexualitással együtt általában a férfiak ellen is. Hiszen “a férfiak” azok, akik nem juttatták őt semmiféle örömhöz. Az öncélú szemét férfiak bezzeg élvezik akkor is, ha ő nem.
Annak a magyarázata, hogy miért tekinti az átlag nő is annyira könnyen ezt a tárgyiasításra vonatkozó szemléletmódot magáénak, a két nem közötti különbségekben rejlik. Bár te inkább a hasonlóságot hangsúlyozod, de elég nagy különbségek vannak a két nem szexualitáshoz való viszonyában.
Egyébként is egyre jobban érzem a szükségét egy-két szexuálpszichológia kérdést boncolgató cikknek. Remélem mielőbb tudok majd időt fordítani erre is.
Ez egy fantasztikusan jó megközelítés, a definíció kapásból jeles, de ahhoz, hogy valami konkrét értelme legyen az egésznek, az “áldozat” szempontjából valamilyen objektív és mérhető érdeksérelemnek kell történnie, és ebbe nem értendő bele a kényelmetlenség-érzet, vagy ha zavarba jön. Ha lopás vagy erőszak áldozatává válik valaki, akkor pontosan definiálni tudja a sérelmét. “Tárgyiasításnál” ez gyakorlatilag lehetetlen.
A példáid egy részével nem igazán értek egyet. Ha dobsz egy nőt mert a másiknak nagyobb a melle, az teljes mértékben a szíved joga és senkinek semmi köze hozzá. Nem követtél el bűnt senkivel szemben. Dettó, ha a nő dobja a pasit egy vagyonosabbért. Elsősorban azért nem, mert 1. olyan tulajdonságot vettél alapul ami releváns a témát tekintve; 2. nem okoztál (jog)sérelmet az elhagyott félnek, mivel semmiféle “joga” nincsen senkinek a másikkal való együttélésre. Ezzel szemben viszont bárkinek joga van kilépni bármilyen kapcsolatból ami nem elégíti ki az igényeit.
Az emberkereskedelem jobb példa, de azzal meg az a fenntartásom, hogy ott fölösleges belevonni a képbe egy ilyen “mesterséges” fogalmat, mint a tárgyiasítás, mivel az emberkereskedelem már így is büntetendő, mindenki tudja, hogy törvényellenes. A mások nem-emberként kezelése enyhébb esetben udvariatlanság, durvább esetben törvényellenes – de megvannak már erre a szociális szabályok, illetve a törvények, szóval semmi szükség ezeket tovább bonyolítani mindenféle femcsi demagógiával. Valakit megbámulni évszázadok óta illetlenségnek minősül, ehhez nincs szükség a feministák kampányára. Egyszóval a tárgyiasítás nem vezet be semmilyen újdonságot a fogalomtárunkba, csak egy újszerű (modernista) megnevezés valamire ami már régóta le van kezelve.
Szerintem fontos lenne egy olyan megkülönböztetést tenni, hogy valaki nincsen tisztában a másik emberi mivoltával, vagy pedig tisztában van vele, csak nem érdekli. Az előbbi a “tárgyiasítás”, az utóbbi nem kezeli tárgyként a másik embert, csak nem törődik az emberi kvalitásaival. Ha az utóbbi kategória is tárgyiasítás lenne, akkor teljesen kiüresedne a fogalom, hiszen az emberek 99%-a az életének a 99%-ában letojja a környezetében élők emberi mivoltát. A főnök kirúg a munkahelyen, a nő petrezselymet árul a táncparkett szélén, a boltban fizetsz a pénztárosnak, stb., stb., stb. a végtelenségig. Tudatában vagy, hogy azok emberek, de figyelmen kívül hagyod ezt a tényt mert van egy mércéd az adott szitura ami alapján megmérsz másokat, és ezen kívül nem érdekelnek az emberi dolgaik. A pénztáros adja gyorsan a visszajárót, és lesz*rod hogy bal lábbal kelt. Egy olyan fogalom pedig, ami az emberi élet 99%-át lefedi, használhatatlan és értelmetlen.
Aki nincs tisztában a másik ember mivoltával, az egy bizonyos típusú szociopata, vagyis beteg ember mentális problémákkal. Ezt bármilyen szempontból kapcsolatba hozni az egyébként természetes férfi szexualitással tetűség.
Látok abban rációt, hogy a szexuális problémákkal küzdők zokon vehetik, ha valaki merészel szexuális lényként tekinteni rájuk, csakhogy ez esetben a probléma az ő készülékükben van. Értsd: ők a betegek, tehát nagy hülyeség lenne a normális emberek normális viselkedését az ő torzult személyiségükhöz hozzáigazítani. Kábé olyan, mintha mindenkit sántításra köteleznénk, hogy a tényleges sánták ne érezzék rosszul magukat.
A “szexuális tárgy” megintcsak egy hülye fogalom, ugyanis a férfiak – ahogy már sokszor jeleztem – nem tárggyal akarnak szexelni, hanem egy nővel. Aki ember. És ezzel minden férfi tisztában van, sőt, kifejezetten értéknek tekinti. Ha nem így lenne, mindenki guminőkkel akarna dugni. Arról is esett már szó, hogy a prostik jelentős részének visszatérő élménye, hogy a kuncsaftok igyekeznek érzelmi, emberi kapcsolatot kiépíteni velük, és sok esetben inkább megértésre, intimitásra van szükségük, nem egy puszta dugásra. Ez kifejezetten az ellenkezőjét bizonyítja a feminista elméleteknek a tárgyiasításról.
“Ha dobsz egy nőt mert a másiknak nagyobb a melle, az teljes mértékben a szíved joga és senkinek semmi köze hozzá. Nem követtél el bűnt senkivel szemben.”
Ez attól függ, hogy a kapcsolat mely periódusán tart a dolog. Ha egy kapcsolat egy pár hetes-hónapos dolognak ígérkezik, nem is tart régebb óta, természetes, hogy nincs elítélendő a szakításban. Azonban szerintem ilyet igenis elítélendő csinálni, amennyiban már egy hosszabb ideje (értsd: többb év) tartó, egymás iránt komoly elkötelezettséget fenntartó kapcsolatról van szó. Szerintem erkölcsileg nem helyes ilyenkor már “csak úgy” szakítani valakivel, ha igazából semmi “komoly” ok nincs. Nekem az a véleményem, hogy aki lehúzott valaki mellett például öt évet, akkor bizonyos erkölcsi kötelezettségei vannak már a másikkal szemben, és erkölcsi mulasztás, cserbenhagyás akkor csak úgy ilyen “meguntam” alapon “lecserélni”.
A feministák azonban ott tévednek, hogy ilyesmit épphogy a nők szoktak gyakrabban elkövetni, ugyanis érzelmi szempontból sokkal inkább képes egy férfi lekötelezve lenni a nő felé: ha eltöri a lábát, akkor hordozza. Ha a férfi lerokkan, akkor az önző nő egyszerűen lelép, mert nehogy már az ő kurvafontos életét ilyen közönséges célokra kelljen feláldozni, ahelyett, hogy jókat bulizhasson.
Ez bizonyos értelemben valóban tárgyiasítás, de nem feminista értelemben. Nem tárgyiasítás a partnerkeresés időszakában egyik döntő tulajdonságnak tekinteni a másik fél külsejét, szexuális vonzerejét. És itt ez a lényeg. A gond ott kezdődik, hogy amikor már tényleg kialakult egy mély bizalmi viszony, mindkét fél komoly energiákat áldozott a kapcsolatba, pusztán azért otthagyni a másikat, mert annak szexuális vonzereje – akár csak átmenetileg! – a mi szemünkben némileg megszürkült. (Mert pl. hízott 5-10 kilót, kicsit elbétásodott, stb.) Ez tárgyiasítás az én szememben, olyan értelemben, hogy ez csak úgy tekint a másik félre, mint egy ruhadarabra, amely ha megkopik, kinyúlik, elszakad, akkor egyszerűen csak kidobjuk.
“Ez tárgyiasítás az én szememben, olyan értelemben, hogy ez csak úgy tekít a másik félre, mint egy ruhadarabra, amely ha megkopik, kinyúlik, elszakad, akkor egyszerűen csak kidobjuk.”
Lassan eljutunk oda, hogy a ‘tárgyiasítás’ is – mint annyi más – csak a feministák saját lelki nyűgjének kivetítése…
Remélem nem értettél félre; nem egy büntetőjogi kategóriát akartam alkotni ezzel a definícióval, egy hétköznapi morális kérdésről beszélgetünk. A tárgyiasítással okozott érdeksérelem mértéke általában nem haladja meg a szimpla hétköznapi bosszúság mértékét és nem merít ki büntetőjogi kategóriákat. (Ilyen értelemben pont az emberkereskedelemmel való példálódzásom lógott ki a sorból, ahol a tárgyiasító szemlélet már túllép minden tűrhető mértéket.)
Isten ments, hogy hétköznapi morális vagy udvariassági kérdésekből bárki büntetőjogi kategóriákat akarjon alkotni.
Pontosan arra akartam én is célozni, hogy aki túldimenzionálja a szexualitással kapcsolatos averzióit, az saját maga nincs rendben, nem pedig a többi ember. Így magam sem hiszek semmiféle fiminista kampány szükségességében. Azok a dolgok, amiken ők képesek hosszasan rágódni, valójában legfeljebb annyi hétköznapi nemtetszés nyilvánítást érdemelnek, mint amit fentebb egy-két hölgy hozzáfűzött a Puzsér videóhoz.
Lényegében azzal is csak egyetérteni tudok, amit a férfiak szexuális attitűdjével kapcsolatban elmondtál.
Nincs itt semmi félreértés, csak ha tisztázni akarjuk amit gondolunk akkor túl kell magyarázni mindent :) És hát én azon a véleményen vagyok, hogy ez a büntetőjogi szintet messze nem éri el – egyes feministák szubjektív egyéni kényelmetlenségérzetét meg szívből leszarom. Arra hivatkozva ne akarjanak engem sározni és megszégyeníteni.
Már-már úgy érzem, elnézést kellene kérnem amiért folyton visszatérek az általános definíciótól a femcsi hülyeségekre, dehát elsősorban ez esik a profilunkba :) A feministák esetében arról szól ez az egész, hogy “hogy merészel az a rohadt patriarcha nőként tekinteni arra a nőre, és nem valamiféle androgün emberi lényként?” Semmi közük hozzá, hogy kire hogyan nézek, húzzanak a büdös francba. Különösen akkor ironikus az egész, amikor a nő maga láthatóan igen nagy fontosságot tulajdonít a nőies megjelenésének, illetve amikor a médián olyan nők mutogatását kérik számon, akik hivatásszerűen élnek ebből a magamutogatásból. (A legtöbbjük olyan életszínvonalon, amiről a patriarchák 95%-a álmodni sem merne.)
Olvasó
smirti
Annyit tennék még hozzá, hogy kamaszoktól még elmegy, felnőttként inkább ciki.
A barátnőmmel sosem osztályoztuk a fiúkat. Magamban sem tettem. Sosem voltam képes “osztályzatot” adni emberek kinézetére.
Viszont nem zavar, ha mások a külsőm alapján ilyen-olyan csoportokba sorolnak/soroltak. Valahogy nem érdekelt. sosem. :o)
Olvasó
Aurelius Respectus
Vicces videó volt. Szerintem ez csak Puzsér 10-es skálája volt. Szerintem minden férfinak más tipus jön be. Például nekem az ilyen tipusú kerek fejű nők nem nagyon. A listából csak Peller Mariann és Michele Pfeiffer tetszett. Pedig az utcán 10 fiatal nőből 6 jól néz ki. Nálam a hosszú keskeny arcú nordikus vagy mediterán tipus jön be. Szemszínből a kék. Hajszínből a vörös vagy szőke a legszebb.
Kisebb a szórás, mint hinnéd. A férfiak ~80%-a a női szépség értékelésében pluszminusz 1 ponton belül nyilatkozik. Szóval aki egyvalaki szerint 6-os, azt a férfiak négyötöde beteszi a az 5-7 tartományba, és a maradék egyötödnyi sem megy messzebb a 4-8 tartománynál. Az csak egy mítosz, hogy a szépség relatív, vagy személyfüggő lenne. Van szórás, de minimális.
ez olyan mint anno a tinimagazinokban, amikor összeválogatták a csajoknak a top 100 férfit, Brad Pittel és a többiekkel évről évre :) régi szép idők :D
Alig láttam a képeket a két picsázó fickóból gomolygó tesztoszteronfelhőtől…. de nem is baj, erősen igyekszem elfojtani a videó emlékét :-))) (szóval ez a stílus járja a férfiöltözőkben? tényleg vannak dolgok, amiről jobb nem is tudnunk :-D)
amúgy megmarad ezen az ártatlan szinten, már mint nőknél sokkal inkább a szex a téma, érdekes magamon érzem, hogy ha haverokkal beszélgetek akkor is elég erősen tabus vagyok, és bizonyos témákat utálok ha felhoznak.
tényleg? én az ellenkezőjét hittem, épp hogy a férfiaknál inkább téma a szex :-O legalábbis én a barátnőimmel sose beszélek szexről, nem mintha tabu lenne, csak nem kerül szóba.
Bizonyos értelemben biztosan kifejezetten keveset beszélnek a férfiak a szexről. Szerintem ez azért van, mert a férfinem párőrző, ezért még verbálisan sem adják oda ki a párjukat más férfiaknak. Fogadni mernék, hogy Borosta is ezekre a tabukra célzott. A nők magukból projektálnak, amikor azt képzelik, hogy a náluk szexuálisan vérmesebb férfiak biztosan sokkal többet elmondanak például a privát szférájukról. Úgy általában sem hiszem, hogy többet beszélnénk a szexről, mint a nők. Szerintem a verbalitás ezen a téren is a nőknél erősebb. Talán csak egy dolgot szoktunk verbálisan gyakrabban művelni, mint a nők: célozgatni rá, hogy mit is szeretnénk. :) – Az önzés és a természetes kiválasztódás eredménye lehet, hogy legalább ilyen értelemben megtanultunk beszélni róla. Rájöttünk, hogy úgy jobb lesz nekünk. ;)
Olvasó
Inaara
A férfiak nem beszélik ki a szerelmüket, feleségüket, a nőt, akihez a szex mellett érzelmek is fűzik. A kalandokat, skalpokat viszont sokszor egészen részletekbe menően.
“Talán csak egy dolgot szoktunk verbálisan gyakrabban művelni, mint a nők: célozgatni rá, hogy mit is szeretnénk. :) – Az önzés és a természetes kiválasztódás eredménye lehet, hogy legalább ilyen értelemben megtanultunk beszélni róla. Rájöttünk, hogy úgy jobb lesz nekünk. ;)”
*Nőtípusok
Elég torz a listájuk, és a példaképek is vegyesek. Az alsó 2-3 kategóriát egyszerűen levágták, mintha valóban ronda nő nem is létezne. Szóval ahonnan ők kezdik az kb. a 3-as/4-es kategória.
Ennek megfelelően viszont a 6+ kategóriákat fölöslegesen széthúzták, olyan árnyalatnyi különbségeket próbálnak odaképzelni amik egy adott nőn belül is pillanatról pillanatra változhatnak az arckifejezéssel, hangulattal, stb.
A példaképeik meg teljesen hasraütésesek, volt 1-2 aminél az előző kifejezetten szebb volt szvsz.
Annakidején Roissy csinált egy jobb skálát, ha lesz rá ingerem megkeresem a linket…
nálam az a mondat a meghatározó, amiért talán megérte ott egy húzást, mondjuk a 8-9 szétválasztásának nincs értelme, hogy a tízes az a kategória, akinél már azt érzed, hogy el kell őt venned, gondoskodnod kell róla. Ott tényleg van egy árnyalatnyi határ. alsó részét jobban kifejthették volna. Nálam, és sok férfinél az a baj,hogy már alsóbb osztályzatoknál héttől felfele beindul az el kell vennem, és gondoskodni róla, és ez a héttől hetest a nő gondolkodására is értem. Korral is tíz évente lépkednie kell az osztályzásnak :)
No igen, a “ronda nagy faszával” hadakozó “művész úr” nem tisztel semmilyen a férfiak szabadosságát gúzsba kötni igyekvő társadalmi elvárást. Érdekes jelenség, azért is, mert elképesztő, hogy meg tudja ezt tenni anélkül, hogy vér cikivé válna a média világban. Vajon meddig lehet feszegetni a határokat, és ötvözni a szofisztikált bölcsész és a “büdösbunkó” legmeghökkentőbb allűrjeit? Bizonyos értelemben mindenképpen ráfér a férfitársadalomra, hogy valaki “rossz példával” járjon elől a férfiakat kiherélő ilyen-olyan tabuk rombolásában. – Azt hiszem, Puzsér jelentősége a “Vagina monológok” jelentőségével vetekszik. ;) És addig is, míg ő elvégzi ezt a “piszkos munkát”, mi nyugodtan lazíthatunk. Öööö… Nem erre mondják, hogy “más farkával verjük a csalánt”? :)
(Reméljük egyetlen Gábor sem veszi majd a szívére az ilyetén való felköszöntést. :)
ismerős stílus, én is ilyen vagyok, egyetemista intellektuel Filmvilág újsággal, és de amúgy, ha bunkósodni kell azt nagyon szeretem:) Mondjuk ezt nagyban Lars von Tiers játszotta el a Cannes-i filmfesztiválon, amikor előtte azt a náci poénját, amivel az európai álszemérmességet akarta kifigurázni, aki látta a mögötte álló filmeket az tudja hová tenni az ilyen beszólását, jellemzően a közvélemény nagy része azonban ellene ment.
Grrr, utálom, ha bármilyen csoportba próbálnak sorolni, ahova nem magam jelentkeztem. Barátnőimet is le szoktam állítani, amikor osztályozgatják a férfiakat.
az a baj, hogy nehéz nem viszonyítani valamihez. már mint sokszor van úgy, hogy barátnőnél/barátnál is az exekhez viszonyít az ember fia/lánya.
Azt hiszem, talán félreértetted Smirti ellenérzéseit. Szerintem nem az önkéntelen viszonyítással, hanem a kifejezetten tárgyiasító osztályozással szemben vannak ellenérzései. Lássuk be; némi okkal. Csak az a baj, hogy – ahogyan erre az ő mondata is rávilágít – a nők világától korántsem idegen ez, sőt a női magazincikkek egy jelentős részének a témája is a párválasztást áru osztályozó húspiaccá silányító “bölcselkedés”. – Egyébként részemről biztos vagyok benne, hogy Puzsér sem minden hátsó gondolat és üzenet nélkül provokál ezzel.
Na ne hergelj :) Ezt a tárgyiasítós hülyeséget még feministákon is számonkérem… Nincs abban semmi elítélendő, ha az ember valakit szépnek talál, másokat meg kevésbé. A “tárgyiasítás”, mint fogalom, egy töküres feminista hülyeség, amit csak arra találtak ki, hogy a férfiakat ekézzék vele.
Hetes picsa, nyolcas picsa, á nem tárgyiasítunk. :)
Valaki definiálhatná már, mit is kell érteni a sokat emlegetett ‘tárgyiasítás’ alatt…
Szerintem a videóban a 4-es pontnál Drew Barrymore képe alatt (0:40 mp) megfogalmazott mondat, miszerint “Alkalmas szexuális tárgy.” kimeríti a tárgyiasítás fogalmát ;-)
Na jó, de mi az a tárgyiasítás? Definíciót kérek!
hát azt nem’tom, én nem szoktam használni :-D
Na tessék! Szóval csak úgy tárgyiasításozunk itten bele a nagyvilágba, aztán már meglehet ottsevótunk, mi? :-)
Lebuktam :-D
A picsa egy emberi testrész, nem tárgy. A rajta ülő lény is ember, nem tárgy. És akit a pasi meg akar dugni (vagy nem), az is egy ember, nem tárgy.
No, majd én megpróbálom definiálni a saját felfogásom szerint, mert úgyis akarok Deannek is válaszolni. Egyébként majdnem idézőjelbe tettem a “tárgyiasítás” kifejezést, :) de aztán mégsem, mivel igenis van ennek a szónak egy olyan dimenziója, amit saját véleményként is tudok vállalni. A tárgyiasítás szerintem nem jelent mást, mint amikor valaki valóban csak testként, tárgyként tekint a másikra és teljesen ridegen figyelmen kívül hagyja annak minden más emberi vonatkozását. Amikor mondjuk ennek megfelelően külsőségek vagy érdekek szerinti osztályozás alapján cserélgeted a partnereidet. Amikor “a hatosra fanyalogsz, hetesre fáj a fogad” és egyáltalán nem érdekel, hogy a nőnek személyisége, lelke is van. Amikor szemrebbenés nélkül dobja valaki Marcsit, mert Gizinek nagyobb a melle. Amikor valaki szakít Bélával, mivel jobb dolog Józsival a vegyészmérnökkel járni, mert ő havi hatszázezret keres, és nem csak egy balfék villanyszerelő. Amikor fizet valaki egy prostituáltnak a szexért és cseppet sem hatja meg, ha utána öt perccel elüti egy kamion. És nyilvánvaló tárgyiasítás az emberkereskedelem.
Igen, egyetértünk: legalábbis szociopata az, aki így működik, de azért akad ilyen.
Természetesen a szó más értelmű feminista használata égbekiáltó baromság. Nyilvánvalóan nem tárgyiasítás, ha valaki szépség eszményeket is figyelembe véve választ partnert. A feminista terminológiában sokszor az aktot, erotikus, pornografikus alkotásokat is tárgyiasításnak nevezik. Ez természetesen nem tárgyiasítás, hanem az emberi test és a szexualitás leplezetlen vizuális ábrázolása. Előszeretettel használják a kifejezést például olyan reklámokra, ahol többé kevésbé szükségtelenül jelenik meg testiség, erotika. Számomra nyilvánvaló, hogy ezeket az eseteket sem tekinthetjük tárgyiasításnak, legfeljebb a testiség kontextusba nem illő, hatásvadász használatának. Bár nyilván megjelenhet a művészetben, a reklámokban is valódi tárgyiasítás, de a feminista értelmezés mindenre rá akarja húzni ezt a fogalmat, amikor bármilyen vonatkozásban felmerül a testiség.
Ha tárgyként kezelnél egy embert, akkor tologatnád, keresnéd az on/off gombot, beraknád a fiókba, ilyesmi. Az, hogy emberek szexuális vonzerejéről beszélsz, nem jelenti, hogy ne lenne tudomásod az ő emberi mivoltukról. Ilyen alapon tárgyiasítás minden, ami nem foglalkozik az emberek személyiségével, pl. a tornasorba állítás. Az csak a magasságukat nézi, mintha tárgyak lennének. Szóval hagyjuk már ezt az egész hülyeséget, ami kizárólag arra hivatott, hogy a férfi szexualitást sározza. Mintha egyébként mindenki folyamatosan mások személyiségével lenne elfoglalva, vagy mindig azon morfondíroznának, hogy miféle emberi kvalitásai vannak az utcán szembejövőknek. Én fenntartom, hogy ez csak egy üres feminista rágalom, egy olyan mesterségesen kreált fogalom, aminek valódi tartalma nincs.
Az egészben ott van a féligazságnak is gyenge hurok, hogy az emberek (nők is) a helyzetnek megfelelő tulajdonságok alapján ítélnek – de ettől még nem tekintik a másikat nem-embernek. Ha futócsapatot kell toboroznod, akkor azt kérdezed, ki milyen gyorsan szalad, és nem érdekel, hogy egyébként melyik mennyire kedves ember. Ha programozótársat keresel, akkor a szaktudást díjazod, és lesz*rod hogy az illető esetleg jó szakács. Ha potenciális szexpartnerként tekintesz valakire, akkor (elsősorban) a szépségét nézed, és teljesen lényegtelen, hogy az a valaki mellesleg 3 nyelven beszél folyékonyan. És ebben az egészben nincs semmi elítélendő, semmi lealacsonyító, semmi “mocskos”; egyszerűen így működik az ember. Ha nem mondtam volna: a nők is :) Az csak a feministák “zsenialitása”, hogy kikérik maguknak, hogy a férfiak nőként néznek rájuk. Nehezen tetten érhető csalás és szinte lehetetlen védekezni ellene.
Az az ember, aki (szexuális) tárgyként tekint a másikra, az a nekrofil. Mindenki más úgy szexel, hogy tisztában vele, a partner egy élő ember. Hogy mely tulajdonságait tekinted fontosnak, vagy kevésbé fontosnak, az teljesen irreleváns, ráadásul nem kategorizálható nemileg. Mármint nem lehet azt mondani, hogy “a férfiak” en bloc csak X tulajdonságokkal foglalkoznak; azt sem, hogy ha mégis így lenne, az “rossz” lenne; nameg azt sem, hogy a nők ezzel szemben mindig mindenkit “holisztikusan” szemlélnének. Szóval az egész egy hülyeség.
Úgy tudok egyetérteni a véleményeddel, hogy eközben cseppet sem érzem úgy, hogy ellentmondásba kerülnék a saját korábban leírt gondolataimmal. Szóval, ha te úgy érzed, hogy véleménykülönbség van közöttünk, akkor szerintem valahol elbeszélünk egymás mellett.
Végül nem úsztam meg, hogy egymondatos definíciót alkossak a körülírási próbálkozás helyett, és jobban is jártam volna ha eleve ezzel kezdem.
Tárgyiasít: Egy személy bizonyos tulajdonságát úgy tekinti valamely célra szolgáló eszköznek, hogy eközben érdeksérelmet okozó módon figyelmen kívül hagyja annak emberi mivoltából eredő bármely érdekét, igényét.
Már a fenti példákban (Józsi fizetése és emberkereskedelem) is igyekeztem célozni rá, hogy felfogásom szerint a tárgyiasítás fogalom nem kifejezetten és kizárólag egy szexuális attitűdöt ír le. (Téged a fogalom férfi szexualitással kapcsolatos használata zavar nagyon, és valóban onnan is indultunk el, szóval arról a végén részletesebben.)
Mint a definitív meghatározásomból látszik, úgy gondolom, hogy a tárgyiasítás szituációtól függően és személyek eltérő igényeinek eredményeként valósulhat meg. A tornasor nem attól válik tárgyiasítássá, mert magasság szerint állítja sorba az embereket, hanem attól, ha a tornasorban egymás mellé kerül Aladár és Béla, akik között kibékíthetetlen ellentét van és képtelenek elviselni egymás közelségét, de ezzel senki nem törődik, mert a tornasor az tornasor. A futó csapat toborzása során hosszú lábú, fürge embereket keresni nem tárgyiasítás, de tudomásul sem venni, hogy edzés után emberi körülmények között akarnak zuhanyozni viszont már kifejezetten az.
Ha a szexualitás vonatkozásában beszélünk a tárgyiasítás feminista értelmezéséről, akkor szerintem érdemes egy-két premisszát szem előtt tartani: A nők eléggé jelentős része aszexuális. Egy másik eléggé jelentős részük komoly problémákkal küzd a szex élvezetével kapcsolatban. A feministák és az előbb említett két női csoport között jelentős átfedés van.
Ha valaki egyszerűen nem szereti a szexet, vagy problémái vannak vele, de mégis azzal szembesül, hogy a lehetséges férfipartnerek jelentős részének párkapcsolati elvárásaiban első helyen szerepelnek szexuális igények, “folyton csak a szexre gondolnak”, akkor előbb-utóbb elkezdi úgy érezni, hogy az egész világ valami szerinte lényegtelen, illetve csak problémákat okozó dolog körül forog. Akármit is csinál, a történet nem akar a szerinte sokkal fontosabb dolgok körül forogni; újra és újra előjön az a hülye szex. Minél többet beszélget önmagához hasonló, problémás nőkkel, annál inkább körvonalazódik számára minden gond oka: a férfiak “tárgyiasítják” a nőket, és mindenáron “szexuális tárgy”-ként akarnak rájuk tekinteni, pedig a nők nem (csak) ebből állnak, ez a nőknek rossz. Íme mennyi nő beszél körülötte ugyanerről a problémáról. Szóval, igenis ez a hülye férfi szexközpontúság, szexmánia egy “elítélendő”, “lealacsonyító”, tulajdonképpen “mocskos” dolog.
“A nő számára az aktus nem “teljesítmény”, saját orgazmusát is a férfi teljesítményeként éli meg, ezért fordul a szexualitás ellen, ha nem éri el az orgazmust.” – Dr. Lux Elvira
Ennek folyományaként szerintem könnyen átlátható, hogy miért fordulnak a szexualitással együtt általában a férfiak ellen is. Hiszen “a férfiak” azok, akik nem juttatták őt semmiféle örömhöz. Az öncélú szemét férfiak bezzeg élvezik akkor is, ha ő nem.
Annak a magyarázata, hogy miért tekinti az átlag nő is annyira könnyen ezt a tárgyiasításra vonatkozó szemléletmódot magáénak, a két nem közötti különbségekben rejlik. Bár te inkább a hasonlóságot hangsúlyozod, de elég nagy különbségek vannak a két nem szexualitáshoz való viszonyában.
Egyébként is egyre jobban érzem a szükségét egy-két szexuálpszichológia kérdést boncolgató cikknek. Remélem mielőbb tudok majd időt fordítani erre is.
Ez egy fantasztikusan jó megközelítés, a definíció kapásból jeles, de ahhoz, hogy valami konkrét értelme legyen az egésznek, az “áldozat” szempontjából valamilyen objektív és mérhető érdeksérelemnek kell történnie, és ebbe nem értendő bele a kényelmetlenség-érzet, vagy ha zavarba jön. Ha lopás vagy erőszak áldozatává válik valaki, akkor pontosan definiálni tudja a sérelmét. “Tárgyiasításnál” ez gyakorlatilag lehetetlen.
A példáid egy részével nem igazán értek egyet. Ha dobsz egy nőt mert a másiknak nagyobb a melle, az teljes mértékben a szíved joga és senkinek semmi köze hozzá. Nem követtél el bűnt senkivel szemben. Dettó, ha a nő dobja a pasit egy vagyonosabbért. Elsősorban azért nem, mert 1. olyan tulajdonságot vettél alapul ami releváns a témát tekintve; 2. nem okoztál (jog)sérelmet az elhagyott félnek, mivel semmiféle “joga” nincsen senkinek a másikkal való együttélésre. Ezzel szemben viszont bárkinek joga van kilépni bármilyen kapcsolatból ami nem elégíti ki az igényeit.
Az emberkereskedelem jobb példa, de azzal meg az a fenntartásom, hogy ott fölösleges belevonni a képbe egy ilyen “mesterséges” fogalmat, mint a tárgyiasítás, mivel az emberkereskedelem már így is büntetendő, mindenki tudja, hogy törvényellenes. A mások nem-emberként kezelése enyhébb esetben udvariatlanság, durvább esetben törvényellenes – de megvannak már erre a szociális szabályok, illetve a törvények, szóval semmi szükség ezeket tovább bonyolítani mindenféle femcsi demagógiával. Valakit megbámulni évszázadok óta illetlenségnek minősül, ehhez nincs szükség a feministák kampányára. Egyszóval a tárgyiasítás nem vezet be semmilyen újdonságot a fogalomtárunkba, csak egy újszerű (modernista) megnevezés valamire ami már régóta le van kezelve.
Szerintem fontos lenne egy olyan megkülönböztetést tenni, hogy valaki nincsen tisztában a másik emberi mivoltával, vagy pedig tisztában van vele, csak nem érdekli. Az előbbi a “tárgyiasítás”, az utóbbi nem kezeli tárgyként a másik embert, csak nem törődik az emberi kvalitásaival. Ha az utóbbi kategória is tárgyiasítás lenne, akkor teljesen kiüresedne a fogalom, hiszen az emberek 99%-a az életének a 99%-ában letojja a környezetében élők emberi mivoltát. A főnök kirúg a munkahelyen, a nő petrezselymet árul a táncparkett szélén, a boltban fizetsz a pénztárosnak, stb., stb., stb. a végtelenségig. Tudatában vagy, hogy azok emberek, de figyelmen kívül hagyod ezt a tényt mert van egy mércéd az adott szitura ami alapján megmérsz másokat, és ezen kívül nem érdekelnek az emberi dolgaik. A pénztáros adja gyorsan a visszajárót, és lesz*rod hogy bal lábbal kelt. Egy olyan fogalom pedig, ami az emberi élet 99%-át lefedi, használhatatlan és értelmetlen.
Aki nincs tisztában a másik ember mivoltával, az egy bizonyos típusú szociopata, vagyis beteg ember mentális problémákkal. Ezt bármilyen szempontból kapcsolatba hozni az egyébként természetes férfi szexualitással tetűség.
Látok abban rációt, hogy a szexuális problémákkal küzdők zokon vehetik, ha valaki merészel szexuális lényként tekinteni rájuk, csakhogy ez esetben a probléma az ő készülékükben van. Értsd: ők a betegek, tehát nagy hülyeség lenne a normális emberek normális viselkedését az ő torzult személyiségükhöz hozzáigazítani. Kábé olyan, mintha mindenkit sántításra köteleznénk, hogy a tényleges sánták ne érezzék rosszul magukat.
A “szexuális tárgy” megintcsak egy hülye fogalom, ugyanis a férfiak – ahogy már sokszor jeleztem – nem tárggyal akarnak szexelni, hanem egy nővel. Aki ember. És ezzel minden férfi tisztában van, sőt, kifejezetten értéknek tekinti. Ha nem így lenne, mindenki guminőkkel akarna dugni. Arról is esett már szó, hogy a prostik jelentős részének visszatérő élménye, hogy a kuncsaftok igyekeznek érzelmi, emberi kapcsolatot kiépíteni velük, és sok esetben inkább megértésre, intimitásra van szükségük, nem egy puszta dugásra. Ez kifejezetten az ellenkezőjét bizonyítja a feminista elméleteknek a tárgyiasításról.
Én ezt részben korrigálnám:
“Ha dobsz egy nőt mert a másiknak nagyobb a melle, az teljes mértékben a szíved joga és senkinek semmi köze hozzá. Nem követtél el bűnt senkivel szemben.”
Ez attól függ, hogy a kapcsolat mely periódusán tart a dolog. Ha egy kapcsolat egy pár hetes-hónapos dolognak ígérkezik, nem is tart régebb óta, természetes, hogy nincs elítélendő a szakításban. Azonban szerintem ilyet igenis elítélendő csinálni, amennyiban már egy hosszabb ideje (értsd: többb év) tartó, egymás iránt komoly elkötelezettséget fenntartó kapcsolatról van szó. Szerintem erkölcsileg nem helyes ilyenkor már “csak úgy” szakítani valakivel, ha igazából semmi “komoly” ok nincs. Nekem az a véleményem, hogy aki lehúzott valaki mellett például öt évet, akkor bizonyos erkölcsi kötelezettségei vannak már a másikkal szemben, és erkölcsi mulasztás, cserbenhagyás akkor csak úgy ilyen “meguntam” alapon “lecserélni”.
A feministák azonban ott tévednek, hogy ilyesmit épphogy a nők szoktak gyakrabban elkövetni, ugyanis érzelmi szempontból sokkal inkább képes egy férfi lekötelezve lenni a nő felé: ha eltöri a lábát, akkor hordozza. Ha a férfi lerokkan, akkor az önző nő egyszerűen lelép, mert nehogy már az ő kurvafontos életét ilyen közönséges célokra kelljen feláldozni, ahelyett, hogy jókat bulizhasson.
Ez bizonyos értelemben valóban tárgyiasítás, de nem feminista értelemben. Nem tárgyiasítás a partnerkeresés időszakában egyik döntő tulajdonságnak tekinteni a másik fél külsejét, szexuális vonzerejét. És itt ez a lényeg. A gond ott kezdődik, hogy amikor már tényleg kialakult egy mély bizalmi viszony, mindkét fél komoly energiákat áldozott a kapcsolatba, pusztán azért otthagyni a másikat, mert annak szexuális vonzereje – akár csak átmenetileg! – a mi szemünkben némileg megszürkült. (Mert pl. hízott 5-10 kilót, kicsit elbétásodott, stb.) Ez tárgyiasítás az én szememben, olyan értelemben, hogy ez csak úgy tekint a másik félre, mint egy ruhadarabra, amely ha megkopik, kinyúlik, elszakad, akkor egyszerűen csak kidobjuk.
“Ez tárgyiasítás az én szememben, olyan értelemben, hogy ez csak úgy tekít a másik félre, mint egy ruhadarabra, amely ha megkopik, kinyúlik, elszakad, akkor egyszerűen csak kidobjuk.”
Lassan eljutunk oda, hogy a ‘tárgyiasítás’ is – mint annyi más – csak a feministák saját lelki nyűgjének kivetítése…
Remélem nem értettél félre; nem egy büntetőjogi kategóriát akartam alkotni ezzel a definícióval, egy hétköznapi morális kérdésről beszélgetünk. A tárgyiasítással okozott érdeksérelem mértéke általában nem haladja meg a szimpla hétköznapi bosszúság mértékét és nem merít ki büntetőjogi kategóriákat. (Ilyen értelemben pont az emberkereskedelemmel való példálódzásom lógott ki a sorból, ahol a tárgyiasító szemlélet már túllép minden tűrhető mértéket.)
Isten ments, hogy hétköznapi morális vagy udvariassági kérdésekből bárki büntetőjogi kategóriákat akarjon alkotni.
Pontosan arra akartam én is célozni, hogy aki túldimenzionálja a szexualitással kapcsolatos averzióit, az saját maga nincs rendben, nem pedig a többi ember. Így magam sem hiszek semmiféle fiminista kampány szükségességében. Azok a dolgok, amiken ők képesek hosszasan rágódni, valójában legfeljebb annyi hétköznapi nemtetszés nyilvánítást érdemelnek, mint amit fentebb egy-két hölgy hozzáfűzött a Puzsér videóhoz.
Lényegében azzal is csak egyetérteni tudok, amit a férfiak szexuális attitűdjével kapcsolatban elmondtál.
Nincs itt semmi félreértés, csak ha tisztázni akarjuk amit gondolunk akkor túl kell magyarázni mindent :) És hát én azon a véleményen vagyok, hogy ez a büntetőjogi szintet messze nem éri el – egyes feministák szubjektív egyéni kényelmetlenségérzetét meg szívből leszarom. Arra hivatkozva ne akarjanak engem sározni és megszégyeníteni.
Már-már úgy érzem, elnézést kellene kérnem amiért folyton visszatérek az általános definíciótól a femcsi hülyeségekre, dehát elsősorban ez esik a profilunkba :) A feministák esetében arról szól ez az egész, hogy “hogy merészel az a rohadt patriarcha nőként tekinteni arra a nőre, és nem valamiféle androgün emberi lényként?” Semmi közük hozzá, hogy kire hogyan nézek, húzzanak a büdös francba. Különösen akkor ironikus az egész, amikor a nő maga láthatóan igen nagy fontosságot tulajdonít a nőies megjelenésének, illetve amikor a médián olyan nők mutogatását kérik számon, akik hivatásszerűen élnek ebből a magamutogatásból. (A legtöbbjük olyan életszínvonalon, amiről a patriarchák 95%-a álmodni sem merne.)
Annyit tennék még hozzá, hogy kamaszoktól még elmegy, felnőttként inkább ciki.
A cím csalóka, a videónak semmi köze a nőtípusokhoz. A szépség szerinti skálát nézik végig. Az meg többé-kevésbé objektív.
A barátnőmmel sosem osztályoztuk a fiúkat. Magamban sem tettem. Sosem voltam képes “osztályzatot” adni emberek kinézetére.
Viszont nem zavar, ha mások a külsőm alapján ilyen-olyan csoportokba sorolnak/soroltak. Valahogy nem érdekelt. sosem. :o)
Vicces videó volt. Szerintem ez csak Puzsér 10-es skálája volt. Szerintem minden férfinak más tipus jön be. Például nekem az ilyen tipusú kerek fejű nők nem nagyon. A listából csak Peller Mariann és Michele Pfeiffer tetszett. Pedig az utcán 10 fiatal nőből 6 jól néz ki. Nálam a hosszú keskeny arcú nordikus vagy mediterán tipus jön be. Szemszínből a kék. Hajszínből a vörös vagy szőke a legszebb.
Kisebb a szórás, mint hinnéd. A férfiak ~80%-a a női szépség értékelésében pluszminusz 1 ponton belül nyilatkozik. Szóval aki egyvalaki szerint 6-os, azt a férfiak négyötöde beteszi a az 5-7 tartományba, és a maradék egyötödnyi sem megy messzebb a 4-8 tartománynál. Az csak egy mítosz, hogy a szépség relatív, vagy személyfüggő lenne. Van szórás, de minimális.
ez olyan mint anno a tinimagazinokban, amikor összeválogatták a csajoknak a top 100 férfit, Brad Pittel és a többiekkel évről évre :) régi szép idők :D
Alig láttam a képeket a két picsázó fickóból gomolygó tesztoszteronfelhőtől…. de nem is baj, erősen igyekszem elfojtani a videó emlékét :-))) (szóval ez a stílus járja a férfiöltözőkben? tényleg vannak dolgok, amiről jobb nem is tudnunk :-D)
amúgy megmarad ezen az ártatlan szinten, már mint nőknél sokkal inkább a szex a téma, érdekes magamon érzem, hogy ha haverokkal beszélgetek akkor is elég erősen tabus vagyok, és bizonyos témákat utálok ha felhoznak.
tényleg? én az ellenkezőjét hittem, épp hogy a férfiaknál inkább téma a szex :-O legalábbis én a barátnőimmel sose beszélek szexről, nem mintha tabu lenne, csak nem kerül szóba.
Bizonyos értelemben biztosan kifejezetten keveset beszélnek a férfiak a szexről. Szerintem ez azért van, mert a férfinem párőrző, ezért még verbálisan sem adják oda ki a párjukat más férfiaknak. Fogadni mernék, hogy Borosta is ezekre a tabukra célzott. A nők magukból projektálnak, amikor azt képzelik, hogy a náluk szexuálisan vérmesebb férfiak biztosan sokkal többet elmondanak például a privát szférájukról. Úgy általában sem hiszem, hogy többet beszélnénk a szexről, mint a nők. Szerintem a verbalitás ezen a téren is a nőknél erősebb. Talán csak egy dolgot szoktunk verbálisan gyakrabban művelni, mint a nők: célozgatni rá, hogy mit is szeretnénk. :) – Az önzés és a természetes kiválasztódás eredménye lehet, hogy legalább ilyen értelemben megtanultunk beszélni róla. Rájöttünk, hogy úgy jobb lesz nekünk. ;)
A férfiak nem beszélik ki a szerelmüket, feleségüket, a nőt, akihez a szex mellett érzelmek is fűzik. A kalandokat, skalpokat viszont sokszor egészen részletekbe menően.
“Talán csak egy dolgot szoktunk verbálisan gyakrabban művelni, mint a nők: célozgatni rá, hogy mit is szeretnénk. :) – Az önzés és a természetes kiválasztódás eredménye lehet, hogy legalább ilyen értelemben megtanultunk beszélni róla. Rájöttünk, hogy úgy jobb lesz nekünk. ;)”
10/10
Jól ráéreztél! igen, ez az eddigi legjobb megfogalmazás.
A saját szexuális teljesítmény az inkább téma, meg úgy általában a nők, de a konkrét partnert illetően sokkal diszkrétebbek a férfiak.
Kell a muníció a szakítás utáni időkre, akkor lesz a kedves, aranyos lányból büdös kurva.