Noha a mai számában Metropol hatalmas betűmérettel hirdeti, hogy nálunk: Feleannyi a női vezető tudós, mint az EU-ban, az erről szóló riport Csépe Valériával sokkal mérsékeltebb hangnemet üt meg.
Új szemlélet és motiváció kellene
Az uniós átlaghoz képest a magyar nők milyen mértékben reprezentáltak a tudományos életben?
– Pénteken publikálták a She Figures 2012 című uniós összehasonlító anyagot. Eszerint a kutatóként dolgozó nők arányában nincs különbség. Amiben le vagyunk maradva az unióhoz képest, az a magasabb beosztásban lévő nők aránya a tudományos szervezetekben, akadémiai, egyetemi szférában. Az Európai Unióban ez az arány az elmúlt tíz évben 20 százalékra nőtt, nálunk viszont csak 10 százalék. Ennek több oka van. A nők pozícióvállalása, a munka és a család közti időmegosztás és az, hogy a magyar kutatónők a fizetésükből nem tudják kiszervezni a napi családi, otthoni teendőiket. Ez az EU-15 (a bővítés előtti) országaiban gyakori. Összességében az EU-átlaghoz képest nem állunk rosszul: a természettudományok terén van javulás is, a műszaki és mérnöki tudományokban viszont nincs.
A kvóta bevezetésével több nő juthatna felső vezetői szintre?
– A tudományos életben, ahol a teljesítmény, az érdem az alapja mindennek, kvótát bevezetni nem szerencsés. Más eszközöket kellene találni. Ami már nem a tudomány kérdése, az a kiváló kutatók bérezésének elmozdítása. Jelenleg egy kutatói átlagfizetés valamivel alacsonyabb az országos átlagnál, és komoly korlátja a jobb béreknek a közalkalmazotti bértábla. A női vezetők kapcsán erős szemléletváltásra van szükség, hiszen ha egy tehetséges nő nem jut előre a saját területén, az komoly gazdasági veszteség is a tehetséggel való méltatlan bánásmód mellett. Bátorítani kell a nőket azoknak a készségeknek a megszerzésében is, amelyekkel a tudományos közéletben aktívan részt tudnak venni.
A lányokat hogyan lehet azok felé a pályák felé terelni, amelyeken egyébként kevés a nő?
– Az egészségügyi, tanári, humán és bölcsész pályákat tartják világszerte női szakmáknak, ebben kell a szemléletváltás. Az már közoktatási kérdés, hogy a természettudományokat motiválóvá kell tenni a lányok és a fiúk számára egyaránt.
a pirossal aláhúzott mondat azt hiszem mindent elárul, bármely közegben, ahol a teljesítmény, az érdem az alapja mindennek a kvóta bevezetése nem szerencsés.
Nos, épp ez a baj. A mai “nők” (tudjátok, az igazi, független, valós nők, vagyis feministák női) nem akarnak addig teljesíteni, amíg nincs könnyítés. Persze annyi érthető, hogy “a férfiak nem engedték őket”, vagyis egymás húzták vissza, de ennek a megszüntetése nem kvótával lehet.
igen, pontosan.
Na, vajon erre a hírre reagálnak-e a feministák? Mert azért az priceless, ahogy ez az igencsak vezető beosztású nő egyetlen rövid, világos mondattal helyére teszi az egész kvótakérdést.
Csak annyit tudnék még hozzátenni, hogy sehol sem szerencsés a kvóta bevezetése, csak ahol nem mérhető egyértelműen a teljesítmény és az érdem, ott könnyebb ellébecolni.
Pontosan, a kvóta mindenhol csak a kontraszelekciót erősíti, vagy épp indítja el.
Hát persze!
Ha egyszer muszáj lesz, akkor muszáj lesz kitölteni az előírt női létszámot.
Ha a cégeknek ezért majd lasszóval kell fogniuk az egyébként nem is oda akaródzókat és a nem is hozzáértőket, ki lesz az aki ezzel jól jár?
Mindannyian, vagy pedig csak az a néhány ostoba aki csak a létszám kitöltése miatt nyer pozíciót?
Biztos-e, hogy egy válság közepén ilyesmi, ilyen szexista alapon működö jótékonykodságra van-e szükségünk még a versenyszférában is?
Megkérdezem, hogy az esélyegyenlőség nevében miért mégis szexista módon megkülönbeztető a hozzáállás?
Miért olyan egyoldalú, miért nem vonatkozik minden olyan helyre, ahol kiegyensúlyozatlan a nemek aránya?
Miért, hogy csak az egyik nem szereplése kiemelten fontos és szem előtt tartott? Mi ez ha nem nemi megkülönböztetés, nemi diszkrimináció?
Úgy hallottam, a feministák a nemi egyenlőségre, az azonos elbírálásra törekednek. Mire véljem akkor az ő nemi alapon való megkülönböztetéseiket?
Amit még a női foglakoztatáshoz hozzáfűznék! Sokszor felmerül a kérdés; miért nem alkalmaznak szívesen a munkáltatók nőket? Ezt általában politikusok, érdekvédők meg is válaszolják, ami nagy hiba, mert nem nekik kellene erre válaszolni, akik soha életükben nem DOLGOZTAK! Én sem értekezek, nőgyógyászati kérdésekben, mivel nem értek hozzá. A munkáltatók nagyon egyszerű okok miatt “félnek” a nőktől:
-Egy nőnek nem mondhatod azt hogy utalok százezret, borítékba adok hetvenezret, és “a kecske is jóllakott a káposzta is megmaradt” elven életbe marad a cég, amiért elvileg dolgozunk. Egy nővel csak hivatalosan lehet csinálni, ami valljuk be ilyen adórendszer mellett ráfizetés.
-Egy nő ma jobban tisztában van a jogaival, mint egy munkajogász, azaz veszélyes. Ha nem adsz ki neki minden szabadságot, megy és feljelent. De fizetetlen túlóráról hallani sem akar. Őt nem érdekli hogy válság van, őt fizessék ki, adják oda ami megilleti. Ami rendben is lenne, de ma már nem az a világ van.
-Egy nő minden évben jó eséllyel 2 hétig “beteg” lesz, mert a táppénzre jogosult. És nem érdekli, ha létszámhiány miatt a másiknak 20 napot kell egyfolytában jönnie. Önző, önös, hiányos empátiával.
– Egy nő, ha megkapja a fizetését félórán keresztül azt vizsgálja; őt hol baszták át. Egy férfi meg se számolja, örül hogy megkapta.
Még sorolhatnám, de szerintem mindenki érti. Én nem azt állítom, hogy minden nő ilyen, de jellemző ez a morál, habitus. A vállalkozó pedig fél, hogy nem tud megélni, rosszabb esetben bevádolják munkahelyi zaklatással… (ezt a horrort sose hagyom ki. :) )
Mielőtt bármi köpködés lenne, akár jogosan is… ez kizárólag az általam megkérdezett munkáltatók sajátos “szubjektív” véleménye. Akik azt is hozzáteszik (nyilván soviniszták) hogy ma hiába kerül, lassan kétszer annyiba egy nőt alkalmazni, sokszor a teljesítménye nem éri el egy férfiét sem. Azaz nem engedhetik meg maguknak ezt a könnyelműséget. Egy állami cégnél persze ez mindegy, mert az tolhat maga előtt 50milliárdos adósságot is, (amit a versenyszférában dolgozók adójából kiegyenlíthetünk) de egy maszek nem szarakodhat. A megélhetése a tét. Nekem van olyan ács ismerősöm, aki vasárnap is 16 órát van a tetőn, hogy mindenkinek a járuléka meg legyen termelve. Mivel erre hosszútávon rámegy a házassága… tulajdonképpen azért gályázik éjt-nappallá téve, hogy majd egyszer az asszony legálisan lerabolhassa.” – elhanyagolt, nem foglalkozott velem!!!” talán mindenki ismeri az effektust….. Ezek azok az esetek/életek amiknél egy szívinfarktus, agyvérzés már maga a megváltás a méltó befejezéshez…
“a pirossal aláhúzott mondat azt hiszem mindent elárul”
Végre elhangzott ez a mondat, ráadásul a Csépe-interjúban, aki mégse akárki. Bár nagyon diplomatikusan fogalmaz, az üzenet egyértelmű.
Ezek szerint tehát kvótát bevezetni máshol se szerencsés.
Jobb ha más egyéb felelősségteljes posztokon is a teljesítmény, az érdem és a rátermettség számít.
innenstől már a mi feladatunk megítélni a politikusok rátermettségét. nem hiába tart ott nélhány országokban a kvótába a politikába tuszkolt női képviselők száma, ahol szemben a tudománybeli “mérsékeltebb eredményeikkel”.
Azért micsoda beteges szemléletet mutat az utolsó kérdés. Amely szerint terelni kell a nőket olyan területre ami nem népszerű náluk, csak azért nehogy a gaz patriarchák ott magukban ellegyenek. Ilyenkor persze mindig szellemi tevékenységről van szó, nem a bányásznők és favágónők hiányán siránkoznak.
Igen, ez olyan kb mint hogyan lehetne a férfiak számát növelni a kozmetikus és a fodrász szakmákban? Vajon mit szólnának a nők és a feministák, ha holnaptól kiszorítanák őket a piacról a férfi kozmetikusok és fodrászok (utóbbiak esetén amúgy folyamatosan hallok negatív megjegyzéseket, miszerint a “sztárfodrászok” mind férfiak, ez is biztos elnyomás…)
Tökéletesen lefedi a biológiai érdeklődést az egyetemeken lévő férfi-nő arány. A természettudományos és műszaki képzéseken férfi túltengés van, míg ahol érzelemdúsabb az anyag ott nőkből lehetne Dunát rekeszteni. Olyat én még sehol nem hallottam, hogy növeljük a férfiak számát a pszichológia szakon. Vajon miért?
annyiban vitatkoznék veled, hogy egy igazi feminista örülne, ha kozmetikus férfiak lennének. mivel az se egy anyagilag, társadalmilag megbecsült állás.
Én is vitatkoznék veled. A kozmetika nem olcsó dolog. Nem tudom, mit értesz társadalmi megbecsülés alatt.
a társadalmi megbecsülés nehéz terep, mert elcsúszott teljesen a társadalmi értékítélet, de azért nagyobb megbecsülésnek kellene örvendenie egy mta tagnak, vagy tudósnak, mint egy kozmetikusnak. A fizetés jogos, m tényleg lehet, hogy többet tesz el egy kozmetikus, mint egy egyetemi tanár. ott összemostam azzal, hogy azt meg a politikusokhoz viszonyítottam.
Még mindég nem értem, hogy a kozmetikusnak milyen a társadalmi megbecsülése, vagy mit vársz.
Szerintem a társadalom megbecsüli őket.
lehet magamból indulok ki akkor, hogy belém sulykolták a diplomát, és manapság, már egy szakmunkással (és nem lekicsinylésképp) jobban meg lehet élni. de még “régi” felfogásom van legyen meg a diploma. ha lányom lenne őt is erre terelgetném erre értettem. és nem szívesen venném, ha kozmetikus akarna lenni.
Hm. Hát igen. te ebben a diplomaőrületben nőttél fel. De sajnos manapság a legtöbb diploma szart sem ér. Tele vagyunk büfé-ruhatár szakos diplomásokkal. Szerintem a mai diplomások 60%-a 30 évvel ezelőtt az érettségit sem tudta volna megcsinálni, nemhogy egy főiskolát elvégezni. A jelen követelményrendszerben a diplomaszerzés nem kihívás.
Nem tudom, emlékszel-e arra a jónéhány évre, amikor ha egy munkaadó meghallotta, hogy a Gábor Dénesen végzett a jelentkező, megköszönte a jelentkezést, de köszönte, nem szerette volna felvenni.
Van olyan ismerősöm, aki otthagyta az egyetemi tanárkodást, mert egy jónevű egyetemen olyan alacsonyra kellett volna tennie a lécet, hogy erkölcsileg nem tudta vállalni. Egy másik ismerősöm, aki szintén egy jónevű egyetemen tanít, kiakadt, mert úgy kell beszélnie a diákokkal, mint az általános iskolásokkal: Most vegyetek elő egy papírt és tollat és írjátok fel magatoknak, amit a táblára írok a beadandóval kapcsolatban (és aztán az egész hétvégéjén egyre csak hívogatták, hogy akkor most mit is kell csinálniuk…). Na, az ilyen színvonalú diplomásokat a társadalom remélem sokkal kevésbé becsüli meg, mint egy jó kozmetikust.
És csak halkan jegyzem meg, hogy mostanság az érettségin 20%-ot kell elérni ahhoz, hogy ne bukj meg (párdonnn! idén már 25%-ot kell), nekünk 50%-et kellett. Most egy csomó segédeszközt használhatnak az érettségizők, mi semmit (matekon csak a függvénytáblát – számológépet sem, magyar írásbelin a szöveggyűjteményt aztán ennyi. Ja, meg földrajzon ki voltak akasztva a térképek). Az egyetemekre, főiskolákra nem csak írásbeli felvételi volt, hanem szóbeli is.
Nos, SZTE hallgatóként látom én is a problémát. Elég sokan azt csinálják, amit leírsz. Csoda, hogy bekerültek, csalnak a bent maradáshoz, tehát nem oda valók. Viszont csak ennyit látni a diplomából az azért kicsit sok. Most egy diplomaellenes hullám jön majd, amolyan ne tanulj, mert baromság, úgy se érsz vele semmit. Az se lesz jobb.
Egyetemek zárnak be, még a nevesebbek is, ha meg megmaradnak, akkor tényleg kevesebb diáknak kevesebb anyagot adnak le, a tanárok hiánya miatt. Nincs egy egészséges egyensúly, vagy nagyon foglalkozik valamivel az emberiség, vagy hagyja tönkremenni. Bár többet majd pár év múlva, hisz a nagy politikusaink is bombázzák az egyetemeket, így az oktatásról vitatkozni felesleges, hisz ők eldöntik, mi lesz.
Az eredeti témához kapcsolódva pedig annyit, hogy okos nők vannak rengetegen itt is, de vannak buták is. Ha összeszámoljuk őket, akkor nem értem, hogy nem jön ki legalább 40%. Viszont nálunk is be kéne vezetni a “bent maradási 50% kvótát”, mivel ők is hullanak azért, és így túl nagy lenne az “elnyomás” félévente.
Egyetemek zárnak be, még a nevesebbek is
azok az egyetemek, amik valódi értéket hoznak létre a képzéssel, nem fognak bezárni. A férgese meg hadd hulljon.
az érettségiről volt egyszer egy írás a Heti Válaszban még, hogy így is nagy a bukások aránya. én Szegeden végeztem földrajz-történelem szakon, utána mert éreztem, hogy nem kaptam meg az élethez szükséges gyakorlati tudást elvégeztem egy felsőfokú szakképzést is. Mesélték ismerősök nekem is olyat, hogy milyen nevetséges volt, amikor az elsősök (ekkor már a végén voltam) szülőkkel jöttek be az első eligazításra, és majdnem több volt a szülő, mint a diák: kész középiskola volt.
Egy diplomát sokféleképp meg lehet csinálni: első tanulság előbb-utóbb mindenkit átrugdosnak. Az embernek magával szemben kell igénynek lennie ez a második, én a szakdolgozatot úgy írtam meg majd hatvan, hetven oldalon, hogy egy év munka 2-30 könyv, 6-7 folyóirat. Ehhez mondjuk kellett, hogy nagyon szeressem a tanár óráit is, aki tanított.
Néha elgondolkodom, hogy nem jártam volna-e jobban egy más jellegű képzéssel és én voltam kishitű. és hogy a mai bölcsész tudományok mennyit érnek:
http://www.ferfihang.hu/2012/10/28/el-az-utunkbol-ertelmiseg-vagyunk/
már mint dolgoztam én már lámpagyárban diákmelósként és az ott is volt egy szakmunkás srác, aki értelmesebb volt a legtöbb bölcsész kollégánál.
viszont ha jó az alapanyag és a tanerő a bölcsészképzés, az órák egy életre szóló élmények lehetnek. például ha a munka terén rendeződne a sorsom, életem egyik nagy vágya levelezőn a Filmkritikus elvégzése. látszólag nem sok haszna, mert pont most húzzák ki a lábuk alól a talajt, de szinte kölyökként olvasom ki a filmvilág cikkeit, és egy-két emberre nagyon felnézek onnan, akiknek örülnék ha részt vehetnék az előadásán.
Lassan egyetemekre sincs szükség (egy-két kivételtől eltekintve), legalábbis nem abban a formában, ahogy ma működnek.
Rég elmúltak azok az idők, amikor az egyetemek a tudás fellegvárai voltak, s kizárólag itt szívhatta magába az ember az adott kor legmagasabb szintű tudományát. Az internettel minden megváltozott, a tudás mindenki számára hozzáférhető. Már ma is az megy, hogy a tanár elmondja: az anyagot felrakja az e-learning-re, tanuljuk meg, vizsgázzunk le. A vizsgák egy része online. Ehhez nem kell tanár, vagy legalábbis sokkal kevesebb is elég. Volt olyan tárgyam, amit 5, azaz öt tanár jegyzett, egy másikat 3… Egyszerűen felosztják az anyagot és mindenki leadja a magáét. Nagyon ritkák az igazi egyéniségek, akiknek az óráin “a csilláron is lógnak”. Nem jellemző, hogy bármi pluszt adnának a ppt anyagon kívül. A legtöbb felsőfokú intézmény magolós, kivételként most csak az orvosi jut eszembe (pontosabban az magolós is), azt valóban nem lehet levelezőn és/vagy gyakorlat nélkül elvégezni. Orvos csoporttársaim élvezik is mostani helyzetüket. :)
hgyi, “ha egy munkaadó meghallotta, hogy a Gábor Dénesen végzett a jelentkező, megköszönte a jelentkezést, de köszönte, nem szerette volna felvenni.”
Láttam azt a hirdetést pár éve, amelyben leírták, hogy a Gábor Dénes-en végzettek ne jelentkezzenek…
Egyébként ma délelőtt vizsgáztam a feminista tárgyból. ;)
Mérnöki karokon sem elég magolni.
Sokszor gondolkodom azon, hogy mit szólnék, ha a gyerekeim nem akarnának egyetemre menni. Mármint valami rendes egyetemre, nem kommunikáció meg ilyesmire. Hiába tudom, hogy sokszor értékesebb egy jó szakember, mint egy olyan diplomás, aki semmihez sem ért, azért mégis kicsit bántana. Én is ott tartok még gondolatban, hogy számít a diploma.
Igen, a mérnöki karok máig a kevés értékmenedékek közé tartoznak. Bár már ott is jelentősen változott sok minden. Én geodéta vagyok, na ott aztán volt olyan követelményrendszer, hogy így utólag rendre elcsodálkozom, mennyire más világ volt az, pedig nem volt túl rég (2000-ben végeztem). Nálunk 25 % alatt nullás jegy járt, és nem vicc, hogy meg kellett küzdeni az egyesért is, mert a nullások még a tanároktól is finoman szólva sem túl polkorrekt oltást kaptak. 60 % alatt minden tárgyban minden bukta – presztízsanyagokban néha úgy indult a történet, hogy minimumkérdésekkel kellett jogot nyerni a vizsgázáshoz is (öt kérdés, aki akármelyikre nem tudott helyesen válaszolni, az ballaghatott is haza). A régivágású profoknál ötösre kb. csak ők tudhatták az anyagot, az igazán tehetségesnek ítélt hallgatók néha heroikus küzdelmet folytathattak a négyesekért. Pár évvel a suli után az indexem lapozgatva döbbenten állapítottam meg, hogy statisztikailag minden második vizsgámat elbuktam – furcsa volt ezt látni, mert egyáltalán nem számítottam a nehezebb esetek közé (nem volt sem szemeszterismétlés, sem halasztás, rektori engedélyből is csak egy). Az alma mater hagyományai szerint kb. minden harmadik próbálkozóból lett mérnök a végén, és ez tökéletesen megfelelt a szakmai elvárásoknak.
Bárkinek meséltem erről, vagy nem hitte el, vagy azt gondolta, hogy ez volt a moszkvai katonai akadémia.
Én úgy gondolom, egy életre szóló ajándékot kaptam ott – és persze nagy mázlim volt, mert utánam két évvel bevezették a kreditrendszert, és ezzel szépen tönkre is vágtak mindent.
Raon, igen, jogos, a mérnöki karok is ilyenek. Édesapám és a testvérem is mérnök – emlékszem az öcsém éjszakai tervezéseire, szerkesztéseire. Lényegében folyamatosan foglalkoztatták őket, mindig kellett valamit csinálni.
daphne, sokaknak számít a diploma. Úgy gondolják, hogy ha később nem is használják (mert mondjuk diploma után elmennek cukrásznak), akkor is legyen csak meg – ki tudja, mikor jön jól, és különben is, jobban hangzik… Én is tudom, hogy a diploma nem minden, hogy vannak diplomás bunkók és kevésbé iskolázott okosok, mégsem tudnék nem diplomás férfit partnerként elképzelni.
Nők esetében más a helyzet, még ma is sokkal kevésbé számít a diploma.
Raon, nem tudom most milyen, én is már kreditrendszerben tanultam, de elég hasonló volt a követelmény, mint amit írsz. (Műegyetemen) Azért vannak más szakok is, ahol feltételezem, hogy nem elég magolni, mondjuk informatikus, vagy matek, fizika.
Inaara, igen, nőknél kevésbé elvárás a diploma. Legalábbis a férfiak nem várják el úgy, mint fordítva. Csak az a baj, hogy ma már bölcsődei gondozónőnek is csak felsőfokú végzettséggel lehet elmenni. Azon se csodálkoznék, ha lassan a kozmetikusnak is kéne.
Inaara:
Ó, azok a boldog hajnali műszaki rajzolások… ezen most nagyot sóhajtottam (bár azt nehéz lenne eldönenem, hogy ez most szívszaggasztó vagy megkönnyebbült sóhaj volt :) ).
Daphne:
Kreditezés előtt úgy volt felépítve a rendszert, hogy minél hatékonyabban szűrje a delikvenseket, és lehetőleg minél kevésbé pazarolja a tanári erőforrásokat feleslegesen. Azaz az első két félévben voltak szórótárgyak (pl. ábrázoló geometria), amelyekkel szépen le lehetett szelektálni azokat, akik nem voltak oda valók. Aztán ebből volt egy második eresztés is a második évben (pl. speckós matek, fotogrammetria), és így államvizsga elé már csak az keveredhetett, aki többszörösen bizonyította, hogy nem teljesen fogalmatlan ezekhez a dolgokhoz.
A mi évfolyamunk hozta a stabil átlagot. Kb. 140-en indultunk el, ebből már a második félévre csak 100 maradt (a kb. tíz ismétlővel együtt), aztán második évre már csak hetven (szintén az ismétlőkkel együtt), harmadikra 55, és ha jól emlékszem, negyvenvalahányan végeztünk.
A kreditrendszer ehhez képest azért barmolás, mert a tantárgyfelvételek miatt el lehet húzni a szórótárgyakban való megmérettetést, sokal később derülhet ki, hogy a szak választás tévedés volt, illetve ha csak némi plusz ösztökélés vagy ismétlés kell, legalább egy évvel ki lehet tolni a tanulmányokkal töltött időt. A kreditrendszer szerintem csakis a diákság érdeke (nem hallottam olyan profot, aki szerint ez jó lenne), hogy tovább mehessen a felsőoktatásos bulis élet, és addig se kelljen dolgozni menni.
Az persze evidens, hogy így is el lehet végezni egy szakot tisztességesen, ez mindig az egyénen múlik.
A kreditrendszer az egyetemeknek is jó: az évekkel kitoldott tanulmányok mind plusz bevélelt jelentenek. Meg az árnyékból irányítóknak is jó, mert elértéktelenedik a diploma, többen vesznek fel diákhitelt, satöbbi.
A kreditrendszer igazából a diákoknak sem jó, sokkal jobb, ha már az első két félévben kiderül, hogy nem való oda, amikor még könnyen felvételizhet máshova, vagy elmehet szakmát tanulni. Ha csak négy-öt év alatt derül ki, hogy nem fogja tudni elvégezni az egyetemet, akkor egy csomó időt elvesztegetett. Van egy pár ilyen ismerősöm, nagyon nehezen kapták össze magukat utána. Nyilván könnyebb elvégezni, ha kisebb eséllyel rúgnak ki, inkább a tantárgyi követelményekre értettem, hogy nem változtak meg a kreditrendszer bevezetésétől, legalábbis amíg oda jártam. Igazából a keményebb tárgyakat nem sokáig lehetett tologatni, mert minden egymásra épül.
Itt Franciaországban már korábban elkezdődött a kötelező diplomaőrület, és ennek mára az az eredménye, hogy annyira kivesztek de szó szerint kivesztek a szakmunkások (a jó szakmunkások meg pláne), hogy egyszerűen kénytelenek az emberek Kelet-Európából hívni szakembereket. És ez most nem csak olyan túlzó közhely, hanem nagyon komoly problémája az országnak, és már vannak olyan hangok akik azt követelik, hogy csökkentsék az egyetemi férőhelyek számát, mert lassan ott tartunk, hogy mindenkinek van kommunikáció diplomája, de nincs senki, aki össze tudjon rakni egy asztalt.
Tavaly tűz ütött ki nálunk, úgyhogy egész évben ki-be jártak nálunk a mesteremberek, (igen, egész kicsi tűz volt, mégis kerek egy évig tartott mire kijavították a károkat), és testközelből megtapasztaltuk, hogy miről van szó. A kandalló újraépítéséhez több mint fél évvel későbbre kaptunk csak időpontot, mert a kandallócég, aminek az egész országban vannak irodái, csak ilyen időintervallumban tud munkát vállalni. Fogalmunk sem volt, hogy miért, csak akkor tudtuk meg, amikor kijött egy darab mesterember, aki szép komótosan egyedül újraépítette a kandallót, és közben elmesélte a férjemnek, hogy az egész helyi körzetben (kábé 2 megyényi terület) van három irodavezető, 4 főnök, 6 titkárnő, 1 osztályvezető meg nem tudom még hány diplomás irodakukac, és 1 azaz egyetlenegy mesterember, aki effektíve a munkát végzi. Ő 40 éve épít kandallókat, két év múlva nyugdíjba megy, évek óta meg van hirdetve az állás egy fiatalember számára, aki fizetésért(!) dolgozhatna az öreg mellett, hogy megtanulja a szakmát, hogy aztán átvegye a helyét, de senki az égvilágon nem jelentkezik.
Két szobát érintett a tűz, az egyiknek csak az egyik falát kellene fehérre festeni, a fürdőszobát meg teljesen, de csak egyszínűre és csak festeni, semmi flanc. Decemberben végigérdeklődtük az összes környékbeli festőt, a legjobb ajánlat az volt, hogy 2013 szeptemberében tudnának jönni, és kb 1000 euró lenne az ára. Ez volt a legjobb ajánlat! Majdnem 300ezer forint. Persze egy frászt fogadtuk el, majd kifestünk mi magunk. Mindenki ezt csinálja, mindenki maga barkácsol, jól-rosszul (de inkább rosszul), nincs mesterember, aki meg van az iszonyú pénzeket kér érte, és képtelenség kivárni.
A fodrásznál egy sima női hajvágás, rövid hajnál 10ezer forintnál kezdődik, és külön kell fizetni a samponos mosásért, még azért is, hogy megszárítsák a hajadat a végén. Nem a frizurás beszárításért, hanem a megszárításért. Ha azt nem kéred, akkor vizes hajjal küldenek haza. (Én első alkalommal így jártam, mert nem feltételeztem, hogy a szárítás tényleg a hajszárító bekapcsolását jelenti, azt hittem azt kérdezi kérek-e ondolálást. Oszt mikor levágta a hajam, szépen lesöprögetett, és kitessékelt a székből vizes hajjal. Januárban…)
A munkanélküli irodák meg tele vannak diplomásokkal akik segélyen élnek.
Bizony ha gyerekem lenne Franciaországban komolyan elgondolkodnék, hogy az egyetem helyett tanuljon meg valami mesterséget, nagyon jól, és nagyon profi helyen, és akkor soha nem lenne anyagi gondja.
A másik érdekes következménye a diplomaőrületnek pedig az, hogy nemcsak szakmunkásból van kevés, de például az orvosokból is. Az orvosin ugyanis még mindig tanulni kell, nem lehet röhögve megszerezni egy diplomát, úgyhogy a fél ország bölcsész szakos, a másik fele kommunikációs, és közben örülnek a fél éves határidővel bejutnak egy orvosi rendelőbe. (A férjem 9 hónapra előre úgy be van táblázva, hogy a sürgős eseteket néha csak az ebédidejében tudja ellátni, ő az egyetlen szemészorvos egy akkora kórházban ami 30km-es körzetben látja el az embereket, ő ír szemüveget, ő műti a szürkehályogot, ő vizsgálja a koraszülötteket, ő csinál lézeres műtétet, mindent. Veszprémben egy ugyanekkora kórházban volt erre a munkára vagy 8-9 szemész, plusz éjszakai ügyelet, itt nincs).
Valahogy nem sajnálom a franciákat se. Angolokkal együtt belesüllyedhetnének az óceánba már. Mehet utánuk az usa is. Fele Atlantiba, másik fele Csendesbe. Kicsit talán jobbá válna a világ.
Akkor mázli hogy nem te vagy a Világ Ura :-D
“van három irodavezető, 4 főnök, 6 titkárnő, 1 osztályvezető meg nem tudom még hány diplomás irodakukac, és 1 azaz egyetlenegy mesterember, aki effektíve a munkát végzi.”
http://www.youtube.com/watch?v=bH1Xnt0Rjrs
Felháborító, ha valaki a két rendszer között hasonlóságot, mi több, egy tőről fakadást vél felfedezni. Nem, ez lehetetlen.
Naooo, nem ismertem a filmet. Megnéztem és nagyon tetszett! Már az első pár perc ígéretes… Nagyon jól szórakoztam, köszi! :)
Az anyagköltség és a rezsi is benne van abban az árban amit kozmetikusnak, fodrásznak, manikűrösnek kifizet az ember. Szóval nem biztos, hogy akkora nyereség van azon a nagykezelésen. ;)
Öcsém szobafestő-mázoló, és nekünk a családban teljesen őszintén elmondta, hogy a legnagyobb része az általa mondott árnak az alapanyag, nem a munkadíj.
Én inkább úgy mondanám, hogy egy kis részük örülne, de a többség tiltakozna ellene. Hogy ki az “igazi” feminista abban nem tudok állást foglalni.
Külföldön kissé más a kozmetika szakma, mint nálunk, viszont nem kuriózum, ha férfi dolgozik a szakmában. A fodrászatból a nők szorították ki a férfiakat. A sztárfodrászok ugye ma is férfiak… igen, nyilván elnyomók. :o))
Az érdeklődéssel tulajdonképpen mi a baj? Erőszakkal érdeklődjön több lány a gépészet iránt? Szerintem teljesen normális, ha van nemi megoszlás.
Az persze nem normális, hogy pl. a tanári pályát azért nem választja sok férfi, mert abból a fizetésből nem tud “előnyösen” szerepelni egy családban. Gyalázat, hogy a gyerekeinket olyanok oktatják, akik csak azért mennek tanító/tanárképző főiskolára, mert máshová már nem vették fel őket, s akik felháborodnak, hogy ha életpálya-modellről, vagy teljesítményalapú javadalmazásról, esetleg minőségellenőrzésről van szó.
“Az érdeklődéssel tulajdonképpen mi a baj? Erőszakkal érdeklődjön több lány a gépészet iránt? Szerintem teljesen normális, ha van nemi megoszlás.”
Nincs semmi baj vele, én is így gondolom, hogy az a normális ha van különbség. Bocs ha félreérthetően fogalmaztam.
Szerintem nem értettelek félre (nem értettem úgy, hogy te azt gondolod, hogy az érdeklődéssel baj van). Nem neked tettem fel a kérdést. :o)
Valahol azt olvastam, hogy hazánk, Magyarország sereghajtó csupán a tudományos élet terén (is), leginkább az anyagi- és motivációs okok miatt. Aki ilyen körülmények közt azon siránkozik, hogy kevesebb a női tudós vagy feltaláló, mint a férfi, az vagy hülye vagy skandináv államból való, ahol állami szinten támogatják az amúgy önmagukban életképtelen pszeudotudományokat. Amúgy a vörös kiemelés a lényeg; nem az számít, ami az ember ágyéka, hanem az, ami a két füle közt van.
Az üvegplafon elmélete merem állítani, hogy csak egy feminsta kitaláció, csak egy örökkön örökké lovaglásra alkalmas legenda. Amit szépen és könnyen meg lehet lovagolni amíg világ a világ.
Hát ki az a hülye vállalkozó, aki inkább lemond a hasznáról, aki arra hajt, de csak nehogy nőt vegyen fel?
Tegyük fel, hogy valahol már akár 80-90% is lehet a nők aránya, de a femik különféle rátermettségi hókusz pókuszaikra – a saját rátermettségi “tudományos elemzéseikre” hivatkozva még ez is kevés lesz. Egyszer csak arra ébredünk, követelni fogják az ellensúlyozás nélküli 100% női kvótát is.
Ezt onnan gondolom, hogy a “nemileg kiegyensúlyozó” kvótákat fék nélkül követelik. Tehát határok nélküli, női felső és férfi alsó határ nélküliként emlegetik minden létező fórumon. Egyenlő esélyekre ők nem hajlandóak, csakis egyoldalúan női kvótákat követelnek. Ahol már most is női többség van, eszük ágában sincs férfi kvótát követelni az esélyegyenlőség elvén. Ezek a “kifelejtett” helyek nem kizárólag az uránbányák. Gondoljunk csak pl a bíróságokra ami igen keményen hatalmi ág.
Mint ahogy a rádióban már hallottam is olyan ömlengést, ami szerint rendkívül örvendetes hogy egyes egyetemi szakokon végre behozhatatlan a női létszám fölény. Nesze neked nemek szerinti kiegyensúlyozás, kilóg az a gusztustalan és ronda szőrös feminista láb a zsákból.
FONTOS!
Bármiféle kvótának ellenzője vagyok. Az olyannak is, ami – tegyük fel – engem hozna érdemtelenül helyzetbe. Szégyellném magam, de rettenetesen!
Az egyenlő elbánás elvének – legalábbis az őszintétlen szavaik szerint – legnagyobb ellenségei a nemi alapon megkülönböztető, jellemzően szexista alapon gondolkodó feministák!
Ha az egyformaságban hisznek, mégis hogy gondolják a másik nem, tehát az ő szerintük azonosat megkülönböztetni?
Ez egészen véletlenül nem a fából vaspunci esete?
Nem tudok másra gondolni, ezt a fajta torz felfogásukat a sikertelen – ezt a nemi szerepükbeli és az életben való egyéb boldogulásuk szerinti kudarcosságuknak tekintem.
Ki tehet erről, ha nem saját maguk? Lehet irígykedni másokra, de tessettek volna az agresszivitás és gyűlölködés helyett inkább valamely szakmában jobban fejlődni és jobban igyekezni!
A cikk remek – örvendetes, hogy vannak figyelemreméltó kivételek.
A nők olyan mértékben ki vannak szorítva a tudományos életből, hogy például az alábbi kutatócsoportba be sem kerülhettek. :)
http://mandiner.hu/cikk/20130207_felazsiai_e_a_magyar
“Miután elnyertük a pályázati támogatást, a Széchenyi Terv keretében egy teljesen új, fiatal csoport alakult Bogácsi-Szabó Erika, Csányi Bernadett és Tömöry Gyöngyvér részvételével, és megkezdtük a régészekkel együtt a munkát. Később hallgatóként csatlakozott Priskin Katalin és Nagy Dóra.”
Magyarul – annyira ki vannak szorítva, hogy talán csak nem az a helyzet hogy csakis nők dolgoznak ott? :)
Nincs nekem ezzel semmi bajom!
Ami nem tetszik az az, ha valakik a nem létezö, csak általuk vélt vagy inkább csak behazudott nemi diszkriminációra hivatkozva úgy harcolnak, hogy egyenesen törvénybe foglalt nemi diszkriminációt követelnek.
Arra hajlok hogy inkább a behazudott verzió az érvényes, mivel folyton a mélyreható tudományos kutatásaikra hivatkoznak. Ez már maga a fából vaskarika, mert ha ilyen komoly kutatásokban vesznek részt, ezzel már eleve önmaguk is cáfolják a kirekesztésüket. Ha pedig ez mégsem igaz, akkor hogy képzelik kutatások, a téma ismerete nélkül, megalapozatlanul hivatkozni bármire is?
Semmi se számít nekik, csak az az egy a fontos, a törvények erejével elérni a nemi diszkriminációt, ami ellen csak a jelszavaikban tiltakoznak. Igazából nagyon is harcolnak érte.
Ld. pl. nöi kvóta törvények követelése.
A valóságban csak annyira ellenségei a diszkriminációnak, hogy egyenesen követelik a törvényekbe foglalásukat.
A fentebbiekhez – csak ott már “betelt” a sor – kapcsolódik egy Index cikk beharangozója a főoldalról: ” Langurkölyök született az Állatkertben Neve még nincs, mert a csapat felváltva simogatja, így a nemét még nem tudták megállapítani.”
Milyen mondat ez?! Ehhez diploma kell? Szégyen, hogy ilyet leírhat egy újságíró – ha van diplomája, ha nincs. Még ha csak leírná! De meg is jelentetik!
Az ilyesmin mindig mélységesen felháborodok.
A gimiben, biológiából egy szép teszkönyvet kaptunk az érettségire. Természetesen az összes tesztet meg kellett csinálnuk negyedikben – és meg is beszéltük az órákon -, így év végére megoldottuk mind az 5000 tesztet. No, ezek között volt egy olyan feladatcsoport, amelynek az ok-okozati összefüggések vizsgálata volt a lényege.
Úgy tűnik, a fenti újságíró a főiskolán/egyetemen sem hallott ilyesmiről.
Kétféleképpen is lehet érteni a mondatot, és az egyik jó.
Ez az értelmetlen: ((Neve még nincs) mert (a csapat felváltva simogatja)) így (a nemét még nem tudták megállapítani).
Ez az értelmes: (Neve még nincs) mert ((a csapat felváltva simogatja) így (a nemét még nem tudták megállapítani)).
Az ugye azért elvárható lenne egy diplomás újságírótól, hogy ne nekem kelljen kitalálnom, hogy valójában mit akart közölni?
Mert akár úgy is értelmezhetném, hogy neve még azért nincs, mert a kölyköt felváltva simogató gondozók nem tudtak megegyezni. A neme pedig még rejtély, mert csak simogatják/mert nem értenek a nem-megállapításhoz.
És kitalálhatunk még néhány verziót…
Csak nekem szúr szemet, hogy a “csapat felváltva simogatja” állítás a majmokra vontakozik? Ugyanis ha a szövegkörnyezetet nézed:
Negro az anyaállat gondosan neveli a kölyköt. “Ráadásul a gyereknevelésbe az összesen nyolc állatból álló csapat szinte valamennyi tagja besegít.” Ezután:
“Olyannyira, hogy néha nem is tudnak megegyezni, hogy éppen melyikük ölelgesse a kicsit”
Tehát az állatok nem tudnak megegyezni, hoggy éppen melyik nyúzza a kölyköt, nem a gondozók. Szerintem ez kristálytisztán kiolvasható.
“Azt azonban még a gondozóknak sem sikerült kifigyelniük, hogy pontosan milyen nemű a jövevény, így nevet is csak később kaphat”
Bár ez a mondat elöl van, könnyen ki lehet következtetni, hogy azért nem tudják megállapítani a nemét, mert a többi majom egyfolytában nyúzza,ölelgeti,gondozza,simogatja. A kifigyelniük szó is arra utal, hogy a távolból valakik megfigyelnek,kifigyelnek valamit,mivel nincs fizikai kontaktus, be kell érni figyeléssel.(és nyilván erőszakkal nem fogják elvenni tőlük, hogy alánézzenek vagy mi).
Igen, mindez kiolvasható a cikkből, de nem a főoldalon lévő mondatból. :o)
Mai termés – így hirtelen:
” Füstölt a metró a Széll Kálmán téren
Az utasokat kimenekítették, a szerelvényt eloltották. Azóta újra megindult a közlekedés.”
Azt hiszem, nyitok egy topikot a fórumon – a gyűjteménynek.
Nyitottam. :o)