A hazai bíróságok történetében vélhetően először megindított precedensperben annak megállapítását kéri egy akaratán kívül apává tett férfi, hogy a nő azon magatartásával, hogy bizonyíthatóan kizárta az önrendelkezési joga részét képező gyermekvállalás (szülővé válás) kérdésében való döntésből, tehát egyedül döntött a születendő gyermekről, megsértette emberi méltóságát, azaz a személyhez fűződő jogát.
A kereset a hatályos Polgári Törvénykönyvön alapul, amely kimondja, hogy a személyhez fűződő jogokat köteles mindenki tiszteletben tartani, e jogok a törvény védelme alatt állnak.
Az Alkotmánybíróság a művi meddővé tételről szóló 2005-ös határozatában rögzíti, hogy a gyermekvállalás kérdésben való szabad döntés az önrendelkezési jog, azaz az emberi méltóság része.
Az Alkotmánybíróság határozatával egyébként összecseng az a tény, hogy a nemi kapcsolat az esetek túlnyomó többségében nem utódnemzés, azaz gyermekvállalás céljából jön létre férfi és nő között, és hogy terhesség védekezés mellett véletlenül is bekövetkezhet, azonban gyermeket vállalni – a nemi kapcsolaton túlmutató – döntés kérdése.
Az ún. abortusz törvény parlamenti vitájában hangzott el az az életszerű okfejtés, hogy aki önként vállalta a testi kapcsolatot, nem feltétlenül vállalta annak „gyümölcsét”. A nemi életnek nem szükségszerű következménye a terhesség, és a nemi élet esetleges következményeinek ismerete nem azonos e következmények akarásával és vállalásával.
Az Alkotmánybíróság egy 1998-as határozatában azt is kimondta, hogy a nők önrendelkezésének része, hogy a terhességükről rendelkezzenek. Ennek egyszerűbb olvasata, hogy egy nőt akarata ellenére nem lehet sem gyermekvállalásra, sem abortuszra kényszeríteni, tehát maga az állam sem jogosult korlátozni a nő ezen jogának azon megnyilvánulását, hogy döntsön saját sorsa felett. Hogy akarja-e, tudja-e vállalni a szülővé válással járó erkölcsi és anyagi felelősséget.
Ha egy nőnek joga van arról dönteni, hogy kíván-e szülővé válni, akkor ez a jog a nemek közötti egyenlőség, ill. a diszkrimináció tilalma alapján a férfit is meg kell, hogy illesse. Ezt a jogot a férfitól az államhoz hasonlóan a nőnek sincs joga elvonni.
A kereset állítása szerint a férfi jogsérelme nem akkor következett be, amikor a nő megszülte a gyermeket, hanem akkor, amikor a kinyilvánított és a nő által sem vitatott döntése ellenére a gyámhatóság előtt apaként megnevezte, ezzel ugyanis – egyoldalúan – szülővé tette.
A szülői státusszal olyan kötelezettségeket (pl. tartásdíj) kapott a nyakába, amelyeket sem anyagilag, sem erkölcsileg nem kívánt vállalni és ezt nem is rejtette véka alá. A nő pontosan tudta ezt, nem zsákbamacskát kapott.
A fentieken túl a férfiak kiszolgáltatottságát jól szimbolizálja az a körülmény is, hogy ha a gyermek születésekor a nő képzelt apát jegyeztet be, a gyermek nagykorúvá válásáig meggondolhatja magát és apaság megállapítása iránt pert indíthat. Ezen a jogcímen ki-be járhat a férfi életében, zsarolhatja, fenyegetheti következmény nélkül. A nőnek, ha éppen „jó napja van” van, akkor beleegyezhet a gyermek származásának olcsóbb, egyszerűbb, de ugyanúgy megbízható peren kívüli tisztázásához, ha azonban anyagilag „ki akarja herélni” a férfit, akkor joga és lehetősége van bíróság elé idéztetni a majdnem félmillió forintba kerülő igazságügyi orvosszakértői vizsgálatra, és még húzós ügyvédi munkadíjat is a nyakába varrhat.
A nő a százalékban megállapított tartásdíjat – aminek felső határa a csillagos ég – pusztán megalázás szándékával akár le is tilthatja a férfi fizetéséből.
A felsorolást lehetne még folytatni, de felesleges a kedélyeket borzolni vele.
Szóval ideje az 1952-ben hatályba lépett finoman fogalmazva is idejétmúlt családjogi törvényt újragondolni.
Ideje kilépni a „szegény, semmiről nem tehető gyermek” gondolatvilágából, ahol a nők a gyermekük mögé bújnak. Ideje a nőket megillető jogokat kiterjeszteni a férfiakra is. Illetőleg nem is kellene kiterjeszteni, csak ki kellene végre mondania a bíróságnak azt, hogy ma Magyarországon – a diszkrimináció tilalmát is szem előtt tartva – egy férfi semmivel sem kevesebb, mint egy nő, azonos jogok illetik meg őket, és hogy a törvény előtt egyenlőséget élveznek.
Mindenki csak azért vállalja a felelősséget, amiben döntött, dönthetett!
A kocka tehát el van vetve, a többi a szakmailag korrekt bíróság és az „égiek” dolga…
Hű de jó cikk.
De ki gondolta azt komolyan, hogy egy keresztény-konzervatív kurzus kellős közepén a független magyar bíróságot majd pont ez fogja meghatni?
Minden esetre örülnék neki, ha ez a történet rendesen le lenne követve.
Egy pillanatig sem kétséges, hogy egyetlen nőnek sincs joga “vim aut clam” apává tenni bárkit.
A magyar bíróság nem a klerus szemszögéből fogja megítélni ezt az esetet.A független magyar bíróságot nem hatja meg sem a férfisovinizmus, sem a keresztény erkölcsiség.
Ha a nő helyében lennék messzire elkerülném az “apukát”.
Védekezni kellett volna a nem kívánt terhesség ellen még idejében.
“Ha a nő helyében lennék messzire elkerülném az “apukát”.”
Reméljük az illető hölgy felvilágosultabb, empatikusabb mint Te,
és belátja, a gyereknek apára is szüksége van, nem csak a pénztárcájára.
Ha már ilyen galád eszközhöz nyúlt, az a legkevesebb, hogy eleget tesz a
láthatásnak…
Az ilyen nőktől mentsen meg az Isten, mint amilyen Te vagy.
tibi22
“Ha a nő helyében lennék messzire elkerülném az “apukát”.”
Reméljük az illető hölgy felvilágosultabb, empatikusabb mint Te,
és belátja, a gyereknek apára is szüksége van, nem csak a pénztárcájára.
Ha már ilyen galád eszközhöz nyúlt, az a legkevesebb, hogy eleget tesz a
láthatásnak…”
Félreértettél, én a nő helyében messzire elkerülném az ilyen “apukát”, sem a láthatást nem biztosítanám, de a pénzére sem tartanék igényt.
Ha egyszer mégis úgy döntene, hogy gyermeket szeretne, akkor meg szüljön magának.
“sem a láthatást nem biztosítanám, de a pénzére sem tartanék igényt”
Ez a korrekt hozzáállás: ha az apa nem akarta a gyereket, akkor ne legyen hozzá köze sem jogok, sem kötelességek tekintetében.
A gond az, hogy a jogokat az anyák esetleg bosszúból megtagadják egy válás után, míg a kötelességeket behajtja az állam. Alapelvként ki kellene mondani, hogy ezek csakis együtt járhatnak, és ez megoldana szinte minden ilyen problémát:
– Ha nincs joga látni, ne kelljen fizetnie sem.
– Ha rendesen fizet, akkor legyen joga látni is.
– Ha nem akar fizetni, ne láthassa.
– Ha nem akarja látni, ne kelljen fizetnie sem.
Úgy érzem, ebből csak a legutolsó pont lehet aggályos, mert ezzel gyakorlatilag leléphetne a fizetés elől, de ezzel le is mondana a gyerekhez fűződő minden jogáról.
Egyébként kíváncsi lennék, hogy mit gondol egy férfi arról, hogy mennyit segít a volt feleségén havi 20-30-40 ezer forintos tartásdíjjal!
Nagyon kíváncsi vagyok a válaszokra!
Hol ér fel egy kis összeg a gyermek mindennapi ellátásával, a gyermekkel való napi törődéssel, a szerettel, amit neki nyújt az édesanya sokszor (az apuka helyett is) , persze igaz is az efféle dolgok értéke pénzben nem fejezhető ki.
Szerintem képzeld el mennyire szívesen mondanál le 30-40 ezer saját forintodról havonta. Na annyit. És még azt is megkérdezném, te mennyit fizetnél az apának ha nála lenne a gyereked. Ja, s ha már itt tartunk, azt tudtad, hogy arányaiban jóval több nő nem fizeti a kiszabott gyerektartást, mint férfi?
Te férfi vagy?
A férfiak véleményére lennék kíváncsi!
Ha nem vetted volna észre, akkor jelzem, hogy én olyan kapcsolatokról tettem említést, ahol házasságkötés után születtek gyermekek, hivatalos kapcsolatokból.
Nem egyéjszakás kapcsolatok voltak.A “percedens” értékű perben említett apává tett férfinál azt sem lehet tudni, hogy házasságban, élettársi kapcsolatban, tartós szerelmi kapcsolatban fogant-é a gyermek.
Biztosan vannak olyanok, akik megegyeznek róla szóban, hogy nem kell gyermek, de ez a legritkább.Ismerek is ilyen házaspárt, gyermek kizárva, mert akkor nem tudnak egymásnak élni, nem tudnak a számlájukon elegendő pénzt gyűjteni(milliókat).Nagyon sóherek, s valóban nem való nekik a gyermeknevelés.
“Ha nem vetted volna észre, akkor jelzem, hogy én olyan kapcsolatokról tettem említést, ahol házasságkötés után születtek gyermekek, hivatalos kapcsolatokból.”
És? Amit mondtam arra is tökéletesen érvényes.
A konkrétabb válasz annyi, hogy ha egyáltalán van szükség a gyerektartásra, akkor 20.000 forint is hatalmas segítség. Akinek 20.000 forint nem pénz, annak nem is kell a gyerektartás.
20 ezer forintból legfeljebb a bölcsődét tudja kifizetni anyuka, miközben az ő saját fizetését teljes mértékben a gyermekre áldozza.
Ha nő vagy, akkor a saját nemeddel miért állsz hadilábon?
Ja, értem már te saját magaddal állsz hadilábon:))))
“20 ezer forintból legfeljebb a bölcsődét tudja kifizetni anyuka, miközben az ő saját fizetését teljes mértékben a gyermekre áldozza.”
Ezek szerint 20.000 forinttal bentebb van, mintha még az sem lenne.
Kizárólag a hülyékkel és a hazugokkal állok hadilábon.
“Egyébként kíváncsi lennék, hogy mit gondol egy férfi arról, hogy mennyit segít a volt feleségén havi 20-30-40 ezer forintos tartásdíjjal!” – ezt azonnal felejtsd el, a tartásdíj sosem az ex-nek jár, hanem a gyereknek.(más dolog; hogy sok esetben a pénz a kozmetikusnál köt ki, a gyerek meg éhesen koszosan megy iskolába)
Azért azt nem várhatod el; hogy a férfi fizetésének 120%-át vonják
le gyerektartásnak, ez még nem az USA ahol elvárható fizetés arányában határozzák ezt meg. Egy olyan országban élünk, ahol az
átlagkereset nettó 130-140.000.-. Ennek fényében kell anyukának
balettórára, készségfejlesztőre beíratni “szemefényét”.
A kevésből nem lehet sokat adni.
Megint más, amikor azt a keveset sem hajlandó “apuka” odaadni,
szerintem azt mindnyájan elítélik az itt kommentelők közül.
Ebben igazad lehet. Azzal viszont senki nem foglalkozik, hogy a férfi, akinek a nyakába varrnak havonta akármennyit, a maradékból mihez kezd. Egy olyan dologért kell – még ha esetleg néhány tízezret is fizetni -, amit NEM SZERETETT volna. Ez olyan, mintha bemennél egy bankba érdeklődni hitellehetőség felől, ennek következményeként következő hónapban már fizetheted is a hitelt. Azt, amit nem akartál. És nincs apelláta….
Feleősséget vállalni csak DÖNTÉSEINkért lehet, ezt jó lenne végre az ítélkezési gyakorlatba is átültetni. Azt, hogy a nő azzal a magatartásával, hogy kényszerapává teszi a férfit, kárt okoz neki. Fizesse vissza a kárt. Azt a kárt, amit havonta tartásdíj címén a gyerek részére kifizet. Ezzel ugyanis havonta csökken a jövedelme, az a kára.
Egyébként kíváncsi lennék, hogy mit gondol egy nő erről?
https://www.youtube.com/watch?v=K5Xyjmj6Mt0&feature=endscreen&NR=1
– persze ez csak egy reklám, a való életbe ilyen nem fordulhat
elő.
“Védekezni kellett volna a nem kívánt terhesség ellen még idejében.”
Való igaz, és ugyanezen elv alapján tiltsuk be az abortuszt is. Védekezni kellett volna…
Az is teljesen igaz, hogy a nősoviniszta bíróságokat nem hatja meg a férfisovinizmus – ez már csak így megy. De ha nem tűnt volna fel, pont ez ellen tiltakozunk.
Margó
Ha egy férfi nem akar gyermeket egy futó kapcsolatból(csak az élvezet kell neki), akkor igenis védekezzen, nem kell hárítani, elmúlt az az idő, amikor mindenért egy nőnek kellett szenvedni.
A fogamzásgátló tabletták és egyéb csodaszerek mellett is esett már teherbe nő.
A magzatot a nő hordja ki, ő szül, ő nevel.
Ha megszüli a gyermeket szemét dög, egyébként is hogy mert a férfi beleegyéze nélkül teherbe esni és kihordani a magzatát.(Nem tudja egy férfi, hogy a szexuális élet ezzel is járhat?)
Ha mégis az abortusz mellett dönt, akkor meg csak szemét curva, a férfi meg marad büszke csődör.
Legalábbis is az ilyen elmeroggyant férfiak annak hiszik magukat.
Nem egy példát ismerek, ahol apuka 3-4 gyermeket nemzett(házasságban), majd amikor már ellehetetlenítette a felségét, mert egy nőt ki vesz el 1db apától származó 3-4 utóddal, no akkor lelépett egy fiatal nővel, Anyukát teljesen magára hagyta, láthatásra a legváratlanabb időkben jelent meg, de csak ritkán.A gyermekek további neveléséből, a mindennappi gondokból szépen kivonta magát.
Ismerek olyan férfit, aki egyszer sem volt kíváncsi a gyermekére, csak a kötelező pénzt küldte, még azzal is megvádolta a feleségét, hogy idegentől esett teherbe, persze a DNS vizsgálat 99,9%-ban megerősítette az apaságot.
Mégis lexarta a gyermekét.Most van egy 18 éves fia, aki nem ismeri az édesapját.
Ha annyira nem akar egy férfi gyermeket, akkor a legbiztosabb mód lenne a hervezeték elkötése.
Nekem úgy tűnik, hogy a fériak egy része mindig győztes akar lenni, mindig megfélemlítésben, alárendeltségben, megalázottságban és rabszolgaszerepben szeretné látni a nőket.
Tisztelet a kivételeknek, mert azért akadnak közöttük jópáran:)
Ez a rengeteg rizsa mind arról szól, hogy miért ne legyen egyenjogúság. Hogy szerinted a nőket miért illeti meg többletjog a férfiakhoz képest. Szerintem hagyjuk a süketelést. Most akkor vagy cél a törvény előtti egyenlőség, vagy nem. És a nőknek egy rakás lehetősége van a nemkívánt terhességet kezelni, a férfiaknak meg zéró. Nekik kuss van és fizetéslevonás, börtönbüntetés terhe mellett. Ez nem jogállamiság, ez lófasz.
Úgy látom, ketten már vagyunk NŐK, akik a férfiban nem egy legyőzendő “képződményt” látnak, hanem egy egyenrangú partnert. Nekünk kell átvinni a női nemet a “túlpartra”…….:D:D
Akkor ti identitászavarban szenvedtek?:))))
Nem, csak kevesebbet gúnyolódunk.
Paff :))))
Szerintem már nagyon elmentél abba az irányba, amelyikbe nem kellett volna…
“Ha egy férfi nem akar gyermeket egy futó kapcsolatból(csak az élvezet kell neki), akkor igenis védekezzen, nem kell hárítani, elmúlt az az idő, amikor mindenért egy nőnek kellett szenvedni.” – ez rendben is van, egyébként futókapcsolatból egy férfi sem szeretne gyereket, ezt elhiheted,
a baleset akkor történik, amikor a Nő azt állítja szedi a gyógyszert, pedig nem. Ezt hívják csőbehúzásnak.
“Ha megszüli a gyermeket szemét dög, egyébként is hogy mert a férfi beleegyéze nélkül teherbe esni és kihordani a magzatát.” -Leírtad a lényeget; BELEEGYEZÉSE NÉLKÜL.
De még ezzel sincs probléma, amennyiben szülés után nem tart igényt semmilyen áldozatra a férfi részéről.
“Ha annyira nem akar egy férfi gyermeket, akkor a legbiztosabb mód lenne a hervezeték elkötése.” ez nem ilyen egyszerű kedvesem, van olyan nő amelyiktől akar, futókalandból nyilván nem. Egyébként az elköttetés ellen a feministák harcolnak a leginkább; öngól, nem az első.
Megj: A legtöbb férfi azért nem lép ki egy rossz házasságból, mert a válás után a gyerekéről is lemondhat, (ez nem titok) amivel rengeteg házsártos feleség még vissza is él, és öli meg szépen lassan, mint egy méreg az “URÁT”. Nekem pedig ilyen példáim vannak…
“Ha egy férfi nem akar gyermeket egy futó kapcsolatból(csak az élvezet kell neki), akkor igenis védekezzen, nem kell hárítani, elmúlt az az idő, amikor mindenért egy nőnek kellett szenvedni”
Gyakran hallom ezt az értelmi fogyatékos érvet,amivel jól áthárítjátok a felelősség 100 %-át a férfiakra. A nők meg persze csak túl “naivak” voltak, bedőltek a férfi “trükkjének” mi? Sajnos a valóságban ez úgy néz ki, hogy a nő dönti el, választási lehetősége van az aktus előtt,mérlegelhet: akarom-e hogy ez a pali gumi nélkül megkeféljen vagy nem akarom? Vagyis a tudata átfogja a körülményeket, ugyanúgy dönt,mint a férfi, ugyanannyira vétkes,mint a férfi. A felelősség 50%-a az övé. Az rendben van, hogy a férfi védekezzen, ha kefélhetnékje van, de ha a nőnek kefélhetnékje van, akkor ő meg olyannal keféljen, aki védekezik. Ilyen egyszerű, csak hát a nőnek minek erre gondolnia, mindent a férfira mi? A nő talán nem dönthet úgy, hogy bocsi, de gumi nélkül nem akarom?
“Örömmel” tudhatom Veletek, hogy megszületett a nem jogerős első fokú ítélet, amely kimondja, hogy egy férfi akkor gyakorolja a gyermekvállalással kapcsolatos őnrendelkezési jogát, amikor egy nővel önkéntesen, kényszertől mentesen szexuális kapcsolatot létesít. Na, erre varrjatok gombot fiúk……..!
A pofám leszakad!!! Nem marad más; varrok rá egy gombot, de hogy bevarrom az tuti. Jó hogy ezt leírtad! Kevés logikátlanabb, etikátlanabb, igazságtalanabb szabállyal találkoztam mint ez. A férfi önrendelkezését pont abban a helyzetben, abban az időben határozzák meg mikor a legsérülékenyebb, mikor leginkább nem ura önmagának. Mikor teljesen a Nő hatása alatt van. Agyrém!
Ugye nem gondolod, hogy ez ez ügy itt megáll!? Gyakorlatilag írásba adta a bíróság, hogy egy férfi nem élvezi azokat a jogokat, amiket a nők. Ennyi……Na, ehhez mit szóltok fiúk? Mikor tör belőletek elő a férfiúi “hiúság”? Szerintem eljött a pillanat……
Ha ez az eset komolyabb visszhangot kap, férfiak tízezrei állnak majd sorba Vasectomiáért, és örömmel köttetik el magukat 150 ezerért. Ami nem biztos hogy jó… .
“Gyakorlatilag írásba adta a bíróság, hogy egy férfi nem élvezi azokat a jogokat, amiket a nők.”
Semmi gond! Innentől a feministák, mint a nemek közti egyenjogúság elkötelezett hívei, már megteszik a többit és fellépnek ezen diszkrimináció ellen…
Az ítélet “pofon vágta” az abortusz törvényt is: ha a férfinak viselni kell a szexuális együttlét – nemkívánt – következményeit, akkor a nőnek miért is van joga a terhességmegszakításhoz? Egyébként döbbenetes, cinikus indokolás.
Egyértelmű. A jogegyenlőség szellemében szükségszerűen ki kellene mondani, hogy a nő is éppen így, akkor gyakorolja az önrendelkezési jogát, amikor “kényszertől mentesen szexuális kapcsolatot létesít”. Képzeljük el azt a cseppet sem csak a gondolatkísérlet szintjén létező problémát, hogy olyan esetekben, amikor a férfi ragaszkodna a már megfogant gyermekhez, tehát az ő céljai egybeesnek a méhmagzat érdekeivel, a nő önrendelkezési joga két másik “személy” érdekeivel szemben élvez prioritást. Ha a férfitól ilyen esetben például meg lehet vonni a reproduktív jogait, akkor a társadalmi igazságosság minimuma legalábbis az lenne, hogy cserébe abban az esetben ha nem kíván apa lenni, akkor ezzel a lehetőséggel jogszerűen élhessen. Mint látható, a férfi érdekei minden esetben alárendelődnek a nő jogainak. Könnyű belátni, hogy a reproduktív jogok tekintetében tökéletesen jogfosztottak a férfiak. – Egyetlen legitim joguk, hogy ne létesítsenek szexuális kapcsolatot… Ha mégis, akkor azzal automatikusan lemondanak minden kontrollról, további rendelkezési jogról. – Micsoda patriarchális társadalomban élünk, ugye?
Hogyan folytatódik a per?
Inkább azt kellene kimondani, hogy a férfi gyermekvállalásról való döntésének ugyanaz a tartalma, mint a nőnek. Azaz, hogy ha egy férfi szexuális kapcsolatot létesít egy nővel, az nem azt jelenti, hogy ezzel egyúttal a szülővé válást is eldöntötte. Főleg annak ismeretében, hogy egy nőnek még ott az abortusz ill. Az örökbeadás lehetősége. A férfi meg ” nyaljon sót”, vagy ne éljen nemi életet, mert akkor az a gyermek automatikus válllalását jelenti. Ez elég cinikus.
Természetesen fellebbezni fog az érintett férfi.
Itt egyébként nem az a lényeg, hogy kényszertől mentes-e az együttlét (a szexfüggés nevű intimítási zavarnál éppen a kènyszer az ok, tehát van kényszeres szexelés is) hanem az, hogy a nő nem is tagadva tudta, hogy a férfi nem szeretne gyermeket, nem akar szülővé válni, ennek ellenére megnevezte a gyámhatóságnál.
Ezt nem lehet “lenyelni”, ez ellen minden fórumon kézzel-lábbal tiltakozni kell!!! Ez az ítélet a nyílt kimondása annak, hogy a férfiak nem élveznek törvény előtti egyenlőséget. Ez Emberi jogi kérdés is. Kiváncsi lennék a feministák véleményére. Mit szólnának ahhoz, hogy ezen ítéletet – a nemek közti egyenlőség alapelve alapján – rájuk is kitjesztenék. Hogy ezentúl nincs abortusz, ha “dugtál anyukám és véletlenül teherbe estél, nincs válsághelyzet, meg kell szülni, szülővé kell válni!” És nincs örökbe adás sem!! Szóval várom a feministák segítségét! Harcoljunk együtt a férfiak jogaiért!! De szép is lenne……..:-)))))))
Inkább azt kellene kimondani, hogy a férfi gyermekvállalásról való döntésének ugyanaz a tartalma, mint a nőnek.
Természetesen ezzel egyetértek, csupán arra céloztam, hogy a diszkriminációtól mentes jogegyenlőség megkívánja, hogy vagy mindkét fél jogait korlátozzuk vagy mindkét félre kiterjesszük ugyanazokat a jogokat.
Azt hiszem, azon a legtöbben keresztüllátunk, hogy korunk feminizmusának nem a férfiak és a nők jogegyenlősége a célja, hanem a nők férfiak fölé rendelése. Tehát nyilvánvaló, hogy ebben a kérdésben is messzemenően ellenérdekeltek a feministák. :)
A “szexfüggőség” vonatkozásában nagyjából egyetértek Margóval, aki helyettem is kifejtette, hogy mennyire mondvacsinált dolog pszichológiai zavarnak titulálni az erősen ösztönvezérelt viselkedést. Ha úgy tetszik az emberiség jelentős többsége kényszeresen “szexfüggő”, hiszen a szexuális ösztön éppen azért olyan erős, mert szükségszerűen uralnia kell az egyént, mégpedig olyan mértékben, hogy az tartósabban ne tudjon ellenállni a késztetéseknek. Ez olyannyira jól működik, hogy még az emberi intelligenciával is képes szembeszállni… – Különben már régen annyi lenne az egész emberi fajnak, hiszen a fene sem akarna szexelni, sokszor meglepő módon dacolva mindenféle kockázatokkal is, mert inkább mindig mindenkinek lenne egyéb ügye-baja-ötlete-dolga. :) – Ettől függetlenül úgy hiszem, hogy senki sem mentesül az ilyen-olyan szexuális életének ilyen-olyan következményei alól, még az sem, aki “szexfüggőnek” vallja magát.
Már írtam a szexfüggésről egyik hozzászólásomban. Hidd el, ez nem egy mondvacsinált dolog. Olvass róla a neten, már elég szép irodalma van. Már felismerik a pszichiáterek is, hogy ez egy rendellenes mentális állapot. Egy intimítási-kötődési zavar, aminek következtében a szex nem öröm, hanem kényszer. Pótcselekvés. Olyan bűntudatérzés társul hozzá, hogy öngyilkossáági késztetései vannak az ebben szenvedőnek. Kikattan az agyuk, és “bármibe” belemennek, nem foglalkoznak a következményekkel, mert a kielégülés keresése mindent felülír. De ez már nem jelent örömöt, mint normális esetben, hanem kényszer. Csak az aktuson jár az eszük, mit az alkoholistának a pián, a drogosnak a szeren. Csakhogy nem jön a várt megnyugtató érzés és az ellazulás, helyette jön az önutálat, a bűntudat, a zavaros gondolatok stb. Hidd el, hogy van ilyen, mégpedig nem is kevesen szenvednek ettől. Ez nagyon messze áll a “szeretek szeretkezni” érzéstől. Addig jó, amíg kételkedtek benne… Én sajnos részese voltam egy ilyen ember poklának. Sokkoló….ahogy küzdenek a démonjaikkal….
Ennek végül is ugyanaz lesz a vége, mint bármely más nyugati kultúrában; a “gyenge, kiszolgáltatott” nőnek van csak igaza, a gyermek felnevelésének anyagi támogatása így a vér szerinti apának a kötelessége kell, hogy legyen, akár képest azt fedezni, akár nem. Józan észnek és a saját sorsunkért való felelősségvállalásról szó sem lehet, különben oda az egész “egyenjogúság”.
Ami pedig a gyereket illeti; ő tényleg nem tehet arról, hogy szülei milyen kapcsolatban álltak egymással, amikor a világra jött. Őneki akaratlanul a természet rendjét kell követnie, és nem az emberi racionalitást vagy -jogrendszert. Az anyát kell kárhozni azért, mert nem élt a terhességmegszakítással vagy keresett olyan munkahelyet, férfit, amely eltartja majd őt és a csemetét.
Szerintem ez egy nagyon fontos kezdeményezés, még akkor is, ha esetleg a bíróság kedvezőtlenül dönt. Hasznos az interneten kibeszélni ezeket a témákat, de még fontosabb konkrét lépéseket tenni. Akár úgy is fogalmazhatnék, hogy ez az illető a mi munkánkat végzi – minden tiszeteletet és segítséget megérdemel. Nem tudom vannak-e körünkben jogi ügyekben járatos emberek, esetleg összedughatnánk a fejünket, hátha tényleg tudunk segíteni valamiben. A hírverés csak az első lépés, jó lenne konkrétan tenni is valamit. És ha már a hírverésnél tartunk: juttassátok el a hírt minden érdeklődőnek, hogy épp bíróság előtt van az egyenjogúság ügye. Most kiderül, hogy mennyire gondolja ezt komolyan az a réteg, ami folyamatosan erről papol. Vagy kihirdetik, hogy a férfiaknak is vannak jogai, vagy beismerik, hogy rájuk nem érvényes az egyenjogúság. Mindkét lehetséges eredmény igen nagy jelentőségű. Remélem folyamatosan kapunk majd híradásokat a per állásáról.
Nos, én csak magánvéleményeket hallottam egy-két helyről. (és ők még elfogadhatóan nőpártiak )
Ők úgy látják, hogy abból fejlődött ki, hogy a nőnek nem volt keresete az elmúlt száz években, és emiatt nyugodtan megteheti ezt, hisz a múlt ezt sugallja belé. (no comment)
A másik helyen meg egy egyszerű “azért rossz a férfinak itt” válasz volt. Bár gondolom a szervezeti feministákat meg sem érdemes kérdezni, hisz “Ha gyereket csinált, hát vállalja!” válasz volt ezelőtt is hasonló kérdéseknél.
Nincs ehhez valami link?
Remélem lesz majd hír a per eredményéről is. Nem éppen most vezették be, hogy az Alkotmánybíróság nem veheti figyelembe a korábbi határozatait? Az, hogy egy törvény 1952-es, nem jelenti azt, hogy ugyanaz a szövege, mint 1952-ben. Egyébként biztos vagyok benne, hogy elveszíti a pert. Ahhoz meg kellene változtatni a családjogi törvényt, hogy ne legyen muszáj vállalni az apaságot. Gondolom az Alkotmánybíróság állapíthatná meg, hogy a kötelező apaság valamilyen alapjogot sért.
Nincs kötelező apaság a mai törvényben sem – csak vélelmezett van, az is csak házasság esetén.
És ha bíróság állapítja meg az apaságot? Arról le lehet mondani?
Apaságról nem lehet lemondani. Akkor “szűnik” meg, ha valakinek van olya szerencséje, hogy jön egy új férfi, beleszeret a nőbe és a nevére veszi a gyermeket. Ilyenkor az örökbeadással megszűnnek az apai jogok ill. kötelezettségek.
Igen, és én ezt értem kötelező apaság alatt.
Ha így értetted, akkor van.
De hülye lenne az egyedülálló anya férjhez menni – és az új apuka nevére íratni a gyereket. Elég, ha együtt vannak – nem hivatalosan. Az egyedülálló a gyerektartáson kívül támogatásokra, kedvezményekre is jogosult.
Rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény
Kinek ítélhető meg?
Az a gyermek részesülhet rendszeres gyermekvédelmi támogatásban,
– akinek a családjában az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 130%-át
– ha a gyermeket egyedülálló szülő, vagy más törvényes képviselő gondozza, vagy
– ha a gyermek súlyosan beteg, vagy fogyatékos
Mit nyújthat a kedvezmény?
– igénybe vehető vele a gyermekétkeztetés normatív kedvezménye- pénzbeli támogatás (július és november)
– ingyenes tankönyv
– egyéb kedvezményekre jogosultság (Étkezési díjkedvezmény, ingyenes tankönyv)
Hová forduljunk a kérelemmel?
– a lakóhely szerint illetékes önkormányzat polgármesteri hivatalához
Rendkívüli gyermekvédelmi támogatás
Jogosult
a gyermeket nevelő család, amelyik időszakosan létfenntartási gondokkal küzd.
Elbírálása
a területileg illetékes önkormányzat hatáskörébe tartozik.
Étkezési térítési díjkedvezmény
Jogosult:
– a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő bölcsődés, óvodás, alsó tagozatos 100%-os kedvezményre jogosult
– oktatási intézményben tanuló (felső tagozatos) rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő 50%-os kedvezményt kap
– három, vagy többgyermekes családban élő 50%-os
– tartósan beteg, vagy fogyatékos 50%-os kedvezményre jogosult
Ingyenes tankönyvellátás
Jogosult
– nappali rendszerű oktatásban tanuló tartósan beteg
– fogyatékos- pszihés fejlődési zavarral küzdő (dyslexiás, dysgraphiás)
– három, vagy többgyermekes családban élő
– rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosult
Az ingyenes tankönyvellátásra vonatkozó igényt az iskola által meghatározott időpontig kell bejelenteni, igazodva az iskolai tankönyvrendeléshez.
Egyéb gyermekjóléti ellátások
Körébe tartozik a gyermekek napközbeni ellátása.
Jogosult:
– akit egyedülálló, vagy idős személy nevel
– akiről a család szociális helyzete miatt nem tud gondoskodni
– akinek fejlődése érdekében van szüksége az ellátásra
– Formái:
– bölcsőde
– családi napközi
– házi gyermekfelügyelet
– óvoda
– iskolai napközi
Közműtámogatás
Pályázhatsz kedvezményekre a különféle közműszolgáltatóknál is.
Egyedülálló anya kevesebbet fizethet a gázért, de az ELMŰ áramszolgáltatónál is támogatáshoz juthat, ha rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesül. A lehetőségekről minden esetben az egyes cégeknél kell érdeklődni.
Szia, mint egyedül álló anyuka mondom, hogy egy átlagbér körüli jövedelem már elegendő ahhoz,, hogy semmilyen kedvezményt ne kapjunk. Ugyan a bölcsibe valószínűleg előnyt élveztünk a felvételnél, de az étkezés teljes áron megy, nem jár rezsitámogatás ( egyedül az 50%-os kukadíj-kedvezményünk van meg, de az már jóval korábban is megvolt, mint ahogy a gyerek született, mert a háztartás létszáma nem haladta meg a 3 főt). De nem vagyunk jogosultak semmilyen rendszeres vagy eseti segélyre sem. Várhatóan iskolás korában sem fogunk kapni ilyesmiket.
Mindezek ellenére azt mondom: amikor egy nő gyermeket vállal, fel kell mérnie, hogy egyedül képes-lesz-e gondoskodni róla. Ezt én még a házasságban, illetve tartós kapcsolatban élőknek javaslom, mert a kapcsolat változhat, megszűnhet idővel, a gyermek pedig marad.
Ugyanez a véleményem az apai döntésről is. Itt egyszeri döntésről beszélgettek a férfiak részéről, de ez nem biztos hogy évek múltával is ugyanaz. Nálunk ,r a terhességem előtt, alatt, utána is többször változott az apuka véleménye, hogy akar-e gyermeket vagy sem. És nem a nőket védve, de azt kell, hogy mondjam, hogy egy férfi bármikor bárhogy dönthet.
Nekünk viszont az egyszeri pozitív döntésünk az egész életünkön át ható döntés,sőt azon túl is, hisz a gyermek élete utánunk is folytatódik.
Szóval minden nőnek ( most épp párkapcsolatban élőknek is) ezek alapján kellene átgondolnia, miit tud vállalni.
“Nálunk ,r a terhességem előtt, alatt, utána is többször változott az apuka véleménye, hogy akar-e gyermeket vagy sem.”
A véleménye változhatott, de gyakorlatilag mégis az a helyzet, hogy a férfinak semmi döntési joga nincs a gyerekét illetően, míg a nő kezében teljes döntési jog van. Az ugyan igaz, hogy a kihordás és megszülés a nő teste és a nő döntése, de a döntés következményei ennél jelentősen tovább mutatnak, mert utána a férfinak is még 18 évig kell dolgozni a gyerek eltartásáért, és ebben kvázi a feje felett döntenek. A férfiak önrendelkezéséért senki nem emel szót? Én olyan törvényt hoznék, hogy akinek az akarata ellenére szülték meg a gyerekét, annak nem legyen sem joga, sem kötelessége a gyerekkel szemben. Ez lenne a fair.
Egyetértek veled a jogokat és kötelességeket illetően. Bár nálunk az apai jog azért működik ( a kötelezettség az enyém), természetesen elsősorban a gyerek kedvéért. :)
A semmilyen döntési jogot pedig gondolom úgy érted, hogy ellenkezni nincs lehetősége, mert azt , ha akar ( ez is döntési jog) vállalni, ritkán akadályozzák.
Ez viszont szerintem a másik véglet, ha az enyém lenne az a gyerek, és biztosítanád az apai jogokat, akkor én is betartanám a rám eső részt a kötelességekből is. Az viszont kétségkívül sokkal emberibb dolog, hogy ezt nem akarod erőltetni és a törvénnyel kikényszeríteni. Nincs benned elég modern női öntudat meg grrrl power, attól tartok :-P
Ha lenne bennem amire gondolsz, nem egy antifeminista oldalon találkoztunk volna. :)
Üdvözöllek!
Igen – igen, te normálisan gondolkodsz. Nyilvánvalóan a női oldal sem problémáktól mentes.
De… a férfiak viszont sokszor már csak a kész tények elé vannak állítva, az akaratuktól függetlenül. Olyannyira korlátozott döntési lehetőségekkel, hogy a nő (akár felelőtlen) bemondása alapján a következményeket a mai törvényeink szerint az életük végéig kell viselniük. Nem gondolom, hogy az utódokról való gondoskodás, foglalkozás, kapcsolattartás és támogatás megszakadhatna a nagykorúsággá válás másodpercében.
Ezzel szemben egy nő bizonyos ideig még megölési joggal is rendelkezik a saját gyermekével szemben, ha éppen úgy tartja jónak. Pedig az a szerencsétlen gyermek nem is egyedül csak az övé.
A másik fél ilyen esetekben mit tehetne? Ha nem akarja a gyereket, kényszeríthetné-e a nőt abortuszra? Ha óhajtaná a gyereket, kényszeríthetné-e a nőt a megszülésére?
Fordítsuk meg a kérdést. Ez mindig jó próbája az egyenlő jogok vizsgálatának.
Mit szólna hozzá egy nő, ha csakis a férfi dönthetne ilyen (az előbb felsorolt) esetekben?
Ha ez így nem tartható normálisnak, márpedig ez pontosan ugyanaz, mint ami a legjobban hasonlítana a mai női jogokhoz…?
Meg kellene osztani a jogokat és a kötelességeket is, méltányosan.
Valamilyen módon, valamilyen megoldást mégis ki kellene találni és azt törvénybe foglalni.
Mert nem mindenki gondolkodik olyan tiszteletre méltóan normálisan és felelősségteljesen, mint te.
Szia!Köszönöm az elismerést!
Sokszor mondom magamról, hogy valószínűleg férfinak készültem, mert gyakran áll közelebb hozzám az Ő gondolkodásuk, mint a nőké.
A témára visszatérve: Nem vagyok túlzottan járatos a történelemben (érdemes lenne utánaolvasnom), de azért volt pár évszázad, amikor a férfiak bizony eldönthették, és el is döntötték a gyerekvállalás kérdését. Tudom, ez sovány vigasz, és a mai gondokra nem válasz. A törvényhozókról azt gondolom, hogy lehet ugyan, hogy a mostani törvények nem biztosítanak egyenjogúságot ebben az ügyben, de valószínűleg igyekeztek a gyerek érdekében a lehető legjobbnak gondolt verziót megfogalmazni. Ahogyan Te is írod, a jogok és a kötelezettségek meg vannak osztva most is, más kérdés, hogy ki mivel, és hogy él vissza.
“amikor egy nő gyermeket vállal, fel kell mérnie, hogy egyedül képes-lesz-e gondoskodni róla.”
Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok nő gondol erre – még a legrózsaszínűbb köd közepette is legalább egyszer, egy pillanatra mindenki fejében megfogalmazódik ez a félelem. Szinte mindent szeretnénk bebiztosítani, meg is tesszük a lakástól kezdve az autón át az utazásig, de az életünk alakulására, a boldogságra lehetetlen garanciákat követelni… Természetes, hogy igyekszünk körültekintően megválasztani azt a férfit, akivel családalapításba fogunk, de egy ponton túl nem lehet óvatoskodni: ha most úgy tűnik, hogy szükség esetén egyedül is tudsz majd gondoskodni a gyermekedről, akkor sem tudhatod, mi lesz pár év múlva. Meglesz-e az állásod, nem dönt-e le a lábadról egy súlyos betegség… Sajnos a jó mellett sok rossz példát is lehet látni, de nem szabad engedni, hogy a saját korábbi rossz tapasztalatok, egy félresiklott kapcsolat (vagy másoké) szkeptikussá tegyenek, s elvegyék a hitet a szerelemben és a házasságban (lehet, hogy a vége kicsit sziruposra sikeredett, de nem bánom).
“a terhességem előtt, alatt, utána is többször változott az apuka véleménye, hogy akar-e gyermeket vagy sem”
Éppen tegnap hallottam egy történetet: a nő együtt élt egy férfival – akkor még azt hitte, nagy szerelemben… A férfi folyton azt duruzsolta neki “szerelmesen”, hogy mennyire szeretne gyereket – és lőn. A nő a 6. hónapban járt, amikor a párja bejelentette, hogy nem gondolta komolyan, hogy gyereket akar, és elhagyta. Szörnyű érzés lehet ilyen kiszolgáltatott helyzetben rájönni, hogy a férfi sosem szerette őt.
A duruzsolás, és a mondott szerelem nem egyenlő a valódival. Amikor egy férfi tényleg szerelmes, akkor gyereket akar csinálni, a nő meg gyereket szülni.
Aztán az is lehet hogy az illető akkor, amikor mondta, még úgy is érzett, de az érzések elmúlhattak idő közben.
Na ezért írtam hogy minden lehetőséget számba véve kell döntést hozni. Persze mindenre nem készülhetünk fel előre, de arra nem lehet apellálni, hogy majd állambácsi, illetve az általatok is kritizált jelenlegi törvénykezés megoldja az életünket.
“A duruzsolás, és a mondott szerelem nem egyenlő a valódival.”
Igen, mondani bármit lehet, nem mindenki őszinte, nem mindenkinek lehet adni a szavára. A tettek megbízhatóbban árulkodnak a valódi érzelmekről.
“lehet hogy az illető akkor, amikor mondta, még úgy is érzett, de az érzések elmúlhattak idő közben.”
Nem hinném… Ebben az esetben sosem érzett úgy, nem volt minek elmúlnia.
Ez viszont valóban nem szép dolog így. :/
Erre akár még az AVFM-et is rá lehetne szabadítani….
“bizonyíthatóan kizárta az önrendelkezési joga részét képező gyermekvállalás (szülővé válás) kérdésében való döntésből,”
Vajon mi volt az a bizonyíték, amit a bíróság elfogadott? Mi bizonyító erejű a bíróságon egy ilyen esetben? Hirtelenjében semmi nem jut eszembe…Írásba adta a nemi kapcsolat előtt, hogy lesz, ami lesz, nem vállalja a gyereket? :)
Komolyra fordítva, jelenleg mindegy, mit akar a férfi – ha szexuális kapcsolata van egy nővel, akkor sosem lehet 100%-ig kizárni a terhesség lehetőségét, bárhogy is védekeznek. Ideális esetben mindenki csak olyan partnerrel szeretkezne, akivel el tudna képzelni közös gyereket, nem esik kétségbe, ha úgy alakul. Csak hát a valóság nem ez.
Fiúk, alkalmi, laza kapcsolatban mindig védekezzetek, mindegy, mit mond a nő. Ez a legkevesebb (és egyelőre a legtöbb is…), amit megtehettek – az önmegtartóztatáson kívül, de ez ugye kevésbé vonzó alternatíva. És még így is legyetek nagyon óvatosak, ha inkább nem szeretnétek gyereket egy olyan nőtől, aki kapható egy one night stand-re… Igen, így macerásabb…ez van, valamit valamiért. Aki tudja magáról, hogy nem hagy ki egyetlen lehetőséget sem, hordjon magával óvszert – ne fogadjátok el a nőtől: nem tudhatjátok, nem szúrta-e át előtte tűvel a bontatlan csomagot a megfelelő helyen.
Nem kell paranoiásnak lenni, de az a helyzet, hogy sosem lehettek elég óvatosak, ha biztosra akartok menni.
Ugye, emlékszünk Boris Becker esetére, hogy hogyan fogant az a kislány, aki a megszólalásig hasonlít rá…
http://www.borsonline.hu/20090114_boris_becker_oralis_kalanddal_ejtette_teherbe_alkalmi_szeretojet#
Nem is hozok több példát, mert már ettől az egytől is úgy tűnhet, hogy teljesen a nő kezében van a sorsotok. :)
Mondjuk bizonyíthatóan nem kérdezte meg tőle a nő, hogy elfogadja-e sajátjának a gyereket, amikor úgy döntött, hogy megszüli.
Igazad van abban, hogy egy férfinak érdemes nagyon előrelátónak lenni és védekezni. A jogok itt azért nem egyenlőek, mert a nő még a teherbe esés után is dönthet többféleképpen, felneveli a gyereket, örökbe adja, vagy abortuszra megy. A férfi semmiben sem dönthet. Ha azt mondjuk, hogy a közösüléssel bármelyik fél egyben vállalta a szülővé válást is, akkor erre hivatkozva mind az abortuszt, mind az örökbe adást be lehetne tiltani.
“A férfi semmiben sem dönthet.”
Igen, sajnos így van. Nem dönthet úgy, hogy nem akar gyereket – ha a nő akar, akkor meg tudja oldani, hogy így is legyen. Úgy sem dönthet, hogy akar – ha a nő nem akar gyereket, akkor ezt is meg tudja oldani… Vannak olyan esetek, amikor a férfi nagyon szeretne gyereket, a nő viszont nem, bár a férfinak azt mondja, jöhet a baba…és titokban fogamzásgátló tablettát szed. Aztán kesereg minden hónapban, hogy Istenem, miért nem sikerül…
Ez így nagyon egyenlőtlen, de azért olyan nehéz a kérdés, mert a gyerek a nő testében fejlődik, így nem lehet tőle elvonatkoztatni, s tőle függetlenül csak a gyerekről dönteni.
Nagyon nehéz beleképzelni magam egy ilyen helyzetbe, mert fényévekre áll tőlem minden átverés, főleg egy ilyen, a másik életét (is) komolyan érintő, sorsfordító dologban, de megpróbálom: először is, kizárt, hogy eljussak az ágyig egy olyan férfival, akitől rémálom lenne teherbe esni; ha úgy alakulna, hogy teherbe esem, és tudom, hogy a partnerem nem szeretne gyereket, akkor egyedül is vállalnám (abortusz kizárt, képtelen lennék a saját gyerekem ellen fordulni, és örökbeadni, lemondani róla sem tudnék), de nem követelnék gyerektartást, egyáltalán semmit. Ha pedig később meggondolná magát, az a legtermészetesebb, hogy nagyon örülnék, hogy a gyerek megismeri az apját, és jó kapcsolat alakul ki vele. Mivel nincs átverés, csak normális megoldás, ezért a partner és én sem lennénk ellenségek, nem kell, hogy emiatt elmérgesedjen a kapcsolat. Még annyit, hogy ha előre tudom, hogy a férfi még a gondolattól is irtózik, hogy esetleg, ne adj’ Isten terhes leszek tőle, akkor sem jutok el vele az ágyig…
Ez lenne a normális, de te is (velem együtt) az a bizonyos sokból egy vagy. :)
Pontosítom a cikket: A nő a Gyámhatóság előtt jegyzőkönyvbe mondta, hogy elismeri, hogy a gyermekvállalás csak az ő döntése volt és hogy tudta, hogy a férfi nem akarta. Ez a per leegyszerűsítve arról szól, hogy azok a jogok, amik egy nőt megilletnek, nevezetesen, hogy DÖNTHET a gyermekvállalás (szülővé válás) kérdésében, megilletik-e a férfit is? Hogy jogegyenlőség van-e ezen területen? Ha nem, akkor azt is mondja ki a bíróság. Akkor legalább van mihez viszonyítani. Ha még érdekel valami, kérdezzetek nyugodtan.
A honlapot nem régóta ismerem. Színvonalasnak tartom, jó, hogy ilyen is van Magyarországon, mivel nagyon aktuális lenne a férfi-női kapcsolatokat helyére tenni, és talán ehhez valamivel hozzájárul ez az oldal is. Én nőként jobbnak látom nem a nők ellen “harcolni”, hanem a férfiakért! Ez óriási különbség. Ugyanis egy valódi NŐ a férfiban nem a legyőzendő ellenfelet látja, hanem az egyenrangú partnert. Egy valódi NŐ nem akar magának több jogot, mint ami a férfit is megilleti. Egy valódi NŐNEK egészséges férfira van szüksége, nem uralkodni akar rajta, hanem együttélni vele. Egy valódi NŐ sohasem csapja be, alázza meg a férfit, nem szúrja ki az óvszert és nem szül gyereket a férfi akarat ellenére, nem citálja bíróság elé és nem kopasztja meg anyagilag. Egy valódi NŐ nem mászik rá és tiszteletben tartja a férfi határait. Egy valódi Nő befogadó, megértő. Egy férfi csak egy valódi NŐ mellett tud férfivá válni. Nem a mű- és nem az anti nők mellett.
Keressétek a NŐKET!
Szerintem nyugodtan kijelenthetem, hogy itt senkinek az esze ágában sincs a nők ellen harcolni. Egy politikai mozgalommal van bajunk, de az teljesen más kérdés… Ezen belül igyekszünk mindent megtenni amit lehet, és jobbá tenni a világot :)
Az öreg isten áldjon meg ezekért az irányelvekért, és tartson is meg a jó szokásaidban! :)
A cikkért köszönet, kiemelten fontos téma, jó, hogy itt lehet.
A pontosítás kellett ahhoz, hogy kiderüljön, mi volt a bizonyíték. :) Egyébként úgy tudom, hogy 2014-től az új Családjogi Könyvben benne lesz, hogy a vélelmezett apa is kezdeményezheti az apaság megállapítását – kis lépés, de mégis valami.
Teljesen igazad van, nincs jogegyenlőség a nemek között ezen a területen, és – bármennyire is osztom a véleményed – nem tudom, hogy lehet-e valaha.
Gondolatkísérlet: Tegyük fel, hogy már jogegyenlőség van, a férfi dönthet úgy, hogy nem akar apává válni, senki és semmi nem kötelezheti erre, ezért hallani sem akar a gyerekéről soha az életben. Nincs láthatás, nem fizet egy fillért sem, “kiradírozta” a gyerekét az életéből. Egy idő után azonban mégis megmozdul benne valami, felébred a lelkiismerete, hogy akárhogy is történt anno, mégiscsak létezik egy kis ember, aki nem tehet semmiről, aki az ő húsa és vére (fokozzuk a hatást azzal, hogy a gyerek egy az egyben a férfi kicsinyített mása, teljesen rá hasonlít)…És most már teljesen másként gondolja: mégis szeretné látni, anyagilag támogatni a gyerekét, érdekli a sorsa; segíteni, nevelni, védelmezni, terelgetni akarja. Hirtelen szégyelli a korábbi meggondolatlan kijelentéseit, elhamarkodott döntését, önző (mert ekkor már így látja) viselkedését.
A kérdés, hogy ilyen esetben mi lenne a jogos és/vagy igazságos: lehetne-e “visszacsinálni” az egészet, lehetne-e visszamenőlegesen semmissé tenni a korábbi lemondó nyilatkozatot. Ha pl. az anya hajthatatlan, s bosszúból akadályoz minden kapcsolatfelvételt, de ettől függetlenül is, visszavonhatná-e a férfi jogi úton a lemondó nyilatkozatot?
Ez most csak úgy eszembe jutott: Biztosan jó döntés-e kézzel-lábbal tiltakozni egy gyerek ellen, aki nem egy tárgy, hanem egy érző ember, aki nem tehet arról, hogy milyen körülmények között fogant, hogy az egyik (vagy mindkét) szülője az ellensége, s 12 hetes magzat koráig el is pusztíthatja, ha úgy tartja kedve…
Nem hatásvadászkodni akarok, de nem ártana több felelősséggel élni a nemi életet is, férfinak és nőnek egyaránt – mert az a valaha nem kívánt, ám megszületett gyerek egyszer felnő, és oda kell tudni állni elé őszinte választ adni a kérdéseire…és vállalni kell a következményeket.
A gyermekvállalás apai elutasításának pont olyan jogvesztéssel járó aktusnak kell lennie, mint a gyermek örökbeadásának. Lelkiismereti vonatkozásait tekintve is tökéletesen azonosnak gondolom a két helyzetet. Szóval részemről nem látok semmilyen újszerű problémát az ügyben.
A gyámhivatalban azt is csak kisebb-nagyobb ellenkezés után jegyzőkönyvezik , hogy nem kívánod megnevezni az édesapát, de megpróbálnak mindenáron rávenni arra, hogy pereskedjél a gyerektartásért. A gyerek érdekére hivatkoznak. Sőt, hallottam már olyat is, hogy nekem nincs jogom lemondani a gyereknek járó pénzről. Hát dehogynem. Hiszen az én dolgom otthont biztosítani neki, dolgozni érte, a jövőjéről gondoskodni, illetve arról is, hogy ha az édesapjával tartani akarják a kapcsolatot, megtehessék szabadon. Nem hiszem,hogy az apuka jobban érdeklődne a gyerek iránt, ha pereskedek vele, netán lecsukatom, mert az állam helyette megelőlegez gyerektartást, amit ő nem biztos, hogy ki tud fizetni.
Régebben a házasság valami cinkosságot jelentett férfi és nő között; a világ ellen.
Ma ez a cinkosság ugyanúgy fellelhető, csak a nő és az állam között; a férfi ellenében.
Azért kíváncsi lennék egy olyan statisztikára, hogy azoknál a válásoknál ahol a gyermek
a férfinál maradt (elenyésző, de nagy számok alapján már lehet ebből statisztikát mérni)
az elvált nők, mennyire tesznek eleget a gyerektartási és egyéb kötelezettségeiknek? (férjtartásról írni sem merek)
Illetve mennyivel apadtak válás után a megtakarításaik, életbiztosításaik,
úgy effektíve milyen anyagi áldozatot hoztak. Tévedtem… nem vagyok rá kíváncsi, nem szeretnék szembesülni az élet ezen területén is tapasztalható “egyenjogúsággal”…
Amit kijelenthetünk; ma egy férfinak többnyire akkor születik gyereke, amikor bejelentik neki.(úgy ügyesen a 3-4 hónapba) Nyilatkozni a gyermek születése után kell, apaságit viszont csak egyéves korában végeznek rajta. ( ennyi idő általában elég arra, hogy a férfi belássa; verve van. Az ázsiai-afroamerikai keverék cappuccino gyermekért is fizetni fog 20 évig, hiszen nyilatkozott: tőle van! Másrészt, annyi idő alatt már kialakul valamiféle ragaszkodás is, ami elnyomja a gyanút, a kételyt.
Számomra egyértelmű a cikkben említett per végkimenetele: A férfi fizetni fog! (de a gyerekét nem láthatja, mert negatívan befolyásolja egészséges fejlődésében)
Ha mégis rezegne a léc a bíró döntésénél, kéznél van a bántalmazás, erőszak esete,
ezekhez mindig Kifizetődő nyúlni, még ha nem is kapcsolódik a tárgyhoz.
Nem tudom mit kér a perelő férfi pontosan, ha csak egy elvi döntést a felelőségről, jó esélye van a nyerésre. A gyerektartást viszont mindenképpen fizetnie kell tovább, mert azt a gyerek kapja és nem a nő.
Aureliusnak: Azt kéri, hogy a bíróság mondja ki, hogy a nő megsértette az önrendelkezését azzal, hogy akarata ellenére szülővé tette. Hogy nemcsak egy nőnek van döntési joga a gyermekvállalásban. Vagy mondja ki azt, hogy a férfiakat ez a jog nem illeti meg. (Csak a fizetés “joga”) Egyébként túl van a megalázó apasági peren. A nőnek – aki éveken keresztül zaklatta és ezért két év próbaidőt kapott – a gyerek 5 éves korában támadt kedve beperelni a férfit. Nyakába varrta a félmilliós szakértői költséget, leszedte a tartásdíjjal. A bíróság pedig aszisztált hozzá. kizárt, hogy ezek után feléledjen az apai ösztöne. Ezt a nő nem is akarja, sőt még tovább akarta alázni azzal, hogy megfosztja a szülői felügyelettől, de erre a férfi lemondása miatt nem került sor. Persze a pénze továbbra is kell, arról nem mond le. Ideje van a próba pernek…
Mi az, hogy! Nagyonis! :)
Köszönöm a választ, így már jobban érthető. A gyerektartásról csak azért irtam ezt, mert ez a jogi gyakorlat. Különben elvi szinten ilyen esetben ( férfi becsapása) , ha a nő jövedelme elég a gyereknevelésre, szerintem nem kellene gyerektartást fizetni a férfinak. Ilyen törvényt kellene hozni, erre az esetre. Sajnos a jog pont az ellenkező irányba tart, ma már alkotmányba van vésve pl a szülőtartási kötelesség nevű agyrém. Azt az alkoholista apát is el kell tartani majd, akitől csak verést kaptak a gyerekei.
A saját szabad akaratú döntéseiért vállalja a tejes felelősséget az, akinek döntési joga volt a dolgokban.
Nem ám a más micsodáját a csalánba verni!
Akinek semmi joga és lehetősége sincs dönteni, nyilván csak egy áldozat és nincs mit rajta számonkérni. Kényszer helyzetbe került, ami unfair.
Durva lenne éppen rajta kérni számon egy másik ember döntését. Mindenki legyen felelős a saját döntéseiért, még akkor is ha éppen nő az illető. Éppen ideje a döntéseikért felelősséget vállalókként kezelni a nőket is. Hiszen nem éppen ezért küzdenek még a feministák is? A törvények szerinti és előtti egyenlő jogú elbánásért?
Milyen kényszerhelyzetről van itt szó?
Felnőtt emberek intim kapcsolatáról beszélünk, amelynek “végterméke” akár gyermek is lehet.
Ha valaki nem védekezik, akkor miért hárítja a felelősséget a nőre?Szexelni jó volt, de a gyermek már ugyebár nem kell.
“A törvények szerinti és előtti egyenlő jogú elbánásért?”Elbánást kap majd remélem apuka!
Appaloosa
“Milyen kényszerhelyzetről van itt szó?
Felnőtt emberek intim kapcsolatáról beszélünk, amelynek “végterméke” akár gyermek is lehet.”
– majd ha egyszer férfi leszel, és egy intim kapcsolat után pár hónappal
(visszafordíthatatlanul) szembesülsz azzal, hogy az elkövetkezendő 20 évre kb.
20 millió forintos kötelezettségeid keletkeztek egy sumák egyoldalú döntés következtében, rájössz mi is az a KÉNYSZERHELYZET. Addig nem, ugyanis más agyával
képtelen vagy gondolkozni, más helyzetébe magad beleélni.
A cikkben benne van minden egyértelműen.
“más agyával képtelen vagy gondolkozni, más helyzetébe magad beleélni”
A híres női empátia mintapéldányai, akik egy rozsdás szög EQ-jával rendelkeznek…
Margó
Te nő vagy egyáltalán?
Szerinted egy férfi elzavarhatja a párját abortuszra?A nő dönt!
“Te nő vagy egyáltalán?”
Ez hogy jön ide? Szeretnél berakni valamilyen skatulyába? Barát vagyok vagy ellenség, netán agymosott liba?
Perszehogy a nő dönt. Látod, például ebben is. A férfinak semmi beleszólása, mert hát a nőknek vannak jogai, a férfiaknak meg nincsenek. Ilyen ez a nőelnyomás.
Margó
“Perszehogy a nő dönt. Látod, például ebben is. A férfinak semmi beleszólása, mert hát a nőknek vannak jogai, a férfiaknak meg nincsenek. Ilyen ez a nőelnyomás.”
Jól értem, hogy te most azokat a férfiakat véded, akik mindenkivel ágyba bújnak, amikor az nekik jól esik, de az esetleges következményeket nem vállalják.
A férfi aki mindenkivel lefekszik, mert hajtja a vére az nem felelős semmiért, de a nő aki beleakad egy ilyen skalapgyűjtő férfi hálójába az curva, ugyebár?
Márpedig egy okos férfi, ha egyéjszakás kalandot keres, akkor használ óvszert, szerintem a fent említett példány tartós kapcsolatot ápolt a kiszemelt nővel.
Tökéletesen egyetértek; egy nagyon fontos elvi döntésről van szó, amely nyilvánvalóan messze túlmutat azon, hogy csak egy férfi egyedi sorskérdéseként tekintsünk rá. Bár tegyük hozzá, ezek a súlyos elvi problémák évtizedek óta feszülnek jogrendünkben. Adja magát a jogászoknak szóló kérdés; miért nem képezte soha komolyan tárgyát ez a probléma a felsőbb szintű jogi diskurzusnak? – Azt nagyon fontosnak tartom leszögezni, hogy bár ez a per beszédesen szól majd arról, hogy mit gondol a jelenlegi jogrendünk és az ügyet elbíráló bíróság a férfiak reproduktív (ön)rendelkezési jogáról, azonban (tekintve, hogy hazánkban nincs precedens jog, mint pl az USA-ban – bár a cikkben “precedenspert” írtál) igazából nem kötelezően mérvadó semmilyen jövőbeli más bírói döntésre illetve az esetleg a jövőben megszülető törvénymódosításokra nézve sem.
A valódi megoldása ennek a komoly problémának a megfelelő törvényi szabályozás kieszközölése lenne; ha már amellett a feminista dogma mellett teszi le a jog a garast, hogy a gyermekvállalás kérdése “a nő teste, a nő döntése”, akkor szögezze le a jog egyúttal jól érthetően azt is, hogy az apa akaratának megvétózásával kizárólagosan a nő által meghozott döntésért kizárólagosan a nő köteles vállalni minden jogi és anyagi felelősséget. Az utóbbi évtizedekben sokat fejlődött orvostudományi lehetőségek és reálisan megfizethető költségek fényében az apasági nyilatkozatok vonatkozásában is megérett a helyzet a változásra; elő kellene írni a genetikai vizsgálatot az apasági nyilatkozat kötelező kellékeként, de akár általában (házasságon belül is) az apaság megállapításának kellékeként is. Elvégre a törvények szellemisége (és szerintem minden tisztességes ember jogérzéke) egyébként is azt sugallja, hogy a jog célja a valóságnak megfelelő családi jogállás tisztázása, nem pedig a jobb híján (sokszor csak jogi értelemben fennálló házassági viszonyra vagy kétes bemondásokra alapozott) vélelmezett apaság.
Igazságos jogi döntést és sok sikert kívánok a konkrét peres ügyben szereplő és egyúttal minden kényszerapának! – Általában a férfiak megfelelő társadalmi megbecsülésének és jogegyenlőségének reményében is.
“tekintve, hogy hazánkban nincs precedens jog, mint pl az USA-ban – bár a cikkben “precedenspert” írtál”
Azt mondja itt mellettem a patriarcha, hogy a gyakorlatban mégis van. Ilyen a volt Legfelsőbb Bíróság (ma Kúria) kollégiuma által hozott jogegységi döntés, amely minden bíróságra nézve kötelező érvényű.
A többivel egyetértek.
Jó, hogy vannak ilyen férfiak is…ezt nőként mondom. Köszi a jókívánságodat…….az érintett férfi harcolni fog a többiekért is! Ezt kapta sorsfeladatául….megértette…vállalja!
Precedens értékű per?:))))))
Ez nevetséges!
Ha egy férfi nem akar gyermeket, akkor tegyen érte, védekezzen!!!!!!!!!!!
Játsszunk el a gondolattal, hogy valaki ugyanezt mondja egy abortuszra készülő nőnek:
“Felnőtt emberek intim kapcsolatáról beszélünk, amelynek “végterméke” akár gyermek is lehet.” “Szexelni jó volt, de a gyermek már ugyebár nem kell.” “Ha egy nő nem akar gyermeket, akkor tegyen érte, védekezzen!!!!!!!!!!!” “Védekezni kellett volna a nem kívánt terhesség ellen még idejében.”
Felőlem.
A nőt ítélik meg mindig a védekezés hiánya miatt, de akkor is ha abotursza kényszerül.
Azt szajkózzák már ezer éve a nőnek, hogy védekezzen, szedje a hormonos bogyókat, helyeztessen magába testidegen, szövetbe belenövő spirálokat, majdcsak kiráncigálják belőle valahogyan az elhalt magzattal együtt, mert sokszor kerül sor ilyen beavatkozásra is.
Tegyen már végre a férfi is valamit, ha nem akar utódot nemzeni, akkor húzzon magára óvszert, köttesse el magát, ne éljen felelőtlen módon nemi életet!
Ha úgy érzi, hogy kiszakadt az óvszer, akkor van 72 órás tabletta, vagy lenne tablettás abortusz, ha semmilyen zsolték és egyéb hímsoviniszták nem tiltatták volna le.
Szenvedjen az a hülye pitsa, ha már le mert feküdni valakivel, igaz?
Kedves “Nő”társam!
Ha elolvasnád a cikk lényegét és túllépnél az ego-don, talán értelmes véleményt is tudnál alkotni. Ennek a pernek nem az a lényege, hogy a nőnek joga van-e megszülni a gyermekét vagy sem. Ez arról szól, hogy ha MAGA A NŐ IS (a gyámhatóság előtt ÍRÁSBAN!!, -mert ez történt) ELISMERI, hogy kizárólag ő döntötte el a gyermek megszületését, majd a gyámhatóság előtt bediktálja a férfi nevét apának, akkor megsértette a férfi gyermekvállalás kérdésében való önrendelkezési jogát. Azt a jogot, ami a nőt a hatályos jog alapján megilleti. Tehát csak azt szeretné, ha ő sem lenne KEVESEBB egy nőnél. Már érted….???
Az, hogy szerinted a falu a szájára veszi a magzatelhajtó nőt, közel sem ugyanaz a kategória, mint hogy 18 éven át automatikusan vonják a fizetésed. Nem is kéne összehasonlítani a kettőt, mert azonnal kibukik az őszintétlenség.
Most már sajnállak….:-))) Szerintem a következő életedben egy olyan szexfüggő férfinak fogsz születni, akit jól át…tak egy gyerekkel…csakhogy megértsd a helyzetet!
A szexfüggés betegség, pszichiáter kezeli.
Kényszeres viselkedési forma.
Miért sajnálsz, mert nem értek veled egyet?
Ez nem volt “igazi” sajnálat, értsd a viccet!! De azért tényleg kicsit “véresszájú” vagy…
Ha jól tudom, a férfi fogamzásgátlók pont azon buktak meg, hogy a nők nem akarták kiengedni a kezükből a gyerek születése ill. nem születése feletti kontrollt…
Felőled? Csak mert ezekkel az érvekkel be is lehetne tiltani az abortuszt, sőt még az örökbeadást is. Hiszen ha olyan felelőtlen volt, hogy nem védekezett, viselje a következményeit, nem igaz? Ebben áll az egyenlőtlenség, hogy a nőnek a fogantatás után is van több lehetősége, hogy ne kelljen felnevelni a gyereket, a férfinak ellenben nincs lehetősége dönteni, viszont a nő döntésének a következményét viselnie kell.
Szajkózzák a nőknek, hogy szedjenek hormont? Hát nem a modern fogamzásgátlók hozták el a szabadságot a nőknek, hogy ne legyenek kiszolgáltatva a testüknek?
“Szenvedjen az a hülye pitsa, ha már le mert feküdni valakivel, igaz?” Szenvedjen az a hülye f*sz, ha már le mert feküdni valakivel?
Appalosa:
“Tegyen már végre a férfi is valamit, ha nem akar utódot nemzeni, akkor húzzon magára óvszert, köttesse el magát, ne éljen felelőtlen módon nemi életet!”
http://borsa.hu/ferfi-fogamzasgatlo/20100510
Idézet a cikkből: “Kevés intimebb dolog van a női termékenységnél nem valószínű, hogy túl sokan lennénk, akik el szeretnénk veszíteni az ezzel járó felelősséget. Ráadásul ha az óvszermentes férfi fogamzásgátlók használata általánossá válna, az véget vetne a “nem teljesen véletlenül” megfogant meglepetés babák jelenségének is. Hiszen legyünk őszinték: ha minden nőnek ki kellene várnia, mire a férfi tudatosan elszánja magát a gyermeknemzésre, akkor meredeken esnének a születési ráták. S bár tabunak számít kimondani, de a nők többsége úgy érzi, neki van joga kimondani a végső szót a gyermekvállalást illetően. Ha pedig ezt a jogot elveszíti, minden oka megvan arra, hogy csalódott vagy dühös legyen az őt ért igazságtalanság miatt.”
– hmmm! Beszédes. Ennyit az egyenjogúságról, és a következetes gondolkodásról….
Teljesen fair a dolog. Mármint azért elég igazságtalan mindig mindent a férfiakra kenni. Ha annyi eszem van, hogy olyan partnerrel fekszem össze, akiben nem bizom meg teljesen, akkor minimum, hogy vigyázok magamra, nehogy teherbe essek/ gyereket csináljak (mindkét fél részéről ajánlott ez a fajta szemlélet). Aztán persze még igy is összejöhet a dolog, de itt megint csak megvan az egyéni felelősség a döntéseink felett, hogy senki nem állt felettük (jobb esetben) géppisztollyal, hogy összeboruljanak. Ja, hogy az életet élvezni kell azzal és akivel csak tudod, kérem, ennek következményei is lehetnek, amelyeknek akár súlyos ára van, de akkor már nem ér nyavalyogni…
Vagy csak én vagyok túl konzervativ???
A hozzászólásokat olvasva kikivánkozik belőlem:
Biztos hallottatok a szexfüggés nevű intimítási-kötődési zavarról, aminek az a lényege, hogy aki ebben szenved, az a következményekkel nem számol, csak a kielégülést keresi. MInt az alkoholista a “mámort”. Ezek a férfiak és nők (akik ma már nem kevesen vannak, csak még nem is tudják magukról, ld. szvingerklub) egymásban nem a NŐT és a FÉRFIT látják, és mindegy is, hogy ki a partner, gyerekről meg szó nincs! Ezt a kórképet egyébként már egyre több pszichiáter kezdi felismerni, igaz, kezelni még alig tudják. Ilyen “betegségben” szenvedő hírességek pl. Bill Clinton, Mick Jagger, Charlie Sheen, A híres golfjátékos, a neve nem jut eszembe stb….
Azt a helyzetet kell elképzelni, amikor ezeket az állapotuk miatt kiszolgált pasikat (mint amikor az alkoholista remeg a piáért) gyermek után vágyó, öntudatos, netán feminista, önző, férfiakat nem tisztelő nők “levadásznak”. Persze azt hazudják, hogy gyógyszert szednek, nem kell óvszer. A “beteg”, függő pasi meg elhiszi, mert neki a kielégülés kell bármi áron, különben jön az extrém izzadás, a dühroham, a remegés, Mint a drogosoknál. Szörnyű dolog maga a betegség is és akkor még le is “húzzák” őket egy gyerekkel. Utána meg persze jön a gyámhatóság és a bíróság előtti alázás. Erről persze senki nem mer beszélni a pasik közül, hogy ők tulajdonképpen betegek, azért keresik a a kalandokat. De gyerekről SZÓ sincs ezekben az esetekben és a nők ezt pontosan tudják. Csak hát ugye ismerjük azt az örök igazságot, hogy egy nő mindent megtesz azért, hogy legyen gyereke vagy hogy ne legyen. Ezt az élethelyzetet a hatályos jog nem követi le, nem elég a betegséggel megküzdeni, még jön a megalázás, a szégyen és az anyagi lehúzás is. Én egy ilyet “testközelből” láttam, mondhatom, hogy TRAGIKUS!! Őrületbe kergető gondolatok, kétségbeesés, halálvágy. Mit akarnak ezek a nők ezektől a beteg pasiktól? És miért nem vizsgálja a gyámhatóság ill. a jog a fogantatás körülményeit? Na, erre lesz jó ez a per! Remélem kiiktatódnak a régi reflexek és a bíróság is felimeri, hogy ideje lenne abbahagynia szemét pasi, szegény gyerek és szegény nő mantrát.
Szerintem ez a “szexfüggés” csak a pszichiáterek legújabb találmánya a páciensek körének bővítésére. Az emberek, és azon belül persze elsősorban a férfiak, szeretnek szexelni. Ez nem kórtünet :) De ha beteszik a nagykönyvbe, hogy ez betegség, akkor már lehet pszichológushoz járni ($), gyógyszerezni ($), nameg cikkeket írni és kutatásokat végezni ($). Ez üzlet, semmi több.
Vitatkoznék Veled. Örülj neki, hogy nem érint. Javaslom, hogy keress cikekket ebben a témában, érdemes elolvasni, sose tudhatja az ember, hogy mi mire jó! :-))
Általában azok tagadják, akik érintettek. “Testközelből” láttam egy ilyen embert, hidd el, pokollá tudja tenni az életüket ez a kényszer.
Van akiben több a tesztoszteron, ami alacsonyabb IQ-val párosulva hülyeségekre hajthatja. De szerintem ez még nem betegség. Pl. Tiger Woods vagy Clinton esetében biztosan nem. Ők egyszerűen csak igent mondtak a lábuk elé boruló lehetőségekre. Ebben nincs semmi abnormális, legföljebb bizonyos szempontból kockázatos. Az csak polkorrekt túlcivilizált sznobéria, hogy azt képzeljük, ha egy férfire ráveti magát féltucat szupermodell akkor “beteg” ha beadja a derekát. Valójában a sikeres férfiak többsége azért gürcöl és keres többet, mert így akar több/jobb nőt szerezni. Ez van.
Számomra ez inkább olyasminek tűnik (az említett anyagi okok mellett), hogy a pszicho-ipar szeretné meglovagolni a férfiellenes korszellemet, és kórképpé nyilvánít természetes férfi viselkedéseket, hajlamokat. Ahogy a bíróságokon, úgy a gyógyászatban is a nő az etalon, és a férfi ahhoz képest eltérő, vagy ilyen esetekben “beteg”. Lehetne fordítva is nézni a dolgot, és azt mondani, hogy a magas férfi libidó a normális és a nők alcsonyabb libidója a kóros, ezért azt kell kezeltetni meg gyógyszerezni. Ugyanaz a filozófia, csak ellentétes kimenetel.
Úgy általában gyanakvással kezelek minden olyan betegséget, amiről 50 éve még csak nem is hallottak, vagy normális dolognak tartották :)
Ebben a zavarban nők is szenvednek!! A normális szexualitástól eltérő, nem természetes állapot ez. Ugyanis ez inkább gyötrelem, mint élvezet. Ez egy kényszer. Nem akarlak megbántani, de úgy gondoldom, hogy Te olyan dologban mondasz véleményt, amiről fogalmad sincs……tegyük hozzá, hál’isten.
Nem tudsz megbántani, és értem is amit mondasz, valószínűleg csak a példáid voltak rosszul kiválasztva. Tiger Woods vagy Bill Clinton abszolút nem kórosan szexmániások, egyszerűen csak szeretnek dugni. Az évtized vicce volt Woodsot gyógykezeltetni. A beteg perverze képes volt lefeküdni nemzetközi szupermodellekkel, ez valami hihetetlen :)
Véleményem szerint onnan lehet felismerni az ilyen betegeket, mármint a valódiakat, hogy erőszakoskodnak. Nemileg. Aki nem jut el odáig, hogy a mérhetetlen vágyát akár mások akarata ellenére is kisüsse, az lehet szexmániás, de nem beteg.
Ha nem is értünk egyet, azért még megférünk egymástól, úgy érzem :)
A magyar bíróságok teljes anya- és nőközpontúsága szerencsére enyhül. Jópár esetben csak a társadalmi szokások,elvárások miatt nevelte az anya a gyereket. Gyámügyes (nőként) elsősorban kapcsolattartási ügyekben szembesülök azzal, amikor egyébként tanult, művelt, értelmesnek tűnő anyák gusztustalan módon viselkednek a különélő apával, nem fogva fel, hogy a gyereküknek is ártanak azzal, hogy a saját másik szülője ellen akarják fordítani.Számomra a “csúcs” az volt, amikor a véletlenül teherbeesett anyuka egyik mondatában elmondja, hogy a 3 éves gyerekkel az apuka birkózik, rohangál (micsoda egy alak, ahelyett, hogy a relativitáselméletről értekezne vele!), majd azt kérdezi nagy bociszemekkel, hogy hogy adja ő oda a gyereket egy IDEGENNEK? Néha bizony feltenném a kérdést, hogy ha esetleg anyuka meghalna,mit gondol,ki fogja az ő gyerekét felnevelni? Netán az általa köpködött apa, akinek feléled a szülői felügyeleti joga?
Persze, az igazsághoz hozzátartozik, hogy fordított szereposztásban is előfordul a dolog,de nem jellemző.
Mindenesetre védekezés mellett is lehet teherbeesni, de szándékosan tőrbecsalni egy férfit elég mocsok dolog szerintem. Sajnos, a pasik egy része még mindig inkább felteszi a “szedsz gyógyszert?” kérdést,és elhiszi a választ, minthogy óvszert húzzon, úgyhogy még lesznek páran, akik ráfutnak erre a taposóaknára.
“hogy adja ő oda a gyereket egy IDEGENNEK?”
az idegenség akkor persze nem merült fel, amikor ágyba bújtak, jellemző módon…
Ez is arra példa, amit írtam: a pasi csak levadászni kellett….csak a spermája (már bocs). Csak akkor meg míért tartják a markukat ezek a nők? Nyilván azért, mert még arra sem tisztelik a férfit, hogy békén hagyják. Mert a tartásdíj az jár….skandálják.
Nekem is volt egy személyes jó tapasztalatom a gyámhatósággal.
Mindenesetre az összes jóindulatuk mellett a törvényt be kell tartani, amely nemigen kedvez az apának.
(A gyerek érdekeit szem előtt tartva, ha a gyerek azt mondja pl. anyu hatására, hogy ő nem akar menni apához, mert csak, és mert neki lelki szörnyűség – értelmes indok, vagy szakértői alátámasztás nélkül. A szakértői alátámasztáson pl. egy pszichológus véleményét értem, aki ismeri az összes felet.)
De ennek ellenére tényleg pozitív volt a gyámhatóság munkája.
Az óvszer meglehetősen drága. Rendszeres nemi élet mellett sok ez a kiadás.
Az új Polgári Törvényvkönyv “a magyar jogban teljesen új jogintézményként szabályozza az élettársaknak egymással szemben fennálló tartási kötelezettségét a kapcsolat megszűnése esetén. A tartáshoz való jognak az a kiindulópontja, hogy valamiféle védettséget kell biztosítani az élettársnak, ha legalább egy évig együtt éltek és a kapcsolatból gyermek született. Az életközösség megszűnését követő egy év után tartást csak különös méltánylást érdemlő esetben követelhet a volt élettárs.
Az élettársi tartás egyéb jogi feltételei (önhibán kívüli rászorultság, megfelelő teljesítőképesség, megállapodás lehetősége a tartás egyszeri juttatással való teljesítéséről) a házastársi tartással egyezően kerülnek meghatározásra. Eltérő szabályozás érvényesül viszont abban, hogy az életközösség megszűnésétől számítva mennyi időn belül kell a rászorultságnak bekövetkeznie ahhoz, hogy az élettárs volt élettársától tartást igényelhessen: a házastársaknál öt év, az élettársaknál csupán egy év ez az időtartam, s attól a bíróság különös méltánylást érdemlő esetben élettársaknál is eltérhet.”
“A törvény speciális szabályokat állapít meg az élettársi jogviszony megszűnése esetén a lakáshasználat rendezésére. Elsődleges elv e szabályok körében is a lakáshasználatra jogosult kiskorú gyermek érdeke.
A hatályos jog szerint az élettárs e minőségében nem részesül védelemben az élettársi kapcsolat megszűnésekor az élettársával közösen használt lakás tekintetében. Amennyiben tulajdonostárs vagy bérlőtárs, jogcímének megfelelő jogosultságok illetik meg, illetve kötelezettségek terhelik. Abban az esetben azonban, ha csupán szívességi lakáshasználó volt élettársa lakásában, az élettársi kapcsolat befejezésével ez a jogcíme megszűnik és – bármilyen hosszú élettársi együttélést követően – köteles az addig közösen használt lakást elhagyni. Ez a jogi helyzet azonban ma már nem felel meg az élettársi kapcsolat családjogi jellegének, és ellentétben áll az élettársak gyermekének (különösen a közös kiskorú gyermeknek) a lakás használatához fűződő, védendő érdekével. A törvény ezért az élettársi jogviszony megszűnése esetén a lakáshasználat rendezésére speciális szabályokat alkot.
Az élettársak lakáshasználatára vonatkozó szabályok részben hasonlítanak a házastársi lakáshasználat szabályaihoz (elsősorban a közös jogcímen használt lakás esetén), részben eltérnek attól (az egyik élettárs kizárólagos jogcíme alapján használt lakás tekintetében). Elsődleges elv azonban e szabályok körében is a lakáshasználatra jogosult kiskorú gyermek védelme, amely mindkét esetben döntő tényező a további használat szempontjából.
Az élettársak közös jogcíme (közös tulajdona, haszonélvezeti joga, bérlőtársi jogviszonya) alapján használt lakás további használatáról a bíróság a lakáshasználatra jogosult kiskorú gyermek (aki e § alkalmazásában bármelyikük gyermeke lehet) megfelelő lakáshoz fűződő jogának a figyelembe vételével dönt. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy a gyermek lakáshasználati jogát a közös lakásban kell biztosítani, hanem csak annyit, hogy a bíróságnak olyan megoldást kell választania, hogy a gyermek ne váljon hajléktalanná.
A bíróság mindazokat a megoldásokat alkalmazhatja az élettársak között, amelyeket a házastársak közös jogcíme alapján használt lakás esetében (a használat megosztása, az egyik élettárs feljogosítása a kizárólagos használatra), és lakáshasználati jog ellenértéke fejében pénzbeli térítést ítélhet meg a lakásból távozó élettárs javára.
A volt élettárs használati joga a másik élettárs kizárólagos jogcíme alapján lakott lakásban megszűnik, amikor az élettársi kapcsolat véget ér. Kivétel ez alól, ha az élettársi kapcsolat legalább egy évig tartott és abból gyermek született. A lakás használatának biztosítása a gyermek számára elemi létfeltétel, amelyhez egy bizonyos – minimális – idejű együttélés szükséges ugyan, hogy egyáltalán megállapíthatóak legyenek az élettársi kapcsolat elemei, hosszabb időtartam előírása azonban már a gyermek alapvető érdekeit sértheti. A tartással ellentétben az előírtnál rövidebb idejű élettársi kapcsolat esetén a bíróság nem adhat a jogcímmel nem rendelkező élettársnak lakáshasználati jogot.”
(Idézet az új Polgári Törvénykönvy miniszteri indokolásából)
Egy kedves olvasónk, aki szeretne jelentősebb civil és politikai aktivitást kifejteni a férfiak családjogi problémáival kapcsolatban, azzal a kérdéssel keresett meg, hogy tudnék-e segíteni, hogy felvegye a kapcsolatot a jelen cikkben szereplő, keresetet indító úrral. Kedves Reformer, a dolgok jelen állása szerint van erre valamilyen lehetőség?
Keresd Deansdalet……
Alakul ez kérem, tiszta Amerika!
http://seveled.cafeblog.hu/2013/06/26/elettarsi-tartas-2014/
Élettársi tartás az új PTK.-ban 2014: “Abban az esetben, ha gyermek is született a kapcsolatból, a jogszabály csupán 1 év együttélést ír elő, ezzel elismerve, hogy a közös gyermek vállalása egy életre összeköti a szülőket és nem csupán gyermektartásdíj fizetését írja elő a kapcsolat megromlásának esetére, hanem a felek egymással szembeni támogatási kötelezettségét is.”
Ez arra lesz majd jó, hogy amikor a férfi fizetése 20-30 százalékát már amúgy is elviszi a gyerektartás, akkor a maradékra ( fizetése 50 %-ig) egy másik jogcím alapján tartsa a nő a markát. Egyszerű lehúzás az egész. Nem elég a gyerektartás? Semmi gond, kérj élettársi tartást – ez lesz véleményem szerint az egyik legtöbb tanács a következő években. .
Fiúk, férfiak, én – nőként – arra vagyok kiváncsi, hogy meddig tűritek ezt még? Mikor álltok már végre össze (na nem mint a két kicsi legó), hanem mint a feminista nők? Én már drukkolok, komolyan, hogy valakiben szólaljon már meg végre a “férfihang”!! :-))))
Mikor álltok már végre össze mint a feminista nők?
Úgy ahogyan ők- remélem- semmikor.
Jó, én sem a stílusra gondoltam, hanem a köztük lévő szolidarításra.
Én úgy gondolom, az a fajta csordaszellem a férfiakból többnyire hiányzik, ami jó is, meg rossz is.
Minek kell történnie, hogy előjöjjön a csordaszellem? Bár én inkább szolidarítást mondanék. Ha már kihaltok, mint a mamutok?:-)))) A viccet félretéve, én abban látnám a szolidarítást, hogy pl. elmennétek hallgatóságnak, szimpátiából a kocka el van vetve “férfihősének” a tárgyalására. Vagy a hasonló cipőben járt/járó férfiak összeállnának, mint a devizahitelesek. Egyedül baromi nehéz, a többségre a sajtó is felkapná a fejét. Na, erről szólna szerintem a “jövő férfija”. Hogy kollektíve kiállnátok a jogaitokért. Szerintem egy csomó NŐ is mellétek állna.
Kollelktíve kiállni a jogainkért? Valószínű legtöbb férfi fejében ez úgy él, hogy a nőkkel szemben kellene ezekért kiállni, az meg egy ősi tabu. Szóval csak óvatosan.
Igen, hát pontosan ez az a tabu ami a mai világban már tarthatatlan.
Nem akarom ismételgetni magamat, inkább utalok oda ahol kb ezzel foglalkozom a hozzászólásomban:
http://www.ferfihang.hu/2013/04/17/a-kocka-el-van-vetve/#comment-15147
Pont olyan mintha a nőt életreszólóan köteleznék hogy főznie, mosnia, vasalnia keljjen arra, akivel egyszer valaha X ideig együtt élt. Ez logikusan járhatna cserébe. Ez az egész így azt jelenthetné, egy egyszer elkezdett kapcsolatból lehetetlen lenne a kilépés, a függetlenedés.
Egyébként a jogszabály alapján ad abszurdum a nő is köteles a tartásra rászorultság esetên, nemcsak a férfi. Úgyhogy fellélegezhettek……
Én még nem lélegeznék fel, ha szabad. Kiindulva a gyermekelhelyezési perek egyértelműen megjósolható végkimeneteléből. Aki viszi a gyereket azé a “nyeremény”. Nem a törvénnyel van baj, hanem a joggyakorlattal. Persze, lesz majd “kirakatban” egy-egy bankigazgatóhölgy aki látványosan fizet, de az arányokat mindenki sejti.
Ebben – sajnos – tökéletesen igazad van. De az is igaz, hogy a férfiak inkább beletörődnek, minthogy harcoljanak a jogaikêrt. Tisztelet a kivételnek…….Egyszer csak sikerül helyre tenni a joggyakorlatot.
Már ez is valami, hogy legalább már egyre többen elmondjuk a véleményünket.
Régebben, a rosszul értelmezett és helytelenül alkalmazott lovagiasság címén még ez sem volt, csak a beletörődő hallgatás. Így igaz, ahogy írod.
Társadalmi szinten, a jogok és a joggyakorlás területén nincs helye a lovagiasságnak. Legalábbis szerintem…
Engedtessék meg hogy saját szabad akaratomból csak azokkal szemben legyek lovagias, akiket arra én érdemesnek tartok, szeretek, stb. A társadalmi szintű össznépi lovagiasságnak nem látom értelmét. Ugyan miért kedvezzek kötelezően azoknak is akiket nem is ismerek? Köztük olyanoknak is kötelezően előnyöket biztosítva a saját hátrányomra, akik azt meg se érdemlik. Másfelől – ha mindenkivel szemben egyformán és kötelezően lovagiasak vagyunk, úgy kevésbé tudhatnák és érezhetnék a szeretteink, hogy pont és csakis őket szeretnénk kiemelni, mivel hogy őket szeretjük?
“hogy a férfiak inkább beletörődnek, minthogy harcoljanak” – ezt a harcot csak a szélsőséges femik vetítik ki, de lényegében nem létezik, sose létezett. Bármilyen intézkedést is hozott a férfi, azt azért többnyire a nőért is hozta, nem csak magáért, illetve leginkább a közösségért. Nyilván voltak igazságtalanságok, egyoldalú nemi alapon történő kizárások, egyetemek iskolák… de ezek már évtizedek óta lezajlottak, mindenhol. (Érdekes a mammut vadászatot, háborús részvételt soha nem hallom felróni egyiktől sem. ) Tehát nincs miről igazán beszélni. Ha pedig valaki az egyoldalú törvénykezést, a kvótákat erőlteti, minden helyzetben a “gyerek” mögé bújik, a civilizáció oszlopait eszement módon csákánnyal pusztítja; vallás, szexualitás, hagyományok stb. az a saját gyengeségét, elmebetegségét, életképtelenségét mutatja, azaz önmagát győzi le amit tulajdonképpen lehet “harcnak” nevezni, de szerintem inkább tragikomédia. Ebben szerintem minden jóérzésű nő illetve férfi egyetért. Velem is előfordul, hogy elkap sokszor a hév, a vérlázító esetek kapcsán de nem megyek ki nőgyűlölő transzparensekkel a szomszéd meleg sráccal tüntetni, mert elítéli az értékrendem. Egy férfi egyébként sosem mehet el addig mint egy nő, semmilyen téren. Bármit teszünk igazoljuk a hamis agresszorképet, a jog is következetesebb velünk… nehéz dolog ez, mert így is sokszor olyan nőt is akaratlanul megbánthat az ember akit egyébként kedvel.
“Bármilyen intézkedést is hozott a férfi, azt azért többnyire a nőért is hozta, nem csak magáért, illetve leginkább a közösségért.”
Úgy gondolom eddig soha senki nem törvénykezett úgy, hogy csesszünk ki a nőkkel vagy férfiakkal. Ez utóbbi divat csak a közeli múlt torzszüleménye.
Ezt nem tudom értelmezni, hogy egy férfi sosem mehet el addig, mint egy nő. Miért ne? Ez talán nem önfelmentés a gyáva férfiaknak? Én nőként azt mondom, hogy menjetek csak el nyugodtan addig, mint mi nők! Sőt….! Ha azt egy nő zokon veszi – és ettől agresszornak kiállt ki egy férfit – , hogy a férfi is egyenlő elbánást, törvény előtti egyenlőséget szeretne, akkor az nem is nő. Az csak egy nőnemű….ahogy Csernus doktor mondaná..:-)))
Ettől beteg a világ…hogy a nők nem nők és a férfiak nem férfiak…tisztelet a nagyon csekély kivételnek. Azt kívánom ezen a fórumon keresztül is minden magyar férfi (vagy hímnemű) “honfitársamnak”, hogy emeljétek már végre fel a fejeteket, mert mi nők már rettentően szenvedünk ettől a sok anti- és műnőtől na meg az ezeket “elviselő”, önmagárt kiállni képtelen, “csak dumáló, de tetteket be nem vállaló” férfitól.
(Nehogy “mán” a kínai férfiakkall kelljen összeállnunk..:D:D:D:)
“Ezt nem tudom értelmezni, hogy egy férfi sosem mehet el addig, mint egy nő. Miért ne? Ez talán nem önfelmentés a gyáva férfiaknak?”
Amit egy nőnek lovagiasságból vagy együttérzésből elnéznek, azt egy férfinak nem. És nem csak az utca embere, hanem a bíróságok is. Látszik ez a férfijogi mozgalmak általános megítélésén is, egyes helyeken (skandináviában) már lobbiznak a betiltásáért.
“emeljétek már végre fel a fejeteket, mert mi nők már rettentően szenvedünk”
Az a baj, hogy társadalmi szinten a nők irányítanak mindent, még ha ez első hallásra furának is tűnik. A férfiak kollektíve azt csinálják, amire a nők kérik őket – ahogyan te is tetted, most egészen nyíltan. Csakhogy jelenleg még többségben vannak azok a nők, akiknek pont jó az állami férfisanyargatás, vagy nem érdekli őket. Ezért ez fog folytatódni egészen addig, amíg a nők között többségbe nem kerül a te hangod. Akkor – és csak akkor – fog bármi is alapvetően megváltozni, mert a nemek helyzete társadalmi szinten (tehát nem egyénről vagy családról beszélek) kábé annyi, hogy a nők kezében van a gyeplő, a férfiak meg az igavonók. Kikérhetjük magunknak mi férfiak a méltánytalan bánásmódot akárhányszor, a kutya nem fog törődni vele.
Abszolút egyetértek Veled. Hidd el, hogy nap mint nap ezen “dolgozom”, hogy végre helyreálljon a két nem közötti egyensúly. Ehhez persze különböző eszközök kellenek (nem kell drasztikus dologra gondolni), és nagyon nehéz ebben a betonba utat törni- szinte egyedül. Ahová lépek, ahová nézek, mindenhol és sokan egyetértenek velem, de ennél semmi több. Valahogy mintha ezt a témát körbelengené valamiféle álszentség, tabu, félelmek, szégyen, bizalmatlanság, becsontozottság stb. Nagyon tiszlellek Benneteket ezért az oldalért, ezért a kezdeményezésért, és csak elismerésemet tudom kifejezni. De néha úgy érzem – és ha nincs igazam, azt is elfogadom -, hogy ideje lenne továbblépnetek azon, hogy, mint inteligens férfiak elmondjátok a véleményeteket, feldobtok témákat, de igazából nem megy előrébb a dolog. Hiányoznak a konkrét tettek. És igazából ebben látom a férfiak “gyengeségét”. Hogy amikor lehetne, akkor sem történik semmi. Konkrétan kimondta a bíróság, írásba adta, hogy nem élveztek egyenlő jogokat a törvény előtt. Mi ez, ha nem konkrét arculcsapás?
Megígérem, hogy amit tudok, meg fogok tenni azért, hogy ebben a témában menjen előrébb a világ, de a magányos harcosok kora már rég lejárt…..Jó lenn valahol tenni akaró és tenni tudó szövetségeseket találni, …….akár a férfiak között is. Legalább drukkoljatok…:-))))
Deansdale barátommal pont az elmúlt hónapokban merültek fel nézeteltéréseink a továbblépés, a cselekvőbb fellépés vonatkozásában. Nagyon sok tekintetben egyetértés van közöttünk, de abban a lemondó megközelítésben nem osztozunk, hogy “úgyis mindent a nők irányítanak”. Részemről a jövőben a lehetőségeim határai között energiákat fogok fektetni abba, hogy bár kisebb lépésekkel előrehaladva, de remélhetőleg egyre szélesebb társadalmi mozgalmat életre hívva megpróbáljuk felrázni a férfitársadalmat ebből a fajta fásultságból és megpróbáljuk áttörni azokat a furcsa társadalmi tabukat, amiket te is körülírtál . :)
Az én megoldási tippem: max 20 éven belül összeomlik a nyugati civilizáció jóléti rendszere, egymást erősítő társadalmi kataklizmát fog kiváltani, és a kisemberek dühe a rendszer liberális irányítói ellen fog fordulni, és simán lehet, hogy újból hatalomra kerül valami “fasiszta” (vagy annak inkább annak csúfolt, inkább úgy mondanám tradicionalista, tekintélyelvű stb.) rendszer. Ott meg nem fogják megkérdezni a PATENT-et, NANE-s és hasonló kártékony szervezeteket, hanem könnyen lehet, hogy mint népellenes bűnözőket a megfelelő közrendvédelmi intézmények vendégségébe fogadják :)
Ja, erőszakos patriarcha vagyok, tudom, de leszarom :)
“ideje lenne továbblépnetek azon, hogy, mint inteligens férfiak elmondjátok a véleményeteket, feldobtok témákat, de igazából nem megy előrébb a dolog. Hiányoznak a konkrét tettek”
Ez tulajdonképpen teljesen igaz. A nagy kérdés, hogy merre kellene lépni. Alapvetően két nagy tábor van, ha lehet ezeket táboroknak nevezni, ugyanis az egyiknek pont az a lényege, hogy a megoldást a személyes függetlenségben keresi. Ez az MGTOW filozófia, ami nagyjából annyit takar, hogy a nőközpontú társadalomra egy férfinak egyetlen releváns válasza lehet: hogy “kilép belőle”, vagyis elkezdi a maga útját járni és abszolúte nem törődik a szociális elvárásokkal, normákkal, de úgy általában a politikával és a közélettel sem. A saját életét azáltal teszi helyre, hogy kiszakad a beteg társadalomból.
A másik vonal a közösségi megoldást keresőké, akik bíznak a politikai/közéleti változásban. Ezek az igazi aktivisták, akik közhasznú szervezetek létrehozásán fáradoznak, politikai lobbit fejtenek ki, ésatöbbi. Sajnos ez utóbbiból Mo-n nagyon kevés van, még nem érik el azt a kritikus határt amitől számottevő erőt jelentenének. Kellene Alter-en kívül még legalább féltucat ember aki komolyan gondolja ezt az egészet, és hajlandó időt, energiát befektetni a témába. Talán vannak elegen, csak még nem találtak egymásra…
A mi “belső problémánk” annyi, hogy én inkább hajlok az MGTOW filozófia irányába. Tisztelem és becsülöm az aktivisták munkáját, és amíg van energiám hozzáteszem a magamét is, de a szívem a másik irányba húz, és nem tudok velük együtt arra a következő szintre lépni amire ők akarnak. Ezen már voltak kisebb viták, nem akarok nagyobbakat, ezért remélem továbbra is megértjük majd egymást a nézetkülönbségek ellenére is, és tudunk együtt dolgozni. Én – mint MGTOW – elégségesnek tartom ezt a netes jelenlétet, mert a célom “mindössze” más emberek (férfiak és nők) felébresztése. Az én “aktivizmusom” nagyjából ennyi.
Akkor én az “Alter Ego” féle vonalat képviselem. Deansdale-t is megértem, de az valószínűleg nem az én utam.
Alter Ego-nak: Nagyon komolyan megfogalmazódott bennem/bennünk egy egyesület létrehozása a férfijogokért, a férfiak törvény előtti egyenlőségéért. És persze minden másért, amivel a magyar férfiakat “fel lehet emelni”. Ha megalapítjuk, akkor értesíteni foglak Benneteket, akár egyesíthetnénk is az erőinket.
Mindig a Böjte Csaba szavai jutnak az eszembe, aki azt mondta, hogy ha szívből teszel valamit, szívből egy jó ügyért, akkor majd elkezdenek hozzád csatlakozni an többiek is. Én eben hiszek, éa még a harmadik pofon után is fel fogok állni és tovább fogom tenni a dolgom a férfiakért, a férfiak jogaiért- nőként. Ami tőlem telik. Muszáj áttörni valakiknek ezt a falat….
További jó fórumozást! (Azért bele fogok olvasni, ha tehetem!!:-)))
Vhol megoldja a problémát, hogy 100 év múlva nyugaton az arabok fognak többségbe kerülni és az lesz mint a Boratban…
Egyelőre leginkább azon vonalban gondolkozok, hogy lépjünk ki unióból és csatlakozzunk a kelethez, ott még normálisabb a helyzet, illetve néhány évtizeden belül egyértelműen látni fogja mindenki hova halad a világ elbutított nyugati fele.
@Reformer:
“Ha megalapítjuk, akkor értesíteni foglak Benneteket, akár egyesíthetnénk is az erőinket.”
Ezek szerint jó, hogy szóba hoztuk ezt a kérdést, mert szerintem butaság lenne nem összefogni. Azt mondtam talán vannak ilyen emberek csak még nem találtak egymásra, és tessék, pont itt történik meg a csoda :)
Egyébként nem kell azért minket teljesen külön kezelni Alterrel, ugyanazért a célért küzdünk, és egyelőre ugyanúgy. Az, hogy belőle politikus lesz és miniszterelnök, én meg tanyát veszek és “eltűnök”, abszolút lényegtelen mellékkörülmény :D
Én, megmondom őszintén – már ha szabad belekotyognom -, hogy nem sok értelmét látom az aktív fellépésnek, szerintem csak a biztonságát és a megélhetését kockáztatja bárki, aki aktívan akar cselekedni. Én legalábbis nőként teljesen pesszimista vagyok ebben a dologban. Néha bennem is felgerjed a harag, amikor ilyen-olyan intézkedésekről, törvényekről olvasok, hogy miért hagyják ezt a férfiak, egyszerűen nem lehet ekkora ereje a lobbinak, hiszen a döntő pozíciókban túlnyomórészt még mindig férfiak vannak, és mindig is voltak, és már eleve nem értem miért hagyták, hogy eddig fajuljanak a dolgok, és ha már hagyták, akkor miért nem állnak meg azon a ponton, ami már az elmebaj határa vagy már azon is túlmegy, hogy eddig és ne tovább.
De aztán az is eszembe jut mindig, hogy én tágabb látószögből értelmezem a folyamatokat, és nem a feminizmusban látom megtestesülni a társadalmunk minden problémáját, hanem szerintem ez csak egy eszköz a sok közül – ámbátor talán a leghatékonyabb eszköz – egy sokkal nagyobb terv megvalósítására olyan háttérhatalmak kezében, akiknek nem a nők istenséggé emelése a végső célja, hanem a társadalom atomjaira hullasztása az erőszakos feminizmus, a szélsőséges liberalizmus, a félelemkeltés, és a mesterségesen generált elszegényedés eszközeivel, hogy aztán a jelenlegi társadalom romjain felépítsenek egy egészen más rendszert, egy diktatórikus világállamot, amiben nem lesz helye se feminizmusnak, se liberalizmusnak, se semmilyen deviáns elhajlásnak, amit most normálisként próbálnak lenyomni a torkunkon. És ez a folyamat már folyik évszázadok óta és megállíthatatlan, és nincs beleszólása se a fontos pozíciókban (vagy annak látszó) lévő döntéshozóknak, se a polgári aktivistáknak. Esélyünk sincs, jelen helyzetben semmi.
Ami konkrétan a feminizmus elleni fellépést illeti, hát jó hogy van a Férfihang, és az ehhez hasonló fórumok, ahol elvtársakra találhatunk, és kibeszélhetjük magunkat, de igazából ez csak egymás vállán zokogás, és annyi. Mert egyetlen nőt se fog soha meggyőzni ez az oldal, aki nem ért már eleve egyet az oldal álláspontjával, márpedig nők tömegeinek a részvétele nélkül biztos hogy nem tudna csatát nyerni egy marék férfi a feminizmus tengerében, és nem azért, mert gyávák lennének. Egy ilyen oldal működtetése már így is bátorságra vall. Az antifeminista nőket valamiféle gyagyás csudabogaraknak tartják, de a magukat antifeministának valló férfiakat már eleven ördögöknek, és szerintem már csak egy lépésre tartunk attól, hogy azért kezdjenek lobbizni, hogy hatóságilag lehessen fellépni az ilyen szerveződések ellen. És én féltem a fiúkat, nem akarom, hogy bajuk essen :-)))
Hát, de látod, hogy a feministák nemhogy kockáztatják a megélhetésüket és biztonságukat, hanem még támogatást is kapnak.
Ha hallgatunk, mint nyuszi a fűben, akkor nem történik semmi.
Azzal egyetértek, hogy társadalmunk minden baját nem lehet és nem is kell a feministák nyakába varrni, de mivel ők is felülhetnek a legmagasabb szinten megjelenő nagyon nagy problémák farvizére – így hátvédként velük foglalkozik mindenki, jó gumicsontnak is. És persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy amiket ők mutatnak nekünk, csak gumicsontok – tudom, hogy tényleg problémás területeket feszegetnek.
Azokat a férfiakat, akik a törvényhozás és a kormányzás “mesterei”, nem tekintem a társadalom átlagos tagjainak, férfijainak. Az átlagember teljesen más, mint ők. És az átlagembereket kell képviselni, segíteni.
“Mert egyetlen nőt se fog soha meggyőzni ez az oldal, aki nem ért már eleve egyet az oldal álláspontjával”
Azért ez így nem teljesen igaz, gondolom te magad sem voltál mindig ezen az állásponton. Az emberek változnak, és kell hogy találkozzanak ingerekkel amik másfelé vezetnek, mint a mainstream. Aki “ellenségként” esik be az nyilván nem fog másnapra megtérni, ez világos mint a nap, de az igazsággal való szembesítés okozhat változásokat azokban, akik nem annyira elkötelezettek a feminizmus felé.
De igen, én mindig is zsigeri ellenszenvet éreztem a feminizmus iránt, amióta csak a világra eszméltem.
Csatlakozom az előttem szóló hölgyhöz: én is így születtem. :)
Persze kicsi lányként még csak éreztem, hogy mi a helyes (emlékszem bizonyos gondolataimra ezzel kapcsolatban).
Az az igazság, hogy a magam részéről le kívánom zárni a hozzászólásaimat,de azért arra kiváncsi lennék, hogy Te akkor miben látod a megoldást? Dőljön mindenki hátra, hátha eljön a megváltó? Vagy szorítsa össze a fogát és tűrjön?
Nem gondolom, hogy lenne megoldás. Idealizmus azt hinni, hogy majd sok fecske nyarat csinál, a fecskéknek nincs beleszólásuk az időjárás alakulásába, legfeljebb egymást átsegíthetik a hideg télen. Whatever will be, will be. A legtöbb amit az egyén megtehet az az, ha megéli azt amit helyesnek érez, ha sorstársakat keres, ha beszél róla, ha résen van, és nagyon figyel, hogy ki tudja szűrni a lényeget a sok blablából, és felkészül a túlélésre ha eljön az ideje. Én is a “tanyát veszek és eltűnök”-típus vagyok.
Mindenkinek lelke rajta. Éppen ez a különbség a két oldal között. Ők tesznek önmagukért, míg ez az oldal inkább elvonul, vagy csak puffog. Vannak élethelyzetek, amikor be kell menni a sárkány barlangjába, nem lehet megvárni, míg elpusztul vagy öngyilkos lesz vagy elviszi a szifilisz. Már régóta helyzet van, minél később “hívjuk ki a sárkányt”, annál több kárt csinál. Oszt jónapot…..-:)))))
Éppen ez a különbség a két oldal között. Ők tesznek önmagukért, míg ez az oldal inkább elvonul, vagy csak puffog.
Nem, nem ez a különbség. Nehéz eldöntenem, hogy nem érted, vagy csak úgy csinálsz, mintha. A joggyakorlat egy dolog, sokkal mélyebb gyökerei vannak ennek a problémának. Itt kurvára nem elég az, ha valakiket rákényszerítünk valamire. Jelzésértékű? Igen, ennyi és nem több.
Értsd meg, attól hogy neked az az utad, hogy az éles kardoddal kaszabold a sárkányt a barlangjában, attól még másnak nem biztos, hogy pont ez a dolga. Ugyanakkor elfogadom, hogy tényleg van olyan, amikor nem lehet szarakodni. Azt viszont nem látom be, hogy miért pont most jött volna el az a pillanat.
olvasgass: http://hvg.hu/itthon/20130629_Csak_az_egymasra_mutogatas_biztos_a_kenye?FullComment=true#comments
A HVG persze nem meri leírni- nem lenne PC – hogy akkor mutogatnak egymásra a hatóságok, ha történetesen az anyukát kellene megrendszabályozni, azaz az apa, meg persze a gyerek jogait érvényesíteni.
Reformer, teljesen azonosak az elképzeléseink: A Férfihang körül csoportosuló közösség jelentősebb aktivizmusra is elkötelezett tagjainak szintén célja, hogy egy civil szerveződés keretei között fejtsenek ki nagyobb társadalmi hatást. Olyan körültekintő alapítói előkészítés zajlik, amely figyel a visszafogottabb oldal intelmeire is. Óvatosnak kell lennünk abban is, hogy a nézőpontok enyhe eltérése miatt ne osszunk két részre egy eszmeileg egyébként teljesen azonos közösséget. Főleg akkor, ha a nézetkülönbség csak az aktivizmus eszközeire vonatkozik. Például az itt folyó újságírás is nagyon fontos társadalmi szerepvállalás, és minden szerző és kommentszerző elismerést és megbecsülést érdemel, attól függetlenül, hogy egyéb cselekvési programhoz csatlakozni kíván e vagy sem. A két oldalnak meg kell találnia az együttes cselekvés módjait.
A sárkányos hasonlatodnál maradok: Ha az egyik oldal szól, hogy úgy is szifiliszes a sárkány és 3 nap múlva már sokkal gyengébb lesz, akkor azon a pár napon már ne múljon, mégiscsak okosabb lesz holnapután berontani a barlangba és lekaszabolni mind a hét fejét, és egye fene vegyük fel a harchoz azt a vértet is, amit annyira aggódva ajánlgatnak, lehet, hogy igazuk van és hasznát vesszük. :)
Természetesen egyetértek azzal is, hogy egyesítenünk kell a különböző csoportosulások erejét is. Biztos vagyok benne, hogy meg fogjuk találni ennek a módját. A Férfihang.hu mindig teret és lehetőséget fog biztosítani a célkitűzéseivel azonos területen tevékenykedő civil mozgalmaknak a publicitás biztosításával és ezen keresztül az önszervezés megkönnyítésével is. A magam részéről egy olyan civilszervezeti struktúra gondolatát érlelgetem, amely a társadalom minél szélesebb köreiből tudja a tenni kész embereket egy azonos alapelveket valló, de végeredményben mégis sokszínű közösségbe integrálni.
Fiúk, Ti egy picit félreértettetek, de annak valószínűleg én is oka vagyok. Szerintem pont ugyanazt gondoljuk, pont azonosak a céljaink is. Egyedül a megvalósításban vannak vitáink (már ha ezek egyáltalán viták), ezt szerintem ne vegyétek támadásnak. Szerintem egy ilyen jellegű ” mozgalomnak”, mint ez az oldal (amiről csak elismerően tudok szólni), az adja meg a “spirituszát”, hogy képes-e elérni valamit, meg tudja-e változtatni a régi reflexeket, át tudja-e törni azt a falat, amit egyes érdekcsoportok körétek építettek. Azért van itt a pillanat -szerintem -, mert most már “papír” van róla, hogy a férfiak nem élvezik azokat a jogokat ebben az országban, mint a nők. Mi kell még? És ahogy látjuk a hazai jogalkotást, egyre jobban körbekerítenek Benneteket. Nekünk magyar nőknek nem tutyimutyi, leigázott, jogfosztott, betört pasikra van szükségünk, hanem a szó eredeti értelmében férfiakra, családapákra, kollégákra stb. Értetek vagyok “lánglelkű”, nem ellenetek…..
A merészség nem egyenlő az óvatlansággal. Puszta kézzel csak az őrültek mennek be a sárkány barlangjába, bár néha szükség van jóértelemben vett őrültekre….előrébb viszik a világot. Most már kevés a szó, tettek kellenek, mert ha így halad a jogalkotás, akkor rövid időn belül már akkor is el kell tartanotok egy nőt, ha egyszer ránéztetek az utcán…..Szóval készen állunk a “tettekre”……
Az egyébként a férfiak pszichológiájának dinamizmusából is adódik, hogy bár mérhetetlenül felháborít mindenkit az a jogi helyzet, amit ez a konkrét ügy is szemléltet, azonban minden bizonnyal nem fog a “nők lázadása” mintájára kitörni a “férfiak lázadása”. Viszont biztos lehetsz benne, hogy az itt közzétett cikkeket olvasó sok ezer olvasóban nyomot hagy a probléma felvetése, és könnyen lehet, hogy a társadalmi élet mindenféle csatornái felé tovább áramlanak a megfogalmazott felvetések.
A dolgok jelen állása szerint úgy tudunk minél több embert megszólítani, ha további cikkekkel fordítjuk a figyelmet az ügy felé. Abban valószínűleg több szerző is szívesen a segítségedre lesz, ha ez egybeesik a Te céljaiddal is, hogy újabb írásokkal késztessünk gondolkodásra és mozgósítsunk minél többeket. A teljes személytelenségen való túllépés, esetleges interjú, periratok közzététele mind-mind olyan újságírói eszközök, amelyek komoly hatást képesek kiváltani a közvéleményben. Az elkészült anyagokat pedig továbbíthatjuk más lapok felé is. Ebben bármikor segítségedre tudunk lenni, csak jelezd a szándékod.
“és nem csupán gyermektartásdíj fizetését írja elő a kapcsolat megromlásának esetére, hanem a felek egymással szembeni támogatási kötelezettségét is.”
Nincs ezzel semmi gond. A nő kap egy kis pénzt, cserében meg heti háromszor jön leszopni. Úgyis rááll már a szája.
Vagy rááll a szája, vagy nem… esete válogatja.
Viszont ha támogatási kötelezettség van, akkor az igenis legyen kölcsönös. Ha nekem kötelező fizetnem, neki is legyenek kötelezettségei, pl kimosni, főzni rám.
Tudom hogy a törvény nemileg semleges, de ne legyünk már álszemérmesek. Azt is tudjuk, kik élvezhetik az előnyeit döntően elsőprő mértékben, mindennemű viszont szolgáltatási kötelezettségek nélkül.
Nyugaton régóta ismert rendelkezések ezek. A magyarázata az, hogy az elvált NŐNEK (“természetesen” csakis a NŐNEK) a továbbiakban is joga van a megszokott életviteli színvonalhoz. Az senkit se érdekel, ha a férfi is megszokott valamilyen színvonalat, amiből neki viszont kötelezően le kell adnia.
Megismétlem, tudom hogy nálunk ez a törvény nemileg semleges.
Ennek ellenére kilóg a lóláb és mindenki tudhatja, kik a megcélzott kedvezményezettek.
Azt hiszem, hogy ebben a kérdésben Deansdale véleménye áll hozzám közelebb. Eleve nem érdemes semmit erőltetni, mert kb egy megoldást látok: azt, hogy nők végül elutasítják- kollektíve- a feminista eszméket, felismerve, hogy nem vagyunk egymás ellenségei. Ameddig ez nem történik meg, max az ismeretterjesztés marad részemről, meg az MGTOW életvitel.
Jelenleg a feminizmus kvázi az EU egyik államvallása, és így mainstream, mi meg vagyunk a tiltott/tűrt periféria. Nem irigylem egyébként a nőket, annyi oldalról hülyítik őket. Kedves Reformer, te is csak egy üdítő kivétel vagy, de az látszik, hogy nem tudsz férfifejjel gondolkodni.
Abszolút egyetértek Deansdeal-lel, és the hermit-tel. Itt csak a passzív csendes ellenállás vezethet valahová. És hiszem, hogy az idő ezt fogja igazolni. Reformer nagyon hamar megégetheti magát, ha nyilvánosságra lép ezzel a véleménnyel. Ellehetetlenítik, elhiteltelenítik. És ez még a békésebb forgatókönyv… Mi történik most.?Egy kisebb radikális csoport, köztük feminista férfiak is!, megpróbálják az emberiség felét, azaz a férfiakat alapvető jogaiktól megfosztani, a társadalomból kiűzni (amit férfi és nő közösen épített fel) már-már lemészárolni. Gondoljunk csak bele: Az írott történelem során, soha nem volt olyan, hogy egy férfi az emberiség felét nemi alapon ki akarta volna irtani. Ha volt is, ez nem kaphatott nyilvánosságot, illetve az ilyen elmebetegeket azonnal “eltüntették”. Bár nekem ilyen ismereteim nincsenek. Hiszen nincs az a bűn amiért az emberiség felét nőt avagy férfit jogosan hibáztatni lehetne. Ellenben ma már ott tartunk, hogy férfiirtást népszerűsítő sok esetben állami támogatást élvező szervezetek, oldalak több tízezres rajongótáborral rendelkeznek. Ami ijesztő. Nyilvános férfikivégzéseket szimulálnak, és erre maszturbálnak….. Indiában megerőszakolnak egy nőt, majd megölik a barátjával együtt, amiről egy kanadai rendőrfőnök talán vállalható véleményt formál, és EGYMILLIÁRD nő kimegy az utcára… ami beszédes. Fontosnak tartom, hogy a férfiak beszélgessenek egymással, felhívják egymás figyelmét a veszélyekre… De egy ilyen kritikus, és rendkívül veszélyes tömeggel ÉN még úgy sem tudnék közösséget vállalni, hogy nyilvánosan ellenük harcolok. Nemtelennek érezném, és nem hiányzik a további támadási felület. 1 milliárd nő…. Az én szemembe erre már nincs mentség. Nem mentség, hogy félrevezettek, hamis adatokkal, látszatáldozatokkal befolyásoltak. A gyűlölködésre semmilyen mentség nincs.
Köszi, hogy aggódsz értem, hidd el, “eszemnél” vagyok. Én a bajok forrását egyébként nem a feminizmusban látom. Abban pedig egészen biztos vagyok, hogy ha a tenni akarás vezérli az embert jó nagy adag hittel meg szívvel, az hegyeket mozgathat meg. Ha ülünk a ” meleg szarban” , az egyenlő a lassú halállal. Nem ússza meg senki, hidd el! Még a feministák sem. Egyszer csak kegyetlenül szembe jön az élet…
Nincs itt szó semmi harcról, senki nem akar senkit legyőzni, egyszerűen csak vissza szeretnénk állítani a nemek közti egyensúlyt, mert ez elemi érdeke a világnak. Tisztességes eszközökkel, hittel, korrekten. Lehet, hogy naív az tűnik, amit mondok, de egyszer már sikerült az élet egy másik területén…..pedig ott is őrültnek tartottak. Miért ne sikerülhetne most is???? Ettől megy előre a világ!
Én kedvelem a lánglelkű idealistákat, még ha magam nem is vagyok az, de elismerem, hogy szükség van rájuk. Így kerek a világ. Viszont neked meg el kell fogadnod, hogy nem mindenki alkalmas erre a szerepre.
Ezt most miből gondolod, hogy nem fogadom el??? Ez már csak azért sem lehet igaz, mert az a nő, akinek ” lánglelke van a férfijogokért” , na az az elfogadó. Ezt elhiheted…..
Szerintem mindannyian egy kicsit túl élesen vitázunk valamiben amiben egyébként egyetértünk. Fölösleges lenne összeveszni. Mindenki tegyen meg mindent amit jónak lát, támogassuk egymást amennyire lehetséges, és a különbözőségeken ne akadjunk fenn, hanem tegyük túl magunkat rajta. A céljaink azonosak, legalább mi ne forgácsolódjunk szét.
Jön az élettársi tartás – a volt barát(nő) után is fizethet az exe
A melegházasság kérdése azért lesz hamarosan teljesen értelmetlen, mert az állam kiüresíti a házasság jelentőségét. Ha törvényi szempontból az együttélés pont ugyanazt fogja jelenteni, mint a házasság, akkor mi értelme?
És mi lesz azokkal, akik pont azért választották az együttélést, mert így akarták elkerülni a házassággal járó törvényi korlátokat és kötelességeket? Ezentúl nem lehet választani házasság vagy nem-házasság között, mert az állam úgyis máshogy dönt a fejed fölött? Hajrá egyenjogúság – mindenkinek egyenlően lesz joga ahhoz amit az állam rászab.
http://www.youtube.com/watch?v=cv4MxS5vtv8
:)
:D
Kedves Reformer,
ezt a kis youtube bejátszást felfoghatod akár önkritikának is részemről :-)
Ez szerintem is tökéletes önkritika volt….:-))))
Ez lenne az enyém….:D:D
http://www.youtube.com/watch?v=DiKFV9Ka-GU&sns=em
.Sziasztok! Lehet tudni hol áll most az ügy? Esetleg az Egyenlő Bánásmód Hivatal bevonása?
Hamarosan egy cikkben bemutatjuk az ombudsman válaszát.
Milyen “sorsszerű”, hogy benéztem az oldalra….:-)))
A perben megszületett a jogerős másodfokú ítélet, ami ellen felülvizsgálati kérelem lesz benyújtva a Kúriához. Az EBH-nál nem járt az ügy, az ombudsmannál azonban igen. Itt most csak annyit, hogy több sebből véreznek a hivatalos állásfoglalások, de ez egy tabutémánál nem furcsa. Az azonban elmondható, hogy szinte kínosan kerülik a férfiak emberi méltósága részét képező gyermekvállalás kérdésében való önrendelkezési joguknak tartalommal való kitöltését. Most még……..de dolgozunk az ügyön. Szívesen válaszolok, ha van kérdésed még!
Köszönöm, kíváncsian várom a cikket az ombudsman válasza tekintetében.
Üdv!
A gyakorikerdesek.hu-n láttam belinkelve ezt a cikket. Hol tart ma az ügy?
Üdv Néked is!
Én nem hallottam róla már rég. De ez nem jelent semmit. Vannak nálam sokkal tájékozottabbak is. :o)
A macerás perek meg amúgyis elhúzódhatnak hosszú évekig is anélkül, hogy történne bármi érdemleges az évek során.
Engem igazából az érdekelne, hogy mi védi a férfiakat a mai világban, mert ahol csak körülnéztem, hogy milyen jogaink vannak mindig azt kaptam a fejemre, hogy a férfiak csak tenyészbikák és bankautomaták. Na jó, és milyen kiskapuk vannak mondjuk az apacsinálás ellen?
Mi védi a férfiakat a valópernél? Mert amikor korábban jártam ezen a honlapon mindig csak a panaszokkal találkoztam. Jó-jó, erre is szükség van, hogy az emberek egyáltalán tudják, hogy miről van szó. De mi a megoldás? Mert erről nem esik szó. Sehol.
Ha férfi vagy, akkor megszokhattad, hogy neked nem adnak semmit ingyen, semmit sem várhatsz másoktól, mindent magadnak kell megoldanod. A saját védelmedről magadnak kell gondoskodnod. Ha nem akarod, hogy tenyészbikának és bankautomatának nézzenek, akkor a megoldás az, hogy ne kerülj ilyen szituációba. Kerüld el a hosszútávú kapcsolatokat, az alkalmiaknál meg védekezz. Így nem tud senki rád akaszkodni, és nem lesz gondod a válóperrel sem. Jelenleg ez az egyetlen biztos megoldás.
A másik verzió az önámító reménykedés abban, hogy a következő “biztosan nem olyan”, ami csak az orosz rulett modernebb (és veszélyesebb) változata.
Mi védi a férfiakat a valópernél?
Mitől? Az ugyanis nem mindegy.
De mi a megoldás? Mert erről nem esik szó. Sehol.
A megoldás az lenne, hogy újra embernek kellene néznünk egymást. Minden más csak részsiker.