Félmeztelen leszbikus feministák öntötték le vízzel az épp egyetemi előadást tartó André-Joseph Léonard brüsszeli prímást kedden – olvasom a Magyar Kurír oldalán.
“A félmeztelen, többségében rövid hajú nők testére olyan jelszavak voltak írva, mint például „az én testem, az én szabályaim”, egyikük pedig „Stop homofóbia” táblát tartott fel, írja a Der Standaard.
A prímás nem nézett rájuk, csöndben maradt, amíg a hölgyek leállnak, majd mikor elmentek, csöndesen folytatta az előadását egy, a Szűzanyát ábrázoló ikonról.” – eddig a hír.
Hozzáteszem, a nők műanyag Mária-formájú palackokból locsolták le a püspököt, ilyenekben szokták a lourdes-i forrás vizét árulni. Akciójukat az előadás témájára szabták. Igazi értelmiségi hozzáállás.
Bár nem hiszem, hogy kérdéseim eljutnak hozzájuk, talán a honi feministákhoz igen.
Kedves Lányok!
Mit szerettetek volna elérni?
Mennyit adott hozzá az akciótokhoz, hogy félmeztelenek voltatok?
Az „én testem, az én szabályaim” felirat azt is jelenti, hogy ha ti a ti testetekkel megtámadtok valakit, akkor a ti szabályaitok szerint nem vagytok számon kérhetők? Ez azt is jelenti, hogyha valaki más az ő testével ellenetek fordul, akkor az ő szabályai alapján kérhető csak számon? Így van ez erőszaktétel esetében is?
Ha valaki úgy gondolja, hogy nem számon kérhető, akkor tényleg nem az?
Szeretnétek, hogy egy alkalommal, amikor előadást tartotok, leöntsenek Benneteket vízzel?
Ha valaki leöntene Benneteket vízzel, akkor őt homofóbnak neveznétek?
Amit Ti tettetek, nevezhető keresztényellenességnek?
Mit gondoltatok, mit fog tenni a püspök? Szerettétek volna, hogy ellenetek forduljon?
Hogy éreztétek magatokat az akció után?
Megnéztétek a képeket az akcióról?
Ha három szóban össze kéne foglalnotok, hogyan néznek ki azok a nők, akik a fotókon szerepelnek, mit mondanátok?
Nem gondoljátok, hogy az „Anus dei is coming” („Isten végbélnyílása el fog jönni”) felirat sérti mások lelkiismereti szabadságát?
Belgiumban a homoszexuálisok összeházasodhatnak és fogadhatnak örökbe gyereket. Tulajdonképpen mit szeretnétek még?
Miért nem fogadjátok el a másságot, hogy nem mindenki gondolkodik és él úgy, mint Ti?
Nem gondoljátok, hogy azok, akik eddig nem fogadtak el Benneteket, ezután még kevésbé fognak?
A cikk szerzője Kóczián Mária. – A cikk a Talita keresztény női portálon megjelent írás másodközlése.
A meztelenkedés egyértelműen figyelemfelhívásból kell, így mindenhol hírt adnak az akcióról.
“A prímás nem nézett rájuk, csöndben maradt, amíg a hölgyek leállnak, majd mikor elmentek, csöndesen folytatta az előadását egy, a Szűzanyát ábrázoló ikonról.”
Nagyon bölcsen tette, hatásos kontrasztot mutatott fel a hőbörgő, gyűlölettől eltorzult arcú feministákkal szemben. Bár a kontraszt és minőségi különbség eddig is nyilvánvaló volt: papok nem nagyon szoktak berontani egy gender studies kurzusra, üvöltözve és “ez kell nektek, nem a feminizmus” felirattal ékesített hímtagjaikat lóbálva…
Ez a legkifejezőbb fotó.
Hiányolom a képaláírást:
“Újabb férfierőszak: A hímsoviniszta elnyomás klerikális szekértolója rátámad a jogaikért békésen tüntető nők egy csoportjára” :-(
http://www.magyarkurir.hu/hirek/kirill-patriarka-feminizmus-lerombolhatja-oroszorszagot
“Kirill úgy látja: nem véletlen, hogy a legtöbb feminista vezér nem élt házasságban.”
“…olvasószerkesztőként az európai szélsőbaloldalt szolgálom, és megszerettem, mert hiszek a társadalmi egyenlőségben…” – ühüm, van még kérdés?
Igen: Ki az, aki még mindig nem látja a feminizmus és a marxizmus kapcsolatát? :)
Egy másfél éve találtam egy kommentet, amit el is mentettem, mert nagyon jól öszsefoglalja ezeknek a lélektanát:
“A baloldaliak identitása kb. az, hogy ők ideiglenesen itt tartózkodó, vagy még inkább: tévedésből, a sors gonosz tréfájából ide, a szarszagú Mucsára született nemes, felsőbbrendű Külföldiek, akiket a veszélyes, barbár magyarok legszívesebben üldöznének, így csak akkor őrizhető meg ebben az országban a civilizáció (amit nem a civilizálatlan magyarok hordoznak, persze, hanem a hősiesen, felsőbbrendű külföldiségük ellenére köztük élő haladók), ha a magyarokat féken tartják. Ezért volt a legprogresszívebb korszak 1949-1989, mert akkor a szovjet csapatok jelenléte szavatolta a Fejlett Külföld uralmát a szarmagyarok felett, és ezért van az, hogy mihelyt nem a baloldal van hatalmon, a balosok nekiállnak sikoltozni, hogy miért nem bombáz a NATO, meg ejrópa segíts.
Egyvalamit nem értek: mire jó az önkínzás? Ha ezek a nagyszerű, közénk csöppent külföldiek ennyire rosszul érzik magukat itt a provincián, ahol nem tudják kibontakoztatni tehetségüket, meg ahol a gyöngyeiket disznók elé szórják stb., akkor miért nem mennek haza, a Fejlett Külföldre? Hiszen européerek, akik Európához tartoznak. Ungvári rudika miért nem Hollandiában vagy Franciaországban él a versenyképes tudásából, amit a piacon értékesít? Ott biztosan megbecsülnék, hiszen látnák rajta, mennyire européer. Szóval tisztelt magasabbrendű européerek, nem kéne már eltakarodni ebből az amúgy is lakhatatlan, barbárokkal teli, szörnyű országból?”
Ez a nő megtestesít mindent, amit utálok. A szerencsétlen hülye azt sem fogja fel, hogy ez az út nem a földi paradicsomba, hanem jobb esetbe egy iszlám kalifátusba, rosszabb esetbe a teljes gyilkos anarchiába vezet. Természetesen még a jobb eset is undorító lehetőség számomra.
Valami nagyon hiányozhat az életükből, csak nem jó helyen keresik…
Ezt figyeld:
“És nem vagyok gyűlöletmentes: intellektuális természetű undor van bennem irántuk, Marcus Aurelius-féle megvetés.”
Gyűlölet, undor és megvetés, aha. Milyen jó, hogy én az ilyesmit teljesen érzelemmentesen kezelem, kb. mint a szúnyogot sem sajnálom, amelyet lecsapok, ha megpróbál megcsípni.
Nahát egy egész új irást szentelt a Férfihangnak. Most vettem észre, vannak kommentelők innen akik írtak a bloggjára, persze mindet törölte, csak a válaszát hagyta meg. Elég nagy pofátlanság tőle Marcus Aureliusra hívatkozni, aki pont úgy védte egy pusztuló világ értékeit mint mi, csak ő a külső ellenség ellen harcolt, nem a belső rohasztó erők ellen, akikhez ez a nő is tartozik.
Azért igyekezett Deansdalet jól lejáratni. Egy családtagjainak parancsolgató alak, aki hatalmas pornógyűjteményt halmozott fel magának :)
Ezúton üzenem neki, hogy
1. Miután tényszerűen kiderült, hogy látogatja a csetünket és más embereket félemlít meg miután nálunk szóba kerülnek, nem tűnt nagy logikai bakugrásnak hogy ő rendbont. Nem állítottam, hogy biztosan ő volt, de a mai napig is valószínűnek tartom, hogy igen.
2. Senkit nem vadászok sehol, neten sem. “Nők levadászása”? Miféle baromság ez?
3. A nőgyűlölet teljesen máshol kezdődik, mint amit én csinálok. Az, hogy megvan a véleményem a feministákról, semmit nem mond arról amit a nőkről gondolok.
4. Kell a tökömnek ellenség, van elég ahhoz hogy ne kelljen még többet keresni. Egyébként miért ne tartsam ellenségemnek azokat, akik hülye pletykákat terjesztenek rólam??? Na erre válaszoljanak valamit…
5. A blogját összesen nagyjából 5-ször néztem meg, a fentebbi linket megelőzően kb. 3 hónappal ezelőtt 2 percre (annyit bírtam belőle), és most is csak azért mert láttam hogy személy szerint emleget.
6. Szarok rá, hogy mit tart “bátor, a világ előtti kiállásnak”, mert nem vagyok olyan hülye hogy a szeretteimet kitegyem annak a leprának ami egyébként biztosan a nyakamba zúdulna a jóvoltukból. Rengeteg, és ezt szó szerint értem: rengeteg példa van rá, hogy a feministák meghurcoltak, megfenyegettek, zaklattak embereket, és nekem ez nem hiányzik. A véleményem pont ugyanannyira érvényes Kityrákotty vagy Desewffy Edömér névvel aláírva, nem ez a pár karakter adja a dolog lényegét.
7. Frusztrációt kiérezhet az antifeministák szavai mögül, engem például kifejezetten irritál mind a hazudozás, mind az emberi hülyeség. Paranoiát már érintettem – csak annyi van amennyi kifejezetten szükséges a magánélet védelmében. Műveletlenség? Na ne nevettessük ki magunkat, kérem szépen. Ez már tiszta (és üres) shaming language. A humortalanság vádja egy feminista szájából az évtized poénja :) Nyilván nagyon gonoszak vagyunk, és törpöket eszünk mint Hókuszpók. Nem a feministákkal van baj, akik szerint a férfiakat irtani/kasztrálni kellene, az teljesen normális. Aki ez ellen fel mer szólalni, az a gonosz. Sunyiság? A saját blogján rólam idióta pletykákat költeni, na az a sunyiság.
8. Semmi közünk a politikához; valamelyest köthetőek vagyunk a hagyományos értelemben vett jobboldalhoz, kábé tizedannyira mint amennyire ő maga bevallottan szélsőbalos.
9. Félre tetszett érteni amit írtam, kedves hölgyem. A barátaimmal nem pepecselek beszélgetés közben, segítek az egyéni személyiségfejlődésükben azzal, hogy nem rejtem véka alá amit róluk gondolok. Ez oly távol van a “gyakran helyreteszi a szeretteit” szófordulattól, mint Makó Jeruzsálemtől.
10. Igen, van pornó a gépemen, és eszem ágában sincs szégyellni. Az a viktoriánus korabeli fapina, aki szerint az ilyesmit szégyellni kellene. És arra is van egy ezresem, hogy ő se akkor látna először pornót ha átugrana hozzám és szétnézne a vinyómon.
11. Az ömlengésének vajmi kevés köze van bármihez ami lényeges. Üres személyeskedő szócséplés.
Azt figyeltem meg, hogy akik a Férfihang ellen szólnak, azok a legritkább esetben tudnak bármi konkrétat mondani. ‘Hímsoviniszta’, ‘nőgyűlölő’, ‘fitymacsattogtató’ és társai a jelzők, de valahogy az az érzésem, hogy maga a tény zavarja őket, hogy valaki nem az ő nótájukat fújja. Ilyen szempontból a Nőkert egyszerűbb eset, mert ők nem nagyon leplezik az érzelmeiket és hát butácskák is, Csakazolvassa viszont jól forgatja a tollat. Kár, hogy pont egy ilyen eszme érdekében.
Ha megnézed, a saját oldalaikon is csak kevesen és ritkán érvelnek. Ha felbukkan valami téma, a hozzászólások ott is csak a – rohadék, a szemét, a ki kéne tiltani, irtani, herélni – özönéböl állnak. Miért pont a rólunk alkotott véleményüket tudnák észérvekkel alátámasztani?
A legtöbbször saját maguk se tudják pontosan miröl van szó, csak a kijelölt irányt, hogy merrefelé kell köpködni. Akik zsigerböl vakon gyülölködnek, nem erösségük a logikus érvelés.
Mi több, be is vallják, hogy azt sem tudják, hogy miről beszélnek. “Én nem szoktam Férfihangot olvasni, de utálom őket… mert ott gyűlölködnek.” – Körülbelül ez a lényege az ilyen hozzászólásoknak. Nos, én akár el is hiszem nekik, hogy nem olvassák a lapot… Mindenestre akár olvassák, akár nem; egy szót sem értenek belőle, az biztos… Ugyan hol olvashattak volna itt gyűlölködést? Miközben a nyílt állásfoglalást tartalmazó cikkek egytől egyig a gyűlöletkeltés, a szexizmus, a nemi diszkrimináció ellen emelnek szót?
“Jól forgatja a tollat.” – Sajnálom, hogy ezt kell írnom, mert tudom, hogy neheztelni fog rám miatta, de amikor nagy ritkán arra a blogra vet a balsors, akkor általában 3-4 bekezdés erejéig én is azt szoktam gondolni, hogy “ejj, de jól ír ez a nő”, aztán egycsapásra kezd feltűnni az átható feminista paranoia, a pusztán a túlburjánzó fantáziájából születő, de valóságként projektált történetvezetés, a soha nem kérdező, de mindig magabiztosan ítélkező önhitt mindent tudás, a szenvelgő neurotikus jellem. És mindezt véget nem érő sorokon és blogokon keresztül képes ontani magából… Az olvasóira vonatkozó, unos-untalan visszatérő deklarációi is egy kiállhatatlanul öntörvényű és egoista ember jellemrajzát tárják fel: Csak az olvassa…. akinek szemernyi ellenvéleménye sincs… Csak az olvassa, aki nem “trollkodni jött”… Értsd: nincs saját véleménye, hajlandó az övét visszakotkodácsolni. – Vagy ha van is netán, akkor azt valamiféle véletlen folyamatok eredményeként képes úgy tálalni, hogy a kisasszony kényes és kritikus ízlésének is megfeleljen. Számomra nyilvánvaló; a legjobb olvasója csakis önmaga lehet…
Jól ír? Jól, mint egy saját életrajzát 64 kötetben megíró, habzó szájú diktátor… Csak az olvassa… aki mazochista.
Nos igen, a Cozmát szíven szúró gyilkos is jól forgatta a kést, meg Göbbels is jól forgatta a szót… De sajnos a rossz oldal szolgálatába állított tehetség csak súlyosbító tényező. Mondjuk, arra azért kíváncsi lennék, hogy egy semleges helyen, moderált vitában is így ‘lemosná’-e vajon Deansdale kollégát, vagy csak szalmabábok ellen megy a hadakozás? Más feminista oldalon is láttam már hasonló ‘érvelési technikát’…
Semmiképp se értékeljük őt túl. Kizárt dolog, hogy aki ilyen kéjjel ignorálja a saját olvasóinak a jelentős részét, az érdemi vitát lenne képes folytatni bárkivel is. Már az is egy heti gondolkodást igényel majd, hogy hogyan magyarázza az itt született választ “férfihangos aljas gyűlölködéssé”. – Pedig igazán kevés elég ahhoz, hogy kielégítse az alaposan előszűrt, előmoderált, szűk látókörű, szektás tapsolóinak a morális és intellektuális elvárásait. Már ha valaha is lesz gerince szót ejteni róla, reagálni rá.
” 3-4 bekezdés erejéig én is azt szoktam gondolni, hogy “ejj, de jól ír ez a nő””
Ezért a megjegyzésért kár volt, el is járta örömében a kanásztáncot, hogy “na még a gonosz patriarchák is elismerik micsoda erő van a soraimban, hejj!”, idézem:
“És ezt rólam! Ők! Van remény! A jó szöveg ereje! A költői, esztétikus szövegek megzendítik a lelkeket, mint botfülűt a Kodály-módszer, valamint sírva fakadnak a kősziklák. Hátha!”
Ez a típusú reakcó engem azon idealista korszakomra emlékeztet, amikor szektásokkal próbáltam meg vitatkozni. A józan érvekbe vetett naiv elképzelésemen túl azt képzeltem, hogy némi jóindulatú előzékenység léket üt a kifelé felépített sündisznó-álláson, és ha egy-két ponton megdícsérem a szektáját (pl. hasznos, hogy kimentik a drogosokat), akkor hasonló előzékenységet várhatok viszonzásként. Nem így történt: apró kis elismerésemet nem egy méltányolandó gesztusként kezelte, hanem a vitapartner mint győzelmi trófeát hordozta körü apró kis megjegyzésemet: “lám, még ő is elismerte, hogy milyen jó a felekezetünk!”. Pozitív gesztus részükről soha nem érkezett.
A “kilincskerék-érvelés” is nagyon jellemző rájuk. Azaz úgy mennek bele a kötélhúzásba, hogy előtte a kötelet rákötötték egy racsnira, amely azt csak hátrafelé engedi elmozdulni. Azaz ha te egy ponton engedsz, azt egy életen át fogják ellened lobogtatni; de ők nem engednek soha. Ez vitai gyöngeségüket mutatja, mert aki ilyen módszerekre szorul, az erről tesz bizonyságot.
El kell felejtenünk a gentlemanséget, ha szektás lelkületű ideológiákkal küzdünk. A régi párbaj etikket itt nem működik. Márpedig Joseph de Maistre szerint ez egy szekta, sőt maga ‘a szekta’:
“Ezek a zaklatók és fölforgatók.A protestánsokhoz és janzenistákhoz hozzácsapja még a deistákat és ateistákat, szabadkőműveseket és zsidókat, jakobinusokat, liberálisokat, utilitaristákat, antiklerikálisokat, egalitáriusokat, perfektibilistákat, materialistákat, idealistákat, jogászokat, újságírókat, mindenfajta értelmiségieket; mindazokat, akik elvont elvekre hivatkoznak, akik hisznek az egyéni értelemben és a személyes lelkiismeretben; akik hisznek az egyéni szabadságban és a társadalom ésszerű megszervezésében, a reformereket és forradalmárokat: ezek a szilárd rend ellenfelei, és mindenáron ki kell irtani őket. Ez a ‘la secte’, amely soha nem alszik, mindig áskálódik odabentről.” Isaiah Berlin: “Joseph de Maistre and the Origins of Fascism”, in: The Crooked Timber of Humanity, London, John Murray, 1990, 119.
[Idézi TGM, akinek világnézetével aligha értek egyet, de legalább élvezet olvasni.]
“Ezért a megjegyzésért kár volt, el is járta örömében a kanásztáncot”
Én is mondtam hasonlót, de attól tartok, nem egészen értette meg a lényeget. Nem azt akartam mondani, hogy milyen költőien és esztétikusan ír, hanem hogy milyen ügyesen csúsztat és manipulálja az olvasóit. Ehhez is kell egyfajta tehetség. Csak, mint mondám, rossz célra használva ez inkább súlyosbító körülmény.
Maga Joseph de Maistre is egy elég szektás személyiség volt. Hasonló érvelési hibákkal. Kár volt pont őt példának hozni.
A magam részéről sehol nem látom az általa felemlített olvasói hozzászólásokat. Csak azt, hogy az általa meghivatkozott “Miénk a jövő” című cikk alatt önmagával vitatkozik idióta módjára. Sehol sem található egyetlen sor sem, amely előzménye lehetne a Férfihangot notóriusan felemlegető válaszainak. Törölt, “be nem engedett” vagy esetleg hallucinált hozzászólásokkal vitatkozik? Normális az ilyen ember? Inkább le sem írom, hogy mit gondolok azokról, akik a vita elfogadható módjának tekintik, hogy a másik véleményét csak a saját válaszuk torzító szűrőjén keresztül közvetítik és a lehetséges vitapartnereikbe módszeresen belefojtják szót.
Egyébként jellemző az a “sunyi” ügyeskedés, amellyel egy állítólagos olvasói hozzászólásra válaszolva, mintegy mellékesen adja elő a Férfihang.hu elleni, kényeskedő lefitymálásnak álcázott, de célját tekintve egyértelműen gyűlölködő áskálódását. Ezúton kérem őt, hogy a jövőben óvatosan bánjon az erőszakoltan a Férfihang.hu-val azonosított olvasói hozzászólások közlésével vagy költésével és más nekünk tulajdonított, de egyébként itt, ezen a helyen nem olvasható, csak a fantáziájában létező “férfihangos vélemények” bemutatásával! Talán így érthetőbb lesz: Mélyen felháborít a manipulatív hazudozása!
Az, ha esetleg egyes olvasói, akik egyébként olvassák a Férfihang.hu-t is közlik vele, hogy sokkal inkább az itt olvasott gondolatokkal értenek egyet, mintsem vele, még korántsem elfogadható indok arra, hogy a Férfihang.hu és annak szerzői ellen indítson rágalomhadjáratot cikkben és kommentben.
Mindenestre újra sikerült három lábjegyzetnyi figyelmet kivívnia magának ezen a helyen. Legyen vele boldog. Több szót részemről nem érdemel a személye és a jelenség.
Csak úgy mellékesen; az ő stílusában kényeskedve akár azt is mondhatnánk: A Férfihang.hu-t is csak az olvassa…
A maga stílusában már reagált is a hozzászólásodra…..kicsit beleolvastam a “vitába”, meg a blogba. Nekem sohasem tetszettek az irodalmi stílusban ontom a bölcsességeket típusú irományok. Az emberek furcsa dolgokra képesek, ha sok szabadidejük van. Na mindegy. Lényegében nem tapasztaltam semmi újat az ügyben: amit én mondok az úgy van,amit te mondasz az provokálás,vagdalkozás,kötekedés (még ha tárgyilagos érvekkel bombázol akkor is,mert azt mondtam). Ha “innen” érvek záporoznak,azok mire odaérnek már nem érvek,csak erőszakos trollkodások. Durci murci ezerrel……
Igazából az összes mondatot ízekre lehetne szedni, de erre sem időm (vizsgaidőszak), se kedvem, de azért egy szokásos durcizást nézzünk csak, mégpedig az áldozathibáztatást. Ezt írja a “nemtrollok” rovatában:
“Amit nagyon szeretnénk elkerülni, az az áldozathibáztatás. Minden olyan helyzetben felmerül ez, amelyben az egyik szereplő hatalma, mozgástere kisebb, őt hátrány éri épp emiatt, és mégis, akár jóindulatúan azt taglalják, ő mit tehetne, hogyan segíthetne magán, mi a felelőssége az őt ért csapásokban, miközben (tehát két feltétele van) a másikat, aki az ő rovására boldogul, adottnak veszik (“ő ilyen”), és hallgatással legitimálják a hatalmát. Különösen kiborító az ilyesmi a nemi erőszak és a családon belüli erőszak eseteiben. Az erőszakért az elkövető felel.”
Az utolsó mondat se logikailag, se semmilyen módon nem zárja ki a sértett hibáját. Itt az oldalon is már az unalomig gépelgetjük, hogy “ez nem azt jelenti, hogy nem terheli az elkövetőt (büntetőjogi) felelősség”. Vagyis az erőszakért az elkövető felel-büntetőjogilag. Viszont a büntetőjog és a bíróság gyakorlata valamelyest igazodik a valósághoz. Remélem a következő sorokat sokan elolvassák. Szóval az a bizonyos Kúria,régi nevén Legfelsőbb Bíróság kiadott egy 56/2007 büntetőkollégiumi véleményt a bűncselekmények kapcsán az enyhítő és súlyosító körülményekről. Nem akarok rizsázni, szó szerint idézek : ” A sértett felróható közrehatása enyhítő körülmény. Ilyenként értékelhető a részéről tanúsított durva, erőszakos, kihívó vagy súlyosan sértő viselkedés, a jogtalan eljárás. Közlekedési bűncselekményeknél a sértett együtt ható okot jelentő szabályszegése. Nemi erkölcs elleni bűncselekménynél a könnyelmű, kihívó magatartása.”
Tehát tetszik vagy sem, a sértett magatartása igenis számít és ezt következetesen a büntetés kiszabásánál is figyelembe kell venni. Vagyis a felelősségben osztoznak, ez az osztozkodás pedig úgy jelenik meg, hogy a sértett számára felróható közrehatást beszámítják a büntetés kiszabásánál enyhítő körülményként az elkövetőnél. Az elkövető bűnös. Bűnös, de a sértett magatartása sem követendő. Ha másképpen viselkedik, akkor kisebb az esélye, hogy megvalósul a bűncselekmény.
De mondok egy másikat, bár ez polgári jog, ugyanez a logika. Kármegosztás. A károsultnak úgy kell eljárnia, hogy magatartásával csökkentse a kárt vagy elkerülje azt. Ha nem így jár el, akkor kármegosztásnak van helye, vagyis hiába 100 ezer a kár, a károkozó mondjuk csak 50 ezret fizet kártérítésként, mert a károsult magatartásával nemhogy csökkentette a kár mértékét,hanem egyenesen súlyosbította a helyzetét. Rég lefutott körök ezek az áldozathibáztatások, a jog következetesen alkalmazza is, csak egyesek még a mai napig felháborodnak ezen.
Szóval legközelebb, ha valaki okoskodik, hogy így a felelősség és úgy,akkor csak dörgöljétek az orra alá az 56/2007 BK véleményt :)
Dani, köszönet a jogi iránymutatásért! A magam részéről mindig is igyekeztem minél mélyebben beleásni magam a jogba, de ha ez valakinek nem hivatása, akkor lehetnek fehér foltok…
Igazán fontos dolgokra irányítottad rá a figyelmet. Tényleg ezer köszönet érte!
(Láttam a reakcióját. Sikerült újfent igazolnia azt a feltevésemet, hogy a párbeszéd eleve lehetetlen vele.)
Nem nagy öröm bíróságra járni, lehet mégis kénytelen leszek. A feminista szerző perek indítását igérte be, lehet én leszek az egyik kiszemelt. Na mindegy, akkor kénytelen leszek előadást tartani a bíróságon a feminizmus kártékonyságáról.
A szerzőnő érdekesnek tartja, hogy tőlünk próbálnak vele vitatkozni, míg ő nem jön ide. Én ellenben nagyon is értem: a feministák csak a DEL gomb birtokában tudják megmondani a tutit, egyenrangú vitára képtelenek. Én nem azért nem írok pl. a Nőkertbe, mert nem tudnám megindokolni a véleményem, hanem mert nem maradna meg ott 5 percig sem. Itt meg sokan a fél karjukat odaadnák egy olyan feminista vitapartnerért, aki korrekt módon, érvelve tud vitázni. De persze nincs ilyen :-(
És ha megkérdezhetem mi a VÁD? Megalapozott érvelés?
Az a nő mindenkit perrel fenyeget, még más konkurens feministákat is!
Ma voltam először a blogján; én hálás vagyok neki, mert megerősített
abban a hitemben, hogy nem érdemes a mai felvilágosult modern nőkkel
házasságban (úgy egyáltalán semmiben) gondolkodni.
Ilyen mértékű férfigyűlölettel rég nem találkoztam mint ami
ott a cikkekben, kommentekben fellelhető.
Túl sokan akarnak ma ebből megélni…
Nincsen vád, ez csak ugratás, hogy húzzanak el az olyanok,akiknek más a véleményük. Véleményem szerint az az oldal egy kapaszkodó számára. Ha jól olvastam özvegy és 3 gyereke van. Nem lehet könnyű neki egyedül, emberileg megértem a csalódottságát, valószínűleg a férfiak nem kapkodnak érte 3 gyerekkel, de ez is érthető (talán ez az elutasítás sokmindent megmagyarázhat…). A természete, a stílusa hagy némi (vagy sok) kivetnivalót, szóval így összeadva a negatívumokat hát……ez az oldal arra van, hogy ami benne van azt kinyilatkoztassa. Lényegében minden emberben benne van az az ösztön, hogy a gondolatvilágát mások is megismerjék, csak valakiben ez kevésbé mutatkozik meg, benne pedig felerősödött ez, mert magányos és ráér. És aki az utolsó mentsvárát is kritizálja az ellen fokozottabban lép fel. Ilyen egyszerű. A többi csak rizsa.
Nincs azzal semmi gond, ha valaki terápiás céllal kiírja magából a fájdalmát. Valahol nekem is ez az oldal hasonlókat
ad, mint amit neki adhat a sajátja…
Amíg megbeszélik a problémákat, meghallgatják egymást…
kár, hogy a konzekvencia mindig minden esetben: a disznó férjem tehet róla…
Az önismeret pedig kimerül egy homályos; biztos én is valahol hibás vagyok… szerű közhelyben.
Délelőtt olvasgattam, nem fogok odaszokni.
Nehéz lenne elmagyarázni neki, hogy az ellenvéleményüket nem azért közlik vele a Férfihang.hu-ra is hivatkozó olvasói, hogy erőszakkal tönkretegyék azt a (blog)világot, amelyet magának oly szépen felépíteni igyekszik, hanem azért, mert valószínűleg attól tartanak, hogy az ő véleményük hiányában soha fontolóra sem venné, hogy amit a férfi-nő kapcsolatok természetéről és a férfiakról ír, az nem feltétlenül egy széles érvényű igazság. Számomra nyilvánvaló, ő talán soha nem fogja megérteni, hogy a notóriusan vitázó olvasói leginkább egyfajta újságírói morális felelősséget igyekeznek számon kérni rajta. Egyébként magam is úgy gondolom, hogy bizonyos értelemben ezt okkal, joggal teszik.
Először az „Év bloggerinája” versenykiírás kapcsán botlottam bele a blogjába és nyitott, érdeklődő hozzáállással olvastam bele az első posztjaiba. Jó stílusú nyelvhasználata ellenére sikerült elnyernie a nemtetszésemet. Ki nem állhatom azokat a feminista nőkre jellemző, általánosan férfihibáztató következtetéseket, amelyeket levon a személyes balsorsából. Bár elfogadom, hogy hasznos “terápiás céllal kiírnia magából a fájdalmát”, de ettől függetlenül nem szimpatizálok ennek a hozadékával, “mellékhatásaival”. Korántsem tartom jónak, hogy az ő szövege is tovább duzzasztja az interneten amúgy is túltengő férfiszapuló irodalmat. Ilyen értelemben pedig valahol kártékonynak gondolom én is az internetes újságírói munkásságát. Bár én nem tekintettem ezt soha olyan kiemelkedően fontos ügynek, hogy például cikket írtam volna róla a Férfihang.hu-n, de megértem azokat az olvasókat is, akik vitába szeretnének bocsátkozni vele.
Tekintve, hogy ő úgy vitatkozik, hogy a vitapartnerének a szavait nem teszi közzé, viszont én pedig könnyedén elhatárolódhatok azoktól a nála született hozzászólásoktól, amiket torzítatlan eredetiben soha nem is olvastam. Amúgy sem hivatkozhat minden olvasói hozzászólásra, amelyben leírták a Férfihang.hu webcímét “férfihangos vélemény”-ként. Ha tisztességesen szeretne vitatkozni a Férfihang eszmeiségével, akkor az itt megjelent cikkekkel szállna vitába, hiszen azok sokkal inkább egyfajta “Férfihangos” konszenzusnak az eredményei, mintsem egy-egy (esetleg éppen indulatosabb hangulatban lévő) olvasójának a le nem közölt hozzászólása. És azt a fajta vitát senki sem venné tőle rossz néven.
Tartok tőle, hogy mindezeket soha nem lehet vele megértetni, és én nem is érzek rá elég elhivatottságot, hogy komolyabban megpróbálkozzak vele.
Gratulálok :) A háromgyerekes özvegy a hozzászólásodról írt egy cikket. A végkövetkeztetés: egy nőnek tulajdonképpen nincs is szüksége férfira :)
Igen láttam, olvastam. Érdekes végkövetkeztetés :) Gondolkodtam, hogy írok ide egy választ rá ( ott ugye ez nem kivitelezhető hatalmi szempontokból), de inkább mégsem. Majd ha lesz kedvem lehet szétcincálom a bejegyzést. :)
Nekem meg ez tűnt fel: ” ti következetesen a feminizmussal szemben, annak antitéziseként határozzátok meg magatokat, és így függtök is tőle — de szar lehet attól függeni, amit gyűlölünk!”
A Férfihangon is volt olyan vélemény, hogy nem szerencsés az antifeminista jelző, de vajon ez a megállapítása szerinte érvényes az antirasszizmusra, antifasizmusra is?
Vigyázz, te valamiféle logikát keresel egy feminista írásában! :-)
Jól emlékszem még, mikor egy másik gendermagos gyakorlatilag ugyanazon a mondaton belül kelt ki a ‘cigánybűnözés’ szó használata ellen és bizonygatta a ‘férfierőszak’ létezését. Tőle is szívesen megkérdeztem volna, hogy akkor ezt most így hogy?
Varró Szilvia?
Hát, én már meg nem mondom neked, de talán mindegy is. Maga a jelenség a tipikus. A logikátlan, elvtelen liberális, aki ráadásul még azt hiszi közben, hogy ezzel egyszerre adott frappáns választ az úgymond rasszistáknak és a szexistáknak is.
A prímás itt megmutatta, hogy komolyan gondolja, amit csinál és nem olyan, mint a magát hirdető kamu hívők. A feministák ismét bemutatták, hogy miért nincs rájuk szükség.
Sok hozzászólóval egyetértve az én szemembe sem többek ezek a feministák, mint figyelemzavaros ribancok, és akik pontosan annyira tartják önmagukat erkölcsök és törvények feletti felsőbbrendűnek, mint a tömeggyilkosságot éltető nácik, ám felvetődött bennem az a kérdés, hogy vajon a gyengébbik nem hány százaléka ért egyet akcióikkal? A kultúrák közt melyik mennyire képes tolerálni módszerüket?*
* : Gondolom, mindenki számára nyilvánvaló, hogy az arab/muszlim sőt egyes nem-muszlim távol-keleti országokban teljesen elképzelhetetlen lenne, hogy szinte büntetlenül hagynák ténykedéseiket. Itt jegyezném meg, hogy az egyik távol-keleti országban, Japánban(!) a chikan néven közismert, a tömegközlekedési járműveken sajnos igen elterjedt molesztálási-fogdosási szokások miatt egyetlen japán nő se próbálkozott ezzel. Érdekes…
http://fbcdn-sphotos-b-a.akamaihd.net/hphotos-ak-ash3/943015_637434889619543_654753096_n.jpg
Alakult egy új szimpatikus csoport: Christian Women Against Femen.
http://www.gyakorikerdesek.hu/allatok__kisemlosok__3266951-lehet-e-egy-helyen-tartani-tengerimalacot-es-sundisznot-mindketto-nagyon-aranyo
“Lehet-e egy helyen tartani tengerimalacot és sündisznót? Mindkettő nagyon aranyos, nagyon hasonló a testfelépítésük, leszámítva utóbbi tüskéit.”
“Pedig szívesen pároztattam volna őket.”
Most jön a poén:
“Nő vagyok, így bármit megtehetek.
És ha a süncének és a röfinek is hiányzik egy kis hancúr?”
http://most.444.hu/2013/05/20/amire-meg-tenyleg-szukseg-volt-itt-vannak-a-kereszteny-nok-a-femen-ellen/ :)
Újabb keresztényellenes akció egy a Femenhez hasonló gondolkodású egyéntől. Asturia szocialista oktatási minisztere Ana González Rodiguezig, a női nem szégyene, betiltotta a spanyol tartomány iskoláiban a karácsony és húsvét elnevezés használatát, a kisebbségek érzékenységére hivatkozva. A képét inkább nem teszem fel.
Nem az első ilyen eset, egy angol város a brit zászló használatát tiltatta meg. Az esetekben közös, hogy nem is a kisebbségek kérték ezt, hanem a baloldali politikus próbált nekik benyalni ily módon.
Miért nem mindjárt a többség kijárási tilalmát rendelte el? Tudom, a fokozatosság…
A Femen kurvák újra akcióban
http://alfahir.hu/feminista_ordogok_tamadtak_ra_egy_bethlehemi_jaszolra