A cikk Pozsonyi Ádám írása, akinek egyes könyveiről már ejtettünk szót korábban.
A facebook üzenőfalán láttam meg, hogy valami Alex, vagy kicsoda, valami gálán valamit csinált a TV-ben. Először nem is értettem. Alex? Gála? Tévé?
Mindegy – gondoltam -, folytatom tovább a művelődést (Rákosi Viktor: A Párisi gyújtogatók / a kommün története), aztán annyit beszéltek róla, hogy kíváncsi lettem rá.
Megnéztem és meghallgattam.
Nos, akinek nem lett volna világos, hogy a szám miről szól – gyanítom, a többségnek nem esett le -, annak segítek megfejteni. Kérem a T. olvasót, haladjunk kéz a kézben, vegyük át együtt a dalszöveget, és én segítek megfejteni.
Előrebocsátom: ez kérem tisztelettel, nem más, mint a kiherélt, infantilis, férfinak alkalmatlan hím, és az emancipált, anyának-feleségnek nem való feminista nő kapcsolatának himnusza. Sunyin ott bujkál benne az első hangtól az utolsóig.
No, de nézzük!
„Az én kedvesem egy olyan lány, akit farkasok neveltek, majd elillant egy délibábbal”. (értsd: a „kedvesem” makacs, önfejű, kemény, „független”, neki „egy férfi nem parancsol”). „Az én kedvesem egy olyan lány, akit átölel hét kontinens” (Értsd: kozmopolita, nem tud a fenekén megülni, nyüzsög, képtelen távolságot tartani idegen férfiakkal, feketék-fehérek-sárgák ölelgetik, de a lúzer kiherélt férfi ezt megbocsátja neki. Ő ugyanis toleráns. Nem akarja birtokolni).
„Bárhol jár, az úgy jó nekem, az úgy jó nekem”. (Értsd: a szerencsétlen hülye nem szól bele, lehet a „kedvesem” akár a fél világ cafkája, ő nem korlátozza. Ő otthon vár, és örül, ha a kedves végre megjön, s a várakozás közben takarít, mos, mert valakinek azt is meg kell csinálni).
„Az én kedvesem egy olyan lány, akit hóbortos álmok tépnek, a végtelennel ujjat húz, és sosem retteg” (értsd: Család, női szerep nem kell neki, mindenféle utópista elmebajokról fantáziál. Ő feltaláló akar lenni, űrhajós, mozdonyvezető és pártelnök. Mozgalmat indít az afrikai éhezők, a felső-voltai melegek, meg a szudáni anarchisták helyzetének javításáért. De a kiherélt férfit ez nem zavarja, elég neki néha egy-egy puszi).
És most jön a refrén: „Mert nekem nincs most más, csak az én kedvesem.” (Értsd: eltűr mindent az őrá nagy ívben tevő feminista öntudatkupactól, megalázkodik előtte, a lábtörlője lesz, mert képtelen nőt szerezni. Vár a kedvesére álmodozva, motyogva, míg a néger buszsofőr, vagy az arab kebab árus végre megunta és kidobta, de addig is lemossa az ablakokat, és pityereg, ha hazatelefonál a kedves valami bulizós helyről – a telefonba behallatszik a szórakozóhely zenéje, és az idegen férfiak röhögése -, hogy csak holnap jön.
De megéri, mert mindig kap tőle egy hatalmas puszit. (A „kedvesemtől”).
„Bárhol jár, az úgy jó nekem, az úgy jó nekem”. (ismét csak: elfogadja és beletörődik mindenbe, nem korlátozza, nem birtokolja, nem áll fölötte, szótlanul nyeli, ha fűvel-fával jópofizik, csak legalább néha törölje bele a cipőjét).
Összefoglalva: A dalocska férfi szereplője alkalmatlan férfinak, a „kedvesem” pedig egy feminista önjárógép, aki se anyának, se feleségnek nem alkalmas.
Ez a „dal” a férfi degeneráció himnusza. Az infantilis, tekintélyétől fosztott, életképtelen hülye fehér férfi szánalmas önvallomása.
Mert ez nem ének, ez fahangú, ijedt, illedelmes, behódoló nyámmogás, ez a mindenbe beletörődő motyogás folyam.
Ez annak a „férfinak” a coming outja, aki harmincévesen is viszi a nő táskáját, elintéz helyette mindent, ugráltatják, kihasználják, és még a cehhet is fizettetik vele.
Ez a dal egy életellenes propaganda darab. Egy csasztuska.
A letaszított, genderkezelt férfiak balladája.
Mert modern, haladó, politikailag korrekt korunkban a férfiből gyereket csinálnak, a nőből meg kurvát. És aki nem áll be a sorba, aki nem válik ilyenné, az hímsoviniszta, szexista, és „szélsőséges”.
De a lényeg itt se a nő „jogai”, hanem a fehér ember kultúrájának felszámolása.
Ja, és kik szavazták meg? A németek. A legöngyűlölőbb, legbetegebb, legkiheréltebb, leginkább normalitás ellenes, legpolkorrektebb nemzet.
Hopp. Most veszem észre, magáról a zenéről nem ejtettem egy szót sem. De hát, mit lehet mondani egy középszerű pol-beatről?
Ez a cikk így hétfő reggelre övön aluli volt! Már ha mondhatok ilyet. :o))
Szerintem ennek az izékének nincs ennyi mondanivalója. Most elolvastam a dal teljes szövegét. (Nem másolom ide, mert nem szeretném reklámozni.)
Mindenesetre kínos versike. Szerintem 12 évesen írta. Még kavargott benne a Bóbita, a Hamupipőke, de már nagyfiú és látta a Mátrixot, esetleg hallgatott egy kis Fonográfot, és nem kevés Balázs Palit. Szóljatok, ha nagyon melléfogtam, vagy nagy hülyeségeket írtam – nem hallottam, nem láttam, nem ismerem az előadót. (A szöveg olvastán, a kép láttán és a cikk után azt hiszem, nem is akarom.)
Ez még kikívánkozik: Az előadó fiúka-szerűségre ránéztem, de nem tudom férfinak tekinteni.
Én valami áruházban hallottam, majdnem összeszakadtam tőle. Nekem is hasonlóak voltak az első gondolataim, mint amire a cikk jut. Ennyi töketlenség már kóros.
Nincs kedved erről egy cikket írni?
Female Chauvinist Pigs
“Az előadó fiúka-szerűségre ránéztem, de nem tudom férfinak tekinteni.” – a közelmúltban számtalan nőt megkérdeztek ezzel kapcsolatban, az egyértelmű válasz a következő volt: “A férfiaknak tudomásul kell venni, hogy a mai modern nő ilyen pasira vágyik!”
Vágyik a lópikulát. Érdekes félreértés ez: AgyőAlexet a nők a heréltsége ellenére kedvelik, mert híres – a hozzáállás lemásolása átlag pasiknak totál bukás. Amíg valaki “médiasztár” addig mindegy mit mond, a nők imádni fogják. Épp ezért az átlagember számára nem az a tanulság, amiről ezek a sztárok beszélnek, hanem az, hogy sztárrá kell válni :)
Azért annyi igazság van a dologban, hogy a férfi ideál némileg változott. Pl. a 80-as években a sztárok rendszerint klasszikus “macsós”, izmos, baltával faragott arcú, szikár nézésű férifiak voltak, ma meg egyre inkább előtérbe kerülnek a vézna, vékony, kisfiús arcú, álmodozó tekintetű fiúkák. Ilyenre mondják, hogy “mien cukee pasee xD”
Azért a ’80-as években is többféle “ideál” volt. :o)
A lányok/nők életkora is számít. Akit 15 évesen vonzónak talál egy lány, 20 évesen, 25 évesen, stb., már egyáltalán nem biztos.
Akik meg olyanokat írnak le, hogy “mien cukee”, azok meg is érdemlik, hogy ne találkozzanak normális férfival.
Gondolom arra gondolsz, hogy más volt az ideál a ’80-as években pl. a metálzenekarok esetében. Ez igaz, de ezek szubkultúrák, a mainstream szépségideál is más volt. Ma meg a langyifiú-típus többnek számít egy szubkultúránál, a tizenévesek közt kvázi ez a mainstream.
Nem. Én nem erre gondolok, hanem arra, amit leírtam.
A nők életkorától (is) függ, milyen a korosztályi ideál.
Valami olyasmit akartam magyarázni, hogy tökmindegy milyen stílusban nyomul egy sztár, maga a sztárság az ami népszerűvé teszi a nők körében. Ugyanúgy elfogadnának manapság is egy “macsós”, szikár nézésű férfit, mint régebben. Vin Diesel legújabb filmje most megy a mozikban… A lányos kinézetű nyikhajokat az általános iskolás lányok (illetve szüleik) pénztárcáira célozzák. Eközben az emberek valódi vágyai alig-alig változnak valamit, és azt is gleccserszerű sebességgel.
Ez nagyon igaz, aki híres annak komoly női rajongótábora van. A börtönben ülő híres sorozatgyilkosok több ezer női rajongóval rendelkeznek eleinte, amíg el nem felejtik őket.
“A börtönben ülő híres sorozatgyilkosok több ezer női rajongóval rendelkeznek eleinte, amíg el nem felejtik őket.”
A fordítottjára viszont azt hiszem, nincs is példa (nem véletlenül): olyanról még sehol sem olvastam, hogy egy gyilkosságért ülő nőnek férfiak ezrei írnának epekedő leveleket, és még a börtönben feleségül kérnék őt.
“Vágyik a lópikulát” – egyrészt meglepődnétek kitől idéztem, az illető hölgyet nagyra becsülik ezen az oldalon, másrészt az emberi ízlés is úgy alakítható ahogy azt a Tőke igényli. Pláne a női ízlés. A Dél-amerikai szappanoperákat se szereti senki, de mivel délután szinte csak ilyeneket sugároznak, az egyszerű ember leül, és szépen lassan megkedveli, tán még rá is szokik.
15 éve tolják a szart az arcunkba: backtstreetboys, tokiohotel stb. mondván ez populáris zene, szeretni kell. Ha eleget halljuk mi is megszeretjük, a “varázsa” pedig maga az egyszerűsége, egy fogatlan vénember is hibátlanul elfütyüli…
Magam részéről a Wolf Katit, Oláh Ibolyát százszor tehetségesebbnek, élvezhetőbbnek tartom, függetlenül attól ki írta/lopta nekik a dalukat, és már elsőre tetszettek, nem kellett 1000x hallanom hogy jobbára megszokjam.
De bárki bármit mond ez az ember nem ilyen, egyszerűen fel lett építve, ráadtak egy sztk. keretes szemüveget, egy hülye sapkát, mondván trendi.. egyébként az is, ahogy ma minden az ami szokatlan, nevetséges, és ezzel palástolják hogy milyen szürke sótlan. Én már alig várom, hogy azt mondhassam, úgy őszintén tiszta szívből, könnyes szemmel, üveges tekintettel; By Alex!
Nem bánnám ha annyira befutna, hogy a tengerentúlon csinálná meg a tutit, innen jó messze…
Lehet vágyni fognak rá, aztán egy év múlva a kutya se fog emlékezni rá, beleértve a volt barátnőket, majd lehet depresszióval kezelni.
“Ezek tehetségkutató ügynökök. Britney Spearst csinálnak belőled egy perc alatt.
Nem ér nekem nincs is jó mellem.
Elején neki se volt, megoldják azt!”
“Régen voltak a tévében csúnyák, de tehetségesek. Tudod mi történt a csúnyákkal?
Meghaltak?
Nem tudom, azért kérdem.”
Csak nem a Vektor-ból van az idézet? :D
Kibaszott jó szinkronparódia!
Szeretnék meglepődni!
(Lehet, hogy hülyén hangzik, de ha véletlenül leülök délután a tévé elé és dél-amerikai szappanba botlok, kapcsolok tovább Spektrumra, Discovery-re, NG-ra, Viasat History-ra, Animal Planet-re, ilyesmikre. Más is megtehetné, ha nem érdeklik ezek a szarok. Nem kötelező megszeretni, rászokni, hisz van számtalan más lehetőség.)
Minden ilyen celebkét felépítenek. A “tehetségkutatókra” is olyanokat válogatnak, akiken lehet faragni, toldozgatni és hagyják magukat. Valószínűleg ezért is lesznek olyan elveszettek, amikor magukra maradnak, mert nem önmagukat élik és ezt hosszú távon nem tudják kezelni.
Néhányan biztosan örülnek neki eleinte, hogy csináltak belőlük valamit, hogy “stílust” adtak rájuk, de később, amikor már nem tolják őket, akkor már cafatokban lóg rajtuk az idegen ruha és vadul, eszetlenül próbálják keresni önmagukat.
Éljen az imázs, éljen a nézettség, éljen a parasztvakítás!
Akkor kedves Tibi, azt mond meg nekem, Hajdú Péter a maga médiahiéna-falkájával miért gyalázta ByeAlexet? Miért nem nyalták úgy körbe, mint akkor a Wolf Katit vagy az Oláh Ibolyát? Mi volt az a gyűlölet-hadjárat a szemüveges, sapkás srác ellen? Mi volt az a veszélypont, ami miatt így reagálták le az egészet?
Mellesleg, ha el akarod kerülni: NE KAPCSOLD BE A TV-T ÉS A RÁDIÓT! Ha tv-t akarsz nézni és rádiót akarsz hallgatni, KAPCSOLD ÁT! A lényeg: NE HALLGASD!
Nem értem, mi értelme gyepálni ezt a srácot. “Jajj, de gyűlöllek, ByeAlex!” És ezt itt most leírják emberek oldalakon keresztül.
NEM ÉRTEM!
Frusztráció levezetése?
Akkor most mire vagytok dühösek? Egy srácra, aki nem ártott nektek semmit? Egy magának való figurára, aki elvan a maga kis világában?
Vagy a médiára, amiért nem azt az értékrendszert képviseli, ami a ti szíveteknek kedves?
Tényleg érdekelne a válasz!
Dühös a nyavalya. :o))))
A médiára esetleg. Mert rengeteg kárt okoz azzal, hogy értéktelen szemetet emel piedesztálra és kihasználja az egyszerű embereket a pénzszerzés érdekében.
Nem kell mindenkinek Mozartot hallgatnia és Thomas Mannt olvasnia, de legalább ne a legigénytelenebb dolgokat nyomassa értékesként.
Jó, csak szerintem ByeAlex okozza itt a legkevesebb pusztítást. Sőt, valójában nem is végez semmiféle kulturális megsemmisítést. Az pedig, hogy szegény csávó megragadt a népdalok egyszerűségének szintjén, legyen az ő baja! Valószínűleg soha nem fogunk tőle komplexebb dalokat hallani…
Egy Schobert Norbert, egy Hajdú Péter, egy Geszti Péter, egy Lakatos Márk sokkal nagyobb rombolást végez a magyar kultúrában és erkölcsben, leginkább, hogy pénz, hatalom, eszköz és rosszindulat van mögöttük.
Ha már kultúrarombolás, akkor vegyük elő őket! Ne egy olyan srácot, aki három év után eltűnik a süllyesztőben. ByeAlex egy muslinca a médiában az olyan lódarazsakhoz képest, akiket fentebb felsoroltam.
Az általad felsoroltak is csak harmadosztályú szereplők. Az igazi hatalom a TV csatornák tulajdonosai, műsorigazgatói pl: Kolosi Péter, Árpa Attila, mősorszerkesztői kezében van. Ők döntik el mit láthatnak a nézők, jót vagy rosszat. Az emberek manipulálása ma már külön tudomány, amelynek csak egyik célja a profitszerzés.
“Akkor kedves Tibi, azt mond meg nekem, Hajdú Péter a maga médiahiéna-falkájával miért gyalázta ByeAlexet? Miért nem nyalták úgy körbe, mint akkor a Wolf Katit vagy az Oláh Ibolyát?” – Kedves Pash! A költői kérdésekkel az a bajom, hogy nem illik megválaszolni őket. A képletet mindketten tudjuk. Peti nem őt támogatta, ezért! Wolf Kati: Tud énekelni, gyönyörű hangja, kisugárzása van, szikrázik tőle a színpad, egyszóval JELENSÉG! Ahogy Alex is, csak ő paranormális. A fél oktáv megy neki, és egy félnégyzetméteres színpadot betölt. És hát amiről “énekel” (amiről lényegében a cikk szól) rendkívül káros. Ugyanis azt az üzenetet hordozza, miszerint elég ennyi, sőt nemhogy elég, ez kell a nőknek. A tartás nélküli, felmosórongy “férfi”, aki akkor is szájon csókolja a Nőjét, ha az töménytelen fas.szagot áraszt… mert ő a Kedvese, és kutya kötelessége a botlásait elnézni. A filozofikus eszmefuttatási melyek kéretlenül találnak meg, hatalmas elméről árulkodnak. Nem gyepálom, nem haragszom rá (inkább a mögötte állókra), de amit művel, ne nevezzük művészetnek. Egy percig nem voltam büszke erre a srácra, hogy ő képvisel minket ezen a nívótlan fesztiválon, ellenben Wolf Katival. Te példálóztál talán a Metallica-val, hallgasd meg kérlek egymás után mindkettőt, és számolj be a katarzisról amit Alex okozott. Azt pedig továbbra sem értem miért kell hetero férfiakat, langyos fiúkákká varázsolni, nekem ez a trend undorító! Bizonyára semmi köze ahhoz, hogy a szórakoztatóiparban dolgozó férfiak nagy része milyen nemi identitással bír. És itt válaszolnám meg az utolsó kérdésed. Ez a média soha nem fogja tükrözni, kielégíteni az értékrendem. Már régóta nem várom a csodát….
Az igaz, hogy sem mai, sem modern nem vagyok… De ha utánam dobnák se kéne ez a fiúka-szerűség.
Milyen jó, hogy ennek a fiúkaszerűségnek is van párja, mondhatni “kedvese”. Így valószínűleg te sem kellesz neki! :D
Igen, ez nagy szerencsém…
Ráadásul pedofil sem vagyok. :o)
ByeAlex-nek van párja!
Hgyi-nek is van párja!
Csak nekem nincs “kedvesem”! :(
Haragszom is érte a világra!
Szerintem helyes meghatározás, hogy “erre vágynak”. A feminizmus erőkultuszától elbódult nők többsége tényleg azt hiszi, hogy ha az “ő kezében lehet a gyeplő”, akkor neki jó lesz. Ezért emelik mostanság piedesztálra az emancipált, kedves, megértő papucs fickókat. Mert ez nekik a hitük szerint tökéletesen megfelel.
Aztán, hogy később jön a koppanás (már jó esetben), meg az eszmélés (majd a sírás, hogy elvesztek az igazi férfiak), az ebben a kérdésben most mellékes.
Raon, nem erre vágynak. Szerintem egy (igazi, normális, férfias) férfinak rémálom, ha a nők olyan jelzőkkel illetik, mint “cuki”, “édi”, “aranyos”. Az ilyen (hogy is fogalmazzak) puha fiú, “nem igazi férfi” legfeljebb barátnak való, akinek szükség esetén a vállára borulva kiöntheti a szívét az ember lánya, az Alex-félék pedig türelmesen, empatikusan meghallgatják, megvigasztalják. :)
“A férfiaknak tudomásul kell venni, hogy a mai modern nő ilyen pasira vágyik!”
Kedves Férfiak, biztos vagyok benne, hogy nem veszitek tudomásul ezt a hazugságot!
Mindig tudtam, hogy nem vagyok mai modern nő… :)
Te jó isten… Még jó, hogy normális nők is vannak. :-)
A Wikipédia ByeAlex-ről majd kétszer akkora szócikket közöl, mint pl. Guy de Maupassant-ról. Ezek szerint, van mire büszkének lennünk?!
– Anyúúú, kimehetek az Eurovíziós gálára énekelni?
– Na de kisfiam, hiszen nincs is hangod.
– Tudom, sapka…
Nem csoda, hogy nem értjük! Ez egy alternatív dal!!! Mi meg begyöpösödött konzervatívok vagyunk! :o)))
Eddig én is azt gondoltam mint hgyi, hogy egy sima szokásos alternatív zagyvaság. Viszont most már én is azt gondolom mint Pozsonyi, ez a szerencsétlen papucs elégedett dala, akinek jó ez a szerep. Ezt feminácika barátja is írhatta volna :) Azért a leghülyébb nemzet címéért elég szoros a verseny, az angolok és svédek csak centiméterekkel vannak a németek mögött.
Különben ez a Eurovízió csak nálunk komoly esemény és néhány keleti országban. Nyugaton a kutyát sem érdekli, ócska lepusztult és harmatgyenge együttesek indulnak onnan, igazából utoljára az ABBA volt egy normális csapat aki indult ott.
Ó, nem én találtam ki, hogy ez egy alternatív dal… Ezt a wiki mondja róla. Én csak finom kifejezéssel, zagyvaságnak tartom.
Látod, én sokkal rendesebb vagyok vele, mert csak egy éretlen kiskamasz verselményének írtam le, ti meg mindenféle felnőttes férfiatlanságot szórtok rá. :o)
Az igaz, hogy éretlen. Olyan mint a 14 éves fiúk gördeszkával, lelógó 10 számmal nagyobb nadrággal és 30 fokos melegben is pamutsapkában. :)
Azért ezzel az Alex gyerekkel minimum egy fővel közelebb kerültünk hozzájuk hülyeségben.
Ha eddig polkorrektnek tartottak egyesek, akkor most éppen nem leszek az. Bár eddig se voltam az.
Szerény észrevételeim szerint, ha Pozsonyi szóba kerül, a Férfihang majd elájul az isteni kisugárzásától, épp hogy csak nem csókol neki kezet, mondván: “Rendelkezz velem, Nagyuram!” . (Már bocs!)
Hát lássuk, ki ő!
1, Pozsonyi Ádám jó tollforgató, ügyes székláb-faragó, de semmi több. Nem is ez vele a probléma. A probléma az intellektuális egyoldalúsága, a jól kitapogatható politikai hovatartozása és a szubkulturális szemlélete. Annyian belerúgtak a balliberális értelmiségi körökbe, a haldokló SZDSZ-be és az immár csak a nyugdíjasokra támaszkodó MSZP-be, a “politikai korrektség” nevezetű kreatúrába, a fejlődés-mítoszokba és a technokrata szemléletbe, hogy már nincs tétje az ezen való élcelődésnek. Halott oroszlánba belerúgni nem dicsőség! Pozsonyi még csak nem is a legjobb a műfajában, és nem mond semmi eredetit – csak megismétli, amit előtte elmondtak százan!
Jó, OKÉ, valakinek bejön!
2, A FIDESZ-t nem kritizálja, hiszen a munkaadója Bencsik András. Kizárólag a FIDESZ ellenségeiről ír kritikus cikkeket. Azeri baltás, Matolcsy és Hoffmann dilettantizmusa, Schmidt és Semjén plágiumügye, Molnár Attila Károly csúnya meghurcolása – sok olyan téma, amiről bátran írhatna. De ne legyünk igazságtalanok: talán már emelné is a tollát, de gazdája, Bencsik András rácsap a kezére és mondja: “Nono!” Érthető: még a végén megsérülne a fizetése.
Ez miért jó?
3, Pozsonyi Ádám a magyar radikális jobboldali szubkultúra bajnoka, innen az egyoldalúság! Szájából visszajönnek a jól ismert szélsőjobbos lózungok:… Károlyi Mihály egy rohadék… fáj nekem Trianon… Prónay Pál egy hős… csendőr volt az apám… a Horthy-korszakban még tudták, mi a becsület… a haldoklót hagyni kell meghalni… már megint nyávognak a segélyért… vissza az elcsatolt területeket… Phú, de eredeti!
De legalább beszól a feministáknak!
Ja, értem! Akkor jó fej!
Pozsonyi Ádám, amint havonta elveszi Bencsiktől a zsebpénzt, és még véletlenül sem merészeli kritizálni a FIDESZ-t.
Ez mennyivel férfiasabb, mint ByeAlex? Mennyire nem lábtörlő a fickó és maga a jelenség?
Csak egyetlen kérdésem van: Most épp ki ájult el majdnem és ki mondta, hogy isteni kisugárzása van?
Ezt a vonalat inkább a fórumon folytassuk. Ott van a megfelelő tatami.
Nem sértésnek szántam, csak egyre kevésbé tudom tolerálni azt, hogy a konzervatív körökben felülprezentált ez a szellemi zsoldos, ízig-vérig bértollnok. Mondhatni: értetlenül állok ez előtt, és kijön belőlem a kérdés. Miért? Hogyan? A mandiner.hu-n nem kaptam választ, de ott ezen nem is csodálkozom.
Nem is sértésre gondoltam. De mivel a Férfihang elájulásáról írtál, gondoltam, az ide írókra vonatkozik. Ezek szerint nem, csak épp mi vagyunk kéznél.
Jó, bocsi. Én úgy vettem észre, hogy aki ír Pozsonyiról, vagy kommenteli Pozsonyit, az szinte mindig dicsér, miközben rendre elmaradnak a kényelmetlen kérdések.
De lehet (és akármelyikőtök a szememre vetheti), hogy félreértettem Pozsonyit. Rosszul definiálom:
“Azonban itt egy picit mégis másról van szó: Pozsonyi Ádám, az egykori punk igazából médiahack. Műfaja a radikális nemzeti paródia, a végletekig vitt jobboldaliság, illetve az abszurd konzervativizmus. Annak a tesztje, hogy a jobboldal mennyit hajlandó még véresen komolyan venni. Szerintem ő lepődött meg a legjobban, amikor a nemzeti giccsmédia munkatársai valódiként kezelték a hülyéskedését, és teret engedtek megnyilvánulásainak felületeiken.” (Para-Kovács Imre)
Lehet, hogy Pozsonyi Ádám egy magyar Andy Kaufman; és mi vagyunk a hülyék, hogy veszekszünk az identitásán.
Úgy látom, te most nem a felvetett témáról akarsz csevegni, hanem Pozsonyiról. (Ebben nem vagyok partner, mert nem érdekel az identitása, ha jó/aktuális/érdekes/stb. témát vet fel.)
Ebben az esetben próbálj meg elvonatkoztatni a személyétől és a témára koncentrálni.
Mi sem őt elemezgettük, hanem a KedvesemAlex-jelenséget. És hogy épp Pozsonyi Ádám cikke indította a gondolatokat? Hát ez van.
Ha nem az ő neve szerepelne a cikk elején, tán még neked is tetszene a felvetése…
“Halott oroszlánba belerúgni nem dicsőség!”
Óh, bárcsak halott oroszlán lenne az! A nyugatot még mindig ők uralják, sőt még idehaza is nagy befolyásuk van, hiába, hogy sokan kiröhögik őket. A miniszterelnök mindig eminens módon “elhatárolódik”, ha szükségesnek tartják egyesek.
Mellesleg ugyanazt kell tenni, mint ők teszik a nemzetiszocializmussal: még akkor is újból és újból beleverni mindenki fejébe, hogy ez egy undorító világnézet. A kulturális marxizmust igenis ütni-vágni kell intellektuális értelemben, mint a répát.
“Mellesleg ugyanazt kell tenni, mint ők teszik a nemzetiszocializmussal: még akkor is újból és újból beleverni mindenki fejébe, hogy ez egy undorító világnézet. A kulturális marxizmust igenis ütni-vágni kell intellektuális értelemben, mint a répát.”
De akkor azt tegye egy hiteles ember! Ne olyan, aki konzervatív zakóba bújva szolgálja a hatalmat (melynek képviselője az eminens módon elhatárolódó miniszterelnök)!
Ez olyan dolog, mint a Kádár-rendszerben. Apró kis kompromisszumokat muszáj tenni, ha nem akarod, hogy kicsavarják kezedből a mikrofont. Ha nyíltan nekimész a rendszernek, gyakorlatilag csak utcaseprő lehetsz. Amíg ezek a kompromisszumok nem esnek túlzásba, elvtelenségbe, és meg is éri a dolog valahol, akkor ezt lehet a kisebbik rossznak tekinteni.
Na jó… Persze, van benne igazság…
De ez valahol szomorú. :(
Alja egy geci világban élünk, Tibor.
Pash Cutter:
A felvetésed elgondolkodtató, de sajnos nem úgy, ahogy gondolod.
Az ugyanis, hogy a Férfihang egyetért Pozsonyi fenti gondolataival, semmit nem árul el arról, hogy a személyéről, munkásságáról ki mit gondol. Nem is kell, mert itt nem ez a téma. A Férfihang mindig is az objektív igazságkeresést helyezte előtérbe, ezért sosem azzal foglalkozott, hogy az adott információ honnan származik. Most sem tette.
Az, hogy ki mire asszociál emiatt, nem a mi sarunk.
Amiket te írsz, az egy jól azonosítható szemlélet – amikor nem az a lényeg, “mit mond”, hanem “ki mondja”. Ez a jól ismert mindent vagy semmit, elv, a kizárólagosságra törekvő “veled vagy ellened”, amely a XX. századi szélsőliberalizmus legsötétebb hagyatéka. Még véletlenül sem értelmiségi, és nem is túl korrekt. Ez úgy nagyjából csak arra jó, hogy pártoskodásra sarkallja az embert, a józan ész helyett ideológiai mocsárba gubancolva az érveket.
Félre ne érts, ez itt most nem ellened szól. sokkal inkább a jelenség ellen. Az emberek sokszor észre sem veszik, hogy ilyen gondolkodási mintákat követnek – ez éppen ettől veszélyes. Viszont ha elfogadsz egy tanácsot, ezt átgondolod magadban, mert nyerni semmi nem nyerhetsz ezzel a mentalitással, de cserébe legalább sokat veszíthetsz, ha a hitelességedről van szó.
Jól van, megfogadom a tanácsod.
De továbbra is úgy vagyok vele, hogy minden hibája ellenére Puzsér Róbertet többre tartom egy Pozsonyinál vagy egy Para-Kovácsnál – pontosan a függetlensége miatt.
ByeAlex, mint jelenség? Szerintem nem releváns jelenség.
Pash Cutter,
Ahogy te itt megnyilvánultál, arra írtam, hogy jelenség. :)
Veszélyes dolog ez a függetlenségesdi, főként, ha csak a látszata van meg. Politikai vonatkozást hoztál fel, aztán Puzsért említed, és máris itt az öngól: Puzsér ugyanis (bár én is kedvelem) nyíltan nácizza a szimplán csak nemzeti érzelmű magyarokat is (na ez már annál kevésbé tetszik benne). Ha ténylegesen független lenne (mármihnt gondolkozásában, nem gazdaságilag), akkor úgy tenne, mint mondjuk Török Gábor, aki többször említette már, hogy pl. nem kedveli a Jobbikot, az elemzéseiben ennek ellenére mégis teljesen korrekten ír róluk. Na ilyen az igazi korretkség és gondolkozásbéli függetlenség.
A tanulsága ezeknek a dolgoknak az, hogy az esetek többségében egy megmondóember sem tévedhetetlen, ezért érdemes mindig az adott véleményt, és nem kizárólag az embert nézni. Illetve a megmondondóemberkedésnek van két necces vetülete. Egyrészt aki rendelkezik a megfelelő stiláris képességekkel, az az egyéni ideológiai meggyőződésétől függetlenül képes akármilyen témában “szenvedélyesen meggyőző igazságokat” írni. Közben meg maga is röhög az egészen (lásd Tótaw). A másik ennek a folyománya: a legtöbb megmondóember úgy érzi, hogy a szakmai szintjével kivívja a jogot arra, hogy az egyéni ízlését is belecsempéssze a szerepébe – ami innentől már mindjárt egyfajta térítés lesz. Avagy jobb esetben is hit a józan ész helyett.
Óh, ismeretesek előttem Puzsér emberi hibái! :)
De továbbra is úgy vagyok vele, hogy minden hibája ellenére Puzsér Róbertet többre tartom egy Pozsonyinál vagy egy Para-Kovácsnál – pontosan a függetlensége miatt.
A nácizása tényleg fáraszt. Amikor egyszer a Burger King cégre alkalmazta a fasiszta jelzőt, a fejemet fogtam.
De legalább pártfüggetlen, ami sok értelmiségiről nem mondható el. Sajnos Pozsonyiról sem.
De jó, legyen, nézzük a tartalmat! Mindjárt feltöltöm a kommentemet a cikkről.
Az a probléma, hogy ebben a rendszerben komoly veszéllyel jár bizonyos nézetek hangoztatása. Én is szívesen használnám a saját nevem kommentelésre és gondolom mások is, viszont ennek következményei lehetnek. Aki dolgozik feketelistára kerülhet elbocsáthatja más világnézetű fönöke. Aki országos ismeretségre tesz szert és a rendszernek nem tetsző nézeteket hangoztat örülhet ha kukásnak felveszik. Gyakorlatilag csak az beszélhet szabadon akinek vele azonos világnézetű főnöke van a magánszektorban vagy egy vele azonos világnézetű párt alkalmazottja. Aki mondjuk újságíró nem bírálhatja a munkaadóját az újság tulajdonosát és az általa támogatott pártot sem. Különben Pozsonyi nézetei elég sokszor ellentétesek a Fidesz hivatalos álláspontjával, érdemes megnézni a párt nem hivatalos lapját a Magyar Nemzetet, ahol tisztelettől ájult himnuszokat írnak Eszterházy, Nádas, Spiró, Kertész Imre stb műveiről, Alföldi rendezéseiről, meg a többi balliberális művészről.
Nekem is hasonlókat juttatott az eszembe :)
“Vicsorgó gyűlölettel vetette magát A Dal című tehetségkutató műsor győztesére a mentális pestisért felelős kultúrterroristák derékhada Hajdú Pétertől Schobert Norbertig. Tajtékozva értetlenkedtek affölött, hogy a kereskedelmi televíziózást megjárt spanjaik és üzletfeleik hogyan veszíthették el a közönségszavazást egy olyan figurával szemben, akiről még nem készült egyetlen Fókusz-riport sem, akit nem Lakatos Márk vagy valamelyik másik stylist-haverjuk öltöztet, aki a létezését nem a bulvármédiának köszönheti, akinek a szövegét meg a zenéjét nem valamelyik pénzes producer rendelte be és gyártatta le. Biológiai fegyvert bevető terroristák hogy lehetnek már olyan pofátlanok, hogy gyalázni merjék azokat, akik a penicillint választják a döghalál helyett?!
Helyes döntésnek bizonyult, hogy ne emelt díjas telefonszámon folyjon a szavazás, így a tinilányok bugyijának nedvességtartalma, vagy a tévétársaság számlájára átutalt nyugdíj százalékos aránya egyaránt nem tudta érdemben befolyásolni az eredményt. Egy olyan előadó nyert, aki zenét ír, aki szöveget ír, akit nem legyártottak nekünk, hanem aki legyártott nekünk valamit. Hajdúék ezúttal saját tarkójukon érezhették a magyar társadalom lesújtó üzenetének jeges leheletét: Nem kérünk belőletek! Még azokból se, akik tudnak énekelni. Pláne nem azokból, akik úgy vezetnek talkshow-t, hogy képtelenek rendesen beszélni, vagy akik a csöcseik mutogatásával váltak közszereplővé.
Azok merészelik minősítgetni a nézők ízlését, akik mindennemű gusztustalanságot, hazugságot, mocsokságot, ordenáréságot és alávalóságot képesek voltak már a képernyőre okádni az aznapi nézettségért. Most nyilvánosan bömbölnek, mert megijedtek attól, hogy egy olyan országban és kulturális közegben, ahol ez a csávó nyeri a közönségszavazást, nekik előbb-utóbb nem lesz helyük. Ezért gyalázzák minden rendelkezésükre álló fórumon, és ezért fognak a jövőben is mindent elkövetni, hogy az autonóm előadók, a létező teljesítménnyel és közléssel bíró kulturális teljesítmények még annyi lehetőséget se kapjanak, amennyit eddig. Ennek a ByeAlex nevű előadónak az egyszerű kis dalocskája – aminek a szövege épp olyan egyszerű, mint a zenéje – biztos, hogy nem egy kulturális mérföldkő, amire öt vagy tíz év távlatából emlékezni fogunk. Ennél számtalan jobb, erősebb, progresszívebb produkció van országszerte garázsokban, underground koncerteken vagy a Viva TV szemetesládájában. Mostantól viszont már nem lehet a pofánkba hazudni azt, hogy Magyarországon csak a szervetlen műanyag hulladékra és Hajdú Péter negédességből vérszomjba átcsapó bárgyú alkalmatlanságára van igény.
Van igény az eredetiségre is. Lehet azt mondani ennek az Alexnek a győztes dalára, hogy szar, de azt nem, hogy ne lenne a sajátja. Bármilyen régóta dolgozik a tudat-üzletág azon, hogy az állampolgárok számára a mindennapi mentális betevőt egy mosópor- meg egy autóreklám közti erkölcsi és szakmai szemétlavina jelentse, most úgy tűnik, hogy ennek az utópiának a teljesüléséig még hosszú út vezet. Nem gázol a magyar társadalom olyan mélyen a kultúrmocsokban, hogy ne vegye észre azt, hogy amit erőnek erejével a torkán lenyomnak, az bizony még szarnak se jó. Csupán műtrágya.” (Puzsér Róbert)
Magam egyetértek Puzsér véleményével, így ez maradhat kiindulópont.
Nem tudom, vajon Pozsonyi Ádám nem-e azért kritizálja ByeAlexet, amiért Hajdú Péter és Schobert Norbert. Mert pénz van benne. Pénz, hogy kit indítanak egy Euro Dalfesztiválon. Az külön probléma, hogy nem lehet tudni, személyes véleményt vagy pénzelt véleményt olvas-e és hall-e az ember. Pozsonyinál már volt ez is, volt az is.
„Előrebocsátom: ez kérem tisztelettel, nem más, mint a kiherélt, infantilis, férfinak alkalmatlan hím, és az emancipált, anyának-feleségnek nem való feminista nő kapcsolatának himnusza. Sunyin ott bujkál benne az első hangtól az utolsóig.”
Vagyis akiknek tetszik ByeAlex dala, azok “kiherélt, infantilis, férfinak alkalmatlan hímek” és “emancipált, anyának-feleségnek nem való nőstények”.
Megtudtam, minek tartja Pozsonyi ByeAlex rajongóit. Hogy mi baj van a dallal, arról nem tudtam meg egyelőre semmit.
Később megtudom, de arról meg kiderül, hogy szubjektív dalértelmezés. Belemagyarázás. Melynek a lényege, hogy ByeAlex feminista(?).
Ugyebár, ByeAlex feminista. Miért? Mert anorexiásnak teremtette az Isten. Mert nem olyan férfiasan néz ki, mint Jean-Claude Van Damme fiatalabb korában. Mert Pozsonyi ezt mondta.
A szubjektív verselemzés után pedig Pozsonyi megint Alex személyén tapos.
ByeAlex egy „alkalmatlan férfi”, egy „infantilis, tekintélyétől fosztott, életképtelen hülye fehér férfi”.
„Mert ez nem ének, ez fahangú, ijedt, illedelmes, behódoló nyámmogás, ez a mindenbe beletörődő motyogás folyam.”
Ezt pont neki nem kéne mondani, aki valaha kísérletezett punk zenével – és hát: megmaradt kísérletnek.
„Ez a dal egy életellenes propaganda darab. Egy csasztuska.”
Szubjektív, mi az életellenes. Számomra Pozsonyi gyűlölködése életellenes. Életellenes, amikor azért pocskondiáz valakit egy publicisztikában, mert nem szimpatikus neki.
„A letaszított, genderkezelt férfiak balladája.”
Szerintem ByeAlex azt sem tudja, mi az a „Gender Studies”, „Queer Theory” vagy „Ex-Gay Movement”. Valószínűleg nagy ívben szarik ezekre.
Nem baj, elhangzott a varázsszó: GENDER. Ha pedig Alex GENDER, már lehet is felkötni az első fára.
„Mert modern, haladó, politikailag korrekt korunkban a férfiből gyereket csinálnak, a nőből meg kurvát. És aki nem áll be a sorba, aki nem válik ilyenné, az hímsoviniszta, szexista, és „szélsőséges”. De a lényeg itt se a nő „jogai”, hanem a fehér ember kultúrájának felszámolása. Ja, és kik szavazták meg? A németek. A legöngyűlölőbb, legbetegebb, legkiheréltebb, leginkább normalitás ellenes, legpolkorrektebb nemzet.”
Mindez a „Mein Kampf” benne sincs Alex dalában. Pozsonyinak ennyire nehezen megy egy ilyen egyszerű versecske, egy ilyen könnyed dalocska elemzése?
Ez kb. annyira értelmes, mint az a megjegyzés, miszerint a magyarok körében azért népszerű az Ismerős arcok, mert a magyar nemzet „öngyűlölő, beteg, hímsoviniszta, európaellenes, náci nemzet”.
Gondolom, ez a párhuzam fel sem tűnt egyeseknek.
„Hopp. Most veszem észre, magáról a zenéről nem ejtettem egy szót sem. De hát, mit lehet mondani egy középszerű pol-beatről?”
Nem, nem eset szó a dalról. Arról, miért is rossz ez a dal, miért is gyenge ez a szöveg.
Miről beszélt Pozsonyi?
1, ByeAlex személye (ami tömény személyeskedés)
2, meg amit beleképzelt a személybe és a dalba (és ami nettó hülyeség)
ByeAlex-szel valójában mi a baj?
Az, hogy nem szimpatikus Pozsonyinak.
És aki nem szimpatikus Pozsonyinak, az rohadék… elnézést, haladó és természetellenes.
„Megnéztem és meghallgattam.”
Én is megnéztem, én is meghallgattam.
Nem tetszett. A Metallicán nevelkedett ízlésemnek nem jött be egyszerűen. De ezért nem írtam egy egész cikket arról, mennyire gyűlölők egy zenei előadót, aki nekem nem ártott semmit.
Akinek nem tetszik a dal, ne hallgassa meg! Hallgasson helyette Ismerős arcokat, Metallicát, Ákost vagy Mozartot. Nem erőszak.
Ez nem kritika, hanem ordenáré személyeskedés. Méltatlan a Férfihang színvonalához. Szerintem kár volt felrakni a cikket.
És neked mi a véleményed erről a dalról és az előadójáról?
(“Miről beszélt Pozsonyi?
1, ByeAlex személye (ami tömény személyeskedés”
Csak halkan jegyzem meg, hogy te a cikkhez kizárólag személyeskedő hozzászólásokat alkottál.)
És azért ugye megengeded, hogy beszélgessünk valami olyasmiről, ami nem tetszik nekünk? Pl. a feminizmus sem tetszik, ne is beszélgessünk róla, mert akinek nem tetszik, nem kell hallgatni, olvasni, nézni, érzékelni? Beszélgessünk inkább a cserebogarak halhatatlanságáról?
Hmm…
“És neked mi a véleményed erről a dalról és az előadójáról?”
Az előbbi kommentben leírtam, mit gondolok a dalról. Ismétlem magam.
A dal nem jön be a Metallicán nevelt ízlésemnek. Egyszerű szöveg, egyszerű zene. Nem én vagyok a célközönség. Nem jön be. Attól, hogy nem jön be, számomra nem szar, csak közömbös.
A személyről nincs véleményem, mert nem ismerem a személyt. Nem ismerem a csávót. Fogalmam sincs (Pozsonyival ellentétben), milyen ember lehet ByeAlex. Kinézetre nem férfias, de ezért nem fogom gyűlölni. Nem fogok gyűlölni egy olyan személyt, aki nem ártott nekem semmit.
“Csak halkan jegyzem meg, hogy te a cikkhez kizárólag személyeskedő hozzászólásokat alkottál.”
Nagyobb részt a kritikába kötöttem bele, és bevallom, kevés személyeskedő megjegyzést engedtem meg egy olyan publicistával szemben, aki a főbb fegyverévé tette a személyeskedést.
Személyes megjegyzéseim Pozsonyival kapcsolatban:
“Nem tudom, vajon Pozsonyi Ádám nem-e azért kritizálja ByeAlexet, amiért Hajdú Péter és Schobert Norbert. Mert pénz van benne. Pénz, hogy kit indítanak egy Euro Dalfesztiválon. Az külön probléma, hogy nem lehet tudni, személyes véleményt vagy pénzelt véleményt olvas-e és hall-e az ember. Pozsonyinál már volt ez is, volt az is.”
(Köztudomású, hogy a cikkei egy része FIDESZ-KDNP megrendelésre készült. Semmi biztosíték nincs arra, hogy ez nem valamelyik politikai kör vagy a médiaelit egy részének megbízására íródott.)
“Ezt pont neki nem kéne mondani, aki valaha kísérletezett punk zenével – és hát: megmaradt kísérletnek.”
(Köztudomású, hogy Pozsonyi kísérletezett a zenében, és nem ért el akkora sikereket, mint szeretett volna. Pont ezért visszatetsző nekem, hogy úgy pocskondiáz egy zenészt, hogy közben valaha ő is ebben a cipőben taposott. Ahogy Puzsér fogalmazott, lehet ByeAlex szerzeményét szeretni vagy utálni, de azt el kell ismerni, maga szerzi a szöveget és a zenét, vagyis megdolgozik érte, még akkor is, ha olyan egyszerű lesz az eredménye, mint egy szúnyog testfelépítése.)
“Szubjektív, mi az életellenes. Számomra Pozsonyi gyűlölködése életellenes. Életellenes, amikor azért pocskondiáz valakit egy publicisztikában, mert nem szimpatikus neki.”
“ByeAlex-szel valójában mi a baj? Az, hogy nem szimpatikus Pozsonyinak. És aki nem szimpatikus Pozsonyinak, az rohadék… elnézést, haladó és természetellenes.”
(Pozsonyi rengeteg alkalommal megy neki úgy embereknek, hogy azok semmit nem ártottak neki. Van, amikor a szimpátia alapján válassza ki áldozatait. Mint most is. Ok nélkül gyűlölni valakit és mindennek hangot adni számomra életellenes.)
“Mindez a „Mein Kampf” benne sincs Alex dalában. Pozsonyinak ennyire nehezen megy egy ilyen egyszerű versecske, egy ilyen könnyed dalocska elemzése?”
(Itt pedig arra utaltam, hogy Pozsonyi nem érti a dalt.)
Pusztán ez az én személyeskedésem. Fele annyira sem durva, mint Bucóé.
“És azért ugye megengeded, hogy beszélgessünk valami olyasmiről, ami nem tetszik nekünk?”
Csúsztatsz.
Mi az, hogy “megengedem”? Akarok én bármit tiltani itt?
Csupán annyit írtam, hogy a cikk nem méltó Deansdale, Alterego, Raon és még egyéb igényes közírók elemzéseihez. Hogy szerintem kár volt felrakni az oldalra, mert egy kicsit leviszi a színvonalat.
Ez egy vélemény, nem tiltás.
a szöveg, szerintem, az Anyatermészet szülte, örök leányzóba való szerelembeesésről szól, tényszerűen itt- ott mauglis, bóbitás beütésekkel, ahogyan azt hgyi is kimutatta volt. a zene énekestül nulla. éppen megfelelt a többi hasonszőrű semmihez azon a táncdalfesztiválon.
a Pozsonyi szerintem is egy fárasztó hülyegyerek, de koránt sem annyira bértollnok, mint a Para jelenség. bérkülömbségek, ugyebár.
a Puzsér miből is él? mert a feleségem szerint, amit a tévében hallott róla, valami lagzilajcsikon gazdagodott meg. ha így van, akkor mi jogon bírál ő és egyáltalában is…
valamint naív-e vagy? :)
“a Puzsér miből is él? mert a feleségem szerint, amit a tévében hallott róla, valami lagzilajcsikon gazdagodott meg. ha így van, akkor mi jogon bírál ő és egyáltalában is…”
Amit a feleséged tesz, az a találgatások kategória. :)
Egy ismerősöm személyesen ismeri Puzsért (aki egyébként gyűlöli felszínessége és kivagyisága miatt), így tőle tudom, hogy nem él olyan Dubaj-szinten, mint azt egyesek hiszik.
Amúgy érdekes, hogy mind Puzsér, mind Pozsonyi filléreket keres Para-Kovácshoz képest, két budapesti cimborám szerint (akik személyesen is ismerik őket), minimálbér közelében.
Mindegy. A “miből is él?” amúgy is egy bulvár megközelítése egy embernek.
nem találgat, hanem a tévében látta, de azt természetesen nem tudja megmondani, hogy mikor és melyiken.
na és nem az a lényeg, hogy én azt firtatnám miből él, de ha egyszer a gagyit ostorozza, miközben talán gagyi trágyázásból él, akkor már az csak visszatetsző Neked is, nem? ne értsd félre, nekem a Puzsér nem ellenszenves, de azért fárasztó egy kicsit. jól odamondogat olyan embereknek és eseményeknek, amik engem nem különösebben érdekelnek, gondolok itt a celebekre, meg a politikára, vagy a sportra, vagy a popzenére. majd ha a John Scofieldről kezd el értekezéseket írni, de azt a zenét meg hallani kell. ;)
Ja, hogy a Csillag születik-re gondolsz! :D
Mondjuk ugyanazt teszed, amit én a Pozsonyival: mi alapon kritizál, amikor…? Talán csak azért nem háborodok fel annyira emiatt Puzsér kapcsán, mert megvan benne az a többdimenziósság és függetlenség, amit Pozsonyinál hiányolok.
Az, hogy Puzsér miért vett részt a Csillag születik-ben, arra válaszol neked maga:
http://www.youtube.com/watch?v=icXR4WQRop0
http://www.youtube.com/watch?v=O12bNdXYFUQ
És itt egy rövidebb:
http://www.youtube.com/watch?v=DEfhfYbXHlU
:) nem ugyanazt teszem amit te, kedves Cutter, mert én tudom és el is ismerem, hogy temérdek dologtól függök, hála Istennek, és soha nem is akarnék független lenni, ezért aztán a mókás kiegyensúlyozottság vonz, meg a derűs létezés gyönyörűsége. a többdimenziósságokra, meg cicaszemekre rá se hederítek, de az utolsót, ami rövidebb megnéztem a kedvedért. itt van egy másik fölvétel, hallga csak! :)
http://www.youtube.com/watch?v=5IuDz6U7la0 engem ez éppen jobban foglalkoztat, mint a magyar médiakatyvasz. de a feminizmusnak ellenemondok, szintén nem függetlenül. szóval, valahogy így.
Hogy stílszerűen zenei, hangmérnöki kifejezéssel éljek; “túlvezérelt aluláteresztő szűrőn” keresztül jutott el hozzád Pozsonyi dalról alkotott véleménye. Miközben Pozsonyi írt egy egyszerű, szubjektív szösszenetet arról, hogy mit juttatott eszébe a dal, te most írtál egy sokkal szubjektívebb, sokkal hosszasabb kisértekezést arról, hogy mi jut eszedbe Pozsonyiról.
Művészi objektumról vitatkozni mindig csak annyit tesz, hogy az ember elmondja a saját benyomásait, érzéseit, amelyeket a mű ébreszt benne. Ez a mű értelmezésének, befogadásának természetes folyamata. Ennél többről alig szólhat a műelemzés. Olvasd el még egyszer a cikket, és látni fogod, hogy Pozsonyi nem ment ennél tovább. Nincs a véleményében semmilyen személyeskedés és általában semmi sem, ami túlmutatna a műkritika keretein. Minden kritikus véleménye arra vonatkozik, hogy mi a dal üzenete, és nem arra, hogy milyen ByeAlex vagy rajongóinak a személyisége. Ha ezt így félremagyarázod, akkor vagy félreértettél valamit, vagy csúsztatsz.
Viszont te nem a dalról és még csak nem is Pozsonyi dalhoz kapcsolódó gondolatairól, hanem Pozsonyi személyével kapcsolatban adtad elő a véleményed. Ami viszont már nem a műértelmezés, hanem messzemenőkig a személyeskedés kategóriája. Tehát ilyen módon most bemutattad a közmondásos “más szemében a szálkát, sajátjában a gerendát sem veszi észre” alapesetét.
Talán tényleg észre sem veszed, de te magasiskolát indíthatnál a személyeskedés témakörében. Lelked rajta, de legalább másokat ne kritizálnál ugyanez miatt. :)
Több esetben olvastam tőled olyan ködös célozgatásokat, hogy hol az egyik férfihangos szerzőről (Reina Nicolasa), hol ilyen-olyan közszereplőkről tudsz “ezt azt”. Ezt például már kifejezett ízléstelennek gondolom. Legalább ebből vissza csippenthetnél egy kicsit! Szerintem sokat ront a pedigréden. :)
Ha nem egy Pozsonyi Ádám cikkről lenne szó, talán helyt is állna az a véleményed, miszerint a szerző nem személyeskedik. De szomorúan Pozsonyi a publicisztikai eszközévé tette a személyeskedést. Hozhatnék a képbe más produktumot is, például azt a videót, ahol azon lovagol, hogy Tóta W. Árpád nem független és nem lázadó – mondta ezt úgy, hogy közben maga sem volt sem független (FIDESZ-KDNP kapcsolat), sem lázadó (mind ellenzékben, mind kormánypárton kiszolgálta az Orbán-bandát). Az a gond, hogy amikor az ember kezébe vesz egy Pozsonyi cikket, kritika alá véve nem tudja a szövegtől elvonatkoztatni a személyt. Ugyanez a baj a Tóta W.- vagy a Para-Kovács-szövegekkel. Az ember tudatában van annak, hogy ott van a szerző és a cikk mögött egy adott politikai oldal, és ezt nehéz megkerülni. De persze lehet rá tenni kísérletet. Akár sikereset is…
Egy Deansdale-, egy AlterEgo- vagy Puzsér-cikknél, sőt még egy TomCat-cikknél el lehet vonatkoztatni a személytől, szigorúan a tartalmat nézve. De Pozsonyinál nehezen. Vagyis nem igaz, amit Raon állított, miszerint minden esetben el lehet vonatkoztatni a személytől. NEM IGAZ! Jó példa rá azok a Deansdale-cikkek, ahol Antoni Rita vagy Ertsey Katalin kijelentései vannak a célpontban.
Későbbi kommentben nekiestem a cikknek, nem foglalkoztam Pozsonyi politikai hovatartozásával, kizárólag a tartalommal. Mivel Pozsonyi teret engedett kissé a személyeskedésnek, egy csöpp személyes megjegyzést én is belecsöppentettem a kommentemben. Épp annyit, hogy annyira sértő ne legyen. A különbség csak annyi, hogy Pozsonyi csak sejtetésekkel adta tudomására az olvasóknak, hogy egy eunuchnak és feministának tartja ByeAlex-et, melynek hatására a Férfihang kommetmezőjében sokan arról folytattak diskurzust, hogy ByeAlex mennyire férfiatlan, én pedig nyíltan kimondtam egy-két kényelmetlen dolgot.
Látom, neked kedves Pozsonyi publicisztikája. Nekem nem. Ez talán picit ízlésbeli különbség is. Pont ezért ne vesszünk össze, se te, se én, se más ezen az amúgy bagatell dolgon!
A Férfihang becsületes oldal, becsületes célkitűzésekkel, becsületes emberekkel. Akkoriban tanúja voltam, hogy a az egymáson csattanó személyeskedések (aminek sajnos időnként magam is résztvevője voltam), mennyire megbénítják az indymediát. Szerintem ne juttassuk el odáig ezt az oldalt! Ha esetleg magam is ludas vagyok abban, hogy idáig fajultak a dolgok, sajnálom.
Volt egy téma, amivel nem értettem egyet a többséggel, elmondtam a véleményemet, történt egy kis konfrontáció, de ennyi. Megtörténik minden tisztességes oldalon. Felesleges, hogy olyan eszkalálódjon itt, aminek nem kéne. Zárjuk le a vitát! Részemről ennyi.
Nincs prekoncepcióm Pozsonyival kapcsolatban, nem is ismerem annyira a munkásságát, hogy lehetne különösebb. Én tényleg úgy érzem, hogy szimplán a popkultúra egy jelenségét fricskázza ezzel az írással. Leginkább a dalról beszél, és még csak nem is ByeAlex előadói kvalitásairól, személyiségének üzenetéről. Pedig szerintem még arról szót ejteni sem lenne személyeskedés, elvégre része az is az előadó szereplésnek.
Az egyéb pedig csak egy érintőleges észrevétel volt részemről. Nem szeretnék én sem nagy vitát generálni. Sem így, sem úgy. Szóval; Peace! :)
„Bárhol jár, az úgy jó nekem, az úgy jó nekem”
Sztem is egy szánalmas papucs az ürge nem véletlen hogy úgy reklámozzák…
Régóta mondom, hogy én még olyan emberrel nem találkoztam, akinek mindig minden megnyilvánulásával teljesen egyetértettem volna, de olyannal se, akinek legalább NÉHA ne lenne nagyon igaza. Pozsonyi fenti írása is ilyen eset. Általában nem kedvelem azt, amit írkál, de itt ezzel most hihetetlenül fején találta a szöget. Igen, némileg személyeskedik, de fontos, hogy a dal szövegének az elemzésével jutott a – szerintem helyes – következtetésekre.
Ugyanezt éreztem a múltkori posztnál, Bayer Zsolt cikke esetében. Én Bayert NAGYON nem kedvelem, több megnyilvánulása is visszataszító volt számomra a közelmúltból, de a múltkori írásával fején találta a szöget.
A dalhoz meg egyébként csak ennyit:
https://www.youtube.com/watch?v=MWOJhG0dz-E
Ford Fairline jutott az eszembe.
“Az a lényeg, hogy ebből a kis puhapöcsből a cég egy platinalemezes sztárt csinál. A popszakmában számos dolog fontosabb mint a zene. Azt a legjobb kikapcsolni. Wagnert ajánlok helyette.”
Nahát már facebookon is lehet ide kommentelni. Egy békési LMP szimpatizáns már ki is fejezte rajongását Pozsonyi Ádám iránt :)
Elolvastam a szöveget, így már más az álláspontom. Ez a vers egyszerűen egy ma a nők közt már teljesen elavultnak és nevetségesnek számító hagyomány folytatója. A megtalált egyetlen imádott nő istenítése. A feministák ma már értelmi alapon várják el a behódolást. Ennek ellenére Pozsonyi elemzése megfelel leírásnak a feminista nők papucsairól.
Na, kellett nekünk facebook-os kommentelés :) Az ilyen embereknek a homlokára kellene ragasztani a shaming language-ről szóló cikket… Vörös, lila és fehér kód csak így elsőre. Remélem tovább is megyünk még, ha így folytatjuk előszedem a feminista bingót :)
Gyűlölöm a facebook-ot, de ez mellékes! :) (Önálló cikk témája lehetne, miért.)
Mindenesetre elég borúlátó vagy így az elején. Szerintem jó ötlet a facebook-os kommentelés. Egyrészt többen fognak hozzászólni a cikkekhez, másrészt ismertebb lesz az oldal.
Jönnek majd normális kommentek is. Én bízok a normális, tartalmas, igényes vitákban is. Csak légy türelmes!
10+ éve vitázom feministákkal, eggyel majdnem sikerült tartalmasan és igényesen, de aztán az is elborult és előjött belőle a genderfasiszta. A türelmem egy ideje már végtelen, bár akár úgy is fogalmazhatnék, hogy indifferens lettem amikor végleg feladtam a reményt. A facebook ezen javítani nem tud, esetleg röhögök vagy siránkozok két jót, hogy ezek még mindig ilyen gyíkok. Úúúúúúúú, biztos nem tucc nőzni – ez aztán az érvelés. Csak azt sajnálom, hogy olykor még energiába kerül visszatartani magam annak papírra vetésétől, hogy mit gondolok az ilyen szellemi színvonalú mentálhigiéniai veszélyes hulladékokról.
Én a PHM önjelölt Yedi-lovagjaival voltam így!
Szerintem minél degeneráltabb egy eszme, annál korcsabbak a követőik. Bizonyos ideológia bizonyos követőitől meg nem érdemes korrekt vitát várni.
http://szegedcafe.hu/2013/05/27/te-nem-byealex-vagy/
Olyan híres, hogy fel se ismerik a “hamisítványt”. Kicsit nevetséges. de nem ez az igazi problémám ezzel a személlyel.
Énekeljen amit akar, de a “követői” már idegesítőek. “Jó ez a dal, mert nem nyomja el végre valaki a nőt” és társai hozzászólások más oldalakon. Izé? Nem kompromisszum véletlenül a tartós kapcsolat alapja? Mindenki beleteszi a részét. Nem pedig az, hogy majd simul a férfi a nő minden tulajdonságához. Szerintem aki ilyen férfijellemet akar, az vegyen egy kutyát inkább. Az is alkalmazkodik. Sőt nem fog elnyomni, tényleg nem fog.
És még meg is magyarázzák páran, hogy ez az egészséges kapcsolat(?), ha ők azt csinálják amit akarnak. Persze…. Meg jól fog működni, és ők véletlenül se használják ki a pasit, vagy alakítják át teljesen, ami után már egy jellemtelen valaki lesz a pasiból. De természetesen csak passzívan, mert azt nem nézik.
Vagy a másik megközelítés: Legyenek szabadok a párok, mindenki azt csinál amit akar. Ja és ez kapcsolat? Inkább bele se gondolok, ha családot akarnak majd alapítani. Akkor is azt csinálják amit akarnak? Meg a dolgok maguktól oldódnak meg.
Ha szereted a nőt olyannak amilyen, az már fél siker a megnyerésének.= “Ez nekem inkább az alkalmazkodj hozzá, de ne hogy bármit mondj neki”-nek hangzik. Szép párkeresési mód. Vagy alkalmazkodik, vagy mehet.
Persze nem ám a nő tökéletes, vagy ilyenek, ha rákérdezel. Csak hozzá kell alkalmazkodni, vagy semmi se lesz. És még nem próbálnak “nő” társadalmat létrehozni. Pont mint az “Ülve vagy állva” cikkben is a nő a mértékegység. Szép jövő kép. Egyenjogúság, ahol az egyen a nő. Bár így már sok minden világos.
Bocs, hogy ide írtam, és ilyen hosszút, meg nem teljesen a témába vágót. De kicsit elegem van ebből, pedig csak a húszas éveimet taposom. És már borzolom a szemöldökömet, ha a jövőre gondolok.
Szerintem pedig teljesen a témába vág. Most olvastam ennek a fajtának a díszpéldányát, a itt már jól ismert csakazolvassa legújabb borzalmát. Komolyan siránkozik azon, micsoda elvetemült férfiak vannak akiknek magányos hobbijaik vannak és nem akarnak minden percet a hozzá hasonló csodás nőkkel tölteni. Az is zavarja milyen elvetemültek a férfiak, mert nem akarnak órákon át lelkizni és a panaszait hallgatni. Megoldási javaslata a következő, vagy olyan leszel amilyennek ők akarnak feladva személyiséged vagy dögölj meg egyedül.
Ami ráadásul még csak véletlenül se lenne a másik kontrollálása, elnyomása. Az csak az egyik irányban az.
Nos én a nők es férfiak blogon olvastam ugyanezt. Vagyis olyanokat, hogy miért nem adod meg a nőnek a szabadságot,stb.
Azt már ne is mondjam, hogy a nokerten ők voltak a normálisok, de azért egyedül is megállják a helyüket a feminizmus szélsőségeiben. Nem ajánlom olvasni őket, csak olyanoknak, akik szerint a házasság nőelnyomás, ha a nő irányít, az nem irányítás, mert a férfi akarja; fordítva viszont nőelnyomás, az apa/férj csak iszik a haverokkal, pénzt nem keres, a gyereket meg a férfi látja havonta egyszer, ha éppen hazamegy az asszonyt ellenőrizni.
Elég durva, hogy sehol sincs átmenet. Itt is voltak meredek húzások néhány témánál, amitől égnek állt a hajam (azért eléggé férfi-centrikus az oldal, de elviselhető módon) , de még mindig sokkal jobb az oldal, mint mikor nők mondják meg, mit kell csinálnod, hogy férfi legyél.
“Megoldási javaslata a következő, vagy olyan leszel amilyenek ők akarnak feladva személyiséged vagy dögölj meg egyedül.”
És úgy változzál meg, hogy közben önmagad is megmaradjál. Amolyan jobb, ha már eleve úgy mész a kapcsolatokba, hogy már másodrendű lény vagy, persze amiatt, hogy a nő végre szabad lehessen melletted.
De nem lenne ez a helyzet komikus, ha nem tényleg ezt akarnák a férfiba sulykolni születésétől kezdve. Sehol nem láttam még “újéknál”*, hogy úgy légy önálló, hogy melletted szabadon élhessen egy nő. Inkább a nő legyen szabad, te meg ne korlátozd.
A feminizmus a “mit ne” ideológia. És nem lehet úgy élni, hogy csak azt tudjuk, mit ne csináljunk.
Inkább azt kéne megmutatni, mit lehet (hangsúlyozom még egyszer: LEHET) megcsinálni, amitől a nő szabad, de te is önmagad lehetsz. Ez eladhatóbb lenne, mint a nyílt szembemenetel a “nők egyenlőségével”.
Bár most ellep a vizsgaszezon, de később talán cikket is írok erről. Nem vagyok egy netes cikkvadász, inkább saját gondolataim szeretem átadni.
*ők nem akarnak semmit, ami régről való. Mint a hipsterek (ByeAlex), akik semmi “mainstream” dolgot nem akarnak, de azért IPhone-nal járnak.
No azért az nem teljesen úgy van ahogy leírod danibusz, sok helyen csúsztatsz, túlzol… Amennyire én tudom, ott még senkit nem töröltek (blokkoltak), de még talán nem is moderáltak, tehát ha valami; akkor demokrácia az van meg persze érdekes meglátások is, egy feminista oldalon azért belebotlik az ember néha ellenvéleményekbe is, hmm.. én ha valahol becsapom magam mögött az ajtót, nem rohanok át a szembe szomszédhoz kampányolni hogy ejnye-bejnye ilyen rosszak, csúnyák..Rengeteg féle álláspont létezik ahogy ezt a dalt is rengetegféleképp lehet értelmezni, azt már megállapítottam, hogy nem nekem írta Alex. :( Belőtt egy célközönséget és tarol…azért valljuk be váratlanul jól szerepelt. (bár lehet sokat nyomott latba hogy elénekelte Malmöben svédül is a kedvesemet)
1) két különböző hozzászólás volt.
2) Tényleg nem moderálnak ott. Viszont meg se hallgatnak, az is biztos. Példa: Apa-téma van? Hát igen, az apák jó, ha észreveszik, hogy van gyermek… A férfi elnyom, a nő nem képes elnyomni. Nem ismerős valahonnan a téma?
Ez se jobb, mint a blokkolás.
Hé! Én nem egyből jöttem el, hanem több hétig, hónapig próbáltam megérteni, mit akarnak. Majd nekik (nokesferfiak) írok is kritikát. Nem azért, mert eddig nem akartam megérteni őket, hanem azért, mert visszaolvasva a hozzászólásokat rengeteg cikket lehet írni ide a ferfihangra. De az szemétség volna.
Danibusz: Szerintem mindenképpen írj a Férfihang-ra, akár mint vendégszerző, akár mint hivatalos szerző. Minden új gondolatra kiváncsiak vagyunk, mi, információra éhes férfinépek. :) Jelentess meg itt egy cikket, és megvitatjuk itt, a Férfihangon, a demokrácia eme kevés fellegvárának egyikében. :)
danibusz:
“Viszont meg sem hallgatnak az biztos” – azzal, hogy leírod a véleményed, akarva-akaratlanul is meghallgatnak, csak néha nem reagálnak.
“Hé! Én nem egyből jöttem el, hanem több hétig, hónapig próbáltam megérteni, mit akarnak” – oké értem, de nem megérteni kell, vagy befogadni, hanem elfogadni hogy van ilyen vélemény is, és aztán elhatárolódni amennyiben sértőnek érzed magadra nézve.
“De az szemétség volna.” – ha háború van, az ember ne válogasson a fegyvernembe.Egyenlőre a feministák kaptak fegyvert, mi pedig láthatósági mellényt, ideje lenne nekünk is tárazni. Dani! Ha férfi vagy, visszamész és rendbe teszed őket! :) -halkan jegyzem meg sokszor én sem értettem az álláspontodat, tehát nem biztos, hogy nemtörődömség állt a háttérbe, lehet hogy csak értetlenség.
Azért remélem felspannoltalak, és magadat megrázva, ésszerű nyers férfilogikával felvértezve újra szembeszállsz a gonosszal! Most nem hibázhatsz, Camelot sorsa a tét…
Még egyszer átnézve igazad van. Csakazolvassa és a nokert is logikusan átnézi amit írunk, sőt, ki is egészíti, és érvekkel megcáfolja…. Álmodj királylány. (elnézést az itteni nőktől)
Többiről is hasonló a véleményem
csakazolvassa? Ő még olvasni se tud rendesen. Összekevert egy Danival. De most hagyom inkább a szellemi szintjének leírását.
Ha nem vagy olyan, amilyenek ő akar az a rossz, Ha nem vagy “férfi” az a rossz. Ha “férfi” vagy az a rossz.
Van sapka, nincs sapka. Egy a közös, hogy indokot ad a mocskolódásra, és a hibáik leplezésére.
Most mit akarnak ezek a nőstény ördögök? (nem nők, a nőket nem akarom bántani úgy, hogy egy csoportba rakom őket velük) Én nem értem? Ha olyan a férfi amilyennek a nő akarja, akkor jó, de ráun. Ha meg “ellenáll”, akkor meg elnyomja.
Ha ezt meg kimondod, akkor meg megkapod, hogy ő biza nem mondott ilyet. Normálisak ezek?
Írtam valahova, hogy értem már miért nem logikai alapon megy a “játék”. Hát ezért. Ezt csak érzelmi alapon tudják játszani. És érzelmi alapon lesz majd törvény is hozva? Atyaég, akarom mondani Anyaég, hogy korrektek legyünk.
Nekem az tűnik fel, hogy tényleg mennyire a nő szempontjai válnak normává, amiben eltér a férfiak értékrendje, célja, az mind vagy gyerekes és nevetséges, vagy állatias, vagy gonosz.
De azért azt jó tudni, hogy ha a nő folyton panaszkodik, ha a férfi úgy éli meg, hogy mindig lelkizni akar és hisztizik, akkor ott baj van. Ha panaszkodik, akkor nem érzi jól magát, és akkor a kapcsolat sem működik jól. Most mindegy, hogy kinek a hibájából. De ha a férfi ezt nem veszi komolyan, ignorálja a panaszkodást, nagyon hamar egy kihűlt, kellemetlen, szexmentes házasságban találja magát, legrosszabb esetben az ajtón kívül. Amikor a nő végre elhallgat és nem morog tovább, az nem annak a jele, hogy megnyugodott, vagy észhez tért, hanem hogy nagyon közel van a katasztrófa. Nem gondolom, hogy az a megoldás, hogy a férfi kezdjen el többet mosogatni, vagy ilyesmi, de ha ilyen a helyzet, valamit tennie kell.
“De ha a férfi ezt nem veszi komolyan, ignorálja a panaszkodást, nagyon hamar egy kihűlt, kellemetlen, szexmentes házasságban találja magát”
De ha meg mindig komolyan veszi a nő panaszkodását, akkor is ugyanez lesz, hiszen ha egy férfi mindig “készen áll” a nővel való csacsogásra, hisztizésen való lelkizésre, az az elbétásodás klasszikus tünete. Az ilyen férfi a nő szemében nem férfi, hanem egy trécselőpartner, egy kvázibarátnő.
Szóval igen is kell az is, hogy a férfinek mutatni kell azt, hogy őt nem lehet mindenféle csip-csup üggyel ugrasztani. Nyitott ugyan a nőre érzelmileg, de ez nem jelenti azt, hogy a hangulatingadozásai követi a nőét, éreztetni kell azt is, hogy ő egy kemény, szikár férfi, egy oszlop, amelyen a nő “felkúszik”, mint egy inda vagy borostyán.
Megint csak a “van sapka – nincs sapka” esete: egyik véglet sem jó, az arny középút meg borotvapnge szélességű, nagyon könnyen át lehet esni bármelyik oldalra.
A jelzést kell komolyan venni, hogy baj van, nem együtt lelkizni meg ugrálni a nőnek. Ahogy írod, nyitottnak lenni. De abból csak baj lehet, ha a férfi nem csinál semmit, csak várja, hogy elüljön a vihar. Biztos nehéz megtalálni a megfelelő hozzáállást, nincs személyes élményem arról, hogy mi az, ami működik, csak arról, hogy mi nem :)
Igen, de a férfi nem feltétlenül veszi észre a jelzéseket, csak akkor mikor már késő. És nem biztos, hogy azért, mert érzelmileg unintelligens vagy nem érdekli a nő. Egyszerűen nincs rákalibrálva a fréfi az ilyesmikre. Olyan dolog ez, hogy ha valakinek nincs nyelvérzéke, annak sokszoros energiába telik, míg úgy-ahogy megtanul egy nyelvet, és sose lesz tökéletes, míg akinek van, az egy-két év alatt folyékonyan tud majd beszélni.
Ez nem gonoszság dolga, és az élet tragédiája, hogy a nőknek sincsenek úgy kalibrálva, hogy felfogják, hogy a burkolt jelzések, a kis duzzogások, és hasonlók nem fogják egy átlag férfivel megértetni, hogy gond van, azon a státuszban amikor még menthető a helyzet. Ahhoz rendkívüli önismeret és kvázi-férfiagy kell, hogy egy nő egyáltalán tudatában legyen annak, hogy konkrétan mi baja, és le tudjon ülni, hogy “figyelj ez a problémám, ez a helyzet, ezt szeretném”.
Ezért mondom, segítségképpen, hogy amikor a férfi érzékeli, hogy a nő mindenen morog, házsártos kezd lenni, olyanokat mond, hogy “beszélnünk kell”, akkor nem érzi jól magát a kapcsolatban. És igen, valószínűleg nem tudja megfogalmazni, mi a baja, mit szeretne. Én is csak mások írásából kezdem érteni, hogy a baj gyökere általában az, hogy már nem vonzódik a férfihez.
“olyanokat mond, hogy “beszélnünk kell”” – Ilyeneket egy nő egyébként is elég gyakran mond, szóval ez így önmagában kevés :P
Igazából minél több párkapcsolati írást olvasok, akár feminista, akár antifeminista oldalról, egyre inkább az a meggyőződésem, hogy egy párkapcsolat, egy házasság inkább munka és feladat, mint felhőtlen boldogság és szórakozás, és sajnos a tapasztalataim is ezt mutatják…
Szerintem a munka és a feladat nem zárja ki a boldogságot. Egy hegymászónak munka és feladat feljutni a csúcsra, mégis azért csinálja, mert boldog lesz tőle. Nem csak attól, hogy a csúcson van, hanem a munkától is, amivel elérte. Egyébként a gyereknevelés is rengeteg feladatot ad. Figyelmedbe ajánlom a flow elméletet: http://www.libri.hu/konyv/flow-az-aramlat.html ami érdekes módon éppen úgy találja, hogy nem a pihenéstől és a szórakozástól érezzük magunkat boldognak.
Persze lehet azt is választani, hogy az ember egyedül él és nem vállal gyereket, ha több hátrányát látja, mint előnyét.
“Ilyeneket egy nő egyébként is elég gyakran mond, szóval ez így önmagában kevés :P” – Írtam mást is, nincs önmagában. Ha egyébként is mondja, akkor valószínűleg nincs is baja? Ezt most nem értem.
Akkor nem jól fogalmaztam. Van az a típusú munka és feladat, amely jó értelemben véve kihívás. Én úgy értettem, hogy mindenhonnan azt hallom, hogy mi mindent csináljon az ember máshogy, miért rossz amire vágyik, ahogy természeténél fogva érez és gondolkodik. Ez olyan, mint egy örök szolgálat, vagy egy olyan “fogyókúra”, ahol soha az életben nem ehetnél többé mást csak puffasztott riszt vízzel, aminek körülbelül olyan íze van, mint a papírnak.
Csakazolvassa épp most dobta be a tutit: “tessék izgalmasnak, méltónak maradni, meg kívánatosnak, és komolyan venni a nőt. Tessék csak akkor belemenni, ha ezt, a nőben való lobogás fenntartását vállalja a férfi!” – Hát köszi, szépen, magyarul minden a férfin múlik. Magyarul éljünk úgy – egy hasonlattal élve – mintha lelki értelemben mindig szmokingban kéne ülnöm, egyenes derékkal? Mert ha egy kicsit esik az ember szexpiaci értéke, akkor uzsgyi. Márpedig akárhogy kapálózol, úgyis fog.
Továbbá, még a felvillanyozó, kreatív, jó értelemben véve kihívást jelentő munka is kizsigerel, ha állandóan kell csinálni, nem lehet utána hazamenni és feltöltődni, kikapcsolódni. Még a profi atléták sincsenek sincsenek mindig “annyira” a toppon, mint versenyszezonban. Ezzel szemben egy párkapcsolatban sosem lehet “lazítani”.
“Mert ha egy kicsit esik az ember szexpiaci értéke, akkor uzsgyi.” – Ez elég vicces, mert eddig általában férfiaktól olvastam az egyébként jogos levezetést, hogy a férfi nem tehet arról, hogy milyen nőt tart kívánatosnak, így ha a felesége bálna méretűre hízik például, akkor nem kell azon csodálkozni, hogy nem kívánja. Ez nem elvárás a részéről, hogy a nő legyen csinos, hanem egyszerűen akkor vonzódik hozzá. Vagyis a nőnek igyekeznie kell, hogy amennyire lehet, szedje össze magát. És valóban, ez a férfira ugyanúgy vonatkozik, akiben már semmi férfias nincs, mert elkényelmesedett, az szintén ne csodálkozzon, ha nem akar vele lefeküdni a felesége. Ha ez teher, akkor nem szabad kapcsolatban élni. Akinek ez túl nagy feladat, akár nő, akár férfi, annak tönkre fog menni a házassága így vagy úgy.
Amit itt csakazolvassától idézel, azt szinte ugyanígy szokták leírni, csak fordítva, mint nőknek szóló tanácsot. A nő is maradjon izgalmas, szexis, vegye komolyan a férjét (tisztelje, ne kezelje gyerekként, ne nevesse ki a hobbiját), tartsa fent a lobogást (a vágyat) a férfiban. Más kérdés, hogy szerintem nem olyan értelemben kellene a férfinak komolyan venni a nőt mint fordítva, inkább arra kéne törekednie, hogy olyan férfi váljon belőle, akire valóban fel lehet nézni, lehet rá támaszkodni.
“a férfi nem tehet arról, hogy milyen nőt tart kívánatosnak, így ha a felesége bálna méretűre hízik például, akkor nem kell azon csodálkozni, hogy nem kívánja.” – A hasonlat jó, viszont annyiban rossz, hogy a férfi nem lép ha egy nő, mondjuk a téli szezonban felszed öt kilót, amelyet mondjuk mindig lead a bikiniszezonra. A nő azonban nem csak akkor nem tartja kívánatosnak a férfit, ha az férfi-nyelvre lefordítva már “bálna méretű”, hanem már akkor is elkezd félretekintgetni, ha csak simán nincs “versenyszezonban”.
A férfinak azonban nincs ilyen értelemben vett szabadsága, nem teheti meg, hogy most ezekben a hónapokban nem vagyok annyira “alfa”, mint egyébként. Mert ez is változik, gyakorlatilag állandóan: egy férfi lehet egyik nap olyan hangulatban, hogy egy Victoria’s Secret modellről is ledumálná a bugyit, másnap pedig a világ balf*szának érzi magát.
És akkor még nem beszéltünk arról, hogy mindannyian megöregszünk, változik a személyiségünk, nyilván egy 40-50 éves férfi nem az a laza, szikrázó, energiával teli fickó, mint 25 évesen volt, hogy gondolkodás nélkül belement minden “őrültségbe” és hasonlók.
Én nem azt mondtam, hogy a férfi nyugodtan hagyja el magát, csupán azt, hogy ez ne egy ilyen agyonfeszített, folyamatos kötelezettség legyen, mint egy életán át vigyázban állni, mint egy őr a Buckingham-palota előtt, hanem egy “főszabályként” követendő cél, amit elsősorban magunkért csinálunk. És mint a jó fogyókúrában, itt is vannak vétkezőnapok, és persze magunkért akarjuk csinálni, ne azért, mert különben a másik kirak. Mert én szívesen “tartom magam karban”, de az egésznek ne legyen egy olyan mellékzöngéje, hogy mert különben repülök.
Igenis legyen már valami abból az ideából valóságban is, hogy “jóban-rosszban”.
Azzal egyetértek, hogy nem lehet minden kis hullámvölgynél kilépni a kapcsolatból, és szerintem is ez egy általános irányelv legyen. De a fogyókúránál se mindegy, hogy néha vétkezel egy kicsit, vagy minden nap csokit eszel és megmagyarázod, hogy az miért nem számít :) De mivel részben úgyis saját magadért teszed, nem csak a kapcsolatért, komolyan is kell venni. És ha nem is lesz belőle válás vagy megcsalás, egy rossz kapcsolatban élni nagyon megterhelő. Ha sosem lehet elválni, az egy felmentést adhat az alól, hogy karban tartsam magam, hiszen úgyse hagy el. Ha minden apróságra elválunk, akkor lehetetlen lesz megfeleli a másik igényeinek.
Ezzel amit írtál teljesen egyet tudok érteni, kár, hogy a legtöbben idáig nem jutnak el.
Egyébként nekem az a véleményem, hogy egy nő sokkal inkább ki van szolgáltatva az ösztöneinek, mint egy férfi. Ez különösen vicces annak fényében, hogy a férfiakat vádolják azzal, hogy “csak a farka vezeti”. Viszont – sajnos vagy nem sajnos – de így van, csak akkor nevezzük nevén a dolgot, tárjuk fel a jelenséget, buzdítsuk az embereket önismeret-fejlesztése, és hasonlók.
A nő azért van jobban kiszolgáltatva az ösztöneinek, mert nem ismeri őket. A férfiak ösztöneiről bármelyik bulvárlapban olvashatunk, a nőkéről csak olyanokat, hogy a gondoskodás meg az anyaság iránti ösztönös vágy. De a lényegről nem beszélnek.
Szerintem nem csak azért. Szerintem szignifikánsan kevesebb az “öntudatra ébredésre” alkalmas nő, mint férfi. Annyira nem tudom pontosan körülírni a jelenséget, de gondolom az agyféltekék erőssége, és hasonlókról van szó. Pl. egy átlagos férfi meg tudja állni, hogy egy általa szexuálisan kívánatosnak tartott nőt ne erőszakoljon meg, ellenben egy tanulatlan, alkoholista, csökkent értelmi képességű fickó könnyen lehet, hogy nem. Ilyen értelemben a nők sokkal nagyobb hányada nem tud a zsigeri ösztöneinek nem engedelmeskedni, mivel az elméjük kevésbé a racionális-tudatos rész van reprezntálva. Gondolom ugyanezért van kevesbb női matematikus, filozófus is. Egy gyakorlati példa: egy férfi simán meg tudja állni, hogy a munkahelyén ne éreztesse, hogy aznap rossz kedve van, a nő a legtöbb esetben duzzogni fog, vagy más módon megkeseríti a munkatársai életét.
Miben nyilvánul meg, amikor a nő nem tud nem engedelmeskedni az ösztöneinek, olyan értelemben, mintha egy férfi nem bírná ki, hogy nem erőszakol meg egy nőt?
Egy példát hoztam: egy férfi meg tudja makacsolni magát, és nem éreztetni másokkal, hogy éppen rossz kedve van, nyűgös, stb. egy nő sokkal ritkábban.
Vagy ha már szexuális jellegű példa: egy férfi sokkal tudatosabb abban, hogy mit tart egy nőben vonzónak, milyen típusú nőre vágyik, egy nő egyszerűen csak azt érzi, hogy valakit kíván, valakit nem, és szinte a legritkább esetben tudja megmagyarázni, hogy miért. Példa: egy férfi meg tudja fogalmazni, hogy ez a nő azért vonzó számára, mert vonzó az alakja, kellemes kisugárzása van, ideális barátnőnek tűnik. Sok nő kb. ott tart, hogy ez a pasi azért vonzó számára “mert olyan cukeee”.
És gyakran azt, hogy kit tart vonzónak, az önsorsrontáshoz vezet, hiszen sok nő vonzódik pl. a rosszfiúkhoz, mert a szociopataságot összekeverik az igazi alfasággal.
Tapasztalataim szerint a férfiak sokkal jobban tudják kezelni a kapcsolatok hullámvölgyeit. Ha a kapcsolat éppen hullámvölgyet él át, a férfi inkább hajlamos úgy állni hozzá a dologhoz, hogy most épp ilyen hónapok vannak, majd túléljük, visszagondol a közösen töltött sok élményekre, amiből erőt merít stb. A nő hajlamos arra, hogy ha valami épp rossz, akkor az egész megsavanyadott, keserű minden, stb. Tehát a nő fekete-fehér gondolkodásra hajlamos, és általában kevésbé képes a problémákat árnyaltan látni, mint egy férfi.
Tehát nem csak azért van jobban kiszolgáltatva az ösztöneinek egy nő, mert ezt kevésbé hangoztatják a populáris médiában, hanem mert egyébként is kevésbé lenne képessége, önismerete ezt felfogni, még ha a médiából sugároznák akkor is. Bár a tudatosság foka nagyban növelhető lenne, de ez kb. olyan lenne, mint egy nem túl jó nyelvérzékű gyermeket idegen nyelvre tanítani. Nagy nehezen belé lehetne verni valamit, de a többség itt meg is akadna.
A nő a gyengébb ellenállás irányába mozdul el, innét van, hogy a férfi “csapodár”, a nő “ingatag”. Szar a kapcsolat, könnyen ki tudja egy nevezető harmadik szeretni belőle, akivel tud beszélni a nő, a vége meg – tisztelet a kivételnek – dugás lesz. De nem akármilyen, hanem a nő elhidegül a férfitől. Ha a férfi félrekefél, nem akar mást, csak azt, hogy erősítse az egóját. Erről persze telekürtölik a világot, szemét férfiak stb. Az összes filmben megjelenik. A nők energiavámpírkodásait, léleksimiit, agyhúzásaikat nem, holott az ugyanolyan dolog.
“a nő (….) olyanokat mond, hogy “beszélnünk kell”,
különösen, ha közben mélyen a férfi szemébe néz, és jelentőségteljes hangsúllyal teszi… :) Nos, akkor fagy meg a legtöbb férfi ereiben a vér attól, ami következik.
A férfiak nem szeretnek a kapcsolatukról beszélni, sokszor nem is tudják, mi baj lehet, szerintük ugyanis minden rendben van: a nő korábban nem mondta, hogy bármi baja lenne. Ráadásul a nők “remek” érzékkel tudják kiválasztani a “legjobb” pillanatot a kapcsolat elemzéséhez. Nem szabad beszélgetésre kényszeríteni a férfit, ha nem megfelelő a hangulat, ha a férfi munka után lazítva meccset néz, vagy újságot olvas, stb. Ilyenkor semmi értelme előhozakodni (bármilyen) problémával, úgysem fog jól elsülni. Amúgy is gyakran nehezen értelmezik, hova akar kilyukadni a nő, mert ilyenkor sem mindig fogalmaznak egyértelműen, ezért könnyen elbeszélnek egymás mellett, ettől viszont csak a feszültség nő a férfiakban. A férfiak többnyire úgy reagálnak, ahogy a haverjaikkal tennék, mert ehhez vannak szokva, ezt ismerik – mindenki elmondja mi baja, nem kell találgatni. A férfiakat gyakorlati problémamegoldásra nevelték, erre tanították őket kisfiú koruk óta, ezért egyértelmű kívánságokat kell megfogalmazni.
Ha az bántja a nőt, hogy a férfi nem figyel rá eléggé, azon egyébként sincs mit megbeszélni: sem figyelmet, sem szeretetet nem lehet kikényszeríteni.
A kedvesség, a közvetlenség, az egyértelműség, és persze a bizalom, mint mindig, ilyenkor is sokat segít egymás megértésében és a probléma megoldásában.
Az én ereimben is megfagyna a vér azt hiszem. Nem kell túldramatizálni. De nem is arra akartam kihegyezni, hogyan mondja el a nő, hogy baja van (ez is lényeges), hanem hogy miért veszélyes, ha a férfi nem veszi észre, hogy gond van. Egyébként mikor alkalmas elmondani hogy bánt valami?
“Ha az bántja a nőt, hogy a férfi nem figyel rá eléggé, azon egyébként sincs mit megbeszélni” – És ha mondjuk ez a probléma, mi a teendő?
Értem, hogy mit akartál, csak ez még odakívánkozott. Persze, hogy nem kell túldramatizálni, de szerinted egy férfi hallhatja másként, mint dráma? :)
“Ha az bántja a nőt, hogy a férfi nem figyel rá eléggé, azon egyébként sincs mit megbeszélni” – És ha mondjuk ez a probléma, mi a teendő?
Hát, azt hiszem, nem fog tetszeni a válasz: semmi esetre se nyafogj, hogy figyeljen jobban rád. Lehet, hogy el kéne gondolkozni, hogy a külső megjelenésre nem kell-e egy kicsit jobban figyelni, (hízás/fogyás, csinos ruhák, szexis fehérneműk, stb.), vagy kedvesebbnek, figyelmesebbnek lenni. Ha ezek biztos rendben vannak, lehet, hogy nagyobb a baj és akkor nehezebb a helyzet.
A nők, ha igazán akarják, csodákra képesek a béke és a harmónia helyreállításában. A feszültséget is sokszor úgy lehet a legjobban oldani, ha valami kedveset csinálsz. Ha például elrohan egy összetűzés után, akkor mire visszajön, kedvesen fogadod, felveszed azt a ruhád, amiben a legjobban tetszel neki, és megkérdezed, hogy mit enne vacsorára.. :) Valószínűleg ilyen fogadtatás után ő is nyitottabb lesz bármit megvitatni.
Arra értettem, hogy a problémafelvetést nem kell drámaian előadni.
Tudod, az a baj, hogy a nőknek rengeteg jó tanács áll a rendelkezésükre, hogyan tartsanak fent egy párkapcsolatot, a férfiaknak viszont ha adnak is tanácsokat, az többnyire mind hülyeség. Mindent nem tud megoldani a nő sem.
Daphne, nőknek sem csak jó tanácsokat adnak. Némelyik egyenesen hajmeresztő. Az a furcsa, mikor ún. szakemberek olyan tippekkel jönnek, amelyekről a szerencsésebb nők már kislány koruk óta tudják, hogy pont az ellenkezője működik… Én már egész pici lányként sokat tanultam a nagymamámtól. :)
Tunya, deviáns és visszavonuló vagy, az a te nagy bajod. :-P
Ki ez a pakisztáni? S mit keres itt?
Ha rám gondoltál akkor félrement, bár zsidóztak is, cigányoztak is már le sok esetben, pakisztáni még nem voltam. De ha már lehet választani lennék szaudi, vagy kuvaiti, Az acdsee photomanagerről még nem hallottál ezek szerint… bár nem értem miért magyarázkodok….
“Te kicsoda? Mit izenget hülyeségeket?”
Ebben az egészben az a borzasztó, hogy ameddig erről a jelenségről postolgatunk, azt az illúziót keltjük, hogy az eurovíziós dalfesztiválnak vagy mi a tökömnek bármi köze van a művészethez, Byalexnek (vagy hogy hívják) meg a zenéhez.
Én nem hallottam a dalát, és nem is érdekel.
Nem értem, miért kell mögöttes üzenetet látni ebben a közönséges, hülye dalban és énekesében. Ha ezek a gizda papucsok és a metroszexuálisok tetszenek a nőknek, hát legyen, élvezzék velük az életet, mert nem hiszem, hogy az élet mázsaszámra ontja magából ezeket a selejteket. A tinik és a fiatal felnőttek a divatot követik, és nem a saját igényeiket, hogy aztán pár év múlva végre rájöjjenek, hogy mi a jó nekik, és biztosra vehető, hogy nem ezek a műanyag férfiutánzatok lesznek a nagy Ők…
Az a gáz, hogy nem egy srác is fel fog ülni az agymosásnak aztán csodálkoznak miért szenvednek…
Egyébként elhiszem hogy alex nem gondolta végig, de kb jó az elemzés a mögöttes tartalomról.
Ez egy Borat paródia…
Ja, nem. Figyelmesebben meghallgatva, Naftalin Ernő Jr. a boci-boci tarka dallamára arról énekel, hogy a kedvese egy stewardess. Ő legalább nem bermuda-lábujjpapucs kombóban alázkodik a nuniért, tehát egyedinek számít. Nagy dolog ez kérem. A jövő.
Szerintem nem rosszabb, mint bármelyik tetszőlegesen kiválasztott popdal. A szöveget én úgy értelmeztem, hogy egy fiatal és fülig szerelmes srác énekli, aki a lelke mélyén már tudja, hogy nagyot fog szívni. Érdekes lenne átírni úgy, hogy nő énekelje.
Nekem is az ugrott be, hogy női énekesnek (apró változtatásokkal) egész jó szám lehetne.
Itt folytatom, kevés a hely. Én nem merek ilyen kategorikusan fogalmazni, hogy a nők általában kevésbé is képesek tudatosan kezelni az ösztöneiket, ezt szerintem akkor lehetne kijelenteni, ha ugyanannyira tisztában lennének vele, mint a férfiak a sajátjukkal. Így csak meg lehet állapítani, hogy mi látszódik a felszínen, de nem derül ki, hogy mi az oka.
“Ha a kapcsolat éppen hullámvölgyet él át, a férfi inkább hajlamos úgy állni hozzá a dologhoz, hogy most épp ilyen hónapok vannak, majd túléljük” – Ezen most jót mosolyogtam, éppen ezzel indult a beszélgetés, hogy azt mondtam, vegye komoly jelzésnek a férfi, ha a nő panaszkodik. Pont ezt mondtam, hogy veszélyes, ha a férfi így áll hozzá, hogy majd elmúlik, majd túléljük. Nem élik túl, ha nem csinálnak valamit.
“ezt szerintem akkor lehetne kijelenteni, ha ugyanannyira tisztában lennének vele, mint a férfiak a sajátjukkal.” – De pontosan arról van szó, hogy jelentős részük eleve nem lenne képes ezzel az egésszel tisztába kerülni, mert nincs erre bekötve az agyuk. Az ember egy csomó dolgot tanul az iskolában, amit akkor úgy-ahogy vissza tud adni, ahhoz szükséges mértékben úgy-ahogy érti is, de ha nem arra van kalibrálva az agya, harminc évesen úgyse fogja tudni mire való az a sinus-cosinus, és pláne nem tudja azt a gyakorlatban alkalmazni.
“azt mondtam, vegye komoly jelzésnek a férfi, ha a nő panaszkodik. Pont ezt mondtam, hogy veszélyes, ha a férfi így áll hozzá, hogy majd elmúlik, majd túléljük.” – Én értem, hogy így van, csakhogy a férfi magából indul ki: a férfi ha van egy kis baja, attól még nem fog egy házasságot felborítani. És ha a nő elkezdi mondogatni, hogy “jaj mostanában nem érzem azt a rózsaszín ködöt veled, mint az elején”, akkor a férfi kb. azt gondolja: “én se, na és akkor most mi következik ebből?”.
Ha a nők kevésbé képesek már eleve, biológiailag, megváltoztathatatlanul ellenállni az ösztönös késztetéseiknek, akkor valójában olyanok, mint a gyerekek. Ha ez tényleg így igaz, akkor körülbelül annyi joggal is szabadna rendelkezniük, mint a gyerekeknek. De annyi felelősséggel is, tehát ha elkövetnek valamilyen bűncselekményt, nem szabadna börtönbe zárni őket, hiszen nem várható el tőlük, hogy az ösztöneik ellen cselekedjenek. Nem annyira bonyolult a női ösztön, hogy azt ne lenne képes felfogni egy átlag ember. Elfogadni nehéz, azért, mert ellentétes azzal, amit a közfelfogás tart a nőkről. Gondolok itt mondjuk a hűségre meg a monogámiára.
A másikra: értem, hogy így gondolkodik a férfi, csak azt mondom, hogy ez veszélyes a kapcsolatra nézve. Te mit csinálsz, ha nem érzed jól magad egy párkapcsolatban? Nem kapod meg azt, amire vágysz, nem jó hazamenni, nem szórakoztat a másik társasága, nincs szex. És hosszú időn keresztül. Mit kellene tennie a nőnek, ha ő nem érzi jól magát?
Nem azt mondtam, hogy egyáltalán nem képesek ellenállniuk ösztönös késztetéseiknek, hanem, hogy kevésbé. A gyermek sem abszolút értelemben képtelen pl. ellenállni egy asztalon fekvő csokinak, hanem csak nyilván érdemben kevésbé, mint egy felnőtt ember. A klasszikus emberkép azt mondta, hogy “a nő átmenet a férfi és a gyermek közt”. Ezen a megfogalmazásmódon fel lehet háborodni zsigerből, de azt kéne nézni inkább, hogy mi és mennyire igaz belőle.
A női ösztönt jóval bonyolultabb elmagyarázni is. Azt, hogy a férfinak feláll a pélója egy feszes fiatalos női test látványától, azt egy imodított majom is megérti. De a hipergámiát, a női hűtlenség ösztöni alapjait elmagyarázni már jóval bonyolultabb.
“Mit kellene tennie a nőnek, ha ő nem érzi jól magát?” – Megpróbálni megfejteni, hogy miért gondolja így, és ezt férfi számára érthető formában megpróbálni kommunikálni.
Eh, azért gondolom érthető, ha nem szívesen fogadom el, hogy felnőtt emberként közelebb állok egy gyerek értelmi színvonalához. Azért gyanús ez nekem, mert a nők meg pont a férfiakat hajlamosak néha gyereknek, gyerekesnek látni és úgy is kezelni őket. Jólvan, nem háborodok fel, de ez így szerintem hülyeség. És továbbra is igaz, hogy ha nő valóban egy nem-egészen-felnőtt ember, akkor ne várjunk tőle annyit, mint egy férfitól. Se teljesítményben, se logikus következtetésben, se erkölcsben.
Szerintem a hipergámia, a sikeres(nek tűnő) férfi kiszemelése, a mindig még jobbra áhítozás, a törekvés, hogy az utódok különböző férfiaktól származzanak, mind tökéletesen felfogható. Azért nehezebb elmagyarázni, mert szembemegy azzal, amit általában hisznek az emberek. Nagyon egyszerű dolog, hogy a Föld kering a Nap körül, de ha eddig fordítva hitted, nagyon nehéz lesz elfogadni.
“Megpróbálni megfejteni, hogy miért gondolja így, és ezt férfi számára érthető formában megpróbálni kommunikálni.” – De ha a nő nem olyan tudatos, mint egy férfi, akkor miért várod, hogy meg tudja fogalmazni? De mondjuk megfogalmazza, így: “Egy ideje egyáltalán nem tartalak vonzónak, nem vagy elég férfias.” Hogyan tovább?
“gondolom érthető, ha nem szívesen fogadom el, hogy felnőtt emberként közelebb állok egy gyerek értelmi színvonalához.” – Az “átmenet” kifejezésből nem következik, hogy a két véglet közül a gyermekéhez állsz közelebb. Egyébként meg nem az “értelmi színvonalról” általában beszéltem, hanem konkrétan az önreflexióra, az ösztöneink tudatosan való szemlélésére és kezelésére való képességre.
“ha nő valóban egy nem-egészen-felnőtt ember, akkor ne várjunk tőle annyit, mint egy férfitól. Se teljesítményben, se logikus következtetésben, se erkölcsben.” – Bizonyos értelemben ez most is így van. Pl. egy négyéves gyermeknek elnézzük, ha hisztizni kezd a boltban a csokiért, egy felnőtt ember esetében valószínűleg megmosolyognánk, vagy értelmi fogyatékosnak néznénk. Ugyanígy: a nő esetén elnézünk egy sor olyan dolgot, amit férfi esetében nevetségesnek tartanánk. Például duzzog, mert aznap bal lábbal kelt fel, nyilvánosan sír, és hasonlók. Az, hogy pl. régebben a nőket szigorúbban fogták abban az értelemben, hogy ne járjon el tizenévesen mindenféle kétes zenés-táncos rendezvényre, az pont azt fejezi ki, hogy a nők sokkal könnyebben elzüllenek, hiszen ingatagok.
És itt pont erről van szó, amiről beszéltem: mivel a nők ebben a tekintetben kevésbé felelősségteljesek, ezért a korlátozó intézkedések nem az ő gonoszságból történő elnyomásukat, hanem védelmüket szolgálja. Pl. ha kisgyermek születik, a gondos szülők bedugják a konnektorokat ilyen műanyagizével, az éles sarokkal rendelkezű bútorokat kerülik, és hasonlók. A nők esetében pedig igyekeznek kivédeni a számukra kivédhetetlen kísértéseket: ezért “féltékenykedik” a férfi, ha egy nő gyanúsan tetszelegni akar, ha nyilvános helyre megy, ha túl sokat sms-ezik különféle alakokkal és hasonlók. Egy alkoholistának pl. a kocsma utcájába sem szabad belépnie, hiszen elgyengül az akarata.
“Szerintem a hipergámia, a sikeres(nek tűnő) férfi kiszemelése, a mindig még jobbra áhítozás, a törekvés, hogy az utódok különböző férfiaktól származzanak, mind tökéletesen felfogható.” – Így leírva felfogható, de ezt a gyakorlatban felismerni, hogy most arról van szó, sokkal bonyolultabb. Az, hogy egy test vonzó, gyakorlatilag leírható az arc szimmteriájával, a derék-csípő-mell bőség arányával, bőr feszességével, és hasonló mérhető paraméterekkel. Tiszta általános iskolás matematika. De hogyan írod le, hogy egy férfi viselkedése (eleve!) rezonál a nő ösztöneire? Humor? Nyilván nem viccmeséléssel azonos, a humort gyakorlatilag pedig képtelenség tudományosan leírni. Magabiztosság? Tudományosan le tudod írni, hogy mi az? Testtartást? Talán azt a leginkább? Öltözködés? Hiszen az koronként változik. Éppen ezért a hipergámiára ható jeleket szerintem csak intellektuálisan magasabb szinten álló ember tudja beazonosítani a hétköznapokban, az átlag nő csak annyit fog fel, hogy az “egy jó pasee”, de tuti nem tudná meghatározni, hogy miért érzi ezt.
Ez kb. olyan, mint ahogy egy zenéhez nem értő ember egyszerűen csak érzékeli, hogy tetszik-e neki vagy sem, míg egy zeneszerző le tudja írni definitíve, hogy mitől lesz-e egy zene jó, szimmetria, hangzás, tónusok, stb. Ha pedig nem, a laikus csak annyit érzékel, hogy sérti a fülét, és a csak a szakértő tudja tudományos megmagyarázni mi nem stimmel a darabban.
“De ha a nő nem olyan tudatos, mint egy férfi, akkor miért várod, hogy meg tudja fogalmazni?” – Ez afféle wishful thinking volt :) Eleve, ideális esetben olyan nőt fogott ki az ember, aki az átlagnál jobban felfogja ezt. Az, hogy nem annyira tudatos, az nem jelenti azt, hogy a jelenleginél jobban ne tudná megfogalmazni. Én nem azt tagadtam, hogy ez a képesség nem fejeszthető, hanem csak azt, hogy nők esetében ez nehezebb.
“De mondjuk megfogalmazza, így: “Egy ideje egyáltalán nem tartalak vonzónak, nem vagy elég férfias.” Hogyan tovább?” – A gond az, hogy nem lehet egyértelmű, egy bekezdésben leírható, általános érvényű és tudományos definíciót adni arra, hogy mi az, hogy valaki “férfias”. Így hát a nehéz kérdés itt kezdődik, de hát erről sokan írtak, de általában sokat voltak kénytelenek…
Nem a középúthoz képest lennék közelebb a gyerekhez, hanem a férfihoz képest. De ezt annyira nem akarom ragozni, ebben nem értünk egyet, nem fogunk ennél közelebb jutni.
Az igaz, hogy nehezebb leírni, mitől vonzó és férfias egy férfi. De ahhoz, hogy egy nő tudatosan bánjon az ösztöneivel, nem kell ezt tudni, elég annyit, hogy hajlama van rá, hogy mindig jobbat, sikeresebbet, vonzóbbat keressen. Elég azt tudni, hogy amikor unalmasnak kezdi látni a kapcsolatát, nem kívánja a szexet, minden felidegesíti a másikban, akkor valójában az a baja, hogy nem látja elég férfiasnak a párját. Akkor már felismeri a veszélyt, és tudni fogja, hogy ha belezúg valaki másba, az nem azért van, mert végre megtalálta a lelki társát.
Nekem még mindig ellentmondásos ez. A nőnek nehezebb tudatosnak lenni, megfogalmazni egyértelműen, hogy mi baja van, mégis ez lenne az elvárás felé, különben nincs mit tenni a kapcsolattal.
De ha a párod megfogalmazná így a baját, megpróbálnál változni, hogy vonzóbbnak lásson?
“A nőnek nehezebb tudatosnak lenni, megfogalmazni egyértelműen, hogy mi baja van”
Én nem így gondolom. A nők nagyon is jól meg tudják fogalmazni, mi bajuk van, nem olyan nehéz az – valamiért a barátnőkkel (akiknek nem mellesleg semmi közük az egészhez) mindig könnyen megy. A férfitól meg elvárják, hogy gondolatolvasó legyen. Ettől függetlenül persze tényleg léteznek azok a bizonyos jelek a kapcsolatból kifelé lépdelő részéről, akár férfi, akár nő.
Mindig megdöbbent, ha egy nő beavat párkapcsolatának legintimebb részébe, megpróbálom elkerülni, ha lehetséges. Egyrészt semmi közöm hozzá, másrészt, elképzelem a férfit, amint a barátnőkkel véletlenül összefutva legalábbis sejti, hogy ezek a nők mind képben vannak vele kapcsolatban… Normális nő nem hozza ilyen helyzetbe a férfit, akivel együtt él.
” Eh, azért gondolom érthető, ha nem szívesen fogadom el, hogy felnőtt emberként közelebb állok egy gyerek értelmi színvonalához. Azért gyanús ez nekem, mert a nők meg pont a férfiakat hajlamosak néha gyereknek, gyerekesnek látni és úgy is kezelni őket.”
A férfiak és nők között nincs jelentősebb intellektuális vagy műveltségbeli különbség, csakhogy nézetem szerint az érzékeltek befogadása, az igényes és igénytelen elkülönítése, a megfelelő kritikai szellem és az elemző gondolkodás terén adódnak különbségek. Míg egy férfi ritkán változtatja meg a vallási vagy politikai nézeteit (az elvek embere, szikár racionalista, netán hisz az eszmében), addig sok nőre jellemző az eklektikus gondolkodás, az elérhető kultúrkincsek közötti követhetetlen mazsolázás és a világnézetben bekövetkező 180 fokos fordulat. (Ki emlékszik még a Bácsfi Diána nevű régészlányra? Először kommunista volt, aztán nemzetiszocialista, jelenleg hobbi-fantasyíró.)
Másik eset a Varró Dani-effektus (azért olvassák, mert olyan cukeeeeeeeeeee); hiába magyarázhatom egy egyébként okos hölgynek, hogy nem olyan jó, vagy más jobbat írt, nem tudom meggyőzni az érvelési hibáiról, végső csodafegyverként meglobogtathatja a kulturális relativizmust.
Annak idején a nők kishíján elélveztek Hitler beszéde alatt. Bár valószínűleg fogalmuk sincs miről beszél, a bugyijukat csak azért nem dobáták be, mert akkoriban ez még nem volt szokás…
Azért az igazi a Beatles volt :) Az utak mentén álló sikoltozó fiatal lányok millióival :)
Itt reagálok az általad betett csakazolvassa linre. Valami gond van a gépemmel, összecsúsztak ott a hozzászólások és nincs reagálás gomb. Szerintem ez a nő a valaha volt legveszélyesebb magyarországi feminista, egymaga többet ér mint az egész nőkert. A legérzékenyebb pontján támadja meg a férfi-női kapcsolatokat, gyakorlatilag a női igények feltétlen elfogadását követeli a férfiaktól, szerintem erre a férfiak többsége nem lesz hajlandó és válás lesz a vége. Követői közül már többen jelezték hatására szakítanak a férjükkel. Amennyiben ez a blogg ismertebb lesz , hihetelen pusztítást okozhat a sok házasságban, mert a férfiak nem lesznek hajlandóak feladni személyiségüket és inkább belemennek a válásba.
Csak halkan, mert megint elkezdi verni a mellét: “még ezek a disznó patriarchák is elismerik, hogy micsoda erő van a szavaimban”. Hja, az igen, végülis azok is erősnek tűntek, akik Jézust vitték a Golgotára… És még ő gúnyolódik, azon akik az “erőben hisznek” (állítólag mi). Hát én például nem az erőben hiszek, hanem az igazságosság klasszikus elvében. Ő kihasználja a nők könnyen megvezethetőségét: vannak a házasságban élő nőknek bizonyos sérelmeik, amik őket bántják, de azért önmagától nem robbannának be. Ő csak olyan, mint azon ember, aki gyufát gyújt egy gázzal telt helyiségben, és cinikusan csak arra mutogat, aki nyitva hagyta a gázcsapot. Naja, csak a gázcsapot véletlenül is nyitva lehet hagyni, ilyen esetben viszont az a nagyobb bűnös, aki ezt tudva gyújtogat…
Jézus a saját lábán ment a Golgotára :)
Amiben némileg “motiválta” néhány római katona a korbáccsal, meg az ordító csőcselék.
Ne légy kirekesztő és államellenes :) Ezt helyesen pc módra így kell mondani: Az állami erőszakmonopolium képviselői és a helyi tolerancia hívei, akik kifejezték felháborodásukat Jézus kirekesztő nézetei ellen.
Tehát nem vitték.
“Én értem, hogy így van, csakhogy a férfi magából indul ki: a férfi ha van egy kis baja, attól még nem fog egy házasságot felborítani. És ha a nő elkezdi mondogatni, hogy “jaj mostanában nem érzem azt a rózsaszín ködöt veled, mint az elején”, akkor a férfi kb. azt gondolja: “én se, na és akkor most mi következik ebből?”.”
Leírtad a kommunikáció elégtelenségéből fakadó problémát – az asszony mondogatja, a férj gondolja. Hol itt a kellő kommunikáció? Ezért ha válnak, mindkét fél hibájából válnak.
Egy korábbidhoz: Ha egy nő úgy jellemez egy férfit, hogy mert “oan cukeee”, akkor a hozzá hasonló színvonalú férfi úgy jellemez egy nőt, hogy “mer’ há olyaa izé hábazmeg csak nézzé má rája geciii!”
Na, egy szám alatti vita mikre nem képes!
Ajánlom olvasni a következő cikket. Jól mutatja a szélsőséges gondolkodást.
http://nokesferfiak001.blog.hu/2013/05/30/azok_a_csodas_meg_letezo_patriarchalis_tarsadalmak
Lássunk egy feminista elemzést is:
http://nokesferfiak001.blog.hu/2013/05/28/byealexrol_noi_szemmel
ByAlex, mint a nő szabadságát elfogadó, erős és egészséges lelkű férfi…
Ezek tuti, hogy látták a Pozsonyi cikkét, és most lelkesen magyarázzák, miért is jó egy nőnek, ha azt csinál amit akar. És miért jó az olyan kapcsolat, ahol az ember úgy viselkedhet, mintha nem is lenne kapcsolatban.
Szerintem Alex dala nem szorul műelemzésre, elvégre távol áll a műalkotás fogalmától. Az énekes zene műfajában pedig ritkán találni olyat, ami nem primitív.
Ildomosabb lenne az irodalmi élet káros jelenségeivel foglalkozni, amilyen például férfi-női kapcsolatok ábrázolása. Másik fontos probléma a női olvasóközönség ízlésvilága és a kulturális színvonal visszaesése közötti, sokak által nem létezőnek tekintett összefüggés. (Ilyen a nőknek szóló pornográfia, a női magazinok vagy a nálunk is romboló chick lit.) Aki divatból volt feminista vagy nőként nem sikerült olyan jól az élete, most kap hozzá egy ideológiát.
Az viszont látszik, hogy kormány ide vagy oda, egyáltalán nincs konzervatív kultúrpolitika.
“Szerintem Alex dala nem szorul műelemzésre, elvégre távol áll a műalkotás fogalmától” Milliós tömegek nézik, és milliós tömegek agyát hülyíti el, míg hozzá képest egy kortárs irodalmi kötet fogyási mutatója 470 példány? Ááááááá… feleleges vele foglalkozni. Nincs jelentősége.
daphne, Suum cuique, olyan sok jót írtatok, de ez a válaszolós kommentelés már teljesen áttekinthetetlen, ezért lehozom ide:
“egy férfi sokkal tudatosabb abban, hogy mit tart egy nőben vonzónak, milyen típusú nőre vágyik, egy nő egyszerűen csak azt érzi, hogy valakit kíván, valakit nem, és szinte a legritkább esetben tudja megmagyarázni, hogy miért.”
Igen, ez tényleg jellemző. Az is különbözik, hogy a férfiak vagy azonnal érzik a vonzalom szikráját, vagy soha. Számukra a külső szinte minden. Ha nem találnak vonzónak egy nőt, akkor mindent el lehet felejteni. A szexuális vonzódást nem lehet “akarni” (még ha némi alkohol hatására időnként meg is próbálják…) :)
A nőknél van olyan, hogy eleinte nincs vonzalom, de később, ahogy megismeri férfit, fokozatosan kialakul. Mivel a nők számára nem a férfi külső megjelenése a legfontosabb (illetve fontos, de nem úgy, mint fordítva) lehet, hogy beleszeret a férfiba azért, mert pl. nagyon okos ( a cukizást felejtsük már el, 12 éves kor fölött nem létezik :)).
“(a félrelépő) nő elhidegül a férfitől” – mert hűséges akar lenni a másikhoz, még akkor is, ha a másik egyáltalán nem gondolja komolyan és mellette még más nőkkel is randizik (amire a nő persze nem is gondol).
“Ha a kapcsolat éppen hullámvölgyet él át, a férfi inkább hajlamos úgy állni hozzá a dologhoz, hogy most épp ilyen hónapok vannak, majd túléljük, visszagondol a közösen töltött sok élményekre, amiből erőt merít stb.”
“én szívesen “tartom magam karban”, de az egésznek ne legyen egy olyan mellékzöngéje, hogy mert különben repülök.”
“Igenis legyen már valami abból az ideából valóságban is, hogy “jóban-rosszban”.”
Normális nő szintén így gondolkozik. Csak az éretlen személyiség gondolja másként.
.
“A szexuális vonzódást nem lehet “akarni”’ – Ez egy nagyon fontos mondat, és ebben nem is különbözik a két nem.
Férfiként én azt látom, itt is lehet elég bonyolult a kérdés.
Legalábbis én most küzdök az ellentmondásos érzéseimmel, vajon mennyi kompromisszumot kell kötni, ha nem vagy benne biztos, a másik a nagy ő, érdemes folytatni, vagy jobb előbb búcsút mondani?
Egyrészről a legtöbb férfiban megvan a vágy valahol, legyen meg legalább 100 nő, az ideális partner legyen szép (ezen belül ilyen és ilyen) kedves okos kellő mennyiségű közös érdeklődési körrel… csak hát mindenki nem kaphatja meg Sharon Stonet / egyéb szépségideált.
(Manapság szvsz meg kell becsülni a normális nőt…)
Vajon ha érezzük, mik a másik “hibái”, lehet e változtatni a kellő irányba és magunknak is változni, vagy túl nagy szakadékot nem érdemes átugrani?
Vajon mikor jön el a nagy szerelem, mert férfinál se feltétlenül jön ám első látásra? Szeretet meg szerelem sajnos nem ugyanaz.
Edie, hm, a “nagy Ő”…
Vajon van-e, létezik-e? Ha igen, van-e több is az életünk során, akiben megvan a potenciál, hogy a nagy Ő legyen? Talán az a legfontosabb, hogy a nagy Tévedést elkerüljük, de legalább minél előbb felismerjük…
Igen, a normális nőt (és férfit) meg kell becsülni. :)
Azt csak te tudod eldönteni, hogy érdemes-e folytatni, nem árt a megérzésre hallgatni. Mások csak kívülről látják a kapcsolatotokat, és bár van, amikor segíti a tisztánlátást, ha meghallgatjuk a józan külső véleményt, nem engedném, hogy bárki beleszóljon a döntésembe.
Annyi és olyan kompromisszumot érdemes kötni, amelyet el tudunk fogadni (biztos a párunknak is tudni kell tolerálni egy-két dilinket), de szerintem jó a példa a túl nagy szakadékról – azt nem biztos, hogy át kell ugrani.
Máris van feldolgozás… :o))))
https://www.youtube.com/watch?v=aM8-kQe4i6Y
.