Megkésve bár, de törve nem; tudósítunk egy egészen érdekes ügyről, amikor magyar feministák estek egymás torkának mindenféle nyílt fórumokon. A legfontosabb tanulságot már itt az elején szeretném leszögezni: a liberális eszmeiség mérgező. Követheti valaki hűen, lángoló lélekkel vagy pallossal, de elég egyetlen (vélt vagy valós) botlásocska, és a saját társai marcangolják szét azonnal, habozás nélkül. Katalin, ez az ostor most rajtad csattant, megtanulhattad, hogy az ember nem lehet eléggé feminista, még akkor sem, ha történetesen pont a feminizmus zászlóra tűzése az életcélja. Hiába vagy te – Sándor Klára megüresedett helyén – a magyar feminizmus csúcsfigurája, a többiek alig várják, hogy beléd marjanak. A híres női empátia, a kooperációra való hajlam és konfliktuskerülés, mint tudjuk.
Történetünk ott kezdődött, hogy Ertsey Katalin a személyes blogján közzétett egy nyílt levelet, amiben dupla politikai tőkét próbált kovácsolni a “komondor-botrányból”. Egyfelől jó az, ha ellenzékként a kormánypártot lehet szapulni, másfelől feminista eszméket is lehet szájbarágni – soha jobb bulit. Tökéletesen érthető a szándék (az ő szempontjából), és a megfelelő frázisokat puffogtatta, de valami mégis félresiklott. Ugyanis a NANE másik nyílt levélben válaszolt, amiben Katalint elküldték melegebb éghajlatra. Én itt bedobok egy zacskó popcornt a mikróba és hátradőlök a fotelban – akinek ilyen barátai vannak, annak semmi szüksége arra, hogy én legyek az ellenfele.
Namármost az egész feminista mozgalom szellemi színvonalát jól mutatja, hogy Nanéék kifogásai annyira voltak jelentősek vagy szakmaiak, mint hogy Ertsey Katalin nyílt levelében tegezni merte a komondor képviselő feleségét. Sőt, ajánlani merte neki, hogy lépjen ki a bántalmazó kapcsolatból, ami a szélütöttek szerint olyasmi, mint az “áldozathibáztatás”. Na ne. Egészen odáig elmentek, hogy Katalint a CSBE áldozatainak fenyegetésével vádolták, és kijelentették, ő sem különb a feleségverőknél, sőt, ugyanazt teszi mint azok!
Kedves NANE, akkor leszögezhetjük, hogy nők is követnek el erőszakot? Már csak azért kérdem, mert éppen valami ilyesmit jelentettek ki nyíltan, ráadásul a legnagyobb aktuális feminista ikonról, aki mellesleg a ti céljaitokért küzdött már évek óta.
Persze a kérdés költői, mert egyrészt nyilvánvaló, hogy nők is követnek el CSBE-t, de ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy Ertsey Katalin nem ugyanazt követte el, mint valaki aki lilára verte egy másik emberi lény fejét. Valami általunk ismeretlen okból Katalin kiesett a klikkből, ezért most alávágtatok, de mivel karcsú volt a támadási felület, csak ennyire futotta. Demagógiára, kötekedésre, hazudozásra. Sosem hittem volna, hogy a Férfihang hasábjain Ertsey Katalint fogom védeni, de a NANE hülyeségeinek szempontjából teljesen ártatlan. Az ő sara itt nem a szakmaiatlanság, hanem az elvek és elvbarátok helytelen kiválasztása.
Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a liberális közösséget megosztja a belharc, és nem tudják kire sütögessék a megszokott billogvasakat, amikkel a konzervatívokkal való eszmecserét olyan könnyen lehet ellehetetleníteni. Most akkor Katalin nőgyűlölő vagy a NANE? Ki a soviniszta, ki a fasiszta-rasszista-hókuszpókista??? Itt nem működnek a jól bevált hívószavak. A többség a NANE-t ekézi, ami nekem pont annyira megfelel, mintha Katalint ekéznék. Egyik kutya, másik eb. És mint ilyenek, elharapják egymás torkát a konc fölött.
Hát ez vicces sztori :) Nekem külön tetszett hogy az egyik hvg cikk írója Balavány György is feministának vallotta magát, aki finoman szólva is meglehetősen érdekes figura, mások sokkal csúnyább jelzőket is használtak már rá ,mint például hogy félnótás.
Szívemből szóltál, Dean. Colát vagy sört a popcornhoz? – Sőt, mindenki a vendégem egy italra. :)
Az a helyzet, hogy a “közösségből kivetés és szétmarcangolás” tágabb jelenség a liberálisoknál (a jelzőt bulvárosabb értelmében használva), ezért utaltam így rájuk. Ahogyan Ertsey nem lehetett eléggé feminista ahhoz, hogy más feministák bele ne kössenek, úgy egy antirasszista nem lehet eléggé antirasszista, az antifasiszta eléggé antifasiszta, satöbbi. Főleg amerikában van nagy hagyománya annak, hogy ha egy liberális száján kicsúszik egy “hát, nem is tudom” szintű botlás bármilyen témában akkor azonnal megtámadják a többiek. Mint a piranhák a sérült társukat. Ez mondjuk magától adódik, hiszen a makulátlan lánglelkükre építik a hamis erkölcsi fennsőbbrendűségüket, és aki azzal tölti az életét, hogy keresi a szálkát mások szemében, annak a saját tökéletességén kívül semmi sem szent.
Ha a konzervatív közösségben van valami zűr, sokkal rugalmasabban és/vagy diszkrétebben kezelik. Ha megbotlasz, inkább felsegítelek, mint hogy beléd rúgjak.
Ez hazugság. Minden ideológia (beleértve a vallást is!) a hatalomért van, csak más és más nyelven próbálja azt a másiknál jobbnak feltüntetni. A liberalizmus pedig sokkal, de sokkal kevesebb valódi szenvedést okozott mindeddig, mint a bal- vagy a jobboldal, továbbá a mai nyugati feminizmus egyre távolabb is kerül tőle, ő maga is olyan eszmeiséget vesz fel, mint a konzervatívok, csak az irány változott meg; megmásíthatatlan sarokköveket fektettek le, amikről nem mondhatnak le, különben súlyos csapás érheti az egész irányzatot.
Ezek csak címkék. A mostani nyugati liberalizmust frankón egy kalap alá venném azzal amit a bolsik műveltek.
( Jelenleg a nyugati hagyományok miatt ők még nem tudnak lövetni )
Mást értünk liberalizmus alatt. Amiről te beszélsz, az kb. 50 éve nem létezik már, a helyét a libertárius mozgalom vette át, ami igencsak vérszegény (sajnos). Amit ma a többség liberalizmus alatt ismer (SZDSZ, LMP, ez a vonal), az csak álarc mögé rejtett kulturális marxizmus. És mint ilyen, radikálisan baloldali. Társadalompusztítóan.
Márpedig létezik konzervatív liberalizmus is, csak most nem divatos…
Pedig annak, a nemzeti liberalizmusnak és a klasszikus liberalizmusnak a nevén túl aligha van köze ahhoz, amit ma “liberalizmusnak” neveznek. Ez egyszerűen a tradicionális értékek lábbal tiprásáról, a nyugati civilizáció rombolásáról, a devianciák hangsúlyós igenléséről és a destruktív kisebbségek felmagasztálásáról szól. Épp ezért a megtévesztés eszköze, amikor azzal jönnek, hogy “de hát Deák Ferenc is liberális volt!”.
Szerintem a mai modern korszakban már nem lehetséges egy ilyen restauráció. Két lehetőség van, a mai folyamatok továbbhaladása esetén lakosságcsere és Eurábia és a cigánypuszták létrejötte. A második esetben teljes politikai, gazdasági és társadalmi összeomlás kevés túlélővel, akik fölműveléssel foglalkoznak és a erődökben élő földesúraknak adóznak, ez esetben helyreáll a hagyományos erkölcs.
Rossz helyre írtam, a másik hozzászólásodra akartam reagálni.
“Eurábia és a cigánypuszták létrejötte”
Phú, itt jön be egy netanjahu-i olvasat! Mert gondolom, most megnevezted az ellenséget: cigányság (cigánypuszták népe) és az iszlám (Eurábia). Bár itt árnyalnám a problematikát, mert ami folyamatosan rongálja a magyar nemzet testét, az a tradicionális közösségekben élő, lumpenproletár cigány réteg (ami egyébként kiteszi a cigányság többségét), és amiből kiesik a középosztálybeli cigány réteg (mely talán a cigányság 5-10%-a). A cigányok a mi palesztinjaink, még ha egy kicsit más is a történelmi szituáció.
Ha pedig a magyarságra egyaránt veszélyt jelent az iszlám és a cigányság, akkor lehet, hogy tanulni kéne az etnofasiszta izraeli államtól, amely egyaránt keményen fellép a belső és a külső ellenség ellen. Ennek képviselője pedig Benjamin Netanjahu – aki szerintem az egyik legellenszenvesebb politikus a Közel-Keleten. Vagyis nem túl csábító a lehetőség…
Ha viszont tényleg a netanjahui, akkor az a cigányság esetében legjobb esetben erőszakos integráció, legrosszabb esetben erőszakos kitelepítés (az X-dimenzióba, fogalmam sincs, hova), az iszlám esetében előkészülés az önvédelemre, esetleg a bevándorlás korlátozása (lásd Aristo ajánlásai).
Gondoltam, írok egyszer egy cikket erről az erősen fasiszta alternatíváról, de még nem jutottam el idáig. Egyszer felfedeztem a PHM-es Lantos János egyik írásában sharoni (és netanjahui) elemeket – még cikket is írtam róla anno, ahol tiltakoztam az efféle megnyilvánulások ellen. Jelenleg meg eljutottam odáig, hogy hajlok az egyetértésre, ha tényleg ennyire nagy a veszély – és nem csupán mese.
A cigánypusztát szó szerint gondoltam. A következő évtizedekben Nyugat-Európa ebből a térségből fogja pótolni a népességét. A fiatalok kivándorolnak a sokkal jobb életet biztosító nyugatra, csak az öregek és cigányok maradnak hátra. A cigányok új szokása, hogy elbontják az elhagyott házakat és eladják az anyagát vagy eltüzelik a faanyagát, ez Lyukóvölgyben már látható folyamat. A falvakban lepusztult putrik és gazos telkek maradnak hátra majd az utolsó magyarok halála után.
Te miben látod a probléma megoldását?
1, iszlámkérdés
2, cigánykérdés
Az izraeli politika az arabok/muszlimok/palesztinok kapcsán tökéletesen érthető. Persze, hogy falat húznak fel, mert nem akarnak minden nap felrobbanni, és hasonlók. Szívem szerint bevezetném ugyanezt Európában, ugyanígy kéne kezelni az életvitelük, kulturális berögzöttségeik, bűnözési statisztikáik stb. által körülhatárolt nemeurópai etnikumokat, mint Izraelben a palesztinokat. A magyar szélsőjobb egyik fő hülyesége a iszlám-ajnározás, olyan hülye okok miatt, miszerint ők rosszban vannak Izraellel (és a zsidókkal) akkor biztos ők a jóarcok, holott nem.
Egy baj van: a “nemzetközi közvélemény” (de jól hangzó kifejezés, ami nagyon is konkrét köröket takar) nem nézné el nekünk azt, amit Izraelnek igen. Illetve még egy: Izraelben tudtommal nem nagyon van ilyen öngyülölő-kultúrmarxista réteg, ami oly hangosan visít a palesztinokért, mint nálunk a balliberális “értelmiség” (értsd: ellenségeink ötödik hadoszlopa) szokott mindenféle destruktív jöttmentért.
Az izraeli iskolákban egymástól elszeparálva tanulnak a palesztin és az izraeli gyerekek.
A magyar szélsőjobb szerint egymástól elszeparálva kéne tanulniuk a cigány és a magyar gyerekeknek.
Az izraeli állam fallal választja el egymástól a palesztin és az izraeli lakosságot.
A magyar szélsőjobb szerint fallal kéne elkeríteni a magyar településeken a cigánylakta részeket, gettósítva azokat.
Az izraeli állam törvényileg nem támogatja a palesztinok és izraeliek egymás között köttetendő házasságát.
A magyar szélsőjobb törvénnyel tiltaná a cigányok és a magyarok közötti házasságkötést.
Az izraeli állam a kitelepítés politikáját alkalmazza a palesztinokkal szemben.
A magyar szélsőjobb kitelepítést foganatosítana a cigánysággal szemben.
Miről beszélünk? :D
Izrael egy negatív példakép a magyar szélsőjobb számára. Gyűlöletes, mert zsidó állam, de ugyanakkor vonzó, mert a kisebbségpolitikájuk a legdurvább önvédelem a nemzetmentés érdekében.
Nem mondom azt, hogy ezzel mind egyetértek, de a tradicionális lumpenproletár cigány közösségek nagyon úgy realizálódnak a magyar társadalomban, a magyar társadalommal szemben, mint ellenség. Az integrációs politika velejárója mindezen közösségek felbomlasztása – ha szép úton nem megy, erőszakkal. (Mindenképpen velejárója a felbomlasztás, mert ezen közösségek a magyar társadalommal szemben erőszakosak és ellenségesek.) Ha pedig nem megy, még mindig ott van a kitelepítés, mint eszköz. (A kérdés az: hova?)
(Tudom, ezt meglehetne közelíteni árnyaltabban is. Kommentben nehéz.)
A klasszikus liberalizmust onnan lehet megismerni, hogy semmilyen tekintetben nem foglalkozik “kisebbségekkel” amíg az egyéni szabadságjogai mindenkinek rendben vannak. Egy klasszikus liberálisnak nincs “cigánypolitikája” vagy bármiféle köze bármilyen civil jogvédelemhez. Miért? Mert a szabadságban hisz, és az egyén felelősségében, aminek antitézise az a fajta csoportpolitizálás amit a modern liberálisok folytatnak. Amíg az LMP a cigányok és a nők ügyét képviseli (a fehérekkel és a férfiakkal szemben, merthát hogy máshogy lehetne?), addig nem lehet liberálisnak nevezni. Illetve igen, csak nem a klasszikus értelemben.
Deansdale:
Ez elég érdekes dilemma.
A klasszikus liberalizmus, amit te is képviselsz, egyik fontos alapköve az emberi jogok védelme, amibe beleértendő az emberjogi aktivizmus. Az emberjogi interpretáció pedig eleve kizárja a kisebbségpolitikát. A tiszta (vagyis nem bemocskolt) emberjogi hagyomány szerint nincs olyan, hogy kisebbségi jog. Vagyis nem megengedett a külön nőmozgalom, a külön férfimozgalom, a külön melegmozgalom, a külön romamozgalom stb. Ezek már eleve megosszák a társadalmat.
A filozófiája érthető, egyszerű:
Az emberi jogok védelme terén nincs külön férfi és nő, hanem ember.
Az emberi jogok védelme terén nincs külön hetero és homo, hanem ember.
Az emberi jogok védelme terén nincs külön cigány és magyar, hanem ember.
Ha Magyarországon egy azeri vagy egy török véresre ver egy örményt, vagyis egy magyar állampolgár egy másik magyar állampolgárt, az nem örménykérdés, hanem emberjogi kérdés.
Az embert, mint olyat kell védeni, nem pedig külön kis csoportokat!
Magam eljutottam ahhoz a radikális nézethez, hogy egészen addig az emberjogi szcéna nem fog megtisztulni a három évtizede rárakodott mocsoktól, amíg fel nem számolódnak a különféle roma érdekvédelmi, melegjogi és feminista csoportok, civil szervezetek – vagy margóra nem szorítják őket a tisztán emberjogi mozgalmak (ami nem a szánalmasan béna TASZ).
Szerinted hogyan lehetne mind a liberalizmust, mind az emberjogi aktivizmust megmenteni a hanyatlástól? Mennyire megengedett ezen a téren a radikalizmus? Meddig lehet elmenni az eszközökben?
“Szerinted hogyan lehetne mind a liberalizmust, mind az emberjogi aktivizmust megmenteni a hanyatlástól?”
Nagyjából sehogy, amíg “fentről” célzottan ebbe az irányba terelgetik. Manapság a jogvédelem politika – a politika pedig pénz és hatalom. Amíg a parlamenti pártok egymás szavazóit akarják elnyerni jogvédelmi kérdésekkel pro és kontra, addig a minél nagyobb megosztottság a legjobb taktika számukra, tehát erre gyúrnak. Ha esetleg nekem nem szeretné elhinni valaki, az eredmények magukért beszélnek. Nézz a politikai közéletre és merd azt mondani, hogy nem az “oszdd meg és uralkodj” a legfőbb vezérelv.
És a problémára csak rátesz egy lapáttal, hogy vannak akik erre tették fel a megélhetésüket. Ha azért kapod a fizetést, hogy a cigányok problémáiról értekezz, addig mindig fogsz találni cigány problémákat.
Pash Cutter
Nagyon felháborító, ugyanakkor elgondolkodtató, amit írt. Nehéz ugyanis eldönteni, hogy nyílt rasszizmus, vagy közönséges, őszinte opportunizmus jár-e a fejébe, de ahogy Izraellel bemutatta, és én magam is, ahogy sok, egyáltalán nem náci könyvből olvastam, sajnos igen, a kultúrák fennmaradása farkastörvényekről szól, és nem az emberi jogokról. De azért reméljük, előbb józanodik ki Európa és a liberalizmus, minthogy a kontinens iszlamizációja és balkanizációja visszafordíthatatlanná válna.
“Márpedig létezik konzervatív liberalizmus is, csak most nem divatos…”
Ideje divatossá tenni! :)
A klasszikus liberalizmus “felélesztése” ma már nem elég. A klasszikus liberalizmus kiválóan működik akkor, ha egyszerűen elegendő a “status quo” őrzése, illeve lassú fejlesztése, mert működnek azok a társadalmat összetartó mechanizmusok (úgymint tradíciók, vallás, családi struktúrák, stb.), amelyek ezt biztosítják. Azonban ma már nincs így, hiszen mindent szétvertek. Ma már egy restauratív, ellenforradalmi irány kell, ami persze nem azt jelenti, hogy egy bizonyos kort kéne egy az egyben restaurálni (hiába gúnyólódnak a liberálisok, hogy mi a lovaskocsit meg a feudalizmust akarjuk visszahozni, mert nem), hanem a megőrzendő értékeket, értékőrző struktúrákat. Ma már a “status quo ante” lehet egyedül elégséges.
Én magam kissé szkeptikus vagyok az olyan fogalmakkal, mint az “ellenforradalom”. Leginkább, hogy én sok olyan “ellenforradalmárral” beszéltem, akit ha megkértem arra, konkretizálja, mit ért ellenforradalom alatt, a konkretizáció helyett mindig adta a misztikus ködöt. Na persze nem mindegy, kit kérdez meg az ember – lehet, nem a megfelelő személyeket találtam meg a kérdésem megválaszolásához.
Mondjuk amikor azt írom, hogy vissza kéne térni egy normális, egészséges emberjogi alternatívához, diskurzushoz, interpretációhoz, tradicióhoz, teóriához és praxishoz, ideológiához és aktivizmushoz, felszámolva az elhajlásokat (pl. a társadalmi megosztást szolgáló melegjogi, romavédő és feminista mozgalmak), az is egyfajta felszólítás visszatérésre. Visszatérni, ami normális és egészséges, értelmes. Restaurálás. De hogy ezt úgy nevezzem: ellenforradalom?
Vagyis túl homályos nekem ez a kifejezés. Leginkább, hogy már magában a konzervatív szcénában is 1000 a definíció.
Akár elképzelhető lenne egy szociálkonzervatív rendet megvalósító ellenforradalom is?
Nézőpont kérdése: a ciánozás szerinted restauráció, a csótányok szerint ellenforradalom.
Terike, Marika, Katika és a női szolidaritás
*
Régi modorosok
Itt egy újabb neked való ellenfél, Deansdale!
Balta Fruzsina, aszexuális keresztény feminista, a Nőkért Egyesület újdonsült agybajos tagja (emellett állami pénzen támogatott ingyenélő egyetemista, elvhű kommunista, egyéb nyalánkságok):
http://nokert.hu/index.php/lmbtqia/lgbt/1205-egy-aszexualis-nyilt-levele-a-budapest-pride-szervezinek#comments
http://nokert.hu/index.php/nk-lazadasa/nk-lazadasa/1199-qazert-joettem-hogy-leszamoljak-a-partpolitikai-keresztenyseg-legendajavalq-balta-fruzsina-beszede#comments
Figyelmeztetés az olvasás előtt: kegyetlenül hülye szöveg! (Ezeket, csesszétek meg, rossz olvasni! :D)
Még egy nyalánkság:
http://mkmp-jnsz.blogspot.hu/2010/10/voros-csillag-alatt-vers-egy-ablakbol.html
Szinte már hajlamos vagyok egyetérteni Suum Cuique-val, hogy az “LMBT-közösség” deviáns és destruktív, abnormális emberek gyülekezőhelye. Itt most szigorúan az aktivista rétegre gondolok, mivel amit LMBT alatt értünk, az általában egy a társadalom megváltoztatására irányuló internacionalista aktivista mozgalom. Én ismerek olyan buzit, aki elhatárolódik az ilyen LMBT dolgoktól – gondolom, nem véletlenül. Az egész “LMBT-közösség” semmi más nem lehet, mint egy olyan alternatív tér, ahol a nem heteroszexuális embereket, némi agymosással a társadalom ellen vadítanak – amolyan szellemi zsoldosképző. Így születnek… vagyis készülnek az olyan szellemi fogyatékosok, mint Balta Fruzsina és társai!
Itt tudok válaszolni csak a kérdésre. Nincs megoldás, mert az emberek többségének megfelel a mostani helyzet és nem hajlandó támogatni semmilyen megoldást. Az embernek az egyéni és családos túlélésre kell törekednie és sorsára kell hagyni az agyilag életképteleneket, csak olyan embert kell segíteni kölcsönös alapon aki hasonló elveket vall. Aki nem hajlandó semmire a túlélésért az nem érdemli meg hogy veszélyt vállaljon más érte.
Az LMBT-közösségekről (mint ideológiai csoportosulásokról) mi a véleményed?
Elvileg ha sima érdekvédő szervezetek lennének nem zavarnának pl: ne verjék őket a hajlamaik miatt, saját szorakozóhelyeik legyenek, ne gúnyolják ki őket a munkahelyükön stb, ezek megvannak ma nekik. Viszont sajnos ma rendszeresen hergelik a többséget pl: felvonulás, házasság követelése, gyerek örökbefogadás, ezzel olyanokat is a közösségük ellen hergelnek akiket nem is érdekelnének.
Az LMBT nem sima érdekvédelmi szervezet. Egyáltalán nem az. Már az alapfilozófiája sem megalapozott…
Régen létezett olyan, hogy jogvédő mozgalom. A jogvédő mozgalom már eleve kizárta a melegmozgalmak, a feminista mozgalmak és a roma mozgalmak szükségességét. Képzelj el egy mozgalmat, mely védelmet ad a nőnek és férfinak, minden szexuális orientációjú személynek, minden etnikumnak – nincs kivitelezés (pozitív diszkrimináció) és nincs kirekesztés (negatív diszkrimináció)! Az emberi jogvédő mozgalom megvédelmez az erőszaktól bárkit – ha EMBER! (Az ember pedig tág kategória – beleférnek rengetegen!)
Azóta persze mind belül, mind kívül szét lett baszva az emberi jogvédő szcéna (nézd csak meg, mi lett a TASZ-ból!).
Ezen a téren hajthatatlan vagyok, mondhatni radikálisan konzervatív!
Nincs szükség feminizmusra! Nincs szükség melegmozgalomra! Nincs szükség roma mozgalomra! Nincs szükség LMBT-re! Nincs szükség férfi jogvédő mozgalomra!
Egy valamire van szükség:
Emberi jogvédő mozgalomra!
Mert ami sokszínűségnek látszik, az szétdarabolódás. Ami hibának látszik a jogvédő szcénában, az mind a szétdarabolódás következménye. Egészen addig nem is lesz harmónia, amíg nem áll össze az egész.
Zárójeles megjegyzés: Az, hogy a TASZ gyenge, megfelelő alkalom a trónkövetelésre – vagyis arra, hogy kialakuljon egy erős, egészséges és normális emberi jogvédő mozgalom!
Ezzel az erővel akkor ne legyen semmilyen specifikus érdekvédelmi szervezet, hiszen az Emberi jovédő szervezet mindenkit védene! Nem kell szakszervezet sem, fogyasztóvédelem sem, betegek érdekképvédelme sem, hiszen a Nagy Ernyőszervezet mindenkit képviselne. Nem is értem az egyes szakmáknak is miért van külön kamarájuk, azokat is képviselhetné egyetlen nagy Kamara.
Pedig a tagozódás bizony nem hülyeségből van. Az egyes érdekcsoportok jobban tudják mi jó nekik, mint valami (mégoly jóindulatú) általános érdekvédő. (Arról nem is beszélve, hogy az egyes érdekek ütközhetnek is.) Pl. egy általános emberi jogi szervezet honnan tudhatná, hogy mondjuk a betegeknek, ezen belül pont a fogyatékosoknak, azon belül pont a mozgáskorlátozottaknak specifikusan mik az érdekeik? Ezért jobb, ha van a mozgáskorlátozottaknak egy saját szervezetük. Ezzel még nem lesznek a többi fogyatékos vagy az egészségesek ellen, csak így tudják a saját érdekeiket hatékonyan érvényesíteni. (Persze, ha valakik arra használnák a szervezetet, hogy a saját zsebüket megtömjék és előnyöket harcoljanak ki a rokkantak számára az épekkel szemben, továbbá gyűlöletet szítsanak az épekkel szemben, akkor ezen az épek joggal háborodnának föl és joggal kérdőjeleznék meg a mozgáskorlátozott szervezet legitimitását.)
Az emberi jogi szervezetek az egyes emberek alapvető emberi jogait védik az állam túlkapásaival szemben, többnyire feltétel nélkül. Pl. a joboldaliak által sokszor szidott TASZ még a szélsőjobbosok emberi jogaiért is kiáll, legutóbb pl. az “Adj gázt!” felvonulást védelmezte (véleménnyilvánítás szabadsága), de 2006 ban is kiállt a tüntetők jogaiért. Pont ezzel a feltétel nélküliséggel szokott a probléma lenni, amikor olykor nem veszik észre, hogy azáltal, hogy egy bűnöző emberi jogaiért kiállnak, a tisztességes emberek emberi jogai ellen foglalnak állást.
Szerintem pont elég baj az, hogy érdekeket képviselünk. Ami valakinek az érdeke, az általában máséval szemben van meghatározva, és belső csetepatévá változtatja a közös előrehaladást. Csak hogy egy példát említsek: a rokkantak érdekében minden (ön)kormányzati intézményhez kerekesszékes feljárót csináltak, a legkisebb faluban is építettek ilyet, aminek eredménye, hogy sokmillió forintokat kidobtak az ablakon valamire, amin lehet hogy évente egyszer sem megy fel egyetlen tolókocsis sem. Holott az esetek túlnyomó többségében megfelelő megoldás lett volna megkérni valakit, hogy segítsen, akár a székkel feljutni a lépcsőn, akár elintézni az ügyet. A rokkantaknak is vannak családtagjai, barátai, és ha véletlenül mégsincs ilyen, akkor szinte kizárt hogy ne találjanak egyetlen segítőkész embert sem az egész környéken. Persze ez lehet hogy macerásabb mint építeni egy feljárót, épp csak nem kell érte a szűkös pénztárcából rengeteg költeni.
Azon a véleményen vagyok, hogy alapvető jogokat kellene meghatározni mindenkinek egységesen, azokat szigorúan betartatni, és azon felül elfelejteni az érdekképviseleti politizálást. Azért van az országház, hogy mindenki igényeit figyelembe vegye (legalábbis elméletileg :|
“Azon a véleményen vagyok, hogy alapvető jogokat kellene meghatározni mindenkinek egységesen, azokat szigorúan betartatni, és azon felül elfelejteni az érdekképviseleti politizálást. Azért van az országház, hogy mindenki igényeit figyelembe vegye (legalábbis elméletileg :|”
Így van! A szétdarabolodásnak (melynek modern elnevezése az “érdekképviselet”) nincs semmi értelme.
Az emberjogi mozgalom egységes vagy sem!
A nemzet egységes vagy sem!
S mindez nem zárja ki a sokszínűséget.
Azt, hogy egyeseket hergel pl. a felvonulás (melynek eredetileg deklarált célja ugye az volna, hogy megmutassa a többségnek, hogy az LMBT tagok is ugyanolyan emberek mint ők, ehhez képest az van, hogy kérkednek azokkal a sztereotip perverziókkal, amik miatt megvetik őket), a mindenféle “comingout”-ok (ismét csak, mit dörgölik a többiek orra alá a szexuális preferenciájukat, mi közünk hozzá?!), a toleranciára felhívó, de sztereotip buzulást ábrázoló hirdetések és a nyílt színi buzulás (engem mondjuk a normál párok is zavarnak, senki ne az utcán smároljon/keféljen!), szóval, hogy ez sokakat zavar, teljesen érthető. És, ami azt illeti, a “ne verjék őket a hajlamaik miatt” és “ne gúnyolják ki őket a munkahelyükön” is kb. egy olyan követlelés, mint a ribisétások “ne erőszakolják meg a nőket!” követelése: senkinek nem kell tudnia a hajlamukról, és akkor senki nem is akarja bántani őket! Miért kellene minden szambejövő, vagy akár minden munkatárs orrára kötni, hogy “hé, nézzétek, buzi vagyok!”? (Végülis a különféle fetisiszták sem szokták fűnek fának újságolni, hogy pl. “te, tudtad, hogy én amúgy női húgyot szeretek inni, attól áll föl?”.)
De, miért zavar egyeseket, hogy házasodni akarnak és örökbe fogadni? A házassággal pl. kinek ártanak? Arról már éppen lehetne vitatkozni, hogy mennyire jó egy gyermeknek, ha LMBT-s(ek) fogadja/ák örökbe, de, ha azt nézzük, hogy milyen az állami gondozottak sora, akkor mindjárt nem olyan rossz alternatíva még egy homokos nevelőszülő sem, nem igaz? (Ha meg pár, akkor pláne, hiszen itt is sokan írnak arról, hogy az egy szülős családok milyen rosszak!)
“de, ha azt nézzük, hogy milyen az állami gondozottak sora, akkor mindjárt nem olyan rossz alternatíva még egy homokos nevelőszülő sem, nem igaz?”
Ez rossz érv. Azért mert JELENLEG az állami gondozás rosszul működik, nem értem miért következne az, hogy akkor passzoljuk le a gyerekeket a buziknak? Nem: a megoldás az, hogy akkor az állami gondozást csináljuk meg jóra! Az állami gondozás azért rossz, mert össze an öntve ott minden mindenkivel, és nincsen célkitűzés sem, további inkompetens alulmotivált nevelők. A lányok együtt vanak a fiúkkal, pláne a cigányokkal, persze, hogy mindenki össze-vissza veri és erőszakolja ott egymást, így emberi roncsok kerülnek csak ki onnan. Az árvaházakat szegregálni kéne, és olyanra kéne megcsinálni a nevelést, mint a NAPOLA c. filmben látható*, és mindjárt egészen rendben lenne a dolog, nem kéne ezért rábízni a buzikra a gyerekeket.
* Nem a konkrétan a nácizmuson van itt a hangsúly, hanem azon, hogy szilárdan kitűzött, a fiatalokat is lelkesítő cél van a nevelésben, fizikailag és szellemileg is kiváló emberekké trenírozzák őket, nagyszerű csapatszellemben. Bár a film egy liberális propaganda, nekem mégis csak az jött le belőle, hogy az állami nevelés is lehet jó, hogyha az olyan. Persze nyilván a katonai szellemű nevelés nem a nyápic kis buzeránsoknak való, de hát istenem, nem lehet mindenkinek megfelelni.
Mellesleg ilyesmiket a kommunista rendszerek is tudtak alkotni, pl. az NDK-ban az úttörőmozgalom nem csak az öncélú berúgásról szólt a táborban, hanem tényleg igyekeztek kiváló közösségeket összekovácsolni.
A NAPOLA jó film. Nekem nem tűnt liberális propagandafilmnek. Inkább mutatta meg számomra, hol is rontották el az egészet. A német nemzetiszocialisták ott baszták el, hogy a pángermanizmus ideájára fektették az állami nevelést, mely meghozta a maga szörnyű eredményeit. Egy hungarista munkaállamban – melyben a konnacionalizmus elve eleve kizárta, még jobb esetben kiirtotta volna a pángermanizmus gondolatát – nem fordulhattak volna elő olyan anomáliák, mint a filmben – mint a német társadalomban.
“a megoldás az, hogy akkor az állami gondozást csináljuk meg jóra!”
Ez jól hangzik, persze, de, a jelenlegi trendet elnézve – amikor ennél égetőbb (a társadalmat jobban foglalkoztató) problémákat sem képesek már mióta megoldani – ez sosem fog megtörténni! De legalábbis nem a belátható jövőben. Rádásul ez majdnem olyan nehéz feledat, mint a társadalmat megcsinálni jóra. Amit leírtál, abból az, hogy “szilárdan kitűzött, a fiatalokat is lelkesítő cél van a nevelésben” mindenképp hasznos volna, a többi, különösen a leírt módszerek vagy működnének, vagy nem. Nem olyan egyszerű ez. És olyan jó sose lehet, mint egy család.
Más megközelítésből: amíg nem csinálják meg jóra az intézeti nevelést – és ez nem várható egyhamar -, addig a gyermeknek az a legjobb, ha örökbe fogadják, még akkor is, ha az örökbefogadó történetesen meleg. (A dohányosok tüdejét is felhasználják transzplantnak, pedig rosszabb, mint egy nem dohányzóé, de a semminél sokkal jobb.)
Azok a buzik, akik követelik maguknak az örökbefogadás és házasság jogát, nem szeretetből, hanem önzőségből teszik mindezt. Ugyebár, nekik is van joguk! Kötelességeik nincsenek, de jogaik igen! Hozzáteszem: a követelőzök nem is az átlagos buzik, hanem az aktivista buzik, a zsoldosok, aki erre lettek kiképezve. A “heteronormatív társadalom” és a “patriarchális család” elleni szélmalomharcra.
“De, miért zavar egyeseket, hogy házasodni akarnak és örökbe fogadni?”
A házasság nem csupán egy férfi és egy nő sorsközössége, hanem szimbólum a monoteista vallásokban, így a kereszténységben, az iszlámban és a judaizmusban. Amint bevezetnék az egész Földbolygón a melegházasságot, megsértenének, erodálnának egy ősi szimbólumot. A vallást folyamatosan bomlasztja a szekuralizmus. Valahogy nem kéne rárakni még egy lapáttal.
Mellesleg ott a teljesen polgári élettársi viszony. Elégedjenek meg azzal!
Az örökbefogadás pedig veszélynek teszi ki a kisgyerek pszichéjét. A kisgyereknek szüksége van egy férfi/apa és női/anya modellre. Mindkét modellt látnia és tanulnia kell! Ezt nem kapja meg két férfi vagy két nő sorsközösségétől, szerelmétől.
Teljesíthetjük a homoszexuális aktivisták, meg az őket kiképző feministák és neoliberálisok kérését. De megvan az ára. Folyamatosan erodálódó vallásos szimbólumok és mentális sérüléseknek kitett kisgyerekek. Nekünk pusztítani kéne a kérésük teljesítéséhez, vérrel kéne bemocskolni a kezünket az igényeik kielégüléséhez – milyen felfogás ez már? Hol az empátia?
“Azok a buzik, akik követelik maguknak az örökbefogadás és házasság jogát, nem szeretetből, hanem önzőségből teszik mindezt.”
Hát, végülis, ha valaki boldog akar lenni, abban van önzés. De, ha nem más kárára keresi a boldogságát, akkor ezért nem szokták önzésnek hívni. Ilyen erővel a normál párok is önzők, amikor családok akarnak.
“Ugyebár, nekik is van joguk! Kötelességeik nincsenek, de jogaik igen!”
De, kötelességeik is vannak, csak azt nem akarja elvenni tőlük senki. Vagy milyen kötelességről felejtkeznek meg szerinted?
“Hozzáteszem: a követelőzök nem is az átlagos buzik, hanem az aktivista buzik, a zsoldosok, aki erre lettek kiképezve. A “heteronormatív társadalom” és a “patriarchális család” elleni szélmalomharcra.”
Ezt mire alapozod? Valami forrás esetleg? Persze, biztos van ilyen aktivista zsoldos is, miért pont köztük ne volna, de szerintem teljesen természetes igénye az embernek, hogy családot szeretne, még akkor is, ha egyéb hajlamai nem természetesek. (Vagyis miért ne akarnának a “normális buzik” családot? És most engedd meg nekem, hogy tágabban értelmezzem a család fogalmát, mert jobb szót nem találtam.)
“A házasság nem csupán… hanem vallási szimbólum”
És?
“A vallást folyamatosan bomlasztja a szekuralizmus.”
Az bomlasztás, hogy a világi hatalmotól próbálják távoltartani az egyházakat? És te ennek is ellene vagy?
“Mellesleg ott a teljesen polgári élettársi viszony.”
Ami teljesen más jogilag, mint a házasság. De mondjuk a “bejegyzett élettársi kapcsolat”, egy jó kompromisszum.
“Az örökbefogadás pedig veszélynek teszi ki a kisgyerek pszichéjét.”
És az örökbefogadás hiánya (= intézeti nevelés) talán olyan egészséges neki?
“A kisgyereknek szüksége van egy férfi/apa és női/anya modellre. Mindkét modellt látnia és tanulnia kell! Ezt nem kapja meg két férfi vagy két nő sorsközösségétől, szerelmétől.”
Mindezeket ugyanúgy nem kapja meg a gyermek egy egyszülős “családban”, még kevésbé egy intézetben!
Mindig azt kell nézni, hogy mik az alternatívák, és itt nem aközül kell választani, hogy egy gyermek egészséges családban nőjön fel, vagy egynemű nevelőszülőkkel, hanem aközül, hogy valamilyen nevelőszülőkkel, vagy azok nélkül!
A legtöbb buzinál ez arról szól, hogy azt látják, miszerint ők ki vannak zárva a házasságból és a gyermeknevelésből. És ők teljesen egyenlőek akarnak lenni a heteroszexuálisokkal. A házasság intézményét nagyszerűen ki lehet váltani a “bejegyzett élettársi kapcsolat” kompromisszumával. Plusz még lehetővé tesszük nekik (is, meg a hetero élettársaknak is), hogy örököljenek az egyik fél elhunyta után. Általában az a buzi, aki családban akar élni, meg is elégszik a “bejegyzett élettársi kapcsolattal”. Aki viszont küzdeni akar tovább, a végtelenségig, a totális egyenlőség kivívásáig, az tovább veri az asztalt, a melegházasság törvénybe iktatását követelve.
Az örökbefogadás és a gyermeknevelés nem játék. Azt a buzinak is be kell látnia, hogy a gyermeknevelés rendkivül nagy felelősség, mely megköveteli az áldozathozást. Nem ismétlem magam: a gyereknek szüksége van egy férfi és egy női mintára. Ha a buzi részesülni akar a gyermeknevelés örömeiből, hozza meg áldozatát és vegyen magához egy ellentétes nemű, heteroszexuális társat. Viszont ha nem akarja feladni a nemi identitását – érthetően -, akkor ne kívánjon magának olyan megpróbáltatást, amely igényli teljes lényét. Na, persze, az önző buzi egyrészt gyereket is akar nevelni, másrészt az identitását is meg akarja tartani – viszont a kettő nem fog harmonikus családot eredményezni. Két férfi vagy két nő nevelte gyermekből megteremtődik a tragikus felnőtt.
Bizonyos témákat pedig ne keverjünk össze! Én a kereszténységről beszéltem, nem a Vatikánról. A Vatikánt nagy ívben leszarom, a pápaválasztást is ásítással fogadtam. A Vatikánt, mint intézményt, még katolikus oldalról is érik időnként támadások. Az én kereszténységem Vatikán-független. A keresztény hitem erős és érzékeny, mely nem szereti, ha alapjaiban támadják. A neoliberális ideológusok, a feminista szövetségeseikkel, és az LMBT-zsoldoskatonáikkal pedig folyamatosan kikezdik a krisztusi erkölcsöt.
A buzit a nácik használják, maradni kéne a valamivel enyhébb homokosnál. A hozzászólásod többi részével egyetértek; kapjanak minden jogot, de ne rendelkezzenek egy harmadik fél, egy gyerek sorsa felett, tudjuk és ők is tudják, hogy természetellenes a beállítottságuk, és pusztán annak köszönhetően maradt fent ez a genetikai hiba, mert attól, hogy nem akartak gyereket nemzeni, még segíthették a közösséget.
Na már megint nácizhattál egy jót – ez nálad komoly betegség lehet amúgy, fogadd őszinte részvétem -, a gond csak az, hogy ezúttal (is) a tájékozatlanságodról tettél tanubizonyságot.
A buzik egy jelentős többsége ugyanis – kapaszkodj meg – úgy hívja magát, hogy buzi. Számukra ebben nincsen semmi degradáló, teljesen helyes és régi szó az. A homokos például sokkal kevésbé szimpatikus nekik. A meleg pedig a szélsőliberális okoskodással jött be a képbe, és általában csak az emós szekciónak esik jól, a régivágású buzik kimondottan rühellik ezt a formulát.
Puzsér Róbert is használja a “buzi” szót – és cseppet sem náci.
Raon polgártárssal maximálisan egyetértek.
Akkor a “büdös buzi”-t még jobb emberek használhatják.
http://ertseykatalin.blog.hu/2013/05/27/hala_es_koszonet_a_nanenak
Na igen, így kell válaszolni a nane szervezetnek! Semmi “bocsánat”, vagy “amit óhajt”!
Vitáznak egymással Morgana Pendragon hívei! Oly mindegy, kinek “van igaza a vitában”, én csak boszorkányokat látok, akik el akarják pusztítani Camelotot, úgy, hogy közben jót akarnak mindenkinek. Egy boszorkányvadász ilyenkor nem agyal azon, hogy jó boszorkány vagy rossz boszorkány – annyit lát, boszorkány, és meghúzza a nyílpuska ravaszát!
Nem értek egyet sem a buzizással sem a melegezéssel, mindkettőtől idegbajt kapok.
Az egyik pozitív a másik negatív diszkriminációt jelöl, itt a helyes SZAKkifejezés a homoszexualizmus.
Amely homoszexualizmus (most csak a fogalom megléte) se nem bűn, se nem erény. Betegség, egy evolúció okozta nem kívánt mellékterméke az emberiségnek, ami sajnos szükségszerűen mindig megjelenik globális méreteket öltve is, ahol a férfi-női számarány nem kiegyensúlyozott és -, vagy az egyes nemi szerepeket nem higgadtan és jóakarattal fektették le. A homoszexualizmus létezett, létezik és létezni fog, mert rendkívül összetett jelenség, nagyon jól tudjuk történelmileg is, hogy már Nagy Sándor korában is felütötte a fejét az emberiségen belül és hiába volt x tucat hetero a felmenők között, valamiért mégis a hetero leszármazottak egy utódánál megjelenik. Ez van.
A problémát ettől még kezelni kell. Van a mai ún. liberális förmedvény, és van az ultrajobber tegyük nevelőtáborba és alázzuk meg őt és még ezt indokoljuk is meg klerikális szövegekkel, ami mélyen antikrisztusi is egyben. A kezelés ott kezdődik, hogy a homoszexuálisban felébresztjük a tudatot, hogy a homoszexualitása rejtendő dolog, ha felismeri magában kontrollálja azt és csak a magánéletének azon zugával ossza meg, amely ugyanezzel az identitással él. Erre vannak alkalmas helyek, erre a célra megnyitott bárok, ott kiélhetik hajlamaikat. Tudatosítani kell velük, hogy az utcára, 5-15 évesek gyerekek szeme elé látványelemként nem valóak.
Ettől még élhetnek egyenrangú életet, lehetnek erényeik, csak lehetőség szerint a szakmai életükben a szakmai erényüket kamatoztassák.
Nálam óriási megbecsülést érdemel az a homoszexuális, amelyik ehhez a rendező elvhez tartja magát. Tudja, hogy mások érzékenysége fontos, és az ő érzékenységük tiszteletben tartására nekünk is vannak megoldásaink. Pl. logikus kérés lenne a hetero együttélőktől, hogy a közterületen ők se csókolózzanak, mert annak ugyanúgy nincs helye.
Ennyi, nem hiszem hogy kivitelezhetetlen, bonyolult megoldássor lenne.
“…és még ezt indokoljuk is meg klerikális szövegekkel, ami mélyen antikrisztusi is egyben.”
Mivaan? A homoszexualitás erkölcsi elítélése magából a Szentírásból származik, és a hagyományos keresztény tanítás szerint a homoszexuális aktusok nem pusztán “szimpla” halálos bűnök, hanem égbekiáltó bűnök közé tartozik. Attól „égbekiáltó”, hogy ezeket Isten már itt a földön megtorolja, mert „mintegy Istenhez kiáltanak büntetésért”.
Amúgy meg a Bibliában konkrétan benne van, és nem csak az Ószövetségben, mint egyes tudatlan gúnyolódok szokták odavetni:
Nagyszerű, és tudja-e azt, hogy ezeket a “szent” szövegeket kik és mikor hamisították bele a Bibliába?
Ezzel szemben az orvosi diagnosztikára támaszkodom, keresztény doktor tízezrei írták már azt meg, hogy a homoszexualitás akaratlagosan nem leküzdhető. (kivétel nélkül igaz!) A legkeményebb, legmegtartóztatóbb, aszkézist követő életmód sem tudja módosítani tudat szinten a már kialakult és rögzült ösztönt. Ha egyszer azon a meghatározhatatlan ponton kialakul a szexuális orientáció, onnantól kezdve az nem módosítható.
Arról nem is beszélve, hogy az isteni büntetés ma már a kondom feltalálásával kicselezésre került, mentán higiénikus környezetben a kialakuló betegségek mindegyike megelőzhető, tehát a maga hozzáállása a fogalomhoz is mint a dominó úgy dől össze.
Még egyszer: a homoszexualitás, mint fogalom és mint azon túlmutató ösztön nem leküzdhető, és mivel nem leküzdhető nem sorolható a bűn kategóriába, és a jézusi tanítás alappillére abban áll, hogy ami az emberi elme irányítása alatt áll, abban kell helyest és helytelent (+relatív) felosztani és eligazodni, ezért antikrisztusinak fogok fel minden olyan viselkedési típust, amely agresszívan támadja az ilyen vétlenül kialakult személyiségeket. Ami ellen küzdeni kell, mert küzdeni érdemes, az a ma vírusosan terjedő, (csúnya szó) “neohomo” VISELKEDÉSmód, amely a férfit gerinctelenné és gyámoltalanná, a nőt gátlástalanná és magamutogatóvá tenni kívánja és éppen teszi is minden fellelhető, otromba módszerrel, nemcsak metafizikai szinten, hanem az öltözködésmód, szabadidőtöltés terén is.
Kedves Clement!
Csak mielőtt elmérgesedne az értelmetlen vita.
Suum Cuique homofób, mely homofóbiával én nem értek egyet (és amit ő valószínűleg tagad), de mindenesetre joga van a homofóbiája felvállalásához és hirdetéséhez. A Férfihangon is. Akkor is, ha a homofóbia betegség szerintem, szerinte meg nem. Demokrácia van, amelybe ez belefér.
Viszont neked nincs jogod az ő szemléletének és identitásának a megváltoztatásához. Leginkább, hogy értelmetlen, és magad is látod ennek értelmetlenségét. Az erőszakos térítés pedig nem fér bele egy demokráciába.
Egyébként a Barátok közt egy rossz sorozat. Benne van a Bibliában. Mindjárt idézek is egy sort! :)
Mi lenne ha végre elhagynánk a hülye címkéket? Az összes -fób meg -ista a hülyék billogvasai a vitapartner mocskolására, szerintem mostantól mellőzük az összes ilyen baromságot. Próbáljuk meg a vitapartner személye helyett a véleményét tárgyalni, talán többre jutunk.
A tény kimondása nem címkézgetés. Sok esetben Suum Cuique degeneráltnak nevezi a homoszexuálisokat és a transzfesztitákat (vagyis címkézget) az oldalon. Nincs ezzel semmi baj, joga van hozzá. A “címkézgetések”-ről annyit, hogy nem véletlen, hogy másra nem használom a szót (rád vagy Clementre). Észreveszem, ha valaki ellenérzéseket, vagy egyenesen gyűlöletet érez egy adott csoporttal kapcsolatban. A tények kimondását pedig nem fogja gátolni nálam a politikai korrektség elleni küzdelem.
És mielőtt felhangzana a már Suum Cuique által bevetett “érv”, hogy “látom, szereted a buzikat” (íme, egy újabb címke: “buziszerető” vagyis “liberális”), akkor megjegyzem, ugyanígy felszólalnék, ha éppen az örményekkel szemben menne ez. Vagy a határontúli magyarokkal.
Mellesleg buzikérdésben Clementtel értek egyet.
Kedves Pash Cutter!
Mint láthatja, a szó ha nem is legszorosabb értelmében, de én is homofób vagyok, bennem is létezik az az ideálkép, hogy a homoszexuálisok arányát a minimálisra lehet csökkenteni (olyan kis létszámra, hogy gyakorlatilag észrevehetetlenek legyenek).
Ellenben ha már Bibilia. A tegnapi állításomért bocsánatot kérek, a Suum cuique által idézett sorok nem hamisítványok, rosszul fogalmaztam. A Biblia egy LÁTSZÓLAGOS ellentmondásos könyv, mert rengeteg idézet van, amelyek a könyvön belül messzebb helyezkednek el egymástól, de ha egymás mellé állítanánk azokat az idézeteket, azt látnánk, hogy a két állítás ütközik, üti egymást. Teológiából megtanultam, hogy nem az idézetek sokaságából kell idézni, hanem a szellemét kell érezni, a kerek egészét, ezért még most sem fogadom el, hogy a Bibliára hivatkozva bűnnek tüntessék fel. Engedje meg engedelmével, hogy én is ezt gondoljam.
Tisztelettel Clement
“Suum Cuique homofób”
Bocsánat, én nem vagyok “homofób”, mégpedig azért nem, mert ez egy rendkívül hülye kifejezés. A “-fób” végződés a görög fóbiára utal, amely irracionális, elemi félelmet jelent, én pedig nem “félek” a homoszexuális emberektől, ugyanúgy, ahogy nem félek egy bomló tetemtől vagy egy kutyagumitól sem, maximum undorítónak tartom, ezen túl erkölcsileg elítélem a dolgot, és meggyőződésem, hogy árt ez az egész “issue” a társadalomnak, minthogy a kultúrmarxisták által arra lett kitalálva. Így mindenki aki ott tart még, hogy ezt a “most mi bajod velük, csak nem homofób vagy?”-játékot játsza, az bizony a rossz oldalon áll. Idézek innen:
„Te csak egy homofób vagy!”
Azokat, akik a homoszexuális magatartással szembehelyezkednek, gyakran vádolják meg az ún. „homofóbiával”, azaz, hogy azért vannak ilyen véleményen, mert „félnek” a homoszexualitástól. Néha a vád odáig fajul, hogy azt állítják, hogy ugyanezek az emberek valószínűleg maguk is homoszexuálisok, és más homoszexuálisok elítélésével kompenzálják saját vágyaikat, hogy elrejtsék ezt a tényt még önmaguk elől is.
Ezek az érvek megkísérlik megszüntetni a racionális párbeszédet azáltal, hogy a középpontba a vita egyik résztvevőjét állítják. A másik fél érveit az ő valós vagy vélt tulajdonságára alapozva akarják elvetni. Ebben az esetben a feltételezett tulajdonság a homoszexuálisoktól való félelem.
Azokhoz a próbálkozásokhoz hasonlóan, amelyek el akarják kerülni a racionális párbeszédet, a homofóbia-érv egyáltalán nem érinti magát a lényeget. Még ha egy ember fél is a homoszexualitástól, ez egyáltalán nem csökkenti az érveket az ilyen viselkedés ellen. Az, hogy egy ember fél a fegyverektől, még nem érvényteleníti érveit a fegyverek ellen, sem az, ha valaki fél a katonai leszereléstől, még nem csökkenti érveit a leszerelés ellen. Az elvi alapokon álló véleménykülönbséget nem lehet fóbiának nevezni.
Továbbá a homofóbia-vád egyáltalán nem meggyőző. Azoknak az elsöprő többsége, akik szembehelyezkednek a homoszexuális viselkedéssel egyáltalán nem „félnek” a homoszexuálisoktól. A szembehelyezkedés nem azonos a félelemmel. Bárki ellenezhet valamit anélkül, hogy félne tőle, tehát értelmetlen az a próbálkozás, hogy valaki egy „Homofób!” sikollyal zárjon le egy ésszerű párbeszédet. Ez a próbálkozás csak arra való, hogy eltérítse a figyelmet azoktól az érvektől, amit valaki állít, és ráirányítsa arra, aki az érvet állítja, méghozzá úgy, hogy erkölcsileg támadja meg az illetőt.
Vagyis akkor a “hungarofob” is egy olyan műszó, ami helyettesíti az érveket? Vagyis ha én azt mondom Slotára és Ficóra, hogy “hungarofob”, vagyis “fél a magyaroktól” (miközben nem), kikerülöm a tartalommal való vitatkozás, az érvelés lehetőségét, mi több, feladatát? Vagyis ha Slota és Ficó úgy tekint a magyarokra – undorodva, természetesen -, mint a kutyaszarra, mint a bomló tetemre, erkölcsileg elítélve, hogy magyar, és én erre azt találom mondani, hogy “hungarofob”, beleesek a politikailag korrektség hibájába, hülye kifejezést alkalmazok, a rossz oldalon állok, megszüntetem a racionális párbeszédet, mondhatni: eltérítem a figyelmet azoktól az érvektől, amit Slota és Ficó állít, és ráirányítom Slotára és Ficóra, aki az érvet állítja, méghozzá úgy, hogy erkölcsileg támadom a két illetőt? Még egyszer: ha Slota és Ficó tényleg, bizonyítottan magyarellenes, és én ennek okán bevetem ellenük a “hungarofób” kártyát, erkölcstelen tettet hajtok végre, mert megkerülöm a velük való vitát?
Jó, értem!
Pash, érveléstechnikában vitán felül jó vagy. De ha ezt itt nem akarod érteni, hanem inkább kiforgatod, csakhogy önigazold magad – nos, ez is csak információ.
Nem, nem a kiforgatás volt a cél. Inkább egy gondolatfutam, elmélkedésfolyam. Hangosan gondolkodtam. Gondolkodás közben pötyögtettem a billentyűzeten. Mire feleszméltem, aláhúztam Suum Cuique mondanivalóját. Egyet értettem vele. A fenébe! Mi van velem? Nem vagyok a magam ura, vagy mi?
Értem én, mi a lényege Suum Cuique kommentjének. És nagy valószínűséggel sem Suum Cuique-t nem lehet a “homofób”, sem Slotát és Ficót a “hungarofób” sikoltással, csatakiáltással lesöpörni az asztalról, az érvelést megkerülendő. Mármint érveiket. Érvekkel szemben ellenérveket – ez az aranybetűs szabály! Suum Cuique meg, legyen, nem “homofób”, vagyis “nem fél a buziktól”, csak “nem kedveli a buzikat” – a kettő nem ugyanaz. (Most Slotával és Ficóval ugyanezt nem játszom el, az eredmény hasonló).
Tényleg nem érv a címkézgetés! (Maradjunk ennyiben!)
A “homoszexualitás, mint bűn, mint betegség, mint természetellenesség, mint abnormalitás” témaköréről tervbe van véve egy korrekt (nem plágiumgyanús) iromány. Mostanában basztak hozzám két szakirodalmat a témában: Birtalan Balász és Szász Péter Domonkos, két teológiában jártas fiatalember.
Majd idővel…
Most fáradt vagyok ehhez…
Írtam én erről valaha?
Aham. A Vallásgyalázó csöcsmutogatás a Notre-Dame-ban c. írás alatti kommentekre gondolok, ahol kifejted elsősorban a természettörvényeket, másodsorban a homoszexuálisokra vonatkozó természettörvényi részeket, harmadrészt pedig Reina Nicolasa komment-tételeinek cáfolatát.
(Az SZPD-kommentek egy részéből simán kihozhatnál egy cikket a témából és küldhetnéd a Férfihangra. Csak egy ötlet.)
Mind az Indymedián, mind a Férfihangon jelezve lett számomra, hogy a komment is funkcionálhat szakirodalomként, melynél kötelesség feltüntetni a szerzőt.
Így már értem.
Homofóbia – igen!
DK-s vadliberális/vadfeminista nők, a jobb alsó a legszexibb :DD
Nekem Ágnes tetszik a szép lila folttal, lehet a Feritől kapta, mert féltékenykedett :))
És a feministáknak van bőr a képén azt mondani, hogy a nők kulturáltabban politizálnak, mint a férfiak. Agyrém. Mint a koviubi fölött hajbakapó vénasszonyok a piacon… Hadonászás, kiabálás, eltorzult arcberendezés.
Jajjj, hát nem érted?
Ha sokkal többen lennének (mármint nők a parlamentben), kulturáltabban menne minden. Most csak a férfitöbbségnek tartanak tükröt. A férfiak eszközeit vetik be a férfiak ellen.
Szégyen, hogy ilyen hosszú, feministákat tanulmányozó idő után még mindig el kell az ilyesmit magyaráznom neked! ;o))))))))))))))
OK, de most akkor mi legyen Balogh “Vakkomondor” Józseffel?
Monnyon le!
Lájkoltalak.
Szerintem senki sem védi a valódi erőszaktevőket itt, így ha valóban elkövette ezt, akkor feleljen érte büntetőjogilag és távozzon a közéletből. Amit az antfeministák csinálnak, az nem az áldozatok “hibáztatása”, sem pedig a valódi agresszorok védelmezése. Amit kifogásolunk, az ezen bűncselekmények feministák általi politikai issue-vá emelése, “strukturális erőszakként”, “férfierőszakként” értelmezése.
Igen ezt eljátszották a Bándy ügyben is, ahol gusztustalan férfiellenes uszítást műveltek, egy bűnöző szintjén emlegetve az átlagos férfiakat.
Ha én elkezdenék olyan pletykát terjeszteni, hogy Ertsey Katalin fejbe vágott az esernyőjével, akkor mi legyen ővele? Semmi, amíg a bíróság el nem ítéli. És ez vonatkozik mindenki másra is. A sértett tegyen feljelentést, a rendőrség végezzen nyomozást. Ennek hiányában egy jogállamban nem lehet (és nem is kell) tenni semmit.
Beismerte, amit tett, meg azt is, hogy korábban egy idióta hazugsággal próbált kimosakodni. Részegen, ok nélkül ripityára törte egy másik ember arcát, ítélje el a bíróság, oké. De ez az ember ott ül a Parlamentben, aminek a büntetőjogi kategórián felül erkölcsi vonatkozása is van – vagyis húzzon a g&cibe a Parlamentből egy ilyen alak minél előbb, ha van elég gerince magától, és ne akarjon az engem meg a családomat érintő döntéseket hozni, amire semmi erkölcsi alapja nincs ezek után.
A képviselőnők akciója harsány és kissé ízléstelen volt, de ha Balogh lemondott volna magától, mint ahogy fejlett országokban történni szokott egy ilyen esetben, nem került volna rá sor.
“Beismerte, amit tett”
Őszintén szólva csak nagyon felületesen követem a magyar pöcegödröt politikát, úgyhogy ebből kimaradtam. Ha így van, mondjon le.