Mit is lehetne tenni? – Egy fiatal férfi elmélkedése a “férfierőszakról”

A következő cikk egy kedves olvasó a Férfihang.hu számára elküldött írása. Tekintettel arra, hogy nem egy sokat próbált tollforgató szakcikkéről, hanem egy életérzését kommunikálni igyekvő fiatal férfi szavairól van szó, mindenkit kellő empátiára hívunk fel. A beküldő javaslata ellenére is kerülni igyekeztünk az írás átszerkesztését, csupán egy-két apróbb, értelmezést nehezítő részletet hagytunk el, illetve korrigáltunk lehelet finoman, hogy minél torzítatlanabb alakban közvetíthessük azt a gondolatmenetet, azt a hangulatot, amely minden bizonnyal a fiatal férfiak jelentős részének sajátja napjainkban. Sokszor egy írás a maga tárgyi tévedéseivel, és esetleges egyéb esendőségeivel együtt mondd el a legtöbbet az értő, sorok között is olvasni képes olvasó számára. Ebben a szellemben ajánljuk mindenkinek figyelmébe Danibusz írását.

A feminizmusról úgy tudjuk, hogy az a célja, hogy megvédje a nőket a férfiak által elkövetett bűnöktől: Erőszak, elnyomás, bántalmazás. – Ezzel nincs is semmilyen probléma, hiszen ezek valós problémák. De vajon jó lesz az, ha csak arról hallunk, hogy mit csinálhatunk rosszul, mitől kell félnünk? Vagy talán kell a jó példa is, hogy az emberek ne érezzék magukat feleslegesnek és másodrendűnek? – Kell. Nagyon is kell. Hány elnőiesedett férfi és hány elférfiasodott nő van? Már senki sem tudja, mi legyen, mitől is váljon boldog emberré.

Talán először is tisztáznunk kellene, mit jelent férfinak és nőnek lenni. Úgy tűnik erre nincs is elfogadható meghatározásunk, mindenkinek mást és mást jelentenek ezek a fogalmak. Ki úgy hiszi, hogy a fiúk fára másznak és a lányok pedig babáznak, ki pedig úgy gondolja, hogy nő az, aki szül, és a férfi meg az, aki nem. A mai eszmék között azonban már a bántalmazó-bántalmazott szerepkör is nemi szerepként kezd elterjedni. Mitől tűnik ez a meghasonlott szemlélet igaznak? A mai világban a férfiak által elkövetett eseteket igen gyakorinak hiszik az emberek. Ki ne ismerné a 95% bántalmazó férfi tényét? Mivel a médiában a leggyakrabban azzal a közléssel találkozhatunk, hogy a bántalmazások 95%-át férfiak követik el, sokan ezt a számadatot úgy értik, hogy a férfiak jelentős része bántalmazó. Na de a férfiak között mennyi a bántalmazó?

 Erről így beszél például dr Wirth Judit: Nőkért.hu – Dr Wirth Judit beszede

“Nem szinte kizárólag olyan nemű személyek döntenének tehát e kérdésekről, akik között – persze tisztán statisztikailag – a bántalmazók száma akár a 20%-ot is elérheti.

A 20% a médiában soha nincs megemlítve, csak a 95%. Tudom, a bántalmazók szinte mind férfiak, de ez nem jelenti azt, hogy a férfiak szinte mind bántalmazók. Akkor miért nem foglalkoznak a feministák azzal, hogy a 80% legyen férfiként, és a 20% pedig bűnelkövetőnek feltüntetve? Miért általánosítanak a férfiak kisebb része alapján? Sőt, miért hiszi mindenki, hogy a “férfi” bántalmazó?

Ha a férfiak úgy nőnének fel, hogy tudnák, hogy csak minden ötödik férfi kivetnivaló, akkor mernének férfiak lenni. Nem behódoló, “mit kell a nőnek megadni” típusú lények, hanem olyan emberek, akik úgy mernek önmaguk lenni, hogy a nő boldog és szabad lesz mellettük. A társadalom mindig megmutatja, mi jó neki, és mi nem. Régebben az emberek együtt akartak élni, a szerettük mellett ébredni, de manapság az új generáció csak lefeküdni akar másokkal, felkelni nem.

A mai feministák azt is elfelejtik, hogy ők még a régi rendszerben nevelkedtek, és onnan “szabadultak ki”. Ez miért fontos? Maradt rajtuk a régi rendszerből valami. És az a valami már az új generáción nem lesz. Ez a bizonyos valami a szabályzás. Nem az a szabályzás, hogy “konyhába asszony”, hanem az a szabályrendszer, ami az emberi társadalmat összetartja. És ezeket elfelejtik átadni, mivel a “patriarchális rendszert” meg akarják szüntetni.

A múlt nagyon rossz volt, ezt be kell nekünk is ismerni, de nem hiszem, hogy ne lettek volna olyan dolgok, amik jobbak voltak, mint ma. Én a húszas éveimet taposom, de a nálam pár évvel fiatalabb embereket is szörnyülködve nézem sokszor. Akkor a nálam idősebb emberek mit gondolhatnak a modern fiatalokról?

Ezért az öregebbeknek (ez van) meg kéne mutatni az új generációknak, a régi korszak milyen gondolatokat tartalmazott a nőelnyomáson kívül. Attól, hogy menekülnek a múlt elől, még nem lesz semmi sem jobb, ha pedig a régi, jól működő dolgokat is eltüntetik, akkor össze is omolhat a társadalom.

Nem vissza kell hozni a régit, és nem új köntösben bemutatni, hanem azokat a dolgokat, amiket most is tudnánk használni, kellene megmutatni és bebizonyítani azokról, hogy működnek.

Talán az lesz a legnehezebb ebben, hogy antifeministák csinálják. Feministákat nehéz meggyőzni szervezeti szinten arról, hogy nem csak nőelnyomás volt régen, főleg, ha antifeministák mondják ezt. Viszont a mai helyzet eltűrése sem jobb ennél.

1 vote, average: 5,00 out of 51 vote, average: 5,00 out of 51 vote, average: 5,00 out of 51 vote, average: 5,00 out of 51 vote, average: 5,00 out of 5 1 olvasó átlagosan 5,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Vendégcikk

53
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
10 Egyéni hozzászólás
43 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
19 Hozzászólások szerzői
edieTeleptaolwabalin1the hermitInaara Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Alter Ego
Szerkesztő

“Miért hiszi mindenki, hogy a “férfi” bántalmazó?” – Valószínűleg azért hiszi mindenki ezt Dani, mert még sajnos te is elhitted: “Tudom, a bántalmazók szinte mind férfiak.” – Mondod, miközben a valóság az, hogy jelentős amerikai, nemzetközi és persze magyar tanulmányok is bizonyítják (Emeljük ki nagyon nagy tisztelettel Tamási Erzsébet nevét), hogy a nők hozzávetőleg pont olyan gyakran követnek el erőszakot a kapcsolataikban, mint a férfiak. Ezeket a tanulmányokat nem régen a feminista lobbi elé tárták a kormány szakértői is, amikor a családon belüli erőszak önálló törvényi tényállásáról vitáztak. Persze ők ezt szeretnék figyelmen kívül hagyni, hiszen nekik saját “szakértőik” vannak: Élen Szil Péterrel, akitől még a feminista lobbi egy része is elhatárolódott évekkel ezelőtt, mivel bizonyítottnak látták némi nemzetközi nyomozás után, hogy egy közönséges hazudozó. De ez például a NANE egyesületet korántsem zavarta, ők továbbra is az ő “szakértelmére” építenek. Te viszont jobban tennéd, ha alapos kételkedéssel fogadnál minden számot, akár “95%”, akár “20%”, ami tőlük származik. “Miért általánosítanak a férfiak kisebb része alapján?” – Szerintem azért, mert létérdekük azt bizonygatni, hogy szörnyű méretekben létezik az a probléma, amelynek a megoldására ők sok éve folyamatosan sokmilliós állami támogatásokat zsebelnek be. Sajnos a feminista érdekkörök a merőben tisztességtelen propaganda munka közepette arról megfeledkeznek, hogy a hatékony médiakommunikációnak köszönhetően olyan bűntudatos, kiherélt férfigenerációk növekednek fel, amelyeket megbénít, szociális szorongásba taszít, megbélyegez és boldogtalanná tesz a “férfierőszak” rémképe. Kedves Dani, tekintve, hogy így a 40-en túl cirka kétszer annyi idős lehetek, mint te, és a te nézőpontodból nézve egy olyan ködös, távoli  múltban nevelkedtem fel, amikor még dinoszauruszra vadásztunk bunkós bottal a mezőkön és napi rutinként nyomtuk el, és vertük kékre-zöldre a nőket, akár még vállalkozhatnék is arra a szerepre, hogy “öregként” irányt próbáljak mutatni neked arra nézve, hogy az a korszak “milyen gondolatokat tartalmazott a nőelnyomáson kívül”, de tartok tőle, hogy a nemek háborújának megoldása valójában a ti generációtokra vár. Nehéz munka lesz, főleg akkor, ha készpénznek veszitek az olyan ordító baromságokat; hogy a nem is olyan távoli múltban szörnyű patriarchális nőelnyomás uralkodott, ami “nagyon rossz volt”. Most kezdjem magyarázni, hogy a valóság mindezekkel szemben az, hogy a nők megbecsülése nagyságrendekkel nagyobb volt és többek között ennek eredménye az a törvénykezési hagyaték, amely számos családjogi hátrányt tartalmaz a férfiak számára? – Ezeken a hátrányokon igyekeznek lépésről-lépésre tovább súlyosbítani a feminista követelések, és a ma huszonéves fiatalok bőrén csattan majd valójában az ostor, hiszen merőben újfajta társadalmi körülmények között, a “kiteljesedett női öntudat” és a nemek háborújának talaján egyre kevésbé tervezhet élhető családi életet egy férfi? Szerintem jobban járnak a fiatal férfiak, ha nem a korábbi generációktól várják leginkább a megoldásokat. Mi még egy olyan korban szocializálódtunk, amikor hírből sem ismertük a nemek harcának manapság látható megnyilvánulásait, amikor akár férfiként, akár nőként az ember legnagyobb támasza a partnerkapcsolat és a család volt, és a férfiak és a nők nem ellenérdekelt feleket, hanem társat láttak egymásban, akivel megoszthatták ösztönkésztetéseik és képességeik szerint a feladataikat. Valószínűleg ennek eredménye volt az is, hogy – ahogyan magad is írtad – nem csak lefeküdni, hanem felkelni is egymás mellett akartak az emberek… – Ilyen értelemben pedig, hidd el, senkinek semmi oka rá, hogy “meneküljön a múlt elől”. A furcsán változó jelenkor nem annak a múltnak az eredményeként alakul át úgy, ahogyan átalakul. És ezt annak a jóformán a semmiből támadt magyar feminista mozgalomnak az öregasszonyai is nagyon jól tudják, akiknek egyik napról a másikra, az EU-s céltámogatások megjelenésével együtt támadtak sürgősen elvégzendő (ál)feladataik a “férfierőszak”-kal szemben. Azt hiszem, hogy egy újfajta férfimentalitásnak kell kialakulnia ezeknek a problémáknak a megoldásához. – Merthogy nem lesz elég a férfiak “társadalomból való kicsatlakozása”, (ahogyan Deansdale fogalmazott egy Kay S. Hymowitz könyv kapcsán), nem lesz elég a sok millió “szingli” férfi, és kevés lesz az MGTOW is. A… Tovább olvasás »

danibusz
Olvasó

Alter Ego

Nos, annyit előlegben , hogy olvasom az oldalt és írtam is ide. Számomra ezek a számok, kifejezések lényegtelenek, de ha már új generáció és újfajta média egy szemlélete volt, amiről írtam, akkor mégiscsak fontos azt nézni. Én lehetek akármilyen, ha a nagyközönség ilyennek lát mindent.

És nem, nem a nemek harca volt a lényeg. Van annál rosszabb, a látens pesszimizmus, ami a mai férfiak egy részét övezi. Valakinek bejön ez a feminista kódex, valakinek nem. Akik jól elvannak magukkal, azoknak mindegy, mi történik a világban.   Nekem az a bajom, hogy másokat is nézek, így nem tudom nem észrevenni, hogy a társadalmi változás hektikus. Nincs irány, nincs példa, miként legyek “férfi”, csak a “hogy legyél (igazi) nő” mindenhol. Nekünk szabályok vannak megszabva, és nőközpontú viselkedésminták. Nem is lenne ez baj, de ez ilyen már nekem:

Tudom, sok mindent túlgondolok, és minek tartanék be minden szabályt, de nem mindenkinek van olyan múltja, hogy teljesen szabad legyen. Vannak olyanok, akiknek viszonyulni kellett a körülményekhez (szegénység, stb). Emiatt nem szeretnék egy olyan világban élni, ahol csak azt tudom, mit ne tegyek, főleg, ha ezek közül sok egyszerre megvalósíthatatlan.  És amitől jobban félek az az, hogy ilyen körülmények öngerjesztőek a megszegésekre. Ha valamit nem tettél meg, akkor miért tennél meg mást, hisz már nem tartod be a szabályokat. És máris figyelmen kívül hagyja rengeteg ember az összes szabályt.
És jönnek a “hát a patriarchizmus miatt nem segít a sok szabály” gondolatok, és rátesznek még egy lapáttal. Én meg itt ülök, és nézem, hogy a vétkesek miatt mindenki meg van büntetve. A kommunizmus volt ilyen az iskolában (ha jól tudom), ahol a leggyengébb ember tanulási sebessége a tanterv meghatározó. Nincs kivétel, mindenki egyenlően rossz. (személyesen tapasztaltam ezt 12 évig)

Én arra céloztam, hogy mint ember kéne megmutatni, mi van a nemek háborúján túl. A “nőt így ne”, “nőt úgy ne” csak a tünetek kezelésére jó, semmi másra. Utólag mindenki okos. Én viszont olyan embernek tartom magam, aki szeret megelőzni, megtudni, miből lehet baj. Mondhatni férfi vagyok, nekem nincs olyan, hogy “nem jó a nők helyzete”, nekem csak olyan van, hogy “nem okozol problémát nőnek”. Sejtetni, utólagos parancsokat adni felesleges. A “ne üss nőt” is csak az ütést nézi. Semmi előtte, vagy utána levő állapotra nem utal. Nem kér meg ,hogy nyugodjak meg, ha nő van a közelemben, nem tanácsol kommunikációt a hibák felfedezésére, csak tüneti kezelés. Az egész feminizmus ilyen. Rohan az egyik problémától a másikig, miközben elfelejti megtudni, mitől van a probléma. Vagy ráfogja a patriarchizmusra és a férfiakra.

Milyen lenne a tanács, amit adni kéne? Nem tudom. Semmi konkrét, semmi spirituális, semmi komoly. Mégis valami, ami miatt javulnak az emberek. Amitől a nők hisznek a férfiakban, a férfiak hisznek a nőkben. Nem az ellencsapás kellene a feminizmusnak, hanem “túlfeminista-mentes” övezetek kellenének. (Érzelmek, közösségek, stb bemutatása és terjesztése a modern eszmékben.)
Tudom, fura ez a “túlfeminista-mentes” kifejezés. Viszont az antifeminizmus  a szüfrazsett-ellenesség az emberek szemében. Mintha társadalomellenes lenne a kommunizmust megvető. A feminizmus egy kavalkád, nincs kezdete, se vége. Ellene tenni nehéz, mert “nőellenes” leszel. Itt már csak az a lehetőség maradt, hogy csinálják! Legyen, ahogy akarják! Viszont emberi mivoltát az embernek nem szabad elengedni. Ehhez össze kell hasonlítani a mai “szabadságot” az igazi szabadsággal, ahol senki nem volt szabad teljesen, de senki nem volt elnyomva.

Tudom, elég nehéz kivenni, mit gondolok, de ez van. Majd belejövök a magyarázásba egyszer. :)

Reformer
Újságíró

Én is így gondolom.

Drukkoljatok hát “A kocka el van vetve” férfijának! ……férfi szolidarításból….

Reformer
Újságíró

Bocs, ezt Alter Ego június 8-ai, előző hozzászólásához szántam. A technika ördöge!

Alter Ego
Szerkesztő

Kedves reformer, drukkolunk és reméljük, hogy mielőbb kedvező híreket hallhatunk…
(Jó helyen van egyébként a hozzászólásod.)

Animebj
Olvasó
Animebj

Egy “Pánikológia” c. könyvben azt olvastam, hogy a média számára nagy számok MINDIG jobbak, eladhatóbbak, mint a valósak, ezért ha nem lehet a valós számokkal felhívni rá a figyelmet, akkor százalékra alakítva tálalják úgy, hogy a nagyobbat közlik le. Így nem nehéz. A cikk szerzőjét pedig egy kicsit naivnak találom, pedig én is a húszas éveimben járok. Egyszerűen nem kéne törődni a feministák mérgével, a valóság úgy is felülírja az ő világukat. Minden ember egyedi, ebből következően kapcsolataikat se lehet még a legkonzervatívabb, vagy egyenesen tényleg nőellenes társadalmakban sem tökéletesen átlátni, nem véletlen, hogy a szélsőbaloldallal annyira összeillik a mai nyugati feminizmus, hiszen az se hajlandó a realitások talaján állni.

Pash Cutter
Olvasó

Ezt a szép példányt én is szívesen emelgetném. :)

Pash Cutter
Olvasó

AZ IGAZI NŐ MEG NEM BÁNT FÉRFIT.

Úgy is fogalmazhatnék:

AZ IGAZI EMBER NEM LELI ÖRÖMÉT EMBERTÁRSAI BÁNTALMAZÁSÁBAN. HA IGEN, RÉGEN NEM EMBER.

Bazinga
Újságíró
Pash Cutter
Olvasó

Kicsit még hadd reklámozzam ezt a Balta Fruzsinát. Szeretném, ha beégne az emberek öntudatába. Ennyit megérdemel Antoni Rita új felfedezettje.

http://queerace.tumblr.com/

Jó kis polgárháborús szemlélet! Kimondottan finom! :)

Magam válaszoltam is az egyik förmedvényére. A vitától egyelőre tartózkodik. Vagy örök időkre.

http://szocialkonzervativ.blogspot.hu/2013/06/megszolal-az-agyhalott.html

Tibi
Olvasó

Pash! Őszinte leszek hozzád! Sokszor már-már csüngök a szavaidon. Öröm olvasni, az éles meglátásaid, velős gondolataid szinte maguktól szívódnak belém. (de csúnya szókép tibi!)
Idéznék is tőled 2 bekezdést a Szociálkonzervatív blogról 2013.06.07.  :

1.”Fruzsinának nem szerencsés a Zsoltárok könyvéből idéznie azok után, hogy FEMEN-testvérei bíborosokat öntenek le vízzel, keresztény templomokat gyaláznak meg, fakereszteket vágnak ki láncfűrésszel”

2.”Balta Fruzsina, mintegy 23 évesen, szó szerint értelmezi a legszentebb keresztény írásokat, kiragadja a félmondatokat és megmagyarázza, kinek hol a helye a világban. Nagyon merész, de nem szerénytelen. A gond csak az, hogy ezen mondanivalót már számtalanszor lehetett hallani a harcias feministák ajkáról, és ha valaki nem rendelkezik erős szellemi immunrendszerrel, be is szopja ezt az ócska kamudumát. Ugyanis van a periodikusság, a száma kb. 500, ami után a legnagyobb ostobaságot is kész ténynek fogadja el az ember. Emiatt van az is, hogy ha valaki túl sokszor hall egy bugyuta zenét, akarata ellenére is fülébe mászik a gagyi dallam, és később azon veszi észre magát, hogy dúdolja a szöveget”

Most pedig idézném magam, illetve egy 2 héttel ezelőtti hozzászólásom, amit a Nők lázadása cikkhez kommenteltem.
““A beszédek rémszarok.” – egyetértek.
Szerintem nem szerencsés egy feministának a Bibliából, Zsoltárok könyvéből idézni azok után, hogy a testvérszervezete (FEMEN) bíborosokat, Keresztény Templomokat aláz meg, fakereszteket vág ki láncfűrésszel. Az pedig, hogy szó szerint értelmezi a legszentebb keresztény írásokat, félmondatokat ragad ki, és elmagyarázza (23 évesen) kinek hol a helye a világban, háááát… fogalmazzunk úgy nem szerénytelen.
Az a bajom, hogy én ezt már százszor hallottam kevésbé dekoratív feministáktól, és ha még százszor hallom, lehet el fogom hinni. Ugyanis van az a periodikusság, (kutatók úgy emlékszem 4-500-ban határozták meg a számát) ami után a legnagyobb butaságot is elhiszi az ember. Emiatt van az is, ha valaki túl sokszor hall egy bugyuta zenét, akaratlanul a fülébe mászik a gagyi dallam, és egy idő után azon veszi észre magát hogy öntudatlanul dúdolja…
Én konkrétan ezzel a számmal vagyok így:”

– Félreértés ne essék, semmi baj nincs azzal ha bárki is tőlem idéz, sőt megtisztel, ha valaki lát benne(m) használható gondolatokat. Olyan mélységű meglátásaim úgysem lesznek, aminél ragaszkodni fogok a forrásmegjelölésre, de igazán belenyúlhattál volna jobban a mondatszerkezetekbe, mert ez így nagyon Schmitt-szagú.Tehettél volna bele több latin/héber/asszír kifejezést (ezeket úgyse nagyon érti senki, te pedig otthonosan mozogsz ebbe)….  És van egy óriási veszélye: Ha nekem hazudnak, én is hazudok, ha én hazudok, te is hazudsz…

Pash Cutter
Olvasó

Szia, Tibi22!

Már gondoskodtam a problémáról:

http://szocialkonzervativ.blogspot.hu/2013/06/megszolal-az-agyhalott.html

Szántam neked egy kommentet! :)

Tibi
Olvasó

Ho-ho! :) és tényleg. Na hiába, a 15perc hírnév nekem is jár… :)

Alter Ego
Szerkesztő

Sosem értettem, hogyan lehet egyeseknek ennyire vastag a bőr a képén…

Reina Nicolasa lenyúlt írása után szerintem már mindannyian sejthettük, most pedig már biztosan tudhatjuk, hogy egyetlen gramm eredeti, saját gondolat sincs az írásaidban. Egyébként más Férfihang.hu szerzőtől is érkezett visszajelzés, hogy a cikkeit több esetben is plagizáltad, csak ő annál sokkal nagyvonalúbb ember, minthogy ezt akárcsak szóvá is tegye. Mintegy mellékesen tálalhatom még az én egyik, a leszbikusok lélektanával kapcsolatban írt hozzászólásomat is, amely ugyancsak ennek a fércműnek az egyik bekezdéseként  végezte, egyébként borzasztó erőltetetten kontextusba illesztve: 
http://www.ferfihang.hu/2012/11/09/a-feminizmus-filozofiai-alapjai/#comment-14549

Mindez akkor válik igazán viccessé, amikor a Férfihang.hu számára is megküldött ezen cikkedet kompilációdat történetesen éppen én lektorálom és saját magamat olvasom benne vissza… Ezen már tényleg csak nevetni lehet…

Önállóan is letudod vonni a szükséges következtetéseket vagy kérsz segítséget hozzá?

Pash Cutter
Olvasó

“Önállóan is letudod vonni a szükséges következtetéseket vagy kérsz segítséget hozzá?”

Vagyis a Megszólal az agyhalott… c. írásom (“fércművem”) nem jelenhet meg az oldalon – ahogy kérvényeztem egy külön levélben. Gondolom, a másik kizáró ok a Balta Fruzsinával szembeni személyeskedő hangnem, ami, azt hiszem, szintén a moderációs szabályokba ütközik.

A vádakra reagálva kicsit: szokásom felhasználni a kommenteket, a hozzászólásokat, mint “szakirodalmat”. Az indymedia-n meg lehetett beszélni az ezzel kapcsolatos problematikát. A “fércmű” bélyeggel (az egyéb címkéket nem is említve) biztosan nem. (Én egyszer sem mondanám a te írásaidra, hogy “fércmű”, még ha egy-két írás mind stílusában, mind tartalmában, mind szerkezetében rendelkezik hibákkal. Bár tudom, egy profi publicistával és aktivistával állok szemben, aki ritkán követ el hibát – de ritkán elkövet.) Mit tehettem volna? 1, jelezhettem volna a vendégszövegek szereplését vagy 2, jobban átfogalmazhattam volna Pash Cutter-stílusba.

OKÉ, Főnök! Vettem a lapot!

(Kérem, könyörgöm, ne vonjon le a fizetésemből!)

Raon
Olvasó

Pash, ha valami megtetszik, a korrektség szellemében háromféle választásod van:
1, szó szerint idézed, szerző és forrásmegjelöléssel,
2, csak az elvi részét veszed át, de a lényeget a saját szavaiddal adod elő, és a végén megírod, milyen forrásokból dolgoztál,
3, továbbgondolod a dolgod, érleled magadban, és csak akkor írod meg, amikor már önálló gondolatokkal jöhetsz elő.

Amennyiben a kettes részből nem megy a saját szavaiddal való előadás, vagy a hármasból a továbbgondolás, szembesítsd magad a ténnyel, hogy ez most épp nem megy neked, ezért talán nem kellene erőltetni.
Írásban a vegytiszta plágiumnál nincs nagyobb bűn, ez kb. a konkrét nemi erőszakkal egyenértékű aljasság.

Szavak szintjén bele lehet közni abba, amiket Alter írt, de a lényeget tekintve szakmai oldalról ez védheteten. Döntsd el, mi ér neked többet, hogy bármi áron szerepelj itt-ott, vagy hogy tisztán csináljad.

Pash Cutter
Olvasó

Kidolgoztam egy módszert, hogyan lehet összehozni szakirodalmat felhasználva egy normális esszét, leginkább, ha kommenteket is felhasznál az ember. Személyemre szabva. A probléma csak az, hogy így lehet, miszerint másfél vagy két hétig is eltart, mire megírok egy korrekt esszét.

Tényleg szükséges másfél vagy két hétig (személyemre szabva) dolgoznom egy esszén, csakhogy megjelenjen a Férfihangon?

Szükséges.

Értem.

Látom, szigorúak a szabályok, de igyekszem megfelelni a törvényeknek, igyekszem beilleszkedni a közösségbe, igyekszem elfogadni a feltételeket.

Most vért izzadhatok, mire elkészülök eggyel!

:D

Raon
Olvasó

Pash, nem tudom, mennyire vétlen és mennyire szándékos, de a vastagon szedett szövegednek meglehetősen aljas üzenete van. Ha morcos lennék, még azt is idebökném, hogy aki ilyet így idevág, az gerinctelen alak.

Amiket írtam, általánosan elfogadott irányelvek bármilyen publikációs szférában.  Természetesen léteznek másféle okosságok is, de az biztos, hogy ha ezeket betartod, bárhol tiszta lelkiismerettel adhatsz le anyagot.

A Férfihangos dolgokat ne keverjük ide, én sem azért írtam. Az írásra szánt idő egyébként is abszolút egyéni, és ritkán lineáris jellemző. Sokszor a legrutinosabb profik is el tudnak szöszölni heteket, és a sima kezdő jobbat ír néhány óra alatt, ezért ez úgy jó, ha erről senki sem tud, és ez mindenkinek a magánügye marad. Ez egy ilyen műfaj, ez van.

Pash Cutter
Olvasó

Jól van. Megbeszéltük.

Mind linkelve, mind email-en keresztül mennek a 100% saját termések, igényesen megírt, teljesen kész írások.

Viszont email esetén szeretnék visszajelzéseket is. Ha nem felelt, akkor miért nem felelt meg… Ezért és ezért… stb.

danibusz
Olvasó

Íme, itt az első tanács nekem:

Ne plagizálj, ne személyeskedj az interneten. Bár ezt már tudtam. :)

Ukrin
Olvasó
Ukrin
Pash Cutter
Olvasó

Kedves Alterego!

Orvosoltam a problémát, plusz a “borzasztó erőltetetten kontextusba illesztés” elnevezésű programhibát is korrigáltam. Talán. Vagy nem.

http://szocialkonzervativ.blogspot.hu/2013/06/megszolal-az-agyhalott.html

(Azóta kedvenc boszorkányotok, Csakazolvassa is lereagálta, sérelmezve, hogy nokert.hu helyett a nőkert formulát használjuk hozzászólásainkban és cikkeinkben.)

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Melyik cikkben írta ezt  ? Mi a címe ?

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Megtaláltam. A bloggról írták rovatban szerepelt. Nahát, híres lettem, 3 hozzászólásom is szerepel a rovatban. Különben itt üzenem neked bloggíró, gyalázatos amit az apád nevéről írtál, jogod van utálni az apádat, de nincs jogod ilyen a magyarországi németeket sértő dolgokat írni. Megtaláltam a nevedet az interneten és egy szép, könnyen kiejthető név.

Pash Cutter
Olvasó

Magyarországi németek? Mi van?

Kicsit konkrétabban, ha kérhetnélek! Kissé fáradt vagyok a mai nap.

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Félreérthető voltam. Nem neked írtam, hanem cs-nak.

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Nem láttam csak most, hogy  a te bloggodon válaszolt. A bloggján találtam egy rovatot, a bloggról írták, ott is sérelmezte a Nőkert megnevezést. Még korábban írt egy cikket a nevéről, ott írta egy csúnya, kiejthetetlen, svábgyanús nevet örökölt apjától, amit utál.

Maestro
Szerkesztő

Nem tudom, mi baja a ‘Nőkert’ kifejezéssel. Szerintem nagyon is találó és büszke vagyok rá, hogy sikerült elterjesztenem a köztudatban (még az Index feminista topikjában vezettem be ezt a nyelvújító jellegű szándékos félrehallást :-)))

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Különben feminácika is megjelent cs bloggjában Zsanett néven, annyira felhúzta cs-t és híveit hogy trollként kivágták, egy kiadós szidalmazás után :)

balin1
Újságíró

:))) Tulajdonképpen csak összehoztad a kétféle írásmódot, mégpedig úgy, hogy egy nagyon is létező jelenséget egy roppantul találó fogalommal neveztél néven. Hiszen köztudomású, hogy a Nőkert a legintoleránsabb, legdogmatikusabb, legbigottabb feminista megáltalkodottsággal épít maga köré falakat, zártkerti ingatlanná nyilvánítva magát.

Maestro
Szerkesztő

És nem kis irónia van abban a tényben is, hogy a vessző hiánya teszi nevetségessé a feministákat :-)
Továbbá, a Nőkertben tényleg száz virág virágzik, mint például denevérvirág, homoki lilom, mimóza vagy éppen csattanó maszlag…

Pash Cutter
Olvasó

… vagy vadkender, csalán, parlagfű. :)

Pash Cutter
Olvasó

“Hű, ti ezt mennyire nem értitek, milyen undorító fölénnyel személyeskedik a bejegyzés. Fogalmatok sincs, mit élhet át ő, és meg sem kérdezitek, csak a jó öreg “traumái vannak, az a baja” megy itt is. Idéztetek néhány aszexuális példát, és ők mind férfiak, a névtelen apácákat kivéve (akik egyáltalán nem biztos, hogy aszexuálisak voltak, mert az nem egyenlő az önmegtartóztatással), és igazatok van: a korábbi korok aszexuális nőit simán megerőszakolták. Szexuális kisebbségnek lenni egy országban, amelyben a túlnyomó többség például aszexuálisokról nem is hallott, igenis politikai ügy, kiállni és beszélni róla is az. Gyáván személyeskedni, traumát belemagyarázni valakibe, aki nem érez szexuális késztetést, elég kínos, ráadásul ellentmondásos: a bejegyzés fele elhiszi Fruzsinának az aszexualitását, a másik fele meg a “csak jól meg kéne baszni” igényes értelmezéssel áll elő.

És, fiúk, utoljára: NŐKÉRT, mint az a fejlécben, meg még alatta is látható. Nőkert-ben, Nőkért-en, értitek. (Miért használja rosszul minden fölényes antifeminista?)”

(Csakazolvassa – akinek két anyja van! :D )

daphne
Olvasó
daphne

De azért a Férfihang az csak fütyizörej nála. Az nem sért senkit, igaz is.

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Nem hallott még az Állatkertről ? :)

Maestro
Szerkesztő

Nem értem ezt a nőt, ott hőzöng, hogy őt aztán a Férfihang mennyire nem érdekli, ehhez képest már másról sem ír egy ideje… Pedig lehetne vele vitatkozni, csak nála a Nőkertben (sic!) is már megszokott cenzúra tombol (ellenvélemény, gondolat = kötözködés és trollkodás), itt meg hiába vitatkozhatna szabadon, egyenlő feltételekkel ‘küzdeni’ nem szokása a feministának.

Dave
Olvasó
Dave

Ha már csakazolvassa. Van egy cikke amiben arról ír, hogy a rendszerrel van a baja nem a férfiakkal. Erre fel még mindig a férfiak szót használja a “gonosz” megjelenítésére a “rendszer” helyett. És még ő papol a helyes szóhasználatért. Vicces.

Én írtam neki, hogy akkor használjon a férfiak helyett más szót, ha nincs velük baj. De nem rakta ki a hozzászólásomat. Miért is nem lepődök meg ezen?

Tibi
Olvasó

Dave: Nem szokásom más blogon szerzett tapasztalataimat meg-megosztani, úgy vagyok vele, ez nem illő, de mivel egy picit uborkaszezon van, az illendőséget sutyba dobom.
Tehát CSAKAZOLVASSA: A múlt héten elég depressziós hangulat uralkodott rajtam, és ilyenkor mazochista módon -nemhogy valami vidámat keresnék, meg ráteszek egy lapáttal, azaz feminista érzületű oldalakat látogatok. Így keveredtem oda, ahol egy friss bejegyzést el is olvastam nyomban. (hát a végére oda jutottam, hogy csukott szemmel, félkézzel is meg tudtam volna azt a bizonyos csomót kötni, de ne szaladjunk így előre…)
Tehát a cikk ami belém hasított a következőt tartalmazta: adott ugye nekünk a főszerkesztő asszony akit valami ügyvédféle megkörnyékezett. Nem, kérem ez nem Sci-fi, ez megtörtén; ő állítja. Ha ő hazudik én is, és 2 hét múlva Pash is.  Odáig merészkedett ez a galád, ez a szörnyeteg, hogyan fokozzam; férfiállat, hogy kijelentette egyértelmű tetszését a mi hercegnőnknek, persze mindezt virágnyelven olyan jogászos szófordulattal…. Bizony! Kéretlenül, hívatlanul…. csak úgy improvizatíve… (hát mondanom se kell a bicska az én zsebembe is kinyílt, hogy képzeli, hogy csak úgy odamegy és kezdeményez, férfi létére?!) Persze derék “barátném” ezt azon nyomban visszautasította, sőt talán még el is küldte melegebb éghajlatra a bátor (és eszement) vállalkozót. Majd ahogy ezt illik derék feminista szokáshoz híven jól földbe döngölték/megalázták a szerencsétlen faszt. Nem tudok rá mást mondani.50 kommenten keresztül ment a “ezthogyképzelte?” “mégismiregondolt” stb. nagyképű fellengzős hitvány link duma a vélhetően bepókhálósodott szerencsétlen ostoba tenyészkancáktól, akikre önmagára igényes férfiember rá sem néz, hacsaknem röhögni akar.
Elgondolkodtam: (nem kellett volna) Ha én egy megkeseredett özvegyasszony lennék, aki vélhetően akkor volt utoljára férfival, mikor még 1-essel kezdődött az évszám, bizony egy szarszagú kukás embernek is nyomban leguggolnék ha véletlen rám pillant, nemhogy egy jó kiállású, tanult embernek. Mások vagyunk… és nemet mondani a legkönnyebb, ahhoz nem kell bátorság. Odamenni a nőhöz igen, ahhoz kell. Ezt nem fogják megérteni szegénykéim… és ezért fognak még 10 év múlva is férfigyűlölettel válaszolni a szomorú magányra. A konzekvenciát én tettem a végére, így adva némi nívót ennek a semmirekellő történetnek. Remélem senkit nem untattam. Nem kedvcsinálónak szántam, hanem ellenkezőleg…. Betegesek. Mindig mindenki hibás csak, ők nem. Kedvencem: Szeret a férjem, de… de mi? sokat fingik? Nem fürdik?
Tudjuk jól mit takar, a nyelvtan nem hazudik: főmondat pozitív, és aztán az ellenhatározó meghatároz. Süt róla az aljas rosszindulat.
És meg is magyarázza: Kiírom magamból a fájdalmat! azaz, ha valaki nem értené; ha nekem szar, más nőnek is legyen az, tegyük bele a bogarat a fülébe: a te férjed is olyan. Rettentő káros az egész jelenség, ennél sokkal kevesebbért égettek el máglyán boszorkányokat…

Dave
Olvasó
Dave

Én se szeretem más blogos élményeimet leírni, de ez nekem is sok volt.

Ó ez a szép magyar nyelv, amit már párszor “megerőszakoltak” a feminista , vagy hasonló blogok. Kedvencem a “férfiak” jelentései. Mindent jelent, csak azt nem, hogy férfiak. Lehet bántalmazó, elnyomó, kihasználó, stb. része a férfiaknak, de sose az egész része.

Mondok egy példát is, hasonló már sokszor megtörtént velem:
– Ideje lenne a férfiaknak a nőket az egyetemre engedni!
– Minden férfinak? Mert sok férfi nem tartja vissza őket.
– Hát nem érted, hogy azokról a férfiakról beszélek, akik nem engedik a nőket az egyetemre? Hát nem tudsz olvasni? Idézd, hogy hol írtam én ilyeneket, hogy a “férfiak nem engedik a nőket”?

Nem vagyok túl idős, csak a húszas éveim elejét taposom, de elegem van abból, hogy nem értik a magyar nyelvet.

Teljesen másról beszélnek, de elvárják, hogy értsd őket. Legfőbb ütközési pont a “panellakási” munka a “házi” munka ellen. Mert amiről ők beszélnek az a “panellakási” munka, ez a magyarázkodás úgy 1 hónapomba telt, hogy megértsék ezt.(a panelban csak takarítani és főzni kell)
Ezért is adom fel a legtöbb csoportot, blogot, a hülye nyelvhasználatuk miatt. És még én kapom meg a logikátlan, félreértelmező “rangot”.

U.I.: Kijön a 95%, ha csak a férfit nézzük bántalmazónak. Lemerném fogadni, hogy a “felméréseikben” a heteroszexuális kapcsolatok száma 95%, a maradék pedig melegek kapcsolata. De ez nem a valóság, tehát ennyit is érnek a statisztikáik.

Inaara
Olvasó
Inaara

“Ha én egy megkeseredett özvegyasszony lennék, (…) bizony egy (…) kukás embernek is nyomban leguggolnék ha véletlen rám pillant”

Na de Tibi, a kukás emberek nagyon fontos és hasznos munkát végeznek… na és ahogy udvarolni tudnak… :)

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Tibi a retorikai hatás miatt egy kicsit eltúlozta a dolgot :)  A nőknek joguk van azt választani akit akarnak és egyedül is maradhatnak, ha ahhoz van kedvük. Az viszont gusztustalan, ha más nőket a férjük ellen hergelnek mint cs.

Tibi
Olvasó

Elnézést a kukásoktól,  próbáltam olyan foglalkozást találni ami jobbára kellemetlen szaggal jár, utalván arra, hogy egy ilyen egyértelműen ellenérzést keltő, lohasztó  embert is megkívánnék “nőként” ha feltételezhetően régóta egyedül lennék. Persze.. ez egy durva feltételezés, ezt így kijelenteni nem lehet, de a lényeg inkább maga a visszautasítás, ahogy a kosarat adta, kéjesen megalázóan, győztesen. S az azt követő egyetértő, biztató kommentáradat ami igencsak tanulságos volt.  Aurelius Respectus-ra reagálva, valóban az érzelmeim vezéreltek, kissé eltúloztam.  Természetesen joga van azt választani minden nőnek akit kíván, mint  ahogy joga van minden feministának is. Úgy általában mindenkinek, de valahogy elvárná az ember (vagy csak én?) hogy aztán ha nem a válasz, akkor azt ha nem is úrinőként, de minimum korrekt módon legyen kezelve. Nem így.. Nem is foglalkoznék tovább ezzel, csak felbosszant… nem kellett volna odalátogatnom, senki nem hívott.

 

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Én egyetértettem a bejegyzésed lényegével, szerintem is gusztustalan, ahogy utólag is megszégyenítette a szerencsétlent és persze vele egyetértő elvtársnői is azok voltak. Megjegyzésem csak a kukáshasonlatra vonatkozott, retorikailag jól hat, csak önállóan nézve sértheti a nők  önérzetét. Ez nem gúnyolodás volt tőlem, csak jóindulatú megjegyzés, semmi bajom veled.

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Lehet hogy félreérthető vagyok időnként, szeretek röviden írni és beszélni mint a spártaiak :) Amikor gyorsan reagálok, sokszor több egymáshoz nem közvetlenül tartozó témáról írok egyszerre és  másnak ez egy témáról írt szövegnek nézhet ki.

Inaara
Olvasó
Inaara

Tibi és Aurelius Respectus,

értem én, hogy mi volt a szándék a kukásokkal, a “na de Tibi”-t is ironikusnak szántam, nehogy komolyan vegyétek (az persze igaz, hogy fontos a munkájuk, sokkal fontosabb és hasznosabb, mint pl. a gender-kutatóké és hasonló kártékony léhűtőké).   :)

Remélem, magától értetődik, hogy mindkettőtökkel teljesen egyetértek, igazatok van.

Tibi, ne bosszankodj az ilyen beteg nők miatt, nem éri meg.  :)

Szerintem egyáltalán nem túlzás az az elvárás, hogy egy nő mindig  úrinőként reagáljon, akár udvariasan, úriemberként közeledik egy férfi, akár nem, hiszen engem minősít, ahogy viselkedem, függetlenül a másik féltől – de sajnos számítani kell az efféle reakciókra is.

 

 

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Persze látható volt az iróniád, csak azért reagáltam, mert mások lehet sértésnek érezhetik a kukás megjegyzést Tibitől eredeti szándékától függetlenül. Különben szerintem cs és sok társa komoly lelki bajokkal rendelkezik, ezért viselkednek így a férfiakkal.

the hermit
Olvasó

Tibikém, ha eddig nem lett volna világos, ezek a nők- pszichikai értelemben véve- betegek. Nem kicsit, viszont nagyon. Persze, joguk van mindezt úgy beállítani, mintha ők lennének a normálisak, és a nagy többség lenne beteg.

Pash Cutter
Olvasó

Balta Fruzsina, Antoni Rita, Csakazolvassa – az egy dolog, hogy sérült lelkű, gyenge idegzetű, beteges gondolkodású emberek (beletörne a teljes pszichológiai tudomány bicskája), de hogy ilyen szégyenteljesen ostobák is legyenek mindemellett – teljesen elképesztő!

Hol marad nekünk a méltó ellenfél?

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus
Toplak Zoltán
Újságíró

Nem tom, talán érdekes lehet: facebook keresőbe: Férfisátor. Két találatot fog hozni. Régen találkoztam már velük. Most nagyon idegen volt a hangulata, száraz, gúnyos, kritikus. Igazából a Férfihang is ilyen.  Talán kevésbbé száraz. Pedig jó lenne feltöltődni jönni ide. Mindegy, ez van.

Animebj
Olvasó
Animebj

Bocs, hogy ezt a cikket “feltámasztom”, de találtam egy tanulságos videót, amit jó, ha többen is megnéznek, mert van benne igazság, ugyanakkor nehéz nem fellelni benne a mai nyugati feministák egyik nagy hazugságát az állítólagos totál férfiuralomról. Remélhetőleg nem fog ilyen mélyre süllyedni a nyugati civilizáció, különben nem lesz aki megakadályozza a törtetőbb, agresszívebb és konzervatívabb kultúrákat abban, hogy elpusztítsa azt.

Teleptaolwa
Olvasó
Teleptaolwa

A konzervatív hozzáállás szerintem a kulcs. Nagyszüleim több, mint 50 éve házasok, és még mindig jól elvannak valahogy. Valamiért. Pedig manapság ez nem divat. Ha felforgatjuk a nemi szerepeket, akkor csupa identitásától megfosztott, csonka, beteg embert kapunk, még ha ők maguk nem is tudnak erről. A férfi dolga, hogy kiálljon az éket viharaiba, mint egy erős fa, és viselje el ennek a terheit. A nő dolga, hogy a fát feldíszítse, mint a borostyán, és esztétikai szépséget, értéket adjon a fa fáradozásainak. Ha a kettőt felcseréljük, egyik sem tud teljesen megfelelni. Egy görcsös erőlködés lesz, és az utolsó éveiben jön rá, hogy az egész élete gallyra ment. Egy tanulmány is kimutatta, hogyha a szerelmespár találkozik, akkor a nő szíve rááll a férfi szívverésének ritmusára, és így egyszerre dobognak, összhangban. A fás hasonlat kicsit sántít, de most hirtelen jobb nem jutott eszembe :D

A lényeg, ha az összhangot megbontjuk, abból jó nem származik. Mindennek van feladata, funkciója a földön, és ezt nem lehet tőle elvitatni. Én például sosem fogok szülni, sosem leszek a gyerek “anyja”. Régebben ezt nagyon zokon is vettem, nem szerettem, hogy kevésbé fontos leszek a jövendő gyerekeim életében, mint apa. De később rájöttem, hogy ez nem kevesebb, ez más. És, ami még fontosabb: megváltoztathatatlan. Az embernek bele kell nyugodnia, hogy sosem lesz más, mint ami. Erősebb vagyok testileg, mint a nők többsége, nagyobb vagyok testileg, mint a nők többsége, nehezebb vagyok stb. De aki csak ebben a sávban bír gondolkozni, az nagyon szegény. Emberileg, agyilag. Az, hogy valaki teljes életet és, az nem itt dől el. Az ott, hogy megbarátkozik azzal, a ténnyel, hogy ő valakinek született (nő, Horváth Ilona, magyar, európai, fehér stb) ezt elfogadja az összes előnyével, hátrányával együtt, és ebből kiindulva próbál emberként viselkedni. Aki ezt nem látja be, az megmaradt a gyerekkorban, hogy ő valami, valaki akar lenni, és, hogy ő az is. (Superman, Batman, akármi) A felnőtt gondolkodásmód egyik alapja az önismeret. Tudom ki vagyok, tudom mit akarok, tudom mik a határaim. Akik ezt nem vezetik le magukban, nem fogadják el, azok (akár férfi, akár nő) megrekednek a 6 éves gyerek szintjén. Manapság nagy divat, hogy mindenki a 20-30-as éveibe próbálja visszagyömöszölni magát. El kéne fogadni, hogy vannak dolgok, amikről nem mi döntünk. A nemiség is ezek közé tartozik. És ezt a világon semmi törvény, semmi plasztika, semmi pszichológia nem fogja megváltoztatni.

edie
Olvasó
edie

Van benne igazság, de elég demagóg amúgy, egyáltalán nem vesz figyelembe olyanokat, hogy akció meg háborús filmek többnyire férfiaknak készülnek, a még Grimm mesék által lefektetett alapokkal, míg a romantikus filmek elsősorban nőknek.

Mondjuk abban lehet igazság, hogy női karaktert ne akarjanak nagy kemény girl-power izévé csinálni, persze adott helyzetekben lehet erős, de sokkal jobb, ha inkább közösségi szerepét és egyéb tulajdonságait emelik ki.

Példaként tudom a Fringe hősnőjét felhozni, aki nem volt béna a fegyverét használni, de elsősorban mégis más tulajdonságait emelték ki.