Fizess, ha férfi vagy?

A férfiak hátrányos megkülönböztetése olykor annyira megszokott részét képezi mindennapi életünknek, hogy nem is tudatosul bennünk ezeknek nemi alapon diszkrimináló jellege. És ha az átlagember valami folytán éppen rá is eszmél, hogy férfiként szenved el nemi diszkriminációt, nem is igazán tudja, hogy merjen e ennek hangot adni, miközben “mindenki tudja, hogy káros társadalmi megkülönböztetés valójában a nőket szokta sújtani, az élet legtöbb területén”. – Mármint az oly sikeresen működő feminista propagandagépezet interpretációja szerint.

Az alábbi történetben szereplő diszkriminációra akár azt is mondhatjuk, hogy nem tartozik a legjelentősebb férfiakat érő társadalmi hátrányok közé, viszont a tanulságok, amelyeket az ügy szolgáltat, annál jelentősebbek. Sztorink főszereplője egy fiatal egyetemista, Teczár Szilárd, az ELTE 22 éves, kommunikáció és szociológia szakos hallgatója, aki akkor szembesült a hétköznapokban (vagy ebben az esetben még inkább a hétvégéken)  jelenlévő férfiellenes diszkrimináció egyik formájával, amikor a fővárosban egy önmagát “kulturális központként” definiáló, népszerű zenés klubban szeretett volna szórakozni, azonban a bejáratnál közölték vele, hogy ott bizony a férfiaknak belépőt kell fizetniük.

Meglepő reakcióra ösztönözte Teczárt az eset,   amiben felteszem annak is szerepe lehetett, hogy már voltak tapasztalatai az érdekérvényesítési harc rögös útjain, hiszen a HAHA (hallgatói hálózat) tagjaként az oktatási törvények módosításával kapcsolatban tiltakozó akciókban vett részt az egyetemen, amivel összefüggésben az ATV egyik hírműsorában is képernyőre került. Gondolom először még csak mintegy viccesen mondhatta, hogy “na, ezért az ombudsmanhoz fordulok”, de másnap a Facebook közösségi oldalon meg is fogalmazta a később különböző médiumokban is napvilágot látott beadványát:

(Azon ritka alkalmak egyike, mikor a részegen kitalált ötlet később sem tűnik akkora baromságnak, avagy lépjünk föl a férfiak pofátlan elnyomása ellen:)

Tisztelt Alapvető Jogok Biztosa!

Tegnap a budapesti Doboz szórakozóhelyre indultam barátaimmal (Klauzál utca 10.), és ott azt tapasztaltam, hogy a helyre csak 1000 forintos belépőjegy ellenében tudok bejutni, míg hölgy társaim belépése ingyenes volt. Magyarországon ez a gyakorlat igen elterjedt, velem sem először történik meg, és ha körülnézünk az interneten a magasabb árfekvésű szórakozóhelyek között, azt látjuk, hogy a férfiakra kivetett külön belépési díj általánosnak mondható.

Ez a gyakorlat véleményem szerint sérti Magyarország Alaptörvénye XV. cikkének (2) és (3) pontját, mivel személyeket pusztán nemük – egészen pontosan a biztonsági személyzet által megállapított, feltételezett nemük – miatt ér anyagi hátrány vagy előny. Ez a gyakorlat tendenciájában nem, csupán súlyosságában tér el attól, mikor cigány származású vagy vallási jelképeket viselő fiatalokat nem engednek be egy adott szórakozóhelyre. A gyakorlat mellett nem lehet azzal érvelni, hogy a társadalmi élet egyéb szegmenseiben a nőket kétségkívül sújtó hátrányokat enyhítené, mivel olyan társadalmi normákat és sztereotípiákat reprodukál, melyek éppen ezen egyéb hátrányok fenntartásáért felelősek, és végső soron mindkét nem képviselői számára hátrányosak. Ez a gyakorlat azt üzeni, hogy a férfinak fizetnie kell azért, hogy a szórakozóhely által “összegyűjtött” nők közé bejuthasson, tehát megerősíti azt a nézetet, miszerint szerelmi/szexuális téren a férfi az aktív, a nő pedig a passzív szereplő. Sarkosan fogalmazva a gyakorlat a prostitúcióra való felhívás bújtatott formája, ahol a férfiak a szórakozóhelynek fizetnek a nők jelenlétéért.

Mint azt korábban említettem, a férfi vagy női kategóriába való besorolást az adott szórakozóhely személyzete végzi, ennek során nyilvánvalóan a külső fizikai jellemzőket, és nem az illető identitását veszi figyelembe, így a gyakorlat sértheti az emberi méltóságot is.

A gyakorlat általános elterjedtsége arra enged következtetni, hogy a kérdés alulszabályozott. Arra kérem ezért biztos urat, vizsgálja meg milyen lépéseket tehetne a törvényhozó az áruk és szolgáltatások igénybevétele terén a nemek közötti egyenlőségért.

Köszönettel, Teczár Szilárd

Forrás: https://www.facebook.com/teczar.szilard/posts/4259892636125

Bármennyire is ítéljük fontosnak a konkrét ügyet, a kezdeményezés mindenképpen egy kívánatos irányba hat; ráirányítja a társadalom figyelmét, hogy miközben a nők (vélt vagy valós) hátrányai ellen igyekszik fellépni, sok esetben a férfiak hátán tapos két lábbal. Megpróbálom egy nagyon szimpla példával megvilágítani ezeket a káros társadalmi folyamatokat: Azonos munkakörben dolgozó fizikai dolgozó férfiak és nők esetében a Munka Törvénykönyve előírja, hogy a nők maximum 20 kg terhet emelhetnek fel, míg a férfiak 50 kg-ot. Ezzel egy időben a nemi diszkriminációt tiltó rendelkezések értelmében tilos a bérezésükben bármilyen különbséget tenni közöttük, hiszen azonos munkakörben dolgoznak. Ennek eredményeként miután eltérő feltételekkel végigdolgozták a hónapot, kézhez kapják az egyforma fizetésüket, majd pedig amikor lazításképpen betérnek egy szórakozóhelyre, akkor a kapuban a történet férfi szereplője elé tartja valaki a markát, hogy tőle belépőt szedjen. – Egyébként pedig csak próbálja valaki azt mondani, hogy bizonyos munkakörök betöltésére a nők alkalmatlanok, máris a bűvös “nemi diszkrimináció!” varászszót sikoltozó feministákkal telik meg a sajtó. Például: Loco-emotion – Női mozdonyvezetők a MÁV-nál? vagy éppen 20 kilón feneklik meg a női tűzoltó állom, stb, stb, stb…) És most szót sem ejtettünk azokról a kifejezetten kényelmi, szellemi munkakörökről, amelyekben a régi társadalmi szokások jegyében zömmel nőket foglalkoztatnak, miközben az új idők szellemében immár női kvótákat követel a társadalom a felsővezetői posztokra. Nem csak a közszférában, de zajlik a Feminista terror a versenyszférában is. Teczár kezdeményezése úgy tűnik, hogy a társadalmi igazságtalanság ezen láncolatát igyekszik a leggyengébb láncszem mentén megszakítani.

Nos, Teczár Szilárd eljuttatta beadványát az Alapvető Jogok Biztosához, bár sejtette, hogy mivel az ombudsman vizsgálati jogköre a közigazgatási, közszolgálati tevékenységekre terjed ki, ebben a formában talán nem számíthat jogorvoslatra. Bár azt is tudta, hogy az üggyel kapcsolatban inkább az Egyenlő Bánásmód Hatóságot lenne szükséges megkeresni, azonban tekintettel arra, hogy inkább általános intézkedést szeretett volna elérni, nem pedig a konkrét szórakozó hely vizsgálatát és esetleges bírságolását, ezért ezt a lépést B tervként tartalékolta. Rövidesen  megérkezett az ombudsman válasza:

A válasz első fele még érthető is; a konkrét ügy az Alapvető Jogok biztosának hatáskörén kívül esik, azonban a válasz második fele, amely lényegi állásfoglalás arról, hogy az ügy semmilyen további intézkedést sem igényel, már sokkal inkább meglepő. Ha a fekete polgárjogi mozgalmak hőskorában az amerikai rasszisták ismerték volna a magyar ombudsman állásfoglalását, akkor  határtalan bölcsességgel felvértezve szállhattak volna szembe azokkal a “fránya niggerekkel”.  Kit érdekelt volna Martin Luther King és követői; a „Színeseket nem szolgálunk ki” felíratok ott maradtak volna a szegregált éttermek és üzletek kirakatában vagy méginkább lecserélték volna azokat a “fehéreknek a belépés ingyenes, színeseknek 1000 dollár” feliratra. Merthogy: “Nem vetődik fel semmilyen alapjogi kérdés a szórakozóhelyek azon üzletpolitikai céljaival összefüggésben, hogy milyen intézkedésektől remélik a bevételeik növekedését. (..) Tekintettel arra, hogy az érintett vállalkozások részéről a hátrányos megkülönböztetés semmilyen formáját nem tapasztaltam… “

Prof. Dr. Szabó Máténak, az alapvető jogok biztosának válasza jól szemlélteti, hogy társadalmunk mennyire vak, süket és érzéketlen a férfiakat érő társadalmi hátrányokra, a férfiellenes nemi diszkriminációra, mindeközben a nőket érő diszkrimináció legkisebb erőltetett gyanújára feminista hisztéria áradattal telik meg minden társadalmi fórum és a mainstream sajtó színe java.

Talán mondanom sem kell, hogy férfijogi aktivistaként kitörő örömmel üdvözlök minden olyan kezdeményezést, amely felvállalja, hogy a férfiakat érő hátrányokat kommunikálja a társadalom minél szélesebb nyilvánossága felé, azonban némi kritikával mégis kénytelen vagyok illetni Teczár Szilárdot és az Index.hu-nál dolgozó újságíró ismerősét, G. Szabó Dániel-t, aki felvállalta, hogy egy nagyobb lélegzetvételű cikkben ad hírt Teczár kezdeményezéséről.

Bár Teczár Szilárdot cselekvésre motiválja, hogy férfiként diszkriminálják, és példaértékűen szükségét is érzi, hogy fellépjen érdekeinek, jogainak védelmében, de azt a felismerést mintha kerülni látszana, hogy az észrevételeit a férfiak nevében kellene megfogalmaznia. Abban az identitásban lenne szükséges fellépnie, amely identitásában őt a hátrány érte, és nem pedig az ügy által “prostituálódott” nők, a transz neműek vagy a gender-feminista tanszék nevében. No persze, már-már megértem én őt; hiszen olyan időket élünk, amikor az igazi “coming out” azt mondani, hogy “férfi vagyok…” és adott esetben “halált megvető” bátorsággal emígyen kikerekítni a mondat végét: “férfi vagyok és nemi diszkrimináció áldozata”. – Aztán férfiasan zsebre vágni a shaming languge teljes színskáláján mozgó durva sértéseket. – Merthogy egyfajta társadalmi szokásként regnál az is, hogy ha bárki férfijogi kérdéseket merészel feszegetni, akkor azt meg kell szégyeníteni és mindenek előtt a férfiasságát kétségbevonni. – Tudomásom szerint meg is kapta Teczár a magáét, és valószínűsítem, hogy a sértések sorában nem a “ne csodálkozz, ha ezek után egyetlen nőnek sem kellesz” volt a legenyhébb. – Ennek ellenére Teczár maga kér elnézést a nőktől, egy későbbi Facabook bejegyzésben, hogy mégha csak viccesen is, de a férfiak elnyomásáról írt Facebook bejegyzésének elején. Nem tudom eldönteni, hogy Teczár, aki modern szociológiát hallgatva esetleg maga is megfertőződött a gender-feminizmus hülyeségeivel, most jobbra-balra hánykolódik, hogy feloldja önmagában a kognitív disszonanciát, mert a valóság nem akarja alátámasztani a tanulmányait, – vagy esetleg inkább Teczár rafinált annyira, hogy még a gender-feministákat és az LMBT aktivistákat is egy férfijogi ügyre igyekszik uszítani? Nem értem azt sem, hogy G. Szabó Dániel cikke miért olyan, amilyen. Valóban a nemi diszkrimináció ellni küzdelem élharcosainak hiszi azokat, akiket megszólaltat cikkében vagy inkább egy csavart labdát igyekszik átjátszani a térfelükre? Mindenesetre egy olyan írás, amelyben az ELTE gender-klubjának “feminista sárkányai” végzik propaganda munkájukat és célozgatnak olyan idióta feminista elméletekre, mint az “üvegplafon elmélet” és ezzel lényegében egy olyan nemi alapon súlyosan diszkrimináló ügyet propagálnak, mint a női kvóták kikövetelése, semmi esetre sem használhat a nemi diszkrimináció elleni küzdelem ügyének. És ezen már alig képes súlyosbítani, hogy Lovas Nagy Anna előadhat egy másik ezerszer (többek között a Tárki Társadalomkutató Intézet vezető kutatója által is) cáfolt feminista téveszmét a nők bérhátrányáról. Azt már nem is boncolgatnám, hogy az ő személye mennyire nem illik a témához, miközben tudvalevőleg baráti szálak kötik Magyarország legnagyobb férfigyűlölő közösségéhez, a  “Nőkért” csoportosuláshoz. Ez a cikk sajnos egy lépést tesz előre, és közvetlenül utána tízet hátra. Lényegében szócsövet adott azok kezébe, akik bármikor örömmel adnak elő még több, és még súlyosabb nemi diszkriminációra buzdító ötletet.  Mérget vehetünk rá, hogy a megszólaltatottak jelentős része előbb érez együtt egy légypapírra ragadt léggyel, mint azokkal a férfiakkal, akik arra igyekeznek felhívni a figyelmet, hogy nemi diszkriminációnak nem csak nő lehet az áldozata.

Sajnos azt is láthatjuk, hogy mennyire erőltetett és ügyetlen próbálkozás a nőket prostituáló jelenséggé magyarázni a férfiak elleni diszkriminációt. Okkal és joggal utasítja el a szórakozóhely vezetősége is ezt a nyakatekert, gender-feminista emlőkön nevelkedett érvelést. Az ügy tárgya nem attól válik nemi diszkriminációvá, mert esetleg tudunk hozzá gender-feminista tanokon nyugvó, a nőket áldozattá magyarázó hülyeségeket is kreálni, hanem pusztán attól az egyszerű és letagadhatatlan ténytől, hogy különbséget tesz egy szolgáltatás igénybevétele során nő és férfi között. Sajnos a választott érveléstechnika sok tekintetben még komolytalanabbá degradálja az amúgy sem túl fajsúlyos férfijogi követelést. – Én óva inteném Teczárt és barátait attól, hogy efféle kommunikációval eltávolítsák maguktól azokat, akik valódi támogatói bázisát képezhetik egy ilyen kezdeményezésnek; a valóban sok tekintetben társadalmi hátrányokat elszenvedő és ezért a fellépéssel alapvetően szimpatizáló férfiakat. A magam részéről bízom benne, hogy mindezeket csak annak tudhatjuk  be, hogy az ifjú Teczár Szilárd még keresi a hangját, a megszólalás megfelelő módját. Bizakodom ebben, merthogy egy valamire van legkevésbé szüksége a férfitársadalomnak; gender-feminista férfiakra!

Teczár Szilárd mindenesetre tovább viszi az ügyet. Nem régen elkészült  és beadásra került az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz eljárás megindítása tárgyában írott kérelme is. Feszült érdeklődéssel várjuk a fejleményeket. Reméljük, hogy nem azzal a szomorú ténnyel szembesít majd minket az állásfoglalás, hogy a férfiak szabad prédái a nemi diszkriminációnak az áruk és szolgáltatások értékesítése során is. Talán még az is kiderülhet, hogy egyenjogú jogalanyok vagyunk mi férfiak, és nem csak egyetlen irányelv vonatkozik ránk: “Fizess, ha férfi vagy!”

Kérelem az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz eljárás megindítására
Panaszos
Név: Teczár Szilárd Bence
Lakcím: ***
Elektronikus levelezési cím: ***

Bepanaszolt szerv
Neve: Doboz Club
Címe: 1072, Budapest, Klauzál utca 10.

Kérelem tárgya
Kérem a tisztelt Hatóságot, folytasson vizsgálatot a tekintetben, hogy a budapesti Doboz Club a szórakozóhelyre történő beléptetés során betartja-e az egyenlő bánásmód követelményét. Szeretném jelezni a Hatóság felé, hogy panaszosként a jogsértés megállapítását, a határozat nyilvánosságra hozatalát illetve a további jogsértő magatartás megtiltását találom indokolt jogkövetkezménynek, ezért amennyiben lehetséges, arra kérem a Hatóságot, hogy tartózkodjon bírság kiaszabásától.

Cselekmény leírása
Május 24-ről 25-re virradó éjjel körülbelül hajnali 01:00 óra tájban érkeztem négy női ismerősöm társaságában a bepanaszolt Doboz Club bejáratához, ahol azt tapasztaltam, hogy a szórakozóhelyre csak 1000 forintos belépőjegy megváltása ellenében tudok bejutni, míg hölgy társaim belépése ingyenes volt. Az 1000 forintért váltott belépőjegy (kupon) lefogyasztható volt, így azt bizonyítékként nem őriztem meg, arra pedig nem emlékszem, hogy a belépő vásárlásáról kaptam-e számlát. A cselekmény megtörténtét mindazonáltal legalább két tanúval tudom bizonyítani, illetve hivatkozom a Doboz Club index.hu-hoz eljuttatott közleményére, ahol maguk is elismerik ezt a beléptetési gyakorlatot (http://index.hu/belfold/2013/05/29/szexistak-e_a_szorakozohelyek/). A szórakozóhelyen nagyjából 03:30-ig tartózkodtam. A problémával az Alapvető Jogok Biztosát is felkerestem, a Biztos Hivatala május 29-én kelt válaszában hatáskör hiányában elutasította kérelmemet.

Indoklás
Véleményem szerint a Doboz Clubra az 5§ b) pontja alapján kiterjed a 2003. évi CXXV. törvény (továbbiakban: törvény) hatálya, mivel a club az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségben nyújt szolgáltatást (és forgalmaz árut). A törvény 8§-ának a) pontja alapján közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt neme miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne. Véleményem szerint a Doboz Club beléptetési gyakorlatára alkalmazható ez a törvényi hely, hiszen egyértelmű, hogy pusztán vélt (és egyébként valós) nemi identitásom miatt részesültem kedvezőtlenebb bánásmódban – nevezetesen anyagi hátrány ért -, mint eltérő nemi identitású társaim. Véleményem szerint a kérdés jogi megítélése során teljesen irreleváns, hogy a belépődíj lefogyasztható volt, hiszen az eltérő nemi identítású vendégeket nem ösztönözte a szórakozóhely ily módon fogyasztásra. Véleményem szerint a kérdés jogi megítélése során az is teljesen irreleváns, hogy az ingyenes belépőjegyet tekintjük alapértelmezettnek – ez esetben a férfiakat plusz teher éri – vagy az 1000 forintos belépőjegyet – ez esetben a férfiak pusztán nemi identitásuk miatt maradnak ki egy kedvezményből.

Annak alátámasztására, hogy a beléptetési gyakorlat miért nem minősíthető a nőkkel szembeni pozitív diszkriminációnak, szeretném idézni az Alapvető Jogok Biztosának írt levelem vonatkozó részét: „A gyakorlat mellett nem lehet azzal érvelni, hogy a társadalmi élet egyéb szegmenseiben a nőket kétségkívül sújtó hátrányokat enyhítené, mivel olyan társadalmi normákat és sztereotípiákat reprodukál, melyek éppen ezen egyéb hátrányok fenntartásáért felelősek, és végső soron mindkét nem képviselői számára hátrányosak. Ez a gyakorlat azt üzeni, hogy a férfinak fizetnie kell azért, hogy a szórakozóhely által “összegyűjtött” nők közé bejuthasson, tehát megerősíti azt a nézetet, miszerint szerelmi/szexuális téren a férfi az aktív, a nő pedig a passzív szereplő. Sarkosan fogalmazva a gyakorlat a prostitúcióra való felhívás bújtatott formája, ahol a férfiak a szórakozóhelynek fizetnek a nők jelenlétéért.” Megjegyzem továbbá, hogy a konkrét esetben nem tudok olyan momentumról, amely miatt azt a törvény 11§-ában meghatározott előnyben részesítés valamely esetének lehetne tekinteni.

Forrás: https://www.facebook.com/teczar.szilard/posts/4318225214403