Nyakunkon a világvége – fő áldozatai a nők!

A cikk címe egy régi vicc, ami ügyesen figurázza ki a feminista törekvést arra, hogy mindenből a nőket hozzák ki vesztesnek. Bármi is van, az biztos, hogy szegény nőknek lesz a legrosszabb. Jó példa Hillary Clinton sületlensége, miszerint a háború fő áldozatai mindigis a nők voltak, hiszen ők veszítik el a szeretteiket. Hogy ez egyben azt jelenti, a férfi meghalt, tehát neki annyi? Jelentéktelen mellékszál. Az otthon kényelmében és biztonságában túlélni biztosan nagyobb áldozat mint megdögleni valahol egy árokparton. Óhatatlanul adódik az emberben a válasz: cseréljünk! Menjen Hillary katonai koporsóba, én meg vállalom azt az övénél is áldozatibb szerepet, hogy túlélek. Keserves lesz, de megbírkózom vele valahogy.

Nade nem kell a tengeren túlra utazni ahhoz, hogy ezt a “minden a nőknek rossz” felütést alaposabban megvizsgálhassuk. Ugyanezt a kártyát játszotta ki ugyanis az index legújabb vonatkozó cikke:

A parlamenti képviselők számát csökkentik – tehát  “bünteti a nőket az új választási törvény”! Ezentúl kevesebb képviselő fogja a napot lopni a parlamentben – nőellenesség!!!

Akinek elsőre nem esik le, hogy miféle logikai bukfencek vezettek ehhez a következtetéshez, azoknak íme pár sor:

“A parlamenti helyek számának csökkenésével elsősorban a nők szorulhatnak ki az Országgyűlésből, így a következő ciklustól még kevésbé veheti figyelembe a nők szempontjait a törvényalkotás (…) állítja a nők jogait védő három legnagyobb ernyőszervezet. A Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség, a Magyar Asszonyok Érdekszövetsége és a Magyar Nők Szövetsége (…)”

Milyen érdekes, hogy a nőknek annyiféle érdekérvényesítő szövetsége van, hogy ezek itt csak a három legnagyobb ernyőszervezet. De végülis ez nem olyan nagy gond, hiszen a férfi érdekérvényesítő szervezetek száma csak eggyel kevesebb, mint ezeknek a harmada.

Ja, hogy miért pont a nők szorulnának ki? Rejtély. Erre igazából semmiféle magyarázatot nem adnak. Biztos valamiféle parlamenti tisztogatástól rettegnek, ahol pont annyival csökken a képviselők száma, amennyi női képviselő van, így elegánsan megoldva a hegemón patriarchák gondjait. A valóságnak persze a rémálmaikhoz semmi köze, de ettől vajmi kevéssé zavartatják magukat.

“az is aggasztó, hogy a törvény növelte a listás helyekkel szemben az egyéni képviselői helyek arányát, ahol a nők általában rosszabb eredményeket érnek el”

Ami azért különösen érdekes, mert a női választópolgárok vannak többen. Amíg a listás helyekért lobbiznak a feministák, addig legalább próbálhatnak a legitimitás árnyékának egy csücske mögé bújni (bár kilóg a lóláb), de amikor az egyéni helyeket akarják elmarni, ott mindennek vége. Fogalmazzuk meg nyíltan és egyszerűen: mivel több a női választó, egyéni helyek tekintetében az ő kezükben van a döntés – de a feministáknak ez nem elég jó. Ők a nők választását akarják most felülírni a nők nevében. Hiszen a bolond nők képesek férfiakat beszavazni a parlamentbe!!! Micsoda nemi árulás ez, kérem szépen?! Ki kell venni a demokráciát a nők kezéből, mert nem értenek hozzá – legalábbis a feministák szerint.

“A nőszervezetek vezetői ezért most saját kezükbe vették az ügyet, és konkrét kívánalmakat fogalmaztak meg”

Lássuk…

“1. A pártoknak ki kellene nyilvánítaniuk, hogy a nők és férfiak társadalmi egyenlőségét, a nők emberi jogait és a nők részvételét a politikában és a közéletben demokratikus értéknek ismerik el, és támogatják.”

Kreatív dolog olyasmiért lobbizni, ami hosszú évtizedek óta magától értetődő tény. Melyik az a párt, amelyik nem ismeri el a nők társadalmi egyenlőségét? Elő vele!

“2. Támogatniuk kell a női jelölteket, például képzésekkel, mentorprogramokkal, a kampányokban láthatóság biztosításával.”

Az egyenlőség nevében bónuszokat a nőknek! Teljesen egyenlőek vagyunk, képesek elérni bármit, tessék tehát a sorban előreengedni minket, mert az úgy lovagias…

“3. A pártprogramok és kampánybeszédek segítsék az egyenlőséget, és reflektáljanak a vonatkozó nemzetközi normák, ajánlások elvárásaira is.”

Ez nem több, mint burkolt utalás a nemzetközi feminista egyezmények hazánkba való importálására.

“4. Vezessék be az országos listákon a paritást, azaz 50-50 százalékos női-férfi arányt. Ezt a pártoknak saját köreiken belül kellene szabályozniuk.”

A kvótát már ezerszer tárgyaltuk, az érdeklődők itt klikkeljenek.

“6. A paritást az európai parlamenti választásokra állított listákon is vezessék be.”

Nyilván kell a még zsírosabb konc is, ki elégedne meg ezzel a nyeszlett magyar parlamenttel?!

“7. Növeljék a nők számát az egyéni választókerületi jelöltek között, illetve a későbbiekben az önkormányzati választásokon induló jelöltek között is.”

Követelik, hogy a pártok nézzenek a képviselők nadrágjába, és döntsenek annak megfelelően – ahelyett, hogy a tehetséget vizsgálnák. Zseniális.

“A csütörtöki közlemény szerint a női parlamenti részvétel a demokrácia, a társadalmi igazságosság egyik fokmérője.”

Nem szívesen rombolom le az illúzióikat, de “a demokrácia fokmérője” az, hogy a nép úgy választ ahogyan neki tetszik, és senki nem túr bele az eredményekbe kívülről. Vagyis a demokrácia fokmérője a kvóták hiánya. Mitől lenne demokratikusabb a demokráciánál, hogy egy politikai lobbiszervezet külön szabályokat gyárt és rátukmálja a többségre? Egy 2 ezrelékes kisebbség ilyen hatalmi visszaélése minden, csak nem demokrácia.

“Ráadásul a már létező magyar jogszabályok nem mindig tükrözik a nők férfiakétól eltérő élethelyzetét, tapasztalatait és érdekeit, és nem védik megfelelően a nők emberi jogait.”

Kezdjük a végével: miféle blőd duma az, hogy a magyar jogszabályok nem garantálják a nők emberi jogait? Vagy talán a parlamenti képviselőség is “emberi jog”? Ilyenről még nem hallottam. A mondat eleje pedig arra cseng ki, hogy szerintük férfi nem képviselhet nőt. A nők többsége ezt egyáltalán nem gondolja így, hiszen maga is férfiakra szavaz.

“A paritást el nem érő arányt támogató intézkedések eszerint hatásukban gyakorlatilag a férfikvótát vezetnék be, kifejezetten bebetonoznák a férfiak előnyös helyzetét.”

Magyarul a kívülről nem megbundázott demokrácia az egyenlő a “férfikvótával”. Ha kvóta van a nőkre, az valójában nem női kvóta – az a semmi. Akkor van egyenlőség, ha a nőknek kedvezünk. Kíváncsi vagyok milyen lenne az a rendszer, ahol kedvezünk a nőknek…

“az LMP (…) parlamenti vitanapot szervezett a nők részvételéről, elérte, hogy a családon belüli erőszakról törvény szülessen, vagy hogy miniszteri biztos dolgozzon a nők munkaerő-piaci helyzetének javításán.”

Nocsak, akkor mégis lehetséges a nők érdekeit is figyelembe venni, annak ellenére, hogy nincs semmiféle női kvóta? “A nők ügye” előrehalad, holott a parlamenti képviselők többsége férfi? Egy férfi is képes megérteni, sőt, szem előtt tartani a nők érdekeit? Szentségtörés ilyesmit állítani.

Szóval megint a régi nóta. Ezerből 2 ember ért egyet a feminista elvekkel, de ezek kedvéért változtassuk meg a parlamenti választási szabályokat úgy, hogy a nép ne választhassa csak úgy azt, akit ő akar. Ezt szigorúan meg kell akadályozni, mert még a végén demokráciához vezetne! Hogy képzeli Kis Ilonka és Nagy Juliska, hogy férfi jelöltre mer szavazni? Tilcsákbe! Csak nőre szavazhassanak, mert akkor aztán eljön a kánaán.

Az egészben az az igazi irónia, hogy feministáink egyáltalán nincsenek kibékülve azokkal a nőkkel, akik most bent vannak a parlamentben. Ahogy a múltkor szóba került, Hoffmann Rózsa KDNP-s államtitkár kifejezetten az új CSBE-törvény ellen volt – vagyis attól, hogy nő van a parlamentben, még közel sem biztos, hogy egyetért a feministákkal a nők érdekeinek kapcsán.

Ha elérjük az 50%-os női arányt, akkor a feministák majd azért fognak lobbizni, hogy az az 50% nő kizárólag feminista lehessen, hiszen csak ők képviselhetik a nők érdekeit igazán frankón?