Bár a botrány kirobbanásának (3 nappal ezelőtti) pillanatától nyomon követem az eseményeket, valamiért eszembe sem jutott a “kanadai balhéról” cikket írni – egészen amíg az index nem reagált. A cikkük nem annyira vészes, bár érezhetően részrehajló. A gond a webcímmel van, ami alatt az írás megjelent: “a noket okoljak a megeroszakolasukert“.
Nem.
Ha egyáltalán lehet még ilyesmit kérni a XXI. században a médiától: tartózkodjunk a nyílt hazudozástól. Az ilyesmit csak szennyes jellemű, értéktelen emberek engedik meg maguknak. Az olyanoknak pedig nincs helye az újságírás közelében.
Kezdjük a történetet a legelején:
A kanadai rendőrség a feministákkal karöltve egy gyomorforgató plakátkampányba kezdett még évekkel ezelőtt, aminek célja a férfiak démonizálása és lejáratása volt. Én legalábbis semmi mást nem tudok beleképzelni abba, ha valaki teleplakátolja a környéket azzal, hogy “Hé te! Ne erőszakolj nőket!”. Kösz a figyelmeztetést, haver, de nem vagyok nemi erőszakoló, úgyhogy talán eriggy melegebb éghajlatra ahelyett, hogy en bloc mocskolod a férfiakat.
Azt hiszem nem kell sok ész belátni, egy ilyen kampány semmit nem ér, hiszen a férfiak 99%-a amúgy sem erőszakol, a maradék 1% meg ívben tesz a plakátokra. Majd pont egy ilyen üzenet fogja visszatartani, mi? Utópisztikus álmodozás. Arra viszont jó volt a hecc, hogy fennen hirdesse: a férfiak mind erőszakolók. A szájukba kell rágni, hogy “magatahetetlen nőt ne dugj meg, bunkókám”, különben megteszik. Százszor kell mindnek elmagyarázni, hogy “ne teperj le másokat”, mert a szüleik, az iskola és a média nem volt elég, hogy ezt a rettentesen bonyolult üzenetet a fejükbe verje.
Ha valaki szerint nem is annyira sértő ez az egész, csak én reagálom túl, annak most valami egészen fantasztikus érvet tudok felmutatni. Ugyanis edmontoni férfijogi aktivista barátaink semmi mást nem csináltak, csak tükröt tettek a plakátok (és így a feministák) elé. Átírták a szöveg néhány szavát: „Ne legyél az a lány – Csak mert megbántál egy egyéjszakás kalandot, nem jelenti azt, hogy nem egyeztél bele. Hazudni a nemi erőszakról = bűn.”
Elszabadult a pokol.
Nők és feministák háborognak, hogy hogyan lehet ennyire érzéketlen üzenetet falra vetni. Hiszen ez nyílt nőellenesség!
Nahát, kollégák, a saját felháborodásotok jelzi, hogy az eredeti kampány pontosan ugyanennyire felháborító volt. Csakhát a férfiakra fröcsögni nem pusztán szabad – egyenesen sikkes. Tökéletesen mutatja a feministák érzéketlenségét, az empátia teljes hiányát, hogy képtelenek voltak megérteni, mennyire gyomorforgató dolgot csináltak, amíg valaki elő nem kerített egy tükröt. Az abszurditás netovábbja, hogy legtöbbjük még most sem hajlandó felfogni, miről is van szó. Egész egyszerűen elintézik annyival, hogy az az üzenet, ami a nők ellen undorító, férfiak ellen csont nélkül rendben van. Miért? Mert csak.
Ebből ugye az is kiderül, az “ellenkampány” célja nem elsősorban a hamis vádak elítélése, hanem az, hogy a figyelmet a feministák képmutatására és alatomosságára irányítsa. Ez tökéletesen meg is valósult. Amellett, hogy öngólt lőttek, még hazugságokba is bonyolódtak. Az index is említi, Karen Smith edmontoni feminista professzornő rezzenéstelen arccal mondta a kamerába: hamis vádak márpedig nem léteznek, az ilyesmi csak nőellenes kitaláció.
Aha.
Feltételezve, hogy épelméjű ember nem állít olyat, ami homlokegyenest szembemegy az emberiség legalapvetőbb tapasztalati tényeivel, meg kell állapítsam, egyes feministák nem épelméjűek. Nem is ez a meglepő, hanem hogy egyetemi pozíciókig jutnak nem teljesen üzemképes aggyal, és a következő nemzedékek nevelését rájuk bízzák egyesek.
Azt állítani, hogy hamis vádak nem léteznek, pont akkora félkegyelműség mint azt mondani, nem létezik nemi erőszak. A kettő együtt jár mióta világ a világ. Már Hammurabi kőtábláin is rajta van a nemi erőszak tiltása, és biztosra vehetjük, egyesek már akkor is visszaéltek ezzel a törvénnyel. Az emberi természetnek pont annyira része az erőszak, a mohóság, mint a csalás, a manipuláció, a bosszú, és felsorolhatatlan számú egyéb sötét jellemvonás. Aki nem kapta volna meg a memót az most tőlem hallhatja: a nők esetében éppúgy, mint a férfiakéban.
Az indexes cikk végén kapunk egy kis ízelítőt a feministabarát újságírás egyik dilemmájából.
“Az edmontoni rendőrség statisztikái szerint az esetek egy százalékában bizonyulnak hamisnak a nemi erőszakkal kapcsolatos bejelentések.”
Ez egyfelől úgy hangzik, mintha aláásná az edmontoni férfijogi aktivisták állításait, hiszen minek a hamis vádak ellen kampányolni, ha csak ennyi van belőlük? Ugyanakkor hogyan lehetséges, hogy a rendőrség kerek-perec megcáfolja a feminista professzornő szavait? Ha legalább 1%-nyi eset bizonyítottan hamis, akkor Karen Smith-nek hogy van bőr a képén a kamerába hazudni? Isten látja a lelkem, nem kenyerem másokat szapulni, de hát mit lehet tenni az olyan emberekkel akik aljas ideológiáktól hajtva rosszindulatú hazugságokkal tömik mások fejét?
De persze még az 1% is nevetséges blöff. Nem tudom ki volt az, aki ezt kiizzadta, de ő sem lehetett nagy lángelme. Még az őseredeti feminista hazugság is beismer legalább 2%-ot, de már arról is bebizonyosult nem egyszer, hogy az igazsággal köszönő viszonyban sincs. Azok a vizsgálatok, amik még mindig kifejezetten nőbarátak, a bizonyítottan hamis vádak arányát 10%-ra teszik. Ennél már csak följebb mehetünk, hiszen ott vannak azok a hazugságok, amikre sajnos nem derül fény.
Kanada és a rendőrsége nem először kavarta fel a port. :o)
Most majd a ribiséta mintájára lesz valami olyan is, hogy miért ne lehetnének áldozatok azok, akik nem is azok? (Hm. Most, hogy leírtam, rájöttem, hogy azok is áldozatok, akik hamisan vádolnak szexuális erőszakkal/zaklatással. Csak ők nem szexuális erőszak/zaklatás áldozatai, hanem saját elméjük/kapzsiságuk/rosszindulatuk áldozatai. És egy kicsit a feminizmus áldozatai is, ha elhiszik és/vagy természetesnek tartják, hogy ilyesmit büntetlenül, tiszta lelkiismerettel meg lehet tenni.)
“Most, hogy leírtam, rájöttem, hogy azok is áldozatok, akik hamisan vádolnak szexuális erőszakkal/zaklatással. Csak ők nem szexuális erőszak/zaklatás áldozatai, hanem saját elméjük/kapzsiságuk/rosszindulatuk áldozatai. És egy kicsit a feminizmus áldozatai is, ha elhiszik és/vagy természetesnek tartják, hogy ilyesmit büntetlenül, tiszta lelkiismerettel meg lehet tenni.”
Erről eszembe jutott valami, de nem írom le, hogy mi, mert még becsuknak, mert szólásszabadság van.
Én már ott elakadok, amikor próbálom értelmezni az eredeti plakát üzenetét. Részemről azt feltételezem, hogy az is ösztönözte a férfijogi aktivisták válaszát, hogy szemmel láthatóan a kampány azt akarta sugallni, hogy a kisebb ittasság már eleve egy “beleegyezésre képtelen” állapotot jelent. – De egy nagy frászt! – Az efféle megközelítés tényleg legfeljebb csak egy jó eszköz arra, hogy néhány (a felelőtlen szórakozás részeként teljesen önként elfogyasztott) ital után már lehessen nemi erőszakra hivatkozni. Egyébként egyformán ittas személyek közül ki a “beleegyezésre képtelen”?
A következő történet fiktív, de életszerű:
Nő és férfi egy helyen dolgozik, egy irodában egy projekten. Kizárólag kollégák.Pénzügyi terület, napi 12-14 óra, reggel kezdenek este végeznek. Így megy ez heteken keresztül, egymást segítik, kerülgetik. Majd végül a határidő előtt végeznek. Munkájukat fáradalmukat siker övezi, elismerések gratulációk sokaságát gyűjtik be. És anyagilag is megtérült, felnyalnak mindketten egy kisebb vagyont. Rengeteget dolgoztak, agyaltak, sokszor késő éjszaka keveredtek haza, másnap korán reggel kezdődött minden elölről… egyszóval megérdemlik. Most egy kicsit szusszanhatnak pihenhetnek. Siker, boldogság, az a kellemesen telt bizsergés mikor az ember teremt valamit, letesz az asztalra, azaz megérdemelt jóérzés járja át őket. Dopamin szint az egekben. A nő ekkor felajánlja a férfinak; Igyanak meg valamit a közeli Pubban. Hangulatos igényes, jó a zene, és non-stop nyitva van. A férfi nőtlen, így nyugodt szívvel fogadja az invitálást, el is indulnak. Isznak beszélgetnek, isznak beszélgetnek. Régi emlékek, vicces történetek, előjön minden, mi ilyenkor szokott. Apró flörtök, finom gesztusok, csábos mosoly, repkednek a zöld jelzések mindkét részről. Szó szót követ, gesztus gesztust, a végén egy hotelszobában kötnek ki. Szenvedélyes együtt töltött éjszaka után, nehéz ébredés következik. Nem kellene, hogy az legyen, hiszen felnőtt emberek, (valahol előző nap a nő kezdeményezett) de mégis kellemetlen, kínos és hosszú ez a reggel. 2 nap múlva valaki feljelentést tesz nemi erőszak ügyben. Mert talán többet gondolt,vagy épp kevesebbet. Mert otthon megdőlt, és el akarja simítani, meg akarja úszni. Mert talán szégyenli magát, vagy csak valami szeszély…. Sokszor megmagyarázhatatlan. Lehet hogy csak úgy érzi, őt kihasználták, meglopták valamivel. Nem tudni.
Kit visznek el a történet végén a rendőrök a munkahelyéről? Ki veszíti el a munkáját, emberségét, tartását mikor kattan a bilincs? Ki fog bűnhődni? Kit aláznak meg alaptalanul? Ki veszített el mindent egy ártatlan éjszaka miatt indokolatlanul?
Egyszerű történet, még tanulság sincs benne. Mégis olyan életszerűnek érzem ahogy visszaolvasom. No mindegy….
“Kit visznek el a történet végén a rendőrök a munkahelyéről? Ki veszíti el a munkáját, emberségét, tartását mikor kattan a bilincs?”
Hát, mivel nőelnyomó patriarchátusban élünk, természetesen a nőt hurcolják meg. Vagy mégsem?
Ha abban élünk akkor azt, ez így logikus.
“Nő és férfi egy helyen dolgozik, egy irodában egy projekten. Kizárólag kollégák.Pénzügyi terület“
Ez tényleg fiktív.
Eközben Egyiptomban a tüntetésekben részt vevő vagy csak az utcára merészkedő bármilyen korú nőt valóban megerőszakolják, méghozzá a nyílt utcán és csoportosan, egy-két aprócska civil összefogást leszámítva pedig senki se hajlandó kezelni a helyzetet. Ott kell kampányolni, ahol valóban semmibe veszik a nők emberi jogait, és nem a biztonságos nyugati országok épeszű, civilizált férfiközösségét demonizálni, és ugye ha valaki meg akarja erőszakolni a nőt, magasról le fogja sz@rni a plakátkampányt.
Persze világos; a nyugati agyhalott feministák nemcsak notórius férfigyűlölők, de burkolt rasszisták is, mert nem hajlandóak a fejlődő, harmadik világbeli országokban élő nőkért küzdeni, és mert a baloldal mindent, ami nem nyugati és/vagy kapitalista, kötelezően imád, bűneiket elnézi, kritizálásukat pedig a hatalommal való visszaélésnek tekinti.
Az elmúlt héten feminista nyomásra tele volt a nyugati média az egyiptomi helyzettel. A magyar feministák is átvették. http://feminfo.postr.hu/post-006 (Gondolom te is így értesültél róla.) Mielőtt túlságosan belehergeled magad az agyhalottfeministázásba, egy kicsit tájékozódj.
Nem az antifeminizmust kell zsinórmértéknek használni, hanem az igazságot. (Mondom ezt másoknak is, akinek inge, vegye magára.)
Ez a feminfo-s cikk is megérne egy misét, például azzal, hogy a statisztikában egybemossa a nemi erőszakot az utcai beszólással, mintha mindkettő ugyanolyan zaklatás lenne. Egyébként sem értem, hogy ki az a hülye, aki olyan körülmények közé nőt küld tudósítani. Nem a nő hibája, ha leteperik (csak a hülyék kedvéért hangsúlyozom külön), de mindenkinek lehetne annyi esze, hogy egy ilyen túlfeszített szituációba – olyan utcai zavargásokba, amiket erősen színez a muzulmán vallási töltet – nem küld be nőket. Az internetes információáradat korában az odalátogatók számára nem jelenthet váratlan meglepetést, hogy az arab világban a szexualitás nincs rendbetéve, és férfiak tömegeiben munkál hatalmas rejtett szexuális feszültség. Egy forradalomban az ilyesmi hajlamos kitörni a sok más feszültséggel együtt. Nem kell ezt “helyeselni” ahhoz, hogy az ember tudomást vegyen róla és megvédje magát tőle…
Animebj-vel annyiban egyetértek, hogy az itthoni hangulatkeltés helyett a feministáink próbálhatnának azokon segíteni, akik arra ténylegesen rászorulnak. Már ha tényleg a nők sorsa érdekli őket, és nem csak a politikai hatalom vagy a férfiak sározása. Esetleg arra is jó lenne ez az eset, hogy kontrasztot adjon a nézősereg számára, milyen is a nők helyzete itthon. Tényleg olyan rossz, mint amilyennek Ertseyék és Antoni Ritáék beállítják? Ha az a legnagyobb gondjuk, hogy a parlamentbe akarják benyomni a barátnőiket, akkor tulajdonképpen nincs is miről beszélnünk. A feminizmus nálunk teljesen fölösleges, exportáljuk azt a kéttucat véresszájú aktivistát Egyiptomba, hogy ott vitézkedhessenek.
“A feminizmus nálunk teljesen fölösleges, exportáljuk azt a kéttucat véresszájú aktivistát Egyiptomba, hogy ott vitézkedhessenek.”
Nem kell olyan messze menniük, az elmaradottabb putriscigány családokban, na ott aztán igazi nőelnyomás és nők elleni erőszak van a mindennapokban is, csak éppenséggel ott nem válaszcikket írnának a plakátkampányra, hanem esetleg elkenik a belekotnyeleskedők száját. El is kerülik bölcsen feministáink az efféle helyeket.
A professzorasszonynak üzenném innen:
http://velvet.hu/sztori/2013/06/27/facebookon_vadolta_eroszakkal/
Ha már az 1 % az oka, hogy nem említik meg az alaptalan vádaskodásokat, akkor érdekes elmerengeni a számmisztikában. Szerintem az indexes cikkben lévő “érvek” eléggé univerzálisak feminista körökben, így nyugodtan említhetek magyar vonatkozású forrásokat is.
Nézzük csak az ügyészség statisztikáját (2011-es adatok, kerekítéses):
-összes bűncselekmény száma: 451.000
-bűncselekményt elkövetők száma: 112.000 fő
A bűncselekmények közül 256.000 vagyon elleni, 27.000 személy elleni, 14.000 közlekedési, 6200 a házasság,család,ifjuság elleni, és kapaszkodjatok meg 1000 nemi erkölcs elleni. Van még pár kategória, de azokatt most mellőzöm.
A lényeg, hogy a 451 ezer bűncselekmény közül csak 1000 a nemi erkölcs elleni, ez testvérek között is 0,2 %. Vagyis nemhogy az 1 százalékot nem éri el ezeknek a bűncselekményeknek a száma, éppen csak megjelennek a statisztikában. Sajnálom. Minden kétségbeesett feminista fröcsögés erre a 0,2 százalékra alapozza férfiak démonizálását (legalábbis ha Magyarországot nézzük, de Kanadában sem lehet nagyon más a helyzet). A nemi erkölcs elleni bűncselekmények éppen annyira el vannak szaporodva, mint pl. a robbanóanyaggal való visszaélés (0,2 %), tehát ha a nőknek félniük kell a nemi erőszaktól és ezt ki kell plakátolni, akkor indokolt lenne minden utcasarkot bombakereső kutyákkal átvizsgálni, nehogy a sarki hentesnél felrobbanjon valami….körülbelül így állunk komolyság terén. Még a szerzői jogok megsértése kapcsán is 3,4 %-ról beszélhetünk, magánokirathamisítás 2,7 százalék. De sokkal jobban kéne félnünk a magánlaksértéstől, mert az 1537 volt, míg nemi erkölcs elleni ugye csak kb 1000.
Sőt, ezúton indítványozom feminista barátainknak, hogy ne elrettentő plakátokat készítsenek, hanem olyanokat, mint ” a nemi erkölcs elleni bűncselekmények a harmadára csökkentek, köszönjük férfiak”. Csak mert egészen véletlenül tényleg ez a helyzet. 1993-ban 2968 ilyen eset volt 2 évvel ezelőtt pedig 1032-re csökkent.
A feministák tűt keresnek a szénakazalban, ugye náluk minden hímvesszővel rendelkező ember potenciális nemi erőszakoló, de sajnos rossz hír nekik, hogy az összes bűnelkövető közül(112 ezer fő) csupán 101 követ el erőszakos közösülést ( az arány kb. 0,09). Vagyis 101-feltehetőleg-férfi miatt kell a többi férfi f.szát is csalánnal verni, mert az úgy jó.
De érdemes a saját házuk táján is söprögetniük barátainknak, ugyanis a férfi bűnelkövetők száma csökkent az elmúlt húsz évben 26.000 fővel, addig a nőké nőtt kb 5500 fővel. A nők kezdetleges 10%-os aránya megnőtt 17 %-ra. Vagyis egyre több nő követ el bűncselekményt, indokoltabb lenne “stop a női bűnözésre” feliratú táblát készíteniük (persze ettől még ugyanúgy hülyeség lenne, mint a férfiak elleni is)
Forrás: http://www.mklu.hu/repository/mkudok6952.pdf
Aranyat érő forrás. Én korábban nem jártam sikerrel, amikor hasonló statisztikákat kerestem. Éppen készülök befejezni egy cikket, amiben fel tudom használni, szóval emiatt is külön jól jön.
De egy problémámon ez sem segít: Annyira szeretném összehasonlítani a nemi erőszak terjedelmét a csecsemők terhére elkövetett gyilkosságok és a tiltott magzatelhajtás arányaival. És milyen jó lenne azt is tudni, hogy hány esetben bizonyulnak hamis vádnak a szexuális bűncselekmények miatt tett feljelentések.
Vajon ennél mélyebb, részletesebb statisztikai források is léteznek?
Egyébként nincs tipped arra, hogy az ezen cikk (http://www.ferfihang.hu/2012/10/13/bortonervek/) kapcsán kommentben felvetett magyar statisztikai kutatást milyen adatbázisból lehetne kivitelezni?
Én úgy tudom ha fennt is vannak bírósági ítéletek valahol, azok név,nem és más beazonosítható adat nélküli formátumban vannak, mint pl itt: http://www.birosag.hu/ugyfelkapcsolati-portal/anonim-hatarozatok-tara Többet én sem tudok, ilyenekből meg elég nehéz és hosszadalmas csinálni egy statisztikát-már ha lehetséges.
Bár nem a legszerencsésebb, de adatbázis állományok hiányában az automatizált letöltést és feldolgozást az RTF fájlokon is meg tudnám valósítani; lehetne megfelelő szövegelemző programot készíteni amely felismerné a szokásosan előforduló szavakat, szófordulatokat, mondatszerkezeteket, ha pedig egy-egy esetben kétséges az automatikus feldolgozás, akkor operátori beavatkozást kér. A baj továbbra is az, hogy anonimizált adatokból nem lehet nemek szerinti statisztikát készíteni, pedig már az is elég lenne, ha a keresztnevek tudottak lennének. Pedig azt sejtem, hogy valahol biztosan létezik a megfelelő adatbázis, minden bizonnyal ez az adattárat is egy másik részletesebb adatbázisból generálták.
A szövegből sem derül ki? Nyilván ha olyan van a vádiratban, hogy ‘leszúrta férjét’ vagy ‘megütötte feleségét’, akkor nyilvánvaló a neme. Persze, ez nem segít, ha mások elleni bűntényekről van szó.
Ahogyan megállapítottad; a mások elleni bűncselekményeket ezzel a módszerrel nem lehetne elemezni. Hagyatkozhatnánk kizárólag a házastársak közötti bűncselekményekre, ami szintén érdekes lehet, de már szűkítené az elemzést. Bele nézegettem a szabad szöveges kereséssel. Túl változatosak a leírások, például a “leszúrta férjét” pontosan ebben a formában nem sűrűn fog előfordulni. A “feleség” és “férj” szavak pedig túl sok kontextusban megjelennek.
Az elemezni kívánt Btk tényállások megnevezése szükségszerűen egy behatárolható véges halmazba esik (pl: Btk. 321.§ ), a kiszabott büntetéseket mindig ” számjegy (szöveg) ” pl: “7 (hét) év” formában írják, tehát ezek kigyűjtését könnyen lehet automatizálni egyszerű sztring kereséssel. Ha nem lenne anonimizálva, akkor a keresztnév rendre a “vádlott” vagy “I.r. vádlott” szövegrész előtt lenne megtalálható és összevethető lenne egy férfi és női neveket tartalmazó listával, és már sínen is lenne a statisztikai elemzés.
Egyébként az anonimizálásról:
http://jogasz.cafeblog.hu/cafeblog/anonimizalas/
Jó volt olvasni az ilyen józan tényállásokat. Persze a nyugati feminista szemében ez a statisztika se lenne más, mint a patriarchátus világuralom újabb példája, hiszen összeállításába lehet, hogy nemhogy fele-fele arányban, de akár egyetlen nő se vett részt.
It’s heresy, I know. But not all women are victims. And not all rape is rape: It is a view that will outrage many, but Crimewatch creator NICK ROSS insists it is a debate we must not flinch from
A feminista részvételtől függetlenül nagyon hasznos volt az eredeti kampány, ugyanis a fiatal férfiak többsége nem tudta, hogy ha részeg nővel fekszik le, simán lecsukhatják nemi erőszakért, mivel jog szerint a részeg nem tud beleegyezni.
Az az állítás, hogy fiatal férfiak nem fekszenek le részeg nőkkel, mert olyan Grál-lovagok, és ezért az egész kampány csak férfiellenes provokáció, hát enyhén szólva nem a valóságra reflektál. Tessék kimenni bármelyik nyári fesztiválra, és megnézni, mi folyik ott. A lányok eszméletlenre isszák magukat, a fiúk is, bár ők kicsit jobban bírják az italt, aztán megtörténik, ami megtörténik – és ezt a jog bűncselekménynek minősíti.
Elvileg egy férfi is mondhatná, hogy olyan részeg volt, hogy nem adta a beleegyezését, de praktikus okok miatt ilyenkor inkább a nők vannak olyan helyzetben, hogy nemi erőszakra tudnak hivatkozni. A jog pedig nekik ad igazat. A nyugati joggyakorlat még azt sem engedi figyelembe venni, hogy a nő, ha nem is járult hozzá a szexuális aktushoz, tudatosan állt neki lerészegedni, ezért józan ész szerint legalább részben hibásnak tekinthető.
Szerintem az hazugság, hogy azt ne tudnák bárhol a férfiak, hogy helytelen és bűn magatehetetlenül részeg nővel közösülni, miközben a férfi meg teljesen magánál van. A legtöbb esetben mindketten ittasak, de bőven nem annyira, hogy az se tűnne fel neki, hogyha levágnák a lábát. Ennyi erővel miért ne mondhatnánk, hogy a nő erőszakolta meg a férfit? Hiszen pl. aki felébred egy ronda nő mellett, joggal gondolhatja, hogy “na őt józanul bottal se”. Az bőven nem kéne szexuális erőszaknak minősíteni, amikor az alkoholos befolyásoltság mértéke bőven nem éri el a teljes magatehetetlenség állapotát, csak afféle hangulat- és gátlásoldó szinten funkcionál.
“Szerintem az hazugság, hogy azt ne tudnák bárhol a férfiak, hogy helytelen és bűn”
Nem arról írtam, hogy erkölcsi értelemben mi bűn és mi nem, hanem arról, hogy a jog minek minősíti, és erről tudtak-e a férfiak. (Nem tudtak.)
Ami a lehazugozásomat illeti, hát ez… enyhén szólva aránytévesztés.
Kábé minden 12 éves fiú tudja, hogy magatehetelen nőt megdugni tilos. Lehet, hogy egyes nők erről nem tudnak, vagy máshogy hitték, de ez a helyzet.
Ez mind jó és hasznos, csak van itt még némi homály, legalábbis az én fejembe.
Tételezzük fel a következőt! Házibuliban vagyok. Beszélgetek egy jókedvű, ránézésre laza szabados erkölcsű lánnyal. Miniszoknya, mélyen kivágott top, melltartó nélkül. Biztos hogy nem részeg, mert összefüggően beszél, nem tántorog. Hangosan, úgy hogy erre 2 tanúm is van, behúz a kezemnél fogva a mosdóba egy kis kötetlen mókára. Másnap feljelent mert kihasználtam a beszámíthatatlanságát. Mi történik ekkor? Tegyük fel hogy mind a 2 tanúm lány, és igazolják, hogy egyértelműen ő akarta. És tegyük fel azt is, hogy másnap mikor a “történetét” előadta, vért vettek tőle, és egy kis mértékű spiccességet meg is állapítottak nála, amit én előző este nem vettem észre.
Félre ne értsd, nem kibúvókat kiskapukat keresek, csak tudni szeretném mire figyeljek még oda ha disznó galád férfi létemre huncutkodni támad kedvem, és erre lehetőségem/alkalmam is adódik. (Ku*vára kezd elegem lenni abból, hogy egy lelakott érdemtelen szar ku*vának is több joga van mindenhez, mint a legszentebb férfinak! És ez a Nemi Erőszak már lassan nem is Aduász, vagy Jolly Joker a nők kezében, hanem egy másik pakli)
“Az az állítás, hogy fiatal férfiak nem fekszenek le részeg nőkkel”
Na várj már egy kicsit. Arról szó sem volt, hogy spicces nővel ne szexelnének a férfiak. Közös megegyezéssel, bár ittas állapotban. (Ezt törvényileg nemi erőszaknak minősíteni feminista nyomásra nem más, mint férfiellenes aljaskodás.) De amiről itt valójában szó van, hogy a plakátkampány szerint a férfiak:
1. ellenálló nőket tepernek le;
2. ájult, öntudatlanságig lerészegedett nőket erőszakolnak meg.
Nem mondom, hogy ilyesmi sosem fordult még elő – ezt hívják nemi erőszaknak. De azt állítani, hogy a férfiak “úgy általában” ilyesmit csinálnának, vagy erre hajlamosak lennének, az megintcsak férfiellenes aljaskodás. A cikkhez mellékelt plakáton egyértelműen ellenkező nőt macerálnak a részegek, egy másik plakát meg ájult nőt ábrázol. Ez a kampány nem arról szól, hogy valamiféle félreérthető dolgot tisztáznának, hanem valami teljesen egyértelmű mocskot akarnak rákenni a férfiakra, akik 99%-ának egyébként esze ágában sincs olyasmit elkövetni. (Nem tudom ki mit gondol, én felnőttem úgy, hogy sem én, sem az ismerőseim, barátaim nem másztak rá ájult nőkre.)
“de praktikus okok miatt ilyenkor inkább a nők vannak olyan helyzetben, hogy nemi erőszakra tudnak hivatkozni.”
“Praktikus ok” alatt azt érted, hogy egy férfinak részegen is vállalni kell a felelősséget a döntéseiért, de egy nőnek nem?
Elég sokáig éltem egyetemi kollégiumokban, sok mindent láttam.
“Praktikus ok” alatt azt érted, hogy egy férfinak részegen is vállalni kell a felelősséget a döntéseiért, de egy nőnek nem?”
Praktikus ok alatt azt értem, hogy ha egy férfi bemegy a rendőrségre pl. azzal, hogy akarata ellenére vaginális közösülésre kényszerítette egy nő, azt nem nagyon fogják komolyan venni.
Miért is? Ha ittas állapotában igent mond és lefekszik valakivel, akivel józanul nem tenné, az nemi erőszak! =8-O
Én is voltam kolis, de olyat sosem láttam, hogy egy ájult nőről valaki lerángatta volna a ruhát hogy magáévá tegye. De ismétlem: nem állítom, hogy ilyen sosem történik. Azt állítom, hogy erről mindenki tudja, hogy tilos. Van aki ennek ellenére is megteszi – ezeket nevezzük bűnözőknek, és a számuk szerenécsre 1% alatt van a népességen belül.
Na mesélj, miket láttál?
“A cikkhez mellékelt plakáton egyértelműen ellenkező nőt macerálnak a részegek.”
Biztos ez? A plakát szövege “sex with someone unable to consent” azt sugallja, hogy akaratnyilvánításra képtelen szituációban látok valakit.
Azt egyébként is honnan tudjuk, hogy egyértelműen ellenkezik? Én látok egy nőt, akinek az ernyedt (!) kezei egy férfi mellkasán nyugszanak és az egyik lába kényelmi pózban be van hajlítva. Ha éppen tiltakozna, akkor megfeszült újakkal és teljes testtel tolná el magától. Ha mindenáron értelmezni akarom a szereplő testbeszédét, akkor inkább egy nőt látok, aki részegen éppen abbahagyta az ölelkezést, és enyhe hányingere miatt a földet fixirozza. XD Meg különben is hogyan került egy férfivécébe? Nem úgy néz ki, mint akit odahurcoltak.
Hát, erről a képről azért egyértelműen látszik, hogy a nő ellenkezik. Amikor két kézzel tolsz el valakit magadtól az nehezen félremagyarázható. (Szerintem nem ernyedt az a kéz.) Az arca is elég beszédes. A pasié is…
“A cikkhez mellékelt plakáton egyértelműen ellenkező nőt macerálnak a részegek,” – csak én látom úgy ezen a plakáton, hogy egy nyilvános férfivécéből próbálnak kitessékelni egy pár hetes spicces kismamát? Szép szóval,(piros pólós) illetve óvatos testi kényszert alkalmazva(szürke pólós). A 2 fiú megpróbálja lebeszélni valamiről, valami polgárpukkasztó FEMEN-es őrületről. Szerintem. Elnézést!
Viccet félretéve hol van az a határ, ahol már olyan részeg egy nő hogy öntudatlan? Pontosabban mi az a határ mikor már nem ura döntéseinek? Mert lassan már ott tartunk, hogy másnap a lányka azt mondja; “én azt a szopást nem is úgy gondoltam, nem hittem hogy abból szex lesz, ezt ő se gondolhatta… különben is ittam… kihasználtak… és már nem tudtam leállítani (nem is akartam)”. És a férfi szava áll a nőével szemben Nemi Erőszak ügyben. Menjen az ember szondával a zsebébe, és nem lesz baj. Tehát részeg emberrel nem szexelünk mert hiába egyezik bele, nem jelent semmit, mert öntudatlan: barátnővel, élettárssal, feleséggel sem, hiszen részeg és öntudatlan. Azaz valószínű, hogy nászéjszakán sem lesz szex ha az ifjú ara berúgott. Hiába szeretné, nem lehet! Valaki megtudja, feljelent! Kisarkítva, de a törvényt szem előtt tartva én így értelmezem. Mi lesz következő? Én már várom például azt a törvényt ami azt fogja kimondani hogyha a nő nem élvezett el, vagy nem ott, az is Erőszak. Ott aztán lesz vizsgadrukk, egy férfi sem mer majd maszatolni. Aki kevés az mehet a börtönbe, de minimum megfelelő kártérítés… Na jó, megint eltúloztam.
Pedig elég logikus lenne egy olyan álláspont, miszerint aki tudatosan issza le magát eszméletlenre, az ezzel hozzá is járult mindahhoz, ami vele ebben az állapotában történni fog.
És a részeg férfiak tragédiájáról sem feledkezzünk meg, idézem a Barackca együttes halhatatlan sorait:
“Szomorú ébredés keserű szájjal
Ágyba bújtam egy ronda lánnyal”
“Pedig elég logikus lenne egy olyan álláspont, miszerint aki tudatosan issza le magát eszméletlenre, az ezzel hozzá is járult mindahhoz, ami vele ebben az állapotában történni fog.”
És én nem pontosan ezt írtam?
Nem, szerinted részben tekinthető hibásnak, ha jól olvastam :-)
Ha a magatartásával hozzájárult (= elősegítette), hogy megtörténjen a bűncselekmény, akkor részben hibás. A jog tudtommal ismeri ezt a megkülönböztetést. Nem mindegy, hogy a pénztárcámat a táskámból veszik ki, vagy kiteszem a nyilvános helyen az asztalra és őrizetlenül hagyom.
Az mondjuk fel sem merült bennem, hogy bárki képes lenne azt állítani, hogy részeggel bármit lehet csinálni, mert hozzájárult (= beleegyezését adta) mindahhoz, ami vele ebben az állapotában történni fog.
…pedig sokkal mértékletesebben inna mindenki, ha így tekintenék. És ugyanez igaz persze a markecolók férfi áldozataira is, ők is ugyanúgy megérdemlik a sorsukat (persze ettől még a bűnelkövető marad a bűnelkövető, de hadd ne sajnáljuk azt, aki kvázi maga ment elébe a bajnak).
“pedig sokkal mértékletesebben inna mindenki, ha így tekintenék”
Maestro, sajnos, ez csak addig igaz, amíg képes vagy mértéket tartani, mert nem vagy függő. Ha valaki már elvesztette a kontrollt, és az alkohol utáni vágy uralja, akkor nem tud a szerencsétlen “mértékletesebben inni”. Én azokat is sajnálom, akik – mint írod – maguk mentek elébe a bajnak, akár férfiak, akár nők. Mindig arra gondolok, hogy nem tudhatjuk, mi van a háttérben, ki miért került a lejtőre. Olyan könnyű ítélkezni.
Egyébként érdekes kérdés az is, hogy a nők miért bírják kevésbé az alkoholt, mint a férfiak. A tudomány válasza szerint nem csak a testsúlyuk miatt, hanem azért is, mert a nők gyomrából hiányzik valami enzim, amely az alkoholt lebontja. Hasonló oka van annak, hogy az ázsiaiak jóval kevésbé bírják az alkoholt, ebből fakad, hogy a japán munkahelyi bulikon gyakorlatilag mindenki sugárban hány.
A legérdekesebb kérdés az, hogy MIÉRT van ez így?
Ezzel kapcsolatban nekem van egy érdekes (és kissé talán durva) elméletem, hogy ezek szerint ennek evolúciós oka van: konkrétan evolúciós előnyben voltak az a nők, akik hamarabb megspiccesedtek, mint azok, akik még erjedt ital hatására is gátlásosak maradtak. És mivel mindig a nő dönti el, hogy lesz-e szex vagy nem, ezért értelemszerűen azok voltak szaporábbak, akik könnyedebben igent mondtak, ez esetben azok, akik hamarabb levetkőzték az erejedt ital hatására a gátlásaikat :) Ebből pedig az következik, hogy lehet durva kimondani, de valemennyire ez a spiccesen történő gyermeknemzés az emberi evolúciós történelem része, hiszen a genitikai állományunkba van írva ennek nyoma. Ebből persze nem következik, hogy a magatehetetlenül részeg nőket ne lenne erkölcstelen és bűn kihasználni, de mint fentebb írta, nem erről a szintről beszéltem.
Márpedig különféle erjedt italokat úgy tudom már paleotikumban is ismertek, szóval lehet valami evolúcis alapja.
Érdekes lenne, ha a barlanglakó, mezőgazdasággal akkor még egyáltalán nem foglalkozó őseink alkalmazkodtak volna az alkoholhoz. Az egyik legegyszerűbb alkoholos italt, a sört is az első közel-keleti városállamokban készítették, ami evolúciós mértékkel mérve egyáltalán nem volt régen, tehát aligha lett volna értelme univerzális mértékben adaptálódni a bódító, tudatmódosító italoknak a fogyasztásához. A tudósok persze már korábban kimutatták, hogy az ázsiaiak és más, házi állatok tejét egyáltalán nem fogyasztó népek hatványozottan laktózérzékenyek, de az európai és közel-keleti népeknek is több ezer év kellett ahhoz, hogy generációról-generációra egyre inkább képesek legyenek a tejcukor felbontására, és ez is csak azért lehetséges, mert fontos tápanyagunk volt (és ma is az), szemben pl: a borral vagy a sörrel, ami nélkül azért meg lehet lenni (vagy inkább eleve kerülni kéne). A vallásról más ne is beszélve, mert akkor aztán a muszlimok (és talán még a hinduk is) nagyon nehezen bírnák az alkoholt, pedig ezek a vallások még az emberi civilizációnál is sokkal fiatalabbak.
Tehát jobb, ha maradunk a testsúly-különbségnél és ebből adódóan kisebb, így kevésbé hatékony májméretnél, mintsem annál, hogy a párkeresésnél előny lett volna a kiszemelt hölgy alkoholérzékenysége. Én legalább is nem látom értelmét annak, hogy egy átdolgozott-átharcolt nap után még energiát pazaroljak arra, hogy megpróbáljam a nőket egyesével lerészegíteni, így hátha könnyebben találok magamnak párt. Akkor már (akár tetszik-akár nem, de) inkább elrabolom, megerőszakolom és kész, a gének átadva.
History of alcoholic beverages. Itt azt írja, hogy kilencezer éves lelet is van arra, hogy ismerték a szeszes italokat.
Én konkrétan arra gondoltam, hogy amikor a törzs a barlangban iszogatott valamit, akkor a könnyebben becsípő hölgyeket már rég vitték sakkozni, az alkohol jobban bíró hölgyek meg az ünneprontók, még mindig a gátlásosan a tűz körül ülők voltak, “jaj nem is tudom, helyes volna-e”. Egyébként az alkohol tűrőképesség igenis különbözik régiónként:
“The tolerance to alcohol is not equally distributed throughout the world’s population, and genetics of alcohol dehydrogenase indicate resistance has arisen independently in different ethnic groups. People of European descent on average have a high alcohol tolerance and are less likely to develop alcoholism compared to Aboriginal Australians, and Native Americans.
This is related to an average higher body mass, but also to the prevalence of high levels of alcohol dehydrogenase in the population. The high alcohol tolerance in Europeans and some other ethnic groups have probably evolved as a consequence of centuries of exposure to alcohol in established agricultural societies. […]
An estimated one out of three people in East Asian countries have an alcohol flush reaction, colloquially known as “Asian Glow”, a condition where the body metabolizes alcohol nearly 100-times more efficiently into acetaldehyde, a toxic metabolite. Flushing, or blushing, is associated with the erythema (reddening caused by dilation of capillaries) of the face, neck, and shoulder, after consumption of alcohol.”
Írja a wikipedia. Valahol olvastam, hogy a nőknél is hiányzik valami alkohol-lebontó enzim, amit a hasnyálmirigy termel, ami a férfiaknak megvan, tehát nem csak a testsúly okozza a különbséget.
Itt azt írja, hogy kilencezer éves lelet is van arra, hogy ismerték a szeszes italokat.
Mi ebben a meglepő? Szerintem mióta az ember rájött, hogy vannak bódító/serkentő szerek, növények, azóta használta is ezeket, teljesen tudatosan. Az alkohol készítés gyökerei valahol a lehullott, erjedt gyümölcs körül keresendőek.
Na, megtaláltam a választ: A nők és az ázsiaiak lecsökkent alkohollebontása.
“A megváltozott táplálkozási öntudathoz társulnak a nyugati világban az alkoholkutatásból származó új biokémiai felismerések is. Így korábban azt feltételezték, hogy kizárólag a máj felelős az alkohol lebontásáért, ezzel szemben a legújabb kutatások kimutatták, hogy az alkohol bizonyos hányada (maximum 20 %-a) már a gyomorban részt vehet az anyagcserében. A nők egy részének gyomrában azonban csak korlátozott mértékben lelhető fel a megfelelő aldehid-dehidrogenáz enzim. Amiatt, hogy a gyomorban korlátozott mértékben – vagy egyáltalán nem – történik alkohollebontás, a következmény, hogy a nők szervezetében nagyobb és hosszabb ideig tartó véralkohol-koncentráció alakul ki, ami a nőket hajlamosabbá teheti a máj megbetegedéseinek kifejlődésére.
Sok ázsiai és indián származású dél-amerikai szervezetéből – örökletes módon hiányzik az aldehid-dehidrogenáz egy izoenzimje, ami az acetaldehid lebontását végzi a szervezetben. Ezen a mintegy 1 milliárd emberen már kisebb mennyiségű alkohol elfogyasztása után egyértelmű részegségi tünetek észlelhetők. Legszembetűnőbb szimptómájáról, a bőrpírról ezt a túlérzékenységet, illetve összeférhetetlenséget “flushing-szindrómának” nevezik. További tünetei a vérnyomáscsökkenés, a pulzusszám megnövekedése, szívdobogás, izomgyengeség, fejfájás, rosszullét és hányás. Ma már bizonyítottnak vehető, hogy ezeknek a tüneteknek a tulajdonképpeni kiváltója az acetaldehid. Egy ALDH-I-deficiens – aldehid-dehidrogenáz izoenzim hiányban szenvedő – májában az aldehidoxidációs képesség a normál értéknek csak mintegy egyharmada. Az ázsiaiak mellett az európaiak egy kis hányadánál is jelentkeznek alkohol kiváltotta összeférhetetlenségi tünetek, amelyek a flushing-szindrómához hasonlítanak.
Azt, hogy ezt az alkohol-túlérzékenységet ugyancsak a megnövekedett aldehidszint okozza-e, és ez is öröklődik-e, még további kutatásoknak kell tisztázniuk.
Mindkét esetben a lényegesen kevesebb alkohol, és ennek következtében az alkoholszegény vagy alkoholmentes sörök fogyasztása javasolható, figyelembe véve a szervezet korlátozott alkohollebontó képességét, és azért, hogy az alkohol-összeférhetetlenség tüneteit elkerüljük.”
Aztán:
“A nők és férfiak abban is különböznek egymástól, ahogy szervezetük az alkoholt lebontja. Az alkohol-dehidrogenáz (ADH) – az etanol lebontásáért felelős másik kulcsfontosságú enzim – aktivitása mintegy 70-80%-kal nagyobb a férfiaknál, mint a nőknél (Frezza és mtsai 1990, Lieber 2000). Ez a különbség csökken az idősebb, különösen a climax után lévő nőknél, akiknek az ösztrogénszintje nem ingadozik a menstruációs ciklussal (Eriksson, 1996).” (Forrás)
Aztán:
“Alcohol dehydrogenase activity varies between men and women, between young and old, and among populations from different areas of the world. For example, young women are unable to process alcohol at the same rate as young men because they do not express the alcohol dehydrogenase as highly, although, the inverse is true among the middle-aged.” (Forrás)
Aztán:
“Women also have less of a gastric or stomach enzyme (dehydrogenase) that metabolizes or breaks down alcohol before it enters the bloodstream. Because of this, women absorb up to nearly 30% more alcohol into their bloodstream than men of the same height and weight who drink the same amount of alcohol.” (Forrás)
Aztán:
“Enzymes. Women have lower levels of two enzymes—alcohol dehydrogenase and aldehyde dehydrogenase—that metabolize (break down) alcohol in the stomach and liver. As a result, women absorb more alcohol into their bloodstreams than men.
Hormones. Changes in hormone levels during the menstrual cycle may also affect how a woman metabolizes alcohol.” (Forrás)
Köszönöm a cáfolatot. Ugyanakkor az én szememben nem lesz igazán vonzó egy becsípett vagy valóban részeg nő, főleg ha láthatóan hamarosan képet ad arról, hogy mit vacsorázott az este folyamán.
Talán részben idetartozik:
http://harcunk.info/index.php/bulvar/61-norvegiaban-minden-eroszakolo-szinesboru
amit valahol mindenki sejtett:
“A norvég közszolgálati televízió híradójában ismertetett rendőrségi jelentés szerint Oszlóban a tavaly elkövetett nemi erőszakok valamennyi beazonosított tettese Európán kívüli országokból érkező színes bőrű bevándorló volt.”
Ha már nők és részegség: részletesen összefoglalták feljebb, hogy miért bírják sokkal kevésbé a nők az alkoholt. Egyvalami azonban még nem került szóba. Ugyan nem szorosan, de mégis idetartozik a magzati alkohol szindróma.
Azt hiszem, a sok ismert szempont mellett a nőknek ezzel a veszéllyel is számolni kellene, hiszen a nők teste az anyák teste is: előfordulhat, hogy néhány napos/hetes várandósság idején történik a lerészegedés, és a “folyamatos utántöltés”, amikor a nő még nem is tud állapotáról. Sajnos, akár egyszeri alkalom is elég lehet ahhoz, hogy ebben a fejlődés szempontjából nagyon érzékeny időszakban maradandó károsodást szenvedjen az embrió; a méhlepényen akadály nélkül jut át az alkohol, s ugyanolyan vér-és szövetkoncentrációban van jelen a baba testében, mint az anyáéban. Már ez is nagy baj, de ehhez jön még, hogy az anyával ellentétben a baba még nem tudja lebontani az alkoholt. A normál esetben gyors magzati sejtosztódás lelassul, esetleg részben le is áll, súlyos idegrendszeri károsodást okozva ezzel.
Érdemes ITT elolvasni a kommenteket, itt meg a feminista főideológus nem elégedett az indexes cikk címével:
vállalhatatlan címadás rovat: Index & nemi erőszak
ennek a cikknek egészen egyszerűen a “Nőgyűlölő férfiak plakátkampánya Edmontonban” címet kellett volna adni.
a “Nők, ne hazudjatok nemi erőszakot!” címadással az Index igen hasonló módon járul hozzá a nemi erőszak kultúra bebetonozásához, mint ahogyan azt maguk a “férfijogi aktivisták” is teszik.
Erre mit lehetne mondani azon kívül, hogy fogalmuk sincs miről beszélnek? Ahogy már megmondtam, minden csepp felháborodás amit éreznek azt mutatja, hogy az eredeti kampány pontosan ugyanannyira felháborító volt. Persze annyi már nincs bennük, hogy ezt belássák. A gonosz férfiak ellen háborogni az nagyon okés, a tükörképpel szembesülni viszont borzalom…
A kommentek között azért van normális hangvételű is.
Amúgy a felháborodást okozó cikk is feminista irányban részrehajló, de úgy tűnik ez nem elegendő. A cikk utolsó bekezdésében tényként közli hogy minden tizedik női megerőszakolást jelentenek be, de hivatkozásként nem rendőrségi vagy elvileg más semleges kimutatást linkel be, hanem közvetve egy kanadai feminista szervezet adatait. Érdekességképpen az statisztikai adatokat 1000 nő megkérdezésével készítették el, ami nem valami reprezentatív (ha már belső ellenzékünk mindig ezt kéri számon rajtunk), másrészt nekem a hivatkozott adatot nem sikerült felfedeznem. Ez utóbbi (ha valóban így van és nem csak vakoskodom), azaz a 10%-os bejelentési közlés így az újságírói hazugság kategóriájába tartozik és finoman fogalmazva sem etikus. Ezek után a forrás nélküli 1%-os hamis vádat, mint adatot is erős szkepszissel vagyok kénytelen kezelni.
Az FBI adatai szerint legalább 8% a hamis vádak aránya nemi erőszakoknál. És ők egy rakás dolgot nem is számítanak bele, vagyis ez tekinthető konzervatív becslésnek.
Gyerekek, ezt a könyvet mindenkinek el kell olvasnia, aki elégségesen tud angolul, ez az ember egy zseni:
http://www.scribd.com/doc/59183004/What-Men-Know-That-Woman-Don-t-Rich-Zubaty
Te olvastad? Azaz személyes élmények alapján mondod hogy érdemes elolvasni?
Természetesen nem állítom hogy nekem megvan ám mégis kíváncsi vagyok.
Aki nem akar a scribd-el variálni, az a kalózöbölben is megtalálhatja a könyvet.
Elkezdtem olvasni, s bár nem értek minden gondolatával egyet, folyamatosan vannak benne olyan részletek, amik odavágnak. Tényleg éremes nekifeküdni, bár kell hozzá egy nyitott elme, mert nem hétköznapi dolgokat feszeget.
“Gyerekek, ezt a könyvet mindenkinek el kell olvasnia, aki elégségesen tud angolul, ez az ember egy zseni”
Egyre inkább egyetértek a véleményeddel :)
Egy szélsőséges feminista blogger legfrissebb bejegyzése szerint a Don’t Be That Girl kampány “az eredeti nőhibáztatás” és a Don’t Be That Guy “a feminista válasz”. És egy sincs az olvasói között, aki szólna neki…
Ez így elég tág, legalább egy kulcsszót megadhatnál, hogy kitalálhassuk kiről beszélsz :)
Nem európai az illető…
Jelen esetben a “nem” az nemet jelent?
A nem az “nem” ;-)
Egy érdekesség. Idézet az indexről a skót szavazással kapcsolatban:
“Az Opinium felmérésének részletes lebontása jelentős eltéréseket mutat a férfi és a női választók preferenciái között. A cég kimutatta, hogy a választásra jogosult nők közül 58 százaléknyian készülnek nemmel voksolni az elszakadásra a csütörtöki referendumon; a függetlenséget 42 százalékuk támogatja, vagyis a női szavazótáborban 16 százalékponttal vezet a brit unió fenntartását pártoló oldal. Az előny vasárnap óta 2 százalékponttal nőtt.
A férfiak között ugyanakkor többségben vannak a függetlenségpártiak: a férfi szavazók 53 százaléka mondta azt, hogy Skócia elszakadására kíván voksolni, és 47 százalékos a függetlenségellenes tábor támogatottsága.”
És még mondják hogy a nemi hovatartozás nem lehet igen fontos társadalmi dolgok kapcsán döntő momentum. Jelen esetben a nők kényelmi hajlamai (font használata, változásellenesség stb.) kifejezetten retrográd politikai döntéshez vezethetnek.
Stirling, Bannockburn, Killiecrankie, Falkirk, Dunbar, Culloden és számos csatahelyen nyugvó, életét a skótok függetlenségéért feláldozó hős pedig forog a sírjában.
“változásellenesség”
Nők és a változásellenesség? Azt se bánnák ha évente másik faszi vinné őket nyaralni. Természetesen egyre menőbb.
Milyen érdekes, hogy csak azóta akarnak nagyon-nagyon elszakadni, mióta jelentős olajkészletet találtak a skót partoknál. Nagy pénzről van itt szó, az összes többi csak porhintés a paraszt szemébe. Olaj=pénz=hatalom. A skót elit pedig magának akarja, ennyi a történet.