Ki ne emlékezne arra, hogy a Pussy Riot orosz feminista punkbanda berontott a moszkvai “Megmentő Krisztus” katedrálisba, és a misét megzavarva randalíroztak. Állítólag Putyin, vagy a patriarchátus ellen, ki tudja. Amikor szóba került, hogy talán nem kellene mások vallásgyakorlását semmibe venni, az imádkozásukat megzavarni, még nekik állt följebb. A rendbontáshoz való jog feljebbvaló a vallásgyakorlásénál, amennyiben feministák rendbontanak – nagyjából ez a véleményük summázata.
Arra is emlékszünk, hogy a Femen (eredetileg ukrán, mára nemzetközi) bűnözőcsapat Franciaországban keresztény miséket és felvonulásokat zavart meg célzottan, erősen vallásellenes üzenetekkel. Obszcén kiabálással és a testükre mázolt trágárságokkal tették próbára az egyébként meglehetősen jámbornak tűnő keresztények türelmét. Nem kell gondolatolvasónak lenni, hogy lássuk, mennyire tartják tiszteletreméltónak más emberek valláshoz fűződő viszonyát.
Most viszont meglepődve olvasom a HVG-n, hogy bizonyos feministák a rendőrségnek panaszkodtak amiért mások akadályozták őket a szabad vallásgyakorlásban. A “Siratófal asszonyai” nevezetű társaságról van szó, akik – értelemszerűen mint nők – a zsidó vallásban a kifejezetten férfiak számára fenntartott viseletet és imádságokat tették magukévá, nyilván nem felforgató szándékkal, hanem mert olyan mélyen vallásosak, hogy még a legalapvetőbb parancsok és formák követése is lehetetlen feladat számukra.
Szarkazmust félretéve, nem igazán értem, hogy hogyan működik pontosan a feminizmus – egyes csoportjai a vallás ellen lázadnak, más csoportjai a rendőrséghez mennek a vallásuk védelmében? Mit jelent ez az egész? A zsidó vallás rendben van, de a keresztény nem? Ők zaklathatnak másokat, de őket tilos? A férfiak vallásgyakorlása zavarható, a nőké nem? Ezek közül melyiknek van a legkevesebb köze az oly sokszor emlegetett egyenjogúsághoz?
Azért a FEMEN és és ez az izraeli zsidó-feminista szervezet két külön világ; előbbi szándékai a meztelenséggel való figyelemfelkeltés (a médiát felhasználva arra, hogy terjessze véleményüket és követeléseiket, méghozzá meglepően sikeresen), utóbbi viszont megkövesedett hagyományok lazítását akarják elérni, hiszen az öltözködési szabályok gyakran a hátrányos megkülönböztetés első jelei, kb: azt üzenik vele, hogy “Te nő vagy, aki bármit is csinál Isten kedvéért, soha sem lehetsz egyenlő egy férfinál.”
A katolikus- illetve más ortodox keresztény is van ilyen begyepesedett, például tiltják a női papságot (pedig semmi bizonyítékuk sincs arra, hogy ebből baj származna; a világ másik felén, például sok távol-keleti ország vallása elfogadja a nemi egyenlőséget)
A nők nem azért nem lehetnek papok, mert a gonosz, begyöpösödött Egyház direkt azért tiltja, hogy szegény nőkkel kitoljon, hanem ezért.
“Női papság?
Csak megkeresztelkedett férfi lehet pap. Ez a ma oly hevesen támadott igazság azon alapszik, hogy a pap Krisztus képviselője. Krisztus azonban férfi volt, és apostolainak is csak férfiakat tett meg. Nagyon egyszerű ezt csak az akkori idők szokásával magyarázni, hiszen Krisztus éppenséggel nem tartotta magát ezekhez a szokásokhoz. Ellenkezőleg, olyannyira nem tisztelte őket és viselkedése akkora felháborodást váltott ki, hogy keresztre feszítették!
Annak oka, hogy nő miért nem lehet pap, tehát nem a szokásokban, hanem ennél mélyebben, a nemek természetében gyökeredzik. A férfi-nő viszonyban ugyanis Istennek a teremtéséhez való viszonya tükröződik vissza. A férfi mint nemző és alkotó, Isten képmása, ezzel szemben a nő mint fogadó és szülő, a teremtés képe. Ezért a férfi a család feje, és ezért követeli Szent Pál az efezusiakhoz írott levelében a férfiaktól, hogy úgy szeressék asszonyaikat, ahogyan Krisztus Egyházát szereti, és a nőktől, hogy úgy szolgálják férjeiket, mint az Egyház Krisztust. Ebből semmiképpen nem következik a nők alacsonyabb rendűsége! Bár a férfi Isten képmása, de azért ő is, csakúgy, mint a nő, Isten teremtménye.
A két nem egymással egyenrangú, de a teremtés rendjében nagyon is különböző feladatokat kell ellátniuk. A köztük levő különbség nem csak a különböző testi felépítésből ered, hanem sokkal mélyebbről származik. A nő természeténél fogva nem alkalmas arra, hogy az emberek között Krisztus helyetteseként szerepeljen, és ezért nem véletlen, hogy Krisztus férfi volt, és helyettesei csak férfiak lehetnek.
Ezt a tanítást a legvilágosabban a Szentírással lehet alátámasztani. Szent Pál ugyanis ezt írja a korintusiakhoz: „Mint a szentek minden egyházában, az asszonyok hallgassanak az összejöveteleken. Nincs megengedve, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedjenek, amint a törvény is mondja. Ha valamit tudni akarnak, kérdezzék meg otthon férjüket, mert asszonyhoz nem illik, hogy beszéljen az összejöveteleken. Vajon tőletek eredt Isten igéje, vagy egyedül hozzátok jutott el? Aki prófétának vagy lelki adományban részesnek tartja magát, vegye tudomásul, hogy amit írok, az az Úr akarata.” (1 Kor 14,33-37) Szent Pál tehát azt mondja, hogy azt, hogy asszony a templomban ne beszéljen, és semmilyen vezető vagy tanító feladatot ne lásson el, a törvény írja elő, mely törvény az egész Egyházban érvényes, és már az Ószövetségben is létezett, s melyet Krisztus is megparancsolt, mivel senki nem állíthatja magáról, hogy próféta vagy lelki adomány részese, ha nem ismeri el, hogy ez „az Úr akarata”.
Éppen ezért az Egyháznak nincs is hatalma, hogy a nők pappá szentelését engedélyezze. Ez mindenképpen érvénytelen lenne, még akkor is, ha egy pápa engedélyt adna rá. II. János Pál pápa 1994. május 22-én kelt „Ordinatio Sacerdotalis” kezdetű apostoli körlevelében örvendetes módon félreérthetetlenül megerősítette ezt a tanítást, ami persze számos teológus és püspök számára nem jelenti az erről szóló értelmetlen viták befejezését.
Az is mutatja, hogy ezen elv helyességéről való meggyőződés mily mélyen bennünk gyökeredzik, hogy az Egyház történelmének eddigi szakaszában soha nem akadt senki, aki komolyan harcolt volna a nők pappá szenteléséért. A női papság hosszú ideig még a protestantizmusban is ismeretlen volt, és maguk a protestánsok is csak nemrég döntöttek egy női püspök megválasztásáról. A női papságért folyó követelés mélyebb oka nyilvánvalóan a papságról manapság alkotott hamis elképzelésben keresendő: ha a pap nem más, mint egy közösségi ünnep elöljárója, vagy privát problémák megvitatója, akkor valóban nem látható be, miért ne tudnák nők is az ilyen szerepet betölteni.”
(Forrrás)
Lásd még: A női papság tilalma
Nem tudom elfogadni a vallásos megközelítést, mert ellentmond a józan észnek. Persze, Jézus és legfőbb tanítványai mind férfiak voltak (vagy legalábbis ez marad hátra abból, amit a kelet-római Constantinus császár hagyott hátra a Biblia átformálása (és vélhetőleg kisebb-nagyobb cenzúrázása) után), a kereszténység valóban ritkán törődött ezzel a kérdéssel (jobban érdekelte az eretnek-, boszorkány-, vámpír- és farkasember-üldözés, és persze a világi vezetéssel szemben folytatott kényes hatalmi harc), de ez nem fogja eldönteni, hogy mi rossz származik abból, hogy nők papként is szolgálhatják az egyházat.
OFF: “…amit írok, az az Úr akarata” Tehát akkor (Szent) Pál, a keresztények korábbi könyörtelen üldözőjéből lett apostol Jézus prófétája (= az Úr prófétájának a prófétája)? Érdekes, mert akkor nem Szentháromságról, hanem Szentnégyeségről kéne szólnia a Bibliának, nem? Na ezért utálom a vallásos megközelítéseket; valaki kimondja, hogy hogyan kezeld egy képzeletbeli valamit, és ha szembeállsz dogmáikkal, akkor véged.
Szerintem az lenne a legegyszerűbb, ha úgy kezelnéd az intézményesített vallásokat, mint egyszerű klubokat. Mondjuk legyen a katolikus vallás olyan, mint a cserkészek, vagy a löttyedtpusztai Erőből üsd golfklub. Vannak szabályai, és csak úgy csatlakozhatsz, ha azokat betartod. Ha nem tetszenek, akkor nem csatlakozol, ilyen egyszerű.
Nem kötelező katolikusnak lenni, de ha te saját szabad akaratodból úgy döntesz, hogy az akarsz lenni, akkor fogadd el, hogy azok a szabályok, amik. És tökmindegy, hogy a Mindenhatóra hivatkoznak a szabályokkal, vagy a gondnok fiára, aki nem szereti a nagy zajt vasárnap délelőtt. Minden maszek szervezetnek joga van olyan szabályokat kitalálni amilyeneket akar.
Szerintem más, már mint pont az a lényeg, hogy egy csomó magyarázata van. Szerintem egy Martin Scorsese-féle Krisztus utolsó megkísértése sokkal inkább egy gondolkodó keresztény ember vallomása, holott igazi keresztes háború indult ellene anno, mint egy hitbuzgóé. Rengeteg interpretáció.
Én is ezt gondolom, senkinek nincs joga a többségre kényszeríteni a saját álláspontját, ha nem tetszik egy szabály lépjen ki. Csatlakozzon egy neki szimpatikus egyházhoz / szervezethez vagy hozzon létre egy sajátot. Ezért gusztustalan a demokrácia is, a többséget átvágó politikus győz a választáson, utána pedig olyan intézkedéseket tesz a kisebbségek érdekében, amit a többség ellenez. Például a többség a halálbüntetés híve, mégis egy erőszakos jogász-jogvédő lobbi hatására eltörölték.
Az, hogy a halálbüntetés be van tiltva, egyértelműen mutatja azt, hogy nem demokráciában élünk.
Ettől nagyobb demokráciában már csak akkor élhetnénk, ha le is kéne térdelnünk az átéem előtt.
Nézd, vallásosnak lenni nem kötelező, még Izraelben sem. Viszont kinyilvánítani, hogy egy adott valláshoz tartozol, azt jelenti, hogy elfogadod a szabályait. Ha valakinek nem tetszik a rendszer, keressen másikat, vagy lépjen ki belőle. Olyan nincs, hogy felvesz egy vallást, de aztán a saját képére akarja formálni.
Ez a “megkövesedett hagyományok lazítása” kb. olyan, mintha feministáink egy sakkversenyen indulnának és futók helyett franciakrémest tennének a táblára, mert ők “változtatni akarnak a szabályokon”. Aki nem fogadja el egy teljesen önkéntes szakkör szabályait, az húzzon kifelé belőle a fenébe, ne lázadozzon.
Egyébként csak rá kell nézni a képre, azonnal egyértelmű, hogy ennek semmi köze a valláshoz. Rendbontanak, mint femenék – pontosan ugyanazt teszik, csak nem félmeztelenül.
Dean teljesen nem tudok egyetérteni veled a vallási szabályok megfellebbezhetetlenségét illetően. Mindig is voltak vallásreformátorok, és több szerzetesrend, vagy rendi oldalág ilyen törekvésből született.
Ez eddig oké, de én valahogy nem feltételezem a feministákról a mélyen vallásos, ugyanakkor őszintén jobbító szándékot. Biztos vagyok benne, hogy nekik a vallás csak egy akadály, egy patriarchális csökevény, amit le akarnak győzni – pont mint a femen és a pussy riot. Egyetértek Maestroval: ezeknek a feminizmus a vallása, minden más csak porhintés. Ha komoly vallásreformációs szándékaik lennének, akkor nem csinálnák a fesztivált ilyen körülmények között, mások direkt bosszantásával, a szabályok direkt szembeköpésével. Talán furcsa ilyet mondani, de a reformációnak is megvan a maga módja – ez nem az.
Oké, oké Dean. Egy kanyarral előbb lefordultam. Szóval: nem a feminizmusra értettem, hanem a vallási (vagy bármilyen) szabályok elfogadásáról, javításáról. Nem volt egyértelmű, ok.
A reformációról pedig semmi furcsát nem mondtál szerintem. Gandhi mondta, hogy aki meg akarja változtatni a rendszert, az először vegye magára azt. Jézus is betöltötte a törvényt, hithű zsidóként élt, mielőtt elkezdte – sokszor elég keményen és akár radikális szavakkal, mégis türelmesen, a fölösleges botrányt kerülve – megújítani. Szintén jó példa Keresztes Szent János, a misztikus, akit egy ideig saját rendtársai ostoroztak meg rendszeresen, mielőtt az Úr kiszabadította őt. Elég természetes módon – megszökött. Csak előtte volt egy látomása, melynek tartalmát nem ismerem, de az érdekes, hogy az addig békével tűrő szent ez után vette fel a nyúlcipőt. Mintha azt közölte volna vele Isten: jól van hű szolgám, eleget tűrtél. Ha ennyi idő alatt nem látták be szívük kevélységét, nincs értelme tovább szenvedned – csak még jobban megkeményednének. Szabad vagy, mehetsz utadra!
Önkritika, türelem, a botrány kerülése, idővel mindenképpen kiderülő valódi jószándék, és jóra törekvés – ezek mindenképpen jellemzik az igazi reformátorokat. Bizony, van annak rendje, és vannak megbízható jelei.
Bocs, ha úgy tűnt, védem ezeket az embereket, illetve tetteiket. Nem teszem.
Akkor ez egy egyszerű félreértés volt :)
Tényleg sose lehet egy nő egyenlő egy férfival. Csak egyenrangú. De hát ez a normális, nem?
Mivel a katolikus Egyházban a papság egészen más természetű, mint a protestantizmusban a lelkészség, a távol-keleti vallások meg már egészen más tészták… Nos, ezért természetesen más szabályok lesznek a tekintetben, hogy a vallási vezetők milyen neműek lehetnek.
Tudom, hogy ez nem bizonyíték (azt már Suum adott), de én speciel nem tudnám elképzelni, hogy szívesen fogadjam, hogy egy nő a papom. Ez nem érv, de valahogy mint a papi feladatokat, a papi hivatás mibenlétét, a papság lényegét ismerő ember nem csak ésszel, de zsigerileg is annyira távolinak tartom a nőiséget és a papságot, hogy az a távolság kibékíthetetlen. Vagy az illető nőisége vagy pedig papsága csorbájára menne az, hogy ő papnak állt. Ha nőt kéne látnom papként, az olyan lenne, mintha egy nő kéne, hogy legyen a férjem vagy az apám.
Papnak amúgy se állni szoktak, hanem Jézus meghívására történik a dolog. Hivatás. (Mármint jó esetben. Most tekintsünk el az olyanoktól, amikor rákényszerítik, hogy az legyen, vagy mert nem jön be a “csajozás”, ezért elmegy papnak, és egyéb rémtörténetek.) Úgy vélem, hogy amikor nők azért tüntetnek, hogy lehessenek női papok, illetve ő mint nő pap lehessen, egyáltalán nem Jézus hívását követik, hanem egyszerűen belülről akarják bomlasztani az Egyházat, hogy legyen még egy szervezet, ahol a feminizmus győzött, mert ők elsősorban feministák, nem pedig katolikusok. Pedig egy katolikus számára első helyen mindig az áll, hogy katolikus, és csak utána minden más, vagyis az első Isten. Általában akkor vannak bajok, amikor valaki elsősorban nem katolikus, hanem valami egészen más (sajnos általában olyasmi, ami nem fér össze a katolikussággal), és akkor ennek a másnak a képére akarja formálni az Egyházat.
A felforgatókat és a jobbítókat úgy lehet megkülönböztetni, hogy a jobbítók mindig Krisztushoz viszik közelebb az Egyházat, mindig a katolikus igazságokhoz állítanák vissza azt Egyházon belüli közösséget, amelyben épp tevékenykednek (szerzetesrend, kisebb közösség, akármi), a felforgatók pedig állandóan újítani akarnak és általában kívülről jött eszmékkel (feminizmus, liberalizmus stb.) akarják “feljavítani” az Egyházat, nem pedig a belső igazságról leporolni a szennyet, ahogy a jobbítók. A különbség olyan óriási, mintha a házasságomat egy szeretővel akarnám feldobni, vagy pedig azzal, hogy jobb kapcsolatot igyekszem ápolni a házastársammal.
A feministáknak sehol a világon nincs közük a valláshoz, a kettő kizárja egymást. Elég nevetségesek ezek az izraeli femik is, hiszen nyilvánvaló, hogy csak provokálnak a “totális nőelnyomó ortodox zsidó vallás” ellen. Ők is akarnak imasálat, ők is mondják a férfiak imáit, és különben is, mi az, hogy a siratófalnál és a zsinagógákban csak elkülönítve tartózkodhatnak a férfiak és a nők?! :)
” A zsidó vallás rendben van, de a keresztény nem?”
Szerintem nem gondolják, hogy a zsidó vallás rendben volna, csak ennél messzebb (még) nem mernek menni – Izrael egyik legszentebb helyén azonnal meglincselné őket az ultra-ortodox tömeg, ha a Femen-hez hasonló akcióval próbálkoznának.
Ez azért van, mert nem bírják a konkurenciát. A feminizmus maga is egy vallás: megvannak a maga hitelvei, dogmái, papnői, ördöge és pokla…
Ahogy mondod. A kommunizmushoz is nagyon hasonló, csak a pártot és a pártfőtitkárt imádd…
A homoszexuálisok rózsaszín Bibliával vonaglanak a prádon, a Tilos Rádióban a keresztények lemészárlásáról fröcsögött néhány éve a rádiós Karácsonykor. liberalista “művészek” disznóbélben és vérben ábrázolták a keresztények legszentebb ikonjait egyik karácsonyi kiállításukban és még sorolhatnám. Persze a kötelező minden pap pedofil szöveg. Nietzsche megjósolta a hatalom akarásában, hogy a csőcselék előbb- utóbb olyan elvakultan a vallás ellen fordul, amilyen elvakultan követte a középkorban.
Nietzsche megjósolta a hatalom akarásában, hogy a csőcselék előbb- utóbb olyan elvakultan a vallás ellen fordul, amilyen elvakultan követte a középkorban.
A csőcseléket hibáztatni a vallás, és végső soron a keresztény civilizáció hanyatlásáért éppen olyan, mint a döglegyet hibáztatni azért, mert rárepül a haldokló állatra. Tudja, hogy mi következik, helyesebben a zsigereiben érzi.
Hmm… Hogy is mondjam… Túlontúl megengedő vagy. Ahogyan a döglegyet sem tűri a halottain az emberi faj, úgy a csőcselékkel is hasonlóan kell eljárni, mint a döglegyekkel. Még ha korszerűtlennek is érzi bárki is a keresztény civilizációt, ahhoz akkor is túl sok érték hordózója, hogy döglégyszerű csőcselék martalékául hagyjuk.
Megnéznék azért egy gay pride-t Isztambulban… pedig Törökország erősen világias a többi muszlim országgal szemben. Nem kell rózsaszínű Korán, csak vonuljanak (egészen biztos vagyok benne, hogy ott is éppen annyi homoszexuális van, mint bárhol máshol).
Szerintem kábé ilyen lehetett a nagy francia forradalom alatt, amikor habzó szájjal akasztgatták a keresztényeket az egyenlőség nevében. Nem a kereszténység hanyatlik, mert az át tudott lépni más kultúr- körbe, legyen szó egy afrikai keresztény hitéről, vagy egy latin-amerikaiéról. Hanem a nyugati világ.
“A nők jogaiért küzdő ukrán Femen nevű szervezet vezetője inspirálta a Franciaország jelképének számító Marianne új változatát, akinek arcképe díszíti ezentúl a francia nemzeti bélyeget.
“Mostantól a homofóbok, a szélsőségesek és a fasiszták ki kell, hogy nyalják a fenekemet, ha levelet akarnak küldeni” – így kommentálta a Twitteren Inna Sevcsenko a hírt.
A francia televíziós műsorokban gyakran fellépő 23 éves magas, hosszú szőke hajú nő 2012 augusztusában turistavízummal érkezett Párizsba, miután hazájában eljárás indult ellene, amiért motoros fűrésszel elvágott egy ortodox keresztet Kijev központjában. Az akcióval az ellen tiltakozott, hogy a Pussy Riot orosz punk banda tagjait elítélték, amiért egy számot előadtak Vlagyimir Putyin orosz elnök politikája ellen egy moszkvai katedrálisban.
A Kereszténydemokrata Párt elnöke hétfőn a “Femen-bélyeg” bojkottjára buzdított és bevonását követelte. Szerinte az új Marianne gyalázat a nők méltóságára és Franciaország szuverenitására.”
(MTI)
Most már szerintem senki sem érti őket…
http://divany.hu/tejbenvajban/2013/09/27/nina_riccit_kicsinalta_a_femen/
“Ez az első alkalom, hogy sikerült bejutniuk egy showra, igaz, nem tölthettek ott sok időt. A fashionista.com szerint nem világos, miért tüntetnek az aktivisták a divathéten, nem tudni, mi a céljuk a meztelenkedéssel. Tavaly ilyenkor a nemi erőszak ellen tüntettek Párizsban. A képen látható kifejezéstelen arcú modell, a 18 éves Liverpool-i Hollie-May Saker egyébként az incidens után Twitterén borult ki a tüntetőktől, akik tönkretették szereplését. “A ribancok tönkretették a vonulásom!” – írta a lány, de miután a sajtó felkapta a dolgot, törtölte oldaláról a felháborodott megjegyzést.
Nem tudni, miért pont Nina Ricci bemutatóját vágta tönkre a FEMEN, mert a shown egyébként semmi felháborító nem történt – nem voltak a modellek az átlagosnál soványabbak, nem volt szőrme a kifutón, etc. Letisztult, pasztellszínű ruhákat láthattunk a kifutón, melyek a sok télies, sötét gönc után végre tényleg nyári hangulatot árasztottak. A galériában megnézheti a tüntetést és a cukorkaszín ruhákat is!”
What the fuck? http://www.sciencecaffe.com/hu/sze-2013-12-04-1932/oscar-dijra-jelolhetik-pussy-riotrol-keszitett-dokumentumfilmet
Én a FEMEN-ről készített leleplező dokumentumfilmet nézném meg. Nem tudni, hol tekinthető meg magyar nyelven, akár feliratozva?