Franciaországban Marianne egyfajta népi jelkép, lényegében a francia köztársaság allegorikus alakja. Eredete egy olyan dalhoz kapcsolódik („La garisou de Marianno”), amely nagy népszerűségre tett szert 1792 őszén. Franciaországban szokás Marianne arcképével bélyegeket kibocsátani, és például a polgármesteri hivatalokat Marianne-szoborral díszíteni. Marianne alakját gyakorta mintázzák meg közismert, népszerű nőkről, például színésznőkről.
Francois Hollande francia államfő július 14-én a nemzeti ünnepen jelentette be, hogy David Kawena és Olivier Ciappa Marianne portréja lesz ezentúl Franciaország jelképe és kerül nemzeti bélyegre. Ez a 13. arckép a köztársaság jelképének számító Marianne 1944-es megjelenése óta. Olivier Ciappa, a győztes portré alkotópárosának egyik tagja a hét folyamán egy twitter bejegyzésben beszélt a portré hátteréről: “Mindazoknak, akik a Marianne modelljéről faggatnak: több nő keveréke, de elsősorban Inna Sevcsenko, a Femen alapítója.”
A férfigyűlölő és kereszténygyűlölő Femen szervezet alapítója 2012 augusztusában turistavízummal érkezett Párizsba, miután hazájában eljárás indult ellene, amiért motoros fűrésszel kivágott és kidöntött egy ortodox keresztet Kijev központjában. Az akcióval az ellen tiltakozott, hogy a Pussy Riot megnevezésű orosz botránybanda tagjait elítélték, amiért vallásukban sértették meg a keresztényeket, amikor a moszkvai katedrálisban randalíroztak. Inna Sevcsenko, az Ukrajnában és Oroszországban közönséges köztörvényes bűnözőnek számító, kétes erkölcsű női agresszor nem régen menedékjogot kapott Franciaországtól és televíziós showműsorok gyakori vendégeként hirdetheti szélsőségesen vallásellenes, férfigyűlölő és homoszexuális eszméit.
A portrét alkotó Olivier Ciappa, aki egyébként már több bélyeget is tervezett a francia posta számára, szintén rutinos botrányhős; júniusban a homoszexuálisok házasságának támogatására rendezett szabadtéri kiállítást, amelyet a kérdésben megosztott francia közvélemény a kiállítás folyamatos rombolásával díjazott. Komoly népharag sújtja a kormányt is, amiért a melegházasságról szóló törvényjavaslatot minden tiltakozás ellenére a törvényhozásba erőltette. Ők persze valószínűleg emblematikus figurának és egy “fontos nemzeti ügy” szimbólumának gondolhatják az egyébként kétes becsületű Inna Sevcsenkot. Elvégre remek szolgálatot tett Sevcsenko és bűnbandája a kormánynak a melegházasság ügye kapcsán elszántan és tevőlegesen ellenálló keresztényekkel szemben azzal is, hogy meggyalázták a Notre Dame-ot. Nem így vélekedik Christine Boutin, az ellenzéki Kereszténydemokrata Párt elnöke, aki a következőképp fogalmazott miközben a bélyeg bojkottjára és visszavonására szólította fel az állampolgárokat és az országot: “Az új Marianne gyalázat a nők méltóságára és Franciaország szuverenitására.”
Inna Sevcsenko pedig a maga szokásosan ordenáré stílusában kommentálta a hírt: “Femen a francia bélyegen. Mostantól a homofóbok, a szélsőségesek és a fasiszták ki kell, hogy nyalják a fenekemet, ha levelet akarnak küldeni.” – Részemről javaslom, hogy rögvest nyalja is ki a saját fenekét és ragassza a homlokára a leprabélyeget, merthogy nála szélsőségesebb és gyűlölködőbb heregyilkos feminácit nem sokat ismerek.
Forrás: MTI
Ez a kép a FEMEN Facebook oldalán jelent meg. Mit mondjak? Jellemző…
Ez nem FEMEN párti karikatúra, szerintem inkább a francia Charlie Hebdo szokványos botránykavarása. Végül is erről álmodik a főkurva, nem?
Bár nem tudok semmit sem Charlie Hebdo-ról, de igazad lehet. A linkelt oldalon a “CH” szignós karikatúrák mellett találni az ezen a rajzon is szereplő “Luz” aláírású rajzokat is.
Azt hiszem méltó alakot választottak a francia forradalom emlékére. Miután a véres és szennyes francia forradalom a csőcseléket manipuláló értelmiség műve volt. Ők voltak Lenin és Sztálin szellemi előfutárai, véreskezű, erkölcstelen és egyházellenes bűnbanda. Inna Sevcsenko ellen a jakobinusok biztos nem tiltakoznának.
Így van, ezek a dolgok bele vannak kódolva a forradalomba, csak akkor – mivel még a társadalmi tradícióknak még él az ereje – nem mutatkozik meg a maga teljességében. Bizony bele van kódolva burkoltan a francia forradalomba vagy a ’49-es kossuthista forradalomba a buziházasság, még akkor is, ha résztvevőik MÉG maguk is undorodtak volna ettől. De az út egyenes: a természetet, az isteni rendet kész tényként elfogadó és a társadalmat ahhoz észerrűen igazítandó tradicionalitással szemben az emberi pillanatnyi egocentrikus vágyait mindenáron kielégítendő antropocentrizmus ide vezet.
Viszont a társadalom egy ideig még “lendületből megy”.
Kossuthnak magam sem vagyok híve, de a forradalmi eszmék melegágya magyar földön a Habsburg abszolutizmus volt, mint ahogy a francia forradalom se lett volna győztes, ha nincs a tradíciókat totál felrúgó abszolutista formarend. Előbb II. Józsefet kell földbe döngölni, s csak utána jöhet a hozzá képest kevésbé kártékony Kossuth…
Ugye erről az ún. “Habsburg-abszolutizmusról” első körben az mondható el, hogy az a történelmi magyar alkotmányosságot sértő kormányzási formát jelentett. Azonban a kérdés szerintem távolabb mutat, mintsem ilyen jogpozitvista formáljogi szemmel nézzük, hogy “ami a formáljogot sérti, az kerek perec ahogy van rossz”. Ugyanis ezekben az időkben gyakorlatilag képtelenség volt bármiféle reformot a magyar országgyűlésen a bevett szabályok szerint keresztülverni, ugyanis ott az uralkodó szembe találta egy olyan MINDENT makacsul ellenző rendekkel, akik kb. úgy politizáltak, mint a Fidesz 2010 előtt: még az értelmes dolgokat is dafke ellenezték – pl. ahogy a Fidesz is a nagyon értelmes vizitdíjat.
Ezek a rendek az “Ugocsa non coronat” filozófia jegyében védtek makacsul és szűklátókörű módon nem feltétlenül “a nemzeti”, hanem sokszor igen is partikuláris osztályérdekeiket. Hagyjuk már ezt a kossuthista történelemszemléletet, hogy itt “az idegen” törvénytipró állt szemben “a magyar” világgal. Sokkal inkább: egy valóban központosításra (és modernizációra!) törekvő felvilágosult abszolutista uralkodó reformtörekvései álltak szemben egy fejletlen agrárállam szűklátókörű agrárnemességével, és utóbbiaknál a magyarkodás bizony csak bokréta volt a kalapon. Az ő osztályérdekeik egyáltalán nem szükségszerűen esnek egybe a nemzeti érdekekkel, sőt.
Erre az országra pedig tényleg rászorult volna, hogy németes precizitással kikorbácsolják belőlünk a patópálizmust, ezt a sírvavigadós, önsorsrontó nemzeti átkot. És ez nem nemzeti öngyűlölet, hanem igaz hazifiság, amely felismeri hazájának valós hibáit is, és azokat korrigálni kívánja. Az pedig szintén csak a kossuthista-forradalmár történelemszemlélet nagy hazugsága, hogyha nem lett volna magyar protestantizmus / permanens pártütések, lázadások / 1848-49 (megfelelő aláhúzandó), akkor kihalt volna a magyarság, és akkor mi most ékes cicerói latinsággal / goethe-i hochdeutschul (megfelelő aláhúzandó) karattyolnánk. Nem: semmi szükség nem volt soha semmi ilyen tradíciótipró lázadásra, forradalomra.
“Hagyjuk már ezt a kossuthista történelemszemléletet”. Nos, hagyjuk már ezt a schwartz-gelbe imádatot. Tény: a Habsburgok a magyar rendi és szokásjogot sorozatban sértették. A bécsi uralkodó úgy gondolta annyit tart meg a törvényekből, amennyit kedve van, és amennyi a birodalom érdekeit szolgálja. Tehát nem a Magyar királyságét, a birodalomét! És nekünk ehhez mi közünk?. Magát a koronázást is szükséges rossznak tekintették, mert köti a kezüket. (Értsd: be kell tartani a koronázási esküt, és legalább valamennyire a magyar érdeket kéne szolgálni).
“Erre az országra pedig tényleg rászorult volna, hogy németes precizitással kikorbácsolják belőlünk a patópálizmust,”. Ezt kikérem magamnak, mint magyar ember. Emiatt a pökhendi mentalitás miatt álltak tömegek olykor téves ügyek mögé is. Ne haragudj, de ilyet magyar ember nem ír le. Csak az, aki vagy sváb, vagy akinek valami érthetetlen oknál fogva a dinasztia olyan, mint ifjú tinilánynak a Depeche Mode. Bírálni nem lehet, legszebb, legokosabb, és szobánk falán világít, mint oltárkő és életre szóló imádat tárgya.
A Paűpálizmus a magyar megmaradás egyik alappillére, ha az nincs, nem hiszem, hogy még létezne magyarság. Te – ezt ezen soraid alapján mondom – ugyanúgy nem érted a magyar lelkiséget, ahogy a bécsi kamarilla se értette és semelyik kretén osztrák hivatalnok. Ajánlom ezzel kapcsolatban Tormay Cécile remek sorait a Bujdosó könyvből. Mármint a Habsburgok bűneivel kapcsolatban.
“„IV. Károly nemcsak magáért fizet, de megfizet dinasztiája négyszáz éves tévedéseiért. Hontalansággal fizet az unoka, mert őseinek Magyarország sohasem volt hazája.
Az uralkodóház megengedte, hogy kamarillája tervszerűen gyöngítse Magyarországot. És a kamarilla, hogy legyen, aki ellensúlyozza és ellenőrizze a rónák sohasem értett népét, ránk bocsátott minden fajzatot, utolsónak a Kun Bélák és Szamuellyék bevándorló kaftános apáit. Nemcsak mi ellenünk, de maguk ellen is. A Habsburgok nem értették meg, hogy erőnk az ő erejük, gyöngeségünk az ő gyöngeségük is.
Valamennyi országuk és tartományuk olyan népek és fajok kilengése volt, melyeket birodalmuk határain túlról rokonok hívtak, csalogattak magukhoz. A Habsburgok népei körös-körül kifelé néztek mind. A kényeztetett osztrákokat Németország, a lengyeleket Varsó, kedvenceiket, a cseheket a szláv óriás, az oláhokat az új Románia, délszlávjainkat a szerbek országa, az olaszokat Itália, zsidó alattvalóikat az internacionális zsidó világhatalom. Rokontalan csak a magyar volt. Mi nem néztünk sehová, odakintről minket semmi sem hívott. Az uralkodók mégis minden népüket dédelgették, és mindnek erőt, javakat, kincseket adtak.
Elmentek a népek és vitték a földünket, javainkat, kincseinket. A „divide et impera” négyszáz éves vetése beérett, megoszlottak a népek, de a Habsburgok nem uralkodnak többé felettünk. A szétszakadt részek között az űrbe hullott a korona.”
Ehhez nem nagyon lehet mit hozzátenni.
Szerintem elbeszélünk egymás mellett. Én nem kívátam az udvar minden egyes törekvését védelembe venni, csupán annyit mondtam, hogy voltak olyan modernizációs törekvések is, amelyek nem “a nemzet” érdekeivel ellenkeztek (sőt!), csupán az országgyűlést uraló agrárnemesség osztályérdekeivel. Ezek az ún. rendek az alkotmányos rendelkezésekkel visszaélve gyakorlatilag mindent obstruáltak, amit lehetett. Ezért kellett volna elgondolkodnod a pre-2010 Fidesz hasonlatomon: oké, hogy nem szeretjük a Gyurcsányt, de a vizitdíj nagyon jó rendelkezés.
A forradalmár-protestáns-kossuthista történelemszemlélet azonosítja “a nemzetet” a 17-19. századi jórészt protestáns köznemesség identitásával, holott az nem a nemzet, hanem egy nagyon kicsi szelete, ráadásul az aktális osztályérdekeik feltétlen kiszolgálása épphogy a nemzet érdekeivel ellentétes volt.
Egyébként teljesen megértem a hozzád hasonlók dilemmáit. Egy franciának is nehéz lehet megérteni, hogy csak akkor lehet következetesen konzervatív, ha azt vallja, hogy 1789-ben sortűzzel kellett volna leverni a söpredék lázadását. Egy amerikia hazafi, aki következetes konzervatív akar lenni, meg egyenesen azt kell, hogy belássa, hogy az országa szabadkőműves alapokon nyugszik kezdettől fogva. Nekünk meg ’48, és annak ideológia köntöse van mélyen bennünk, és valahogy sokan zsigerileg hazafiatlanságnak érzik a kokárda, március 15., Kossuth és Petőfi elvetését. Ne érts félre, iskolásként én is ki lettem állítva még szavalni is, és felnőtt fejjel jöttem rá, hogy ez éppolyan agymosás volt, mint anno a szociban április 4. kötelező ünneplése. Az oroszokban is milyen mélyen beleivódott 70 év alatt november 7-e, nem csoda, hogy még mindig disszonanciát okoz, hogy elföldeljék-e végre már Lenint.
Ahhoz, hogy ezt belássa az ember, nem kell, hogy a Habsburg-udvar kritikátlan rajongója legyen, egyszerűen csak el kell helyezni a történelmi szereplőket a megfelelő ideológiai koordináta-rendszerben, és máris nem olyan nehéz. Ha félretesszük az érzelmi síkot, éppolyan logikus ez, mint hogy egy nemi erőszak következtében fogant személynek is be kell látnia, hogy a nemi erőszak bűn, anélkül, hogy önmagát meggyűlölné.
Egyébként a rendi-nemesi szokásjog nem azonos a természetjoggal, így történemi kontextusban elemezve a dolgokat, azt is mondhatom róla csúnyán mondva, hogy leszarom. A természetjogi gondolkodás éppen azt mondja, hogy a természetjog és az abszolút igazság mindig előbbre való, mint az írott jog, és amennyiben utóbbi az előbbi kiteljesedésének a kerékkötője, akkor értelemszerűen az előbbinek kell elsőbbséget adni. Egyszerű ez, mint az egyszeregy. Mellesleg miféle gondolkodás az, hogy az, hogy “mi közünk a birodalomhoz”? Már hogyne volna közünk, hogy a birodalom ahhoz tartozunk, egy gyenge és lepukkant ladik, vagy egy pöpec csatahajó?
A magyar néplélekben igen is nagyon sok káros elem is van. Patópálizmus, önsorsrontás, pocsék adózási- és munkakultúra, sírvavigadás, egalitáriánus düh, ésatöbbi. Ennek elvetése nem hazafiatlanság, mint ahogy az sem önmagunk gyűlölete, hogy felismerjük, hogy bizonyos testi hibánk rossz, és próbálunk tenni ellene. Pl. egy kövér ember nem önmagát veszti el, ha lefogy, egy nemzet sem önnön lényegét csonkítja meg, ha önsorsrontó mentalitásától megszabadul. Dehogy haltunk volna ki enélkül! A csehek például kihaltak? Dehogy, sőt jól jártak, mert átvették a német kultúra legjobb elemeit, anélkül, hogy elvesztették volna a nyelvüket, és saját kultúrájuk értékes elemeit. Ahogy mi szoktuk mondani kicsit viccesen, hogy a szlovákok tulajdonképp szlávul beszélő magyarok, úgy a csehek bizonyos értelemben szlávul beszélő németek. Ha velünk is ez történik, bizony semmi értékeset nem vesztettünk volna, csak nyertünk volna.
Én nagyon is értem ezt a lelkiséget, pont azért ellenzem. Vagy szerinted mi néz ki vagányabbul? Egy egyenes sorban masírozó német ezred, vagy egy bepálinkázva az asztalon csettingetve cigányzenére táncoló pocakos magyar? És persze fogadjunk ezen is megsértődsz, és magadra veszed, mint sokan mások is. De miért vesszük magunkra? Miért nem ismerjük fel, hogy ez egy létező sztereotípia, amelynek a valós alapja ellen küzdeni kell? Egészen más hangsúlya van az, hogy én magyarként írok ilyeneket, mint hogy egy Slota-féle szól be. Én ugyanis nem öncélúan beszólni, bántani akarok, hanem önreflexióra bíztatni. Egy kövér embernek is be lehet szólni, hogy “haha, hülye dagadék, nézzél már magadra”, vagy jobbító szándékkal elmagyarázni neki, hogy ez miért rossz, és tanácsokat adni neki a javulásban.
Ha már Tormayt olyan jól ismered, javaslom olvasgass Pezenhoffert is: http://mek.oszk.hu/04200/04245/
Tanulságos eszmefuttatás. Amikor sváb gyereknek neveztelek, eszerint talált és süllyedt. Minden bizonnyal a wolksbund neked zöld-bolsevik, de akár azt is írhattam volna. De – csak, hogy le legyen szögezve – a kiindulópont nem ez volt, hanem a következő: az abszolutizmus ágyazta meg a forradalmakat, és II. József épp annyira káros, mint Kossuth.
“szerinted mi néz ki vagányabbul? Egy egyenes sorban masírozó német ezred, vagy egy bepálinkázva az asztalon csettingetve cigányzenére táncoló pocakos magyar?” Szerinted felháborodok? Nos, igen. De mondok jobbat is: Szerinted melyikben van több méltóság? Egy virtussal, tárogató zenére rohamozó magyar huszárezredben, vagy egy könyökvédővel, okulárét feltolva szöszmögő német hivatalnokban, aki harmadik hete számolgatja, hogy mennyi császári ezüstforintot lehet megspórolni, ha 1 mm-rel csökkentjük a Grazi ezred gyalogosainak kabátján az ezüstszalag vastagságát..
“Egyébként teljesen megértem a hozzád hasonlók dilemmáit”. Nézd, nekem nincsenek dilemmáim. Téged nem tartalak magyarnak, az uralkodóházat sem, és ha bármi kötődésem is lett volna hozzá, a hozzád hasonlók stílusa és nézőpontja a maradékot is kiirtotta volna. Hangoztassátok csak ezeket, és 10 ember nem lesz, akinek kelletek egyáltalán. Mindig is úgy éreztem, ebben a (legitimista) magyar királyságban csak a magyarok vannak útban. Ott vannak, még mindig, makacsul követelik a helyüket, minden “hibájukkal”, sírva vigadásukkal, keservükkel, szörnyű természetükkel, igen, mi magyarok még itt vagyunk, akik Haynau előtt sem tudunk kalapot emelni, bő gatyában, fütyülős barackkal, és csettingetünk az ujjunkkal, meg poharakat verdesünk a falhoz. És még a derék jó osztrák sem tudott megnevelni minket.
Más: a (francia) abszolutizmussal kapcsolatban szívből ajánlom az alábbi regényt. Nekem nagyon tetszett: Alfred de Vigny: Cinq-Mars összeesküvés. (antikváriumokban fillérekért)
.
Na, ez is meg volt :) Volksbundista svábnak még nem neveztek, minden más voltam, még jezsuita ügynök is Bartusnál :D Amúgy anno Zrínyit és Pázmányt is “császárseggnyaló” hazaárulónak nevezték, szóval a sértett hisztizésedet akár bóknak is vehetném. Jómagam nem vagyok “sváb”, legalábbis nem tudok róla, hogy az lennék, bár ha az lennék, abban se látnék semmi problémát.
Amúgy szólok, hogy ha valami, akkor ez a svábozás-volksbundistázás az echte bolsevista duma, még az 1945-48 közti “demokratikus” korszakból. A svábok mindig is Magyarország mintakisebbségei voltak, és bár gazdagabbak voltak a magyaroknál, a nép sose társította hozzájuk azt a sztereotípiát, hogy vagyonukat erkölcsileg kétes üzletekkel, ügyeskedéssel, sefteléssel stb. szerezte, mint a zsidóknál gyakori volt.
A forradalmaknak inkább ürügye volt az abszolutizmus, és a nemzetieskedés meg csak jól hangzó szöveg. Mert hát mennyivel jobban hangzik, ha egy protestáns köznemes azt mondja, hogy “én ŐSI MAGYAR vagyok, nekem te nem pofázol, te idegen kutya!”, mint az, hogy “nem akarok adót fizetni, sem a birtokomat fejleszteni, elpipázgatok a kúria verandáján, hagyjanak engem békén”. Ezt a jelenséget szépen megörökítette Petőfi is (akit ugye nem szeretünk) A magyar nemes című versében.
A Habsburg-kormányzat nem csak II. József idejéből állt, akinek szintén voltak jó intézkedései is. Meggyőződésem, hogy a Habsburgok központosító törekvései mögött sem valami tudatos “rasszista” magyargyűlölet állt volna, csupán ők is felismerték, hogy a magyar rendek érdekei ütköznek a birodalom érdekeivel. Ez eddig oké, csak neked az kéne, hogy leessen, hogy a magyar rendek (különösen a protestáns köznemesi párt) érdekei nem feltétlenül esnek egybe “a magyar nemzet” érdekeivel, hiába tanították ezt mindannyiunknak, hogy ők voltak “a nemzet” letéteményesei.
Tetszett a hasonlatod az osztrák hivatalnokokról :) De hát nem is baj az, hiszen ahhoz egy országot íróasztalok mögül is el lehessen irányítani, ahhoz kell egy kiépült fejlett közigazgatás, tehát az ország fejlettségét mutatja. A barbár országokban meg csak úgy lehet rendet tartani, hogyha kineveznek egy pallósjoggal felruházott kivezényelt vajdát, aki “szétcsap” a söpredék körében. A korrupció meg szintén mutatja, hogy hol tartanak a dolgok. Például Romániában még mindig vannak helyek, ahol célszerű egy libát vinni az illetékes elvtársnak, ha nem akarod, hogy az aktád a “helyén” porosodjon ki tudja meddig.
De neked persze nem esik le, hogy éppen a legnagyobb hazafiak ostorozták legtöbbet a nemzetüket. A te logikád szerint az a hazafi, aki a hibáit is erénnyé ideologizálja, hiúságának hízeleg, stb. Mintha az lenne a jó szülő, aki a gyermeke minden aktuális kívánságát kielégítő, édességgel tömi, amiben nincs tehetsége, abban is agyondícséri, elkényeszteti.
Bizony még az “idegen” megszállásnak is lehet pozitív hozadéka. Olvass utána mennyi olyan intézkedést vezettek be a Bach-korszak alatt, ami már akkor hosszú évtizedek óta aktuális lett volna, de azek a jó kis “nemzeti” rendek ugye mindenféle marhaságokkal pepecseltek, hej rá érünk arra még. És ha Németországban nem lenne a kultúrális marxizmus még jobbban úr, mint nálunk, nyugodtan azt mondanám, hogy nevezzenek csak ki egy gauleitert fölénk pár évtizedre, és szedjék rendbe ezt az országot, ha kell tűzzel, ha kell vassal, mert így semmi se lesz belőle.
“de a vizitdíj nagyon jó rendelkezés.”
Be kellett volna vezetni munkahelylátogatási-díjat is. Aztán lehetett volna évről-évre szépen emelgetni felfelé, mint a többi hasonló sarcot.
“pocsék adózási-“
Minek adózni, ha szépen átadják a banko(h)knak, meg lenyúlják a zsiráfok? Hogy még a maradékot is szétosszák a cickányoknak?
Ezzel a demokrata állammal ott kell kibaszni, ahol csak lehet. Minél előbb elpusztul, annál jobb.
“A csehek például kihaltak? Dehogy, sőt jól jártak, mert átvették a német kultúra legjobb elemeit, anélkül, hogy elvesztették volna a nyelvüket, és saját kultúrájuk értékes elemeit.”
Az egy nyelv?
Mik a saját kultúrájuk értékes elemei? Van olyan egyáltalán?
A vizitdíj azért kellett volna, hogy ne üldögéljenek unalmukban a nyuggerek a váróban azért, mert picit magasabb a vérnyomásuk, vagy fáj a fejük, vagy csak jó lesne már nekik, hogy az orvos megtapogassa őket. Ennek következtében, ha egy tisztes dolgozó lemegy az orvoshoz, az általában azért van, mert TÉNYLEG szüksége van rá, akkor várhat 5 órát. Néhány hete szereztem egy sebet, amit sanszos volt, hogy össze kell varrni, ezért elmentem a baleseti sebészetre. Persze, hogy tele volt nyugdíjassal, akik beültek azért, mert 10-el magasabb volt a vérnyomásuk, kicsit hasmenésük volt, a front miatt picit szédültek és hasonlók. Ehhez hozzájöttek ilyen aggódó “szuperanyukák”, akik szerint a balesetire kell vinni a gyereket, mert elesett a biciklivel, és van a térdén egy kisebb horzsolás. Ha lenne egy 2-3 ezer forintos vizitdíj, akkor mindez nem lenne, továbbbá az orvos is jobban kereshetne, és esetleg nem húzna el mindegyik.
Az adózási morál kapcsán meg az a lényeg, hogy az is az ország fejlettségét mutatja. Ez egy ördögi kör: mivel senki se akar adót fizetni, ezért egyre magasabbak az adók, és mivel magasak az adók, senki se akar adót fizetni. Értem én, hogy az állam egy sor fölösleges marhaságra is költ, ez eddig oké – de hát már évszázadok óta meg van nálunk ideologizálva, hogy most miért nem kell adót fizetni, mert nekünk ez ősi előjogunk, mert most a gonosz ellenség van hatalmon, mert úgyis hülyeségekre költik, stb. Nem, ez ennél távolabb mutat, azt mutatja, hogy nem egy ócska balkáni cigánynép vagyunk, hanem kultúrnemzet, amely polgári öntudattal rendelkezik, és tisztában van azzal, hogy hogy működik a piacgazdaság, hogy kell működnie egy normális közigazgatásnak.
A csehekről szóló megjegyzésed meglehetősen színvonaltalan, kb. az injekciós emberek “érvelnek” így a kurucinfó hozzászólói közt. Ne érts félre, jó dolog, hogy megírják az elhallgatott dolgokat, de sokszor mindenféle ostoba ezoterikus álláspont is napvilágot lát, és pusztán azért, mert ezen a piacon kínálják fel, még lehet baromság is. A csehek kultúrnemzet, még akkor is, ha őket a csehszlovakizmus meg a Benes-dekrétumok miatt divat is utálni. De most nem a csehekről volt szó általában, hanem arról, hogy a cseh nyelv és nemzet is fennmaradt, méghozzá úgy, hogy ehhez nem kellett patópálkodniuk, cigánykodniuk, permanensen forradalmárkodniuk stb.
a cseh nyelv és nemzet is fennmaradt, méghozzá úgy, hogy ehhez nem kellett patópálkodniuk, cigánykodniuk, permanensen forradalmárkodniuk stb.
Ja, ott a hegyek között. Próbálták volna meg itt, egy ilyen geopolitikai értelemben véve fontos helyen, ahol kis hazánk fekszik. Ugyanez vonatkozik pl Svájcra is. Nekik könnyű volt, a kutya se akarta őket igazán.
Egyszóval: ne hasonlítsuk az almát a kötéhez, ha kérhetném.
“Ja, ott a hegyek között.” – Ehh, a cseh medencét körülölelő szudétákra gondolsz? 1. Az nem is olyan magas, 2. az ugyan nem védett semmit az elnémetesedéstől, tekintve, hogy a német népelem bőven benn volt a cseh medencében, már ha rémlik valami a szudétánémetek történetéről.
Másrészt meg mi, a Kárpátokkal körülölelve nem sokkal inkább a hegyek közt vagyunk?
“Persze, hogy tele volt nyugdíjassal”
Erre nem az a megoldás, hogy vizitdíjazunk, hanem, hogy építünk még egy kórházat. Ha nem elég egy, akkor még kettőt.
“továbbbá az orvos is jobban kereshetne, és esetleg nem húzna el mindegyik.”
Orvosokkal meg az utolsó fillérig kifizettetni mindent, ha dobbantani akarnak. Még azt a 4-5 liter vizeket is, amiket az egyetemen a vécén lehúzgáltak.
“és tisztában van azzal, hogy hogy működik a piacgazdaság”
A piacgazdaság csak a kipakapitalistáknak jó. Veszel egy mosógépet, aztán pár év múlva kuka, mert ez így jó nekik. Kukába a piacgazdasággal is.
“A csehek kultúrnemzet”
Az kultúrnemzet sose volt.
A vizitdíjunk nem volt magas.
“Erre nem az a megoldás, hogy vizitdíjazunk, hanem, hogy építünk még egy kórházat. Ha nem elég egy, akkor még kettőt.”
Miből? És miből üzemeltetnénk? Emeljék tovább az adóinkat?
“Jó” ötleteid vannak… :o/
Magyarországon az egyik baj kórház-ügyben, hogy veszettül tiltakozik szinte mindenki az ellen, hogy egy kórház is szolgáltató cég. Ezért nem is az üzlethez értő emberek, hanem orvosok vezetik a kórházakat.
Nálunk az állam szponzorálja ezeket az intézményeket – tehát közvetve mi, az amúgyis kevéske pénzünkből.
Mindezzel nem azt mondom, hoy ezzel “magánklinikásítanám” a kórházakat, mert ez nem azt jelenti.
Mindenhol vannak magánklinikák, állami kórházak és részben állami támogatott önállóan gazdálkodó kórházak. Csak nálunk nincs ez utóbbi.
“Miből? És miből üzemeltetnénk? Emeljék tovább az adóinkat?”
Nincs több kamatfizetés, se kárpótlás, se cickányszaporító csépé, meg szocpol.
Sőt vissza kell követelnünk azt is, amit eddig innen kiuzsoráztak. Országon belül megoldható az itteni megtollasodottak vagyonelkobzása, külföld felé meg ha nem hajlanak a felszólításra, támogatom landon, pharí és nyújork porig bombázását.
“Ezért nem is az üzlethez értő emberek”
Szóval ez egy biznicc?
“és részben állami támogatott önállóan gazdálkodó kórházak. Csak nálunk nincs ez utóbbi.”
Mert te önként adnád a pénzt oda, ahová aztán nem lenne beleszólásod? Most a pénzharácsoló “jótékonysági” cégeket ne vegyük ide, az más.
Sok érdekes és értékes gondolat. Konstruktív vita. Ezt már szeretem! Nézzük meg pár pontot alaposabban.
1.) A természettörvény és a tételes emberi törvény viszonya
Abban most nem akarok belemenni, hogy a törvény (lex) és jog (ius) szóalakok által jelzett valóság a jogbölcseletben és jogalkalmazásban hogyan módosult az egyes történelmi korokban, én alapvetően a klasszikus skolasztikus jogbölcselet értelmében használom e szavakat.
A természettörvény (lex naturalis) nem más, mint a létviszonyokból (eredet, mivolt, cél) eredő cselekvésszabály, ami az alanyi (szubjektív) akarattól (az „én” kényétől – az önkénytől) független tárgyi valóság, amit azonban képes fölismerni az emberi értelem, és erőfeszítéssel (virtus) akaratilag megvalósítani. A különböző lényeket Isten a természetük (létviszonyaik) szerint kormányoz. Az élettelen testi lényeket a fizikai törvények által, a növényeket és állatokat a fizikai törvényeken mellett a biológiai törvényekkel, míg az embereket a fizikai és biológiai törvényeken túl az erkölcsi törvényekkel is. Ehhez persze tételeznünk kell – a bölcseletileg objektíve bebizonyítható – 1.) Isten létét (és főleg mibenlétét), valamint azt, hogy 2.) az emberi lélek halhatatlan és bizonyos vonatkozásokban akaratszabad, így van erkölcsi felelőssége. Ez külön tanulmányt jelentene, ajánlom e tekintetben Tudós-Takács János egymásra épülő bölcseleti tanulmányait. (Reméljük, ezek egyszer valamilyen gyűjteményes formában megjelennek majd.)
Az idő a változás mértéke. A változás pedig átmenet lehetőségi létből ténylegességi létbe, azaz potentiából actusba. Egy adott emberi cselekedet, amely az emberi akarattól függő akkor erkölcsös, ha eléri természetadta célját, azaz akaratilag nem gátolja meg az ember a cél elérését. Az alapvető természettörvény, amiből minden egyéb törvény következik ez: „Tedd a jót, a rosszat kerüld!” Jót tenni pedig nem más, mint a cél szerinti akaratszabad cselekvést végezni.
Ez persze nagyon általános, és sok körülmény miatt (az ember valóságos létállapota az áteredő bűn következtében) szükség van külső fegyelmi kényszerítő korlátokra, azaz az emberi közösség által hozott tételes emberi törvényre (lex humana positiva). Nem lehet tisztán az általános alanyi lelkiismeretre építeni a társadalmat. A protestáns-szektariánus (táborita, anabaptista), rouseeau-i, marxi anarchizmus ezért utópia, és maximum a paradicsomi illetőleg mennyei állapotban lehetséges bizonyos vonatkozásokban (nem teljesen). Az előbbit hívták az antik görögök az „aranykor”-eszméhez kapcsolódóan ’abasileia’-nak (királytalanságnak). Helyesen írt erről Horváth Sándor OP, a jogbölcselet egyik kiváló, és méltatlanul elfeledett, elhallgatott képviselője:
Ezzel eljutottunk Wilson elnök tételéhez és követelményéhez: kormányzás a kormányzottak beleegyezésével. Hogy ez a túlzó demokratikus elv megvalósíthatatlan utópiát tartalmaz, azt az állami, de a társadalmi élet minden ismerője is bevallja. Az emberiségnek abban a boldog állapotában, amelyet a kereszténység a status iustitiae originalis néven ismer, ilyen lett volna az állami élet (v.ö. STh I, q96, a, 4), de ma a tudatlanság, a szenvedélyek és a többi tömegbetegségek korszakában ezt legfeljebb csak a karikatúra alakjában lehetne visszaadni: a tömegek úgynevezett szava és akarata ma erkölcsi szükségesség révén egy ember vagy irány szava és akarata, ennek a győzelme az egyéni akaratokon. A tömegnek nincs saját szava és akarata s ha ilyen váltódik ki belőle, akkor az vagy a természet szava és akarata, az ösztön, vagy pedig egy pillanatnyilag előtérbe lépő, tehát a tömegbe a fascinálás révén mintegy beoltott erőnek a kipattanása. A tömegből csak az váltódik ki, amit vagy a természet ösztön alakjában beléje oltott, vagy pedig az, amit ügyes emberek tudtak ott elvetni. Eszerint lélektani alapon beszélhetünk az állam kormányzásáról és irányításáról kevesek által a nép révén, de semmi esetre sem tisztán a nép által. Világosan kifejezve ezt a tételt, azt mondhatjuk, hogy az emberi természet mostani állapotában a demokrácia nem lehet más, mint leplezett monarchia vagy oligarchia, legtöbb esetben azonban valóságos zsarnoki uralom. (Szent Tamás állameszméje. In: Örök eszmék és eszmei magvak Aquinói szent Tamásnál. SZIT, Bp. 1944., 323. old.)
2.) Egység és különbözőség az „analogia entis” tana alapján
Egyébként ezen túl is a léthierarchia a teremtettségből adódik, amit a Vőlegénynek feldíszített (kozmetika) Menyasszony képével tudunk érzékeltetni. A teremtésben lévő létfokozatiság, a részesedési (participatio) különbségek a Teremtő és a teremtés (kozmosz) közti „analogia entis” tant tükrözi, ami a IV. („platóni”) istenbizonyítás alapja. Minden sátáni forradalom az egalitarizmusával (egyenlősdiség-mánia) ezt akarja rombolni. Erről nagyon bölcsen írt a hazánkban még kevéssé ismert brazíliai ellenforradalmi-skolasztikus gondolkodó, Plínio Corrêa de Oliveira:
Aquinói Szent Tamás azt tanítja (v.ö. SCG II, 45; STh I, q47, a2), hogy a teremtmények sokszínű, hierarchikus rendje önmagában jó, mert ezáltal a Teremtő tökéletessége még erősebben ragyog a teremtett világban. Továbbá azt mondja, hogy akár az angyalok, akár az emberek között az eredeti paradicsomi állapotban és a száműzetésünk jelen világában is (STh I, q50, a4; STh I, q96, a3-4) az egyenlőtlenség a Gondviselés akarata. Ezért az egyenlő teremtmények által benépesített világ olyan lesz, ahol a lehető legnagyobb mértékben romba döntik a teremtmények és a Teremtő közötti analógiát. Az egyenlőtlenség elvi gyűlölete minden lehetséges alakjában tehát nem más, mint metafizikai felkelés a Teremtő és a teremtés közötti analógia ellen. Egy szóval nem más, mint Isten gyűlölete.
Természetesen az itt leírtakból nem vonható le az a következtetés, hogy az egyenlőtlenség mindig szükségszerűen jó.
Természetes lényegük (substantia) szerint az emberek egyenlők, de különböznek az egyéni körülmények és járulékok (accidens) szerint. Az emberi mivoltukból eredő előjogaink mindannyiunkban azonosak: az élethez, a becsülethez, az elégséges létfeltételekhez, munkához, tulajdonhoz, családalapításhoz való jog, és mindenekelőtt az igaz vallás megismerésének és gyakorlásának joga. Az egyenlőtlenségek, amelyek veszélyeztetik ezeket a jogokat, a Gondviselés rendje ellen vannak. Ezen belül, azonban az olyan dolgoknak köszönhető további egyenlőtlenség, ami az erény, tehetség, szépség, erő, család, hagyomány, s a többi változatosságból származik, az égvilágon semmi okból sem mondható igazságtalannak vagy jogtalannak. (V.ö. XII. Piusz pápa karácsonyi rádióüzenete [1944].)
Milyen érdekes, hogy az évszázados indoktrináció folytán az ember rosszra való hajlama miatt haladás-eszme (progresszivizmus) és egyenlősdiség-mániából eredő mindenfajta emancipáció hogy beivódott az emberek tudatába. Mi sem mutatja jobban, mint a „felforgatásként” fordítható „revolutio” (forradalom) ma alapvetően pozitív kicsengésű és pozitív konnotációkat ébresztő szó az átlagember szívében és elméjében. Ez pedig azért van, mert itt a híres „Vigyázat, csalok!” Rodolfó-trükkel állunk szembe. Lehetségesek jogtalan különbségek, mikor nem teljesül a „Suum cuique” (mindenkinek a magáét) természettörvény. Azonban ilyen igazságtalanságok megléte, vagy uszító felnagyítása révén a forradalmi ügynökök az emberi gőgre építve minden, akár a metafizikai természetből eredő egyenlőtlenségnek nekimennek, magyarán Istent akarnak játszani. Azonban hiába erőszakolják meg a természetet, maximum egy adott társadalom (mint a jelenlegi globalizált és multikulti Nyugat, ahová mi is tartozunk) bukását vihetik végbe. A természettörvénnyel való szembeszegülés olyan, mint a széllel szemben való vizelés. Az antik rómaiak (ha jól emlékszem Cicero) által szebben megfogalmazva: „Naturam expellas furca, tamen usque recurret.” (Űzd ki bár vasvillával a természetet, úgyis visszajön.)
A népek, nemzetek „egyenlősége” is mítosz. Erről is kiválóan írt Plínio Corrêa de Oliveira:
Ha elismerünk egy nemzetet a jellegzetességeivel együtt, valamint elismerjük a szuverenitás elvét, akkor azon nyomban egyenlőtlenségeket kell elfogadnunk, mégpedig a tehetség, erény, létszám és egyéb dolgok területén. Egy bizonyos felségterület elismerésével egyhuzamban elkerülhetetlenül mennyiségi és minőségi egyenlőtlenség lép fel a különböző területek között. Ezért az eleve egalitariánus forradalom arra törekszik, hogy minden fajt, minden népet és államot egybeolvasszon egy fajba, egy népbe és államba.
3.) Hagyományválasztás; rendi dualizmus, nemesi anarchizmus és abszolutizmus
Az ún. „rendi dualizmus” elvileg a legoptimálisabb társadalmi alak. Ráadásul a rendeken (akik a „natio”-t alkották, szemben a „populus”-szal) belül voltak ellentétek, csak a liberális és marxista ‘hazafias’ történeti olvasat (narratio) állandóan a Suum Cuique által is említett köznemesi-protestáns párt vonalát hangsúlyozza. Ez azért súlyos, mivel „a haza az emberi természettel együtt adott létrehozó és fenntartó tényező” (patria est connaturale producens in esse et gubernans), ahogy Aquniói Szent Tamás nyomán helyesen megállapította Horváth Sándor OP az „A haza és hazaszeretet bölcseleti alapjai” c. székfoglalójában. A hazaszeretet így az emberi természettel adott. Ezért működhetett az a megtévesztés, ami például az orosz hazafiság hagyományainak ördögi plagizációjával működtette a szovjet rezsimet. Itt pedig az egyébként perennialista szerző, Iulius Evola helyes megállapítását kell idéznem a második háború után kiadott esszékötetéből, amit egy majdani jobboldali európai ifjú elitnek szánt. Az „Emberek és romok” c. kötet „Hagyományválasztás” c. írásáról van szó. Ennek első részéből idézek:
A történelmi nemzetek esetében nem mindig beszélhetünk a „tradícióról” (egyes számban), ha ezt a kifejezést a szokásos értelemben vesszük, de akkor sem, ha abban a magasabb értelemben, amelyről már szóltunk. Az évszázadok folyamán egy nemzeten belül kibontakozó folyamatok komplexek: olyan sokrétű tényezőket és hatásokat tükröznek, amelyek olykor harmonizálódtak, olykor viszont összeütköztek és egymást kölcsönösen semlegesítették. Az, ami egy adott korszakban az uralkodó erő szerepét töltötte be, fokozatosan rejtőzködő állapotba kerülhetett, és fordítva; és csak egy elavult „historicizmus” feltételezheti, hogy minden egy egyenes vonalú fejlődésre vezethető vissza. És mivel – ahogyan – azt az előbbiekben láttuk – a historicizmusra a de facto állapot passzív elfogadása a jellemző, továbbá az, hogy ezt a „történelem ideális szükségszerűségének” mítoszával és ehhez hasonló formulákkal legalizálja, ezért a nemzetet is olyan időbeli egységnek tekinti, amelyet nem lehet felülbírálni. Egy szabadabb tekintet viszont egy nemzet történetében többrétű – és olykor egymással szembeálló – lehetőségeket tud felismerni, amelyek bizonyos módon megannyi „tradíciót” tükröznek, és gyakorlati szempontból is számot tud vetni e felismerés fontosságával: ugyanis éppen a fordulatok és válságok pillanatában, amikor egy centrális eszme alapján kell reagálni, utasítani, és megszervezni egy nép ájult vagy ingadozó erőit, hagyományválasztás következik be. Azoknak az embereknek, akikre ilyen pillanatokban egy új ciklus elindításának feladata vár, saját múltjukból ki kell választaniuk a természetüknek leginkább megfelelőnek érzett eszméket.
Ha ezeket az általános megfontolásokat Itália esetére alkalmazzuk, egy nem könnyen megoldható problémával szembesülünk, mivel sokrétű tényezők akadályozzák meg a megkülönböztetés és kiválasztás feladatának elvégzését. A legnagyobb akadály bizonyos „hazafias” történetírás létezése, amely a maga tendenciózus mivoltával, szuggesztióival, jelszavaival lehetetlenné teszi a múlt számos aspektusának megértését, és gyakran valódi hamisításokért is felelős. Egyébként nem különbözik ettől annak a történelemnek jellege sem, amelyet a múlt században [XIX. század] „fabrikáltak” (más kifejezést nem használhatunk). A maga egészében ez a történelem puszta alibi, amelyet a forradalmi liberalizmus, a demokrácia, a felvilágosult és szabadkőműves gondolkodás készített magának. Később ehhez a marxista történelmi materializmus és a „forradalmi haladás” interpretációi csatlakoztak.
(…)
A feladat tehát nem könnyű. Birtokában kell lennünk annak az erőnek, amely képes megfékezni a tendenciát, miszerint ha valami a „miénk”, „történelmünk része”, ez sokak számára azt jelenti, hogy lázadásokat, embereket és eseményeket automatikusan és megkülönböztetés nélkül érinthetetlennek kell nyilvánítanunk. Erre annál inkább szükségünk van, mert sajnos –eltekintve a római civilizációhoz és annak meghosszabbításához kapcsolódó ókori történelemtől – azt kell mondanunk, hogy létezik az itáliai múltnak egy olyan „tradíciója”, amely összecseng a legújabb politikai világot felforgató eszmékkel. Semmi okunk sincs arra, hogy büszkék legyünk erre a „tradícióra”; sőt, ellenkezőleg.
Fontos, hogy számot vessünk ezzel, tehát le kell bontanunk a hazfiaskodó mítoszt, amelyet az említett történetírás épített fel. Itt arra kell szorítkoznunk, hogy röviden rámutassunk néhány specifikus pontra, vagyis a [1.] kommunák lázadásának, a [2.] reneszánsznak, a [3.] risorgimentónak, és az [4.] 1915-ös beavatkozásnak a tényleges értelmére.
Az olasz történelemben pozitív hazafias hősök a felforgató eszmék képviselői, és a régi korok retrográd képviselői, meg a ‘fasiszta zárójel’ hazafiatlan és hazaáruló volt mindig és ellenkeztek az olasz ‘nemzeti’ hagyományokkal. Ezt kritizálta Evola. Magyar vonatkozásban többek között ilyen a kádári-aczéli történelemhamisítás állatorvosi lova, az István a király c. rockopera agymosása, de akár a Suum cuique által már említett 400 éves függetlenségi harc mítosza.
Visszatérve végül a „rendi dualizmus” uralkodó-nemesség dichotómiájára, elsődlegesen magyar vonatkozásban. Az emberi természet alapvető közössége a család. Egy szerves társadalomnak ennek mintájára kell felépülnie. Az apa az uralkodó, az ún. civil közösségek (céhek, rendek) az anyát testesítik meg, míg a gyermekek a honpolgárokat. Világos, hogy itt interakció van, mégha vezetettség is van. A tekintély lerombolása és szubszidiarizmus mellőzése egyensúlybontó tényezők. A „subsidiaritas” azt jelenti, hogy az egyes lényeknek Isten nagylelkűségében belső autonómiát ad, az iszlám és rabbinikus voluntarizmussal szemben a másodlagos okokon keresztül is kormányoz Isten. Azaz segít az apa a bottal, mikor tanul kerékpározni a gyerek, de nem kényszerít a központi hatalom ott, ahol azt alacsonyabb hierarchikus szinten meg lehet oldani. Természetesen az emberi önzés miatt a konkrét valóságban az érdekérvényesítés sokszor feszültséggel terhelt, de az eredeti értelemben vett feudalicitás, homágium és szubszidiaritás, mint a szerves rendi társadalom modellje, a legjobb váz egy egészséges társadalom számára, ahol a természetüknek kijáró belső autonómia megvan egy egyes részeknek a központ sérülése nélkül.
Hová vezetnek a „szélsőséges” kilengések?
A rendi dualizmus nem maradt meg Európa nagy részében. Lengyelország nemesi köztársasággá alakult át, ahol a „liberium veto” miatt kormányozhatatlan lett, és két évszázad alatt elnyelte őt három állam. Máshol abszolutista államok jöttek létre, ahol erős központi kormányzás mellett bürokratikus hálózat épült ki. Például Franciaországban az utolsó nemesi felkelés (Fronde) leverése után gyakorlatilag egy központosított bürokratikus állam jött létre, ahol a szerves autonómiákat fölszámolták. Ez forradalmi államtípus egyrészt korszellem volt, másrészt a logisztikai-infrastruktúrális modernizáció miatt részben szükségszerűség. Ugyanez volt Spanyolországban a spanyol Habsburgok kihalása után. Ezért van az, hogy a katalán „hazafi” anarchista, ezért a magyar pedig kossuthista. Ám az érthető érzelmi tölteten túl számos fabrikáció történt, túlzás, hamis kiterjesztés (extrapolatio) a forradalmár szellemiségű tanár és újságíró elit révén. Egy-két generáció alatt a tankötelezettség miatt átalakult egy ország múltképe.
Csak nem Peterson O’Szasz személyesen?
Emerik de Forstil, Soraabia Szent Birodalma császárának leghűségesebb darenója, aki bátran ott küzdött a császár oldalán a sheron-gói csatában?
Ezt a megtiszteltetést!
Kis kiegészítés gyanánt (a szubkulturális értelmezéseket elkerülendő):
Farkas Attila Márton: Az öngyarmatosítás két formája Magyarországon
http://kalozpart.org/2012/09/23/szittya-nacionalizmus-vs-birodalmi-progresszivizmus/
(a teljes esszé lent letölthető)
Családalapításhoz való jog – mindenkinek mindenféle joga fontosabb ennél manapság. Sajnos.
Bizony bele van kódolva burkoltan a francia forradalomba vagy a ’49-es kossuthista forradalomba a buziházasság, még akkor is, ha résztvevőik MÉG maguk is undorodtak volna ettől. De az út egyenes: a természetet, az isteni rendet kész tényként elfogadó és a társadalmat ahhoz észerrűen igazítandó tradicionalitással szemben az emberi pillanatnyi egocentrikus vágyait mindenáron kielégítendő antropocentrizmus ide vezet.
Te ott tévedsz, hogy alá/fölérendeltségi viszonyt feltételezel a konzervatív és a liberális eszmék között, holott ilyen nincs. Mindkettőnek megvannak az erősségei, és gyengéi. Hagyjuk ezt az egyik jó, a másik gonosz felosztást, mert az élet nem igazolja. Hogy csak egyet mondjak, semmi nem igazolja, hogy a reformáció (ami a maga idejében igencsak forradalmi eszme volt) rossz, vagy kártékony lett volna magára a kereszténységre/emberiségre nézve, pedig a fennálló status quo ellen irányult.
Mindig is utáltam ezeket a Marianne bélyegeket, mert mélyen megvetem az egész forradalmat, de egyszerűen nem lehet mást kapni kizárólag olyan bélyegeket, amin ez a tyúk van. Mindig furcsálltam is, hogy miért nem lehet legalább időnként mást kapni, de nem lehet (persze lehet néha, de külön könyörögni kell a postán, hogy mutassanak másfélét is). Most viszont, hogy ez a r***nc rajta a Marianne, még gázosabb, blőőeee… megnéztem, szerencsére kapni még a régi Marianne-ből is, veszek majd egy jópárat, hogy legalább egy ideig ne kelljen egy pucérkodó femen-tyúkkal becsteleníteni meg a leveleimet. blőeee…
““Femen a francia bélyegen. Mostantól a homofóbok, a szélsőségesek és a fasiszták ki kell, hogy nyalják a fenekemet, ha levelet akarnak küldeni.”
Ha, mindenki kinyalja mostantól a seggét, de úgy látszik, valakiket ez inkább felizgat, mintsem megbotránkoztat. Vagy a meg nem említett csoportok annyira “modernek”, hogy bélyeg nem is kell nekik?
A hatalmas csinnadrattával megünnepelt melegházasság után egyáltalán nem meglepő, hogy ilyen “példaképet” választott Franciaország. Érdekességképpen megjegyzem azonban, hogy miközben az egyik kisebbséget agyonajnározzák, az egyre nagyobb társadalmi gondot okozó másikat (a muszlim bevándorlókat és azok leszármazottait) már diszkriminálják, és ez a kettős mérce még tovább is súlyosbodik, hiszen megdöbbentő, hogy egy félmeztelenségével kampányoló nő arca került a bélyegre, miközben a muszlim nőket megbüntetik, ha a vallásuk-szokásuk által előírt (vagy kényszerített), az egész testüket eltakaró ruhába jelennek meg az utcán azzal a röhejes indokkal, mert az a nők elnyomásának szimbóluma. Kedves hölgyeim, mi a sértőbb, megalázóbb a számotokra; a mindent eltakaró szellemlepedő, a burka (vagy a hidzsáb) vagy a félmeztelen kurválkodás?
OFF: Ha ezen megbotránkoztok, akkor mutatok olyat, ami egyenesen sokkolni fog, kedves anti-feminista férfi és nőtársaim.
YOU ARE YOU
Én szeretem az ilyet: Látni hova tart a Nyugat, mikor a büszke szülők megtapsolják megkönnyezik a kifutón a lenge nyári ruhában kamillázó, kisminkelt kisfiúkat. Akik merik vállalni feminin énjük, akik mernek nem dönteni nemiségükről. Fantasztikus! De tényleg! (A háborúk során egy megszállt országban a férfiakat legyilkolják, a nőket megerőszakolják. Ebben az országban mindenkit meg fognak erőszakolni, ha arra kerül sor. Sőt lehet a fiúkkal kezdik, hisz olyan cukik, édesek a drágáim.) Belőlem ezt váltotta ki.
A sok egyéb nézőpont mellett én még azt tenném hozzá, hogy a francia nemzeti büszkeséget egy ukrán nőről mintázni…?
Ez visszavezet odáig, hogy a “francia nemzet” hivatalos felfogása értelmében nem úgy nemzet, ahogy azt kelet- és közép-Európában értik, ti. hogy a nemzethez azok tartoznak, hogy egyazon nyelvet beszélnek, öszeköti őket a közös kultúra, közös történelem, és nagyjából közös etnikai háttér. A francia nemzetfelfogás szerint az francia, aki francia állampolgár, nem pedig az aki tényleg francia, ez – ha jól tudom – az alkotmányukban is benne van, és ezért tilos a népszámlálás során az etnikai hovatartozásra vonatkozó adatot gyűjteni. Ha francia állampolgár vagy, akkor francia vagy, akkor is ha egy néger vagy, egy kukkot nem tudsz franciául, és a francia történelemről és kultúráról gőzöd sincs. Ez a picsa is tehát – mostantól véve – szintén francia.
Ez a szemlélet mutatkozik meg az állampolgárság eredeti keletkezési módjában is. A kultúrális-etnikai értelemben vett nemzetfelfogást valló országokban az állampolgár őstől való leszármazás keletkezteti az állampolgárságot, a politikai nemzetfelfogást valló országokban pedig az ország területén való születés.
Az egyikben az állam csupán az önmagában amúgy is létező nemzetnek ad politikai-jogi kereteket, a másikban az állam és az államterület keletkezteti a nemzetet.
A jelenlegi francia kormánynak nem sok nemzeti identitástudata lehet. – Illetve nyilvánvalóan ők a francia önazonosságot a liberalizmus, a homoszexuálisok jogai, a vallásellenesség (kereszténygyűlölet?) mentén definiálják. Ehhez nem csak kiváló szimbólum, hanem még jó eszköz is Sevcsenko és bűnbandája. – Elvégre remek szolgálatot tettek a melegházasság kapcsán elszántan és tevőlegesen ellenálló keresztényekkel szemben azzal is, hogy meggyalázták a Notre Dame-ot… – Kiérdemelték, hogy kulturális ikonná emeljék őket.
Milyen vicces gondolat, hogy a demokráciában a kormány a nép akaratát képviseli…
A modern kori Jeanne d’Arc, aki szélmalomharcot vív a nem létező ellenséggel szemben.
Hát ez már a vég. Ez az első alkalom, hogy nem francia nő szerepel a Marianne-bélyegen, és pont egy ilyennel kezdik.
Tudomásom szerint a Marianne-szobor modellje azért továbbra is francia híresség marad. Legalábbis egyelőre.
A Femen-t egyébként a feministák is gyakran támadják azzal, hogy “etnocentrikus, rasszista és neokolonialista feminizmust képvisel”. (Forrás: liberation.fr)
Ha van még kedvetek néhány értékes percet elvesztegetni az életetekből (ahelyett, hogy valami szebbet-jobbat-érdekesebbet csinálnátok), akkor tessék: angol nyelvű interjú (videó) Innával itt és itt.
I can’t speak english. Not very well.
Shade.
Nem shame-et akartál írni?
Szerintem “Schade” akart lenni, csak véletlenül kimaradt az “sch”-ból a “c”. :)
schadenfreude?
Ugyan, Dean, nem vagyok én olyan… :) Különben is, inkább jól járt Zoli, hogy nem értette az interjúkat, nem olyan nagy élmény.
Mivel írta már, hogy Ausztriában dolgozik, gondoltam, németül sajnálkozik, ezért azonnal a “schade” ugrott be.
Másrészt meg mi, a Kárpátokkal körülölelve nem sokkal inkább a hegyek közt vagyunk?
Valahogy mégis erre tévedtek a tatárok, meg a törökök is
Kiégett a Femen párizsi bázisa
Többen is ott aludtak. A tűzoltók szerint baleset,
a feministák szerint túl sok a véletlen egybeesés
Jaj, de jó, hogy nem esett bajuk, mert a végén még mártírt csinálnának belőlük, kb. ilyen szalagcímekkel: ” A máglyán elégetett Jeanne d’Arc utódai is a tűzben lelték halálukat “.
Egyelőre balesetnek tűnik a tűz, de igazán nem lenne meglepő, ha szándékos gyújtogatás állna a háttérben: a Goutte d’Or észak-afrikai muszlim bevándorló negyed – nem valószínű, hogy a Femen-nek nagy rajongótábora lenne arrafelé.
Hm, van humorérzéke azoknak, akik úgy döntöttek, hogy ezek a mákvirágok itt húzhatják meg magukat.. ;)
Amikor a szüfrazsettek robbantgattak meg gyújtogattak, az gondolom oké volt. Most máshogy áll a szájuk.
Persze nem felgyújtani kellene őket, hanem börtönbe zárni, legalábbis azokat akik ténylegesen el is követtek valamit. Sevcsenko például közönséges bűnözőként kapott “menedékjogot”, ami önmagában mindent elmond a polkorrekt európa jelenlegi állapotáról.
Ennek régi hagyománya van ott, a zámolyi bűnözők is menedékjogot kaptak ott, meg is köszönte 40 értelmiségi. Ezek akik később megsiratták a 120 kilós kisfiút, a hasba szúrt Józsikát, aki ma börtönben ül mert majdnem halálra vert egy embert.
Szerintem egy rendkívül súlytalan politikai húzás volt ez, nem több. A Francia Orosz ellentét régóta köztudott, ha mást nem a Frei könyvekből. Fél évvel ezelőtt a Gérard Depardieu látványosan Moszkvába költözött. A szerinte igazságtalan francia adózás miatt. A reptéren Putyin várta, ölelkezés, borozgatás, azonnali állampolgárság… volt ott minden. Most pedig Hollande próbált egyenlíteni ezzel a Sewcsenko-val. Ki-ki döntse el mennyire sikerült….
Valaki szóljon a csajnak, hogy
1) a levélforgalom kevesebb mint 1 ezreléke halad már csak a hagyományos postán (https://www.proactive.marketing/direct-mail-vs-email/)
2) vannak más bélyegek is forgalomban
3) a seggét nyalassa a mozgalmáraival, úgyis leszbik