Egy németországi üzletlánc gasztronómiai újításán borult ki többek között Antje Schrupp feminista politológus és újságíró. Az újszerű élelmiszeripari törekvés lényege minden bizonnyal az, hogy az eltérő férfi és női ízlésvilághoz igazítsák az élelmiszerek, így a kolbászok tulajdonságait is, tehát különböző termékeket gyártanak és hoznak forgalomba nemek szerinti ajánlással.
Az üzletlánc szakemberei szemmel láthatóan úgy gondolják, hogy míg a férfiak igényeit a jóval fűszeresebb, zsírosabb és vastagabb kolbász szolgálhatja ki leginkább, addig a női elvárásoknak a vékonyabb, talán így könnyebben kézben tartható (?) és szelídebb ízű kolbászok felelnek majd meg jobban. A kolbászok csomagolása is igazodik a nemi preferenciákhoz; a női kolbász címkéjén egy izmos, félmeztelen férfialak feszít a felhős eget ábrázoló háttér előtt, míg a férfiaknak szánt húsárút egy tüzes háttér előtt álló szexi nőalak igyekszik még étvágygerjesztőbbé tenni.
Ugye, nem lepődünk meg azon, ha a nemek közötti egyenlőséget mindig centiméterrel méricskélő feministák szörnyűséges problémákat látnak ebben a koncepcióban? Bizony Antje Schrupp is hangosan felsikoltott a méretes férfikolbászok láttán. Internetes blogján így vall a szexista kolbászokkal kapcsolatos drámai személyes élményeiről: “Megmutattam a páromnak is a kolbászokat, a csomagolásukkal együtt, amitől ő is nagyon felháborodott, ezért nem tehettem mást, klaviatúrát ragadtam! – A probléma ráadásul már általános, láttam már női és férfi mustárt is.”
A feminista közösség azóta hosszasan csócsálgatta a férfikolbászok és nőkolbászok ügyét és arra a megállapításra jutottak, hogy bizony a nemi egyenlőség eszméjét sárba tipró vastagság-különbséggel nagy baj van, és ha ez nem lenne elég, akkor a csomagolás is szexista, ráadásul az árképzéssel is komoly problémák vannak. Számukra egyértelmű, hogy csakis nemi diszkrimináció állhat annak a hátterében, hogy a férfi és a női kolbászok kilogrammonkénti ára eltér egymástól. Ugyanakkor az üzletláncnak nagyon egyszerű és kézenfekvő magyarázata van erre: “A nőkolbász azért drágább egy kicsivel, mert a férfinál jóval soványabb, alacsonyabb zsírtartalmú húsból, valamint kiváló minőségű zöldségekből készült.” – Válaszolták a nekik szegezett feminista kérdésre.
Esetleg szőke feministaként úgy képzeli frau Schrupp, hogy a nők meg sem vásárolhatják az olcsóbb “Männer-Bratwurst” névre keresztelt terméket és így esetleg nemi diszkrimináció áldozatává válnak? Vagy mi is itt a probléma valójában? Emlékezetembe idéztem azt a svéd feminista követelést, hogy a keresztneveket nemtől független módon lehessen ezután anyakönyveztetni, tehát hívhassanak egy nőt is Eriknek és egy férfit is Anettnek vagy éppen Antje-nek. És minderről egy “bölcs” ötletem támadt a problémakezelésre: Mi lenne, ha a férfikolbászt és a nőkolbászt a nemével ellentétes névre keresztelnénk? A férfikolbász fantázianeve legyen Anett, a nőkolbászt meg hívják Eriknek. Ezzel mégiscsak jelezhetnénk, hogy nem siklunk el a genderegyenlőség eszméje felett és talán valamelyest ellensúlyozhatnánk ezt a kolbász-szexizmust. Ohh, de nem lesz ez így jó mégsem, hiszen akkor meg prostituáljuk a nőket azzal, ha Anettet tálcán kínálják fel a férfiak számára. Én már nem is tudom… Hogyan oldjuk meg mégis a “problémát” kedves Antje?
“Természetesen nem dől össze a világ a kolbászoktól, viccnek is lehet tekinteni, de akkor is, ez az egész ügy továbbra is makacs módon nemek közötti minőségi különbségeket sugall az emberek számára.” – Nyilatkozta Antje Schrupp. Ha pedig a feministák szellemi képességeiből próbálunk meg következtetni a női és férfi gondolkodás minőségi különbségeire, akkor azt kell mondanunk, hogy a feministák szolgáltatják a legrosszabb reklámot a női nem számára. Ha másért nem is, de emiatt, a férfi és női kolbászokkal egy időben, mindenképpen be kellene tiltani a feminista mozgalmakat is. Egyébként nem is értem, hogyan lehetséges pszichológiai értelemben ekkora öngólt lőni, hiszen Freud óta annyira jól körülírt a kolbászirigység péniszirigység jelensége, hogy minimális öndiagnoszta hajlammal is bárkiben riadót fújhatna a józan ész (már ha lenne), ha ilyen felettébb irreális, kolbásszal kapcsolatos irigy indulat támad a lelkében.
Mintegy a modern feminizmus és a gender-ideológia kolbászokkal és nevekkel kapcsolatos végső dilemmáinak összegzéseként az olvasó figyelmébe ajánlok egy egyébként régi, de kicsit új köntösbe öltöztetett viccet:
Egy kisgyerek sír a hentesboltban, miközben a kolbászokat nézegeti. A hentes megszólítja:
– Mi a baj, kisfiú?
– Nem tudom, hogy apa mit mondott! Azt, hogy “Csaba, hozz egy szál gyulait”, vagy “Gyula, hozz egy szál csabait”! – mondja a fiú.
– Jaj, fiam, hát mi sem egyszerűbb ennél! Hogy hívnak?
– Anett!
Egyébként nem tudom, hogy van e fogalma róla Antje Schruppnak, hogy milyen szörnyűségekbe botolhat az ember, ha nők és kolbászok után informálódik az interneten. Borzalom, azonnali feminista intézkedést igényelne a dolog! Íme néhány ezekből ízelítőnek:
A reklám valóban enyhén szexista, mivel félreérthetetlenül utal az orális szexre, de szerintem ez legyen a legnagyobb baja a németeknek. (Ha pedig keresne, biztosan találna több tucatnyi enyhébb vagy durvább fogást is).
Amúgy a csodaszép germán feministák hogy állnak az olyan kérdésekben, mint a muszlim női öltözködés, -körülmetélés és a becsületbeli gyilkosságok terén, hm? Értem, a társadalomba beilleszkedni képtelen, középkori felfogású kisebbség sérthetetlen, csak a mocskos kapitalista fehér férfilakosság jelent veszélyt.
Te láttál az itt megjelent csomagoláson kívül valamilyen reklámot is vagy a cikk végén lévő gonosz, hangulatfestő képeket összekeverted a reklámmal vagy olyan “kis huncut” vagy, hogy ott is orális szexre való utalást látsz ahol nincs is? :)
Az a harmadik kép: “Gentleman!”
“A nőkolbász azért drágább egy kicsivel, mert a férfinál jóval soványabb, alacsonyabb zsírtartalmú húsból, valamint kiváló minőségű zöldségekből készült.”
Érdekes, ezt nem akarják figyelembe venni Frau Schrupp és társai, mint ahogy az sem zavarja őket, hogy a női kolbász végül is “egészségesebb”, ezért drágább – pedig ez a mondat válasz az összes kérdésre. Pardon, helyesbítek: a feministákon kívül mindenki számára válasz. A femik nem zavartatják magukat olyan “apróságoktól”, mint tények, igazság, valóság. Remekül megvannak ezek nélkül is, hiszen erre épül az egész mozgalom.
“A probléma ráadásul már általános, láttam már női és férfi mustárt is.” Mein Gott, riadó, nincs megállás, egymás után árasztanak el bennünket az elnyomó, szexista élelmiszerek! Vajon melyik lesz a következő? Hiszen pl. több étteremben szerepel a steak szexista módon az étlapon: a férfi adag jóval nagyobb darab, mint a női (a férfi kb. 25 dkg hús, a női kb. 12). Nem elég éberek a femik, hogy-hogy ez az aggasztó tény eddig elkerülte a figyelmüket?
Volna számukra egy javaslatom: amikor megint egy nagyon meleg napra ébrednek, szörnyen unatkoznak és mindenhol nőelnyomást hallucinálnak, akkor nyugodjanak le és inkább süssenek meg maguknak néhány szexista kolbászt, ízlés szerint férfit vagy nőit, adjanak mellé szexista mustárt is, hiszen úgy a legfinomabb. És aztán…guten Appetit! :)
Borzasztó, hogy a nőket mindenféle előítélet alapján egy bizonyos ízű kolbász megvásárlására kényszerítik.
…Ja, nem is. Mert vehetnek a férfiból, ha akarnak.
Micsoda elnyomás! :-)
Mindenképpen írnom kell az Európa Parlamentnek, hogy az egyenlőség nevében új szabályokat alkossanak.
-Ne legyen többé férfi és női parfüm.
-Uniszex tampont minden üzletbe, megvásárlásakor kötelező fél tucat sör vétele (ha már úgyis el van cseszve a hétvége)
-Uniszex cipőket, csak semleges szürke színben.
-Minden nő köteles hosszú nadrágot, inget és zárt cipőt hordani az irodában, főleg akkor, ha nem működik a légkondi. Ha működik, akkor sem állítható 25 fok alá.
-Minden férfisoviniszta, fallikus árut csak és kizárólag szeletelve szabad árulni, úgymint uborka, kolbász, répa, stb.
Komolyra fordítva a szót. Minden egészséges középkorúnak, mindenről AZ jut eszébe. A mentálisan sérülteknek pedig a feminista hülyeség :)
A fűszeres-zsírosat szeretem, sok kenyérrel. Baj van. :)
Üzenem a feninistáknak, hogy kapják csak be nyugodtan a saját kolbászukat, ha nem tetszik a rendszer!
Bátran bekaphatják akár a férfiakét is, azt sem tiltja senki és semmi…:)
Ki ki és akárki – csodák csodájára – de még a sajnálatra méltóan az élet alapvető dolgainak és működésének megértésére is képtelen nősténysoviniszták is szabadon választhatnak.
Ettől fogva mire föl a hőbörgés?
Azt kaphatják be amit akarnak, de egyáltalán még bekapni sem és semmi más sem kötelező!
Nem is értem, mi ezeknek ezzel a gondjuk?
Mibe, hogy ebből is cirkusz lesz?
http://www.kisalfold.hu/soproni_hirek/kulon_parkolok_a_noknek_sopronban_himzeses_falfestes/2343169/
A kommentek között már van.
Egyébként ez a baj a pozitív diszkriminációval: akiknek kedvez, azok közül az önérzetesebbje megalázónak érzi (“Nem vagyok én olyan béna, hogy ilyen kedvezmények kelljenek nekem!”), a többi számára meg tkp. negatív diszkrimináció, tehát ők meg azért háborodnak föl rajta.
30 évvel ezelőtt a kutyának nem tűnt volna fel, az emberek 99%-a azt mondta volna, hogy “nahát, milyen kedves elképzelés”. Mostanra ennek vége, a korszellem a nők “önérzetéből” vérengző harcikutyát csinált. Ahogy persze a politikából megszokott megosztó gondolkodás is uralkodik: a hülyébbje egyből arra asszociál, hogy ha ez női parkoló akkor ezek biztos azt gondolják, hogy minden nő béna a vezetéshez. Ami persze sehonnan nem következik. A modern ember nem tud mit kezdeni ezzel a fajta jelzős szerkezettel, hogy cigánybűnözés, férfierőszak vagy női parkoló. Most akkor minden cigány/férfi/nő bűnöző/erőszakos/tehetségtelen, vagy nem? És aki kimondja a szót, az arra gondol, vagy nem? És akkor az egyik szó (meg a gondolat amit takar) miért okés, a másik meg miért nem?
Kizárólag végletekben tudnak gondolkodni, a tévé erre tanította őket.
Alapvetően az elnevezéssel van itt a gond. Mert azt sugallja, hogy akkor egy rosszul vezető/nagycsaládos/stb. férfi az nem használhatja – és valószínűleg tényleg nem is szeretnék, hogy használja (nem nekik szánták), még ha megtiltani nem is tudják. Ugyanakkor végülis az is érthető, ha egyesek (és nem feltétlenül (csak) a feministák) sértve érzik magukat, mert ugye ott van az általános nézet (amit saját tapasztalat alapján nem tudom megítélni, mennyire helytálló), hogy a nők rosszul vezetnek és főleg nem tudnak parkolni; és akkor ez a “Hölgyparkoló” olyan, mintha erre alapozna (mert lehet, hogy tényleg). Az efféle gesztus még annak is rosszul esik aki amúgy tudja magáról, hogy igaz rá a sztereotípia, mert igaz ugyan, hogy segítenek neki, de egyben le is fitymálják a tudását. Lehetett volna mondjuk megcsinálni ezeket a helyeket, és nem írni ki semmit, használja akinek szüksége van rá! (És akkor pozitív/negatív diszkrimináció sincs.)
(Végülis az alacsonyan elhelyezett piszoár fölé sem írják oda, hogy “Törpéknek”. Nyilván szarul is esne egy ilyen felirat az illető alacsony embernek, pedig tudja magáról, hogy alacsony/törpe.)
A helyzet az, hogy statisztikai értelemben tényleg a nők vezetnek rosszabbul. Hogy ez sérti az önérzetüket? Hát, ez van. A valósággal szembe kell nézni, akkor is ha bántja az ember egóját. Persze akinek van annyi esze, hogy megérti a különbséget az egyéni képességek és a statisztikai átlag között, az nem veszi személyes sértésnek a statisztikát, így megspórolja magának a hisztit…
De én továbbra is úgy gondolom, hogy magával az ötlettel nincs baj, különösebben az elnevezéssel sem – pár éve ez simán elment volna. Manapság túlérzékenyek egyesek és csinálják a fesztivált, ennyi az egész.
Ha valaki tisztában is van a hiányosságával, és esetleg még igyekszik is változtatni rajta (már amennyiben ez lehetséges), akkor is rosszul esik neki, ha ezt a hiányosságát az orra alá dörgölik.
A törékeny egó már csak ilyen, mindenben a sértődési lehetőséget látja. Ezen logika mentén a fuldoklónak se segítsünk mert esetleg megsérti az érzéseit a felé nyújtott kéz – hogy mer az úszómester arra utalni, hogy az ő úszótudományával gondok vannak?!
Ha egy nő nem tud legalább átlagosan parkolni, akkor köszönje meg a nagyobb helyet. Ha tud, akkor ez az egész nem neki szól, tök fölösleges idegesítenie magát rajta.
Persze értem mire gondolsz, érzelmi alapon van is benne valami, de én már csak olyan vagyok, hogy többet adok a logikára ha közügyekről van szó… :)
Szerintem meg ez férfiellenes lépés. A női parkolókat valószínűleg a bejárathoz közel, könnyen hozzáférhető helyen helyezik majd el, mint a rokkantparkolókat. Aztán kitalálják, hogy aki férfi létére a “női” parkolóba parkolt, azt megbüntetik. Így a férfiaknak, mint a társadalomból kitaszított “selejtnek”, majd a bejárattól legtávolabb eső, legszarabb parkolóhelyek jutnak. Az “ügyetlen” férfiak meg majd meghúzzák a sz@r parkolóhelyek miatt a mellettük álló kocsit, és fizethetnek mint a katonatiszt. Így majd statisztikailag a férfiak fognak rosszabbul vezetni végül. :) Inkább a férfiaknak is lenne annyi “egója” hogy kiállnak az érdekeinkért, és nem hunynak szemet az ilyesfajta ügyesen csomagolt, férfiakat érintő hátrányos megkülönböztetés felett.
Férfiellenes lépés ide vagy oda, én személy szerint nagyon hálás vagyok annak a férfinak aki kitalálta, mert ezt biztos nem nő találta ki. Nagyon sajnálom, hogy a férfiak hátrányban érzik miatta magukat, de amíg nálunk voltak ilyen helyek, én mindig oda parkoltam, mert vezetni jól vezetek, de a parkolásban tényleg béna vagyok, rettegek, hogy meghúzom a mellettem álló kocsit, vagy hogy tolatásnál belém jönnek a forgalmasabb, bejáratközeli részeken és ezért mindig inkább hátramegyek a parkolónak egy olyan részébe, ahol már kevesebb autó áll. Az persze messze van a bejárattól, ami nem igen zavarna engem, és nem is dőlök a kardomba tőle, de egy olyan országban, ahol semmit nem lehet darabra kapni csak 4-esével 6-osával, óhatatlanul is nagyon sok csomag összegyűlik egy bevásárlásnál, amit jellemzően egyedül szoktam elvégezni, míg a férjem dolgozik, és persze bevásárlókocsiban tolom el őket az autóig, de az aszfalt a bolt környékén rossz minőségű, hepehupás, a kocsi tele van, nehéz tolni, le szoktam izzadni, mire odataszigálom az autóhoz a parkoló végébe, egyszer el is dőlt az egész, és minden kipotyogott, és legalább 3 férfi ment úgy el mellettem, hogy még csak rám sem bagózott, nemhogy segített volna (ennyit a lentebb említett lovagiasságról. Én segítettem volna bárkinek, legyen az nő vagy férfi, ha látom, hogy felborult a kocsija, vagy elejtett valamit). Egy idős nénike volt az egyetlen aki odajött segíteni felszedegetni a dolgokat.
Szóval amíg voltak nálunk női parkolók, én ajándéknak tekintettem őket. Aztán a helyi femik addig hisztiztek, míg megszüntették, most megint dögnehéz tolni a bevásárlókocsit, de ez van, azelőtt is megoldottam, most is megoldom, viszont megköszönöm annak a férfinak, aki kitalálta, hogy ilyen kedves volt, és hogy fél évig ilyen jó dolgom volt, ennyi.
Most kibújik belőlem a régimódi patriarcha de ezt én sem tartom annyira rossz ötletnek. Nekem a 3-4 hellyel odébb parkolás egy olyan kellemetlenség (ha nevezhetjük annak), ami simán bevállalható. Ha választani kellene a patikamérlegen beállított egyenlőség vagy a régimódi udvarias nemi szerepek között, hát az utóbbi jobban tetszik – bár egyre nehezebb egy olyan ellenszélben lavírozni ahol a feministák (által elhülyített nőtömegek) mindenképpen kárálnak, akármi van is. Ha előreengedem az a baj, ha nem, akkor az. Szerintem az ilyen gesztusértékű apróságok szebbé teszik a világot – persze csak akkor, ha a “vevő” nem bokánrúg érte hanem megköszöni.
Az egyik énem, azt mondja, ha egy idegen nőt látok kiborult bevásárlókocsival, hogy segítsek neki. De utána rögtön jön a sértettség-megalázottság keveréke, megsértett férfibüszkeség, amit férfiként érzek a mai világban. Sok nő viselkedése, ahogy a “pasikat” kezeli. Ha ismerem az illetőt, tudom, hogy nem “olyan”, biztos segítek neki. De egy idegennél? Nem tudhatom, mi lesz a reakciója. Segíteni akkor segít az ember, ha tudja, hogy a másiknak jót tesz vele. Egyszerűen nem tudom másként kivédeni ezt a dilemmát, mint hogy mérlegelek: ennek segítek, ennek nem. Megpróbálom levenni a külsejéről, arckifejezéséről, hogy milyen ember lehet. És ha úgy ítélem meg (persze tévedhetek), hogy ő engem pl. ki fog röhögni, vagy visszautasítja, akkor inkább tovább megyek.
Deansdale:
“Ha választani kellene a patikamérlegen beállított egyenlőség vagy a régimódi udvarias nemi szerepek között, hát az utóbbi jobban tetszik”
Nemi szerepek? lol. Neked agyadra mentek a feministák. :) Azoknak szokott ez a vesszőparipájuk lenni. Nincsenek semmiféle nemi szerepek, csak női lustaság, felelősségáthárítás van. Ha egy nő nem akar valami kellemetlen, vagy megterhelő feladatot csinálni, akkor hivatkozik arra, hogy “te vagy a férfi”, azaz átruházza rád a feladat megoldását, mert tudja, hogy udvariasságból te úgysem mondasz nemet. Ennek a társadalmi szintre emelkedése a feminizmus.
Arról tulajdonképpen még nem mondtam semmit, hogy mit is gondolok erről az egészről, csak arról beszéltem, hogy régebben senkinek nem szúrta volna a szemét :)
Szerintem jobbára fölösleges, tanuljon meg mindenki rendesen funkcionálni egy normális világban, ne építsünk át mindent a leggyengébb képességű 1% igényeire. Aki nem tud beparkolni egy átlagos parkolóba az ne járjon hummerrel, vegyen kispolskit… Mindazonáltal nem 2-3 parkolóhelyen múlik a világ sorsa – most lehet hogy páran felvonják a szemöldöküket, de szerintem ennél csak nagyobb gondjaink vannak. Néhány semmiséget tudni kell elengedni, hogy legyen energiánk a komolyabb dolgokkal foglalkozni és a kívülállók ne nézzenek minket szőrszálhasogatóknak.
Az udvariassággal azért én vigyáznék. Főleg az állami szintre emelkedett részétől. Az ilyen ártalmatlan semmiségekből nő ki a feminista társadalom, ha törvényi erőre emelkedik és kötelezővé teszik. Ilyenekből lesznek azután a férfiakat kizsigerelő törvények: gyerektartás, élettársi tartás, meg hogy a közösen használt lakásból a nő nem rakható ki. Nehogy már a szegény, gyenge nőnek kelljen felemelnie a hátsóját, és elköltözni a férfi lakásából, ha már nem tart igényt a férfi további szolgálataira. Ugye milyen udvariatlan lenne. Így aztán kötelezően, udvariasságból a férfi átengedi neki a lakását, és a fele fizetését is, nehogy valamiben hiányt szenvedjen szegényke. A feminizmus térnyerésének pont ez a fajta férfias előzékenység szolgáltat támpontot. A feministák (mint a nők általában) sohasem direktben harcolták ki maguknak amit akartak, hanem manipulatív módon, a férfiak jóhiszeműségére és engedékenységére alapozva. A “női parkoló” is ilyen, először látszólag udvarias engedékenység, amiből később férfiakat hátrányosan megkülönböztető szabályok lehetnek.
Nálunk is voltak ilyen parkolóhelyek a bolt előtt, klassz, nagy helyek, közel a bejárathoz, könnyű volt bepakolni a szatyrokat meg a gyerekeket az autóba, senki nem állt rá az ember nyakára, hogy csak oldalra fordulva, pipiskedve tudjam bepaszírozni magam az autóba. Mindig tele volt az összes ilyen hely kis női kocsikkal. Egy fél évig. Aztán felmarták az aszfaltról a felfestést, és visszaállították a normál méretű helyeket… :-/
Persze, biztosan lesznek, akik majd kikérik maguknak a megkülönböztetett figyelmet és nem örülnek a kényelmesebb parkolási lehetőségnek. A képen látható parkolóhely ugyan a sarokban van, viszont tényleg hatalmas.
Soprontól egy ugrásra, Bécsben láttam először helyes rózsaszín kisautóval jelzett női parkolóhelyeket. Már akkor nagyon jó ötletnek találtam, de kicsit később megtudtam a valódi okot: nem újdonság, hogy a nők, különösen este és éjszaka nem érzik magukat biztonságban a sötét, elhagyatott helyeken, pl. a nagy parkolóházakban, mélygarázsokban, reptéri parkolókban. Azért, hogy ezen segítsenek, a hölgyeknek szánt parkolóhelyeket a kijáratok közelében, jobban megvilágított, jól bekamerázott helyeken jelölték ki. Figyelem, kedves feministák, a nők védelmében, nem ellenük… Szerintem igazán nagyon kedves és figyelmes gondolat. (És igen, a nők sokszor bénábbak is a parkolásban, ez is hozzátartozik a dologhoz.) :)
Hm, valóban tűrhetetlen, hogy ennyire vigyáznak és figyelnek a nőkre. :)
Ezt meg úgy hívják angolul, hogy “fearmongering”. Vagyis félelmet/veszélyérzetet kelteni az emberekben poltikai, anyagi, vagy egyéb haszon reményében. Jelen esetben ez (nekem úgy tűnik, hogy) a feminista “rape culture”-féle fearmongeringhez kapcsolódik: “Veszélyben vagytok, de mi megvédünk titeket (és legalább addig sem húzzátok meg/horpasztjátok be a többiek autóját!)!”.
Általában egyetértek a véleményeiddel!
Most azért szólok, mert eltérően gondolom.
Szó sincs itt udvarias védelemről. Közelegnek a választások és egy potenciális szavazó rétegnek akarnak ezzel is benyalni.
Másrészt pedig sötét elhagyatott helyeken nem csak a nők, de senki más se érzi magát biztonságban.
Egyáltalán nem lehet olyan híreket hallani, hogy parkolóházakban valaha is előszeretettel erőszakolták, vagy támadták volna meg, kifejezetten a nőket. Az erőszakos támadások célpontjai helyszínektől függetlenül, nagyságrenddel nagyobb mértékben férfiak.
Tényleg szép dolog és nemes gesztus kiemelten védelmezni a kevésbé veszélyeztetett csoportot, miközben az erőszakok sokkal gyakoribb célpontjai le vannak ejtve?
Azt mondom, mindenki induljon egyenlő feltételekkel és a saját belátása szerint vigyázzon magára. Én nem látom be se az értelmét, se az erkölcsösségét a nemi, faji, vagy egyéb alapon megkülönböztető, kiemelt kedvezményeknek. Volt már a világon fajvédelem és tudjuk hová vezetett. Most a nemi alapú védelem és kiemelt kedvezmények idejét éljük.
Megjegyzem én is olyan országban élek, ahol általánosan elterjedtek a női parkolóhelyek.
Ahogy látom és tapasztalom, a gyakorlatban az ég világon semmi értelme.
Volt és valamennyire talán még ma is létezik a lovagiasság. Egy szép játék, aminek valaha még megvolt a női oldali viszonzó szerepjátéka is. Nagyon sokáig udvarias szép gesztusnak tartottam és szívesen műveltem én is.
Addig amíg világossá nem vált, hogy a lovagiasságot az illem szerinti viszonzások helyett követelőzően meglovagolva, az eredetileg csak udvariasságból kapható előnyöket is a törvények erejével kötelezővé követelő feministák a férfiak letiprásának egyik nagyon jól használható eszközévé nem tették.
Ha valaki még keresné az igazi férfiakat, hát így (is) rontja le őket a feminizmus.
“Volt és valamennyire talán még ma is létezik a lovagiasság. Egy szép játék, aminek valaha még megvolt a női oldali viszonzó szerepjátéka is.”
Erről szívesen olvasnék egy cikket, és a fejemben is rendet kellene tenni. Mostanában, ha ez a téma szóba kerül, azt szoktam mondani, hogy a lovagiasság adható, akinek én úgy gondolom, de nem jár kötelezően.
Régen hogy volt? Mik voltak az mindenhol elfogadott általános illemszabályok, melyek voltak társadalmi osztály függőek?
Előre engedem a hölgyet az ajtóban? Felsegítem a kabátját? Munkás, paraszt, úr, mindenki így csinálta? És mivel viszonozták ezt a hölgyek, mosollyal? Mi volt az, ami a férfiaknak járt?
Az udvariasságból adott gesztusokat általánosan illett viszonozni, vagy akkor is csak abban az esetben, ha az illető hölgynek “bejött” az adott férfi? Mi volt a tartalma, az általános tisztelet kifejezése férfi nő felé, nő férfi felé? Mi most a tartalma, ha van egyáltalán?
Nagy a káosz a fejemben ez ügyben. Segítsetek. :)
Ilyesmit én is szívesen olvasnék :)
Nagyon szomorú lenne, ha a lovagiasság eltűnne, sivárabb és szürkébb lenne a világ enélkül. Igaz, hogy ehhez olyan hölgyek is kellenek, akik miatt érdemes és szívesen lovagias a férfi.
Az alapvető udvariasság mindenkinek jár, a lovagiasság pedig szerintem egyfajta “pavlovi reflex” -ként működik – kell hozzá egy olyan hölgy, aki kiváltja, s a férfi örömmel lovagias (mert szerintem szeretnek lovagiasak lenni, csak sajnos manapság nagyon kell keresniük az alkalmat), a nő pedig tudja kezelni és fogadni a lovagiasságot.
“Nagy a káosz a fejemben ez ügyben. Segítsetek. :)”
Igen, a hölgyet előre engeded, amennyiben kifelé nyílik az ajtó, de te nyitod ki neki. Ha befelé nyílik, akkor te mész előre, magad előtt tolva az ajtót, majd ha bent vagy, tartod az ajtót a hölgynek, s ha beért, akkor engeded el (nem engeded át neki az ajtót, utalva arra, hogy most már fogja ő). :)
A liftbe elvileg a férfinak kellene előre belépni (mint veszélyes terep*), de manapság rendszerint előre engedik a nőket. Az evidens, hogy étterembe, szórakozóhelyre mindig a férfi lép elsőként; ha többen vagytok, akkor elöl megy egy férfi, utána a nők, majd a többi férfi, így a sort egy férfi zárja. Ha az étteremben teremfőnök vagy hostess kíséri a vendégeket az asztalhoz, akkor a nő megy utána, majd a férfi.
Aztán jön az, hogy ki hova ül, ki és mit rendel (pl. alapvető szabály, hogy étteremben meghívóként nem illik a legolcsóbb, meghívottként a legdrágább ételt választani), stb.
És igen, ha igazán udvarias vagy és el akarod varázsolni a hölgyet, akkor nyisd ki neki az autó ajtaját és csukd be, ha beszállt.
Kedves greifswalder, mi érdekel konkrétan? Írhatnék a köszönésről, köszöntésről, a kézcsókról, ki megy elöl a lépcsőn le és fel… Annyi finomság van, amik már nem is tartoznak a legközismertebb szabályok közé, viszont minden nő ellágyul, ha megtapasztalja – még az is, aki nem ismeri, aki pedig igen, annál különösen jó pontot szerezhettek. Ezek is azon dolgok közé tartoznak, amik nem kerülnek semmibe, és annyi mindent el lehet velük érni. :)
*Az etikettben “veszélyes terepnek” számít minden olyan terület, ahol/ahonnan veszély érheti a fölérendeltet. A fölérendelt mindig az idősebb, a nő, vagy a magasabb rangú fél, értelemszerűen (de nagyon kevés kivételtől eltekintve a nő übereli a másik kettőt). Ezért megy pl. a férfi a járda széle felőli oldalon, mert onnan jöhet a “veszély”.
Kedves Inaara, köszönöm, én minden ilyenről szívesen olvasok, de még jobb, ha segítesz leredukálni az illemszabályokat a leggyakoribb élethelyzetekre, amik gyakran előfordulnak, és amik a hölgyeknek garantáltan jól esnek, és amit biztos értékelnek. Az ajtó-előreengedés mindenképpen ilyen, mi a helyzet a lépcsővel? Köszönés, kézcsók itt mi szerinted a lényeges?
A kérdés másik fele viszont az, hogy hogyan kondicionáljam magam Pavlovi értelemben? :) Lehet esetleg figyelmeztetni valahogy egy nőt, hogyha elfeledkezne viszonozni a lovagias gesztust, hogy ez kétirányú játék? Vagy ha nem tapasztalom ezt nála, ne legyek vele többet lovagias? Hogyan kezeljem ha követeli valaki tőlem ezeket a dolgokat, de én nem akarom megadni neki, mert nem viszonozza? Mit mond az etikett másik fele, a hölgynek hogyan kellene viszonoznia ezeket a gesztusokat?
Igaz, én nem a megszólított vagyok, de reagálok – illem ide, illem oda. :o)))
Első észrevételem, hogy hölgyekről beszélsz. Velük szemben szorosabbak az illemszabályok. Egy egyszerű nővel szemben már sokkal lazábbak.
“Az ajtó-előreengedés mindenképpen ilyen”
Ha kifelé nyílik az ajtó, a férfi nyitja ki a nő/idősebb ember/magasabb rangú ember előtt és maga elé engedi. Ha befelé nyílik az ajtó, a férfi megy elöl, és tartja az ajtót. Étterembe, szórakozóhelyre, kocsmába mindig a férfi nyit be és ő megy elöl. De lengőajtónál vagy nehéz kapunál/ajtónál mindig a férfi. Az autó ajtaját a férfi nyitja ki a nő előtt, megvárja, míg beszáll a nő, majd finoman becsukja. (Egyszerű nőknél általában tökmindegy, ki megy elöl – ahogy épp adódik. De legegyszerűbb, ha megbeszéled az aktuális nővel mennyire kényes az illemszabályokra.) Nincs viszonzás. Vagyis a viszonzás az, ha elfogadja és nem tolakszik előre, vagy nem lök be az ajtón.
“mi a helyzet a lépcsővel?”
Lefelé általában a férfi megy elöl – főleg, ha veszélyes a lépcső -, felfelé a nő. Itt nincs viszonzás.
“Köszönés, kézcsók”
A férfi előre köszön a nőnek (a fiatalabb az idősebbnek, a beosztott/alacsonyabb rangú a főnöknek/magasabb rangúnak). Kezet az nyújt, aki fogadja a köszönést (ezzel is jelzi, hogy elfogadta a köszönést). A kéznyújtás a viszonzás.
A kézcsók elavult és csak bizonyos országokban elfogadott. Nálunk is már inkább zavarbaejtő, mint kellemes. Ez a köszöntési forma csak HÖLGYEKNÉL ajánlott. A kézcsók enyhe meghajlással a hölgy kacsóját az úr az arca elé emeli. NEM érinti meg az ajkaival! Ha ajával illeti az már bizalmaskodás – a szerelmednek összenyalogathatod a kezét. :o) A hölgy nem tuszkolja a kezét, nem ő emeli, csak a tekintetével követi. A viszonzás, hogy nem tuszkolja, vagy nem rántja el a kezét.
“Lehet esetleg figyelmeztetni valahogy egy nőt, hogyha elfeledkezne viszonozni a lovagias gesztust, hogy ez kétirányú játék?”
Szerintem lehet. De nem biztos, hogy kellemes választ kapsz. :o) Én inkább a megelőzés híve vagyok, mint fentebb írtam. Valóban kétirányú játék, csak nem mindenki akar/tud játszani.
“Vagy ha nem tapasztalom ezt nála, ne legyek vele többet lovagias?”
Így van. Ha nem kapsz viszonzást, akkor nem is tudja, hogy te épp nem kissé fura voltál, hanem lovagias.
“Hogyan kezeljem ha követeli valaki tőlem ezeket a dolgokat, de én nem akarom megadni neki, mert nem viszonozza?”
Tájékoztasd, hogy kétirányú a dolog. Vagy: mi a tökért foglalkoznál vele tovább, csak idő és energiapocsékolás.
hgyi, jót nevettem – szinte ugyanazt írtuk, csak te egy kicsit “rusztikusabb” stílusban:” mi a tökért foglalkoznál vele tovább, csak idő és energiapocsékolás.”. :)
Ez is édes: “Egyszerű nőknél általában tökmindegy, ki megy elöl – ahogy épp adódik. De legegyszerűbb, ha megbeszéled az aktuális nővel mennyire kényes az illemszabályokra.” :)
Engedelmeddel egy egészen picikét pontosítanék a kézcsókkal kapcsolatban. Azt írod, “enyhe meghajlással a hölgy kacsóját az úr az arca elé emeli”. Igazából kb. mellmagasságig (mármint a nő mellmagasságáig) emelheti az úr a hölgy kacsóját, mert a meghajlás a lényeg (hiszen a kézcsók technikailag nem csók, sem a kézfejen, sem a levegőben nem csattan-cuppan). :) Ha már kézcsók, akkor legyen kedves és hajoljon – épp ezért ha az úr túl magasra emeli a hófehér kacsót, hogy neki kényelmes legyen, akkor a hölgy nyugodtan húzza lejjebb a kezét. (Kis történelem: a kézcsók a spanyol udvarból terjedt el a feudális időkben, s az egyre erősebbé váló főnemesek alárendeltségét jelezte a királlyal szemben. Minél inkább szerette volna megalázni hűbéresét a király, annál lejjebb tartotta a kezét. Aztán a francia udvar persze némi erotikát is vitt a dologba, ekkor ténylegesen megcsókol(hat)ták a női kacsót).
Az viszont nagyon jó, hogy írtad, mert én kifelejtettem, hogy a nő ne “segítsen” emelni a kezét, mert véletlenül orrba vághatja a férfit. A másik, hogy a nő sose tartsa az úr orra elé a kézfejét mintegy jelezve, hogy kézcsókot “kér”: egyrészt ez nem így megy, nem illik, másrészt ha a “megkínált” úr nem szeretné megcsókolni azt a kacsót, akkor az nagyon kínos a nőnek. (Persze egy igazi úr valószínűleg akkor már megcsókolná azt a kezet, hogy a nőt megmentse saját bunkóságának a következményétől).
Ezt a “rendkívül fontos” kiegészítést csak azért írtam le, hogy ha a férfihangos lovagok közül valaki egyszer abban a nagyon valószínű megtiszteltetésben részesülne, hogy mondjuk az angol királynőhöz lesz hivatalos egy délutáni teára (Afternoon Tea), akkor már profi arisztokrata legyen. :)
Egyébként az, aki normális nevelést kapott, vagy azt később olvasással, művelődéssel megszerezte, nem nagyon tud melléfogni semmilyen helyzetben, sok minden jön magától is egy kis érzékkel.
A legfontosabb, hogy mindenkinek adjuk meg legalább a minimális tiszteletet, legyünk udvariasak, és ne nagyon spóroljunk a mosollyal.
Ne feledjük: vannak dolgok, amiket a miniszter sem tud elintézni, de egy portás is meg tud akadályozni. :)
Én már rég szóltam, hogy nem vagyok egy hölgy. :o)))
Dehogynem! Csak néha kicsit álcázod magad, mint Mátyás király. :)
Kedves greifswalder, nagyon szívesen. :)
A hölgyek garantáltan értékelnek minden figyelmességet és udvariasságot, és bízom benne, hogy vannak azért pozitív tapasztalataid ezzel kapcsolatban. Ha véletlenül mégis találkoznál egy kivétellel, oda se neki, szegény, nem tudja, miből marad ki.
Mielőtt válaszolok: Nem tudom, mi az, ami új, lehet, hogy mindent ismersz, ezért kérlek, ne haragudj, ha valami evidens dolgot szájbarágósan fogok leírni. Ez csak azért van, mert nem ismerlek, és hátha az olvasók között jól jön valakinek.
“mi a helyzet a lépcsővel?” – Itt természetesen a szűk lépcsőkről van szó, ahol nem fértek el egymás mellett, csak egyesével lehet közlekedni: szintén egy fentebb említett “veszélyes terepről” van szó, a lépcsőn ugye le lehet esni. Ezért felfelé menet a nő megy elöl, mögötte a férfi (ha a nő hátraesne, a férfi el tudja kapni), lefelé menet pedig fordítva, a férfi megy a nő előtt (a nő így a férfira esik). :) Buszon is ugyanez a helyzet: felszálláskor a nőt előreengeded, leszálláskor te szállsz le előbb, hogy esetleg segíts neki, tartsd a karod.
“Köszönés, kézcsók itt mi szerinted a lényeges?” – Köszönés: előre köszönsz, de ne tegezd automatikusan a nőt -még akkor sem javasolt, ha szemmel láthatóan azonos korosztályhoz tartoztok. Tudom, kicsit talán régimódinak tűnik, és az is igaz, hogy a helyzet adja, lehet-e mégis kapásból tegezni, de az biztos, hogy jó indítás, előnyödre válik, ha magázod: egy pillanatra meglepődik, és még ha látszólag úgy is tűnik számodra, hogy maradinak tart, esetleg megmosolyog, ne hagyd magad megtéveszteni. Hidd el, hogy legbelül értékeli, érzi részedről a tiszteletet és ettől máris különleges leszel, más, mint a többi férfi, akikkel eddig dolga volt. Felkelted a figyelmét.
Fontos: tegeződést csak nő ajánlhat fel, és nagyon nagy udvariatlanság visszautasítani. Ha a nő úgy érzi, egy idő után fel fogja ajánlani, ha mégsem, akkor el kell fogadnod, nem kezdeményezheted.
Bemutatkozáskor a nő nyújtja a kezét, te megfogod és mondod a neved, majd utána a nő is az övét. Én, mint nő tudjam először, hogy ki vagy. (Ez a szabály olyan evidensnek tűnik, mégis sokszor előfordul, hogy a nő mondja először a nevét, rögtön a kéznyújtással, s nem várja meg, amíg a férfi bemutatkozik.) Ha nem értetted a nevét, azonnal kérdezz vissza, s jegyezd is meg (persze, ha tetszik a nő, nem lesz nehéz észben tartani, hogy hívják). :)
Kézcsók: sokan a Monarchiából ránk maradt k.u.k. csökevénynek tartják, de amikor illik az alkalomhoz, nagyon különlegesnek érzik tőle magukat a nők, és igazi úrnak fognak tartani. :) Nyilván nem napi szinten adódik ilyen alkalom, de nem árt tudni, hogyan kell kezet csókolni, kerülhetsz még olyan helyzetbe, amikor jól jön. :) Amikor a nő kézfogásra nyújtja a kezét, akkor te is kézfogással fogod meg, kicsit elfordítod, megemeled, és ráhajolsz a kézfejére, de nem csókolod meg, az ajkak nem érintik a kézfejet. Ez az egész egy folyamatos mozdulat, pár másodperc, nem kell túlhangsúlyozni. A nő részéről kifejezett modortalanság a kezét elrántani – ha nem kér a kézcsókból, akkor ezt már a kézfogásnál kell finoman jelezni azzal, hogy visszatartja a kezét. (Szerintem butaság ellenkezni, de nem vagyunk egyformák). Hacsak nem szexuális előjátékról van szó, tilos kézcsók közben a hölgy szemébe nézni, vagy megfordítani a kezét és a tenyerébe csókolni. Még valami, ha társaságban vagy: ha egy másik férfi kezet csókol valakinek, az nem kötelezi a többi férfit, hogy ugyanígy tegyen; a másik, hogy vagy minden nőnek kezet kell csókolni, vagy senkinek – egyetlen kivétel az édesanyád. Ha neki kezet csókolsz, attól még senki másnak nem kell, ha nem akarod.
“hogyan kondicionáljam magam Pavlovi értelemben?”
:) Ezt nem igazán lehet, legfeljebb annyit, hogy ha felismered az adandó alkalmat, akkor megragadod és élsz vele. Ha találkozol valakivel, tudni fogod.
“Lehet esetleg figyelmeztetni valahogy egy nőt, hogyha elfeledkezne viszonozni a lovagias gesztust, hogy ez kétirányú játék?”
Nem. Általában véve alapvető illemszabály, hogy soha nem figyelmeztetünk senkit, bármilyen illetlenséget tapasztalunk. A szemünk sem rebbenhet. (Persze, ez akkor érvényes igazán, ha idegen a másik, vagy még nem ismerjük elég jól. Ha ismerünk és szeretünk valakit, akkor nagyon finoman, nem direkt módon rá lehet vezetni a hibára, megelőzendő, hogy máshol/máskor kellemetlen helyzetbe kerüljön.).
“Vagy ha nem tapasztalom ezt nála, ne legyek vele többet lovagias?” – Pontosan. llletve amennyire jónak látod. :)
“Hogyan kezeljem ha követeli valaki tőlem ezeket a dolgokat, de én nem akarom megadni neki, mert nem viszonozza? “ – Hogy-hogy? A lovagiasságot nem lehet kikövetelni.
“Mit mond az etikett másik fele, a hölgynek hogyan kellene viszonoznia ezeket a gesztusokat?” – A hölgy úgy “viszonozza ezeket a gesztusokat”, hogy hölgyként viselkedik, kedves veled, sokat mosolyog rád. Engedi, hogy lovagias légy, jól reagál rá, szinkronban vagytok. Érzékelteti veled, hogy jól érzi magát a társaságodban, szívesen van veled.
Huh, hirtelenjében ennyi… Remélem, nem untattalak túlságosan. :)
Köszi, ez nagyon részletes volt! Én csak arra hívnám fel még egyszer a figyelmet, hogy ezek az elavult patriarchális illemszabályok lényegében mind a nők védelméről szóltak, NHMV.
Igen, a legtöbb szabálynak megvan az értelme, bár ezek közül sok mára már feledésbe merült. Az elnyomó patriarchák úgy nyomták el a nőket, hogy igyekeztek mindig mindentől megóvni őket. :)
Nahát, higy mik vannak! :)
“Ezért felfelé menet a nő megy elöl, mögötte a férfi”
Főleg, ha csigalépcső, és a nő szoknyában van.
Nekem is ez jutott eszembe, ezért is jó udvariasnak lenni :)
Milyen érdekes, nekem is ez volt az első gondolatom :-)
Tiszta sor, legalább a férfiaknak is legyen jó egy kicsit ebben a nagy lovagiasságban :-))
Fiúk… :) Szerintem minden hímneműnek ez lehet az első gondolata a lépcsős részről. Hm, kijelenthetjük, hogy a lépcsőzésnél az udvariasság jutalma az 1-2 percig szemmagasságban előttetek ringó női csípő látványa. :)
Nekem ezt úgy mesélték, hogy a férfi megy felül, pont ezért, hogy le lásson be a nő szoknyája alá! :-)
Nem kell olyan rövid szoknyát felvenni, és meg van oldva a kérdés. Aki pedig szántszándékkal olyat vesz fel (hogy máshogy lehetne? talán véletlenül?), azt meg általában nem is kavarja fel az ilyesmi, annak úgyis mindegy :)
Suum cuique, szinte szóról szóra erre gondoltam én is. :)
Nem untattál, köszönöm mindkettőtöknek ezt a kis gyorstalpalót. Ismeretlenként nincsenek túl jó tapasztalataim az efféle udvariassági gesztusokkal, nagyon ritkán fordult elő, hogy mondjuk előreengedtem egy ismeretlen nőt, és ő ezt egy mosollyal nyugtázta volna, vagy ne adj’ Isten, meg is köszönte volna. Volt ilyen, van ilyen, de nagyon-nagyon ritka. Lehet rögtön azt hiszi, hogy akarok valamit tőle, vagy csak a trójai bredpittől fogadja el az effélét, vagy mit tudom én. A helyzet szüli hogy bejön -e a dolog, semmiképpen sem valami általánosan elfogadott játékszabály.
A már korábban megismert nővel, vagy akivel mondjuk randizik az ember, más a helyzet. Hajlok arra, amit Ti is mondtatok, én is próbáltam már, hogy az ember egyszerűen rákérdez rögtön az elején: “Szereted az ilyen régimódi dolgokat, hogy előreengedlek meg meghívlak valamire és hasonlók?” És ha erre a válasz igen, nyugodtan lehet, az illető értékeli, ha meg kikéri magának, akkor nem kell erőlködni.
Egy érdekes cikk a témához:
http://mandiner.blog.hu/2013/05/14/asszonyvereshez_vezet_a_lovagiassag
Ettől meg kifejezetten szomorú lettem, nő írta:
“Nálunk a fentieken túl értékesnek számítanak az olyan, az egyenlőségnek még a látszatára sem adó triviális aktusok, mint a nőt ajtóban maga elé engedő vagy járműből kisegítő férfi, és leírónak tűnik az olyan kifejezés, mint „a gyengébbik nem.”
http://fenteslent.blog.hu/2013/05/10/balogh_jozsef_egy_magyar_ferfi
Jaj ne, ne kérdezd meg a lányt előre hogy ő szereti-e az ilyesmit :-)) Inkább tedd meg, legyél udvarias, nyisd ki előtte az ajtót stb, és olvass a reakciókból, ha nem köszöni meg, nem mosolyog, akkor nem is méltó rá és nem kell több energiát pazarolnod rá, ha látod hogy értékeli, kedvesen biccent, megköszöni, és mosolyog, akkor jó eséllyel hölgy. De ne kérdezd meg előre, az iszonyat kínos helyzetet teremt, ha tőlem egy férfi megkérdezte volna még a randikorszakomban, hogy szeretem-e a lovagiasságot, mert ha igen, akkor majd előre enged meg minden, hát biztos hogy leléptem volna, amilyen gyorsan csak tudok, és nem azért, mert nem szeretem vagy nem értékelem az ilyesmit :-)
Én írtam, hogy kérdezze meg. :o)) Én a kommunikáció híve vagyok. Épp elég negatív tapasztalatom van a reakcióból olvasás terén. Meg az ezzel kapcsolatos elvárásokkal kapcsolatban. Szerintem sokkal korrektebb, tisztább, ha megbeszélik.
Engem pl. baromira idegesít, ha hölgynek kezelnek. Nem szeretem, ha le akarnak segíteni valahonnan, vagy ha fel akarják segíteni a kabátomat.
Én is kedvesen mosolygok, ha valaki megteszi, de a mosolyom nem őszinte – és ha ezt nem látja valaki (miért kellene látnia, hisz igyekszem, hogy ne kényszeredett mosoly legyen), azt hiszi, értékelem a gesztust. Lehet, hogy faragatlan vagyok, de inkább tisztázok ilyen apróságokat. (Ha szerencsétlen férfi a mosolyból úgy véli, köszönet, és mindig csinálja, akkor előbb-utóbb ideges leszek, elkezdem nem kedvelni az illetőt. Pedig csak annyi kellett volna, hogy verbálisan tisztázzuk. Már volt arról szó, hogy a férfi úgy is gondolja, azt, amit mond, nem érti a rébuszokat. Hát mégennyire sem érti a félreérthető gesztusokat.)
Persze egymáshoz közel álló emberekről beszélek – vagy reménybeli egymáshoz közelállókról. Szóval, akikkel sok/aránylag sok időt tölt az ember, nem csak néha-néha találkoznak.
Ha te így reagálnál a tisztázó kérdésére, akkor kár lenne egymásra több energiát pazarolnotok, mert már ez is jelzi, hogy nem valószínű, hogy egy hullámhosszon vagytok. :o)
“nem valószínű, hogy egy hullámhosszon vagytok. :o)”
Hát igen, az biztos hogy nem lennénk egy hullámhosszon, de nem azért mert udvariasságfixált vagyok vagy ilyesmi. Ha egy randin egy férfi magától értetődő természetességgel lesegít valahonnan, vagy felsegíti a kabátomat, akkor örülök neki, és elfogadom, de önmagában azért még nem borítékolja mondjuk a következő randit. Ha nem segíti le a kabátomat, akkor valszeg észre sem veszem, egyáltalán nem “jegyzem fel” magamban, mint rossz pontot. Ha lesegíti a kabátomat, de olyan kis esetlenül teszi, mint aki nincs ehhez hozzászokva, de most tüsténkedik körülöttem egy kicsit, mert én vagyok a nő, akivel randizik, azt valószínűleg egy édes pofának tartanám, és hacsak nem sikerül nagyon rosszul a randi, akkor a nyilvánvaló igyekezetet jópontként figyelembe venném egy második randi lehetőségét mérlegelve. DE ha megkérdezné tőlem, hogy én igénylem-e az ilyesmit, mert ha igen, akkor lesegíti, akkor annyira zavarba jönnék, hogy egyszerűen képtelen lennék kezelni a helyzetet, és biztos hogy nem tudnék feloldódni, és kedélyesen elbeszélgetni. Mert mit lehet egy ilyen kérdésre felelni? természetesen azt válaszolnám, hogy én szeretem az ilyesmit, de semmiképp nem várom el, hogy is lehet ilyet elvárni, nem akarom, hogy kötelességének érezze, úgyhogy akkor inkább hagyjuk. Fú, nagyon nyomorultul érezném magam, ha válaszolnom kéne, tuti elhúznám a csíkot jó messzire :-)))
mdmselle, én is ugyanígy gondolom.
Kicsit körbejártam a napokban felmerült etikett-témát, de félreértések elkerülése végett: nem fixa ideám az etikett, nem vagyok sznob, és rang-és címkórságban sem szenvedek.
Ha az első randin egy férfi nagyon zavarban van, elfelejt/összekever dolgokat, összeakad keze-lába, azzal egyáltalán semmi baj, sőt – szinte már az a gyanús, ha túlságosan laza, mert akkor lehet, hogy nem vagyok neki olyan fontos, nem izgul, hogy hülyeséget mond, hogy hülyét csinál magából, nem fél attól, hogy elszúrja az egészet.
hgyi, te is tudod, hogy ezek a dolgok általánosságban értendők, mindig vannak kivételek. Számomra nagyon furcsa lenne, ha egy férfi megkérdezné, hogy udvarias legyen-e velem, vagy ne fárassza magát. :) Ha te másként gondolod, és a férjeddel egy hullámhosszon vagytok ebben is, akkor úgyis csak az számít. :)
Várjunk csak, én nem írtam olyat, hogy kérdezd meg a nőt, hogy szereti-e, ha illedelmes és udvarias vagy vele… :) Isten őrizz! Épp ellenkezőleg. Viselkedj klassz férfihoz méltón, az ugyanis téged minősít, és aztán majd látod, hogy a nő hogy reagál rá. Biztos tudsz olvasni a jelekből. :)
Egyébként ha rákérdeznél, akkor épeszű nő azonnal feltenné a kék lámpát és szirénázva távozna. Ha mégsem lepődne meg a kérdésen, akkor viszont te tedd fel a kék lámpát… :)
Kedves greifswalder, ne légy szomorú – az ilyen öntudatos “egyenlő” nőkkel pedig ne foglalkozz. Vannak még igazi nők. :)
Mondtam, hogy nem vagyok hölgy. :o)) De ezek szerint még csak normális/igazi nő sem. :o))))
Jaj, drága hgyi, ne mááá… :)
1. Jelenlévők mindig kivételek. 2. Úgyis tudod, hogy hogy értettem. 3. Szerintem te sem úgy értetted, ahogy írtad. :)
1. Jelenlévők mindig kivételek.
Jajj… :o))) De tudom, hogy ez csak vicc. :o))
2. Úgyis tudod, hogy hogy értettem.
Őőőőő…
3. Szerintem te sem úgy értetted, ahogy írtad. :)
De. Én pontosan úgy értettem, ahogy írtam. Azt írtam, amit közölni akartam. :o)
Most már nem bírom ki, hogy bele ne kotyogjak.
Hgyinek szánom, de ott (2013. augusztus 2. péntek 12:17) már nincs a válaszolásra lehetőség.
Jaj már, hát dehogynem vagy hölgy! Csak nem veszed észre.
Pont az is egy bizonyíték rá, hogy tiltakozol :)
Egy igazi hölgy szerénységet mutat, de határozott.
Az igazi hölgy valójában egy úriember, csak őt nem így nevezik :)
Magadra ismertél?
Ha igen akkor OK!
Ha nem, akkor az is csak egy újabb bizonyíték :)
Én pontoztalak le, igen :)
Kodo… :o))))))))))))))))))
Maestro szokott azzal jönni, hogy én “fiúsítva vagyok”. Ennek több oka is van. Ezt megírom neked mélben – ha még nem tettem volna. :o)))
Igazuk van a lányoknak, tényleg elég ciki erre így rákérdezni. Inkább próbáld meg kipuhatolni, nem emancipunci-e, és akkor menekülj! :-)
De viccet félretéve, alkalmazd az élet legtöbb területén bevált ‘tit-for-tat’ stratégiát: kezdd udvariasan, és aztán viszonozd a másik lépéseit. Ha lovagias vagy vele és örül neki, akkor egymásra találtatok és örö-e-bódottá. Ha felháborodik vagy pofákat vág, akkor fizettesd ki vele a számlát és lépj le…
Szuper összefoglalás: rövid, de velős, férfiasan tökéletes. Minden benne van. :)
Maestro, mijazaz NHMV?
Köszi, igyekszem mindig a lényegre törni :-)
NHMV = Nahát, hogy mik vannak!
Minden magyar feministák ősöreganyja, az Index fórumának banánért ugráló kis majmockája, Forintocska szokta ezt mondani, amikor berakott valami bulvárhírt a patriarchális férfiak gonoszságáról. És később aztán mi is szoktuk neki ezt mondani, ahányszor rávilágítottunk valami feminista hazugságra. Az igen gyakori ismételgetés miatt alkalmaztuk aztán ezt a rövidítést…
khm… higy! :o))))
Nem a lelépésen lepődne meg és háborodna fel jobban. :)
Ó, a lelépést betudná annak, hogy a kolléga fél az erős és öntudatos nőktől :-)
Ezt tudjuk, de mi lenne a számlával? :)
“Ezért megy pl. a férfi a járda széle felőli oldalon, mert onnan jöhet a “veszély”.”
Szakadjon az ő nyakába a lecsúszó hó, de mi van a jégcsapokkal?
Szerintem ez a “bolhából elefánt” tipikus esete, túlreagáljuk ezt a dolgot. Nekem szimpatikus a női parkoló ötlete, mind a védelem, mind az egyszerűbb beállás szempontjából, de tény, hogy enélkül is van élet. A konkrét cikkben nyilatkozó csak a kényelmesebb parkolást említi, a védelmet az osztrák példával kapcsolatban írtam. Állítólag volt valami felmérés, ami szerint a nők nem érzik magukat biztonságban az elhagyatott helyeken, mint. pl. parkolók. Ez nem cáfolja azt az általad is említett közismert tényt, hogy a férfiak sokkal gyakrabban esnek támadás áldozatául. A helyzet azonban az, hogy ha egy nőt támadnak meg, sokkal kiszolgáltatottabb, kisebb eséllyel tudja megvédeni magát. Mindössze néhány spéci parkolóhelyről van csak szó, a cikkben konkrétan 6-ról.
Persze mondhatjuk azt is, hogy aki nem tud megtanulni rendesen vezetni és parkolni, az ne kapjon jogosítványt, nehogy aztán jöjjön majd a női KRESZ is… :)
Az elnevezés ugyan “női”, de valójában lehetne akár családinak is nevezni, ha úgy jobban tetszik. A cikkről egyébként rögtön az jutott eszembe, hogy akár van női parkoló, akár nincs, a Hummeresek és a Bentley-sek mindig nagyon kényelmesen fognak parkolni.
“Azt mondom, mindenki induljon egyenlő feltételekkel és a saját belátása szerint vigyázzon magára. Én nem látom be se az értelmét, se az erkölcsösségét a nemi, faji, vagy egyéb alapon megkülönböztető, kiemelt kedvezményeknek.”
Én is ezzel értek egyet. Egy férfi sincs nagyobb biztonságban egy sötét parkolóház elhagyatott részén. Egy átlag (nem sportos testalkatú), férfinak legalább olyan nehéz a parkoló túlsó végébe cipelni a nehéz bevásárlószatyrokat mint a nőnek. Ezt többnyire akkor is kell, ha nővel van, mert a máskor egyenrangú feminista ilyenkor visszavedlik gyenge nővé, aki segítségre szorul.
:-)
http://index.hu/szarvas/2013/07/29/vegre_bentleyvel_is_lehet_majd_normalisan_parkolni/
irónia:
http://i.imgur.com/BJT0YI2.jpg
Off
Nesztek: http://www.youtube.com/watch?v=lH_MgGXWbeU#at=90
:D
Egy malíciózus kommentelő válasza:
“hahaha nincs is melletek! :DDDD”
Mi ez a zagyvalag?
Nem bánom, hát éljen úgy ahogy megénekelte…:)
Tehát a legvalószínűbb, hogy egyedül.
En sokszor azt erzem, hogy sok, de rengeteg nö nem önallo es nem szabad belül. Tenyleg azt hiszi, hogy hozzank, ferfiakhoz kell hasonlitgatnia magat. Igazabol sajatmagat sem becsüli meg, mint nöt, es hogy az any<asag milyen fontos es szep dolog. Es nehrez. Persze, nem latvanyos, a csalad vedett rejtekeben bontakozik ki, sem latvanyos felhökarcolokat nem emel, sem bator honvedelem nem kerül ki altala (bar mindkettöhöz többszörösen is van köze) de konkretan bakker, ha a nök nem szülnek kipusztul az emberiseg. Ez egyszerüen igy van. Szoba nem kerül, hogy az anyasag teren egy ferfinak sincsen semmi eselye egy növel szemben. Evmillios törzsfejlödes biztositja egy nö szamara ezt az elönyt – es potolhatatlan feladatot. Oke teher, belatom, de itt barmely nö megelheti, hogy ö különlefes, különlegfesebb barmely ferfinel, es senki sem ällhat a helyere. Max egy masik nö. De akkor ott is kene alklni azon a helyen. Ha mar torta, kelljen az egesz, bne csak a hab a tetejeröl! Az alja, a teszta is, es az egettje is. Regen egyertelmü volt, egy nö, aki anyava valik milyen kiszolgaltatott es sebezhetö. Nagyon komolyan vettek egy fefrfitol hogy ott alljon mellette, es tartson ki a közeleben. (Aztan voltak nök, akik jol vissza is eltek ezzel, de hat ez van, mit irjak erre) Ma amikor ezerrel bizonygatjak a femik de az emancik is, hogy a nö megall a sajat laban, es van olyan erös mint egy ferfi, aztan rohadtul nem ertik, mikor a ferfiak szepen lepnek tovabb. Nem kellenek, a nö mellett nem elhetik meg magukat erösnek, oltalmazonak, ferfinak. Csak affele potleknak, szükseges kelleknek. Basszus, amikor a Jegkorszak 3 es 4 azzal kezdödik, hogy az elsö reszben meg tiszteletre melto, erös es bar nem könnyen, de vegül is lovagias Mani, egy aggodalmaskodo, nevetseges pöccse valik…. Az üzenet vilagos: onnantol, hogy csaladod van, felejtsd el, hogy meltosagod van, hogy hallgatnak a szavadra! Egy szeretni valo kolonc vagy, es kesz! Es ez meg a jobbik eset. Mert lehewtsz egy utalni valo penzezsak(nak tekintet) senkihazi is valamelyik csatorna mellett, vagy eppen az adosok börtöneben. (a,la Amerika)
Nem tudom, ki latta a Tüzproba c filmet, vagy a Fimnet7-en van egy masik is, ami az apasagrol szol. Rettenthetetlenek, vagy ilyesmi a cime. Ott van meltosaga a ferfinak! Egyertelmü, hogy korlatokat szabhat, es betartathatja azokat. Hogy a csaladra vonatkozo dönteseket hoz, es felel a vegrehajtasukert. Ha meggondolom, hogy hany ferfi szeretne magat vezetönek megelni (kezdve szegeny, elhunyt apammal, aki meg a szocializnus allitott a sarokba, mondvan, a felesegednek is penzt kell keresnie, te meg megoldod, ahogy tudod, hogy nem vagy csaladfö, vagyis neked: kuss!), es nem tehjeti. Es tarsadalmunk ez a csodas, agyonemancipalt halado, a ferfiak ezen mely lelki igenyet nem csak nem segiti kielegiteni, de egyenesen veszelyesnek, üldözendönek, es alapvetöen röhejesnek ällitja be.
Nem is ertem, miert van bennem annyi sebzettseg, fajdalom es bizony: harag. Mindegy, majd jol kikatäzom magam (kata=formagyakorlat)
Nem akarok en senkit bantani, az emancipacio azon üzenetevel melyen egyetertek, hogy a nö egyenlö ertekü ember a ferfival. De nem egyenlö ertekü ferfi. Es a ferfi sem egyenlö ertekü nö a növel. Basszus, olyan alapvetö dolgok ezzek, nem is ertem, miert kell szot ejteni rola. Igen is, a nö elsösorban gyengesegevel, äldozat szerepevel ad sokat a tarsadalomhoz. Nem csak de ezzel is. Mert tenyleg lelketlen gazembernek kelllennie, aki ezzel visszael. De a mai büszke nö elhiteti mindenkivel, hogy minden megy egyedül, aztan szepebn csendben összeomlik.
Persze nem ällitom, hogy a nök alazata csodaszer, legyenek megadoak, alazatosak es minden a helyere kerül. Nekünk, fefiaknak is fel kell vällalnunk, hogy van szivünk (nem nöi klon- valodi ferfisziv) hogy hordozzuk masok gyengesegeit, hogy nem az a legfontosabb, mit gondolnak rolunk masok, hanem az, amit igaznak hiszünk, s a sajat lelkiismeretünk szava. Akkor is, ha aldozatokkal jar. Ne mar a nök hordozzak el a vilag összes terhet!
Ez is hasonszőrű dolog.
Nem tudom hogy tiltakoznak-e ellene a femik, valószínűleg nem mert ez “csak nőknek” dolog. Pláne ha a férfi változatát esetleg már sikeresen be is tiltatták :)
Biztosan nem tiltakoznak, hiszen ez csak “a patriarchátus rossz ízlésével szembeni jogos fellépés”. :)
Ezek a vicces dolgok is segítenek megérteni, hogy hol húzódnak a határok a valódi diszkrimináció elleni küzdelem és a mondvacsinált feminista feltűnősködés között. A feministákon kívül nyilván mindenki tudja, hogy bármilyen ajánlást is nyomtatnak egy termék csomagolására, attól még az veszi meg, akinek csak kedve tartja.
Egyébként nem rossz ötlet, mert azért akadhatnak olyan fogyasztói birkák akik képesek csak ezért duplán vásárolni.
Erről még az a képernyő törlő kendő jut eszembe, amit számítógép monitorhoz és külön TV képernyőhöz is árulnak :)
Nem egyformák az tény, a színük teljesen más :)
Én két dologra jöttem rá a témával kapcsolatban:
1. Kisebb a pöcsöm mint egy rúd szalámi.
2. Kibasznak a boltból, ha bent előveszem a farkam.
:))) Ezzel nem vagy egyedül, nyugodj meg, nekem is kisebb :) Próbáld meg moziban, ott sötét van :)