Azon gondolkodtam, vajon polkorrekt mozgalomnak tekinthető-e a feminizmus, amelynek egyébként a valóban korrekt meghatározása, összefoglalása minduntalan nehézségekbe ütközik, hiszen a jelzőt vállalók, nézeteit terjesztők és a logikus kérdéseket föltevő érdeklődő közönség között rendszeresen olyan szó-, és fogalomértelmezési problémák merülnek föl, mintha bizony nem is ugyanazt az emberi nyelvet beszélnénk. Írásom talán e gondok áthidalására is szolgálhat.
Bevallom, amit erről a lassan kies hazánkban is komolyabb társadalmi átrendeződéseket generáló téveszméről biztosan le tudtam szűrni, az mindössze az, hogy leginkább nem egységes. Tézisei útról-útfélről összehordott egyéni tapasztalatokból, különféle krízisek által generált lélektani állapotokból, pszichológiai, sőt olykor kifejezetten pszichiátriai esetekből merített önigazolási, önmegvalósítási kényszerek által vezérelt kiútkeresésből, liberális, marxista, anarchista és a jóég tudja még milyen forradalmasdit játszó attitűdökből összeeszkábált ingatag építmény. Mindenesetre úgy tűnik, hogy az évek teltével ez a kicombosodott nőjogi(?) harc közállapotaink ingoványos valóságában is egészen jól megkapaszkodott. Bizonyíték rá a neten tobzódó különféle „kertek”, körök és blogok nem elenyésző száma. Nos nézzük meg együtt, átmegy-e a feminizmus a vizsgán! A kiváló és sikeres Férfihang nyájas író-olvasó tábora elé alig tudnék újat és meglepőt hozni, de a kérdést föltettem, tehát megpróbálok rá válaszolni.
A feministák maguk között és nyíltan is lenéző, becsmérlő, emberi mivoltunkban sértő stílusban értekeznek a férfiakról, mint főellenségről, kb. olyan szenvtelenséggel, mintha tárgyakról, gépekről beszélnének. Minden érzelmi kudarcukat és félelmüket e gyűlöletes szavak ördögi örvényeltetésével próbálják eltávoztatni magukból. Ez ugyebár a GYŰLÖLETBESZÉD.
Ebből az következik, hogy az egymásra találtak csoportja zárt, kifelé ellenséges lesz, így a közelükbe kerülőknek két lehetőséget hagynak csak: vagy beállni közéjük, vagy ellentmondani nekik. Az ellenző nőket szekértolóknak, agyamosottaknak nevezik egyes feministák. (Ugyebár elvileg minden nőért – minden emberért – vívják a harcot, de ez nem zavarja őket…) A férfiakat pedig az állatvilágban használatos ’hím’ előtagból és a ’soviniszta’ utótagból tákolt szitokszóval sújtja sárba a női jogvédő szervezet. Vagyis, aki nem közéjük tartozik, azt kirekesztik az ő “haladó” világukból. Tehát a feminizmus KIREKESZTŐ.
Mármost, ha ezt egy feministának így kifejted, akkor a látásmódodat egyszerűen kigúnyolja, nem tartja tiszteletben az álláspontodat, még azt sem engedi, hogy megvédd magad, miszerint azért mégsem volnál agymosott egyed, vagy hímállat. Ha ez a neten történik, egyszerűen töröl, (pl. „nőkert”). Vagyis a feminizmus INTOLERÁNS, véleménygyilkos.
E nőjogi szervezkedés, híven az újkori lázító téveszmékhez, soha, sehol, senkitől nem kért és nem is kapott felhatalmazást arra, hogy működését minden nő nevében határozza meg. Semmiféle szavazás nem volt. Az, hogy bizonyos körök pár tíz, esetleg pár száz hasonló gondolkodású nő válaszaiból valamiféle kimutatásokat farigcsáltak, korántsem jogosítaná fel őket arra, hogy a nők egésze nevében beszéljenek. Tehát a feminizmus ANTIDEMOKRATIKUS, ILLEGITIM képződmény.
Ennek tudatában támogatóit az alacsony érzelmi-, esetleg értelmi szinten szenvelgő, sznob, sajnálnivalóan magányosan élő, vagy állandó párkapcsolati problémákkal küzdő, önmagát kifejezni nem merő, nem tudó, illetve önáltató, megrendült lelkű leányasszonyok körében véli föltalálni. Sajnos sikerrel. Olcsó érvként a nők minden bajának gyökerét a férfiakban igyekszik kimutatni. A férfiak a gyökerek. Így hát megállapítható, hogy a feminizmus POPULISTA, genderNÁCI terminológiákkal manipuláló érdekszövetség is egyben.
Nyílt utcán, különböző rendezvényeken szinte TERRORISTA módszerekkel operáló rohamosztagaival törvénybe ütköző, félelmet és megbotránkozást keltő cselekedeteivel ERŐSZAKOS nyomást fejt ki a társadalomra e JOGSÉRTŐ jogvédelem.
Hogy az általuk szorgalmazott, egyébként minden bizonnyal KONTRAPRODUKTÍV kvótákról is szó essék, föltalálták és alkalmazni igyekeznek a pozitív diszkriminációt. Állításuk szerint ők csak a negatív megkülönböztetés ellen küzdenek, azonban hogy a pólusok milyen irányba helyezkednek el, azt önkényesen ők döntik el. Én itt most csak azt a kérdést tenném fel, hogy az alkalmatlanok népesebbnél népesebb tömegéből a szerencsés alkalmatlanokat milyen elvek alapján kívánja a szerencsétlen alkalmasok helyére ültetni a feminista DISZKRIMINÁCIÓ? Na és egy sikeres, eredményeiért keményen megdolgozó nő hogyan fog majd viszonyulni azokhoz az alkalmatlan kvótanőkhöz, akik érdemtelenül kerültek oda, ahova ő? Esetleg dolgozhat majd helyettük?
Miután egy szerveződés rovására ennyi súlyos, nagybetűvel szedett negatív tulajdonságot írhatunk, feltétlenül fontos kérdésnek tűnik; mindezt vajon ki (illetve mi) finanszírozza világszerte? Az áldott hazai viszonyokról már nem is beszélve.
De térjünk vissza az eredeti kérdéshez: PC-e a feminizmus? Akár kissé zavarba is jöhetnék, de nem jövök. Persze, hogy az! Hogy így közösen, sokadszorra jól rajtakaptuk őket, ez legyen ezután is az ő gondjuk, merthogy úgy tűnik, a feminizmus ember- és családellenes eszmerendszere először inkább a benne hívőket fogja tönkretenni. Valójában nem nekünk, a feminizmus ellenzőinek kellene az “anti” jelzővel definiálnunk magunkat, hanem napjaink feminista mozgalmának. Elmondható-e hát, hogy manapság a feminista tévelygés az ANTIHUMANIZMUS egyik fellegvára? – Feltétlen!
Wow. Gyakrabban kéne cikket írnod…
hát ugye… csakhát nem megy az olyan könnyen faluhelyen… :)))
de köszönöm, írok még.
Ezek azzal indokoljá a cenzúrát, hogy ők egy szegény, elnyomott kisebbség, és ha nem lenne cenzúra, akkor a gonosz, őket elnyomó, intoleráns többsége szétrúgná a homokvárukat. Ez olyan, mint a buzifelvonulást is úgy magyarázzák, hogy “most miért sajnálod tőlük azt az egyetlen napot az egész évben, hogy végre maguk lehetnek?” Ja, elnyomott kisebbség, aha persze, aztán ennek ellenére a csapból is a kulturális marxizmus folyik, addig nem nyugszanak, amíg le nem nyomják a nép torkán a beteg világnézetüket.
Szerintem marha nagy baromság lesz amit most leírok: Egy pár évvel ezelőtt, fingom sem volt erről az egészről; szüfrazsett, választójog, feminizmus és így tovább… Csak azt hallottam minderről; hogy valamikor a 60-as évek végén történt valami szexuális forradalom. Én ilyenkor mindig Woodstock-ra asszociáltam (Jimi Hendrix, Janis Joplin stb.) És meggyőződésemmé vált, hogy 3-4 öntudatos nő, a fesztivál első napján bevonult egy félreeső sátorba és jól bebélyegezett. Aztán elkezdtek fecsegni-locsogni, locsogni-fecsegni… és a 3. napon megszülték a megoldást; Legyen a neve Feminizmus! Azóta rájöttem, nem így történt…
Kártékonyak és hazugok, de nagyon jó a píárjuk: egy átlag nő még ma is azt hiszi, hogy a feministák a nemek egyenlőségéért küzdenek. Nem tudom, a norvég és svéd nők is még mindig így gondolják-e.
Ha viszont belegondolunk, hogy miként reagálnak a feministák a cigány nők sorsára (akik valóban patriarchális elnyomásban élnek), rögtön látható, hogy a feminizmus velejéig polkorrekt és saját céljainál is fontosabb nekik a PC védelme: inkább mélyen kussol a témában, pedig ugye kiváló alkalom lenne nőket védeni és férfiakat szapulni, de kisebbségek gaztettei ellen nem emelnek soha szót, lásd a fentebb említett skandináv nőket erőszakolgató muszlim bevándorlókat is…
Na igen… Magyarországon félmillió gyerek éhezik… soha, egyszer sem olvastam erről femi oldalakon. Soha. De az állami pénzeket azokat nyalják fel rendesen… A legfőbb “prófétától” meg úgy idézgetnek mintha lenne bármiféle referenciája…
http://www.prostitucio.hu/szil.peter.htm
/linkelték már előttem, de tanulságos/ … és senkinek nem tűnik fel, hogy másfél éve nem vállal nyilvános szereplést, a honlapja nem frissül, biztos valami nagy dobásra készül…
“Magyarországon félmillió gyerek éhezik…” – hát igen, de kik ezek? Azért amikor elkezdik “a szegényeket” sajnáltatni, gondoljunk már bele, hogy főleg cigányokról és a white trash-ről van szó. Őket most úgy nincs annyira kedvem sajnálni. Pláne dühös leszek, ha az én kontómra akarják a széplelkű liberális filantrópok eltartani őket. Ha valaki az én pénztárcámban turkál, arra dühösen reagálok.
Mert a “széplelkű liberális filantrópok”-at ki tartja el? Remélem nem képzeli bárki is, hogy ők magukat.
Nem, a gyermekszegénység nem meríti ki a cigányokat meg a white trash (?) ízéket. Bár, hozzáteszem, nem szeretem a “gyermekszegénység” fogalmát, mert arra utal – és rengetegen vannak, akik így is értelmezik pl. Babarczy Eszter – hogy csak az éhező gyerekekkel kell foglalkozni, a felnőttek megrohadhatnak a putrijaikban. Az ilyen Walt Disney-megközelítés többet árt, mint használ.
Az, hogy akkoriban az SZDSZ és örökösei kisajátították maguknak a szegénység témakörét, még nem jelenti azt, hogy a szegénységgel, mint problémával nem kell foglalkozni. Ugyebár, létezik olyan, hogy keresztényszocializmus – csak nem Magyarországon. Ugyebár, Prohászka Ottokár is foglalkozott a szegénység problémájával, nem csak az akkori “emberbarát” liberalizmus képviselői. Egy keresztényszociális mozgalom kivehetné a neoliberálisok és “szocialisták” kezéből a szegénység témakörét. Vagy mutathatna egy másik alternatívát…
Mindenesetre ha már széplelkű liberális filantrópok, akkor egy kis “ajánló” a Csak a szél c. alkotáshoz:
http://szocialkonzervativ.blogspot.hu/2013/08/csak-egy-rosszujrealista-film-csak-szel.html
Jobboldali, keresztény, konzervatív (valamint libertariánus) szemszögből a szegényeknek két kategóriája van:
Az első kategóriába tartoznak a kapitalizmus vadhajtásaiból szükségképp következő anomáliák végett elszegényedett emberek, akik egyébként dolgos, szorgalmas, tisztességes emberek, ám egyszerűen megszívták. Őrájuk mondja a jobboldali világnézet, hogy őket segíteni, támogatni kell, de nem segélyekkel, meg “adunk nektek kalácsot”, “több pénzt az embereknek” szociális demagóg marhulással, hanem a “hálót, ne halat” jegyében mérsékelten beavatkozhat az állam. Ők igyekeznek tenni a sorsukért, és az államnak csak ebben kell segítenie.
A második kategóriáról maga a Biblia mondja, hogy “aki nem akar dolgozni, ne is egyék” (2Tessz 3:10). Vagyis keresztény szempontból magának az Istennek az akarata az, hogy a lumpen, untüchtig, tanulatlan, naplopó senkiházik éhen dögöljenek. Nekik nem kell adni egy lyukas kanyit sem, sőt nem is szabad. Ha meg lopni, rabolni kezdenének, akkor le kell puffantani őket, mint egy kutyát. Esetleg vissza lehetne hozni a dologház intézményét, egyfajta átnevelőtábort ezeknek.
Eleve én nem szeretem, ha úgy beszélnek a szocik, hogy vannak “a szegények” és “a gazdagok”. Ezek az elnevezések, és dichotóm csoportosítások jól hangzanak egy mesében, meg mondjuk a feudalizmus idején, amikor az emberiség 99%-vagy úr volt, vagy paraszt, de ma már egyszerűen nem alkalmazható. Beszéljenek underclass-ról, prekariátusról, vagy más szociológiailag pontos meghatározásokról, de ilyen, hogy “a szegények” az szimpla szociális demagógia, hiszen “a gazdagok” csoportjába a köztudat kb. csak a magánhelikopterrel és limuzinnal közlekedő milliárdosokat sorolja, ezzel pedig belöki a középosztályt is “a szegények” csoportjába, ezzel őket is tudatilag rákondicionálva a szocialista újraelosztó ideológia, amelynek ők egyébként inkább vesztesei, mint nyertesei lesznek.
A ‘white trash’ kifejezést nem tudom, hogy hogy nem érted. Amerikában így nevezik azokat a fehéreket, akik úgy élnek, mint a gettónégerek: kulturálatlanok, alkoholisták, fogatlanok, lakókocsi-töltelékek, valóságshow-mániások stb. A másik kifejezés erre a csoportra a rednecks, keress rá a Google képkeresővel, ízelítőt kapsz belőle, mire gondolok. Magyarul körülbelül fehér cigányoknak, panelproliknak nevezzük az ennek megfelelő réteget. Amikor ballibék azt mondják, hogy “de nem minden mélyszegény cigány, vannak köztük fehérek/magyarok is”, ezzel az együttérzésedet (=pénzedet) akarják kicsikarni belőled, hogy egy kicsit azt érezd, hogy olyanok is vanak köztük, mint te. Pedig nem, nem olyanok. Ővelük nem kell közösséget vállalni, hiszen ők a fehérek szégyenei, őrájuk úgy tekintünk, mint egy távoli, lecsúszott alkoholista rokonra: dehogy adunk egy árva petákot is nekik.
Magyarországon a mélyszegényeknek gyakorlatilag mindegyike vagy cigány vagy white trash. Őket csupán a legszorosabb, biológiai értelemben kell embernek tekintenünk, erkölcsileg és méltóság tekintetében aligha tarthatóak annak.
Valahogy egy mérnök, még ha el is veszíti a munkáját, lakását, akkor sem putris fehér cigány lesz belőle, hanem maximum alsó-középosztálybeli. Na, őt segítjük, a putrik népét meg nem.
Értelemszerű, hogy szociálkonzervatívként nem egy egalitárius politikát fogok támogatni. Ugyanakkor semmi jelét nem látom az olyan kezdeményezéseknek, mint pl. az Ottokár Hadiárvaház. A Minden gyerek lakjon jól féle hülyeségeket hagyjuk… pofon a szarnak…
Jaaaj, a szilpetike… hát róla van jó sztori :-D
“Ha ez a neten történik, egyszerűen töröl, (pl. „nőkert”)” öhm az nem nőkért?
Nagyon profi googleös képességemmel rákerestem a nőkert szóra és a nokert.hu oldalát dobta ki ami szerintem nőkért ékezet nélkül, de lehet valami hülyeséget mondok, nem vagyok edzett a feminizmusban :D
Hát teljesen igazad van! :o)) A “nőkert” ezért van idézőjelben, mert ezt a kifejezést néhány éve Maestro kolléga honosította meg – ő ekezet nelkül olvas… ;o))))
Még mindig kevésbé sértő (ha sértő ez egyáltalán), mint ahogy amazok utalnak mi ránk: “fütyihang”, “fütyizörej”. Ezeknek az ad hominem támadás a lényegük.
Boccaccio: Dekameron
ÖTÖDIK NAP
NEGYEDIK NOVELLA
Lizio da Valbona úr ott lepi leányánál Ricciardo Manardit;
akkor ez feleségül veszi a leányt, annak atyjával pedig megbékél
Mikor Elisa befejezte s végighallgatta társnőinek dicséreteit, melyekkel novelláját elhalmozták, parancsolta a Királynő Filostratónak, hogy mondja el a maga novelláját; ki is mosolyogván ekképpen fogott szóba:
– Közületek annyian és annyiszor illettek engem szemrehányásokkal, hogy komor tárgyat szabtam elbeszéléseinknek, és ezzel megríkattalak benneteket, hogy most kötelességemnek tartom olyasmit elmondani, amivel kissé megnevettetlek, hogy némiképpen felüdítselek ama szomorúság után; annak okáért rövidke novellámban el akarom mesélni nektek egy szerelem történetét, mely szerencsés véget ért, s néhány sóhajon és rövidke rettegésen és szégyenkezésen kívül semmi egyéb szomorúság nem keveredett belé.
Tehát nem nagy ideje még, élt Romagnában valamely derék és jó erkölcsű lovag, bizonyos Lizio da Valbona, kinek madonna Giacomina nevezetű feleségétől élete alkonyán leánya született, ki idővel az egész környék legszebb és legkedvesebb leányává serdült; és apja és anyja, mivel egyetlen gyermekök maradt, végtelenül szerette és dédelgette, és szöges gonddal őrizte, és abban reménykedett, hogy valamely előkelő család sarjához adja majd feleségül. Nos, sűrűn járogatott Lizio házába, és sokat időzött nála egy szép szál csinos ifjú, a Manardi da Brettinoro családból való Ricciardo, s ettől csakúgy nem féltette Lizio s a felesége a leányt, mintha tulajdon fiok lett volna. Ez pedig egyszer s másszor látván a gyönyörű és bájos és dicséretes erkölcsű és viselkedésű eladó leányt, határtalanul megszerette, és nagy igyekezettel rejtekben tartotta szerelmét. Hogy pedig a leány ezt mégis észrevette, egyáltalán nem ütközött meg rajta, hanem maga is viszonozni kezdte annak szerelmét; emiatt pedig Ricciardo végtelenül boldog volt. És bár nemegyszer kívánkozott vele néhány szót váltani, félelmében mindig hallgatott; mégis egy ízben megemberelte magát, és szólott hozzá ekképpen:
– Caterina, kérlek, ne engedd, hogy elsorvadjak a szerelem miatt.
Felelte a leány azon nyomban:
– Adná Isten: bár inkább te ne engednéd, hogy én elsorvadjak.
Ez a válasz fölöttébb megnövelte Ricciardo örömét és bátorságát, miért is mondá a leánynak:
– Rajtam soha nem fog múlni, hogy kedvedre tegyek, csak rajtad múlik módot találnod életed és életem megmentésére.
Felelte akkor a leány:
– Ricciardo, látod, mennyire őriznek engem, s ennélfogva el sem tudom képzelni, hogyan jöhetnél el hozzám; de ha tudsz valamit, amit megtehetnék anélkül, hogy szégyent vonnék a fejemre, csak mondd meg, s én megteszem.
Ricciardo, ki már sokat gondolkozott ezen, tüstént ekképpen felelt:
– Édes Caterinám, én csak egy módját látom a dolognak, tudniillik, ha kint alszol vagy kijöhetsz az erkélyre, mely atyádnak kertjére nyílik; ha pedig én tudom, hogy ott töltöd az éjszakát, mindenáron igyekszem majd feljutni hozzád, bár az erkély igen magas.
Felelte néki Caterina:
– Ha van bátorságod felmászni oda, akkor azt hiszem, sikerül kimesterkednem, hogy ottan aludjam.
Ricciardo azt felelte, hogy bizony van bátorsága. És ekképpen szólván egyetlenegyszer futtában megcsókolták egymást és elváltak. Másnap, mivel épp május vége felé jártak, a leány panaszkodni kezdett anyjának, hogy a múlt éjszakán semmit nem tudott aludni a roppant forróság miatt. Szólott az anyja:
– Ugyan, leányom, már hogy lett volna forróság? Sőt egyáltalán nem is volt meleg.
Felelte néki Caterina:
– Anyám, így kellett volna mondanod: “Vélekedésem szerint”, akkor talán igazad volna; meg kellene gondolnod, hogy a leányok mennyivel hevülékenyebbek, mint a koros asszonyok.
Szólott akkor az asszony:
– Igazad van, leányom; de én nem kormányozhatom a meleget és hideget tetszésem szerint, amint talán te szeretnéd. Az időjárást úgy kell elviselni, amint az esztendő szakai hozzák; talán ma éjszaka hűvösebb lesz, s jobban fogsz aludni.
– Bár adná az Isten – felelte Caterina -, de nyár felé haladván, nemigen szoktak az éjszakák hűvösebbek lenni.
Szólott tehát az asszony:
– Hát mit akarsz, hogy cselekedjem?
Felelte Caterina:
– Ha atyám és te beleegyeztek, szívesen megvetném ágyamat kint az erkélyen, mely az ő szobájának szomszédságában vagyon a kertje fölött, és ottan aludnám, és hallgatnám a fülemüle csattogását, és mivel hűvösebb helyen lennék, sokkalta jobban érezném magamat, mint a te szobádban.
Mondotta akkor az anyja:
– Hát csak nyugodj meg, leányom; majd beszélek atyáddal, s az ő akaratja szerint cselekszünk.
Mikor Lizio uram meghallotta a dolgot feleségétől, mivelhogy öreg ember volt már, s ezért talán kissé nyakas, szólott ekképpen:
– Miféle fülemüle csattogása mellett akar ez aludni? Majd én megtanítom elaludni a tücskök cirpelése mellett is.
Mikor Caterina ezt megtudta, inkább mérgében, mint a forróság miatt, a következő éjszakán nemcsak maga nem aludt, hanem anyját sem hagyta aludni, és panaszkodott, mily nagy a forróság. Ennek hallatára az anyja másnap bement Lizióhoz, és monda neki:
– Férjemuram, te nemigen szereted ezt a leányt; mit árt neked, ha kint alszik azon az erkélyen? Egész éjszaka hánykolódott a forróság miatt; aztán meg mit csodálkozol azon, hogy örömét leli a fülemüle csattogásában, hiszen még kislány. A kislányok pedig szeretik az olyan dolgokat, mik hozzájok hasonlatosak.
Lizio uram ennek hallatára szólott:
– Hát jó, állíttass neki oda akkora ágyat, amekkora csak elfér, és kárpittal függönyöztesd le körös-körül, és aludjék ottan, és hallgassa kedvére a fülemüle csattogását.
Mikor a leány ezt megtudta, tüstént ágyat készíttetett ottan; s mikor estére kelvén aludni kellett térnie, addig várakozott, mígnem megpillantotta Ricciardót, s megadta neki a megbeszélt jelet, melyből az megértette, mit kell cselekednie. Lizio, amint hallotta, hogy a leány lefeküdt, bezárta amaz ajtót, mely szobájából az erkélyre nyílt, s maga is aludni tért. Ricciardo, mikor észrevette, hogy körös-körül minden elcsöndesedett, lajtorján felmászott egy falra, onnan pedig felkapaszkodott egy másik falnak a párkányára, és miközben a lezuhanás veszedelme fenyegette, nagy kínos-keservesen feljutott az erkélyre, hol is nagy csendben, de kimondhatatlan örömmel fogadta a leány; és minekutána összevissza csókolták egymást, együtt lefeküdtek, s mind az egész éjszakán által elhalmozták egymást gyönyörűséges élvezetekkel, újra meg újra csattogásra késztetvén a fülemülét. Mivel pedig az éjszakák rövidek voltak, az élvezet pedig hosszú-hosszú, hamarosan virradni kezdett, holott nem is gondoltak rá; s mivel a forróságban és a csintalankodásban felhevültek, be sem takaróztak, hanem elszunnyadtak, miközben Caterina jobb karjával átölelte Ricciardo nyakát, bal kezével pedig megfogta azt a micsodát, melyet a hölgyek különösképpen férfiak előtt fölöttébb szégyenkeznek nevén nevezni. Ekképpen aludván mint a bunda, felvirradt a nap, és Lizio úr felkelt, s mivel eszébe jutott, hogy leánya az erkélyen alszik, halkan megnyitotta az ajtót és szólott: “Hát lássuk csak, hogyan aludt ma éjszaka Caterina a fülemüle csattogása mellett.” És kiment, halkan félrevonta a kárpitot, mely az ágyat elfüggönyözte, s akkor látta meztelenül és takaró nélkül összeölelkezvén aludni Ricciardót és a leányt a fentebb mondott módon; mivel pedig Ricciardót határozottan megismerte, visszament, lesietett felesége szobájába, és szólította őt, mondván:
– Frissen kelj fel, asszony, és gyere megnézni, miért kívánkozott oly igen leányod a fülemülére, melyet is megfogott, s most a kezében tart.
Felelte az asszony:
– Hogyan lehetséges az?
Mondotta Lizio:
– Mindjárt meglátod, csak gyere gyorsan.
Az asszony magára kapkodta ruháit, s lábujjhegyen megindult Lizio nyomában, s mindketten megérkeztek az ágyhoz, és mikor felemelték a kárpitot, nyilván láthatta madonna Giacomina, miképpen fogta meg és tartja kezében a fülemülét, melynek csattogására oly igen áhítozott. Az asszony eszébe vette, hogy Ricciardo csúful megcsalta, miért is kiáltozni akart, hogy lepocskondiázza: de Lizio szólott hozzá ekképpen:
– Asszony, ha szeretsz, meg se mukkanj, mivelhogy valóban, ha megfogta a madarat, legyen is az övé. Ricciardo nemes ember s gazdag ifjú; az ő révén csak tisztes rokonságba keveredhetünk; ha szépszerével akar innét elmenni, mindenekelőtt el kell jegyeznie a leányt; akkor majd megtudja, hogy nem idegen kalitkába dugta a fülemüléjét, hanem a magáéba.
Az asszony megnyugodott ebben, mivel látta, hogy férje nem háborodott fel az eseten, és meggondolván, hogy leányának jó éjszakája volt és jól aludt, és a fülemülét is megfogta, hát hallgatott. Kisvártatva eme beszélgetésük után Ricciardo felébredt, s látván, hogy már fényes nappal vagyon, halálra rémült; felébresztette Caterinát, és szólott hozzá ekképpen:
– Jaj, lelkem, mitévők legyünk, mivelhogy ránk virradt a nappal, és engem itten kapott?
Alighogy ezt mondta, ott termett Lizio, és félrevonván a kárpitot, felelte:
– Majd csak teszünk valamit.
Midőn Ricciardo őt meglátta, úgy érezte, mintha kitépték volna szívét a melléből, és felült az ágyban és szólott:
– Uram, kegyelmezz, az Isten szerelmére. Belátom, hogy hitszegő és gonosz ember vagyok, és rászolgáltam a halálra, s azért tégy velem, amit akarsz; de kérlek, hogy ha lehet, kegyelmezz életemnek, ne ölj meg.
Felelte erre Lizio:
– Ricciardo, nem ezt érdemeltem hozzád való szeretetemért és benned vetett bizakodásomért; mindazonáltal, ha már így van és fiatalságod ily nagy bűnre csábított, hogy megmentsd magadat a haláltól, engemet pedig a gyalázattól, jegyezd el törvényes hitvesedül Caterinát, hogy miként ma éjjel a tiéd volt, mind élete fogytáig a tiéd legyen, és ekképpen megnyerheted bocsánatomat s magad életét; de ha nem akarsz ekképpen cselekedni, ajánld Istennek lelkedet.
Miközben így beszélt, Caterina elengedte a fülemülét, és betakarózván, keserves sírásra fakadt, és kérte atyját, bocsásson meg Ricciardónak; másfelől pedig kérte Ricciardót, hogy tegye meg, mit Lizio úr kíván, hogy biztonságban és még sokáig élvezhessenek ilyen éjszakákat. De nem volt szükség sok könyörgésre; mivelhogy rész szerint az elkövetett bűn miatt érzett szégyenkezés, valamint a készség annak jóvátételére, rész szerint pedig a rettegés a haláltól és a menekülés vágya, s mindenekfelett a forró szerelem és a sóvárgás, hogy megnyerje szerelme tárgyát, arra indította Ricciardót, hogy önként és késedelem nélkül kijelentse, miképpen hajlandó megtenni azt, mit Lizio úr kíván. Miért is Lizio egy tapodtat nem mozdulván onnét, elkérte madonna Giacomina egyik gyűrűjét, s az ő jelenlétükben Ricciardo szándokához híven hitveséül eljegyezte Caterinát. Minekutána pedig ez megtörtént, Lizio és felesége elmentek onnét, mondván:
– Most már pihenjetek, mivelhogy erre bizonyosan nagyobb szükségtek vagyon, mint arra, hogy felkeljetek.
Eltávoztak tehát, és a fiatalok megölelték egymást, s mivel az éjszaka csak hat mérföldet tettek meg, felkelés előtt még hozzácsaptak kettőt, s ezzel bevégezték első napi útjokat. Annak utána felkeltek, és Ricciardo rendre megbeszélt mindent Lizio úrral, és kevés napok múltán barátaik és rokonaik jelenlétében illendő módon még egyszer feleségül vette a leányt, és nagy ünnepséggel házába vitte, s pompás és nagyszerű lakodalmat csapott; annak utána pedig még nagy ideig békességben és vigasságban madarászott vele fülemülére, nappal és éjjel kénye-kedve szerint.
Tetszik ez a novella, nagyon! Ilyet mindig szívesen olvasok.
:)))) “…a leányok mennyivel hevülékenyebbek…” hát bizony
Na igen, a fanatikusoknak soha nem volt humoruk. Ez a különbség a két oldal között: nálunk elegáns nyelvi fricska, náluk mélyről jövő indulatok és mocskolódás…
Ja és nincs nőnk és a farkunk is kicsi, megmondták Csakazolvassáék :D Minden érvek királynője, óh!
Kimaradt, hogy anyád pincéjében laksz. Ez egy komoly érv :)
Na igen… Akik alapvetően frusztrációból lettek egy ideológia hívei, azok el sem tudják képzelni, hogy mások nem az ellentétes előjelű frusztrációjuk miatt támadják őket, hanem egyszerűen csak a józan ész és az emberség nevében.
nálunk elegáns nyelvi fricska, náluk mélyről jövő indulatok és mocskolódás
Nekem is ez jutott eszembe, még mielőtt olvastalak volna
Inkább micskolódás lesz az. :)
Fütyihang, fütyizörej – mostanában a Nőkert új felfedezettje, Balta Fruzsina szidalmazza így a Férfihangot – érvet megkerülendő. De az is lehet, hogy ezzel jelzi, mennyire is hiányzik a kis “aszexuális”-nak az a kis szerszám.
Amúgy megint sikeresen lebőgette magát a kis hülye:
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10200527100248426&set=a.1272607343710.2040259.1485700001&type=1
Azért ott nem feltétlenül kellene őt elítélni.
Azon egyszerű oknál fogva, hogy egy rendőr NEM hagyja abba az intézkedést csak azért, mert egy civil megszólítja közben, ha az az intézkedés egyébként rendben van! Még akkor sem, ha az az illető akkora bennfentes, hogy még a rendfokozatokat is ismeri! :) (Legalább a tiszthelyettesekig bezárólag.)
Legfeljebb felszólítja, hogy húzódjon hátrébb, ne zavarja az intézkedést, vagy akár le is tartóztatja az intézkedés akadályozása végett.
Valamiért mégsem ezt tették, hanem abbahagyták az intézkedést és távoztak.
Nnomost, ebből – nekem legalábbis – az jön le, hogy az intézkedéssel nincs valami rendben. Akkor meg tán ne azt cseszegessük, aki – bármilyen okból kifolyólag – ennek az intézkedésnek véget vetett!
Ha a vak tyúk talál egy szemet, hát istenem… hadd legyen az övé az a szem.
A “Nőkert” szó nem elírás, hanem fricska a gendermagos fanatikok csőre hegyére :-)
Elsőre félrehallásnak tűnik csupán, az ékezettelen domainnévből következőnek, de ha belegondolsz, így sokkal jobban kifejezi a lényegüket, mint az eredeti változat. És – külön szépség a dologban – hogy ezt (is :-) egyetlen vesszőcske hiánya teszi velük :-)))
Jó cikk. A pénzt Magyarországon George Soros és a félnótás magyar állam adja a feministáknak. Világviszonylatban a Rockefellerek és más milliárdos bankárok pénzelik őket, a hagyományos társadalom szétverése érdekében.
“Miután egy szerveződés rovására ennyi súlyos, nagybetűvel szedett negatív tulajdonságot írhatunk”
Én nem érzem ezeket negatívnak. Sőt. Például kifejezetten pozitív antidemokratának, intoleránsnak és kirekesztőnek lenni. Csak az aljas demcsi propaganda etette be a sok birkával, hogy ezek rossz dolgok.
Régi “mese” már, pont ideillik:
“A másság a baromfiudvarban
Egy holdvilágos éjszakán ismét megjelent a másság a baromfiudvarban. A házőrző kuvasz észrevette és morogni kezdett.
“Gyűlöletbeszéd…” – jegyezte meg a róka, látván a kutya vastag láncát és tovább bővítette a tyúkólba vezető lyukat. – “Pedig én már nem is “az a róka” vagyok… Akár nevet is változtathatnék, lehetne, mondjuk, “fóka” a nevem…. Kár, hogy ez már foglalt. Na mindegy – nem lehet minden tökéletes! – sóhajtotta a ravaszdi és dolgozott tovább keményen. Már csaknem sikerült az egyik legkívánatosabb tyúkot spontán privatizálnia, amikor a lánc elszakadt – mindig akad egy-egy leggyengébb láncszem -, és a ravaszdinak menekülésre kellett fognia a dolgot.
“Szélsőség!” – vinnyogta és átpréselte magát a kerítés résén. És, és… és kirekesztő!! – kiáltotta még hátra, majd hazakullogott. Otthon azután részletesen elmesélte, hogy saját szemével tapasztalta meg a tyúkok szörnyű nyomorát (például egész éjszakára bezárják őket), a házőrző pökhendi arcátlanságát, rámenősségét és a szabad placc korlátozása és elkerítése miatti nehézségeit…
Hallgatósága végül gyöngéd együttérzésével úgy-ahogy megvigasztalta és új erőt öntött belé. A ragadozók “Prémszabadság” című független napilapjában megsemmisítő hangvételű nyilatkozatban tiltakoztak a rókák jogainak semmibevétele és a szabad ragadozók megfélemlítése ellen. Cáfolatképpen három szarkával szignózott plakátjaikon például be is mutatták, milyen gyöngéden ápol egy joviális róka egy még magatehetetlen, fiatal naposcsibét.
“Velünk az erdő!” feliratú, sült csirkecomb-csokorral jelzett hirdetésükön kedves mosollyal ígér – több rendszerben is tapasztalatokat gyűjtött – vezetőjük minden növényevőnek biztos jövőt:
“Mezítelenek voltatok, de én majd megruházlak titeket…” – próbált idézni egy általa kevésbé forgatott könyvből.
Hogy a csaknem kárvallott tulajdonos azon bosszankodott-e félálmában, hogy vajon kutyája a holdat ugatja, vagy végre kinyílt-e a szeme és tudomásul vette, hogy hűséges házőrzője ismét elzavart egy privatizátort, nem tudni.
Talán hamarosan kiderül. Reméljük, fölébred.”
Nagyon jó cikk, és mélységesen egyetértek az iránnyal, hogy végre vegytisztán kimutassuk: nem egyszerűen kellemetlen, nem egyszerűen utáljuk, nem egyszerűen zavaró, hanem ELFOGADHATATLAN a feminizmus léte. Ugyanolyan társadalmi kórságnak kell tekinteni, mint bármilyen felsőbbrendűségi rendszert, mert itt is erről van szó: az emberek egyik csoportja azt gondolja, hogy neki több jár, neki több tiszteletet kell kapnia, őt minden nap megsértik azzal, hogy nem adnak többet, mint ami van, ő jobb ember, és ha csupa olyan lenne, mint ő, akkor szebb lenne a világ. Ez vérlázító, akkor is, ha horogkeresztet raksz rá, meg akkor is, ha vénuszkeresztet.
Meg kell semmisíteni azt a hitet, hogy a feminizmus céljai nemesek. Ez hazug propaganda, nyilvánvaló érdekből.
Ugyanakkor fontos megérteni, hogy az egész sokkal egyszerűbb, mint amennyire gonosznak látszik. Primitív, ötéves gyerekhez méltó, egyenes vonalú előretörés, még azzal sem vesződnek, hogy a nyomokat elrejtsék: pénzt akarnak, mert a pénzért luxust és kényelmet lehet kapni. Nem kell arra gondolni, hogy egy feministát esetleg felháborít a nemi erőszak: leszarja magát a történést, szemmel láthatólag esze ágában sincs a nyolcadik kerületben járőrözni, hogy bárkit megmentsen. Egyszerűen tudja, hogy erre a hívószóra tömegek mozdulnak meg, és neki ennyi elég, az okát nem boncolgatja. Ha azt mondja, hogy “hűtőszekrény”, vagy “lótüdő”, vagy “higgsbozon”, arra nem ugranak annyian, de ha kimondja, hogy “nemierőszak”, akkor morajlik a tömeg. És hát abban van a pénz. Már csak ki kell építeni a szivattyút.
Tehát hadd járuljak hozzá még egy nagybetűs kifejezéssel: ezt úgy hívjuk, hogy ELŐRE MEGFONTOLT SZÁNDÉKKAL, ALJAS ÉRDEKBŐL, KÜLÖNÖS KEGYETLENSÉGGEL ELKÖVETETT EGYÉNI HASZONSZERZÉS.
Uff, így látja ezt Borisz, a mindig goromba :)
Erőszakosak, és ránk akarják kényszeríteni a gondolataikat.
Kimaradt a “kollektív bűnösség” elvének alkalmazása a férfiakra. Az sem PC.
Idézetfüzér
Az alábbi gondolatok kizárólag nőktől származnak. A feminizmussal szemben fogalmazták meg a következőket;
“A feministák célja a férfiak saját másolataikká formálása erőszakos módon “
“A feministák a nemi esélyegyenlőség zászlaja alatt elnyomják a férfiakat”
“A feministák fizikailag visszatetszőek”
“A feministák valójában hatalmi ambícióikat élik ki a feministáskodásban”
“A feministák felkarolják a gyilkosokat és a prostituáltakat, „áldozatoknak” kiáltva ki őket, de csak szólamokban rázósabb szituációban elfordulnak tőlük”
“A feministák boldogtalanok, pszichés (szexuális) problémáik vannak”
“A feministák hazugok és inkompetensek csak ők állítják, hogy diszkriminálják a nőket, illetve csak azok a nők csatlakoznak (feminista) szervezetekhez, akik nem értenek a szakmájukhoz”
“a feministák további lényeges vonása a női önismeret hiánya”
“a feminista mozgalom a női munkavállalás szorgalmazása révén felforgatta a nők tradicionális helyzetét”
“a feminizmus alapvető célja a nemi különbségek elmosása.”
“a mai világban igazából a férfiak vannak elnyomva”
„Amerikában a nőknek elképesztő hatalmuk van, övék a nagy részvények 60%-a, a biztosítási kötvények 70%-a, a takarékkönyvek 65%-a” – Oriana Fallaci (1961)
“domináns szerepet visznek a párkapcsolatokban, házasságokban, módszereik: szexszel zsarolás, szemrehányások, szabályrendszerek kiépítése otthon, a gyerekekkel való manipulálás”
– Marad tehát a kérdés, polkorrekt-e a feminizmus?!
Én most zsigerből válaszolok a cikkre. Alapvetően úgy látom, hogy a feminizmussal ugyanaz a gond, ami az antifeminizmussal is. Nincs önvizsgálat. Nincs készség a másik igazának elismerésére, és emellett a saját igazság hiteles, öntudatos képviselésére. Körülbelül úgy néz ki a dolog, hogy a saját igazával próbálja a feminizmus (és úgy látom, az antifeminizmus is) a másikat lenyomni. “FOGADD EL, HOGY IGAZAM VAN!” az alapképlet.
A különbség, hogy a feminizmus idősebb, több hibát vétett, jobban összemaszatolta magát. Szerintem csak idő kérdése,m és az antifeminzmus követi. Nincsenek nőpozitív cikkek-holott nők is küzdenek a férfiak életének jobbításáért, sérelmeinek orvoslásáért. Nincs békülékenység, a másik állításai mögé nézés – a megértés szándékával. Könnyű fujjogni egy femen idióta viselkedése láttán – de mi viszi rá, hogy ilyet tegyen? Lehetne-e segíteni neki, hogy jó irányba változzon? Nem biztos, hogy ezekre a kérdésekre adható olyan válasz, mint amit hallani szeretnék (apukájával kell kibékíteni, és rávenni, hogy Szergej visszafogadja) de gyűlölni és ítélkezni könnyebb. Megérteni, elviselni, és a kellő eréllyel fellépni (mert azért mindent mégse lehessen már!) türelmet és őszinte figyelmet gyakorolni – ez jóval nehezebb, pedig hosszútávon gyümölcsözőbb.Sajnos nem tuti módszer. Mert olyan nincs. Az emberi szabad akarat miatt. Az ott van. Istenatyuskánk kitalálta és nem vonja vissza. Lehetek én földreszállt angyal, attól még a másik szíven döfhet, háromszor megforgatva a sebben a kést. Mégis angyalnak kell lenni (de nem töketlennek), mert én leszek tőle összességében boldogabb. Szóval egy kicsit meg kéne próbálni megérteni ezeket a nőket, és nem ujjal mutogatni rájuk, kigúnyolni, és egyebek, mert vegyük észre, hogy ők is pont ezt teszik, velünk, férfiakkal! Nehogy má’ ne legyünk jobbak náluk! Ki lehet mondani az igazságot az őszinte javítás és segítségnyújtás és nem a lejáratás szándékával is. Miért nem írunk arról, hogy, mi férfiak mit tehetünk, hogy a femik kicsit lenyugodjanak?
Én tudom, hogy ez nehéz út. De csak ebben tudok hinni. Igyekezni meglátni az embert a másikban. Őt igenelni, és csak a butaságait nem.
Ha nem tartunk időnként önvizsgálatot, ha nem keressük a másik állításaiban az igazság morzsáit, nyugodtan tudomásul vehetjük, hogy ugyanazon az úton haladunk, mint a femik. És amilyen gyorsak a változások ebben a mai világban, még jó, ha nem előzzük be őket idővel a lelki elsötétedés terén.
Bocs a keményért. Bocs, ha ítélkezőnek tűnök. Bocs, ha úgy tűnik, piedesztálról és magasan tartott nózival osztom az észt. De akkor is így gondolom.
;-)
Jézus is felborította a kufárok és pénzváltók asztalait. Isten is követ el hibát? :)
Az a gond, hogy a feminizmus egy fertőző betegség, nevezhetnénk “nemi identitászavarnak” vagy akár agyhúgykőnek is, mert az. Megbolondítja és agresszívvá teszi a nőket, és olykor a gerinctelen férfiakat is :) Bár van rá némi esély, hogy hosszas győzködéssel és türelemmel egy-egy áldozatot meggyógyíthatsz, de közben 100 másik lesz beteg. Az egyéni életünkben lehet jó módszer a megértés, a türelem és a szívjóság, de a betegség általános legyőzéséhez ennél több kell. Olyasmi ez, hogy ha beteg a gyermeked, imádkozol az Úrhoz, de az oltásokat közegészségügyileg beadják minden gyereknek, mert az az orvosilag elfogadott módszer. A te módszered az ima, a Férfihang az oltás.
Az igazságról meg csak annyit, hogy nem tudom ki mit gondol róla, nekem az életem egyik vezérlő elve. Nem azért lettem antifeminista, hogy “ellenhazugságokkal” idegesíthessem a feministákat, hanem mert látom, hogy ők hazudnak, és a mi oldalunkon van az igazság. Nyilván olyan statisztikai és tényszerű dolgokra gondolok, mint a fizetések, börtönbüntetések, kvóták, stb. Hogy kit milyen sérelem ér a magánéletében, az nem az én asztalom – de arról nem is szoktam vitázni feministákkal. Ha esetleg valamelyiküket verte az apja vagy a párja, netán megerőszakolták, akkor fogadják részvétem, de továbbra sem tartom jó ötletnek, hogy erre az egyéni sérelemre férfigyűlölő politikai mozgalmat építsenek.
Tartottam önvizsgálatot, de az EU és az ENSZ továbbra is ugyanazt a femináci mocskot akarja lenyomni a torkunkon, szóval önvizsgálat ide vagy oda, az ügyünk megalapozott és – hadd mondjam némi mesterséges pátosszal – nemes. Majd ha a fiamnak azt tudom mondani, hogy az élete a saját kezében van, és nem kell tartania a femináci törvényektől vagy aktivistáktól, hogy önhibáján kívül kicsinálhatják, akkor leteszem a kardot.
A gond az, hogy a nők agya kissé máshogy van bekötve, ezért a nők nagy általánosságokban az érzelmeik és az ösztöneik által meggyőzhetőek, nem az ész érvek által. Ha egy nő megmakacsolja magát, akkor gyakorlatilag lekapcsolták nála a villanyt, a világ összes érvét elétárhatod, a kérdést megvilágíthatod ezer nézőpontból, akkor is mint a gyerek a zöldséget “nyem” – mondhatod szépen, kedvesen, negédesen, felemelheted a hangod, mondhatod kérlelően, mondhatod hétköznapi hanglejtéssel, akkor is tartja magát az “elképzeléséhez”, és maga sem fogja tudni, hogy miért.
A nőket a kulturális marxizmus nem az észérvek útján rontotta meg, hanem az ösztöneiket rontotta el. Egyetlen plázaribanc sem olvasott sem Marxot, sem Adorno-t, egyszerűen csak nézte a kereskedelmi műsorokat, lapozgatta a divatmagazinokat, hallgatta a popzenét.
Így hát a tendenciát is így lehetne megfordítani: el kell érni, hogy ciki, kínos legyen magamutogató ribancnak lenni, hogy az ilyeneket leköpjék a korosztálybeli pajtásai, hogy a feminin, nyámnyila férfiakat kiröhögjék, hogy a sztárokat ne sztárolják, hanem szánalmas férgeknek tekintsék.
Az gond ezzel, hogy ilyen változást csak a média segítségével lehet elérni. A média tulajdonosai és nyilvános szereplői a mai rombolás lelkes hívei és haszonélvezői. Változásokat csak az ő eltávolításukkal lehetne elérni, ez pedig egy liberális demokráciában nem lehetséges.
Ja. Elszomorító, milyen kézben van a média nagy része. Református barátom mesélte, hogy egy férfi Amerikában egy zuhatag fölött kifeszített kötélen átkelt. Végig dicsőítette az Istent, neki tulajdonítota a rendkívüli teljesítményt. Ez a dicsőítés csak a youtube-ra feltett anyagon van fenn. A lényeg.
Tehát a liberós kleptokrácia támogatja a rombolást? Mik derülnek ki. Lehet a demokráciát kéne újra a történelem szemétdombjára hajítani? Végre egyszer úgy, hogy soha többé senki ne tudja onnan összevakarni?
Nekem tökre tetszik az érvelésedl. Kiegészíteném: az erkölcs lehet izgalmas és élettel teli, az élet kalandos és kihívás bűnök nélkül is, a tisztességes munka tiszteletre méltó gőgös pöffeszkedés nélkül, stb. És igen, a legtöbb embert inkább (férfiakat is!) inkább érzlemi és ösztön szinten és öröm szinten lehet menyerni. Persze tisztességesen: mert az élet nem csak örömködés, lehet öröm az is, ami most nehézség, de később élvezzük a hasznát.
Dean, jók az érveid, de ha emberiesebb, megértőbb hangot ütne meg néha a Hang, hosszabbtávon szerintem sokat nyerhetne. Megmondom arra reagáltam olyan hevesen, hogy balin kirekesztőnek írta feminizmust. Persze, biztos az is, főleg a Nőkert, de itt inkább a szélsőségességre reagáltok, holott vannak kevésbé szélsőséges irányok is benne. Vannak akik valóban olyan dolgokért, az élet olyan részleteiért küzdenek, amelyek valóban gondot jelentenek a nőknek. Ki lehetne fejezni, hogy ezekkel azért a szerzőknek nincsen bajuk. Pl. a babakocsikkal könnyebb legyen közlekedni Budapesten. Járdaszegélyek, lépcsők, tömegközlekedés. Egy cikket csak megér. A magánélete és a közéletet én nem választanám el ilyen élesen egymástól. Ugyan két különböző terep, de szerintem egyértelmű, hogy egyik hat a másikra és a másik az egyikre. Számomra különö9s, hogy pl. a femik alig foglalkoznak vele, mennyi magányos nő van, akik igenis akarnak férfiakat maguk mellé, és még mindig szívesen bíznának bennük. De nem találnak, ha mégis a kapcsolat nem bizonyul tartósnak. Ráadásul sok férfi szintén szenved a magánytól, csak ők nem hirdetést adnak fel, hanem isznak, pornóznak, meg mittudomén. EZ a probléma rengeteg embert érint ma Magyarországon, mégis alig foglalkozik vele valaki. Nincsenek közösségui alkalmak, ahol pl ismerkedni lehetne, ha szórakozás, szinte csak a fiatalok vannak megszólítva, holott sok ember azért szorong, mert alig vanélő, őszinte kapcsolata környezetében lévő embetrekkel. Nem tapasztalja, hogy szeretik és hogy ő is szerethet. Taert és tartva van. Így persze, hogy ellenségeket képzel maga köré, és ugrk, ha azt mondják neki: ha legyőzöd őt, megszünhet a félelmed,hiszen ő az ellenség (pl. a férfi.) Dean, az a gondom, hogy míg Jézus egyszer borította az asztalt, a Hang folyamatosan ezt teszi. Oké, eleve ez is a feladata, de mindenben jó mértéket tartani. Emberibb Hang – ot is meg kéne ütni, mert hosszabb távon az a jobb. Ecettel nagyon kevés legyet lejhet fogni, mézzel többet. Nem üres hízelgésre gondoltam.
Nekem gond – de te tudod – hogy a valóságot élesen bontod természetesre és természetfelettire, aztán utóbit, mint kellően ki nem számíthatót elveted. Sasszárnyakról mondasz le. A te életed, de kár azért a szárnyakért, mert konkrétan másoknak is hasznos, ha nem vetjük meg Istent és az ő ajándékait. Nem önmagunkért kapjuk azokat. És az nem igaz, hogy a természetfeletti abszolút kiszámíthatatlan. Bizonyítja ezt sok-sok millió keresztény élete, pl. a magamé is. Mondom: kár azokért a szárnyakért. De én élek velük, másnak mindenkinek magának kell eldönteni. Másra most nem szeretnék reagálni a hsz-ből.
Ahogy már elhangzott, itt senki nincs a békésebb hangok ellen. Én úgy látom, a “békések” azok akik besértődtek és leléptek, mert derogált nekik a karcosabb hangúak társasága. Sokan papoltak már arról, hogy hogyan kellene a dolgokhoz állni, dehát tudjuk, hogy kibicnek semmi se drága. Akinek vannak saját elképzelései arról, hogy miféle hangot kellene itt megütni, az ne másoknak panaszkodjon, hanem írjon cikket. (Ez nyilván nem neked szól.)
Fedrz példaképem is megfigyelte ezt: a férfijogi mozgalomban, és úgy általában a férfi kezdeményezésekben mindig vannak olyan hullámokban érkező új emberek, akiknek nagyon határozott elképzelései vannak arról, hogy mit hogyan kellene csinálni, és hogy amit mások csinálnak, az miért szar – de ők maguk nem csinálnak semmit, csak kritizálnak.
Igen, sokan akik béke pártiak, nem igazán tudják elfogadni, hogy a karcosabb hang mögött simán megbújhat őszinte jóindulat, és nem mindig a tutujgatás a célszerű. Hogy is mondja a Biblia? Ha szereted a gyermeked, akkor dolgozik a nádpálca. Nem idéztem, csak visszaadtam.
A második bekezdésre, meg: hát Dean, ez általában van így. Ha valaki(k) elkezdenek valamit, hamar megjelennek azok, akik rögtön tudják, mit kéne másoknak másképp csinálni. De ők aztán a kisujjukkal se… Tök igaz: jobban tudod, hogy kéne? Nosza csináld! Aztán a közösség majd eldönti zöld utat kapsz-e?
“Jézus is felborította a kufárok és pénzváltók asztalait.”
Szerencse, hogy nem gyújtotta rájuk. Lehet akkor most nem lennének se bankok, amik nélkül a gazdaság nem is létezne, meg a Nap se jönne fel, se kereskedők nem lennének, így az árak felére esnének. Az emberek mindenből vennének kettőt. Pazarlás lenne csak eztán.
“hanem mert látom, hogy ők hazudnak”
“femináci”
Hát akkor nem jó a náci. Akkor femidemcsi illik oda.
A Férfihang nem lelkileg sérült személyek ellen folytat küzdelmet, hanem feminista politikai mozgalmak, káros propagandák és káros sajtótermékek ellen. – Ezzel együtt úgy hiszem, hogy itt minden szerző pszichológiailag és személyes relációiban nagyon elfogadó és segítő szándékú ember lehet. Ha nem rendelkeznének ezzel a pszichés képességgel, akkor azokkal a férfitársaikkal kapcsolatban sem lennének képesek empátiát tanúsítani, akiknek érdekében az itt folyó újságírásban résztvesznek. Az igazság, a jó és a rossz közötti különbség még a vallás számára sem egy relatív fogalom. Szerintem nem annyira nehéz felismerni, hogy ki küzd rossz dolgokért és ki azok ellen.
Sajnálom Zoli, de mintha alapjaiban nem értenéd a szituációt, amikor pont tőlünk akarnád megóvni a “szegény szerencsétlen sorsüldözött” feministákat. A feminista lelki betegség azért egy súlyos pszichés állapot, mert akit ezzel sújtott a balsors, az a saját nyomorúságából nem arra a következtetésre jutott, hogy elfogadónak és jószándékúnak kell lennie az embertársaival, mert maga is megtapasztalta, hogy milyen az, ha neki ártanak. Nem. Ehelyett sajnos túl sokan arra a következtetésre jutottak, hogy “minden férfit ki kell herélni”. – Ha esetleg szó szerint nem megy, akkor; le kell járatni, törvények útján hátrányos helyzetbe hozni, androfób doktrinákat terjeszteni, ellehetetleníteni, napi szinten pocskondiázni, kollektív bűnösként eltaposni. – Olyan embereket, akik ennek jegyében mozgalmakat és férfigyűlölő propagandát szerveznek, nem lehet szép szavakkal meggyőzni. Ez akár a szenvtelen lejáratás eszközét is legitimálja az antifeminizmus kezében.
Tudod, az antifemistáknak is vannak érzéseik és jóízlésük; pontosan abban sértették meg őket.
Gondolom, ha vadászpuskával ront valaki a házadba, hogy kifosszon és agyonlőjön, akkor nem azon kezdesz el elsőként töprengeni, hogy szerencsétlent vajon milyen lelki nyomorúság taszította idáig?
Alter, talán nem fejeztem mi magam egyértelműen, de most pontosítok: a konfliktusmegoldó módszeretekkel nem értek egyet. Nem alapvetően rossz, csak szűkös a tárháza. Érdemes a mélyebb motívumokat is feltárni, és nem a megbélyegzés és lejáratás szándékával, hanem segítőleg. Világos, van aki ezen jobban megsértődik, mint ha mocskolnák. Mert itt az erkölcsi fölény lehetősége elvész. Kővel dobálózik, és kenyeret kap vissza.
A puskás helyzet: amikor a nemi erőszak eljárásáról írtál, úgy vélem, az lehet az. Mert ott valaki börtönbe kerül. Igen, ott nincs kenyérrel dobálás, hanem minél előbb el kell érni, hogy az ártatlan ember kiszabaduljon, és jóhírét, amennyire még lehet, visszakaphassa. Alter, ezzel nem vitázom. De nem minden szitu puskás szitu. Ha egy antifeministát megsértenek jóízlésében, még nem feltétlenül ok arra, hogy csípőből visszalőjön. (Mondom én, aki sokszor megteszem.) De ettől még igaz az elv.
Én most zárom a vitát, köszönöm, hogy megvittatuk felvetésem, sok megy a darálóba egyebütt, én adom, és no reaction. Itt legalább másképp van. Köszönöm.
;-)
Egyébként a fentiek ellenére nyitott kapukat döngetsz, Zoli. Soha sehol nem került az kimondásra, hogy ide csak átfűtött antifeminista cikkeket lehet írni. Bármely más hangvételű írást is örömmel fogad a Férfihang. Bár ezt kifejezetten deklaráltuk is, de valamiért zömmel olyan szerzők szerettek volna csatlakozni, akiknek elsődleges mondandója az, hogy elegük van a feminista androfóbiából. Bár a kisördög azt duruzsolja, hogy ez biztosan azért van, mert az objektív helyzetre reagálnak és ehhez alakul a világlátásuk. De félre is tolom a talán csak a gyári hibámnak betudható cinizmusomat és sietve megragadom az alkalmat, hogy itt is meghirdessem: Örömmel várunk például a Zoli által leírtak szerinti, békülékeny hangvételű, például a férfi nő viszonyt pozitívan tárgyaló cikkeket. Bárki bátran kopogtasson egy emaillel a Férfihang virtuális ajtaján. A beküldött cikkeket még csak nem is az “ádázul antifeminista szekciónk” bírálja el, hanem a kifejezetten békülékeny hangnem párti szerkesztőink, akik kizárólag a maguk irodalom-esztétikai szempontjai alapján alkotnak véleményt.
Kösz Alter. Megmelengetted piciny lelkemet. Persze ha ezek után nem írnék egy cikket sem a fenti hangvétellel, olyan lennék, mint az a femcsi, aki ádázul követeli, hogy nők is lehessenek papok, de ő aztán soha nem húzna reverendát! Szóval már agyalok. :-)
Zoli:
Szerintem abszolút igazad van – fogadd elismerésem ezen tiszta meglátásokért -, de ezt itt neked nem fogják elismerni, mert ez olyan önkorlátozásokat jelentene, amelyeket a legtöbben nem szívesen vennének magukra.
Én azt gondolom, hogy a gyűlölködés az gyűlölködés, bármi is a célja – és nincs olyan, hogy jogos gyűlölködés. Ahogy a provokáció is provokáció, a manipuláció is szimplán csak manipuláció, bármilyen “nagyobb jó érdekében” is történik ez. Ennyit szerintem nem ér az egész – ennyit semmi nem ér. Ha a harc azt jelenti, hogy ugyanolyan kutyába le kell menni, mint a túloldal, akkor a fene megette az egészet.
A pozitív példamutatás szerintem is hatékonyabb (és meggyőzőbb) képviselet lenne, de ahogy ez számomra is csak nemrégiben derül ki, itt ez jelen állás szerint maximum mellékszál lehet, és semmiképpen sem fő irány. Pedig meggyőződésem, hogy ha már női ösztönökről van szó, van valami, amellyel a legdémonikusabb perszóna sem tud mit kezdeni – ez pedig a gerinc, etika, józan ész összhatása. Az az erő, ami kizárólag épít, előrehaladásban gondolkozik – azaz nem néz és és nem is üt vissza. Ez lenne a maszkulin (férfi-yang) erők pozitív oldala, az a sikerrecept, amellyel szemben bizonyosan bármilyen negatív jin tehetetlen.
Ez pontosan analóg azzal, hogy egy indulatoktól terhelt vitába hogy száll be az ember. Természetesen be lehet szállni visszaüvöltéssel is, ez is működhet: nekem ezzel az a gondom, hogy ilyen megoldással sosem az igazságon van a hangsúly, és nem is feltétlenül ez alapján dől el, “kinek lesz igaza”.
És igen, ez valahol azzal is analóg, amiket a régi nagyok megtettek a hitükért. (akár a magyar táltosokról, akár a keresztény személyekről beszélünk). Az ő példamutatásuknak is az volt a lényege, hogy jöhetett bármi, ők nem fordultak ki önmagukból, végig kitartottak az elveik mellett, adott esetben akár az életüket is feláldozva, mintsem hogy bemocskolódjanak.
Tőled szokatlan ez a fekete-fehér látásmód. Szerintem a házi trollunkat és 1-2 kommentelőt nem tekintve még mindig fényévekre vagyunk attól, ahol a feministák tartanak. Megkérlek téged, és minden más szemtanút is ünnepélyesen: ha bármelyikőtök azt látná, hogy a nőket becsmérlem (minden férfi nemi erőszakoló és amúgyis fölöslegesek, tudjuk), nyilvánosan hamisítok meg statisztikákat (minden négy diáklányból hatot erőszakolnak meg naponta), mások életébe akarok belemászni messiás-komplexustól vezérelve (na nehogy már a feleséged menjen gyesre, kötelezlek hogy te menj), vagy bármi szemétséget csinálnék, bármit ami vállalhatatlan, akkor azonnal tegyétek szóvá.
Addig viszont ne gyertek azzal, hogy ugyanolyanok lennénk mint a feministák, mert kurvára nem vagyunk olyanok. Nem rongálunk emlékműveket, nem tartjuk a markunkat adóforintokért, nem mocskoljuk a másik nemet, nem fröcsögünk az ENSZ-ben és a New York Times-ban (illetve a magyarhírlapban), nem moderáljuk szénné a párbeszédet, nem vetítjük ki a saját személyes kudarcainkat egy olyan embertömegre, aminek semmi köze hozzá, és még sorolhatnám.
Értem én, hogy vannak köztünk keresztényi elkötelezettségű emberek, akik a másik orcájukat is odatartják. Azt is értem, hogy ez bizonyos értelemben egy ideál, ami felé jó lenne törekedni. De azt is értem, hogy ezzel a homokba dugott fej stratégiával mérhetetlen mennyiségű szenvedést okoztak másoknak, akiket talán megvédhettek volna egy kicsit tökösebb kiállással – de nem tették. Bocsássunk meg az ellenünk vétkezőknek, hogy holnap és holnapután is szabadon vétkezhessenek, és tűrjük birkamód ahogy a svéd genderfasiszta törvényeket ránkszabják. Legyen a mi óvodáinkban, a mi gyerekeinknek is kötelező feminizmus, és legyen börtönnel büntetendő ha valaki ellenkezni merészel.
Értem a langyos hozzáállás lelkiismereti előnyét, de ez a pocsolya már emberek százmillióira poshadt rá, és én reméltem, hogy nem kell őket követnem ebben a sorsban. A Bhagavad Gitában van egy sztori, amiben Krisna egy hadvezér mellett áll a hadszíntéren, a csata hajnalán. A hadvezér bizonytalankodik: nem szeretne ölni, mert tiltja a vallása – inkább elmenne szerzetesnek. Krisna pedig rászól, hogy bazmeg fiam, nem mindenki születik szerzetesnek, van akinek az a sorsa, hogy hadvezér legyen. Ha te elmenekülnél innen, az nem lenne több, mint megfutamodás a sorsod elől. Növessz tököt magadnak és ragadd meg a kardodat, aztán essünk túl az egészen. És a hadvezér megvilágosodik, kardot ragad, csatába megy.
Nem mindegyikünk entellektüell, nem mindegyikünk szofisztikált arisztokrata, nem mindegyikünk irgalmas nővér. Fantörpikus, hogy mindenféle nézet és elképzelés megnyilvánul közöttünk, de amíg mi megpróbálunk ezek között finom kézzel válogatni, addig az ellenfeleink önsorsrontó agyhalottakat nevelnek a lányainkból és börtönbe vagy anyagi rabszolgaságba küldik a fiainkat. Jó dolog az elvek tisztelete, meg az erős gerinc és a nívóhoz való ragaszkodás, de ugyanakkor megvan a maga varázsa annak is, ha 50 évnyi folyamatos vereség után egyszercsak nyer az ember. Ha ehhez az kell, hogy a plebs is helyet kapjon az asztalnál, a maga indulataival, akkor talán mégiscsak meg lehetne fontolni a dolgot. Amennyire én látom, sokkal inkább arra lenne szükség, hogy ezt az indulatot erős kézzel csatornázzuk a jó irányba, mint hogy mereven elzárkózzunk tőle. Csakhát akinek erős a keze, az valamiért nem akarja azt bepiszkítani. Végülis oké, ti tisztán akartok elbukni – csak azt sajnálom, hogy fiúk százezreit rántjátok magatokkal a bukásba, akiknek semmi köze az egészhez.
Szerintem nem csak egyféle gerinc létezik. Ott van az is, hogy ezt már nem tűröm, inkább fegyvert fogok akkor is, ha kard által vész ki kardot ragad. Ez is egyfajta gerinc, és marhanagy szükség lenne rá ebben a megbirkult világban.
A kereszténység egyébként nem olyan töketlen, langyos, hippi-vallás, mint ahogy manapság be szokták állítani, és a sokszor még az elfeminizálódott papok is egyoldalúan tanítják. Hadd idézzek néhány sort Bangha Bélától:
“A kereszténység alázatosságot s meghajlást követel Isten előtt s az ő parancsai, rendelkezései, kinyilatkoztatásai előtt; tiszteletet követel a tőrvényes elöljárók, szülők, egyházi s világi felsőbbségek előtt, türelmet s nagylelkűséget még az üldöztetésben is; azonban nem követel szolgai hajlongást olyanok előtt, akik azt meg nem érdemlik. A keresztény alázat nem szolgaság s nem lakájkodás.
Ellenkezőleg, a kereszténység férfias megvallása és követése éppen ma sokszor igen magasfokú önérzetességet s bátorságot követel. Sokkal többet, mint az a lelkület, amely Isten előtt restell meghajolni, de földig alázkodik, valósággal csúszik-mászik holmi földi hatalmasságok előtt: pártvezérek, politikai diktátorok, üzleti főnökök előtt, akiktől a pénzeszacskó s az előmenetel ügyeiben várhat valamit, érdekes következetlenség! Ezek az emberek természetesnek találják, ha valaki térdre omlik egy festett arcú színésznő, egy szép asszony előtt, annak nem röstell kezet csókolni, ellenben felgerjed s dühös szavakat ont, mihelyt azt látja, hogy a hívő katolikusok kezet csókolnak a pápának, a püspököknek, a lelki atyjuknak, akikben Krisztus helyettesét tisztelik.”
“Mondják, hogy de hát a valóságban azonban senki sem tartja oda a másik arcát az arcul verőnek! Nem bizony, mégpedig azért nem, mert Krisztus Urunknak ez az intése nyílván nem szó szerint értendő parancs, hanem elvi eligazító, amely azt a hatalmas igazságot fejezi ki, hogy jobb az egyéni megszégyenülést vagy kárt békén elviselni, még ismétlődés esetén is, mint a rosszat rosszal viszonozni s így a gyűlölködésnek és örökös versengésnek szabad pályát nyitni. Mennyivel boldogabb lett volna a századok folyamán az emberiség, ha ezt az elvet követi! Mennyi háborút, vérengzést, családi perpatvart, gyűlölködést s társadalmi versengést lehetett volna megakadályozni, ha az emberek megtanulnak engedékenyek s türelmesek lenni inkább, mint azonnal hajba kapni s véget nem érő marakodásba és hadakozásba bonyolódni!”
“A kereszténység a szeretet vallása, igenis, és ezt az ellentáborból jövő kioktatások előtt is tudtuk mindnyájan; de ez a szeretet nem jelentheti azt, hogy a mi hitvallásunk gyáva nyulak és örökké meghátráló vénasszonyok pipogya világnézete legyen.”
Suum, ettől most kicsit belelkesedtem. Köszönöm. Jó volt olvasni.Ilyen volt pl. Morus szt Tamás is. Fantasztikus ember. Intelligens, jóérzésű, finom lelkű, mélyen hívő, és kemény férfiember. Csodálom őt. Érdemes megnézni a Gloriatv -n az “Egy ember az örökkévalóságnak” c. filmet. Nagyon jó.
Tessék. :)
Dean:
> Szerintem a házi trollunkat és 1-2 kommentelőt nem tekintve még mindig fényévekre vagyunk attól, ahol a feministák tartanak.
Ez bizony így van. A nézetkülönbségünk ott van, hogy szerintem odaát már térdig úsznak a sz*rban, itt meg egyelőre csak a talpak alatt fröcsög az anyag. A kettő közt valóbaj nagy a különbség, de a sz*r szerintem sajnálatos közös nevező.
> Értem én, hogy vannak köztünk keresztényi elkötelezettségű emberek, akik a másik orcájukat is odatartják. Azt is értem, hogy ez bizonyos értelemben egy ideál, ami felé jó lenne törekedni.
Én a kereszténységet egyébként most nem keverném ide, mert az tévútra visz, merthogy az említett hozzáállásnak csak egy rész-halmaza, nem a teljes halmaz.
> Értem a langyos hozzáállás lelkiismereti előnyét, de ez a pocsolya már emberek százmillióira poshadt rá, és én reméltem, hogy nem kell őket követnem ebben a sorsban.
Ez egy érdekes kérdés, amely mögött mindjárt elő lehetne húzni azt, hogy akkor mi számít igazi férfi (maszkulin) erőnek. Ennek nyilván több olvasata lehet, és én nem is vállalkoznék arra, hogy megmondjam, melyik a legjobb.
Abban azonban biztos vagyok, hogy a már említett módi hatékony és működik. És annak semmi köze a “langyos hozzáálláshoz” – vagy akkor ezek szerint Ghandi is effélét képviselt?
Szerintem ku**a keménynek kell lenni ahhoz, hogy ne akarj visszavágni, visszaütni, és ezt sok minden másnál sokkal nehezebb megcsinálni. Én azt mondanám, hogy a mondanivaló mellé kevert indulat/provokáció egy adott szinten túl pontosan ugyanaz a manipuláció kicsiben, ami a feministáknál megy nagyban. Nem biztos, hogy nem lehet ezt határon belül jól csinálni, de az a határ nagyon keskeny és kényes valami. Onnantól pedig, ha külső szemlélő számára az érdemi mondanivaló/tartalom helyett a fröcsögésből látszik több, a fene megette az egészet.
De írok egy szemléletes példát (elnézést a politikai vonatkozásért). Nézzünk egy átlagos reggeli politikai műsort. Az általad preferált odamondogatás szerintem analóg lehet az Obersovszky, Mandiner, Népszabadság hozzáállással – amiről én beszélek, az meg mondjuk Volner János fellépése.
Ha egy olyan videót találsz, ahol ez utóbbi veszített az előbbivel szemben, a vendégem vagy egy általad választott italra. :)
> Amennyire én látom, sokkal inkább arra lenne szükség, hogy ezt az indulatot erős kézzel csatornázzuk a jó irányba, mint hogy mereven elzárkózzunk tőle. Csakhát akinek erős a keze, az valamiért nem akarja azt bepiszkítani. Végülis oké, ti tisztán akartok elbukni – csak azt sajnálom, hogy fiúk százezreit rántjátok magatokkal a bukásba, akiknek semmi köze az egészhez.
Jó ez a dráma a végén, de ilyen trükkökkel nem versz át. :)
Lásd videós példa, indulat kontra higgadtság verzióban.
> Szerintem nem csak egyféle gerinc létezik. Ott van az is, hogy ezt már nem tűröm, inkább fegyvert fogok akkor is, ha kard által vész ki kardot ragad. Ez is egyfajta gerinc, és marhanagy szükség lenne rá ebben a megbirkult világban.
Egyetértek, tényleg többféle gerinc van. A felvetés nem is arról szól, melyik a jobb – hanem arról, melyikkel lehetne több embert megszólítani, elérni.
Én aggasztónak tartom azt a jelenséget, hogy egy Mdmselle lelép, mert minimális udvariasságot sem kapott meg a férfi oldalról egy számára fontos kérdésben (abba most nem megyek bele, hogy szerintem mennyire számít férfias megoldásnak ez), egy Pash Cutter féle provokátor meg beleszeret az itteni frankónmegmondós lehetőségekbe, mert a többség ráhagyja, hogy hadd fújja a magáét.
Ennek külső szemlélő számára az üzenete az, hogy itt bizonyos alapvető normák nem feltétlenül vannak védve, ellenben az összefogás jegyében a negatív dolgok tolerálása jobban belefér.
Tudom, ez a mostani kedvenc példám, de szerintem találó: a feministáknak is az a pechje, hogy nem egy háromgyerekes, a családját, a férjét, az életét szerető asszony képviseli az eszméiket, mert az ő hitelessége eléggé vitán felül állna sok külső szemlélő számára. Ennek a reciproka az, hogy ha itt nem figyeltek oda kiemelten bizonyos kényes kérdésekre, akkor ennek meg egyfajta destruktív, közös acsarkodási-gyűlölködési szeánsz látszata lesz a külső szemlélő számára. és igen, igazad van, ebben a kérdésben szerintem csakis fekete vagy fehér állásfoglalásnak van értelme, minden más csak önámítás/egyéni komfortérzet.
“Én aggasztónak tartom azt a jelenséget, hogy egy Mdmselle lelép, mert minimális udvariasságot sem kapott meg a férfi oldalról egy számára fontos kérdésben (abba most nem megyek bele, hogy szerintem mennyire számít férfias megoldásnak ez),”
Mondjuk azzal egyetértek a kövér nős cikkben legalábbis óvatosabban kellett volna fogalmazni, a nők nagyon érzékenyek a súlyukra.
(Bár meg kell valljam nálam is kizáró tényező a kapcsolatban a kövérség, némi súlyfelesleg még elmegy, de ha vki tényleg kövér…)
Please, take my like, Sir.
Időről időre benéztem ide, mert linkelték az oldalt rengeteg blogon. A magyar helyzet messze van attól, amiről itt szó van és ami ellen harcolnak, mégis egyre keményebb ez a harc és egyre alpáribb. Női szemmel nézve egyszerűen elkeserítő, hogy ez lenne a férfiak hangja, ez, amit itt látunk. A posztok kezdenek a kigondoltam bejegyzéseire hajazni, de azt a blogot mégis kedvelem, felvidít és nem elszomorít. Talán azért, mert facsarni lehet belőle az iróniát, mert egymást és önmagukat sem kímélik, mert a káromkodásokkal tűzdelt mondatokban végig érezhető az célzott trollkodás gyilkos humorral kevert zsenialitása. És talán azért is, mert nem általánosan a férfiak véleményének állítják be önnön gondolataikat.
Ébresztőnek szánjátok, segíteni szeretnétek vele? Bebizonyítani, hogy a feminizmus árt a nőknek, sőt mindenkinek? Higgyük el, ez értünk van és nem ellenünk? Hiszen süt belőle a gyűlölet! Nem hisszük. Felismertétek, hogy az agresszív feminizmusra tükörként agresszív antifeminizmussal kell válaszolni, ez dicséretes, csak a kontroll hiányzik. Az ide kommentelő normális nőket ugyanolyan vehemenciával támadjátok, mintha egy femenes vezéregérrel lenne dolgotok. Az indulatos trollokat magatok közé fogadjátok, ha vitába kerülnek egy ide szokott normális emberrel, akkor összezártok egy troll mögött és a védelmetekbe veszitek? A normális ember itt egy nő volt, a troll pedig egy férfi, és nálatok bizony a gender döntött. Semmivel sem vagytok jobbak. Ti nem a nőknek szeretnétek segíteni, nem is a férfiak hangja lenni, ti csak a feministákkal akartok háborúzni.
Végre meglátta közületek valaki, hogy a nőgyűlölet csak férfigyűlöletet fog magával hozni. Ebben az országban még nincs jelen a harcias feminizmus, de az előrehozott harcias antifeminizmussal kitermelhetitek magatoknak az ellenségeteket. Indulatokra csak indulat lesz a válasz. A kimért Úriember viszont úgymond kiparancsolja az Úrihölgyet az átlag nőből. A kontroll az Úriember sajátja, a stílus maga az ember. Tudni kell meghallgatni a másikat, és nem csak a véleményünket hajtogatni. Tudni kell más szemszögéből is látni és tudni kell hibát beismerni, mert csak így tudunk fejlődni. Tudni kell másokra mutogatás helyett önmagunkból indítani a változást, két lábon járó példának lenni. Tudni kell cselekedni.
Kedves Raon és Kedves Zoli! Valódi öröm, hogy felülemelkedtek az alakuló helyzeten és Úriember módjára fontolóra vették a következő lépést. Mindannyian emberek vagyunk, mindannyian hibázunk, ám a menetirányon változtatni nem késő, míg el nem értük a szakadékot. Remélem sikerrel járnak, Uraim.
“Női szemmel nézve”
Milyen színű? Zöld, vagy kék? Barna ne, az nem tetszik.
Kedves Fuzzy Logic, ha mindazok a jelenségek nem léteznek, amelyekről ez az oldal szól, akkor mi a búbánattal töltöttünk meg itt ezernyi oldalt? Miről beszélnek azok a férfiak akik szüntelenül érkeznek ide, és elmondják, hogy ami szerinted nem is létezik, az mélyen sérti az érdekeiket és a jóérzésüket?
Ennyire nehezen tolerálható dolog lenne, hogy az androfób mainstrem és női média, és a kifejezetten férfigyűlöletre szakosodott “feminista” webhelyek hatalmas tengerében létezik egy lap, amely azoknak a túlkapásaira igyekszik felhívni a figyelmet? Ennyire nehezen tolerálható, hogy egy internetes sajtótermék nem a nők szájíze szerint íródik, hanem a férfiak szempontjait és tisztességes érdekeit helyezi előtérbe? Ennyire elfogadhatatlan, hogy ki akarjuk követelni, hogy törvényeink, oktatásunk, közéletünk és társadalmi rutinjaink valóban mentesek legyenek a nemi diszkriminációtól és ne pedig női érdekek, női kvóták uralják az alkotmányt, a törvényeinket és a napi szokásainkat? Nagy baj az, ha ismerve a világban megfigyelhető tendenciákat, akár jó előre figyelmeztetünk olyan társadalmi veszélyekre, amelyek kellő figyelem hiányában hazánkat is pillanatok alatt eluralhatják? – Mi ezt tűztük ki célul és nem holmi mézes-mázas bulvárigények kiszolgálását. Ezen a helyen a logikából levezethető igazság és annak kikövetelése a legfőbb szempont, és korántsem az, hogy feltétlenül minden női olvasónk jól érezze magát miközben cikkeinket olvassa. Arra ott vannak a női magazinok, amelyeknek hangvétele, érzelmi töltete, nyelvi kifejezésmódja kizárólag a női igényekhez igazodik. Ez egy férfimagazin, férfias értékkészlettel, férfias ingerküszöbbel, férfias kifejezésmóddal. – “Ti nem a nőknek szeretnétek segíteni.” – Mondtad, és én ezt készségesen elismerem: Mi elsősorban a férfiaknak, (de valójában mindkét nemnek) szeretnénk segíteni. Akinek ez nem tetszik, az ne olvassa, mi nem bánjuk. Százezrek igényeit ki tudjuk szolgálni, mindenkiét azonban nem. Az pedig lehetőségként sem merülhet fel, hogy ezen a helyen torz lelkű, férfigyűlölő mozgalmárok szerető elfogadását hirdessük, pszichopatológiájukat megérteni igyekezzünk (forduljanak inkább pszichiáterhez) és az egészséges társadalomba visszavezessük őket. Az ilyeneket itt nemes egyszerűséggel pellengére szoktuk állítani, amiben én semmi rosszat nem látok, pont úgy nem, mint ahogyan a bűnözők bebörtönzésében sem.
Tökéletesen egyetértek veled; a nemek közötti gyűlölködés semmi jót nem hozhat. – Ezt egészséges ember nem is gondolhatja másképp. – Pont ezért küzdünk a nemi diszkrimináció és a nemek közötti gyűlöletkeltés ellen. – Emiatt pedig cseppet sem veszem jón éven, ha efféle dolgokkal igyekszel megvádolni lapunkat. Szerintem egyébként sem vall jóízlésre, hogy rendszeresen itt olvasgatsz, de máskor soha nem szóltál hozzá, viszont most előpattansz és meglovagolsz egy olyan vitát, amely pont arról szól a közösség tagjai között, hogy miképpen kerülhető el, hogy a lapon zajló viták hevében esetleg véletlenül is sérüljenek az etikai normáink.
Ezen a helyen nem nézzük jó szemmel a légből kapott vádaskodást. – Ha azt állítod, hogy lapunkból “süt a gyűlölet”, hogy “A posztok kezdenek a kigondoltam bejegyzéseire hajazni” és “Az ide kommentelő normális nőket ugyanolyan vehemenciával támadjátok, mintha egy femenes vezéregérrel lenne dolgotok”, valamint “Az indulatos trollokat magatok közé fogadjátok, ha vitába kerülnek egy ide szokott normális emberrel, akkor összezártok egy troll mögött és a védelmetekbe veszitek?”, akkor azzal erkölcsi értelemben kimerítetted a rágalom fogalomkörét. Ráadásul meggyőződésem, hogy ezt te magad is pontosan tudod.
Mivel azonban “úriember” vagyok (és olykor talán túlzottan is a szólásszabadság híve) ezért ezt most eltűröm, de ha még egyszer megpróbálkozol efféle hazugságoktól és csúsztatásoktól hemzsegő, lejáratási szándéktól átfűtött hozzászólással, akkor nem csak a kommentedet, hanem a nick-nevedet is minden további értesítés és magyarázat nélkül törölni fogom!
Kedves Alter Ego,
nem csak én olvastam hozzászólás nélkül az oldalt, erre mások is képesek. Ha nem szól hozzá valaki, attól még véleménye van. Ha más nem, az hogy nem érdekli.
Az itt emlegetett Nőkertet talán egyszer már megnéztem, de nem hagyott maradandó emléket és azóta sem kerestem rá. Csakazolvassa nekem inkább tűnik egyenlőségpártinak, mint harcos feministának. Biztos van más oldal is, de őszintén szólva nem törtem össze magam a keresésben. Itt viszont több cikket is elolvastam már, ahogy a hozzászólásokat is. Egy konkrét példa ragadt meg bennem, ahol fejtegették biológiailag mi a megfelelő kor a nőknél a szülésre. Ott egy 18-19 éves lány kifejtette, hogy az lehet, de nem kivitelezhető. Erre a végkifejlet kb úgy egyszerűsíthető le, hogy szülnie kéne mert felnőtt nő, de nem érti mert gyerek. Akkor hol a következetesség, Uraim?
Félreértés ne essék, nem védem én a feministákat, és felháborít mikor a Femen az összes nő nevében agresszív állatok módjára nyilvánul meg. Azt látom, hogy az oldalon felsorolt esetek többsége amerikai és finnországi történés, a magyar eseményeket pedig kissé túlfűtötten reagálják le. Pl Mária sehol sem említette, hogy el kell fogadni, sőt imádni kell a túlsúlyos nőket, fölösleges ezzel vádolni. Ez ugyanolyan, mint hogy a femen szerint minden férfi potenciális erőszakoló, ettől azonban még nem minden nő gondolja ezt, ezért fölösleges így beállítani. És ha bizonygatják, akkor sem fog minden férfi azzá válni, mi is köztük mozgunk, nem zaklatnak minket naponta. (Van akit igen, és erre a jelenségre kéne fókuszálni, nem bélyegezni, de mint tudjuk a lusták választása mindig az egyszerűbbnek tűnő út.)
Valóban nincs sok antifeminista oldal, és kevés a színvonalas férfimagazin. Az interneten magyar viszonylatban az a tendencia, hogy aki színvonalat akar, annak hoznia kell magával. Én nem bánnám, ha férfihang.hu nőné ki magát és valóban egy szócső lenne, de a jelen irány nem túl üdvös. Nem cél a nőknek megfelelés, hát rendben. De akkor ne várják el a fordítottját, ne akarják a nőket megfeleltetni. Nyitni kell, nem a feministák felé, hanem a nők felé. Hogy elhihessük végre, ez a nőkért és a férfiakért van, az egészséges társadalomért. Elferdült az értékítélet, eltűntek a normák, mély bólogatással olvasom a “ribancokról” szóló cikkeket, megértem ha falnak mennek az ezotériától, mert én is. Régi cikkeknél az az érzése az embernek, hogy itt bizony intelligens Urak társalognak a femen gyalázatos dolgairól, és ha őket felháborítja, akkor az bizony nem követendő. Az újabbaknál viszont az, hogy a nők gyalázatosak, amitől viszont elkeseredünk. Igen, kíváncsi vagyok, elolvasom, mert érdekel a férfiak véleménye, és igen, befolyásol amit itt olvasok.
“de ha még egyszer megpróbálkozol efféle hazugságoktól és csúsztatásoktól hemzsegő, lejáratási szándéktól átfűtött hozzászólással, akkor nem csak a kommentedet, hanem a nick-nevedet is minden további értesítés és magyarázat nélkül törölni fogom!”
Tegyen belátása szerint, nem az én oldalam, csak olvasója vagyok. Nem támadom, és továbbra is olvasgatni fogom, csak szeretném felhívni a figyelmüket, hogy a sértő hangnem nem csak a femiktől sértő, a sokkolva ébresztés nem mindenhol alkalmazható.
“Csakazolvassa nekem inkább tűnik egyenlőségpártinak, mint harcos feministának.”
Aki a feminista értelemben vett idióta “egyenlőség” eszmének mindent alárendelve hergeli a nőket a férjük/párjuk ellen ilyen “ne hagyd magad, itt vannak a receptek, nézd csak meg és jöjj rá hogyan használ ki ez a szemét” módon, az bizony harcos feminista. Gyakorlatilag a természetes férfiúi viselkedést, mint valami gonosz forgatókönyv receptjét, kiparodizáltan írja le, és azt stigmatizálja. Az ilyen sokkal veszélyesebb, mint a Femen-ribancok, mivel ezzel behozza a háborút az otthonainkba. Az elvont feministák sajnáltatják a leszbikus néger transznemű prostituáltakat, meg hasonlóakat, addig Csakazolvassa a középosztálybeli családok életét cseszi szét. A kommunisták “csak” a külvilágot akarták felforgatni, a családon belüli viszonyokhoz alig nyúltak. Már maga “egyenlőség” szó is egalitáriánus-szocialista gondolat, és mint ilyen eltiprandó. Arisztotelész szerint az egyenlőtlent egyenlően kezelni a legnagyobb igazságtalanság.
Még nem érződött nekem azokból az írásaiból, amit olvastam, tény hogy nem olvastam végig a teljes oldalt, bár néha ott is elég sokáig el tudok időzni. Még nem jelentkeztek nálam “minden férfi disznó” tünetek, és még mindig érdekel a férfiak szempontjából is egy-egy probléma.
Nem kezelek mindenkit egyenlően, ebben olyan vagyok mint a rendőrök. Van a törvénytisztelő polgártárs, meg a bűnöző. Viszont szerintem nem több valaki attól, mert férfinak született és nem kevesebb attól, hogy nőnek. A nemünket nem tudjuk befolyásolni, vis maior. Vagyis manapság már azt is meg lehet változtatni, de valahogy nem az igazi…
Szerintem sincs értékbeli hierarchia a férfi és a nő között, ebből azonban szerintem nem következik, hogy meg kell változtatni a nemek közt kialakult szerepeket, mert csak akkor lesz “egyenrangúság”, ha mindenki végez ugyanolyan feladatokat 50-50%-ban. Ez a “ha a férjed nem mosogat, akkor elnyomó patriarcha, dobd ki” mentalitástól a késemhez nyúlok. Nos az ilyen “egyenlőség”-elvárás radikális és elmebeteg gondolat, és ha ez az egyenlőség, akkor erret tojok. Egy nő igenis legyen finom és nőies, nem pedig követelező, arcátlan, feminista sárkány. És ha valaki szerint ezért “hímsoviniszta” vagyok, akkor nevezzen csak annak, én nem fogok a címkéjével való zsarolása miatt másként gondolkodni.
Az 50-50% annak a függvénye is, kik hogy osztják meg egymás között. Én is vagyok olyan gonosz, hogy ha hétvégén órákig főzök, várok hozzá egy kis segítséget. Mondjuk én az a hülye vagyok, aki nem várja el, hogy mindig a férfi fizessen. De ha mindketten dolgozunk, akkor meg kell osztani a költségeket is meg az otthoni feladatokat is. Nyilván, ha valami lovatlan herceg eltartana, akkor nem traktálnám mosogatással, cserébe tartanám a kezem, hogy “apa holnap megyek fodrászhoz”. Ezeket most a saját keresetemből állom, és így jobban is értékelem.
“Ha más nem, az hogy nem érdekli.”
Igen furcsa olvasó az, aki érdektelenül is idejár :)
Hogy mi az ideális kor szülésre, az sokféleképpen levezethető – csak egyetlen dolog biztos: a feminista hazugságok és a nők arra bíztatása, hogy tolják ki a szülést minél későbbre, igencsak károsak. Nagyjából ennyit is mondtunk. Ebbe persze nagy mutatvány belemagyarázni, hogy mi gonosz patriarcha módjára gyereklányokat kényszerítenénk szülésre, dehát egyeseknek sikerült :]
A ribancokról annyit, hogy léteznek. Szabad róluk beszélni egyáltalán? Ha igen, akkor csak pozitívan, vagy lehet tárgyilagosan is? Muszáj úgy tenni, mintha a férfiak áldozatai lennének, vagy megemlíthetjük, hogy van aki magától olyan? Az az érzésem, hogy ebben az esetben egyszerűen a témára reagálnak sokan úgy, hogy “ha ezek ilyesmiről beszélnek akkor csak szemétládák lehetnek”, és a tulajdonképpeni mondanivalót már el sem olvassák. Van ebben egy olyan logikai ugrás, hogy ha valaki ribancokról beszél, akkor a nőket kritizálja, holott erről szó sincs.
Itt senki nem gondolja, hogy a nők gyalázatosak. Érzékeny témákat érintettünk, amik miatt sokaknak előbújtak a saját problémái, belső félelmei, asszociációi. Annyi a mi hibánk, hogy érzékeny pontra tenyereltünk, de arról nem tehetünk, ha valakiben van ott egy érzékeny pont, és a saját komplexusaiért minket tesz felelőssé.
Igen, ez érdekes és a ribancokat sohasem tudtam megfejteni. Állítólag azért ilyenek, mert a férfiaknak ez kell, de még egy férfitől sem hallottam ezt. Biztos rossz körökben mozgok. Lehet róluk így beszélni, mert ez a saját döntésük, amivel magukat hozták ilyen helyzetbe, és ha csak egy fél mondat erejéig meg van említve a tény, hogy a ribanc nem = nők, akkor már nem is húzza fel magát rajta egy átlag nő. Viszont a túlsúly az kicsit más, mert nem feltétlenül saját akaratából duci valaki. És nem is kényszer rámozdulnia a férfiaknak. De van akinek a telt jön be, van akinek csak a karcsú, ti se vagytok egyformák, meg mi se. Amíg a nők nem lendülnek át a divatvilág meg úgy általában bármilyen mondvacsinált szervezet szerinti szexiségen, addig ez van. Nem az zavar, hogy megírjátok, az egészséges test lesz nektek vonzó, hanem ami utána a kommentek között előjött, de fölösleges újra felrakni a lemezt.
“Az ide kommentelő normális nőket ugyanolyan vehemenciával támadjátok, mintha egy femenes vezéregérrel lenne dolgotok.”
Azt hiszem minden jobbító szándék azonnal megbukik, ha egyértelmű hazugságokkal takarózik. Köszönjük az építő kritikát, de Mdmselle kifakadása a túlsúlya miatt közel sem az a probléma, aminek te megpróbálod beállítani. Szerintem egyetlen példát sem tudnál vádaskodásod igazolására felhozni, de ha igen, kérlek tedd meg. A szerzőink és kommentelőink egy része (Mdmselle hiányában is) nő, így meglehetősen faramuci minket nőgyűlölettel vádolni.
“A normális ember itt egy nő volt, a troll pedig egy férfi, és nálatok bizony a gender döntött.”
Öööö, nem. Már csak azért sem, mert a gender egy idióta feminista műszó – amennyire én tudom, a nemük különbözött. De feltűnően feminin az a gondolkodásmód, hogy azon filózol, ki kinek a pártjára állt, és miért. A többség (pl. én) végig békíteni próbált, és Mdmselle legalább féltucat különböző embertől kapott megerősítést abban, hogy ez nem ellene szólt, örülünk a jelenlétének, minden fronton támogatjuk, aludjon rá egyet. Hogy te ezt nem láttad, vagy szimplán csak jobbnak látod elhazudni, hát, pfff. Szeretem azokat az embereket, akik saját erkölcsi fensőbbrendűségük biztos tudatában nyugodtan megengednek maguknak néhány kis füllentést a csúnya gonosz hókuszpókokkal szemben, hiszen az úgysem számít. Csak hogy tisztázzuk: ennek a vitának semmi köze nem volt a nemekhez, és ha te azt hiszed, hogy Mdmsellet valaki elüldözte mert nő volt, akkor jelentősen túlbecsülöd a szociális érzékenységedet, hogy finoman fogalmazzak.
Ja, csak adalékképpen: neked sem azért válaszolok így, mert nőnek mondod magad, hanem mert hazudsz, terelsz, manipulálsz. Nem látlak a monitorod előtt, felőlem kacagány is lehetsz vagy kandeláber – nem fogok hozzád másképp viszonyulni azért, mert nőnek mondod magad.
A stratégiai elemzéseddel meg annyi a gondom, hogy a hibbantság egyik jele többször is ugyanazt csinálni és más eredményeket várni. Nyugaton pontosan azt tették amit javasolsz – említsem külön svédországot? -, megnézheted a frankó eredményeket, amiket elértek.
“A kimért Úriember viszont úgymond kiparancsolja az Úrihölgyet az átlag nőből.”
Na ne süllyedjünk már óvodás szintre :) Szerinted ki fogja kihozni Ertsey Katalinból az úrihölgyet? Ha lenne rá kedvem, a bokámat csapkodnám a röhögéstől.
“Tudni kell meghallgatni a másikat, és nem csak a véleményünket hajtogatni.”
Téged is meghallgatunk, és mindenki mást is – remélem válaszolni még szabad, és a válasz ténye nem minősül a nem-meghallgatásodnak. Ez vonatkozik a feministákra is. Hallgattuk Antoni Ritát, válaszoltunk is neki. Ha ez valaki szerint a “véleményünk hajtogatása”, akkor az a valaki egyszerűen csak belénk akarja fojtani a szót. Vagy nekünk meg kell hallgatni őket, de nekik nem kell meghallgatni minket?
Egyébként hadd linkeljek egy videót csak most, csak itt, csak neked, ami azt hiszem elég frappáns válasz erre a nívótlan manipulációs kísérletedre:
http://www.youtube.com/watch?v=nvYyGTmcP80
“Tudni kell cselekedni.”
Na ez végre kihozott a borús hangulatból, és őszintén tudtam nevetni rajta :)
Persze, Mo-n még nincs olyan erős feminizmus. (Igaz ez nem jelent semmit, mert az EU és az ENSZ úgyis ránk kényszeríti éveken belül.) De az USA-ban 50.000 apa ül börtönben, mert nem tudta fizetni a gyerektartást. Az elítélt nemi erőszakolók ~10%-áról az utólagos DNS vizsgálatok bizonyítják, hogy ártatlan. Menj oda és kezdd el ezeknek magyarázni, hogy
“Tudni kell meghallgatni a másikat, és nem csak a véleményünket hajtogatni. Tudni kell más szemszögéből is látni és tudni kell hibát beismerni, mert csak így tudunk fejlődni. Tudni kell másokra mutogatás helyett önmagunkból indítani a változást, két lábon járó példának lenni.”
Az sem sokkal jobb, hogy azokat véded, akik ugyanezt a rendszert hazánkban is meg akarják valósítani. Szerintem nem kis képmutatás amit csinálsz, kábé mintha ’38-ban papoltál volna németországi zsidóknak, hogy legyenek szívesek kulturáltabban kommunikálni a nácikkal, mert ha felemelik a hangjukat az barbárság.
A FEMINISTÁK A PARLAMENTBEN ÜLNEK.
AZ ANTIFEMINISTÁKNAK EGYETLEN WEBLAPJA VAN.
Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy egymás cenzúrázására csesszük el az energiákat.
Dean, ha valakit megbántasz, aztán elkezded magyarázni, hogy rosszul értette, az csak olaj a tűzre. Már leírtam korábban is, hogy senki nem kért tőle bocsánatot. Tévedsz, ha úgy látod, mindenki békíteni próbált. Illetve elhiszem, hogy jó volt a szándék, de az ilyen bizonygatás, hogy “dehát nem így kell érteni amit mondtam”, csak rosszra vezet. Egyébként meg mdmselle nem azért ment el, mert megsértődött. A fórumban részletesen leírta az okokat. Légyszíves ne állítsd be úgy, mintha egy hisztérika lenne, aki felhúzta az orrát, mert nem találták elég feszesnek a fenekét.
A másik meg, szerintem is van helye egy ilyen férfihang nevű oldalnak, ahol a férfiak férfiasan kibeszélik a dolgokat. Nem kell tekintettel lenni senki érzékenységére, nem kell, hogy tetsszen a nőknek, vagy hogy egyáltalán olvassák. Mint egy angol klub vagy szivarszoba. De egy politikai mozgalomhoz ez nem felel meg, az egy különböző dolog kellene, hogy legyen. Egy másik weblap, ahol tárgyilagosan, indulatmentesen fel lehet hívni a figyelmet a feminizmus hazugságaira, manipulációira. Ahol nők és férfiak is írnak, nem egymásról, hanem a jogsértésekről, csúsztatásokról. Itt is van sok ilyen cikk is, ahol tudományos tényekkel, statisztikákkal, logikus levezetéssel be van bizonyítva, miben hazudik és milyen károkat okoz a feminizmus. Nem hiszem, hogy ez férfiatlan lenne, viszont több ember olvasná szívesen és kezdene el gondolkodni.
A szivarszobából viszont nekem is mehetnékem támadt az utóbbi időben. Nem akarok az nő lenni, akit ki lehet tenni a kirakatba, hogy lám, nem vagyunk nőellenesek, hiszen ő is hozzászól.
Ha Aliz megsértődött, mert Bob a sakkozó egy általánosságban a túlsúlyos nőket degradáló megjegyzést tett, és mégcsak nem is kért bocsánatot, akkor: Szemétláda minden sakkozó, főleg akik nem kértek Bob helyett bocsánatot (bár arról biztosították Alizt, hogy ők nagyon kedvelik), és ezek után nyilvánvalóan vitán felül áll az is, hogy a “SAKKVILÁG” című szaklap a nőgyűlölő hímsoviniszták szennylapja. Világos…
Mellesleg, ha most azt mondod, hogy valójában ennek sincs semmi köze nincs Mdmeselle-hez, akkor meg mit keres ő az érvelésedben?
Csak egy hasonlatot írt. Ne szítsátok még ti is fölöslegesen a feszültségeket.
De a hasonlat sántít és csúsztat. Feministáktól te is elég érzékeny vagy az ilyesmire.
Én pedig nem mondtam, hogy Te mondtad. Azt viszont mondom, hogy nagyon ebbe az irányba hat egyesek véleménye, amit úgy tűnik számomra, hogy Te velem szemben érteni vélsz.
Hidd el, ezek a vélemények nem a fenti eset miatt fogalmazódtak meg, az csak egy apropó volt.
Ha viszont most azt mondod, hogy ennek nincs köze Mdmeselle-hez, akkor viszont kár érte, hogy ő mégis belekerült az érvelésedbe. Tényleg a feszültségek kerülése végett is.
Két része volt a hozzászólásomnak, az első vonatkozott rá, amiben pontosítottam Deansdale mondanivalóját. A második szólt a férfihangról általánosságban. Nem mdmselle esetével érveltem, az külön volt.
Azért azt továbbra sem értem, hogy Mdmeselle távozása előtt miért nem élt senki semmilyen negatív észrevétellel. Ha már más nem, akkor legalább te hoznál néhány példát, hogy konkrétan mely cikkekkel és mi is a baj? – Mitől is haladunk a szivarklubbá formálódás felé újabban?
Most ahhoz nincs cérnám, hogy egyesével hozzak cikkeket meg hozzászólásokat, de olyanokra gondolok, amikben a nőket elemzitek, hogy milyenek legyenek, amiben gúnyos utalások vannak péniszirigységre, vagy arra, hogy a nők milyen buták és következetlenek, vagy hogy mi lenne a dolguk. Olyan írások, hozzászólások, amik nem egyszerűen cáfolják a feministákat, hanem ócska vicceket sütnek el róluk. Egyébként pont tőled nem emlékszem, hogy olvastam volna ilyet. Ezek szerintem nem tartoznak a hazugságok elleni harchoz.
Én nem bántottam meg senkit :) Kívülállóként próbáltam két felet kibékíteni. A törékeny egók ápolgatása viszont csak korlátozott mértékben a feladatom. Ebből persze adódnak problémák, vannak akiknek az a bizonyos egója törésre viszi a dolgot, és inkább belepusztulnak, de nem hajlandóak elengedni a sérelmeiket. Ezzel nem tudok mit kezdeni, főleg azért nem, mert az ember soha nem tudhatja, hogy a másik fél tulajdonképpen csak egy kicsit sértődött és egy jó szóra lenne szüksége, vagy pedig egy megalomániás aki arra vár, hogy a gonosz trónbitorló porig alázkodjon előtte. Ez nyilván nem Mdmselle-re vonatkozik, de egy idő után a férfiember úgy van vele, hogy egy fix határig elmegy a bocsántkérésekkel, azon túl nem. Ha az elég a megbékéléshez, akkor győztünk – ha nem, akkor marad a fogcsikorgatás. Bizonyos esetekben keskeny a borotvaél bocsánatkérés és megalázkodás között, és az ember megfontolja, hogy mire hajlandó, mire nem. Alapvetően elvekről beszélek, remélem átmegy a mondandóm és nem lesz ebből egy második kör sértődés.
Szerintem jelentősen túloztok. Közel sem olyan durva itt a hangvétel, mint egyesek mondják. Vannak alkalomszerű zördülések, mint ez a legutóbbi eset, de ha belegondolsz ez sem kifejezetten valami nőellenes gyűlölködés volt, csak egy fiatalabb srác “menősködő” (bocsánat de nem tudok rá jobb szót :) kommentje szarul megfogalmazva, és egy másik fél által magára véve. Egyszerűen képtelen vagyok ebbe belelátni, hogy a Férfihang valami mocskolódó nőgyűlölő oldal lenne. Nem az. Szó sincs arról, hogy ez egy zártkörű férfiklub mocskos szájú patriarcháknak.
Arról meg már ne is beszéljünk, hogy ha átmegyek a HVG-re, a népszabihoz vagy bármilyen hasonló minőségi országos médiumhoz, az ottani (moderált!) kommenteknek milyen a színvonala. Most talán újat mondok, de szerintem a Férfihang még így is kifejezetten nívós az átlaghoz képest. Hogy ez az átlag meglehetősen alacsony… Hát na. De azért ne tegyünk már úgy, mintha a neten minden rendben menne, és ide gyűlne a söpredék. Több helyen letiltották a kommentelést, mert nem bírtak a mocsokkal – nálunk ehhez képest csend van és nyugalom.
Borisz inkriminált cikke alatt máriabloghu megjegyezte, hogy szívesebben olvas nívósabb “férfitartalmakat”. Mikor megkértem, hogy adjon linket, nem válaszolt. Különösnek tartom, hogy többen utalgatnak valami mítikus lényre, valami civilizáltabb és kulturáltabb “férfijelenlétre”, aminek én eddig sajnos nyomát sem láttam. Csak én érzem úgy, hogy karcos a valóság és valamiféle elérhetetlen idea után vágyakozunk? Tök jó lenne mosolyogva, kakaóval és keksszel harcolni a feminizmus ellen, de az érdeklődők nagy része sajnos(!) komoly magánéleti pofonokat kapott a feminista rendszertől, és ezért jogosan támad bennük indulat. Értem én, hogy ez időnként kellemetlen. Tényleg megértem. De nem tudom, hogyan lehetne elfojtások nélkül elrejteni a közönség elől, vagy hogy egyáltalán jó lenne-e így tenni.
Figyelünk a szavaitokra, és igyekszünk megoldani a problémákat, de nem lehet egyszerre mindenkinek minden igényét kielégíteni úgy, hogy közben a szekér is haladjon. Tudom, hogy furcsa dolog egy magazintól az olvasók türelmét kérni, most mégis megteszem. Dolgozunk a megoldáson, szívesen fogadjuk a javaslatokat, de csodát sajnos nem tudunk szolgáltatni.
“Én nem bántottam meg senkit” – Azt írtam, HA te megbántsz valakit, ami nem azt jelenti, hogy ebben az esetben TE bántottál meg valakit, ez egy példa. Tényleg nem lehet érteni, amit írok? És még egyszer: nem kért senki bocsánatot. Lehet, hogy nem baj, hogy nem, ez most lényegtelen, de ne mondd el többször, hogy hányan bocsánatot kértek tőle, mert nem igaz.
“Tök jó lenne mosolyogva, kakaóval és keksszel harcolni” De most tényleg, amit én írok, hogy szigorúan a tényekre szorítkozva lerántani a leplet a feminista hazugságokról, indulatoktól mentesen, az szerinted ezt jelenti? Higgadtan, szárazon beszélni dolgokról, az egyenlő a megalázkodással?
Nem kell kielégíteni az igényeimet, ha marad a sokszor gúnyos hangvétel, ha továbbra is a nőket becsmérlik páran a feministák helyett, akkor csak nem olvasok és kész.
Arany egyetlen Daphném, én nem téged akarlak piszkálni a válaszaimmal :) Nem csak a te kommentedre reagáltam, hanem arra a vitára is, ami már napok óta húzódik.
Oké, attól még áll a kérdésem, hogy valóban nem lehet szilárdan, következetesen, de indulatok nélkül képviselni valamit? Az már elnőiesedés lenne?
Nem gondolom, hogy minden indulatot ki kellene gyomlálni. És ez az egész nem fekete-fehér, hanem sorrend kérdése. Persze hogy nem akarunk senkit direkt sértegetni, de ez nem a legfölső prioritás, mert azt a helyet elfoglalta az igazság kimondása. Egy női oldalon ez valószínűleg fordítva lenne. Azzal nem tudok mit kezdeni, ha valaki (és itt nem rád gondolok) nem érti meg a különbséget aközött, hogy az oldal direkt sértegetni akar, vagy hogy egyesek (kommentelők) véletlenül néha mellélőnek.
Kedves Deansdale,
Bármennyire hihetetlen senkit sem akarok manipulálni, leírtam a véleményem. Elolvasta, reagált rá, amin nem sértődök meg (miért kéne?), én is elolvasom és reagálok rá. Sajnos itt nem tudom megnyitni a videót, az most kimarad, azonban a többire reagálnék.
Konkrét eset, mint előbb is említettem a fiatal lány támadása volt, ahol egyszerre volt a cikk szerint érett nő és a hozzászólásaira adott válaszokban éretlen gyerek. Nem várok el különleges bánásmódot mert nő vagyok, és ezt nem is írtam sehol. Viszont én is ember vagyok, és mikor elolvasok egy cikket, a hozzá tartozó kommenteket, és ott azt látom, hogy a nőkről általánosságban beszélnek negatívan, akkor az azért sérthet, ugye? Mint ahogy az itt író Urakat is sérti a feministák férfiakat általánosságban becsmérlő írásai.
Nem tudom mennyi feminista ül a parlamentben, és kik ők pontosan, nem vettem még észre, hogy a nőkre szabnák a törvényeket. Pl már simán ki lehet rakni valakit a munkahelyéről terhesség alatt, ami a kétkeresős családokat egy az egyben hazavágja. Nekem személy szerint már több negatív tapasztalatom van erre vonatkozólag, tekintve hogy fiatal nő vagyok. Itt, ez a dolog a mindennapokban még messze van a svéd helyzettől, kár úgy beállítani a hangulatot, mintha itt is úgy állna a helyzet. Példának megint svédek állnak itt, de kérdezem: Magyarországon hol vannak a véres szájú feministák, akik a férfiak kasztrálását követelik?
Az Úriemberség kár, hogy óvodás szint. Átlagos nőkről beszéltem, hogy belőlük a Hölgyet hozzák ki, de hát mit tudhatom én, én csak átlagos nő vagyok. Leírtam a véleményem, és erre a reakció, hogy hazudok és manipulálok. Önvizsgálat részemről megvolt,a véleményem továbbra is az, hogy igenis bántó az a hangnem, amit manapság megüt a férfihang. Ha tényleg csak a harc a lényeg, akkor sok sikert kívánok hozzá, én nem kívánok a nemek közötti harcba belebonyolódni tekintve, hogy nagyobb károkat okoz, mint amennyi a haszna.
Az USA példára pedig: igen, logikátlan és értelmetlen baromság és még etikátlan is arra kötelezni bárkit , hogy a fizetésénél többet adjon valakinek (és ő miből éljen, a másik amúgy miből él?) és itt tudtommal még nem voltak ilyen ítéletek, a magyar jogrendszer szerint pedig jelenleg nem is lenne lehetséges. Amennyiben felmerül, hogy eszerint módosítanának a törvényeken, itt most helyben megígérem, hogy kimegyek tiltakozni a férfiakkal együtt. Lehet szavamon fogni, remélem nem lesz rá alkalom (mert nem lesz ilyen módosítás).
Ahhoz képest, hogy nem akar manipulálni, hölgyem, egészen jól megy :)
A fiatal lányt senki nem “támadta”, és még ha egyesek szerint emberi értelemben valamelyest éretlen volt is, egyáltalán nem látom, ebből ön hogyan ugrott át arra, hogy “a nőkről általánosságban beszélnek negatívan”… A kettőnek semmi köze egymáshoz.
Tájékoztattunk már mi is nem egy parlamenti eseményről, amiben szerepet játszottak feministák, pl. Ertsey Katalin, Osztolykán Ágnes, vagy az előző ciklusban Sándor Klára. Vannak rajtuk kívül mások is, és a szavazások eredményein látszik a munkájuk sikere.
A munka törvénykönyvének változásai balszerencsések, de közel sem csak a nőket sújtják, sőt. Ha az említett részletet visszahelyezzük a szövegkörnyezetbe amiből ki lett emelve, akkor látszik a teljes kép. Másrészt hadd jegyezzem meg, hogy amennyire én tudom a Férfihang stábjából és közönségéből soha senki nem lobbizott semmilyen nőellenes törvényért, tehát ha választott kiskirályaink a munkavállalók érdekeit sértő, a munkáltatóknak előnyös törvényeket hoznak, annak semmi köze a feminista / antifeminista tengelyhez.
Természetes, hogy itt még nem olyan a helyzet mint Svédországban, de mi azért lobbizunk, hogy ez így is maradjon. Talán akkor kellene elkezdenünk szervezkedni, amikor már itt is az van? Egy csepp megelőzés felér egy lavór gyógyítással, mint azt az egészségügy példáiból tudjuk. A mi célunk a megelőzés. Mintegy mellesleg vannak itt is véresszájú feministák, csak egyelőre kissé halkabbak, mint külföldi bajtársnőik.
Az úriemberség emlegetése egy nő szájából szükségszerűen manipuláció, és nem akarom önt megsérteni, de úgy érzem jelen esetben hatványozottan az. Amikor egy nő arról beszél, hogy a férfiaknak hogyan kellene viselkednie, hogy azt ő, és/vagy a társadalom elfogadja, értékelje, jutalmazza, az a manipuláció legelemibb formája. Köszönöm szépen, én tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy egy úriember hogyan viselkedik – de ugyanakkor azzal is, hogy a feminista nemek háborújában ez teljesen irreleváns. Lehet, hogy a magánéletünk egy üdítő szegletében, a Nagykörút egyik utcasarkán összefutva egy udvarias gesztus udvarias reakciót vált ki, de a parlamentben acsargó feministákból semmi nem tudná kihozni az úrihölgyet. Mi pedig nem akartunk itt egy elitista klubot létrehozni, ahová kizárólag kifinomult entellektüellek járnak. Széles réteget akartunk megszólítani, amibe az értelmiség éppúgy beletartozik, mint az átlagember. Hogy ez egyes értelmiségieknek derogál, hát, ezzel nem tudunk mit tenni.
Továbbra sem szeretnék manipulálni, lehet ez ilyen női mellékhatás és akaratomon kívül csinálom… de az is lehet, hogy más hangnemet társít hozzá aki olvassa, mint az aki írja. Mivel itt én szóltam hozzá, és nem engem szólított meg valaki személy szerint, nekem kell megadni a tiszteletet először. Ha ezt nem viszonozzák, akkor persze én is váltok, de Urakkal jobb beszélgetni. Kellemesebb így olvasni, még akkor is ha a lényege ugyanaz.. Mást hoz ki a férfiakból is, ha hölggyel beszélnek és mást, ha már az előbb emlegetett ribanccal. (Nem belekötök, ez a dolgok rendje.)
Példának ezt azért hoztam fel, mert a tudomány még nem tart ott, hogy férfiak is lehetnek várandósak. Elég kellemetlen azt a választ kapni, hogy nem engem választanak, mert biztos azért kell a munka, hogy pár hónap múlva lelépjek innen szülni… Inkább mondja, hogy hülye vagyok hozzá, vagy nem elég a nyelvtudásom, azt megértem, de ezt?
A svéd helyzet itteni előteremtése szerintem maximum néhány elvakult célja, de a többséget nem lehetne meggyőzni arról, hogy ez jó. A tévedés jogát fenntartom.
“Az USA példára pedig: igen, logikátlan és értelmetlen baromság és még etikátlan is arra kötelezni bárkit , hogy a fizetésénél többet adjon valakinek (és ő miből éljen, a másik amúgy miből él?) és itt tudtommal még nem voltak ilyen ítéletek, a magyar jogrendszer szerint pedig jelenleg nem is lenne lehetséges. Amennyiben felmerül, hogy eszerint módosítanának a törvényeken, itt most helyben megígérem, hogy kimegyek tiltakozni a férfiakkal együtt. Lehet szavamon fogni, remélem nem lesz rá alkalom (mert nem lesz ilyen módosítás).”
Sajnos nem csak voltak, hanem napi szinten zajlanak ilyen perek és bebörtönzések. Sok hónapja áll az “íróasztal fiókomban” ez a téma. “Remek” televízió anyagom is van egy nagycsaládos apa börtönbe készülődéséről. Már régen igyekszem ezt az indulatok nélkül nehezen megírható témát egyszer tollhegyre tűzni, de ha már szóba jött, talán most… A dolog abszurditása, hogy mivel az előző felesége börtönbe juttata a “tartás elmulasztása” miatt, addig az új családjában még három gyermeket kellett volna ellátnia, amit a börtönből könnyen megeshet, hogy később már nem tudott megtenni, hacsak nem végül sikerült valami csoda folytán összekoldulnia azt a pénzt, ami egyedül megmenthette őt (és az egész családját) a bebörtönzéstől. “Lehet szavamon fogni.” – Akkor, ha megengedi, küldöm majd a meghívót arra a demonstrációra, amit ezzel a társadalmi problémával kapcsolatban szervezünk. Legalább egy nő már biztosan lesz ott a férfiak mellett. :)
Az én közvetlen környezetemben van elvált apa, akinek 2 gyerek után kellett fizetnie gyerektartást, és miután csökkent a fizetése elég sokáig tartott ahhoz mérten csökkenteni a tartásdíjat. Azóta se álltak igazán lábra, de segítek nekik én is ó, mert jó emberek. Abból “vagyont” építeni, hogy mást kisemmizek … hát, ma már lehetősége van a nőknek is vagyont halmozni, ha szeretnék, akkor hajrá. Ugyanúgy alapíthat céget, tőzsdézhet, csinálhat bármit, kivéve azt, hogy mást megfoszt tőle. Ez nem jogos, hiába próbálják papíron azzá tenni.
Ha kapok meghívót elmegyek, ígéret szép szó (de a Landwirtschaftsaufstellung még szebb).
“tőzsdézhet”
Soros Schwartz Gyuri bácsihoz kéne járni tanulni. Ő nagyon érti ezt. Hogyan lehet nagyokat kaszálni.
“Szerintem nem kis képmutatás amit csinálsz, kábé mintha ’38-ban papoltál volna németországi zsidóknak, hogy legyenek szívesek kulturáltabban kommunikálni a nácikkal, mert ha felemelik a hangjukat az barbárság.”
Már korábban is megpróbálhatták volna a kulturált viselkedést és kommunikációt, de nagyon nem megy ez nekik. Míg a sivatagban szédelegtek, kutyát nem zavarták mit csinálnak, de emberek közé azért nem kellett volna őket engedni.
Tökéletesen igazat adnék neked, ha az egésznek nem lenne tétje. Ha művészklub lennénk, vagy olvasókör, akkor semmi más nem számítana a nívón túl. De ez – szigorúan metaforaként mondom – egy háború, amiben 50 éve folyamatosan veszítünk, mert az ellenfél nem fél azzal a sárral dobálózni, ami nekünk derogál. Nem véletlenül fogalmaztam úgy, hogy ti szeretnétek tisztán elbukni, ugyanis nem vagytok ezzel egyedül, sőt, nem is ti vagytok az elsők – 50 éve ugyanezt csináljuk társadalmilag, ugyanazzal az eredménnyel. Udvariasak vagyunk és gálánsak, megértőek és tisztességesek, korrektek és kimértek. S mint úriemberek, nem tudunk mit kezdeni az ellenséggel, ami már a spájzban van.
Tudod az a legnagyobb gond, hogy az inga minél nagyobb kilendülése annál nagyobb visszalendülést fog eredményezni. Minél többet engedünk nekik, utána annál nagyobb forradalom kell a rend helyreállításához. A korrekt kimértségetek csak annál nagyobb katasztrófát eredményez. Ha a célotok nem a győzelem, hanem a kezetek tisztán tartása, akkor a mocsok egyre csak emelkedni fog, és semmit nem tudtok tenni ellene. Kíváncsi vagyok a svéd férfiak lelkiismerete mit szól ahhoz, hogy muzulmánok nőket erőszakolgatnak arrafelé, és mindenki csak tehetetlenkedik.
Nem lenne szükség többre, mint hogy a korrekt arisztokraták hajlandóak legyenek elviselni a markukba köpő kétkezi melósok társaságát. Nem kell a soraikba beállni; talán elég, ha nem akadályozzuk egymást. Szerintem az ilyen ellentétek kiélezése nemcsak fölösleges, hanem káros, mert az egy cél felé törekvő emberek amúgyis kicsiny táborát szétrobbantja, ezzel garantálva, hogy még az a minimális kis remény is füstbe menjen, ami egyébként megvolt.
Mdmselle számára a saját súlya érzékeny téma, ezért romboljuk le az antifeminizmust. Világos. Oké, értem, hogy ez csak a felszín, nem a háttér, de azért gondolkodjunk már el egy percre, hogy tulajdonképpen mit is csinálunk. Tálcán nyújtjuk át a saját seggünket szétrugdosásra a politikai ellenfeleinknek, mert képtelenek vagyunk egy kissé háttérbe szorítani a stílusbeli különbségeinket. Borisz azt mondja fasz, te azt mondod pénisz, Suum Cique azt mondja lőcs, és ez elég indok ahhoz, hogy szétszéledjünk és szabad utat nyissunk azoknak, akik azt visítják hogy minden falloszt le kell vágni. Abszurd.
Látom nem bírtok elszakadni a kibeszélésemtől úgyhogy akkor mégegyszer és utoljára elmondom:
1. nem vagyok túlsúlyos. Girhes sem vagyok ez tény, és mindig is inkább kerekded benyomást fogok kelteni, de túlsúlyos azért nem vagyok bocs. Mint mondtam, évek óta heti hét napon át napi 1-2 órát edzek kétféle sportot is, valszeg fittebb vagyok mint itt némelyik pocskondiázó. Hihetetlen hogy ennyire nem is próbáltatok megérteni, nem személyem elleni merényletnek vettem a kommenteket, hanem azok nevében szólaltam fel, akik nem ütik meg a mércéteket, és ledisznózzátok ledögözitek stb. Magammal példálóztam persze, mert azt gondoltam, hogy egy konkrét példával jobban megvilágíthatom, hogy min mérgelődöm, mintha általánosságban beszélnék, de nem magam miatt kaptam fel a vizet. Én életemben voltam igen dundi is, voltam nagyon girhes is, pontosan tudom milyen kegyetlenek tudnak lenni a férfiak azokkal a nőkkel, akik nem tetszenek nekik, önmagam miatt ezen régen nem húznám fel magam, és ebből következik a
2-es pont. Elképesztő hogy egyáltalán észre sem vettétek, hogy egy büdös szót sem szóltam hozzá a kérdéses főposzthoz, viszont minden kommentem után egyfolytában azt mantráztátok, hogy de márpedig titeket senki ne kényszerítsen arra, hogy kövér nőkre álljon fel a farkatok. Már bocs, de ki a fene akar kényszeríteni rá? senki az égvilágon! Ha van olyan feminista szervezet, ami direkt arra akarja rákényszeríteni a férfiakat, hogy kövér nőkkel bújjanak ágyba, és hogy mindenki legyen kövér, hát akkor az elmebetegebb mint bármelyik más törekvésük, az ellene való felszólalás a részetekről tök jogos, és én lennék azt utolsó, aki megszól érte.
3. viszont a súly nem feminizmusfüggő, vannak vékony és dundi feministák, és vannak vékony és dundi meggyőződéses antifeministák is, de ti cakk und pakk minden testes nőről úgy beszéltek, mintha nem is vennétek emberszámba (hangsúlyozom, nem randi vagy partnerszámba, hanem emberszámba!). És mindenzt azért mert egyedül azon kattog az agyatok, hogy jaj, csak nehogy arra kényszerítsenek, hogy megdugjam őket! Ez igazán férfias hozzáállás, gratulálok. És le sem bírtok szakadni a témáról, folymatosan megállás nélkül vagdalkoztok a legocsmányabb szitkokkal, meg viccekkel, és hozzátok a képeket, amiknek az egyik oldalán gyönyörű karcsú szupermodell van, a másikon meg egy 150 kilós bálna. Mintha minden nő, aki nem gyönyörű karcsú szupermodell, az a bálna kategóriában lenne nálatok. Értem én, hogy kell a férfias hangnem, de ha ti attól érzitek magatokat tökös legényeknek, hogy újra és újra jól megrugdossátok azt aki már amúgy is a földön van, akkor mivel vagytok jobbak, mint a femik? És mindezek tetjébe még meg is kapom a pofámba, hogy a dögevő szó összes értelmezése közül csupa rosszindulatból direkte kiválasztottam az egyetlen legsértőbbet (mert nyilván számos olyan értelme is van, amiben a dög és dögevő egyenesen simogató bókot jelent, csak én nem akarom úgy érteni), és mint valami sipítozó primadonna elhúztam a csíkot.
Már ezerszer túl lett itt tárgyalva, hogy a férfiaknak vannak olyan prioritásaik, amikre különösen érzékenyek, az önbecsülésük, az elismerés-vágyuk, (a kukijuk mérete) stb, amit a feministák folyamatosan és célzottan próbálnak megalázni, kiölni a férfiakból, hogy nyámnyila kis teszetosza papucsokká silányítani. Igen ezek ellen csakis férfias odamondogatós hozzáállással lehet védekezni, meghátrálás nélkül.
Viszont a nőknek ugyanilyen érzékeny pontjuk a külsejük, a feminista nőké is, de a meggyőződéses antifeminista aktivista nőké is, fogjátok már föl! Nem beszélhettek a nők egy csoportjáról olyan megalázó módon, ami a külsőhöz kötődik, hogy ne gyalogolnátok be mindkét elvet valló nők lelkébe. Ez bunkóság, szűklátókörűség, és igenis kívülről színtiszta nőgyűlöletnek látszik. És ez nem polkorrektség kérdése, hanem egy icipici kedvesség a saját oldalatokon álló nők felé, akik ugyanúgy vívódnak és annyira bizonytalanok a külsejük miatt, mint bármelyik másik nő a földtekén.
A feminizmus elleni harcban igenis szükségetek van nőkre is, mert máskülönben csak egy két nem közötti acsargó állóháború jön létre, viszont ha idejön egy nő, mert elege van nőtársai elmebeteg túlkapásaiból, és a férfiak oldalán akarja megharcolni a kis harcát, és azt látja, hogy itt a nők egészét szidják a külsejük miatt (aminek semmi köze sincs az elveikhez), és még meg is magyarázzák neki, hogy tulajdonképpen szivességet tesznek neki*, ha ledisznózzák, mert legalább felébred és lefogy, akkor nem azt fogja mondnai, hogy ejnye, ezek igazi férfiak, akiknek segíteni akarok, hanem inkább sebesen visszavonul semleges területre, és elkönyveli hogy tényleg vannak olyan kegyetlen férfiak, akikről a femik folyton óbégatnak.
*bocs de ez nem így működik, én olykor nagyon is helyeslem az erőteljesebb észheztérítési módszert fogyás vagy mondjuk egy káros szenvedélybeteg leszoktatásának kezdő lökésére, de egy nő nem vadidegen bunkó suhancok véleményétől fog elrohanni az edzőterembe, hanem egy olyan férfi véleményétől, akit ismer és akit tisztel, és akinek meg akarja tartani a megbecsülését. A suhanc csak megsebzi, úgyhogy óvatosan ezzel a nagy odamondogatással.
A feministák cikkeit olvasgatva, amikben mindig olyan rettenetes szavakkal pocskondiázzák a férfiakat általánosságban mindig azon szoktam elképedni, hogy lehetnek ezek a nők ennyire beszűkültek és irgalmatlanok, hiszen nekik is vannak férjeik, fiaik, apáik, akiket talán még szeretnek is, akik őket is szeretik, és mégis általánosságban beszélnek minden férfiről, meg sem fordul soha fejükben, hogy ez milyen rossz lehet olvasniuk a férfiszeretteiknek? mindig ezen bosszankodom évek óta.
Még jó hogy fáj, és nem tudom szó nélkül hagyni, ha a másik oldalon is ezt a tendenciát látom kibontakozni, szomorú lenne ha ez az oldal is lesüllyedne a femik alpári szintjére. Amikor idejöttem, pont azért szerettem a Férfihangot, mert azt láttam, hogy ezen felül tud emelkedni az oldal, sőt meg is mondtátok, és büszkék voltatok rá, és tetszett hogy igazán férfias, józan és higgadt érvelés zajlik, és ebbe simán belefért az erőteljes, szenvedélyes hangnem, ha az érvelés egyenes maradt. Most meg a szögecs bakancsos rugdosás dívik, és ez sajna a femik stílusa.
Ha esetleg bocsánatot kérnék, ugye megenyhülne a szíved? :)
csak ha leborulsz előttem és csókkal illeted a kislábujjamat :-)
Nem, most mondtam, hogy nem a személyes sértődés vezérel nem az a célom, hogy kicsikarjak egy bocsánatkérést, pláne ennyi szájtépés után.
Én egyszerűen csak felhívtam a figyelmet, hogy az új irány nincs ínyemre, Dean is megmondta, hogy ez egy válaszút, vagy marad az oldal a régi hangnemnél, vagy átvált az – idézem: “nyers és durva” hangnemre, és abban maradtatok, hogy az utóbbit választjátok. Tiszta sor, tiszta beszéd, a ti oldalatok, jogotok van hozzá, én viszont ehhez nem adom a nevemet szerzőként, mert mindig is ezt találtam olyan visszataszítónak a femikben is, és belepusztulnék, ha rólam is azt feltételezné valaki, hogy ez a stílusom. Nekem is jogom van ehhez azt hiszem.
Én azt a Férfihangot szerettem, amiben fogtatok egy nyers és durva és csúsztatásokkal, hazugságokkal teli cikket, és pontról pontra szétcincáltátok kristálytiszta érveléssel, most meg fogtok egy blogbejegyzést, amihez egyetlen sor írás tartozik, hogy “jééé milyen plakátok voltak régen”, majd nyers és durva szavakkal felállítotok egy elméletet arról, hogy az a blogíró rá akar kényszeríteni titeket a kövér nőkre. Hát nekem ebből kiveszett a hitelesség, ez így csak vagdalkozás. Cincáljatok szét egy konkrét írást arról, amiben a dagadtságot népszerűsítik, vagy legalább mutassatok egyet, és akkor azt fogom mondani, hogy igen igazatok van.
“Dean is megmondta, hogy ez egy válaszút, vagy marad az oldal a régi hangnemnél, vagy átvált az – idézem: “nyers és durva” hangnemre, és abban maradtatok, hogy az utóbbit választjátok”
Valamit végzetesen félreértettél.
Akkor valamit végzetesen félrefogalmaztál.
“Magyarul kiállunk az olyan szókimondó szemétládák mellett, mint te vagy, és elveszítjük azokat akiknek ez már túl sok; vagy megpróbáljuk őket megtartani azáltal, hogy téged hajítunk ki. B*ssza meg a tengeri sün az ilyen szituációkat.
[…]
Ha már ez a helyzet állt elő, hogy muszáj a negatívumait is magában foglaló férfiasság, vagy pedig a férfiasság egyes részeit elutasító, de ezzel nőbarátabb “inkluzivitás” között választani, akkor az előbbire szavazok.”
Filozofálgattam egyedül ilyesmiken, de kifejezetten hangsúlyoztam, hogy én csak egy ember vagyok és nem beszélek mások nevében. Egyébként az új cikkben van ehhez is némi plusz magyarázat.
de kifejezetten hangsúlyoztam, hogy én csak egy ember vagyok és nem beszélek mások nevében
Bocs Dean, de hiába hangsúlyozod, hogy ez csak a te véleményed, én mindig is az oldal vezetőjeként tekintettem rád, akinek a véleménye sokat nyom latban, és iránymutató az oldalon, így ha leírsz valami olyat, hogy ez most fordulópont, ebből és ebből lehet választani, és én ezt és ezt választom, majd érkezik rá 2-3 egyetértő komment, egyetnemértő meg egy sem, akkor én azt úgy tekintem, hogy a kérdés hallgatólagosan eldöntetett, vagyis kicsit sajnálkozva bár, de egyértelműen utat mutattok azoknak, akik nem tudják lenyelni a “keserű pirulát”, a többiek meg nem szóltak, tehát nyilván egyetértenek.
Megjegyzem azért karcos és karcos között is vannak árnyalatok, a Férfihang soha nem volt angolkisasszonyosan karcmentes, és én még ezt is szerettem benne.
Ne haragudj, hogy csak így szemtől szembe, de úgy érzem ebben a vitában óhatatlanul is sarkítasz. Ahogy visszahallom tőled a saját véleményem, mintha karikírozva lenne. Nem gond, ha a szürkét is fehérnek vagy feketének látod, de tudd, hogy ellenséges indulatokat képzelsz oda is ahol nincsenek. A vita első pillanatától mostanáig, és ezután is a békéltetés a célom. Állást legföljebb muszájból foglalok, amibe a minap te kényszerítettél bele, és mint az ilyen esetekben általában, a kényszer meghozza az ellenállást :) Számító dög vagyok, ez van. Amúgy meg olvasd az új cikket.
Én ugyan csak a magam nevében beszélhetek, és rám ugyan mindig igaz volt, hogy sokak szerint “nyersen” fogalmazok, de ennek sosem az volt a végső célja, hogy valakinek beletapossak a lelkébe/önérzetébe. Sokszor maga az igazság kimondása lehet bántó, hiszen az ember ahogy szíves szerint henyélne egy hintaszékben, úgy az önérzetének is az tömjénez, ha azt hallja, hogy ő úgy a legtökéletesebb, ahogy épp van. Ha bármi mást hall, hogy a jelenlegi állapota, életvitele valamiért nem ideális, nem megfelelő, az első és legkiszámíthatóbb reakció: “hogy merészeled, ki vagy te, hogy megmond nekem?” avagy: “most miért vagy egy csúnya, gonosz, bántó, brühühü”. Én nem hibáztatok ezért senkit, nekem is ez a zsigerileg feltámadó érzésem, azonban nagyrészt sikerült megtanulnom, hogy a számon/billentyűzetemen már ne ez csusszanjon ki, hanem inkább egy visszakérdzés: “miért, milyen szempontok alapján mondod/gondolod ezt, szerinted akkor hogyan lenne megfelelő?”
Szóval a lényeg, hogy én sem vagyok tökéletes, de az elméleti irányelvem, amihez igyekszem konvergálni az az, hogy a mondanivalóm ne legyen a szükségesnél “bántóbb”, azonban egy picit mindenképp úgyis az lesz, hiszen akkor már a valóságot kéne az ember önérzetéhez igazítanom, arra meg az igazsághoz való makacs ragaszkodásom nem hajlandó.
A mária blogos bejegyzés, meg bizony nem csak úgy ártatlanul, céltalanul szedte elő a rég plakátokat, hanem beállt azon feminista huhogásba, hogy itt bizony egy gonosz nőellenes összeesküvés forog fenn, teljesen le akarják törni a nőket és a “szépségfasizmussal” “soványságra” “kényszeríteni”, ehhez képest régen meg mennyivel egészségesebb volt a nőideál, nézzétek csak! Ez volt a cikknek az üzenete, az íze, a szaga.
És aki a feministák szekerét tolja, aki a feminista világmagyarázatot szolgáló cikkeket publikál, akár tudatosan, akár nem, akár nyíltan, akár nem, arra bizony lövünk.
Egyébként a feministák igen is erővel át akarják írni a szépségideált, méghozzá úgy, hogy keményen lobbiznak olyan törvényekért, hogy a modellek, színésznők stb. esetében írják elő, hogy minimum milyen BMI-vel kell rendelkezniük, mondván a sok “szupervékony” modell mennyi embertelen kínt okoz a nőknek, és hogy a disznó férfiak pedig ehhez igazítják a szépségideáljukat. Bezzeg ha teltebb nők szerepelnének a Victoria’s Secret plakátokon, akkor az tetszene a férfiaknak, és a nők is végre nyugodtan dőlhetnének hátra egy bödön fagyival!
Erről volt már egy cikk azt hiszem. A 18-as BMI értéknél soványabb modelleket tiltották ki a kifutókról. A 18-as BMI a táblázatok szerint az alultáplált kategória, vagyis egészségtelen. Milyen munkakör az, ahol előírják a dolgozónak, hogy egészségtelen legyen? Egy ilyen törvény nem elsősorban a túlsúlyos nőket védi, hogy ne érezzék szarul magukat, hanem a modelleket, hogy ne kelljen éhezniük.
A nyugati világban mindenhol lobbiznak a feministák az ilyen törvényekért, meg pl. a modellek testi hibáinak retusálása ellen. Mer miért is? A művészet mindig is a valóságnál szebbnek mutatta be az emberi testet, az ókori görögök is istenekről készítettek szoborokat nem átlagos emberekről.
A BMI egyébként sem megbízható adat a személy testalkatáról, hiszen nem veszi figyelembe az ember alkati sajátosságait, hogy milyen csontozatú, hogy a súly miből tevődik össze (zsírból, vagy izomból).
Modellnek lenni NEM kötelező. Akik ezt a hivatást vállalják, önként teszik, és meggyőződésem, hogy sokkal több örömük telik ebben, mintha mondjuk pénztárosnők lennének. Nyilván az kevesebb csillogással, címlappal és pénzzel jár, kevesebb limuzinba szállhatnának be és hasonlók. Nehogy már sajnálni kelljen őket!
Például a profi versenysport sem egészséges, hiszen ők gyakorlatilag egész életüket a túledzettség, a kétes teljesítményfokozók és a speciális diéta háromszögében élnek. Sajnálni kéne őket? Előírni, hogy csak kevésbé jó teljesítményű sportolók indulhassanak az olimpián, hogy az átlagos embereket ne frusztrálja annyira? Vagy bízzuk rá az érintettekre, akik felnőtt ember módjára, majd eldöntik, hogy a pénzért és a csillogásért cserébe hajlandóak egy bizonyos, akár az egészégre ártalmas hivatásra is az életüket.
Másrészt te is tudod, hogy mennyi siránkozás megy arról, hogy “szépségfasizmus”, meg “lookizmus” így megy úgy, szegény átlagos nőket mennyire frusztrálja, hogy a disznó férfiakat a tökéletes szépségre kondicionálják, és hogy ezt meg kell törni, hogy a nők ne legyenek annyira frusztráltak, a tinilányok közt is mennyi a bulimiás, bla, bla, bla.
Biztos azokkal sem értesz egyet, de vannak általános szabályok a munkában, meg egyes munkakörökben speciálisan is, amik a dolgozót védik. Már eleve a nyolc órás munkaidő.
Szerintem sem egészséges a profi versenysport, a hajsza, hogy minden rekordot megdöntsenek, és igen, valahol sajnálom a sportolókat, bár nyilván nincsenek úgy rákényszerülve az olimpiára, mint egy kínai munkás a 12 órás munkaidőre. De attól még embertelen, főleg, hogy ma már nem is csak az ember teljesítménye számít, hanem a különböző technikák, a ruházat, a doppingszerek, és persze a pénz.
Szerinted nem baj, hogy ha sok a bulimiás tinilány? Vagy ha a nők tömegesen utálják magukat mert nem eléggé olyanok, mint egy címlaplány? Ezzel nem kell foglalkozni? Még ha nem is a tiltás a megfelelő kezelése a problémának.
Jó dolog, hogy a standard munkakörökben vannak munkavédelmi előírások. Vannak azonban olyan speciális munkakörök, amelyek extrém kockákazatvállalásért cserébe több pénzzel és presztizzsel járnak. Például egy űrhajós a munkája csupa kockázat, simán lehet, hogy az űrsugárzástól rákot kap, vagy csak simán felrobban, mint a Challanger vagy a Columbia. Kötelező űrhajósnak lenni? Nem.
A modellszakma vagy a versenysport is ilyen. Néhány ember erre tette fel az életét, hogy kihozza a testéből a maximumot. Igen, ez extrém igénybevétellel jár, azonban ők ennek tudtában vállalták ezt, mivel extra haszonnal jár, olyannal, amiről egy átlag ember átlag melóval nem is álmodhat. Tiltsuk ezt meg nekik? Ez ilyen tipikus szocialista “megvédelek téged magadtól, ha beledöglesz is” mentalitás.
De még egyszer mondom: ez csak az egyik oldala a dolognak, a másik érvelésük a feministáknak pont ez: ne terheljük szegény átlag nőket a tudattal, hogy azzal, hogy ilyen nőket mutogatunk a magazinokban, tudatosítsuk bennük, hogy vannak náluk szebbek is, ezért szegények frusztráltak lesznek, és majd mindent meg fognak tenni azért, hogy szebbek legyenek.
“Szerinted nem baj, hogy ha sok a bulimiás tinilány?” – De igen, csakhogy ennek az oka nem valami gonosz szépségfasiszta patriarchális elnyomás, hanem az, hogy az ilyen tinilányok hülyék. Hiszen ahhoz, hogy vékonyak maradjanak/legyenek, nem hánytatni kéne magukat, hanem szénhidrátszegényen étkezni és sportolni.
“Vagy ha a nők tömegesen utálják magukat mert nem eléggé olyanok, mint egy címlaplány?” – Az a nő, aki a címlaplányokhoz méri magát, az hülye. Én miért nem utálom magam, noha nem úgy nézek ki, mint Arnold Schwarzenegger fénykorában? Ez körülbelül olyan, mintha azért depresszióba esnék, mert nem futom le annyi idő alatt a 100m-t, mint Usain Bolt.
“Ezzel nem kell foglalkozni? Még ha nem is a tiltás a megfelelő kezelése a problémának.” – De igen, foglalkozni lehet, sőt kell is vele. De ne ilyen férfihibáztató feminista hangnemben, és ne ilyen “tilcsákbea” megoldásokban gondolkodjunk.
Nem, én se gondolom, hogy egyből tiltani kéne bármit. Azt mondod, kell foglalkozni ezekkel a problémákkal. De összesen annyi válaszod van rá, hogy hülyék… Oké, de ha tömegesen hülyék lesznek emberek, az már ennél több magyarázatot igényel.
Egyrészt az egész világ megbolondult, de én ennek okát máshol keresném, jelesül a kulturális marxizmus uralmában. Másrészt pedig hülye emberek mindig voltak, és elég nagy hiba lenne a világot ahhoz szabni, hogy néhányan extrémen hülyét megvédjünk önmagától, cserébe a többség életét korlátozzuk.
Egy klasszikus példa: a 90-es években az ORTT letiltotta a gyerekek közt népszerű Dragon Ball japán rajzfilmsorozatot, mert egy hülyegyerek elhitte a meséből, hogy tud repülni, ezért kiugrott az ablakon. Érted, azért mert volt egy ilyen Darwin-díjas gyerek, azért tönkretették azon normális gyermekek százezreinek, millióinak a szórakozását, akik felfogták, hogy az csupán egy rajzfilm és soha az életben nem ugráltak volna ki az ablakon.
“vagy csak simán felrobban, mint a Challanger vagy a Columbia.”
Azokat felrobbantottÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁK.
http://aranylaci.freeweb.hu/challeng/challeng.htm
http://aranylaci.freeweb.hu/columbia/columbia.htm
Szerintem kimondtad a lényeget: nem a tiltás a megoldás.
Igazad van, de mégsem az a megoldás, hogy lelépsz. Hülyének lenni mindenkinek joga van. Ahhoz is, hogy azt reklámozza. Ugord át az ilyen kommenteket.
Hú, Raon, ez hatott. Állítom 20-al többet ver most a szívem. Tőled különösen jól esett, aki hozzám képest (én így látom, oszt ha akarsz tiltakozhatsz, csak minek?) olyan szép intellektuális magasságokban jársz. Ja, szirupos vagyok, de ha már itt tartasz az olvasásban, akkor le is nyelted. (Legfeljebb prüszkölsz tőle.) Helyes, (nem a prüszkölés) azért írtam. ,-.)
Tényleg köszönöm, tudom, nem nyalizol, egyszerűen egy húron pendülünk. Király. :-)
A femcsikkel és többi segfejjel felesleges megpróbálni normálisan beszélni, jól ki kell osztani, vagy még inkább lecsukni, pszichiátriára vinni őket…
Talán arra lehetne rámenni, a normális nők minél inkább azt lássák, hogy nem a femcsik vannak az ő oldalukon.
http://index.hu/belfold/2013/09/10/illes_attol_hogy_on_szep_abbol_meg_nem_kovetkezik_hogy_okos/
Ebből megin botrány lesz :D “Szexistaa” … stb. lassan ezt is olyan gúnyosan fogják kiejteni, mint a jogvédők “rásszistáá” szövegét :)
Illés tényleg bunkó volt. :) Ettől még nem szexista, hiszen férfi is lehet szép. A “céltábla” pedig politikus, akinek ennyit le kellene nyelnie.
Mi volt az előzmény?
Egy ehhez kapcsolódó cikkem:
http://www.boszorkanyvadasz.blogspot.hu/2014/04/specialis-szepseg-1-specialis.html