Címkék:

A Férfihang

Ez egy “meta” jellegű cikk lesz, vagyis magáról a weboldalról fog szólni. Soha nem volt nagyobb szükség az ilyen magunkbatekintésre, mint most.

Az utóbbi napok egymásra halmozódó félreértései még újabb félreértésekhez vezettek, és úgy tűnik mindenki teljesen mást hisz arról, hogy mi is a Férfihang, és merre tart. Nem akarom kisajátítani a pódiumot, de úgy érzem mégiscsak mondanom kell valamit arról, hogy mi az az igazság, amit senki nem akar meglátni az indulatok füstje mögött. Mint a rendben hívő férfiember, pontokba szedtem pár dolgot:

1. A Férfihang antifeminista férfimagazin. Bár már sok témát érintettünk, a fő profilunk az antifeminizmus, és ez valószínűleg így is marad. Más témákban van rengeteg magazin, ebben egyelőre csak mi vagyunk. Ha lesz nálunk jobb, akkor talán átadjuk a stafétabotot, de ilyesmire jelenleg semmi nem utal. Az antifeminizmusról már sokan mondták, hogy “negatív” dolog, mert valamivel szemben definiálja magát, és így nehéz értéket közvetíteni. Igen, megértettük, de együtt tudunk élni vele, mert a célunk nem valamiféle politika, vallás vagy eszme hirdetése, hanem mindössze a feminizmus fonákságainak bemutatása, a politikai erejük megtörése. Amit mi csinálunk, az (színpadiasan szólva) a gonosz elleni küzdelem, és aki ebben nem látja meg az önmagából eredő pozitívumot, annak hiába is hoznék hasonlatokat, hogy a népirtással szemben fellépni is “negatív”, mert az is valamivel szemben definiálja magát, és mégis van értelme.

A férfimagazin jelleg nehezebben megfogható, de az is megmarad, mivel úgy érezzük, a férfiak sokféle tekintetben a perifériára szorultak. Ez egy olyan hely, ahol ők vannak, illetve mi vagyunk a középpontban, és ezt eszünk ágában sincs szégyellni. Ha valaki régóta olvasgat errefelé, annak talán nem mond újat, hogy a civilizált világ nagyobbrészt a nőkről szól. Ezer nőegyletre sem jut egy férfi; a nők jogait, esélyeit, érdekeit ezrek kutatják és képviselik, míg a férfiak szóba sem kerülnek. A rengeteg nívótlan kritika, beszólás, megszégyenítő kísérlet amit kaptunk, bőven jelzi, egy férfipozitív kezdeményezés manapság annyira szokatlan, hogy az emberek nem tudják kezelni. Ha itt nem a nők vannak középpontban, akkor mi mind melegek vagyunk, vagy nőgyűlölők, ugye? Mindigis voltak női szerzőink és kommentelőink, akik megértették, hogy mit is akarunk mondani, és őket mindig szívesen láttuk. Ez ezután sem fog változni.

2. Az antifeminista téma nem igazán hálás, több okból sem. Most arra szeretnék rámutatni, hogy míg a feministák nem bánják, ha a mondandójuk a végtelenségig repetitív, vagyis ugyanazt a maszlagot akarják eladni most is, mint tavaly, 2002-ben vagy 1960-ban, nekünk embert próbáló feladat ezt a dögunalmas szócséplést kezelni. A feminista médiában sorra jönnek a nők, akik ugyanazt a cikket írják meg kis változtatásokkal kétévente – a mi szerzőink száma túlságosan korlátozott, és a szándékaink túl egyenesek ahhoz, hogy ezt leutánozzuk. Magyarán megmondva sok témát már kimerítettünk, és nem szeretnénk őket megmikrózva újratálalni. Ez azzal jár, hogy kicsit lelassult a forgalom; új szerzők hiányában csökken a friss mondanivaló mennyisége. Ez viszont azt okozta, hogy olyan témák kerültek terítékre, amik egyre távolabb estek a “mag” szándékaitól. Ha az utóbbi időben változni látszott a profil, az legnagyobbrészt ennek köszönhető. Nem hálás választás, hogy 1. elkezdjük magunkat ad nauseam ismételgetni; 2. új témák hiányában lehúzzuk a rolót; 3. olyanokat engedünk szóhoz jutni, akik frissek és újak, de a véleményük radikális, esetleg nehezen vállalható/emészthető. Próbáltunk, és még mindig próbálunk ezek között egyensúlyozni, sajnos egyelőre inkább kevesebb, mint több sikerrel. A feminista fanzinok is befuccsoltak egy idő után (Tűsarok, Piroska, stb.), lehet hogy ránk is ez a sors vár, mert a megbízható tagok kimerültek, a többiek meg nem nagyon akarnak munkát fektetni a projektbe. Akik viszont igen, azok megosztják a törzsközönséget.

Touché, lö kandúr.

3. Mindettől függetlenül úgy érzem, a borús hangok erősen túloznak. Az egész netet elárasztó mocskolódás, zsidózás/nácizás, általános trollkodás és a 12 éves vérpistikék szellemi színvonalát ostromló személyeskedés hozzánk éppcsak megpróbálta betenni a lábát, de kordában van tartva. Ahogy nemrég egy kommentben is megjegyeztem, az országos sajtóorgánumok még meglévő fórumain a miénkénél ezerszer rosszabb a helyzet. Elhűlve látom, hogy egyesek úgy tesznek, mintha itt vérgőzös sárdobálás menne nap mint nap, a nők pocskondiázása, valami trágár, macsóskodó pöffeszkedés. Lehet, hogy én vagyok vak, de semmi ilyesmit nem látok – illetve legföljebb annyit, hogy időről időre szárba akarnak szökkenni ezeknek a magjai, de gyakorlatilag kivétel nélkül azonnal le vannak fűnyírózva. Azt mi sem vállalhatjuk – ahogyan az  interneten senki más sem! -, hogy egy nyilvános fórumon folyamatosan, 100%-osan kézben tartunk minden kommentelői megnyilvánulást. Nálunk utólagos moderáció van, és ennek a módszernek kikerülhetetlen hátránya, hogy megjelennek ide nem illő kommentek is, amiket vagy sikerül időben levadászni, vagy nem. Őszintén szólva számítottunk arra, hogy a törzsközönség ezt megérti, és valamilyen szinten alkalmazkodik hozzá. Ha valakinek valamilyen megnyilvánulással gondja van, jelezze – de kérjük, hogy amennyiben van rá mód, semmiképpen ne tévessze össze egy kommentelő rosszul fogalmazott sorait az oldal készítőinek hivatalos álláspontjával.

4. A hangvétel, és annak (nem) változása… Nem egyszerű kérdés, és ez is hozott félreértéseket. Aki mindent fekete-fehérben lát, az sosem fogja ezt megérteni, ezért remélem, hogy a mi olvasóink ennél azért magasabb szinten állnak. Igen, a Férfihang egy kicsit karcosabb, vagy legalábbis a karccal szemben egy kicsit megengedőbb, mint egy átlagos sajtótermék. Ennek egyik oka maga az eredeti célkitűzés, a másik pedig az, hogy az antifeminizmus iránt érdeklődőknek egy része azért vált érdeklődővé, mert személyesen találkozott a feminizmus valamilyen eredményével, és az neki valamilyen kárt okozott. Ezen emberek teljesen érthető okokból egy kicsit indulatosak. Ez nyilván nem szerencsés dolog, de nekünk valahogyan kezelnünk kell, és elfojtásokkal, tiltással, szőnyeg alá söpréssel nem megy. Nagyon örülünk a jelenlévő hölgyeknek, de egyúttal meg kell kérnünk őket arra, hogy nézzék el egyes kommentelőknek, ha az indulataikat olykor nem sikerül tökéletesen csatornázni. Van, hogy az ember rosszul fogalmaz, és olyanok is a céltáblája közelébe kerülnek, akiket ő maga nem szánt oda. Kell némi empátia és megértés, hogy ezeket az eseteket a helyükön tudjuk kezelni, de az idelátogató hölgyeket én empatikusnak és megértőnek ismertem meg. Azt hittem nem lesz gondunk, de sajnos lett – a kérdés, hogy a jövőben tudjuk-e jobban kezelni ezeket a helyzeteket. A múlton változtatni már nem tudunk.

A hangvételre visszatérve, nem volt arról szó, hogy egy válaszúton balra mentünk és mostantól véresszájú martalócok leszünk. Félreértett filozofálgatás volt, hogy a Férfihang nevéből és belső indíttatásából eredően szükségszerűen a férfias (yang) “igenis kimondom az igazat” hozzáállást választja a nőies (yin) “csak meg ne sértsek valakit” helyett. Volt az utóbbi napok viharának egy olyan része, ami mintha arról szólt volna, hogy engedünk-e az érzelmeket központba állító mentalitásnak, és azon a síkon próbáljuk megoldani a gondokat, vagy pedig maradunk a hideg fej és a logika mellett. Ezt nehéz lenne úgy magyarázni, hogy a bunkóság mellett döntöttünk a kulturáltság rovására, és szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy ilyesmiről szó sincs.

5. A lap jövője jelenleg kissé bizonytalannak látszik. A cikkek számának csökkenése éppúgy járt némi lemorzsolódással, mint a nagy viták és a karcosabb kommentek. Azt hiszem az lesz a legegyszerűbb, ha titeket kérdezünk meg: mit szeretnétek itt látni, merre tovább? Mindenkinek a véleménye érdekel, mert néma gyereknek senki se veszi észre a lemorzsolódását. Akinek van kérése, ötlete, észrevétele, az most adja elő bátran, mert ez egy sorsdöntő pillanat a Férfihang életében.

12 votes, average: 5,00 out of 512 votes, average: 5,00 out of 512 votes, average: 5,00 out of 512 votes, average: 5,00 out of 512 votes, average: 5,00 out of 5 12 olvasó átlagosan 5,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Deansdale

Külön bemutatkozni nem szokásom a neten, beszél helyettem a véleményem - azt nem rejtem véka alá. Eleget foglalkoztam a feminizmussal ahhoz, hogy véleményt merjek formálni róla. Akkor is, ha ez a polkorrekt széllel való szembevizelést jelent.

153
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
20 Egyéni hozzászólás
133 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
32 Hozzászólások szerzői
AdamFrolich JanosPash CutterbrandonSlasher Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
edie
Olvasó
edie

Szerintem igen is helye van az oldalon az olyan cikkeknek, ahol egyszerűen megmondják a frankót a femcsikről kertelés, finomkodás nélkül.

Más témában viszont nem árt óvatosnak lenni, talán inkább egy magánvélemény rovatba küldeni őket a fórumon, mint cikként publikálni, úgy látom a nők külsejével kapcsolatos dolog elég sok indulatot gerjesztett, és bár elismerem van némi igazság abban, hogy egyesek a kövérséget akarják reklámozni, másrészt meg szerintem is ott van a másik oldalon, hogy sokan meg az anorexiát, illetve szvsz a férfiaknak is valahol káros lehet, ha ignorálják a szerényebb külsejű nőket, többek közt azért, mert elhiszik, tele van a világ topmodellekkel és egy igazi pasinak egy olyan kell.

Szóval szerintem valahol az lehet a megoldás, hogy cikkbe olyanok kerüljenek, amik tényleg egyértelműen a femcsiket cincálják szét, de kerülik az olyan jellegű témákat, amik normálisabb nőket is megbánthatnak, mert előnytelen külsejűek, kényszerszinglik, bölcsibe rakják gyereküket mert dolgozniuk kell tényleg stb.

 

És persze nem lehet minden kommentelőért felelősséget vállalni, az én véleményem az, hogy csak azt szabad kitiltani, aki többször bebizonyította, hogy képtelen a normális beszédre meg ilyenek.

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Általánosságban azt mondanám, ne adjátok fel a küzdelmet. Nagyobb szükség van rátok, mint korábban. A magyarországi feminizmus magasabb fokozatba lépett. Amíg korábban inkább vicc volt a ténykedésük, lásd Nőkert, ma egy veszélyes új irányzatuk támadt. Ez pedig a csakazolvassa jelenség, aki belülről rombolja a családot, teljesíthetetlen igényeket keltve a nőkben a férfiak iránt. Amennyiben követői támadnak a női bloggerek közt, nők millióit mérgezheti meg ez az új irányzat. A férfiak pedig választhatnak a rabszolgaszerep és az egyedüllét közt. Kétségtelen leült mostanában az oldal, de meg kell próbálni átvészelni ezt az időszakot. Bizonyos témákat pedig inkább hanyagolni kéne, amelyek a nem feminista nőknek is bántóak, ilyen például a női kövérség kérdése.

Naooo
Olvasó
Naooo

“teljesíthetetlen igényeket keltve a nőkben a férfiak iránt”

Ugyan már, ez az igény rég megvan bennük.

“ambiciózus, magas, jóképű, család centrikus, humoros párt keresek magam mellé”

“Ápolt, jó humorú, intelligens, céltudatos, magas, barátságos, realista/ optimista, kiegyensúlyozott, káros szenvedélyektől és erőszakos cselekedetektől mentes.”

“Légy mosolygós!!! Értelmes, jó beszélgetőpartner, légy nyitott és érdeklődő, segítőkész, és türelmes.”

“keresek jó humorú ,kedves , aranyos ,fiatal , jóképű férfit aki nem ver át!!”

“Egy egyedi, utánozhatatlan személyiségű párt keresek: aki megtud nevettetni, akivel jól érzem magam, aki mellett Nőnek érezhetem magam, aki mellett könnyed és szép az élet, amikor nehézségek vannak akkor is.”

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Ez igaz, viszont cs új minőség. Gyakorlatilag teljesen kontrollálni akarja a férfit, csak a nő igényeit szolgálja ki. Ne legyen egyedül a barátaival, ne nézzen meccset pihenésként, ne vonuljon el hobbijának élni. Helyette végezzen háztartási munkát, hallgassa a feleség lelkizését és csináljon közös programokat. Gyakorlatilag egy percet se lehet egyedül, hogy feltöltödjön, lazítson. Ez nagyon durva lelki terror.

don Fefinho
Újságíró
daphne
Olvasó
daphne

Hát… most mondjam el, hogyan élek két kisgyerek anyjaként? És rajtam kívül sokan mások. Hogy hányszor tudok egy hónapban a barátaimmal találkozni? Hogy mikor néztem meg utoljára egy filmet egyben? Mikor tudtam könyvet olvasni? Van-e hobbim? Mennyit alszom? Hányszor keltenek fel éjszaka? Mennyi háztartási munkát végek, meghallgatom-e a férjem munkahelyi gondjait, és mennyi közös programot szervezek? Hogy egy héten hány percet vagyok egyedül? (A wc-t leszámítva..) Ezek lennének a teljesíthetetlen elvárások? Lelki terrorban élek? Elnézést, hogy a cikk alatt ebbe belemegyek, tudom, most nem erről kéne kommentelni.

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Nem gondoltam volna, hogy most olyan helyzetbe kerülhettek mint suum. Kérlek ne sértődj meg, ez nem ellened irányult. Azért szerintem, ahol már kicsit nagyobb a gyerek, ott a nőnek elég sok szabadideje van. A játszótéren órákat eltöltő anyukák, azért gondolom tudnak ott lazulni és barátkozni.

daphne
Olvasó
daphne

Jaj nem, nem sértődtem meg, de tényleg szöget ütött a fejembe, hogy ennyire borzalmasnak tűnik az ilyen élet férfiszemmel. És hidd el, nincs lazulás a játszótéren sem, és sokszor nincs kivel barátkozni, mert nincsenek szimpatikus emberek. Ha nagyobbak a gyerekek, akkor már a nő is dolgozik általában, én is, így aztán egyáltalán nem jut több szabadidő. Na mindegy, ez nem a legjobb hely ezt ragozni.

Naooo
Olvasó
Naooo

“és sokszor nincs kivel barátkozni, mert nincsenek szimpatikus emberek”

Jobb is, még elcsábítanának, aztán hordhatnátok a bíróságra a pízet, hogy legyen a bírónőnek új fellépő kollekciója.

daphne
Olvasó
daphne

Elcsábítanak az anyukatársak? :) Végülis…

Naooo
Olvasó
Naooo

Apukák nem játszanak a játszótéren?

daphne
Olvasó
daphne

Nem jellemző. Apukák dolgoznak.

Naooo
Olvasó
Naooo

Kiestek biztos a játékból.

Fuzzy Logic
Olvasó
Fuzzy Logic

Én konkrétan ledöbbentem. Nekem a kétgyerekes anyuka élet jóval nehezebbnek tűnik. Kíváncsi lennék, hogy az itt lévő férfiak hogyan képzelik el a “férfi és női szerepeket” egy kapcsolatban. Mondjuk beszéljünk átlagos magyar emberekről (akik nem feltétlenül tudnak megélni egy keresetből). Mi az, ami a nő “dolga” és mi a férfi “dolga”? Hogyan változik, ha már a gyerekek is képbe kerülnek? Tényleg érdekel, nem trollkodok.

 

Suum cuique
Újságíró

A férfi megjavítja kerti csapot, a zárakat, villanykörtét cserél, nyáron lenyírja a füvet, felássa a kertet, télen havat lapátol, és hasonlók. Hétvégenként főzhet ő valami különleges étket., nyáron meg grillezik Az asszony dolga a hétköznapokban a főzés és az ehhez kapcsolódó tevékenységek. Mosás. Férfiként a porszívózást max bevállalom, de inkább veszek egy robotporszívót :P

Aki egy férfira olyan nőies tevékenységet akar rákényszeríteni, amely őt demaszkulinizálja, lényegét sárba tiporja, az épp olyan, mintha egy nőt arra kényszerítenénk, hogy rajongjon a fociért, vagy szereljen karburátort. Az a nő, aki a férfira akarja kényszeríteni a mosogatást, azt kétségkívül máglyán kéne elégetni :D Ez alól csak valami orbitális vis maior lehet kivétel, pl. az asszony 40 fokos lázzal fekszik.

hgyi
Szerkesztő

Mindezt egy bérházban? hm…
És ha van gyerek/gyerekek?

 

Suum cuique
Újságíró

Az, hogy ki mennyit “foglalkozik” a gyerekkel az az életszakaszától függ. Az élete első három évében a gyerekek természetüknél fogva anyásak, és ehhez igazodva úgyis is az anya van velük gyesen. Aztán a dolog megfordul, és a gyerekek apásak lesznek, elkezdődik a leválás az anyától, mindig az apjuk nyakában akarnak csüngeni, focizni, birkózni vele. Ez így szép, ez így jó, ez így normális.

hgyi
Szerkesztő

Suum… Ahha.

mdmselle
Újságíró
mdmselle

istenem most ébredtem rá, mit tettem! Úgy érzem magam mint akit fejbekólintottak, mintha egy görcs kiengedett volna a gyomromban.

Suum, őszintén és teljes körűen bocsánatot kérek, amiért kiakadtam azon amit a dagiposzt alatt írtál, és a többiektől is töredelmesen elnézést kérek. Az egész az én hibám volt, túllihegtem, túlreagáltam túlhisztiztem. Szó Szerint A Semmiért. Komolyan, tényleg, bocsánat. Viccre kellett volna vennem az egészet, mert az. Nem értem hogy vehettem egy percig is komolyan, hihetetlen :-DDD

Remélem egyszer majd megházasodsz és gyermekeid lesznek, és akkor majd szembesülsz az élet valódi problémáival. Addig pedig igazad van, ez így szép, ez így jó, ez így normális :-)))

Suum cuique
Újságíró

Köszi, hogy infantilizálsz, igazán, ez amúgy shaming language :P A házasodást nem sietem el, de mielőtt valami naiv ábrándozó izének titulálnál, megnyugtatlak, hogy bár házas még nem voltam, természetesen volt több évig tartó párkapcsolatom is, szóval nem a könyvekből szedem az ismereteimet :P A gyerekek ügyében meg annyit, hogy van három fiatalabb testvérem, azt is tudom, hogy hogy viselkednek a gyerekek életük első tíz évében :)

mdmselle
Újságíró
mdmselle

Félreértesz, eszemben sem volt infantilizálni téged, őszintén bocsánatot kértem. És nem vagy ábrándozó izé, teljesen normálisan gondolkodsz :-)

daphne
Olvasó
daphne

Suum, azért készülj fel, hogy érhetnek meglepetések házasság- és gyerekügyben. Úgy tűnhet, hogy magas lóról beszél az, aki gyerekeket nevel, de azért tudom, hogy nem tudod milyen ez, mert én se tudtam azelőtt, senki se tudta.

Naooo
Olvasó
Naooo

“Suum, azért készülj fel, hogy érhetnek meglepetések házasság- és gyerekügyben.”

Ja, kiderülhet nem is tőle van a gyerek.

Naooo
Olvasó
Naooo

“télen havat lapátol”

Sose értettem mire jó a hólapátolás. ÚGYIS ELOLVAD!

Toplak Zoltán
Újságíró

Jajj, vazze! Höhöhöhö. Igen, el. Addig meg járjon a gyerek derékig érő hóban. És neki még tetszene is! Csak nekem nem, meg az anyjának, mikor tüdőgyuszival futhatnánk az orvoshoz. Jójó, tudom, vicc volt. Csak le kellett csapnom ezt a labdát. :-)

edie
Olvasó
edie

Én a magam részéről mosogatást porszívót még tudom vállalni, főzést nem, vasaláshoz sem értek igazán, meg portörléshez se.

Dremel
Olvasó
Dremel

Kedves Daphne,

ezek a dolgok jellemzőek az apákra is, hogy eltartsák a családot :P

Amúgy értem én, amit nehéznek találsz, mondjuk, én egyedül nevelem a két makimat. Míg Te nő vagy (érzelmes lény), addig én egy szőröslelkű pasi, aki honvédtisztnek volt nevelve, kinek bárdolatlan lelke kissé könnyebben veszi az ilyen akadályokat.

A játszótléri anyukák utálatában viszont osztozom: ilyen bazsalyogva savazós-marós bájolgást, plusz, mivel férfi vagyok, az állandó levadászásos kísérletek hárítása mindig fel tud bosszantani. Még akkor is, ha világosan jelzem egy könyvvel, hogy semmi kedvem érintkezni velük.
Vigyál le Sprite-os palackban fehérboros fröccsöt, nekem ez a trükköm ;))))

daphne
Olvasó
daphne

Néha tényleg nehéz és elegem van, de most nem én panaszkodtam miatta, Aurelius írta fent, hogy ez teljesíthetetlen és hogy lelki terror :) Én ezen ütköztem meg, hogy ami nekem napi valóság és bírom, az ilyen szörnyű kívülről.

(Inkább nem alkoholizálok, amikor gyerekekre kéne vigyázni. Még rászoknék.)

Toplak Zoltán
Újságíró

Nem a gyereknevelésről írta sztem. A “felelj meg a nőnek, felelj meg a nőnek és felelj meg a nőnek” hatalmas média bölcsességről írta – én így értettem.

daphne
Olvasó
daphne

De azért éli meg lelki terrornak, mert valami szörnyűségre akarja rávenni a nő. És ez a szörnyűség (ne találkozzon a barátaival, ne éljen a hobbijának, ne lehessen egyedül, háztartási munkát kelljen végeznie, közös programokat szerveznie) éppen az, amiben egy átlag kisgyerekes anya él. Nem azt mondom, hogy nem elviselhetetlen, ha valaki folyton nyaggat, én ott ragadtam le, hogy milyen rémes állítólag ez a -fent leírt – életmód.

Toplak Zoltán
Újságíró

daphne, megértelek, tényleg sok a teher a nőkön is. De nem a férjed tart lelki terror alatt. Míg a média sokszor sulykolja a nők fejébe, hogy NE elégedjenek meg egy normális, jóindulatú, átlagos férfival, hanem az über, über, über férfi kelljen. Az egyik Nők Lapja cikkében pl. Müller Péter leírta, milyen az a férfi, akit szívesen követnek a nők, és tutira elfogadják vezetőnek. Igaz ő a társastáncban fogalmazott. Nem volt rossz (igazából azt írta, hogy figyel a nőre és ismeri, tudja mire van szüksége, és figyelembe veszi vezetés közben.) De nem örültem neki, hogy arról egy szót sem írt, hogy a nő viszont bízik az őt vezető férfiban, és készséges abban. Nem: “Bizonyíts Józsi, aztán majd követlek, ha úgy gondolom.”, hanem “Vezess, Józsi, követlek, aztán úgyis kiderül, hogy alkalmas vagy-e rá, hogy rád bízzam magam. De remélem, ki fog.” Hogy kész áldozatot hozni a párjáért, akár időnként félretenni női igényeit a férje kedvéért (persze nem állandóan), és elfogadni, ha a férfi hibázik. Ha komoly a hiba, segít kijavítani, ha nem komoly, akkor némi elnézést tanúsítani.

daphne
Olvasó
daphne

Még egyszer, én nem állítottam, hogy bármilyen terrorban élnék, teljesen átlagos családi életet élek, a maga örömeivel és nehézségeivel.

smirti
Olvasó
smirti

Senki nem állította, hogy azt állítottad. :) A feministák viszont állítják, ebből indult az egész. Vagy félreértettem.

daphne
Olvasó
daphne

Aha, félreértetted. Csak már nem akarom újra leírni.

smirti
Olvasó
smirti

Van erre is megoldás: visszaolvasok.

Toplak Zoltán
Újságíró

daphne, azt hiszem Aurelius azt írta, nem jön be neki, hogy az árad felé, a férfinek mindent fel kell adnia a családért, te pedig erre azt reagáltad, hogy 1. összehasonlítottad a te, női caládi életedet a férfi, családi életével, illetve 2. azt montad, hogy nem jön be, ha egy féfi semmit nem hajlandó feláldozni. Én szerintem kicsit másról beszéltetek. Nem értem, miért védekezel ennyire, csak ezért írtam ezt a kis átvilágításnak szánt izékét.

daphne
Olvasó
daphne

Csak az ellen védekezem, ami nem igaz, mint ahogy most többek szerint arról írtam, hogy lelki, vagy bármilyen terrorban élnék.

Azért hasonlítottam össze, mert az én életem, és sok ismerősömé, leírható azokkal a szavakkal, amivel Aurelius a számára méltatlan helyzetet jellemezte. Másról beszélünk, de milyen különös, hogy ennyire hasonlít a kettő.

“nem jön be neki, hogy az árad felé, a férfinek mindent fel kell adnia a családért” egy nőnek amúgy bejön, hogy felé is ez árad?

Alkibiadesz
Olvasó
Alkibiadesz

Látom, ide is begyűrűzött a “panaszkodjunk a házimunka nehézségéről, állítsuk be lelki terrornak” című feminista lózung. Akinek ennyire nem tetszik a dolog, az nyugodtan cserélhet. Tudomásom szerint kb. 10X annyi férfi van, aki szívesen lenne háztatásbeli, ha lenne olyan nő, aki őt eltartja. De valamiért nincs. Ha ennyire könnyű a pénzkeresés, a család anyagi biztonságának előteremtése, a felelősségvállalás, hogy ezt elirigylitek a férfiaktól, akkor lehet cserélni. Ma már semmi akadálya nincs ennek. Tegyük hozzá, hogy elődeitek, nagyanyáitok szanaszét röhögnék magukat azon, hogy az a mai szinten napi kb. fél óra mosás, mosogatás, takarítás a korszerű háztartási gépek korában lelki terrornak számít. Ők még 5-10 gyereket neveltek egyedül, óvoda iskola, bölcsőde, gyermekmegőrző nélkül, ráadásul gépek nélkül, mai szinten már “középkorinak” számító körülmények között végezték a ház körüli teendőket. Melyikőtök gyúr tésztát, süt ma már kenyeret? Melyikőtök mos teknőben? Melyikőtök söpri ki napi szinten a pajtát, feji meg a teheneket, eteti a malacokat, tyúkokat stb.? Szerintem nem sokan. Ők mégsem panaszkodtak, tették a dolgukat, és természetesnek vették, hogy a család működéséhez nekik is hozzá kell járulni valamivel, nem csak a hasznát húzni.
Ha arról van szó, én férfi létemre szívesen bevállalom a házimunkát, mosok, főzök, takarítok, ha van jelentkező, aki egy gazdag sikeres nő személyében eltart cserébe, már holnap be sem megyek dolgozni. :) De legalább annyit kell keressen, mint én, mert semmi kedvem csövezni. Valamiért mégsem tolonganak a nők a családfenntartó szerepért. Pedig ha tényleg olyan nehéz lenne a házimunka, akkor az már valószínűleg régen a férfiak szerepe lenne “logikusan”. Úgyhogy valamit valamiért. Az viszont abszurd, hogy mind a mai napig el akarjátok tartatni magatokat a férfiakkal, ráadásul most már a házimunkát is végezzük mi, mert ti olyan csodálatosak vagytok, hogy heti 1 furulya kompenzációért ezt nekünk mind be kell vállalnunk, és még jó pofát is vágjunk hozzá. Ennyit a híres “egyenjogúságról” hogyan is képzelik azt el a mai nők. Nem fog működni, előre megsúgom.

daphne
Olvasó
daphne

Olvasd el kérlek még egyszer, az elejétől. Nem írtam semmit a házimunka nehézségeiről.

Aurelius Respectus hozzászólása: “Ne legyen egyedül a barátaival, ne nézzen meccset pihenésként, ne vonuljon el hobbijának élni. Helyette végezzen háztartási munkát, hallgassa a feleség lelkizését és csináljon közös programokat. Gyakorlatilag egy percet se lehet egyedül, hogy feltöltödjön, lazítson. Ez nagyon durva lelki terror.”

Nem én írtam! Én azt írtam, hogy egy átlag, családos nő kb így él, ahogy ő leírta. Ami szerinte teljesíthetetlen, vállalhatatlan, és aki ilyenre akar rávenni valakit, az lelki terrort követ el. Nem volt arról szó, hogy nehéz-e a mosás meg a porszívózás, szabadidőről volt szó, barátokról, egyedüllétről.

Alkibiadesz
Olvasó
Alkibiadesz

Átlag családos nő? Én egy ilyen családos nőt sem ismerek, aki így élne. Nyugodtan elmehet a barátnőivel shoppingolni, amíg nem szívja szárazra a bankkártyámat, felőlem meccset is nézhet, bár engem nem érdekel a sport, a lelkizéssel sincs baj, természetes, hogy megbeszéljük egymással ami bánt. A hisztivel a követelőzéssel meg az “igényeskedéssel” már van baj. Ha valaki “igényes”, akkor tanulja meg a pénzkeresés fortélyát is. Ha pedig ez nem megy neki, akkor költekezni se akarjon felelőtlenül. A közös programok meg egy családban talán nem olyan borzasztóak. Elvileg olyannal élünk, akivel szívesen vagyunk együtt, nem olyannal, akinek látni se bírjuk a képét. Ha annyira sokat akar egy nő egyedül lenni, annyira nem megy az alkalmazkodás, akkor minek megy férjhez? Minek él kapcsolatban? Talán újat mondok, de a férfinek is kell alkalmazkodnia, és az ő részéről is lemondásokkal jár a családos lét. Nem folytathatja azt az életvitelt családon belül, amit agglegényként élt.

daphne
Olvasó
daphne

Nem megyek bele tovább ebbe a vitába, aki nem hiszi, járjon utána.

Ezt már általánosságban írom: nekem például ezek az ellentmondások nem tetszenek itt a Férfihangon. Többen megírták már, miért rossz, hogy munkát vállalnak a nők, amikor úgyis munkanélküliség van, és hogy ezért is nem születik elég gyerek. Ugyanakkor ha szóba kerül egy háztartásbeli feleség, főállású anya, ott egyből meggyanúsítják (itt többen), hogy nem csinál semmi hasznosat, és biztos hülyeségekre költi a férje pénzét. Elhangzik, hogy aki annyira egyedül akar lenni, az ne menjen férjhez, aki nem bírja a gyerekneveléssel járó terheket, az ne szüljön. De ha szóba kerül olyan, aki nem akar férjhez menni, nem akar gyereket szülni, az önző karrierista. Zoli azt javasolja, hogy mutassa meg a szerzőgárda, milyen női viselkedést tartotok elfogadhatónak. Én is kíváncsi lennék, vajon van-e valami konszenzus erről. Antifeminista férfimagazin. De minden része káros a feminizmusnak? A száz évvel ezelőttinek is? Akkor hogyan kellene most élnünk? Nem provokálok, tényleg érdekel.

 

mdmselle
Újságíró
mdmselle

Egyetértek Daphneval, én is ezt írtam le a fórumban is, mint észrevételt. Értem és megértem Admin válaszát is arról, hogy az elején leírtátok hogy a Férfihang nem feltétlenül képvisel egy egységes és kiforrott álláspontot minden kérdésben, így lehetnek olyan cikkek-hangok, amik máshogy látják ugyanazt a problémát, de hát azért vannak egészen alapvető dolgok, amiket nem ártana tisztáznotok, és legalább valami egységes irányt felállítani legalább a miheztartás végett. És akkor talán nem éreznénk folyton hülyének magunkat. Az egyik lehetne az például, hogy szerintetek mi a szerepe egy nőnek a társadalomban. Hogy képzelitek el az életpályáját, a mindennapjait. Milyen életmódot folytat a nő, akinek helyeslitek a tevékenységeit? igazán és őszintén kiváncsi vagyok rá én is.

Az egy világos irány, hogy a feminizmus rossz és a cikkek nagy része eddig erről szólt, de lassan lehetne konkretizálni hogy mi lenne a jó. Méghozzá a mai viszonyokhoz alakítva, nem csak egyszerűen azt mondani, hogy az volt a jó, ami a feminizmus előtt volt, mert akkor teljesen más volt a világ. Az a kérdés, hogy a mai elcseszett világban hogy lehet mégis jól csinálni, mármint az életet, átlagember szinten. Férfinak nőnek egyaránt.

.
Olvasó

Csatlakozom hozzátok ebben és csak támogatni tudom, amiket felvetettetek. Elolvastam, amiket írtatok a fórumban, és tényleg sok az ellentmondás. Van, hogy egy ember fejében is naponta változik, épp milyen is az “ideális nő”, így nagy feladat lehet egy egész szerzőgárda véleményét összehangolni, főleg a különböző világnézetek miatt. Azt hiszem, ehhez csak sok sikert tudok kívánni azoknak, akik ráveszik magukat erre a nagy feladatra. :)

Naooo
Olvasó
Naooo

¤¤¤ Moderálva – Admin ¤¤¤

“Hogy képzelitek el az életpályáját, a mindennapjait. Milyen életmódot folytat a nő, akinek helyeslitek a tevékenységeit?”

Otthon ül. Egész nap. A férje annyi fizetést kap a napi 4 órás munkájából, hogy évente kétszer Föld körüli útra tudja vinni a pereputtyot. Persze ehhez ki kéne iktatni a rendszerből a demokratákat, ¤¤¤ és az egyéb hasonszőrű zsiványokat. Egyből lenne annyi pénz ebben az országban, hogy a Dunába kéne dózerolni, bele ne fulladjunk.

Alter Ego
Szerkesztő

Szerintem lehetetlen elvárásokat támasztanál a Férfihanggal szemben. Kizárt dolog, hogy “általános érvényű”, “kötelező” elveket hangoztassunk ezen a helyen a nők társadalmi és családi szerepeiről. Hitem szerint itt mindenki olyan értékként kezeli az emberi szabadságjogokat, hogy eszébe sem jutna így közelíteni a problémához. Hiszen számtalanszor pont ez ellen küzdünk: Feminista önkéntes mérvadók akarnak szerintük mindenkire érvényes és kötelező szemléletmódot erőltetni minden más emberre. Az efféle megmondóemberkedés eleve idegen lenne ettől a közegtől. Ha néha saját véleményeként kifejt egy-két gondolatot valaki erről, akkor is égszakadás-földindulás. Lásd Dean gondolatait a nő szerinte előnyös életpálya modelljéről és a feminizmus ebből levezetett nőellenességéről vagy éppen Borisz gondolatait a főállású anyaságról. Minden alkalommal lehet félreérteni, mintha egységes gondolkodási irányzatként mindenkire ezt akarnánk ráerőltetni. – “Ahány ház, annyi szokás.” – Szerintem ez a régi, szép közmondás mindent elmond a lényegről.

Itt ezekről a kérdésekről legfeljebb közösen gondolkodni szoktunk, és még csak eszünkbe sem jut, hogy felállítsunk egy közös szemléletmódot, amit utána általában a férfiak vagy az antifeministák diktátumaként akarnánk meghirdetni. Abban az elemi szabadságeszményben pedig egységesen hiszünk, hogy ez így helytelen lenne. És még azt sem hiszem, hogy a dolgok könnyebbik végét fogtuk meg akkor, amikor ezt próbáljuk propagálni. Lásd például ezt a vitát is, valahogy túl sokan gondolják azt, hogy  kötelező ilyen alapvetéseket lefektetni. Ezzel megküzdeni sem egyszerű.

mdmselle
Újságíró
mdmselle

“Kizárt dolog, hogy “általános érvényű”, “kötelező” elveket hangoztassunk ezen a helyen a nők társadalmi és családi szerepeiről.”

Teljesen félreértettél. Még csak nem is gondoltam általános vagy kötelező elvek felállítására, nem tudom melyik mondatomból lehetett ezt kiolvasni, sajnálom :-(

Alter Ego
Szerkesztő

Ezt írtad korábban a fórumon, miután az egymásnak ellentmondó felvetéseket részletesen is soroltad:
“Az utóbbi időben körülbelül ez a nőkép rajzolódik ki a posztokból, csupa ellentmondás, nem tudom már cérnával követni.”
Úgy tűnt, hogy az ellentmondásos gondolatokat is kifogásoltad, de elnézést kérek ha félreértettelek.

Alter Ego
Szerkesztő

Ráadásul Reina fenti “csatlakozó véleménye” is ráerősített a félreértésemre.

Alter Ego
Szerkesztő

Egyébként ha nagyon akarunk a nemi szerepekkel, társadalmi kérdésekkel kapcsolatban az antifeminizmus és a személyes szabadság szempontjából is fontos olyan alapvetéseket leszögezni, amivel nagyjából mindenki egyetért, aki antifeministának vallja magát, akkor azt hiszem azok például:

– Léteznek a kétnemű biológia élőlény voltunk által meghatározott olyan nemi különbségek, amelyek az emberek jelentős részére érvényesek. Ezek a viselkedésünkben kódolt preferenciaként jelennek meg és nem társadalmi konstrukció eredményei. – Anyai ösztönei például a nőknek vannak. – A kisgyermekeknek az anyjuk mellet a helyük, szerencsés esetben minél hosszabb ideig. – Családellenes a fizetett gyermekgondozási szabadságok lerövidítése. – Az alapvető ösztönkésztetésekkel ellentétes az a törekvés, amely a nőket részben megfosztja a gyermekgondozási szabadságtól és helyette a férfiakat kötelező jelleggel gyermekgondozási szabadságra kívánja kényszeríteni, de előnyös ha a döntési szabadság ezzel kapcsolatban a családok kezébe kerül. – A családok feladatmegosztása a személyes döntés szférájába tartozik, ahhoz politikai mozgalmaknak és törvényeknek semmi köze. – Az abortusz nem kizárólag női jog, nem lehet hozzá kizárólag nőjogi kérdésként közelíteni.

És néhányat még nyilván lehet sorolni, de bizonyos szinten túlmenően aligha állíthatnánk fel egységes álláspontot, mert azokat eleve a személyes döntési szabadság körébe utaltuk. Persze még ezek mindegyike sem a női szerepekkel volt kapcsolatos, de azokról a kérdésekről tényleg jórészt csak egyéni vélemények létezhetnek, nem pedig logikai úton levezethető, tökéletesen megkérdőjelezhetetlen elvárások. És pontosan itt bukja el a feminizmus az érvelését, mert ilyen alapelvek felállításával próbálkozik és azoknak akarja alárendelni a jogrendszert.

.
Olvasó

Ne ijedjetek meg, én is csak egy-két alapelvre gondoltam, nem pedig olyan valóságidegen uniformizálásra, amit a szabadság nevében valójában a feministák csinálnak, hogy csak ilyen lehetsz, ha igazi, öntudatos nő akarsz lenni, minden más esetben alávetett rabszolga, patriarchákkal kokettáló rémség vagy… Jobb lenne olyasmi, ami a biológiából és az alapvető lélektanból következik, és általában igaz, ezzel hangsúlyozva azt is, hogy lehetnek kivételek.

Nagyon jókat írtál,  AlterEgo, ilyesmikre gondoltam! :) Egy-két általános alapelvre, amelyek jó irányba terelnek, nem pedig gúzsba kötnek.

Ha valaki túlszabályozza azt – általában a saját ízlése szerint -, milyen legyen A Nő, akkor, azt hiszem, az csak elijeszt minket, nőket az antifeminizmustól, hiszen attól, hogy egy egységbe vagyunk sorolhatóak (nők), ugyanúgy egyéniségek vagyunk, és a mi nemünkön belül is vannak különbségek, amelyek nem csak a “feminista agymosásnak” köszönhetőek, hanem annak, hogy más a temperamentumunk, az ízlésünk, a képességeink stb. Ezzel összhangban a férfiak között is sokféle van, és személyiségetek szerint más-más fajta személyiségű nő tetszik, illik hozzátok. De ezt általában tudják azok, akik találkoztak már hús-vér nőkkel, nem kell Nektek magyaráznom. :)

Toplak Zoltán
Újságíró

Hölgyeim, csatlakozom! Én is ezen morfondírozok, hogy akkor mi lenne jó, minek örülnék én, ha milyen szerepet vinnének a nők? Egyik részem, pl. azt szeretné, ha (figyu, durva lesz, de tényleg így van, bocsi érte) kb a sarokban állna, ütemezve csendesen levegőt venne, és amikor ki kell engem elégíteni szexuálisan, előjönne és megtenné. (Tudom, durva volt, bocs mégegyszer). Vagyis a totális alárendelődés, ahogy én akarom, ahogy nekem jó. DE. 1. a nő is önálló ember, saját sorssal. Azért él, hogy ezt beteljesítse. Pont, mint én. Durva lenne részemről Isten akaratával szembemenni. Én bánnám meg végül. 2. összességében a társadalomnak hasznos a nők által elvégzett munka, és a nők 99,99%-a többet tud, mint mosni, főzni és vasalni. Nem azért kapták a Teremtőtől ezeket a képességeiket, hogy aztán ne használják semmire. A legfrappánsabb példa erre Reina cikke a Femen-ről és a hagyományos női szerepekről. De én meg nem néznék olyan színdarabot sem, ahol férfiak ölelgetik egymást a szerelmes jelenetekben, mert a nőknek, ugye, otthon a helye. Stb, stb, stb.

Összességében talán Dr James Dobson koncepciója tűnik nekem a legelfogadhatóbbnak: a fiatal nők előbb a családalapításra szánják idejüket, és legyenek háziasszonyok, és feleségek, anyák, közben akár tanulhatnak is – készülve a későbbi évekre, mikor a gyerekek már nagyobbak, több és jobb háztartási gépet engedhetnek meg maguknak, vagyis az otthon, a család kevesebb terhet jelent már a nőknek. Javasolt lehet (különösen a nagycsaládosoknál) az otthonról végezhető munka, saját vállalkozás elindítása (a család teljes érzelmi és akár anyagi és munka támogatásával), vagy a munkaerőpiacra való be- ill visszatérés. Utóbbi esetén azonban előbb erős politikai lobbi látszik szükségesnek, mert egy kb. negyven éves nő, aki addig szinte csak a családjának élt, hogy munkát kapjon… háát, csodák végül is vannak.

Jó lenne, ha a férfi egyedül el tudná látni családját. Ekkor a nő karitatív társadalmi tevékenységben is kibonthatná a benne lévő adottságokat, és a férfi családfenntartó szerepe nem csorbulna. Franciaországban teszik ezt állítólag többen. (Mdmselle – így van? Mit tudsz róla?)

Alter – én jónak tartanám, ha mégis a Férfihang felvállalna egy nagyjából egységes szemléletet, hogy milyennek kéne lennie a Nőnek, és milyennek a Férfinak. Ahogy Reina írta – alapelveket, természetesen tiszteletben tartva, hogy kivételek mindig vannak, és ezek az alapelvek nem kötelezőek, csak ajánlva vannak. Maguk az ajánlók is ezek szerint igyekeznek élni, és személyes életpéldájukkal tudják segíteni azokat, akik szintén érdeklődnek. Hangsúlyozva, hogy mindenki maga dönt, és szélsőséges eseteket kivéve a négy fal között úgy él, ahogy akar (mert ha a Rozi már ötödször sikoltozik a héten, akkor azért én csak átmennék megkérdezni, hogy ez most miért van?)  de kéne ajánlásokat megfogalmazni a családon belüli szerepekre és a társadalmi szerepekre is. Különben bárki aki olvassa a Hangot, joggal kérdezheti: oké értem, mit nem akartok. Na de mit akartok? Hogyan változzon a társadalom? A rossz mintákat mikre váltsuk le?

;-)

edie
Olvasó
edie

Szvsz az hogy nő egyáltalán ne dolgozzon (mármint házon kívül), manapság már kevésbé megvalósítható, illetve Japánban nem szívesen alkalmaznak férjes asszonyokat, de náluk is nagyon nagy az elöregedés…

Szóval szerintem minél több részmunkaidős meg otthon is végezhető munka kéne anyáknak, de támogatni őket abban, hogy legalább első-három évet csak gyerekkel tölthessék. (támogatás nem kényszer azzal ellentétben amit hülye femcsik gondolnak)

(Ennél a pontnál megjegyezném csatlakoznék azok sorához, akik szerint gáz volt Borisz azon cikkével, amely szerint gáz ha nő főállású anyának mondja magát.)

Itt megjegyezném van különbség aközt, hogy vki a gyerekekre áldozza fel a szabadidejét, vagy arra, hogy párja minden rigolyáját kielégítse…

Alter Ego
Szerkesztő

Borisz véleménye egy vélemény, amivel sokan nem értettek egyet ilyen vagy olyan okból. Széles vita folyt róla, ki-ki bölcsebb lett tőle. Tekinthetünk még mást a szerepünknek?

Alkibiadesz
Olvasó
Alkibiadesz

Nincs itt semmi ellentmondás. Egyesek így gondolják, mások meg másként. Az emberek nem egyformák. Nekem például biztosan nem kéne olyan nő, aki a házimunkára hivatkozva otthon vakargatja egész nap a mittoménmit. Egyszerűen elég sokáig éltem agglegényként ahhoz, hogy tudjam, mit jelent ma a házimunka. Ezzel engem nem lehet megetetni. Aki háztartásbeli, az pénzt nem keres, tehát szükségképpen a férfi tartja el. Akár tetszik akár nem, ez így van. Ilyen esetben ne akarjon igényeskedni, pazarolni, arra hivatkozva hogy neki milyen nehéz, mert a férjének nála csak sokkal nehezebb. És ne próbálja meg úgy beállítani, mintha ő valami különlegeset csinálna, amitől hasra kéne esni. Ezzel a mentalitással van gond, nem önmagában azzal, ha valaki ilyen életmódot él. Aztán meg ott van az is, hogy ritkán választanak a nők maguknál kevesebbet kereső, vagy alacsonyabban szituált férfit. Azaz maguknak választják ezt a másodhegedűs szerepet, nem a gonosz férfiak nyomják el őket. Akinek nem tetszik, az választhat magánál alacsonyabb szinten lévőt is, aki fölött főnökösködhet. Mivel a nő ezen az elven kevesebbet tesz bele a családi közösbe, viszont ugyanannyit vagy többet vesz ki belőle, ezért úgy arányos, ha még a házimunkával ezt kipótolja.

Engem az sem zavar, ha valaki nem akar férjhezmenni. Nem kötelező, egyéni döntés kérdése.

Ez meg hogy mutassa be a “szerzőgárda” mi az elfogadható női viselkedés. Hát ez vicc. Miért kéne előírt női viselkedés? Mindenkinek más az elfogadható. Nehéz lenne ebben konszenzust találni a férfiak között. Ami egyik férfinél bejön, a másiknál nem fog. A nőkre inkább jellemző, hogy egyféle, jól körülírható karakterisztikájú férfira gerjednek. Ezért szoktak “alfázni bétázni” stb. A nőkre viszont nincs ilyen, attól, hogy tud főzni, vagy behódoló természetű még nem minden férfinek fog ezzel bejönni. Persze vannak dolgok, amiket a legtöbb férfi nem szeret. Például azt, ha a nő baleknak nézi, manipulálni akarja, anyagilag le akarja húzni, vagy mindent vele akar csináltatni.

Milyen része káros a feminizmusnak? Szerintem a mai része káros, ami a nőknek újabb előjogokat, előnyöket a férfiaknak újabb kötelezettségeket akar a nyakába varrni. Az egyenlőséggel önmagában semmi baj nem lenne, de hát az az egyenlőség, ha mindenki ugyanannyit tesz bele a közösbe. A nő ezt egy részben természetben teszi bele, ez a házimunka, mivel az anyagiak előteremtésében ő kevésbé tud helytállni. De önmagában ez ma már kevés, mert azért mi sem napi fél órát robotolunk a munkahelyen. Régen azért lehetett egy keresetből kijönni, mert akkor sokkal alacsonyabb életszínvonalon éltek az emberek. Vidéken önellátó gazdaságok voltak, városon is szerény körülmények között éltek az átlagemberek. Ma meg már a fogyasztói társadalom által eligényesített embereknek kell a luxus, nagy ház, autó, műszaki cikkek, drága nyaralások, mindenféle drága bizbaz a gyereknek. Ehhez két kereső kell, ezért nem várható el, hogy egyedül a férfi álljon helyt a munka frontján. Azt is említettem már, hogy régen nem napi fél óra volt a házimunka, ezért akkor teljes munkaidős tevékenységnek is betudható volt.
De erről is vannak akik másképp gondolkodnak, ezzel nincs semmi gond. Mindenki olyan párt választ magának, amilyent szeretne.

Naooo
Olvasó
Naooo

“Mindenki olyan párt választ magának, amilyent szeretne.”

De szép is lenne.

daphne
Olvasó
daphne

Ez is egy válasz, hogy nincs egységes álláspont. Olyat se lehet kijelenteni, hogy a Férfihang nem vitatja mondjuk a nők választójogát, vagy a fogamzásgátláshoz való jogot? Az is lehet, hogy ez sincs lefektetve, miért ne lehetne ebben is mindenkinek saját véleménye. De akkor mit jelent itt az, hogy antifeminista? Esetleg mindenkinek mást.

Valamiben úgy látom elég nagy az egyetértés mégis, hogy a háziasszonyok nem végeznek igazi munkát. Az unatkozásra egy olyan példát tudok mondani, hogy ha valakinek egész nap az a dolga, hogy háromjegyű számokat adjon össze papíron, az egyszerre lesz unalmas, mert nem elégíti ki szellemileg és ismétlődik, és fárasztó is, mert semmi mással nem tud foglalkozni.

Kíváncsi lennék, itt ki az, aki gyereket nevel. Egyedül, vagy kapcsolatban.

Alter Ego
Szerkesztő

Ha felismerjük, hogy egyének írnak a Férfihangon, amely jelenleg lényegében egy nyitott blogszolgáltatás, akkor aligha lehetne a lap nevében állásfoglalást tenni.

daphne
Olvasó
daphne

Alter Ego, és az antifeminista jelző se szorul magyarázatra? A feminizmusról sincs akkor egységes állásfoglalás?

daphne
Olvasó
daphne

“Az teljesen más tészta, hogy a feminizmus ellen lépünk fel. Ez a Férfihang tematikája. Ebben is vannak eltérések, de a vezérfonal lehet közös. Szerintem ezzel te is tisztában vagy :)”

De szeretnék még jobban tisztában lenni. Éppen ezt a közös vezérfonalat keresem. A feminizmus több mindent is jelenthet, kezdve a nők választójogával vagy a női nadrágviseléssel és befejezve mondjuk a vállalati női kvótával vagy a gender elmélettel.

Alter Ego
Szerkesztő

Amíg maga a feminizmus nem definiálja magát egységesen és közérthetően, addig talán mi is megengedhetnénk magunknak ezt a “slendriánságot”.

Ennek ellenére most ezen a helyen megadok egy definíciót, amivel szerintem minden szerző egyet fog érteni:

A Férfihang küzd minden olyan feminista megnyilvánulás és társadalmi jelenség ellen, amelyben megjelenik az androfóbia vagy a nyílt férfigyűlölet illetve a nemi alapon diszkrimináló törvények igényének nyílt vagy burkolt propagandája vagy az egyéni szabadságjogok megkérdőjelezése.

daphne
Olvasó
daphne

Alter Ego: szerintem ez nagyon jó. Ki kéne rakni a fejlécbe.

Alter Ego
Szerkesztő

A fejlécben nehéz lenne helyet találni neki, de az impresszumot máris kiegészítettem vele. Szerintem magának az impresszumnak kellene helyet találnunk a főoldalon egy szövegblokkban. Így talán mindig szem előtt lévő módon kommunikálhatnánk a célkitűzéseinket.

Toplak Zoltán
Újságíró

daphne, én is nevelek. Igaz, elég keveset vagyok velük, de lennék többet is. És igen, tudom milyen fárasztó pl. nyáron egy egész napon át lekötni őket, és vuigyázni, hogy rendesen egyenek, ne sérüljenek mweg, de kimozogják magukat,m mértékkel tévézzenek, olvassanak is, stb, stb, stb. És nekem csak kettő van.

Alter Ego
Szerkesztő

Helyet is kapott a hozzászólások alatt, néhány újabb kiegészítéssel.

Inaara
Olvasó
Inaara

A pár közös döntése, hogy dolgozzon-e a nő házon kívül vagy sem. Az anyagi helyzet nyilván meghatározó, de ettől függetlenül az is számít, milyen típus a nő. A háztartás és a gyereknevelés mellett kielégíti-e, ha mondjuk fordítóként, könyvelőként, magántanárként stb. dolgozik otthon, vagy pl. idegenvezetőként, tolmácsként időnként pár órás elfoglaltsága van csak házon kívül. Legtöbbször többet is keres így, mintha egy irodában dolgozna. Én szívesen választom ezt, ha lehet, de egyáltalán nem nyafogok, ha nem. Tudni kell alkalmazkodni a helyzethez, ami persze menet közben is változhat.

Szerényebb anyagi helyzetben nem nagyon lehet válogatni és kedv szerint dönteni, de ott sem feltétlenül az az ideális mindenki számára, ha otthon marad, ahol jóval az átlagos színvonal felett élnek.

 

 

Toplak Zoltán
Újságíró

Inaraa: hát persze, nem olyan könnyű kérdés ez, mert oké a nő otthon, és a férfi a családfenntartó, ő hú de férfi, a nő hú de nő… de. Sok férfi sztem nem is igazán bánja, ha nem kell reggeltől estig robotolnia, ha kettesben lehet a párjával, ha van ideje és energiája a gyerekeire, ha Férfiként élhet, és nem pénzkeresőgépként, aki családfő se lehet, mert egyszerűen nem vesz eléggé részt a család mindennapi életében, hogy kompetens döntéseket hozzon. Az Élet meg meglepő kihívások elé állíthatja a családokat, egyik kedves barátom pl. baleset miatt hosszabb ideig otthon volt. Bizony akkor a háziasszonyi teendőket ő végezte el, mert (jogosan) nonszensznek érezte, hogy a felesége 8 órában dolgozik, utána meg otthon is mindent ő végezzen el, mikor ő is képes rá. Meg hát férfi, és nem csecsemő, akinek a fenekét is ki kell törölni, meg egy normális férfi szereti magát hasznosnak érezni, akire szükség van… Igazából nekem a férfiak iránti tisztelet hiányzik, és az ami ennek az alapja: a férfihoz méltó élet és magatartás. Ami automatice tiszteletet vív ki.

smirti
Olvasó
smirti

Szerintem csak akkor van baj az elvárásokkal, ha nem egyértelműek, vagy teljesíthetetlenek. Ilyen pl. az utolsó idézeted. Mindenki mástól “érzi nőnek magát”. A könnyed és szép élet iránti vágy felháborító. :)

Inaara
Olvasó
Inaara

Szerintem se adjátok fel, igazán nagy kár lenne értetek.

Röviden: mindkét oldallal egyetértek.  :)

Bővebben: Igazuk van azoknak, akik  a határozott, markánsan férfias, karcosabb, nem nagyon kozmetikázott vélemény nyilvánítás mellett érvelnek, és azoknak is, akik szerint a fentiek mellett az is fontos, hogy bizonyos különösen érzékeny témákban kicsit kevésbé nyersen és markánsan fogalmazzatok, több önkontrollt gyakoroljatok. Ez nem jelent gyengeséget, sem visszavonulást vagy elfeminizálódást, sem az elvek feladását, ellenben megelőzhet sok, szerencsétlen fogalmazásból fakadó félreértést, felesleges konfrontálódást. Egyáltalán nem tartom lehetetlennek a két oldal összegyúrását, sőt, valójában – egy-két esetet leszámítva – ez a jellemző a Férfihangra, tehát nem  vadonatúj irányelvek meghatározásáról van szó.

Én sem szeretem a durvaságot, az öncélúan alpári hangnemet, de tudom, hogy van, hogy elragadja az embert a szenvedély,  meggondolatlanul  használ egy kifejezést, vagy túlságosan sarkosra sikeredik a példa.  Sosem vennék magamra semmilyen véleményt, többek között azért sem, mert nem feltételezek a férfihangos fiúkról semmilyen rosszindulatot, és teljesen jól viselem, ha valaki keményebben fogalmaz : tudom, hogy ez itt a Férfihang. Én itt vendégként vagyok jelen.  A konkrét példánál maradva: ha kicsit vehemensebben írnak a fiúk arról, hogy milyen nők tetszenek nekik, s milyenek nem, hát Istenem… Az a szomorú, hogy ebből itt az oldalon “ügy” lett, míg ha  live, egy találkozón, élőszóban, egy sörözőben vagy kávézóban ülve, jó hangulatú beszélgetés során merültek volna fel ugyanezek a véleménykülönbségek, meggyőződésem, hogy az égvilágon semmi probléma nem lett volna belőle. Senki nem menne úgy haza, hogy megbántották,  hogy tüske maradt benne; minden esetleges félreértést pillantok alatt tisztázni lehetne.

Az oldal szerzői és visszatérő kommentelői virtuálisan elég jól ismerik egymást: tudjuk, kinek milyen a stílusa, kik azok, akik tapintatosabban, diplomatikusabban, mindenki által fogyaszthatóan fogalmaznak (kivéve persze a feministákat), kik azok, akik szeretnek keményen és nyersen írni, és vannak olyanok, akik sokak érzékenységét sérthetik “könyörtelen” szókimondásukkal.

Nos, pontosan ez az, ami miatt kell a kicsivel több önkontroll: csak virtuálisan, és nem valóságosan ismerjük egymást. Írásban nem is nagyon lehet ugyanazt visszaadni, ami élőszóban olyan könnyű. Itt nincsenek szemvillanások, cinkos összekacsintások, hangsúlyok; néhány nyomorult smiley-t leszámítva nincs semmi, ami enyhíthetne egy kemény megfogalmazást, és az nem mindig elég. Itt a puszta leírt szavakkal kell elérni, hogy a békét megőrizzük, hogy normális nőket (és férfiakat) ne veszítsetek el.

Megértem mdmselle-t is, bár a helyében nem úgy reagáltam volna, ahogy ő, de tudomásul kell venni, hogy ha úgy érzett a sokat idézett szerencsétlen hasonlat miatt, ahogy leírta, akkor az számára nagyon is valóságos, akkor is, ha nyilván senki nem akarta őt személyében megsérteni.

Az előbb megláttam a cikkajánlóban az egyéves szülinapos cikket. Érdemes összehasonlítani a mostanival, ha már úgyis közeleg a második évforduló…

Engem is érdekelne a többiek véleménye, mert igaz, hogy néma gyereknek az anyja se látja a fától az erdőt. :)

 

Borisz
Újságíró

Először is elnézést kérek Dean sorai közül, ahol tétován manifesztálódni tűnök. Nyilván nem egggyedmagammal, de mégiscsak, hogyazér.

Másrészt, én azt látom, hogy a Férfihang egy régimódi portál, a tartalma viszont zseniális. Egyszerűen meg kell újítani, civilizálttá, vállalhatóvá kell tenni a külsejét, magyarán egy designer és egy jó programozó kell összesen, aztán mehet minden tovább – esetleg annyi, hogy a cikkekre ki kéne találni valami kettéosztást: legyen a cikk, ami kb egy-két oldal szellős szöveg, és legyen a nemtudomhogymi, ami nem cikk, hanem szép hosszú, kerek, mindent érint, mindent lezár, és tudományos igénnyel felmorzsolja az utolsó kétértelműséget is. Nem kell neveket mondanom, több szerző is szeret ilyen hosszabbakat írni, és bár én az “újfiúk” egyike vagyok, de én is belelendülök néha. Azt gondolom, hogy ezeknek teret kell adni, de akkora teret, aminek nem horpad meg kifelé az oldala egy ekkora szövegtől.

Segíteni kell az olvashatóságot, az olvasás kellemességét. Népszerűbbé, elegánsabbá kell (default prefix: “szerintem”) válni, olyan módon jelen lenni a médiatérben, hogy hivatkozhatóak és praktikusan használhatóak legyünk. Ebben rengeteget tudok segíteni akár én is, de csurig van a net ilyen megoldásokkal, nem ördöglakat az online újság.

Inkább tényleg az a kérdés, hogy a jellemző cikkhossz hogyan adható el – mert kibaszottul értékes és fontos, amit ide az évek során leírtatok. Én nagyon sokat olvastam, mielőtt az első cikkem egyáltalán meg mert születni a sok kitűnően lecsapott labda között.

SZÓ SEM LEHET RÓLA, hogy abbahagyjátok/abbahagyjuk. Ha mindenki elvándorol, akkor egy üres index.html-t fogok frissítgetni. Ennek a magazinnak léteznie kell.

Az invariáns minimum szerintem a szerzőcsapat. Minden más mozdulhat, változhat, a név, a skin, a policy, a kommentek kezelése, ez mind nem olyan fontos, mint hogy ezek a szerzők írjanak, és félelem nélkül írhassanak (gyakorlatilag) bármit.

Toplak Zoltán
Újságíró

Érdekes, amit leírtál, abból engem semmi se zavar – jó én kiköpött lusta blogger vagyok. Nem élvezem a hagyományos újságírást, nincs motivációm, hogy megtanuljam, így nem csinálom. Nem biztos, hogy jó döntés, de nincs elég erős ellenmotivációm. Talán egyszer lesz.

Az én javaslatom: nőpozitív tartalmak időnkénti megjelentetése. Jó lenne megmutatni, milyen nőtípust, viselkedést preferál a szerzőgárda – alternatívaként a média által sulykolthoz képest. De akár egyezhet is azzal! Legyünk már bátrak és szabadok. Nem elég mondani, hogy nem vagytok nőellenesek, meg is kell mutatni, hogy nőbarátak vagytok. Tessék, kapásból szóba került egy fontos téma: párkapcsolat. Mindkét nemnek nagyon fontos. A földön a legfontosabb ember a férfi számára a felesége, és fordítva. (Ideális esetben.) Nem az egyetlen ember, de fölötte és előtte konkrétan már csak az Isten van. (Oké, mindez nem kinyilatkoztatás, csak ez a véleményem, és bizony, így tanultam kicsinyke egyházamban.) Bevallom azért jártam hozzátok olyan ritkán, mert nagyon negatív a hangvétel. Tök érthető, de (és Kóczián Mari is jelezte a Talitáról) az embereknek pozitív energiák kellenek, ahol ilyent találnak, oda szívesen mennek. Oké, a Férfihang, gyakorlatilag egy férfi panaszhang, és tényleg tökre kell, mert sokszor elviccelődünk a férfiak gondjairól, de ezek a gondok konkrétan léteznek, és férfiak kínlódnak és szenvednek miattuk. Meg nők is, mert őket is érinti így vagy úgy. Én szélesíteném a palettát. Dean-nek már írtam. Igaz, konkurenciát teremtenétek a lapomnak (valójában csak blog, de abban nem rossz) de egye fene! A férfilét elég gazdag, bőven elbír több portált is. Van miről írni. És a Hang őszintébb és mélyebb sok férfimagazinnál (néztem, szaporodnak rendesen) amelyek valamilyen álmot próbálnak eladni az embereknek, és bizonyos témákat érinteni se mernek. (Pl. egy férfi is szenvedhet egy nő mellett.) Ti a mai magyar valóságból indultok ki. És ez rohadt nagy aduász, mert az olvasó emberek könnyebben magukra és az életükre ismerhetnek titeket olvasva. Én érinteném a férfilét teljes palettáját, és nem ragadnék meg a politika sztem kissé felszínes (de fontos) világában. Viszont onnantól az antifeminizmus kikerülne a fókuszból, fontos mellékszál lenne, de mellékszál. Rengeteg férfit tökre nem érdekel, pedig miatta is szívnak annyit. Más miatt is, de a femik miatt is. Kemény igény, de érdemes megfontolni.

envagyok
Olvasó
envagyok

folytassátok, kell, ha lehetőség lesz rá, szerintem többen besegítenek

a cikkek elkülönítését javaslom én is: külön a részletes cáfolatokat / tények/statisztikák stb, külön a “bulvárt” és esetleg külön a feminiszmust kifigurázó cikkeket

az ismétléstől megint nem kell félni, mindig van új eset, ahol ugyanazokat a fűszereket lehet használni, mint az előzőnél, annak ellenére, hogy azt húst már megettük

a fent kialakult kommentek kapcsán pl rögtön rövid értekezést lehet tartani arról, hogy miért káros a nemek szembe állítása, a feladataik, tulajdonságaik, munkájuk méregetése, és az erőszakos szembeállítás helyett a kölcsönös tisztelet célravezetőbb.

Sun of a beach
Olvasó
Sun of a beach

Sziasztok!

Előre is bocsi, ha olyasmit is feldobok, amit mások már írtak. Most nem volt elég időm az eddigi kommentekre.

Az első nagyon egyértelmű cikk-ötletem egy céges feketelista lenne. Sokan próbálnak népszerűségre szert tenni az által, hogy férfigyűlölő szervezetek támogatóivá válnak. Ennek ideje, hogy a következményeit is vállalják. A következő telómat például már nem a T-nél fogom megvenni, hanem a Vodánál, mert az ultraliberális “T” mi mást is csinálhatna, mint támogatja a NANE nevű gyalázatos társaságot. (Azok saját honlapja szerint). Jó sok egyéb cégre is itt az ideje rásütni a “férfiellenes” jelzőt, hiszen ha minket nem is tartanak polkorrektnek, attól még van pénzünk amit megnézünk, hol költsünk el.

Másik ötlet: Folyamatos reagálás az ellenség irományaira. Mondjuk a “kert” most úgy tűnik, behalt. Legalábbis alig csinál mást, mint hogy karrierista banyákat népszerűsítve ajánlja az egyenes utat a nőknek a családmentes boldogtalanság felé. De attól még van lehetőség reagálni sok mindenre, és ilyenkor egyáltaalán nem baj, ha magatokat ismétlitek. Azt felejtsd el, Dean, hogy az baj lenne. Maximum időnként belinkeltek hivatkozást régebbi cikkekről, vagy idéztek azokból pár odaillő sort, de sosem baj az ismétlés. Sose baj, ha az újabb és újabb (de állandó témájú) feminista fröcsögésre mindig ott a kész válasz, amire az átlagember rátalálhat a gugliból. Nekem még mindig nagy kedvenceim az első itteni cikkek, melyekben más akkor is benne volt minden ami lényeges.

Harmadik tipp: Van, hogy adott cikkhez már annyi hozzászólás érkezik, hogy az idetévedő új olvasó nem fut át minden hsz-t, pedig egyes ottani gondolatok még a cikknél is kifejezőbbek, vagy nagyon jól illeszkednek hozzá. Esélyes, hogy ezek a hsz-ek nem elég jók külön posztnak. Sokunknak nincs újságírói vénája, tapasztalata az igényes, egységes felépítésű posztok megírásához. De valahogy (Akár havonta egyszer) lehetne olyan témájú posztot kiadni, ami ezeket a gondolatokat eleveníti fel. Keretbe foglalva. Pl: (“…” cikkhez “XY”-nak ez volt a gondolata:) vagy (“XY” feminista “…” hozzászólására “YZ” ezt válaszolta találóan: “…” Touché!)

Negyedik tipp: Kilépni a szimpla posztolásból, és hasonló válaszcsapásokat mérni a femiseregre, mint az a srác, aki EBH elé vitte a szórakozóhely ügyét. (Akármennyire megvan a véleményem az EBH-ról) Azzal foglalkoztak a nagy oldalak. Kell pár ilyen figyelemfelhívás, hogy egyre többen gondolkozzanak el. Aztán majd eljön a világ, amikor a férfi felismeri, hogy pl: a femik a kvótákkal csak a kényelmes munkakörökből akarnak kitúrni minket, hogy továbbra is mi cipeljük a maltert, mi építsük izzadsággal a világot, amibe belepöffeszkedhetnek pasziánszozgatni meg “meeting”-ekre járkálni kosztümben, jó pénzért. Azonban az ilyen felismerésekhez annyira sok férfi és igazságos nő kell, amennyi figyelmét csak látványos gerilla-akciókkal lehet felkelteni.

Most ennyi jutott eszembe!

Hajrá! Kell ez az oldal!

 

Toplak Zoltán
Újságíró

Jó ötletek, de konkrétan a második és a negyedik ötlettel NAGYON egyetértek. Kell mantrázni, aki társadalmat akar formálni. Mert ugyan már elhangzott, de sokan nem hallották, vagy hallották, de elhalványult bennük. Legfeljebb nem ugyanúgy, de ugyanazt. Jó dolog reagálni a másik oldal reakcióira. És igen, ellentüntetést lehet célszerű szervezni a NANE  megmozdulásaira, email dömpinget vagy kitartóan emailozni (utóbbi kevésbé szül ellenszenvet) olyan sajtóorgánumokkal amelyek figyelmét fel akarjátok hívni magatokra. Kicsit keressétek a feltűnést! És ismétlem: sztem jobb cél az egészséges férfilét mellett küzdeni (pozitív cél), mint a feminizmus ellen. Rengeteg férfinek van gondja a saját férfiasságával lelki és szellemi síkon (ugye emlékeztek, milyen voltam, mikor ide kerülem?) és Dunát lehet rekeszteni a kallódó fiúkkal, férfiakkal. Segíteni kéne nekik, és rajtuk keresztül a nőknek is.

Edgecrusher
Olvasó
Edgecrusher

Sziasztok!

Először is, ez az oldal mindenképp hiánypótló, és szükség van rá. A feminista propagandával napi szinten mossák az emberek agyát, például elég megnézni az Origó főoldalát, ahol a blogrollban naponta-kétnaponta jelenik meg vagy a “feminfo” egyik-másik elborult/lesarkított agymenése, vagy valami hasonló. Arra is többször volt példa, hogy hétvégén/uborkaszezonban főcím volt egy-egy nők szenvedését -természetesen okként a férfiakra visszavezető- cikk. Ezek sajnos beleivódnak a köztudatba. A másik hasonló módszer a dolgok elhallgatása. A CSBE is kizárólag a nőket emeli ki áldozatként, erősítve a sztereotípiát, a gyerekekről például nem, vagy ritkán tesznek említést. Félreértés ne essék: nem azt mondom, hogy polarizáltan, “nem is a férfiak, hanem a nők a rohadékok”-módon kéne bemutatni az érme másik oldalát, hanem inkább a csúsztatásokra rávilágítani. Továbbá téma lehet (és tudom, volt már róla szó), az a tendencia, amely megfigyelhető a “liberális-demokratikus” országokban, pl. Skandinávia, mint a semlegesnem és egyéb valóságtól elrugaszkodott, gyakorlatba ültetett abszurd jelenségek, amelyeket lassan, de biztosan próbálnak elfogadtatni.
Másrészről, célszerű lenne kiemelni, hogy a férfi és a nő egymást kiegészítő két nem, egymás nélkül nem teljes értékűek. Pont ez az, ami a fentebb említett ideológia egyik célja: szétrombolni a kettő egységét, mivel így egyenként kevésbé hatékonyabb a védekező mechanizmusuk, és könnyebb kontrollálni az egyént. (vö. fogyasztói célcsoportok, szinglidivat, stb.).

A többit a tisztelt előttem hozzászólók nagyjából összefoglalták,

Köszönöm, hogy csináljátok.

Angelo01
Újságíró

Csak tömören: Örülnék, ha maradna az oldal, mindenképpen van létjogosultsága.

Ez pedig egy ajánló, a valóságtartalmáért nem tenném tűzbe a kezem, de fikciónak sem utolsó: http://fotelkalandor.blog.hu/2013/09/05/126_ki_van_a_cicik_mogott

A femen-ről szól.

 

 

Animebj
Olvasó
Animebj

Az oldal szerkesztőinek tényleg iparkodnia kéne, nagyon fontos társadalmi üzenetet kell közvetíteni. Ami a cikk egyes részeit illeti; nem szégyen az önismétlés, csak keresni kell az ideológiának megfelelő újabb és újabb példákat, amivel igazolni lehet a feminizmus kifordult, irreális világképét.

Addig egy kis OFF: No Comment

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Látom nagy vihart kavart az álláspontom. Tehát ez az én egyedi álláspontom, gondolom sokan nem értenek egyet vele. Én ilyen vagyok, szeretek egyedül lenni, vannak hobbijaim és vannak barátaim akikkel időnként találkozom. Számomra rémálom lenne egy ilyen csakazolvassa féle nő. Aki nem szereti ha hobbija van a férfinak, ha barátaival találkozik. Számomra elfogadhatatlan az ilyen élet ahol a házimunka végzését  a nő panaszainak hallgatása színezi és persze az ilyen sznob nőknek kedves közös programok és egy perc nyugalom sincs. Nekem ez lelki terror. Különben az ideálisnak azt tartom, ha a nő otthon van a gyerekkel legalább 6 éves koráig, persze ebben a szemét rendszerben ezt nem lehet megtenni anyagi okokból.

daphne
Olvasó
daphne

Szerencsére nem kötelező elvenned egy rémes nőt :) Bár gondolom nem is akarsz családot.

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Rendben, neked nem szimpatikus az álláspontom. Neked ez úgy sem érdekes, házas vagy és vannak gyerekeid. Vegyed úgy mint egy egyéni véleményt, ami nem érint téged.

daphne
Olvasó
daphne

Ne érts félre, engem nem befolyásol az álláspontod, nem zavar, hogy mi a fontos neked. Engem az zavar, ha valaki szerint rendben van, hogy ugyanúgy éljen családosként, mintha egyedülálló lenne, ha semmit nem hajlandó feladni. Akkor inkább tényleg ne éljen kapcsolatban, ne vállaljon gyereket, akár nő, akár férfi.

Alter Ego
Szerkesztő

Témaidegen ez alatt a cikk alatt a vitátok. Kérlek titeket; ne itt folytassátok le, lesz még rá másik alkalom…

Fuzzy Logic
Olvasó
Fuzzy Logic

Ha megengeded, visszaterelem a medrébe: lehet hogy off, de ha végigolvassuk, kiderül egy fontos dolog a férfihangos stábról. Ellentétben a feminista uniformizálással, ti a változatosságot támogatjátok. Ahogy ti sem szeretnétek egyenférfiak lenni, mi sem szeretnénk egyennők lenni. Mindenkinek egy kicsit más a véleménye a férfi kommentelők meg a női kommentelők között, de itt-ott összeérnek a szálak, vannak “yeah, I get it” megvilágosodások. A nők ugye normál esetben (nem a femenesek) kevésbé agresszívak, békésebb megoldásokra törekednek, a nemek közötti harc helyett a nemek közötti kommunikáció jobb alternatívának tűnik számukra. Lehet hozzászólásokban vitatkozni, ha épp nincs hozzá hangulatod, akkor majd holnap. Nincs senkin sem az a nyomás, hogy “üljünk le, nincs mese, beszélnünk kell”, mégis megtörténik a párbeszéd.

A férfiak írták, hogy legyenek “nőbarát” cikkek is, meg “antifemi” cikkek is, és nők még hozzá tették a “mit vártok a nőktől” témát is, mert tényleg érdekel minket. Ez így nem csak egy harc lenne a rosszak ellen, hanem közben érdekegyeztetés is a jókkal. Így már mindjárt barátságosabb a dolog. A cikkek írásánál mindig gondoljatok a férfitársaitok mellett a női olvasókra is, és a magánvéleményt inkább a kommentekre tartalékoljátok. Ha már jin-jang megközelítést szoktatok alkalmazni, legyenek a negatív antifemi cikkek mellett pozitív, nőket és férfiakat összekötő cikkek. Mindjárt itt is volt példa, mi az ami mindkét felet érdekli, amit elolvas, amiről beszélget. Ilyen dolgokat vitaindítónak be kell dobni.

Nyugodtan érinthettek többször egy témát bármilyen aktualitás kapcsán, mindenki ezt csinálja. Ismétlés a tudás anyja, ismétlés a tudás anyja. Túl sok infó dől ránk napi szinten, nem jegyezzük meg, hogy ó ez már tavaly volt. És hangsúlyozzátok sokszor, hogy az emberi változatosság jó, minden férfitipusnak megvan a nőitipus párja, nem akartok uniformizálni. Minden erről szól manapság “hogyan legyél jó csaj”, és mindenkinek ugyanazt az 5 tippet adja a körülmények ismerete nélkül… ugyanígy a férfiaknak a “hogyan legyél jó pasi”. Ugye hogy frusztráló? Mindenkinek az. Mindenhol ez megy már, így mindenkinek alap. Írjátok le nyugodtan, százszor is, hogy itt nem. Ez egy akkora előny Uraim, hogy nincs rá megfelelő szavam :)

Nem rég néztem, van itt humor részleg is, bár nem sűrűn frissül. Nem sértő, főleg ha mindkét nemről raktok ki valamit. Aki magán nem tud nevetni, az sikeres ember nem lehet. A viccek sokszor igazak, mégse sértődünk meg, mert vicc. Írásban viszont nehezebb felismerni, mint élő szóban. A mémek elég jó kommunikációs formák erre :) Egy-egy ilyen képhez tartozó vélemények, vagy maga a kép is adhatnak ötletet nektek egy következő vitaindítóhoz. Így magatokat is folyamatosan el tudjátok látni témával, hogy ne csak egy reakciós oldal legyen az aktuális femi agymenésekre, hanem egy változatos magazin. Hajrá, hajrá :)

Alter Ego
Szerkesztő

Köszönet a javaslatokért!

Ha most azt mondom, hogy a felvetéseid nagyjából egybevágnak az eredeti elképzeléseinkkel (erre utalnak a rovatok is), akkor ezzel nem azt akarom mondani, hogy felesleges volt leírnod mindezeket, mert mindenképpen ráirányítja a figyelmet arra, hogy az eredeti célkitűzések közül mi az, amivel adósok maradtunk magunknak is. Többféle oka is elképzelhető ennek. Egyrészt gondolhatjuk azt is, hogy azért olyan szerzők kívántak leginkább csatlakozni a közösséghez, akiknek az antifeminizmus témaköre volt fontos, mert ez tükrözi a társadalmi állapotokat, a férfiak megszólalási igénye főleg ebbe az irányba mutat, másrészt gondolhatjuk azt is, hogy beletemetkezve a feladat ezen részébe talán kevés erőfeszítést tettünk abba az irányba, hogy a nálunk  megszólalási lehetőséget kereső szerzők mellett az általunk még kívánatosnak tartott irányok képviselőit is magunk közé igyekezzünk invitálni. Ami nehéz kérdés, mert egy induló internetes portál nem egy aranybánya, például fizetett szerzőket semmiképp sem tudtunk ezidáig foglalkoztatni, ez a lap nem rendelkezik semmilyen támogatói háttérrel, szemben például számos feminista weboldallal. Itt aktivisták dolgoznak az ügy iránti elkötelezettségből. Arról írnak, amit fontosnak éreznek, amire a szabadidejüket az elkötelezettségük okán fordítani szeretnék. Arra kár is lenne a szerzők egy részét biztatni, hogy másról és más stílusban írjanak, hiszen a saját érdeklődésük és személyiségük határozza meg a stílusukat, ezen aligha lennének képesek erőszakot tenni. Következésképpen mindenképpen a vérfrissítés lehet a problémáink megoldása. Mindenképpen bizonyos változások előtt áll a lap. Időközben történtek olyan technikai fejlesztések, amelyek lehetővé teszik, hogy a reklámfelületekből származó hirdetési bevételek más blogszolgáltatásokhoz hasonlóan, reklámkódokon keresztül részben a szerzőkhöz folyhassanak be. Amit a jövőben meg tudunk tenni, hogy megpróbálunk a hangvételünket a kívánt irányba elmozdító szerzőket is invitálni, bevonni a Férfihang tevékenységébe. Sort fogunk keríteni többféle módon is szerzőtoborzásra, de ezen a helyen is mondhatom, megkereshet minket bárki, aki szeretne részese lenni ennek a folyamatnak, vannak szerzői ambíciói, és van hite abban, hogy sikerre vihető egy olyan közös vállalkozás, amelynek a középpontjában egy nyitott, intelligens, őszinte, sokszínű lap megalkotása áll.

Inaara
Olvasó
Inaara

Aurelius, ne gondold, hogy egyedül vagy a véleményeddel – én szóról szóra egyetértek veled. :) Teljesen normális, férfiasan gondolkodó, férfias férfinak tűnsz.  ;)

Nagyon fontos, hogy legyen a férfinak hobbija, barátai, legyenek külön programjai, legyen egy olyan rész a lakásban, ahová el tud vonulni, ha szeretne kicsit egyedül lenni, s ahol zavartalanul gondolhat “semmire”.  :) Ettől (is) lesz kiegyensúlyozott, s a nő felé is így tud teljes figyelmével fordulni. Ugyanilyen fontos, hogy a nő ezek után a külön programok után ne tegyen szemrehányást, ne faggatózzon, ne tegyen fel kérdéseket, ne féltékenykedjen a barátokkal töltött időre, pláne ne gyanúsítgassa a férfit semmivel. Annyit kérdezhet, hogy jól érezte-e magát; bármilyen további kérdés amúgy is felesleges lenne. Ha akar, úgyis beszél róla magától, ha meg nem, akkor jobb, ha békén hagyjuk..

Még a “nem szeretem” házimunkát is megszépíti, ha arra gondolunk, hogy kiért tesszük, kinek szerzünk vele örömet, és közben az is eszünkbe jut, hogy ő mennyit tesz értünk. Korábban írtam már valahol, hogy ha otthon, s nem házon kívül dolgozunk, akkor az is kedves figyelmesség, ha nem akkor zúg a porszívó, vagy megy a mosógép, nem akkorra időzítjük a zajjal járó tevékenységeket, amikor a kedvesünk/férjünk este fáradtan hazajön a munkából. Olyan jó, ha nekünk is öröm,  hogy a férfi szereti azt gondolni, hogy szeretettel vasaltuk a holmijait, különösen azon ruhadarabjait, amelyek közvetlenül érintkeznek a bőrével. Hogy a szeretett nő keze érintette, simította az ingét…

A gyerek szerintem is maradjon otthon az anyjával, hacsak lehetséges, hiszen ott van a legjobb helye, ott biztosított számára az egészséges testi-lelki-szellemi fejlődés. Iskolakezdés előtt elég 1 évet az óvodában tölteni.

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Köszönöm nagyon kedves vagy :)  Én is csak ennyit akartam mondani, csak nem tudtam így formába önteni. Szerintem ennyi még tolerálható valakitől, aki nem erőszakos, nem drogos, nem alkoholista, nem dohányzik, nem dobálja a család pénzét a játékautomatába. Persze ez kölcsönös, a nő is összejárhat a barátnőivel, lehetnek hobbijai és saját programjai. Erre jó gyerek esetén a nagymama és nagypapa, ha közel élnek és jó a viszony.

Toplak Zoltán
Újságíró

Húú, Inaraa, vagy 20%-al megnőtt a tesztoszteron szint a véremben, ahogy olvastam a kommentedet.  Megyek a zuhany alá, szerencsére hideg víz mindig van. :-)

Inaara
Olvasó
Inaara

:)

Toplak Zoltán
Újságíró

Te, ne somolyogj! (Megint mehetek a víz alá… :-) )

Na jó, egy női mosolytól mégse…

Alter Ego
Szerkesztő

Részemről máskor is igyekeztem hangsúlyozni, hogy fontos irányelvünknek kellene tekintenünk Goethe gondolatát:
„Az igazságot gyakran kell emlegetni, mert a hazugságot is állandóan ismételgetik.”

Toplak Zoltán
Újságíró

Akár kitehetnéd valahova, egy jól látható helyre a főoldalon.

Korhely
Újságíró

Hatalmas felelösséget vàllalt és visel a Férfihang, mert az egyetlen olyan hely, ahol a férfiak problémàira irànyul a figyelem.
Nem ismerem a részleteket, de a széles làtòkörü, tartalmas cikkekböl is làthatòan, nagy munka van mögötte.
A menet közben kiformàlòdott jòzan, kritikus vonalvezetéssel együtt, alapvetö és nagy érték, ami itt eddig összegyült.
A sùlyosbbodò gondok bemutatàsàra és felszìnen tartàsàra mindig nagy szükség van, de önmagàban ettöl nem lehet vàltozàst remélni.
Visszanézve, jòl làtszik, h. a cikkekben 1-2 éve terìtékre került problémàk màig megoldatlanok, és ugyanùgy aktuàlisak.
A vàltozàs csak annyi, h. a férfiak hàtrànyos megkülönböztetése tovàbb fokozòdott, ami ellen kilàtàstalan egyénileg küzdeni, mert férfi- és tàrsadalom ellenes szervezetekkel àllunk szemben.
Hatékony édekképviselet megszervezésére van szükség, aminek biztos hàtterét adhatnà a Férfihang.

Ceterum censeo, nincs màs esély, meg kell alakìtani a Férfiak Pàrtjàt!

Toplak Zoltán
Újságíró

Attila már tervezi egy férfi jogsegítő szervezet létrehozását (remélem, jól definiáltam) amivel mélyen egyetértek, és be is lépnék. Igaz csak takartékon jutna idő és energia rá, de a semminél az is több. Remélem, nem árultam el titkot, Attila. :-)

Korhely
Újságíró

“Remélem, nem árultam el titkot, Attila. :-)”

Nekem nem àrultàl el titkot ezzel, mert nem tom, ki az Attila. :D

Férfi érdekvédö szervezethez én is azonnal csatlakoznék!  Még tùl korai a szervezödés hìrét nyilvànosabbà tenni?

Toplak Zoltán
Újságíró

Höhöhö, Attila Admin, vagy Csuzi Attila. Huhuhú, ne haragudj, azt hittem, egyértelmű kire gondolok. (Mondjuk nem tudom, miért lett volna az.) :-)

Jampi One
Újságíró

A probléma jórészt abból áll, hogy a lap törzsközönségének néhány hölgytagja kifejezte az aggodalmát, hogy nehogy a Férfihang hangvétele eltolódjon a nőellenesség irányába. Az, hogy erre az egész közösség rendkívül lelkiismeretesen, empatikusan reagál, egyrészt kifejezi az eredendő jószándékot, másrészt felvet egy örök emberi problémát is, amit Bertrand Russell a következőképpen fogalmazott meg:

“Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel.”

Toplak Zoltán
Újságíró

Isten ments, hogy elvitassam mások érdemeit, de eddig abban voltam, hogy ezt a témát én vetettem fel a “Polkorrekt-e a feminizmus?” bejegyzés alatt. Csak azért említem meg, mert a “probléma” szót használtad a hsz. elején. (Bocs, hölgyek, ha tehetetlen cukordarabkáknak állítottalak be ezzel a patriarchális védő szándékkal titeket. ;-) )

Apropó! Ismeritek a viccet, amikor a magyar, a román férfi és székely bácsi utazik a vonaton a dögös szőkével egy kupéban? A szőke reccsent egy nagyot, mire a magyar férfi feláll, megigazítja a nyakkendőjét, és elkezd szabadkozni, hogy hát a gyomra, meg az emésztése… Eltelik egy kis idő, a szőke nő megint elengedi a galambokat. Feláll a román férfi, elkezd mentegetőzni, hogy hát a nehéz ebéd, meg nem szokott ő ennyit ülni… Mennek tovább, a vonat megáll egy kis falu megállójában, székely bácsi leszáll, de a kupé ajtajából még visszaszól:

– Ja, ha nő megint finygik, akko’ én vótam.

 

:-D

Csuzi Attila
Szerkesztő

Számos olyan szempont merült fel, ami miatt már többször újra kellett gondolnunk a civil társaság alapítási lehetőségeinket. Kétségek merültek fel a szervezeti forma, az elérhető humán és egyéb erőforrások vonatkozásában. Ezeknek a problémáknak az áthidalásáról szól az előkészítés, és nem pontosan tudható, hogy mikor sikerül minden kérdést megválaszolni. Szóval meghirdetni mindenképpen korai még. Az igény viszont eddig sem volt titok, esett már róla szó máskor is itt a Férfihangon. Látok rá lehetőséget, hogy valamikor útjára indíthatunk egy ilyen kezdeményezést, ami szemmel láthatóan sok férfi igényével esne egybe. Sajnálom, hogy bővebbet nem tudok mondani, viszont aki  konkrét elképzelésekkel, önkéntes munkával, bármely más segítséggel szeretné és tudná támogatni egy civil társaság létrehozását, az bátran jelezze a Férfihang címére megküldött emailben.

Inaara
Olvasó
Inaara

Lehet technikai jellegű kérdés is? :)

1. Nem lehetne megoldani, hogy legyen egy “Mai hozzászólások” rovat? Szerencsére elég sokszor szaporodnak a kommentek turbó tempóban, és akkor nagyon hamar lekerül a friss hozzászólások közül egy, akár csak néhány perccel azelőtt írt hozzászólás is, és esetleg lemaradunk valami érdekesről. :)

2. Csak a szerzők hozzászólásait lehet visszakeresni, de “mezei” hozzászólókét nem (én legalábbis nem tudok róla). Van, hogy felfigyel az ember valakire (akár pozitív, akár negatív értelemben tűnik ki), és szívesen olvasná a régebbi kommentjeit is.

3. Ez pedig egy kényelmi szempontú kérdés: Néhány napja a chat-en felvetettem Adminnak, hogy olyan jó lenne, ha mobil eszközökön is kényelmesen lehetne olvasni az oldalt. Leginkább a telefonoknál jönne jól a mobil verzió, akár a Tapatalk, akár valami más megoldás.

Egyéb óhajom nincs…  ;)

Nem tagadom, egyszerű felhasználóként fogalmam sincs, miket lehetne megvalósítani, mik az anyagi vonzatai. Szóval, csak tisztelettel érdeklődöm… :)

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Ehhez csatlakozva. Nagyon zavaró, ahogy a hozzászólások egymás alá kerülnek, teljesen áttekinthetetlen. Jobb lenne egy kronologikus rendszer, ahol idő szerint követnék egymást a kommentek és lenne a kereten belül egy rész amely jelezné hogyha reagálás lenne másik kommentre. Az index rendszere például egész jó ilyen szempontból.

Inaara
Olvasó
Inaara

Igen, jó, hogy mondod. A válaszolós kommentelés addig jó, amíg viszonylag kevés a hozzászólás, így mindegyik jól követhető.

Még valami: nem lehetne megoldani, hogy a privát üzenetek ne a kommentek között jelenjenek meg, hanem bejelentkezés után csak a címzett lássa a profiljában? Többször előfordul, hogy a friss hozzászólások között megjelenő privik mindenki számára olvashatók egy ideig.

Na, most már igazán leállok… Így is elégedett vagyok, szeretem ezt az oldalt. Csak egy kicsit elengedtem a fantáziámat… :)

Korhely
Újságíró

Az idörendnek mi lenne az elönye? Egyrészt, a rengeteg hsz között keresgélned kellene, h. melyik elözöre reagàl.

Màsrészt, idörendben csak visszafelé (a hivatkozò kommenttöl a hivatkozott felé) követhetnéd az egymàshoz tartozò hsz-eket, és a hsz-ekröl nem derülhetne ki, h. màr reagàlt-e reàjuk vki. Ebböl egy csomò redundàns komment is adòdna, mert senki sem tudhatnà, h. az észrevételei tartalmaznak-e ùjdonsàgot, v. azokat màr elötte leìrta vki. Ez csak megnövelné a kommentek szàmàt, ami sokszor ìgy is 100 feletti, amitöl még àttekinthetetlenebb lenne az egész.

Ez csak ùgy lehetne kezelhetö, ha minden kommentnél jelezve lenne az is, h. melyikre reagàl, és az is, h. melyek reagàltak rà. De, még akkor is nehezebb lenne egy többszörösen elàgazò kommentfàt àtnézni, mint a jelenlegi elrendezésben.

Az idörendet a jelenlegi rendszerben a kommentek sorszàmozàsàval egyszerüen meg lehetne jelenìteni, ha ez szükséges, és nem elég a mellettük olvashatò beérkezési idöpont.

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Az a baj, hogyha most valakinek sokan válaszolnak, az itteni grafikai megoldás miatt az utolsóknál már nem lehet látni kinek válaszoltak.

Korhely
Újságíró

Talàn, a szövegmezö elkeskenyìtésével meg lehetne oldani, h. még több vàlasz beférjen a hsz-ekhez.

Lehet, h. ebben a programban is van ilyen beàllìtàsi lehetöség.

hgyi
Szerkesztő

Roppant egyszerű és követhető. Egyrészt számozott hozzászólások, másrészt az előzmény jelzése. Ha távoli a hozzászólás, amelyre valaki reagált, vissza sem kell lapozgatni, csak rákkattansz az “előzmény”-re és látod az eredeti hozzászólást. Így elkerülhető lenne a beágyazási probléma is, hogy egy idő után nincs “válasz” gomb.

Ez már régi labdázgatásunk, Admin ragaszkodik ehhez a formához.

Admin
Admin

1. Gondolatolvasó vagy? Már korábban elkezdtem egy ilyen megoldást fejleszteni, ha elkészül, akkor a hozzászólások alatt egy gomb jelenik majd meg, amellyel az utolsó 1 (vagy 3) nap összes hozzászólását lehet majd megtekinteni.

2. Ez a fejlesztés most azonnal meg is valósult. Köszönet az ötletért. A hozzászólásban a felhasználó nevére kattintva megtekinthető a profilja. Ezért érdemes minden felhasználónak kitöltenie az adatlapján a bemutatkozását, mert ez is megjelenik.

3. Egyelőre csak azt tudom ajánlani azoknak, akik mobilról is olvassák a lapot, hogy ha van a telefonjukon Opera mini böngésző (ha nincs, akkor minden bizonnyal telepíthető a legtöbb okostelefonra), akkor azzal tegyék, mert ez a böngésző automatikusan a képernyőt kitöltő méretre tördeli, méretezi át nagyításkor az éppen képernyőn lévő szövegblokkokat (cikk vagy kommentek szövege) és viszonylag problémamentesen jeleníti meg a Férfihang oldalait. Későbbi fejlesztés tárgya lehet esetleg egy mobilváltozat elkészítése is.

Inaara
Olvasó
Inaara

Kedves Admin, köszönöm a választ!  De jó, nagyon örülök, ez jobb, mint a karácsony! Így teljesüljön minden kívánságom. :)

“Gondolatolvasó vagy?”    Lehetséges… A nők elég jók ilyesmiben… ;)

“Ez a fejlesztés most azonnal meg is valósult.”   Mondom, hogy karácsony…  :)

 

 

Naooo
Olvasó
Naooo

Aztat nem lehetne, nálam a törölteket is kijelezze?

Toplak Zoltán
Újságíró

Most csak gyorsan idedurrantok két ötletet, ami tegnap éjjel szóba került Attila és köztem.

a) november 19-e alkalmából ki jönne egy szolid tüntetésre Pestre? Mondjuk az mtv székháza elé. Vagy a Parlament elé. Kéne készíteni lepedőket, vagy táblákat kb. ilyesfajta feliratokkal: “Ki tudta? Ma van Férfinap” “A férfi is ember”, “Mikor élhet végre egy nő: NŐ – ként Magyarországon?”, “CSBE? 80% – ban mentesek a családok tőlük!” “És az apák jogai?” “Hajléktalan férfi vagyok. Előzmény: elváltam.” “Csajok! Azért nincs mindenben igazatok!”, stb.  Az akciót fel kéne vezetni néhány médiumnál, hátha érdekli őket. Én konkrétan egyedül is megcsinálnám, (már csak a poén kedvéért is – és akkor ez ugye, még hasznos is) de Attila megnyugtatott, hogy lennének társak. (Itt a több – jobb.) Nos? Még van két hónapunk. Mondjuk még sosem szerveztem ilyet, nem tudom, kinek kell szólni. (Rendőrségnek biztos.)

b) Mit gondoltok, mekkora erkölcsi huszárvágás lenne, ha a Férfihang (szolidan ugyan, de) elkezdene valódi női problémákkal foglalkozni? (Hölgyeim? Mit szóltok hozzá?) Attila máris mondott pár témát (bár egyértelműen, úgy éreztem, nem foglal állást az ügyben): pl. mellrák gyanú esetén heteket kell várni egy vizsgálatra, vagy nekem ugrott be, hogy pl. babakocsival mennyire megközelíthetők a középületek, kórházak, stb? A párkapcsolati problémák, pl. a nők (és férfiak!) közel 50%-át érintik kifejezetten súlyos formában (válások). Mekkora gond, hogy a fiatalok túlságosan az érzelmekre alapoznak párválasztásnál, és a szükséges értelmi munkát hanyagolják Mit tudok nyújtani? Mire van igényem? Mit nyújt a párom? Mire van igénye? Mik a közös céljaink? Alapvető kérdésekről meg tudunk -e egyezni? (család, gyereknevelés, munka és karrier, karitatív szolgálat <milyen kevés embernél merül fel ez az igény!>) vallásos hithez való viszony). A korai szexualitás, mint amikor nem is az a gond csak, hogy túl korán jön a gyerek (ez is komoly gond sokszor), de hogy kialakul egy kölcsönös örömforrás, ami együtt tart olyan párokat is, akik iszonyúan nem összevalók. A szex mögé bújva sokáig nem kell szembenézni vele, hogy mennyi komoly gond van a kapcsolaton belül, míg végül az se működik, és addigra – hoppá! – már ott van egy-két lurkó, akiknek viszont nagyon nem mindegy, hogy mi van Apa meg Anya között.  A párkapcsolati játszmázás, ahol már mindkét fél kifejezetten az egóját védi, és gyakorlatilag bezárul a másik felé. És ezek be sem vallott konfliktusok, megoldási stratégiák! Magunkhoz sem vagyunk őszinték, letagadjuk a valóságot önmagunk előtt, és így a párunkhoz sem tudunk azok lenni, és a párkapcsolat megreked a fejlődés helyett, sőt, van hogy visszafejlődik! A másikat akarjuk megváltoztatni, aki fölött nincs hatalmunk, és nem magunknak teszünk fel fontos kérdéseket, aki fölött elvben kéne, hogy legyen. EZEK tényleg problémák. (Különben nekünk, férfiaknak is.)

Toplak Zoltán
Újságíró

Nyamm. No answer. Nem bizonyítottam eleget neketek? Már hogy senki se követ. Vagy megint türelmetlen vagyok, két nap alatt reakciót vártam volna a felvetésemre? Vagy mindenki a másikat nézi, az mit reagál? Vagy mi van? Még egy ember kéne, aki a Parlament előtt, kis megszakításokkal, egy fél délután segít tartani a lepedőt, amin ez a szöveg fog állni: “Csajok, azért nincs mindenben  igazatok! (Csajok=NANE), http://www.ferfihang.hu, http://www.ferfiaklapja.hu

Oké, éppúgy kiröhöghetnek, mint ahogy a mentőápolókat kihívhatják hozzánk, vagy kedvesen elbeszélgethetnek velünk, hogy “hát kedves fiatalember, ilyen rossz magával az asszony otthon? Képzelje, az én fiamat is…”

Szóltam a KFT-s barátaimnak is, meg szólok a Talitának is. Imaháttér lesz.

Megyek egyedül is, de némi támogatás jól esne. Remélem, a Férfihang internetes címét feltehetem a lepcsire, hozzájárultok. Nov 19 keddi nap, éppen szabin leszek, szóval nekem jó. Figyu, új szintre kell lépni. Nincs megállás, megy a vonat, fejlődni kell.

 

Alter Ego
Szerkesztő

Zoli, azt mindenképpen megígérhetem, hogy továbbítani fogom számodra mindazoknak az email címét, akik emailben vagy telefonon azzal a kéréssel éltek, hogy feltétlenül szóljunk, ha bármilyen megmozdulást szervezünk, mert ők ennek mindenképpen részesei szeretnének lenni. :)

Toplak Zoltán
Újságíró

Köszönöm, Alter, számítok rá! A dolog most ott tart, hogy választ kaptam Diczkó Attila rendőr őrnagytól. A válasz szövege:

“Tisztelet Toplak Zoltán Úr!

A gyülekezési jog körébe tartozó rendezvények nem engedélykötelesek. Egy
alapvető emberi jog gyakorlásához nem szükséges semmilyen hatóság
engedélye, így a rendőrségé sem.

Azonban a közterületen (a spontán gyülekezések kivételével) előzetesen
be kell jelenteni annak érdekében, hogy a rendőrség megállapíthassa, nem
áll-e fenn valamely előzetes tiltási ok.

Tiltó ok: a bejelentéshez kötött rendezvény megtartása a népképviseleti
szervek (Országgyűlés, helyi önkormányzat képviselő-testülete) vagy a
bíróságok zavartalan működését súlyosan veszélyeztetné, vagy ha a
közlekedés más útvonalon nem biztosítható, a rendőrség a bejelentés
beérkezésétől számított 48 órán belül a rendezvénynek a megjelölt
helyszínen vagy időben való megtartását megtilthatja.)

A törvény szerint közterület, a mindenki számára korlátozás nélkül
igénybe vehető terület, út, utca, tér. A bejelentésben szereplő
„Parlament elé” hely meghatározása nem pontos.

Felhívom a figyelmét, hogy Kossuth tér rekonstrukciója a Kossuth tér
területe teljes egészében munkaterület, tehát NEM KÖZTERÜLET.

A konkrét helyszín meghatározása után a közterületen tartandó
rendezvényét a Budapesti Rendőr-főkapitányságnak, legalább 72
órával a tervezett kezdőidőpontot megelőzően be kell jelentenie.

Az írásbeli bejelentésnek tartalmaznia kell:
– a tervezett rendezvény kezdetének és befejezésének várható időpontját,
helyszínét, illetőleg
– útvonalát;
– a rendezvény célját, illetőleg napirendjét;
– a rendezvényen résztvevők várható létszámát, a rendezvény zavartalan
lebonyolítását biztosító rendezők számát;
– a rendezvényt szervező szerv vagy személyek és a szervezők
képviseletére jogosult személy nevét és címét. Ha ezek az elemek
nem szerepelnek a bejelentésben, akkor a rendőrség hiánypótlásra hív
fel, azaz kéri a hiányos adatok kiegészítését

A bejelentését megteheti személyesen, levélben vagy e-mailen, a BRFK
funkcionális email címét használva.

Budapest, 2013. szeptember 13.
Tisztelettel:

Diczkó Attila r. őrnagy”

Szóval, ki tud a Parlament közelében egy olyan forgalmas teret, ahol sok ember jár? Mert meg kéne őket szólítani, és a felirataink tartalmáról kérdezni, mit tudnak róla, mi a véleményük, és ha lehet pár mondatot beszélni a Férfihangról és a Férfiak Lapjáról. Mivel munkából hazasiető emberekkel lesz dolgunk, vagy bevásárló, vagy a gyereket az oviból hazavivőkkel, legtöbbször nem lesz lehetőségünk túl sok információt átadni. De leginkább úgyis a figyelemfelhívás lesz a dolgunk ott és akkor.

Slasher
Vendég
Slasher

Vörösmarty tér elég nagy terület, és nem messze van a Parlamenttől.

Jó ötlet embereket meginterjúvolni, valamint az is fontos,hogy reklámozzuk a magazint. Viszont egy kamera sem ártana :)

Toplak Zoltán
Újságíró

A dolog itt tart: a lepedő elkészült, szép lett, piros, kék, zöld. Első mondat piros, második kék, a két cím zöld. Egy biztosnak tűnő társam már van, tehát a lepedőt nem kell egyedül tartanom. Még egy barátom jelezte, hogy szívesen jön. Szóval van tartalék is. Ma küldtem köremail-t a Nők Lapjának (nagy szerelmem a lap, pedig szinte le se sz×nak) de úgy is szeretem őket: szeretve-gyűlölve. Ja, ahogy kell. Krúdy Tamásnak, az Elle munkatársának, Képmás magazinnak, Talitának, TV2-nek (ők már visszajeleztek, igaz csak annyit, hogy a szerkesztőségnek továbbítják az emailt), Hír tv-nek, mtv-nek, Kossuth rádiónak, RTL Klubnak,

Duna tv kimaradt.

A helyszín a Vértanúk tere lesz (remélem, elég félelmetes név, zizegtek, ugye…)

Szórólapozás is lesz, a szórólapok szövegét szívesen elküldöm mindazoknak, akik email címüket megadják.

Kéne valami impresszum az FL-re ahol az elérhetőségem fel van tüntetve, kérlek, segíts!

 

A videokamera jó ötlet, hozzon valaki, és az anyagot kitesszük a youtube-ra.

Slasher, ha gondolod, várlak!

 

Nem a nyafi miatt, de beszéd van. Tett igen kevés. SENKI nem jelentkezett még. A dicsőség azoké, akik ott lesznek. (Kivéve aki lenne, de nem lehet ott.) Nem nagy a lepedő, egyedül megcsinálom, ha kell, de többen jobb ott lenni.

Korhely
Újságíró

Èn ott lennék szìvesen fizikai valòmban is, de màr egy ideje Svàjcba kényszerültem, ezért csak gondolatban lehetek veletek. :(  Azt nem mondom, h. a vallàsi értelemben vett lélekben is veletek, mert ateistaként ilyen vonalon nem talàlom a kapcsolòdàsi pontot.

 

Màs oldalakra kitehetem a demonstràciò céljàt, idöpontjàt v. a szòròlap szövegét?

hgyi
Szerkesztő
Korhely
Újságíró
hgyi
Szerkesztő
Toplak Zoltán
Újságíró

Igen, de per pillanat nem egyértelmű, hogy hivatkozhatom -e a Férfihangra? Mondjuk a lepedőt már nem szívesen javítanám át. A szórólapokat könnyebb. Kösz Korhely, hogy lennél, ez jó érzéssel tölt el. Ha a szerkesztőség egyetért a lepcsi ill. a szórólap szövegével, reklámozhatod a rendezvényt. Ha nem ért egyet, javítom, és utána reklámozhatod. (Amit köszönök egyébként.)

Korhely
Újságíró

Èn tartozom neked köszönettel, h. ennyit dolgozol az ügyért helyettem és màsok helyett is!

Sajnàlom, h. csak a terjesztésben tudok részt venni. Majd figyelem az oldalon, h. mi a pàlya.

Slasher
Vendég
Slasher

Látom komolyan gondolod :)

Szórólap nagyon jó ötlet.

A videókat én is youtubra gondoltam feltölteni, meg hát ide is persze :D

Frolich Janos
Újságíró

Alighanem rossz ötlet volt a kommentekben közzétenni a felhívást. Én pl. csak most láttam meg. Talán többekhez eljutott volna, ha egy önálló cikket szentelsz neki.

Inaara
Olvasó
Inaara

Kedves Zoli,

úgy terveztem, hogy rajtaütésszerűen megjelenek az eseményen, megnézlek benneteket, de sajnos ma jött egy felkérés (munka) pont aznapra, ahol késő estig jelen kell lennem. Tudom, nem nagy segítség, de lélekben veletek leszek! :)

edie
Olvasó
edie

Nőpozitív cikkek : jó volt látni, hallani, hogy  pl Bozsik Ivett műsorvezetői kérdésre elhatárolódott attól, hogy CSBEt a férfiak nők és gyerekek elleni erőszakává redukálják.

Hogy társaságomban kb összes nő ott mondta, ez a ByeAlex egy milyen szánalmas izé, még jó hogy nem fordították le amit énekelt…

Azt már korábban felhoztam, mit gondoltak a villamosvezetőnek beintő brit nőszemélyről, illetve legutóbb Heti Témában egyik nő egyértelműn elhatárolódott gender semleges nevelés agyrémétől.

brandon
Olvasó
brandon

“Hogy társaságomban kb összes nő ott mondta, ez a ByeAlex egy milyen szánalmas izé”

Ezzel nem értek egyet. Egy férfijogi mozgalomban nem férfigyalázó, “igazi férfiző” protofeminista nők a pozitív visszajelzés. Akárhogy nézem, a férfi és a nő a társadalomban betöltött különböző szerepe miatt ellenérdekelt. Egy nőnek az az érdeke, hogy minél sikeresebb és önzetlenebb balek eltartót találjon magának. Egy férfinak meg az az érdeke, hogy minél kevésbé tudják őt kizsákmányolni és a nő igényeinek korlátlan biztosítására kötelezni. Ez mindenképp érdekellentét. A “gyenge férfi” gyalázás, meg az “igazi férfi” dicsérés nem más, mint a nők értékrendjének megnyilvánulása, érdekének védelme. Gyakorlatilag éppen ez ellen küzd az antifeminizmus, hogy a férfiak ne legyenek a nők rabszolgái a társadalomban.
A mai társadalom a nők élősködő hajlamát feltétlenül igyekszik kielégíteni, a férfiak saját érdekeinek érvényesítését a nőkkel szemben pedig bűncselekménynek bélyegezni.

Pash Cutter
Olvasó

Egyszer már egy Deansdale-poszt alatt feltettem a kérdést, de nem kaptam rá normális választ. Leginkább az alapítóatyáktól. Most megpróbálom újra:

Szilvay Gergely (Dobray), a Konzervatorium egyik alapítóatyája és a Mandiner egyik népszerű újságírója (katolikus ismerőseim elmondása alapján nem akárki) szerint “a férfihang.hu elég idióta oldal“.

http://konzervatorium.blog.hu/2012/10/03/a_patriarchalis_csalad_vedelmeben?fullcommentlist=1#comments (Dobray 1. kommentje)

Tudja valaki, miért ez a véleménye az amúgy konzervatív és katolikus, meglehetősen antiliberális és antifeminista újságírónak? Mi nem tetszik neki? A Férfihang miért is “elég idióta oldal”? Mitől nem komoly?

S hogy ez vajon magánvélemény, vagy egybeesik a Konzervatorium stábjának az értékítéletével?

Deansdale? AlterEgo? Alapítóatyák?

hgyi
Szerkesztő

Én nem esek bele a kérdezettek körébe, de azért lenne egy ötletem: Kérdezd meg tőlük. Mi honnan a frászból tudjuk, hogy ők miért modják ezt, miért ez a véleményük?

Alter Ego
Szerkesztő

Részemről megadom azt a tiszteletet Szilvay Gergelynek, hogy feltételezem, hogy nem úgy mond véleményt valamiről, hogy nincsenek kellő ismeretei róla. Márpedig ilyen módon máris megérkezünk egy fontos következtetéshez: A Férfihang mégsem annyira idióta oldal, hiszen Szilvay is tartja annyira figyelemreméltónak, hogy rendszeresen olvassa, tanulmányozza. Tehát legalább annyira ismeri, érti a Férfihang eszmeiségét, hogy értékítéletet is ki tudott alakítani a lapról.

Az “elég idióta” jelzős szerkezetet részemről nem tekintem sértésnek, mert sokszor úgy érzem, hogy a Férfihang ismeretterjesztő céljainak megvalósításához “nagyon” idiótának, vagy legalábbis néha sokkal idiótábbnak volna célszerű lennünk. Ha úgy tetszik, akkor Szilvay mondatát kifejezetten dicséretnek tekintem, ami biztosít arról, hogy a nagy igyekezetben sem veszítettük el az arányérzékünket.

Egyébként csatlakozom az előző felvetésekhez, esetleg őt lenne érdemes meginterjúvolni erről, hiszen nekünk nincs kapcsolatunk vele, így azt sem tudhatjuk, hogy pontosan milyen vélemény áll az idézett szavai mögött.

Pash Cutter
Olvasó

Nekem van egy elméletem. Ídézem egy régi kommentem:

Szilvay, mikor megvetően “elég idióta oldal“-nak nyilvánítja a Férfihangot, akkor nyilvánvalóan a konzervatorium.hu szerkesztősége nevében beszél. Vagyis Szilvay véleménye az egész konzervatorium.hu véleménye. (Talán. Nem biztos.)

Manapság olyan hírek szállingóznak, hogy a Konzervatorium nem olyan népszerű blog, mint régen. Néhány évvel ezelőtt, asszem, az első lett egy versenyen, ahol blogok mérkőztek meg a népszerűségért. A Konzervatorium volt a legnépszerűbb blog. Viszont, amióta egy FIDESZ-KDNP-vonal érződik a szerkesztőségben, kezd visszaesni a rajongói szám. Eleinte a Konzervatorium megpróbálkozott egy “harmadik utas” politikával (legfőképpen az alkotmány ügyében), ami azt jelentette, hogy kritizálták a kormányt is, az ellenzéket is. Csak aztán egyre több lett az olyan cikk, amely kiállt a kormány politikája mellett. Ez sokakat irritált (leginkább, hogy a FIDESZ nem ígérkezett olyan konzervatívnak, mint először látszott) – és egy kormánypárti blog már nem volt olyan népszerű.

Ellenben a Férfihang – a híresztelések, pletykák szerint – már maga mögé utasítja olvasottságban a Konzit. (Ezt talán az oldal szerkesztői tudják megmondani jól.). Vagyis a fő ok – talán – a sárga irigység!

Mindenesetre: ígérem, amint lesz egy kis időm, meg fogom kérdezni Szilvay-t. Remélem, nem zárkózik el a válaszadás elől.

hgyi
Szerkesztő

Ez neked miért ennyire fontos, hogy még elméletet is gyártasz?
Biztosan lesz időd, ha nem csak elméletben foglalkozol a kérdéssel – az is ugyanannyi idődet veszi el, mintha megírtál volna egy levelet, vagy kommentben megkérdezed az illetőt.
Ha elzárkózik a válaszadás elől, akkor tudható, hogy nem érdemes tovább foglalkozni a dologgal.

Akkor térjünk vissza erre a “problémára”, amikor érkezett valami válasz (a hallgatás is válasz).

Pash Cutter
Olvasó

“Ez neked miért ennyire fontos, hogy még elméletet is gyártasz?”

Mert ma a kapitalizmusban a közösségi oldalak is versenyeznek egymással a népszerűségben. Még akkor is, ha az adott közösségi oldal nem ezért létezik a virtuális térben. A népszerűség mérhető. A Konzervatorium még az MSZP-SZDSZ uralom idején egy konzervatív zászlóhajó volt a liberalizmus tengerén. Amióta a FIDESZ-KDNP hatalomra jutott, sokan csalódtak a változás ígéretében, az un. “konzervatív forradalom”-ban. A Konzervatorium sok esetben betámogatta a FIDESZ-KDNP-t – a kormánypártban csalódott olvasóik nagy részének újabb csalódást okozott. Azóta keresik az új virtuális közösségi oldalt, ami képviseli a tradicionális értékeket. S ez, úgy látszik, sokaknál a Férfihang.

Ha így van (vagyis van benne igazság), ez nem rossz folyamat.

Amint megtudom a választ, jelentkezem.

hgyi
Szerkesztő

Költői kérdésnek szántam.

Azért azt jelzem, hogy a Férfihang semmilyen politikai párthoz kapcsolható “zászlóhajó”, nem “támogat be” semmilyen pártot.
Hogy ki, miben csalódott és miért keresi a Férfiahngot, az egyrészt mindenkinek a magánügye, másrészt reményeink szerint azért keresik, amit képvisel, s nem pótléknak kell valamilyen pártban való csalódás után.

Erről a támáról legközelebb a válasz után, akkor is csak röviden.

Pash Cutter
Olvasó

Kedves Szerkesztők!

(Deansdale, AlterEgo, Hgyi!)

Feltettem a kérdést Szilvaynak és két újságíró kollégájának. Innentől rajtuk múlik, hogy adnak-e a választ.

http://konzervatorium.blog.hu/2013/10/26/a_ket_legkevesbe_vicces_magyar_b-tol_e-ig#comment-form

(kommentem Ahasverus nick alatt)

Naooo
Olvasó
Naooo

“Ez sokakat irritált (leginkább, hogy a FIDESZ nem ígérkezett olyan konzervatívnak, mint először látszott)”

Ne viccelj, elég kohnzervatívok ezek.

Adam
Olvasó
Adam

Egyébként a Magyar Nemzetbe is lehet írni, ott is biztosítanak felületet civileknek, csak regisztrálni kell: http://mno.hu/ujsagiras

Alter Ego
Szerkesztő

Észben tartjuk a lehetőséget. Talán továbbítunk alkalmanként egy-két cikket oda is.

Slasher
Vendég
Slasher

Voltam már náluk szerkesztőségben, és ott alkalmaznak külsősöket, de az online felület még jobb.

Adam
Olvasó
Adam

Na, akkor megmondom, hogy mi lesz.

Beszéltem az egyik barátommal. Azt találtuk ki, hogy kb. egy hónap múlva elmegyünk szórólapozni az egyetemekhez. 1000 db fekete-fehér kijön 2500 forintból.Ehhez azonban az is kell, hogy kifejezetten egyetemistáknak szóló tartalmak is legyenek a Férfihangon.

A pénzszerzésre van mód az AVfM-től is, azonban náluk csak konkrét akcióval lehet kopogtatni. Tehát vmi konkrét dolgot kell kitalálni.

Alter Ego
Szerkesztő

Szórólapként esetleg tudom ajánlani a kezdőlapon a képgalériában megjelenő plakátok valamelyikét (nyomtatható méretben is meg tudom küldeni minden eddig készült plakátunkat), illetve más szórólap, plakát grafikai terve is megvalósítható.

Amint létrejön a civil társaságunk egészen konkrét dolgok kivitelezésére is lehetőség nyílik. Ötlet természetesen jöhet, hogy ki mit tartana hatásosnak.

A konkrétan egyetemistáknak szóló tartalmak kivitelezéséhez egyetemista szerzőkre lenne szükség, mert a  jelenlegi szerzőgárda jelentős része már nem az a korosztály. A Férfihang.hu nyitott blogszolgáltatásként bárkit örömmel a szerzői közé fogad, aki képes a lap tematikájához, rovataihoz illeszkedő cikkeket írni. Lásd az impresszumban.

Adam
Olvasó
Adam

Akkor a generációs problémára is majd kitalálunk valamit.

Adam
Olvasó
Adam

A Voice For Male Students cikkeit kellene lefordítani.

http://www.avoiceformalestudents.com/

https://www.facebook.com/avoiceformalestudents

hgyi
Szerkesztő

Akkor itt folytatom:

Adam
2013. november 30. szombat 14:34

Ezért javasoltam én is, hogy milyen stratégiát kellene követni. A többivel is egyet értek, mondom, én is hasonló dolgokat írtam.

Így viszont más a helyzet. Én nem kizárólag a mostani válaszodra mondtam a “demoralizáló”-dolgot. Akárhányszor valaki beírta, hogy “ok, de lassan lépjünk valamit”, akkor minden esetben te válaszoltál először, és szinte kivétel nélkül azt, hogy “akkor csinálj valamit, senki nem tart vissza”. És ez bizony elég demoralizáló, rossz hozzáállást sugároz.

De mondom, arról én nem tudtam, hogy már szervezés alatt van a dolog.

Nem akarjuk elhebehurgyáskodni a dolgot, mert úgy senki sem fog minket komolyan venni.

Én ilyet nem is írtam, csak arra céloztam, hogy legalább elkezdeni ideje lenne. Viszont nem tudtam arról, hogy már folyamatban van.”

Én mindig csak akkor írok ilyet, amikor olyanokat írtok, hogy írjatok nekik, valaki csinálhatna ezt, valaki csinálhatna azt. Szabad a pálya.  Mindenki mástól várja, hogy lépjen valamit. És azért így reagálok, mert nem egyszer leíta már Alter, hogy konkrét javaslatokat szívesen fogadunk, és olyan embereket is, akik véghez is viszik.
Sőt arról is nemegyszer szó esett már, hogy szerveződünk.