A feminista, liberális sajtó újra elővette a “nőgyűlölő” címkével való megbélyegzés alantas trükkjét, hogy azzal most Dr. Lukács Tamás KDNP politikust próbálják meg ellehetetleníteni. A mondvacsinált ügy alapját a 2013.09.11. parlamenti ülésnapon megtartott, az életvitelszerűen utcán élők bírságolhatóságáról szóló vita szolgáltatta. (A törvénymódosítási javaslat itt megtekinthető.) A hajléktalanok kriminalizálását a szociálisan érzékenyen gondolkodók nyilván eleve igazságtalannak és értelmetlennek gondolják, de a rövidlátó érzéketlenség vádja alól Dr. Lukácsot ők is felmenthetik, hiszen parlamenti felszólalásának lényegi eleme pontosan az volt, hogy bár a közterületeket rendeltetésszerűen használni akarók jogait védi a tervezett törvénymódosítás az életvitelszerűen az utcán élő hajléktalanokkal szemben, azonban a kérdést csak az egész jogrendszert és szociális ellátórendszert áttekintve és kellő reformok alá vonva lehet megoldani. Lukács hangsúlyozta, hogy gondoskodni kell a hajléktalanok emberi méltóságnak megfelelő ellátásáról. Tehát az eszetlen feminista, balliberális lejárató gépezet pont egy olyan kormánypárti képviselőt támadott meg, aki szociálisan érzékeny gondolatokat vetett fel. Dr. Lukács felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy a hajléktalanok jelentős része önhibáján kívül vált otthontalanná, vagyontalanná. Akkor mivel is érdemelte ki ennek ellenére a feminista ihletettségű gyűlölködő szólamokat? Egyszerű: a férfiak érdekében merészelt szót emelni. – Olyan évtizedek óta látens, elhanyagolt társadalmi problémákra hívta fel a figyelmet, amellyel kapcsolatban nagyon régi adósságai vannak a társadalomnak. A válások kapcsán reménytelen helyzetbe kerülő, ellehetetlenülő, elszegényedő férfiakról van szó.
Néhány részlet Dr. Lukács Tamás érveléséből:
Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Bátorkodtam elmenni egy hajléktalanszállóba, ahol 10 férfi közül 8-nak a története úgy kezdődött, hogy amikor elváltam. Ezért senki nem felelős?
Amikor külső társadalmi nyomásra vagy más csoportok nyomására a családon belüli, hozzátartozókon belüli erőszakról szóló törvényt megalkotjuk, úgy alkotjuk meg a törvényeket, hogy nem gondolunk arra, hogy megoldunk egy problémát, amivel egy másik problémát idézünk elő, és akkor most csodálkozva állunk, hogy itt van a hajléktalanság kérdése.
Egyidejűleg ugyanazok a liberális jogvédő szervezetek – amelyeket egyébként külföldről pénzelnek – olyan szakvéleményeket adnak, hogy milyen jó a családon belüli erőszakban a kitiltás, és megoldásokat ezekre a kérdésekre nem adnak, ugyanakkor most a hajléktalankérdésben azt mondják, hogy mit akar ez a parlament csinálni, mert hogy kezeli, és hogyan próbálja, és a büntetőjog kategóriába tolja.
Aki teljes terjedelmében szeretné megtekinteni a hozzászólást, az erre a linkre kattintva megteheti.
A parlamenti videó megtekintéséhez a RealPlayer telepítése szükséges. Ezt mindenképpen ajánlott elvégezni, mivel a Férfihang.hu a későbbiekben is rendszeresen fog hivatkozni a parlament hivatalos videó archívumára.
Ne értsük félre; mikor Lukács a családon belüli erőszak törvényi szabályozása kapcsán kitiltásról beszél, akkor a távol tartás intézményét érti ez alatt. Lényegében jó hasonlattal, hiszen ennek eredményeként bárminemű elhelyezés igénye nélkül tilthatnak ki otthonából akár olyan személyeket is, akiket esetleg csak anyagi érdekből kíván a közös ingatlanból eltávolítani a családon belüli erőszakkal hamisan vádaskodó házastársuk. Jól ismerjük a feminista lobbi hozzáállását az együtt élők közötti erőszak kérdésekhez. Spronz Júlia (A patriarchátust ellenzők társasága – már a név is micsoda ócska vicc – vezetőjeként) például sem családterápiában, sem más szociális segítői intézményekben nem hisz, “igazságszeretetének” kielégülését csupán “az erőszakos férfiak” – ki más is lehetne kizárólagosan erőszakos a családban? csakis a férfiak – bebörtönzése képes kiváltani, ahogyan ezt már több ízben kinyilvánította. Vele szemben neves kriminalisztikai szakértők és pszichiáterek állásfoglalása szerint a bántalmazási problémákkal küzdő családokban általában mindkét fél bántalmazó attitűddel bír, tehát a család jogi úton való végleges szétzüllesztése, kifejezetten a férfiak ellen kiélezett kriminalizálás helyett valójában mindkét félre kiterjedő pszichoterápiára, családterápiára lenne szükség.
Jól tudjuk, hogy a feminista “nőjogi” szerveződések szakvéleményei – melyeket Dr. Lukács is említ – olykor miféle forrásokból táplálkoznak: Például Szil Péternek, a magát “pszichoterapeutának” hazudó fantasztának valamely fércművéből vagy más ehhez hasonló hitelességű anyagból. Dr. Lukács egyértelművé teszi, hogy amikor külső társadalmi nyomásról beszél, akkor a kifejezetten külföldről pénzelt civilszervezetekre céloz. Tudható, hogy a feminista, “női jogvédő” szervezetek jelentős részét (Például: NANE, PATENT, MONA) a Soros alapítvány, vagy az azzal szoros kapcsolatot ápoló Open Society és a Trust for Civil Society szervezetek támogatják. Ezért nyilvánvaló, hogy ezeket a szerveződéseket nem alulról építkező civil igény, hanem külföldről távvezérelt politikai beavatkozás hívta életre és működteti. Ezúton hívom fel hazánk mindenkori kormányának figyelmét, hogy ezen okokból a magyar államnak elemi kötelessége, hogy ezektől a kifejezetten káros tevékenységet folytató szervezetektől mindennemű állami támogatást haladéktalanul megvonjon!
Valójában nem lenne nehéz felismerni, hogy milyen valós igényekből származtatott civil mozgalmakra lenne hazánknak szüksége. A férfijogi aktivisták által régen hangsúlyozott tény, hogy a hajléktalanok jelentős része férfi. Közismert, és most Dr. Lukács Tamás által is kihangsúlyozott tény az is, hogy a hajléktalan férfiak jelentős része egy válás kapcsán került lejtőre. Közismert, de szóba hozni nem illik; a magyar bíróságok, a gyámügy, a szociális rendszerek sok esetben részrehajló, a férfiakat hátrányos helyzetbe kényszerítő intézkedéséket hoznak. Közismert tény, hogy a zömmel női családjogi bírák alkalmatlannak bizonyulnak több esetben arra, hogy a férfiakkal szemben igazságos, szolidáris családjogi döntéseket hozzanak. Közismert tény, hogy ilyen körülmények között nem ok nélkül csökken jelentősen a házasságot és gyermeket vállalni akaró férfiak száma.
Éppen itt volt az ideje, hogy minderre valaki a parlamentben is legalább célzásokat tegyen. Szemmel láthatóan Dr. Lukács Tamás jól ismeri a problémát és a feminista szervezetek működésének hátterében meghúzódó manipulatív érdekeket is. Csak reménykedhetünk benne, hogy Dr. Lukács Tamás hangja csak előhírnöke annak a később bővebben is áradó szándéknak, amely a férfiak és ezen keresztül a társadalom kínzó problémáit valóban megoldani igyekszik. Reméljük, hogy tisztességesen gondolkodó parlamenti képviselőknek még akkor is lesz erre szándéka és ereje, ha minden a férfiak problémáit is látótérbe emelő felvetés után azonnal a “nőgyűlölő” szólamot kiabáló hitvány, társadalomellenes zaklatókkal, hazugságkampányokkal kell szembenézniük.
A “nőgyűlölő” az majdnem olyan, mint a fasiszta. Az igazságot kimondani nőgyűlölet (és fasizmus). A tényeket észrevenni nőgyűlölet (és persze fasizmus). Korunkban a nő kivételes, felsőbbrendű élőlény. Egyenlő, de kiváltságai és előjogai vannak. Bírálhatatlan.
Oroszországban jól megoldották ezt a kérdést. Régen ott is Soros és különböző álcázott amerikai titkosszolgálati alapítványok pénzelték a destruktív csoportokat. Azóta egy törvény szerint az ilyen külföldről pénzt kapó csoportoknak be kell jelentkezniük mint külföldi ügynököknek. Amelyik ezt nem teszi meg, azt felszámolhatják.
Hát persze, hogy a hajléktalanok nagy része a válás során kerül az utcára. Ezt a törvényes férfikizsákmányolást a családjogi törvény teszi lehetővé. Ha válásra kerül a sor a gyerekkel rendelkező felet (aki legtöbbször az anya, neki ítélik többször a gyereket) a bíróság olyan kedvezményben is részesítheti, hogy a férj saját lakásában egyedül a gyerekkel éljen tovább a, persze a férfi nélkül. Lényegben hiába vett a férfi magának lakást a házasság előtt, ha a gyereket az anyának ítélik és a bíróság úgy látja jónak, akkor kizárhatja onnan a férfit. Persze a törvényszövegben nem férfit, meg nőt írnak, elvileg nőt is kizárhatnak a saját lakásából, de a gyakorlatban mégsem ezt látni.
Aki a mai világban házassági szerződés nélkül nősül, az elmebeteg vagy mártír. (Nekem sem tetszik, de az öngyilkosság még Isten előtt is az egyik legfőbb bűn.)
Akármit ebben sem köthetsz ki, például olyant biztosan nem, hogy válásnál a nő menjen el a gyerekeivel a lakásodból. Ha a nőnek nincs másik, saját lakása, a “gyerekérdekére” hivatkozva akkor is téged paterolnak ki. Az senkit nem zavar, hogy esetleg neked sincs. A lakás persze tulajdonilag a tiéd marad, de addig lakhat benne ameddig akar, és hülye lenne kimenni, még a számlákat sem fizeti majd. Téged viszont köteleznek, hogy fizesd a tartásdíjat. Ezt mai viszonylatban simán meg lehet csinálni.
Ez így van. Ráadásul hozzá kell tenni, hogy a jogalkotók az új törvénykönyv megalkotásánál csak tovább rontottak a helyzeten. Az élettársi kapcsolat “kvázicsaláddá” nyilvánításával, és a volt partner tartásának bevezetésével. Nem ártana, ha ezek a valós problémák nem kerülnék el folyton a törvényhozók figyelmét, és nem újabb, férfiak lerablását elősegítő paragrafusok jönnének létre, hanem egy igazságosabb, a mai társadalmi viszonyokhoz alkalmazkodó családjogi törvény születne.
Ennek követelése például lehetne egy antifeminista célkitűzés.
Egyetértek. Én úgy hiszem, hogy a Férfihangon folyó párbeszédek, itt születő felvetések nagyon hasznosak, ezek kapcsán érlelődik egyfajta “program”, amelyet maga elé kell majd tűznie egy jövőben talán megalakuló férfijogi civilszervezetnek, hogy a törvényalkotás felé a férfiak problémáit kommunikálhassa. Semmiképp sem merül feledésbe az itt leírt sok előremutató gondolat.
Még ezzel az egésszel sem lenne semmi gond (nem a lófaszt), ha nem azt hallanám mindenhol, mindenhonnan; hogy a nőket kizsákmányolják, kisemmizik, elnyomják, átverik, bántják stb. Hazug szemét kifordított világ ez ahol minden eszköz adott ma arra egy feleségnek, hogy kicsinálja a férjét. Még hosszabb idő sem kell hozzá. Itt tényleg már csak az Ő jóindulatukon, emberségükön múlik minden… egy olyan világban, ahol hülyére kábították őket: megteheted! megérdemled! ez jár neked! nem vagy köteles elviselni! (ezek ma már közhellyé értek)
Teljesen egyetértek a parlamenti hozzászólással és a cikkel is.
Jellemző, hogy a feminista szervezetek azonnal támadásba lendültek, azzal vádolva a képviselőt, hogy a családon belüli erőszakot támogatja… Nonszensz…
Egyébként nem is értem hogyan gondolhatják komolyan az “életvitelszerűen utcán élők bírságolhatóságáról” vitatkozni, egy ilyen törvényt megalkotni. Pénzt akarnak behajtani a hajléktalanoktól? Hogyan, honnan? Ha nem fizet, börtönbe megy? Hallottuk már, hogy vannak, akik a tél közeledtével elkövetnek valami apróbb bűncselekményt, amiért pár hónapra börtönbe kerülnek, így tavaszig biztosított a meleg étel, a fűtött szállás, tisztálkodási lehetőség stb.
Nekem már több “hajléktalanom” volt, mindig férfiak. :) Nem volt ez tudatos, csak valahogy így alakult. Szinte mindig volt valaki, akit több-kevesebb rendszerességgel a magam szerény módján szponzoráltam. :) A két legutóbbit nem sokáig támogathattam, mert sajnos nem sokkal később meghaltak; amint hallottam, mindkettőjüket a szíve vitte el. És mindkettőt elhagyta a felesége.
Volt, hogy némi pénzt adtam, volt, hogy meleg ételt vittem nekik, időnként meleg ruhát. Az egyiküknek orvost is “szereztem”, mikor műteni kellett az iszonyú állapotban lévő lábát. Mind a kettő intelligens, tanult ember volt (meg is mutatták a diplomájukat), az egyik fizikus, a másik a Zeneakadémián végzett művész volt. Olyan szomorú, hogy intelligens, okos szemű, választékosan beszélő férfiak is ilyen lehetetlen helyzetbe kerülhetnek.
Most épp nincs senki, de ez bármikor változhat. :)
Tudom, hogy mindez csepp a tengerben, nem ez a megoldás… De olyan jó adni, segíteni. Én ennyit tehetek…
“Tudom, hogy mindez csepp a tengerben, nem ez a megoldás…”
Hát, mivel az államra hiába várnánk, tulajdonképpen ez az egyetlen lehetséges megoldás. Emberséget kell tanúsítani egymás iránt. A saját magán túllátni nem akaró politikai hatalom emberségére számítani zsákutca.
Ezen cikkhez kapcsolódva tájékoztatom a Férfihang olvasóit, hogy a Kocka el van vetve férfija (vagy szenvedő alanya :-))) nem adta fel, továbbra is teljes erőbedobással azon dolgozik, hogy a férfiak minimum annyi joggal rendelkezzenek Magyarországon, mint a nők. Az egyenlő jogokat sértő ítéletet megfellebbezte. (Lehet, hogy az ítéletet “közkinccsé” kellene tenni…hmm…)
Örvendetes, hogy van a parlamentben olyan, aki mer a férfiakat érintő hátrányos megkülönböztetésről végre beszélni, mégha ez sérti is egyesek füleit. Azért lehet ez előrelépés, mivel az új PTK Családjogi könyvének tervezetéhez hozzáfűzött civil vélemény (amelyet egy elvált apák jogait képviselő egyesület jegyzett) a képviselők között süket fülekre talált ezidáig. Ez azért döbbenetes, mert a parlament 92%-a férfi. (ill. remélem nem a farkuknál rángatott hímnemű) Ekkora többséggel már igazán lehetnének szolidárisak egymás iránt a férfiak is.
Hál’ isten, hogy egyre több azon férfiak száma, akik végre akarnak és mernek is tenni saját sorsuk jobbá tételéért. Mi nők segítünk, amiben tudunk, de ez nem a mi “harcunk”.
Az viszont jó, hogy van a Férfihang, mert én már csak a civil kurázsiban bízom…..:-)))
Szerintem alapvetően nem számít a nemek aránya a parlamentben, nem a nemük alapján döntenek a képviselők. Viszont itt egyértelműen logikusságról, következetességről van szó, amit nemtől függetlenül beláthatnának a képviselők.
Tudod, van amikor “erőből kell nyomni”, mert az egyenes beszéd nem ér célba. Bár ne így lenne..!!!
“Hát, mivel a demokrata államra hiába várnánk”
Így van helyesen.
Inaraa: :-) Örülök, hogy jó vagy. Általad is szebb a világ. Az a világ, amiben én is élek. :-)
Dean: igazad van, és pont ezért a Férfiak Lapja egyik célkitűzése a civil erő élesztése, támogatása, fejlesztése. Az alulról jövő kezdeményezések pártfogásolása. Eddig több cikk is foglalkozott a témával (remélem, nem csak ez a kettő), és kettő kapásból az eszembe jut: A férfi a világ rendőre és a Meg kell változtanunk a világot.
“hogy a családon belüli erőszakot támogatja… Nonszensz…”
Én sem támogatom. Ne kapjon minden rosszat csináló gyerek verést. Se vesszőzést, se rendes megcsapkodást, hogy még másnap is sírjon. Mert ha kap, máskor meggondolja mit csinál, és így nem tud elég tapasztalatot szerezni bűnelkövetésből.
Mondjuk valóban ellentmondásos kicsit a dolog, egyrészt családon belüli erőszakról külön törvényt alkotni azért nem ördögtől való szerintem, mert ott tényleg az a durva, hogy elkövető meg áldozat egy fedél alatt van, és ezt orvosolni kell, kicsit is megalapozott gyanú esetén, másrészt persze valóban borítékolhatni lehet, hány férfi fog a vádaskodás miatt az utcára kerülni, akkor is ha egy elhúzódó eljárás után végülis ártatlannak bizonyul…
Nem lenne gond, ha a törvény a családon belüli erőszakot büntetné, lehetőleg nemtől függetlenül. Papíron jól hangzik a dolog, de az a baj, hogy ha a feministák ráteszik a kezüket a törvényhozásra, akkor már nagyon nehéz lefeszegetni onnan. Ahol eddig bele tudtak szólni a CSBE törvényekbe, szinte kivétel nélkül férfiellenes szabályokat hoztak. Tartok tőle, hogy itt sem lesz másként – ismerjük a NANE-félék elveit, céljait, hazugságait.
Arra lenne szükség, hogy a CSBE-t csak tételes bizonyítottság mellett lehessen büntetni – pont mint minden más bűntényt. “Bemondásra” ne osszanak távoltartási végzéseket, és ne tegyenek ki senkit az otthonából valami alá nem támasztott vádaskodásra hivatkozva. Ezen felül pedig tartsák tiszteletben az emberek tulajdonjogait, vagyis senkinek a lakását ne adják át másnak állami erőszakkal.
A hajléktalanok ügye nagyobbrészt más tészta… A válásokat megakadályozni úgysem lehet, az meg nem előrehaladás, ha férfiak helyett nők vannak az utcán. A népességfogyás ijesztő, és biztos vagyok benne, hogy ezeknek az embereknek lenne hely, csak hajlandóság nincs odaengedni őket. Persze itt kapcsolódik a munkanélküliség kérdése is, vagyis az egész egy messzire burjánzó problémahalmaz.
“A válásokat megakadályozni úgysem lehet, az meg nem előrehaladás, ha férfiak helyett nők vannak az utcán.”
Egy az ördögnél szebb (és nem leépült, büdös, fogatlan alkeszról van szó), mondjuk 45-50 alatti nő sohasem maradna az utcán, ugyanis egy nő találni fog egy férfit, aki “megszánja” és befogadja.
“mert ott tényleg az a durva, hogy elkövető meg áldozat egy fedél alatt van”
Senki nem azért vesz el egy nőt, hogy majd x év múlva a kocsmában üljön inkább, mert otthon nem akarja hallgatni a hárpia nyekergését. Nem azért van az otthon, hogy abban állandóan egy piszkálódó pofázógép karattyoljon. Aztán meg csodálkoznak, ha kapnak néhány jól megérdemelt taslit.
“Ezért nyilvánvaló, hogy ezeket a szerveződéseket nem alulról építkező civil igény, hanem külföldről távvezérelt politikai beavatkozás hívta életre és működteti.”
Akárcsak a fideszt.
“Ezúton hívom fel hazánk mindenkori kormányának figyelmét, hogy ezen okokból a magyar államnak elemi kötelessége, hogy ezektől a kifejezetten káros tevékenységet folytató szervezetektől mindennemű állami támogatást haladéktalanul megvonjon!”
Fidesztől is.
Jó, hogy végre megjött az esze valakinek a magyar parlamentben.
Szél Bernadett napirend előttijének utolsó mondata így hangzott: „Önök először ütnek, aztán kérdeznek.” Tasó László hangos válasza: Csak téged.