Nézem egy ideje a nők és a férfiak közti vitákat, minden fórumon, minden hétköznapi szituban, ahol csak meg tudom figyelni. Lassan-lassan összeállt a kép, de most került fedésbe a két oldal, most tűnt el róla a szellemkép. Rájöttem, hogy miért vagyunk olyan riasztóan szimmetrikusak – tudtam, hogy azok vagyunk, csak a megfelelő tengelyt kerestem.
Here’s the deal.
A férfi mindig megpróbálja a nő gondolatait a logikus síkra átvinni, mert ott tud vele dolgozni.
A férfi keresi a logikus levezetést abban, ahogy a nő kommunikál vele, és mivel nem találja, illetve összevisszaságot talál, levonja a következtetést, hogy “Rozi bzmg, te hülyeségeket beszélsz!”… Pedig nem, csak egy impresszionista festményt próbál értelmezni hiperrealista szemmel. Így nem fog menni, a dolgok nem olyan alakúak. Tessék hátrébb lépni, és megnézni messziről – jé, tök durva, ahogy összeáll a hangulata.
A nő mindig megpróbálja a férfi gondolatait érzelmi síkra átvinni, mert ott tud vele dolgozni.
Keresi az érzelmi felhangokat abban, ahogy a férfi kommunikál vele, és mivel nem találja, illetve összevisszaságot talál, levonja a következtetést, hogy “Béla, te bzmg mekkora érzelmi retardált tahó vagy”. Pedig nem, csak egy hiperreál festményben próbálja felfedezni a lendületes folttechnikát. Nem fog menni: itt a dolgok pontosan úgy vannak ábrázolva, ahogy odakint látod őket. Tessék közelebb lépni, és megnézni a részleteket – jé, tök durva, mennyire kidolgozott és pontos.
Minden vitában ezt látom.
Kedvenc klasszikus példám, amikor a fiú egy rózsát ad a lánynak, és a lány meglepett, összezavart arccal azt mondja, hogy “Fú… hát, tök aranyos vagy, Sanyi, de… én ezt most így nem tudom hová tenni!” – mire egy pillanatnyi kínos csend után a srác felcsillanó szemmel átad neki egy vázát. Férfiszemmel teljesen természetes, hogy a “nem tudom hová tenni” egy probléma leírása, márpedig a magyar nyelv szabályai szerint ez úgy bontható le, hogy:
– Nem vagyok képes valamire, akadályozva vagyok;
– A problémám lényege a virág elhelyezése;
– Azért van ezzel problémám, mert nincs megfelelő hely a virág számára;
– A megoldást az jelenti, ha találok ilyen helyet.
Ugyanakkor a női vonal – kissé rideg szavakkal, de a tőlem telhető maximális precizitással:
– Helyzet van, amit meg kell oldani;
– A helyzet oka: hirtelen érzelmi impulzust kaptam;
– Az impulzus nem tiszta, hanem komplex jellegű;
– Az impulzusok eltérő irányúak: rózsa –> szerelem, Sanyi –> csak barát;
– Az ellentmondás nem fejezhető ki a megbántás kockázata nélkül;
– A rózsa nem fogadható el a későbbi valószínű megbántás kockázata nélkül;
– A megbántás helytelen, mert további problémákat okoz;
– A megoldást az jelenti, ha úgy utasítom el a rózsát, hogy közben Sanyi fájdalmát csillapítom.
…
Nyilván szükségtelen volt ennyire kifejteni, és nyilván eltúlzott a példa, ÁMDE! A gyakorlatban azt látom, hogy az érvek, a logikus levezetések mindig férfiaktól származnak. A nők javarészét taszítja ez a “matekszagú” gondolkodás, nekik ez csak akkor érthető/értelmes, ha egy érzelmi probléma megoldásához elkerülhetetlen. Érzelemből indulnak, kell a logika, majd érzelem a végállomás. Olyan, mintha lenne egy épületben két emelet, az egyiken 12°C, a másikon 32°C, és a férfiak szeretik a hideget, a nők meg a meleget. (Tegyük fel, hogy a szintek mindenhol átjárhatók – át tudsz teleportálni az egyikről a másikra, lift nélkül, bárhol.) Ha az a feladat, hogy “menj az északi oldalra, és nézz ki az ablakon”, nyilván mindenki a saját emeletén fog odagyalogolni. Ha viszont az egyik emeletre akadályt teszünk, mondjuk a nő elé behúzunk egy üvegfalat, amit nem tud megkerülni – akkor nyilvánvaló, hogy átmegy a hideg szintre, (“brrrr, nembaj, kibírom”), ott halad át az akadály vonalán, és azonnal visszamegy a jó melegbe. Ugyanígy a férfi is ezt teszi, ha talál egy falat – tessék, átmegyek a melegbe, kikerülöm, de utána spuri vissza, mert itt megőrülök.
Mindketten döbbenten néznek a másikra: “Úristen, te hogy tudsz itt élni? Ez SZÖRNYŰ. Én megőrülnék.”
Pedig mind ugyanúgy elvagyunk a saját helyünkön, ugyanúgy sétálunk fel-alá, dolgozunk, pihenünk, vagy bármi. És ugyanazokat a dolgokat látjuk az ablakból, ha kinézünk. Ugyanúgy tud szép vagy csúnya lenni a világ. Csak egy dolgot nem tudunk: összeköltözni. Nem tudunk tartósan a másik fél szintjén gondolkodni, mert visszavágyunk a sajátunkra.
Az már csak a hab a tortán, hogy bizonyos dolgokat csak a 32 fokra klimatizált szinten kapni. De ez nagyon messzire vezet, és azt ígértem, hogy “egy gondolat”. Úgyhogy ennek itt a vége. A tanulságot mindenki vigye haza a saját emeletére.
Nekem ez a cikk tök bejött. Ügyes a két kép hasonlata, hiperrealisztikus és szürreális. Jó. :-) Pedig igazán újat nem mondtál, a nők érzelmesek, a férfiak logikusak. Ami eredeti benne, hogy hogyan mondtad el.
Jó a kép is, mmm, szexi lába van a nőnek. El tudnám képzelni zuhany alatt, egy szál vékony bokaláncban…
Jó az avatarod vagy hogy híjják. A Blöff-ből van, ugye? Mecsoda film! Micsoda poénok!
Nagyon jó cikk Borisz, tényleg. Ebbe nem fogok belekötni. Legalábbis megpróbálok :) Női agy számára is érthetően és szimpatikusan vezetted le. A nők utalgatnak, a férfiak kijelentenek. Ezt nekem ezen a példán mutatta be egy férfi: “ha azt mondod le kéne vinni a szemetet, akkor maximum egyetértek, de ha azt, légyszi vidd le a szemetet, akkor leviszem”.
Én tényleg szeretném megérteni a másik nem nyelvét csak nem mindig megy :D Köszönöm az útmutatót. Megvilágosodtam. :)
Állítólag fiús anyák is itt tévednek néha el. Akarnak valamit a fiaiktól, és úgy általában belemondják a levegőbe. “Meg kéne csinálni…” Ha azonban konkrétak, ott a siker: “Pisti, csukd be az ajtót!” Pláne, ha testkontaktust is alkalmaznak, pl. beszéd közben megfogja Pisti vállát az anyuka (mert Pisti épp az öccsét hajkurássza, aki már megint szamárfület mutatott neki, mivel tudja, hogy Pisti erre azonnal ugrik, és noha biztos elhupálja érte, mégis jó móka…)
Fú, Zoli, hallod… respekt. Belépsz a darázsfészekbe és Buddha nyugalmával rákommentelsz a cikk eredeti témájára. Arc vagy :D
Amúgy igen, igaz. A lányos apák pedig ott szokták elrontani, hogy tutujgatják a kislányaikat, hogy azok az ő kis hercegnőik. Pedig ezzel pont azt erősítik bennük, ami miatt ők maguk is nehezen találtak párt.
Egy példa: a nővéremet egyszer jól szájonvágta az egyik udvarlója, mert megcsalta. Mit csinált erre apánk? Azt hihetnénk kivette a vadászpuskát a szekrényből, hogy az ő kicsi lányát bántják. De nem. Ehelyett azt mondta: “Megérdemelted, hülyegyerek. Te mit csináltál volna, ha ő csal meg?”
Persze, megvédett minket mikor kellett, de csak akkor, ha az volt a helyes. Így sokkal többet tanított nekünk, így ténylegesen nevelt minket :)
Ez általában úgy szokott menni vegyes gyerekű családokban, hogy a lányt átverte az a szemétláda, a fiú meg most fiatal, most élje ki magát, akár mással is.
Mell-derék-csípő?
Hja, így már családon belül ki is alakulhat az árokásás a nemek között, hogy “persze neki szabad, nekem nem” vagy “persze őt védik a széltől is, engem meg le se szarnak”.
Mittudom én. Most lemérjem? Azt hittem tegnap már kitrollkodtad magad ezen a témán.
Merd.
Megmértem. Jövőhéttől edzés lesz, meg kell állapítanom. :/
Reméltem széltében sikeresebb leszel nálam, mint hosszában. :(
Hát bocs, átlag vagyok. Annyira nem vészes (95-77-98) de hát na. Télen hajlamos felszedni az ember, úgy már azért durva lenne.
Annyi hal van még a vízben, mit szomorkodsz. :)
Mert én sellőt keresek. Én sem adom alább.
A férfiak már csak ilyenek :)Amúgy te milyen magas vagy, hogy 175-nek kell hozzád lenni, most nem azért. Mert én egyből belőttelek 190+ kategóriába. Hát arra buknak a sellők, nem? :)
Azengemnemérekel a sellők mikre buknak. Felőlem közben gondolhat másra is, csak ne mondja ki.
A fiú max. 5 centivel legyen magasabb a lánynál, mert ha nagy a szintkülönbség, az röhejes. A legjobb az egyforma magasság, mer amúgy is baromság a magassarkú.
Jajj már, milyen vagy. Mi ez a “Felőlem közben gondolhat másra is, csak ne mondja ki.”? He? Szóval játssza el, manipuláljon, te meg marha jól elvagy az illúzióban? Ne már. Ezt pont tőled nem vártam volna.
Szerintem nem jó az egyforma magasság (tudod, kiskanál – nagykanál), sajnos ebben sem passzolunk. De a magassarkú tényleg baromság.
A lényeg, hogy nekem jó legyen.
De.
Kitől vártad volna inkább?
Há hán kiló?
Hát ez egy olyan dolog szerintem, ha egy nő veled szeretné a szexet, akkor úgymond téged fog élvezni. Attól lesz neked is a legjobb, nem attól, hogy közben Brad Pittről álmodik és nézi bágyadtan a plafont.
Ez a “felőlem arra gondol, akire akar, csak nekem legyen jó” felhívás keringőre az aranyásóknak. Egy pillanatra nem figyelsz, behálóz, vesztettél. A játék elég sokba kerül, mert a színészeket meg kell fizetni. Ahogy a kurvákat is.
Nem adok nekik pénzt. Amúgy sem érdemlik meg. Se a színészek, se a kurvák.
Jó lenne már végre belátni ebben az elpapucsosodott férfitársadalomban, hogy ami az általánosan elterjedt közbeszédben a „női érzelem”, az NEM is érzelem…
E tévedés az ezoterika és neomarxizmus több évtízedes agymosásának következménye, amit a férfiak agyába születésüktől fogva szajkóznak, akárcsak a totalitáriánus diktatúrák propagandái.
Tudjuk, hogy vannak pozitív, meg negatív érzelmek. De ha én férfiként az érzelem szót halom, akkor én elsősorban pozitív érzelmekre gondolok. Na most a „modern” nőnek semmi ilyesmi „mély és bonyolult” érzelmei nincsenek még akkor sem, ha sokat beszél róla… Ugyanis a pozitív érzelmek eredménye a pozitív/jó viselkedés és pozitív/jó cselekedet… De ezen utóbbiak nem nagyon vannak meg így nyugodtan feltételezhetjük, hogy kiindulási pontjuk sem létezik.
Az a lényeg, hogy a modern nőnek sem kell szépet és jót mondania, nem kell szépen és jól viselkednie, nem kell szépet és jót cselekednie, nem kell szépen és jól öltözködnie… Mert már eleve nagyon szép és jó lelke van és ez „bizonyítékként” minden felülír, hiszen ezt a „tényt” már annyi helyen leírták már, miért nem lenne igaz… Ez mindig jó indok az erkölcsi felsőbbrendűségre, bármifajta ellenérv ellen, kézzelfogható, látható bizonyíték nem kell. A „NŐ”-nek csak nőnek kell születnie azt már be is teljesült a földi jóság és érzékenység. Már születésétől fogva az Univerzum Leghatalmasabb Empatikus Asztrálteste, ha Müller Péter mondaná. : )
Hogy vki érzélmes legyen, az vhol genetikai örökség – véletlen elsősorban. Két, kicsi, felnővő unokaöccsémen látom, hogy ugyanolyan nevelés mellett egyik érzékenyebb fajta ellentétben a másikkal. Második dolog, hogy egy egyén érzelmes legyen: az a hosszantartó, biztos családi környezet és nevelés pozitív hatása.
Továbbmenve: az értelem és érzelem inkább a férfiaknál fordul elő nagyobb számban, semmint az nőknél.
A modern nők „lelkében” zavarodottság (a görög „káosz” szó) és hisztéria van és ezek semmiképpen NEM pozitív érzelmek. Így én azt se mondanám rájuk, hogy érzelmesség.
Ennek az ürességnek és/vagy káosznak az elrejtésére jött létre az érzelGŐSKÖDés. Hogy mi?!?! Hogy, hogy merészelem?!?!?! : ) Az érzelgősködés bizony csak egy felszínen látható, külsőség, magyarul felszínesség. A FELszínes emberek lelkivilága, – mint tudjuk – ÜRES.
Tehát a modern nő „lelkivilága” a következőkből áll:
1, üresség (felszínesség)
2, zavarodottság (káosz). Sok (naiv, agymosott…) férfi elhiszi, hogy modern nő „lelkivilága” bonyolult. Pedig nem az. Mert a bonyolultságban van logika, a káoszban meg nincs…
Emellett, vagy ezalatt a nők továbbra is fogalomzavarosan használják a „lélek” és „érzelem” kifejezéseket:3, szimpla, egyszerű nemi vágyat is érzelemnek hívják, pedig a parasztbácsi is megmondhatja, hogy az biza csak szukásság… (a nő nemi vágya, gerjedelme…), ahogy a férfi is kanos. Én sem hívom a permanens nemi vágyamat ill. erekciómat („feláll a faszom”) lelki folyamatnak és nem hívom érzelemnek. Akárcsak NEM érzelem és NEM lelki dolog, a nők hüvelyfal nedvesedése… B-]
4, mint „lelki-érzelmi” „folyamat” (ezeket az „érzelmeket” a tökfej, állatias, férfiféreg-férfimajom a csökött lelkivilágával úgysem értheti meg…) a FÉLELEM. Itt igazából nem a nők fizikai fenyegetettségtől való félelmére gondolok (hogy egy erőszakos férfi a sötét utcán kirabolja, megveri és megerőszakolja), hanem arra, hogy FÉL attól, hogy elveszíti azt, akibe szerelmes (aki a másik állatias ösztönét, a szukásságot kiváltja).
Tehát a modern nők a 2 állatias ösztönüket: a SZUKÁSSÁGOT és FÉLELMET butaság, korlátoltság és öntetszelgés miatt érzemneknek nevezték el és még el is hiszik magukról, hogy nagyon érzelmesek…
Ha valódi érzelmes megnyílvánulásokat akarunk pl. látni, többezer éven át, akkor elég megnézni a történelmi művészetet: festészet, szobrászat, építészet, irodalom, zene. No, kik csinálták ezeket 99%-ban?!?!? ; )
Ha meg érzelmes és érzékeny nőről beszélnek, akkor nekem elsősorban pl. calcuttai Szent Teréz jut eszembe. Akinek voltak lemondó, önzetlen és hatalmas cselekedetei.
Ő nem fecserészet és ömlenget magától elérzékenyülve, az állítólagos lelki-érzelmi gazdagságáról. És ebben még egy hasonszőrű „barinővel” se veregették vállon egymást állandóan azt szajkózva, egymást erősítgetve, hogy „– Jaj, mi aztán annyira, de annyira érzelmesek vagyunk, ilyet még a Világegyetem se látott!”
Pont a legnagyobb ütőkártyát felejtetted ki, pedig ha valahol, ott aztán tényleg minden kétséget kizáróan látszik, ki az igazán érzelemgazdag:
szépirodalom, költészet.
irodalmat írtam csak, sztem ebben benne van a szépirodalom és a költészet.
Látom neked nem volt anyád. Részvétem. Ugyanakkor furcsállom, hogy ódákat zengsz a csodás pozitív érzelmekről miközben ömlik belőled a negatív. Nem érzel némi kognitív disszonanciát?
Anyám az volt/van : ), de normális férfiember soha nem gondolkodik az anyjáról bizonyos dolgok kapcsán, mert nem kerül és nem is akar vele kerülni olyan viszonyba… Szóval nem releváns idecitálni az ember anyját, mert vele teljesen más viszony, más felfogás érvényesül. Hiába vannak az anyámnak pozitív és szerethető tulajdonságai, akkor ez még nem lesz automatikusan érvényes a többi nőre.
Nem érzek kognitív disszonanciát: attól én nem leszek negatív, ill. nem én vagyok negatív, mert negatív jelenségeket látok és írok le. A férfihang is azért jött létre, mert negatív társadalmi jelenségeket észlelt és ezeket dokumentálja és publikálja.
Épp ellenkezőleg, azért születnek cikkek és hozzászólások, mert pozitív fordulatot és pozitív jelenségeket szeretnénk látni.
Továbbá én elég sokszor odaírom, hogy _modern_ nő, ami a nők egy igen nagy halmaza, de azért már ez az egy szót is fárasztó eléírni mindig, pláne azt, hogy „nem minden nő ilyen”, meg „tisztelet a kivételnek”. Ritka a jó ellenpélda, ezért szenved a férfiak egy igen jelentős része.
És erről meg az jutott eszembe, hogy ez a fajta a kritika többnyire nem a nők potenciális képességeit akarja elvitatni, hanem sokkal inkább azt a nőtípust kritizálja, amely a neveltetési hiányosságai miatt rossz képet mutat és bántóan túlteng korunk társadalmában, és ezzel együtt ez a fajta kritika a lehetőségek talaján az eredményeket kéri számon.
Az a baj, hogy a “modern” kb. mindenkire vonatkozik aki nem öregebb 120 évnél, vagy nem él apácazárdában. Tudom, hogy fárasztó definiálni, kire-mire gondol az ember, de valamennyi energiát muszáj beleölni, mert különben az az erdemény, ami itt is, hogy úgy látszik te általánosságban beszélsz minden férfiról és minden nőről, ami félreviszi a szándékot. Arról nem is beszélve, hogy kifejezetten negatív, érzelmileg erősen töltött és megalázó jelzőkkel dobálózol, amitől az egész elveszti a tárgyilagos jellegét. Arról a hsz-ről 100-ból 99 ember azt fogja mondani, hogy egy férfiasságában megsértett, ugyanakkor magától teljesen elszállt tinédzser kirohanása a nők ellen. Közben az üzenet, amit át akartál adni, elvész.
modern alatt a korszellem mentalitását értem, ami lecsapódik ezen (modern) gondolkodású nők viselkedésében és cselekedeteiben. ez azért már jó 100 éves folyamat, de Nyugaton 1968-ba robbant be erőszakosan. ez Magyarországra a 70/80-as évek fordulóján érkezett, a késő Kádár-korszakban már felkészültek voltunk new age-ből, konzumidiótizmusból és neomarxizmusból.
persze most én nem a technikai modernség ellen beszélek, amikor a „modernt” szapulom, hanem a modern „erkölcsi” felfogást.
általánosságból meg odaírtam nemrég, hogy ez nem jelenti azt, hogy minden férfi nagyon tehetséges művészpalánta és csupa életrevaló jellembajnok. vagy mi. majd legközelebb finomítok.
Nem tudom miért gondoljátok, hogy csak a “modern nő” ilyen. Régen is ilyenek voltak a nők, csak akkor nem volt ennyire látványos, mert nem voltak ennyire a “felszínen” ezek a dolgok. Egyszerűen erkölcsileg elítélendőnek számított, ha valaki így viselkedik, ezért ezt próbálták elrejteni magukban. De a női gondolkozásmód a férfiakról, párkapcsolatokról ugyanezen elvek mentén alakult. Az “anyád is ilyen” szemlélet meg azért nem passzol, mert az anya-gyerek kapcsolat az teljesen más jellegű, mint a férfi-nő kapcsolat. Tehát hogy az anyja milyen volt ebből a szempontból, azt az apja tudná csak megítélni, ő maga (gyerekük) nem.
ugyanarról írsz, mint én: régen is voltak problémáik a nemeknek egymással szemben, valószínűleg pont ezért alakult ki a nemek különválasztása minden civilizációban az őskor óta. de a modernizmus közelebbhozta, felerősítette és eltorzította ezen problémákat.
Teljesen érthető. De hozzánk nem a 80-as évek közepe körül érkezett ?
ezt már kutatni kell, ha pontos éveket akarunk. : )
Én viszont azt gondolom, hogy a Férfihang azért jött létre, hogy a feministákkal ellentétben ne a nemi különbségek alapján szapuljuk a másik nemet és/vagy soroljuk a másik nem negatívumait – s ezzel épp olyanok legyünk, mint a feministák -, hanem emberként beszéljünk férfiakról és nőkről, akik együtt élnek, dolgoznak. Ezekért az emberekért emeljük fel a hangunkat a feminizmus nemeket egymással szembeállító tendenciájával szemben.
Ami itt a napokban elhangzott “csajozás”, vagy akármi címén, azt méltatlannak érzem a Férfihang törekvéseihez.
A hozzászólások túlnyomó többsége szerintem csöppet sem járul hozzá pozitív fordulathoz, nem tartalmaz pozitív jelenségeket. Pár napja a nőkről folyik a szó – meglehetősen negatív hangnemben.
Úgy látom, hogy most épp az a nőszapulás bontakozott ki, mint a feministák férfiszapulása. Mi értelme van ennek? Szerintem semmi, sőt csak káros hatása van.
Engem nőként nem zavar ez a “pasis” csevely – legföljebb nem szállok be a beszélgetésbe. A Férfihang törekvéseinek támogatójaként viszont nagyonis ellenemre van.
Szerintem a probléma megoldókulcsa az, hogy ne azonosítsunk minden cikket, párbeszédet és hozzászólót az alapcélokkal, és ne féltsük az alapcélokat azonnal, ha egy-két hozzászóló nem tekinti feladatának, hogy komformizálja a véleményét ezekkel a célkitűzésekkel. Mert ugye ezen az alapon akkor moderálhatnánk az itt vitatkozó feministákat is, és Kiniskelnek sem lenne önálló cikke a férfiakat degradáló nézeteinek kifejtésére.
Nem azonnal féltettem (előttem Dean ugyanezekről beszélt már). Eddig meg sem szólaltam. Most is csak a véleményemet írtam le, amelyet senkire sem akarok rákényszeríteni. Egyébként sem vagyok egy Jeanne d’Arc típus.
Remélem nem értesz félre; semmi gondom a véleményeddel, csak nekem meg ez jutott eszembe róla.
Ok.
„hanem emberként beszéljünk férfiakról és nőkről,”
csak őőőő… az úgy nem megy, hogy nem szólunk az elbutulás és az elaljasodás ellen. mert az NEM emberi. és mert amúgy _emberi_ viselkedést szeretnénk látni. nemcsak ritkán hallani, hanem cselekedeteket, viselkedéseket is szeretnénk látni. minnél többet.
„Ami itt a napokban elhangzott “csajozás”, vagy akármi címén, azt méltatlannak érzem a Férfihang törekvéseihez.”
kell erről is írni, mert nagyon sok férfinak _problémája_ van az ismerkedéssel, a „párkeresés kulturával”. probléma az meg maga modern nő mentalítása. azt ne várd, hogy negatív dolgokról pozitívan, ne adj isten cukormázasan írjak.
tehát amire te gondolsz, hogy támogatod a Férfihang antifeminista törekvéseit az nálad szerintem elsősorban jogi alapú. míg én a problémaknak a társadalmi, mentalitásbeli és erkölcsi alapjaira probálok rávílágítani. mert pont ezen problémák szülik a békétlenséget, az emberi fájdalmakat és a _számodra_ negatív reakciót és nem az hogy írok róluk… röviden itt van a probléma gyökere és ezeket kell kiiktatni.
“csak őőőő… az úgy nem megy, hogy nem szólunk az elbutulás és az elaljasodás ellen. mert az NEM emberi.”
Szóljunk. De a férfiak egy része is ugyanolyan elbutult és elaljasodott, mint a nők egy része. Lehet, hogy ezt nem tartod emberinek, de akkoris emberekről van szó, s nem férfiakról és nőkről. Úgy írsz, mintha külön bolygón élnénk és nem lenne semmi más közünk egymáshoz a szexen – és az ehhez vezető praktikák időszakán – kívül.
Nem is szeretném, ha édibédi cukormázas lennél! :o)
Szerintem nem jogi alapú. A problémák valóban társadalmi, mentalitásbeli és erkölcsi problémák – mindkét nemnél.
Nőknél nagyobb az elbutulás és az elaljasodás aránya.
Alátámasztanád ezt valami konkrétummal?
Nem kell alátámasztania: nagyon sokan ezt tapasztaljuk. Nem is kell, hogy azonos legyen a két nemnél. Nyilván nagyon sok erre ható körülmény különböző, tehát az lenne a meglepő, ha a két nem pontosan ugyanolyan arányban “aljasodna”. Sokkal valószínűbb az eltérés, mint az egyenlőség, és véletlenül éppen tudjuk (tapasztalatból), hogy melyik az irány. Ezen a bolygón, ebben a korban, ezekkel a törvényekkel (ide értve a természet törvényeit is) ez lett az eredmény.
Nem lenne amúgy nehéz levezetni, hogy a könnyebb munka, a gyengébb fizikum és az erősebb érzelmek milyen ide vonatkozó különbségeket okoznak.
Engem sokkal jobban érdekel, miért kell állandóan tagadni a különbségeket. Akár butaságban / aljasságban is, vagy bármiben. Ha vannak különbségek, akkor nem szerethetjük egymást? Ha én rosszabb ember vagyok, te meg jobb, akkor nem tudnál szeretni?
“Ha én rosszabb ember vagyok, te meg jobb, akkor nem tudnál szeretni?”
Nem. Éppen ez a gond. És mivel főként a férfiak azok, akiknek egy maguknál rosszabb jut, mivel attól tetszik meg a nőnek, hogy ő jobb, ezért van az, hogy a férfiak azok, akik kevésbé képesek szeretni, tisztelni a másikat. Ezért nem jó ötlet az, hogy fogadjuk el, hogy a nők kevesebbek, és így kell szeretni őket. Hogyan szeressek valakit, tiszteljek mint embert, ha inferior hozzám képest? Ez nekem nem megy. Akkor maximum a szexuális vonzereje lehet az érték, az meg mint kapocs kevés lesz hosszú távon. Csak akkor tudom emberileg is szeretni és elfogadni, ha úgy érzem, van bennünk valami közös, és együtt vesszük fel a harcot az élet nehézségei ellen. Ez a “jobb férfi rosszabb nő” szemlélet ezt lehetetlenné teszi. A nőket kiemelten védő írott és íratlan szabályok (törvények), ez a neki lehet, nekem nem, azt eredményezi, hogy ellenérdekeltek leszünk. Nekem védeni kell magam az ellen, hogy a fejemre nőjenek, és törvényi segédlettel is megtámogatva kihasználjanak. Mert ezt nekik szabad. Ha csak jól néz ki, de amúgy egy tehetetlen képtelen személy, aki mindenben rám vár, akinek csak a manipulálásomon meg a belőlem való haszonhúzáson jár az esze, akkor ez miatt ellenszenves, és kerülendő lesz számomra. Hiszen nekem az az érdekem, hogy engem minél kevésbé manipuláljanak, és minél kevésbé kelljen mások helyett tartani a hátam. Ebből következően csak az lehet a megoldás, hogy a nők is felnőnek ehhez a mai világhoz, és képesek lesznek felelősséget vállalni a saját cselekedeteikért, és képesek a felelősségteljes életvezetésre, gondolkodásmódra. Nem pedig az állambácsihoz rohangálni hisztizni, hogy védje már meg őket, meg biztosítson előjogokat nekik a gonosz férfiakkal szemben. Ez akárhogy nézem, igazságtalan, és kicseszés a férfiakkal. Ne azért és akkor akarjanak kapcsolatba kerülni, mert valami gondjuk van, és segítségre támogatásra van szükségük. Hanem tanulják meg emberként elfogadni és szeretni a férfit, ne pedig egy önzetlen, idióta baleknak nézzék, aki majd finanszírozza a szükségleteiket.
Én sem értem miért kell folyton tagadni. Legidegesítőbb, hogy ha ilyesmit írunk, akkor folyton valamilyen statisztikát követelnek :)
Alkibiadesz! Ebben a néhány mondatban felvázoltad a modern kori férfiak és nők helyzetét :D
Azért zavar mert nő vagy. Ezt most nem rosszindulatból írom.
Ha csak a feministákat szidalmazzuk az úgy elég kevés. Persze nekik is köszönhető a legtöbb negatív dolog a mai nőkel kapcsolatban, de az ,,áldozataik” ellen is szót kell emelni. Hol máshol, ha nem itt? Az a baj, hogy a feminizmus áldozatai nagyon is élvezik jelenlegi helyzetüket, annyira, hogy lassan eltipornak bennünket. Különben is ez az oldal eredetileg világjobbító szándékkal jött létre!
Ahhha. Most már értem. :o)))
És ha mindezt pl. Maestro mondta volna? (Természetesen nem téve hozzá, hogy őt, mint nőt…)
Nem mondtam, hogy itt csak a feministák szidalmazásával kellene foglalkozni. Sőt azt sem, hogy feltétlenül szidalmazni kell a feministákat.
Mint mondtam, nem vagyok híve annak, hogy akár a férfiak ellen, akár a nők ellen beszéljünk. Nem tartom szerencsésnek, ha abba a hibába esnénk, mint a feministák, hogy az embereket két táborba lökdösi, s a két tábor közé egyre nagyobb szakadékot robbantgat.
A nők ellen szót emelni? Hol máshol, ha nem itt? Van még hely az interneten.
Ez az oldal világjobbító szándékkal jött létre? Ez nagyon nagyképűen hangzó, ráadásul hamis kijelentés.
“Az a baj, hogy a feminizmus áldozatai nagyon is élvezik jelenlegi helyzetüket, annyira, hogy lassan eltipornak bennünket.” – Attól, hogy szapulod úgy általában a nőket, a férfiaknak még nem lesz jobb a helyzetük. És azoknak a nőknek sem, akik nem áldozatai a feminizmusnak. Ezzel maximum őket is sikerül a férfiak ellen fordítani – ha már úgyis egy kalap alá veszed őket a férfigyűlölőkkel, akkor mi a frászért igyekezzenek mellétek állni, kiállni azért, hogy együtt éljünk, ne egymás ellen.
Világjobbító szándékban mi a nagyképű és hamis? Csak kis józansággal hozzá kell tenni, hogy: a magam (magunk) szintjén. Akiket el tudok (tudunk) érni. Én egyébként hyíve vagyok, hogy itt őszintén kiönthesse az ember a szívét, és elmondhassa, hogy tele a t..e a női ilyen-olyan dolgokkal. De másrészt, és ez már kb egy éve is téma volt, ha csak rövid ideig is: kevés a nőket elismerő, méltató cikk és hozzászólás! Nem a hízelgő, a semmit dicsérő, hanem az őszintén fejet hajtó, amelyekből egyébként az is előjönne, hogy valójába mi mit értékelünk egy nőben és milyen társakat szeretnénk magunk mellé. Meg jó lenne, ha némi törekvés indulna meg a nőket mélyebben és őszintébben megismerni akarásból, hogy ŐK mit szeretnének, nekik mi a jó, mert ugye a működő párkapcsolathoz mindkét félnek kell tekerni. És kölcsönösen oda kell figyelni egymásra. Meg aki panaszkodik, esetleg legyen kész arra, hogy lesz aki figyelmezteti, hogy a gondodnak te is oka lehetsz, ebben és ebben. Igazán elismerhetnénk kicsit jobban a nőket, mert itt többen is támogatnak minket, holott a mi ügyünk szigorúan véve nem kéne, hogy az övéké is legyen. És tök lelkesek meg megértőek, holott egyik sem “kötelező”. ;-)
Hmmm, elég erős a nyitó mondatod…
Nos, amit 2013-ban írtál, az 2023-ra mégy nyomatékosabb lett.
A nők elszabadultak.
Az erőtlen férfiak már teljesen átadták az irányítást a nőknek.
A nők továbbra is teljesen bizonytalanok, egyre inkább teret hódít a ribanckodás. Kanállal szedik az antibébi tablettákat, mindenkivel basznak, mert az belefér a karrierépítésükbe. Förmedvények lettek.
A férfiak még erősebben rinyálnak, holott pont ők engedték lazára a gyeplőt, miközben a nők szépen rugdossák őket. A nők HATALOMRA tettek szert a politikában, amit persze nem vesznek komolyan, mert MINDIG csak a baszásra gondolnak. Szórakoznak a tyúkok.
A helyzet egyre súlyosabb. Hosszútávú házasságok már nincsenek.
A nők még inkább “ki akarnak teljesülni”. Olyanokba mennek bele, ami a nőtársaik értékét is rombolja.
Ezt a magyar kormány tudja.
Mit tehet ? Szépen, fondorlatosan kirostálja ezeket a szukákat, szajhákat.
De az Ellenzék, ami mára már ellenség és hazaárulók hadserege (PÉNZÉRT) továbbra is alkalmazza ezeket a szajhákat, akik semmitől sem riadnak vissza 2023-ban.
Így állnak a dolgok 2023- ban. Tíz év elmúltával.
Javult a helyzet ?
Semmit, sőt nagyon romlott !
Köszönve a MANINGA férfiaknak (hogy megkapják a pinát).
Undorító korszakba értünk és már remény sincs, hogy ez békésen megforduljon.
Előbb-utóbb ki fog törni a két nem közötti háború.
2023-ban a NŐK MINDENT MEGTEHETNEK ÉS NEM BÜNTETHETŐK, MERT ŐK NŐK.
A tinédzser fiúk NEM LÁTNAK JÖVŐT, ELVESZETT A REMÉNYÜK, EZÉRT EGYRE DURVÁBBAN VISELKEDNEK.
Franciaország forrong és rohan a megsemmisülésbe.
Tényleg eljött a Nyugat alkonya ( a NŐK MIATT, amit így a zsidók alakítottak ki, hogy vesszenek a fehér, keresztény emberek).
Már a III.Világháború kezdődik, Ukrajna zsidó kormánya belehajszolta az ukránokat egy öngyilkos háborúba.
……………………………….
Nem tudjuk, holnap mi vár ránk.
“Tényleg eljött a Nyugat alkonya ( a NŐK MIATT, amit így a zsidók alakítottak ki, hogy vesszenek a fehér, keresztény emberek).”
Mindent megérdemelnek, amiket kapnak majd a zavargások, káosz idején. Ahol nincs intézményesített nővédelem, hanem mindenkinek magának kell kikaparni a gesztenyét, ott a nők felsülnek, tulajdonná válnak, és hirtelen nem lesznek olyan okosak erősek meg ügyesek.
Remélem, ezt a weimari időket idéző szemetet mihamarabb sikerül eltakarítanunk majd, nagyon itt az ideje.
vannak benne helyesírási hibák… bocs’. : )
Be kellene már fejezni a férfialázást
http://mno.hu/fejloves/be-kellene-mar-fejezni-a-ferfialazast-1186563
:) …. tényleg amúgy, azt mivel indokolják, hogy női művészek se nagyon voltak?
Pl. a feministák azzal indokolják, hogy a testi erőfölényével visszaélő, elnyomó férfiak otthon lustálkodhattak, miközben a nőnek 3-4 ember munkáját kellett végeznie, így nem jutott ideje művészi fejlődésre stb.
Esther Vilar antifeminista írónő szerint a férfiban van egy ambíciózus érdeklődés a világ részletei iránt. Hogy megértse ezen részleteket, ok-okozati összefüggéseket.
Ez utóbbit kiegészítve én azt gondolom, hogy a férfi ment elsősorban és sűrűbben a terepre, a természetbe, neki kellett jobban és sűrűbben megfigyelni a világot és környezetét, hogy megértse annak működését (->művészetek, -> tudományok). Általában a férfi természete inkább a változatos-produktív (ld. pl. újabb és újabb vadászati stratégiák), míg a nő természete a monoton-REproduktív (pl. gyűjtögetés, fonás, kapálás) munkára van berendezkedve. Ezt így találta ki a természet. Ezért maradt fent és lett sikeres az emberi faj a Földön, mert a férfinak és nőnek a természetes adottságait figyelembevéve osztotta meg a munkát a nemek között. És ezért nincs matriarchátus, 2-3 falut leszámítva a világon.
És persze ez nem azt jelenti, hogy MINDEN férfi lelke mélyén ott rejtőzködik egy tehetséges művész, csak nagyobb valószínűséggel. Ritkán van egy női művész, aki tehetségben lenyomja az átlagférfit (a többséget), de erre rá mindig jön egy férfi, aki lenyomja tehetségben ezt a nőt. : )
Szóval a művészet a valóság (és fikció) leképezése, egyfajta reprodukciója. És ideákat hirdet(ett), hogy a társadalomban az egyén mire törekedjen, mi az élet célja, mit kell megközelítenie az embernek egy élet alatt.
Nem véletlen, hogy az avantgarde kb. 1908 körüli megjelenésével a (neo)marxista „a múltat végleg eltörölni” címszóval forgatta ki mondanivalójából a művészet addigra beérett kifinomultságát. Torz képek láttán mire törekedjen az ember, melyek relatívizálják a szépséget és értékeket? Efajta, akkori „modern” és akkori „kortárs” művészek ezzel tisztában voltak, hogy a művészetnek hatalmas ember- és így társadalomformáló hatása van, pl. nem véletlenül ezidőtájt születtek a szüfrazsett mozgalmak, felforgató modern igeológiák. Ez ember valódi lényének kiforgatása hazug filozófiákkal kéz a kézben haladt a modern művészetek térhodításával. A 60-es évektől pl. megjelent a filozófiai dekonstruktívizmus (a társadalmat alapjaira szétbontani, azt ezt teljesen össze-vissza felépíteni) , ennek hatása meglátszik pl. az építészeti dekonstruktívizmus divatján is.
Láttam én már nagyon szép festményt nő kezéből, de az biztos, hogy ritka. Gondolkoztam rajta, miért… Talán amiatt, mert a klasszikus családmodellben a férfi terepe a külvilág, a nőé pedig az otthon. Így ha kicsit belegondolsz, akkor voltak/vannak női művészek. :) Csak mondjuk a 95%-unk nem zenét szerzett, meg festett, hanem ruhát varrt, párnát hímzett. De ez is művészet, ennek is nagyon sok köze van a széphez. Csak nem a nagyvilágnak szól, hanem a családnak (akik hordják a ruhát, akik gyönyörködhetnek a szép párnában vagy a falon lógó gobelinben). Talán valahogy úgy lehetne ezt leírni, hogy a női művészet legtöbbször a családnak szól, az otthon számára készül, a férfi művészet pedig legtöbbször mindenkinek és a külvilágnak.
Egyébként ha nem is hemzsegnek a női festők/zeneszerzők/írók/költők, de a férfiak által készített műveknek legtöbbször nő az ihletője… Nőt festett meg, nőnek írta a verset, nőhöz komponálta a zenét a művész úr.
Nem tudom, ennek mi lehet az oka, de ha magamból indulok ki, akkor noha szeretek verset írni néha napján, ha ihletem támad, mégis sokkal többet jelent a számomra, ha hozzám írnak verset. Gondolom a kérdés ott dől el, hogy egy nő azt tekinti-e nagyobb örömnek és dicsőségnek, ha alkot valami művészi csodát, vagy azt, ha ő felér egy olyan magas szintre, hogy ő legyen valami nagy alkotásnak az ihletője, egy nagy művész múzsája.
Az elismert művészetet szélsőséges(en tehetséges) emberek alkotják, és mint tudjuk, a férfiak között nagyobb a szórás mindenféle emberi tulajdonság terén. Megvan ennek a maga értelme, és fölösleges érvvé facsarni a hülye nemek harcában.
Egyébként az érzelmekkel is ez van; a nőknél általában sok kisebb, de gyors változás van, míg a férfiaknál kevesebb, lassabb, de erősebb. Itt persze megintcsak felmerül, hogy ha valaki azt gondolja, hogy az övé a normális, a másiké meg “rossz”, az téveszmékben szenved.
“Az elismert művészetet szélsőséges(en tehetséges) emberek alkotják”
Kinek, vagy kiknek kell elismerni?
Ha valakik elismernek egy trágyarakást, az elismert művészetnek számít?
Zerglingjeim, abba kellene fejezni a nők szapulását. Fel kéne nőni arra az értelmi szintre, hogy ami nem ugyanolyan mint te magad vagy, az nem feltétlenül rossz, vagy rosszabb, csak más. Ha a nők is férfiak lennének akkor cseszhetnénk az egészet, azt hiszem, szóval térjünk már napirendre afölött, hogy mások, mint mi. A jin és yang nem erkölcsi alá- és fölérendelő kategóriák, hanem egyenértékűek, egymást kiegészítőek. Ha valaki a különbségekről beszél, az addig teljesen rendben van, mert ne takargassuk, hogy nem vagyunk egyformák. De amikor ehhez hozzákötődik, hogy a nők szarok mert nem olyanok mint a férfiak, az már egyértelmű zsákutca, hogy ne használjak szalonképtelen jelzőket. Ez egy elnéző, megengedő természetű weboldal, ahol mindenkinek van 5 perce kiélvezni saját felsőbbrendűségének hamis dicsfényét, de sokaknál ez az 5 perc már rég letelt.
Egy szó mint száz, tanuljunk már meg különbséget tenni aközött, hogy a két nem gondolkodásmódjainak eltéréseit vizsgáljuk, ami oké, vagy hogy alacsonyabbrendűnek tekintjük és mocskoljuk a másikat mert nem a fénymásolatunk, ami nem oké. Bakker.
Nekem ott kezdődik a problémám, hogy mi az, ami szapulás, és ha valóban az is, akkor milyen módon viszonyul például a mainstrem média férfiszapulásához. Arra hajlok, hogy nem feltétlenül nőszapuló minden különbségeket taglaló állítás, még akkor sem, ha nem áll mellette, hogy egyébként milyen tiszteletreméltó más tulajdonságai vannak a nőknek a tőlük éppen kis általánosítással elvitatottak helyett. A pszichológia sem vitatja, hogy nagyon eltérő gondolkodási sablonokkal gondolkodnak a nők és a férfiak. – Ha erre rávilágít egy gondolatsor, akkor az már egyben nőszapulás is? Az általános emberi értékrend magasabb nívóra emelése érdekében is tilos vajon szembeállítani, mérlegre tenni a női és férfi gondolkodási modellt?
Ezek persze csak az én megválaszolatlan kérdéseim…
Évek óta hallgatom a femcsiktől, hogy nő=jó, férfi=rossz. Nem az a célom, hogy ezt megfordítsam. Márpedig mostanában érezhetően fel-felbukkan, hogy férfi=jó, nő=rossz. Szerintem ez zsákutca, mindenféle szempontból.
Nem vagyok az ellen, hogy a nőies társadalmi normáktól préselt, és/vagy a nőket támogató állami szervek, szervezetek által pofán vágott férfiak kiengedjenek némi gőzt. Lehet itt arról beszélni, hogy a nők sem angyalok, hogy a k*rva száját a femináci bírónőnek aki elolvasás nélkül dobta félre a kérelmet, ésatöbbi. De amikor valaki bekezdések során át magyarázza, hogy a nők nem is emberek, nincsenek is érzelmeik – vagy ha igen akkor az mind rossz -, az már erős túlzás. Amellett, hogy hülyeség is. Csak hogy tiszta legyen, Borisz cikkével (ezúttal :) semmi gond, Visuo kommentje az ami kicsit felbosszantott.
de hogyha cáfolni kell! nem arról van szó, hogy a férfiak tökéletesek, hanem arról hogy a közbeszéd, a közvélekedés mintha egyre inkább fordítottan arányos lenne a valósággal, a nemek viselkedése kapcsán.
“a közvélekedés mintha egyre inkább fordítottan arányos lenne a valósággal, a nemek viselkedése kapcsán”
Ez egy nagyon jó megfigyelés, és megfelelő formába öntve jó lenne figyelemfelkeltésnek. Csakhogy a megfelelő forma nem az, hogy “minden nő k*rva”. Nem várom senkitől, hogy szent legyen, én is írtam már meredek dolgokat, de azért mégiscsak léteznek bizonyos határok.
Hát igen, Alter ezek olyan kérdések, amelyeket szerintem a szerzőgárda így vagy úgy a saját tapasztalata alapján alakít ki. Hol a határ, ott ahol nincs éles határ? Idő és munka árán kiérlelődő bölcsesség kell hozzá. Hajrá!
csak ha nem lépsz fel erélyesen az életben – mert ez lenne a társadalmi megoldás többedmagaddal –, akkor a modern nő továbbtágítja a már amúgy, többszörösen átlépett határokat.
itt már régen nem arról van szó, hogy a (modern) nők máshogy gondolkodnak, mint a férfiak, és fogadjuk el ezt úgy, ahogy van. itt arról van szó, hogy a nők nem akarnak egyáltalán gondolkodni és egy különös hatalom meg elnézően adja alájuk a lovat évről-évre, nincs általános társadalmi retorzió, ami felemelné a mutatóujját és kimondaná: „No-no, ez helytelen viselkedés/cselekedet”. : ( nemcsak a férfiak, de a saját hosszútávú előnyeiket sem látják, nem ismerik a pozitív összegű játék fogalmát, ahol igaz ugyan hogy senki se lesz 100% elégedett, hanem csak mondjuk 90-90%-ban. és már ez egy pozitívabb társadalmat építene. ehelyett az van pl., hogy a nő 50%-ban elégedett, míg a férfi semmennyire.
hiába vagy te férfiként nagyvonalú és kompromisszumkész, jószándékú és segítőkezet nyújtó, ha nem értékelik ill. egyre telhetetlenebbek, össztársadalmi szinten. mert nemek harcáról beszélnek, de férfi csak néz: ő nem indított semmiféle harcot.
meg én úgy gondolom, hogy nagyon ritka eset, hogy férfi és nő nagyon jól kijön egymással, de régebben pont ezért voltak különválasztva a nemek (és csak leginkább asztalnál és ágynál találkoztak), mert a nő elég nehezen, vagy soha sem érti meg a férfit, míg a férfi annyira nem is kiváncsi a nő minden dolgára. nem véletlen, hogy a szapora, reproduktív 3. világban mind a mai napig megmaradt a nemek különválasztása, külön világa (és ez volt Magyarországon a II. világháborúig), mert összekeverve (ez van most a nyugati világban) csak zavart okoz a nemeknél.
a régi/3. világban sokkal több titokzatosság maradt meg a másik nem iránt, ma már ez nincs meg, ld. pl. Magyarországon az iskolák a 60-as évek óta koedukáltak. előtte külön volt fiú és külön leánybejárat. : )
Nem szeretnélek megbántani, és pl. én se vagyok a koedukáció híve, de szerintem túlzásba se szabad esni. Mert a teljes mértékű különválasztásról, meg arról, hogy egy nő nem értheti meg a férfit, önkéntelenül is a görög férfiszerelem jut az eszembe. A nő arra volt csak méltó, hogy etessen, meg gyereket szüljön, ellenben a férfi lelki társ is volt, aki teljesen megértett engem, és hát aki ennyire megért engem és szeret, azzal teljesen normális és nemes a testi szerelem, sőt, az igazi, nemes szerelem és szex csak férfi és férfi között jöhet létre… Milyen érdekes, hogy ahogy a szélsőséges feminizmus kéz a kézben jár a leszbikussággal, úgy az erőteljes hímsovinizmus vége a buziság.
nem bántottál meg. : ) azt meg nagyon támogatom, hogy egy nő megérinheti a férfit (a párját). naná! : )
ilyen jellegű társadalmi különválasztási hagyomány, hogy a nő a nyilvánosság előtt nem érintheti meg a férfit, nem bújhat oda hozzá, pl. high-tech országokban megmaradt, mint Japán és Dél-korea. a koreai nők nagyon élvezték, hogy a magyar expat férfiak megtanították őket, hogy jó dolog a férfi ölébe beleülni (ruhában).
a modern nővel szembeni ellenérzésem miatt én meg nem vállok homokossá. : )
Elegáns és elrettentő levezetés. :D
Ez nem igaz.
Ha valaki buzi lenne, pont bejönne neki az akarnok, férfipózoló, agresszíven nyomuló nőszemély. A férfinak a nőhöz három viszonyulása van. Mint anyjához, mint menyasszonyához/feleségéhez, mint lányához. Illetőleg más férfihez ily módon kapcsolódó valakihez.
A görög férfiszerelem okai teljesen mások voltak, hamis extrapoláció. Hisz voltak heteirák, ahogy máshol geisák, vagy most a politikusokat befolyásoló escort-lányok. Aki buzi, az a nőktől nem kapott meg valami érzelmi viszonyulást, és azt hiszi, hogy a férfiaktól kaphatja meg.
Én nem várok anyai érzést/gyengédséget egy nőtől, azt megkaptam a vér szerinti édesanyámtól, és a Boldogságos Szűz Máriától. Aki más nőtől várja ezeket, ott valami érzelemfejlődési rendellenesség van a háttérben. Ismerek pl. olyan önérzetes nőt, aki hivatást csinál a hiúságából. Láttam én nedves bugyival padon vonaglani, mégis megideologizálja azt, ha mások szemében, képében valami megtestesült Sophia, vagy Szűz Mária. Ő nem a kép összetörésén munkálkodik, hanem e rejtett buktatóba belebukik, és sütkérezik a királynőségében, Máriának eszébe nem jutott volna férfiakat férfias módon tanítani. Utáljuk ezért? Nem, hisz ő is Éva leánya. Bájos ezt átlátni, s ha látnád, látnátok a szemében a szenvedélyt és szikraszórást, mikor ezt mondom neki. Varázslatos a maga módján, mint egy kicsi walkür. A nőnek a testi/lelki szüzessége, érinthetetlensége, amazonsága, amivel férfiakat maga alá tud rendelni máshonnét fakad mint a szeplőtelenül fogantatott abszolút tisztaságé. Mária szívét tőr járja át, Brünhilde Hagennel megöleti Siegfriedet.
A becsületes nő/férfi képében tetszelegnünk a legnagyobb kísértés. Igaza van Jáki Szaniszlónak. Valahol végletesen közös bizonyos “humanista” liberálisok és “viktoriánus” konzervatívok világképe: az előbbiek úgy érvelnek, mintha nem lenne áteredő bűn, az utóbbiak egy olyan világról álmodoznak és olyan képet mutatnak önmagukról, mintha nem lett volna áteredő bűn. Gyengeségeinkkel dicsekedjünk.
“Az asszony csendesen tanuljon minden engedelmességgel. Nem engedem pedig meg az asszonynak, hogy tanítson, sem hogy uralkodjék férjén, hanem hogy csendességben legyen. Mert Ádám lőn először alkotva, azután Éva; és nem Ádám lőn elcsábítva, hanem az asszony csábíttatott el, és megszegte a parancsot. Azonban üdvözülni fog a fiak szülése által, ha megmarad a hitben és szeretetben, szentségben és józanságban.” (Káldi-Vulgáta változat. Szent Pál első levele Timóteushoz, 2. fejezet, 11-15. vers.)
Nem hiszem, hogy Jézus vagy Szent Pál a “görög szerelmet” dicsőítette volna… A testi vagy lelki szülés viszi üdvösségre, nem más.
“Bűnös ember vagyok, mivel nincs lehetőség a földi hatalomban sáfárkodni igen súlyos bűnök nélkül.” Szent László levele a montecassinói apáthoz (1091.)
Talán itt kezdődik az életszentség valahol. Ha belátjuk, mennyi “nemes” és “önzetlen” nagyszerű tettünk az önimádatot is erősít, arra irányul, ha a mélyre evezünk.
Egy “Buddha-szerű” kiváló (az általam ismert legkiválóbb) ferences atya világított erre rá nekem, mikor az emberi önbecsapásokról beszélgettünk. Hogy az ember Sztálinná válik, vagy Nagy Károllyá, egyedül azon múlik, hogy római századosként megrendül-e, és tökéletesen tisztában van önmaga belső bukottságával, ami egész életén elkíséri.
Hm, a homik sokszor éppen az édesatyjuktól kaptak túl sok, és testi vagy túl kevés szeretetet. Ez a szeretet hiány fordul aztán át testi vágyba, ott szomatizálódik.
Helyenként nekem ölég bonyolult voltál, de ezt a “legyünk vele tisztában, milyen mélyen bukottak vagyunk” teóriát üdvözlöm. Jobb, ha az ember feltételezi magáról, hogy minden aljasságra képes lenne, de Isten segítségével ,minden szentség is előhozható belőle. És ne a bűntudatot növelje (jaj, de rossz vagyok, jaj, de rossz vagyok, jajjj de nagyon rossz vagyok) hanem az Isten irgalmába vetett bizalmat, és az ezen való örvendezést, egyben az alázatot is – mennyire függök ettől a végtelenül Jó Istentől, aki teremtményi állapotom (önálló létezésre képtelen vagyok – legfeljebb hihetem ezt) és bűnösségem ellenére mélyen szeret – és tisztel. TISZTEL. Nem semmi.
Egyébként én várok a páromtól némi anyai szeretetet. Csak dédelgessen néha! De én is szeretném őt. Szeretnék kicsit az apja is lenni, aki időnként kényezteti, és a tenyerén hordozza. De nem mindig. És nem alapvetően.
Ez teljesen logikus, hiszen aki lenézi – sőt, mint a szélsőséges hím- és nősténysoviniszták, gyűlöli – a másik nemet, az társként sem veszi őket ember számba, így marad neki a saját neme.
Ez sem igaz, Maestro. Egy nőgyűlölő férfi a nőket kihasználhatja és egy férfigyűlölő nő a férfiakat kihasználhatja. Ettől nem lesz homoszexuális vagy leszbikus.
Az eredeti észrevétel így szólt: “Milyen érdekes, hogy ahogy a szélsőséges feminizmus kéz a kézben jár a leszbikussággal, úgy az erőteljes hímsovinizmus vége a buziság.”
És az tény, hogy a szélsőséges feministák között sok a leszbikus. Szélsőséges hímsovinisztákat nem nagyon ismerünk, főleg nem tanítják őket gender studies órákon, de ha jobb híján a szélsőjobbosok körében időről időre felbukkanó homoszexuális sztorikra gondolunk…
Nem feltétlen és minden esetben bekövetkező dologról volt szó, hanem korrelációról. Ez ugyanaz, mint mikor megemlítem, hogy ‘a férfiak közt több a kiemelkedően tehetséges és talán ezért van több férfi akadémikus, nem az elnyomás miatt’ – és erre nyújtja a nyakát a feminista, hogy ‘de ott volt Marie Curie, tehát a nők ugyanolyan tehetségesek és nem igaz, hogy csak férfi lehet tehetséges’. Ugye, érzed a logikai döccenőket? :-)
A nők és a férfiak nem ugyanúgy “züllenek”. Egy Ganxsta Zolee, vagy más hímsovén, ritkán mondható homoszexuálisnak. Természetesen előfordulhat ilyen torzulás (pl. Ernst Röhm), de ez nem automatikus. Ahogy több nő biszexuális, mint férfi. A két nem torzulásai és torzulási tendenciái asszimetrikusak.
Ganxta Zotya nem hímsovén, mindenkit egyformán utál, még saját magát is. Ezért aposztrofálja magát “döglégy”-nek, ami nem épp egy pozitív, vagy felsőbbrendű lény.
A biszexuálisokról meg csak annyit, hogy az is azt bizonyítja, hogy több a nők között az, aki mindkét nemet el tudja fogadni társának. A társ nem = szexpartner.
Májsztro logikáján csak akkor tudsz rést ütni, ha tied még az övénél is szerteágazóbb.
“Ganxta Zotya nem hímsovén, mindenkit egyformán utál, még saját magát is.”
Nagyon elhitted. :/
Mér, a fotelmacsó az hímsovén?
Nincs olyan, aki mindenkit egyformán utál. Ez badarság. Én se utálok mindenkit egyformán.
Ha te mondod :) Kijavítom: “Ganxta Zotya nem hímsovén, mindenkit utál, még saját magát is.”
Hmm? Alakul.
Milyen bugyi van rajtad?
Ezt írhattad volna privátba is, most nem azért. Bugyit a nagyik hordanak, a fiatal nők tangát szoktak.
Nem tudom mennyire vagy fiatal, de a francia bugyi szebb, mint a tanga.
Színe?
Szépnek szép. De tudod milyen egész nap ilyen csipkés csinnadrattába lenni? Egyszer próbáld ki :D
Mivel ma fekete nadrágban voltam, fekete.
Majd lehúzom rólad, hogy kipróbálhassam.
Inkább ilyenekben legyél:
http://www.youtube.com/watch?v=dExvbOJyPRA
Oh, persze, hát az tök vadító ha egy férfi felveszi a francia bugyimat :I
This porn has good music :)
Végig sasoltam, de csak az énekesnőnek látszott a világoskék bugyija.
A közbülső tevékenységen lesz a hangsúlyod, meg utána te is felveheted az enyémet. Ki is moshatod.
A világoskék az jó. Erről mindig az előre világoskékek, hátra sötétkékek ugrik be.
Áh, nem lenne jó, nem vagyok 175 és még a szemem is barna. Ez csak ilyen muszájból dolog lenne, azt meg nem stílusom. Majd este sírok egy kicsit, aztán kiheverem.
Elég nagy hátrányból indulsz akkor, de hízelgéssel behozható.
Bőgicsézés közben mosogass el.
Alapszabály, hogy nem futunk olyan szekér után, ami nem vesz fel.
Hát most üres a mosogató, az is kimarad.
Tudom, hogy nem fognak ezért néhányan szeretni, de kikívánkozik belőlem:
Soha, de soha nem értettem, hogy miféle női logika sugallja egyes dús keblű ember egyedeknek, hogy úgy kell mosogatni a nagykést, hogy a pengét az éle felől csiszatolják, hogy aztán egy apró üzemzavar hatására csontig vághassanak a tenyerükbe vele.
Ehhh, nézni is rossz, komolyan kiver a hideg veríték…
Miért, a tanga annyira kényelmes ? :D Honnan tudod, hogy a fiatal nők tangát hordanak?
Aham, kényelmes. De neked is csak azt tudom mondani, mint Naooonak: próbáld ki egyszer :D
A fiatal nőkön általában ezt láttam a legtöbbet, kb 70% tudnám mondani. Jajj, hát akkor látom, mikor kilóg a gatyából / szoknyából mert manapság így divat öltözködni. :) Don’t be disgusting pff
Már miért utáná önmagát? Mit értesz utálaton?
Ha valaki biszexuális, akkor abból miért következik, hogy jobban fogad el társnak? A nivelláció, hierarchiarombolás persze jobban jellemző a nőkre.
A logika nem “szerteágazóság” kérdése. Sehogy sem bizonyította, hogy a “hímsovinizmus” -ból logikusan következik, hogy a saját neméhez fog vonzódni. A szexualitásnak nem kell feltétlenül a társasságról szólnia, így nem védhető ez az érv. Maximum női szemmel. Azonban egy hímsovén a legkisebb esetben gondolkodik női módon,
Talán abból, amit Reina Nicolasa és Maestro is leírt már. Rövidítve aki lenézi – sőt, gyűlöli – a másik nemet, az társként sem veszi őket ember számba, így marad neki a saját neme.
Ha a szexualitást nem tudod más lapon kezelni, akkor azt mondom, hogy állatokra se gerjedsz, ugye? Hát akkor olyanra se fogsz, aki számodra nem ember.
A biszexuálisok sem csak szexpartnert keresnek, hanem társat is, csak nagyobb a vadászterületük.
“A nivelláció, hierarchiarombolás persze jobban jellemző a nőkre.”
Nyilván, elvégre azt is kifejtetted már a nagy keresztényi szeretetben, hogy eleve mienk az eredendő bűn, tehát a nevünk kuss, még otthon is. Lehet, hogy ezt baromira nem tudjuk elfogadni, és ezt romboljuk. Senki se szeret elnyomva élni. A (hierarchia) rendszereket megdöntő forradalmakat nem hiszem, hogy csak nők csinálták.
Bocs, de olyan vagyok, aki nem fogadja el ütőkártyának más képzeletbeli barátját, és az arra alapozott rendszert sem, hanem férfit és nőt egyformán embernek tekint.
Jajj majdnem kimaradt Ganxta: önmagát is megveti, nem tekinti magát felsőbbrendűnek senkinél. Ha megfigyelted, nem csak a nőket osztja, hanem mindenkit, aki épp elé kerül. Azt is észre vehetted volna már a szövegeiben, hogy eléggé külön választja a ribancokat a nőktől. Ha megnézel egy felvételt nyilvános szerepléséről, akkor ott is azokat szokta osztani, a normális nőkkel kifejezetten normálisan szokott beszélni. Ha hímsovén lenne, minden nőbe egyformán belerúgna, a férfiakat, köztük önmagát pedig istenítené.
Tényleg mókás a “logikád”, mert nő vagy. :) Köszönöm, hogy megnevettettél, kedves Fuzzy Logic.
“Nyilván, elvégre azt is kifejtetted már a nagy keresztényi szeretetben, hogy eleve mienk az eredendő bűn, tehát a nevünk kuss, még otthon is.” A mondat első felét nem állítottam, nem fejtettem ki soha, a másodikat sem mondtam.
Az, hogy ki a hímsoviniszta, ebből láthatóan nagyon szubjektív. Az emancipált nők, ha az önérzetükre lépnek, rögtön előveszik a “shaming language”-t, köztük a “buzizást”, a “frusztrációt”, a “fasisztázást”. Ez mindig bájos és kacagtató, mint a szüfrazsettek erőlködése. ;)
Ráadásul azt sem állítottam, hogy a férfi és a nő nem bírja azonosan az emberi genus tulajdonságait. Azonban minden hazug ideológia (így az emancipáció is) extrapolálja eme tulajdonságokat, a különbségek szép felvizezésével.
Akkor én ugyanolyan vagyok mint Ganxta. Eddig is sejtettem, végül is ugyanaz a csillagjegyünk :D
A “Fuzzy” nem mókás, ugorj neki még egyszer. De te legalább nevetsz.
Ó szóval te ilyet nem mondtál? Végül is mások gondolataid másolgatod, nem te írod, érteni nem kell. Figyeld csak miből vettem, hogy ezt írtad:
“Reinának nőként kissé romantikus elképzelései vannak erről. … Különben is: “Az asszonyok a gyülekezetben hallgassanak; mert nem engedtetik meg nekik, hogy szóljanak, hanem hogy engedelmesek legyenek, mint a törvény is mondja. Ha pedig valamit tanulni akarnak, otthon kérdezzék meg férjüket; mert illetlen asszonynak a gyülekezetben szólani.”
Na, akkor hallgatom, hogy mit jelent, ha nem azt. Ja még itt van az is, hogy ne akarjunk már tanulni, majd az urunk megmondja, mi a dörgés.
“Az, hogy ki a hímsoviniszta, ebből láthatóan nagyon szubjektív. Az emancipált nők, ha az önérzetükre lépnek, rögtön előveszik a “shaming language”-t, köztük a “buzizást”, a “frusztrációt”, a “fasisztázást”.”
Az aki a ribancokat ostorozza, meg úgy általában a világot, az mitől hím soviniszta? Ez nem szubjektív dolog, majd ha minden nőt lenéz, pusztán azért, mert nő, akkor sovénozni fogom én is.
Melyiket vettem elő? Mert te most elővetted a “shaming language”-t, ez a következő ütőkártyád? Kár hogy én nem tudok az ilyen embereken röhögni, legalább én is jól érezném magam.
“Azonban minden hazug ideológia (így az emancipáció is) extrapolálja eme tulajdonságokat, a különbségek szép felvizezésével.”
Nagyon hiányzik, hogy nem vagy már születéstől felsőbbrendű, hanem tenni kell az elismerésért? Hogy nincs kirendelve a fiatal lány, akit el lehet nyomni, ha már máshoz nem értesz? Tudod, én nem szeretném, ha az lenne a következő lépcső, hogy fordítsuk meg és legyen most a nő a felsőbbrendű. Mindenkit embernek nézni az olyan … fúúú az olyan … milyen is? Mi azzal a problémád? Az almás-kígyós sztoriból idézgetést nem fogadom el indoklásnak, csak szólok előre.
“Nagyon hiányzik, hogy nem vagy már születéstől felsőbbrendű, hanem tenni kell az elismerésért?”
Én születésemtől felsőbbrendű vagyok.
“Mindenkit embernek nézni az olyan … fúúú az olyan … milyen is? Mi azzal a problémád?”
Söpredéket nem szabad embernek nézni, mert azt fogják hinni, ők is tényleg emberek. Ne csapjuk be őket.
“Söpredéket nem szabad embernek nézni, mert azt fogják hinni, ők is tényleg emberek. Ne csapjuk be őket.”
Azért én se ölelem a keblemre a komplett emberiséget. Ha valaki kivetkőzik az emberi formából, azt egy idő után megvetem. De nem úgy állok egyből hozzá, hogy “ez gyökér, mert nem olyan, mint én”.
Úúúú, Reina, boáááá. Pff, ez a férfiszerelem dolog….. Brrrr Hála Istennek több barátom is van a másik nemből, nem látom, hogy túlzott agymunkát igényelne nekik engem megérteni…. Persze, lehet, túl egyszerű vagyok.
A társadalmi romlást nem kell nekem bemutatni, sajnos tisztában vagyok a helyzettel. Abban viszont nem hiszek, hogy jó megoldás azt hirdetni, hogy minden baj oka a női nem, mert eredendően alacsonyabbrendű és értéktelen, meg hát különben is csak ócska k*rvák mindannyian.
A nőkben meghúzódó tulajdonságokat az evolúció csiszolta olyanra a faj túlélése érdekében, ezért amellett, hogy hülyeség őket hibáztatni valamiért, amiről nem tehetnek, ha nem lennének olyanok már rég kihaltunk volna. A baj nem a nőkkel vagy a női tulajdonságokkal van, hanem a legfelső vezető réteggel, ami ezeket a tulajdonságokat jól ismerve és kihasználva azon munkálkodik, hogy a néptömegek maradjanak meg adóztatható birkáknak a valóságshowk szellemi színvonalán. És azzal, ahogy itt hőzöngtök pontosan azt csináljátok amit várnak tőletek: szítjátok az oszdd meg és uralkodj konfliktust, és ezzel akadályozzátok a probléma érdemi megoldását, az ő malmukra hajtva a vizet. A női természetet megváltoztatni vagy kiirtani úgysem fogjátok tudni (hál’istennek…). Helyette inkább azokat kellene megkeresni és felelősségre vonni, akik mozgatják a társadalmi szálakat.
Nem azért, hogy “puncsoljak”… De olvasgatva az utóbbi napokban a hozzászólásaidat, főleg ezt a végén, azt kell mondjam, örülök, hogy vannak még olyan gentlemanek, mint Te. Olyan férfiak, akikben van egy csöpp pedagógiai érzék.
Hogy van ilyened, azt abból szűrtem le, hogy a feminizmus elleni harcot nem azzal kezded, hogy felhívod rá a figyelmet, a nő miben rossz (lehetőleg minél önteltebb hangnemben), remélve, hogy majd a nő (miután leszóltad), belátja, hogy “jé, igaz, tényleg béna vagyok”, és helyre áll a Rend… Hanem kiolvasható a szavaidból a megbecsülés és a tisztelet.
Jobb esetben a tisztelet tiszteletet szül, a megbecsülés pedig megbecsülést. Semmiképp sem az oltogatás fog a normalizálódáshoz vezetni. Ez a módszer sajnos pedagógiailag elég szerencsétlen. Azt javaslom, ezt az eszközt hagyjuk meg a feministáknak. Látható, az ő oltogatós viselkedésüknek hála mennyi férfi lett feminista. Szerintem a számuk elenyésző. Ugyanígy, ha férfiak oltogatnak nőket, az nem ahhoz fog vezetni, hogy a nők belátják, hogy esetleg tényleg rossz a feminizmus, hanem annyit érnek el, hogy a többi férfi tapsolni fog (“jól megmondtad, igazi férfi voltál, nagyon tökös vagy!”), a nőkre viszont ez nem hogy pozitív, de negatív hatással lesz, mert ezt fogják gondolni: “igaza volt a nőkértponthunak, a férfiak tényleg lenéznek minket, tényleg gúnyolódnak rajtunk, tényleg parancsolgatni akarnak nekünk”. Hatás-ellenhatás. És a harc csak még durvább lesz. Mert aki így viselkedik, az ugyanúgy a nemek harcának válik részesévé, csak épp a másik (férfi) oldalon.
Úgyhogy, Dean, köszönöm. És még mindenki másnak, aki hasonlóan nem a nemek harcába folyik bele. Tudom, hogy sok keserű tapasztalat után az ember csípőből tüzelne vissza a sok feminista oltogatásra, de ha nőket akartok meggyőzni arról, hogy a feminizmus rossz, szerintem a legrosszabb dolog, ahol elkezdhetitek, az a rendreutasítás és az oltogatás. Ez csak egy jó tanács a részemről a hatékonyabb harchoz. Nem azt akartam kifejezni vele, hogy Dean jobb nálatok, akik oltogattok, ti meg szégyelljétek magatokat. Mert teljesen megértem ezt a reakciót. Csak sajnos semmi jóra nem vezet. :(
A feminizmus társadalomformáló fellépése nem az elégedetlen nőtömegek zúgolódásából és követeléséiből formálódott? A férfijogi mozgalomnak nem a kezdetben kissé talán kontrollálaltlan férfi zúgolódásból kell letisztulnia és megformálódnia?
Ha kicsit átgondolod, láthatod, hogy pont erről beszéltem! :)
Ha ugyanazt akarod elérni, mint a feministák, csak pepitában (a saját nemed dicsérjen, a másik nem utáljon), akkor hasznos az oltogató stílus. Ellenben ha nem lenyomni akarod a nőket, hanem békét szeretnél, akkor viszont ez nem jó módszer. Úgy gondolom, itt a legtöbben nem egy pepitafeminizmust akartok, hanem normalitást és békét. Így szerintem hiba lenne követni a feminista módszereket, mert ebből csak a fordítottja sülhet ki. Legalábbis így tűnik logikusnak.
Ráadásul szerintem a nők oltogatása az olyan férfiaknak sem szimpatikus, akiknek vannak jó tapasztalataik nőkkel kapcsolatban (ld. Dean), ahogy egy antifeminista nőnek is részben azért ellenszenves a feminista hőbörgés, mert látja, hogy mennyi normális férfi van körülötte (férje, apja, testvére… stb.)
Semmi nem bizonyítja, hogy a hasonló kezdet feltétlenül ugyanahhoz a folytatáshoz vezet. A feminizmus hatásait a bőrükön érzik a férfiak, súlyos joghátrányok, társadalmi hátrányok sértik jelenleg is az érdekeiket és ez sokaknak végzetes mederbe terelte a személyes életét is. Én nem várnám tőlük azt, hogy minden tekintetben gentlemanként viselkedjenek. Ha már felfedezték a szólásszabadság és a közösségi lét felszabadító erejét, akkor majd tudni fogják, hogy merrefelé kell fordítaniuk a társadalomformáló szándékaikat. Addig is nem tartom szerencsésnek ha bárki beléjük akarja fojtani a szót. Már a heves és néha nem is annyira úriemberes viták is képesek arra, hogy feltárják, hogy milyen mély társadalmi feszültségek szunnyadnak a háttérben. Ezek a hangok mutatják be igazán, hogy mennyire szorongató a férfiak helyzete és hogy milyen elégedetlen tömegek állnak a probléma felvetése mögött. De ennek semmi köze ahhoz, hogy ebből később milyen férfijogi fellépés formálódik (ha formálódik egyáltalán) letisztult, megfontolt irányítás alatt.
Persze a sikeres fellépéshez arra is szükség van, hogy akadjanak olyan ezekben a társadalmi problémákban nem túl mélyen érintett, ezért higgadtabb hangot megütni képes aktivisták, akik nem felülről szemlélik a többiek heves panaszait, nem arisztokratikus gőggel elhatárolódnak tőlük, hanem felvállalják a feladat ódiumát.
Nem szeretném én belefojtani a szót senkibe! Csak arra szerettem volna felhívni a figyelmeteket, hogyha nőket akartok meggyőzni arról, hogy a feminizmus rossz, akkor az oltogatásuk nem célravezető. Reméltem, ha megosztom veletek, hogy engem és az általam ismert lányokat/nőket az oltogatás nem épp arra ösztönözni, amit az oltogató ki akarna belőlük csikarni (már persze ha gyerekes módon, beszállva a nemek harcába nem pont azon élvezkedik, hogy megbántja vagy felbosszantja a nőt), az hasznos lesz Nektek és ez alapján átgondoljátok, valóban a nők oltogatása-e a legjobb módszer arra, hogy megszűnjön a nemek harca.
Én annak örülnék, ha nem ellenséget látnánk egymásban, elnyomót és elnyomottat, jogfosztót és jogfosztottat. Higgyétek el, a feminizmus, a férfiak elnyomása és bántása a nőknek se jó. Lehet, hogy úgy tűnik, ők az élet császárai, de valójában maguknak is ugyanannyit ártanak ezzel, mint a férfiaknak. Megfosztanak Titeket egy csomó mindentől jogilag, de ők meg magukat ugyanúgy megfosztják a valóban boldog (családi) élettől. Nagyon rossz lehet úgy élni, hogy a természetünkkel teljesen ellentétes törekvéseknek szenteljük magunkat (függetlenség a férfitól a párkapcsolatban, karrierhajhászás anyaként is, vagy az anyai ösztön elfojtása). A feminizmus a férfiaknak és a nőknek is rossz. A férfinak azért, mert gyűlölik, a nőnek azért, mert gyűlöl. Mindkettő boldogságát veszélyezteti ez a helyzet, ami ma van ott, ahol a feminizmus eluralkodott. Én ezért nem tudok a feministákra elpusztítandó szemetekként tekintetni. Inkább olyannak látom őket, mint akiket a saját érdekükben is meg kéne győzni arról, hogy ez az egész rossz, amit csinálnak. És nem csak azért, mert a férfiaknak rossz, hanem azért, mert nekik is.
Ezért nem tudok azonosulni az oltogatással, mert az az “ellenség” (feminista nő) nem meggyőzésére, nem boldogítására irányul, hanem megalázására, földbe döngölésére.
Persze nem vagyok végtelenül naiv széplélek, tudom, hogy vannak olyan veszélyes elemek, akiket nem lehet meggyőzni, de a nagy átlagba, akik többségében nem is tudatos feministák, hanem csak belekényszerültek, ebben nőttek fel, ezt látják stb. érdemes lenne energiát, szeretet befektetni. Őrájuk gondoltam, hogy őket szeretettel, megbecsüléssel, pozitív dolgokkal lehetne meggyőzni. Ha nem valami gonosz rémként tekintetnénk rájuk, akik velejükig romlottak, de majd én jól beszólogatok nekik, meg leoltom őket, és így helyreteszem őket. Nem. Ezzel pont az ellenkezőjét éred el.
Akkor hinném igazán el, hogy ez a helyzet nem felel meg az átlagos, tisztességes nőnek, ha éppen annyi nő állna a férfijogi felvetések mögé, mint ahány férfi támogatta aktívan a feminizmus kezdeti törekvéseit. Ugyanis a férfiak nélkül nem ment volna a dolog. A nőknek volna egy ilyen társadalmi adóssága a férfiakkal szemben. Addig amíg nem vetnek önmaguk gátat a feminizmus ámokfutásának, nem állnak aktívan a férfiak problémái, jogi igényei mögé, addig csak úgy lehet tekinteni rájuk, hogy vagy az életcsászáraiként ki akarják élvezni a helyzet előnyeit vagy elsumákolják a dolgot azzal, hogy “lehet, hogy van probléma, de ez engem soha nem érdekelt, nem én csináltam a feminizmust, nem is szimpatizálok vele. De hát miért nem tudunk mi itt kulturáltan, jó hangulatban, jókat beszélgetni arról, hogy a férfiak hogyan döglenek bele?”
Sajnos attól tartok ez nem fog menni, ez itt természetéből eredően nem egy jópofa beszélgetős oldal, ahol megható, szeretetteljes csevegésben összekapaszkodik a két nem és negédesen fürdik saját kulturált, szelíden bizsergető egymás iránti szeretetében, mindeközben aztán jól leosztja az egész problémától már agybajt kapott többi férfit, hogy legyenek már ugyanilyen kulturáltak ők is…. De nem csak te tévedsz ezzel kapcsolatban, hanem sok férfi is ugyanígy képzelné a férfihangon zajló párbeszédet. Ha ez adná ennek a lapnak a dinamikáját, akkor nem is létezne a Férfihang, mert egy dögunalmasan konszolidált női lapot, vagy egy újabb társkeresőt csináltunk volna inkább. Az a párbeszéd, amit ők szeretnének itt látni, az nem itt zajlik, hanem a jól szabályozott nemi arányú donna.hu-n. Kéretik oda regisztrálni!
Azok a nők, akik valóban támogatni akarják a férfiak ügyét, azok próbálkozzanak azzal, hogy először is elhiszik maguknak, hogy amikor itt a nőkről negatív hangok jelennek meg, akkor az nem róluk szól és ne egy olyan önigazolási igénnyel érkezzenek ide, hogy majd a felháborodott antifeministák mennyire szeretni fogják őket, mert ők nem is úgy, meg nem is annyira, de egy kicsit azért mégis, meg különben sincs mindenben igaza a férfiaknak, a feministák is emberek és nekik is megvannak a maguk szempontjai… a heréléshez…
Na ez így tényleg nem fog menni! – Hol vannak a nők, akik ugyanazt mondják, amit az antifeministák, hiszen állítólag jogosak a férfiak problémafelvetései? Ami a női hozzászólók részéről itt zajlik, az jobbára nem a férfiak problémáinak a megoldásához biztosított segítség, hanem a férfiak szempontjainak a folyamatos megkérdőjelezése. Amit a legtöbb női hozzászóló itt tesz, az valójában vagy önigazolási kísérlet, vagy női problémák felvetése, vagy éppen pont a nemek harcának a szítása, csak éppen nőies módszerekkel. Majd ha látják a valóban segítőkész nőket a zúgolódó férfiak, akkor minden bizonnyal nem lesz ilyen a hangvétel. Szóval ébresztő Nők!
“Akkor hinném igazán el, hogy ez a helyzet nem felel meg az átlagos, tisztességes nőnek, ha éppen annyi nő állna a férfijogi felvetések mögé, mint ahány férfi támogatta aktívan a feminizmus kezdeti törekvéseit. Ugyanis a férfiak nélkül nem ment volna a dolog. A nőknek volna egy ilyen társadalmi adóssága a férfiakkal szemben.”
Hm. A nőket a fenti törekvések mellé állítani és az adósságbehajtást úgy gondolod elérni, hogy a nőket – Reina szavaival élve – oltogatjátok?
Ennek nem látom értelmét . Hol a férfias konstruktivitás, a problémamegoldási javaslatok?
Igyekeztem a fentiekben arra is kitérni, hogy egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy a férfi hozzászólók “oltogatják” a nőket, hanem úgy érzem sokszor a női hozzászólók tevékenysége viszi olyan vitapozícióba őket, amire egyre szélsőségesebb érveléssel reagálnak. Nem kell minden dühös, elkeseredett férfi morgásra offenzívával reagálni. Hol van a híres női empátia? Mert én csak a női vitahajlamot látom kidomborodni itt.
És a fentiekben nem akartam kitérni rá, de a nők részéről is érkezhetnének azok a konstruktív javaslatok, egyből sokkal szeretetteljesebb lenne a légkör. Miféle férfias konstruktivitás? Egyformák meg egyenlők vagyunk vagy nem? Meg ugyanúgy a nők problémája ez nem? Egyébként meg a problémával küzdő ember mindig nehezebben látja meg a megoldásokat a saját bajára.
Nemigazán értem, miről beszélsz. Az utóbbi időben itt nemigen fordult meg olyan nőnemű hozzászóló, akinek a “tevékenysége” okot adott volna a szélsőségesebb reakciókra.
Talán Reina, Dean és én is többnek tartjuk már elkeseredett morgásnál.
A női empátia hírességét csak a feministák nyomatják. Empátia van. Híres női empátia nincs. Ám az empátia sem végtelen. Van egy határ, ahol már nem fordul az ember empátiával bizonyos dolgok felé – sőt, el is távolodik inkább.
A vitahajlam sem csak női. Mint ahogyan az agresszivitás sem csak férfi tulajdonság.
Igen, látom az értetlenkedés is univerzális ember tulajdonság. Ez itt mindennek látszik csak éppen nem egy olyan párbeszédre alkalmas közösségnek, amit itt körvonalazódni akarnának látni néhányan, és ebben nem csak azok a vétkesek, akik morgolódnak. Nekik legalább van a társadalmi vagy pszichológiai szerepükből eredő okuk erre, a többieknek meg állítólag nincs, de én azért azt javaslom, hogy ők is keresgéljenek magukban az okok után, mert valami mégiscsak…
“És a fentiekben nem akartam kitérni rá, de a nők részéről is érkezhetnének azok a konstruktív javaslatok, egyből sokkal szeretetteljesebb lenne a légkör. Miféle férfias konstruktivitás? Egyformák meg egyenlők vagyunk vagy nem? Meg ugyanúgy a nők problémája ez nem?”
Most mire vársz konstruktív javaslatot a nőktől? A férfiak problémáinak megoldására? Úgy, hogy épp arról folyik a beszélgetés, hogy mennyire nincs szükségük a férfiaknak a nőkre?
Én is megpróbáltam leírni – lehet, hogy nem voltam egyértelmű, vagy érthető, hogy megoldást keresni, egymásért tenni valamit úgy nem lehet, ha egymás rossz tulajdonságait általánosságnak tekintve soroljuk és vagdossuk egymás fejéhez.
Sosem mondtam, hogy egyformák vagyunk és nem is szeretném, hogy azok legyünk – bár bizonyos dolgokban igen hasonlóak vagyunk. Egyenlők az igen.
A nők problémája is, igen. De oltogatással, fikázással, rossz tulajdonságok általánosításával a nők nem fognak elgondolkodni sem a problémán, mert ettől igazolva látják a feministák vádjait, miszerint a férfiak utálják a nőket.
“Egyébként meg a problémával küzdő ember mindig nehezebben látja meg a megoldásokat a saját bajára.”
Ez igaz. De ha jószándékkal próbálkozik valaki – nem először -, akkor annak, aki segíteni akar, nemigen esik jól, ha nekiesnek és szidják. Egy ideig próbál segíteni, de ha nem feminista az illető, akkor nem akar erőszak árán is segítséget nyújtani.
Azt mondod, a nők baja is. Akkor vedd úgy, hogy a híres női empátiát gátolja, hogy nehezebben látja meg a megoldásokat a saját bajára.
Én tovább nem akarom ragozni, hogy határozottan rossznak, visszahúzó-erejűnek tartom, ha – akár baja van valakinek, vagy akár csak morog – sárral dobáljuk egymást, és a másik fölöslegességéről beszélünk. Ennél érthetőbben nem tudom leírni. Többször megpróbáltam. Nem sikerült? Vannak, akiket nem is érdekel? Nem erőszakolom rá magam senkire.
Értem, tehát a párbeszédnek azzal kell kezdődnie, hogy akik dühösen előadják a problémájukat, amibe a sok igazság mellett vegyül néhány értelmetlen indulat(szó) is, azokat kinevezzük a probléma egyik okozóinak és ezzel letudtuk az ügyet. Ha valahova illik az “áldoazthibáztatás” szó, akkor lehet, hogy ez a szövegkörnyezet az. Mit szoktak csinálni azzal az emberrel, aki beesik a rendőrségre mert éppen kirabolták és megalázták, ha közben azt kiabálja, hogy “megölöm ezeket a mocskokat”?
Azt meg már korábban is fejtegettem, hogy nem minden hozzászólást és hozzászólót kell a férfihang legitim céljaival azonosítani. Fel nem foghatom, hogy ha egy hozzászóló arról beszél, hogy neki nincs szüksége a másik nemre, akkor miért kellene bárkinek is úgy látnia, hogy ezzel ő bármilyen mértékben is illegitimálja a Férfihang.hu antifeminista felvetéseit? Ezzel ő legfeljebb a saját szükségleteiről és értékrendjéről beszél, amiről mindenki azt gondol amit akar, ellenvéleményét is bármely formában kifejtheti, de ennek ugyan mi köze van a Férfihang.hu céljaihoz?
“nem minden hozzászólást és hozzászólót kell a férfihang legitim céljaival azonosítani”
Na igen, de ilyen esetekben pont szerencsés, ha van aki ellensúlyozásképpen szóba hozza a Férfihang legitim céljait. Próbáljunk már meg valami középutat találni a töketlenség és az agresszív cigánykodás között. Vannak itt olyan lovak amiknek nem kellene átesni a túloldalára. Hogy a civilizáltabb érdeklődőkből páran lemorzsolódtak, az még felfogható járulékos veszteségként. De ha minden normális ember elmenekül és csak egy véresszájú kisebbség marad, akkor cseszhetjük az egészet. Én a feministák ellen akartam felszólalni, aminek semmi köze az olyan gyerekes hülyeségekhez, mint hogy minden nő k*rva. Térjünk már észhez. Persze hogy néha elszakad a cérna egyeseknél, de ilyen helyzetekben erkölcsi kötelességünk visszaterelni őket a normális kerékvágásba. És nem azért, mert még a végén valami nő megsértődne, hanem mert ragaszkodnunk kell az értékeinkhez, az igazsághoz és a korrektséghez.
Ha nem jön át a számodra az írásaimból a segítő szándék, akkor vagy én rontottam el valamit, vagy pedig te nem akarod látni. :/ Fenntartom a lehetőségét annak, hogy hülyeségét mondok (bármennyire is nehezemre esik. :) ) De azt szeretném, ha attól, hogy nem értek egyet vagy van egy – hidd el, konstruktívnak és nem kötözködésnek szánt – kritikám, még nem lennék “aljas vitagerjesztő”. Főleg annak tükrében, hogy pár hsz-szel feljebb meg azt írtad, milyen jó a vita, mert kisülhet belőle jó is.
Én nem hiszek abban, hogy a férfiak vagy a nők eredendően rohadékok lennének. Nyilván nehéz ezt így látni, ha sok rossz tapasztalatod volt nőkkel. Abban viszont hiszek, hogy az emberekben alapvetően van egy erős rosszra való hajlam. Épp ezért látom azt, hogyha valakinek – bárkinek, legyen az nő vagy férfi – felkínálják azt a lehetőséget, hogy mostantól te vagy az istencsászár, a másikat pedig elnyomhatod, akkor nagy valószínűség szerint élni fog a lehetőséggel. Nem azért, mert férfi. Nem azért, mert nő. Azért, mert ember, és mint ember, esendő.
És ez persze élvezettel meg előnyökkel jár. De mivel a férfi meg a nő hitem szerint arra lett teremtve, hogy egymást boldogítsák, és a legtöbb ember arra lenne hivatott, hogy megházasodjon és családot alapítson, ezért a nők a saját boldogságukat is elvágják azzal, hogyha a férfiakra nem szeretettel tekintenek.
Jogodban áll nem hinni nekem, de én biztosan állíthatom, hogy a feminizmus egy nőt se tesz boldoggá. Egy nagy önbecsapás az egész. Nézzünk csak egy példát. Oké, Tüncike egy rohadék, aki kihasználja a férfiakat és minden normális férfit elmar magától. Biztos nagyon örül magának, amikor a harmadik férfit húzott le egy jól megszervezett válás kereteiben. De! Mi lesz vele később? Komolyan elhiszed, hogy bárki boldog lehet, ha annyira függ a függetlenségtől, hogy senkire se meri rábízni magát, senkivel se mer közösségre lépni? Komolyan gondolod, hogy az anyagi haszon, meg annak a tudata, hogy én maradtam felül, képes valakit egy életen át boldogítani?
Sok nő, aki a feminizmus miatt elcseszte mások és a saját életét, azért nem fogja ezt beismerni, mert valakinek, akinek már nem sok esélye van, hogy helyrehozza az életét, nem épp az a leggyakoribb szokása, hogy belássa, “nahát, az egyetlen életemet elrontottam, ráadásul másokkal is milyen gonosz voltam”. Az embereknek ezt nagyon nehéz beismernie.
Inkább bemagyarázza magának, hogy mennyivel jobb függetlennek meg gazdagnak lenni ahhoz képest, hogy egy szerető család vegye őt körül. Ellenben, ha látná, hogy nem csak két véglet van (feminizmus / nőelnyomás), hanem van egy olyan lehetőség is, amikor a férfi és a nő tényleg harmóniában él egymással, mennyire jó dolog a családnak élni, stb., akkor ez a pozitív alternatíva sokakat elgondolkozásra késztetne és lassan levennék a nők azt a feminista páncélt, amit magukra növesztettek.
Hadd meséljek el egy családi történetet. Nemrég volt a nagymamám 70. születésnapja. A gyerekei, vejei, unokái felköszöntötték. Ott volt ca. 10 ember, aki neki is köszönheti a boldogságát. Gondolod, hogy ez pótolható azzal a tudattal, hogy mennyi férfit csesztem át a palánkon és húztam le anyagilag, meg mennyi emberen lépdeltem át, hogy felsővezető legyek? Pedig a feminizmus afelé tart, hogy megfossza a nőket attól, hogy normális családi életük és valódi boldogságuk lehessen. Ráadásul pont olyan hazug jelszavak árán, hogy így leszel igazán boldog, meg ez kell a nőnek.
Ez sajnos egy öngerjesztő folyamat. Rengeteg lány úgy nő fel, hogy nincsen előtte példa a normális családról. Se normális nőről. Se normális férfiról. A gimiben egy osztálytársam például azt mondta: a dédszüleim elváltak. A nagyszüleim elváltak. A szüleim elváltak. Komolyan azt kéne tervezgetnem, hogy megházasodom?
Pedig a jó házasság és a család egy nagyszerű dolog és egy egészséges társadalom alapja is. Nem akarom rátok kényszeríteni a koncepciómat, de én azt az utat látom a legjobbnak a feminizmus elleni harcban, hogy elmondjuk, mennyi boldogság fakad abból, hogyha a férfi és a nő tiszteli és szereti egymást. Én biztos ezt fogom csinálni – de hogy Te vagy Ti mit csináltok, azt meg úgyis Ti döntitek el. :)
Mindenesetre mégegyszer elmondanám, hogy a szándékom nem a szellemi kasztrálásotok, elnémításotok, rendreutasításotok volt, a fentieket segítő javaslatnak szántam, egy női tapasztalat megosztásának. Pont azért írtam, hogy ne oltogassátok a nőket, hogy – amint Te is kívánod – még több nő álljon a jó ügy mellé. Ugyanis senki se akar olyanokkal vagy olyanokért dolgozni, akik oltogatják őket ezerrel.
Én tényleg nem akarlak bántani és tisztelem a véleményedet, de ezzel szemben én azt látom, hogy vissza nem kapom meg ezt, hanem rögtön valami rosszszándékot látsz bele abba, amit írok. Szerintem próbáld egy kicsit elengedni magad – akik itt vagyunk, nem ellened vagyunk, hidd el! Én speciel csak segíteni akartam.
Kedves szavak, köszönet érte. Nem, nincsenek nőgyűlöletre sarkalló rossz tapasztalataim, és a személyes kapcsolataimban meg tudom teremteni a harmóniát azokkal a nőkkel, akikkel szimpatizálok (kis humort ide csempészve azt is mondhatnám, hogy az egész háremmel) minden esendőségükkel együtt. Természetesen én sem gondolom úgy, hogy a nők vagy a férfiak eredendően rohadékok, mitöbb ilyet nem csak én, hanem még a legnyersebb véleményt megfogalmazó hozzászólók sem mondtak. Legalábbis én nem láttam ilyet. Részemről ha rossz tapasztalataim, ellenérzéseim vannak, akkor azok a férfiakat súlyosan hátrányos helyzetbe kényszerítő jogrendszerrel és társadalmi szokásokkal szemben vannak. Természetesen nem személyemben én szorulok segítségre, hanem az antifeminizmus ügye. Ez itt ugye a Férfihang.hu, amit azért hoztunk létre, hogy teret biztosítsunk a férfiaknak arra, hogy beszéljenek a nő-férfi viszonylatotokkal kapcsolatos problémákról. Ha több olvasónknak az a véleménye, hogy a nők személyesen is felelősek ezeknek a problémáknak a kialakulásáért, arról ugye nem a Férfihang.hu tehet, és ezt a véleményt pont annyira nem tudnánk felülírni, mint amennyire azok kialakulásáért sem vagyunk felelősek. Ha egyre nagyobb tömegben jelenik meg ez a hang, akkor el kell gondolkodni rajta, hogy ez minek köszönhető. Ezzel legfeljebb egy dolgot tudnánk tenni; elfojtani. A Férfihang.hu szerepvállalásából, céljaiból ered, hogy az ő hangjuknak is szabad teret adjon, és ne elhallgattatni igyekezzen őket azok kedvéért, akik nem szívesen vesznek tudomást arról, hogy ezek a társadalmi problémák máris hova vezettek sok férfi személyes lelkiéletében is. Mi sajnos nem rendelődhetünk alá azoknak az elvárásoknak, amelyek csak a férfi és nő közötti harmóniáról akarnak hallani. Merthogy ez egy öncéljainkkal ellentétes hazugság lenne. Nekünk ezen a helyen nem a nők “feminista páncéljával” vagy a nők egyéb állítólagos problémáival van dolgunk, hanem a férfiak panaszaival és azok okának feltárásával. A Férfihang.hu végképp nem tehet róla, ha nem tetszik egyes nőknek, amit aztán hallanak.
Ha bárki segíteni szeretne a férfiak társadalmi problémáinak megoldásában, akkor el kell fogadnia, hogy az sajnos felveti azt is, hogy a feminizmus több évtizedes társadalomrombolása a nők megítélését is károsan befolyásolta. Talán keresztény emberként könnyebb lesz értened és elviselned, hogy olyanoknak kell segítséget nyújtani, akik a legjobban rászorulnak, és ők nem mindig a legszimpatikusabb arcukat mutatják. Természetesen örömmel veszem, hogy te egy lehetséges harmóniáról szeretnél beszélni, írni, és ez senkinek sincs ellenére, sőt pontosan azért hívtalak meg ide, hogy ezt tehesd szerzőként ennek a lapnak a hasábjain is. Csak remélni tudom, hogy nem szegi kedved, hogy ezzel egy időben mások másfajta módon vetnek fel problémákat, és az olvasók meg ahány ezren vannak, annyiféle véleményük van. Ha elgondolkodsz rajta, talán érteni fogod, hogy miért tartom szükségtelennek és lehetetlennek a kísérletezést, hogy uniformizáljuk bárkinek is a hangvételét. Nincs itt semmi tévedés; a vitát egyértelműen jó dolognak tartom, csak nem akkor, ha elkezd arról szólni, hogy kinek mit szabad vagy nem szabadna mondania. (A moderálás alapelvei tisztázottak.) Nem tudom miből következtettél arra, hogy rossz szándékot látok a mondandódban? Nyilvánvalóan szó sincs erről, én is tisztelem a véleményed, legfeljebb nem értek mindenben egyet és ennek most hangot is adtam.
Hát igen, az itt kommentelő állítólag antifeminista hölgyek, lassan átformálják ezt a nagyszerű magazint feminista magazinná :D
Hát én úgy vonnám meg az utóbbi egy-két hónap mérleget, hogy távozott egy ok nélkül megsértődött úri hölgy, egy a férfihangot mások erejéből “többnek és jobbnak” vizionáló arisztokrata, jött-ment egy két ember, és néhány hölgy pedig folyamatosan újra magyaráztatta velünk az egyébként napnál is világosabb céljainkat… Én meg csak aggódva szemlélem, hogy ez nehogy már az eunuchok hangjává változtassa a Férfihangot. Minden hátráltató körülmény ellenére eddig nem látott növekedésbe kezdett a forgalmunk, újabb lelkes szerzőtársak jelezték a csatlakozási szándékukat, szóval kérlek fontold meg, hogy szükségtelen az aggodalmad. Véresszájú kisebbség? Én nem láttam soha olyat. Korábban sem hajlottam arra, hogy nagy tekintélyű, nem régen távozott szerkesztőtársunk szemüvegén keresztül szemléljem a Férfihangot. Én szivárvány színű véleményeket látok ugyanarról a mindenki által jól felismert problémáról és persze ehhez illeszkedő személyes megoldásokat.
Lehetne erről a forgalomnövekedésről többet hallani ? Mondjuk 100 %-ról 130 %-ra nőtt a forgalom ?
Persze. Legalább a kétszeresére.
A mennyiség és a minőség nem számít, csak sok legyen és jó.
A levezetésed alapján jó dolog a feminizmus is, hiszen egyre növekvő tábora van.
Téves a következtetésed. Nem a mennyiséget tekintem értéknek, hanem a pluralizmust és az abból jól kiszámítható közös nevezőt.
Semmiképp sem összehasonlítható a dolog a feminizmus támogatottságával, mivel a mi lapunkat nem a Soros alapítvány pénze tartja életben, hanem legfeljebb a mi szándékunk és szerencsés esetben az olvasók érdeklődése.
Jam, szokás szerint fordítva van a monitorom. De ezt nem én írtam:
“Minden hátráltató körülmény ellenére eddig nem látott növekedésbe kezdett a forgalmunk, újabb lelkes szerzőtársak jelezték a csatlakozási szándékukat, szóval kérlek fontold meg, hogy szükségtelen az aggodalmad.”
Dean amiatt aggódott, hogy kezd elszaporodni az MNK törzskönyves a kommenterek között. Erre te leírtad, hogy fölöslegesen aggódik, mert nőtt a forgalom. Jó a hallásod, festő vagy? Most pedig Sorosnál tartunk. Az emberek szeretnek megbotránkozni manapság, ahol balhé van, oda gyűlnek bámészkodni.
Nem szeretem azokat az embereket, akik notórius módon meg akarják magyarázni, hogy a szavaim ha a fene fenét eszik is, akkor is azt jelentik, amit ők ki akarnak olvasni belőle. Érthető nyelven megfogalmaztam, hogy mit gondolok a dologról, ha te nem vagy hajlandó megérteni, akkor nem tudok mit kezdeni veled. De még ha úgy lenne is, engedd meg nekem, hogy ne a te véleményedtől tegyem függővé, hogy én mit tekintek minőségnek. Merthogy az olvasóink száma mindenképpen egyfajta értékítéletet tükröz. Más zártkörű klubbot szorgalmazó szellemi óriások arisztokratikus fanyalgása sem győzött még meg ennek az ellenkezőjéről, a tiéd sem fog. Szerencsére fogalmam sincs, hogy mi a szar az MNK törzskönyv, amivel meg akarod címkézni az olvasóinkat. Aki másokat lenézően felcímkéz, az az én szememben önmagáról állít ki szegénységi bizonyítványt.
Én aztán nem várom el, hogy miattam változz. Van egy határozott véleményed, és ragaszkodsz hozzá.
Volt már olyan, hogy egyetértettünk, tehát nem mondom hogy automatikusan ellenkezel, mint ahogy én sem. A tűzön vizen át való ragaszkodás egy ponthoz nem mindig jó. Egyhelyben toporgás lesz belőle. Az se jó, ha nincs egy biztos pont, mert akkor zűrzavar lesz belőle. Nekem is van egy határozott pontom (véleményem), és mindig kíváncsi vagyok az ellentétes véleményekre, mert azok más irányból világítják meg. Ennek hatására van olyan, hogy ezt a pontot egy kicsit elmozdítom. Hogy épp melyik vélemény miatt, az az én dolgom. Ha te változol valami miatt, az pedig a tied.
“Aki másokat lenézően felcímkéz, az az én szememben önmagáról állít ki szegénységi bizonyítványt.”
Azt hiszem pont most írtad le ugyanazt, amit Dean. Az MNK-t meg gondolom ismered, úgyhogy tudod miről van szó. Ugyanaz minden nőt automatikusan ribancozni, mint minden férfit disznózni. Instant lenéző címke nem alapján.
Szerinted mi a fenének írtam le, hogy fogalmam sincs, hogy mi az MNK? – Remélem nem valamely súlyos alapműveltségi hiányosságomra derült most fény.
Megszámoltam a keresés funkcióval, hogy hányszor fordul elő a ribanc szó ezen a lapon. Összesen háromszor. Mindannyiszor te írtad le. Erről ennyit!
Szóval ha lennél oly kedves, akkor írd már le, hogy pontosan mely véleményekkel és miért van problémád!
Nem, sőt ez inkább pozitívum. De tessék: MNK.
A problémás dolog itt az a komment, ami végig arról szólt, hogy a nőknek nincs is lelkük, szukáskodnak. Ami nem tudom, hogy jött ki Borisz alapgondolataiból, mert az pont nem ebbe az irányba mutatott.
A probléma lényege:
Femik: Én több vagyok nálad, mert te csak egy férfi vagy!
Antifemik: Én vagyok több nálad, mert te csak egy nő vagy!
Ez így nem lesz jó. Erre jött Deansdale, Reina Nicolasa, hgyi és – elnézést attól, akit kihagytam – kimondta a lényeget: Nem vagy több. De kevesebb se. Csak más. A különbségeink egymást erősítik, tehát egy módon lehetünk többek: együtt.
Vagyis az nem megoldás, hogy azt mondjuk az “én vagyok több” helyett, hogy “te vagy kevesebb”. Mert ez oda vezet, amit már az említettek leírtak többször is, most hgyitől lopom:
“A nők problémája is, igen. De oltogatással, fikázással, rossz tulajdonságok általánosításával a nők nem fognak elgondolkodni sem a problémán, mert ettől igazolva látják a feministák vádjait, miszerint a férfiak utálják a nőket.”
Vagyis a nemek közti harchoz, amit ti sem szeretnétek, és nem pedig a feminizmus elleni harchoz, amit ti is szeretnétek.
Nem ellenetek vagyok én sem. Ellened sem, mert egy intelligens ember vagy, csak néha makacskodsz. Én is csak azt mondom, amit ők. Ennyi. Azért írtam én annyiszor a ribancot, mert különválasztom a nőktől. Ahogy a nőket kihasználó macsókat is külön választom a férfiaktól. Nem fogok általánosítva sértegetni minden férfit, mert nem ezt érdemlik.
Nem hiszem, hogy csak én értettem, hogy Visuo hozzászólása a modern nő értékválságáról szólt és nem eredendően és általában akarta degradálni a nőket, viszont felhívta a figyelmet arra, hogy az érzelmi életre való hivatkozás sokszor álságos dolog, hiszen a nők a saját szexuális vágyaikat többnyire érzelemként, “szerelemként” definiálják, ugyanakkor a köznyelv a férfiak szerelmét, vágyait állatias jelenségként leértékeli. Ugyanakkor calcuttai Szent Terézt állította példának, hogy felismerhetővé tegye a nőktől eredő valódi “önzetlen és hatalmas cselekedetek”. – Kb ennyi a komment üzenete, ráadásul egy viszontválasszal tisztázta üzenetének valódi természetét. Amit alaphelyzetben valószínűleg sokan nem is értettek félre, hiszen Visuo hozzászólásának tetszési indexe éppen annyi, mint Deansdale a nők megbecsüléséért aggódó, ezért eredendően nagy népszerűségre számító hozzászólásának.
Persze én azt megértem, hogy az oldal női olvasói nem szívesen olvasnak a nőkkel kapcsolatban felmerülő kritikákat, de sajnos a Férfihang.hu természetéből adódik, hogy néha a szerzők és a hozzászólók a nők személyes vagy csoportos felelősségét is felvetik. Én magam is megtettem ezt például fentebb, amikor igyekeztem egyértelművé tenni, hogy a nők a feminizmus miatt kialakult társadalmi szokások haszonélvezői és úgy tűnik, hogy semmi sem ösztönzi őket arra, hogy empátiát tanúsítsanak a férfiak súlyosbodó problémái iránt. De úgy tűnik, hogy a nőkkel szemben, mint társadalmi csoporttal szemben sokan nem tartják legitimnek a kritikák felvetését, miközben szociográfiák százai szólnak arról, hogy miként kellene másképp nevelni a fiúkat, másképpen viselkedniük a férfiaknak, hogy megfeleljenek a társadalom vagy méginkább a nők elvárásainak. Emiatt teljes mértékben megengedhetőnek tartom, hogy a férfiak a nők társadalmi csoportjával szemben ezen a helyen kritikát fogalmazzanak meg. Merthogy egyébként “a Nők” kifejezés nem egy érinthetetlen szentséget, hanem egy markánsan felismerhető társadalmi csoportot jelöl, amely éppúgy megnevezhető és illethető kritikával is ebben az identitásában, ahogyan “a Férfiak”. A többi idevágó gondolatomat pedig már kifejtettem Reinának adott válaszomban: 2013. október 3. csütörtök 20:33
Nevezheted ezt makacsságnak is, bár én inkább úgy fogalmaznék, hogy elveim vannak.
Visuo kommentje csak egy nagyon vékony mázát tartalmazta annak, hogy a kirohanás a nők egy bizonyos csoportjáról szól. De még ha el is fogadjuk, hogy ő csak egy rétegre gondolt, a minősítő jelzők amiket használt mindenképpen elfogadhatatlanok.
A múltkori vita és eközött látok egy óriási különbséget. Mdm egy félreértésen rágott be, egy olyan félrefogalmazott megjegyzésen ami nem is a nők ellen irányult, hanem a kövérség ellen. Azóta viszont átalakult a hangulat, és olyan kommentek szaporodnak napról napra, amikben 1. egyértelműen és durván más kommentelők személyét támadják; 2. vállalhatatlan jelzőket használnak más csoportokra; 3. olyan általánosításokat tesznek amik nem igazak, sértőek, vagy minimum félreérthetőek. Szerintem az nem része egy normális párbeszédnek, hogy “azért nem érted a csodás elméleteimet mert nő vagy, hülye vagy, dagadt vagy”. Ez alpári bunkóság, és semmi köze a Férfihang céljaihoz, értékeihez, stílusához. Ma már töröltem is egy tucat kommentet, mert nem fogom tűrni, hogy a civilizált oldalunkba néhány vérpistike belesz*rjon, mert 12 évesen azt hiszi ő a világ esze, és bárkit elküldhet a k anyjába, ha úri kedve úgy tartja. És ennek semmi köze ahhoz, hogy a “férfi véleményt” vagy a “női véleményt” pártolja valaki – egyszerűen annyi, hogy bunkók kíméljenek. Itt kulturált és érdemi társalgás zajlik, ami nem tűri el senkinek a mocskolását.
Dean, remek. Egyértelmű moderációs elveink vannak. A Férfihangnak nem célja, hogy eltűrje a csoportok vagy személyek elleni erőszakos uszítást, vagy hogy elnézzük azt, hogy bármely olvasót egy másik személyében durván sértegessen.
De jelenleg a lomtárban olyan frissen törölt hozzászólásokat látok, amelyeknek legalább a fele nem meríti ki ezt a kritériumot. Nem tudom ezekre gondoltál e vagy más moderációra jogosult kolléga is dolgozott közben. De ez már nem nyilvános vita lesz. És az egész vitát részemről ezen a ponton végképp befejeztem. A konklúzió: Ha valamely hozzászólás bárkit megsért és ezt nem észleli egyetlen moderátor sem, akkor bárki moderációt kérhet az info@ferfihang címen, de a moderációs elveken túl senki ne akarja másoknak megmondani, hogy mit szabad vagy nem szabad mondania!
“Minden hátráltató körülmény ellenére eddig nem látott növekedésbe kezdett a forgalmunk”
Ez egyáltalán nem véletlen. Gyakorlatilag az “Oravecz Nóra jelenség” megismétlődése:
http://hvg.hu/kultura/20130821_oravecz_nora_jelenseg
Neki is az írásait kb. 200 ember olvasta naponta, aztán a “Hová kurvultok csajok?” bejegyzését két nap alatt 120 ezer ember olvasta el, és 16 ezer ember osztotta meg a Facebookon.
Ebből elég jól látszik, hogy bármennyire kellemetlen, és nem szalonképes téma is ez ma, valós társadalmi problémát takar. Ha a férfijogi mozgalom mögé férfiakat is akartok, akkor bizony kell ezzel foglalkozni, mert EZ elsősorban a férfiak problémáinak forrása. Az ilyen jóléti társadalmakban kialakult kártékony szubkultúrák, mint a feminizmus, meg nem sok embert érdekelnek. Most az érdekes kérdés, hogy a kurvulás oka a feminizmus, vagy a feminizmus oka a kurvulás, de ez olyan, mint a tyúk volt-e előbb, vagy a tojás. Lényeg az, hogy ez ellen a konkrét jelenség ellen összességében kellene valahogy fellépni, annak lenne társadalmi bázisa, nem pedig az ezt megtestesítő szubkultúra támadása kellene hogy legyen a fő cél.
Mi is látjuk a normális nőket. Őket nem is oltogatjuk :) Ha őket szidalmaznánk, az valóban nem vezetne jóra.
Ez így van! Ha a feministákat szidjuk, a kurvulás ellen meg nem szólunk, ne adj Isten támogatjuk, akkor hiteltelenné válik az egész oldal.
Ez így rendben is van. Csak ne a nőket szidjátok egyben. Válasszátok le, hogy a femik miért rosszak, válasszátok el, hogy a kurvulók miért rosszak. És azt írjátok meg. Nem kell alpári módon, azzal csak lealacsonyodtok a szintjükre és legyőznek a rutinjukkal ;)
És ez viszont is igaz. Ne szidja senki az összes férfit egyben, mert nem egyformák. Csak töredékük olyan, aki ténylegesen minden nőt utál. Válasszátok el magatokat tőlük élesen, ahogy mi is elválasztjuk magunkat a femcsiktől. Peace van :)
Így csináljuk, ahogy Te is. Különválasszuk őket. Nem tudjuk már, hogy mekkora betűkkel kell kiírnunk, hogy tisztelet a kivételnek, meg nem minden nő ilyen, de ti így is félreértitek, vagy szándékosan, vagy magatokra veszitek a kritikát.
Jó egyébként, hogy Te is különválasztod a nőket és a ribancokat :)
“A férfijogi mozgalomnak nem a kezdetben kissé talán kontrollálaltlan férfi zúgolódásból kell letisztulnia és megformálódnia?”
Én pontosan ezt a letisztulást szorgalmazom. A kontrollálatlan zúgolódás fejenként 5 percig van engedélyezve :)
Csak ezzel visszajutottunk oda, amit Borisz írt, hogyha egy férfi nem akar családot, akkor számára a nő nem jó semmire, kivéve a szex, vagy a szórakoztatás. Márpedig miért akarna, amikor a társadalom eleve a rosszabb lapokat osztja neki a papás mamás játékban. Hiszen neked csak kötelezettségeid vannak, a nőnek meg csak jogai. A nő csak nyer a házassággal, a férfi pedig egy rakás gondot vesz a nyakába, amire ráadásul az evolúciós ösztönei NEM programozzák.
Jó, hogy ezt ilyen önzetlen módon elengedjük, hogy a nők hadd kurvuljanak csak, hiszen nem tehetnek róla, evolúciósan ilyenek. Evolúciós szemszögből lehet, hogy ez előny volt, de társadalmi szemszögből viszont a férfiakra nézve káros.
Ha evolúciós pszichológiai szempontból nézzük, akkor a férfi meg poligám. Akkor pedig mi is mondhatjuk, hogy bocsánat, de mi sem tehetünk róla, hogy ilyenek vagyunk. Nem akarunk family man-ek lenni, meg a nő helyett is dolgozni, hanem inkább a vadászösztöneinknek élünk, mert nekünk ez okoz örömet, erre csiszolt a természet.
Hát ez van, az emberiség elért egy olyan technológiai szintet, ahol a túlélés szempontjából már nem vagyunk egymásra utalva. Két ember egymásnak már nem társ, vagy szükség, vagy akár csak partner, hanem a szórakozás egyik formája. Entertainment. És ha a másik már nem szórakoztat, akkor húzzon a picsába. Hogy ez a nihilizmus mit jelent ránk nézve, hogy hol tart az emberi faj és mik a kilátások a jövőre, azt mindenki képzelje el magának.
Csak azt ne higgye senki, hogy ő maga vagy a neme “fontosabb”, mint a másik, vagy hogy azért nem talál élvezetet a másik nem társaságában, mert az alacsonyabbrendű. Egyébként tulajdonképpen megvan az élet válasza erre a beugratós kérdésre, mégpedig az, hogy jönnek az arabok és túlszaporodják az értékdegenerált fajtánkat. El fogunk tűnni a végtelenségig önző szórakoztatás-központú világképünkkel együtt, és átveszik a helyünket olyanok, akikben ilyen kérdések fel sem merülnek.
“A társadalmi romlást nem kell nekem bemutatni, sajnos tisztában vagyok a helyzettel. Abban viszont nem hiszek, hogy jó megoldás azt hirdetni, hogy minden baj oka a női nem”
Tudok jobb megoldást.
“Helyette inkább azokat kellene megkeresni és felelősségre vonni, akik mozgatják a társadalmi szálakat.”
Ne legyél már antiszemita. Nem szalonképes dolog.
Mondjuk én olyan sok “modern” nővel nem találkoztam. Hol vannak ők? Általában vaksibbak lettünk a saját és a társadalom hosszabb távú érdekeire, inkább a pillanatnak élünk (férfiak és nők ugyanúgy) inkább az egyén került a középpontba a társadalom helyett. Én pl. lehet, hogy a válások számát államilag maximálnám háromban, aki ennél többször válik, az maga képtelen házasságban élni. Persze lehet, ez semmit se oldana meg… Csak jár az agyam.
Ezt az “egymás kiegészítését” már annyiszor írod, de egyszer úgy konkrétan kifejthetnéd, mi az, amivel egy nő kiegészítheti a férfi életét. Én ugyanis ilyennel nem találkoztam, pedig éltem már együtt nővel. A nők egy maguknál jobb férfit keresnek, tehát a férfinak egy magánál rosszabb nő juthat csak. Ebből a szemszögből nézve olyan nő, aki a férfi hasznára, vagy segítségére lehetne az életben, már eleve kiesik. És a gyakorlatban sem tapasztalható, hogy a nők annyira a férfiak hasznára akarnának lenni, még ha tehetnék sem. Viszont csak olyan férfivel ismerkednek, akinek valami hasznát veszik. A nő elvárja, hogy a férfi segítsen neki boldogulni, de a férfi nem várhatja el, hogy egy nő segítsen neki, mert akkor már nem mutatja magát “erősnek”, és nem lesz vonzó a nő számára. Egy férfinél amennyit elér a saját erejéből, annyi az élet. Ehhez a nő nem ad hozzá, csak elvesz. És ez behatárolja azt is, mennyi és milyen minőségű nőt fog tudni megszerezni.
“A nők egy maguknál jobb férfit keresnek, tehát a férfinak egy magánál rosszabb nő juthat csak.”
Szerintem egy egyáltalán nincs így! Egy nő férfias férfit keres, egy férfi pedig nőies nőt. Vagyis a nő nem magánál jobb férfit keres, hanem a saját nemében jót, és a férfi nem magánál rosszabb nőt keres, hanem a saját nemében jót. A férfi legyen férfi téren (családfenntartás, testi erő, lelki stabilitás, helyzetfelismerés és megoldóképesség) jobb, a nő meg legyen női téren (empátia, háztartásvezetés, otthonteremtés, türelem) jó. Elsősorban a férfi teremtse meg a külső biztonságot (anyagilag, fizikálisan), és a belső biztonságot pedig (szerető légkör, élhető otthon) a nő. És mindegyik elsősorban abban legyen jó, ami ezekhez kell.
Szerintem nem ciki, ha egy férfin látszik, hogy szüksége van egy nőre a nőies területeken. Ahogy a férjem előtt nem vesztem el a vonzerőmet, mert nem tudok felemelni egy 20 kg-s ládát, úgy a férjem se lesz kevésbé vonzó a számomra, ha nem tud olyan muffint sütni, vagy olyan esztétikusan berendezni a lakásunkat, mint én. Ha szüksége van rám, számít rám abban, hogy főzzek rá, takarítsak rá, dekoráljam a lakást, körülvegyem a megértésemmel, a türelmemmel és a szeretetemmel. Néha az erő az őszinteségben és a gyengeségben rejlik. Vajon ki az erősebb? Aki zabszemmel a fenekében széterőlködi magát, hogy még a saját felesége előtt se mutassa véletlen se, egy másodpercre se, hogy esetleg van hibája, vagy valamiben szüksége van rá? Vagy az, aki be meri vállalni, hogy bizony ő se tökéletes, ő se szuper mindenben, őneki is van, amiben szüksége van rám? Szerintem ez utóbbihoz kell inkább “tökösség”.
Én mint nő pont azért vagyok neki, hogy bátorítsam, támogassam, biztos háttér legyek a számára. Épp ezért nem ciki, ha látom néha, hogy mondjuk a férjem elkeseredik vagy tanácstalan, mert tudom őt bátorítani, lelket önteni belé. Én vagyok az Otthon, akihez hazatér, akiben megpihen, akiből erőt gyűjt a tevékenységeihez, az életéhez.
Na végre valami konkrétumok.
“A férfi legyen férfi téren (családfenntartás, testi erő, lelki stabilitás, helyzetfelismerés és megoldóképesség) jobb, a nő meg legyen női téren (empátia, háztartásvezetés, otthonteremtés, türelem) jó.”
Szerinted ezek közül a tulajdonságok közül melyek azok, amelyek a gyakorlatban értékesek? Az empátia, türelem az bennem is megvan, Otthonteremtés: el tudom dönteni, nekem milyen környezet tetszik, ez többnyire nem esik egybe a női ízléssel, tehát ez inkább káros. Háztartás: agglegényként nem okoz gondot. Ha azt okozna, felvennék egy bejárónőt, még így is lényegesen olcsóbban megúsznám, mint ha ezért megházasodnék.
Úgyhogy no offense, de ez nekem kevés, hogy a “női dolgoknak” nevezett bagatell feladatok elvégzését ellenszolgáltatásként értékelni tudjam. Biztosan alacsony az “érzelmi intelligenciám” :)
“Elsősorban a férfi teremtse meg a külső biztonságot (anyagilag, fizikálisan)”
Én nem akarok más számára anyagi biztonságot teremteni. Bőven elég a saját magam számára. A fizikális biztonságról meg az jut eszembe, hogy nem tehetek róla, hogy nem lettem egy kétajtós szekrény, ez valamennyire genetika is.
“Ahogy a férjem előtt nem vesztem el a vonzerőmet, mert nem tudok felemelni egy 20 kg-s ládát”
Nem ilyen téren értem az erőt. Belső erő, határozottság, életrevalóság, önálló problémamegoldó képesség az, ami hiányozni szokott a nőkből.
“Én vagyok az Otthon, akihez hazatér, akiben megpihen, akiből erőt gyűjt a tevékenységeihez, az életéhez.”
Ez nagyon szép, de ez megint olyan, hogy a lakásom az otthon, és attól pihentető, hogy minden úgy van, ahogy én szeretem, nem piszkál bele senki, nem zavar senki. Akkor tudok pihenni, kikapcsolódni.
Én nagyon értékelem, ha pl nő főz rám, néha megmasszíroz, gondoskodik meg hasonlók. :)
Itt nem az a probléma, hogy egy nő nem képes a férfi feladataira, egy férfi meg nem képes a nő feladataira, vagy hogy a nőben nincs erő meg határozottság, a férfiban meg nincs empátia és türelem. Hanem az a kérdés, hogy ki miben leli örömét és ki mire büszke igazán.
Egyéni példa: a férjem utálná, ha neki kéne még munka után hazaérve főzni, meg takarítani. Én meg utálnám, ha a háztartási feladatokon kívül még el kéne járnom nyolcórázni. Ez nem azt jelenti, hogy ő nem tudna háztartást vezetni és én nem tudnék nyolcórázni, hanem azt, hogy mivel nő vagyok, nekem erősebb hajlamom és képességem van a háztartásvezetésre, mint a férjemnek, és mivel ő férfi, neki erősebb hajlama és képessége van a munkához, amit végez. Ugyanez a tulajdonságokra: a férjem a határozottságban leli örömét, én inkább akkor vagyok boldog, ha megértő és gondoskodó lehetek.
Még egy: a férjem nem úgy rendezné be a lakást, ahogy én, mert ő az egyszerűségre és a szakszerűségre fektetné a hangsúlyt, nem az esztétikára. De miután a kezembe veszem a dolgot, és a berendezésbe beleviszem a női melegséget, otthonosságot, azt a férjem is értékeli és jól érzi magát benne. A női lakberendezés alatt nem szivárványhányást értettem. :)
Ez a vélemény, hogy nem akarsz biztonságot teremteni más számára, nekem nagyon furcsa, mert eddig a férfiaknál, akiket ismerek, azt tapasztaltam, hogy igényük van rá és büszkék arra, hogyha megteremthetik a biztos hátteret a családjuk számára. Férfias dolognak tartják. Persze ez csak akkor működik, ha találtak hozzá egy olyan nőt, aki méltó rá, hogy ezt megtegyék érte. De akkor nagyot dob az önbecsülésükön, a férfiasságukon.
Ha jól értem, a Te felfogásodban az ember akkor érzi magát jól, ha minden úgy van, ahogy ő kitalálta. Valahogy így: “egyedül vagyok, de legalább a magam ura vagyok.” Nyilván ez is nagyon vonzó. De én azt látom, hogy a férjem sokkal boldogabb és kiegyensúlyozottabb, amióta együtt vagyunk, és én is. Szerintem az egymást szerető férfi és nő közötti harmonikus kapcsolat rengeteg pozitívummal jár. Persze jár lemondásokkal is, ahogy két embernek össze kell csiszolódnia és tolerálnia a másik dolgait. De én úgy látom, sokkal több az előnye, mint a hátránya, ha megtalálta az ember a megfelelő partnert. Például egy olyan nőt, akivel az együttélés nem jelenti azt, hogy állandóan zargatnak, és nem lehetsz igazi férfi, mert minden csillámpónis. Szerintem egy rendes nőt meg lehet rá tanítani, hogy egy férfinak kell egyedüllét, nyugalom, önállóság és ez egy párkapcsolatban is fenntartható.
Persze enélkül is lehet valaki boldog és kiegyensúlyozott, én ezt nem akarom elvitatni, sem azt, hogy az egyedüllétnek is rengeteg előnye van, de én a házasélet mellett tenném le a voksomat. Mondjuk ez biztos azért van, mert nekem ez az utam. :)
“Hanem az a kérdés, hogy ki miben leli örömét és ki mire büszke igazán.”
Hát például lehetek arra is büszke, hogy férfi létemre nem élek koszban, hanem rendbe tudom tartani a környezetemet. Bár még így sohasem gondoltam bele, hogy ez is erény, hogy valaki ilyenben önellátó. Abban meg én is örömemet lelném, ha nem kéne nyolcórázni, de sajnos kell, mert nincs aki ettől megkímélne. Viszont én sem szeretnék “büszkeségből” megkímélni ettől senkit. “Hülye azért nem vagyok” reklám jut eszembe. :)
“a férjem nem úgy rendezné be a lakást, ahogy én, mert ő az egyszerűségre és a szakszerűségre fektetné a hangsúlyt, nem az esztétikára.”
Éppen ez az. Én is a praktikusságot, egyszerűséget szeretem, nekem az az otthonos környezet, nem a fölösleges dekoráció, meg a flanc.
“Valahogy így: “egyedül vagyok, de legalább a magam ura vagyok.” Nyilván ez is nagyon vonzó.”
Az bizony. És nem értettem azt sem soha, hogyha egy nő velem lakik, akkor miért képzeli mindjárt úgy, hogy ez most már az ő lakása, és megpróbálja a saját igényére szabni. Tulajdonviszonyokról nem hallottatok? :) Ráadásul a férfival is ugyanezt akarják csinálni, azt is az igényeikre akarják szabni, mindenféle elvárásokat támasztva vele szemben. Ez pedig baromi fárasztó tud lenni. Miért nem lehet úgy felfogni, hogy a férfi is ember, és nagyon jól el tudja dönteni, neki mi a fontos, és mi nem.
“Persze jár lemondásokkal is, ahogy két embernek össze kell csiszolódnia és tolerálnia a másik dolgait.”
De ez gyakorlatban abból áll, hogy a férfi csiszolódjon a nőhöz, és tolerálja annak az igényeit.
Sajnálom, hogy ilyen rossz tapasztalataid vannak ezen a téren, hogy a nők nem akarnak alkalmazkodni, csak azt várják, hogy a férfiak tegyék meg, meg hogy a férfi úgy változzon meg, ahogy az nekik tetszik. :/ Teljesen megértem ezzel szemben az ellenérzéseidet. Egy ilyen aszimmetrikus kapcsolatnál tényleg jobb lehet az egyedüllét.
“Abban meg én is örömemet lelném, ha nem kéne nyolcórázni, de sajnos kell”
nekem pozitív, amiket írsz és el is hiszem neked és tartsd meg ezen jó szokásaidat.
csak az az igazság, hogy ez nem általános. lehet, hogy mondanak ilyeneket mások is, sűrűn (de nem cselekszik meg), de azért ez a mostani társadalomra nem jellemző.
Én úgy veszem észre, itt sokaknak egyezik a véleményük-hiába gondolják, hogy nem- csak a megfogalmazásbeli különbségek gerjesztenek vitát. Az én megfogalmazások szerint, az embernek szüksége van arra az érzésre, hogy ő személy szerint fontos valakinek. Ez a kiindulópont.De úgy is mondhatnám, hogy jóérzés, ha tudjuk, hogy másnak erőforrás vagyunk. Igen erőforrás, még ha csúnyán is hangzik.
Ez a veszek egy kutyát,mert egyedül vagyoktól egészen a mértéktelen hatalmi vágyig terjed. Mert mindekettőnél az a lényeg, hogy mások tőlem függenek és ez nekem jóérzést ad. Baj csak akkor van, ha a tőlem függő személyhez (vagy állathoz) nincs pozitív érzelmi viszonyulásom. Ha van,akkor azt családnak, meg barátságnak,meg focicsapatnak lehet hívni, ha nincs akkor meg diktatúrának,zsarnokságnak,kihasználásnak stb.. Ez a pozitív érzelmi viszonyulás az adott helyzetben mindig valami olyasmit jelent, hogy igen jóérzés erőforrásnak lenni(fontosnak lenni,gondoskodónak lenni stb),szívesen vagyok ilyen, mert az a valaki megérdemli ezt a tőlem kapott energiát,szeretetet,törődést,pénzt,időt.
Hogy éppen megérdemli-e ez a valaki az én fáradozásaimat az vagy teljesen biológiai alapon,teljesen kulturális alapon vagy részben ilyen-részben olyan alapon működik. Például bennünk férfiakban a nők iránti törődés biológiai alapon van meg, nincs is nagyon más választásunk,mi azoknak a férfiaknak vagyunk a leszármazói,akiket az akkori nők kiválasztottak. És csak az ment át a szűrőn,aki hajlandó volt erőforrásait megosztani a nővel és majd a közös gyerekkel. Ez azért elég fontos tényező, lehet ebbe kihasználást belemagyrázni meg miegyebet, de amit tény, hogy az senkinek sem lenne jó, ha a nő nem ezen az alapon választana férfit. Mert azt senkinek sem lehet felróni, hogy az utódait életben akarja tartani,hogy fel akarja nevelni és megadjon nekik olyan erőforrásokat,melyek az életben maradáshoz szükségesek. Mi férfiak is olyan nőtől származunk,akinek ez fontos volt (és ugye mennyire sajnáljuk azt,akinek nem ilyen anyja volt).
Ugyanis az élet ilyen, ezt csinálja mindenhol, az élet definicójához hozzátartozik az energiafelvétel, saját lényem védelmezése és az életképes utódok létrehozása,fejlettebb fajoknál azok gondozása évekig. Akinek ez nem tetszik az legyen egy darab kő vagy egy szék és kerülje el az élő világot. Kulturális alapon működik a perselypénz, hű de jó, hogy tehetek valamit az egyházért,a temlomért, nélkülem kevesebb lenne, és nem mellékesen talán a mennybe is jutok, mert erőforrásaimat egy az istent dicsőítő intézményre áldozom…
A női gondokodás meg ahogy Reina is írja : “Én vagyok az Otthon, akihez hazatér, akiben megpihen, akiből erőt gyűjt a tevékenységeihez, az életéhez.” A nő teljes belső lelki világának a kapacitását (mint erőforrást) a férfinak adja. Mert az élet nem kispálya,helyt kell állni a nap minden órájában,ami stresszel,fáradsággal jár. Ezt a terhet a nőnek kell enyhítenie odafigyelésével. Na meg a testével :) Mert ugye ez is hozzátartozik ahhoz az erőforráshoz,amit a nő ad a férfinak, még ha sokan ki se mondják. És itt nem a feminista értelmezést értem, hzogy a nőt testi tárgynak tekinti a férfi,nem.
Ez az egész érzés, hogy de jó lenne ha valakinek fontos lennék abból eredeztethető, hogy mi emberek egyfolytában azt bizonygatjuk, hogy vagyunk valakik. “én egy személyiség vagyok”, és ezt egész nap bizonygatjuk, mikor reggel felöltözünk valami divatosnak mondott lepedőbe,mikor a profilunkat szerkesztjük facebookon, vagy ha megírunk egy könyvet, csinálunk egy festményt,de akkor is mikor ezeket a sorokat írom és t is írtok,azt bizonygatjuk, hogy helló itt vagyok én is,nekem ez a véleményem, tessék csak meghallgatni,mert vagyok ám valaki. A vagyok valaki érzést pedig legjobban a “fontos vagyok másnak” kapcsolat adja meg.
“Az én megfogalmazások szerint, az embernek szüksége van arra az érzésre, hogy ő személy szerint fontos valakinek. Ez a kiindulópont.”
Sovány vigasz. Megint semmi kézzelfogható, racionális előny, csak érzelmi magyarázat. Te férfiként a gyakorlati teljesítményed, általad elért valós eredmények miatt leszel fontos. Azok miatt, amit nyújtani tudsz neki. A nő viszont neked csak a szex vagy szerelem miatt lehet fontos átmenetileg, mert nyújtani nem fog gyakorlatias szempontból nézve semmi nélkülözhetetlent. A nővel járó előnyök ezen kívül mind megfoghatatlan, belemagyarázott dolgok. Azt viszont elvárja, hogy te folyamatosan nyújtsál számára valami kézzelfoghatóan hasznosat. Utána pedig lehámlik ez a nagy elánnal rákent misztikum, és előjön a hideg racionalitás, hogy gyakorlatilag egy másik ember igényeit elégíted ki, azt támogatod, annak felelsz meg.
“De úgy is mondhatnám, hogy jóérzés, ha tudjuk, hogy másnak erőforrás vagyunk.”
Az, hogy jóérzésként aposztrofálod a helyzetedet ebben a szituációban, valójában csak annyi, hogy próbálod elterelni a gondolataidat arról, hogy felhasználnak. A nő neked nem lesz “erőforrás” semmi gyakorlati szempontból fontos dologban, ezek megvalósítása mind rád vár, tehát egyoldalú dologról van szó. Te mindig adni fogsz, ő meg mindig kapni akar.
“az senkinek sem lenne jó, ha a nő nem ezen az alapon választana férfit”
Éppen ellenkezőleg. Pont ez a női hozzáállás az, ami senkinek nem jó. Ezért nem lehet igazán jól együttműködni az ellenkező neműekkel, mert ettől mások lesznek az érdekeink. A nőnek az az érdeke, hogy minél nagyobb árat sajtoljon ki a férfiből a szexualitásáért, a férfinak meg az az érdeke, hogy minél kevesebb pénz és energiabefektetés árán szerezhesse azt meg. Ennek a teljesítését a nők elnyomásként érzékelik, a férfiak meg kurvulásként. Tehát amíg ez fennáll, addig a nők és a férfiak sohasem lesznek egyenlőek, mert ez mindenképp érdekellentétet okoz, és eltérő életstratégiákra kényszeríti a nemeket.
“az senkinek sem lenne jó, ha a nő nem ezen az alapon választana férfit”
Ezt úgy értsd, azáltal, hogy a nő erőforrásokban gazdag férfit akar apának, jót tesz a gyereknek. És ez itt a lényeg. A gyerek érdeke, hogy túlélje a természetet,a gyerekből felnőtt lesz, te is voltál gyerek,én is, édesanyáink nekünk tesznek jót azáltal, hogy nem a lerobbant,csóró,életképtelen férfitől nemzettek minket. Isteni csoda lenne, ha a nő nem a gazdag férfit választaná, a természet így működik,ez van, az ember sem kivétel.
” próbálod elterelni a gondolataidat arról, hogy valójában felhasználnak. A nő neked nem lesz “erőforrás” semmi gyakorlati szempontból fontos dologban, ezek megvalósítása mind rád vár, tehát valójában egyoldalú dologról van szó”
Az nem gyakorlati szempont, hogy gyereket akarok,annak meg szüksége van anyára? Ha én férfiként és mintúgy általában élőlényként van egy olyan célom, hogy a genetikai állományomat továbbörökítsem,akkor bizony a jól bevált ismerkedés,dugás,gyereknevelés,harmonikus családi állapot sorrendben haladva tudom ezt elérni. Legjobb tudásom szerint a nő egyikben sem nélkülözhető.
Igen. Normális esetben az ember azért választ magának párt, mert családot akar alapítani. Ezt kiegészíteném még azzal, hogy megszeretik egymást. Így már nem is férfira vagy nőre lesz szükség, hanem konkrétan arra a férfira vagy arra a nőre. Konkrétan azzal a bizonyos férfival/nővel élne le az illető egy életet, őtőle szeretne gyereket. Mert úgy látja, megvannak benne azok a tulajdonságok, amelyek alkalmassá teszik rá, hogy a házastársa legyen, illetve a gyermekei apja/anyja. És közben megszeretik egymást és ragaszkodnak egymáshoz szeretettel. Mert az emberek szeretnének azzal lenni örökre, akit szeretnek, aki mellett boldogok. Ha minden mástól eltekintünk, azáltal is már erőforrás a nő a férfi számára, hogy szereti őt nagy szerelemmel, szeretettel. Tudom, nem mérhető anyagiakban, de a szeretet egy jó dolog. És nagyon-nagyon fontos.
Nincs pár barátnőd hasonló mentalitással úgy 35-45 év között? Nagyon a szívemből írtál. De hol vannak ma az ilyen nők?
Ma eléggé elkapott a magány. Többször is. Valami azért mindig tovább lökött. Szerintem is az az igazi tökösség, ha időnként be tudja az ember vállalni, hogy nem tökéletes, hogy rászorul másokra. Hogy nincs mindig toppon, hogy kell néha a másuik lelki ereje. De akkor kérjen az ember segítséget, ha tényleg szüksége van rá. Ne picsogjon! Főleg, ha férfi! Ha viszont kell a segítség, akkor ne kéresse magát: elő a farbával!
“Ma eléggé elkapott a magány. Többször is.”
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=4Vk2Aq7Eu50#!
Sok igazságot írtál le. : )
Reina Nicolasa majd kijavítt, ha vmit nem jól tudok a katolikus tanítással kapcsolatban: ott is mondanak ilyet, hogy fogantatásnál a férfi és nő eggyé válik és résztvesz a teremtés csodájában, hogy egy új életet hoz létre.
De sokan idekeverik a new age szinkretizmusát, hogy a távol-keleti filozófiákat (orientalizmus), pl. a yin-yangot. Én soha nem éreztem azt, hogy egy barátnőm megismerése előtt fél ember voltam és csak vele váltak a képességeim teljessé. Voltak pillanatok amikor egymásnak kölcsönösen a segítségére voltunk kisebb dolgokban. Ezen kisebb problémák megoldása azért kellett, mert pl. közösen hoztuk létre őket egy párkapcsolatban, amely probléma meg nem is létezett, mert maga a párkapcsolat sem létezett. : )
Én úgy gondolom, hogy nem két félnek kell összekerülnie, hanem két egésznek.
“Én úgy gondolom, hogy nem két félnek kell összekerülnie, hanem két egésznek.”
Éppen erre gondolok én is. Ezzel szemben sok nő amolyan “apapótlékként” látja a férfiakat, és olyan dolgokat vár el tőle, amikre ő maga képtelen. És ezt nem lehet azzal megmagyarázni, hogy ő nő, mert az cáfolja, hogy más nők meg nem ilyenek.
persze, aki a hibáit, vagy a hiányosságait kijavítja.
Reinának nőként kissé romantikus elképzelései vannak erről. Érzelmi hajlamosítású lény, baj is lenne, ha nem ilyen gyönygvirágszál, Kökényszemű Katica lenne. ;) Különben is: “Az asszonyok a gyülekezetben hallgassanak; mert nem engedtetik meg nekik, hogy szóljanak, hanem hogy engedelmesek legyenek, mint a törvény is mondja. Ha pedig valamit tanulni akarnak, otthon kérdezzék meg férjüket; mert illetlen asszonynak a gyülekezetben szólani.” (Káldi-Vulgáta változat. Szent Pál első levele a korintusbeliekhez, 14. fejezet, 34-35. vers.) Visuo, lassan “barátzónásodsz”. ;)
Ha a katolikus tanítást nézzük, manapság van egy bizonyos félreértés ezzel kapcsolatban. Nagyon sok pozitív tanbeli kifejtés volt erről, főleg II. János Pál pápának köszönhetően. Ő teológusként is ennek szentelte életét. Azonban ő nem veszi figyelembe a helyreállított természet (második megigazultság) és a felemelt természet (eredeti megigazultság) közötti különbséget, ahogy általában nem.
Homályosan arról olvashatunk, hogy Jézus helyreállította az ember eredeti dicsőségét s így a házasság és a szex eredeti fényét. Ez nem igaz.
Nemcsak Szent Ágoston – akinek volt némi tapasztalata a kérdésben -, hanem Aquinói Szent Tamás is máshogy nyilatkozott. Hozzátenném, nem manicheus módon: hogy a házasság a nemzés természeténél fogva, eleve, eredetileg is rossz.
Miről van szó? A katolikust tanítás szerint az eredeti szentség természetfeletti adományát visszakapjuk, de az eredeti épség természeten kívüli adományát nem. Nem manicheus szexellenessége mondatta ezt ki Ágostonnal. Ez hamis vélelem. Probléma az, miért kell a szentségi házasságban fogant gyermekeket is megkeresztelni? A Summa Theologiae első részében arról értekezik Szent Tamás, hogyha Ádám és Éva nem vétkezik, akkor a természetes nemzéssel szállt volna át az eredeti megigazultság minden utódjukra. Azonban a legszentebb házasságban is van egyfajta concupiscentia, s ebben a “vétekben” foganunk. Ágoston nem személyes bűnnek tartotta, hanem az analóg (és nem ekvivok) értelemben vett áteredő bűn következményének a concupiscentiát (ahogy a tomista iskola is, vagy a Trienti Zsinat), s mivel a természetünket ilyen nemzésből kapjuk, megkeresztelt szülőktől sem a második megigazultságban foganunk. Krisztus és az Egyház, az Ige és a Lélek nászában kell a krisztusi természetbe beletestesülnünk, újjászületnünk.
Assisi Szent Ferenc tanítványáról maradt fönn egy érdekes történet. Egidius testvér dicsérte a szüzességet, mire egy megdöbbent hallgató ezt mondta: “Én minden nőtől tartózkodom, kivéve a feleségemet. Ez vajon nem elég?” A testvér így válaszolt: “Nem gondolod, hogy az ember akkor is lerészegedhet, ha csak a saját kupájából issza a bort?”
Ezért dicsérte Jézus, vagy Pál is az időleges önmegtartóztatást a házasok között a böjt és ima idején. Ez egyébként teljesen idegen volt a zsidó hagyományoktól.
Keresztény megfogalmazás szerint a szeretkezés célja a férfi és a nő teljes testi-lelki önátadása. Persze pozitív és egyáltalán nem mellékes következmény még az örömszerzés, valamint az esetleges gyermeknemzés is. :)
Valóban, amikor megfogan egy élet, az három személy közreműködésében történik: Isten, a férfi és a nő közreműködésében. Isten a férfit és a nőt a teremtés munkatársaivá tette azáltal, hogy kell a mi tettünk ahhoz, hogy Isten új életeket hozzon a világra. Ha mi nem szeretkezünk, akkor nem fog a semmiből nekünk gyerekeket teremteni.
“Valóban, amikor megfogan egy élet, az három személy közreműködésében történik: Isten, a férfi és a nő közreműködésében.”
Khm. 3 személy? Én lehet, hogy ehhez már régimódi fazon vagyok, de a harmadikat úgy rúgnám ki az ágyból, hogy mindjárt pokolra kerülne. Akkor is, ha azt állítanád, hogy ő az (helyi rockzenész) Isten, akinek közre kell működni a “családalapításnál”. :)
Ne egy harmadik embert képzelj el, Te! :-) A legmegfoghatóbb talán, ha a két ember közti kapcsolatot ragadjuk meg, kell a két ember, és a köztük lévő kapcsolat. Nem ennyire egyszerű, mert Isten Szentlelke mindent áthat, ami az ő törvényei szerint való (pl. férfi és nő meghitt szerelmét is.) Mivel a dolog kicsit misztérium, szavakkal nehezen magyarázható.
Arról nem is beszélve, Isten a kereszténységben három személy, tehát akkor már 5 személy is közreműködik :)
Durván perverz ez a kereszténység :D
De így már értem a mondást: A szex csak az érintett 5 emberre tartozik.
A kialakuló vitához annyit, hogy szerintem se tesz hozzá a nő semmit a férfi életéhez, a férfi ugyanis életképes a nő nélkül. Ezzel nincs mit tenni, a nő eleve nem is keresne oyan férfit, aki nélküle nem boldogul.
Számomra – családot nem óhajtó férfi lévén – a nő egy tökéletesen “felesleges” dolog, funkcionalitás szempontjából. Ugyanis a nő csak a saját hobbiját hajlandó jól csinálni – semmit nem visel el, ami nem arrafelé viszi, amerre ő amúgy is menni akar. A család, a kertes házban futkorászó kutya és gyerekek eszményképéért bármit megtesz, azon kívül pedig semmit. Nem a férfinak akar megfelelni, hanem a “kettőnk” nevű entitásnak, ami (legmélyebb sajnálatára) egy ideig tartalmazza a férfit, mint szükséges rosszat. Gyakran hallunk/olvasunk ilyen mondatot például, hogy “nem akarom, hogy a gyerek apa nélkül nőjön fel”, a hideg kiráz, amikor ezt végiggondolom a nőkről szerzett egyéb ismereteim fényében. (Olyan, mintha a terminátor azt mondaná, hogy “még nem öllek meg, szükségem van rád”.)
Tehát a nő HAJLANDÓ tenni SAJÁT MAGÁÉRT, és bármi olyasmiért, amit Ő MEGÁLMODOTT.
Ezt hívjuk úgy, hogy “együttműködés”, és hogy a nő mennyire segít a férfinak, az ebben a fényben kissé talán máshogy néz ki. Ha a férfi azt mondaná: “soha nem akarok gyereket, soha nem akarok családot, orvosi papírom van arról, hogy ezt nem tudod bennem megváltoztatni – VISZONT gyere át kérlek, és főzzél nekem”, az nem valószínű, hogy pozitív választ kapna. Hacsak nem tekintjük annak a tárcsahangot.
Ilyen világban élünk. :) Az embereket a maguk esendőségében kell szeretni, persze lehet? Emberi erővel semmiképp sem. A nőket a helyükre kell tenni, a mai világnak ez az egyik problémája.
Attól, hogy egy férfi boldogul nő nélkül, és nő férfi nélkül, még tehet hozzá az életünkhöz egy másik ember, főleg, ha másik nemből való. Ez a dolog, amit hozzá tesz, nem feltétlen szükséges az életben maradáshoz vagy a boldogsághoz. Nem úgy gondolom én sem, hogy a férfi nő nélkül boldogtalan és életképtelen, vagy fordítva. Csak arról a saját tapasztalatomról beszélek, amit a férjem is megerősít, hogy jó dolog harmonikus házasságban élni.
Tökéletes diagnózis Reina Nicolasatól. Megerősíti Aranyszájú Szent János tanítását: “Aki a házasságot kárhoztatja, az megtépázza a szüzesség dicsőségét is; (…) aki dicséri, csodálatosabbá teszi a szüzességet. Mert ami egy rosszabbal összehasonlítva tűnik jónak, aligha különösebben jó; ami azonban az általánosan jónak tartottnál jobb, az kiemelkedően jó.” (Chrysostomos: De virginitate. 10, 1.)
“Gyakran hallunk/olvasunk ilyen mondatot például, hogy “nem akarom, hogy a gyerek apa nélkül nőjön fel”, a hideg kiráz, amikor ezt végiggondolom a nőkről szerzett egyéb ismereteim fényében. (Olyan, mintha a terminátor azt mondaná, hogy “még nem öllek meg, szükségem van rád”.)
Tehát a nő HAJLANDÓ tenni SAJÁT MAGÁÉRT, és bármi olyasmiért, amit Ő MEGÁLMODOTT.”
Ha nem akarod észrevenni, nem is fogod. Persze, ha nem abból indulnál ki, hogy emögött csak rosszindulat lehet, más lenne a kép. Tisztán ki van mondva, hogy a gyerek, ugye? Nem akarja, hogy a gyerek apa nélkül maradjon. Nem ő férj nélkül, ugye? Ezért hajlandó sok nő szar kapcsolatban maradni és szenvedni, mert a gyerek. Nem ő, a gyerek. De ha a gyerek felnő, akkor már nincs meg ez, akkor már lelép, mert onnantól a gyerek is egy felnőtt emberré vált, aki már könnyebben feldolgozza a csonka család témát. Megérti, hogy eddig az ő érdekében maradtak együtt, és elfogadja, hogyha ezt már nem tudják tartani.
A végét átírom, hátha megérted mi a probléma az egyoldalú szemlélettel, ami nem csak a nők sajátja:
Ezt hívjuk úgy, hogy “együttműködés”, és hogy a férfi mennyire segít a nőnek, az ebben a fényben kissé talán máshogy néz ki. Ha a nő azt mondaná: “soha nem akarok gyereket, soha nem akarok családot, orvosi papírom van arról, hogy ezt nem tudod bennem megváltoztatni – VISZONT gyere át kérlek, és szereld meg a csapot nekem”, az nem valószínű, hogy pozitív választ kapna. Hacsak nem tekintjük annak a tárcsahangot.
Egymás tükörképei vagyunk, ha felemelem a jobb kezem, úgy látom mintha a tükörképem a bal kezét emelné fel. Azért látjuk úgy, mert nem képzeljük el a mozdulatot a tükör másik oldaláról.
Pedig a cikkben ezt olyan jól leírtad, hogy már azt feltételeztem, próbálgatod a tükröt.
Nincs is tükör. Az mind kapu másik világba. De csak az tud rajta átmenni, aki valóban elhiszi, át lehet rajta ugrani.
Ez a gyerek érdekei mögé bújás, mint a nők igazságtalan és irracionális elvárásainak igazolása, már elég régi módszer. Érdekes módon a “gyerek érdekei” mindig azt kívánják, amivel a nő jár jól, nem a férfi.
“Ha a nő azt mondaná: “soha nem akarok gyereket, soha nem akarok családot, orvosi papírom van arról, hogy ezt nem tudod bennem megváltoztatni – VISZONT gyere át kérlek, és szereld meg a csapot nekem”, az nem valószínű, hogy pozitív választ kapna.”
Dehogynem. Egy ilyen szemléletű nőnek én már ugranék is. Főként ha tudom, hogy lesz egy kis “viszonzás” hálaként. :)
Ok, akkor majd szólok, ha gáz van a csappal. Ja, nem. Kihívom a szerelőt, mint mindenki más.
Alkibiadesz kollégának akkor szólj, ha hajlandó vagy viszonozni is valamivel. Önzetlen csapszerelés ügyében Boriszhoz fordulj :-)
Nem az én világom ez :) Nem ribiskedek, meg nem is szeretnék senkit kihasználni. Szóval, kihívom a szerelőt.
Ahogy gondolod. Pedig vittem volna gumit is. Ööö mármint tudod, a csapszereléshez. :)
Nyilván. Hát a csapszerelésről van szó, értem én. :)
Egyrészt igazad van, tényleg sokszor a “gyerek érdeke” alatt a nő a saját kényelmét, luxus iránti vágyát érti. Másrészt találkoztam olyan elvált anyával, aki őszintén mondta, hogy örülne, ha a exe többet lenne a gyerekkel, mert a gyereknek szüksége van rá. Vagy egy nagymama (ő is nő, ugye?) előttem fakadt sírva, mert a lánya exe rendszeresen nem tartja az ígéreteit a gyerekének, pedig az annyira számít rá, hogy a boltban a pénztárosnak boldogan újságolta, hogy “Apa, holnap értem jön az oviba”. Tudod, ha nem szégyellem, a nagymama mellett elbőgöm magam én is. Mindig a sajátjaim jutnak ilyenkor az eszembe. És ezek a kicsik egy életre viszik magukkal az élményeiket, a pszichéjük még nem tudja magát úgy védeni,mint egy felnőtté. Van, ami csontig hatol náluk. Bocs, ha túldramatizáltam. Nem az apára vagyok igazán dühös (kicsit, talán), új nője van, rózsaszín most minden, (bár akkor is!) – hanem a gyerek fájdalma fáj.
Egyrészt félreérted a férfiakat. Netuddmeg, hogy hányszor szerelünk csapot, mindenféle hátsó szándék nélkül. Sokkal-sokkal-sokkal többször, mint ahogy ti főztök, bizony. És pont erről beszélek. Nézz a tükörbe, és lásd, hogy te függőlegesen felemeled a kezed, a tükörkép meg vízszintesen integet – ez NEM tükör, ez csalás. Ez oda van vetítve direkt. Kurrrrvára nem vagyunk ilyen szempontból szimmetrikusak.
És egy kis adalék: ha feleségem van, és mégis átmegyek a fiatal szomszédasszonyhoz csapot szerelni, akkor mindkét nő azt gondolja, hogy a szomszédasszonyt meg akarom dugni. Egyedül én nem gondolok erre, ugyanis én csapot szerelni mentem át, és feleségem van. Ezt hová tesszük a nagy szimmetriában?
Ami pedig a gyerektémás válaszodat illeti: kérlek, kérlek, kérlek. Értem, hogy a példában, amit felhoztam, feltűnik az önzetlenség (hozhattam volna olyat is, amiben nem), de nyilván a fókusz nem ezen volt, hanem hogy nem a férfi miatt marad ott. Még te is azt mondod, hogy “a nő férj nélkül”, az fel sem merül, hogy “a férj nő nélkül”. A férj kedvéért tenni valamit egy kapcsolatban, az snassz, az értelmetlen ebben a koordinátarendszerben. A férjnek kötelességei vannak, a gyereknek érdekei, a nőnek pedig jogai. Ez a modern család. A “férj kedvéért”, az olyan, mint azt mondani, hogy “előreengedem a kóbor kutyát, mert jobbról jön”. A férj lényege nem a férfiség, hanem az apaság, ha egyszer már ott a gyerek. Hány kapcsolatban látjuk azt, hogy a nő nem akar kívánatos lenni, nem akar szexelni, elhidegül a férjétől…? Nem tehet róla, de ne magyarázzuk már meg, hogy ilyenkor is ugyanúgy szereti! Ilyenkor már csak a szerepet szereti benne. Az apukát.
Side note: van egy számítógépes verekedős játék, amiben az egyik figura, ha győz, azt mondja az ellenfelének, hogy “GO HOME AND BE A FAMILY MAN”. Nem mondom, hogy neki van igaza, de ez egy fontos gondolat – ebből talán érzékeled, mennyire van lefokozva egy férfi onnantól, ha csak apukaként, és nem férfiként tekintenek rá.
Nem véletlen terjednek azok a mémek, hogy “igazi férfi majd akkor leszel, ha a gyerekedet tartod a kezedben”… Mit gondolsz, miért, minek az érdekében kell ez a propaganda? Melyik félelmünk elaltatását célozza?
Én azt hiszem, hogy a gyerektől kezdve kissé más a világ. Ezért mondtam, amit mondtam – hogy hátborzongató, amikor kiderül, hogy csak a gyerek érdekei miatt van együtt két ember. Mint kapcsolat, olyankor már nem léteznek. Ha fiatalok lennének, már szakítottak volna. Ennyi az állítás lényege. Meg hogy nekem ettől hideg zöldborsó fut a hátamon fel, majd pedig le.
Ha én megkérnék valakit, hogy szerelje meg a csapot, akkor már megkínálnám kávéval / teával vagy úgy általában valamivel, ami nem csak annyit igényel, hogy kiöntöm egy üvegből. Ez azért még sok emberben megvan szerintem. Még a kihívott szerelőt is megkínálom valamivel, pedig kifizetem a végén. Nem tudom, ez ilyen szokás.
Ha férjem lenne és áthívná a szomszéd fiatal lány, akkor nem feltételezném, hogy sunyiság van, hacsak nem térdig érő dekoltázzal pillog, hogy ugyan menjen már át a kedves úr segíteni neki… Na mindegy, ez én vagyok. Még nem kértek meg, hogy főznék-e a szomszédnak. Szerintem a kajarendelés a szerelőhívással egy bonyolultsági szint, valószínű azért. Azt vettem észre, hogy a férfiak ilyesmiket nem kérnek ismeretlenbe. A nők még csak-csak, de hát ugye mi arra vagyunk szocializálva, hogy úgyse tudjuk megoldani, kérjünk meg egy férfit, a férfiak meg arra, hogy nekik mindent meg kell tudni oldani.
A szerelem idővel átalakul szeretetté. Vagy gyűlöletté. Kiknél hogy. A szerelem nem végtelen, és mint tudjuk a nő libidója sem. Szeretetből már nem lesz valami tüzes. Nyilván ez egy olyan embernek, akinek nem 28 napos ciklusa van, hanem folyamatos, eléggé lehangoló. Én ezt megértem, tényleg rossz lehet. De olyannal is rossz, akit időközben meggyűlöltél. Marhára nem ritka, ahogy észrevettem (a sok válás, ugye). Szóval, most ugye rossz kapcsolatról beszélünk, amit a gyerek tart össze. Ki gondol akkor már a másikra?
Ha már úgy mondod, hogy a gyerek érdekei miatt vannak együtt, akkor egyet értek veled. De ha valóban önző lenne, akkor lelépne a gyerektől függetlenül, mintha fiatal lenne. És nem szenvedne olyan mellett, akit minimum utál. Ez van akiben erősen megvan még, anyai ösztönnek hívják, a gyereket mindenben maga elé helyezi, még akkor is ha belül ordít. Bizony, van ilyen is. Meg van ilyen a férfiak között is. Leléphetne a 20 éves Gizikével, mert Gizike rohadtul bukik az egzisztenciájára, de még akkor is ott marad a felesége mellett a gyerek miatt. Ez meg az apai ösztön, a család fenntartása, még akkor is ha beledöglik.
“GO HOME AND BE A FAMILY MAN”
Hát inkább otthon legyen az, mint a szomszédban :) Viccet félretéve, itt azért elég gáz dolog, hogy egy bezonyos verekedős videójátékban (ezeket nem ismerem, én MMORPG-re meg RTS-re vagyok ráizgulva, mindegy), ilyet beszólnak. Mer a magányos farkasnak lenni, aki mindenkit megver, az a macsó dolog. Aki családot (ergo nagyobb kötelezettséget és felelősséget) vállal, az nyilván csak gyökér lehet… A mai világ fordítva ül a lovon. Aki ezt a szöveget belerakta, azt megnézném. Lehet hatgyerekes papucs és itt éli ki magát :)
Bizony van ismerősöm, aki megmondta, hogy ha a feleségével tönkre is menne, ő akkor is maradna, inkább feláldozná az érzelmi és szexuális igényeit – amíg a gyerekek fel nem nőnek. Nagyon becsülöm ezt az ismerősömet.
Jó, Borisz, megértelek. Engem is idegesített, mikor a Keresztény Férfiak Társaságát egyik tagja rendszeresen Apa körnek mutatta be. Ez nem is volt igaz, volt ott szingli is, meg nagypapa is, másrészt mintha a szó, hogy “férfi” valami veszélyeset és letagadnivalót egyben alacsonyabbrendűt jelentett volna. Mintha önmagunkban nem lennénk értékesek,csak ha nyújtunk valamit. Hasznos Mozdonynak kell lenni, különben…
Borisz, bakker! Milyen nőkkel találkoztál eddig? Hátborzongató a képed a nőkről…. Vannak ilyenek, persze, de szerintem a többség messze van ettől. Minden agymosás ellenére. A java nőismerősöm lenyűgöző és csodálatos, noha nem tökéletes, aztán van pár átlagos, és hát vannak sötétebbek is – de még ők sem rosszak mindenben. Hu, furcsa a nőkről alkotott képed. Sajnálom, hogy ilyen. Biztos meg van az oka. :-(
Ha most arra vársz, hogy olyan dolgokat fogok felsorolni, amikre csak a nő képes, a férfi nem, akkor meg kell maradnunk az alapoknál. (Dugás, gyerek, azt hiszem tudod.) Persze hogy te is tudsz türelmes lenni és otthont teremteni, de ugyanannyi erővel egy nő is tud dolgozni és pénzt keresni. Akkor oda lyukadtunk ki, hogy te is fölösleges vagy. Szerinted nem hülyeség ilyen dimenziók mentén gondolkodni? A feministák régóta hirdetik a halas-biciklis hülyeségüket, nem hiszem hogy érdemes lenne lemásolnunk.
A különbség nem lényegi, hanem mennyiségi/minőségi. Egy nőnek a napi főzés és mosogatás kevesebb stresszt okoz, mert jobb a monotóniatűrésük. Persze hogy a pasi is csinálhatná, csak ő előbb-utóbb idegzsábát kap tőle. Esetleg kínjában feltalálja a mosogatógépet :)
Az, hogy a modern ember önző és lusta, az alapelven nem változtat. Manapság sajnos tényleg leromlottak az emberi kapcsolatok, és látszólag bárki joggal kérdezheti, hogy tulajdonképpen mire jó neki a másik. Erre a hülye kérdésre még hülyébb válasz, hogy a másik nem “fölösleges”.
Szóról szóra egyet kell értenem veled Dean. És egy aprósággal kiegészíteném: aki a másik nemet szapulja, hogy “a nők szarok mert nem olyanok mint a férfiak“, az a felháborodás jogát felejtse el, ha olyat olvas, hogy “a férfiak szarok mert nem olyanok mint a nők“.
Ezt is értjük, csak akkor viszont szögezzük le, hogy az utóbbi gondolat létezik, és hogy azon (mi többiek) joggal háborodunk fel. Jó? Tehát most ne jöjjön ezután megint az, hogy “ja, de amúgy a nők nem is fikázzák a férfiakat, az csak vicc.”
Örülök. Nyugodjál meg, ha valaki komolyan előad egy elméletet, hogy “az összes férfi egyforma, csak arcuk más” vagy “minden férfit ki kéne herélni” ahogy az manapság dívik, akkor ugyanúgy elküldöm melegebb éghajlatra, mintha személy szerint belém kötött volna. De egy versikét nem fogok komolyan venni, amit IQhiányos emberek osztogatnak facsén.
Nem mondta senki, hogy “olyan szarok” egyik nemre se. Viszont valamilyen szinten mindenképp egyféle mércével kell mérni azt, hogy ki mennyire jó. Elsősorban emberek, társadalmi lények vagyunk, ahol egyforma megmérettetéseknek vagyunk kitéve. Az, hogy valaki férfi vagy nő, főként nemileg specifikus sajátosságokra szorítkozik, és nem ad felmentést a legtöbb dolog alól. Nem lehet arra hivatkozni, hogy “ahhoz képest hogy csak nő” ez is elég. Ez pont az alacsonyabbrendűnek tekintés lenne. Nem lehet azzal elintézni, hogy tegyük fel te azért nem csinálsz semmi hasznosat, mert valami misztikus “női dologban” vagy jó, aminek nincs semmi kézzelfogható eredménye, ezért ne hasonlítsam össze a teljesítményedet a magaméval. Én sem hivatkozhatok arra, hogy én mondjuk egy videojátékban, vagy sörivásban vagyok jó, ami olyan elvont “férfidolog”, és te ehhez nőként nem érthetsz, úgyhogy becsüld meg. :)
Teljesen mindegy, ki miben jó, lényeg az, hogy egyenértékű legyen azzal, amit cserébe elvár.
Tehát tételezzük fel a következőt: informatikában tizedét se tudod mint én, viszont masszőrnőként ugyanannyit keresel, akkor ugyanannyira jó vagy, mert ugyanannyit teszel le az asztalra. De ha csak a portörölgetésben, meg az otthoni pakolászásban vagy jó, azzal nem keresel semmit, a portörlés, pakolászás meg számomra fölösleges tevékenység, tehát akkor nem teszel le semmi hasznosat az asztalra.
Értem én, és én nem is vagyok azon az állásponton, hogy a nőknek otthon kell maradniuk és csak a házimunkával vagy családdal törődniük. Hülyeség. Alá-fölérendeltség lesz belőle. Mindenkinek megvan a maga dolga a ház körül, a családban, a társadalomban (értékteremtő munkát ide sorolnám). Ezek nem csak az egyik nem sajátjai.
Masszírozásban annyira nem vagyok profi (mondjuk rossz se), inkább fuvarszervezéssel keresem a kenyerem. Ironikus, hogy 90%-ban férfiakat “irányítok”. Mondjuk nem élem ki magam benne, van önkontroll is a világon. Inkább olyan vagyok, hogy ha valaki piszkálja az egyik sofőrömet, akkor kijön belőlem az anyatigris: “Az én fiam nem szokott ilyen lenni. Majd én leb.szom, ha kell, de előtte meghallgatom az ő verzióját is.” De ezért szeretnek a “fiaim” :)
Valóban, önmagában azért bántani a nőket, mert nem férfiak, még én sem szoktam, pedig a FH egyik fekete báránya vagyok odamondás szempontjából. Az, hogy a két nem nyilván nem ugyanolyan képességű mindenben, egyszerűen tény, nem kell belőle felsőbbrendűségi elméletet faragni. A magasabb és alacsonyabb emberek se gyártanak olyan ideológiát, ami alapján az egyiknek irigyelnie vagy fikáznia kellene a másikat.
Ugyanakkor én elfogadom azt, ha valamiben rossz vagyok. Nem örülök neki, de nem várom el, hogy a világ csak olyan dolgokból álljon, amiknek én örülök. És aki ugyanerre nem képes, azt seggfejnek tartom, függetlenül attól, hogy milyen nemű. (Privát jófejség, amikor nem csinálok statisztikát arról, hogy milyen az eloszlás. Én ezt tudom tenni a békéért.)
Nekem az, ha valaki csak egyenlő vagy nyertes félként tud létezni, zavarja az igazságérzetemet. Veszteni tudni kell.
„Az, hogy a két nem nyilván nem ugyanolyan képességű mindenben, egyszerűen tény, nem kell belőle felsőbbrendűségi elméletet faragni.”
Mivel a mostani ezoterikus/feminista propaganda pont azt ültette el a fejekben, hogy a nő erkölcsileg, tehetségben, tudásban, szorgalomban és kitartásban felsőbbrendű, ami azért köszönöviszonyban sincs a valósággal. Én kérek elnézést, ha ezt cáfolnám. Most csak nem baj, hogy zavar a hazugság? Hogy mi a valóság pl.:
„A nők sokkal nagyobb tűrőképességgel rendelkeznek” = persze, 21 foknál fáznak, 25 foknál meg már melegük van. : )
„A nőknek sokkal nagyobb az akaraterejük, a kitartásuk” = hát ezt a fogyókurák kapcsán nem úgy vettem észre. az angolszász országok után itt van a legtöbb elhízott ember. vagy fél nap(!) után sírógörcsük támad, hogy még nem ettek semmit (én pl. 5 napig 0cal szinten éheztem…). fogyókúrát bármifajta megerőltetés nélkül akarják végrehajtani, csodareceptek alapján, amik persze az aktuális divatnak megfelelően hónapról-hónapra, évről-évre váltakoznak.
„A nők sokkal empatikusbb lények” = ez a „hatalmas” „empátia” ott ér véget, mikor az egyik nő kitúrja a másik nőt a férfi ágyából és majd utána elhiszi, hogy vele ez majd nem történik meg. ha meg megtörténik, akkor meg sír, hogy ő vele, mint „érzelmes” „lénnyel” hogyan történhetett meg ilyen?!?! bezzeg azt elfelejti, amikor ugyanezt ő csinálta meg mással. relatív, meg a szelektív erkölcsük. : ) Erre bezzeg nem varr gombot Müller Péter.
Lehet folytatni: “A férfiak bele akarnak halni egy kis náthába” – Ehhez képest 38,5 fokos lázzal simán eljártam dolgozni, miközben ő enyhe hőemelkedésnél nem tud kimászni az ágyból, és marokszám harapta az antibiotikumot :)
ja, ismerős az, mikor mellettem sűrűn fogyasztották a multivitaminokat a munkahelyen, azt többet betegedkedtek, mint én, aki semmi ilyesmit nem fogyasztottam. : )
Jaigen, ez a kedvencük :) Nem baj, hogy amikor menstruálnak, akkor gyakorlatilag munkaképtelenek, kit zavar, igaz?… És mindig, mindig lehet rá hivatkozni. Ez egyébként megint egy olyan dolog, hogy “gyenge vagyok” -> “nem vagyok gyenge” -> “sőt, te vagy a gyenge”. Turning the table.
Ja, nekem meg a kedvencem, mikor egy ilyen erős srác 60 fokos lázzal van benn, mer bírja. Ne aggódjál, nem az a baj, csak ha a többieket megfertőzöd és kidől a fél iroda, akkor nagyobb kárt okoztál, mint hasznot … a fene nagy sztahanovizmusoddal.
Ha valaki bejön betegen, azonnal küldöm a pitsába haza.
Irodistákért nem kár.
Ezt sajnos végigbólogattam.
Női empátia egyébként nem létezik – amit annak tartanak, az egy sima érzelmi-hangulati tükrözés, a nő sosem éli bele magát a másik helyzetébe, csak a helyzet végeredményébe. Például ha elmondom, hogy rossz nekem, nem reagál arra, amiért rossz, hanem azt mondja, hogy “szegénykém, milyen rossz lehet neked most”. Thanks, that’s helping a lot.
A női empátia egy illúzió. A tünetek megértésére szorítkozik, nem megy mélyebbre – kivéve akkor, ha a hallgatóval már megtörtént ugyanaz, ami a beszélővel. Ekkor is a sajátját fogja újra átélni.
Ez most nem fikázás, hanem (bocs, de) megfigyeltem, hogy így működik. (Amikor majd cáfoljátok, akkor szépen kérlek, hogy a “de hiszen nálatok is így van” és a “nem igaz” közül csak az egyiket mondjátok, jó? Köszi.)
Nem igaz. Visuo mondatát kijavítanám egyetlen szóval, és úgy igaz lesz: az embereknek relatív, meg szelektív az erkölcsük.
Példa: az érme másik oldala: amikor egy férfi megértőt játszik, hogy ő bezzeg nem lenne ilyen egy nővel, eléri, hogy a nő “lecserélje” az aktuális párját rá. Nem gondolja, hogy probléma esetén majd ő is le lesz cserélve?
Ez már megint egy emberi butaság, ami nem mindenkire igaz. Te már túrtál ki más férfit egy nő ágyából? Mert én még nem túrtam ki senkit, viszont azt már hagytam hogy az én ágyamból kitúrjanak valakit. (Az eredménye életem legrosszabb kapcsolata lett, szóval soha többet, de ez most mellékes).
Azt látom, hogy itt mindenki csak és kizárólag a saját tapasztalatai hagyatkozva állít fel általánosságokat. Az a baj, hogy ez ettől még nem lesz általános, mindenkinek csak a saját kis világára igaz, hiába címkézték át. Lépjetek már ki a komfortzónából és szemléljétek a kérdést komplexen. Emberi hibákat próbáltok kizárólag női hibákká tenni, amivel a femik tükörképévé válhattok éppen, az eredménye meg ugyanaz lesz. Gyűlölködés.
És megint leírom, hogy a cikk a tükör próbálgatása volt, egy közös nevező találására való kísérlet… Igen néha át kell sétálni a másik emeletre és meg kell próbálni úgy értelmezni valamit, mintha ottani lakó lennél. Ez mindenkire egyformán igaz.
“Gyűlölködés.”
Én szeretek gyűlölködni, mert ebben a világban ez lényeges szempont. Furcsán is szoktam olyanokra nézni, akik nem gyűlölnek senkit, vagy semmit.
De te troll vagy, ez neked lételemed, úgyhogy elnézzük :D
“Ez már megint egy emberi butaság, ami nem mindig igaz.”
Figyimár. Attól, hogy valami nem mindenkire igaz, még nem butaság. Az sem butaság, hogy az ember kétlábú, annak ellenére, hogy nyilván van, aki nem kétlábú.
Figyimár. Akkor írom így, mer lehet elkommunikálunk egymás mellett, ahogy a cikkben írtad. Szóval:
Ez emberi butaság, maga ez a jelenség, hogy kitúrja az előzőt, aztán meglepődik, ha vele ugyanaz történik. Ez nem női hülyeség, nem férfi hülyeség, hanem emberi hülyeség, mindkét nem produkálja a tüneteket. Nem mindenkire igaz, mert nem mindenki ilyen, hogy kiturkál másokat. Vagyis tán nem kéne általánosítani. Sem, hogy minden nő ilyen, sem hogy minden férfi ilyen. Így?
Sok gondolatoddal egyetértek, ezzel most nem. A nőkben van empátia, pont mint a férfiakban is. Csak míg a női empátia nő és nő között létezik, a férfi empátia férfi és férfi között. Bár ez sem törvényszerű, de az esetek többségében-általánosságban- ezt tapasztalom. A nők nagyon jól megértik egymást és az empátia összes jegyeit kimutatják, ha egy másik nőt megerőszakolnak,megvernek,megaláznak(férfi részről) stb. Éppenséggel ennek a fene nagy női empátiának köszönhetjük, hogy-erre alapozva-ennyire elterjedt a feminizmus. Ha nem volna, mi se lennénk itt. Ugyanezen a példánál maradva mi is empatikusan érzünk, ha itt egy férfi leírja a saját hátborzongató tapasztalatait a női nem aljával kapcsolatban. A nők azért empatikusabbak a nőkkel, mert lényegében azonosak a problémáik, és fordítva is ezt mondom. A férfi empátia a nő felé szerintem félreértelmezés az esetek többségében, mert ilyenkor a védelmező ösztönt tévesztik össze,ami a férfiban automatikusan beindul egy meggyötört,sérült nő láttán (amit pedig egyes nők nagyon szépen kihasználnak,de ez már más történet).
“A nők nagyon jól megértik egymást és az empátia összes jegyeit kimutatják, ha egy másik nőt megerőszakolnak.”
Erre már hallottam nem egyszer nő szájából, hogy biztos élvezte. Szerintem még irigykedett is.
Magánvéleményem szerint a nő képtelen arra, hogy úgy érezze: “szegény másik, mennyire rossz lehet neki, amiért megerőszakolták”. Akkor tud ilyet, ha családtag vagy testvér vagy közeli barát, de legtöbbször a nők inkább saját magukra vetítik a képet, és azért borzonganak, mert egy kicsit mintha őket erőszakolták volna meg. Tehát egyszerűen összekeverik a bennük keltett érzést a valósággal. Erre mondom, hogy tükrözés, hogy buta másolat, mondhatjuk rá, hogy empátia, de éppen az empátia önzetlen nemessége hiányzik belőle. A nők sokszor kegyetlenek és számítóak egymással szemben, mintha minden más nő az ellenségük, vetélytársuk lenne. Ilyenkor kevesebb gátlás van bennük, mint egy férfiban.
Most nem az igazság, hanem a tapasztalat szólt belőlem. Nem tudom cikkekkel alátámasztani, egyszerűen csak mindenhol ezt látom.
Ismét csak egyetérteni tudok. Minden szó igaz, különösen a kitartásról és az empátiáról szóló részek.
“Nem örülök neki, de nem várom el, hogy a világ csak olyan dolgokból álljon, amiknek én örülök.”
Én viszont elvárom. Ezért szar ez a világ, mert nem ilyen.
Úgy látom sokan nem értik, hogy mi ellen szólaltam fel. Semmi bajom azzal, hogy a cikk, és néhány komment arról szól, hogy a nők és a férfiak különböznek. Sőt, azzal sincs bajom, ha valaki azt taglalja, hogy a nők intelligenciája/érzelmei/bármije más/kisebb szórású/rövidebb/zöldebb/orgonaillatúbb. Azzal van bajom, ha valaki ezt úgy folytatja, hogy tehát ezek szerint a nők szukák, k*rvák, hülyék, ésatöbbi. Ugyanez vonatkozik arra, mikor egy női kommentelőnek az a válasz, hogy “azért mert te dagadt vagy”. Tartózkodjunk már az ilyen alpári bunkóskodástól. Válasszuk szét a nemi különbségekről szóló tudományos fejtegetéseket, és a kisiskolás jellegű köpködést, vagdalkozást.
A buszsofőrök kedvenc matricájáról szabadon ferdítve: kulturált ember nem mocskolódik és nem személyeskedik – a többieknek meg tilos. Próbáljátok meg megalázó jelzők nélkül tárgyalni a témát, hátha sikerül.
Amúgy szerintem orgonaillatúbb az intelligenciájuk.
Örömmel olvasom ezeket a hozzászólásaidat, Deansdale. Ugyanezt próbáltam én is jelezni pár hete. És emiatt nem írok már nagyon ide, nincs kedvem ilyen stílusban vitatkozni. Tudom, nem nagy veszteség.
http://www.youtube.com/watch?v=qqXi8WmQ_WM
Én erre a mondatra szeretnék rákérdezni: “Csak egy dolgot nem tudunk: összeköltözni.”
Ebből nyilván az következik, hogy te, Borisz, nem élsz nővel.
Nekem az a kérdésem, hogy mi az az indok, ami miatt egy férfi mégis hajlandó együtt élni egy nővel. Ne a szexet írja valaki, mert teljesen nyilvánvaló, hogy szex miatt nem szoktak összeköltözni emberek.
És tulajdonképpen nem is pozitív indokokra vagyok kíváncsi, tehát nem az ideális nőre, akivel baromi jó az együttlét minden perce.
Hanem arra a szükségre, valamiféle szükségletre, ami miatt minden negatív dolog ellenére is hajlandó együtt élni egy férfi egy nővel. És még ha szenved is a nőtől, akkor is vele marad. Mi az, amivel a nők függőségben tarthatják a férfiakat? Mi az a mézesmadzag, amit a férfiak nem tudnak nélkülözni a nőkből?
Hogy megfordítsam a dolgot és érthetővé tegyem, a női oldalról nézve ez a szükséglet az anyagi biztonság. Ami lehet illúzió is, de akkor is a férfihoz hajtja és a férfihoz ragasztja a nőt, ha ahhoz semmi kedve sincs.
Kate Middletontól http://www.youtube.com/watch?v=l7_8IcD3oKg a vakkomondoros Terikéig, Palácsik Tímeától Demcsák Zsuzsáig a férfiból kilógó lóláb mindig a pénz. A nők ehhez kötődnek és ennek birtoklása miatt harcolnak, ezért sunyik és alávalók a férfiakkal. Ezért lett feminista himnusz épp ez a dal: http://www.youtube.com/watch?v=MX7MbG6MiQs A nők motivációja könnyen átlátható. http://fuszerespolc.wordpress.com/2012/05/28/hova-kurvultok-csajok/
De mi motiválja a férfiakat? Mi az a szükséglet, ami miatt függőségbe kerülnek a nőktől?
Nekem van egy ötletem, nem tudom, jó-e. Azt gondolom, hogy a férfiak szükséglete a nők felé az, hogy valamiféle hátországot jelentsenek a számukra. Valamiféle biztonságot, mondjuk érzelmileg, vagy gondoskodásban. Egy olyan hátteret, ahová visszahúzódhatnak és amiben megpihenhetnek, ahol nem kell attól tartaniuk, hogy legyőzik vagy hátbatámadják vagy megalázzák őket. hanem ahol valamiféle “levegőhöz” juthatnak, megpihenhetnek.
Amennyire egy nőnek nagyon nehéz leszámolnia azzal a gondolattal, hogy az anyagi biztonság tekintetében nincs szüksége a férfira, úgy szerintem egy férfinak is nagyon nehéz leszámolnia azzal a gondolattal, hogy ne támaszkodjon egy nőre, ne benne keressen valamiféle biztonságot. De ez a szükséglet sajnos illúzió. Épp ez a blog a bizonyítéka annak, hogy a nők a VALÓSÁGBAN nem jelentenek semmiféle hátteret a férfi számára, sem gondoskodásban, sem érzelemben. Pontosabban jelenthetnek – de ezt nem lehet ELVÁRNI tőlük, mert a dolog ELVÁRÁS szintjén nem működik.
Ez szerintem azért fontos, mert foglalkozni kell vele. Pont abban kell legyőzni a függőség érzését, pont abban kell eljutni valamiféle szabadságra, ami a leggyöngébb pont, ami a legjobban fáj, ami a leginkább irritál a másikban. Azért, hogy a másik nemhez ne sunyi, alávaló hátsó szándékkal, gonoszul közelítsen valaki, ne tönkretenni és kifosztani akarja a másikat, hanem a hasznára lenni.
Mi motiválja a férfikat? Hát pont ez az. Semmi. Ez a gond, ezért nem akarunk házasodni, együttélni. A “hátország” az egy megfoghatatlan misztikus valami, egy illúzió ahogy írod, azért nem fogok egy valós értéket, az anyagi biztonságot nyújtani. Ezért ez zsákutca a mai világban. Régen te tudtál kenyeret sütni, én tudtam kaszálni, így egymásra voltunk utalva. Most meg már nem vagyunk, mert rendelek kaját. Olcsóbb, mintha téged tartanálak el házvezetőnőként. Tessék önellátónak lenni anyagi téren, és ne a másik fél által összegereblyézett vagyonra hajtani. Pont ez a probléma lényege: annak ellenére, hogy ma már erre minden lehetőségetek megvan, még mindig ilyen szempontok szerint választotok párt, a készbe akartok beleülni, ahelyett, hogy megdolgoznátok érte. Ez így igazságtalan, és egyenlőtlen, ezért nem is működik. A férfiak sem hülyék, nekünk is van igazságérzetünk, bármennyire is igyekszenek ezt társadalmi szokásokra, meg “férfias büszkeségre” hivatkozva elaltatni bennünk. Nem akarunk ilyenek lenni:
http://www.borsonline.hu/20130919_igazi_luzer_halalra_dolgozza_magat_de_meg_szexet_sem_kap
Aztán, miért kell a “függőség”? Nem arról volt szó női berkekben, hogy az elnyomás, kiszolgáltatottság? Miért nem élhet együtt két ember pusztán érzelmi kötelék alapján, miért kell ehhez az, hogy függjön tőle, vagy fel tudjon nézni rá? Ráadásul, ha te fel tudsz nézni rám, akkor én nem fogok tudni felnézni rád, tehát értéktelen leszel ezáltal a szememben. :) Ezekkel kéne leszámolni a mai világban, és akkor lenne értelme ma is a házasságnak, együttélésnek. Nem arról van szó, hogy “alacsonyabbrendűek” vagytok, a férfiak meg beképzelt egoisták, és ezért néznek benneteket lyukdísznek, hanem arról, hogy úgy viszonyultok hozzánk, ami ezt okozza bennünk.
Tehát érzelmi kötelék, ezt írod. Tehát érzelmek miatt kötődsz a nőkhöz, az érzelmek azok, amiket vársz tőlük?
Jelen pillanatban úgy épül fel a világ, hogy valóban egy csomó lehetősége megvan az embereknek, hogy amit várnak a másik nemtől, azt innen-onnan összeszedegessék, nem kell hozzá egy állandó, stabil partner.
Nézzük most a férfiak oldalát, mire gondolok. Először is, mivel úgy alakult a világ, hogy a nemi érés után a fiatalok meglehetősen sok időt töltenek otthon, ezért ezt a helyzetet teljesen meg lehet szokni – és egészen egyszerűen otthon maradni. Érzelmeket anyutól is lehet kapni, az egyéb biztonságos hátországról nem is beszélve. Ha az megvan, akkor alig valami hiányzik még. Azok a fiatal férfiak, akik otthon maradnak (és ilyenek egyre többen vannak), elképesztő mértékben képesek lenullázni a családalapítás gondolatát. Minek? Ami “család”, azt megkapom anyucitól, gond és fejfájás nélkül.
Ha netán még el is költözik otthonról, akkor is ott van a munkahelyen rengeteg kollegina, akik leápolják a lelkét. (Ld. pl. Vadai kolleginát, aki igen lelkesen ápolgatja Ferenc kolléga lelkét). Sőt, akár a neten is lehet fecserészni nőkkel, akik mindenféle ellenszolgáltatás nélkül ellátják valamiféle “női energiával”, “érzelmekkel”, amire szüksége van. Vagy ott van a jó öreg pornó, az újságok, a tévé, de akár a plakátok is, rengeteg forrás, ahonnan sugárzik valamiféle nőiesség.
Énszerintem annak, hogy az utóbbi időben drasztikusan lecsökkent a házasodási kedv, nem csupán a pizzaszállítás az oka, hanem az is, hogy ahhoz a nőiességhez, ami nem kifejezetten szexuális módon nyilvánul meg, hanem általában véve nőies energia vagy nőies lényeg, és amire a férfi még igényt tartana (és amit itt, ezen a blogon is hiányoltok a tramplisodó nőkből) – azt anyucitól, kollégáktól, innen-onnan ma sokkal könnyebb begyűjteni, mint pár évtizeddel ezelőtt.
Van egy olyan mondás, hogy minek vegyek meg egy egész tehenet, ha csak egy kis tejre vágyom. De ez a mondás nem igaz, a férfi sokkal több mindenre vágyik a nőből – és ez talán már azért sem tűnik fel, mert innen-onnan be lehet spájzolni, ami kell, nem kell hozzá elkötelezett párkapcsolat.
Érdekes, hogy tulajdonképpen fel sem tűnt nektek, hogy mennyi mindent szeretnétek megkapni a nőktől, holott a blog éppen arról szól, hogy ezt a rengeteg mindent nem kapjátok meg, mert a nők már nem hajlandóak nők lenni, hanem helyette feminista harcosokká váltak.
A válaszod értelme nagyjából ez volt: ti nők, nem adtok meg nekem ezt meg ezt meg ezt meg ezt – ezért nincs is rátok szükségem. Lehet, hogy célszerűbb lenne azt mondani: ti nők, nem adok meg nekem ezt meg ezt meg ezt meg ezt – pedig ezekre nagy szükségem lenne. Igenis, szükségem van rá. Ha bevallom a szükségleteimet, ha tisztázom magam előtt, akkor talán azt is tisztábban látom, hogy ezt milyen forrásból érem el, vagy milyen forrásból kellene elérnem.
Mert ha ezt nem tisztázzák maguk előtt a férfiak (tehát, hogy mire van szükségük a nőktől, mit is várnak a nőktől), akkor szerintem pont úgy járhatnak, mint a feminizmus, ami így okoskodott: nincs is szükségünk a férfiakra, kielégítjük saját magunk is az anyagi szükségeinket. Aztán ennek lett az eredménye ez a dal: http://www.youtube.com/watch?v=MX7MbG6MiQs Ha a nők bevallanák azt, hogy képtelenek a férfiak nélkül boldogulni, igenis szükségük van arra, amit a férfi jelent, akkor talán kevésbé lennének feministák, arrogánsak, ellenségesek.
Hogy valójában mennyire átvetted a feminista logikát, azt jól jelzi, hogy azt a feminista követelményt is megfogalmazod, miszerint a nő örüljön ennek a mai világnak, boldoguljon benne férfiként és anyagilag legyen ugyanolyan sikeres, mint egy férfi.
Nem is értem, hogy ez a gondolat mit keres egy antifeminista oldalon, hiszen a legfeministább propagandaszöveg.
Talán be kellene látni azt, hogy amit egy férfi belead egy kapcsolatba, az a nő számára nélkülözhetetlen (vagy legalábbis fontos, kielégítő); amit pedig egy nő tud beleadni a kapcsolatba, az egy férfi számára nélkülözhetetlen (vagy legalábbis fontos, kielégítő). Ahogy a szexben ez nyilvánvaló, úgy kellene nyilvánvalónak lenni az élet minden mozzanatában is. Ehhez pedig az kell, hogy mindkét fél beismerje – amit a másik tud adni neki, az számára nagyon is értékes, fontos. Nincs különbség érték és fontosság és nélkülözhetetlenség tekintetében. Mert amíg a férfiak azt gondolják, ők tulajdonképpen nem is várnak a nőktől semmit, vagy legalábbis amit a nő adni tud, az értéktelen, jelentéktelen, amit ők adnak, az sokkal fontosabb, értékesebb, addig a nők sunyiskodni és hamiskodni fognak, foggal-körömmel harcolnak és hisztériáznak, hogy hozzájussanak ahhoz az ÉRTÉKESEBBhez, amit a férfi birtokol és a saját részüket, önnön értéküket maguk is megvetik, és férfiasodni akarnak, azaz szőröslábú feministák akarnak lenni.
Nem elég azt mondani – a nők ezt meg ezt meg ezt meg ezt nem adnak meg, fúúúúúúújjjjj, de szemetek. Azt is ki kellene tudni mondani – a nők részéről erre meg erre meg erre meg erre nekem igenis iszonyú szükségem van. Akkor talán a nők is kevésbé lennének maszkulinok, ha látnák, hogy épp az a fontos bennük, ami nem férfias. És azt, ami fontos, meg is becsülik.
Mondok egy konkrét példát. Általános iskolában volt egy fiú osztálytársam, akit csak az apja nevelt. Az apa összevissza kefélt, de nem volt állandó nője, csak a fiával lakott. És hát meglehetősen „férfiasan” bánt vele, rengeteget verte, bántotta. A fiú megpróbált megszökni tőle az anyjához, de annak már új családja volt, nem fogadták be, maradt az apjával. Ebbe az állandósult „jang” energiába, ami totálisan nélkülözte a „jin” minőséget, erőszakos és durva volt, a fiú végül annyira beleroppant, annyira megtelt gyilkos dühvel, kiegyensúlyozatlan „jang” energiával, hogy felakasztotta magát. Okos és értelmes fiú volt, építészmérnök szeretett volna lenni.
Most próbáld kiszámolni, gazdaságilag mekkora veszteséget okozott a halála. Kiesett vagy negyven munkaév, ami alatt nem termel egyetlen fillért sem.
Ha valaki azt mondja, a nők is kötelesek ugyanolyannyira teljesen önfenntartók lenni, mint a férfiak, akkor nagyon könnyen előállhat az a helyzet, hogy a nők azt mondják, tessék, boldogulj egymagad – és a megbillent, magára maradt jang tűzbe borítja az életet, sőt akár az egész világot is.
Ha hirtelen kihalnának a nők, a férfiak nagyon hamar agyonvernék egymást. (Oppardon, a legfejlettebb technikás eszközökkel irtanák ki egymást). Pár nap alatt az összes férfi kihalna. Ha meggyengül vagy elveszik a női minőség, az rettenetes hatású a társadalomra nézve.
És én azt hiszem, hogy a feminizmus éppen az az eszme, ami lábbal tiporja a női minőséget, ami férfiakat akar faragni a nőkből is. A feminizmus miatt a világban meg van gyengülve a női minőség – mert ami ellen ti hadakoztok, az ugyebár nem a nő, hanem a maszkulinná formált, eltorzított, férfiassá tett nő.
A feminizmust egy dolog élteti – a nő megvetése. A női minőség, a „jin” megvetése. A feministáknak ez nem kell, ők is „jang” akarnak lenni.
Aztán csak ez lesz belőle: http://www.origo.hu/itthon/20131002-zokognak-a-konyhas-nenik-az-iskolakban.html
Ez persze nem jelenti azt, hogy a két nemnek ne kellene tényleg, egymagában, egyedül is boldogulnia. Ne kellene abban biztosnak lennünk, hogy egyedül is megállunk a lábunkon, és nem omlunk össze a másik nélkül.
Mondjuk, férfi nélkül egy nőnek lehet, hogy nagyon kevéssel kell beérnie anyagilag. Jó, rendben – meg kell tanulni nagyon kevéssel is beérni.
Nő nélkül egy férfinek lehet, hogy nagyon kevéssel kell beérnie szexuálisan és érzelmileg – jó, rendben, meg kell tanulni kevéssel, vagy a semmivel is beérni szexuálisan, érzelmileg.
Van egy kérdésem – szerinted melyik nem fog mellékutakhoz, sunyi megoldásokhoz fordulni hamarabb? Melyik nem érzi azt, hogy nem bírja ki, muszáj valahonnan megszereznie azt, ami kell neki, ami hiányzik neki?
Az, aki szerint a másik nem által biztosított javak nagyon fontosak – vagy az, aki szerint a másik nem által biztosított javak tulajdonképpen semmik, nem fontosak?
Vajon te női energia nélkül élsz? Ha nem, honnan szerzed be azt a nőiességet, amire szükséged van? Ahonnan beszerzed, az becsületes forrás? Azért beszélsz úgy, hogy „alacsonyabbrendű, értéktelen lyukdísz”?
Ha így beszélsz, akkor a „jin” energiaforrásod nem becsületes, hiszen nem becsülöd meg. Melyiket érzed könnyebbnek: teljesen elszakadni a „jin” energiától, vagy megbecsülni azt? Hogyan tudnád megbecsülni, hogyan tudnál becsületes módon hozzájutni?
Ha pedig a legkönnyebb a számodra az, hogy nem korrekt módon juss „jin” energiához, akkor miért is hadakozol azok ellen a nők ellen, akik inkorrekt módon jutnak a „jang” energiához, és tőled szívják le azt? Persze hogy meg fognak vetni, miközben elveszik maguknak azt, ami kell. Te is ezt csinálod, és te is megveted azokat, akiktől leszívod azt, ami neked kell. Aki nem becsületes, az nem becsüli meg azt, amivel becstelenül bánik. A férfiak a nőkkel, a nők a férfiakkal. És miért is? Mert úgy kell tenniük, mintha el sem vettek volna semmit. „Hitvány, hitvány, mondja a vevő, de amikor elmegy, dicsekszik.” Le kell néznem a férfit/a nőt, ha ki akarom almozni. Le kell néznem az ellenséget, ha meg akarom ölni.
Lehet persze sírni, de ez mindkét nem részéről így megy, amíg nem hajlandóak becsületesen játszani. Azt mondjátok, ti becsületesebbek vagytok? Miért is? Mert ti nem vesztek el semmit? Miért is nem vesztek el semmit? Mert amit elvesztek, az számotokra semmi. Bezzeg amit ti adtok, az kegyetlenül fontos. Szerintem a probléma egyik lényege az, hogy ugyanezt elhiszik a nők is – igen-igen, amit a férfi ad, az fontos, amit én adok, az nem fontos. Ezért, akár sunyiskodok a nőiességemmel, hogy ellophassam a férfi értékeit, akár elveszítem a nőiességet, hogy megszerezzem a roppant fontos maszkulinságot, mindenképpen rossz leszek, nem?
A megoldás szerintem az, hogy én a magam számára eldöntöm, hogy amit én tudok adni, ami az én értékem, az minimum annyira fontos, mint a maszkulin erőforrások. Vagy még fontosabb. És nem hagyom magam kifosztani, és nem vagyok hajlandó áruba bocsátani azt, aki vagyok, nem fogom „beváltani”, „forintosítani”. Ez az én erőm, és engem táplál, ha megbecsülöm magamat. És aki megbecsül engem, azt is táplálni fogja ez az erő. És ha én megbecsülöm őt, akkor az ő ereje táplálni fog engem is. És ennyi, ehhez nem kell harc.
Csak fölismerni, megtanulni és elhinni nehéz, hogy mindez ennyire egyszerű.
“Tehát érzelmi kötelék, ezt írod. Tehát érzelmek miatt kötődsz a nőkhöz, az érzelmek azok, amiket vársz tőlük?”
Hát a házasságnak, meg úgy egyáltalán bármilyen nemek közötti kapcsolatnak ezen kell(ene) alapulnia nem? Egyébként meg mi mást? Szexet olcsóbban is kaphatok, ahhoz nem kell együttélni. :) Az meg, hogy majd egy nő anyagilag vagy máshogy támogat, férfiként elérhetetlen. Tehát férfiként magadra vagy utalva, akár kapcsolatban élsz, akár nem. A nő ezt nem megkönnyíti, hanem nehezíti. Ez a gond. Minél kevésbé nehezíti, annál “jobb” nő, és annál inkább együtt lehet vele élni.
“Azok a fiatal férfiak, akik otthon maradnak (és ilyenek egyre többen vannak), elképesztő mértékben képesek lenullázni a családalapítás gondolatát. Minek?”
Ennek is megvan a magyarázata. Ha az illető egy középszerű fazon, neméppen egy adonisz és rájön, hogy a nők csak akkor szeretnék, ha valamiben kiváló lenne, akkor teljesen fölösleges számára kiszállni a “mamahotelből”, mert vagy egyedül fog élni, vagy csak egy nagyon rossz, problémás nőt fog tudni megszerezni. Az anyja viszont nem fog olyan elvárásokat támasztani a fiával szemben, mint egy idegen nő. Így aztán a jobb életet minek cserélje egy rosszabbra?
“Énszerintem annak, hogy az utóbbi időben drasztikusan lecsökkent a házasodási kedv, nem csupán a pizzaszállítás az oka, hanem az is, hogy ahhoz a nőiességhez, ami nem kifejezetten szexuális módon nyilvánul meg, hanem általában véve nőies energia vagy nőies lényeg, és amire a férfi még igényt tartana”
Mese. Nincs semmi “nőies energia”, meg jin jang. Ilyesmit maximum az asztrológus kollégáknak próbálj beadni. :D Egyszerűen a nővel gondok járnak, követelőzik, igényeskedik, elvár, haszna pedig nincs. Ez a realitás. Úgyhogy ezzel kéne foglalkozni, hogyan lehettek a mai világban számunkra hasznos, velünk egyenértékű társak, akikre szükségünk van. Csak ez lehet az, ami hosszútávon képes életbentartani egy kapcsolatot. A szerelem mint rózsaszín köd egy két év alatt elmúlik, így ha csak ez volt ami miatt manipulálhatott a nő, akkor utána már világosan fogom látni, mi a helyzet. A szex is ilyen, egy idő után már rá lehet unni arra az egy nőre, akármilyen jó is amúgy.
“Lehet, hogy célszerűbb lenne azt mondani: ti nők, nem adok meg nekem ezt meg ezt meg ezt meg ezt – pedig ezekre nagy szükségem lenne.”
Részletezd. Mi az “ezt meg ezt”? De ha csak ilyen elvont, asztrálsíkos baromság, akkor köszi, de még nem ittam ma ennyit. :D
” a nő örüljön ennek a mai világnak, boldoguljon benne férfiként és anyagilag legyen ugyanolyan sikeres, mint egy férfi.”
Örül vagy sem, ez van, ezt kell szeretni. Hidd el, nekünk is sokkal jobb volt régen, amikor már attól is “igazi” férfiak lettünk, hogy hazahoztunk egy halat, amit az asszony aztán megpucolt és megfőzött. De ma már ettől nem számítanék menő férfinak. Ma már kell nektek a lapostévé, ájfón, csicsás függöny padlóburkolat, drága ruhák, autó, nagy lakás stb. A Gézáéknak is van, hát milyen férfi vagy te? :) Ez mind PÉNZ. És nem fogom kidolgozni a belem azért, mert te azt mondod, hogy nekem férfiként ez lenne a feladatom. Cserébe majd nyújtasz valami “női energiát”, vagy főzöl, mert az nemhogy nehezebb lett mint régen, hanem sokkal könnyebb a háztartási gépek miatt. Nincs női energia, munka van. :) Ha igényeid vannak, teljesítményed is legyen. Ha meg nem megy a pénzkeresés, akkor keresztény módon légy szerény, és fogadd el, hogy az “urad” ennyi pénzt adott a flancra. Meg aztán lehetőleg egy olyan férfitől akard ezt, akinek ez a szemlélete. A többitől meg ne várd el.
Majd este válaszolok hosszabban is, most csak azt kérdezem meg, amit Borisztól is. Te teljesen egyedül élsz, nő nélkül?
“Ennek is megvan a magyarázata. Ha az illető egy középszerű fazon, neméppen egy adonisz és rájön, hogy a nők csak akkor szeretnék, ha valamiben kiváló lenne, akkor teljesen fölösleges számára kiszállni a “mamahotelből”, mert vagy egyedül fog élni, vagy csak egy nagyon rossz, problémás nőt fog tudni megszerezni.”
Ezt írod, tehát elfogadod, hogy a “mamahotel” valamiféle pozitív dolgot ad hozzá az élethez, jó dolog. Vajon a magad számára teljesen nélkülözöd a nő jelenlétét az életedből, vagy jelen van benne egy olyan nőnemű lény, akit a magad szempontjai alapján nem is tekintesz nőnek, viszont megéri vele élni?
Van barátnőm, de nem élek vele együtt. És nem is fogok. Kétszer is volt már olyan az életem során, hogy együttéltem nővel, és az általam felhozott problémás viselkedésmódot prezentálta a kapcsolaton belül. Persze az elején még visszafogták magukat, folyamatosan alakult ki ez a fajta fejemre növés. Akkor telt be a pohár, az elsőnél legalábbis, amikor munkanélküli lett, és istennek se akart munkát találni, hanem kitalálta, hogy most akar gyereket. Úgyhogy nem a levegőbe beszélek, hanem tapasztalatokból. Így negyven felé már azt mondom, elég volt, nekem már mégegyszer ez nem kell. Ha szereted az ilyen elvont dolgokat, az Asztrálsíkon én is szívesen a tenyeremen hordozlak, de a valós életben ne kelljen. Az a baj, hogy a nők igényei megnőttek, de teljesítményükben nem akarnak alkalmazkodni a mai világhoz, azt továbbra is a férfiaktól várják el. Amelyik meg igen, az meg nem akar férfival együttélni, mert minek, ha semmi haszna belőle. Ez nagyon jól mutatja a nők problémás, haszonelvű viselkedését a férfival szemben. Nem mi férfiak vagyunk mások mint régen, a ti igényeitek növekedtek meg. A csillagos égig turbózta a fogyasztói társadalom, a média, a reklámok. Fel kéne nőni ahhoz a szemlélethez, hogy a férfi nem madár, akire ha szelíd bociszemekkel néztek, és kedvesen mosolyogtok, akkor majd tök jinjang lesz büszkeségében, és minden gondotokat megoldja, eltart benneteket életetek hátralévő részében a nagy semmiért. Ez csak átmenetileg működik, a feniletilamin pea hormon miatt, de ez hamar elmúlik, és utána már nem fog menni a manipulálásunk a nőiességetekkel. Ezért nem találtok férfit, mert ilyenek vagytok. Így legfeljebb a felső tízezer jöhet számításba, akik hajlandóak lennének az egyre növekvő igényeiteket maradéktalanul kielégíteni. Ők meg nem fognak minden egyes nőt befogadni a palotájukba, tehát többségetek egyedül marad majd.
Oké, értelek. Hosszabban is válaszolok este, csak most túl sok idő lenne belekezdeni. De ami furdalja az oldalamat (majd leírom, miért), az mégiscsak az a kérdés, hogy most egyedül élsz (mármint egyedül egy lakásban), vagy megosztod valakivel az életteredet, mondjuk egy olyan nőneművel, akit nem is tekintesz nőnek, de mégis vele laksz, pusztán kényelmi vagy anyagi megfontolásból.
Most ilyen komment-celeb leszek itt, hogy számoljak be neked a magánéletemről? :)
Szerintem elég egyértelműen leírtam. Egyedül élek egy lakásban, és képzeld, meg tudom csinálni a házimunkát, nem kell bejárónőt fogadnom. Nem, a barátnőmet se szoktam befogni. Ha feljön, nem azért jön fel hozzám, hogy takarítson :) Anyagi megfontolásból meg jó lett volna régebben együttlakni, de érdekesmódon azóta és azok akarnak velem feszt együttlakni, amióta nekik lenne már előnyös anyagi megfontolásból.
Pontosan ez a probléma, valamint én azt veszem észre, hogy előbb-utóbb a normális nők is kimutatják a foguk fehérjét :(
Könyörögve Kérlek, Semmilyen körülmények között Ne válaszolj este hosszabban!
***
a megígért válasz alkibiadésznak:
„bármilyen nemek közötti kapcsolatnak ezen kell(ene) alapulnia nem?”
Szerintem szerelmen kellene alapulnia, a szerelem pedig nem érzelem. Mondjuk az öröm vagy szomorúság érzelem, de szerelem-érzés, olyan nincs. A szerelemre talán inkább ez a definíció illik: „a szeretet valaminek ítélet nélküli megtapasztalása”. Ez talán illik rá, tehát tapasztalás, de magamtól nem tudnék rá jó definíciót adni.
„Szexet olcsóbban is kaphatok, ahhoz nem kell együttélni. :)”
Igen, tudod, tulajdonképpen épp ez az, amin elgondolkoztam: hogy valójában egy férfi nem a szex miatt fog együtt élni valakivel. Csak azért, mert szexel egy nővel, nem fog vele összeköltözni. Akkor mi motiválja az együttélés választását/fennmaradását? Van egy csomó szexmentes együttélés (legnagyobb részük rokonok együttélése). Hogy alakult ez ki ilyen tömegesen? És mi motiválja ennek a helyzetnek a tartós fennmaradását? Tehát mégsem a farkuk vezeti a férfiakat? Nagyon úgy tűnik, hogy ez csak egy mítosz.
Tehát azok a nők, akik szeretnének együtt élni egy férfival, jól teszik, ha a kapcsolatban a szexualitásra koncentrálnak? Úgy tűnik, hogy rosszul teszik.
„Az meg, hogy majd egy nő anyagilag vagy máshogy támogat, férfiként elérhetetlen.”
Én ezt írtam: „Azt gondolom, hogy a férfiak szükséglete a nők felé az, hogy valamiféle hátországot jelentsenek a számukra. Valamiféle biztonságot, mondjuk érzelmileg, vagy gondoskodásban.” És erre azt válaszoltad: „A “hátország” az egy megfoghatatlan misztikus valami, egy illúzió ahogy írod, azért nem fogok egy valós értéket, az anyagi biztonságot nyújtani.”
Pedig szerintem ugyanarra gondoltunk. Én hátországnak írtam, te támogatásnak. Te, mint férfi, szeretnéd, ha egy nő ott állna valahol melletted, olyan nő, akire számíthatsz, aki nem kiszúr veled, hanem támogat, tehát valamiféle stabilitást, biztonságot, kiegyensúlyozottságot nyújt neked.
Persze lehet, hogy másképp értelmezed, és a támogatáson valami olyasmit értesz, hogy a nő szolgaként lesi a kívánságodat, csicskaként alárendeli magát neked.
Az utóbbira (persze kimondatlanul) elég széleskörű igény van, nehéz is a két magatartás közti különbséget elég pontosan megfogalmazni.
Talán ez a különbség: a támogató nő abban segít neked, hogy jobb legyél. A csicska nő abban segít, hogy jónak érezd magad. De nem kell hozzá a valóságban is jónak lenni, elég, ha úgy érzed, jó vagy – és ezt a feelinget a nő biztosítja a számodra.
Jobbá válni sokszor kényelmetlen. Jónak érezni magamat sokszor kényelmes.
„Minél kevésbé nehezíti, annál “jobb” nő, és annál inkább együtt lehet vele élni.”
A támogató nő sokszor megnehezítheti az életet, mert jobbá válni ijesztő, sokszor fárasztó, bizonytalan, nem éri meg és így tovább.
A csicska nő viszont tud valamit: a maga számára meg akarja tartani a férfit. És ehhez el kell érnie azt, hogy a férfi jól érezze magát vele. És úgy éri el, hogy mindenféle valós jó nélkül is jónak állítja be a fickót. Tehát, amikor a fickó rosszat tesz, azt is elfogadja vagy jutalmazza. A rosszban is segítséget nyújt neki. „Nem nehezíti meg” az életét. Gyakorlatilag egy minimaffiát alapít, amiben ő a beltag, a férfi pedig a főnök. És úgy tartanak össze, hogy szemet hunynak egymás gonoszságai fölött.
Ez egy meglehetősen csábító és kényelmes helyzet, és meglehetősen gyakori is. A férfiak egymás között igen gyakran ilyen viszonyban állnak egymással, például minden politikai párt erre épül, és nagyon sok munkahely is. A cél a profit, nem az erkölcs. A cél a hatalom, nem az erkölcs. A férfi-nő kapcsolatban ilyenkor a nő célja a férfi pénztárcája. És ezt el is éri.
De lehet ám más célja is a nőnek. Lehet, hogy egyszerűen a férfi társasága kell neki, vagy a segítsége, azért kínál a számára erkölcstelen támogatást.
Mondok egy személyes példát, mire gondolok. A nagymamám valaha botor módon belerohant egy házasságba, mert jó partinak tűnt. Csakhogy a nagyapám full alkoholista volt, agresszív, rosszindulatú. Ezt persze előre lehetett volna látni, ha nagymamát nem a „jó parti” lehetősége vonzza, de így csak házasként döbbent rá, mibe is keveredett. Próbált az anyósának panaszkodni a férjére, de az anyósa leintette, hogy ne szidja a fiát. Miért reagált így az anya? Miért nem volt hajlandó szembenézni azzal, hogy a fia egy részeges, agresszív, kibírhatatlan görény?
Azért nem, mert ha felvállalja a fiával a kemény konfliktust, akkor elveszíti a maga számára a kicsi fia „szeretetét”. Akkor a kicsi fia őellene fordul, és rossznak fogja látni őt, az anyát. Ezt pedig semmiképpen sem akarta – ha a fia egy mocsok állat is, akkor is legyen a mama szövetségese. Vajon miért kellett a mamának szövetséges? Hát a saját férje elleni háborúban.
Ugyanígy támaszkodott Hitler anyja a fiára az agresszív férje ellen, és ezt a „kártyát” nagyon sok anya kijátssza. Nagyon-nagyon-nagyon sok anya használja fel a fiát a maga céljaira, és köti magához úgy, hogy elnézi a fiú disznóságait, „elfogadja” és „szereti” minden hülyesége ellenére. Mert kell a szövetséges a férj ellen. Vagy kell a támogatás, ha már egyedül maradt.
Csakhogy ez nem szeretet, hanem manipuláció. A fiú azonban nem azt érzi, hogy ő az anyja eszköze, hogy az anyja játszik vele és kihasználja, hanem azt érzi, hogy a világon senki nem képes úgy elfogadni őt, mint az anyja – és ha egyetlen lehetősége van az anyját választani más nő helyett, akkor az anyját fogja választani más nő helyett, és vele marad és nem hagyja el.
És ez most már egy egész generáció problémája, hiszen bőven felnőtt az a nemzedék, akiknek a szülei nyakra-főre váltak el, az anyák egyedül maradtak, és jobban szükségük van a fiaik támogatására, mint valaha. Elképesztően sok felnőtt férfi marad az anyjával.
Mert az anya által nyújtott „elfogadást” semmi nem írja felül. Pedig olyan ez, mintha egy beteget folyton kiszolgálnának, elfogadnák, hogy beteg, és soha nem ösztönöznék arra, hogy igyekezzen meggyógyulni. Itt van egy példa arra, hogy egy kis elszántsággal hihetetlen gyógyulásra és javulásra képes egy férfi: https://www.facebook.com/photo.php?v=493477150718759
Az a szeretet, amit föntebb vázoltam, és amit én leginkább az anyák esetében látok problémának, ebben az esetben a tolószékbe ragasztotta volna a férfit. Persze hogy kellemetlen szembenézni a betegséggel, nehéz energiát szánni a gyógyulásra. Könnyebb átérezni azt, hogy elfogadnak kripliként is. De valóban jobb? Nem lenne jobb kihozni magamból azt a potenciált, ami bennem van?
Én most nem karrierről, pénzügyi sikerekről beszélek. Hanem emberi minőségről. Gerincről.
Nyilván könnyebb gerinctelen alamuszinak, erőszakosnak, kicsapongónak stb stb maradni, anyuci így is elfogad. Egy egyenrangú szerelmi partner már nehezebben, az valóban többet követel.
Akit az anyja „támogat”, és beleragad ebbe a támogatásba, mert kényelmes, annak meg kell magyarázni valamivel a dolgot, igazolnia kell a döntését, el kell számolnia azzal, miért nem akar együtt élni a saját szexuális-szerelmi partnerével.
Tudom, hogy nagyon sok mindenben igazatok van. És sok dologban egyetértek veletek.
De azt gondolom, hogy a blog már nem pusztán a feminizmusra koncentrál, hiszen nem tudjátok megmondani, tulajdonképpen mi az, ami nektek ELÉG JÓ LENNE. Valahogy semmi se elég jó, valahogy mindenbe bele lehet kötni.
És én azt gondolom, hogy ez az állapot akkor áll elő, amikor „savanyú a szőlő”. Amikor meg kell magyarázni, hogy miért is nem harcolok, miért is nem teszek valamit azért, hogy elérjem a célomat. Miért maradok a tolószékben? Miért is jobb nekem ott maradni.
Persze, nyilván minden nő pénzéhes kurva, aki nem hajlandó támogatni a férfit.
De láttam egy (pontosabban két) jó filmet, ajánlom szíves figyelmetekbe, az indavideón elérhető. A címük: Kythera és Nyugalom. A Kythera hőse egy pár, akik nem élnek együtt, a nő teherbe esik, és a férfi menekülne, abortuszra akarja rábírni a barátnőjét. A nőnek nincs semmiféle anyagi követelése, nem akarja kizsebelni a férfit, egyszerűen semmiképp sem akarja átejteni, csak arra akarja rávenni, hogy vállalja be azt a felnőtt emberi feladatot, hogy apa lesz.
Bár a filmből csak az derül ki, hogy a férfinek nincs saját lakása, én úgy sejtem, az anyjával él.
A másik film főhőse szintén az anyjával él, van egy barátnője, aki teherbe esik tőle, és ugyanezt szeretné elérni, mint a Kythera-beli nő: a férfi vállalja fel azt a felnőtt emberi feladatot, hogy apa lesz. És éljenek együtt, hagyja ott az anyját. A barátnő semmi jelét nem adja annak, hogy a fickó pénzére utazna, nem anyagi megfontolások vezetik.
Nagyon szomorú és sokkoló film, örülök neki, hogy Alföldi ennyire kényes témát vállalt fel.
„Az anyja viszont nem fog olyan elvárásokat támasztani a fiával szemben, mint egy idegen nő. Így aztán a jobb életet minek cserélje egy rosszabbra?”
Talán érthető volt az, amit írtam feljebb, talán nem.
“Szerintem szerelmen kellene alapulnia, a szerelem pedig nem érzelem.”
Hadd mondjak egy örök bölcsességet: A szerelem mulandó. Egy feniletilamin nevű hormon feldúsulása váltja ki az érzést a szervezetben. Ennek a szintje 1-2 év alatt lecsökken.
http://hippokrampusz.blog.hu/2011/02/14/a_szerelem_vegytana
Tehát erre az átmeneti időszakra a férfi meghülyül. De utána kijózanodik, mint az alkohol alól. Úgyhogy erre kapcsolatot építeni, hogy az elején önzetlen balek volt, akit minden szarságra rá tudtam venni, és hátha később is megmarad annak, garantált bukás.
“És mi motiválja ennek a helyzetnek a tartós fennmaradását? Tehát mégsem a farkuk vezeti a férfiakat? Nagyon úgy tűnik, hogy ez csak egy mítosz.”
Nem mítosz. A férfinak, mint az emberi faj “hímjének”, elsődleges biológiai feladata a megtermékenyítés. A spermiumok és a tesztoszteron folyamatosan termelődnek, így aztán nekünk fontos a szex. És mivel ugyanavval a nővel egy idő után már nem az igazi, ha erre épült a kapcsolat, ha a szexualitásánál fogva manipuláltad, akkor az is kudarcra vezet.
A helyzet tartós fennmaradását bármennyire is nem tetszik, csak az eredményezheti, ha hasznosnak bizonyultok számunkra. Márpedig csak úgy tudsz hasznosnak bizonyulni, ha te magad is hasznos, értékes, felnőtt ember vagy. Nem pedig egy gyermeteg lelkületű, problémás apakomplexusos nő, aki egy “pótapát” keres a férfiban, aki megóvja az élet nehézségeitől.
“Tehát azok a nők, akik szeretnének együtt élni egy férfival, jól teszik, ha a kapcsolatban a szexualitásra koncentrálnak? Úgy tűnik, hogy rosszul teszik.”
Ha ennél fogva akarják lehúzni a férfit, meg olyasmire rávenni, amire ők maguk képtelenek, akkor igen. De. Egy kapcsolatban fontos a szex, ne ringasd magad abba a tévképzetbe, hogy szex nélkül is hűséges marad hozzád egy férfi.
“Pedig szerintem ugyanarra gondoltunk. Én hátországnak írtam, te támogatásnak.”
Szerintem meg félreérted. A támogatás, pl ha anyagi biztonságot nyújtanál. Tudod, úgy, mint ahogy te várnád a férfitől. De nem fogsz, ezért mondtam, hogy egy férfi számára ez elég elérhetetlen. Fordítva viszont elvárnád. Látod, ez a gond. Ha szerinted fontos ez a hátország, akkor cseréljük. Én leszek szívesen a “hátországod”, te meg nyújthatsz nekem anyagi biztonságot. :) Ja, hogy így már nem buli a dolog? Látod, fordítva sem az.
“Persze lehet, hogy másképp értelmezed, és a támogatáson valami olyasmit értesz, hogy a nő szolgaként lesi a kívánságodat, csicskaként alárendeli magát neked.”
Ez teljesen szükségtelen. Ha szolgalelkű, akkor nem fogom embernek tekinteni, hanem csicskának. Ha dugható lyuk, akkor meg annak. Legyen egy tartása, önálló egyénisége, legyen benne egyfajta határozottság. Ami NE legyen: hisztizés, igényeskedés, akarnokoskodás, követelőzés, más férfiakkal összehasonlítgatás. Egy másik, önálló személy legyen, aki egyedül is elég életrevaló, és jól megállja a helyét. Ne azért akarjon együttélni velem, mert hasznomat veszi, vagy egyedül nem tud elérni valamit, hanem azért, mert érzelmileg kötődik. Ez lenne az ideális.
“A támogató nő sokszor megnehezítheti az életet, mert jobbá válni ijesztő, sokszor fárasztó, bizonytalan, nem éri meg és így tovább.”
Nem bizony. Miért akarnék én egy nő igényei szerint “jobbá” válni? Tulajdonképpen a feministákkal is ez a baj, hogy folyton nevelni akarják a férfiakat, a nők számára hasznos balekká. Ne akarj nevelni. A férfi úgy jó, ahogy van. Ha valamiért egyik sem felel meg, akkor nem bennünk van a hiba, hanem a túlzó elvárásaidban.
Ha már abban kiegyezünk, hogy egy nőtől nem várom el, hogy szolgalelkű legyen és a kívánságaimat lesse, akkor a nő se várja el tőlem, mert az nem fer. Ha a nőnek igényei vannak, váljon a saját erejéből ő maga jobbá. De ne engem akarjon manipulálni, mert akkor ribanc.
“De lehet ám más célja is a nőnek. Lehet, hogy egyszerűen a férfi társasága kell neki”
Ez már egy jobb megközelítés. A férfi számára is főként a társasága kell a nőnek. Az elvárások, meg igényeskedés, követelőzés az nem. Ezek szükségtelen negatívumok a nőben, ami abba az irányba billenti a mérleget, hogy nem éri meg azért a kis örömért, amit a társasága és a szex okoz, együttélni vele.
“Miért reagált így az anya? Miért nem volt hajlandó szembenézni azzal, hogy a fia egy részeges, agresszív, kibírhatatlan görény?”
Az anya-gyerek kapcsolat az más, mint a férfi nő kapcsolat. A mamahoteles résznél már világosan leírtam. Az anya szereti a gyerekét, akármilyen is az. A nő viszont hasznát akarja venni a férfinak. Ezzel a szemlélettel van gond, pont erről vitáztunk.
“Az anya-gyerek kapcsolat az más, mint a férfi nő kapcsolat. A mamahoteles résznél már világosan leírtam. Az anya szereti a gyerekét, akármilyen is az. A nő viszont hasznát akarja venni a férfinak. Ezzel a szemlélettel van gond, pont erről vitáztunk.”
Az összes előző nem fontos, mert csak azt írtad le, amit szoktatok. A lényeg ez, az anyával való kapcsolat. Azért nem bírtok és nem is akartok kötődni egy nőhöz, azért kell görcsösen rossznak beállítani, mert a nő veszélyezteti a mamával való kapcsolatotokat. Épp ez a gond, hogy nagyon sok férfi már azelőtt elkötelezte magát a mamának, hogy észrevette volna, és egy szexmentes, de nagyon szoros érzelmi köteléken alapuló, ELKÖTELEZETT kapcsolatban él vele. Épp az a gond, hogy már el van kötelezve, a mamának kötelezte el magát, és a mamát nem lehet megcsalni. Szexuálisan talán lehet, de érzelmileg nem lehet. És erről a mamák tehetnek, akik magukhoz kötötték a fiaikat, mert könnyebb volt a fiút magához rántani, mint a saját párjával megküszködni, akinek nagyon sok ijesztő dolga volt. A férfiaknak nagyon sok ijesztő dolga van, nagyon tudnak vadulni. Ha a nő fél és nem tud menekülni, ha csapdában érzi magát, akkor szövetségest keres ellene, akivel érzelmileg megosztja magát (ez lesz a fiú), a papának meg azért jó lesz a pénze, mert az kell. Mivel a mamák így viselkednek, arra tanítják a fiaikat, hogy olyannak lássák a fiatal nőket, amilyenek ők. Amit te leírsz a nők viselkedéséről – olyan az anyád viselkedése. Arra tanított, kimondva vagy kimondatlanul, hogy olyannak láss minden nőt, amilyen ő. És azért is tanította meg neked ezt, mert ha netán mégis leszakadnál róla és egy másik nőhöz kötődnél, akkor ő végleg egyedül maradna, pár nélkül (érzelmileg most te vagy a párja) – és ez nagyon ijesztő lehetőség. Tehát rémítgetni kell a nőkkel, démonizálni kell őket, pénzéhes ribancnak láttatni őket.
Amúgy a mamák mentségére mondva – ebbe a helyzetbe ők azért kerültek bele, mert az ő férjük is már el volt kötelezve érzelmileg a saját anyjának, és képtelen volt valós érzelmi kötelezettséget vállalni a szexuális párjával, akit feleségül vett. Együtt éltek, de a férj végig az anyja felé volt elkötelezve, sokkal inkább, mint őfelé.
Én ezt teljesen általános problémának látom, így működik a világ, már azóta, hogy Éva ősanyánk azt mondta: Kaptam férfit az Úrtól – és ezt nem a saját férjére, Ádámra értette, hanem a fiára, Káinra. Már Éva magához kötötte Káint, a szövetségesévé tette a fiát a férje ellen, akivel szemben kisebbrendűségi érzése volt.
Tehát ez egy nagyon általános női viselkedés, és nagyon komoly probléma, valóban a férfiak kihasználása – csakhogy ebből a férfiak nem vesznek észre semmit, mert ez pont olyan, mint amit Rodolfó mondott: a kezemet nézzék, mert csalok. a mama az, aki becsapja és kihasználja a fiát, elszívja magának a fiú életerejét, miközben a fiú párjára mutogat.
Persze semmi nem általános, nem mindenki ilyen, de azért sokan.
Mondok pár példát: Hamlet eltaszította magától Opheliát, mert sokkal inkább izgatta az anyja nemi élete, mint a sajátja. Úgy viselkedett, mintha a saját apja lenne – az anyja valójában ŐT CSALTA MEG azzal, hogy új párt választott magának, és ezt meg kellett bosszulni. Ennek az volt az ára, hogy Ophelia megőrült és meghalt, mert képtelen volt Hamletet az anyjától maga felé fordítani. És végül az egész ország is elveszett.
Norman Bates-nek meg kellett ölnie a nőt, aki megtetszett neki, mert egyszerűen nem csalhatta meg a mamát.
http://www.youtube.com/watch?v=S9CQJQOaoZk – Erzsébet egész életében azzal kínlódott, hogy Ferenc József sokkal inkább az anyjához kötődik, mint hozzá, és mindig a mamának van igaza.
Egy Kína-kutató mesélte, hogy Tibetben a 20. sz-ban is még olajban főztek embereket. Az utolsó áldozat egy fiatal feleség volt, akinek az volt a bűne, hogy nem engedelmeskedett eléggé az anyósnak, tehát a férfi anyjának – mert nyilván az egész társadalom azt gondolta természetesnek, hogy a férfi az anyja felé van elkötelezve érzelmileg, és ez nemzedékről nemzedékre így alakult.
Hitlert és az anyját, Klárát már említettem.
A múltkor láttam valami újságban Majkát és az anyját: a rapper magukhoz akarja költöztetni a mamát, azt puszilgatta a képen, a másik képen a feleség masszírozta Majka lábfejét. Megvan a beosztás. Nem azt mondom, hogy Majkának kéne a felesége lábfejét masszíroznia, hanem hogy le kéne végre szakadnia az anyjától.
Pár éve összevesztem apámmal, aki azt találta mondani: ilyen szemtelenség az ő családjában soha nem fordult elő. Kérdeztem: és ki a te családod? Hát az anyám, az apám és a testvéreim. Az apám fejében meg sem fordult, hogy a saját gyerekeit nevezze családjának, vagy a jelenlegi élettársát. Az ő családja az anyja. Az apám soha életében nem volt képes nőhöz érzelmileg közel kerülni.
Az apám öccse közel lakott a szüleikhez – minden délutánját ott töltötte, nem a saját feleségével és lányaival.
Egy ismerősöm mesélte nemrég, hogy amikor meghalt az a ő “mamája”, teljesen összetört és elkezdett azon gondolkozni, hogy ideje lenen felnőni. 55 éves volt akkor. És a saját feleségével soha nem bírt kijönni, szerinte a feleségét a hormonai vezetik és folyton hisztis. Pedig szerintem az a baj, hogy teljesen el volt kötelezve érzelmileg a “mamának”.
Az anyával való érzelmi elkötelezettség teljesen megakadályozza azt, hogy a férfi egy másik nő felé kötelezze el magát. Mert már el van kötelezve. és ezért soha nem tud igazán megnyílni, nem tud igazán bízni, nem tudja magát igazán átadni a párjának, ahogy azt a Quimby énekli: http://www.youtube.com/watch?v=zQMG2ubmu4E
Pedig ez utóbbi nélkül egyszerűen nincs valódi párkapcsolat.
A nyugalom c. filmben roppant szomorú volt látni azt, ahogy Weér Andor megveri, ellöki, kiutasítja magától azt a nőt, akihez elvileg kötődik – mert a mamával való köteléket semmi nem írhatja felül. És az egészben az a pláne, hogy Weér Andor még azt is pontosan tudta, hogy az anyja élősködik rajta, kihasználja, és kölcsönösen gyűlölik egymást. Mégis vele maradt, és elutasította magától azt, akivel együtt igazán felnőtté válhatott volna. Elolvastam a regényt is – eszméletlen, hogy micsoda vádakat vágott a “párja” fejéhez. Miért? Mert védelmeznie kellett a mamával való kapcsolatot.
És miért? Mert annyira SZÉGYELLTE MAGÁT az anyjával való kapcsolata miatt, hogy a SZÉGYENE tartotta benne ebben a kötelékben, már csak a szégyen volt az, amit képtelen volt felrúgni, csak a szégyen tartotta össze a két embert. Az anya is szégyellte magát és a fiú is szégyellte magát, és nem voltak képesek elszakadni egymástól.
Én ezt borzasztó nagy problémának látom.
És még annyit – a függőség lényege az, hogy a jelenben próbálom kielégíteni azokat a szükségleteimet, amiket a múltban nem elégítettek ki. De a jelen nem tudja megadni azt, amit a múltban nem kaptam meg. Azok a fiúk maradnak függőségben az anyjuktól, akik a múltban nem tudtak gyerekként “kielégülni”, akik nem kaptak eleget az anyjuktól, mint gyerek. Minél kevesebbet kapott valaki, annál inkább függő marad az anyjától, és fél a saját korosztályabeli nőktől.
Ezt az apámon és az öccsén is láttam: a nagymamám nemtörődöm, közönyös volt a fiaival, akik még mindig éhesen lógtak rajta, és azt képzelték, hogy az anyjuk szereti őket, és nem voltak hajlandóak LÁTNI A VALÓSÁGOT.
Azok a nők pedig, akik a fiaikat magukhoz kötik, szintén a múltbeli hiányérzeteiket próbálják a fiaikkal kompenzálni, de ezt NEM LEHET. A fiú nem tudja megadni azt, amit a férjnek kellett volna megadnia, aki szintén azért nem adta meg, mert a saját anyján lógott és nem szakadt le róla.
Kedves birsalma!
Nem tudom, minek kell idehozni a freudista _elméletet_. Ugyanis a valóság cáfolja: talán csak egy hajszálnyi összefüggés lehet aközött, hogy egy fiúgyermeket hogyan nevelt az anyja (és hogyan neveltek a lányokkal/nőkkel szembeni viselkedésre) és később ehhez a felnővő fiú hogyan viszonyul a nőkhőz, ill. ő mit kap a nőktől viszonzásul…
Nem hiszem, hogy egy Férfihang olvasó férfinak be kell mutatni azt, hogy az illedelmességre, barátságosságra, udvariasságra, nyitottságra stb. nevelt férfi mit kap cserébe ezen tulajdonságokért és viselkedésért egy nőtől, akárcsak ismerkedéskor, akárcsak párkapcsolat közben és akkor, mikor a nő bejelenti a párkapcsolat végét.
lol. Ez most a Borisz múltkori cikkében levezetett női vitatechnika “turning the tables” effektusának élőbeni bemutatása volt? Persze, a nőkkel nem lehet baj, hogyis lehetne, ti földreszállt angyalkák vagytok. Ellenben velünk, férfiakkal, tényleg rohadt sok baj van. Különben is, ha már nem jut eszedbe más ellenérv a vitában, akkor beszéljünk valami másról. :)
“Az összes előző nem fontos, mert csak azt írtad le, amit szoktatok.”
Éppen ellenkezőleg. Ha “amit szoktatok”, azaz más férfiak is ezt írták, akkor el kéne gondolkozni azon, hogy azok a problémák veletek nőkkel, amit írunk. Mégiscsak mi szoktunk veletek élni, kapcsolatba kerülni, mi tapasztaljuk meg azt, hogy milyenek is vagytok valójában velünk szemben.
Nos, van egy példám a családunkból. Idős ember, a tőle 14 évvel fiatalabb húgával lakik (mindketten „kikoptak” a saját párkapcsolatukból, igen hamar). A fickó úgy szólítja a húgát: Anyu.
De ez még nem minden. Alkoholista volt egész életében, kurvázott, ostoba, arrogáns, bunkó, öntelt, agresszív lusta senkiházi, egy igazi szarcsimbók.
A húga egyetlen dolog miatt él vele: jó a nyugdíja. Hogy rátehesse a kezét a pénzre, eljátssza a szolgát, és egy tőrőlmetszett csicskanyuszit alakít. Mivel fél a bátyja dührohamaitól, hát felhasznál egy segítséget ellene – na mit gondolsz, ki a csicskanyuszi segítsége? – természetesen a saját fia.
A fiúnak szerinted van saját magánélete? Van saját párkapcsolata? Hát nincs, mert az anyja „rászorul” és a maga számára szívja el az életét. A fiú pedig behódol neki, hiszen ki lenne képes ellenállni a saját anyjának.
Tehát, hogy csicskanyu nyugodtan szipákolhassa szarcsimbók nyugdíját, ahhoz még szolgává kell tennie egy újabb épkézláb férfit.
Csicskanyu fiának gondolkodása is jócskán eltorult.
Leginkább olyan, mint a tiétek.
Azon agonizál, hogy a mai nőknek milyen hihetetlenül magasak az igényei stb stb. Fél tőlük és nem is mozdul feléjük, mert az anyja épp elég.
Csicskanyu ugyanis a fia felé is eljátssza a csicskanyut, noha tulajdonképpen kizárólag az érdekli a fiából, hogy mindig a rendelkezésére álljon, más nem fontos. Nem izgatja, hogy gyakorlatilag ledarálja a fia életét.
Szánalmas egy sors, nem?
Az ő szövegéből gondolom, hogy ahogyan ti beszéltek, amögött is érdekes családi háló rejlik.
Ilyen hozzáállással valóban nem is álmodozhattok normális nőkről. Hisztizhettek, ahogy akartok, normális nőt nem kaptok.
Először tessék leszakadni anyuciról. Aki erre nem képes, az mindig is csicska nőre fog vágyni – mert Ő MAGA IS CSICSKA, az anyja csicskája.
De mondok más példát. Miért nem elég jó pasi Windsor Vilmos? Mi a baj vele? Azt mondják róla, unalmas, szürke senkiházi. Milyen a viszonya a nőkkel?
Vilmosnak nagyon sok próbálkozása volt lányok felé, meglehetősen sok szép, okos, előkelő lánynál tett próbát
(itt van 3 a sok lány közül: http://www.youtube.com/watch?v=hmcjKS_4VmE),
és elég különös, hogy végül egy viszonylag szürke, jelentéktelen, buta, unalmas, közrendű nőnél kötött ki: http://www.youtube.com/watch?v=Zhbw0uiplWY
akit ráadásul nem is szeret igazán: http://www.youtube.com/watch?v=Crm_P0gcCIg
Nagyon leépült mellette: http://www.youtube.com/watch?v=sY-VU4bcSsA
A családja olyan, mint a pestis: https://www.youtube.com/watch?v=t5Ck_VB3EhM
Kate Middleton nyilvánvaló aranyásó http://www.youtube.com/watch?v=l7_8IcD3oKg
abból a fajzatból is a legrosszabb. Akkor miért kötött ki mellette Vilmos? Nagyon sok szép, értelmes, normális lány közül válogathatott, miért nem tudott egyet sem megszerezni, miért ezt a szörnyet vette feleségül? Ez a döntés nem rajta múlt? Az ő választása volt, és nem igaz az, hogy CSAK ilyen nők közül válogathatott, CSAK ilyen nőkbe botlott, mert nagyon nem. Minden lány, akivel próbálkozott, sokkal jobb választás lett volna, mégis a legmihasznább mellett kötött ki, aki annyira hiányzik egy normális férfinak, mint a lepra.
Vajon mi az előnye Kate Middletonnak a többiekhez képest? Semmi, viszont van egy anyja, Carole Middleton, aki jellegzetes csicskanyu módon működik. Vilmos annyira kötődik az anyósához, hogy beköltözteti magukhoz a Kensington palotába, és Carole Middleton fotója a telefonja háttérképe. Az angolok azt mondják, idáig volt egy olyan trónörökösi házasság, amiben hárman voltak (Károly, Diana és Camilla); most a nyakukba kaptak megint egy olyan trónörökösi házasságot, amiben hárman vannak: Vilmos, Katalin és Carole. Vilmos szinte jobban kötődik Carole-hoz, mint Katalinhoz.
Mi kell Vilmosnak? Csicskanyu kell neki.
És azt gondolom, nektek is. Amíg ilyenek vagytok, nem lesz közötök normális nőhöz, bőghettek, akkor sem. Addig csak vérszívókat fogtok kifogni.
Jujj… Majka meg Dundika? Nemár, ilyen sosedolgozott celebeket hozol fel példának? A Biblia is egy olyan dolog, hogy vagy hiszel benne, vagy nem. Ja, itt van még a Hamlett, ami egy jól kidolgozott történet a maga tanulságával együtt. Valószínű ezért lett belőle alapmű. Ennyi erővel egy mozifilmet is hozhatnál példának. Ja nem, azokban nincs valami sok tanulság, max happy end.
Ha mindig az anyós a hibás, aki egy nő, akkor valójában a nő a gonosz, nem? Amúgy nagyon szépen kifejtettél egy tipikus női hülyeséget, amitől falnak mennek a férfiak. Nem az anyja helyét kell átvenned, a társává kell válnod. Az emberek szeretik a szüleiket, a társukat, a gyereküket. Ez mind szeretet, de mind különböző.
Fordítsuk meg: te mit szólnál, ha egy férfi állandóan az anyádat szidná és próbálna ellene hangolni? Én spec megköszönném a részvételt és rövid úton elbúcsúznék. Vagy: ha lesz egy férjem, még ugyanúgy szeretni fogom az apámat. Attól nem változik meg az a tény, hogy ő az apám és én a lánya vagyok. Nem is értelek…
Nemértedteezt. Mindig csak a nő anyósa a hibás. De az ő anyja az szent, és mindig igaza van. Ebből az a tanulság, hogy ne szüljél fiút, mert utálni fog a menyed. :)
Ha ilyenekkel előállna menyem, azt mondanám “Fiam, inkább legyél b.zi.” Hát ez komolytalan, na. :D
Alkibiadésznak:
Az ilyen magatartás miatt vagytok gyengék. Nem érződik a kommunikációtokon erő, stabilitás, határozottság. Mivel van tele a kommunikációtok? Önvédelemmel. Pedig nem kellene védekezned, pláne, hogy még csak nem is támadtalak. Nem veled van bajom, te nem vagy felnőtt férfi anyja. Nem vagy a saját anyád, nem kell azonosulnod vele.
A múltkor elromlott a cipzár, amit bevarrtak egy kabátomba (mármint szinte rögtön elromlott). Visszavittem, és szóltam, hogy a cipzár használhatatlan. Az eladó hölgy rámtámadt, erre mondtam neki, hogy nem kell támadnia, nem vele van bajom, nem ő gyártotta a cipzárt, nem ő tehet róla, hogy a cipzár szar.
birsalma
“Nem érződik a kommunikációtokon erő, stabilitás, határozottság.”
Látod, látod, sokszor pont ez a baj veletek nőkkel is, hogy ezek hiányoznak belőletek. Tudod, én is szeretnék egy erős, stabil, határozott egyéniséget magam mellé. Azt el tudnám fogadni társként, annak talán még anyagi támogatást is nyújtanék. De ilyen nő már eleve kevés van. Aki meg ilyen, annak meg sokszor én nem vagyok elég jó.
Úgyhogy visszajutottunk oda, hogy végül is a többségetek szexen kívül nem jó semmire. :(
Nincs semmi motiváció arra, hogy együtt akarjak élni egy nálam gyengébb, labilis, döntésképtelen egyénnel, akivel csak a problémák vannak. És a gyakorlatban is megtapasztaltam, hogy ez nem is működőképes.
Neked egy erős, független, feminista nőre van szükséged :-)
“Neked egy erős, független, feminista nőre van szükséged :-)”
Maestro, szokás szerint most is benne van mindaz ebben a rövid, de velős mondatban, amiről mi 10-20 cm hosszan írunk… :)
:-)))
Fuzzynak:
A szeretet és a függőség nem ugyanaz. Ha szeretek valakit, el tudom engedni, nem tartom a birtokomnak, a zsákmányomnak. Felteszem, apád nem várja el tőled, hogy mellette öregedj meg.
De nagyon sok nő jár úgy, hogy azzal szembesül, hogy rossz a párkapcsolata – viszont már van 1-2 akárhány gyereke, akiket fel kell nevelni. A gyerekek iszonyú sok energiát igényelnek tőle, őrült sok lemondást, tűrést, kompromisszumot. És egyrészt azért, mert a gyerekbe fektette bele az élete energiáját, elvárja, hogy a gyereke Ő SZÁMÁRA hasznot hozzon, Ő TUDJA felhasználni és kinyerni a gyereke erejét; másrészt pedig vigasztalódik is a gyerekkel, tényleg azt hiszi, hogy szereti a gyereket, amikor teljesen magához köti és nem hagyja kirepülni.
A férfiakra ez kevésbé jellemző, már csak azért sem, mert érzelmileg jóval egyszerűbbek, és kevésbé tudják manipulálni a gyereküket. Pláne mondjuk a lányukat, aki érzelmileg fejlettebb nála – az apa nem tudja manipulálni a lányát. Az anyák sokkal könnyebben manipulálják a fiaikat, az apák maximum erőszakosan rákényszeríthetik az akaratukat a lányukra, de az aztán végképp nem tűnik szeretetnek.
“Nem az anyja helyét kell átvenned, a társává kell válnod.”
Nézd, talán nem olvastad el eddig figyelmesen, amit írtam. Kétféle női magatartás lehet a férfi felé: az egyik a támogató, a másik a csicska. Mindegy, hogy ezt a társ vagy az anya csinálja. A kettő között a különbség az, hogy a támogató SEGÍT JOBBÁ VÁLNI; a csicska pedig SEGÍT JÓNAK ÉREZNI MAGAD, mindenféle változás nélkül. Tehát a támogató segít kikelni a tolószékből, a csicska pedig elhiteti, hogy sokkal jobb neked, hogy tolószékes kripli vagy, mintha futni tudnál.
A csicska női magatartást hívhatom majomszeretetnek is, mindegy, nem az elnevezése a lényeg, hanem hogy ennek egy nagyon konkrét célja van – a férfi kizsákmányolása, csicskáztatása.
Az antifeminista oldal ezt észre is vette, és folyton erről van itt szó. és ezzel én egyet is értek.
Amit viszont ezek a derék antifeministák nem vesznek észre, hogy ez a fajta csicskanyu magatartás az ANYÁKRA is jellemző, sőt még jellemzőbb, mint a fiatalabb nőkre. Mivel a csicskanyu egy nagyon kényelmes, langyos, lustító állapotot képes teremteni, amiből nehéz kiszállni, így aztán megértem, hogy ezek a derék antifeministák bőszen tiltakoznak, amikor az anyjukra terelődik a szó.
“A szeretet és a függőség nem ugyanaz.”
Na, örülök ezt jól látod. A szüleinket szeretni nem függőség, öregkorukra segíteni nekik pedig hála, amiért ők fölneveltek. Az élet egy körforgás, ugyanis, és mindenkinek meg van benne a szerepe. Folyamatosan. Nincs olyan, hogy egy darabig a gyereke vagyok, aztán már nem… Vannak beteges anyakomplexusos emberek, ahogy apakomplexusosak is. De te most kb azt mondod, hogy az összes férfi anyakomplexusos, persze a nők áldozatok, mert ők csak a férjeik kieső szeretetét pótolják. Sajnállak, hogy ilyen elcseszett nők vannak csak körülötted, és bevetted ezt a szöveget. Az a helyzet, hogy önálló lények vagyunk saját akarattal. Van tényleg ilyen anyós, aki nagyon rá van nőve a kisfiára, de hát nekik is el lehet magyarázni, hogy mama, én nem a pótanyja vagyok, hanem a szeretője. Ennyi. Ha nem tetszik neki, ahogy csinálom, cseréljünk helyet, “aludjon” vele. Nem kell bealázkodni mindenkinek.
“Ha szeretek valakit, el tudom engedni, nem tartom a birtokomnak, a zsákmányomnak.”
Igen, ezt hívják bizalomnak meg egyenrangú társnak. Vagyis nyugodtan “elengeded” a barátaival sörözni, teszem azt. Nem tekinted a pénztárcádnak se, amit szexel lehet távirányítani. Gondolom.
Új szabályok vannak az emancipáció óta: egymás hátországai vagyunk. Kölcsönös a szeretet, a tisztelet, a szex, a gyereknevelés, a házimunka, a társadalmi munka, a számlák fizetése, a felelősség. Így egyenrangú felek vagyunk. Problem?
Milyen szép hosszan leírtad, hogy a prostitúció elfogadott formája a házasság. (Pénzt szexért.) Ez régen így volt, ma meg már más van. Ezt teljesen jól levezette Alkibiadesz: ha az érzelem kölcsönös, a tisztelet kölcsönös, a szex kölcsönös, az anyagiak miért csak az egyik felet terhelnék? (A gyereknevelés is közös egyébként, apa is van ám a világon, a férfiak ugyanúgy szeretik a gyerekeiket és nevelik is.) Ez az új világ. Nekem pl tetszik. Mindenkinek megvan a maga dolga a családban, a ház körül, a társadalomban (munkahely). Ezt szépen megegyezés alapján el lehet osztani.
Ebben az új világban épp úgy meg lehet maradni embernek, azon belül nőnek, meg férfinek. Mi nők szeretjük, ha férfiak lovagok, ugye? Tehát erősek, határozottak, mégis előzékenyek és kedvesek. A lovag méltó párja pedig a hölgy, ugye? A hölgyek visszafogottak, elegánsak, mégis gondoskodóak és kedvesek. Ezt hiányolják itt az Urak és joggal. Mert amíg ők előre engednek minket, nekünk ezt illik megköszönni. Ha valamit segítenek felcipelni, meg kell hálálnunk azzal, hogy helyet adunk nekik egy kicsit megpihenni, megkínáljuk kávéval / teával / szendviccsel / sütivel, tökmindegy. Egyoldalúan szét lett rúgva az etikett, az a lényeg. A nő ne kurváskodjon (pénzt szexért), ha nem “stricit” keres. Viselkedjen és öltözzön úgy, ahogy hölgyhöz illik, ha lovagot szeretne. A férfiakat még mindig lovagnak szocializálják, a nők meg elkezdtek kurvulni, aminek majd meglesz az eredménye…
Az új világ más, mint a régi, ettől még nem rossz. Csak meg kell tanulni élni benne. Levezetem egy példán: legyen az élet egy show. Születéskor belépsz a színpadra, kapsz hozzá kellékeket (család, tanulás, munka, szórakozás, ilyesmik) és megkapod a jogot, hogy ezekkel lekezd berendezni magadnak, ahogy szeretnéd. Át is rendezheted, amikor éppen úgy szeretnéd. Ebben segít neked eleinte a két szülő, mert amúgy erős kezdés lenne. Van persze néhány szabály, hogy mit szabad, meg mit nem, ezeket hívjuk törvényeknek. Akiknek tetszik a műsor, azokból lehetnek a barátok, akiknek nem, azokból az ellenségek. És akadhat olyan is, aki azt mondja: “Tetszik a műsorod, hasonló, mint az enyém. Ne csináljuk inkább közösen?” Na ebből lehet a házasság. Mindenkinek meglesz a szerepe benne, és amikor megszületnek a gyerekek, akkor ők is kapnak egy-egy új színpadot. Akkor már ti fogtok nekik segíteni, hogyan kezdjék el berendezni.
Ehhez kapcsolódóan pedig had idézzek egy Dívát:
“All these new girls coming up. They not gonna take my place, probably, but they gonna take somebody’s place. Okay? … And in the back of my mind – I have to tell you – while I was singing in the show, I thought: “You know what? I’m gonna make this show so fabulous, and then I’m gonna say to these new girls: Follow this show, you bitches!” ”
(Magyarul: “Jönnek ezek az új lányok. Nem fogják átvenni az én helyemet, talán, de valakinek a helyét át fogják venni. Rendben? … És a hátsó szándékom – el kell hogy mondjam neked – mialatt énekeltem a showban, arra gondoltam: “Tudjátok mit? Ezt a showt annyira fantasztikusra fogom csinálni, aztán azt fogom mondani ezeknek az új lányoknak: Ezt csináljátok utánam, ribancok!” “)
Ezt gondolom, nekem írtad, de most kicsit más foglalkoztat, szóval kicsit nehéz illeszkednem ebbe a gondolatmenetbe. Mondjuk, ha maradok annál, ami nekem fontos, akkor azt kell hogy mondjam – az anyagiak miatti együttélés és a szexuális vagy szerelmi kapcsolat tapasztalatom szerint egyre kevésbé esik egybe. Mert elég általános az, hogy a szexuális érettség idején a lány/fiú még bőven otthon lakik, tehát a szerelmi/nemi kapcsolatot egyáltalán nem kötik anyagi egymásrautaltsághoz. És ez a “lebegő” időszak elég sokáig tart, és mire felnőnek, addigra nagyon sokaknak elválnak a szüleik, az anya magára marad, és mind anyagilag, mind érzelmileg rászorul a közben felnőtt gyereke támogatására, aki addigra már bőven hozzászokott ahhoz, hogy ez eddig is így volt, eztán is így lesz, és a szerelmi életét továbbra is úgy bonyolítja, mint tinédzser korában. Anyagilag az anyjával, szerelmileg a “párjával” osztja meg az életét, és a kettő párhuzamosan fut egymás mellett, és sok szempontból így kényelmes, és nem látszik semmilyen fontos ok, ami miatt ezt borítani kellene. Ha lenne is ok, azt el lehet odázni.
Sokat beszélnek a szinglihordákról, szinglinemzedékről, csak épp azt felejtik ki, hogy a szinglihordák túlnyomó többségének se pénze, se kedve, se ideje, se energiája nincs egyedül élni, a legtöbb szingli valakivel együtt él, esetleg albérletben barátokkal, de még inkább a saját széttöredezett családja roncsaival. A magára maradt anyuval, a lebetegedett nagymamával, az iszákos apuval, a lúzer nagybácsival stb. Az anyagiakat vele kénytelen megosztani, és egyre kevesebb reménye és kedve van ebből kitörve egy veszélyes új kalandba, önálló életbe fogni, sokszor könnyebb a félelmeket azzal racionalizálni, hogy a másik úgyis le akar húzni anyagilag, túl sokat követel, csak egy kis kurva stb.
És hát persze lehet, hogy igaza is van, én csak azt gondolom, hogy nagyon sok dolog el van hallgatva, még itt is, ezen a blogon is. Vannak olyan problémák, amik nagyon összetettek, és amikről jobb nem beszélni.
A dolgok elosztására és könnyebb megértésére leírom a saját példám: mikor anyámnak nem volt munkája – mert megszűnt ahonnan szülni ment, mi kicsik voltunk és kisgyerekkel nehéz újat találni – akkor volt 3 kert, tyúkok, főzött, mosott, befőzött, savanyúságot rakott el stb. Ezzel ugyanúgy értéket állított elő, és tehermentesítette apámat, mert valljuk be a kaja nagy kiadás. De ezt anyám megoldotta így, apámnak nem kellett estig dolgoznia, hogy megvegyük, és még egészségesebb is így enni. Miután visszament dolgozni – már mi is nagyobbak voltunk, könnyebben talált munkát – csak egy kertet passzoltak le meg a tyúkokat, de onnantól közösen csinálták a maradék 2 kertet és a házimunkát, plusz még mi is be lettünk fogva segíteni. Tanulás mellett nekünk is volt otthon dolgunk, és ha megcsináltuk, mehettünk szórakozni. Első a kötelesség. Most, hogy mi gyerekek már kirepültünk, 1 kertet meghagytak maguknak, amin hobbiból elkapirgálnak, anyu főz, apu füvet vág vagy télen havat lapátol stb. A lényeg: mindenkinek megvan a maga dolga a családban, a ház körül, a társadalomban.
Amit megtanulsz és megtapasztalsz, azt senki sem veheti már el tőled. Attól te csak jobb lehetsz. Hogy ezt te hogy tudod kihasználni a munkaerő piacon, az a tehetségeden múlik, és az akaráson. Én és a legjobb barátaim közül hárman simán fenntartjuk magunkat egyedül. Anno jó döntéseket hoztunk, jó szakmát tanultunk, és mai napig folyamatosan képezzük magunkat, hogy megtarthassuk a helyünket. Lehet nem megyek minden évben Egyiptomba nyaralni, de megvan mindenem, ami nekem fontos. A pénzzel is tudni kell bánni. A barátaim egy része pedig házas, van akiknél gyerek is van már, van akiknél pont most lesz. Ezek a csajok ugyanúgy dolgoznak, a párjaik szintén, otthon pedig el van osztva kinek mi a feladata. Nem lehetetlen, és senki nem is mondta, hogy könnyű.
Először magaddal kell tisztában lenni és a saját erényeiddel. Persze a hibáiddal is, senki sem tökéletes. De törekedni kell rá. Túl sokat foglalkozol a negatív dolgokkal, vedd magad körbe pozitív dolgokkal. Tűzz ki apró célokat először, olyanokat amitől te jobb lehetsz. Aztán jöhetnek a nagyobbak is, mint egy “saját” család.
A saját kis színpadodon te rendezed be magadnak a díszletet, te döntöd el mekkora hangsúlyt kap a család, a munka, a szórakozás. Azt is te döntöd el, hogy kit engedsz be a showra. A srác / csaj, aki állandóan megcsal? Dobd ki. Az ellenségeskedő emberek? Dobd ki. Az állandóan bíráló családtagok? Do… hát őket nem dobhatod ki, de ültesd be őket hátra. A család többi része és a kedves emberek: mehetnek előre. Barátok: első sor. A dolgok, amikben örömöd leled, hobbi: nyomd a kivetítőre.
A jelmezedet szintén te választod ki, és nagyban meghatározza ki ül még be, ki lesz rád kíváncsi. Ha ribancnak öltözöl, akkor azok akiknek épp alkalmi partner kell. Ha hölgynek öltözöl, akkor azok, akik társat keresnek egy közös műsorhoz. Annyira nem is nehéz ez.
Fuzzy, te nagyon rendben vagy, csak gratulálni tudok. Neked is, a szüleidnek is. Jó alapokat kaptál, és jót építesz rá. Igai főnyeremény vagy, örülhet az, aki veled él. Jó dolgokat írtál le, nagyon érett gondolkodásod van.
Köszönöm. Javaslom, hogy fogadd meg az ilyen emberek tanácsait, akit te magad is jónak gondolsz, aztán állj neki a saját építkezésednek. Ha elfogadsz egyet kezdésnek: most fordítva ülsz a lovon, először is ülj be irányba. Nem kéne egyből gonosznak és számítónak nézni a másik nemet. Nem rosszat akar neked azzal, hogy jobbá akar tenni. Magadnak kell jobbnak lenni és magadtól. Isten hozott a felnőttek világában.
“Le kell néznem az ellenséget, ha meg akarom ölni.”
Egy: soha ne becsüld alá az ellenséged. Alapszabály. Kettő: csipkebokor vessző. Három: a férfi és a nő nem ellenségek, hanem szövetségesek. Oké? Ketten kellünk a reprodukcióhoz, egyedül nehéz d.gni.
Köszi, majd igyekszem változni…
Egyetértek! :D
Néha meglepően jól látod a dolgokat :)
Kitől származik ez az idézet ? :D
Cher ezzel a gondolattal nyitotta meg az utolsó turnéját, és így “adta át a helyét” Britneynek, J-Lonak és társaiknak. Most meg ilyen Miley Cyrusoknál tartunk… Hát na. Tényleg nem a régi dívák helyét vették át.
Ja igen, nemrég láttam a filmjét a Dívát, az ugrott be először, de nem nagyon rémlik belőle ilyen duma :D
Igen milyey cyrus..britney is valami kritikán aluli, nem értem minek erőlteti a zenélést és a bohóckodást :D
Alkibiadesz, elnézést, ha tévedek, de a témában írt hozzászólásaid alapján olyan érzésem van, mintha nem lennél igazán szerelmes a barátnődbe és inkább csak egy “per-pillanat-jó-lesz” kategória lenne számodra, akivel megtartod a három lépés távolságot. Nincs semmilyen felelősségvállalás, sem elköteleződés. Túlzottan az anyagiakra, a pénzre koncentrálsz, mindent ebben mérsz, s ami közvetlenül nem forintosítható, az semmi, az haszontalan, az minek… Írtad, hogy kétszer megjártad már, ezért értem az óvatosságod, de úgy gondolom, így nem adsz magadnak esélyt arra, hogy olyan nővel találkozz, amilyennel szeretnél. A pénzhez képest a hátország lehet, hogy megfoghatatlan, de nem illúzió, nagyon is létező dolog. Egészen más egy férfi élete, ha egy odaadó, kedves, gondoskodó és őt szerető nővel oszthatja meg az életét, mintha egyedül élne (igaz, ez utóbbi még mindig sokkal jobb, mintha egy vérszívó nőstényördögöt fogott volna ki). :)
Kicsit olyan ez, mint az az ember, aki ha elkölthető pénzhez jut, akkor vesz pl. egy új szekrényt, mert az kézzelfogható, van látszata, de pl. ha elutazná, azt pénzkidobásnak tartaná, mert azután nem marad “semmi” – nem, persze, mert az élmény (pláne, ha a kedvesével oszthatja meg), és esetleg a látókörének szélesedése számára semmi…
“ha te fel tudsz nézni rám, akkor én nem fogok tudni felnézni rád, tehát értéktelen leszel ezáltal a szememben.”
Ez komoly?
Sokszor írtuk már, hogy a szerelmes férfi adni akar, ilyenek vagytok. A nők a biztonságot keresik, ezért nem vonzódnak a sikertelen, szegény férfiakhoz, és nem azért, mert ribancok, és csak a pénzre hajtanak. Az aranyásókat nyilván kerülni kell; tartsátok nyitva a szemeteket és hallgassatok a megérzéseitekre, mert nem csak nekünk nőknek van olyan. :)
Sosem foglalkoztam különösebben a pénzzel, csak annyira érdekel, amennyire egy normális élethez szükség van rá. Mégis (vagy talán épp ezért?) elértem a magam erejéből, hogy érettségi után másfél évvel saját lakásom volt – köszönhetően egy minimálisnak is csak nagy jóindulattal nevezhető pénzügyi ismeretnek és sokkal inkább a női megérzésen alapuló, tehát “alaposan megfontolt” döntésnek. :)
Sosem érdekelt mások pénze sem, mégis mindig csak olyan férfiak közelednek hozzám, akiknek sok van, de ez önmagában egyáltalán nem számít. Tény, ha éltem volna (és élnék most is) a lehetőségekkel, ha legalább egy kicsit “riboid” lennék, egész máshol tartanék az életben, egészen más körülmények között élhetnék, de nem szeretnék boldogtalan lenni az elképzelhetetlen luxusban.
Nem szeretnék álszentnek tűnni: a pénzzel semmi baj, ha nem csak az van, ha enélkül is szeretem a férfit, és azt sem mondom, hogy a szegénység boldogítana.
A nagy igazságok mindig egyszerűek: a szeretetnél semmi sem fontosabb.
Nőként honnan tudod, hogy neki jobb lenne egy párkapcsolaton belül, mint mondjuk egyedül?
Jó azért, hogy nem lettél riboid :D :D
“Nőként honnan tudod…” Kedves Slasher, honnan tudod, hogy nő vagyok? :) És ha egy kopaszodó, szakállas, pocakos férfi vagyok, aki azzal szórakozik, hogy nőnek adja ki magát? ;)
“Jó azért, hogy nem lettél riboid :D :D” Hát, nem tudom, kinek jó, én nem próbáltam mást… Azoknak a férfiaknak pedig biztos nem jó, akik nem tudnak megszédíteni a pénzükkel…. :)
Hm, esetleg neked jó..? Mik a terveid? ;)
******
Komolyra fordítva: nem tudok én semmit, de úgy érzem, hogy Alkibiadesz a szíve mélyén nem arra vágyik, ahogy most él, csak nem mer bízni a nőkben. Amíg ez nem változik, addig nincs más választása.
Az pedig tényleg jó, hogy nem lettem riboid. :)
Egyértelműnek tűnt, de persze lehetsz férfi is, soha nem lehet tudni, főleg egy ilyen online oldalon :D
Örülök, hogy nem vagy az :P :D
Lehet szeretne változást, de ahhoz nem kell megbíznia a nőkben, ez egy halál unalmas közhely. Okos férfi nem bízik a nőkben :) Ha régebben megbízott bennük, ma meg már egyáltalán nem, akkor az talán nem az Ő hibája.
,,Az pedig tényleg jó, hogy nem lettem riboid. :)” — Na mit mondtam :D
“Túlzottan az anyagiakra, a pénzre koncentrálsz, mindent ebben mérsz, s ami közvetlenül nem forintosítható, az semmi, az haszontalan, az minek…”
Tőletek tanultam el. :)
“Nincs semmilyen felelősségvállalás, sem elköteleződés.”
Miért kéne nekem másvalaki helyett felelősséget vállalni a 21. században? Önálló, teljes értékű állampolgárok vagytok. Nem akarok mások helyett semmiféle felelősséget felvállalni. Pontosan ezért nincs elköteleződés. Minek adnám fel a függetlenséget azért, hogy nekem nehezebb lehessen?
“A pénzhez képest a hátország lehet, hogy megfoghatatlan, de nem illúzió, nagyon is létező dolog.”
Akkor pénzt nem kapsz, de cserébe választhatsz egy tetszőlegesen “megfoghatatlan, de nagyon is létező” dolgot bennem. :)
“Kicsit olyan ez, mint az az ember, aki ha elkölthető pénzhez jut, akkor vesz pl. egy új szekrényt, mert az kézzelfogható, van látszata, de pl. ha elutazná, azt pénzkidobásnak tartaná, mert azután nem marad “semmi””
Pont így gondolom én is. Úgyhogy nyaralni sem foglak elvinni. :D
“Sokszor írtuk már, hogy a szerelmes férfi adni akar, ilyenek vagytok.”
Már elégszer leírtam, hogy ez nem más, mint a férfi pillanatnyi helyzetének alamuszi módon történő kihasználása.
Ezért az őszinte társas kapcsolatok legfőbb mérgezője szerintem.
A szerelmes nő is mindenre kapható, de ha a férfi ezt csak arra használja ki, hogy jól megduggassa párszor, az ugyanúgy aljas dolog.
“A nők a biztonságot keresik”
Saját erőből is elérhető. A mai világ minden téren lehetővé teszi ezt számotokra. A férfiak is a biztonságot, kiszámíthatóságot szeretik. Arra jöttem rá, hogy ez leginkább úgy valósulhat meg, ha nem osztozkodom semmiben egy sokszor megbízhatatlan, kiszámíthatatlan nővel, akinek egyéb lehetőségei is vannak a túlélésre egy esetleges lecsúszás esetén. Nekem viszont nincs, ezért nekem az a biztonság, ha a magam ura vagyok.
“Sosem foglalkoztam különösebben a pénzzel, csak annyira érdekel, amennyire egy normális élethez szükség van rá.”
Velem is ugyanez. Ezért nem fogok más részére bármit is biztosítani.
“Sosem érdekelt mások pénze sem, mégis mindig csak olyan férfiak közelednek hozzám, akiknek sok van”
Engem meg mindig olyan nők találtak meg, akiknek kevés. Úgyhogy ezért is mondom, hogy ilyen szemlélet mellett, nem sok értelme van nőkkel vagyonközösségre lépni.
“azt sem mondom, hogy a szegénység boldogítana.”
Engem se, ezért nem hagyom, hogy leszegényítsenek. :)
“A nagy igazságok mindig egyszerűek: a szeretetnél semmi sem fontosabb.”
A szeretet az nem ugyanaz, mint a szerelem. A szeretethez, mint érzelemhez az kell, hogy a másik fél szerethető, pozitív személy legyen emberileg. Csak ilyen lehet méltó társ, barátnő, akit szerethetek. Tegyük fel egy manipulatív, ügyetlen, határozatlan személyiség aki rám akar támaszkodni, tehát olyan alacsonyabb szintű hozzám képest, nem szimpatikus, így nem szerethető.
Tehát szerintem: komoly, felelősségteljes, szeretni tudó férfinek komoly, felelősségteljes, szeretni tudó nő a méltó párja. A manipulatív ribancnak meg a strigulahúzós macsó.
Annak viszont én is örülök, hogy nem lettél “riboid”. :D Ez azt jelenti, hogy van benned egyfajta önbizalom, tartás. Ez az, ami sok nőből hiányzik.
:)
Van, amiben egyetértek, de inkább úgy mondanám, hogy megértelek.
A felelősség, és az elköteleződés egymás iránt fontos egy kapcsolatban, nem úgy értettem, hogy csak te legyél az, aki felelősséget vállal a másikért.
Nem viszel el nyaralni? Akkor nem is szeretsz… :)
Az, hogy a szerelmes férfi adni akar, nem kihasználás. Ha semmit nem érzek iránta, és semmit sem akarok tőle, csak a pénzét, amit el is veszek tőle, az igen.
Egy nő akkor is a biztonságot keresi egy férfiban, ha nem nincstelen. Ez egy belénk kódolt dolog, nem tehetünk róla.
A szerelmes nő mindig kicsit jobban észnél tud lenni, mint a szerelmes férfi, ezért szerintem ritkább, hogy bármit meg lehet vele tenni.
“Annak viszont én is örülök, hogy nem lettél “riboid”. :D”
Örülök, hogy örültök az erényeimnek! :)
“Ez azt jelenti, hogy van benned egyfajta önbizalom, tartás. Ez az, ami sok nőből hiányzik.”
Köszönöm. :)
Kedves Alkibiadesz, az az érzésem, hogy valójában nagyon nagy szíved van. Engedj már fel egy kicsit… ;)
“A felelősség, és az elköteleződés egymás iránt fontos egy kapcsolatban, nem úgy értettem, hogy csak te legyél az, aki felelősséget vállal a másikért.”
De egy nő milyen jellegű felelősséget vállal? Szerintem semmilyent.
Elköteleződni meg miért kell? Nem az a legjobb, ha megmarad a szabadság? Arra az esetre, ha már úgy érezném, hogy cserélni kell a nőt. Végül is ez egy belénk kódolt dolog, nem tehetünk róla. :)
“Egy nő akkor is a biztonságot keresi egy férfiban, ha nem nincstelen. Ez egy belénk kódolt dolog, nem tehetünk róla.”
Ezt kifejthetnéd bővebben. Tegyük fel, megvan az anyagi stabilitásod egyedül is. Vadállatok meg nem nagyon kolbászolnak a városban. Akkor milyen természetű dolog az, amiben egy férfi biztonságot tud nyújtani? Illetve mi az, ami ezt az érzést kiváltja belőled?
“A szerelmes nő mindig kicsit jobban észnél tud lenni, mint a szerelmes férfi, ezért szerintem ritkább, hogy bármit meg lehet vele tenni.”
Na látod. A férfi meg ezért nem lesz már így felnőttkorban szerelmes, mert már elsőre megtanulta, hogy akkor kihasználják. Ráadásul, az okosabbak mások kárán is tanulnak, mert kívülről látják, mekkora marha is az, aki szerelmes.
,,Ráadásul, az okosabbak mások kárán is tanulnak, mert kívülről látják, mekkora marha is az, aki szerelmes.”
Sajnos kevesen vagyunk ennyire okosak :D
Elég vicces szó, ebben a formában nem hallottam még :D Tényleg örülünk, és abban is egyet kell értenem, hogy van benned tartás, és ez sajnos hiányzik sok mai nőből :D
Erre nem tudok egyszerű kommentként válaszolni.
Ez megér egy cikket. A Hátország-elmélet címűt, vagynemistudom. Óóó deszép téma. Tényleg. És nagyon köszönöm, hogy felvetetted.
Szívesen. Egyébként nővel élsz vagy nem? Kíváncsi vagyok, a “nem tudunk összeköltözni” mondat miatt. Mindegy, milyen viszonyban vagytok (mármint lehet az a nő testvér, lánygyermek, anyós, elvált feleség, bármi, tehát nem szexpartnerként kérdezem). Csak egyáltalán – az életteredet megosztod egy nőnemű lénnyel vagy nem?
Biztos, hogy érted, mit jelent az “összeköltözni” abban a szövegkörnyezetben?
Akkor mondom meg, hogy nővel élek-e vagy sem, ha elmondod, melyiket olvasod ki eddig a soraimból. El akarom kerülni a diadalmas “rögtön gondoltam” mondatokat.
Semmit sem olvastam ki, de majd leírom, miért kérdeztem meg. Nem személyeskedés miatt, tehát nem temiattad. Csak foglalkoztat ez a kérdés, és azért akadtam meg a mondatodon, azért kérdeztem rá. És hát persze mert úgy gondolom, hogy ez egy fontos, de kellőképpen ki nem tárgyalt kérdés. Mert ahogy kivettem, nőn ti azt a személyt értitek, akivel az ember szexel. De hát más nők is szerepet kapnak az életben, például elég sok, sőt egyre több olyan helyzet van, amikor együtt lakik férfi és nő, akik nem állnak egymással szexuális kapcsolatban, nemileg semlegesnek tekintik egymást, és az együttlakást nem is tartják a személyes döntéseikre, magánéletükre befolyásoló tényezőnek, de ennek mégiscsak hatása van azokra a párkapcsolatokra, amiket nem egymással bonyolítanak. Tehát, elég általános az a helyzet, hogy egy férfi együtt él egy nővel, akivel nem szexel, de megosztja vele az életét – és szexel valaki mással, akit a barátnőjének vagy szeretőjének vagy akárkijének tart, és akivel nem hajlandó megosztani az életét. És ez szerintem elég érdekes.
Talán kicsit hasonló ahhoz a szintén elég gyakori helyzethez, amikor a férjnek szeretője van, akihez érzelmileg-szexuálisan kötődik, de nem hajlandó miatta feladni a házasságát, noha a saját állítása szerint köztük már “semmi sincs” a feleségével, a feleség már nem számít – de mégsem hagyja el, és mégsem kezd újat azzal, akit elvileg “szeret”.
Tehát ez gyakori, és ennek variációja a válás utáni együttélés, de idetartozik az anyával, lánytestvérrel, nagynénivel, egyéb rokonnal való együtt lakás is, ahol az élettér egy nemileg semleges személlyel van megosztva, miközben a nemi kapcsolat kiszorul az élettérből, és ezen a felálláson nem is szándékoznak változtatni. Vajon miért? Mi van ennek a hátterében, és hogyan hatnak ezek a viszonyok a nemek megítélésére, a párkapcsolatok kimenetelére?
És van egy olyan kérdés, ami az eddigiekből következik, de nem feltétlenül. Tehát nem feltétele a fizikális együttlakás, lehet csak lelki kötelék is, ami a két embert egymáshoz köti. Ami engem a legfőképpen izgat, az a felnőtt férfiak viszonya az anyjukkal. Hogyan befolyásolja a másik nem megítélését, hogyan befolyásolja a párkapcsolatok kimenetelét a mama?
Ezt szerintem egyik férfi sem veszi komolyan, illetve nem gondolja, hogy bármiféle hatást is gyakorolhat rá az anyja személye, a vele való együttélés, vagy legalábbis lelki kapcsolat.
De nekem meg kellett tapasztalnom, hogy ez rettenetesen fontos, és nem csupán egy-két elszórt esetben van így, hanem alapvető, mindenkire kiható ügy.
Egy fiúnak az anyjával való kapcsolata nagyon alapvető abban, hogy milyennek látja a nőket. Ahogyan ti látjátok a nőket, amiket írtok róluk, amilyen problémákat és veszélyeket beléjük láttok, abban nagyon sok van abból, ami az anya-fiú viszonyból belétek épült.
És erről soha nincs szó, mert ez olyan kérdés, amiről valahogy nem lehet, nem illik, nem szabad beszélni. Ezt inkább ne bolygassuk, ez az egyik legféltettebb kincs, legrejtettebb erőforrás, a mama a legszentebb tehén, akihez nem szabad nyúlni.
Jó, nem is lenne muszáj beszélni róla, de enélkül sajnos nem lehet igazán világosan látni semmit.
Azért mert van józan eszünk, és nyitott szemmel járunk a világban, az még nem jelenti azt, hogy rossz volt a kapcsolatunk az édesanyánkkal :D
1.) Tehát akkor most szerinted nővel élek, vagy sem?
2.) Miért kell minden felnőtt férfi minden cselekedetében egy nőt (pl anya) keresni?
3.) Ki mondta, hogy “a nő az, akivel szexelek”?
1. Miért gondolod, hogy találgatok? Miért kellene találgatnom?
Először is feltettem egy kérdést. Mivel azt írtad: “nem tudunk összeköltözni”, hát megkérdeztem, egyedül élsz-e. Elég értelmetlen ezt úgy megfordítani, hogy te kérdezed, hogy én mit gondolok. Nem gondolok semmit.
Persze, előzetes tapasztalatom van – a tapasztalatom az, hogy ha a férfiak az anyjukhoz kötődnek, nem fognak tudni a párjukhoz kötődni. Ehhez nem kell az anyával együtt élni, de manapság ez is egyre gyakoribb, tulajdonképpen tömegjelenség. Vagy mondjuk bárki mással, családtaggal, barátokkal, mert tökegyedül fenntartani egy tehermentes lakást ma már szinte mesebeszéd, vagy legalábbis aljas gazemberség kell hozzá. Ráadásul unalmas is és fárasztó.
Tegnap láttam egy videót, egy amerikai repülőgépfejlesztő mérnök 17 nm-es szuterénhelyiségben lakik (persze, már válás után): http://www.youtube.com/watch?v=hJkBlqLJLWA – és ha ott ez az elérhető színvonal, akkor miért képzelném azt, hogy itt nagyon válogatni lehet a lehetőségek között.
Tehát ha az országos átlagból indulok ki, akkor arra tippelek, hogy nem tartasz fenn egyedül egy tehermentes öröklakást, tehát nem élsz egyedül. Persze az is lehet, hogy a szerencsés kisebbséghez tartozol, és tévedtem.
2. ki beszélt itt minden cselekedetedről? Itt egyetlen mondatból indultunk ki: “nem tudunk összeköltözni” Mármint nem tudsz, vagy nem akarsz összeköltözni azzal, akivel viszonyod van. Ez nem az egész életed, nem minden cselekedeted, ez a szeretőddel való viszonyod. A nőkhöz való hozzáállásodat pedig nagyon is meghatározza az, hogy mit tanultál az anyádtól.
Azt gondolod, ez nem így van? Ha az anyádtól nem tanultál meg viselkedni a nőkkel, akkor miért nem? Miért nem tanított meg viselkedni a nőkkel? Bárhogy is viselkedsz a nőkkel, bármit is gondolsz róluk, azért felelős az anyád, akár tanított, akár nem. Ha nem tanított semmire, akkor meg azért felelős.
3. Nos, amit olvasgattam a honlapon, abból az jött le, hogy maximálisan a párkapcsolat buktatóival foglalkoztok. A nők jogaival és kötelességeivel a párkapcsolatban.
Szóba került valaha is az anyátok? Pedig ő is nő ám, pont olyan nő, mint akiket szidtok, akiktől elvártok dolgokat. Anyátoktól miért nem várjátok el? Mert tőle nem vártok szexet. Anyátok tehát nem is nő.
Miért mondja azt Alkibiadész, hogy az anyám más, mert az szeret, a nőm meg becsap és kihasznál? Miért gondolja, hogy az anyja nem ugyanazt csinálja vele? Ugyanazt csinálja, csak olyan ügyesen, hogy Alkibiadésznak fel sem tűnik.
Hm, valószínűleg nem éppen felhőtlen a viszonyod az anyósoddal. Akarsz róla beszélni? :)
1. nincs anyósom
2. amit eddig leírtam, nem elég? Inkább arra vagyok kíváncsi, a férfiak (mondjuk te) mennyire vagytok képesek érzelmileg függetlenedni az anyátoktól, és mennyire vagytok képesek elfogadni azt, hogy a saját partneretek az az egyetlen lény, akivel igazán megosztjátok magatokat. Azt látom, a legtöbb férfi úgy kapaszkodik az anyjába, mint egy menedékbe egy szörnyű ellenség ellen. És még mondjátok is. Ez az oldal másról sem szól, minthogy a nő ellenség. De hát akkor lehetne azt csinálni, hogy teljesen nő nélkül éltek. Mondjuk, sokan talán ezt is csináljátok: nekem nem kell nő. Ja, anyám az más, az nem nő. Minden nő le akar nyomni, kivéve anyámat.
Abszolút nem akarjátok látni azt a tök nyilvánvaló tényt, hogy az anyátok, aki mostanában legtöbbször magányos és sérült, mert szar párkapcsolata volt, úgy kapaszkodik belétek, mint a kullancs. És amitől féltek a nőkkel kapcsolatban, azt anyátok a szemetek láttára csinálta végig apátokkal.
Hányan nőttetek fel úgy, hogy apátok volt az úr a háznál? És hányatok úgy, hogy az anya volt a domináns a családban? Épp azt nem akarjátok a magatok számára, amin apátok keresztülment. Nem akartok magatoknak egy olyan nőt, amilyen anyátok volt, amikor még nő volt. De hát veletek szemben nem nő, ugye. épp ezért pontosan úgy hagyjátok magatokat elnyomni és befolyásolni általa, sőt jobban, mint apátok. És anyuci védelme alatt utálkoztok a nők ellen, akik alól vannak tiszteletreméltó kivételek, mint például anyu. Ő nem számít. Ő apátokkal szemben számított, akit kizsigerelt, de most már, veletek szemben nem számít, hiszen őt nem dugjátok meg. Attól kell félni, akit megdugtok.
De én meg azt gondolom, hogy amíg egy férfi nem szakadt el lelkileg az anyjától, addig MINDEN NŐTŐL FÜGGNI FOG. Tehát addig bárkivel is próbálkozik, csakis függőségi kapcsolatokba tud bonyolódni. És amitől függő vagyok, attól félnem kell, hiszen nincs felette hatalmam, nem tudom uralni. Szerintem komoly küzdelem az anyáról való leválás, anyu ugyanis egyáltalán nem szeretné, ha a kisfia őt “elhagyná” és “kurvával állna össze”. Az anyák roppant szívósak, úgy látom, eszük ágában sincs elengedni a gyerekük kezét. És a mai világ ezerrel játszik a kezükre, leginkább a még otthon elkezdett szexuális élet, amíg még a fiatal az anyja kezét fogja, de már párja is van. Ha ott elkezdi ezt a kettősséget, sose ébred rá, hogy változtatnia kell rajta. (És ez nagyjából a férfiak 100%-ára igaz, ugye). A másik ok a partnerek váltogatása, a harmadik ok a nők “emancipációja”, a könnyű válás. Ez a kettő is belógatja a levegőbe azt, hogy nem is igazán kell nekünk mindenben egymásra támaszkodni, ez az egész valahogy nem komoly, egymáson kívül kell keresnünk az érzelmi súlypontot. A harmadik ok gazdasági, anyagi, ami miatt egyre kilátástalanabb az önálló lakás megszerzése, legalábbis sok esetben tuti rabszolgaság, és ki akar öngyilkossá válni a devizahitele miatt?
Tehát ez mind a mamák malmára hajtja a vizet, és hát sok más is. Elképesztőnek tartom azt a szívósságot, amivel a mamák magukhoz cementezik a fiaikat. És a fiúk ebből a pozícióból valóban csak elvárásokkal vannak tele a nők felé, pökhendi, nagyképű, ugyanakkor bizonytalan, félelmekkel és szorongásokkal teli, segítségre vágyó furcsa lényekké válnak.
Az első lépésnek szerintem az anyától való leválásnak kellene lennie. Aki az anyjáról képes leválni, azt már SEMMILYEN NŐ NEM FOGJA TUDNI FÜGGŐSÉGBE HAJTANI.
Amúgy a Biblia épp ezzel kezdődik: “Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.”
Az első lépés tehát az elhagyás. Az anyáról való leszakadás nélkül lehetetlen egy igazi új kötődést kialakítani, mert ha ottmarad titkos hátországnak a mama, az valami olyasmi, mint amikor valaki a szeretője és a felesége között egyensúlyoz, igazán egyikhez sem kötődik, de persze egyiket sem hagyja el.
Amíg a férfi függő viszonyban áll az anyjával, addig nem fog tudni vezető szerepet betölteni a párkapcsolatában. És ha nem tud vezető lenni egy nő felé, akkor persze hogy azt fogja tapasztalni, hogy a nők el akarják nyomni.
Amíg valaki alkoholfüggő, addig az alkohol uralkodik rajta, nem tud neki ellenállni, és rettenetesen nagy mennyiségre van belőle szüksége. Aki nem függ tőle, az SOKKAL KEVESEBBEL IS BEÉRI. Abban nincs egy roppant vágyódás az alkohol után.
Aki ételfüggő, az rengeteget eszik, de amit megeszik, az nincs a javára: minél többet eszik, annál gyöngébb és betegebb, vagy annál többet hány ki. az evés inkább szenvedés forrása, mint öröm. Aki nem függ az ételtől, annak az evés jó érzés, és SOKKAL KEVESEBBEL IS BEÉRI.
Az elvárások függőséget jeleznek. És aki függő, annak nagyon sokra van szüksége, de amit elvesz, azt nem tudja hasznosítani, nem tudja élvezni a maga számára. Aki nem függő, annak sokkal kevesebb is elég, és az táplálja, erősíti, örömmel tölti el, átérzi a megelégedést. A függő soha semmivel nem képes betelni, nem tud megelégedni.
Ez nem menti fel a nőket – de ha nem vagytok függők a nőktől, akkor képesek vagytok elkerülni a rossz nők csapdáit. Ha függők vagytok, akkor nem tudjátok kikerülni a csapdákat.
2. amit eddig leírtam, nem elég? Inkább arra vagyok kíváncsi, a férfiak (mondjuk te) mennyire vagytok képesek érzelmileg függetlenedni az anyátoktól, és mennyire vagytok képesek elfogadni azt, hogy a saját partneretek az az egyetlen lény, akivel igazán megosztjátok magatokat. Azt látom, a legtöbb férfi úgy kapaszkodik az anyjába, mint egy menedékbe egy szörnyű ellenség ellen. És még mondjátok is. Ez az oldal másról sem szól, minthogy a nő ellenség. De hát akkor lehetne azt csinálni, hogy teljesen nő nélkül éltek. Mondjuk, sokan talán ezt is csináljátok: nekem nem kell nő. Ja, anyám az más, az nem nő. Minden nő le akar nyomni, kivéve anyámat.
Abszolút nem akarjátok látni azt a tök nyilvánvaló tényt, hogy az anyátok, aki mostanában legtöbbször magányos és sérült, mert szar párkapcsolata volt, úgy kapaszkodik belétek, mint a kullancs. És amitől féltek a nőkkel kapcsolatban, azt anyátok a szemetek láttára csinálta végig apátokkal.
Majd ha lesz időm meg energiám, akkor leírom neked, mi minden nem stimmel az érvelésedben. Ja, várjál, leginkább semmi.
Engem kurvára idegesítenek a konyhapszichológusok. Legfőképpen azok, akik úgy néznek ki, mintha Müller Péterből meg Csernusból meg Coelho-ból lennének összegyúrva. Azt hiszed hogy tudsz valamit, miközben nem tudsz semmit.
Ez a weboldal nem azért jött létre, hogy a mi- minden bizonnyal létező- sebeinket gyógyítgassa. Itt egy baromi nagy társadalmi probléma van, amit csak a társadalom szintjén lehet megoldani. tudod, vannak olyan nők is, akik erre már rájöttek, remélem előbb vagy utóbb neked is sikerül.
“Majd ha lesz időm meg energiám, akkor leírom neked, mi minden nem stimmel az érvelésedben.”
Az nem stimmel, hogy azt mondom, nőjetek fel végre, és ne lógjatok anyátokon, mert észre sem veszitek, hogy titokban ő lóg rajtatok.
Az nem stimmel, hogy anyátok is nő, és amit a nőkről írtok, anyátokról írjátok. Abból indultok ki, amit anyátoktól láttatok. Abból indultok ki, amit gyerekkorotokban végignéztetek apátok és anyátok között, és amit nem akartok újrajátszani a ti életetekben.
De mégis ragaszkodtok hozzá – ahhoz, aki apátokkal nem bírt kijönni, az veletek tán tündérré válik? Avagy anyátok és apátok házasságában apátok volt az egyetlen hunyó, a mama minden alól kivétel?
A férfi-nő kapcsolatban szabályok vannak – anyátok betartotta azokat apátokkal?
Kire fújtok? Ha anyátokkal minden rendben lett volna, és annyira jó példát mutatott volna, most nem kellene sóhajtoznotok a rossz nők miatt.
Azért sóhajtoztok, mert rossz örökséget cipeltek.
De mégsem akartok ettől megszabadulni, mert hát ugye a mami az csak a mami, ő minden alól kivétel, ő szeret, ő jó, ő szent tehén.
Ha szabad akarsz lenni a nőktől, vagy a nőkkel, akkor először is legyél szabad anyádtól.
Ja, és össztársadalmi szinten nem lehet megjavítani a dolgokat, csak elrontani. Rendbe tenni csak a saját életedet tudod, a társadalmat nem. Még egy másik ember életét sem tudod rendbe tenni, én nem tudok segíteni rajtad, te nem tudsz segíteni rajtam – mindenki csak magán tud segíteni.
Én vagy te csak el tudjuk mondani azt, amit látunk vagy gondolunk, de mindenkinek a maga dolga, hogy ebből mit hasznosít vagy mit nem. Egy egész társadalmat nem lehet kényszeríteni semmire, mert a kényszer függőség, félelem, nincs benne semmiféle szabadulás. Nem létezik társadalmi felszabadulás, csak kényszer létezik.
Ne akard az egész külvilágot megváltoztatni – változtasd meg saját magad.
Nehéz, ugye? Szinte reménytelen. Ha változni iszonyú nehéz feladat, és csak magadról van szó, akkor miért gondolod, hogy egy egész világ könnyebben megváltozik, mint te egyedül?
Ekkora közhelyekből épült szemétdombot már rég láttam. Nem akarsz írni valamelyik női magazinba?
Az nem stimmel, hogy azt mondom, nőjetek fel végre, és ne lógjatok anyátokon, mert észre sem veszitek, hogy titokban ő lóg rajtatok.
Hogy a faszba hiheted el, hogy mind beleférünk a skatulyádba??? Én idejövök gyanútlanul, hogy majd vitatkozok egy jót, te meg már az első mondattal lelombozol. Nem szép.
Csak neked, csak most: én nagyjából mindent az anyámtól tanultam , ami emberi. Apám ugye sehol nem volt, tehát mástól nem lehetett. Nem hibátlan persze, de mélységesen tisztelem amellett, hogy szeretem. Nem lakunk együtt perpillanat.
Az nem stimmel, hogy anyátok is nő, és amit a nőkről írtok, anyátokról írjátok. Abból indultok ki, amit anyátoktól láttatok. Abból indultok ki, amit gyerekkorotokban végignéztetek apátok és anyátok között, és amit nem akartok újrajátszani a ti életetekben.
Persze hogy nem stimmel, legfeljebb féligazság ez, ami talán rosszabb, mint a nyílt hazugság. Az élet legtöbbször ennél bonyolultabb. Ráadásul pimasz módon feltételezed rólunk, hogy gyenge, akarat nélküli és vak bábuk vagyunk mind, egytől egyig. Azt, hogy mi miből indulunk ki, hadd tudjuk jobban. Személyeskedéssel nemigen mész itt semmire. Egyébként ha már itt tartunk: én nem venném a bátorságot, hogy a nőket egy emberként minősítsem. Individualista vagyok, ebből a szempontból.
Ja, és össztársadalmi szinten nem lehet megjavítani a dolgokat, csak elrontani.
Ha ez igaz lenne, még ősközösségben élnénk.
Egy egész társadalmat nem lehet kényszeríteni semmire, mert a kényszer függőség, félelem, nincs benne semmiféle szabadulás.
Hol itt a kényszer? Beszélünk valamiről, ami nincsen jól. Megtiltanád, vagy mi?
Lent válaszolok, mert itt már nincs hely.
“Miért mondja azt Alkibiadész, hogy az anyám más, mert az szeret, a nőm meg becsap és kihasznál? Miért gondolja, hogy az anyja nem ugyanazt csinálja vele?”
Amikor úgy havonta egyszer találkozom vele, nem vettem észre, hogy komolyabban kihasználna. Bár ha belegondolok, valamikor is segíteni kellett neki megjavítani egy konnektort. Szörnyű kihasználás ez tényleg. :)
Legközelebb majd azt mondom, hívjon egy villanyszerelőt az özvegyi nyugdíjából.
A tagadás a függőség jele. Nem, én nem vagyok alkoholista, mondja a faszi, akinek már orrán-száján dől ki a vér az alkoholmérgezés miatt.
Nem, én nem vagyok szexfüggő, semmi rossz nincs abban, amit teszek, nem rombolom a párkapcsolatomat azzal, ha mással kefélek, mondjuk az apám szeretőjével, és különben sem csalom meg a páromat, hiszen nem hatolok bele ebbe az ordas kurvába, csak műfasszal dugom meg (na, ez egy irodalmi példa volt, kortárs magyar irodalom).
És én csak gondoskodom anyámról, igenis jót teszek vele, de te meg eltetted láb alól a nagyapádat, mert az állatorvos beinjekciózta, amikor már nem lehetett rajta segíteni. Szóval te gyilkos vagy, én meg csak segítek anyámon. (Szintén kortárs irodalmi példa, mostanában ilyesmit írnak az írók).
Hát nézd, tudom, hogy függők vagytok, úgy beszéltek, mint a függők. Nagyon keserves megszabadulni, nagyon hosszú és félelmetes az út, sokkal egyszerűbb beleragadni a függőségbe.
Utólag már jó, persze, az ember nagyobb terheket is elbír, mégsem roppan össze tőle. De addig hosszú az út, és sajnos nem jósolok nagy jövőt annak, hogy közületek sokan lennének hajlandóak ezt végigcsinálni. A legtöbbetek élete végéig csüngeni fog az anyján.
Weöres Sándor, József Attila, Petőfi Sándor – soha nem váltak le a mamájukról, a verseiken látszik. Hiába vergődik valaki aztán a párkapcsolattal, amíg függő, soha nem lesz jó semmi.
Ha úgy érzed, valójában nem jó a párkapcsolatod, és valójában soha nem volt igazán jó, legfeljebb egy pillanatra, de azt nem tudtad megőrizni, akkor nem vagy szabad. Csak álmodozol róla, hogy talán hozzád is bekopogtat egy “igazi nő”. De tudod, mit mondok? Az “igazi nőt” te páros lábbal rúgnád ki, mert ha a függőségi kapcsolatot ismered, akkor ezt kívánod, és nem tudsz mit kezdeni azzal, ami nem függőségre épül. Attól félsz, mint állat. A szabadság félelmetes, Hiába is kívánod, ha nem teszel érte, nem éred el.
Aranyos, ahogy így megpróbálsz belénkmagyarázni mindenfélét láttatlanban, de mint mondtam, ez csak terelés, önigazolás.
Olvasgatva a kommentjeidet, a fő probléma a gondolkodásmódoddal az, hogy te azért keresel egy “erős, stabil, határozott” személyiséget, mert ezekkel a tulajdonságokkal te magad nem rendelkezel. Így a szociális bizonytalanságérzetedre, önbizalomhiányra való orvosságként kéne neked egy olyan férfi, aki rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amivel te nem. Nem pedig azért, mert egy társat keresel.
Ez tulajdonképpen napjaink feminista szemléletének felel meg. Náluk is pont erről van szó: a nő akármilyen rossz képességekkel rendelkezik, ő mindenképp “jó”. Viszont ha a férfiak ezt nem látják, és nem hajlandók a keblükre ölelni és az igényeit maradéktalanul kielégíteni, akkor ők rosszak. Ezért aztán az az elv, hogy a férfi igazságérzete, öntudata, nőpreferenciája káros. A férfinak mindegy kell legyen, milyen a nő. A férfiakat meg kell nevelni, gender-elmélettel, hogy a segítségre szoruló nők számára hasznos balekok lehessenek. És ezt törvényesíteni is kell, mert úgy az igazi. Ha a férfi nem teljesíti a nő túlzó anyagi igényeit, akkor az gazdasági zsarolás. Ha vissza mer szólni a hercegnőnek, akkor az lelki terror. Ha szexelni szeretne, akkor az nemi erőszak. Ha meg mindezek ellenére elégedetlen vele a nő, akkor elválik, és persze a gyerekérdekére hivatkozva, kidobhatja a mocskos patriarchát a saját lakásából, és gyerek -asszonytartásra kötelezheti. Mindezt az elvileg egyenrangú nő a 21. században. Legközelebb nyakörvet is kapunk majd?
Teljesen mindegy, hogy gender elmélettel akarsz nevelni, vagy jinjanggal, vagy Isteni rendeltetésre hivatkozva. Lényeg az, hogy a férfit szerinted is jobbá kell tenni, mert így nem jó ahogy van. Van önálló akarata, igényei, ezért nem tudja betölteni a tökéletes szolga szerepet, aki csak adni akar, de nem vár cserébe semmit.
Rájöttetek, hogy a férfiak manipulálása csak addig az 1-2 évig mehet korlátlanul, amíg szerelmesek. Ezért aztán kell valami törvényi keret, amire hivatkozva a karhatalom segítségével ez után is kikényszeríthető az önfeladás, önzetlen balekság a férfi részéről. Mert ha a nő igényeinek nem felel meg, övé a felelősség, és ő fog alaposan ráfázni a nő hülyesége miatt is. Ilyen konstrukcióban a nő bármit elvárhat a kutyaszorítóba került férfitől, viszont a férfi semmit nem várhat el a kiemelt védelmet élvező nőtől. Ezért van az, hogy napjainkban egyre csökken a házasságok száma, mert a férfiak kezdenek rájönni, hogy házasodni veszélyes dolog, és nem akarják hurokba dugni a fejüket.
Nem keresek senkit, mert megtaláltam. És igen, nagyon erős egyéniség. De nem stabil egyáltalán, és évek alatt rá kellett jönnöm, hogy ennek oka a háttérben álló anyja. Egyszerre nem lehet valaki két nő párja. Vagy az egyik, vagy a másik. Vagy a dagonya a fertőben, vagy a fejlődés. Én tudom, és látom, hogy mire lenne képes. De most nem az, amilyen VALÓJÁBAN, és én hiába látom rajta, ha van egy másik erő, ami beleragasztja a sárba.
Mondok egy másik irodalmi példát, ami közel áll hozzám. Ez Kertész Ákos Makrája. A férfi összeismerkedik egy nővel, aki fantasztikus embernek látja a fickót, olyannak, amilyennek ő saját magát nem is képes látni. A nő valóban támogatja, próbál neki segíteni, de a fickó végül is ahhoz az önképhez ragaszkodik, amit már megszokott – a senki önképéhez. Elszakad a nőtől, másokhoz csapódik, végül öngyilkos lesz.
Én nem láthatok minden férfit fantasztikus embernek. De akit fantasztikusnak látok, azt valóban annak látom, és ez nem rózsaszín köd, ami eltakarja a valóságot a szemem elől – hanem a potenciál, ami benne szunnyad, amit megvalósíthat magából. Tudom, hogy most nem ilyen, de kivárom, van időm. Nem fogok mást keresni, egy “erős férfit”. Már megtaláltam az erős férfit, akit senki más nem lát annak, csak én. De tudom, hogy én látom a valóságot, mindenki más pedig a jelenlegi állapotot.
És ki fogom tudni húzni abból, amiben van – de mellettetek van valaki, aki elkötelezte magát arra, hogy kihúz abból, amiben vagy, és segít megélni a benned levő potenciált?
Nem hiszem. Már csak azért sem, mert velem is ellenségesen és taszítóan beszélsz. Rajtad nem is tudnék segíteni, mert te a függőségi kapcsolatot keresed. Ami nem függőség, attól irtózol. Már írtam – taszítod azokat a nőket, akik nem függőségre építik a kapcsolatukat, csak függő nőhöz bírsz kapcsolódni, aztán persze nem lesz jó, mert a függőség leépít.
De hát ehhez először is meg kéne szabadulni, és az úgy nem megy, ha tagadod a függőséget.
“Lényeg az, hogy a férfit szerinted is jobbá kell tenni, mert így nem jó ahogy van.”
A férfinak jobbá kell válnia, mert JOBB, mint amilyen most. Sokkal több van benne, mint amit mutat és megvalósít, valóban több van benne. Nekem is jobbá kell válnom, ez rám, vagy úgy általában a nőkre is vonatkozik. Én sokkal jobb és több vagyok, erősebb és szabadabb, mióta ismerem azt a férfit, akiről írtam. Ha ő jobbá tudott tenni engem, akkor én is jobbá tudom tenni őt, nem? Nem nehéz, csak hosszú ideig tart, és nagyon kis lépésekkel lehet haladni. Türelemjáték, mintha megvárnám, amíg egy fa megnő. Ha nem várnék, ha az azonnali haszonra hajtanék, akkor valóban olyan lennék, mint akiket szidsz.
De te miért kötődsz mégis olyanokhoz, mint akiket szidsz? Miért nem szakadsz el tőlük? Mi lenne veled nélkülük? Nem lenne semmi bajod. Vagy mégis? Miért kötődik az ember ahhoz, ami leépíti? Mert valami hasznot ő maga is húz a dologból. Van valamiféle hasznod azokból a nőkből, akik kizsigerelnek. Lehet, hogy nem vallod be, de ha nem lenne hasznod az egészből, akkor nem kötődnél ilyen nőkhöz.
“de mellettetek van valaki, aki elkötelezte magát arra, hogy kihúz abból, amiben vagy, és segít megélni a benned levő potenciált?”
Köszönjük, de még mindig jól vagyunk :)
Annyi potenciál van bennem, amennyi. És mások kedvéért nem fogom hajtani magam. Ez az a téveszme, amit ti nők gyakran képzeltek a férfiakról. Képzeld, mi is minél lazább, kényelmesebb életet szeretnénk élni, nem pedig mások elvárásainak megfelelni.
“Már csak azért sem, mert velem is ellenségesen és taszítóan beszélsz.”
Hát miután folyamatosan próbálsz rajtam fogást találni, szerinted?
Azon kívül meg tényleg nem vagy az esetem. Nem szeretem, ha egy nő okoskodó, azt szeretem ha okos. Ugyanúgy, mint azt sem szeretem, ha erősködő, azt szeretem ha erős. Ha érted a különbségeket ezek között a szavak között.
“te a függőségi kapcsolatot keresed.”
Nem akarok együttélni = függőségi kapcsolatot keresem. lol. Ez valamiféle női logika? :)
“Már írtam – taszítod azokat a nőket, akik nem függőségre építik a kapcsolatukat, csak függő nőhöz bírsz kapcsolódni, aztán persze nem lesz jó, mert a függőség leépít.”
Ez meg olyan, mintha tükörbe nézve mondtad volna. :) Nem te írtál olyant, hogy a férfi biztosítsa az anyagi biztonságot számodra, te pedig a “hátország” leszel?
Akkor valójában te keresel olyan kapcsolatot, amiben a másiktól függhetsz, nem?
“A férfinak jobbá kell válnia, mert JOBB, mint amilyen most.”
Ha a saját igényeid szerint akarod “turbózni”, akkor rossz ötlet. Hidd el, a férfiak egy idő után elunják, és lelécelnek.
“Nekem is jobbá kell válnom, ez rám, vagy úgy általában a nőkre is vonatkozik.”
Végre valami okos gondolat.
“Ha ő jobbá tudott tenni engem, akkor én is jobbá tudom tenni őt, nem?”
Nem feltétlenül. Ha úgy érzed, “jobbá tudott tenni” az magyarul, szereted. Ha viszont te nem tudod “jobbá tenni” őt, akkor ő nem szeret eléggé. Tudod, ez olyan dolog, hogy te maximum 50%-ot tehetsz bele a saját oldaladon. De a viszonzást azt neki kell beletennie, azt nem lehet csak úgy kierőszakolni.
“De te miért kötődsz mégis olyanokhoz, mint akiket szidsz?”
Már nem kötődök. Elég egyértelműen leírtam. Voltak kapcsolataim, és utólag, már tiszta fejjel levonva a következtetést, ezeket a problémákat véltem felfedezni bennük. Ez nem jelenti azt, hogy minden nőt ilyennek gondolok, azt hiszem már tisztáztuk, de tény, hogy elég sok ilyen nő van, és ezek akarnak főként összeköltözni.
Ha jól lennél, nem lennél ennyire sértődött a nőkre.
Annyi potenciál van benned, amennyi? Az mégis mennyi? Egy mustármagból Jézus szerint nagy fa lesz, amin megülnek az ég madarai. A mustármag kicsi, de óriási potenciállal rendelkezik. De ehhez változnia kell – el kell vetni a földbe, el kell halnia, és meg kell várni, hogy megnőjön. Ez hosszú és keserves folyamat, amit persze meg lehet spórolni, de akkor a mustármagból soha nem lesz semmi se. Ha élsz, változol, fejlődsz. Ha nem változol, nem élsz.
Lehet olyan következtetést is levonni, hogy feladod az egészet, bebújsz egy kis lukba és magadra zárod az ajtót, és meg vagy sértődve, és a világ rossz, és igazad van – magad előtt. Ide írsz, és hát lám, itt mindenki egyetért veled, tehát igazatok van. Persze, sok mindenben igazatok van, de az még nem igazság, amiből nem következik fejlődés, változás, élet. A sértődöttségből soha nem következik fejlődés, változás, élet.
Az az igazság, ami szabaddá tesz. A sértődöttség még nem tesz szabaddá.
Lehet sértődni és lehet haragudni, de onnan tovább kell lépni. Nem a világnak kell lépnie tefeléd, hanem neked a világ felé.
Nem csak a mag van meg a komplett fa, ez a két véglet. A kettő között meg van egy csomó más. Mi van ha ő bokor akar lenni? Egy szép kerek bokor. Mert ő úgy érzi jól magát. Miért kéne minden férfiből kisajtolni a maximumot? Inkább legyen egy elégedett, nyugodt élete. A céljait magától is el fogja érni, mert igénye van a fejlődésre önmagától is. Te a társad kis sikereit elismered és osztozol az örömében, vagy csak hajtod tovább? Aztán ne szólj érte, ha ő is ezt csinálja majd és pl egy idő után nem dicséri meg a főztöd, csak azt mondja lehetne jobb is.
Lent válaszolok, mert itt már nincs hely.
“Itt egyetlen mondatból indultunk ki: “nem tudunk összeköltözni””
Most már értem mi a probléma, miért nem fogod mit ír Alkibiadesz, meg Borisz. Szelektív az értőolvasásod. Csak azokat a mondatokat érted meg, amiket szeretnél. És azt is úgy, ahogy te szeretnéd. Itt volt egy példa előtte, amiben vázolja, hogy a női gondolkodás és a férfi gondolkodás más. Az összeköltözés itt képletes, a gondolkodásra vonatkozott, ok? Vagyis, hogy nem tudunk tartósan egymás fejével gondolkodni, vagy egy harmadik módot kitalálni és mindketten úgy gondolkodni.
Nagyon jól be is mutatod: képtelen vagy a másik gondolatmenetét felvenni, vagy csak akár megpróbálni felvenni.
“Miért mondja azt Alkibiadész, hogy az anyám más, mert az szeret, a nőm meg becsap és kihasznál? Miért gondolja, hogy az anyja nem ugyanazt csinálja vele?”
Szüljél már egy gyereket, neveld fel, aztán tűrd el hogy leszarja a fejed, sőt el kezd gyűlölni, mert valami kis picsának nem tetszik, hogy van anyai szeretet is a világon, és azt egy normális gyerek viszonozza. Tényleg maximálisan sajnállak, hogy te mindenben csak a manipulációt látod, (valószínű ilyen emberekkel voltál körülvéve), de akkor ne papolj hátországról, hisz a te világodban nem létezik, az is csak manipuláció lehet. Akiknek joga van a hátország létezéséről és értékéről vitázni, azok az olyan nők, mint Inaara meg Reina. Belőlük tényleg árad a szeretet és a megértés, valami pozitív, de te folyamatosan csak uszítasz. Embereket a szüleik ellen. Mert nem érted, hogy milyen dolog is az a szeretet. Nagyon gonosz és manipulatív volt az anyád? Akarsz róla beszélni?
Írtam anyámról. Írj a pasidról. Milyen?
Szeretnéd kölcsönkérni? :D
Eddig 4 komolyabb kapcsolatom volt (ez nálam azt jelenti, hogy több mint 2 év, ebből korunknál fogva 2 még az “otthon lakunk és tanulunk” korszak, 2 összeköltözős) és egyik sem az anyóspajtás miatt ment tönkre. Egyszer volt sárkány anyósom, de arra fia is megsértődött emiatt és nem beszélt vele. Szóval elgondolkodott magán a mama és visszavett. Ez 25% nálam. Nővéremnél szintén 1, a jelenlegi – egyébként több mint 10 éve vannak együtt a férjével. Egyszer leült az anyukával, és elmagyarázta neki, hogy érti ő, hogy jót akar a fiának, de neki ő a párja és nem a fia. Ne magához méregesse, hanem a többi nőhöz, akikkel eddig d.gott a kisfia… Azóta elvannak. Lehet ez a szemléltetés kellett hozzá. Ennyi.
Sztem birsalma 2013. október 7. hétfő 12:02 és birsalma 2013. október 7. hétfő 12:21 kommentjeinek van alapja, és sok igazsàgot tartalmaznak. Nyilvàn nem teljeskörüen àltalànosìthatòak a megàllapìtàsai, de egy jellemzö anya-gyermek viszonyt mutatnak.
Ma a gyerekek fele csonka csalàdban nöl fel, mégpedig tùlnyomò többségben az anyjuk nevelésében, és az anyàk nagyon gyakran zsarolàsra, üzletelésre hasznàljàk a gyermekeiket. Ennek az egyik segédeszköze a gyerekek abszolùt anyai függésbe manipulàlàsa, amit a gyerekek testi-lelki fejlödése sùlyosan megszenved, és egész életükre kihat ìgy vagy ùgy.
A valò életben ez rendszeresen tapasztalhatò, és itt az oldalon is szàmos cikk foglalkozott ilyen kérdésekkel. Mi értelme van ezt most tagadni?
Sokszor ez a függöségben tartàs àltalànos férfiellenességgel is tàrsul, amit magam is tapasztaltam, amig el nem költöztem otthonròl, a frusztràciòkkal terhes légkörböl. A szinte folyamatos betegeskedésböl is csak akkor tudtam végleg kigyògyulni. Anyàm pl. a bennünket nagy szeretettel nevelö anyai nagyapànkat àltalàban csak “a vén szaros”-ként emlegette elöttünk. Az öcsémet fiatalon öngyilkossàgba is kergette, mert nem tudott idejében független életet kezdeni. Késöbb a sajàt gyermekeimet uszìtotta ellenem. Hosszan lehetne folytatni, és a sajàt anyàmnàl mindez jòl megfér a mély vallàsossàgàval, aminek az igazi természetéröl legalàbb életre szòlò ismereteket szereztem.
Borzasztò dolgok ezek, és nagyon sokban igazat adok birsalma nicknek.
Köszönöm. :)
Ezt én értem is, de nem ez az általános. Ezek szerint senki sem normális, nem is értem miért próbál bárki normális partnert találni… Ezek a normálistól eltérő esetek, amiknek a száma nő, az igaz, de még mindig nem ez az általános. Miért kell egyből mindenkinek bizonygatni, hogy “neked bajod van a nőkkel, mert beteg a viszonyod az anyáddal”?
Nem csak egészséges családból jöhet egészséges gyerek. Egy srác van a környezetemben, akinek nagyon durva gyerekkora volt. Ő elhatározta, hogy ha már a gyerekkorát elbaszták, a felnőtt korát nem fogják, neki normális családja lesz, és az is lett. Én már jóval utána ismertem meg, és szerintem egy határozott, jószívű férfi lett belőle. Ehhez az kellett nála is, mint nálad: kilépett a szennyező családi körből. De nem minden család ilyen, nem minden anya sárkány, nem minden apa alkoholista, stb. És a lényeg, hogy nem 1 pillanat alatt váltak ilyenné, ha ilyenek lettek. Ezt legkésőbb felnőtt korban meg kéne érteni és helyén kezelni. Ha van egy határozott fellépésed, se az anyád, se az anyós nem fog tudni legyűrni.
Én pont azt látom a környezetemben lévő férfiaknál, hogy egészséges viszonyban vannak az anyjukkal, ahogy egy anyával lenni kell. És egyikük anyja sem a tökéletesség szobra, messze nem.
@birsalma 2013. október 7. hétfő 13:30 A kommented alatt nincs vàlasz opciò.
Nincs mit megköszönnöd!
Most müködése közben làthatod az ösidök òta anyajogù tàrsadalmi berendezkedést, aminek központjàban az anyasàg intézménye àll.
Javarészt nem is tudatosul, h. a mindennapi szokàsokban, erkölcsökben és jogban kòdolt üzenetek sokasàgànak rendezö elve végsö soron az anyasàg szentsége. Èrzelmek és megérzések szintjén tàjékozòdunk közöttük, és ennek a tabunak màr a megközelìtése is visszariaszt mindentöl, ami sérthetné a központi dogmàt.
Ennek köszönhetö, h. a feminizmus akadàlytalanul törhet elöre. Az elkötelezett antifeminista ésszel, érveléssel vilàgosan àtlàtja a feminizmus szörnyü rombolàsàt, és küzd is ellene, de az érzések sugallatàra azonnal visszatàntorodik, ha a tabu közelébe ér.
Pedig, az anyasàg intézménye egyre inkàbb csak egy mìtosz, egy üres hivatkozàs, azonban a férfiak tovàbbra is ugyanùgy elnyomjàk önmagukat, mintha ez még mindig vmi közös célt szolgàlna.
Lent válaszolok, mert itt már nincs hely.
Kérdezd meg Tőlem is!
Nos? Ki vele, ha már kikívánkozik! :)
Nem, én sem :)
Mit nem te sem?
Nem “szidjuk” “a nőket”, azonban ha a feminizmus teljes elvi kritikáját végig akarjuk vinni, akkor észre kell vennünk, hogy a feminizmus valójában a minden nőben meglévő “sötét oldalra”, gyarlóságra épít, azt lovagolja meg, az indikálja, a feminizmus meg felerősíti azt. A nőkben van valami megfoghatatlanul ördögi, ez lappangva mindenhol benne van, és a legtöbb nőben persze ez nem bukik ki élesben, vagy ha igen, akkor ritkán, de akkor nagyon. Ide sorolnám a hipergámiát, a játszmázást, a manipulációt, a tudatos tehetlenkedést és hasonlókat. Ezt leírni nem “szidás” pláne nem az egyes nőké, hanem rendszerkritika. Végigvezetni a logikai aranyfonalat.
A férfiaknak is van ilyen “sötét oldala”, ez kb. az sugallná, hogy a férfi mosdatlanul feküdjön az ágyba és sört vedeljen, és semmi kreatívat ne alkosson, legyen önző és hasonló. Vagy mint Al Bundy: sörrel a kezében elnyúlik a fotelon, és a kezét a gatyájába teszi. Vagy öncélú erőszakot folytat, kakaskodik, stb.. Ez a férfiban meglévő ördögi oldal. Azonban olyan politikai mozgalom még nem született, amelynek az lett volna a létértelme, hogy a férfiak ezen legnegatívabb ösztöneit emancipálja. Össze is omlott volna a civilizáció, hiszen ha minden férfi azt csinálná, amihez kedve van, akkor holnaptól nem kelne fel senki korán, hogy dolgozni menjen, és kész.
A feminizmus azonban arra buzdítja a nőket, hogy a legsötétebb, legönzőbb vágyaikat mindenek elé helyezzék társadalmi kötelezettségeiket sutba dobva. “Élj a mának”, “egyszer élünk”, “jogod van boldognak lenni” – és hasonlók.
Amikor úgy tűnik kívürlől, hogy “a nőket” “szidjuk”, akkor ezzel nem azt értjük, hogy “fúj nők, dögöljenek meg”, hanem, hogy álljon vissza az a prefeminista rend, amely éppen úgy, mint a férfiak esetén a nők is elvárná azok sötét hajlamait, destruktív ösztöneit a lélek legsötétebb zugaiba visszaszáműzni.
Az embernek egy csomó olyan dolgot meg kell tennie az életben, amihez ösztönösen semmi kedve. Korán kelni, dolgozni menni, testünket fitten tartani, tanulni, adót fizetni. Kinek van ehhez kedve? Muszáj és kész. A nőknek ugyanúgy: nincs játszmázás, nincs “meguntam a férjem”, ezt szakajtottad, ezt szagolod. Meguntad? Így jártál. Nincs “nincs kedvem szülni, ki akarom élni magam”. Ez a dolgok rendje, társadalomban élünk, és senkinek sincs joga a sötét ösztöneit társadalmi kötelezettségei elébe helyezni.
Ez nem “a nők” ellen irányul, csak azért tűnik így, mert egyedül az ő sötét ösztöneiket emancipálták (így csak rájuk kell rájukszólni, hogy kicsit túlszaporodtak a rossztulajdonságaitok), amit azért lehetett megtenni, mert attól “csak” lassan (évtizedek múltán, addig “lendületből” elmegy) omlik össze a civilizáció, míg ha a férfiakét is emncipálták volna, 3 nap alatt.
Én “egyenlőségben” gondolkodom: spártai rend mindkét nem számára, kész. Mindkét nemtől elvárni destruktív ösztöneinek megzabolázását. Akit meg nem győz meg a szép szó, majd meggyőzi az állam ökle.
Maximálisan egyetértek.
Mindenki úgy képzeli el az egyensúlyt, mint egy statikus valamit, a béke az, ha mindenki egy helyben áll, és nem rosszalkodik. Ez lehet igaz, de csak megfelelő kiinduló helyzettel. Ha a mérleg egyik serpenyőjére három (ugyanolyan súlyú) almát teszünk, a másikra meg négyet, akkor nincs egyensúly. Nem az a béke, hogy “ne nyúljunk semmihez, ne vágjunk ketté semmit”, hanem hogy ugyanannyi legyen mindkét oldalon. Ha ehhez változtatni kell, akkor úgy fog tűnni, hogy valamit elveszünk, és igen, lehet, hogy valaminek neki fogunk menni a késsel, mert a “három és fél alma” az bizony így áll elő. De nem helyes azt mondani, hogy “akinél kés van, annak eleve nem lehet igaza”, meg hogy “fejezzük be az almapakolást egyoldalúan jobbról balra”, ha mindig cserébe átteszünk egy másikat balról jobbra, attól megint nem fog beállni a mutató a nullára.
A jelenlegi társadalom az alábbi szimmetriával dolgozik:
– A nő azt teszi, amit a nő akar,
– A férfi azt teszi, amit a nő akar.
Itt csak egy irányba lehet pakolni.
“A jelenlegi társadalom az alábbi szimmetriával dolgozik:
– A nő azt teszi, amit a nő akar,
– A férfi azt teszi, amit a nő akar.
Itt csak egy irányba lehet pakolni.”
Megint egyet kell értenem veled (ja, van ilyen is :) ). Valakik (femik) nem vették figyelembe, hogy ha mérleg egyik serpenyőjét pozitívan diszkrimináljuk, akkor az másik serpenyő negatív diszkriminációját vonja maga után. A mérleg így van kalibrálva, egyensúlyt tart. Ezt a szabályt nem fogják tudni kiiktatni törvényekkel, ahogy pl a gravitációt se lehet betiltani csak elfogadni és azzal együtt élni.
A cél az lenne, hogy:
– A nő azt teszi, ami társadalmilag elfogadott,
– A férfi azt teszi, ami társadalmilag elfogadott,
– Az a társadalmilag elfogadott, amit a nők és a férfiak IS elfogadnak.
Szabad ember szabad országban azt tesz amit szabad. :) Ez mindenkire érvényes, nincs kivétel. Régen még a feminizmus valami ilyesmit akart, aztán valahol valamiért megborult és ez a mocskolódó, követelőző szutyok lett belőle. Nekünk nőknek is felelősségünk, hogy megmondjuk nekik: nem, ez így nem helyes, ezért nem támogatjuk. Ne is hagyjuk őket magunk közé kavarodni, mert azzal mi is felelősekké válunk ebben a fölösleges háborúban. Ha mindenki elfordul tőlük, előbb utóbb hamvukba halnak, és senkinek sem szabad olyanná válni mint ők, gyűlölködőnek. Azok, akik mégis az útjukra tévednek, csak a háború áldozatainak számát fogják szaporítani, és így növelni a bosszúvágyat másokban, vagyis gerjeszteni a harc folyamatát. Nők, férfiak egyaránt.
Szintén!
Remélem már értitek, hogy miről beszélünk. A nők nagy része sajnos nagyon is élvezi ezt a feminista agymosást, a ,,sötét oldal” elszabadítását :D
“A férfiaknak is van ilyen “sötét oldala””
Igen, és a feministák arra utalgatnak, hogy ez a sötét oldal minden férfiban egyaránt erős, és felszínre is kerül így vagy úgy. Holott a lópikulát. Én például nem vagyok se pedofil, se nemi erőszakoló, se semmi baromság amit a férfiakról általánosságban állítanak. És éppen ezért tökre megértem, hogy egy átlagos nőnek, aki nem szuka vagy ribanc, sem pedig felszínes, lélektelen aranyásó, bökheti a csőrét, mikor egyesek arról papolnak, hogy márpedig a nők olyanok.
Nem hiszem el, hogy az egyébként intelligens közönség ne értené meg mi a különbség a valóság megismerése és kitárgyalása, vagy a másik nem sértegetése között. Sebaj, türelmes ember vagyok, elismétlem százszor is ha kell.
Időszerű lenne ha megjelenne egy tárgyilagos, objektív hangvételű írás a szóban forgó nemi különbségekről, hogy mindenki megérthesse miről van szó. Ami eddig zajlott, az ilyesmit csak nyomokban tartalmazott, mint a teszkó gazdaságos ízű desszert a kakaót. Eddig ez a komment áll hozzá a legközelebb, talán átdolgozhatnád cikké :)
Bár most hogy jobban belegondolok, Borisz cikke már pedzegette a témát, és nem is volt vele semmi baj. Nem volt benne semmi megalázó senkire nézve. A kommentek viszont…
Lehet hogy unalmas ahogy ezt ismételgetem, de el kell jutni mindenkinek arra a szintre, hogy megértse, nem állíthat eltérő erkölcsi ítéletet a két nem eltérő viselkedésére. Azért, mert a másik másmilyen túlélési/fajfenntartási stratégiát kapott örökségül az evolúciótól, még nem hülye, vagy erkölcstelen. A mi harcunk nem a nők ellen szól, hanem mindkét nem saját belső sötét oldala ellen. Az egyik ellen azért, mert kihasználja a másikat az ellenünk folytatott harcában.
Egyetértek. Borisz cikke elejétől a végéig arról szól hogy egyikünk se több, se kevesebb a másiknál, csak más. A különbségek fejtegetése pedig egymás jobb megértéséhez vezet. Ami jó.
És a napokból a másik ilyen cikk Don Qujon Barátzóna fejtegetése. Nem arra megy rá, hogy ki miért gonosz a történetben, csak megmutatja a két különböző szemszöget, mint egy kívülálló. A vége pedig a “férfi vagyok, de ettől nem vagyok kevesebb” gondolat. Igen, ez így van, ezt is hangsúlyozni kell.
Teljes mértékben támogatandó mind a két cikk. Csak a kommentek…
Azért ez így erős túlzás a béke irányába :)
Nem robbantok ki újabb vitát, de mindenképpen szeretném jelezni, hogy a lóf nem fogadom el a felkínált középpontot, mert arra lehelyezve felborul a világ. Fogalmazzunk úgy, hogy nem fontos, melyikünk jobb. Az emberek nagyon is különbözőek, és hajmeresztően valószínűtlen, hogy különböző kvalitású, sokparaméteres lények pontosan ugyanannyira legyenek “jók”, bármilyen ésszerű szempontból. Leszámítva persze, ha ez a definíció, és minden mást ehhez torzítunk.
Szóval igenis jobb vagyok egy csomó mindenkinél, csak nem baszogatom őket ezzel, miképpen engemet se baszogatnak az énnálam jobbak, azonképpen együttműködve, hogy legyen békesség köztünk mindenkor.
Ezzel így nincs is baj. Legyél tisztában az erényeiddel és tudd is használni őket. Legyél tisztában a hibáiddal, és próbáld javítani őket. Nem úgy kell venni a mindenki egyenlőt, hogy mindenben és grammra pontosan, hanem hogy nincs felsőbbrendű vagy alacsonyrendű a nemek között. Nemek vannak. Pont. Megvannak a maguk hasonlóságaik és a maguk különbségeik, de ez így természetes. Attól, hogy egy labda nem piros, hanem kék, még labda.
“Szóval igenis jobb vagyok egy csomó mindenkinél, csak nem baszogatom őket ezzel, miképpen engemet se baszogatnak az énnálam jobbak, azonképpen együttműködve, hogy legyen békesség köztünk mindenkor.”
Egyetértek veled, mert beleillik abba, hogy nem tekinted magad felsőbbrendűnek. Van amiben te vagy jobb, van amiben más, mindenkiben megvan a tehetség valamihez, csak nem mindenki képes / hajlandó azt felismerni és fejleszteni (ez által jobbá válni). Tisztában vagy saját magaddal, így tisztába kerülhetsz a világgal is általában. Ez egy elismerendő tulajdonság.
Úgy érzem nem igazán tetted magadévá azokat az elméleteket, miszerint a nemek “célja” különbözik, és mindkettőt csak a saját mércéjén érdemes mérni, hogy mennyire “jó”. Az természetes, hogy jobb férfi vagy, mint a nők általában, de ők meg jobb nők, mint te. Egymással összehasonlítani viszont hülyeség lenne férfit és nőt, kábé mintha arra tennéd le a voksod, hogy egy krosszmotor “jobb” mint egy kisteherautó. Egy semleges nézőpontból – mondjuk a fajfenntartáséból, amit nevezhetünk fontosnak – a nők tökéletesek a saját feladatukra, és sokkal szarabb lenne a helyzet, ha hasonlítanának a férfiakhoz. Úgyhogy ne akard, hogy hasonlítsanak hozzánk, és ugyanezen logika mentén ne mondd, hogy “rosszabbak”, vagyis rossz férfiak. Megteszik ennek a fordítottját az iskolákban a femcsi demagógok, akik a fiúkat meghibásodott lányokként kezelik, és ez épp elég gyomorforgató.
Nem a csajoknál akarok én jobb lenni. Bizonyára jobb vagyok egy csomónál mindenféle genderfüggetlen dolgokban, és bizonyára egy csomónál meg rosszabb, de a lényeg nem az, hogy ebből számszerűen hány van, és hogy ezek kiegyenlítik egymást. Természetesen én sem akarom összehasonlítani a kisteherautót a motorral. DE ÉPPEN EZÉRT nem is teszek közéjük semmiféle egyenlőségjelet. Nem mondom azt, hogy a teherautó épp olyan nagyszerű teherautó, mint amilyen motor a motor. Én azt mondom, hogy mindenki döntse el, mennyit ér, és igyekezzen többet érni. Ne a többiek rovására “komparatíve”, hanem egyéniben, igényességből. És ha ez nincs, holnap megyek és visszaadom a lelkemet, mer úgy meg nem kell, ha nem lehetek minden nap jobb és jobb.
Mármost amikor azt mondják, hogy “pont annyit érsz, mint bárki más”, az értelemszerűen azért bassza a csőröm, mert ebben benne vannak azok is, akik nem igyekeznek. És én büszke ember vagyok, és rendkívül hiú. Engem ez éltet, hogy amit csinálok, azt próbálom jól csinálni. Ha más abba öli az energiát, hogy egész nap egy kanapén verje a f***t, akkor azzal például nem akarok egy csapatban lenni. Ugyanígy azzal a nővel sem, aki az irodában ül, telefonokat kapkod, és dolgokat “intéz”, ami abból áll, hogy egy weboldalon bekattint két dolgot, ami az orra elé van téve, aszerint, hogy a telefonáló á vagy bé szolgáltatást szeretne, és hogy esetleg hétfőn vagy szerdán jön. Szóval NEM, kurvára nem vagyunk egyenlőek, egyenrangúak, egyenjogúak, egyenértékűek, meg semmi más, ami = ilyen jellel jár.
Hanem elfogadjuk egymást.
A törvény előtti egyenlőség lesz a legigazságosabb, bárhogy is nézem. Ha valakit felsőbbrendűnek nézünk, az időszakos, a reláció bármikor megfordulhat. Az egyenlőségjelet hiába fordítja meg valaki, az egyenlőségjel marad. De pl nézd meg ezt a birka Szegedi Csanádot, vagy melyik volt az… addig játszotta a fotelnácit, amíg ki nem derült hogy ő is zsidó. Most már csipoghat, senkit sem érdekel. A saját hülyeségének az áldozata lett. Mit tudsz rá reagálni? Hosszú elnyújtott taps.
Vagy: az, hogy neked igényed van a fejlődésre, az nagyon jó dolog. Ezért egyre előrébb is fogsz kerülni és egyre többet keresni. Igazságos, ha ezért magasabb adókulcsot kapsz? Nem. Mindenkinek megvan erre a lehetősége, ingyenes az oktatás. Nehogy már arra rakjanak több felelősséget, aki eddig is mindet viselte. Vagy attól vegyenek el jogot. Nem irigykedni kell rád, egyenlőség van, lehet utánad csinálni.
Aki bűnt követ el, az pedig ugyanúgy bűnhődjön, ha nő, ha férfi, ha fekete, ha fehér. Nincs különbség a bűnözők között sem. Vannak ilyen jó dolgok is ebben az egyenlősködésben. Ezt vagy teljes mértékben bevezetjük, vagy sehogy. Ha valakit elnyomunk, az fel fog lázadni. Ha nincs pozitív diszkrimináció, akkor nem lesz negatív se. Csak emberek lesznek, akik lehetnek jók és ezért sikeresek, vagy rosszak és ezért sikertelenek. Mindenki maga dönti el, hova akar tartozni.
Dean, olyan jó, hogy itt vagy! :)
Ahogy olvastam a kommentjeidet, végig rakosgattam a tetszik-eket, de mindegyikre kevés az az egy ami adható.. Tudom, többen vannak itt, akik ugyanígy gondolkoznak, de mivel most te álltál a sarkadra, tiéd az elismerés.
Minden szavaddal egyetértek, és szokás szerint nagyon jó összefoglaltad a lényeget. Úgy látszik elkerülhetetlen, hogy időről-időre ne akadjanak olyanok, akiknek elölről el kell magyarázni az evolúciós pszichológia alapjait, amit aztán sehogy sem akarnak megérteni.
Igazi úriember vagy. :)
“időről-időre ne akadjanak olyanok, akiknek elölről el kell magyarázni az evolúciós pszichológia alapjait, amit aztán sehogy sem akarnak megérteni”
Nem is megérteni nem akarják, hanem elfogadni nem képesek.
Lásd például itt: http://barokeszter.hu/2013/10/05/miert-gaz-a-megcsalas-ha-egyszer-a-tarsadalom-is-tamogatja/ ‘A társadalom válasza a megcsalásra’ bekezdésben…
“Nem is megérteni nem akarják, hanem elfogadni nem képesek.”
Igazad van, így pontos.
“Vannak itt olyan lovak amiknek nem kellene átesni a túloldalára.”
Pedig innen sokkal jobban látszik minden. Az is, hogy az nem is ló, hanem csak egy karámkerítés.
Ez érdekes. Én nő vagyok, és egyáltalán nem vagyok érzelmes típus. Az emberek megbotránkoznak azon, hogy nem vagyok fogékony az érzelmi manipulációra, és nekem az érzelmi érv egész egyszerűen nem érv. Az érzelmek nem feleslegesek, de jelentősen megbonyolítják az ember életét, egy nő életét is.
Egyedi kivételek akadhatnak, előfordulhatnak nők férfias aggyal, ahogy férfiak nőies aggyal is. De attól még általában igaz lehet egy jelenség.
Persze, ha megnézed, mi az az intj, akkor látni fogod, hogy a férfiak kb. 1,5-2%-a, míg a nők 0,5%-a tartozik ebbe a személyiségtípusba. A nők között ez a legritkább, a férfiak között pedig az infj, amiben az f=feeler, tehát látni, hogy igenis, férfias személyiségem van. Élénken vitáznak arról, hogy az intj vajon enyhe asperger szindróma-e, vagy a sok hasonlóság magából a személyiségszerkezetből fakad, de ezt majd megmondják a szakértők. Ígyse-úgyse könnyű intj nőnek lenni, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy intj férfinak sem.
Én is ismerek ilyen nőt, de azért tegyük hozzá, hogy az agy berendezkedése csak egy dolog, a másik a hormonok hatása. Szóval férfias aggyal nem egészen úgy gondolkozol, mint a nők, de nem is úgy, mint a férfiak. Valahol a kettő között lehet a dolog, legalább is a külső szemlélő számára. A lényeg, hogy ne vegyél automatikusan magadra mindent, amit itt a nőkről összehordunk. Egyrészt, mert mindenki a maga véleményét mondja, másrészt mert alapesetben itt ‘a nők’ = ‘a nők többsége, a nők általában’.
Én úgy hallottam valahol, hogy ez a férfias-nőies agy téma nem ilyen egyszerű, inkább olyan mint egy skála vagy spektrum, amire rá lehet helyezni az adottságok alapján az egyént. Lehetsz férfiként a női végén, vagy nőként a skála férfi végén, de lehetsz középen is, vagy csak kicsit erre-arra tolódva.
Én is csak a magam véleményét mondom :)
Más: hol lehet témát javasolni?
Persze! Ha megfigyelted, nem is azt mondtam, hogy ‘férfi agy’, hanem hogy ‘férfias agy’.
Biztos nyűgös lehet, hiszen az élet úgy van megalkotva, hogy férfias aggyal férfiként jó élni, nőiessel meg nőként.
Egy időben volt egy olyan elméletem, miszerint a feministák is azért olyan elégedetlenek a sorsukkal, mert férfias aggyal rendelkeznek, de aztán be kellett látnom, hogy akkor lenne humorérzékük és képesek lennének logikus érvelésre, tehát az ő esetükben valami egészen másról lehet szó. Következő teóriám az volt, hogy feministává a pénisz hiánya tesz valakit, ez már logikusabbnak tűnik, elnézve a feminista férfiakat ill. nőket :-)
Szerintem egy nő több egy kasztrált, nyílással rendelkező férfinál, bár lehet, hogy rájuk ez igaz, és találó a poénod :D Nekem az egészben az a legrosszabb, mikor pl. nem ismerik el, hogy férfiak is lehetnek a csbe áldozatai. Pedig lehetnek, és sosem a nők vagy férfiak pártján kellene állni, hanem az áldozatokén! Az elkövető akkor is elkövető, ha nő, és az áldozat akkor is áldozat, ha férfi!
És igen, nyűg ilyennek lenni. Szoktam is mondani, hogy nem azért járok pszichológushoz, mert önmagammal van baj, hanem azért, mert a társadalom átnéz rajtam és kivet magából, legalábbis én úgy érzem.
Ez melyik tesztből jött ki neked?
http://lelektanitipusok.net/
Csak a 94 kérdésesnek van értelme. Megcsináltam még csomó másikat is a neten, azt hiszem egyetlen egyszer jött ki más eredmény, még pedig intp. De azt tudom magamról, hogy határozott intj vagyok intp jellemzőkkel, bizonyos szituációkban viszont infj-ként viselkedek, ami nem meglepő, hiszen a t funkcióm a leggyengébb a 4 közül, az i és az n a legerősebbek.
Nahát, nekem is ez jött ki. És az jó? :)
Én istj lettem.
Nem csodálkozom. Az istj-k szeretik a szabályokat, a hagyományos szerepeket, igazi bürökraták. Ellenben az intj-k felállítanak maguknak egy saját szabályrendszert, és annak a keretein belül érzik jól magukat.
Beszarás, nekem meg: INTP – “Építészek” (Na, erre hogy a fenébe jöttek rá? Csoki van a gépembe’ héló?!? :-)))
Bár a teszt felében nem láttam a kérdéseket egyik böngészővel sem, csak a válaszokat, ott mindig a rokonszenvesebbet választottam…
Igen, mert ott az adott szavakból kell a szimpatikusat kiválasztani, szóval jól csináltad. A megnevezésen ne akadj fenn, a bővebb leírást érdemes elolvasni, és a karrierajánlásokat. Csak véletlen, hogy pont egyezik a szakmád a személyiségtípus elnevezésével.
Szerintem nem véletlen :-)
Az viszont nagyon tetszett, hogy a feleségemé szinte ugyanaz, mármint nem csak ugyanaz a típus, de ugyanabban szélsőséges az eredménye és ugyanabban kiegyensúlyozottabb a négy közül. Lehet, hogy jól választott
am?Nem csak a különbségek, de a hasonlóságok is tudják egymást vonzani.Hogy jól választottál-e, azt csak te tudhatod. Nekem érdekes módon egy infj férfi lenne vonzó. Lehet, hogy azért mert a t-m gyenge és közel állok az f-hez is? Érdekes.
Nekem még nem volt érkezésem elolvasni az értékelésemet. :o)
De annyit tudok már intj-től, hogy igazi bürokrata vagyok (számomra ez újdonság)… :o))
http://lelektanitipusok.net/tipusok/sj/istj/humor
Itt vannak humoros képek. A legutolsó a legjobb: “Mindenre lövünk, ami fura!”
Intj körökben inkább ez lenne:”Mindent befogunk ami fura, és laboratóriumi körlmények között megvizsgáljuk!”
:o)))))))))))))))))))))))
Betegek… :o))))))))))))))))))
“Élénken vitáznak arról, hogy az intj vajon enyhe asperger szindróma-e, vagy a sok hasonlóság magából a személyiségszerkezetből fakad”
Tény, hogy van hasonlóság, de manapság olyan könnyen rámondják mindenkire, hogy autista/Aspergeres, aki egy kicsit is kilóg a sorból. Az Asperger-szindróma – mint ahogy az autizmus – sosem egy “mindent vagy semmit” állapot. Nem létezik sem fix, sem pozitív tünet (amely, ha jelen van, akkor kizárható az autizmus).
Nincs egyetlen magyarázó elmélet sem, amely univerzális, és specifikus az autizmusra nézve.
Mondják egyébként, és van is benne valami, hogy minden férfi egy kicsit autista. :) Ebből következhet, hogy az autizmus “szélsőséges férfiagy”. :)
Az Asperger enyhébb formája egyáltalán nem probléma. Extrém intelligens, nagyon okos emberek ők – nyilván túlnyomó többségükben férfiak, akik jól elboldogulnak az élet minden területén.
Volt egy video youtube-on, amiben egy aspergeres férfi magyarázta a tüneteket, felsorolt vagy 10-et, én meg csak pilláztam, hogy ezek mindegyike rám is igaz. És még csak nem is vagyok férfi. Mondjuk, ha kiderülne, hogy aspie vagyok, az nem változtatna semmit, csak megmagyarázna bizonyos dolgokat. És ha én az vagyok, akkor apukám 100%, hogy szintén az. Ő is olyan, mint én, csak még extrémebb.