Parsifal
0 megosztás

Richard Williamson: Lányok az egyetemen

A Szerkesztőség közleménye: Hogy ne csak mindig a szélsőséges feministákról essen szó, most lássunk egy cikket, ami az ezzel ellentétes végletet jeleníti meg. A szerző erősen konzervatív katolikus álláspontot képvisel, amely nem képviseli a Férfihang.hu szerkesztőségének álláspontját. Az írást vitaindítónak szánjuk.

Az alábbi cikk Richard Williamson katolikus püspök írásának szöveghű fordítása. A cikk angol nyelvű eredeti szövege ITT található, ha fordítási hibát találtok, jelezzék és javítjuk.

Lányok az egyetemen

Az emancipáció „egy tál lencséje” (1Móz 25:29–34)

Winona, 2001. szeptember 1.

Kedves barátaim és jótevőim!

A kanadaiak kedves emberek benyomását keltik, s valóban, benyomásuk mindig mély nyomot hagy bennem. Tíz éve föltették nekem az ártatlan kérdést, viselhetnek-e a nők nadrágot. Körülbelül fél éve szintén Kanadában megkérdezték tőlem, beiratkozhat-e leány egy ugyan nem hagyományhű, de konzervatív katolikus egyetemre. A válaszom legalább olyan vihart kavart, mint az, amit az előzőre adtam: józan paraszti ésszel minden oldalról belátható, hogy egy leánynak semmiféle egyetemre sem szabadna beiratkozniuk.

Ennek indoka gyökerében ugyanaz, mint a nők nadrágviselésének helytelen volta: a nők elnőietlenítése. Mindkét esetnek mélyen gyökerező oka is azonos: a forradalmi férfi elárulta a modern nőt; miután nem szerették és tisztelték mint nőt, megpróbált férfivá válni. Mivel a modern férfi nem azt akarja tőle, amit Isten akar tőle, mégpedig, hogy gyermekeknek adjon életet, bosszút áll oly módon, hogy szó szerint megszállja a férfihivatás összes területét. Mi mást várhattunk? A modern férfi csak magát hibáztathatja.

Valójában egyetemi tanulmányokról csak a modern időkben álmodoztak, azonban ez a nézet annyira elfogadottá vált a katolikusok körében is, kiknek bár természetfeletti hite a természetes észre épül, hogy még nekik is nehézséget okozhat a probléma felismerése. Azonban még marad egy normalitás irányába mutató mérce számukra: bármely katolikus, aki a legkisebb mértékben is, de tiszteli a hagyományt, elfogadja, hogy nők nem lehetnek papok. Tagadható-e ezután, hogyha csak kevés nő menne egyetemre, szinte alig akadna olyan közülük, aki pap szeretne lenni? Sajnos a nők egyetemre járása csak egyik jellemző tünete az Isten alkotta természet rendje ellen lázadó korunknak. Az, hogy a leányoknak semmi keresnivalója sincs az egyetemeken, önnön természetükből és az egyetemek természetéből következik: a valódi egyetemek komoly eszmények szolgálatában állnak, a valódi eszmények nem leányok számára valók, azaz a valódi egyetemek nem valók valódi leányoknak.

Az egyetemek természete

Kezdjük a valódi egyetem bemutatásával. Newman bíboros híres „Az egyetem eszménye” c. műve szerint „az egyetem egy olyan hely, ahol egyetemes tudást adnak át”. Az ilyen értelemben vett egyetemek a Katolikus Egyház alkotásai voltak a középkorban, ahol – ahogy a bíboros erre nagyszerűen emlékeztet – a teológia (mint a legfelsőbb lény tudománya) foglalta el büszkén az első helyet, mivel csak a legfelsőbb tudomány figyelembevételével nyerhetik el a többi tudományok az őket megillető helyüket. Tehát a valódi egyetem egy olyan hely, ahol a valóság teljes körű ismeretére törekszenek a katolikus teológia fősége alatt. A tudományok értéke és a teológiára való rászorultságuk az oka annak, amiért a Katolikus Egyház mindig is törekedett az egyetemek megalapítására, és annak, hogy miért egyedül ő alapított valódi egyetemeket, ahol minden tudomány és tanulmány végső soron Isten dicsőségére és a lelkek megmentésére irányul.

Fölvetődik ennek fényében a kérdés, a teológia miféle fennhatóságot gyakorolhat a második vatikáni zsinatot követő teológusok által, ha konzervatívok is. Világos, hogy a hagyományt ismerő és elvető „konzervatív” katolikus hite hamis hit, így hamis tanítók lesznek, akik pedig nem is ismerték meg a hagyományt, tudatlanok lesznek, és szintén hamis tanítókká válnak. Mindkettő kísérletet tesz majd a „szakadásban” vagy „kiközösítésben” szenvedő kisasszony „megmentésére”. Ezért az a hagyományhű leányka, aki önmagát „konzervatív” tanárok tekintélye alá helyezi, hite megőrzése végett arra fog komoly erőfeszítéssel törekedni, hogy ellenálljon az Isten által fölé rendelt (és a szülei által fizetett) férfiak követésének. Így kénytelenné válik a valódi katolikus hitét a női természetével szembehelyezni, minek folyományaként egyik vagy másik, de a legtöbb esetben mindkettő károsodást szenved.

A teológia főségéből következik, hogy demokratikus korunkban Isten elvetése és a teológia trónfosztása feleslegessé teszi az egyetemeket. Ez éppen elég. Körülöttünk mindenhol olyan „egyetemeket” láthatunk, melyek inkább bordélyházak, mert nem csupán a demokratikus „egyenlősdiség” diszkrimináció-ellenessége hajtja oda mindenféle szedett-vedett fiú s leánycsordákat a tanulás elsődlegességének elvetésével és az eszmék iránti nagyfokú vagy teljes közömbösséggel, hanem az, hogy ezek az „egyetemek” – a teológia elhallgatása és a bölcselet nevetséges eltüntetése által – megrontják a fiatalok magasabb természetét, értelmét, így az alacsonyabb természetüknek semmi vagy alig parancsol, hogy ellenálljanak a két nem közötti promiszkuitás agyonhirdetett és agyontámogatott kísértésének. Ha körültekintünk bármely „egyetem” hulladékgyűjtő telepén („campusán”), megállapíthatjuk, hogy a legmagasztosabb tevékenységnek nem más, mint haszontalan és férfiatlan ficsúrok valamint giccses és nőietlen fruskák frizbidobálása számít.

Az ilyen „egyetemek” az Isten és a természet elleni dacnak szentelt intézmények, amelyek a fiatal hitét (ha volt egyáltalán), erkölcsét, józan paraszti eszét ledarálják. Szegény szülők! Kigúnyolják Istent, pedig Isten nem gúnyolta ki őket. Nyilvánvalóan helytelen ilyen „egyetemre” elküldeni egy ifjút, nemhogy egy leányt. Amit még bizonyítanunk kell, hogy egy tisztességes egyetemre (ha ilyen egyáltalán még létezik) sem szabad elküldeni leányukat. Nem szabad, mégpedig azért, mert ez ellenkezik a leányok istenadta természetével, amely természet, napjaink bömbölő propagandagépezetének dacára, egészen más mint az ifjak istenadta természete.

A leányok természete

A női természet valódi jellemzéséért a doctor communis, Aquniói Szent Tamás főművéhez („A teológia foglalata”) folyamodok, amit jó háromnegyed évezred választ el zavaros korunktól. Három érvet sorol föl e művében (IIa IIe q177 a2) arra nézve, miért nem taníthatnak a nők nyilvánosan az Egyházban, ami következetesen alkalmazható arra, hogy miért nem taníthatnak vagy tanulhatnak nyilvános egyetemen. Először is – mondja – a tanítás feljebbvaló feladat, azonban a nő nem feljebbvaló, hanem a férfinek alárendelt (1Móz 3:16). Másodszor ha a nő nyilvánosan tanítana, könnyen fellobbanthatná a férfi vágyakozását (Sir 9:11). Harmadszor „a nők általában (communiter) nem jeleskednek a bölcsességben”.

Hogy a három okot belássuk, menjünk vissza további öt évezredet egészen Ádámig és Éváig. Mivel a latin „természet” (natura) szó a „születni” (natare) igére megy vissza, belátható, hogy egy lény valódi természetét is akkor ismerjük fel, ha visszamegyünk annak kezdetéhez. Isten Évát Ádám „segítése” végett teremtette (1Móz 2:18). Másutt (Ia q92 a1) mondja Aquinói Szent Tamás, hogy egyedül a szaporodás (reproductio) segítségére teremtetett, mivel minden más tevékenységének kisegítésére sokkal alkalmasabb egy másik férfi. Mindebből következik, hogy a nő természeténél fogva az anyaságra irányul, s ezért az anyaságra irányuló minden tevékenységben a férfi fölé rendelt, minden egyéb területen a férfinak alárendelt, azokban a dolgokban is, ahol a két nem kiegészíti egymást.

Mármost ahhoz, hogy egy férfit rávegyen egy nő arra, hogy feleségül vegye és anyává tegye, ellássa és támogassa gyermekeiket, valamint apa maradjon, a férfinál magasabbrendű érzelmekre és ösztönökre van szüksége, például érzékenységre, finomságra, tapintatra, éleslátásra, gyöngédségre stb. Ha ezek megingottak elméjében, a férj rosszallását váltják ki, aki mindezt úgy értelmezi, hogy a nejének elment az esze. A nemzés feladata végett, vagyis azért, hogy továbbéljen az emberiség és létezése folytatódjon, Isten olyannak alkotta elméjét, hogy férjuránál különböző és azt kiegészítő legyen. Férjének esze úgy alkottatott, hogy ne az érzelmek befolyásolják, hanem épp ellenkezőleg, uralma alatt tartsa azokat. Így érzelmileg a férfi a nő alá rendelt, de értelmileg fölérendelt. A férfi az értelmesebb lény, tehát az értelmi kérdésekben vezetnie kell. Mivel természete szerint a nő fölé rendeltetett a férfi (1Móz 3:6), a nő köteles engedelmeskedni neki, hogy érzelmei el ne szabaduljanak.

Ennek megfelelően, miközben a nő családi érzelmeket táplál (és sokat is beszél róla), a férfi a világot választja és uralma alá törekszik azt hajtani. (1Móz 2:15.19.20) Amíg a nő szubjektív-személyorientált, a férfi objektív-valóságorientált. (Milyen gyakran húzza vissza a nőt egy eszme vagy egy tárgyi valóság megvitatása a saját családi valóságába! „Az ivás ellen vagy? Áh, szóval utálod a férjem!” Ilyen a női természet. A bölcs férfiú nem gúnyolja ezért.) Így amíg a nő királynő az otthonán belül, addig a férfinak királynak kell lennie azon kívül. Ezért miközben a férfinek szeretőnek és figyelmesnek kell lennie feleségével szemben, hazatérte után az asszony köteles engedelmeskedni neki, mert férje természeténél fogva átfogóbb és racionálisabb szemléletre képes (vö. Ef 5:22.25; Kol 3:18–19).

Az első érvhez

Nos, mi célból vannak egyetemek? A modern „egyetemeken” lézengő férfiak – a női érzelmességet messze túlszárnyaló óhajként – azt mondják: „ehhez van kedvem, hát ezt csinálom”. Ezzel ellentétben egy valódi egyetem hallgatója az egyetemes objektív valóságról gondolkodik, ami a férfi előjoga. Egy nő persze gondolkodhat ugyanígy, vagy kiváló utánzását adhatja az eszmékkel való foglalatoskodásnak, de akkor nem nőiesen fog gondolkodni. A dilemma kikerülhetetlen: képtelen a nő teljesen férfi módra gondolkodni vagy dolgozni, kivéve, ha természetének legmélyebb gyökerét elmetszi. Vajon egy ügyvédnő ellenőrzi-e a haját mielőtt a bíróság elé lép? Ha igen, akkor egy izgága s így rossz ügyvéd, ha nem, akkor egy torz nő.

Ezeken túl az igazi egyetem szemléletmódja vezetőképzésre irányul, mivel a valódi egyetemi hallgató kisebb vagy nagyobb mértékben az egyetemes valóságon gondolkodik. Newman bíboros így érvel: ha az ember hajlamos elméjét öncélúan kiművelni, akkor az Anyaszentegyház nem azért alapított egyetemeket, hogy egy egyetemes szemléletű elit bármely társadalomban hatékonyan tudja segíteni a lelkek üdvét, amennyiben tanult elméi alárendelik magukat az igaz hitnek? Azonban a női természet célja nem a vezetés, hanem a vezetettség. A vezetésre ráadásul a legritkább esetben kap tehetséget, s akkor sincs a leányoknak semmi keresnivalójuk az egyetemen. Ahogy Izabella, Spanyolország katolikus királynője, úgy családja nőtagjai sem mentek soha egyetemre! Avilai Szent Teréznek, Sziénai Szent Katalinnak és Szent Johannának sem volt szüksége arra, hogy egyetemre menjen.

Egy konkrét példával hadd szemléltessem az alárendelődési parancs megtartásának nehézségét. Ha egy egyébként tisztességes leány fiatalságának számos évét és szüleinek pénzét arra áldozza, hogy egyetemi képesítést szerezzen, vajon könnyedén fogja alárendelni magát egy olyan férjnek, aki nem szerzett azonos szintű képesítést? Vagy ha szerzett is a férje, nem fog vele intellektuális kérdésben vitába bocsátkozni? Ha pedig egyetemi „fokozatot” szerez, nem fogja megaláztatásnak érezni, hogy ő csak egy „takarító és szülőgép”? Ha „oklevelet szerez” nem fogja-e magát többre hivatottnak vélni annál, hogy „zöldségmaradék legyen a mosogatóban”? Ha családot alapít, és az valami csoda folytán és nagyon helyesen majd elfelejteti vele a „fokozatot”, az „oklevelet” és az „egyetemet”, nem fog-e eszébe jutni, hogy akkor miért helyezte ezeket a családalapítása elé? A dilemma feloldhatatlan: ha az említett tisztességes leány az egyetemre járáshoz hasonló férfias dolgokat akar művelni, vagy lényegileg megváltozik, vagy a majdani anyasága károsodik. Következésképpen tisztességes leány nem megy egyetemre.

A második érvhez

Elérkeztünk Aquinói Szent Tamás második érvéhez, a vágy fellobbantásához. Elégséges csak egy pillantást vetni napjaink bordélyegyetemeire. Mi történik, ha egy rakás ifjat és leányt összezárunk úgy, hogy Isten említésének tilalma szinte közmegegyezésnek számít. Ez pedig csak a kezdet!

Tegyük fel, hogy egy tisztességes leány talál egy tisztességes egyetemet, ami egészében azért tevékenykedik, hogy az ifjak elitjét a holnapi világ vezetőivé nevelje. Ha elég okos is ahhoz, hogy lépést tartson a tanulásban, vajon elég okos lesz-e ahhoz, hogy belássa, ha nem is akarja, akkor is elvonja a fiatalemberek figyelmét. Ez alól nincs kivétel. Tehát, ha tisztességes, akkor nem fogja visszahúzni azokat a fiatalembereket, akikre társadalmának a jövőben szüksége lesz. Ha az egyetem tisztességes, nem fogja távol tartani őt amennyire csak lehet attól, hogy átlépje küszöbét? Milyen nő képzelhető el Platón dialógusaiban? Maga a Boldogságos Szűz Mária sem vett részt az utolsó vacsorán. Leányok jelenléte az egyetemen kétszeresen is zavaró: a lányokra nézve azért, mert azt csinálják, ami ellentétes azzal, amire teremtettek, a fiatalemberekre nézve pedig azért, mert zavarják őket abban, amire teremtettek.

Az igazi egyetemekre érdemes hallgatók nem akarják, hogy leányok zavarják tanulmányaikat. Ők a valóban potenciális férjjelöltek, milyeneket a valóban intelligens lányok keresnek. Ezért sem megy az igazán értelmes leány egyetemre.

A harmadik érvhez

Valóban igaz Aquinói Szent Tamás harmadik érve, miszerint „a nők általában (communiter) nem jeleskednek a bölcsességben”. Ez érthető, hisz a nő megfizethetetlen családcentrikus bölcsessége is egyenesen Istentől való bölcsesség, azonban ez a valóságnak csak egy szeletét, nem az egészét rendezi el.

A női gondolkodás szubjektív, befelé irányuló, intuitív, konkretizáló, aprólékos, a részleteken elbíbelődő. Az egyetemi gondolkodásnak objektívnak, kifelé irányultnak, racionálisnak, elvontnak, nagy látószögűnek, nagy alapelvektől vezéreltnek kell lennie. A nő gondolkodását szíve vezérli. Az egyetemi gondolkodást a fejnek kell vezetnie. Amikor egy egyetemi professzor tanít, a fiatalemberek arra figyelnek, amit mond, és az alapján sajátítják el az ismeretet. A leányok azonban a személyre figyelnek és szivacsszerűen sajátítják el az anyagot. Csak nekifeszüléssel képes a gondolatokra figyelni, mert szíve máson jár – általában a fiúkon. Természete szerint tanulékony, és esetleg a szükségesnél nagyobb agykapacitással is bír, így mindig jól imitálja a jó tanuló szerepét, főleg akkor, ha kedvében akar járni egy férfiprofesszorának. Ismételten nem szabad ezért kigúnyolni, hisz Isten olyannak tervezte, hogy kedves legyen és tessék – a férjének. Előfordul, de nagyon ritkán, hogy a lenyűgöző hallgatónőből valóban jó tanuló válik, azonban ez ellenkezik a nő istenadta alaptermészetével. Szíve és esze másra kell, hogy irányuljon. Leányok, valóban sok időt és szüleitek sok pénzét olyan foglalatosságra akarjátok pazarolni, amit Isten nem nektek szánt?

Ellenvetések

“XII. Piusz nem arra buzdított, hogy a nők tegyék világunkat élhetőbbé?” – Talán a lehető legjobb szándékkal nyilatkozott a második világháború és a hidegháború kezdetének szörnyű körülményei között, amikor úgy remélte, ha a nők nőiségüket a nyilvános életbe viszik, jobb lesz a világ. Azonban a „nőiség” és a „nyilvánosság” egymást kizáró fogalmak. Hölgyeim! Fél évszázad múltán ki állíthatja, hogy a nyilvános élet „defeminizált”? Ahogy egy barátom mondta: „Egykoron a nők az ápolási és tanítási pályákat követelték, meg is kapták azokat. Manapság egyikhez sem értenek.”

Épp itt az idő, hogy a katolikusok reagáljanak a jelenlegi világhelyzetre! Európa, a kereszténység központja szétesik, mert az európai leányok mind „egyetemre” mennek, és „letesznek” a szülésről! A nő és a család kétségbeejtő válságban van – muszáj követnünk a sertéseket a szakadékba?

“Manapság a férfiak alkalmatlanok a vezetésre. Nem szükséges tehát, hogy helyük betöltése végett a nők egyetemre mehessenek?” – A nők nem tölthetik be a férfiak helyét!!! (A kivétel erősíti a szabályt.) Ma az „egyetemre” követik őket, holnap pedig onnét tovább. Ha mindenáron valami anyáskodót akarnak tenni, tegyék azt, mit Isten nekik parancsolt: imádkozzanak, és Isten kijelöl majd odafentről férfias vezetőket és küld majd olyan férjeket, amilyenre vágynak. Ez a dolgok természetéből fakadóan kicsikarhatatlan alulról történő akarnokoskodással. Isten rendjét nem állíthatják vissza annak megszegésével. Álljanak a férfiak mögé! Mögéjük és nem melléjük vagy eléjük állva hatalmas ihlető és iránymutató erőt adhatnak férjeiknek s fiaknak. Eléjük vágva felelőtlenebbé teszik őket, mint valaha…

“Mi a helyzet a domonkosok idaho-i leányiskolájával?” – Csak annyi, hogy miközben Aquinói Szent Tamás megtiltja, hogy a nők nyilvánosan tanítsanak, nem tiltja, hogy magánoktatást végezzenek otthon, „vagy otthonszerű környezetben”. Az egyetemek nyilvános intézményként nem családi otthonra hasonlítnak, azonban bölcs tanítónővérek otthonszerűvé tehetnek egy leányoknak fenntartott zárt középiskolát. Nézzék csak meg ezt a szórólapot, mely ugyanazon domonkos nővérek franciaországi alap- és középfokú iskolájának támogatására szólítanak fel!

“Hol találnak tanárnőt a középfokú leánynevelő intézetek, ha leányok nem mehetnek egyetemre?” – Ahhoz, hogy megtanítsuk azt, amit egy középiskolás leánynak tudnia kell, nem szükségeltetik egyetemi végzettség. Példának okáért elég, ha emlékezetünkbe idézzük XII. Piusznak a Katolikus Nőszövetség előtt mondott beszédében (1949. június 24.) szereplő kortalan listáját: „házvezetéstan, háztartástan, gyermekgondozás és nevelés, a házasságra való lelki és társadalmi előkészület”. Természetesen olyan országban, mint például a mai Franciaország, amely a nőktől „egyetemi” oklevelet követel ahhoz, hogy nőket taníthassanak, vagy nőnevelési intézményt nyithassanak, részesülhet kizárólag e célból „egyetemi” oktatásban néhány nő, a törvénytől kikényszerített szükséghelyzet miatt. Azonban e kivételezés kizárólag a rossz törvények miatt történhet!

“Mi a helyzet a Szent X. Piusz Papi Testvériség kansasbeli koedukált, a Boldogságos Szűz Máriáról Nevezett Főiskolájával (Saint Mary’s College)?” – Ez továbbra is családias jellegű intézmény, amely az igaz Egyház azon törekvésének szolgálatában áll, hogy az igaz hitet, amilyen mélyen csak lehetséges a nehéz körülmények közepette, átadja. Azonban amennyiben ezt egyetemi szintre akarják bővíteni, egyik leszek az ájtatosan reménykedők közül, akik szeretnék, hogy a fiatalembereknek vezető példát adjon majd arra nevelvén őket, hogyan kormányozzanak egy új világot, s eközben a leányok nem fogják szükségét érezni annak, hogy ebben részt vegyenek.

“Mit csináljanak azok a lányok, akik eszesek, és még nincs lehetőségük férjhez menni?” – Használják az eszüket! Először is arra, hogy belássák, Isten hogyan és milyen célra alkotta meg természetük szerint őket. Másodszor arra, hogy valódi férfiakat adjon nekünk Isten. Harmadszor arra, hogy olvasgassanak otthonaikban. (Kiváló példa Jane Austen arra, mi mindenre képes egy háziasszony.) Negyedszer arra, hogy szüleivel közösen találjanak a házasságra őt megfelelően előkészítő helyet és feladatot. Vagy – a mennyek országáért buzgólkodva – gondolkozzék el hivatásán! Bölcs mondás, hogy „a nő egyszeresen nő, az apáca kétszeresen”!

Összefoglalás

A felsorolt okokból a házias leányok természete alkalmatlan a nyilvános egyetemekre. Hol hibázott a modern ember?

Mióta az önmagát helyezte Isten helyére, s kizárta az evilági életből bármilyen halál utáni létezésről való gondolkodást, köztük a mennyország és a pokol valóságát. Az emberi gőg felszabadította a kizárólag evilági gyönyörökre fókuszáló rendezetlen kívánságait. Az önmagamság elsődleges ugyan, de a gyermekek – bár öntudatlanul – keresik és jutalmazzák az önzetlenséget szüleikben. Így a gyermekek, a követelmények, de a jutalmak is eltűnnek. Azonban a nő élete természetszerűen gyermekei körül forog. Ennek következtében különösen is üressé válik egy nő élete, ha a munkakörülmények elszólítják férjét. Késztetést érez, hogy kövesse őt felségterületére, például az egyetemre, ahol oda nem illő női mintákat meghonosít, miket otthonában nem tudott megvalósítani. Nem tud léte céltalanságába beletörődni!

Levelünkben gyakran beszéltünk a család, az otthon és a női szerep széteséséről, mint a természetnek a modern életvitel általi olyan súlyos megerőszakolásról, amit nem élhet túl. Legyenek oly bölcsek a katolikus vezérférfiak, kiknek hite a természetes ésszel kéz a kézben jár, hogy a körülmények figyelembe vételével megteszik az azonnal szükséges lépéseket. Egy ezer mérföldes út is az első lépéssel kezdődik.

Férfiak, gondolkozzatok! Mutassatok értelmességet otthonaitokban! Leányok, megáldalak titeket, szüleiteket és mind a kedves olvasóimat!

Krisztusban,

+Richard Williamson

Lásd még:

Post Author: Parsifal

Parsifal
I am a White, Christian, European, and Heterosexual Male. So, I am the victim of the biggest haters' anti-hate laws.
f Facebook
0 megosztás


344 thoughts on “Richard Williamson: Lányok az egyetemen

    Deansdale

    (2013. október 4. péntek - 12:30)

    Sosem értettem a keresztény férfiak önostorozó mentalitását, amivel mindenért magukat hibáztatják. Mintha a nőknek nem lenne semmilyen felelősségük, mintha nem tudnának saját akaratukból cselekedni. Nem szeretem azt a gondolkodásmódot, hogy a nők erkölcsi/kulturális leromlásáért a férfiak felelősek. Szerintem mindenki magáért felelős, és a nők hibáit a férfiak nyakába varrni nem más, mint félreértett lovagiasság, a női felsőbbrendűség dogmájának egyik verziója.

    greifswalder

    (2013. október 4. péntek - 13:40)

    Nekem tetszik az, hogy elővegyünk egy cikket, ami az évszázados gondolkodást, a hagyományt tükrözi, és azt az indoklásokkal, magyarázatokkal együtt darabokra szedjük. Nem hülye emberek találták ki ezeket a dolgokat, nem véletlen így működött a társadalom hosszú időn keresztül. Mert működött, és fejlődött is. A hagyománnyal együtt kell élni, nem mindenestül kidobni.

      Suum cuique

      Suum cuique

      (2013. október 13. vasárnap - 17:17)

      Lássuk hogyan vélekedett a koedukáció kérdéséről XI. Piusz pápa

      “Hasonlóképpen téves és kárhozatos a keresztény nevelésre az ú. n. koedukáció rendszere, amely szintén az eredeti bűnt tagadó naturalizmuson alapszik, azonkívül, hogy e rendszer összes követői az eszmék siralmas összezavarásában a törvényes emberi együttélést összetévesztik a különbségeket eltüntető egyenlőséggel. A Teremtő rendelte a két nem tökéletes együttélését, de csak a házasság egységében és fokonként lefelé a családban és a társadalomban. Továbbá magában a természetben, amely szervezetben, hajlamokban és képességekben különbözőkké teszi őket, semmi bizonyíték sincs arra, hogy a két nem kölcsönös felcserélődése vagy pláne egyenlővé tétele lehetséges vagy szükséges volna. A Teremtő bölcs tervei szerint az a hivatásuk, hogy egymást kölcsönösen kiegészítsék a családban és a társadalomban éppen különbségük által, amelyet ezért fenn kell tartani és előmozdítani a nevelésben a szükséges megkülönböztetéssel és a megfelelő elválasztással az életkor és körülmények szerint.

      Ezeknek az. elveknek kell érvényesülniük megfelelő időben és helyen a keresztény okosság szabályai szerint az összes iskolákban, különösen a zsendülő növekedés legkényesebb és legdöntőbb korában, amilyen éppen az ifjúkor; úgyszintén a tornagyakorlatokban és játékban, különös tekintettel a keresztény illemre a leányifjúságban, amelynek súlyosan visszatetsző minden kiállítás és nyilvánosság.
      Megemlékezvén az isteni Mester félelmetes szavairól: «Jaj a világnak a botrányokért» (Máté 18, 7.), kérve kérünk titeket, Tisztelendő Testvérek, hogy éber figyelemmel kísérjétek e veszélyes tévelyeket, amelyek széles körben terjednek a keresztény nép között az ifjúság végtelen kárára.”

      (DIVINI ILLIUS MAGISTRI kezdetű enciklika AZ IFJÚSÁG KERESZTÉNY NEVELÉSÉRŐL)

    Koriander

    Koriander

    (2013. október 4. péntek - 14:14)

    OMG csak így stílusosan.

    Suum cuique

    Suum cuique

    (2013. október 4. péntek - 14:15)

    Kár, hogy nem ő a pápa :)

    Egyébként vannak a Bibliában még egyéb érdekességek is:

    “Szeretném azonban, ha tudnátok, hogy minden férfinek feje Krisztus, az asszonynak a feje a férfi, Krisztus feje pedig az Isten. Minden férfi, aki fedett fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére; viszont minden asszony, aki fedetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére: mert ez ugyanaz, mintha megnyírták volna. Ha az asszony nem fedi be a fejét, vágassa le a haját; ha viszont szégyenletes dolog az asszonynak, hogy a haját levágassa vagy leborotváltassa, fedje csak be fejét. A férfinak nem kell befednie fejét, mert ő Isten képmása és dicsősége, az asszony azonban a férfi dicsősége. Mert nem a férfi van az asszonyból, hanem az asszony a férfiból; és nem a férfit teremtették az asszonyért, hanem az asszonyt a férfiért. Ezért az asszonynak viselnie kell a fején az alárendeltség jelét az angyalok miatt.” (1Kor 11:3-10)

    Kommentár:

    “Úgy látszik, egyes korintusi nők félreértették Szt. Pál tanítását, hogy Krisztusban nincs különbség férfiú és nő között, mindnyájan egyenlő rangú keresztények (Gal. 3,28.), és ezt az egyenlőséget társadalmi téren, sőt az istentiszteletben is érvényesíteni akarták. (14,34 skk.)”

    “Szt. Pál egész érvelését Móz. I. 2-re építi. A férfiú Istennek képmása; az asszonyt pedig Isten a férfiúból és annak segítségére teremtette. Az asszony tehát természetszerűen alája van rendelve a férfiúnak. A bűnbeesés ezt az alárendeltséget a legtöbb pogány népnél a női nem súlyos rabszolgaságává tette. Minden férfiúnak feje Krisztus: szent embersége szerint, mint az emberiség elsőszülötte és megváltója. Az asszonynak feje a férfiú, mert az asszony a férfiúból vétetett és alkottatott. (Móz. I. 2,21. skk.)”

    “a férfiúnak, rendeltetésénél fogva, mint e világ urának (7. v.) kell Isten előtt megjelennie. A befödött fővel, mint az alárendeltség jelével (10. v.) megtagadná méltóságát, és ez által nem csak magára, hanem az ő fejére, Krisztusra is szégyent hozna, kihez minden férfiúnak hasonlóvá kell lennie, s benne mindeniknek uralkodni. Megjegyzendő: Minden férfiú különbség nélkül tűntesse ki magán ez uralom jelét; mert az istenitiszteletnél a polgári osztálykülönbség megszűnik, s mindenki egyenlő.”

    “megbecsteleníti férjét, mert Isten előtt rendeltetése jelével, mint a férfiú hatalma alatt levőnek kell megjelennie (9. 10. v.). Födetlen fővel jelenvén meg, egyszersmind azt jelentené, hogy nem akar férjéhez tartozni, tehát meggyalázná őt. Olyan lenne, mint a megnyírt, azaz, nyilvános rosz-személy. Szokás volt a roszéletű nőszemélyek haját lenyírni.”

    Elékteleníti fejét, t. i. a férfiút (3. v.), mert elveti a férfiúnak való alárendeltség jelvényét, a fátyolt. A vers vége a görög szövegben így hangzik: «mert egy és ugyanaz a megnyírttal». A megnyírás a nyilvános nők megbélyegzése volt, annak jeléül, hogy senkihez sem tartoznak. Szt. Pál okoskodásának alapja az, hogy a magát fátyollal betakarni nem akaró asszony (és annál inkább az ilyen leány) elveti magától a nőt jellemző szerénységet és szeméremérzetet és így magát a nyilvános nők sorába alacsonyítja le.”

    “Itt nincs átalában szó az Isten képéről, melyet minden ember, férfiú úgy mint asszony, magán visel, a mennyiben szentségre és igazságra teremtett halhatatlan lelke van; hanem csak azon képről, melynélfogva a férfiú ura mindennek a földön (Móz. I. 1,26.). Ezen uralmat ugyan az asszony is nyerte (Móz. I. 1,28.), de csak férjével közösen és alatta, kiért alkotva lőn (9. v. Móz. I. 2,20. s követk.), és ez az alárendeltség a bűn után az asszony büntetéseűl, ki a férfiút elcsábította, még nagyobb lett (Móz. I. 3,16.). A férfiú, ki ez uralmat annak helyes módja szerint viszi, az által megdicsőíti Istent, a mennyiben így rendeltetése szerint él, és azért neveztetik az Isten képének és dicsőségének.”

    “Az asszony pedig megdicsőíti a férfiút, s ez által közvetve az Istent is, ha magát az Istentől megszabott alárendeltségben tartja, ha rendeltetését teljesíti. – Bár szivére venné ezt minden asszony, és megismerné, hogy uralomvágy által egész rendeltetését eltéveszti. Az apostol most okát adja az asszony ezen alárendeltségének.”

    “A férfiú Istennek képmása és dicsősége: mert az Úr először a férfiút alkotta meg a saját képére és hasonlatosságára (Móz. I. 1,26-28; 2,7.) Az asszony a férfiúnak dicsősége: mert belőle és érte alkottatott. Az alárendeltség annak jele (metonímia), a fátyol. Az angyalok nem jelentik a jámbor férfiakat, hanem az isteni tiszteleten láthatatlanul jelenlevő jó angyalokat, kik iránt való tiszteletet a nőnek feje befödésével is ki kell mutatnia.”

    “Az asszonyok hallgassanak az összejöveteleken, mert nem szabad nekik szólniuk; hanem legyenek engedelmesek, amint a törvény is mondja. Ha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon a férjüket; mert nem illik asszonynak a közösségben beszélni.” (1Kor 14:34-35)

    Kommentár:Az asszonyok az istentiszteleten hallgassanak. Úgy látszik, egyes korintusi asszonyok a keresztény szabadság jeligéje alatt mindenben egyenlő jogúaknak tartották magukat a férfiakkal, és az isteni tiszteleten a nyelveken való beszédet és á prófétálást is megkísérelték. Minden asszony, még az is, kinek prófétálási ajándéka van (Apost.cs. 21,9.), az egyházban ne emeljen szót, hanem férjének legyen alárendelve, mint a törvény parancsolja (Móz. I. 3,16.). Az asszonynak férfiak között szólani a szerénység és alázatosság ellen is volna (Anzelm.). Talán ti vagytok az anya-község, vagy az egyetlen község, hogy feljogosítva higyjétek magatokat, szólást engedvén asszonyaitoknak, az egyházban így rendelkezhetni? Az asszonyhoz a csöndes szerénység illik.

    “Ugyanígy az asszonyok is tisztességes öltözetben, szemérmesen és józanul ékesítsék magukat, nem bodorított hajjal, arannyal, gyönggyel és drága ruhával, hanem, amint az az istenfélelmet valló asszonyokhoz illik: jócselekedetekkel. Az asszony csendben tanuljon, teljes alázatossággal. Nem engedem, hogy az asszony tanítson, és a férfi fölé kerekedjék: maradjon csak csendben. Mert Ádámot alkottatott először, Éva azután, és nem Ádámot szedték rá; az asszonyt azonban rászedték, és engedetlenségbe esett. Gyermekek szülése által fog üdvözülni, ha megmarad a hitben, a szeretetben, a szentségben és a józanságban.” (1Tim 2:9-15)

    Kommentár:

    “A második dolog, amit az apostol szóvá tesz, az asszonyok ruházatára vonatkozik; egyesek ugyanis a nyilvános istentiszteleten nem tisztességen öltözetben jelentek meg, s így veszélyeztették az istentisztelet fegyelmét. Az apostol nem tiltja az asszonyi ékességeket, azonban megkívánja, hogy azok ne sértsék a szemérmetességet s a józanságot, vagyis ne vigyék őket túlságba; ilyen értelemben tiltja a fodorított hajat, a feltűnő hajviseletet s az ékszereket, az istenfélő asszony ne ezekkel, hanem jócselekedeteivel tündököljön. A harmadik dolog, amit az apostol szóvá tesz, a tanításra vonatkozik. Az őskeresztény istentisztelet egy részét ugyanis a Szentírás néhány sorának felolvasása s az ehhez fűződő tanítás, prédikáció alkotta. E tanítás az istentiszteletet végző felszentelt elüljárók felügyelete alatt állott, de mint a zsidó zsinagóga-istentiszteletnél, szót kérhettek s taníthattak világiak is. Ezt Szt. Pál az asszony számára megtiltja. (V. ö. Kor. I. 14,35.) Az asszony hallgassa meg a tanítást, okuljon belőle, de ne szólaljon fel, s ne kerekedjék ilyenképen a férfi fölé. A teremtés sorrendje is tanúsítja, hogy a férfié az elsőség, a vezetés s így a tanítás joga is s a bűnbeesés története is igazolja, hogy az asszony könnyebben megtéveszthető. Maradjon hát az asszony természetes hivatása, a gyermekek szülése, az anyaság mellett, s ha egyébként teljesíti keresztény kötelességeit, gyakorolja a hitet s a szeretetet, törekszik az élet szentségére s mindenben józanságot, önfegyelmezést tanúsít, prédikálás nélkül is üdvözül. “

    “Vajjon, úgymond ar. sz. János, fölpiperézve, tánczra jösz-e az egyházba? menyekzői vagy egyéb világi mulatságot keressz-e ott? vagy azért mégy oda, hogy látványúl szolgálj? Ez nem könyörgőnek viselete. Te azért jöttél, hogy Istentől bűneid bocsánatát kérjed, minek tehát a hiú, pazar fényűzés? …A helyett, hogy csevegjen és magát mulassa az egyházban…. …mint a férfiúnak alárendeltje, tanúljon a férfiútól… A tanítást, mely által a férfiún fölülemelkednék, nem engedem meg az asszonynak; az egyházban hallgasson. Az apostolok rendeleteiben olvassuk: Nem engedjük meg, hogy az asszonyok tanítsanak az egyházban, hanem imádkozzanak és a tanitásra figyeljenek. Mert maga, a mi tanitónk és Urunk Jézus Krisztus is, midőn minket tizenkettőnket kiküldött a nép és a pogányok megtéritésére, sehol sem küldött asszonyokat, hogy tanítsanak, habár ezt tehette volna; mert velünk voltak az Úr anyja és nőrokonai. A férfiút illeti az elsőség, mert előbb alkottatott, mint az asszony, mint az apostol Kor. I. 11,8. megjegyzi, az asszony a férfiúból vétetett. – Az asszonynak mindene, még létele is a férfiútól vagyon; tehát a tanitást is tőle vegye. Ádám nem azért esett bűnbe, mivel megcsalatott, elcsábittatott, hanem az asszony (Móz. I. 3,6.); Ádám csak az Istentől rendelt segédtársa, az asszony iránti szeretetből hagyta magát bűnre csábittatni. Épen azért, mivel az asszony így elcsábitható, nem alkalmas az igazság tanitására. Ar. sz. János mondja: Egyszer tanított az asszony roszúl, és a férfiút és mindent veszélybe döntött; azért ne tanítson többé, hanem hallgasson, és a férfiútól tanúljon jól beszélni és cselekedni. Mert azután magzatait nemcsak testileg, hanem lelkileg is fogja szülni, azaz, keresztény módon nevelni, legalább részéről mindent elkövet, hogy őket a jóban megtartsa. Miután az apostol az asszonyt eltiltotta a nyilvános tanitástól, az által kárpótolta őt, hogy szavát meghagyta gyermekeire nézve, hogy azokat keresztény módon nevelje. Az asszonynak legszebb hivatása gyermekeket nemcsak a világnak szülni, hanem Istennek is nevelni; ez legyen az ő főfoglalkozásuk. A görög szerint: szülése által; ha azok megmaradnak a hitben stb. azaz, ha az anya részéről mindent hűn elkövet, hogy magzatai a jóban megmaradjanak.”

    “Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az asszonynak, amint Krisztus is feje az egyháznak; ő a test üdvözítője. De mint ahogy az egyház Krisztusnak van alárendelve, úgy az asszonyok is mindenben a férjüknek.” (Ef 5:22-24)

    “Asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogy illik az Úrban! Férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek kemények irántuk! ” (Kol 3:18-19)

    Kommentár: “Erre megjegyzi ar. sz. János: Az apostol engedelmességet parancsol az asszonynak, szeretetet a férfiúnak. Hol e szerint működik közre mind a két fél, ott minden jól megyen. A férfiú szeretetteljes bánásmódja szeretetet ébreszt a nőben, ennek engedelmessége szelídséget amabban. Ha a parancsoló szereti az engedelmeskedőt, úgy minden teljes öszhangzásban van. A nő azért engedelmeskedik, hogy mindinkább szerettessék, azért szerettetik, hogy neki az alárendeltség könnyebb legyen; mert engedelmeskedni annak, kit szeretünk, semmi teher. Egyébiránt az apostol mind a két félnek épen azon erényeket ajánlja, melyek különösen hozzájok illenek. Az asszony hibája az uralkodásvágy, – azért emlékezzék meg a büntetésről, hogy a férjnek alárendelve kell lennie. A férfi hibája a nyers erőszak, párosúlva szeretet nélküli kéjvágygyal; azért kell nejét szeretnie, s ne tekintse csupán kéje és hatalmaskodása játékszerének.”

    “Ugyanígy az asszonyok is legyenek engedelmesek férjüknek, hogy ha egyesek nem hisznek is az igének, az asszonyok magaviselete beszéd nélkül is megnyerje őket, mikor látják istenfélő, tiszta életeteket. Ne a külső hajdísz, az arany viselése vagy fényes ruha legyen az ékességük, hanem ami a szívben rejtőző, múlhatatlan ékszer: a szelíd és nyugodt természet. Ez értékes Isten szemében. Hiszen egykor így ékesítették fel magukat a szent és Istenben bízó asszonyok is, engedelmeskedve saját férjüknek, mint ahogy Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, urának nevezve őt, akinek ti leányai vagytok, ha jót tesztek, és semmi viszontagságtól nem féltek.” (1Pt 3:1-6)

    Kommentár: “A hivő asszony törekedjék példás magaviseletével és nem vitatkozással – ige nélkül – még nem hívő férjét Krisztusnak megnyerni.”

    Fuzzy Logic

    Fuzzy Logic

    (2013. október 4. péntek - 15:49)

    Ezt meg egy gondolkodó ember mondta: ‘I’m a HUMAN BEING, God damn it! My life has VALUE!’
    (Én egy emberi lény vagyok, az Isten verje meg! Értékes az életem!)

    Először is – mondja – a tanítás feljebbvaló feladat, azonban a nő nem feljebbvaló, hanem a férfinek alárendelt (1Móz 3:16). Másodszor ha a nő nyilvánosan tanítana, könnyen fellobbanthatná a férfi vágyakozását (Sir 9:11). Harmadszor „a nők általában (communiter) nem jeleskednek a bölcsességben”.

    A vallás mind addig jó, amíg képzetbeli lényekre hivatkozva nem kezdünk el létező embereket gyilkolászni vagy alárendelni. Lehet, hogy egy darabig működött így a társadalom (úgy, ahogy), de nem véletlenül lázadtak ellene a nők. Voltak / vannak kivételek, akik elfogadták alacsonyabbrendűségüket, de ez a rendszernek köszönhető, bele van építve: a nőt tudatlanságban kell tartani, így könnyebb irányítani, pontosabban alárendelni. Tisztára, mint a kapitalizmus, és az istene ugyanúgy a pénz volt mindig is. (Máskülönben nem lett volna egyházi tized, a másoknak puritánságot hirdető bíborosok nem jártak volna talpig selyemben, aranyveretes bottal. Olyanok lettek volna, mint a szerzetesek.) A nők viszont még így is lázadtak a rendszer ellen, mert nem bírják elviselni az alárendeltséget, ez egy emberi dolog. Szomjaznak a kölcsönös érzelmekre, a kitalált Isten egyoldalú imádata helyett. Nem lehet őket egy vallással irányítani.

    Azonban még marad egy normalitás irányába mutató mérce számukra: bármely katolikus, aki a legkisebb mértékben is, de tiszteli a hagyományt, elfogadja, hogy nők nem lehetnek papok. Tagadható-e ezután, hogyha csak kevés nő menne egyetemre, szinte alig akadna olyan közülük, aki pap szeretne lenni? Sajnos a nők egyetemre járása csak egyik jellemző tünete az Isten alkotta természet rendje ellen lázadó korunknak.
    A rendszert önmagával próbálják igazolni, és csak a teológiát fogadják el egyetemes tudománynak. Ezt is fenn lehetett tartani ideig óráig, köszönhetünk ennek olyan nagy dolgokat, mint a sötét középkor. A rendszer működéséhez a férfiakat is valamilyen szinten tudatlannak kell megtartani, ez is be van építve: le kell őket foglalni a felsőbbrendűség illúziójával. Itt jön a képbe a férfi lázadása a rendszer ellen: megteremtettek a férfiak mennyi tudományt? Matematika, fizika, kémia, biológia stb… Hát bizony, még a Holdra is elmentek. A férfiak kíváncsiak, ez egy emberi dolog. Szomjaznak a tudásra, kutatnak, maguk akarnak felfedezni, nem fogadnak el ködös és megalapozatlan teóriákat. Nem tudják őket egy vallással irányítani.
    Mindkét esetnek mélyen gyökerező oka is azonos: a forradalmi férfi elárulta a modern nőt; miután nem szerették és tisztelték mint nőt, megpróbált férfivá válni. Mivel a modern férfi nem azt akarja tőle, amit Isten akar tőle, mégpedig, hogy gyermekeknek adjon életet, bosszút áll oly módon, hogy szó szerint megszállja a férfihivatás összes területét. Mi mást várhattunk? A modern férfi csak magát hibáztathatja.
    Nem árultak el minket, épp ellenkezőleg: elismertek minket is egyenrangú embernek. Mi pedig vérszemet kaptunk és még mindig bosszuljuk a sokéves elnyomást, de ez előbb utóbb ismét elnyomáshoz fog vezetni, csak most a férfiak elnyomásához. A bosszú nem helyes, véget kell neki vetni. Nem azzal, hogy visszaalacsonyodunk és alárendeltek leszünk. Azzal, hogy elfogadjuk a felénk nyújtott kezet és megfogjuk, hogy a férfiak fejezzék be az önmarcangolást. Aztán lehet egymással boldogan andalogni a naplementében.
    Mármost ahhoz, hogy egy férfit rávegyen egy nő arra, hogy feleségül vegye és anyává tegye, ellássa és támogassa gyermekeiket, valamint apa maradjon, a férfinál magasabbrendű érzelmekre és ösztönökre van szüksége, például érzékenységre, finomságra, tapintatra, éleslátásra, gyöngédségre stb.”
    Vagyis a nő érzelmileg befolyásolja, manipulálja a férfit, így csalja ki belőle az anyagiakat maga és gyerekei eltartására? Mintha ezt a férfiak pont nem szeretnék. Itt nekünk kell kezet nyújtani, és azt mondani: igen, a férfiaknak vannak érzelmeik, van saját akaratuk. A férfiaknak is megvan a maga bosszúja, ennek eredménye hogy a nők érzelmeit tiporják, cserébe a sok éves érzelmi irányításért. Be kell fejezni ezt is, hogy a nők visszatérhessenek a szeretethez a gyűlölet helyett. Nem kicsalni kell a szeretetet, hanem kiérdemelni egymástól.
    Ez a rendszer valójában senkinek sem jó. Ezért panaszkodtak a férfiak a női ármánykodásra, a nők a férfi elnyomásra. A rendszer mindig is omladozott, és a mai rohanó világ ezt is felgyorsította, semmi mást nem tett vele. Minden elnyomó és ármánykodó rendszernek ez a sorsa, mindegy, hogy vallásnak vagy politikának van-e címkézve. A rendszer fenntartói mindig is kapaszkodni fognak a hatalmukba, mindegy hogy vallási vagy politikai vezetőnek hívják magukat. Pedig az ő hatalmuk is csak egy rohadt illúzió: a rendszerek összefonódtak, ma már átnyúlnak az egész emberiségen. Kevés a befolyása egy nemzet politikusának, vagy egy vallás vezetőjének.
    Mindazonáltal: tiszteletben tartom, ha te egy hithű ember vagy, amíg nem akarod a vallásod rám erőltetni. A mindenkit eredendően bűnösnek címkéző vallás nekem nem lesz soha szimpatikus. Ennél még a száraz jog is szeretet teljesebb, mert ott az ártatlanság vélelme az alap: csak az bűnhődjön aki bűnös, életben lenni nem bűn.

      Slasher

      (2013. október 4. péntek - 16:30)

      Te nem tapasztaltad meg az elnyomást, mint ahogy más mai nő sem, úgyhogy erről ne is beszéljél inkább.

        Fuzzy Logic

        Fuzzy Logic

        (2013. október 4. péntek - 16:38)

        Ezért mondom: az erre alapozott bosszút be kell fejeznie a nőknek, az erre alapozott önostorozást be kell fejeznie a férfiaknak.

        Tibi

        tibi22

        (2013. október 4. péntek - 16:47)

        …. abban a pillanatban, mikor a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy azt egyes nők elképzelték, megálmodták, megvalósul az elnyomás. Az mindegy, hogy az élet, vagy egy racionálisabb érv írta felül ezeket a csacska álmokat; az elnyomás az elnyomás.  Az biztos; a vallásnak elég sokat köszönhetünk is… nem biztos hogy több ezer éves tanokat kellene reflexből lesöpörnünk az asztalról, mert azok szembemennek a modern és tudatos genderrel, queerrel, feminizmussal. (ezek együttesen is, közel 100 éves tudományok!)  Az vitathatatlan, hogy a nők évszázados negatív megítéltetésééről többé kevésbé az egyházak tehetnek, bár a kereszténység gyengülésével ez a Renomé nemigen javult. Sőt!

          Fuzzy Logic

          Fuzzy Logic

          (2013. október 4. péntek - 17:31)

          Igen, vannak benne jó dolgok is, nem azt mondom, hogy nem. De én inkább aféle útmutatásnak tekintem, nem törvénynek. Olyan történetek gyűjteménye, amiből tanulni lehet és kell is. Vannak örök érvényű részei a kereszténységnek, de nem a komplett kereszténység az.

          A nők előbb utóbb nagyobb tömegben hozzá fognak szokni az új élethez. Racionálisabbak lesznek. Most fél úton vannak, szeretnék maguknak a jogokat és hogy minimális felelősség járjon. Ez így nem megy. Ha jog kell, jön vele a kötelezettség is. Kész, passz.
          Nem tudom, hogy az önostorozásnak köszönhető-e, hogy ezt most még engedik, ezzel vezekelve. Mert az biztos, hogy a femik azt lovagolják meg, abből jön amit írsz: abban a pillanatban, mikor a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy azt egyes nők elképzelték, megálmodták, megvalósul az elnyomás.
          Jó lenne ha a törvényhozás inkább az egyensúlyra törekedne, nem húzd meg ereszd meg módon időszakosan hol a nőket, hol a férfiakat ruházná fel több joggal. Annak is be kéne már állnia középre.

            Tibi

            tibi22

            (2013. október 4. péntek - 17:59)

            Ezt az  “önostorozást” az előző hosszabb hozzászólásodban sem értettem. :(  Lehet, hogy rossz közegben élek, de a környezetemben nem divat a férfiak között, apáik nagyapáik vélt vagy valós bűnei miatt önmagukat ostorozni.
            “Ami történt megtörtént, nekünk más dolgunk nincs, mint megbocsájtani”– mondotta egykor Nelson Mandela az apartheid kapcsán. Hasonló mentalitást tanácsolnék az önostorozást igénylő marcona feministáknak is. (a vége természetesen nem neked szólt)
            “Jó lenne ha a törvényhozás inkább az egyensúlyra törekedne, nem húzd meg ereszd meg módon időszakosan hol a nőket, hol a férfiakat ruházná fel több joggal.” – mivel Alter Ego ma még nem húzta ki a Soroskártyát, megteszem én, :) Amíg magánszemélyek által (bankárok) alapított, túlmagasztalt intézményben kapják meg sokan az egyentudást, addig a tényleges egyenjogúságra komoly igény nem lesz női részről, maximum önostorozásra

              Fuzzy Logic

              Fuzzy Logic

              (2013. október 4. péntek - 18:21)

              Itt egy-két keresztény férfira célzok, aki elég komolyan rosszul tudja érezni magát ebben a témában. Pedig nekik sem kéne. A törvénykezésen is néha ezt vélem felfedezni, hogy emiatt engednek a femiknek. Mert különben megkapják a hímsovén jelzőt, amit nem akarnak. De hát attól, hogy egyenrangúnak (egyenlő jog) tekinti és nem felsőbbrendűnek (több jog), nem lesz hímsovén. Ez hülyeség. Ezen marha jól ellavíroznak a femik, ahogy elnézem.

              mivel Alter Ego ma még nem húzta ki a Soroskártyát, megteszem én, :) Amíg magánszemélyek által (bankárok) alapított, túlmagasztalt intézményben kapják meg sokan az egyentudást, addig a tényleges egyenjogúságra komoly igény nem lesz női részről, maximum önostorozásra

              Soros menjen csába, azt ha már odáig elment, akár maradhat is. Amúgy közgazdásznak tanultam azt mégis ilyen hülye lettem :D Szóval mondhatni pont ezek képeztek, csak ilyen mocsok lázadó vagyok, hogy nem olyan lettem, mint ők. Minél többet lát az ember a teljes képből, ugye. Az elején még lehet szépnek tűnik a mutatott részlet, hiába fedik fel lassan, hogy maradj meg a szép kép hitében, egyben akkor is hányinger. Ezért van olyan sok alkoholista közgányász.

              Naooo

              Naooo

              (2013. október 4. péntek - 21:09)

              ““Ami történt megtörtént, nekünk más dolgunk nincs, mint megbocsájtani”- mondotta egykor Nelson Mandela az apartheid kapcsán.”

              Jééé, beszél?

              Tibi

              tibi22

              (2013. október 4. péntek - 22:21)

              Elolvastam a linkelt cikket. Nelson Mandela-t mint a megbocsátást hoztam pozitív példának. Finom párhuzam a férfiak nők ellen elkövetett “bűneiért”, és a fehérek, feketék ellen elkövetett jogsértése között. Bizonyára semmilyen bűnbocsánatnak nincs semmilyen jogalapja, (bűn híján) férfi és nő között. Az igazsághoz hozzátartozik; először azt hittem egy Morgen Freeman thriller, aztán kiderült, hogy dokumentumfilm dél afrikáról. :(

                Suum cuique

                Suum cuique

                (2013. október 4. péntek - 22:53)

                Az apartheid szörnyűségéről való kép a nyugati balliberális és kultúrmarxista propaganda műve. Ugyanúgy démonizálták Dél-Afrikát annak idején a tudjukkik, mint manapság hisztiznek Magyarország ellen a cohnbenditek és társaik. Nem azt mondom, hogy tökéletes volt, de az apartheid alatt Dél-Afrika fekete lakosai jobban és élhetőbben éltek, mint a “felszabadított” (feketék kormányozta) más afrikai országokban.

                  Tibi

                  tibi22

                  (2013. október 5. szombat - 01:22)

                  Nem ismerem behatóan Afrika történelmét, pláne dél Afrikáét, bár naiv logikával azt gondolnám; a fekete kontinensen talán megilleti a feketéket az alapvető jogegyenlőség. Szörnyűségnek azért én sem nevezném. Nyilván az, hogy mára ez a megfordult, és az afrikaiak terrorizálják, üldözik, irtják a fehér lakosságot jóval nagyobb bűn. Valószínű az öreg sem így gondolta, rá sem ismer egykori pártjára. Lehetne ez példaértékű azon országok számára, akiknek a békés multikulturalizmus a hőn áhított nirvána. (különböző kultúrájú vallású embereket jól összerázzuk, néhol még megfűszerezzük egy kis genderrel is, aztán csodálkozunk ha feje tetejére áll a világ)

                    T.M

                    (2013. október 5. szombat - 14:00)

                    A videókra – nem véletlenül – nem tudsz válaszolni. Kitérsz előle, és figyelmen kívül hagyod. Továbbá személyeskedést vélek felfedezni a mondandódban. Az pedig bebizonyítani, hogy már te is tisztában vagy azzal, milyen hülyeségeket hordtál össze Mandelával kapcsolatba, de túl buta vagy, hogy beismerd.

                    Ez nekem elég.

                      Tibi

                      tibi22

                      (2013. október 5. szombat - 14:07)

                      Ilyen nívótlan vitába a Nőkért-en vettem részt utoljára. Meg se nyitottam a videódat cimbora. Mivel a pozitív diszkrimináció fogalmával sem vagy tisztába nincs miről beszélni.
                      de túl buta vagy, hogy beismerd.”     “személyeskedést vélek felfedezni a mondandódban” -gratulálok, gyönyörű.

                T.M

                (2013. október 5. szombat - 11:50)

                Arra a Nelson Mandelara gondolsz (megjegyzem nagyon jó színész, és nagyszerű PR-ral rendelkezik), aki  a 90-es évek elején lebukott azzal, hogy a fehérek kiirtásáról szóló dalt énekelt a többi feketével+az ő szellemi utódai a mai napig búrok százezreit gyilkolta le, és a tavalyi év végéig 4 millió búr volt kénytelen Ausztráliába menekülni?

                Természetesen értem mire akarsz célozni, mert mint minden ember először én is a mézes-mázas Mandela-képpel találkoztam, de ez nagyon rossz példa volt

                  Tibi

                  tibi22

                  (2013. október 5. szombat - 12:29)

                  T.M.
                  Közel 30 év börtön után, valószínű én is hülyeségeket énekelnék a nagy örömmámorban.
                  Természetesen értem mire akarsz célozni,” – nem szokásom célozgatni, egyszerűen idéztem ettől az embertől. Nem a személye, a mondanivalója lett volna a lényeg…
                  de ez nagyon rossz példa volt” – hibátlan példa volt; ma ugyanazt csinálják a feketék a fehérekkel ott, mint amit a feministák velünk. A mentség, magyarázat ugyanaz; egykor elnyomtatok minket, amit mi most megbosszulunk. Ennél szemléletesebb példát keresve sem találhattam volna, gyönyörűen érzékelteti a pozitív diszkrimináció hosszútávú negatív hatásait, illetve az állítólagos elnyomottak viselkedését, amint helyzetbe kerülnek. Ha neked ez nem helytálló, és nem értelmezhető akkor nem tudom hogy mi az? Egyébként ugyanezt már leírtam, ma hajnalba amit te.

                    T.M

                    (2013. október 5. szombat - 13:09)

                    A lehető legnagyobb marhaságot hordod össze… Az nem baj, ha valaki téved, de tudatosan csinálj, az már gond.

                    Közel 30 év börtön után, valószínű én is hülyeségeket énekelnék a nagy örömmámorban.

                    Évekkel a szabadulása után énekelte. Bár talán igazad van… az “Öld a farmert, öld a búrt!”-című dalocska csak egy ártatlan kis nóta, aminek semmi köze ezkehez, mi?

                    http://www.youtube.com/watch?v=RY1qmtbiBcI

                    http://www.youtube.com/watch?v=6fzRSE_p1Ys

                    http://www.youtube.com/watch?v=onSPdJwJJh4

                    http://www.youtube.com/watch?v=blDoIVf6Y1M

                     

                    “hibátlan példa volt;”

                    Furcsa, egy gyerekkoromban hallott egyházi ének jut eszembe: “Ébredj ember mély álmodból/S megszabadulsz rabságodból.”

                     

                    “ma ugyanazt csinálják a feketék a fehérekkel ott, mint amit a feministák velünk.”

                    Tisztába vagyok vele, hogy új dolgokat közöltem most veled, ezért tartózkodom a dühkitöréstől, és a jelzők használatától. Mint mondtam korábban én is abban a rózsaszín Mandela-képben éltem, mint te.

                    De remélem sikerült hasznos információkat nyújtani neked.

                     

                    “egykor elnyomtatok minket, amit mi most megbosszulunk”

                    A nők nem voltak elnyomva. Megvolt a helyük, és a feladatuk, ahogy a férfiaknak is. Sőt, nagyritkán uralkodók, régensek vagy magas státuszú politikai tanácsadók is lehettek.

                    “pozitív diszkrimináció”

                    Mármint ez: http://www.youtube.com/watch?v=RY1qmtbiBcI#t=90 ?

                     

      Naooo

      Naooo

      (2013. október 4. péntek - 21:10)

      “Hát bizony, még a Holdra is elmentek.”

      Mese az egész.

        Fuzzy Logic

        Fuzzy Logic

        (2013. október 5. szombat - 15:56)

        Oké, dobjuk ki az Apollo programot. Azt elhisszük, hogy az ISS itt kering a fejünk felett?
        A lényeg a kíváncsiság motiválta teljesítmény.

      Pash Cutter

      Pash Cutter

      (2013. október 5. szombat - 07:02)

      Előttem Fuzzy Logic (meg alább egy picit AlterEgo) mindent leírt, csak némi szubjektív kiegészítéssel élnék, ha szabad.

      Ma a vallások többsége lecsúszott egyfajta szubkultúrába. Ma a katolicizmus sem más, mint egy szubkultúra. A szubkultúrák hívei pedig a szukbultúra-lovagok, akiknek legfontosabb az adott szubkultúra; az megelőz mindent: családot, barátokat, nemzetet, bármit. A katolicizmus szubkulturalizálódása nem is annyira baj. Ha ma Magyarországon katolikus társadalom lenne, és az ilyen Richard Williamson-félék gyakorolnának hatalmat az embertömegek feje felett (“Kár, hogy nem ő a pápa” Suum Cuique), akkor nem lennének olyan aranyos, kedves, jólelkű asszonyok az éterben, mint Inaara vagy Fuzzy Logic. :) Vagyis nem fejthetnék ki a véleményüket a Férfihangon, mert be lennének rendelve a konyhába, pacalt főzni. :) (Nem véletlenül pacalt, az a magyar férfiak kedvenc étele. Értelemszerű :D )

      Mindezt írom katolikusként. Igaz, számomra a katolicizmus megélése nem jelenti azt, hogy egyfajta szubkultúra-lovagként létezek, vagyis vegetálok egy álomvilágban.

      Probus

      Probus

      (2013. október 6. vasárnap - 10:42)

      “Lehet, hogy egy darabig működött így a társadalom (úgy, ahogy),”

      A hierarchikus társadalmak évezredeken át működtek minimális korrekcióval. A Modern társadalmak évtizedeket sem élnek túl. Minél felszabadultabb egy társadalom, annál labilisabb. A feminizmusra építő mai Európa pedig öngyilkos folyamat, mert a puszta reprodukálásra sem képes. Az eszmei nyüzsgésekből nincs kenyér, utód. Szülni a nő tud, a férfi nem: ergo_ neki az a feladata. A férfinak nagyobb az agytárfogata, és erősebb a fizikuma. Neki kell vezetni. Ez annyira pofonegyszerű, mint hogy a madárnak azért van szárnya, hogy repüljön.

      “de nem véletlenül lázadtak ellene a nők”

      A nők nem lázadtak ellene. A nőket fellázítottak. Férfiak. Direkt, Rombolási céllal. A gyereknek sem jutna eszébe, hogy a tanárt meg lehet ütni, ha nem mutatják meg neki pop-együttesek klipjeiben, meg felforgató regényekben, televíziós műsorokban.

      .”Voltak / vannak kivételek, akik elfogadták alacsonyabbrendűségüket”

      A nő nem alacsonyabbrendű, hanem más a szerepe. Irodalomra, zeneszerzésre, háborúzásra, filozófiára stb. nem alkalmas. (mint a tények mutatják). Anyának és feleségnek. Az agybaj, hogy a mai nő nem érti, hogy ez nem KEVESEBB. Három gyerekből embert faragni és felnevelni nem kevesebb, mint köbgyököt vonni, és aktatáskában bejárni a hivatalba. Azt hiszem Európa utcáin arab hordáknak kell gyújtogatni, és korbáccsal verni a kiöregedett magányos fehér nyugdíjasokat az utcán, hogy ezt megértsék végre. Talán ez se lesz elég…

        Fuzzy Logic

        Fuzzy Logic

        (2013. október 6. vasárnap - 12:28)

        “A hierarchikus társadalmak évezredeken át működtek minimális korrekcióval.”

        Megint azt tudom írni, mint az előbb: 1500 év alatt nem tökéletes társadalmak működtek, amit aztán szétromboltunk. A hierarchikus társadalom akkor működött a legjobban, amikor az emberek még viszonylag fejletlenek voltak. A fejlődés pedig nem konstans, hanem exponenciális, ezért minden gyorsabban történik, még a rendszerek megdöntése is.

        “A nők nem lázadtak ellene. A nőket fellázítottak. Férfiak. Direkt, Rombolási céllal. A gyereknek sem jutna eszébe, hogy a tanárt meg lehet ütni, ha nem mutatják meg neki pop-együttesek klipjeiben, meg felforgató regényekben, televíziós műsorokban.”

        A férfiak, akiknek az alkotási vágya nem ismer határokat (művészet, tudomány stb) rombolási szándékkal fellázították a nőket? Ez is egy elmélet. Egy értelmes férfi nem szereti az elbutult szolga lelkű nőt. Társ kell neki, nem alattvaló.
        Az iskolákban meg volt a rend, régen eszébe se jutott volna a diáknak ilyen. Régen a tanárnak volt joga fenyíteni. Ma, a végtelen jogok (és nem létező kötelezettségek) korában fordítva ülünk a lovon. De majd ez a rendszer is meg fog dőlni (remélem). A gyereknek nem jutna eszébe ilyet csinálni – hiába volt a TV-be – ha a tanárnak nem vették volna el a jogait. Mert a régi világban azonnal nyakonhúzná a naplóval, utána kidobná óráról, bevágna egy igazolatlant meg egy szaktanárit. 20 igazolatlan = eltanácsolás. 3 szaktanári -> osztályfőnöki -> igazgatói -> eltanácsolás. Nem tutujgatni kéne, hanem nevelni. Így csak nagypofájú, egoista, nekemmindentszabad barmokat csinálunk a következő generációból. Kiváló alapanyag a fogyasztói társadalomban, btw.

        “A nő nem alacsonyabbrendű, hanem más a szerepe.

        Ezt most felírtam hozzád. Annak ellenére, hogy elég sokszor az ellenkezőjét hozod ki (lehet nem azt akarod, de azt sikerül) mégse úgy gondolod. Így már mindjárt más.

        Az agybaj, hogy a mai nő nem érti, hogy ez nem KEVESEBB. Három gyerekből embert faragni és felnevelni nem kevesebb, mint köbgyököt vonni, és aktatáskában bejárni a hivatalba.

        Ezt is felírtam :) De, egyik részről ezt nem minden férfi gondolja így. Másik részről: igen, látszik a nevelés hiánya. A harmadik: engem se csak anyám nevelt, hanem apám is. A mai világban a nevelés is közös, a munka is közös. Egy keresetből nem lehet megélni, csak ritkán. Az apák ugyanúgy szülők, szeretik a gyerekeiket, had neveljék már ők is a gyerekeket, ahelyett hogy estig robotolnak.  Meg hát, bármennyire szép és jó dolog háziasszonynak lenni, elbutul benne az ember. A normális nők ugyanúgy igénylik az értékteremtő munkát, hogy emberek között legyenek, a társadalom részei legyenek. Meg kell találni benne az egyensúlyt (család – munka – szórakozás háromszög).

        Azt hiszem Európa utcáin arab hordáknak kell gyújtogatni, és korbáccsal verni a kiöregedett magányos fehér nyugdíjasokat az utcán, hogy ezt megértsék végre. Talán ez se lesz elég…

        Erről szépet vitáztunk Naoooval is néhány nappal ezelőtt (ahol szerinte lecigányoztam a farkaskomát, de hát a farkasok falkában élnek, na :D ). Szóval, ugyan azt tudom mondani:
        Gyártsunk gyorsan fehér trasht, hogy megnyerjük a számháborút? Legyen kevesebb ember, de az legyen normális. Van abban valami, hogy a fehér ember lassan veszélyeztetett faj, és az egyoldalú polkorektségbe fog beledögleni. De aki nem Európába való, azt vissza kéne postázni, nem számháborúzni vele.
        Ezt még kiegészítem annyival, hogy a technológia és a gépesítés egyre kevesebb élő munkát, vagyis élő embert fog igényelni. Az ész nélküli szaporodás csak a nyomort fogja növeli. A nőknek van ilyen hülyesége, hogy akkor szülnek, ha biztosítottnak látják az utódok jövőjét. Itt most szinte senkinek sincs jövője, ezért szinte senki sem születik meg.
        Azt pedig ne nekem, békés és jólelkű asszonynak kelljen már kimondani – de hát én fogom – hogy aki a házigazda várában randalírozik, annak ajtót kell mutatni. Európa az európaiaké, aki ide jön az vagy betartja a házirendet, vagy takarodjon. Simán kiereszteném rájuk a katonaságot, legalább azok is kiélhetnék magukat. Kell az éles gyakorlat is néha, különben elkényelmesednek. A fehér emberek a polkorrektség miatt töketlenkednek, mert félnek hogy le lesznek nácizva meg rasszistázva. De hát attól, hogy egyenlően kezeli (ha bűnözik, megbűnteti) és nem felsőbbrendűnek (mindent megenged neki, még azt is hogy megölje) még nem lesz náci. Ez hülyeség. Hmm… pont ezt írtam a femikkel kapcsolatban is egy kicsit arébb. Érdekes.

        Reina Nicolasa

        (2013. október 6. vasárnap - 14:05)

        .

          Probus

          Probus

          (2013. október 11. péntek - 13:53)

          Kedves Reina, sajnos az irodalomban nincsenek első vonalbeli nők. Ez lehet szomorú, de tény. Eleve a művészet férfi dolog, bármennyire is fáj. A férfi szellemi síkon teremt, a nő biológiai síkon. Van egy-két nemileg labilis, de pszichikailag mindenképp billegő nő, akiben a meglévő férfi rész hatására valami érzék kialaul, és a másodvonalig eljut. Tormay cécile egy kiváló példa, aki férfi lelkiségű, testileg nőkhöz vonzódó, nagyon rendes, hazafias asszony volt, könyvei kiváló dokumentumok, de mint irodalom szigorúan másodvonal. Szabó Magda is. A többi inkább harmad és negyedvonal. A zseni, az pl. Arany, Kosztolányi, Ady, Fekete István, Mikszáth, Madách, Dosztojevszkij, Cervantes, Moliere, Csehov, Gogol, Mark Twain, Dickens és had ne soroljam fel a világirodalmat. Ezt a kalibert nő soha nem tudta és nem is fogja elérni. A zeneszerzés terén még nagyobb a szakadék. Bach, Beethoven, Vivaldi vagy Mozart szintjét nő valaha is? Már onnan látszik, hogy a női lelkiség alkalmatlan rá, hogy egy nő a kötet borítóján “csinos akar lenni”. Egy férfit ez nem érdekli. Ráncos? na és…Előttem a kép, amint Knut Hamsun az ingét rendezgeti, hogy csinos-e a fotón…

          De nem tudom miért kell ezen megsértődni? És miért akar egy nő mindenáron férfi lenni? Én se lökdösöm arrébb az asszonyt a tükör elől, és versenyzek vele, hogy szebb reggel a sminkem, és puhább a bőröm, mint az övé. :)))

            Reina Nicolasa

            (2013. október 11. péntek - 15:14)

            .

              Probus

              Probus

              (2013. október 11. péntek - 15:56)

              “ennél sokkal egészségesebb a Deansdale által gyakran kifejtett nézet: a yin-yang. Ott mindegyik részben van egy kis pötty a másikból.”

              Igen. A kis pötty. Én se a pöttyöt tagadtam. Hanem a tejes áttolódást. A művészet a férfiak játéka. Elsősorban azért, mert a művészi pálya teljes embert kíván. Ha egy szimfónián dolgozik az alkotó, se hall se lát, napokig nem eszik, és semmi másra nem figyel. Ez szerinted három gyerekkel hogy megoldható? És a férje ehhez mit szól? És nemcsak az alkotás hetei ilyenek. Egy művészi életpálya nem tűri, hogy más is előtérben legyen. Ha egy anya ilyen, már rossz anya. Ez még színésznőknél is kiütközik, pedig az nem alkotás, hanem interpretáló művészet.

              Hihetetlen, hogy egyes nők mennyire férfiak akarnak lenni. Dokumentumokkal igazolható, hogy semelyik művészeti ágban nem tudnak férfi minőséget létrehozni, ennek ellenére, mintha valami kincset rabolnának el tőlük, úgy csimpaszkodnak ebbe. Miért kevesebb a család gyerek projekt? A nő a részleteket látja, a férfi a teljes egészet. A családhoz az kell – plusz a sokat hangoztatott érzelmi látásmód – a szellemi alkotáshoz pedig a másik.

                Reina Nicolasa

                (2013. október 11. péntek - 16:02)

                .

                  Probus

                  Probus

                  (2013. október 11. péntek - 16:26)

                  Ne haragudj, de látszik, hogy nő írta a válaszaidat. Érzelmek a köbön. :)

                  Nézd, mivel társadalmi jelenségekről beszélünk általánosítok. Nem Bözsiről, meg Mariról. A nőkről. És arról beszélek, hogy az Isteni terv szerint egyik nemnek ez a feladata, a másiknak az. Ha egy-két viszketeg nő kilóg innen – mint írtam fentebb, többségük nemileg sérült, és pont a bennük meglévő férfirész miatt tudnak bármit is létrehozni – az a nagy általánosságokon nem változtat. Tudod hogy viselkedsz? Ippeg úgy, ahogy a néger viselkedne, ha megmondanák, hogy nem alkalmas erre vagy arra. Szerinted ő elfogadná? Gondolom, te elfogadod, hogy a fekete ember mire hivatott és rábökdösnél a történelemkönyvre, meg a tudósok, feltalálók, építészek, festők, zeneszerzők, filozófusok, írók, költők, matematikusok, fizikusok, hadvezérek stb. listájára. És ő éppúgy jönne görcsösen, hogy Nigériában is van egy furulyaművész, meg Puskin egyik nagyapja fekete volt, és piros ceruzával aláhúzogatná a három darab költőt az elmúlt ezer évből.

                  Tudod mit? Én nem vitatkozom. A fű zöld. A víz vizes. Tőlem aztán verseljen egy nő, max. megy a felejtésbe és a különös kuriózumok gyűjteményébe. De aki azt pártolja, hogy nők tömegei “önmegvalósítsanak” azt faj és nemzetárulás vádjával le kell csukatni…

                    Reina Nicolasa

                    (2013. október 11. péntek - 16:44)

                    .

                      Naooo

                      Naooo

                      (2013. október 11. péntek - 17:12)

                      “szerintem a képek többsége (még az entartete Kunst előtt) nagyon szép”

                      Teljesen felesleges az egész festészet, az ipari festészeten kívül.
                      Mer mi van akkor, ha valaki lefest egy tájat? Vagy lefest pár napraforgót? Vagy valami erőltetetten idétlen katyvaszt? Ez művészet? Ez?
                      Az ecsethordozás meg a belemagyarázott hülyeségek? Nevetséges. Menjen mindegyik inkább szobafestő tapétázónak, annak legalább van értelme.
                      Aki meg milliókat kiad egy pacsmagért, azt elmebetegnek kell nyilvánítani és a vagyonát elkobozni, szétosztani parasztok és munkások között.
                      A képtárakat meg ki kell rámolni, halomba dobálni a mázolmányokat és elégetni. Az épületekben meg nagy lakásokat kialakítani és olyan albínó családoknak átadni, akik csinálnak minimum 10 gyereket.

                      Reina Nicolasa

                      (2013. október 11. péntek - 17:24)

                      .

                      Fuzzy Logic

                      Fuzzy Logic

                      (2013. október 11. péntek - 17:33)

                      Sohasem fogtok megegyezni. Probus egy olyan világból emlegeti a példákat, ahol a nőknek az volt az egyetlen túlélési módja, hogy férjhez mentek és szültek. A konyhába kényszerített nőknek is megvolt a maguk bosszúja, széjjel idegelték a férjeiket és ellenük nevelték a gyerekeiket. A nők ugyanúgy vágynak a társadalmi életre, nem bírják a bezártságot, hogy az egyetlen társaságuk a gyerekek. Ez nagyon kevés nőre jellemző. És ez abból is látszik, hogy ma már választhatnak több mód közül is (tanulhatnak, dolgozhatnak, fenntarthatják magukat) és így már kevés nő akad, aki a háziasszony hivatást választja, és csak a családjának él. (Ez pedig a mai világ, amiről te írsz.)

                      Az ő definíciója szerint pl én egy férfias nő vagyok, vagy nőietlen nő, nem is tudom. Sőt valószínű még karrierista is. Jól érzem magam a munkámban, és szeretnek velem dolgozni az emberek. Nem próbáltam soha mellbedobással előre jutni, csak szimplán a tudással. Jól érzem így magam, nem érdekel ki szerint hány gyereket kéne szülnöm, vagy hogy így nőietlen vagyok. Max röhögök rajta. Még mindig én vagyok az, aki jól érzi magát, nem az aki emiatt idegeskedik. :) Biztos egy férfi jobban el tudná végezni a munkám, jelenleg nem találtak még másik embert, aki hasonló szinten lenne. Sőt, van itt egy férfi, mosolyogni való a felsőbbrendűségi érzése és megnyilvánulásai, mert a szakmai tudása a béka seggét se éri el. Egyedül ő ilyen, hogy lenéz, mert fiatal nő vagyok :) Valójában ez az egy eszköze van, amivel a maga világában be tudja bizonyítani, hogy ő jobb. Szóval mit tudok csinálni, azon kívül hogy lesz.rom? :)

                      Naooo

                      Naooo

                      (2013. október 11. péntek - 17:47)

                      “Mit szólna ehhez Hitler?”

                      Azt, hogy: belátom Naooo, igazad van. Meg tényleg bele kellett volna süllyeszteni azt a szigetet az óceánba. Milyen naiv voltam. Kár, hogy nem voltál ott, hogy tanácsokat adhass. Megnyertük volna a háborút a te vérszomjasságoddal.

                  Probus

                  Probus

                  (2013. október 11. péntek - 17:06)

                  (meguntam :P)

                    Reina Nicolasa

                    (2013. október 11. péntek - 17:22)

                    .

                      Pash Cutter

                      Pash Cutter

                      (2013. október 11. péntek - 18:09)

                      Nézd a jó oldalát, Reina! Legalább kialakult egy ízléses és tanulságos vita Richard Williamson nézeteiről. Pro és kontra. Itt, a Férfihangon. Szerintem ez remek!

                Suum cuique

                Suum cuique

                (2013. október 11. péntek - 17:34)

                Így van, és az a nő, akinek nincsen gyermeke, anélkül, hogy erre nyomós, objektív oka lenne, az egy önző ribanc, mi több, a nép ellensége! Olyan nincs, hogy nincs kedve! És? Nekem sincs kedvem dolgozni, muszáj és kész.

                  Reina Nicolasa

                  (2013. október 11. péntek - 17:41)

                  .

                    Suum cuique

                    Suum cuique

                    (2013. október 11. péntek - 17:49)

                    Még jobb ha idejében csap vissza, az államnak ez lenne a dolga. Olyan körülményeket kell teremteni, hogy egy nő egyszerűen nem tudna önző természetű lényként kibontakozni, mert ezek a sötét ösztönei vissza lennének korbácsolva lelkük sötét zugaiba, ahova ez való. Sokszor nem is kéne közvetlen állami kényszer, csak egy olyan társadalmi közeg, ahol ezt devianciaként kezelik, és leköpdösik úton-útfélen.

                      Reina Nicolasa

                      (2013. október 11. péntek - 17:55)

                      .

                      Suum cuique

                      Suum cuique

                      (2013. október 11. péntek - 18:05)

                      Naja, de a férfiak alapesetben szerintem nem vonnák ki magukat az elköteleződéstől meg a családalpításból, ha most sokan azt teszik, az EZÉRT van, vagyis vészmegoldásból, magukat védik; a nőknek pedig a feminizmus emancipálta a sötét ösztöneiket.

                      Az embereket arra kell szoktatnunk, hogy tudják meddig ér a póráz, azon belül tessék kibontakoztatni életüket. Ha túlmerészkednek, jön a szakció ilyen-olyan formában. A büntetőjog végső eszköz, ultima ratio. Például nincs benne a Btk.-ban, hogy tilos egy tömött buszon fingani, de ha valaki mégis megteszi, valószínűleg kap néhány megvető tekintet, lehet valaki be is szól.

                      Régen természetes volt, hogy a kis nyikhajoknak lekevertek egy pofont, így limitiálva volt a kamaszkori “lázadás” terepe. Nem arról van szó, hogy a pofozkodás-köpdösődés jó dolog lenne, akasztani se jó, de ha enélkül megvalósulnak bizonyos helytelen cselekmények, az rosszabb, mintha ezzel pedig nem (de jól megfogalmaztam :D).

                      Ez a “nem ezt, hanem azt” kéne csinálni ilyen wishful thinking. A balosok érvelnek így, hogy “nem büntetni kéne, hanem jóra nevelni.” Még jobbat mondok: nem vagy-vagy, hanem jóra kell nevelni, ÉS (!) büntetni azt, akinek ez nem használ.

                      Reina Nicolasa

                      (2013. október 11. péntek - 18:10)

                      .

                      Suum cuique

                      Suum cuique

                      (2013. október 11. péntek - 18:14)

                      Pedig sok ilyen van, a könnyű kapcsolatok meg olyan nekik, mint egy berúgás vagy fájdalomcsillapító: amíg tart, legalább addig nem érződnek a problémák.

                      Persze a társadalom egésze bűzlik az erkölcsi zülöttségtől, nem kívántam az egészet egyoldalúan a nők nyakába varrni, ellenben keresztény szempontból elmondható, hogy – miként a bűnbeesés története is allegorikusan bemutatja – a rossz általában a nőn keresztül szivárog be a világba. A nő könnyebben elrontható.

                      Reina Nicolasa

                      (2013. október 11. péntek - 18:36)

                      .

                      Parsifal

                      Parsifal

                      (2013. október 11. péntek - 18:40)

                      Ezzel mit cáfoltál, Reina? Semmit.

                      Reina Nicolasa

                      (2013. október 11. péntek - 18:44)

                      .

                      Parsifal

                      Parsifal

                      (2013. október 11. péntek - 18:45)

                      A Boldogságos Szűz Mária természete szerint lényegesen különbözik tőlünk, akár a helyreállítandó, akár a helyreállított természetünk állapotában vagyunk. Pontosan egy érett felnőtt férfi a nőnek való őszinte önátadást, gyermeki bizalmat neki adja meg, nem Éva leányának.

                      A nőknek tilos 10 év fölötti férfiakat oktatni (tanítónők lehetnek, sőt jobb is, ha nők azok), a természet rendje ellen van, ha ez nem így van.

                      Lehet azzal jönni, hogy az NDK-s úszónők az úszni tudó férfiak zömét lekörözik, de az élsportoló férfiaknak csak a töredékét.

                      Lehet jönni azzal, voltak női alkotóművészek (nem előadóművészek!), akik jobban rajzolnak, festenek, zenélnek az átlag férfiaknál. Nézzük meg ezeket! Valamilyen módon a torzult a nőiségük, vagy a torzult nőiségüket társadalomjavító szándékkal kompenzálták. Természetesen alanyilag érthetők, sőt értéket teremtenek, nem értéktelen személyek. Azonban jogrendet nem lehet a kivételekből levezetni.

                      Parsifal

                      Parsifal

                      (2013. október 11. péntek - 18:47)

                      Szűz Mária csak egy volt, van és lesz. A szent asszonyok és kiválóan a Boldogságos Szűz Mária is alázatos volt, ahogy Williamson írta, nem jiddische mamék voltak, akik beleugattak a férfiak dolgába. Pontosan ez az alárendelésük, alázatuk magasztalta föl őket.

                      Reina Nicolasa

                      (2013. október 11. péntek - 18:47)

                      .

                      Reina Nicolasa

                      (2013. október 11. péntek - 18:50)

                      .

                      Parsifal

                      Parsifal

                      (2013. október 11. péntek - 18:51)

                      Vannak szent asszonyok! Istennek hála! Én is ismerek jó párat.

                      Parsifal

                      Parsifal

                      (2013. október 11. péntek - 18:53)

                      Az imáikkal érték el elsődlegesen. Mindkettő apáca volt (pontosabban Katalin mantellata), illetve apácaként érték el. Természetesen nem csak rajtuk múlt, és nem nőjogi harcosok voltak, és nem Bédi-Schwimmer Róza modorában tették.

                      Parsifal

                      Parsifal

                      (2013. október 11. péntek - 18:56)

                      (A kanonizáció nem azt jelenti, hogy minden tette tökéletes a kanonizáltnak. Ezt általánosan mondom, nem esetileg.)

                      Reina Nicolasa

                      (2013. október 11. péntek - 18:58)

                      .

                      Parsifal

                      Parsifal

                      (2013. október 11. péntek - 19:07)

                      Nem csak az ő művük volt, és kortársaik sem ezért tisztelték őket. A “diplomáciai” tevékenység sem rajtuk múlt. A francia királyság épp szétesőben volt, felszabadult a pápa, így visszatérhetett.

                      Reina Nicolasa

                      (2013. október 11. péntek - 19:12)

                      .

                      Slasher

                      (2013. október 12. szombat - 01:34)

                      ,,Olyan körülményeket kell teremteni, hogy egy nő egyszerűen nem tudna önző természetű lényként kibontakozni, mert ezek a sötét ösztönei vissza lennének korbácsolva lelkük sötét zugaiba, ahova ez való. Sokszor nem is kéne közvetlen állami kényszer, csak egy olyan társadalmi közeg, ahol ezt devianciaként kezelik, és leköpdösik úton-útfélen.”

                      Pontosan így kéne. Egy normális társadalomban valószínűleg így működne. De hát mit vársz egy ilyen szűk látókörű, agymosott országtól?

                      Parsifal

                      Parsifal

                      (2013. október 12. szombat - 05:54)

                      Sienai Szent Katalinnak fontos szerepe volt az avignoni fogság megszüntetésében, kétségtelen. Nem állítottam az ellenkezőjét.

                      Azonban ő is a szentek intuitív ráérzésével mint tanulatlan “mantellata” érte el ezt. Isten így mutatta meg akaratát és hatalmát. Ez is visszaigazolja a püspök tézisét:

                      “Ahogy Izabella, Spanyolország katolikus királynője, úgy családja nőtagjai sem mentek soha egyetemre! Avilai Szent Teréznek, Sziénai Szent Katalinnak és Szent Johannának sem volt szüksége arra, hogy egyetemre menjen.”

                      A nő ebben is reproduktív, ezért is jobb, ha 10 éves kor alatt férfiakat is oktat. XII. Piusz is azt mondja, a nők ne doktorok, hanem tanítók (magistra) legyenek. Sőt, erre az alapozásra szükség is van: az “anyanyelvet” anyánktól kapjuk, a nyelvtan a férfiak ostoba imitációja, reflexiója. ;) Az Egyház is “mater et magistra” (anya s tanító). Pótolhatatlan az anyai és tanítónői szerep a férfi intelligenciájának fejlődésében, utána viszont lélektani torzulásokat okoz a női vezetés mindkét nemben.

                      Keresztény számára tekintélyi érv a Szentírás alapján, hogy nők nem vezethetnek és taníthatnak rendes módon férfiakat, csak kivételes (rendkívüli) szükséghelyzetben, amíg ez a szükséghelyzet fennáll. Ezt azonban az emberi természet állandóságából is le lehet vezetni, nem pusztán a kinyilatkoztatás alapján.

                      No, de a készülő cikk minden poénját nem akarom előre lelőni. :)

                      Reina Nicolasa

                      (2013. október 12. szombat - 09:22)

                      .

                      Reina Nicolasa

                      (2013. október 12. szombat - 16:12)

                      .

                      Inaara

                      Inaara

                      (2013. október 12. szombat - 16:20)

                      “A nő ebben is reproduktív, ezért is jobb, ha 10 éves kor alatt férfiakat is oktat. (…) Pótolhatatlan az anyai és tanítónői szerep a férfi intelligenciájának fejlődésében, utána viszont lélektani torzulásokat okoz a női vezetés mindkét nemben.”

                      Szerintem van ebben igazság. Lehet, hogy lélektani torzulást azért nem okoz, de valószínűleg egészségesebb, ha azonos nemű tanár tanítja a diákokat; egyébként a koedukáció híve sem vagyok.

                      Kicsikkel foglalkozom:  Ha az elsős kisfiú “szerelmet vall” és feleségül kér,  az aranyos és kedves. :) Az viszont egész más kategória, ha bemegyek felső tagozatosokhoz vagy a szünetben a folyosón ülnek a padon a 7., 8. osztályos srácok: hát kapok beszólásokat rendesen (a “szexi tanárnő” még a legenyhébbek közül való). És nem (csak) a problémásabb fiúkra jellemző, hanem egyre inkább a “jó családból való úrifiúkra” is. Tudom kezelni (muszáj is), nincs gond, de nagyon erősen jelen van ez a probléma.

                      hgyi

                      (2013. október 12. szombat - 16:51)

                      A nő ebben is reproduktív, ezért is jobb, ha 10 éves kor alatt férfiakat is oktat.
                      Ez aranyos. :o)))) 10 éves kor alatti nő(?)/férfi… :o))

                      Parsifal

                      Parsifal

                      (2013. október 12. szombat - 21:00)

                      A bűn “hajlamosabb” voltát, ha jól tudom, Suum cuique vetette föl. Szerintem a nők más bűnökre hajlamosabbak, máshogy vihetők könnyebben bűnbe.

                      Suum cuique

                      Suum cuique

                      (2013. október 12. szombat - 22:57)

                      Reina, a nézeted helytelen, ezt a Bibliából és a régi katolikus bibliakommentárok is igazolják. A Szentírás elsősorban Ádámot állítja elénk mint az Isten képére alkotott embert, valamint tagadhatatlan, hogy a nő természeténél és társadalmi helyzeténél fogva utalva van arra, hogy a férfiúra támaszkodjék és az ő közvetítésével szolgálja Istent.

                      Schütz Antal írja: “Miben állt az ősszülők bűne? – Éva bűne kétségtelenül engedetlenség volt Isten parancsával szemben; s ennek a bűnnek gyökere a kevélység az Irás szava értelmében: «Sohase engedd, hogy a gőg jusson uralomra gondolatodban vagy beszédedben, mert abból származik minden romlás». E bűn genezisét az Irás mélységes pszichologiával írja le: A nő hajlamosabb a kevélységre, ellenmondásra, kétkedésre, mint a férfiú. A kisértő nagy ravaszsággal ezt a kétkedést keltette föl, melynek vonzó ereje épen abban van, hogy megnyitja a lehetőségek világát, ahol tetszés szerint lehet válogatni. Eldöntetlenül hagyja, vajjon csakugyan Istentől jön-e a parancs, s vajjon Isten csakugyan a legjobbat akarta-e az embernek; aztán kétségbevonja a megszegés következményeit («dehogy is haltok meg!») és végül megnyitja a lelki nagyravágyás zsilipjeit («lesztek mint az Isten»).

                      lássuk az 1Timóteus 2:11-15 szakaszt, mely jól láthatóan elkerülte a figyelmed:

                      “Az asszony csendesen tanúljon minden engedelmességgel; nem engedem pedig meg az asszonynak, hogy tanítson, sem hogy uralkodjék férjén, hanem hogy csendességben legyen; Mert Ádám lőn először alkotva, azután Éva; és nem Ádám lőn elcsábítva, hanem az asszony csábíttatott el, és megszegte a parancsot. Azonban üdvözűlni fog a fiak szülése által, ha megmarad a hitben és szeretetben, szentségben és józanságban.”

                      Modernebb fordításban: “Az asszony csendben tanuljon, teljes alázatossággal. A tanítást azonban az asszonynak nem engedem meg, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendben. Mert Ádám teremtetett először, Éva csak azután, és nem Ádámot vezette tévútra a kísértő, hanem az asszonyt, és ő esett bűnbe. Mégis megtartatik a gyermekszüléskor, ha megmarad józanul a hitben, a szeretetben és a szent életben.”

                      A Káldi-kommentár meg ezt írja ehhez a szakaszhoz:

                      “A tanítást, mely által a férfiún fölülemelkednék, nem engedem meg az asszonynak; az egyházban hallgasson. Az apostolok rendeleteiben olvassuk: Nem engedjük meg, hogy az asszonyok tanítsanak az egyházban, hanem imádkozzanak és a tanitásra figyeljenek. Mert maga, a mi tanitónk és Urunk Jézus Krisztus is, midőn minket tizenkettőnket kiküldött a nép és a pogányok megtéritésére, sehol sem küldött asszonyokat, hogy tanítsanak, habár ezt tehette volna; mert velünk voltak az Úr anyja és nőrokonai.

                      A férfiút illeti az elsőség, mert előbb alkottatott, mint az asszony, mint az apostol Kor. I. 11,8. megjegyzi, az asszony a férfiúból vétetett. – Az asszonynak mindene, még létele is a férfiútól vagyon; tehát a tanitást is tőle vegye.

                      Ádám nem azért esett bűnbe, mivel megcsalatott, elcsábittatott, hanem az asszony (Móz. I. 3,6.); Ádám csak az Istentől rendelt segédtársa, az asszony iránti szeretetből hagyta magát bűnre csábittatni. Épen azért, mivel az asszony így elcsábitható, nem alkalmas az igazság tanitására. Ar. sz. János mondja: Egyszer tanított az asszony roszúl, és a férfiút és mindent veszélybe döntött; azért ne tanítson többé, hanem hallgasson, és a férfiútól tanúljon jól beszélni és cselekedni.

                      Mert azután magzatait nemcsak testileg, hanem lelkileg is fogja szülni, azaz, keresztény módon nevelni, legalább részéről mindent elkövet, hogy őket a jóban megtartsa. Miután az apostol az asszonyt eltiltotta a nyilvános tanitástól, az által kárpótolta őt, hogy szavát meghagyta gyermekeire nézve, hogy azokat keresztény módon nevelje. Az asszonynak legszebb hivatása gyermekeket nemcsak a világnak szülni, hanem Istennek is nevelni; ez legyen az ő főfoglalkozásuk. A görög szerint: szülése által; ha azok megmaradnak a hitben stb. azaz, ha az anya részéről mindent hűn elkövet, hogy magzatai a jóban megmaradjanak.”

                      A ’30-as években megjelent Káldi-kommentár meg ezt írja:

                      “A harmadik dolog, amit az apostol szóvá tesz, a tanításra vonatkozik. Az őskeresztény istentisztelet egy részét ugyanis a Szentírás néhány sorának felolvasása s az ehhez fűződő tanítás, prédikáció alkotta. E tanítás az istentiszteletet végző felszentelt elüljárók felügyelete alatt állott, de mint a zsidó zsinagóga-istentiszteletnél, szót kérhettek s taníthattak világiak is. Ezt Szt. Pál az asszony számára megtiltja. (V. ö. Kor. I. 14,35.) Az asszony hallgassa meg a tanítást, okuljon belőle, de ne szólaljon fel, s ne kerekedjék ilyenképen a férfi fölé.

                      A teremtés sorrendje is tanúsítja, hogy a férfié az elsőség, a vezetés s így a tanítás joga is s a bűnbeesés története is igazolja, hogy az asszony könnyebben megtéveszthető.

                      Maradjon hát az asszony (itt a férjes asszonyról van szó; a szüzekről lásd Kor. I. 7,8, 25.) természetes hivatása, a gyermekek szülése, az anyaság mellett, s ha egyébként teljesíti keresztény kötelességeit, gyakorolja a hitet s a szeretetet, törekszik az élet szentségére s mindenben józanságot, önfegyelmezést tanúsít, prédikálás nélkül is üdvözül. [Egyes értelmezők a mellékmondatot nem úgy értik, hogy az anya maradjon meg ezekben az erényekben, hanem, hogy gyermekei (mint a görög szöveg mondja) maradjanak meg ezekben az erényekben, melyekre anyjuk oktassa őket.]”

                      Reina Nicolasa

                      (2013. október 12. szombat - 23:23)

                      .

                      Suum cuique

                      Suum cuique

                      (2013. október 13. vasárnap - 01:39)

                      “a mise és az élet többi területe, az két külön dolog.” – Ehehe. Azt állítani, hogy egészen más szabályszerűségek vannak az egyházban és a világban, az a veritas duplex skizofrén elméletét juttatja eszembe. Nincs olyan, hogy “áh, ez csak az egyházra vonatkozik”, mivel az Egyházban és a liturgiában évezredek óta lerögzített normák az Egyház által ÁLTALÁNOSAN igaznak tartott természetes normák leképződései, illetve szimbolikus megjelenítései. Nem rémlik az a szenttamási tétel, hogy a természetfölötti a természetesrre (immanensre) épül rá?
                      Ha a misén tilos a nőnek tanítania, akkor ezzel az Egyház kinyilvánítja azt, hogy ÁLTALÁBAN véve helytelennek és természetellenesnek tekinti ezt, mint a nők minden olyan szerepvállalását, amelyek a nemek Isten által adott rendjének ellentmondanak. Tehát nem csak a misén nem taníthat nő, hanem sehol sem, leszámítva a speciáliasn nőies tanító hivatásokat, pl. óvónő, általános iskola alsó osztályig, amikor még a gyerek úgyse komoly dolgokat tanul, meg kell neki a a csak nők által produkálni képes majomszeretet, meg van még “tanító néni, kimehetek pisilniiii?”.

                      Ez az érvelés, hogy Szt. Pál csak maga koránk korlátolt társadalmi közegére tekinti érvényesnek a tanítását, a liberális teológusok logikája. Így legyintenek a buzipropagandista tévteológusok is “hát igen, akkoriban ez így volt, de a szeret logikájával továbbléphetünk”. Így lúgoznak ki egy rakás dogmatikus igazságot. A rabszolgaság rossz példa, hiszen ott nem azt mondja, hogy rabszolgasságnak KELL lennie, hanem, hogy lehet, és ha van, nem lehet felforgatóaan eltörölni. A női tanítás tilalma, valamint az a tény, hogy Szt. Pál kinyilvánította, hogy a nő könnyebben megvezethető, azonban kötelező, örök és dogmatikus tanítás.

                      De akár odalapozhatsz az 1Korinthus 14:34-35-höz, amelynél szintén felcsillanhatna a szemed, hogy a szöveg is betű szerint arra vonatkozik, hogy “az egyházban”, mégis a katolikus tanítás ebből általában véve azt vonta le, és az újabb Káldi kommentár is azt írja, méghozzá ÁLTALÁNOS ÉRVÉNNYEL, hogy “az asszonyhoz a csöndes szerénység illik”. A régi meg azt, hogy “az asszonynak férfiak között szólani a szerénység és alázatosság ellen is volna (Anzelm.).” Te vajon így teszel, vagy szokásod felemelt ujjal kioktatni a férfiakat? Ne válaszolj, ezt magadnak kell megválaszolnod, de az tény, hogy az igazi katolikus tanítás erre vonatkozólag ez. Ha magadat katolikusnak akarod tartani, akkor EZ az amit el KELL fogadni, méghozzá szájhúzogatás, sértett önérzet nélkül pláne nem elkezdeni előkotorni kiragadott kijelentéseket zsinat utáni teológusoktól. Az Egyház nem svédasztal, hogy válogass.

                      Az isteni tanításban nincs ilyen “hát, ez már elavult nézet” meg “túllépés” (milyen hülye modoros kifejezések ezek), ez a kronolátria, és a “haladásban” meg a lineáris történelemszemééletben való baloldali hit. A katolikus teológiában az a szabály, hogy a hagyományos tanításnak kell igazat adni az újabb, liberális, “megengedő” nézettel szemben. Ha tudni akarod mi az igazság, képzeld el, mit gondolt volna a kérdésről mondjuk X. Piusz. Vagy egy hipotetikus  mondjuk 150 évvel ezelőtt élt pap. Hát akkor az úgy is van, és kész. Ha akár Barsi atya ennek ellentmond, akkor ő tévedett. Több száz egyházatya, pápa, egyházdoktor egyértelmű konszenzusa ez, mit ér ez ellen néhány “modern” nézet? Hát nem tudod, hogy az első vatikáni zsinat értelmében az Egyház tanításainak “mindig ahhoz az értelméhez kell ragaszkodni, amelyet az Anyaszentegyház egyszer meghatározott, s ettől bármily tökéletesebbnek látszó és annak nevezett értelmezés címén eltérni nem szabad”, és hogy ki kell közösíteni azokat, akik úgy beszélnek, hogy “hogy az Egyház által előadott dogmák majd a tudomány előrehaladtával attól eltérő értelmet nyerhetnek, mint amilyet az Egyház azoknak tulajdonított és tulajdonít”? Túllépni, kész, ehh…

                      Tessék 1859-es katolikus kommentár:

                      Ver. 12. St. Paul only means in public. See note on ver. 11. of the next chapter. It would appear from this regulation of the apostle, as well as from the writings of the earliest fathers, that the practice and condemnation of women interfering at all in spiritual affairs, in not new. Tertullian says: We do not permit a woman to teach, to baptize, or to arrogate to herself any part of the duty which belongs to man. (De Veland. Virg. cap. 9.) — The woman has tried once to teach, when she persuaded Adam to eat the forbidden fruit, and has wofully failed. Let her now be content to remain in silence, and subjection to man; (St. Chrysostom on this place) as appears also from the order of the creation. See ver. 13. Seduction began with Eve, a subject of profound humiliation for women; but this ought not to deprive them of confidence in God’s mercy, nor take from them the hope of salvation. (Bible de Vence)

                      Ver. 13-14. Adam was first formed….and was not seduced. That is, was not at least seduced first, as the woman. (Witham)

                      Ver. 15. She shall be saved by bearing children, &c. and performing other duties of a wife, with a due submission to her husband, taking care to serve God, and bring up her children in the faith of Christ, in piety, &c. (Witham) — This would perhaps be more properly rendered, from the Greek, by the bringing up of her children in faith, charity, and holiness. This is the duty of the woman; upon the faithful discharge or neglect of which she must expect her salvation, or reprobation, to hang. Thus repairing the evil which the first of all women brought upon man, by seducing him to evil. (Bible de Vence)

                      Parsifal

                      Parsifal

                      (2013. október 13. vasárnap - 10:22)

                      Köszönöm Suum Cuique, már épp hozni akartam a hagyományos kommentárt. Reina szekularista-liberális felfogása nem fogadható el a konzekvens gondolkodás alapján, mert épp a konzekvencia miatt követelik a modernisták a nők bevonását az istentiszteleteken is, és relativizálják (“korának terméke”), pszichologizálják (“buzi, nőgyűlölő”) Szent Pál döntését, holott ő metafizikai (a teremtés rendje) és kegyelemi rendi (Krisztus rendelése) okolást hoz.

                      Istennek hála, kiváló óvónők és tanítónők voltak, akik a nőképmet meghatározták, és bábáskodva kibontakoztatták szellemi képességeimet, mint a “bölcsesség székei” (ölei). Nem kommunista agitátornőként viselkedtek, hanem anyaként. Szerelmesek is voltunk beléjük, tiszta, latencia-állapotbeli szabad szeretettel. http://www.youtube.com/watch?v=bgPKa_EgnSk

                      Az agitátornőket meg hagyjuk meg a forradalmaknak. (A férfias prolik akkor is kiröhögték őket.) Nézzük meg az itt megjelenő nők jellemét (saját emancipációjuk szerencsétlen áldozatai): http://www.youtube.com/watch?v=vH4N_MJ2vvE

                      Reina Nicolasa

                      (2013. október 13. vasárnap - 22:16)

                      .

                      Suum cuique

                      Suum cuique

                      (2013. október 13. vasárnap - 22:34)

                      Bármelyik régi bibliakommentárt és egyházatyát idecitálhatom, mind ugyanazt mondja, onnnantól fogva ez szenthagyomány, és a hitletétemény része, anélkül, hogy külön de fide dogmatizálták volna. Megdöbbentő ez a hetyke közöny, ahogy a kérdésre vonatkozó hagyományos katolikus tanítást kezeled, “áh, nem dogma, le van szarva, ki is magyaráztam, lehetek továbbra is nyugodtan kékharisnya”.

                      Isten rendjében nincsenek ilyen “mert csak” önkényes szabályok, a természetfölötti létrend is a természetesre épül. Ez kb. olyan mintha azt mondanád, egy nőnek erkölcsösen öltözködni csak a misén kell, az utcán nyugodtan lehet kurvásan, hiszen “ott teljesen más [wtf] szabályok vannak”. Veritas duplex, ejj…

                      Reina Nicolasa

                      (2013. október 13. vasárnap - 23:09)

                      .

                      Suum cuique

                      Suum cuique

                      (2013. október 13. vasárnap - 23:22)

                      Azonban nem csak a dogmák tartoznak a kötelező hitletéteményhez, és nem úgy van, hogy csak a dogmákat kell elhinni, a többit meg vállrándítással lesz*rni, ha az úgy kényelmes. “Áh, nem dogma, kit érdekel akkor?” A legtöbb erkölcsi normát szintén nem mondtak ki “de fide” dogmává zsinatokon, hogyaszongya “aki nem … anathema sit”, mégis úgy van. Kb. úgy képzeled, hogy ami nincs így kimondva, abban azt gondolsz, kutyulsz össze amit akarsz, tekintet nélkül az egyházatyák hitére. A katolikus hitérzék azonban nem ilyen.

                      Alapelvek szintjén ugyanaz a kettő. Ugyanúgy nyáron és télen másként kell öltözködni, azonban minden esetben ragaszkodni kell ugyanazokhoz az alapelvekhez: illően, szépen, környzethez és időjáráshoz illően, stb. stb.

                      Az istentiszteleten azért tiltotta meg Isten a nők számára a tanítást, mert mást szánt neki a teremtés rendjében. Ha azonban más a célja, akkor ez a cél az élet minden területén köti. Azaz nem lehet kékharisnyáskodni. Sem misén, sem a pincében, sem sehol. Vagy ha Istennek mindegy lenne, hogy miyen nemű személy tanít, vagyis gyakorol szellemi tekintélyt, akkor a nők is lehetnének papok, taníthatnának misén, stb.

                      De mivel nem így van, akkor ehhez kell idomulni, szükség esetén a sértett önérzetet megmakacsolni. Nem pedig kamaszosan dacoskodni, privát-teológiát liberális módon megkreálni. Te neked derogálna az Egyház azon tanításához tartani magad, miszerint hogy “az asszonyhoz a csöndes szerénység illik”, meg hogy “az asszonynak férfiak között szólani a szerénység és alázatosság ellen is volna”? ***moderálva***

                      Reina Nicolasa

                      (2013. október 13. vasárnap - 23:46)

                      .

                      Parsifal

                      Parsifal

                      (2013. október 13. vasárnap - 23:48)

                      Khmm… Ezért (se) tanítsanak nők… Nem kellett volna teológiában okoskodva kioktatni.

                      Egyrészt, a jogrendnek van egy hierarchiája, a tételes jogrendnek is.
                      A tételes jogrend (lex positiva) a következő “KRESZ” szerinti elsőbbség szerint hierarchia szerint rendeződik a katolikus tanítás szerint:

                      1.) lex divina positiva;
                      2.) lex apostolica positiva;
                      3.) lex ecclesiastica positiva.

                      Magyarán egy fegyelmi döntvény, ami isteni vagy apostoli jogon kötelez, nem írható felül. Sőt, dogma is lehet. Például “isteni jogon” Róma püspöke Péter utóda. Nincs joghatósága ezt a pápának sem megváltoztatni.

                      Ehhez jön még a ráadás. A tételes isteni és Isten által megerősített apostoli jog nem lehet ellentétben a természetjoggal (lex natura), azaz a dolgok belső létrendi törvényszerűségeivel.

                      Így Szent Pál törvényei az emberi természeten alapulnak, nem önkényen, hogy ezt parancsolom és kuss van. Az egész egyházi hagyomány konszenzusa szerint ez a férfi és női természet viszonyából adódik. Azaz a nők alárendeltsége az istentiszteleten a természetszerű alárendeltségükből adódik.

                      A ráadás pedig a legnagyobb csoda. Az ilyen nőket a szeretetben maguk fölé emelték a normális férfiak és tisztelték, míg Rosa Luxemburgot a csatornába dobták.

                      Suum cuique

                      Suum cuique

                      (2013. október 13. vasárnap - 23:53)

                      Felőlem te is kikeresheted a releváns bibliai szakaszok régi kommentárjait, az egyházatyák írásait a kérdésről, mint azt mondja, nekem alig kellett hozzátennem. A szentté avatott nők épphogy alázatos nők voltak, ***moderálva***

                      Parsifal

                      Parsifal

                      (2013. október 13. vasárnap - 23:57)

                      Pontosan, Suum Cuique. Hinni azt kell, egy katolikusnak isteni és katolikus hittel, amit az Egyház mint ilyet elé ad, nemcsak kifejezetten (explicit) módon, azaz dogmákban, hanem a Szenthagyományban és a Szentírás implicit bennfoglalt hit- és erkölcsi igazságokat.

                      Mint mondtam, a fegyelmi törvények egy része is isteni és apostoli jogon kötelez, és azok bizonyosan a természettörvénnyel korrelálnak.

                      Ráadásul a jog (köztük az egyházjog) alapvetően az erkölcshöz illeszkedik. Nem szabadon vitatható, vagy elvethető, hanem csak akkor, ha bizonyítottan erkölcsi-dogmatikai alapja nincs.

                      Reina Nicolasa

                      (2013. október 14. hétfő - 00:09)

                      .

                      Parsifal

                      Parsifal

                      (2013. október 14. hétfő - 00:15)

                      “Az, hogy a nők ne tanítsanak az egyházban, se nem de lege Dei, se nem de lege Apostolica.”

                      Ezt honnét szedted? Pont erről beszél Szent Pál. :D Tehát apostoli jogon kötelez, a Szentírásodban más áll talán?

                      Parsifal

                      Parsifal

                      (2013. október 14. hétfő - 00:24)

                      Látom, előkerült a “létrend” fogalma… Ebbe ne menjünk bele, messzire vinne. ***moderálva***

                      Suum cuique

                      Suum cuique

                      (2013. október 18. péntek - 06:08)

                      “Hiába mondták sokan, sokáig és sokszor”

                      Hiába?

                      Lerinumi Szt. Vince erre ezt mondta, hogy: „Nagy gondunk legyen azt vallani, amit mindenütt, mindig és mindnyájan hittek (quod ubique, quod semper, quod ab omnibus)” – majd ugyanő mondta, hogy „a hitben semmi újdonság nem katolikus”.

                      „Amit az atyák hittek, azt hiszem én is; amit ők tartottak, tartom én is; amit tanítottak, azt tanítom; amit prédikáltak, azt hirdetem. Amit (a szt. atyák) az Egyházban leltek, megtartották; amit tanultak, tanították; amit atyáiktól kaptak, gyermekeiknek továbbadták.” (Szent Ágoston)

                      Szent Athanasziosz mondta az ariánusoknak: „Íme, mi ki tudjuk mutatni, hogy ez a tanítás szállt át az atyáktól az atyákra: de ti, új zsidók és Kaifás tanítványai, milyen atyákat tudtok kimutatni, akik a ti beszédeteket támogatják?”

                    Slasher

                    (2013. október 12. szombat - 01:29)

                    ,,Előbb normális gondolkozásra kéne az ilyen nőket nevelni, és csak utána engedni, hogy ők is nevelhessenek bárkit.”

                    Szépen leírtad :)

                      Slasher

                      (2013. október 12. szombat - 01:45)

                      ,,Persze a társadalom egésze bűzlik az erkölcsi zülöttségtől, nem kívántam az egészet egyoldalúan a nők nyakába varrni, ellenben keresztény szempontból elmondható, hogy – miként a bűnbeesés története is allegorikusan bemutatja – a rossz általában a nőn keresztül szivárog be a világba. A nő könnyebben elrontható.”

                      Pont valami ilyesmi járt ma  a fejembe. Különösen a vallási rész az igaz.

                    Parsifal

                    Parsifal

                    (2013. október 12. szombat - 20:52)

                    Ellenkezik az emberi természettel. Nő nem vezethet férfit természetszerűleg, rendes körülmények között. Statisztikák mutatják, a férfiak vagy nyünyükék lesznek, vagy lázadni fognak. Emlékszem, ahogy kikészítette a fiatal biológia-tanárnőnket középiskolában a többségében fiúosztály. Sírógörccsel ment ki. Ösztönösen nem viselték el a keménykedését, tanítása meg reproduktív volt. Az elapátlanított társadalomban nem férfipózban okoskodó nőket akarnak látni a fiúk.

                    Szent Tamás is érvel a mellett, hogy ez ellenkezik a természettel. Abban a nőben valami lelki perverzió van, aki férfiak felett akar állni férfitevékenységben.

                    Megint induktíve, nominalistán az egyéni tapasztalatból indulsz ki (ami nem bűn, hisz nő vagy, s ezzel tökéletesen megfelelsz Szent Tamás harmadik érvének, a nők miért ne tanítsanak nyilvánosan és oktassanak), de ez nagyon szűk keresztmetszet, hogy általános érvényű törvényt vonhatnánk le. Hogy miért “kedvelik”? Mert elférfiatlanított, elapátlanított a társadalmunk. Nekem gyakorlatilag nem is voltak női tanáraim az egyetemen, akik voltak, azokkal konfliktusom volt. A férfiakkal mindig jól kijöttem tudományos, vagy metodológiai szempontból, ha egyet nem is értettünk.

                    Természetesen ez nem azt jelenti, hogy bizonyos imitációval nem tud vezetni, vagy tanítani, csak nem jó. Ahogy a házasságtörés sem erkölcsi jó, ha potenciálisan lehetséges is.

                    Maga a koedukáció ostobaság, és ezt száz éve már leírták, hová fog vezetni.

                    Reina Nicolasa

                    (2013. október 12. szombat - 21:25)

                    .

                      Parsifal

                      Parsifal

                      (2013. október 13. vasárnap - 10:31)

                      Megint nem érted. A nő praepubertás fiúkat kell, hogy tanítson, sőt, sok esetben ez pozitív. Utána destruktív. nem tekintették “elrontott” férfinak, ez feminista propaganda, és Szent Tamás szándékos félreértése. A nő a férfiból lett alkotva, nem elrontva, és mivel eredettényező, természeténél fogva hierarchikusan neki alárendelt.

                      Nézd, én sem becsülöm a trampli nőkhöz képest a transzvesztiták öltözködését vagy sminkjét.

                      A “konstruktivista” nézőpontod absztrakciója természetellenes. Azért “kedvelik”, mert nők között nőttek föl, a mai férfiak nagy többségét az anyja egyedül nevelte. Sohasem tapasztaltam a nőknél produktív tudást, alaposabbak tudnak lenni, de nagy, metafizikai átlátásuk nincs. A nők mindig tekintéllyel lépnek fel tanítás esetén, egy tanárnőm, de egyetemi tanárnőm sem volt képes skolasztikus disputációra. tapasztalatom (és a történelem tapasztalata) szerint egyetlen nő sem képes. A nő intuícióból tippel, vagy a bemagoltat szenvedélytől átitatva visszamondja. Ezért jók kisfiúk nevelésére, de tökéletesen alkalmatlanok ennél magasabbra. Maximum ha egy mesterkélt, enervált pózban valami nemnélküli angyalt imitálnak. A nők ezért előadóművészek, és nem alkotóművészek. Aki alkotóművész, az vagy leszbikus, vagy más nőiségbeli hiányosságát kompenzálja ezzel. Ha alkot is, az élvonalbeli férfiakat nem éri utol. Mint mondottam, az NDK-s úszónők lekörözhetnek engem is, de az élvonalbeli férfiakat sohasem érik utol.

                      Parsifal

                      Parsifal

                      (2013. október 13. vasárnap - 10:40)

                      Még egy gondolat. A tudás nem mennyiségi kérdés (“sokkal többet tud”). Ez a felvilágosodás “enciklopédizmusa”. Itt látszik, nem értették meg az emberek Williamson cikkét, mivel nem ismerik a kontextust, amiben gondolkodik. Tisztázta az egyetem természetét. A bölcsészet és a teológia régen sokkal jobban “logikusabb” szak volt, mint a műszaki tudományok, vagy a természettudományok. Az utóbbiaknál soha nem is lesz nőtöbblet. Kant óta, mióta a metafizikai agnoszticizmus elterjedt, lett meseszak a bölcsészet és teológia. Mesélni a nők meg jobban tudnak agyi diszpozícióik miatt is.

                      Más a férfiak gondolkodása, már agyi tulajdonságaik miatt is. Ezt a legmaterialistább ember is, mint tényt elfogadja. Az oktatási rendszer pedig úgy alakult át, hogy az igazi férfias tudás kiveszett.

                      Parsifal

                      Parsifal

                      (2013. október 13. vasárnap - 10:51)

                      A tanítás már önmagában vezetés, mert “auctoritas”-t képvisel. A tudás átadása meg nem csupán objektív tény, hanem szubjektív tett. Didaktilailag nem mindegy. Nézze, végül egy kutyatálból is lehet enni rántottcsirkét, de nem lehet absztrahálni a rántottcsirkét az átadási közegtől, mert a tudás elsajátításában ezek a tényezők is szerepet játszanak. A férfiak többsége sem képes már e miatt az absztrakt gondolkodásra.

                      Nemrég egy magyarszakos barátommal beszélgettem. Elmondtam, milyen lenne az ideális egyetem. Megtartottam az első logikai, “triviális” órát. Nagyot nézett, hogy ezt filozófián sem tanították neki. Pedig a legelemibb dolgokat magyaráztam el. Logika, ismeretelmélet, tudományelmélet. Ez a megalapozás. Mert a tudományok “univerzalitása” alapvetően fontos. A módszer, az organon, az eszköz. Ilyen értelemben mondotta Williamson, hogy a nem skolasztikus egyetem, csak analóg értelemben mondható egyetemnek.

                      Koriander

                      Koriander

                      (2013. október 13. vasárnap - 16:29)

                      Parsifal,

                      a hsz-iddel némileg árnyaltabb a cikk mondanivalója.

                      Egyetértek, hogy pubertáskortól férfineműeket tanítani „frontális üzemmódban”- nőként kínszenvedés. Igazából csak belekényszerültem ilyen helyzetekbe, szeretni nem szerettem- az egyedüli hatékony verzió- a csoport „alfájának” a megnyerése volt, innentől működött. Viszont nálunk volt ilyen, hogy „nyílt -labor”, ahol felváltva voltunk a munkatársaimmal ügyeletben és a hallgatóknak adva volt egy segítség, hogy az elmaradt méréseket pótolják ill. az elmaradásokat megbeszéljük- általános korrepetálás. Ez működött, pontosan a segítői szerep miatt.

                      Ugyanakkor nem értek egyet azzal a vonallal, hogy a nők kiszorították a férfiakat a tanári és egyéb szakmákból… A férfiak maguk hagyták ott a tanítást, miután a szakma presztízsének társadalmi megítélése, ill. bérezése a béka feneke alatti. Valóban a nők tehetnek erről?

                      Ez egyébként más területekre is igaz, onnantól, hogy valahol nincs elég zseton, onnan a férfiak maguk menekülnek és a hiányzó nichbe bekerülhetnek a nők. Ugyanez az orvosoknál, ahol nincsen paraszolvenciára lehetőség, azok a területek, mind „elnőiesedtek”…ugyanakkor klasszikus példája a férfiuralomnak a nőgyógyászat/ szüléskisérés,  ami meg eredetileg (!) női kezekben volt (nézdd meg Bizáncot női orvosok, bábák)….

                       Persze, a férfi jogok érvényesítésének egyik radikális megoldása lehetne, hogy akkor nőknek a felsőoktatásba kapu bezár, csak minek? Egy csomó olyan szakma van, ami a férfiak számára egyszerűen a monotonitása révén- rém unalmas. Egyszerű példák: fejlesztő és tesztelő (az első inkább férfias, a másodikban meg egyre több a nő), ilyen a régészet is, lehet, hogy magát az ásatást megszervezni, pénzért lobbizni férfias, de magán az ásatáson fogkefével pamacsolni 1 ha-t, ill. ezerbillió mintát mikroszkóppal végigpásztázni- már inkább női tűrőképességet igényel…

                      Továbbá, ha már objektivitásra törekszel, a nők „elátkozottságának” dogmába vésése – tipikusan  a cölibátussal torzított nyugati keresztény látásmód, ami  igazából Szt. Ágoston és Pelagius közötti vitára vezethető vissza, de  kettejük között ott van Aranyszájú Szt. János…  Nem is beszélve arról, hogy Szt. Ágoston tanainak megkérdőjelezhetetlensége olyan teológiai koponyákat taszított az eretnekségbe, mint Jansenius Kornél.

                      A hivatkozásaim:

                      http://pemptousia.com/2011/11/original-sin-orthodox-doctrine-or-heresy/

                       http://web.clark.edu/afisher/HIST252/Women%20in%20the%20Byzantine%20Empire.pdf

                       http://ethesis.unifr.ch/theses/downloads.php?file=SokolovskiR.pdf

                      Reina Nicolasa

                      (2013. október 13. vasárnap - 22:10)

                      .

                      Parsifal

                      Parsifal

                      (2013. október 14. hétfő - 00:18)

                      ***moderálva***
                      Nem az “én” bibliamagyarázatom, hanem az egyházatyák konszenzusa.

                      Nem dobhatod ki a KRESZ-t arra hivatkozva, bibibíí, ez nincs benne az alkotmányban. Áthajtasz bringával a piroson és elgázolnak, nem neked fognak igazat adni.

                      Ajánlott olvasmány. Melchior de Cano OP: De locis theologicis.

                      Arról meg igazán nem tehetek, hogy amely érveket minősítettem, azok megegyeznek a modernisták és a szekularisták “érveivel”.

                      Parsifal

                      Parsifal

                      (2013. október 14. hétfő - 00:35)

                      Koriander. Szent Ágoston kérdéséhez, meg mi és hogyan torzult. Ajánlott olvasmány: Jáki Szaniszló: A papi cölibátus teológiája.

        Pash Cutter

        Pash Cutter

        (2013. október 6. vasárnap - 15:21)

        “Irodalomra…”

        Tormay Cécile? Szabó Magda?

        “…zeneszerzésre…”

        Ágnes Vanilla? Koncz Zsuzsa?

        “…háborúzásra…”

        Mondjuk itt nem is akarok tehetségeket látni a női nemből.

        “…filozófiára stb. nem alkalmas.”

        Simone Weil? Avilai Szent Teréz?

          Probus

          Probus

          (2013. október 11. péntek - 15:14)

          Ne haragudj, de aki nem ért valamihez, miért nyilvánít véleményt? (Én se nyilatkozom a hegymászásról.) Tormay és Szabó Magda ügyben már leírtam a lényeget. Koncz Zsuzsa mióta zeneszerző? Az, hogy valaki elénekli a mások által megírt szöveget, majd mások elgitározzák alá, amit szintén nem az énekesnő írt, az nem zeneszerzés. Közbevetve: a legnagyobb rock gitáros sem Beethoven, ezt tegyük helyre. De a nők a rockban sincsenek sehol. Ha gitárost emleget az ember, akkor Hendrix, Blacmore, Steve harris vagy akárki a gitáros. Billentyűs is. Dobos is. Ha nő van zenekarban, akkor eldalolja a férfiak által megírt szöveget és zenét, és általában mindenki azért nézi őket, mert jól feszül a hátsójukon a nadrág és csini a pofija. Vagy kiteszi mindenét. Tehát a nőiségét nézem meg, vagy a hangjában a nőiséget érzem. De stílusteremtő gitározásra a nő képtelen. Kérem az ellenpéldákat.

          Plusz a jelentős női festők felsorolását.

    Alter Ego

    Alter Ego

    (2013. október 4. péntek - 16:20)

    Csak egyfajta kulturális értelemben és nem vallásgyakorlóként vagyok keresztény, ezért kellő távolságból, de jóhiszemű alapállásból tudom szemlélni Richard Williamson gondolatait. De egyébként is, az első kérdés az, hogy a keresztényeken, katolikusokon kívül van e értelme bárkinek Williamson gondolatairól vitatkoznia. Mindenképpen érdemes elkerülni azokat az elmérgesedő “kerszténység kontra ateizmus” jellegű  vitákat, amelyeket sok helyen láttam már. Amiatt is nehéz téma ez, mert a szekularizáció oktatással kapcsolatos kérdései miatt az ádáz ateisták gyilkos vitákat képesek folytatni. Ateistáknak vagy más vallás híveinek érdemes szem előtt tartani, hogy Williamson gondolatai nem közvetlenül vonatkoznak rájuk, ők bizonyos értelemben kívül esnek ezeknek a gondolatoknak a hatókörén. Keresztényeknek pedig Aquinói Szent Tamás jelöli ki az irányt, amikor a Summa Theologiae-ban azt írja: “Ha vitapartnerünk semmit nem ismer el isteni kinyilatkoztatásúnak, akkor nincs lehetőség arra, hogy a hit alapkérdéseit érveléssel alátámasszuk.” – Ebből következően a hitből levezetett bármely életvezetési kérdést is csak a világi értékrend viszonylatában lehetséges tárgyalni azzal a vitapartnerrel, aki maga nem vallásgyakorló vagy egy másik vallás követője.

    Következésképpen szerintem a cikkről csak ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével lehet érdemi vitát folytatni. Javaslom, hogy mindenki értelmezze át az írás üzenetét világi, polgári viszonylatok közé és így közelítsen hozzá, kizárólag a hétköznapi értelemben praktikus részét mérlegre téve. Nekem sikerült, tehát van esély rá.

    Angelo01

    Angelo01

    (2013. október 4. péntek - 17:26)

    Néhány tömör gondolatfoszlány ami felvillant bennem a cikk olvasása közben:

    -Ha egy okfejtés végén, mint alapelv, vagy oksági eredő, egy teljesen hitbéli dolog áll, akkor az egész logikai láncolat téves. Pld.  a nő alárendelt, mert élt állítólag egy Mózes nevű fickó, aki állítólag hangokat hallott (skizó?), állítólag isten beszélt hozzá, állítólag csipkebokor képében (varázsgomba?) aki állítólag leírta ezeket, és mi most az általa állítólag leírt szabályok alapján azt mondjuk, hogy a nő alárendelt. Több benne a hihetetlen dolog mint Asimov bármelyik novellájában.

    -Örülök, hogy egyre kevesebb ilyen bigott idióta szaladgál a világban, mint ez a Williamson. Egyben sajnálatos, hogy a katolikus egyházban egy ilyen idióta püsköki rangig tudta vinni, ami sajnos mutatja, hogy az általa képviselt eszmerendszer és gondolkodásmód mennyire támogatott az egyházán belül.

    -Nem tudom, ki hogy van vele, de én kifejezetten rühellek kétbites agyú, tanulatlan nőkkel társalogni.

    -Ki nem állhatom, ha valaki a saját eszmerendszerét és hiedelemvilágát akarja rámkényszeríteni. Mindenki azt hisz amit akar, úgy él, ahogy akar, egészen addig amíg nem akarja ráerőltetni másokra, vagy nem korlátozza mások elyetén jogát. Szóval, ha a kedves püspök úr így gondolkozik, akkor csináljon lánygyereket, majd ne engedje egyetemre menni. De ne pofázzon arról, hogy más ne mehessen.

      Alter Ego

      Alter Ego

      (2013. október 4. péntek - 19:05)

      Éppen egy kommenttel feletted fejtegettem, hogy mindazokra ez semmilyen érvénnyel nem bír, akik nem akarnak tagjai lenni a katolikus felekezetnek. Következésképpen félreérted, ha úgy hiszed, hogy ezt feltétlen rá akarja erőltetni mindenki másra. Ő maga azt gondolja, hogy a vallásából ez következik…

        Angelo01

        Angelo01

        (2013. október 5. szombat - 10:03)

        A mélyen vallásos embereknél úgy tapasztaltam, hogy valamiféle általuk képzelt erkölcsi és morális felsőbbrendűség tudatában osztják az eszet. Aztán, amikor rájuk szólsz, hogy semmi közük a dolgaidhoz, akkor üdvözült vigyorral az arcukon közlik, ” De hiszen csak segíteni akarok, jót akarok.” Egy fenét.

        Ha egy ilyen mentalitású ember olyan pozícióba kerül, hogy dirigálhat, akkor olyan esetnek születnek, mint ez itt: http://www.origo.hu/itthon/20131003-rektori-utasitas-az-oltozkodesre-a-kaposvari-egyetemen.html

        Természetesen csupa jószándékból.

          Alter Ego

          Alter Ego

          (2013. október 5. szombat - 17:41)

          Ez az öltözködéssel kapcsolatos téma alkalmas rá, hogy mindkét oldal sokkal többet lásson mögé, mint amiről valójában szó van. Azért lássuk be, hogy a dekoltázsnak is van határa. És ezzel most nem feltétlen arra célzok, hogy ha a szeméremdombig ér, akkor már sokkal inkább sliccnek kellene nevezni… Egy munkahelynek, egy iskolának szükségszerűen vannak öltözködési szabályai. Én azért érteni vélem, hogy a strandpapucs vagy a rendszeresen közszemlére kidobott csöcsök egy ünnepi alkalmon miért verik ki a biztosítékot és ösztönöznek egy átlátható dress code megfogalmazására; valamiből a hülyéknek is meg kell érteniük, hogy mit jelent a hely és az esemény szelleméhez illő öltözet. Vagy te is strandpapucsban nyomulsz legyen szó bármilyen eseményről is? Mert nekem például eszembe sem jutna.

            Slasher

            (2013. október 6. vasárnap - 03:12)

            Amint hallottam a hírekben, egyből rohantam ide fel, hátha született ezzel kapcsolatban egy cikk :D Sajnos még nem.

            Maximálisa támogatom, itt volt az ideje, hogy valaki lépjen ez ügyben. Kár hogy csak az egyetemeken, az egész ország területén el kellene rendelni egy ilyen törvényt. Erről a témáról volt már szó a munkahelyi zaklatásról szóló cikkeknél.

              Pash Cutter

              Pash Cutter

              (2013. október 6. vasárnap - 08:56)

              Én a Kaposvári Egyetemre jártam 4 évet, így vannak sejtéseim, mik lehetnek még ott. Akkoribban volt ott néhány lány, akik egyenesen kurvának öltöztek az egyetemen. A viselkedésről (meg az alkoholról való viszonyról) ne is beszéljünk!

              A kérdés csak az, hol húzzuk meg a határt. Mert mi magyarok értünk a határ átlépéséhez, legyen szó akár liberalizmusról, akár konzervativizmusról.

              A határok meghúzása pedig egyáltalán nem mindegy.

              Csak hogy értsd, ott vannak például az amisok. Náluk egy férfi még a legnagyobb meleg idején se viselhetne rövidnadrágot. Abba pedig vicces belegondolni, hogy egy prűd amis férfinak még egy 1000 Székely Lány Napja is sok lenne; szívrohamot kapna a sok pörgős szoknyától, kopogós csizmától, hófehér harisnyától, fodros ingtől, virágmintás mellénykétől. Ami mondjunk egy székelynek hagyománytisztelet, egy amis számára dekadencia. Más szóval: egy hagyománytisztelő amisnak még egy (hagyománytisztelő) székely közösség is erkölcstelen és dekadens lenne valószínűleg.

              Mindezzel pedig (önmagamat ismételve) azt akarom mondani, hogy nem mindegy, hogy hol húzzuk meg a határokat. Hogy azok a határok egészségesek-e. Hogy mi számít erkölcsösnek és mi nem.

                Slasher

                (2013. október 6. vasárnap - 17:46)

                Nem szabad, de ha a nők átlépik rendszeresen a határokat, akkor nekünk miért ne lehetne? De szerintem teljesen korrekt törvényeket kívántak bevezetni pl: nincs miniszoknya, se mély dekoltázs, erős smink kilőve, még az erős parfüm is.

      Naooo

      Naooo

      (2013. október 4. péntek - 21:18)

      “Nem tudom, ki hogy van vele, de én kifejezetten rühellek kétbites agyú, tanulatlan nőkkel társalogni.”

      Feleségnek főnyeremény az ilyen.

      “Mindenki azt hisz amit akar”

      Ja, csak nagy nyilvánosság előtt ne mondja ki.

       

        Angelo01

        Angelo01

        (2013. október 5. szombat - 10:09)

        Szeretőnek főnyeremény, feleségnek szerintem nem :)))

        A hit mint olyan, szerintem magánügy. Tőlem hihet valaki xenu-ban, hihet abban, hogy a világ egy óriás teknős hátán emelkedett ki az őslevesből, vagy abban, hogy egy hippi járt a vizen pár ezer éve, vagy az istenek éppen orgiát rendeznek egy mitikus hegy tetején. De amikor mesekönyvekre hivatkozva akarják megszabni, hogy mit viseljek, mit egyek, mikor egyek, mit tegyek, és mit ne tegyek, akkor igencsak elkezd viszketni a tenyerem.

          greifswalder

          (2013. október 5. szombat - 10:14)

          Az egyházak ma zártkörű klubként működnek – aki benne van, az elfogadja a szabályokat. De mondj egy példát, mire kényszerít téged az egyház, akaratod ellenére. Szerintem ma senkit semmire nem tud.

            Angelo01

            Angelo01

            (2013. október 5. szombat - 10:27)

            Ennyire nem egyszerű, hogy elém állnak, és megmondják mit, hogyan tegyek. Ha lenne rá lehetőségük megtennék. Viszont indirekt módon, politikusként az eszmerendszerük alapján olyan törvényeket hoznak, amellyel befolyásolni akarják az életmódodat. KDNP mint parazitapárt elég sok ilyen hülyeséget csinál jelenleg is. Remélem nem szükséges bővebben magyaráznom, és érthető mire gondolok.

              Szergej55

              (2017. január 3. kedd - 21:36)

              Ha nem az egyház teszi meg (parancsolás), akkor megteszi más. Kérdés, hogy előrébb vagyunk-e azáltal, hogy a főszereplő változott.

          Naooo

          Naooo

          (2013. október 5. szombat - 17:32)

          Már miért ne lenne feleségnek főnyeremény? Lerakjuk a sarokba és mikor szükségünk van rá, csak füttyentünk. Legjobb.

    Naooo

    Naooo

    (2013. október 4. péntek - 20:47)

    “nőietlen fruskák”

    Ááá, jó kis bőrök azok. Testük nagy felületét megmutogatják.

    “Vajon egy ügyvédnő ellenőrzi-e a haját mielőtt a bíróság elé lép?”

    Még a bírónő is. Nem-e kenődött el valamin.

    “Ezért sem megy az igazán értelmes leány egyetemre.”

    Meg szépségversenyre se.

    “Amikor egy egyetemi professzor tanít, a fiatalemberek arra figyelnek, amit mond, és az alapján sajátítják el az ismeretet. A leányok azonban a személyre figyelnek és szivacsszerűen sajátítják el az anyagot. Csak nekifeszüléssel képes a gondolatokra figyelni, mert szíve máson jár – általában a fiúkon.”

    Meg az oktatóról fantáziál.

    “Természete szerint tanulékony, és esetleg a szükségesnél nagyobb agykapacitással is bír”

    Ilyenkor kell bevetni a lobotómiát.

    “Először is arra, hogy beássák, Isten hogyan és milyen célra alkotta meg természetük szerint őket.”

    Ássák. Nem zavar.

    “Negyedszer arra, hogy szüleivel közösen találjanak a házasságra őt megfelelően előkészítő helyet és feladatot.”

    Minden nővel kötelezően le kéne húzatni vagy 2-3 év főzőiskolát. Amelyik nő nem tud jól főzni, az nem is nő, hanem csak ágymelegítő.

    don Fefinho

    don Fefinho

    (2013. október 4. péntek - 22:41)

    eközben Kaposváron…

    greifswalder

    (2013. október 5. szombat - 00:09)

    Fuzzy:  ” Ezt is fenn lehetett tartani ideig óráig, köszönhetünk ennek olyan nagy dolgokat, mint a sötét középkor.”

    Miért fogadjuk el minden kétség nélkül, hogy a középkor olyan sötét volt? Biztos, hogy mindent tudunk róla?

    “Lehet, hogy egy darabig működött így a társadalom (úgy, ahogy)”

    egy darabig = mondjuk 1500 évig

    Szerintem tisztelni kellene az ősök hagyományát, és törekedni arra, hogy minél jobban megismerjük, mit, miért, hogyan csináltak. Akkor is, ha nem hiszünk benne, vagy nem értünk egyet vele.

     

     

      Fuzzy Logic

      Fuzzy Logic

      (2013. október 5. szombat - 12:31)

      A történelmet a győztesek írják. A középkorról is. Egy biztos: amikor a vallások befolyása nagyobb, a tudományok fejlődése lassabb. Megint azt tudom még hozzátenni: a vallás mind addig jó, amíg képzetbeli lényekre hivatkozva nem kezdünk el létező embereket gyilkolászni vagy alárendelni.

      1500 év alatt nem tökéletes társadalmak működtek, amit aztán szétromboltunk. A rendszer földönfutók tömegét termelte ki és kizárólag származás alapján ültetett a fejükre királyokat. Meg lehet nézni hány őrült barom volt köztük (lehet kicsit túlzásba vitték az egymás között szaporodást).

      Nem ítélem el, de nem is magasztalom. Es igen, tanulni is lehetne belőle, de inkább folyamatosan ugyanazokat a hibáit ismételgeti az emberiség.

        Naooo

        Naooo

        (2013. október 5. szombat - 17:40)

        “A történelmet a győztesek írják.”

        Akkor nem szabad nekik semmit elhinni?

        “A rendszer földönfutók tömegét termelte ki és kizárólag származás alapján ültetett a fejükre királyokat. Meg lehet nézni hány őrült barom volt köztük (lehet kicsit túlzásba vitték az egymás között szaporodást).”

        Ha Izrael a király?

          Fuzzy Logic

          Fuzzy Logic

          (2013. október 5. szombat - 22:09)

          “Akkor nem szabad nekik semmit elhinni?”

          Nem semmit, de nem is mindent. Kis fenntartással kell kezelni. Nagy vonalakban igaz lehet, de egy oldalról van csak megírva. Hozhatjuk példának a kicsit lentebb lévő vitát a kedvenc népeddel kapcsolatban. A náci Németország bukott, úgyhogy főgonoszoknak énekelték meg őket a történelem könyvekben. Vitának pedig helye nincs, a következő generációk már ezt tanulják. Akik akkor éltek azoknak meg eltérő véleményeik vannak, mint ahogy nekünk is megvan a véleményünk a mai világról. És a mai világ ismeretében, néha kételkedünk abban, hogy biztos 100% úgy volt a II. vh, ahogy tanítják? Ha tagadod bünti van! Akkor itt valami tuti nem stimmol… Ez alapján másban is lehetett politikai behatás, hatalmi játszma, és amiatt írták meg az utókornak azt, amit.

    greengoblin

    greengoblin

    (2013. október 5. szombat - 01:13)

    Ennek a püspöknek nem csak a női nemmel vannak kényszeres fasisztoid gondolatai…utána olvastam kicsit…kirakták  az egyházból is holokauszt tagadásért. Keménykalapos náciként kétségtelenül egyszerűbb(mindenkinek meg van a maga helye,rangja,értéke,tulajdonsága) ,de ha közben előítéletektől és a szabad döntés szabadságtól való megfosztástól rohad a rendszer , akkor semmi értelme, akármilyen racionálisnak szánt ideológia húzódik is meg éppen mögötte. Az európai civilizációnak,már sikerült túltennie ezen a sötét genetikai alapú hierarchizáltságon magát(azért még van mit gyakorolni bizonyos területeken), szerintem nem kéne visszasírni, több volt a kár mint a haszon a valóságban, annak ellenére is hogy kiépítettnek és biztosnak tűnt.

    Kétségbeejtő hogy egyre több kapcsolatot találok a fajgyűlölet és a nőgyűlölet háttere között… a nők értelmi képességeinek a kétségbevonását illetve értelmük kamatoztatásához való kevesebb jogot faji alapú megkülönböztetésnek nevezném leginkább. A cikk szerint ha valamilyen genetikai mutáció okán esze is lenne a nőnek,akkor azt otthon!! arra használja hogy a jövendőbeliről,színes,puha anyagokról és persze cukormáz illatú kisbabákról ábrándozik képlékeny felhők között? Persze akit ez boldoggá tesz, nyugodtan tegye, de aki meg nem akar romantikázni otthon, az meg hagy ne tegye…ennyire egyszerű. Mér kell a nemeket egy nagy megdönthetetlen homológ egységként kezelni? Mellesleg minden egyes mondatából süt  hogy mennyire nem ismeri, vagy nem akarja megismerni a nőket..komolyan mint egy sztereotípia-generátor egy személyben.

    Nem kell minden változástól telekakilni a gatyát és mások korlátozásával az elképzelt biztonságot megkeresni. Alkalmazkodni kell sikeresen, kreatívan megoldani a társadalmi dilemmákat, hogy lehetőleg mindenkinek jó legyen és ne mások kárán, korlátozással, üldözéssel, sztereotípiákkal felvértezve felülről “megoldani”…

    Bocs a helyesírásért, de ilyen későn ennyire még soha nem kavart fel cikk , de a legvalószínűbb  hogy igazából szóra sem érdemes a cikkben állított agymenések halmaza.

      Suum cuique

      Suum cuique

      (2013. október 5. szombat - 01:25)

      Ez valami paródia a modoros blogról? Csak hogy tudjam, hogy ásítsak vagy nevessek :)

      Tibi

      tibi22

      (2013. október 5. szombat - 01:51)

      “Alkalmazkodni kell sikeresen, kreatívan megoldani társadalmi dilemmákat,”  – igen. Látjuk, tapasztaljuk. Írtak ezekről remek cikkeket itt.

      Alter Ego

      Alter Ego

      (2013. október 5. szombat - 02:03)

      A “holokauszt tagadás” a történelemkutatás létjogosultságának, a gondolati szabadságnak, a vélemény és szólásszabadságnak a két lábbal tiprása, és mint olyan a politikai kultúra és a modern jogkultúra egyik legnagyobb szégyene. Szóval nem hiszem, hogy tisztességes érv lenne bármire vagy bármi ellen.

      Remélem ezt jogom van gondolni és leírni, mert a “holokauszt tagadás” tagadása még nem bűncselekmény.

        Pash Cutter

        Pash Cutter

        (2013. október 5. szombat - 07:28)

        A “holokauszt tagadás” azért necces, mert gátat szab egy történelmi esemény árnyalt vizsgálatának. A Holokauszt az, amiről csak bememorizált dogmákat szabad visszaadni. Kutatni, elemezni és vitázni róla egyre kevésbé. Nem véletlen, hogy Karsai László, Ungváry Krisztián és Tamás Gáspár Miklós is tiltakozott a törvény bevezetése ellen.

        A “holokauszt tagadás” kifejezés ugyanakkor azért is problémás, mert egy kalap alá vesz egy csomó személyt. Magyarországon pl. egy közös halmazban van a PHM, Csurka István, Richard Williamson, Rácz András. (Egy olyan országban, ahol volt “antiszemita” TGM is.) Persze, összecsúszhatnak a dolgok, amikor a PHM Richard Williamson-ra hivatkozik, hogy “Hitler jó ember vót”…

        Mindenesetre jó lenne tudni, hogy R. Williamson mit tagadott, milyen szándék által vezérelve, milyen okokra hivatkozva, milyen célból, milyen módon. Mert hogy “tagadta a holokausztot”, túl homályos és leegyszerűsítő.

    Reina Nicolasa

    (2013. október 5. szombat - 08:49)

    Mielőtt félreértés esnék, szeretném elmondani, hogy Richard Williamson – bármennyire is tisztelem –  nem a tanítóhivatal. Ez, amit leírt, hiába próbálja Szt. Tamással alátámasztani (szerintem elég erőltetetten) egy vélemény. És mint ilyen, nem kötelező a katolikusok számára. Természetesen elfogadom, ha valaki katolikusként így látja, és nem tagadom, hogy a gondolatmenetében van igazság, de az biztos, hogy az, hogy nők ne járjanak egyetemre, nem kötelező érvényű, nem dogma (sem pedig több más kijelentése és megállapítása), és hogy rengeteg ember az Egyházban meg máshogy látta, látja, csinálja, akár olyanok is, akik szentté lettek avatva (és nem annak ellenére lettek szentté avatva, hogy egyetemre jártak és az így szerzett szakmájukban dolgoztak, pl. Gianna Beretta Molla orvosnő)

    Ez egy olyan kérdés, amelyben lehet pluralizmus, és mindenkinek a hivatását, Isten szavát és a realitásokat kell követnie abban a kérdésben, jár-e egyetemre, ill. olyan munkát végez-e, ha végez munkát, amelyhez egyetemi végzettség kell.

    Szerintem ez a kérdés ennél sokkal összetettebb, mint ahogy a cikkben kifejti a püspök.

    Nem szeretnék vérre menő vitákat folytatni erről, mert inkább másra fordítanám az energiáimat, meg a szabadidőmet, minthogy vitatkozzam erről, amikor tkp. nem oszt-nem szoroz, mert úgysem rajtunk múlik, milyenek lesznek az oktatási törvények. Csak azt a tévhitet akartam eloszlatni, hogy ez egy általánosan elfogadott és gyakorlásra kötelező tanítás lenne a katolikus Egyházban.

      hgyi

      (2013. október 5. szombat - 10:40)

      Én ebben a cikkben még azt is látom, hogy csupán a katolikus egyetemeket tartja egyetemnek, semmilyen más felsőoktatási intézményt nem ismer el annak.

    hgyi

    (2013. október 5. szombat - 10:31)

    Be kell vallanom, csak átfutottam a cikket, de megakadt a szemem az egyik mondaton, amelyet szerintem picit át kellene írni. Esetleg tényleg érdemes a jó angolosoknak elolvasi az eredetit is és így átnézni a fordítást is mert ha egy ilyen van benne, lehet több is.
    A monadt eredetije és a fordítás:  “Since the word “nature” comes from the Latin word for “being born”, then to study a thing’s nature one goes back to its birth.” – “Mivel a latin „természet” (natura) szó a „születni” (natare) igére megy vissza, belátható, hogy egy lény valódi természetét is akkor ismerjük fel, ha visszamegyünk annak kezdetéhez.”
    Vagy egyszerűen szedjük ki belőle a latin utalást, mert az így nem jó. A latin “natura” (ae, f.) szó nem csak “természet”-et jelent, hanem “születés”-t is. A “natare” szó nem jelent semmit. A “natales” (ium, m) a születés, származás, család jelentéssel bír.

      T.M

      (2013. október 5. szombat - 11:46)

      Nekem nem az jön le, hogy csak a katolikus egyetemeket tekinti egyetemeknek, de azt én is hibának tartom, hogy csak az egyetemeken képzik ki a “vezetőket.” Mondjuk a politikai vezetők esetén oké, de a gazdasági szektorban nem feltétel az egyetemi végzettség. Sőt, hány olyan egyetemet végzett emberrel találkozunk, akik vagyonőrnek, vagy bolti eladónak állnak, hogy legyen pénzük.

      Egyébként ha jól tudom a “natare” a “natus” szó Infinittivius Imperfectum Activi-ja. Jelentése: születni.

        hgyi

        (2013. október 5. szombat - 13:59)

        Én ebből gondoltam: “A tudományok értéke és a teológiára való rászorultságuk az oka annak, amiért a Katolikus Egyház mindig is törekedett az egyetemek megalapítására, és annak, hogy miért egyedül ő alapított valódi egyetemeket, ahol minden tudomány és tanulmány végső soron Isten dicsőségére és a lelkek megmentésére irányul.”

        A “natus” nem a valamire született, alkalmas, rátermett? És a natus nem főnévi igenév – melynél az infinitivus imperfectus activi a második szótári  alak. Natus, nata, natum.

          T.M

          (2013. október 5. szombat - 14:09)

          Igen, hiszen harmadik, és nem első. Ez megkavart. Sajnos már régen kellett latint tanulnom, de az “are” végződés miatt azt hittem, hogy elsős. :)

      Fuzzy Logic

      Fuzzy Logic

      (2013. október 5. szombat - 12:16)

      Since the word “nature” comes from the Latin word for “being born”, then to study a thing’s nature one goes back to its birth.

      Mivel a ‘természet’ szó a latin ‘születés’ szavából származik, úgy egy dolog természetének tanulmányozása visszanyúlik annak születéséig.

      Az angolok természet szavát származtatja egy latin szóból, pont úgy ahogy a mondat második felében is kijelenti, hogy a kezdetekre kell visszamenni, ha valamit meg akarunk érteni. Ebben éppen még igazat is adok az öregnek. És tényleg ilyenek az emberek, még az űrt is úgy kutatják, hogy elemezgetik miből indulhatott az egész végtelen nagy kóceráj, próbálnak találni egy eredőt. Először volt a semmi, ami aztán felrobbant, vagy valami ilyesmi. :)

      Szöveghű fordítás = hozott anyagból dolgozunk. Nem pakolunk bele plusz szavakat, sem saját gondolatot. Vagyis a ‘thing’ sosenem lesz lény, az a ‘dolog’ fogalomhű párja. A püspök nem csak élőkről beszél itt, hanem általában véve bármiről.

        Parsifal

        Parsifal

        (2013. október 23. szerda - 14:26)

        Kedves Fuzzy Logic!

        Mielőtt nagy angol filológusként föllépnél, jó lenne, ha előbb utánanéznél a katolikus teológiának. A “szöveghű” fordítás épphogy a gondolati, jelzős különbségek miatt tévedéseket is magában foglalhat. ráadásul ismerni kell a teológiai szaknyelvet is.

        Értelmileg nem változtatta meg a jelentését ez a szerkezet.

        Sajnálom, hogy mivel a gondolatot megcáfolni nem tudod, bumfordi-filologizmussal próbálod hitelteleníteni.

        A “thing” az angol skolasztikus szaknyelvben szerinted mit jelent? A “being” a lény (latinul: ens), a magyar szaknyelvi “dolog” pedig a “thing”.

          Fuzzy Logic

          Fuzzy Logic

          (2013. október 23. szerda - 14:55)

          Mielőtt megint rázendítesz a megszokott szövegedre, a katolikus teológiának nincs ahhoz semmi köze, hogy nem pakolunk bele plusz szavakat, és nem fogalmazzuk át. A “thing” jelentése dolog, ami nem meghatározott, hogy élőlény, vagy fogalom, hanem egyszerűen dolog. Akkor mi a francnak fordítottad lénynek, ha te is tudod, hogy az a “being”?

          Értelmileg nem változtatta meg a jelentését ez a szerkezet.
          Meglepődnék, ha az ilyen apró árnyalati különbségeket érzékelnéd.

          Sajnálom, hogy mivel a gondolatot megcáfolni nem tudod, bumfordi-filologizmussal próbálod hitelteleníteni.
          Mint írtam, a püspök eredeti szavainak igazat adok, te meg nem tudsz szöveget fordítani, csak nagyjából körbeírni magyar nyelven. Ha lényekről szeretne beszélni, azt mondaná “being”, ha az emberi lényekről, akkor az “human being”, de ő bármiről a világon beszél, ezért azt mondja “thing”. Te zseni.

          Eredeti: “Since the word “nature” comes from the Latin word for “being born”, then to study a thing’s nature one goes back to its birth.
          Te: “Mivel a latin „természet” (natura) szó a „születni” (natare) igére megy vissza, belátható, hogy egy lény valódi természetét is akkor ismerjük fel, ha visszamegyünk annak kezdetéhez.”
          Én: “Mivel a ‘természet’ szó a latin ‘születés’ szavából származik, úgy egy dolog természetének tanulmányozása visszanyúlik annak születéséig.”

          És még engem vádolsz bumfordisággal, mikor képtelen vagy értelmezni egy ekkora különbséget is, nem hogy ennél apróbbakat. Belemagyarázol, beleraksz plusz szavakat, félreértetted az első felét és hibásan fordítottad. Leírom még egyszer, olvasd fel hangosan és sokszor, hátha megérted: az angolok természet szavát származtatja egy latin szóból (születés), nem a latin természet szót a latin születés szóból. A teológiát ebbe fölösleges belekeverned, szövegértelmezésből eddig is bukásra álltál. Azt a hozzászólásomat se fogtad fel amire válaszoltál.

            Parsifal

            Parsifal

            (2013. október 23. szerda - 15:36)

            Még mindig nem bízonyítottad, tartalmilag hol módosítottam. A “thing” mint szakterminológia, az angol bölcseleti nyelvben “létező lény”-t jelöl. Írj Williamsonnak és kérdezd meg,m hogy értette!

            A “lény” szó a magyar bölcseleti nyelvben nem csak élőlényt jelöl.
            A kezdet és a születés jelen esetben szinonim fogalmak.

            Mondtam, akkor szólj hozzá kérlek, ha lényegi eltérést találsz, ami megmásítja az értelmét a szövegnek.

              Fuzzy Logic

              Fuzzy Logic

              (2013. október 23. szerda - 16:02)

              Fölösleges veled bármiről beszélni, ugyanazt a bakelitet rakod fel. A thing az dolog. A magyar nyelvhez hasonlóan sokrétű a mögöttes jelentése, de az attól még nem kifejezetten élőlényről szól. Kár is ezt behelyettesíteni, mert ha az élőlényekre akarna csak kitérni, akkor arra meg van a megfelelő szava. És mivel a beszéde végig a szavak jelentésén lovagol, valószínűsítem hogy a tényleges jelentése miatt használta a thinget. Az utána írt példám lényegi eltérésre mutat, kevered az angol szavait a latinra utalásával, és a belerakott plusz szavaiddal csak a saját belegondolásodat erősíted, nem a püspök kijelentését. A szinonimára ugyanezt tudom mondani.
              Amíg az ilyen árnyalatokat nem vagy hajlandó értelmezni, addig ne próbálkozz angol bölcseleti szöveggel takarózni. Valaki mondott valamit angolul, amit te nagyjából lefordítottál magyarra. Ez nem szöveghű fordítás, hanem az ő gondolatainak a tálalása a te értelmezésed szerint. A szövegének a légkörét és irányított szóhasználatát teljesen felforgattad.

                Pash Cutter

                Pash Cutter

                (2013. október 23. szerda - 16:14)

                Te tévedsz, Fuzzy!

                A The Thing egy zseniális film!

                  Fuzzy Logic

                  Fuzzy Logic

                  (2013. október 23. szerda - 16:23)

                  Jó vicc volt. A The thing itt is a meghatározhatatlansága miatt lett kiválasztva, magyar átiratban sokféle címet adtak az ilyen filmeknek (A valami, A dolog, A lény) A filmcímeket meg főleg ne rángasd ide, mert azok magyarosítása híresen rossz. Mint pl a Scary Movie (vagyis ijesztő film) magyar címe: Horrorra akadva, avagy tudom kit ettél tavaly nyárson. Vagy a Home alone (otthon egyedül) hogy lett Reszkessetek betörők?

                    Slasher

                    (2013. október 23. szerda - 19:37)

                    Ezek még semmik, rengeteg bődületesen rossz magyar fordítás van még.

                      Fuzzy Logic

                      Fuzzy Logic

                      (2013. október 23. szerda - 21:21)

                      Ja, ez van ha ütősebb címet akarnak kitalálni, mint az eredeti, végül sikerül alulmúlniuk a ballagási idézetek színvonalát. Az Erőszakikat a címe miatt nem nézem meg, pedig állítólag jó film, de ha ezt meghallom, automatikusan a Sharknado féle ZS kategória ugrik be.
                      És az még hagyján, ha a cím ilyen, de mikor az egész film… a Shop stop magyar szinkronját soha nem fogom megbocsájtani. Amikor a füves cigire azt mondta, hogy “zöldközi henger”, az agyam egyszerűen dobta az ékszíjat, és beindult a teakavargatós bölcsészkedés, hogy mégis mi a f@$z ez?! De lehet csak én nem bírom hosszútávon az erőltetett jópofizást. :)

                      Slasher

                      (2013. október 23. szerda - 23:12)

                      Erőszakikat csak egyszer láttam és régen, de engem inkább lehangolt. A címe tényleg nagyon szar :D   Sharknado? Nem Asylum ? :D :D

                      A címadással együtt a szinkron is szar az esetek többségében :D Ismerem a zöldközi hengerhez hasonló ,,vicces” fordításokat is.Sokszor azokat a poénokat is tönkreteszik,amiket mi is értenénk,amik nálunk is ütnének.

                      Tegnapelőtt néztem meg A gyüjtő című filmet. A szenzációs magyar szinkronnak köszönhetően a film elejétől kezdve nem titok, hogy ki a gyilkos :D

                  Slasher

                  (2013. október 23. szerda - 19:36)

                  Én pont múlt héten néztem meg először. Van fogalmatok róla, hogy ez mekkora klasszikus ?

                    Fuzzy Logic

                    Fuzzy Logic

                    (2013. október 23. szerda - 20:14)

                    Jam. Sajnos John Carpenter klasszikusát is utolérték a recycling matadorok 2011-ben. Kár volt. Sokat elmond, hogy imdb-n a régi 8,1 / 10 az új meg csak 6,2 / 10.

                      Slasher

                      (2013. október 23. szerda - 23:15)

                      A remaket még nem láttam, de hallottam, hogy szar, ami cseppet sem meglepő :D Nem ez az egyetlen klasszikusa a mesternek amit feldolgoztak. Sajnos A ködöt és a Halloweent is meggyalázták.

                Parsifal

                Parsifal

                (2013. október 23. szerda - 23:22)

                Ez visszafordítható érv. Ugyanazt a gramofont rakod föl. Én hol beszéltem “élőlényről”, hol fordítottam “élőlénynek”? Hol fordítottam a “thing”-et “ÉLŐlény”-nek?

                A “lény” (ens ut substantivum) a “lét” (esse) szóból van képezve a magyarban, s jelöl minden valóságot, ami van, vagy ami volt, vagy ami lehetséges, még akkor is, ha sohasem valósul meg. A “létező” (ens ut participium) a megvalósult és fennálló “lény” alkategóriája a magyar nyelvű tomista-skolasztikus nyelvben. Az angol ezt a “thing” (lény) és a “being” (létező) különbségével adja vissza. Magyarán itt nem tükörfordításra, hanem szakterminológiai fordításra van szükség.
                Magyarul torzítasz és csúsztatsz.

                  Fuzzy Logic

                  Fuzzy Logic

                  (2013. október 23. szerda - 23:44)

                  Eredeti: “Since the word “nature” comes from the Latin word for “being born”, then to study a thing’s nature one goes back to its birth.
                  Te: “Mivel a latin „természet” (natura) szó a „születni” (natare) igére megy vissza, belátható, hogy egy lény valódi természetét is akkor ismerjük fel, ha visszamegyünk annak kezdetéhez.”
                  Én: “Mivel a ‘természet’ szó a latin ‘születés’ szavából származik, úgy egy dolog természetének tanulmányozása visszanyúlik annak születéséig.”

                  Ki torzít? Ki csúsztat? Ha a latin ens szót magyarázná, akkor azt mondaná. Oda van írva kerek perec, mit értesz rajta?

            Pash Cutter

            Pash Cutter

            (2013. október 23. szerda - 15:50)

            Kedves Fuzzy Logic!

            Tudomásodra hozom, olyan emberrel kekeckedsz, akinek kiváló az angolja. Főleg a kommunikáció terén, Persze egy fordítás más terület, mint a kommunikáció, és nem lehet mindenki egy Kornya Zsolt vagy Bihari György (hogy kiváló könyvfordítókat említsek). Bár akinek megy a kommunikáció, egy fordítás sem okozhat gondot. S ismerősöm olvasott már a fönti Williamson-cikknél bonyolultabb szövegeket is.

            Ami pedig még ellenszenvesebbé teszi az “angolleckédet”, az a mélységes lenézés, aminek mellőzése jelen pillanatban indokolt.

              Fuzzy Logic

              Fuzzy Logic

              (2013. október 23. szerda - 16:11)

              Kedves Pash Cutter!

              Tudomásodra hozom, hogy ezt egy olyan embernek írtad, aki a napi 8 órás munkájából 7-et angol nyelven végez. Engem valahogy nem befolyásol, hogy ki milyen angolosnak tart egy másik embert, abban, hogy én milyen angolosnak fogom tartani. A fordítás továbbra se saját szájíz szerinti tálalást jelent, hanem pontos fogalom és tartalom szerinti átírást egy másik nyelvre. Ha ezt most visszafordítanád angolra az eredeti szöveg ismerete nélkül, majd összehasonlítanád az új angol szöveget és az eredetit, meglepődnél.

              Talán azért ellenszenves az “angolleckém” és azért érezhető belőle egyfajta lenézés, amiért egy ilyen stílusú emberrel beszélgetek. Nevezetesen a teológia leckékre célzok és a nők egyöntetű lenézésére, ami eléggé árad a hozzászólásaiból. Nem fogok vele kedvesen cseverészni, mert fölösleges, inkább felveszem a stílusát.

                Pash Cutter

                Pash Cutter

                (2013. október 23. szerda - 16:19)

                Az Indymedia-n volt egy szokás, amivel a kommentelők próbára tették egymás angol tudását. Angolul társalogtak egymással. Az egyik tett egy kijelentést (angolul), amire a másik válaszolt rá (angolul). Külön érdekes volt, amikor Konok Pétert tesztelte így a vitapartnere. (Konok Péternek szintjén félelmetes az angolja.)

                Ugyebár, a kijelentésed (ha jól értelmezem), miszerint Parsifalnak problematikus az angolja. Máshogy fordítva: nem olyan kiváló, mint a tiéd. Ez azért egy súlyos kijelentés.

                Lehet tesztelni egymás angolját.

                Csak egy felvetés…

                  Fuzzy Logic

                  Fuzzy Logic

                  (2013. október 23. szerda - 16:32)

                  Dafuq? Most fordítva ülünk a lovon és ti vagytok a belemagyarázós, továbbgondolós nők én meg a tárgyilagos férfi? Mert kezdem úgy érezni, hogy inkább rátok hagyom, úgyse értitek meg… Azt írtam, hogy ha ő is tisztában van a jelentéssel, akkor ne írja át a szöveget. Használja a rendes jelentéseket és ne magyarázza bele, amit ő szeretne benne látni. Nem írtam, hogy Parsifal angolja nem olyan kiváló, mint az enyém. Ezt a szöveget ne is próbáld a számba adni, mert agresszív leszek. Belekötöttél egy angol fordításról szóló vitába azzal, hogy ő jó angolos, erre leírtam, hogy én is. A szövegértési nehézségeit a magyarra értem (nem csak én), mert nem arra reagál, amit írok, hanem arra, amit belelát. Mintha csak írás üzemmódban lenne.

                    Pash Cutter

                    Pash Cutter

                    (2013. október 23. szerda - 18:27)

                    Miiii?

                    “…a napi 8 órás munkájából 7-et angol nyelven végez”

                    Phúú, akkor neked nagyon kemény lehet az angol nyelvtudásod!

                      Fuzzy Logic

                      Fuzzy Logic

                      (2013. október 23. szerda - 18:46)

                      Átlagos. A mai világban a munkahelyi leveleidet angolul kapod és angolul válaszolod meg, a telefonok nagy része nemzetközi hívás, a főnököddel angolul beszélsz, mert külföldi, kávézás közben angolul csevegsz a munkatársakkal, mert egy részük külföldi, angolul kapod a továbbképzést, mert az azt tartó szakember külföldi, a gépeden lévő összes program is angolul van, mert a rendszer központosítva van külföldön, és az IT is ki van helyezve külföldre, ezért angolul beszéled meg velük mi a nyűgöd és távoli asztal hozzáféréssel megcsinálják. Egy idő után hozzászoksz és a híreket angolul olvasod, a filmeket angolul nézed, és a facebookon, 9gag-en, youtubon angolul csevegsz a többiekkel, mert a legtöbb ismerősöd nem is ebben az országban él. Multikulti.

                  hgyi

                  (2013. október 23. szerda - 16:52)

                  “… ha fordítási hibát találtok, jelezzék és javítjuk.”

                  Parsifal

                  Parsifal

                  (2013. október 23. szerda - 23:25)

                  Ez nem súlyos kijelentés, lehetséges. Azonban, amit felhoz, nem igaz. a “thing”-et nem fordítottam “ÉLŐlény”-nek. A “lény” a magyar skolasztikus-tomista terminológiában (amit az angolban használ Williamson) nem csupán élőlényt jelöl.

          hgyi

          (2013. október 23. szerda - 16:47)

          Mi az “ens” szótári alakja?

            Parsifal

            Parsifal

            (2013. október 23. szerda - 23:31)

            A “sum esse fui”, a létige.

            A skolasztika ebből főnevesítette a “lény” szót. Azért helytelen Kecskés Pál szerint “létező”-nek fordítani, melléknévi igenévként (ens ut participium), mivel az fennálló “(létező) lényt jelöl, ami viszont szűkebb.

            Fuzzy Logic azt lovagolta meg, hogy a “lény” szó alatt a mai általános magyar nyelvi közeg élőlényre asszociál.

              hgyi

              (2013. október 24. csütörtök - 05:46)

              Akkor ez a papi latin. Elsőre erre kellett volna gondolnom.

                Parsifal

                Parsifal

                (2013. október 24. csütörtök - 08:07)

                Pontosabban magyar szakkifejezéssel az egyházi latin “szaknyelv” teológiai “rétegnyelve”. Tkp. három (nem abszolúte szétváló és szétválasztható) rétegnyelvet különböztethetünk meg az egyházi latinon belül: liturgikus latin, egyházjogi latin, teológiai (skolasztikus) latin.

                Erről egy kiváló előadása volt Rihmer Zoltánnak, amit magam is hallgathattam: “Klasszicizmus és purizmus a XX. század közepének egyházi latin nyelvében”. (VI. Magyar Ókortudományi Konferencia Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Budapest, 2004 május 27—29.) Az egész egy hosszú történeti felvezetővel kezdődik, megkülönbözteti diakronikusan is az ókeresztény kor, a “klasszikus középkor” és a poszt-reneszánsz egyházi latinját.

                Világos, hogy érthetetlenségi eltérés nincs, de terminológiai igen.

                Az egyházi latin (latinitas ecclesiastica) nyelvi összetétele a III-VI. századig úgy néz ki, hogy didaktikailag megkülönböztethetünk benne egy “keresztény latinságot” (Latinitas christiana) és egy “gyakorlati latinságot” (Latinitas technica). Az előző tkp. a bibliafordításokon (Latinitas biblica) alapszik, ahol stilárisan direkt görögös és hebraizáló formákat alkalmaztak. Nem azért (ahogy sokan vélték), mert primitívek voltak a fordítók, vagy akcentussal fordították. Ez egy nyelvi kijelölő eszköz volt. Ahogy egy profi ember tud “germanizmussal” fordítani egy szöveget, vagy adhat egy író, pl. Jókai, “németesen” beszélt magyart egy szereplő szájába. A “keresztény latinságba” tartozik még egy stiláris alcsoport, az ún. “liturgikus latinság” (Latinitas liturgica), ami a bibliafordítások hatását magán viseli (mivel a liturgia biblikus szövegeket, zsoltárokat stb. mozgat). Ezek sajátos latin nyelvi stíluscsoportot, rétegnyelvet alkotnak. A “gyakorlati latinságban” szintén két alcsoport van, ami nem-keresztény szaknyelvi rétegből kölcsönös: a “jogi latinság” (Latinitas iuris) és az ennek hatását is (lásd Cicero latin filozófiai neologizmusait, jogi stílusát, pl. az általa megalkotott “essentia” szót) magán viselő “iskolás latinság” (Latinitas scholarum), a teológiai traktátusok nyelve. Ezek közös metszete adja a “keresztények latinságát” (Latinitas Christianorum).

                A középkor (VII-XV. század) annyiban bonyolódik, hogy a tekintélytisztelet miatt nem átírják az egyházatyák szövegeit és az ókeresztény egyház egyházi használat által megszentelt szövegeit, hanem az azok az egyházi latinság összeérett korpuszát alkotják, az ún. “régi latinságot” (Latinitas antiqua), ami a biblikus és liturgikus latin (Latinitas biblica et liturgica) szövegeit jelenti. ha ilyeneket írnak a középkorban, ezt ilyen stílusban teszik, pl. amikor Aquinói Szent Tamás megírja himnuszait, nem a Summa stílusát használja, próbál tiszteletből és kegyességből ókori stílusjegyekkel operálni. Ebből is látszik, bennfoglaltan ők tökéletesen tisztában voltak a latin nyelvhasználat sajátos stiláris jegyeivel, hol, hogyan kell megszólaltatni a latint. A “középkori latinság” (Latinitas mediaevalis) két csoportját a szintén kölcsönhatásban létező “kánonjogi latinság” (Latinitas canonica) és a a “skolasztikus latinság” (Latinitas scholastica) adta. Az “Egyház latinja” (Latinitas Ecclesiae) így az ilyen értelemben vett régi és középkori latinság teljes korpuszát felölelte.

                Az újkor annyiban bonyolódik, hogy a reneszánsz alól, és a XIX. századi filológiai purizmus alól nem vonta ki magát az Egyház, így Szent Tamás, vagy Szent Ágoston fogta volna a fejét, ha olyan kifejezéseket használt volna valaki, ami mondjuk a pogány római papságot vagy funkcióit jelölte, ami a középkorban ismeretlen volt. A középkorban sokkal több neologizmus volt, míg az újkori romantikus purizmus hatására ezeket nem engedélyezték. Blaszfémiának tekintették volna az ókeresztény egyházatyák, vagy a középkoriak is pl. a “Sacrorum antistes” használatát, amit a XX. század közepén uralkodó kúriai nyelv hivatalos egyházi dokumentumokban is simán használt, míg pl. a “presbyter” szót elvetette, mivel a klasszikus pogány latin auctorok szótárában nincs meg.

                  hgyi

                  (2013. október 24. csütörtök - 08:16)

                  Ezt mondom én is. Papi latin. És ennek ugyan van köze a latin nyelvhez, de nem egészen az. Mint az orvosi latin.
                  Ok. Megértettem, nem az én világom.

    NeoSamurai

    NeoSamurai

    (2013. október 5. szombat - 12:56)

    A ferfihang.hu egy kitűnő kezdeményezés arra, hogy nagyszerűen megírt, tartalmas és pontos cikkekkel felhívja az emberek figyelmét arra, hogy a nők egyenjogúságáért folytatott harc közben a világ mennyire átesett a ló túloldalára.

    És most sikerült egy mozdulattal hiteltelenné tenni mindent, amit eddig építettetek: ha ezentúl bárki le akarja járatni a ferfihang.hu -t, elég ezt az egy cikket belinkelni, és már sikerült is a felületes olvasok szemében az egész férfihangot ostoba, nevetséges bigott tahók gyülekezetének beállítania.

    Szinte hihetetlen, hogy egy ilyen színvonalas, szenzációs cikkgyűjteménybe sikerült belerakni ezt az izét, és főleg riasztó, hogy kint van a link a címoldalon. Nagyon nem vagyok híve a cenzúrának, de az önmérséklet hasznos dolog lehet: ha ezt a rendkívül kínos cikket fent hagyjátok, gyakorlatilag aláássátok azt, amiért eddig a férfihang küzdött.

    (Azért nem fejtem ki, hogy mi a baj vele, mert teljesen triviális kéne legyen – ha nem az, akkor sokkal nagyobb baj van, mint gondoltam.)

      Borisz

      Borisz

      (2013. október 5. szombat - 14:05)

      Ez így van, én is sokáig gondolkoztam, hogy minden fel- és levezető szöveg nélkül mit jelent ez a cikk. Tehát hogy most mi történik, ezzel most egyetért a szerző, vagy azt akarja illusztrálni, hogy milyen hajmeresztően gáz a keményvonalas vallásosság? És nem tudom eldönteni, mégpedig azért nem, mert bármelyiknek is látszik, mindig ott van a másikra egy halvány esély.

      Érdekes lenne eljátszani a gondolattal, hogy ha valaki tönkre akar tenni egy magazint, milyen módon teheti meg az egyenesen szemberohanó shaming language-en és a női magazinban való illusztrált lejáratáson kívül. És ha valakinek a jóhiszemű tevékenysége egybeesik valamelyik esélyes stratégiával, az pontosan olyan összhatást ad, mintha direkt csinálná. Nem tudom, megfelelően diszkréten sikerült-e aggódnom.

        Reina Nicolasa

        (2013. október 5. szombat - 14:22)

        Ezért próbáltam finoman jelezni, hogy ez nem egy kötelező katolikus tanítás. Vagyis még az Egyházon belül se kötelező érvényű.

          Koriander

          Koriander

          (2013. október 5. szombat - 15:39)

          ez mindig egy nagy kérdés, hogy egy intézményt/ országot képviselő magasrangú személynek célszerű-e az intézménye által képviselt hivatalos álláspont ellenében nyilatkozni…
          egyébként meg valahol sajnálom az öreget, mert a szókimondó tradicionalistákat a legkönnyebb megbillogozni.

      Parsifal

      Parsifal

      (2013. október 5. szombat - 15:18)

      Mivel egy kisebb vita támadt a szerkesztőségen belül is, ezért a cikk elején elhelyeztünk egy kisebb bevezetőt.

        Inaara

        Inaara

        (2013. október 5. szombat - 15:32)

        Igen, ez így tökéletes. Így már a legnagyobb rosszindulattal sem lehet belekötni a cikkbe (amiben szerintem sok értékes gondolat van).

      hgyi

      (2013. október 5. szombat - 15:21)

      Igazad van. Félreérthető volt. A cikk kiegészült egy bevezetővel, melyből világossá válik, hogy a Férfihang nem ezt az irányt képviseli, de beszéljünk róla.

      Koriander

      Koriander

      (2013. október 5. szombat - 15:27)

      +1
      Az oldalt megkedvelő újoncként nem akartam hszlni a Borisz-a-komisz poszt alatti vitához, de ez a fajta szofisztikált, klasszikus műveltség mögé megbúvó nőfikázás ezerszer gázabb, mint egy-egy indulatosabb kommentnél az MNK-zás.

      Az öregnek egyértelműen vmi nyígja van, ha párba állítanám a femenes-nőstényekkel, akkor ő az ellenpólus. Mindkettő huliganizmus és van mögötte egyfajta polgárpukkasztó perverzió.

    Tibi

    tibi22

    (2013. október 5. szombat - 13:40)

    T.M.
    “A lehető legnagyobb marhaságot hordod össze… Az nem baj, ha valaki téved, de tudatosan csinálj, az már gond.” – megnyugodtam hogy nem haragszol rám, és elnézed a nem létező tévedésem, ma este már nyugodtan fogok aludni. Mindenkit csukjunk le éneklésért !!!
    Furcsa, egy gyerekkoromban hallott egyházi ének jut eszembe: “Ébredj ember mély álmodból/S megszabadulsz rabságodból.” – a gyermekkori traumáidért hadd ne én feleljek.  Köszönöm hogy felnyitod a szemem, és azt ismételgeted amit én már fél napja leírtam.
    Tisztába vagyok vele, hogy új dolgokat közöltem most veled, ezért tartózkodom a dühkitöréstől, és a jelzők használatától. Mint mondtam korábban én is abban a rózsaszín Mandela-képben éltem, mint te.” – Valóban új dolgokat írsz, félnappal a hozzászólásom után linkeled /igazolod az állításaimat. Határtalan örömöt jelent hogy egy napja egy idézet miatt magyarázkodom. Nyugodtan használhatsz jelzőket, segít a kifejezésben. Az új dolgokat továbbra is várom.
    “A nők nem voltak elnyomva” – Tééényleeeg??? Én már azt hittem 30 millió éve bántjuk, öljük őket.
    Harmadszor köszönöm meg neked hogy felnyitottad a szemem, abba is hagyom az önostorozást.
    “Sőt, nagyritkán uralkodók, régensek vagy magas státuszú politikai tanácsadók is lehettek.” Necsi! Én meg már azt hittem szülés után mindet máglyán égettük el. Na, jól kidurrantottad a lufimat. :(

    T.M

    (2013. október 5. szombat - 14:14)

    Haver, mondhatsz bármit – bár ezekkel magadat minősíted – de a lényeg az, hogy a 3. személyek előtt beszélsz, és ők is átlátnak rajtad. Azt pedig nem tudod elérni, hogy kihozz a sodromból, mert már nem tudlak komolyan venni.

    Remélem majd tisztább fejjel bocsánatot kérsz, és ha olyan vagy itt, akkor tudsz értelmes, és elgondolkodtató hsz-eket is írni. itt most már meddő vitatkozássá tetted a beszélgetést, és ez nem méltó a honlap szellemiségéhez. Ilyet a facebokon szokás csinálni.

    Ha van még hozzászólni valód a témához, légy szíves p.ü-ben írd.

    Cooltur Macho

    Cooltur Macho

    (2013. október 5. szombat - 16:01)

    Rengeteg gondolat van ebben a cikkben, amiről érdemes elgondolkodni:

    Minek költik a szülők és a társadalom a pénzüket arra, hogy egyetemre járatnak rengeteg olyan nőt is, akiknek a hivatása szinte biztosan a családanyaság lesz? Williamson úgy véli, hogy a történelem során a kereszténység által létrehozott egyetemek a tudományos előrehaladás központjai voltak, míg ezzel szemben a mai “bordélyegyetemek” olykor már korántsem a tanulást, kutatást, a tudományos munkát szolgálják (lásd a büfé-ruhatár szakok problémáját), hanem leginkább a “szex, pia, rockandroll” jelmondatot helyezhetnék a bejáratuk fölé. Wiliamson szerint a modern egyetemeken leginkább “frizbidobálást” tanulnak és erkölcseikben romlanak a fiatalok, következésképpen nemhogy lányokat, de még fiúkat sem lenne szabad odaküldeni. Williamson úgy véli, hogy a koedukált egyetemeken a fiatal nők elvonják a fiatal férfiak figyelmét a tudományos munkáról. Másrészről szerinte a másfajta tanulási sajátságokkal rendelkező női hallgatók jó részeredményeket mutatnak fel bizonyos tanulási folyamatokban, ezzel a nőkre szabott értékrendet sugallnak az egyetemi oktatás számára és leértékelik a férfiak más természetű tanulási folyamatait, vagyis dekonstruktív módon elnőiesítik az egyetemi oktatást. Williamson szerint ráadásul a sok büfé-ruhatár szakon végzett nőnek derogál majd az alacsonyabb képzettségű férjet partnernek tekinteni. (Valódi probléma, látva, hogy manapság mennyivel több felsőfokú végzettségű nő van, mint férfi) Ugyanezek a nők más módon is a feminista elégedetlenség forrásai, mivel egyetemi végzettségük birtokában úgy gondolják, hogy egy társadalmi igazságtalanság áldozatai akkor, amikor kiderül, hogy a társadalomnak valójában nincs szüksége arra a tudásra, amit ők annyira felértékelnek magukban.

    Ezek a felvetések a katolicizmus keretei közül kiemelve is érvényesek és elgondolkodtatóak, és sokkal inkább érdemes beszélgetni ezekről, mintsem arról, hogy a kereszténység és azon belül Williamson püspök mit gondol a biblia alapján általában a női és férfi szerepékről.

      Reina Nicolasa

      (2013. október 5. szombat - 16:03)

      “Minek költik a szülők és a társadalom a pénzüket arra, hogy egyetemre járatnak rengeteg olyan nőt is, akiknek a hivatása szinte biztosan a családanyaság lesz?”

      a) mert sok esetben (főleg hazánkban) a férj egy fizetésből nem tudja eltartani a családot. Az átlagkereset 140 ezer. Vagyis ennél rengetegen kevesebbet keresnek. Még 140-ből is éppen el lehet tartani két kisigényű személyt, hát még többet.

      b) mert a férj meghalhat / huzamosabban munkanélküli lehet / lerokkanhat / elhagyhatja a családot. Ilyen esetben jó, ha egy nőnek (ha már érdemes rá, mert van annyi esze) nem csak annyi képesítése van, hogy elmenjen Tesco pénztárosnak, sőt, még talán olyasmit is csinál így, amit szeret. Nem beszélve arról, hogy vannak olyan diplomák, amelyekkel otthoni munkát lehet végezni. Teszem azt elvégzed a germanisztikát és otthon műfordítasz vagy magántanárkodsz a gyerekek mellett.

      “Williamson úgy véli, hogy a koedukált egyetemeken a fiatal nők elvonják a fiatal férfiak figyelmét a tudományosmunkáról.”

      Én ilyet még egyszer sem tapasztaltam. Legalábbis ahol én tanulok, ott egy nő se teszi ki mindenét, hogy a férfiak csak vért izzadva ne tudjanak rájuk nézni. Ráadásul a legtöbb férfi manapság nem él szűzen a házasságig, így korántsincs rájuk olyan hatással egy nő látványa, mintha az ösztöneivel kellene küzdenie.

      “Williamson szerint ráadásul a sok büfé-ruhatár szakon végzett nőnek derogál majd az alacsonyabb képzettségű férjet partnernek tekinteni.”

      Ha egy nő lenéz azért bárkit, mert kisebb a végzettsége, akkor az rossz ember!

      De lenne egy tippem annak elkerülésére, hogy nők lenézzék a férfiakat a tanulmányaik miatt: vezessük be azt, hogy a férfiaknak kötelező legyen elvégezni legalább 8 általánost, de nőknek csak max. 7-et lehessen. Így ki van zárva, hogy legyenek olyan nők, akik magasabb végzettségűek, mint a férfiak, így tuti nem fogja emiatt egy nő se lenézni a férfit.

      Jobban belegondolva nem csak nők nézhetik le a férfit amiatt, mert kisebb a végzettsége… Mi van a saját nemen belüli lenézéssel? Ennek elkerülése végett szerintem azt kéne bevezetni, hogy minden férfinak ugyanolyan végzettsége legyen, így az egyik férfi nem fogja elbízni magát és lenézni a másikat!

      És hogy belevigyek egy kis női szubjektivitást: én egyetemre járok, a férjemnek viszont nincs diplomája. Ettől eszembe se jut lenézni őt, mert a) intelligens és művelt ember egyetemi végzettség nélkül is b) van még ezer más dolog, ami miatt felnézhetek rá. Őneki sincs emiatt kisebbségi komplexusa, ld. a) és b) pontok, amiket tud magáról.

      Lehet önbizalma az egyetemi végzettség nélkül is. Sőt, ő a legbüszkébb rám, ha jól teljesítek az egyetemen.

        hgyi

        (2013. október 5. szombat - 16:22)

        ““Minek költik a szülők és a társadalom a pénzüket arra, hogy egyetemre járatnak rengeteg olyan nőt is, akiknek a hivatása szinte biztosan a családanyaság lesz?”
        a) mert sok esetben (főleg hazánkban) …”

        Az első mondat mellé tedd ezt (összetartoznak):
        Wiliamson szerint a modern egyetemeken leginkább “frizbidobálást” tanulnak és erkölcseikben romlanak a fiatalok, következésképpen nemhogy lányokat, de még fiúkat sem lenne szabad odaküldeni.

        Ha egy nő lenéz azért bárkit, mert kisebb a végzettsége, akkor az rossz ember!
        Úgy mondanám: ha valaki lenéz azért bárkit, mert alacsonyabb a végzettsége.
        De szerintem ettől még nem rossz ember. Csak hülye.

        Egyszer végeztünk egy felmérést Budapest egyik kerületében – nem reprezentatív a minta, mert célközönséget kérdeztünk – családok helyzetéről. A válaszadók kb. 80%-ánál volt magasabb végzettségű a nő, a családok kb. 30%-ában volt idősebb a nő. Mivel a család összkeresetére kérdeztünk rá, nem tudom, milyen volt az arány a nők és a férfiak keresete között.

         

        Pash Cutter

        Pash Cutter

        (2013. október 5. szombat - 16:22)

        Ritkán szoktam egyetérteni Reiná-val, de be kell vallanom, elég szépen kritika alá vonja Richard Williamson (és Parsifal?) magánvéleményét azzal kapcsolatban, miszerint a nőket ne engedjük egyetemre.

        Még a cikk elolvasása után sem érthető számomra, hogy Williamson-nak (és Parsifalnak?) miért jelent gondot egyrészt az egyetemre járó nő, másrészt az értelmiségi nő jelensége.

        Az, hogy Williamson (és Parsifal?) figyelmét egyetemi évei alatt elvonta egy csinos diáklány (jajj, nem tudok Aquinói Szent Tamás Summa Theologiae-ra koncentrálni, mert elvonja figyelmemet Marika dekoltázsa) magánügy. Aki ebben szenved, annak azt mondom: kezelhető. Maga a teológia és a pszichológia is segíthet ebben.

          Naooo

          Naooo

          (2013. október 5. szombat - 17:59)

          “Még a cikk elolvasása után sem érthető számomra, hogy Williamson-nak (és Parsifalnak?) miért jelent gondot egyrészt az egyetemre járó nő, másrészt az értelmiségi nő jelensége.”

          A bíróságokon lesz kvóta, hogy visszaszorítsák a nők elburjánzását?

        Slasher

        (2013. október 6. vasárnap - 17:24)

        ,,Én ilyet még egyszer sem tapasztaltam. Legalábbis ahol én tanulok, ott egy nő se teszi ki mindenét”

        Ez egyetemfüggő is, de ha ez igaz, akkor az egyetemek nagy része egyértelműen nem olyan mint a tiéd.

          Reina Nicolasa

          (2013. október 7. hétfő - 14:13)

          Most anélkül, hogy sznoboskodnék, de valljuk meg, hogy Magyarországon irreálisan sok az egyetem. Így van néhány régi, patinás, az általános rohadás ellenére is még normálisabb intézmény (egy ilyenbe járok én), és ezek mellett vannak a szó szerint noname intézmények (pl. én speciel a botrány kapcsán hallottam életemben először arról, hogy van Kaposvári Egyetem), amelyek tényleg arra jók, hogy vagy helyben tanuljon az illető, vagy pedig akiket nagynevű helyekre nem vettek fel, azoknak se törjön össze a lelkivilága, hanem azért szerezhessenek diplomát. Csak ha mondjuk egy munkahelyre majd jelentkezik ő a 10 éve megnyitott Piripócs Főiskoláról, és valaki mondjuk a Szegedi Tudományegyetemről, akkor valószínűleg körbe lesz röhögve a piripócsi. Hiába szerezte meg ugyanazon a szakon ugyanazt a fokozatot.

          Én a magam patinás intézményében és azon a szakon, amire járok (történelem) nem találkoztam erkölcsi nullákkal, vagy legalábbis kulturáltan csinálják, úgy, hogy ne ordítson róluk, ha ránéznek, hogy feslettek. A diákok többsége, ahogy a szemináriumokon megtapasztaltam, nagyon értelmes. Persze azért vannak kivételek, de gondolom ez abból fakad, hogyha fizet az illető, jóval kevesebb pontszámmal is bekerülhet. (Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy aki fizetősen került csak be, az automatikusan buta lenne, mert sokan az egyetemi teljesítményük alapján fel tudják magukat tornázni államilag támogatott képzésbe). Sőt itt a történelem szakon sok nagyon jó gondolkodású diáktársam van, nem véletlen érdekli őket az egyáltalán nem divatos múlt.

      Slasher

      (2013. október 6. vasárnap - 17:21)

      ,,leginkább a “szex, pia, rockandroll” jelmondatot helyezhetnék a bejáratuk fölé”- Ahogy mondod :D Nem beszélve arról, hogy rengeted fiatal nő az egyetemen lesz hivatásos, vagy éppen nem hivatásos kurva.

    Suum cuique

    Suum cuique

    (2013. október 5. szombat - 16:03)

    “The second branch of the woman question, which of necessity follows directly after that of gaining a livelihood, is that of a suitable education. The Catholic Church places here no barriers that have not already been established by nature. Fénelon expresses this necessary limitation thus: “The learning of women like that of men must be limited to the study of those things which belong to their calling; The difference in their activities must also give a different direction to their studies.” The entrance of women as students in the universities, which has of late years spread in all countries, is to be judged according to these principles. Far from obstructing such a course in itself, Catholics encourage it. This has led in Germany to the founding of the “Hildegardisverein” for the aid of Catholic women students of higher branches of learning. Moreover, nature also shows here her undeniable regulating power. There is no need to fear the overcrowding of the academic professions by women.

    In the medical calling, which next to teaching is the first to be considered in discussing the professions of women, there are at the present time in Germany about 100 women to 30,000 men. For the studious woman as for others who earn a livelihood the academic calling is only a temporary position. The sexes can never be on an equality as regards studies pursued at a university.”

    Catholic Encyclopedia – Woman

    Korhely

    Korhely

    (2013. október 6. vasárnap - 15:46)

    A keresztyén vallàs a kezdetektöl fogva tudàs ellenes. Ebböl az alapàllàsbòl az egyhàzat csak az anyagi haszonszerzés ìgérete mozdìtotta ki, és csakis addig a pontig, ameddig “a tudomànyok a teològia szolgàlòleànyai” maradnak.
    Az egyhàz kénytelen volt egyetemeket felàllìtani, h. lépést tarthasson a materiàlis hatalmàt veszélyeztetö versenytàrsaival, és megismerje a valòsàgot, ami a hit alapjàn sehogyan sem vezethetö le. Az értelem szàmàra megnyugtatò magyaràzatok helyett viszont azt talàlta, h. a vallàsos hit szemben àll a realitàssal, és lépten-nyomon a jòzan észbe ütközik.
    A teològia mindigis az egyhàz menekülése volt a sajàt önellentmondàsai elöl.
    A bibliai teremtéstörténet (Mòz.1.könyve) azzal indul, h. miutàn a mennyei atyànk megteremtette az Embert, ellàtta minden földi jòval, csak egyetlen egytöl, a “jò és gonosz tudàsànak fàjàtòl” tiltotta el.
    Az egyhàz arra tanìt, h. Isten kegyetlen bosszùt àllt gyermekein, amikor a tilalom ellenére belekòstoltak a tudàs gyümölcsébe. Ez a halàlos bününk, és Isten büntetése sùjt miatta minden embert az idök végezetéig.
    Az eredenbö bün nélkül mindmàig erkölcstelenségben és tudatlansàgban élhetnénk örökké, az isteni terv szerint.
    Mindezt a Gonosz müvelte velünk, mert az elsö emberpàr semmi különbséget sem ismert jò és gonosz között, amig a “jò és a gonosz tudàsànak fàjàròl” nem szakìthatott, ìgy nem is tudhatta, h. a Gonosz gonosz.
    Ezzel a történettel indul az erkölcstelenség apoteòzisa, ami meghaladhatatlan eszményként egy féltékeny, bosszùàllò dùvadat àllìt követendö mintaként elénk.
    Örök hàlàval tartozunk azért, h. az isteni gondviselés ennek ellenére, a sajàt egyszülött fiàt élö àldozatul àldozta fel a sajàt kiengesztelésére, és az igaz hìvöket mégis megvàltotta Krisztus kìnhalàla.
    A püspök ùr ezeket az öskori vallàsi képzetek erölteti rànk, h. végképp feladjuk a jòzan eszünket, és a problémàink megoldàsa helyett mindent a teològiànak rendeljünk alà.

      Reina Nicolasa

      (2013. október 6. vasárnap - 15:57)

      Kérlek, nézz utána, mit is jelent a jó és rossz tudás fája, illetve a teremtéstörténet, mert nagyon nem ezt. :) Olyasmi miatt ütöd a kereszténységet, amit nem állít.

        Korhely

        Korhely

        (2013. október 6. vasárnap - 16:20)

        Utànanéztem. Az alapvetö forràs erre nézve az isteni kinyilatkoztatàs, a Biblia.

        Te milyen màs forràsbòl informàlòdtàl, és mit tudtàl meg belöle?

          Reina Nicolasa

          (2013. október 7. hétfő - 09:49)

          Én katolikus vagyok és a katolikus értelmezés tanultam, amit igaznak tartok. Abból, hogy keresztyént írtál, azt gondolom, protestáns vagy. Nem tudom, hogy Te milyen értelmezést tanultál. De amit én tudok, az azt jelenti, hogy Isten helyett akarták eldönteni az emberek erkölcsileg, hogy mi a jó és mi a rossz. Ez kb. olyan, mintha a kisgyerek nem hallgatna a nála okosabb szülőjére, hanem ő akarná eldönteni, hogyha belenyúl a konnektorba vagy elindul a csúszós, jeges lépcsőn lefelé kapaszkodás nélkül, az neki jó lesz-e vagy sem. Azzal a bizalommal, amivel az ő jó szüleinek (és tételezzünk fel itt jó szülőket, mivel Isten is jó) tartozik, azzal magának hoz jót, mert ha hallgat a jó szüleire, akkor elkerülheti a rosszat, amitől a szülei óvják.

          Ez nem azt jelenti, hogy Isten az embereket tudatlanságban akarta tartani, csak nem akarta – mivel az nem jó nekik -, hogy maguk a sokkal szűkebb látókörük alapján akarják eldönteni, hogy mi a jó, meg mi nem. Mi ezt szerintem teljesen tisztán sosem láthatjuk, pl. lehet, hogy valami jónak tűnik, de később már rájövünk, mégsem volt az, beláttuk, vagy csinálunk valamit, ami szerintünk tök jó, de abba nem gondolunk bele (mert nem is feltétlen láthatjuk), hogy ez más emberekre milyen hatással van. Istenhez képest annyira nem látjuk át a dolgokat, mint egy kétéves kisgyerek a felnőtt szüleihez képest. Illetve még kevésbé, csak a hasonlatomnál akartam maradni.

          Isten ezzel szemben minden lát és minden tud, ezért kell bízni az Ő parancsaiban, mondjuk ha azt parancsolja, hogy ne csald meg a házastársadat, akkor tényleg ne csald meg, hiába tűnik tök jó ötletnek, mert élveznéd.

          Most idézek a katekizmusból:

          “397 Az Ördögtôl megkísértett ember hagyta, hogy szívében meghaljon a Teremtôje iránti bizalom,[505] és visszaélve szabadságával nem engedelmeskedett Isten parancsának. Ebben állt az ember elsô bűne.[506] Ettôl kezdve minden bűn engedetlenség Istennel szemben és bizalmatlanság az Ô jóságával szemben.

          398 E bűnben az ember Isten elé helyezte magát, és ezáltal megvetette Istent: önmagát választotta Istennel szemben, teremtett voltának követelményeivel szemben, és ezért saját java ellenére. A szentség állapotában teremtett ember arra rendeltetett, hogy Isten a dicsôségben teljesen ,,megistenítse” ôt. Az ördög kísértésére olyan akart lenni, ,,mint Isten”,[507] de ,,Istenen kívül és Isten elôtt, és nem Isten szerint”.”

          Vagyis Isten szabadságra teremtett minket. De sokan ezt félreértik. Egyesek szerint a szabadság arra jó, hogy szabadon választhassak jó és rossz, értelmes dolgok és hülyeségek, hasznos és haszontalan dolgok között. “Ha akarom, elcseszem az életem, végül is az enyém, mi közöd hozzá?!” – valahogy így.  Pedig a szabadságunk arra lenne, hogy a jót, az értelmeset, a hasznosat válasszuk és az így a mi érdemünk is legyen, hogy azt választjuk. Gyűlölhetnék is, de inkább a szeretetet választom, mert belátom, hogy az a jó nekem és másoknak. A szabad akaratom méltóságot ad, hogy szabadon választhatom Istent, a szeretetet, a jót. Az a rossz, ha valakik arra használják a szabad akaratukat, hogy a szeretetlenséget és a rosszat válasszák. “Mert nekem ezt is szabad, bibibi.” Lehet, csak nem megy vele túl sokra… A szabadságát nem mint eszközt tekinti a jóra, hanem az lesz az istene, hogy ő bárhogy dönthet, bármit választhat. Hiába hülyeség és rossz, ő választhatja azt is, ez lesz a lényeg.

          Ezt gondolhatnánk megalázónak, hogy Isten akarja megmondani helyettünk, mi a jó, de én azt látom, ha követem azt, amit Ő mond, akkor boldogabb vagyok és könnyebb szeretnem. Másrészt Ő annyira jó és annyival hatalmasabb nálam, hogy nem tartom megalázónak követnem az Ő szavát, inkább természetesnek tartom, hogy mint teremtmény igyekszem követni a Teremtőt, aki jót akar nekem.

          A másik gond Jézussal kapcsolatban van. Én nem tudom Isten gonoszságának és rossznak tekinteni Jézus halált. Egyrészt mivel Jézus Isten, ezért Isten szenvedte el a halált. Másrészt ha a gyerekeddel történik valami, az ugyanúgy fáj Neked is. Szóval Isten szenvedte végig Jézus halált.

          Másrészt Jézusnak nem lett volna automatikusan muszáj meghalnia. Az ember gonoszsága ölte meg Őt, nem Istené. Ha az emberek nem lettek volna körülötte olyanok, amilyenek, akkor nem kellett volna, hogy meghaljon. Jézus halála az emberek bűne volt, nem Istené. Isten nem kívánta Jézus halálát, csak megengedte mint elkerülhetetlen dolgot. Egyszerűen amilyen bűnös, gonosz emberekkel volt tele a világ, ez logikus következmény volt, hogy nem bírják elviselni, hogy éljen egy olyan tiszta ember, mint Jézus, aki ráadásul Isten szavát tanítja és követi. Ha jól emlékszem, Platon is megmondta, hogyha egy ártatlan ember megjelenne a földön, mi keresztre feszítenénk. Sajnos az emberek milyenségéből ez következik. De a legnagyobb rosszból (Jézus halála) kihozta Isten a legnagyobb jót (megváltás).

          Nem tudom, mennyire van helye itt effajta vallási vitáknak, és elnézést kérek, ha offoltam. De szerettem volna ezt elmagyarázni, amennyire tőlem telik. :)

        Korhely

        Korhely

        (2013. október 7. hétfő - 08:43)

        Szenvedéstörténet

         

        Nézi az arcát az Isten
        tükör által, homályosan.
        A féltőn szerető
        keresi magát a
        szeplőtlen alakban.
        .
        Nézi az arcát az Isten
        kőtáblákon, összetörten.
        Visszavonhatatlan
        halálnak halálát
        sok ezeríziglen.
        .
        Nézi az arcát az Isten.
        Te ács! Ő az én gyermekem.
        A fiút házadban
        élő áldozatul
        magamnak nemzettem.
        .
        Nézi az arcát az Isten.
        Szenvedj ki hát énhelyettem,
        magad szülj meg engem
        fájdalmadban, élő
        isteni személyem!
        .
        Nézi az arcát az Isten
        Szentháromság hatalmasan,
        magára ismerve
        az emberalakra
        teremtett anyagban.
          .
          /korhely/
      Suum cuique

      Suum cuique

      (2013. október 16. szerda - 11:41)

      “A keresztyén vallàs a kezdetektöl fogva tudàs ellenes.”

      Ez tévedés. Nem igaz, hogy az Egyház “a haladás és a tudomány ellensége”. A középkornak csupán egy rövid kis szakaszáról mondható el, hogy durva visszaesés következett be az ókor szellemi pezsgéséhez képest, azonban ez nem róható fel a kereszténységknek semmiképp. A népvándorlás nyomán megjelenő barbár hordák és a római birodalom összeomlása után, tehát a VI-X. században, csak az Egyház őrizte a műveltséget. Az újkorban csak az Egyház tanított, a misszióban a papság oktatta elsőként írásra és földművelésre a bennszülötteket. stb. – ezeket mind nem szokás mérlegre tenni ám! A sötét középkor tehát nem a kereszténység miatt volt sötét, sőt, a kereszténység volt a fény a sötétségben. Európát, a római birodalom szétesése után elönzötték a különféle harcos-lovas népek, és a kereszténység őrizte a kultúrát ezek ellenében.

      Olvasd el:

      http://www.depositum.hu/tudosok.html

      http://www.mult-kor.hu/20080626_tiz_ok_amiert_a_sotet_kozepkor_nem_is_volt_annyira_sotet?print=1

      http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=94979271&t=9000663

      http://en.wikipedia.org/wiki/Continuity_thesis

      http://www.youtube.com/watch?v=m5siHd1P5zk&list=PL57857981F3CC5D78 “The Catholic Church – Builder of Civilization”

    Kodo

    (2013. október 7. hétfő - 00:52)

    Az menjen egyetemre, aki arra érett és alkalmas rá, egyéb szempontok szerinti kirekesztés nélkül.
    Pl. bugyi vizsgálat nélkül.
    Nem lehet elfogadható sem a kirekesztés, sem pedig a kvótázás.
    Persze a kvótázás is kirekesztésnek és bugyi vizsgálatnak számít, tehát csak ismételtem önmagamat.
    Aki akar jelentkezzen, majd mérettessék meg. Ki-ki boldoguljon a képességei szerint.

      Slasher

      (2013. október 7. hétfő - 02:21)

      ,,Az menjen egyetemre, aki arra érett és alkalmas rá, egyéb szempontok szerinti kirekesztés nélkül.”

      Így lenne jó, de az egyetemisták többsége se nem érett, se nem alkalmas rá, hogy ott legyen :D

    edie

    (2013. október 7. hétfő - 09:17)

    Én is csatlakozok azokhoz akik szerint nem kéne ilyesmit kirakni… vagy legalábbis nem főoldalra, hanem max fórumtopiknak…

    Oké tény hogy sok hülye alibi szakon női többség van, és mint láttam, még ott is sokaknak nehezükre esik tanulni…

    Másrészt pl magam is találkoztam nem egy jó női orvossal és tanárral.

    Korhely

    Korhely

    (2013. október 7. hétfő - 12:01)

    A cikk vallàsi megfontolàsait teljesen félretenném, mert az ostoba érvelése mellett ràadàsul egy teljesen félrevezetö képet sugall.
    Sokkal mélyrehatòbban és tényszerübben kell foglalkozni a nök és férfiak iskolàztatàsi esélyeinek sùlyos egyenlötlenségeivel és annak félelmetes következményeivel.
    Màr régòta nem az a kérdés, h. a nök jàrhatnak-e az egyetemekre! A mai valòsàg az, h. Euròpa egyes orszàgaiban szinte csak a nök jàrnak egyetemre.
    “…nálunk a férfiak is járnak egyetemre, még ha nem is annyian, mint a nők. Vannak országok, ahol szinte csak nők járnak egyetemekre. A 15. hely a miénk szakképzett munkaerő vonatkozásában: 60%-uk nő.”
    http://szamvarazs.blogspot.ch/search/label/nemek%20k%C3%B6z%C3%B6tti%20egyenl%C5%91tlens%C3%A9gek
    Magyarorszàgon a fiatalabb korosztàlyokban a nök 75%-kal nagyobb részarànyban kapnak felsöoktatàsi képzést, és az arànytalansàg évröl-évre növekszik a férfiak rovàsàra, amit az alàbbi linken bemutatott, 2011. évi KSHI grafikon is tükröz:
    http://szamvarazs.blogspot.ch/search/label/fels%C5%91oktat%C3%A1s

    Jòl ismert tény, h. ” felsőfokú, különösen egyetemi végzettséggel a legjobbak az esélyeink a munkaerőpiacon belül maradásra. (…) A felsőfokú végzettséggel rendelkezők esetében sokkal magasabb a foglalkoztatottság és sokkal alacsonyabb a munkanélküliség, mint a többi csoport esetében.”
    http://szamvarazs.blogspot.ch/search/label/oktat%C3%A1s

    Szintén jòl ismert tény, h. “A felsőfokú végzettségű munkavállalók például lényegesen jobb kereseti viszonyokkal rendelkeznek, mint a középfokú érettségivel rendelkező társaik. A fizetések közti különbségek aránya az összes OECD-ország közül nálunk a legnagyobb.”
    http://www.felvi.hu/felveteli/jelentkezes/miert_felvetelizzek
    “A még középfokú végzettséggel sem rendelkezők jövedelme csökken a korral”
    http://szamvarazs.blogspot.ch/search/label/oktat%C3%A1s

    Ugyanennyire ismert, h. a 30 éves felsőfokú végzettségűek várható élettartama a nők esetében több mint 82 év. Ugyanakkor a 8 általánossal nem rendelkezők esetében ugyanez a férfiaknál 62 év.
    20 év különbség van a várható élettartamot tekintve a magas iskolai végzettségű nök és az alacsony végzettségü férfiak között.
    http://www.felvi.hu/felveteli/jelentkezes/miert_felvetelizzek
    “A legiskolázatlanabb 30 éven aluli férfiak várhatóan kevesebb, mint fele éri meg a 65. életévét (Kopp, 2008).”
    http://www.ofi.hu/kiadvanyaink/jelentes-2010/12-tarsgazd

    Ezekkel a pontosan adatolt következményekkel jàrò folyamatoknak a levezénylése, tàmogatàsa és elhallgatàsa a férfiak rabszolga sorba süllyesztésével, és kivégzésével egyenlö, a szemünk làttàra folytatott nemi alapon megvalòsìtott népirtàs.

    Keressük a bünösöket!

      edie

      (2013. október 7. hétfő - 12:22)

      Mit mond a bőcsészhallgató annak aki már végzett? Egy Big Macet kérek…

       

      A természettudományos karokon amik valóban garantálnak egy jó elhelyezkedést előbb utóbb a fiataloknak, egyértelmű férfi többség van. Legalábbis nálunk, de sztem még nyugaton sem sikerült eleget trükközni a kvótákkal…

      Úgy láttam az orvos meg tanár a nőiesebb szakmák, na igen, rájuk is nagy a kereslet. :)

      Maestro

      (2013. október 7. hétfő - 12:44)

      Sovány vigasz, hogy ezek a nők jórészt boldogtalanok lesznek, mivel nem találnak majd olyan párt maguknak, akire kellőképpen felnézhetnek.

        intj

        intj

        (2013. október 7. hétfő - 13:06)

        Nem érzem azt, hogy olyan férfi kell nekem, akire fel kell néznem. Legyen művelt, intelligens, és lehetőleg szociálisan alulfejlett, mert én is az vagyok, akkor jönnénk ki jól egymással, de ne álljon felettem. Álljon mellettem. Nekem semmi bajom nem lenne azzal, ha alacsonyabb pozícióban dolgozna és kevesebb pénzt hozna haza, mint én.

          hgyi

          (2013. október 7. hétfő - 13:38)

          Nem érzem azt, hogy olyan férfi kell nekem, akire fel kell néznem.
          Én igen. Merthogy nem szeretem a nálam alacsonyabb férfiakat. Igaz, nem is nagyon van olyan… :o)

          Maestro

          (2013. október 7. hétfő - 14:04)

          Mondom én, hogy te férfias módon gondolkozol, ezért ne következtess magadból a nők összességére :-)
          A nők többsége ösztönösen olyan férfit keres párjának, akire fel lehet nézni valamilyen formában.

            intj

            intj

            (2013. október 7. hétfő - 14:12)

            Mindig is tudtam, hogy nem vagyok olyan, mint a korombeli lányok többsége. Van egy erős gyanúm, de ha szakemberhez fordulnék, akkor meg lennék bélyegezve egy életre ezért.

          Inaara

          Inaara

          (2013. október 7. hétfő - 20:01)

          “Nem érzem azt, hogy olyan férfi kell nekem, akire fel kell néznem.”

          Nekem viszont kizárólag olyan férfi kell.  Igaz, nem INTJ vagyok.  :)

            intj

            intj

            (2013. október 7. hétfő - 20:06)

            Én úgy pontosítanám a mondanivalómat, hogy persze kell a tisztelet, de legyen kölcsönös, és ne helyezze magát fölém, mint ahogy én sem fogom őt magam fölé helyezni, és magamat sem őfölé, szóval egyenrangúság kell nekem. Azt pedig, hogy tiszteljem, nem fogja tudni kivívni klasszikus alfáskodással, sem azzal, ha egy rakat pénzt hoz haza. Valaki vagy olyan ember, akit tudok tisztelni, vagy olyan, akit nem, és attól nem is akarok semmit.

          Tibi

          tibi22

          (2013. október 11. péntek - 11:26)

          Nem érzem azt, hogy olyan férfi kell nekem, akire fel kell néznem” – sosem kezdenék olyan nővel, aki nem néz fel rám. Emancipált sokdiplomás fehérnépek kizárva.  Az egészséges férfiképemhez elengedhetetlen, és ezidáig mindig találtam ilyet. Figyelembe véve a nemek arányát, ill. az elharapódzó férfihomoszexualizmust, vélhetően mindig jutni fog valamilyen, azaz nem nekem kell aggódnom azon, hogy egyedül maradok. Félek, ez a megfoghatatlan aggódás gerjeszti ezt a fékezhetetlen feminista gyűlöletet is… érzik ők a vesztüket, kezdenek ráébredni; semmi másra nem kellettek, mint engedelmes gazdasági rabszolgának. Nem véletlenül marasztalják őket 30 éves korukig az iskolapadban. Szívják csak jól magukba a rendszer iránti engedelmességet, aztán lehet őket hajtani 30 évig napi 16 órában. Nem kérdez, nem kérdőjelez, nem álmodozik családról,  csak teszi teszi teszi a dolgát; első a főnök elismerése. És mivel minden egyes nap közlik vele, hogy bármikor pótolható, 120%-ot teljesít… mert tudja, mögötte ott áll a fiatalabb, csinosabb alázatosabb és a helyére pályázik. Persze mindezekért cserébe megkapja a drága cégautót, laptopot, mobilt, kosztümöt. (ezzel 30 évig jól is lakatják) Majd 60 évesen rájön; Ő tulajdonképpen nem is a saját életét élte, hanem egy számára megszabottat. Még neve sem volt sokszor, csak egy iktatószáma a beléptetőkártyán. Na, az a felébredés lesz a kemény, mikor rájön, hogy őt átbaszták a látszatkiegészítőkkel, státuszokkal és egy percig sem volt szabad, pláne boldog. Bocsánat, jól elvittem a témát.

           

            Fuzzy Logic

            Fuzzy Logic

            (2013. október 11. péntek - 11:45)

            Ahogy Meastro is írta: A nők többsége ösztönösen olyan férfit keres párjának, akire fel lehet nézni valamilyen formában. Szóval nem értem, hol itt a probléma. Neked se volt eddig bajod azzal, hogy ilyet találj (te írtad). A nők egy része pedig olyat keres, akivel kölcsönösen felnézhetnek egymásra valamiért, mert ő is tudja tisztelni a másik embert (ezek az emancipált nők, akik tanulnak, dolgoznak és fontosnak érzik a társadalmi szerepet is, nem csak a családot). És van egy réteg, aki egyáltalán nem is keres senkit. De nem értem ezt a horror vizionálást… mintha a mai 60 éveseknek csak a családjuk lenne az egyetlen elfoglaltsága. Mitől más egy megözvegyült öreg, akinek mondjuk kimentek a gyerekei külföldre? Azért oda kell figyelni minden szociális kapcsolatra (család, barátok, ismerősök, klubtagok, akármi) és akkor nem lesz egy magányos és üres öregkorod.
            Btw pont az ilyen, csak a családnak élő emberek nem tudják elengedni a gyerekeiket, hogy normális felnőttek lehessenek, hanem függésben tartják őket és anya- apakomplexusos önállótlan és döntésképtelen emberek tömegeit termelik ki. Van társadalmi élet is a világom.
            Bocs, hogy én is elvittem a témát :)

              Tibi

              tibi22

              (2013. október 11. péntek - 12:04)

              “akivel kölcsönösen felnézhetnek egymásra” – ezt felejtsük el! Kölcsönös tisztelet létezik, de kölcsönösen felnézni nem lehet. Vagy fel, vagy le. Valaki mindig irányít egy kapcsolatban. Abban az esetben ha a nő dominál,a párja sok estben 45 évesen beadja a kulcsot. A zárójelentésen többnyire agyvérzés, szívinfarktus szerepel. Fordított esetben pedig, ha a férfi hordja a nadrágot, azt divatosan “CSBE”-nek  nevezzük. Az erélyes, következetes hangos szót büntetjük, a módszeres leamortizálást, halálba kergetést  nem. Demokrácia. :-(
              és akkor nem lesz egy magányos és üres öregkorod.” – a legszebb amit kívánhatsz nekem, de kérek mellé egy öreg vizslát, és egy rozoga halászbárkát is… és a boldogságom határtalan lenne!

                Fuzzy Logic

                Fuzzy Logic

                (2013. október 11. péntek - 12:16)

                Ezt úgy általában írtam, hogy senkinek nem lesz magányos és üres az öregkora, ha odafigyel minden szociális kapcsolatára.

                A kölcsönös tisztelet lenne a legoptimálisabb, csak sajna nem mindenkinek megy. Az irányítás is olyan, hogy bizonyos dolgokban a férfi döntsön, bizonyos dolgokban pedig a nő. Akinek az adott dolog jobban fekszik. Én egyszer engedtem, hogy valaki teljesen átvegye felettem az irányítást, soha többet. Ha így “vénkisasszony” maradok, akkor az maradok, de nem feltétlenül leszek magányos.

                Fuzzy Logic

                Fuzzy Logic

                (2013. október 11. péntek - 13:47)

                Na várjunk már. Most esett le a papírhúszas.

                “Kölcsönös tisztelet létezik, de kölcsönösen felnézni nem lehet. Vagy fel, vagy le.”

                Neked olyan kell, akit le tudsz nézni? Ezt kibontanád? Mert így nekem ez jön le. De azért ez biztos nincs így… gondolom én.

                  Tibi

                  tibi22

                  (2013. október 11. péntek - 14:22)

                  “Neked olyan kell, akit le tudsz nézni?” -nem, a saját gondolatfonaladat görgeted magad előtt. Pusztán kizártam a “kölcsönös egymásra felnézést” mert logikai bukfenc. Lenézésről konkrétan nem szóltam. Nyilván nem azért kezdek egy nővel, hogy lenézzem. Számomra az az egészséges, ha én hozom a döntéseket, és én tartom ezekért a hátam A feministák azt szeretnék, hogy a nő hozza a döntéseket, a férfiak kontójára. Feleljen a férfi a nő rossz döntéseiért! Ami azért vicc.
                  A lenézésről egy példát engedj meg nekem! 2 évvel ezelőtt egy állami vállalat; V. egészségpénztár céges autókat lízingelt a felső vezetőknek. Lehetett választani a Saab 95t. sportkocsi, illetve Volvo Xc90 terepjáró közül. Nagyjából azonos áron futottak. Kivétel nélkül az összes női vezető a terepjárót választotta, (városi használatra), biztosan nem azért mert abból LE LEHET NÉZNI, szinte az összes többi autóra. Apró, de beszédes nüanszok.

                    Fuzzy Logic

                    Fuzzy Logic

                    (2013. október 11. péntek - 14:58)

                    Jól van, hát sejtettem én, hogy nem vagy olyan, csak hülyén jött ki (nekem, úgyhogy inkább rákérdeztem). Így már világos.

                    Nem is értem miért a terepjárót, pedig a sportkocsi szexeh. Tényleg nem vonzóak akarnak lenni, hanem befolyásosak.

    intj

    intj

    (2013. október 7. hétfő - 13:04)

    Ha azt mondanák, hogy nem folytathatom a tanulmányaimat, csak azért mert nő vagyok, harakirit követnék el.

      hgyi

      (2013. október 7. hétfő - 13:44)

      Hülyeség. Miért ölnéd meg magad? Miért magadat ölnéd meg?
      Akik ilyet mondanának, megteremtenének egy újabb feministát…

        intj

        intj

        (2013. október 7. hétfő - 14:02)

        Mert a tanulás és a tudásvágy egy elemi dolog az életemben, enélkül nem érezném magam teljesnek. Minek élni, ha nem foglalkozhatok professzionális azzal, amit szeretek? Szerintem az olyan élet, amiben semmi örömünket nem leljük, nem élet. Sosem éreztem azt, hogy bármit is meg kell tennem, csak azért, mert elvárják tőlem.

          hgyi

          (2013. október 7. hétfő - 14:19)

          De a harakirivel kiiktatnál egy tanulni vágyó nőt. Legalább harcolni akarnál azért, amit szeretsz… De te csak így egyszerűen feladnád. Kielégítenéd azokat, akik azt mondják, a nők ne járjanak egyetemre? Ellentmondásokat vélek felfedezni az erőben. :o)

          Szerintem az élet sosem csak negatív – ti. “amiben semmi örömünket nem leljük”. Az életben mindig vannak olyan dolgok, amelyekben örömünket lelhetjük, ha akarjuk. Hogy semmi ilyesmi nincs, olyan nincs.

            intj

            intj

            (2013. október 7. hétfő - 14:27)

            Hát persze, te biztos tudnál jó dolgokat is találni egy rádkényszerített helyzetben, de én nem, mert szétáradna bennem a depresszió és a gyűlölet. Nekem ez az “örömünket leljük benne, ha akarjuk” oda vezet, hogy bárki bármit megtehet velünk, mert mi mindenen csak mosolygunk, hiszen hű de nagy örömöt találunk benne. Mert aki keres, az persze talál, csak nem mindegy, hogy mennyire őszintén. Most igaz, kicsit változott a helyzetem, meg a körülményeim, de nagyon sokáig, értsd évekig éreztem azt, hogy semmi értelme élni.

              birsalma

              birsalma

              (2013. október 11. péntek - 22:38)

              Miért érezted úgy? Mire voltál kényszerítve? Kár, hogy ezt más nem kérdeztem meg, mert ez, akárhogy is vesszük, nagyon súlyos kijelentés.

    Borisz

    Borisz

    (2013. október 11. péntek - 00:58)

    Fura ez az egész.

    Tényleg fura. Az informatikai megfelelőjét DDoS támadásnak hívnám.

    Pash Cutter

    Pash Cutter

    (2013. október 11. péntek - 18:05)

    “Azt, hogy: belátom Naooo, igazad van. Meg tényleg bele kellett volna süllyeszteni azt a szigetet az óceánba. Milyen naiv voltam. Kár, hogy nem voltál ott, hogy tanácsokat adhass. Megnyertük volna a háborút a te vérszomjasságoddal.”

    Hát, Nanooo, ezen sokat nevettem. Amit csinálsz, az nem is trollkodás, hanem stand up comedy. :)))

    Pash Cutter

    Pash Cutter

    (2013. október 14. hétfő - 12:55)

    “A ráadás pedig a legnagyobb csoda. Az ilyen nőket a szeretetben maguk fölé emelték a normális férfiak és tisztelték, míg Rosa Luxemburgot a csatornába dobták.”

    Nem értem ezt a Rosa Luxemburg-os kommentet. Magyarázza már el nekem valaki!

    Friedrich Ebert, a német ellenforradalmár bérencei egy szűk sikátorban agyonlőtték, és a “csatornába dobták” a német forradalmárnőt. (“Gyűlölöm a forradalmat” – Friedrich Ebert). A Rosa Luxemburgot “csatornába dobó” Ebert és a gyilkosságot végrehajtó cinkosai lennének a normális férfiak?

    De még mindig nem értem, hogy jön ez ide… A témához…

    ***moderálva***

      Parsifal

      Parsifal

      (2013. október 14. hétfő - 22:22)

      ***moderálva***

      A “német” (helyesebben hazátlan, szekularizált, gyökértelen, zsidó származású) forradalmárnő uszított értékek ellen. Friedrich Ebert nem volt “ellenforradalmár”. Az igazi ellenforradalom Bangha Bélával kezdődik, nem egy félig-meddig forradalmár szocdemmel.

      “Ha a Forradalom rendbontás, akkor az Ellenforradalom a Rend helyreállítása. A Rend pedig nem más, mint Krisztus békéje Krisztus Királyságában, azaz az önfegyelmezett és hierarchikus, alapvetően szakrális, antiegalitárius és antiliberális keresztény civilizáció.” (Plínio Corrêa de Oliveira: Forradalom és Ellenforradalom.)

      A témához annyiban van köze a felvetésnek, hogy a hagyományos oktatási modell fölszámolása is a forradalmi folyamat része.

    Parsifal

    Parsifal

    (2013. október 15. kedd - 11:29)

    Felüdülésként.

    Harcművészet, lovagolás, íjászkodás, férfi-női szerepek a Szent László-legenda tükrében.

    http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20131012_guba_andras_eletet_adnek_ha_nem_is_fizikailag

    Reina Nicolasa

    (2013. október 15. kedd - 15:08)

    .

      Parsifal

      Parsifal

      (2013. október 16. szerda - 08:51)

      Ezzel mit cáfoltál? Semmit.

      Ez citatológia és a kivételek hamis extrapolációja. Mit mond Williamson?

      “Természete szerint tanulékony, és esetleg a szükségesnél nagyobb agykapacitással is bír, így mindig jól imitálja a jó tanuló szerepét, főleg akkor, ha kedvében akar járni egy férfiprofesszorának. Ismételten nem szabad ezért kigúnyolni, hisz Isten olyannak tervezte, hogy kedves legyen és tessék – a férjének. Előfordul, de nagyon ritkán, hogy a lenyűgöző hallgatónőből valóban jó tanuló válik, azonban ez ellenkezik a nő istenadta alaptermészetével. Szíve és esze másra kell, hogy irányuljon. Leányok, valóban sok időt és szüleitek sok pénzét olyan foglalatosságra akarjátok pazarolni, amit Isten nem nektek szánt?”

      Pázmány az elemi szintű oktatásról ír, ne emeljük ki a kontextusából gondolatát. Ezt Williamson sem ellenezte. Ne emeljük már ki a kontextusából azt sem, amit Williamson írt. Először meghatározta az egyetemek természetét, majd a nők természetét.

      Ráadásul a teológiai érvelés szabályai szerint a konszezualitás, egybehangzás fontos követelmény. Ennek megtörése citatológia.

      A természetfeletti rend a természetesre épül. Egy tételes isteni vagy apostoli rendelkezés metafizikai háttere mindig az ember természetében van. Az isteni és apostoli jogú rendelkezés biztos nincs ellentétben a természettel. Nőknek meg tilos rendes úton (via ordinaria) férfiakat vezetni. Paduában is a reneszánsz degenerációja során történt meg ez az egyébként hallatlan eset.

      Azok a nők, akik pedig férfiasak voltak (mint Schlachta Margit, Avilai Szent Teréz), nem házasodtak meg. Fölismerték természetszerű hivatásukat és nőket vezettek. A “férfias” apátnők is. Ez, hogy úgy mondjam, az áteredő bűn miatti torzulás az emberi természetben, egy kereszt, de jóra fordították, nem emancipáltan és kioktatóan hablatyoltak a férfiaknak, ahogy manapság általában teszik.

      Ez ugyanaz, mint az, hogy voltak olyan “nedves” misztikát művelő férfiak (Boldog Heinrich Suso, Keresztes Szent János), akikről esetleg vélelmezhető írásaik alapján, hogy effemináltak voltak, sőt, hogy hajlamosítva voltak arra, hogy homoszexuálisok legyenek. Mégsem beteges módon élték ki e természeti differenciájukat, hanem építő módon.

      Ismert a léleképítésből, az aszkétika és misztika tudományából, hogyha a természet hagyott valami hiátust, máshogy pótolta ki. Ahogy egy vak embernek is kifinomul a hallása.

      Hadd idézzem Müller Lajos SJ kiváló megállapítását, amit Reina Nicolasa fáradhatatlan munkája osztott meg a világháló olvasótáborával, amivel Williamson is egyetért, mármint a kényszerhelyzettel (vö. a franciaországi oktatási körülményekre adott válaszát). Már csak azért is, hogy kerek legyen a Müllertől vett idézete az előttem szólónak:

      http://jotanacsanyjakonyvtar.wordpress.com/2013/10/07/muller-lajos-leanyhivatasok-v-vege/

      Hogy tehát mindent összegezzünk, elis­merem annak méltányosságát, hogy a nő átmenetileg és kényszerhelyzetből a csalá­don, a zárdán kívül is munkát, poziciót kérjen, tehetségét érvényesítse, de azért minden körülmények közt maradjon nő. Ne engedje soha lelkében elnémulni azt a vissz­hangot, amelyet a Teremtő hívogató szava abban támasztott: Vissza a tűzhelyhez, vissza a családba!

      De Maistre grófnak leánya, Voltairere hivatkozva, egyszer így írt édesatyjának Szentpétervárra: „A nő éppen úgy képes és alkalmas mindenre, mint a férfi.” A kitűnő gróf erre 1808. október 24-én az orosz fővárosból így válaszolt leányának: „Voltaire szava csupa üres hízelgés és egyike amaz ezernyi ostoba kijelentéseknek, ame­lyekre a ferney-i filozófus magát ragadtatta. Éppen az ellenkező az igaz! A nők egyet­len irányban sem alkottak mesterműveket. Nem ők írták az Iliászt, sem az Aeneist; sem a Megszabadított Jeruzsálemet, sem az Atháliát; nem a Misantropot, sem a Játékost.

      Pantheont s a Szent Péter dómot nem ők építették. Nem ők alkották meg a milói Vénuszt, sem a belvederi Apollót. Nem ők írták a Princípiumok könyvét, sem a Világ­történelem feletti értekezéseket, sem a Telemachot. Az algebrát s messzelátót nem ők találták fel, sem a szövés mesterségét stb.-t.

      De van egy nagy dicsőségük! Az ő keb­lükön képződik, nevelődik, ami a világon a legnemesebb: a jó ember, a  asszony. Ha a fiatal leányt jól nevelik, ha tanulékony, szerény és jámbor, akkor egykor ő is így fogja nevelni gyermekeit. És ez a világnak a legnagyobb művészete! A sok tudomány (s még inkább a politikai szereplés) a nőt annak a veszélynek teszi ki, hogy úgy a férfiak, mint a nők tetszését elveszti. A férfiaknak azért nem tetszik, mert nem akar­ják, hogy az asszony velük egyforma legyen. A nőknek meg azért nem tetszik, mert ezek nem tűrik, hogy egyik-másik nő náluk több legyen. 

      És mikor a fiatal comtesse édes atyjának e szavai felett panaszra fakadt: „akkor tehát a nő középszerűségre van kárhoz­tatva . . .?”

      Az atyja így felelt: — „Korántsem, mert a nő fenségesig emelkedhetik, de a női fenségesig.

      A nők nagyrésze erősen téved, midőn azt hiszi, hogy a nő nem tüntetheti ki magát másként, csak mint a férfiak!” [Kiemelés tőlem – Parsifal]

      ______________________________

      Az alapkérdés tehát nem az, egyes nők potencialiter képesek-e férfiszerepeket ellátni, hanem az, hogy nőiessége, családi élete, és a társadalom maga nem szenved-e hátrányt e miatt.

      Kitűnt itt az is, hogy a “regula fidei” (hitszabály) érveléstechnikáját nem ismerted, kötötted (szerény véleményem szerint) az ebet a karóhoz, és csak a “dogma formalis”-ra hivatkozva elvetetted. Ez egy régi kisszemináriumban is 5-ös (mai 1-es) átlőve. Többfajta engedelmesség van az egyes teológiai fokozatok szerint, és ami nem dogma az sem “szabadon”, tetszés szerint vethető el. Mégis, mint mikor egy tanítónéni kiabál a kisfiúkkal, úgy éreztem, úgy oktatsz ki minket, Suum Cuique-val. Ez szubjektív impresszióm. (Nem biztos, hogy egyezik Suum Cuique impressziójával.)

        Reina Nicolasa

        (2013. október 16. szerda - 09:33)

        Alkibiadesz

        (2013. október 16. szerda - 11:00)

        “A férfiaknak azért nem tetszik, mert nem akar­ják, hogy az asszony velük egyforma legyen.”

        Attól, hogy egy nőnek van tehetsége, képességei, még nem lesz a férfival “egyforma”. Nem fog kinőni a farka, nem lesz férfipózer stb.
        Tehetség és tudás hiányában is lehet egy nő feminista férfipózer, illetve ezek birtokában is maradhat nőies.

        “A nőknek meg azért nem tetszik, mert ezek nem tűrik, hogy egyik-másik nő náluk több legyen.”

        Pont úgy, mint cickányék között is “árulónak” számít aki dolgozni akar, és nem segélyekből tartja fenn magát azt hangoztatva, hogy a “többségi társadalmi elnyomás” miatt neki erre nincs lehetősége.
        Biztos, hogy ez a helyes és bátorítandó megközelítés?

          Parsifal

          Parsifal

          (2013. október 16. szerda - 11:07)

          Ez félreértés értelmileg, vagy akaratilag csúsztatás.

          Joseph de Maistre, az ellenforradalom teoretikusa helyesen szólt. Mi vonzó egy nőben? Az, hogy más. Az okos nő épphogy tudja, nem lehet nőként konfrontatíve elérnie bármit egy férfinál.

          Az egyformaságot  “univoce” gondolta a gróf. Pozsonyi Ádámot tudom idézni. Minden egészséges nőnek disszonáns lenne, ha a tükör elé lépne a férfi, kitúrná onnét a nő, és bájgúnárkodna, meg így beszélne: “Áh, voltam a Zarában, jött nekem egy új, nagyon csini zakó.” Az is lehet, hogy egy trampli nőnél jobban kicsípné magát az ilyen férfi, de érezzük, homokszem van a gépezetben. A férfi legyen igenis igényes, legyen “hanyag eleganciája”, de ne legyen metroszexuális zsúrfiú.

          Ugyanúgy a nő ne legyen műveletlen, de ne akarjon erővel harcolni a férfiakkal szemben – esélytelen, és az önértékelése, egészsége, kedélye rámegy, teljesen fölöslegesen. Istar papnőjét is látszólag legyűri Enkidu, mégis legyőzetve győz a nő. ;)

            Pash Cutter

            Pash Cutter

            (2013. október 18. péntek - 08:41)

            “Joseph de Maistre, az ellenforradalom teoretikusa helyesen szólt. Mi vonzó egy nőben? Az, hogy más.”

            Csak azt ne mondd, hogy ez tőle egy vadonatúj felfedezés volt! Mindezen gondolatot már előtte és utána is megállapították százan. Ezt elmondta előtte egy középkori trubadúr, és utána dr. Csernus Imre.

            Sok újat nem mondott a havercsávó! Még a maga korában sem! :D

              Parsifal

              Parsifal

              (2013. október 18. péntek - 11:30)

              Az objektív igazság tértől és időtől független. A normalitás jele, ha szubjektív értelmünket az objektív valósághoz illesztjük (a logikai igazság).

        edie

        (2013. október 16. szerda - 11:51)

        Szerintem meg ezt a hülyét el kéne küldeni Szaud Arábiába ott kiélhetné magát.

          Parsifal

          Parsifal

          (2013. október 16. szerda - 14:08)

          Köszönöm a minősítgetést, kedves Edie! A püspökre gondolt, vagy rám?
          Nem jó példa, ugyanis Szaúdi-Arábia gyakorlatát maga Williamson vagy én is kritizálom. Kissé cizelláltabb a gondolkodásunk. Krokodil-érvelése nem állja meg helyét.

    Parsifal

    Parsifal

    (2013. október 18. péntek - 08:23)

    Repetitio est mater studiorum.

    Egy kedves hölgyismerősöm ingerülten szajkózta, mikor fölvetettem Williamson tézisét: “Ez nem dogma!” :) Ajánlottam olvasásra neki ugyanezen Schütz-féle Dogmatika első kötetéből a mű első értekezésének 3. és 4. fejezetét. Főleg “Az egyházi előterjesztés tárgya” című fejezetet. A közvetett és közvetlen tárgy fogalmának megismerését, a materialiter és formaliter dogma közötti különbséget és mindkettő jelentőségét stb. Jellemző általában a női kedélyingadozásra, hogy míg egyszer merev férfiassággal igazságosságot mímel ridegséggel, másszor indiferentista “szívvalásba” menekül és antiintellektualista lesz. A nőnek kell a férfi a harmonizáláshoz. Igaza van Aquinói Szent Tamásnak: “Iustitia sine misericordia crudelitas est, misericordia sine iustitia mater est dissolutionis.” (Az igazságosság irgalmasság nélkül kegyetlenség, az irgalmasság igazságosság nélkül a bomlasztás szülőanyja.)

    A nő általában személyeskedésről papol, holott a férfi a “klerikusok disputájában” (ha elég intelligens) megkülönbözteti a természetet és a személyt, a bűnt és a bűnöst, a tévedőt és a tévedést.

    A nő erre önmagában, emancipáltan képtelen. Mindig szüksége van egy tengelyre. Ez nem bűn, vagy fogyatékosság, hanem természetes ajándék. A nő katalizátor, mediatrix: hivatását abban látja, hogy megérzései, intuíciói alapján motiválja a férfit, ha úgy érzi kileng a kontrér ellentétek (pl. igazságosság vs irgalmasság) világában, azonban önmagában “elrepülhet”. Ahogy a táncban pörgetik a menyecskét. A nő motivál pörgetésre, de ha elengedi a férfi, elszáll.

    „Ésszel sem nehéz belátni, hogy a nő kevésbé alkalmas a nyilvános hivatásokra általában, a papira különösen, Mert gondolkodása és törekvése természetétől fogva nem szívesen megy túl a család és a közelállók körén; a személyes odaadás és a közvetlen személyes érdekeltség körében tud igen nagyot tenni és óriási áldozatot hozni, de elvontabb, általánosabb jellegű föladatok iránt alig tud mélyebb és állandóbb érdeklődést és megfelelő személyi erőkifejtést ápolni, és főként nem tud szubjektivizmusából, érzelmei és érdekei köréből fölemelkedni annak az objektivizmusnak fönntartás nélküli következetes képviseletére, mely a katolikum lényegét teszi. A katolikus papi hivatás az Egyház föladatai iránt föltétlen odaadást, a felsőbbségek iránti tiszta, fegyelmes engedelmességet követel; a különféle szellemi és társadalmi irányokkal, jelenségekkel és emberekkel szemben megvesztegethetetlen tárgyilagosságot kíván, mely szét tudja választani a dolgokat és a személyeket, és mindent higgadtan hozzá tud mérni a kinyilatkoztatás örök értékeihez. A nő szubjektivizmusa, mindenben a személyes vonatkozásokat kereső és ápoló, a konkrét kicsinyességekbe kapaszkodó érzelmessége ezeknek a föladatoknak bajosan tud megfelelni. A nő rendeltetésénél fogva inkább az emberiség természeti mozzanatát képviseli; a férfiú inkább a személyit. Innen van, hogy a természetimádásban megrekedt pogányság a nőben látja a maga vallásosságának megfelelő papot. A három személyű egy Isten közösségébe fokozatosan fölvezető kereszténységnek azonban a férfit kellett papságra küldeni, aki a krisztusi kegyelem erejével a nőt is kivezeti a természet kötöttségéből az Isten gyermekeinek személyes szabadságára. Csak az itt kérdésbe jövő bonyolult pszichikai vonatkozások nemismerése sugallhatta azt az aggodalmat, hogy a férfi-pap nem tud kellően belehelyezkedni a női lélek különleges állapotaiba és szükségleteibe; hogy azt nők jobban tehetik, és így legalább a nőknek jobb lelkipásztorai lehetnének. Erre rácáfol nemcsak az Egyháznak páratlan sikerekkel megkoronázott immár közel kétezer éves szentelt hagyománya, hanem a mélyebb emberismerő és őszintébb nők és férfiak egybehangzó tanúsága.”

    (Forrás: Dr. Schütz Antal: Dogmatika. A katolikus hitigazságok rendszere. Második, bővített kiadás. Szent István Társulat, Budapest, 1937. 606–607. oldal.)

      Athena

      (2013. október 19. szombat - 16:22)

      Kíváncsian és néhol borzongással olvasom ezt a prédikációt (meg a fentit is a püspök úrtól). Az egész gondolatmenet tükrözi azt az objektív, száraz logikát, ami a férfiakra jellemző, ami a saját érvein kívül nem hajlandó semmi mást meghallani, és a sokrétű, számos egyéb körülményt figyelmen kívül hagyva egyetlen okra visszavezetni egyes jelenségeket – mint itt a nők eltávolodása a családi élettől, az ő hagyományos szerepeiktől. Mintha a társadalmi folyamatok egyedül a logikán múlnának – na hiszen…

      Csak egy-két gondolat, ami felötlik bennem:

      1. Mi a helyzet a protestáns lelkésznőkkel? Ők képesek betölteni a feladatukat, megfelelni a szerepelvárásoknak? Én még egyszer sem hallottam, hogy a női lelkészek működése az evangélikus vagy református egyházon belül, vagy a híveik számára válsághoz vezetett volna.

      2. Arra a pontra visszavezetni az érvelést, hogy a nők azért ne tanuljanak egyetemen, mert a teológia a legfőbb tudomány, aminek minden más tudomány alá van rendelve, ennek megértésére viszont a nők eleve képtelenek – szóval ezzel jönni egy olyan korban, amikor a Higgs-bozon felfedezése Nobel-díjat ér, hát erősen idejétmúlt és nevetséges állítás.

      3. Én közel sem látok olyan éles szakadékot a karrier vs. család kérdésben. Ismerek néhány női professzort, szakmámból kifolyólag főleg pszichológiaprofesszorokat, akik amellett, hogy női szemmel nézve is kellemesen nőies jelenségek, családanyaként is megállták helyüket – a szintén sikeres felnőtté vált két-három gyermek elég bizonyíték rá. Tény, hogy erős akaratú nőkről van szó, de nem is ment volna másként ugyebár. Nem tagadva természetesen, hogy vannak olyan női tudósok, akikből nem lesz családanya és feleség. De hogy a kettő kölcsönösen kizárná egymást, azt nem gondolom. Legfeljebb egy diplomás nő könnyebben szánja rá magát a válásra, mert anyagilag függetlenedni tud és az önértékelése is stabilabb. Ebben sincs semmi kivetnivaló, ha a másik alternatíva benn maradni egy rossz házasságban. Hála istennek, az a kor már rég elmúlt, amikor egy nőnek azért kellett elnyomnia magában az intelligenciáját, bármilyen irányú érdeklődését és veleszületett képességeit, mert nőnek született… és maradt az egyedüli választható életút, a férjhez menés és gyereknevelés. Ami ma sincs megtiltva természetesen! De ma már egy nő választhat – és ez a legfontosabb. A szabad akarat kiváltsága ugyanis nem egyedül a férfit illeti, akár tetszik, akár nem.

      4. Sokszor az az érzésem a cikkek olvasgatásakor, hogy itt a Férfihangon megnyilvánuló férfiak elképzelései szerint minden szépen és rendben ment a maga útján úgy kétezer évig, aztán a semmiből felbukkant néhány gonosz feminista és elkezdték szétzilálni a társadalmat, meghülyítették a többi nőt, és azóta minden rossz erre vezethető vissza: a nemek közti különbségek elmosódása, a család válsága, a férfiak vezető szerepének vélt vagy valós háttérbe szorulása, és emiatti sérelmeik. Először is ez egy erősen leegyszerűsítő érvelés, meg erősen kibújás a felelősség alól a férfiak számára. Ahhoz, hogy egy társadalmi jelenség krízist okozzon, ami aztán alapjaiban forgatja fel a fennálló rendet, és végül korszakváltást eredményez, ahhoz kell legalább egy mélyen lappangó, régóta húzódó társadalmi elégedetlenség, feszültség, aminek a feminizmus megjelenése nem kiváltó oka, hanem következménye. A politikát akkor is és most is a férfiak csinálják, a társadalmat még mindig ők irányítják – akkor hogy is van ez? Az iparosodás, a néptömegek városokba özönlése, a modernizáció mellett a nők munkába állása gazdasági kényszer volt, ami mellett a feudalizmusra jellemző családi hierarchia fenntartása lehetetlenné vált.  A XX.sz. történelme sem segítette elő, hogy visszatérhessenek hagyományos szerepeikhez: világháborúk, kommunizmus, szocializmus, további iparosodás, stb. stb. És aztán egyszer csak már nem is akartak – addigra túlságosan kinyílt a világ. Nem sok nő van manapság, aki egyedül a családnak akarná szentelni az életét, de ezért a nőket szidni egy olyan százötven év után, ami mögöttünk van – hát minimum ostobaságra és szűklátókörűségre vall.

      5. Bármely nő megölésének és csatornába dobásának helyeslése az én szememben olyan távol áll egy igazi férfi gondolkozásától és értékrendszerétől, mint Makó Jeruzsálemtől. Az ilyen kenetteljes papi szövegbe csomagolt burkolt gyűlölet  annyira visszataszító. És Rosa Luxemburg mellett nem volt egy Karl Liebknecht is…? Ja, nem, Rosa Luxemburg egyedül csinálta a forradalmat. Persze. Ő a hibás, mé’  vót ott.

        Naooo

        Naooo

        (2013. október 19. szombat - 16:55)

        “amikor a Higgs-bozon felfedezése Nobel-díjat ér”

        Ja, mekkora marhaságokra adogatják már.

        Pash Cutter

        Pash Cutter

        (2013. október 19. szombat - 18:04)

        “Bármely nő megölésének és csatornába dobásának helyeslése az én szememben olyan távol áll egy igazi férfi gondolkozásától és értékrendszerétől, mint Makó Jeruzsálemtől. Az ilyen kenetteljes papi szövegbe csomagolt burkolt gyűlölet  annyira visszataszító. És Rosa Luxemburg mellett nem volt egy Karl Liebknecht is…? Ja, nem, Rosa Luxemburg egyedül csinálta a forradalmat. Persze. Ő a hibás, mé’  vót ott.”

        Én sem értem, hogy jött be a képbe Rosa Luxemburg meggyilkolása. Friedrich Ebert a bérenceivel meggyilkoltatta, aztán ment a holtteste a csatornába. ***moderálva***
        Végül is ellenforradalmi szempontból érthető lenne a gesztus: megállította az 1918-as német forradalmat, kivégeztette annak vezetőit stb. Sokak szerint ez tök jó!

        De valószínűleg nem ilyesmi az üzenete: valami nagyon félrement. Talán jobb lett volna ezt a megjegyzést elhagyni.

        Parsifal

        Parsifal

        (2013. október 20. vasárnap - 10:58)

        Kedves Athena!

        Kíváncsian és néhol borzongással olvasom ezt a prédikációt (meg a fentit is a püspök úrtól). Az egész gondolatmenet tükrözi azt az objektív, száraz logikát, ami a férfiakra jellemző, ami a saját érvein kívül nem hajlandó semmi mást meghallani, és a sokrétű, számos egyéb körülményt figyelmen kívül hagyva egyetlen okra visszavezetni egyes jelenségeket – mint itt a nők eltávolodása a családi élettől, az ő hagyományos szerepeiktől. Mintha a társadalmi folyamatok egyedül a logikán múlnának – na hiszen…

        Ez nem „prédikáció”, hanem egy problémának a vallástól független, józan észre épülő, a természetből kifejtett érvrendszere, amire ráépül (mivel a szerző katolikus) a kinyilatkoztatás tekintélyére épülő okfejtés is. A második mondata totális önellentmondás. „Objektív logika”, amely „nem hajlandó a semmi mást meghallgatni”. Az objektivitásnak pont az a lényege, hogy nem csupán „vélemények” vannak, hanem van objektív igazság. Itt egy kérdést tárgyalt és – ahogy ő sem állítja – nem is kimerítően, így ezt számon kérni tőle nem lehet.

        Csak egy-két gondolat, ami felötlik bennem:

         Nézzük sorban!

        1. Mi a helyzet a protestáns lelkésznőkkel? Ők képesek betölteni a feladatukat, megfelelni a szerepelvárásoknak? Én még egyszer sem hallottam, hogy a női lelkészek működése az evangélikus vagy református egyházon belül, vagy a híveik számára válsághoz vezetett volna.

        Nem képesek. Ráadásul komikus, hogy a „sola Scriptura” (csak az Írás) alapján álló keresztények nem szívlelik meg Pál apostol intését, vagy amit erről Kálvin és Luther (e tekintetben összhangban a katolikus tanítással) ír a nők egyházi szerepvállalásáról, egyenesen demonikusnak tartva azt. Vannak olyan egyházközségek (Magyarországon is), ahol – mivel ebben nagyobb szabadság van egyházfegyelmileg e protestáns közösségekben – elutasították, hogy „női” lelkészük legyen. Eszembe jutnak erdélyi protestáns rokonaim, a régi öregek is, kikkel találkoztam. Egyenesen hibbantnak vagy „ördöngősnek” nézték volna azt a nőt, aki férfiöltözékben (palástban, Luther-kabátban) transzvesztitaként pózolt volna a szószéken.

        2. Arra a pontra visszavezetni az érvelést, hogy a nők azért ne tanuljanak egyetemen, mert a teológia a legfőbb tudomány, aminek minden más tudomány alá van rendelve, ennek megértésére viszont a nők eleve képtelenek – szóval ezzel jönni egy olyan korban, amikor a Higgs-bozon felfedezése Nobel-díjat ér, hát erősen idejétmúlt és nevetséges állítás.

        Ne torzítson! Nem erre megy vissza az érvelés. Arra megy vissza, hogy a nő alaptermészete ellentétes azzal, ami a valódi tudomány. A kronolátrikus érvelése („ezzel jönni egy olyan korban”) egyenesen nevetséges.

        3. Én közel sem látok olyan éles szakadékot a karrier vs. család kérdésben. Ismerek néhány női professzort, szakmámból kifolyólag főleg pszichológiaprofesszorokat, akik amellett, hogy női szemmel nézve is kellemesen nőies jelenségek, családanyaként is megállták helyüket – a szintén sikeres felnőtté vált két-három gyermek elég bizonyíték rá. Tény, hogy erős akaratú nőkről van szó, de nem is ment volna másként ugyebár. Nem tagadva természetesen, hogy vannak olyan női tudósok, akikből nem lesz családanya és feleség. De hogy a kettő kölcsönösen kizárná egymást, azt nem gondolom. Legfeljebb egy diplomás nő könnyebben szánja rá magát a válásra, mert anyagilag függetlenedni tud és az önértékelése is stabilabb. Ebben sincs semmi kivetnivaló, ha a másik alternatíva benn maradni egy rossz házasságban. Hála istennek, az a kor már rég elmúlt, amikor egy nőnek azért kellett elnyomnia magában az intelligenciáját, bármilyen irányú érdeklődését és veleszületett képességeit, mert nőnek született… és maradt az egyedüli választható életút, a férjhez menés és gyereknevelés. Ami ma sincs megtiltva természetesen! De ma már egy nő választhat – és ez a legfontosabb. A szabad akarat kiváltsága ugyanis nem egyedül a férfit illeti, akár tetszik, akár nem.

        Megint az „önértékelés”, „válás”… A leghamisabb érv ez: „választhat. A választási szabadság nem önérték. Ki mondta, hogy a szabad akarat kiváltsága egyedül a férfit illeti meg? Megint úgy vagdalkozik, olyat állít, amit se Williamson se senki más hagyományhű katolikus nem tételezett. (Vagy ez sajátos „női” (sic!) „logika” (sic!)?) A szabad akarat abban áll, hogy jó és rossz között választhat az ember, és nem következmények nélkül. Nem a szabadság tesz igazzá, hanem az igazság szabaddá!

        4. Sokszor az az érzésem a cikkek olvasgatásakor, hogy itt a Férfihangon megnyilvánuló férfiak elképzelései szerint minden szépen és rendben ment a maga útján úgy kétezer évig, aztán a semmiből felbukkant néhány gonosz feminista és elkezdték szétzilálni a társadalmat, meghülyítették a többi nőt, és azóta minden rossz erre vezethető vissza: a nemek közti különbségek elmosódása, a család válsága, a férfiak vezető szerepének vélt vagy valós háttérbe szorulása, és emiatti sérelmeik. Először is ez egy erősen leegyszerűsítő érvelés, meg erősen kibújás a felelősség alól a férfiak számára. Ahhoz, hogy egy társadalmi jelenség krízist okozzon, ami aztán alapjaiban forgatja fel a fennálló rendet, és végül korszakváltást eredményez, ahhoz kell legalább egy mélyen lappangó, régóta húzódó társadalmi elégedetlenség, feszültség, aminek a feminizmus megjelenése nem kiváltó oka, hanem következménye. A politikát akkor is és most is a férfiak csinálják, a társadalmat még mindig ők irányítják – akkor hogy is van ez? Az iparosodás, a néptömegek városokba özönlése, a modernizáció mellett a nők munkába állása gazdasági kényszer volt, ami mellett a feudalizmusra jellemző családi hierarchia fenntartása lehetetlenné vált.  A XX.sz. történelme sem segítette elő, hogy visszatérhessenek hagyományos szerepeikhez: világháborúk, kommunizmus, szocializmus, további iparosodás, stb. stb. És aztán egyszer csak már nem is akartak – addigra túlságosan kinyílt a világ. Nem sok nő van manapság, aki egyedül a családnak akarná szentelni az életét, de ezért a nőket szidni egy olyan százötven év után, ami mögöttünk van – hát minimum ostobaságra és szűklátókörűségre vall.

        Nem hinném, hogy minden rendben ment kétezer évig, de a forradalmi utópia csak még nagyobb káoszt szült. A néhány feminista nem csinált nyarat, kellett az első világháború, és a keresztény fehér európai férfiak kivéreztetése, hogy szükséghelyzetszerűen a nők zöme ne maradjon háziasszony.

        A feudalizmus (a szó eredeti értelmében, és itt nem a forradalmi ideológiák ál-meghatározásaira gondolok) ezért optimális. Organikus, természetes, az emberi természetre épülő rendszer.

        Az ostobaság és szűklátókörűség a nő (f)elszabadítása. Demográfiailag is ez a természetellenes állapot fenn nem állhat, és nem is fog.

        5. Bármely nő megölésének és csatornába dobásának helyeslése az én szememben olyan távol áll egy igazi férfi gondolkozásától és értékrendszerétől, mint Makó Jeruzsálemtől. Az ilyen kenetteljes papi szövegbe csomagolt burkolt gyűlölet  annyira visszataszító. És Rosa Luxemburg mellett nem volt egy Karl Liebknecht is…? Ja, nem, Rosa Luxemburg egyedül csinálta a forradalmat. Persze. Ő a hibás, mé’  vót ott.

        Ezt a pozitív diszkriminációt! Tipikus… Rosa Luxemburg egy gyűlölettől fröcsögő, a normlaitás ellen lázító nő volt. Szelet vetett, vihart aratott. A szív szándékáról ítél az isteni Bíró, de tárgyilag katasztrófát hozott Németországra. Nem állt idegen katona német földön, ő pedig uszított, bujtogatott… Ki mondta, hogy Karl Liebknecht más volt? Csak azt illusztráltam, hogy az ilyen hordszónok emancipált nők már akkor irritáló, visszataszító, természetellenes jelenségek voltak, és joggal válthattak ki ilyen, ha túlzó reakciót is.

        Milyen kenetteljes, papi szövegbe csomagolt burkolt gyűlöletről fröcsög? A „gyűlölet” (odium) mint vágyszenvedély önmagában, erkölcsileg közömbös. Ajánlom olvasásra a Summa Theologiae vonatkozó részét a vágyszenvedélyekről és küzdőszenvedélyekről, és azoknak az erkölcsi életben betöltött szerepéről.

          Pash Cutter

          Pash Cutter

          (2013. október 20. vasárnap - 11:13)

          Csak a történeti részbe szólok bele, a teológiához annyira nem értek…

          Tudtommal történész a végzettséged, ennek ellenére elég egysíkúan, mindenféle árnyaltság nélkül látod a történelem eseményeit, így az 1918-as forradalmat vagy Rosa Luxemburg karakterét. Ezt szokták hívni Gyűrűk Ura-szemléletnek is, mert a Jó és a Gonosz küzdelmére szűkíti le a történelem eseményeit. A történelemtudományban ez elég káros. Na, mindegy!

          “A feudalizmus (a szó eredeti értelmében, és itt nem a forradalmi ideológiák ál-meghatározásaira gondolok) ezért optimális. Organikus, természetes, az emberi természetre épülő rendszer.”

          Mennyi ilyen kijelentést hallottam mind a kapitalizmusról, mind a kommunizmusról. Szinte minden rendszerről. Hogy organikus, hogy természetes, rá van szabva az emberi természetre. Teljesen szubjektív vélemény.

          “Ezt a pozitív diszkriminációt! Tipikus… Rosa Luxemburg egy gyűlölettől fröcsögő, a normlaitás ellen lázító nő volt. Szelet vetett, vihart aratott. A szív szándékáról ítél az isteni Bíró, de tárgyilag katasztrófát hozott Németországra. Nem állt idegen katona német földön, ő pedig uszított, bujtogatott… Ki mondta, hogy Karl Liebknecht más volt? Csak azt illusztráltam, hogy az ilyen hordszónok emancipált nők már akkor irritáló, visszataszító, természetellenes jelenségek voltak, és joggal válthattak ki ilyen, ha túlzó reakciót is.”

          Értem. Vagyis értelmezem.

          Vagyis amikor Friedrich Ebert kiadta az utasítást Rosa Luxemburg meggyilkolására (miközben simán börtönbe vethette volna Karl Liebknecht-tel együtt), akkor bár túlzottan reagált, de joggal jött ki belőle ez a szörnyű parancs. Meg lehetett érteni ezt a cselekedetét…

          Tudod, antikommunistaként én is fontosnak tartom az 1918-as németországi forradalom leverését, elbukását, de a szélsőséges elhajlásokat semmilyen színben nem kívánom felmenteni.

          Athena

          (2013. október 22. kedd - 21:03)

          Kedves Parsifal!

          Nem ugyanabból az alapállásból indulunk ki, mások az alapvetéseink és más logika szerint érvelünk, amit én hajlandó vagyok elfogadni – nemcsak a logikám női, hanem az empatikus készségem is – , csak éppen egyetérteni nem fogok önnel. Az eredményes vitatkozás nézőpontok olyan ütköztetése, ahol a vélemények egy akármilyen minimális felületen átfedést mutatnak, különben csak elbeszélés lesz egymás mellett, ami teljesen terméketlen, fölösleges dolog.

          Ön a vallással jön, én a pszichológiával. Ön azt mondja, hogy a nő a férfi kiegészítője, amiből az következik, hogy egy férfi életének önmagában is lehet értelme, egy nőnek pedig csak akkor, ha ezt a szupportív szerepet betölti a férje oldalán. Én erre azt mondom, hogy minden magzat nőként kezdi az életét, s ahhoz, hogy egy részük – a genetikai állományának megfelelően – férfivá fejlődjék, kell egy plusz hormon termelődésének beindulása is (tesztoszteron). Ha ez nem történik meg, hiába az Y-kromoszóma, lány lesz belőle (terméketlen és zavart testi-lelki fejlődésű, de akkor is lány). A női magzatok fejlődéséhez nem kell semmi külön egyéb körülmény. A fiúcsecsemők életük első két-három évében nem tudatosítják magukban, hogy az anyjuktól eltérő neműek, mert ilyenkor még minden gyermek pszichésen az anyja része. A fiúknak későbbi fejlődésük során kell óriási erőfeszítéssel kiszakadniuk ebből a szoros azonosságból, hogy kialakíthassák a saját nemi identitásukat. (A lányoknak itt is könnyebb dolguk van.) Ehhez természetesen kell az apa jelenléte és tevékeny részvétele a nevelésben, hogy azonosulási mintaként szolgálhasson. A folyamat nem mindig zökkenőmentes – ezért is küzd sokkal több férfi identitászavarral, mint nő. Nemcsak a homoszexualitásra gondolok, hanem a férfias attitűd hiányára, vagy fejletlen voltára is: határozottság, tettrekészség, akaraterő, ambíció. Egyszóval én csak egyetérteni tudok önnel abban, hogy a család intézménye, funkciója a hagyományos nemi szerepek szerint nagyon fontos dolog. Amit viszont nem állítok:

          1. hogy a nő a biológiai primátusa ellenére felsőbbrendű lenne a férfinál, noha az oldalborda-legenda az objektív tények alapján nem állja meg a helyét. Erre is mondhatja, hogy fából vaskarika, hiszen a bibliai teremtéstörténet nyilván nem a biológiai tényekből indult ki. De amikor a két nézőpont olyan szinten ütközik, hogy a kreacionisták szerint az évmilliós fosszíliákkal Isten akarja próbára tenni a hitünket – vagyis egy teljesen magába zárt “logikával” érvel, ami kívülről támadhatatlan, miközben a tudomány nem támadja a hitet, hiszen objektivitása folytán értéksemleges, akkor én inkább az utóbbinak hiszek. Sokkal szimpatikusabb ez a nem-akarlak-tűzzel-vassal-meggyőzni-a-magam-igazáról hozzáállás. Azt fogadd el, ami hozzád közelebb áll.

          2. hogy egy nőnek, bár ténylegesen megteheti, joga van apa nélkül gyereket vállalni. Ez szimpla kiszúrás a gyerekkel, a nemétől függetlenül.

          3. azt sem állítom továbbá, hogy a nagy világvallások férfiközpontúsága egy arra adott reakció, hogy a férfiak mindig irigyelték a nőket azért, mert életet tudnak adni, miközben ők erre képtelenek (vannak ilyen vélemények is és a Teremtő Isten is jellegzetesen mindig férfifigura). A férfiagy az analitikus beállítottságától vezéreltetve mindig magyarázatot keresett az élet nagy kérdéseire, és nárcizmusa következtében csak önmagát tudta elképzelni a világegyetem központjának. Az ellenkezője lett volna meglepő.

          4. A hagyományosan katolikus Magyarországon ma az emberek töredéke gyakorolja rendszeresen a vallását (10-12%-ra emlékszem, de lehet, hogy nem pontos), mégis van egy óriási közösségteremtő, -fenntartó ereje, növeli az optimizmust, a jövőbe vetett hitet, a belső erőt, egyszóval a hit annyi pozitív hatással van a lélekre, hogy mindig támogatni szoktam a pácienseimben annak ellenére, hogy én magam nem vagyok vallásos. Az Újszövetség olyan egyetemes igazságokat tartalmaz, Jézus alakja olyan archetipikusan igazi tanító, hogy nem véletlenül nem vesztett az eszméi erejéből kétezer év alatt sem. Az intézményesült egyház tanításai és tanítói azonban már inkább a hatalmuk növelésében voltak érdekeltek, és az ellenvélemények kiirtásában. Úgyhogy az ő szavaik számomra nem relevánsak, a nőkről szólók sem.

          Egyszóval azért, mert én hiszek egy eszmerendszerben és egy magyarázó elvben, ami alapján a világ felépül, még nem mondom azt, hogy mindenki más ne higgyen abban, amiben ő akar, és ami boldoggá teszi. Főleg nem szokásom ex cathedra kinyilatkoztatni a “legfőbb igazságot” – mert az nem is létezik. Ha ön “fröcsögésnek” értelmezte a szavaimat, azt őszintén sajnálom. Az nem vagdalkozás, ha én ragaszkodom a fontosnak tartott jogaimhoz. Vagdalkozás az, amikor rátámadok valakire és alaptalan vádakkal illetem. Nem hiszek abban, hogy erőszakkal és agresszivitással a világ jobbítható lenne – “akkor is megnevellek, büdös kölke, ha beledöglesz” -alapon. Az ön nézetei alapjában véve helyeslendők, de nem korszerűek, és ezért irreálisak. Nem kínálnak megoldást az élet gyakorlati problémáira. Ön nem cáfolta egy állításomat sem, mert figyelmen kívül hagyta az önétől eltérő szempontokat és csak megismételte a saját véleményét. Az enyém pedig az, hogy mindenki (férfi, nő) élete egy stabil, hosszútávú párkapcsolatban teljesedhet ki, amelyben a férfi a domináns – akkor, ha a nő is ezt akarja.

          +1. Felborult értékrendű :-) korunkban nemcsak a nők követelnek maguknak férfiszerepeket. Mi van a női szerepbe bújt férfiakkal? Színészek, balett-táncosok, valóságshow-szereplők, szexszimbólum focisták (magamutogatás), főállású apák, pszichológusok (empátia), óvóbácsiról is hallottam már… Felettük senki sem tör pálcát?

          Peace

            the hermit

            (2013. október 23. szerda - 11:39)

             főállású apák, pszichológusok (empátia), óvóbácsiról is hallottam már… Felettük senki sem tör pálcát?

            Ezek közül miért baj bármelyik is? Azt meg nem szeretném, ha az empátiát kisajátítaná magának, kedves Athena…

            Van egy ismerősöm, aki ha nem is óvóbácsi, de ilyen végzettsége van, semmi nőies nincs benne. Ha egy férfi szereti a gyerekeket (szeret velük foglalkozni), az szükségképpen pedofil, de legalábbis nem férfias?

             

              hgyi

              (2013. október 23. szerda - 12:27)

              Szerintem Athena nem tartja bajnak és nem akarja kisajátítani, de azt sem szeretné, ha a nőknek meghatároznák, mihez érthetnek, mihez kell érteniük és mihez nem. És persze azt sem, ha a férfiakkal ugyanezt tenné bárki is.
              (A szereotipizálás alapján a nők empatikusabbak, nekik csak a gyereknevelés való, stb. Hisz ismered te is ezeket a marhaságokat.)

              Így kiragadva a Parsifallal folytatott eszmecseréjükből, valóban furán hangzik, de az előzmények ebben az esetben roppant fontosak.

              Athena

              (2013. október 24. csütörtök - 22:27)

              Semmi baj velük. Ironizáltam :)

              Mondjuk nekem nem jön be, ha egy pasas egy szál alsógatyában farokdomborít egy óriásplakáton, sem az, hogy izomkolosszusok tangában, gorillaként pózolnak a színpadon, de ez egyéni szocprobléma. Ízlés dolga. Az ember megnézi, vállat rándít és ennyi. Kevés nőiesebb férfi van a testépítőknél, na.

               

               

            Fuzzy Logic

            Fuzzy Logic

            (2013. október 23. szerda - 13:59)

            Felborult értékrendű :-) korunkban nemcsak a nők követelnek maguknak férfiszerepeket. Mi van a női szerepbe bújt férfiakkal?

            Mondjuk engem pont ugyanúgy hidegen hagy a nőies férfiak jelenléte, mint a férfias nőké, de érdekes, hogy társadalmilag elfogadottabb a szerepcserés férfiak jelenléte. Van egy tippem, hogy mi van mögötte, de ez az én hülyeségem. :) A nőkben erősebbek az érzelmek, így a dac, bosszúvágy is, még akkor is próbálnak férfiasan élni, ha valójában nehezükre esik. Ez erősen látszik is rajtuk, és valamikor a 30-as éveikben rájönnek, hogy ők mégiscsak anyák akarnak lenni, vagy klasszikus nőszerepben lenni. Na őket a dac hajtja, meg a kényszeres ellenállás. Töredék, aki tényleg sikeres és boldog a választott férfias életében, szinte menekülnek az alkoholba, gyógyszerekbe, majd a házasságba és a gyerekvállalásba. Viszont azok a férfiak, akik nőies szakmát vagy életutat választanak, egyszerűen jól érzik magukat a bőrükben, és magabiztosak még ebben is, ezért nem is kérdőjelezi meg őket senki.

            Amúgy tetszik, amiket írsz, egyetértek veled. De szerintem hót feleslegesen próbálsz Parsifallal kommunikálni, esetleg vitázni, mindig ugyanazt a lemezt pörgeti. Ha emiatt rászólsz, hogy értelmezze is amit írsz neki, akkor a következő ütőkártyája a shaming language, fröcsögés, te nő vagy ezért nem érted, és így tovább. Ja, meg az utólagos átfogalmazásai :D Persze mindezt szofisztikált köntösbe bújt keresztényi szeretettel, ám mélységesen egyszerű gondolkodásra valló mondanivalóval teszi. Régen mennyi ilyen, magát felsőbbrendűnek gondoló, közben mélységesen beszűkűlt pasas volt… Tökéletes példa rá, hogy miért nem akarnak a nők házasságba kényszerülni és ilyen embereknek alárendelve, kiszolgáltatva lenni. Persze, meg még gondoskodjak egy ilyen alakról, neveljem a kölykeit, és parancsra szeressem, mert mint alsóbbrendű emberi lénynek, ez a küldetésem az életben… És ezt fokozza, hogy az alsóbbrendűségem alapja egy kitalált történet, amit vallásnak neveztek el. A hideg is kiráz tőle. (Akinek nem inge, ne próbálgassa.)

            Ez a Williamson cikk is arra volt jó, hogy kb a harmadáig elolvassam, aztán “na ezért fogok én inkább egyedül megdögleni” mondattal lezártam a gondolatmenetet. Azóta már bele lett rakva egy intro kézmosás, ami egy hajszálnyit javított rajta, de tele van fordítási hibával, meg beleokoskodással. Rögtön első mondat félreértelmezve, belepakolt plusz szavak, túlspilázott körülírás az eredeti egyszerű fogalmazás helyett, a “kb 10 hét” kb fél évnek fordítva és hasonlók. Negyedévnek elmegy, ha már okos akarsz lenni, de ott egy 10 év – 10 hét szójátékot rontottál el, amit valószínű direkt mondott így ;) Mivel az egész gondolatvezetés központja a szavak és szerepek eredeti értelméhez való visszatérés, az első mondattól ráfekszik erre. De azt is elrontottad, hogy ott egy szó jelentésén lévő hangsúlyt emelte ki, ami a további beszédére fokozottan igaz, központi motívum… Szöveghű fordítás, mi? :D Elolvastam az eredeti cikket is, azt végig, nem ennyire fennhéjázó a püspök, ez csak a fordító hozzáadott értéke :D

              Parsifal

              Parsifal

              (2013. október 23. szerda - 14:39)

              Kedves Fuzzy Logic!

              Ha lényegbeni, mondandóbeli, tartalmi eltérést találsz, szólj. Suum Cuique mondta, ne a “pár tíz hét” fordítást hozzam. Nem “kb. tíz hét”, hanem “pár tíz hét” (some ten weeks) áll ott, ill. a some fordítható itt körülbelülinek is, azonban a kontextusból ez nem derül ki.

              Valószínűleg igazad van, és a püspök javasolja, hogy a nők az egyetemre menjenek.

              Nominalista ál-filologizmusod, kérlek, hagyd meg magadnak.

                Fuzzy Logic

                Fuzzy Logic

                (2013. október 23. szerda - 15:33)

                Az eredeti szöveg: Some ten weeks ago ami éppenséggel, kb / nagyjából / úgy tíz hete. De semmiképp se fél éve.

                Valószínűleg igazad van, és a püspök javasolja, hogy a nők az egyetemre menjenek.
                Írtam egy szóval is, hogy valójában arról beszél? Nem, nem írtam. Azt írtam, hogy nem ilyen fennhéjázó a szövege. A stílus maga az ember. Szövegértés megint nem megy.

                Nominalista ál-filologizmusod, kérlek, hagyd meg magadnak.
                Nem én vagyok az, aki próbálja magát valami magasröptű filozófusnak vagy teológusnak beállítani. Tárgyi tévedésekről és pontatlanságokról szóltam, ami miatt a részletek nem stimmelnek. A mondanivaló tömörítve ugyanaz: a nő ne akarjon már gondolkodni, hanem szüljön, mert az ő Istene szerint ez a dolga.

                  Parsifal

                  Parsifal

                  (2013. október 23. szerda - 23:36)

                  Írtam – de úgy látszik, süketek párbeszéde -, hogy a “some” többféleképpen oldható fel itt.

                  Most megpróbálsz egy hamis szembeállítást adni, engem “fennhéjázónak” titulálni. (Ez a feminista shaming language.) De tedd! Ezzel is azt bizonyítod, vérbeli nő vagy, és csak mosolygok cicakarmolásaidon.

                  Érvet érvvel ütköztetünk, és ha nem is győzzük meg egymást, akkor mi van, na bumm? Én nem omlok ebbe össze, nincs világtragédia.

                  Egyetlen tárgyi tévedést nem mutattál ki. Ki mondta, a nő ne gondolkodjon?

                  Még egy kérdés: ki akarja magát magasröptű filozófusnak vagy teológusnak beállítani? Én az itt beszélgetők, disputálók közül senkinél sem tapasztaltam ezt, önmagamat is beleértve.

                    Fuzzy Logic

                    Fuzzy Logic

                    (2013. október 23. szerda - 23:52)

                    Mintha a püspök a következőt mondta volna:

                    Since modem man does not want her to do what God meant her to do, namely to have children,

                    Az ő istene szerint a dolgunk a szülés.

                    true universities are for ideas, ideas are not for true girls, so true universities are not for true girls.

                    Az idea ötlet, gondolat, eszme. Hát ez nem való a nőknek szerinte.

                    Amúgy olvasd át a szövegeidet még egyszer, ha nem tapasztaltad.

                      Parsifal

                      Parsifal

                      (2013. október 23. szerda - 23:54)

                      Köszönöm, ezt átnézem! Ez valóban fontos!

                      Parsifal

                      Parsifal

                      (2013. október 23. szerda - 23:58)

                      Itt szerintem az “eszme” értelmében használja a szót, nem az angolban hétköznapibb “ötlet” értelmében. Ezzel arra célozhat, hogy a nők általában kevésbé képesek absztrahálni a konkrét élethelyzettől, egyszerűen pszichikai hajlamosításaik miatt. (Nagy baj is lenne! Kihalna az emberiség.) A nők precízebbek, jobban tudnak koncentrálni egyes dolgokra általában.

                      Fuzzy Logic

                      Fuzzy Logic

                      (2013. október 24. csütörtök - 00:02)

                      Mondjuk szerintem az egy pontra fókuszálás a férfiak sportja, a nők párhuzamosan tudnak több dologra figyelni, de kevésbé koncentráltan. Valószínű az egyszerre több gyerek nevelése és figyelése miatt alakult ki.

                      Parsifal

                      Parsifal

                      (2013. október 24. csütörtök - 08:42)

                      :) Két dolgot összekeversz. Sok jelenségre, dologra tudnak figyelni a nők egyszerre, de a férfiak a jelenségen túli nagy összefüggéseket jobban képesek átlátni, az átlátáshoz jobb a férfiak fókuszálása, koncentrációs képessége. Ez még a fizikai látásban is megnyilvánul. A nők periférikus látása jobb, szenzibilisebb is a színekre (több férfi színvak, mint nő), de a férfi a kapott információt “ösztönösen” elemzi és absztrakt rendszerbe illeszti, míg a nőknél ez általában tanult képesség. Erre értette Aquinói Szent Tamás (és nyomában Williamson), hogy a nők nem általában (communiter) bölcsek. A bölcsesség mint hajlam nem a nagy átfogó elméletek, átlátások tekintetében nyilvánul meg náluk. Azaz nem hülyék, nem buták a nők, bölcsek, a maguk módján: megvan a magukhoz való eszük.

                    Franciska

                    (2013. október 30. szerda - 10:48)

                    Some ten weeks ago = kb./nagyjából/úgy tíz hete. Semmilyen más “feloldása” ennek nincs.

                    “A válaszom legalább olyan vihart kavart, mint az, amit az előzőre adtam: józan paraszti ésszel minden oldalról belátható, hogy egy leánynak semmiféle egyetemre sem szabadna beiratkozniuk.”

                    Ez itt pl. egy elég súlyos félrefordítás. Az eredeti így hangzott:

                    “The answer now to the second question may be as stormy as the answer to the first:- because of all kinds of natural reasons, almost no girl should go to any university!”

                    Egy lehetséges, nem szép, de pontos fordítás: A második kérdésre adott válasz éppen olyan vihart kavarhat, mint az első kérdésre [nadrágprobléma] adott válasz, mert természeti okokból kifolyólag szinte egyetlen leánynak sem lenne szabad egyetemre járnia, legyen az az egyetem bármilyen [tehát a katolikus egyetemeket is ideértve].

                    Azaz Williamson megengedi, hogy egyes, nagyon kivételes esetekben egy lány egyetemre járjon. Almost no girl = almost all girls ( “szinte minden leány”) negálása, azaz nagyon-nagyon kevés számú leány kivételével minden leány.

                    Almost all girls should go to university = mondjuk 100-ból 99 leány menjen egyetemre.

                    Almost no girl should go to university = 100-ból 1 leány mehet egyetemre.

                      Maestro

                      (2013. október 30. szerda - 11:19)

                      Így van, tökéletesen pontos, amit írsz, az eredeti fordítás több helyen kicsit gyengécske (nem akartam tendenciózust írni…).

              Athena

              (2013. október 24. csütörtök - 23:31)

              Köszönöm a személyes megszólítást, jólesett. Volt egy olyan gyanúm, hogy bemerészkedem az oroszlánbarlangba, amikor hozzászólok az oldalhoz, de végül mégsem bírtam megállni :) A cikkek érdekesek, színvonalasak, és persze tükröznek egy speciális hozzáállást, amivel semmi baj, mert nem a zsigeri indulatkeltés a cél, sőt, ezt moderálják (nagyon helyesen). Még ha sok helyen bántóan túlzó általánosításokba is esnek, femináciznak stb, ami annyira nem jó. Aztán láttam, hogy téged, meg a többi régi motorost, ide kommentelő nőket sem eszik meg reggelire az urak, ha tud az ember az ő nyelvükön beszélni. Csak úgy kíváncsiságból rákerestem, mit írtak a korábban nagy port felvert, releváns ügyekről, mint a Varga István-féle hebehurgya felszólalás, és meglepően korrekt tálalásban találtam rá (Felkavarodott a posvány). (Legnagyobb sajnálatomra a vak komondorról némi feministafikázáson kívül érdemben semmi, pedig érdekelne az antifeminista vélemény.) Engem ez a fajta értelmes véleményütköztetés, amire az oldal törekszik, mindig vonzott, és azt tartom, a férfiak gondolkozásmódjáról minél többet megtudni egy nőnek sem lehet haszontalan… Jó pap holtig tanul, ez esetben papné (bocsánat, Parsifal!)

            Parsifal

            Parsifal

            (2013. október 23. szerda - 15:27)

            Kedves Athena!

            Nem ugyanabból az alapállásból indulunk ki, mások az alapvetéseink és más logika szerint érvelünk, amit én hajlandó vagyok elfogadni – nemcsak a logikám női, hanem az empatikus készségem is – , csak éppen egyetérteni nem fogok önnel. Az eredményes vitatkozás nézőpontok olyan ütköztetése, ahol a vélemények egy akármilyen minimális felületen átfedést mutatnak, különben csak elbeszélés lesz egymás mellett, ami teljesen terméketlen, fölösleges dolog.

            Ön egy nagyon fontos ismeretelméleti kérdést vetett fel. Attól eltekintve, hogy az emberi gondolkodás alanyi oldalát tekintve ön az információkat – mondhatom így a hozzászólásai alapján – „sztereotípikusan” női módon dolgozza föl, még nem következik az, hogy el kéne beszélnünk egymás mellett. Ha 1.) nincs a szubjektív tudatunktól független objektív valóság (metafizikai igazság lehetetlensége); vagy ha van, akkor 2.) ezt nem tudjuk megismerni (logikai igazság lehetetlensége); vagy ha van ugyan, és meg is ismerhetjük, nem tudjuk azt közölni (a beszéd igazságának lehetetlensége), akkor felesleges disputálni, csupán „véleményeket” mondhatunk.

            Én alanyilag tételezem, ugyanakkor megbizonyosodottan tudom, hogy objektíve bizonyítható mind a metafizikai, mind a logikai igazság, mind a beszéd igazsága. Erre a bizonyításra hely hiányában nem térhetek ki. Adjuk meg az előzetes bizalmat, hogy ez fennáll. Ez szerintem egy vállalható alapállás.

            Ön a vallással jön, én a pszichológiával.

            Ne haragudjon, ez megint objektíve nem igaz. Én nem csupán az alapvetően tekintéllyel érvelő vallással, hanem a belátásos bölcselettel (filozófia) is érveltem. (Nem „jöttem”.) Pszichológiával? Mégis melyikkel? Maga a kísérleti pszichológia „scientia incompleta”, mivel nem bír egységes tudásalannyal. Önmagában bölcseleti előfeltételezésekkel bír szinte mindegyik kísérleti lélektani iskola. Ezen előfeltételezések egy része teljesen hamis, nem kísérletileg igazolt ismeret, hanem előtételezett ideológiai „dogma”, analóg értelemben vallás.

            Ön azt mondja, hogy a nő a férfi kiegészítője, amiből az következik, hogy egy férfi életének önmagában is lehet értelme, egy nőnek pedig csak akkor, ha ezt a szupportív szerepet betölti a férje oldalán.

            Ön determinisztikusan következtet a kijelentésemből. Már miért következne ebből az szükségszerűen, hogy a nő életének önmagában nem lehet „értelme” (természetadta célja), csak ha „szupportív (kisegítő) szerepet” tölt be a férje oldalán? A nő teljes értékű ember, az ember fogalmába beletartozó jegyekkel ugyanúgy bír, mint a férfi: eszes és akaratszabad szellemi állagú lélek és érzékelő anyagi állagú test lényegi (substantialis) egységében létező lény.

            Én erre azt mondom, hogy minden magzat nőként kezdi az életét, s ahhoz, hogy egy részük – a genetikai állományának megfelelően – férfivá fejlődjék, kell egy plusz hormon termelődésének beindulása is (tesztoszteron). Ha ez nem történik meg, hiába az Y-kromoszóma, lány lesz belőle (terméketlen és zavart testi-lelki fejlődésű, de akkor is lány). A női magzatok fejlődéséhez nem kell semmi külön egyéb körülmény. A fiúcsecsemők életük első két-három évében nem tudatosítják magukban, hogy az anyjuktól eltérő neműek, mert ilyenkor még minden gyermek pszichésen az anyja része. A fiúknak későbbi fejlődésük során kell óriási erőfeszítéssel kiszakadniuk ebből a szoros azonosságból, hogy kialakíthassák a saját nemi identitásukat. (A lányoknak itt is könnyebb dolguk van.) Ehhez természetesen kell az apa jelenléte és tevékeny részvétele a nevelésben, hogy azonosulási mintaként szolgálhasson. A folyamat nem mindig zökkenőmentes – ezért is küzd sokkal több férfi identitászavarral, mint nő. Nemcsak a homoszexualitásra gondolok, hanem a férfias attitűd hiányára, vagy fejletlen voltára is: határozottság, tettrekészség, akaraterő, ambíció. Egyszóval én csak egyetérteni tudok önnel abban, hogy a család intézménye, funkciója a hagyományos nemi szerepek szerint nagyon fontos dolog.”

            Tévedése belátásához egy bölcseleti és tudományelméleti kitérőt kell tennünk. A természettudomány az ún. járulékokat (accidens => accidentia) képes vizsgálni, a hordozóalanyokat (substantia) nem. Az más kérdés, hogy valaki az objektív, reális létét e hordozóalanyoknak tagadja, vagy azt mondja, az absztraktív tudás nem valós.

            De maradjunk a természettudományos tényeknél, nem kívánok most a metafizika mint tudomány apológiájával részletesen bíbelődni.

            „Minden magzat nőként kezdi az életét.” Ezt szabadon állítja anélkül, hogy a nő fogalmát meghatározná (definiálná). A nemiség többrétegű:

            1.) genotipikus nem (sexus genotipicus): ez a fogamzódás pillanatában eldől. XX vagy XY az esetek döntő többségében. Egyéb esetben rendellenességről kell beszélni.

            2.) fenotipikus nem (sexus phaenotipicus): ez gyakorlatilag a látható nemi jellegeket jelenti, aminek megint két típusa van. Az ún. elsődleges nemi jelleg(ek) és a másodlagos nemi jelleg(ek). Az első gyakorlatilag az embrionális fejlődés során eldől az esetek döntő többségében. Ez a specifikus ivarszervek (és nemzőszervek) meglétét jelenti. A másodlagos nemi jellegek (testmagasság, testalkat stb.) a nemi érés (pubertas) során alakulnak ki a hormonális rendszer átalakulása folytán.

            3.) társadalmi nem (genus societicus): ezt részben meghatározza (terminálja) részben diszponálja a fiziológiai (genotipikus és fenotipikus) nem, részben társadalmiasulás (socialistatio) során alakul ki.

            Nos, attól, mert valamelyik lépcsőfokban szerencsétlen természetellenes torzulás áll be, még következtethető, hogy „nőként indul minden férfi biologice”. Bölcseletileg hiánytalan indukcióval bizonyítható az ember fent adott meghatározása. Az emberi lélek teremtése sem vallásos „hittétel”, a halhatatlan emberi lélek, akárcsak Isten léte bölcseletileg, tisztán a természetes ész fényénél bizonyítható. Nem vallásos tekintély miatt fogadja el az ember azokat. (Az amdg.betiltva.com oldalon ajánlom Tudós-Takács János ide vonatkozó írásait az emberi lélek halhatatlanságának és Isten létének bölcseleti bizonyításáról.)

            A bölcselet által bizonyított hülémorphizmus okán tudhatjuk, hogy az eszes és akaratszabad szellemi lelket Isten a fogantatáskor oltja bele a szülők nemzőtevékenysége mint elsődleges ok által megfonat zigótába, aminek genetikai anyaga különbözik mindkét szülőtől. Azaz természetszerűen actualiter et substantialiter teljes ember (teljes férfi), mégha potentialiter et accidentaliter nem az. Attól, mert mondjuk tolószékben élek, és mozgatni akarom a lábamat, de nem tudom, lehetőség szerint bennem van az, arra vagyok hajlamosítva hordozóalanyom szerint, hogy képes legyek erre a járulékos tevékenységre. ráadásul attól, mert elveszítem ezt a járulékos képességemet, nem szűnök meg embernek lenni. Ugyanígy, ha valamilyen torzulás (genetikai, embrionális, pubertáskori hormonális, szocializációs) miatt a nemiségem diszfunkcionatív valamely jellegében, még értékes és jó ember lehetek.

            Azaz attól, mert az elsődleges nemi jellege egy genetikai nem szerinti férfinak nem férfi lesz, még nem következik az, hogy potencialiter nem férfi. Egy egészségügyi katasztrófa miatt válthat fenotipice „nővé” egy fogantatásában férfi.

            A másik, hogy honnét vette azt, hogy nemiségben nem különböztetik meg magukat a fiúcsecsemők az anyjuktól? Mivel csak az anyjukat ismerik actualiter, szerintem maga a nemiség és a genderrel való azonosulás fel sem merül. Ekkor nem sajátít el specifikusan társadalmi nemi szerepet még a csecsemőfiú.

            Az megint más kérdés (s ebben egyetértünk), hogy férfivá válni kell, nővé lesz az ember. Erről évekkel ezelőtt írtam. Ezt bemásolom kegyednek. Azonban itt aktuális problémát érintettünk. Az igaz, hogy az embert a genetikai állománya és a magzati és serdülőkori fejlődése nem determinálja viselkedésében is férfinak vagy nőnek. Az is igaz, hogy sok mindent „genderikusan” sajátítunk el. A probléma ott van, és ebben, ahogy érzem és látom, egyet értünk, kedves Athena, hogy nem tekintik a „genderikus felépítményt” genotipikusan és fenotipikusan diszponáltnak, csupán „társadalmi konstrukciónak” mondják a szélsőséges genderisták, ami szabadon változtatható. Ezért mondom, hogy férfi is tud nőies gendert felvenni vagy fordítva, sőt jobban sajátítja el és jobban is be tudja tölteni az adott társadalmi szerepet, mint egy genotipikusan vagy fenotipikusan az adott genderre diszponált egyed, mégis torzul valahol, és abnormális lesz. Ettől a beteg embert az „embersége” tekintetében embernek tekintem (amit megadtam az elején, mint definíciót), ha actualiter a teljessége nem tud kibontakozni genetikai, hormonális, vagy genderikus deformáció miatt.

            Két szélsőséges reakció lehet: 1.) az egyenértékűsítése a deformációnak az egészségessel; 2.) a deformált emberi személyek deformáltság miatti nem-embernek tekintése, és az elidegeníthetetlen emberi jogok megtagadása tőlük. A hozzászólása további részére később válaszolnék.

            Köszönettel,

            Parsifal

            Pax et bonum! Áldás, békesség!

            ______________________
            Az írásom pedig az alább:

            Nyári Zápor

            Épp zápor festette egeket fotóztam, mikor megszólalt egy földi hang mögülem: Szia! Megfordultam, s a két hónap híján hatesztendős keresztlyányom volt az. Teli szájjal vadalmaként vigyorgott, és a jobb alsó egyes tejfogának… helyére mutatott, majd így szólt illegve-billegve: Nagylány lettem!

            Az ember mindig tanul valamit. Egy nő képes kacérkodni büszkén azzal, hogy nem “harminckettes” (pardon nem “huszas”, ill. “huszonnégyes”) a mosolya… Hát ez egyszerűen lenyűgöző.

            Kis hatásszünet után meg is kérdezte: Neked mikor fog kiesni a fogad?

            Elmosolyodott a szívem, majd így szóltam: Ha edzésen ki nem ütik, kb úgy százéves koromra.

            Az nincs messze, már csak a hajadnak kell megőszülnie hozzá! – hangzott a kontrája, majd egy grimaszos kacajjal sarkon fordulva elsasszézott, mint egy szentivánéji tündér a Globe deszkáin.

            Csobogott minden szava, mint egy nyári zápor, miben az ember csak elázni tud, s mire föleszmél, már süt is a Nap.

            Megdőlt megint egy tézis, hogy a nő tizenöt évesen kész van, míg a férfinak kétszer ennyi idő kell hozzá. (Gondoljunk csak a legtökéletesebb Nőre, akinek hivatása tizenöt évesen történt, míg Fiának kétszer ennyi idő kellett…)

            Nőnek születék az ember, nem kell hozzá semennyi idő, hogy időtlen valója megnyilvánuljon. Az időben persze alakul, de ez csak “érés”, “válás”, “változás”…

            Férfivá faragni köll az embert.

              Athena

              (2013. október 25. péntek - 00:40)

              Pszichológiával? Mégis melyikkel? Maga a kísérleti pszichológia „scientia incompleta”, mivel nem bír egységes tudásalannyal. Önmagában bölcseleti előfeltételezésekkel bír szinte mindegyik kísérleti lélektani iskola. Ezen előfeltételezések egy része teljesen hamis, nem kísérletileg igazolt ismeret, hanem előtételezett ideológiai „dogma”, analóg értelemben vallás.

              Bölcsészettudományról van szó, igaz, de abból, hogy egy előfeltételezés nem igazolt kísérletileg, még nem következik, hogy hamis (mert honnan tudnánk, hogy az?). Mielőtt önálló tudomány lett volna, a pszichológia az orvostudomány meg a filozófia része volt, vagyis legalább felerészben természettudományos eredetű.

              Minden magzat nőként kezdi az életét.” Ezt szabadon állítja anélkül, hogy a nő fogalmát meghatározná (definiálná). A nemiség többrétegű:

              1.) genotipikus nem (sexus genotipicus): ez a fogamzódás pillanatában eldől. XX vagy XY az esetek döntő többségében. Egyéb esetben rendellenességről kell beszélni.

              2.) fenotipikus nem (sexus phaenotipicus): ez gyakorlatilag a látható nemi jellegeket jelenti, aminek megint két típusa van. Az ún. elsődleges nemi jelleg(ek) és a másodlagos nemi jelleg(ek). Az első gyakorlatilag az embrionális fejlődés során eldől az esetek döntő többségében. Ez a specifikus ivarszervek (és nemzőszervek) meglétét jelenti. A másodlagos nemi jellegek (testmagasság, testalkat stb.) a nemi érés (pubertas) során alakulnak ki a hormonális rendszer átalakulása folytán.

              3.) társadalmi nem (genus societicus): ezt részben meghatározza (terminálja) részben diszponálja a fiziológiai (genotipikus és fenotipikus) nem, részben társadalmiasulás (socialistatio) során alakul ki.

              A fenotípusos nemről beszélek természetesen. A genetikai állomány adott, férfié, a gender pedig még nem alakult ki.

              Azaz attól, mert az elsődleges nemi jellege egy genetikai nem szerinti férfinak nem férfi lesz, még nem következik az, hogy potencialiter nem férfi. Egy egészségügyi katasztrófa miatt válthat fenotipice „nővé” egy fogantatásában férfi.

              Így van. A lényeg az, hogy ha akadályoztatva van abban, hogy férfivá fejlődjön minden szinten, külső megjelenésében nő lesz, női nemi szervekkel, (csökevényes) méhvel, petefészkekkel. De ha normális a fejlődés, az első lépcsőfok akkor is a női genitália(kezdemény), ami átalakul férfi genitáliává, ha jön a tesztoszteron. Ha nem jön, marad női.

              A másik, hogy honnét vette azt, hogy nemiségben nem különböztetik meg magukat a fiúcsecsemők az anyjuktól? Mivel csak az anyjukat ismerik actualiter, szerintem maga a nemiség és a genderrel való azonosulás fel sem merül. Ekkor nem sajátít el specifikusan társadalmi nemi szerepet még a csecsemőfiú.

              Nemcsak nemiségben, de tudatilag sem különbözteti meg magát. “Az első életévben a csecsemő énje az anyai tudattalanban lebeg” (Carl Gustav Jung), az anya találja ki, miért sír, éhes-e, fáj-e valamije stb. Az énhatárok lezárulása, az én+te elkülönítése az önindította mozgás megjelenésével alakul ki (amikor már nem viszik, hanem ő “megy” valamerre, nem etetik, hanem ő maga emeli a kanalat, cumisüveget a szájához). A gender megszilárdulása pedig az óvodáskorra, 4-6 éves életkorra tehető (fallikus korszak a pszichoszexuális fejlődéselmélet szerint).

              A probléma ott van, és ebben, ahogy érzem és látom, egyet értünk, kedves Athena, hogy nem tekintik a „genderikus felépítményt” genotipikusan és fenotipikusan diszponáltnak, csupán „társadalmi konstrukciónak” mondják a szélsőséges genderisták, ami szabadon változtatható.

              Ez a legkárosabb, legnagyobb hazugság, amit a szélsőséges feminizmus kitalált. Azért ott még nem tart a társadalmi evolúció, hogy ez így legyen és remélem, soha nem is fog. De a homoszexuálisokat is éppen ezért nem lehet elítélni, kárhoztatni a másságukért, ugyanis az nem választás kérdése, nem nevelési hiba, hanem genetikus vagy biológiai eltérés következménye, ami vsz. magzatkorban történt (a konkrét okokat még nem találták meg). Túl kevés vagy túl sok tesztoszteron pl. (leszbikusok).

              Köszönöm az írást, jópofa!

               

               

                Parsifal

                Parsifal

                (2013. október 30. szerda - 07:26)

                Bölcsészettudományról van szó, igaz, de abból, hogy egy előfeltételezés nem igazolt kísérletileg, még nem következik, hogy hamis (mert honnan tudnánk, hogy az?). Mielőtt önálló tudomány lett volna, a pszichológia az orvostudomány meg a filozófia része volt, vagyis legalább felerészben természettudományos eredetű.

                ;) Ön félreértett, mivel nem ismeri a skolasztikus tudományeszményt, amiben megfogalmaztam kritikámat. A „scientia imperfecta” azt jelenti, hogy metafizikai bizonyosságú ismeretre nem lehet benne szert tenni, azaz az ellentmondás elvére visszavezetett, olyan állítást, ami esetén a tévedés ki van zárva. Ilyetén értelemben van olyan ismeret az emberi lélekről, viselkedésről, ami valóban biztos lehet. Amit általában „bölcseletnek” (philosophia) nevez a skolasztikus tudományelmélet, az nem más, mint az absztrakció első és harmadik fokán nyert biztos fogalomból kiépített ismeretrendszer. A „corpus ut corpus” (test mint test), és az „ens ut ens” (lény mint lény) fogalma. Az előbbi az egyetlen nem-teljes, de elégséges indukcióval (inductio incompleta sufficiens) nyerhető ismeret, ami a valóságban elvégezhető. A filozófia így nem más, mint az ilyetén értelemben vett metafizika és kozmológia összessége. A „test mint test” fogalmából (materia és forma összetettségében lévő, térben és időben létező lény) kiinduló általános kozmológia (cosmologia generalis) az egyik sajátos (specialis) ága a lélektan (psychologia generalis), ami a testi lények közül a szellemi lélekkel bíró ember mibenlétével foglalkozik. Ez az igazi bölcseleti lélektan alapja.

                A XIX. században, a természettudományos ismeretek bővülésével kialakult egy másik ág is, az ún. kísérleti pszichológia, ami a lélektani jelenségek empírikus vizsgálatával foglalkozik. Azért vannak „pszichológiák”, „pszichológiai iskolák”, mert más és más a bölcseleti alap, amiből kiindulnak. Viszont ha azok hamisak, hamis eredményre jutnak. Freud bölcseleti materiálmonizmusa objektíve hamis bölcseleti előfeltételezés. (Arról nem is beszélve, hogy saját aberrált énjét és beteg vizsgálati alanyainak aberrált pszichéjét extrapolálva állította fel romboló téziseit, pesszimista emberképét.)

                N.B. szerintem itt picit párhuzamosan beszéltünk el egymás mellett. ;)

                Az ember mint mikrokozmosz a szellemi és az anyagi lények létbeni metszete. Ezért is az orvostudomány és a bölcselettudomány szintetikus feldolgozásából nyerhetünk lelkiéletéről róla bizonyos ismereteket. Érzékelő és értő lények vagyunk egyszerre. A legbonyolultabb szerkezet az egész kozmoszban! Egy kiváló skolasztikus-tomista mű erről (az ön szakterületét is érinti): http://mtda.hu/books/horvath_sandor_a_fizikai_es_a_pszichikai_vilag.pdf

                A fenotípusos nemről beszélek természetesen. A genetikai állomány adott, férfié, a gender pedig még nem alakult ki. Így van. A lényeg az, hogy ha akadályoztatva van abban, hogy férfivá fejlődjön minden szinten, külső megjelenésében nő lesz, női nemi szervekkel, (csökevényes) méhvel, petefészkekkel. De ha normális a fejlődés, az első lépcsőfok akkor is a női genitália(kezdemény), ami átalakul férfi genitáliává, ha jön a tesztoszteron. Ha nem jön, marad női.

                Ez sem igaz így, kis korrekcióra szorul. Ekkor sem lesz fenotipikusan teljesen nő, csak női jellegű. Persze odaírta, hogy genitália-kezdemény. Azonban ez is kettős. Mivel nőben kezdi mindenki biológiai létét, a női hormonhatás erősb. Nem ismerem a statisztikákat, csupán vélelmezem, hogy e miatt a fenotipikus nemi rendellenességek férfiaknál gyakoriabbak lehetnek.

                Nemcsak nemiségben, de tudatilag sem különbözteti meg magát. “Az első életévben a csecsemő énje az anyai tudattalanban lebeg” (Carl Gustav Jung), az anya találja ki, miért sír, éhes-e, fáj-e valamije stb. Az énhatárok lezárulása, az én+te elkülönítése az önindította mozgás megjelenésével alakul ki (amikor már nem viszik, hanem ő “megy” valamerre, nem etetik, hanem ő maga emeli a kanalat, cumisüveget a szájához). A gender megszilárdulása pedig az óvodáskorra, 4-6 éves életkorra tehető (fallikus korszak a pszichoszexuális fejlődéselmélet szerint).

                Bocsáss meg, ezek egy része vélelem, másik része szabad állítás. Az, hogy az ember tudatosan, explicite nem különíti el magát, ha meg nem kérdezzük, nem tudhatjuk. A csecsemő nem tud válaszolni. Attól mert nem tudom, hogy objektíve „én vagyok” (pl. mikor alszom), attól még vagyok. A gender megszilárdulásának kérdése érdekes. Itt nagyon fontos a családi és óvodai környezet. Ebben egyetértünk. Attól mert nem különítem el magam kifejezett módon, objektíve van már lelkem. Ahogy a szellemi fogyatékosoknak is van, ha az agyműködés zavara miatt ez nem is tud kifejeződni. Világos, hogy a kísérleti lélektan csak jelenségeket tud adatolni, így csak erről tud mondani állítmányokat a maga módszerével. Ez nem is baj.

                Ez a legkárosabb, legnagyobb hazugság, amit a szélsőséges feminizmus kitalált. Azért ott még nem tart a társadalmi evolúció, hogy ez így legyen és remélem, soha nem is fog. De a homoszexuálisokat is éppen ezért nem lehet elítélni, kárhoztatni a másságukért, ugyanis az nem választás kérdése, nem nevelési hiba, hanem genetikus vagy biológiai eltérés következménye, ami vsz. magzatkorban történt (a konkrét okokat még nem találták meg). Túl kevés vagy túl sok tesztoszteron pl. (leszbikusok).

                Itt álljunk meg. Többféle homoszexualitás van. Van genotipikus alapozású, van tisztán fenotipikus alapú, és van tisztán genderikus alapú. Ez utóbbi gyógyítható és gyógyítandó, egy része pedig akaratszabad döntéstől függ. A mai korban, mikor tendenciákkal, színekkel, reklámokkal, nevelési mintákkal egy elférfiatlanított világban növesztik fel a fiúkat, igenis egy része ezeknek a homoszexualitásoknak csak természetellenes társadalmi konstrukció.

                A probléma ott van, hogy az a hírhedt Amerikai Lélektani Társaság (APA), aki az WHO-nál kilobbizta az 1970-es évek elején, hogy a homoszexualitás nem rendellenes betegség, csak „alternatív viselkedési mód”, most deklarálta, hogy a pedofília csak „alternatív szexuális orientáció”. Ez pedig ideológiai harc a normalitás ellen, áltudományos köntösben. A homoszexualitás rendelllenesség. Tragédia, ha valaki ilyen genetikus vagy fenotipikus dispozícióval születik, attól még lehet a társadalomnak hasznos tagja, de a betegséget ne nevezzük „alternatívának”!

                Köszönöm az írást, jópofa!

                Örülök, hogy tetszett. ;)

                  Athena

                  (2013. november 5. kedd - 00:40)

                  Freud bölcseleti materiálmonizmusa objektíve hamis bölcseleti előfeltételezés. (Arról nem is beszélve, hogy saját aberrált énjét és beteg vizsgálati alanyainak aberrált pszichéjét extrapolálva állította fel romboló téziseit, pesszimista emberképét.)

                  Freud nem volt aberrált. Betegeket tanulmányozott, pszichiáterként ez volt a munkája. Nem látom, hol itt a probléma, és hogy miért ne lehetne a rendellenesből arra következtetni, mi (lenne) a normális.

                  Többféle homoszexualitás van. Van genotipikus alapozású, van tisztán fenotipikus alapú, és van tisztán genderikus alapú. Ez utóbbi gyógyítható és gyógyítandó, egy része pedig akaratszabad döntéstől függ. A mai korban, mikor tendenciákkal, színekkel, reklámokkal, nevelési mintákkal egy elférfiatlanított világban növesztik fel a fiúkat, igenis egy része ezeknek a homoszexualitásoknak csak természetellenes társadalmi konstrukció.

                  Akkor vajon honnan tudja az egyszeri szélsőséges, ha szembetalálkozik egy meleggel, mikor verje meg és mikor küldje orvoshoz? De félre a szarkazmussal. Arra te hol találtál bizonyítékot, hogy így is válhat valaki homoszexuálissá? Hallottál ilyenről, ismersz valakit ilyet, olvastál róla vagy csak az elterjedt mantrát ismétled, ami rendszeresen előkerül, ha ezeket az embereket elítéli valaki? Hogy “ő tehet róla”. Először is miféle előnnyel jár az, ha valaki saját neméhez vonzódik? Népszerűbb lesz, nagyobb lesz a fizetése vagy mi? Mert én csak a hátrányairól hallottam eddig: megvetik, leköpködik őket, megy a gyűlöletbeszéd, ha meg merik mutatni magukat nyilvánosan. Ki az a hülye, aki ezt akarja saját magának vagy a gyerekének, hogy arra nevelje, hogy legyen buzi? Ugyan már. Még ha az amerikai filmekben, előttem egyébként ismeretlen és érthetetlen okokból túl is vannak reprezentálva a melegek (meg a zsidók), még a filmvilágban sem egyértelmű az elfogadásuk. Sőt.

                  http://index.hu/kultur/2013/07/04/mennyire_homofob_hollywood/

                  Vagy ha így könnyebb lenne érvényesülni valakinek a médiában, kultúrában vagy celebvilágban, amit megint nem hiszek, mert kuriózumnak ez már túl elcsépelt, azon kívül valódi tehetség nélkül ez tényleg csak 15 perc hírnévvel járna, semmi több, akkor vajon egy Friderikusz vagy Fábry miért tagadná körömszakadtáig a melegségét, fedősztorikat gyártva folyamatosan magának? És nehogy már abba a hibába ess, kedves Parsifal, hogy ugyanaz az állítás antifeminista érvként megállja a helyét, de homofóbia-ellenesként már nem!

                  A pedofíliát meg nem értem, hogy jön ide. A homoszexualitás egy szexuális orientáció, a pedofíl zavar meg a DSM-V szerint is betegség (Mentális Rendellenességek Diagnosztikai Kézikönyve legújabb kiadása). Pedofília – szexuális vonzódás serdületlen gyermekhez. Pedofil zavar – ha ezt a vonzódását valaki cselekményként megvalósítja. Akkor már büntetendő lesz, hiába van a betegségek közé besorolva. Pontosabban a büntethetőséget nem zárja ki, mert a tettes tiszta tudatállapotban követi el, aki képes felmérni a tettének következményeit.

                  Egyébként nem akarok erről a kérdésről elvi vitát folytatni veled. Messzire kanyarodik az eredeti témától, és én egyébként is el tudom fogadni, ha valaki meggyőződéséből kifolyólag elítéli a melegeket. Ahhoz megvan minden joga. Hogy inzultálja, minősítse őket, vagy magánál értéktelenebbnek tartsa, ahhoz már nincs. Kötelességünk mindent megtenni a gyerekeink érdekében, hogy a társadalomba beilleszkedni tudó, önmagával és a sorsával elégedett embert neveljünk belőlük, amit csak bizonyos szigorú korlátok felállításával tehetünk meg, de egy másik felnőtt ember életébe beleszólni senkinek nincs joga. Azt is mondhatnám, a gyereknevelés terén konzervatív vagyok, de ha a gyerekem elmúlt 18 éves, onnantól ő szabja meg, hogy akar élni, és ő felel saját magáért.

                  Egyébként jó, hogy a magázódáson túlléptünk, így könnyebb.

                   

                Parsifal

                Parsifal

                (2013. október 30. szerda - 07:32)

                Az írás fölvázolja a háromféle megközelítést, és bizonyítani igyekszik, miért az arisztotelészi-szenttamási megoldás nyújthat egyedül kielégítő tudományos megoldást a “kognitív” alapkérdésre.

                A materiálmonizmus azt mondja, az ember csak tisztán anyagi-testi lény, és minden pszichikai tevékenységünk csupán anyagi eredetű oksággal bír. Összemossa a kettőt.

                Az idealisztikus paralellizmus (mint Platón, Descartes) azt mondja, hogy a kettő közötti kölcsönhatás esetleges. Szétválasztja a kettőt.

                Az ún. hülémorphikus emberkép szerint szintetikusan egymáshoz rendelt és kölcsönhatásban áll a pszichikai és fizikai világunk, anélkül, hogy a kettőt egy állagra (substantia) redukálnánk.

    Aurelius Respectus

    Aurelius Respectus

    (2013. október 19. szombat - 17:04)

    Kétségtelen Rosa Luxemburg nem azért került megérdemelten a közeli folyóba mert nő volt, hanem azért mert kommunista forradalmat akart kirobbantani Németországban, szerencsére sikertelenül.

      Pash Cutter

      Pash Cutter

      (2013. október 19. szombat - 18:21)

      Még egy ember, aki iszik Friedrich Ebert egészségére. Hát mi van itt, kérem szépen? Felháborító…

      Bár, hozzáteszem: én gyűlölőm a karakterét, de abban tényleg van valami sötét zsenialitás, ahogy leverte a német forradalmat. Egy FEMEN-t simán legéppuskázna, a Pussy Riot-ot meg felkötné az első fára. A kommunisták mindmáig gyűlölettel ejtik ki a nevét.

        Parsifal

        Parsifal

        (2013. október 20. vasárnap - 09:55)

        Ez annyira volt német forradalom, mint amennyire a jiddis német nyelv.

          Pash Cutter

          Pash Cutter

          (2013. október 20. vasárnap - 10:31)

          Óh, bocsánat!

          Friedrich Ebert – a maga sötét zsenialitásával – levert egy tanácskommunista – bolsevik zendülést. A magyarországi kommunisták (is) gyűlölik mindmáig, köztük kedvenc baloldali történészed, Konok Péter is.

          A teljes kép a Csatornába Dobóról:

            Parsifal

            Parsifal

            (2013. október 20. vasárnap - 15:37)

            Engem egyik sem hat meg. Nem érdekelnek sem a tanácskommunisták, sem a leninisták, sem Ebert. Ahogy a pesti vicc mondja: “vihar a zsinagógában”.

            Konok Péter, attól mert nem vagyunk egy platforomon és egy történelmi és társadalmi határhelyzetben agyonlőne, még szakmailag kifogásolhatatlan a nyilvánvalóan áterezhető elfogultság dacára. A baloldali mozgalmak eszmei és politikai rétegződését nála jobban senki sem tárta föl a magyarországi olvasóközönség felé.

    Parsifal

    Parsifal

    (2013. október 20. vasárnap - 09:24)

    „Az antik világ a női hivatásról

    Nagyon helyesen adta meg az antik világ józan értékelése a nő legszebb dicséretét, amikor az elhunyt matróna sírkövére e magasztaló sorokat véste: „domum servavit et lanam fecit, házat őrizte és font”. Ez volt a római női ideál abban a korban, amikor a rómaiakat a hősies erények a világ uraivá tették. És ez annyi évszázad után ma is a keresztény női ideál.”

    (Forrás: Zborovszky Ferenc SJ: Isten országa mibennünk. Lelkigyakorlatos előadások a művelt katolikus közönség részére háromnapos lelkigyakorlatra. Budapest, 1940. Korda Rt. 174. old.)

    Megrendülve néztem vagy jó nyolc éve keresztapámmal a Vatikáni Múzeum ókori római régészeti gyűjteményében ezt a pogány római sírt. Kifejez mindent. A nő alárendelő alázatában kendőt visel, és ez emeli föl, a férfira tekint, akinek kezében a hatalom, a tudás és a törvény jelképeként a papírusztekercs. Amire áldón teszi jobbját, amibe kapaszkodik szerető felesége, kinek holdszerű, arcáról valami isteni Sophia, a bölcsesség “nőies” aspektusa sugárzik a racionábilis férfira ihletőn.

    Ezt vetette el, rohasztotta szét az emancipáció gender-mániája, mint “hamis társadalmi konstrukciót”.

    http://www.vroma.org/images/raia_images/couple_sarcophagus.jpg

      Franciska

      (2013. október 20. vasárnap - 10:11)

      Nem akartam hozzászólni ehhez a teljesen méltatlan hangvételű vitához, de itt egy súlyos tárgyi tévedést ki kell igazítani. Milyen volt a ház, amit a római matróna őrzött? Százfős nagycsalád, több száz szolga, birtokok, önellátás, sőt árutermelés, gyermekek oktatása, betegápolás, szakrális élet… A római matróna (ha csak a lét legbanálisabb, anyagi síkját nézzük), mai EU-s standard alapján egy középvállalkozás igazgatónője volt. Ezt jelentette, többek között, a “ház őrzése”. Még a XX. század első felében is egy parasztasszony igen széles körű kompetenciákkal és felelősségi körrel rendelkezett egy mai nőhöz viszonyítva.

      Ahogy a mondás tartja: a nő világa az otthon, a férfi otthona a nagyvilág. De tegyük hozzá, hogy ez a mondás egy olyan korban született, amikor az otthon a világnak legalább a fele volt. Nem az 52 négyzetméteres panellakásról beszélünk, amiből az ipari forradalom óta minden fontos funkciót kiszerveztek, és ma már büntetőjogi kategória még a gyermekek otthoni nevelése is (l. kötelező óvoda!).

      Tessék helyreállítani a nemek hagyományos életszféráit, a vadkapitalizmus helyett kialakítani egy normális világot, és akkor napirendre tűzhetjük, hogy kinek mi a dolga. Addig mindenki kényszerpályákon mozog, és teljesen hiábavaló ókori felső osztálybeli nők életvezetési mintáit a mai konzervatív nők orra alá dörgölni.

      Ideálként felmutatni, annak persze van értelme. De megkövetelni az ideál elérését a mai viszonyok között, ez enyhén szólva nem életszerű. (Úgy általában üdvösnek tartanám, ha a nők életvezetési problémáihoz a papokon kívül csak családos férfiak szólnának hozzá.)

        Franciska

        (2013. október 20. vasárnap - 10:14)

        Közben látom, hogy kiegészült a hozzászólás, amire válaszoltam. Amikor elkezdtem írni, még csak a Zborovszky-idézet szerepelt, tehát a megjegyzésem arra vonatkozik.

          Naooo

          Naooo

          (2013. október 20. vasárnap - 15:52)

          Azon gondolkodom, előbányászok egy régebbi kommentemet, aztán teljesen átírom, hogy a rá jövő reakciók kínosak legyenek a reakciósokra. Csak nem fogja véletlen kijelezni frissként.

        Parsifal

        Parsifal

        (2013. október 20. vasárnap - 15:34)

        Azért ez erősen elnagyolt, császárkori képzet, kedves Franciska… Abban az időben, mikor nagybirtokosokból és nem szabad parasztokból állt a római vezető réteg, tehát jóval a polübioszi leírás után, a nők már nem a consulok, hanem a férjeik után tartották nyilván az éveket, erkölcsileg nők irányítottak, az alfahímek és genetikai anyaguk a háborúkban felmorzsolódott, a homoszexualitás elterjedt lett, a rómaiak elpuhultak.

          Inaara

          Inaara

          (2013. október 20. vasárnap - 16:13)

          Most megpróbállak elcsípni. :)

          Kedves Parsifal, február 24.-én 07:47-kor írtál egy hozzászólást a “Vallásgyalázó csöcsmutogatás a Notre-Dame-ban” c. cikk alatt, Animebj-nek válaszul. Egy részlet: “Szerintem a nőknek nincs – legalábbis egyenlő – szavazati joguk, mert ez nem az ember természetéből adódik. (…) Ugyanez vonatkozik a válásra, az azonos munkához való jogra. Ha gondolod, részletesebb kifejtem indoklásomat, miért nincs joga.”

          Nagyon kíváncsi voltam (és vagyok) a részletekre, s ezt írtam:

          “Kedves Parsifal, nagyon tetszik, amiket írsz. Nagyon szeretném olvasni a részletes indoklást, úgyhogy ha van időd és kedved… :)”

          Azóta több nagyon érdekes cikkedet és hozzászólásodat olvastam, sokat tanultam tőled, és szinte mindenben egyetértek veled. Talán nem túlzás, hogy valamelyest meg is ismertünk már, ezért van némi sejtésem, hogyan kell érteni a leírtakat.

          A kérés azért továbbra is érvényes. Szóval, ha van időd és kedved… :)

            Parsifal

            Parsifal

            (2013. október 21. hétfő - 08:19)

            Most megpróbállak elcsípni. :)

            Mint Parsifalt a Blumenmädel serege? http://www.youtube.com/watch?v=6X6mTuY-lG8

            Kedves Parsifal, február 24.-én 07:47-kor írtál egy hozzászólást a “Vallásgyalázó csöcsmutogatás a Notre-Dame-ban” c. cikk alatt, Animebj-nek válaszul. Egy részlet: “Szerintem a nőknek nincs – legalábbis egyenlő – szavazati joguk, mert ez nem az ember természetéből adódik. (…) Ugyanez vonatkozik a válásra, az azonos munkához való jogra. Ha gondolod, részletesebb kifejtem indoklásomat, miért nincs joga.”

            Nagyon kíváncsi voltam (és vagyok) a részletekre, s ezt írtam:

            “Kedves Parsifal, nagyon tetszik, amiket írsz. Nagyon szeretném olvasni a részletes indoklást, úgyhogy ha van időd és kedved… :)”

            Először az egyenlőség és egyenlőtlenség kérdését kell körbejárnunk. Előljáróban hadd idézzek egy kiváló katolikus gondolkodót, aki korát megelőzve megalkotta a teljesen konzekvens katolikus világnézetet az evilági valóságokra tekintettel, ami teljesen koherens az Egyház e világgal vonatkozásba hozható tanításával és történelem tapasztalatával. Alapkiindulásában katolikus volt, ez volt a fő ihletője a világnézetének.

            A brazíliai Plínio Corrêa de Olivera professzorról (*São Paulo, 1908. december 13. – †1995. október 3.) van szó. 1959-ben jelent meg kátészerű kiáltványa, a Forradalom és Ellenforradalom (Revolução e Contra-Revolução) a gondozásában megjelenő Catolicismo (Katolicizmus) c. lap 100. számaként. A lap orientációját tekintve a Bangha Béla SJ bábáskodása nyomán megszülető Magyar Kultúra [1912–1944] szellemiségével párhuzamosítható.

            Idézet:

            Az egyenlőtlenség korlátai

            Természetesen senki sem vonhatja le a kifejtettekből azt a végkövetkeztetést, hogy az egyenlőtlenség mindig és szükségszerűen jó.

            Természetük lényegazonosságánál fogva minden ember egyenlő, csak járulékaik szerint különböznek. Csupán abból a tényből következően, hogy emberek vagyunk, megilletnek mindannyiunkat bizonyos alapvető jogok: az élethez, a megbecsüléshez, az elégséges létfeltételekhez (és az annak megteremtéséhez szükséges munkához), a tulajdonhoz, a családalapításhoz való jog, és mindezek felett az igaz vallás megismerésének és gyakorlásának joga. Az egyenlőtlenségek, melyek ezeket az alapjogokat veszélyeztetik, ellentétesek a Gondviselés akaratával. Azonban e világos határok között az olyan, járulékszerű egyenlőtlenség, ami az erény, tehetség, szépség, erő, család, hagyomány és egyebek különbségéből származik, igazságos és összhangban áll a teremtés rendjével.

            (Forradalom és Ellenforradalom; I. rész: A Forradalom; VII. fejezet: A Forradalom lényege; 3/A. pont: A Forradalom metafizikai elvei: gőg és érzékiség, Gőg és egalitarizmus; n. alpont: Az egyenlőtlenség korlátai.)

            Idézet vége.

            Most nincs időm hosszabb válaszra, amint lesz időm, kifejtem! (Nem felejtem már el!) Ez az alap, amiből ki kell indulnunk. A következő pont a férfi és nő természeti különbsége és ebből fakadó hivatásuk közötti különbségtétel kérdése.

              Parsifal

              Parsifal

              (2013. október 21. hétfő - 09:18)

              Azt hiszem, ez a részlet ezerszer többet mond a nő s férfi lélektanáról, hipergámiáról, az anya szerepéről, harcról stb.

              KLINGSOR

              A bástyán ott kúszik fel ő!

               

              KUNDRY

              Ó! Végem, végem!

              Ezért keltettél föl?

              Kell hát? Kell?

               

              KLINGSOR

              Ó, nagyon szép

              az ifjú!

               

              KUNDRY

              Ó! Ó! Jaj nekem!

               

              KLINGSOR

              Hó! Ti őrök!

              Hó! Hősök!

              Talpra! Fel! Ellenség!

              Ha! Hogyan tódul a falhoz

              a sok bódult képzelődő,

              hogy megvédje ördögi párját.

              Úgy! Rajta! Bátran!

              Ha-ha! az meg nem ijed;

              kirántja Ferris kezéből a kardot

              és szertelen tűzzel vagdalkozik.

              A lábukba szállott a harci erény!

              Vállán sebzi azt,

              amazt a combján!

              Haha! A gyávák! Hogy futnak!

              Vérben ázva mind kereket old!

              Ezt kívántam nékik!

              Bár hullna el a híres lovagi faj

              egymás kezétől egy szálig!

              Hah! Mily büszkén áll ő

              ott az ormon!

              Mily gyermeteg és rózsás az arca,

              hogy ámulva néz szét

              az elhagyott kert útjain.

              Hé! Kundry!

              Mit? Máris kész?

              Hah! A bűvszó jól bevált,

              ez kényszerít mindig,

              hogy kényemre tégy!

              Te ott, dőre fiú,

              bánni jóslatban bízol,

              ifjan, balgán

              estél a kezembe most:

              ha elvész tisztaságod,

              te már prédám vagy nékem.

              (Gyorsan elsüllyed. A színen megjelenik

              a bűvös kert. A falon áll Parsifal,

              bámulva néz le. Minden irányból egyre több szép

              lány fut elő, lenge fátylakba burkolva.)

               

              LÁNYOK

              Itt volt a lárma!

              Fegyvert! Vészkiáltás!

              Hol van a rabló?

              Merre?

              Hol van a rabló?

              Álljunk bosszút!

              Jaj, a kedvesem vérzik!

              Hát az enyém hol van?

              Párom álmomban eltűnt.

              Jaj, merre tűntek?

              Óh, merre lehetnek?

              Ím, ott a várban!

              Nyílt sebből patakzott a vérük.

              Ki támadt reánk?

              Nézd ott áll! Ottan áll!

              Nála Ferrisem szablyája van!

              Róla kedvesem vére csöpög!

              Ez ő! A kastélyra tört!

              Királyunk kürtbe fútt.

              Klingsor kürtjébe fútt.

              A hősöm rohant.

              Rohantak mindnyájan ők.

              Mind bátran támadt,

              de mindegyik megsebesült!

              Jaj! Százszor jaj neki most!

              Megvágta a kedvest.

              A páromat is.

              Még véres a kardja!

              Jaj! Szeretőm, óh jaj!

              Hallod? Hallod?!

              Vesztünket mért akarod?

              Galád! Galád, átkozott!

              Hah! Rabló?

              Mersz ide jönni?

              Hogy merted bántani őket?

               

              PARSIFAL

              Ej, szép leányok,

              hogyne tettem volna?

              Hozzátok vágytam,

              s utamba állottak ők.

               

              LÁNYOK

              Hozzánk indultál?

              Ismersz talán?

               

              PARSIFAL

              Sosem láttam ily bájos hadat.

              Szavaimat elhiszitek-é?

               

              LÁNYOK

              Nem fogsz-e bántani minket?

               

              PARSIFAL

              Nincs rá okom.

               

              LÁNYOK

              De ártottál

              annyi sokunknak,

              elűzted pajtásainkat!

              Ki játszik velünk?

               

              PARSIFAL

              Majd én, ha kel!!

               

              LÁNYOK

              (Egyesek virággal díszítik

              magukat gazdagon.)

              Hisz akkor jó!

              Akkor el se menj!

              Ha szépen bánsz mivélünk,

              mi minden jót ígérünk.

              Nem kincsek özönét,

              de csókok gyönyörét.

              Vigasztald meg a lelkünk,

              óh jöjj, tiéd a szerelmünk!

              Hagyjad öt békén! Ő a kedvesem!

              Nem! Nem! Nem! Jöjj!

              Hah! A csalfák!

              Mily díszesek, szépek mind!

              Jöjj! Jöjj!

              Ó, te drága,

              hadd nyíljak néked.

              Mi a szíved vágya,

              azt én megteszem érted!

               

              PARSIFAL

              Mily bűvös illat!

              Sok nyíló rózsa.

               

              LÁNYOK

              Szebb nálunk nincs,

              itt nyílunk a kertben,

              a szirmunk hogyha lebben

              s oly drága kincs,

              a szép napsugárban,

              néked virágzunk a nyárban.

              Jó szívvel légy hozzánk!

              A csókokat harmatozd ránk!

              Add nékünk szerelmed és vágyad,

              mert szirmunk így holtan lebágyad.

              Óh, szívd be dús illatom!

              Óh, nézd mily szép a kelyhem!

              Óh, jöjj, tűzz kebledre engem!

              A szád csókolnom engedd!

              Nem! Jöjj! Hisz én vagyok a legszebb!

              Nem! Én vagyok a legszebb!

              Én a legszebb! Nem! Én vagyok legszebb!

              Nem! Én! Csak én!

               

              PARSIFAL

              Ti pajzán, ti bájos virágok,

              sose lesz itt játék,

              ha messzibb nem álltok!

               

              LÁNYOK

              Mit háborogsz?

               

              PARSIFAL

              Mert veszekedtek.

               

              LÁNYOK

              Miattad versenyzünk.

               

              PARSIFAL

              Csak azt ne!

               

              LÁNYOK

              Menj tőle el:

              engem akar!

              Csak engem! No lám!

              Csak én kellek neki.

              Tán nem kellek neked?

              Elűzöl talán?

              Talán félsz is a nőktől?

              Nincs hozzája merszed?

              Mily rossz vagy, te gőgös, te gyáva!

              Csúf lepke, nem szállsz a szomjas virágra?

              Mily gyáva vagy! Mily rossz, mily vad!

              Hadd fusson a balga!

              Most mehetsz már utadra.

              Légy hát szívünk jutalma!

              Nem úgy! Nem úgy, ő a miénk!

              Nem úgy, ő a miénk!

              Enyém, enyém.

               

              PARSIFAL

              Elég! Nem fogtok el!

              (Szökni akar, de Kundry hangja megállítja.)

               

              KUNDRY

              Parsifal! Várj még!

               

              PARSIFAL

              Parsifal . . .

              Így hívott álmában engem az anyám.

               

              KUNDRY

              Ne menj el Parsifal!

              Itt vár a mámor, üdv reád.

              Ti gyermeteg lányok, hagyjátok őt!

              El, hervatag rózsák,

              ne rá hintsétek szirmaitok,

              csak el, sebeket kötni

              vár reátok otthon sok vitéz.

               

              LÁNYOK

              Tőled válni, tőled válni,

              ó, be fájó! Ó, keserves kín!

              Akárkit szívesen elhagynánk,

              hogy csak veled legyünk.

              Menj hát! Menj hát,

              te kedves, te gőgös,

              te balga!

               

              PARSIFAL

              Hát mindez álom volt csupán?

              (Kundry gyönyörű fiatal nőként jelenik meg.)

               

              PARSIFAL

              Hozzám szólsz, a névtelenhez?

               

              KUNDRY

              Én hívlak,

              balga jámbor

              “Fal parsi”

              vagy jámbor balga: “Parsifal”

              Így szólt a messzi földön,

              így búcsúzott

              az atyád, a jó Gamuret a gyermektől,

              kinek a boldog anyaölben

              e nevet adta haldokolva.

              Hogy ezt te megtudd,

              vártam itt reád.

              S te mért vagy itt,

              ha nem, hogy ezt megtudd?

               

              PARSIFAL

              Sem ébren, sem álmomban nem láttam én,

              mit látok félelemmel itt.

              Virág vagy tán ebben a szép ligetben?

               

              KUNDRY

              Nem, Parsifal,

              te balga jámbor!

              Volt, volt hazám is távol.

              Hogy rám találhass,

              azért vagyok csak itt.

              Oly messze jártam, láttam ott sokat.

              Láttalak szelíd anyád ölén,

              első szavad még most is hallom én.

              Bár fájt a szíve,

              de rád nevetett Herzeleide,

              fiának arcát ujjongva nézte,

              vigaszt lelve!

              A bársony pázsit lett a bölcső,

              ott dédelgette, ringatta csókkal.

              A gyermek szép lett,

              az álmán virrasztott anyja gondja,

              csak arra ébredt,

              hogy anyja rá a könnyét ontja.

              csak sírt, örökké könnye hullt

              megölt atyád után.

              Csak sírt, hogy téged óvjon ily csapástól,

              ez életének célja lett.

              Hogy harci vész,

              hogy kard, se nyíl ne érjen,

              elrejtett ősi berken, csöndben, mélyen.

              A gondja egy volt, egytől féltett,

              vad harcok híre, hozzád el ne égen.

              Hallod-e még, hogyan jajgatott,

              hogy sírt, ha jöttödre várt?

              Mint a lány, sírt és kacagott,

              hogyha végre rád talált.

              S oly lázzal fonta nyakadat át,

              nem érezted-e, hogy csókja fájt?

              Föl se fogtad a fájdalmát,

              mely keblét tépte, dúlta,

              míg végül már hiába várt,

              nyomod a szél befútta.

              Sokáig várt remegve,

              míg elnémult keserve,

              a bánat fölélte a kínt.

              Ó, jöjj halál, így szólt,

              és összetört a szíve

              és Herzeleide meghalt.

               

              PARSIFAL

              Végem! Végem! Mit tettem?

              Hol voltam?

              Drága édes jó anyám, te!

              Hogy én, hogy én okoztam, én, halálod!

              Balga, bamba, ostoba fő!

              Hol jártam én őt elfeledve?

              Téged, téged feledve?

               

              KUNDRY

              Míg nem ért fájdalom,

              a vigasz üdve sem érte még lelkedet,

              a lelkifurdalást,

              a kínt hadd enyhítse most

              szerelmem feléd.

               

              PARSIFAL

              Anyámat,

              anyámat elfeledhettem!

              Ah, még mi mindent feledtem el?

              És elfelednem volt-e mit?

              Az elmém tompa és üres.

               

              KUNDRY

              Belátás a bűnt is jóra váltja,

              meglátás vet fényt a balgaságra!

              Hát lásd meg a szerelmet,

              mint Gamuret,

              midőn anyádért lángra gerjedt

              a szíve perzselőn!

              Mi testet, éltet adott tenéked,

              a balgaságon győzni jót,

              vedd át

              anyádtól e végső áldást:

              a búcsúcsók,

              szerelmes első csók.

              (Hosszan csókolja Parsifal ajkát.)

               

              PARSIFAL

              (Rémülten felugrik, mintha

              szörnyű fájdalmai lennének)

              Amfortas!

               

              A mély seb! A mély seb!

              Az én testemben lángol!

              Ó vádol, vádol!

              Borzalmas váddal

              a szívem mélyén égbe kiált.

              Óh! Óh! Amfortas!

              Szánlak téged!

              Sebed vérezni látom,

              most én testemben ég! Itt! Itt!

              Nem, nem, nem a seb sanyargat.

              Áradna forró patakban vér.

              Itt! Itt a szívemben ég,

              a vágy, az, a vágy szörnyű lángja,

              ami az eszemet elveszi.

              Óh! Vágyam kínja!

              A láz úgy perzsel, ráz és gyújt

              parázsló bűnös vágyban.

              Ott van, látom, ott

              a szent serleg az.

              Fölizzik bent a vér,

              megváltás gyengéd mámora

              remeg a hívők kebelében.

              Csak itt: e szíven ül

              a kínok kínja.

              Megváltóm jajszavait hallom,

              a vádat, ah, a vádat,

              hogy gonoszé a szent gerely.

              Óh válts meg, ments ki már

              a bűn fertőzte kézből!

              Igen, az égi szózat harsant

              fölrázva a lelkem,

              de én botor, én gyáva

              hősködve kóboroltam esztelen!

              Megváltóm! Jóság, égi kegy!

              Hogy vezekeljem bűnömet?

               

              KUNDRY

              Te áldott hős!

              Feledd a bút!

              Nézz rám, ez boldogságot ad!

               

              PARSIFAL

              Ez, ez a hang volt!

              Ez csalta őt,

              e pillantás,

              ez volt az, ismerem,

              meg ez is, mely vérét fölkavarta,

              ez ajak rá épp úgy mosolygott,

              így pihegett e kebel,

              épp így feszült e nyak,

              így lengtek a kacagó fürtök,

              így ölelte őt ez a kar,

              ily szédület ült az arcán,

              amikor hódító bűbájjal

              a lelke üdvét elperzselé ez ajk!

              Hah! Ez a csók!

              Te csábító! Hagyj engem el!

              Távozz, távozz, hagyj el!

               

              KUNDRY

              Hálátlan!

              Ha mással érzel

              és együtt vérzel,

              lásd most az én szenvedésem!

              Megváltó lennél,

              boldoggá tennél,

              ha tevéled üdvben lenne részem.

              A végtelenség kezdete óta,

              megváltóm várok rád,

              kit becsméreltem rég.

              Ó! Tudnád átkomat,

              mely énrám ébren, alva,

              kacagva, sírva,

              élve, halva

              csak újabb kínt hoz, szenvedést.

              Hosszú kínnal sújt a lét.

              Én láttam őt, őt

              és kacagtam,

              rám villant szeme.

              Azóta én őt hajszolom,

              hogy végre újra lássam.

              Lázálmaim

              hozzák pillantását elém,

              szeme felém dereng,

              kényszerít az átkos vágy

              s egy bűnös hull karomba ismét!

              E szörnyű görcsben

              nem bírok sírni,

              csak vérem tombol,

              tépi a testem,

              lelkem rázza,

              hasztalan küzdök ellene.

              Úgy vágytam rád, hogy majd elepedtem,

              s gúnyoltalak, ah, észvesztetten,

              hadd hulljak most kebledre sírva,

              szívedet bárcsak egy percre bírva,

              s bár ég és föld a sárba lök,

              te adj megtisztulást és erőt!

               

              PARSIFAL

              A kárhozat vár ránk,

              örök halál,

              ha csak egy percre

              elfelejtem küldetésem

              s a karjaidba hullok.

              Én téged is megváltalak,

              csak fojtsd el bűnös vágyadat.

              Mert balzsam, mely kínoddal végez,

              nem bűnös vágyadból ered,

              az üdvöt addig el nem éred,

              míg az a seb be nem heged.

              De más miatt, ah más miatt

              epedtek gyötrő vágy alatt,

              a jámborok kik írt se lelve

              a testük gyötrik vezekelve.

              De ki oly bölcs, hogy lássa jól,

              a tiszta üdv forrása hol?

              Óh rémség, nincs mentségre mód.

              Óh, tébolyult sötétben

              az üdvözülést lesni ott,

              ahol csak átok vár és szégyen.

               

              KUNDRY

              Hogy lelked most lát,

              a csókom csodája tette?

              Ez ajk, mely ajkadon lángol,

              isteni lénnyé varázsol.

              Világot válts meg, ezt bízták rád!

              Istenné tett ez óra.

              Hadd kárhozzak el örökre én,

              engem ne méltass szóra!

               

              PARSIFAL

              A lelked, bűnös nő,

              megváltom én.

               

              KUNDRY

              Isteni hős, vedd szerelmem!

              A lelkem azzal váltod meg.

               

              PARSIFAL

              Üdv és megváltás lesz jutalmad,

              csak mutasd Amfortashoz az utam.

               

              KUNDRY

              Nem! Vesszen a gyarló!

              Sose lássad a bukott szentet,

              a boldogtalan kéjsóvárgót,

              kit kikacagtam, hallod, hallod?

              Ha-ha! Kit dárdája sebze meg!

               

              PARSIFAL

              Ki merte őt

              a szent gerellyel döfni át?

               

              KUNDRY

              Ő… Ő…

              rajta nevettem s elért az átka,

              Hah, erőt ez ád

              s fegyvert fogok tüstént te rád,

              ha rajta, a bűnösön szánakozol.

              Hah, őrült!

              Szánj meg! Csak engem szánj!

              Egy órát adj nekem!

              Egy órát légy velem

              és az útra rávezettek én.

               

              PARSIFAL

              Vessz el, te boldogtalan!

               

              KUNDRY

              (a vár felé)

              Hívlak! Hívlak! Segíts!

              Tartsátok vissza! Hamar!

              Álljátok útját!

              Útját kell állni!

              S ha tán kiszöksz ismét,

              s a földön minden ösvény tiéd,

              de azt, melyre vágysz,

              azt az egyet soha el ne érhesd,

              mert minden úton,

              mely éntőlem elvisz,

              ím, nagy átkom kísér.

              Tévelyegj! Tévelyegj!

              Szép kedvesem,

              Útravalód, íme vedd!

               

              KLINGSOR

              (Felbukkan, dárdával

              fenyegeti Parsifalt.)

              Állj meg!

              E fegyver végez most veled!

              Te balga,

              játszva győz le a mestered!

              (Felé hajítja a gerelyt.

              Az Parsifal feje felett lebegve

              megáll a levegőben.

              Ő megragadja s a fejefölött tartja.)

               

              PARSIFAL

              Íme, e jellel

              vége a varázsnak:

              ettől gyógyul a mély seb,

              melyet véle döftél

              és porba ez döntse mind,

              ezt a csalfa varázst!

              (A gerellyel a kereszt jelét rajzolja.

              A kert azonnal elsüllyed, pusztasággá

              válik Kundry egy kiáltással összerogy.

              Parsifal visszafordul hozzá.)

              Tudod,

              hogy énrám újra hol találsz.

              Inaara

              Inaara

              (2013. október 22. kedd - 10:26)

              Kedves Parsifal, köszönöm a választ és a gyönyörű részletet.

              Úgy érzed, úgy csíptelek el, mint a viráglányok? Mint Kundry? :)

          Franciska

          (2013. október 30. szerda - 10:50)

          Látom sikerült megragadni a lényeget. :|

    Franciska

    (2013. október 20. vasárnap - 12:42)

    Némi háttérinfó a cikkhez, talán nem érdektelen. Richard Williamson a piuszosok papneveldéjét vezette Amerikában, ez az írás amerikai katolikus szülők kérdéseire válaszolva született.

    1. Amerikában a főiskolák kb. a magyar érettséginek megfelelő szintűek, az egyetemek egy jó része is egy gyengébb hazai főiskolának felel meg. (A hazai színvonalról nekem a ’90-es évekből vannak tapasztalataim, azóta lehet, hogy leromlottunk amerikai szintre.) Ezekben az intézményekben a legtöbb hallgató semmiféle érdemi, hasznosítható tudást nem kap, az ottani “büfé-ruhatár” szakokon a balos ideológián kívül gyakorlatilag semmit nem tanítanak. Akinek nincs szüksége a papírra a későbbi megélhetéshez – például azért, mert nő, és hivatásos családanya lesz belőle, akinek nem kell pénzt keresnie – annak tényleg felesleges, sőt káros főiskolára járni.

    2. Amerikában, bár 1979 óta nem emelkedtek a reálfizetések, azért még mindig elég magasak ahhoz, hogy egy középosztálybeli férfi egy szerény igényű családot egyedül el tud tartani.

    3. Amerika egy nagyon szegregált társadalom, a konzervatív katolikusok is, mint mindenki más, tömbökben élnek, saját kisvárosaik, kertvárosi negyedeik vannak. Ilyen közösségben egy fiatal lány otthon van, megvan a kellemes élettere, társasága, elfoglaltsága, feladatai. Ezek a helyek valóban hasonlíthatók a római matróna otthonához, aki egy évben néhányszor, nagyobb állami ünnepeken lépte át a “ház” kapuját, egyébként az egész élete a házon belül zajlott, nagy társasági életet élve, sok feladattal és felelősséggel.

    4. Amerikában, az amerikai élet minden abszurditása ellenére, még mindig nagy a szabadság, aki rendelkezik minimális anyagi erőforrásokkal, támogató közösséggel, az úgy rendezi be az életét, ahogy akarja. Például Németországban kötelező a részvétel a – teljesen liberális szemléletű – közoktatásban, ezért azok a német családok, akik vallási okok miatt nem akarják a gyerekeiket iskolába engedni, politikai menedékjogot kérnek – és kapnak – Amerikában. Ott ugyanis a home schooling egy teljesen elfogadott dolog.

    5. Amerikában a katolicizmus is puritán színezetű, szélsőségekre hajlamos. Például az ottani piuszos nők ugyanolyan bokáig érő, sötét színű, trampli szabású slafrokkokban járnak, mint mondjuk a vallásos zsidó nők. Egy XIX. századi báli ruha az ő szempontjaik szerint erkölcstelen. Közösségeket megosztó kérdés, hogy kimehet-e a háziasszony kapálni a saját kertjébe nadrágban.

    6. Williamson maga is protestáns családból származó betérő, nyilván ez is színezi, árnyalja a megnyilatkozásait. Objektíve lehet, hogy igaza van, de az igazát gyakran protestáns attitűddel adja elő. Ez nagy hatást gyakorol más betérőkre, de régi katolikus családból származók számára kulturálisan idegenszerűnek, karikatúra-szerűen túlzónak tűnhet.

    Pash Cutter

    Pash Cutter

    (2013. október 23. szerda - 20:39)

    Remélem, Fuzzy Logic és Parsifal összeméri angol tudását a Férfihangon. Micsoda Death Mach! (Hgyi lehetne a döntőbíró! Vagy az ugyancsak kiváló angolos AlterEgo.)

      Parsifal

      Parsifal

      (2013. október 23. szerda - 23:17)

      teljesen felesleges és a cikkhez nincs köze. Olyan, mintha valaki suksüköl, vagy ragozási-nyelvhelyességi hibát vét rendszeresen, és ezen lovaglunk a mondanivaló helyett.

      Munka mellett kb. másfél nap volt a cikkre, így sem sikerült egybeszedne. (Pl. az “idea” fordításával bíbelődtünk. Suum Cuique az “ideát” javasolta én az “eszményt”.) Nem láttam a végleges változatot, mielőtt kikerült volna. (Már javítani sem tudok benne.)

      Fuzzy Logic lényegbeni, tartalmi eltérést nem volt képes kimutatni, ami az egész szöveg konklúzióját megdöntené, vagy a levezetést zavarná.

        Pash Cutter

        Pash Cutter

        (2013. október 23. szerda - 23:30)

        Csak fitogtatta angoltudását. :D

        Hozzáteszem, én tudom tisztelni azt a személyt, aki élvezetét leli az idegen nyelvek megtanulásában, és tökéletesen beszél egy nyelvet (akár többet is) – annak ellenére, hogy velem a porosz iskolarendszer tökéletesen meggyűlöltette az idegen nyelvtanulást.

        Teljesen felesleges, de pl. Indymedián, ahol az adott cikk témája a spanyol polgárháború volt, egy fiatal főiskolás angolul kezdett el társalogni valami bagatell témában Konok Péterrel, és ámulat volt nézni, milyen könnyedén megy neki a mondatalkotás és a kommunikáció. (Persze ő történészként angol szövegekkel is dolgozik.)

        Mindegy. Tényleg nem érinti a témát.

          Fuzzy Logic

          Fuzzy Logic

          (2013. október 24. csütörtök - 12:30)

          Fitogtatok? A farokösszemérős deathmatch-et te dobtad fel, szándékosan nem is válaszoltam rá, de most ezzel betelt a pohár. Tudsz angolul? Legalább a match-et tanulnád meg leírni, ha már vagánykodni akarsz. Hogy jön egy szöveg magyarra fordításához, hogy emberek hobbiból poénkodtak angolul az indyn? Ha valaki beszél egy nyelvet középfokon, akkor képes kommunikálni azon a nyelven írásban és szóban is, bármennyire meglepő ez számodra. Ha szakmája van, ahhoz meg illik szaknyelvet is tudni, vagy semmit nem ér a munkához. Pl Konok Péter a történelmi szakzsargont vágja, én meg a logisztikait. Attól a hétköznapi alap szavak jelentése még baromira ugyanaz és tudnánk egymással a közértben beszélgetni az időjárásról teszem azt. Fölösleges belekeverni a latint ha nincs benne és teológiára hivatkozni az alap szavaknál is. Az and a papoknál is és? Vagy teológia, latin, egyháztörténet meg kitudja mi miatt náluk az a vagy? Tanulj inkább nyelveket, ahelyett hogy kiröhögsz mást egy ilyen alap dolog miatt, mert az szerinted fitogtatás. Az én korosztályomnak már alap, hogy tudjon angolul vagy németül + egy értelmes szakmát, vagy mehet droidnak a mekibe. Nem a rózsaszín 80-as években élünk, verseny van.

          Oda van írva, ha fordítási hibát találunk, szóljunk. Hgyi kiemelt egy mondatot, hogy szerinte nem jó benne a latin és fölösleges is. Megnéztem és leírtam, hogy szerintem az angol se, a latint meg tényleg fölösleges volt belerakni az eredetihez képest, mert az egyik szónál nem is a latinról beszél a másiknál meg csak hivatkozik rá. Ilyen mondatot nyelvvizsgán három vonallal húznának át és nem véletlenül. Ami oda van írva, azt fordítsad, ne amit beleképzelsz, mert szerinted arról beszél. És még csak egy darab mondatról volt szó a komplett szövegből. Elolvastam az eredetit, kész, meg van oldva részemről.

        hgyi

        (2013. október 24. csütörtök - 05:57)

        Munka mellett kb. másfél nap volt a cikkre, 
        Nyugodtan szánhattatok volna rá sokkal több időt is. Senki sem szabott nektek határidőt…

        “Nem láttam a végleges változatot, mielőtt kikerült volna.
        Így jártál. Nem kommunikálnak a fordítótársak. Talán legközelebb körültekintőbbek, alaposabbak lesztek.

    Pash Cutter

    Pash Cutter

    (2013. október 23. szerda - 22:52)

    Deansdale “meggyőzött” róla, (ha az ember unalmában Deansdale-kommenteket olvasgat az éterben) miszerint lehet, hogy Richard Williamsonnak és Parsifalnak van igaza. Ezen elmélkednem köll…

    Még a végén ellenforradalmár leszek én is… Nyílpuskával a kezemben, kardövvel az oldalamon, Joseph de Maistre arckép-tetkójával a jobb karomon, forradalmárokra vadászva…

      Parsifal

      Parsifal

      (2013. október 23. szerda - 23:12)

      Pash Cutter, a vitriolos szarkazmusodból semmit sem veszítettél. Leszámítva a sajátosan magyaros hetykeséged (és néha megjelenő alpáriságodat), olyan vagy stilárisan mint Williamson. ;)

        Pash Cutter

        Pash Cutter

        (2013. október 23. szerda - 23:20)

        Komolyra fordítva a szót: kezdem érteni, mit akart mondani Richard Williamson!

        Csak ma, a 21. században, amikor az ember hozzászokott a Alan Dean Foster-féle habkönnyű (de a maga habkönnyűségében persze kiváló) regényirodalomhoz (gyorséttermi szövegekhez), nehezen értelmezi az ellenforradalmi írásokat. Inkább félreértelmezi…

        Vigyázz, mert még a végén belépek a pártodba! :D

    edie

    (2013. október 24. csütörtök - 19:06)

    Még mindig ez megy? Amit ez a hülye püspök mond, az ma már egy kevésbé ortodox arab országban sem állja meg a helyét, miért ne lehetne egy nő orvos pl, hogy úgy élje ki gondoskodó vágyait? (Vagy akár informatikus, mérnök, ha tényleg képes elvégezni a szakot, rendes követelményekkel? )

    És ha nem fog vmi nagy áttörést elérni a szakmájában na akkor mi van? A férfiak jó része sem ér el olyat…

    Még ha egy keresetből bőven meg is lehetne élni, akkor is, mi az hogy majd egy ilyen izé eldönti, hogy te csak azért se teheted, hogy előbb tanulsz, aztán szülsz gyerekeket, vagy esetleg később felnőttképzésben szerzel meg vmi felsőfokú tudást?

     

    Érdekes lenne kielemezni milyen lehetett a kapcsolata az anyjával…

      Parsifal

      Parsifal

      (2013. október 24. csütörtök - 21:21)

      Kedves Edie!

      Építőleg a lényegre tapintottál, és mindent megcáfoltál.
      Köszönöm pszichologizáló, vulgárfreudista hozzászólásodat!

      Slasher

      (2013. október 31. csütörtök - 13:19)

      ,,Érdekes lenne kielemezni milyen lehetett a kapcsolata az anyjával…”

      Szólj Almának :D

    Belvedere

    (2013. október 29. kedd - 20:41)

    Bár a hölgyek jelentős része megkövezne a véleményemért, a magam részéről egyetértek a felsőoktatásban levő nők számának a csökkentésével.

    Az első probléma, hogy a nők szellemi potenciálját a politikai korrektség és az egyenlőségkultusz kötöttségei miatt nem ajánlatos vizsgálatoknak alávetni (éppúgy, ahogyan a cigány népesség vagy a panelprolik alacsony műveltségi szintjét sem szabad emelgetni). Valójában a felsőfokú tömegoktatás semmi érdemlegeset nem tett hozzá a nők szellemi nívójához.: ha a Horthy-korszakot nézzük, a nők bizonyos része házicselédnek vagy pesztonkának állt, manapság pedig sokan Angliába mennek bébiszitternek vagy tányértörlőnek. Elgondolkodtató, hogy egyes foglalkozásoknál, pl. az óvónők esetében szükség van-e felsőfokú végzettségre. Másodsorban női értelmiségiek a több tízezer főt magukban foglaló bölcsészkarok előtt is léteztek, elég ha a 19. század női olvasóközönség számára szentimentális regényeket és ponyvákat készítő írónőkre gondolunk.

    Megint más kérdés, hogy az egyetemista lányok mit tudnak intellektuálisan nyújtani egy velük azonos iskolázottságú fiúnak. Elképzelhetőnek tartom, hogy a szerelem és a női lélek egyes költők és zeneszerzők számára komoly ihletet adhat, de a műszaki- és reálértelmiség nyilvánvalóan nem kovácsolhat előnyt a nők által okozott fájdalomból. Megint más kérdés a kölcsönösség: tárgyalhatnánk létfilozófiaként vagy lefordíthatnánk nyers matematikai-közgazdasági nyelvre. Tömören: míg én egy kishölgynek segíthetnék megírni a szakdolgozatát, addig ő nem tudna segíteni a disszertációmban, kihasználni pedig nem hagyom magam.

    A püspök által felvetett apróságok és a feministák nézőpontja között találhatunk kompromisszumot, amennyiben a női- és a férfi hallgatók számát egyaránt töredékére csökkentjük. Ha az egyetemeket az értelmiségi elitképzés színtereivé tesszük, máris kevesebb a diplomás munkanélküli, megnő a teljesítési kényszer, és az igazán értékes és intelligens férfiak/nők sem fogják azt érezni, hogy egy kisegítőképzőbe/drogbarlangba járnak felsőfokú tanulmányok helyett.

      the hermit

      (2013. október 29. kedd - 21:40)

      amennyiben a női- és a férfi hallgatók számát egyaránt töredékére csökkentjük.

      Ilyen irányba ment el a világ, sajnos. Tudomásul kell venni, hogy az egyetemek tömegesítésével a diplomák elértéktelenedtek. Ebben hibásak a szülők (majd te többre viszed lányom/fiam, ha a fene fenét eszik is, egyetemre mész), az oktatáspolitika, meg még ki tudja, ki mindenki.

      A kedves szülő ugyanis csak azt tudja, hogy az ő idejében egy diploma bizony nagy szó volt. Azt nem tudja, hogy a büfé/ruhatár szakon végzett csemetéje végül Londonban fog mosogatni, és irigykedve fogja nézni közben, hogy egy ottani jó kezű szakmunkás sokkal többet keres nála.

    Suum cuique

    Suum cuique

    (2014. november 1. szombat - 20:09)

    “1907 januárjában egy, a korra nagyon jellemző felszólalás hangzott el az országgyűlésen, mely kiszabadította a szellemet a palackból, és az újságírók tollára, valamint a feministák zászlajára új szavakat és követeléseket adott. Az említett keddi napon, 1907. január 15-én Kmety Károly volt az egyik felszólaló, az a függetlenségi párti képviselő, aki a budapesti jogi egyetemen a közigazgatási jog rendes tanára volt (1902 óta). Kmety először a vizsgáztatási eljárásokkal kapcsolatban keveredett vitába Ugron Gáborral és Nagy Györggyel, amely vitához aztán többen is hozzászóltak. Utána viszont a 40 éves közjogász, akinek nyílegyenesen ívelt felfelé a karrierje, más kérdésre siklott át, amely még a vizsgákon való kivételezés kérdésénél is jobban felbolygatta a kedélyeket az ülésteremben. Kmety ugyanis kifejtette, hogy nem liberalizmusnak, hanem vandalizmusnak tartja azt, hogy a nők egyetemi tanulmányokat folytathatnak, és kívánatosnak vélte volna, ha vagy megszüntetnék, vagy jelentősen korlátoznák a nők felvételét. Kifejezte aggályát az egyetemeken elszaporodó női hallgatókkal szemben (hatról 200-ra emelkedett létszámukat tartotta túl magasnak!). Képviselőtársai közül többen ellenkező véleményüknek adtak hangot, a jogtanár azonban úgy szónokolt, mintha meg sem hallaná a közbevetéseket. Ám amikor kifejtette, hogy egy új női típus alakult ki, a “női szörnyeteg” alakja a régi magyar női típussal szemben, akkor az országgyűlési jegyzőkönyv bejegyzései szerint többször is “Igaz! Igaz!” felkiáltások és helyeslések hallatszottak.”

    Kmety Károly: Áttérek most, bár még mindig az egyetemre vonatkozólag egy másik nem kevésbé fontos kérdésre.
    Egy hang (a középen): A numerus claususra?
    Kmety Károly: A numerus clausust is elfogadom a tekintetben, amit éppen mondandó leszek. Az egyetemen 1896 óta megengedtetik az, hogy rendes hallgatók gyanánt két fakultásra a nők is beiratkozhassanak. (Helyeslés a baloldalon.)
    Ugron Gábor: Nagyon helyes! Jobb, ha műveltek a nők. (Úgy van!)
    Kmety Károly: Ezt a kérdést a liberalizmus kérdése gyanánt fogják fel. Én kénytelen vagyok kifejezést adni azon véleményemnek, (Halljuk! Halljuk!) hogy én nem tartom a liberalizmus követelményének azt, hogy a leányok az ő természetadta hivatásuk köréből kiragadtassanak, nem tartom liberalizmusnak azt, hanem vandalizmusnak, a természet örök törvényei provokálásának tartom azt, ha a nőt hivatása köréből kiragadjuk és éppen azért, mert a liberalizmussal megegyeztethetőnek tartom azt, ha a nőknek egyetemre való beiratkozása vagy egészen megszüntettetik, vagy legalább szűk korlátok közé szoríttatik, aggályomat fejezem ki a felett, hogy a női hallgatók nagyon elszaporodnak.
    Nagy György: Ellenkezőleg, ki kell terjeszteni a dolgot; hadd tanuljon a nő is! (Halljuk! Halljuk!)
    Kmety Károly: A hiteles kimutatás szerint (Halljuk!) akkor, amikor a nők az egyetemre beiratkoztak, eleinte nagy szigorral járt el úgy az egyetemi tanács, mint különösen a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr arra nézve, hogy csak a legkiválóbb nők jussanak az egyetemi hallgatók közé.
    Nagy György: Ki állapítja meg azt, hogy ki a legképzettebb? A professzorok? (Mozgás.)
    Kmety Károly: A kultuszminiszter úr e tekintetben a legfőbb bíró!
    Nagy György: Nem ismerheti személyesen.
    Elnök: Nagy György képviselő urat ismételten kérem, hogy közbeszólásokkal ne zavarja a szónokot!
    Kmety Károly: A tény az, hogy hatról kétszázra szökött fel az egyetemre beiratkozott női hallgatók száma. Hát fogjuk fel bár liberálisan, mondjuk: még radikálisabban a dolgot, akkor is kell, hogy aggodalommal találkozzék ez a dolog a tekintetben, vajon az így okvetlenül keletkező diplomás női proletáriátus nem fog-e reánk újabb bajt hozni?
    Ugron Gábor: Nagyobb baj a sok színiiskola, mint ez !
    Kmety Károly: Kérdés, hogy nem lesz-e ebből újabb társadalmi baj? Egyáltalában ezzel kapcsolatosan a nőképzés ügyét szintén abból a szempontból vagyok bátor a t. miniszter úr figyelmébe ajánlani, (Halljuk!) hogy méltóztassék odahatni, hogy valósággal a gyakorlati nehéz életre, a nehéz megélhetésre és különösen a családi tűzhely mellett való nehéz megélhetésre nevelje a nőképző-iskola a magyar középosztály leányait. Nem tudom, ellenmondással találkozom-e ebben a tekintetben is, de úgy látom és azt hiszem, hogy e bajon mindenekfelett csak a nőképzés segíthet. Úgy látom, hogy már elveszőben van a magyar női típus és jelentkezik egy új női típus.
    Pap Zoltán: A kozmopolita!
    Kmety Károly: Jelentkezik egy új női típus, amely közel lesz majdnem a női szörnyeteghez, (Derültség. Halljuk! Halljuk!) az a női típus, a mely feminista hóbortokért rajong, a mely naivitásnak tekinti az erkölcsöt, a szemérmetességet, az a női típus, amely menekülni akar a háztartás gondjaitól, amely nem találja örömét, boldogságát és megelégedettségét a családi körben, (Igaz!) amely retteg az anyaságtól és még jobban retteg az anyasággal járó nevelési kötelezettségtől, (Igaz!) mely tapsol a tömeges háztartások ideájának, amely mellett a család tökéletesen megsemmisül. Én úgy tanultam, hogy Rómának nagysága mindenekfelett a római anyáknak erényességén, a Lukrécziákon alapult, és azt gondolom, hogy ha Magyarországon felfordul a társadalom, ha Magyarországon a nemzetélet pusztulásnak indul, azt mindenekfelett ennek az általam jellemzett, még ki nem alakult, de félő, hogy kialakuló női típusnak fogjuk köszönhetni.
    Éppen ezért melegen ajánlom a t. kultuszminiszter úr figyelmébe, hogy a mennyire lehet, a neveléssel, a magyar középosztálynak nevelésére szolgáló leányiskolákkal, különösen felső-leányiskolákkal, azoknak tanításával álljon ellen annak, hogy a régi magyar női típus kivesszen és a női szörnyetegek típusa foglalja el helyét. (Helyeslések.)

      Reszet Elek

      Reszet Elek

      (2014. november 1. szombat - 21:12)

      Ez a lényeg: “Jelentkezik egy új női típus, amely közel lesz majdnem a női szörnyeteghez, (Derültség. Halljuk! Halljuk!) az a női típus, a mely feminista hóbortokért rajong, a mely naivitásnak tekinti az erkölcsöt, a szemérmetességet, az a női típus, a mely menekülni akar a háztartás gondjaitól, a mely nem találja örömét, boldogságát és megelégedettségét a családi körben, (Igaz!) amely retteg az anyaságtól és még jobban retteg az anyasággal járó nevelési kötelezettségtől, (Igaz!) mely tapsol a tömeges háztartások ideájá­nak, a mely mellett a család tökéletesen megsemmi­sül.”

      Amúgy érdemes elolvasni, nagyon szépen beszéltek akkoriban, alig száz éve. Igazán sajnálatos hogy manapság gyakran csak a pongyolaság járja, különösen élőszóban.

      Suum cuique

      Suum cuique

      (2014. november 1. szombat - 23:07)

      A hozzászólás elején található kivonat INNEN származik, ahol szó van a felszólalás visszhangjáról is. Idézek.

      “A kolozsvári hallgatónők egyébként humorukat is megcsillantották levelük megírásánál, ugyanis név szerinti katalógust kértek Kmetytől azokról a szellemi munkát végző nőkről, akik a családjukat romba döntik. A humor fontos fegyver volt az újságírók kezében is. Vagy az egész helyzetet, vagy magát Kmetyt próbálták nevetségessé tenni különböző írásokkal.”

      Nocsak, a feministák eszköze már akkor is a személyeskedés (argumentum ad hominem) és a megszégyenítés (shaming language) volt..

        Rokapapa

        Rokapapa

        (2014. november 1. szombat - 23:19)

        Ez az egész csak az én emancipáció ellenes nézeteimet támasztja alá. A te hozzászólásod és maga a cikk is.

        Maestro

        (2014. november 2. vasárnap - 00:54)

        “Nocsak, a feministák eszköze már akkor is a személyeskedés (argumentum ad hominem) és a megszégyenítés (shaming language) volt.”

        …és ráadásul ezt hitték/hiszik ők humornak :-(((

      edie

      (2015. március 21. szombat - 23:54)

      Én is meglehetősen díjazom a szoknyaviselést, de ez azért elég beteges, hogy valami bűnös dolognak tartja ezt.

    Suum cuique

    Suum cuique

    (2015. szeptember 27. vasárnap - 09:17)
    Suum cuique

    Suum cuique

    (2016. január 23. szombat - 03:48)

    „Tagadhatatlan, hogy a nő szellemét is művelni kell; úgy van, művelni, de nem nehézkessé tenni és ferde irányba terelni. Nyissuk meg előtte valódi világát: a vallás, irodalom, történelem, művészet, költészet, festészet, zene világát, az igaz, szép és jó látókörét, hadd fejlődjék e téren. És itt ragyogni is fog. De tudomány, algebra, számtan, vegytan, természettan, jogtudomány, földművelés, nemzetgazdászat? Nem neki valók! Nem tudomány, csak a tudomány virága való neki; de azt is csak ujja hegyével érintse.

    Mily lángészt, mély ismeretet árul el Molière e gyönyörű szavaiban:
    Ám legyen a nőnek mindenről fogalma.
    Úgy van, de csakis fogalma. És nehogy túlhajtsátok a dolgot:
    Elég … többet ne követelj!
    Mert ha a nő tudóssá lesz, megállhatja-e, hogy abból mit se fitogtasson? Aztán ti tudjátok, hogy bármily csekély mérvben teszi, oda varázsa, oda befolyása.”

    (Bougaud Emil Laval-i püspök: A kereszténység és korunk. IV. kiadás. Fordították: Szentannai (Spett) Gyula és Dobos Lajos. Pécs, 1912. Kiadja: négy pécsegyházmegyei pap. 1. köt. 210. old.)

    „Hajdanta a leány, ha zárdába nem ment, túlnyomó részben az ő természetes lét-és munkakörtében, s családi életben kereste a boldogulását – és meg is találta. Volt is ott munkája, foglalkozása elég, mielőtt a gépek, gyárak fel nem forgatták az egész társadalmi rendet. De meg amúgy is a nő természetszerűleg érzi, hogy otthona, eleme: a családi kör. A nő témája a férj, a gyermek, a háztartás stb. Még az egyetemi és főiskolai hallgatónők is -bár az előadások hallgatásában a legszorgalmasabbak, a tanulásban kitartóbbak – maguk közt ritkán beszélnek elvont filozófiai, matematikai stb. problémákról. Ritka kivétel, aki tudományba, művészetbe bolondult. De annak nem is való más… Megbánja, ha véletlenül férjhez megy…

    Voltak hajdan is tudós nők, és az Egyház – amely hosszú századokon át a tudományt s művészetet szinte monopolizálta – egyáltalán nem zárta el az utat a nők tudományos törekvései és sikerei elől.

    A Szentatyák, főleg Szent Jeromos leveleiből következtethetünk egyes kortársnőik nagy, tudományos műveltségére. Szent Hildát, az angolszászok híres költőnőjét még az egyházi zsinatra is meghívták, hogy tanácsával a püspöki kart támogassa. Szent Lióbát maga Szent Bonifác, a németek nagy apostola oktatja a latin költészetre. Szent Gertrud kiváló exegéta hírében állott. A Szentírást kívülről tudta és a görög nyelvben teljesen otthonos volt. Cecilia, Hódító Vilmos leánya, korának egyik legnagyobb bölcselője és költője. Nagy Károly leányai szorgalmasan látogatták Alkuin előadását. A XVI. században Cornaro Ilonát a pápai páduai egyetem doktorrá avatta és kevéssel utóbb nyilvános tanszékre hívta meg.

    A XVIII. században Agnesi Mária Angelica a bolognai egyetemen édesatyját a matematikai tanszéken közmegelégedéssel helyettesíti. Maga XIV. Benedek adta meg erre a felhatalmazást. Kolleganője, a híres Bassi, a filozófiai és fizikai katedrán aratta a tudományos babérokat, mint ugyanannak az egyetemnek pápailag kinevezett tanárnője. Egyházi főiskolákon képzett jeles orvosnőket is szép számmal tudnak felmutatni a letűnt századok. Csupán Frankfurt városa 15 orvosnőjét tüntette ki egészen különös elismeréssel a XV. század folyamán.

    Azonban valljuk be, ezek csak kivételek voltak.”

    (Müller Lajos SJ: Leányhivatások. III. kiadás. Budapest, 1940. 418/1940. Imprimi potest. Budapestini, die 25. Apr. 1940. Eugenius Somogyi SJ. Praep. Prov. Hungariae. – Nihil obstat. P. Joannes Hemm SJ censor dioeceesanus. Nr. 3005/1940. Imprimatur. Strigonii, diec 29. Apr. 1940. Dr. Joannes Drahos vicarius generalis. 49-51. old.)

    „[…] a kiválóbb elmék réges-régen megállapították, hogy az emberi lét hármas síkjából (testi, lelki, szellemi) a harmadik nem a nő területe, ezen igazán komoly teljesítményre sohasem lesz képes. Ezért nincsenek a nők között zseniális művészek, feltalálók, tudósok. De ez egyáltalán nem baj. A Teremtő másnak teremtette a nőket, mint a férfiakat. Egyenrangúaknak, de nem egyformáknak. Ugyanis például édesanyaként gyermeket nevelni, háziasszony lenni és beteget ápolni semmivel sem kevesebb, mint katedrálisokat tervezni, szimfóniát írni, vagy a dinamót feltalálni. Mindebből következően nem véletlen, hogy valaha a férfiak feleségüket nem avatták be tudományos vagy közéleti, politikai kérdések megvitatásába. Ők még tudták, hogy az isteni teremtésrend értelmében egy feleséggé lett nőnek három helyen kell teljesítenie: 1. a hitvesi ágyban, 2. a gyermekszobában és 3. a konyhában. De ha apácává lett, akkor sem vált belőle zseniális író vagy feltaláló, mivel természeténél fogva nem kreativitásra, hanem reprodukálásra teremtetett. Ezért nem véletlen, hogy valaha az apácák nem könyveket írtak, csak másoltak, mint a középkorban Sövényházi Márta és Ráskai Lea.”

    (Ifj. Tompó László: Mélyszántás. Történelmünk titkai. Budapest, 2014. Két Hollós. 53-54. old.)

    Pash Cutter

    Pash Cutter

    (2016. február 3. szerda - 08:50)

    Érdekes, hogy az ember 3 év alatt miként képes átértékelni eddigi nézeteit. Régebben vért hánytam a Williamson-cikkre, aztán néhány életbeli tapasztalat (15 hónapnyi munka a KLIK szolgálatában, rengeteg frusztrált női pedagógussal; az iskolarendszerben való szomorú rácsodálkozás a diáklányok mai mentális állapotára; a munkaerő-piacon eltorzuló női munkatársak elborzasztó látványa) meg egy szomorú hír (a Kaposvári Egyetem rektorának, Szávai Ferencnek a gyalázatos meghurcolása egy enyhe dress code miatt) ráébresztett, hogy Richard Williamson nemhogy nem beszél hülyeségeket, de őszintén megmondja az igazságot. Talán ennek a hatásnak köszönhető a Miért problematikus egy női munkatárs egy munkahelyen? c. cikkem megírása is. Igazából a Williamson-cikk egyfajta jelzés, miszerint az emancipáció több kárt okozott, mint hasznot. Mindezt kemény szavakkal – mert mára a lágyan és kedvesen, udvariasan és illedelmesen, finoman és gyengéden megfogalmazott szövegek nem mennek át, csak a kemény szavak.

    Azért van némi ellenvetésem továbbra is a cikk egyes állításaival kapcsolatban:

    1, “a nők nadrágviselésének helytelen volta: a nők elnőietlenítése”

    Igazán nem értem, miért kell állandóan rugózni katolikus férfiaknak azon, hogy a nők nadrágot viselnek. Kicsit arra emlékeztet ez engem, amikor egyes feminista nők nekirohannak a magassarkú cipőnek. Rengeteg antifeminista nő húz nadrágot, és ezzel a gesztussal nem árulják el az antifeminizmust. A másik pedig az, hogy a farmernadrág egyáltalán nem vesz el a nő nőiességéből, sőt, egy igazán szép nő egy farmernadrágban is nőies. Vagy mennyire nőietlenek az alábbi nők?

    http://diamondbridge.hu/wp-content/uploads/2014/04/farmer3.jpg

    http://www.etonline.com/news/2015/12/24196984/640_meg_ryan_porter_120115..jpg

    2, “Elérkeztünk Aquinói Szent Tamás második érvéhez, a vágy fellobbantásához.”

    Az a probléma, hogy amit Williamson körülír “A második érvhez” c. fejezetben, az nem csupán az egyetemre vonatkoztatható. Csak ha a magyar viszonyokat nézem: lassan az egész társadalom bordéllyá vonatkozik, nemhogy a campusok. Én könyvtárban, önkormányzaton, általános- és középiskolákban, éttermekben, köztereken, az élet megannyi területén olyan lenge vagy ribancos öltözetben látok lányokat és nőket, hogy az elképesztő. Igazából ezért is lenne szükség legalább az állami intézmények szintjén (iskolák, egyetemek, önkormányzatok stb.) egy dress code-ra, mert egy picit visszaszorítaná a társadalomnak ezt a fajta szexualizálodását. (Ilyen téren kimondottan bölcs volt a japán társadalom a dress code alkalmazásával.)

    Williamson-nak igaza van: egy férfiembernek nehéz koncentrálnia a tanulásra vagy a munkára, ha egy termékeny és szépséges nő van mellette. Az emberi természet megerőszakolása ellenére is kiviláglik a valódi emberi természet.

    3, Williamson mindent Istenből vezet le, ami egy katolikusnál (sőt, egy kereszténynél) természetes. Ugyanakkor emellett nem beszél arról, hogy a modern kapitalizmus létrejötte, és az általa kiváltott elidegenedés miként változtatott az emberi természeten, a férfiak és a nők pszichológiáján, milyen negatívumokat hozott ezen a téren.

    Pash Cutter

    Pash Cutter

    (2016. február 3. szerda - 11:05)

    Sipos Zoltán véleménye a Williamson-cikkről:

    “A tradicionális katolicizmus sem egységesen áll a kérdéshez. Az én magánvéleményem az, hogy a püspök úr (és itt hangsúlyozom: a X. Pius Papi Testvériség kiközösítés alatt volt, s bár II. János Pál pápa visszahívta őket az Egyházba, jelenleg sem a hagyományos, liberálisabb katolikus véleményt képviselik) nagyon jól látja, hogy a mai egyetemek alkalmatlanok szerepük betöltésére: igaza van, hogy inkább bordélyok és csak rontanak a fiatalok helyzetén (tapasztalom magam is ismerősi körben és munkáltatóként is). Az is igaz, hogy a nő lelkülete alapjaiban más, mint a férfié. Az is igaz, hogy a nők egyetemre járása elnőietlenedést okozhat és árt a családalapításnak. Egyetértek azzal, hogy a nők férfiasodásáért kizárólag a férfiak felelősek.

    Azzal viszont nem értek egyet, hogy nők ne járhassanak egyetemre. Úgy érzem, az egyetemek valódi rendbetétele után van helye női oktatásnak is. Persze örülnék, ha kisebb számban jelentkeznének nők, csak akkor, ha tényleg szükség van az oktatásra, és nem presztízsből vennék el ezen éveket önmaguktól. Szerintem a püspök téved, mikor azt mondja, az ifjak áldozatai annak, ha egy leány egyetemre megy, mert elvonja a figyelmüket. Ez kétségtelen, de igenis a férfiban legyen tartás, hogy legyőzze az ösztöneit. Tudom, hogy a fiatalok nagyon rossz bölcseleti szinten vannak, de akkor is inkább azt várjuk el tőlük, hogy szabályozzák az indulataikat, semmint azt, hogy elzárjuk őket a lányok elől.”

    (https://ask.fm/blogadmin/answers/103035376904)

      Rokapapa

      Rokapapa

      (2016. február 3. szerda - 16:54)

      Nem tudok egyetérteni. Régen a felsőoktatás a tanulmányok mellett emberi értékeket is képviselt. Olyan értékeket amiket ma is elvár a társadalom de már nincs jelen a diplomásokban. Ezen értékeket a nők tették tönkre és nem csak az egyetemeken de az életben is.  Ma az egyetemi évek csak a bulizásról és erkölcstelenségről szólnak és nem az életre felkészítésről.

      Vegyünk két egyszerű dolgot. Régen egy adott szónak volt értéke de miután egyenjogúság lett és a nőknek is lett adott szavuk – amit sosem vettek komolyan – az adott szó értéktelenné vált. Régen egy kézfogás felért egy írásos szerződéssel de mióta a nőkkel is “kötelező” kezet fogni már értelmetlenné is vált a dolog. És ez csak két példa arra, miként árt az emancipáció. A felsőoktatást viszont mára teljesen tönkretette a nők jelenléte.

       

       

        Pash Cutter

        Pash Cutter

        (2016. február 3. szerda - 20:29)

        “A felsőoktatást viszont mára teljesen tönkretette a nők jelenléte.”

        Engedd meg, hogy helyesbítsek:

        A teljes oktatást viszont mára teljesen tönkretette a nők jelenléte.

        Általános iskolák, középiskolák, főiskolák mentek a lecsóba…

        Adi

        (2016. február 28. vasárnap - 22:14)

        Adott szónak értéke volt? Nagyon érdekes. Már gyerekként sokat foglalkoztam az észak-amerikai indián kultúrákkal, persze a kiirtásukkal is. Ha volt valami, amit az indiánok megtanultak a fehér embertől, hogy az adott szónak nincs értéke. Őket is folyamatosan hitegették, egyezkedtek, aztán szándékosan hamisan tolmácsoltak, nem tartották be az ígéreteket, stb.

        Az adott szó szentségében (fehér szemszögbõl) gyermetegen bízó indiánokat, a sorozatos kisemmizés “jogszabályi” szentesítéséhez vezetett.
        Erről van is-asszem pont Ülő Bikának-egy elterjedt idézete, de persze számtalan más példát lehetne hozni.
        Nem ártana néha könyvet venni a kézbe, s utánanézni, hogy volt az a régi világ, vagy mi mi miatt ment tönkre.

          Reszet Elek

          Reszet Elek

          (2016. február 29. hétfő - 06:54)

          Társadalmi érték és elvárás volt az adott szóhoz való ragaszkodás. Sokkal inkább, mint manapság. De mint annyi minden ez is legfeljebb egyéni szinten jelentkezett. De ha társadalmi szinten vagy gazdasági érdekek mentén kellett volna hozzá ragaszkodni semmivel sem voltak szavatartóbbak, mint manapság. Mindenesetre ma már nem vennék a fáradtságot még a hamis tolmácsoláshoz sem a tisztesség látszataként.

          Suum cuique

          Suum cuique

          (2016. február 29. hétfő - 10:56)

          Az amerikai őslakosok “irtása” nem a római katolicizmus mint vallás lelkén szárad. (Olvass utána, ha nem hiszed.) A spanyolok leigázták és gyötörték az indiánjaikat, de nem irtották őket programszerűen. A túlnyomó mesztic népesség (Mexikóban) éppen azt bizonyítja, hogy össze is házasodtak velük. Szóval amit itt előadsz, az egyrészt az indiánok “egyszerűségének” rousseau-ista magasztalása, másrészt meg szimpla leyenda negra és white guilt. Az amerikai őslakosok jó része szimplán a fehérek által – nyilván akaratlanul – behurcolt betegségek miatt halt korai halált. Olvasd csak el ezt:

          Felfedezések, konkvisztádorok — katolikus hittérítés

            Reszet Elek

            Reszet Elek

            (2016. február 29. hétfő - 13:15)

            A mai USA indiánjaival kapcsolatos bánásmód már más tészta volt. Adi rájuk utalt.

            A linkben a redukciók kapcsán leírtak erősen rózsaszínben feltüntetettek. Valójában brutális diktatúrák voltak, termelőegységként pedig igencsak alacsony termelékenységűek.

        Adi

        (2016. február 28. vasárnap - 22:18)

        AMúgy klassz ez a klérus, ugye a fenemód szerencsés lelkületük termelte ki azt a sok pedofilt, meg egyms közt létesített homokos viszonyt, amit ha az ember ekólekzd visszamenőleg felgönygölíteni, úgy érzi már olvasás közben belefullad az erkölcsi fertőbe.

Vélemény, hozzászólás?