A férfiértékek visszaállítását, megőrzését céljául kitűző Férfiak Klubja misszió interjúi közül ezalkalommal a Böjte Csaba ferences rendi szerzetessel készült beszélgetést mutatjuk be.
Böjte Csaba (Kolozsvár, 1959) ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója. Számos könyv szerzője. A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjének birtokosa. Az általa létrehozott gyermekmentő szervezet célja az Erdélyben sanyarú körülmények között, sokszor az éhhalál szélén tengődő gyermekek felkarolása, a misszió mára több, mint 2500 gyermekről gondoskodik. Tevékenységét éppúgy elismerik egész Erdélyben, Romániában és Magyarországon is.
Böjte Csaba a férfiakról: „Feladattól egy férfinak nem kell féljen, a legszebb vagy legfontosabb férfi erény a cselekvés.”
Gratulálok! Ez egy JÓ anyag. Igen, ezt jelenti férfinak lenni. És végre a pozitív hangvétel! Az érték mellettiség, és nem a hiány ellenesség. A cél ami felé lehet törekedni. Jó, hogy van Férfiak Klubja. Megnézem őket. Jó, hogy mozdul a mérleg nyelve, felénk, férfiak felé. Köszi, Alter!
a fickó egyszerűen zseniális, neki mindent elhiszek.
(picit off, de srácok ma okt.6.-a van, szerintem illet volna egy nyúlfarknyi bejegyzés a vértanúkról, ha már nagyszerű férfiak a téma).
Egyetértek, jogos a megjegyzés. :)
Olvastam a vértanúk utolsó leveleit. Megható és elgondolkoztató, hogy ezek a nagyszerű férfiak és hazafiak nem azon keseregtek, hogy micsoda felháborító igazságtalanság és példa nélküli bosszú áldozatai ők, hanem a biztos halál előtti órákban is a családjukért aggódtak, feleségük és a gyerekeik jövőjét szerették volna biztosítani. Részletes leírásokat és utasításokat adnak azzal kapcsolatban, hogy honnan, kiktől milyen tartozások járnak nekik, mit tegyenek, hogy hozzájussanak az őket megillető pénzhez…
És persze ezek a levelek gyönyörű szerelmi vallomások is.
Téged, Inaara, mindig öröm olvasni.
Írj már ide egy cikket! :)
“Téged, Inaara, mindig öröm olvasni.” Köszönöm, igazán kedves vagy. :)
“Írj már ide egy cikket! :)”
Kedves Pash, ezt is köszönöm, de azt hiszem, kissé elfogult vagy velem szemben… :) Vannak itt többen is, akik sokkal jobban írnak nálam, úgyhogy mielőtt az olvasók a szívükhöz kapnának, szeretnék mindenkit megnyugtatni: egyelőre nincsenek ilyen terveim. ;)
Ne dőlj be neki, csak gúnyolódik.
:)
Á, Pash kedvel engem… ;)
“Hát ilyeneket mondtam én úgy kívülről. Ugye cölibátusba élek, úgyhogy a női lélek rejtelmeihez azért nincs olyan nagy tapasztalatom…”
Ennyi :D Nem kijelenti, hogy ez meg az van, mert a vallása szerint. Tanácsot adott a maga módján. Számításba vette, hogy nem biztos, hogy ez a legjobb, mert ő maga nem tapasztalta, de úgy látta, hogy ez másoknál így működik. Na, ilyen egy szellemi vezető.
A szerzetesek a legnagyobb királyok az erkölcs birodalmában.
Teljesen egyetértek. Pedig mint szerzetes és pap lenne olyan tekintélye, hogy úgy érezze, joga van lekezelően és ítélkezően osztani az észt, hogy ki miért nem igazi férfi vagy igazi nő.
Böjte atyát emiatt az alázata miatt is szeretem, és amiatt a mérhetetlen szeretet miatt, ami minden tettéből és szavából árad. Hiteles ember. Nem csoda, hogy annyi jó dolgot tud véghezvinni és hogy azok között is nagy tiszteletnek és szeretnek örvend, akik nem keresztények.
Szó mi szó, nagyon örülök ennek a videónak! :)
Ez egy nagyon vékony vonal, amin meg kell találni az egyensúlyt, aztán azt tartani. Minél tovább tartja, annál jobbá válik. Amint visszaél a tekintélyével és elkezdi ítélkezően osztani az észt, elveszti a tekintélyét, amire az ehhez való jogát alapozta.
Az atya kötetlen, emberi stílusa pedig hihetetlenül szimpatikus. :)
(Szembeállítva a nemrég idézett, fellengzősen okoskodó püspökkel: nem minden a rang. Nem attól lesz valaki tiszteletreméltó.)
Hogy Suum Cuique-t idézzem:
“Kár, hogy nem ő a pápa :)”
Mármint Böjte Csaba. :D
Jajj már :D Ferenc pápa jó arc. Kicsit olyan, mint II János Pál volt. Abból egyetértek, hogy sokkal hitelesebb lenne a kereszténység, ha ilyen emberek jutnának benne előrébb, mint Böjte Csaba.
A pápa nem egy stand-up comedyt vezet és nem egy showman, és nála finoman szólva nem az a legfontosabb, hogy “jó arc” legyen, sőt ha ezt a szempontt előtérbe helyezi, pl. a teológiai ortodoxiával szemben, az nem jó pápa, hanem egy szórakozott bohóc.
Egy tökös, vasszigorú, teológiailag kiművelt, erős akaratú pápa kéne, mint a XX. századi Piusz pápák voltak, ki kéne mondani pl. ex cathedra dogmává, hogy a liberalizmus és a feminizmus eretnekség és gondolatbűn, és aki így merészel gondolkodni, az a pokolban fog gyötrődni örökkön örökké.
Ha félreértem, jelezd…
Mert ugyebár, elhangzott, puszta tréfaként, ha Böjte Csaba lenne a pápa…
Burkolt véleményed szerint Böjte Csaba “stand-up comedyt vezet”, “egy showman”, tipikus “jó arc”, “egy szórakozott bohóc”.
Lehet.
Lehet, hogy B. Csaba nem foglalkozik olyan sokat a teológiai ortodoxiával, mint ahogy azt sokan (köztük te is) elvárnátok tőle. Nem “tökös”.
Mindenesetre lerakott valamit az asztalra.
Kiépített Erdélyben egy gyermekotthon-hálózatot. A Férfihang megfogalmazása szerint “az általa létrehozott gyermekmentő szervezet célja az Erdélyben sanyarú körülmények között, sokszor az éhhalál szélén tengődő gyermekek felkarolása, a misszió mára több, mint 2500 gyermekről gondoskodik. Tevékenységét éppúgy elismerik egész Erdélyben, Romániában és Magyarországon is”
Amúgy, miszerint Böjte Csaba pusztán bohóc és showman, nem most olvasom először. Mondhatni, találkoztam már ezzel a gyalázatos véleménnyel.
Most sem ezt olvastad, csak legföljebb szövegértési problémáid vannak: nem Böjtére mondtam ezt, hanem a Ferenc- és II. János Pál-féle pápai imidzsre.
Jó arc = szimpatikus, jó ember. Ezért az emberek szeretik, és mivel közvetlenül beszél, ezért szívesebben hallgatják meg, vagy követik. Tiszteletreméltó, mert tisztelet adó.
Jah, és akkora politikai befolyás is kéne még ezeknek a teológiailag kiművelt tökös pápáknak, mint a középkorban. Az lenne csak az igazi… A pokolban gyötrődős rész nem érdekel, mert nem hiszek benne. Ne jöjjünk már képzeletbeli helyekkel, mikor valós emberek életéről van szó.
OK, nem vagy hívő, de akkor miért akarod megmondani, hogy milyen a jó pápa? Pláne, hogy a nemkeresztény hitelvek szerinti magatartásmódot várod el, tudniillik tagadja meg a keresztény alaptanításokat, erkölcsi parancsolatok, és vigyorogjon, mint a tök, “minden hepi, nincs semmi baj, mindenki jó, písz end láv”. Ez nem pápaság, hanem hippikórus.
Nem vagyok hívő, de attól még tisztelhetek egy vallási vezetőt, nem? Ahogy pl a dalai láma bölcsességét és nyugalmát is tisztelni tudom. Ők szellemi vezetők, akiknek meg van a maguk felelőssége a vallásuk, a híveik irányában, de a külvilág irányába is. Ha ellenségeskedőek, akkor egyszerűen el fognak tőlük fordulni az emberek. Európa kereszténynek mondott terület, nem mindenki gyakorolja a vallást, de az örök érvényű gondolatai meghatározóak. A kereszténységben is van egy csomó ilyen jó gondolat, Ferenc pápa ezekre megy rá. Az emberek változnak, a korok változnak. A Piusz pápáknak is meg volt a maga helye és ideje, ma már más szelek fújnak.
De nem érzed az ellentmondást abban, hogy azt tiszteled egy vallási vezetőben, hogy az illető a saját vallása ellen beszél, vagy – fogalmazzunk visszafogottabban – meglehetősen lazán veszi? A jófejkedés, a “coolság” árán feláldozza a maga hitét. Ez kb. olyan mintha egy olyan “dalai lámát” tisztelnél, aki azt mondaná, hogy “áh, a mi a buddhista elveinket nem is kell olyan szigorúan venni, háborúzhattok is ám, ha jól esik; meg különben is a megvilágosodás elnyerhető mindenhogy, a lényeg, hogy tégy amit akarsz és érezd jól magad”. Ez ilyen tipikus hígfos, cukrozott hányinger PC duma. Amerikai jellegű elvtelen “keep smiling, be cool” életfelfogás. Tessék:
Anti-Népszabi: leszbikus, elvált nőt pápának!
A kereszténység kortalan eszme, és nincs ilyen, hogy “most más szelek fújnak”. Az igaz eszmék mindig kortalanok, nem olyan mint a divat, ahol egyszer az ilyen cipő a divatos, másszor amaz.
A világ pontosan ezért ilyen szar többek között, mert elvesztek a nagy eszmények, amiért élni (és ha kell halni) lenne érdemes. Az ember visszasüllyed az állat szintjére, amely a legprimitívebb igényeknél tovább sose megy: eszik, iszik, baszik – erre egy féreg is képes. Nézd meg az Idiocracy. c flmet. És ilyen körülmények közt nagyon is tragikus, hogy az ilyen ferencpápák nekiállnak ilyen nagy múltú intézmények szétverésének, mint a Katolikus Egyház és ezt is bele akarják lökni korunk jellegtelen masszájába.
“Human lives are mysterious in that human beings are not strong enough to live and die just for themselves. It is because human beings always think of living for some kind of ideal, and they soon get bored of living just for themselves. It is because of this that the need to die for something arises. That need is the “great cause” that people talked about in the past. Dying for a “great cause” was considered the most glorious, heroic, or brilliant way of dying. However there are no “great causes” now. This is natural because the democratic political system does not need “great causes”, but if we can not find values that go beyond thinking just for ourselves in our minds, we might come to think it to be meaningless to go on living.” – Yukio Mishima
Nem hiszem, hogy azzal a vallása ellen lenne, hogy a pozitív és szeretetteljes részeit hangsúlyozza. Azzal rendbe vagyok, hogy a pápa járja végig a szamárlétrát ugyanúgy, ahogy mindenki más. Feleljen meg a munkakör követelményeinek, ahogy mindenki más. De stílust, amivel utána átveszi a “cégvezetést”, azt rábízom.
Ha a maradék népszerűségét is elveszti az egyház, lassan lehúzhatja a rolót. Elég sok mindent elbuktak az aranykorukhoz képest. A keresztény szellemiséget fenn kell tartani Európában (a Karácsonyt ünnepeljük, nem a Hanukát, nincs Ramadam – nem is kéne – az éveket Krisztus születéséhez képest számoljuk stb stb… nincs szent tehenünk, és nem áldozunk életet, akár egy kakast se stb stb) A keresztény szellemiséget meg kell erősítenie, és az manapság erőszakkal nem megy. Ha menne, már iszlám lenne egész Európan.
Az eszméje kortalan, de a régi eszközei fölött eljárt az idő.
Örülök, hogy itt láthatom Böjthe Csabát ezen az oldalon. Nagy ember. És egyben bizonyíték, hogy nem csak pedofil papok vannak, meg pénzes püspökök, hanem minden kor kitermeli a maga szentjeit.
Más: lehet, hogy ki fogtok nevetni, de egyre jobban vonzódok a fémmunkákhoz. A kommunizmusban nem véletlen volt hős a vasöntő munkás, az olvasztár. Van ebben valami férfias erő, alkotó, teremtő, és az érzés hogy ez a férfiak birodalma. Ugyanezt élem át kicsiben, amikor hullámzik az olvadt fém a hegesztőpisztoly alatt. Az a bizonyos teremtő erő, ami a férfiaknak lett adva. A másik az építkezés. És ilyen lenne a tanítás is, ha nem lenne elnőiesedve ez a pálya. Lehet, hogy most én vagyok az izé, meg a hímsovi, de kellene, hogy legyenek pályák, ahová a nők elvből nem teszik be a lábukat. Nem azért, mert nem tudják csinálni, hanem, mert ezzel hm… hogy is mondjam, férfi szemszögből “elrontják” azt a bizonyos területet. Más is érez hasonlót közületek, van aki jobban meg tudja ezt fogalmazni?
Szent Adelheid jut az eszembe arról, amit írsz. Valamelyik Ottó, német-római császár felesége volt. Ő tisztelte, hogy férje dolga az uralkodás. Igazi királynőként a művészeteket és a vallást pártfogolta, illetve segített férjének a vendéglátásban, és a baráti kapcsolatok építésében, fenntartásában.
Megértelek ezekkel a vonzalmaiddal. Átélni a férfias teremtő erőt, ahol végre nem rivális a nő, mert nem is lehet az. Szép álom.
I.
Adelheid sosem volt királynő.
A vallást pártfogolta – ez azért szerintem igencsak politika is volt.
Nemigazán értem ezt a rettegést, amikor arról írtok, hogy a nők riválisok lehetnek. Nagyon kevés olyan nő van – és volt is mindig -, akik valamilyen férfimunkát ugyanolyan jól, vagy jobban csinálnak, mint a férfiak.
Vannak olyan férfiak, akik női munkákat végeznek. Most akkor tiltsuk meg nekik?
(Ugye nem mondjátok, hogy ha egy férfi úgymond női munkát végez, akkor azt azért teszi, hogy megmutassa a nőknek, hogy a férfiak jobbak azon a téren – is?)
Ne rivalizáljunk már!
hgyi, elbizonytalanítottál, ezért utánanéztem. Szent Adelheid Nagy Ottó király felesége volt. Akkor szerintem királyné is.
Én a saját életemből indulok ki, és azzal gyakran találkozom, hogy a nők ezt meg azt utána csinálják a férfiaknak, és büszkén hirdetik és vallják: legalább olyan jól. Ez magánéletre és médiára egyaránt igaz. Bizony nyomot hagy bennem. Azzal nagyon-nagyon ritkán találkozom, hogy bármely nő elismerné: férfimunkában jobbak a férfiak. Tényleg iszonyú ritka tapasztalatom. Én 24 órás ápoló vagyok. Nem szándékozom ezzel bizonyítani semmit, szerintem a nők java jobban csinálja mint én, kivéve a beteg mozgatását.
Az meg hogy bárkinek bármit megtiltsunk….. úgy érzem, mintha szerinted én ezt akarnám. (Meg jó kis állásom van, nem óhajtanám elveszíteni, csak mert így nem vagyok elég férfias. Többek közt ezért karatézom.)
Szóval bocs, de én sokszor érzem úgy, hogy a nők baromira rivalizálnak velünk. És nem csak a femik! Mondjuk vannak mások is, ez tény.
Bocs, akkor csak félreírtad (“Igazi királynőként a művészeteket és a vallást pártfogolta,“).
Nem külön reagáltam kettőtök kommentjére – greifswalder: “Lehet, hogy most én vagyok az izé, meg a hímsovi, de kellene, hogy legyenek pályák, ahová a nők elvből nem teszik be a lábukat.”
Én is sokszor úgy érzem, hogy a nők rivalizálnak a férfiakkal – és viszont. Épp ezért mondom, hogy ne rivalizáljunk már!
Ja, bocs a félreírásért. Mivel én tudom mire gondolok, időnként elsikkad, hogy ezt érthetően át is adom – e. Remélem, idővel kinövöm.
Nekem se megtiltáson járt az eszem, amikor ezeket írtam. Az hülyeség lenne, pont a femik azok, akik törvényeket akarnak kikényszeríteni, rákényszeríteni másokra. Inkább amit Zoli is ír, hogy a férfi, teremtő munkának kellene hogy legyen becsülete, elismerése, sőt szentsége. Legyen tabu valamilyen értelemben. Érinthetetlen. Olyan játszótér, ahol csak a férfiak játszhatnak. És mindez önkéntesen, mert el van ismerve, hogy ők ezek a területen jobbak, sokkal jobbak. És mert lelki igényük, hogy azon a szemétdombon ők legyenek a kakasok. Vagy ha a vallást is idevesszük, akkor azért, mert ők vannak erre rendelve. És ez nem valamiféle gonoszság, hanem alapvető lelki igény, és aki ebbe a törvénybe belenyúl, az a férfitársadalom boldogságát teszi tönkre. De mondom, ezt nem lehet kikényszeríteni, ezt legfeljebb hangoztatni lehet, hátha van olyan, aki megérti, mi van emögött.
Ez nekem kicsit olyannak tűnik, amikor valaki keresi álmai nőjét/pasiját, egy idealizált valamicsodát kerget, de sohasem talál ilyet és ezért szar az élet, hülyék/alkalmatlanok/stb. a nők/pasik, mindenki hazudik, aki boldognak mondja magát, mindenki hülye, aki képes együtt élni azokkal a hulladékokkal, akik neki nem felelnek meg.
Ezt most nem értem. Én ilyeneket nem mondtam. Megvan a célja és értelme az életemnek, és a szépsége is. De ez egy probléma, amibe időnként belebotlok. Miért ne gondolkodhatnék el azon, hogyan lehetne egy férfi számára jobb, élhetőbb a világ? Ha mást nem, egy olyan férfi számára mint én? Miért ne kérdezhetnék meg másokat, ők mit gondolnak erről? Idealisztikus? Lehet. De ha kiderül, hogy sokan gondolják így, és ki is mondják, még változhat is valami.
Nem csak a nők (rossz, megvetendő, bugyuta) szokása az álmodozás, hiú ábrándok kergetése? :o)
Persze, hogy elgondolkodhatsz rajta. Mint ahogy mindenki más is.
Csak abból vannak a bajok, ha a valóságtól elrugaszkodott, sok más embernek rossz “élhetőbb világot” másokra kezdik erőltetni.
Adjunk az álomnak méltó befejezést: a mások rájönnek maguktól, erőltetés nélkül, hogy nekik is jobb lesz, ha ezek az álmodozók jól érzik magukat a világban. És hogy ez nem is olyan valóságtól elrugaszkodott dolog, csak meg kell őket érteni, némi beleérző képességgel. Nem is olyan gonoszak, agresszívak, uralkodók ők, mint ahogy az látszik. :)
Nemigazán értem ezt a rettegést, amit eme gondolatsor, és ennek a felmerülő erőltetés lehetősége vált ki belőled. :)
Ugyanezt mondják a feministák is.
Csak ők nem állnak meg itt. Én igen.
Viccesen úgy is mondhatnám, mégiscsak maradt még férfierőm, még ebben a nehéz világban is, ha felvetek valamit, és valaki máris elkezd félni, hogy az meg fog valósulni. :)
hgyi, egy felvetés, ami megvitatásra vár, még messze van, a “szerintem így kell élj, vagy morci leszek” hozzáállástól. Szerintem nem létező árnyakat látsz.
Bár az sokszor gond, hogy van egy elképzelés,és aztán azt próbáljuk ráerőltetni a valóságra. Nem az elképzelésekkel van bajom alapvetően, hanem, hogy nem vetjük össze azokat a megvalósítás megkezdése után, a saját illetve mások tapasztalataival. Orrvérzésig nyomjuk. Nem működik? Nem erőltettük még eléggé, az a baj!
Meg a türelmetlenség. Természetes emberi igény, hogy ami nekem jó, azt megosztom mással is, ajánlom neki. Csak könnyű elfeledni az alapvető célt: én éljek úgy, ahogy szerintem helyes. Másokat próbálhatok meggyőzni, példát adni, de ennyi. Mindenki döntse el maga, neki mi a jó. Persze nem túl tág korlátokkal, mert a “ki kell irtanom a 150 cm alattiakat” és mai polgári magyar értékek nem összeegyeztethetők, és jogos, hogy bármely közösség megvédje magát az ilyen felfogástól. Már ha komolyan gondolják. Szóval az egyéni szabadságnak is van határa.
Én a családfőséggel vagyok így. Legyen szent, hogy én vagyok az , mert én vagyok a férfi! De egy nőtől igazából azt várom csak, hogy ezt ne utasítsa el elvből. Én be szeretném bizonyítani, hogy jó családfő vagyok! Hogy képes vagyok rá, és meg is teszem. Amit írsz, hogy a nők bizonyos területekre be se tehessék a lábukat… nehéz kérdés. Így nem tudok vele egyetérteni, de te is javítod, hogy ezt nem külső kényszerrel kéne elérni. Amúgy is afelé tart a világ, hogy külső korlátok helyett saját belső korlátainak engedjen, vagyis belső természete szerint éljen. Alkalmas – e rá, kérdés. Sok a helytelen gondolkodási és magatartásmód (vallásosan: bűn), szóval…. De az elv jó, csak az önvizsgálatot nem szeretik sokan, azt, hogy akkor belül újra és újra össze kel kötözzem magam a Helyessel, és biztos mértékem kell, legyen róla, mi is az.
Nemrég írtam olvasói levélben a Nők Lapjának egy Pokorny Liával készült interjúra, (ő is azt kifogásolta, hogy egy igazi férfi ne rivalizáljon vele, mint nővel) hogy miután a nők sokszor eleve hagyományosan férfiterületen állnak (családfőség, családfenntartás) én, mint őskövület ezt úgy élem meg, hogy eleve rivalizálnak velem. Hiába, hogy ez szerinte, mint modern, fiatal, emancipált nő szerint nem az, mert ez neki jár, mint felszabadított nőnek – szerintem átjött az én terültemre, kivette a kormánykereket a kezemből, és mikor jelzem, hogy ez nem oké, akkor rivalizálok. Eeeee….. Na, varrom a gombot rá. :-)
Meg az az elkülönültség lehet ám, hogy valahol megvan. Bizonyos területeken alig találsz nőket: pilóták, autóbusz sofőrök, építőipar, politikusok, kohászok, bányászok. Azt meg, hogy egy nő se menjen férfias munkakörbe: ez már az Élet gazdagságát és szépségét és teremtő szabadságát korlátozná. Mi lennénk tőle boldogtalanabbak. Szerintem ezt te sem akarod. Inkább vonzóvá és elismertté kéne tenni a hagyományos nőiséget és női szerepeket. Akár így is: “Köszönjük, hogy hagytok minket férfinak lenni – Férfiak.” A szabadidő értelmes eltöltése, a család és a gyerek, meg a rájuk szánt idő nem kellő érték, hanem inkább a munka, mint pénzteremtő lehetőség, a munka, mint ami bizonyítéka, hogy hasznosak vagyunk és nem a napot lopjuk, és a munka, mint amivel bebizonyíthatjuk, hogy potens, teremtő erőnk van (akár nőként, akár férfiként) és hatalmasak vagyunk (persze a magunk szintjén, de mégis) Ráadásul rengeteg ember szinte alig tiszteli, ami csak úgy van, ami nem jár közvetlen anyagi haszonnal.
Igen, pontosan erről az ellentmondásról beszélek. Nem mondhatom, pláne nem kényszeríthetem őt, hogy ne jöjjön erre vagy arra a területre. Nem is akarom. De ha odajön, úgy érzem, hogy valamit sért. Magamban. Legjobb lenne, ha nem jönne oda, de úgy, hogy megtalálná a boldogságát máshol, önként, dalolva.
“Köszönjük, hogy hagytok minket férfinak lenni – Férfiak.”
Igen, és ez pontosan ellentéte lenne mindenféle erőltetésnek, mindenféle feminista módszernek, ha ők ezt maguktól éreznék, és nekünk csak meg kellene köszönni. Hej, be szép is lenne. :)
Zoli, férfiként hogyan lehetne azért dolgozni, hogy ismét vonzó legyen a hagyományos nőiség, és a hagyományos női szerepek? Meg lehet ezt egyáltalán csinálni úgy, hogy ne vetődjön rád eleve mindenféle sanda szándék gyanúja?