Már nem divat a nők után vágyakozni Japánban?

Japánul a szex szó szerinti fordítása “húskapcsolat”. Ezért nevezik növényevőknek azokat a férfiakat, akiket nem érdekel a “hús”. Ryoma Igarashi szeret nagyokat túrázni a hegyekben, közben buddhista templomokat fotóz. Emellett kertészkedik is, retket termeszt az otthonában levő “ültetvényen”. Igarashi-t, aki egyébként 27 évesen az egyik  japán televíziócsatorna műsorvezetője, korábban nőiesnek, talán még melegnek is tartották volna. Japánban a férfiaktól egészen a közelmúltig  azt várták el, hogy úgy éljenek, mint ha a Mad Men sorozat egyik szereplője lennének, azaz tegyék a szépet a titkárnőknek, aztán munka után menjenek egyet inni a kollegákkal, ahol rendszerint drága karórákról, a golfról és új autókról folyt a vita.

Ma már azonban úgy tűnik, hogy mindez a múlté. Igarashi számtalan társával együtt egy teljesen új férfitípust testesít meg, akiket a japánok csak soushoku danshi-ként, szó szerinti fordításban “fűevő fiúkként” emlegetnek. Az elnevezés arra utal, hogy a fűevők vagy növényevők szexuális érdeklődése csekély, gyakran teljesen hiányzik, és inkább a csendesebb, kevésbé versengő életet részesítik előnyben. Japánban a “növényevőkről” élénk társadalmi vita folyik, őket teszi a társadalom felelőssé az ország a kilencvenes évek óta tartó gazdasági stagnálásáért, valamint a csökkenő születésszámért is.

A szigetországé a világ egyik leggyorsabb ütemben öregedő társadalma. 2055-re a japán lakosság száma a mostani 127 millióról előre láthatóan 90 millióra fog csökkenni, a 65 év felettiek aránya pedig körülbelül 30 százalék lesz. A népesség termékenységi mutatója olyan alacsony, hogy Japánban több felnőtt-pelenkát adnak el, mint gyermekeknek szántat. A hírek szerint a hiányzó munkaerőt robotokkal fogják pótolni. Na persze, Japánban ez is lehetséges.

Egy tokiói séta során nem fogunk nyíltan a nemiséggel operáló reklámokkal találkozni. Ellentétben a Nyugattal, a szigetországban egyáltalán nem érvényes a “szexszel mindent el lehet adni” mondás. A 16 és 19 év közötti japán férfiak 36%-át például egyáltalán nem érdekli a szex. A lányoknál ebben a korosztályban ez a szám még magasabb, 59%. Ezek a válaszadók gyakran arra hivatkoznak, hogy jobban érdeklik őket a képregények, a számítógépes játékok és a közösségi média, az online társkeresők. A társadalom alacsony szintű kulturális szexualizáltsága azonban előnyökkel is jár: Japánban a  nemi erőszak szinte ismeretlen fogalom.

Az újságok, magazinok és tévéműsorok persze lecsaptak a “növényevők”-re. A “Hová tűntek a férfiak?” volt az egyik témája a közelmúltban egy televíziós beszélgetős műsornak, a japán NB Online weboldal pedig rendszeresen jelentkezik a “Növényevők nem is olyan rosszak” rovatával.

A bromance és a metroszexualitás világában miért ez a nagy felhajtás? A válasz röviden az, hogy a “fűevő” férfiak megjelenése riasztó jel, mert ők jelentik a szűk keresztmetszet a a japán társadalom előtt álló két legnagyobb kihívás között: csökken a születések száma és emellett visszaesett a belföldi fogyasztás is. “Növényevők” kimondatlanul is lázadnak azok ellen a materialista értékek ellen, amelyek a japán gazdasági élet nyolcvanas évekbeli fellendülését okozták. Az ország legnagyobb reklámügynöksége, a Media Shakers legfrissebb felmérése szerint a a korai húszas éveiket töltő japán férfiak 60 százaléka, míg a 23-34 éves korosztálynak legalább 42 százaléka vallotta magát “fűevőnek”. A japán Partner Agent társkereső oldal kutatásai szerint a harmincas éveiket taposó japán férfiak 61%-a tartja magát “növényevőnek”. A japán biztosítótársaság, a Lifenet is megkérdezte ügyfeleit. Az ő kimutatásuk szerint a húszas, harmincas éveikben járó japán férfiak 75%-a él “növényevőként”.

A japán cégek pedig elkezdhettek aggódni, hiszen a növényevő fiatal férfiak nem státuszfogyasztók, mint ahogy a szüleik voltak egykoron. Ők inkább a ház körül szeretnek babrálni, szabadidejüket pedig a Media Shakers kutatási szerint nagyobb valószínűséggel egyedül vagy a közeli barátok társaságában töltik. Szeretik otthonukat csinosítani és szívesebben vásárolnak kisebb értékű luxustermékeket, mint nagy értékű fogyasztási cikkeket. A szabadságukat Japánban töltik, nem merészkednek külföldre. Szoros kapcsolatot ápolnak az anyjukkal, és bár általában vannak nőnemű barátaik, a házasságot azonban nem sietik el, legalább is Maki Fukasawa japán szerkesztő és újságíró szerint, aki először 2006-ban használta a “növényevő” kifejezést a jelenség leírására. Fukasawa legújabb könyvében, a Növényevő nemzedékben már a fűevők 23 altípusát mutatja be.

A japán nők szerint a “fűevők” elkötelezett- ségtől való tartózkodása rendkívül aggasztó. Ellentétben a korábbi generációk japán férfi típusával, ők soha nem teszik meg az első lépést egy kapcsolat felé, a számlát minden esetben szépen elfelezik és ami a legnyomasztóbb, a szex egyáltalán nem, vagy csak alig motiválja őket. Egy növényevőkről szóló tévéműsorban egy japán nő így panaszkodott: “Együtt töltöttem egy éjszakát egy sráccal az ő otthonában. Semmi nem történt egészen addig, amíg végül lefeküdt aludni. Valami hiányzik belőlük.” – nyilatkozta a 34 éves háziasszony Yoko Yatsu egy interjúban. “Ha normálisak lennének, akkor jobban érdekelnék őket a nők. Már annak is örülni kell, hogy egyáltalán beszélgetni van kedvük velünk.”

A Media Shakers reklámügynökségnél dolgozó Shigeru Sakai úgy véli, hogy a fűevő férfiak azért nem csajoznak, mert nem tudják magukat jól kifejezni. A gyenge kommunikációs képességeiknek pedig az az oka, hogy sokan testvérek nélkül nőttek fel egy olyan háztartásban, ahol mindkét szülő dolgozott. Mivel a szobájukban mindenük megvolt, amire csak szükségük lehetett (TV, videómagnó, sztereókészülék és játékkonzolok), így aztán hazaérkezés után gyakran magukra zárták az ajtót és nem fejlesztették a kommunikációs képességeiket családtagjaikkal társalogva.

A kilencvenes években a japán gazdasági lufi kipukkant és ezekkel a társadalmi változásokkal együtt a hagyományos férfiszerep tarthatatlanná vált. Korábban egy japán vállalat életre szóló munkalehetőséget kínált és a dolgozó ember pontosan tudta, mikor érkezik a következő fizetés, amiből  magabiztosan költött Tiffany nyakláncra, vagy egy drága vacsorára egy francia étteremben. Most a japán állások közel 40 százaléka bérmunkás jellegű pozíció, ami sokkal kevesebb munkahelyi biztonságot jelent a korábbi helyzethez képest.

“Amikor még jól működött a gazdaság, egy japán férfinak csak egy választása volt: Miután befejezte felsőfokú tanulmányait, beállt egy céghez, megnősült, vett egy autót, amit aztán rendszeresen egy újabbra cserélt.” – mondja Fukasawa. “Mára a japán férfiak zöme számára elérhetetlenné vált az effajta sztereotíp “boldog” élet.”

Yoto Hosho, aki 22 évesen kibukott a főiskoláról, magát és legtöbb barátját is “növényevőnek” tartja. Véleménye szerint a kifejezés jól írja le a férfiak egy igen változatos csoportját, akik nem kívánnak a hagyományos társadalmi elvárásoknak megfelelően élni, legyen szó akár nőkről, munkahelyről, vagy bármi másról. “Egyáltalán nem érdekel, mit gondolnak rólunk az emberek arról, hogyan élünk.” – mondja.

Hosho sok barátjával együtt annyi időt töltött számítógépes játékokkal, hogy jobban kedveli a “cybernők” társaságát, mint a hús-vér nőkét. Azt mondja, az internet segített abban, hog az alternatív életmódok elfogadottabbá váljanak. Hosho szerint az ő generációjában a nők és férfiak közötti különbségek elhalványodni látszanak. Felhívja például a figyelmet a “boys love” nevű manga képregények sikerére. Ezeket nőknek készítik és a férfiak és nők közötti egyre ritkább romantikus kapcsolatról szólnak, illetve ott vannak azok az online videók, számítógépes játékok, magazinok, sőt már kávézók is, ahol a nők férfinak öltözhetnek.

Fukasawa azt állítja, hogy bár néhány fűevő férfi homoszexuális, a többségük azonban egyáltalán nem az. Még csak nem is metroszexuálisak. A viselkedésükkel egyszerre utasítják el a hagyományos japán férfimodellt és, ahogy ő mondja, a nyugati “kereskedelmi, azaz a pénzért szexet típusú” párkapcsolatokat, amelyben a férfiaknak macsónak kell lenniük, és a szeretett nő figyelmét folyamatosan költséges ajándékokkal kell felkelteni. Néhány nyugati fogalom, mint például a vacsora party teljesen elképzelhetetlen a japán kultúrában. Japánul nem lehet azt kifejezni, hogy “Ladies first” azaz a hölgyeké az elsőbbség, ezt a mai napig angolul mondják ott. “A japán gazdasági buborék kipukkanása előtt a japánoknak egyszerre kellett megfelelni a japán és nyugati normáknak” – magyarázza a helyzetet Fukasawa. “Ez a tendencia mára teljesen a visszájára fordult.”

A japán nőknek a növényevők rendesen feladták a leckét. Ők válaszul a növényevő fiúk langyosságára “húsevő” lányokká válnak, és megpróbálják az irányítást átvéve agresszíven pasizni. Őket hívják vadászoknak, ami valamennyire az amerikaiak “pumájának” (cougar) felel meg. Reméljük, keresnek majd hozzá elég pénzt is és nem sajnálják majd azt mind a férfiakra költeni.

Még ha sok japán nő esetleg nem is ért egyet vele, Fukasawa szerint a fűevő férfiak pozitív hatással vannak a japán társadalomra. Már a II. Világháború előtt is voltak fűevők Japánban. Olyanok, mint Osamu Dazai és Soseki Natsume írók. Aztán a háború utáni fellendülés eredményeként a férfiak olyan macsókká váltak, akik termékek és a nők birtoklásával próbálták kifejezni gyarapodásukat. A mai fiatal japán férfijának azonban a kevesebb is bőven elég.

Ha engem olvasol, akkor könnyen lehetséges, hogy te is része vagy a férfiak egész világra kiterjedő, jól artikulált ellenállásának. Japán növényevői csak egy ablakot nyitottak a jövőbe, hogy megértsük, miért is vonakodnak a férfiak magukévá tenni a feminizmus gender-semleges ideológiáját, amivel a feministák arra ösztönzik a férfiakat, hogy utasítsák el a hagyományos nemi szerepeket, és arról igyekeznek minket meggyőzni, hogy a férfiasság hagyományosan szigorú kereteit lerombolva egy új szabadságot fedezhetünk fel.

Ez az, amit a feminizmus kínál a férfiak számára. A nemek szempontjából semleges világ megadja a férfiaknak a szabadságot, hogy növényevők lehessenek. A feminizmus azt a szabadságot kínálja a férfiaknak, hogy lehetnek gyengék, hogy lehetnek passzívak és hogy lehetnek a divat és a kozmetikumok megszállottjai. A feminizmus célja a lelki apagyilkosság, a társadalom megtisztítása minden férfias eszmétől, végül pedig a férfi lét teljes megsemmisítése. A feminizmus olyan szabadságot kínál a férfiak számára, amire mi soha nem vágytunk, amit soha nem kértünk. A nemek szempontjából semleges társadalom azt a szabadságot kínálja a férfiaknak, hogy bátran lehetnek nőiesek és akár impotensek is.