Az Európai Parlament plenáris ülése újraszavazásra visszaküldte a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottsághoz azt a szexuális és reproduktív egészségről és jogokról szóló jelentést, amelyet Edite Estrela, az Európai Szocialista Párt képviselőnője, az ESZP Nőszervezetének vezető tagja készített el. A csalódott európai feminista képviselőnők összehangolt lejárató kampányba kezdtek a konzervatívok ellen a sajtóban.
“Ma láthattuk, hogy David Cameron és Tory képviselői miként szavaztak együtt Nick Griffinel és a fasisztákkal a nők jogai ellen. Szégyenteljes, ahogyan a faragatlan Tory férfiak kiabáltak és terrorizálták azokat, akik a nők döntési szabadságáról beszéltek.” – Mondta Mary Honeyball munkáspárti EP képviselő. Edite Estrela pedig egyenesen kijelentette, hogy a konzervatívok, akik elutasították az általa készített jelentést, 30 évvel akarják visszavetni a nők jogait.
Hazánkban a Népszava az ugyancsak elutasítóan szavazó Fidesz és Jobbik képviselőket, és az európai jobboldalt ostorozza cikkében: “A jobb- és a szélsőjobboldali pártok, nevezetesen a Szabadság és Demokrácia Európája, az Európai Konzervatívok és Reformerek, valamint a függetlenek aljas szövetkezésének köszönhetően, a jelentést visszaküldték a bizottsághoz…” – A lapnak adott interjújában Gurmai Zita pedig a következőképp fogalmazott: „A jobboldal ismét bebizonyította szembenállását azzal kapcsolatban, hogy a nők rendelkezhessenek önmaguk és testük fölött. Ezzel a jobboldali negatív reakcióval a legtöbb európai országban a konzervatív képviselők azt próbálják elérni, hogy minél jobban korlátozzák a nők számára a szexuális és reproduktív egészség és jogok elérését. Szégyen, hogy a már eredetileg is kiemelkedő jelentést visszaküldték a bizottsághoz; ez szégyen a Parlamentre, szégyen az Európai Unióra és főként az európai nőkre nézve.”
A lejárató kampány mellé társuló ködösítésnek köszönhetően csak nagyon kevés sajtóanyagban jelenik meg, hogy miről is szól valójában ez a jelentés. A “reproduktív egészségről és jogokról” hangzatos megnevezés mögött valójában a totális abortusz liberalizáció terve áll, melynek keretében az abortuszt “emberi jogként” avagy a nők alanyi jogaként fogalmaznák meg. Ahogyan azt bizonyára sokan tudják; az abortusz engedélyezése a legtöbb államban, így hazánkban is alapos egészségügyi ok vagy a gyermeknevelést ellehetetlenítő élethelyzet esetén lehetséges. (Lásd a Wikipédiában) A jelentés szerint a korlátozások nélküli abortusz bevezetését az életpárti egészségügyi szakemberek átnevelésével kellene kezdeni, amelynek keretében átképeznék az orvosokat, medikusokat, ápolókat, hogy azok kellőképpen támogassák az abortusz és a fogamzásgátlás lehetőségeit. A jelentés mindezen túl az iskolai szexuális nevelés kötelező módozatait is körülírja, amelyben még a homoszexuálisok elfogadtatásának, népszerűsítésének igénye is jelentős szerepet kap.
A konzervatív képviselők mellett számos, a magzatok jogaiért szót emelő szervezet is tiltakozik az ellen az álláspont ellen, amely az abortuszt a nők alanyi jogaként igyekszik beállítani és a magzatot a nő testének részeként igyekszik láttatni. A többnyire a politikai baloldalon helyet foglaló feministák valahogyan már régen megfeledkeztek arról, hogy a magzatok alapos ok és ellenőrzés nélküli abortálása valójában korántsem tekinthető tisztességes baloldali eszmének és nőhöz méltó gondolatnak sem. Mi férfijogi aktivisták pedig nem győzzük elégszer hangsúlyozni: A magzat a férfi és a női ivarsejt egyesülésével fogan meg, ebből eredően sem lehet kizárólag a nő testének részeként tekinteni rá. Az abortusz olyan törvényi szabályozása, amely nincs tekintettel az apák jogaira és a férfiakat teljes mértékben kizárja a döntésből semmiképp sem lehet a nők és férfiak jogegyenlőségére törekvő civilizált törvénykezésnek a része. Tarthatatlan az a szemlélet, amely a férfiakat teljes mértékben megfosztja magzatukhoz fűződő mindennemű jogaiktól. A magzat nem kizárólagosan a nő testének része és semmiképp sem a nő tulajdona. Felettébb különös, hogy az efféle vitákban a férfiak jogai és érdekei még csak érintőlegesen sem merülnek fel, mintha totálisan láthatatlanok lennénk. Viszont jól látható, hogy mit gondol a feminista szemlélet a férfinemről: Amikor a magzat sorsáról kell dönteni, akkor a férfi csupán egy jogfosztott tenyészhím.
Az Edite Estrela féle jelentés a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottsághoz való visszautalásával csak időt nyert az Európai Parlament, mert 2014-ben véglegesen dönteni kell a felvetett kérdésekről. Ha győz a feministák aljas politikai aknamunkája az emberi tisztesség felett, akkor Európában kezdetét veheti a magzatok a nők kénye-kedve szerinti abortálása és a férfiak gyermekeikhez fűződő jogainak végleges sárba tiprása.
“Szégyenteljes, ahogyan a faragatlan Tory férfiak kiabáltak és terrorizálták azokat, akik a nők döntési szabadságáról beszéltek.” – Milyen választásról beszélünk? Semmiképp nem arról, hogy valaki választ aközött, hogy felneveli a gyerekét, vagy sem, illetve megszüli és aztán örökbe adja, vagy sem. Ha valaki azt vallja, hogy meg kell hagyni a választás szabadságát abortusz-kérdésben, akkor az illető abortuszpárti. Ennyi, pont.
“A konzervatív képviselők mellett számos a magzatok jogaiért szót emelő szervezet is tiltakozik az ellen az álláspont ellen, amely az abortuszt a nők alanyi jogaként igyekszik beállítani és a magzatot a nő testének részeként igyekszik láttatni.” – de nem zavarja őket az a tény, hogy a magzat nem az ő testük! Attól, hogy az édesanya testében fejlődik, még nem képezi részét .A nőknek nem járhat különleges bánásmód, ami lehetővé teszi, hogy megöljék a gyerekeiket. Először is nem beszélhetünk olyan jogról, ami ezt engedélyezi. Vagy legalábbis nem kellene, hogy létezzen ilyen jog.
Az amerikai Elliot Institute azzal foglalkozik, hogy kutatásokon és ismeretterjesztésen keresztül mutasson rá az abortusz bizonyos, nőkre, férfiakra, testvérekre és társadalomra tett hatásaira. Az intézmény által közölt alábbi adatok arról adnak felvilágosítást, milyen körülmények között szakíttatja meg a nők nagy hányada a terhességét:
– A nők 64 százaléka külső nyomás, vagy kényszer miatt végezteti el az abortuszt.
– A nők 54 százaléka az abortusz alatt bizonytalan abban, hogy jól döntött-e.
– A nők 52 százaléka úgy érzi, sürgették döntése meghozatalában.
– A nők 67 százaléka semmiféle tanácsot nem kap az abortuszt elvégző intézménytől.
– A nők 84 százaléka úgy érzi, nem kapott megfelelő tájékoztatást az orvosoktól, mielőtt elvégeztette az abortuszt.
– A nők 79 százalékát nem tájékoztatják a szóba jöhető egyéb lehetőségekről.
– Az abortuszon átesett tinédzserek a beavatkozást követő fél éven belül hatszor nagyobb eséllyel követnek el öngyilkosságot, mint társaik.
Vegyük észre, hogy szerintük “emberi jog” == a nõk jogai. Vagyis a férfiak nem emberek.
Nekem is ez jut róla elsőre eszembe. Azzal egyetértek, hogy a reprodukciós önrendelkezés tényleg legyen emberi jog.
A gond ott van, hogy a férfijogi oldaláról szeretnek elfeledkezni. Egy férfinak nincs joga beleszólni, hogy akarja-e a gyereket, vagy inkább lemond róla.
Nem mondhat le, ha a nő úgy dönt, hogy megtartja, akkor fizetnie kell. Nincs döntési lehetősége. Tehát a férfiaknak nincs reprodukciós joga. Pedig egy valódi demokráciában és esélyegyenlőségben ennek ugyanolyan fontosnak kéne lenni, hogy a nő ne kényszeríthesse rá a gyereket a férfira, ha az nem akarja.
Milyen gyönyörű példája ez a parasztvakításnak. Ahelyett, hogy hozzáértő, kompetens, okos emberek megalkotnának egy elfogadható, ésszerű törvényt, egyszerűen jelszavakkal, indulatokkal, meg lózungokkal dobálóznak. Közben felveszik a fizetést a nagy büdös semmiért. Mi pedig itt, a saját vilászemléletünknek megfelelően szidjuk a libsiket, akik mindent megengednének, szidjuk a femcsiket, hogy csak a nőkre gondolnak, szidjuk a konzikat, mert beleugatnak más életébe. Ők meg szidnak minket, mert a férfiak jogait hangoztatjuk. Persze mindannyian süketek vagyunk a másik mondandójára. Gyönyörű cirkusz!
Mindeközben csak a legvéresebb szájú magzatvédő tagadná meg a nemi erőszakot átélt nőtől az abortuszt. Mindeközben csak a legbutább orvos kötelezné a magzat kihordására a kismamát, ha az nagymértékben az életét veszélyezteti. Mindeközben elfelejthetjük, hogy hány család, férfi, nő kényszerítheti/győzködheti a megesett lányt az abortuszról. Közben megtagadhatjuk a nők jogát arra, hogy döntést hozhassanak egy olyan dologról, ami megváltoztatja az életüket, a testüket, a szociális és anyagi helyzetüket. Túllépünk a tönkrement férfi, nő, és gyereksorsokon.
Művi vetélés volt, van, és lesz. A kérdés csupán a motivációja, a módja, a körülményei. Ha tiltással illegalitásba száműzzük, azzal csak rosszat teszünk. Ha teljeskörűen engedélyezzük az teret ad az indokolatlan (és kényelmi) abortuszoknak. Nem kellene valahol “középen” megállapodni??? Ésszerűen. Bölcsen. Mindenki javára. Bár ez évtizedek óta lehetetlen mindegyik oldal arrogáns fafejűi miatt. De legalább mindegyik oldal arrogáns fafejűi közben jól keresnek, az újságoknak van miről írni, a tévének van miről tudósítani, a különböző “szakértők” mehetnek műsorokba “szakérteni”, meg interjúkat adni. Páran kiadnak könyveket a témában. Alapítványokat alapítanak, meg egyesületet. Zsebelik a támogatásokat, adókedvezményeket, adófelajánlásokat. Persze mindehhez dukál egy alapítványi autó, meg költségtérítés. Fenn tudnak tartani +2 sebészt, +1 nőgyógyászt, +3 nővért, +5 ágyat, csurog az OEP térítés, nem létező hálapénz vándorol.Hálás téma ugye? Jól lehet vele keresni….mindegyik oldalnak.
Közben pedig az érintettek küzdenek a lelkiismeretükkel, a kétségeikkel, mert egy nagyon nehéz döntést kell hozniuk, gyakran mindenféle segítség nélkül. Bármit tesznek, sérülnek. Testileg és lelkileg is. Egy életre. De persze róluk van a legkevésbé szó.
Jók a felvetéseid, bár egy részéről másképpen gondolkodom. Egy annyira összetett etikai, orvosi, társadalmi problémáról van szó, amely igényli, hogy a társadalom különböző szereplői mondják el az érveiket pro és kontra, hogy a lehető legjobb közös döntés születhessen. Részemről nem kárhoztatok senkit, hogy a maga véleményét igyekszik hozzátenni ehhez a nagyon bonyolult döntéshez. Azt sem látom problémának, ha a társadalom folyamatos változásával összhangban újra és újra előkerül a kérdés. De egy ilyen horderejű ügyben az inkorrekt vitatechnikákat és a manipulációt viszont elítélem. Pontosan ezért váltja ki a mélységes unszimpátiámat, ha valaki úgy akar meggyőzni másokat, hogy nőgyűlölővé vagy fasisztává nevezi ki a vitapartnereit. Az efféle szereplőknek jókora személyiségfejlődésen kellene átmenniük ahhoz, hogy egyáltalán méltóvá váljanak arra, hogy részt vegyenek a vitában. Én azt látom, hogy feminista oldalon valójában nem is elkötelezettek amellett, hogy a többség véleményével egybeeső, az össztársadalom legjobb tudása szerinti lehető legjobb döntés szülessen, hanem kizárólag a saját szempontjukat tekintik egyedüli erkölcsi mércének.
Szóval a társadalmi döntést sem könnyű meghozni, de igazad van a legfájóbb döntés mindig az egyén döntése. Azzal a gondolatoddal mélyen egyetértek, hogy akiket közelről érint, azok nem kapnak megfelelő tájékoztatást, pszichológia segítséget, mentálhigiénés támogatást a jó személyes döntés meghozatalához. Valóban egy fontos szempont sikkad el folyton; a megfelelő törvények megalkotásán túl is vannak még eddig elhanyagolt társadalmi kötelezettségek.
A nemi erőszak útján fogant, és a várhatóan komoly betegséggel születő magzatok esetén szerintem a túlnyomó többség elfogadó. Tudtommal a törvényi keretek is ezen a vonalon mozognak valahol. A problémát az okozza, hogy nincs túl pontos megfogalmazás és agyon könnyen kis pluszköltséggel ma is bárki bármiféle komoly indok nélkül tud abortáltatni. Azt gondolom, hogy az abortusz teljes tiltásának ez egy jogos alapja mindaddig, amíg nem találnak megfelelő szabályozást erre.
Láttam egy előadását egy nőnek, akit abortálni akartak, de túlélte és élve született meg a halva születés helyett. A testét persze megviselte a mérgezés, de majdnem teljesen egészséges felnőtt ember vált belőle. Az ő története azért nagyon megindító annak ellenére, hogy egyébként elég ellenszenves, arrogáns és agresszív a stílusa.
Az a baj, hogy ez tendencia, és szépen lassan haladunk előre hátra az ügyben. Nem rég olvashattuk, hogy Franciaországban már törvényellenes a DNS teszt, és addig fogják ezt az abortusztémát is sulykolni, amíg el nem érik a céljukat. Sajnos ilyen irányba haladunk, ennek tényleg csak a teljes társadalmi összeomlás vethet véget, mert amíg csak kisebb hátulütők jönnek elő, addig azokért úgyis mindenki a másikat fogja okolni.
Megújulás itt akkor lesz, ha összeomlik az egész rendszer és újra kell építeni, mert arra a feministák nem képesek.
Részlet a Wikipédiás szócikkből:
“A várandós nő súlyos válsághelyzete olyan indok, amelyet az abortuszt engedélyező egészségügyi szolgálat a nő önbevallására hagyatkozva, a válsághelyzet mibenlétének vagy jellegének ismerete nélkül köteles elfogadni.[14][15] Az önbevallás megalapozottságának előzetes vagy utólagos vizsgálatát a jogszabályok részben nem teszik lehetővé[14], részben nyíltan megtiltják[15]. E körülményeket a magyar Alkotmánybíróság 1998-ban alkotmányellenesnek minősítette.[16] Az alkotmányjogi kifogásokat a törvényhozók mostanáig (2012) nem orvosolták.”
Ez azt jelenti, hogy Magyarországon de facto jelenleg is szabadon abortáltathatja egy nő a magzatát. Ha ideálisnak nem is nevezhető ez a helyzet, apokalipszishez azért nem vezetett 20 év alatt.
Az, hogy a magzat sorsáról való döntésben a nő szava legyen a döntő, annyiból érthető, hogy a kihordás gondja teljesen, az újszülött ellátása nagyobb részben (szoptatás, stb.) rá hárul, bármilyen szertő és gondos legyen is az apa. Persze a jogok kiegyenlítése érdekében akkor olyan szabályozás kellene, hogy, ha a férfi nem kötelezheti a nőt arra, hogy vállalja az anyaságot, akkor a nő se kötelezhesse a férfit arra, hogy vállalja az apaságot.
tibi22:
“- Az abortuszon átesett tinédzserek a beavatkozást követő fél éven belül hatszor nagyobb eséllyel követnek el öngyilkosságot, mint társaik.”
Ez azért egy erősen manipulatív összehasonlítás! Nyilvánvalóan hajlamosabbak az öngyilkosságra azok, akik átestek valamilyen traumán (pl. nem kívánt terhesség), mint azok, akik nem. Azokkal kellett volna összevetni az abortuszon átesett tinik öngyilkossági hajlamát, akik bevállalták a gyermeket.
Apokalipszishez nem vezetett, de mi lett azokkal az életekkel, ami ilyen módon erkölcstelenül, sőt szerintem jogtalanul vettek el? Lehet, hogy én mostanában túl érzelmes vagyok az élet jelentőségét illetően, de ez nem volt mindig így, szóval ehet hogy más is át tud billenni erre az oldalra. Illetve mi lett azokkal a férfiakkal, akik szerették volna a gyereket, de semmit sem tehettek érte. Sőt sok nőnek is biztosan azóta is lelki problémái vannak ebből adódóan.
Lehet harsogni a női jogokat, meg sajnálni, hogy szegénynek kell kihordani, meg szoptatni, de erre talán akkor kellett volna gondolni, amikor megfogant az a magzat. Manapság sokkal kisebb a felelősség, felelőtlenek az emberek, mert felelőtlenek lehetnek. Ide vezette a nagy liberalizáció és feminizmus.
“Lehet harsogni a női jogokat, meg sajnálni, hogy szegénynek kell kihordani, meg szoptatni, de erre talán akkor kellett volna gondolni, amikor megfogant az a magzat.”
Ne már! Ez nem jó szöveg! Talán nem gondolt arra, hogy fogamzásgátló mellett, talán kiszakadt a gumi, talán az volt az utolsó együttléte a párjával, amikor megfogant, talán… talán…
Remélem, sohasem kerülsz semmilyen kényszerhelyzetbe – bár valószínűleg csak akkor értenéd meg, miért háborodtam fel a “talán akkor kellett volna gondolni” hülyeszövegtől. (Ez a hegyibeszédes duma az élet bármely dolgára értelmezhető.)
Nekem szokásom általánosítani, márpedig az általad említett esetek az összes eset 1%-át sem teszik ki, úgyhogy igenis jól célzott mondat ez, még ha tudom is, hogy van aki önhibáján kívül került nehéz helyzetbe, de ez szinte minden esetben külön kiemelhető.
Biztosan nem vagyok európai nő, de nem érzem rám nézve szégyennek, hogy visszaküldték ezt a jelentést. Pedig nem vagyok abortuszellenes.
Ismertem olyan fiatal nőt (20 év körüli volt), akinek 1 év alatt 6 abortusza volt. Mindannyiszor úgy kapott “kimenőt” a munkahelyéről, hogy azt mondta, a nagymamája temetésére megy… És másnap vidáman érkezett dolgozni.
Gurmai Zitának üzenem, hogy nem emelek kifogást az ellen, hogy felkösse magát az első útjába eső fára. Elvégre azt csinál a testével, amit akar :-P Tőlem abortuszra is mehet, csak ne a TB kasszából fedezze. Habár eléggé kizártnak tartom, hogy neki valaki gyereket csináljon…
Egyébként Zituska kb. úgy beszél a magzatról, mintha az rákos daganat lenne, hiszen azt állítja, ezen múlik a nők egészsége, hogy lehessen abortálni.
“Cita mamának” szerintem már nem is lehet gyereke… Vagy annyi az esélye rá, mint a lottó ötösre.
Ajándék videó, ha már így emlegettük… :o)))
http://www.youtube.com/watch?v=HljERclWXcI&feature=player_embedded
Genyózol velem, mi? Megállok a fejlődésben, visszahúzódnak a heréim…
De csak szeretetből! :o)))***************
Volt nemrég valami neves amerikai kampuszon egy kérdőíves felmérés, és az agyalágyultak döntő többsége támogatta a már világrajött újszülött (!) abortálásának ötletét. Értjük, ugye, csecsemőgyilkosság, mint alanyi jog. Megérett a világ a pusztulásra.
Ez alapvető hülyeség.
Ami már megszületett az nem abortálható – a szó azt jelenti, hogy elhalt, idő előtt született. A születés utáni “elhalasztást” már megölésnek nevezzük.
Vagy ha elfogadják ezt a beadványt, akkor a csecsemőgyilkosságok szimplán jogilag támogatottak lesznek abortusz címén?
http://www.lifesitenews.com/news/video-college-students-sign-petition-to-legalize-39fourth-trimester-abortio/
Tudom, hogy már a szóhasználat is téves és paradox, de ez is inkább csak őket minősíti.
http://magyarkodo.blog.hu/2008/11/25/az_abortuszrol
De jó ez a blog! Egész sokáig elbóklásztam benne… :) Kár, hogy abbahagytátok… Teljesen egyetértek a cikkben leírtakkal.
Nem olvastam végig a kommenteket, szóval ha valaki leírta már, akkor tárgytalan, de a római jog (amire egész civilizációnk épül) szerint – már csak az örökösödési jog meghatározásának fontossága miatt is – az embert a születését megelőző 182. és 300. nap közötti időszaktól számítva kezelik önálló jogi személyként.
Egy kis konteó következik, amire könnyedén legyinthetnénk, ha nem a szemünk előtt bontakozna ki minden egyes eleme; s hogy mindennek a nők lettek a zászlóvivői, arra nekem csak az a szó jut eszembe, hogy “sátáni”:
“A szex és az új világrend
Dr. Lawrence Dunegan amerikai orvos 1969. március 20-án részt vett egy gyermekorvosok számára tartott szakmai konferencián Pittsburgh-ben, ahol az egyik előadó Dr. Richard Day egyetemi tanár volt. Dr. Day mintegy 80 főnyi orvosokból álló hallgatóságának rendkívüli témájú előadást tartott. Beszéde előtt felkérte hallgatóit, hogy se jegyzeteket, se magnófelvételeket ne készítsenek és vegyék bizalmas jellegű belső tájékoztatásnak mondanivalóját. Dr. Dunegan egyike volt a hallgatóknak és 1988-ban Randy Engel kérésére emlékezetből felidézte, és szalagra rögzítette, amit 1969-ben hallott. Dr. Day nem annyira a múlttal foglalkozott, sokkal inkább a jövőt vázolta fel. Előadásának célja az volt, hogy felkészítse az orvosokat a várható változásokra, és ily módon megkönnyítse alkalmazkodásukat az új helyzethez. Meg volt róla győződve, hogy információival segíti orvoskollégáit. Dr. Day állandóan hangsúlyozta, hogy az embereknek hozzá kell szokniuk a folyamatos változáshoz, mert semmi nem marad a jelenlegi állapotában. Gyakran ismételte: “az emberek annyira bíznak egymásban, hogy fel sem teszik a legfontosabb kérdéseket.” Többször is elmondta: “Mindennek két célja van. Egyik az állítólagos cél, amely elfogadhatóvá teszi a változást az emberek számára és van egy másik, az igazi cél, amely valójában az új rendszer létrehozását segíti elő.” Hozzáfűzte azt is, hogy “nincs más lehetőség az emberiség számára.”
A népszaporulat ellenőrzése
Dr. Day ebben az időben aktívan részt vett a népességszaporulat ellenőrzésére törekvő csoportok tevékenységében. Elmondotta, hogy a lakosság létszáma túlságosan gyorsan nő, éppen ezért a Föld lakóinak a számát korlátozni kell, mert különben nem marad elég élettér az emberiség számára. Nemcsak az élelmiszer ellátás biztosításához fog hiányozni az elegendő termőföld, de a hulladékok is oly mértékben szennyezik a Földet, hogy lakhatatlanná válik.
Az embereknek nem engedik majd meg, hogy csupán azért legyenek utódaik, mert akarják, vagy azért mert könnyelműek voltak. Ahhoz nyújtanak segítséget, hogy a házaspároknak egy gyerekük legyen, és csak a kiemelkedő teljesítményt nyújtó kiválasztottaknak lehet három. Az átlagembereknek a két gyermeket engedélyezik. Ez a születésszabályozási mérce abból adódik, hogy a nulla népességnövekedéshez 2,1 gyerek szükséges családonként. Ez azt is jelenti, hogy csak minden tizedik házaspárnak lehet három gyereke. Világossá vált, hogy a népesség-ellenőrzés nem egyszerűen születésszabályozást jelent. Valójában a világ lakosságának a korlátozásáról van szó.
A szexuális kapcsolat átértékelése
A cél olyan szexuális magatartás kialakítása, amely nincs kapcsolatban a fogamzással, továbbá olyan gyermeknemzési gyakorlat elterjesztése, amely nincs kapcsolatban a szexszel. Dr. Day szerint el kell választani a szexualitást szaporodástól. Mivel a szex örömet okoz és túl erős rá a késztetés, ezért nem várható, hogy az emberek lemondjanak róla. Bizonyos, az élelmiszerbe és a vízbe elhelyezett hatóanyagokkal lehet csökkenteni a nemi vágyat, de ez nem praktikus. Ezért a háttérhatalom stratégái azt a megoldást választották, hogy csökkentés helyett inkább növeljék a szexuális aktivitást, de oly módon, hogy az ne eredményezzen fogamzást.
Ezért az első szempont, amit megvizsgáltak, az a terhesség-megelőzés. Ezt erőteljesen népszerűsítik majd. Tudatilag annyira összekapcsolják a védekezést és a szexuális tevékenységet, hogy az emberek szinte ösztönösen alkalmazni fogják a fogamzásgátló eszközöket, amikor szexuális kapcsolatra készülnek. Ezért gondoskodnak arról, hogy a különböző terhesség megelőző eszközök és módszerek ismertek és könnyen elérhetőek legyenek. Az ilyen eszközöket minden patikában és kozmetikai üzletben jól látható helyre teszik ki, együtt a cigarettával és a rágógumival. Ez a fajta nyíltság azt sugalmazza majd fiataloknak és felnőtteknek egyaránt, hogy az ilyen védekező eszközök az élet természetes tartozékai. Ezt kiegészítik azzal, hogy az iskolákban könnyen elérhetőek lesznek az úgynevezett szexuális nevelés keretében.
Szexuális nevelés, mint a világkormányzat eszköze
A szexuális nevelés célja hozzászoktatni a fiatalokat ahhoz, hogy a nemi élet és a fogamzásgátlás összetartozik. Ezt tudatukba kell vésni, mielőtt megkezdik az aktív szexuális életet. Dr. Day előadása és Dr. Dunegan visszaemlékezése között eltelt 19 évben az Egyesült Államok számos iskolájában “iskolai klinikákat” hoztak létre, amelyek elsősorban terhesség megelőzéssel, születésszabályozással és a népszaporulat kontrolljával foglalkoztak. Az egyik cél az volt, hogy a szexualitás és a fogamzás elleni védekezés össze legyen kapcsolva, és az iskolai megerősítés nyomán a házasságban is folytatódjék. Ez hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyermeknemzés felelősségétől megszabadított szexuális kapcsolat csökkentse magának a házasságnak is a jelentőségét. Ilyen kapcsolatot könnyedén lehet házasságon kívül is folytatni. Nyilvánvaló, hogy továbbra is lesznek olyanok, akik előnyben részesítik a házastársi kapcsolatot, de a többség ezt már nem fogja a rendszeres nemi élet előfeltételének tekinteni.
Dr. Day természetesen az abortuszra is kitért és hangsúlyozta, hogy az nem minősül többé bűncselekménynek, hanem elfogadott és normális jelenség lesz. Az abortuszt közpénzből fogják finanszírozni azok számára, akiknek ehhez nincs pénzük. A védekező eszközöket szintén közköltségen biztosítják, hogy anyagi okokból senkinek se kelljen lemondania róluk. Ha az iskolai szexuális felvilágosító programok korai terhességhez vezetnek, az se okoz problémát. Azok a szülők, akik erkölcsi vagy vallási alapon ellenzik az abortuszt, ilyen esetben – szükségmegoldásként – elfogadják, mert nem akarják, hogy gyermeklányuk terhes maradjon. Ez lehetővé teszi az abortusszal szembeni társadalmi ellenállás megtörését.
A homoszexualitás bátorítása
A háttérhatalom hosszú távú társadalom-átalakító programját beavatottként ismerő Dr. Day közölte: támogatni fogják a homoszexualitást, és az embereknek meg lesz engedve, hogy azonos neműekkel létesítsenek nemi kapcsolatot. Nem kell többé az ilyen fajta hajlamot elrejteni. Az idősebb embereket is bátorítani fogják, hogy aktív szexuális életet éljenek még idős korban is. Mindenkinek meg fogják engedni, hogy tetszése szerint élvezhesse a nemi életet. Semmi nem lesz tiltva.
Dr. Day ezzel kapcsolatban külön kitért az öltözködésre. Ennek sokkal izgatóbbá és provokatívabbá kell válnia. 1969-ben már meghódította a nyugati világot a miniszoknya és a harisnyanadrág. Dr. Day a következőket mondta: “Nem csak az teszi az öltözködést szexuálisan csábítóvá, ha az eddig szokásosnál jóval nagyobb testrész válik láthatóvá. Más, kifinomult fogások is izgatóak lehetnek.” Itt számításba jöhet a ruha kivágása, anyaga, átláthatósága, elhelyezkedése, stb.
Azóta természetesen már meghódította a világot a farmer, amely szorosan testhezálló változatban megfelelően irányítja a szemet bizonyos anatómiai részekre. Ugyancsak elkövetkezett az “égesd el a melltartódat” divatja is.
A megtermékenyüléssel kapcsolatos technológiákat is kifejlesztik. Mivel a szexualitás el lesz különítve a szaporodástól, ezért bátorítva lesz nemcsak az, hogy az utódok nemzése nélkül lehessen nemi életet élni, hanem az is, hogy normális szexuális élet nélkül lehessen utódokhoz jutni. Ezt laboratóriumokban a legkülönfélébb technikák alkalmazásával érik el.
A családok létszámát korlátozzák. E célból megkönnyítik a válást. Általánossá teszik, hogy az emberek többsége élete során többször is házasodjék. Sokan lesznek olyanok, akik egyáltalán nem lépnek házastársi kapcsolatra. Az úgynevezett “single”, vagyis egyedülálló emberek hotelekben fognak lakni, és kollektívan együtt élni. Ez olyannyira megszokottá válik, hogy ezzel kapcsolatban már nem tesznek fel kérdéseket az emberek.
Lényegesen több nő fog az otthonától távol munkát vállalni. Úgy alakítják a munkakörülményeket, hogy sok férfinak a lakóhelyétől távol lévő városokban kelljen dolgoznia. Ez megnehezíti majd a családok együtt maradását. A házassági kapcsolatok kevésbé lesznek stabilak és csökken majd az emberek hajlandósága arra, hogy gyermekeket akarjanak. Ennek eredményeként kisebbek lesznek a családok. Arra is törekedni fognak, hogy miközben az egyik házastársnak távol kell lennie, sokat kell utaznia, addig a másik az otthonához legyen kötve munkája által. Ez elősegíti a kívánt hatást, vagyis a házastársi kapcsolat elgyöngülését.”
“Ahhoz nyújtanak segítséget, hogy a házaspároknak egy gyerekük legyen, és csak a kiemelkedő teljesítményt nyújtó kiválasztottaknak lehet három. Az átlagembereknek a két gyermeket engedélyezik. Ez a születésszabályozási mérce abból adódik, hogy a nulla népességnövekedéshez 2,1 gyerek szükséges családonként. Ez azt is jelenti, hogy csak minden tizedik házaspárnak lehet három gyereke.”
Itt matematikai hiba van. Akkor lehet minden tizedik házaspárnak három gyereke, ha a másik kilencnek kettő van, így viszont kimaradtak a számításból az egygyerekesek (ha már nem esett szó a háromnál több gyerekesekről). Ez a mondanivalón persze nem sokat változtat, de ugyanilyen hanyagságokat érzek a cikk egészében. Ugyanis szerintem ennek az egésznek a célját nem jól határozta meg. Persze én sem lehetek (és nem is vagyok) 100%-ig biztos az álláspontomban, de szerintem a cél leginkább az, hogy minél kevésbé legyenek összetartóak az emberek (családtagok), hogy ne legyen komoly ellenállás a vezetők akarata ellen, és ennek egy része ez.
Ilyen részletekre nem is figyeltem, csak maga a tendencia az, amiből szerintem jól látható, hogy mire megy ki minden: ahogy mondod, szétzilálni a családokat, a hagyományos nemi szerepeket a fejük tetejére állítani, támogatni mindent, ami bizarr, természet-és életellenes. A gyerekeket tehernek, egészségkárosító tényezőnek, a szabadság, önkiteljesedés elleni merényletnek beállítani. A felvázolt népesedéspolitikánál valami sokkal rosszabb verzió rajzolódik: szinglinek lenni az igazán nyerő, korszerű, menő és nem szülni egyáltalán /ki az a hülye, aki erre a világra, ugye/.
Mondjuk azért az is sokat elmond az emberekről, hogy ilyen könnyen hagyják magukat befolyásolni. Nekem szörnyű érzés lenne utód (genetikai és neveltségi) nélkül meghalni (mindenképpen, de így még inkább).
Nekem mondhatna (mondanak is) bármit arról, hogy mennyire megváltozik az ember élete rossz irányba, meg rossz világ jön, stb., tántoríthatatlan vagyok, az életem fő céljának tekintem az utódlásom biztosítását, majd ha rossz világ jön alkalmazkodom, és úgy nevelem a gyerekeimet, hogy ők is alkalmazkodni tudjanak.
Egyébként a szöveg egy részlet Dr. Drábik János: Uzsoracivilizáció című írásából. Itt folytatódik:
http://mek.niif.hu/06800/06897/html/0410.htm
Szerintem a jó összeesküvés elméletet úgy kell kitalálni, hogy megnézi a kiagyalója, hogy milyen pocsék módon működik a társadalom, aztán ezt ráfogja valamilyen ördögi hatalomra. Az összeesküvést azért könnyű elhinni, mert bárki, aki megfelelő értelmet tulajdonít önmagának és embertársainak, az nem akarja elhinni, hogy önként ennyi hülyeséget csinál az amúgy értelmes egyénekből álló társadalom. Pedig szerintem nem történik más, minthogy az apró, “bocsánatos” emberi gyarlóságok, hülyeségek összehordva egy helyre átlépik a “kritikus tömeget”, és aztán ha társadalmi trendként szemléljük a viselkedésünket, akkor siralmas képet láthatunk. Merthogy ugyanazzal a “szoftverrel” nyilván ugyanazokat a hibákat, hülyeségeket követik el az emberek.
Ez méginkább aláhúzza azt, amit fentebb már valamennyire érintettünk: A nagy társadalmi problémákat csak az egyének szintjéig hatoló, aprólékos gondozással lehet megoldani.
Erről azonnal beugrott: “Az ember okos, de nagy tömegben buta és hisztérikus állattá válik.”
Igazából nem látok annyi problémát ebben az egészben. Az emberek nemesítése nem új keletű dolog. A liberális hullámok hozták magukkal, hogy mindenkit meg kell menteni, szaporodjon mindenki ahogy akar, a szegényeknek majd segélyt adunk (Afrika), de a kontrollálatlan szaporodás látjuk hova vezet (túlnépesedett ázsiai országok és elnéptelenedő európai országok), ez így nem lesz jó. A fehéreknél megfigyelhető, hogy minél intelligensebb az ember, annál kevésbé köti le a szaporodás (1-2 gyerek vs 6-8 gyerek). Az egészségügy jó, az ellátórendszerek jók, szociális rendszer kiépítve, öngondoskodás megoldható, átlagéletkor a korábbi évszázadokhoz képest többszörös, az utódok elhalálozási rátája pedig a töredéke a korábbinak. A nagy mértékű népesedés fölösleges, csak az élettér csökkenését és a nyomort hozza, vagy mindenki rászokik a szintetikus táplálkozásra. A piramisjátékos nyugdíjrendszer halálra van ítélve, az utódok gondoskodása (vagyis az új generációk járulékából fizetni a régiek ellátását) el lett bújtatva, így a legtöbb ember nem is gondol ennek fontosságára. Bizonyos köröket szülés után fizetnek, a gyerekszám után járó segély és támogatási rendszert világszerte le kéne építeni. Ebben nincs semmi rasszizmus, a saját fajtám nemesítéséről is beszélek. Igenis fontos lenne egy kontroll, mert tele vagyunk ócska emberekkel (lásd white trash, ‘murrica).
Egyetértek! Nagyon jól látod, annyival pontosítanám hogy ez nem rassz hanem rétegprobléma, a szegényebb rétegekben túlélési ösztön/stratégia a magas szaporodás, a középosztály és felfele pedig inkább stagnál vagy csökken a népesség. Erre már több mint 200 éve rájött Thomas Malthus, valamint arra is hogy a föld élhető, és megújuló eltartóképessége maximális. Mára be is következett a Malthusi katasztrófa. Innen a jólétből (viszonylagos) nem látszik de már rég nem fenntartható a bolygó (mármint a számunkra, még ha hirtelen nem is nőne tovább a népesség).
Aha,tehát akkor miatta van minden? Neki köszönhetően van ennyi kurva, meg részben ő döntötte nyomorba a világot. Ezek után gondolom felesleges lenne megkérdeznem, hogy Dr. Day cionista volt-e :D
Nyilván nem az ő műve. Ő csak egyike lehetett azoknak a tudományos szakembereknek akik kidolgozták ezeket a módszereket, külonboző alapítványok megrendelésére, amelyeket olyan milliárdosok pénzeltek mint például a Rockefellerek. A társadalom tönkretételére létrehozott alapítványok módszere már régen létezik, nem Soros találta ki.
Nem lehet tudni, hogy pontosan mióta? Első kommunista diktatúra? Ez érdekelne.
Erre a következő cikket ajánlanám, ez ír az egyik ilyen akciójukról-Rádió terv alcím. A sorozat másik két darabját is érdemes elolvasni. http://www.ferfihang.hu/2012/09/28/egy-uj-sotet-kozepkor-fele-ii/
Még egyiket sem olvastam, csak szerettem volna. Köszönöm!
Szívesen. Akadnak még érdekes cikkek itt hasonló témákban. Itt van ez a cikk például, nagyon hosszú, időt kell szánni rá, bemutatja milyen rombolást végeztek az egyetemi oktatásban http://www.ferfihang.hu/2012/12/28/csokits-janos-kulturalis-forradalom-amerikaban-olvasonaplo/. Ez is érdekes, a hagyományos család elleni támadás, http://www.ferfihang.hu/2012/11/11/betiltanak-a-hagyomanyos-csaladmodellrol-szolo-konyveket/. Egy érdekes könyv ismertetése http://www.ferfihang.hu/2012/10/16/a-kod-tobb-mint-egy-regeny/.
Sok régebbi cikket olvasok el, majd ezekre is sort kerítek.
Igen, az tényleg nagy kérdés, hogy van-e külső ellenség, vagy itt minden a mi árulásunkról, gyávaságainkról, megalkuvásainkról, korrupciónkról, önösségünkről, manipulálhatóságunról szól. Hogy MINDEN döntéshelyzetben a kényelem / távirányító, GPS, autó, gépek, stb. – ne kelljen megmozdulni, gondolkodni, tájékozódni se/, a biztonság / nyakat behúzni, nem pofázni, az igazságtalanságokat elnézni, amíg van veszítenivalónk/ és a jólét / amiről azt hisszük, hogy boldogít, így lehet behúzni egy egész országot a devizahitel-csapdába/ felé törekszünk, aminek természetesen totális káosz és nyomor lesz a vége. Hogy rövid távon gondolkodunk és nem akarjuk látni a hosszú távú következményeket, vagy ha látjuk, nem vállaljuk fel érte a felelősséget /pl. liberális gyereknevelés mára szépen beérő gyümölcsei – nahát, vajon hogy történhetett ez?/. Így rombolja le pl. az egészségügy az egészséget. Mindenki látja, hogy ez egy működésképtelen rendszer, már az alapvetései is tévesek, de a betegnek kényelmesebb átadni a felelősséget és döntést a saját sorsa felett, az orvos meg ettől a rendszertől függ egzisztenciálisan. A létezés minden szintjét átható általános létrontásban vagyunk. Mindegy is, hogy ördögi hatalom, vagy mi saját magunk. Egyik a másikat tükrözi.
Én már csak azt “várom”, hogy a feminista nőknek egymás abortálására is legyen joga.
Vannak helyzetek, amikor megengedett az abortusz. Ilyen a nem kívánt terhesség. De kérem, miért nem pár héten belül vetetik el? MIért engedik meg egy nőnek, hogy akár hónapokkal később is abortáljon? Én engedném a szabad abortuszt, de csak akkor, ha rövid időn belül hajtanák végre. Ez lenne talán a legjobb megoldás. Szabad abortusz pár héten belül, utána csak egészségügyi, stb engedéllyel.
“Vannak helyzetek, amikor megengedett az abortusz. Ilyen a nem kívánt terhesség.”
Minden abortusz igény mögött egy nem kívánt terhesség áll, eltekintve azoktól az esetektől, melyeknek egészségügyi oka van. Mire rájönnek, hogy teherbe estek, már régen túl vannak a pár héten.
Az a baj, hogy bár az egészségügyi fejlettség jelenlegi fokán a fogamzásgátlással nagyon jól elkerülhetőek a nem kívánt terhességek, mégis elképesztő mennyiségű abortuszt hajtanak végre. Ezek legnagyobb része a tenyérbemászó felelőtlenség következménye. Úgy járnak abortuszra egyesek, mint mások fogorvoshoz, mintha nem is egy erkölcsileg végtelenül aggályos dologról lenne szó. Az abortusz a hülye nők sportja. Mert tényleg szinte passzióként, fogamzásgátlás helyett művelik egyesek. Az abortusz liberalizáció semmi másra nem jó, csak arra, hogy még jobban lovat adjon az idióták alá az által, hogy a megkövetelt erkölcsöt még lejjebb szállítja.
Jó, igazad van. Viszont a nem védekezés nem egyenlő azzal, hogy nem akart terhes lenni! Bár a nő teste a nő döntése, így azt tehet vele, amit akar… még terhes se lesz, ha úgy akarja!
Az csak természetes, hogy mindenkinek joga van eldönteni, hogy akar e gyermeket vagy nem. Addig a nő teste és a nő döntése, amíg védekezik a nem kívánt terhesség ellen. Nagyjából ezzel kimerültek az ő egyszemélyi jogai. Ha megfogan a gyermek, akkor az már nem csak az ő teste, hanem egy másik ember teste növekszik az övében. Annak a másik embernek pedig két szülője van. Mindkettőnek szülői jogai és kötelezettségei fűződnek a születendő gyermekhez. Ha valami félresikerült, és nem így akarták, azért is közös felelősség terheli őket. A 12. hétig a törvény alapos élethelyzetbeli okok fennállása esetén megengedi az abortuszt. Mi alapján állítja bárki azt, hogy ezt a döntést csak az egyik szülőnek van joga meghozni, a másiknak pedig semmi köze hozzá?
Legalábbis Magyarországon most is gyakorlatilag bárki mehet abortuszra a terhesség 12. hetéig, utána pedig csak egészségügyi indokkal. Az abortuszok számra évről évre csökken. Szerintem nincs baj a jelenlegi szabályozással. A fogamzásgátlás lehetne olcsóbb, illetve elmaradott helyeken nem is igazán tudják, hogyan kellene megelőzni a terhességet.
(A terhességet az utolsó menstruáció kezdetétől számítják, így legkorábban kb. 3 hetes terhességet lehet kimutatni tesztekkel. De ha valaki nem számít rá, az elmaradt menstruációnál kezd csak gyanakodni, ez már az 5.-6. hét. Az abortuszra jelentkezni kell, ki kell várni egy gondolkodási időt , szerintem sokkal lejjebb nem lehet vinni a határt.)
“A fogamzásgátlás lehetne olcsóbb, illetve elmaradott helyeken nem is igazán tudják, hogyan kellene megelőzni a terhességet.”
De ugye erre a problémára még véletlen sem az abortusz liberalizációt tekintjük megoldásnak? Mert az aztán végképp drága megoldás a társadalom számára. Anyagilag is, de elsősorban erkölcsileg.
A jelenlegi magyar szabályozással az a baj, hogy túl liberális, nem kell bizonyítani, hogy tényleg fennáll a gyermeknevelést ellehetetlenítő trauma, élethelyzet. Ha ezt megfelelő szigorral szabályoznák, akkor mindenki megfontolná, hogy fogamzásgátló eszközként tekintsen az abortuszra. Úgy emlékszem régen volt “abortusz bizottság”. Az megszűnt? Mikor és miért?
Nem értem miért írsz abortusz liberalizációt, most is legális.
A szigorítással mindig az a baj, hogy az ellenőrizetlen magzatelhajtások fognak megszaporodni, ahol az anya is nagyobb eséllyel sérül vagy hal meg.
Honnan lehet tudni, hogy hányan tekintenek fogamzásgátló eszközként az abortuszra?
Az alapprobléma most nem is az, hogy engedélyezzék, vagy tiltsák, hanem hogy a nők kizárólagos joga lenne eldönteni, hogy kíván-e abortuszt, vagy sem.
Igen, értem, de ez (itthon) a gyakorlatban nem sokat változtatna. Mármint ha továbbra is a 12. hétig végzett abortuszról van szó. A kommentek alapján meg azt lehetne gondolni, hogy most tilos az abortusz, és éppen legálissá akarják tenni, pedig most is nagyjából bárki elvégeztetheti.
Mi a baj azzal, hogy liberalizációt írok? A liberalizáció és a legalizáció fogalmilag jól elkülönülő két dolog. A liberalizáció a korábbi korlátozások (egy részének) eltörlését jelenti. Ezt célozza az Estrela jelentés. Tulajdonképpen azt a gyakorlatot legalizálja egész Európában, amely a jelenlegi hiányos szabályozás miatt például Magyarországon is fennáll. Csak majd még arról sem kell nyilatkozni, hogy olyan traumatikus élethelyzetben van, hogy…
“A szigorítással mindig az a baj, hogy az ellenőrizetlen magzatelhajtások fognak megszaporodni, ahol az anya is nagyobb eséllyel sérül vagy hal meg.” – Legalább nem kell letöltenie a tíz éves fegyházbüntetést, amit én kiszabnék rá a tiltott magzatelhajtásért. Sajnos jelenleg vétségként maximum egy évvel meg lehet úszni egy ilyen gyilkosságot, akárhányadik hónapban követik el.
“Honnan lehet tudni, hogy hányan tekintenek fogamzásgátló eszközként az abortuszra?” – Ha nem lehet tudni, akkor máris meg kell rendelnie az államnak egy társadalomkutatást, ami pontosan és részletesen feltárja, hogy milyen mértékű a felelőtlenség az abortusszal kapcsolatban. Ha ez még nem történt meg, akkor hisztérikusan követelniük kellene a feministáknak, hogy láthassák, hogy mennyi nőnek kell segíteniük felvilágosító munkával. A parlamenti kvótákon, abortusz liberalizáción és férfi démonizáláson való agyalás helyett jó kis időtöltés lenne nekik. Legalább dolgoznának is valamit a pénzükért.
“Ha ez még nem történt meg, akkor hisztérikusan követelniük kellene a feministáknak, hogy láthassák, hogy mennyi nőnek kell segíteniük felvilágosító munkával.”
Az a baj, hogy pont annyi eszük van, mint amennyi látszik. Csak követelni tudnak, de nincs valódi mögöttes ok vagy rendszer, csak önzés és általános gyűlölködés a férfiakkal szemben. Igazából már rég bevett szokás ez a fajta lufihámozás, amit most is csinálnak. A szociológusok / bölcsészek bezárkóznak az elefántcsont tornyukba, és előző tanulmányok alapján megalkotják a következőket. Mindezt elméleti síkon, valós megfigyelés nem támasztja alá. Ha néha kimerészkednének a való világba, teszem azt beülnének egy hónapra pár abortusz klinikára, és minden vendéget meginterjúvolnának, majd ebből egy adott régióra vetítve készítenének tanulmányt, annak lenne értelme. Ennek az elméleti fejtegetésnek így ebben a formában nem sokkal értékesebb az eredménye, mint egy használt szalvéta. Hogy csúnyábbat ne mondjak.
Az apák jogainak csorbulásával egyikük sem törődik. Valójában fogalmunk sincs, hogy az abortuszra jelentkezők párjai (jelen esetben ezt mindazokra értem, akikkel közösen sikerült összehozni a terhességet) valójában mit gondolnak. Kevés olyan tanulmányt láttam – már ha egyáltalán volt olyan – amiben a másik felet is megkérdezték. És itt most fölösleges felhozni a tényleges erőszakból eredő terhességeket, azt nem hiszem, hogy sokan elleneznék. A gond itt azzal van, hogy sok esetben kiderül, valójában csak felelőtlenség áll a dolog mögött és egyszerű butaság. Pl az alkohol befolyásolja a gyógyszerek hatását, így a részegen szexelésnél minden alkalommal játszania kell az óvszernek, nem számít az antibébi tabletta. Ezt sokan hajlamosak elfelejteni, vagy eszükbe sem jut. Mondjuk mit várok olyanoktól, akik az adott szituációt utólag kijózanodva már erőszaknak állítják be…
Igen, nem fejtettem ki rendesen, azt kellett volna írni, hogy nem értem miért írsz liberalizációt, amikor most is legálisan, szabadon, bárki mehet abortuszra (a 12. hétig). De hgyi már elmagyarázta.
Én nem gondolom, hogy egyenesen halált érdemelne az, aki akár egy magzatot is megöl. Én szívesebben ülnék le bármilyen bűnért tíz évet, mint hogy meghaljak vérmérgezésben. (Ha már az életet védjük, amikor ellenezzük az abortuszt. Én is ellenzem, viszont nem szigorítanék a szabályozáson.)
Azért kérdeztem, mert gyakran felmerül ez a vád, hogy sokan szinte passzióból járnak abortuszra, mert nincs kedvük más fogamzásgátláshoz és félvállról veszik az egészet. Ha nincs erről kutatás, akkor nem megalapozott ilyet állítani.
Én sem láttam még az abortusszal kapcsolatos felelőtlenséget elemző társadalomkutatást, viszont azt tudom, hogy az utóbbi években 80-100 ezer élve születésre jutott 40-50 ezer abortusz. Lényegében minden harmadik terhesség abortusszal végződik. Eléggé riasztó, nem?
Kutakodtam egy kicsit, 1990-ben 125ezer gyerek született, 90ezer abortusz volt, 2000-ben 97ezer és 56ezer, 2010-ben 90ezer és 40ezer. Valamennyire javul az arány is. Ettől még riasztó az adat, csak nem mindegy, hogyan akarjuk megoldani.
Egy biztos: Ha még csak számot sem kellene a jövőben adni senki felé sem (sem az állam felé, sem az apa felé) arról, hogy milyen okból akar valaki abortuszt végeztetni, az csak árthat.
Terhességmegszakítások demográfiai jellemzői
KSH – Statisztikai tükör, VI. évf. 110. sz. 2012. december 21.
http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/terhessegmegsz11.pdf
Bár lehetne ennél is pontosabb felmérést készíteni, de a 4-es ábra második grafikonja sokat elmond a felelőtlenség mértékéről. Közel 80%-a az abortuszra jelentkező nőknek nem alkalmazott normális fogamzásgátlást, vagyis állításuk szerint valamilyen természetes fogamzásgátló módszert alkalmaztak. Ha még mélyebbre lenne bontva az adatfelvétel, akkor kiderülne, hogy lényegében nem is védekeztek. A kérdésekre így válaszolnának: “Izééé, háát kiszakadt a gumi…” vagy éppen “Védekeztünk! A pista mindig kiszállt hatvannál. Nekem legalábbis azt mondta. Én nem tudom mi történt…” – A nőmozgalomnak, nővédelemnek velük kellene foglalkoznia, hogy kiterjedt programok keretei között ismertessék velük a fogamzásgátlás biztonságos módjait. Ha a nőmozgalom annyira tenni akar valamit a nőkért, és valódi megoldásokat akar a társadalom, akkor az abortusz liberalizációnál például az ingyenes fogamzásgátló ötlete sokkal megfontolandóbb. Nem lennék meglepve, hogy ha kis számítgatás után az jönne ki, hogy egyetlen abortusz teljes társadalmi költségéből több nőnek is ki lehetne fizetni egy életre a fogamzásgátlást.
Időről időre felmerül, hogy legyen támogatott a fogamzásgátlás, aztán valahogy nem lesz belőle semmi. Az tisztán látszik a grafikonon, hogy ezzel sokat lehetne javítani a helyzeten. De azt azért ne felejtsük el, hogy a nők számára elérhető biztonságos módszerek mind jelentenek valamennyi egészségügyi kockázatot, és hogy a férfiaknak is van lehetőségük védekezni, ráadásul ilyen kockázat nélkül.
Szüljék csak meg, ha bekapták.
“Közel 80%-a az abortuszra jelentkező nőknek nem alkalmazott normális fogamzásgátlást, vagyis állításuk szerint valamilyen természetes fogamzásgátló módszert alkalmaztak. Ha még mélyebbre lenne bontva az adatfelvétel, akkor kiderülne, hogy lényegében nem is védekeztek”.
Nem tudom, mennyire megbízható ez az adat, mert önbevalláson alapul. Szerintem az abortuszra jelentkező nők nagy része nem vallaná be, ha egyáltalán nem védekezett, mert az nyilvánvaló és egyértelmű felelőtlenség, akkor teljes egészében a saját könnyelműségük következtében kerültek ebbe a helyzetbe, és azt azért még ők is szégyellnék.
Kétségbeejtő, hogy egyesek utólagos születésszabályozásként tekintenek az abortuszra, és rendszeres, visszajáró páciensek a kórházban.
Normál esetben a természetes, a kevésbé megbízható fogamzásgátló módszereket azok a nők alkalmazzák, akik tudattalanul vágynak a gyerekre, de most védekeznek valahogy, mert megbeszélték a férjükkel, hogy most nem jönne jókor a baba… Apropó, ez is jó, pontosabban nem jó kérdés. Mindig lehet találni valamilyen okot, hogy pont most miért nem lenne jó a baba és sosem lesz olyan, hogy ne lehetne valami jobb, mint ahogy most van: majd, ha kész lesz a ház; ha kifizettük a tartozást; ha saját lakásba költözünk; most léptettek elő, most tényleg nem lehet; ha egy ideje már dolgoztam az új munkahelyen; most jött egy külföldi lehetőség, hát ez tényleg kihagyhatatlan lehetőség, stb…
Itt csatlakoznék daphne-hoz: “a nők számára elérhető biztonságos módszerek mind jelentenek valamennyi egészségügyi kockázatot, és hogy a férfiaknak is van lehetőségük védekezni, ráadásul ilyen kockázat nélkül”.
3 megbízhatónak tartott módszer áll a nők rendelkezésére: tabletta, spirál, sterilizáció. Az utóbbit most hagyjuk, ez nagyjából végleges döntés, minimális az esély, hogy visszafordítható legyen az állapot, ha mégis meggondolja magát valaki. Egészségügyi kockázata nincs, legfeljebb annyi kellemetlenséggel járhat, hogy valószínűleg korábban kezdődik majd a változó kor, mint egyébként, mivel a petevezetékek elkötésével romlik a belső női szervek, így a petefészkek vérkeringése is, ami a hormontermelés korábbi csökkenéséhez vezethet. Illetve ez is lehet sikertelen, és a rosszul végzett műtét következtében mégis bekövetkezhet a terhesség.
A méhbe helyezett spirál sok nő számára nem elfogadható védekezési módszer, mert itt létrejön a megtermékenyülés, fejlődésnek indul egy új élet, hiszen nem a fogamzást, hanem a beágyazódást, azaz a terhesség létrejöttét hivatott megakadályozni. Ebből következik, hogy növeli a méhen kívüli terhesség kockázatát, hiszen a megtermékenyült pete nem tud a méhbe ágyazódni, ezért vándorlás közben máshova, pl. a petevezetékbe ágyazódik be, és ott fejlődik tovább. Ha nem veszik idejében észre, akkor a súlyos belső vérzés következtében (a növekvő magzat elszakítja a petevezetéket) akut életveszélyes állapotba kerül a nő, azonnali műtéttel lehet csak megmenteni az életét.
A tablettával az a fő gond, hogy nem bioidentikus hormont tartalmaz, hanem “kemény” ösztrogént, amilyen sehol a természetben nem fordul elő – lényegében méreg. Sok nőnek teljesen felborítja a hormonháztartását, veszélyt jelent az erekre, növeli a trombózis kialakulásnak esélyét és fokozza az ösztrogénnel összefüggő rákbetegségek kockázatát.
A magam nevében annyit mondhatok: az élet a fogamzás pillanatában kezdődik. Olyan égbekiáltóan természetellenes, ha az anya a saját gyereke ellen fordul – neki az a dolga, hogy óvja és védje a testében növekvő kis életet, biztosítsa az egészséges fejlődését, táplálja és szeresse… Nem lehet olyan nehéz helyzetben egy nő, hogy ne lenne valami megoldás az abortuszon kívül. Nem hiszem, hogy egyetlen nő is megbánná, ha végül megszülné és látná felnőni a gyerekét. Ha nem szakítja meg a már elkezdődött életet.
http://www.ferfihang.hu/2012/09/10/apai-jogok/#comment-16380
Arra pedig tényleg ki kéne találni valamilyen hatékony és igazságos törvényi szabályozást, hogy a férfiakat, az apákat ne lehessen kizárni a döntésből.
Az a baj, hogy sem a szülők, sem az iskola nem vállalja magára szívesen a felvilágosítást, hogyan kell megelőzni a nem kívánt terhességet. Ezt ma már legalább 12 éves kortól meg kéne tenni. Amíg tabuként kezeljük a dolgot, és nem veszünk tudomást róla, hogy nagyon gyakran már 13-14 éves korban nemi életet élnek fiatalok, ez marad a helyzet. És igen, széleskörűen elérhetővé kéne tenni a fiatal korosztálynak a fogamzásgátló tablettákat, eszközöket, akár ingyen vagy minimális díjért. Nem hangzik jól, tudom, nekem se tetszik, csakhogy ez nem szabadosságra biztatás, hanem felelősségre ösztönzés kéne hogy legyen. Ha valaki korán hozzászokik, hogy védekezzen, jó eséllyel később sem fog nem kívánt terhességbe beleesni.
Ilyen törvényekért kéne harcolni az EU-ban a női jogok védelmezőinek.
Azért nehéz úgy felvilágosítani, hozzászoktatni, hogy az ne tűnjön bátorításnak.
Azt hinné az ember, hogy ahol jó a megelőző módszerek elterjedése, ott kevesebb abortuszt kell végrehajtani. Hiszen így lenne logikus. Pedig pont ennek az ellenkezője igaz. Dr. Brian Clowes, a Human Life International kutatócsoportjának vezetője egyértelműsíti ezt a látszólag ellentmondásos eredményt. “Számtalan tanulmány bebizonyította már, hogy a nagy arányú fogamzásgátló-használat nagyobb szexuális aktivitást generál, ami pedig – mivel a fogamzásgátlók nem nyújtanak tökéletes védelmet – több nem kívánt terhességet eredményez, következésképp az abortuszok száma is magas, vagy növekedni kezd.” Ma, Oroszországban végzik a legtöbb abortuszt a világon.
Bradley Mattes, az International Right to Life Federation elnöke így nyilatkozott a LifeSiteNews-nak: “Az orosz nők számára sokáig az abortusz volt a születésszabályozás egyetlen módszere. Egy orosz nő átlagosan hét abortuszon esett át életében. Az egyetlen mód, hogy Oroszországban csökkentsék a terhességmegszakítások számát az, ha arra bátorítják a nőket, hogy csak házasságon belül éljenek nemi életet és örüljenek a szerelmük gyümölcseként született utódoknak.”
Athena… Azért 17-18 éves kor alatt meglehetősen veszélyes a fogamzásgátló tabletta.
tibi… Amerikában is azt nyomatják az iskolákban, hogy csak akkor éljenek nemi életet, amikor már házasok. De ez valahogy nem jön be. Amerikában nagyon sok olyan középiskola van, amely mellett bölcsőde működik a középiskolába járó anyák gyermekeinek.
Amikor én jártam gimibe, akkor még kirúgták azokat, akik babát vártak – meglehetősen ritka volt az ilyen eset. A lányom középiskolai ballagásán az egyik osztály lányai (6-an vagy 7-en) a babáikkal, kisgyerekeikkel, nagy pocakjaikkal ballagtak. Az is igaz, hogy manapság már a legtöbben nem 18, hanem 20-21 évesen érettségiznek.
Remek cikk, remélem több ilyet olvashatok majd!
Alter Ego, ez ” Tarthatatlan az a szemlélet, amely a férfiakat teljes mértékben megfosztja magzatukhoz fűződő mindennemű jogaiktól. ” egy végtelenül nemes gondolat, de jelen esetben most nem csak a feministákra mutogatnék…
Az, hogy a magzat elhajtás az kizárólag a nőt terhelő bűn egyáltalán nem ma-keletű gondolat, nagyon ritkán olvasok egyházi körökben pl. olyan szövegeket, hogy ez a döntés a nőt megtermékenyítő férfit is terhelné, ebből alakulhatott ki a női “önrendelkezés”. Meg aztán ott, ahol ez egyáltalán, mint kérdés felmerül mégis hogyan képzeled el az apai jogok érvényesítését?
Legjobb tudomásom szerint, aki mást tiltott magzatelhajtásra vesz rá, azt felbujtóként és adott esetben társtettesként is felelősségre vonja a büntetőjog. Bár tekintve, hogy a tiltott magzatelhajtást sajnos nem is bűncselekményként, hanem csak vétségként nevesíti a BTK, ezért nem is tudom, hogy a felbujtót büntetni rendeli e a jog. Talán majd egy jogász segít nekünk, vagy utánanézünk.
Azt most kihagynám az érvelésből, hogy melyik egyház vagy vallás mit gondol a dologról, mert a jogot már jó régen nem a vallások szabályozzák. Egyébként sem hiszem, hogy abból alakult ki a “női önrendelkezés” gondolata.
Szóval a legkevésbé sem torpedóztad meg ezzel a kultúrtörténeti, vallástörténeti visszatekintéssel a férfiak civilizált, felvilágosult jelenben való igényeit a reprodukciós jogaikhoz.
Az apai jogok érvényesítésének lehetőségeit az abortusz eshetőségével összefüggésben is körülírta Suum ebben a kommentben, részemről első körben nem is tennék semmit hozzá: 2013. szeptember 10. kedd 19:29
Nem torpedóztam, a linkelt hsz teljesen korrekt, számomra az élet a fogantatással kezdődik és az abortusz a halált jelenti.
A vétség is bűncselekmény.
Reina, mi lett a blogjaiddal, egyik törölve, másik meghívós? Remélem nem vesztetted el a bátorságodat. Jó volt őket olvasgatni.
Az abortuszt én is csak az alábbi esetekben engedélyezném: 1) súlyos beteg 2) nemi erőszakból fogant 3) veszélyezteti az anya életét 4) ha az anya nagyon fiatal (direkt nem mondok életkort mert nem jutottam dűlőre). Lehet hajtogatni/skandálni, hogy így az önrendelkezés, úgy az én testem, satöbbi, de erre csak az általam ismert legtömörebb, leglogikusabb idézettel szoktam válaszolni: “If you’re old enough to play, you’re old enough to pay”. Tetszik vagy sem, ez így van, a magzat pedig az én szememben a fogantatása pillanatától kezdve önálló kisember. Ha pedig erre valaki nekem azt mondja hogy nem, mert nem életképes még önállóan/ nem elég fejlett, akkor kérem nézzünk szét, tízezrével látni olyan súlyosan sérült, beteg embereket, akik soha nem voltak, és nem is lesznek képesek az önfenntartásra, soha nem lesznek produktív tagjai a társadalomnak (egy egészséges csecsemővel szemben), mégsem látom hogy véresszájú aktivisták a szabad megsemmisítésük kampányolnának.
Antoni Rita képmutató módon gyilkosságra buzdítja az anyákat:
http://www.nokert.hu/index.php/reproduktiv-jogok/reproduktiv-jogok/1265-a-biztonsagos-abortuszhoz-valo-jog-emberi-jog-antoni-rita-beszede
Én ebben nem látok buzdítást.
És sokmindenben egyet is értek vele.
Na jó, egy kis újságírói túlzás. :)
De azért a maga módján megpróbál hozzájárulni a totális abortusz liberalizációjához, méghozzá azzal, hogy emberi jognak nyilvánítja a terhességmegszakítást.
Mellesleg miben értesz egyet vele, ha szabad kérdeznem?
Hát állati jog nem lehet, ha emberekről van szó.
Hogy miben értek egyet?
Az utolsó ponttal kapcsolatban: Magyarországon évente kb. 40.000 abortuszt hajtanak végre. A tiltást követően mondjuk 10.000 engedélyezett lenne. Hány olyan szülő lenne, aki végülis megbékélne a ténnyel, hogy megszületik a baba és fel is nevelik, nem is rossz körülmények között? 1.000?
És a többi 29.000 babával mi lenne?
Mert ha be is tiltanák az abortuszt, nem hiszem, hogy a nem kívánt terhességek száma nagyot esne. De ha még beleszámoljuk ezt a tényezőt is, és egy szerintem irreális számú csökkenéssel számolok és levonok még 10.000-et, akkor is marad kb. 19.000 olyan baba, aki nem kell senkinek. Bocsánat. Évente kb. 1.500 család vár örökbefogadható babára. Így évente kb. 17.500 babáról kellene gondoskodnia az államnak azokon a kicsiken felül, akik így is állami gondozásba kerülnek.
Tovább gondolva, ez 18 év alatt – mire az első csoport eléri a nagykorúságot és kikerül az állami gondozásból – 315.000 gyerek. Viszonyításképpen: 2011-ben összesen kb. 18.500 állami gondozott kiskorú volt…
“Ahogyan az abortuszra kényszerítés is – a döntés joga mindig az érintett nőé.”
Én ezért nem tudok egyetérteni vele. Persze, férfiakat anyagilag lehúzni, az nem erkölcstelen, nem sért alapvető emberi jogokat. Ha a nő úgy dönt, hogy gyereket akar, akkor a férfinek is kötelező úgy döntenie, nem mondhatja azt, hogy őneki nem kell a gyerek.
Az “én testem, az én választásom” meg ott sántít, hogy a magzat már kezdettől fogva egy jól elkülöníthető önálló sejthalmaz, nem pedig a “nő teste”.
Az a mellékkörülmény, hogy kezdetben a nő testén belül helyezkedik el, nem indok arra, hogy akkor azt csinálhat vele amit akar, és akár az apa akarata ellenére is megöletheti.
Persze az ilyen Antiniriták nagyon megbotránkoznának, ha mondjuk a férfiak meg azért tüntetnének, hogy válás helyett hadd öljék meg a feleségüket, ha már nincs szükségük rá, hiszen az ő lakásukon belül helyezkedik el, az ő erőforrásaikat használja, tehát “az én lakásom, az én választásom” :)
Szerintem is szigorítani kéne. Például, csak akkor lenne engedélyezett, ha MINDKÉT szülő írásbeli beleegyezését adja.
Ezzel párhuzamosan viszont rendezni kéne az apasági jogokat (vagyis kötelezettségeket) is.
Csak akkor lehetne valaki apa, ha apasági nyilatkozatot tesz. Akarata ellenére senkit nem lehetne “apává tenni”.
Ha a férfi úgy dönt, hogy neki nem kell a gyerek, akkor lemondó nyilatkozatot tehetne. Ha ilyen módon lemond a gyerekről, akkor a gyerek nem viselhetné az apa nevét, az apa nem látogathatná, tarthatná vele a kapcsolatot semmilyen formában, viszont semmilyen fizetési kötelezettséget nem lehetne a nyakába varrni.
A nő megszülheti a gyereket a férfi beleegyezése nélkül is, ha akarja, (tehát a férfi nem kötelezheti abortuszra) viszont akkor egyedül kell felnevelnie is, mindenféle anyagi támogatás nélkül.
Ha a férfi apasági nyilatkozatot tett, az már a későbbiekben nem vonható vissza. És a lemondó nyilatkozat sem.
Ilyen szabályozás esetén a férfiak reprodukciós jogai is tiszteletben lennének tartva, nem csak a nőké, ahogy mostanság van.
Nem nagyon kellene nekünk (a Férfihangon) az abortusszal foglalkozni, mert (bár a feministák ezt biztosan nem érik föl ésszel) se nem feminista, se nem antifeminista kérdés. Elsősorban azért nem, mert nem férfiak “küzdelme” nők ellen, hanem abortuszpártiak küzdelme abortuszellenzőkkel szemben, és mindkét oldal nemileg vegyes. Másfelől azért nem, mert magánügy, amit mindenkinek magának kell eldöntenie, és nem szabad, hogy ebbe más embereknek beleszólása legyen, akár pro, akár kontra. Senkinek semmi köze ahhoz, hogy egy másik ember hány gyereket akar fölnevelni, mikor, és milyen körülmények között – ezért se kényszeríteni, se tiltani nem szabad mások abortuszát. Mindenkinek megvan a saját véleménye, és megvan a lehetősége, hogy azt a véleményt alkalmazza saját magára. Tehát aki ellenzi, az ne csináltassa magán; aki mellette van, az csináltassa nyugodtan magán.
Az elméleti részt félretéve meg kell állapítanom, hogy bár Antoni Rita és elvtársnői hangosan felolvasgatják, hogy az abortusz emberi jog (“a biztonságos abortuszhoz való jog emberi jog, ettől megfosztani valakit pedig súlyos jogsértés”), ők valójában egyáltalán nem hisznek ebben. Hiszen ha emberi jog lenne, akkor a férfiaknak is járna – ha máshogyan nem, legalább pénzügyi értelemben. De a feministák ezt elfogadhatatlannak tartják, ergo szerintük emberi jogai kizárólag a nőknek vannak.
Persze a cikkük tele van egyéb sületlenségekkel is, például:
“A nők hátrányos megkülönböztetésének felszámolását célzó ENSZ CEDAW Egyezmény külön kitér arra, hogy a nőknek joguk van a megfelelő egészségügyi ellátáshoz, beleértve a családtervezéssel kapcsolatos beavatkozásokat is.”
Nem igazán látom át, hogy a nőknek miféle hátránya lenne akár egészségügyi ellátások, akár családtervezés terén, tekintve, hogy az egészségügy legalább kétszer annyit költ rájuk, mint a férfiakra, családtervezés terén pedig eleve kizárólag nekik vannak jogaik (erre a cikkükben is találunk bizonyítékot, pl: “a döntés joga mindig az érintett nőé”). A CEDAW-ra hivatkozni ebben a szövegkörnyezetben több, mint komikus. Már csak azért is, mert a nőknek mindenféle ENSZ egyezmény nélkül is joguk van az egészségügyi ellátásra, sőt, az abortuszra is (vagyis az ENSZ adott a szarnak egy pofont, hogy ezzel a nem túl kifinomult, de találó szófordulattal éljek).
“Az érintett nő az, aki fel tudja mérni, hogy az adott gazdasági és családi helyzetében, a rendelkezésre álló állami támogatás mértéke mellett képes-e emberhez méltó életet biztosítani egy gyereknek.”
Ez színes-szagos baromság, mert egy férfi pont ugyanúgy fel tudja mérni a gazdasági és családi helyzetet. Az állami támogatásokról meg inkább el sem kezdek értekezni, túl messzire vinne…
“Az abortusz betiltásáról három dolgot érdemes tudni: hatástalan, diszkriminatív és képmutató.”
Nahát, pont ugyanezt gondolom a prostitúció betiltásáról. Nem értem a feministákat hogyan nem öli meg a kognitív disszonancia :)
“hatástalan, mert a népességszámot érdemben nem növeli”
Ez is totál baromság. Hogy a fenébe ne növelné?
“nemkívánt gyerekekből pedig kis eséllyel lesznek adófizető állampolgárok”
Nahát, micsoda bújtatott rasszizmus :) Én sem csomagolhattam volna szebb eufemizmusba, hogy a cigányok arányaiban több abortuszt csináltatnak. Mindenesetre Antoni Ritától nem vártam volna, hogy ilyen romaellenes nézeteket babusgat.
“Diszkriminatív, mert míg a nőt korlátozza és bünteti, a férfit meghagyja a láthatatlanságban”
LOL, visszatértek az örök kaptafához. Lehazudják az égről a napot, mert miért ne. A férfi nem láthatatlan, ha gyerektartást kell fizetni, vagy ha bármilyen okból felelősségre kell vonni. Csak akkor láthatatlan, mikor a gyermekláthatási jogainak szeretne érvényt szerezni – akkor a kutya sem törődik vele, legföljebb annyit írnak a feministák, hogy a gonosz patriarchákat börtönbe kellene zárni amiért kíváncsiak a gyerekeikre. (Illetve mit is beszélek, a nő gyerekeire.)
“[Az abortuszbetiltás] a férfit nem kényszeríti fellősségvállalásra”
Na ez már nem is baromság, hanem értelmi fogyaték. Pont az abortusz az, ami a férfit is felmenti a felelősség alól – ha létezik valami, ami kényszerít a felelősségvállalásra, akkor az abortusz tiltása az, hiszen a végeredménye egy megszülető gyerek, akit aztán fel kell nevelni. Kilóg a lóláb, hogy feministáinknak nem számít logika vagy igazság, csak a férfiakat lehessen szapulni.
“Nem önzésből és nem gyerekgyűlöletből teszik ezt (a férfit, aki magára hagyja a nőt ilyen helyzetben, persze szinte soha nem szokás ily módon megbélyegezni), hanem hogy a már meglevő gyermekeiknek tudjanak enni adni.”
Hát peeersze. Nő sosem önző és sosincsenek negatív érzelmei. Kizárólag a gonosz férfiak miatt csinálnak bármi rosszat, és azt is csak azért, mert végtelen szívjóságukban még akkor is mások érdekeit tartják szem előtt.
“a fogamzásgátló szerek, eszközök ingyenessé és könnyen hozzáférhetővé tételével”
Hogy miért kéne ezeket ingyenessé tenni, arról nem esik szó. Miért fizessen az állam (értsd: az adófizetők) azért, hogy egyesek felelőtlenül kufircolhassanak? Illetve ha a GYES-sel és társaival az állam azt juttatja kifejezésre, hogy a gyerek érték, akkor miért kellene egyúttal a gyermekáldás elleni módszereket is támogatnia? Nem lenne ez kissé tudathasadt állapot?
“nem egészül ki megfelelő gyermeknevelési támogatási rendszerrel, és nem segíti a nőket a megszülni kényszerített, nem ritkán beteg, így költséges kezelésre szoruló gyerek gondozásában”
Megint a holdon járunk. Ott a GYED, a GYES, a CSP, az iskolakezdési támogatás, és ki tudja még mi, ami mind a gyermeknevelést hivatott támogatni. És hogy miért csak a nőket kellene segíteni…?! Az meg tényleg érthetetlen, hogy hogyan kerül ide a “nem ritkán beteg” kitétel. Meg merem kockáztatni, hogy az abortált gyermekek között nincs statisztikailag szignifikánsan több beteg, mint a megszületőknél, szóval mi a fenéről is beszélünk???
Nem nagyon jutottunk előre a témában, azt hiszem. Abban viszont biztos vagyok, hogy többet árt, mint használ a témára ráerőszakolni azt a hazug feminista keretet, miszerint itt a gonosz férfiak nősanyargató intézkedéseiről lenne szó.
Pedig pont most akartam írni az abortuszról ide egy cikket, hogy az, hogy a feministák abortuszpártiak is azt bizonyítja, hogy a feminizmus a nőknek is árt. De akkor ezek szerint ne tegyem?
Egyébként sosem fog teljesülni az a vágyad, hogy egyesek ne akarják megszabni másoknak, hogy ne végezzenek abortuszt, mert ezek az egyesek – köztük én is – gyilkosságnak tekintik, és mint ilyet, tiltandónak. Semmivel se kevésbé tiltandónak, mint azt, ha valaki a már megszületett gyerekét akarja megölni. Nem tudjuk ezt úgy felfogni, hogy én nem ölöm meg a gyerekem, de más nyugodtan ölje meg, nem szólok bele. Nem hagyja a lelkiismeretünk. Régen is így gondoltam, de ez a meggyőződés felerősödött bennem, amióta gyereket várok, és tudom, hogy milyen egy gyermek a méhemben. 12 hétig meg lehet ölni a gyereket, és én láttam képen is meg a saját méhemben is ennél kisebb gyermeket, a 9. héttől már össze-vissza mocorog, kalimpál a kezével, a lábával, még 12 hetes kora előtt láttam az arcát, ami igazi babaarc volt már akkor is, meg ahogy integet a monitoron, és őt még simán legyilkoltathattam volna…
És akkor ezzel mi van?
Reina:
“Pedig pont most akartam írni az abortuszról ide egy cikket, hogy az, hogy a feministák abortuszpártiak is azt bizonyítja, hogy a feminizmus a nőknek is árt. De akkor ezek szerint ne tegyem?”
Az, hogy Deansdale nem szívesen olvas az abortuszról cikkeket, az nem azt jelenti, hogy más sem fogja elolvasni. Én biztosan el fogom, mivel nagyon hiányolok a feminizmus és az abortusz összefonódásáról egy cikket. (Valamiért nagyon fontos a femcsiknek ez az ügy. Miért?)
(Már az is megfordult a fejemben, hogy megkérem Parsifal barátomat, írjon ő a témáról. Katolikus szemszögből. De nem jutottam el odáig…)
Vagyis írd meg és rakd fel nyugodtan!
“a feministák abortuszpártiak”
Ez egy kicsit túlegyszerűsíti a kérdést. A feministák és az antifeministák között is vannak abortuszt pártolók és ellenzők is egyaránt. Végső soron lehet erről beszélni, mert sokak érzelmeit megmozgató téma, de akkor járjuk körül precízen.
Nekem a hozzáállásom alapvetően három lábon áll ebben a kérdésben. Az egyik a libertárius, ami azt mondja, hogy mindenki foglalkozzon a saját dolgával. Erkölcsi vitáktól függetlenül az egész világ hatalmasat léphetne előre, ha varázsütésre mindenki elfelejtené azt a hülyeséget, hogy neki mások életét kell szabályoznia. Tele van minden mini-diktátorokkal, akik törvények hadát szeretnék életbe léptetni, hogy mindenkinek muszáj legyen az ő elveik és erkölcseik szerint élni, amitől engem a hideg ráz.
A második elv a praktikum és az erkölcs vegyüléke, ami többé-kevésbé abortusz-ellenes, legalábbis a jelen helyzetben. A népesség fogy, az emberek ész nélkül üzekednek, úgyhogy több szempontból is pozitív lenne egy alapos gatyába rázás. “Sajnos” ezek az érvek nem elegendőek ahhoz, hogy az elsőt felülbírálják. Nem érzem magam felhatalmazva arra, hogy Kis Boglárka helyett eldöntsem, hogy ő mikor és mennyi gyereket vállaljon, nameg persze szent meggyőződésem, hogy semmiféle praktikum vagy erkölcs sem jogosítja fel Kis Boglárkát arra, hogy ő kényszerítse rám a saját hasonló elképzeléseit.
A harmadik elgondolás az, hogy ez a szellem már kiszabadult a palackból. Egyszerűen eljutott ide az orvostudomány, az emberek évtizedek óta használják – ehhez képest a tiltás visszalépés lenne. És hát femcsiéknek abban igazuk van, hogy úgyis elhajtanának egy csomó magzatot, csak illegális módszerekkel, ami sokkal kockázatosabb és egészségtelenebb.
Viszont szerintem relatíve tiszta megoldás az, hogy akinek erkölcsi gondja van ezzel, annak teljes mértékben szabadságában áll nem csinálni. Nem vagyunk kínában, úgyhogy itt senki nem fog abortuszt kényszeríteni rád, még ha egy tucat gyereked van, akkor se. Isten előtt úgyis egyedül fogsz állni, ahol a te cselekedeteidet teszik majd mérlegre, és nem azt, hogy másokkal szemben milyen tiltásokért vagy kényszerekért lobbiztál. Illetve ha mégis, akkor valszeg pont az a pirospont, ha nem erőszakolod magad mások dolgába :)
Jó-jó, lusta vagyok, nem fejtettem ki, hogy azokra a feministákra gondolok, akik ma a prímet viszik akár az EU-ban, akár Magyarországon.
Úgy látom, elbeszélünk egymás mellett. Ha jól veszem ki a szavaidból, Te szerinted az abortusz egy családtervezési módszer (hadd döntse el egy nő, mikor és mennyi gyereket vállal), szerintem meg brutális gyilkosság, mégpedig nagyon undorító fajta, mert védtelen és ártatlan élet ellen irányul. Gondolom a hasonlóan durva dolgokkal (pl. pedofília) már nem vagy ennyire megengedő, és nem mondanád azt, hadd döntse el, molesztálja-e a kisgyerekét, amíg nem kényszeríti rám, vagy biztos arra se rántanál vállat, ha valaki a már megszületett gyerekét darabolja fel. Nos az én szememben az abortusz nem kisebb súlyú, ezért nem érzem magam kotnyelesnek, hogy a magam módján (írásban, szóban) fellépek ellene. Úgy gondolom, az ilyesmi ellen kötelességem fellépni, és Isten számon fogja kérni rajtam, hogy tettem-e ellene. Az üdvözülés nem magánakció, beleszámít az is, hogy bántunk másokkal, mit tettünk másokért. Mondjuk a kiszolgáltatott magzatokért.
Nekem az sose érv, hogy ne tiltsuk meg, mert úgyis csinálják. Akkor ne tiltsa törvény a rablást és a megerőszakolást se, mert úgyis csinálják. Nem vagyok jogász, de szerintem ha egy törvény bevezetését (mondjuk az esetünkben tiltó törvény) csak akkor vezetnének be, ha biztos lenne, hogy ezután nem csinálja senki, akkor semmit se lehetne bevezetni, mert úgyis lesznek, akik megszegik. A büntetésnek van visszatartó ereje, még ha nyilván nem is minden esetben.
Nem családtervezés, hanem vészmegoldás. És pontosan ezért tudom megérteni, elfogadni. A merev erkölcsi rendszerek szükségképpen embertelenek egy bizonyos határon túl, és most éppen ezt látom tükröződni rajtad.
Egyébként hadd zárjam rövidre a dolgot azzal, hogy a tízparancsolatban az van: ne ölj – és nem az, hogy mindenféle absztrakt valláserkölcsi elméletekre hivatkozva mások életét irányítsd vagy keserítsd meg. A kereszténység a türelem vallása, amibe egyszerűen nem fér bele a rád vonatkozó erkölcsi alapelvek nem-keresztényekre kényszerítése. Ők nem ugyanazon szabályok szerint játszanak, és Jézus erre nem mondott olyat, hogy erőszakkal kellene őket megtéríteni. Mindenki a saját erkölcseiért felelős, és neked nem dolgod ezt a felelősséget kitépni a kezükből azzal, hogy te jobban tudod náluk. Ezúttal nem érzem benned azt a szelídséget, ami a vallásod talapzata. Mondjuk ez érthető, hiszen érezhetően személyesen érint téged a téma. Talán segítene, ha a saját gyermekedre vonatkozó érzelmeidet nem használnád fel arra, hogy más embereket ítélj meg általuk.
Itt nem azon van a hangsúly, hogy beleszólunk mások életébe. Elég baj az, hogy ezt úgy gondolja az illető, hogy az ő életét akarjuk megváltoztatni. Fenét. Egy élő gyermeket akar megölni (bármennyire is próbálják szubjektivizálni az élő ember fogalmát), és nekem kötelességem ez ellen tenni. Sem az apja, sem az anyja nem érdekel, hanem a gyerek, akitől önkényesen, kényelmi szempontok alapján vesznek el 70-80 évet. Ezzel egy jó érzésű ember sem érthet egyet, már elnézést…
[A nem-keresztények] “nem ugyanazon szabályok szerint játszanak”
Ez igaz, azonban a kereszténység szerint vannak olyan törvények is, amelyek minden embert köteleznek, akár hívő, akár nem, ezek a természetjogon, nem külön vallási parancsolaton alapulnak.
Szerintem nem lehet ezt a kérdést így felvetni. Ezt a megközelítést alkalmazva egy szélsőséges hasonlattal azt is mondhatnánk, hogy mindenki maga döntse el, hogy van-e kedve embert ölni, és aztán senki ne akarja ráerőltetni a másikra a véleményét.
Először azt kell eldönteni, hogy hányadik napig sejtburjánzás, és hányadik naptól ember az ember. Ha azt kapjuk a döntés végeredményeként, hogy valójában már ember akkor is a magzat, amikor a jelenlegi szabályozás még mindig prioritást ad a “vészmegoldás” gondolatának, akkor az abortusz nem más, mint megalkuvás az emberöléssel. Ha a válaszunk az, hogy ezt nem tudtuk eldönteni pontosan, akkor még mindig joggal mondjuk azt, hogy legyünk óvatosak, hiszen még abban sem tudunk pontosan megegyezni, hogy morálisan minek minősül az abortusz, tehát csak a legvégső esetben engedjünk azok igényének, akik a vészmegoldást követelik. Szerintem nagyjából ez utóbbi jelenleg a tudomány álláspontja, és az előbbi pedig hasonló a keresztény megközelítéshez, amely már a fogantatás pillanatában embernek tekinti az embriót.
Csak ezt a morális döntést letudva lehet egyáltalán elkezdeni arról beszélgetni, hogy pontosan mit is akar egymásra kényszeríteni a két vitázó fél. Ha pedig az emberölés tilalmához ragaszkodik az egyik oldal, akkor nem hiszem, hogy a kényszerek elleni tiltakozás miatt egykönnyen félre lehetne söpörni az ő álláspontjukat. Ezért is nem lehetséges megnyugtató szabályozást alkotni az abortuszra, mert ennyire komoly kérdések körül zajlik a vita. A középút pedig mindkét fél szempontjából morális megalkuvás marad: Az egyik fél úgy látja, hogy még mindig megenged a törvény ennyi-annyi emberölést, a másik fél pedig azt, hogy még mindig erőszakot tesznek sok esetben az emberek szabadságán.
Én azon az állásponton vagyok, hogy mindaddig, amíg a legkisebb kétely felmerül, addig igenis komoly létjogosultsága van a minél szigorúbb szabályozásnak. Ezzel együtt viszont mélyen helyeslem a fogamzásgátlás minél szélesebb körben való elérhetővé tételét, teljes állami támogatását, mert az legalább nem ütközik az élet kioltásával kapcsolatos morális kétségekbe, és segít abban, hogy minél ritkábban kelljen ilyen borzalmas döntéseket meghozni.
Már megbocsásson mindenki, de én csak annyit látok, hogy itt még senki nem került olyan helyzetbe, hogy ezen komolyan el kelljen gondolkodnia. A saját merev erkölcseinket k*rvakönnyű másokon számonkérni, amíg magunkra nézve nem jelentenek semmit, mert nem kerülünk olyan helyzetbe. Most nem akarok mindenféle elvadult példákat hozni nemi erőszakkal, pedofíliával, nyomorral, ésatöbbi, de egész egyszerűen vannak olyan helyzetek, amikor helyesebb döntés az abortusz. És ha ez így van, akkor két lehetőségünk van: vagy ennek ellenére is tiltjuk, ami egyszerű tetűség, vagy pedig “indokolt esetben” engedélyezzük, és akkor atyaúristent játszunk egyesek sorsával azáltal, hogy az indokoltság csúszkáját jobbra-balra tologatjuk.
A gyerek érdeke meg lóf*sz érv, senki nem tudja, hogy milyen élete lenne annak a gyereknek. Micsoda frankóság lehet egy olyan nőhöz megszületni, aki csak azért nem veteti el a kölköt, mert tilos… És gyűlöli, mert úgy érzi megrabolta, elvette tőle a fiatalságát, a karrierjét, bárakármit. Az élet nem önmagában érték, csak emberi méltósággal megtöltve, aminek legnagyobb akadálya egy lelki terrorban megélt gyermekkor. Kíváncsi vagyok ugyanúgy papolnának-e egyesek a gyermek érdekéről egy tinédzser sírja fölött aki kínjában öngyilkos lett, mert olyan családba született ahol pokol volt élni. Vannak ilyenek. Meg olyanok is, akik így felnőve továbbadják a stafétát és mások életét teszik pokollá. Ne legyünk képmutatók és ne csináljunk úgy, mintha egy akart gyermek élete ugyanolyan lenne, mint egy nem akarté.
Technikai kérdéseken lehet vitázni, hogy meddig abortusz és honnan gyilkosság, de ez tulajdonképpen már rendezve van a hatályos törvények által azzal, hogy csak X ideig engedélyezett az abortusz, utána nem. Szerintem ez egy használható kompromisszum.
Ez egy olyan szitu, ahol két rossz oldal van: a tiltás, meg az engedélyezés. Kizárólag a középút “normális”, amelyik arra épül, hogy nem vagyunk erkölcsi robotok, akiket egy hiba elkövetése után az államnak kellene az elkerülhető következmények elviselésére kényszeríteni – ugyanakkor erős fogcsikorgatással kezeli a témát, nem úgy mintha az abortusz csak a fogamzásgátlás egyik bevett eszköze lenne, mint a tabletta vagy a gumi.
Az abortusz a 21. század egyik legnagyobb botránya. Egyszerre engedélyezi valamilyen formában, homályosan és nehezen megfoghatóan, vagyis ügyesen az emberölést, s relativizálja az emberölést tiltó szabályokat. Ritkán szoktam idealizálni a középkort, de a középkorban jóval kevesebb volt a terhességmegszakítás, mint most. A jelenlegi, régen kezdődő és most is zajló dekadencia része a tömeges abortusz, amit igyekeznek még tömegesebbé tenni.
Ahogy Suum Cuique írja fentebb, ott vannak a mindenkire érvényes természetjogok. Melyek szelleme tiltja az abortuszt!
Azt aláírom, hogy a tömegességben van valami dekadens. De régen sem azért tartózkodtak tőle, mert annyival erkölcsösebbek voltak, hanem mert nem volt meg a biztonságos technológia. Egyébként ha már itt tartunk, régebben ugye sokkal nagyobb volt a gyermekhalandóság, amire manapság rámondjuk, hogy higiénia kérdése, de most felmerült bennem a gondolat, talán az is benne van a pakliban, hogy egyesek így oldották meg a nem kívánt terhesség kérdését… A parasztasszonyt senki nem vonta felelősségre, mikor a negyedik és a kilencedik csecsemő “meghótt valami gyermekágyi kórságban”.
Kínában is gyakoribb a lánygyerekek “kádba esése”, mint a világátlag. Szóval egyszerű dolog az abortusz ellen érvelni, az erkölcsi pénznemek között ez a fillér, amit lehet szórni számolatlan, csakhogy az ember gyarló, és az is marad, vagyis ha elveszünk tőle egy módszert, keres másikat.
Persze ez nem jogosít fel senkit gyilkosságra, csak szeretném ha mindenki érezné, hogy azzal nem old meg semmit, ha az abortusz betiltására szavaz. Egy kisebb gonosz elzárásával óhatatlanul nagyobb gonoszt fogunk előhozni egyesekből, és kérdéses, hogy ez a biznisz mennyire előremutató.
Olvastam régi abortuszokról és pár filmben is előjön a téma. Kifelé, nyilvánosan nem nagyon vállalták, de fű alatt nagyon sokan csinálták. Nem volt megbízható fogamzásgátlás, rengeteg gyerek született még így is. Nemcsak prostik éltek az abortusszal (amely akkoriban nagy fertőzés- és életveszéllyel járt), megesett (úri)lánynak lenni is nagy szégyen volt.
A paraszti világ mindig is naturálisabb, ha úgy tetszik, könyörtelenebb volt. Nem volt nagy érték az élet, pláne egy gyerek élete: ha meghalt egy, hát istenem…jött helyette még sok másik… Ha megbetegedett egy csecsemő, vagy egy kisgyerek, elég volt, ha nem hívtak hozzá orvost. Nem volt terhesgondozás kötelező orvosi vizsgálatokkal; voltak viszont több-kevesebb “sikert” hozó “angyalcsináló” házi praktikák (ugrálás, lépcsőről legurulás, 1 l alkohol után forró vízbe fekvés, kötőtű, méhösszehúzódásokat, vérzést okozó gyógynövények stb.), titokban, sötét sikátorokban, koszos konyhaasztalon végzett hentesmunkák.
Nem lenne értelme betiltani az abortuszt, ez igaz.
Materiális szempontból azért elgondolkoztató, hogy az eutanázia tiltott, mindössze a világ néhány országában engedélyezett, pedig itt a saját életéről dönt az ember…
A dolog elvi szempontból mindig picit másként tűnik, mint gyakorlati szempontból. Pl. emberileg az is megérthető, hogyha valaki a feleségét ‘in fragranti’ találva elborul az agya, és a szeretőjével együtt agyoncsapja, de ettől még nem mondhatjuk elvi szinten, hogy teljesen oké ez a dolog, maximum enyhítő körülményként figyelembe vesszük.
Azt, hogyha a terhesség bűncselekmény következménye (nemi erőszak, pedofília, vérfertőzés, stb.) természetesen teljesen külön ítélendő meg attól, hogy ha valaki azért megy abortuszra, mert “nincs kedve” anyává lenni, mert inkább továbbra is bulizni (=kurválkodni), “önmegvalósítani”, stb. akar. Noha az Egyház természetesen az előbbire se mondja, azt hogy ámen, jelentősen enyhítő körülményként ítéli meg.
A hatályos “magzatvédelmi” törvény így rendelkezik:
“A terhesség a 12. hetéig szakítható meg, ha
a) azt az állapotos nő egészségét súlyosan veszélyeztető ok indokolja;
b) a magzat orvosilag valószínűsíthetően súlyos fogyatékosságban vagy egyéb károsodásban szenved;
c) a terhesség bűncselekmény következménye, valamint
d) az állapotos nő súlyos válsághelyzete esetén.”
Természetesen az a), b) és c) pontok valóban érthető körülményeket takarnak, ellenben a d) pont lényegében bemondásos alapon működik, mivel senki se vizsgálja, hogy valóban “válsághelyzetben” van-e, vagy csak simán nem smakkol neki szülni, pedig rendezett középosztálybeli nőről van szó, objektív akadálya nem lenne neki.
Az abortuszellenesek elsősorban a D) pont-szerű gumiszabályokat támadják, mivel az a nők felelőtlen életvitelét alapozzák meg.
“Azt, hogyha a terhesség bűncselekmény következménye (nemi erőszak, pedofília, vérfertőzés, stb.) természetesen teljesen külön ítélendő meg attól, hogy ha valaki azért megy abortuszra, mert “nincs kedve” anyává lenni, mert inkább továbbra is bulizni (=kurválkodni), “önmegvalósítani”, stb. akar.”
Nekem az egyik legjobb barátom egy ilyen barbár szerelem gyümölcse (nemi erőszak). Sem ő, sem én nem bánom, (de még az anyja sem, aki a megszülése után beadta egy csecsemőotthonba, és az apja sem, aki eltűnt, mint a kámfor és szart a fejére), hogy a világra jött.
Számtalan olyan sztorit ismerek, ahol a nemi erőszak után, miután a nő feldolgozta valamelyest a lelki sokkot, úgy gondolta, a megszületendő gyermek nem tehet az apja bűnéről, megszülte a gyereket, és szeretetben felnevelte.
Bocs, de ilyen téren radikális(abb) vagyok. Csak két esetben engedélyezném az abortuszt:
“a) azt az állapotos nő egészségét súlyosan veszélyeztető ok indokolja;
b) a magzat orvosilag valószínűsíthetően súlyos fogyatékosságban vagy egyéb károsodásban szenved;”
A c) és a d) esetében, miután megszülte a gyereket, beadhatja egy csecsemőgondozó intézetbe. Még mindig egészségesebb és humánusabb alternatíva, mint az elpusztítása.
“Nekem az egyik legjobb barátom egy ilyen barbár szerelem gyümölcse (nemi erőszak). Sem ő, sem én nem bánom, (de még az anyja sem, aki a megszülése után beadta egy csecsemőotthonba, és az apja sem, aki eltűnt, mint a kámfor és szart a fejére), hogy a világra jött.”
Igen, ez számomra teljesen hihető. Amikor egy nő akaratán kívül teherbe esik, nincs ideje alaposan megfontolni, végiggondolni, mi lenne a legjobb megoldás. Nyomás alatt van, életre szóló döntést kell meghoznia gyorsan, pánikszerűen. Ha egy nemi erőszak lelki borzalma után a nőnek még azzal is szembesülnie kell, hogy teherbe esett, első (és második) gondolata valószínűleg az, hogy azonnal meg akar szabadulni tőle, és biztos, hogy szinte mindenki megértené a döntését. Pedig… még ebben a szörnyű lelkiállapotban is, a legelső sokk után kissé kitisztult fejjel el lehet jutni oda, hogy ez a gyerek nem tehet semmiről, és életet ad neki. Ez a – ahogy írod – barbár körülmények között fogant baba is az övé, és bár nyilván nem ugyanolyan élmény lesz a várandósság hónapjait megélni, mintha a szerelmével, a férjével együtt várnák boldogan és izgatottan a közösen vágyott gyermeket, ha megszületik, tudni fogja szeretni.
Persze, a gyereknek is órási lelki teher és sokk, ha megtudja, hogy nemi erőszak gyümölcse, de ha az anya mondja és érezteti vele, hogy valóban őszintén és nagyon szereti, mennyire büszke, hogy egy ilyen nagyszerű gyereke van, és bár erőszak volt, amikor akkor történt, mégis; ha az nincs, akkor most ő sem lenne…Biztos ezt is fel lehet dolgozni.
Nem akarom cukormázzal leönteni ezt az egészet, de a nők nagyon erősek tudnak lenni ebben a helyzetben.
Az is igaz, hogy szerencsére nem vagyok érintett. Számomra nem alternatíva az abortusz, de senkit nem ítélek el, aki máshogy gondolja.
Igen, vannak ilyen esetek is. De nézd meg a számokat…
Én nem azt mondtam arra sem, hogy ámen, nosza, hanem hogy ott legalább van olyan tényező, amely valóban érthető, és valóban enyhítő körülmény lehet. Az enyhítő körülmény nem azt jelenti, hogy erkölcsilg a dolog semleges (vagy akár dicséretes).
“Pedig… még ebben a szörnyű lelkiállapotban is, a legelső sokk után kissé kitisztult fejjel el lehet jutni oda, hogy ez a gyerek nem tehet semmiről, és életet ad neki. Ez a – ahogy írod – barbár körülmények között fogant baba is az övé, és bár nyilván nem ugyanolyan élmény lesz a várandósság hónapjait megélni, mintha a szerelmével, a férjével együtt várnák boldogan és izgatottan a közösen vágyott gyermeket, ha megszületik, tudni fogja szeretni.”
Szóval az ilyenek bűnözőknek szülnek gyereket, amivel támogatják a bűnözésre hajlamosak továbbörökítését?
“valóban “válsághelyzetben” van-e, vagy csak simán nem smakkol neki szülni, pedig rendezett középosztálybeli nőről van szó, objektív akadálya nem lenne neki.”
Lényegesen ritkábban szoktak középosztálybeliek, vagy olyanok, akik rendezett körülmények között élnek. Inkább cickányokra jellemző. Szóval, kérdéses, hogy kell-e még több fiatalkorú bűnöző, meg zsebes.
Azt azért hadd tegyem hozzá, hogy a cigány nők nagyrészt abortusz-ellenesek. Akkor is megszülik és megtartják a gyereket, ha éppen nem alkalmasak a felneveléséhez a körülmények. Mindez pedig összefüggésben van a család- és gyermekcentrikusságukkal – amitől persze nem kell meghatódni, mivel sajátosan torz, nomádszerű.
Vagyis kevés cigány nő él a megelőzés fajtáival. Túl drága a gumi és a tabletta, az abortusz meg számára erkölcstelen. Olyasmit meg ne várj el tőlük, mint a családtervezés, mert ez a civilizációs vívmány számukra magas.
Ha valaki nem akarja a gyereket, akkor adja örökbe vagy nevelőintézetbe, de ne végeztesse ki.
Nem kívánt gyerek ne szülessen meg, rendben, de minden gyereket kíván valaki: Isten. Materiálisabban szemlélve a dolgot egy csomó eset van, mikor valaki eldönti, nem kell neki a gyerek, örökbe adja, aztán elkezd mozogni a hasában, látja az ultrahangon, hogy babaformájú, aztán mikor megszüli, tényleg meglátja, megérzi az illatát, és nem bírja odaadni, mert felfogja, hogy az nem valami, ami zavarja őt vagy nem kell neki, hanem egy kiszolgáltatott, ártatlan és kedves kis emberi lény, akinek első körben az anya a mindene. Az abortusszal ezt a lehetőséget is elvágjuk az anyáktól, hogy rájöjjenek, tudnának anyák lenni, és mennyi ilyen lenne! Már csak a hormonok miatt is, amik a szüléskor és a szoptatáskor összekötik az anyát a gyermekkel. Így lesz a nem akart gyermekből egy csapásra akart, nagyon is akart gyermek. Ha pedig még ekkor se akart, akkor ott az örökbeadás.
Ha szerinted csak normális családba szabadjon beleszületni, akkor engedélyezd a születés utáni abortuszt is, mert mi van, ha az apa alkoholista lesz, vagy az anya elhagyja a családot? Milyen élet az? Tényleg, tök jó lett volna engem utólag abortálni alsós koromban, mert a tökéletes családomból csonka család lett, évekig tartó válok-mégse válok huzavonával, amitől szenvedtem és amitől sérült a lelkem. Pedig a szüleim még nagyon szépen váltak el a legtöbbekhez képest és úgy érzem, hálás lehetek nekik.
Az élet nem ilyen egyszerű, nem akart gyerekként, rossz szülőkkel, vagy csak egy szülővel, esetleg nevelőotthonban felnőve is válhat valakiből jó és boldog ember- Ennek még az esélyét is el akarnád venni. A felfogásod szerint ma sokunk nagyszülőjét-dédszülőjét lehetne abortálni, mert 13 gyerek volt szoba-konyhába születtek szegénységbe, vagy meghalt az apa a háborúban, de a legtöbbük mégis felnőtt és normálisabb ember lett, mi a maiak. Nem tudod garantálni, hogy az embert soha semmi rossz ne érje, mert akkor nem érdemes élnie. De igen, érdemes, az élet önmagában érték, mert bármilyenek a körülmények, ki lehet belőle hozni jót, mert egy lehetőség, de ha megölik az anya méhében, akkor nincs lehetőség.
Engem nem érdekel senki karrierje meg fiatalsága, mit ér az egy élethez képest? És erre sokan rájönnek abortusz után. Nekem a családomban tudom többekről is, hogy volt abortuszuk, és tudom, hogy mind, mind, MIND megbánták és tudom, hogy ezerszer megfordult a fejükben, milyen lenne most, ha… Ráadásul az egyik nagymamám csecsemőotthonban dolgozott és nagyon sok örökbeadottnak jóra fordult a sorsa, nevelték őket rendesen, esetleg örökbefogadták jó szülők. Nem a fellegekbe beszélek és nem csupán nagy erkölcsi okosságoktól ihletve, de ha csak azok az emberek születhetnének meg, akik rendes anyagi körülmények közé, apával-anyával, teljesen tervezve és akarva jönnek a világra, és akiknek garantálod, hogy később se fordul rosszra a sorsa, nos, akkor abortáljunk mindenkit és haljunk ki, mert az élet kegyetlen és semmire sincs garancia.
“minden gyereket kíván valaki: Isten.”
Tökéletesen megértelek, de akkor hordja ki, szülje meg és nevelje is fel, ne más f*szával verje a csalánt :)
Rengeteg változó van a kérdésben, amit senki nem láthat előre, de míg ez belőletek valamiféle indokolatlan optimizmust vált ki, bennem csak megerősíti az elképzelést, hogy nem dönthetek más helyett a saját sorsáról. Nálam ez is sarkalatos pont, mármint a sors kérdése: amíg két felnőtt emberről beszélünk, addig mindkettőnek megvan a saját élete, a saját sorsa. Hogy akarnak-e gyereket, az ennek a sorsnak a része, és kettejük szabad akaratból hozott döntése kell, hogy legyen. Ha már Isten kifürkészhetetlen útjain megteremtette az abortusz lehetőségét, akkor a saját sorsuk irányításának érdekében joguk van élni is azzal. Az embriónak nincs saját élete és saját sorsa, majd csak azután lesz, hogy megszületik. Éppen ezért az ő fiktív dolgaira hivatkozva két valós ember sorsába beleavatkozni szerintem a saját erkölcsi hatáskörünk túllépése.
Egyébként ragozhatjuk hetekig, azt hiszem feloldhatatlan ellentét van az álláspontjaink között abban, hogy számomra egy magzat nem ugyanaz, mint egy öntudattal rendelkező emberi lény. Annak a csírája, igen, de csak csíra, és ezért nem esik pontosan ugyanazon megítélés alá. Az emberré válás útján tart valahol, egy sejtállapotból egy másik felé, de még nem ember. Aki ezt máshogyan látja, annak lelke rajta, én nem fogom ráerőszakolni a magam véleményét. Pontosan ezért az az álláspontom, hogy bízzuk ezt mindenkinek a saját lelkiismeretére, ne akarjunk mások helyett se életelméleti, se embriófejlettségi, se erkölcsi döntést hozni.
S ha már így egymás között vagyunk, nem értem azt a fajta kereszténységet, ami a jóindulat álcája mögül pokollá akarja tenni más emberek életét. Úgy érzem nem gondoltál még bele abba, hogy milyen következményekkel jár egy nőnek vagy párnak, ha örökbe ad egy gyereket. A rokonok, a környezet gondolod nem fogja megkérdezni, hogy hova lett az újszülött? Miért akarsz te mázsányi erkölcsi terhet rakni mások vállára? Egy kényszerrel világra hozott gyermek örökbeadása/felnevelése szükségszerűen szenvedéssel jár, valószínűleg magának a gyereknek is, de a szülőknek mindenképpen. Jézus mit szólna hozzá, hogy te erővel akarod mások orrát ebbe a szenvedésbe beleverni, mert úgy érzed a magasabbrendű erkölcseid miatt felülbírálhatod az ő döntéseiket? Már csak azért teszem fel így a kérdést, mert ha egyszer a keresztényi erkölcsre hivatkozunk, akkor ne keverjük bele a világi törvényeket. Egy keresztény hívő Jézust kövesse, akinek esze ágában sem lett volna nem-keresztények magánéletébe erőszakosan beleugatni. Valószínűleg elmondott volna egy példabeszédet az élet szentségéről azoknak akik meghallgatják, és próbálta volna bennük felébreszteni a lelkiismeret lángját, de biztos lehetsz, hogy nem ment volna a parlament elé tüntetni azért, hogy világi törvényekkel kényszerítsen bárkit bármire.
…
Azt hiszem ezt a témát itt lezártam, legalábbis igyekszem egy darabig kerülni, mert már így is túl sok szót csépeltem puffadtra. Bocsi, ha valakinek esetleg nem válaszolok az éppen most, vagy ezután érkező felvetéseire.
Az Istennel kapcsolatos felvetésedre csak annyit mondok, hogy én nem vagyok deista.
Nem dönthetek más sorsáról. Rendben. Akkor egy nő miért ölheti meg a gyerekét, akinek már elindult az élete? Ő dönthet egy másik létező sorsáról?
Most te engem úgy állítasz be, mintha én valami magas erkölcsi szintre tenném magam, és onnan okoskodnék bele mások életébe, de szerintem ahhoz nem kell se okoskodónak, se önteltnek lenni, hogy valaki ne bírjon elmenni amellett, ha valaki megöleti a gyerekét. Felfogtam, hogy te nem tartod embernek a magzatot, de akkor értsd meg, hogyha viszont én embernek tartom, akkor se nem nagyképűség, se nem kotnyeleskedés azt mondani, hogy ne ölesd már meg a gyerekedet.
Mit tenne Jézus? Hát persze, hogy azt, amit te… De szeretném elmondani neked, hogy Jézus mindenki életébe bele akar szólni, mert amit ő akar nekünk mondani, az a mi érdekünket szolgálja. Szerinted Jézus nem akar a nem keresztények életébe beleszólni? Ezt honnan veszed? Eleve azt akarja, hogy mindenki keresztény legyen (“kereszteljetek meg minden népet”), úgyhogy a felvetésed abszurd.
Én mázsányi erkölcsi terhet akarok rakni más vállára? Az nem erkölcsi teher, hogy megölöm a gyerekemet, de az igen, hogy örökbe adom? Épp azt akarom megakadályozni, hogy valaki gyilkoljon. Szerinted ez nem erkölcsi teher?
De sose fogjuk megérteni egymást, amíg szerinted egy meg nem született gyerek az nem ember. Vitatkozhatunk, meg vádolhatsz azzal, hogy beleszólok más életébe, de teljesen felesleges, amíg nem ismered el, hogy a megfogant gyermek már emberi lény. Nem tudom, mivel van több öntudata egy újszülöttnek mint mondjuk egy 11 hetes gyereknek, aki teljesen olyan, mint egy csecsemő, van szeme, füle, lába, szervei, mozog, érez fájdalmat, csak épp nem élné túl odakinn? De egy csecsemő se éli túl, ha nem foglalkoznak vele. Ennyi erővel ölhessük meg a gyerekeket 18 éves koruk előtt, mert még nem olyan önállóak és fejlettek, mint egy felnőtt.
És igen, vagyok annyira öntudatos, hogy ezt gyereket váró nőként jobban akarjam tudni nálad, akiben még sose volt és nem is lesz gyerek, így nyilván könnyebb elfogadnod, hogy az még nem ember. De az. Már 1-2 hetesen is az, noha akkor még tényleg a fejlődése elején jár, de ha azt a lényt megölöd, akkor a leendő csecsemőt ölöd meg, ahogy ha megölöd a csecsemőt, akkor a leendő felnőttet ölöd meg. Ebből a szempontból tök mindegy, hogy 2 hetes embriót vagy 2 hetes kisbabát ölöd meg, a végeredmény ugyanaz: nem fog létezni az az ember, akinek már megindult a létezése, vagyis az élete a fogantatásban. Kérdezz meg egy nőt, aki elvetélt mondjuk 7 hetesen, hogy csak egy sejtkupacot vesztett-e el vagy pedig a gyerekét.
Isten megteremtette az abortusz lehetőségét, persze… Megteremtette ennyi erővel a feminizmust is, meg az atombombát, meg a pedofíliát, miért küzdesz ellene? Hiszen ami létezik, az hadd létezzen csak!…
Érdekes, hogy az abortusz témakörében Puzsér Róbertnek kb. ugyanaz a véleménye, mint Reina Nicolasa-nak. Ő is megkapta akkor az erőszakos jelzőt (az ordibálós retorikája miatt). Mikor cseppet sem erőszakosak, az abortusz-ellenességükben pedig határozottan keresztények. Szerintem valódi keresztény ki sem áll az abortusz mellett (milyen keresztény az ilyen?), de az ateista etikába simán beilleszthető.
Az abortuszt, az atombombát, meg az egyéb szörnyűségeket pedig nem Isten, hanem az ember, az emberi gyengeség alkotta meg. Szabad akarattal rendelkezünk, amit használhatunk építésre vagy rombolásra. Sajnos egyre inkább rombolásra használjuk…
A szavaidból az jön ki, hogy Reiná-nak, nekem meg az összes többi abortuszellenesnek szükséges elfogadnia azokat a nőket, akik “végső megoldás” gyanánt, egyfajta Endlösung szellemében abortálják gyermeküket. Neked meg azt kéne elfogadnod, hogy bizony lesznek emberek, akik a hatályos “magzatvédelmi” törvénynél csak az a), b) és c) pontokat (személyem az a) és b) pontokat) fogadják el. Én tökéletesen megértem azon emberek félelmét, akik úgy látják, az abortusz és az eutanázia liberalizációja egy antihumánus lépés egy szörnyűséges katasztrófa irányába.
Tényleg nem kell túlragozni. Én törvényben tiltanám, mert teret ad az emberölésnek és törvényileg relativizálja az emberölést tiltó világi és vallási törvényeket. Meg mások is. És vannak, akik nem.
Ez van…
“Ha valaki nem akarja a gyereket, akkor adja örökbe vagy nevelőintézetbe”
“Magyarországon évente kb. 40.000 abortuszt hajtanak végre. A tiltást követően mondjuk 10.000 engedélyezett lenne. Hány olyan szülő lenne, aki végülis megbékélne a ténnyel, hogy megszületik a baba és fel is nevelik, nem is rossz körülmények között? 1.000?
És a többi 29.000 babával mi lenne?
Mert ha be is tiltanák az abortuszt, nem hiszem, hogy a nem kívánt terhességek száma nagyot esne. De ha még beleszámoljuk ezt a tényezőt is, és egy szerintem irreális számú csökkenéssel számolok és levonok még 10.000-et, akkor is marad kb. 19.000 olyan baba, aki nem kell senkinek. Bocsánat. Évente kb. 1.500 család vár örökbefogadható babára. Így évente kb. 17.500 babáról kellene gondoskodnia az államnak azokon a kicsiken felül, akik így is állami gondozásba kerülnek.
Tovább gondolva, ez 18 év alatt – mire az első csoport eléri a nagykorúságot és kikerül az állami gondozásból – 315.000 gyerek. Viszonyításképpen: 2011-ben összesen kb. 18.500 állami gondozott kiskorú volt…”
“Nem kívánt gyerek ne szülessen meg, rendben, de minden gyereket kíván valaki: Isten.”
Ne bosszants már! Isten egyetlen gyereket sem fog eltartani, felnevelni.
Ja, arra vannak az adófizetők, hogy a söpredék kölkeit is eltartsák.
Engem az “bosszant”, hogy ezekre más kommentben már válaszoltam. :)
Én sem olvasok el mindent, csak itt-ott belekapkodok.
Meg is született az újabb Deansdale-cikk! (Komment formájában!) :D
De a feministák ezt elfogadhatatlannak tartják, ergo szerintük emberi jogai kizárólag a nőknek vannak.
Mivel szerintük csak a nők igazi emberek (tudom, sokszor leírtam már, de nem lehet elégszer), a férfiak azok szubhumán teremtmények.
Azért hangoztatom ennyiszer, mert a feministák tagadják hogy így gondolkodnak, de ez valójában mindig ott van, a sorok között megbújva.
Ez felhaborito.A no testehez semmi koze senkinek.El akarnak venni a no onrendelkezesi jogat.Remelem normalis politikusok soha nem hagyjak
Tévedés!
A gyerek nem a nő teste, hanem egy önálló, egy másik emberi lény. Egy külön személy, akinek a kromoszómái csak fele részben származnak a nőtől.
Még a vércsoportja is különböző lehet, az se a nőé, hanem az apjától örökli meg.
Hogy lehetne így azt mondani, hogy a gyerek is a nő teste?
Az önrendelkezés pedig érdekes dolog, a férfiak önrendelkezési jogaiért nem is aggódsz, csakis a sajátodért?
Abban az esetben nyilvánvaló, hogy te se vagy akkor az egyenjogúság híve…
Hagyjad, Kodo! Matus Katalin valami olyasmit akar mondani, hogy egy nőnek joga van embriókat és magzatokat gyilkolni, következmények nélkül. Az, hogy a teste részének nevezi a gyereket, az a legitimáció része. Mely persze tudománytalan, de ezzel nem foglalkozik. A lényeg az önzés: a nő testének része, ezáltal az övé, senki másé, és a nő önrendelkezési joga, amellyel rendelkezhet a gyerek sorsa felett, mint egy magántulajdonnal, és mivel neki nem kell, mert csak nyűg, ezért elpusztítja. Vagyis akik a nő teste részének nyilvánítják a babát, és a nő önrendelkezési jogára hivatkoznak, töményen önzők.
Dr. Csernus Imrének van egy szép gondolatmenete az önző anyákról, a gyermekeiket kisajátító asszonyokról. Érdemes rákeresni!
OK hagyom és ő is azt csinál és csináljon is azt amit akar…
Még csak az abortusz kérdésében se foglaltam állást.
Nekem az tűnt fel, miféle ős tudatlanság, vagy agresszív és gyilkos önzés és a felelőtlensége miatt gondolhatja egy nő vagy bárki más, hogy még egy önállóan létező másik személy is az ő testének része lenne.
Amit te írtál, az magyarázat lehet erre – a féktelen és még az emberöléseket is legitimizálni akaró agresszív és gyilkos önzés.
Nem gondolom azt se, hogy be kellene tiltani az abortuszt. Bizonyos esetekben elfogadhatónak tartom. Viszont ez ne lehessen a felelőtlenség olyan megoldása, amire akár férfi vagy nő alanyi jogon hagyatkozhatna.
A feministák folyton arra hivatkoznak, ha a férfi nem akar gyereket vállalni és nem bízik a fogamzásgátlás módszereiben se, ne éljen nemi életet. Hát akkor aki így gondolkodik, az a nő se éljen a nemi élet adta örömökkel.
…de hogy ilyet, hogy a nő teste… nevetséges, tuti hiányozott a biológia órákról.
Ahogy meg lejjebb Dean írta, ha szükségét érzi és ha megfájdul rá a foga, máris jogosnak tartja a férfi pénztárcájának leszívását, valószínűleg mindjárt másképp gondolja a hölgy és mindjárt hajlandó lesz akár még a saját testét, általa a saját testének részének és saját tulajdonának tekintett gyereket is közösnek elismerni, az éppen az előbb kinyilvánított véleménye ellenére is. Köpönyegforgatás…
Beteges, kirekesztő és az egyenjogúságot alapjában megtagadó hozzáállás ez.
Teljesen egyetértek veled.
Feminizmus = a női önzés ideológiája
A ferfiak lehetnek onzok?
Pontosan olyan mértékben igen, mint a nők. Miért járna kevesebb? Ehhez viszont neked is vissza kellene venned az önzésedből, hogy beállhasson az egyenlőség.
Hát ez az. Mi férfiak miért leszünk önzők? Miért van az, hogy önzőnek vagyok beállítva, ha megemlítem, hogy nekem is járna a biztonságos, kényelmes, nyugodt, kötelezettségektől és elvárásoktól mentes élet? És, bizony nem tetszik, hogy a társadalom ezt igyekszik megtagadni tőlem.
Persze, a női önzés, az alapjog, az “önrendelkezés”. Az a természetes, hogy mindig minden a nők kedvére, a nők érdekében van. A férfiak érdekei le vannak szarva. Aki kétségbe vonja, hogy egy nőnek joga van önzőnek lenni, az bunkó hímsoviszta elnyomó, aki sérti a nők önrendelkezéshez való jogát.
Nem tudom te mit olvastál félre, mindenesetre jót röhögtem azon, hogy az abortuszellenesek kikeltek ellenem és leszavaztak, aztán az abortuszpártiak is nekem támadtak. Ennyire nehéz szemellenző nélküli embereket találni manapság?
Ez felhaborito. A ferfi penztarcajahoz semmi koze senkinek. El akarnak venni a ferfi onrendelkezesi jogat. Remelem normalis politikusok soha nem hagyjak
Azt tudom a ferfiak csak elvezni akarnak es jogokat de felelosseget es feladatot soha
Mint pl. a katonák a harctéren?
Aha… ezt úgy írtad, mintha a nők ezzel ellenkezőleg:
AZT TUDOM A NŐK SOHA NEM AKARNAK ÉLVEZNI ES ELUTASÍTJÁK A JOGOKAT,
DE FELELOSSEGET ES FELADATOT KÖVETELNEK MAGUKNAK
Ez így megállja a helyét?
Mert mi mást tudnál szembeállítani a te verzióddal?
Az itt megtapasztalt gyűlölködő agresszivitásod azt mutatja, valószínűleg képtelen lennél egyenrangúan együttműködni férfival.
Azzal, hogy a magzatot a nő testének részeként akarod elfogadtatni, pontosan hogy a felelősségvállalás alól akarsz kibújni és csak a saját mindenható jogaidat követeled. Egyszemélyben szeretnél dönteni másik két, rajtad kívüli ember sorsáról is.
A férfiaknak van felelőssége, a törvények is kikényszerítik. A jogaik viszont korlátozottak.
Te úgy akarsz dönteni, abba senki ne szólhasson bele. Senkinek semmi köze ne legyen a nőhöz, a magzatához, de a férfit viszont a te döntésed következményeként kész tények elé akarod állítani és meghatározni a kötelességeit. Mit szólnál te ehhez, fordított esetben? Ha a férfi egyszer csak kijelentené, hogy neked márpedig kötelezően vállalnod kell egy gyereket? Mert erről van szó.
Egészségesebb lenne kiegyensúlyozottan, egyenjogúan kezelni a dolgokat.
Kedves Matus Katalin!
Kérlek, máskor ne ordíts! (Most még lehalkítottam a hozzászólásodat.)
Köszönöm
Ez a kicsinyes férfigyűlölő mentalitás nem illik civilizált emberhez. Szerintem járj pszichológushoz és szabadulj meg a lelki tehertől, majd gyere vissza ha a férfiakat már nem ellenségekként kezeled.
Pont a férfiak akarnak uralkodni a nőkön és nem viselitek el ha valaki nem tűri.
Kedves Katalin!
Azzal, hogy egy ordenáré nagy hazugságot sokat ismételgetsz, az nem válik igazsággá. A saját, privát néhány tapasztalatodat nem kellene ráerőlteni minden férfira. Ha annyira szerencsétlen vagy/voltál a kapcsolataidban, hogy ilyen férfiakkal hozott össze a sors, még nem kell általánosítani. A gyűlöletedet fordítsd személy szerint azokkal a férfiakkal szembe, akik megsértettek, de ne pocskondiázz olyan férfiakat akik nem felelősek a te egyéni sérelmeidért.
Az itt lévő férfiak, tapasztalatom szerint egyáltalán nem uralkodó típusok, sőt, jobban tisztelik a nőket, mint a nők sokszor saját magukat. Valamint messziről kerülik a hozzád hasonló méregzsákokat, akik mindenért csak másokat tudnak hibáztatni, jelen esetben a férfiakat. A vitakultúrád pedig egy falusi kocsma szintjén van.
Úgy érzed az óvodás dac a megfelelő válasz a felvetésemre? Csak az igazamat bizonyítod.
Ez sem igaz. Ti választotok mindig olyan férfiakat magatok mellé, akik “vezér” uralkodó típusok.
Aki nem ilyen, azt nem nézitek férfinek.
Érdekes, nekem pont ez a véleményem a nőkről.
Az a különbség, hogy ti ezt megtehetitek, mert olyan a társadalom meg a törvények is, hogy a nők érdekeit védi a férfiakéval szemben.
Ha meg felelősségről meg feladatokról beszélsz, akkor kérdem én, te vállalnál felelősséget a férjedért, megvédenéd-e őt a lecsúszástól, ha mondjuk nincs a toppon valamiért?
Vagy pedig amíg hasznát lehet venni, addig elveszed, utána meg ha probléma van, kidobnád az utcára, hogy a híd alatt dögöljön meg a vagyona nélkül?
Ugyanis. Ma a nők többsége így áll a férfiakhoz. És. A társadalom, meg a törvények ehhez asszisztálnak.
Úgyhogy, igazad van, jó lenne, ha MINDENKI felelősséget vállalna. A nők is. Nem pedig így, ahogy most van, hogy ha érdeket kell érvényesíteni, akkor “egyenjogúak” vagytok, meg sokszor a törvény előtt egyenlőbbek is, mint a férfiak. Viszont, ha felelősséget, vagy kötelezettségeket kéne vállalni, akkor szegény, gyenge nők vagytok, akiktől ezt nem várhatjuk.
Azt még megkérdezem, hová akarsz ezzel az áltudományos elgondolásoddal kilyukadni?
Ha szerinted a gyerek a te saját testrészed, hajlandó vagy-e vállalmi érte egyedül a felelősséget is? Talán vállaljak felelősséget a te szívedért vagy a májadért is? Magyarán ezzel az elgondolásoddal egyúttal lemondasz a gyerektartásról is? Mert ha nem, akkor nem vagy igazán következetes és képes vagy még a saját véleményedet is felülírni. Ez nem lenne felháborító?
Én se várom el hogy te felelősséget vállalj az én saját testrészeimért.
Spanyolországban volt a legliberálisabb az abortusz, most pedig betiltják: https://www.youtube.com/watch?v=sismer54h88
Spanyolországban gyönyörűen teret engedtek a női önzésnek… Jaj, elnézést, a “nő önrendelkezési jogának“! Szegény fejem, elfelejtettem politikai korrekten fogalmazni.
Pash, az a gond, hogy ti ezeket a nőket egy arctalan tömegnek látjátok, és így könnyen ítélkeztek felettük. Oké, vannak köztük hetedik aboruszra menő idióták, akik nem érik fel ésszel a helyzet komolyságát, de ez az abszolút kisebbség. A többségnek mind egy szálig megvan a saját története, amit ti ívben leszartok. Nektek ez nem emberekről szól, hanem elvekről, és amikor bármilyen elveket azokkal egyet nem értő emberekre akarnak kényszeríteni, abból szükségszerűen beteg dolgok születnek. (A szókép nem véletlen.) Paradox módon az a helyzet állt elő, hogy hiába hivatkoztok nemes eszményekre, ebben a kérdésben ti vagytok embertelenek, mivel képtelenek vagytok az érintetteket emberként kezelni. És most nem arra a virtuális valamire gondolok, aminek az érdekeit véditek, hanem arra a két másikra, akiknek számotokra nem létezik személyisége, sorsa, érdeke.
Ok Dean!
De olyat akkor se szabad állítani, hogy a gyerek a nő testének része lenne és ettől fogva senki másnak ne lenne köze hozzá. Akkor felejtsük el a gyerektartási igényeket is. Ha az az ő saját teste, akkor gondoskodjon a saját testéről saját maga, mint ahogyan mindenki más.
Aki úgy gondolja hogy az csak a saját teste, akkor a saját egyedüli felelőssége legyen. Tehát gyengébbek kedvéért mégegyszer – a saját testéről ki ki gondoskodjon saját maga.
Mint ahogy általában én is egyedül mosakszom. Időnként vannak kivételek, de az nem ehhez a támához tartozik…:)
A gyermek nem a nő teste, nem a nő testének része. Egyaránt van benne az apából és az anyából. Közös gyümölcse testi szerelmüknek – és ezáltal közös felelősségük. Felejtsük el ezt az áltudományos faszságot, hogy a “gyerek a nő teste”!
Felőlem éppen lehetne a “nő teste”. Viszont. Akkor el kéne dönteni, hogy az-e, és, ha igen, akkor a férfinek semmiféle kötelessége sem lehet a gyerekkel kapcsolatban.
Így igaz!
Ha akarom akkor nekem akár még tetszik is a femiista álláspont, csak legyünk akkor ahhoz is mindvégig következetesek.
Ha a magzat a nő testének része, a saját testéről minden körülmények között gondoskodjon ő maga.
Én se kötelezhetek személy szerint senkit, hogy fizesse ki az én saját testemen elvégzett beavatkozásokat, vagy vállaljon felelősséget az én saját a testrészeimért.
Tökéletesen egyetértek.
Ez nem teljesen így van, bár lehet, hogy elragadtattam magam kissé. Ami motivál ebben, azok a következők (az egyik szinte következik a másikból).
1, Félelmetesnek tartom, ahogy erre a kérdésre rácuppantak a feministák. Számomra kimondottan beteg érvek, hogy a “magzat a nő testének része” és a “női önrendelkezési jog”, mivel ami ebből kikerekedik, az a női önzés. Itt pedig sokkal fontosabb dologról van szó, mint a nő joga.
2, Ami még hátborzongatóbbá teszi az ügyet, az, hogy az abortusz témaköre nem emberjogi szempontból van tárgyalva, hanem kizárólag feminista szempontból. A feministáknak hála, mindig ott kötünk ki, hogy a “nő önrendelkezési joga”.
3, Az abortusz egy olyan jelenség, ami relativizál. Mára egyre kevésbé érték az emberélet, és ezt tízszeresen aláhúzza az abortusz.
Félek, hogy a válságos helyzet fokozódni fog, elmélyülni, míg a végén eljutunk oda, ahonnan nincs visszaút.
Megmondom őszintén, valami hasonló indokból nem merek rábólintani a számomra egyébként empatikusan belátható és racionálisan elfogadható eutanáziára sem.
Mindkét esetben emberéletek fölött döntünk, miközben annak csak egy valakinek van joga: Istennek. Amikor az ember hóhérként emberistent játszik, annak sosincs jó vége.
Valamelyest belátom az érveidet, és elfogadom, hogy te másképp gondolod, de én egy jótánnyit sem akarok visszavenni az elveimből.
Maradjunk ennyiben!
1. 2. Pontban teljesen egyetértek. Elég szomorú, ha a nő érdekeiről van szó, akkor az “önrendelkezés”, ha a férfiéről, akkor az önzés, amit törvényileg meg kell törni. Ha egy nő megszüli a gyereket, és megvan a “tettes” is aki csinálta, akkor kuttya nem kérdezi meg a férfit, vajon ő szeretne-e a gyerek után fizetni, akarta-e egyáltalán azt, ami (feministák szerint) a nő testének része. Az apaság nem önálló választás kérdése, aki nem fizet tartásdíjat, az nem “önrendelkezés” hanem büntetendő.
3. Pont: Az emberélet azért egyre kevésbé érték ma már, mert túl sok van belőle. Abortuszt meg sok esetben egészségügyi rendellenességben szenvedő magzatok ellen szoktak végezni. Ezt a lehetőségét mindenképp meg kéne hagyni, mert így is baromi nagy terheket ró a társadalomra a sok fogyatékkal élő ember eltartása, amit végső soron mi, dolgozó emberek fizetünk meg.
A “nemkívánt” gyerek megszületése is hasonlóan, lehet éppen káros a társadalom számára, ha bűnözővé válik a nem megfelelő nevelés gondoskodás miatt. Opcióként felmerült itt az örökbeadás. Ez jó ötletnek tűnik, csak azt kéne vizsgálni, vajon lenne-e annyi örökbefogadó pár.
A pontjaid mind igazak, sőt, a következtetéseid is. Azt sem várom tőled, hogy engedj az erkölcsi elveidből, mert nemcsak hogy jogod van hozzájuk, de egyértelműen magasabb lécet képviselnek, mint az átlag.
A különbség köztünk nem az alapállásban van, hanem abban, hogy nekem volt alkalmam közelebb kerülni a témához, és láttam az emberi arcát. Aki odáig jut, hogy ebben találja meg a kiutat egy még rosszabb valamiből, arra én nem tudok dühös lenni – sokkal inkább sajnálom. Olyan terhet cipel, amit az abortuszellenesek el sem tudnak képzelni, és ha lenne bennük egy csepp keresztényi szeretet, akkor vigaszt akarnának nyújtani, nem szidalmakat.
Libertárius énem egyetlen kérdést akar feltenni minden abortuszellenzőnek: feltételezve, hogy nem örülnél neki, ha idegenek döntenének helyetted a saját gyermeked abortálásáról, miért gondolod, hogy neked jogod van mások ilyen döntésébe beleszólni? Biztosan nem lehetetlen megérteni, hogy egyesek pont úgy élik meg az abortusz betiltására tett kísérleteket, mint ahogyan ti élnétek meg azt, ha kötelezővé tennék, mint pl. Kínában. Nem tehetünk az állam kezébe olyan hatalmat, ami a magánemberek családi életét ilyen szinten meghatározza, mert ha ma a ti kedvetekért betiltják az abortuszt, akkor lehet hogy holnap más kedvéért kötelezővé teszik. Ahhoz vajon mit szólnátok? A gyermekvállalás a legszentebb magánélet, amibe külsősöknek semmiféle beleszólása nincs, semmilyen alapon, se pro, se kontra. Senkinek nincs joga bárki mást szülésre kényszeríteni, vagy azt megtiltani. És hogy az a magzat él vagy nem él, ember vagy nem ember, az ebben a kérdésben teljesen irreleváns. Az a nő, aki abortuszra megy, lehet, hogy istent játszik egy sejtcsomó fölött ami a gyomra alatt van egy hüvelyknyivel, de aki az utcán tüntet az ugyanúgy istent akar játszani, csak sokkal nagyobb léptékben, emberek millióival. Furcsa dolog azt képzelni, hogy neked nagyobb beleszólásod van az ő gyermekvállalásába, mint neki saját magának.
…
Na kettő, tegnap le akartam zárni a részvételemet, most megint megpróbálom. Amit akartam már bőven elmondtam, most talán szerencsére valamivel tisztábban. Azért írtam már a legelején, hogy a Férfihangon ne tárgyaljuk ezt a témát, mert egyértelműen komoly érzelmi vitákhoz, és így nagy sértődésekhez meg szakadásokhoz vezet.
“Na kettő, tegnap le akartam zárni a részvételemet, most megint megpróbálom. Amit akartam már bőven elmondtam, most talán szerencsére valamivel tisztábban. Azért írtam már a legelején, hogy a Férfihangon ne tárgyaljuk ezt a témát, mert egyértelműen komoly érzelmi vitákhoz, és így nagy sértődésekhez meg szakadásokhoz vezet.”
Szerintem elég szépen összeraktad az abortuszról szóló libertárius véleményedet; méltó ellenfele lennél egy abortuszellenesnek – ezt akkor is megállapítom, ha nem értek veled egyet ebben a kérdésben. Örülök, hogy megismerhettem a témáról a véleményedet, és köszönöm, hogy megosztottad, többek között, velem is!
Szidásnak valóban nincs helye az abortusz kérdésében. Elhiszem, ha ez bosszant. Nem csak olyan nők végeztetnek abortuszt, akik karriert akarnak építeni vagy a gyerek felnevelésének árából inkább Hawaii-n áztatnák az áztatni valót. Vannak durva sorsok, helyzetek, és ez nem csak az anya, de a férj és az állam felelőssége is, ennek ellenére gyakran érezheti magát egy anya magára hagyva. Nekem, amikor megtudtam, hogy gyereket várok, a hatalmas öröm mellett még úgy is ijesztő volt egy kicsit elsőre, hogy normális anyagi körülmények között, biztos családi háttérrel, házasságban élek. Mert nagy felelősség, nagy feladat. Épp ezért teljesen egyetértek veled, amikor azt mondod, hogy szidásnak nincs itt helye.
Azonban arra fel kell hívjam a figyelmedet, hogy az az érvelésed, ha engem abortuszra kényszerítenének, ugyanolyan, mintha én eltörölném az abortuszt, teljesen logikátlan. Ez olyan, mintha azt mondanád, ne tiltsuk a lopást, mert annak se örülnék, ha kötelezővé tennék számomra a lopást. Bűnt kötelezővé tenni rossz, bűnt tiltani jó. Összehasonlíthatatlan a kettő, pont hogy az egyik helytelen és a másik helyes.
A család és a gyermek köre sem bensőséges magánszféra. Ha egy szülő mondjuk szexuálisan zaklatja a gyerekét, nem magánügy. Ugyanígy nem tudom magánügynek tartani, ha valaki megöli a gyerekét. Ezért nem látom úgy, hogy én belepofátlankodnék mások életébe. Ez egy olyan fellépés, amire szükség van – ugyanúgy, mint amikor a szülő-gyerek szexuális érintkezést tiltják. Persze az abortusz tiltása mellett rengeteg intézkedésre is szükség lenne. Pl. központok leányanyáknak, minőségibb árvaházak, örökbefogadás rendszere normálisabb legyen, gyermeket vállaló nőket sokkal jobban támogatni, főleg, ha egyedül vállalja (nem pedig megvetni, hogy fujj, leányanya) stb. stb. Egy ilyen abortuszt tiltó vagy legalábbis szűkebb keretekbe szorító intézkedést úgy kéne megtenni, hogy közben az anyák úgy érezzék, van olyan támogatási rendszer / van olyan árvaellátási-örökbeadási rendszer, hogy ne tűnjön ad abszurdum humánusabb megoldásnak a gyilkosság.
Remélem, nem bánod, hogy ezt még leírtam. Nem életelemem a vita (bár nyilván szellemi élvezetet nyújt, ha minőségi), de a veszekedés főleg nem! Én is annyit tudok mondani, hogy örülök, hogy megismertem a véleményedet, ha nem is győztük meg egymást, de elgondolkodtató vita volt.
Miért bánnám hogy leírtad? Csak én igyekszem kihúzni magam a témából, plusz tartok tőle hogy veszekedés lesz belőle – de nem vagyok itt senkinek az apucija, hogy korlátozzam a szabad véleménynyilvánításban :)
Úgy tűnik az előző kommentemben rossz részt hangsúlyoztam. Talán így jobban átmegy:
Nem tehetünk az állam kezébe olyan hatalmat, ami a magánemberek családi életét ilyen szinten meghatározza, mert ha ma a ti kedvetekért betiltják az abortuszt, akkor lehet hogy holnap más kedvéért kötelezővé teszik.
Az abortusz nehezen hasonlítható bűncselekményekhez, mivel az áldozata még nem létező személy. A szexuális zaklatás, a gyilkosság azért nem jó hasonlat, mert azok a közösség által személynek és jogalanynak elismert valaki ellen történnek, ami a magzatra, zigótára, vagy nevezzük bárhogy, nem igaz. Lehet, hogy bizonyos etikai/spirituális értelemben a fogantatástól embernek tekinthető, de jogilag máshogyan kezelik, aminek praktikus okai vannak. Például ellenkező esetben az összes vetélést alapvetően bűncselekmény gyanújával kellene kivizsgálni, ami az érintetteknek elég durva rémálom lenne.
Némi szürrealizmussal úgy is mondhatnám, a mostani rendszerben egy megszületett gyermek (az anyakönyvi kivonat kitöltésével és a jogalannyá válásával) az állam tulajdonába megy át, de az anyaméhben még az anyjáé – és a fenének se hiányzik, hogy az állam már az anyaméhekre is rátegye a kezét.
Tehát hogyha mondjuk valamilyen népcsoportról holnaptól azt mondja ki valamelyik ország jogrendszere, mondjuk Romániáé a magyarokról, hogy nem emberek, nem jogalanyok, vagy nem annyira emberek, mint a románok, akkor az nem gond? Nem a joghoz kell az igazságot igazítani, hanem az igazsághoz a jogot.
Józan ésszel felfogható logikus tény, nem pedig erkölcsi/spirituális, hogy az az embrió már az az ember, aki megszületése után látszik, mint ahogy a csecsemő is az az ember, aki majd valamikor teljesen kifejlett felnőtt lesz. Ha azt néznénk, életképes-e a gyerek egyedül, akkor születése után is meg lehetne ölni bűntelenül, mert jópár évig nem lenne képes fenntartania az életét egyedül. De többet nem magyarázom – ha valaki valamiért nem akarja ezt elismerni, úgyse fogja.
Úgy beszélsz az abortusz tiltásáról, mintha az valami kivitelezhetetlen rettenet lenne és mennyi szenvedést okozna pl. a spontán vetélő nőknek. 1956-ig tilos volt az abortusz, nyilván működött a dolog és nem zaklatták halálra az elvetélt nőket. Főleg ma lenne könnyebb a helyzet, ilyen orvosi eszközök mellett bizonyára jobban megállapítható, mitől vetél el valaki. De ha ez annyira bánt, akkor ha valakinek meghal a gyereke, azt se vizsgálják ki, mert milyen már egy gyászoló szülőt zaklatni olyan vádakkal, hogy lehet, ő ölte meg a gyerekét.
Amúgy én nem látom úgy, hogy veszekedés felé mennénk.
Probald ki hogy nem te donthetsz a sajat eletedrol es ne gyere a magzattal amig a no testebe van nem onallo
“es ne gyere a magzattal amig a no testebe van nem onallo” – angyalom, mi nem azt állítottuk hogy egy önálló emberke fejlődik a nő méhében, hanem azt, hogy annak sorsáról két ember kell hogy döntsön. Nem csak az aki kiszarja, hanem az is aki megcsinálta. (igyekszem a nívódat hozni, de nem egyszerű). Főleg azért fontos a közös döntés lehetőségének garantálása, mert az anyagi kötelezettségek javarészt a férfit illetik. És a bíróságot nem érdekli hogy; honnan? hogyan? miből? csak az, hogy a megítélt összeg le legyen téve az asszonyka asztalára. Mit nem lehet ezen érteni?
“Probald ki hogy nem te donthetsz a sajat eletedrol”
Eszem ágában sincs. :)
Viszont. Ha nem vagyok elég elővigyázatos, akkor férfiként könnyen elérhetem, hogy ne én döntsek a saját életemről.
Egy nő felcsináltatja magát velem, mert éppen olyan kedve szottyan, akkor fizethetek, mint a katonatiszt. Nincs ellenvetés, senki nem kérdezi, akartam-e gyereket.
Ugyan ez a helyzet a házassággal is. Ha valaki az ujja köré csavar, nyugodtan kifoszthat törvényi segédlettel. Senki nem fogja azt mondani, hogy mégiscsak igazságtalan, hogy a nő munka nélkül hozzájutott a férfi vagyonához. És, ez a vagyon legalábbis a nagyobb része, válás után is jár neki, ugyanúgy, mint a tartásdíjak is.
Ezért, semmi nem tartja egy nőt a házasságban, mivel a a házassággal is csak jól jár, a válásnál is.
A férfi pedig mindkét esetben rosszul.
Házasodásnál egy másik ember problémáit is a nyakába veszi, az helyett is köteles felelősséget vállalni, válásnál pedig gyakorlatilag megszabadítják a vagyonától, és mindent újra kell kezdenie.
“Probald ki hogy nem te donthetsz a sajat eletedrol”
Ezt a tartásdíjat fizető, illetve az akaratuk ellenére gyermeküktől megfosztott magyar férfiak tízezrei tapasztalják nap mint nap. Gondolom az ő életük téged nem érdekel. A férfiak valós diszkriminációjánál sokkal súlyosabb probléma a nők képzelt, vagyis bizonyos jövőbeni döntések utánra feltételezett diszkriminációja…
Nem ítélkezünk felettük, a tetteiket ítéljük el, amire – mint Suum is írta fentebb – vannak enyhítő körülmények, de akkor is gyilkosság marad. Kicsit kezdem unni, hogy valamiféle bigott, empátiát teljesen hiányoló, életidegen észosztó erkölcscsősznek akarod beállítani azt, aki abortuszellenes, mert ez nem érvelés, ez személyeskedés.
Egyáltalán nem arctalan tömegről beszéltem, mint írtam, a rokonságomban is vannak abortusz(ok)on átesettek.
Milyen gonoszak vagyunk, nem kezeljük emberként ezeket a nőket… Ezt honnan veszed? Kitaláció.De az nem az, hogy te meg nem kezeled emberként a meg nem születetteket, magad írtad.
Azokról a nőkről miért nem beszélsz, akik az abortusztól lettek betegek, akár fizikálisan, akár “csak” lelkileg?
Nézd. Ez tipikusan az a helyzet, amikor két rossz közül kell választani.
Nyilván, a kisebbik rossz az, amit az ember választ.
Ha a magzatot embernek tekintjük, és a szülőt kötelezzük a megszülésére, akkor ezzel a szülő nincs embernek tekintve, mert az, hogy ő mit szeretne, nem számít. Ha viszont a szülőt tekintjük embernek, akkor a magzat nincs embernek tekintve. :) Tehát, mindenképp érdekellentét van.
Abban igazatok van, hogy az abortuszt szabályozni kéne és feltételekhez kötni, de a teljes betiltás, amit te is sugallsz, szerintem több kárt okozna a társadalomnak, a nem kívánt, vagy sérült gyerekek miatt, mint amennyi haszna lenne.
És, minthogy “világi” törvényekről beszélünk, elsősorban a társadalmi érdekeket kéne szem előtt tartani ebben a kérdésben.
Szerintem az nem dehumanizálás, ha nem veszed figyelembe, hogy valaki mit akar. Pl. nem veszed figyelembe, hogy egy rabló ki akarja rabolni a bankot, megakadályozod ebben – akkor nem tekinted embernek?
Én sem teljes betiltást akarok. Tudtommal ha veszélyezteti a gyermek az anya életét, akkor ott az Egyház is megengedi az abortuszt. De nyilván ekkor sem kötelező. Szt. Gianna Beretta Molla pl. azért (is) lett szentté avatva, mert vállalta a halált azért, hogy a gyermeke élhessen.
A fogyatékos gyermekek kérdése túl messzire mutatna, ebbe nem mennék bele.
“Ha a magzatot embernek tekintjük, és a szülőt kötelezzük a megszülésére, akkor ezzel a szülő nincs embernek tekintve, mert az, hogy ő mit szeretne, nem számít.”
Nem nem számít, de az embernek a helytelen szándéka nem szabad, hogy teljesüljön, ettől még embernek van tekintve. Ha én szeretném megkapni a jegybank vagyonát és ez nem teljesül, akkor nem számít, hogy mit szeretnék és nem vagyok embernek tekintve?
Amúgy életem első nyilvnános abortusz-vitáját, amelyet még az egyetemen tartottam így kezdtem a beszédem: “Elég szomorúnak tartom, hogy konszolidált fiatal lányok tekintenek ma az abortuszra, mint a jövőben akár számukra is szükségképp felmerülő opcióra, amit egykor szinte csak prostituáltak számára volt fontos.” Persze az összes feminista tyúk megsértődött, de nem baj.
És igen: az a nő, aki ha abortuszellenes véleményt hallva felháborodik, mivel arra gondol, hogy abortuszellenes szabályozás esetén, az ő szabadsága korlátozódna, az azt jelenti, hogy az őmaga is azon életvitelűek közé tartozik, amely kiválthatja, hogy szüksége van rá, vagyis ekölcstelen*. És nem a tolvajokat kérdezzük meg a Btk.-szigorításhoz.
Gyk.: még ha félre is teszem a keresztény ideált, akkor is azt mondom, pusztán “praktikus” polgári erkölcsből fakadóan is, hogy tisztes nő, csak olyannal szexel, akit férjként és gyermekei apjaként is el tudna fogadni. Így ha “becsúszna” a gyerek, akkor se dőlne össze a világ.
Túlságosan magadra vetted a dolgokat, és egy kicsit sarkítasz is. Vagy nagyon :) Ne védekezz, fölösleges, nem támadok.
Barátok között megfér a kritika. :)
Rendben, nekem sem állt szándékomban támadni. :)
“ti ezeket a nőket egy arctalan tömegnek látjátok, és így könnyen ítélkeztek felettük.”
Remélem, nem vagyok benne ebben a “ti”-ben.. :)
Én leírtam, hogy saját magamra nézve hogy gondolkozom az abortuszról, és hogy senkit nem ítélek el, aki másként gondolja. Sőt, elméletileg még azt sem zárhatom ki teljes bizonyossággal, hogy hasonló helyzetbe kerülve (nemi erőszak miatti terhesség), az összes körülmény mérlegelése után nem borulna-e a szép elmélet, s nem döntenék-e másként. Ez a maximum, amit bárki kijelenthet anélkül, hogy valaha döntenie kellett volna ilyen helyzetben.
Kizárólag az van benne a “ti”-ben, aki ezeket a nőket egy arctalan tömegnek látja, és így könnyen ítélkezik felettük :) Senki ne vegyen magára általános alanynak címzett jellemzést, ha az nem passzol rá.
Nos én magam nem vagyok feminista de örülök hogy vannak harcos nők akik kiállnak a nők jogaiért és nem itt írkálnak. Sok sikert nekik részemről lassan befejezem mert ez az oldal elképesztően hímsoviniszta egyoldalú. Amugy bármit is válaszoltok csak azt mutatja hogy nem tudjátok elviselni ha egy nő nem veti alá magát az akaratotoknak.Persze arra kiváncsi lennék hogy otthon ki viseli a nadrágot.és hogy a kedves feleségeteknek élettársatoknak eldönthetitek e hány gyereket szüljön.Ha nem tudnátok azt mindig a nő dönti el hány gyereke van.Az a férfi aki ezt nem tudja azt csak sajnálni tudom.
Legalább féltucat különböző kórtünet felismerhető rajtad a pszichiátria nagykönyvéből, szerintem tényleg keress segítséget, a saját érdekedben.
Egyébként sokat elmond, hogy még azt sem bírtad felfogni, abortuszkérdésben pont a te oldalad mellett érvelek. Nem a weblap soviniszta, hanem az előítéleteid.
“Nos én magam nem vagyok feminista” – én személy szerint sosem azoktól a nőktől tartottam akik feministának tartják magukat, hanem azoktól; akik váltig állítják bizonygatják, hogy ők bizony nem azok.
“Ha nem tudnátok azt mindig a nő dönti el hány gyereke van.”
Éppen ez a problémánk. Egy férfinek ebbe nincs beleszólási joga, ha a nő úgy dönt, hogy gyerekezni akar, akkor a férfinek is akarni kell, kötelező fizetnie. Ha a férfi szeretne gyereket, de a nő nem, a nő akkor is elvetetheti a férfi akarata ellenére.
Ez, akárhogy is nézem, durván igazságtalan, és egyenlőtlen. Nincsenek meg az egyenlő jogok és kötelezettségek. Azaz, a nőnek joga van csak, a férfinek pedig kötelezettsége, ha a nő úgy dönt, érvényesíti a jogait.
Ha azt vesszük, hogy a reprodukciós önrendelkezés alapjog, akkor a férfiaknak is kell, hogy legyen beleszólásuk abba, hogy akarnak-e apák lenni, vagy sem.
El kéne már végre jutnunk oda, hogyha megyek az utcán és megtetszik egy nő, akkor arra rámutatva, annak kötelessége legyen nekem gyereket szülni.
Itt többről van szó. Ha csak ennyit látsz az oldalból, akkor nem is érdemes tovább olvasnod.
Fiúk, le a kalappal! Csodálatra méltó a türelmetek, az önkontrollotok, hogy civilizáltan, úriemberként tudtok reagálni M.K. kritikán aluli böffentéseire.. :)
Ismered a mondást, miszerint mindenki jó valamire
Még szakértőknek is nehéz állást foglalniuk, laikusként pedig talán csak magánvélemény fogalmazható meg. Csupán néhány kérdés merült fel bennem, ami tisztázása nélkül nem lehet megoldást találni.
A petesejt és a hímivarsejt egyesülése már egy új ember? Mekkora sejtsűrűség, méret, idő, súly alapján számít embernek? Mikortól számít önálló lénynek? Mikortól van saját lelke? Ki dönthet a sorsáról? Miért lenne csak a nő testének a része, ha a férfi DNS-e is benne van? Miért ne lenne a nő testének a része, ha 100%-ban benne van, tőle függ, szimbiózis áll fenn? Az állapotos nő dohányzása, alkoholizálása, drogozása vajon gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés? Ha egy teljesen új DNS jön létre, akkor már megérdemlik az alapjogok, mint minden más egyedi DNS tulajdonost? Az egypetéjű ikreknek a lelkük is osztódik? Az egypetéjű ikrek DNS-e azonos, ők akkor csak együttesen emberek?
Nem egyszerű :))
Egyszerüsítsük le a helyzetet. Besikerül a gyerek.
Opció 1: A férfi és a nő úgy döntenek, hogy szeretnék, felnevelik. A törvény minden téren szabályozza ennek a módját.
Opció2: A férfi és a nő úgy döntenek, hogy abortálják. A törvény minden téren szabályozza ennek a módját
Opció3: A férfi szeretné a gyereket, a nő viszont úgy dönt, hogy abortálja. SEMMILYEN beleszólása nincs törvény szerint a férfinak, és semmilyen hátrányt nem szenved a nő.
Opció4: A férfi abortálná a gyereket, a nő viszont megtartaná. SEMMILYEN beleszólása nincs törvény szerint a férfinak. Ráadásul jogi és anyagi kötelességeket kap a nyakába egy életre.
Hol is van itt a jogegyenlőség? Hol is van itt a patriarchális elnyomás? Na, ezért rühellem én a feminizmust többek között.
A férfiak ebbe nem igazán szólhatnak bele(abortusz vagy szülés) mert nem az ő testük, nem ők az érintettek ( esetlegesen nem ők halnak meg, nem ők vakulnak meg, nem ők esnek ki a munkából bizonyos időre, stb.) a szülésnél vagy az abortusznál. Hogyan lenne igazságos? Szerintetek az lenne az igazságos ha a biológiai apa mondaná meg, hogy a nő szüljön, vagy sem? Itt a beleszólási arány nem lehet 50-50% mert nem a férfi viseli elsősorban a következményeket. (Tartásdíjról annyit, hogy akitől egy FIÚ nem akar gyereket azzal nem fekszik le vagy sokszorosan védekezik, ha nem húzott gumit akkor 18 évig megszívta, remélhetőleg senki sem kötelezte a fiút arra, hogy lefeküdjön a lánnyal)
A magzatnak és az anyának kellene döntenie, ami ugye lehetetlen…ezért marad az anya.
És aki gyilkosságnak tartja az abortuszt, az akkor minden fennálló körülmény esetén gyilkosság a,b,c,d,pont esetén is az csak más indokokkal.
Tehát a saját gyerekéhez semmi köze…? Ő nem érintett abban, lesz-e gyereke vagy sem? A tartásdíjról annyit… akkor az abortuszhoz meg annyit, hogy egy nő ne feküdjön le egy férfival, ha nem akar tőle gyereket, senki se tartott a fejéhez pisztolyt, ha nem vett be bogyót, megszívta.
Nem azt írtam, hogy semmi köze hanem “A férfiak ebbe nem igazán szólhatnak bele”. Tanácsot adhatnak a párjuknak, megpróbálhatják rábeszélni vagy lebeszélni, de ennél többet mit tehetnek? Ha például egy egy éjszakás kalandból fogant a gyerek, akkor lehet, hogy a nő nem is emlékszik a férfira. Az apaság nem biztos(mert mástól is lehet a gyerek) az anyaság az, ami biztos. Persze a biológia nyilván nem az egyenlőségre törekedett, mert akkor közösen “hordanák ki” a gyereket, ami lehetetlen akkor természetesen 50-50% lehetne. Ezzel nincsenek elnyomva a férfiak, hogy a nők dönthetnek a bennük fejlődő magzat sorsáról 12 hetes koráig. Ki más döntene? A férfi garantálja a nőnek, ha elveteti a gyereket és mondjuk valami maradandó károsodás éri(mert előfordulhat) a férfi megtéríti az árát vagy ha kihordja a férfi döntésére és akkor lesz valami komplikáció, akkor azt is magára vállalja a férfi? Nem a férfiak bőrére megy sem a szülés, sem az abortusz.
Hogyan képzeled a férfiak döntési jogát ezen esetben?
“Ezzel nincsenek elnyomva a férfiak, hogy a nők dönthetnek a bennük fejlődő magzat sorsáról 12 hetes koráig. Ki más döntene?”
A faszi, mert a lényeg belőle van.
Ha az abortusz emberi jog, legyen az is, hogy ne kelljen nem kívánt gyerek után tartásdíjat fizetni, és a férfi elmehessen egy bordélyházba.
Mi köze az abortuszhoz a kurvázásnak?
Megpróbálom kitalálni, mire gondolsz: Valószínűleg arra, hogy a prostituálthoz járó klienst büntessék. De ennek még mindig nincs köze az abortuszhoz és a nő ebbéli “önrendelkezési” jogához.
Saját testről való önrendelkezés férfi esetében is, ha bordélyházba megy.
A magzatot a jogszabályok nem tekintik embernek 12 hetes koráig, mert ha annak tekintenék akkor emberölés lenne az abortusz. De a már megszületett gyerek az ember és emberi jogokkal rendelkezik, és lehet, hogy a gyermeknek az lenne az érdeke, hogy az apa/anya is támogassa anyagilag/érzelmileg. (sőt valószínű hogy ez a gyermek érdeke)
És mi van ha én nem akarok apa lenni? Miért nekem keljen anyagi felelősséget vállalni úgy, hogy nincs is beleszólásom? Miféle jogállam az ahol egy nő szabadon kotorászhat egy férfi pénztárcájában egy gyerek érdekében akinek a megszületését a férfi nem is akarta?
Támogatom az abortusz ügyén a “nő teste, a nő döntése” felállást de akkor a felelősség is kizárólag a nőé legyen. Vagy ha a felelősség áthárítható a férfiara akkor legyen az áthárítható a nőre is. Tehát ha én mint apa szeretném a gyereket de a nő elveteti akkor igenis fizessen a nő az apaság megfosztásáért méghozzá milliókat hisz a férfi is milliókat fizet ki gyerektartás címen éveken át.
Ha nem akarsz apa lenni akkor nem dugsz. Ha nem akarod a gyermek megszületését, akkor milyen jogon kotorászol egy nőnek a puncijában?:):) A férfinek is felelősséget kellene vállalni, ha lefekszik valakivel. Ja mert megcsinálni könnyű a gyereket csak már ha ketten csinálták, nem illik minden felelősséget a nőre róni. A férfinek csak fizetnie kell(nem kell orvoshoz hordani, iskolába vinni, öltöztetni, ápolgatni ha beteg stb). Ha a férfi nem köteles gyerektartást fizetni azzal a gyerek joga csorbul és részben az anyáé is.(2 ember joga akik egy csonka családot alkotnak) Nekem nem áll érdekemben, hogy gyerektartás fizetve legyen mivel a páromnak másik nőtől van pár gyereke, de azt mondom, hogy a gerinces férfi feléri ésszel, hogy az ő saját gyereke is amint kibújt az anyjából.
“Tehát ha én mint apa szeretném a gyereket de a nő elveteti–>” Elveteti és azt mondja, hogy nem tőled volt a gyerek. Itt próbálj meg igazságot tenni. (Ha megszüli és a szülésnél megvakul vagy valami baja lesz, akkor vállalod a felelősséget érte?)
“Ha nem akarsz apa lenni akkor nem dugsz.”
Akkor meg nyeljétek erősen.
“de azt mondom, hogy a gerinces férfi feléri ésszel, hogy az ő saját gyereke is amint kibújt az anyjából.”
Akkor mivel én nem szavaztam a demokratákra, az általuk hozott törvények rám nem vonatkoznak.
xyz, akkor ha nem akarsz anya lenni, ugye te sem fekszel le senkivel? Hiszen tudjuk, 100 %-os védelem nem létezik. Amúgy se feküdjön le egy nő olyan férfival, akit nem tudna a gyereke apjának elfogadni, ilyen egyszerű ez.
Hogy lehet erről így gondolkozni? Látom, az cseppet sem zavar, hogy a férfiak 0, azaz nulla reprodukciós joggal rendelkeznek: Ha létrejött a terhesség, az lesz, amit a nő akar. A férfi hiába szeretne apa lenni, hiába vállalná szívesen, hogy világra jövetele után felneveli, jelenleg semmi köze a saját gyereke életben maradásához, nem akadályozhatja meg, hogy a saját anyja támadjon a gyerek életére, akinek óvni, táplálni és védeni kellene a fejlődő magzatot. A nő ugyanígy kényszerítheti apaságra is a férfit. Tehát joga nincs semmihez, fizetnie viszont kötelező, minimum 18 évig, ha a nő úgy dönt.
Szerinted ez igazságos? Azt a femináci idiótaságot meg felejtsük már el végre, hogy “az ő teste, az ő döntése”. Nem, nem a nő teste a magzat: a magzat egy külön test, egy másik kis emberke… Vagy a nőknek 2 szívük, két fejük, orruk, szájuk stb. van…?
Nem igazságos, de az igazságos lenne, ha a férfi dönthetné el, hogy a nő megtartsa vagy elvetesse a magzatot? Ne haragudj, de itt a nőnek nagyobb beleszólása van, mert az ő bőrére megy a játék. Láthatási joga van az apának, ha fizeti a tartásdíjat, nem?
Akkor úgy lenne a helyes, hogy az ő teste benne a magzattal és a férfi döntése, vagy hogyan? Számomra elég nyomós érv, hogy a magzat bennem van és nem másban, ne más döntse el, hogy megszüljem vagy elvetessem. Azt gondolom, ez negatív diszkriminció a férfiakkal szemben, de ha a férfi dönt a nőről és a benne fejlődő magzatról, az másmilyen diszkrimináció. De végül is ha egy nő nem akarja megszülni semmi áron a gyereket, akkor meg tudja oldani, hogy elvetéljen, leesik a lépcsőn “véletlenül” vagy ehhez, hasonlók. A magzat a nőtől függ amíg az a testében helyezkedik el, szerintem…
“Ne haragudj, de itt a nőnek nagyobb beleszólása van, mert az ő bőrére megy a játék.”
Mondjuk a faszinak mindegy, hogy napi 8 órát nyom le, vagy 12-t.
“Számomra elég nyomós érv, hogy a magzat bennem van és nem másban”
Rakasd át egy béranyába, hogy alakzat tipp-topp maradjon, fizesse azt is a balek.
“de ha a férfi dönt a nőről és a benne fejlődő magzatról, az másmilyen diszkrimináció.”
Most legyen így pár évtizedig az egyenlőség jegyében.
“Amúgy se feküdjön le egy nő olyan férfival, akit nem tudna a gyereke apjának elfogadni, ilyen egyszerű ez.”
Kurvák nem nők?
Mert az már kurva, aki lefekszik valakivel, akit nem a jövendőbeli gyermeke apjának tekint? Számomra a kurva az aki pénzért létesít szexuális kapcsolatot:)
De ennyi erővel, amúgy se feküdjön le egy férfi olyan nővel, akit nem tudna a gyereke anyjának elfogadni…
Az bizony egy KURVA.
Számomra az a kurva, aki mással fekszik le.
Lehet más gyerekének az anyja, nem csinálunk belőle problémát.
És az a férfi, aki mindenkivel lefekszik, az egy menő alfaférfi:D A nő meg fogja vissza magát, akkor is ha szingli, ne legyen egyéjszakás kapcsolata, ne feküdjön le azzal a férfival, akit megkíván. Így már érthető az a nő aki már 3 férfivel lefeküdt, az kurva, de az a férfi aki 3 nővel lefeküdt az egy jópasi, aki ért a nők nyelvén. Nyilván nem érdem, se férfiaknál sem nőknél, ha sok emberrel lefeküdt, de kurvának titulálni valakit azért, mert kiéli a szexuális vágyait(férfiakat ugyanezért megtapsolni)elég furcsa.
Megkívááán? Mondom, hogy egy KURVA.
Én nem tapsolom meg őket, lemészárolnám mindet. A nyálas kis picsanyaló buzikat.
Akkor számodra kb. mindenki kurva, mert nagyítóval találsz olyan 30 év kor alatti hölgyeményt, aki csak 1 férfivel feküdt le. De jogos van hozzá, csak nekem furcsa egy kicsit:)
Mi az, hogy eggyel lefeküdt? KURVA.
Bocsiiiii:D Nem fogtam, hogy viccelsz:D Csak az a nő nem kurva aki veled szexel? Vagy az is az?:):) Pozitív hozzáállás:D:P
Igen, az egy alfaférfi, az a dicsőség ha valaki sok hegyet megmászik, nem az ha dombot mindenki megmássza. :)
Az is csak addig nem KURVA, amíg nem lép le valami nagyobb faszúval.
A dombnak elég szégyen, hogy mindenki megmászta…Nem hiszem, hogy a mai világban akár a férfinek akár a nőnek nehéz lenne szexkapcsolatot, találni, szóval egyiknek sem dicsőség. Én úgy gondolom, hogy az a férfi, aki minden nővel összefekszik, megbízhatatlan, nincs önuralma és nemi betegségeket terjeszthet igen könnyen és ez természetesen a nőkre is vonatkozik. Illendő dolog lenne a mai világban ha senki sem 10-15 emberrel feküdne össze élete során hanem 2-3mal, vagy kinek, hogy. Nekem ebbe nincs beleszólási lehetőségem én nem is rám tartozik, hogy ki kivel fekszik le, de van egy határ számomra…
A férfiak is elhagyják a nőjüket feszesebb mellűekért, nem?
Nem, csak kipróbálják, a férfiak általában nem hagyják cserben a másikat, ez a nők szokása.
“és nemi betegségeket terjeszthet”
Nemi betegségeket azok a ringyók terjesztenek, akik összeungabungáznak valami afromagyarral, aztán a naiv simamagyar palimadár, meg meglátja benne a barátnőt.
Az viszont baj ha a nők is kipróbálják:) A férfiak is elég könnyen lelépnek azért. Jó én becsülöm a férfiakat, főleg a sajátomat:) de azért se a nő se a férfi nem matyóhímzés:D Mindkettőnek elég sok szar tulajdonsága van, főleg a nőknek(nekem) ezt a saját párkapcsolatomból és azokból amiket látok azokból vezettem le, hogy a nőknek szarabb emberi tulajdonságaik vannak… sajnos. Én így látom, és mindenkinek javaslom, hogy próbálja kiköszörülni a hibáit…
“Nekem ebbe nincs beleszólási lehetőségem én nem is rám tartozik, hogy ki kivel fekszik le, de van egy határ számomra…”
Minden nőnek kötelezően be kéne jelölnie fécbukkon, hogy kik dugták már meg, meg, hogy a balfaszok kiket dugtak meg és így kirajzolódhatna egy térkép az erkölcstelen fertőről.
Mentségemre legyen, hogy titeket olvaslak és próbálok törekedni a nőiségem pozitív oldalának kibontakoztatására:D Inkább kivesebb mint több sikerrel. Túl lázadó és liberális vagyok sajnos:(
“Mindkettőnek elég sok szar tulajdonsága van”
Mégiscsak kell ide az űbermencs.
Naooo te valami komikus vagyoool?:D:)
Liberósok meg lázadás? Mi ellen?
Nem tudom:D Mivel magyar vagyok nagyon jó érzés elégedetlenkedni:D És lázadozni meg minden, remélem nem bántok meg itt senkit, igyekszem visszafogni magam:D
Jaa a konzervatívok ellen lázadni király:D:D próbáljátok ki :)
Nem, én gyűlölködő vagyok, csak most iszom.
Pukkasszunk inkább liberálisokat.
A liberálisok nem pukkadnak:(:S vagyis tapasztalatim szerint nem:D Kedves Nao te mindig olyan rövid tömör és velős kommenteket írsz:D vagyis, ahogy eddig szemléltem a munkásságod itt férfihangon:D Naa mindegy:D jó hétvégéééét ciaoooo:D
“Nem hiszem, hogy a mai világban akár a férfinek akár a nőnek nehéz lenne szexkapcsolatot, találni, szóval egyiknek sem dicsőség.”
Látszik mennyire fogalmad nincs a dolgokról, a férfinak max akkor könnyű szexkapcsolatra szert tenni, ha elég sok pénze van… (és az is egy alkalom csak…)
Ha semmiképpen se akarsz gyereket, akkor nő létedre se szexelj! Ha semmiképp se akarsz anya lenni, akkor nem dugsz. Baromi egyszerű. Érthető?
Ha meg álságosan csalsz be gyereket a férfinek, viseld te egysedül a következményeit. Ha tilos erőszakkal anyává tenni, azonosan tilos bárkit álságosan, vagy erőszakkal apává tenni is.
Ha meg mégis, és becsúszott a hiba is, ne told másra a saját felelősségedet! Megszívtad, ennyi…
Tehát ha nem akarsz gyereket, ne szexelj! Mégegyszer kérdezem, megértetted?
“Ha meg álságosan csalsz be gyereket a férfinek, viseld te egysedül a következményeit.” A férfi előtt IS van 2 lehetőség óvszer vagy az, hogy nem szexel…
álságosan…ez vicces, nem hiszem, hogy hemzsegnének azok a nők, akik be akarják csapni a párjukat, hogy ráerőltessék az apaságot…
Csak úgy.
http://jonapotkivanunk.hu/a-legtobb-no-tobb-vasat-tart-a-tuzben/
:D És? Nekünk szabad:P A nők szexuális igénye nagyobb valószínűleg…hehe
“Sajnos azokat az időket éljük, amikor a holtomiglan-holtodiglan ígérete nem garancia semmire, néhány nő talán pont ezért gondolja úgy, hogy biztos, ami biztos, bebiztosítja magát, a tűzben tart egy második férfit is, aki tárt karokkal várja őt, ha netán rosszra fordulna a helyzet.” (Idézet a linkelt cikkből. Forrás: nlcafe.hu; kiemelések tőlem.)
Világos, mint a vakablak. Az NLC panaszkodik “az időkre” (amelynek a megteremtésében a többi liberális médiummal együtt könyékig – ha nem jobban – benne van), és hát szegény-szegény nők kénytelenek “bebiztosítani magukat” egy másik kannal. Mindig a nő az áldozat, ismét megtudhattuk, ha a napi 9000+ ismétlés ellenére egy pillanatra is elfelejtettük volna. (Arra van előre, amerre a feminista néz a ló hátán, nem pedig amerre a csóri állat feje van…)
Bizony tömeges, tehát valóban hemzsegnek azok a nők, akik erőszakkal tesznek apává férfiakat. Ez nem más, mint brutálisan elkövetett nemi erőszak. Ha ez nem tetszik azt megértem, hiszen az is ehhez hasonló bűn, ha valaki nőket tesz anyává erőszakkal. Mindig azon csodálkozom, mennyire elutasítod az egyenlő bánásmód és az egyenjogúság elvét.
Erőszakkal csak úgy lehet apává tenni valakit, ha a nő megerőszakolja a férfit, de ilyen esetekben a nőnek börtönben a helye…ha a férfi nem húzott óvszert az gáz…akkor a nő nem tette erőszakkal a férfit akarata ellenére apává…
“Erőszakkal csak úgy lehet apává tenni valakit, ha a nő megerőszakolja a férfit...”
Nem!
Ha valakit akár csellel, hazugsággal, átveréssel egy általa nem kívánt helyzetbe kényszerítenek, azt erőszaknak nevezzük.
A következményei súlyossága miatt pedig jogosan nevezhetjük brutálisnak is.
De basszus, a hazugságot nem büntetheti a törvény, mert mindenki börtönben ülne:D Nem kell elhinni, ha azt mondja, hogy gyógyszert szed és ennyi… Felhúzni minden egyes alkalommal az óvszert…
“De basszus, a hazugságot nem büntetheti a törvény, mert mindenki börtönben ülne”
Igaz-igaz, még az összes demokrata bekerülne.
Épp a napokban egy fiatal kolléganőm elborzadva mesélte, hogy nem egy ismerőse így fogott férjet magának. Sokáig el sem tudta képzelni, hogy ilyen létezhet, de az utóbbi néhány évben rájött, hogy bizony nem is olyan ritka ez a jelenség.
Bár már régen is voltak ilyesmik, amikor a hozomány volt a légypapír.
Ha nem akarsz gyereket, védekezz, vagy pedig ne szexelj! Az erőszakkal – tehát nemi erőszakkal egyenértékűen – tőrbecsalt férfiaknak pedig nem hogy gyerektartást ne kelljen fizetniük, de sújtsa a törvény megfelelőlen az ilyen nemi erőszakot elkövető nőket! Úgyanúgy, mint ha fordítottan történne. Tehát mint ahogy ha erőszakkal tenne valakit, akarta ellenére is anyává a férfi.
OK tudom, te egy feminista vagy.
Na de még akkor is meg kellene tudnod magyarázni, hogy miért tartod jónak, ha egy nőnek több, egy férfiank meg csak kevesebb joga van. Akármihez…
Tehát magyrázd meg, légyszi egyértelműen és egyenesen, hogy mitől képzeled azt, hogy a nőknek sokkal több jog járjon, mint a férfiaknak.
Honnan és mitől gondold azt, hogy harcolnod kelljen az egyenjogúság és az egyenlő bánásmód ellen?
Honnan származnak ezek a férfigyűlölő elgondolásaid?
Konkrét és pontos válaszokat kérek!
Nem gyűlölöm a férfiakat:D De ha felelősségteljes és egyáltalán nem akar a nőtől gyereket akkor vagy nem szexel vele vagy húz óvszert, és így senki sem teszi apává, bár azt nem nevezném apának aki lelép amint megszületett a gyerek vagy még hamarabb? Az férfiellenes, hogy a nő dönthessen a benne fejlődő magzat sorsáról? A férfinek kellene eldönteni, hogy a nő abortáljon vagy szüljön?
“Honnan és mitől gondold azt, hogy harcolnod kelljen az egyenjogúság és az egyenlő bánásmód ellen?” Nektek nem felel meg az, hogy a nő (akiben benne van a magzat, aki átéli az abortuszt vagy a szülést) dönthet a magzat sorsáról? Ha nem dugtok, nem lesztek apák ha annyira fostok az apaságtól, ár nem tudom szebben írni… vagy felhúzzátok azt a kibaszott gumit… bocs részeg vagyok egy picit szóval naaa hőzzatok gumit vagy ne dugjatok és ennyi a nőnek van választsa abortusz vagy szülés és pont.. nektek nincs sajnos… elég gáz lenne ha a férfi döntene a nője és a nőben fejlődő magzat sorsa felett.
Nincsene férfigyűlölő elgondolásaim… ezzel én nem gyűlölők senkit csak ha a férfi megcsinálta(van apasági teszt) márpedig megcsinálta azt a kibaszott gyereket… akkor fizessen bassza meg… ennyi eztgondolom… a nő neveli a nő eteti gondozza általában a férfi 15e fttal hozzá tud járulni és azon felül lszarhatja a napi 24 órás munkát ami a csecsemővel és kisgyerekekkel van… bocs ha durva voltam, naa
“Az férfiellenes, hogy a nő dönthessen a benne fejlődő magzat sorsáról? A férfinek kellene eldönteni, hogy a nő abortáljon vagy szüljön?”
Igen, az férfiellenes, ha a nő a férfit, az apát kihagyja a döntésből, esetleg elhallgatja előle a terhesség tényét, akár megtartja a gyereket, akár nem. A nőben fejlődő magzat nem csak úgy magától kezdett el fejlődni, kellett hozzá egy megtermékenyítő férfi… Ugye, azt nem cáfolod, hogy némi köze neki is van ahhoz a gyerekhez. ;)
Emlékszünk még erre a jelenetre a világ egyik legjobb filmjéből, amelyben Michael Corleone kicsit durva körítéssel tálalva tudja meg, hogy a felesége nem elvetélt, hanem elvetette a gyereket? “Fiú volt, és én megöltem…”
http://www.youtube.com/watch?v=_g9RI0GgRIQ
“Igen, az férfiellenes, ha a nő a férfit, az apát kihagyja a döntésből, esetleg elhallgatja előle a terhesség tényét, akár megtartja a gyereket, akár nem.”
Hogyan képzeled el a férfi beleszólási jogát? Ő mondja meg a nőnek, hogy mit tegyen? Közösen is dönthetnek ha ugyanazt akarják, de ha a férfi és a nő mást akar, akkor kié legyen az utolsó szó?
“Emlékszünk még erre a jelenetre a világ egyik legjobb filmjéből”
Ez a film jó sose volt.
“de ha a férfi és a nő mást akar, akkor kié legyen az utolsó szó?”
Természetesen az enyém.
A férfinek is felelősséget kellene vállalni, ha lefekszik valakivel.
Az megvan, hogy gyakorlatilag nincs férfiak számára fogamzásgátló készítmény? Akkor hogyan vállaljunk felelősséget, ha egyszer csak a nők számára vannak lehetőségek?
Egyébként a megbízható, férfiaknak szánt fogamzásgátlót is a feministák blokkolják, hiszen így a kezükben tarthatják a reprodukciót (huh, de steril ez így megfogalmazva, de erről van szó). Soha az életben nem engednék ki ezt a hatalmat a kezükből, hiába ágálnak szavak szintjén mellette, mondván, “miért a nők testét bombázzák mesterséges hormonokkal a férfiak kényelme és élvezete miatt”? (Az más kérdés, hogy a mesterséges hormonok valóban mérgek és ártalmasak a női szervezetre, de a feminácikat nem ez aggasztja…)
Az is mindig kimard, hogy a nő kényelme és élvezete miatt is egyszerűbb a fogamzásgátló tabletta vagy injekció.
Kedves Brandon, az óvszert minek neveznéd? Bármikor felhúzhatod, senki sem fog tiltakozni ellene. Nagyon örülnék neki ha a nők helyett a férfiakat sújtanák a hormontartalmú és spermicidtartalmú készítmények káros utóhatásai…
Ez nagyon konstruktív javaslat, fizessen milliókat, ha férfi akarata ellenére veteti el gyereket. :)
Miért nekem keljen anyagi felelősséget vállalni úgy, hogy nincs is beleszólásom? Miféle jogállam az ahol egy nő szabadon kotorászhat egy férfi pénztárcájában egy gyerek érdekében akinek a megszületését a férfi nem is akarta?
Itt a lényeg. A női reprodukciós jogok az “önrendelkezés”, a nők eldönthetik, mikor kitől akarnak gyereket. Azaz, ki tartsa el őket. Férfi reprodukciós jogok persze nincsenek. Minthogy férfi fogamzásgátló sincs. Kizárólag a nő jóindulatán múlik, mikor, kit paliz be. Ráadásul. Franciáknál már elég, ha a nő rádfogja, hogy apa lettél, mert már apasági tesztet sem csináltathatsz, mert az is bűncselekmény, ha tudni akarod, vajon tényleg a saját gyerekedet tartod-e el, vagy a szomszéd kockahasú gitárosfiúét.
Ja meg a nőnek hogy jól lehúzhasson egy gazdag pasit, akinek azt hazudja, hogy bevette a tablettát…
Akkor a férfi ne higgyen a nőnek és húzzon az esetek 100%-ban óvszert, én nőként nem bánnám, tekintve, hogy ne célom teherbe esni…sőt sok nő nem bánná, ha a párja jobban odafigyelne a védekezésre
Nyaljál fagyit nejlonzacskón át.
Uram ég micsoda tragédia az óvszerhasználat… szegény férfiak:D a matriarchális elnyomás kényszere miatt a farkukra kell egy idegen gumiszerű anyagot felgyömöszölniük, a szívem megszakad értük…
Gyömöszöld fel a száddal, de tudod mit, ha már ott vagy, nem is kell, mehet oda is. Aztán lenyelni, nem kiköpni.
Ilyen szörnyű problémák vannak az óvszerrel? Ennyire ellenségesen hozzáállni az egyik legbiztosabb védekezési formához, ami nem csak a nem kívánt terhességtől, de a nemi betegségektől is véd.. ezzel magad minősíted, úgy érzem.
Védekezni? Mi ellen? Gyerek ellen? Nem kell. Betiltani mindenféle gátlót, ne csak a szutyadék szaporodjon. Előírás minimum 7 gyerek/nő.
Látod, ha a nők csak velem feküdnének le, nem terjednének a nemi cuccok. Beszéld rá őket légy szíves.
Nagyon humoros kedvedben találtalak… A szutyadék kifejezés alatt mit értesz?
Hát a patkányokat.
Ha nem célod teherbe esni, akkor védekezz! Ha nem bízol meg a módszerekben, akkor ne szexelj! A legtöbb férfi nem bánná, ha a párja jobban odafigyelne a védekezésre. Na meg azt se bánnák a férfiak, ha nem tennék őket erőszakkal apává. Na itt kezdődik a családon belüli erőszak… megerőszakolni a férfit… ez miért elfogadottan minden napos gyakorlat?
Akkor a férfi ne higgyen a nőnek és húzzon az esetek 100%-ban óvszert
Egyrészt kényelmetlen zacskóban csinálni, másrészt, nem sokat ér. A kizárólag óvszerrel védekezők 10%-a ugyanúgy teherbe esik. Egyik leggyengébb fogamzásgátlási módszer. Nézz utána Pearl index címszó alatt a neten a fogamzásgátlók hatékonysági rátájának.
Ráadásul az óvszer nem is olcsó – főleg aktív szexuális életet élő pár esetében.
Egyik ismerősőm tabletta mellett esett teherbe, szóval ennyit a pearl indexről… A tablettával az a baj, hogyha van egy hányásos betegséged, akkor át is lehet térni gumi óvszerre az adott hónapban…sőt vannak olyan készítmények amelyek kimossák a tabletta hatóanyagát, ennyit a megbízhatóságról… a nő egyszer elfelejti beszedni, akkor lőttek a biztonságnak…
“Egyrészt kényelmetlen zacskóban csinálni, másrészt, nem sokat ér.” Ja hát persze kényelmetlen… inkább a nő menjen abortuszra vagy szenvedjen a fogamzásgátlók hatásaitól, az nyilvánvalóan kényelmesebb(a férfinek):
“Az ő pénze, az ő döntése.” – Íme az antifeminizmus egyik jelszava!
nem itt kene, de az avatarod nagyon gonosz, basszuskulcs, szedd le! plíz.
:o) Mos mér? Mer nyamnyam? ;o)))))
mertektarto szex es politizalas mellett siman megy az aszex es az apolitika :)),
de kekszet, pláne pilótát,
nem emlékszem mikor ettem utoljára…
(fel is telóztam az apukámat, h hozzon nekem…).
Oszt ezt még itthon gyártják? Vagy már ezt is valami szartrágya cseh, szlovák, vagy lengyel gyárban?
Avatárok jönnek és mennek. Még a szájban turkálós avatár kapcsán írtam, hogy lesz ilyen és olyan is a későbbiekben. Azóta volt már süni, Stirlitz, landwasserschlepper, Pizza a Hutt, sírós nyuszika, instant előrecsomagolt férfi stb. Minden alkalommal igyekeztem a profil leírást is ennek megfelelően módosítani. Mindezek a későbbiekben is hasonlóképpen alakulnak majd. Tegnap pilótakekszes hangulatom volt, így változott az avatárom is. Újabb avatárok megjelenésére is számítanotok kell, tudatom mélyén érzek valamit mozgolódni, ami könnyen lehet hogy egy újabb avatár megjelenésében fog kulminálódni.
A mostanihoz csak annyit tennék hozzá, hogy nyami-nyami!
“tegnap pilótakekszes hangulatom volt”
az milyen?
Az jóóó! :o)))
Amikor lelki orrodban érzed a kakaó és a vanília illatát, és bevillan a két színű keksz. És már rágcsálod is lefelé az egyik felét, hogy hozzájuss a kakaós krémhez. És azt is lehámozd és marad a finomság másik fele, amely még egy kicsit kakaókrémes. És aztán elnyammogod az utolsó morzsát is.
Ez egy életérzés. Illatos, édes, ringató. :o))
Én először mindig a vaniliás korongot kaptam le egy pattintással a második etappra hagyva a csokis felét és az ugyancsak csokis tölteléket. :-)
Én is ilyen kis ínyenc voltam, a legfinomabb részt hagytam a végére. Először mindig a keksz sima felét ettem meg, azt kívánva, hogy bárcsak mindkét keksz csokis lenne. :)
Ti nem tudtok enni. Egyben kell bekapni és összerágni, nem szétszedegetni, meg farigcsálni.
Végső soron a pilótakeksz ha nem is szimbóluma, de mégis része valaminek. Egy időszaknak, amelyre kissé borongós hangulatban gondoltam vissza a tegnapi napon. Amikor az ember még gyerek volt ill. fiatal, a dolgok mai szemmel sokkal egyszerűbbnek tűntek és nagydobozos kiszerelésben is lehetett venni pilótakekszet (meg vaniliás karikát), az Africana csokinak meg nem volt belső sztaniolos csomagolása. Miközben jó pilótakekszes képet kerestem a hangulatot megerősítendő ilyesmiket hallgattam, mint ez vagy éppen ez…
Szóval a piótakekszes hangulat valami ilyesmi.
Tényleg ez lenne a korrekt, a nőnek szabad az abortusz. A nem kívánt gyerek után viszont nem kell fizetni gyerektartást a férfinak. Legalább nem feküdne össze fűvel-fával sok nő.
Valójában a ma divatos erkölcsi és jogi szabályok alapján valakinek az érdekei mindenképpen sérülnek. Egyszerűen nem lehet abszolút igazságosan kezelni ezeket a dolgokat. Társadalmi szinten pedig már jóideje meghatározták a fontossági szint szerinti sorrendet. Ez alapján a sorrend: 1, nő ; 2, gyermek ; 3, férfi.
Alapjában ezzel a sorrenddel különösebb problémám nincsen is. Ez nagyon ősi dolog és ahogy korábban cikkben és kommentben egyaránt leíratott, faji túlélés szempontjából kifejezetten fontos lehetett. Ezért a társadalmi áldozatvállalásért a férfiak több privilégiumot kaptak cserébe az egyensúly okán. Amiért felelősséget vállaltak a közösség nőiért és gyermekeiért és adott esetben ezek védelmében az életüket, egészségüket is feláldozták, megkapták az irányítás jogát (és felelősségét) valamint a pinához való szabad hozzáférés jogát. Mindezekhez idomultak a férfiak személyisége és képességei is. És ez így volt jó…
Korok jöttek és mentek, változtak az idők, beköszöntött az indusztriális korszak. Mindaddig a természetes szerepek modernizált változataként az egykeresős modell alapján működtek a dolgok, ám a gőzgépek megjelenésével, a nagyipari textilgyártással általánossá vált a szerezett keretekben alkalmazott női- és gyerekmunka. A gépek, a technikai civilizáció átformálta a társadalmi viszonyokat. Megtörte az egykeresős családmodell viszonyait. A gazdaság mesterséges (ha nem is teljesen tudatos) felpörgetésével becsatlakoztatta a nőket is a munkaviszonyokba. Kétkeresős családmodell alakult ki. Ez hosszú távon természetesen nem járt családi szinten reáljövedelem bővüléssel. Érdemben ma két felnőtt kereső nem keres többet, mint korábban egy kereső. Ez természetes is így, hiszen érdemi erőforrásbővülés nem történt, másrészről a jelenlegi rendszer egyik jellemzője, hogy fenntartsa a társadalmi igazságtalanságokat, hiszen ezek működésének egyik alapja.
Leginkább tehát a XX. század folyamataként a nők új társadalmi szerepekben találták önmagukat, akár akarták akár nem. Ha párhuzamokat akarnánk keresni, rögtön adódik a XIX. sz. nagy társadalmi változása, a munkásság megjelenése. E változás ideológiájának megjelenése és fejlődése, a különböző munkásmozgalmak berkein belül szükségszerű volt, mintegy ideológiai alapvetése az új társadalmi réteg megjelenésének és megnövekvő társadalmi szerepének. Óhatatlanul is felvetődik párhuzamként a polgárság és a reformáció, mint korábbi példa erre a jelenségre. Ebbe viszont most ne menjünk bele mert messzire vezetne.
Térjünk vissza a múlt századra és a nőkre. Mint írtam egy új szerepű, nagyszámú csoport jött létre, amely azonban nem társadalmi helyzete, hanem nemi hovatartozása alapján tudta meghatározni önmagát. Szükségszerűen megszületett az új csoport ideológiája is, a feminizmus. Az új feladatokért cserébe a nők az eddigi status quo felbontását követelték ill. érték el. Ez a folyamat, az “ancien regime” lebontása mind a mai napig tart, egészen az olyan vadhajtásokig bezárólag, mint amilyen a férfiak kizárólagos biológiai szerepre való degradálása. A XXI. század mindezekből is kiindulva a növekvő jogfosztottságú férfiak harcának az időszaka lesz. A férfijogi mozgalmak szárbaszökkenésének már látszanak a jelei.
Mi a helyzet jelenleg? Sok tekintetben (mint általában is szokott lenni) köztes helyzetben vagyunk. A jövő eldönti, hogyan tovább. A jelenlegi helyzet a nők erőteljes függetlenedése (ami önmagában korántsem ördögtől való dolog). E függetlenedéssel két probléma van. Egyrészről a jelenlegi anyagi technikai viszonyok nem alkalmasak rá, hogy hogy pusztán a női, saját munkából fenntartható legyen. Ebből adódóan szükséges a jelenlegi állapotok fenntartására a férfiak társadalmi és jogi alávetése, munkaerejük és kreativitásuk kizsákmányolása. Másik részről, a komoly probléma ezzel a helyzettel az, hogy e változás rendkívül gyors volt, a sok évezredes beállítódásokat, ösztönszerű késztetéseket nagyon nehéz felülírni, sokkal több idő kell hozzá. Ezért a kialakulóban levő új rendszerben sem férfiak, sem nők (legalábbis a nagyrészük) nem találja a lelki (és néha a fizikai) helyét.
Köztes állapotot írtam, a jelenlegi állapotokra ebből óhatatlanul is felmerül az igény a közeljövő viszonyainak felvázolására vagy legalábbis néhány aspektusának kiemelésre. A korábbi történelmi tapasztalatok alapján kérdéses hogy létezik-e alternatíva. A jövő valószínű forgatókönyve a technikai civilizáció fejlődésének íve tudatában könnyen leírható. Ebben a jövőben a munkavégzés gépesítésével, univerzálissá válásával a nők képessé válnak önmaguk és az akár “spermabankból vállalt” esetleges magzatuk eltartására. E világ sajátja, hogy a nemek (és általánoságban az emberek) szükségszerűen elkülönülnek egymástól, elvégre nincsenek egymásra utalva, külön érdeklődési körökkel és szabadidős tevékenységekkel. Ebben a világban a monogám kapcsolatok felszámolódnak, poliamorózus, alkalmi viszonyok a jellemzőek. Jogi és társadalomszervező értelemben is ez az egymástól független emberek világa lesz. Tegyük hozzá, lelki értelemben pedig a nagyon magányos embereké. Amennyiben ezek a viszonyok évszázadokig képesek lesznek fennmaradni (amit a bolygónk szűkös erőforrásai miatt kétlek) a férfi- és női jellemzők, vielkedési formák is átalakulnak.
Alternatívát említettem az előzőekben. Óhatatlanul is felmerül, hogy eme sokak számára meglehetősen lelombozó és sötét jövőképnek létezik-e alternatívája. Egyrészről egyértelművé kell tenni, hogy az előzőleg felvázolt disztópia hosszú távon működésképtelen megoldás. Nem pusztán az erőforrások (jelenleg tapasztalható) szükössége miatt. Van egy sokkal lényegibb oka. Az emberi TÁRSadalom alapvető jellemzője az egymásrautaltság, az ebből adódó kompromisszumokkal, a mások igényének figyelembevételével stb. A korábbi sötét jövőképben ez az egymásrautaltság felszámolódik, ami együttjár a lényegi emberi kapcsolatok megszűnésével, a mások eszközként való kezelésével, az önös cselekvéssel és mindazon attitűdökkel, aminek már most is látszanak a jelei ha körülnézünk. A szinte teljes mértékben ilyenné váló társadalom szükségszerűen omlik össze méghozzá a saját súlya alatt.
Nos létezik altarnatíva? Ennek a felvázolása a férfijogi mozgalmak feladata lesz. Az mindenképpen látható, hogy a passzív ellenállás (értsd pl. MGTOW) önmagában nem elegendő, e társadalomból a kivonulás érdemben nem lehetséges.
2014. október 12. vasárnap 07:59
“Nem hiszem, hogy a mai világban akár a férfinek akár a nőnek nehéz lenne szexkapcsolatot, találni, szóval egyiknek sem dicsőség.”
Látszik mennyire fogalmad nincs a dolgokról, a férfinak max akkor könnyű szexkapcsolatra szert tenni, ha elég sok pénze van… (és az is egy alkalom csak…)”
Látszik, mennyire fogalmad nincs a dolgokról. A férfiak és a nők pénztől, szépségtől, alkattól, stb. függetlenül nagyon könnyen tudnak egy-két alkalmas – de akár hosszabb – szexkapcsolatra szert tenni. Persze, akkor nem, ha valamelyik csak hallgat, és néz üveges szemekkel, mint sülthal a szatyorban.
Csak aztán ezekből jöhetnek a feljelentések – nemi erőszak – a nők részéről, amikor rájönnek, hogy nem volt olyan jó az a szex, vagy elszégyellik magukat.
Nem is tudom, miért lovagoltok állandóan azon, hogy szexelni csak gazdag és/vagy jóképű pasikkal hajlandók a nők. Ha a nő csak szexre, kalandra vágyik, akkor szinte tökmindegy neki. Ha palimadarat akar fogni, az más. És ha társat keres, az is más.
Egy aspektusa nem került elő ennek a fogamzásgátlási dolognak.Elszórtan komentekben már volt róla szó. Legalábbis én többször tettem róla említést.
A hormonális fogamzásgátlókkal gyakran (sok más mellett) az is baj, ahogy beállítják a nő ciklusát, egyben befolyásolják a nő nemi ösztönét, libidóját is, méghozzá gyakrabban előforduló módon és jóval nagyobb mértékben, mint gondolná az ember.
A gumióvszer ellen meg egy férfi tudat alatt is ágál. Nem a kényelmetlenségéről van szó vagy hogy szorít, esetleg hogy nem vezeti megfelelően a hőt. Valójában ezek egyike sem igaz, szerintem ezeket csak hozzá társítjuk mi férfiak. Azt hiszem a férfi vágyában, annak mértékében erősen közrejátszik a megtermékenyítés lehetőségének tudata is, függetlenül attól, hogy a józan esze ezt elutasítja. Gumival pedig ugye ez nem megy. Másrészről akárki akármit is mond, teljesen más testi és lelki érzés ha az érzékeny nyálkahártyák, bőrfelületek összeérnek. Intenzívebb az együttlét érzete és jóval magávalragadóbb az együttlét.
Arról már szó esett, hogy az ondó valójában igazi csodaelixír. Az óvszer ettől is megfosztja a nőket (hacsak nem perverzek egy kicsik). Tény, hogy a rendszeresen spermát kapó nők a partnerkapcsolatukat erősebbnek, mélyebbnek érzik, kevésbé hajlamosabbak félrelépni, sőt még ha meg is tennék, a mástól való sikeres teherbeesés valószínűsége is jóval kisebb. Emellett nők számára stresszoldó, igazi boldogságforrás, a legtermészetesebb kedélyjavító. Mindezektől egy nőt megfosztani számomra a legnagyobb barbárság. Ilyen tekintetben a férfiak spermájukhoz való viszonya is némiképpen átértékelésre szorulna. Nagyon árulkodó, hogy eme varázsital tíz hétig készül.
Ha átgondoljuk a fenti fogamzásgátlási lehetőségeket, arra a következtetésre kell jutnunk, könnyen lehet a kapcsolatok egyre kevésbé tartós mivoltában is közrejátszanak. Mi hát a megoldás? A magam részéről azt hiszem a kapcsolatok nagyrésze túlontúl behatoláscentrikus. Meglepő módon ez a péniszközpontú megközelítés számos nőre is jellemző. Ezzel persze nem azt mondom hogy “az” helytelen lenne, függetlenül attól, hogy erre a behatolásra több hely is adódik a megtermékenyítés legkisebb kockázata nélkül (amivel természetesen nem valamiféle AO lifestyle mellett teszem le a voksom) és olyan módon hogy azt a bizonyos varázselixír-bevitelt sem kell nélkülözni szeretett nőnk boldogsága érdekében. Ettől függetlenül azt hiszem jónéhány dolgot tanulhatnánk mi férfiak a leszbikusoktól a női gyönyörrel kapcsolatban. Másrészről pedig ugye ott a mondás: Varietas delectat…
Sokszor keverem az Indexes Feminista topik tartalmát az itteni beszélgetésekkel, de biztos vagyok abban, hogy volt szó ilyesmiről.
Igen a konyakmeggyet sem sztaniolostul szopogatjuk. És más érzés – sokkal intimebb és izgatóbb -, ha egy szál bőrben öleljük egymást, vagy ruhában.
Biztosan sokakat nem zavar, de nagyon sok nőnek sem kellemes érzet az óvszer.
A fogamzásgátlás legtermészetesebb módszerei a behatolás nélküli/részben behatolós szex vagy a tantrikus szex.
A behatolás/befogadás elég mélyről fakadó igény. A nők ekkor érezhetik át a kéjes alárendeltséget, érezhetik a férfi erejét, érezhetik az adás/odaadás örömét.
A péniszközpontúság miatt ilyen sikeres a vibrátoripar? :o) Szerintem sok leszbikus pár is használ műpéniszt.
“A nők ekkor érezhetik át a kéjes alárendeltséget, érezhetik a férfi erejét, érezhetik az adás/odaadás örömét.” – A NŐK valóban így gondolkodnak. A feministák még ezt is elvennék tőlük, elvégre ez gyengeség (szerintük).
“Szerintem sok leszbikus pár is használ műpéniszt.” – Gondolom igen. Szerintem minden kritikusan gondolkodó leszbikus belátja, hogy végső soron a pinát a fasz formájának kiegészítésével alakította ki a természet (és vice versa).
Férfirészről pedig értelemszerűen a behatolás a fordítottját jelenti, azaz a birtokbavételt, birtoklást, uralást. Nekem általában akkor van végem, amikor ennek fényét látom megcsillanni a partnerem szemében.
“A behatolás/befogadás elég mélyről fakadó igény. A nők ekkor érezhetik át a kéjes alárendeltséget, érezhetik a férfi erejét, érezhetik az adás/odaadás örömét.”
“Férfirészről pedig értelemszerűen a behatolás a fordítottját jelenti, azaz a birtokbavételt, birtoklást, uralást. Nekem általában akkor van végem, amikor ennek fényét látom megcsillanni a partnerem szemében.”
hgyi, Elek, ezt nagyon szépen megfogalmaztátok. ;)
“A hormonális fogamzásgátlókkal gyakran (sok más mellett) az is baj, ahogy beállítják a nő ciklusát, egyben befolyásolják a nő nemi ösztönét, libidóját is, méghozzá gyakrabban előforduló módon és jóval nagyobb mértékben, mint gondolná az ember.”
Elek, nem tudom erre gondoltál-e: a fogamzásgátló tabletták “látszólag” állítják be a ciklust. Persze, hiszen ha “szépen” elnyomjuk a petefészkek hormontermelését, és minden nap egyenletesen, azonos, vagy szabályosan változó adag mesterséges hormont viszünk be, akkor óramű pontosságú lesz a “ciklus” – a “ciklus”, ami tablettaszedés alatt nincs is, mint ahogy menstruáció sem, de ez már hosszú lenne.
A libidót pedig úgy befolyásolja, hogy csökkenti, sokaknak írd és mondd teljesen meg is szűnik, plusz még idegbajosak is lesznek tőle – épp elég panaszos hozzászólást találni erről a fórumokon. Aztán azt is megírják, hogy amikor végre abbahagyják a fogamzásgátlót, újra nagyon megugrik a libidójuk, ennek minden pozitív következményével, partnerük legnagyobb örömére. ;)
“A gumióvszer ellen meg egy férfi tudat alatt is ágál. (…) a férfi vágyában, annak mértékében erősen közrejátszik a megtermékenyítés lehetőségének tudata is, függetlenül attól, hogy a józan esze ezt elutasítja.”
Ez biztosan így van, és a nőknél is erről van szó. A “veszély” mindkét félben fokozza a libidót, “függetlenül attól, hogy a józan esze ezt elutasítja”. :)
“Aztán azt is megírják, hogy amikor végre abbahagyják a fogamzásgátlót, újra nagyon megugrik a libidójuk, ennek minden pozitív következményével, partnerük legnagyobb örömére. ;)”
Meg a szomszédéra.
Igen így gondoltam.
2014. október 12. vasárnap 12:01
““Igen, az férfiellenes, ha a nő a férfit, az apát kihagyja a döntésből, esetleg elhallgatja előle a terhesség tényét, akár megtartja a gyereket, akár nem.”
Hogyan képzeled el a férfi beleszólási jogát? Ő mondja meg a nőnek, hogy mit tegyen? Közösen is dönthetnek ha ugyanazt akarják, de ha a férfi és a nő mást akar, akkor kié legyen az utolsó szó?”
Gondolom, ha a férfi nem akarja azt a gyereket, de nő igen, akkor ne kötelezze senki a férfit semmire – sem gyerektartásra, sem láthatásra. Nevelje fel a nő, ha a párja akarata ellenére is bevállalja.
Ez akkor is igaz, ha egy éjszaka után sikerül be a gyerek és a férfi így nem akarja, mert a nő is csak a szexre kellett neki.
Ha a nő nem akarja a gyereket, de a férfi igen, az a nehezebb kérdés. Meg lehet úgy oldani, hogy ha a gyerek kell a férfinak, akkor fizet a nőnek, mint egy béranyának, aztán viszi a gyereket és az anyának tovább nem kell nyűglődnie a gyerekkel.
De ha ez sem megfelelő, mert a nő nem vállalja a terhesség és a szülés kockázatát, akkor patthelyzet van és a férfi akkor is hátrányban van, mert bármennyire is szeretné, de ő nem tudja kihordani és világra hozni a gyermekét. Épp ezért hatalmaskodhatnak e téren a nők, épp ezzel tartják kézben a férfiakat és épp ezért tudják zsarolni is őket.
Tehát ha a nő nem akarja a gyereket, akkor tényleg csak a józan és kompromisszumos megbeszélés a megoldás. De érvként nem olyanokra gondolok, hogy “mert megromolhat az egészségem”, vagy hogy “mert nem illik a karriertervembe”, vagy “mert tönkremehet az alakom”. Bár ezek is lehetnek érvek, de akkor az a férfi sürgősen meneküljön az addig szeretett nőtől. Így a nő nem csak a gyereket, de magát is sikeresen abortálhatja a férfi életéből.
Visszatérve arra, hogy ha a férfi nem akarja a gyereket, akkor is először a megbeszélés és a kompromisszumok a fontos és a férfi részéről sem érv, hogy “mert még bulizni akarok”, vagy “mert nem bírom a gyereksírást”, vagy “mert nem szeretem a gyerekeket”, vagy “mert akkor biztos elhanyagolsz a gyerek miatt”.
“Gondolom, ha a férfi nem akarja azt a gyereket, de nő igen, akkor ne kötelezze senki a férfit semmire – sem gyerektartásra, sem láthatásra. Nevelje fel a nő, ha a párja akarata ellenére is bevállalja.
Ez akkor is igaz, ha egy éjszaka után sikerül be a gyerek és a férfi így nem akarja, mert a nő is csak a szexre kellett neki.”
Igen ez tényleg jó megoldás, egészen addig amíg a gyerek meg nem kérdezi, hogy neki van-e apukája, és hát erre a nőnek azt kell mondania hogy nincs, mert tényleg nincs apukája… Itt a gyermeknek okozhat kellemetlenséget és hiányérzetet.
nyilvánvaló, hogy a nőnek jogában áll dönteni az abortuszról vagy a szülésről, de a férfinek is jogában áll nem teherbe ejteni a nőt, ha nem akar gyereket
Az a probléma, hogy én szembehelyezem 2 ember (anya és a már megszületett gyermek) érdekét 1 férfi érdekével. Számomra a számok fontosabbak, eléggé árulkodóak. Hogyha az ‘apa’ nem törődik a gyerekkel, akkor nemcsak az anya szívja meg hanem a gyerek is.
“Itt a gyermeknek okozhat kellemetlenséget és hiányérzetet.”
Ez legyen a nő felelőssége, ha ő mindenáron gyereket akar szülni.
“jogában áll nem teherbe ejteni a nőt, ha nem akar gyereket”
Ugyanígy jogában áll a nőnek nem kefélni, ha nem akar gyereket – mert ugye mindenféle védekezés mellett is előfordulhat. El tudom képzelni a nőket, amikor azt mondja nekik egy férfi, hogy nem akarok veled lefeküdni, mert nem akarok gyereket…
A teherbe ejtés nem akarat kérdése, mivel az függ a nő fogamzóképességétől is. A férfiak meg nemigen számolgatják – miért is ők tennék -, hogy egy nő épp ovulál-e, vagy sem, mekkora az esély a fogamzásra, stb.
“Az a probléma, hogy én szembehelyezem 2 ember (anya és a már megszületett gyermek) érdekét 1 férfi érdekével. Számomra a számok fontosabbak, eléggé árulkodóak. Hogyha az ‘apa’ nem törődik a gyerekkel, akkor nemcsak az anya szívja meg hanem a gyerek is.”
Igen, az probléma, hogy akkor is a nő érdeke élvez nálad előnyt, ha a férfi nem is akarja azt a gyereket. Ilyenkor a nő nem veszi figyelembe a gyerek érdekeit. Ezért nem is értem, miért ragaszkodsz ahhoz, hogy a férfi viselje a “felelőtlen” kefélése következményeit.
Ha az apa akar törődni a gyerekkel, de az anya nem hagyja, akkor is a gyerek szívja meg, de ez sem látszik érdekelni téged, mivel számodra kizárólag a nő érdekei az elsők és egyetlenek, hiába írod le, hogy a gyereké is. Vagy hülyén fogalmazol és nem vagy képes pontosan azt leírni amit valójában gondolsz. Én is csak azért írtam le sokadikként ugyanazt, amit előttem már jónéhányan, hogy meggyőződjek arról, amit gondolok felőled – mert mindegy, hogy úgy gondolod, hogy a férfinak semmi köze az abortuszhoz, vagy hogy hülyén fogalmazol. S minthogy már két napja nem vagy hajlandó felfogni – és egy cseppnyi hajlandóságot sem mutatsz, vagy annyit, hogy végiggondoltad volna az olvasottakat (már ha olvasod egyáltalán a hozzászólások egészét) – miről beszélünk, csak hajtogatod a magadét – max. terelsz -, továbbra is úgy gondolom, hogy totálisan felesleges időpazarlás veled “beszélgetni”.
Rendben, de akkor ha valakit elhagy a férje és marad neki például 3 gyerek és a férfi azt állítja, hogy ő nem is akart gyereket, akkor ne fizessen semmi a saját gyerekei után?
“csak hajtogatod a magadét – max. terelsz -”
Most ez utóbbit teszed. A fenti “hozzászólásodnak” az égvilágon semmi köze a témához (az abortuszhoz).
Ékesen bizonyítod, amit írtam. Köszönöm.
No megint egyszerre… ;-)
:o))
Nem valószínű, hogy véletlen. :o)
Érdekes hogy amikor gyerektartásról van szó a gyermek érdekeit hangoztatod, amikor meg ugyanezen gyerek abortálásáról akkor meg a nőét. Hogy is van ez? Lám lám a fontossági sorrend. Első a nő, második a gyerek, harmadik meg a férfi…
“Rendben, de akkor ha valakit elhagy a férje és marad neki például 3 gyerek és a férfi azt állítja, hogy ő nem is akart gyereket, akkor ne fizessen semmi a saját gyerekei után?” – Szerintem szándékosan félreértelmezel. A korábbiakban arról volt szó, hogy a férfinek a gyerekvállalás kapcsán vajmi kevés beleszólást ad a jog és ez így nem helyes. Nem pedig a meglevő gyerekekkel kapcsolatos gondoskodásról volt szó. Meglevő gyerekek esetén az ottmaradás tevőleges elfogadás is, háromnál meg pláne az mert gondolom nem egyszerre érkeztek.
És ha nem is övé? Vagy csak kettő? Vagy csak egy?
Biztos házat se akart, meg kocsit se, csak a nő hajszolta bele. Beéri egy sátorral is meg camping biciklivel.
“nyilvánvaló, hogy a nőnek jogában áll dönteni az abortuszról vagy a szülésről”
Nem nyilvánvaló.
“Számomra a számok fontosabbak, eléggé árulkodóak.”
Akkor ha két faszi elhatározza, hogy téged jól megbasz egy bokorban, le vagy szavazva és kész.
Jó rendben a másodikban igazat adok, de miért nem nyilvánvaló, hogy a nőnek(mint embernek) joga van hozzá?
Mert az ilyen kiharcolt jogokat minden téren meg kell kérdőjelezni.
“Igen ez tényleg jó megoldás, egészen addig amíg a gyerek meg nem kérdezi, hogy neki van-e apukája, és hát erre a nőnek azt kell mondania hogy nincs, mert tényleg nincs apukája… Itt a gyermeknek okozhat kellemetlenséget és hiányérzetet.” – Ilyen alapon az összes spermabank is betiltandó kellene hogy legyen…
“Ilyen alapon az összes spermabank is betiltandó kellene hogy legyen…”
Be is kéne tiltani. Sajnos épp elég vizsgálat mutatta már ki, de józan paraszti ésszel is belátható, hogy ezek a gyerekek lelkileg belerokkannak abba, hogy esélyük sincs megtudni, ki az apjuk. Azokat a férfiakat (elsősorban egyetemista srácok) sem igazán értem, akik az “anyagot” szolgáltatják a spermabankok részére. Tudom, a pénz nagy úr, de nem fizetnek sokat. Az sem zavarja őket, hogy lehet néhány gyerekük valahol? Arról nem is beszélve, hogy a spermabankok miatt növekszik az esélye a vérfertőzésnek, amikor olyan fiatalok jönnek össze és esnek szerelembe egymással, akiknek fogalmuk sincs róla, hogy féltestvérek…Nagyon ellenzem a sperma/petesejt kereskedést, minden józan érv a létük ellen szól.
Tudnál linkelni iyen vizsgálatokat?
Amúgy egyetértünk. Korábban már én is kifejtettem hogy rendkívül helytelen eljárásnak gondolom a dolgot.
A magam részéről olyan alapvető egyéni emberi jognak tartom a saját génállomány fölötti rendelkezést, amiről még ha akarja is az illető, akkor sem lehet lemondani. Ez az értelmezés be is záratná a spermabankokat. No meg persze ott az érzelmi oldal is…
Az én DNS-em, az én döntésem!
Így van! Ha például senki sem mondhat le a személyes szabadságáról, azaz elvileg nem lehet rabszolga, akkor erről ugyan miért? Van-e személyesbb dolog, mint a saját genetikai lenyomatunk?
Másrészről belegondolva úgyis folyton arról cikkeznek (okkal), hogy romlik a férfiak spermájának mennyisége és minősége. Nem látom be, hogy a mélyfagyasztás ne lenne valamilyen mértékben káros a spermára, ne tenne még hozzá a környezeti hatások, vegyi anyagok stb rombolásához.
Tessék… Van itt mindenféle vegyesen – donor gyerekek, donorok, veszélyek. Sajnos azt a interjút nem találtam meg, ahol egy 21 év körüli srác elmondja, hogy nem találja a helyét a világban, depressziós, és gyökértelen… Nagyon megrázott, amikor olvastam.
http://www.slate.com/articles/double_x/doublex/2010/06/the_spermdonor_kids_are_not_really_all_right.html
http://anonymousus.org/stories/#.VDqyLle5K4E
http://www.theguardian.com/commentisfree/2006/apr/05/comment.law
http://www.thepublicdiscourse.com/2013/02/7571/
http://www.dailymail.co.uk/femail/article-1289042/Caroline-fathered-sperm-donor–does-bitterly-resent-stranger-gave-life.html
http://abcnews.go.com/Nightline/Health/story?id=1982328
http://goodmenproject.com/families/meeting-my-sperm-donor-dad/
nem vagyok benne biztos, de a moi szabályozás szerint egyedülálló nők nem vehetik igénybe a spermabankos szolgáltatást (nyilván ezt is ki lehet trükközni ) de az alap a két szülő.
Ez nekem is ugyanígy rémlik, de hát majd jelentkeznek a leszbikus párok, mondván hogy ott két szülőnek mondott valaki van. Nem tudom, hogy ez megengedett-e már, csak azt hogy igenis régóta küzdenek érte. És akkor üzenem xyz-nek, hogy akkor ilyen esetben mi van, ha megkérdezik ki az apuka? Ez nem ciki? Mi lehet erre a válasz? Az hogy az apa a Mari, vagy a Zsuzsi? Tegye fel a kezét, aki szerint ez normális!
Szülő 1 és szülő 2. Így megy ez…
Miért élnek tovább a nők…
Tényleg! Jut eszembe! A leszbikus nők hogy élik ki a hipergám ösztöneiket? Tudja valaki? Gondolom nem mindig mímeli valamelyik a férfi szerepét.
El kell, h. keseritselek, de hipergamia, mint aranyasas, nem a faszrol szol, sokkal inkabb a tekintely, befolyas, penz…igy gondolom a leszbiknel is ugyanugy muxik.
(viszont van egy jo hirem “tesztelesre”, a csaj aki kepes egybe bekapni neked a pilotakeksz korongot, felhengeresitve pont almaid nôje, nekem nem sikerült…tegnap megerkezett a pilotakekszem, kiprobaltam, csak szetragva ment).
Persze persze, de szerintem félreértettél. Ugye mindkettő nő, azaz mindkettő olyan partnert akar, aki nála tehetősebb, nagyobb befolyású, akire fel tud nézni stb. Hogy jön ez össze?
A felhengeresítve azt jelenti, hogy az egész 180g-os kiszerelést próbáltad a szádba tömni? Ha álmaim nője olyan lenne akinek sikerül, attól tartok magányosan kellene leélnem az életem.
Ha viszont egy darab pilóta egybeni bekapásáról van szó, nos akkor csodálkozom a kicsi szájméreteden. Szerintem nekem kettő is sikeredne egyszerre. Az hogy az egy sem megy kifejezetten meglepő, mert az eddigiek alapján éppen az ellenkezőjét gondoltam a kommentek alapján… ;-)
a homo paroknal is ugy van a leosztas, h dominans es szubmissziv, nem csereberelodik a dolog, tehat egy leszbi szubija rendelkezik majd hipergam ösztönökkel, mig a dom. a poligammal. Ennyire egyszeru. Altalaban az atlagtol elutô ‘kisbuzi’ a ferfi homoknal a szubmissziv, a dominansrol meg, meg nem mondod, hogy a konvencionalistol elterô a szexualitasa, mig a noknel meg a dominans az aki kiri. legalabbis akiket ismerek, azokra ez a jellemzô.
Hüle nem az egesz packrol, hanem EGY darab fél korongrol irtam, a pilota feher korongjanak körmereteröl, gondolom neked ketto élével fér be, úgy nekem is, de akkor is eleg fullaszto :D.
Ezért írtam ezt: “Gondolom nem mindig mímeli valamelyik a férfi szerepét.” Hiszen másképpen nem lenne logikus. Nem gondoltam volna hogy minden leszbi párnál kiosztják a nemi szerepeket. Ezek szerint a férfias leszbiknek (biztos van rájuk valami “terminus technicus”) nincsen hipergám ösztönük…
Rettegj, félj és borzadj!
szerintem ezek a gámiák minden emberben keverten vannak, nekem pl sosem volt fontos a statusz, a vagyon. En inkabb hajlanek a poli-fele, ha nem kotnenek a konvenciok es a lelkismeretem, ezert siman el tudom kepzelni, hogy vannak mas nok is akik nem hipergamok. (asszem)
Én sosem éreztem magam hipergámnak viszont meglehetősen sokakkal szerettem volna kopulálni.
rakerestem, mar engedelyezett, meddô ill. túlkoros szingl’ nôknek mehet a sperma és az embrió-donáció, egyedülálló gyerekre vagyo ferfiaknak viszont nem biztosítanak béranyát (remelem erzôdik a zirónia), pedig elvileg a nôjogosok emberi jogokat kepviselnek…jah, csak ferfiak nelkül. tegyük hozzá, hogy ez egy óriási biznisz.
Random talaltam ezt a cikket:http://bboom.hu/szuloszoba/hir?id=76
tökéletesen illusztralja a lelkitorzulast, tkp. mindenkitol kiborul a hôsnô, aki nem kellôen empatikus az O vagyaival szemben:
“Először egy olyan nőgyógyászt akartam, aki egyébként igazán közeli ismerősöm is, ráadásul nő. De amikor meséltem neki, hogy donor-babát szeretnék, hosszasan elkezdte magyarázni, hogy a fogantatás egy különleges dolog, és mi sül ki abból, ha már a terhesség is úgy jön létre, hogy a leendő anyát hormonokkal stimulálják, nem is beszélve a fagyasztott spermáról, amit a nőbe fecskendeznek. Ez persze rögtön kiborított, hiszen mit várhatok el a környezetemtől, ha már az orvos is így gondolkodik? De lényegében mindegyiktől megkaptam, hogy nem a normális utat választom: “Hát, nincs egy jóravaló férfi?””
Szoval fefiakra tenyleg nincs mar szukseg.
A “reprodukciós jog” kifejezés normális értelmezése a következő: “utódnemzéshez való jog.” A haladó oldal ezzel szemben igyekszik úgy beállítani, mintha a kifejezés a következőt jelentené: “minden olyan lehetőség, ami az utódnemzésssel kapcsolatos”. Ebbe aztán belegyömöszölhetik, ami nekik tetszik, az ingyen tampontól kezdve a szabados szexuális életen át a magzatelhajtáshoz való alapvető emberi jogig mindent.
…
Az abortusz bármilyen valós, tehát a napi gyakorlatban megjelenő korlátozása ezt a kényelmes helyzetet billentené fel. Nem csoda, hogy a feministák kézzel- lábbal tiltakoznak ellen, hiszen számukra elképzelhetetlen, hogy egy nő bármiért is felelősséget vállaljon. Márpedig 2017-ben Európában egy nő, ha nem akar, nem fog teherbe esni, és mivel férfi nem, csak nő tud teherbe esni, így logikus, hogy elsősorban a nőé a felelősség a saját teherbe esése ügyében.
…
További fogalmakat is érdemes tisztázni a téma kapcsán. A magzat nem a nő teste, hanem a nő testében van. Hatalmas különbség, a megszokott hazudós- elkenős módszer kell hozzá, hogy ezt a különbséget tagadva lehessen harsogni a szokásos lúzungokat. A nőnek van joga a magzat felett elsősorban, ám nem kizárólag. Az apa, illetve a társadalom is joggal veszi ki a részét a magzattal illetve a gyermekkel kapcsolatos döntésekből. Tehetik ezt azért, mert a születendő az apa utóda is, továbbá mert kiveszik a részüket a nevelésből, gondozásból, amit a nő el is vár és él is ezzel a segítséggel.
Teljes szöveg: http://perszeusz.blog.hu/2017/04/30/abortusz_495