A francia parlament a napokban tárgyalja azt a törvényjavaslatot, amely alapjaiban forgatná fel a prostitúció törvényi szabályozását és büntethetőségét. Franciaországban a becslések szerint mintegy 18-20 ezer prostituált él, akiknek 70-80 százaléka nő és a balkáni országokból, Afrikából, Dél-Amerikából valamint Kínából szervezetten érkezett külföldi állampolgár. Még 2003-ban Nicolas Sarkozy akkori belügyminiszter kezdeményezésére egy olyan törvényt vezettek be, amely kéthavi szabadságvesztést és 3750 euró bírság kiszabását teszi lehetővé a bájaikat az utcán árulók megbüntetésére, de konkrétan a prostitúciót nem tiltják a törvények, és az új szabályozási javaslat szerint a jövőben is legális maradhat, sőt mindennemű büntetést eltörölnek a prostituáltak számára. Súlyosan büntetni rendelnék viszont a kuncsaftokat: első alkalommal 1500 euró (hozzávetőleg félmillió forint), majd bűnismétlés esetén pedig kétszer ekkora pénzbírsággal sújtanák őket.
A szöveget beterjesztő Maud Olivier kormánypárti képviselőnő – aki szerint a prostitúció “erőszak a nők ellen” – ami azért is vicces, mert a fenti adatokból is láthatjuk, hogy a Francia prostituáltaknak hozzávetőleg 30 százaléka férfi – vitaindítójában egyenesen képmutatóknak nevezte azokat, akik ellenzik a javaslatot: “Az, hogy egyetlen prostituált szabadnak mondja magát, elég ahhoz, hogy a többiek rabszolgaságát elfogadjuk és tiszteletben tartsuk? Hogyan lehet varázslatosnak tartani azon prostituáltak által naponta elszenvedett 10-15 behatolást, akik természetesen anyagi okok miatt kényszerülnek erre, az egészségük számára tragikus következményekkel együtt?” – Véleménye szerint, aki azt állítja, hogy a nőknek joguk van magukat áruba bocsátani, az valójában azt leplezi, hogy a férfiaknak joguk van megvásárolni a nőket. Arra is felhívta a figyelmet, hogy “az ügyfelek pénze valójában a kerítők zsebét tömi.”
A javaslat méltatható része talán csak annyi, hogy a külföldi prostituáltak számára tartózkodási engedélyt és szociális rehabilitációs programokat biztosítana, amennyiben felhagynak a prostitúcióval. Ezen túlmenően a francia parlament lényegében a prostitúció radikális feminista, férfihibáztató értelmezését készül törvényerőre emelni a svéd modell szerint, amennyiben kellő támogatottságot kap a javaslat. Tamási Erzsébet kriminológus az “Egy törvény exportja. A prostitúció szabályozásának svéd modellje.” című tanulmányában korábban így írt a svéd szabályozás ideológiai alapjait elemezve:
A feministák között a prostitúció megítélése viták tárgya a 8o-9o-es évek óta. A liberális felfogást vallók védik a nők jogát saját testük felett, ezért a szexuális szolgáltatás önkéntességét támogatják, és nem tartják áldozatoknak a szolgáltatást nyújtó nőket. A pragmatisták szerint – miközben különbséget tesznek kényszerítés és önkéntesség között -, a prostitúció büntetőjogi szabályozása hatástalan, ésszerű megoldás lehet a legalizálás, a dekriminalizálás és a szex piac szabályozása, de leginkább a jelenség munkaként való kezelése. A prostitúciót a nők elleni erőszakkal azonosító radikális feminista álláspont, egyetlen szabályozási formát fogad el, mégpedig a prostitúció teljes tiltását. Nem ismeri el az önkéntesség és kényszerítés distinkcióját, és élesen tiltakozik minden fajta gyakorlatias megközelítés ellen. Ezenközben a „prostituálódott” nőket minden körülmények között áldozatoknak tartja, akiket a férfi uralta világ választási lehetőséget kizáró kényszere taszít testük eladására. Filozófiájuk alapja, hogy minden férfi felelős egyetlen nő megerőszakolásáért és egyetlen nő megerőszakolása a női nem egészének megalázását jelenti. (…) Az állami kriminálpolitika vállaltan a radikális feminizmus álláspontját képviseli és valósítja meg. A prostitúció itt nem más, mint a férfiak szexuális erőszak tétele a nőkön és a gyerekeken. Meglátásuk szerint a férfiak szexuális kívánalmai nélkül, amelyek a nők és gyerekek kizsákmányolására irányulnak, a teljes prostitúciós ipar nem virágozna és terjeszkedhetne. Éppen ezért a prostituált nő és gyerek a férfi erőszak áldozata, azé a férfié, akinek nem kell tartania jogi szankcióktól. Mindazok, egyértelműen férfiak, akik a szexipar haszonélvezői, kitartók, futtatók, kliensek, kihasználják az áldozatok – egyértelműen a nők és a gyerekek- helyzetét. Azt a társadalmi szituációt, amelyet a nemi egyenlőtlenség generálta szegénység, munkanélküliség, munkapiaci diszkrimináció és a férfiuralom, a nőkkel és gyerekekkel szembeni erőszak rendszere hoz létre. A svéd elképzelések szerint, mindennek megszüntetése a nemek közötti egyenlőség megvalósításával, azaz a férfihatalom túlsúlyának visszaszorításával, azaz a szexuális kizsákmányolás kiküszöbölésével, a szegénység csökkentésével, a fenntartható fejlődéssel, és olyan szociális programmal érhető el, amely speciálisan a nőkre fókuszál. Ebben az állami feminizmus áztatta gondolati fürdőben született meg a prostitúcióról szóló svéd törvény is.
A férfi prostitúció problémája a feminista értelmezésnek szükségszerűen kívül esik az érdeklődési körén, már csak azért is, mivel semmiképpen sem illeszthető be abba a modellbe, amely patriarchális nőelnyomást és férfibűnt lát a szexuális szolgáltatások ősi mesterségében. A svéd feminista törvényalkotók és szociológusok a következőképpen “oldották meg” ezt a problémát Tamási Erzsébet tanulmánya szerint:
A törvényhozók és elemzők értekezéseiből szinte teljesen hiányzik a férfi prostitúció kezelésének problémája, bár a különböző felmérésekben utalnak a jelenségre. Az ok egyszerű, a férfiak effajta foglalkozása nemigen illeszthető a férfi elnyomás radikális feminista koncepciójába, de a svédek homoszexuálisokkal szembeni igen toleráns elveivel is nehezen összeegyeztethető. Így igen rövidre zárják a kérdés elvi oldalát: „..ők nem azért erőszak áldozatai, mert férfiak vagy fiúk, hanem mert kevésbé bírnak hatalommal. Amíg a prostituált nők női mivoltuk miatt válnak áldozatokká, addig a prostituált férfiak osztályhelyzetük és a rasszizmus áldozatai” (…) Körükben nincs adat gyermekkori abúzusra, leggyakrabban a pénzszerzés a fő motívum, többnyire heteroszexuális fiatalok, bevándorlói háttérrel, sokan diákok, hajléktalanok és munkanélküliek. Sokkal sérülékenyebbek, az erőszak is gyakoribb velük szemben, miközben sokkal kevésbé hajlamosak ezt jelenteni a rendőrségnek. A nők és a házaspárok számára nyújtott szex szolgáltató férfiakról még kevesebb adattal rendelkeznek a szakemberek, akik többnyire diákok, extra pénzért dolgoznak, gyakran interneten jelentkeznek, de leginkább, kézről kézre adják őket.
A korábbi társadalmi jelenségek fényében lényegében nincs okunk meglepődni; a radikális feminizmus már régen tombol Franciaországban. Olyan mértékű társadalmi felfordulást és gyűlölethullámokat szítva követel egyre nagyobb teret magának, amit néhány éve már maguk a nők is megelégeltek és civil szerveződést hoztak létre a feminizmus megfékezésére. Szemmel láthatóan nem túl sok sikerrel. A társadalom egyes szereplői nyilvános demonstrációkban adtak hangot véleményüknek; a nemzetgyűlés előtt két tüntetést is tartottak pénteken. A Szexuális munka szakszervezete (Strass) nevű egyesület a büntethetőség ellen demonstrált, míg több feminista szervezet a javaslat támogatása érdekében. Egyébként a képviselők véleménye a törvényjavaslatról párthovatartozástól függetlenül jelentősen megoszlik. A szocialisták közül sokan nem támogatják az ügyfelek büntethetőségét, mások pedig a prostituáltak és az őket támogató egyesületek álláspontjával értenek egyet, miszerint a kuncsaftok ellenőrzése illegalitásba fogja kényszeríteni a prostitúciót, így jelentősen megnövekedhet az erőszak veszélye. Több örömlány attól is tart, hogy a bevétele jelentősen csökkenni fog, ha az ügyfelek nem merik többet felkeresni őket. A CSA közvélemény-kutató intézet felmérése szerint a franciák 68 százaléka nem támogatja a büntethetőség bevezetését. A javaslat szavazása december 4-én lesz.
Forrás: A Híradó.hu nyomán
Nem árt felkészülni rá, hogy nemsokára vsz itt is hasonló kezdeményezés várható. Az itteni feministák is belekezdtek a férfiellenes uszításba és lobbizásba az elmúlt egy-két évben, kihasználva néhány parlamenti képviselő kreténségét, lásd legutóbb vakkomondor ügy.
A hivatkozási alap mindig ugyanaz. Egy -két surmó ügyét felkapja a média és azt addig fújják, míg meg nem születik egy új, jobb és felvilágosultabb törvény, ami mellékesen mindig szigorúbb az előzőnél (szemben a liberális felfogással, ami szerint a nagyobb büntetés nem megoldás, inkább a megelőzésen van a hangsúly stb….) Hiába nem növekedett a nemi erőszak bűncselekmények száma, hiába mond ellent nekik a valóság, mivel volt 2-3 ismert ügy, úgy kezdik a monológjukat, hogy ” az elmúlt idők nőellenes megnyilvánulásai miatt”.
Két baljós jelenség várható a közeljövőben:
1, bevezetik Magyarországon a prostitúció visszaszorítása, sőt felszámolása érdekében a kuncsaftokat pénz- és börtönbüntetéssel sújtó törvényeket
2, a magyar társadalom kitermeli a maga George Sodini-jait
A kérdés: hogyan lehetne ezt megakadályozni?
Videóra kell venni az akciót, az már pornó, és legális.
Magyarországon a pornót is be akarják tiltani ezek a félkegyelműek.
További ötlet, javaslat?
http://velvet.hu/sztori/2009/08/07/blogjaban_tervezte_meg_a_meszarlast_a_fitnesztermi_gyilkos/?cp=0
Néhány érdekes komment a Sodini-ügy kapcsán:
“Ezt műveli a harmadik generációs feminizmus a társadalommal…
…Azt, hogy a férfiak és nők egyre nehezebben teremtenek kapcsolatot egymással, ill. hogy a férfiakat a modern nyugati társadalmak másodrangú állampolgárként kezelik, akiknek már pusztán azért bűnösnek kellene sokszor érezniük magukat, hogy nem pinával a lábuk között születtek meg, és akiktől a társadalom azt várja el, hogy még az egyre elférfiasodóbb nőknél (lásd pl. a büszkén és lépten nyomon bazdmegelő, másokat “szájbabaszó” mentalistagenya kolléganőt) is férfiabbak legyenek, miközben a másik oldalon minden férfias kezdeményezést büntetnek (pl. szexuális zaklatásnak minősítik az egyszerű udvarlást), a férfiak eredendő előnyeit pedig nullifikálják a nőkkel szemben korlátlan és mindenütt jelen lévő pozitív diszkrimináció és kettős mérce nyomán. (Pl. ha egy nőnek nincs barátja, azt a társadalom a saját lábán álló, független nőnek könyveli el, amire büszke lehet az illető, míg férfi esetében az hogy nem sikerül egy párt felmutatni, mindenhol egyetemesen a lúzerség és egyéb negatív jellemvonások biztos jeleként kerül értékelésre.)
Nem csoda, hogy szerencsétlen fickó bekattan egy idő után. Én azon csodálkozom, hogy ez nem történik meg gyakrabban. Bár ez valószínűleg annak tudható be, hogy általában közülük a legmagasabb értelmi és érzelmi intelligenciával rendelkezőket sújtják legjobban a fenti problémák, akik riktán vetemednek arra, hogy másoknak is ártsanak, ha már annyira nem tudnak mit kezdeni a világgal, hogy ki akarnak szállni belőle.”
“Azon, hogy ki mit érdemel lehetne vitatkozni, de az tény, hogy az élet nem mérleges és nem igazságos, hanem a dolgok csak megtörténnek – pozitív dolgok is olyanokkal, akik szerintünk nem érdemelnék meg, és negatívok is olyanokkal, akik szerintünk abszolút nem érdemelnék meg. Ettől függetlenül mindannyian hatással vagyunk arra, hogy a világ miként alakul, és sajnos adott eset kapcsán nekem nagyon is az a meggyőződésem, hogy nem egy véletlenszerűen létrejött, hanem a társadalom által gondosan – még ha nem is szándékosan – kinevelt jelenségről van szó. Ha úgy tetszik, a társadalom most úgy aratott, ahogyan vetett. Függetlenül attól, hogy a lelőtt nők szentek voltak -e vagy ördögök, megérdemelték -e a sorsukat vagy sem. Ez utóbbiak úgyis teljesen szubjektív és morális fogalmak, amiknek a valóságban ténylegesen zajló folyamatokhoz semmi közük.”
(Megmondoember)
Ez kegyetlen, nagyon jól ír, minden szava egytől-egyig igaz :)
Ez az egész ügy undorító. Nemrég azt hallottam, hogy rengeteg francia nő prostituált, amit kétlek, mert szerintem a magyar nők között van a legtöbb kurva szerte Európában. A prostitúció nálunk is legális, ez nem újdonság. Ami felháborító az az, hogy ott szándékosan nem büntetik és támogatják, mivel meglétének köszönhetően ezen a felületen is tudják támadni, és hibáztatni a férfiakat. Tehát pont kapóra jön nekik a jelenség. Az viszont haladásnak mondható, hogy sok civil nő is ellenzi a feminizmust, és fellépni is próbálnak ellene.
Így nézett ki a magyarországi prostitúció a rendszerváltás előtt:
K1 film a prostitúcióról
http://www.youtube.com/watch?v=toFB2MXqMJU
K2 film a prostitúcióról
http://www.youtube.com/watch?v=klQehsegFaI
Azóta a helyzet (2013-ban) még elkeserítőbb!
Ismerem ezt a két filmet. Hát igen, még rosszabb lett a helyzet.
“nem egy véletlenszerűen létrejött, hanem a társadalom által gondosan – még ha nem is szándékosan – kinevelt jelenségről van szó.”
Erre mondta azt Lacassaque, hogy „Minden társadalomnak olyan bűnözői vannak, amilyet megérdemel”.
Én azért nem aggódnék a franciák miatt. Ugyanúgy érdekelt a prosti és a kuncsaft is, hogy zavartalanul menjen tovább az üzlet, így mindkettő mindent el fog követni, hogy ne legyen büntetés. Aztán, ha még el is kapják, be is kell bizonyítani, hogy ott prostitúció történt, ami azért elég nehéz. Érdemes egyébként büntetni valamit, amit törvényesen megkaphatok pár kilométerrel odébb? (Hollandia) vagy fillérekért el tudok utazni bármelyik kelet-európai országba, ahol szintén fillérekért kapok prostit?
Ezt inkább öngólnak érzem. Ha egyre több szexuálisan frusztrált, alacsony végzettségű, pénzügyileg nem potens férfi lesz az utcán, akkor több lesz vajon a nemi erőszak? Megszűnik így az emberkereskedelem? Jobb lesz a prostik életkörülménye? Egészségügyileg védettebb lesz mindkét fél?
Ezek mekkora idióták…
“Ezt inkább öngólnak érzem. Ha egyre több szexuálisan frusztrált, alacsony végzettségű, pénzügyileg nem potens férfi lesz az utcán, akkor több lesz vajon a nemi erőszak? Megszűnik így az emberkereskedelem? Jobb lesz a prostik életkörülménye? Egészségügyileg védettebb lesz mindkét fél?
Ezek mekkora idióták…”
Bocs, Angelo, de te félreérted a progresszív újbaloldal céljait! Mindezek, amiket valójában kérdések formájában felsoroltál, az igazi céljuk: a saját céltalan életüknek értelmet adó rombolás; a megnyomorított áldozatokkal járó frusztráció levezetése.
Íme, pl. Antoni Rita álmai egy szebb világról:
Egy kis “egyenlőség” itt, egy kis “progresszió” ott, egy kis “szabadság” amott…! Itt egy kicsit szétverjük a patriarchális családmodellt, ott egy kicsit leromboljuk az autoriter társadalmat, ottan kiiktatjuk a katolikus egyházat…! Még pár pusztítás, (dekonstrukció, ahogy a filozófus mondja)….!
Készen is vagyunk!
Klassz, jól néz ki, egészen vonzó! Adónk 1%-val támogatandó! Jó hír, hogy lassacskán eljutunk idáig!
Újbaloldal? Ugyan! Szerintem már nincs a világban ideológia. Az egyetlen izmus, ami most létezik, az a konzumidiotizmus. Minden politikai párt csak szemezget az irányzatokból. Egy kis kommunizmus, egy kis opportunizmus, egy kis kapitalizmus, némi nacionalizmus, vegyítve lokálpatriotizmussal, megfűszerezve demagógiával, szigorúan követve a közvéleménykutatásokat és voila: kész is a kormánypárt. Ugyanez vegyítve, más arányokkal, kész az ellenzék.
Szemfényvesztés az egész. Minden oldalon, minden pártban vannak olyan káros idióták, amit fentebb leírtál, nem csak az úgynevezett baloldal privilégiuma.
Lehet.
A lényegen viszont semmit sem változtat: mélyül a dekadencia, fertőz a nihilizmus, növekszik az elidegenedés és terjed a barbárság. Bomlás, mely folyamat végén a nyugati civilizáció már semmi más nem lesz, mint bomlástermék.
Dekadencia – nem hiszek az erkölcsökben!
Elidegenedés – nem hiszek az emberi kapcsolatokban!
Barbárság – nem hiszek a humánumban!
Ateizmus – nem hiszek Istenben!
Nihilizmus – nem hiszek semmiben!
Az a fiatal generáció pedig, mely nem hisz az erkölcsökben, az emberi kapcsolatokban, a humánumban, az Istenben, valami szilárd fundamentumban, nem garancia az európai értékek megóvására.
A nyugati kultúra egyik alapeleme a megújulásra való képesség. Lassan kétszáz éve vizionálják a bukását, mégis sokkal jobb hely mint a világ többi része. Mindig képes volt változni, alkalmazkodni. Semmivel sem dekadensebbek, butábbak, vagy barbárabbak mint a világ más népei, csupán ezt látod, nem pedig a koreai tévét, vagy az arab csatornákat.
Jól meg fog újulni, miután az arabok kerülnek többségbe és az lesz mint a Boratban. :yeah:
,,Az a fiatal generáció pedig, mely nem hisz az erkölcsökben, az emberi kapcsolatokban, a humánumban, az Istenben, valami szilárd fundamentumban, nem garancia az európai értékek megóvására.”
Jól tudják, hogy kiket kell a legjobban elzülleszteni ahhoz, hogy teljesen összeomoljon a társadalom és létrejöjjön a káosz.
Jelenleg a neoliberalizmus az uralkodó ideológia.
Erről lehetne sokáig vitatkozni, de nem fogok :)
http://www.hirado.hu/Hirek/2013/12/04/17/Franciaorszag_elfogadtak_a_prostitualtak_ugyfeleit_bunteto_jogszabalyt.aspx
Én is olvastam a hírt, és nagyon megdöbbentem. Félreértés ne essék, szerintem az lenne az ideális, ha nem lenne prostitúció, de tudomásul kell vennünk, hogy mindig létezni fog.
Én még most is arra tippelek, hogy a szenátus nem fogja megszavazni. Ha Franciaországban átmegy egy ilyen törvény, akkor alighanem itt a világvége. :)
Miért ne lenne ideális ?
Jól látszik, hová vezet az, hogyha a kormányban kvótákkal vagy anélkül a képviselők fele nő lesz:
http://www.vg.hu/gazdasag/gazdasagpolitika/eloszor-tortent-ilyen-a-francia-kormany-minisztereinek-fele-no-375533
Ugyanez történt annak idején a Skandinávoknál.
Ennyit a híres női empátiáról, meg arról, hogy a női képviselők ugyanúgy képesek képviselni MINDKÉT nem érdekeit mint a férfiak.
Látszik, hogy az egész csak arra jó, hogy a férfiak jogait, érdekeit figyelmen kívül hagyják, vagy direkt ellehetetlenítsék, sárba tiporják.
Mikor találkoztunk olyannal, hogy a férfi többségű parlament kimondottan a nők ellehetetlenítésén, jogainak sárbatiprásán munkálkodott volna a férfiak érdekében? A férfiak mindig is igyekeztek a nők jogait figyelembe venni, sokszor túlságosan is. Például, tartásdíj szabályok.
Ezzel szemben a női képviselők áldásos tevékenysége: Apasági teszt nuku, egy férfinak nincs joga megtudni, kinek a gyerekét tartja el, de azért továbbra is tartsa el, szigorúan az egyenjogúság nevében. Gender ide vagy oda, azért a nők még most sem akarnak ebben egyenjogúak lenni.
A prostitúciónál meg no komment. A kliens büntethető, ha megveszi a felkínált portékát, de amúgy a prostitúció szabad. Ennyire kurva logikátlan szabályozás egyáltalán még az átlag alatti iq-jú képviselőnek is feltűnhetne, hogy nevetséges marhaság.
Kb: Drogot árulni szabad, de ha valaki megveszi, akkor jól meg kell büntetni. Értelmes hozzáállás, és még véletlenül sem látszik az egyértelmű androfóbia.
Tulajdonképpen a dekadens és szélsőségesen fasisztoid társadalmakban volt szokás az emberek privát szférájában turkálni, vagy korlátozni az emberek jogait.
Az élettársi kapcsolatok szabályozása, a prostitúció tiltása, ugyanakkor az egyre szigorúbban kikövetelhető eltartás a férfiaktól elég egyértelmű, milyen irányba mutat. Szép jövő elé nézünk.
,,Ennyit a híres női empátiáról, meg arról, hogy a női képviselők ugyanúgy képesek képviselni MINDKÉT nem érdekeit mint a férfiak.”
Szemenszedett hazugság, mondjuk ezt eddig is tudtuk.
,,Látszik, hogy az egész csak arra jó, hogy a férfiak jogait, érdekeit figyelmen kívül hagyják, vagy direkt ellehetetlenítsék, sárba tiporják.”
Egyértelműen.
,,Mikor találkoztunk olyannal, hogy a férfi többségű parlament kimondottan a nők ellehetetlenítésén, jogainak sárbatiprásán munkálkodott volna a férfiak érdekében?”
Rengetegszer. Legalábbis a feministák szerint.
Svédország közeledik.
Van egy olyan érzésem, hogy egy idő után találkozni fog egymással a gender-feministák neoviktoriánus szemlélete a FIDESZ-KDNP puritán szemléletű konzervativizmusával. (Az LMP és a KDNP egyaránt prostitució-ellenes, csak más-más alapról). Igazából itt is azon forgatókönyv alapján fog megtörténni az egész, amit Tamáska Erzsébet leírt az egyik kiváló tanulmányában, a skandináv országokat elemezve. A szép új világ, ahol nincsen prostitúció!
http://www.balatondel.hu/cikk.php?akt=1034
“Legutóbb, 2012-ben Pintér Sándor belügyminiszter hívta föl rá a figyelmet, hogy egy 1998-as törvény értelmében az önkormányzatoknak ki kellett volna jelölniük azokat a területeket, ahol prostitúciót lehet folytatni. Balázs Árpád siófoki polgármester szerint a türelmi zóna kijelölése nem kötelező, csak lehetőség, mellyel Siófokon sem kívántak élni. – Bárhol is tennénk ezt meg, azonnal lakossági tiltakozás követné és joggal – így a városvezető. – Nincs a városnak olyan területe, amit ilyen célra lehetne „feláldozni”, nem tudom ezt elképzelni sehol. Egy önkormányzat ilyesmit nem vállalhat fel, nem véletlen, hogy sehol sincs kijelölt türelmi zóna az országban. Egy ilyen zónában hogyan lehetne a közrendet fenntartani? Hiszen a prostitúciót más egyéb járulékos bűncselekmények is követik.
Amikor az előző siófoki rendőrkapitány, Lengyel Róbert átvette hivatalát, első teendői között hirdetett harcot az utcai prostitúció ellen. – Jól emlékszem, amikor közvetlenül a hivatalba lépésem előtt Paks felől az enyingi úton jöttem Siófokra, a város határában vagy húsz örömlány álldogált az út mentén – eleveníti föl most a korábbi rendőri vezető. – S ez nem is a nyári szezonra esett. Akkor és ott elhatároztam, ennek véget fogok vetni, mert igen rossz fényt vet egy idegenforgalomból élő, turistákat váró településre. Amikor már kapitányként az első parancsnoki értekezleten ezt elmondtam, azt a választ kaptam egy vezetőtől: nem tudunk velük mit kezdeni. Szerintem meg igen – feleltem. Bár a jogi lehetőségek akkor valóban korlátozottak voltak, de elkezdtük őket folyamatosan „zaklatni”: előállítás, feljelentés, bírság. Általában persze akadt, aki fizetett helyettük, s a négy órányi előállítás után amúgy is el kellett engednünk őket. Óriási jelentőségű változást hozott, amikor már szabálysértési őrizetbe lehetett venni őket és a rendőrség hatásköre lett ennek az eldöntése. Ekkor hirdettem meg a zéró toleranciát, sorban vettük őrizetbe a pillangókat (akadt, amelyik kétszáz napot is ült), s amennyire csak lehetett, sikerült visszaszorítani az útszéli prostitúciót.
A távozásakor a rendőrségtől is leszerelt exkapitány úgy véli, a jelenség ugyan egy társadalmi problémára világít rá, de ettől még a rendőrség feladata keretek közé szorítani, amennyire csak lehet. – Tény, hogy nem lehet olyan csúnya és ápolatlan örömlány, aki „el ne kelne”, márpedig ha így van, akkor igény is van az ilyesmire – így Lengyel. – Ha tehát meg nem is szüntethető, de ha van elég rendőr és pénz, s ha szándék is, akkor fel lehet lépni ellene, mert nem az utcára, közterületre való. Persze rendőr mindig kevés van, de amondó vagyok, mindig kell hogy jusson a prostik zaklatására, különösen Siófokon, ha máshogyan nem, akkor akár azon az áron is, hogy kevesebb rendőr jut a traffipaxok mögé… “
“Ne a prostituáltak, hanem vendégeik megbüntetésével szorítsák vissza a prostitúciót, ezt javasolta a tagállamoknak a múlt héten az Európa Parlament. A képviselők hangsúlyozták, hogy a prostitúció sérti az emberi méltóságot és az emberi jogokat, függetlenül attól, hogy önként vagy erőszak hatására végzik. Felszólították a tagállamokat, hogy találjanak menekülési útvonalat és alternatív megélhetési lehetőséget a prostitúcióval felhagyni kívánó nők számára. „A nők testét árucikként kezelő férfiakat kell megbüntetni, nem pedig azokat, akik kényszerből vannak a szexiparban” – mondta a témáért felelős brit szocialista képviselő, Mary Honeyball. A 21 évnél fiatalabb prostituáltaktól vett szexuális szolgáltatást minden EU-tagállamban bűncselekménynek kellene tekinteni – áll a javaslatban.”
Az Állam bácsi bekopog a hálószobánk ajtaján.
“Ne a prostituáltak, hanem vendégeik megbüntetésével szorítsák vissza a prostitúciót, ezt javasolta a tagállamoknak a múlt héten az Európa Parlament. A képviselők hangsúlyozták, hogy a prostitúció sérti az emberi méltóságot és az emberi jogokat, függetlenül attól, hogy önként vagy erőszak hatására végzik.
Ó, hát persze. Az Európa Parlamentben ülő képviselőknek végre tudomásul kellene venniük, hogy szereptévesztésben vannak: arra ugyanis senki nem hatalmazta fel őket, hogy megmondják, mi sérti az emberi méltóságomat. Arra ott vagyok én, továbbra is. Mindez a kurvákra is igaz.
Ha én prosti lennék, azt mondanám, az sérti legjobban az emberi méltóságomat, hogy nem néznek felnőttnek.
“Ha én prosti lennék, azt mondanám, az sérti legjobban az emberi méltóságomat, hogy nem néznek felnőttnek.”
Sajnos a prostinak az a sorsa, hogy gyereknek nézik. Gyereknek nézi a strici, a kuncsaft, a rendőr, a politikus, az állam, a feminista lobbi. Szerintem úgy az emberek többsége. Amiért azért nem hibáztathatóak, mert ha jobban belegondolsz, a kurvaságban amúgy is van valami gyerekesség. A felnőtt az, aki maga dönt sorsa felett, gerince van, egyenes ember, megőrzi méltóságát, és önálló. A prostik többsége azért prosti, mert idáig viszik a körülmények; rákényszerülnek. Beszélgettem én már jó pár örömlánnyal, köztük olyanokkal, akik maguk csinálják, mondhatni: “vállalkozók”. Egyáltalán nincs meg az a tündérmese, amit sokan feltételeznek róluk.
Beszélgettem én már jó pár örömlánnyal, köztük olyanokkal, akik maguk csinálják, mondhatni: “vállalkozók”. Egyáltalán nincs meg az a tündérmese, amit sokan feltételeznek róluk.
Szerintem legtöbb józanul gondolkodó ember belátja, hogy nem könnyű kenyérkereset. Viszont itt is érvényesül a valamit valamiért elve: ez is egy döntés, aminek vannak következményei.
Ezen egyébként sem fogunk összeveszni. A Maud Olivier és Mary Honeyball, a Balázs Árpád és Lengyel Róbert féle, gondtalanul élő felső-középosztálybelieknek nincs joguk, minden előítéletességük ellenére sem, dönteni olyan nők sorsa felett, azok megkérdezése nélkül, akiknek az egyetlen eszköze a kenyérkeresetre, az életben maradásra a saját testüknek áruba bocsátása. A gond csak az, hogy mivel náluk a hatalom, így joguk van hozzá. Ugyanis a modern államberendezkedésekben maga a hatalom annyit jelent, hogy keveseknek többlet joguk van – még arra is, hogy mások élete fölött rendelkezzenek. Faramuci helyzet, az egyszer biztos…
Tök vicces, hogy sokezer (tulajdonképpen 2,5 millió) éves herce-hurca után még mindig nem tudtuk meghaladni a természeti törvényeket a fennkölt erkölcsi értékrendünkkel: akinek van hozzá hatalma, annak joga is van rá. Ahogy az oroszlán megeszi a gazellát, mert az nem tud ellenállni, ugyanúgy a politikai vezetőink is minden sz*rba belevisznek minket, egész egyszerűen azért, mert nem tudunk tenni ellene semmit. (Olykor van 1-1 tüntetés, ami dícséretes, de ennek a százszorosára lenne szükség.) A vezetőket a saját hatalmuk jogosítja fel az azzal való visszaélésre, ami persze erkölcsi értelemben paradoxon, de hát az erkölcsöt úgyis csak mint leplet terítettük a nyers természeti törvényekre.
Ez persze egy igen ingoványos terület tárgyalásához vezet, mert amikor egy állampolgárnak semmilyen legális eszköze nem marad az állami erőszakkal szemben védekezni, akkor eszébe juthat, hogy a demokrácia nevében tőle elvett jogot az erőszakra esetleg újra magához ragadja. [Mindenkire érvényes az a hallgatólagos társadalmi szerződés, hogy azért nem önbíráskodunk, mert az államra bíztuk ezt a feladatot, ami mindannyiunk érdekeit igazságosan képviseli.] De ha az állam nem tartja tiszteletben azt, hogy az erőszakra való jogot az állampolgároktól kapta, akkor az állampolgár visszaveheti azt és elkezdhet maga is a természeti törvények szerint játszani. Magyarul ha Csalódott Állapolgár le tud puffantani a feketepiacon vásárolt pisztolyával egy politikust akkor jogában is állt, hiszen ő volt az erősebb. Csak ugyanazt tette kicsiben, amit azok nagyban. Ezért nem kellene visszaélni az ilyesmivel, és az államvezetésnek nem szórakozni a választópolgárok életével. Mindenkinél eljöhet egy határ, ahol visszavonja hallgatólagos jóváhagyását a politikai rendtől, ami már nem képviseli az érdekeit, és a saját kezébe veszi az irányítást.
A hígagyúak és paranoiások kedvéért leszögezném, hogy ez szigorúan elvi kérdés – nem biztatok senkit erőszakra.
“Az Európa Parlamentben ülő képviselőknek végre tudomásul kellene venniük, hogy szereptévesztésben vannak”
Győzzed kivárni míg egy demokratabűnöző belátja, hogy ő egy demokratabűnöző.
“Nincs a városnak olyan területe, amit ilyen célra lehetne „feláldozni””
Parlament meg önkormi épületek simán megfelelnek erre.