Az állam szerepéről, jelentéséről, történetéről, jellemzőiről valójában vaskos köteteket meg lehetne tölteni, de akkor sem jutnánk közelebb a nagy igazsághoz. Pláne, hogy ilyen nem is létezik. Vagy igen?
Minden ember másképpen látja a világot, mások a tapasztalatai, a következtetései és mások az elképzelései, hogy milyennek is kellene lennie a világnak. Viszont, ami biztos, hogy ha együtt akarnak élni másokkal, közösségként, akkor ezeket a különbözőséget kezelni kell. De, ha különbség van, akkor egyezőség is, amit szintén nem árt kezelni, ha nem is mindig a közösségen belüli tagok miatt, hanem a kívülállók miatt. A világról alkotott ismereteket tudománynak hívják, míg a helyes közösségi érintkezés, a kívánatos viselkedés gyűjtőneve az etika, vagy erkölcs, vagy morál. Ezek íratlan szabályok, amelyeknek a megszegése ugyan büntetést von maga után a társadalom által, de a büntetés mértéke, ahogy a bűn eltérő mértéke is visszaélésre, kettős mércére ad lehetőséget. Ráadásul ki az, aki ítéletet mondjon? Mi alapján? Azt viszont szerintem mindenki elfogadja, hogy az együttélést szabályozni kell. A vita inkább azon van, hogy milyen mértékben. Mi az, amibe a társadalom beleszólhat, és mi az amibe nem.
Ezen társadalmi probléma orvoslására, a társadalomfejlődés egyik első lépcsőfokaként létrejött az írott jog. Mindig volt egy választott, vagy kinevezett testület, vagy csak egy erő jogán uralkodó despota (császár, király, stb.) amelyiknek az volt a feladata, hogy a társadalom számára általánosan elfogadott, fontos erkölcsi/etikai normákat írásba foglalja, a megszegésükért járó szankcióval együtt. Fontos kiemelni, hogy az írott jog forrása, mindig a közösség tagjai által általánosan elfogadott norma(!). Legyen egyértelmű, betartható, és betartatható. Nagyon fontos felismerni, hogy a jog, csak a társadalmi együttélést szabályozhatja, az egyént nem. Azt hiszem ez válasz arra a kérdésre, hogy meddig mehet el az állam. Például nem írhatja elő senki, hogy milyen zenét hallgass, de azt igen, hogy ne zavard a szomszédokat zenehallgatással. Ma a TÖRVÉNYALKOTÁS Magyarországon a választott parlament dolga. Amennyiben a parlament olyan törvényeket fogad el, vagy akar rákényszeríteni a közösségre, amely mögött nincs társadalmi elfogadottság, ami végrehajthatatlan, vagy erősebb normát sért, akkor az egyértelműen tiltakozást, ellenállást fog kiváltani, problémát fog okozni, szélsőséges esetben fegyveres lázadást. Fontos szempont a jogegyenlőség, mely kimondja, hogy nemi, társadalmi, vagyoni, vallási, faji helyzettől függetlenül mindenkit ugyanolyan jogok illetnek meg. Ezeket az alapjogokat általában az alkotmányban nyilvánítják ki, és a többi jogszabály egytől egyig levezethető az alapjogokból. Persze jöhet a kritika, hogy “dehát nincs egyenlőség!”. Itt jogi egyenlőségről van szó. Mindenkinek joga van színházba járni, buszra ülni, gyakorolni a vallását, stb. Sokan összekeverik a valamihez való jogot, a valamihez való lehetőséggel. A jog azt jelenti, hogy senki nem fog meggátolni abban, hogy megtegyél valamit. A te dolgod, hogy élj a lehetőséggel, vagy teremtsd meg a lehetőséget, hogy élhess vele. Valamint óriási problémákat okoz, ha a jog forrása nem a társadalom, hanem egy szűkebb csoport – vagy csak egy személy -, amely a saját normáit akarja rákényszeríteni a társadalomra a jogalkotáson keresztül.
A törvényeket viszont be kell tartani és be kell tartatni, különben semmit sem érnek. Mindig vannak, és lesznek másként gondolkodók, akik egyes törvényeket nem akarnak elfogadni, nem akarják magukat alávetni, sőt a törvény megszegésével előnyre akarnak szert tenni. Minden közösség feladata, hogy ezt megakadályozza. Ennek az igénynek megfelelve jött létre a VÉGREHAJTÁS. Nevezhetjük kormánynak, a feladata az, hogy az írott törvények alapján intézményeket hozzon létre, amelyek felügyelik, és biztosítják a törvények végrehajtását. Ilyen a honvédelem, rendfenntartás, nyugdíjbiztosítás, egészségügy, oktatás stb. Fontos, hogy a végrehajtó hatalom, ahogy a neve is mutatja, csak végrehajtja, illetve hajtatja a törvényeket, nem pedig alkotja őket. Nem szabhat ki büntetést, nem foszthat meg jogoktól, nem gátolhat meg senkit, hogy éljen a jogaival, nem tehet különbséget állampolgár és állampolgár között. Amennyiben a kormány résztvevői a végrehajtás során önhatalmúlag nem alkalmazzák a jogszabályokat egy kivételezett csoporton, illetve, a jogosítványaikkal kedvezményezik ugyanezt a csoportot, akkor beszélhetünk State Capture-ről.
Mind a törvényhozást, mind a végrehajtást emberek működtetik. Könnyű csábítás, hogy a törvényhozói és végrehajtói hatalmat saját céljainkra, saját gazdagodásunkra használjuk fel. Hogy előnyöket biztosítsunk a társadalom egyes csoportjainak, míg a másik csoportnak hátrányt okozunk. Ennek megakadályozására jött létre az IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS, vagy bíróság. A feladata az, hogy vitás esetekben, akár ember-ember, akár ember-intézmény, akár intézmény-intézmény esetében megvizsgálja, hogy a jogszabályoknak megfelelően jártak-e el, ha pedig nem, akkor mi a büntetés. A minősége függ a törvények minőségétől. Hiába jó egy törvény, ha a bíró nem veszi figyelembe az ítéletalkotásnál, és hiába bölcs egy bíró, ha a hatályos törvények alapján nem tud jó ítéletet hozni. Érdemes megnézni, hogy a volt Szovjetunió, vagy a Kínai Népköztársaság, akár a volt Magyar Népköztársaság alkotmánya is garantálta az alapvető emberi jogokat. Viszont ezeket a jogokat egyik hatalmi ág sem vette figyelembe a hatalom megtartása miatt.
A társadalomfejlődés során úgy találták, hogy a hatalom megosztásának ez a hármas tagolása a legstabilabb egy élhető társadalom létrehozásához, ugyanis megvalósul a kölcsönös ellenőrzés, korlátozás. Az országgyűlés nem hozhat olyan törvényt, amely ellenkezik bármelyik alapjoggal, a kormány nem hajtathat végre nem létező törvényt, míg a bíróság csak, és kizárólag a meglévő jogszabályok alapján ítélkezhet.
Végeredményben egy országnak a törvényei, a kormánya, a parlamentje, a bírói olyanok, mint a bennük dolgozó emberek. Sem nem jobbak, sem nem rosszabbak. Mindennek a forrása, az eredője mi vagyunk, az emberek. Ha gyűlölködünk, a törvényeink is gyűlölködni fognak. Ha diszkriminatívak vagyunk, akkor a törvényeink is azok lesznek. Ha kettős mércét alkalmazunk, akkor a törvényeink lehetővé fogják tenni, hogy velünk szemben is alkalmazzák. Ha elnézzük mások jogainak sérelmét, mások is el fogják nézni a mi jogaink sérelmét. Előbb talán mindenki söprögessen a saját háza táján.
,,Ha meg akarod változtatni a világot, először próbálj valamit jobbá tenni, megváltoztatni magadon. Ez segít megváltoztatni a családodat, a barátaidat, aztán így kell folytatni egyre nagyobb és nagyobb körben.”
(XIV. dalai láma)
Ez papíron így van, a valóságban persze nem ez a helyzet. A hatalom politikai pártok kezében van a győztes párt alakít kormányt, ő rendelkezik a végrehajtó hatalom felett. A kormány által beadott törvényeket fogadja el a törvényhozó hatalom, tehát alárendelt és nem független a végrehajtó hatalomtól. A politikai pártokat különböző gazdag magánszemélyek, bankok, nagyvállalatok, etnikai lobbik pénzelik és adnak nekik megjelenési lehetőséget a médiában, aki ellenáll ezeknek lejárató kampányt indítanak ellene a médiában. Az igazságszolgáltatás tényleg független az átlagembertől, viszont képviselői meglehetősen elfogultak egyes csoportok és személyek irányában, sokszor bűnpártolásnak látszik tevékenységük.
Nem tudom megcáfolni amit írtál, direkt kerültem az aktuálpolitikát. Viszont a pártok, a bankok, mindazok amiket leírtál, emberekből állnak, akik a saját érdekeiket képviselik. Viszont azt kellene felismerniük, hogy ezt nem mások kárára, hanem mindenki hasznára kellene tenniük. A sokat szidott “hanyatló” nyugati életmód éppen ezért élhetőbb, mint a keleti.
Az a baj a pártokkal hogy kezdetben idealista emberekből állnak, azután elkezdenek intézményesülni, hozzászoknak képviselőik a jó fizetéssel járó parlamenti és önkormányzati képviselőséghez, a különböző kiváltságokhoz, a hatalom mámorító érzéséhez. Ráadásul ahogy sikeresek lesznek egyre több gátlástalan karrierista lép be tagnak és kerül vezetői állásba, akik csak jól akarnak élni a politikából. A párt célja a hatalom megszerzése lesz és az ehhez szükséges népszerűség. Ezért az emberek becsapására, manipulálásra törekszenek – választási igéretek, profi marketing és reklám módszerek. Persze a szükséges reklámokhoz sok pénz kell – itt jönnek a képbe a pénzes emberek, vállalatok, bankok. Ezenkivül el kell érni hogy a médiában megjelenjen a párt, tehát jóban kell lenni a tulajdonosaival vagy baráti pénzes emberek támogatásával saját médiát létrehozni.
Egyvalamit, a legfontosabbat hagytad ki. Ahhoz, hogy mindezt elérjék könnyen befolyásolható, akaratgyenge, gondolkodásra képtelen, tanulatlan és műveletlen emberekre van szükség. Birkákra. Olyanokra, akik nem rendelkeznek kiforrott személyiséggel, elvekkel, stabil, következetes világképpel és nem tudják uralni az érzelmeiket. Akik évi párezer forintért lengetik a zászlót, megfelelő helyre húzzák az X-et és elhisznek bármit, amit a szájukba rágnak.
Szóval hol is kellene elkezdeni, ha nem tetszik a rendszer?
“Ahhoz, hogy mindezt elérjék könnyen befolyásolható, akaratgyenge, gondolkodásra képtelen, tanulatlan és műveletlen emberekre van szükség.”
Ez tökéletesen így van; ezért verték szét az elsők között az oktatást.
“Szóval hol is kellene elkezdeni, ha nem tetszik a rendszer?”
Ha logikusan gondolkodsz, akkor a demokrácia sutba dobásával – de nem akarom elvenni Naooo kenyerét.
Ha megvizsgálod a különböző államberendezkedések, rezsimek, történetét és eredményeit, akkor a következő logikus eredményre jutsz:
Egy királyság, monarchia, demokrácia, vagy kalifátus is lehet sikeres, de lehet kudarcos is. Attól függ, hogy az emberek többre, jobbra való vágyát hogyan aknázza ki, hogyan segíti v. gátolja, hogyan szabályozza. Mindegyiket emberek csinálják, és ha ezek az emberek barmok, akkor az általuk alkotott szervezet is barom lesz, maga a berendezkedés nem jelent semmit. Ha most Magyarországon sutba dobnánk a demokráciát és királyságot, diktatúrát vezetnénk be, akkor nem jobb lenne, hanem még rosszabb, mert ugyanez az “elit” csinálná, csak kevesebb korlátozással.
Szóval ott kell elkezdeni, ahol a baj elkezdődik. Amíg a félelmeinkre, a gyűlöletünkre, az irigységünkre és a butaságunkra lehet építeni a politikai hatalom megszerzésekor, akkor ezeket kell felszámolni.
Na ja, csakhát te most egy spirituális megoldást javasolsz egy világi problémára. Sajnos az emberek olyanok, amilyenek, úgyhogy velük kell gazdálkodni.
A gyűlöletet, irigységet és butaságot pedig nehéz lesz úgy kipurgálni, hogy a demokratikus államunk vezetésének első számú prioritás ezekre ránevelni minden egyes állapolgárt iskolával, médiával, törvényekkel. Mit gondolsz, a “kisebbségvédő” törvények csökkentik vagy növelik a lakosság köreiben a gyűlölködést? Az oktatás színvonala miért romlik évtizedek óta folyamatosan? És miért bízol te még mindig abban, hogy az állam majd bölcsen és jóságosan fog vezetni minket, és nekünk csak annyit kell tennünk, hogy szép nyugodtan bedugjuk a fejünket a hurokba? :)
Milyen jó érzés látni, hogy tőlünk keletre vannak országok, ahol rendesen megvédik emberek gyomrát, lecsapnak ilyen pussy riotosokra meg hasonlókra. :)
“A sokat szidott “hanyatló” nyugati életmód éppen ezért élhetőbb, mint a keleti.”
Hazugság, az egyetlen oka a jólétnek a történelem, nekik gyarmatok, nekünk kizsákmányolás, náluk még nem volt 50 év kommunizmus, majd lesz arab uralom. :)
Akkor gondolom az ipari forradalom, az innováció, a fejlesztés, a hatékonyság, a munkamorál, a mások tisztelete és elfogadása, az értékteremtés és hasonló romlott nyugati tulajdonságok semmivel nem járultak hozzá, hogy jobban élnek. Gondolom a szabadalmak és tudományos eredmények nagy százalékban azért születnek a dekadens nyugaton és nem keleten, vagy az arab országokban, mert azt mindet lopják.
De várjunk csak! Az USA-nak, Kanadának, Ausztráliának mikor is voltak gyarmatai? Az oroszoknak viszont volt bőven, aztán még sincsenek sehol. Hogy van ez? Egy kicsit borul az egysíkú logikád.
Már megint nem vagy képes szöveget értelmezni, nem a múltról beszéltem, hanem a jelenről.
“Gondolom a szabadalmak és tudományos eredmények nagy százalékban azért születnek a dekadens nyugaton és nem keleten, vagy az arab országokban, mert azt mindet lopják.”
A tudomány és fejlesztés is egyre inkább keletre helyeződik, ahogy nyugaton szépen felemésztik amit a múltban elértek.
“Az USA-nak, Kanadának, Ausztráliának mikor is voltak gyarmatai? ”
Ezek az országok szépen tele voltak ásványkincsekkel, ki maradtak a nagy háborúkból vagy legalábbis nem az ő területükön bombáztak.
Oroszoknál ugye meg 50 év marxizmus…
Még jó, hogy a múltról, a jelenről, és a jövőről beszéltem. Tudom, én vagyok a hülye, hogy egy vaknak próbálom elmagyarázni a színeket. Lövésem nincs mire alapozod az állításaidat. Olyan okokat, feltételeket hozol fel, ami más országokban is megvolt, mégsem gátolta meg őket abban, hogy prosperáljanak.
Az oroszok tele vannak ásványkincsekkel, aztán mégis szarul élnek. Az arabok tele vannak olajjal, aztán mégis szarul élnek. Hibás a logikád.
Te tipikusan az a fajta vagy, aki MINDIG más valakit, vagy másvalamit okol a saját nyomoráért. Gondolom már te is világhírű milliárdos lennél, de a kommunisták, a pirézek, a kis szürkék, és a bankár világkormány összeesküvése megakadályozott ebben.
Az ipari forradalomnak legalább annyi negatív hozadéka volt, mint amennyi pozitív. Végre lehetett volna hajtani negatív mellékzöngék nélkül is, igaz, úgy már nem 100% haszon realizálható, hanem csak 99%, de a parasztot ugye könnyű bolondítani, akár a saját érdekei ellen is.
Az innováció és fejlesztés, hatékonyság nem kifejezetten nyugati vívmányok.
Munkamorálban pont hogy a kelet vezetett magasan…mondani se kell, miért. Persze ott volt még ösztönzésnek az is, hogy a norma nem teljesítéséért vagy selejt előállításáért kapásból agyonlőtték az illetőt, de ennek a finomabb, pénzügyi változata nyugaton is ugyanúgy jelen van.
Az értékteremtés meg…nos, valamiért a legkevesebb értéket előállító szakmák vannak a legjobban megfizetve, de bizonyára az én szemeim rosszak.
Az USA nem gyarmatosított, valóban, ő csak ööö, “demokratizált”. Valahogy úgy, ahogy a Szovjetúnió is csak “felszabadított” megszállás helyett. Mellesleg az oroszoknak nem voltak gyarmataik, hanem bábállamaik. Marhára nem ugyanaz a kettő.
Az oroszok szarul élnek, sehol se tartanak, okés, gond majd akkor lesz, ha Brüsszel egyik fröccsenésére Putyin pajti válaszul elzárja a gázcsapot, és akkor lesz majd nagy vacogás Európában.
Tulajdonképpen ez egy jó ismeretterjesztő írás, még akkor is, ha a Férfihang.hu olvasói között valószínűleg többségben vannak azok, akiknek nem szükséges alapvető államelméleti ismereteket elmagyarázni.
Erről viszont eszembe jutott egy régi vesszőparipám: generációk nőttek fel úgy ebben az országban, hogy alapvető jogi, államismereti kérdéseket soha nem magyarázott el számukra az alapoktatás. Teletömték a gyerekek fejét sok téren tulajdonképpen felesleges lexikális tudással, miközben a legkevésbé sem tanították meg számukra a társadalmi együttélést szabályozó kereteket. Úgy váltak 14 évesen jogalannyá, hogy lényegében nem is ismerték ennek a jogalanyiságnak az alapvető kereteit. Semmit nem tudtak sem államelméletről, sem polgári jogról, sem büntetőjogról. És ez azért is borzalmasan nagy baj szerintem, mert “ignorantia facti non iuris excusat” vagyis a jog nem ismerete nem mentesít a jogkövetkezmények alól. Ezek az ifjú jogalanyok úgy álltak a világban, hogy fogalmuk sem volt például arról sem, hogy miért szabhatnak ki rájuk akár sokéves börtönbüntetést. Nem vagyok abban a szerepben, hogy nekem pontosan kelljen ismernem az alaptantervet, szóval majd talán a pedagógusok kisegítenek, és elmondják, hogy jelen körülmények között hogyan is állunk ezzel a problémával.
Talán a fentiekből eredő tudásdeficit és hazánk politikai kultúrával kapcsolatos hiányosságai is eredményezik, hogy akadnak olyan politikai irányzatok, amelyeket az átlagember még hírből sem ismer. Gondolok itt például az egyébként sokszínű libertarianizmusra, amely gondolkodási irányzatnak az állam szerepével kapcsolatos meggyőződése nagymértékben eltér attól, amit a többi politikai irányzat magáénak vall. – Ezt viszont már azért fejtegetem, mert ennek a cikknek az apropóját nyilvánvalóan az elmúlt napokban lezajlott éles vita adta, viszont a párbeszéd egy-két szereplőjéről én tudom, hogy a vitában képviselt álláspontjuk korántsem az ismerethiányból fakad, hanem libertárius meggyőződésükből.
Sajnos tudni valamit, és következetesen alkalmazni valamit az két külön dolog. :)
Régi vesszőparipám, hogy úgy tanulunk iskolában 8+4 évet, hogy miután kikerülünk, gyakorlatilag életképtelenek vagyunk. Sem alapvető jogi/társadalmi ismeretek, sem alapfokú pénzügyi ismeretek, stb. Az életre nem készítenek fel minket. Nagyon rá kellene koncentrálni az oktatásra, mert a világban most nagyon sok izmos, munkás kéz van, de gondolkodni képes, képzett elméből hiány van.
Én egyszerre vagyok liberális, konzervatív, nemzeti érzelmű és multikulti. Attól függ, az élet melyik területéről van szó. Így nem hiszek benne, hogy egy ember csak egy eszmerendszerben tud gondolkodni. Úgy gondolom, egy megoldás mindig két véglet között van, de nem feltétlenül félúton.
Osztom a véleményed, roppant előnytelen, ha az ember egy gondolkodási rendszer “dogmái” közé zárja be magát. És éppen annyira káros, amikor vitatkozó felek mindenáron skatulyákba akarják gyömöszölni egymást, mert felismerni vélnek valamilyen komplex ideológiával való részbeni egyezőséget. Én például roppan rosszul viselem, amikor egyenesen gender-feministává lényegülök át egyesek szemében, csak azért, mert támogatom a szórakozóhelyi diszkrimináció elleni fellépést. :) – De Isten ments, hogy felelevenítsük ezt a vitát! :)
Egyébként ahhoz képest, hogy eredetileg nem szerettél volna cikket írni, nagyon jól megy ez neked. Mindenképpen arra biztatlak, hogy ha időd engedi, akkor máskor se fogd vissza magad.
Köszönöm a méltatást, ha lesz olyan mondanivalóm, akkor mindenképpen írok.
,, De Isten ments, hogy felelevenítsük ezt a vitát! :)”
+300 hozzászólás :P
,,n például roppan rosszul viselem, amikor egyenesen gender-feministává lényegülök át egyesek szemében, csak azért, mert támogatom a szórakozóhelyi diszkrimináció elleni fellépést.”
Ettől miért lennél gender-feminista ? :D
Néhányan megfogalmaztak olyan érveket, hogy ebben az ügyben a diszkriminációmentesség kikényszerítése a társadalmi szokásokban megnyilvánuló nemi szerepek ellen hat, következésképpen az ő nézőpontjukból az ügy támogatása a gender-feminizmus támogatása egyben. Mindehhez még hozzátették, hogy Teczár beadványbeli érvelésének jelentős része feminista módszereket követ és mindenáron a nőket akarja áldozattá magyarázni.
Egyébként Teczár maga sem értette meg az antifeminista megtámogatás indokát, arra a vélelmezésre jutott, hogy az antifeministák is át akarják alakítani a nemi szerepeket. Valójában én azt gondolom, hogy azok a nemi szerepek, amelyek jegyében még volt értelme a férfiak nőknél jelentősebb anyagi tehervállalásának, már régen átalakultak. (A feministák egyik legnagyobb csúsztatása a férfiak és a nők bérezési különbségére való hivatkozás, mivel különbség csak a legfelső jövedelmi csoportban van, ez társadalomkutatási eredményekkel alátámasztott tény.) Következésképpen ideje a férfiakkal szembeni társadalmi elvárásokat is az új helyzethez igazítani. És ebbe már nem fér bele az indokolatlan pénzügyi lovagiasság. Ez nem feltétlenül óhajtása és elvi támogatása a már lezajlott társadalmi változásoknak, csupán a reálisan felismert tényekhez való alkalmazkodás. Ráadásul egy ilyen társadalmi vitának van egy olyan előnye is, hogy a nők figyelmét ráirányítja arra, hogy az új lehetőségekhez és jogokhoz új kötelezettségek és néha hátrányok is társulnak. Csak akkor lehet a “férfiprivilégiumok” elbirtoklására törni, ha az előnyök mellett ennek hátrányait is vállalják a nők.
Elég szánalmas belemagyarázás ez tőlük :D
A bérezés az egyik legirritálóbb feminista klisé. Ami még szánalmasabb, hogy a rengeteg agyoniskolázott ember ezt elhiszi, és ezt hajtogatják mindenhol, még a tv-ben is. Sebestyén pont egy hete megint alkotott amúgy.
,,Csak akkor lehet a “férfiprivilégiumok” elbirtoklására törni, ha az előnyök mellett ennek hátrányait is vállalják a nők.”
Én is ezt mondom, már lassan 3 esztendeje. A sok hülye ezt képtelen felfogni, a nők meg nagyon is élvezik jelenlegi ,,hátrányos” helyzetüket.
Na ide sohase fognak eljutni. Az egyenjogúságot ők önkényesen úgy értelmezik, hogy ide nekem az oroszlánt is, a férfiak meg kussoljanak, mert szemét elnyomó patriarchátus volt 2000 évig, meg minden…
Ha majd látok női útépítőt, asztalost, uránbányászt, akkor nem fogom kiröhögni őket.
“ez társadalomkutatási eredményekkel alátámasztott tény” – kíváncsi lennék forrásokra. Légyszi linkelj be néhányat.
Nekem is a könyökömön jön ki. A két nagy ostobaság egyike. A másik meg a diplomások aránya zöldség.
“Amennyiben a parlament olyan törvényeket fogad el, vagy akar rákényszeríteni a közösségre, amely mögött nincs társadalmi elfogadottság, ami végrehajthatatlan, vagy erősebb normát sért, akkor az egyértelműen tiltakozást, ellenállást fog kiváltani, problémát fog okozni, szélsőséges esetben fegyveres lázadást.”
Ez kissé naív elképzelés. Valójában a magyar parlament már elég régóta nem követi, hanem irányítja a társadalmi elfogadottságot, és talán mondhatom, hogy többségében olyan törvényeket hoz, amire a többségnek nemhogy igénye nincs, de egyenesen problémásnak érzi. Fegyveres lázadás pedig sosem lesz, ahhoz túlságosan le van szedálva a tömeg. Van kenyér meg cirkusz, fegyver viszont nincs az embereknél, úgyhogy inkább megmaradnak a seggükön és beletörődnek, hogy olyan irányba megy az ország, ami nekik nem tetszik. Ez volt a szoci rendszer kezdetén is, lehetne Hofitól idézni ahogy arról beszél, hogy az emberek kussban éltek, legföljebb csak egymás között szidták a rendszert. Pár évig úgy tűnt, hogy megszabadulunk ettől, de amit kidobtunk az ajtón az visszamászott az ablakon. Volt egy lélegzetvételnyi időnk, amíg a szólásszabadság szólásszabadságot jelentett, aztán jött a hollókoszt-tagadás, a cigók extra védelme, ésatöbbi. Szerinted ezeket a többség akarta?
A nagyobb kérdés, hogy mit kellene az államnak törvényileg szabályoznia. A gond az, hogy jelenleg sok olyat korlátoz, amit nem kellene: magatartást, beszédet, véleményt, gondolkodást. Ez mind magánügy, és ha valaki ezekkel problémákat okoz a társadalomban, akkor hagyni kell a társadalmat, hogy ezt önszabályozással megoldja. Így ment ez évezredeken keresztül, és sokkal jobb volt, mint a jelenlegi PC-fasiszta rendszer. Aki illetlenül beszél arra rászólnak a többiek, aki az üzletében diszkriminál másokkal azt csődbe viszi az üzleti élet realitása, stb. Ha pedig nem éri ilyen “korrektív” hátrány, akkor az állam is hagyja békén. Amíg valakit a saját jogainak gyakorlásában nem akadályoznak, addig ne akarják törvénykönyvben meghatározni, hogy mások hogyan viselkedhetnek vele. (Az pedig nem jog, hogy beléphess a Dobozba, akármennyiért is – csak hogy a másik vitára utaljak.)
Az állam totalitárius rögeszméje, hogy a társadalom belső önszabályozását át akarja venni, felül akarja írni. Mert ugye az állam okosabb és felvilágosultabb mindenkinél, ezért milyen jó is lesz az embereknek ha rájuk kényszeríti az akaratát. Ami régen erkölcsi- vagy illemszabály volt, azt kőbe akarják vésni, csakhát így nem működik. Annyit érnek el vele, hogy a régi (működő) rendszert lerombolják. Persze ez nem biztos, hogy véletlen.
Egyébként lehet azt gondolni, hogy paranoiás vagyok, de csak rá kell nézni az országra, világra. 50 évvel ezelőtt még az utcai raboló is előre köszönt és elnézést kért – hogy ne a tanárok tiszteletét hozzam példának -, ma meg falkákban kóborol a mocsok, és még a rendőrre, mentősre is rátámad. Kitörölhetjük a törvényekkel, a belső társadalmi egységet kellene helyreállítani. Már csak azért is, mert míg a törvény elsősorban büntet, vagyis utólag szankcionál, addig a társadalom nevel, vagyis megelőz.
“Amennyiben a parlament olyan törvényeket fogad el, vagy akar rákényszeríteni a közösségre, amely mögött nincs társadalmi elfogadottság, ami végrehajthatatlan, vagy erősebb normát sért, akkor az egyértelműen tiltakozást, ellenállást fog kiváltani, problémát fog okozni, szélsőséges esetben fegyveres lázadást.”
A politikailag bizonytalanok aránya 50% körül mozog, szóval az emberek felének elege van az egészből. Közel fél millió magyar költözött el és dolgozik külföldön. Egyre nő a feketegazdaság. A beruházási ráta 15%, a rendszer váltás óta nem volt ilyen alacsony. Ezek mind-mind olyan folyamatok és hatások, amelyek válaszok a jelenlegi berendezkedésre. Ha úgy tetszik az ellenállás különböző formái. Régen, zárt határok mellett, kussoltak és csak tényleg szélsőséges esetben fogtak csak fegyvert. Most, el lehet menni. Egy komplett cégcsoportot lehet működtetni külföldi bejegyzéssel, külföldi autókkal, külföldi bankokkal, stb. Ha egy rendszer működésképtelen, az előbb-utóbb összeomlik.
“A nagyobb kérdés, hogy mit kellene az államnak törvényileg szabályoznia. A gond az, hogy jelenleg sok olyat korlátoz, amit nem kellene: magatartást, beszédet, véleményt, gondolkodást. Ez mind magánügy, és ha valaki ezekkel problémákat okoz a társadalomban, akkor hagyni kell a társadalmat, hogy ezt önszabályozással megoldja.”
A másokkal szembeni magatartásodat korlátozza, a másokkal szembeni beszédet korlátozza, hogy ne okozzál neki kárt, sérülést, sérelmet, fájdalmat. Olyan a véleményed, a gondolkodásod, amilyet akarsz, más dolog, hogy ha az másokra sértő, akkor nem engedi hangoztatni. Ez nem a gondolat korlátozása, hanem a gondolat káros hatásának a megelőzése. Éppen ezért egyik sem magánügy. Ez volt az egyik lényegi mondanivaló, hogy két ember közötti interakció nem magánügy. Egy kis társadalomban (falu, nagycsalád, vallási közösség) működik/működhet az önszabályozás. De egy nagy tömegben, nagy területen, amikor bármikor arréb tudsz menni 100 kilométereket is, már semmilyen visszatartó ereje nincs. Arrébb megyek 50 km-t, kirabolok egy bankot, közben lelövök 3 embert, majd visszamegyek a kis falucskámba és boldogan élek? Régen, ha valaki beszólt, azt egyszerűen orrba vágták, megrugdosták. Kihívták párbajra és leszúrták/lelőtték. Az erő joga érvényesült, mert ha a legerősebb szólt be, akkor ugye megúszta az egészet. Rablók, betyárok mászkáltak az utakon, fosztogatók törtek be a falvakba. Farkastörvények uralkodtak. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy a múltba révedve csak szépet látják meg, a lovagkorról is idealista kép él a fejekben, holott a népesség 98%-a nyomorgott, éhezett, robotolt, járványok dúltak, és a lovagok, papok, rablók rajtuk élősködtek. Ne mondd, hogy ez jobb volt mint a mostani helyzet. Most a PC nem engedi, hogy beszólj, és nem engedi, hogy orrba vágj másokat. Ez ennyire rossz? Még annyit a társadalom önszabályozásáról, hogy ugye a lincselés, a boszokányégetés, a kiközösítés mind-mind igazságos, megfontolt, jogos cselekedet?
“A másokkal szembeni magatartásodat korlátozza, a másokkal szembeni beszédet korlátozza, hogy ne okozzál neki kárt, sérülést, sérelmet, fájdalmat.”
Ez egy buta liberális elképzelés (nem téged akarlak cseszegetni). Egyrészt rengeteg “áldozat nélküli” bűncselekmény létezik, pl. egy füves cigi elszívásától egy prostituálttal való találkozáson át a hollókoszt-tagadásig. Ez mind lóf*sz. Bocsánat a trágárságért, de ez van. Ezek a törvények nem védenek senkit semmitől, csak arra jók, hogy az államnak beleszólást biztosítsanak az emberek magánéletébe. Kíváncsi lennék a tervezett antifeministák elleni törvényt mivel tudnád magyarázni… Miféle kárt vagy sérelmet okozunk itt azzal, hogy rámutatunk a feminizmus hülyeségeire?
Másrészt egyre durvábban kenik el a sérelem és fájdalom fogalmát. A gyűlöletbeszéd törvények kvázi azon alapulnak, hogy egyes mimózáknak “sérelmet okoz” ha a véleményed nem igazodik az övékéhez. Nevetséges. Az ilyesmit nem szabadna törvénybe iktatni, de az állam mégis megteszi, mert így mások “sérelmeire” (pfff) hivatkozva a saját hatalmát növelheti. És ezen van a hangsúly: hogy az állam a saját hatalmának növelésében érdekelt, és erre minden lehetséges eszközt megragad. Ezért kell ezeknek a törekvéseknek ellenállni.
“Olyan a véleményed, a gondolkodásod, amilyet akarsz, más dolog, hogy ha az másokra sértő, akkor nem engedi hangoztatni.”
Az egy teljesen agyament elképzelés, hogy bárkinek joga lenne arra, hogy ne kelljen soha olyan véleménnyel találkoznia, ami neki nem tetszik. Ha valakit valamilyen vélemény sért, akkor a hallatán meg fog sértődni. ÉS?! Nőjön fel, b.meg. Az élet nem kisdedóvó, ahol sírva az óvó nénihez lehet szaladni, ha a Pista azt mondta hogy eláll a füled. Az élet szerves része más, újszerű, “idegen” elméletekkel találkozni – sőt, ez elengedhetetlen előfeltétele a jellemfejlődésnek, a műveltség megszerzésének és a tudatos döntések hozásának. Pont azért birka a tömeg, mert túl sok dolgot hallgatnak el előle. Erre lenne megoldás, hogy még több dolgot elnyomunk? Régen az egyetemek a vita korlátlanságának fellegvárai voltak, mára viszont a polkorrekt indoktrináció fellegváraivá váltak, ahol mindennemű vita szigorúan tilos. (Persze ebben is le vagyunk maradva 20 évvel a nyugathoz képest, hál’istennek.) A legtöbb egyetemista úgy diplomázik le, hogy sok éven át ugyanazt sujkolták a fejébe, és ez igen nagy szerepet játszik abban, hogy legtöbbjük agymosott neoliberális hülye, aki semmilyen módon nem kapcsolódik a mindennapi élethez. Ezek aztán természetesen megsértődnek (they are offended) ha valaki nem ugyanazt a polkorrekt mantrát szavalja, mint ők, és ezen az alapon jól be lehet tiltani mindent, ami nem része az agymosásuknak. Halleluja.
“Ez nem a gondolat korlátozása, hanem a gondolat káros hatásának a megelőzése.”
Orwell büszke lenne erre a mondatra :) Sőt, megkockáztatom hogy ez egy idézet az 1984-ből, simán lehet valamelyik minisztérium szlogenje. Amit papíron demokráciának nevezünk, annak a legalapvetőbb alapelve a gondolat és a szólás szabadsága, vagyis hogy azt gondolsz és mondasz amit akarsz, mert minden önálló emberi lénynek lelkiismereti szabadsága van ezekben a kérdésekben. Senkinek semmi joga téged korlátozni abban, hogy mit gondolj vagy mondj. Ha azon kezdünk vitázni, hogy bizonyos gondolatok veszélyesek, és ezért be kell őket tiltani, akkor fölösleges fenntartani annak az illúzióját, hogy demokráciában élünk. Az ilyen gondolatrendőrséges mutatványoknak az összefoglaló neve a diktatúra, amikor valaki fentről megmondja, hogy mit gondolhatsz és mit nem. Hogy közben a saját zsarnoki jókedvére hivatkozik, vagy arra, hogy másokat sértenek a gondolataid, az tökéletesen mellékes, és amúgyis csak mellébeszélés.
Egy normális államban azt büntetik, aki bűnt követ el. Vagyis gondolhatsz és mondhatsz amit akarsz, amíg nem teszel valami konkrétat, ami mások jogait tiporja. Paradox módon a mi látszat-demokráciánkban pont az állam tiporja a jogainkat azzal, hogy megfoszt a gondolati- és szólásszabadságunktól – arra hivatkozva, hogy más embereknek a mi véleményünk nem tetszik. Nevetséges a négyzeten.
“két ember közötti interakció nem magánügy.”
De, az. Senkinek semmi köze, hogy mit beszélek a szomszéddal – a legkevésbé az államnak. Ez végső soron a legalapvetőbb paradigmák szembenállása: te amellett érvelsz, hogy valakinek joga van az elveit másokra erőltetni; szerintem nincs. Szerintem mindenki foglalkozzon a saját dolgával, és se neked, se a feministáknak, se az államnak nem dolga az, hogy én kivel mit beszélek, kivel szexelek pénzért vagy ingyen, szimpatizálok-e kurucokkal vagy labancokkal, szeretem-e a norvégokat vagy utálom, satöbbi. Ez mind a szigorú magánügyem – az meg hogy te mit csinálsz, az a te magánügyed. Én nem fogok rendőrséget rádküldeni ha olyat mondasz ami nekem nem tetszik, és tőled is csak ennyit várnék el cserébe. Nameg magától az államtól is. Senki ne akarja rám erőltetni a véleményét, és én sem fogom ráerőltetni az enyémet. Ez a fő bajom a feminizmussal (is): nem a saját életükben akarnak feminista utópiát csinálni, hanem az enyémben. Nekem akarják meghatározni, hogy ki mosogasson itthon, ki menjen GYES-re az én családomban, stb.
“Arrébb megyek 50 km-t, kirabolok egy bankot, közben lelövök 3 embert, majd visszamegyek a kis falucskámba és boldogan élek?”
A gyilkosság és a rablás olyan bűncselekmény, ami mások jogait sérti. Az, hogy mit mondasz, nem ilyen.
“Régen, ha valaki beszólt, azt egyszerűen orrba vágták, megrugdosták.”
Meg is tanulták a bunkók is, hogy ne szóljanak be, és nem is szólt be mindenki mindenkinek úton-útfélen. De szar is volt, mi? Azok a civilizálatlan hülyék egy sokkal kulturáltabb világban éltek, mint mi most, pedig a mi törvényeink sokkal… hm… progresszívebbek. A frankó új törvényeink betiltották a társadalom belső önszabályozását, és ennek meg is lett az eredménye.
“Rablók, betyárok mászkáltak az utakon, fosztogatók törtek be a falvakba.”
Fura elképzeléseid vannak a múltról :) Pontosan az a gond, hogy míg régebben elképzelhetetlen volt, hogy fényes nappal bemenjenek valaki portájára és megkéseljék a két tyúkjáért, manapság ez szinte mindennapos.
Az, hogy régebben is voltak gondok, természetes – de ennek nem a közerkölcs alacsony szintje volt az oka, hanem a technológiai fejletlenség. Magyarul nem volt elég élelem. De azért az sokat elmond az erkölcs változásáról, hogy míg régebben az igazi szegények is megpróbáltak saját erőből boldogulni, addig manapság a nehézségek első jelére egész néptömegek kezdenek bűnözni vagy segélyért óbégatni. Példának okáért egy erdélyi faluban 100 évvel ezelőtt akkor sem állt minden második nő k*rvának, a parasztok meg nem álltak neki a szomszéd tyúkjait ellopkodni, ha történetesen nem tudtak minden nap ennivalót tenni a gyerekek elé. Olyan erkölcsi tartásuk volt, ami manapság elképzelhetetlen – és nem a szigorú törvényektől kapták ezt, hanem a társadalom íratlan szabályaitól, amit elsősorban a saját szüleik neveltek beléjük. Hozzájuk képest a polkorrektségre mint morális alapra hivatkozó, egyre szigorúbb törvényi cenzúráért lobbizó megélhetési sértődöttek szomorú erkölcsi véglények.
“Most a PC nem engedi, hogy beszólj, és nem engedi, hogy orrba vágj másokat.”
Ne keverjük a dolgokat. Orrba vágni sosem volt a szó szoros értelmében legális, legföljebb nem mindig vették véresen komolyan. Tudták a különbséget egy kocsmai csetepaté és a bűnözés között – ezek a határok mára szintén elmosódtak. (Sajnos.) Az nem a polkorrekt liberalizmus érdeme, hogy vannak törvényeink a bűnözés ellen. Mindigis voltak. A PC csak azért felel, hogy ma már beszólni is tilos – ami viszont orbitális baromság.
“Ez ennyire rossz?”
Az elv rossz, vagyis az, hogy egyesek azt gondolják, feláldozhatják az én személyes szabadságomat a saját politikai elveik oltárán. Pl. ha szerintük a feminizmus jó dolog, akkor nekik joguk van törvényerőre emelni, hogy engem be kelljen börtönözni ha máshogy gondolom. Ez orwelli rémálom.
“Még annyit a társadalom önszabályozásáról, hogy ugye a lincselés, a boszokányégetés, a kiközösítés mind-mind igazságos, megfontolt, jogos cselekedet?”
Nem feltétlenül. De jó, hogy ezeket említetted, mert a modern polkorrekt boszorkányégetés pontosan ezeknek a szellemi édestestvére. Egy régebbi videóban láttam, úgyhogy talán már nem aktuális a dolog, de Ausztriában konkrétan börtönbe zártak egy angol írót, mert volt elég hülye úgy beutazni Ausztriába, hogy előtte a hollókoszt bizonyos alapvetéseit vitatta. Ausztriában egy szót sem szólt ezekről a dolgokról, és mégis lecsukták, mert egy modern demokráciában már az is elég a börtönhöz, ha a hatóság nagyjából sejti, hogy te miről akarsz majd beszélni. És ilyenkor nekem (meglehetősen ironikus módon) mindig a 2. világháborús versike jut eszembe, miszerint amikor a kommunistákért jöttek, nem szóltam mert nem voltam kommunista; mikor a zsidókért jöttek nem szóltam mert nem voltam zsidó; mikor értem jöttek már nem volt senki aki szólhatott volna. Jelenleg a rendszer X politikai ellenségeit záratja be, és ha nem szólunk ez ellen, akkor egyszercsak mi is sorra kerülhetünk – és akkor nehéz lesz a börtönből panaszkodni az állam zsarnoksága ellen.
Megszaladt a kezed :))) Írtam egy részletes választ, aztán töröltem, inkább leszek tömör.
A lehető legkisebb állam híve vagyok. Viszont belátom az állami szabályozás szükségességét, a visszaélések, az erőfölény, a kényszer és az erőszak elkerülése miatt, hogy érvényesüljön a jogi egyenlőség és a verseny. Elutasítok minden olyan beavatkozást egy ember életébe, vagy két ember önkéntes interakciójába, ami nem egy másik ember jogainak védelmében történik.
Egyébként folyamatosan olyan gondolatokat tulajdonítasz nekem, amiket nem írtam, sőt teljesen ellentétesek a személyiségemel (pl orwelli cuccok) Mondatokat ragadsz ki a szövegkörnyezetükből, más kontextusba helyezed, majd kritizálod. Ezeket te írod, te vetíted ki rám. Nem kellene olyan dolgokat belemagyarázni, vagy belelátni a mondataimba, ami NINCS OTT.
Ezért is szoktam néha mondani egyeseknek, hogy ne vegyék magukra ha kicsit túlpörgök: nem velük van bajom, hanem egy világnézettel. Nameghát amit írok, az nem feltétlenül “válasz” a szó hagyományos értelmében, hanem lehet az adott dolog továbbgondolása is. Ezekkel együtt azért megvédeném az álláspontom annyival, hogy a legtöbb magas labdát nem kellett nekem odaképzelni, mondjuk olyanoknál, hogy “két ember közötti interakció nem magánügy”.
De ha már itt tartunk, nem gondolom, hogy gonosz liberálbolsi lennél – úgy hiszem egy kicsit túl nagy a bizalmad az állam felé, mert még nincs elég tapasztalatod róla :) Amíg ez egy ember legnagyobb hibája, addig semmi sincs veszve.
Ezért is nem válaszoltam tételesen. Nem bízok jobban az államban, mint más, de nem is feltételezek rosszat alaptalanul.
“két ember közötti interakció nem magánügy”
Ez csak akkor magas labda, ha szintén kiragadod a szövegkörnyezetből. Nem arról beszéltem eredetileg sem, hogy az államnak feltétlenül bele kell pofáznia két ember kapcsolatába. Szó sem volt erről. Ha mindkettő akaratával, beleegyezésével történik bármilyen interakció, ami nem egy harmadik félnek okoz jogsérelmet, akkor minden szép és jó. Direkt interakcióról írtam, mert az testi, lelki, gazdasági, társadalmi, baráti, stb. kapcsolatot is kifejez, ráadásul alá-fölé és mellérendelő viszonylatban is. (javaslom nézd meg az interakció fogalmát) De mi történik akkor, ha az egyik fél visszaél valamilyen erőfölényével? A te megközelítésed szerint, ha az egyik házastárs megveri a másikat, vagy a szülő a gyerekét, vagy a gyerek az idős szülőt, az magánügy, mert két ember között történik. Vannak olyan esetek, amikor igenis a közösségnek, az államnak kell közbelépnie.
Oké. És ha az állam él vissza az erőfölényével? Ki védi meg az átlag adófizetőt az állam túlhatalmával szemben? Az Érmelléki Kuglófember?
“konkrétan börtönbe zártak”
Germar Rudolf, Vincent Reynouard, Ernst Zündel, Horst Mahler, Sylvia Stolz, Gerd Honsik, Joachim Schäfer, Günter Deckert, Axel Möller, Georg Ittner.
Neveket leírni még tán csak nem bűncselekmény, vagy már igen?
Sajnos nem tudom leírni annak a néhány millió embernek a nevét, akik a fentebbi úriemberek állításait tudnák cáfolni. Ugyanis halottak. De erről inkább ne nyissunk vitát. Én olvastam a Mein Kampf-ot, jártam Auswitz-ban, beszéltem már túlélővel, mert véleményt akartam formálni egy eseményről. A legkevésbé sem értek egyet a fenti emberekkel.
Mindazonáltal nem értek egyet azzal, hogy börtönbe zárták őket, csak azért mert azt gondolták, amit gondoltak. Annak ellenére, hogy neonáci, rasszista uszítók is egyben, véleményem szerint. Csak tudod az a baj, hogy az ő tevékenységük hatására a kétbites agyú bőrfejűek embereket bántanak, és tetteiket az ő írásaikkal igazolják.
Sajnos nem tudom leírni annak a sok millió ukránnak, orosznak a nevét, akiket a kommunista zsiráfok öltek/ölettek meg, vagy éheztették halálra.
Szívből sajnálom, hogy az NKVD-s zsibongók által Katynban tarkón lődözött lengyelek neveit sem tudom felsorolni. De hát hinnünk kell azoknak, akik ezeket a németek nyakába varrták annó.
Mér, élőt tudsz mondani?
Sylvia Stolz mióta úriember?
Elképzeltem ahogyan a “kétbites agyú bőrfejűek” orrba vágnak valakit a Dohány utcában, hogyaszongya “ezt Horst Mahler miatt”, “ezt meg Günter Deckert-ért kapod”. Szabad nevetni?
Ráadásul, zsiciknek szabad nőt verni:
http://www.youtube.com/watch?v=On2AFcUfvwk&feature=youtu.be
Érdekes módon ilyenkor nem jönnek a nagy civilek, hogy NANE, és nebántsd a nőt, ilyenkor nem tartják fontosnak, hogy a gyengébbik nem meg legyen védve.
És a Vadaiágnesek sem tiltakoznak monoklis sminkkel az arcukon.
Bármilyen gyilkosságot elítélek. A világháború egyetlen áldozatát sem szabad tagadni, sem a kommunizmusét, sem a nácikét, sem a szövetségesekét, sem a tengelyhatalmakét, sem például a magyarokét, mert bárki is követte el ezeket, bűnös. Az egyik nem igazolja a másikat, sem a másik az egyiket. Egyébként a legutóbb titkosítás alól feloldott NKVD-s dokumentumok bizonyítják is Katyn-t:
http://multkor.hu/20100430_egymillio_oldalnyi_katyni_dokumentumot_kaptak_a_lengyelek
Sajnálom, de fantazmagóriákkal és összeesküvés-elméletekkel nem tudok vitatkozni. Ahogy az összefüggéstelen kérdéseiddel sem, mert ha nem érted az összefüggéseket, akkor felesleges. Egyébként mulattat, hogy komplett összeesküvés-elméleteket hozol fel indokként, de nem látsz egy egyszerű relációt egy uszító szellemi vezető, és egy befolyásolt ember tettei között.
Frau Stolz-tól ezúton is elnézést kérek, ha már neked ez a fontos.
Sose legyen tömeggyilkosoknak halálbüntetés se? Vagy számít, hogy kiket ölt meg?
Háborúban bűn lelőni az ellenséget?
Tehát ha valaki gyilkol, nem szabad megbüntetni, mert ez igazolná?
Te érted az összefüggéseket?
Melyik összeesküvés-elmélet? Vagy mindegyik?
Uszítás? Írják, hogy “üssétek őket”? Vagy minden uszítás, ami kellemetlen valakiknek?
Világos. Amit nem láttál, nem hallottál, nem tapogattad meg saját kezeddel, az fantazmagória meg összeesküvés-elmélet. Szép összekutyulást hoztál össze, hogy ne kelljen érvelned egy nyilvánvalóan védhetetlen álláspont mellett…
Nem volt rossz próbálkozás – komolyan nem – deeeeeee annyira jó sem volt…
Kifejezetten megkérek mindenkit, hogy a holokauszt és más népirtás létét, nem létét ne érintse ez a párbeszéd, hiszen jelenleg egy hatályos törvény szerint ezeknek vitatása tilos és 3 év szabadságvesztés büntetéssel fenyegetett.
333. § Aki nagy nyilvánosság előtt a nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek által elkövetett népirtás vagy más, emberiesség elleni cselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja, jelentéktelen színben tünteti fel, vagy azokat igazolni törekszik, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Megpróbálom értelmezni a törvényt: ha azt állítom, hogy létezett egy súlyos emberiség ellenes cselekmény ekkor és ekkor, akkor ezt az állításomat lehetetlen kétségbe vonni, hiszen emberiség elleni cselekmények tényét a törvény alapján nem lehet tagadni vagy jelentéktelen színben feltüntetni. Merthogy azt, hogy mi számít ténynek, azt gondolom én is megszabhatom? Vagy nem? Akkor ki is?
Vegyük észre, hogy ez a törvény súlyosan sérti a vélemény és szólásszabadság eszméjét. Nem véletlen, hogy a világ több államában nem létezik ilyen törvény, például az USA-ban sem. Egyébként hátráltatja a történelemkutatást is. Akik ezt a törvényt megszavazták, azok egyszerűen idióták vagy rosszándékúak. Ha tényleg bárkinek az volt a vélelme, hogy ez a törvény hasznos, akkor az nagyon súlyosan tévedett. Ez a törvény azon túl, hogy alapjogokat sért, ráadásul még súlyos társadalmi károkat is okoz, és főleg azokkal szemben, akiket állítólag védeni szeretne. Ennek a törvénynek az eredményeként az itt is kialakulni látszóhoz hasonló viták milliónyi generálódnak, amely viták magukba szippantják azokat is, akik eredetileg az érintett emberiség ellenes cselekmények kérdésével, problémájával, taglalásával foglalkozni soha semmilyen formában nem akartak, mert a kérdés a saját életük és társadalmi szerepük keretein messze túl mutat. Ezek a viták azt a látszatot képesek kelteni, hogy akik eredeti szándékuk szerint a véleménynyilvánítás szabadsága érdekében foglalkoznak egyáltalán a kérdéssel, valójában az emberiség ellenes cselekményt akarják pártolni. Már ennek a törvénynek a vitatása is alkalmat teremt arra, hogy a szólásszabadság eszméjéért szót emelőket rasszistaként lehessen megbélyegezni. És még az ilyen lejárató szándék nélkül is alkalmas arra, hogy automatikusan a rasszizmus látszatát keltse az érvelővel szemben. A törvény társadalmi hatása leginkább abban nyilvánul meg, hogy lényegében önmaga járul hozzá ahhoz, hogy fokozódjon a xenofóbia és az intolerancia.
Mindezek miatt is azt gondolom, hogy ennek a törvénynek az említése egy erős érve azoknak, akik ebben a vitában arra igyekeznek felhívni a figyelmet, hogy az állam társadalmi vagy történelemtudományi párbeszédekbe való korlátozó beavatkozás néha kifejezetten káros társadalmi hatásokkal járhat.
,,Sajnos nem tudom leírni annak a néhány millió embernek a nevét, akik a fentebbi úriemberek állításait tudnák cáfolni.”
Sylvia Stolz soha nem volt úriember!
Gondolat, csak egy rövid kiragadott részlethez:
Angelo01:
“Olyan a véleményed, a gondolkodásod, amilyet akarsz, más dolog, hogy ha az másokra sértő, akkor nem engedi hangoztatni.”
Deansdale:
“Az egy teljesen agyament elképzelés, hogy bárkinek joga lenne arra, hogy ne kelljen soha olyan véleménnyel találkoznia, ami neki nem tetszik. Ha valakit valamilyen vélemény sért, akkor a hallatán meg fog sértődni. ÉS?! Nőjön fel, b.meg. Az élet nem kisdedóvó, ahol sírva az óvó nénihez lehet szaladni, ha a Pista azt mondta hogy eláll a füled.”
Osztom a véleményedet Dean és hozzátenném gyorsan a kérdésemet is.
Ha két szemben álló fél nem ért egyet, melyikük joga elhallgattatni a másikat?
Hiszen mindkét fél aznos mértékű eltérést, sértést érzékel a saját véleményéhez képest.
Ha ilyen elvárást követelnek akárkik, vagy egyenesen ilyen törvényt hoznak, hát… talán kihasználom és betiltatom a feminizmust, mert engem bizony sértenek a törekvéseik és a véleményeik.
Jó, igen, azt én is tudom hogy nyilvánvalóan a PC a kiszabott mérce ebben is, de akkor mégis hol marad az esélyegyenlőség és az egyenjogúság elve?
Jól megfogalmaztad a lényeget, ez az emberi méltóságra és érzékenységre hivatkozó elnyomó törvénysorozat határtalan. Mindig lehet találni egy újabb csoportot akinek valami sérti az érzékenységét. A folyamat vége a szólásszabadság teljes felszámolása, viccekért évekre bebörtönzött emberek, aljas besúgók feljelentései, inkvizíciós bíróságok. Miben különbözik ez a liberálisok által megvetően emlegetett inkvizíció tevékenységétől ? Az hogy nem égetik el az általuk elfogadhatlan szavakat kimondó embereket, hanem ,, csak ” börtönbe zárják őket ? Ez a ,, Szép új világ ” a pc rémuralma.
http://southparkreszek.hu/south-park/1-evad-south-park-ingyen-cartman-kenny-southpark-epizod-resz/southpark/south-park-1-evad-10-resz-kula-ba-az-unnepi-kaki/
bocs de ez jutott eszembe a postodról :D
Ne keverjük össze a véleményt és a sértést! Mindenkinek joga van a véleményéhez. Mindenkinek joga van azt szabadon közölni is. De nincs joga ahhoz, hogy másokat sértegessen vele.
Jogod van nem szeretni a pirézeket. Jogod van leírni a blogodban, hogy nem szereted a pirézeket. Jogod van megnevezni egy pirézt, akit nem szeretsz, jogod van leírni az okokat, hogy miért nem szereted, és nem árt, ha az állításaidat be tudod bizonyítani. De ahhoz nincs jogod, hogy minden pirézt állatnak nevezz, vagy károsnak, vagy bármi másnak. Ahhoz nincs jogod, hogy követeld a közéletből való kizárásukat, a vagyonuk elkobzását, vagy bármely joguk megsértését, vagy jogfosztást.
Folyamatosan próbáljátok igazolni, hogy márpedig nektek jogotok van valakivel bunkónak lenni, sértegetni, megalázni, általánosítani. De ugye a feministáknak nincs joga velünk bunkónak lenni, sértegetni, megalázni, általánosítani. Akkora kettős mércét alkalmaztok, hogy az űrből is látszik, csak ti nem akarjátok ezt észrevenni.
Folyamatosan próbáljátok igazolni, hogy márpedig nektek jogotok van valakivel bunkónak lenni, sértegetni, megalázni, általánosítani. De ugye a feministáknak nincs joga velünk bunkónak lenni, sértegetni, megalázni, általánosítani. Akkora kettős mércét alkalmaztok, hogy az űrből is látszik, csak ti nem akarjátok ezt észrevenni,
Mi akarjuk elhallgattatni, cenzúrázni őket, vagy ők minket?
Kérlek, hogy válaszolj erre a kérdésre. Arra is válaszolj, hogy kettőnk közül kinek van lehetősége mindezt keresztülverni akár az EU, akár a hazai törvényhozáson.
Rátapintottál a lényegre. Jelenleg mi vagyunk azok, akik védekeznek a jogfosztás, a sértés, az általánosítás ellen. -minden férfi potenciális erőszakoló, férfierőszak, brutális férfiak, stb.- A kérdésedre válaszolva: A feministák akarnak elhallgattatni antifeministákat. Viszont az antifeministák is el akarják hallgattatni a feministákat. A feministáknak van jelenleg lehetőségük, hogy ezt megtegyék. De ha fordulnának az erőviszonyok, akkor az antifeministák nem próbálnák meg ugyanezt? Szerintem a tevékenységük gyűlöletkeltő, kirekesztő, és diszkriminatív, ezért érvényt kell szereznünk a már meglévő (!) jogainknak velük szemben.
Vagy nekünk is fel kellene nőnünk? Nem kellene mindenen megsértődni és az általánosításokat magunkra venni? Vagy mi is csak szaladgálunk az óvónénihez, hogy a másik csúnyát mondott? Vagy a feministáknak joguk van sértegetni, becsmérelni férfiakat, mert az belefér a véleménynyilvánításba?
Minden ideológia, minden egyes követője a saját igazában való hite miatt gondolja úgy, hogy a “jó ügy” érdekében bármit tehet. Pont ezt a felfogást kellene elfelejteni végre.
Én ugyan nem akarok elhallgattatni senkit, és remélem hogy más sem itt. Ugyanezt el is várom másoktól.
Ha viszont valaki demagóg, bort iszik és vizet prédikál, azt jogom van szóvá tenni, ahogy a nyilvánvaló hazugságokat is.
Tudod barátom, más a támadás és más a védekezés…
Még mindig az a kérdés, hogy mi minősül sértőnek, ki dönti ezt el – és egyáltalán miért kellene tiltani a sértést? Mert valakinek nem tetszik? Ilyen alapon mindent be lehetne tiltani, például a feminizmust, vagy a kövérséget. Nem létezik olyan emberi jog, ami garantálná, hogy senki nem mondhat neked olyat ami téged sért vagy bánt. Éppen ezért az államnak egy ilyen fantomjogra hivatkozni alig több mint egyszerű hazugság.
Nem lehet az államra bízni, hogy ő döntse el, mi “sértő” és mi nem, mert ez egy olyan hatalom, ami óhatatlanul is rossz kezekbe kerül, és/vagy rossz célra használják föl, mint ahogy éppen történik a PC hülyeség örve alatt. Semmi nem akadályoz meg egy politikust abban, hogy pár nyelvtani csűr-csavarral kijelentse: az ő világnézete a helyes, a politikai ellenfeleié pedig büntetendő – és így a saját kezébe összepontosítsa a hatalmat mások szabadságának az árán. A gyűlöletbeszéd törvény pontosan ez, se több, se kevesebb. A “balosok” magukhoz ragadták a kezdeményezést és törvényerőre akarják emelni a kötelező balosságot.
“De ugye a feministáknak nincs joga velünk bunkónak lenni, sértegetni, megalázni, általánosítani.”
Hogy a fenébe ne lenne?!?!?!?!?!?!?!?!?!?!?!?!!?!?!?!?!?!!? Ki mondott itt valaha is ilyet? Magam fogom azonnal bannolni. Minden feminista olyan bunkó lehet, amennyire csak akar. Persze számoljon azzal, hogy mások vitatni fogják a hülyeségeit és hazugságait.
Válasszuk már külön az összekeveredett témákat:
1. Rágalmazás, becsületsértés, stb. Ez törvényileg tilos, nagyon helyesen – viszont konkrét feltételei vannak. Az, hogy valaki tagadja a hollókosztot, se nem rágalmazás, se nem becsületsértés.
2. Közbeszéd, politika. Itt mindenki azt mond amit akar, de pont ugyanannyira az ellenfelei is. Hazudni szabad, legföljebb blama ha lelepleződik. A választási ígéretekről meg a “fizetési különbségekről” ugye mindenki tudja, hogy nem azért vannak terítéken, mintha bárki is az igazságtartalmukkal akarna foglalkozni.
3. Polkorrekt fasizmus. Ez az, amiről itt a vita folyik már napok óta. Hogy egyesek a saját politikai érdekeik miatt be akarják tiltani, hogy ellenfeleik nyugodtan beszélgethessenek amiről csak akarnak. Márpedig ahol tilos valamiről beszélni ott nincs szólásszabadság, és ahol az nincs, ott demokrácia sem, meg tolerancia sem, meg felvilágosultság vagy fejlődés sem. A tolerancia nevében cenzúrázni olyan oxymoron, mint a világosság érdekében lekapcsolni a lámpát. Erről pofázunk már jó ideje, hogy ez az egész nem több, mint cenzúra, és kifejezetten abszurd, hogy azok a mindenre kiterjedő cenzúrázás legfőbb szószólói, akik papíron a szabadság és a tolerancia bajnokai. A nagyközönségnek arra kellene ráébrednie, hogy a tolerancia azt jelenti: tolerálni kell a másik felet, és ez kizárja, hogy törvényileg betiltsd. Magyarul akik a toleranciáról papolnak és annak a nevében akarnak cenzúrát, azok mind egy szálig álszent, hazug, és fasiszta szellemiségű diktátorpalánták.
Ezt nagyon jól összefoglaltad a 3 ponttal! Jelenleg is folyamatos vita folyik arról, hogy mi az ami még véleménynyilvánítás, és mi az ami már sértő. Ez egyénenként is változik. Mi az amit egy magánembernek el kell viselnie, és mi az amit egy közszereplőnek el kell tűrnie, szintén vita tárgya.
Erről sokáig vitatkozhatnánk, eredmény nélkül, úgyhogy én inkább befejezem. Viszont egy alapelvem van ezzel kapcsolatban: Ne bánts másokat.
Viszont egy alapelvem van ezzel kapcsolatban: Ne bánts másokat.
Te kis keresztény :D
Hithű agnosztikus vagyok :)))
Én fantörpikusan megértő vagyok az álláspontoddal, de tényleg. Elméletben nagyon is civilizáltnak és előremutatónak hangzik. Csodálatos lenne, ha együtt tudnánk élni anélkül, hogy az emberek egymást szekálnák. John Lennon dalolná az Imagine-t, meg ilyesmi.
Csakhogy jelenleg ennek az álláspontnak a nevében egy kib*szott diktatúrát erőszakolnak a nyakunkba, és erre hozok is pár példát, hogy ne csak a levegőbe beszéljek. Angliában a napokban tartóztattak le egy 16 éves hülyegyereket, és börtönbüntetésre számíthat, mert egy helikopterbaleset után azt találta írni a twitterére, hogy remélhetőleg néger ribancokra, vagy méginkább rendőrökre zuhant az a helikopter, haha. Szerintem egy 16 éves hülyegyerek elbénázott poénkodása a neten nem ér börtönt, és amelyik állam ezt máshogyan gondolja, az egy elb*szott náci rezsim, ahonnan a jobb érzésű emberek elmenekülnének, ha lenne hova. És ne mondd, hogy ez csak egy apróság, mert ezek a törvények így fognak átmenni a mindennapokba, így fogják őket alkalmazni. (Ez nem az első ilyen eset volt mellesleg, ülnek már mások is börtönben ilyesmikért.)
De ha szélesebb hatókörű dolgot szeretnénk vesézni, hát ott van a – szintén angol – törvénytervezet egyfelől a pornó internetes cenzúrájáról, másrészt egyes pornófajták betiltásáról és szigorú büntetéséről. Az egyszerűség kedvéért leírom miről van szó: egyrészt alapból minden internet szolgáltató letilt minden pornóoldalt, és neked külön kell jelezni, ha mégis igényt tartasz rá (ezt persze beszéld meg otthon a családdal). Másrészt betiltják pl. a nemi erőszakot ábrázoló pornót (mintha ettől megszűnne a nemi erőszak), és ha olyan videót találnak nálad, ami egyértelmű megjátszás, akkor is annyi börtönt kaphatsz érte, mint ha ténylegesen nemi erőszakot követtél volna el.
Na ilyen az amikor az állam erkölcscsősz.
A szép elvek rendben vannak, amíg a hatalom nem korrumpálja őket, és ezért nem szabad hagyni a korrupt hatalmat a szép elvekre hivatkozva elvenni az emberek alapvető jogait.
“hogy remélhetőleg néger ribancokra, vagy méginkább rendőrökre zuhant az a helikopter, haha.”
Én annak jobban örültem volna, ha a szitire zuhan és a végén egész london megsemmisül. Persze ha az egész sziget besüllyed az óceánba, az még jobb.
“és amelyik állam ezt máshogyan gondolja, az egy elb*szott náci rezsim, ahonnan a jobb érzésű emberek elmenekülnének”
Egy “elb*szott náci rezsim”-ben nem a deviánsokat pátyolgatnák. Bár ha a demokraták maguk is deviánsok, akkor persze érthető a dolog.
“Mindenkinek joga van a véleményéhez. Mindenkinek joga van azt szabadon közölni is.”
Nekem az a véleményem, hogy ****** ****** *** **** *******, *** *******, ***** ******** *******.
A százalékjaidat konkrétan honnan szedted? Csak azért kérdezem, mert ha igazad lenne, ötvenszer összeomlottak volna a társadalmak.
Aki illetlenül beszél arra rászólnak a többiek, aki az üzletében diszkriminál másokkal azt csődbe viszi az üzleti élet realitása, stb.
Ősrégi vita, hogy vajon a piac szabályozza-e magát annyira, hogy az államnak ne kelljen beleszólni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy nem.
Közgazdászként nem de bizonyos területeken jó az önszabályozás. Ott nem szabad beleavatkozni.
Egy gazdasági társaság egyetlen célja ugyebár a profit. Ha nincs szabályozás, akkor a gazdasági tevékenység okozhat környezeti károkat például, ami költségként jelenik meg a társadalom számára. Első esetben a termék ára: előállítási költség+profit+társadalmi költség. Második esetben a társadalmi költség, mint megelőzés, beépül az előállítási költségek közé. Így a termék ára: előállítási költség+profit. Viszont a megelőzés mindig olcsóbb, mint a kárelhárítás, így az előállítási költség a második esetben magasabb, de nincs társadalmi költség. Végeredményben mindkét esetben a fogyasztó fizeti meg a teljes összeget a termékért, de a második esetben kisebb a kár, és olcsóbb a termék. Ez gyakorlatilag minden egyes gazdasági társaságra igaz, a szabályozás mértékét az okozható/feltételezett társadalmi költség határozza meg. Belátható, hogy a paksi atomerőmű, vagy egy cián technológiás aranybánya szabályozása eltér a Kiss Ker. Bt. őstermelői tevékenységének szabályozásától.
Szerintem ezzel a logikával igazoltam is a szabályozás szükségességét.
Jó hogy rámutattál egy olyan dologra, ami tök fölöslegesen került az érvelésembe :) Valójában alapjognak tekintem, hogy valaki a saját üzletével azt csinál amit akar, és mindegy hogy ezért a piac mechanizmusai büntetik-e vagy sem. Tőlem aztán bárki meggazdagodhat azon, hogy a fodrászatában csak nőket fogad, vagy a kocsmájában csak fehéreket… Szíve joga.
Másfelől viszont igen, a piacot muszáj kívülről szabályozni, mert könnyen emberellenessé nőheti ki magát. Persze nem úgy kéne szabályozni, ahogy manapság teszik, mert az pont a normális ellenkezője – dehát ez a jelenlegi politikai berendezkedésben mondhatni természetes.
Hát ezért van a láthatatlan kéz, ami csak versenyhelyzetben érvényesülhet. Szabályzás nélkül akár kartellek jöhetnek létre, akik monopóliumokat teremtenek. Ezt elkerülendő jött létre versenyjog. Ezzel persze nem az egyén szabadságát akarják korlátozni, hanem a versenyhelyzet fenntarthatóságát biztosítani. Ezért kell a gazdaság minden tagjának megszabni mit tehet és mit nem. A jelenlegi gazdasági modell ilyen. Ha nincs versenyhelyzet, a láthatatlan kéz eltűnik :D
Angelo, most nem bántásból mondom, de te akkora szélsőségesen liberális vagy, mint a ház. Ráadásul nem is a következetes klasszikus liberális avagy libertariánus fajtából, hanem a mindenféle destruktív csoportot bálványozó, pátyolgató, a társadalom immunredszerét velük szemben blokkolni akaró, szájkosártörvényező fajtából. Ez nagyon nem “progresszív”, ez a típusú gondolkodásmód, körülbelül 2004-2005 körül volt divat egy SZDSZ gyűlésen.
Legalább a liberálisokra hallgatnál, pl. Tóta W.-re:
A holokauszttagadás joga
“Tény, hogy a holokauszt túlélőjét érzékenyen érintheti, ha mások azt állítják, álmodta az egészet, de hát a mormont is bántja nyilván, hogy vannak ateisták. Így járt.”
Ez a helyes hozzáállás mindenféle “sérti az érzéknységét” dumára. Kit érdekel? Akkor sértődjön meg. Így a hülye liberálisok gondolkodnak, a helyesen gondolkodók pedig úgy, hogy az Igazságot mindig, minden körülmények közt nyíltan ki kell mondani, és le kell tojni, hogy kinek az “érzékenységét” sérti az. Az igazságot ki kell mondani, akkor is ha fáj. Például az orvos is ennyi erővel ne mondja meg a páciensnek, hiszen szegénynek milyen rosszul esne, ha megtudja, hogy rákos, inkább mondja, hogy áh semmi baj, maga csak picit másként egészséges, mint mások, borogassa homlokát langyos vízzel?
Ez is a modern liberális világ átka, hogy mindig mindenki megsértődik valamin, kész sorbanállás van azért, hogy kinek van a legnagyobb sérelme, kit üldöztek, kit illet a legfőbb áldozati státusz. Egy politikus mond egy viccet, egyből nekitámadnak a felháborodó szervezetek, kérjen bocsánatot, fizessen kártérítést, szórjon hamut a fejére. A hócipőm tele van ezzel az állandó magyarázkodási kényszerrel. Aki folyton áldozatnak érzi magát, az kapja össze magát. Egy ideje ezt a taktikát igyekszem követni, mondjuk úgy 80-90%-ban: ha egy nő megsértődik, kér a halál bocsánatot, ránts vállat, hogy “akkor sértődj meg b+, ha annyira akarsz…”
Fel kell tudni vállalni, hogy igenis ez a véleményem, pont, és akkor is ez lesz, ha a világ összes besértődője nekiáll duzzogni és magát sajnáltatni, sőt még a hülye címkéik sem érdekelnek.
Nem bántódok meg, sőt, köszönöm! Bizonyos témákban liberális vagyok, bizonyos témákban konzervatív, más témákban pedig más beállítottságú. Saját magam alkotok véleményt, nem pedig különböző irányzatokat követve.
Míg régen a gyűlölködésből csináltak politikai tőkét, most a kisebbségi létből, meg a sértődésből próbálnak. Hányinger az egész.
“Egy ideje ezt a taktikát igyekszem követni, mondjuk úgy 80-90%-ban: ha egy nő megsértődik, kér a halál bocsánatot, ránts vállat, hogy “akkor sértődj meg b+, ha annyira akarsz…Fel kell tudni vállalni, hogy igenis ez a véleményem, pont, és akkor is ez lesz, ha a világ összes besértődője nekiáll duzzogni és magát sajnáltatni, sőt még a hülye címkéik sem érdekelnek.”
Mert biztos erős személyiség vagy. Én is ugyanígy teszek, nem rejtem véka alá a véleményemet. De azért nem mindegy a megfogalmazás sem. Lehet valakivel kritikusnak lenni úgy, hogy megsértődjön, és úgy, hogy építő jellegű kritikának vegye.
Örülök, hogy így kezelted a hozzászólásomat. Ezt az irányzatot ők maguk “emberi jogi liberalizmusnak”, mások meg liberálfasizmusnak nevezik, és szerintem a jelenkori nyugati demokrácia legundorítóbb rákfenéje. Ha a társadalmat egy szervezetnek vesszük, akkor ez a típusú liberalizmus az AIDS-nek lenne megfeleltethető, hiszen blokkolja az immunrendszert, nehogy az a kártevőket elpusztíthassa. És valóban: Brüsszel amikor védi a kisebbségeket, akkor nem a senkinek sem ártó, a társadalmat szinesítő kisebbségekre gondol (Barroso szerint a szlovákiai magyarellenes törvények Szlovákia belügyei, stb.), hanem a destruktív kisebbségekre, a világ elb*szottjaira, akiket a társadalom immunrendszere kivetne magából, és egyedül az eltorzult liberalizmus akadályozza ezt meg.
És hülyeség azt gondolni, hogy a tradicionális társadalmak “xenofóbok”, vagyis minden idegent, más szokású, rasszú ember “gyűlölnek”, mert nem. Érdekes módon egyáltalán nem jellemző, hogy utálnák a kínaiakat, pedig elég más külsejük van. Az örményeket sem nagyon szidják, pedig régen övék volt a legtöbb szatócsbolt. A magyarországi svábok ellen is a kommunistáknak kellett mesterséges hecckampányt folytatni, a magyaroknak semmi baja nem volt velük, pedig még gazdagabbak voltak.
Bizony a sztereotípiáknak okai vannak, és a tradicionális társadalmak csak a destruktív csoportokat ítélték és ítélik el. Érdekes módon, soha nem hangzott el, hogy ne nevezzük a svájciakat ezentúl svájcinak, nevezzük PC-ül helvéteknek, nehogy bárkinek valami tolvaj, büdös nép jusson róla eszébe…
Elsősorban arra akartam rávilágtani, hogy ha valaki sértőn fogalmaz is, akkor sem megoldás, hogy börtönbe csukjuk. Ha valaki részegen ordítozik, hogy “rohadjon meg minden piréz”, nem kell lecsukni azért, mert sértő a pirézekre nézve. Marhaság. Ha konkrét bűncselekményre felbújtás van (pl. “lincseljük meg őket!”) és ennek megvalósulására valós veszély van (“clear and present danger”), tehát nem egy kocsma közepén ordítozik valaki néhány hasonlóan homályos elméjű alak között, az más tészta. De a pusztán sértő beszédet le kell nyelje mindenki. Ez van.
Sajnos sokan, önös érdekből visszélnek a jogaikkal. Ráadásul a piszlicsáré, mondvacsinált ügyek elterelik a figyelmet, elveszik az erőforrásokat sokkal fontosabb problémáktól. Kiragadnak egy-egy szélsőséges példát, beállítják általánosnak, és így alkotnak rá törvényt. Aztán mindenki szív. Nagyon sok magát liberálisnak tartó ember nincs tisztában a liberalizmussal, ami feltételezi, az önállóan cselekvőképes, értelmes, racionális embert, aki képes és tud döntést hozni, valamint vállalja a döntéseinek a következményét. Ez azt jelenti, hogy nem csak azt kell megkövetelni, hogy a másik ne verjen át, hanem el is kell követni mindent ellene. Hülyének lenni nem mentség, és nem ok kártérítés követelésére. Mindenki vállalja tettei következményeit!
Én tökéletesen értem, amit mondasz. Ha valakiről negatív dolgot állítasz, ráadásul igazat, akkor ne tiltsák meg az igazság kimondását. Nehogy már bezárjanak, elhalgattassanak azért, mert egy tolvajt, tolvajnak nevezek. A tolvaj vállalja a tetteinek a következményét, nevezetesen, hogy tolvajnak nevezik.
“Nehogy már bezárjanak, elhallgattassanak azért, mert egy tolvajt, tolvajnak nevezek.” – És nagyjából ezért ragaszkodnak a legtöbben a gyűlöletbeszéd elleni törvények által nem korlátozott szólásszabadsághoz. Akik vitáznak erről a kérdésről, azoknak nem az forog a fejében, hogy hogyan lehet ezzel a joggal szélsőségesen visszaélni és igaztalanul faji csoportokat szabadon gyalázni. Mert akiknek az a célja, azok tesznek az egész kérdésre, nem vitatkoznak bárminemű szabályozás létéről vagy nem létéről.
A magam részéről is ragaszkodom ahhoz a jogomhoz, hogy ha valaki a férfiak tömeges megcsonkításáról fantáziál az internetes blogján, akkor azt a létező legrosszabb negatív példaként állítsam és elküldhessem az édesanyjába. És nehogy már az történhessen, ami megtörtént Svédországban, hogy egyesek kiadhatták és a férfiellenes gyalázkodás eszközeként magasztalhatták a S.C.U.M. manifestot, miközben a tisztességes embereknek pedig nem volt kedve, bátorsága(?), gyomra(?) még csak hozzászólni sem az ügyhöz. Ragaszkodom hozzá, hogy aljas feminácinak nevezhessem Mary Daly-t, ha a férfiak kiirtását egy egyetemen és a médiában taglalható feminista gondolatnak tekinti.
És már csak azért sem kérek ehhez állami segítséget, mert nem hiszek abban, hogy az állam minden esetben a feladata magaslatán áll. Ezt mi sem bizonyítja számomra jobban, minthogy létezhet Magyarországon olyan, magát feminista civilszervezetként deklaráló csoportosulás, amely hosszú ideje állami támogatás igénybevétele mellett folytathat radikális-feminista, férfiellenes lejárató kampányt.
Szerintem az USA vonatkozó szabályozása mutatja a helyes irányt: szólás és sajtószabadság mindenek előtt, a többit pedig megoldja a civil párbeszéd, a társadalom “pellengérre állítja” és kiveti magából azokat, akiknek a véleménye már súlyosan megsért másokat.
“Legalább a liberálisokra hallgatnál, pl. Tóta W.-re:”
Ez a gyerek jó sok badarságot összehordott, de nem szabad megcáfolni.
,,Angelo, most nem bántásból mondom, de te akkora szélsőségesen liberális vagy, mint a ház”
Régebben én is mondtam neki. Néha előtör belőle mint a Nyolcadik utas :(
Szeretném elismerésemet kifejezni a cikk mellett szereplő rajzért, nagyon jó.
Ismeretlen alkotó. Én csupán megtaláltam flickr-en :), de tényleg nagyon beszédes :)
Gratulálok hozzá. Ez érdekes. Ezek szerint a szerzők választanak illusztrációt a cikkekhez, azt gondoltam a férfihang adja a képeket utólag mellé.
tanulságos videó http://indavideo.hu/video/Hogyan_gyarmatositottak_a_feherek_Amerikat
Amúgy mindenki egyén, és a többiekhez, tehát az emberiség egészéhez képest kisebbség. Aztán mindenféle csoportok, közösségek jöhetnek létre ilyen -olyan alapon, amik az emberiség egészéhez képest még mindig kisebbségnek számítanak.
Ahhoz, hogy egyénként vagy csoportként elfogadjon a mindenki más, tehát a többség, nekem kell tisztelettudóan viselkednem. Ha így teszek, magam is tiszteletreméltóvá válok, FÜGGETLENÜL attól, hogy megkapom-e tiszteletet vagy sem; de akár megkapom, akár nem, azt legalább tudom, hogy megérdemlem.
Ha viszont erőszakkal verem keresztül a jogaimat és a tiszteletemet a mindenki máson, tehát a többségen, akkor egészen biztos, hogy nem fogok tiszteletet kapni, maximum az erőszakosságnak való behódolást. Az pedig nem ugyanaz.
https://www.youtube.com/watch?v=qjNaTT7d7Ss
Például ez a srác, bár nagyon is feltűnően viselkedik, de mégsem tiszteletlen és illetlen, nem erőszakos; azt sugallja, hogy ő maga pozitívan áll hozzá a mindenki máshoz, és ezért pozitív visszajelzéseket is kap.
Semmiféle államhatalom meg törvény nem kell ahhoz, hogy ne bántsák. Önerejéből is elérni, hogy jóindulatúak legyenek vele. Ehhez nem kell semmiféle megfélemlítő, fenyegető törvényi szabályozás; ehhez elég saját maga. Ő vidám és boldog, tiszteli ÖNMAGÁT és másokat is; tehát ebben az élményben részesít másokat is, és ők is ezt adják vissza neki.
Ez magától működik, törvényekkel ezt csak elrontani lehet.
Ez a srác egy homoszexuális mozgásművész, egy utcai bohóc. A bohócokat azért fogadják el az emberek, mert tudják, hogy “csak viccel a bácsi”, és úgy kiröhöghetik őket, ahogyan másokat viszont nem illene. Ez a srác ráadásul olyan mozgáselemeket használ, amelyek önironikusan kihangsúlyozzák, hogy “nézd csak, egy kis seggrázó buzi vagyok! Nevess ki nyugodtan!” Leginkább ez az önirónia óvja meg őt mások negatív reakcióitól. Szóval szerintem a helyzet pont a fordítottja annak, amit te látsz: az öniróniája éppen azt jelenti, hogy nem tiszteli magát. Sőt az egész pszichológiai szituációban egy gramm tisztelet sincs, már-már teljesen felszámolódott benne a tisztelet fogalma.
Az élet viszont nem egy táncmutatvány és bohóctréfa. – “Ami kilóg, azt levágják!” – Az embernek egy komplett ösztönprogramja van arra, hogy idegennek, furcsának, rémisztőnek, idegesítőnek éljen meg mindent, ami elüt az átlagtól. Így lesz minden könnyen ellenséggé, ami queer, és ugyanígy kerül a figyelem középpontjába és válhat az intolerancia céltáblájává nem csak a szexuális másság, hanem minden olyan viselkedésforma, amely jelentősen elüt az átlagtól. Szóval az intolerancia egy ösztönprogram, ami azért lesz még sokáig problémája az emberiségnek, mert az emberek felének az intelligencia hányadosa az átlag alatt van, ezért nem képesek felismerni azt a helyzetet, amikor a bennük feltámadó indulatok irreálisak, logikusan megindokolhatatlanok.
Egyébként, ha a tisztelet forrását keresed, akkor a legkönnyebben a szabálykövetésben lelhetsz rá. De mivel ez neked nem erősséged, ezért olyan nehéz beilleszkedned és tiszteletet kivívnod ebben a közösségben (is?). :D
Pedig itt rengeteg intelligens, következésképpen toleráns ember van egyébként. :)
Ne haragudj, de ezen jót mulattam: “mert az emberek felének az intelligencia hányadosa az átlag alatt van” :)))Ha valamit átlagolunk, akkor tuti, hogy a fele az átlag alatt lesz, a másik fele pedig felette, ez az átlag lényege :)))) De egyébként értem, amit írtál.
Nem tudom, miért mulattál ezen. :) Pontosan erre az egyszerű törvényszerűségre és az ebből eredő szükségszerűségre akartam célozni. Magyarán mondva; törvényszerűen túl sok a hülye, és a 100-as IQ alatt (ahol az emberek fele leledzik) meredeken zuhan a belátási képesség. Úgy hiszem, az intolerancia emiatt nem felszámolható.
Huhh, basszus, lehet, hogy most IQ-rasszista lettem? :D
Szakmai ártalom a részemről :))) Ebben a megközelítésben az intolerancia oka, az átlagtól való eltérés nagysága. Ha ezt az eltérést csökkentjük, közelítve az átlaghoz, akkor csökken az intolerancia. Ez igaz a magas IQ-ra is, mert sokaknál felsőbbrendűségi érzést generál. De szerintem nem tűnik el, ha az intelligenciaszint nő mindenkinél (magasabb átlag), mert ez eltérés megmarad. De inkább hagyjuk, ez már túl száraz :)))
Szerintem, ha valami csoda folytán mindenkit sikerülne felhozni arra a szintre, amit per pillanat a 100-110 mérőszám fejez ki, akkor máris egy sokkal élhetőbb, toleránsabb világot kapnánk. A továbbra is fennmaradó eltérés a felsőbbrendűségi komplexus problémáját lehet, hogy érintetlenül hagyná, de az a kisebb gond. Ha felkutatnánk egy statisztikát az erőszakos bűnelkövetők IQ-járól, akkor az szerintem nagyjából alá is támasztaná azt, amit fejtegetek. És nyilván az iskolázottsággal kapcsolatban is fogunk egyfajta összefüggést találni.
Mi a szakmád, ami ilyen “súlyos ártalmakat” képes okozni? :D
Nyilván matematikus, vagy méginkább matematika tanár lehetsz, ha azt gondoltad, hogy a logikai rálátásom hiánya miatt, és nem pedig szándékosan írtam azt, amit írtam.
Viszont vagyok olyan toleráns, hogy azt nem gondolom, hogy ez felsőbbrendűségi komplexusból ered. :D
Szerintem is jó lenne felhozni az átlag szintet, és én is a hatékonyabb oktatásban látom a megoldás kulcsát.
Mellé :) Közgazdász vagyok, pénzügyi vonalon. Nem gondoltam semmire, csak olyan volt a kijelentés számomra, mintha valaki azt mondaná, hogy az ég kék :) De hagyjuk is. A kedvenc poénom: “Szervezzünk anarchiát!, de nagyon sokan nem értik :)))
“Szervezzünk anarchiát!”
És ki lenne a király? :o)
Megválasztunk egy bizottságot aki lebonyolít egy szavazást róla, egy másik választott bizottság pedig ellenőrzi, hogy érvényes-e a szavazás. …………….
……………………..aztán felakasztjuk! :))
……..mindet! :)))
:o))))))))))))))
“Közgazdász vagyok, pénzügyi vonalon.”
Közgazdászokra irdatlan nagy szükség van. Összeomlana a gazdaság nélkülük. Meg a szociológusok nélkül is.
Neked mi a foglalkozásod?
Közíró. Internetmunkás. Feszültségkeltő.
Hivatásos troll. :o)))
Igen, valamennyi közgazdászra szükség van. De messze nem annyira, amennyit a mostani oktatási rendszer kitermel. A kilencvenes években fújt lufi már réges-rég kipukkant, ennek ellenére még mindig fújják-fújják bele a levegőt. A munkanélküliek száma meg szépen emelkedik.
“Szerintem, ha valami csoda folytán mindenkit sikerülne felhozni arra a szintre, amit per pillanat a 100-110 mérőszám fejez ki, akkor máris egy sokkal élhetőbb, toleránsabb világot kapnánk.”
Eztán a rablógyilkos kormik, kisebb arányban buknának le.
Ki kényszerítette arra, hogy kimenjen az utcára táncolni? Nyilván senki.
Ki kényszerítette arra, hogy kihangsúlyozza a homokos jelleget? Nyilván szintén senki.
Tud úgy is táncolni, hogy ez ne legyen feltűnő: http://www.youtube.com/watch?v=PXYjgHC_Ycw
Ha nem menne ki és nem rázná a seggét, senkit nem érdekelne, hogy milyen a szexuális orientációja.
Nyilván azért teszi, mert jól érzi magát a bőrében, és nem kér rendőri, állami segítséget magának.
Ezzel a fellépésével persze nem csak önmagát kedvelteti meg, ahogyan Freddy Mercury, Ang Lee vagy David Bowie stb sem csak önmagukat kedveltették meg. Ez utóbbiak nem bohóckodtak, mégis képesek voltak megbecsülést kivívni maguknak a teljesítményükkel.
Minden egyes emberre ugyanez vonatkozik. Mindenféle dolgai lehetnek embereknek, ami miatt a többség kicsúfolhatja. Lehet kövér, alacsony, nyúlszájú, dadogós, sánta, rokkant, szemüveges, kopasz, buta, csúnya, fogatlan, fingós, görbeorrú, lógó mellű, szegény, sikertelen, magányos, öreg, iszákos, macskabolond, magában beszélő, rendetlen, ízléstelen, szektás, kisebbségi, bevándorló, fegyenc, kurva, politikus vagy egyéb megvetendő foglalkozást űző és így tovább. Valamiért minden ember kigúnyolható, olyan ember nincs, aki nem. Mindenkinek meg kell küzdenie a környezete elismeréséért, a tiszteletért. Az pedig mindenkit a teljesítménye alapján illet meg. A Biblia is ezt mondja, Isten ezt mondta Káinnak: Ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz.
Ez a srác nem azért járhat emelt fővel, mert hagyja magát kigúnyolni, hanem mert saját magának és másoknak is képes örömet okozni. Látszik, hogy tele van örömmel, és körülötte másokat is felvidít. Ezt csak úgy teheti meg, hogy tiszteli magát és másokat is – ha ezt nem látod, annak az az oka, hogy a te világképedbe nem fér bele, hogy ez a fiú boldog.
Szerintem boldog, és éppen azért ennyire vidám, mert amit tesz, azt önként vállalja, nem kényszerből. Az önkéntes cselekvés kielégít és boldoggá tesz, a kényszerítés, manipuláció pedig megaláz és boldogtalanná tesz.
Ez valójában roppant egyszerű, és senki elől nincs elzárva a boldogság – ha tesz érte, elnyeri, ha kikényszeríti, nem kapja meg soha. Nem a külvilág tehet valakit boldoggá – ezt a srácot sem a külvilág teszi boldoggá, hanem saját maga. Ha önmagammal jól vagyok, ha tudom, hogy jól cselekszem, akkor a külvilágot nem kell kényszerítenem semmire, akár elfogadnak, akár nem, az az ő dolguk.
Ha saját magamat nem fogadom el, akkor fogok követelőzni a külvilág tiszteletéért. Minden ember követelőzik, mindenki ki akarja csikarni másokból az elfogadást és tiszteletet. Pontosan annyira boldogtalan egy ember, amennyire így viselkedik, és annyira lesz boldog, amennyire feladja a követelőzését. Ha elvárom a megbecsülést, boldogtalan leszek, és másokat is megbántok vele. Ha nem várom el, attól még nem biztos, hogy megkapom; de tudni fogom, hogy a környezet reakciója a környezet reakciója, őbelőlük fakad és nem belőlem.
Ha a környezettől követelem a megbecsülést, akkor viszont azt gondolom, hogy a környezet viszonyulása hozzám nem az ő saját maguk tükröződése, hanem az csakis én vagyok. Ha így gondolkozok, akkor nem látom a határt közöttem és mások között, és ez baj. Például amikor Orbán azt mondta, ha Brüsszelben őt bírálják, azzal Magyarországot sértik meg – ez nyilvánvalóan súlyosan torzult gondolkodás, mint ahogyan az is, hogy az olimpián ennyi meg annyi aranyat nyertÜNK. Én nem nyertem olimpiai aranyat, semmi okom, hogy büszke legyek arra, milyen ügyesek vagyUNK, vagy szégyenkezzek azon, hogy mennyire kikaptUNK Hollandiától.
Ha valakinek a viselkedése nekem súlyosan árt, engem súlyosan bántalmaz, akkor persze nehéz azt mondani, hogy az csak őt jellemzi, hiszen a következményeit nekem kell viselnem, nem neki. Akár politikus, akár orvos, akár a főnök, akár a szomszéd, akár a szüleim, élettársam az, aki súlyos sérelmet okoz nekem, nagyon nehéz azt mondani, hogy ez valójában nem az én bajom. De igen, az én bajom – viszont ha a külvilág rosszat okoz nekem, akkor nyilvánvaló, hogy nem követelhetem tőle, hogy változzon meg és jót okozzon. Akkor nekem kell addig próbálkoznom, amíg a külvilág által okozott károkat valamiképpen képes vagyok jóra fordítani.
Ha például valakinek az anyja dohányzott a terhesség alatt, ő lesz károsult egész életében, de nem hivatkozhat egy életen át arra, hogy ő azért butácska, mert az anyja szétdohányozta az agyát még magzatkorában. Ha a fogorvos elbassza a tömést és az ő trehánysága miatt ki kell húzni a fogamat, nem tudom leverni rajta, hogy növessze vissza a fogamat a számba. Rengeteg hasonló eset van, amikor a külvilág által okozott károkat nekem kell valamiképpen orvosolnom magamban.
Hát ez persze kegyetlenül nehéz és kínos lehet. Erről szól a Sorstalanság, és nagyon tanulságos. Nem várhatom el a náciktól, hogy változzanak meg és szeressenek, ez hülyeség. Minden hasonló próbálkozás marhaság. De attól még lehetek boldog, hogy a nácik engem nem szeretnek.
Gyorsan egy jó és egy rossz példa arra, hogy mi a teendő, ha feltűnő jogtalanság ér.
Rosa Parks – Leült a buszon. Ezzel követelőzött, kényszerített másokat? Nem. Őrajta kezdtek követelőzni, őt igyekeztek kényszeríteni, ő csak megpróbált ellenállni annak, hogy mások követelőzően viselkednek vele, és gonosz dolgokra kényszerítik. Nem fogadta el és kész, miért? Mert megbecsülte magát, mert tudta, hogy ő maga jól cselekszik, becsületes. Elért vele valamit? Igen.
Palesztin kődobálók – köveket dobálnak. Ezzel követelőznek? Igen. Elérnek vele valamit? Még több traumát és áldozatot, még több sérelmet, még több fájdalmat.
Ahhoz JOGOM VAN, hogy megbecsüljem SAJÁT MAGAMAT. Hogy egyenrangúnak tartsam magamat másokkal, hogy ne hódoljak be a kényszernek, ne csináljak gonosz dolgokat, hogy szeressem magamat és másokat. Rosa Parks nem gyűlölt másokat azzal, hogy ülve maradt a buszon. Csak szerette magát. A kődobálók gyűlölnek másokat, ebből következően magukat sem szeretik.
Ha mások szerint nincs jogom önmagamat szeretni és tisztelni, az az ő dolguk, az én dolgom meg az, hogy ragaszkodjak saját magam szeretetéhez, mert ezzel teszek a legjobbat másoknak is. Ha lemondok önmagam szeretetéről, akkor másokat is utálni fogok.
Ez a srác egy homoszexuális mozgásművész, egy utcai bohóc. A bohócokat azért fogadják el az emberek, mert tudják, hogy “csak viccel a bácsi”, és úgy kiröhöghetik őket, ahogyan másokat viszont nem illene. … Az élet viszont nem egy táncmutatvány és bohóctréfa. … Szóval az intolerancia egy ösztönprogram, ami azért lesz még sokáig problémája az emberiségnek, mert az emberek felének az intelligencia hányadosa az átlag alatt van, ezért nem képesek felismerni azt a helyzetet, amikor a bennük feltámadó indulatok irreálisak, logikusan megindokolhatatlanok.
Erről még valamit, és a magam részéről maradok Kertész Imrénél. Ő azt mondta, “holokauszt-bohóccá vált” http://www.origo.hu/itthon/20130913-kertesz-imre-holokauszt-bohoc-voltam.html És mivel? A sérelmi politikával. Amíg nem nyelte be a sérelmi politika, addig nem érezte magát bohócnak; miután “behódolt” a sérelmi politizálásnak, bohócnak érezte magát, ez számára is megalázó volt.
Tehát “bohóccá válni”, magát lejáratni pont nem úgy tud az ember, ha másoknak örömöt okoz, mint ez a táncos fiú, hanem ha követelőzik. Ezt bánta meg Kertész Imre. A regényét nem kell megbánnia, mert az pont a sérelmi politika alternatívájáról szól, az önbecsülésről.
Azt nem akartam mondani, hogy a bohócság az önbecsülés feladásával jár, viszont annál inkább a tisztelet igényéről való lemondásról. A bohóc szereplési vágyát és az író közlési vágyát nem érdemes összetéveszteni. Kertész úgy tűnik, a szereplést bánta meg. Lehet, hogy maga is összetévesztette a két dolgot? Lehet, hogy azért alkalmatlan bohócnak, mert nem tudott lemondani a tisztelet igényéről?
Mindenesetre bennem nem vált ki szimpátiát az a sors(talanság)ából levezetett következtetése, hogy jobb neki Németországban élnie, mint Magyarországon. Viszont azt hiszem, ez a gondolata valamivel közelebb vitt annak a megértéséhez, hogy miért viselkedik hazafiatlan, idegen testként ebben az országban a zsidóság. Csak az lehet az oka, hogy generációkkal a második világháború után sem mondtak le a vádjaik megfogalmazásáról. Úgy sejtem, azokkal szemben sem, akiket ez már régen nem illet.
bennem nem vált ki szimpátiát az a sors(talanság)ából levezetett következtetése, hogy jobb neki Németországban élnie, mint Magyarországon. Viszont azt hiszem, ez a gondolata valamivel közelebb vitt annak a megértéséhez, hogy miért viselkedik hazafiatlan, idegen testként ebben az országban a zsidóság.
Gondolom, erre a hisztérikus megközelítésre értheti a bohóc jelzőt, ugyanis a regénye ennek a magatartásnak épp az ellenkezőjéről szól, az egyéni felelősségvállalásról, az áldozati szerep elutasításáról.
Van itt még valami. Mondjuk, lehetne hozni mindenféle erkölcsrendészeti törvényeket, rengeteg tilalmat. De milyen alapon? Mi ad rá feljogosítást? Ha azt mondom – de hiszen ezek ÁLTALÁNOS erkölcsi törvények, akkor miért nem tartatjuk be például Oroszországban vagy Észak-Koreában? Miért nézzük el, hogy ott egészen másképp működik a világ? Például mondjuk ki törvényben, hogy Oroszországnak tilos Ukrajnát annektálnia, mert ez disznóság. És hogy a szocsi lakosokat kárpótolni kell a lerombolt ingatlanaik miatt. Hiszen ezek ÁLTALÁNOS ÉRVÉNYŰ erkölcsi szabályok, a magyar erkölcs nem lehet más, mint az orosz, az észak-koreairól nem is beszélve.
Mégsem fog más országok ügyeibe közbeavatkozni senki, ezekben az esetekben szó sem lehet erkölcsi világrendről, csakis nagyhatalmi érdekekről. A nagyhatalmak érdeke ez meg az – a helyi lakosság meg találja ki, hogy tud talpon maradni vagy akár életben maradni a helyi körülmények között.
Ha kifelé, más országok felé a politikusok ennyire könnyen helyettesítik az általános erkölcsi világrendet nagyhatalmi érdekekre való hivatkozással, akkor befelé, helyben is csak arról lehet szó, hogy az általános erkölcsi világrendre való hivatkozás a részükről mindig hatalmi érdek; az erkölcsös, ami a hatalmi érdekeknek épp megfelel, és az erkölcstelen, ami a hatalmi érdeknek épp nem felel meg.
Ha valaki gallyat gyűjt az erdőn, elvileg börtönnel lehet sújtani, mert „erdészeti főterméket tulajdonít el”. (Talán nem volt még rá példa, de elvileg lehetséges). De ha Tiborcz István famíliája természetvédelmi területen irt ki egy erdőt, ami ráadásul mások tulajdona, az szóra sem érdemes.
Tehát az erkölcs meg a törvény általános érvényű, a világon mindenhol ugyanaz érvényes; vagy mégsem.
Ameddig a nők vagy férfiak elnyomása ellen küzd valaki, aközben ezer más megkülönböztetés és diszkrimináció üti fel a fejét.
Legyen más példa arra, hogy miféle törvényeket lehetne még hozni:
Pukizni tilos!
Pukizókat gúnyolni és kirekeszteni tilos!
Helyesírási hibát javítani tilos, mert az sérti az emberi méltóságot!
Anorexiásokat cikizni tilos!
Kövéreket még tilosabb!
Medveczky Ilona és bugyinaptár Tünde védett faj, őket hergelni tilos.
Családapának alkoholizálni, játékgépezni tilos.
A szülők számára törvényileg kötelező szeretni a gyerekeiket, naponta kötelező őket megsimogatni és elmondani, hogy szeretik, kötelező napi fél órát játszani és kéthavonta legalább egy játékszert venni.
De maradjunk a nemiségnél, mint alaptémánál. A középiskolás korosztály az, ahol a nemi érés a leggyorsabb, a hormonok a leginkább irányíthatatlanok, ugyanakkor a személyiség kiforratlan, az önálló, autonóm egyéniség helyett rendkívül fontos a csoporton belüli státusz, amit a legkönnyebb valamiféle szexuális megnyilvánulással, hősködéssel bebiztosítani.
Ennek pedig igen sok tiszteletlen, vagy akár fájdalmas, erőszakos megnyilvánulás is lehet a következménye.
És akkor most szabályozzuk törvényekkel, hogy a középiskolás fiúknak bármiféle szexista megnyilvánulása tilos? Pláne, ha 110 alatti IQ-val rendelkeznek?
Ez a fajta szövegelés nem épp egyedülálló ebben a korosztályban, a hozzá társuló viselkedéssel együtt http://www.youtube.com/watch?v=e57n7dt9hTY
Talán megoldás lenne, ha beszüntetnék a koedukációt, sőt a tanárok is ehhez igazodva különülnének el, de ezt nem lehet megvalósítani. Még csak azt sem lehet betiltani, hogy 30 alatti fiatal nők középiskolás fiúkat tanítsanak, pedig ők hasonlóan ki vannak téve a szexista megnyilvánulásoknak, mint a diáklányok; ami egy tanár esetében minimum tiszteletlen, de könnyen átcsaphat erőszakba is.
A világ talán jobb hely lenne, ha nem lennének benne erőszakos, gúnyos, kirekesztő, megalázó megnyilvánulások, de VANNAK, és ezt el kell viselni és meg kell tanulni kezelni. Ha egy dolgot tiltanak be, már azt se lehet betartani, de minél több a tilalom, annál több a megnyilvánulás, most már csakazértis.
Alapvetően hagyni kell éretté válni a személyiséget. Minél stabilabb egy személyiség, annál kiegyensúlyozottabb, és annál kevésbé van szüksége arra, hogy más eltaposásával biztosítsa a maga státuszát.
Másrészt meg bízni kell a szerencsemalacban vagy a mindenhatóban, hogy az élet végül is túlélhető.
A kirekesztés és a gúny egyébként azt fogja a leginkább eltalálni, aki bepöccen miatta.
Volt egy munkatársam, egy idősebb tanárnő, az a jellegzetes típus, aki mindenért jajveszékel, aki mindig rágós húst kap az étkezésnél, akit mindig fellöknek a sorban, akit az orvos mindig félrekezel és így tovább.
Na, az ő kocsijának a kerekeit a diákok szépen kilyukasztották, mert a hisztis önsajnálat az, amit a legkevésbé bírnak cérnával.
Ha ő azt mondja, hogy ez azért van, mert a diákok ostobák és vadállatok, akkor nyilván igaza van, és lám, bizonyítékot is tud rá – csak a vadállatok viselkednek úgy, hogy a tanár kocsiját megrongálják.
Ha valakinek az a meggyőződése, hogy az élet rossz, és neki semmi sem sikerül, akkor az élet igazolni fogja ezt a meggyőződését.
A világ végtelen, és én mindig épp olyannak látom, amennyit képes vagyok befogadni belőle.
Amin változtatni lehet, az nem a világ, hiszen az végtelen, és mindig tovább terjed annál, mint amennyit én képes lennék kontrollálni belőle – amin változtatni tudok, az kizárólag az én nézőpontom. Más nincs a birtokomban, csak a saját elmém.
A cikk alatt a többiek rengeteget beszéltek a liberalizmusról. Gondolom erről a bűvös szóról asszociáltál a homoszexualitásra, és azért rángattad ide példaként Éjjel-nappal Budapestből Lajost, ahogy nőnek öltözve, fényes nappal, emberek szeme láttára táncol és alázkodik meg a világ számos pontján. De mintha ez nem lett volna épp elég, felemlegetted nekünk Fluor Tomit is, a biztonság kedvéért.
,,Még csak azt sem lehet betiltani, hogy 30 alatti fiatal nők középiskolás fiúkat tanítsanak, pedig ők hasonlóan ki vannak téve a szexista megnyilvánulásoknak, mint a diáklányok”
Te már csak tudod ;)
A Heavy Troopers tette a leghelytállóbb megállapítást anno 2006-ban:
“The state is NOT your friend!”
Hogy az átlagember mikor jön rá arra hogy az államhatalom az egyik legnagyobb ellensége, igazából csak idő kérdése.