Angelo01

Barát, vagy ellenség?

Az állam szerepéről, jelentéséről, történetéről, jellemzőiről valójában vaskos köteteket meg lehetne tölteni, de akkor sem jutnánk közelebb a nagy igazsághoz. Pláne, hogy ilyen nem is létezik. Vagy igen?

Minden ember másképpen látja a világot, mások a tapasztalatai, a következtetései és mások az elképzelései, hogy milyennek is kellene lennie a világnak. Viszont, ami biztos, hogy ha együtt akarnak élni másokkal, közösségként, akkor ezeket a különbözőséget kezelni kell. De, ha különbség van, akkor egyezőség is, amit szintén nem árt kezelni, ha nem is mindig a közösségen belüli tagok miatt, hanem a kívülállók miatt. A világról alkotott ismereteket tudománynak hívják, míg a helyes közösségi érintkezés, a kívánatos viselkedés gyűjtőneve az etika, vagy erkölcs, vagy morál. Ezek íratlan szabályok, amelyeknek a megszegése ugyan büntetést von maga után a társadalom által, de a büntetés mértéke, ahogy a bűn eltérő mértéke is visszaélésre, kettős mércére ad lehetőséget. Ráadásul ki az, aki ítéletet mondjon? Mi alapján? Azt viszont szerintem mindenki elfogadja, hogy az együttélést szabályozni kell. A vita inkább azon van, hogy milyen mértékben. Mi az, amibe a társadalom beleszólhat, és mi az amibe nem.

Ezen társadalmi probléma orvoslására, a társadalomfejlődés egyik első lépcsőfokaként létrejött az írott jog. Mindig volt egy választott, vagy kinevezett testület, vagy csak egy erő jogán uralkodó despota (császár, király, stb.) amelyiknek az volt a feladata, hogy a társadalom számára általánosan elfogadott, fontos erkölcsi/etikai normákat írásba foglalja, a megszegésükért járó szankcióval együtt. Fontos kiemelni, hogy az írott jog forrása, mindig a közösség tagjai által általánosan elfogadott norma(!). Legyen egyértelmű, betartható, és betartatható. Nagyon fontos felismerni, hogy a jog, csak a társadalmi együttélést szabályozhatja, az egyént nem. Azt hiszem ez válasz arra a kérdésre, hogy meddig mehet el az állam. Például nem írhatja elő senki, hogy milyen zenét hallgass, de azt igen, hogy ne zavard a szomszédokat zenehallgatással. Ma a TÖRVÉNYALKOTÁS Magyarországon a választott parlament dolga. Amennyiben a parlament olyan törvényeket fogad el, vagy akar rákényszeríteni a közösségre, amely mögött nincs társadalmi elfogadottság, ami végrehajthatatlan, vagy erősebb normát sért, akkor az egyértelműen tiltakozást, ellenállást fog kiváltani, problémát fog okozni, szélsőséges esetben fegyveres lázadást. Fontos szempont a jogegyenlőség, mely kimondja, hogy nemi, társadalmi, vagyoni, vallási, faji helyzettől függetlenül mindenkit ugyanolyan jogok illetnek meg. Ezeket az alapjogokat általában az alkotmányban nyilvánítják ki, és a többi jogszabály egytől egyig levezethető az alapjogokból. Persze jöhet a kritika, hogy “dehát nincs egyenlőség!”. Itt jogi egyenlőségről van szó. Mindenkinek joga van színházba járni, buszra ülni, gyakorolni a vallását, stb. Sokan összekeverik a valamihez való jogot, a valamihez való lehetőséggel. A jog azt jelenti, hogy senki nem fog meggátolni abban, hogy megtegyél valamit. A te dolgod, hogy élj a lehetőséggel, vagy teremtsd meg a lehetőséget, hogy élhess vele. Valamint óriási problémákat okoz, ha a jog forrása nem a társadalom, hanem egy szűkebb csoport – vagy csak egy személy -, amely a saját normáit akarja rákényszeríteni a társadalomra a jogalkotáson keresztül.

A törvényeket viszont be kell tartani és be kell tartatni, különben semmit sem érnek. Mindig vannak, és lesznek másként gondolkodók, akik egyes törvényeket nem akarnak elfogadni, nem akarják magukat alávetni, sőt a törvény megszegésével előnyre akarnak szert tenni. Minden közösség feladata, hogy ezt megakadályozza. Ennek az igénynek megfelelve jött létre a VÉGREHAJTÁS. Nevezhetjük kormánynak, a feladata az, hogy az írott törvények alapján intézményeket hozzon létre, amelyek felügyelik, és biztosítják a törvények végrehajtását. Ilyen a honvédelem, rendfenntartás, nyugdíjbiztosítás, egészségügy, oktatás stb. Fontos, hogy a végrehajtó hatalom, ahogy a neve is mutatja, csak végrehajtja, illetve hajtatja a törvényeket, nem pedig alkotja őket. Nem szabhat ki büntetést, nem foszthat meg jogoktól, nem gátolhat meg senkit, hogy éljen a jogaival, nem tehet különbséget állampolgár és állampolgár között. Amennyiben a kormány résztvevői a végrehajtás során önhatalmúlag nem alkalmazzák a jogszabályokat egy kivételezett csoporton, illetve, a jogosítványaikkal kedvezményezik ugyanezt a csoportot, akkor beszélhetünk State Capture-ről.

Mind a törvényhozást, mind a végrehajtást emberek működtetik. Könnyű csábítás, hogy a törvényhozói és végrehajtói hatalmat saját céljainkra, saját gazdagodásunkra használjuk fel. Hogy előnyöket biztosítsunk a társadalom egyes csoportjainak, míg a másik csoportnak hátrányt okozunk. Ennek megakadályozására jött létre az IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS, vagy bíróság. A feladata az, hogy vitás esetekben, akár ember-ember, akár ember-intézmény, akár intézmény-intézmény esetében megvizsgálja, hogy a jogszabályoknak megfelelően jártak-e el, ha pedig nem, akkor mi a büntetés. A minősége függ a törvények minőségétől. Hiába jó egy törvény, ha a bíró nem veszi figyelembe az ítéletalkotásnál, és hiába bölcs egy bíró, ha a hatályos törvények alapján nem tud jó ítéletet hozni. Érdemes megnézni, hogy a volt Szovjetunió, vagy a Kínai Népköztársaság, akár a volt Magyar Népköztársaság alkotmánya is garantálta az alapvető emberi jogokat. Viszont ezeket a jogokat egyik hatalmi ág sem vette figyelembe a hatalom megtartása miatt.

A társadalomfejlődés során úgy találták, hogy a hatalom megosztásának ez a hármas tagolása a legstabilabb egy élhető társadalom létrehozásához, ugyanis megvalósul a kölcsönös ellenőrzés, korlátozás. Az országgyűlés nem hozhat olyan törvényt, amely ellenkezik bármelyik alapjoggal, a kormány nem hajtathat végre nem létező törvényt, míg a bíróság csak, és kizárólag a meglévő jogszabályok alapján ítélkezhet.

Végeredményben egy országnak a törvényei, a kormánya, a parlamentje, a bírói olyanok, mint a bennük dolgozó emberek. Sem nem jobbak, sem nem rosszabbak. Mindennek a forrása, az eredője mi vagyunk, az emberek. Ha gyűlölködünk, a törvényeink is gyűlölködni fognak. Ha diszkriminatívak vagyunk, akkor a törvényeink is azok lesznek. Ha kettős mércét alkalmazunk, akkor a törvényeink lehetővé fogják tenni, hogy velünk szemben is alkalmazzák. Ha elnézzük mások jogainak sérelmét, mások is el fogják nézni a mi jogaink sérelmét. Előbb talán mindenki söprögessen a saját háza táján.

,,Ha meg akarod változtatni a világot, először próbálj valamit jobbá tenni, megváltoztatni magadon. Ez segít megváltoztatni a családodat, a barátaidat, aztán így kell folytatni egyre nagyobb és nagyobb körben.”
(XIV. dalai láma)

4 votes, average: 5,00 out of 54 votes, average: 5,00 out of 54 votes, average: 5,00 out of 54 votes, average: 5,00 out of 54 votes, average: 5,00 out of 5 4 olvasó átlagosan 5,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Angelo01

Angelo01
Az eszem éles, a szívem lágy, ööö, aminek pedig keménynek kell lennie, az kemény. Kéretik a jelzőket nem összekeverni. Az igazságtalanság, a gonoszság, és az emberi hülyeség kihozza belőlem a vadállatot. Két Unikum+sör után már mindenkit szeretek (vagy szeretnék)

85
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
9 Egyéni hozzászólás
76 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
17 Hozzászólások szerzői
Reszet ElekSlasherbirsalmaAdamhgyi Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Ez papíron így van, a valóságban persze nem ez a helyzet. A hatalom politikai pártok kezében van a győztes párt alakít kormányt, ő rendelkezik a végrehajtó hatalom felett. A kormány által beadott törvényeket fogadja el a törvényhozó hatalom, tehát alárendelt és nem független a végrehajtó hatalomtól. A politikai pártokat különböző gazdag magánszemélyek, bankok, nagyvállalatok, etnikai lobbik pénzelik és adnak nekik megjelenési lehetőséget a médiában, aki ellenáll ezeknek lejárató kampányt indítanak ellene a médiában. Az igazságszolgáltatás tényleg független az átlagembertől, viszont képviselői meglehetősen elfogultak egyes csoportok és személyek irányában, sokszor bűnpártolásnak látszik tevékenységük.

Alter Ego
Szerkesztő

Tulajdonképpen ez egy jó ismeretterjesztő írás, még akkor is, ha a Férfihang.hu olvasói között valószínűleg többségben vannak azok, akiknek nem szükséges alapvető államelméleti ismereteket elmagyarázni.

Erről viszont eszembe jutott egy régi vesszőparipám: generációk nőttek fel úgy ebben az országban, hogy alapvető jogi, államismereti kérdéseket soha nem magyarázott el számukra az alapoktatás. Teletömték a gyerekek fejét sok téren tulajdonképpen felesleges lexikális tudással, miközben a legkevésbé sem tanították meg számukra a társadalmi együttélést szabályozó kereteket. Úgy váltak 14 évesen jogalannyá, hogy lényegében nem is ismerték ennek a jogalanyiságnak az alapvető kereteit. Semmit nem tudtak sem államelméletről, sem polgári jogról, sem büntetőjogról. És ez azért is borzalmasan nagy baj szerintem, mert “ignorantia facti non iuris excusat” vagyis a jog nem ismerete nem mentesít a jogkövetkezmények alól. Ezek az ifjú jogalanyok úgy álltak a világban, hogy fogalmuk sem volt például arról sem, hogy miért szabhatnak ki rájuk akár sokéves börtönbüntetést. Nem vagyok abban a szerepben, hogy nekem pontosan kelljen ismernem az alaptantervet, szóval majd talán a pedagógusok kisegítenek, és elmondják, hogy jelen körülmények között hogyan is állunk ezzel a problémával.

Talán a fentiekből eredő tudásdeficit és hazánk politikai kultúrával kapcsolatos hiányosságai is eredményezik, hogy akadnak olyan politikai irányzatok, amelyeket az átlagember még hírből sem ismer. Gondolok itt például az egyébként sokszínű libertarianizmusra, amely gondolkodási irányzatnak az állam szerepével kapcsolatos meggyőződése nagymértékben eltér attól, amit a többi politikai irányzat magáénak vall. – Ezt viszont már azért fejtegetem, mert ennek a cikknek az apropóját nyilvánvalóan az elmúlt napokban lezajlott éles vita adta, viszont a párbeszéd egy-két szereplőjéről én tudom, hogy a vitában képviselt álláspontjuk korántsem az ismerethiányból fakad, hanem libertárius meggyőződésükből.

Deansdale
Admin

“Amennyiben a parlament olyan törvényeket fogad el, vagy akar rákényszeríteni a közösségre, amely mögött nincs társadalmi elfogadottság, ami végrehajthatatlan, vagy erősebb normát sért, akkor az egyértelműen tiltakozást, ellenállást fog kiváltani, problémát fog okozni, szélsőséges esetben fegyveres lázadást.”

Ez kissé naív elképzelés. Valójában a magyar parlament már elég régóta nem követi, hanem irányítja a társadalmi elfogadottságot, és talán mondhatom, hogy többségében olyan törvényeket hoz, amire a többségnek nemhogy igénye nincs, de egyenesen problémásnak érzi. Fegyveres lázadás pedig sosem lesz, ahhoz túlságosan le van szedálva a tömeg. Van kenyér meg cirkusz, fegyver viszont nincs az embereknél, úgyhogy inkább megmaradnak a seggükön és beletörődnek, hogy olyan irányba megy az ország, ami nekik nem tetszik. Ez volt a szoci rendszer kezdetén is, lehetne Hofitól idézni ahogy arról beszél, hogy az emberek kussban éltek, legföljebb csak egymás között szidták a rendszert. Pár évig úgy tűnt, hogy megszabadulunk ettől, de amit kidobtunk az ajtón az visszamászott az ablakon. Volt egy lélegzetvételnyi időnk, amíg a szólásszabadság szólásszabadságot jelentett, aztán jött a hollókoszt-tagadás, a cigók extra védelme, ésatöbbi. Szerinted ezeket a többség akarta?

A nagyobb kérdés, hogy mit kellene az államnak törvényileg szabályoznia. A gond az, hogy jelenleg sok olyat korlátoz, amit nem kellene: magatartást, beszédet, véleményt, gondolkodást. Ez mind magánügy, és ha valaki ezekkel problémákat okoz a társadalomban, akkor hagyni kell a társadalmat, hogy ezt önszabályozással megoldja. Így ment ez évezredeken keresztül, és sokkal jobb volt, mint a jelenlegi PC-fasiszta rendszer. Aki illetlenül beszél arra rászólnak a többiek, aki az üzletében diszkriminál másokkal azt csődbe viszi az üzleti élet realitása, stb. Ha pedig nem éri ilyen “korrektív” hátrány, akkor az állam is hagyja békén. Amíg valakit a saját jogainak gyakorlásában nem akadályoznak, addig ne akarják törvénykönyvben meghatározni, hogy mások hogyan viselkedhetnek vele. (Az pedig nem jog, hogy beléphess a Dobozba, akármennyiért is – csak hogy a másik vitára utaljak.)

Az állam totalitárius rögeszméje, hogy a társadalom belső önszabályozását át akarja venni, felül akarja írni. Mert ugye az állam okosabb és felvilágosultabb mindenkinél, ezért milyen jó is lesz az embereknek ha rájuk kényszeríti az akaratát. Ami régen erkölcsi- vagy illemszabály volt, azt kőbe akarják vésni, csakhát így nem működik. Annyit érnek el vele, hogy a régi (működő) rendszert lerombolják. Persze ez nem biztos, hogy véletlen.

Egyébként lehet azt gondolni, hogy paranoiás vagyok, de csak rá kell nézni az országra, világra. 50 évvel ezelőtt még az utcai raboló is előre köszönt és elnézést kért – hogy ne a tanárok tiszteletét hozzam példának -, ma meg falkákban kóborol a mocsok, és még a rendőrre, mentősre is rátámad. Kitörölhetjük a törvényekkel, a belső társadalmi egységet kellene helyreállítani. Már csak azért is, mert míg a törvény elsősorban büntet, vagyis utólag szankcionál, addig a társadalom nevel, vagyis megelőz.

the hermit
Olvasó

 Aki illetlenül beszél arra rászólnak a többiek, aki az üzletében diszkriminál másokkal azt csődbe viszi az üzleti élet realitása, stb.

Ősrégi vita, hogy vajon a piac szabályozza-e magát annyira, hogy az államnak ne kelljen beleszólni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy nem.

keine
Olvasó
keine

Közgazdászként nem de bizonyos területeken jó az önszabályozás.  Ott nem szabad beleavatkozni.

Deansdale
Admin

Jó hogy rámutattál egy olyan dologra, ami tök fölöslegesen került az érvelésembe :) Valójában alapjognak tekintem, hogy valaki a saját üzletével azt csinál amit akar, és mindegy hogy ezért a piac mechanizmusai büntetik-e vagy sem. Tőlem aztán bárki meggazdagodhat azon, hogy a fodrászatában csak nőket fogad, vagy a kocsmájában csak fehéreket… Szíve joga.

Másfelől viszont igen, a piacot muszáj kívülről szabályozni, mert könnyen emberellenessé nőheti ki magát. Persze nem úgy kéne szabályozni, ahogy manapság teszik, mert az pont a normális ellenkezője – dehát ez a jelenlegi politikai berendezkedésben mondhatni természetes.

barkri
Olvasó
barkri

Hát ezért van a láthatatlan kéz, ami csak versenyhelyzetben érvényesülhet. Szabályzás nélkül akár kartellek jöhetnek létre, akik monopóliumokat teremtenek. Ezt elkerülendő jött létre versenyjog. Ezzel persze nem az egyén szabadságát akarják korlátozni, hanem a versenyhelyzet fenntarthatóságát biztosítani. Ezért kell a gazdaság minden tagjának megszabni mit tehet és mit nem. A jelenlegi gazdasági modell ilyen. Ha nincs versenyhelyzet, a láthatatlan kéz eltűnik :D

Suum cuique
Újságíró

Angelo, most nem bántásból mondom, de te akkora szélsőségesen liberális vagy, mint a ház. Ráadásul nem is a következetes klasszikus liberális avagy libertariánus fajtából, hanem a mindenféle destruktív csoportot bálványozó, pátyolgató, a társadalom immunredszerét velük szemben blokkolni akaró, szájkosártörvényező fajtából. Ez nagyon nem “progresszív”, ez a típusú gondolkodásmód, körülbelül 2004-2005 körül volt divat egy SZDSZ gyűlésen.

Legalább a liberálisokra hallgatnál, pl. Tóta W.-re:

A holokauszttagadás joga

“Tény, hogy a holokauszt túlélőjét érzékenyen érintheti, ha mások azt állítják, álmodta az egészet, de hát a mormont is bántja nyilván, hogy vannak ateisták. Így járt.”

Ez a helyes hozzáállás mindenféle “sérti az érzéknységét” dumára. Kit érdekel? Akkor sértődjön meg. Így a hülye liberálisok gondolkodnak, a helyesen gondolkodók pedig úgy, hogy az Igazságot mindig, minden körülmények közt nyíltan ki kell mondani, és le kell tojni, hogy kinek az “érzékenységét” sérti az. Az igazságot ki kell mondani, akkor is ha fáj. Például az orvos is ennyi erővel ne mondja meg a páciensnek, hiszen szegénynek milyen rosszul esne, ha megtudja, hogy rákos, inkább mondja, hogy áh semmi baj, maga csak picit másként egészséges, mint mások, borogassa homlokát langyos vízzel?

Ez is a modern liberális világ átka, hogy mindig mindenki megsértődik valamin, kész sorbanállás van azért, hogy kinek van a legnagyobb sérelme, kit üldöztek, kit illet a legfőbb áldozati státusz. Egy politikus mond egy viccet, egyből nekitámadnak a felháborodó szervezetek, kérjen bocsánatot, fizessen kártérítést, szórjon hamut a fejére. A hócipőm tele van ezzel az állandó magyarázkodási kényszerrel. Aki folyton áldozatnak érzi magát, az kapja össze magát. Egy ideje ezt a taktikát igyekszem követni, mondjuk úgy 80-90%-ban: ha egy nő megsértődik, kér a halál bocsánatot, ránts vállat, hogy “akkor sértődj meg b+, ha annyira akarsz…”

Fel kell tudni vállalni, hogy igenis ez a véleményem, pont, és akkor is ez lesz, ha a világ összes besértődője nekiáll duzzogni és magát sajnáltatni, sőt még a hülye címkéik sem érdekelnek.

Naooo
Olvasó
Naooo

“Legalább a liberálisokra hallgatnál, pl. Tóta W.-re:”

Ez a gyerek jó sok badarságot összehordott, de nem szabad megcáfolni.

Slasher
Vendég
Slasher

,,Angelo, most nem bántásból mondom, de te akkora szélsőségesen liberális vagy, mint a ház”

Régebben én is mondtam neki. Néha előtör belőle mint a Nyolcadik utas :(

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Szeretném elismerésemet kifejezni a cikk mellett szereplő rajzért, nagyon jó.

birsalma
Olvasó
birsalma
Olvasó

Amúgy mindenki egyén, és a többiekhez, tehát az emberiség egészéhez képest kisebbség. Aztán mindenféle csoportok, közösségek jöhetnek létre ilyen -olyan alapon, amik az emberiség egészéhez képest még mindig kisebbségnek számítanak.

Ahhoz, hogy egyénként vagy csoportként elfogadjon a mindenki más, tehát a többség, nekem kell tisztelettudóan viselkednem. Ha így teszek, magam is tiszteletreméltóvá válok, FÜGGETLENÜL attól, hogy megkapom-e  tiszteletet vagy sem; de akár megkapom, akár nem, azt legalább tudom, hogy megérdemlem.

Ha viszont erőszakkal verem keresztül a jogaimat és a tiszteletemet a mindenki máson, tehát a többségen, akkor egészen biztos, hogy nem fogok tiszteletet kapni, maximum az erőszakosságnak való behódolást. Az pedig nem ugyanaz.

https://www.youtube.com/watch?v=qjNaTT7d7Ss

Például ez a srác, bár nagyon is feltűnően viselkedik, de mégsem tiszteletlen és illetlen, nem erőszakos; azt sugallja, hogy ő maga pozitívan áll hozzá a mindenki máshoz, és ezért pozitív visszajelzéseket is kap.

Semmiféle államhatalom meg törvény nem kell ahhoz, hogy ne bántsák. Önerejéből is elérni, hogy jóindulatúak legyenek vele. Ehhez nem kell semmiféle megfélemlítő, fenyegető törvényi szabályozás; ehhez elég saját maga. Ő vidám és boldog, tiszteli ÖNMAGÁT és másokat is; tehát ebben az élményben részesít másokat is, és ők is ezt adják vissza neki.

Ez magától működik, törvényekkel ezt csak elrontani lehet.

Alter Ego
Szerkesztő

Ez a srác egy homoszexuális mozgásművész, egy utcai bohóc. A bohócokat azért fogadják el az emberek, mert tudják, hogy “csak viccel a bácsi”, és úgy kiröhöghetik őket, ahogyan másokat viszont nem illene. Ez a srác ráadásul olyan mozgáselemeket használ, amelyek önironikusan kihangsúlyozzák, hogy “nézd csak, egy kis seggrázó buzi vagyok! Nevess ki nyugodtan!” Leginkább ez az önirónia óvja meg őt mások negatív reakcióitól. Szóval szerintem a helyzet pont a fordítottja annak, amit te látsz: az öniróniája éppen azt jelenti, hogy nem tiszteli magát. Sőt az egész pszichológiai szituációban egy gramm tisztelet sincs, már-már teljesen felszámolódott benne a tisztelet fogalma.

Az élet viszont nem egy táncmutatvány és bohóctréfa. – “Ami kilóg, azt levágják!” – Az embernek egy komplett ösztönprogramja van arra, hogy idegennek, furcsának, rémisztőnek, idegesítőnek éljen meg mindent, ami elüt az átlagtól. Így lesz minden könnyen ellenséggé, ami queer, és ugyanígy kerül a figyelem középpontjába és válhat az intolerancia céltáblájává nem csak a szexuális másság, hanem minden olyan viselkedésforma, amely jelentősen elüt az átlagtól. Szóval az intolerancia egy ösztönprogram, ami azért lesz még sokáig problémája az emberiségnek, mert az emberek felének az intelligencia hányadosa az átlag alatt van, ezért nem képesek felismerni azt a helyzetet, amikor a bennük feltámadó indulatok irreálisak, logikusan megindokolhatatlanok.

Egyébként, ha a tisztelet forrását keresed, akkor a legkönnyebben a szabálykövetésben lelhetsz rá. De mivel ez neked nem erősséged, ezért olyan nehéz beilleszkedned és tiszteletet kivívnod ebben a közösségben (is?).  :D
Pedig itt rengeteg intelligens, következésképpen toleráns ember van egyébként. :)

birsalma
Olvasó

Ki kényszerítette arra, hogy kimenjen az utcára táncolni? Nyilván senki. Ki kényszerítette arra, hogy kihangsúlyozza a homokos jelleget? Nyilván szintén senki. Tud úgy is táncolni, hogy ez ne legyen feltűnő: http://www.youtube.com/watch?v=PXYjgHC_Ycw Ha nem menne ki és nem rázná a seggét, senkit nem érdekelne, hogy milyen a szexuális orientációja. Nyilván azért teszi, mert jól érzi magát a bőrében, és nem kér rendőri, állami segítséget magának. Ezzel a fellépésével persze nem csak önmagát kedvelteti meg, ahogyan Freddy Mercury, Ang Lee vagy David Bowie stb sem csak önmagukat kedveltették meg. Ez utóbbiak nem bohóckodtak, mégis képesek voltak megbecsülést kivívni maguknak a teljesítményükkel. Minden egyes emberre ugyanez vonatkozik. Mindenféle dolgai lehetnek embereknek, ami miatt a többség kicsúfolhatja. Lehet kövér, alacsony, nyúlszájú, dadogós, sánta, rokkant, szemüveges, kopasz, buta, csúnya, fogatlan, fingós, görbeorrú, lógó mellű, szegény, sikertelen, magányos, öreg, iszákos, macskabolond, magában beszélő, rendetlen, ízléstelen, szektás, kisebbségi, bevándorló, fegyenc, kurva, politikus vagy egyéb megvetendő foglalkozást űző és így tovább. Valamiért  minden ember kigúnyolható, olyan ember nincs, aki nem. Mindenkinek meg kell küzdenie a környezete elismeréséért, a tiszteletért. Az pedig mindenkit a teljesítménye alapján illet meg. A Biblia is ezt mondja, Isten ezt mondta Káinnak: Ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ez a srác nem azért járhat emelt fővel, mert hagyja magát kigúnyolni, hanem mert saját magának és másoknak is képes örömet okozni. Látszik, hogy tele van örömmel, és körülötte másokat is felvidít. Ezt csak úgy teheti meg, hogy tiszteli magát és másokat is – ha ezt nem látod, annak az az oka, hogy a te világképedbe nem fér bele, hogy ez a fiú boldog. Szerintem boldog, és éppen azért ennyire vidám, mert amit tesz, azt önként vállalja, nem kényszerből. Az önkéntes cselekvés kielégít és boldoggá tesz, a kényszerítés, manipuláció pedig megaláz és boldogtalanná tesz. Ez valójában roppant egyszerű, és senki elől nincs elzárva a boldogság – ha tesz érte, elnyeri, ha kikényszeríti, nem kapja meg soha. Nem a külvilág tehet valakit boldoggá – ezt a srácot sem a külvilág teszi boldoggá, hanem saját maga. Ha önmagammal jól vagyok, ha tudom, hogy jól cselekszem, akkor a külvilágot nem kell kényszerítenem semmire, akár elfogadnak, akár nem, az az ő dolguk. Ha saját magamat nem fogadom el, akkor fogok követelőzni a külvilág tiszteletéért. Minden ember követelőzik, mindenki ki akarja csikarni másokból az elfogadást és tiszteletet. Pontosan annyira boldogtalan egy ember, amennyire így viselkedik, és annyira lesz boldog, amennyire feladja a követelőzését. Ha elvárom a megbecsülést, boldogtalan leszek, és másokat is megbántok vele. Ha nem várom el, attól még nem biztos, hogy megkapom; de tudni fogom, hogy a környezet reakciója a környezet reakciója, őbelőlük fakad és nem belőlem. Ha a környezettől követelem a megbecsülést, akkor viszont azt gondolom, hogy a környezet viszonyulása hozzám nem az ő saját maguk tükröződése, hanem az csakis én vagyok. Ha így gondolkozok, akkor nem látom a határt közöttem és mások között, és ez baj. Például amikor Orbán azt mondta, ha Brüsszelben őt bírálják, azzal Magyarországot sértik meg – ez nyilvánvalóan súlyosan torzult gondolkodás, mint ahogyan az is, hogy az olimpián ennyi meg annyi aranyat nyertÜNK. Én nem nyertem olimpiai aranyat, semmi okom, hogy büszke legyek arra, milyen ügyesek vagyUNK, vagy szégyenkezzek azon, hogy mennyire kikaptUNK Hollandiától. Ha valakinek a viselkedése nekem súlyosan árt, engem súlyosan bántalmaz, akkor persze nehéz azt mondani, hogy az csak őt jellemzi, hiszen a következményeit nekem kell viselnem, nem neki. Akár politikus, akár orvos, akár a főnök, akár a szomszéd, akár a szüleim, élettársam az, aki súlyos sérelmet okoz nekem, nagyon nehéz azt mondani, hogy ez valójában nem az én bajom. De igen, az én bajom – viszont ha a külvilág rosszat okoz nekem, akkor nyilvánvaló, hogy nem követelhetem tőle, hogy változzon meg és… Tovább olvasás »

birsalma
Olvasó

Gyorsan egy jó és egy rossz példa arra, hogy mi a teendő, ha feltűnő jogtalanság ér.

Rosa Parks – Leült a buszon. Ezzel követelőzött, kényszerített másokat? Nem. Őrajta kezdtek követelőzni, őt igyekeztek kényszeríteni, ő csak megpróbált ellenállni annak, hogy mások követelőzően viselkednek vele, és gonosz dolgokra kényszerítik. Nem fogadta el és kész, miért? Mert megbecsülte magát, mert tudta, hogy ő maga jól cselekszik, becsületes. Elért vele valamit? Igen.

Palesztin kődobálók – köveket dobálnak. Ezzel követelőznek? Igen. Elérnek vele valamit? Még több traumát és áldozatot, még több sérelmet, még több fájdalmat.

Ahhoz JOGOM VAN, hogy megbecsüljem SAJÁT MAGAMAT. Hogy egyenrangúnak tartsam magamat másokkal, hogy ne hódoljak be a kényszernek, ne csináljak gonosz dolgokat, hogy szeressem magamat és másokat. Rosa Parks nem gyűlölt másokat azzal, hogy ülve maradt a buszon. Csak szerette magát. A kődobálók gyűlölnek másokat, ebből következően magukat sem szeretik.

Ha mások szerint nincs jogom önmagamat szeretni és tisztelni, az az ő dolguk, az én dolgom meg az, hogy ragaszkodjak saját magam szeretetéhez, mert ezzel teszek a legjobbat másoknak is. Ha lemondok önmagam szeretetéről, akkor másokat is utálni fogok.

birsalma
Olvasó

Ez a srác egy homoszexuális mozgásművész, egy utcai bohóc. A bohócokat azért fogadják el az emberek, mert tudják, hogy “csak viccel a bácsi”, és úgy kiröhöghetik őket, ahogyan másokat viszont nem illene. … Az élet viszont nem egy táncmutatvány és bohóctréfa. … Szóval az intolerancia egy ösztönprogram, ami azért lesz még sokáig problémája az emberiségnek, mert az emberek felének az intelligencia hányadosa az átlag alatt van, ezért nem képesek felismerni azt a helyzetet, amikor a bennük feltámadó indulatok irreálisak, logikusan megindokolhatatlanok.

Erről még valamit, és a magam részéről maradok Kertész Imrénél. Ő azt mondta, “holokauszt-bohóccá vált” http://www.origo.hu/itthon/20130913-kertesz-imre-holokauszt-bohoc-voltam.html És mivel? A sérelmi politikával. Amíg nem nyelte be a sérelmi politika, addig nem érezte magát bohócnak; miután “behódolt” a sérelmi politizálásnak, bohócnak érezte magát, ez számára is megalázó volt.

Tehát “bohóccá válni”, magát lejáratni pont nem úgy tud az ember, ha másoknak örömöt okoz, mint ez a táncos fiú, hanem ha követelőzik. Ezt bánta meg Kertész Imre. A regényét nem kell megbánnia, mert az pont a sérelmi politika alternatívájáról szól, az önbecsülésről.

Alter Ego
Szerkesztő

Azt nem akartam mondani, hogy a bohócság az önbecsülés feladásával jár, viszont annál inkább a tisztelet igényéről való lemondásról. A bohóc szereplési vágyát és az író közlési vágyát nem érdemes összetéveszteni. Kertész úgy tűnik, a szereplést bánta meg. Lehet, hogy maga is összetévesztette a két dolgot? Lehet, hogy azért alkalmatlan bohócnak, mert nem tudott lemondani a tisztelet igényéről?

Mindenesetre bennem nem vált ki szimpátiát az a sors(talanság)ából levezetett következtetése, hogy jobb neki Németországban élnie, mint Magyarországon. Viszont azt hiszem, ez a gondolata valamivel közelebb vitt annak a megértéséhez, hogy miért viselkedik hazafiatlan, idegen testként ebben az országban a zsidóság. Csak az lehet az oka, hogy generációkkal a második világháború után sem mondtak le a vádjaik megfogalmazásáról. Úgy sejtem, azokkal szemben sem, akiket ez már régen nem illet.

birsalma
Olvasó

bennem nem vált ki szimpátiát az a sors(talanság)ából levezetett következtetése, hogy jobb neki Németországban élnie, mint Magyarországon. Viszont azt hiszem, ez a gondolata valamivel közelebb vitt annak a megértéséhez, hogy miért viselkedik hazafiatlan, idegen testként ebben az országban a zsidóság.

Gondolom, erre a hisztérikus megközelítésre értheti a bohóc jelzőt, ugyanis a regénye ennek a magatartásnak épp az ellenkezőjéről szól, az egyéni felelősségvállalásról, az áldozati szerep elutasításáról.

birsalma
Olvasó

Van itt még valami.  Mondjuk, lehetne hozni mindenféle erkölcsrendészeti törvényeket, rengeteg tilalmat. De milyen alapon? Mi ad rá feljogosítást? Ha azt mondom – de hiszen ezek ÁLTALÁNOS erkölcsi törvények, akkor miért nem tartatjuk be például Oroszországban vagy  Észak-Koreában? Miért nézzük el, hogy ott egészen másképp működik a világ? Például mondjuk ki törvényben, hogy Oroszországnak tilos Ukrajnát annektálnia, mert ez disznóság. És hogy a szocsi lakosokat kárpótolni kell a lerombolt ingatlanaik miatt. Hiszen ezek ÁLTALÁNOS ÉRVÉNYŰ erkölcsi szabályok, a magyar erkölcs nem lehet más, mint az orosz, az észak-koreairól nem is beszélve. Mégsem fog más országok ügyeibe közbeavatkozni senki, ezekben az esetekben szó sem lehet erkölcsi világrendről, csakis nagyhatalmi érdekekről. A nagyhatalmak érdeke ez meg az – a helyi lakosság meg találja ki, hogy tud talpon maradni vagy akár életben maradni a helyi körülmények között. Ha kifelé, más országok felé a politikusok ennyire könnyen helyettesítik az általános erkölcsi világrendet nagyhatalmi érdekekre való hivatkozással, akkor befelé, helyben is csak arról lehet szó, hogy az általános erkölcsi világrendre való hivatkozás a részükről mindig hatalmi érdek; az erkölcsös, ami a hatalmi érdekeknek épp megfelel, és az erkölcstelen, ami a hatalmi érdeknek épp nem felel meg. Ha valaki gallyat gyűjt az erdőn, elvileg börtönnel lehet sújtani, mert „erdészeti főterméket tulajdonít el”. (Talán nem volt még rá példa, de elvileg lehetséges). De ha Tiborcz István famíliája természetvédelmi területen irt ki egy erdőt, ami ráadásul mások tulajdona, az szóra sem érdemes. Tehát az erkölcs meg a törvény általános érvényű, a világon mindenhol ugyanaz érvényes; vagy mégsem. Ameddig a nők vagy férfiak elnyomása ellen küzd valaki, aközben ezer más megkülönböztetés és diszkrimináció üti fel a fejét.   Legyen más példa arra, hogy miféle törvényeket lehetne még hozni: Pukizni tilos! Pukizókat gúnyolni és kirekeszteni tilos! Helyesírási hibát javítani tilos, mert az sérti az emberi méltóságot! Anorexiásokat cikizni tilos! Kövéreket még tilosabb! Medveczky Ilona és bugyinaptár Tünde védett faj, őket hergelni tilos. Családapának alkoholizálni, játékgépezni tilos. A szülők számára törvényileg kötelező szeretni a gyerekeiket, naponta kötelező őket megsimogatni és elmondani, hogy szeretik, kötelező napi fél órát játszani és kéthavonta legalább egy játékszert venni. De maradjunk a nemiségnél, mint alaptémánál. A középiskolás korosztály az, ahol a nemi érés a leggyorsabb, a hormonok a leginkább irányíthatatlanok, ugyanakkor a személyiség kiforratlan, az önálló, autonóm egyéniség helyett rendkívül fontos a csoporton belüli státusz, amit a legkönnyebb valamiféle szexuális megnyilvánulással, hősködéssel bebiztosítani. Ennek pedig igen sok tiszteletlen, vagy akár fájdalmas, erőszakos megnyilvánulás is lehet a következménye. És akkor most szabályozzuk törvényekkel, hogy a középiskolás fiúknak bármiféle szexista megnyilvánulása tilos? Pláne, ha 110 alatti IQ-val rendelkeznek? Ez a fajta szövegelés nem épp egyedülálló ebben a korosztályban, a hozzá társuló viselkedéssel együtt http://www.youtube.com/watch?v=e57n7dt9hTY Talán megoldás lenne, ha beszüntetnék a koedukációt, sőt a tanárok is ehhez igazodva különülnének el, de ezt nem lehet megvalósítani. Még csak azt sem lehet betiltani, hogy 30 alatti fiatal nők középiskolás fiúkat tanítsanak, pedig ők hasonlóan ki vannak téve a szexista megnyilvánulásoknak, mint a diáklányok; ami egy tanár esetében minimum tiszteletlen, de könnyen átcsaphat erőszakba is.   A világ talán jobb hely lenne, ha nem lennének benne erőszakos, gúnyos, kirekesztő, megalázó megnyilvánulások, de VANNAK, és ezt el kell viselni és meg kell tanulni kezelni. Ha egy dolgot tiltanak be, már azt se lehet betartani, de minél több a tilalom, annál több a megnyilvánulás, most már csakazértis. Alapvetően hagyni kell éretté válni a személyiséget. Minél stabilabb egy személyiség, annál kiegyensúlyozottabb, és annál kevésbé van szüksége arra, hogy más eltaposásával biztosítsa a maga státuszát. Másrészt meg bízni kell a szerencsemalacban vagy a mindenhatóban, hogy az élet végül is túlélhető.   A kirekesztés és a gúny egyébként azt fogja a leginkább eltalálni, aki bepöccen miatta. Volt egy munkatársam, egy… Tovább olvasás »

Slasher
Vendég
Slasher

A cikk alatt a többiek rengeteget beszéltek a liberalizmusról. Gondolom erről a bűvös szóról asszociáltál a homoszexualitásra, és azért rángattad ide példaként Éjjel-nappal Budapestből Lajost, ahogy nőnek öltözve, fényes nappal, emberek szeme láttára  táncol és alázkodik meg a világ számos pontján. De mintha ez nem lett volna épp elég, felemlegetted nekünk Fluor Tomit is, a biztonság kedvéért.

,,Még csak azt sem lehet betiltani, hogy 30 alatti fiatal nők középiskolás fiúkat tanítsanak, pedig ők hasonlóan ki vannak téve a szexista megnyilvánulásoknak, mint a diáklányok”

Te már csak tudod ;)