Olvasgatva Giordano Bruno (A feminizmus démona) írását a radikalizmusról, rengeteg gondolat fogalmazódott meg bennem. Hogyan lehet a szélsőségesség ellen harcolni? Legyen az jobb, bal, nemzeti, kommunista, vallási, feminista, zöld, stb. Az észérvek nem olyan hangzatosak, az igazság unalmas, a logika nem használ a populizmus ellen. Akkor hogyan? Ugyanolyan szélsőséges eszköztárral lehet élni, de közben nem veszítjük el az érzést, hogy mi különbek vagyunk? A cél szentesítheti az eszközt? Nem hiszem.
Tapasztalataim szerint az ellenállás egyik legjobb formája a humor, a nevetségessé tétel. A nevetés gyógyít, vidámmá tesz, boldogsághormonokat szabadít fel, oldja a szorongást és ragályos (!). A humor kimond olyan dolgokat, amiket nem lehetne kimondani, gondoljunk csak az udvari bolondokra, vagy Hofira. A humor barátokat szerez, védelmet nyújt, optimistává tesz. A humor a konfliktuskezelés legjobb módja. A humor, a nevetés azon kevés dolgok egyike, amelyre csak az ember képes. A humor iránti fogékonyság, és a humorra való képesség az intelligencia egyik legjobb fokmérője.
A legtöbb vicc sztereotípiákra épül, amiknek, valljuk be, van alapjuk, legyen az nemi, vallási, nemzeti, foglalkozási, családi, stb. Márpedig sztereotípiákat kimondani, nem PC manapság. Egyes emberek nem tudják, vagy szándékosan nem akarják érteni a viccet. Mindenki hallott/mondott már szőke nős viccet, mégsem gondolja, hogy tényleg minden szőke nő buta. Nem lehet minden skót fukar, ahogy Mórickának sem mindig azon jár az esze.
Amint elkezdik betiltani a vicceket, én azonnal forradalmat hirdetek, fegyvert fogok, és olyan komoly leszek, hogy megemlegetik. De addig is, nevessünk, érezzük jól magunkat, és ne vegyük a dolgokat mindig olyan komolyan, még ha úgy is gondolja, aki mondja.
Mi a különbség egy terrorista és egy feminista nő között?
-Egy terroristával lehet tárgyalni.
-Hallom, a feleséged válni akar.
-Igen, egy hülye feminista agyrém miatt. Feldühödött, mert kinyitottam az autónk ajtaját és segíteni akartam neki kiszállni.
-Ne mondd! Pusztán azért akar válni, mert udvarias voltál vele?
-Igen, bár valószínűleg az is közrejátszott, hogy közben 120-al mentünk az autópályán.
Kovácsot ugratják a kollégái:
-Béla, azt hallottuk rólad, hogy a feleséged feminista. Igaz ez? Ki viseli nálatok a nadrágot?
-Természetesen én – feleli Kovács büszkén.
Majd szemlesütve hozzáteszi:
-Meg mosom és vasalom is.
-Barbie babát szeretnék venni.
-Milyet parancsol? Van görkoris Barbie 19,99 dollárért, strandra menő Barbie 19,99-ért, fodrász Barbie 19.99-ért, és van elvált Barbie 260-ért.
-Ez miért ilyen drága?
-Azért, mert az elvált Barbie-hoz jár Ken háza, Ken kocsija, Ken hajója és Ken bútorai!
Hogyan vegyél rá egy feministát, hogy csináljon meg valamit?
Mondd neki, hogy csak egy férfi képes rá.
Két feminista beszélget.
-Képzeld – dicsekszik az egyik, aki már régóta férjnél van -, tegnap a közértben valaki “kisasszonynak” szólított!
-Világos – feleli a másik. – Ki gondolná rólad, hogy akadt valaki, aki elvett?
Mi a különbség a feminista és a sellő között?
A sellő csak félig állat…
Két feminista közös lakásba költözik. Este van, készülődnek lefeküdni. Egyszer csak megszólal az egyik:
-Te, mintha járna valaki az előszobában!
-Igen. Megyek, megnézem.
-Még mit nem! Én hallottam meg először!
-Drágám, venni kellene egy új kanapét. Marcsiék is most vettek.
-Szerintem még jó a régi, semmi baja nincs.
-De nekem kell! Ha nem veszed meg, akkor ne is próbálkozz este!
-A nem, az nem!
A feminizmus addig tart, amíg nem kell felvinni a hűtőt a hatodikra.
Két antifeminista beszélget:
-Hallottál az új feminista klubról?
-Igen, támogatom.
-Te ?????
-Képzeld, hány szerencsétlen férjnek lesz hetente egy boldog, szabad estéje!
Miért könnyebb a feministáknak, mint a férfiaknak?
Könnyebb orgazmust színlelni, mint erekciót.
A nők addig aggódnak a jövőjük miatt, amíg férjhez nem mennek.
A férfiak addig nem aggódnak a jövőjük miatt, míg meg nem nősülnek.
Feminista nő kifakad a férjének:
– Elegem van az egészből! Sosem jössz haza időben, éjszakára is kimaradsz.
Megcsalsz fűvel-fával! Most már abban sem vagyok biztos, hogy te vagy a gyerekeink apja!
Hogyan cserél ki egy villanykörtét a feminista?
Sehogy. Hamis statisztikával elmagyarázza, hogy a férfiak miatt romlott el, és követeli, hogy cseréljék ki.
Pihenésképpen a professzor elmond egy szőke nős viccet. Természetesen mindenki nevet, kivéve egy nőt az első sorban. A professzor megkérdezi:
-Ön miért nem nevet?
-Feminista vagyok
-Próbáljam meg mégis elmagyarázni?
Szeresd a feleséged gyermekeit, mert lehet, hogy a sajátod is köztük van.
Egy feminista és a férje szafarin vesz részt. Egyszer csak a nőt egy óriási hím gorilla kezdi kerülgetni. Látszik rajta, hogy rájött a párzási kedv. A nő felmenekül előle egy fára, a gorilla utána. Az kétségbeesetten sikoltozni kezd a férjének:
– Béla csinálj már valamit! Ez a gorilla meg akar erőszakolni!
A férj röhögve: Akkor most magyarázd meg neki, hogy “a nem, az nem!”
A szumóbirkózók miért borotválják a lábukat?
Nem akarják, hogy összetévesszék őket a feministákkal.
Ne feledjük: Akinek humora van, mindent tud, akinek nincs, az mindenre képes.
Ööö… Akkor például a férfiak problémáinak a megoldása a csendes viccmesélés?
Nekem nem tűnik túl produktív gondolatnak. :)
De azért tényleg jót nevettem. Részemről máris “laza vagyok, mint a rigalánc”. – Nem mintha eddig nem így lett volna. :)
“Tapasztalataim szerint az ellenállás egyik legjobb formája a humor, a nevetségessé tétel.”
Nem azt írtam, hogy az egyetlen :) Így talán mégis produktív gondolat. :)))
Hát, egy-kettő kicsit erőltetett, némelyik viszont komoly életbölcsességet hordoz:
“A feminizmus addig tart, amíg nem kell felvinni a hűtőt a hatodikra.”
A gorillásat pedig én is idéztem már párszor, hogy megvilágítsam ‘a nem az nem’ mondás gyakorlati értékét…
A helyzet az, hogy a humor komoly fegyver a feministák, és általában mindenféle fanatikus ellen, lévén ők e téren tökéletesen fegyvertelenek, és egy találó megjegyzés vagy kép százszor többet ér egy akármilyen logikus, sok oldalas levezetésnél.
Nekem általában mindenről a family guy jut az eszembe :D
http://familyguyreszek.info/masodik-evad/8-resz/peter-vagyok,-tudok-egy-viccet
Módosítanám a villanykörtés viccet:
“Hogyan lehet a szélsőségesség ellen harcolni?”
És a szélsőségesen emberellenes demokraták ellen?
“A humor kimond olyan dolgokat, amiket nem lehetne kimondani, gondoljunk csak az udvari bolondokra, vagy Hofira.”
Hofi a kommunista kukta szelepe. Gondolták az emberek oly, de jól megmondta, aztán mentek tovább robotolni a kommunista uraságoknak.
“Mindenki hallott/mondott már szőke nős viccet”
S a szőke nők közül mennyi az eredeti szőke és mennyi a szőkített barna, vagy fekete? Nem lehet, hogy a szőkített barnák és feketék a buták?
A legbutábbak azok a szőke nők, akik csak a hajuk tövét festik feketére :-)
Aljas dolognak tartom a Hofit így támadni. Mert akkor minden humorista kuktaszelep minden rendszerben. De akkor meg miért pont a Hofit kell kipécézni? Azért, mert ő kiemelkedően tehetséges volt? Azért inkább elismerés járna neki, nem?
Mert Hofi lett megemlítve. Kapott Kossuth-díjat? Kapott. Bár én nem lennék rá büszke.
Kapott egy pár díjat :)) Meg senki nem adott el Magyarországon annyi lemezt mint ő. Dehát hol van egy Hofi Naooo-hoz képest :))
Ezektől díjakat átvenni tiszta szégyen. Biztos azért adnak hozzá pénzt is, jobban fogyjon.
Kikre gondolsz? A kommunistákra, a fideszre, a művészvilágra, a lemezkiadóra, a kőbányai emberekre, a szocikra? :))) Lehetnél egy kicsit konkrétabb :)))
Most épp kurvákra.
Szerinted az “Ezektől” az kikre vonatkozott?
Vajon ki lát be a te fejedbe?
Kurvákra? …..név szerint? :)))
Fogorvos, de már rég voltam.
Allie Sin, Ferrara Gomez, és Sindy Vega.
Igen művelt vagy ezen a téren :))) nekem semmit nem mondanak ezek a nevek.
Fogorvos max a garatig, inkább agykurkászt javaslok.
Te biztos nem szereted a nőket.
Mér az nem a fejben van? Hát? Lábban?
Pszichók azok nem jiók?
Óóóó, dehogynem, csupán jobban szeretem a hús-vér nőket :))) Inkább 3 dimenzió, mint kettő.
Miről is beszélsz? Nem tudlak követni…. Biztos még kellene egy-két diploma :))) Helyesbítek, tapasztalat, mert a diploma “csak” papír :)
Nem jók azok semmire se. Inkább veszek a láncfűrészbe drágább olajat, mer az legalább megérdemli.
Kovácsot ugratják a kollégái: -Béla, azt hallottuk rólad, hogy a feleséged feminista. Igaz ez? Ki viseli nálatok a nadrágot? -Természetesen én – feleli Kovács büszkén. Majd szemlesütve hozzáteszi: -Meg mosom és vasalom is.
Egy menő párizsi esküvő: http://vimeo.com/39389076
Amire valószínűleg az ifjú férjnek inge-gatyája ráment; és az esküvő előtt MAGA VASALJA AZ INGÉT. (Pontosan 4 percnél).
Úgy öt évet jósolok neki, mire végleg belefárad és feladja.
Miért olyan nagy tragédia az az ingvasalás? Mégis, kinek kellett volna kivasalnia? Elvileg esküvőről van szó, azaz két ember egymás társául szegődik, ha minden jól megy, nem pedig egy határozatlan idejű házvezetőnői munkaszerződés megkötését ünneplik ilyen nagy cécóval :-P
Természetesen nem házvezetőnőnek veszi el, de az ilyen gondolkodás viszi el a nőket a karrierizmus irányába.
Egyébként egyetlen feministát ismerek az idősebb korosztályból. Az egyik férjétől azért vált el, mert az megkérte őt, hogy vasalja ki az ingét.
Mármint az a gondolkodás, hogy akinek vasalt ruha kell, az vasaljon?
Nézd, ez egy antifeminista oldal. Szerinted mit gondolunk a családon belüli nemi szerepekről?
Ohh, pardon. Akkor beugratós a hitvallás. Aszittem, a nemek közötti egyenlőségre hajtotok, és csak az ellen tiltakoztok, hogy egyik elnyomja a másikat.
Az nem egyenlőség, hogy a férfiak választhassanak csilliárd lehetséges elfoglaltság közül, míg a nőknek csak egy “szakma” legyen elérhető.
Ez a feminista “akkor a nőket a konyhába?”-érv. Én nem azt írtam, hogy rabszolga kell a férfiaknak(bár a te gondolkodásod szerint annak számít). Jeleztem is első beszélgetésünk alkalmával(kb. 2 hete), hogy a konzervatívabb vonalat erősítem. Amúgy én pont a vasalást nem várnám el, de elég sokat elmondana róla, ha alapból visszautasítaná.
Adott egy nő, aki pont olyan munkaköröket akar végezni, mint én. Fordítva is működik: azokat a munkaköröket utasítja vissza, amelyeket én. Akkor miben különbözik tőlem? Nekem nem kell elférfiasodott nő. Ennyi erővel a haverommal is összeköltözhetnék, a szexet megoldom prostikkal, a gyereket meg vmi modern eljárással.
1:12-től a faszi viheti utána az uszályát, 2:17-től a faszi bevásárolhat. Őt meg eközben kisminkelik, azt túlélni egy kardió edzéssel ér fel, fárasztó, na. Ráadásul egyszerre tud 32 foggal vigyorogni, ez is már egy teljesítmény, lássuk be.
Nem könnyű a kedvetekre tenni :-D
1:12 Ruci valszeg nem volt két fillér, ketten mennek, csaj fogja elölről a csokorral együtt, hogy ne bukjon fel, faszi besegít az uszállyal, hogy ne söpörje vele a járdát. Húúú, de meg van alázva :-P
2:17 Nőies nő, ugye. Akar tecceni, pl. a férjének. Ez kicsit időigényes. Legalábbis tovább tart, mint egy öltönyt felvenni. Ha a pasinak több az ideje, miért ne ugorhatna le a haverokkal vásárolni, ha kell valami?
Mitől jobb megoldás szerinted, hogy a csaj kihagyja a sminkelést, és inkább bevásárol? Hogy lehessen aztán a szemére vetni, hogy lám, már az esküvő napján tramplisodik?
De komolyan! Ha a nő ad magára (ami azért melós, idő is kell rá), akkor az felesleges időpazarlás, az illető ribi vagy maca. Ha nem teszi, akkor meg trampli, ne is csodálkozzon, ha ura és parancsolója megcsalja egy plázacicával, aki csinos és kívánatos. Most akkor mi a jó?
Most akkor mi a jó?
Az lenne jó, ha a fickó kéne neki és nem a pénze.
Ez egy hihetetlenül puccos esküvő, a videós a világ egyik legmenőbb, legkeresettebb videósa, nem két fillért kért a cuccért, amit összerakott.
Ő kellett, bizonyára hóvégi árleszállításnál kapták el.
A templom pazar, az esküvői vacsora egy kastélyhotel, éjszakai hajókázás a Szajnán…. ez így összességében egy vagyon.
A faszi tehát nagyon tehetős, és rengeteg csaj sündörög a násznépben, akik ráérnének besegíteni – de a faszi vasalja az ingét. A koszorúslányok vihetnék a fátylat is éppen – de azt is a faszi viszi. És bárki leugorhatna a boltba, vannak ott elegen, nem neki kéne. Ez így összességében elképesztő.
Ezek a nők életükben nem fognak arrébb tenni egy szalmaszálat se.
A nej pedig öt év múlva, a válásnál elperli a a férje gatyáját is.
Figyi, olvastam a hozzászólásaidat, értelmes, intelligens pasasnak tűnsz, aki nem sótartónak használja a fejét. Szóval a tisztelet hangján kérdem, ki bánt el így veled?
Ez egy esküvői videó egy puccos lagziról, ahol két szép és valszeg kőgazdag fiatal összeházasodik. A szemüket nézve oda is vannak egymásért, örülnek marhára. Viszont gyakorlatilag semmit nem tudunk ezen kívül a hátterükről. Amit felvázoltál, az puszta felvetés. Lehet gazdag a nő is. Vagy a nő apja, vagy lehetnek mindketten egyformán vastagok.
Ahhoz, hogy ezeket a dolgokat belelásd, beleképzeld, vagy ezt a konkrét forgatókönyvet rakd össze, olyan negatív tapasztalatoknak, előítéleteknek kell benned lenniük, amik felülírják az objektivitásod (pedig az elvileg van neked).
Nem minden nő ocsmány pénzvadász ám! Ez az egyik… a másik meg az az enyhe ellentmondás, amiből nem tudok kigabalyodni itten egy ideje. Ha a nő a faszi pénzére hajt és eltartott htb. akar lenni, az fúj. Ha pénzt hoz a házhoz, dolgozik, vagyona van, akkor meg elférfiasodott karrierista picsa. Most már tényleg komolyan kérem, rakjatok már össze nekem egy fantomképet az ideális nőről, mert nem vágom, milyen koncepciónak kéne megfelelni, mi az elvárt irány.
Akkor olvass még pár hozzászólásomat, nem vagyok pasas.
Nem minden nő ocsmány pénzvadász ám!
Persze hogy nem, de a videóban szereplő hölgyike konkrétan az.
Most már tényleg komolyan kérem, rakjatok már össze nekem egy fantomképet az ideális nőről, mert nem vágom, milyen koncepciónak kéne megfelelni, mi az elvárt irány.
Aha, szóval nem tudod. És miért tőlem kérdezed? Próbáld megfogalmazni magadnak, te milyen szeretnél lenni. Aztán oszd meg, teszerinted milyen az ideális nő. Meg az ideális férfi. Ha már az ideálisat keresed, ugyebár, és nem elégszel meg azzal, hogy valaki csak úgy, minden jelző nélkül férfi és nő. Írd le te, milyen az IDEÁLIS férfi és nő.
Bocs, ezt úgy látszik, benéztem :-)
De ettől függetlenül magyarázd már el, hogy pontosan miből szűrted le, hogy a videós csajszi pénzvadász és kizárólag a vagyon miatt hálózta be az ürgét? Nekem nagyon nem jön át az info.
Nem csak tőled kérdezem, úgy általában az itt kommentelőktől. Milyen az ideális nő antifeminista szemmel? Nem azért, mert kizárólag csak az ideálissal elégszem meg. Csak azért, mert érdekel.
Attól még lehet nőies egy nő, hogy utál vasalni és kiesik a fakanál a kezéből. De meg is fordíthatjuk. Volt már olyan pasim, aki egy árva csavart sem tudott becsavarozni rendesen, még az IKEA sámlit is én szereltem össze itthon, de ettől függetlenül egyetlen másodpercre sem jutott eszembe kételkedni a férfiasságában.
A szüleim nagyon tradicionális kapcsolatban élnek, immáron 49 éve. Szeretik is egymást, boldogok. Mégis az anyám az, aki nyíltan vállalja, hogy az én nevelésem során kifejezetten igyekezett a saját hibáit javítani. Most nyugdíjasként különösen szembetűnő, hogy mire gondol. Háztartásbeliként élt világ életében – elvileg otthon volt, gyakorlatilag az egyébként nagyon sokat dolgozó apámat gyakran láttam pihenni, őt soha. Most mindkettő otthon, anyám nonstop pörög, mint a búgócsiga, fater egyik fotelból ül a másikba a nap felében. Mert a konyhába ő csak enni megy, a főzési tudománya a zsíros deszkáig tart, takarító eszköz, vasaló, egyéb kellék sose volt a kezében. Ha beszállna, mindkettőjüknek lenne a végén szabadideje, de ő már így maradt, nem változik meg. Anyám meg a függönymosással, nagytakarítással, nagyobb vendégjárással járó ünnepléssel megvárja, hogy hazamenjek egy egész hétvégére, hogy legyen, aki segít neki. És közben folyamatosan bűntudata van, hogy az egész heti, néha esti, hétvégi meló mellett még engem nyaggat.
Tudom, hogy kissé végletes, de ez a “hagyományos”, ezért harcolsz.
Saját példákkal nem szokás érvelni. Ezzel nem beszólni akarok, ne érts félre.
Itt most nem magáról a vasalásról van szó, hanem egy bizonyos gondolkodásmódról.
Olvasd el ezt a két cikket, hasonlókról beszélek én is.
http://www.hrportal.hu/c/bizonytalan-ferfiak-uralkodo-nok-20120809.html
http://www.atv.hu/belfold/20131129-a-hosno-eppugy-csalo-mint-a-hos
Nem ismerek ilyen érvelési szabályt. A saját példa legalább valós, nincs mögötte “elmélet-gyártás”, torzító általánosítás. Az enyémben még harag sem, nagyon szeretem az apámat is, fantasztikus ember. De ettől még minden egyes alkalommal visítani tudnék, mikor némán ül az asztalnál a teli levesestányér előtt és szomorúan vár, mert az idősödő anyám véletlenül megint elfelejtette a kedvenc kanalát a tányér mellé tenni. Fel nem áll, mert a terítés nem az ő dolga :-P
A cikkek nagyon jók, köszönöm. Egyedül attól tartok, hogy nagyon más szűrőn keresztül olvastuk őket. Rengeteg gondolatával egyetértek az írásoknak. Alapvetően engem is az foglalkoztat nagyon, hogy a modern élet új struktúráinak hogyan lehet megfelelni nőként, férfiként. Csak épp engem a hagyományos berendezkedés iránti fékevesztett vágy épp hogy taszít…
Aha, és miét nem mondod meg neki TE, hogy álljon fel és hozzon magának kanalat? Miért írod, hogy “visítani tudnál”? Miért nem visítasz? Otthon hallgatsz, itt nem? Miért nem mondod el ezt apádnak? Ha már személyes ügy, akkor ennek a blognak miért van hozzá több köze, mint akire tartozik?
Vagy miért nem mondod anyádnak, hogy ne rakja oda a kanalat apád mellé, rakja apád oda magának, van keze, megteheti.
Mitől személyesebb ezt itt kiteregetni, mint otthon elrendezni a szüleiddel?
Nem azt mondtam, hogy szabály, hanem szokás. Inkább úgy fogalmaznék, hogy nem célszerű. Vannak viták, ahol lehet vele érvelni, de ez most nem ilyen. Nem véletlenül. Például mindannyian tudjuk, hogy a nők nem nagyon szoktak kocsit szerelni. Te is tudod, én is tudom. Az imént leírt mondatot látva egy nő válaszol a kommentemre, hogy “pedig én szoktam ilyesmit csinálni, már 5 éve bütykölöm a BMW-t a garázsban”. Ezzel arra utalna, hogy az elméletem már nem állja meg a helyét az autószerelés nemi arányairól, mivel ő speciel ezt csinálja. Ez azonban még nem jelenti, hogy valóban sok nő szerel autót.
Csak épp engem a hagyományos berendezkedés iránti fékevesztett vágy épp hogy taszít…
Pedig az nem véletlenül alakult ki. Nem tudom, hogy miért tartod olyan rossznak a múltat. Sok civilizáció született, hatásukat még most is érezzük. Fejlődtünk stb.
Most milyen híreket lehet olvasni? Az emberek egyre inkább hülyülnek. A kamaszkor sok tudós szerint már 35-40 éves korig tolódott ki. Gyerekek nem születnek, egyre több az öngyilkos. Én nem látom azt, hogy most olyan jó a helyzet.
Alapvetően engem is az foglalkoztat nagyon, hogy a modern élet új struktúráinak hogyan lehet megfelelni nőként, férfiként
És mire jutottál? Milyen megoldást kínálsz?
Adam, nem tartom rossznak a múltat, egyszerűen azt gondolom, hogy 30-50-100 évvel ezelőtt másféle kihívásokra kellett választ adni. Ma már nem ezek a kihívások, a válasz másolásával nem jutunk előbbre.
Egyelőre nincs megoldási javaslatom, csak vélemények, kérdések. Érdekel a másik oldal véleménye is, hátha hallok olyat, amire eddig nem gondoltam. Ennyi. Az ellentétes nézőpontok ütköztetése az élet más területein is bevált már nekem, mint megoldáskeresési módszer, hátha itt is bejön.
Birsalma, ezt hívják vitának. A veszekedés az, amit épp te próbálsz… kinyilatkoztatsz, rendre utasítasz, helyre teszel. Nem lehetne, hogy inkább próbálj érvelni?
Csakhogy az emberek nem változnak. A gender-ideológiát az egyik legnagyobb baromságnak tartom, fogalmam sincs, hogy milyen tudós az, aki hisz benne(mondjuk pont ezért “ideológia”, nem pedig “teória”). Egy elsőéves diák is megcáfolja a humánetológia szakon. A nő és a férfi születetten másképpen gondolkodik. Az előző korok berendezkedései az emberiség evolúciós ösztöneinek a kivetülései. Ezek a természetesek. Például a nőkben eleve nincs meg az irányítás ösztöne. Sem a képesség, sem az akarat.
És ez itt bökkenő. Ez teljesen lehetetlenné teszi, hogy a nők ugyanolyan életstílust folytassanak, mint a férfiak. Ok, azt mondtad, hogy te is keresed a választ. Csakhogy a feministák többsége(valószínűleg te is) elutasít minden olyasmit, ahol a két nemnek nem ugyanolyan szerepek jutnak.
A humánetológus a természettudományi karon talán megcáfolja, de ha ilyesmivel foglalkozik, Miklósi prof. a végén jól meghúzza a vizsgáján, mert a gender-kutatás ettől még a társadalomtudományok között bontogatja a szárnyait. Az egyik a biológiai, a másik a társadalmi nem szabályszerűségeit kutatja, interdiszciplináris kapcsolat van, sőt, Csépe Valéria is beszállhat a pszichológiával, de az egyik nem fogja eltörölni a másikat.
Nem értek egyet azzal, hogy a mindennapi életben betöltött szerepeket kizárólag a biológiai sajátosságok, ösztönök alapján kellene kiosztani. Az ember fejlődése során szerintem ezt valamilyen szinten már meghaladta, felülírta. Megtanultuk szabályozni, korlátozni az ösztöneinket, sok szempontból kitörtünk a biológiai ketrecből. Vigyázunk az elesettekre, ahelyett, hogy kilöknénk őket stb.
Azt írod “Például a nőkben eleve nincs meg az irányítás ösztöne. Sem a képesség, sem az akarat.” Ez egyszerűen nincs így, még ösztön szinten sem. Megvan az, csak más módon, más formában, mint a férfiakban. És még csak nem is úgy, hogy a nő háztartást akar vezetni, a férfi meg céget, hanem inkább úgy, hogy a férfiak ösztönösen hatalmi, irányítói pozícióra törekszenek (az általad linkelt cikkben ez a “csípési sorrend” kifejezés nagyon tetszik), a nők viszont a bennük élő gondoskodási ösztön miatt a család túlélése, összetartása érdekében akarják érvényesíteni az akaratukat. A család irányítása is vezetés valamilyen formában. Ha pedig erre képesek vagyunk, egy céggel is megy.
De túlléptünk az ősközösségen, a társadalom sokkal bonyolultabb lett, a gyerekneveléshez, a család összetartásához már nem kell feltétlenül egy egész élet, sőt még tovább is élünk a biológiai ösztönök beégésekor adot 30-40 évnél. Szabadidő rulez. Ráadásul a vadászat és gyűjtögetés feladatkör is kiszélesedett. Lehet űrhajózni, legót gyártani, könyvelni, marketinget menedzselni. Erre már nincs ösztön, de van évezredes társadalomfejlődés társadalmi szerepnormákkal és sztereotípiákkal. Ezekről a nemi sztereotípiákról gondolom, hogy jó részük idejétmúlt.
Azt viszont nem gondolom a feltételezéseddel ellentétben, hogy ugyanolyan módon oldja meg a feladatokat egy nő és egy férfi. Mindkettő tud és akar autót vezetni, el is jut A-ból B-be, de teljesen más módon, és egyik sem rosszabb a másiknál, de nagyon eltérő.
Azt hiszem, nem az a helyzet, hogy külön szerepek vannak a két nem számára, hanem az, hogy a különböző szerepeket különböző módon töltik be. De attól, hogy máshogyan csinálja, még csinálhatja.
Az is igaz, hogy mind a férfi, mind a női minták válságban vannak, de erre nem szabadna azt a megoldást találnunk, hogy dugjuk vissza a nőket a cserépbe és ezzel adjuk vissza a férfiak önbizalmát, erejét. Igen, kell az erős, domináns férfi, de ne azon az áron, hogy a nők időközben megerősödött önbizalmát vágjuk vissza a kiinduló szintre.
Szinte mindent tudok cáfolni a hozzászólásodban, de majd holnap.
“Nem értek egyet azzal, hogy a mindennapi életben betöltött szerepeket kizárólag a biológiai sajátosságok, ösztönök alapján kellene kiosztani. Az ember fejlődése során szerintem ezt valamilyen szinten már meghaladta, felülírta. Megtanultuk szabályozni, korlátozni az ösztöneinket, sok szempontból kitörtünk a biológiai ketrecből. Vigyázunk az elesettekre, ahelyett, hogy kilöknénk őket stb.”
Pedig ez a helyzet. Az ember valóban ura az ösztöneinek, de nem annyira, mint azt gondolod. Az, hogy a gyengéket segítik, az sem olyan nagy találmány, már az emberiség hajnalán is így volt, de még néhány majomnál is megfigyelhető.
Minden embernek van egy pozíciója a hierarchiában.
Ez határozza meg, hogy mennyire “menő” valaki. Akinek magas a primativitása, az az alfahím. Minél alacsonyabb valakinek, annál messzebb kerül az alfától. Ettől függ, hogy ki lesz a falkavezér. Természetesen a legtöbb nőstényt is ő kapja.
És itt a dolog kulcsa: mit keres a nőstény? Az alfahímet. Mit csinál az alfahím? Parancsol. A nőstények ösztönösen ahhoz vonzódnak, aki a leginkább parancsol, leginkább vezet. Az omegákhoz nem, pedig azok nem parancsolnak. Ha úgy vesszük, az omega lehetne a “mintaférj”. Sosem akadékoskodik, nem próbál uralkodni, “kompromisszumképes” egyed. Mégis ő a legutolsó a rangban, ő kapja a legkevesebb nőstényt, ha kap egyáltalán. A feministák szempontjából az omega maga a megtestesül álom: semmiben sem próbál felülkerekedni, az “ideális” férfi. Mégsem küzdenek érte a nők.
A férfiak között úgy is eldőlhet a hierarchia, hogy kiválasztják a legrátermettebb vezetőt. Ez evolúciós szempontból logikus: az a vezető, aki a legtehetségesebb vadász, a legjobb harcos. Így az “alattvalók” is túlélik, tehát mindenkinek az az érdeke, hogy jó vezetője legyen a csoportnak. Bár valóban harcolnak egymással a hímek, de egy idő után kialakul a ranglétra. Utána ez már nem változik, hacsak nem történik valami különös. Eleve megbolygatni a rendszert, eltávolítani a legrátermettebb egyedet, hatalmi harcokat játszani: ez akár az egész csoport pusztulását okozhatja.
Még hozzátenném, hogy a férfiakban ettől függetlenül megmarad valamilyen szintű individualizmus.
Azonban a nőstényekben nincsen ilyen hajlam. Kezdjük ott, hogy egy nőstény automatikusan elfogadja a hím autoritását. A nőstényben benne van, hogy a hím automatikusan jobb vezető, mint ő. Tehát nem is merül fel, hogy a hímekkel versenyezzen a vezetői pozícióért(ez veszélyes is lenne a többi tagra nézve).
Ráadásul a nőstények között sosincs “béke”. Amíg a hímeknél kialakul egy tartós hierarchia, addig a nőstények minden nap újrakezdik a harcot egymással(logikus: bogyószedésnél nem volt életveszélyes az összefogás hiánya). Ez sajnos azt eredményezi, hogy a nőstények nem képesek a kooperációra, legalábbis messze nem olyan mértékben. A nőstények nem rátermettséggel “választják” ki az alfanőstényt, hanem szépséggel. Az a “falkavezér”, aki leginkább képes felhívni magára a hímek figyelmét. Azonban ez nem tart sokáig: holnap újra elkezdődik a harc. Ez most durva lesz, de következő a helyzet: a hímek arra vannak programozva, hogy közülük a legrátermettebb legyen a vezető. A nőstények arra, hogy egymással harcoljanak ezért a vezetőért.
Nézzünk néhány példát az életből:
A fiú izgul, mikor próbál felszedni egy lányt. Miért izgul? Mert ez a próbája annak, hogy ő milyen szinten áll a hierarchiában.
A társadalom elfogadja a férfiak promiszkuitását, a nőkét viszont elítéli. Aki sok nővel fekszik le, az “ügyes”, aki sok férfival, az “kurva”. Ez sosem fog megváltozni, ugyanis ez is tudatalatti. A sok férfit “beengedő” nőt azért nézik le, mert a hierarchián belül lecsökkentette a pozícióját. Nem próbálja elcsábítani az alfát, hanem összefekszik mindenkivel, főleg omegákkal. Ezáltal ő sem alfa, inkább omega, vagyis értéktelen.
Mit mond sok nő? Hogy olyan férfit akar, “aki mellett nőnek érezheti magát”. Ez nem vmi modern baromság, ez az alfahím utáni vágyakozás kivetülése.
A női raboktól elzárták az összes vegyszert a börtönben. Folyton ellopkodták a peroxidot, hogy beszőkítsék a hajukat. Miért kellett beszőkíteni, ha még az őrök között sincs férfi? Azért, mert a figyelemfelhívás ösztönös. Ezek a nők a börtönben egymással harcoltak. Ezért tartom hiteltelennek a szélsőséges feministákat, akik kifestett szemmel mennek beszédet mondani. Csak gratulálni tudok neki: feltette magára a nők közötti széthúzásnak a legnagyobb jelképét.
A melegek között a férfiak nem válnak, a leszbikusok igen. 100 leszbikus válásra csak 45 férfiválás jut(a feministák itt is összeesküvést sejtettek). Pedig ez természetes: az idő haladtával a férfiak egyre jobban kijönnek egymással, a nőknél fordítva van; minél több idő telik el, annál kevésbé bírják egymást.
A gyilkosok ezrével kapják a börtönben a házassági ajánlatokat: http://abcnews.go.com/2020/US/story?id=1052747&page=1
A női börtönőrök meg mindig a legdurvább rabokkal folytatnak viszonyt: http://nypost.com/2011/03/20/ex-guard-tells-of-inmate-lovin-at-rikers/
Megjegyezném, hogy a férfiak nem küldenek ilyen ajánlatokat női raboknak.
Mindkét esetben az alfahímeken van a hangsúly.
A felsőoktatásban több a nő(most nem számolom bele, hogy Amerikában sok ösztöndíj jár a nőknek, fiúknak meg kb. lószar). De nálunk is ez a helyzet, pedig nálunk nincs ösztöndíj. Azonban a nem koedukált intézményekben jobban teljesítenek a fiúk. Erről beszéltünk a múltkor. De miért van ez? Egyszerű a válasz: a női tanárok, illetve a tanári pálya tekintélyvesztése miatt. Mint írtam: a férfiak úgy választanak vezetőt, hogy megnézik, ki a legalkalmasabb. Eleve a fiúk egy bizonyos kor után nehezen engedelmeskednek nőknek, mivel természetellenes. A másik, hogy a fiú elgondolkozik: “itt ez a tanár, az én szempontomból nem tett le semmit az asztalra. Alkalmatlan vezető. Miért engedelmeskedjek neki? Semmiért, leszarom, hogy mit mond, nem tanulok.”(tisztelet a kivételnek)
Ez van; a modern oktatás egyszerűen rossz gombokat nyomogat a fiúk fejében.
Azonban ez egy lánynak nem baj, ő minden autoritást elfogad. Ő nem mérlegeli, hogy a vezető(tanár) alkalmas-e. Hiszen a mérlegelés a hímek dolga.
“A család irányítása is vezetés valamilyen formában. Ha pedig erre képesek vagyunk, egy céggel is megy.”
A nők a család logisztikai irányítását látják el. Azonban a vállalatoknál “fegyelmezni” is kell, taktikázni stb. És mi otthon az “utlimate” érv, ami mindent eldönt? “Fogadj szót, különben szólok apádnak!”
A női vezetésről ezt olvasd el, tanulságos: http://www.ferfihang.hu/2012/11/30/a-megvalosult-alom-utopia-a-gyakorlatban/
“Erre már nincs ösztön, de van évezredes társadalomfejlődés társadalmi szerepnormákkal és sztereotípiákkal.”
Mindenre van ösztön.
“Ezekről a nemi sztereotípiákról gondolom, hogy jó részük idejétmúlt.”
Én pedig azt gondolom, hogy nem.
“Mindkettő tud és akar autót vezetni, el is jut A-ból B-be, de teljesen más módon, és egyik sem rosszabb a másiknál, de nagyon eltérő.”
A nők lassabban vezetnek, kevesebbet vezetnek, mégis több balesetet okoznak: https://autos.aol.com/article/women-worse-drivers/
http://www.dailymail.co.uk/sciencetech/article-2012188/Women-drivers-ARE-dangerous-wheel-scientists-discover.html
Ezt csak megjegyeztem, mert ez is egy ösztön. Tudom, hogy ez a vezetés-dolog csak példa volt a részedről. Én viszont azért válaszoltam ezekkel, mert így tudom leírni a többi feltételezett területet, ahol a nők elvileg ugyanolyan jók, mint a férfiak.
“Igen, kell az erős, domináns férfi, de ne azon az áron, hogy a nők időközben megerősödött önbizalmát vágjuk vissza a kiinduló szintre.”
Nem az önbizalom lecsökkentése a megoldás. Inkább az, hogy ezeket az önbizalmakat más területekre kellene csoportosítani.
Az etológia ugye nem az erősséged? :o))
Szerintem felesleges agyon szofisztikálni a cáfolatokat. Nem kell hozzá humánetológus, mert a 4-5 éves gyerekek is megcáfolják a genderideológiát. “Nem akarok babázni, azt a lányok szeretik csak.” – Mondja a genderfemista anyuka fiú gyermeke és az meg sikítófrászt kap, és pszichológussal értekezik, hogy a gondos nevelés ellenére miért szegülnek ellen a gyerekek. – Érdekes módon a transzszexuálisok olyan mértékű nemi diszfóriát élnek át, ami megállíthatatlanul a nemátalakító műtétek irányába űzi őket, mert képtelen együtt élni azzal a kényelmetlenséggel, hogy egy ellenkező nemű testbe vannak bezárva. Ezt olyannyira elhiszi nekik a pszichiátria, hogy a társadalombiztosítás terhére ingyenesen el kell végezni ezeket a műtétéket. – Esetleg például nekik magyarázza már meg valaki, hogy “a nem csak egy társadalmi konstrukció”. – Csak egy genderfeminista lehet olyan süket, vak és hülye, hogy a saját ösztönös tudása ellenére ilyen marhaságokat higgyen. Persze van egy másik verzió is, ha mégsem súg semmit az ösztöne: megeshet, hogy a valóságos nemét ösztönösen megérző transzszexuálisnál is zavarosabb, súlyosabb nemi identitás válságban éli az életét.
Adam, sok dolgot másképp látok.
Azonban a nőstényekben nincsen ilyen hajlam. Kezdjük ott, hogy egy nőstény automatikusan elfogadja a hím autoritását. A nőstényben benne van, hogy a hím automatikusan jobb vezető, mint ő. Tehát nem is merül fel, hogy a hímekkel versenyezzen a vezetői pozícióért(ez veszélyes is lenne a többi tagra nézve).
A kutya- (és nyilván a farkas-) falkában a hím és a párja a vezető; ha a hím elpusztul, a nőstény marad a vezér, amíg csak egy feltörekvő hím ki nem billenti onnan (de ez nem biztos, hogy sikerül). Ha valaki több kutyát tart otthon, azok között is lehetséges, hogy egy nőstény lesz a domináns, sőt a gazdája felé is lehet domináns egy nőstény kutya.
(Ez pl. egy nőstény kutya, ami rendkívül agresszív hím kutyákkal is, persze nála az emberi nevelés a hibás):
http://www.youtube.com/watch?v=KSSHMff4y6Q
Ráadásul a nőstények között sosincs “béke”. Amíg a hímeknél kialakul egy tartós hierarchia, addig a nőstények minden nap újrakezdik a harcot egymással(logikus: bogyószedésnél nem volt életveszélyes az összefogás hiánya). Ez sajnos azt eredményezi, hogy a nőstények nem képesek a kooperációra, legalábbis messze nem olyan mértékben.
Gyerekjátékoknál megfigyelték, hogy amíg a lányok együtt babáznak, társasoznak, addig a fiúk folyton rivalizálnak, és igyekeznek egymás építményeit lerombolni. Ha meg kell osztani valamit, a lányok körbeadják, a fiúk összeverekszenek rajta.
(forrás: Miből lesz a cserebogár? BBC által gyártott gyerekpszichológiai sorozat).
A nőstények nem rátermettséggel “választják” ki az alfanőstényt, hanem szépséggel. Az a “falkavezér”, aki leginkább képes felhívni magára a hímek figyelmét.
A lányok ahhoz csapódnak, aki a leginkább nyugodt, kiegyensúlyozott, stabil, határozott, erős egyéniség köztük, kicsit “anya” a többiekhez képest.
Azonban ez nem tart sokáig: holnap újra elkezdődik a harc.Ez most durva lesz, de következő a helyzet: a hímek arra vannak programozva, hogy közülük a legrátermettebb legyen a vezető. A nőstények arra, hogy egymással harcoljanak ezért a vezetőért.
Vajon mikor harcoltak nők pölö Orbán Viktorért? Bajnai Gordonért? Andy Vajnáért? Rogán Tóniért? Én még életemben nem hallottam cicaharcról, ami vezetőkért folyna. Mondjuk arról se, hogy a hímek között a legrátermettebb lenne a vezető. Inkább a legpofátlanabb.
A fiú izgul, mikor próbál felszedni egy lányt. Miért izgul? Mert ez a próbája annak, hogy ő milyen szinten áll a hierarchiában.
A férfi rangsort nem a nők döntik el. Egy nő honnan tudná, hogy a férfiak egymás között miféle hierarchia sorrendet alakítottak ki?
A fiú szerintem másért izgul egy lánnyal kapcsolatban.
A sok férfit “beengedő” nőt azért nézik le, mert a hierarchián belül lecsökkentette a pozícióját. Nem próbálja elcsábítani az alfát, hanem összefekszik mindenkivel, főleg omegákkal. Ezáltal ő sem alfa, inkább omega, vagyis értéktelen.
Honnan gondolod, hogy egy promiszkuív nő nem próbálja elcsábítani az alfát?
Mit mond sok nő? Hogy olyan férfit akar, “aki mellett nőnek érezheti magát”. Ez nem vmi modern baromság, ez az alfahím utáni vágyakozás kivetülése.
Ez az elismerés utáni vágyakozás. Arra vágyik, hogy őt ismerjék el nőként, nem arra, hogy a párját férfiként.
Ezért tartom hiteltelennek a szélsőséges feministákat, akik kifestett szemmel mennek beszédet mondani. Csak gratulálni tudok neki: feltette magára a nők közötti széthúzásnak a legnagyobb jelképét.
Szerintem azért festik ki a szemüket, hogy ne tűnjenek elhanyagolt tramplinak, nem azért, mert széthúzást akarnának elérni a nők között. Miért húznának szét a nők a szemfesték miatt?
Megjegyezném, hogy a férfiak nem küldenek ilyen ajánlatokat női raboknak.
http://www.borsonline.hu/20131210_volt_rendor_vette_el_a_ferjet_felgyujto_not
Eleve a fiúk egy bizonyos kor után nehezen engedelmeskednek nőknek, mivel természetellenes. A másik, hogy a fiú elgondolkozik: “itt ez a tanár, az én szempontomból nem tett le semmit az asztalra. Alkalmatlan vezető. Miért engedelmeskedjek neki? Semmiért, leszarom, hogy mit mond, nem tanulok.”
Saját tapasztalatból azt mondhatom, hogy noha a kamasz fiúkat valóban sokkal nehezebb fegyelmezni, mint a lányokat, és a velük való viszony pengeélen táncol, de kialakul valami olyan kötődés, ami lányok felé nem. Azt tudom mondani, hogy nagyon sok esetben a fiúk igenis örülnek, hogy egy tanár nő, és nem gondolják azt, hogy ez “csak” egy nő, nem tett le az asztalra semmit. Nehéz elmondani, hogy mi ennek a pozitív viszonyulásnak az alapja, de tagadhatatlanul van ilyen. Néha egészen meghökkentő, kicsit megható megnyilvánulásokra is képesek. Bár sokkal hamarabb vadulnak és lázadnak, az tény, szóval sokkal több energiát kötnek le, de hát tudod… az van, hogy a fiúk tisztelik a női tanárban a nőt, a lányok nem :) A fiúk igénylik a nőiességet, valamilyen módon hálásak érte, a lányok viszont nem, nekik nincs szükségük a tanár nőiességére, mert ők is nők. A férfiasságot sugárzó tanárokra viszont rá tudnak cuppanni.
Adam, elborzaszt a kép, amit ide rajzoltál. Egy dolgot vennél el az emberektől – furcsa mód pont azt, amit vallásosként ugyan más megközelítésben, de feltétlenül tisztelned kéne: a szabad akaratot.
Ráadásul az elméleted segítségével megint visszaértünk a kiindulóponthoz. A biológiai ösztönök a te olvasatodban a társas viselkedést, a társadalom szerveződését is meghatározzák. Így a férfiak a hierarchia felállítása során az élet számtalan területén rajthoz állhatnak, lehetőségek számtalan sora nyitott előttük, míg a nőknek továbbra is egy viszonylag szűk terület marad. Otthon, család, mikrokörnyezet. Jobb, ha a tágabb társadalmi térbe nem piszkálnak bele, nem érvényesítik a szándékaikat, mert a manipulációra, civakodásra, egymás gáncsolására hajtó ösztöneik csak károkat okoznak.
Csodálkozol ezek után, hogy még az olyan “mérsékeltebb” femcsik is, mint én látványosan kezdik rázni a ketrec rácsait? Pillanatnyilag belőlem is kitört a csakazértis dac :-).
Az emberré válás folyamatának jelentős részét kérdőjelezed meg a pusztán ösztönszintű viselkedésmagyarázatoddal. A megoldás sajnos nagyon szélsőséges is. Nem veszi figyelembe, hogy az ember – férfi és nő – sosem lehet tiszta típus, tiszta jellem. A tulajdonságok változatosak, keverednek. Az általad felállított rendező elvek nem tudják kezelni a kivételeket. A te megközelítéseddel a parlamenti közvetítéseket nedves bugyival kéne néznem, mert a vezetőknek kivétel nélkül alfának kéne lennie. Ehhez képest épp a “nerd”-ek kultuszát éljük, a híresek, gazdagok, hatalmasok között sosem volt ennyi omega.
Hol marad a szabad választás lehetősége? Épp hogy az általad hangoztatott nézőpont az egyik a sok közül, ami újratermeli a társadalmi egyenlőtlenséget. Adott pl. két ember, hajszálra azonos IQ-val, egyforma logikai képességekkel, egyforma tudással. Mindkettő elektromérnöknek jelentkezik. Az egyik férfi, a másik nő. Az általad is vallott nézetek erős beágyazódása miatt a nő hátránnyal indul, külön be kell bizonyítania, hogy valóban rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal nő létére, míg a férfiről automatikusan feltételezik…
Ja, és még valami. Ugye nem gondolod komolyan, hogy belinkelsz egy nyilvánvalóan antifeminista tanmesének íródott blődséget, amit leközöltetek, és elvárod, hogy elfogadjam, mint a női munkavégzési képességek tudományosan megalapozott leírását. Az első pár bekezdés alatt még puffogtam a méregtől, de mikor a melltartó alá nyúlós rész jött, felröhögtem. Totálisan abszurd, maximum halivúdi komédiának jó, de abból is csak zs-kategóriásnak, annyira hiteltelen az egész.
libsifemcsiszingli
Ott van a hiba az érvelésedben, hogy te úgy értelmezted, mintha az ideális világképet vázoltam volna fel. Pedig ez nem így van. A nők nem olyan tehetségesek a volán mögött, de ez nem jelenti azt, hogy nem engedném őket vezetni. A többivel is ez a helyzet. Eleve a gender-ideológiából jutottunk a témáig. A hozzászólásommal csak arra céloztam, hogy vannak olyan dolgok, amit nem lehet megváltoztatni. Aki mélyen hisz a gender-ideológiában, az soha nem fogja érteni, hogy miért történnek úgy a dolgok, ahogyan azok történnek. És igen, vannak dolgok, amiben jobbak a férfiak. Ez nem azt jelenti, hogy onnan kizárjuk a nőket. Ez csupán annyit jelent, hogy nem kell azon csodálkozni, hogy a nők bizonyos területeken kisebbségben vannak. Nem kell foggal-körömmel harcolni azért, hogy több nőt préseljünk be ezekre a területekre.
Hogy a példánál maradjunk: nem tartanám jó ötletnek, hogy mesterségesen növeljük a női autóversenyzők számát. Nem örülnék olyan- egyébként kétes hitelességű- tanulmányoknak, melyek szerint az autógyártók a hibásak, mert túl férfias kocsit gyártanak. Ha kijön egy statisztika, hogy kevesebb nőnek van jogosítványa, akkor nem akarom, hogy emiatt a patriarchális üvegplafont okolják. Azt sem akarom, hogy változtassanak a vizsgarendszeren. El kell fogadni: a férfiak tehetségesebbek az autóvezetésben.
Ugye nem gondolod komolyan, hogy belinkelsz egy nyilvánvalóan antifeminista tanmesének íródott blődséget, amit leközöltetek, és elvárod, hogy elfogadjam, mint a női munkavégzési képességek tudományosan megalapozott leírását.
Láthatod, hogy ezt maga a nő írta.
Akkor rajtad a sor. Linkelj olyan tanulmányt, miszerint a nők képesek olyan jól elvezetni egy vállalatot, mint a férfiak. Ugyanis én ilyesmit csak svájci HR-esektől olvastam.
Rendben, Adam, néhány cikk, a teljesség igénye nélkül persze…
http://www.origo.hu/tudomany/tarsadalom/20010129anok.html
http://www.parokia.hu/kozosseg/cikk/1085/
http://magyarnarancs.hu/publicisztika/tudasuk-elvesz-79274
Olvasva ezeket a cikkeket, sok dolog visszaköszön abból, amiket hangoztatni szoktatok, csak néhol teljesen más olvasatban. Másrészt a “nőstény nem működik együtt” etológiai érvelésedre egyelőre nem találtam utalást, inkább az ellenkezőjére…
Gondolom gyorsan rákerestél bizonyos kulcsszavakkal. Az általad linkelt oldalak közül kettő csak véleményt közöl. A legelső, az Origo-cikk még a legnormálisabb, de ott is leírják:
“Számos tényező van, mely felnagyíthatja a különbségeket. Igaz, a nők rendre a férfiak uralta cégeknél kapják a legmagasabb minősítéseket, de elsősorban azért, mert ilyen helyeken csak a legkiválóbb, legsokoldalúbb nők érhetnek el eredményt.”
Robert Kabacoff, a portlandi székhelyű Management Research Group vezetője szerint az eredmények hátterében másodlagos tényezők is megbújnak. Előfordult, hogy a vizsgált nők és férfiak nem azonos beosztásban dolgoztak. Több nő dolgozik például a humán erőforrás területén, ahol a dolgozók kommunikációs készségét a munkatársak hagyományosan magasabbra értékelik.
A másik linkből egy idézet:
Rosin ugyanis úgy gondolja, hogy a férfiak vezette világ ideje leáldozott, s ennek oka, hogy az erősebb nem képviselői nem tudtak megfelelő választ adni a gazdasági világválság, a globalizáció és a posztmodern társadalom kérdéseire, kihívásaira. Az új matriarchátus hívei, így Rosin szerint is a világ társadalmi és gazdasági előrelépését az biztosítaná, ha a nők vennék át (ismét) a vezető szerepet.
Persze, mikor az USA hanyatlik, a patriarchális Kína pedig nevetve előz….(amiért női szerzők is a nőket okolják, de te ezt nyilván hiteltelennek gondolod. Pedig az USA gyengélkedése simán levezethető belőle.). Egyébként fogalmam sincs, hogy ez a Rosin milyen matriarchátusról beszél, mikor matriarchális civilizáció sosem létezett, szóval már itt megbukik az elmélete.
Nézd, amiket én írtam a humánetológiáról, azt nem a kisujjamból szoptam. Lehet, hogy te végig azt hitted, de ezeket a dolgokat nem én találtam ki, hanem tanulmányokban, könyvekben olvastam. Mindegyik érv logikusan le volt vezetve.
A filmes-dalos-celebes pletykákkal érvekkel és az ezekből levont magvas következtetésekkel meg szokás…
Attól még lehet nőies egy nő, hogy utál vasalni és kiesik a fakanál a kezéből.
Nézzük mondjuk Gyurcsánynét.
Ő nyíltan és bevallottan nem hajlandó főzni, náluk csak Gyurcsány főz (és mosogat is, természetesen).
Ha csak ennyi lenne Gyurcsánynéban a “modernitás”, akkor ez egy szimpla érdekesség.
Csakhogy Gyurcsányné mondta el az elmúlt 25 év talán legundorítóbb politikai szövegét: a kisbabáknak az a jó, ha az anyjuk dolgozik, ők meg bölcsődében vannak, mert a gyerek akkor boldog, ha az anyja boldog, az anya meg ugyebár boldogtalan akkor, ha a kisbabájával van otthon, és akkor boldog, ha eljár dolgozni. A babáknak tehát a bölcsődében, a kismamáknak a munkahelyen jó.
Mi következik ebből? Hogy ez a nő nem csak a konyhával, de a gyerekeivel se törődik.
És lám: a két gyerekét jó messzire küldte magától, Franciaországba. Mert nekik ott jó. És neki is nélkülük jó, így legalább nem mennek az idegeire.
És még ez sem minden – vajon milyen lehet Gyurcsányné az ágyban? A sajtó által már nyílt titok, hogy Gyurcsány Vadaival kamatyol:
http://444.hu/2013/06/24/gyurcsany-agnes/
Mi marad Gyurcsányné nőiességéből? Csak az, hogy Klárikának hívják, mert még a haját is elég fiúsra nyíratja.
Gyurcsányék életéről vajmi keveset tudunk, ami valódi véleményalkotásra adna lehetőséget. Másrészt ez az érvelésed eléggé furára sikerült.
Gábor Zsazsa elfogyasztott egy rakás férjet, a vagyonuk egy részét meg is tartotta. Gábor Zsazsa egyébként festett szőke. Ebből következik, hogy a festett szőkék pénzért házasodnak. Vagy mégsem?
Amúgy mielőtt közösen sajnálnánk a rabszolga módjára mosogató Fletót, feltételezzünk már nekik egy házvezetőnőt :-)
O.K., ez télleg vicces, Fletó papa becsajozott… mondjuk a dugás ténye megint csak feltételezés. De ebből egyből következik az is, hogy a félrekufirc egyetlen oka Klára asszony nőietlensége? Alá tudjuk támasztani bizonyítékokkal, hogy az otthonülő, konyhatündér, bezzeganya, bezzegfeleségeket soha sem csalja meg a férjük?
Ha be tudjátok ezt bizonyítani, azonnal felmondok a munkahelyemen, pszichiáterrel kezeltetem magam a vasalásundor ellen és irány a háztartás.
P.s. másik hsz-edre: azért nem mondom otthon, mert tiszteletben tartom, hogy nekik már csak ilyen az értékrendjük, teljesen feleslegesen generálnék veszekedést, nem ezt érdemlik, a nevelés ideje meg már lejárt. Nem kiteregetem, hanem próbálok gondolkodni, normális hangú vitát generálni egy kérdésben, ami foglalkoztat. A vitatható stílusúra sikeredett kirohanásodból ítélve ez nem jött össze.
Másrészt ez az érvelésed eléggé furára sikerült….Gábor Zsazsa egyébként festett szőke. Ebből következik, hogy a festett szőkék pénzért házasodnak. Vagy mégsem?
Teszerinted, amit írsz, az érvelés? Teszerinted van értelme annak, amit írsz?
P.s. másik hsz-edre: azért nem mondom otthon, mert tiszteletben tartom, hogy nekik már csak ilyen az értékrendjük, teljesen feleslegesen generálnék veszekedést, nem ezt érdemlik, a nevelés ideje meg már lejárt. Nem kiteregetem, hanem próbálok gondolkodni, normális hangú vitát generálni egy kérdésben, ami foglalkoztat. A vitatható stílusúra sikeredett kirohanásodból ítélve ez nem jött össze.
Ha anyádék értékrendjét tiszteletben tartod, akkor ezt a blogot – azon belül engem is – miért nem? Itt nem feleslegesen generálsz veszekedést, csak otthon?
Miért vitatható a stílusom, miért kirohanás, ha azt írom, ezt mondd meg apádnak? Ez pont annyira logikus, mint Gábor Zsazsa.
Nézd – ha anyáddal meg apáddal nem tudod elrendezni a dolgaidat, akkor ne itt verd le a feszültségedet, ne ránk (rám) öntsd a benned felgyülemlett sérelmet, mert nem mi vagyunk az apád. Pláne nem én, ezt garantálhatom.
Szóval tisztelj meg azzal, hogy nem inzultálsz, de ha nem megy, engem biztosan nem fog érdekelni, mert betudom annak, hogy azt adod itt ki magadból, amit anyádnak-apádnak nem mersz otthon elmondani.
,,Teszerinted van értelme annak, amit írsz?”
Mi is ugyanezt kérdezzük tőled.
,,akkor ne itt verd le a feszültségedet, ne ránk”
Te sem !
,,Szóval tisztelj meg azzal, hogy nem inzultálsz, de ha nem megy, engem biztosan nem fog érdekelni, mert betudom annak, hogy azt adod itt ki magadból, amit anyádnak-apádnak nem mersz otthon elmondani.”
Ez megint csak rád igaz. Folyamatosan itt vezeted le a frusztrációdat, mert apád-anyád nem szeretett (te mondtad), és a pasik sem epedeznek érted. A munkahelyi dolgokat és a tanítványokat nem említem, mert mindkettő hazugság. Neked kéne megtisztelned ezt a lányt azzal, hogy nem azonosítod be őt a saját nyomorúságoddal.
Gyurcsányt meg én nem emlegetem ennyit :D
libsifemcsiszingli
“Akkor beugratós a hitvallás. Aszittem, a nemek közötti egyenlőségre hajtotok, és csak az ellen tiltakoztok, hogy egyik elnyomja a másikat.” – én inkább úgy fogalmaznék; nemek közötti jogi egyenlőségre, miközben a természetes – biológiából fakadó – különbségeket nem töröljük el mondvacsinált (ál)tudományokra hivatkozva.
“Az nem egyenlőség, hogy a férfiak választhassanak csilliárd lehetséges elfoglaltság közül, míg a nőknek csak egy “szakma” legyen elérhető.” – no, azért van ott még egy “mesterség” is… :) Viccet félretéve senki nem akar titeket kalitkába szelencébe zárni, úgy döntötök ahogy, pláne a saját életetekkel kapcsolatba (ami sajnos közvetve a miénkre is hatással van), de a választások, változtatások minden esetben változásokkal járnak együtt, és ennek esetleges szomorú velejárójával, következményeivel azoknak kell elsősorban szembenézni akik a változást előidézték. Ne már a kárvallottjainak! Szó se róla; én nem irigyellek titeket sem… egy életbe ennyi álmot nem lehet belesűríteni valóra váltani, mint amivel titeket hitegetnek… de az egész világ titeket sajnál segít, én már hadd ne álljak be a sorba siránkozni, hogy Jajj szegény nők. A saját – és férfitársaim – problémája talán érthető, hogy közelebbi számomra és számunkra.
Elnézést, ha belepofátlankodtam a beszélgetésbe.
Már miért lenne belepofátlankodás? :-)
Azért az érdekes, hogy “kárvallottként” tekintesz a férfiakra… Az egyenlőség biztosítása során nem lenne szabad kárvallottaknak maradniuk.
Valóban, az érdekes a legjobb szó arra, ami most van joggyakorlat címén.
Hogy érted hogy az egyenlőség biztosítása során?
Rajtunk kívül ki törekszik még erre?
A feministák egyértelműen nem, de a politika, a törvénykezés sem.
Az egyenjogúságra, esélyegyenlőségre gondolok. Nemileg semleges törvények előtti, azonos elbírálásra..
Miről beszélünk, ha már az úgynevezett alaptörvény is úgy kezdődik, hogy nőknek külön kedvezmények adhatók?
Ha így van, ez nyilvánvalóan viszonylagos hátrányba sorolja a férfiakat a nőkhöz képest.
Hát mi ez? Törvényekbe vésett protekció, hatóságilag kötelező korrupció?
Én pl. törekednék… Mert szerintem meg még mindig nincs egyenlőség, hiába próbáljátok bebizonyítani, hogy már rég eljött a kánaán.
Pl. pont a héten ültem egy viszonylag unalmas zabhegyező bizottságban az egyik minisztériumban. Hárman voltunk csajok a kb. 20 fős szakértői csapatból. Minden ment a maga útján, mérsékelt lelkesedéssel szakértettünk, és jó darabig fel sem tűnt semmi. A meetinget vezető – amúgy cseppet sem alfa :-), nyüzüge, dadogós – minisztériumi főosztályvezető sorban hozta elő a kérdéseket, szólította meg az adott terület szakértőit. Professzor úr, mi véleménye? Osztályvezető úr? Szakács tanácsos úr? Valika? Először aszittem, Valikával ismerik egymást, azért ez a bizalmasság. Valika amúgy egy 40+-os osztályvezető, semmi extra nincs benne, őt is n+1 szakértőnek delegálta a munkahelye, mint a többieket. Aztán egyszer csak rám került a sor és mit ad Isten, engem is a keresztnevemen szólított, ráadásul becézve, ahogy utoljára az általános iskolai osztályfőnököm.
Tudom, ez apróság. De itt kezdődik. Ha előléptetésről, fizetésemelésről, vagy egy vitában az érvek elfogadásáról van szó, osztályvezető úr, asszony véleménye mindig nagyobb súlyú, mint Mancikáé, Terikéé vagy Pistié. Ez az egymásnak megadott tisztelet kifejezése, ott, ahol ez számít és használják. Ha teljesen természetes, hogy egy férfi osztályvezető úr, egy nő pedig Valika, akkor az értékítélet is nyilvánvaló, ami megszólítás mögött rejlik. Még akkor is, ha Valika előtt az értekezlet végén a főosztályvezető úr kinyitja az ajtót.
“Pl. pont a héten ültem egy viszonylag unalmas zabhegyező bizottságban az egyik minisztériumban. Hárman voltunk csajok a kb. 20 fős szakértői csapatból. Minden ment a maga útján, mérsékelt lelkesedéssel szakértettünk, és jó darabig fel sem tűnt semmi.”
Aztán észbe kaptál mekkora naplopásban veszel részt?
Áááá, nem kellett észbe kapnom, már akkor tudtam, mikor még oda se értem :-D De ez teljesen más kérdés. A répareszelésre létrehozott ilyen-olyan szakértői bizottsági marhulások jó ideje csak arra jók, hogy van néhány nyugodt órám, amikor el lehet intézni azokat a levelezéseket, amikre a rendes munka mellett csak este jutna idő :-)
Fedősztorik, hogy mikor hoznak valami újabb barom intézkedést, elmondhassák, előtte volt bizottság :-(
Én pl. törekednék… Mert szerintem meg még mindig nincs egyenlőség, hiába próbáljátok bebizonyítani, hogy már rég eljött a kánaán.
Te meg azt szeretnéd bebizonyítani, hogy a kánaán csak férfiaknak jár, de szerintem mondd ezt az utcákon élő férfiak hadának.
Nincs és nem is lesz egyenlőség, hogy miért, azt majd akkor leszel képes felfogni, ha képes leszel egy pillanatra kibújni a libcsifemcsiszinglihp szerepéből és nézőpontjából. Ebből a szempontból ugyanis nem számít mennyit keresel, milyen jó állásod van, mennyire vagy okos. Bölcsnek kellene lenned, de az meg nem vagy.
Épp az előbb írtad le, hogy te is olyan partnert választanál, aki lehetőleg jobban keres nálad. Ez valószínűleg evolúciós ösztön, amit én nem fogok rajtad számon kérni, de szeretném ha belátnád, mennyire ellentmondásosak a törekvéseid. Ha ugyanis fordul a kocka, és a nők tömegesen fognak vezető állásokat betölteni, egyszerűen nem fognak megfelelő partnert találni, legalábbis a legtöbbjük nem. Vagy ezt kell feladni, vagy azt.
Ehhez hozzátenném a következőt:
“Az erősebbik nem sosem veri nagydobra ezt a biztonság iránti igényét, mert nem tartja férfiasnak. Ez tabu. De a pasik is vágynak a biztonságra. Íme, ez játszódik le a fejükben, amikor azon gondolkodnak, elvegyék-e a barátnőjüket:
“Vajon átpártolna a legközelebbi pénzeszsákhoz, ha anyagi gondjaim támadnának? “
“Tudná-e tartani a frontot vészhelyzet esetén?” *
“Elhagyna-e olyan férfiért, akinek két Mercedese és nagyobb háza van?”
* Ez nagyon fontos.
A férfiak hajlamosak rá, hogy a szerelmet is üzleti alapon közelítsék meg. Az egyik leggyakoribb dolog, amit a pasikkal folytatott beszélgetéseim során hallottam: “Mit hoz a nő a konyhára még a szexen kívül?” … A férfiak a gyengébb nőt kiadásként, az erősebb nőt bevételként könyvelik el. Épp mint az üzleti iskolában, amikor egy beszerzés “hozzáadott értékét” számítják ki.
Ahogy Will Smith mondta egyszer: “A legvonzóbb tulajdonság a kompetencia.” A férfiak gyakran említettek nekem ilyesmit: olyan nőre vágynak, aki “viszi a boltot”. Ez izgatja őket szellemileg és szexuálisan. Az ilyen nőtől megkapják azt, amit a pasiknak nem is szabadna kívánni: a védelem és biztonság érzését.
Amikor egy nő ki tudja fizetni a saját kávéját, és nem szorul senki segítségére, az azonnal kiváltja a férfi tiszteletét. A pasik leginkább azokhoz a nőkhöz vonzódnak, akik győztesnek tartják magukat.
Peter így idézte fel az első benyomását a feleségéről, Kimről. “Kínában született, és idejött abból az idegen országból, úgy, hogy még a nyelvet sem beszélte. Belevágott egy saját vállalkozásba, és sikeres lett. És ez elég lenyűgöző, főleg, ha számításba vesszük, hogy nem tudott egy árva szót sem angolul, amikor megérkezett.” Megkérdeztem tőle, hogy a hagyományos kínai neveltetése nem tette-e alázatossá Kimet a kapcsolatban. “Ó, egyáltalán nem. Nem tűr el tőlem semmi szemétséget. Egyetlen pillanatig sem.” Figyeljük meg, Peter mit tisztel: Kim erős jellemét. Kim csak akkor fogadna el adományt, ha az a másik kezétől származna.
Hasonlítsuk össze egy pillanatra ezt a képet egy olyan nőével, aki nem dolgozik semmi máson, csak a ruhatárán, és a “feljogosítottság” érzésével lép be egy kapcsolatba. Jól néz ki, de egyszer csak elkezd fecsegni az “istennő” energiájáról vagy a “dívai” adottságairól. És a királynő szót használja. “Királynő vagyok. Minden férfinak imádnia kell még a lábam nyomát is. És a kiskutyámat, Hercegnőt is imádnia kell.” Aztán megrendeli a legdrágább ételt az étlapról, mert “megérdemli”, és úgy pózol a bárszéken, mintha ő lenne az angol királynő, akinek épp a portréját festik. Vissza is kapja az egészet a férfi búcsúbeszédében: “Nem vagyok méltó hozzád. Mint istennő, sokkal jobbat érdemelsz. Nem tudom megadni neked azt, amit megérdemelnél, és nem tudnám nézni, ahogy szenvedsz. Jobb, ha többet nem találkozunk.”
Sherry Argov: Miért a rossz lányokat veszik el a férfiak?
Hermit, a hp-zást mellőzhetnéd, köszi.
Azért a hajléktalan-kérdést kizárólag a feministák hibájának felróni folyamatosan szintén nem bölcsességre vall.
Hogyan legyek bölcs? Úgy, hogy ha esetleg egy férfi a környezetemben hülyeséget mond, inkább ne cáfoljam meg, hanem hallgassak vagy beszéljek a trendi körömlakkokról? Hallgassak a képességeimről, ambícióimról, tettessek a valóditól eltérő értékrendet, hogy “elkeljek”, adjak hamis magabiztosságot a partneremnek, hogy ne kelljen annyit erőlködnie? Ez hazugság. Hogyan lehet egy partnerkapcsolatot hazugságra építeni?
Amúgy engem konkrétan nem zavarna, ha a párom fizetése alacsonyabb lenne az enyémnél, amíg belül vagyunk a megélhetési küszöbön. De tapasztalataim szerint a férfiakat már igen. Az ezzel járó konfliktus viszont nagyon zavar, áthidalhatatlannak látom, amíg a társadalmi normák nem változnak.
Te azt mondod, valamit fel kell adni… o.k. De miért a nőknek kellene feladni a lehetőségeket. A férfiakat miért nem lehet arra kérni, hogy adjanak fel ők is valamennyit a büszkeségükből?
Na ez aztán a legtipikusabb feminista ideológia hatása…….
Próbáld meg csak férfiként néhány évvel túlértékelni egy nő korát…….
inkább 45 éves korukig kislány és kész …
Olyanokat írsz mintha nem itt élnél….
Amúgy engem konkrétan nem zavarna, ha a párom fizetése alacsonyabb lenne az enyémnél, amíg belül vagyunk a megélhetési küszöbön. De tapasztalataim szerint a férfiakat már igen. Az ezzel járó konfliktus viszont nagyon zavar, áthidalhatatlannak látom, amíg a társadalmi normák nem változnak.
Te azt mondod, valamit fel kell adni… o.k. De miért a nőknek kellene feladni a lehetőségeket. A férfiakat miért nem lehet arra kérni, hogy adjanak fel ők is valamennyit a büszkeségükből?
http://index.indavideo.hu/video/Gyes1
Ez a fickó éppenséggel nem tűnik zavartnak, de beképzelt egoistának sem.
Azt mondták, a legtöbb gyeses apuka nem volt hajlandó az arcát felvállalni; vagyis nem a párja felé érzett szégyent, hanem a külvilág felé.
Ha egy ember értékét az határozza meg, hogy mennyi pénzt keres (pláne a párjához képest), az azt jelenti, hogy az illetőnek semmi értéke sincs, csupán a pénzének van értéke.
Ezen nyilván nehéz túllépni, de muszáj, ha az ember élő lény akar maradni, és nem szeretne tárgyiasulni.
keine… ezt most kinek a melyik hozzászólására írtad?
Ezt most találtam… pasi rózsaszín tüllszoknyában a felesége kedvéért. Számomra rendkívül kedves, szeretni való, romantikus, és egy cseppet sem férfiatlan. :-)
http://velvet.hu/blogok/randi/2013/12/12/rakos_lett_a_felesege_bevallalta_a_tutut/
Ezt nem hiszem el, hogy így ugrotok egy nyilvánvaló trollra! Annyira egyértelmű volt a horog, ti meg ráharaptok!
Nem csak tőled kérdezem, úgy általában az itt kommentelőktől. Milyen az ideális nő antifeminista szemmel?
Egy méter magas, és kockafeje van. Ja, és néma.
Meg árva, anyós sem kell :)
Feminista vicceket még nem is hallottam, bár gondolom a poénok nagy része új hullámos. Némelyik tényleg erőltetett, de a többi valóban tartalmaz bölcsességeket és alázza rendesen a femiket.
A feministák viccei tipikusan a szőke nős viccek átírása szőke férfira, vagy a rendőrviccek átírása férfira. Ennek talán az lehet az oka, hogy kifigurázni azt lehet, ami valamilyen szempontból nevetséges, és aki kifigurázza, az nem zsigerből gyűlöli, hanem tud rajta nevetni is. Ezért könnyű nekünk vicceket mondani a feministákról és ezért képtelenek ők jó vicceket kitalálni a normális emberekről.
Élvezet lehet látni őket ahogy ezeken a poénokon felhergelik magukat, mert biztos, hogy azt csinálják. Legjobbak azok, amelyekben a nevetséges megnyilvánulásaikból lettek viccek kreálva pl: A nem az nem! Valamelyekben meg megfigyelhetőek a túlzások (mint ahogy számos más viccben), például amikben férj és házasság is szerepel.
Azért a hajléktalan-kérdést kizárólag a feministák hibájának felróni folyamatosan szintén nem bölcsességre vall.
Te se tudsz olvasni, és a hp-zást majd akkor fogom abbahagyni, ha rászolgáltál. Szívesen.
Én a hajléktalankérdést nem róttam fel a feministáknak, azt viszont igen, hogy folyamatosan a társadalom felső 1%-ára mutogatnak, hogy ott kevés a nő. Az alsó 10-et viszont nem nagyon akarják észrevenni. Sokszor téma volt ez itt is, meg máshol is.
Hogyan legyek bölcs?
Úgy, hogy láss tovább az orrodnál. A korral majd megjön, vagy nem.
Amúgy engem konkrétan nem zavarna, ha a párom fizetése alacsonyabb lenne az enyémnél
Most meghazudtolod magad? De még ha így lenne is, a másik 99%-ot viszont zavarná. Vagy az nem számít, csak neked legyen jó?
Te azt mondod, valamit fel kell adni… o.k.
Az oximoron miatt, kedves. Nem miattam, vagy az antifeministák miatt. Bár ahogy így belegondolok, lehet hogy az oximoron is gaz patriachális találmány.
Külön meg kell szolgálnom, hogy ne nevezz hülye picsának? A hp minden nőnek kijár, aki neked nem tetsző állításokat fogalmaz meg?
Az alsó 10% a nők miatt kerül oda? Ez egy egészen korrekt cikk, javaslom olvasgatásra… http://www.vigilia.hu/regihonlap/2008/6/feher.htm. Különösen az alábbi bekezdés érdekes:
“Breitner Péter is egyetért abban, hogy bár a hajléktalanság egy hatványozott szükségállapot, mely több tényező együttes jelenlétekor következhet be, önmagában egy-egy tényező még nem determinálja. Hiszen nem minden munkanélküli válik hajléktalanná, vagy sok szenvedélybeteg tudja megtartani lakását, s ugyanígy a válás önmagában nem feltétlenül jelenti az egzisztencia elvesztését. ,,A hajléktalanság magyarázata véleményem szerint általában a személyiségfejlődésben rejlik. A félresikerült életek a szocializációs folyamatban – főleg a gyermek- és fiatal felnőtt korban – elszenvedett hiányokra, sérelmekre vezethetők vissza. A szeretet, a biztonságérzet, az örömteli emberi kapcsolatok, az önállóság lehetőségének a hiánya vezet oda, hogy az embernek később nem lesz ereje, önbizalma, cselekvési mintája ahhoz, hogy megbirkózzon a krízishelyzetekkel.,,
Hajlamos vagyok elfogadni azt a nézetet, hogy a külső tényezők mellett a személyiség is nagy szerepet játszik ebben a kérdésben.
Amúgy nem, nem hazudtolom meg magam. Nem írtam olyat, hogy ragaszkodom ahhoz, hogy a férfi nominálisan több pénzt hozzon haza. Azt írtam, hogy az enyémhez hasonló vagy jobb legyen a pénzszerzési képessége. Ez nálam nem egyenlő a forintra több pénzzel. Főként nem egyenlő az ékszerre, bundára, egyéb luxusra költendő pénzzel, csak hogy előre kilőjek pár komment-lehetőséget :-) Emberek vagyunk, élni szeretnénk, mindkét nem így van ezzel, ha jól gondolom. Szerelemmel és emelkedett költői érzésekkel nem lehet ellátni egy családot. Sőt, tovább megyek, én sem tartanék feltétlenül “hozományvadásznak” egy pasit, ha érdekelné, hogy képes vagyok-e a saját igényeim fedezetét előteremteni.
Oximoron? És hol láttad, Drága?
Libsifemcsiszingli
Ritkán szólok hozzá divat és bulvártémához mivel az alapvetően a nők sajátja, ahogy a hajléktalankérdés pedig jobbára a férfiak terepe, függetlenül attól, hogy általában a kialakulása egy közvetett női döntés (válás) következménye. Az vitathatatlan tény, hogy váláskor, ahol egy ingatlan van a család birtokában, és gyermek is van, ott apukának kell elhagyni a hajót. És az hogy hova, miből, hogyan, az a kutyát nem érdekli. Férfiember, oldja meg, és mellette fizesse kötelezettségeit! Ha egy nő elesni készül; 30 segítő kezet nyújtanak felé, ha egy férfi eltaknyol; még jól meg is tapossák. Nagyon sokat és nagyokat kell hibáznia ahhoz egy nőnek hogy hajléktalanná váljon, bár szerintem kérés nélkül kiutalnak bármelyiknek egy lakást, mivel nő, és a társadalom számára fontos. Míg egy férfi esetében sok esetben elég egy rosszul (szerelemből) köttetett házasság, egy rosszindulatú nej és már darabokban az élete.
Már a 60′-as évek USA-jában kimutatták hogy a nők birtokolják a megtakarítások, befektetések, bankbetétek nagy százalékát a férfiakkal szemben, pedig akkor még sehol nem volt ez a lófasz eszme. Ennek magyarázata nagyon egyszerű: Míg egy férfi szívesen költ egy nőre, (sokszor még hülyeségre is képes, hogy előteremtse rá) addig egy nő is szívesen költ magára. Mindenki a nőkre költ, mindenki őket tutujgatja, segíti, mert régen állítólag bántottuk őket…
“Emberek vagyunk, élni szeretnénk, mindkét nem így van ezzel,” – ez nem igaz, ez csak a ti önző istenetek, a férfiak általában sokkal puritánabbak, ha van is egy kis kivagyiság felvágás, pénzszórás, az is jobbára egy nőnek szól… mindent rögtön nekem nekem – valahogy így, csak valami egyenjoguságosdiba csomagolva, csak hát kurva átlátszó ez az istentelen önzés.
Nagyon sokat és nagyokat kell hibáznia ahhoz egy nőnek hogy hajléktalanná váljon, bár szerintem kérés nélkül kiutalnak bármelyiknek egy lakást, mivel nő, és a társadalom számára fontos.
Azért akad néhány, ő pl. nem tűnik szétcsúszottnak:
http://www.youtube.com/watch?v=UZrVNHR3f7s
http://www.youtube.com/watch?v=Qi4n3c3lcNk
Ugyanez a nő azt is állítja, hogy a gyerekét emberkereskedők rabolták el:
http://www.youtube.com/watch?v=KMfJ8oHHQlA
(Van egy magyarázó szöveg is a videó alatt).
váláskor, ahol egy ingatlan van a család birtokában, és gyermek is van, ott apukának kell elhagyni a hajót. És az hogy hova, miből, hogyan, az a kutyát nem érdekli.
Azért hozzátenném, hogy ezt anyuka is megsínyli. http://www.youtube.com/watch?v=MX7MbG6MiQs
Amikor a szüleim elváltak, pont így történt: mi maradtunk a lakásban, apunak a munkahelye biztosított valami átmeneti megoldást, amit hosszú távon úgy tudott megoldani, hogy összeállt egy özvegyasszonnyal, akinél lakik azóta is.
Anyu pedig másodállást vállalt, hogy kijöjjünk a pénzből. Pár hónap múlva a Kékgolyó utcában kötött ki, szívműtéten.
Amikor a tesómmal meglátogattuk, az öcsém egyszerűen elájult az ijedtségtől. Most már kissé vicces, ha eszembe jut, de akkor nem volt az.
Egy ilyen helyzetből senki se jön ki jól.
ha van is egy kis kivagyiság felvágás, pénzszórás, az is jobbára egy nőnek szól… mindent rögtön nekem nekem – valahogy így, csak valami egyenjoguságosdiba csomagolva, csak hát kurva átlátszó ez az istentelen önzés.
,,A nadálynak (piócának) két leánya van: addsza, addsza! E három nem elégszik meg; négyen nem mondják: elég;”
Mi van ?
mindent rögtön nekem nekem – a minden erőforrást felemésztő, behabzsoló, megelégedni képtelen viselkedést ez a példabeszédbeli szöveg is nőkhöz köti, a pióca lányaihoz. Csak ennyi, tulajdonképpen nem fontos.
Akkor jó, csak nevetségesen volt leírva.
Birsalma
“Azért hozzátenném, hogy ezt anyuka is megsínyli.” – régen lehet, ma inkább megkönnyebbül, de ha ő kezdeményezi (70%) akkor mindenképp öröm.A válást mint a hajléktalanság jellemző katalizátorát említettem.
“Egy ilyen helyzetből senki se jön ki jól.” – nem vitás, sok esetben az anyuka is gazdaságilag kénytelen lejjebb adni,mivel már nem rendelkezik az exe jövedelmével, -miután kirúgta azt – csak annak egy részével.
Tibi, a saját ismeretségi körömben ez az arány amúgy 100%, minden válást a nők kezdeményeztek. Az ördög azonban a miértekben lakik. A nyertes ok a megcsalás. Nem, nem a nő, a pasi csalt, minden esetben többször, úgy átlagban azt látom, hogy 3-4-nél gurul el a gyógyszer.
Egy olyan ismerősöm van, akinél valóban a nő hibája miatt kellett a válás kimondani. A csaj totálisan béna volt, ügyetlen, buta. Állandóan leesett a lépcsőn, beütötte a fejét takarítás közben a fiókba, elfelejtette, hogy hó közepére elköltötte a bankszámlán lévő összes pénzt, ilyenek. Akkor adta be a válópert, mikor beleesett a gőzölős vasalóba. Gondolom azért, hogy a családját védje magától.
Valamennyien kivétel nélkül ugrálnak a boldogságtól a válás miatt. Kétségtelen :-P Az élet pedig pusztán fekete és fehér. Kizárólag jó és rossz. Átmenet sosincs, az emberek is ilyenek. A férfi jó, a nő rossz.
“A nyertes ok a megcsalás.” – mindent értek. Ha a apu megcsalja anyut, akkor anyunak joga van aput hajléktalanná tenni, kisemmizni. (fordítva nyilván nem, egy nőnek nem lehet vesztesége) Tudod mi a poén kedves? Az, hogy erre ma már konkrét forgatókönyv létezik;
Folyamatosan fekete-fehérben vizsgálódsz. Ha apu megcsalja anyut, akkor anyunak joga van azt mondani, hogy ennyi volt, elég, ha én nem kellek, akkor tessék máshol keresgélni hivatalosan is. Ez nem egyenlő a kisemmizéssel. Ismereteim szerint még mindig csak felezik a vagyont, nem dobják az utcára egyik felet sem.
mondvacsinált okokra hivatkozva, megvonja a p*nát, (mintha ehhez bármilyen jogosultsága lenne) —> apa félrekúr, mivel ő is ember, igénye van a kapcsolódásra —-> apa hajléktalan
1. Ugye káprázik a szemem, és rosszul látom, hogy a párkapcsolaton belüli nemi erőszak számodra jogos reakció???
2. Ez még továbbra sem egyenes út a hajléktalansághoz…
3. Az általad felvázolt forgatókönyvben a felek nem beszélnek, nem partnerek. Pl. anyu nem próbál meg elmenni dolgozni, hogy apunak ne kelljen 16 órában. Miért? Talán mert ebben a nyavalyás társadalomban egyéb elbaszásokból kifolyólag nuku bölcsődei rendszer, családanyáknak részmunkaidő és társai. Helyette arról vitatkozunk, hogy milyen fantasztikus lenne, ha a nők nem is akarnának a munka világában érvényesülni, hanem otthon melengetnék a családi tűzhelyet.
Apunak senki nem mutat példát a normális kommunikációról, arról, hogy ha megvonják tőle a p*nát, akkor esetleg megpróbálhatná békés úton visszakérni. De az elfogadott, hogy elszaladjon másikat, könnyebben megkaphatót szerezni.
Ha apu lejön a tetőről, miért sörözni megy a haverjaival egyből, ahelyett, hogy hazamenne és a változatosság kedvéért beszélgetne az asszonnyal a “hozz sört, mi a vacsora” kérdéskörön túl is? Ha nem tud vele, miért vette el? Hogy kéznél legyen a p*na? (ezt is itt írta valaki, mint a nősülés alapvető okát :-))
“Ugye káprázik a szemem, és rosszul látom, hogy a párkapcsolaton belüli nemi erőszak számodra jogos reakció???” – ha valakinek 60 napból 59-szer fáj a feje, az már gyanús. (nemi erőszakra való felbujtás) Persze, lehet oka annak hogy a nő nem kívánja a férjét, de a természetes mégis inkább ennek az ellenkezője. Igen, a hozzászólásaim sokszor sarkosak túlzóak, de emiatt, egy antifeminista oldalon hadd ne vezekeljek már egy feministának!
( a szexualizmust meg ne akarjuk már teljesen kisajátítani!!!)
Nem, Tibi, nem az. Mint ahogyan a kiskeresetűek által lakott környéken a drága műszaki cikkek kirakatba helyezése sem felbujtás lopásra. Ha 60 napból 59-szer fáj a feje, akkor gond van a kapcsolattal, amire millió megoldás van a megbeszéléstől az elváláson át. De a punci erőszakkal történő megszerzése nincs köztük. Ez már rég nem a feminizmusról szól, ez egy teljesen más terület. Mint ahogyan az is, hogy ha egy nőt megerőszakolnak az utcán, akkor a tényállásnak miért része még mindig, hogy milyen ruha volt rajta?
Elvileg keresztény társadalomban élünk… a muzulmán hitrendszer része, hogy Allah a vágyat 10 részre osztotta, amiből a nő 9-et kapott. Ezért takarják el magukat a muzulmán nők, mert úgy gondolják, ez a hatalmas vágykeltési képesség a férfiak számára ellenállhatatlan, ha meglátják a haját, bőrét stb., nem fognak tudni bírni magukkal. Rég nem vagyunk állatok, miért tartjátok elfogadhatónak mégis, ha bizonyos esetekben ilyen “állatias” ösztönök segítségével próbálják a tettek súlyát kisebbíteni?
Azért mondjuk egy gettóban drága műszaki cikket kirakni a kirakatba, csak egy lépésre van a lopásra felszólítástól. Én mondjuk a biztosító helyében ilyenkor nem fizetném meg a kárt, önhiba miatt.
libsifemcsiszingli : az lett volna a humor, amin fennakadtál. Kár, hogy az egyébként égető hajléktalankérdés megint kamunemierőszakkal lett elmaszatolva. Standard femi vitatechnika. :(
Te is ezt a gondolatot ragadtad ám ki…
De nézzük egy kicsit másik oldalról. Elég egysíkú a szóhasználatod a szexualitás oldalán. A nő adja vagy elveszi a puncit, ennyit látsz, azaz a férfi igényeire fókuszálsz. Pedig a jó szex páros tevékenység. Ha a nőnek is jó, arról ő sem mond le olyan könnyen. Ne adj’ Isten, pl. a vitákat nem szexmegvonással zárja, mert az neki sem jó. Azon még nem gondolkoztál, hogy a puncit megtagadó nő azért nyúl ehhez a fegyverhez olyan lelkesen, mert ő nem veszít vele igazán sokat? Vannak mindenféle statisztikák arról, hogy a nők 40%-a egész életében egyszer sem jut el az orgazmusig. Eléggé szomorú… Mondjuk ha apa rendszeresen elmolyolna 15-20 percet anyával, hogy rájöjjön, anya mire gerjed, hogyan lehet jól bemelegíteni, mindjárt kisebb lenne a puncimegvonásos baleset. Minden éremnek több oldala is van…
libsifemcsiszingli /15:34-es kommentre/
“Pedig a jó szex páros tevékenység. Ha a nőnek is jó, arról ő sem mond le olyan könnyen.” – egyetértek. Bár az, hogy jó e a szex valakivel, az általában az első hónapba kiderül. A nők általában nem ahhoz mennek hozzá, akivel jó a szex, ők ennél sokkal gyakorlatiasabbak.
tibi, egyetértek veled. Olyan nőt kell választani, aki szexuális szempontból is megfelel a férfi igényeinek. Ha nagyon különböző a vérmérséklet, ha az egyik nagyon érzéki, a másik pedig hűvös, nem fontos neki a testiség, akkor nem valók egymáshoz.
libsifemcsi, “Vannak mindenféle statisztikák arról, hogy a nők 40%-a egész életében egyszer sem jut el az orgazmusig. Eléggé szomorú…”
Ez tényleg szomorú, de erről is nagyrészt a nők tehetnek. Sokan színlelik az orgazmust a kapcsolat elején, aztán később már nem tudnak kikeveredni a saját maguk ásta veremből. Hónapokkal, évekkel később álljanak elő azzal, hogy sosem élvezték az együttlétet, csak megjátszották…? Mit érezhet ilyenkor egy férfi? Nyilván vannak finom jelek, rezdülések, amikből a férfi tudja és érzi, hogy jó-e a másiknak, akármennyire is műsikít és műrángatózik a nő, de a szeretkezés hevében nem lehet ezeket olyan egyértelműen észlelni még egy tapasztalt férfinak sem.
Nagyon szerencsések azok a férfiak, akiknek olyan nő jut, aki sok más mellett az ágyban is partner, aki úgy reagál, úgy rezdül a férfi érintésére, tekintetére, hogy azt tűzijáték követi… :)
libsifemcsi, “Ugye káprázik a szemem, és rosszul látom, hogy a párkapcsolaton belüli nemi erőszak számodra jogos reakció??? “
Mások és én is leírtam már: házasságban nincs olyan, hogy nemi erőszak. Én legalábbis nem tudom elképzelni, hogy a férfi közeledését, akit szeretek, akihez testileg-lelkileg vonzódom, bármikor, bármilyen helyzetben erőszaknak vegyem. Ilyen egyszerűen nem létezik. Ha nincs meg a vonzalom és a szeretet, ha erőszaknak érzi a nő a férje próbálkozását, akkor ott már óriási a probléma, ott már mély gyűlöletről, undorról és hasonlókról van szó.
Szerintem nagyon szerencsés vagy, ha nem tudod elképzelni. Szerelemben, házasságban is kialakulhat gyűlölet, sőt… A baj akkor kezdődik, amikor ezeket a konfliktusokat nem rendezni akarják, hanem az erősebb fél követeli a “jussát”. Ha ez épp a szex, akkor könnyen fordul erőszakba.
“Nehogymá egy hónapig egyfolytában fájjon a feje, kamu az egész, na, majd jól gerincre vágom és meggyógyul!”
És lehet hogy akkor tényleg meg is gyógyul :)
Viccet félretéve, a “nehogymá” az egy másik féle kultúra.
Azokon a vizeken a nőket se kell nagyon félteni, ők is arányosan fel vannak ám ott vértezve.
Viszont nehogymá ő miattuk mutogassanak a femik, általánosítva az összes férfira.
Nincs vita… a valódi fejfájásra szeretett partnerrel kiváló orvosság a szex. Baráti társaságban régóta röhögünk egy véletlenül elcsípett beszélgetésen:
“Nyuszikám, gyere, menjünk haza, fáj a fejem.
– Ne már, megint? Pedig ma este WoW-ozni akartam!”
Abban is egyetértünk, hogy a “nehogymá” hozzáállást az egész férfitársadalomra ráhúzni és a feminista ideológia alapjává tenni igazságtalan. Akárcsak a “minden nő anyagilag ki akarja semmizni a párját” ideológiát az antifeminizmus zászlajára tűzni. Mindkettő olyan szélsőség, ami a valódi vita elkerülésére jó, árokásáshoz kiváló, a párbeszédet azonban nem segíti.
libsifemcsiszingli
2013. december 15. vasárnap 20:24 -hez:
Ez így OK OK jól hangzik, árnyalni és a helyükön kell kezelni a dolgokat.
A feministák a saját elmondásuk szerint harcolnak a sztereotípiák és az általánosítások ellen, ezzel szemben a valóságban pedig pontosan az látható, hogy futószalagon gyártják és terjesztik a sztereotípiákat és minden felmerülő helyzetben, akár egyedi esetekből is általánosítanak.
Mi viszont mindig igyekszünk hangsúlyozni, hogy nem általában a nőkkel, csak ezzel a hazug feminista métellyel van bajunk.
Mi szeretjük a nőket, a feministák azok akik se a nőket, se a férfiakat nem szeretik és a legfőbb céljuk elérése érdekében átgázolnak mindenkin. Az eszközük, zavart kelteni a fejekben. A céljuk pedig a pénzügyi támogatások megszerzése, a saját személyes boldogulásuk érdekében.
Itt viszont tudtommal senki nem úgy fogalmaz, hogy az összes nő.
Mindig nyitva van a kapu a többség, vagy akár a kivételek részére is.
Olvasgatva a cikkeket, kommenteket, bizony ezen az oldalon se mindenki szereti a nőket és nem mindenki mérsékelt :-)
Van itt is olyan, aki egyszerűen csak drágállja a punci árát, van, aki szimplán kapcsolati problémák, egyéb sértettség miatt az általa tapasztalt női tulajdonságokból általánosít, vannak valódi hímsoviniszták is, szóval a szélsőségek nálatok is jelen vannak. Akárcsak a feminista oldalon.
Mindkét félnél kiküszöbölhetetlen, hogy ne legyenek szélsőségek, ne legyenek a többség által nem képviselt elvek. De ettől még nem kell az egészet a kukába dobni, mert az a problémák elhallgatását is magával hozná.
A feminizmus számomra például nagyon erősen a tiszteletről szól. A kölcsönös fajtáról, arról, hogy születés jogán senkinek ne járjon belőle több vagy kevesebb. Meg arról, hogy az élet azon területein, ahol mérhető a teljesítmény, ne induljon a népesség fele a rajtvonal mögül csak azért, mert nőnek született… Ezért cserébe járna az is, hogy más területeken a férfiak kapják meg ugyanezt az esélyt. Furcsa, hogy mégis feministák és antifeministák ennyire ellentétes oldalon küzdenek.
A gond ott van, hogy a feministák nem a startvonalnál akarnak egyenlő esélyeket, hanem a teljesítménytől függetlenül, a célba érkezésnél. Nekünk pedig nem tetszik, hogy egyenlő esélyek jelszavával voltaképpen szexista diszkriminációt akarnak az élet egyre több területén.
Holott van már nekünk régről saját, jól bevált szexista diszkriminációnk, minek azt lecserélni másikra? :-D
A viccet félretéve, a feminizmus onnan indul, hogy jelenleg nincs egyenlő esély az élet minden területén. A józan irányba haladó feministák azt szeretnék, ha ezekből néhányban – nem is feltétlenül mindben – a nők helyzete kiegyenlítődne… Ez nem minden esetben lenne rossz a férfiaknak sem. Pl. az azonos munkakörben azonos bér a családoknál sem jönne rosszul.
Épp ezt akartam felhozni példának. Miért ‘azonos munkakörben’? Miért nem ‘azonos munkáért’?!?
Látod, ez a különbség. Én azt mondanám minden ilyen egyenlő béres nyígásra, hogy teljesítménybér és pont. De emlékszem még egyik fórumos kollégánk esettanulmányára, milyen nehéz volt elfogadtatnia a programozói munkára felvett hölgyekkel, hogy 87% értékű munkáért csak 87% bér jár. Nem teljesítménybért akartak a kolleginák, hanem a férfiakkal egyenlő bért. A főnök viszont azt mondta, hogy ő nem a beosztásért fizet, hanem az elvégzett munkáért…
O.K., elvégzett munkáért járó díjazás esetén, ha a teljesítménybér alapja azonos, az számomra is egy teljesen elfogadható út. Az ugye te sem vitatod, hogy nem minden szakmában ilyen egyszerű a szitu.
Volt ugyebár az EBH elhíresült egyik esete, amikor kivételesen meg is bírságoltak egy céget, mert azonos pozícióra a női jelentkezőnek megmondták, hogy 180-at tudnak fizetni, megspékelve némi igérgetéssel, oszt jónapot, a pasitól meg megkérdezték, mennyit szeretne.
(Az EBH oldaláról eltűntek a precedensek, de a neten még meg lehet találni… http://m.origo.hu/itthon/20100302-ebh-alulfizette-noi-dolgozojat-a-strabag.html)
Ez speciel érthető: egy női dolgozó nagyobb kockázat, nagyobb kiadás. Olvasd el Jakab Andor híres írását. De a mindent eldöntő érv elég egyszerű és elég logikus:
Ha a nők tényleg ugyanazt a munkát végeznék el alacsonyabb fizetésért, akkor senki sem alkalmazna férfiakat.
Libsifemcsiszingli sorold fel légyszi azokat a törvényeket, amik meggátolják a nők egyenlő lehetőségeit.
A lehetőségek minimum azonosak, de vannak már a nőket segítően előtérbe toló rendelkezések is.
Tessék élni a felkínált, az azonos, a férfiakéval egyenlő, vagy éppen a nők számára külön úton megkönnyített lehetőségekkel. Az esélye annak hogy ki mire viszi, az a személyes képességeken múlik.
Ha valaki az egyenlő lehetőségek ellenére sikertelen, pofátlanság nemi diszkrininációt követelni, mint pl a kvótázás. Különösen azoktól pofátlanság az ilyen nemi megkülönböztetések kikövetelése, akik a hazug propagandáik szerint pont a nemi megkülönböztetések ellen harcolonak, az egyenlő lehetőségek és az egyenjogúság hívei.
Nem egyenlő esélyeket akarnak, hanem hogy “a nők helyzete kiegyenlítődne”. Értsd: azonos teljesítmény nélkül, pusztán nemi alapon járjon ugyanaz az eredmény mindenféle kedvezményekkel, kvótákkal és támogatásokkal, amiért a férfiak keményen megdolgoznak.
Még pár gondolat az egyenlő bérekről:
Én abból indulok ki, hogy a piac szereplői alapvetően nem hülyék, az értékén árazzák be a férfiak és nők munkáját. Hiszen ha nem így lenne, és a nők tényleg ugyanazt a munkát végeznék el kevesebbért, akkor senki sem venne fel férfiakat… Tehát van oka a bérkülönbségeknek. Még ha tényleg pontosan ugyanazt a munkát is végzi egy nő, akkor sem ugyanaz a megbízhatósága és rendelkezésre állása akár havi szinten, akár több éves időtartamban. Egyedi kivételek persze lehetnek, de a piac a nagy átlagot tükrözi vissza, mégpedig elég pontosan.
A feminista statisztikák persze ezerféle módon hamisítanak és csúsztatnak, de néha még ők is elszólják magukat és kiderül, hogy a férfiak bére például a túlóráktól és a prémiumoktól is magasabb, vagyis egyszerűen többet és jobban dolgoznak. Egy ismerősöm valami szoftverkészítő projektre vett fel nőket-férfiakat, ahol a fejlesztő rendszer pontosan tudta mérni az elvégzett munkát. A nők átlagban 87%-át hozták a férfiaknak, és aztán persze néztek nagyot, mikor az ‘egyenlő munkáért egyenlő bért’ elv alapján 87%-os fizetést kínált fel nekik a hátra lévő időre…
Ugye, tudjuk, hogy a férfiak közt több a szélsőségesen jó ill. rossz képességű, míg a nők közt több az átlagos. Ezért valóban így van, hogy ha egy munkának nagy a presztízse, oda a férfiak legjobbjai törekednek és ezért csak kevés nő jut be. Ami meg átlagos munka, oda átlagosabb emberek mennek és több nő kerül be ugyanezen okból. De nem az elnőiesedés rontja le egy szakma értékét, hanem pont fordítva: A szakma értékvesztésének egyik jele a nők túlsúlyba kerülése. (Most kivéve azokat a szakmákat, amik speciális mivoltuk miatt a nőknek alapból jobban mennek.) A gond az, hogy nagyon sokan a kisebb értékű munkájukért akarnak egyenlő bért, a demagógok meg támogatják őket ebben, mert hogy “egyenlőség” kell ebben is…
A férfinál beárazzák az előre látható rendelkezésre állást a következő 5-10 évben, a túlórázási hajlandóságot és a rugalmasságot stb. Ez persze szívás az olyan nőknek, akik eltérnek az átlagtól, de összességében mégis, a piac mindig a valós értéket árazza be. Ha nem így tenne, elég lenne alapítani egy céget csupa női alkalmazottal, és letarolhatnák a piacot. Valamiért mégsem ez történik…
Valamint a feminista statisztikák nem veszik figyelembe a férfiak nagyobb kockázatvállalási hajlandóságát és a képességeikben lévő nagyobb szórást sem. Holott ennek a következménye is az, hogy a vezérigazgatók között több lesz a férfi, az adminisztrátorok között pedig a nő – de a hajléktalanok, lecsúszottak között is jóval több a férfi. Nekik nem jött össze, ez a másik oldala a nagyobb siker lehetőségének. A feministák viszont csak a csúcson lévő férfiakkal akarnak egyenlőek lenni, az e mögé rakott teljesítmény és kockázat nélkül, kvótákkal szabályozva.
“Az EBH eltiltotta a két céget az egyenlő bánásmód követelményét sértő magatartás folytatásától”
Biztos nagyon összeszarták magukat.
Jól rátapintottál a lényegre, Kodo. Azért olyan baromi nehéz megfogni a diszkriminációt, mert sok esetben nem sérti a törvény betűjét, aki diszkriminál, vagy épp könnyű elrejteni a nyomokat. Könnyű úgy csavarni a szót – itt is megteszik sokan -, hogy boldogan hátra lehessen dőlni, nincs itt kérem semmi látnivaló. Másrészt diszkrimináltnak lenni is egyfajta áldozati szerep, amikor maga a valódi áldozat (valódi, nem valamiért szélsőségesek által felkapott precedensre gondolok) is nehezen áll a nyilvánosság elé, szégyenkezik, vagy épp elfogadja a helyzetét.
Kicsit régi a cikk, de sok elgondolkodtató megállapítás van benne…
http://www.napi.hu/magyar_gazdasag/megvan_miert_keresnek_kevesebbet_a_nok_mint_a_ferfiak.513391.html
A nők úgy tűnik, elfogadják ezt a “másodlagos munkaerőpiaci szerepet”: a bértárgyalásokon jellemzően kevesebbet kérnek ugyanazért a munkáért, mint egy férfi, amin legfeljebb oktatással, tréninggel lehetne segíteni. A jogszabályok alapjában véve jók, megfelelnek az Európai Unió irányelveinek, ám sem az EU direktívák, sem a hazai esélyegyenlőségi szabályok megsértése nem jár igazából szankciókkal, az Unió sem törődik nagyon azzal, mennyire egyenlőek a magyar nők a munkaerőpiacon. A nők tömegként sem lépnek fel jogaikért,
Még ha tényleg pontosan ugyanazt a munkát is végzi egy nő, akkor sem ugyanaz a megbízhatósága és rendelkezésre állása akár havi szinten, akár több éves időtartamban.
Visszakérdezek. Ha ez tényleg így van, miért vesznek fel nőket egyáltalán?
a férfiak bére például a túlóráktól és a prémiumoktól is magasabb, vagyis egyszerűen többet és jobban dolgoznak
Mi a helyzet nem teljesítmény-alapú premizálással? A közszféra 90%-a ilyen pl. A túlóra statisztika-torzító léte is kétélű fegyver. A szolgáltató szektorban, a közszféra nagy részében pl. szinte ismeretlen fogalom. A rendőr, tűzoltó, mentős túlórázik dokumentáltan. A többinél úgy hívják, “elvégzett munka”. A kjt.-ben külön paragrafus szól arról, hogy kötetlen munkaidős kinevezésben egyszerűen nincs túlóra. Azaz pont a legnőiesebb területeken képtelenség a túlórát kimutatni. Van ugyan valamiféle év végi jutalom, de az már a szubjektív kategória.
ha egy munkának nagy a presztízse, oda a férfiak legjobbjai törekednek és ezért csak kevés nő jut be. Ami meg átlagos munka, oda átlagosabb emberek mennek és több nő kerül be ugyanezen okból. De nem az elnőiesedés rontja le egy szakma értékét, hanem pont fordítva: A szakma értékvesztésének egyik jele a nők túlsúlyba kerülése.
Ezt értsem úgy, hogy ami a férfiaknak kevésbé fekszik, oda nagy kegyesen beengedik a nőket? Lehet végezni a piszkos munkát, de a zsíros falatoktól el a kezekkel? És még ne akarjak feminista lenni? :-)
A gond az, hogy nagyon sokan a kisebb értékű munkájukért akarnak egyenlő bért, a demagógok meg támogatják őket ebben, mert hogy “egyenlőség” kell ebben is…
No de ki dönti el, hogy melyik munka ér kevesebbet? Pl. itt érhető tetten a társadalomba mélyen beágyazott diszkrimináció. Bizonyos feladatokat automatikusan kevesebbre értékelünk. Egy óvónő a közmegítélés szerint nem végez olyan értékű, nehézségű munkát, mint egy ács. Vagy pl. a saját munkahelyemen a főnök titkárnője kb. 10%-kal kevesebbet keres, mint a sofőrje…
A férfinál beárazzák az előre látható rendelkezésre állást a következő 5-10 évben, a túlórázási hajlandóságot és a rugalmasságot stb.
Újabb pont. No de miért? Miért olyan fenemód kőbevésett dolog, hogy kizárólag a nő lesz a gyerekvállalás miatt “megbízhatatlan” munkaerő? (amúgy szintén személyes tapasztalat, hogy a gyesről visszatérő kismamák marha jó beosztottak, a baba mellett a szervezőkészségük és az időbeosztási képességük szárnyakat kap, a babák jó tanítómesterek :-) ) Társadalmi érettség, akarat és elfogadás kérdése lenne, hogy sok európai országhoz hasonlóan nálunk is legyen kötelező (vagy legalább társadalmilag nem lenézett) apai gyes. Állítólag jó hatással van a férfiak várható élettartamára is. Másrészt az általános munkanélküliség elkendőzésére kitalált 3 éves otthonlét sem valami korszerű dolog.
Valamint a feminista statisztikák nem veszik figyelembe a férfiak nagyobb kockázatvállalási hajlandóságát és a képességeikben lévő nagyobb szórást sem. Holott ennek a következménye is az, hogy a vezérigazgatók között több lesz a férfi, az adminisztrátorok között pedig a nő
Nemtom, a bérösszehasonlító statisztikák már rendszerint figyelembe veszik a dolgot és a hasonló munkaköröket állítják egymással szembe. Ezért írják, hogy a női csúcsvezető kevesebbet keres a férfi csúcsvezetőnél. Van olyan, ahol azzal érvelnek, hogy a titkárnő kevesebbet keres a vezérigazgatónál? Lelőni a gyártóját! :-)
“Visszakérdezek. Ha ez tényleg így van, miért vesznek fel nőket egyáltalán?”
Ha egy nő munkája kevesebbet ér, de annyival kevesebbet is kell neki fizetni, akkor végül is korrekt teljesítménybért kap és miért ne lehetne felvenni? Az én kérdésem frappánsabb volt, arra nem is szoktak tudni válaszolni.
“Lehet végezni a piszkos munkát, de a zsíros falatoktól el a kezekkel? És még ne akarjak feminista lenni? :-)”
Nem ezt mondtam. Hanem hogy a jobb munkákért nagyobb a verseny, és ahová csak a legjobbak juthatnak be, ott több a férfi.
A bérek tekintetében a legkülönbözőbb hazug statisztikákat hallottam már feminista oldalról. Először simán vették az átlagfizetéseket, hogy lám, a nők mennyivel kevesebbet keresnek. Erre felhívták a figyelmüket, hogy tán más szakmákról van szó, meg prémium, túlóra stb. Erre hozták ugyanazt a százalékot, de már ‘ugyanabban a munkakörben’. Holott ez sem jelent feltétlenül azonos elvégzett munkát. Lassan már a nők keresnek többet (mert egyenlő bért kell nekik adni kisebb értékű munkáért is), de még mindig sulykolják, hogy de a nők nem keresnek ugyanannyit. Én meg azt mondom, hogy teljesítménybér és onnantól pofa súlyba, óbégatás off.
Hogy elébe menjek a sok mellébeszélésnek, az én álláspontom (mely talán nem sokban tér el az általános antifeminista véleménytől): Egy piacgazdaságban a bérek, kiváltképp egy szakmán belül, nagyon is jól mutatják az illető munkájának valódi értékét. Ugye, ha nem így lenne, és a nők tényleg ugyanazt a munkát végeznék el kevesebbért, akkor senki sem venne fel férfiakat. Egyedi kivételek persze mindig vannak, lehet érdemtelenül sokat keresni a főnök ivócimborájaként vagy körömreszelgetős lógós szempillarebegtetőként is, de nagy átlagban a nők egyenlő munkáért egyenlő bért kapnak. A gond ott van, hogy kisebb munkáért is egyenlő bért akarnának.
Szép is lenne, ha mindenhol így lehetne mérni kilóra a teljesítményt.
Szakállas vicc. Tévészerelő kimegy, nézi a rossz tévét, hümmög egy kicsit, majd a kalapácsával odaüt egyet a hátuljára, és már működik is. Kérdi a tulaj, mennyi lesz?
1001 forint, mondja a szerelő. Tulaj nem jut szóhoz, hisz csak egyet ütött a kalapáccsal.
– Persze, mondja a szerelő. Az ütés 1 forint, az, hogy tudtam, hova kell ütni, 1000.
És? Ezt te is megteheted. Csak legyél jó a szakmádban! Kit tiltja azt meg neked?
Külön meg kell szolgálnom, hogy ne nevezz hülye picsának?
Egy hülye picsa szerepkörét és nézőpontját vetted magadra, én így látom (meg ezt is írtam). Viszont ha azonosulsz is ezzel a szereppel, az nem az én problémám.
Az alsó 10% a nők miatt kerül oda?
Ne terelj, mert tényleg lehülyepicsázlak, ha így folytatod. Hol olvastál ilyet? No meg hogy jön ez ahhoz, amit írtam?
Hajlamos vagyok elfogadni azt a nézetet, hogy a külső tényezők mellett a személyiség is nagy szerepet játszik ebben a kérdésben.
Legyél. Én is hajlamos vagyok ugyanerre, mikor azt feszegetik, miért kevés a női felsővezető.
Ott a pont ! Grat! :D
Már lehülyepicsáztál, szóval nincs mitől tartanom :-D
Legyél. Én is hajlamos vagyok ugyanerre, mikor azt feszegetik, miért kevés a női felsővezető.
Na igen… csak épp a férfiak személyisége is benne van a pakliban.
Már lehülyepicsáztál, szóval nincs mitől tartanom :-D
Nem téged, a szerepet, amibe bújtál. Én botor, feltételeztem, hogy ahogy belebújtál, úgy ki is tudsz bújni belőle, de ha nem, hát nem.
Na igen… csak épp a férfiak személyisége is benne van a pakliban.
megint nem értem, hogy jön ez ide
A szerep szinte kényszeresen került rám. A negatív sztereotípiáktól hemzsegő riposztokra adja magát, hogy azonos színvonalon próbáljam meg cáfolni… Hf érvelésre hp válasz dukál :-) Pedig mennyivel jobb lenne, ha nem a hülye picsát, hanem a házi pálinkát emlegetnénk :-D
A férfi vagy férfias személyiség úgy jön ide, hogy pillanatnyilag fingunk sincs, mennyi lenne a valóban rátermett, odavaló női felsővezetők aránya, mivel szerintem még mindig érvényesül a társadalmilag elfogadott, férfias, autoriter vezetési kultusz, ezért a nőies stílus be sem kerül, vagy ha igen, akkor csupán úgy, hogy punci van a vezetői értekezleten, de igazán nőies szemléletmód nincs, mert a bekerülő nők úgy jutnak be, hogy férfias stílust vesznek fel.
“igazán nőies szemléletmód nincs, mert a bekerülő nők úgy jutnak be, hogy férfias stílust vesznek fel.”
Erről van szó. Sőt, ezek a nők nemcsak “felveszik” a férfias stílust, hanem férfiasak: hormonálisan, alkatukban, gondolkodásukban. Nőies nőt nem érdekel a vezetés, ebből következően, aki bekerül, nem tud nőies szemléletmódot bevinni, mert az neki sincs.
Nagyon nem értünk egyet. Gondolkodtam az ellenpéldán és hirtelen Eszenyi Enikő neve ugrott be. Alapvetően férfias területen vezet, láthatóan kedvvel, akarattal, de a nőiességét nem érheti szó, ízig-vérig nő maradt. Nagyon sok jó példa lehet még rajta kívül is, gondolom, a munkából sokaknak van hasonló élménye. Ahogy járok-kelek, nem minden esetben férfiimitátorok a női vezetők, de pont az ilyen előítéletek miatt magasabb pozícióba kerülve kevesen merik vállalni a nőiességüket.
Mindkét oldal – feminista és antifeminista ott rontja el az érvelést, hogy kizárólagos képességeket, szándékokat akar a nőkre erőltetni. A véres szájú feministák megbélyegzik a családanyai, háztartási szerepet választókat, az antifeministák meg minden áron, az etológiától az agykutatásig minden eszközt bevetve azt akarják bizonyítani, hogy a nő nem is akar, tud vezetni, ezért nincs helye ezeken a területeken. Holott szerintem egyik sem igaz. A szabad, korlátozások nélküli választás lehetőségét kellene tudnunk mindkét nemnek biztosítani. Megszólás nélkül lehessen egy nő bankvezér vagy családanya, és a másik oldalról ne sújtsa férfitársai lesajnálása a gyest bevállaló apákat. Vagy épp a bíróságon ne nem, hanem pszichológiai rátermettség alapján dőljön el, válás után ki viszi a gyereket.
A szabad, korlátozások nélküli választás lehetőségét kellene tudnunk mindkét nemnek biztosítani.
Ez nagyon szivárványos gondolat, de valójában mindig vannak korlátok, nőknek is, férfiaknak is. Mármint az igazi életben.
antifeministák meg minden áron, az etológiától az agykutatásig minden eszközt bevetve azt akarják bizonyítani, hogy a nő nem is akar, tud vezetni, ezért nincs helye ezeken a területeken.
Szerintem minden szakmában akadnak rátermett nők, akiket a férfiak is elismernek. Érdekes módon, ők nem kvótával kerültek oda, ahol vannak. Mi nem bántjuk ezeket a nőket, egy szóval sem.
Szerintem minden szakmában akadnak rátermett nők, akiket a férfiak is elismernek. Érdekes módon, ők nem kvótával kerültek oda, ahol vannak. Mi nem bántjuk ezeket a nőket, egy szóval sem.
Én már lassan semmit nem értek… hosszan fejtegették itt többen, hogy a nők pontosan miért is nem képesek megfelelően vezetni. Most akkor mégis?
Gondolom itt rám gondoltál. Én nem azt állítottam, hogy egyetlen nő sem képes vezetni. Azt mondtam, hogy a TÖBBSÉGÜK nem képes. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ne lennének ilyen nők.
Ezt írtam: Ez csupán annyit jelent, hogy nem kell azon csodálkozni, hogy a nők bizonyos területeken kisebbségben vannak. Nem kell foggal-körömmel harcolni azért, hogy több nőt préseljünk be ezekre a területekre.
Valóban nem értünk egyet, de ez nem baj. :)
Eszenyi Enikőt nem ismerem személyesen, de kell, hogy legyenek olyan férfias tulajdonságai, amelyek alkalmassá teszik egy színház vezetésére. A férfiasság nem azt jelenti, hogy a nő hirtelen szakállt növeszt és állva pisil. :)
Mennyien hasra vannak esve a színházaktól, pedig csak humbugság az egész.
“hogy pillanatnyilag fingunk sincs, mennyi lenne a valóban rátermett, odavaló női felsővezetők aránya”
0%
Nem válaszoltál semmit erre:
Én a hajléktalankérdést nem róttam fel a feministáknak, azt viszont igen, hogy folyamatosan a társadalom felső 1%-ára mutogatnak, hogy ott kevés a nő. Az alsó 10-et viszont nem nagyon akarják észrevenni. Sokszor téma volt ez itt is, meg máshol is.
most a kedvedért körbeírom: ha a társadalmat egy piramisként ábrázoljuk, a feministák azon sírdogálnak, hogy a piramis csúcsán sokkal több a férfi, és hogy nem a képességek miatt, hanem mert ilyen a rendszer, hogy egy nő nem tud oda kerülni. Erre írtam én, hogy ha mindez tényleg a rendszer hibája, akkor bizonyára az is, hogy a piramis alján szinte csak férfiak találhatóak (és itt számszerűleg jóval több emberről beszélünk, mint a piramis csúcsán). Jaaa, hogy ők nem érdeklik a feministákat? Persze hogy nem, hiszen azok csak férfiak, alacsonyabb rendű szubhumánok.
Inkább a kockázatvállalási hajlandóságról lehet szó: aki nagy kockázatot vállal, az könnyebben jut magasra- vagy éppen zuhan nagyon mélyre. Mindez inkább a férfiakra jellemző, és itt megint visszakanyarodtunk a biológiához, meg az ösztönökhöz, amiknek a létét a femcsik legszívesebben letagadnák, de mivel nem tehetik, ezért próbálják bagatellizálni.
Nagyon kitekert logika felé haladunk… Mit írnál az antifeminista ellentüntetés zászlajára? “Több nőt a nyomorba”? A piramis csúcsa és az alja között igen kevés lehet a valós kapcsolat. Az már inkább filmes csavar lehet, ha a rendkívüli kockázatot vállaló bankvezér köt ki az utcán.
Kevés kivételtől eltekintve a piramis legaljára az alsóbb osztályokból, alsó középosztályból kerülnek az emberek, a legtetejére is a felső középosztályból nyomulnak inkább. A személyiség és a társadalmi konvenciók is itt jelentkeznek azt hiszem. Nem lehet, hogy egy férfi, pont a belé sulykolt sztereotípiák kapcsán hamarabb feladja, csalódottabb, emberileg könnyen motiválatlanabb lesz, ha kicsúszik alóla az egzisztencia, mint egy nő. A nők hajlamosabbak pl. családtól, közösségtől segítséget kérni, elfogadni, ha bajban vannak. Számukra ez a neveltetésükből is adódik – valaki itt említette is, hogy egy nő ha veszít egy vitában, hajlamos elsírni magát, hogy a környezete védelmi reflexét kiváltsa. A férfiak számára az ilyen segítség kérése, elfogadása még nagy baj esetén is gondot okozhat. Nem lehet, hogy ehelyett inkább, ha választhatnak, méltóbbnak érzik még a hajléktalan-létet is?
Ezzel párhuzamba állítani a női felsővezetők kisebb arányát, nekem amolyan “körtét az ütvefúróval” párhuzamnak tűnik. Teljesen más a motiváció, más a társadalmi hatás. Pl. a napi magyar politika szintjén azt gondolom, hogy a hajléktalanok pogrom-szerű vegzálása épp egy férfias gondolkodási mechanizmus. Dobjuk ki a falkából a versenyképtelen egyedeket… Ha lenne számottevő “nőies” vezetői kultúra, talán az ésszerű gondoskodás is előkerülhetne a hajléktalan-kérdésben, és nem üldöznék, hanem emberhez méltó, elfogadható módon segítenék ezeket az embereket.
folytatnám the hermit gondolatát! … nem beszélve az ún. méhkirálynő effektusról; ergo ha egy nő önerőből szorgalmának köszönhetően feljut az abszolút csúcsra, és beül a bőrfotelébe, az első dolga lesz a kvótáslányokat páros lábbal kirúgni. Ami érthető is, hiszen ő hajtott, tanult-dolgozott, sok mindenről lemondott, míg az utánalevő nemi alapon kapott vezetői beosztást. Mint ahogy a hiúság is komoly szerepet játszik —> minden nő szeretné egyedül besöpörni az elismerő pillantásokat, dicséreteket a férfiaktól.. Nem szívesen osztozik a figyelmen más nővel. Az egyén (nő) kiteljesedését sok esetben egy másik egyén (nő) hátráltatja hátulról, észrevehetetlenül, pusztán rivalizálásból. Nem pedig a férfiak összekacsintása ennek az oka. Véleményem szerint.
Ezzel párhuzamba állítani a női felsővezetők kisebb arányát, nekem amolyan “körtét az ütvefúróval” párhuzamnak tűnik. Teljesen más a motiváció, más a társadalmi hatás.
Ez ugyanannak az éremnek a két oldala.
Ha lenne számottevő “nőies” vezetői kultúra, talán az ésszerű gondoskodás is előkerülhetne a hajléktalan-kérdésben, és nem üldöznék, hanem emberhez méltó, elfogadható módon segítenék ezeket az embereket.
Ez meg ugyanaz a vicc, hogy ha nők vezetnék a világot, akkor békésebb hely lenne. Dehogy. A férfiaknak nem- vagy sokkal kevésbé- segít a társadalom, ami férfiak és nők összessége. Az igazi feminista blabla, hogy a társadalom gondolkodásmódjában nem jelenik meg a női nézőpont.
Nem lenne jó világ, ha csak nők vezetnének. Szerintem semmilyen világ nem jó, ami kizárólagosságon alapszik, ennél sokkal színesebbek vagyunk. Épp ezért egyre kevésbé hatékony az autoriter szemlélet…
Szerintem meg annak van tekintélye, aki azt a közösségen belül kiérdemli. Nincs ezzel semmi baj.
Pusztán punci alapján nem jár, lehet hogy neked ez fáj, de hát istenem.
Fordítva… az fáj, hogy kicsit többet kell hajtanom, hogy kiérdemeljem a tekintélyt férfikörökben is, csak azért, mert történetesen puncim van :-)
Vagy a saját tehetségtelenségedet próbálod nemi diszkriminációval megmagyarázni.:)
Na pont ezzel van a baj.
Igen, ez az a fajta tromfolás a pasik részéről, amivel a lehető legkönnyebben vissza lehet zavarni Mancikát sírni az irodájába, elvenni az önbizalmát és a kedvét a pattogástól :-(
Talán mákom van, hogy pont egy olyan területen dolgozom, ahol legalább a pénz is beszél és az nem mondja, hogy nem értek ahhoz, amit csinálok :-P, de nincs minden helyen ilyen objektív mérőeszköz, vagy könnyebb máshogyan értelmezni a sikerességet.
Pontosan de tudod miért működik, mert igaz. Nincs semmiféle nőellenes összeesküvés , és semmiféle diszkrimináció.Az egy ami esetleg diszkriminációt okoz, az a várható babák miatt van, a női felső-vezetőkről meg annyit, hogy egy magán cég majd eldönti kit alkalmaz, kit tart a legmegfelelőbbnek és ennyi.
Állami beavatkozásnak ebben helye nincs.
Mondod te, én meg nem hiszem el. De még ha úgy is lenne, a küzdelem csak megedz, ezért hasznos, nem szabad félned tőle.
Na igen, ezzel már nem tudok vitatkozni. Főként azért, mert te sem akarsz :-) Ha a logikus érvekből kifogyunk, a hit még mindig ott van, tiszta sor :-)
22-es csapdája, amit javasolsz. Nem félek, küzdök, megedződök, erősebb leszek – férfiszemnek még riasztóbb, a szakadék tovább mélyül. Hát, így sem kerülünk közelebb a megoldáshoz…
22-es csapdája, amit javasolsz.
Látod az lehet, de nem én találtam ki, egyszerűen csak nem lehet mindent egyszerre. Aki azt hazudja hogy lehet, azt arcon kell csapni egy szívlapáttal…
Nem félek, küzdök, megedződök, erősebb leszek – férfiszemnek még riasztóbb
Viszont választás kérdése, nem? Belegondolva, nekem se kellene magam mellé egy női testbe bújtatott másik férfi.
libsifemcsi, a 13:09-es hozzászólásodból itt idézek, mert már lehetetlen követni az egymásba ágyazott kommenteket:
” léteznek normális nők, csak nem olyan feltűnőek és szemre kívánatosak, mint a plázacicák:”
Ez teljesen úgy hangzik, mintha a “normális” nő csak jelentéktelen, szürke egér lehetne, … Ezt honnan veszed? A “plázacica” nem szinonímája a szépségnek és a kívánatosságnak; pusztán felszínességet, ürességet, és egy bizonyos jól körülhatárolható stílust jelent viselkedésben, öltözködésben, illetve sajátos értékrendet. Van köztük szebb is, csúnyább is.
Talán nem a legszerencsésebben fogalmaztam, de kb. arra gondoltam, amit leírtál. A “plázacica” jelenség áldozatai a férfiak primitívebb ösztöneire hajtanak, a figyelemfelhívásnak egy lényegesen egyszerűbb módját választják, rájátszanak arra, amire egy pasi alapjáraton felkapja a fejét. Hangsúlyosan nőies, sokat megmutató öltözék, hangsúlyos smink, az elesettség, gyámolításra szorultság demonstrálása az élet számtalan területén. Sok – egyébként normális, kedves, értelmes – pasit hallok panaszkodni aztán, hogy hazavitte, járnak, és nem jó… nem okos, nem házias, hosszú távon a nyafizás nem aranyos, hanem idegesítő, stb. Barátok, ismerősök megértően bólogatnak, jaja, a mai lányok már csak ilyenek, ki kell dobni. Majd jön a pali a következő új lánnyal, aki hajszálra ugyanaz a kategória, csak más frekvencián nyávog. Mindig elszorul a szívem, mikor shoppingolás közben női táskát szorongató faszit látok…
Ettől még a normális értékrenddel rendelkező lányok se mind bányarémek vagy szürke egerek, de ezt a fajta feltűnést rendszerint pont az értékrendjük miatt kerülik. Viszont a “kőkólára” se igen ugranak. Már a Teczár Szilárdos balhé kapcsán se egészen értettem a szitut. Sokan elmondták, hogy a férfiak úgy ismerkednek, hogy meghívják a lányokat italra, vagy fizetik a velük lévő nők fogyasztását. Lehet, hogy tényleg ufók között élek, de nem igazán ismerek olyan csajokat, akik egy standard szórakozóhelyen ismeretlen pasi által küldött piát elfogadnának. Én már nem vagyok tini, de nem mernék az anyám elé kerülni szégyenemben! :-D Társaságban meg, vagy épp kettesben az ember lánya magától is visszahívja a pasit néhány körre. Ha mégsem, az jel, mint a próbafülke előtt átadott retikül. Uraim, iszkiri :-D
,,A “plázacica” jelenség áldozatai a férfiak primitívebb ösztöneire hajtanak, a figyelemfelhívásnak egy lényegesen egyszerűbb módját választják, rájátszanak arra, amire egy pasi alapjáraton felkapja a fejét. Hangsúlyosan nőies, sokat megmutató öltözék, hangsúlyos smink, az elesettség, gyámolításra szorultság demonstrálása az élet számtalan területén……Ettől még a normális értékrenddel rendelkező lányok se mind bányarémek vagy szürke egerek, de ezt a fajta feltűnést rendszerint pont az értékrendjük miatt kerülik. Viszont a “kőkólára” se igen ugranak. Már a Teczár Szilárdos balhé kapcsán se egészen értettem a szitut. Sokan elmondták, hogy a férfiak úgy ismerkednek, hogy meghívják a lányokat italra, vagy fizetik a velük lévő nők fogyasztását. Lehet, hogy tényleg ufók között élek”
Ki gondolta volna, hogy majd egyszer egy feminista fogja ilyen szépen megfogalmazni a gondolataimat? Köszi! :D
https://bitbucket.org/FeministSoftwareFoundation/c-plus-equality
Aki jót akar derülni, annak ajánlom.
A józan irányba haladó feministák azt szeretnék, ha ezekből néhányban – nem is feltétlenül mindben – a nők helyzete kiegyenlítődne…
Ez gondolom valami olyan állatfajta, mint a zsidóbarát náci.
szóval a szélsőségek nálatok is jelen vannak. Akárcsak a feminista oldalon.
Hiába próbálsz minket velük összemosni, mert amíg nálunk van libcsifemcsiszingli (aki szabadon elmondja a véleményét), addig bármibe lefogadom, ha regisztrálok egy nikket a nőkerten, és elkezdem a mi álláspontunkat képviselni, egy óra alatt kivágnak. Ez kurva nagy különbség, és semmivel se fogod tudni kimagyarázni.
Magyarán mondva, nem fogják nekem megadni a lehetőséget, hogy valamelyik olvasó esetleg elgondolkodjon azon, amit írok.
Durva túlzás, amit írsz! Tíz percig, ha maradnál mondjuk a Nőkertben.
Csak azokat tűrik meg, akiket könnyen tudnak cáfolni, mert így megmarad a látszat, hogy ‘a feministák győznek a vitában’…
No, várj! Te most azzal akarod legitimizálni a nálatok is jelenlévő szélsőséget, hogy engem is hagytok szóhoz jutni? Tehát, amíg én pofázhatok, addig nálatok is helye van a szélsőséges eszméknek, mivel a feminista oldalon meg titeket nem hallgatnak meg, ezért aztán ott úgyis mindenki szélsőséges?
Fura ezt épp a te klaviatúrádból olvasni, mivel épp te vagy az egyik, akivel értelmesen lehet álláspontokat ütköztetni…
Nem tudom, hogy milyen szélsőségről beszélsz. Persze, neked furcsák ezek a vélemények, de azt se felejtsd el, hogy a Férfihang kommentelőinek kb. 30%-a nő(rajtad kívül). Ha ők antifeministák, akkor gondolhatod, hogy többségében olyan vélemények vannak, ami számukra is vállalható.
Egyébként baromi fontos, hogy mi teret engedünk a véleményednek. Egy másik hozzászólásomban már írtam: a feminista oldalakon lényegében egyáltalán nem jelenhetnek meg ellenvélemények. Törölnek minden kommentet, ráadásul semmilyen kivetnivalót nem látnak ebben a szép szokásban. Nekünk pedig rossz véleményünk van azokról, akik cenzúráznak, befogják füleiket és megkérdőjelezhetetlen igazságként ismételgetik ugyanazt. Én elhiszem, hogy a feministák ezt szeretik, mert vitathatatlanul kellemes dolog visszahallani saját álláspontunkat. Azonban ennek így lószar értelme van. Valószínűleg így kényelmes nekik, hiszen nem kell érvelni. Az érveket nem tudják kezelni. Erről már sokszor megbizonyosodtunk mindannyian.
Te itt elmondhatod az álláspontodat. A vitának nincs sok értelme, mert mi nem leszünk miattad kevésbé antifeministák, de te sem fogod feladni a feminizmust. Ennek dacára reagálunk az írásodra, nem negligáljuk a véleményedet. Azt viszont te nem tudod, hogy az antifeminizmus többről szól, mint amit itt látsz. Te egyfolytában az üvegplafonról beszélsz, illetve már többször leírtad, hogy mennyire sértő, ha egy nőt a munkahelyén a keresztnevén szólítanak. Azonban ez a feminista-antifeminista vitának csak a könnyebb része.
És valóban, elgondolkodtató, amit the hermit írt az előbb. Nagyon különös, hogy a feministák reflexből elzárkóznak a vitától, legyen szó bármiről.
Na ez az… nem azt írtam anno, hogy sértő, ha egy nőt a keresztnevén szólítanak. Nem sértő. De mivel számodra abból az egészből ennyit volt kényelmes felfogni, itt leragadtál. Keresd meg, olvasd vissza, vagy ne, a lényeg ott is arról szólt, hogy kettős mérce. Nem a keresztnév a gond, hanem az, hogy a mellette ülő pasi már nem Pistike, hanem osztályvezető úr. Ez a bánásmód akkor is diszkriminatív lenne, ha osztályvezető úr mellett Pistike ülne. De ez már ugyebár számotokra is tartalmazott olyan információt, ami kellemetlen is lehet. Ergo nem is szólt hozzá senki :-P
Ti talán nem cenzúráztok, de úgy látom, a füleiteket azért befogjátok. A leereszkedő, “ennek dacára reagálunk” hozzáállás ugyanúgy a vita előli elzárkózás.
Már bocs, de miért lenne elzárkózás a vita elől? Minden írásodra érkezik válasz, általában több is. Te írtál valamit az oktatásról, én válaszoltam rá. Elolvastam az érveidet, remélhetőleg te is az én érveimet. A többi beszélgetésünk is így zajlott. Ezt nevezzük vitának. Az “ennek dacára reagálunk” egyáltalán nem elzárkózás a vitától. Én nagyon örülnék, ha feminista oldalakon legalább valaminek a dacára válaszolnának az írásaimra.
És nem, nem annyit fogtam fel az írásodból, hogy valaki keresztnéven szólít valaki. Arra utaltam, hogy téged csak ez érdekel meg a kettős mércéd. A helyzet az, hogy minket is, csak fordítva. A feminizmus nagyon sok részből áll, de te mindig csak a kis részét nézed.
No, még egyszer, utoljára nekifutok, ezzel a keresztnéven szólításos dologgal, ha már ez legalább megragadja a tisztelt közönség érdeklődését.
Először is, Adam, csak a kedvedért: eddig egyetlen egy hozzászólásomban jött ez elő, tényleg csak egyszer, nem is érveltem vele többször, csak egyszerűen jött, mert átéltem. Ennyi. A hozzászólásomból idéznék (nem változtatok a szövegen, csak szemantikailag magyaráznám, mert Alföldi Robi szerint nem jött át, na :-P)
Tehát íme az eredeti problémafelvetés:
Professzor úr, mi véleménye? Osztályvezető úr? Szakács tanácsos úr? Valika? Először aszittem, Valikával ismerik egymást, azért ez a bizalmasság. Valika amúgy egy 40+-os osztályvezető, semmi extra nincs benne, őt is n+1 szakértőnek delegálta a munkahelye, mint a többieket. Aztán egyszer csak rám került a sor és mit ad Isten, engem is a keresztnevemen szólított, ráadásul becézve, ahogy utoljára az általános iskolai osztályfőnököm.
Tudom, ez apróság. De itt kezdődik. Ha előléptetésről, fizetésemelésről, vagy egy vitában az érvek elfogadásáról van szó, osztályvezető úr, asszony véleménye mindig nagyobb súlyú, mint Mancikáé, Terikéé vagy Pistié. Ez az egymásnak megadott tisztelet kifejezése, ott, ahol ez számít és használják. Ha teljesen természetes, hogy egy férfi osztályvezető úr, egy nő pedig Valika, akkor az értékítélet is nyilvánvaló, ami megszólítás mögött rejlik. Még akkor is, ha Valika előtt az értekezlet végén a főosztályvezető úr kinyitja az ajtót.
Részletesebben, szemantikailag elemezve, hogy szándékaim a példabeszéddel nyilvánvalóak legyenek:
Ha előléptetésről, fizetésemelésről, vagy egy vitában az érvek elfogadásáról van szó, osztályvezető úr, asszony véleménye mindig nagyobb súlyú, mint Mancikáé, Terikéé vagy Pistié.
Tehát, nem azt mondom, hogy feltétlenül a férfié a nagyobb súlyú érv, vagy abszolút a férfi hatalmáról szól minden, hanem a megkülönböztetés finom hangsúlya számít. Osztályvezető asszony, kontra Pisti véleménye, ha így jobban tetszik. Akit szóban megtisztelünk, azé szóban a hatalom. Ez nincs törvényben előírva, nem sért jogot, semmi rossz nincs benne, mégis, valami hátrány éri az elszenvedőt. Nem feltétlenül nőt. Lehet így diszkriminálni mást is, de a a közbeszédben, a mindennapi életben a nőkkel szemben gyakorolják. Nem mindenhol, nem állandóan, de annyira elfogadott, hogy fel sem tűnik. Azt szerettem volna a példámmal alátámasztani, hogy ilyen piszlicsáré apróság is lehet a diszkrimináció előszobája, megnyilvánulása. NEM a keresztnéven szólítás, NEM a közvetlen hangnem, NEM a titulus elhagyása, csak és kizárólag az azonos közegben ELTÉRŐ alkalmazása.
Amúgy figyeltetek? Még az eredeti példámban is szándékosan! nem a tipikus sztereotíp nemeket használtam. Jaaa, nem figyeltetek. Annyi jött át, hogy nem bírom a becézést meg a keresztnevet… Vazze…
Ez az egymásnak megadott tisztelet kifejezése, ott, ahol ez számít és használják. Ha teljesen természetes, hogy egy férfi osztályvezető úr, egy nő pedig Valika, akkor az értékítélet is nyilvánvaló, ami megszólítás mögött rejlik.
Ismét felhívnám a figyelmet a hangsúlyokra: Ott, ahol ez számít és használják! Tehát nem multinacionális környzetben, ahol mindenki tegeződik. Nem úgy, hogy egyes embert zavar-e, csak ott és úgy, ahol ennek a formalitásnak teret adnak és konszenzusos alapon el is fogadják. A példában említett minisztériumi környezett épp ilyen.
A példa egyébként megfordított nemi megkülönböztetéssel is ugyanolyan érvényes, mint ahogyan ezt igyekeztem érzékeltetni. Tehát az eljárásnál nem a nem a lényeg, hanem maga az eljárás. A nemi preferencia ott kap gellert, hogy ezt számottevő arányban a nők “hátrányára” alkalmazzák a közbeszédben.
És, mint igyekeztem kifejteni, de az értelme sajna elsikkadt, igazán nem a szóhasználat bántó – ki a faszt érdekel, hogy hogyan becéznek egy meetingen??? – hanem a mögöttes tartalom. Már a megszólításban kifejezik, ki mennyit ér. Ha a melletted ülő osztályvezető asszony, Te meg Pistike vagy, hiába ugyanaz van a névjegyeden, akkor te kimondatlanul kevesebbet érsz. Ha ez általános – pl. a férfiakat keresztnéven szólítják, a nőket tituluson egy azonos környezetben, ott megkülönböztetés van. Ez ott, pillanatnyilag nem sokat jelent. Nagyjából semmit. De hosszú távon meghatározza a résztvevők viszonyulását. Pistike akkor sem olyan nagy szám, mint az osztályvezető asszony, ha a feje tetejére áll. És igaz ez fordítva.
Mit akarok ezzel az egésszel? Hogy a megkülönböztetés, az egyenlőtlenség nem mindig ott van, ahol keressük. Nem mindig a törvényekben, jogszabályokban, objektív tényekben. Néha ott, ahol nem is gondolnánk, a mindennapi érintkezésben, a szóhasználatban, a rejtett gesztusokban. Mélyebben, mint sejtenénk.
Sokszor a nickem miatt (ami egyébként marhára dacból van :-P) összemossátok és a fejemre olvassátok az összes radikális feminista elvárást. Anno egy hosszú vitában el is mondtam, hogy pl. a kvótázással nem is minden területen értek egyet, mert ha a nők elfogadottsága a mindennapi életben eljut az egyenlőhöz, nem lesz gond a vezetői helyekkel a magánszférában. Győzzön a verseny és a jobb. Ez alól kivételnek tartom a politikát a mai Magyarországon, ez tény. De véleményem szerint a fenti egyszerű példa mögött megbúvó mély előítéletesség felszínre hozása és kibeszélése már egy hatalmas előrelépés lenne.
De közben persze marha csalódott is vagyok, mert a többségnek az jött le az egészből, hogy én meg vagyok sértődve, ha a keresztnevemen szólítanak. :-P
Pontosan értettük, miről írsz, csak nem ezt tartjuk a világ legnagyobb problémájának, és főként nem döntő érvnek a feminizmus szükséges mivolta mellett. Tényleg tahóság és tiszteletlenség, de ahogy Adam is írta, ha ‘osztályvezető asszony’ és ‘Pista’ lett volna, akkor meg a ‘férfiak összekacsintása’ lett volna a probléma.
Szerintem ő sem a világ legnagyobb problémájának tartja. Nem is tudom, hogy jött ez nektek – már brandon is ezt a világlegnagyobbproblémája idétlenséget írta.
Ez a dolog mégcsak nem is feminista szarság, hanem egyszerű tahóság.
Attól tartok, most csak jól vitatkozni akartatok egyet valami apróságon.
Nem kell nekifutnod, mert az a különös helyzet állt elő, hogy nem érted, hogy én értem, amit írsz. Ha valaki megkérdezett volna, hogy libsifemcsinek mi a baja, akkor én is hasonlót írtam volna.(egyébként Alföldi hogyan jön ide?)
Amit már leírtam: az, amiről te írsz, az elfogadottság, csak egy kis része a feminizmusnak. Azért nem érted az érveinket, mert mi nem csak ezt látjuk a feminizmusból. Ha téged valaki megkérdezne, hogy mi a feminizmus, valószínűleg ezt felelnéd: “Egy olyan eszme, melynek célja a nők jogegyenlősége, illetve a társadalmi elfogadottságuk kiegyenlítése”
Nálad valószínűleg ezt jelenti. Nekünk teljesen mást.
“Tudom, ez apróság. De itt kezdődik. Ha előléptetésről, fizetésemelésről, vagy egy vitában az érvek elfogadásáról van szó, osztályvezető úr, asszony véleménye mindig nagyobb súlyú, mint Mancikáé, Terikéé vagy Pistié.”
És mi a túl bonyolult neked abban az elvben, hogy nem minden nő és férfi érdemli ki azt a tiszteletet, hogy az elismerő osztályvezető asszony / úr néven szólítsák? Azok lesznek mancikák, pistikék a szemükben, akik láthatólag nem bizonyítottak még. Ez nemtől független. Ez csak a te tévképzeted, hogy egy férfi pusztán a neme alapján tiszteletet kap. Egy átlagbélaként ugyanúgy nem kapnád meg a tisztelet férfiként sem. Ez van. És, még a nők is levegőnek néznének.
“Ha teljesen természetes, hogy egy férfi osztályvezető úr, egy nő pedig Valika, akkor az értékítélet is nyilvánvaló, ami megszólítás mögött rejlik.”
Nem természetes, hiába rugózol rajta. Nekem női főnököm van, de eszem ágában sincs letegezni. És nem látom, hogy ne kapná meg a tiszteletet. Habár. Igaz, hogy igencsak jó vezetői képességekkel rendelkezik, és toleráns, értelmes nő is, akivel lehet érvelni.
“A nemi preferencia ott kap gellert, hogy ezt számottevő arányban a nők “hátrányára” alkalmazzák a közbeszédben.”
A férfiak számára meg egyértelműen diszkriminatív törvényeket hoznak, amik GYAKORLATI hátrányt okoznak. Például. A férfi nem tud szülni, így hiába nincs leírva, hogy a támogatási rendszerből a férfiak kimaradnak, elég azt írni, hogy gyerektámogatás. Aztán. A nők általában gazdagabb férfit választanak, így nem kell leírni, hogy nőtartás, elég azt írni, hogy élettársi tartás, vagyonközösség, és máris a férfiak kárára törvénykeztünk. És akkor a svéd vagy francia ámokfutásokról még ne is beszéljünk, ahol az apasági tesztet is tiltani akarják, a férfi ügyfeleket büntetik, ha szexuális szolgáltatást vesznek igénybe, a svédeknél pedig már a nyíltan megfogalmazott külön férfiadó ötlete is felmerült. Mint látod, ezek sokkal húsba vágóbb, égetőbb problémák, minthogy a munkahelyeden esetleg más osztályvezetőkkel szemben nagyobb a tisztelet, mint veled szemben. Szerintem így is elég jól keresel, ha meg párkapcsolatba kerülsz, akkor csak még jobban fogsz élni, mert valószínűleg nem egy munkanélkülihez mész férjez. Nekünk viszont valóban komoly veszély, hogy öreg korunkra hajléktalanok leszünk, és az utcán fagyunk meg. Ugyanis. A hajléktalanok többsége 40-60 év közötti FÉRFIAK közül kerül ki. Mi nem választhatunk egy magunknál gazdagabb partnert, aki anyagi biztonságot nyújt. Minket kidobhatnak a saját munkánkkal évtizedeken át összespórolt lakásból, ha egy nő úgy akarja. Minket kötelezhetnek ez felül tartásdíj-fizetésre. Nekünk van az, hogy ingyen, a két szép szemünkért soha senki nem csinál semmit. Hanem mindenért fizetnünk kell. Ezen azért el kéne gondolkozni. Melyik a nagyobb baj, egy kis sértett női ego, ami gyakorlati hátrányt nem okoz, vagy az alamuszi egzisztenciális ellehetetlenítés, és törvényes kirablás, ami ma a fejlett európai civilizációban a férfiak ellen zajlik.
Én is ezt akartam írni, az utolsó bekezdésedben minden ott van. Sőt, brutálisabb dolgok is történnek.
“A férfiak számára meg egyértelműen diszkriminatív törvényeket hoznak, amik GYAKORLATI hátrányt okoznak.”
Éppen ilyen nyílt megkülönböztetések vannak például a Munka Törvénykönyvében is.
66. § (6) Az anya vagy a gyermekét egyedül nevelő apa munkaviszonyának felmondással történő megszüntetése esetén a gyermek hároméves koráig a (4)-(5) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni, ha a munkavállaló szülési vagy a gyermek gondozása céljából fizetés nélküli szabadságot (128. §) nem vesz igénybe
Amire hivatkozik az lényegében felmondási többletvédelem, no de a hangsúly az anyán és az egyedülálló apán van. A férfi csak akkor kerülhet ugyanolyan helyzetbe, ha egyedül neveli a gyermekét, ezzel szemben nőnél ez nem feltétel.
65. § 6) A (3) bekezdés c) pontban meghatározott védelem az anyát illeti meg, ha a fizetés nélküli szabadságot mindkét szülő igénybe veszi.
A 3. bekezdés c pontja a fizetés nélküli szabadságot igénybevevőt védi a felmondástól, ha igénybe veszi a munkavállaló,akkor nem mondhatnak fel neki ebben az időszakban. Igen ám, viszont ha mindkét szülő igénybeveszi, akkor csak a nőt illeti meg a védelem, a férfit kirúghatják.
Úgy érveltek ezek ellen a jogszabályok ellen, mintha a gyerekvállalás valami kizárólagos női kényelmi privilégium lenne…
Pedig van másik oldala is az éremnek. A kismamákat, kisgyerekes anyákat azért kell törvénnyel is védeni, mert – mint itt is leírták sokan – a munkaerőpiaci oldalon kiszolgáltatottabb helyzetben vannak, a munkaadók nem szeretik alkalmazni őket, vagy szeretnek gyorsan megszabadulni a “tehertől”. Holott jó anyám szavaival élve “b.ni is meg szűznek maradni is nem lehet egyszerre”. Ha akarják, hogy nőjön a születésszám, ne legyen oltári nagy a munkanélküliség és ne legyen sok, gyereket eltartani képtelen család, akkor muszáj a nők gyerekvállalási kedvét megőrizni valahogy.
Egyik jogszabály sem csak a nőknek kedvez, hanem a gyerek (mint férfi és nő közös projektje) anyjának. És neki is csak a fejlődésben leginkább szenzitív 3 éves korig.
A törvény alapvetően nem valamiért, hanem valami ellen tartalmazza ezeket a kikötéseket. Nem a nőt akarja segíteni, hanem csak azt akadályozza meg, hogy túlzottan kicsesszenek vele, túl nagyok legyenek a munkáltatói visszaélések.
Nézzük a tényeket. A gyermekszülés miatti munkáltatói visszaélések célpontja nagyon kevés esetben férfi. Nem hiszem, hogy számottevő lenne az olyan esetek száma, hogy egy férfit előrevennének a kirúgandók listáján, mert a felesége terhes. Viszont egy nővel ez gyakrabban előfordulhat. Ebből a szempontból veszélyeztetett, különösen a gyerek 3 éves koráig.
De egy nő nemcsak ebből a szempontból van hátrányban. 30-40 éves kor körül egy férfi ideális munkavállaló, egy ugyanilyen korú gyermektelen, vagy kisgyerekes nő potenciális kockázatként van kezelve.
Az a cseppet sem ortodox gondolatom támadt a kérdéssel kapcsolatban, hogy az egyenrangúságot ebben a kérdésben az hozná, ha növelnék az apák részvételét is a gyes, gyed során. Ha számottevően nagyobb arányúvá válna az apák szülés utáni otthoni szerepvállalása hivatalos formában is, akkor a munkakultúra részévé válna a gyerekvállalás, nem démonizálnák egyoldalúan a munkáltatók.
Ha számottevően nagyobb arányúvá válna az apák szülés utáni otthoni szerepvállalása hivatalos formában is, akkor a munkakultúra részévé válna a gyerekvállalás, nem démonizálnák egyoldalúan a munkáltatók.
Ugyanúgy démonizálnák a munkáltatók. Annyi lenne a “haszna”, hogy ezután a férfiakat is beáraznák. “Van felesége?”- ha igen, akkor kockázatos. Így aztán mindkét fél kockázatos lenne, két szék között a földre esnénk.
Annyi munkavállalót már nem lehet kockázatként kezelni, inkább szerintem a piac megtanulna alkalmazkodni ehhez a helyzethez és nem lenne észrevehető a hatása. Ahogyan meg is történik azokban az országokban, ahol ennek van kultúrája. Pl. a méltán nyomorgó Svájcban :-)
Mennyivel jobb ennél, hogy inkább fogadjuk el a mostani helyzetet és harcoljunk azért, hogy a nők vigyék továbbra is ezt a balhét. Mert ez így szép és hagyományos.
Ha fordítva lenne – a megszólítás…
Na mi lenne akkor?
– Tessék Pista, mi a véleményed?
– Osztályvezető Asszony, kérem ismertesse álláspontját.
Biztos hogy tetszene ez neked?
Tuti hogy ez se lenne jó, mint ahogy a van-e vagy nincs sapkája történet szól…
Mert nem azzal jönnél akkor, hogy na persze a fériak között hogy megy a bizalmaskodó, összekacsintós baráti bratyizás, míg a nőket meg kirekesztik ebből a rideg és hivataloskodó hozzáállásukkal?
Az föl sem merül benned, hogy esetleg épp te szoktál a nőkkel kivételező bratyizás kedvezményezettje lenni?
Diszkriminatív vagy, de még ebben sem logikusan következetes!
Magad se tudod hogy adott helyzetben mi a valódi gondod (mert igazi nincs), a lényeg csak hogy beleköss a másikba.
A már említett sapkás történet alapján.
Itt arról van szó, hogy idegen, hivatalos helyen, idegen embereket bunkóság a keresztneükön szólítani – főleg becézgetve -, bármilyen neműek is legyenek. És igen, roppant udvariatlan – és tán sértő is -, ha az egyik résztvevőnek megadják ezt a tiszteletet, a másiknak pedig nem.
Igen ez így igaz, de megér egy kört belegondolni, hogy valószínü fordított helyzetben is a nöelnyomást látná benne.
Szerintem nem.
Úgy érzem, túlreagáljátok őt.
Az egész onnan indult, hogy libsifemcsi már többször érvelt ezzel a keresztnevezéssel, illetve azzal, amit ez jelképez. Mi erre azt mondjuk, hogy igen, ez valóban bunkóság, de nem ok a feminizmusra. Sok bunkóság van a világban, mindegyik jelképez valamit, mindenkinek jut belőle.
Ti meg túlspiláztátok az egészet. Szerintem. Ha már én is meguntam, hogy ennyit rugóztok rajta… :o)))
Engem egyáltalán nem zavarna, ha egy ilyen szituációban a becézett keresztnevemen szólítana egy férfi, eszembe sem jutna, hogy most “szexistán diszkriminálnak”. :)
Azt viszont megértem, hogy téged zavar – szerintem szemrebbenés nélkül, kedvesen és nyugodtan “Gézázd vissza” az elnök-vezérigazgató urat, aztán figyeld a hatást… ;)
Szexista diszkriminációnak nem érezném, de oltári tahóságnak tartom.
Amíg fiatal voltam, még úgy-ahogy megértettem. De jóideje már igen rondán nézek, ha becézgetnek. Hogy a keresztnevemen szólítanak, az ebben a közegben megszokott, meg ugye engem elég nehéz máshogy szólítani… max. asszonyom. :o)
Az ötlet nagyon jó! :o))) Gézuka… :o)))))
Én nem próbálom ki, mert még komolyan veszik néhányan… Ha pl. úgy szólítom, hogy Janikám, még félreért és háríthatok. ;o)
Persze, szituációfüggő is a megszólítás, azon túl, hogy milyen kapcsolatban vannak egymással a felek.
Nem is Gézukára gondoltam, simán csak Gézára. :)
Igen. szituáció és kapcsolatfüggő. De épp egy adott szituációból indultunk ki, ahol bunkóság volt az idegen nőket a keresztnevükön – becézve – szólítani.
Na akkor lezárásként :) : teljesen ismeretlen, idegen nőt, férfit nem becézgetünk sem négyszemközt, sem mások előtt; ezt mondani sem kéne, annyira evidens, de sajnos vannak tahók, akik miatt erről is szólni kell.
Ja, amúgy meg is fordult a fejemben. De konkrétan tudtam, hogy ugyanez a főov. egy héttel azelőtt hazament egy 600 fős konferenciáról, mert nem VIP badge-et nyomtattak neki a szervezők. Ellenben kb. 2 mrd. éves költségvetésről dönt. Szóval a főnökeim oldaláról nem ír jót az álmoskönyv, ha összebalhézok vele :-D Nevezz megalkuvónak, üss, üss :-D
Elhiheted, mi csak örülnénk, ha a legsúlyosabb problémánk az lenne férfiként, hogy a keresztnevünkön szólítottak. Ilyeneken, a lepasizáson, meg a férfiellenes szexista vicceken már fenn sem akadunk, sőt, röhögünk rajtuk a nőkkel együtt, annyira természetesnek vesszük.
Ha ennyi lenne a legnagyobb probléma, valószínűleg nem is létezne ez az oldal.
Visszatérve még a “pistikézésre” ha az osztályvezető úr egy idétlen viselkedésű vigyori, üresfejű akaratgyenge pistike, akkor valószínűleg úgy fogják szólítani, hiába van himbilimbije. Ha meg tett már le valamit az asztalra, és önmagában is egy erős egyéniségű, értelmes, határozott fellépésű személyiség, akkor gizike is osztályvezető asszonynak lesz szólítva.
De abban igaza van hgyi-nek, hogy hivatalos környezetben nem való valakit a keresztnevén szólítani, hanem kijár neki a tisztelet, formalitás nemétől függetlenül.
A kvótás témádra visszatérve, most nézzük női szempontból (mert téged úgyis csak az érdekel). Tegyük fel. Te saját tehetségeddel, hozzáértéseddel és szorgalmaddal értél el pozíciót. Arra panaszkodsz, hogy nincs tisztelet, mert kevés ott a nő. Ha kvótanőkkel felhígítanák a pozíciódat, akkor annak mi lenne az eredménye szerinted?
Első alkalommal lekvótanőznének, annak ellenére, hogy te nem is úgy kerültél oda.
Ezzel pont ellentétes hatást lehet elérni, mint ami a célotok. A tiszteletet, elismerést KI KELL ÉRDEMELNI, nem lehet kikényszeríteni.
A kvótázással pont azt a nézetet lehetne erősíteni az emberekben, hogy a nők gyengébbek, butábbak, alkalmatlanabbak. Azért kell velük kivételezni, könnyebb feltételeket adni nekik.
Ami az oldalt illeti, itt különböző emberek vannak, és mindenkinek van saját véleménye, amit leírhat.
Csak a szélsőségesen nő vagy férfiellenes viselkedést moderálják, a többit nem.
Tudom, hogy ez pl egy Nőkert után elég szokatlan neked, hogy itt nem csak egyféle sablonszövegek vannak, és nem mindenki csak egymást erősítve tapsol, hanem különböző vélemények vannak egymás mellett jelen.
Ha jobban belegondolunk, a feminizmus lényege a mélységes önzés: az életben mindenkinek megvan a maga baja és a maga öröme, joga és kötelessége, ami alapvetően mindig is egyensúlyban volt. A feminizmus alapelve, hogy a nőknek járó jogok és kedvezmények természetesek, de a legkisebb hátrány és kötelezettség miatt is addig kell nyígni, amíg el nem törlik azt.
Te most azzal akarod legitimizálni a nálatok is jelenlévő szélsőséget, hogy engem is hagytok szóhoz jutni?
Ha nem tűnt volna fel, te magad vagy az egyik szélsőség. Az összes szar feminista klisét felvonultattad már itt, tényleg azt hiszed, soha nem hallottuk még ezeket? Tényleg azt hiszed, hogy ha egy farkast báránybőrbe bújtatsz, akkor báránynak nézzük? De tudod mit? Akkor is becsülendő, hogy ki mersz állni a vélt igazad mellett, és nem gondolom, hogy emiatt el kellene hallgattatni. Nálunk mind a két szélsőség jelen van (meg a mérsékeltebb hangok is), mert az olvasó vélhetően nem hülye, és el tudja dönteni, kinek adjon igazat.
Gondolkodj már el azon, vajon miért nem vállalják fel a vitát akár itt, akár ott. Én tudom a választ, de jó lenne, ha magadtól is rájönnél.
Magyarul csak képzeltem, hogy van esélyem valódi vitára. Igazából bármit írok, csesszem meg, hisz alapból nem lehet igazam, csak vélt igazam. A válaszok a hozzászólásaimra igazából nem is válaszok, csak a meglévő saját álláspontotok megerősítése, mivel a hozzászólásaimnak értelemszerűen nem lehet valóságtartalma. A valódi párbeszédre való hajlandóságot viszont statisztikailag kiválóan alátámasztja, hogy a nickem még él.
A végén még valóban radikális feministát csináltok belőlem.
Igazából bármit írok, csesszem meg, hisz alapból nem lehet igazam, csak vélt igazam. A válaszok a hozzászólásaimra igazából nem is válaszok, csak a meglévő saját álláspontotok megerősítése, mivel a hozzászólásaimnak értelemszerűen nem lehet valóságtartalma.
Nem bármit, hanem olyan dolgokat, amiket már leírtak ezerszer, meg meg is cáfoltak ezerszer. Attól, hogy egy hazugságot kitartóan ismételgetnek, még nem lesz igaz. Hogy egy klasszikust idézzek: Ha észreveszed, hogy döglött lovon ülsz, szállj le róla :P
Ami meg a párbeszédet illeti, jó lenne ha magadba néznél, mert nem emlékszem olyanra, hogy valaha itt megfontoltad volna akármelyikünk érveit. Klasszikus kettős mérce megint, te nem nyújtod ezt nekünk, de rajtunk számon kéred.
Esetleg úgy gondoltad, mindegy mit írsz, automatice a lábad elé borulunk?
A kjt.-ben külön paragrafus szól arról, hogy kötetlen munkaidős kinevezésben egyszerűen nincs túlóra.
Ez nem így van, nekem volt kötetlen munkaidős állásom, ha azt akarták hogy plusz munkát csináljon valaki, kénytelenek voltak fizetni érte, különben egyszerűen nem lett volna megcsinálva. Tudod, van olyan hogy munkaszerződés, és a munkáltatónak nem csak jogai vannak.
Egy óvónő a közmegítélés szerint nem végez olyan értékű, nehézségű munkát, mint egy ács.
Mondjuk, mert az ácsok közül meghal pár minden évben, munkahelyi balesetben? Ez is benne van a bérében. Az óvodában mitől halsz meg, hozzád vágnak egy műanyag kisautót? Ha nem fizetik meg a különbséget, bizony nem lesz, aki vásárra vigye a bőrét, csak hogy neked legyen tető a fejed fölött.
Nekem meg most van kjt. kötetlen munkaidős kinevezésem. A munkahelyemen mintegy 3000 kollégámmal együtt, ha azt akarják, hogy pluszmunkát végezzünk, kiadják. Ha nem végezzük el, mehetünk, jön a helyünkre olyan, aki majd megcsinálja. Nincs munkaszerződés. Kinevezés van, meg kjt. Mivel az elrendelhető túlóra fogalma hiányzik, nincs miért pampogni sem. Sem nekem, sem több tízezernyi közalkalmazottnak.
Az óvónő csak 10-15 gyerek testi épségéért tartozik büntetőjogi felelősséggel, nem beszélve a testi, lelki, értelmi fejlődésükről. A tiédért is. Csak hogy a te gyereked is boldog és biztonságos környezetben legyen, amíg az apja tetőt tesz az én fejem fölé. Tudnál választani, hogy melyik a fontosabb?
Az óvónő csak 10-15 gyerek testi épségéért tartozik büntetőjogi felelősséggel, nem beszélve a testi, lelki, értelmi fejlődésükről.
Hagyd már, a kalocsai női börtön tele van hanyag, gyerekekkel rosszul bánó óvónőkkel.
Tudnál választani, hogy melyik a fontosabb?
Igen, egész simán tudok választani. Tudom, hogy a két munka közül melyik az, ami nélkülözhetetlen. Azt tudtad, hogy egy-egy nagyobb építkezésnél kalkulálnak azzal, hány ember fog meghalni ott? Általában egész jól eltalálják.
Mindegyik munka fontos, de mindegyikért csak annyit fizetnek, amennyiért azt elvállalják. Van hogy az óvónői állás elismerése bértáblázathoz kötött, de ha az nem tetszik, nem kell odamenni. Tessék akkor inkább pl. az irigyelt ács szakmát kitanulni és elismerésre méltóan művelni.
Itt a kulcs… “amennyiért azt elvállalják”. Saját érvet már nem merek előhozni, csak egy olyat, amit közületek hozott valaki: azok a szakmák nőiesednek el, ahol kevesebbet fizetnek, kisebb a megbecsülés.
The hermit: lehet, hogy nincs tele Kalocsa elővigyázatlan óvónőkkel, de pl. a most elkalandozott hároméves motoros miatt pár bölcsis gondozónénit előkapnak. Ha kiderül, hogy az egyik nem figyelt a kallantyúra, ő bizony sitten végzi.
Amúgy talán a meggyőződésünkből fakad, de én továbbra sem tudok különbséget tenni felelősség tekintetében az ács és az óvónő között. Ácsnak lenni veszélyesebb. Tény. Óvónőnek lenni meg nem életveszély, de oltári nagy hatással van a legsérülékenyebbre. Láttam már Afganisztánt megjárt katonát lefehéredni három kétévestől, pedig csak annyi volt a feladat, hogy tartsa őket 30 percig 10 négyzetméteren sérülés nélkül :-D
“Saját érvet már nem merek előhozni”
Miért is? Nem kell itt mártírkodni, nyugodtan előhozhatsz saját érvet, mi meg majd elmondjuk rá válaszul a miénket. Ez a vita lényege, nem? :-)
Ha kiderül, hogy az egyik nem figyelt a kallantyúra, ő bizony sitten végzi.ű
biztos hogy nem, legfeljebb kirúgják.
Óvónőnek lenni meg nem életveszély, de oltári nagy hatással van a legsérülékenyebbre.
Nincs számonkérés, ha csak vér nem folyik. Én pl megszívtam, mert olyan óvodába jártam, ahol az óvónők utálták a gyerekeket.
“Amúgy talán a meggyőződésünkből fakad, de én továbbra sem tudok különbséget tenni felelősség tekintetében az ács és az óvónő között. Ácsnak lenni veszélyesebb.”
Legyünk őszinték, sokkal nehezebb is. Te például valószínűleg nem tudnál ács lenni, mert nem rendelkezel az ehhez szükséges képességekkel. Mielőtt szexizmust kiáltanál, én sem. Hiába van fütyim. “Óvónők” viszont mindketten lehetnénk, mert ahhoz semmi képesség, vagy erő nem kell. Csak ott kell ülni, és figyelni kell a gyerekekre. Az más kérdés, hogy szerintem egy nő jobban tudja csinálni. Viszont a hangsúly azon van, hogy szinte akármelyik nő tudja ezt, mert többnyire ösztönösen szeretitek a gyerekeket. Ezért, ez nem túl értékes szakma. Amit csak kevesen tudnak megcsinálni, az értékesebb, mert nehezebb olyant találni, aki rendelkezik a megfelelő képességekkel és JÓL tudja csinálni. Így azt jobban megfizetik. Ezt tudhatnád közgazdaságtanból, hogy a kereslet kínálat szabja az árakat. Nincs ez másként a munkaerőpiacon sem. Ez független a nemtől, gendertől stb. Nő is kereshet nagyon jól, ha valami olyant tud, amit a többiek nem. Mert akkor az is ugyanúgy érték, amiért fizetnek.
Azért az se úgy van ám hogy az óvónő csak üldögél és csak vigyáz a gyerekekre.
Az óvodában is szinte iskolaihoz hasonló oktatási tervek, követendő módszertanok, tematikus foglalkozások vannak.
Komoly felelőssége van egy óvónőnek is, de tény hogy közvetlenül nehezen tetten érhető.
Egy ács munkája nyilván veszélyesebb és személy szerint is könnyebben fülön fogható ha pl. beszakad az a tető, mert elcseszte.
Az óvónő hibái nehezen utolérhetőek, ha pl. nem a legjobbat hozta ki a gyerekből, vagy egyenesen elhibázott valamit. Ki mondja meg egy rosszul sikerült érettséginél, mikor és hol, ki által csúsztak el a múltban az alapok, ha egyáltalán kimutatható hogy ilyesmiről lenne szó. Ez már közvetlenül az óvoda után, az első iskolai osztályban is csak nehezen lekövethető.
Elkövettem azt a hibát, hogy az ácsot hoztam példának… talán az autószerelőt kellett volna. Hisz mindkettő féltett kincsünkre vigyáz.
De nem is ez a lényeg. Igazából arról szólna a példa, hogy minden szakmához kellenek bizonyos képességek. Vannak férfiasnak tartott tulajdonságok: fizikai erő, nagy kockázatvállalási hajlandóság stb. Meg vannak nőiesnek tartottak is: monotónia tűrés, megosztott figyelem stb. Még mindig ott tartunk, hogy a hagyományosan férfiakhoz kötődő tulajdonságoknak nagyobb a munkaerőpiaci értéke is. Szívesebben fizetünk érte többet, elfogadjuk, hogy ezek többet is érnek. Ez is az egyik oka a wage gap-nek. Nem az egyetlen, de egyik.
Holott általában ezek a készségek nem csereszabatosak, nincs olyan, hogy óvónő bárkiből lehet, de ácsnak kizárólag születni lehet. Az egyiknek jó a mozgáskoordinációja és fizikailag erősebb, a másiknak meg erősebb az érzelmi stabilitása, jobban tud egyszerre több dologra figyelni.
a másiknak meg erősebb az érzelmi stabilitása, jobban tud egyszerre több dologra figyelni.
http://www.dailymail.co.uk/sciencetech/article-2223137/Men-ARE-better-multitasking-women-Swedish-researchers-claim.html
Mi az, hogy férfiasnak meg nőiesnek tartott? Férfias és nőies, pont. Ha valami az egyik nemre jellemző, azt szoktuk férfiasnak vagy nőiesnek nevezni. Most úgy érzem, nem árt kifejtenem, hogy ez nem jelent kizárólagosságot, egy nő is lehet remek autószerelő, de az autószerelés mégis csak férfias dolog, és férfi is lehet kiváló óvóbácsi, de attól még ez nőies szakma.
A munkaerőpiaci értékkel szerintem az a helyzet, hogy a piac elég pontosan beáraz. Takarítani, gyerekre vigyázni bárki tud, nehéz dolgokat emelni már kevesebben, CNC-t programozni még kevesebben, SAP-t buzerálni egész kevesen. És a másik dolog, hogy egy SAP-fejlesztő pár nap alatt megtanulhat gyerekekre felügyelni, de egy óvónőből évek alatt sem lesz SAP-mérnök.
Először be kéne bizonyítanod, hogy a wage gap mítosza nem mítosz, hanem valóságos dolog. Azt kellene bebizonyítanod konkrétan, hogy a nők pusztán nemük miatt kapnak kevesebbet, ugyanazért a munkáért. Az autószerelőt, vagy ácsot az óvónővel összehasonlítani értelmetlen már csak azért is, mert az egyik a piacról él, a másik meg nem. Tehát ha az autószerelő vagy ács szarul dolgozik, nem fog tudni megélni, nem fog munkát kapni. Ha átlagosan, akkor átlagos bért fog kapni, ha meg nagyon jól, akkor magas bért. Brandon már leírta, őket a piac árazza be. Az óvónőknél meg van bértábla, oszt jónapot.
Ezen úgy lehetne változtatni, ha lennének olcsó, átlagos, meg nagyon drága óvodák, és nem az állam fizetné az óvónőket.
Az óvónőket az állam fizeti… az értéket közvetett módon a társadalom lövi be. Jó mélyre, pillanatnyilag.
Mondjuk, aki úgy gondolja, hogy gyerekre vigyázni bárki tud, annak csak azért nem kívánom, hogy gondozza a gyerekét a sarki fűszeres az oviban, mert a gyereknek nem kívánnék rosszat semmiképp :-P
A wage gap létezik, nem mítosz. A különbség oka azonban valószínűleg nem egy, hanem több dolog egyszerre. Ebből az egyik a csak a nemi diszkrimináció. Attól, hogy nem mindegyik ok vezethető vissza a nemi megkülönböztetésre, még nem állíthatjuk, hogy ennek egyáltalán nincsen szerepe benne.
A wage gap létezik, nem mítosz.
Én nem hiszem, és nem bizonyíték, hogy te állítod.
Én sem hiszem, a ‘wage gap’ az egyik legsunyibb feminista hazugság, csak már annyit hajtogatták, hogy felnőtt egy agymosott nemzedék, akik ezt ténynek kezelik. Én pedig még mindig csak azt kérdezem csendesen, hogy ha egy nő valóban ugyanazt a munkát végzi el kevesebb pénzért, akkor miért vesz fel bárki is férfiakat?
A wage gap létezik, nem mítosz.
Ezek nem magyar adatok, de Amerikában ugyanúgy megy a wage gap állandó emlegetése.
– a nemzet vagyonának 60%-a nők kezében van(pedig azonos számú férfi él).
– a következő 4 évben a megszerzett vagyonok 94%-át nők fogják megszerezni.
– a számítógépek 66%-át nők vásárolják
– az autók 65%-át nők vásárolják
Nehéz szitu… belinkelhetnék egy rakás statisztikát, de mindegyikre az lesz a válaszod, hogy feminista kreálmány, konteo stb. De fordítsuk meg. Van olyan statisztika, amivel kimutatták, hogy nem létezik?
Adam, ilyeneket én is tudok… A Föld lakosságának 50%-a nő, mégis a legszegényebbek között 70% az arányuk. Az összes ledolgozott óra 2/3-át nők dolgozzák le, amiért övék az összes bevétel 10%-a.
Attól, hogy az amcsi nők elhúztak, a világ többi része meg kullog utánuk, a mi lokális problémáink nem változnak.
Te tényleg minden feminista mantrát előhozol itt? Örömhírrel szolgálhatok: ezek holmi feminista jelszavakból avanzsáltak ENSZ-kiadványok mottóivá, de természetesen semmi alapjuk. Részletes történet: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=91589517&t=9165170
Maestro, ez csak annyi, hogy az egyik számsor a feminizmust akarja eladni, míg a másik számsor a nőknek akar eladni sok mindent. (Adam statisztikáinak nagy része egy női marketingről szóló könyvből van, leszámítva a következő 4 év amerikai bevételének nők által megszerzendő 94 %-át, azt nem tudom, honnan van, de már értem, miért olyan szomorú újabban Obama :-P)
Adam statisztikáinak nagy része egy női marketingről szóló könyvből van
Nem tudom, hogy milyen könyvről beszélsz, én ezt több forrásból szedtem össze(ez persze nem azt jelenti, hogy ők nem onnan szedték). Az, hogy a pénz 60%-a a nők kezében van, biztosan nem ilyen könyvből van. És ez az adat elég különös.
És a nő, akinek az életben semmi egyéb célja nincs, mint a vágy tárgyának, szexuális segédeszköznek lenni, végül itt köt ki:
http://www.youtube.com/watch?v=3EJ_UBgjpW0
komolyan, ez a kommentfolyam is már burjánzik, mint a rák, ha napi szinten nem olvas itt az ember, akkor már semmi kedv nem marad az egészet kibogozni…
Igen, könnyű lemaradni. :) Jó lenne egy “Mai hozzászólások” gomb, ezért pár hónapja megkérdeztem Admint a lehetőségekről:
http://www.ferfihang.hu/2013/09/04/a-ferfihang/#comment-16419
Ez most komoly? Te állítasz valamit, és én bizonyítsak? Klasszikus értelemben van wage gap, ha csak a kifejezés értelmét nézem. Azt nem hiszem el, hogy mindez nemi alapon létezne.
Ha nem jól teszed fel a kérdést, nem is kaphatsz jó választ. A Wage gap kifejezést olyanok találták ki, akik már eleve rosszul tették fel a kérdést (hogy mennyire szándékosan, azt hagyjuk).
Mondom, nincsen wage gap, legalábbis Amerikában. Itt ez a cikk: http://www.huffingtonpost.com/christina-hoff-sommers/wage-gap_b_2073804.html
Ebben azt írják, hogy azért van kisebb eltérés, mert a nők kevesebbet dolgoznak. Egyébként órabérben nincs nagy eltérés, elhanyagolható. Rendben, ez Amerika, de Magyarországon is hasonló lehet a helyzet.
Sőt, bizonyos esetekben többet keres!
For men and women who work 30 to 34 hours a week, women make more, 109% of men’s earnings.
Nem is az a gond, hogy Amerika, hanem az, hogy diploma után egy évvel nézelődik a tanulmány. Persze más az amcsi oktatási rendszer, de mégis diplomáról beszélünk, no meg nagyon fiatal munkavállalókról. Az egészen összetett wage gap problémának egyetlen részletét vizsgálták.
És még csak nem is azt írják, hogy a nők kevesebbet dolgoznak, hanem azt, hogy a wage gap kialakulásában a nők munkaerőpiaci választásai a meghatározók, a saját döntéseiknek köszönhetik a nagyobb részt, ha ezeket a torzításokat kiküszöbölik, akkor a különbség 6% körülire csökken.
Hasonló következtetéseket vontak le egy magyar konferencián… http://karrier-tanacsok.monster.hu/karrierepites/oktatas-es-kepzes/noi-kereset-ebert/article.aspx
Összetett kérdés, rengeteg tényező befolyásolja, és továbbra is kitartok amellett, hogy egy része összefüggésbe hozható a nemi diszkriminációval. Ha csak azért, mert más része meg nem, nem kezdjük negligálni az egész kérdést, akkor lehetne eredményeket elérni, ami hosszú távon összességében jót tenne a családoknak, mindenkinek.
Na látod, 6% különbség már önmagában a havi 2-3 nehéz napon lecsökkent teljesítménnyel is megmagyarázható. Mondom én, hogy szépen kiderül, a bérek abszolút a valós piaci értéket és kockázatokat tükrözik, nem is lehetne másképp (hiszen akkor senki sem venne fel férfiakat, ugyebár…)
Amit meg mégsem, azért meg ne is nyígjanak a nők, mert azt a munkaadók elköltik a havi vérzés miatt megnövekedett vízdíjra és wc-papír számlára :-P
Viszont az elején meg azt magyarázzák, hogy ugyanabba a kategóriába teszik a könyvtárost és a közgazdászt.
belinkelhetnék egy rakás statisztikát, de mindegyikre az lesz a válaszod, hogy feminista kreálmány, konteo stb.
Ezt nem nekem írtad, de válaszolok. Azért nem bízunk a feministák által publikált tanulmányokban, statisztikákban, mert olyanokat képesek állítani, hogy az EU-ban dolgozó nők 50%-át(!) zaklatták a munkahelyén, az amerikai középiskolások 83%-át(!) zaklatták az iskolában, a brit nőknek pedig a 10%-át erőszakolták már meg(ez 3 millió nőt jelent). Remélem te sem gondolod, hogy ezek a statisztikák a valóságot tükrözik. Pedig ilyenből naponta többet is közreadnak. A feministák már olyan messzire mentek Amerikában, hogy legutóbb egy 6 éves gyereket függesztettek fel, mert megpuszilt egy lányt: http://index.hu/kulfold/2013/12/11/szexualis_zaklatassal_gyanusitjak_a_kisfiut/
A feministáknak az a terve, hogy az is erőszaknak minősüljön, ha egy fiú egy szobában tartózkodik egy részeg lánnyal. Így könnyű feltornázni a statisztikákat. A számokat a kívánt eredményhez igazítják többnyire, ezért jönnek ki ilyen irreális százalékok. Mi pedig ezért nem hiszünk nekik.
Vagy ugye hogy hány nőt bántalmaznak. Tavaly ez még minden ötödik volt, és már akkor élcelődtünk azon, hogy ebből hamarosan minden negyedik, és minden harmadik lesz. És így is történt! Ha egy hazugságukra nem elég nagy a nép felhördülése (mert körülnéznek a világban és nem azt látják), akkor a feministák automatikusan emelik a tétet, még nagyobbat hazudnak, hátha abból már címlapsztori lesz. Lásd itt a ‘Minden ötödik‘ c. cikk kommentjeit.
Nem könnyű olyan kutatási forrást találni akár a wage gap, akár a csbe területén, aminek a forrása talán mindenki számára elfogadható, de teszek egy kísérletet. TÁRKI és MTA még átcsúszik valahogy a szűrőn?
http://www.matud.iif.hu/07dec/13.html
http://www.tarsadalomkutatas.hu/termek.php?termek=TPUBL-A-938
http://www.tarsadalomkutatas.hu/kkk.php?TPUBL-A-938/publikaciok/tpubl_a_938.pdf
A csbe még nehezebb téma, de itt is van pár érdekes és főként hazai információ.
http://www.szazadveg.hu/files/kiadoarchivum/tothoszerk.doc
hihi… ezt utálták a feminista szervezetek, hátha ez jó pont :-) http://magyarnarancs.hu/belpol/az_eroszak_ferfibiznisz_-_virag_gyorgy_pszichologus_a_csaladon_beluli_eroszakrol-65032
A cikkekben az a közös, hogy egyik oldal számára sem próbálják kisajátítani a témát. A nők elleni erőszak attól még létező, valós és javításra váró probléma, hogy maguk a nők is követnek el kimutatható erőszakos tetteket, vagy férfiak is vannak a csbe áldozatai között. De pusztán utóbbi hangoztatásával nem lehet a problémát semmisnek nyilvánítani. Ugyanez vonatkozik a wage gap-re is.
Pl. rendkívül elgondolkodtató néhány mondat, ami arra utal, hogy pl. a születésszám, szülési hajlandóság azokon a helyeken magasabb, ahol kiegyenlítettebb a nemek közötti munkamegosztás, kisebbek a különbségek. Lehet abban némi igazság, hogy a nők, ha más már nem jut az eszükbe, a méhükkel is tudnak szavazni.
De pusztán utóbbi hangoztatásával nem lehet a problémát semmisnek nyilvánítani.
Ez vitathatatlan. De az előbbi hangoztatásával sem. Az a baj, hogy jelenleg azt halljuk, hogy minden férfi egy potenciális erőszakoló, a nők pedig ártatlan angyalok.
A családon belüli molesztálások, erőszak stb. áldozatainak nemi aránya megegyezik(tehát nem igaz, hogy kizárólag a lányok az áldozatok). Az elkövetők között pedig több a nő(53,6%). Ok, ez nem Magyarország, de akkor is beszédes: http://www.safehorizon.org/index/what-we-do-2/child-abuse–incest-55/child-abuse-statistics–facts-304.html
Pl. rendkívül elgondolkodtató néhány mondat, ami arra utal, hogy pl. a születésszám, szülési hajlandóság azokon a helyeken magasabb, ahol kiegyenlítettebb a nemek közötti munkamegosztás, kisebbek a különbségek.
Erre csak ellenpéldákat tudok mondani. Itt nem ellenérvelni akarok, de most komolyan: én csak az ellenkezőjéről tudok példát mondani.
Ahogy pl. gazdaságban is: főleg azok az országok fejlődnek jól, ahol kevesebb a nő a vállalatok vezetői között. Mielőtt megkapnám tőled: nem baj, ha nők is vannak ott, csak nem kellene erőltetni ezt a “női szemléletmód”-dolgot.
Ez ugyanolyan, mint az, hogy a házimunka megosztása stabilitást hoz a társadalomba. Pedig még a norvégok is az ellenkezőjét mondják. http://www.businessinsider.com/couples-who-share-the-housework-are-actually-more-likely-to-get-divorced-2012-9
Csak néhány pontosítás: az első cikk esetében a családon belül molesztált kisgyermek áldozatok nemi aránya egyezik meg (pl. az általam linkelt hazai kutatások szerint itthon a fiúk aránya kétharmad), az elkövető felnőttek között több a nő. Vélhetően azért, mert többet is vannak a gyerekekkel.
Az a baj, hogy lehet, hogy te azt hallod, hogy a nők ártatlan angyalok, de ez valami fülcsengés dolog lehet, vagy a rádió szól nálad. A hsz-emben, amire reagáltál, nem említettem ilyet :-)
Csak küldtem pár hazai kutatást vitaanyagnak, amire visszaküldtél egy külföldit más témában :-)
A második linket sajnos nem tudom megnyitni… de én ezt találtam a témában:
http://nol.hu/belfold/20131028-a_csaladpolitika_mitoszai
Ahogy pl. gazdaságban is: főleg azok az országok fejlődnek jól, ahol kevesebb a nő a vállalatok vezetői között.
Izé… melyik országban van több nő a vállalatok vezetői között? Eddig csak olyan statisztikákat láttam, hogy általánosságban több a férfi vezető mindenhol. Mely országokra célzol?
A hsz-emben, amire reagáltál, nem említettem ilyet :-)
Nem is a te hozzászólásodra írtam. Viszont mindenhol ezt hallani. Ha megkérdeznél valakit, akkor valószínűleg azt mondaná, hogy a férfi áldozatok aránya olyan 1-2 százalék lehet. Hozzátenném, hogy a feminista magyarázat szerint csak azért létezhetnek férfi áldozatok, mert elhanyagolják feleségüket stb. Tehát ilyenkor is a férfiak a hibásak.
Az első linket csak azért küldtem, mert -bár itthon szerencsére még nincs ilyen-, de angolszász országokban már rendesen megy a “minden férfi pedofil”-hisztizés. A témában ezt olvasd el: http://www.ferfihang.hu/2012/03/26/a-feminizmus-kezzelfoghato-eredmenyei/
Emlékeztetőül: ezt nem mi írtuk, ott van a forrás.
Csak küldtem pár hazai kutatást vitaanyagnak, amire visszaküldtél egy külföldit más témában
A linkekre holnap válaszolok.
Izé… melyik országban van több nő a vállalatok vezetői között? Eddig csak olyan statisztikákat láttam, hogy általánosságban több a férfi vezető mindenhol. Mely országokra célzol?
Rosszul fogalmaztam. Nem úgy értettem, hogy 50% alatti, hanem úgy, hogy minél kevesebb.
Folyamatosan azt hallani, hogy több nő kellene politikusnak, több nő kellene a vállalatokba, mert így jobban működne az ország stb. Te is azt írtad a hozzászólásaidban, hogy nem csupán a nők létszámát kellene növelni, hanem a nőies szemléletmódot.
Ha azonban megnézem az IMF listáját, akkor a feltörekvő országok között kizárólag patriarchális nemzeteket látok. Nők aránya:
India- 5,8%
Malajzia- 8,7%
Szingapúr- 7,9%
Dél-Korea – 2,4%
Japán(bár nem feltörekvő ország, azért beteszem)- 2%
Látható, hogy azoknak az országoknak megy most jól, ahol erős patriarchális vállalati kultúra van. Koreához még hozzátenném, hogy őket nagyon megviselte a háború. Kevesen tudják, hogy 1968-ban Etiópia(!) küldött nekik segélyt. Most pedig ott vannak a Top10-ben. Pedig akkor még 0% volt a nők aránya. Nyugaton most egyre inkább divatba jön az ázsiai üzleti kultúra elsajátítása, ami mindent tükröz, csak nem a női szemléletmódot. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a nők lehúzzák a gazdaságot(amúgy Amerikában sajnos lehúzzák, csak máshogy). Az viszont kétségtelen, hogy a szokásos érvek, miszerint a női vezetők segítenének a gazdaságon, inkább fikciók.
Erre majd én is holnap reagálok, no de azért ez kicsit erős! Feministának Indiát hozni pozitív példaként… kicsit olyan, mint talpig vörös nagyestélyiben menni a bikafuttatásra :-D
Izé… melyik országban van több nő a vállalatok vezetői között? Eddig csak olyan statisztikákat láttam, hogy általánosságban több a férfi vezető mindenhol. Mely országokra célzol?
Nagyon aljas dolog így vitatkozni, csak szólok. Mivel nem gondollak hülyének, ezért nem tudom ezt máshogy értelmezni, mint hogy szándékosan félreérted a mondatot, és olyasmivel vitatkozol, amit senki nem írt—> ez szemét trollkodás csak.
No mindegy, ha mégis értelmezési probléma lenne: Az egyik országban x nő van a vállalatok vezetésében, a másikban x-1, tehát egymáshoz vannak viszonyítva, nem a férfiak arányához.
“A cikkekben az a közös, hogy egyik oldal számára sem próbálják kisajátítani a témát. A nők elleni erőszak attól még létező, valós és javításra váró probléma, hogy maguk a nők is követnek el kimutatható erőszakos tetteket, vagy férfiak is vannak a csbe áldozatai között.”
Így van. Csupán az a probléma, hogy a családon belüli erőszak, mint a nőket ért erőszak, bántalmazás merül fel. A többit maximum fél mondattal elintézettnek tekintik. Gyakorlatilag úgy kommunikálják, hogy csak azt hallja meg mindenki, hogy a családon belüli erőszak a nőkkel szembeni erőszak.
“De pusztán utóbbi hangoztatásával nem lehet a problémát semmisnek nyilvánítani.”
De pusztán az előbbi csaknem kizárólagos hangoztatásával sem lehet ezt a problémát kezelni. És itt az ellentét gyökere.
Nem könnyű olyan kutatási forrást találni akár a wage gap, akár a csbe területén, aminek a forrása talán mindenki számára elfogadható, de teszek egy kísérletet. TÁRKI és MTA még átcsúszik valahogy a szűrőn?
Szerintem tökéletesen mindegy, ki teszi fel rosszul a kérdést.
“TÁRKI és MTA még átcsúszik valahogy a szűrőn?”
Érdekes források azok, amik nem közlik le, hogy milyen metódussal számolták azokat a bizonyos “fizetési különbségeket”. Akár úgy is mondhatnám, ezzel automatikusan bizonyítják a saját részrehajlásukat, vagyis értéktelenek. Egy valamirevaló, tudományos igényű anyag úgy kezdődik, hogy ezt vizsgáltuk, ezzel a metódussal, és ez lett az eredmény. Itt ennek híre-hamva sincs, egyik cikkben sem.
A fizetési különbségeket valójában össz férfi és női bértömegek között számolják, ami értelmetlenné teszi az egészet, ugyanis nem ugyanazért a munkáért jár különböző fizetés. Csakhát ha ezt lépten-nyomon az olvasók orrára kötnék, akkor a hülye is látná, hogy átverés az egész, ezért mélyen hallgatnak. Ez is árulkodó, csak máshogyan.
“rendkívül elgondolkodtató néhány mondat, ami arra utal, hogy pl. a születésszám, szülési hajlandóság azokon a helyeken magasabb, ahol kiegyenlítettebb a nemek közötti munkamegosztás, kisebbek a különbségek.”
Ez standard feminista hazugság, tizedszázalékok változásain feszengenek és a szőnyeg alá söprik, hogy a mélyegyenlő svédeknél a muzulmán bevándorlók hozzák a szaporulatot, nem az őslakosok.
Tudod hol magas a születésszám? Afrikában meg az araboknál. Lehet menni vizsgálni, náluk mennyire kiegyenlített a nemek közti munkamegosztás…
Szerk.: Így utólag látom, hogy te magad is elsütötted itt feljebb a tipikus femcsi hazugságot:
“az azonos munkakörben azonos bér a családoknál sem jönne rosszul”
Örvendezz, mert felvilágosítalak: a feminista “statisztikák” nem azonos munkakörre vonatkoznak. Azok a 10-20-30 százalékok, amiket mindenhol idézgettek, az összes nő fizetését hasonlítják az összes férfiéhez, és nem munkakörök szerint.
Deansdale: – pedig az Eurostat magyarázatot ad arra miért is nem szabad abszolút komolyan venni. Szó szerint idézem a 3. pdf-et. Kiemelések tőlem:
“Az EUROSTAT kiigazítatlan nemek szerinti kereseti arányokat közöl: a férfiak és a nők átlagos bruttó keresetét (órabérét) a férfiak átlagos bruttó keresetének százalékában adja meg. A bruttó keresetbe beleszámítják a túlóradíjat, de nem veszik tekintetbe a nem rendszeres jövedelmeket. Mivel az órabéreket hasonlítják össze, lehetőség van arra, hogy az EU-ban jelentős számban, részmunkaidőben dolgozókat is figyelembe vegyék. A bruttó bérrés indikátor a Structure of Earnings Survey [Felmérés a keresetek szerkezetérlő] (EC Regulation: 530/1999) alapján négyévente összegyűjtött adatokon alapszik. A közbenső időszakok adatai becsléseken alapszanak. A társadalmi nemek közötti kereseti rés mutató nyers mutató.
Magyarországon nem az órakeresetet, hanem a teljes munkaidőben foglalkoztatottak havi átlagkeresetét alkalmazzák a mutató kiszámításánál.
Az adatok forrása az egyéni kereseti felvétel, vonatkozási köre a legalább 5 főt foglalkoztató gazdasági szervezetekre, a kijelölt non-profit szervezetekre, s a költségvetési intézmények teljes körére terjed ki. Az adatfelvételt Magyarországon éves gyakorisággal készíti el a KSH.
Tehát: Az Eurostat beleszámolja az átlag férfibérbe a nyugaton dolgozó több tízezer építőipari munkást is, akiknek az euróban kapott fizetése, bőven a magyar átlag felett van. A külföldön dolgozók (bejelentett munkavállalók) tekintetében a férfiak abszolút felülprezentáltak a nőkkel szemben. A Baden-badenba, egyéb nyugat európai városokban “táncoló” tömeg a legritkább esetben vannak csak bejelentve, így ennek a több tízezer “hazánk lányának” a jövedelme csak megbecsülhető, de nem ellenőrizhető így fel sem használható, bár egyesek szerint évi milliárd eurós volument képviselnek.. Így torzulnak az arányok, ezért értékelhetetlen az Eurostat kimutatása. Továbbá az 5 fő alatti cégek nem is képezik a minta részét, míg a non-profit szervezetek, alapítványok alaptalanul nagy hányadot képviselnek. Mielőtt ez a “statisztika” elkészült, már adott volt egy különbség amit prezentálni kellett. Ez volt az utasítás. Kihozni valahogy azt a 20% körüli fizetésbeli különbséget, hogy aztán lehessen óbégatni a femiknek.
Eddig a lábjegyzetig már nem jutottam el :) Érdekes, hogy csak ilyen formában tájékoztatnak az alkalmazott módszerekről, és még így sem teljes körűen.
Egyébként a helyzet így még rosszabb, mint amiről beszéltem, mert pl. a túlórát is beveszik a számításba, abból pedig a férfiak egyértelműen többet vállalnak. A rohadt patriarchák több munkával több pénzt mernek keresni, ez felháborító! Persze ahhoz, hogy megtudd az igazságot, a lábjegyzeteket kell böngészned egy száraz pdf-ben – akik a sajtóban dobálóznak a témával, az ilyesmikről valahogy mindig mélyen hallgatnak.
http://www.forbes.com/sites/realspin/2012/04/16/its-time-that-we-end-the-equal-pay-myth/
ez csak egy cikk, de talán érdemes elolvasni
Egyébként ez érdekes téma, ezért ha valaki ellenállhatatlan vágyat érez, hogy cikket írjon belőle, annak nem állok az útjába.
Olvastam Helen Smith könyvét. A nő régebben feminista volt, most az antifeminizmust támogatja minden erejével. Ő leírta, hogy milyen sokba kerül az amerikai társadalomnak a nők “etetése”. Nem merem idézni, hogy miket ír az amerikai nőkről (khmmm…. “parasites of the welfare system”). Nagyon jól levezeti, hogy a feminizmus hogyan gátolja a válság megoldását, hogyan gyorsítja fel Amerika bukását stb. Például teljesen kimutatható, ahogy a pénz folyik át az amerikai dolgozó férfiaktól a kevesebbet dolgozó nőkhöz. A férfiak ezt nem tudják/nem akarják fizetni. Ezért még több adót vetnek ki, ami egy klasszikus öngerjesztő folyamatot idézett elő, és nem valószínű, hogy leáll.
Kedves Birsalma! Töröltem a burkoltan androfób, kilométer hosszú, személyes hangvételű kommentedet, amely arról szólt, hogy téged és nőismerőseidet milyen gyakran akartak megerőszakolni. Ez a hangvétel nem kívánatos ezen a lapon. Egyébként is több panasz érkezett az olvasóktól, hogy az indokolatlanul hosszú személyes történeteiddel zavarod a lapon folyó konstruktív beszélgetést. Sajnálattal tájékoztatlak, hogy amennyiben nem mérsékled magad és továbbra is ellehetetleníted a többi olvasó párbeszédét, akkor kénytelen leszek korlátozni a hozzászólási jogodat, vagy teljes egészében törölni a felhasználói nevedet.
Nagyon sok mindenről írtam. Az erőszakoláson kívül még sok másról is írtam, az a te ízlésvilágodat tükrözi, hogy épp ez ragadt meg benned a leginkább.
Miért nem mondjuk az a középiskolás fiú, aki megszelídült a vadságból?
Az is egy saját példa volt, de azon kívül egész országokról is szó esett a szövegemben.
És ezekből KÖVETKEZTETÉSEKET vontam le, ÁLTALÁNOS ÉRVÉNYŰ TANULSÁGOKAT, ha úgy tetszik, LELKI TÖRVÉNYSZERŰSÉGEKET írtam le.
A példák pedig mind MEGTÖRTÉNTEK, és ha megtörténtek, az téged miért bánt?
Ha közismert emberekről írok, azok “celebek”, magamról pedig ne merészeljek?
Miért zavarnak téged a példák? A cikkekben is sok példa van, például az amerikai kisfiú esete is egy példa volt, az maradhat, de amit én leírok, az tiltott?
Tudod, ha van egy ELMÉLETED, azt nem árt a VALÓSÁGGAL szembesíteni, erre jók a VALÓSÁGBÓL vett példák.
Nekem épp az a fura, ha valaki úgy ír a nőkről, hogy nincs is köze a nőkhöz; úgy ír a vallásról, hogy nincs köze Istenhez.
Az ilyen emberek vajon mit akarnak? És legfőképpen – hová jutnak, hol végzik?
Mind tudjuk, hol végzitek.
Nyílegyenesen futtok felé, senki sem tarthat vissza, nem hagyjátok visszatéríteni magatokat.
Pedig most kéne visszafordulni még.
http://www.youtube.com/watch?v=o0vvRuXBDSk
Ezt én sem értem, miért pont azt a kommentjét kellett törölni.
Mondjuk, az értelmetlensége, meg az offtopik jellege miatt? Sokadik kisregény-szerű kommentje volt, és a jóindulatú figyelmeztetésekre nem reagált. Tudod, mindig van egy utolsó csepp.
Annál fogyott el a cérna. Még így is vagy négyszer betette újra, ami minden más fórumon végleges kitiltást vonna maga után. De itt csak a szófosás mérséklésére kérte meg az admin.
És nem ez az első eset, hogy újra és újra betesz moderált hozzászólást.
Talán nem ismerte azt a részt a netikettből, hogy moderált hozzászólást nem piszkálunk, de nem is vette az adást – talán úgy hitte, véletlenül tűntek el hozzászólásai egymás után többször is.
És igen. Elfogyott a cérna. Pedig ritkaságszámba menően nagy a spulni.
Ha jól számolom akkor ez a második komolyabb figyelmeztetése. Már az Admin is elismerte, hogy ő egy feminista, egy báránybőrbe bújt farkas. Ez nekem már az első hozzászólásai alapján egyértelmű volt, de válaszul fel lett kérve egy cikk megírására.. Nem csak vele van probléma, hanem azokkal a tagokkal is, akik komolyan veszik a hülyeségeit, és reagálnak a kisregényekre, ezzel aláadva a lovat. Páran akik rájöttünk, hogy valójában kiknek is dolgozik, egy cseppet sem vesszük komolyan, ráadásul így nem áraszt el minket válaszul a saját ürülékével.
Nem ellenőrizhető, hogy a személyes történetmesélésedben szereplő példák valóban megtörténtek-e. Az sem ellenőrizhető, hogy a kollégiumi szobádba belopakodó fiúk valóban megakartak-e erőszakolni vagy csak egy szokásos diákcsínnyel akartak téged álmodban megtréfálni. Viszont olyan következtetéseket sugalmaz a kommented, mint a feminista gyűlöletblogok illogikus konyhapszichológiája. Épp elég helyen írják le napi rendszerességgel, hogy a férfiak között mennyire sok az erőszaktevő, ezen a helyen ezt burkolt formában sem teheted meg. Ismertek a statisztikák, hogy mennyire ritka bűncselekmény a nemi erőszak, valószínűtlen, hogy valakivel az életében oly sokszor fordulhat elő annak a kísérlete, ahogyan te sugalmazod. Ebben az esetben azért sem “enyhítő körülmény”, hogy ezt egy más kérdéseket is tárgyaló (újfent nagyon hosszú és személyes) komment elejére ültetted be, merthogy téged már a beszélgetőpartnereid és moderátorok is kértek arra több ízben, hogy tartsd be a korrekt párbeszéd elvárható minimumát; vitában ne érvelj ellenőrizhetetlen forrásból és ne áraszd el zavaróan hosszú és témaidegen kommentekkel a lapon zajló párbeszédeket, mert zavarod vele a többi hozzászólót. Igyekszünk mindenkinek teret biztosítani a párbeszédre, vitára, viszont kénytelenek vagyunk egyes egyéni megnyilvánulási módokat korlátozni az olvasók többségének érdekeit és általában a korrekt érvelés íratlan szabályait szem előtt tartva.