Több mint húsz esztendeje hallgatom, ahogy a modern vallástalan, vagy valláson kívüli ember megfogalmazza, hogy mit jelent számára a vallásokkal szembeni tolerancia. Csokorba szedtem innen-onnan, véleményekből, blogokból, elszólásokból, hogy akik amúgy nem vallásosak (de igazából vallásellenesek), milyen elvárásokat fogalmaznak meg a vallásokkal szemben, ha már be nem tilthatják őket. Persze értelmeztem is olykor a kijelentéseiket, vagy el is túloztam néhol, de még ebben sem vagyok olyan biztos – hogy ami karikatúrának tűnik, nem tűéles fotó-e a tablón:
“A hit az jó dolog, és én tisztelem is mások hitét, de csak addig, amíg az magánügy marad. Hihet bárki bármiben, ha az megmarad lakásának falai között. Jöjjenek össze titokban, ne zaklassanak másokat, ne hozzanak létre szervezeti keretet, ne legyenek papjaik, ne akarjanak téríteni, ne képviseljék fennhangon az értékrendjüket, ne akarják a világot befolyásolni! Egyáltalán, legyenek láthatatlanok, legfeljebb egy beszélgetés során, ha van rá érdeklődés, de akkor is csak ha rákérdeznek, meséljenek hitükről, színesítsék ezáltal is a társalgást! De ne ítéljenek meg senkit és semmit, mert ahhoz már nincsen joguk! A hitet tudom tisztelni, és jó is az, amíg nem beszél csodáról, feltámadásról, istenekről, mert ez mind irracionális és buta dolog. A hitet babonának tartom, amúgy nincs vele semmi bajom. Bezzeg a papokkal! Örülök, hogy vannak országok, ahol a pap sem járkálhat mindenféle reverendában az utcán, ők is legyenek csak láthatatlanok, ne irritáljanak a látványukkal! Milyen jó is lenne a papok nélküli vallás – még talán én is csatlakoznék egy ilyenhez, főleg, ha nem mondaná meg, hogy mi a helyes és mi nem, és nem írná elő nekem, hogyan éljek! De a hitet azt tisztelem, amíg nem kell hallanom, látnom, amíg nem nyilatkozik meg.”
Az a hit, amelyik megfelel ennek a követelménynek, önmagát sem veszi komolyan. Ez a hozzáállás nem kíván kevesebbet, mint hogy valaki meggyőződését, hitét, értékrendjét, csak nehogy “Nihilista” (valójában nem is nihilizmusról van szó, annál rosszabb, csak még nem alkottak rá kifejezést) Pistát zavarja, mint valami háziköntöst, csak otthon viselje. A vallás mint hobbi és szabadidős kikapcsolódás – ebben a formában alig különbözik a tenisztől, vagy a bélyeggyűjtéstől.
De mit árul el ez a felfogás arról, aki ezt képviseli?
Azt hozzátenném, hogy ezek az emberek a sátánban hisznek, csak nem tudnak róla. Valójában a mai átlagember gondolkodása megtalálható a sátán bibliájában. Sőt, azt hozzátenném, hogy már túl is jutottunk azon a ponton, tehát bizonyos szempontból a mai világ erkölcstelenebb.
A sátánizmus=ateizmus. Az ateisták azt mondják, hogy semmiben sem hisznek; viszont ezáltal a sátánban hisznek. Innen ered az ördögi kör kifejezés. Nem tudsz semmiben sem hinni, mert paradox módon a sátánban hiszel.
Kevesen tudják, de a feminizmus megtalálható a közel-keleti vallások mitológiájában. Bizonyos elméletek szerint a kígyó valójában feminista volt. Ráadásul ez már akkor is felmerült, mikor a feminizmus sehol sem volt. Ez azért elgondolkodtató.
Nem mennék olyan messzire, hogy sátánizmus=ateizmus, mert a sátánizmus mégiscsak egy aktív, célirányos valami. Nem lehet valaki sátánista, ha közben tagadja a Sátánt is. Valószínűleg te is inkább arra gondolsz, hogy közvetve őt szolgálja.
Az ateizmussal azonban nem ez az én bajom gondolkodó emberként (!!! tehát nem a hit és a vallás szemszögéből!!!):
az ateizmus abban az esetben, ha egzisztenciális döntés, méltányolható. Ha azt mondja, hogy “nem hiszek”, akkor őszinte és hiteles (a számomra). Ez eddig egy szubjektív döntés. Azonban onnantól kezdve, hogy önmagát “racionálisnak”, “haladónak”, “felvilágosultnak” tünteti fel, és érveket gyárt az ateizmusa mellett, és a hit ellen, onnantól hamisnak tartom, pontosabban isten nélküli hitnek. És itt csúszik el, hogy nem veszi észre, hogy az egyik hitet felcserélte egy másikkal, viszont abban a hiszemben él közben, hogy ő “objektív” és “ésszerű”. Szemben a hívővel (aki babonás, buta, megvezetett, maradi, stb……..)
Azt érzem a legabszurdabbnak az ateizmusban, hogy fogalmilag nem is létezhetne, ha az emberi gondolkodás nem hordozná eredendően önmagában az istenképzetet. Erre a tényre az etimológia és a szemantika is rávilágít: az a-teizmus egyértelműen a teizmus (istenhit) szó fosztóképzős alakja. Tehát az ateizmus csak egy következményesen létrejött gondolkodási irányzat.
Miközben a teizmus nyomán létrejött gondolkodási irányzatként egyetlen valódi értelme és célja az lehetne, hogy logikai úton cáfolja a teizmust, ebbéli törekvésében filozófiai szinten is kudarcot vallva valóban átlényegült önmaga is egyfajta érvek nélküli “vallásos hitté”. Aztán amikor az érvnélküliségnek a talaján mégis üldözni kezdi a vallást, megvetni, korlátozni, üldözni a vallásos embereket, akkor válik önmaga sokkal rosszabbá a teista gondolkodásnál. Az ateizmusnak ebben a formájában pedig mintha már tényleg lenne valami “sátáni”.
Érdemes lenne annak a szónak a mögöttes jelentését is kibontani, hogy “fanatikus”. Milyen esetekben használják ezt a hívő megjelölésére. Az is megérne egy misét, hogy stílszerű legyek! :D
Az az érdekes, hogy miközben politikával áthatott világban élünk, ahol tüntetések zajlanak valami ellen, vagy valami mellett, és irányzatok jönnek létre, hogy valamit engedélyezzenek, vagy éppen tiltsanak, szóval miközben ez politikailag elfogadható, addig a vallásnak, a hívő embernek be kellene fognia a száját. Különös ez a kettősség. Ismét stílszerűen: a kettős mérce. :)
Valójában az a bajom, hogy amikor a vallás, a hit aktivizmusa ellen szólal fel valaki, akkor nem tudom nem észrevenni, hogy ez csak ürügy, mert igazából maga a vallás zavarja. És pont ezt szúrja ki a sokféle ráhatás, propaganda és marketing közül, mint amit nem kellene…………….a hit legyen csak láthatatlan, mert neki nincs joga tüntetni, tiltakozni, követelni, akarni. Mindenki másnak igen.
Valószínűleg te is inkább arra gondolsz, hogy közvetve őt szolgálja.
Az egésznek ez a lényege. A sátán leszarja, hogy hisz-e benne valaki. Neki az a fontos, hogy Istenben ne higgyen. Így az ő céljait szolgálja, aki ateista.
A másik, hogy aki nem hisz Istenben, az általában magában hisz (nem feltétlenül, de ez a gyakoribb). Az egó felnyomása ugyancsak a sátánizmus eszköze. Mivel az ember száma a 6, ezért sokan úgy vélik, hogy a sátánizmus valójában az egónk felnagyobbítása.
Egyébként ez érdekes; valóban sok olyan ateista van, aki egy fanatikus hívő mentalitásával kezdi el védeni álláspontját.
Bár nem vagyok ateista, igencsak túlzónak tartom ezt az egyenlőségtételt. Lazán lesátánistázol kismillió embert a világon csak azért, mert nem hisz egy általad követett vallásban? Ha ezt nem nevezhetjük határtalan egoizmusnak, akkor semmit sem. Bezzeg indulatosan reagálsz (reagáltál) már akkor is ha valaki az egyházat támadta, mennyire lennél indulatos, ha valaki a hitedet ostoba babonagyűjteménynek nevezné, ami csak birkaterelgetésre jó?
Te is hiszel a sátánban! Ha hiszel istenben, akkor feltétlenül hinned kell a gonoszban is, ha hiszel az angyalokban, akkor hinned kell az ördögökben is. Ha elfogadod a bibliát, akkor, elfogadsz minden benne lévő tant is. Tudod, a GB. általi idézet tulajdonosa pont a hozzád hasonlók miatt gondolkodik úgy, ahogy gondolkodik.
Engem is zavar, hogy nem vallásos létemre a hívők folyamatosan, finom erőszakkal, belemásznak az életembe. A politikába, az oktatásba, a társadalmi életbe, szobrokkal, jelképekkel, stb. stb. Általában engem szoktak itt leliberálisozni, de valahogy senkinek sem tűnik fel, hogy a jelenlegi vallásszabadság szabályok és korlátok nélkülisége pont a lónak a másik oldala? Amikor már az egyént lassan semmi sem védi meg egyes vallásoktól? Ez nem szélsőségesen liberális?
Ez egy nagyon érdekes probléma. Probléma? Ellentmondás? Nézetkülönbség?
A vallásos ember (nem mind) azt mondja a hitetlenre, hogy a Sátánt szolgálja. A hitetlen, aki ugyan nem hisz a Sátánban, tehát valójában nem jelent számára semmit maga a fogalom, kikéri magának, hogy megbélyegezzék.
Ugyanakkor nem kerül értelmezésre, hogy mit jelent, mit jelképez a Sátán, és akár a kereszténység, akár az iszlám miért hordozza magában azt a képzetet, hogy a világon a jó és a rossz áll szembe egymással, és nincs középút.
Valójában ugyan én azt nagyon radikálisnak találom, hogy így besorolni az ateistákat a Sátán világába, de mivel ismerem a filozófiai hátterét, a logikáját ennek az ítéletnek, ezért nem tudom szigorúan nézni.
Addig, amíg a “sátánistákat” nem akarják megégetni, üldözni, amíg ez egy jelképes világértelmezés egyik állomása, addig talán belefér. Mondom ezt úgy, hogy már én is megkaptam ezt, és tudom, mit jelent egy vitában, ha rásütik valakire……….
Igazad van, szerintem sem kellene ilyen fekete-fehér világképet erőltetni. Nem szeretem a végleteket. De vannak olyanok, akik kizárólag így tudják megérteni a világot, ezt pedig ki is használják a vezetőik.
Azért szerintem a legtöbb ember, akár vallásos, akár nem vallásos, rendelkezik annyi vallási ismerettel, hogy a sátánizmus speciel egy igencsak negatív fogalom, egy erőteljesen becsmérlő, lenéző jelző, főleg egy vallásos szájából. Olyan, mintha azt mondaná, hogy aki nem ezt, meg ezt a vallást követi, az egy beteg agyú, bűnös, vérfertőző, hazudozó, gyilkos, tolvaj. Valamint olyanokra mondja, akik sem szóban, sem tettekben, nem bántották. Sőt, egyáltalán nem foglalkoznak a vallással.
Nem vagyok a kérdés szakértője, bár teológiát tanultam közéiskolában (nem hittant, teológiát), és foglalkoztam a vallásos gondolkozással kívülről és belülről egyaránt, de azért nagyon pontatlan leszek, mert annyit látok, hogy valójában nem érted a világképet.
“Ismét vivé őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok dicsőségét, És monda néki: Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem.” (Máté Evangéliuma) -Ebből arra szoktak következtetni, hogy ugye csak azt adhatom valakinek, ami az enyém, ami felett rendelkezem. Jézus maga is a világ fejedelmének nevezi a Sátánt………..(nem akarok teológiai vitát, csak illusztrálni szeretném a logikát, a látásmódot)
A mai, modern, fejlődésre, egyenlőségre épülő, relaitivista világ tulajdonképpen egy olyan világot épít, ami nem egyszerűen a vallásos ember szempontjából egy világ a sok közül, hanem egy negatív világ. És mielőtt azt gondolnád, hogy egy katolikus azért gondolja ezt, mert nem az Egyház uralkodik, akkor félreérted a lényeget. A vallásos értékek két részből tevődnek össze: van egy speciális részük, ami az adott hit jellemzője, és van egy univerzális magjuk, ami univerzális értékeket céloz meg, és a világnak, az egyénnek egy magasabb célt jelöl ki. Tehát a vallásos ember szempontjából nem az a kérdés, hogy mindenki vallásos-e, hívő-e, hanem az, hogy épül itt egy világ, amely, ha nagyon következetesen nézzük, és ezt bizonyos vallási csoportok ki is mondják, a Sátán világa (elég csak utalnom itt arra, hogy az iszlám az USA-t sokszor a Sátán birodalmának nevezi). Ha pedig így nézzük, akkor az a kérdés, hogy valaki a tetteivel, a gondolataival, a megnyilatkozásaival ezt a hamis világot építi-e, legitimálja-e, vagy Isten világát.
Ez nem leegyszerűsítő, ennek a logikának a saját szempontjából van igazsága, ésszerű, és tapasztalatra épül. És mint értékorientált, mélyebb értékeket kereső ember, magam is úgy érzem, hogy itt súlyos problémák vannak, megválaszolandó kérdések, amelyek akár egy ilyen szempontot is érthetővé tehetnek. ÉS szembenállás is van, de nem hit és hit között, hanem törekvések, célok, értékrendek között………..
Személyes ízlésembe a sátánizmus emlegetése nem fér bele, sőt, keresztényeknél tapasztaltam, hogy némelyikük már szinte nagyobb hangsúlyt fektet az ördögökre, mint Istenre, DE nem tartom magát a megközelítést eleve elvetendőnek, mert értem a logikáját.
Nem értek egyet, amikor megfogalmazódik a közkeletű gyanú, hogy a vezetők visszaélnek a hívek “bárgyú” hitével. Én ezt igaztalannak és rágalomnak érzem, mert eleve rosszhiszemű megközelítés, amely abból indul ki, hogy vannak a hívek, akik botorságban hisznek, de vannak a nagyon okos vezetők, akik valójában lenézik ezt a hitet, de az előnyükre fordítják, és úgy tesznek, mintha ők is osztanák. Van ilyen is biztosan, de ez nem a vallás sajátja, hanem a vallástalan ember fantáziaképe a vallásokról.
Az általad felvezetett logikát értem. Viszont van gyenge pontja is. Utalsz az univerzális értékekre. Ki határozza meg ezeket? Ki dönti el, hogy az épülő világ negatív, vagy pozitív? Ha X dönti el a saját univerzális értékei alapján, akkor a világ negatív. Ha Y dönti el a saját univerzális értékei alapján, akkor pozitív. Ki dönti el, hogy kinek az univerzális értékei igazak? A vallásos ember számára a realista világ élhetetlen, a realista ember számára a vallási világ élhetetlen. Egy spiritualistának a materializmus hazugság, egy materialistának a spiritizmus hazugság. Melyik félnek van joga, és mi alapján, hogy a másik felet rákényszerítse bármire?
Visszautalnék egy előző kommentedre: “pedig ez valójában ugyanúgy vitatható, mint bármely meggyőződés?” Minden vitatható.
Ami az univerzális értékeket illeti, némi relativizmust érzek ki a gondolataidból. Mintha az csengene ki, hogy nincsenek univerzális értékek, csak felfogások, amiket semmi nem támaszt alá, egyik felfogás olyan, mint a másik, legfeljebb kevesebben hisznek benne.
Ha valóban ezt hiszed, vagy erre hajlanál, én hiába érvelnék, mert az érv önmagában soha nem meggyőző. Valójában a legfontosabb vitákat önmagával kell lefolytatnia az embernek.
Viszont utalnék arra a portálra, ahol mi most beszélgetünk. Ez egy antifeminista portál, ahol rengeteg olyan írást lehet találni, amely a férfi-női kapcsolatról próbál egy igaz álláspontot kialakítani, és rámutatni arra, hogy mi a feminizmusban a hamis, a túlhajtás.
Mi ez, ha nem az a hit, hogy a férfi-női kapcsolatról univerzálisan léteznek igazságok, és ha ezektől eltérünk, ha ezeket megtagadjuk, akkor felborul a világ rendje, és torzulnak a kapcsolatok.
Az, hogy ezt a legtöbb hozzászóló nem Isten akaratával indokolja, attól ez még univerzális igazságokra irányuló törekvés. ÉS ha állást kell foglalnom, akkor vannak ilyenek. Függetlenül a kultúrális és az egyéni eltérésektől.
A vallás sem más, mint annak feltárása egy “más” megközelítésben, hogy mi az élet, mi a férfi és a nő, milyen az ideális társadalom alapja…………..meglepődnél, hogy egy normális, értékekben gondolkodó ember mennyire hajlamos ugyanazokat az összefüggéseket felfedezni, amelyekről a valllások egy vallásos nyelvezettel beszélnek…….
Inkább úgy mondanám, hogy nem kétváltozós kordinátarendszerben gondolkodok. Ha ez relativizmust jelent, akkor legyen. Szerintem is vannak univerzális értékek, de nem tudjuk meghatározni, hogy egészen pontosan melyek azok, mert más neked, más nekem. Egy példa: Ölni bűn. Viszont háborúban ölni hazafias cselekedet? Megítélés kérdése. Önvédelemböl ölni? Gondatlanságból ölni? Más megítélés alá esik egy felindulásból elkövetett gyilkosság, mint egy előre megfontolt, nyereségvágyból elkövetett. Kegyelemből ölni? Önzésből ölni? Rabszolgát ölni? Láthatod, hogy egy univerzális érték is rögtön többváltozóssá válik.
A férfi-nő viszonyban ugyanez van. Szerintem egy feminista férfi, és egy feminista nő simán lehetnek boldogok együtt, ha mindketten elfogadják azt a viszonyrendszert, amiben hisznek. A probléma akkor van, mint most, ha ezt a viszonyrendszert akarják másokra ráerőltetni törvények által. Univerzális tény, hogy csak a nő tud szülni, univerzális tény, hogy csak egy férfi tud megtermékenyíteni egy nőt (mesterségesen is). De az ebből fakadó jogok és kötelezettségek nem azonosak, változnak, viszonylagosak, a férfi-női mivoltban gyökereznek, de egyensúlyban kellene lenniük. Azért vagyok itt, mert úgy látom nincs egyensúlyban.
A vallások adnak egy ilyen viszonyrendszert. Lehet, tökéletesen működött ezer éve, kétezer éve, de a világ megváltozott. Ha elolvasod az ószövetséget, olyan vallási regulák vannak benne, amelyek a mai napig megállják a helyüket, de sok olyan is akad, amely a mai korban nevetséges, értelmezhetetlen.
Azért, mert az értékek nem rögtön egyértelműek, meg lehet vitatni a különféle helyzeteket, és ne hidd azt, hogy a vallások értékrendje nem hosszadalmas és részletes vitákkal jött létre, hanem hasraütéssel.
Nem az univerzális érték vált “többváltozóssá”, hanem felsoroltál különböző helyzeteket, amelyeket egyenként kell megítélni. Univerzális értékek alapján :)
Helytelen érvelést alkalmazol, amikor az általános szintre egyedi példát hozol (feminista nő és férfi “boldog” kapcsolata), illetve a kettőt csereberéled. A pedofilokat is fel lehetne menteni esetenként, mert van olyan, hogy a kiskorú önként és dalolva vesz részt a “kapcsolatban”. Ha az egyén felől közelítjük meg a kérdéseket, akkor sehová nem jutunk el………..
A relaitivizálás az, amikor a viszonyítási rendszert folyton váltogatom. Ilyen értelemben a relativizálás nem megismerés, hanem mindössze színes és fordulatos társalgás….nem juthat el semminek a lényegéhez, mert folyton csak eseteket sorol fel, amelyek látszólag egymáshoz kapcsolódnak, valójában azonban különböznek.
Nem az univerzális értéket relativizáltam (Ölni bűn), hanem a körülményeket, amelyeket te is elismertél, hogy egyenként kell megítélni :)) Így ugyanazt mondjuk :)) Tudom, hogy például a vallások, társadalmak értékrendje folyamatos vitával jön létre, tehát változik. Azt viszont nem állítanám, hogy mindig előnyére, vagy hátrányára.
Csak egy példát hoztam illusztrációnak. Ellenpéldának a pedofil azért nem jó, mert az egyik fél még jogilag nem cselekvőképes. Nem tud felelős döntést hozni. Ráadásul egy ilyen kapcsolat mind mentálisan, mind fizikálisan sérti a gyerek jogait.
Én azt állítom, hogy a dolgok változnak, az emberek változnak, így az emberek által alkotott dolgok, legyen az fizikai, vagy metafizikai dolog, értelemszerűen változni fog. Ez nem relativizálás, csupán a változás tényének elismerése. Viszont van olyan (nők szülnek, a Pí, a fénysebesség), ami nem változik, viszont a megítélése igen, figyelmen kívül hagyni viszont nem lehet.
Először is, az egy nagy kérdés, hogy az emberek változnak-e. Természetesen nem arra gondolok, hogy Józsi nem ugyanaz az ember, aki volt 10 esztendősen, hanem hogy általában véve az Ember változik-e. Nem arról van-e szó, hogy inkább a körülményei változnak elsősorban.
Az univerzális értéket (igazságot) illetően bementem a lineáris logika zsákutcájába. Az univerzális igazságot nem úgy kell elképzelni, mint a tudományos igazságot, nem ojbektív, kétségtelen, racionálisan igazolható igazságot kell elképzelni. Az univerzális igazság úgy viszonylik az igazsághoz (legyen az akár tudományos, akár politikai), mint a bölcsesség az okossághoz. Nem ugyanaz, több, és más síkon mozog. Nem lehet rajta ugyanazt számonkérni. Tehát nem az az érdekes az esetében, hogy másként is lehetne-e.
Mondok egy példát (csak azt nem tudom, mire :)):
Állítólag van valami indián törzs Dél-Amerikában. Ők minden reggel eljárják a naptáncot, mert azt hiszik, hogy enélkül nem kelne fel a Nap. Nem kell különösebb pszichológiai érzék ahhoz, hogy az ember átérezze, mit jelent, ha valaki önmaga létét és tevékenységét ennyire fontosnak és értelmesnek tartja. Racionális (és hitetlen) szempontból tévednek (nem tudhatjuk, hiszen eddig mindig eltáncolták a magukét minden reggel).
Tehát nekik van egyfajta igazságuk, ami elrendezi az életüket, tartalmat ad neki. Nekünk, racionális szellemi hontalanoknak van egy másfajta igazságunk, amely ezt hülyeségnek tartja, de nem azért, mert egy másfajta közép köré rendezi a világot, hanem mert semmi köré sem rendezi. Az igazságoknak nem csak ténybeli és tárgyi oldaluk van, hanem minőségi oldaluk is. A naptánc törzsének igazsága magasabbrendű minőség, mint a racionális semmi (persze értem én, nem lehet vele bankrendszert gründolni, meg világkereskedelmet).
Hogy az előbbi tudományos értelemben botorság? Mi a tudomány? Mi a racionalizmus? Kultúra talán? Az életet mélységben és minőségben elrendező elv? Közösségteremtő eszme? Olyasmi, ami a régi, a “hitvány” igazságot magasabbra cserélte? Talán az emberi élet értékét és minőségét az határozza meg, hogy valóban a Nap kering-e a Föld körül, és hogy mekkora az univerzum, és hogyan keletkezett az élet? Nem lehet észrevenni, hogy mennyire huszadrangú igazság ez?
Mert akármennyit is tudunk meg a világ szerkezetéről, az az ember szellemi és kultúrális minőségén nem mélyíti, nem emeli fel, az csak a tények számát növeli. Az efféle tényeknek pedig az életminőség (nehogy nekem most valaki a gőzölős vasalóval, meg a hűtővel jöjjön, mert kétségbe fogok esni!) vonatkozásában semmi jelentőségük!!
Ennyit az univerzális értékekről. Az objektív igazságoktól nem feltétlenül függnek, mégis lehetnek igazak……….
Tudom, szerzőként nem terelhetem a beszélgetést, hiszen felvetettem egy gondolatot. Azonban.
Azonban.
De!
Nem csak ennél a témánál vettem észre, hogy a beszélgetések gyakorta utat tévesztenek. Mert most például folyhatna arról az érdemi vita, hogy
helyes-e a vallások aktivitását megkülönböztetni
a világban tapasztalható megannyi aktivitástól, ráhatástól, “erőszaktól”, “nyomulástól”.
Hogy nem álszentség-e, és bujtatott vallásellenesség, amikor a vallások jogát, ami nem különbözik bármely más világnézettől, felfogástól, ideológiától, mozgalomtól,
elvitatjuk!
Csak azért, mert vallások. És vannak, akik a vallásokat már eleve gyanakodva nézik. És nem veszik észre, hogy a személyes érzéseik alapján adnának vagy vennének el jogokat másoktól.
Az írás célja, hogy ezt a témát felvesse.
Mindazok, akik azt kezdik vizsgálni, hogy mi zavarja őket a vallásokban, a vallásos emberekben, a térítőkben, a szektásokban, azok igazából nem értik, hogy mindennek semmi jelentősége, és az alapkérdés tekintetében teljesen érdektelen!!!!!
Mert bármelyikünk hosszasan sorolhatná, hogy mi minden zavarja a világban, és ez alapján mit kellene korlátozni, betiltani, a privát szféra láthatlanságába száműzni.
De ha mindezen kívánságok együttesen teljesülnének, akkor megszűnne a világ sokszínűsége, és az időjáráson kívül nem lenne közéleti téma. Bár félek, hogy lenne, akiket ez a téma is zavarna, mert utálják a meteorológusokat. :D
Szerintem arra vezethető vissza az egész ingerült reagálás (részemről is!), hogy maga a vallás, a hit, a gondolkodásmód, a világkép, az egyik legszemélyesebb dolog a világon. Még akkor is, ha egyházi kereteken belül, tömegesen gyakorolják. A privát szférának egy érzékeny területe, a magja, az “ÉN”-nek a legmeghatározóbb forrása, személyiségünk alapköve.
Különbséget kell tenni, hogy valaki a nézeteit hangoztatja, hirdeti, gyakorolja, vagy éli meg. Azt lehet, elvitathatatlan joga van hozzá. Mások magánéletébe, privát szférájába belemászni, bírálni, viszont NINCS joga, mert akkor a másik ember ugyanezen jogát SÉRTI MEG.
Akkor a jobboldali nem bírálhatja a baloldalit? A nacionalista a kozmopolitát? Az egyik író a másikat? A szegény a gazdagot? És fordítva?
És mikor válik el a hitem hírdetése és a meggyőzés szándéka? Hiszen ha már felvállalom, abban ott van a meggyőzés célja is. Ha nem hiszem, hogy igaz, akkor nem állok ki mellette………..
Naponta látom, ahogy politikai kérdésekben az emberek egymást győzködik, állást foglalnak, és bírálatot mondanak………a stíluskérdésektől eltekintve, ez mennyiben jogosultabb, mint a világot, az életet megítélni ugyanígy?
Senki nem tiltja a bírálatot, a vitát, a kritikát. A kérdés az, hogy gyakorolhatok-e befolyást, erőszakot, kényszert, hogy a másik úgy éljen, úgy cselekedjen, ahogy én jónak látom. Ha egy vegetáriánus hírdeti az elveit, és azok szerint él, azzal semmi baj. De, ha politikai hatalmat szerez és betiltja az országban a húsevést, az már elfogadhatatlan. Felőlem reklámozhatja, honlapot működtethet, templomot is építhet a szent salátának, de nem hozhat olyan törvényeket, amelyek ellehetetlenítik, gátolják, büntetik azt, hogy én húst egyek. Mert az én húsevésem nem gátol másokat abban, hogy egyenek, vagy ne egyenek húst. Van egy határ, igaz, mindenkinél más és más, de akkor is van.
Miért kellene a hit felvállalásának a meggyőzés célját tartalmaznia? Tegyük fel, hogy tartalmazza. A meggyőzés melyik formája elfogadható? A beszélgetéstől a fizikai erőszakig bármi?
A kérdés az, hogy gyakorolhatok-e befolyást, erőszakot, kényszert, hogy a másik úgy éljen, úgy cselekedjen, ahogy én jónak látom.
Ne haragudj, de nap mint nap megéljük ezt, hiába mondod te, hogy ez mennyire etikátlan, meg hogy nem szabadna. Még a liberális barátaid is ennek a logikának a mentén működnek, ha van hatalom a kezükben, ugyanis ez kizárólag arról szól, kinél van a hatalom éppen. A függetlenség csak mítosz, valójában valamennyien különböző erőterekben létezünk.
Ez lett itt korábban idézve:
“Ismét vivé őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok dicsőségét, És monda néki: Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem.” (Máté Evangéliuma) -Ebből arra szoktak következtetni, hogy ugye csak azt adhatom valakinek, ami az enyém, ami felett rendelkezem. Jézus maga is a világ fejedelmének nevezi a Sátánt………..(nem akarok teológiai vitát, csak illusztrálni szeretném a logikát, a látásmódot)
Különböző erőterekben létezel? Muhaha.
UGYANABBAN az erőtérben létezel, ha alárendelődsz a hatalomnak. Akár egyháznak, akár az államnak hódolsz be, az ördög alá rendeled magadat, ha okosabbnak tartod valaki más ernyője alá állni, hogy az védjen meg a vihartól, és nem vagy hajlandó saját magad fölött rendelkezni, magadért felelősséget vállalni. Nem véletlenül terelődött itt rögvest a sátánizmusra a szó.
Vagyis, valójában tényleg van két különböző erőtér, két különböző hatalom: a sajátod és az, ami nem a tiéd.
A kérdés az, hogy gyakorolhatok-e befolyást, erőszakot, kényszert, hogy a másik úgy éljen, úgy cselekedjen, ahogy én jónak látom.
Szerinted ez kinek a módszere? Miféle istennek?
És vajon ismerjem el a jogát az erőszakra? Majd hülye leszek. Miért lenne joga bárkinek az erőszakra és a kényszerre?
Ha valaki hatalmat kap, az nem azt jelenti, hogy VISSZAÉLHET vele. Az erőszak és a kényszer visszaélés a hatalommal, arra pedig SENKINEK nincs joga.
Tehát egy dolog, hogy valaki hatalmat kap, és egy másik dolog, hogy nincs joga visszaélni vele. Senkinek nincs joga az erőszakra és kényszerre, akárminek is hívják, ha sátánnak hívják, akkor se.
Nekem viszont JOGOM VAN az önrendelkezésre, JOGOM van a magam feletti hatalomra, az ÖNURALOMRA, és ezt a jogomat senki sem veheti el tőlem. Önmagammal szembeni erőszakra nincs jogom (az öngyilkosság nem jogos).
Isten nyilván nem is akarja elvenni tőlem az önuralom jogát, a sátán viszont igen. Milyen módszerei vannak erre? Kényszer, erőszak, megfélemlítés, fenyegetés, terror, manipuláció, hízelgés, hazugság, bujtogatás, hergelés; összefoglaló néven: kísértés.
Persze, előfordulhat az is, hogy teljesen legálisan, önként, mindenféle manipuláció nélkül is megengeded valakinek, hogy hatással legyen rád, tehát hatalma legyen fölötted. Jó esetben ilyenkor a másik fél is megengedi, hogy hatással legyél rá, tehát hatalmad legyen fölötte. Ezt hívják barátságnak, szerelemnek, szülő-gyerek kapcsolatnak, persze ezeket a viszonyokat is átszőheti a manipuláció és kényszer.
Mindenkinek joga van eldönteni, mennyire enged a manipulációnak, kényszernek, és mennyire áll ellen neki.
Nyilvánvalóan NEHÉZ ellenállni a kényszernek, a fenyegetésnek, az erőszaknak, a terrornak, de a manipulációnak, hízelgésnek is nehéz. Akármennyire is nehéz, akkor sem hivatkozhat senki arra, hogy csak azért tett valami jogtalant, mert kényszerítették rá, csak azért engedett a manipulációnak, mert kényszerhelyzetben volt, vagy csak azért ment bele valamibe, mert annyira kedvesen kérték rá.
Sajnos az van, amit mondasz. Egyetlen egy példát sem tudok felhozni amiben egy liberális azt mondja, hogy te ezt, vagy azt csinálj. A liberális megközelítés az, hogy mit ne tegyél, de csak olyasmit tilt, ami a másik hasonló jogát csorbítja. Akikről te beszélsz, azok nem liberálisok,csak annak adják elő magukat. Hatalommániás csürhe.
Amikor azt kérdezed, hogy a meggyőzés mely formája elfogadható (erőszaktól az erőszakig), akkor valójában meggyőződésem, hogy egy erősen teoretikus helyzetet képzelsz magad elé. Tudomásom szerint a totalitárius diktatúrák sajátja, hogy minden mást üldöznek, és nem a vallásoké. Ha egy vallás hatalomra jutNA, akkor valóban morális alapon fogja szabályozni az életet, a hitéből fakadó felfogás szerint – de kérdem, most nem morális, etikai alapon szabályozza a hatalom az életet? Megenged és tilt, szabályoz és határokat húz.
Amikor te érvelsz, még ha nem is erőszakosan, nincs benne az érvelésedben az a cél, hogy kiállj az igazadért? Ez már csak egy lépés attól, hogy meg akarj győzni másokat valamiről. Például, hogy helytelen sátánizmussal vádolni az ateistákat. :)
Elismerem, az általad idézett szöveg, amelyben láthatatlanságra szólít fel, ugyanúgy hülyeség, mint lesátánistázni valakit ezért. De azért az idézet alapja a “hagyjatok már békén” érzése.Minden állam szabályoz, ez a dolga. De egy konszenzuson alapuló állam a közös pontokat meghatározza, az eltérőeket pedig többnyire sem nem tiltja, sem nem teszi kötelezővé. Így nem okoz sérelmet senkinek. Egy totalitárius állam, legyen az világi, vagy vallási, az egyetlen eszmerendszert tesz egyeduralkodóvá, a többit üldözi. Mindkettőre van példa. Szerintem egyetértünk abban, hogy a konszenzusos jobb :)
Mint már többször írtam, semmi baj az érveléssel, a vitával, kritikával. Én nem akarlak meggyőzni, sőt senkit sem akarok meggyőzni. Az egyetlen célom, hogy az emberek rájöjjenek, hogy nem csak az ő véleményük van, hogy vannak máshogy gondolkodók, hogy másokra kényszeríteni a saját véleményünket, az rossz, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a te véleményed a helyes.
Először is semmilyen fennálló társadalmi viszony nem teszi lehetővé, hogy egyetlen felekezet magához ragadjon bármilyen hatalmat, és mindenki mást üldözzön. Tehát szögezzük le, amikor erről mint lehetőségről beszélünk, akkor ezt nevezzük jóindulattal teoretikus vitának.
Amúgy amennyire ismerem a történelmet, nem igazán emlékszem, hogy egy vallás homogenizálta volna az általa uralt országot, kiírtva és üldözve a “másokat”.
Komolyan gondolod a konszenzusos államot? Akkor gondolkozz el a kisebbségek (most nem faji kisebbségre utalok) törvényhozásra befolyásolt hatására! Vagy hogy az elitek mennyiben határozták meg egy állam eszmeiségét függetlenül a néptől! Vagy például a halálbüntetés tiltásáról, pedig “igény” az lenne rá! :) Vagy arra, hogy elitváltás általában erőszakkal jár(t) vallások igénybevétele nélkül is.
Nincs ilyen állam, de törekedni kell arra, hogy közelítsünk hozzá. Nincs konszenzus, amit pedig a kisebbségek csinálnak néha, az a hányinger kategória. Említed a halálbüntetést. Egyetértenék vele, ha teljesen ki lehetne zárni a tévedés lehetőségét. De mivel nem lehet, így elvetem.
A történelemből tudnám említeni a hugenottákat, a huszitákat, a reformáció egyéb vallásháborúit, a mórok kiűzését a Hispán félszigetről, a puritánok üldözését Angliában. Túlzás lenne az ókori egyiptomot példaként hozni, meg Mózest, és a kivonulást? :))) Nem azt mondom, hogy egy vallás teljesen homogenizált egy államot, de olyan mértékű befolyást szerzett, ami lehetővé tette az erőszakos térítést, a “mások” megbélyegzését és elnyomását.
A történelem mindig rossz példa……….és mindig arra példa, amit ki akarunk belőle olvasni (és hagyni) :)
Mindegyik példádat külön kellene megvizsgálni, hogy értsük az okokat, mert bizonnyal teljesen különböző történetekről van szó, bár látszólag a vallási motívum összeköti őket.
A középkor még erősen át volt itatva vallással, ezért a világi állam tettei és céljai összemosódnak a vallás megítélésével. Én nem vagyok róla meggyőződve, hogy ez helyes. Hogy ami a középkorban vallás címszó alatt történt, az magából a vallásból következett. Ezért tévesnek tartom azon következtetéseket, amelyek nem képesek a történelem és a vallás szétválasztására.
(Egy anekdota szerint a börtönben várakozó angol nemes elolvasta az Evangéliumot, és így kommentálta: ez most vagy nem az Evangélium, vagy mi nem vagyunk keresztények! – ezzel azonban nem akartam semmit sem állítani)
Még a középkorban is, amikor pedig “elméletileg” az Egyház befolyása kétségtelen volt, már akkor is kitapintható a szembenállás az állam és a vallás között. Az érdekütközés. Érdemes azokat az eseteket is összegyűjteni, amikor a “világi” állam hozta kényszerhelyzetbe a pápaságot, hogy megszerezze annak áldását, felhatalmazását. Szóval ez egy bonyolult oda-vissza játék, és nem minden az, aminek látszik.
Még egy nagyon fontos szempont:
Az, hogy egy társadalomnak “multikultinak”, vegyesnek, liberálisnak kell lennie, az államnak pedig semlegesnek, nem egyértelmű és nem egyedüli értelmes alternatíva. Csak mert a középkori állam más alapon szerveződött, még nem kell azt gondolni, hogy az helytelen volt. Az eretnekek sem feltétlenül pusztán jópofa filozófusok voltak, hanem a társadalomra veszélyes szekták………….
Ha egy vallás hatalomra jutNA, akkor valóban morális alapon fogja szabályozni az életet, a hitéből fakadó felfogás szerint –
Vallás soha nem jut hatalomra, mert nem személy, illetve nem csoport, hanem mondjuk úgy, elvek tárháza, valamiféle alapelvek összessége. Mindig EGYHÁZ jut hatalomra, ami személyekből áll, tehát egy csoport, ami HIVATKOZIK a vallásra, mint alapelvre. És biztos, hogy HAMISAN hivatkozik rá, mert a hatalomra jutott egyház HATALMAT AKAR, tehát a saját pecsenyéjét sütögeti a vallás örve alatt.
Az emberek elfogadják az elveket, és ezt azonosítják az egyházzal, amelyik hivatkozik az elvekre. Aztán az elvek helyett az embereknek rendelik alá magukat, még akkor is, ha NYILVÁNVALÓ, hogy az emberek az elvekkel teljesen ellentétes módon cselekszenek.
Ha az elvekhez ragaszkodom, akkor az egyháznak NEM LESZ FÖLÖTTEM HATALMA, mert nem adok neki rá engedélyt.
Semmiféle terrorral nem érheti el, hogy elismerjem az elvek helyett a személyek hatalmát; az elvek helyébe NEM LEHET embereket állítani, emberek NEM AZONOSULHATNAK az elvekkel, mert akkor magával Istennel azonosulnának, Isten helyébe képzelnék magukat, arra pedig SENKINEK NINCS JOGA.
Ha az elveknek alárendelődök, akkor Istennek rendelem magamat alá. Amennyiben az egyház alárendeli magát Istennek, nem fogok vele ütközni. Amennyiben nem rendeli magát alá, hanem a saját kezébe veszi át a döntés jogát az alapelvekről, annyiban ütközni fogunk.
És ha valaki az alapelvekkel ütközik, ott soha nem az alapelv húzza a rövidebbet. Az nem változik meg soha. Csak az ember változhat, az alapelv nem.
Ha megnézzük a történelmet vagy kicsit szétnézünk a világban, látszik, hogy mindig abból lett a baj, ha egy csoport valahogyan kizárólagos hatalmat szerzett. Ennek a legitimálására használt “nagyobb erő” sokféle lehet, Isten, pénz, fegyver, születés, kétharmad… Egy szűk elit kezébe adott kizárólagos hatalom először kényelmesnek, biztonságosan rendezettnek látszhat, a legitimációját használva látszólag minden fontos kérdésre megfelelő választ tud adni. De bármit is választanak, emberek maradnak, szükségszerűen a saját hasznukat helyezik előtérbe a többiekkel szemben, a szűk elit miatt sérülékenyebbek a kritikákkal és ellenvéleményekkel szemben, szükségszerűen a saját csoportjuknál sokkal nagyobb csoportokra kell rákényszeríteniük az akaratukat, ami erőszak és elnyomás nélkül nem megy.
Mindegyik vallás sokkal tisztább és jobban szolgálja az eredeti célkitűzéseit, ha az egyháza nem az emberek feletti hatalom megszerzésével és megtartásával van elfoglalva. A muszlimok is nagyon kulturáltak, amikor nem a tálibok túlkapásait vagy az iszlám törvénykezési gyakorlatot nézzük. A keresztények is nagyon tiszteletreméltó elveket követnek, ha nem a történelemkönyvekben olvasgatjuk az egyházi hatalmi harcok eredményeiről szóló fejezeteket…
Nem gondolod, hogy amikor kijelölöd a vallás szféráját, akkor ez a személyes meggyőződésedet tükrözi, de mégis úgy terjeszted elő, mintha evidens, helyes, igaz lenne, amit mondasz, pedig ez valójában ugyanúgy vitatható, mint bármely meggyőződés?
Hol van megírva, hogy a vallás az, és csakis az, aminek leírod?
“maga a vallás, a hit, a gondolkodásmód, a világkép, az egyik legszemélyesebb dolog a világon”
Ez egy magánvélemény. Vitatható. Minden vallás egyénenként változik, sőt egyénenként és időpontokként is. A tapasztalataim szerint a legtöbb ember úgy éli meg a vallása elleni támadásokat, mintha őt magát támadták volna meg. A mások reagálásából állípítom meg, hogy ez személyes, privát.
Kíváncsi lennék, hogy mivel indokolnád meg az ellenkezőjét. :)))
Szerintem nem kell indokolnom az ellenkezőjét, elég rámutatnom, hogy az a közfelfogás, amely a vallást a privát szférába utalja, lehet ugyan közmegyezés, de nem támasztja alá semmi olyasféle érv, amely “isteni parancsként” kétségbevonhatatlan.
A közfelfogás hajlamos önmagát megerősíteni. Éppen abból nyeri a legitimációját, hogy közfelfogás, és ettől evidensnek is hat. Pedig valójában, ahogy írod is: egy vitatható álláspont.
Amúgy a vallásos élmény az, ami privát, személyes, a vallás viszont közösségként, összekapcsolódásként, közös hitként nem az.
Nem tudok belekötni, abba amit írtál :)))
A történelem folyamán ez is változott, néha az egyén vallásossága közügy volt, néha privát. Országok sorsa múlt ezen (Párizs megér egy misét) :)) Élet-halál kérdése volt sokszor.
Most, per pillanat, a vallás többnyire magánügy szerintem, erre alapozom az állításaimat. Idővel változhat, lehet állami szintre emelik itt is, lehet kötelezően muszlim lesz az unokám. Ki tudja?
Nem szeretnék újabb vitát.
Lazán lesátánistázol kismillió embert a világon csak azért, mert nem hisz egy általad követett vallásban?
A sátánizmus definícióját nem én találtam ki, szóval ne rajtam kérd számon. Egyébként nem a nem keresztények és a sátánisták között van egyenlőségjel, hanem az ATEISTÁK és a sátánisták között. Mindegy, hogy milyen vallású valaki. Ha nem hisz saját istenében, legyen az Allah, vagy bárki más, akkor az sátánista. Ráadásul ez egy olyan korból való, mikor még nem is létezett ateizmus. A hübriszről sem én találtam ki, hogy a legnagyobb bűn, panaszkodj a görögöknél, meg kb. az összes civilizáció, vallás, kultúra gondolkodóinál.
A földi sátánizmus nem ördögimádatot jelent, hanem Isten megtagadását. Ezt nem kizárólag a vallásosok mondják, hanem a sátánisták is(többször írtam, hogy én régebben sátánista voltam, szóval tudok pár dolgot).
Aki ateista, az nem hisz a sátánban sem, tehát egy vállrándítással elintézhetné, hogy a vallás mit gondol róla.
Ha ezt nem nevezhetjük határtalan egoizmusnak, akkor semmit sem.
Ez nem egoizmus, csupán egy vélemény(amit ráadásul nem is én alkottam meg).
Bezzeg indulatosan reagálsz (reagáltál) már akkor is ha valaki az egyházat támadta
Akkor azért lettem indulatos, mert sokan olyan dolgokkal támadták, amit könnyű cáfolni(teljesen “wage gap”- utánérzés). Úgy képzeld el, mintha mindenki azt hinné, hogy Ausztrália fővárosa Sydney. Hiába mutatok térképeket arról, hogy ez nem igaz, hiába mondják el született ausztrálok, hogy ez hülyeség, az emberek többsége mégis úgy éli tovább az életét, hogy Ausztrália fővárosa bizony Sydney. És ez engem néha bosszant. A mi vitánk pedig azért durvult el, mert személyeskedéssel gyanúsítottuk egymást.
mennyire lennél indulatos, ha valaki a hitedet ostoba babonagyűjteménynek nevezné, ami csak birkaterelgetésre jó?
Kulturálatlan vitapartnernek tartanám.
Ha elfogadod a bibliát, akkor, elfogadsz minden benne lévő tant is.
Kevesen tudják, hogy a kereszténység megengedi az önálló álláspontot. Például a Biblia szerint léteznek démonok, mégsem muszáj bennük hinni.
a jelenlegi vallásszabadság szabályok és korlátok nélkülisége pont a lónak a másik oldala
Téged miben korlátoznak a jelenlegi szabályok?
Amúgy te ott cseszed el, hogy szerinted a sátánizmus azt jelenti, hogy valaki gonosz, beteges gondolatai vannak stb. Pedig a földi sátánizmus nem ezt jelenti, ott is a jóra való törekvéssel magyarázzák a dolgok többségét(ezért voltam én is az, még régebben). Tehát az én írásomban a sátánizmus nem a gonoszságot jelenti.
Van gonosz sátánizmus is, ahol állatokat áldoznak, meg hasonlók. Az ilyenek inkább ördögimádók, nem sátánisták. Ez egy laikus szemében furcsa lehet, de elég nagy a különbség.
Ok, számomra is indulatokat gerjeszt, visszaveszek én is. A lényeg az, hogy ha valakit olyasminek nevezel, ami nem igaz, azt sértésnek fogja venni. Nem az számít, hogy neked mi a fogalmad arról a sértésről, nem az számít, hogy szerinted az nem sértés, akkor is sértésnek fogja venni.
Tudok olvasni, láttam, hogy mi között tettél egyenlőségjelet, és az ateizmus akármelyik ágát nézem, egyik sem egyenlő a sátánizmus egyetlen ágával sem. De tegyük fel, hogy te jobban tudod.
“A sátánizmus=ateizmus.” Ez nekem nem tűnik csak véleménynek. Az okfejtésed pedig követhetetlen. Ha az ateizmus minden egyes ága tagadja a természetfeletti létezését, legyen az szellem, kobold, tündér, angyal, sátán, isten, akármi. A sátánizmus szinte minden egyes ága pedig hiszi, az emberfeletti létezését. Akkor hogy lehet a kettő egyenlő??? Attól hogy nem vagyok muszlim, még nem leszek antimuszlim. Ha valaki nem teista, attól még nem lesz automatikusan ateista, főleg nem sátánista.
“Téged miben korlátoznak a jelenlegi szabályok?”
Mondjuk az unokaöcsém nem tud vallásilag semleges iskolába járni, mert a környéken mindegyiket átjátszották az egyházak kezére. Olyan imát kell mondania naponta, ami nem a saját vallásának az imája. A húgom sírva menekült tanárként az egyházi iskolából, mert már a fizetését is beosztották lassan, kötelező adomány, kötelező hétvégi munka, “természetesen” önként. Csupán szeretetből 2 havonta kötöttek vele szerződést, stb. stb. Az adómból olyan egyház részesül, amelyet nem kívánok támogatni. És még folytathatnám.
“Azt hozzátenném, hogy ezek az emberek a sátánban hisznek, csak nem tudnak róla.”
A feministák is valami ilyesmit mondhatnak… Ezért kísérik át az öreg nénit a túloldalra, akkor is, ha ő nem akarja.
Ki vagy te, hogy ítélkezel mások felett ?
Sajnálom, nem tudok, és nem is akarok a kérdéseddel érdemben foglalkozni. Mert nem lehet.
Az szerencsés, mert ha jobban megnézed, nem is neked szólt :)
Úúú, bakker. Néha nagyon nem tudom követni, hogy melyik hozzászólás kinek ment. Ezer bocsánat :)))))
Rudolf Steinertől olvastam valahol: Taníts meg festeni, de anélkül, hogy ecsetet kelljen a kezembe fognom” Ilyen vallást szeretne a kommentelő.
Örülök, hogy vannak országok, ahol a pap sem járkálhat mindenféle reverendában az utcán, ők is legyenek csak láthatatlanok, ne irritáljanak a látványukkal!
Nem tudom, mit szólna az illető, ha egyszer csak megkérném az utcán, hogy ne irritáljon a látványával…
De mit árul el ez a felfogás arról, aki ezt képviseli?
Butaságot elsősorban, despota hajlamokat másodsorban (ő jogot formál arra, hogy másokat megítéljen, de a papoktól, vallásos emberektől elvitatja ezt a jogot).
Vallási kérdéseket illetően ajánlok mindenkinek egy kis olvasnivalót:
Általában védeni szoktam a kereszténységet, de itt részben egyetértek az ateisták egy részével. Szerintem is a vallás az ember magánügye, amit képviselhet szabadon, de azért vannak határok nálam. Az egyik ilyen az erőszakos térítés, kifejezetten zavarnak az embert utcán megállító térítő / kéregető vagy lakásokba becsengető szektások, mint a jehovisták, krisnások stb. Az olyan erőszakos vallások iránt mint az iszlám, amely nyíltan tömegesen az utcán imádkozva demonstrálja hatalmát a többség felett , nagy ellenszenvet érzek.
Nekem itt ez az iszlámmal kapcsolatban zavaros. Milyen többség felett demonstrál? Milyen tömeges utcai ima? Miért erőszakos az iszlám?
Engem nem a jehovisták zavarnak, hanem a telefonos direktmarketing, meg a médián keresztül áramló hazugság, ha már zavarásnál járunk. Ezek sokkal inkább. Mindössze ennyi bajod legyen az életben, hogy néhány szekta megszólít olykor………….
Az iszlám a világ legerőszakosabb vallása, a más vallások híveit legfeljebb megtűri az általa uralt területeken, az ateizmusért vagy az iszlám elhagyásáért halál jár. Minden olyan terület ahol az iszlám hívei élnek az ő uralmuk alá kell tartozzon, a többi potenciális hódítási terület. Az általuk lakott európai városokban nyílt utcai imákon demonstrálják hatalmukat az adott terület felett, amely már az ő területük és nem az adott terület őslakóié.
Aurelius, ne felejtsd el, hogy a kereszténységnek is megvolt a maga erőszakos hódító fázisa. Az iszlám vagy 500 évvel fiatalabb vallás.
utánanéztem, de én csak franciaországi utcai imádkozásról értesültem, és a cikk szerint az sem demonstratív jelleggel történik, hanem mert kicsi a mecset. De ettől függetlenül Franciaország amúgy is speciális eset, én nem mennék bele, mert nem élek ott, és nem ismerem a két fél tapasztalatait.
Mindenki “erőszakos”, aki következetesen ragaszkodik a hitéhez. A te mostani véleményeidben is van erőszakosság, mert nagyon határozottan és lezártan képviselsz valamit.
Ne keverd kérlek össze azt, hogy valami ellenszenves neked, és onnantól már minden megnyilatkozása irritálni fog.
Ami a muszlimokat illeti: tudtommal nem az ő hibájuk az európai bevándorlási politika. Tudtommal az arab világot már régóta folyton érdekek szerint ugráltatják, és lenézik.
ÉS ha nem tévedek, a mai napig még mi jobban meghatározzuk az ő életüket, mint ők a miénket. Már bocsánat! Egyelőre még nem ők döntik el, hogy egy európai kormány megbukjon-e, vagy forradalom törjön ki ellene, vagy egy utolsó diktátor hatalmon maradjon, mert az érdek úgy kívánja – fordítva viszont igen.
Nem vagyok iszlám szakértő, és nem mernék az iszlámról nyilatkozni, csak mert innen-onnan töredék információkat ismerek. Ettől függetlenül hordoz veszélyt, de Isten bocsássa meg nekem, nem mindegy, hogy egy ország, egy kultúra mi alapján tulajdonít magának felsőbbséget, és mi alapján akarja alávetni a többieket? Talán az európai, amerikai, kínai, orosz kultúra békés, mindenkiben egyenlő felet lát? Szerintem kár ennek okát a vallásban keresni. Emberi. Nagyon is emberi.
Engem mindenki zavar aki az utcán zaklat, a kéregetők és az ilyen térítők is, az más kérdés hogy kéregetőkkel sokkal többet találkozik az ember sajnos.
Nos, olykor nem az a megoldás, hogy betiltunk, elzavarunk másokat, hanem növeljük a tolerancia szintet. Ha nem vigyáznék, a tömegközlekedés során szerzett élményeim könnyen embergyűlölővé tennének. Szóval nem biztos, hogy a térítőre kellene haragudni. :)
,,Ha nem vigyáznék, a tömegközlekedés során szerzett élményeim könnyen embergyűlölővé tennének.”
Csodálkozok, hogy Téged nem tettek azzá…
Önuralom kérdése: gyalog járok :)
A médián át áramló hazugság nem zavar, nekem szilárd világnézetem van, tudom mikor hazudnak, mások hülyeségén meg nem tudok segíteni. Titkos a számom, így engem nem hívogatnak különböző cégek és pártok.
A telemarketinggel nekem is nagyon tele van a tököm. Már eljutottam oda, hogy- bár alapból nem arra haragszom, akinek ez a munkája- de aki nem ért egy szimpla “nem”-ből, azt következetesen szopatni fogom. Eddig nem csináltam, de érik.
Én nem követem el azt a hibát, hogy beszélgetek velük. Mihelyst kiderül, hogy ki az, mi az, nagyon határozottan, de udvariasan elköszönök, és abban a pillanatban ki is nyomom. Nekem is volt olyan, hogy úgymond megbeszélni próbáltam, de súlyos tévedésnek bizonyult. Ez nem erről szól………..
Ez érdekes kérdés. Vallások esetében sokszor előfordul, hogy konfliktusba kerül bizonyos szabadságjogokkal. Például egy mormonnak kötelessége téríteni. Mondhatjuk neki, hogy ez másokat idegesít, akkor sem áll le. Ha leállna, akkor nem tartaná be a vallása előírásait, és akkor nem érne semmit az egész.
A kereszténységnél ugyanez a helyzet, ha előjön az abortusz. A keresztényeknek az van előírva, hogy mindenkit kötelező megmenteni. Ebbe a magzat is beletartozik. Ha egy keresztény engedi az abortuszt(akár más vallású nőknek is, bárkinek), akkor megszegte vallásának előírásait. A legtöbb vallásnak van olyan előírása, ami kihat a körülöttünk lévő emberekre. Ez nem meglepő, hiszen a vallások többségét egész társadalmakra szabták, nem pedig egyénekre, akik otthon, a szoba magányában gyakorolják.
Ezt még utólag belinkelném. Itt a világiak másztak bele a keresztények életébe. Arra kötelezte a bíróság a keresztényeket, hogy működjenek közre a melegek házasságában: http://apologetika.blog.hu/2013/12/11/amerikai_birosag_keresztenyek_mukodjenek_kozre_meleghazassagokban
Megint szeretném kiemelni, mert nem lehet eleget, hogy az emberek egy részét a vallásos megnyilatkozás zavarja igazán, miközben nem veszik észre, hogy a vallás hangja is csak egy hang a sok közül, és bizonyos értelemben neki is joga van megnyilatkozni.
Szerintem álszentség elválasztani a vallást, és úgy tenni, mintha annak kevesebb létjogosultsága lenne megszólalni, mint a politikai, világi ideológiáknak. Az a sajátos, hogy azok, akik például kárhoztatják az Egyházat a megszólalásaiért, nem restek arról elmélkedni, hogy milyennek kellene lennie az Egyháznak (például női papok)……………az egyiknek semmit, a másiknak mindent. :)
A mennyiség is ideális lett, persze lehet tartalmasabb is, de örülök, hogy ezúttal nem nyúlt túl hosszúra az írás Múltkor megjegyeztem, hogy nem éppen a feminizmusról írsz, de már látom, hogy több érdekes témát veszel sorra. Párkapcsolati dolgokról szóló cikk nincs tervben esetleg ? :D
Köszönöm………….valójában a napi szinten érő benyomások határozzák meg, hogy miről írok, és a szerkesztők döntése, hogy mi jelenik meg. :)
Vannak ugyan párkapcsolati írásaim is, de nem a használható kategória. Aktuális lenne? :O
,,Vannak ugyan párkapcsolati írásaim is, de nem a használható kategória. Aktuális lenne? :O”
Az mindig aktuális.
Akkor én aktualitásomat vesztettem :D
Hosszú írás jön.
Ezt külön hozzászólásba írom. Már látom, hogy itt sokaknak nem tetszik a “sátánistás” írásom, szóval elmagyarázom, hogy miről szól, hogy hogyan kapcsolódik a feminizmushoz, hogy hogyan jelenik meg a Bibliában, illetve miért szar így a világ.
Két típusú sátáznimus van. Az egyik az ördögimádat, a másik a teljes materializmus(földi sátánizmus). A hozzászólásom az utóbbiról szól.
A földi sátánizmus lényege, hogy elveted Isten létezését. Ez nekik azért fontos, mert szerintük így senki nem pofázik bele, hogy hogyan éld az életedet. Továbbá a sátánizmus azt mondja, hogy nem kell lemondanod dolgokról. Az életben az a fontos, hogy boldog legyél. Mivel a halál után nincs semmi, ezért jutalmazás(és büntetés) sincs. Ezért jobb, ha kihozod az életedből a maximumot, annyi csajt húzol meg, amennyit csak tudsz, bulizol stb. Bármit csinálhatsz, ameddig másoknak nem ártasz vele.
A sátánizmust LaVey vetette papírra(ő írta a sátán bibliáját), de az abban lefektetett gondolatok már előtte is léteztek, főleg különféle vallásellenes tömörülések vallották őket. Tehát a hapsi nem kizárólag a saját gondolatait osztotta meg az emberekkel. A különbség csupán annyi, hogy ő volt az egyetlen, aki vallást akart ezekre építeni.
Viszonylag hiteles a Wikipédia szócikke a földi sátánizmusról. Ott például ezt írják:
„Tégy úgy másokkal, miként ők tesznek veled”. A sátánizmus azt hirdeti, hogy az egyén csak annak adja szeretetét, aki érdemes rá, aki képes és hajlandó is azt viszonozni. A szeretet elvesztheti igazi értékét, ha mindenki egyaránt részesül belőle. LaVey a keresztényi szeretetből indult ki, s arra a következtetésre jutott, hogy ha az egyén mindenkit egyformán részesít szeretetéből, akkor lealacsonyítja azokat, kiket valóban szeret (azzal, hogy az idegeneket is úgy szereti, mint közeli ismerőseit). Azt vallotta, hogy az egyén csak akkor érezheti át a szeretet igazi valóságát, ha ellentétét, a gyűlöletet is képes átélni.
Itt már egy érdekes kérdésbe ütköztünk: vagyok én olyan jó, hogy meghatározhassam a saját erkölcsi határaimat? Tudok annyit; van annyi tapasztalatom, hogy erre képes legyek?
De nézzük a folytatás, pirossal kiszedve a lényeget, amiről korábban is beszéltem, és ami a félreértést okozta:
Mivel a sátánista saját maga istene, ő határozza meg, kit részesít szeretetében, s kit gyűlöletében.
Az ateizmust azért gondolják sátánizmusnak, mert az ateisták- mivel nem hisznek Istenben- egy idő után arra a következtetésre juthatnak, hogy egy “kitalált lény” törvényeit nem is szükséges betartani. Egy idő után erre a következtetésre juthatnak: “Szeressem az ellenségeimet is? Ilyet ember tényleg nem mondhatott, inkább hagyom az egészet.”
Mielőtt valaki beszólna: NEM az átlagos ateista gondolkodik így. Azonban az ateisták számának növekedésével mégis egyre TÖBB embernek lehetnek ilyen gondolatai. Ebben az a veszélyes, hogy tulajdonképpen minden erkölcsi törvény megkérdőjelezhető. A nácik pl. azt kérdőjelezték meg, hogy a gyengébbeknek joguk van-e az élethez. A kommunisták azt, hogy a gazdagabbaknak joguk van-e hozzá. A sort még folytathatnám. Ha mindenki elkezd gondolkodni ezeken a kérdéseket(hiszen gondolkodik, mivel ő saját maga istene), akkor ilyen huncutságokhoz is vezetHET a folyamat.
Nézzük tovább: A sátánista számára az élet a legnagyobb érték. Az élet értelmetlen kioltása komoly bűn.
A második mondattal természetesen egyetértek. Az elsővel is, ugyanis a vallások szerint is az élet a legnagyobb érték. Azonban itt azon megy a kérdés, hogy ezt az életet HOGYAN célszerű élni.
A sátáni kinyilatkoztatásból néhány pontot bemásolok:
7. Sátán az embert, mint egy, az állatok közül valót képvisel – néha jobb, de többnyire rosszabb a négy lábon járóknál –, aki „istentől való lelki és szellemi fejlődése” révén valamennyi élőlény legveszélyesebbje lett.
Láthatjuk, hogy a sátánizmus azért más, mert nem a társadalom szempontjából vizsgálja az erkölcsöt, hanem az egyén szempontjából. Szerintük nincs hierarchia az erkölcsben, hanem csak a TE igazságod számít, hogy neked legyen jó.
A 7. ponthoz annyit tennék hozzá, hogy ez szinte az összes vallás alapvető tanításával áll szemben.
Nézzük akkor a bűnöket. Ebből idemásolnék néhányat(azért nem az összeset, mert a mostani írásom szempontjából ezek jelentősebbek).
1: Ostobaság: a legfőbb bűn, mely ugyanakkor nem jár fájdalommal. Az egyén célja nem a társadalom-hirdette ideálok hajszolása kell legyen, hanem saját életének tudatos kiteljesítése. (hmmm… csak nekem jut eszembe az a szó, hogy “önmegvalósítás”?)
2: Csordaszellem: helyes tett, ha az egyén igazodik egy másik emberhez, ha annak a vágyai, céljai számára is megfelelők. Együttesen nagyobb valószínűséggel érvényesítik azokat. Ellenben ha csak sodródik az árral, és hagyja, hogy egy számára ellenséges vélemény irányítsa, a sátánista szemében nem több egyszerű állatnál. A kulcs, hogy jól válasszon mestert (vagy társat), és ne hagyja magát rabszolgaságba taszíttatni.
Láthatjuk, hogy a sátánizmus valójában a modern ember gondolkodását írja le. Sőt, megtoldanám annyival, hogy a mai kor már erkölcstelenebb, mivel a földi sátánizmus szerint tilos az önromboló büszkeség, a hencegés, illetve az önkritikára való képtelenség. Ráadásul éppen a modern(sátánista) ember lett automatizált félállat, hangulatoknak engedelmeskedő lény.
A modern liberalizmus is a sátánizmus egyik vadabb formája. Miért is? A liberalizmus nem csupán azt mondja, hogy egyenlőek vagyunk. A liberalizmus azt mondja, hogy egyenlőek vagyunk, de TE különb vagy. Mindenki ugyanolyan, de TE NEM, MERT TE KÜLÖNLEGES VAGY. Mindenki egyforma, de legyél büszke az egyéniségedre. Minden kultúra egyforma, de támogassuk a kulturális sokszínűséget. Minden ember ugyanaz, de te fejezd ki önmagad. Például: Mindenki olyan zenét hallgat, amilyet akar, de te juttasd mások tudtára az öltözködéseddel, hogy melyik zenei stílust kedveled.
Ez az oka annak, amiért a liberalizmus mindig a kettős mérce csapdájába esik. Egyszerre mondja azt, hogy mossunk el minden különbséget, de közben erényként tünteti fel a sajátosság kihangsúlyozását. Az, aki liberális, egyszerre vallja, hogy minden ember egyedi és különleges; s épp ugyanekkor mondja, hogy amúgy egyenlőek is az emberek. Ez egy disszonancia, és mikor valaki két egymástól eltérő igazságot egyszerre hangoztat, az huncut dolgokat eredményez.
Nem szeretnék belemenni ennek a keresztény értelmezésébe. Mindenesetre furcsa, hogy a sátánizmus törekvéseiből a többség már megvalósult. A sátán bibliájában csupa olyan dolgot olvasni, ami egy mai modern embernek tetszene. Ha soha nem is hallott ilyesmiről, az sem baj, hiszen az emberek 99%-a úgy él manapság, ahogyan az le van írva a sátán bibliájában.
Nem véletlen, hogy az ÖSSZES vallás tiltja ezeket a gondolatokat. Sokan azt mondják, hogy valójában minden vallásnak ugyanaz a lényege stb. Ez azt sugallja, hogy minden vallás egy hegy tetejére tart, csak más ösvényeken. Ez nem igaz, de valóban van egy közös nevező, ami minden FENNMARADT vallásban, civilizációban, kultúrában bűn. Ez pedig a hübrisz.
Hogy hova is vitte a sátánista gondolkodás a mai embereket? Most gondoljatok bele, hogy az emberek többsége robotpilótában működik. Mindenki elmondja a kötelezőt, hogy hazudni bűn. De ugyanúgy csinálja ő is, ha olyan helyzetbe kényszerül. Nincsen egy rendszer, amiben él. Mindig a pillanatnyi helyzettől függ, milyen “erkölcsöket” vall. Általában semmilyent, mivel a világot csakis önmaga szempontjából vizsgálja. Az adott helyzet dönti el, hogy éppen hazudik-e, hogy ez számára most bűn, vagy nem. Az ilyet nem pragmatizmusnak hívják, hanem értékvesztettségnek. Kiemelhetném, hogy emiatt érzi erős kritikának mindenki az egyszerű tanácsot(“Ki vagy te, hogy beszólsz nekem?”). Ezért van, hogy mindenki ért mindenhez; úgy gondolja, hogy ő elég értékes ahhoz, hogy belepofázzon mindenbe, azonban azt már nem fogadja el, ha az ő dolgába pofáznak.
A boldogság kultusza, a mai “happy end” világszemlélet is megér pár sort. Egyáltalán nem működik. Az oka ennek az emberi elme működése. Úgy hívják a jelenséget, hogy hedonista mókuskerék. Tegyük fel, hogy nem vagy életveszélyben, van mit enned stb. Vannak céljaid, álmaid. A dologgal az a baj, hogy amit elérsz, az SZÁMTANILAG változik (2,3,4), amit viszont szeretnél elérni az ezeknek a HATVÁNYA(4,9,16). A boldogság egy drog: egyre több kell belőle. Paradox helyzet: minél többet érsz el, annál messzebb kerülsz az álmaidtól. Erre már rájött a Biblia, Buddha, meg úgy az összes vallás ezt tanítja. Most azonban egy másik korban élünk, így nem csoda, hogy annyi deviancia van a társadalomban.
Hogy maradjunk az oldal témájánál, nézzük meg, hogy a feminizmus hogyan jön ide. Bár azt ígértem, hogy most kizárólag a földi sátánizmusról írok, mégis egy mítosszal szeretnék indítani. Nagyon tanulságos. A történetet a Wikpédián is megtaláljátok, bár ott rövid: https://hu.wikipedia.org/wiki/Lilit
Én egy másik írásból másolnék ki egy részt(bocsi, hosszú lesz). Még 7 éve olvastam, mikor még leszartam a feminizmust.
Ám ha a felforgató mozgalmak mindenhol a sátánizmusra vezethetõek vissza, vajon fel lehet ezt fedezni a feministák esetében is? Természetesen igen. A feminizmus ugyanis nem más, mint Lilith démonistennõ modern kultusza.
Fontos megjegyezni, hogy egy feminista soha nem mondaná, hogy õ Lilith-hívõ lenne, s valószínûleg soha nem is hallotta ezt a nevet. De hiszen nem is kell tudnia róla, mint ahogy az anyagi élvezeteket hajszoló, a vallásos embert kikacagó “felvilágosult” átlagember sem sejti, hogy Lucifer követõje. (Lássuk az úgynevezett, és nem véletlenül úgy nevezett ördögi kör létezését: aki a Sátánban hisz, értelemszerûen tagad mindent, ami nem anyagi, így valójában magában a Sátánban sem hisz, mégis az õ céljának engedelmeskedik. Jó, mi?) De ha egy feministának elmondanánk, kicsoda Lilith, valószínûleg elvigyorodna, és hevesen bólogatni kezdene, hogy igen, ez a Lilith tényleg tök jó fej, és neki pont megfelelne, ha vallást kéne választani.
Lilith a Bibliában és csatolt részeiben – ide értve a Talmudot, a Holt-tengeri tekercseket és a Kabbalát is – Ádám elsõ feleségeként kerül említésre. Az Ószövetségben csak Ézsaiás könyve (34:14) említi, de az sem név szerint:
“És találkozik vadmacska a vadebbel, és a kisértet társára talál, csak ott nyugszik meg az éji boszorkány és ott lel nyughelyet magának.”
(Károli Gáspár fordítása)
Az itt szereplõ éji boszorkány más bibliafordításokban éji bagolyként szerepel. A héber Bibliában a lilit szó áll, ami a démonasszony köznévi megnevezése. Lilith változatos pályát futott be különféle démoni funkciókban, mondhatni, ezer arcot váltogatott az idõk végtelenje során. Ádám feleségeként csak rövid ideig mûködött.
A Kabbala szerint Lilithet Isten Ádámmal egyszerre teremtette, mindkettõjüket sárból gyúrta meg. Lilith, a kápráztatóan szép, fekete hajú teremtés 133 évig volt Ádám felesége. Ám mivel egyazon anyagból származtak, Lilith egyenlõnek hitte magát Ádámmal, és férfi módjára gondolkodott. Önállóságot, szabadságot, egyenrangúságot követelt, végül azt, hogy Ádám hódoljon be neki, és fogadja el õt úrnõjeként. Ádám erre nem volt hajlandó, ezért Lilith kimondta Isten legtitkosabb, kimondhatatlan nevét, szembeszállt a Teremtés rendjével, és elhagyta férjét.
Ádám ekkor Istent hívta segítségül, aki új feleséget teremtett neki az õ oldalbordájából, Évát. Mivel az új asszony Ádám testébõl vétetett, nem akart lázadni ellene. S bár sem olyan szép, sem olyan okos nem volt, mint Lilith, odaadóan és hûségesen követte férjét. Lilithet Isten számûzte az Édenkertbõl, aki egyre jobban meggyûlölte õt, s végül démonná, az élet tagadójává vált. Késõbb Samael, a halál angyala lett a férje, aki azonban terméketlen volt, ezért Lilith egy sárkánnyal termékenyíttette meg magát, így született Baphomet.
Lilith kígyó formájában tért vissza az Édenkertbe, hogy Évát rávegye a tudás gyümölcsének megízlelésére, hogy bûnbe ejtse, így álljon rajta bosszút. A tudás fáját mellesleg Samael ültette az Édenkertbe. Ekkor Ádám eltávolodott párjától, s amíg távol volt, Lilith buja álmokkal gyötörte õt. Ebbõl a nászból démonok és succubusok ezrei születtek, amelyek szétrajzottak a világban.
A modern luciferianizmus Lilithet Lucifer kísérõjeként ismeri. Lilith és Lucifer házasságából született Baphomet démon – aki pedig a szabadkõmûvesek egyik legkedvesebb alakja, az õ homlokán díszeleg az a lefelé fordított pentagramma, amelyet Washington térképén is felfedezhetünk… Az úgynevezett “luciferiánus szentháromság”, a kultusz legfontosabb alakjainak csoportja pedig a következõ három alakból áll: Lilith, a succubusok (nõi testben megjelenõ démonok) úrnõje, Samael, a halál angyala és Káin, a testvérgyilkos, akirõl egyébként a luciferiánusok úgy tartják, hogy nem is Éva, hanem Lilith gyermeke volt. E három figurát elnézve és a mai közerkölcsökkel, közgondolkodással összevetve elég kevés kétségünk lehet afelõl, hogy a modern társadalom tulajdonképpen tényleg egy világméretû luciferiánus kultusz!
Akinek még mindig nem lenne tiszta és átlátható a fenti szimbolika, azzal maga Szájbarágó Szilárd sem tudná megértetni, miért tekinthetõk Lilith “papnõinek” a feministák. Ezek az élet- és családellenes, “önállóságot” és “egyenjogúságot”, valójában titkon a férfiak elnyomását követelõ némberek ostoba propagandájukkal, az egyszerû Évák bujtogatásával, párjukkal, a családdal való szembefordításával éppen azt teszik, amit Lilith. Kínálgatják a tudás fájának gyümölcsét, nem említve, hogy azt a Sátán ültette, és hallgatnak arról is, hogy igazi céljuk a család szétverése, a társadalom lezüllesztése, végsõ soron az élet tönkretétele. Sok ilyen “felvilágosult” mozgalom végzi aknamunkáját világszerte, tagjaik pedig maguk sem tudják, kit szolgálnak valóban. Csupán azt nem értik: hogyhogy egyre nehezebb az élet világszerte, pedig annyit tettek érte, hogy jobb legyen…”
Természetesen a fenti történetben nem kell hinni(maga a Biblia sem követeli meg). Azonban még materialisták számára is tanulságos lehet a történet. Remélem így már kicsit érthetőbb a földi sátánizmus, az ego, illetve a feminizmus kapcsolata.
Nos, csak röviden. :) Én teljes mértékben materialista vagyok és agnosztikus. Te, a saját fentebbi eszmefuttatásod alapján, földi sátánistának nevezel (!). Aztán felsorolod a földi sátánista jellemzőit, amelyekből jóformán semmi sem igaz rám. Nem hiszek, de nem is tagadom isten létét, nem hiszem, de nem is tagadom a túlvilági létet. Ennek ellenére nem úgy élem az életem, mint ahogy fentebb leírtad, néhány példa:
-Bár a lehetőségeim megengednék, hogy minden hétvégén luxusprostihoz menjek, saját erkölcsi megfontolásból nem teszem. Sőt, soha nem voltam még sem prostinál, sem “masszőrnél”. Még az anyagias nőket is kerülöm, mert fontosabb számomra az érzelmi kapcsolat.
-Soha, senki sem mondta rám azt, hogy egoista vagyok. Az ellenkezője viszont már többször megtörtént.
-Ha van itt valaki, aki azt mondja, hogy ne bánts, ne gyűlölj senkit, ne árts senkinek, akkor az én vagyok.
-Az erkölcs, a morál társadalmi szinten létezik, nem szükséges sem vallásosnak, sem spiritisztának lenni ahhoz, hogy valakinek legyen egy olyan értékrendje, amit a társadalom elfogad, támogat. Mivel az egyén társadalomban nő fel, mindenképpen magáévá teszi az erkölcsi normák nagy részét.
-Ostobaság (önmegvalósítás). Akkor mi az ember célja? Szolgálat? Kit kell szolgálni? Valaki más szolgálata, hogy ő valósítsa meg önmagát? Nem látom az alternatívát. Mit takar a társadalom-hirdette ideál? Nagyon zavaros
-Csordaszellem. Nem elég, hogy élesen ellentétes az előbbivel, szintén zavaros.
-Liberalizmus. Légy szíves olvass utána. A liberalizmus, nem egyenlőséget hirdet. hanem JOGI egyenlőséget. Innentől kezdve a teljes levezetésed logikátlan, teljességgel hibás.
Tehát olyan kategóriákat alkotsz, olyan skatulyákat, amik a legelső következtetésnél elbuknak (materialista=földi sátánista) Ezeket olyan tulajdonságokkal ruházod fel, amelyek nem léteznek, vagy nem jellemzik a kategóriát. Olyan fogalmakat kritizálsz, amelyekkel nem vagy tisztában (liberalizmus) Már az alapjainál borul az egész. Ne haragudj, de az egész baromság, ezt már nem tudom finomabban mondani.
Ember, nem vetted észre, hogy ezt NEM neked írtam? Ez a hozzászólás nem rólad szólt. Egyébként különös, hogy miközben én a földi sátánizmust az ateistákra értettem, te agnosztikusként magadra vetted.
Amúgy gyakori, hogy te ezeket magadra veszed. Nyugi. Vegyél vissza. Nem is tudnék rólad írni, mivel nem ismerlek(ezért aztán fogalmam sincs, hogy te a luxusprostikkal hogyan állsz). Az első hozzászólásaimat sem neked írtam, te mégis úgy értelmezted, hogy azok neked szólnak.
Az első hozzászólásoddal az ateistákat sátánistáztad le. Nem vettem magamra, nagyon nem értettem egyet, írtam az ateisták védelmében. A mostani hozzászólásoddal a materialistákat nevezed földi sátánistáknak, ezt akár magamra is vehetném, nem mint agnosztikus, hanem mint materialista, de nem tettem.
Én kérek elnézést, hogy egy fórumon választ merek írni egy ilyen agyrémre. Külön elnézést kérek, hogy a borzalmas logikátlanságokra, rá merek világítani. Csak rontottál a helyzeteden, ember.
Nézd, én az előző hozzászólásodra is tudnék választ írni.
Pl. A liberalizmus, nem egyenlőséget hirdet. hanem JOGI egyenlőséget.
Én ezzel nem értek egyet, azért írtam oda, hogy “modern”.
A többire is tudnék írni, de nekem a saját véleményem hangoztatása nem ér annyit, hogy megint vitába keveredjek.
Ember, vedd már észre magad.
Mint nem hívő, valamennyi vallás tanítását emberi, emberségi útmutatásnak, az egyén és a társadalom életét rendező, magyarázó eszmerendszernek fogom fel, aminek a végső igazságait javarészt el is fogadom, mert több ezer év bölcsessége, tapasztalata tükröződik benne.
DE ahogy akár a Biblia, akár más vallások tanításaiban is látszik, összefoglalják a népek, társadalmak tapasztalatait, következtetéseket vonnak le a tévutakból, hibákból, a nagy vallások tanai a maguk idejében nagyon is élők, rugalmasak, az ember alakulását, tapasztalását követő rendszerek voltak. Ennek pont a tömegessé válás kezdett gátat szabni.
A hozzájuk kapcsolódó legendáriumot, csodák, természetfeletti magyarázatok rendszerét azonban nem tudom történeti tényként, sőt semmilyen tényként elfogadni, kizárólag a tanításokat képviselő szimbólumrendszerként.
Ezeknek a tanításoknak sajátja az is, hogy ha túl akarnak élni további generációkat, akkor a velük szemben megfogalmazott kritikákra, kifogásokra, eltérő életszemléletekre is ki kell dolgozniuk valamilyen magyarázatot, ellenérvek rendszerét. Ilyen rendszernek fogom fel a te “sátán-hit mitológiádat” is, ami szép, koherens, logikus, de mégis csak a te hited negatív leképezése. Lilith létezése nem érv, hanem egy szimbolikus környezetbe ágyazott tanítás arról, hogy a te hited tanítói szerint milyen kapcsolatban kell lennie a férfinak és nőnek ahhoz, hogy a társadalom az ő általuk jónak tartott irányba fejlődjön.
Ez az egész a hívőknek ad biztonságot, őket vértezi fel világmagyarázattal arra az esetre, ha kritikával kell szembenézniük a hitrendszerüket illetően. Amolyan viharkabát. Ennek létét és jogosságát elfogadom, tiszteletben tartom, de csak addig, amíg a hívők elfogadják, hogy szerintem nincs vihar, és nem akarják velem is viseltetni a kabátot.
Ha ezt a logikát már arra akarják használni, hogy engem, mint liberálist, nem hívőt, feministát, akármit megbélyegezzenek, kevesebbnek, vagy kevesebbre érdemesnek tartsanak, az ellen tiltakozom. Engem is sért valahol a “sátánista” szó használata, mert az átlagos köznyelvben ez továbbra is elítélendő értékrenddel köthető össze, de ráadásul a te beavatott magyarázatod alapján is negatív, rossz irányba vivő értékrendet feltételez.
Természetesen nem a mítosz miatt vagyok antifeminista, nem ezzel szeretném legitimálni az antifeminizmust. A leírt történet számomra csupán azért érdekes, mert jól érzékelteti a radikális feminizmus működését, miközben az egy mai találmány. Ez esetben az a különös, hogy már azelőtt leírták egy eszme negatív hatásait, mielőtt azt bárki kitalálta volna. Ebből viszont következik az, hogy útmutatást adtak a jövőre is.
A hozzászólásod arról árulkodik, hogy szerinted én erre építem a világnézetem. Nem teljesen, csak azért írtam le, mert érdekesnek tartottam. Ha a társadalom problémáiról kell beszélni, akkor nem ezt adom elő, hanem a modern pszichológiából próbálom levezetni(pl. a fent említett hedonista mókuskerék). Abba most nem szeretnék belemenni, hogy a vallások kínálnak-e megoldást a modern kor gondjaira, mert akkor megint hosszúra nyúló vitánk lenne.
Inkább az az érdekes, hogy a legtöbb vallás alátámasztja a legmodernebb kutatások eredményeit. Még azok a “vallások” is, melyeket emberek hoztak létre. A múltkor egy olyan dolgot láttam vissza Konfuciusz írásai között, amit egy hónappal ezelőtt az egyik humánetológiai tanulmányban olvastam.
Elismerem, hogy a sátánizmus negatív szó. Nekem is az, csak nekem máshogy. Ezért lehet, hogy sokaknak nem tetszik(amit én nem tudtam, szóval elnézést kérek mindenkitől).
Még azok a “vallások” is, melyeket emberek hoztak létre
Nem minden vallást emberek hoztak létre? A különböző vallások istenei teremtenek, de hinni az emberek tudnak csak… Még a Bibliát is emberek írták, habár Isten sugallatára.
Ez esetben az a különös, hogy már azelőtt leírták egy eszme negatív hatásait, mielőtt azt bárki kitalálta volna. Ebből viszont következik az, hogy útmutatást adtak a jövőre is.
Szerintem semmi különös nincs ebben. Egy ősrégi problémára ad egyfajta választ. A probléma nem új, a nők sokszor, sok társadalomban, sokféle módon kereshették az érdekeik érvényesítésének útját. Az általad idézett és ahhoz hasonló magyarázatok egy időre más irányba terelték a gondolkodást, de a probléma újra jelentkezik. A feministák azt mondják, Lilith köztünk él, válaszolni kell a kihívásaira és újra nem lehet démonként a palackba zárni. Legfeljebb te mondhatod, hogy nem érdekel és tovább keresed Évát, de a Lilithek túl sokan vannak már ahhoz, hogy újra közmegegyezés születhessen az elűzetéséről.
A másik visszatérő hiba – nevezzük hívő mókuskeréknek -, amit sok társaddal együtt elkövettek, hogy az ateisták, liberálisok világnézetét és értékrendjét automatikusan felruházzátok a hedonizmus, egoizmus, önzés, önmegvalósítás kizárólagosságával. Bizonyos értékeket a hívők szeretnének a sajátjuknak tudni, amivel a vallás szigorúan vett keretein kívül is igazolhatják a hit által nyert emberi értékességüket. De nem attól lesz a hit és a hívő életmód igazán értékes, ha kijelentjük, hogy a nem hívőből automatikusan hiányzik pl. az önfeláldozás vagy az alázat. A mindennapi életben ez nincs így. A hívők sem fordítják oda mindig a másik orcájukat (sőt!), és a liberális eszmék követői is képesek az önzetlen jóra akár életvitel-szerűen is. (jujjj, de viszketnek az ujjaim, hogy holmi hedonista főpapokat emlegessek a napi sajtóból, de nem teszem, nem illik :-) )
Bocsánatkérés részemről elfogadva.
Nem minden vallást emberek hoztak létre? A különböző vallások istenei teremtenek, de hinni az emberek tudnak csak… Még a Bibliát is emberek írták, habár Isten sugallatára.
Természetesen ezzel azokra a vallásokra gondoltam, melyeknek erkölcsrendszerei kimondottan nem isteni sugallatra jöttek létre.
Egy ősrégi problémára ad egyfajta választ. A probléma nem új, a nők sokszor, sok társadalomban, sokféle módon kereshették az érdekeik érvényesítésének útját.
A probléma olyan szempontból új, hogy- bár változott az egyenjogúság mértéke- a mai értelemben vett feminizmus(ami alatt most azt értem, hogy a két nem teljesen egyenlő legyen) még nem volt.
Az általad idézett és ahhoz hasonló magyarázatok egy időre más irányba terelték a gondolkodást, de a probléma újra jelentkezik.
Nem véletlenül. Azt tudnod kell, hogy akárhányszor egy kultúrában a nők elindultak az emancipáció irányába, az adott kultúra egy idő után meggyengült, és egy patriarchális kultúra “elfoglalta”(nem katonailag). Ebben az a rossz, hogy ilyenkor a nők helyzete rosszabb lett, mint eredetileg volt. Vegyük például Japánt. A nők anno nagyon szabadok voltak, legalábbis a korhoz képest. Például a sámánnők nagyon fontosak voltak a társadalom szempontjából. Viszonylag sok császárnő volt(gonoszan megjegyezném, hogy a művészet és a technológia nem nagyon fejlődött). Aztán Kína sikereit látva kicsit meglepődtek, és elkezdték őket másolni. Az országba betört a buddhizmus, a konfucianizmus. Ezért aztán Japán is egy erősen patriarchális társadalom lett. Ez egy példa volt, több ilyet is lehet mondani.
Most mi történik? Mindannyian ámulunk Ázsia sikerein.
Legfeljebb te mondhatod, hogy nem érdekel és tovább keresed Évát, de a Lilithek túl sokan vannak már ahhoz, hogy újra közmegegyezés születhessen az elűzetéséről.
Pedig ez a helyzet. Cikkek tonnái születnek arról, hogy a sikeres nők(a Lilithek) miért találnak maguknak nehezebben párt. Amerikában(ami ugye a Lilithek országa) például először fordult elő, hogy a szingliség vonzóbb lett a férfiak számára, a nők pedig arról panaszkodnak, hogy nem találnak maguknak férjet. A férfiak egyszerűen bojkottálják a házasságot, de már a sima párkapcsolatokat is. Találóbb lenne úgy fogalmazni, hogy a férfiak a nőket bojkottálják. Kacagtató: azok a feministák, akik évtizedekig hangoztatták, hogy az igazi női élet a szingliség, a házasság pedig rossz, most értetlenkedve állnak a jelenség előtt. Pedig megkapták, amit akartak.
De nem attól lesz a hit és a hívő életmód igazán értékes, ha kijelentjük, hogy a nem hívőből automatikusan hiányzik pl. az önfeláldozás vagy az alázat. A mindennapi életben ez nincs így. A hívők sem fordítják oda mindig a másik orcájukat (sőt!), és a liberális eszmék követői is képesek az önzetlen jóra akár életvitel-szerűen is.
Ez tagadhatatlan, az embert nem az teszi jóvá, hogy hívő-e. Én nem kizárólag az egyénről írtam, hanem az egyén és a társadalom kapcsolatáról is. Azt az álláspontomat viszont tartom, hogy az értékvesztettség(és most mindegy, hogy melyik vallásban hisz az ember) sok társadalmi betegséghez vezet. Úgy tudnék fogalmazni, hogy egy erős jellemmel rendelkező ember képes erkölcsösen élni, akár vallás nélkül is. Azonban ez nem mindenkinek megy, sokaknak szüksége van útmutatásra.
“-Bár a lehetőségeim megengednék, hogy minden hétvégén luxusprostihoz menjek, saját erkölcsi megfontolásból nem teszem. Sőt, soha nem voltam még sem prostinál, sem “masszőrnél”. Még az anyagias nőket is kerülöm, mert fontosabb számomra az érzelmi kapcsolat.”
A legnagyobb prosti a feleség. Ugyanis. Az az egész vagyonodra ráteszi a kezét, nem fix összegért nyújt valamit. És ezt a kereszténység sem ellenzi.
Az “érzelmi” kapcsolatról meg annyit, hogy addig vannak irányodba érzelmek, amíg van lóvéd. Amint lecsúszol, hirtelen elmúlik a nagy lámúr. :)
brandon, olyanokat írsz… :) Miért ez a cinizmus?
Csak rossz tapasztalataid vannak, ezért nem hiszel az őszinte érzelmekben?
,,brandon, olyanokat írsz… :) Miért ez a cinizmus?
Csak rossz tapasztalataid vannak, ezért nem hiszel az őszinte érzelmekben?”
Mondjuk azért mert nem hülye.
A pénz szeretete is őszinte érzelem :)))
Slasher, egész nyugodtan pontozd le még néhányszor a fenti hozzászólásomat, látom, örömöd leled benne. Közeleg a karácsony, és szeretnék kedveskedni neked. :) Nem is értem, miért álltál meg 3-nál, hiszen olyan borzasztót írtam.
Oh, erre is nyomj már párat… ;)
Nézd. Én kritikus, realista szemléletű vagyok. Azt hiszem el, amit látok. Ha majd azt látom, hogy a jó nők leginkább az érzelmes, őszinte, csupaszív férfiakba lesznek szerelmesek, függetlenül attól, ha ezek ügyetlenek és csórók is, akkor elhiszem, hogy vannak őszinte, tiszta érzelmek, és hogy ez a lényeges tulajdonság.
De amíg azt látom, hogy legtöbbször a hírnév-vagyon-hasznosság szentháromsága mentén dől el, mennyire “jó pasi” valaki a nők szemében, addig nekem hiába papol bárki is őszinte érzelmekről. Addig disney-mesékbe tartó ostobaságnak tartom, amivel a nők szokták manipulálni a férfiakat.
Ebből jön az az elmélet, hogy a feminizmus valójában a béták összeesküvése.
brandon, igazán nem akarlak megbántani, de ez így komolytalan, már-már gyerekes..
Leírtuk már sokszor: igen, vannak aranyásók, akiknek az “érzelmei” kizárólag az anyagiaktól függnek, de úgy teszel, mintha csak ez az egy kategória létezne, és dühös vagy az egész női nemre úgy, ahogy van. :)
“Ha majd azt látom, hogy a jó nők leginkább az érzelmes, őszinte, csupaszív férfiakba lesznek szerelmesek, függetlenül attól, ha ezek ügyetlenek és csórók is, akkor elhiszem, hogy vannak őszinte, tiszta érzelmek,”
Most írhatnám azt, hogy majd ha látom, hogy egy ijesztően csúnya nő után epekedsz és halálosan beleszeretsz, akkor hiszem el, hogy őszinték az érzelmeid, különben nem… De nem írom, mert ez ugyanolyan badarság lenne, mint amit te írtál. :)
Léteznek azért normális nők a világban. Pont annyi, mint ahány normális férfi :)
,,Léteznek azért normális nők a világban. Pont annyi, mint ahány normális férfi :)”
Véletlenül sem pont annyi :)
“Én teljes mértékben materialista vagyok és agnosztikus” “Soha, senki sem mondta rám azt, hogy egoista vagyok. Az ellenkezője viszont már többször megtörtén”
egoizmus, lexikális jelentése szerint: – egocentrizmus: világ és életszemlélet, mely minden kérdést az „én” szemszögéből ítél meg. – egoizmus: az önző egyéni érdeket előtérbe helyező álláspont.
Akkor én most mondom: egoista vagy. Inkább saját magadba tegyél rendet először…
“A liberalizmus, nem egyenlőséget hirdet. hanem JOGI egyenlőséget” Majd akkor elmélkedj jogi egyenlőség és társadalmi egyenlőség meg politikai egyenlőség közti különbségekről, ha nem engedhetsz meg magadnak luxusprostikat… A helyedben mindenki könnyen lehetne mindenki barátja. => “Ha van itt valaki, aki azt mondja, hogy ne bánts, ne gyűlölj senkit, ne árts senkinek, akkor az én vagyok”
“Akkor mi az ember célja? Szolgálat?”
Igen. Az. Mások szolgálata. (de nem olyan szolgálat amiről te beszélsz.)
Az egész hozzászólásod mellébeszélés, a felelős döntés meghozatalától való félelmedben ahelyett, hogy a saját álláspontodat ugyanolyan karakánul védenéd, mint ahogy Adam tette, be sem mutatod azt, csak az övét támadod. Vagy tényleg az az álláspontod, hogy mindenki nyakába nyugodtan hulljon a szar, mert joga van eltűrni és nem arrébb állni, neked pedig jogod van azt végignézni és ha kell elfordulni, ha a veszélye fenn áll, hogy szaros leszel? Szándékosan személyeskedek, pedig nem is, de csak azért, mert a te hozzászólásod szakította meg a nyugalmas blogolvasásomat azzal, hogy magadra vettél itt egyet s mást.
Mellesleg, vagy nem éppen, egyetlen vallást sem gyakorlok, de hiszek Istenben – ha ez nem derült volna ki. Egy kissé felbosszant ez a mindenki csináljon amit akar mert mindenkinek ugyanazok a jogai – duma. Egyazon jogok nem biztosítanak egyazon képességeket azaz/és/vagy egyazon esélyeket.
Nézd. Ez nagyon szép, de mielőtt el kezdenél azon rágódni, hogy egyeseknek jut luxusprosti, azon is elkezdhetnél rágódni, hogy egy nőnek meg csak úgy alapból INGYEN jár a szex akár a luxushímekkel is.
És ha ezt felfogtad hogy bizony lényeges különbség, akkor utána kezdj el elmélkedni az egyenlőségről, és kezd kritizálni a férfiak szokásait.
““Akkor mi az ember célja? Szolgálat?”
Igen. Az. Mások szolgálata.”
Gondolom, úgy érted, hogy a férfi feladata az életben, hogy szolgálja a nőt meg a gyerekeit, egyfelől a társadalomba befektetett munkája révén, másfelől meg közvetlenül is.
Én meg azt mondom, hogy a “szolgálat” akármilyen vallási vagy jogi köntösbe is bújtatod, KÉNYSZER, és mint olyan, eleve elítélendő. Ha a nőknél elítéled a kényszert, elnyomásnak látod, tiltakozol ellene, akkor a férfiaknál is ítéld el.
És máris egyenlőbben látod a dolgokat.
Az ember nem arra született, hogy szolgáljon. Hanem arra, hogy éljen. És. Ha nem kapja meg az alapvető szükségleteit a társadalomban, vagy elérhetetlenné teszik számára, akkor a “szolgálat” sem fog menni.
Azt írod, hogy a szolgálat kényszer. Mi a baj a “kényszerrel? Talán a kötelesség, amely olykor az ember kedve, hangulata, önérdeke ellen van, nem kihívás is egyúttal, hogy az ember éppen a saját önzését leküzdje? Talán a kényszerekkel való együttélés nem lehetőség is? Talán nincs különbség az önkéntes alárendelődés és az alávetettség között? Mindkettő kényszer, ha úgy nézzük!
Azt írod, hogy az ember arra született, hogy éljen (és nem a szolgálatra). De mi az életének a tartalma? Önmaga?
“Talán a kötelesség, amely olykor az ember kedve, hangulata, önérdeke ellen van, nem kihívás is egyúttal, hogy az ember éppen a saját önzését leküzdje?”
Miért kell kihívás? A “kihívás” is egy, az elvárt áldozat, lemondás, extra erőfeszítés “díjazására” kitalált fogalom. Miért is kell kihívás? Azért, hogy elismerést kapj. Tehát, a büszkeségedre hivatkozva gyakorlatilag kihasználnak. Miért is kéne szembemennünk a saját vágyainkkal, érdekeinkkel?
Biztos, hogy baj az önzés? Szélsőséges formájában lehet az is. Viszont, egy egészséges önzés, az nem más, mint saját érdekeid védelme. Önzés nélkül tényleg csak egy droid, egy automata az ember. Az igazságérzeted elaltatására tett kísérlet az egészséges önzés negatív tulajdonságként történő feltüntetése.
És, nemi viszonylatban vizsgálva. A nőkkel szemben miért is nem elvárás a kihívások vállalása? Náluk miért természetes az önzés? Miért nem negatívum, ha csak kapni akarnak? Ezen elgondolkoztál már? És akkor ha náluk nem baj, akkor vajon a férfiaktól miért is várja el a társadalom/vallás az önkéntes lemondást, a mások érdekében történő erőfeszítést?
“Azt írod, hogy az ember arra született, hogy éljen (és nem a szolgálatra). De mi az életének a tartalma? Önmaga?”
Igen. Visszakérdezek: Ha másokért élsz, akkor mi az életed tartalma? Az, hogy mások számára hasznos rabszolga vagy? Abból neked mi hasznod van?
Ha valaki az élete értelmét, az önmegvalósítást mások szolgálatában találja meg, az nem kényszer. Ha ez őt boldoggá, elégedetté teszi, akkor nagyon jó, sőt, többnyire társadalmilag is becsülendő, tiszteletre méltó. Gondolok itt mentősökre, tűzoltókra, stb. Szerintem mások szolgálatának feltétlenül önkéntesnek kell lennie, soha nem kényszernek. Ha kényszer, akkor már nem szolgálat.
Alapvetően tartom tévesnek, amit mondasz. Ez nem opció. A férfi létének valódi értelme a szolgálat. Csak kibővítve nem csupán a “mások” szolgálata (bár a “mások” lehetnek valós, vagy elvont személyek is), hanem valami magasabbnak a szolgálata. Ha egy férfi nem ezt követi, az a saját gyökereitől vágja el magát, és nem férfi.
Lehet persze “öncélúan” is élni, még az is lehetséges, hogy az ember nem ismeri fel, hogy amit ő “szabadságnak” él meg, tehát kötetlenségnek és kényszerektől való mentességnek, az a valódi céltalanság, és nem fog tudni beteljesülni. Gyerekként hal meg, befejezetlenül.
Ennek gyönyörű megfogalmazása:
http://www.youtube.com/watch?v=MJQwYMfqFQw
Olyan pedig nincs, hogy az önkéntes szolgálatban nincs kényszer.
Na látod, ezért mondtam én a múltkor, hogy a kereszténység valójában egy ugyanolyan férfiellenes vallás, mint a feminizmus, csak rafináltabban van megfogalmazva. Az egyik rávezetésen alapuló “önként vállalt” szolgaság, a másik felülről rád kényszerített szolgaság.
Különböző módszerek, de az eredmény ugyanaz. Persze, az első hatásosabb.
És mi a beteljesülés jutalma? A halál? Az erőfeszítések nélkül is elérhető/bekövetkezik.
És. Ha nem “teljesülsz be”, akkor mit vesztesz?
A lemondást, szenvedést, másokért történő erőfeszítést?
Van egy pont, ahonnan nem lehetséges a vita, mert ha valaki nem látja a lényeget, akkor az egész merő dialektika.
A kérdés, hogy “mit veszítesz, ha nem teljesülsz be?”, pedig maga is önmegvallás: te nem tudod, hogy mit veszítesz. Különben nem kérdeznéd. Ergo te már nem is veszítheted el. Viszont ha nem ismersz valamit, ha nem tapasztalod meg önmagadban, akkor én nem fogom tudni elmagyarázni.
Szerintem teljesen mást értünk szolgálat alatt (és önmegvalósítás alatt), így egyszerre van neked igazad, és egyben nekem is. De akár mindketten tévedhetünk is. Egy kicsit kifejtem:
Lehet, egy tudós, egoizmusában, dicsvágyában, a szakmai elismerés iránti vágya miatt megtalálja egy betegség ellenszerét. Így jót tesz mindazokkal, akiket megment. Úgy szolgál, hogy nem célja a szolgálat. Vagy egy önző kapitalista, aki csak a meggazdagodással törődik, mégis tömegeknek ad munkát, megélhetést, miközben újabb tömegek vágyait teljesíti. Úgy szolgál, hogy eszébe sem jut a szolgálat. Szolgálat így az alkotás, a termelés is.
Egy társadalomban, elvárások hálójában növünk fel. Legyél jó gyerek, jó tanuló, jó apa, jó munkás, jó hazafi, és felelj meg az önmagad állította elvárásoknak is. Ezt felfoghatjuk úgy is, mint szolgálat, de nem feltétlenül tér el az önmegvalósítástól, nem feltétlenül jelent szabadság nélküliséget. Aki cél nélkül él, legyen az belső, vagy külső cél, az halott, csak még nem tudja, ilyenkor jön a pia, drog, élvezethajszolás, ami lassú öngyilkosság. Gyerekként hal meg, befejezetlenül. :)))
Megvallom, nem szeretem a relativizmust. Elutasíthatod ezt a meghatározást, elvitatkozhatunk azon, hogy kinek mit jelent, meg hogy mennyire tartod magadat annak, és mi a hivatalos meghatározás.
Nem érdekes.
A gondolkodásodon látszódik, hogy nincs középpontja, ezért értékvesztés jellemzi. Folyton szempontokat cserélsz fel, hogy mindenre tudj pozitív példát hozni. De így az egész retorika anélkül, hogy elköteleződnél, hogy értenéd az összefüggéseket. Kicsit ez, kicsit az, kicsit innen, kicsit onnan, de, lehet, ámbár, viszont, neked is igazad van, meg nekem is, meg mindenkinek, meg mindannyian tévedünk is………….
Pont ezért nem érted meg azt sem, hogy miért alakult ki konfliktus a személyed körül. Mert azt sem érted, hogy nem az számít, hogy te valójában kedves vagy kedvetlen, mosolygós vagy komor, szivélyes vagy zárkózott, segítőkész vagy rideg ember vagy, aki nem hív luxusprostikat. Azok, akik “neked ugrottak”, pont ezt a középpont nélküliséget érzékelték a véleményeidben. Azt, hogy számodra nincs igazság, mert nem akarsz tévedni, mert nincs, ami számodra ne lenne vitatható, ezért nem kell kockáztatni, mert az elköteleződéssel tévedhetünk, de tévedni rossz, ezért inkább nem hiszünk semmiben, csak középre helyezkedünk, és igyekszünk mindenben értelmet és pozitívumot találni.
Amíg nem találsz “közepet”, amihez képest elhelyezheted magadat, és így a világot, addig nem fogod észrevenni, hogy miért lényegtelen, hogy az egoista tudós feltalálja a gyógyszert. Mert ez semmi más, mint üres, súlypont nélküli retorika. Értékvesztett retorika. Össze nem tartozó dolgokat és szempontokat cserél fel, mert nem képes súlyozni és megkülönböztetni.
Nevezhetjük relativizmusnak, én szeretem, jobban leírja a körülöttünk lévő világot és több helyes választ ad. Számomra viszont az elfogadhatatlan, ha valaki axiómákat (pl.univerzális igazság) állapít meg és egy ilyen kényelmes axiómarendszerrel próbál meg mindent megmagyarázni, holott ez lehetetlen. Te szerinted van például jó és rossz, a dolgokat pedig ebbe a két kategóriába osztod. Van helyes és helytelen, majd kategorizálod, hogy melyik melyik. Te számon kéred rajtam a “közepet”, holott pont a te dualista világképedben nincs olyan, hogy közép, mert minden axiomatikus kategóriában két végpont közül választasz. Amint megállapítasz egy kategóriát, azonnal megteremted annak az ellenpontját is, nincs átmenet, nincs árnyalat, csak az a kettő, amely kölcsönösen kizárja a másikat. Csupán csak azért, mert a saját axiómáid foglya vagy, és emiatt nem értesz meg valamit, az még nem hülyeség.
Érdekes, hogy a luxusprostis példának senki nem értette a mondanivalóját, de sokaknak az agyába égett. Ez egy példa lett volna arra, hogy csak azért, mert valakinek lehetősége van megtenni valamit, még lehetnek saját erkölcsi, morális belső törvényei, hogy mégse tegye meg. Ez az én egyik “közepem”. És ennek a középnek nincs ellenpontja, ellentéte, nincs konfliktusban semmivel.
Téged egy okos, értelmes, felkészült vitapartnernek tartalak, így arra kérlek, mielőtt választ írnál, próbálj meg valamit. Próbálj meg kilépni a fix nézőpontból, és más szemszögből meglátni dolgokat, megkérdőjelezni axiómákat.
Először is, ahhoz képest, hogy “okos, értelmes, felkészült vitapartnernek” tartasz, mindjárt az elején axiomatikusra és dualisztikusra redukálod a gondolkodásomat, amiben még logikailag bukfencelek is középre, ami nálam nem is létezhetne, ráadásul a kényelmes utat választom, és mindent ezzel magyarázok. :)
Ezt követően adsz házi feladatot is, miszerint lépjek ki a fixációmból, és bár nem mondod ki, de lépjek át a te tágas, axiómák nélküli (ez komoly?) univerzumodba, ahonnan többféle nézőpontból tudnám a világot szemlélni.
Ha összegzem a megállapításaidat, akkor az elismerésedet, miszerint “okos, értelmes, felkészült vitapartner lennék”, már nem szabad elhinnem, hiszen magad sem gondolhatod komolyan egy ilyen emberről, aki ennyi értelmi defektusban szenved.. :)
Nem kigúnyolni akartalak, csak éreztem abszurditást abban, amit írtál, és ezt próbáltam megjeleníteni.
Axióma: nem másolom ide a meghatározását, de egy másfajta szempontra felhívnám a figyelmedet. Ami az egyik nézőpontból axióma, az a másikból lehet megalapozott igazság. Csak az egyik ember végigcsinálta a levezetést, a bizonyítást, a másik nem. Ezért ezen utóbbi számára értelemszerűen a kijelentés nem lehet bizonyító erejű, hiszen benne nem kapcsolódik hozzá a tartalom, az előzmény, az odavezető út. Önmagában az, hogy axiómának minősítünk valamit, nem csak magáról az így minősített kijelentésről árulkodhat, hanem arról is, hogy valójában nem látjuk át, nem értjük a tartalmát – számunkra a levegőben lóg…………..Tehát axiómának minősíteni valamit, az nem érv, nem tény (vagy nem mindig), hanem állapot kérdése. :)
De!
Ha ismered (többek között) Csuang-ce pillangó történetét (ha nem, gyorsan megtalálható), könnyen belátható, ha az ember szigorúan veszi a logikát, és elmélyed a filozófiai szkepticizmusban, hogy bizony-bizony minden kijelentés, minden elgondolás axiomatikusnak nevezhető, mert még az sem biztos, hogy maga a világ létezik, és így benne te és én. Vagyis óvatosan az axiómák kijelölésével, mert így teniszezhetünk a végtelenségig, ugyanazt a labdát passzolgatva oda-vissza! :)
Amúgy.
Filozófiai értelemben csak konyhasó nem voltam még, szóval (meg)értem a kérésedet, de nem fogok időutazást tenni, hogy megint “axiómák” ellen folytassak logikai háborút. Ezt már megvívtam, továbbléptem, és ennek az eredményét terjesztem a dualizmus közepéről. :)
Relatív is voltam, szóval amikor ellene beszélek, akkor magamról (is) mesélek. :)
Mindig szerettem (és műveltem?) a filozófiát, ezért “filozófusként” nem értem, vitatom, csodálom a kijelentésedet: “Nevezhetjük relativizmusnak, én szeretem, jobban leírja a körülöttünk lévő világot és több helyes választ ad.” Mennyiben ad “több” helyes választ, mihez képest, és mi a helyes válasz mércéje?
Filozófiát szerető emberként állítom, hogy a relativizmus csak látszólag filozófia, valójában nem vehető komolyan, és nem a valóságot írja le, mivel nem ír le semmit….
Minden filozófia, amelynek a megismerés a célja, önállóan törekszik egy cél felé, azt bontja ki. Ezzel szemben a relativizmus valójában nem önálló, nincs célja, mindig csak reagál, és a reagálása mindig deffenzív. Vagyis érvel a határozott állítások ellen, de azokat sem konkrétan cáfolja, hanem ellenpéldákat igyekszik gyártani. Legfőbb módszere, hogy látszólag (!) más nézőpontokból igyekszik ugyanazt láttatni, ezzel bizonyítva, hogy olyan, mint “igazság”, nem létezik, nem igazolható, nincs, hanem sok igazság van, és mivel egyik sem magasabbrendű, egyformán igazak és hamisak.
Minden filozófiának van morális oldala is. Ezért nincs önmagában véve puszta elmélet, a gondolkodás morális cselekvés is. Ez azt jelenti, hogy a gondolkodásban tettenérhető a gondolkodó lelkisége: mi ellen küzd, mit akar elérni (mint lélek, mint ember), mit állít, és van-e emögött hátsó szándék………..Tehát hogy a gondolkodás elfed-e valami mást. Vagyis tisztességes-e. A filozófia, amennyiben feltétlenül az igazságra törekszik, akkor is igaznak tekinthető, ha ateista, ha náci, ha kommunista, ha keresztény…………tehát függetlenül az “ideológiától”…………..
Mert a keresést, a gondolkodást, a hitet nem az minősíti, hogy mennyi benne a (tárgyi) tévedés, hanem az, hogy őszinte-e, ténylegesen cselekszik-e (a gondolkodás is lehet cselekvés). A szándék és a törekvés teszi igazzá, nem pedig annak számolgatása, hogy hány tévedés nem írható a javára.
A relaitivista filozófia valójában nem őszinte filozófia. Ugyanis nem keresi az Igazságot (legyen az bármi), hanem folyton elhárítja. Ha találkozik egy állítással, egy elmélettel, egy kijelentéssel, akkor az elsődleges célja, hogy a maga számára demonstrálja, hogy nincsen kétségtelen igazság, vagyis nem kell semmit komolyan vennie. Éppen ezért IGAZÁN semminek nem jár a végére, semminek nem néz a mélyére, semmit nem gondol végig alaposan, csak megelégszik azzal, hogy relativizálja a lehetőségeket.
Amikor mindig azt várja el, hogy bizonyítsák számára ezt vagy azt az “Igazságot”, különben nem hiszi, különben axiómának tartja, akkor még azt sem ismeri fel, hogy lehetetlent kér. Mert minden “Igazság”, ami bonyolultabb a 1+1=2 tételénél, személyes végiggondolás, önmagam előtt való bizonyítás nélkül nem látható be!!!! Viszont a relativista olyan jól levédi magát a végiggondolás ellen, hogy fenntarthatja azt a látszólagosan korrekt állapotot, hogy ő hinne, ha valaki bizonyítana neki. Helyette! :)
Valóban, benne nincs meg a “térítés”, a meggyőzés szándéka, hiszen az elsődleges célja, hogy neki ne kelljen semmit csinálnia. Tehát fenntarthasson egy szellemileg passzív állapotot, amiben minden mentális tevékenység csak látszólagos, mert az úgynevezett “tények” és “szempontok” gyűjtése nem kötelezi semmire, azokból még igazi felismerésre sem tehet szert, hiszen eleve nem is akar semmit felismerni. Csak megerősíteni mindazt, amiben már eleve tartózkodik, és biztosítani a nyugalmát. De mivel ezt nem vállalhatja fel, ezért nem őszinte: helyette racionalizálja a tétlenségét.
Ezért a kritikámat ebbe az irányba semmiképpen nem úgy tekintsd, hogy 1. személyeskedek, 2. vallásos fanatikusként hőbörgök, hanem csakis úgy, hogy a filozófiát, a logikát szerető emberként zavar a relativizmus következetlensége és (bocsánat) önelégültsége (értve ezalatt, hogy olyan jól elvan a maga világában).
Azt is gondolom a történelmet szerető, társadalomban és közösségben is gondolkodó emberként, hogy a relativizmus azért sem valódi filozófia, mert léte, megjelenése anyagi és társadalmi feltételekhez kötött, amikor az emberi életnek azon túl, hogy boldog-e, gyarapszik-e, nincs tétje, nincs igazsága, nincs felelőssége. Nincs is ezekre szüksége, sőt, ezeket el akarja hárítani. Tehát bizonyos korokban és bizonyos feltételek között jöhet csak létre, szorosan kapcsolódik az individualizmushoz, a társadalom atomizálódásához – vagyis végső soron önző filozófia. Viszont a saját létfeltételein túl nem csak érvénytelen, de hamis is…………
Elnézést, nem tartom célravezetőnek az ilyen hosszú kommenteket. :( Most így sikerült. :(
Angelo, Giordano Bruno,
“okos, értelmes, felkészült vitapartnernek tartalak”
Érdeklődéssel olvasom a hozzászólásaitokat, tetszik, ahogy a nézeteiket ütköztetitek. Szerintem mindketten okos, értelmes, felkészült vitapartnerek vagytok, nagyon intelligensen és kulturáltan vitatkoztok. :)
Köszönöm Inaara!
Nem is annyira a kedvező véleményedet, de különös megtapasztalni, hogy olykor a “vitáknak” önmagukon túlmutató értelmük is van, hogy hatnak……….:)
A vitának ezt az utóbbi részét egyetlen kérdésre lehet visszavezetni: létezik-e igazság. Mert ha igen (ha 2+2=4, mindenféle egyéni megítéléstől függetlenül), akkor a “nézőpontoknak” nincs sok értelme.
Minden vallás és valamirevaló filozófia alappontja az, hogy létezik igazság (csak meg kell találni). Ezzel szemben a marxista-nihilista-posztmodern “értéksemleges” gondolkodásmód alapja, hogy igazság nem létezik. Sajnos ennek az utóbbinak mára már igen fejlett érveléstechnikája és rajongói köre van, pedig a szó legszorosabb értelmében véve érték- és életellenes.
Egyébként az igazság felismerése és elfogadása egyáltalán nem jelent beszűkült gondolkodást. Ez nem több, mint a nihilista vonal által alkalmazott olcsó rágalmazás a másik fél lejáratására. Másfelől viszont az sem szükségszerűen rossz ember, aki nem rögzíti magát egy szilárd ponthoz – legföljebb egy kicsit nehezebb a dolga erkölcsök tekintetében.
Mérő László könyveit olvasva bennem az a kép alalkult ki, hogy ‘abszolút igazság’ (legmélyebb sajnálatomra) nem létezik, Gödel tétele alapján bármilyen gondolati rendszerben megfogalmazható olyan állítás, ami a rendszeren belül nem dönthető el. Feljebb léphetünk persze egy másik gondolati szintre, ahol ezt a kérdést helyre tudjuk tenni, de ennek a rendszernek is megvannak a maga eldönthetetlen kérdései. De ez csak a filozófia.
A gyakorlati életben inkább Pozsonyi Ádámmal értek egyet:
– Pusztán logikai alapon nézve az a kijelentés, hogy
“nincs Igazság”
önellentmondás. Mivel ez az állítás maga is az Igazság rangjára tart igényt – pont azt idézi meg, amit tagad. Ha igaza lenne, akkor önmagát vonná kétségbe.
– A másik kijelentés, hogy
“az Igazság nem megismerhető”,
ismételten önellentmondás, hiszen a jelen állapotából kiindulva állapítja meg, hogy a jövőben mit tudhat, és mit nem. Tehát előre szab magának határt, anélkül, hogy erőfeszítést tenne. Arról nem is szólva, hogy a saját aktuális állapotát, képességeit abszolutizálja.
Azt még képes elgondolni, hogy van zseni, van nála sokkal intelligensebb ember, de hogy úgymond “lelki-szellemi” értelemben is legyen valaki, aki nála sokkal mélyebb valóságot lát, érzékel, azt határozottan tagadja, és még elméleti szinten sem képes tételezni.
– továbbá sajátos, hogy miközben elismerik, hogy van tudományos igazság (1+1=2), hogy a Földön ugyanazok a törvények hatnak mindenütt, azt már váltig tagadják, hogy a “lélek” vonatkozásában lenne olyan, hogy kétségtelen és objektív igazság.
Miközben a fizikai világ tekintetében objektivizmust vallanak, addig az emberi, morális, lelki értékek tekintetében a maximális szubjektivizmus hívei.
Némi fantáziátlanságra vall persze, hogy a térnek mindössze a fizikai kiterjedését tudják felfogni (csak szemük van), és odáig már nem jutnak el, hogy akár csak megelőlegezzék a pszichikai, lelki, szellemi tér lehetőségét. Ezért a belső világot szó szerint értik: belül van, elszeparálva mindentől és mindenkitől, nincs kiterjedése, az agy a határa.
Erre mondom, hogy viccesek. :)
ez a hsz, eddig stilisztikaban az egyik legjobb irasod, ha irni akarsz
ezt az ened keresd. erdemes.
Köszönöm, keresem, kutatom. :)
Az elején valamit félreértettél, erre nem reagálok, szó sincs arról amit írsz, én más kontextusban fogalmaztam – hagyjuk.
“Gondolom, úgy érted, hogy a férfi feladata az életben, hogy szolgálja a nőt meg a gyerekeit…”
Nem, nem így értettem. Közel sem. Még véletlenül sem így. Nem is értem miről beszélsz… szinte. :) – de itt azért magyarázkodok kicsit: Arra gondoltam, hogy úgy általában más embereket szolgálni, de nem kiszolgálni, hanem másokért tenni valamit azért, mert hiszed, hogy nekik jobb lesz attól… nem konkretizálom. Itt is egyfajta szolgálat folyik mind az ateisták mind a hívők részéről – ennek itt különben nincs jelentősége, mert mindkét “csoport” foglalkozik egy olyan problémával, a feminizmussal, amit károsnak tart és sokakkal ellentétben nem közönnyel fordul e felé, még akkor sem ha ez őt különben szinte közvetve sem érinti.
A kényszer nem elítélendő, nem lehet az önmagában, csak a szándék lehet az, amiért a kényszert alkalmazzák. (nem példálózok, egyszerű….)
Mint írtam, én sem vagyok egyetlen gyülekezet tagja sem, tehát joggal mondja rám egy hívő hogy sátánista vagyok, de eszembe nem jutna ezért őt elítélni, még akkor sem ha az előadásmódja durva, vagy túl határozott, mert értem őt és az tenné hiteltelenné számomra ha nem így gondolkodna rólam. Tény és való az ő nézőpontjából és különben az enyémből is mivel azért Istenben hiszek simán kijelentem hogy ennél azért jobb ember is lehetnék… Ha valaki az űberegyenlőliberális agyával ezt még véletlenül sem vállalja be, akkor maradjon inkább csendben. De főleg ne hozzon olyan ellenérveket amik így kezdődnek: Én nem is… Én ebben sem… Én különben… Fogja fel mindenki, ilyen kérdésekben az “én” nem számít. Amúgy egy 15 éves is átlát rajta hogy ez csak mentegetőzés, nem érvelés…
Gondolom az utolsó bekezdésedre is írtam választ, végül is a lényeg, hogy akik szolgálnak nem egy adott (vallási; politikai;) vezetőt szolgálnak, hanem az eszmét, vagy az eszme által inkább másokat… ilyesmire gondoltam. Például teszik ezt azért hogy a szükségletek jobban ki legyenek elégítve itt vagy ott, és ezért segítenek elvenni innen vagy onnan, hogy szétosszák ott ahol szükség van rá… És pl. ezért kis kényszert is alkalmaz, mert szükséges…
Néhány hozzászólás alapján, a saját szemszögedből megítélni engem? Én inkább ezt nevezném egoizmusnak. A saját álláspontom védelme egoizmus, de a te álláspontod védelme nem? Én nem mondom senkinek sem, hogy legyen önző, de azt sem, hogy szolgáljon. Meghagyom a döntést neki. Te viszont kategorikusan kijelented, hogy az én dolgom a szolgálat? Nincs beleszólásom? Ez nem egoizmus a részedről?
“Egy kissé felbosszant ez a mindenki csináljon amit akar mert mindenkinek ugyanazok a jogai – duma. Egyazon jogok nem biztosítanak egyazon képességeket azaz/és/vagy egyazon esélyeket.”
Én sem születtem ezüstkanállal a hátsó felemben. Minden, amire most lehetőségem van, azt én teremtettem meg, sokévi kemény munkával és tanulással. Nem rokonoktól kaptam, nem politikai pártokhoz dörgölőztem, nem örököltem, nem loptam, és nem másoktól vártam, hogy megteremtsék nekem. Ha valami nem sikerült, akkor nem kerestem állandóan bűnbakot, nem hibáztattam mindig másokat a saját kudarcomért.
Nem csodálom, hogy nem érted, hogy szerinted ez csak duma. A képességeket mindenkinek magának kell megszereznie, az esélyeket pedig magának kell megteremtenie. De senkinek sincs joga, hogy ebben másokat megakadályozzon.
A hozzászólásodból tökéletesen látszik az álláspontod. Neked jogod van személyeskedni, neked jogod van a véleményedhez, neked jogod van a nyugalmas blogolvasáshoz, DE másnak már nincs joga hozzá, ha az NEKED nem tetszik. Csak azért, mert SZERINTED szar. Ezt hívják úgy, hogy kettős mérce. Az olyanok sajátja, akik azt hiszik, csak az ő véleményük igaz, csak az ő véleményük helyes.
“magadra vettél itt egyet s mást.”
Ha te mondjuk focista vagy, és valaki kijelenti, hogy minden focista ingyenélő senkiházi, akkor azt te nem veszed magadra? Ha muzulmán vagy és valaki kijelenti, hogy minden muzulmán terrorista, akkor azt te nem veszed magadra? Egy durva, sértő, indokolatlan általánosítást kritizálni mióta számít mellébeszélésnek? Gondolkodjál már egy kicsit…
Mielőtt mást arra biztatnál, hogy tegyen rendet, először talán magaddal kellene kezdened.
Azért egoizmus mert a saját szemszögedből ítélsz meg valamit ami kismillió embert érint, tudtommal ezt jelenti a szó. Beleszólásod van, az mindenkinek van, de úgy helyes ha úgy ítéled meg, hogy mások szemszögéből is belegondolsz. Ha valaki beteg és nem hisz a természetgyógyászatban még nem hülyézhet le mindenkit aki természetgyógyászhoz fordul és ha egy barátja vagy akár egy idegen azt javasolja neki, hogy forduljon inkább természetgyógyászhoz mert szerinte ott nagyobb az esélye a gyógyulásra, el kell fogadnia az álláspontját, hiszen annak a másiknak is megvannak a tapasztalatai, legfeljebb megfogadni nem fogja a tanácsot, mert a saját értékítéletében jobban bízik.
“Én sem születtem ezüstkanállal a hátsó felemben…” – Ez mind szép és jó, de gondolom feltűnt már hogy vannak gyengébb és erősebb képességekkel megáldott emberek, és a gyengébbeknek nehezebb oda eljutni ahova az erősebbeknek. A körülmények is elég jelentős hatással vannak minderre. De az tény, hogy a gyengébbekre is szükség van, mert pl. általában ők termelnek (gyártás – nem szolgáltatás! szolgáltatni is csak azt lehet amit már valaki “legyártott”) – de ez csak egy példa!
A képességeket ne keverd össze a megszerezhető tudással, a képességeket lehet fejleszteni, ha vannak, de hogy milyen szintre sikerül azt valakinek feltornászni, az szintén veleszületett képességek kérdése, pl. az intelligenciáé, ami szintén veleszületett. A fejlesztés idő (körülmény), sokaknak abból nincs elég, mert kell a pénz, mert szarok a körülményeik.
Nem keresem most elő, de asszem írtam, hogy azért személyeskedtem, mert te is, méghozzá egy olyan kérdésben amiben “csoportszinten” kell – szerintem – gondolkodni. Arra reagáltál sértődötten, ami egyetemleges igazság, csak nem a te csoportod igazsága, hanem egy másik csoport igazsága. Értem én, hogy magaddal példálóztál azért hogy a csoportodat védjed, de te meg azt értsd meg, hogy te a csoport szempontjából önmagadban nem vagy reprezentatív példa. A pedofil pap épp úgy nem jellemzője a hívők csoportjának, mint az idősek otthonában 30 éve ápoló ateista az ateisták csoportjának. (Ez nem a legjobb példa, de korán van még.) A “jó” és “rossz” mindenhol jelen van, ezt mindenki tudja, szóra sem érdemes, az egész beszélgetésünk viszont abból indult ki, hogy valaki bátorkodott az előbbi csoportból – tény hogy “radikális” módszerrel – felhívni mindenki figyelmét a másik csoportban, hogy éljen másképp, mert úgy jobb. Ezt elítélni – elítélni való dolog, mert jót akar. :) De hogy megfogadod vagy sem az a saját döntésed.
A nyugalmas blogolvasásomat az érvelésed hiányosságai szakították meg. A te nyugalmas blogolvasásodat pedig egy nézőpont, illetve egy világnézet, amivel nem értesz egyet. Ez nem kettős mérce hanem alma és körte.
“Ha te mondjuk focista vagy, és valaki kijelenti” – Értem amire gondolsz, de pont azért mert általánosításról van szó, hiba ezt bárkinek a saját személye szemszögéből megítélni és magár venni, és épp úgy hiba a saját példájából kiindulva ellenérvelni. Ha ehhez hozzá veszed hogy hitről van szó, tehát nincsen materiális alapja a meggyőződésnek, akkor – szerintem – értelmetlen is az ilyen ellenkezés. Nem akarom a szádba adni a szavakat természetesen, ez sokkal inkább az én véleményem lesz, de ha ezt írtad volna, akkor az jogos lett volna pl.: Szerintem azért az ateisták között is rengeteg jó ember van akik szem előtt tartják az emberi értékeket. Teljesen természetes, hogy ebben az elanyagiasodott világban egyre kevesebben hisznek Istenben és máshol keresnek vigaszt, megfogható dolgokban. Bár én nem hiszek Istenben, de ha van akkor bizonyára figyelembe veszi, hogy ki mennyit tett le az asztalara és milyen életet élt. Biztos nem az alapján ítél, hogy ki mennyit járt misére. Elfogadom, hogy vannak akik ezt az álláspontot kibúvásnak tekintik és végletekben gondolkodnak, valahol tisztelem is őket, mert még véletlenül sem adnak esélyt a kísértéseknek, de nem árt figyelembe venni, a hívők is voltak ateisták => azaz ők is voltak sátánisták.
“Mielőtt mást arra biztatnál…magaddal kellene kezdened” – Ebben teljesen igazad van, de csak ráhibáztál mivel nem ismersz- de legalább idevág… :)
“A robot dolga a szolgálat.”
A robot nem szolgál, mert ahhoz egy speciális tudat és döntés szükségeltetik. A robot programot hajt végre, az pedig nem szolgálat. :)
De ki dönti el, hogy mi a normális?”. Elmondom: A természet.
Művészi alkotás esetén: az idő. Ami jó, az 100 év múlva is jó.
Az eredeti felvetés arról szólt, h. keresztény ember elvárhatja-e, h. egy hitetlen tiszteletben tartsa a tanait. Az igazi kérdés viszont az, h. kötelesek vagyunk-e tűrni az emberi méltóságunkat sértő vallási tanok terjesztését. A rövid válasz az, h. kénytelenek vagyunk eltűrni.
Az utcai kéregető és a kéretlen e-mailekkel zaklató is zavaró tud lenni, de odáig csak a vallásos hívek merészkednek, h. a zaklatás mellett még súlyos büntetéseket is kilátásba helyezzenek, ha nem térünk a rögeszméjüknek megfelelő hitre.
Azt terjesztik, h. csecsemőtől aggastyánig mindenki bűnös. A keresztény hitelveiket elutasítókat bűnösöknek kiáltják ki, súlyos ítélettel és embertelen kínzással, kárhozattal meg hasonló marhaságokkal fenyegetik. Ezek a keresztyén ember számára kötelező alapigazságok, aminkek megvallása a dogma erejénél fogva, szintén kötelező előírás a számára. Igen nagyon megsértődnek, ha azt kívánjuk, h. tartsák meg maguknak a bölcseségeiket.
Ha egy materialista v. ateista nem komplett hülyeségnek tartaná a vallást, akkor esetleg végig se hallgatva a becsmérlő mondókát, úgy vágná orrba a mocskolódó papot, h. a taknyán csúszva szánkázna le a pulpitusról.
A vallás az egy mankó a gyengéknek. A vallás a tudatlanság jellemzője.
Ja, persze, azért van annyi Nobel-díjas tudós, aki mélyen vallásos, például Szent-Györgyi Albert, ő ugye gyenge is volt meg tudatlan is…
ez az én vallásom nem dogma hanem europai nem megfertőzve az ábrahámista szennytől
https://www.youtube.com/watch?v=o_QbzP6q0AQ
in hoc signo vinces
Ez a link is szar. Pedig még érdekelne is.
kijavitottam most már ok
“This video is unavailable.” – valami nagyon potens cucc lehetett, ha 1 nap alatt leszedték a tudjukkik.
A kásás képernyő?
Érdekes, de vajon egy “hívőt” meghat a realitás?
https://youtu.be/gemxRbYHBpY
Vallás pápa:
https://index.hu/tudomany/til/2019/05/28/xii._janos_papat_szeretkezes_kozben_olte_meg_a_no_felszarvazott_ferje/
Hát,ha valaki eddig azt hitte volna ,hogy a pápa nem emberből van lehet lehet ,hogy most újat tanult? Bezzeg!Bezzeg?
Igen, volt ilyen pápa, nem sok, a több százból talán 4-5. És akkor mi van?
By Horn:
“Pufajkás voltam, na és?……..”
Pont semmi köze nincs a kettőnek egymáshoz.
Érdekes: A Tennessee-beli “Majomper”
https://voltegyszeregyamerika.blog.hu/2019/07/21/volt_egyszer_egy_amerika_xxvii_resz
Nopasztmek:
Okosabbak az ateisták, mint a vallásos emberek?
https://divany.hu/vilagom/2019/08/19/ateista-emberek-okosabbak/?utm_source=index.hu&utm_medium=doboz&utm_campaign=link
Érdekesség:
https://index.hu/techtud/2019/11/26/a_vallasosak_iq-ja_alacsonyabb_mint_az_ateistake_vallasossag_intelligencia_osszefugges/
Nem azt akarom mondani, hogy az emberi hülyeség, butaság és idiotizmus határtalan:
Már 3 éve pap volt, mikor kiderült, hogy nem is az
https://szemlelek.net/2020/08/25/pap_volt_de_nem_is
Ja, mégis, de, azt akarom mondani….
A butaság mindenképpen határtalan, ha a dolgok meg nem értéséről van szó. Egyébként a cikkben leírt történet teljesen logikus és érthető.
Ahhoz, hogy egy adott szervezet (egyház, állam) elfogadjon egy aktust, ahhoz az adott szervezet által felhatalmazott közreműködő közbenjárásával, az adott szervezet szabályai szerinti módon kell megtörténnie az aktusnak (például egy gépjármű adás-vétel is csak akkor érvényes, ha a szerződésen szerepelnek a meghatározott adatok, ezek nélkül az állam hivatalosan nem ismeri el a tulajdonosváltást és nem jegyzi át a gépjárművet a vevő nevére).
Egy szentség (például a keresztelés, vagy a házasságkötés) kiszolgáltatása teljesen, vagy részben beszédtett– azaz a kimondott szavakkal jön létre a cselekmény. “Én keresztellek téged…”, “Ezennel házastársakká nyilvánítalak benneteket”, “Én feloldozlak téged…”, stb. Abban különböznek ezek a példák egy általános beszédtett-től (“felszólítalak, hogy add meg a tartozásodat”), hogy szentséget hordoznak. Azért tudnak ezek a mondatok szentséget hordozni, mert a kimondásuk a megfelelő körülmények között, az egyház által felkent megfelelő személy által történik- egyébként a beszédtett érvénytelen. Ugyanezen “felhatalmazottságnak” a világi megfelelője bizonyos módon, amikor adott hivatalos helyeken (pl. postán) kizárólag jegyző által hitelesített meghatalmazást fogadnak el- a sarki patikus tehát hiába írná alá- , vagy hogy polgári házasságot hétköznapi körülmények között csak hivatalos anyakönyvvezető előtt lehet megkötni- nem helyettesítheti őt a büfés néni.
No de bármely, a felkent személy által kimondott mondat alkalmas egy szentség kiszolgáltatására? Nyilvánvalóan nem. Ezért születik az egyházban megállapodás, hogy mi az az egy mondat, ami az adott szentség kiszolgálására alkalmas- bármilyen nyelven, szerte a világon. Fontos tehát, hogy a beszédtett ilyen esetben az adott formula használatával tekinthető érvényesnek. A polgári esküvőn is azt kéri az anyakönyvvezető, hogy a házasságkötési szándékot firtató kérdésre feleljen a pár érthető, határozott “igen”- nel, nem pedig, ahogy a kedves menyasszonynak/vőlegénynek tetszik (“jaja”, “okés”, “benne vagyok”). Ennek a formulának tehát pontosan körülírtnak és meghatározottnak kell lenni, mert csak így kerülhetőek el az “érvényes vagy érvénytelen” viták- mint ahogy ebben az esetben is egyértelmű volt, hogy az illető nem számít papnak.
Persze hogy az. A saját “keretein” belül, egy hívőnek még áhitatra is emelkedik e lelke, hogy a világ kereke “helyrebillent”, miközben egy józan embert minimum megmosolyogtat ……
De nem tudom, hogy érzed-e benne a groteszkséget, a dogmát, a bürokráciát, a kirekesztést, megkülönböztetést, a “bűn szagát”?:)DDDDDD, az “eredendő bűnt”? A “jószándékbó”/”tudatlanságbó”, horribile dictu, a “MEGKERESZTELETLENSÉGBŐL”
eredő halálos BŰN-t?:)
Miközben (jogosan!) ekézve van a zsidó goj-ozása, a muzulmán kafirozása, és a többi náció “magasabrendűségi komplexusairól” még nem is beszélve….hová jutott a “krisztusi alapról” ?:)
Teljesen egyetértünk, épp ez a gond, hogy az egyház gyakorlatilag egy (egyre kisebb hatalommal bíró) és mint kiderült, jócskán bürokratikus “szervezet”, ami mindenről szól, csak épp arról nem, “amire épült”. Pontosan egy “állam”, egy “szervezet”……
Ugye nem kell ecsetelnem az emberi butaságnak azt a fokát, amikor egy vessző/értelmezés miatt halomra ölték egymást?
Pontosan úgy ahogy a pápaválasztás, mert ugye, amint a bíborosok (halandó, ráadásul nem tévedhetetlen:) emberek “megválasztották”, úgy egy csapásra tévedhetetlenné válik az illető:)DDDDD
Azért ezen már röhögnöm kell, ráadásul úgy, hogy jelenleg ha jól tudom kettő “tévedhetetlen” is él, bár ez egyik a tisztségéről (egészségi állapota miatt) “lemondott”, gondolom ezzel elvesztette a “tévedhetetlenségét” és “visszaesett” a gyarló bűnösök közé, és azóta is jó egészségnek örvend……..
Ez a “szentség” tessék mondani miben különbözik a teliholdkor, éjfélkor, a bal vállon átdobott csipetnyi sótól és aztán a jobb fölött átköpés “szentségétől”/”babonaságától”/”boszorkányságától” stb?:)
Értem én, csakhogy épp ezzel példával illusztráltad, hogy a házasság “Érvényessségéhez”(!) kurvára nem kell, lényegtelen, fölösleges az ajnározott “szentség”……az addig kellett, amíg csak ott vezették ennek az aktusnak a megtörténtét/tényét……..
(És anyakönyvvezető igazán bárki lehet, szentség nélkül…..)
Épp most mondtad, hogy de, az anyakönyvvezető nincs “felkenve”, csak meg van bízva:)
Ennél még groteszkebb, hogyha már a házasságnál tartunk, hogy bármely szekta/irányzat akár önmagát kijelölő “vezetője” automatikusan felkentnek érezheti magát és gyakorolhatja ezt a szentséget:)DDDDDD
Aham, ahogy “döntöttek egy megállapodás keretében”, hogy innentől kezdve Jézus Isteni személy, vagy más “frakciók” úgy döntöttek, hogy csak ember, ráadásul a liturgia sem ugyanaz és akkor ez egyik szempontjából a másik eretnek, “nem szolgáltathat szentséget”, extrém esetben meg is lehet ölni:) és így tovább:)DDDDDDD
Haláli, de komolyan……
Gondolom ez arra akart érv lenni, hogy így kapják meg a (nem létező) “SZENTSÉG”-et:)DDDDD
És most képzeljük el, hogy ha ez nem derült volna ki, akkor hány bűnős lélek rohadna a gyehenna kénpoklos tüzén…….Belegondolni is borzasztó, szerintem klataklizmák sorát indította volna be és a végítélet lovasai itt lihegnének már a nyakunkban…….
OMFG!
Kis félművelt, menekült, de roppant öntudatos prolim(mint általában a prolik defíniciószerűen)
A pápai tévedhetetlenség csak a teológiai és az azzal közvetlenül összefüggő egyházjogi kérdésekre vonatkozik. Tehát gyakorlatilag a pápa nem más, mint egy “legfelsőbb bíró”.
Örülök, hogy segíthettem ismét..:D
Az “erkölcsit” (!) kifelejtetted, ami a sok lebukott (és a még le nem bukott) pedofil papokkal kapcsolatosan kissé pikáns…..
1. A bukott pedofil papokról a közismerten “függetlenobjektív” és egyben “velejéig igazmondó” kultúrmarxista, zsidósajtóból “tudhatunk”. :D
2. Feltéve, de nem elfogadva, hogy a “függetlenobjektív” zsidrákok kivételesen igazat írnak ez ügyben (sic!). Szeretnék látni egy statisztikát, hogy fajtájuknál, unokatesóiknál (muszlim arabok) mennyi az annyi. Ugyanis ott eme tevékenység -szexuálisan fizikálisan éretlen (nem tiniringyókról beszélünk) gyermekek baszása legális. Bachibazi (buzibácsi?) aisha 9éves korában történő felbaszása, gyermekek kipróbálása (zsidók) hiszen visszanől nekik..
Gyaníthatóan több, mint azon vallás papjainál, ahol ez az egyik főbűn. “Jaj annak aki megbotránkoztat egyet eme kicsinyek közül, jobb ha követ köt a nyakába és kútba veti magát. Mert mindegyiküknek egy angyala van atyám előtt”
Szóval Jézus 3 bűnt átkoz meg még földi életében (nem a végítéletkor) az árulást, (a farizeus) álszentséget és a gyermekek bántalmazását.
Mivel azok ab ovo hazugok, ezért ez nem is igaz……
(Ne higgyünk a szemünknek……) ráadásul úgy, hogy megy a sunnyogás az egyházon belül…..
Kurvára lényegtelen ebben a relációban, a “más is”/”te is” lop/rabol/gyilkol stb nem menti fel a tolvajt/ rablót/gyilkost……, a másra (“is”) “mutogatás” pedig eleve gáz….
Ugye te most egy “szentséggel” rendelkező “vallási előírást” , “szent engedélyt” ekézel?, Az arianus “felekezetet”/”szektát”?
Allah “akarata”, nemde?
(A vallásuk, hitük, dogmáik ezt nem tiltják, sőt……, egy “halandó” ezt a “Szentséget” hogy kérdőjelezhetné meg?)
Csakhogy a relativizálás nem menti fel egyiket sem………, ráadásul ahol “főbűn” , ott nagyságrendileg több a “fiú megrontó” pedofil (gyakorlatilag egy menedék számukra), mint a tetű muzulmánoknál……
Kurvára visszatartó erő, a nemlétező isten majd megbünteti , valamikor, valahogy stb. stb….
Az jó, mert a épp most gyakoroltad a (farizeus) álszentséget……., szóval a hited szerint szopni fogsz:)
(Ráadásul ami kimaradt az “átokból”, pl. gyilkosság az gondolom smafu……., bár Jézus “bűnátkozása” is kissé anakronisztikus, de kicsire nem adunk…. )
Miben gyakoroltam csaxika?
Amúgy az állításaidra még mindig nem hoztál semmilyen forrást. Szokásod szerint majomka. Ugye valami zsidó “függetlenobjektív” szart nem akarsz idelinkeln?! :D Már megszoktuk, hogy a szuka firkálmányokat is,te szemlézed nekünk. :D Bár gondolom, Kesma csoport tag she.hu-t partutasítás alapján,munkaköri kötelességből kell.
hunbagirácska
A “másra mutogatásban”, amikor rajtakapnak hogy “sáros” a ” vallásod”/”egyházad”…..és relativizálsz, hogy “de a másik többet, nagyobbat vétkezett” ……a mellet meg a sajátom “eltörpül”, illetve ez keverdik a “ha neki lehet, nekem is”, ( ősi női narratívával……)
A kultúrmarxista zsidó média cikkeit/lejárató kampányait, nem nevezném “rajtakapásnak”. Szóval hipotetikus dolgokról vitatkozunk.
Amúgy az, hogy a sátánista bibsik rugdossák a szolgalelkű katkókat. Annyiban érdekel, hogy tudom, ezek nem fognak megállni a katkóknál.
Mivel protestánsnak kereszteltek és a manicheizmus, szikhizmus áll közel hozzám. Másodsorban a buddhizmus/dzsáinizmus.
Amennyire folyton napirenden van a katolikus egyház, ugyanannyira csend van a többi felekezet és vallás háza táján. Az ember azt gondolná, hogy a pedofil késztetések valahogy csak a katolikus egyház papságának kebelére vezetné az embereket.
Ez inkább amolyan katolicizmus elleni harcnak tűnik. A miért kérdést meg fel lehet tenni.
Az amalekiták már előkerültek egyszer. “A neves középkori rabbi, filozófus, teológus Maimonidész szerint az Amálekiták Ézsau, vagyis Edom utódai, akiket “meg kell semmisíteni és nevüket is el kell törölni”, Amálek túlélő utódai pedig “Róma és a Katolikus egyház”.” –wiki
Érdekes értekezés a témában áldozati szempontból . Úgy tűnik nincs köze a dolognak a cölibátushoz, ezt állítja több kriminológus és áldozat is. Kizárólag katolikus papok által elkövetett esetekről írni valóban támadásnak tűnik, miközben jócskán van más egyház, pláne szekta esetében is ( persze a katolikus papokat is felelősségre kell vonni , csak a többi degeneráltról se felejtkezzünk el !)
https://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20150209_egy_aldozat_szerint_nincs_kapcsolat_colibatus_es_papi_pedofilia_kozott
És az “ agyonhallgatott” esetek ( valahogy ezekben az esetekben pl a zsidó média nem volt olyan hangos):
http://www.bishop-accountability.org/news2010/03_04/2010_03_15_PaltalkNewsNetwork_PedophiliaNot.htm
Így van. Az állítólagos pedofilratyi papokról nem tudjuk, hogy már a felszentelés előtt pedofilratyik voltak és direkt a ministránsfiúkhoz való hozzáférés miatt csatlakoztak vagy a cölibátus az ok.
Az, hogy a plébános urak tömegesen élnek vadházasságban (minden korban) a “házvezetőnővel” az előbbit valószìnűsíti.
A leghírhedtebb’/híresebb páros Rigó püspök és Macskássy művésznő.
“Egy áldozat szerint…” Remek. :) Ilyen alapon megkérdezhették volna Mari nénit is, a bolt melletti viskóból. És ha nem a cölibátus az oka, akkor miért ott probléma, ahol a papok nem csajozhatnak? :)
Ha van egy tudattalan vágyad, egy nemi ösztön, amit nem elégítesz ki, leszorul a tudattalanba, elkezd gyülemleni, majd feltör valami másként (önmagunkat nehéz lenne megtagadni). Esetünkben, a pap lemondott arról hogy nőhöz nyúljon, viszont ez a vágy áttevődött a mellette mininstráló kisfiúra… Elhiszem, hogy közdkedvelt és erős narratíva sokaknak itt, de nem feltétlen a zsidó ármánykodást kell vízionálni azonnal. Léteznek ilyen dolgok is… Az egyháznak fontosabb a vagyona védelme, mint a pedofília. Jó reggelt. :)
Nem igazán olvastad el a fenti hozzászólásokat…
Csakszit nem olvastam végig, mert őt általában nem szoktam. De lehet, hogy ezen kívül is kimaradt. Mivel nem értesz egyet?
“És ha nem a cölibátus az oka, akkor miért ott probléma, ahol a papok nem csajozhatnak?” – Tomgal linkje a bizonyíték hogy ott is probléma, ahol a papok (pópák, lelkészek, rabbik etc) is “csajozhatnak”.
“Ha van egy tudattalan vágyad, egy nemi ösztön, amit nem elégítesz ki, leszorul a tudattalanba, elkezd gyülemleni, majd feltör valami másként (önmagunkat nehéz lenne megtagadni). Esetünkben, a pap lemondott arról hogy nőhöz nyúljon, viszont ez a vágy áttevődött a mellette mininstráló kisfiúra… ” – A legtöbb ember nem lesz pedofil csak azért mert nem kúrhat. Ha ez másképp lenne, legalább a népesség negyede pedofil lenne.
Ha az összes “incelt” beleszámítjuk, lenne az több is…..
“A legtöbb ember nem lesz pedofil csak azért mert nem kúrhat. Ha ez másképp lenne, legalább a népesség negyede pedofil lenne.”
Hát ha egy pálmafa mellett töltesz 10 évet egy lakatlan szigeten, akkor valószínűleg a pálmafára fogsz ráizgulni, vagy bármire ami kúrható, mintsem gyerekekre; szerintem sem lesz mindenki pedofil, aki nem kúrhat. Nem is állítottam ilyet.
És még tudja fokozni…., nem semmi……
Pedig nagyon az volt a kicsengése….
(Főleg, ha a “pálmafa” helyére ministráns gyereket, és sziget helyett templom-ot helyettesítünk………)
De, ez azért elég durva lenne……….., még egy drogostól is…..
No igen mert a papok egy csak papokkal és ministránsfiúkkal benépesített világban élnek. A gerjedelmüket nem is tudják máshogy levezetni, csak ha pedofilok lesznek.
Látom nem érted, de nem is akarod, amit írok. Maradj meg akkor a papok szentek és csak zsidó ármánykodás a pedofilía – könnyebben átélhető narratívánál… :)
Semmi ilyesmit nem mondtam. Nem is vagyok oda értük, ami azt illeti. Azt írtam, hogy a pedofil hajlamú emberek ott vannak mindenhol így a papok, lelkipásztorok, rabbik között is. Arányában nem gondolnám hogy több van köztük, mint mondjuk a tanítók között. Csak valamilyen érdekes okból a katolikus papok kapcsán megy mindig a világsajtós fölhörülés. Máshol csak esetleges és véletlenszerű lehet, egy-egy megtévedt ember bűne, de a katolikus papoknál rendszerszintű, őket az egyház “gyártja” le.
Nagyon is értem amit írsz, de olyannyira dibdáb, kényszeredett a magyarázatod, hogy csak magadat teszed vele nevetségessé. Kb. az a szint ami vicc gyanánt a South Parkban van a vatikáni Pókkirálynővel meg a többivel.
http://subvito.eu/6-evad/katolikus-gyerekmolesztalasi-botrany/
Itt van egy csomó statisztika. De a korábbi linkemben is szerepelt , hogy a pedofil esetek túlnyomó többségét ( tágabb, pl nagybácsi, nagynéni, unokatesók , sógorság )családban követik el (75-80%).A legtöbb becsült statisztika szerint a lakosság 5%-a pedofil( és pedofil tartalmak iránt érdeklődőket akár 10-20% közé is becslik) . Ha a kb 5 %-ot vesszük alapul, az 100 katolikus papból is 5, az elég sok. Nyilván az olyan emberektől , akiktől erkölcsileg többet várunk el, akiknek pont a bűn ellen kéne harcolni még sokkolóbb az ilyesmi. De egy tanártól egy apától, egy orvostól ( magyarul akinek védeni, támogatni, vigyázni illenék a gyerekeket), számomra ugyanilyen undorító. Nincs itt “ létszámban” több a katolikusoknál, vagy protestánsoknál , zsidóknál, vagy tanároknál, hanem mindenütt egyformán vannak. Ami a közös, hogy igyekeznek a közelükben lenni, olyan munkát, vagy társadalmi elfoglaltságot találni , ahol ott lehetnek a “ tűz “ körül. Jó eséllyel bànyásznak, mozdonyvezetőnek, kőművesnek, favágónak nem mennek.
http://www.yellodyno.com/html/child_molester_stats.html
És aki nem olvasta volna el a korábban linkelt oldalról:
Decemberben a Crisis Magazine szerzője, Dr. William Oddie írt arról, hogy nincs kapcsolat a cölibátus és a szexuális visszaélések között, rámutatva többek között arra, hogy az anglikán egyházban, amely papjai többsége házas, a probléma nem kisebb, mint a katolikusoknál, a társadalomban pedig még nagyobb is.
A magát nem hívő lutheránusnak valló Hans-Ludwig Kröber bűnügyi pszichiáter 2010-ben adott interjút a Cicero című szaklapnak, amelyben leszögezte: „hamarabb lesz valaki várandós egy csóktól, mint pedofil a cölibátustól”.
Ez is rengeteg információt tartalmaz. ( pl. a pedofilok majdnem fele házas és csak 7%-uk vonzódik kizárólagosan a gyerekekhez. Ez is a “cölibátus okozza a pedofil hajlamokat“ tézist cáfolja)
https://theweek.com/articles-amp/479986/pedophilia-guide-disorder
Rumospiskóta megnyugodhat…
:)
Nem szeretnék erre hosszan válaszolni, csak annyit, hogy nem állítottam olyat, hogy kizárólag a cölibátustól lesz valaki pedofil, illetve azt sem hogy csak pedofil lehetsz. Be lehet attól buzulni is, ha épp egy férfi van elérhető közelségben… Olyat sem mondtam, hogy egytől egyig minden pap bekattan.
“Azt írtam, hogy a pedofil hajlamú emberek ott vannak mindenhol így a papok, lelkipásztorok, rabbik között is.”
Ezt én sem gondolom másképp.
“Csak valamilyen érdekes okból a katolikus papok kapcsán megy mindig a világsajtós fölhörülés.”
Én is arra tippelnék, amit tomgal is mondott, valószínűleg nagyobb megbotránkozást vált ki az emberekből, ha egy lelkész csinálja, hiszen erkölcsre is nevelnének a templomban. Persze, lehet más oka is.
“Nagyon is értem amit írsz, de olyannyira dibdáb, kényszeredett a magyarázatod, hogy csak magadat teszed vele nevetségessé.”
Ez a dibdáb, kényszeredett magyarázat, nem tőlem van, bár azt te is gondolhattad, hogy nem magamtól találok ki ilyeneket. Sikerült hozzá idézetet találni, nem velem vitatkozol valójában, hanem Junggal, mutatom mire kellene gondolni kb:
“… De a kollektív psziché tartalma különbözik az egyéni psziché tartalmától, és szemben áll azzal. A naiv ember számára ezek a dolgok sosem váltak el az egyéni tudattól, hiszen az isteneket, démonokat, stb. sosem fogta fel lelki projekciókként, azaz tudattalan tartalmakként, hanem magától értetődő valóságként. Csak a felvilágosodás korában látta be az emberiség, hogy istenek a valóságban nincsenek, ezek csak projekciók. Ezzel végük is volt. A megfelelő lelki funkciónak azonban korántsem volt vége, ez most a tudattalanba süllyedt, és ennek révén olyan libidótöltettel mérgezte meg magát az ember, amit azelőtt az istenképek kultuszában élt ki. A valláshoz hasonlóan erős funkciónak az elfojtása az egyéni pszichológiára is súlyos hatású. Ennek a libidónak a visszaáramlása rendkívülien megerősíti ugyanis a tudattalant, annyira, hogy archaikus kollektív tartalmával hatalmas befolyást kezd gyakorolni a tudatra. A felvilágosodás kora közismerten a francia forradalom rémtetteivel végződött. Napjainkban is (1916-ban írta) a kollektív psziché, a tudattalan desktruktív erőinek lázadását éljük át. Eredménye páratlan tömeggyilkosság. A tudattalan éppen ezt kereste. Helyzetét mértéktelenül megrősítette a modern élet racionalizmusa, amely minden irracionálisat megfosztott értékétől, és ezzel az irracionális funkciót a tudattalanba süllyesztette. Ha a funkció egyszer a tudattalanba került, onnan feltartóztathatatlanul és pusztítóan hat, mint egy gyógyíthatatlan betegség, amelynek, mert láthatatlan, a gyökerét nem bírjuk kiírtani. Akkor az egyén és a nép egyaránt kényszerül az irracionalitás átélésére, és legmagasabb idealizmusát, értelmének javát arra kell fordítania, hogy az irracionalitás őrültségeit a legtökéletesebben alkossa meg.”
Nem tudom mennyire érthető ebből a lényeg, de röviden: azt írja le, ugye, hogy a felvilágosodással az ember elvesztette az Isten hitét, viszont az emberiségnek van egyfajta vágya Isten után, “beépített” vagy “gyári”, pszichológiai funkció, ami által ez az energia leszorult a tudattalanba és miután feltört, lett belőle egy világháború… Dióhéjban. Kollektív psziché szintjén írja le a itt dolgokat, de ugyanez a procedúra megy végbe az egyén szintjén is, “kicsiben”, de most csak ezt az idézetet találtam.
Deadpool! Ott van nekik a plébániai “házvezetőnő”. Mi felénk minden kisvárosban ez volt a helyzet. Nem is nagyon titkolták, az együttélést.
Plusz a cölibátust egyházi/vagyonjogi dolgokkal magyarázni, úgy, hogy az egyházi birtok nem volt örökölhető.
Én ezt értem. Hasonló helyzetben magam is valahogy így oldanám meg. De vannak más emberek is, más élettörténetek. Azt azért talán nem olyan nehéz elképzelni, hogy lehetnek olyanok is, akik komolyan veszik a cölibátust, tegyük fel 7-8 évet ki is húz valaki, aztán átkattan (kiárad a tudattalan) és már egy “mutálódott” vágy tör ki, ami ki akar elégülni. Sok pap van, eltérő múlttal, ösztönökkel (“gyári beállítás”-al).
“Plusz a cölibátust egyházi/vagyonjogi dolgokkal magyarázni, úgy, hogy az egyházi birtok nem volt örökölhető.”
Mi az, hogy ezzel magyarázom? :) Ez volt az oka. A pap után az egyház örököl. A cél, hogy az egyházi vagyont bent kell tartani. Olyan zsidósan. ;)
Hm, azért el tudnak gurulni azok a gyógyszerek……, még ilyen deviáns/degeneráltat “felmentő” megfogalmazással/elmélettel nem igazán találkoztam…..
“kiárad a tudattalan”, “mutálódott” vágy? Szerintem te csak trollkodsz és szivatni próbálsz minket.
Jó, nem mutálódott-nak hívják, ezt csak én neveztem így. De nem szívatlak. Amit elnyomsz magadban (olyan mintha a szőnyeg alá sepernéd a problémát), attól hogy letagadod, a vágy nem fog megszűnni. Leszáll a tudattalanba és ott elkezd nőni, majd visszatér, és sokkal nagyobb intenzitással tör fel a tudatba. Ha valamit elnyomsz, az új utat talál magának, egy másikat, amin (feltehetőleg eredményesebben) ki tud elégülni.
És ez nyilván csakis gyerekek lehetnek…
Ismét elmondom, hogy másfelé is elindulhat az érdeklődés. A pedofília csak egy a lehetőségek közül. Ha csak ez lenne az egyetlen lehetőség, akkor minden papnak pedofilnak kellene lennie…
Hibás premisszából (még) “hibás(abb)” következtetés……
Nem, nem érzem. Egy formai hiba történt, amit orvosolnak. Elolvasva a cikket az is kiderül, hogy a keresztelések érvényesek.
Jogosan van “ekézve” a gój-ozás és a kafír- ozás gyakorlata. A keresztényeknek viszont nincsen közszájon forgó szavuk a nem keresztényekre. Összefügg ez azzal a szemlélettel, ami mentén Jézus parancsolta meg, hogy “Szeressétek ellenségeiteket!” Tehát nem csak a más vallásúakat, még az ellenséget is. Tudtommal ezt csak az Újszövetség írja, sem a Talmud, sem a Korán nem. Emiatt is különleges vallás a kereszténység, az egyetemes szeretet parancsa miatt.
Egyetlen szervezet sem tud nem bürokratikus lenni. Önmagában a bürokrácia- attól, hogy manapság pejoratív értelemben használjuk a kifejezést- szükséges és jó dolog, szervezettséget jelent. Nyilván túlzásba lehet vinni, mint mindent, hogy mi a túlzás, arról meg lehet vitatkozni. A vallás, valamint a filozófia, babona vagy a szokások között ez is egy különbség- a szervezettség, az intézményesülés. Egységet és fejlődést csak szervezettséggel lehet elérni.
Az emberek gyakorlatilag bármi miatt és bármi nevében képesek halomra ölni egymást. Másrészt ez éppen olyan felszínes vélemény (“egy vessző”), mint amikor a házasságra mondja valaki, hogy “csak egy darab papír”. Az érték, vagy értékkülönbség kifejeződése a “vessző”, vagy a házasság. Az egyik ilyen érték a belső rendezettség. Jézus pedig senki megölését nem parancsolta meg, sőt, lásd fentebb.
Nem, nem pontosan úgy, mint a pápaválasztás. A pápa tévedhetetlensége tudtommal dogma, alapja pedig a konklávén keresztül történő Isteni kinyilatkoztatás. Az “egycsapásra” tehát valójában Isten kegyelme, ami kiárad a választáskor. Hogy miért éppen akkor és arra a személyre? Az Ő útjai, mint tudjuk, kifürkészhetetlenek.
Többek között szerintem abban, hogy a babona mágikus, azaz a gyakorlója saját magából eredeztetve akar hatni a dolgokra. A hívő számára pedig a szentség kegyelem, ami Istentől jön, nem saját magából.
Az “Érvényesség” fogalma csakis intézményen belül értelmezhető. Az egyházi esküvőhöz kell az egyház áldása, onnantól lesz érvényes házasság, a polgári esküvőhöz pedig az állam jogait gyakorló anyakönyvvezető beleegyezése szükséges. Nincsen intézménytől független “érvényesség”.
Bárki nem lehet anyakönyvvezető, főleg nem olyan értelemben, hogy “bárki anyakönyvvezető”- azaz feltétel nélkül az rögtön. Azzá válhatnak emberek – még az is, aki korábban büfében dolgozott- ha megfelel az intézményi előírásoknak. Például, hogy legyen nagykorú, állampolgár, cselekvőképes, stb.- és itt már bukik a “bárki”. Szentség pedig nem kell állami aktushoz.
Igen, nincs felkenve, a világi életben ezt úgy mondjuk, hogy “felhatalmazva”, és? Vegyük észre a vallási és világi aktusok hasonlósága mellett a különbségeket is- és ezektől a különbségektől nem lesz egyik sem érvénytelen. Az egyház foglalkozik szent dolgokkal, a világi meg nem. Maximum a szent dolgokkal foglalkozó egyházzal foglalkozik.
A tagok vagy elfogadják őt vezetőnek, vagy nem, szívük joga. Az állam pedig vagy elfogadja az őáltala “szentesített” házasságot, vagy nem. Felkentnek meg érezheti magát bárki, kitalálhat bármilyen vallást. De hogy keresztény legyen, ahhoz mindenképpen meg kell felelni annak, hogy a Bibliával, főleg az Újszövetséggel összhangban legyen a tanítása. Nincsen ezzel semmi gond.
Nem kellett sohasem dönteni arról, hogy Jézus isteni személy-e, hiszen ez nem is döntés kérdése. Le van írva az Újszövetségben. Attól még, hogy voltak, akik mást állítottak, nem lesz máshogy. A liturgia hagyomány, azon lehet vitatkozni- vitatkoznak is.
Nem szolgáltat szentséget az “eretneknek”… Oszt? Szíve joga. Mint ahogy pl. az államnak is szíve joga, hogy kiknek engedélyezi a házasságot.
Nem lehet megölni a másik embert “extrém esetben” sem azért, mert eretnek, keresztényként legalábbis. Kereszténységre hivatkozva persze igen, de a kettő nagyon nem ugyanaz és csak az ostobák keverik vagy a rosszindulatúak mossák össze a kettőt.
Nem, hanem az anyakönyvvezető előtt kimondandó “igen”példájával azt illusztráltam, hogy még a világi életben sem mindegy, hogy egy érvényes beszédaktus milyen szavakkal történik.
Különbség van bűn és formai hiba között. Senki nem fog “elkárhozni” azért, mert önhibáján kívül érvénytelen a házassága, ilyet csak egy hülye állítana. Legnagyobb szerencse ugyanis az egészben, hogy Isten a lelket vizsgálja.
Te meg nagyon fárasztó vagy. Tényleg.
Úgy érted, hogy a „kereszteletlenül felszentelt papé”? Így, utólag?:) Mekkora szerencse már, hogy nem gondolta meg magát és nem látott ebben „Isteni Jelet”:), hogy neki mégsem kéne papnak lennie:)
Vagy esetleg az őt „érvénytelenül keresztelő pap” többi keresztelése? Akkor meg minek volt ez az egész cirkusz és hajcihő?
Na, ne hazudjunk/vicceljünk már:), Hát a „pogány” az micsoda?
,A pogányság, (a latin pāgānus = “vidéki” szóból) egy olyan kifejezés, amelyet a korai keresztények a negyedik században használtak először a Római Birodalom politeista (többistenhívő) embereire. Az elnevezés egyik fő oka az volt, hogy ők egyre inkább vidéki emberek voltak a keresztény lakossághoz képest, vagy éppen csak azért, mert nem voltak Krisztus katonái, azaz ,nem voltak megkeresztelt hívők,.[1][2]
A pogányság eredetileg a többistenhit pejoratív jelzője volt, ami az alacsonyabb rendűséget jelezte.[3] A 4. században, a kereszténység államvallássá válásakor a pogányság többnyire a “parasztság vallását” jelentette.[4] Később, a középkorban és utána ,a pogány kifejezést minden ismeretlen, nem-keresztény vallásra alkalmazták,, és a kifejezés hamis isten(ek)be vetett hitet feltételezett.[5][6]
Ja, hogy egy ideje nem PC ezt kimondani, ahogy a zsidó sem goj-ozik nyilvánosan?
Lehet, hogy én vagyok egy kicsit világias, de megette a fene azt a „szeretetet”, amit „megparancsoltak”……….
Vagyis ha egy babona „intézményesül”,akkor az már „magasabb rendű”, vallássá válik?, (félve kérdezem, de akkor ez a babona „Igazzá is válik”, a dogmáival együtt?Netán “Szentséget” is kap???:)……..
Ez kissé úgy hangzik, mint hogy „a cél szentesíti az eszközt”…….
A ma valóságában pontosan így van, egyetlen „haszna van”, hogy hitelt könnyebb házason felvenni, azonkívül tényleg sokat nem ér, egy sajtpapír……, az “egyházi”, a “szent” meg még annyit se……
Milyen boldogok és elégedettek lehetnek azok a „nem keresztények”:) (akiknek nincs nevük:)-aka pogányok, akiket „Jézus nevében” koncoltak fel……Én teljesen meghatódtam….
Ahogy az is, hogy akit kereszteletlenül temetnek el, az bizonyosan a pokolra kerül……
Nekem legalábbis hittanórán ezt tanította a plébános, azóta ez a dogma netán „megváltozott” volna?
Ha igen, akkor melyik (időközi) zsinaton döntöttek így?…..
És visszaérkeztünk a „balvállamonátdobokegycsipetsótteleholdidejénésegyúttaljónagyotköpökajobbvállamfölöttamásikirányban”……..
Várj egy kicsit, a zsidók, meg a muzulmánok is nem pont ugyanezzel „érvelnek”?:)DDDDDDD
Aka “Allah akarata”, ez az ultima ratio…., gyönyörű, mit ne mondjak…..
És, ha táltos/imám/bonc stb előtt történik, véráldozat keretében, az is a „szentség kegyelme”, az miért ne “jöhetne ugynattól a nem létező “Istentől”/”rózsaszín paralelepipadontól”/unikornistól/Manitutól/Alllahtól
/Sívától/Visnutól etc. etc.?……..
Aham, tehát ha Vegasban összead minket egy pap, akkor ezt a Magyar állam nem fogja elismerni?Biztos?
Persze hogy nem, csak épp egyik sem ismeri el a másikét, legalábbis itthon:)
Aztán mégis van kiskapu:), Csak nem direktbe, és azért ki kell utazni…
Ha már a babonát „szent dolognak” tekintjük, akkor az már ezek szerint nem babona, egyik “vallásé” sem??:)
Minden „keresztény” szekta, a Jehovásoktól kezdve a hitgyülin és a mormonokon át, a öngyilkos/pedofil stb szektákig bizony, hogy a Bibliából” „vezeti le” a tanait….., Biztos, hogy nincs velük gond? Egyikkel sem?
Értem, akkor a reformátusok/unitáriusok kérem szépen „eretnekek”?
Amúgy erre a passzusra kíváncsi lennék az Újszövetségben, tudnád idézni?
Azért elég sokat „keverték” ezt a történelem folyamán…….., de most akkor ez is a helyére került…..
Ez nagyon jó, melyik zsinaton döntöttek erről?
Mert ez egyúttal azt is jelenti, hogyha valaki nem keresztény, akkor ha „Jó, tiszta etc a lelke”, akkor simán üdvözülhet, felekezettől, vallástól függetlenül…..és ezzel az egész „szentséges szarság”, dogmával, liturgiával, kenettel meg az ide vonatkozó „ráolvasással” együtt egy kalap szart nem ér, ha enélkül is lehet üdvözülni……
Ja, főleg ha valaki a „saját hitének a szemüvegén keresztül” látja/értelmezi a világot……annak még zavaró is….
Igazán dicséretes, hogy ennyire érdeklődsz a vallás iránt. Az már kevésbé, hogy értetlenséggel, csúsztatással és gúnyolódással fűszerezed. Olyan érzésem van, mintha egy vihogó, csörgősipkás bolonddal próbálnék értelmesen beszélgetni. A rengeteg szövegből, amit ideírtál, az egyetlen állítmányod az, hogy “hülyeség”. Ez igencsak kevés, és nem éri meg a sok szócséplést, főleg azért, mert szerintem nagyon közel a pont, ahonnan már senki nem olvassa el rajtunk kívül az általunk leírtakat, így öncélúvá válik az egész.
Ezekről a kérdésekről könyvtárakat megtöltő anyag készült (kezdve a Bibliával), nálam okosabbak és hozzáértőbbek tollából. Ha a kérdéseidre, kétségeidre választ akarsz kapni, akkor milliónyi könyv/írás áll rendelkezésedre, vagy kérdezd meg plébánosodat, lelkipásztorodat. Ha nem érdekelnek a válaszok, csak azt akarod belekiabálni a világba, hogy “hülyeség”, lelked rajta. Én a magam eszéből még válaszolok neked, noha biztos vagyok abban, hogy nem áll szándékodban még csak megérteni sem a leírtakat, de hátha. Tudod, Isten útjai kifürkészhetetlenek.
Szabályoknak megfelelő működés miatt.
Azt írtam, “közszájon forgó.” Pogány-ozni nem azért nem szoktak, mert nem pc, hanem mert már jó ideje kikopott a szóhasználatból. Továbbá zsidó és a mohamedán vallással szemben a keresztény vallás nem engedi és végképp nem parancsolja a nem keresztények máshogyan való “kezelését”.
A megparancsolt szeretetnél csak egy jobb van, az önkéntes szeretet. Viszont minden más pedig rosszabb nála. A szeretet aktív. A nő úgy szeret, hogy érzelmet él át, a férfi úgy szeret, hogy megtesz dolgokat. A szeretet cselekedet is, nemcsak érzelem, ezért is lehet megparancsolni. Soha rosszabb “parancsot” ne adjanak ki ezen a világon.
Természetesen nem. Amit írtam korábbi kérdésedre, hogy a vallás többek között a szervezettségében különbözik a babonától, filozófiától, abból nem is következik logikusan, hogy egy megszervezett babona = vallás. Mint ahogy nem is az.
Az a mondatom, hogy: “Egységet és fejlődést csak szervezettséggel lehet elérni.” sem tartalmában, sem logikájában nem kapcsolódik a “cél szentesíti az eszközt”- elvhez.
Azoknak az embereknek, akit értéket látnak benne, azoknak sokat, mindent ér. Akik szerint egy “darab papír”, abból is vannak sajnos sokan.
Akiket felkoncoltak, azoknak teljesen mindegy, hogy kinek- minek a nevében tették. A keresztény vallás akkor sem tanítja senki felkoncolását.
Hogy mit tanított neked a plébánosod, azt te tudod. Ha tanításával kapcsolatban kérdéseid vannak, nyugodtan kérdezd meg őt, vagy ha már nem él, akkor az utódját.
Épp a te kérdésedre válaszolva írtam le, hogy “a babona mágikus, azaz a gyakorlója saját magából eredeztetve akar hatni a dolgokra. A hívő számára pedig a szentség kegyelem, ami Istentől jön, nem saját magából.” Láthatóan nem értetted meg.
Az hogy Isten akaratának, a Gondviselésnek a módját és jövőbeni történéseit ember nem tudhatja, az nem egyenlő azzal, hogy “Allah azt akarja, hogy elfoglaljuk Európát.” A kettő valójában éles ellentétben áll egymással.
Egy keresztény ember számára azért nem, mert nem a Biblián alapul. Továbbá ezeket a babonát magyarázó mondatomra írtad válasznak, viszont a táltos, bonc, stb. az vallási “méltóság”.
A “Nincsen intézménytől független érvényesség” nem jelenti azt, hogy az intézmények kötelezően függetlenek egymástól nem elismerve egymás aktusait. Azt jelenti, hogy az “érvényesség” fogalma csakis intézményen (szabályrendszeren) belül értelmezhető.
Hajrá.
Lásd fentebb.
A jehova tanúi és a hit gyülekezete nem azért problémás, mert Biblia alapú, hanem annak ellenére. A mormon hitnek ott a Mormon könyve, nem tekinthető kizárólagosan Biblia alapú keresztény felekezetnek.
Magam részéről nem tudok öngyilkos vagy pedofil keresztény szektákról, arról pedig végképp nem, hogy a Biblia alapján indokolható lenne ilyen szekták létrehozása. A pedofilia és az öngyilkosság is bűn.
A reformátusok elismerik a Szentháromságot, az unitáriusok azok, akik nem. Az “eretnek” fogalomból következik, hogy a többi keresztény egyház számár a z unitáriusok eretnekek, az unitáriusok számára pedig a többi keresztény egyház az. Szívük joga.
A leggyakrabban ezt a szöveget idézik Jézus isteni voltára: „Én és az Atya egy vagyunk.” (Jn 10,30). Mindazonáltal erre is igaz a könyvtárnyi anyag, olvasgass és válaszd ki a neked leginkább tetszőt.
Ahogy írtam fentebb, mindenféle indokkal gyilkolták egymást az emberek, ezek az indokok keresztény szempontból hazug indokok. “Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.”
…
Egy normális világi bíróság a tettet ítéli, Isten a lelket. Ezért van az, hogy az állam egyenlően ítél akkor, amikor nem engedi a “melegházasságot”- a liberálisok állításával ellentétben ugyanis a melegek nem jogfosztottak, éppen azok a jogok illetik meg őket, mint a heterókat, azaz csak ellenkező neművel házasodhatnak. Hogy kibe szerelmesek, az viszont nem az állam dolga.
Isten a lelket vizsgálja, azaz a szándékot is nézi (tehát aki fortyogva gyűlöli felebarátját, az a világi bíróság előtt nem vétkes, keresztény nézőpontból viszont ez nyilvánvalóan vétek). Ebből nem következik logikusan, hogy ha “jó a lelke”, akkor “simán üdvözülhet”. Annál is inkább, hiszen a “jó” önmagában értelmezhetetlen fogalom. Mivel értéket fejez ki, ezért kizárólag egy adott értékrenden belül van jelentése.
Szerencsénkre Isten szeretete és kegyelme végtelen.
Mindenki a saját szemüvegén keresztül látja/értelmezi a világot. Te is. A különbség abban van, hogy a maga választotta szemüvegén át mennyire szép és értékekkel teli az a világ, amit ő lát.
Lehet azt még bővíteni: „buták hülyítése”/ „népek ópiuma”/”fantáziavilág” stb….
Magyarul, nem tudod idézni a hivatkozott passzust…..
Érteni érteni vélem, csak épp egy (hamis) mese, amivel lehet hülyíteni ostobákat….
De még mennyire, főleg ha se (a „keresztények, muzulmánok meg a többi „vallás”) Isten(e ) nem létezik (legalábbis abban a „formában biztos nem , ahogy antropomorfizálják), és ebből következően az „útjai” sem, így meg végképp kifürkészhetetlen….
Kimaradt egy icipici szó: a „már”, ugyanis már nem engedi és nem a „keresztény vallás”,. aanem a Nyugati (manapság már SJW) „tolerancia”, illetve a „diplomatikusság”, főleg hogyha ebből anyagi kára származna…..
Fantasztikus, de annak hiányába annyit ér ez a „parancs”, mint Mohamedé, aki a hegynek „parancsolta” meg, hogy menjen oda hozzá……Ha nincs önkéntesség, lófaszt sem ér ez a „parancs”….., az önkéntességet meg elég nehéz „kikényszeríteni”………
Kivéve, amikor nem……
Eltekintve megint a kivételektől….., amikor se nem aktív, se nem lehet neki “parancsolni”….
Főleg úgy, ha ennek a „parancsnak” annyi az „eredménye”, mint a szélbe eleresztett, tavaszi, halovány lepkefingnak..…..
Mert ugye :
„
A virágnak megtiltani nem lehet,
Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet;
Kikelet a lyány, virág a szerelem,
Kikeletre virítani kénytelen. „
Pedig a szervezettségen kívül mi különbözteti meg őket? Semmi, irraconiális, vágyvezérelt hallucinációkba való vak kapaszkodás mindkettő, ráadásul az ismeretlentőúl való félelem az alapja, amit ha valamilyen módon “megfoghatóvá tesz”, akkor olyan illuzója támad, hogy befolyásolhatja/ kontrollállhatja és így nem , vagy kevésbé érzi úgy, hogy ki van szolgáltatva, ráadásul a felelősséget is át lehet hárítani, lásd: “Isten”/”Allah” akarata, útjai, kifürkészhetelen stb. stb………
Esetleg az, hogy többen “hiszik”?
Dehogy, sőt, ráadásul látjuk, hogy ez a „szervezettség” mivé alakul/alakult.
Ha (létezett volna) Jézus (és nem ment volna fel időbe az Atya „jobbjára ülni”), most úgy pörögne a sírjában, mint egy ringlispíl (talán a Földet is kimozdítaná a helyéből….), ha látná, hogy milyen „szervezetet” hoztak létre a nevében , arról nem is beszélve, hogy ezenbelül miket követtek el a „nevében”…….
Faramuci módon, ezeknek nagyrésze buzi, akik küzdenek „ugyanezért a jogért”…
De meggyőzhető vagyok „azokkal az emberekkel”, ha kimutatható, hogy pl. az egyházi esküvőt “tevők” közt nincs(, vagy elenyésző) a válás……
.
Mivel ez objektív tény és nem hitkérdés…., így az még mindig az, hittől függetlenül….
.
Soha nem az eszmékkel van a baj( a kommunizmus/kapitalizmus etc….mind szuper lenne) hanem azzal , amikor az emberek azt a „gyakorlatba átültetik”, akkor mindig megromlik, és „kurvára megváltozik ez a mese”, mert ilyen az emberi természet……
.
Tehát nem tudod, de magabiztos vagy, mit ne mondjak, ez együtt általában “nyerő kombináció”….
És a kamu helyett nézzük meg a valóságot:
„A babona vagy hiedelem szűkebb értelemben olyan, a világ mágikus szemléletéből fakadó hitet, vagy erre épülő tevékenységet jelent, ami (tévesen) közvetlen (ok-okozati vagy jel-jelöleti) összefüggést tulajdonít ilyen viszonyban valójában nem álló dolgoknak, az események mozgatóiként sokszor természetfölötti erőket(!) elképzelve
……
„A babona szó megfelelője az európai civilizáción belül a Római Birodalom latin nyelvének superstitio szavára vezethető vissza, és valószínű, hogy eredetileg szinonim, illetve részfogalmi kapcsolatban állt a vallás fogalmával.”
Gyakorlatilag az adott egyén/vallás szempontjából minden babona, ami ellentmond a hitrendszerével, és/vagy nem illeszthető abba bele!
Kissé pikáns, hogy: „Publius Cornelius Tacitus római történetíró a kereszténységet nevezte ilyen értelemben „veszedelmes babonának”.[11]” (!)
Aha, „nem tudhatja”, de „éles ellentétben áll egymással”………., ahogy zombi mondaná, mesélj még…..Jó, hogy az egyik mondatod logikailag nem “üti” a másikat…..
Ahogyan egy muzulmán számára a Koránon, egy zsidó számára a Tórán/Talmudon alapul….
Így van, mert ellentétben a te „babona fogalmaddal” a babona „defíníciója” :
Tágabb (de a köznyelvben inkább csak az újkortól kezdve terjedő) értelemben a „babona” szó jelentése egyszerűen tévhit (ld. lentebb).
Mindig attól függ, hogy kinek a „szemszögéből” nézzük…..
Persze, hogy nem , csak épp a mai valóságban az érvényes magyar jog nem ismeri el házasságként a Magyarországon, bármely vallás/felekezet/szekta égisze alatt/ által kötött „házasságot” …….
Tehát a „frakciók”/szekták/másként értelmezők stb. „eretnekek”:)
Parancsolj:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Jim_Jones
https://nuus.hu/unatkozom/erdekes/0122/ilyen-volt-az-elet-a-vilag-egyik-legdurvabb-pedofil-szektavezere-mellett/
És még mennyi más bűn is van ezeken kívül…..
Magyarul: „az állásom meghatározza az álláspontom”, és aki nem ért egyet velem az eretnek:)
Persze, ezzel együtt a „szeretet parancsa mindenekelőtt” stb. stb….és még a “visszadobott kenyérről” nem is értekeztünk…..
Ahogy a kommunizmus szempontjából is „hazug indokok” and so on……
És mond, ezen passzus szerint én az „ördög atyától való vagyok”?, Főleg, hogy ha meg merem kérdőjelezni a te babonádat? Vagy ha nem hiszek benne?
Melyik jobb, ha agnosztikus vagyok, vagy muzulmán, esetleg zsidó?
Az Istened melyiket szereti jobban ezek közül?
Ha van, mármint „Isten” és ha létezik, akkor meg ráadásul „ha” pont olyan, mint aminek elképzelitek, antropomorfizáljátok……Ha nincs, akkor meg ……..kisnyúl…., ugye…..
Ez tényleg szerencse, de nyugtass meg, hogy azért az „eretnekek” azért a gyehennán fognak égni…..
Ebben tökéletesen egyetértünk, csak épp minek ehhez „Isten”?………..
Kinek és miért van szüksége rá? És aki nem hisz a létezésében az elkárhozik? Mit mond erről a Bibliád?
Csakszi-csakszi tudjuk hogy a te istened a nihil, és felkent papja is vagy. Gondolom azért írsz ennyit, hogy megtöltsd az ürességedet.
.
Ebben nem kételkedtem, ennyi okos babonás (köztük egy drogossal) nem igazán tévedhet.
Ja, és kihagytad, hogy minden éjjel áldozok a “nihil”-nek.
Palásttal, vérivással, úgy, ahogy azt kell.
no-no-no te több-kilóméteres kommenttel ádozóóó
Csakszi lelki üdvéért egy percig sem kell aggódni. 2022-ben, már nyitáskor izgatottan fog vigyázzba állni az urna előtt, hogy a ‘keresztény szabadságra’ szavazhasson. :)
Na én ezt nem akartam belevinni, de szilárd az ő hite ha a vezír seggét látni véli. De ezért eszkuzálom magamat-tőlem, csakszi kérlek ne vedd ezt személyeskedésnek :)
:)))
Dehogy veszem, miért venném, sőt, még nekem a jó édes kurva anyám…..
nem-nem erre céloztam hanem hogy empirikus állpotleírás, de szedd össze magad, így nem lehet végszavzni…
????
:)))
—MODERÁLVA—
SZEMÉLYESKEDÉS, CÉLTALAN, VÉGET NEM ÉRŐ MOCSKOLÓDÁS. SAJNOS NEM NYERT.
—MODERÁLVA—
SZEMÉLYESKEDÉS, CÉLTALAN, VÉGET NEM ÉRŐ MOCSKOLÓDÁS. SAJNOS NEM NYERT.
—MODERÁLVA—
SZEMÉLYESKEDÉS, CÉLTALAN, VÉGET NEM ÉRŐ MOCSKOLÓDÁS. SAJNOS NEM NYERT.
—MODERÁLVA—
SZEMÉLYESKEDÉS, CÉLTALAN, VÉGET NEM ÉRŐ MOCSKOLÓDÁS. SAJNOS NEM NYERT.
—MODERÁLVA—
SZEMÉLYESKEDÉS, CÉLTALAN, VÉGET NEM ÉRŐ MOCSKOLÓDÁS. SAJNOS NEM NYERT.
—MODERÁLVA—
SZEMÉLYESKEDÉS, CÉLTALAN, VÉGET NEM ÉRŐ MOCSKOLÓDÁS. SAJNOS NEM NYERT.
—MODERÁLVA—
SZEMÉLYESKEDÉS, CÉLTALAN, VÉGET NEM ÉRŐ MOCSKOLÓDÁS. SAJNOS NEM NYERT.
—MODERÁLVA—
SZEMÉLYESKEDÉS, CÉLTALAN, VÉGET NEM ÉRŐ MOCSKOLÓDÁS. SAJNOS NEM NYERT.
—MODERÁLVA—
SZEMÉLYESKEDÉS, CÉLTALAN, VÉGET NEM ÉRŐ MOCSKOLÓDÁS. SAJNOS NEM NYERT.
—MODERÁLVA—
SZEMÉLYESKEDÉS, CÉLTALAN, VÉGET NEM ÉRŐ MOCSKOLÓDÁS. SAJNOS NEM NYERT.
—MODERÁLVA—
SZEMÉLYESKEDÉS, CÉLTALAN, VÉGET NEM ÉRŐ MOCSKOLÓDÁS. SAJNOS NEM NYERT.
—MODERÁLVA—
SZEMÉLYESKEDÉS, CÉLTALAN, VÉGET NEM ÉRŐ MOCSKOLÓDÁS. SAJNOS NEM NYERT.
—MODERÁLVA—
SZEMÉLYESKEDÉS, CÉLTALAN, VÉGET NEM ÉRŐ MOCSKOLÓDÁS. SAJNOS NEM NYERT.
—MODERÁLVA—
SZEMÉLYESKEDÉS, CÉLTALAN, VÉGET NEM ÉRŐ MOCSKOLÓDÁS. SAJNOS NEM NYERT.
—MODERÁLVA—
SZEMÉLYESKEDÉS, CÉLTALAN, VÉGET NEM ÉRŐ MOCSKOLÓDÁS. SAJNOS NEM NYERT.
—MODERÁLVA—
SZEMÉLYESKEDÉS, CÉLTALAN, VÉGET NEM ÉRŐ MOCSKOLÓDÁS. SAJNOS NEM NYERT.
—MODERÁLVA—
SZEMÉLYESKEDÉS, CÉLTALAN, VÉGET NEM ÉRŐ MOCSKOLÓDÁS. SAJNOS NEM NYERT.
Te Csakszi ! Honnan a hónaljmankós búbánatos viharból jönnek a konteó elméleteid?
Ki mondta, hogy én Sirius-szal a találkozón találkoztam ?! Privátban találkoztam vele , ahogyan találkozott mással is ( ha jól rémlik pont Hunn és Blackur írogatott róla , hogy milyen jó srác- de nem tudom velük csak levelezik, vagy találkozik is)
Sem Bagirával, sem Deadpoollal nem tartom a kapcsolatot ! ( de ha tartanám sem lenne közöd hozzá)
Eleknek azért ment a mosolyjel ( elmúlt a veszély??!!! WTF?) , mert arról volt szó , hogy egy pedofil jó eséllyel nem megy bányásznak, MOZDONYVEZETŐNEK és aki régen olvasgat itt ,az számtalanszor belefuthatott Rumos kommentjeiben abba a ténybe, hogy ő az.
Annak a szerencsétlen srácnak senki nem válaszolt , miközben benne volt az olvasói találkozós felhívásban az infó , hogy kerthelyiség , korábbi kommentek között , hogy FH névre foglalják az asztalt.
Én nagyon szerettem volna elmenni, majd legközelebb, szeretettel várlak face to face a legközelebbin :)
Miért töltöd az idődet ilyen faszságokkal, hogy ki kit ismer, mikor hol találkozott, miért nem a kommentekkel, cikkekkel foglalkozol ?
Csendben jegyezném meg , hogy téged is neveztek már buzinak, feminista beépített ügynöknek stb . Ki nem szarja le ! ?Koncentrálj a témára !
—MODERÁLVA—
SZEMÉLYESKEDÉS, CÉLTALAN, VÉGET NEM ÉRŐ MOCSKOLÓDÁS. SAJNOS NEM NYERT.
—MODERÁLVA—
SZEMÉLYESKEDÉS, CÉLTALAN, VÉGET NEM ÉRŐ MOCSKOLÓDÁS. SAJNOS NEM NYERT.
—MODERÁLVA—
SZEMÉLYESKEDÉS, CÉLTALAN, VÉGET NEM ÉRŐ MOCSKOLÓDÁS. SAJNOS NEM NYERT.
—MODERÁLVA—
—MODERÁLVA—
SZEMÉLYESKEDÉS, CÉLTALAN, VÉGET NEM ÉRŐ MOCSKOLÓDÁS. SAJNOS NEM NYERT.
—MODERÁLVA—
—MODERÁLVA—
—MODERÁLVA—
MINDENKI FIGYELMÉBE!!!!
A KOMMENTFOLYAM NEM A FRUSZTRÁCIÓK/EGYMÁS IRÁNTI UTÁLAT KIÉLÉSÉRE VALÓ. HA VALAKINEK CSAK ANNYI MONDANIVALÓJA VAN, HOGY A MÁSIK EGY DROGOS/NŐ/ZOKNIBÁB/FÖLDÖNKÍVÜLI, STB., AKKOR NYUGODTAN TARTSA MEG MAGÁNAK. ANNÁL IS INKÁBB, MERT TÖRÖLVE LESZNEK A MINDÖSSZE ENNYIT TARTALMAZÓ HOZZÁSZÓLÁSOK, KÁR TEHÁT BEGÉPELNI.
SZINTÚGY TÖRÖLVE LESZNEK A VÉG NÉLKÜLI, SZEMÉLYESKEDŐ, KÖTÖZKÖDŐ, SEHOVA NEM VEZETŐ “VITÁK” IS. IDE TARTOZNAK TOVÁBBÁ A SÉRTŐDÖTTSÉGÜKET SZEMÉLYES TALÁLKOZÓN LERENDEZNI KÍVÁNÓ PÁRBAJHŐSÖK ÉS SZÁJKARATÉSOK SZÓMENÉSEI. A FELSOROLTAKBA TARTOZÓ MONDANIVALÓKAT NYUGODTAN LEHET KÖZÖLNI A MÁSIKKAL EGYÉB CSATORNÁKON. ITT NEM.
NOHA SZERENCSÉS ELSŐSORBAN AZ ADOTT CIKK TÉMAKÖRÉBEN TÁRSALOGNI, TERMÉSZETESEN LEHET BÁRMIRŐL BESZÉLGETNI. EGÉSZEN ADDIG, AMÍG A KOMMENTEK TÉMÁJA, STÍLUSA, ÁTTEKINTHETŐSÉGE NEM SUGALLJA AZT AZ IDETÉVEDŐ OLVASÓNAK, HOGY EZ EGY HOMOKOZÓ GRAFOMÁN IDIÓTÁKNAK. MERTHOGY NEM AZ.
HA VALAKI MINDEZEKET EZUTÁN SEM ÉRTI MEG ÉS NEM TARTJA BE, ELŐFORDULHAT, HOGY MINDEN ÚJ HOZZÁSZÓLÁSA TÖRLÉSRE KERÜL, FÜGGETLENÜL ATTÓL, HOGY MIT ÉS HOGYAN SZÓLT HOZZÁ.
BESZÉLGESSÜNK NORMÁLIS MÓDON, NORMÁLIS TÉMÁKRÓL, ÉRTELMES EMBEREK MÓDJÁRA EGYRÉSZT MAGUNK MIATT, MÁSRÉSZT AZ OLDAL JÓ MEGÍTÉLÉSE ÉRDEKÉBEN.
Már többször leírtam ,hogy jelszavam a mindent elsöprő szeretet és így is kommentelek úgyhogy bár nem emlékszem pontosan mi az ami le lett törölve tőlem, szerintem túlzás volt( magyarul nem tudom mi az apám faszáér kellett letörölni)
ÖNMAGUKBAN ÉRTELMETLEN HOZZÁSZÓLÁSOK LETTEK VOLNA A TÖRÖLT KOMMENTFOLYAM VÉGÉN. AZ ÁLDOZATUL ESETT ÁRTALMATLAN KOMMENTEK ÍRÓINAK KÖSZÖNET JÁR A MEGÉRTÉSÉRT. MOSTANTÓL SZERENCSÉRE NEM LESZ TÖBB ILYEN, EBBEN SEGÍTSÉG LESZ AZ IS, HA SENKI NEM TÖREKSZIK “KORPA KÖZÉ KEVEREDNI.”
oké………bár.. a kiskakas is a trágyadombon találta a gyémánt félkrajcárt…
— cs004 HOZZÁSZÓLÁSA MODERÁLVA —
SAJNOS NEM NYERT.
“Extrém esetben meg lehet ölni” Nem, nem lehet. Eretnekek esetében (is) a halálos ítéletet a vilàgi bíróság hozta. Az egyházi, csak a kiközösítésről döntött.
Ezen berosáltam, de tényleg…….
Tudta-e Mária, hogy milyen nagy bajba sodródhat?
https://napivalasz.reblog.hu/tudta-e-maria-hogy-milyen-nagy-bajba-sodrodhat