Giordano Bruno
0 megosztás

A prostituáltak rabsága

“Kata megjárta az erkölcsrendészetet, volt a lánynevelő intézetben is, de nem “javult meg”, s most bánatos sóhajtozással nyomta a sódert, hogy züllött életmódjáért csak az ő csavargó vére a felelős, mert az ő anyukája mindent megadott neki, még gimnáziumba is járatta, de ő nem szeretett tanulni, és megszökött, és akkor megismerte az ÉJSZAKAI ÉLETET, és amikor az intézetben az elvtársak MEG AKARTÁK MENTENI, akkor sem hallgatott a jó szóra, és nem fogadta el a segítséget, amit A DEMOKRÁCIA NYÚJTOTT, mert neki továbbra is a KÖNNYŰ ÉLET kellett, és ő már sose fog megjavulni, mert ő már egy NAGYON ROSSZ NŐ…….” (Részlet Kertész Ákos ‘Makra’ című regényéből – nagybetűs kiemelés az eredetiben)

A többségi társadalom a deviáns viselkedésben (prostituált, bűnöző, csavargó, stb..) mindig hajlamos csupán kisiklott életet látni; nyomort, elesettséget, tehetetlenséget, kiúttalanságot, amit vissza kellene vezetni a normális társadalomba átneveléssel, felügyelettel, támogatással, képzéssel.

Ezen megközelítés alapvetően abból ered, hogy a többségi társadalom (természetesen – természetesen?) a maga felfogásán és értékrendjén keresztül nézi a világot, magát alapvetően normálisnak és ésszerűnek látja, ezért nem képes felismerni, hogy amit életformaként, célként kínál embereknek, éppen az nem kellhet, viszont valahogy élni kell, sőt, érvényesülni, és ilyenkor “alternatívaként” jöhet szóba a deviancia, a bűnözés, a prostitúció. Tehát paradox módon a kiúttalanságot az jelenti, hogy nincs más, mint a többségi társadalomba való beilleszkedés, vagy a deviancia (például bűnözés) választása. Arról már nem szólva, ha valaki a “devianciában” érzi jól magát, tehát nem is kényszerből választja.

Azt mondja a többségi társadalom a bűnözőnek, a prostituáltnak, hogy gyere, megmentelek, kapsz szakmát, és élhetsz rendes emberként. Vagyis melózhatsz a gyárban, a boltban, a hivatalban, lehetsz varrónő az üzemben, mindezt persze nem túl sok pénzért, végtelen sok szabály és kötelezettség között, olyan főnökökkel, akik semmibe vesznek, mindezt napi 8-10-12 órában. Mert ez a normális élet a többségi társadalom szerint, és aki ezt nem kéri, az a deviáns.

Nem megyek tovább! Megállok. – azzal odasántikált a hóval fedett sziklához, és nehézkesen, fájdalmasan leült rá. A többiek fáradt fásultsággal meredtek rá, és tiltakozni próbáltak: 

– Ne őrülj meg, talán hamarosan elérjük a várost, itt a halál vár rád, széttépnek a farkasok! Most akarod feladni, azok után, amit túléltünk?

De ő csak mosolygott, széttárta a karjait, és a fejét rázta:

– Igen, pontosan amiatt. Ugyan mi várna rám otthon? Húzzam az igát egész nap? Piáljak egész éjjel? Ez az életem? Fordulj meg, és nézz körül! – azzal egy magányos, ködbe burkolózó hegycsúcsra mutatott. – Nekem ennél több nem kell! Ez felülmúlhatatlan, nem? Mikor lehetne ennél jobb? Nem tudom elmagyarázni, nincsenek rá szavaim…

Amikor a többiek már eltávolodtak, behunyta a szemét, és várt. Hallotta a farkasok neszezését, és azt mondogatta magának, miközben várta a halált, hogy nem félek, nem félek, nem félek…” (Részlet a Fehér pokol című filmből)

A filmben egy maroknyi túlélő megküzd a farkasokkal, az alaszkai hósivataggal. Sokan közülük meghalnak, de közben átélnek valamit, amit már rég elveszítettek. Átélik a törzsi, vadászó-harcoló férfi életét, átélik azt, amikor élet-halál mezsgyéjén valami feltárul a lélekben, ami igazi, szabad, hazugságtól mentes, és éles ellentétben áll a “civilizált”, a “normális” élettel, a kacatokkal, a csillogással, az egész szövevényes, áttekinthetetlen hazugsághalmazzal, a heréltséggel.

Ez a férfi nem tudta elmondani pontosan, hogy mi miatt nem képes visszamenni a városba, a “civilizációba”, de én tudom, hogy megértett valamit mélyen, tudattalanul: meglátta a kontrasztot a két élet között. Átélte, milyen valakinek lenni, férfinak lenni, küzdeni, és tiszta, áttekinthető világban élni szabadon, és megértette, hogy ő otthon senki volt, és ha visszatérne, újra ez a senki lenne a város forgatagában, egy tét nélküli élettel, egy vegetáló, szolgai léttel, ahol az, ha netán jól megfizetik, csak elfedi azt, hogy nem része semminek, és ha vezető is történetesen, akkor is csupán egy gépezet része.

A többségi társadalom azonban soha nem képes magát kívülről látni, miközben abban az őrült, delíriumos álomban él, hogy ő nagyszerű, alapvetően jó és igaz, ésszerű, a fejlődés hordozója, és csak az a baj, hogy még van szegénység, egyenlőtlenség, igazságtalanság, de végül a civilizáció majd mindenkit felemel, minden bajt kiküszöböl, és akkor eljön a földi mennyország, ahol mindenki boldogan dolgozik (egy multinacionális vállalatnál) és önmegvalósít…

Post Author: Giordano Bruno

Giordano Bruno
A névválasztás oka elég összetett. Talán 11-12 éves koromban találkoztam először Giordano Bruno alakjával egy gyerekeknek szóló tudományos ismeretterjesztő könyvben, és valamiért a kezdetektől megragadott a máglyán elégetett filozófus. Ezt a kötődést erősítette tovább egy remek olasz játékfilm is. Valójában soha nem mélyedtem el a filozófiájában, de mindig rokonérzésem volt vele kapcsolatban. Az életben vannak érdekes és megmagyarázhatatlan "vonzalmak". Talán ez az első eset, hogy a virtuális térben felveszem az ő nevét, miközben reménykedem, hogy a végén nem fognak megégetni az olvasók. Amúgy magamról keveset tudnék mondani, mivel valójában nem létezem, mindig csak pillanatnyi konstellációban formálódok újra, miközben folyton visszavágyódok a végtelenbe, a szubsztanicák világába - amiről a valódi Giordano Bruno is elmélkedett. Addig azonban férfi vagyok leginkább, és ha van benyomásom a világról, hát elsősorban férfiként. Manapság pedig mintha ez hátrányos helyzetnek tűnne, de talán ettől izgalmas.
f Facebook
0 megosztás


12
olvasói vélemény eddig. - Szólj hozzá te is! Minden hang számít!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
4 Egyéni hozzászólás
8 Válasz hozzászólás
1 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
7 Hozzászólások szerzői
NaoooDeansdaleAurelius RespectusSlasherGiordano Bruno Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Adam
Olvasó
Adam

Jó lett a cikk. Én mindig azt mondtam, hogy addig nem tudunk semmit, amíg a barlangban élünk. Ha valaki nem ismerné Platón barlanghasonlatát: https://hu.wikipedia.org/wiki/Barlanghasonlat

Mindenki máshogy jön ki a barlangból. Valaki olyan szituációba kerül, másra egy idegen ország tesz nagy hatást. Arrogánsan megjegyezném, hogy ezek az emberek általában felismerik egymást; bár világszemléletük nem feltétlenül egyezik.

A Harcosok klubjában van egy jelenet, mikor éjjel mennek az autópályán. Tyler Durden elengedi a kormányt és gázt ad. Beborulnak az árokba, majdnem meghalnak. Erre Tyler ilyet szól: “Látod, megvolt az első életközeli élményed!”

the hermit
Olvasó

Lassan szépírói magasságokba emelkedsz :-)

http://www.youtube.com/watch?v=5kjN5g7zAPo

Slasher
Vendég
Slasher

A második bekezdéssel teljes mértékben egyetértek. Jól leírtad, hogy nem is annyira jóhiszeműek, hanem inkább hülyék az emberek. Jogvédők és a feministák meg természetesen csak hazudoznak, hogy imádottaikat sajnáltassák, amikor cigány bűnözőkről, vagy kurvákról van szó. Akinek van egy kis józan esze, vagy nem hord szemfedőt, az pontosan tudja, hogy az esetek többségében semmilyen rossz családi, vagy anyagi körülmény nem húzódik a háttérben. Ez csak a szokásos maszlag.

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Kétségtelen érdekes téma ez. A társadalom négy részre oszlik alapvetően, a többség kényszerből dolgozik, hogy megéljen. Az egyik kisebbség olyan munkát végez amit élvez és jó esetben meg is fizetik. A másik kisebbség segélyekből él szegényen, de tiszteségesen. A negyedik deviáns rész pedig bűnözésből tartja fel magát és közben szintén jól érzi magát. Természetesen a nyugati országok kivételt képeznek ebből a szempontból, mivel ott elég tiszteséges béreket fizetnek és a segélyekből élők sem nyomorognak. Igazából az ideális egy olyan társadalom lenne, ahol a nehéz és piszkos munkákat gépek végeznék. A társadalom minden tisztességes tagja államilag járó alapjövedelemre lenne jogosult, a gyengébben képzett emberek önkéntes munkákat végezhetnének külön pénzért pl: idősápolás, beteggondozás. Az értelmiségiek pedig szintén a közösség számára hasznos önkéntes munkákat végezhetnének pénzért pl: néphagyományok ápolása, levéltári kutatások. Aki több pénzt akarna az továbbra is dolgozhatna, ha lenne munka számára.

Deansdale
Admin

Van ezzel egy olyan gond, hogy az “alapjövedelmet” is ki kell fizetni valakinek, és erre jelenleg nincs más ötlet, mint az adófizetők. Érdekes lenne megfigyelni egy olyan társadalmat, ahol nem lenne kötelező a munka, mindenki kapna pénzt az államtól, és aki dolgozik, attól a keresetének 90%-át elvennék alapjövedelemfizetési célokra. Az ilyen rendszerek sosem hosszú életűek, mert senki nem olyan hülye, hogy kvázi a semmiért fárassza magát, és mások luxusára termeljen.

Tanulságos az első amcsi telepesek sztorija, amit mostanság a hálaadás környékén emlegettek párszor. Egy olyan közösséget hoztak létre, amiben mindenki részesült a közös munka gyümölcseiből. Éhen is haltak páran, sok volt a beteg, nagy volt az éhínség. Rájöttek, hogy nem megy, és átálltak egy olyan rendre, ahol minden család kapott egy parcella földet, és magának dolgozott. Fura módon a “betegek” (köh-köh) meggyógyultak, az éhínség elmúlt, és annyi terményt takarítottak be, hogy 2-3 éven belül már máshová is exportáltak. Lehet álmodozni egy tutifrankó világról, ahol mindenki él mint hal a vízben, dehát az ember már csak egy olyan lény, hogy a saját családjáért többre hajlandó, mint vadidegenekért. És még csak azt sem tudom mondani, hogy ez valami szörnyű önzés lenne – szerintem ez teljesen normális.

A robotizált munkával/termeléssel az a gond, hogy a robotok gyártói és tulajdonosai nem hülyék a profitot szétosztani a nép között.

Naooo
Olvasó
Naooo

“Az ilyen rendszerek sosem hosszú életűek, mert senki nem olyan hülye, hogy kvázi a semmiért fárassza magát, és mások luxusára termeljen.”

Vegetáló minimálbéres a demokrata politikusok és bankárok luxusát termeli meg, a hiteles és bedőlt hiteles, meg simán csak a bankárokét. Van sok hülye akkor.

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Tudom ez elég utópisztikusan hangzik. Ehhez államosítani kellene a nagyvállalatokat és bankokat. A pénzkibocsátás az állam kezébe kerülne, aki annyi pénzt nyomna amennyire szüksége van. Az állami vállalatok termelését teljesen robotizálni kellene. Az alapjövedelem az alapvető szükségleteket fedezné, aki többet akarna az vállalna munkát, ami adómentes lenne. A fő gondot a munkanélkül maradt nem értelmiségi rétegek fiataljai jelentenék, akik közül sokan nem tudnák értelmesen eltölteni az idejüket és mondjuk vandálkodásban élnék ki magukat. A bűnözők természetesen nem kapnának ilyen jövedelmet, rájuk kemény börtönök várnának. Ez természetesen csak egy  homogén társadalomban lehetne bevezetni, ahol nincsenek deviáns csoportok, ezért nem is látom esélyét a bevezetésének.

Adam
Olvasó
Adam

A kommunizmus ilyesmi lett volna.

Az a baj, hogy ebben az esetben senki nem dolgozna, hiszen mindenki számára opció lenne a semmittevés.

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Aki olyan munkát végez amit szeret csinálni, az továbbra is dolgozhatna magasabb jövedelemért. Viszont senki nem kényszerülne rosszul fizetett és számára ellenszenves munkát végezni. Ez főleg a gyári munkásoknak és kereskedelmi alkalmazottaknak lenne jó. Szerintem az értelmiségiek vagy kisiparosok  szívesen dolgoznának tovább.