“A nők férfiakkal szembeni hátránya az egész világon ismert jelenség, belénk van nevelve. Ezt az illúziót a bérekkel kapcsolatban is elfogadjuk, ezért engem is meglepett, hogy a nők bérhátránya inkább kivétel, mint szabály.” – Mondta Sík Endre a TÁRKI Társadalomkutató Intézet vezető kutatója, aki az Egyenlő Bánásmód Hatóság által 2009 és 2013 között az Európai Unió támogatásával és az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával megvalósított kutatás eredményeiből vezette le megdöbbentő végkövetkeztetéseit.
Az igazság még annál is sokkal meglepőbb, mint ahogyan először gondolnánk. Nem kevés közpénz elköltésével egy négy éven át zajló társadalomkutatási projekt megvizsgált egy rendszeresen ismételgetett feminista dogmát és végül arra a cáfolhatatlan végkövetkeztetésre jutott, hogy a nők 80 százaléka élete során soha semmilyen formában nem lehet érintettje a nők feltételezett jövedelemhátrányának, sőt gyakrabban inkább ennek az ellenkezőjével találkozhatunk; a férfiakat sújtó különbségekkel. Ez olyannyira ellentmond a feminista propagandagépezet által belénk sulykolt prekoncepciónak, hogy a kutatás elemzői sem képesek ezt a megdöbbentő tényt drámai egyszerűséggel a szemünkbe mondani, hanem ehelyett azzal oldják fel önnön kognitív disszonanciájukat is, hogy elsőként a “kivételt” halálra elemzik ágazatok, lakóhelyek, korosztályok szerint, keresztben-hosszában. No persze, furcsán is nézne ki az a jelentés, amelyben leginkább csak az állna, hogy “mivel kiderült, hogy a probléma lényegében nem létezik, ezért nincs miről beszélni sem”. Bár a kutatással kapcsolatos jelentések elérhetőek az Egyenlő Bánásmód Hatóság oldalán például itt és itt, azonban ezek böngészését nem ajánlom azoknak, akik nem akarnak temérdek időt elfecsérelni azzal, hogy a hosszas elemezgetésből kibogarásszák azt az egyedül fontos tanulságot, amit egyetlen grafikon is elénk tárhat mindennél beszédesebben. Íme a fent elsőként megadott linken található jelentés 11. oldaláról a 6-os ábra:
Fenti grafikon azt a kulcsfontosságú vizsgálatot szemlélteti, mikor a felvett adatokat öt jövedelemszintre osztva elemezték. Azonnal szembetűnnek mind a készen levonható következtetések, mind pedig azok az anomáliák, amelyek az adatok összesített vizsgálata során torzítást okozva esetleg meghamisíthatnák a következtetéseinket. A függőleges, minusz kettőtől plusz tizenhatig számozott tengelyen az oszlopok a nők jövedelemhátrányát jelenítik meg, tehát az előforduló mínusz értékek azt jelzik, amikor a nők nem jövedelemhátrányban, hanem előnyben vannak az adott jövedelem kategóriában. A kék színnel jelölt, az adott kategória összesített adatait ábrázoló oszlopok azt mutatják, hogy mind az első, mind a harmadik jövedelemosztályban a férfiak közelítőleg egy százalékos jövedelemhátrányban vannak, a második és a harmadik kategóriában pedig az összesített adatokban semmilyen különbség nem mutatható ki a nők és a férfiak között. Egyedül az ötödik kvintilisben, azaz a legmagasabb jövedelem kategóriában találunk szignifikáns eltérést, ahol a nők mindössze(!) 14 százalékos jövedelemhátrányban vannak a férfiakhoz képest. Következtessünk arra, hogy milyen nagyságú jövedelmek esnek ebbe a legfelső kategóriába, ha elmondható, hogy amikor összesítve vizsgálunk minden jövedelmet, akkor a legfelső kategória 14 százalékos eltérése az egész mintára vetítve is tíz százalékos eltérés látszatát képes kelteni a nők és a férfiak között.
“A Bértarifa-felvétel teljes mintáján találunk olyan ágazatot, ahol a nők átlagos jövedelme magasabb a férfiakénál (építőipar); ahol elenyésző a nők jövedelemhátránya (mezőgazdaság, bányászat, szállítás); de olyat is, ahol férfiak közel kétszer annyit keresnek, mint a nők (a kiugróan magas átlagos jövedelmet nyújtó pénzügyi tevékenység).” – Írja a jelentés. A tényekhez tehát hozzátartozik, hogy a különbségek leginkább a pénzügyi ágazatban jelennek meg; jórészt kifejezetten a bankigazgatók, brókerek, topmenedzserek és egyéb vezetők teljesítmény alapján járó prémium, jutalom, sikerdíj és osztalék jellegű elemeket is tartalmazó, sok-sok milliós jövedelmeit érintik csak. Mindössze ennyi alapja van a bérezésben megjelenő nemi diszkriminációról szóló ősrégi feminista mítosznak. A felső tízezer társadalmi osztályának mindössze 14 százalékos női-férfi jövedelemkülönbségének okán tüzelik a feminista uszítók nemi háborúra, elégedetlenkedésre és férfihibáztatásra a nők azon 80 százalékát, akik jövedelemhátrányt valójában soha nem szenvednek el életük során.
A nőpolitikusok akár tudomásul is vehetnék, hogy ez után a kutatás után az “egyenlő munkáért egyenlő bért” jelszóra nem lesz soha többé szükségük, tehát nyugodtan le is húzhatják a WC-n. Azonban a feminista érveléstechnika ismeretében nem meglepő, hogy nem csak átlátszó csúsztatásokkal, hanem egyenesen ordenáré hazugságokkal is igyekeznek ennek a kutatásnak az ellentmondást nem tűrő tényeit is meghamisítani. Példának okáért Gurmai Zita is arcátlanul hazudott, vagy esetleg szégyenszemre azt sem tudta, hogy mit beszél, amikor a nőkongresszuson nem átalotta kijelenteni, hogy “a nők két hónappal többet dolgoznak ugyanazért bérért, mint a férfiak”.
A társadalomkutatás eredményeit elemző tanulmány utolsó szavai jelölik ki leginkább a tanulságot, amelyet minden feminista társadalomzüllesztőnek és elégedetlenségében a feminista bűnbakkeresésére hajlamot érző nőnek egyszer és mindenkorra az eszébe kell vésnie: “A valóságban csakugyan vannak olyan szociodemográfiai és munkaerő-piaci tényezők, amelyek növelik (vagy csökkentik) a jövedelemhátrány kialakulásának esélyét, s ha ezek kombinálódnak, akkor hatásukra a nők jövedelemhátránya számottevően fokozódhat. Ez azonban inkább kivétel, mint szabály, amennyiben a munkaerő piac legnagyobb részén nincs jövedelemhátránya a nőknek. A rossz hír az, hogy a munkaerő piacon ezek tipikusan az alacsony vagy közepes jövedelemmel kecsegtető foglalkozások és ágazatok, s azokat a munkaerő-piaci rétegeket (férfiakat és nőket egyaránt) érintik, amelyeknek nincsenek karrierlehetőségeik. Az ő számukra nincs üvegplafon, e helyett, ha felnéznek, bámulhatják a szabad eget vagy a betonfödémet.” – Vagyis a nemi alapon diszkrimináló bérezés lényegében nem létezik. Veszem a bátorságot úgy gondolni, hogy azoknak a nőknek, akik a legfelső jövedelem kategóriában a 14 százalékos hátrányt elszenvedik, majdnem édes mindegy, hogy akár objektív vagy akár szubjektív okok miatt 10 millió forint helyett csak 8,6 milliót keresnek az adott hónapban. A többieknek pedig – a nőknek éppúgy, mint a férfiaknak – a képzettségükből és a beosztásukból eredő betonplafon jelöli ki a valódi kereseti határokat.
Forrás: A cikkben szereplő adatok és grafikonok forrása az Egyenlő Bánásmód Hatóság TÁMOP-5.5.5/08/1 szám alatt lebonyolított projektjének jelentései.
Nagyon kellett már egy ilyen írás. A feministák legelőször ezzel érvelnek.
Az a baj az egésszel, hogy ezt az írást mi most megbeszéljük kommentekben, szidjuk egy kicsit a feministákat; a többi ember viszont ugyanúgy axiómaként gondol erre a városi legendára.
A legfrappánsabb érv e témában a következő:
“Ha a nők tényleg ugyanazt a munkát végeznék el alacsonyabb bérért, akkor senki sem alkalmazna férfiakat.”
És ez nagyon pontosan rávilágít a lényegre: hogy egyenlő bér csak egyenlő munkáért jár, és amikor a cégek minden filléren spórolnak, senki nem fog ugyanazért a munkáért többet fizetni valakinek. Akinek többet fizetnek, annak a munkája valószínűleg annyival többet is ér.
És erre az érvelésre nincs is szükség, mert az adatok azt mutatják, hogy a dolgozók 80 százalékénak a bére nemüktől függetlenül egyforma. A maradék 20 százalék esetében fontolgathatjuk csak, hogy vajon Kovács pénzügyi osztályvezető úr munkája miért ér többet 14 százalékkal a munkáltatójának, mint Szabóné pénzügyi osztályvezető asszonyé. Ez pedig kifejezetten nem tűnik egy olyan világrengető problémának, mint amit a feminista szövegklisé sugallni igyekszik folyamatosan.
És ez felvet egy másik kérdést is: Vajon mindig egyenlő munkát takar-e a nagy hanggal kiharcolt egyenlő bér?
A cikk nagyon jó, örülök, hogy valaki figyeli az ilyen tanulmányokat, érdekes olvasmány. Egy jó szándékú kritikám van (szakmai ártalom miatt): a fizetés/bér nem azonos a jövedelemmel, így félreértelmezésre adhat okot, ha bérhátrány szerepel jövedelmi hátrány helyett, stb.
Az alábbiakért szerintem egy feminista élve égetne meg engem, a nőkertben meg követelnék a halálbüntetés visszaállítását.
A felső kategória, ahogy írod is, topmenedzserek, bankvezérek, csúcsvezetők szintje. Egy osztályvezető még nem az :)) Nos, ezeknek az embereknek az éves jövedelme általában egyrészt fix fizetés, másrészt teljesítmény alapján járó opciók, jutalmak, bónuszok. Tehát az a feltevésem, hogy a női vezetők jövedelmi hátránya a versenyszférában valószínűleg abból fakad, hogy nem teljesítenek olyan jól, mint a férfiak. Ugyanez igaz a közszférára, ahol a köztisztviselői bértábla alapból tiltja a nemi megkülönböztetést, tehát az alapfizetésben nem lehet különbség. Tehát a különbség a bónuszok és jutalmak között van. Ha itt is jövedelmi hátránya van a nőknek, az valószínűleg szintén a gyengébb teljesítményből fakad.
Ezt a gondolatot akár még a cikkbe is érdemes lenne beleszőni, annyira kerek egész lesz vele…
És ki dönti el, hogy ki kap bónuszt? A soviniszta férfiak.
Természetesen :))) Azok a fránya számok meg adatok, amik év végén kijönnek, azok mind-mind patriarchális manipulációk :)))
Nem. A vezetők. És a jutalom rendszerint a jutalmazott bérével arányos. Így a már meglévő különbségek újratermelik magukat.
Amúgy ebben a tanulmányban is leírják, hogy a teljesítmény- vagy eredményalapú bérezés a minta kevesebb, mint felében jellemző. Tehát nehéz azt a következtetést levonni, hogy a különbségek a rosszabb teljesítményből adódnak.
Valamit, talán pont a lényeget, félreértetted.
Kérlek olvasd el újból a forrásmunkát és próbáld meg helyesen értelmezni a kutatási eredményeket.
Alapbérekben a felsőbb szinteken – mint ahogy sehol sem – sincs különbség, csak a teljesítmény alapú juttatások területén.
Csak nem arra gondolsz, hogy a nők alacsonyabb teljesítményért is ugyanannyit kapjanak, mint a férfiak a többlet munkájukért?
Ha az azonosan elvégzett munka azonos elismerésének híve vagy te is, neked se lehet valódi kifogásolni valód.
Amit írsz, az pont azt támasztja alá, hogy ahol számít a teljesítmény, ott nagyobb a különbség.
Erről eszembe jutott, hogy pár éve, amikor hivatalokat vontak össze, volt olyan hivatal, ahol egy szobában három korábbi hivatal alkalmazottai dolgoztak – nők azonos munkakörben. Meglehetős civakodás alakult ki, ugyanis más és más béralappal érkeztek, más és más munkamorállal. Volt, aki többet keresett kevesebb és lazább munkával. A jutalmukról nincs információm.
Köszönöm az észrevételeket! Nekifutottam mégegyszer és a terminológia javítása mellett igyekeztem néhány más korrekcióval és kiegészítéssel is élni.
Kíváncsian várom a reakciókat és a konzekvenciákat! Érdekel, hogyan fog alakulni ez a feminista érv a továbbiakban. Bár lelki szemeimmel megnéznék egy-két harcos nőt, ahogy szembesül ezzel a jelentéssel. :)
Bár lelki szemeimmel megnéznék egy-két harcos nőt, ahogy szembesül ezzel a jelentéssel.
Semmi sem történne, csak a szokásos kognitív disszonancia.
Én ezt írtam, hogy a feministákban a kinevetett női tulajdonságok hatványozottan vannak jelen(ezért aztán vicces, hogy pont ők küzdenek ezek ellen). Mivel a feminizmus alapból megkövetel bizonyos énközpontúságot, ezért sokkal nehezebb a dolgunk. A nárcisztikus személyiségzavar sem ritka náluk. Ezzel nem azt állítom, hogy minden feminista nárcisztikus, de az bizonyos, hogy minden nárcisztikus nő a feminizmusnál köt ki.
Egyébként nem azért, de a Google is soviniszta: a “nárcisztikus nő” beírására 43 ezer találatot hoz ki. A “nárcisztikus férfi” csak 15 ezer. Arról nem beszélve, hogy az utóbbit nem ajánlja fel magától.
Az igazság az, hogy ezzel a cikkel egy régi restanciámat igyekeztem letudni. A cikk szempontjából legfontosabb jelentés már 2011-ben megjelent. Ahogyan én, úgy mások is évek óta ismerhetik, de ez semmilyen változást nem hozott a feminista gondolkodásban.
A többséget sokkal kevésbé érdeklik a szürke tények, mint a püffögtethető egysoros gyűlölködések :)
Egyébként az ötödik ötödöt nézve, és beismerve, hogy a teljes tanulmányt nem olvastam végig, kicsit furcsállom, hogy a versenyszféra 12%-os, és az állami szféra 9%-os adatát tekintve hogyan lesz a “teljes minta” 14%. Annak nem az előző kettő súlyozott átlagának kellene lennie? Netán létezik a verseny- és a költségvetési szférán kívül egy harmadik, “fantomszféra”, ami ennyire eltorzítja az összeképet? És ha igen, arról miért nincsenek adatok?
Igen ez egy érdekes kérdés, ami bennem is felmerült. Számomra sem derült ki sem az, hogy melyik adatfelvételből (mert több is említésre kerül a tanulmányban), sem az hogy milyen súlyozás alapján kerültek az ábrára az adatok. Mindenesetre úgy hiszem, hogy úgy korrekt, ha a grafikonon feltüntetett adatokat és a közvetlenül hozzáfűzött szöveg adatait tekintem releváns információnak és hivatkozási alapnak.
Vagyis a nemi alapon diszkrimináló bérezés lényegében nem létezik.
Elolvastam a tanulmányokat annak ellenére, hogy elvileg ez nem volt “ajánlott”. Sok szempontból segített a bennem élő képet árnyalni, van, amiről meg is győzött. No de akárhogyan csűröm, csavarom a dolgokat, a fenti következtetésig csak nem tudok eljutni.
Gondolom azért, mert többször olvasok ilyeneket is:
A regressziók tanulsága úgy foglalható össze, hogy a férfiak alapvetően többet keresnek a nőknél, és ez a különbség minden előrelépési lehetőségnél csak tovább növekszik. Az iskolai végzettség esetében látható, hogy a férfiak bére az iskolai végzettség növekedésével jobban nő, mint a nőké. A foglalkozások esetében is a már tapasztalt eredményeket látjuk viszont: a magasabb pozíciókban a férfiak bérelőnye nagyobb a nőkénél. A kor hatása a költségvetési szférában a két nem esetében nagyon hasonló, ami nem meglepő, mivel a kötött bértábla miatt nem is lehet különbség az alkalmazottak bérezésében.
Sehol nem sikerült annak a nyomára akadnom, hogy erre a következtetésre kizárólag a havi 10 millát kereső csúcsvezetők béréből jutottak… Lényegesen szélesebb rétegről lehet szó, mivel 300 ezres számokat látok a táblákban.
A sokat kritizált, állítólag nem létező üvegplafon is létezik. Ami különösen szomorú véleményem szerint, hogy a piac “beárazza” a gyerekvállalást és hozzáírja a nők számlájához. Erről már volt szó itt. Érdekes lenne megnézni, vajon eltérő családpolitikai modellt alkalmazó országokban ez hogyan működik.
Összességében a kép talán árnyaltabb, mint ahogy elsőre gondoltam, de korántsem rózsaszín. A radikális feministák nem mondhatják, hogy csak probléma van, de ti sem, hogy egyáltalán nincs.
Akárhogy csűrik csavarják akár a kutatásvezetők vagy bárki más az adatokat, akárki is tartozik az ötödik kvintilisbe, bármekkora jövedelemmel, a végkövetkeztetés alól nem lehet kibújni: A nők 80 százaléka számára az “intézményesített” jövedelemhátrány egy nem létező probléma. Kizárólag a legmagasabb jövedelmű 20 százalék körében mutatható ki tendenciózus eltérés. Nekem a 6.-os számú grafikon ezt üzeni egyértelműen. Ha rossz következtetést vontam le, akkor szóljon bátran bárki, aki korrigálni tud az esetleges tévedésemben.
Ha meg a 20 százalék körében fellelhető minimális különbségeket mélyelemeznénk, akkor még azt sem tartanám kizártnak, hogy annak az apró eltérésnek is objektív okai vannak. De annak a vitának már nem sok értelmét látom a magam részéről.
Kár, hogy a hatos ábránál abbahagytad az olvasást :-)
A 6. és 7. ábra adatainak összevetése alapján annyit finomíthatunk korábbi állításunkon, hogy
a nők számára átjárhatatlan üvegplafon – ha nők és a férfiak körében külön-külön számítjuk
ki a jövedelemötödök és -tizedek hatásait – nem csak a legmagasabb jövedelműekre korlá-
tozódik, hanem kevésbé erőteljesen a negyedik ötödben és a 8. és 9. tizedben (tehát a magas,
de nem a legmagasabb jövedelműek között) is létezik.
Igen, akkor viszont a 80 százalékból 5 százaléknak mégis lesz egy hangyafallosznyi esélye, hogy valamilyen tendenciózus(nak látszó) megkülönböztetés érje őt, aminek eredményeként mondjuk 5 százalékos jövedelemhátrányt fog elszenvedni. Gratulálok! Kemény feminista küzdelemmel most letornáztad azoknak a körét 80-ról 75 százalékra, akikről holtbiztosan elmondható, hogy a bérezése még véletlen sem a gonosz patriarchátus markában van. :) Továbbra is úgy tűnik, hogy nem csak annak az esélye minimális, hogy valakit valódi nemi megkülönböztetés érjen a bérezésében, hanem még annak is, hogy az átlag nő közvetlen közelről ismerjen egy olyan másik nőt, akivel ez már élete során megtörtént.
Nincs szó kemény küzdelemről, csak olvasgatok egy kicsit :-)
Az a hangya igen nagy bottal jár, ha jól látom:
A 7. ábrán látható, a nemenként számolt ötödök és tizedek szerinti jövedelemhátrány
alakulása is azt igazolja, hogy a jövedelem növekedésével nő a nemek közötti
jövedelemhátrány mértéke, s e hátrány túlnyomó részét a legnagyobb jövedelműek közötti hatalmas eltérés „termeli ki”
Továbbra is úgy tűnik, hogy igen nagy annak az esélye, hogy a végzettség és képességek megléte esetén is nőként sokkal nehezebb a magas fizetéseket kínáló húsosfazék közelébe kerülni, és igen kicsi az esélye annak, hogy az átlag nő közvetlen közelről ismerjen egy olyan másik nőt, akinek ez sikerült.
.
Nem állítottam, hogy a legfelső jövedelemkategóriákban nem lehetnek nagy eltérések. Csak éppen ennek az egésznek már semmi köze ahhoz, amit az átlag nő a feminista propaganda hatására gondol a saját helyzetéről. Arról a húsosfazékról meg mi értelme társalogni, amibe a férfiak nyolcvan-kilencvenegynéhány százaléka pont úgy soha sem fog még beleszagolni sem, mint ahogyan a nők sem? A felső tízezer gondja nem valós társadalmi probléma. És az a sajnálatos, hogy a propaganda nagyon hangos, miközben nem igazak azok az állítások, amelyekkel a feminizmus a férfiak ellen hangolja az átlagos nőket.
Egyébként pedig a bérezés kérdéséről áttértél közben a foglalkoztatás nemi szegregációjának kérdésére. Arról pedig én ebben a kutatási jelentésben sem láttam objektív adatokat, csak szubjektív megkérdezésen alapulókat. Ha megnézed a 3. táblázatot, akkor láthatod, hogy szinte tükör-szimmetrikusan értékeli a helyzetet a két nem. Ha értelmezem, akkor számomra ez egyetlen dolgot jelent: A férfiak szerint nincs elég nő a munkahelyükön, a nők szerint pedig nincs elég férfi. – No, erről ennyit. :) Teljesen komolytalan a kutatásnak ez a része. Szóval erről akkor vitatkozzunk, ha azt valódi adatok fényében tehetjük. Addig minden csak puszta teória, amiről szerintem pont úgy könnyen kiderülhet, hogy égbekiáltó tévedés, mint ahogyan alapvetően a nőket sújtó bérkülönbség mítoszáról.
Nem tudom ezt miért idézed, mert neked öngól:
“e hátrány túlnyomó részét a legnagyobb jövedelműek közötti hatalmas eltérés „termeli ki””
Igen, mi is pontosan ezt magyarázzuk, hogy csak a legnagyobb jövedelműeknél van bármiféle mérhető eltérés. Emiatt meg okold azokat a nőket, akik nem ölnek bele a karrierbe annyi energiát, mint a férfiak. Persze gondolom a női lustaság is a patriarchátus hibája :)
Ezt a megállapítást az alapadatok nem támasztják alá. Másrészt a negyedik ötödöt és a nyolcadik-kilencedik tizedet külön említeni és összehasonlítani az ötödik ötöddel eleve ostobaság, mert a negyedik ötödnek része a nyolcadik tized, a kilencedik pedig az ötödik ötöd része. Az egésznek összesen annyi az értelme, hogy a különbséget a negyedik ötöd felső felére is kiterjeszti.
Egyszerűen arról van szó, hogy aki többet teljesít, az többet keres.
Szerintem számold hozzá, hogy ez az egész csak a dolgozó nőkre vonatkozik. Idén őszi statisztika szerint 1.829.000 női munkavállaló dolgozik, ennek 20%-a ~365.000. Tök jó dolog 5 millió nőt (plusz a feminista férfiakat) lázítani azért, mert a nők leggazdagabb 7%-a kicsit kevesebbet keres a férfi megfelelőinél. [Persze mindigis tudtuk, hogy a feminizmus elsősorban felső-közép unatkozó nőinek sportja.]
És még nem is foglalkoztunk a különböző kereset okaival, amik lehetnek teljesen legitimek is. Példának okáért a statisztika szerint a férfiak több munkaórát nyomnak le hetente (ez különösen igaz pont a topmenedzserekre), vagyis a különbség nagy része egész egyszerűen abból adódik, hogy a férfiak többet dolgoznak. Persze ezt minden normális ember tudja, akinek akár csak minimális rálátása van a cégvezetők és a pénzügyi szektorban dolgozók életére. Sajnos feministák ellen ez nem véd…
Vagyis továbbra sincs szó arról, hogy itt a nőket elnyomnák, vagy a férfiaknak többet fizetnének “csak úgy”. A feministák unalomig nyomják a hazugságaikat, hogy minden nő 20-30%-al kevesebbet keres, mert patriarchátus, amiről egyrészt kiderült, hogy mindössze a nők legfelső 7%-át érinti egyáltalán, ott sem 20-30%, csak 9-12%, ráadásul igazolható, fair oka van – semmi köze semmiféle szexizmushoz.
Ráadásul, ha ehhez hozzávesszük azt, hogy a legjobban kereső férfiak a jövedelmük egy részét (nagy részét?) a nőkre költik, akkor még nevetségesebb a helyzet. Azt az átlag 14 százalékos előnyt bőven megkapják azok a szerencsés nők, akik találtak maguknak gazdag eltartót. Ismerjük a mondást, minden sikeres férfi mögött…
Igen. Minden sikeres férfi mögött egy nő áll… – Különben hogyan is lehetne sikeres, ha még egy nőt sem lenne képes maga mögé utasítani? :P
LOL
A legtöbb sikeres férfi mögött egy trófea-feleség áll, ahogy az angolok szokták mondani :) Nem véletlen, hogy a “focistafeleség” külön fogalommá nőtte ki magát, holott egy focista karrierjén egy fotómodell feleség nem sokat lendít előre…
Na mondjuk a politikában más a helyzet, ott egy jól megválasztott feleség igenis előremozdíthatja az ember karrierjét. Az viszont beszédes, hogy a politikusok is félrelépnek ha tehetik, mégpedig olyan csajokkal, amilyenek a focistafeleségek. Hmmm.
,,A legtöbb sikeres férfi mögött egy trófea-feleség áll, ahogy az angolok szokták mondani :) Nem véletlen, hogy a “focistafeleség” külön fogalommá nőtte ki magát, holott egy focista karrierjén egy fotómodell feleség nem sokat lendít előre…”
Sarka Kata milyen feleség?
Nem is egy, hanem több is. :) Az ilyenek szeretőket is tarthatnak.
Érdekes, hogy ebben a fene nagy egyenjogúságban is úgy ragadnak ezek a nők a sikeres férfiakra, mint légy a légypapírra.
Biztosan valami titkos patriarchális összeesküvés van a háttérben. :)
Ismerjük a mondást, minden sikeres férfi mögött…
Ennek a mondásnak az eredete érdekelne, mert elég sokszor hallani. Régen nem volt, mostanában bukkant fel. Egyébként nem azért, de a legsikeresebb férfiak még azelőtt lettek sikeresek, hogy megházasodtak volna.
,,Ennek a mondásnak az eredete érdekelne, mert elég sokszor hallani.”
Kérdezd a feministákat!
,,Egyébként nem azért, de a legsikeresebb férfiak még azelőtt lettek sikeresek, hogy megházasodtak volna.”
Ez így igaz.
Ahogy fentebb próbáltam utalni rá, ez a mondás a politikai életben teljességgel igaz lehet. Az ó- és középkorban, Rómában, Velencében, stb. a feleségek legalább úgy intrikáltak, ha nem jobban, mint a férjeik. Az érdekházasságok meg ugye értelemszerűen hozták a házasodó feleknek egymás kapcsolatait, erőforrásait, stb. Ja, épp ezért nem gondolom, hogy újkeletű mondás lenne – az idő előrehaladtával egyre kevésbé igaz…
Ahogy írtad is, ez csak Európára igaz.
Nem értelek benneteket, urak! Ez a mondás arra utal, hogy a siker elérésének egyik eszköze, hogy a férfi mögött legyen egy rendezett otthon, egy szolgálatkész asszonykával, aki a saját karrierjét és önmegvalósítását sutba dobva a saját eszközeivel a számára fontos férfi sikerén dolgozik és adja a hátországot. Ez az antifeminista eszménykép. Nem önmegvalósít, nem épít saját karriert, ápolja a családot, isteníti a férfit. Oldalborda a javából. Ez se tetszik? Már kértem itt, hogy meséljétek el, milyen nő tetszene nektek igazán, de akkor maradtunk a sörtartónál. Újra már fel se teszem a kérdést, magatok se tudjátok.
Amúgy gondolkoztam, hogy mi lehet annak a férfinak a neve, aki mögött egy nő sem áll, de rájöttem, hogy a spermáknak még nem szoktak nevet adni. :-)
Mert ugyebár annyira szűk látókörűen ugrottatok, hogy az anyákat már számításba se vettétek… vagy azok is számító rüfkék egytől egyig?
“aki a saját karrierjét és önmegvalósítását sutba dobva”
Nőknek az a karrier, ha szülnek vagy 5 gyereket, meg jókat főznek. Amelyik nőnek nem ez, az csak a férfiakat próbálja utánozni. Az ilyen nőkre igazából semmi szükség. Mehetnek a picshába.
mindenki annyi gyereket hozzon a világra, amennyit tisztességgel- a társadalmon nem élősködve- fel is tud nevelni.
Elképzeltem ahogyan Dzsesszika ezt most elolvasta és lemondott a következő purdéról. Más is képzelje el.
Igen, kb erről van szó, az általad vázolt ideális nő vagy cigány, vagy vmi szekta/vallásos vagy burzsuj. A vallásost majd eltartja az egyházmegye, a burzsujt a férje, a mélyszegényt az adófizetők. Így a megoldás vhol az lenne, hogy a gyerektámogatási juttatásokat max két gyerekig vállalná az állam, felette az adófizetés arányában.
No de az nem nő, csak nőstény. Én nőkről beszéltem.
ize, akkor definiald ki a no es ki a nosteny, szeretnelek megerteni. amugy meg nemtom te merre elsz, ha csak nem Izraelben, de az ismerettsegi koromben ot feletti gyerekletszam csak nagyon vallasos csaladokban van, ill a baratnom negyet szult, de ott a pasi nagyon meno ugyved.
Csak egy troll, szóval ne fáraszd magad.
tényleg, mindegy. az öt gyereken akadtam fenn, egyébként.
Nő az, aki lefeküdne velem. Nőstény az, aki mással fekszik le.
Nagyanyámnak 6 testvére volt, ezt kell alapul venni.
Tévében is szereplő ügyvéd?
Pedig hülye vagyok, csak álcázom.
hihi, a “nem vagy hülyét” közben kitöröltem, meg valamilyen rejtélyes oknál fogva a 21:05-ös hszmnek (amit mobilról írtam) ékezetei nőttek :D
nem, nem teleügyvéd.
oksi, akkor nőstény vagyok :)
Igen, arra utal(t), ezt én is írtam valahol. De maguk a nők sem így értelmezik mostanában. A modern nők ezt úgy értik, hogy a férfi vmilyen töketlen félkegyelmű, aki a felesége nélkül sehol sem lenne. Legalábbis én eddig csak ebben a formában hallottam. Az eredeti jelentésével nincs bajom.
Az ideális feleségről: http://www.ferfihang.hu/2011/10/26/a-behodolt-feleseg/
bérolló tényleg létezik, csak összehasonlítani azonos végzettségű és munkakörű háromgyerekes férfi bérét kéne egy háromgyerekes nőével, mert addig amíg “az” anyák eleget tett a társadalmi kötelezettségeinek a háromgyerekes apák szépen tologatta előre a szekerét… ráadásul egy többgyerekes apa a megbízható munkaerő SI egysége, addig az anya a megbízhatatlanságé, ami elnézést, de nettó fasság és prejudikáció. Lusta herék nemtől függetlenek, szerintem.
Akkor most visszakanyarodhatunk oda, hogy kitől mit vár a társadalom, ami -mint tudjuk- férfiak és nők összessége. A férfitől elsősorban azt várja, hogy legyen fő kenyérkereső, a nőtől meg leginkább azt, hogy legyen gondoskodó anya (elsősorban) és feleség (másodsorban). Arról volt már szó, hogy a sikeres nők még náluk is sikeresebb pasikat keresnek, valamilyen rejtélyes oknál fogva. Még mielőtt valaki átharapná a torkomat, hozzáteszem: általánosságban, tehát nem a nyilván létező kivételekről van szó. Ebből az következik, hogy minél sikeresebb egy nő a hivatásában, annál inkább rábaszott a magánéletben (hisz sokkal kisebb kalapból válogathat).
Lehet itt ostorozni a hagyományos családmodellt, mondván hogy meghaladta az élet, stb. de az abból a szempontból tökéletes, hogy mindkét félnek egyformán szüksége van a másikra, ami egyensúlyt teremt. Ezt az egyensúlyt egyik modern felállás se tudja felmutatni.
nezd, nincs miert a torkodnak ugrani… nem tamadom a hagyomanyos csaladmodellt, hiszen en is egy ilyen szerint elek, de vannak felelmeim, pl.mi van ha a pasimra esik egy feltegla… igy akarva akaratlanul is muszaj szembesulnom ketgyerekes anyakent a munkapiaci realertekemmel es penzben mar nem erek annyit, mint egy ketgyerekes ferfikollegam. tarsadalmi elismertsegbol meg nem lesz se kenyer, se tejecske.
Mi van ha rád esik egy féltégla és összejössz valakivel?
Mi történik akkor?
És mondjuk beadod a válást ki is van veszélyeztetettebb helyzetben?:)
Az ösztön néha fura dolgokat művelhet, de ezen felülkerekedik a ráció. Biztosan nagyon bántana, ha a férjem félrelépne, és feltételezem őt is, ha én. Bizalmi hupák minden kapcsolatban adódnak.
Mindenkinek vannak félelmei. Férfiaknak, nőknek. Bárki kerülhet olyan helyzetbe, amit nem kíván magának, ez jóformán kivédhetetlen.
Vigasztalódj azzal, hogy ha a pasidra esik egy féltégla, akkor neked némileg nehezebb lesz ugyan az életed, de igazából ő az, aki tényleg megszívta. Ugyanis ha nő lenne, sokkal kisebb esélye lenne arra, hogy fejére esik egy féltégla… és én őt jobban sajnálnám ebben az esetben.
köszi:-) !
mar tegnap olvastam a hszket, de most csak mobilrol tudok
irni, igaz nagyon kenyelmetlen, szoval meg jovok a
valaszokkal.
Na igen. A legtöbb embernek úgyis erős belső érzelmi igénye van egy társra – ha erre ráépítünk egy kapcsolatot, amiben mindkét fél egyaránt ad és kap, amiben egyensúlyban vannak a feladatok, a felelősségek és az elvárások, akkor abból lehet valami hosszú távon is stabil és tartalmas. Csakhát ehhez önkéntesség kell mindkét fél részéről, ami aztán feltételezi a partner felől érkező viszonzást, és ez szúrja a feministák szemét. Ők úgy akarnak kapni, hogy adni ne kelljen semmit. Ennek eredménye az, hogy a férfiakat folyton kötelezni akarják dolgokra (gyerektartás, nőtartás, házimunka megosztása, GYES valamilyen hányada, stb.), miközben a nők (feleségek) minden hagyományos felelősségét levetik magukról, mivel az “elnyomás”. A nő nem tartozik semmivel a férfinek, mivel nem a középkorban élünk, de a férfi igenis tegyen meg mindent amit a nő kitalálni képes, különben önző hímsoviniszta disznó.
Tragédia a tragédiában, hogy a hagyományos szerepek lerombolásával, és a nők egójának társadalmi szintű átalakításával (emancipáció, szexuális forradalom, feminizmus, stb.) tulajdonképpen azt érték el, hogy a nők egója és ösztönvilága egymás ellen dolgozik. Ez lehetetlenné teszi, hogy egy modern nő valaha is boldog legyen, hiszen ha olyan partnert talál, aki mellett az egója jól érzi magát, az nem fog megfelelni az ösztöneinek – aki meg az ösztöneit tüzeli fel, az keresztbetesz az egójának. (Magyarán szólva egy nő csak egy papucs mellett lehet igazán “független”, “emancipált” és “erős”, akivel viszont örömtelen a kapcsolat érzelmi/erotikus része. Akivel meg jó az ágyban, az óhatatlanul is térdig gázol a nő lelkivilágába, mikor az jófeminista módra össze akarja mérni vele a farokméretét.)
Koriander, éppen most szemléltetted, hogy miért kiirthatatlan ez a mítosz. Egy komplett statisztikai kutatás vaskos eredményhalmazán ücsörögve, az ellentmondásoktól magadat cseppet sem zavartatva kijelented, hogy bérolló igenis létezik. Mert te úgy döntöttél, kész, pont. Ha ilyen jelenség tendenciózusan létezne, akkor az ebben a statisztikában vitán felül meg is jelenne. Nem tettél semmi mást, csak a saját szociális szorongásodat próbáltad meg érvként alkalmazni a vitában. Ráadásul az a női hátrány, amivel érveltél, nem is csak a bérezésben jelenne meg, hanem főleg a nők és férfiak foglalkoztatási rátájának szignifikáns eltérésében. De a tények ezt is messzemenőkig cáfolják. Évtizedek statisztikái bizonyítják, hogy a férfiak körében nagyobb a munkanélküliség. A valóság makacs dolog, és semmiképpen sem keverendő össze azzal, amit Koriander és a hozzá hasonlóan érző más nők lelkivilága sugall! – Még az sem kizárt, hogy a mocsok patriarcháknak vagy esetleg a zömmel női HR-eseknek minden hiedelemmel és előítélettel szemben magas a szociális érzékenysége és hamarabb foglalkoztatják azt, akit rászorultabbnak gondolnak?
Szükségtelen ez a vitriol, nem állt szándékomban a vaskos tanulmányokat cáfolni. Egyszerűen továbbgondoltam, hogy mi táplálja és mitől érezheti magát hátrányban egy nő és miért lehet egyáltalán ezt meglovagolni a feministáknak…lehet, hogy nem a megfelelő szavakat használtam és kikezdhető, de érdekes módon Hermitnek és Deannek is sikerült a hozzászólásaikkal szempontokat hozzáadni, hogy továbbgondoljam.
Az, hogy a gyerekvállalás valaki munkapiaci helyzetét megtöri- létező probléma. A gyerekvállalás mindig vagy-vagy helyzetet teremt. Teljesen egyetértek Hermittel és Deannel is, hogy dinamikus egyensúlyi állapotról van szó és szükségtelen lerombolni a nemi sztereotip megközelítést, hiszen a gyereknek elemi fiziológiából fakadóan az első időszakban az anyára van jobban szükségük, a világra nyitást ugyanakkor az apák jelentik. De az, hogy az anya otthon, apa meg melóhelyen gürizik max a gyerek 2-3 éves koráig reális, utána viszont az otthonmaradó fél is szembesül a rögvalósággal, hogy a munkáltató számára ő egy problémás valaki, mert gyerekei vannak, és ez általában a nőket érinti. Ez az elégedetlenség meg felhasználható az “anyabarát” munkahelyek létrehozása típusú lózungokhoz, de valójában érdeklik szerinted a feministákat/ a politikusokat a gyerekek/ a családok= férfi és nő közössége? na ugye.
Ha kellő nyitottsággal kezelted volna a kommentemet és elismernéd, hogy a gyerekvállalás igenis megtöri az otthonmaradó fél munkaiaci értékét, akkor talán azon is eltöprengtél volna, hogy a cégeken belüli nevezzük inkább családbarát struktúrák (részmunkaidő, távmunka= home office) nemcsak az anyák, hanem az apák érdekeit is szolgálnák és az ő “szociális szorongásukat” is oldanák, és ez talán az antifeminista férfiak számára is vállalható törekvések egyike is lehetne akár. na mindegy.
De Koriander az Apák érdekei ellen van ez a családbarát struktúra.Nézd minden mindennel összefügg. Ha az anyukák pl könnyebben találnak munkát és szereznek jövedelmet az tovább növeli az amúgy is óriási előnyüket pl a családjogi bíróság előtt, tehát pl az apák ellenérdekeltek ezen struktúrák ellen.
Igyis majdnem eleve lehetetlen nyerni, tehát tulajdonképpen mindegy, de nekünk férfiaknak az a 2 hetente 1x (és nem vagyok érintett) című cucc nem éri meg, tehát mi is a társadalmi szerepünk?
Egyáltalán minek is csináljunk valamit is az életben?
Legokosabb csak alkalmi kapcsolatok és semmi több, család túl kockázatos stb. ,nagyon könnyen elveszik, tehát nem éri meg semmit sem csinálni nekünk.
Összegezve mi inkább ellenérdekeltek vagyunk nem?
Ha ez lenne az értelme, elég soványka lenne, mert egy “szolgálatkész” asszony igazából semmit nem segít a karrierben – legföljebb a stresszt tudja oldani, ami ezer tényező közül csupán egy. Csak azért senki nem lesz sikeres, mert munkából hazamenet otthon várja a vacsora.
Az elképzeléseid arról, hogy az antifeministák mit gondolnak, inkább rólad árulkodnak, mint rólunk. Van itt már elég cikk ahhoz, hogy bárki megérthesse, mi nem a nőket akarjuk a konyhába vagy a szülőszobába szigszalagozni, hanem egy folyamatosan hazudozó politikai mozgalom ellen küzdünk, ami egy nagyon-nagyon szűk rétegtől eltekintve mindenkinek csak árt, nőknek és férfiaknak egyaránt. Hogy a magánéletében ki milyen partnerre vágyik, az ettől független, és egyéni ízlés kérdése. Nincs, és nem is szükséges semmiféle “antifeminista eszménykép”, amit mi bárkire rá akarnánk erőszakolni. (Na jó, egy “elvárt” vonás azért mégiscsak általános: ne legyen feminista :)
Szerinted a “minden sikeres férfi mögött” az anyákra utal? Nem is tudom, hogy sírjak vagy nevessek… Az alig burkolt sárdobálást meg kéretik befejezni.
Ott bukik meg az elméleted, hogy egy nő szóba se áll egy olyan férfivel, aki már ELEVE nem rendelkezik rendezett otthonnal, kiépített karrierrel, és megfelelő vagyonnal.
És, akkor ha nem versenyezni akar a férfivel, meg papucsot csinálni belőle, hanem többé-kevésbé együttműködő, és tud örülni az úgymond “közös” (valójában a férfi) sikereinek, és érzelmileg is mellette áll, támogatja a sikerei elérésében, akkor az már egy rendes nőnek mondható.
Akkor most képzeld el, milyenek lehetnek azok, akik nem rendesek. :)
Ezért mondom, hogy nagyon nem egyenlő elvárások vannak a férfiakkal meg a nőkkel szemben a társadalomban. Aki férfiként balféknek számít, az még nőként szuper lehetne. Hiszen ahhoz csak az kell, hogy ne legyen egy kötekedős hárpia.
“egy nő már eleve szóba se áll egy olyan férfivel, aki ELEVE nem rendelkezik rendezett otthonnal, kiépített karrierrel, és megfelelő vagyonnal.”
ezt honnan veszitek?
ok., hogy akadnak aranyásók, de azért ez nem egy alap elvárás. Az jó, ha a pasiban van az a magabiztosság, hogy a jég hátán is megél és bármilyen szituban elboldogul…de ennek semmi, de semmi köze a vagyoni helyzethez.
Pedig ez a helyzet. Ha nem is pontosan ezekkel rendelkezik, de a nőnek olyan férj kell, akire felnézhet(akármennyire is tagadja ezt). Ezt már libsifemcsinek is leírtam: ha egy nőnek Phd-je van, magas beosztású, havi 1 milliót keres stb. – na, akkor máris kiszorította a férfiak 95%-át a játékból. Az is valószínű, hogy a maradék 5%-nak nem ő kell.
hű hát nemtom, ez a PhD+1millás fizetés+magasbeosztás szerintem a fehér holló kategória, szóval kb.nem oszt nem szoroz a húspiacon.
piédzsdizni szerintem meg nem egy etvasz… kell hozzá némi hierarchiákhoz igazodó idomulás (ami a nőknél tényleg jobban műxik) és egy kutatás eredményeit kell összegezni, ill. vmi újat hozzátenni a tudományhoz. ennyi. szóval ettől nem kell annyira visszahőkölni, mert az amúgy szigorúan néző, de tetszetősseggű nénik is a p.nájukkal szexelnek és nem a dr-fokozatukkal :))
Remélem, hogy a lényeg azért érthető volt.
uhum. pedig nem is vagyok szőke. na jóéjt.
“mert az amúgy szigorúan néző, de tetszetősseggű nénik is a p.nájukkal szexelnek és nem a dr-fokozatukkal :))”
Mikor nyilatkozik a tévében valami komolyat egy ilyen nő, vagy csak bemondja a szelektált híreket, mindig elképzelem hogyan nyögdécselhet az ágyban, vagy hogyan nem nyögdécsel letérdelve.
:-) én is szoktam a magukat túlkomolyan vevő pöffeteget nyögetni, csak én büntetem őket, azt képzelem el, hogy szorulásuk van és bucira puffasztják az erőlködés közben a fejüket és úgy nyögnek. te rendesebb vagy, legalább vmi kellemessel kínzod őket.
“Az jó, ha a pasiban van az a magabiztosság, hogy a jég hátán is megél és bármilyen szituban elboldogul…”
De mitől lenne? És mitől élne meg a jég hátán is? Már eleve hülyeség ezt feltételezni. Nem vagyunk annyira különbözőek. Csak a nőkkel szemben kisebbek az elvárások. Ráadásul, rengetegféle módon segítik is őket. A férfiakat pedig igyekszenek minden módon lenyomni. Akkor vajon mitől lenne magabiztos? Éppen ez az, hogy a társadalom minden módon igyekszik kriminalizálni a férfi szokásait, ösztönös vágyit, megtörni az akaratát, önbizalmát, önbecsülését. A nőket pedig arra nevelik, hogy várj el többet, legyél “igényes”, önző hercegnő, mert ez jár neked.
ez a jég hátán dolog csak egy stilisztikai túlzás volt a részemről.
Passzolom, hogy miképpen lehet önbizalmat küldeni, ami igazából számít az a szexelőke és az intellektus, de biztosan ufo vagyok.
,,biztosan ufo vagyok”
Úgy van!
“aki a saját karrierjét és önmegvalósítását sutba dobva”
Ez azért is baromság, mert karriert elérni csak hosszú évek munkájával lehet és a sikeres nő (aki már nem 20 éves) nem fog visszacsöppeni egy számára alacsonyabb rangú háztartásbeli szerepbe,egyszóval a sikert elért nők nem adják fel a karriert.A karrierről való lemondás pedig ez lenne.
Amit beállítanak “lemondásnak”, az voltaképpen másik életpálya választása. Úgy dönt, hogy a kívánatos célt, a jólétet úgy is eltudja érni, ha háztartásbeli lesz egy gazdag férfi mellett. Ez nem lemondás, mert nincs sikere,karrierje, lemondani csak arról lehet, ami már megvan. Ez csak másik út választása (lényegesen kevesebb energiabefektetéssel), ami ugyanoda visz, az anyagi jóléthez. Persze ott is van logikai bukfenc, hogy már eleve azt feltételezik, ez a nő képes lett volna vezérigazgató lenni.
Tegyük hozzá, ez nem igaz,akik lemondanak a karrierről, azokból nem lenne automatikusan sikeres ember (ezt persze nagyon is belekalkulálják a nők a döntésükbe, a bizonytalan karrier, vagy a biztosabb háztartás)
A karrierről való igazi lemondás lenne pl. ha valaki a már addig elért sikereit feladja, hogy a beteg családtagját, párját ápolja 24 órában hosszú éveken,évtizedeken keresztül. Na ez tényleg lemondás, és erre azért van bőven példa női részről is. Ilyen esetben tényleg feladja a munkáját, önmegvalósítást, de ennek a nyomába sem ér a feministák által beállított “lemondás” (mind az alapjára és következményeire tekintettel)
Ráadásul, a feministák szeretik figyelmen kívül hagyni, hogy egy férfinek eleve nincs választása. Vagy a hagyományos szerep szerint él, és karriert épít, vagyont szerez, és akkor lehet családja, eltarthat egy nőt, és a gyerekeit is. Vagy pedig nem akar/tud ennek a társadalmi elvárásnak megfelelni, és akkor a családról, párkapcsolatról is le kell mondania.
Tehát egy férfi két rossz életpálya közül választhat, egy nő pedig két jó közül. Ez azért lényeges különbség.
Ez így van, de ez már ellenkezne a férfielnyomás mítoszával :) Mondjuk azt én nem állítom, hogy a férfinak feltétlenül rossz életpálya a nő, család eltartása, ez ösztönös viselkedés. Annyiban tényleg “rossz”, hogy mindenféleképpen meg kell osztania az erőforrásait másokkal, de amikor ez kialakult,akkor még éppen hogy csak leestünk a fáról és egy embergyerek felnevelése olyan erőfeszítéssel járt,amit egymagában a nő nem tud elvégezni. A férfi “jószive” szükséges tényező az emberiség fennmaradásában. A nők akkor is úgy gondolkodtak, hogy melyik férfi rendelkezik kellő erőforrásokkal egy utód felneveléséhez. Ezek a férfiak sikeresen továbbadták génjeiket, amik a mai férfiban is megvannak. Tegyük hozzá ez nem feltétlenül ördögtől való, a természetben így lehetett utódot felnevelni.
Persze az más kérdés, hogy ezt az eltartási ösztönt sok nő kihasználja és visszaél vele, mert neki büdös a munka. Sokszor ezt egy alanyi jogon (vagy inkább nemi alapon, női mivoltukból ) járó kiérdemelt dolognak veszik, “mert megérdemlem”.
Ilyenkor menekülni kell és olyan nőt kell keresni,amelyik adni is szeret, nem csak kapni.
Annyiban tényleg “rossz”, hogy mindenféleképpen meg kell osztania az erőforrásait másokkal, de amikor ez kialakult,akkor még éppen hogy csak leestünk a fáról és egy embergyerek felnevelése olyan erőfeszítéssel járt,amit egymagában a nő nem tud elvégezni.
Én nem tudom rossznak értelmezni, hogy az utódaimmal megosztom az erőforrásaimat. Akkor se, ha ezek szűkösek. Egyébként nem változott meg ez a dolog olyan nagyon, mint állítod. Régen kiment az ember a barlangból, hogy megvívjon a mamuttal, aztán vagy sikerült mamut steaket hazavinni, vagy nem (ha nem, akkor az ősasszony fakanállal böködte az ember orrát, hogy ” nem megmondtam, hogy bontott csirkét bontott csirkét hozzál?”). Esetleg a mamut győzött, mert az is benne volt a pakliban. ezt a kockázatot vállalta a férfi az utódjai érdekében, ma meg azt vállalja, hogy esetleg fejére esik egy tégla, ahogy koriander is írta.
Túl sok Flintstones-t néztél. :)
“Tegyük hozzá ez nem feltétlenül ördögtől való, a természetben így lehetett utódot felnevelni.”
A természetben éppen hogy nem. Az ősközösség egy kolhoz jellegű közösség volt, egyfajta nagycsalád. Tehát, amikor lejöttünk a fáról, az apai utódgondozás egész egyszerűen ismeretlen fogalom volt, pont úgy, mint az állatfajok 90+ százalékánál. A férfiak külön csoportokban jártak vadászni, a nők pedig közösen nevelték a gyerekeket.
A monogám család csak később alakult ki, a magántulajdon megjelenésével együtt.
Ebből kiindulva, az “erőforráskereső ösztön” azért erősen megkérdőjelezhető, és sokkal inkább a fogyasztói társadalom, illetve a nőknek kedvező családjogi szabályozás számlájára írható, mintsem az ösztönökére. Ha a “pénzes pali” keresés nem lenne ekkora biznisz a nőknek, mert mondjuk nem megfelelő viselkedés esetén a férfi akármikor kivághatná, és megtagadhatna mindeféle juttatást a továbbiakban, akkor valószínűleg nem csinálnák, mert nem érné meg.
Régen volt értelme ennek, mert a nő engdelmességgel tartozott a férjének, és nem válhatott el. A férfi mondta meg mit, és mire költünk, mert ő kereste a pénzt, rendelkezhetett vagyonnal, örökölhetett. Így aztán a férfinek lehetett egy nője, és a nő gyerekeit is a sajátjainak érezhette, akik továbbvitték a mesterségét.
Mára viszont már egyszerűen amit a férfi keres, a nő a magáénak érzi, követeli, és ha elköltötte a férfi pénzét, elválik. Aki pedig nem akarja “hazaadni” a fizetését, gondol a saját jövőjére, vagy nem akar hiteleket felvenni a nő luxusának biztosítására, az önző, hímsoviszta elnyomó. A válásnál pedig a férfi az, aki mehet a francba a lakása nélkül. Ha megnézed, azért jelentős a kontraszt az között, amit régen házasságnak hívtak, és amit ma jelent ez a fogalom.
“Ez a mondás arra utal, hogy a siker elérésének egyik eszköze, hogy a férfi mögött legyen egy rendezett otthon, egy szolgálatkész asszonykával, aki a saját karrierjét és önmegvalósítását sutba dobva a saját eszközeivel a számára fontos férfi sikerén dolgozik és adja a hátországot.”
Pont arról volt szó, hogy nem erre utal.
“Minden sikeres férfi mögött áll egy nő – aki jól jár.”
by Bödőcs Tibor
Bocsánat, de hadd finomítsam tovább a kifejezést:
“Minden sikeres férfi mögé odaáll egy nő.”
A baj az, hogy mi ezt nagyon jól tudjuk, ők pedig leszarják: ők is tudják nagyon jól, de azt is, hogy ha letagadják, attól még az előnyeit továbbra is élvezhetik. A pénz mindig a nőkhöz kerül, minden sikeres férfi azért hajtja szét magát, hogy valahol egy nő jól járjon. Ha kinevetnek minket, teljesen igazuk lesz: jól van, fiúkák, cikkezgessetek csak, addig mi visszaülünk az ingyen eselkámercibe és megyünk shoppingolni, mert napok óta nem vettünk ruhát. Mit akar a férfitársadalom, amíg a nő az ultimate reward?
“Minden sikeres férfi mögé odaáll egy nő.” – !!!!!!
Nagyon kereken megfogalmaztad az egész jelenséget. Karácsonyra végre visszatértél ;)
Túl sok Flintstones-t néztél. :)
Te meg túl fiatal vagy :D http://www.youtube.com/watch?v=c6DZktvqlIE
Ahogy olvasom a hozzászólásokat, úgy tűnik, vannak itt néhányan, akik tulajdonképpen egy feminista nőre vágynak. Egy nőre, akinek az égvilágon semmi szükségük a férfira. Lehet, hogy még nem is tudatosult bennük, vagy ráeszméltek már, de ettől pánikba estek, és még maguk sem akarják elhinni.
Mire gondolsz?
http://index.hu/gazdasag/allas/2014/02/10/megfizetnek_a_nok_a_rugalmatlansagert/
Ezért keresnek kevesebbet a nők
“Ha az oktatásban és munkatapasztalatban egyre kisebb az eltérés a nemek között, akkor miért térnek el még mindig a férfiak és a nők fizetései jelentősen – erre a kérdésre keresi a választ Claudia Goldin, a Harvard kutatója az új tanulmányában, írja az Quartz.
A kutatás fő mondanivalója az, hogy a munka szervezésének és a munkahelyi jutalmaknak alkalmazkodniuk kell a társadalom és a technológia változásához. Jelenleg ugyanis nagyon sok vállalat jutalmazza azokat a dolgozókat, akik mindig rendelkezésre állnak és képesek sokat dolgozni. És ezek többségében a férfiak.”
(Csak kiegészítés, ha esetleg valaki nem szeret pucér linkekre kattogni.)
A göbbelsi propaganda dübörög tovább, az Index ismét csak hozza a formáját:
http://index.hu/gazdasag/2014/04/21/meg_a_cegautot_is_nehezen_bizzak_egy_nore/
Nézegettem a Wikipediát, mit írnak pl. a Golden Gate hídról. A magyar változatban hiába kerestem volna ezt: Of eleven men killed from falls during construction, ten were killed (when the bridge was near completion) when the net failed under the stress of a scaffold that had fallen. Ott nem tartották fontosnak megemlíteni, hogy 21 férfi halt meg a híd építése közben. Azt nem is tudják pontosan, az Empire State Building építése közben mennyien haltak meg, mert akkor még nem is számolták… ott nem volt még védőháló se, emlékezzünk csak a híres fotókra. Nehogy azt higgyétek, ma biztonságosabb, egy építőmukás élete ma is kalkulált veszteség mindössze. Ilyen munkák mindig is lesznek , ahol az életedet teszed kockára, hogy a családodnak legyen mit enni.
Ezeket a munkákat SOHA nem nők fogják végezni. A feministák azt szeretnék, ha Gizike az irodában két körömreszelés közben ugyanannyi fizetést kapna, mint az, aki vásárra viszi a bőrét.
Meglepő adatok a magyarok túlórázásáról – Ennyit dolgozunk a KSH szerint
“A KSH adatai szerint tavaly főmunkaidőben a férfiak az unióban átlagosan 41,6 órát dolgoztak, míg a magyar adat 40 óra volt. A magyar nők tényleges munkaideje alig maradt el a 38,9 órás uniós átlagtól: 38,6 óra volt.”
“2013-ban a férfiaknak már csak 1,2, a nőknek 0,9 százaléka túlórázott.”
“2013-ban a csaknem 4 millió magyar foglalkoztatott közül átlagosan csaknem 130 ezren nyilatkoztak úgy, hogy az előző héten valamilyen okból nem dolgoztak. A foglalkoztatott nők 4,2, míg a férfiaknak 2,5 százaléka hiányzott egy átlagos megfigyelési héten.
A hiányzás miatt kieső munkanapok száma magasabb a nőknél, mint a férfiaknál. Az egész heti munkaidő-kiesés két legfőbb oka a szabadság, illetve a betegség: a kettő együtt a nőknél 84,8, a férfiaknál 82,7 százalékban magyarázta az egész heti távollétet.
2013-ban az alkalmazásban álló férfiak 69,3, a nők 74,5 százaléka dolgozott normál, egyműszakos műszakrendben, a többiek pedig különböző atipikus munkarend szerint. Az atipikus munkarend a nőknél főként (14,3 százalék) a két műszakos munkarendet jelentette. A férfiaknál viszont a kétműszakos munkarenddel nagyjából megegyező súlya volt a rendhagyó, illetve változó műszakrendnek is.”
Na már megint megy a kínlódás.
Most éppen a nyugdíjakkal.
Kik kapnak több nyugdíjat: a nők vagy a férfiak?
Pénzcentrum.hu 2014. augusztus 4. hétfő 05:30
“Habár a magyar nyugdíjasok között többségben vannak a nők, a magasabb, 200 ezer feletti ellátások nagy részét a férfiak kapják. Ugyanakkor igen alacsony nyugdíjat kétszer annyi nő kap, mint férfi.”
Egy ideje gondolkodom ezen a cikken, mégpedig azért, mert egy olyan adatsorból von le a szerző messzemenő következtetéseket, amely erre egyáltalán nem alkalmas. Szerencsére a kutatást végző szakemberek jobban értenek a témához, nem is csoda, hogy teljesen más jött ki az elemzésből, mint amit fent látunk. Ha más is veszi a fáradságot, hogy elolvassa az eredeti dokumentumot, itt a linkje: http://www.egyenlobanasmod.hu/tamop/data/TAMOP_EBH_1_szakertoi.pdf
“A nők jövedelemhátránya a férfiakhoz képest a teljes mintában 16,2 százalék.” – ez áll az összefoglaló elején. Ha végignézzük a táblázatokat, nagyon kevés helyen találunk jövedelemelőnyt a nők javára, nagyjából csak az egyedül dolgozóknál. Ha azt is idézte volna a szerző, hogyan folytatódik a fent citált táblázat elemzése, máris más kép rajzolódott volna ki itt – bizonyára nem véletlen, hogy nem idézte.
Ezt szerintem mindenki megnézte, hiszen ez a link benne van a cikkben. :o)
Többen is átbogarásztuk már az egészet.
Link nincs a cikkben, csak forrásmegnevezés, de végülis meg lehet találni az alapján is. Bocs, de a kommentekből nem úgy tűnik, hogy túl sokan átbogarászták. Vagy némelyeknek a statisztikai tudása gyenge, és itt nem rád célzok.
Bocs, tényleg van link, csak kicsi volt és nem vettem észre.
“A nők jövedelemhátránya a férfiakhoz képest a teljes mintában 16,2 százalék.”
És ebből szerinted milyen következtetést lehet levonni? Szerintem semmilyet. Az iskolaválasztás és a munkahelyválasztás teljesen szabad – ha a nők részmunkaidőben vagy rugalmas munkaidőben dolgoznak, nem vállalnak túlórát, rosszabbul fizető állásokat választanak, nem hajlandóak veszélyeket vagy egészségkárosító feladatokat vállalni, nem akarnak órákat tölteni bejárással, akkor az az ő személyes döntésük, amibe senkinek nincs beleszólása. Eleve az alapgondolat beteg, hogy ha találomra veszünk százezer férfit és százezer nőt, akkor azoknak ugyanannyit kell keresnie. Ha több nő óvónő és több férfi atomfizikus, akkor az atomfizikusi bért egyenlővé kell tenni az óvónőével? Netán az óvónőket be kell rugdosni atomfizikusnak, a férfi atomfizikusokat meg átnevelni óvóbácsinak? Miért is?
Egyébként nincs a cikkel semmi gond, a táblázat magáért beszél.
Ez a táblázat, de ez sem beszél magáért, de ehhez érteni kéne az adatokat, pl. hogy hogy jött ki. Van még kb. 40 táblázat a cikkben, azok is magukért beszélnek, ezek szerint. A következő táblázat azt taglalja, hogy a kvintilisek határaik a nők esetében alacsonyabban vannak. Nem tudom, nekem elég furcsa, hogy egy majd’ százoldalas tanulmány egyetlen táblázata alapján képesek vagytok homlokegyenest ellenkező véleményre jutni, mint azok, akik készítették.
Egyébként igen, ha reprezentatív a minta, és egy ilyen kutatásnál az kell hogy legyen, akkor nagyjából ugyanannyit kellene keresniük. Nem találomra vesznek elő ennyi embert, hanem úgy, hogy azonos arányban legyenek benne az emberek egy sor szempont szerint.
Ami még fontos: az okok. Azt mondod, nem vállalnak annyi túlórát, nem vállalnak hosszú utazást. Tegyük fel, hogy igaz. Ennek az oka viszont általában az, hogy gyereket nevelnek, akit haza kell hozni a nem túl későn záró intézményből. És itt eljutunk oda, hogy a nők többnyire azért keresnek kevesebbet, mert nagyobb részt vállalnak a gyermeknevelésből. Ez egészen addig rendben is van, amíg családban élnek, és mondjuk ezt a tényt a férj is (f)elismeri. Válás esetén viszont nagy hátrány. Ugyanígy az előrelépés lehetőségénél is: egy-két-több gyerek miatt kieső idő jó esetben pár évvel hártaveti, rossz esetben ellehetetleníti az előmenetelt. És itt nem csak a gyes idejéről van szó, hanem arról is, hogy ki marad otthon a gyerekkel, ha beteg, és ki rohan érte mindent eldobva délutánonként. Ez nyilván megbízhatatlanabb munkaerővé teszi, ezért mondhatjátok, hogy a férfiak többet tesznek le az asztalra. Ha a gyereknevelés terhe igazán megoszlana, egyik fél sem lenne megbízhatóbb. A férfiak kicsit megbízhatatlanabbak lennének, mint most, a nőkre pedig jobban lehetne számítani a munkahelyen. Egészségkárosító feladatokat egyébként vállalnak, nézd csak meg az egészségügyet.
Az atomfizikus-óvónő példa annyira gyenge, ha megengeded figyelmen kívül hagynám.
Olyan táblázatokat is nézegess, amik a halálos kimenetelű munkahelyi balesetek nemenkénti megosztását taglalják. Hozzáteszem, Gizike titkárnő gyakran keres ugyanannyit, mint aki a hidat építi. Csak kockázatból nem vállal ugyanannyit. Ha jól .értem, te amellett kardoskodsz, hogy torzítsuk el ezt még jobban, Gizike javára. Elvégre a körömreszelés is munka, nagy odafigyelést kíván…
Olyan táblázatot pedig, hogy ki mennyit fizetett be a nyugdíjkasszába (nemenként), és ki mennyit vesz ki belőle, garantálom hogy nem fogsz látni, mert olyat nem készítenek.
A normális titkárnők nem körmöt reszelnek, mint ahogy a normális hídépítők sem a lapát nyelére támaszkodva ácsorognak a munkaidejük nagy részében. Igen, a prompt halált okozó munkahelyi balesetekben a férfiak vezetnek, de vegyük hozzá a munkavégzésből fakadó maradandó egészségkárosodást is, ott már nem ilyen egyértelmű az előny. Nagyon durvának érzem itt, hogy a nők által végzett munkát ennyire lenézed (te is, és mások is). Mindkét nemnek vannak keményen dolgozó és lazsáló tagjai, láttam ilyet is, olyat is.
Rendben. És mindennek mi köze van a cikkhez és a kifogásolt táblázathoz?
Ahhoz van köze, amit te írtál. Ne haragudj, hogy válaszolok, azt hittem, ez nem gond. Van olyan, hogy a beszélgetés kissé eltávolodik az eredeti témától. Nem szimpatikus viszont ez a lerázás részedről. Egy, a te hozzászólásodban is megjelenő előítéletet kifogásoltam.
Te tényleg nem érzékeled, hogy néhány hozzászólás után teljesen másról beszélsz, mint amiről szó van?
Válaszoltam egy mondatodra. Tényleg nem tűnik fel? Azt állítottad, hogy körömreszelgetős Gizike ne kapjon annyit, mint hídépítő Béla. Azt sugallod, hogy a nők csak kamumelót végeznek, ami nem megerőltető és értelme sincs. Szerintem ez durva előítélet és nincs köze a valósághoz. Ha szerinted eltér a témától, ne írd le. Ha meg van, akkor engedd meg, hogy válaszoljak rá. Igen, tudom, hogy ez nincs benne a táblázatban. A te hozzászólásodban van. A beszélgetés meg így zajlik, az emberek reagálnak egymásra, és időnként eltérnek a témától. Megpróbálnád esetleg értelmezni, amit írok, ahelyett, hogy folyton kioktatsz?
de vegyük hozzá a munkavégzésből fakadó maradandó egészségkárosodást is, ott már nem ilyen egyértelmű az előny.
Nyugodt lehetsz, ott is egyértelmű az “előny”, ha csak nem akarunk mindenáron bizonyítani valamit, és statisztikát hamisítani.
Nagyon durvának érzem itt, hogy a nők által végzett munkát ennyire lenézed (te is, és mások is).
Senkinek a munkáját nem nézem le, azokkal ellentétben, akik a férfiak- a civilizáció felépítése és fenntartása érdekében tett- áldozatait mindenáron relativizálni akarják. A körömreszelés, ha megengeded, nem munka.
Ugyanakkor én dolgoztam koszos, poros, egészségkárosító munkakörben is, és igenis baszta a csőrömet, hogy a titkárnő ugyanannyit, vagy többet kap, miközben én lélegzem be a ferrodol porát. Abban azbeszt is volt akkor még. Ő simán túl fog élni engem 10-20 évvel, és addig kapja a nyugdíjat abból, amit többek között tőlem vontak el. Kérdem én, ha én nem javítom meg a féket, akkor is elmegy a villamos? És ha ő nem jön holnap dolgozni?
“Kérdem én, ha én nem javítom meg a féket, akkor is elmegy a villamos?”
Mint a huzat.
“A körömreszelés, ha megengeded, nem munka.” – kivéve, ha műkörmös vagy :) Bocs.
Dolgoztam gyárban és sokszor tapasztaltam ezt a hozzáállást az irodai dolgozók felé. Igen, a villamos elmegy a titkárnő nélkül is, de a béred nem biztos, hogy megérkezik. Az irodai munka és a főnök munkája is szükséges a cég működéséhez, akkor is, ha melós nélkül nem megy. Nélkülük sem.
Tény, a nőknek aránylag többet kell foglalkozni a gyerekkel. Viszont ebben a gaz, soviniszta patriarchális világban kifizetni sajnos csak az elvégzett munkát fogják. Ezért gürcöl apu hajnaltól estig a hagyományos modellben, hiszen anyu helyett is dolgozik, a keresetét meg mindenhogyan anyu költi el, vagy maga apu költi anyura meg a gyerekre. A nőkkel szembeni munkahelyi-, sport-, vagy bármilyen elvárások töredékei a férfiakkal szemben támasztottaknak, viszont gyakran annak ellenére, hogy munkájuk egy részét így is a férfi kollégákkal végeztetik el, fizetéskor ugyanúgy megkapják érte ugyanazt a bért.
Te is terelsz. De ez most nagyjából lényegtelen.
Amibe belekakadtál most, hogy Dean azt írta, egyrészt abból adódik az összesített bérkülönbség, hogy a nők nem vállalnak pluszmunkát. Te most gyorsan elkezdted magyarázni, miért nem. De jelen esetben nem az a lényeg, hogy miért nem, hanem hogy ebből is adódnak a különbségek.
(Egy család életében annyira fontos, hogy egyenlő béreket vigyen haza apa és anya? Nem az lenne a fontosabb, hogy anya nyugodtan mehessen a gyerekekért, nyugodtan együtt lehessenek, nyugodtan elkészíthesse az ebédet/vacsorát, ne éjfélkor, vagy hajnalban mosson, stb. és nem az, hogy ugyanannyi pénzt keressen mint apa? Nem lenne jobb, ha apa keresne annyit, hogy anya normáis – nem zizzent és túlhajszolt – anya lehessen?)
Ja, és csodásan degradálod az anyaság szerepét. Köszönjük.
Az is aranyos, hogy azt feltételezed a cikk alapján, hogy írója a tanulmányt végig sem olvasva, értelmezés nélkül kiemelt egyetlen táblázatot, s ebből “vezeti le” az egészet. Bár megértelek, mivel a mai újságírás alapján ehhez lehetsz szokva. De az ide írók törekszenek arra, hogy cikkíráshoz anyagot gyűjtsenek, átgondolják, értelmezzék azokat, rendezzék, szabatosan leírják a gondolataikat és összeállítsák a saját cikküket.
“Ez kb. olyan, mint ha vennél egy 100.000 Ft nettó fizetésű férfit és egy ugyanannyit kereső nőt, és kijelentenéd, hogy nincs is különbség.”
Miért? Van? Főleg, ha az a kérdés, hogy ugyanannyit keresnek-e a nők, mint a férfiak.
A családi élet szervezése általában a nők pluszmunkája, még ha nagyrészt örömmel végzett is. Egy család életében valóban mindegy, hogy ki mennyit visz haza, ha
1. ez a megállapodás a két fél között, egyetértésben megkötve
2. cserébe nem kuss a neve a nőnek, mert ő nem tesz annyit a családi kasszába
3. nem nevezik a Deansdale-hez hasonlók ingyenélőnek
4. nem válnak el.
És általában van lehetőség másfajta megállapodásra is, anélkül, hogy a társadalom elítélné érte a nőt.
Nem hiszem, hogy degradálnám az anyaság szerepét azzal, hogy az apaságéra is felhívom a figyelmet. Szerintem egy gyerek nem sérül attól, ha mindkét szülője egyenlően kiveszi a részét a vele való foglalkozásból.
Nem feltételeztem, hogy nem olvasta végig, azt mondom, hogy helytelen következtetésre jutott. Vagy félremagyarázott.
Utolsó idézet: nem értelek. Nyilván az ugyanannyit keresők között nincs különbség, de mit bizonyít ez? Ez kb. olyan, mint egy volt kollégám vicce: “Nem értem, miért mondják, hogy drágább a benzin, én eddig is 5000-ért tankoltam, meg most is”.
1. Mi köze mindennek a cikkhez és a kifogásolt táblázathoz?
2. Kicsit véres a szád sarka.
3. A Deansdale-hez hasonlók?
4. Azt feltételezted, hogy csupán egyetlen táblázat alapján (“egyetlen táblázata alapján képesek vagytok homlokegyenest ellenkező véleményre jutni”).
5. A cikk a bérkülönbségekről szól. Ha 100.000 forintot keres egy boltban egy eladónő és egy eladóférfi is, akkor mi a különbség?
1. “Egy család életében annyira fontos, hogy egyenlő béreket vigyen haza apa és anya?” ezt kérdezted, ehhez van köze.
2. Olvasd el légyszi, mit írt Deansdale. (“Örüljön az ingyen ebédeknek”, stb.). Igen, találkoztam számtalanszor ezzel a megítéléssel, és nem tetszett. Neked tetszik? Ha ettől véres, hát legyen.
3. Igen, akik hozzá hasonlóan gondolkodnak. Vagy szerinted csak ő gondolja így?
4. “kibogarásszák azt az egyedül fontos tanulságot, amit egyetlen grafikon is elénk tárhat mindennél beszédesebben” – a többi ugyan nem ezt a tanulságot tárja elénk, és ebből az egyből sem ez vonható le.
5. Nem tudjuk, hogy eladónő és eladóférfi, csak annyit, hogy ugyanannyit keresnek. Definíció szerint, aki ugyanannyit keres, az ugyanannyit keres. Nem tudod, mi a munkájuk, mennyi a tapasztalatuk, stb.
1. Költői kérdés volt. Azzal kapcsolatban, amit írtál, s melynek semmi köze nem volt a cikk témájához.
2. Te olvastál mást is Deantől?
3. A “hozzád hasonlók” kifejezés picit mást jelent (negatívabb), mint a “hozzád hasonlóan gondolkodók” kifejezés.
4. Terelsz. Nem erről volt szó.
5. Már nem emlékszem, az eredeti tanulmány az azonos munkakörben, azonos mennyiséget, azonos minőséget azonos idő alatt produkáló, azonos tapasztalattal rendelkező férfiakat és nőket hasonlította össze?
Nem értem a problémád. Az egyik hozzászólásodban kívánatosnak tartod az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének megvalósítását mert a tanulmányt bizonyítékként említve tagadod annak meglétét, míg a másik hozzászólásodban elismered, egyben mentegeted a nőket, hogy a családdal és a gyermekekkel kapcsolatosan végzett “női” tevékenységek miatt “megbízhatatlan” munkaerők.
A 45-46. oldal következtetéseit akár egyenként is végigvehetnénk és kiderülne, hogy senkinek sincs ingyenebéd a piacon függetlenül attól hogy milyen nemű.
A nők összességében 16%-kal keresnek kevesebbet, mint a férfiak. Ez önmagában nem sokat mond. A különbség tekintélyes része minden további nélkül magyarázható például a GYES-en és hasonlón levők alacsonyabb jövedelmével. A többit meg beárazza a piac (legalábbis a versenyszférában) a “kevésbé megbízható munkaerő miatt”, legalábbis minden további nélkül ráfoghatjuk még úgy is hogy nem vesszük figyelembe a lejjebb található másik idézetet a jövedelmi sávokkal kapcsolatban.
Harminc éves kor fölött, az addigi béregyenlőséget felváltja a női bérhátrány.” No vajon miért? Bingó! Elmennek szülni!
“Változott-e a béreket alakító tényezők mechanizmusa – s ezen belül a nem szerepe – 2001 óta?” – Miért változott volna? A piaci mechanizmusok nem változtak azóta, lényegi a férfiaktól pusztán nemi hovatartozásuk alapán az eddiginél is többet elvonó törvény pedig nem született.
“A nők jövedelme a legfelső jövedelemkvintilis kivételével gyakorlatilag azonos. A nők több mint 10 százalékos jövedelemhátrányát egyedül a legnagyobb jövedelműeknél tapasztalható egyenlőtlenség termeli ki.” – Ezt sokat idéztük itt. Ezzel függ össze a következő idézet:
“A munkaerőpiacon az alacsony vagy közepes jövedelemmel kecsegtető foglalkozások és ágazatok azokat a munkaerő-piaci rétegeket (férfiakat és nőket egyaránt) érintik, amelyeknek nincsenek karrierlehetőségeik. Az ő számukra nincs üvegplafon, e helyett, ha felnéznek, bámulhatják a szabad eget vagy a betonfödémet.” – Vagyis a népesség nagyrészét alkotó bérből és fizetésből élő, különösebb szaktudást nem igénylő munkát végzők mindkét nemet illetően hasonlóan alulfizetettek.
“A költségvetési szféra, s ezen belül a civil szféra és a közalkalmazottak védett világa ezzel szemben kedvez a nőknek.” – Nagy kedvenc! Le kell fordítani? Ahol törvényileg kiemelten védik a munkavállalót és/vagy nem is termelő tevékenységet végeznek (azaz más keresi meg a munkabérüket), a nők előnyösebb helyzetben vannak (és magasabb létszámban is) a férfiaknál.
Sorolhatnám végig a megállapításokat, hogy lefordítsam mit is jelent de nem látom értelmét, mert:
És a lényeg, a végkövetkeztetés ennek a fejezetnek a végén (ill. a tanulmány végén), ami miatt nem is értem hogy vagy képes mást kiolvasni az adatokból, mint Alter Ego cikke:
“Általánosan elterjedt vélekedés, hogy Magyarországon a nők 10–20 százalékkal keresnek kevesebbet a férfiaknál, s ez nemigen változtatható meg. Mélyebb elemzésünk rávilágított arra, hogy ez a következtetés korrekcióra szorul. Az „átlagos” nő ugyanis, aki ennyivel kevesebbet keresne az „átlagos” férfinál, nem létezik. Viszont létezik egyfelől az üvegplafon-jelenség, másfelől a nem szerinti szegregáció (s ennek részben eltérően megmutatkozó foglalkozási és ágazati metszete). E jelenségek – egyéb tényezők hatásával kombinálódva – a nők egyes, de távolról sem nagyszámú és semmiképpen nem átlagos csoportjában az ugyanezen csoportba tartozó férfiakhoz képest nagy jövedelemhátrányt okoznak. Az így kialakuló jövedelemhátránynak az átlagra gyakorolt hatása kelti azt a látszatot, mintha a nők a legtöbb munkaerő-piaci csoportban jövedelemhátrányban lennének a férfiakkal szemben.” (kiemelések tőlem)
Csak olvasni kellene megtanulni… Nem kell itt körbemagyarázni a dolgokat meg mindenféle iderángatott külső érveket citálni (veszélyes munkakörök stb.). Csak a tények! A tények pedig makacs dolgok…
Valójában ha a tanulmányt nézzük pusztán csak a következő dolgokkal kellene foglalkozni:
1, Szükség van-e közösségi vitára atekintetben, a társadalmi szintű munkamegosztás alapján helyeselhető-e, hogy egyes ágazatokaban több nő, más ágazatokban több férfi dolgozik. Például társadalmi hasznosság szempontjából szükség van-e több óvóbácsira, férfi nővérre (micsoda megfogalmazás) stb ill női kőművesre, vasmunkásra, autószerelőre stb. Azaz törvényileg segítsük-e elő ezen különbségek csökkentését, vagyis egyes pályák esetén nemi alapon különböztessük e meg az embereket.
2, Hasonlóan társadalmi vitára kell-e bocsátani azt a kérdést, hogy az “irodai” védett állások, köztisztiviselői és közalkalmazotti pozíciók tekintetében a nők teljesen igazságtalan előnyt élveznek.
3, Közbeszéd arról is, hogy sérti- e a társadalmi igazságosság elvét az, miszerint a kifejezetten privilegizált társadalmi elit körében kimutatható nemi alapú megkülönböztetés éri a népesség arányában igencsak keveseket ill. hogy ebben az esetben van-e szükség rá, a messze kiemelt jövedelmek körében tapasztalható különbségeket morális okokból, megerőszakolva a versenyszfére etekintetbeni szabadságát, külső törvényi kényszerítő eszközökkel biztosítani kell-e.
Slussz passz. Valójában ennyiről van, lehet szó…
És még ennyit a végére…
A kiemelt idézet kapcsán pedig csak egyetlen dolog merül föl bennem. A tanulmány alapján, amennyiben eltekintünk a privilegizált nagyon kevesektől, a nők nincsenenek jövedelmi hátrányban. Annak ellenére, hogy mint többek által is beismerésre került, “megbízhatatlanabb” munkaerőnek minősíthetőek. Ráadásul függetlenül attól hogy a várható élettartamuk magasabb és hogy szültek-e egyáltalán (azaz valamilyen össztársadalmilag is kompenzálandó tevékenységet végeztek volna) előbb is mennek nyugdíjba.
Belegondolva, éppen itt lenne az ideje hogy az egyenlőség nevében követeljük a nők alacsonyabb fizetését illetve későbbi nyugdíjazását.
Ha már tanuljak meg olvasni, tanulj te is: azt állítottam, hogy az adott táblázatból nem következik a levont állítás. Azt is, hogy a cikkíró végkövetkeztetése nincs összhangban a tanulmányt végzőkével. Ennyit. Az összes többi csak belemagyarázás.
Az, hogy a nők megbízhatatlanabb munkaerőknek számítanak a gyerekek miatt, ez tény. Egyetértek azzal, hogy ezt árazza a versenyszféra. Itt a megoldást abban látnám, hogy megbízhatóbbá tegyük őket, illetve a családbarát munkahelyekben (mindkét szülő számára). Mivel a férfiak azért tudnak megbízhatóak lenni, mert a nők nem azok, ez az ő megbízhatóságuk sérülésével járna, amit nyilván szintén árazna a piac. Ezt biztos sokan nem tartják kívánatosnak, hiszen relatív hátrány (a jelenlegi előnyhöz képest), egyébként meg igazságos lenne.
A közszférában nem élveznek előnyt a nők, egyszerűen többen választják, mert jobban össze lehet egyeztetni a családdal. A férfiak viszont nincsenek kizárva, sőt, jó eséllyel indulnak ezekért az állásokért.
A férfi nővért ápolónak hívják.
“nők egyes, de távolról sem nagyszámú és semmiképpen nem átlagos csoportjában az ugyanezen csoportba tartozó férfiakhoz képest nagy jövedelemhátrányt okoznak” – attól, hogy nem ez a tömeges, még igazságtalan. Ha épp beletartozol, akkor meg felháborító.
“Tehát akkor kijelenthetjük, hogy a fenti kutatás nem támasztja alá és nem is cáfolja a “feminista hazugságot”? Mert szerintem így van. Lehet, hogy más kutatás sem, nem tudom. Viszont azt sem igazán tudjátok alátámasztani (hgyi sem), hogy valóban csak a gyengébb teljesítmény okozza a különbséget. Akkor mondjuk azt, hogy nincs erre megbízható adat, de ne döntsük már el a végeredményt az alapján, hogy “hát nálunk is a Marika nem csinál semmit”. Mert lehet, hogy máshol meg a Béla nem.” – Ühüm! Itt biztos hogy csak azt állítod… Amúgy a cikkíró következtetése annyi, hogy a tanulmány alapján valótlan a feministák azon állítása, miszerint a nők ugyanazért a munkáért kevesebb jövedelemben részesülnének, azaz ne valósulna meg a régi-régi feminista jelszó: egyenlő munkáért egyenlő bért.
“Ha épp beletartozol, akkor meg felháborító” – Ki nem szarja le? Nehogy a topmenedzserek szintjének alapban igazságtalan és kiemelkedő érdemi munkavégzés nélküli fizetéséért menjek az utcára! Ha a nő csak tíz misit keres, míg a pasas meg 11millió 600e-t, ki a búbánatot érdekel? A nők és férfiak engem érdeklő részét maximum annyiban, hogy az ilyen mérvű bérezés alapban felháborító.
Kérdés az, hogy ebben a húdedurván egyenlő világban, ahol a nők ugyanannyit kereshetnek mint egy férfi, még miért mindig az a nők gyakorlata, hogy a férfitől várják el:
1. Udvarlást, kezdeményezést.
2. Vacsorameghívást, szórakozóhelyi fogyasztás fizetését.
3. Nyaralás megszervezését, fizetését.
Az ugyanannyit kereső nők miért keresnek jellemzően náluk a társadalmi ranglétrán előrébb járó partnert tartós kapcsolatra/együttélésre?
Ezekre a kérdésekre tudsz valami racionális magyarázatot adni, miért is kéne egy nőnek ugyanannyit keresnie, amikor ő a nemi szerepe folytán az életben mindenkitől csak kap (segítséget, támogatást), addig, egy ugyanolyan szinten lévő, de hímtaggal rendelkező meg folyton csak arra van kényszerítve, hogy adjon, segítsen másoknak, az ún, “gyengébb” nőknek.
Hogy van az, hogy a stex osztásnál mindig követelitek az egyenlőséget, viszont amikor teljesítményről, felelősségvállalásról lenne szó, akkor előkerül a “pinaflepni” hogy hát ti gyenge nők, “áldozatok” vagytok, ezért veletek külön kell foglalkozni, nem lehet elvárni ugyanazt, mint egy férfitől.
Ez a nők egy csoportjára igaz, nem látom, hogy általános lenne. Talán az udvarlást leszámítva. A feministákra pedig biztos nem igaz. (Én nem tartom magam feministának, olyan értelemben biztos nem, ahogy a szélsőség gondolkodik. Legyek inkább humanista.) Két csoport érveit mosod össze, nem csoda, hogy nem jön ki…
“Legyek inkább humanista.”
Cseberből vederbe.
Neked tényleg egy kőkemény feminista nő a vágyad…
de, sajnos degradálod az anyaságot.
onnantól, hogy megfogalmazódik a gyerekvágy, szükséges annyi önelfogadás és -ismeret, hogy gyereket vállalni életformaváltás- sosem lesz már az, mint ami előtte volt. Elképzelhetetlen gyerekek mellett a rendszeres tízórázás, bármennyire is Nagyon Fontos volt az a munka…
Az anyaság lemondás. Ezt minden leendő anyának tudnia kell és tök felesleges az ugyanannyi idős és gyerekes férfi kollégákhoz méreckedni, ui értelmetlen.
Az anyaság megtapasztalásával ua kapsz valamit, ami pénzben talán nem mérhető, de valahol hozzá tartozik a teljes élethez (nem véletlen, hogy a meddő nők többsége egy idő után a sikerertelen próbálkozásoktól bekattan és óriási lelki munkát igényel elfogadni a terméketlenséget).
Aki számára ez elfogadhatatlan, az tényleg n e v á ll a l j o n gyereket, tartson inkább kiskutyát vagy sziklakertet és építse a karrierjét, költse a pénzét és ne tegyen életeket tönkre, nem csak a sajátját, mert frusztrált, hanem a férfiét is ( ha egyáltalán van férfi és nem csak egy üvegcse a Zapuka, mert “niiiiincs normális fééérfi sehooool”) és leginkább az utódét (itt a korai kötődés stabilitására gondolok).
Nyilván van még egy olyan régen is alkalmazott opció, hogy a gyermekágy után közvetlenül a nagymama vagy dajka maradt a kicsivel, most ezt az édesapa is megteheti (hiszen megoldható a tgyás felvétele az apának is)- ez lelkileg szerencsésebb a kicsinek mondjuk a bölcsihez képest, hiszen létrejön a személyisége stabilitásának szemszögéből A fontos kötelék/ viszonyítási pont, de ebben az esetben ez a nő már csak életadó, és nem anya...
de lécci ne akarjátok államilag megszabni, hogy ki legyen a gyerekkel, hagyjatok már meg ennyi szabadságot a családoknak, ez belügy.
szóval nincs olyan, hogy karonülős gyerekkel anyaság ÉS karrier, max utána, ha már a gyerek nem igényli annyira az anyát. ezzel is tisztában kéne lenni. tényleg ne keverd itt a kölykedzést a felelősségteljes anyasággal.
Az életformaváltásból az is következik, hogy a gyerekes évek alatt a gyermekvállaÓKnak egy új életstratégián is muszáj elgondolkodniuk, együtt. Általában ez a “ki marad otthon a gyerekkel, ha beteg, és ki rohan érte mindent eldobva délutánonként“- melóhely függő, az marad a gyerekkel otthon, akinek a munkáltatója ezt lehetővé teszi. pont. Tessék szépen férfihibáztatás helyett munkavállalói- és családbarát struktúrákért, ill. munkavállalók jogi kisemmizése ellen lobbizni. Mindenki megköszönné.
“az tényleg n e v á ll a l j o n gyereket”
Nevákettőaegyjon.
:D köszi,
tettem egy szpêszt.
Amit írsz, az az anyaság egy verziója. Nyilván életformaváltás, de nem lenne muszáj, hogy csak az anyának legyen az. Az, hogy mennyi ideig ideális az anyának vele maradni, korántsem betonbiztos tény, sok út van. Nem akarok senkinek semmit megszabni, inkább a mai gyakorlat az, ami megszabja az utam. El lehet tőle térni, de annak az az ára, hogy elítélnek, megítélnek.
Igen, a családbarát munkahelyek sokat segítenének, és az is, ha ezt nem csak a kisgyermekes nőknek, hanem a kisgyermekes férfiaknak is biztosítanák. Egyébként nem hibáztatok férfit, ezt csak azért feltételezed, mert nem egyezik a véleményem az itteni irányvonallal. Problémákat látok, és másban látom a megoldást, mint te. Pontosabban azt szeretném, ha többféle elfogadott megoldás is lenne, kinek-kinek kedve szerint.
“Amit írsz, az az anyaság egy verziója. Nyilván életformaváltás, de nem lenne muszáj, hogy csak az anyának legyen az.”
ugye nincs gyereked? :-)
ez nem csak a nőnek, hanem a férfinak is radikális életformaváltás, maga a tény, hogy már nem a magad ura vagy, hanem vki gyámoltalan miatt a feje tetejére állítod a jól kis bejáratott életed: kezdve a hétvégi addig lustizol, amíg akarsz egészen addig, hogy megtanulsz a gyerekmentes időben időre szexelni- összességében baszott frusztráló…
“Az, hogy mennyi ideig ideális az anyának vele maradni, korántsem betonbiztos tény, sok út van.”- nem kedves mostittvagyok, van egy ilyen kis hókuszpókusz tudomány, hogy gyermeklélektan, és e szerint ez még mindig három év környékén van. Pontosan ez az a fejlődési időpont egy gyereknél, amikor kilép a nárcisztikus kis önimádatából és szabályokat képes követni, vagyis a szocializációra megérett (pont úgy ahogyan nem várhatjuk el egy hathónapostól, hogy járjon, ugyanúgy két és fél és három év körül érik meg a psziché a társaskapcsolatok kiépítésére, addig a gyereknek biztonságra és nem szocializációra van szüksége, a bölcsőde kényszer megoldás, nem a gyerek érdeke.)
“Problémákat látok, és másban látom a megoldást, mint te.” – férfihibáztatást látok a soraidban, megoldásokat nem írtál.
Egy korábbi kólázáson egy kedves nem író olvasónkkal épp arról (is) beszélgettünk, hogy az anyaságot, a családdal való törődést miért nem tekintjük karriernek. Pedig a szó jelentése nem csak sikeres szakmai előmenetelt, munkahelyi feltörekvést jelent, hanem életpályát is. Miért ne lehetne életpályája/életcélja valakinek a család? Ezen a téren nem lehet sikereket elérni?
Dehogynem lehet, persze. De van, akit más is érdekel, és szenved, ha ez a más nincs meg. Ha viszont megvan, nyilván nem tud ugyanannyit nyújtani a család terén, mint akinek csak ez van. Itt kéne belépni a másik szülőnek. Miért kell csak az egyik félnek totálisan megváltoztatnia az életét, miközben a másiké szinte ugyanolyan marad? Miért kellene teljesen feladnia azt, amit szintén szeret, ahelyett, hogy csak visszavesz?
A helyzet az, hogy a jelen feminista kommunikációban nem szerepel a családi karrier, csak a munkahelyi. Kizárólag ez utóbbit szeretnék a nőknek.
Nem kéne totálisan megváltoztatnia. Hogy mennyire, azt nem ártana előre – a gyerektervezés fázisában – tisztáznia a párnak. De úgy tűnik, a munkahelyi karrierre vágyó nők ezt nem teszik, s amikor kiderül, nekik többet kellene a családdal foglalkozni, mint szeretnék, akkor jön a sírás-rívás, elnyomást kiáltás.
Szerintem rég rossz, ha egy gyerek érkezésére úgy tekint a szülő, hogy fel kell adnia az addigi életét. Ez azt sugallja, hogy az élete a buli/a munka volt. Élet gyerek után is van. Csak saját példám, nem reprezentatív minta – szerettem a munkámat, de nem tekintettem, a váltást életem feladásának, hanem egy más életszakasznak. Amikor az óvodás iskolába megy, ő is kénytelen feladni a kényelmes életét, amikoris mindenki kiszolgálja. Iskolás korban már felelősséget tanul – persze csak jóesetben. (Igaz, nagyanyám idejében az óvodáskorúaknak is volt életkoruknak megfelelő felelősségvállalás, pl. a libák terelgetése, tyúketetés és ilyesmik.) Tehát az ember életében vannak korszakváltások. Szerintem a családalapítás is ilyen. De valahogy ez valamiféle önfeladásként, mármár tragédiaként jelenik meg. Pedig a gyerekvállalás természetes életszakasz-jelenség – kellene, hogy legyen.
Nem visszavenni kell, hanem másként tekinteni magára. Mert attól, hogy anya lett, megváltozott, más lett. Attól, hogy apa lett, megváltozott, más lett.
S hogy csak “vissza kellene venni” az már megintcsak az anyaság és a családösszetartás degradálása.
“De van, akit más is érdekel, és szenved, ha ez a más nincs meg.”
Engem érdekelnek a szép tájakon lévő nyaralók, érdekelne bennük lakni évente 7-8 hónapot. Melyik ajtót kell bebaszni egy jó nagy bunkóval, hogy ne szenvedjek ennek hiányától és megkapjam?
Az anyaság igenis karrier. Lehet sikereket elérni édesanyaként is, főállású anyaként is, csak a sikerekkel nem lakik jól a család, itt az a probléma. A nő az esetek elég nagy százalékában kénytelen elmenni dolgozni, ha akar, ha nem, mert másképp éhen halnak. Szép ábránd lenne otthon lenni nyugodtan a gyerekekkel, főzni, takarítani, gyermeket gondozni, ez hivatás, de ebből a hivatásból nem lesz kenyér az asztalra…
De még milyen karrier! Olyasmi, amit a társadalom nem tud mással pótolni. Ápolónőket, doktornőket, bírónőket, akárki másokat lehet helyettesíteni, anyákat nem…
“A nő az esetek elég nagy százalékában kénytelen elmenni dolgozni, ha akar, ha nem, mert másképp éhen halnak.” – Nos úgy tűnik áttételesen megfogalmaztad az antifeminizmus igazi célját. Felszabadítani a nőket a helyettesíthető munkavégzés terhe alól. Ellentétben a feminizmussal, amely csak kiszolgáltatott bérrabszolgává tenné a nőket, mi azért küzdünk, hogy lehetősége legyen a nőknek valóban ÉLEThivatásszerűen élniük az életüket!
Most is lehetőségünk van otthon maradni, ha a férj úgy keres, hogy képes egyedül eltartani a családot, de ez nagyon ritka. Nagyon szép karrieri az anyaság, egyetértek csak napjainkban luxusnak minősül. Én, mint aki nem szeretnék gyereket(nem érzem szükségét és úgy gondolom nem is fogom), támogatom az anyaság gondolatát, aki akar gyermeket az otthon maradhasson vele pár évig vagy az apa vagy az anya(megegyezésük szerint) Napjainkban sem a nőnek sem a férfinek nem kötelező dolgoznia, de kénytelenek azt tenni. Élethivatásszerűen űzni az anyaságot mondjuk egy gyerekkel tényleg luxus, persze ahol 5-6 gyerek van ott nem könnyű az élet, de manapság mindenkinek jogában áll nem dolgozni (munkahelyen)és élethivatásszerűen azt csinálni amit akar.
“Most is lehetőségünk van otthon maradni, ha a férj úgy keres, hogy képes egyedül eltartani a családot, de ez nagyon ritka.”
Akkor miért olyan rettenetesen nagy baj, hogy ha a férfiak általában többet keresnek, mint a nők?
Ha általánosságban többet keresnek az nem baj, de vannak olyan helyek, ahol ugyanazért a munkáért kevesebb pénzt kapnak, és ez azért baj,mert ha a nő nem akar családot, hanem magányban akar élni(amihez szíve joga megvan) akkor önmagát kell ellátnia, szemben a férfivel, aki ha önmagát látja is el, de többet keres.
“ugyanazért a munkáért kevesebb pénzt kapnak”
Ha tényleg ugyanazt a munkát elvégeznék kevesebb pénzért, akkor ezekre a helyekre egy férfit sem vennének fel…
A helyzet az, hogy kevesebb munkát végeznek el, és ezért kapnak kevesebb pénzt.
xyz: Te most szivatsz?
“Most is lehetőségünk van otthon maradni, ha a férj úgy keres, hogy képes egyedül eltartani a családot, de ez nagyon ritka.” – Vagyis kurvára nincsen lehetősége a legtöbb embernek ezzel kapcsolatban döntést hozni.
“Élethivatásszerűen űzni az anyaságot mondjuk egy gyerekkel tényleg luxus, persze ahol 5-6 gyerek van ott nem könnyű az élet, de manapság mindenkinek jogában áll nem dolgozni (munkahelyen)és élethivatásszerűen azt csinálni amit akar.” – El is olvasod amit írsz?
“de vannak olyan helyek, ahol ugyanazért a munkáért kevesebb pénzt kapnak” – Melyek ezek a helyek és hol van rá a forrás?
Lehetősége van, csak akkor nyomorban nevelik a gyereküket.(Semmi sem lehetetlen)
Basszus, nem bünteti a törvény a munkanélkülieket…magyarul jogában áll az erdőben lakni és gombászni és úgy élni, ahogy akar, állatot nevelni stb, JOGában áll.
Szerinted a harmadik világbeli országokban, ne lenne példa arra, hogy a nőknek kevesebbet fizetnek, illetve örüljön, hogy dolgozhat?
Úgyhogy nem szívatok senkit…
Oké Maestro, megértettem, a nők rossz munkaerők… akkor nem is fogok dolgozni, majd csak lébecolok, hisz úgyis rossz munkaerő vagyok… de akkor miért alkalmaznak nőket napjainkban és régebben is? A munkáltató profitorientált, minél gyorsabban minél több terméket tudjon előállítani… ha a nők annyival szarabbul és lassabban dolgoztak, akkor kérem szépen, miért alkalmazták őket?
Sajnos, nem értetted meg.
A nők nem rossz munkaerők, csak nem olyan hatékonyak. Nagy átlagban, azonos beosztásban és körülmények között, elvégzik egy férfi munkájának mondjuk 85%-át. Ha ezért megelégszenek 85% bérrel, akkor teljesen racionális dolog foglalkoztatni őket.
Dehogynem szivatsz! A nyomor nem alternatíva!
Az ilyen elvi hülyeségekkel meg ne gyere. Arra sem kényszerít senki hogy élj. A törvény azt sem tiltja hogy éhezz vagy szomjazz.
Azt hiszem ebből kiszálltam. A mondás szerint az ostobaság ellen az istenek is hiába hadakoznak. Jómagam pedig nem vagyok isten, úgyhogy pláne nem teszem…
Rendben, de bármi lehet alternatíva(amennyiben szabad vagy), és, hogy ki mit érez nyomornak az szubjektív… (Lehet, hogy valaki a havi 150ezret nyomornak gondolja, valaki meg 80.000ből is eléldegél) A Kádár rendszerben nem volt alternatíva, mert közveszélyes munkakerülő volt, aki lustállott elmenni dolgozni, most már eldöntheted(elméletben), hogy akarsz-e dolgozni vagy sem. Így van vagy nem így van?
Maestro, a szellemi vagy a fizikai munkára gondolsz? A varrodában dolgozó férfiak is nyilván 15%-kal gyorsabban és hatékonyabban dolgoznak. De ha ti ilyen hatékonyak vagytok, akkor 15%-kal gyorsabban porszívóztok, mosogattok, főztök, nem? Vagy arra már nem érvényes? :)
Bármelyikre. Ha egy hónapban van 21 munkanap, és abból a férfiak nem menstruálnak 3 napon át, már megvan a 15% különbség ;-)
Gyanítom, hogy ahol a férfiaknak többet fizetnek, azt okkal teszik, vagyis annyival többet is ér a munkájuk. Különben kinek érné meg felvenni őket?
Maestro, ahogy a nicked is mutatja, nagyon okos vagy és nem érdemes veled vitatkozni, meghajlok a véleményed előtt, igazad van. Taníts és okíts még kérlek, mert nem tudtam, hogy a nőknek a menstruáció alatt lassabban jár a kezük, de most már, hogy tudom képes vagyok elfogadni az alsóbbrendűségemet és azt, hogy biológiailag anyának teremtettem, aki a család melegét őrzi és a férjurának kedveskedik.
Persze, hogy igazam van, abszolúte. De számomra fontos, hogy tényleg megértsd, miről beszélünk itt. A lényeg, hogy ebben a fillérb*szó kapitalizmusban elég jogos az a vélelem, hogy mindenkinek a munkája értéke szerint fizetnek, tehát a férfiakat és a nőket azonos teljesítménybérrel honorálják egy-egy adott munkakörben, és nincs itt semmi patriarchális elnyomás.
“Ha egy hónapban van 21 munkanap, és abból a férfiak nem menstruálnak 3 napon át, már megvan a 15% különbség ;-)”-
egyébként ez lehet a fő gazdasági oka a fogamzásgátló dömpingnek, ui aki fogamzásgátlót szed az nem menstruál, ergo nem munkaképtelen :P
“A lényeg, hogy ebben a fillérb*szó kapitalizmusban elég jogos az a vélelem, hogy mindenkinek a munkája értéke szerint fizetnek”
Én egy hatalmas rakás milliomosban semmi értéket nem látok. Éljen a máglyarakás.
De Maestro, nincs rá bizonyíték, hogy Kiss Éva kevésbé hatékonyan dolgozik, mint Nagy Béla. A teljesítménybér az más… na az a munkavállaló kizsigerelése, a munkáltatónak a legjobb megoldás. Azzal viszont nem értek egyet, hogy a nők hamarabb elmehetnek nyugdíjba. Legyenek a bérek(órabér) ugyanolyanok (ugyanolyan munkakörben), de ne legyen a nőknek hamarabbi nyugdíjba menetel. Csak azoknak a férfiaknak és nőknek, akik fizikailag és pszichológiailag extréma módon megerőltető munkahelyen dolgoznak(bányász, tűzoltó stb.) Természetesen az irodista Gizike, akit már említettünk, ne menjen hamarabb nyugdíjba, mint egy tűzoltó.
Az rá a bizonyíték, hogy Nagy Bélát nem rúgják ki. Ha Kiss Éva tényleg ugyanazt a munkát végezné el alacsonyabb bérért, akkor a tulaj csupa nőt venne fel. De nem ezt teszi…
Ott a pont Naooo-nál…
Egyénként az a probléma a bérekkel, hogy valaki 50ezret keres valaki pedig 1 milliót(férfi vagy nő mindegy), nagyon aránytalan. A gusztustalan parlamenti politikusok, képviselők, akik semmit sem csinálnak(legalábbis semmi értelmeset és jót) jóval többet keresnek, mint egy bányász vagy ápolónő vagy gyári munkás, itt van a valódi igazságtalanság. Nem 1-2ezer forint a különbség, hanem sokkal sokkal több, nincs értelme lenézni senki munkáját, mert minden munka fontos és hasznos. Nincs értelme összehasonlítani a tanárt és a gyári munkást, vagy a péket és a bányászt, mert így kerek a világ, ha mindenki a maga mesterségét űzi, azt amit szeret(vagy ha nem is szeret, de ügyesen és jól csinálja).
“Az rá a bizonyíték, hogy Nagy Bélát nem rúgják ki. Ha Kiss Éva tényleg ugyanazt a munkát végezné el alacsonyabb bérért, akkor a tulaj csupa nőt venne fel. De nem ezt teszi…”
De most elméletileg egy azonos beosztásban lévő férfi és nő(gyári munkás) ugyanazt a bért kapja, nem? Akkor a vállalkozó miért alkalmaz nőket, ha kevésbé hatékonyan dolgoznak ugyanazért a bérért?
“De most elméletileg egy azonos beosztásban lévő férfi és nő(gyári munkás) ugyanazt a bért kapja, nem?”
Egész eddig arról szólt a nóta, hogy nem :-P De akkor ezek szerint tényleg csak egy feminista hazugság a bérkülönbség, mehetünk végre aludni.
Akkor csak kilyukadtunk oda ahova kellett. Nincs bérkülönbség(azonos munka, azonos feltételek), tehát a női munkás ugyanolyan hatékonyan dolgozik mint a férfi. De régen volt bérkülönbség, de ebbe ne menjünk bele…
Te troll vagy!
Én troll?:D Ugyan már kérem…
“Egyébként igen, ha reprezentatív a minta, és egy ilyen kutatásnál az kell hogy legyen, akkor nagyjából ugyanannyit kellene keresniük.”
Elfelejtetted megindokolni, hogy miért. Azonos munkakörben azonos munkáért elvileg azonos bért kellene kapniuk, igen, csakhogy ez az egész kutatás nem erről szól. Amikor emberek ezreit hasonlítják össze, akkor egyszerűen fel sem merülhet, hogy azok ugyanabban a munkakörben végeznek ugyanolyan minőségű és mennyiségű munkát. De még ez esetben is ott van a bértárgyalások kérdése, amiken ha valaki kevesebbért is elvállalja a melót, másvalaki meg többért, az az egyéni szoc.problémájuk, nem pedig társadalmi elnyomás.
“Nem találomra vesznek elő ennyi embert, hanem úgy, hogy azonos arányban legyenek benne az emberek egy sor szempont szerint.”
Ez jelen állás szerint nem több, mint a te feltételezésed. A statisztikai adatokat nem bontották le azonos munkakörökre, nem vették figyelembe a ledolgozott órák számát, stb. Ezek csak általános jellegű adatok, a “wage gap” mértékét (a “77 női cent per férfi dollár” és a “teljes mintában 16,2%” féle általánosító kiszólásokat) a nagyobb csoportok (többnyire milliók) átlagos bértömegére állapítják meg. Ebben pedig az atomfizikusok és az ápolónők is benne vannak, úgyhogy nem, nem engedem meg, hogy figyelmen kívül hagyd a példát. Reagálj érdemben.
“Ami még fontos: az okok. Azt mondod, nem vállalnak annyi túlórát, nem vállalnak hosszú utazást. Tegyük fel, hogy igaz. Ennek az oka viszont általában az, hogy gyereket nevelnek (…)”
Ilyen értelemben teljesen lényegtelenek az okok. Aki karriert akar ne neveljen gyereket. Senki nem kényszeríti egyikre sem, teljesen szabad egyéni választása mindkettő. Ha meg a gyerekkel lóg, akkor ne számítson arra, hogy a munkahelyen fizetik érte, netán elő is léptetik.
“a nők többnyire azért keresnek kevesebbet, mert nagyobb részt vállalnak a gyermeknevelésből”
Tiltsuk meg nekik…
“Válás esetén viszont nagy hátrány.”
Válni sem kötelező. Aki év(tized)ekig másvalaki pénzén élt, nehogymár a váláskor erről hátrányként beszéljen. Örüljön az ingyen ebédeknek, aztán ha a férfi már nem kell, aki addig a pénzt hozta, akkor a pénze se kelljen. Ne legyen az állam feladata az én adóforintjaimból kompenzálni azt a nőt, aki a válás után kapkod a fejéhez, hogy miből vesz ruhát a gyerekre. Az állam nem szárazdajka, hogy hülye emberek felelőtlen döntéseiért vállalja a felelősséget az adófizetők nevében.
“egy-két-több gyerek miatt kieső idő jó esetben pár évvel hártaveti, rossz esetben ellehetetleníti az előmenetelt.”
Még szép, nagyon helyes. Ha én hiányoznék a munkahelyemről állandóan én is megérteném, hogy nem engem léptetnek elő. Ki az a hülye, aki ebben problémát lát?
“Ez nyilván megbízhatatlanabb munkaerővé teszi, ezért mondhatjátok, hogy a férfiak többet tesznek le az asztalra.”
Reklamáljon a nő a biológiánál, ami az anya-gyermek kapcsolatot szorosabbra húzta az apa-gyerek kapcsolatnál.
“Ha a gyereknevelés terhe igazán megoszlana, egyik fél sem lenne megbízhatóbb.”
Nem feladatod eldönteni, hogy az emberek a kapcsolataikban hogyan osztják meg a terheket. Bízd ezt rájuk, felnőtt emberek, meg tudják oldani. Szerinted felesbe kellene, mások szerint meg máshogyan. Ez elméletileg egy szabad ország, (még) nem kötelező mindenkinek úgy csinálni, ahogy te képzeled.
“A férfiak kicsit megbízhatatlanabbak lennének, mint most, a nőkre pedig jobban lehetne számítani a munkahelyen.”
Kibújt a szög a lólábból: húzzuk le a férfiakat mert a biológia elbánt a nőkkel. Bocsi, szerintem ez elfogadhatatlan. Ha egy nőnek annyira kell a karrier, ne vállaljon gyereket. Milliók csinálják így, senki nem akadályozza őket ebben. Ha létezik fizetési különbség, az pont a nőknek kedvez, ugyanis a gyermektelen nők többet keresnek a gyermektelen férifaknál. Ez egyébként benne van a linkelt anyagban is, csak persze nem ilyen egyszerűen értelmezik, hanem harántirányban átmagyarázzák nőelnyomássá.
“Egészségkárosító feladatokat egyébként vállalnak, nézd csak meg az egészségügyet.”
Most hogy mondod, az értelmi fogyatékos ápolónő ebolásan repülőre szállt, hogy intézhesse az esküvőjét, mert az nyilván sokkal fontosabb, mint holmi járvány. Két diploma nem volt elég, hogy egy kis észt verjenek a fejébe. Ettől függetlenül a munkahelyi balesetek és halálesetek 93%-a férfiakat éri, szóval azt hiszem egyértelmű, hogy kik hajlamosak rizikósabb állást vállalni. Minden egyes ápolónőre jut 11 férfi aki festékgyárban szívja a higítót, favágóként flörtöl a halállal, ésatöbbi.
Reprezentatív minta: minden komoly kutatás alapfeltétele, nem az én feltételezésem. Alapvetően elcseszett az a kutatás, ahol csak alacsony végzettségű nőket és csak magas végzettségű férfiakat válogatnak. Ha nagyon szeretnéd, reagálok a példádra is: nem, ne keressen annyit az atomfizikus, mint az óvónő. De itt voltak beosztás, iskolai végzettség, tapasztalat és egyéb szempontok szerinti lebontások is, ahol következetesen kijött a különbség.
És itt elérkeztünk az okokhoz: egy kutatás nem lehet öncélú, ha kijön valami, nyilván meg kell keresni az okát. Te nem tekintesz el az okoktól, hanem elintézed azzal, hogy a nők lusták, kockázatkerülők, nem tárgyalnak elég jól, nem vállalnak túlórát. Én más okokat nevezek meg, amitől szerinted el kellene tekinteni.
“Válni sem kötelező. Aki év(tized)ekig másvalaki pénzén élt, nehogymár a váláskor erről hátrányként beszéljen. Örüljön az ingyen ebédeknek, aztán ha a férfi már nem kell, aki addig a pénzt hozta, akkor a pénze se kelljen.” Nem kötelező, de a mai valóság az, hogy a házasságok fele felbomlik. Itt valahogy mindig elfeledkeztek arról, hogy eddig nem volt lényeg, ki hozza a pénzt a családi kasszába, most viszont hirtelen ingyenélő láblógató lesz a nőből. Elfelejted azt, hogy azért nem keresett többet, mert a közös gyerekektől és a családról gondoskodott. Azt is, hogy a gyerekekről az esetek jó részében továbbra is gondoskodnia kell. Hirtelen a családi egyezség az ő bűne lesz, ő pedig egy megvetendő pária. Azt is, hogy nem lehetséges hirtelen úgy visszatérni a munkaerőpiacra, mint ha ki sem szállt volna belőle. Nem hiszem, hogy megoldás lenne a nőket bebetonozni a házasságba. A férfi meg kiléphet azzal a fölénnyel, hogy örüljön a másik, hogy eddig eltartotta. Már ha eltartotta, mert azért ez nem tömeges, inkább a felső középosztály és az afölöttiek esetében reális esély.
Nyilván nem kell mindenkinek felesben csinálni, de azért ne tekintsünk már el attól a társadalmi nyomástól, ami az egyenlőtlen elosztást propagálja. Ha valaki felesben csinálja, akkor a férfit papucsnak tekintik, jobb esetben sajnálják, a munkahelyén egyáltalán nem tolerálják, a nőt pedig megvetik. Ez hol szabad választás? Vagy választhatom a klasszik megoldást, de akkor meg más pénzén élősködöm. Egyik sem jó választás.
A biológia nagyjából a szoptatás idejére köti a nőt a gyerekhez, semmi sem indokolja, hogy pl. egy óvodás, iskolás beteg gyerekkel csak az anyja tudjon bánni. Azt sem, hogy csak az anyja tudja elhozni az oviból. És igen, ha valaki úgy tud megbízható lenni a munkahelyén, hogy ezzel egy másik embert (a feleségét) tesz megbízhatatlanná, akkor a kiegyenlítődés a megoldás.
Szerinted a gyereket a nő vállalja? Vagy közösen a férfival? Miért gondolod, hogy a gyerek a nő bulija, amit a férfi nyakába varr? Nekem ez az elfogadhatatlan. Ha a saját gyerekedről kell gondoskodnod, az miért “lehúzás”?
Az ápolónőről: hülye férfiakról is lehet sztorizgatni, de minek. Érvelési hiba. Nemrég egy patológia osztályon jártam, csupa nő tapicskolt a durva vegyszerekben. Veszélyes is, durva is, stresszes is, felelősségteljes is.
“egy kutatás nem lehet öncélú, ha kijön valami, nyilván meg kell keresni az okát.”
Ezt esetleg kérd számon a tanulmány szakértő íróin is.
“Szerinted a gyereket a nő vállalja? Vagy közösen a férfival? Miért gondolod, hogy a gyerek a nő bulija, amit a férfi nyakába varr?”
Nagyon sokszor igen. Valamint ásd Az abortusz “emberi jog”? c. cikket.
“Nemrég egy patológia osztályon jártam, csupa nő tapicskolt a durva vegyszerekben. Veszélyes is, durva is, stresszes is, felelősségteljes is.”
Erről eszembe jutott: Hány éve tudjuk, hogy szar az ápolónők fizetése? 50? 60? Mégis elmennek ápolónőnek és aztán fel vannak háborodva, hogy milyen kevés a fizetés.
"Hány éve tudjuk, hogy szar az ápolónők fizetése? 50? 60? Mégis elmennek ápolónőnek és aztán fel vannak háborodva, hogy milyen kevés a fizetés."De akkor ti se példálózzatok a férfiakat ért munkahelyi balesetekkel, mert hány éve tudjuk, hogy szar meló a bányászat 50-60? Mégis elmennek bányásznak és útépítésekre.
Szóval te nem becsülöd az ápolónőt(csak a bányászt meg a tűzoltót, mert az ápolónő nyilván nem lát naponta halottakat(gyerekeket is) nem hordja az ágytálakat, nem köti be az infúziókat, elég felelősségteljes munka annyi pénzért, szerintem)? Aki meg otthon van gyerekkel akkor lusta ribanc(a férje tartja el és örüljön ha csurran cseppen neki), ha irodában dolgozik, akkor a körmét festi, ha meg vezető beosztásban van akkor önző karrierista ribanc….hölgyek lehet választani…
Kb ez jön le… a nő lusta, a nő nem dolgozik, ha meg dolgozik akkor körmöt fest vagy karrierista… Sajnálatos dolog ma nyugaton nőnek lenni…
Ti évfolyamtársak vagytok mostittvagyokkal a juhászképző főiskolán és a szakdolgozatotokat együtt írjátok?
Természetesen az eltévelyedett juhokat oktatjuk juhászként:D (mostittvagyoknak azért igaza is van egyébként)
De most, nem ez van? Mindegy mit csinál a nő, valaki mindig lenézi. Egy férfit, aki eljár dolgozni hazaviszi a pénzt, azonkívül nem csinál semmi mást, az tökéletes, az jó, de a nőkkel mindig baj van, vagy nem így van? Ezt hívják kettős mércének…
Akkor nem oda jársz, vagy nem vagy jó tanuló. A juhász ugyanis nem oktat, hanem terel.
Nem, nem ez van. Bár… Mindig lehet olyan embert találni, aki lenézi azt is, akit a világon más nem. Szóval nem lehetetlen.
Nem tudom, miből szűrted le, hogy a férfi tökéletes, ha hazaviszi a pénzt és másra nem képes. (Mielőtt elkezdenéd magyarázni: ne tedd, nem szeretném, ha további mellékszálak mellékszálának mellékszálát kezdenéd bontogatni.)
Igen. Valóban azt hívják kettős mércének, amit írtál. De hogy jön ez ide?
Ne így közelítsd meg!
Adj sok- sok szeretetet a környezetedben, akkor Te is boldog leszel! Hihetetlen, a férfiak mennyire értékelni tudnak egy olyan nőt, akiben életre való szeretet van! Nő vagy, ezen kéne elgondolkodni,ha már ösztönösen nem azt tartod fontosnak, hanem méregetsz. Nőként nem az fontos Neked, mint egy férfinak.
Igazad van kekasszony! Nyilván a szeretet alapvető dolog és szép dolog, de igen nehéz a mai világban megvalósítani az önzetlen keresztényi szeretetet, szinte lehetetlen.
Nem méregetek, mit méregetnék? És ösztönösen mit nem tartok fontosnak, mire gondolsz?
Egy férfit, aki eljár dolgozni hazaviszi a pénzt, azonkívül nem csinál semmit
Azt méregeted, mit csinál a férfi, mit csinál a nő. Ha látszólag pont nem is “csinál” semmit egy férfi, szerintem azért még lehet rá számítani, ott van Veled. Csak a nők ahelyett, hogy szépek és kedvesek lennének otthon veszekednek okkal- ok nélkül s így meg is csúnyulnak
ösztönösen mit nem tartok fontosnak
azt, hogy együtt lehettek, szeretheted,tisztelheted , ahelyett hogy eldöntöd neki mi a dolga
Ezt a munkamegosztás, gyerekfelügyelet dolgot minden háztartásban maguknak kell eldönteni, de teszem fel, a férjem és én ugyanott dolgoznánk, ugyanolyan munkakörben és amikor hazaérünk ő nézi a tévét én meg főzök mosogatok elpakolok, az már egy kicsit igazságtalan számomra, de lehet, hogy valakinek ez tetszik.
Ösztönösen nyilván irányításmániás vagyok és szeretem ha mindenki azt teszi, amit mondok,(elég sokan szeretik a világban, ha a dolgok úgy alakulnak ahogyan szeretnék) sajnos ilyen vagyok, és azt tartom fontosnak, hogy szabad lehessek és a párom odafigyeljen az igényeimre és én is az övéire. Veszekedni pedig muszáj, anélkül elsatnyul egy kapcsolat, legalábbis ami engem illet, ha sosincs balhé, akkor oda befészkelt a közöny.
Az lehet, de elmennek, és megkapják a fizetésüket, amit utána szó nélkül adnak haza az ápolónő feleségüknek, aki ahelyett, hogy megbecsülné őket ezért, még nyavalyog nekik egy sort az alacsony bérén (amit amúgyis eleve a férj adójából vont el az állam/önkormányzat).
Kérdés: ki akadályozza meg a nőket, hogy bányásznak menjenek, vagy útépítőnek? Tudom, tudom: letörne a műkörmük, meg kimenne a magassarkúban a bokájuk, arról nem beszélve, hogy tiszta dzsuva lenne a hajuk nap végére.
Ki akadályozza meg a férfiakat, hogy ápolónak menjenek? Egyébként az ápolónők emelgetik is a betegeket, szóval nem könnyű munka…és nem törik le az ápolónők műkörme…
Persze, hiszen semmi olyat nem csinál, amiben letörhetne.
Normális helyen nem is engedik a műkörmöt egészségügyi dolgozónak (kórokozók).
Fefi: Kemény meló az ápolói, ezt ne tagadd el. Azok az emberek (főleg nők) tényleg dolgoznak! Ellentétben pl. egy a munkaügynél, kormányablaknál és hasonló helyen lófráló emberrel (megintcsak főleg nők).
Reszet: teljesen igazad van, a pártucat rózsaszíngalléros állás közül pont abba az egybe sikerült belerúgnom mérgemben, aminek valós értelme és haszna is van a végtelen közpénznyelésen kívül.
Örülök, hogy mellőzzük a finomkodást :)
“Reprezentatív minta: minden komoly kutatás alapfeltétele”
Ez a kutatás egyáltalán nem komoly. Annak szeretne látszani, de mint jeleztem, már az alap-alapgondolata is téves, hogy egyáltalán van értelme férfiak és nők fizetéseit összehasonlítgatni. Nincs semmi logikus alapja annak, hogy egyenlő fizetést kellene kapniuk, ha nem pontosan ugyanazt a munkát végzik. Márpedig az olyan számok, amiket említettél is (“a teljes mintában 16,2 százalék”) nem ugyanarra a munkára vonatkoznak. Hogy is lehetne mérni, hogy Julcsa Kaposváron mint HR csoportvezető ugyanannyit dolgozik-e, mint Géza Hevesen ugyanabban a munkakörben? Egyáltalán a hasonló munkakör-megnevezés tényleg ugyanazt a munkát takarja? És ha az egyik csak lébecol, a másik meg gürcöl látástól mikulásig? Akkor is egyenlő bér járna nekik?
“csak alacsony végzettségű nőket és csak magas végzettségű férfiakat válogatnak”
Nem erről volt szó, hanem hogy ha tömegében vizsgálják a munkavállalókat, akkor abban mindenkit mindenkivel összevetnek – a női menedzsert és a takarítőnőt a férfi menedzserrel és áccsal. Márpedig a wage gap-et így határozzák meg, az ország összes férfi és összes női munkavállalóinak bérátlagát összehasonlítva.
“De itt voltak beosztás, iskolai végzettség, tapasztalat és egyéb szempontok szerinti lebontások is, ahol következetesen kijött a különbség”
Nem tudnak minden szempontot figyelembe venni. Egyébként a helyzet tulajdonképpen eléggé egyértelmű: az átfogó elemzések szerint az “össznői” és “összférfi” fizetések között van egy cirka 20%-os különbség. Ugyanakkor a munkaügyi statisztikák szerint a férfiak átlagosan 10-20%-al több munkaórát húznak le évente. Ez már önmagában is nagyjából indokolja a fizetési különbséget. Ezek után lehet zsonglőrködni kiragadott adatokkal, csak fölösleges.
“elintézed azzal, hogy a nők lusták”
Ilyet szerencsére sehol nem írtam :)
“…kockázatkerülők, nem tárgyalnak elég jól, nem vállalnak túlórát”
Ezek viszont így igazak.
“Én más okokat nevezek meg, amitől szerinted el kellene tekinteni.”
Amire te utalsz, az a nőelnyomás – egy feminista fikció arról, hogy a férfiak gonoszak és önérdektől vezérelve kollektíve sanyargatják a nőket. Bocs, nem hiszek az ilyen mende-mondákban. Semmiféle bizonyítékot nem tudsz mutatni ennek a városi legendának a létére. Ha szerinted hülyeséget beszélek, akkor annál könnyebben megcáfolhatsz :) Én nyitott vagyok bármire, csak legyen logikus és megalapozott.
“elfeledkeztek arról, hogy eddig nem volt lényeg, ki hozza a pénzt a családi kasszába, most viszont hirtelen ingyenélő láblógató lesz a nőből”
Az én véleményemet hadd ismertessem én, oké? :) Én a hagyományos caládmodell híve vagyok, mert sok szemponból sokkal működőképesebb mint bármelyik alternatívája. Dolgozzon a férfi, a család meg legyen a nő felségterülete, mert ez az optimális munkamegosztás egy ilyen “mikromanufaktúrában”, ahol 2 dolgozó embernek kell ezer meg egy feladatot ellátnia. Én sosem tekintettem ingyenélőnek azt a nőt, aki megteremti a családi hátteret a férjének. Viszont ne is tegyünk úgy, mintha a férj kizsákmányolná azt a szegény nőt, akit évekig eltart a munkájából.
“Elfelejted azt, hogy azért nem keresett többet, mert a közös gyerekektől és a családról gondoskodott.”
Nem felejtem el, de a saját döntése volt. Nőjünk már fel végre annyira, hogy mindenki vállalja a felelősséget a döntéseiért, akkor is ha nőből van. Te tekinted gyereknek a nőket azzal, hogy elvárod, valaki más viselje az ő döntéseik következményeit.
“Azt is, hogy a gyerekekről az esetek jó részében továbbra is gondoskodnia kell.”
Persze, ha magának követeli őket. Már megint a saját döntései… Megtehetné, hogy az apjuknál hagyja őket.
“Hirtelen a családi egyezség az ő bűne lesz, ő pedig egy megvetendő pária”
Ilyesmiről senki nem beszélt.
“Azt is, hogy nem lehetséges hirtelen úgy visszatérni a munkaerőpiacra, mint ha ki sem szállt volna belőle.”
Mielőtt úgy dönt, hogy elválik, mérlegelje ezt is. Viselkedjen felelős ember módjára…
“Nem hiszem, hogy megoldás lenne a nőket bebetonozni a házasságba.”
Nyilván nem kényszeríthetünk semmit senkire. Nem is akarunk. De azért azt sem tartom normálisnak, hogy egyre inkább úgy váltunk házastársat, mint munkahelyet. Ezzel óriási társadalmi károkat okozunk, elsősorban a gyerekek nevelésén (illetve annak hiányán) keresztül. Talán nem ártana a társadalomnak, ha a gyerekkel megáldott házasságok felbontása nem lenne olyan egyszerű, hogy “meguntam a páromat, kidobom a p*csába és jöhet egy másik”.
“A férfi meg kiléphet azzal a fölénnyel, hogy örüljön a másik, hogy eddig eltartotta.”
A férfiak általában sokkal kevésbé hajlamosak felbontani a kapcsolataikat, főleg ha abban már gyerek is van. Persze közszájon forog a férfigyűlölő sztereotípia, miszerint nagy divat középkorú pasiknál a megunt nőt fiatal csirkére cserélni, de ez a válások 1-2%-át okozza csak, a valóságban egyáltalán nem gyakori.
“ne tekintsünk már el attól a társadalmi nyomástól, ami az egyenlőtlen elosztást propagálja”
Szerintem ilyen nyomás nem létezik. Vagy hozzád bejárnak valakik, és kommentálják, hogy ki végzi a házimunkát? Manapság mindenki úgy csinálja, ahogy tetszik neki, és ha olyan a partnere, akivel ebben nem tud dűlőre jutni, akkor ne házasodjon össze vele, hanem keressen másikat.
Másfelől viszont nincs semmi baj az “egyenlőtlen elosztással”, mert valójában egyenlő az, csak nem a házimunkát kicentizve: a férfi a munkahelyen dolgozik többet, a nő meg otthon. Ezzel igazából a nő jár jól, dehát arra már nem is számítok, hogy ezt a nőközpontú társadalom elismerje.
“Ha valaki felesben csinálja, akkor a férfit papucsnak tekintik, jobb esetben sajnálják, a munkahelyén egyáltalán nem tolerálják, a nőt pedig megvetik.”
Mi a csudáért tárgyalná ki bárki is a munkahelyén, hogy otthon mennyi házimunkát végez?! Ez valami kényszer a nőknél, hogy erről muszáj pletykálni? :)
“A biológia nagyjából a szoptatás idejére köti a nőt a gyerekhez, semmi sem indokolja, hogy pl. egy óvodás, iskolás beteg gyerekkel csak az anyja tudjon bánni. Azt sem, hogy csak az anyja tudja elhozni az oviból. És igen, ha valaki úgy tud megbízható lenni a munkahelyén, hogy ezzel egy másik embert (a feleségét) tesz megbízhatatlanná, akkor a kiegyenlítődés a megoldás.”
Csakhogy ha a szoptatás idejére a nő marad otthon, akkor már értelmesebb, ha később is. Nem sok értelme van a férfi munkahelyi megítélését is lerontani, csak azért, hogy a feministák kedvére tegyünk. Egyébként is hatalmas hülyeség lenne a családi kasszát azzal leterhelni, hogy a férfi (potenciálisan) nagyobb fizetését félredobják, hogy a nő karrierje ne szenvedjen akkora kiesést. Különösen több gyerek esetén igaz ez, mondjuk 3 lurkónál égbekiáltó baromság lenne mindkét felet ki-be rángatni a munkahelyről ideológiai megfontolásból. És mindezt miért? Hogy ha a nő el akar válni akkor jobb legyen a pozíciója? Hmmm.
“Szerinted a gyereket a nő vállalja? Vagy közösen a férfival?”
Látod ez egy nagyon érdekes kérdés, mert szerintem a család egy egység, amiben mindegy, hogy ki keresi a nagyobb pénzt – ezzel szemben a feminista elképzelés folyamatosan csak a nő érdekeit nézi, és egy pillanatra sem kezeli egységként a családot. Te veszed viszonyítási alapnak a válás utáni helyzetet, amikor a gyerek már ténylegesen a nő “vállalása”. A te elképzeléseidben a férfinak kizárólag felelősségei vannak, mindegyik azért, hogy a nőnek könnyebb legyen. A férfit nem is kezeled emberként, akinek vágyai, igényei és céljai vannak, hanem csak különböző erőforrások összessége, amit a nők számára optimalizálni szeretnél. Végezzen ilyen munkát meg olyan munkát, hozzon haza pénzt, de ne szóljon bele semmibe, aztán válás után fizesse a gyerektartást és kussoljon. És azt várod, hogy ehhez a férfiak tapsoljanak?
“Érvelési hiba.”
Nem érv volt, érdekesség. Az ebolát túlságosan lazán kezeljük, szerintem meglesz ennek a böjtje.
“A te elképzeléseidben a férfinak kizárólag felelősségei vannak, mindegyik azért, hogy a nőnek könnyebb legyen. A férfit nem is kezeled emberként, akinek vágyai, igényei és céljai vannak, hanem csak különböző erőforrások összessége, amit a nők számára optimalizálni szeretnél. Végezzen ilyen munkát meg olyan munkát, hozzon haza pénzt, de ne szóljon bele semmibe, aztán válás után fizesse a gyerektartást és kussoljon. És azt várod, hogy ehhez a férfiak tapsoljanak?” Hát ezt meg honnan szedted? Mert hogy az én hozzászólásaimból nem, az biztos. Az én fejemben a házasság olyan, ahol mindkét félnek jó. A férj nem szakad bele a munkába, a nő nem hülyül bele a háztartásba (igen, tudom, van, aki élvezi, jelen helyzet szerint ő szerencsés, de sok olyan embert ismerek, aki belehülyül – én is). Mindkét fél felelősségének tartom a gyerek ellátását. A hagyományos családmodell szerint ez a férfi részéről főleg pénz, a nő részéről főleg munka, és ezzel nincs is gond, ha mindkét félnek jó így.
A válás pedig nyilván nem kívánatos, de hát van. Ha pedig már van, akkor az legyen fair. Ha az volt az egyezség, hogy a nő feladja a karriert, fizetést, munkaviszonyt a gyerekek és a család kedvéért (és ez nem csak az ő döntése, hanem közös döntés), akkor ezt figyelembe kéne venni. A “dögöljön meg, minek válik” mentalitás nekem furcsa, nyilván nem azért, mert annyira jó neki. Igen, a nők a statisztika szerint többször adják be a válópert, de ez azért nem úgy szokott menni, hogy a férj gyanútlanul boldog, és a fejéhez vágják a papírokat.
“Szerintem ilyen nyomás nem létezik.” – igen, hozzám bejárnak emberek. Van tágabb családom. Olvasok az emberek hozzáállásáról, hallom a véleményüket. Mondhatod, hogy le kell szarni, és alapvetően igazad is van. Mégsem szarjuk le, és rossz, ha állandóan fejcsóválással találkozol, mert mondjuk nem vagy mintaháziasszony. Ha elmész valahova este, rögtön megkérdezik, ki van a gyerekkel. A férjemet nem. Lehet, hogy te ebből nem sokat érzékelsz, de én igen, és idegesít.
“Ezzel igazából a nő jár jól, dehát arra már nem is számítok, hogy ezt a nőközpontú társadalom elismerje.” Szerintem meg én tudom, hogy én mivel járok jobban. Vagy hogy mit szeretnék.
A munkahelyi megítéléssel igazából az a gond, hogy azokat a nőket is sújtja, akik pedig megbízható munkaerők lennének. Mert vagy nem akarnak gyereket, vagy meg tudják oldani, hogy más legyen velük. Ugyanúgy tudnának dolgozni, mint bármelyik férfi, de munkakeresésnél ezt hosszan kell bizonygatni és felelős pozíció megpályázásánál nagy hátrány.
“Hogy ha a nő el akar válni akkor jobb legyen a pozíciója? Hmmm.” Ezen most nagyon elgondolkodtam. Igen, igazságos lenne biztosítani azt a jogot, hogy ne érje hátrány, ha kilép. A férfiaknak ez a joguk megvan, ha el akarnak válni. Szerintem emberibb, ha egy házasságot nem gazdasági kényszer tart egyben, hanem szabad döntés.
Ha te veszel egy csövesnek egy hamburgert, akkor ő meghozza érted azt az áldozatot, hogy nem dolgozik legalább annyi ideig ami egy hamburger előteremtéséhez szükséges, vagyis úgy fair, ha ezután minden nap veszel neki egy hamburgert.
Még jó, hogy nem tekintitek ingyenélőnek a nőt :) Szép hasonlat, köszönöm.
“Még jó, hogy nem tekintitek ingyenélőnek a nőt :)”
Mi ez a többes szám? Nem vagyunk kollektíva. Itt mindenkinek egyéni véleménye van. (Kivéve Bélát.)
“Ez a kutatás egyáltalán nem komoly.”
Így van. Elég annyit látni, hogy TÁMOP…
Ezek a tanulmányok tényleg csak részben komolyak. Szinte 100%, hogy nem szakember készíti – maximum átnézi és a nagyon nagy hülyeségeket kijavítja.
Ha nem komoly, miért használjátok fel, hogy cáfoljatok vele valamit, amiről nem is szól? Én annyit állítok, hogy nem alkalmas sem a cáfolatra, sem a szerző állításának alátámasztására.
“a mai valóság az, hogy a házasságok fele felbomlik.”
ez kábé ugyanaz a péklapát kategória, mint amikor egy friss terhes, boldog nőt tájékoztatnak a vetélési kockázatok és halva szülés esélyeiről– nagyon káros statisztikákat egyéni sorsokra extrapolálni. Egy válás mindig havária, nem lehet rá igazából lelkileg felkészülni, és nem igazán lehet előre tudni, hogy mi lesz.
Általában, akik házasodnak, azok ritka esetben készülnek válni (már amennyiben felnőtt és érett pszichéjű emberekről beszélünk). Férfiak ritkán nősülnek szimpla passzióból ezért sem a férfiaktól indulnak a keresetek. A királyfi meg lagzikázás az az éretlen királylányok hobbija, aztán persze jön az arcraesés. A feministák nagy aláaknázó melója pont ebben rejlik, hogy a női öntudat felszabadítása gyanánt megtorpedózták a házasságban élő nőket IS.
Bitang ellenszenves női mentalitás egyébként az, ahogyan a “dolgozó” anyák a “elnyomott” hátébéseket lenézik. A hátébés anyák egyetlen hátránya max abból lehet, ha nincs nyugdíjjárulék befizetés, az öregkori női szegénység óriási probléma pl. Németpországban. E z a z e gy különbség van a két életformában, viszont a hárompilléres nyugdíjrendszer megszüntetésével elég fura helyzet állt elő mindenki számára, szóval nem csak a hátébések szívnak majd, hogy nem öngondoskodtak.
Bocs, ha épp házasodik valaki :) Éppen ez a gond, hogy senki sem úgy készül, a család egység, stb. De most nem egyéni sorsokat nézünk. A példádnál maradva, nyilván nem riogatjuk a terheseket, de az orvosok azért fel vannak készülve a kockázatokra. Mivel a válás elég tömeges jelenség, nem ártana úgy kialakítani a társadalmi folyamatokat, hogy erre legyen megoldás. Most ugye a gyerektartás lenne az, de arról is olvastam már sok érdekeset ezen az oldalon.
Én abszolút nem nézem le azt, aki élvezetből htb, sőt. Csak én nem élvezem. Ahogy ő sem élvezné az én életem. De tudom, hogy létezik ez a mentalitás, és nagyon nem értek vele egyet.
“nyilván nem riogatjuk a terheseket, de az orvosok azért fel vannak készülve a kockázatokra.”- igen vetélésnél elvégzik a küretet és ha vért vesztesz kapsz infúziót, de egyetlen orvos sem tudja neked visszavarázsolni a gyereket. Te meg válás esetén valami eredendő jó állapotot szeretnél visszaállítani, mintha mi sem történt volna- iIlyen nincs. Kockázatvállalás van.
ne legyél htb, a törvény mindenben támogat,
ha gyereked lesz, az apja maradjon vele, szerintem nagyon sok férfi szívesen welneszezne egyébként otthon… de még mindig lovagok és egyszerűen úgy gondolják, hogy ők kevésbé fontosak/alkalmasak, mint az anyák.
“Azonos munkakörben azonos munkáért elvileg azonos bért kellene kapniuk, igen, csakhogy ez az egész kutatás nem erről szól.” Ez itt a lényeg. Ha ez a kutatás nem erről szól, mégis mennyiben alkalmas a “feminista hazugság” megcáfolására?
Úgy értette, hogy amikor azon megy a hiszti, és arra közölnek statisztikákat, hogy a nők kevesebbet keresnek a férfiaknál, akkor jellemzően, következetesen és nagyvonalúan NEM az azonos beosztásban és NEM ugyanannyi munkaórát végző férfiakat és nőket mérik össze, hanem csinálnak egy országos átlagot.
Ha a kutatás az azonos munkakörben azonos munkaórát dolgozók béréről szólna, akkor arról látnánk statisztikákat. Nem arról látunk. Lásd: feminista hazugság.
Vesd össze:
– közszférában fix órabér
– maszekban teljesítményarányos bérezés
Csak hát ugye ezt nemigen firtatják, mert rögtön borulna az egész föltevés, meg nem jönne ki belőle alsó vonalra, hogy azok a mocskos szemét férfiak már megint elnyomják és kizsákmányolják a szegény ártatlan nőket, amely föltevésnek márpedig ki kell jönnie ha törik ha szakad, mert meg van mondva és slussz.
Általában arról is szó van, hogy az azonos beosztásban, azonos munkaidőben elvégzett feladatok mennyiségét és minőségét sem veszik figyelembe.
Angolszász nyelvterületeken ettől harsog az építőipar a női kvóta kapcsán.
Ízlelgessük: építőipar + női kvóta.
Gyakorlatban úgy néz ki, hogy az ott lévő férfiak dolgoznak helyette is, de bért, azt azért kap ugyanúgy. Sőt, amikor pangási szezon van az iparban, és a férfiakat huzamosabb időre hazaküldik, a nőt akkor is fizetni kell folyamatosan, különben jogi úton meghurcolják a munkáltatót.
Tehát akkor kijelenthetjük, hogy a fenti kutatás nem támasztja alá és nem is cáfolja a “feminista hazugságot”? Mert szerintem így van. Lehet, hogy más kutatás sem, nem tudom. Viszont azt sem igazán tudjátok alátámasztani (hgyi sem), hogy valóban csak a gyengébb teljesítmény okozza a különbséget. Akkor mondjuk azt, hogy nincs erre megbízható adat, de ne döntsük már el a végeredményt az alapján, hogy “hát nálunk is a Marika nem csinál semmit”. Mert lehet, hogy máshol meg a Béla nem.
Pl. egyszer régen diákmunkán egy lány volt az, aki háromszor annyit teljesített, mint mi, többiek. Fiúk, lányok vegyesen voltunk, nagyjából ugyanakkora, számolható teljesítménnyel. Ebből akkor most milyen következtetést vonjak le?
Nem jelenthetjük ki. Próbálj meg szöveget értelmezni! Nem kell semmit alátámasztanunk. A tanulmányban az összefoglalóban feketén-fehéren benne van az igazság.
Lásd ezt a kissé hosszú hozzászólást, ebben idéztem az adott részt…
Ahogy Deansdale is megállapította, nem az “egyenlő munkáért egyenlő bér” volt a tanulmány tárgya. Akárhogy is értelmezem a szöveget. Az viszont teljesen biztosan nincs benne, hogy a gyengébb teljesítmény indokolná a kevesebb keresetet, ott, ahol valóban kevesebb.
A tanulmányban meg benne van még egy csomó minden.
Például ezek:
“A férfiak alapvetően többet keresnek a nőknél, és ez a különbség minden előrelépési lehetőségnél csak tovább növekszik; például az iskolai végzettség növekedésével a nők bére kevésbé emelkedik, mint a férfiaké”
“Megállapítottuk, hogy lényeges változás a nem bérekre gyakorolt hatásában nem történt, a női munkavállalói lét az évtized elején ugyanúgy hátrányt jelentett a férfiakhoz képest, mint az évized végén” (igen, így, hibásan)
Kiragadott részletekkel semmit sem érsz. Azt csinálod, mint a politikusaink. Hogy hogy nem minden párt talál megfelelő statisztikai adatot a mondanivalójához…
A tanulmánynak már csak méreténél fogva sem CSAK az “egyenlő munkáért egyenlő bér” elve volt a tárgya.
Ugyanonnan ragadtam ki, ahonnan te. Konkrétan te két következő választ idéztél. Igen, kiragadtam, mint ahogy ti is, és így már mást bizonyít (ha bizonyít). Köszönöm, hogy rávilágítottál.
Egyébként érdekes ez: ha ti hivatkoztok a tanulmányra, akkor sziklaszilárd cáfolat a tanulmány egy-egy kiragadott része, ha én akkor pedig nem komoly, nem erről szólt, és ne ragadjak ki belőle.
Csak a magam nevében írhatok. Az összefoglaló rész végkövetkeztetését idéztem mint leglényegesebb részletet (erre hívtam fel a figyelmed) és teljes egészében.
Ez a táblázat egyébként annyit mond el, hogy az azonos jövedelműek (azonos jövedelmi sávba esők) között nincs szignifikáns különbség férfiak és nők között. Kivétel a felső sáv, ahol a felső határ a csillagos ég, mert ott a férfiak jelentős előnyben vannak. Semmit nem mond arról, hány férfi és nő van az adott jövedelmi sávban, milyen végzettséggel, mennyi szakmai tapasztalattal, milyen munkát végeznek. Ezt a többi táblázat mondja el, amelynek az eredményeit nagyvonalúan figyelmen kívül hagyja a cikk. Ez kb. olyan, mint ha vennél egy 100.000 Ft nettó fizetésű férfit és egy ugyanannyit kereső nőt, és kijelentenéd, hogy nincs is különbség. Ezért nem is vontak le a kutatók messzemenő következtetéseket az idézett táblázatból, hanem tovább vizsgálódtak. A többi táblázat adatai egyáltalán nem támasztják alá a cikkben levont következtetést, és ez a probléma a cikkel.
Ajánlott cikk a témában: Üvegpadló és üvegplafon …
Dolgoztam gyárban és sokszor tapasztaltam ezt a hozzáállást az irodai dolgozók felé.
Azért van ilyen hozzáállás, mert a normális arány 10 melósra egy irodista kéne legyen. Tehát én elismerem, hogy Gizike 1-re szükség van, bár a munkája kevésbé egészségkárosító, de azért bizonyára stresszes. Egy normális országban Gizike 2-10 viszont a sarki kuplerájban rúdtáncol, vagy éli a HTB-k boldog életét. Nem ám, hogy a főnök egyéb szolgálataiért teljes fizetést ad neki… nagy lófaszt, azt.
Kicsit visszakanyarodnék még a villamosokhoz: a műhelyben, ahol dolgoztam, lehettünk vagy harmincan melósok, abból volt egy vagy két nő. Na, nem alváz lakatos, hanem műszerész. Egyre határozottan emlékszem, olyan negyvenes asszony lehetett. Biztos hogy kevesebbet keresett, mint hasonló korú férfi kollégái, de mivel nagy bérkülönbségek nem voltak, max 20% lehetett a differencia. Ezzel szemben csak egyféle munkát lehetett rá bízni, de azt is csak karbantartás jelleggel: megreszelte, bezsírozta, és ennyi (50 ezer km-es nagyjavításról beszélünk!). Ha valamit ki kellett cserélni, inkább megcsinálták a férfi kollégái, ne utólag kelljen keresgélni, mi van elkötve… Rajzot olvasni se tudott, ami pedig egy műszerésznél alapkövetelmény. Szóval, a férfi kollégák néha morogtak a bajszuk alatt, hogy helyette is nekik kell dolgozni, de azért megcsinálták mindig.
Ha rajtam múlt volna, ez a nő max 50%-át kapta volna a teljes értékű munkaerőnek, mert annyit ért a munkája. Más kérdés, hogy a tőkés 3 nap után picsán rúgja az ilyet, mert nem éri meg neki alkalmazni.
Most akkor csináljunk egy divatos táblázatot a műszerészek fizetéséről: legyen mondjuk 9 férfi, egy nő, a munka ugyanaz (papíron persze), a nő mégis csak 80%-át kapja a férfiaknak! Patriarchátus!
Ennyit lehet majd belőle kiolvasni.
xyz 2014. október 17. péntek 23:21: “Nincs bérkülönbség(azonos munka, azonos feltételek), tehát a női munkás ugyanolyan hatékonyan dolgozik mint a férfi. “
Demonstrálod, h. még az agyad sem dolgozik elég hatékonyan. Hogyan képzeled az egyenlőséget?
A férfiakkal szemben támasztott, jogszabályokban lefektetett munkaköri követelmények drasztikusan nagyobbak, mint amilyeneket a nőktől elvárnak.
Pl. a férfiakkal már két évvel fiatalabb korban lehet nehéz munkát végeztetni.
Felnőtt korban a nőket 20 kp súly emelésével szabad megterhelni munkavégzés közben, a férfiaktól elvárt 50 kp-dal szemben.
Elmebeteg feminista hazudozó vagy, ha azonos munkakörben férfiak és nők egyenlő munkájáról szónokolsz, amikor még a munkavédelmi előírások is sokkal többet követelnek az azonos munkakörben dolgozó férfiaktól.
MUNKAVÉDELEM: Mekkora terhet lehet segédeszköz nélkül szállítani?
“A fiúk 14, a lányok 16 éves korig egyáltalán nem, a fiúk 14-16 éves korig, a lányok pedig 16-18 éves korig rendszeresen rakodással és szállítási munkával nem foglalkoztathatók…
2%-nál nagyobb emelkedőnél a fiúk 14-16, a lányok 16-18 éves korig segédeszköz nélküli teherszállítást nem végezhetnek…
A fiúk 16-18 éves korig, és a 18 évesnél idősebb nők sík talajon, kézben 20 kp-ot, ketten 40 kp-ot emelhetnek és vihetnek legfeljebb 60 m távolságra.
A 18 éven felüli férfi legfeljebb 50 kp-ot emelhet és vihet. A szállítási távolság 50 kp-ig, sík terepen 90 m, 10%-os emelkedés mellett 30 m…”
http://firebox.hu/munkavedelmi-tuzvedelmi-es-kornyezetvedelmi-hirek/munkavedelem-mekkora-terhet-lehet-segedeszkoz-nelkul-szallitani
Ez itt külföldiben, de a logika ugyanaz mindenhol.
https://www.youtube.com/watch?v=T09Bx6xoHSQ
Emma Watson különösen vicces feminista szószólónak. Mindenki azért rajongott érte, mert olyan cuki megdugnivaló lány. És azért kajálja mindenki tőle a feminizmust, meg az egyenlőséget, mert belső késztetése van rá, hogy ezt a gyönyörű édibédi kislányt neki kötelessége megvédeni a világtól, hiszen olyan ártatlan és védtelen szegény. Reméljük sosem öregszik meg, mert csúnya vége lesz ezzel a hozzáállással.
Amúgy nevetséges, amikor ilyen komolykodó ruhákat adnak rá. Tovább még nem néztem, majd talán.
Nekem addig volt ennivaló kicsilány, amíg ki nem derült róla hogy adóparadicsomba hordja a pénzét hogy több maradjon belőle.
Pontosan:)
Mocskos szemét üvegplafonos elnyomó patriachális társadalom, kvótát, egyenlő bért….. stb. stb.
http://index.hu/kultur/media/2017/10/13/sofia_vergara_modern_csalad_teve_fizetes/
:)
Bréking nyúz:)
A nők jogai nyugtalan időkben – Kezdetét vette az Európai Bizottság éves alapjogi kollokviuma
Az Európai Bizottság „A nők jogai nyugtalan időkben” címmel elindított eseménye az alapvető jogokról szóló idei éves kollokvium központi témája. Az új Eurobarométer felmérés hangsúlyozza, hogy az uniós tagállamokban még nem valósult meg a nemek közötti egyenlőség. A Bizottság a nemek közötti bérszakadék felszámolása céljából konkrét intézkedéseket jelent be cselekvési tervében, amelyet hivatali idejének 2019-es lejártáig meg kíván valósítani.
Frans Timmermans első alelnök a következőket nyilatkozta: „A nemek közötti egyenlőség az uniós szerződésekben lefektetett alapvető jog. Most, hogy e kérdések a média és a politika figyelmének középpontjába kerültek, ki kell használnunk a helyzetet arra, hogy a gyakorlatban is megvalósítsuk elveinket. Bár a nőknek Európa-szerte joguk van az egyenlőséghez, a társadalmi szerepvállaláshoz és a biztonsághoz, túl sokan vannak olyanok, akik számára e jogok még nem kézzelfoghatóak. Ez az esemény arról szól, hogy olyan viselkedésbeli és politikai változásokat segítsünk elő, amelyek javítják polgáraink életét.”
Věra Jourová, a jogérvényesülésért, a fogyasztópolitikáért és a nemek közötti esélyegyenlőségért felelős biztos a következőket nyilatkozta: „A nők továbbra is alulreprezentáltak a politikai döntéshozatalban és az üzleti világban. Továbbra is Unió-szerte átlagosan 16%-kal kevesebbet keresnek, mint a férfiak. Továbbra is széles körben elterjedt a nők elleni erőszak, ami napjaink társadalmában tisztességtelen és elfogadhatatlan! Fel kell számolni a nemek közötti bérszakadékot, hisz az erőszakkal szemben a nők számára legjobb pajzsul épp gazdasági függetlenségük szolgál.”
forrás: http://www.jogiforum.hu/hirek/38472
https://444.hu/2018/01/02/izlandon-mostantol-torveny-irja-elo-hogy-ugyanazert-a-munkaert-ugyanakkora-ber-jar-egy-nonek-mint-egy-ferfinak
Merőben elméleti kérdés :milyen protokoll alapján hasonlítják össze egy női és egy férfikurva munkáját és bérezését?
Természetesen az “egyenlő munkáért egyenlő bért” elve alapján. Tarthatatlan állapot ugyanis, hogy a nők itt is jelentős bérhátrányban vannak, ezért alapvető demokratikus elvárás, hogy ugyan annyit keressenek, mint az azonos munkakörben dolgozó férfiak.
Ez természetesen nem jelentheti azt, hogy egy kelet-európai (magyar, lengyel, román, stb.) kurva (avagy kurva kelet-európai) annyit kellene, hogy keressen, mint a kontinens demokratikusabb részén tevékenykedő kollégája. Ezt a kérdést elsősorban történelmi és emberjogi kontextusban kell szemlélni, s így mindannyian beláthatjuk, hogy a legősibb mesterség kelet-európai művelői – bár a ledolgozott órák számában és termelékenység tekintetében meg is előzik nyugati társaikat – mégsem kaphatnak ugyan azért a munkáért azonos díjazást, mert olyan társadalmakban élnek és dolgoznak, amelyek jelentős demokratikus deficitet halmoztak fel, így joggal tekinthetők alacsonyabb rendűnek, mint a progresszív nyugat-európai országok polgárai. Ezért teljesen jogos, hogy ugyanazért vagy több munkáért kevesebb fizetést kapjanak.
Remélem, segítettem. :)
http://freakonomics.com/podcast/what-can-uber-teach-us-about-the-gender-pay-gap/
“DIAMOND: I mean, I think they’re not doing the same, right? That’s what we’re showing, they’re doing different — they’re making different choices in the labor market. I think it’s — really the whole point is that they’re not doing the same. And once you control for the differences, they are paid the same.”
http://www.macleans.ca/society/why-macleans-is-asking-men-to-pay-26-more-for-our-latest-issue/
https://www.youtube.com/watch?v=QcDrE5YvqTs