0 megosztás
Címkék: ,

Karácsony – Díszítsük együtt a karácsonyfát!

Kedves Mindenki! December 1-je van. Advent első vasárnapja. Kezdődik karácsony ünnepe. Úgy gondoltam, hogy idén karácsonykor együtt díszítsünk fel egy virtuális karácsonyfát, melynek díszei a saját karácsonyi emlékeink felidézése, karácsonyi érzéseink, ismerőseink, rokonaink történetei, kedvenc meséink, stb. Kérek mindenkit, aki szeretne feltenni egy-egy díszt a karácsonyfánkra, meséljen nekünk! Mindegy, hogy milyen vallásúak vagyunk, vagy nem vagyunk vallásosak, de ez az ünnep mégiscsak mindenkinek szép.

Szep_karacsonyt

 

Post Author: hgyi

A nickem kiejtése helyesen: högyi - merthogy há, mint hö + gyi :o) Nőként határozottan tiltakozom a feminista nővédelem ellen. (Lehet, hogy ha ilyen intenzív férfivédő szervezetek működnének, nem háborognék ennyire, mert nem érint személyesen – de ismerve magam, ez nem biztos.) Ha feminizmusról van szó, öreg nénikének érzem magam, aki ugyan csupán a gyerekére vár az út szélén, de a feministák megragadják és akkor is átviszik a túloldalra, ha ő hevesen tiltakozik ez ellen. Nem értek egyet sem az elvekkel, sem a módszerekkel. Korábban nem gondoltam, hogy beszélgetéseken kívül véleményemet bárhol is kifejtsem, gondolataimat ilyen formában leírjam, de mivel meghívást kaptam ide, hát élek a lehetőséggel.
f Facebook
0 megosztás


77
olvasói vélemény eddig. - Szólj hozzá te is! Minden hang számít!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
36 Egyéni hozzászólás
41 Válasz hozzászólás
1 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
18 Hozzászólások szerzői
MaestroAdamDeansdaleAlter Egolibsifemcsiszingli Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Koriander
Olvasó

ezdejo egy poszt, ha lesz rendes klavim igerem iro egy diszt:-)

addig is nekem ez az egyik kedvenc karacsonyi zenem:

https://www.youtube.com/watch?v=qrjA_KAOgbU

 

balin1
Újságíró

Az én kedvenc karácsonyom az volt, amikor leányunk majdnem másfél évesen tapsikolt és sikoltozott az “első” karácsonyán. (A tényleg elsőn csak kumkodott fáradtan a karácsonyfára.) Nagyon szépen viselkedett egyébként, de én valami megjátszottságot vettem észre rajta, egyfajta unottságot. Biztosan meséltem is neki valami neki nem való történetet, amit nem érthetett, de valószínűleg helyeselt. És ez azóta sem sokat változott, most már ő is mesél nekem…   :)))

don Fefinho
Újságíró

Mi ilyenkor a két ünnep által behatárolt időszakban – nem feltétlenül szigorúan karácsonykor – összeszedelődzködünk haverpajtásokkal, szerzünk be jó sok kevertet, forraltbort, étcsokit meg kenyérlángost, aztán három rétegű öltözetben szánkóval a háton irány a város mögötti erdős hegység, jöttünkre egy nap múlva számítsanak, pirkadatkor, nyugat felől.
De persze teamécses fényénél a paplan alatt összebújva is jó nézni az asszonnyal, ha van éppen, ahogy kint havazik.

Toplak Zoltán
Újságíró

Nekem az jut eszembe, mikor gyerekként apámmal mindig sétálni mentünk Szenteste. És kész karácsonyfa várt otthon. Erősen van az emlékezetemben egy kép, ahogy éppen a templom mellett megyünk (nem voltunk vallásosak) és az ablakai ki vannak világítva, én pedig tudom, hogy mindjárt meglesz a CSODA!

 

Inaara
Olvasó
Inaara

hgyi, de jó, hogy megírtad ezt a posztot! Olyan jó kicsit kiszakadni a mindennapokból…Én mindig igyekszem kicsit színesebbé tenni mások és magam számára is a hétköznapokat – nem kell hozzá sok, leginkább hozzáállás, pozitív szemlélet kérdése az egész. Rajtunk múlik… :)

Sok kedves történetem van, de most két gyerekkori karácsony jutott elsőként eszembe.

Legelső igazi, intenzív karácsonyi emlékeim 4 éves koromból valók. Új helyre költöztünk,  és 24-e késő délután léptem be először az új lakásba. Nagyon izgatott voltam, alig vártam, hogy elforduljon a kulcs a zárban, s végre elém táruljon a sok újdonság: a lakás, a feldíszített karácsonyfa és az ajándék, amire nagyon vágytam… Boldogan léptem be, és azonnal a karácsonyfához rohantam, ami alatt ott volt az annyira vágyott bababútor. Mit bútor, egy komplett ház. Egy kisebb könyvespolcon készen állt minden: legalul a pince, fölötte a konyha, afölött a fürdőszoba, majd a szoba és legfelül a padlás. Elmondhatatlanul örültem, mert akkoriban a babaház volt minden vágyam, és mert minden pont úgy nézett ki, mint az igazi, csak kicsiben: fotelek, szekrénysor kis fiókokkal, amikbe icipici játékokat lehetett pakolni, pici hangulatlámpák, szőnyegek, a fürdőben kis kád, mosógép, zuhanyzó…

Aztán négyesben töltöttük az estét, bár az 1 éves öcsém hamar elaludt. Ekkor is játszottuk az egyik kedvenc játékomat: apa feltett a szekrény tetejére, én pedig a karjaiba ugrottam. Sosem féltem, hogy esetleg véletlenül nem kap el, erős kezeiben biztonságban éreztem magam. Ezután babaházaztam egy kicsit. Egyszer csak abbahagytam a játékot és elkezdtem nézni a szüleimet, amint bolondoztak, incselkedtek egymással, nagyokat nevettek, boldogok voltak… Hirtelen nagyon büszke lettem arra, hogy milyen szép szüleim vannak… Huszonéves fiatalok voltak, jó értelemben véve lazák és felszabadultak; az anyukám  nagyon szép nő, az apukám nagyon jóképű férfi. Akkor már tudtam, hogy az apámhoz biztos nem fogok feleségül menni, mert már elvette anyát és különben is tetszett néhány fiú az oviban… :) Már kislányként nagyon szórakoztatott, ahogy a nők ragadtak apámra, ahogy igyekeztek az én kedvemben is járni miatta (pl. a titkárnője, és a többi kolléganő), ő pedig csak  ugratta őket. Tényleg, hihetetlen, hogy milyen élénken emlékszem a gondolataimra, pontosan tudtam ilyen kislányként is, hogy mit akarnak.

Ami az ajándékon és az új lakáson kívül még az igazán nagy örömet jelentette, az az volt,  hogy az édesapám hosszabb időre érkezett haza: katonaként akkoriban különösen sokat volt távol, sokszor az utolsó pillanatban tudta meg, hogy mennie kell, és egyszer-kétszer furcsa sérülésekkel, kék-zöld foltokkal, csúnya horzsolásokkal tért vissza. Akkor még nem tudtam, amit kb. 10 évesen már igen, hogy egy durva kényszerleszállás, vagy épp egy katapultálás okozta a szerencsére kisebb sérüléseket; legtöbbször azt hittem, hogy biztos elesett – az meg sem fordult a fejemben, hogy netán megverték. Neeeem, az én apámat senki sem tudná megverni, úgyhogy azt alapból kizártam. :)

A másik történet: 1 évvel később anyai nagymamámnál karácsonyoztunk. Meghívott egy idős nénit is, aki valami nagyon-nagyon távoli rokon volt, akkor láttam először és utoljára. A néni ott is aludt a nagymamánál. Nem voltam olyan kisgyerek, aki napokkal-hetekkel előbb kutat az ajándékok után, de akkor valamiért erőt vett rajtam a kíváncsiság. Ez a néni tuti hozott nekem is valamit, jó lenne minél előbb megtudni, hogy mit… Csak a kedvező pillanatra vártam, hogy akcióba lépjek… Ez a pillanat el is érkezett 24.-én hajnalban. A néni felkelt, kiment a mosdóba, én pedig felébredtem a neszezésre. Azonnal éber lettem, mindjárt felismertem a lehetőséget. Megnéztem a táskáját, de tudtam, hogy nem illik más cuccában kutakodni, ezért megkönnyebbültem, mikor hamar kiderült, ott nincs semmi számomra. Amint törtem a fejem, hogy mit csináljak, nem tudom miért, de felemeltem a párnáját, és ott találtam egy alufóliába csomagolt valamit. Nos, egy 5 évesnek az ezüstös papír csakis csokit jelenthet. Gondoltam, elég furcsa a néni, végül is, passzol hozzá a párna alatti csokitárolás. Elkezdtem kibontani, hogy megnézzem, de arra nem számítottam, ami elém tárult: kezemben tartottam a néni műfogsorát… Nagyon megijedtem a hajnali sötétségben, az éjjeli lámpa fényénél, egyedül,  kezemben a műfogsorral, és olyan gondolatokkal, mint csontváz, koponya, halál…Hatalmas sikítással el is hajítottam, jó nagyot koppant a sarokban, de szerencsére semmi baja sem lett. A néni jófej volt, nem haragudott; annyira nevetett, hogy úgy tűnt, mindjárt megfullad… :)

Naooo
Olvasó
Naooo

Nekem a legszebb emlékem, mikor apámmal kimentünk az erdőbe fenyőért. Mire hazaértünk alig bírtam mozgatni az ujjaim a mínuszoktól. Ekkor apám azt mondta:

Naooo fiam, ez nem az a topik. Ülj le a kályhához és melengesd meg az ujjaid.

Okés mami.

birsalma
Olvasó

Gyerekkoromban nagyon vártam a karácsonyt. Talán kilenc éves lehettem, gyártottam az ajándékokat a családnak, aztán feldíszítettük a fát, megfürödtem, felvettem egy szép ruhát és nagyon örültem annak, ami következik. Apu kis hangszer-játékot vett nekünk, semmi komoly, de ajándéknak jó, én nagyon örültem is neki.

Anyu nem öltözött fel, ha jól emlékszem, talán épp mosott, ebben nem vagyok biztos, csak abban, hogy a fürdőszobából dúlt-fúlt kifelé, hogy apu hogy képzeli, hogy csak ezt vette ajándékba, “elrontod a gyerekek karácsonyát!”.

Nem értettem az egészet, mert nekem tényleg tetszett a kis játékhangszer, és most az, ami nekem tetszett, hirtelen semminek lett minősítve, úgyhogy elkezdtem sírni.

Erre persze az lett a reakció, hogy ugye megmondtam, nem tetszik nekik az ajándék!

Attól kezdve a nagyszüleimnél karácsonyoztunk, ott be lehetett zabálni és legalább karácsonykor nyugi volt.

http://www.youtube.com/watch?v=hD1XuOiLCpc

Slasher
Vendég
Slasher

Sejtettem, hogy a te sztorid lehangoló lesz. Szerencsére a későbbiekben már jobban telt  a karácsonyod.

Koriander
Olvasó

Vasárnap óta ezen töprengek, hogy melyik is volt a legkedvesebb Karácsonyom és az az igazság, hogy tolonganak az emlékek, mert egy igazi karácsony-fan vagyok. Imádom a glamouros dekorációt: az aranyat-lilával, a zöldet-pirossal, a millió pici ledes fényorgiát és azt, hogy reggeltől estig csilingel a rádióban a jingle bells, és ha még ez is kevés, akkor a szomszéd kislány az iskolai ünnepségre készülve tuti vagy napiszázban ugyanazokkal a hibákkal elismétli- csakhogy vele énekelhessek…na de viccet félre: igazából a fiamat várva (igen, december 26-ra voltam vele kiírva B)) lett újra értelme az adventnek- a várakozásnak, a készülődésnek. Végül a kisklambó úgy döntött, hogy neki a Szilveszter “a” buli, így szószerint petárdákkal kisért tűzijátékos szülés volt. Fantasztikus volt  a 2010. évet így kezdeni ééés a bónusz :))- ónaptárosként mi duplázunk, megünnepeljük Jézus születését dec.25-én és január 7.-én. Ja még annyi, hogy abban az évben egyszerűen fuldokoltam a babybluesos könnyeimmel, mert addig tkp. nem fogtam fel, hogy a kis Jézus milyen körülmények közé érkezett. Nagyon funky ez a kisjászol a templomban  és a békésen szunyáló dedre bekuksizó csacsival és kecskékkel, a gyerekeim imádják, persze az egyéves lányom a csacsira is azt mondja, hogy ku-tya és a kecske is vau, de ez igazán részletkérdés. Mindenesetre istállóban megszületni végtelen alázat kell.

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Nekem egy vicces történet jut eszembe a 90-es évekből. A szüleimmel laktam egy családi házban, volt egy kutyánk. Télen beengedtük aludni a lakásba, az előszobába, ha hideg volt kint. Már fel volt díszítve a karácsonyfa, rajta voltak a szaloncukrok. Amikor hazajöttem, mindenhol papírdarabok hevertek a földön a karácsonyfa körül. A kutya leette az összes szaloncukrot a fa alacsonyabban fekvő ágairól :))

Angelo01
Újságíró

A szülőfalunkban van egy szokás, a kántálás. Ez azt jelenti, hogy 24-én, mise után az egész család (22 fő) körbejárja a családok lakhelyét, és karácsonyi énekeket énekel a ház előtt.  Utána bemennek, esznek-isznak egy kicsit, majd ismét útra kelnek, jöhet a következő. Minden helyszín, ének után a család legöregebb férfi tagja elmondja az áldást (?): “Adjon az Isten sok karácsony estét, ne ilyen szomorút, örvendetesebbet, azt is békében, egészségben.” a többiek válasza: “Azt kívánom!”

Megboldogult nagypapámról az a legszebb emlékem, ahogy átszellemülten, fennhangon mondja az áldást. Büszkén, a családjára nézve, könnybelábadt szemekkel.

birsalma
Olvasó

Szerintem a legszebb karácsonyi dal: http://www.youtube.com/watch?v=O1bJhAneFrw

És a legszebb karácsonyi történet: http://moly.hu/konyvek/rauha-s-virtanen-a-karacsonyfalopas

 

Slasher
Vendég
Slasher

Végre valami jó zenét küldtél és nem Alvint, és hasonlókat. Ez tényleg jó :D

birsalma
Olvasó

Igen, ez tényleg szép, van egy másik változata is: http://www.youtube.com/watch?v=ED6e-FLR114

*** moderálva ***

Slasher
Vendég
Slasher

Igen, ez viccesebb, mert a végén mondja, hogy Békés Karácsonyt Mindenkinek. Ezt kerestem sokáig, mindig csak rádióban hallottam.

Inaara
Olvasó
Inaara

hgyi, de szép lett a karácsonyfánk! :) Azért még mindig van egy kis hely rajta, úgyhogy jöhetnek a szép történetek…

Kodo
Újságíró
Kodo

Nagyon szép gondolat ez a cikk :) és örömmel olvasom az élményeiteket :)
Nekem nincs hozzá eléggé érdekes emlékem. Talán, hogy szeretett anyai nagyapámmal, talán csak négy öt évesen csatangoltunk a nagy hóban, amíg meg nem történik a csoda.
Szeretném hogy maradjon meg ez a cikk a vezetö, elsö helyen az ünnepek alatt!
Mindenkinek nagyon szép ünnepet kívánok, nyugalomban és sok szeretetben!
:)

the hermit
Olvasó

A legszebb karácsonyi ajándék: Lili

https://imageshack.com/i/0rrmqwj

Inaara
Olvasó
Inaara

De édes ez a kiskutya, Hermit! Tiéd ez a gyönyörűség? :)

the hermit
Olvasó

Igen, tegnap óta. Viszont lehet, hogy én vagyok az övé, még nem tudom…. nem unatkozom. :-D

Inaara
Olvasó
Inaara

Az biztos, hogy nem lehet unatkozni egy kiskutya mellett, kifogyhatatlan az energiájuk. :) Nehéz egy ilyen bájos kis szőrgombócnak ellenállni, de most kell elkapni és megtanítani neki, hogy te vagy a falkavezér! :)

the hermit
Olvasó

No még egyet:

https://imageshack.com/i/5gs922j

Hát lehet ezt a dögöt nem szeretni?

Inaara
Olvasó
Inaara

Elolvadok… gondolom, te is… Költői kérdés: Mennyire nehéz olvadozás közben keményen rendreutasító falkavezérnek lenni? :)

the hermit
Olvasó

Ha a gyerekekkel ment, vele is fog… nem akarom bántani, csak jelzésértékkel legyintem meg, vagy megszidom inkább, de egyenlőre még nagyon kicsi. Ma kint voltunk a kertben, és nem tudta feldolgozni, hogy a drótkerítésen bizony nem lehet átsétálni… jót mulattam rajta

libsifemcsiszingli
Olvasó
libsifemcsiszingli

Nagyon szépek a díszek… én egy nagyon újat szeretnék felakasztani, hátha idővel erre is felkerül a szép emlékek csilláma :-)

Biztosan sokan vannak, akik kissé fenntartásokkal tekintenek a jótékonysági szervezetek “pénzköltési” hatékonyságára, vagy legalábbis nehézséget okoz kiválogatni olyan jótékonykodási módot, ahol biztosak lehetnek abban, hogy az adomány tényleg eljut a céljához.

Idén a barátaimmal felfedeztük az egyébként régóta, világszerte működő Csodalámpa szervezetet, ami beteg gyerekek néha utolsó kívánságait teljesíti. Elhatároztuk, hogy az egymás megajándékozására szánt összeget összedobjuk és a segítségével teljesítünk egy kívánságot. A szervezet munkatársai és az egész folyamat hatalmas pozitív meglepetés volt, a kívánság teljesítése szinte pillanatok alatt meg is történt.

Nem szeretnék direkt marketingelni, így nem küldök linket vagy felhívást az adakozásra, csak a megajánékozott és ajándékozó közös örömét reklámozom :-)

Slasher
Vendég
Slasher

2005-ös Karácsony az egyik kedvencem volt. December elseje előtt 1-2 nappal hétfő reggel, térdig érő hó esett. Ettől valamiért olyan karácsonyi hangulatom lett, mint amilyen még soha életemben nem volt, és ez egészen az ünnepig megmaradt. Ekkor vártam, és ekkor készültem  a legjobban az ünnepekre. Ez volt az utolsó Karácsonyunk Nagyapámmal, a család még egyben volt.

2008 Karácsonyának mind három napját együtt töltöttük Nagymamámmal. 24-én hozzánk jött, 25-én közösen mentünk Nagybátyámékhoz, 26-án pedig mindenki jött hozzánk a szülinapomra. Az első két nap leraktuk a kamerát valamelyik sarokba, hadd vegyen mindent, az utolsó napon pedig megnéztük a felvételeket natúrban, szerkesztve és torzítva, miközben sírva röhögtünk.

A 2009-es felejthető volt. 2010. december 24-25-ről valamiért nem sok emlékem van. 26-án Nagybátyámnak dolgoznia kellett sajnos, csak arra emlékszem, hogy nem jöttek, amit nagyon bántam. DE egy nappal később pótoltunk, lejöttek mindannyian, ráadásul az akkori “unokasógoromat” is hozták magukkal. Eredmény: activitizés, sütizés, koktélozás és röhögés minden mennyiségben. Azt a napot és az utána következő két ünnep közötti időszakot is beleszámítva, ez volt a legjobb, és egyben az utolsó jó Karácsonyom is.

Alter Ego
Szerkesztő

A személyes anekdoták mesélésének sajnos soha nem voltam nagy mestere, ezért így “szárazan”, de őszintén:
Békés, boldog Karácsonyt kívánok a Férfihang.hu író-olvasó közösségének!

the hermit
Olvasó

Békés és boldog Karácsonyt kívánok én is, csak így, egyszerűen.

Deansdale
Admin

Boldog Karácsonyt mindenkinek :)

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Boldog Karácsonyt mindenkinek !

Adam
Olvasó
Adam

Boldog karácsonyt!

Maestro
Szerkesztő

Boldog, békés karácsonyt kívánunk mindenkinek!

Koriander
Olvasó

Kellemes unnepeket:-) !

Naooo
Olvasó
Naooo

Ki kapta a legjobb ajándékot?

Koriander
Olvasó

én. te mit kaptál?

Naooo
Olvasó
Naooo

Akkor az enyém már csak rosszabb lehet. Nem akarok égni vele.

Koriander
Olvasó

Hova írjam, hogy BUÉK?!

akkor ide :-) mindenkinek boldog Új évet kívánok! jó egészséget, kedves társat, gyerekcsicsergést és szakmai sikereket!

Naooo
Olvasó
Naooo

Koriander
Olvasó

:DDDD vissza a múltba, választhattál volna vmi távolabbit is, nagyon szép! nyujércupp.

Inaara
Olvasó
Inaara

Küldök egy lángocskát szívem melegéből,
Elviszi egy angyal, ki eljön az égből.
Fületekbe súgja, mit szívből kívánok,
De ide írom én is: Boldog Új Évet Kívánok! :)

the hermit
Olvasó

Én is Boldog Új Évet kívánok mindenkinek.

Adam
Olvasó
Adam

Boldog Új Évet!

Alter Ego
Szerkesztő

Boldog Új Évet mindenkinek! :)

birsalma
Olvasó
Angelo01
Újságíró

Sikerekben gazdag, békés, boldog, új esztendőt kívánok mindenkinek!