Giordano Bruno

Lelki törésvonalak

Sokféle módon szokták a társadalmakat felosztani, én most lelki értelemben fogom. Naponta látom, ahogy két társadalom él egymás mellett egy lelki, vagy inkább szellemi törésvonal mentén. Az egyiknek mindez csupán élet, csupán világ, csupán végtelen világűr. A dolgok vannak, megtörténnek, a dolgoknak van okuk, amely olykor összetett, lélektani, szociológiai, politikai, kulturális, fizikai, stb… Akármennyi is, mind evilági-világi ok. Feltárható, közvetlenül érzékelhető. Nincs min elgondolkozni (mármint a valóság kézenfekvő), nincs mögöttes tartalom, nincs mögöttes jelentés, nincsen igazán mélyebb összefüggés. A másiknak a világ szimbólum, jel, jelrendszer, felszín, amely mögött van tartalom, jelentés, szándék, szellem, mélyebb ok, mélyebb és magasabb valóság. Bár rögtön adódna, de nem, ez utóbbiak egyáltalán nem biztos, hogy bármiféle istenben hisznek.

Teljesen természetes módon ez a két nagy csoport egyáltalán nem homogén a saját körén belül. Mindez érthető is, hiszen a valóság nem kézzelfogható, nem nyilvánvaló, ezért még azok sem tudnak egy közös és lehatárolt világban megállapodni, akik pusztán a világot tartják realitásnak – pedig az ő esetükben ez elméletileg egyszerű is lehetne, hiszen csupa “tényekkel” dolgoznak, és nem is hajlandók mást figyelembe venni, csak a “tényeket”. A “tények” azonban úgy tűnik, olyan nagy számban állnak rendelkezésre, hogy az elrendezésük sokféle (ellentétes) elmélet és felfogás alapjául is szolgálhat.

Mégis, ha az ember hátralép egyet, egy jó nagyot, és kicsit távolabbról nézi ezt a törésvonalat, és a két csoportot, csodálkozás vesz erőt rajta, mert mintha párhuzamos valóságok keverednének egy közös létsíkon. Ez olyan érdekes! Nem egy világban, nem ugyanabban a valóságban élnek, és mégis…

2 votes, average: 5,00 out of 52 votes, average: 5,00 out of 52 votes, average: 5,00 out of 52 votes, average: 5,00 out of 52 votes, average: 5,00 out of 5 2 olvasó átlagosan 5,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Giordano Bruno

Giordano Bruno
A névválasztás oka elég összetett. Talán 11-12 éves koromban találkoztam először Giordano Bruno alakjával egy gyerekeknek szóló tudományos ismeretterjesztő könyvben, és valamiért a kezdetektől megragadott a máglyán elégetett filozófus. Ezt a kötődést erősítette tovább egy remek olasz játékfilm is. Valójában soha nem mélyedtem el a filozófiájában, de mindig rokonérzésem volt vele kapcsolatban. Az életben vannak érdekes és megmagyarázhatatlan "vonzalmak". Talán ez az első eset, hogy a virtuális térben felveszem az ő nevét, miközben reménykedem, hogy a végén nem fognak megégetni az olvasók. Amúgy magamról keveset tudnék mondani, mivel valójában nem létezem, mindig csak pillanatnyi konstellációban formálódok újra, miközben folyton visszavágyódok a végtelenbe, a szubsztanicák világába - amiről a valódi Giordano Bruno is elmélkedett. Addig azonban férfi vagyok leginkább, és ha van benyomásom a világról, hát elsősorban férfiként. Manapság pedig mintha ez hátrányos helyzetnek tűnne, de talán ettől izgalmas.

324
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
31 Egyéni hozzászólás
293 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
20 Hozzászólások szerzői
AthenaGiordano BrunoModerátor-01Pash Cutterbrandon Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
greifswalder
Olvasó
greifswalder

Van egy olyan mondás, hogy amíg szép vagy és fiatal, addig nincs szükséged Istenre. Szerintem sok ember gondolkodása ott változik, amikor olyan problémával találja magát szembe, amire az ész, és az anyag síkján nincs megoldás, csak tehetetlenség. Ekkor lép be az a vallásos élmény, hogy mégsem reménytelen a helyzet, mert érzed, hogy van valaki, aki fölötted áll, fölötte áll ezeknek a problémáknak,  erőt ad a helyzet elviseléséhez, vagy akár csodaszámba menő dolgok is történhetnek. De ez nem jön magától, ezt kérni kell.

Vallásos berkekben gyakori gondolat, hogy a szenvedés értelme a Földön az, hogy közelebb vigyen minket Istenhez.  De aki viszonylag jól boldogul a földi életben az eszével, nem ütközött még eddig legyőzhetetlen akadályba, az talán kevésbé hajlamos a látható világon túli dolgokat kutatni, a metafizikai miérteket keresni.

birsalma
Olvasó

Van egy olyan mondás, hogy amíg szép vagy és fiatal, addig nincs szükséged Istenre.

https://www.youtube.com/watch?v=SemcwxSg1Kk

Szerintem sok ember gondolkodása ott változik, amikor olyan problémával találja magát szembe, amire az ész, és az anyag síkján nincs megoldás, csak tehetetlenség. Ekkor lép be az a vallásos élmény, hogy mégsem reménytelen a helyzet, mert érzed, hogy van valaki, aki fölötted áll, fölötte áll ezeknek a problémáknak,  erőt ad a helyzet elviseléséhez, vagy akár csodaszámba menő dolgok is történhetnek. De ez nem jön magától, ezt kérni kell.

Vallásos berkekben gyakori gondolat, hogy a szenvedés értelme a Földön az, hogy közelebb vigyen minket Istenhez. 

“Tudom, hogy ez a rák nem Istentől van. Ez egy gonosz valami, ami a bűn miatt jött a világba, és ezért vagyok én is beteg.

De tudom, hogy Isten minden gonosz dolgot, ami a világban történik, jóra tud fordítani.

Hihetetlen, hogy Isten a gonosz dolgokat is jóra tudja használni.”

2Kor 12,9
És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.

 

greifswalder
Olvasó
greifswalder

Köszönöm Birsalma! Én ezt eddig nem néztem meg ( bár többször is belebotlottam a fészbukon ), azt hittem, valami szokásos hatásvadász amerikai cucc, de nem. Nagyon érdekes számomra, hogy mennyire visszaköszönnek azok a dolgok, amiket én is írtam. Ez a korintusi levél idézet meg egyenesen új.

(Most olvasgatom a hozzászólásokat a videó alatt, tanulságos)

birsalma
Olvasó

Valóban nagyon megdöbbentő.

Persze vannak, aki meggyógyulnak: http://www.youtube.com/watch?v=079BnEQK7Ss

Ismerek egy lányt, aki multiplex sclerosisból gyógyult meg, mert imádkoztak érte (évekkel később is egészséges maradt).

De végül is nem az a lényeg, hogy bekövetkezik-e a csoda vagy sem.

Ezt talán ismered: http://biblia.hu/biblia_k/k_58_11.htm

Sok csodás sztorit felsorol, aztán pedig azokat, akikkel nem történt csoda, akik nem menekültek meg a bajtól.

És azt mondja róluk: “A kikre nem volt méltó e világ” – tehát nem ők nem voltak méltók a csodára, hanem a világ nem volt méltó rájuk.

Ők “noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet.” – a hitük számít és nem az, hogy mit kaptak.

De aki viszonylag jól boldogul a földi életben az eszével, nem ütközött még eddig legyőzhetetlen akadályba, az talán kevésbé hajlamos a látható világon túli dolgokat kutatni, a metafizikai miérteket keresni.

Azt gondolom, hogy vannak, akik egyszerűen nem engedik meg maguknak, hogy kiszolgáltatott helyzetbe kerüljenek.

Azt gondolom, hogy ehhez is kell valamiféle tudatalatti beleegyezés.

Azt gondolom, tudat alatt valahogy meg kell engednem, hogy olyasmi zúduljon rám, amivel nem birkózom meg.

Ha nem engedem meg ezt, akkor valahogy átevickélek az életen. Sok emberen azt látom, hogy eltelik felettük az élet anélkül, hogy bármire is ráébrednének, mert mindig alkalmazkodnak, simulnak, igazodnak annyira a fennálló rendhez, hogy ne tegyék ki magukat különösebb veszélynek.

Ha valaki sorsfordító traumát él át, az szerintem ezt előre megengedte, tudat alatt. Azt gondolom, épp készen áll arra, hogy átmenjen a traumán, hogy abból gyógyultabban jöjjön ki, mint ahogyan belement.

Azt gondolom, mindenkivel valahogy hasonlóképpen van, mint Jóbbal.

Jób belement a bajba, mert szerintem előre megengedte tudat alatt Istennek, hogy bajt zúdítson rá; hogy Isten a fájdalmon keresztül tanítsa és gyógyítsa a lelkét.

A barátai nem kerültek bajba, mert nem adtak engedélyt rá tudat alatt, pontosabban nem voltak felkészülve rá; ők a bajból nem tanultak volna semmit.

greifswalder
Olvasó
greifswalder

Fogas kérdés. Biztos, hogy mindenki tanul belőle? Mi van azzal, aki nem? Nem lehet, hogy inkább csak nagyon rossz irányba megy, és ilyen módon kap egy esélyt, egy döntési lehetőséget, hogy ott, és akkor Isten mellett döntsön? Ha nem történne semmi, biztos nem tanulna belőle, de így legalább az esélye megvan rá?

Nem tudom, jó -e annak aki evickél.  Azt meg tudom érteni, aki nem akarja kiszolgáltatni magát. Az nagyon nehéz. De hát ez a szeretet lényege is, hogy rá mered bízni magad arra, akiben feltétel nélkül megbízol. Maga az érzés szenzációs, hogy ilyen van, akiben ennyire lehet bízni.

Azt aki mindent maga akar megoldani, és elutasítja Istent, azt lehet tulajdonképpen büszkének is nevezni. Márpedig a kereszténység szerint minden bűn eredője a büszkeség, Lucifer is ott rontotta el, hogy olyan akart lenni mint Isten, és olyannak is tartja magát. Nehéz ügy ezt így kimondani, hogy csak akkor juthatsz be a mennyországba, ha alázattal elismered, hogy Isten hatalmasabb nálad. De persze ezért cserébe olyan jó dolgokat is kapsz, amit el sem tudnál képzelni.

Úgy látom, te jobban ismered a bibliát, mint én, érdekes a te szemeden keresztül látni, melyik rész illik erre vagy arra a gondolatra. Az evangéliumokat nagyjából ismerem, de a többit nem nagyon, ezt sem, amit most idéztél a zs-hoz szóló levélből.

birsalma
Olvasó

Ha másból nem is lenne látható a különbség, a Tékozló Fiú története jó példa rá. Neki volt egy bátyja, aki soha nem ment el otthonról, aki soha nem került bajba, aki soha nem tapasztalta meg a kiszolgáltatottságot. És tudod, azon gondolkoztam, hogy a fiatalabb fiú már akkor jobban bízott az apjában, amikor még otthon volt, amikor még el sem indult. Mert ő ki merte kérni az örökségét, el merte hagyni az apját. Nyilván neki is át kellett gondolnia azt, hogy mi lesz, ha belebukik az önállóskodásba. Ezt mindkét fiúnak át kellett gondolnia, és a nagyobbik úgy döntött magában, hogy nem megy el, mert ha elnyomorodna, már nem lenne számára visszaút. Ő képtelen lett volna elviselni azt a szégyent, hogy az apja utólag azt mondja neki: na ugye, megmondtam…. nekem van igazam, itt vagy te jó helyen. Ezért aztán inkább el sem indult, hanem otthon maradt és húzta az igát és csak titokban álmodott arról az önállóságról, hogy megvendégeli a barátait. De még csak egy kecskebakot sem mert kérni az apjától, mert úgy gondolta, az apja úgysem adna neki. Ő tehát nagyjából egyáltalán nem bízott az apjában; bár vele élt, csak a félelem és szorongás kötötte hozzá, nem a bizalom. A fiatalabb viszont bízott benne, hogy ha a dolgai nagyon balul ütnének ki, akkor is vissza tud térni az apjához. Már előre bízott ebben. És abban is bízott, hogy ha kikéri az örökséget, akkor az apja oda is adja neki. Ezért el is kérte, és meg is kapta. Sőt, nem csupán az apjában bízott jobban, mint a bátyja, hanem önmagában is: bízott abban, hogy amibe belevág, az végül sikeres lesz. Így hát elindult, aztán kudarcot vallott, aztán visszament, és az apja visszafogadta; a bátyja pedig szörnyen dühös és irigy lett rá. Tehát én ebből gondolom, hogy ahhoz, hogy valami traumatikus élményben legyen részünk, ami aztán gyógyító, tisztító, felemelő hatással van ránk – ahhoz ebbe először tudat alatt bele kell egyeznünk. Már előre kell valamiféle bizalom ahhoz, hogy aztán képesek legyünk végigcsinálni a traumát. Mert ha ez a bizalom előre nincs bennünk, akkor bele sem merünk esni a gödörbe. Persze sokan vannak olyanok is, akik már csak azért esnek bele egy traumába, mert feladták és pusztulni akarnak. De sok emberre mégis, elképesztően gyógyító, tisztító hatással van a baj, amit átélnek. Sok emberre meg nem. Kívülről nagyon nehéz eldönteni, ki gyógyul meg a fájdalomtól és ki adja fel; talán lehetetlen is észrevenni a különbséget, mert annyira mélyen, belül játszódik le az egész. Ha képes vagyok úgy felfogni a traumát, ami a nyakamba zúdul, hogy ebbe én tulajdonképpen valahol, tudat alatt már beleegyeztem, mert ezzel a traumával valamiféle célom van, nekem ezen keresztül kell mennem, hogy elérjem a célomat, akkor az talán segít az átélésben. Akár a pusztulás a célom, akár a gyógyulás és felemelkedés, mindenképpen segít, ha úgy fogom fel a traumát, hogy az csak azért esik meg rajtam, mert ezzel az egész helyzettel tudat alatt nekem magamnak is célom van. Ez talán azért is fontos és jó gondolat, mert a traumatikus helyzetben nagyon úgy fest, hogy kiesik a kezünkből az irányítás, egyszerűen képtelenek vagyunk úrrá lenni a helyzeten, az teljesen rajtunk kívül álló erők irányítják, bennünket pedig csak sodor az ár, ahogy a száraz falevelet sodorja a folyó.  Hajlamosak vagyunk úgy gondolni ilyen helyzetben, hogy semmi ráhatásunk nincs az eseményekre. Hogy mi csak tehetetlen bábok vagyunk, akik külső megmentőre szorulnak. És csak jajveszékelünk és feladunk minden önkontrollt. Ez az ún. áldozat-mentalitás, ami a felelősséget teljesen elhárítja magától, másokat tesz felelőssé, másokat hibáztat a dolgokért. Nem azt mondom, hogy jobb, ha magunkat vádoljuk, mert azzal sem megyünk előre; egyáltalán senkit sem kell vádolni,… Tovább olvasás »

hgyi
Szerkesztő
Adam
Olvasó
Adam

hgyi- itt rólad van szó? Kb. 1 perce botlottam bele http://manekedholnapnekunk.blog.hu/2012/09/30/miert_is_tagadja_vedi_a_hgyi_es_a_bayer_csaladi_beluli_eroszakot

A malis vituperari laus est

the hermit
Olvasó

Régi ismerősünk a forintocska nevű bolond

Adam
Olvasó
Adam

Meg még ezt találtam: http://manekedholnapnekunk.blog.hu/2012/09/12/emberek_ezek

Ez a forintocska az írásai alapján nagyon brutális lehet.

Maestro
Szerkesztő

Most éppen ‘koronácska’ néven ír, itt látható: http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9165170 MEGALOL!

hgyi
Szerkesztő

Ó, igen! :o))))))))))))))
És azon a blogon még számtalanszor előfordulok. :o)))))

De nem csak én, hanem Maestro is.

Ott ez a kedvencem: Hogyan hülyíti a hgyi, a maestro, és a bayer a murder hathatós közreműködésével a többi nicket a dost és a balint…

Inaara
Olvasó
Inaara

“Ó, igen! :o))))))))))))))
És azon a blogon még számtalanszor előfordulok. :o)))))

De nem csak én, hanem Maestro is.”

Semmi sem ment meg benneteket a celebségtől… :))

the hermit
Olvasó

Ne szellemeskedj, murder :-P

hgyi
Szerkesztő

Itt akkor fejezzük is be ezt a feminista offot.
:o)

greifswalder
Olvasó
greifswalder

Lehet, hogy így történt.

De az is lehet, hogy a fiatalabb fiú egyszerűen nem is gondolkodott ezen, hanem majd’ csak lesz valahogy: beleugrott. Ő nem bírja ki otthon, ennél minden jobb.

De az is megtörténhetett volna, hogy mondjuk az édesapa meghal, és a bátyja kénytelen magára venni a felelősséget, bármennyire is nem akarta, bármennyire is jó volt neki evickélni a kényelmesben.

A báty érezhet irígységet amiatt, hogy nem mert kockáztatni, nem volt egy csomó élményben része emiatt, ráadásul még jól is sült el a dolog a végén. De ez lehet az ő emberi gyengesége is: érezhetné azt is, hogy jól döntött, amikor otthon maradt.

Ha jól értem amit mondasz, úgy is fogalmazhatunk, hogy aktívan és passzívan is bele lehet menni a nehéz helyzetekbe. Kérdés, hogy ezt van -e értelme értékelni, vagy elég csak az eredményt nézni, hogyan jött ki belőle az illető, akár akarta, akár nem.

birsalma
Olvasó

Ha jól értem amit mondasz, úgy is fogalmazhatunk, hogy aktívan és passzívan is bele lehet menni a nehéz helyzetekbe. Talán ez nem egészen pontos. Azt gondolom, valamilyen szinten mindenki aktív egy nehéz helyzetben, aktívan hoz döntést. Tulajdonképpen az is aktív döntés, hogy feladja. Amikor én ilyen állapotban voltam, annyira dühös voltam, hogy még rá is tettem nagyon sok lapáttal. Tehát amikor úgy éreztem, hogy tehetetlen vagyok és az események túlnőttek rajtam és nem tudom irányítani az életemet, nem tudom befolyásolni azt, ami történik velem, akkor még inkább elvesztettem az önkontrollt, még inkább szétestem, mint ahogyan az indokolt lett volna. Még csak kísérletet sem tettem arra, hogy megpróbáljak valamit pozitívan tenni magamért, hanem hisztiztem és sajnáltam magam. Csak hogy teljesen nyilvánvaló legyen az, hogy én ezt a helyzetet nem tudom megoldani, és igenis jogosan várok külső segítséget. És szemét alak az, aki nem segít rajtam, amikor bajban vagyok. Szerintem nagyon sok ember viselkedik hasonlóan. Ilyenkor, akár felfogjuk, akár nem, de aktív döntést hozunk az önsorsrontásra. Valahol mindig aktívan döntünk, azt gondolom. Kérdés, hogy ezt van -e értelme értékelni, vagy elég csak az eredményt nézni, hogyan jött ki belőle az illető, akár akarta, akár nem. Ha így nézem, akkor azt mondom, színtiszta véletlen, hogy valakinek sikerült úrrá lenni a problémáin, másnak pedig nem sikerült. De én azt gondolom, soha nincs véletlen, semmi nem történik véletlenül. Ha valamivel problémánk akad, az egyszerűen figyelmeztetés arra, hogy az életünk azon területe nincs rendben, valahogy dolgoznunk kell rajta. Azt szokták mondani, hogy az élet először kis kavicsokkal dobál, aztán ha nem reagálunk, akkor egyre nagyobb köveket (nehézségeket) zúdít ránk, hogy figyeljünk fel arra, hogy valamivel dolgunk van. http://www.youtube.com/watch?v=04domJ7F0oY Persze NEM TUDJUK azt, hogy pontosan hová kellene elérnünk, hiszen ha tudnánk, már arra mennénk. Amikor benne vagyunk a nehézség legközepében, akkor sem tudjuk, merre kéne indulni. Nem látunk el, csak az orrunkig. Csak egyetlen lépést tehetünk, és ennél nem is kell több. De azt a lépést vagy fölfelé vagy lefelé tesszük. Lehet, hogy csak ritkán sikerül fölfelé lépni, lehet, hogy csak egyszer, miközben ezerrel száguldunk lefelé. De az az egyetlen fölfelé tett lépés sokkal többet számít, mint az, amivel lefelé robogunk. Mert már abban az egyben is rengeteg erő van, egyszerűen erőre kapunk tőle. Ezek nagyon homályos és bizonytalan folyamatok akkor, amikor átéljük, csak utólag áll össze valamiféle kép, csak utólag derül ki, hogy hosszú távon hová jutottunk. Ami a két fiút illeti: a sztori nyilván történhetett volna másként is, de mivel ez egy példázat, így aztán az a lényeges, hogy azon belül pontosan mi zajlott le. Hiszen a két fiú kétféle magatartás jelképe, szimbóluma. Ha másképp döntenek a sztorin belül, akkor más lenne a lényeg. Mivel így döntöttek, így aztán ez a lényeg. De az is lehet, hogy a fiatalabb fiú egyszerűen nem is gondolkodott ezen, hanem majd’ csak lesz valahogy: beleugrott. Ő nem bírja ki otthon, ennél minden jobb. Szerintem sem gondolkodott. nagyon sok döntést tudat alatt hozunk meg. Benne sem tudatosult az, hogy bízik az apjában, és a bátyjában sem tudatosult az, hogy ő meg nem bízik. De az is megtörténhetett volna, hogy mondjuk az édesapa meghal, és a bátyja kénytelen magára venni a felelősséget, bármennyire is nem akarta, bármennyire is jó volt neki evickélni a kényelmesben. Azt vettem észre, hogy akik ilyen gondoskodó szerepet vesznek magukra, azok egyrészt lenézik azt, akiről gondoskodnak. Az apa nem volt olyan gondoskodó, amilyenek az emberek gyakran. Nem ment utána a fiának, nem kereste meg. Pedig sejtette, hogy bajban van, de ő is bízott abban, hogy a fia nem egy olyan tökkelütött szerencsétlen alsóbbrendű fogyatékos véglény, akiről folyton gondoskodni kell. Egyszerűen rábízta a döntést az életre felől. Ha… Tovább olvasás »

Toplak Zoltán
Újságíró

birsalma (különben sztem te regisztráltál nálam) nagyon szép egészséges gondolatokat fogalmazol meg a Férfi mentalitásról (bár én ennyire kalandor nem lennék, mint a kisebbik fiú, kib…tt sokat kockáztatott), és tisztességesen birkózol komoly problémákkal. Sors és sorsszerű események valamint a velük való megküzdés, énerő, és annak tisztelte, fejlesztése.

Szerintem teljes természetes, hogy egy férfi nem önzetlenül fektek bele egy nővel való kapcsolatába, beza viszonzást vár. Ez így normális. De ne felejtse el, hogy ő kockáztat! Nem tuti tippet játszik a lovin, hanem Férfiként vállalkozik. Ezért ha bukik mindent, próbáljon megküzdeni a ténnyel, hogy ennek lehetősége az első pillanattól benne volt a játékban! Ilyenkor kell sztem nagyvonalúan odébbállni: vesztettem, hát vesztettem. Majd talpraállok, a befektett pénz helyett is keresek újat, összességében, ha gondolkodni hajlandó vagyok, érettebb lettem, szóval hozzáállásom függvényében gazdagodhattam is lélekben. Pihi, hűljön ki a szívem, friss levegő a fejbe, és nézhetünk megint körül a világban. Sztem ez így működik.

 

birsalma
Olvasó

Szia Zoli, nem regisztráltam még, de lehet, hogy fogok :)

Nekem itt eléggé feltűntek a hozzászólásaid, nemcsak a keresztény szemlélet miatt, hanem azért, mert úgy emlékszem, te vagy itt az egyetlen, aki azt a célt fogalmazta meg, hogy szeretne változni, fejlődni. Úgy látom, rajtad kívül mindenki a világot szeretné megváltoztatni. Ha belegondolok, magamon milyen őrült nehéz bármit is alakítani (jó irányban) változni, akkor a világ megváltoztatása még sokkal  nehezebb feladat..

birsalma
Olvasó

Eszembe jutott, mi a definíciója a kétféle viselkedésnek:

http://www.karpatinfo.net/tudomany/2006/06/12/sikerkereso-es-kudarckerulo-szemelyiseg

Itt is elég jól kifejtik a kettő közti különbséget.

És sajnos abban is igazuk van, hogy többségben vannak a kudarctól rettegők.

Az ilyen ember jelszava az, hogy be kell állni a sorba; ha nem látok, nem hallok, nem beszélek, akkor nem kerülök konfliktusba, és elkerül a baj.

A kudarckerülő arra koncentrál, amit el akar kerülni. De gyakran pont ezzel vonzza be azt.

Jób is azt mondta: amitől rettegtem, az esett énrajtam.

Ezt mondja a vonzás törvénye is – amivel foglalkozom, azt vonzom magamhoz; akár pozitívan, akár negatívan is ragaszkodom valamihez, bevonzom az életembe. Ha rettegek a kudarctól, akkor azt vonzom be, mert az agyamat az tölti ki, az foglalkoztat.

http://www.thesecret.hu/titokfilm

Inaara
Olvasó
Inaara

“amivel foglalkozom, azt vonzom magamhoz”

Igen, ez mindenre vonatkozik. Azt mondják, az agy nem tud különbséget tenni a  valóság és a képzelet között; ha elképzeled, hogy kettévágsz egy szép, sárga citromot s kicsordul a savanyú, illatos leve, akkor összefut a nyál a szádban. Többek között ezért működik a vizualizációs gyógyulás. Ha elképzeled, hogy egészséges vagy, hogy a betegséged elmúlt, akkor egy idő után a test ennek a képnek fog engedelmeskedni, az agy úgy irányítja a testi folyamatokat, hogy a gyógyulás bekövetkezzen. És az egészben az a legjobb, hogy semmivel sem bonyolultabb a valóságban megcsinálni, mint ahogy itt leírtam dióhéjban. Nekem konkrét tapasztalataim vannak, tudom, hogy működik, más meg azt gondol, amit akar… :)

birsalma
Olvasó

Igen, én meg olyat olvastam, hogy kosárra dobást gyakoroltattak két csoporttal: az egyik csoport konkrétan, a másik képzeletben gyakorolt egy jó darabig. Aztán lemérték, és kiderült, hogy akik képzeletben gyakoroltak, nagyobb százalékban javult a teljesítményük. Nyilván azért, mert a képzeletbeli dobások mindig tökéletesen sikerültek, és nem kísérte szorongás az elképzelt mozdulatot.

Persze ez visszafelé is igaz: ha nagyon beleélem magam a képzeletbeli világba, ahol minden sikerül és soha nem ér kudarc, akkor nem leszek képes megbirkózni a realitással.

Tehát gyógyulásra és szorongató helyzetekből való kiverekedésre kiváló a vizualizáció, de teljesen nem helyettesítheti a gyakorlatot.

Adam
Olvasó
Adam

A vonzás törvényével szerintem vigyázzatok.

Toplak Zoltán
Újságíró

Ja sokan írnak erről mostanában. Az ezotéria szereti ezt a gondolatot, a vallásosok túl nagy felelősségnek tartják, magamat is ide értve, mi inkább félünk tőle. Olyan gyarló az ember, ezek a mágikus, fél-mágikus képességek akkora felelősség. Működnek, akárcsak a tudatos álmodás, vizualizációs ima, transzállapotok. Maga a mágia, fehér és fekete. Bizonyos korlátokon túl én nem merek menni. Inaara menj csak, ha úgy látod jónak, én maradok az Isten dicsőítésnél, és a kérő meg hálaadó imánál.

Inaara
Olvasó
Inaara

Uh, Zoli, azt hittem, ezen már rég  túl vagyunk… :)

Mindegy, hogy az ezotéria (bármit is értesz alatta), a Tibeti Halottaskönyv, az Arvisura, a vatikáni titkos könyvtár vagy ezek mindegyike,  vagy bármi más írja: ha valami jó és működik, jót teszel vele magadnak vagy másoknak, az jó. Ingyen van, nem kell hozzá különleges képességgel születni: te, én, bárki meg tudja csinálni. Nem kerül pénzbe, nem kell hozzá semmilyen eszköz, nem függ a fizikai távolságtól. Én pl. imával kezdem, lényegében összekapcsolom a kettőt, de ez nem feltétel. Ateistáknak is működik a dolog – az egy másik dolog, hogy aki megtapasztalja az eredményeket, vagy pusztán nyitott ilyesmire, az többnyire vallásos. :) Vannak, akik ennek hatására lesznek vallásosak

Nyiss egy kicsit, ne félj, mert nincs mitől. :)

Inaara
Olvasó
Inaara

Nem, Giordano, szerintem nem jól látod, nem erről van szó. Nem nyúlsz bele sem a magad, sem mások sorsába. Csak az történhet mindig, ami a sorsodba “belefér”. Nem mennék ebbe bele jobban, nem sok értelmét látom. Ettől még intelligens, értelmes vitapartnernek tartalak továbbra is. ;)

Adam
Olvasó
Adam

Én nem utasítom el magát a gyakorlatot, de azt állítom, hogy nem mindenkinek ajánlatos. A vonzás törvénye a kereszténységben is megtalálható. Azonban van egy nagy különbség, ami sajnos megint azzal a sátánizmussal van kapcsolatban, amiről írtam: a Titok, illetve a vt-nek ez a formája nem állít erkölcsi törvényeket a gyakorlója elé.

A vallás azt tanítja, hogy hinned kell egy felsőbb erőben, de mindennek lesznek következményei. A modern VT azt tanítja, hogy hinned kell egy felsőbb erőben, és semmilyen következménye nem lesz semminek.

A VT arra buzdít, hogy minden vágyadat teljesítened kell, legyél boldog. Ha van vmi perverziód, az nem baj, a fontos, hogy kiéljed. Ha az az életcélod, hogy gazdag legyél, és egy villában szívod fel a kokaint, akkor az az életcélod, amire büszkének kell lenned.

A modern VT valójában nem más, mint egy liberális vallás, ráadásul autodeista, ami az egyik legveszedelmesebb dolog. Szóval csinálni lehet, de csak ésszel.

Inaara
Olvasó
Inaara

Giordano, én kizárólag a gyógyítással kapcsolatban írtam, amit írtam. Nem tudom, ez miért elítélendő. Mondd, ha súlyos beteg leszel, elmész az orvoshoz? Idézlek: “Milyen alapon? Miért nyúlsz bele a sorsodba?” ;)

Adam, lehet, hogy birsalma miatt estetek nekem, ő hozta ide a Titok c. könyvet, meg a vonzás törvényét az én hsz-emre válaszolva.

Ezt a sátánista, liberális dolgot meg hagyjuk, nem is értem, hogy jön ide. Teljesen másról van szó.

hgyi
Szerkesztő

Giordano…
És mondd, ha bevonzok valamit, ami egyébként nem történt volna meg, de “belefér”, akkor nem megváltoztattam az én életemet, és másét is?”

Most csűrni és csavarni fogom. :o)
Ha elhatározod, hogy bevonzol valamit, az hozzátartozik a sorsodhoz, hiszen ha nem így lenne, eszedbe sem jutna, vagy elvetnéd az ötletet.
Ha másokkal kapcsolatban teszed, az is a sorsod és az ő sorsa/uk, mert ha nem az lenne, nem is kerülnél kapcsolatba azokkal az emberekkel, azokkal a gondolatokkal.

Amint találkozol egy emberrel, írsz neki, rámosolyogsz, hozzáérsz, máris megváltoztattad az életét, részese lettél, “benne vagy a sorsában”. Mindenféle bevonzás nélkül is. :o)
Szerintem ez nem olyan rettenetes, mint amilyennek esetleg hangzik.

Inaara írta, hogy a gyógyítással kapcsolatban gondolta.
Ezzel is úgy vagyok – és nem egyszer tapasztaltam -, hogy hiába akarsz te meggyógyítani valakit – bevonzással, vagy bárhogy -, ha ő azt nem akarja. Ha úgy tetszik, nem az az ő sorsa, hogy te segíts neki.

Ha úgy gondolod, hogy ez manipuláció, akkor jól gondolod. De szinte mindig manipuláljuk embertársainkat valamilyen módon. Bárkinek lehetősége van visszautasítani ezeket, vagy belemenni a játszmákba.
A manipuláció nem feltétlenül negatív előjelű.

Kata
Olvasó
Kata

A keresztény  “vonzás gyakorlata” szerintem a “legyen meg a te akaratod” című sorban ki is merül. Ennél az akaratnál jobbat és tisztábbat nem hiszem hogy bárki ki tudna találni. Persze meghallani nem túl könnyű, ráhallgatni meg egyenesen nehéz. :)

Mindenki fejében sokkal de sokkal több gondolat kering, mint a mennyi aztán megvalósul ezek közül, tegyük hozzá: szerencsére.

Saját megfigyelésem szerint a tollpihe könnyedséggel mozgó gondolatoknak van meg erre a legnagyobb esélyük.

Egyébként sokszor nem is kigondolunk valamit, hanem egyszerűen csak megérezzük, hogy mi fog történni. Így azt a kérdést sem butaság talán föltenni, hogy vajon a leendő, már készen álló történés idézi-e elő a gondolatot, vagy a gondolat a történést?

Inaara
Olvasó
Inaara

Egyfelől el lehet választani a kettőt (gyógyítás és bevonzás), másfelől ha már elindul valaki egy úton, nehéz a határokat meghúzni”.

Kedves Giordano, úgy érzem, túlmisztifikálod ezt az egészet. Nincs mitől félni, határokat meghúzni. Olyasmi nem történhet meg, ami nincs a sorsodban. Igazából nincs ebben semmi különös.

“Különben Steve Jobs is hitt az öngyógyításban és a meditációban. Jelenleg úgy tudom, halott.”

Giordano, ezek a mondatok méltatlanok hozzád, tőled nem ezt várom. :) Egyébként csakugyan, előbb-utóbb mind meghalunk. :) Nem tudjuk, miféle öngyógyítást végzett Jobs, ha csinált valamit egyáltalán, milyen módszerekhez folyamodott. Semmilyen módszer nem 100 %-os, senki sem mindenható – sem az akadémikus orvoslás művelői, sem mások. Ha most kell valakinek meghalni, akkor csinálhat, amit akar, meg fog halni.

(Off: Apropó, Steve Jobs: nem tudom, ismered-e a Stanford Egyetem diplomaosztóján 2005-ben, 6 évvel halála előtt mondott beszédét. Szerintem nagyon jó. Ekkor még azt hitte, hogy sikerült legyőznie a hasnyálmirigyrákot…)

Adam
Olvasó
Adam

Inaara- A Titkot azért hoztam fel, mert jelenleg az a VT legfőbb könyve. A liberális-sátánista dolgot csak egy régebbi hozzászólásom miatt írtam. Mindegy, aki olvasta, az érti.

Giordano-  A VT szerint hinned kell vmilyen különös energiában. Ha eléggé hiszel, akkor teljesül a kívánságod. A kereszténység szerint, ha hiszel Istenben, akkor segít rajtad.

A kettő között az a különbség, hogy a VT szerint bármit kívánhatsz, a kereszténység pedig meghatározza a célt, amit el kell érned. Ráadásul a VT nem veszi figyelembe az emberi elme működését.

Inaara
Olvasó
Inaara

“A keresztény  “vonzás gyakorlata” szerintem a “legyen meg a te akaratod” című sorban ki is merül.”

A “legyen meg a te akaratod” szerintem a szabad akarat gyönyörű megfogalmazása, bármilyen paradoxonnak is tűnik. :)

hgyi, egyetértünk. ;)

Adam
Olvasó
Adam

Giordano- te hiszel a vonzásban, vagy csak ellenzed?

Inaara
Olvasó
Inaara

Giordano, minden nagyobb eséllyel történik meg, ha az az elvárásod, arra gondolsz, azt képzeled el sokszor. Ha minden kívánságunk teljesülne, az tényleg szörnyű lenne, de akkor már nem is emberek lennénk. :)

Adam
Olvasó
Adam

Giordano-

Ebben egyetértünk, én is erkölcstelennek tartom a célokat.

Az ezotériából látszik, hogy az emberek hiába tagadják a vallásokat, mégis szükségük van csodákra.

A VT-nek nem csak pszichikai oldala van, bár az a legveszélyesebb.

Toplak Zoltán
Újságíró

Inaara, azon tényleg túl is vagyunk, hogy én ellene beszéljek, a te gyakorlatodnak. De nekem semmi szükségem ráé, hogy gyakoroljam, köszönöm, jókat imádkozom, közbenjárok, dicsőítek, álmokat és jeleket kapok, gyakorlom magam abban amit a Szentlélek vezetésének hívunk. Viszont te se akarj engem a legjobb szándékkal se, bevonzani a te, számomra kaotikusnak, és mindenképpen bizonytalannak tűnő világodba. Hangsúlyozom: TŰNŐ. Lehet az teljesen Istentől áldott, vezetett, sugallt, de nem biztos számomra, hogy az. És nincs szükségem rá, hogy jobban megismerjem, és megnyissam magam valami előtt, ami aztán jól összezavar, és a végén a káosz kellős közepén csücsülve gondolkozhatok rajta, miért is kell nekem olyan naívnak lenni. Ha közösen dolgoznánk valamin, és kellene hogy ismerjem a világképedet, misztikus gyakorlataidat, akkor nyitnék, beszélgetnénk, és én is mélyebben mesélnék az enyémekről. De így – minek? Jártam azon az úton, amin te, és ráfizettem. De úgy vettem észre, nem törvény, hogy mindenki ráfizet. Hát csak járd a magad útját, ha valamit meg akarsz belőle osztani, tedd, de ez számomra kb a tévé melletti nasi jelentőségével bír, érdekesség, nem több. De értékellek, és ha van mondandód állok rendelkezésedre.

Amúgy ez a vita engem kicsit emlékeztet a ciszternák kérdésére az Ószövetség idejéből. Nőtt az emberi tudás, rájöttek, az esővizet, össze is lehet gyűjteni, nem kell mindig az esőre várni. Voltak, akik Isten ellen való lázadást láttak benne, és én megértem őket. De nem értek egyet velük, a tapasztalat is azt igazolta, hogy Isten fejleszt, megosztja velünk tudását, enged tapasztalni, kísérletezni, fejlődni. Mostanában az emberiség úgy néz ki, nő át a természetfeletti birodalmába, és mivel a kereszténység hajlamos elüldögélni a babérjain, az a gyanúm, hogy az Úr a kövekből is prófétákat támaszt. Mert haladunk – magánvéleményem szerint – az Átmenet és Megtisztuláskorszakán át (amit a Biblia Világvégének nevez, és szerintem már az elejében benne is vagyunk) – a valóban Szép, Új Világ felé. Amikor Bibliai kifejezéssel élve Krisztus másodszor is eljön, és megalapítja ezeréves birodalmát. Ám előtte egy csomó az évezredek alatt el nem intézett ügyre megoldást kell találnunk, mint pl. a nők jogos helyzete,m a férfi eredeti méltósága, hogy minden ember testvér, hogy miért jó kerülni a bűnt, és miért jó tenni a jót, mitől is Ember az ember, stb. Én úgy látom, hogy egyszerűen mindenhol vannak Istennek emberei, sokszor nem is tudják magukról, hogy azok, sőt azt hiszik, haragban állnak vele. Holott arra az Istenképre haragudnak, amit sokszor mi, vallásosok közvetítünk. Annyira rettegünk bűnt elkövetni (na jó, nem is bölcs dolog), hogy egy gyanakvó és kérlelhetetlen Isten képét vetítjük magunk köré. Ha jót cselekszünk, afölött általában meg átlépnek az emberek, és privát hóbortnak tartják. És sokszor iszonyúan restek spirituálisan tanulni.

Bocs birs, nem te regisztráltál nálam, hanem bazinga. Ez van. Csak sajnálom.

 

Giordano, nem lehet, hogy ebbe a bevonzás dologba esetleg más égi erők is bejátszanak? Ha jószándékkal teszed, tisztes céljaid vannak (pl. barátnőt találni, de tesz is érte az ember, nem csak “bevonzza”, nyaralni menni, gyógyítani a rákbeteg kisfiút) akkor talán pozitív, talán mondhatom, mennyei erők kezdenek bábáskodni feletted? Én úgy látom, Isten tényleg, de tényleg nagyon szeret minket, és sokszor úgy segít, hogy észre sem vesszük. És ő aztán milliárd módot ki tud találni rá. Picit kreatív.

Inaara
Olvasó
Inaara

Kedves Zoli, nem akarlak én sehova bevonzani, semmire rávenni. Nem csinálok semmi misztikusat, nincsenek misztikus gyakorlataim, ellenkezőleg: Ti misztifikáltok egyszerű dolgokat.

Azon az úton biztosan nem jártál, amin én, vagy bárki más, az nem lehetséges. :)

Most látom a Giordanonak feltett kérdésedról, hogy teljesen különválasztod a fizikai és a nem fizikai szintű gyógyítást és minden mást. A kettő összetartozik, kiegészíti egymást; fizikai szinten is meg kell tenni az ésszerű dolgokat, mindent, ami elősegíti a célt. Nyilván kevésbé sikeres pusztán ábrándozni egy barátnőről, ha közben a világtól elzárva élsz.:)

Toplak Zoltán
Újságíró

A Csernus is ezt kárhoztatja, hogy önállótlanok az emberek és önféltők. Így elmulasztanak jó lehetőségeket, mert félnek az Atya (az Élet) büntetésétől, és nem kalandnak élik meg azt. Nem ismerik fel, mikor kell kilépni a megszokott normák közül, mikor kell önállóan felelősséget vállalni. Lásd a mostanában történt trgaikus eseményeket, amikor alig pár ember viselkedett helyesen, a többség hozzáállása leírhatatlanul embertelen volt.

visuo
Olvasó
visuo

az ilyen vonzás, kivetítés, dimenziók, kisugárzás, meg +/- energia igencsak felkúrják a keményen és sokáig tanuló fizikusok agyát. : S tudományos (megfogható, többszörösen megismételhető és így bizonyítható) fogalmakat agatnak rá képzelgésekre, feltevésekre, na meg a transzcendensre… szégyen.

amikor emberek (elsősorban nyolcadművelt nők) játszák az ezopapnőt ezekkel a fogalmakkal, az elég komolyan érinti az okkultot, mint a katolikus egyház által elítélt és tiltott dolgot… mert ez már mágiának hívják (akár fehér/akár fekete). más a csoda és más a mágia. Csodával Isten tesz jót más emberekkel, míg mágiával isteni tulajdonságokat képzelünk maguknak és ezekkel próbulánk mások (és magunk) életébe beleavatkozni (ld. átok, szerencse stb.)

The Secret is ilyen okkult/ezo/new age dolog, ami már kezd kimenni a divatból, akárcsak a lugosítás és a paleo. : ) De pl. most jön megint divatba a reinkarnáció (Marika néni a hetedikről az előző életében királynő volt).

Amúgy meg az egyik The Secret propagátor meg is halt leukémiában. Gondolom nagyon sokat mantrázta magában, hogy kutya baja sem lesz. : S

 

Adam
Olvasó
Adam

Azt hozzátenném, hogy Esther Hicks, az egyik “tanító” azt állítja, hogy egy Abraham nevű entitás lakozik benne. Ez azután derült ki, hogy ellátogattak valakihez, akiben meg egy Seth nevű entitás lakozott(csak remélem, hogy itt nem a pusztítás istenére gondolnak).

Itt két dolog lehetséges. Az egyik, hogy mindketten hazudnak(én erre tippelek). A másik, hogy mindkettőt megszállta vmilyen démon.

Inaara
Olvasó
Inaara

Giordano, látod, mindig ez a vége: ilyenkor mindenféle idiótát idehoztok az elmebeteg kijelentéseikkel (ezek különben is csaló szélhámosok, akik a hiszékenyektől szedik be a nagy pénzeket), aminek semmi köze az egészhez, egy kalap alá vesztek mindent, ami nem materialista, teljesen komolytalanná és értelmetlenné téve minden eszmecserét. Kár.

 

greifswalder
Olvasó
greifswalder

“Persze meghallani nem túl könnyű, ráhallgatni meg egyenesen nehéz. :)”

Hajjaj, de még mennyire nehéz. Lemondani arról, amit te akarsz, azért cserébe amit ő akar? De megéri.

Kata
Olvasó
Kata

Nekem az kezdett gyanús lenni, mikor egyre többször mondták nekem, hogy ” hát te nem vagy normális…hát te nem vagy normális” akkor már sejtettem, hogy hallok valamit :D

Mostanra már aránylag megnyugodtak a kedélyek.

Leszámítva, hogy néhány ismerősömnek kíváncsiságból feltettem a kérdést, hogy szerintük az ünnep azon mozdulatai közül, hogy egy haldokló fa alatt a huszonnegyedik kacatot bontogatjuk ki és közben azt hazudjuk gyermekeink csillogó szemébe, hogy ezt mind a Jézuska hozta, vajon melyik nyerné meg az ünnepelt tetszését.

Persze kikaptam tőlük, pedig csak arra kértem őket, hogy képzeljék el, ahogy Jézus hazacipel egy kivágott fát, alápakol néhány cuccot az Aréna Plazából és mosolyogva közli a gyerekekkel, hogy nem ő csinálta.

Inaara
Olvasó
Inaara

Ez a video nagyon szép volt, köszönöm.

Szomorú emlékeket idézett fel bennem, mert én is így veszítettem el a legjobb barátaimat. Ők is  – mint  minden halálos beteg a végső stádiumban – megbékéltek a sorssal, elfogadták az elkerülhetetlent, nem féltek a haláltól, és közelebb kerültek Istenhez. Az orvostudomány, az orvosok számára a halál kudarc, vereség, pedig szerintem ez téves hozzáállás. A mi társadalmunkban is az utolsó tabuk egyike, nem tudunk mit kezdeni vele, hárítjuk a végtelenségig. Nem beszélünk róla, jobb nem is gondolni rá; a kisgyerekeket nem visszük el a temetésekre, és a temetőben is jó, ha évente egyszer, halottak napja alkalmából fordulunk meg. Magunkat siratjuk, magunkat sajnáljuk a gyászban is, nekünk fontos a szertartás: “mi lesz velem?”, “miért hagytál itt?”, “nem tudok élni nélküle” stb. A halottunknak már nem fáj semmi, ő már “jól van”.

A vallás – legyen szó bármelyikről -, a hit, hogy nemcsak a fizikai testem vagyok, sokat segít abban, hogy félelem nélkül gondoljunk szeretteink és a saját magunk halálára. Igaz, nem is annyira a haláltól, sokkal inkább a “meghalástól”, a haldoklástól félünk: milyen hosszú lesz, mennyi szenvedéssel jár majd, mennyire leszek kiszolgáltatott az utolsó időszakban…

Talán nem veszik rossz néven az olvasók, hogy kicsit belementem a halál témájába, de karácsonykor a vidámság, az öröm és a szeretet mellett kedves halottainkra is emlékezünk – immár mosolyogva, vidáman: felidézzük az emlékeinket, meséljük a régi, vidám történeteket… Nálunk is vannak olyan családi legendák és szállóigék, amelyekből egy-egy szót kimondva mindenki tudja, miről van szó, és úgy nevetünk, hogy a könnyünk is kicsordul… :)

birsalma
Olvasó

Magunkat siratjuk, magunkat sajnáljuk a gyászban is, nekünk fontos a szertartás: “mi lesz velem?”, “miért hagytál itt?”, “nem tudok élni nélküle” stb. 

Ige, azt hiszem, ez elkerülhetetlen. A saját veszteségünket érezzük, nem a halottét. Tényleg mindig azt mondjuk – A halottunknak már nem fáj semmi, ő már “jól van”. – pedig nem is tudjuk, hogy van.

Igaz, nem is annyira a haláltól, sokkal inkább a “meghalástól”, a haldoklástól félünk: milyen hosszú lesz, mennyi szenvedéssel jár majd, mennyire leszek kiszolgáltatott az utolsó időszakban…

Igen, ez is nagyon igaz. Még Jézus is azt mondta Júdásnak: A mit cselekszel, hamar cselekedjed.

Mert várakozni szinte rosszabb és szorongatóbb, mint átélni. Heller Ágnestől hallottam, hogy félni mindig csak a jövőtől félünk. Amikor megtörténik, amikor benne vagyunk, akkor már nem félünk tőle. Ez elég érdekes gondolat.

Inaara
Olvasó
Inaara

“félni mindig csak a jövőtől félünk. Amikor megtörténik, amikor benne vagyunk, akkor már nem félünk tőle.”

Persze, hiszen az az ismeretlen. Ha benne vagy, az már a jelen, már látod, mitől féltél és kiderül, hogy nincs benne semmi félelmetes; akkor már cselekedni kell. A félelmektől, fóbiáktól is csak úgy lehet megszabadulni, ha szembenézünk velük.

Egyébként a legtöbben nem a jelenben élnek: folyamatosan a múlton merengenek, mit, hogy kellett volna másként csinálni, és a jövőbe tekintenek, holott mindig a “most”-ban élünk. Tervezgetünk, hogy milyen boldogok leszünk, milyen jó lesz, ha meglesz az új ház, az új állás, az új szerelem, ha ez vagy az sikerül… Közben elfelejtünk élni, örülni annak, ami van.

birsalma
Olvasó

Igen, valóban így van. Heller Ágnes azt mondta, a múlt okozza a szorongást. Tehát a múlt miatt szorongunk, a jövő miatt félünk.

Én meg még azt gondolom, hogy a férfiaknak van egy olyan képességük, hogy sokkal kevésbé félnek a jövőtől, mint a nők (talán a múlt miatt is kevésbé szoronganak) – és pontosan ezen alapul az a természetadta funkciójuk, hogy vezetők legyenek. Épp azért a férfi a vezető, mert sokkal inkább képes a jövőre koncentrálni, sokkal inkább képes a jövő felé indulni, mint a nő.

A nő, azt gondolom, a jövőből a férfi jövőjére képes koncentrálni, tehát képes olyannak látni, amilyennek az még nem látja önmagát. És képes segíteni neki abban, hogy eljusson a saját jövőjébe.

Például a Mátrix c. film szerintem erősen épített a hagyományos nemi szerepekre. Trinity képes volt meglátni Mr. Anderson jövőjét, amit az magától nem látott, és képes volt mellette állni, hogy elérjen ebbe a jövőbe; de amint Neo elindult önnön jövője felé, sokkal radikálisabb lépésekre volt képes, mint ami Trinitynek valaha is eszébe jutott volna.

De persze a legfontosabb mégis az volna, hogy a jelen pillanatot éljük meg, valóban. És ezt tényleg nehéz, a figyelem valóban folyton a múlton vagy a jövőn kalandozik, pedig egyedül a jelen a miénk.

A jelen az a lehetőség, amit nem veszünk észre.

Toplak Zoltán
Újságíró

Milyen szépen írtad, birs. Tudod, mint férfi, én azt élem meg, hogy alkatilag jobban állom a csapásokat, a csont és izomrendszerem (az izom rugalmas szövete nem csak támadásra jó, de hatékonyan véd is)jobban ellenáll a fizikai veszélynek, és ha teremtőerőm birtokában vagyok, ez az erő, eleve elsodor sok veszélyt. Mint a jégtörő, mely erős motorja és péncélzata révén nem fél nekimenni a jégnek. Ha viszont csatlakozik hozzá egy kisebb, mondjuk kutató, vagy kereskedőhajó, amelynek szüksége van a tört útra, az megszázszorozza a legénység lelki erejét. Mert most FONTOSAK. KELLENEK. HASZNÁRA VANNAK VALAKINEK. Morálisan sokat számít egy nő odaadottsága egy igazi férfinek. És egy igazi nő, tényleg sokat ki tud hozni egy igazi férfiből. (Segíteni tud, hogy az kihozza magából.)

hgyi
Szerkesztő
Toplak Zoltán
Újságíró

Az utolsó mondatod most nekem éppen aktuális. Alkalmazom is. Bulizok egyet az Úrral, a terveim, vágyaim, meg elengedem. Alig bírom kivárni a teljesedésüket, pedig az együttműködés Vele nagyon fontos. Se előrefutni a seregnek nem jó, sem egyedül maradni, mert már mindenki odébbállt.

Toplak Zoltán
Újságíró

Én a katonaságnál a gázálarcban végzett feladatoktól féltem. Azzal ijesztgettek. Úgy megnyugodtam, mikor végre megcsináltatták velünk. Sok hüjje besza…tott.

birsalma
Olvasó

Brúnó: Engem érdekelne a keresztény “vonzás gyakorlata”. Jézusnál nem emlékszem semmire, ami az egyéni, világi sorsra különös hangsúlyt fektetett volna. Elsődleges célként “Isten országát” kell megtalálni, a többi magától adódik. De hogyan keresheti valaki “Isten országát” abban, ha bevonzza a szerelmet, a boldogságot, a sikert, a gyarapodást, a szenvedésmentességet? Akkor milyen céljai vannak amúgy? Mellékesen? Szellemi értelemben!

Ha valakinek valóban “spirituális” céljai vannak, az nem értem, hogy mit és miért akarhat bevonzani az életébe!

Jézus ezt állítja Isten országáról:

20.
Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el.
21.
Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.

A “vonzás hatalmáról”:

23.
Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek.
24.
A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek.

Isten életre teremtette a világot, és benne az embert. Az élet arra való, hogy megéljük, annak minden egyes kihívásával;  minden élethelyzetet valamiben való hittel élünk át; a hit pedig megteremti a valóságot, úgyhogy a hitünk igazolást nyer.

Ez mindenkire igaz, hitetlen ember nem létezik, mert a hit egyfajta agyműködés, modellteremtés. Valamiképp modelláljuk az agyunkat, és mivel a modellünk szerint működünk, hát azt valósítjuk meg, amit előre modellként megalkottunk a fejünkben. A világ aszerint alakul, amilyennek hisszük.

birsalma
Olvasó

Na ez egy kicsit mellément, túl sokat mentem vissza a hsz-ekben.

Amúgy a másik dolog, amiről írsz, Brúnó: Így járna az Ember, ha teljesülne minden kívánsága: a saját pusztulását idézné elő. :)

Szóval ennyit a bevonzásról! :)

Amit feszegetsz, arról a Biblia ezt állítja:

13.
Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.
14.
Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.
15.
Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.
16.
Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!
17.
Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.

A kívánság és a hit talán könnyem keverhető fogalmak. És való igaz, hogy sokszor a kívánság is hitként működik és megváltoztatja a valóságot; nyilván nem jó irányban.

Talán annyi a különbség, hogy a hit egy bőségalapú gondolkodás eredménye,  a kívánság pedig egy szűkösség-alapú gondolkodásé.

greifswalder
Olvasó
greifswalder

Szerintem az önmagában nem baj, ha az ember szép házat, jó autót, szép családot meg hasonlót szeretne, azt Jézus se mondta, hogy ne örüljetek a világi dolgoknak, vagy ne élvezzétek az életet.

Inkább a hozzáállás a nem mindegy, mi van első helyen: teszed, amit Isten kér tőled, ez a legfontosabb, és mellékesen, hálával elfogadod ha eljutsz egy jó állásba, vagy felfut a vállalkozásod, és megengedhetsz magadnak ezt-azt. De megmarad benned az alázat: ha ez nem jön össze, vagy elveszíted, akkor sem kezded el Istent hibáztatni.

Egy állomásnak tekinted -e az életet, ahol a vagyon csak múló dolog, és önmagában értéktelen, sőt káros, ha nem használod jóra, vagy ez a célja, és értelme az egésznek.

A Vonzás Törvénye működik, de itt se mindegy, hogy a saját hatalmadat látod benne, vagy Isten hatalmát. Ha saját magadnak adsz hálát érte, és a saját tökéletességedet látod abban, amit elértél vele, az a nem jó. Ha Istennek adsz hálát, akkor jó. Büszkeség vagy alázat vezérel, ez a nem mindegy.

birsalma
Olvasó

Azt gondolom, hogy amíg a vonzás törvényét mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja, a Bibliában a hit és a kívánság magában a tárgyban is különbözik, amire irányul. Az ugyan igaz, hogy az utóbbi évtizedekben hihetetlenül nyomták a “bővölködés evangéliumát”, csak hát ez hülyeség. Ebbe nem akarok különösebben belemenni, de a jólmenő, bővölködésben élő keresztényekről előbb-utóbb úgyis kiderül, hogy nagyon súlyos okkultizmusba keveredtek. Mindig kiderül. Pál azt mondta, ha van eledelünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Ennyit a bővölködésről, nagyjából ez az, ami elvárható “hit által”. Ettől függetlenül a vonzás törvényét hitként is lehet értelmezni; csak nem pénzmágnesként. Mást is lehet “vonzani”, nem csupán anyagi javakat. Ami érdekel, ami iránt nyitott vagyok, afelé vonzódom, és azt “vonzom”. Ez kábé ennyi, és ezt aztán lehet sokféleképpen értelmezni. Például itt van ez a mikroblog: http://instagram.com/miserable_men Aki csinálja, nyilván először kinyílt a téma felé, és ettől kezdve rengeteg képet tudott összegyűjteni. Vonzotta a téma és “bevonzotta” a képeket. Vagy Andrew Matthews http://www.varazsladika.hu/konyveink.html azt írta, 25 éves korában elhatározta, hogy ezután sokkal boldogabban akar élni, mint eddig; 3 nappal később minden különösebb ok nélkül egy olyan rádióállomásra tekert, amit soha nem hallgatott, ott hallott egy hirdetést egy tanfolyamról, ahová elment, és az megváltoztatta az életét. A vonzás talán egyszerűen azt jelenti, hogy észreveszem a lehetőségeket, amikkel elérhetem a célomat. És ki is használom őket. Mert először is meglátom, hogy vannak. Ha nincs bennem valamiféle vágy valamire, akkor észre sem veszem azokat a lehetőségeket, amik egyébként ott vannak körülöttem; nem látom meg, mert nincs bennem vágy. Vagy nevezhetem ezt koncentrációnak, fókuszálásnak is. Vagy reménynek, hitnek. Nyilván nem lehet egyszerre túl sok mindenre fókuszálni. Tehát ha mondjuk a gazdagodásra sikerül koncentrálnom, és ez valódi céllá válik a számomra, amit mindenképpen el akarok érni, akkor nyilván észre fogom venni a kínálkozó lehetőségeket, amikkel elérhetem a célt. És meg is ragadom azokat. Ha más célom van, akkor arra fogok figyelni. Éppenséggel az is előfordulhat, hogy nagy elánnal küzdök egy célért, és egyre inkább úgy érzem, hogy nehéz, rettentően nehéz azt elérni, egyre kínosabb és fárasztóbb harcolni érte. Ilyenkor tutifix, hogy abban a célban valójában nem hiszek, arra valójában nincs bennem vágy. Tehát valamiképpen nincs meg bennem az a vonzerő, amivel a kitűzött cél elérhető lenne. Ilyen például az oktatási rendszer, amit a világ jelenleg minden fiatal elé célként kitűz: diplomák, PHD-k, ösztöndíjak. Persze mondhatnék akármi mást is; de az tény, hogy ha erre hajtok, és közben egyre jobban utálom az egészet, egyre nagyobb bennem az ellenállás, egyre jobban akadályozom magamat, akkor valójában egyáltalán nem kérek belőle. Ha azt veszem észre, hogy látszólag nagy erővel hajtok valamiért, de mégis állandóan saját magamat gáncsolom, akkor nem működik bennem a vonzás törvénye, mert valójában nem vonz a cél, és én sem vonzom azt a célt. A saját célomba nem fáradok bele, azt sokkal közelebbinek érzem magamhoz, mint ahol a valóságban van; nem érzem nehéznek és kimerítőnek azt, hogy tegyek érte. Legalábbis “beleférnek” a felmerülő nehézségek. A vonzás törvénye talán azért okozhat csalódást, mert sokszor olyan célok érdekében próbáljuk értelmezni, amilyen célok valójában nem a saját céljaink, csak kívülről lettek belénk ültetve. A külvilág ugyanis olyan elképesztő módon képes manipulálni és leuralni az elmét, hogy fogalmunk sincs róla, hogy nem is a saját céljainkért küzdünk. Ennek a legjobb filmes megvalósítása itt: http://www.imdb.com/title/tt1375666/ – arról szól, hogy lehet valakibe beleültetni egy olyan célt, ami a saját érdekei ellen való, és mégis azt fogja gondolni, hogy azt a célt ő maga tűzte ki maga elé. Hogyan azonosítható valaki olyan céllal, ami valójában más ember célja, ráadásul a konkurencia (ellenfél) célja. Ez a folyamat szerintem széles körben működik, sokféle manipulációs technika által, aminek egyik része közismert, másik része kevésbé nyilvánvaló. De… Tovább olvasás »

greifswalder
Olvasó
greifswalder

Akkor mondom, hogy értelmezem én: ha valamit gyakran elképzelsz úgy, hogy képek formájában látod magad előtt ÉS érzelmeket társítasz hozzá, akkor az életed fokozatosan elindul abba az irányba. Ez így önmagában se nem rossz, se nem jó, egyszerűen így működik. Viszont a tartósan negatív érzelmek, mindegy hogy emberre vagy dologra irányulnak, biztos, hogy visszaszállnak rád, rontják a te életedet is.

birsalma
Olvasó

Igen, ezzel így sokkal rövidebben és pontosabban megfogalmaztad a lényeget.

Esetleg annyit teszek hozzá, hogy valójában azt képzelem el könnyen, amit tényleg akarok. Persze képzelődhetek arról is sokat, amitől nagyon félek. Azt mondják, a félelem valójában vonzalom. Tehát amitől félek, annak a bekövetkezését a tudatom valamiféle hátsó szegletében valójában akarom. Épp ezért vonzom magamhoz. De a lényeg, hogy ha sokat gondolok arra, amitől félek, akkor is ugyanúgy közeledem hozzá, mintha azért képzelődöm róla, mert tényleg el akarom érni.

És ami ebből még tanulságképp fontos, az az, hogy ha valamit TÉNYLEG nem akarok, akkor úgy tudom a legkönnyebben elkerülni, ha nem törődök vele. Tehát ha semleges vagyok valami iránt, akkor elkerülöm. Persze ezt sem lehet úgy erőltetni, hogy “ne gondolj a fehér elefántra”; mert ha valami ÉRZELMILEG megráz és felkavar, akkor mindenképpen vonzani fog, akár pozitív, akár negatív módon. És csak az iránt maradok közömbös, ami az érzelmeimet nem érinti.

Vagyis, talán a vizualizációnál fontosabb szempont az érzelmi érintettség. ami feldühít vagy ami feldob, ami befolyásol érzelmileg, afelé sokkal nyitottabb vagyok, és sokkal gyorsabban közeledek felé, mint ami csak az értelmemre hat.

Ezt nyilván tudják a manipulátorok is, tehát elsősorban a reklámokkal stb-vel az érzelmekre (és ösztönökre) próbálnak hatni, azokat ingerelni, mert sokkal hatásosabb egy perc izgalom, mint egy egész napos unalmas előadás.

greifswalder
Olvasó
greifswalder

Igen, pontosan. Ha állandóan arra gondolsz, amitől félsz, és természetesen át is éled a félelmet közben, akkor az előbb-utóbb be fog következni. Ahogy írtad is, ugyanúgy működik, mintha akarnád, és azért képzelődnél róla. Ezért kell törekedni, hogy pozitív gondolatokkal, cselekvésekkel töltsd fel az életed, és ebben segíthet sokat a vallás, mondjuk az isteni Gondviselésbe tett hit, hogy nincs félnivalód: ha megteszed, amit Isten kér tőled, akkor nem hagy téged egyedül semmilyen problémáddal.

hgyi
Szerkesztő

Igen, ezzel így sokkal rövidebben és pontosabban megfogalmaztad a lényeget.”

Na, erre törekedj te is!

birsalma
Olvasó

Ha állandóan arra gondolsz, amitől félsz, és természetesen át is éled a félelmet közben, akkor az előbb-utóbb be fog következni. Ahogy írtad is, ugyanúgy működik, mintha akarnád, és azért képzelődnél róla. Ezért kell törekedni, hogy pozitív gondolatokkal, cselekvésekkel töltsd fel az életed Igen, ez így van, de szerintem van ennek egy másik olvasata is – mégpedig az, hogy amitől félek, az is az életem része, és ezért, ha átélem, akkor válik teljessé az életem. Tehát, ha így fogom fel, akkor a vonzás törvényét már nem úgy lehet értelmezni, hogy mivel bevonzod a félelmeidet, ezért NE GONDOLJ RÁ, mert A TE HIBÁD, ha a félelmeiden jár az eszed; hanem úgy is lehet értelmezni, hogy mivel amitől félek, az is az életem része, ezért amikor bekövetkezik, mert “magamhoz vonzottam”, akkor csak átélem az életemet, azt a részét, amit szívesen leválasztottam volna magamról, de nem lehet, mert az is én vagyok. És ugyanígy minden egyéb heves érzelmet kiváltó dolog vagy személy is az életem része, minden, ami heves ellenkezést vagy utálatot, undort kelt bennem. Ha jól emlékszem, Jung beszélt az ún. “árnyalak”-ról. Ez azt jelenti, hogy előfordul velünk időnként, hogy szembetaláljuk magunkat olyan emberrel, aki heves ellenszenvet vált ki belőlünk, egyszerűen rosszul vagyunk tőle. Általában ez azonos nemű, mint mi vagyunk. Megítéljük, elítéljük, megvetjük, hevesen tiltakozunk ellene. Ennek az az oka, hogy ez az ember KÉPVISELI AZ ÉLETÜNK AZON RÉSZÉT, AMIT MI LEVÁLASZTOTTUNK MAGUNKRÓL. Valaha a mi természetünknek is része volt az, ami most heves indulatokat vált ki belőlünk. De a környezetünk nyomása vagy egyéb indok elhitette velünk, hogy az a dolog BŰN. Ezért elvetettük, leválasztottuk magunkról, a tudatunk mélyére száműztük, a tudattalanunkba süllyesztettük. Namost, a személyiségünk azon része, amivel így bánunk, amivel nem törődünk, amit nem fejlesztünk, hanem szinte „kiéheztetjük”, a tudattalanban elkezd rohadni és sötétedni. Mivel a tudat által nincs irányítva, ezért teljesen zabolátlanná válik, és egyszer kitör. És ha akkor szembesülünk vele, azt látjuk, hogy milyen undorító, milyen szörnyű módon viselkedünk, és még inkább igyekszünk elfojtani és a tudatunk mélyére száműzni, ahol még tovább rohad és még rosszabb módon nyilvánul meg, amikor kibuggyan belőlünk. Úgyhogy még inkább meggyőződünk arról, hogy ez a fajta viselkedés bűnös. Az elfojtás tehát egy ördögi körbe zár minket, aminek hajtómotorja a félelem. Félünk önmagunktól, önmagunk elfojtott részétől. A vonzás törvénye alapján ebből az következik, hogy tudat alatt egyrészt magunkhoz vonzzuk azokat az embereket, akik az elfojtásainkra figyelmeztetnek bennünket, tehát folyton beleütközünk olyanokba, akik heves indulatokat gerjesztenek bennünk – őket ellenségnek látjuk, pedig ők képviselik azt, amivel magunkban nem akarunk szembesülni. És az is következik mindebből, hogy amit elfojtunk, attól félünk – de mivel az is MI MAGUNK vagyunk, ezért mindenképpen magunkhoz vonzzuk, csak azért, hogy ÁTÉLHESSÜK azt, ami mi vagyunk, csak nem akarjuk átélni, mert félünk tőle, vagy feldühít. Épp ezért is lehet az, hogy valamitől csak addig félünk, amíg át nem éljük azt, mert amint átéljük, megszűnik bennünk a félelem. Nem csak azért, mert a félelem a jövőre vonatkozik, hanem azért is, mert amint átéljük, önmagunkat éljük át, és erre szükségünk van. Akármi is az, amitől félünk, nagyon is szükségünk van rá. Éppen azért van rá szükségünk, hogy a tudattalanból a tudat napvilágára kerüljön a személyiségünk minden egyes része; mert csak azt tudjuk irányítani, azt tudjuk formálni, javítani, erősíteni, ami tudatos. Ha menekülünk előle, annál hevesebb, traumatikusabb módon fogunk szembesülni vele, és nyilván annál hosszabb ideig fog tartani annak a személyiségrésznek a rendbetétele, megerősítése. De más lehetőség nincs, és az „univerzum” mindig is pontosan úgy fog alakulni, hogy ez az átélés, szembesülés bekövetkezhessen, és lehetőségünk lehessen a gyógyulásra. Ez egy elég jó szöveg, ami talán még inkább megérteti, miért is fontos ez: http://www.okotaj.hu/szamok/23-24/utak3.html Tehát persze, jó… Tovább olvasás »

visuo
Olvasó
visuo

ezt tegyétek be, fontos!

http://divany.hu/stilfuresz/2013/12/21/hidas_judit/

kösz!

greifswalder
Olvasó
greifswalder

Nincs minden veszve, ha vannak ilyen nők, ráadásul mindez modern irodalom keretein belül!

Adam
Olvasó
Adam

Jó látni, hogy egyre több nő is beszél a témáról.

greifswalder
Olvasó
greifswalder

Ez a törésvonal egyébként itt is megvan: vannak törzsolvasók, akik mondjuk az üvegplafonról, vagy más pragmatikusabb témához szóló cikkekhez szinte mindig, igen aktívan hozzászólnak, az ilyen témáknál szinte sose. Vagy nem tudnak, vagy nem érzik szükségét, vagy egyszerűen nem érzik magukat megszólítva, nem érdekli őket ez az egész.

Deansdale
Admin

Nehéz a lelkiségről beszélni, mert sok embernek nincs meg hozzá a fogalomkészlete. A szavak nem ugyanazt jelentik a “hívőknek” és a hitetleneknek. Hogy egy érdekes hasonlattal éljek, lelkiségről beszélni arra föl nem készült embereknek olyan, mint 8 éves kisfiúk csoportjának arról beszélni, hogy milyen lesz majd ha szerelmesek lesznek azokba a lányokba, akiket most még észre sem vesznek vagy messziről kerülnek.

Amúgymeg ez úgyis egy olyan dolog, amit nem lehet elmondással átadni. Ez nem információ, hanem tapasztalás. Sajnos a korszellem teljes erőbedobással dolgozik azon, hogy a lehető legtöbben megrekedjenek a 8 éves kisfiúk szintjén, már ami a lelkiséget illeti, nyilván. Mindenki fókuszáljon az anyagi javak termelésére és fogyasztására, minden más csak néphülyítés, ugyebár…

greifswalder
Olvasó
greifswalder

Ezt jól megfogalmaztad, logikusan hangzik.

hgyi
Szerkesztő

Vagy esetleg elgondolkodtak rajta – és nem “hangosan” teszik ezt.

the hermit
Olvasó

Én nem látok ilyen éles törésvonalat a materialista meg a hívő emberek között. Ha valaki olyan, mint amit Bruno leírt, az csak egy állomás az életben. Van az a- szerintem nagyon találó- mondás, miszerint a zuhanó repülőgépen nincsenek ateisták, és tényleg.

Kata
Olvasó
Kata

Én nő létemre rég voltam annyira boldog, mint amikor ráleltem erre az oldalra.

Szó szerint falom az írásaitokat, mert bár egy külső szemlélő számára valszeg én egy vadfeminista mintapéldány vagyok, vagy éppen azért, mert tényleg is az vagyok (jaj ne!),  tökéletesen érzem, hogy oltári nagy bajok vannak köztünk, férfiak és nők közt és ezek orvoslásához a ti gondolataitok megismerésére is hatalmas szükség van.

Szerintem sok nőt nagyon is érdekelne ez a lap, de félő, hogy a címe alapján csak a legelszántabbak kezdik el böngészni, a zöm, gondolom, rögvest vérig sértődik és elvonul.

Ahhoz még nagyon friss élmény vagytok, hogy el tudnám dönteni, hogy vajon vannak-e a feminizmusnak igazságai, mert ahhoz sokkal de sokkal jobban bele kéne gondolnom egyáltalán abba, hogy mi mindent sorolhatunk a feminista kezdeményezések sorába.

Talán nem ártana, ha ennél

“Politikai beállítottságát tekintve a lap antifeminista, tehát a feminista politikai irányzatok férfiakra nézve károsnak tekinthető tevékenységével és propagandájával szemben emel szót. A Férfihang küzd minden olyan feminista megnyilvánulás és társadalmi jelenség ellen, amelyben megjelenik az androfóbia vagy a nyílt férfigyűlölet illetve a nemi alapon diszkrimináló törvények igényének nyílt vagy burkolt propagandája vagy az egyéni szabadságjogok megkérdőjelezése.”

valamivel részletesebben, de mindenképp egyetértésben határoznátok meg a tevékenységi körötöket ez ügyben.

Sőt, a kezdőlapon feltűnőbb helyre helyezném a kibővített verziót.

Nagyon új és nagyon nő olvasó létemre máris nagyon drukkolok nektek. :)

the hermit
Olvasó

mert bár egy külső szemlélő számára valszeg én egy vadfeminista mintapéldány vagyok

Azt majd meglátjuk, mondani mindent lehet

Talán nem ártana, ha ennél valamivel részletesebben, de mindenképp egyetértésben határoznátok meg a tevékenységi körötöket ez ügyben.

Ugyan miért kellene ilyesmit tenni? Sokféle ember van itt sokféle véleménnyel, és ez így van jól.

Kata
Olvasó
Kata

Jó,meglátjuk.

Eleinte a sokszínűség valóban jó is lehet, de hosszabb távon nem ártana majd egy tágabb, de fix keretbe foglalni a felölelni vágyott témaköröket, hogy a lényeg ne vesszen el.

Most még úgy néz ki, hogy egy csapat értelmes férfi ücsörög az antifeminizmus jacuzzijában, de aztán, ha nincsenek határok, akkor lassan a romlott társadalom tengerén csónakázva találhatjátok megint magatokat. .D

 

visuo
Olvasó
visuo

Igazából jó lenne egy közvélemény-kutatás nőkkel szemben. A valóságot mondva, őszintén kellene rá válaszolni, azonnal (s nem kérdés után másodpercekig agyalni a válaszon).

„Kedves Lányok/Nők!

Gyerekkorotokban (kb. 2-16 éves korig) mire tanított az édesanyátok a fiúkkal/férfiakkal kapcsolatban, mit mondott el róluk?”

Kata! Jöhet Tőled az első válasz. 1–2 mondatban. Meg a többi idetévedő lánytól/nőtől. : )

Kata
Olvasó
Kata

Az én anyukám a kezembe nyomta a “A HETÉRÁK TUDOMÁNYA Mindaz, amit egy kurtizánnak tudnia kell.” című könyvet, majd néhány évvel később megjegyezte, hogy bár ő minden erejével azon volt, hogy királylányt neveljen belőlem, én mégis csak egy hitvány proli lettem, pont mint az apám. Mindeközben ő sportot űzött apa megcsalásából én nekem kellett falazni ehhez.

 

visuo
Olvasó
visuo

hm. kösz.

mások véleményét is várom. : )

greifswalder
Olvasó
greifswalder

Kata: Meg kell hagyni, ti aztán tudtok élni…Most már értem, mi tetszik neked ezen az oldalon. :)

libsifemcsiszingli
Olvasó
libsifemcsiszingli

Nos, az én anyám, egy nagy, tradicionális családban volt legidősebb lány, s mint ilyen, hiába volt okos, nem tanulhatott, mert az volt a feladata, hogy férjhez menjen, később gondozza a fiatalabb testvéreit, majd szüleit, elég érdekes dolgot tanított… Belőlem az én tradicionális anyám csinált feministát. Pedig szava sem lehetne, az apám különösen jó fogás volt, bár tény, hogy megszenvedtek egymásért. Az anyám nagykulák lányaként még a 60-as években sem mehetett hozzá csak úgy egy nincstelen vasutashoz, pláne úgy, hogy annak a vasutasnak a szülei a háború előtt a nagyszüleim cselédei voltak. Volt ám harc rendesen. A nagyapám nem engedte az egyébkén okos lányát tanulni, mert a gimnáziumban az ő értékrendje szerint kurvát csináltak a lányokból: levágathatták a hajukat, rövid szoknyát hordtak, nem volt háztartástan, ilyenek. Anyám egyébként tök hülye húga már elmehetett legalább dolgozni, mert a fiatalabb lánynak nem voltak családi kötelezettségei. A felsőoktatás egyértelműen csak a fiútestvérüknek járt. Kulákgyereként a keresztapám után is fizetni kellett, a család összes pénze erre ment abban az időben (csúszópénz formájában természetesen). Anyám beleszeretett az apámba, aki társadalmilag nem volt jó parti, de olyan sokáig ellenállt a családi nyomásnak, hogy végül, 26 évesen megengedték neki a házasságot. Azonban dolgozni a fater sem engedte. Neki is azt tanították, hogy rendes ember eltartja a családját. Amúgy anyám szerint őrült mázlija volt vele, minden barátnőjét verte, csalta vagy csak semmibe vette a férje, egyedül neki nem volt egy rossz szava se a sajátjára a barátnős összejöveteleken. Apám még azt is végigcsinálta vele, hogy sokáig nem lehetett gyerekük és egy kislányuk egy évesen meghalt rákban. A húgát hasonló gondok miatt előbb verte, később otthagyta a férje. A családban mindenki anyámhoz hordta a saját gyerekeit bébiszittelésre, mert anyám “nem dolgozott”. Ettől függetlenül szinte sosem láttam ülni, tétlenkedni. Már egyetemista voltam, mikor megtudtam, hogy imád olvasni, horgolni, csak sose volt rá ideje. Nekem mindig azt tanította, hogy álljak meg a saját lábamon, tanuljak, mert akkor nem fognak tudni kihasználni. Sose felejtem el, hogy amikor apám először nagyon beteg lett és adtam egy nagyobb összeget haza a költségekre, akkor az anyám zokogni kezdett, mert úgy érezte, hogy ha apámmal bármi történik, ő a család “kegyelemkenyerére” lesz utalva. Még akkor is, ha ezt tőlem kell kérnie. Ő ezt így fogja fel… minden asszony a családjában ilyen sorsra jutott. Akinek meghalt a férje, az egy kicsi szobában kötött ki, eltartott öregasszonyként, akinek semmije sincs. Mert a vagyont a férfi után a gyerekek öröklik. Ez a tradicionális nagycsaládi modell. Mikor a férjem kitalálta, hogy céget alapít és le akar telepedni egy nagyon muzulmán országban, és én nem akartam vele tartani, akkor az anyám volt szinte az egyetlen, aki kiállt a döntésem mellett és nem hibáztatott, nem nevezett önzőnek. Neki soha nem volt semmi, ami igazán az övé lenne, még a legutolsó poharat is kapta valakitől, soha nem volt egy fillér saját jövedelme sem. Megtanította, hogy becsüljek meg mindent, amit saját jogon megszerzek, még ha kevesebb is, mint amit mástól megkaphatnék. Mikor a tradicionális család mellett érveltek olyan vehemensen, akkor én azt látom, hogy a nőnek azt kellene tenni, amit anyámnak… Ő maga elmondja, hogy nincs saját élete, mások örömén és bánatán keresztül él, mert tőle mindig mindenki ezt várta. Neki bejött, mert a férfi, akit kifogott, ugyanolyan komolyan vette a felelősségét és maradt jóban, rosszban. De mi lett volna, ha nem így történik? Ha nem bírja a nehézségeket? Ha másik nőre vet szemet? Ha elmúlik a szeretet? Ha inni kezd, veszekszenek, pokollá válik az életük? Semmi. Az anyámnak azt is tűrni kellett volna, mert nincs semmije és senkije. A mesebeli, békebeli boldog családnak ára van. Ha csak az egyik féltől várjuk, hogy ezt megfizesse… Tovább olvasás »

Maestro
Szerkesztő

Azért van egy fontos különbség: a tradícionális nagycsalád működött. Mindenki tette a maga dolgát, elegendő utód született, azokat fel is nevelték, ment tovább az élet. A férfiak élete sem csak a féktelen habzsidőzsi volt, ugyanúgy minden erejükkel a családért dolgoztak.
Csak aztán jött ez a feminista vágyálom, hogy apa nélkül legyen gyerekem, meg munka nélkül megélhetésem, ami persze hogy él azokban, akik csak magukra gondolnak. De az ilyenek ki fognak halni azzal a civilizációval együtt, amely túlságos jódolgában lehetővé tette az ilyenek kialakulását és fennmaradását.

the hermit
Olvasó

A mesebeli, békebeli boldog családnak ára van. Ha csak az egyik féltől várjuk, hogy ezt megfizesse a saját kiszolgáltatottságával, az egyenlőtlen. Amíg ez a vágyálom él, addig mindig lesznek feministák, akik küzdenek ellene… Ez van.

Kár, hogy ez egy gusztustalan nagy hazugság csak. Te meg beszoptad, mert elég önző vagy hozzá alapból.

Soha nem volt olyan, hogy a társadalom csak az egyik féltől várt kötelezettségeket, meg felelősségvállalást. Az már eleve nem működött volna.

Suum cuique
Újságíró

“az egyenlőtlen.” – Na és akkor mi van? Nem vagyok én egalitáriánus, hogy az egyenlőséget az igazságossággal azonosítsam…

Az “egyenlőség” szóról csak az idióta balliberálisok asszociálnak automatikusan az igazságosságra, méltányosságra és más hasonló valóban pozitív tartalmú eszményekre, az én szememben ez társadalommérnökösdit játszó balos, szocialista nivelláló marhaság.

A dolgoknak megvan a maga rendje, és aki rendetlenekedik, arra méltán sújt le az állam és a társadalom ökle.

Adam
Olvasó
Adam

Libsifemcsi- A történet második felére reagálnék. Nem ismerlek sem téged, sem a családod. Csak arra tudok építeni, amit írtál, szóval így kezeld a válaszomat.

akkor az anyám volt szinte az egyetlen, aki kiállt a döntésem mellett és nem hibáztatott, nem nevezett önzőnek.

És ez nem elgondolkodtató? Hogy ő volt az EGYETLEN, aki szerint nem voltál önző?

Pont pár hete egy másik oldalon néhányan arról beszéltünk, hogy mennyire jó feleség lehet az egyik blogíró, mivel követte a férjét Koreába.

Amíg ez a vágyálom él, addig mindig lesznek feministák, akik küzdenek ellene… Ez van.

Ezeket a nőket nem is fogja elvenni senki feleségül. Ausztráliában pl. már minden férfi ázsiai feleséget akar. Te érthető módon nem követed ezeket a híreket, de lassan már naponta kijön egy cikk, ami azt boncolgatja, hogy a mai férfiak miért nem akarnak házasodni; ha pedig házasodnak, akkor miért nem a sikeres nőket veszik el. Pedig a választ már többször leírták az emberek. Viszont ez a válasz túl keserű lehet a femiknek.

A modern nők jelenleg vesztésre állnak. Az férfiaknak még mindig joga van arra, hogy saját maguk válasszák meg feleségüket. A feminista nők belekezdtek egy játékba, és nem ők állnak nyerésre(legalábbis a számok ezt mutatják).

http://1.bp.blogspot.com/_SJCgIktBTkA/SDZca3SZ9aI/AAAAAAAAAZM/FnJ2KVJ6Gig/s400/WesternVsAsianWomen.jpg

Egyébként a hozzászólásom miért ide került?

birsalma
Olvasó

És ez nem elgondolkodtató? Hogy ő volt az EGYETLEN, aki szerint nem voltál önző? Adam, nem vettted észre, mit írt? Mikor a férjem kitalálta, hogy céget alapít és le akar telepedni egy nagyon muzulmán országban, és én nem akartam vele tartani, akkor az anyám volt szinte az egyetlen, aki kiállt a döntésem mellett és nem hibáztatott, nem nevezett önzőnek.  Ki akarna oda költözni? Ez nagyjából annyira lenne biztonságos, mint az éjszaka közepén bikiniben stoppolni. Ha valaki ezt nőként bevállalja, akkor magára vessen. A nagyon muzulmánok meg vannak győződve róla, hogy az európai nők kurvák, és ennek megfelelően viselkednek velük. http://nemzeti.net/l.php?u=1603938 Nekem is volt egy aleppoi szír ismerősöm, orvosnak tanult itt, végigdugta az egyetemi éveit, bárkivel lefeküdt, aki hajlandó volt rá – mert hát ugye a fehér nők kurvák. (Nem tudom, él-e még, néha eszembe jut). Már megbocsáss, de a saját biztonsága azt kívánja, hogy ne hívja ki maga ellen a sorsot. Iránban már azért megbüntetnek valakit, mert kiskutyát tart, és az nyugati métely. http://fotelkalandor.blog.hu/2013/06/08/iran_betiltotta_a_kutyasetaltatast Máshol kivégeztek nőt azért, mert mobiltelefont szerzett be. http://asiaport.hu/index.php/politika/del-azsia/6851-halalra-koveztek-egy-mobil-miatt https://www.facebook.com/Fotelkalandor/posts/231350913696556 És akkor ezek után szerinted merő önzőség, ha valaki nem akar ilyen helyen lakni? miért nem a sikeres nőket veszik el. Nyilván nem láttad a Bazi nagy görög lagzi c. filmet. Abban volt egy jelenet, amikor az anyuka azt mondta: a férfi a fej, de a nő a nyak, és oda fordítja, ahová akarja! Amely nő behízelgő, az a legfeministább, az uralkodik leginkább a férfin. A hízelgés, a rafinált manipuláció az, amivel a leginkább le lehet szívni egy pasi energiáját (saját célra). A hízelgő nő tuti nem hagyja, hogy a férfi a saját útját járja, mert neki nincs saját útja, saját célja, saját élete, minden energiája arra irányul, hogy a férfi életét a maga javára használja. Csak az tudja a férfit igazán TÁMOGATNI, akinek VAN HONNAN MERÍTENIE ENERGIÁT; és az ugyebár nem lehet a férfi. Kell lennie egy saját életcélnak, ahonnan a nő életerőt nyer, mert ha neki magának nincs saját energiája, akkor KÉPTELEN lesz támogatni a férfit, maximum csak hízeleg neki. Az, hogy libsifemcsiszingli hajlandó volt vállalni azt, hogy egyedül is megbirkózik a nehézségekkel, még nem azt jelenti, hogy önző. Képzeld el mondjuk a régi időket, amikor a férfiak háborúba mentek, gondolj például az Odüsszeiára, ahol Pénelopé húsz évre magára maradt (és nagyon sokszor az a veszély fenyegetett, hogy ÖRÖKRE egyedül marad). Ha nem bír egyedül is boldogulni, akkor nem bírja támogatni a férfit olyan célokban, ahová nem mehet vele, mert neki otthon KELL maradnia. Vagy ne legyen háború, legyen mondjuk földrajzi felfedezés, például Kolumbusz; annak is volt felesége, aki hajlandó volt elengedni a férjét úgy, hogy ő otthon megbirkózik mindennel, amivel kell. És így tovább. Ha a férfi NEM BÍZHAT abban, hogy a nő nélküle is képes boldogulni, mert a nőt folyamatosan istápolni és támogatni kell, akkor vajon a nő mikor támogatja a férfit? Szerinted annyi a támogatás, hogy “hétre kéred a kávét”? Ebből még nem lehet valódi erőt nyerni. Nem mondom, hogy ne csinálja meg a nő, ha van hozzá kedve; de azért nagyon is látom, hogy az efféle gesztusok legtöbbször üres rituálék, nem jelentenek valódi segítséget. Radnótinak a felesége valódi segítséget jelentett, mert az ő emléke tartotta benne a lelket a lágerben. Pedig nem volt ott, hogy hétre az orra elé tolja a kávéscsészét. De mégis valódi támogatást, valódi lelkierőt adott neki. Biztosan nem használta ki, és szerintem nem is hízelgett. És miután Radnóti meghalt, megbirkózott az élettel egyedül, hiszti nélkül. Most volt 101 éves. Az a nő, aki nem bír egyedül boldogulni, abban a pillanatban, ahogy a fickó kitette a lábát, máris új pasit keres, akinek hízeleg, és akitől energiát szív le. Ebben… Tovább olvasás »

brandon
Olvasó
brandon

“Nekem is volt egy aleppoi szír ismerősöm, orvosnak tanult itt, végigdugta az egyetemi éveit, bárkivel lefeküdt, aki hajlandó volt rá – mert hát ugye a fehér nők kurvák.”

És, ha sikerült neki végigdugni az összeset, az nem azt bizonyítja, hogy igaza volt?

“Már megbocsáss, de a saját biztonsága azt kívánja, hogy ne hívja ki maga ellen a sorsot. Iránban már azért megbüntetnek valakit, mert kiskutyát tart, és az nyugati métely.”

Igazuk van. Itt meg, ahelyett hogy a nők szülnének, vagy inkább pasit tartanának, hamár annyit tanultak és dolgoznak, inkább kiskutyába etetik bele a pézüket, ölik bele az energiájukat termékeny éveikben, mert az olyan trendi.
Ez aztán a modern önmegvalósítás.

“Abban volt egy jelenet, amikor az anyuka azt mondta: a férfi a fej, de a nő a nyak, és oda fordítja, ahová akarja!”

Pont ez miatt az undi feminista hozzáállás miatt nem veszünk el senkit.
Egy nő nekem ne dirigáljon. Szabad ember vagyok, azt csinálok amit akarok. Persze, ha én akarnék dirigálni egy nőnek, az mindjárt csáládonbelülierőszak.

“Amely nő behízelgő, az a legfeministább, az uralkodik leginkább a férfin.”

Ezért rühellem a nyápic nőket. Egy nőben legyen tartás, ne másokat akarjon manipulálni, hanem törekedjen arra, hogy SAJÁT erejéből képes legyen megállni a lábán. Akkor esetleg leszek a társa. De ha csak arra kellek, hogy legyen egy pénzkereső csicska, aki megkeresi helyette az új ruci árát, akkor menjen a sóhivatalba.

“A hízelgő nő tuti nem hagyja, hogy a férfi a saját útját járja, mert neki nincs saját útja, saját célja, saját élete, minden energiája arra irányul, hogy a férfi életét a maga javára használja.”

Így igaz.

libsifemcsiszingli
Olvasó
libsifemcsiszingli

Itt meg, ahelyett hogy a nők szülnének, vagy inkább pasit tartanának, hamár annyit tanultak és dolgoznak, inkább kiskutyába etetik bele a pézüket, ölik bele az energiájukat termékeny éveikben, mert az olyan trendi.
Ez aztán a modern önmegvalósítás.

Neeeem, az önmegvalósítás az, hogy a férfiak egy része nagy testű, agresszív harci kutyák tartásába öli a pénzt, ahelyett, hogy nőt vagy gyereket tartanának.

Egy nő nekem ne dirigáljon. Szabad ember vagyok, azt csinálok amit akarok. Persze, ha én akarnék dirigálni egy nőnek, az mindjárt csáládonbelülierőszak.

No, emiatt az undi hímsoviniszta hozzáállás miatt nem is menne hozzád épeszű, értelmes nő. Mert messziről bűzlik, hogy alsóbbrendűnek tekinted őket. Ilyen attitűddel társad sose lesz, max valaki, aki okosabb nálad és kihasznál, vagy valaki, aki gyengébb nálad és sikerül kihasználnod.

Hehe, mondom én, hogy nem értem :-) Máskor meg arról ment a szöveg, hogy hogyan kell a behódolást megtanulni, vagy legalább elhitetni, hogy megtanultuk :-)

Egymásnak nagyon ellentétes dolgoknak kellene megfelelni, de egy nő nem tud egyszerre ennyiféle lenni, ha közben őszinte és nyílt szeretne maradni. Ez a “hol ilyen vagyok, hol olyan” játék nem működik.

 

birsalma
Olvasó

Egymásnak nagyon ellentétes dolgoknak kellene megfelelni, de egy nő nem tud egyszerre ennyiféle lenni, ha közben őszinte és nyílt szeretne maradni. Ez a “hol ilyen vagyok, hol olyan” játék nem működik. Na igen, inkább arra kellene koncentrálnia mindenkinek, hogy ő maga mit ad bele egy párkapcsolatba, miért vállal felelősséget, és nem arra, hogy a másik mit nem tesz bele és miért nem vállal felelősséget. Ez mindkét részről nagy hiba. Például egyszer beleakadtam Morvai Krisztina felhívásába, hogy a nők írják le neki, hogy ő milyen nőjogi dolgokat képviseljen Brüsszelben; de rögtön ötletet is hozott, hogy a legfontosabb, hogy a férfiak rendesen fizessék a gyerektartást. Én meg megírtam neki, hogy szerintem a legfontosabb volna a lányokat megtanítani arra, ne feküdjenek le akárkivel, és akkor majd nem kell sírni a gyerektartás fizetése miatt. Gondolom, ezt nem sietett nőjogi programként előadni. És hát ezt éppenséggel a férfiak nagy része sem hallaná szívesen. Pedig egy problémát csak ott lehet megoldani, ahol keletkezik. Mert ha már megvan a baj, akkor lehet siránkozni, hogy itt az égvilágon semmi se működik és kéne valami jó megoldás (talán Kína majd megoldja). Pedig a probléma gyökere az, hogy miképp tekintek a párkapcsolatra. Amíg az számít, hogy mit kapok, nem fog működni. Csak ha már megtanultam azt, hogy az számít, mit adok bele és miért vállalom a felelősséget. A párkapcsolat nem bolt, vagy étterem, ahol azt veszem le a polcról, ami épp megtetszik, vagy ahol pincér lesi a kívánságaimat, mert ugyebár én fizetek; amíg nálam van a lóvé, addig én dirigálok. Ilyen szemlélettel valóban oda lehet kilyukadni, hogy a “vevő” még azzal sincs tisztában, hogy egyáltalán mit akar, csak abban biztos, hogy a boltos, a pincér, a szakács az ő alárendeltje addig az időpillanatig, amíg kiszolgálják; övé a hatalom, hiszen nála van a pénz; és a legvégső, legfőbb úr a pénz; valamint a pénz által táplált vagy gerjesztett kívánság. http://www.youtube.com/watch?v=G1PnPJBmTuU Ezzel a mentalitással ezt lehet elérni, mint a videóban. Egy párkapcsolatot erre nem lehet építeni; a párkapcsolat nem működtethető kívánsággal, hatalommal, pénzzel. Egy párkapcsolat csak felelősségvállalással működtethető. És az az érdekes, hogy amennyire én magam felelősséget vállalok, annyira fogom elvárni azt, hogy a másik fél is vállaljon felelősséget. Tehát nem leszek hajlandó belemenni egy olyan kapcsolatba, amiért csak én vállalok felelősséget, a másik fél nem. Ha hajlandó vagyok belemenni egy olyan viszonyba, amiért a másik nem vállal felelősséget, az azt mutatja meg, hogy én magam sem vállaltam érte felelősséget; mert ha én vállaltam volna a felelősséget, akkor a másik féltől is elvártam volna ugyanezt. Tehát az egymásra mutogatásnak azért nincs alapja, mert a másik csak annyiban tud kihasználni, amennyiben én is ki akartam használni őt; csak annyiban tud manipulálni, amennyire én is manipulálni akartam őt, csak annyiban tud megbántani, amennyire én is meg akartam volna bántani őt. Mert amennyiben ez nem áll szándékomban, annyiban ellen fogok tudni állni az erre irányuló kísérleteknek is. Hogy hozzak egy példát: a Kőszívű ember fiaiban Richárd egy kissé léha, könnyű erkölcsű fiatal katonatiszt volt, aki könnyen elcsábult. De attól kezdve, hogy megkérte Edit kezét, nem volt többé csábítható. Mert attól kezdve, hogy ő maga felelősséget vállalt a párkapcsolatáért, ugyanezt elvárta a másik féltől is, és nem volt hajlandó felelőtlenül viselkedő nőknek engedni. Miért? Mert megtanulta, hogy lehet másképp is viselkedni; és innen kezdve egy “másik szinten” élt és egy “másik szint” szerint gondolkozott ; és elvárta, hogy más is tanulja meg ugyanezt, vagy ha nem, akkor maradjon ott, ahol van, de ő már senki kedvéért nem fog visszasüllyedni onnan, ahová eljutott. Lehet, hogy a megváltozott viselkedése szálka lett azok szemében, akikkel korábban kapcsolatban volt; lehet, hogy azt mondták: hú de igényes lett, meg hú de… Tovább olvasás »

birsalma
Olvasó

Brandonnak: És, ha sikerült neki végigdugni az összeset, az nem azt bizonyítja, hogy igaza volt? Jó, nem voltam pontos. Ő nem ezt mondta. Ő azt mondta, hogy paráználkodni nem bűn, mert tulajdonképpen jót tesz ezekkel a nőkkel. Egész pontosan ezt mondta. Hogy a nők mit gondoltak, azt nem tudom. Egyébként meg ez az életmód őt is elrontotta. Amikor megismertem, már nem is járt egyetemre, csak lébecolt azzal az ürüggyel, hogy még nincs meg az államvizsgája. A szülei (akik birkatartók voltak) finanszírozták. De nem tanult és nem is vizsgázott le, azt hiszem. Inkább üzletelni próbált, büfét csinálni, ahol persze ő a főnök, nincs semmi dolga, nem kell beállnia a pult mögé – naná hogy pillanatok alatt befuccsolt. Aztán mégiscsak hazament, aztán visszajött látogatóba, azt hittük, megnősült otthon, de nem. Szerintem azóta se. És nyilván orvosként se dolgozott. Ha valaki beleszokik a felelőtlen viselkedésbe, onnan nagyon nehezen változik meg. Aki megszokja azt, hogy viszonyai vannak, és a nők minden további nélkül kefélnek vele, az már nem akar egy családért felelősséget vállalni. “Miért vegyek meg egy tehenet, ha csak egy kis tejre vágyom?” “Varietas delectat”. Az orvos szakma is kegyetlenül nehéz, abban mondjuk mindenki csak pénzt lát, szinte senki nem azért tanul orvosnak, mert valóban gyógyítani akarna. Szóval a nyugati életrend, a felelőtlen egyetemista viháncolás marhára tetszett neki. Fogalmam sincs, hogy a nyugati életet megszokó, megszerető emberek hogy birkóznak meg azzal, ami Szíriában vár rájuk. A birkák mellé snassz visszamenni, orvosnak lenni pedig lusta. De persze itt se lenne neki könnyebb. Felelőtlenül élt, és az hosszú távon sehol se nyerő. mert az olyan trendi. Hát ilyet se hallottam még. Látszik, hogy nincs háziállatod. Ebből egy dolgot lehet megtanulni – gondoskodni egy élőlényről. Ha nem látod el rendesen, akkor a hanyagságod megbosszulja magát. Én például elég hanyag vagyok, most is elbolhásodtak a kutyák, meg kéne őket fürdetni meg becsöpögtetni. Ebben mi a trendi? Mondjuk a kutyaszaros nejlonzacsi. Az ember hajlamos arra, hogy elhanyagolja mindazt, ami nem követelőzik, ami nincs tele elvárásokkal, amiben nincs benne a “muszáj”, mint varázsszó. Nézd meg a világot – akinek nincs érdekérvényesítő képessége, az le van szarva. Mennyit szán a kormány a Pető Intézetre és mennyit stadionokra? Többet nem is kell mondani. Ahogy gondolkozik a kormány, úgy gondolkozunk mi is. Amit képes vagyok egy olyan lényre szánni, akitől nem várhatok viszonzást, az biztosan “tiszta energia”, tehát önzésmentes. És mivel elég gyakran hanyagolom el a kutyák körüli teendőket, ebből az következik, hogy meglehetősen kevés “tiszta energiával” rendelkezem, kevés olyan fölöslegem van, amit hajlandó vagyok önként az állatoknak adni. Leginkább az önzetlenségem arányát mérhetem le a kutyákban. És nem állok valami jól, azt hiszem. De ők rendkívül türelmesek. inkább pasit tartanának Tartanának? Ez különös kifejezés. ahelyett hogy a nők szülnének…Ez aztán a modern önmegvalósítás. Tudod, azt vettem észre, hogy vannak emberek, akik azt mondják: felnevelek egy gyereket, és MAJD A GYEREKEM megoldja a világ bajait, majd a következő nemzedék kijavítja azt, ami most rossz. De mégis hogy javítaná ki, ha nem tanítja meg senki arra, hogy csinálja? A magam részéről úgy gondolom, hogy azokat a problémákat, amikkel szembesülök, nekem kell megoldanom, nem tolhatom át senkire. Ahhoz, hogy meg tudjam oldani azokat a problémákat, amikkel szembesülök, fejlődnöm kell lelkileg. Mert ha még az is nehezen megy, hogy a kutyákat megszabadítsam a bolháktól, akkor van miben fejlődnöm. És mindig az fejleszt, ami épp körülvesz, mindig épp azt kell megoldani, ami előttem van. Hiába álmodozok arról, hogy így kéne élni meg úgy kéne élni, ha épp nem úgy van. És hiába várnak el tőlem többet – annyit tudok megcsinálni, amennyi telik tőlem és kész. És egyáltalán nem félek attól, hogy emiatt a mentalitás miatt pusztulna ki… Tovább olvasás »

brandon
Olvasó
brandon

“Ő azt mondta, hogy paráználkodni nem bűn, mert tulajdonképpen jót tesz ezekkel a nőkkel. Egész pontosan ezt mondta.”

Tulajdonképpen igaza volt. Az ilyen nőknek fehér fasz amúgy sem kell, csak az egzotikus. Az indiai nemi erőszak fíling az már király. Valahogy érdekes, hogy nem az udvarias kultúrált európai férfi kell nekik, hanem az olyan, aki tudja hogy kell bánni egy nővel.
Aztán, fehérből legfeljebb a sportkocsis milliomos 50-70 éves férfiakkal futnak ezek.
Ő meg ingyen végigdughatta az összeset. A saját hazájában ezért fizetnie kellett volna. Akkor miért csodálkozol, hogy leszűrte: a fehér nők mind kurvák.

“Hiába törődnék a “szaporodással”, ha nincs erőm megvédeni magamat és az utódaimat a pusztítótól.”

Hát, akkor a természetes szelekció kiszelektál. Ez van. Az erős, életrevaló továbbél, a gyenge, ügyetlen kihal.

“A filmben ezt a tradicionális háziasszony anyuka mondta, rajtuk lett bemutatva a patriarchális családmodell.”

Ez már nagyon feminista értelmezése volt. A hagyományos családban a férfi volt az úr, az történt, amit ő mondott, mivel ő kereste a pénzt, ő biztosította a szállást, ezért ő volt a család feje.
Nem volt visszapofázás, élősködés, manipulálás, kihasználás. Ez már csak a mai házasság 2.0 irányelve, ami az akaratgyenge férfiaknál működik, akik ki vannak éheztetve szexuálisan, így könnyen zsarolhatók, kihasználhatók. Pont ez az, ami miatt nem dugjuk hurokba a fejünket. Egy ilyen házasságban éléshez szerinted egy férfinek mi érdeke fűződik? Nem vagyok én hülye, hogy hagyjam, hogy rajtam élősködjenek, engem manipuláljanak. Ez élet szerinted? Hülye az is, aki ezt hagyja férfiként.

Tudod, ez a legundorítóbb a feminista ideológiában, hogy miközben ma már a férfiak azok, akik hátrányban és jogfosztottságban élnek, elemi szükségleteiktől, és alapvető emberi jogaiktól megfosztottan, ők azok, akik a másodrendű nem a társadalomban, még mindig úgy próbálják beállítani, mintha a nők egyfajta gyenge, érdekérvényesítésre képtelen véglények lennének, és ezért nekik előjogok kellenek.

birsalma
Olvasó

Valahogy érdekes, hogy nem az udvarias kultúrált európai férfi kell nekik, hanem az olyan, aki tudja hogy kell bánni egy nővel.

Kifejezetten udvarias és kedves volt, sokkal inkább, mint egy átlag magyar.

Megtörtént vele, hogy épp egy lánynál volt, és jó muzulmánként leterítette az imaszőnyeget, imára készült. A felbőszült atya fogott egy bikacsököt, és úgy kiverte a lakásból, hogy kiesett az ajtókeret – mert ő jó katolikus, nála egy muszlim csak ne imádkozzon (az nem baj, hogy kúrogatta a kiskorú lányát).

Ez biztosan így történt, mert véletlenül ismerjük az apát is, és ő is elmesélte, hogy igen, ez valóban így történt.

És kölcsönösen azt állították, hogy a másik nem normális.

A saját hazájában ezért fizetnie kellett volna.

A saját hazájában már rég meg kellett volna nősülnie, és foglalkoznia a birkákkal a mezőn. Nem ártott volna, ha nem kanászodik el.

Az erős, életrevaló továbbél, a gyenge, ügyetlen kihal.

Na látod, pont ezért játszok én a túlélésre. :)

Ez már nagyon feminista értelmezése volt. 

Láttad a filmet? http://www.youtube.com/watch?v=TVuB8-n2DzA

brandon
Olvasó
brandon

“Kifejezetten udvarias és kedves volt, sokkal inkább, mint egy átlag magyar.”

Mégis tudott valamit, ha vele akartak kúrni.

“A felbőszült atya fogott egy bikacsököt, és úgy kiverte a lakásból, hogy kiesett az ajtókeret – mert ő jó katolikus, nála egy muszlim csak ne imádkozzon (az nem baj, hogy kúrogatta a kiskorú lányát)”

Micsoda egy intoleráns álkeresztény apa. Fel vagyok háborodva.

“A saját hazájában már rég meg kellett volna nősülnie, és foglalkoznia a birkákkal a mezőn.”

Akkor birka lett volna otthon maradni. Itt legalább kiszórakozhatta magát.

“Láttad a filmet?”

Nem. De nem is érdekel. Elég, amennyit leírtál belőle. Utálom az ilyen femifaszságokat, ahol az ideális családapa az akaratgyenge önzetlen balek, akit a felesége irányít és hülyére dolgozza magát, hogy a luxust biztosítsa számára. A manipulatív nőktől meg hányingerem van.

birsalma
Olvasó

Mégis tudott valamit, ha vele akartak kúrni.

Nyilván pont azt, hogy kedves volt és udvarias.

Utálom az ilyen femifaszságokat, ahol az ideális családapa az akaratgyenge önzetlen balek

A filmből nem az derül ki, hogy az apját ideális családfőnek tartaná.

A filmből az derül ki, hogy ő maga ki akar törni a hagyományos patriarchális családmodellből, ami szerint neki csak annyi a dolga az életben, hogy férjhez megy egy göröghöz és szüli a görög gyerekeket.

Inkább tanul, dolgozik, és férjhez megy egy amerikai tanárhoz – akitől nyilvánvalóan semmiféle luxust nem várhat el, és persze esze ágában sincs eltartatni magát vele, nem akar a négy fal közé temetkezni.

És manipulálni sem akarja a férfit, mert annyira örül neki, mint majom a farkának. :)

brandon
Olvasó
brandon

“Nyilván pont azt, hogy kedves volt és udvarias.”

Szerinted a kedves, udvarias férfiakkal szokott bárki is kúrni?

“A filmből az derül ki, hogy ő maga ki akar törni a hagyományos patriarchális családmodellből, ami szerint neki csak annyi a dolga az életben, hogy férjhez megy egy göröghöz és szüli a görög gyerekeket.”

De borzasztó lehetett szegénynek. Bárcsak nekem lenne ilyen egyszerű dolgom az életben. No stressz, no munka, eltartanak, ha jól viselkedek.

“Inkább tanul, dolgozik, és férjhez megy egy amerikai tanárhoz – akitől nyilvánvalóan semmiféle luxust nem várhat el, és persze esze ágában sincs eltartatni magát vele”

És ez szerinted reális, vagy disney-mese kategória?

Látod, ez a baj, hogy te nőként nem ismered úgy a nőket, mintha férfi lennél. Egy férfivel szemben egész másak az elvárásai egy nőnek, egész másképp viszonyul hozzá, mint egy másik nőhöz. Már eleve azért, mert a férfivel szemben ELVÁRÁSAI vannak. És, azok általában azok, amiket én (meg a többiek is) itt írnak. Te ezt nőként sosem tapasztalod, valószínűleg el sem jut a tudatodig, hogy így van, csak öszönösen tetszik valaki vagy sem. És ezért is tartom lehetetlennek, hogy egy nő megértse a férfiak problémáit. Ehhez jó megfigyelő készség, és beleérző képesség kell. Az meg csak nagyon kevés nőnek adatik meg. Ezért nem értik meg a nemek egymást.

birsalma
Olvasó

És ez szerinted reális, vagy disney-mese kategória?

A sztori az író-főszereplő színésznő jórészt a saját életéről mintázta, tehát nagyjából ezt élte át. Annyira nem habos-babos álomvilág ez, ha megnézed, nagyon is földhözragadt problémákkal kellett megküzdenie.

brandon
Olvasó
brandon

Ezek az ámerikaiak jó dolgukban már nem tudják, mit csináljanak. Akkor sem reális, hanem ellenpélda, kivétel.

Lehet sok mindenre kivételt hozni, a feministák is folyton ezt csinálják. Csak közben elsikkad a lényeg: Az emberek többsége nem homokos, nem is transzi, a nők többsége nem szereti a csóró és nem macsós férfiakat. A férfiak többségének csak olyan nő jut, aki nála ügyetlenebb.

Ezekből kéne kiindulni, mert ez a valóság. Az, hogy van 1-2 kivétel, aki ez miatt hátrányban lett volna a régi rendszerben, még nem jelenti azt, hogy ezekhez kellett volna igazítani a szabályokat. Mert így ezeknek lehet, hogy jobb lett, de az ÖSSZES TÖBBI embernek meg sokkal rosszabb.

libsifemcsiszingli
Olvasó
libsifemcsiszingli

No persze… logikus, megátalkodott önző vagyok, mert az addig aktív, önálló célokra is épülő életemet nem cseréltem fel egy csettintésre egy fikuszéval egyenértékű életre egy olyan országban, ahol még a autót se vezethettem volna. A férjem viszont nem volt önző, ugye, mert neki szabad az ambícióit követve bármilyen döntést hozni. Olyat is, amivel belőlem szobapáfrányt farag egy totálisan idegen kultúrkörnyezetben, megfosztva barátoktól, családtól, saját lehetőségektől, de még attól is, hogy a nagy hőségben kifeküdjek a tengerpartra napozni egy üveg sörrel, vagy beüljek mondjuk egy cukrászdába, ha már dolgozni úgysem tudok. Arról nem is beszélve, hogy ilyen környezetben kellett volna gyereket vállalni, nevelni.

Az a baj, hogy továbbra sem tudom, melyik ujjam harapjam… Vérfeministaként vagyok elkönyvelve, vállalom is, mert fontos számomra az, hogy legyenek a kapcsolatomon belül saját tereim, legyen saját karrierem, céljaim, amik csak részben fedik a közös célokat. Azt mondjátok, akkor lennék okos és jó feleségnek való, ha ezeket az elvárásaimat, illetve a sikereimet nem vállalnám nyíltan, hanem burkoltan, az évszázados praktikáknak megfelelően elhallgatnám és elhitetném a párommal, hogy ő a jani, mindent ő irányít, még akkor is, ha közben igazából én súgom, hogy merre irányítson. Ez tiszta manipuláció. Mégis ezt dicsőítitek, ezt tanító könyvet reklámoztok…

Van a másik út, a hagyományos. Feladhatnék mindent, vállalhatnám azt, amit a családomban sok nő, lehetnék htb, költhetném a férjem pénzét, szolgálhatnám a családot. De ebben a modellben ott van az, hogy a férfira rengeteg kötelezettség hárul, főleg anyagi téren, s ha vége a dalnak, akkor bizony fizetnie kell: a gyerek felneveléséért, és bizony valahol az elvégzett “házimunkáért” is. Ez ellen is lázadtok, ez sem tetszik, mert ezzel meg kiszipolyozva érzitek magatokat.

A dicsőített ázsiai asszonykák is ezt teszik. A jobb életkörülményekért cserébe szolgálatkész, odaadó feleségek lesznek. De ez önámítás a férfiak részéről. Mintha úgy akarnátok nyerni a gátfutásban, hogy a gát helyett csak a fényképét ugorjátok át. Attól, hogy olyan nőt vesztek el, aki behódolásra van programozva, vagy legalább ennek az illúzióját kelti, még nem lesztek valóban annyira dominánsak, amennyire akartok. Engem ez inkább a kínai hamisítási ipar diadalmenetére emlékeztet. Ha nem tudom megfizetni az igazit, megveszem a luxus illúzióját.

 

Naooo
Olvasó
Naooo

“egy fikuszéval egyenértékű életre egy olyan országban, ahol még a autót se vezethettem volna.”

“Olyat is, amivel belőlem szobapáfrányt farag egy totálisan idegen kultúrkörnyezetben, megfosztva barátoktól, családtól, saját lehetőségektől, de még attól is, hogy a nagy hőségben kifeküdjek a tengerpartra napozni egy üveg sörrel, vagy beüljek mondjuk egy cukrászdába, ha már dolgozni úgysem tudok. Arról nem is beszélve, hogy ilyen környezetben kellett volna gyereket vállalni, nevelni.”

Gondolom akkor ott a feministák verik a tamot erősen? Naponta ugrálnak kábakövön villantgatva?

libsifemcsiszingli
Olvasó
libsifemcsiszingli

Úgy láttam, nem teszik, pedig lenne mit mutogatniuk. Brutálisan szépek a nők, és szinte mindenki, akivel találkoztam, úgy van karbantartva, mint felénk a címlaplányok. Minden második csador alatt egy kisestélyis szupermodell található full profi sminkben. A kozmetikai szalonok elképesztőek, ráadásul gyantában verhetetlenek. Nonstop viszik a vendégeknek a teát, üdítőket és közben olyan technikával kapják le a mókucit, hogy a kiskanál se koccan a gyanútlan páciens kezében :-D :-D :-D Itthon is használják már a cukorgyantát, ami ott évezredes tradíció, de hiába, az ottani kozmetikusokhoz képest csak nyúzás marad :-D

Próbáld ki nyugodtan, gondolom férfiaknak is megcsinálják itthon :-D

visuo
Olvasó
visuo

„… Ha nem tudom megfizetni az igazit, megveszem a luxus illúzióját.

mivel már nemhogy az igazit pénzért, hanem az igazi illúzióját ingyen sem tudjátok nyújtani. ezért kell megvásárolni az igazi illúziáját. ez szégyen rád/rátok nézve.

 

Adam
Olvasó
Adam

Libsifemcsi- Az autóvezetés csak Szaúd-Arábiában van betiltva. Mondom, én nem ismerem a történetet, szóval így kezeld a válaszaimat. Azonban más nők is megoldották.

Azt mondjátok, akkor lennék okos és jó feleségnek való, ha ezeket az elvárásaimat, illetve a sikereimet nem vállalnám nyíltan, hanem burkoltan, az évszázados praktikáknak megfelelően elhallgatnám és elhitetném a párommal, hogy ő a jani, mindent ő irányít, még akkor is, ha közben igazából én súgom, hogy merre irányítson. Ez tiszta manipuláció. Mégis ezt dicsőítitek, ezt tanító könyvet reklámoztok…

Ezzel nem is mindenki ért egyet(pl. én sem). Azonban ez még mindig jobb, mint az, ami most történik. Nem azt állítom, hogy így kell lennie, de azt igen, hogy a mostani rendszer teljesen életképtelen.

Én egyébként azt mondom, hogy aki olyan természetű, azt nem tudja egy nő irányítani. A különbség az, hogy régebben ez elfogadott volt, most pedig az ilyen férfiakra rásütik, hogy “kompromisszumképtelen” stb.  Sok ilyen férfi van még ma is, csak ők soha nem vesznek el senkit.

A dicsőített ázsiai asszonykák is ezt teszik. A jobb életkörülményekért cserébe szolgálatkész, odaadó feleségek lesznek.

Ez az egésznek a lényege. Azt mégsem várhatjuk el, hogy a semmiért legyenek odaadó feleségek.

Attól, hogy olyan nőt vesztek el, aki behódolásra van programozva, vagy legalább ennek az illúzióját kelti, még nem lesztek valóban annyira dominánsak, amennyire akartok.

Ez attól függ. Te hogyan definiálod a dominanciát?

libsifemcsiszingli
Olvasó
libsifemcsiszingli

Igen, tisztában vagyok vele, hogy csak ott van betiltva. És persze, megoldották mások is. Európaiak, ha elfogadják az ottlétüket – a számukra is hasznos munkavégzés pl. ilyen elfogadási alap – lazább elbánásban is részesülnek, élvezhetnek bizonyos szabadságokat a saját közösségeiken belül. Pl. hozzá lehet jutni korlátozatlan, szűretlen nethez, vihetsz be saját használatra tiltott kulturális tartalmakat, ihatsz alkoholt stb. De a közösségi magatartási normákat nyilvánosan az európaiak sem szeghetik meg, pláne ha életvitelszerűen élnek ott. Így muszáj a csador, nagyon kockázatos az autóvezetés, de pl. az is benne volt a pakliban, hogy mikor még itthonról segítettem a férjemnek a melóban, telefonon nem beszélhettem az ügyfelei nagy részével, mert simán rámcsapták a kagylót, mikor meghallották, hogy nő vagyok. Elfogadják, hogy más a kultúrád, de a saját szabályaik betartását megkövetelik. Mikor kint jártunk, nem tekintettek kurvának, tisztelték bennem a férjes asszonyt, de az európai nőt nem. A férjem ottani üzlettársa pl. sosem látta az arcomat, pedig többször találkoztunk is. Ha megpróbáltam volna a jelenlétében levenni a csadort vagy megszólalni, kiment volna. Itthon sem volt hajlandó úgy tárgyalni, hogy nő volt az irodában.  A szabályok nem egyoldalúak, a férfiakra is vonatkoznak a tilalmak és ügyelnek is a betartásukra, leszámítva egy kisebb, kevésbé hagyománykövető réteget. De ők is kiszámíthatatlanok. Lehet, hogy egyik nap együtt kávézol a pasival minden fennakadás nélkül  a házában, mert meghív, a másik nap meg találkozol vele egy európai cég irodájában és kifordul az ajtón, mikor meglát. Ha úgy hozza a kedvük, érdekük, simán letagadják a felvilágosult eszméiket :-) Meg persze a bűnbeesés bizonyos formái sem idegenek tőlük. Az üzleti kapcsolatnak simán része, hogy egy bizonyos ponton lányokat is bedobnak a vendéglátás részeként. Az oroszoknál szokták ezt emlegetni, de a férjem az araboktól is kapott meghívást thai lánykára. Mikor nem kérte, ajánlottak fiatalabbat, vagy fiatalabb fiút is :-P Persze mindent meg lehet oldani, mivel van pénz és olcsó ázsiai vagy keresztény munkaerő is dögivel. Nekem is lett volna megoldás pl. egy egyiptomi férfi háztartási alkalmazott személyében, aki tárgyal helyettem a munkásokkal, sofőrködik, elvisz vásárolni stb. Szépen kitapogathattam volna a határokat, kereshettünk volna valamilyen európai vagy amerikai céges közösséget, ahová eljárhatunk, idővel lehetett volna szép medencés házunk (ott ez nem is luxus, hanem alap), ahol napozhatok, járkálhattunk volna társaságba… Be csodás. Meg valószínűleg egy-két év alatt találtam volna egy jó női orvost is magamnak, pszichiátert, hogy legyen, aki felírja a bogyókat becsavarodás ellen. Aki ilyen felszínes életre vágyik, az megkaphatja… most mondjátok, hogy a muzulmán hitet sem kell érte bevállalni, van kereslet máshol is bérfeleségre. Mert nekem ez valahol bérmunka… Ha egy kapcsolatban az egyik fél igényei, lehetőségei egy pályára vannak korlátozva, akkor az csak abban az esetben működhet jól és lehet tisztességes, ha az igények történetesen egybeesnek a pályával. Más esetekben nem fogadom el. Akkor sem, ha ezt a pályakorlátozást evolúcióval, ösztönnel, hagyománnyal, kiskutyafülével akarják nekem megmagyarázni és mindent elkövetnek, hogy önként másszak be a kalitkába. Miért azt a kapcsolattípust dicsőítitek, ami az egyik fél korlátozásán alapul? Azt mégsem várhatjuk el, hogy a semmiért legyenek odaadó feleségek. Egyrészt de, ezt várjátok, amikor nyígtok a fizetési kötelezettségek miatt. A bérmunkának ára van. Ha a piaci törvényszerűségeket akarjátok követni, akkor az árat is meg kell fizetni. Valamit valamiért akkor is, ha az áru történetesen a hűség, odaadás, kiszolgálás, tisztelet. Most mondhatjátok, hogy a régi értékeket követő, feminizmus előtti nők önként és odaadással vállalták ezt. Na igen. Valóban. A stockholm-szindróma létező dolog :-) De a viccet félretéve: a feminizmus feltárt egy csomó lehetőséget, amiről sokáig egyszerűen nem vettek a nők tudomást, nem ismerték. Ma viszont már választhatnak és a választás szabadságával élnek is jópáran, ezt elvenni már nem lehet. De elfeledkeztek róla, hogy van árucsere… Tovább olvasás »

Adam
Olvasó
Adam

Libsifemcsi-

Az üzleti kapcsolatnak simán része, hogy egy bizonyos ponton lányokat is bedobnak a vendéglátás részeként. Az oroszoknál szokták ezt emlegetni, de a férjem az araboktól is kapott meghívást thai lánykára. Mikor nem kérte, ajánlottak fiatalabbat, vagy fiatalabb fiút is :-P

Ez a nyugati világon kívül mindenhol szokás, nem kizárólag a muszlimoknál.

Akkor sem, ha ezt a pályakorlátozást evolúcióval, ösztönnel, hagyománnyal, kiskutyafülével akarják nekem megmagyarázni és mindent elkövetnek, hogy önként másszak be a kalitkába.

Ezt a magyarázatot én már régen abbahagytam nálad. Megfigyeltem, hogy akármilyen tudományos ténnyel érvelek, te mindig véleménnyel válaszoltál, nem “ellentényekkel”.

Egyrészt de, ezt várjátok, amikor nyígtok a fizetési kötelezettségek miatt.

Mert a feleség támogatása azt jelenti, hogy nem kell dolgoznia kajáért, házért stb. Nem kell eltartania sem magát, sem a gyereket. Azonban ez nem azt jelenti, hogy a férj megveszi neki a 100. márkás cuccot. Mert most kb. ezt jelenti. Egyszerűen most a nők szórakozását pénzeljük. Még talán ez sem lenne baj, csak most már cserébe semmit sem kapunk vissza tőlük.

Most mondhatjátok, hogy a régi értékeket követő, feminizmus előtti nők önként és odaadással vállalták ezt.

Akkoriban nem voltak akkora igények.

Ma viszont már választhatnak és a választás szabadságával élnek is jópáran

Ez látszik is a házassági statisztikákon.

ezt elvenni már nem lehet.

Pedig többször is megtörtént, erre konkrét példákat is tudok mondani. A patriarchizmus fellendülését előidézheti katasztrófa, háború, vagy egy patriarchális kultúra térnyerése. Most is ez történik, 2016-ra az egyik legpatriarchálisabb ország lesz az első számú gazdasági hatalom. Kína azért érdekes, mert eddig akárhányszor erősödött meg, az mindig megerősítette a patriarchátust. Nem tudok olyat, ami miatt ez most másképpen lenne.

Még azért is veszélyes a dolog, mert akárhányszor a patriarchizmus egy meggyengülés után megerősödött, mindig szigorúbb volt, mint eredetileg.

Az emancipáció és feminizmus ellen kézzel-lábbal tiltakozó férfiak érzelmileg a múlt században ragadtak és nincs kedvük a változás feldolgozásával járó küzdelemhez, ezért inkább egy olyan nőideált próbálnak meg erővel visszaállítani, ami lassan kezd idejétmúlttá válni.

Ez nem igaz. Egy olyan férfi sincs, aki ezt a “változást” elfogadná. Egyszerűen csak nem tudja, hogy valami baj van, de érzi. Sem a válási statisztikák nem hazudnak, sem a házassági kedv, sem a férfiak rossz véleménye a modern nőkről. A férfiak többsége nem tudja, hogy létezik antifeminizmus, mégis azokat mondják, amiket mi is mondanánk.

Nem akartok dolgozni azzal, hogy az új kihívásokat felállító nőknek megfeleljetek, hanem inkább a régi típust akarjátok visszaszerezni

Vissza is szerezzük. Mondom, lehet femizni, de ezeknek a nőknek egyszerűen nem lesz gyereke, nem lesz férje, mert a kutyának sem kellenek majd, maximum a bolondoknak. Ezek a nők majd nem tudják továbbvinni a mentalitásukat(hiszen nem lesz gyerekük). Érdekes, hogy te a feminista nőt egy továbbfejlődött nőnek érzed. Én azonban csak egy különös kor melléktermékének, ami a kor bukásával eltűnik majd. Semmilyen érv nincsen amellett, hogy a feminizmus időtálló lenne(hiszen csak 40 éve létezik). A feminizmus nem tartható állapot. Sem a társadalom, sem a gazdaság számára.

Azt is vedd számításba, hogy a feminizmus eddig “ellenfél” nélkül működött. Az elmúlt években azonban megjelent az antifeminizmus is(ismételten: a feminizmus 40 évig sem tudott rendesen működni, nem időtálló). Itt nem arról van szó, hogy pár amerikai csinált egy oldalt, ami olyan jókat ír. Ez nem véletlen, ugyanis azt mutatja, hogy van rá igény. Egyre több országban üti fel a fejét az antifeminizmus, egyre többen csatlakoznak. Mert erre van igény. A feminizmusra már nincs. Az is elképzelhető, hogy a feminizmus nem egy összeomlás miatt fog megszűnni, hanem egyszerűen egy társadalmi folyamat eredményeként. Ha semmi sem változik, csak a mostani úton haladunk tovább, akkor 40 év múlva már a feminista nőkről fogjuk azt mondani, hogy nem tudnak alkalmazkodni a korhoz.

birsalma
Olvasó

Még talán ez sem lenne baj, csak most már cserébe semmit sem kapunk vissza tőlük.

Adam, te magad írtad le, hogy nem is kértél semmit nőktől. Ha nem kérsz (és persze nem is adsz), tehát ha még soha nem fektettél bele egy párkapcsolatba, akkor miért írod, hogy nem kapsz vissza semmit? Ahhoz először kérni kell, hogy kapj. Nem baj, hogy eddig nem kértél – de először is próbáld meg, utána tudod eldönteni azt, hogy kapsz-e vagy sem.

Ez a nyugati világon kívül mindenhol szokás, nem kizárólag a muszlimoknál.

Az orgia a nyugati világban is szokás.

Most is ez történik, 2016-ra az egyik legpatriarchálisabb ország lesz az első számú gazdasági hatalom.

Kína gazdagsága az önkéntes bérmunkán és az olcsón beszerzett olajon alapul. Abban a pillanatban, ahogy nem jut hozzá olajhoz, Kínának vége. És az olajkorszak végén járunk, a globális gazdaságkor végén járunk, elég naiv álmodozás Kínában úgy reménykedni, mint valami megváltóban, mert nem az.

Kína azért érdekes, mert eddig akárhányszor erősödött meg, az mindig megerősítette a patriarchátust. Nem tudok olyat, ami miatt ez most másképpen lenne.

Hol erősítette meg, Adam? Angliában?

Másrészt http://www.dailymail.co.uk/news/article-2520753/Chinese-boyfriend-jumped-death-girlfriend-insisted-going-clothes-shop.html

Szerintem Kínában a nők erősödnek meg az indusztriális társadalommal. Eleve ez az alárendelésre, szolgai alázatosságra épülő társadalmi rendszer nem áll jól a férfiaknak, nagyon gyámoltalanok és erőtlenek tőle. A cowboy férfias, a kínai gyári munkás nem az.

A férfi alapvetően VEZETŐ, és nem alárendelt. Hogy tudja egy alázatosan behódoló kínai munkás megélni azt, hogy ő vezető? Nagyon nehezen. Ahhoz, hogy vezető lehessen, kell valamiféle autonómiával rendelkeznie, arra pedig pont nem az államkapitalista posztkommunista kínai államszörnyben nyílik a legjobb lehetőség.

Kína NEM TUD FÉRFIMINTÁT ADNI. Nem képes megerősíteni a férfiasságot, sokkal inkább aláássa azt.

brandon
Olvasó
brandon

“Abban a pillanatban, ahogy nem jut hozzá olajhoz, Kínának vége.”

Ez az euroatlanti civilizációra is igaz. Nem véletlenül kell bombázni, erőt fitogtatni közel keleten az olcsó olajért.

“Kína NEM TUD FÉRFIMINTÁT ADNI.”

Ahhoz képest törvénnyel kellett gátat szabni a túlzott népszaporulatnak.

“A férfi alapvetően VEZETŐ, és nem alárendelt.”

Elégé feminista gondolatmeneted ellenére hülye tévképzeteid vannak a férfiakról.
Van közöttük pár, aki vezető szerepre született egyéniség, a többi meg nem.
Éppen úgy, mint a nők között is. Nem vagyunk annyira különbözőek.

Egyébként meg, ha minden férfi vezető lenne, akkor ki dolgozna? A nők?

birsalma
Olvasó

Brandon:

Ez az euroatlanti civilizációra is igaz.

Egyetértek, így van.

Ahhoz képest törvénnyel kellett gátat szabni a túlzott népszaporulatnak.

Sajnos a törvények miatt – erre libsifemcsi is utalt – sokkal több fiúbaba születik meg, mint lány, felborult a nemek egyensúlya, és ha versengeni kell a nőkért, az pont nem a férfiaknak kedvez.

a férfiakról. Van közöttük pár, aki vezető szerepre született egyéniség, a többi meg nem.

Minden férfi alapvetően arra született, hogy vezető legyen. Legalább a saját családjában, tehát a nője és a gyermekei számára. Ha egy férfi eljut abba a létállapotba, hogy egy nő vezetőként ismeri el, akkor máris olyan autonóm hatalommal rendelkezik, ami nem csekély erőt ad a számára. Akkor sok külső elnyomással is szembe tud szállni, ha éppen arról van szó. Persze nem muszáj, a külvilág ilyen szempontból kissé lényegtelenné válik.

De azért gondolj bele – ha először is adott egy alázatos, behódoló jómunkásember Kínában, aki meg akar hódítani egy nőt és tekintély akar lenni a számára, ahhoz ELŐSZÖR is, még a nővel való kapcsolat ELŐTT meg kell szereznie egy olyan fokú önbizalmat és magabiztosságot, aminek aztán a nő ellentmondás nélkül behódol és alárendelődik. Utána a nő persze még inkább növelheti a férfi önbizalmát; de ha eleve semmilyen önbizalma, magabiztossága nincs a férfinak, akkor a nő nem fogja tudni nekiadni azt, mert ez egyszerűen lehetetlen.

Egy önbizalomhiányos, alázatos, behódoló férfi a nőnek arra kell, hogy uralkodjon rajta. (Mármint amilyen nő belemegy egy ilyen helyzetbe, az ezt fogja tenni). Tehát még jobban beleveri az orrát a szarba, és aztán ez pontosan oda vezet, mint a múltkori eset, ahol a nő ordított a faszival, az meg kiugrott a hetedikről, mert nem tudott hová menekülni a megalázások elől.

Nézd csak meg, ezek a férfiak mind behódoltak a nőnek: http://instagram.com/miserable_men

Soha olyan nincs, hogy egy önbizalom nélküli férfit a nő felruház önbizalommal. Nem azt teszi, hanem kihasználja.

A nőtől NEM LEHET ÖNBIZALMAT VÁRNI, aki mégis azt várja, az gyakorlatilag harakirit követ el önmaga ellen.

Még a kapcsolat előtt valahogy meg kell szerezni. És ehhez sajnos egyáltalán nem nyújt segítséget a kínai mentalitás.

Ehhez valamiféle cowboy mentalitás kell; amibe aztán becsatlakozik a nő, de lehetetlenség, hogy ő teremtse meg azt.

A nő nem a forrás, nem lehet forrássá tenni.

Persze, nagyon képes felerősíteni azt, ami már eleve adott; de eleve kell lenni valaminek, amit aztán a nő felerősít.

Ha a férfi behódoló, akkor a nő a behódolást fogja felerősíteni; és ezen semmiféle törvénnyel nem lehet változtatni, mert mindenképpen így fog történni.

Egyébként meg, ha minden férfi vezető lenne, akkor ki dolgozna? A nők?

Aki nem csinál semmit, az nem vezető. Mondjuk a régi arisztokraták, például a Csengetett, milord? sorozatban, nem voltak a vezetői semminek, csak nevetséges és szánalmas figurák, akik méltán kerültek a süllyesztőbe.

Ő például egy igazi vezető: http://mandiner.hu/cikk/20130912_sikeres_falut_csinalt_cserdibol_a_polgarmester

brandon
Olvasó
brandon

“sokkal több fiúbaba születik meg, mint lány, felborult a nemek egyensúlya, és ha versengeni kell a nőkért, az pont nem a férfiaknak kedvez.” Teljesen mindegy, mert nálunk is hiába van egyensúly a nemek arányában, maximum a macsók azok, akiket a nők választják, a többiek ilyen szempontból értéktelenek. Viszont. A férfiak dolgoznak és értéket termelnek, amiből az egész társadalomnak haszna van. A nők meg csak lárpúrlár dolgoznak, és amúgy is csak a gyerekszülésen, meg a másokkal történő eltartatáson jár az eszük. Tehát, ha sok fiú van, az jó a társadalomnak. Nőből meg pont elég annyi, amennyi a népszaporulatot fenntartja. Ez pedig biztosított náluk. Nálunk meg az egyenlő arányok ellenére sem. Ott folyamatosan nő a gazdaság, nálunk meg nem. Akkor azért a mutatók alapján mégis jól csinálnak valamit. “Minden férfi alapvetően arra született, hogy vezető legyen. Legalább a saját családjában, tehát a nője és a gyermekei számára.” Akkor hát miért is kellett lerombolni a patriarchális családmodellt? Abban ugyanis ez volt a szituáció. Ma már egy férfi nem lehet vezető, mert ha erélyesebben rászól a gyerekre,vagy a nőjére, akkor bilincsben viszi el a rendőrség mint erőszaktevőt. “De azért gondolj bele – ha először is adott egy alázatos, behódoló jómunkásember Kínában, aki meg akar hódítani egy nőt és tekintély akar lenni a számára, ahhoz ELŐSZÖR is, még a nővel való kapcsolat ELŐTT meg kell szereznie egy olyan fokú önbizalmat és magabiztosságot, aminek aztán a nő ellentmondás nélkül behódol és alárendelődik.” És ki a franc mondta, hogy egy nőnek be kell hódolni a férfi előtt? Képzeld, nekünk sem vonzó egy idióta vigyori lábtörlő, nem csak nektek. Miért nem lehet azt elképzelni, hogy nem hódol be, meg nem is rendelődik alá a férfinek, csak nem akarja irányítani, meg manipulálni a SAJÁT érdekében? Hanem teszi a dolgát, ahogy a férfi is. És, valódi társként funkcionál, akire mindig lehet számítani. Nem pedig azon jár az esze, hogy a szomszéd férje persze mekkora macsó, vagy mennyivel gazdagabb pali, és én is olyant akarok. “A nőtől NEM LEHET ÖNBIZALMAT VÁRNI, aki mégis azt várja, az gyakorlatilag harakirit követ el önmaga ellen.” De lehet. Csak az ilyenek nem akarnak ismerkedni. Kilóg ám a lóláb, hogy mindig csak a problémás életképtelen nők dörgölőznek, hogy legyen aki támogatja meg pátyolgassa őket. Ebből látszik, hogy a férfi nektek csak arra kell, hogy legyen akin élősködhettek. Nincs semmi tisztelete a szemetekben a férfinek, nem becsülitek meg, nem is veszitek semmibe. Akkor szeretnétek igazán, ha mindenféle előny NÉLKÜL is tudnátok szeretni. De erre alkalmatlanok vagytok. Helyette az érdek orientált kapcsolat az, ami van manapság. “Nézd csak meg, ezek a férfiak mind behódoltak a nőnek” Ezt csinálta a férfiakkal a feminizmus. Addig addig pakolgatták a jogokat meg a társadalmi előnyöket a nők oldalára, hogy manapság szívás férfinek lenni nálunk. “A nő nem a forrás, nem lehet forrássá tenni.” Ez az egyik gond. A másik meg, hogy a PROBLÉMÁK forrása. Ha nincs nőd, problémád is kevesebb van. Szerinted érdemes férfiként bármiféle kapcsolatot is kezdeményezni akkor? Ez kb úgy merül fel, ha túl sok erőd, meg pénzed van, akkor kínlódhatsz egy nővel meg a gyerekeivel is. De, ha már egyedül is elég nehéz az élet, akkor minek vállalnék be még plusz problémát? Egyáltalán, mivel egy nő nem forrása semminek, ami az életet könnyebbé tehetné, így funkcionálisan haszontalan a férfi számára. “Ehhez valamiféle cowboy mentalitás kell; amibe aztán becsatlakozik a nő” Persze, ha valaki erős, akkor arra rámásztok, hogy az általa elért előnyökből részesüljetek. Értem én. Csak azt nem, hogy az erősnek mi haszna van abból, hogy egy nő hasznát veszi? És, akkor csodálkoztok, hogy ez miatt a nem éppen szimpatikus viselkedési szokásotok miatt régen elég jól körülhatárolt területetek volt… Tovább olvasás »

birsalma
Olvasó

Brandon: Ott folyamatosan nő a gazdaság, nálunk meg nem. Akkor azért a mutatók alapján mégis jól csinálnak valamit. Mert egyáltalán nincs munkavédelem és környezetvédelem, Kína egy hihetetlenül nagy ökológiai katasztrófába kormányozta magát, lassan élhetetlenné válik, annyira el van szennyezve és az emberek lebetegedve. Szerintem ez szörnyűséges. Miért nem lehet azt elképzelni, hogy nem hódol be, meg nem is rendelődik alá a férfinek, csak nem akarja irányítani, meg manipulálni a SAJÁT érdekében? Hanem teszi a dolgát, ahogy a férfi is. És, valódi társként funkcionál, akire mindig lehet számítani. Látod, amit most leírsz, az valóban a normális; ez nem a patriarchális modell, mert abban a nő “fehércseléd”, tehát szolga, háztartási alkalmazott, aki a férj gyámsága alá van vetve. Esetleg háremhölgy, ahogy libsifemcsi leírta a szaúdi viszonyokat. De nem valódi társ, amire te is vágynál. Szerintem amit leírsz, az a normális, igazi, eredeti állapot, én ezt a törzsi kultúrában látom igazán megvalósíthatónak (általánosan), de most is meg lehet élni, ha akad hozzá megfelelő partner. A behódolásról azt írod, nem fontos. Én nem is szolgai alárendelődésre gondoltam, hanem arra, hogy a nő elfogadja a férfi vezető szerepét (ez egyáltalán nem egyértelmű, nyilvánvalóan, hiszen jelenleg a nők nagy része nem fogadja el, hanem igyekszik a férfi fölé kerekedni). De lehet. Csak az ilyenek nem akarnak ismerkedni. Kilóg ám a lóláb, hogy mindig csak a problémás életképtelen nők dörgölőznek, hogy legyen aki támogatja meg pátyolgassa őket. De akkor honnan tudod, hogy várható tőle önbizalom? Legyen példa mondjuk Demcsák Zsuzsa. Meglehetősen erős önbizalommal rendelkezik, nemde? Nem lehet azt mondani, hogy problémás életképtelen nő, aki azért dörgölőzik, hogy pátyolgassák. Nem szorul rá. Hozzáment egy jólmenő vállalkozóhoz, és vajon növelte a férje önbizalmát? Ha növelte volna, nem veri. A helyzet akkor fajult el igazán, amikor a férfi még a munkáját is elvesztette, onnantól kezdve aztán semmi becsülete nem maradt, egyre durvábbá váltak az összetűzések, Demcsák végül elmenekült és beadta a válópert. És előadta magát a médiának, mint szegény bántalmazott ártatlan virágszál. Növelte a férje önbizalmát? NEM. Akkor honnan tudod, hogy léteznek olyan nők, akik növelik, csak éppen nem akarnak ismerkedni? A nő azt tudja felerősíteni, ami a férfiban amúgy is benne van. Akár jót, akár rosszat; de nem tudja kicserélni azt, ami ott van. Legfeljebb tükröt tart elé. Nézd – ha a nő azt mondja, hogy NEM, akkor a férfiban már eleve ott volt az a nem. Akkor a férfi már eleve reménytelennek látta a kapcsolatot. Szerintem. (Mert a nem az nem, tudod…. szóval a nő részéről a nem akkor nem, ha a férfi szerint is nem). manapság szívás férfinek lenni nálunk. Ha megnézed a blogot, ezek a képek nem Magyarországon készültek, inkább Amerikában meg a Távol-Keleten. De, ha már egyedül is elég nehéz az élet, akkor minek vállalnék be még plusz problémát?  Nem kell egyáltalán bevállalni, ha nincs értelme. Aminek biztosan értelme van, az az önfejlesztés, az önbizalom erősítése. Azt is baromira nehéz elérni, de legalább biztosan megéri. És ha már van az önbizalomból valamennyi, akkor tényleg rettentően kell figyelni, hogy senki ne rabolhassa el hízelgéssel. Mutatok valamit: http://ipost.christianpost.com/news/the-beautiful-love-story-of-nick-vujicic-and-his-wife-kanae-miyahara-10807/ A fickóról talán már hallottál, pl.: http://www.youtube.com/watch?v=JkxtlwX8LB0 És azt mondja, megtalálta a HERCEGNŐJÉT. No comment… A fickó szinte a halálból hozta fel magát, minden erejével küzdött, és lelkileg elég stabil lett – elég sikeres ahhoz, hogy egy hercegnő lenyalja a tejszínt az eddigi erőfeszítésből, és Nick elmondhassa – apám, most aztán valóban sikeres vagyok! Ha legalább egy olyan nőt vett volna el, akinek a fél kezét leharapta a cápa (mert vannak ilyenek is, ugye), akkor az nem egy hercegnő lett volna, hanem társ. De egy hercegnő nem társ, hanem hercegnő. Persze, ha valaki erős, akkor arra rámásztok, hogy az általa elért… Tovább olvasás »

Naooo
Olvasó
Naooo

Lekvár a kilométer kommentek ásza.

brandon
Olvasó
brandon

Jézusom, hogy tudsz te ennyit írni. “Mert egyáltalán nincs munkavédelem és környezetvédelem, Kína egy hihetetlenül nagy ökológiai katasztrófába kormányozta magát, lassan élhetetlenné válik, annyira el van szennyezve és az emberek lebetegedve. Szerintem ez szörnyűséges.” Jajj be szörnyű. Képzeld, régen nálunk sem dobtak ki ilyen felesleges hülyeségekre milliárdokat, mégis megvoltunk valahogy. Az én gyerekkoromban még gyerekülés se volt a trabantban, a gyárból a szennyvizet beleengedték a dunába, abba fürödtünk, azt mégis itt vagyok. Ez a baj ezzel a mostani világgal, hogy mindent túlbonyolítanak. Ezt a sok ingyenélő környezetvédőt is elzavarnám, azok is olyan károsak, mint a feministák. Azért ilyen drága minden, mert ennek a sok hülyeségnek, mi, a végfelhasználók fizetik meg az árát. Kína azért tud fejlődni, mert oda még nem gyűrűzött be ez a sok faszság. Ha van egy kis eszük, nem is engedik sosem. “Látod, amit most leírsz, az valóban a normális; ez nem a patriarchális modell, mert abban a nő “fehércseléd”, tehát szolga, háztartási alkalmazott, aki a férj gyámsága alá van vetve.” És, ha alá van vetve az azt jelenti, hogy akkor már vissza is fog élni a hatalmával? Hidd el, ez csak a női agyból nézve van így. Valóban, a nők ilyenek, hogy nem élni akarnak a hatalommal, hanem VISSZAÉLNI. Ez nagyon jól látszik azokban az országokban, pl svédek, franciák, ahol túl sok női politikus lett, ott egyre szaporodnak az irreálisnál irreálisabb férfiellenes jogszabályok. A férfitöbbségű kormányzás viszont nem hoz nőellenes szabályokat. Ezért jobb az, ha a férfiak irányítanak, a nők kezébe pedig ezért nem szabad nekik kedvező jogi fegyvert adni, mert ők visszaélnek vele. Lásd, pl a nyugaton lévő nemi erőszak törvények hatására mekkorára nőtt a hamis vádak aránya. Vagy, a nőknek kedvező vagyonmegosztási szabályok miatt mekkorára nőtt a válások aránya. “Esetleg háremhölgy, ahogy libsifemcsi leírta a szaúdi viszonyokat.” Hiába szidjátok, nem olyan rossz rendszer az. Elvégre is, te magad is leírtad, hogy olyan férfi kell, aki vezető. Nos. A szaúdi gazdag olajmágnás az ilyen. És, akkor vehet több feleséget. Gyakorlatilag a nők párválasztási szokásaihoz igazított rendszer. Nálunk meg a vezérnek is csak egy felesége lehet, a többit meg titokban tartja szeretőként. A nem vezér egyéniségű férfiak pedig így sem kellenek nektek, tehát az itteni keresztény rendszer valójában sokkal irreálisabb, és kevésbé veszi alapul a tényeket, mint az iszlám. “törzsi kultúrában látom igazán megvalósíthatónak” Törzsi kultúrához kell törzs. Érted. Pár százas közösség. Annál működik, a nagy társadalomnál, több millió embernél meg már nem. A komcsik is ezen buktak meg, hogy az ősközösségi normákat akarták a mai világban alkalmazni. A “közösségért” senki nem fog dolgozni, a saját hasznáért fog. Vagy a családjáért. A törzs gyakorlatilag egy nagy család, mindenki ismer mindenkit, és ezért azok hajlandóak összefogni. De ismeretlenekkel nem lehet. És, azért sem, mert az emberek nem egyformák. Lásd, pl tavalybarnultak. Na, azokkal fogjál össze, ha tudsz. Ami ma megtermelsz, ellopják holnap. Akkor vajon érdemes termelni ha te mindig csak adsz, erőt fektetsz bele, a másik meg elveszi? És. Akkor itt megint előkerül az is, miért baj az, hogy a nők is mint írtad, “nem források” semmiben. Én sem akarok forrása lenni senkinek. “Én nem is szolgai alárendelődésre gondoltam, hanem arra, hogy a nő elfogadja a férfi vezető szerepét” Így van, ez volt az elv régen. A férfi eltartotta a nőt és a gyerekeket, de cserébe ezek engedelmességgel tartoztak neki. Ő kereste a pénzt, övé volt a ház, az történt, amit ő mondott. Ez így igazságos, mert aki megdolgozott érte, aki folyamatosan dolgozik azért, hogy az ingyenélési lehetőséget, vagy anyagi támogatást biztosítsa másoknak, annak több szavának kell lennie, mint aki csak a hasznát veszi a másik önzetlenségének, jóindulatának. Így a férfinek lehetett családja. Arra költöttek, azt csinálták,… Tovább olvasás »

birsalma
Olvasó

Brandon: Az én gyerekkoromban még gyerekülés se volt a trabantban, a gyárból a szennyvizet beleengedték a dunába, abba fürödtünk, azt mégis itt vagyok. Életemben nem voltam még olyan beteg, mint amikor egy folyóban fürödtem. A falat kapartam a kíntól, fetrengtem, se felkelni, se enni-inni nem tudtam. 3-4 nap után az orvos azt mondta, legalább igyak valamit, mert kiszáradok – ittam egy kis szörpöt, azonnal kihánytam. Talán öt nap múlva bírtam úgy felkelni, hogy pár lépésnyire elvánszorogjak és erőtlenül rázuhanjak egy székre. Még néhány nap múlva már olyan jól éreztem magam, hogy ettem egy kicsit – de éjjel szörnyű görcsre ébredtem, ki kellett hívni az orvost. Egy magyar folyóban fürödtem, a Tiszában (még a ciánszennyezés előtt). Szerintem fekáliát öntöttek bele. Egy kisebb folyócskával is az történt, hogy a sertéstelep hígtrágyáját beleöntötték, erre az összes hal felfordult benne, az emberek csak nézték, nem is gondolták, hogy a folyócskában addig ilyen nagy halak voltak. (A cigányok éjszakánként gereblyével kikapkodták a dögöket, nekik jól jöttek azok is). De végül is mindegy, milyen mocsokkal nyomják tele a folyóvizet, az mindenképpen életveszélyes. Kína azért tud fejlődni, mert oda még nem gyűrűzött be ez a sok faszság. Ha van egy kis eszük, nem is engedik sosem. http://444.hu/2013/10/08/tobb-szaz-rakos-falu-lehet-kinaban/ http://www.chinahush.com/2009/10/21/amazing-pictures-pollution-in-china/ Lásd, pl a nyugaton lévő nemi erőszak törvények hatására mekkorára nőtt a hamis vádak aránya. Vagy, a nőknek kedvező vagyonmegosztási szabályok miatt mekkorára nőtt a válások aránya. Mi van Kínában, mi van Japánban, mi van Nyugaton… szép-szép, de mi van itthon? Itthon leginkább az van, hogy nincs pénz arra se, hogy valaki elköltözzön hazulról, a házasságoknak már eleve ez egy óriási akadálya. Ha valaki mégis megpróbálja, belerokkan a bankhitelbe vagy elmenekül külföldre; http://www.youtube.com/watch?v=rO3EqaZBhd8 és ha elválik, akkor sem bír különköltözni, mert nincs hová. Egy csomó ember együtt él a válás után is, mert nincs hová költözni. Jó ám itt az élveteg nyugattal példálózni, ami azt se tudja jódolgában, mit csináljon; de itthon a legtöbb embernek lassan már filléres gondjai vannak. Csak az esküvő, ha nagyon szerényen számolod, egymillióba kerül. Ki tudja ezt kifizetni? Vagyonmegosztás? Nagyon sok esetben már csak hiteltartozás van, amin osztozkodni lehet, nem vagyon. Lassacskán tök nevetséges lesz ilyesmiről egyáltalán beszélni is, mert akkora a különbség a leírt példák és a józan, hétköznapi valóság között. Vagy lassan olyan ez már, mint Scarlett O’Hara – már csak a függönyt tudta magára húzni, de azért még előadta az úrinőt. Persze Magyarországon nincsenek is női politikusok, de ez aztán végképp lényegtelen. A válás oka inkább a lelki éretlenség, mintsem a vagyon. Szerintem. A szaúdi gazdag olajmágnás az ilyen. És, akkor vehet több feleséget. Gyakorlatilag a nők párválasztási szokásaihoz igazított rendszer…az itteni keresztény rendszer valójában sokkal irreálisabb, és kevésbé veszi alapul a tényeket, mint az iszlám. Ja, hát akkor miért nem költözöl oda. Törzsi kultúrához kell törzs. Érted. Pár százas közösség. Annál működik, a nagy társadalomnál, több millió embernél meg már nem…A “közösségért” senki nem fog dolgozni, a saját hasznáért fog. Nem veszed észre, hogy épp az állam az, ami elképesztő módon rabol, zsarol, zsákmányol, elszedi mindenedet, elszívja előled a levegőt is. 27%-os áfa? Ez hogy lehet? Kivéve persze Kohenéket, ők legálisan ellophatják http://hu.wikipedia.org/wiki/Tesco Így van, ez volt az elv régen. A férfi eltartotta a nőt és a gyerekeket, de cserébe ezek engedelmességgel tartoztak neki. Ő kereste a pénzt, övé volt a ház, az történt, amit ő mondott. Ha majd nem lesz pénz, akkor majd kiderül, melyik tevékenységnek van valóban haszna (pénz nélkül is), és melyiknek nincs. Pénz nélkül sokkal reálisabban látszik a haszon. Ez szerinted család? Ez inkább rabszolgatartás. A férfi a nő rabszolgája jogilag. Egyelőre senki nem kényszerít bele. Ráadásul, folyamatosan lehet fenyegetni, hogy elválok, és viszem a gyerekeket… Tovább olvasás »

birsalma
Olvasó

Brandon, valami eszembe jutott, hogy ez a mérgezés ma is konkrét veszélyforrás. Van egy ismerősöm, aki tulajdonképpen elég jólmenő vállalkozó (baromi sokat dolgozik, de még talpon tud maradni). Ennek ellenére egy panellakásban lakik az elvált nejével, annak az anyjával, és azzal a gyerekkel, aki nem is az övé (na meg a közös gyerekükkel, mert az is van). Ellátja a volt anyósát, aki teljesen le van robbanva, iskolába szállítja az exneje gyerekét, aki nem is az övé etc etc. De most már legalább nyugi van – mielőtt elváltak, azt mondta, időnként félt meginni a kávét, amit a felesége főzött, mert az motoszkált benne, hogy a nő meg akarja mérgezni. Még azt is mondta, hogy milyen szerre gyanakodott, mert azt állítólag nem lehet kimutatni a boncolásnál. Végül is életben maradt, és a válás óta is együtt laknak, nem bírnak szétköltözni, pedig mondom, neki még stabil a vállalkozása. Nem fontos, ez csak egyéni eset, bár nem tudom, még hányan lehetnek, akiknek gyanús a nejük kávéja is…

Kata
Olvasó
Kata

“De úgy hiszem, Nagyréven még ma is az asszonyok irányítják a férfiakat, nem fordítva. 
– Nézzen végig az itteni férfiakon: összeaszottak, a szemük az italtól tüzes, nem a vágyaiktó
l – mondja nem kis éllel a hangjában egy biciklis asszony. – A nőknek azonban most is muszáj erősnek lenniük, még ha nincs munkájuk, akkor is. Eljárunk napszámba, kapálunk, időseket gondozunk, csak hogy legyen egy kis pénz, tudjunk ennivalót adni a gyerekeknek. A férfiak inkább elfutnak a gondok elől: beülnek a kocsmába, és elisszák a segélyt.

Látod, itt is mi az élet célja? “Csak hogy legyen egy kis PÉNZ.” Ezt mondja a nő. A pénz az, amiért érdemes élni… meg ölni….”

Ha jól értettem az előzményeket, már a múlt században sem a nők irányítottak itt, ők kínlódtak.

Kínlódhat az, aki irányít?

Oké, megszabadultak a kíntól, onnantól nyugiban bár, de gondolom mehettek pénzt keresni.

Most se látom másként a helyzetet.

A férfiak nem a nőktől vannak összeaszva, hanem a piától, amit a segélyből döntenek magukba, nemde?

A nők megint nem irányítanak, hanem mehetnek helyettük dolgozni.

Az élet célja, meg hogy legyen a gyereknek ennivaló, nem pedig a pénz, amiből azt megveszik.

Én úgy látom, ez egy két veszteses játszma, se irányítót, se győztest nem látok.

Az is lehet, hogy döbbenetes módon nem értek az egészhez. Akkor bocs. :)

 

birsalma
Olvasó

Kata: De, igazad van, persze hogy nem a pénz a cél önmagában, hanem amit kapni lehet érte, és persze hogy normális, hogy a gyereknek akar venni kaját, miegyebet. A pénzzel olyan módon van ez összefüggésben (szerintem), hogy a pénzhez való jutás összefügg a hatalommal és a szolgasággal. Ha pénzhez akarok jutni, egy hatalom szolgálata alá kell rendelnem magam. És ez a férfiaknak nehezebben megy, mint a nőknek. A nők alárendelődőbbek, jobban elviselik, ha csicskáztatják őket, ha nem is tetszik, de jobban eltűrik. A férfiak ezt nehezebben nyelik le, jobban sérti őket, ha nincs autonómiájuk, méltóságuk, önálló hatalmuk. Például Csengerben csináltak egy szociológiai felmérést a háború előtt és a téeszesítés után, (Kopp Mária írta), és azt látták, hogy a férfiak elképesztően nagy százaléka vált alkoholistává. A téeszcsével elvették az önállóságukat, a méltóságukat, a tartásukat, és ezt nagyon nem bírták elviselni. Egyszerűen bele van kódolva a férfiba, hogy vezető legyen, ha ezt nem tudja megélni, akkor összecsúszik. Nem kell ehhez vállalatot igazgatni, ha csak a maga portáján úr, már az is elég. Csak ne legyen alázatos csicska, mert az nem férfias. A nőkbe viszont nincs belekódolva az, hogy vezetők legyenek, nagyon jól megvannak nélküle, így ők könnyebben alkalmazkodnak, könnyebben rendelődnek alá valamilyen hatalomnak, és nem esik annyira nehezükre, hogy például eljárjanak napszámba, meg időseket gondozzanak, mindenféle méltóság és autonóm hatalom nélkül. Namost, egy pénz nélküli világban a férfi sokkal könnyebben meg tudja valósítani az autonómiáját, és a nő is sokkal személyesebben tud egy férfinak alárendelődni (a pénz személytelenné teszi mind az alárendelődést, mind a hatalmat). Tehát, mondjuk úgy, a pénz totál természetellenes képződmény, és rettentően megzavarja, összezilálja a természetes viszonyokat. Persze problémák anélkül is adódnak, például a húszas években a férfiak összecsúszásának legfőbb oka a háborús lerokkanás volt. Akkor épp nem a pénznek rendelődtek alá, hanem egy teljesen eszelős állami hatalomnak, ami a vágóhídra hajtotta őket, miközben nekik az egészhez pont annyi közük volt, mint Svejknek. (Nekem volt olyan rokonom, aki megőrült a második világháborúban, a felesége azért maradt magára a három kisfiával, mert a férje totál kész lett attól, hogy kivitték a frontra. Ő mondjuk hegedűtanár volt). Persze minden nő is kikészült volna, de kicsit másképp; a nők az erőszakot bírják kevésbé elviselni, a férfiak pedig a megalázást. Lehet, hogy a háború előtt is durvák voltak a férfiak, de a háború mindenképpen óriási csapást jelentett, kicsúszott a talaj, elvesztek a korábbi normák, a lerokkanásról, háborús sérülésekről nem is beszélve. Az amerikai polgárháború után is nagyon sokan lettek morfinisták; és általában minden háborúra igaz, hogy a veteránoknak nagyon nehéz újra visszailleszkedni a normál életbe, nem is biztos, hogy sikerül. Például a Nyugaton minden változatlan arról szól, hogy a harcostársak között olyan erős kötelek jönnek létre, aminek jelentőségéhez képest a család eltörpül; amikor a srácot hazaengedik szabadságra, visszaszökik a frontra. A híres Bethsabé-sztoriban is ugyanez van: amikor Dávid hazarendeli Bethsabé férjét a háborúból, az nem hajlandó hazamenni: Felele Uriás Dávidnak: Az Isten ládája, Izráel és Júda nemzetsége sátorokban laknak, és az én uram Joáb, és az én uramnak szolgái a nyilt mezőn táboroznak: hogy mennék én be az én házamba, hogy egyem és igyam és feleségemmel háljak? Úgy élj te és úgy éljen a te lelked, hogy nem mívelem azt! Meséltek olyan férfiról, aki miután hazajött a hadifogságból is (évekig volt fogoly), és megnősült, soha nem bírt kijönni a feleségével, az egyik szobában ő lakott a fiával, a másikban a felesége az anyjával, és folyton dúlt a harc a két szoba között. A fiú nemi élete  aztán ennek megfelelően alakult… Ezt lehet poszttraumás stressz szindrómának is nevezni, meg nyilván sok faktora volt a jelenségnek, a lényeg, hogy a háború nagyon megtépázta a közösséget. Az… Tovább olvasás »

Adam
Olvasó
Adam

birsalma-

Egyszerűen bele van kódolva a férfiba, hogy vezető legyen, ha ezt nem tudja megélni, akkor összecsúszik. Nem kell ehhez vállalatot igazgatni, ha csak a maga portáján úr, már az is elég. Csak ne legyen alázatos csicska, mert az nem férfias.

A nőkbe viszont nincs belekódolva az, hogy vezetők legyenek, nagyon jól megvannak nélküle, így ők könnyebben alkalmazkodnak, könnyebben rendelődnek alá valamilyen hatalomnak, és nem esik annyira nehezükre, hogy például eljárjanak napszámba, meg időseket gondozzanak, mindenféle méltóság és autonóm hatalom nélkül.

Ezzel megannyi hozzászólásom lényegét foglaltad össze.

Például a Nyugaton minden változatlan arról szól, hogy a harcostársak között olyan erős kötelek jönnek létre, aminek jelentőségéhez képest a család eltörpül

Bár nem voltam katona, de erről tudnék mesélni.

Kata
Olvasó
Kata

Birsalma,

férfi kód, női kód.

Nekem úgy tűnik, hogy a férfikódot sziklába vésték, a nőit meg homokba írták annak idején. :)

Csak a téeszekig visszamenvén, ez valóban átérezhető vezetői veszteség lehetett.

Azért az átkosban még mindig tudtuk az illúzióját kelteni annak, hogy egy férfi el tud tartani egy családot egymaga, vagyis legalább otthon még hellyel-közzel meg tudta tartani a vezető beosztását. A családi kirakatokat még így illett berendezni, bár én abban a kirakatban még csak egy gyerek voltam, de így emlékszem.

Aztán jött a demokratikus változat és a férfiak vagy elmentek stresszelni egy multihoz, hogy családeltartók maradhassanak, vagy be kellett látniuk, hogy mostantól egyedül már nem megy és nézhették, ahogy a női kódokkal megáldott társuk angolna módjára siklik át azokon a helyzeteken, amit ők falba ütközésnek éltek meg. A kiváló alkalmazkodási és manipulációs készségekkel megáldott nők sikert sikerre halmoztak, a férfiak meg még inkább szenvedtek.

Szerintem itthon a nők fel se fogták, hogy feministák lettek. :D

Ezt a jelzőt aztán már csak fel kellett akasztani rájuk, mint egy karácsonyfadíszt.

Én sok szét(vagy össze vagy vissza)csúszott férfiaknak voltam már kedvenc beszélgetőtársa, de sajnos fogalmam sincs mit lehetne tenni, hogy boldogabbak legyenek.

Sose volt szívem egy valakit kiválasztani közülük, mert akkor a többivel rögtön nem szabadna már beszélgetni se. :)

Ráadásul az az egy drága ember sem járna túl jól, attól félek… :(

birsalma
Olvasó

Kata: Nekem csak egy férfi barátom van. Neki is csak én mondtam, hogy mindig a barátom marad, mert túl sokat tud rólam :)

Ő is pont úgy járt, amiről írtál – és nézhették, ahogy a női kódokkal megáldott társuk angolna módjára siklik át azokon a helyzeteken, amit ők falba ütközésnek éltek meg. A kiváló alkalmazkodási és manipulációs készségekkel megáldott nők sikert sikerre halmoztak, a férfiak meg még inkább szenvedtek.

És ez benne miképp csapódott le? Szexuális frusztrációként. Ha a szexuális élete jobb lenne, akkor nem lenne semmi gondja. Persze a problémája sokkal összetettebb, mélyebb, szétágazóbb, fájdalmasabb ennél; de ő megakadt itt és kész, ekörül forogtak a gondolatai.

sajnos fogalmam sincs mit lehetne tenni, hogy boldogabbak legyenek.

Szerintem őket komolyabban kell venni, mint a problémájukat. Szerintem ennyi elég.

Inaara
Olvasó
Inaara

brandon,

Hozzáment egy jólmenő vállalkozóhoz, és vajon növelte a férje önbizalmát?”

Érdekes, miért nem egy csöveshez, vagy egy utcaseprőhöz?
HOL ITT AZ EGYENLŐSÉG???”

Azért nem ment csöveshez, amiért te sem vennél el egy ronda, taszító nőt. És mert nem olyan körökben mozog… :)

 

libsifemcsiszingli
Olvasó
libsifemcsiszingli

Hűűű, Brandon, őszintén remélem, hogy nő nélkül élsz. Ilyen hozzáállással először inkább saját magadon dolgozz, mielőtt mások életét akarnád irányítani :-P

Ezt a sok ingyenélő környezetvédőt is elzavarnám, azok is olyan károsak, mint a feministák. Azért ilyen drága minden, mert ennek a sok hülyeségnek, mi, a végfelhasználók fizetik meg az árát. Kína azért tud fejlődni, mert oda még nem gyűrűzött be ez a sok faszság. Ha van egy kis eszük, nem is engedik sosem.

Na igen. Pont emiatt a gondolkodás miatt tartunk ott, ahol…

Lásd, pl a nyugaton lévő nemi erőszak törvények hatására mekkorára nőtt a hamis vádak aránya. Vagy, a nőknek kedvező vagyonmegosztási szabályok miatt mekkorára nőtt a válások aránya.

Azzal ne is foglalkozzunk, hogy az erőszaktörvények előtt meg az eltitkolt erőszak mennyi volt… az ugyebár az elfogadható veszteség kategória. Inkább maradjon feljelentés nélkül egy nemi erőszak, mint hogy egy hamis feljelentés után tisztázódjon esetleg a vádlott? Egyik véglet sem jó, de kövezzetek meg, én továbbra is arra szavazok, hogy a nemi erőszak elkövetői és a zaklatók legyenek nagyon elkapva.

A válások szaporodásának olyan olvasata is van, hogy amíg a nő gazdasági függésben volt, addig kénytelen volt tűrni.

A szaúdi gazdag olajmágnás az ilyen. És, akkor vehet több feleséget. Gyakorlatilag a nők párválasztási szokásaihoz igazított rendszer. 

A lónak az ő micsodáját, azt! :-D Egyrészt a szaúdi olajmágnások nagy része here, szart se csinálnak, csak ülnek az olajon és ész nélkül szórják a pénzt hülyeségekre. Nem törődnek vele, mi lesz, ha elfogy a cucc. A rendszer viszont pont nem a nők párválasztási szokásaihoz igazodik, hanem a férfiakéhoz, már bocs, de a pasikban él folyamatosan a vadászösztön és a változatossági igény. Mohamed nagy kujon volt, és a családi szabályokat főként az ő rendelkezései alkotják, nem a Korán. Kb. úgy képzeld el, hogy miután próféta lett és Allah lediktálta neki a Koránt, akkor a meglehetősen hosszú életének minden eseményét is lejegyezte. Ez már nem a szent könyv, de a hívők a próféta életéből vett példaként ugyanúgy követik. Ha összebalhézott valamelyik asszonyával, akkor nem a hálószobában rendezte a vitát, hanem példabeszédet írt. Pl. volt 9 éves felesége, és emiatt nehéz is arrafelé még ma is lebeszélni az embereket a gyereklányok férjhez adásáról. Vallási tolerancia ide vagy oda, ezt még az én liberális gyomrom se nagyon veszi be, de arrafelé töretlen népszerűségnek örvend. Na, ezt se a nők igényei diktálják amúgy :-P

Viszont a férfinek nincs szava a saját házában mert az családi erőszaknak számít. Ha szexelni akar a feleségével azt felejtse el, mert az nemi erőszak. Ha rászól a gyerekeire, akkor is családi erőszak van. Ha nem viszi el a feleségét bora borára, akkor gazdasági terror van.

Ha a szavad üvöltés és pofon a végén a pont, akkor valóban.

Úgy látom, te nem is kapcsolatot akarsz igazán, hanem dirigálni. Ne házasodj, vegyél fel házvezetőnőt. A te házadban, a te pénzedért azt csinálja, amit te akarsz. Probléma megoldva. Ha jól választasz és jól fizetsz, még szex is kisülhet belőle :-D

Azt meg valahogy nem akarják észrevenni, hogyha az ÖSSZES férfit és nőt nézzük, akkor a férfiak között SOKKAL TÖBBEN vannak azok, akik hátrányban vannak problémákkal küzdenek. Tehát, már régen a férfiak problémáival kéne foglalkozni, az egyenlőség nevében.

Nos, nekem úgy tűnik, hogy a statisztikában szereplő problémákat észrevette a társadalom egy ideje és megy is rá a jó sok pénz. Fizetjük lelkesen adó és járulék formájában, meg viseli a társadalom más módon pl. a magas alkoholizmus terheit.

 

Adam
Olvasó
Adam

birsalma-

Mert egyáltalán nincs munkavédelem és környezetvédelem, Kína egy hihetetlenül nagy ökológiai katasztrófába kormányozta magát, lassan élhetetlenné válik, annyira el van szennyezve és az emberek lebetegedve. Szerintem ez szörnyűséges.

Ez igaz, de nem kizárólag ez az oka a fejlődésnek. Nagyon sok olyan ország is fejlődik, ahol megfelelő a munkavédelem, az emberi jogok viszonylag normálisak stb. Fél Ázsia kapaszkodik fel. Azt mondják, ha így folytatódik, akkor pár évtized múlva a Top10 gazdaságban már csak az USA lesz az egyetlen nyugati ország. Ez többek között az ázsiai vállalati kultúrának is köszönhető(ami reciproka a modern, teljesen feminizált vállalati kultúrának)

Látod, amit most leírsz, az valóban a normális; ez nem a patriarchális modell, mert abban a nő “fehércseléd”, tehát szolga, háztartási alkalmazott, aki a férj gyámsága alá van vetve.

Valóban vannak ilyen kultúrák, azonban még senki nem határozta meg, hogy pontosan mi a “cselédség”. A feminizmus jelenleg 2 fronton támad. Az egyik a “közélet”, a másik a házasság. Én ebből az előbbit veszélyesnek tartom. A “közélet” szintjén ez teljesen megvalósíthatatlan. Nincs is rá szó. Egy műszót találtak rá ki, ez a “zigarchia”. Nincs benne a szótárban, mert nem igazi szó, néhány vicces amcsi találta ki. Ennek nagyjából az a “jelentése”, hogy a nemek a társadalomban megosztják az irányítást. 50-50%-ban kormányoznak, teljes harmóniában. Ez azonban egy utópia- teljesen irreális. Olyan, mintha egy üveggolyót próbálnék egyensúlyoztatni egy tűnek a hegyén. Még most, a feminizmus tetőfokán is patriarchális rendszerben élünk, hiszen a felső 1%, a “szuperelit” kizárólag férfiakból áll. Régen, a feudalizmusban még volt VALAMENNYI esély, hogy nő is a hatalom közelébe kerüljön. Manapság ez sansztalan.

Akkor van a magánélet. Itt már könnyebb megvalósítani az egyenlőséget. Az a baj, hogy ezt mindenki máshogy értelmezi. Az én szememben egy afgán nő nem szabad. Azonban a feministák szemében a nyugati háziasszony sem szabad. Nincsen meghúzva a határ. A feminista “szabadság” fogalma egyre tágabb lett, ráadásul arra buzdítanak, hogy ezt a szabadságot ki kell élni. Ezért tartom ideálisnak a ’60-as évek amerikai családrendszerét. A férj kereste a kenyeret, a nő szült. Dolgozhatott volna, de mégsem ment el dolgozni, helyette otthon maradt. Ettől még ugyanúgy tudott szórakozni a barátnőivel stb. Az egész életét a gyerekeivel élte le, amit mindenki pozitív dolognak tart, akinek normális a lelkivilága. Én ebben nem látok elnyomást, de a feministák megtalálták itt is. Számukra ez “cselédség”.

Ebben a gondolkodásban mindig az a lényeg, hogy a cigók, szegények, buták stb mit kaphatnak, mert nekik kapniuk KELL, mert ez nekik JÁR; és senki nem arra gondol, hogy mit adnak bele a helyzetbe.

A kereszténységben ezt nevezik szolgák igazságának. Egy nagyon különös jelenség, amit csak elfogadni lehet, megérteni nem.

Adam
Olvasó
Adam

Ez ritkán jön elő nálunk, de Amerikában sok nőnek az a szokása, hogy a megszületett gyerekét az apa tudta nélkül elpasszolja más szülőknek. Ez annyira gyakori, hogy már egy egész hálózatot kellett létrehozni a kivédésére(persze a femik azt is betámadták)

http://gma.yahoo.com/dad-files-130m-suit-alleging-son-unknowingly-put-141914116–abc-news-topstories.html?vp=1

birsalma
Olvasó

Adam:

Ez többek között az ázsiai vállalati kultúrának is köszönhető(ami reciproka a modern, teljesen feminizált vállalati kultúrának)

Patriarchális vállalati kultúra meg feminista vállalati kultúra… ezek kissé mulatságos fogalmak.

Ázsiában nem törődnek semmivel, az ember nem érték, Nyugat-Európában pedig az. Ezért meg kell fizetni a dolgozókat, nagyon komoly szakszervezeti mozgalom és munkavédelmi szabályok vannak, odafigyelnek a környezetvédelemre, Ázsiában pedig nem. A tőke odamegy, ahol több a profit, ez ilyen pofonegyszerű.

Pszt így néz ki a tőke működés közben (és még ez a legszebb arca):

http://naturahirek.hu/valoszinuleg-ez-lesz-a-legmegdobbentobb-6-perc-eletedbol-amit-filmnezes-kozben-toltesz-el/

Ahhoz, hogy a szörnyűséges, aljas, embernyúzó kizsákmányolás megszűnjön, először is el kell törölni a pénzt, mert pénz nélkül nem marad a patriarchális vállalati kultúrából semmi se, majd csak figyeld meg.

A feminizmus jelenleg 2 fronton támad. Az egyik a “közélet”, a másik a házasság. Én ebből az előbbit veszélyesnek tartom.

Hát nézd, Adam, szépen leírod, hogy a feminizmus különböző szinteken mit akar. Csak egy dologról nem írsz. Hogy mit akarsz te. Pedig ez a lényeg. Hogy te, konkrétan, személyesen, Adam, mit akarsz egy Evatól. Ha már tudod, akkor kevésbé lesz lényeges az üveggolyó a tű hegyén, a zigarchia, a szuperelit meg a 60-as évek amerikai társadalma. Akkor te leszel az érdekes, és hidd el, ez sokkal fontosabb minden elméletnél meg zigarchiánál meg a hatvanas évek Amerikájánál.

Adam mit akar Evatól, itt és most, személyesen és konkrétan – ez az igazán fontos kérdés.

 

A kereszténységben ezt nevezik szolgák igazságának. Egy nagyon különös jelenség, amit csak elfogadni lehet, megérteni nem.

Én végigolvastam a Bibliát, de efféle nem szerepel benne, ez viszont igen:

21.

Három dolog alatt indul meg a föld, és négyet nem szenvedhet el.

22.

A szolga alatt, mikor uralkodik, és a bolond alatt, mikor elég kenyere van,

23.

A gyűlölt asszony alatt, ha mégis férjhez megy; és a szolgáló alatt, ha örököse lesz az ő asszonyának.

Amúgy tulajdonképpen hogy következik ez abból, hogy fontosabb, valaki mit AD bele egy helyzetbe annál, mint hogy mit KAP belőle?  Mi az, hogy ez a szolgák igazsága? Erről hol olvastál?

libsifemcsiszingli
Olvasó
libsifemcsiszingli

Adam, Ez a nyugati világon kívül mindenhol szokás, nem kizárólag a muszlimoknál.  Ennyit a hagyományos értékrend szépségéről és tisztaságáról, meg a vallási erkölcs mindenek felett állóságáról :-P Amúgy személyes megfigyelésem, hogy minél jobban ragaszkodik egy társadalom a felszínen a szigorú, tradicionális erkölcseinek megőrzéséhez, annál féktelenebbek a polgárai a magánélet zárt falai között. Csak egy jelentéktelen példa, amin sokat nevettünk. Zumbázom, egy ideje már órákat is adok, de mikor kiutaztunk az arabokhoz, még a laptopomon se mertem zenét vagy videót vinni, mert ott szigorúan tiltják. Aztán valahogy mégis szóba került és hirtelen drasztikusan megugrott a népszerűségem helyi feleség-körökben. Mikor megpróbáltam szabadkozni, hogy se zeném, se edzőcuccom, kiderült, hogy ez ott stikában nagyobb őrület, mint nálunk, mindenkinek megvannak a legújabb zenék, videók, csak szervezetten nincsenek órák. Nekiálltunk teaparti címen edzeni, és azt hittem, sose térek magamhoz a döbbenettől, mikor láttam, hogy a visszafogott arab csajok olyan fülledt erotikát dobnak be a merenge/aerobik kombóba, amitől a 18-as karika is csak füstöl :-D Itthon talán a profi rúdtánc vagy sztriptíz órákon lehet ilyet látni. Nem hiszem, hogy ez muszlim sajátosság, mindenhol jelentkezik, ahol a társadalmi rend és az emberek vágyai, lehetőségei között mélyül a szakadék. Ezt a magyarázatot én már régen abbahagytam nálad. Megfigyeltem, hogy akármilyen tudományos ténnyel érvelek, te mindig véleménnyel válaszoltál, nem “ellentényekkel”. Kizárólag társadalomtudományokat tanultam az egyetemen némi statisztikát és alap biológiát leszámítva. Minden társadalomtudomány vélemény, bár újabban már a természettudományok jó része is az :-) Meg az is az, ha a véleményünk alátámasztására megkeressük a megfelelő tényeket. Mert a feleség támogatása azt jelenti, hogy nem kell dolgoznia kajáért, házért stb. Nem kell eltartania sem magát, sem a gyereket. Azonban ez nem azt jelenti, hogy a férj megveszi neki a 100. márkás cuccot. Mert most kb. ezt jelenti. Egyszerűen most a nők szórakozását pénzeljük. Még talán ez sem lenne baj, csak most már cserébe semmit sem kapunk vissza tőlük. Akkoriban nem voltak akkora igények. Amiről te beszélsz, az egyrészt nem kapcsolat. A szerelmi házasság, szabad párválasztás térnyerésével a házasság ilyetén gazdasági adok-kapok megközelítése sokat vesztett a kezdeti fényéből. Makacsul ragaszkodom hozzá, hogy ilyenből akkor se kérek, ha tényleg egyedül végzem egy garzonban száz macskával :-D Ez az én választásom, de hajlandó vagyok elfogadni, ha más nő erre szavaz. Onnantól viszont alku kérdése, hogy mennyi márkás cuccért mennyi “őszinte odaadás” jár. Biztos van a piacon olyan is, aki egy hamis Gucciért már hetekig szolgál és olyan is, akinél egy eredeti is csak pár óráig elég. Kell végezni piackutatást és a legjobb ár-érték arányút hazavinni, oszt csókolom. Másrészt az a baj, hogy megint kihagyod az egyenletből a nőt, mint embert az emberi szükségleteivel, az elismerés, elfogadás, szeretet iránti igényével, az önálló céljaival, amik nem oldódnak fel szükségszerűen egy kapcsolatban, hanem tovább élnek. Azok a szükségletek, amiket te túl drágának tartasz, egyrészt egy valóban felszínes fogyasztói kultúra által támasztott műigények, másrészt önismereti alapon mondom, hogy főként az élet egyéb hiányosságainak pótlékai. Ha szomorú vagyok, magányos, elhanyagolt, én is kiválóan tudom a gondokat veszett vásárlással felületkezelni. Az új cipőm ugyan nem fog szeretni, de ad egy másik örömöt, ami időlegesen elnyomja a hiányt. Ha olyan egysíkúan látod a kapcsolatot férfi és nő között, hogy a legfőbb problémának az otthon melegéért és az általad vágyott odaadásért cserébe vásárolandó pótszerek árát sokallod, akkor a helyzet kb. reménytelen. 100 évvel ezelőtt egy család összetartása, az otthon megteremtése és maga a házimunka is sokkal több időt, energiát igényelt. De az unatkozó embereknek már akkor is megvoltak a pótszereik, csak mondjuk mai szemmel visszatekintve nem látjuk ezeket olyan soknak, drágának. Akkori mértékkel mérve ugyanolyan megterhelő lehetett a kínai porcelán teáskészlet beszerzése, mint ma a 3D tévé vagy a fux az… Tovább olvasás »

birsalma
Olvasó

Igaz, hogy ezt libsifemcsiszinglinek szántad, és ő biztosan okosabb választ ad rá, de mivel kétszer is bemásoltad, így én is leírom, ami eszembe jutott róla.

Először is – a cikk csillagos tízes. Minden mondata aranyat ér. :) Teljesen egyetértek vele.

Amúgy meg az jutott eszembe, hogy a lényeg nem az, hogyan állok a munkához vagy játékhoz, hanem az, hogyan állok önmagamhoz. Minél jobban állok önmagamhoz, annál kevésbé fogom kényszerként megélni azt, hogy élek. És minél kevésbé érzem kényszernek és nyűgnek önnön létezésemet, annál kevésbé fogom börtönnek tartani a külvilágot, annál több örömöt lelek benne, annál több játékosságot tudok belevinni (bármibe). Annál örömtelibb és spontánabb vagyok, tehát annál inkább játéknak fog tűnni számomra az egész élet, annak minden egyes megnyilvánulása.

Amennyire nyűgnek érzem önmagamat, annyira lesz nyűg bármi, az is, amiről te azt gondolod, az valami irtó játékos és örömteli tevékenység. De mitől lenne játék és öröm kitakarítani a házat, bepelenkázni a gyereket, elrohanni a boltba, főzni, mosogatni, vasalni, és ezt az egészet minden nap újrakezdeni? Miért ne lenne ez szörnyű kényszer?

Alapvetően nem azzal van baj, hogy megbolondulok az iskolában vagy az irodában vagy megbolondulok a négy fal között otthon; hanem alapvetően azzal van a baj, ha semmi örömet nem találok az életemben, mert nem vagyok képes örülni a saját létezésemnek.

Nem azt mondom, hogy ha örülök annak, hogy élek, akkor eltűnik minden nyűg és kényszer az életből, mert sajnos nem; de azért valahogy az öröm képes beragyogni azt is, amit egyébként halálosan unalmas kötelességnek látnék. Vagy egyszerűen segít nemet mondani neki, tehát megkönnyíti azt választani, ami további örömet fog okozni.

Erre a legjobb példaképp hirtelen az Amelie Poulen csodálatos élete c. film jut eszembe, például ez a rövid jelenet:

http://www.youtube.com/watch?v=3S0LNGA2hp8

Még csak meg sem kellett kérdeznie, engedélyt sem kellett kérnie: egyszerűen örült, és ez az öröm kiáradt belőle, és másnak is örömet okozott, és ráadásul a saját öröme is még nagyobb lett; és ez az öröm segítette abban, hogy az egész életének egy új, jobb irányt adjon.

De ugyanezt a tevékenységet elképzelhetem unalmas vagy kellemetlen kötelességként is, ahol főképp az foglalkoztat, hogy milyen büdös a hajléktalan. Vagy egyszerűen meg sem csinálom, mert nincs kedvem hozzá és kész.

Ez a jelenet egy eleve szétáradó örömből indult, és még nagyobb örömben végződött.

Tehát a lényeg nem az, hogy épp mit csinálok, hanem az, hogy azt mennyire vagyok képes örömmel tenni, mennyi örömet teszek bele és mennyi örömet nyerek ki belőle.

Ha csak kivenni akarom valamiből az örömet, de beletenni nem, akkor nagyon gyorsan kiégek.

Ahhoz, hogy folyamatosan fennmaradjon valamiféle életenergiám, újra és újra át kell élnem az örömet, mert az újít meg.

De nem biztos, hogy ezt  mosogatás és vécépucolás közben találom meg valahol félúton. Aminthogy az irodában sem találhatok rá könnyebben.

Ezt az örömöt sehol sem találom meg, csak magamban, belül. Kertész Imre a koncentrációs táborok boldogságáról írt. Voltak emberek, akik még ott is képesek voltak átélni a létezés örömét.

Kata
Olvasó
Kata

Birsalma, Amelie élete nagy kedvencem nekem is.

Maximálisan egyetértek az örömteli életről írt soraiddal, szinte magamra ismertem azokból.

De.Kicsit továbbgondolva a dolgot ez egyben egy láthatatlan csapda is, én voltaképp már a foglya vagyok bizonyos szempontból.

Nagyon egyszerűen, hogy ne legyek túl hosszú, annyira tökélyre vittem az önmagamnak meg az életnek való örülést, hogy gyakorlatilag ehhez egy másik ember már nem is nagyon tud mit hozzátenni. A kornak és helynek hála, élhetek az emancipáció összes vívmányával, a netnek hála sose látott ,bőséges szellemi táplálékhoz juthatok :D és annyira szeretem magam mindenestül, hogy nincs hiányérzetem akkor se, ha hónapokig fel se hív senki.

Ezért aztán már elképzelni se tudok magamnak egy társat, mert nem tudom mivel lehetne kiegészíteni még az én életemet.

A maradék ismerőseim amúgy örülnek, ha látnak és rendszerint két percen belül már kacagás van valamin.

Úgyhogy vigyázat azzal a nagy örömködéssel. :)

greifswalder
Olvasó
greifswalder

“Ezért aztán már elképzelni se tudok magamnak egy társat, mert nem tudom mivel lehetne kiegészíteni még az én életemet.”

Például gyerekkel, ahhoz határozottan kell a társ. :)

Kata
Olvasó
Kata

Greifswalder, köszi az ötletet, a gyerek már 25 éves. :D

Egymást neveltük fel, mint két árva testvér. :)

Egyszer megkérdezte egy fakanálárus néni a Kékesen, hogy: Ez a gyönyörű kislány a húga?

Nem – mondtam neki – ez a gyönyörű kislány a fiam. :D

birsalma
Olvasó

Kata, az Amelie filmnek épp az a tanulsága, hogy amikor Amelie megtanult boldognak lenni saját magától, és nem volt szüksége arra, hogy bárki boldoggá tegye – akkor talált rá a párjára. Amikor már nem volt szüksége arra, hogy bármit is kapjon tőle (elég viccesen húzta is az időt, kicsit nehezített a találkozáson).

Ez elég hajmeresztő tulajdonképpen, és nagyon nehezen érthető, hogy a párkapcsolat ott kezdődik, amikor már nincs szükségem a párkapcsolatra. Azért ott kezdődik, mert akkor már nem a szükség hajt. Tehát nincs bennem olyan hátsó szándék, hogy elvegyek valamit a másiktól. Nem követelőzök, nem sürgetek, hanem megengedem, hogy a másik azt és úgy adjon, ahogyan ő maga szeretné. És én is azt és úgy adok neki, ahogyan azt én szeretném, és nem úgy, ahogyan azt a másik elvárja. Idáig eljutni nagyon nehéz (és nagyon hosszú folyamat is, persze). Vannak olyan szerencsések, akik már otthon ezt tanulták meg, és viszonylag hamar megértik. Én leginkább ebből tanultam meg:

http://moly.hu/konyvek/sherry-argov-miert-a-rossz-lanyokat-szeretik-a-ferfiak

Amikor elkezdtem olvasni, arra gondoltam, hát ez aztán marha jó, szép kilátás. Ha nincs szükségem párra, akkor minek is egyáltalán? Ha csak így lehet jól csinálni, akkor hagyjuk a francba az egészet, ennek semmi értelme, ez így egyszerűen hülyeség. De hát azóta volt időm átgondolni, és rá kellett jönnöm, hogy Sherrynek igaza van. (Ráadásul még viccesen is ír).

Ez egy sokkal komolyabb hangú könyv, de nagyjából ugyanaz a tanulsága:

http://www.libri.hu/konyv/szeresd-onmagad-es-mindegy-kivel-elsz.html

Lehet, hogy ez a fajta hozzáállás távolságtartónak, kicsit közönyösnek tűnik, de valójában azt jelenti, hogy ha én nem várok el semmit, és tőlem sem várnak el semmit, akkor én sem helyezek súlyt a másikra és a másik sem helyez súlyt rám; és efféle lelki teher nélkül sokkal könnyebb élni. Ha nem érzem gyötrelemnek, fájdalomnak, ha nem keserít el, ha nincs bennem szorongás azért, hogy vajon mit rontok el, miben nem felelek meg, miben nem vagyok elég. Vagy hogy a másik mit ront el, miben nem felel meg, miben nem elég.

Enélkül az alapállás nélkül a párkapcsolat folyamatos drámává válik, folyamatos elégedetlenséggel és szorongással jár. Ha elhatározom, hogy nem várok el semmit és tőlem se várjanak el semmit, az nagyon megkönnyíti a helyzetet, bár igen rizikós, hiszen ezzel aztán végképp lemondok mindenféle biztosítékról. És egyáltalán nem könnyű betartani.

Jut eszembe, majdnem elfelejtkeztem a legtutibb olvasmányról:

http://www.libri.hu/konyv/ha-faj-az-nem-szerelem.html

Kata
Olvasó
Kata

Birsalma, köszi a könyveket, a középső nekem is eszembe jutott, mikor írtam az előző hsz-t.

Csak a címét ismerem, de tényleg elég lelketlen hozzáállásnak tűnik.

Én kicsit szebben próbálom elmagyarázni az érdeklődőknek, ha szó esik róla, azt szoktam kérni, hogy engem ne egy két részből álló szívecske másik felének képzeljenek el, ami – nahát! – épp kiegészíti az ő felüket, hanem egy szép kerek, egész golyónak, ami egy másik szép, kerek, egész golyóval szeretne ide-oda gurulni és ha egymáshoz érnek, az az egy pont épp elég az összetartozáshoz. :)

A szerelemről a legtalálóbb mondat, amit eddig olvastam, az az volt, hogy “A szerelem a fajfenntartási ösztön alapján létrejövő logikai zavar.”  Még tinédzser koromból való és az is lehet, hogy hülyeség, de nekem azóta is ez jut mindig eszembe, amikor meghallom a szerelem szót.

Állítólag már egy csomóan voltak belém szerelmesek, meg én is hittem magam annak, de igazából nem hiszem, hogy tudnám, hogy mi az, mert ha van is, akkor csak úgy van értelme, ha nem múlik el. Szerintem legalábbis. Azt sem értem, hogyan fájhat, azt hiszem inkább az fájhat, mikor vége. Akkor meg nem is volt szerelem talán.

Én mindig azt gondoltam, hogy jobb egymást egyszerűen csak szeretni. Persze, ez is nagyon labilis egy állapot, hiszen ugye mindenki hallott már a szeretet-nyelvekről, mindenki mást és mást érez szeretetnek. Iszonyú könnyű belegázolni a másik lelkivilágába még akkor is, ha pedig úgy érezzük, hogy tiszta szívből szeretjük és hú de jót akarunk neki.

Egyre inkább úgy gondolom, hogy amivel a legjobbat tehetjük annak, akit szeretni szeretnénk az az, hogy radikálisan őszinték vagyunk hozzá. Úgy vettem észre, hogy eleinte talán furcsállják az emberek, hogy ezt tesszük velük, de kis idő múlva hihetetlen tisztaságot és szabadságot ad a kapcsolatnak, pláne ha oda-vissza működik.

Visszakanyarodván Amelie-hez, igen, igazad van a tanulságával kapcsolatban, ez is eszembe jutott, hogy kimaradt egy láncszem az előző irományomból.

Az pedig egy ilyen önmagát szerető és semmire se vágyó férfi. :D

birsalma
Olvasó

Kata: a középső nekem is eszembe jutott, mikor írtam az előző hsz-t.

Csak a címét ismerem, de tényleg elég lelketlen hozzáállásnak tűnik.

A középsőt egy olyan nő írta, aki egy rakás kapcsolat után, szinte csak poénból lefeküdt egy fickóval, akitől teherbe esett, és elhatározták, hogy összeházasodnak. Minden ismerősük megrökönyödött ezen, mert egyáltalán nem illettek egymáshoz, nem volt bennük semmi közös, és mindenki szerint eleve halott dologba kezdtek, ha van házasság, ami biztosan válással végződik, akkor az övék lesz az. Szóval senki nem örült az ötletüknek, de azért csak összeházasodtak, megszületett a kisbaba, a nő otthon volt vele, a fickó meg igen hamar félrekefélt.

A nő egy darabig tűrte, hogy ő otthon van, ellátja a gyereket, vezeti a háztartást, a fickó pedig éli az életét, de aztán pont a férj 30. születésnapján, a vendégek előtt kitört, és bejelentette, hogy elválik.

Akkor volt egy csúnya veszekedés, és elhatározták, hogy egy darabig még együtt laknak, de mindenki éli a maga életét, és semmiféle elszámolással nem tartozik a másiknak.

A nőnek a kezébe került valami párkapcsolati tanácsadó könyv meg elment tanfolyamra, ahol úgy bőgött, hogy nem látott a könnyeitől, azt érezte, az előadó mindent pont neki mond, mert ő mind pont átélte, amit hall.

Aztán elkezdte megfogadni azt, amit olvasott és hallott, és jelenleg világhírű házassági tanácsadóvá vált, a férjével együtt.

Amiket ezek a könyvek leírnak, arra szerintem egy ember nem tud eljutni csak úgy, magától; mármint “ösztönösen” (pontosabban a neveltetésünkből fakadóan) az ember másképp gondolkozik, másképp igyekszik berendezni az életét, sokkal inkább a függő állapot tűnik jónak, erős kontrollal. A mindent szabadjára hagyó hozzáállás ridegnek hat, de aztán mégis kiderül, hogy csak így működik.

Mondjuk ehhez kicsit hasonló az, amit Cesar Millan írt a kutyákról: a kiskutyánál nagyon fontos, hogy eleinte nem szabad megengedni, hogy bárhová mehessen pl. a házban; nem szabad dédelgetni, ölelgetni, mindent csak úgy kaphat meg, ha kiérdemli. És amikor ilyeneket mond, akkor mindenki felháborodik, hogy ez micsoda szívtelenség és ridegség és gonoszság. Aztán meg bevágják a menhelyre a kutyát, mert nem bírnak vele.

A kiskutyát úgy lehet jól nevelni, ahogyan a természetes környezetében nevelkedne, egy falkában, és ott erősen korlátozva van, egyáltalán nincs liberálisan szabadon hagyva. Ha a kutyánál így van, akkor az embernél is – csak sajnos az emberi kapcsolatokat már nem lehet természetes állapotukban megfigyelni. Vagy csak alig-alig. Ráadásul a megfigyelő saját múltja, emlékei is nagyon erősen befolyásolnák azt, hogy mit lát (még ha adódna is lehetőség arra, hogy valamiféle laboratóriumban tanulmányozni lehessen a “természetes” kapcsolatot).

De mondjuk, annyit talán józan paraszti ésszel, kísérleti megfigyelés nélkül is el lehet mondani, hogy az emberszabásúak nem csinálnak drámát a párkapcsolatokból, nem lógnak egymáson majomszeretettel, nincsenek függőségi kötelékek, a nőstények nem alárendelt szolgák, nem csicskáztatják őket; de azért természetesen elfogadják a hímek vezető szerepét.

Kata
Olvasó
Kata

Birsalma: Igen, a drámázás az kiborító.

Szerintem minden drámázást megelőz egy olyan gondolatmenet, amiben azt próbáljuk kitalálni, hogy mi mehet épp végbe a másik fél lelkivilágában. Aztán erre az általunk kitotózott állapotra próbálunk meg frappánsan reagálni, amivel azt érjük el, hogy a másik azt hiszi, kimaradt valamiből a mi állapotunkkal kapcsolatban, amit aztán ő próbál kitalálni…és így tovább. :D

Én ezeket a játszmákat egyáltalán nem bírom.

Meg a szilvesztert se. :D

brandon
Olvasó
brandon

“Meg a szilvesztert se. :D”

Pedig ilyenkor legálisan bebaszhatsz, és még meg sem szólhatnak érte.

Persze, nem kötelező, de ajánlott. :D

Kata
Olvasó
Kata

“Pedig ilyenkor legálisan bebaszhatsz, és még meg sem szólhatnak érte.”

Ááá,már egyáltalán nem iszom.

Rengeteg dolgot nem csinálok, ami tök legális lenne pedig.

Pl: Alkohol fogyasztás, dohányzás, húsevés, főzés, sminkelés, szoknya és kopogóscipő hordás, meg ilyenek.

Viszont nagyon szeretném érteni a férfiaknak a problémáit. :)

birsalma
Olvasó

Kata: Szerintem minden drámázást megelőz egy olyan gondolatmenet, amiben azt próbáljuk kitalálni, hogy mi mehet épp végbe a másik fél lelkivilágában. Aztán erre az általunk kitotózott állapotra próbálunk meg frappánsan reagálni, amivel azt érjük el, hogy a másik azt hiszi, kimaradt valamiből a mi állapotunkkal kapcsolatban, amit aztán ő próbál kitalálni…és így tovább. :D Erről a legtutibb könyv (érdemes többször is elolvasni): http://bookline.hu/product/home!execute.action?_v=Anne_Wilson_Schaef_Menekules_a_meghittseg_elol&id=2101253534&type=10 Valakire így hatott (onnan, hogy: Nagyjából egyformák voltak a hajnalok a Gergely utcában.) http://zuhatagitigris.blogspot.hu/2011/01/instant-nemzedek-in.html Amúgy Schaef azt írja, hogy az intim kapcsolatban is működik az, hogy megpróbáljuk kitalálni, a másikban épp mi megy végbe – csak ezt közöljük is vele, tehát a bennünk levő fantáziát összevetjük a valósággal. Abban a kapcsolatban viszont, ami nélkülözi az intimitást, ez a rész kimarad, tehát csak a saját fantáziánk van, azt építgetjük, de azt soha nem szembesítjük a valósággal. Valahol találtam belőle pár kimásolt gondolatot, íme: „Négy párhuzamos részkapcsolat, méghozzá négy pszeudokapcsolat működik minden függőségi kapcsolatban. Az első kettő a maszkok közötti kapcsolat. Az egyik az én kapcsolatom a te maszkoddal, a másik a te kapcsolatod az én maszkommal. Mivel mindkét ember kívülről határozza meg magát, mindegyikőjük kidolgoz magának egy maszkot, vagyis egy arculatformált ént, amit a külvilág felé mutat. Aki szenvedélybetegségben szenved, annak általában nagyon kicsi az önbizalma, és azt hiszi, senki sem akad, aki ismerni és szeretni tudná az ő valós énjét. Kidolgoznak tehát egy maszk-ént, olyat, amelyik feltételezésük szerint majd tetszik környezetüknek. Arra jelzésül tehát, hogy kik akarnak lenni és saját feltételezésük szerint környezetük mit vár el tőlük, mindkét ember kidolgozza ezt a maszk-ént. Valós személyét egy pszeudo-személy mögé rejti és ezt a pszeudoszemélyt mutatja fel, ha egy kapcsolat lehetősége felmerül. Mindkét ember azt reméli, hogy a maszkja tetszik majd a másiknak, vonzza őt és a kapcsolat kialakításakor erősen azon igyekszik, hogy mindig a maszkját fordítsa a másik felé. Bábjáték során próbálják létrehozni a kapcsolatot és közben örülnek annak, hogy maszkjuk biztosan rejti őket – legalábbis azt hiszik. Lépésről lépésre haladnak előre a kapcsolatban, de eközben nem vállalnak fel semmilyen kockázatot. A legtöbb szenvedélybeteg eleve egy másik maszkszemélyt keres magának, hiszen a vele való együttlét nem fenyeget a meghittség rémével – és máris létrejön a függőségi kapcsolat. … A függőségi kapcsolatban van két másik részkapcsolat is, két gyengébb, de mégis fontos pszeudokapcsolat is. Az egyik az a kép, amit kivetítek rád annak alapján, amit gondolok rólad, a másik az a kép, amit kivetítesz rám annak alapján, amit gondolsz rólam. Ez a két kivetített kép vagy fantáziakapcsolat ismét csak teljesen független attól, ki is valójában a két ember. Sokkal inkább arról szólnak, hogy milyennek szeretnék látni egymást. A függők igen kitartóan ragaszkodnak a kivetített képeikhez és személyes sértésnek veszik, ha a másik nem úgy viselkedik, ahogy az elképzeléseikben megjelent. Sőt, a függőségi kapcsolat gyakran úgy épül fel, hogy mindkét ember buzgón próbálja kitalálni, milyen képet alkotott róla a másik és igyekszik olyanná válni.” “… melyik az a négy viselkedéstípus, amely akadályozza a meghittséget. Az első: a felelősségvállalás hiánya, A második: a dolgok irányításának illúziója A harmadik: az őszintétlenség És végül a negyedik: az énközpontúság.” “A romantikafüggők ugyanolyan őszintétlenek, mint a többi függő. Szexuális vagy kapcsolatteremtő jelzéseket adnak le, holott valójában nem arra vágynak. A friss románc, a romantikus élmény pezsgése kell nekik. …. A romantikafüggőknek sokkal fontosabb a megfelelő környezet, mint a másik ember.” “A romantikafüggő életében csak a felszíni megjelenés számít. A romantikafüggő nem akarja megismerni lehetséges partnereit. Csak arra figyel, hogy kivel mutat jól.” “A romantikafüggőség az embereket éretlennek konzerválja. …. A romantikafüggőnek betegsége védelmében nagyon fontos, hogy naiv és ártatlan maradjon. Tulajdonképpen a gyógyulás útjában álló egyik legnagyobb akadály nem más, mint az ártatlanság megszűnésének félelme.… Tovább olvasás »

Kata
Olvasó
Kata

Birsalma: Úgy látszik, minden elképzelésemet felülmúlóan lehet össze-vissza bonyolítani egy kapcsolatot. :)

Tudod min gondolkoztam ma, ezután a pár napnyi olvasgatás után itt?

Azon, hogy ezután a rengeteg könyvolvasás, megfigyelés és eszmecsere után, melyeken valszeg mindannyian átestünk hosszú évek során (bár én szerintem sehol se vagyok hozzátok képest – nem évben :D hanem tudásanyagban vagy ha úgy tetszik tapasztalatban) vajon ha megjelenik az életünkben egy társgyanús egyén, vagy akár a férjünk/feleségünk este, munka után, mennyire fog megjelenni a szavainkban vagy a tetteinkben ez a sok minden, amit már tudunk magunkról meg másokról vagy a másikról?

Néha olyan érzésem van, hogy mindezek ellenére mégis rögtönöznöm kell ismerős helyzetekben is. :)

 

birsalma
Olvasó

Kata: abszolút igazad van, ezt nem lehet csak elolvasni, gyakorolni kell :) Persze, mivel az egésznek az az alapja, hogy önmagamhoz hogyan állok (szeresd önmagad és mindegy…), ezért ennek a gyakorlásához bármilyen helyzet megfelel. Van egy érdekes tapasztalatom: tavalyelőtt nyáron elolvastam ezt a könyvet http://www.libri.hu/konyv/andrew_matthews.baratkozni-jo.html és eléggé ütött, nem tudom, ezt hogy mondjam másképp. Éreztem, hogy egy csomó dologban sáros vagyok, rosszul csinálom, nem tudok úgy viselkedni, ahogy a könyv tanácsolja. Tavaly nyáron megint elolvastam, és már vártam, mikor kezdem magam rosszul érezni – és a végére értem, és nem éreztem azt  a fájdalmat, mint egy évvel korábban. Úgyhogy arra gondoltam, biztosan fejlődtem valamit egy év alatt, bár nehéz megmondani, hogyan; de most már nem fájt az olvasás, nem “ütött” a könyv. Nem tudom, hogy mi változott közben. Amit biztosan tudok, az az, hogy az elmúlt egy év alatt elég sok alkalommal próbáltam meg ellenállni annak, hogy mások befolyásoljanak. Ez kínos érzés, mármint direkt nem felelni meg olyan elvárásoknak, amiknek korábban minden további nélkül meg akartam felelni. Elég sokszor okozott szorongást, feszültséget bennem, hiszen fokozatosan másképp állok hozzá az elvárásokhoz, mint korábban. Mármint elég rossz érzés önmagamra lázadóként vagy lusta disznóként gondolni. Kicsit meglepődtem, nem gondoltam, hogy azzal, hogy “bekeményítek” és ellenállok az elvárásoknak, fejlődök az emberi kapcsolatok területén, pedig tényleg egyre könnyebb mosolyogni, nyugodtnak lenni és nem feszültnek, ingerültnek. A másoknak való megfelelés, a külső elvárásoknak való alárendelődés, a teljesítés az, azt gondolom, ami a legkegyetlenebbül, leginkább alattomosan aláássa az emberi minőséget. És a legtöbbet azzal tudok javítani a viselkedésem minőségén (úgy általában), ha minél inkább ellen tudok állni annak a késztetésnek, hogy mások irányítsanak, mások mondják meg azt, hogy nekem mi a jó és nekem mit hogyan kell csinálnom. Ez nem jár konfliktusok nélkül, valahol itt van az emberi élet nagy drámája, azt gondolom. A legegyszerűbb dolgokra gondolok: legyen merszem eleget aludni, eleget enni, tornázni, napozni, kutyát sétáltatni, beszélgetni, barátkozni, olvasni, és egyáltalán, önmagamra elég energiát fordítani, anélkül, hogy ezért marcangolna a bűntudat, és úgy érezném, hogy valami nagyon sürgős és fontos dolgot mulasztok el, és nem teljesítem a kötelességeimet. Nem akarom sorolni, de ilyesmikért folyamatos bűntudatom volt, és nagyon nehezen megy, hogy megtaláljam az egyensúlyt. Azt hiszem, ez mindenkinek probléma, de a nőknek aztán végképp. Az önfeláldozás, a mások szolgálata, az alárendelődés, a szolgálatkészség, a saját magam szükségeinek korlátozása, megtagadása nagyon súlyos probléma; de tudom, hogy minél inkább hagyom, hogy más befolyásoljon, annál több bennem az elfojtott indulat, gyűlölet, düh. Minél inkább feladom önmagam, annál inkább ingerült leszek. Ezt képtelenség másképp megoldani, mintsem úgy, hogy megtanulom tisztelni önmagamat, figyelni arra, hogy mire van szükségem, mi okoz örömöt. Ezt viszonylag nehéz gyakorolni, mert nagyon bizonytalan és sok ellenállást kell legyőzni magamban is, másokban is. És nem kell hozzá párkapcsolat, viszont abban is alapvetően fontos. Tehát gyakorolni mindenképp lehet, mert alapvetően az fontos, hogy miképp állok saját magamhoz, mennyire tisztelem saját magamat. Tényleg képtelenség másokat jobban szeretni meg tisztelni, mint önmagamat. Az a fajta alázatoskodó, behódoló ázsiai modell, amire itt sokan esküsznek, gyakorlatilag egy atombomba, ami bármikor robbanhat, és mindent széttép, mindent szétroncsol maga körül. (pl: http://tv2.hu/musoraink/tenyek/117505_120-szor_pofozott_a_brutalis_ovono.html http://www.hir24.hu/sotet-oldal/2013/12/05/tizeves-kislany-olt-meg-egy-liftben-maradt-kisbabat/ a nők is nagyon kegyetlenek tudnak lenni, és ennek a hátterében szerintem mindig az önfeladás áll. Mivel a nők hajlamosabbak az önfeladásra, ezért akár igen veszélyessé is válhatnak, alattomossá, kiszámíthatatlanná. Nagyon nehéz ezen változtatni, mert az erkölcsi parancs azt mondja, legyek önfeladó). Amikor ez a könyv először a kezembe került http://www.libri.hu/konyv/andrew_matthews.hallgass-a-szivedre.html úgy olvastam el, hogy közben káromkodtam és dühöngtem, hogy én mennyi mindent elrontottam az életemben, mert persze egyáltalán nem a szívemre hallgattam, hanem arra, hogy mások mit várnak el tőlem. És még úgy is, hogy ennyire felzaklatott, nem voltam képes a… Tovább olvasás »

Kata
Olvasó
Kata

Birsalma,

a mások tutujgatásáról.

Nekem mindig nagyon kevés elég volt a boldogsághoz, ráadásul már nagyon korán megtanultam, hogy ezt a nagyon kicsit jobb, ha én teremtem meg magamnak, mert másokra aztán várhatok… :D Ezt hamar meg is szokta a környezetem, hogy nem nekik kell bíbelődniük a vágyaim teljesítésével, viszont ők bátran kívánhatnak tőlem bármit, mert  én oly adékony vagyok. Gyakorlatilag húsz évig ez ment, aztán ahogy a gyerekkel egyre kevesebb törődni való akadt, jutott egy kis idő magamra is. Akkor elkezdtem trollkodni a neten! :D

Én is azonnal azt éreztem, hogy egy lusta, önző alak lettem, de annyira jó érzés volt, hogy így maradtam. :)

Kicsit még pihenek, aztán remélem találok majd valami értelmes elfoglaltságot a második félidőre is…

Nagyon-nagyon.nagyon igazad van abban, hogy ha hagyjuk magunkat széthordani, az ront a legtöbbet a minőségünkön.

Néhányszor azért nekem is újra kellet raknom a Kata-puzzle-t.

Ez a magazinos önmegvalósítási láz egészen hihetetlen. Tipikusan az a témakör, amihez hozzászólni sem tudok.

Talán egy fél szemceruzát meg egy negyed rúzst sikerült elhasználnom eddig,azt is úgy 20-25 közt.  :(

 

 

birsalma
Olvasó

Kata: Ez a magazinos önmegvalósítási láz egészen hihetetlen. Tipikusan az a témakör, amihez hozzászólni sem tudok.

Hirtelen ez jutott eszembe: http://www.businessinsider.com/gif-of-jennifer-lawrence-photobombing-sarah-jessica-parker-2013-5

Vajon SJP azért vette fel ezt az istenverte hacukát, mert ez annyira kifejezi az ő önmegvalósítását? Nyilvánvaló, hogy semmi köze sincs az ő önkifejezésének ehhez a maskarához, egyszerűen ráhúzták, és ő meg hagyta, és ráadásul jól ki is röhögik miatta.

Vagy a magyar származású Ke$ha: máris elvonóra megy és megissza a saját pisijét, de persze a folytonos cirkuszolástól még egyáltalán nem szereti magát (meg valaki mást), az élete csak egy fárasztó showműsor. “ő mindig is harcolt azért, hogy az emberek legyenek önmaguk és szeressék magukat, csak pont neki nem sikerült ez. Most ezen fog dolgozni, hogy megint megszeresse önmagát.” http://cink.hu/ke-ha-elvonora-ment-1494459840/@klagdavid

Amúgy szerintem talán a legfontosabb, valahogy az élet lényege, hogy rátaláljak arra, ki vagyok, megéljem, és ettől ne hagyjam magamat eltántorítani, megbecsüljem magamat, és így megbecsüljek másokat is. De talán nincs semmi más, amit ennyire könnyű lenne félreértelmezni.

Ez az egyik kedvenc videóm, mert ebben tisztán látszik sok minden: http://indavideo.hu/video/Boldogsagos

“vakon elindultam a nagyvilágba, hogy én akkor is kovács leszek!” – ez nekem nagyjából azt jelenti, hogy megpróbálok arra menni, ami számomra a legfontosabb, és megpróbálok ellenállni annak, ami másfelé húzna. De megtapasztalni és megérteni, hogy mi az, amivel megélhetem önmagamat és mi az, ami másfelé húz…. hát azt megérteni rettenetesen nehéz.

http://indavideo.hu/video/GoPro_valogatas – akik ebben szerepelnek, azokon látszik, hogy élvezik azt, amit átélnek, amit épp művelnek. És ahhoz, hogy valaki eljuthasson oda, hogy élvezi a helyzeteket, élvezi önmagát, élvezi azt, amit meg tud csinálni, élvezi az életet, ahhoz kell valamiféle koncentráció arra, amit szeret csinálni. És ahhoz, hogy fejlődni tudjon, hogy igazán meg tudja élni azt, ahhoz sokszor nemet kell mondani arra, ami másfelé húzná. És ami talán szintén jó lenne, de mégis van valami, ami az embernek a legfontosabb, amiért a legtöbbet hajlandó beáldozni – abban találja meg önmagát. Amiért a legtovább elmegy. És gondolom, abban van a legnagyobb öröm is.

Persze mindenféle egyebet is kell csinálni, ezerfelé figyelni; csak ha mindenkinek megfelelünk, ha folyton alárendelődünk, ha teljesen kimerülünk, akkor soha nem fogjuk megtudni azt, hogy nekünk mi fontos, mi egyáltalán mit akarunk, tulajdonképpen kik vagyunk?

Ray Bradbury: Marsbéli krónikák c. novelláskötetében van egy marsi kisfiú, aki mindig pont olyanná válik, mint akit belelátnak, amilyennek szeretnék, hogy legyen. Ezzel örömet okoz az embereknek; de egyszer egy tömegbe botlik, és mivel mindenki belelátja azt, akit szeretne belelátni, a kisfiú egyszerűen szétmállik.

Ez elég kifejező történet.  Lehetetlen, hogy mások életét éljem meg, mások vágyait valósítsam meg, a kapcsolatokat nem lehet arra építeni, hogy én egyszerűen felszámolom magamat, és már nem is vagyok semmi más, csak a másik meghosszabítása, valamiféle alkatrésze. Noha azt gondoljuk, csak így működhet egy kapcsolat, hogy mindent feladunk, megalkuszunk, folyton folyvást lemondunk magunkról,  valójában így nem fog működni, csak szétesünk. Rettenetesen kifáradunk, és végül nem érünk el semmit.

Muszáj, hogy megéljük magunkat, és bármennyire is úgy tűnik, hogy ilyen hozzáállás szétveri a kapcsolatokat, a közösségeket, valójában mégis erre lehet alapítani azt, csak sok türelem kell hozzá, legalább annyi, mintha kivárnánk, hogy a párhuzamosok a végtelenben találkozzanak.

És ez az egész összefügg a pihenéssel is. Az egyik legjobb mutatója annak, hogy jó vagy rossz irányba tartok, a pihenés. Ha tudok pihenni, ha pihent és nyugodt vagyok, laza és békés, akkor jó irányba megyek; ha hajszolt, nyugtalan, kimerült, frusztrált, szorongó, dühödt, ingerült, kiabálós, bosszúálló, rémült, zavarodott stb, akkor rossz irányba megyek.

Ha nagyon rosszul érzem magam, akkor muszáj kitalálni, hogy mivel segíthetek magamnak.

Arra a döbbenetes felfedezésre jutottam, hogy minél jobban megengedem MAGAMNAK, hogy pihenjek, hogy a saját dolgommal foglalkozzak, mások is annál inkább megengedik nekem. Ha keveset követelek magamtól, akkor keveset követelek a környezetemtől, és akkor tőlem is keveset követelnek, ez egészen furcsa, de működik :)

brandon
Olvasó
brandon

“Kertész Imre a koncentrációs táborok boldogságáról írt.”

Hogyhogy még nem csukták le holokauszttagadásért?

birsalma
Olvasó

Brandon: Hogyhogy még nem csukták le holokauszttagadásért?

Ez jó kérdés, pláne, hogy nemrég azt mondta, holokauszt-bohócot csináltak belőle:

Arra a kérdésre, hogy nem vált-e “egy kicsit holokauszt-iparrá” az emlékezet kultúrája Németországban, azt válaszolta: “nem egy kicsit, hanem teljesen”. Kifejtette: az irodalmi Nobel-díjat azért kapta meg, mert dicsőíteni akarták “a tanúság irodalmát”, előtte pedig meghívták Stockholmba, hogy tartson egy beszédet, de valójában azt akarták megtudni, hogy “jó benyomást keltek-e, vagy hogy kézzel eszem-e a rántottát”. Az ilyesmi ellen “nemigen van mit tenni”, az ember kiszolgáltatott “ezekkel a hatalmakkal szemben” – mondta Kertész Imre.

http://www.origo.hu/itthon/20130913-kertesz-imre-holokauszt-bohoc-voltam.html

brandon
Olvasó
brandon

Teljesen fel vagyok háborodva. Az én időmben még ez a Kertész fiú megbízható forrásnak számított, de mára úgy látszik, már ő is megnácult. Hová süllyedünk.

Még szerencse, hogy nekem nagyon szigorú és következetes történelemtanárom volt:

birsalma
Olvasó

Az én időmben még ez a Kertész fiú megbízható forrásnak számított, de mára úgy látszik, már ő is megnácult. Hová süllyedünk.

Nem hiszem, hogy ennél öregebb lennél: A Sorstalanság az irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre regénye. 1960 és 1973 között íródott, először 1975-ben adták ki.

(Csak senki nem olvasta.)

Adam
Olvasó
Adam

Libsifemcsi- Ennyit a hagyományos értékrend szépségéről és tisztaságáról, meg a vallási erkölcs mindenek felett állóságáról :-P Hát, nem is nagyon engedi meg a legtöbb vallás. Kizárólag társadalomtudományokat tanultam az egyetemen némi statisztikát és alap biológiát leszámítva. Minden társadalomtudomány vélemény, bár újabban már a természettudományok jó része is az :-) Meg az is az, ha a véleményünk alátámasztására megkeressük a megfelelő tényeket. Én ezt úgy értettem, hogy pl. írtam egy hosszú humánetológiai érvet, amire te kb. úgy válaszoltál, hogy ez “nem illik egy vallásos emberhez”(főleg azért különös, mert soha nem mondtam, hogy annyira vallásos vagyok). Ha leírtam egy társadalmi folyamatot, amit statisztikákkal alátámasztottam, arra te érzelemmel válaszoltál, és leírtad, hogy szerinted minek kellene történnie. gazdasági adok-kapok megközelítése sokat vesztett a kezdeti fényéből. A mi szempontunkból pont a mai házasság ilyen. Azt nem érted, hogy volt egy adok-kapok házasság. Most a férfiak szempontjából csak “adok” van. A modern házasság a férfiak szemében nem a szerelmi házasság megtestesülése, hanem egy férfiakat kiszívó intézmény. Ha olyan egysíkúan látod a kapcsolatot férfi és nő között, hogy a legfőbb problémának az otthon melegéért és az általad vágyott odaadásért cserébe vásárolandó pótszerek árát sokallod, akkor a helyzet kb. reménytelen. Nem ez a fő baj, de valamilyen példát írni kellett, hogy tudjunk érvelni. Viszont az árat, amit kérek – az elfogadást, a tiszteletet, a hűséget, őszinteséget, kitárulkozást, sebezhetőség felvállalását – a többség jobban szeretné mégis inkább olyasmivel kiváltani, amit én magam is meg tudok venni. Sok férfi ezt teszi, mégis elválik tőle az asszony. Ismételten: a mai férfi szempontjából a modern nők igényei kielégíthetetlenek. Valahol láttam erről egy jó írást(most pont nem találom). A modern nőnek egyszerre kell olyan férj, aki erős, de nem fitogtathatja erejét. Férfias, de nem “maszkulin”. Irányít, de közben egyenlőek a partnerek stb. Ilyen dolgok voltak végig, pedig ezek teljesíthetetlenek. A modern nő elvárja, hogy érzékeny legyen a férfi. Közben azt is, hogy álljon a talpára, ne legyen érzelmes kislány. Azonban túl érzelemmentes se legyen. Lehet, hogy te nem ilyet vársz el, de a nők többsége igen. A feminizmusban felnőtt nők egy kicsit skizók: egy kapcsolatban egyszerre várják el, hogy a férfiakra felnézhessenek, de közben egyenrangúak akarnak lenni. Nem fogadják el a dominanciát, de aki nem domináns, arra nem néznek fel. Ezek már sok helyen vannak leírva, most nem is szaporítom a szót. Lehet, hogy te más vagy, de a mai nők többsége ilyen. No, majd meglátjuk. Az egykepolitikával jó nagy bakot lőttek. Bár erkölcsileg természetesen nem támogatom az egykepolitikát, én nem ennek a következményeiben látom a patriarchális rend megrendülését. Ez a mélyen beágyazódott gondolat annyit ért, hogy most jelentősen több a férfi, mint a nő. Amiből hiány van, az egyszer felértékelődik. Nem feltétlenül, bár ez lenne a logikus. Amire te gondolsz, az a nemi aszimmetria a populációban. Ez általában(sem az állatoknál, sem az embereknél) nem a nők felértékelődéséhez vezet, hanem ahhoz, hogy a férfiak brutálisan sok homokost termelnek ki maguk közül. Valamilyen szinten ma is ezt látjuk(és ezt a véleményt még egy feminista írónő is osztja). Az általam szociális homoszexualitásnak nevezett jelenség(vagyis az, hogy olyanokból lesz homokos, akik nem annak születtek) ugyancsak a nemi szerepek felkavarodásának a következménye. Mindegy, ennek feminista oldalon is van saját “szakirodalma”, de most ez nem fontos. Az ázsiai kultúrában beépített “fékek” vannak a feminizmus ellen. Az iszlám után a buddhista országokban van esély legkevésbé a feminizmusra. A különbség annyi, hogy az iszlám ezt nyíltan teszi, a buddhizmusnak viszont “stílusa” van. Egyébként ez nem érdekes, mert Kína kapcsán nem az a fontos, hogy milyen következménye lesz az egykepolitikának, hanem az, hogy a kínai patriarchális világszemléletnek milyen következménye lesz a világra. Mondom, többször is megtörtént, hogy Kína belepiszkított a nők… Tovább olvasás »

birsalma
Olvasó

Nem akartok dolgozni azzal, hogy az új kihívásokat felállító nőknek megfeleljetek, hanem inkább a régi típust akarjátok visszaszerezni, vagy inkább rávenni az út közben elkanászodott nőket, hogy váltsanak vissza a kettővel ezelőtti verzióra. 

Szerintem nincs szó semmiféle új verzióról, inkább arról, hogy van egy ősi, tradicionális törzsi verzió, ami ÉLHETŐ, és ami nyomokban igyekszik továbbélni, mert csak így lehet élni, másképp nem.

Ebben a verzióban a nő egyenrangú társa a férfinak, kiveszi részét a feladatokból, és nincs elnyomva. Nem szolga, nem háremhölgy, nem agyalágyult féleszű, aki folyton gyámolításra szorul, hanem valódi társ az életben.

Ami ezen felül van, az az, ami újabb fejlemény, a nyílt patriarchátus és a titkos matriachátus hozománya. Az ősi verzió még nem a dirigálásról és családon belüli erőszakról, elnyomásról, bántalmazásról, manipulációról, nemek közti háborúról, láthatásról és gyerektartásról, válóperről és mozaikcsaládokról, feminizmusról és ombudsmanról, pszichiáterekről és konyhapénzről szólt.

Hanem a nemek közti összefogásról, szimplán.

Ezt elég világosan bemutatja egy háromezer évvel ezelőtti szöveg:

10. Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket.
11. Bízik ahhoz az ő férjének lelke, és annak marhája el nem fogy.
12. Jóval illeti őt és nem gonosszal, az ő életének minden napjaiban.
13. Keres gyapjat vagy lent, és megkészíti azokat kezeivel kedvvel.
14. Hasonló a kereskedő hajókhoz, nagy messziről behozza az ő eledelét.
15. Felkel még éjjel, eledelt ád az ő házának, és rendel ételt az ő szolgálóleányinak.
16. Gondolkodik mező felől, és megveszi azt; az ő kezeinek munkájából szőlőt plántál.
17. Az ő derekát felövezi erővel, és megerősíti karjait.
18. Látja, hogy hasznos az ő munkálkodása; éjjel sem alszik el az ő világa.
19. Kezeit veti a fonókerékre, és kezeivel fogja az orsót.
20. Markát megnyitja a szegénynek, és kezeit nyújtja a szűkölködőnek.
21. Nem félti az ő házanépét a hótól; mert egész házanépe karmazsinba öltözött.
22. Szőnyegeket csinál magának; patyolat és bíbor az ő öltözete.
23. Ismerik az ő férjét a kapukban, mikor ül a tartománynak véneivel.
24. Gyolcsot sző, és eladja; és övet, melyet ád a kereskedőnek.
25. Erő és ékesség az ő ruhája; és nevet a következő napnak.
26. Az ő száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén.
27. Vigyáz a házanépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi.
28. Felkelnek az ő fiai, és boldognak mondják őt; az ő férje, és dicséri őt:
29. Sok leány munkálkodott serénységgel; de te meghaladod mindazokat!
30. Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség; a mely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának!
31. Adjatok ennek az ő keze munkájának gyümölcséből, és dicsérjék őt a kapukban az ő cselekedetei!

Szerintem nagyon feltűnő, hogy a szövegben a nő mennyire önálló, mennyire nincs elnyomva, mennyire nem szorul rá a gyámságra. Eldönti, hogy földet vesz, és erről nem kell beszámolnia, nem kell hozzá senkitől engedélyt kérnie. Megcsinálja és kész, nem kell elszámolnia vele. De persze a nőnek eszébe sem jut, hogy apucit pumpolja, a férjét nem tekinti eltartónak, se zsarnoknak, se kiskutyának, se ellenségnek. Éli az életét, élik az életüket, kölcsönösen nagy szabadságot hagynak a másiknak, mert megbíznak egymásban; egyikük sem azt lesi, hogy a másik épp mivel akarja átverni és kihasználni és zsarolni és manipulálni és sarokba szorítani és megbántani.

Ha ez háromezer éves szöveg, akkor minden faxni ehhez képest ÚJÍTÁS.

Szerintem ez olyan családmodell, vagy párkapcsolati modell, ami maximálisan megfelelhet a feministák és az antifeministák legbelsőbb vágyainak is, mindenki megnyalhatja utána a tíz ujját, mert minden igényt kielégít. Legalábbis szerintem.

Az mondjuk egy más kérdés, hogy nem könnyű megcsinálni.

the hermit
Olvasó

Az emancipáció és feminizmus ellen kézzel-lábbal tiltakozó férfiak érzelmileg a múlt században ragadtak és nincs kedvük a változás feldolgozásával járó küzdelemhez, ezért inkább egy olyan nőideált próbálnak meg erővel visszaállítani, ami lassan kezd idejétmúlttá válni. Nem akartok dolgozni azzal, hogy az új kihívásokat felállító nőknek megfeleljetek, hanem inkább a régi típust akarjátok visszaszerezni, vagy inkább rávenni az út közben elkanászodott nőket, hogy váltsanak vissza a kettővel ezelőtti verzióra.

Én meg úgy látom, hogy nekünk az a dolgunk, hogy a magadfajta utópistát szembesítsük azzal, hogy mindennek ára van. Amúgy tévedsz, ha azt hiszed, hogy mi vissza akarunk menni 100 évet, bár nyilván olyan hangok is vannak itt. Én tisztában vagyok vele, hogy nem lehet semmit visszacsinálni, de a konzervatív énem azt mondja, hogy ami jó, és bevált, azt nem kell eldobni, legfeljebb a körülményekhez igazítani.

brandon
Olvasó
brandon

“Nem akartok dolgozni azzal, hogy az új kihívásokat felállító nőknek megfeleljetek, hanem inkább a régi típust akarjátok visszaszerezni, vagy inkább rávenni az út közben elkanászodott nőket, hogy váltsanak vissza a kettővel ezelőtti verzióra.”

Nem hát. Egyáltalán miért kéne dolgoznunk vele? Mi közünk hozzá? Ez lenne a nagy egyenjogúság, önállóság, hogy azért a férfi feleljen meg a hagyományos nemi szerepének, legyen erősebb, ügyesebb, sikeresebb, mint a nő, de ugyanakkor a nő irányít, ráadásul manipulatív aljas haszonleső, aki a neki kedvező törvényeket kihasználva élősködik a férfiakon meg a társadalmon? Hát, köszönöm, de én ebből a világból nem kérek. Meg az ilyen agyonemancipált nőkből sem. Éljenek egyedül öregkorukra a macskáikkal, meg a kiskutyáikkal, hamár férfi kedvébe járni derogál, de az állat azért előbbre való, attól elfogadjátok, hogy vannak szükségletei. De a férfinak nem lehetnek. Az csak egy pénzkereső robot, aki engedelmesen tartja a hátát, hogy a nő felmászhasson rajta a gazdagságba. És, aki ennek nem felel meg, az nem is kell.

Fel kéne fogni azt, amit már itt páran mondtak, hogy ha egy nő karriersta és a férfiak 95%-át maga mögé utasítja, férfias területeken tör babérokra, akkor az nem fog tudni férfinek látni egy férfit, mert ugyanazokban a tulajdonságokban, amiket Ő MAGA néz fel a férfiben, ami alapján megítéli, hogy mennyire életrevaló számára, utasítja pont maga mögé. A feministák sikeresen kitenyésztették az engedelmes, alárendelődő papucs férfiakat, de érdekes módon egy nőnek sem kellenek. Hiába, hogy van pénzetek, megengedhetnétek magatoknak, hogy kutya helyett egy szerényebb rosszabb sorsú férfit tartsatok, ez nem megy nektek, nem csináljátok. Pedig jobb mint a kutya, mert szobatiszta, tud segíteni a házimunkába, és még a gyerekre is vigyáz. Mégsem terjedt el, hogy a nők az ilyen ideális feminista férfiakat keresnék. Akkor meg mi értelme az egésznek? Csak arra volt jó, hogy a férfiak ne tetszenek nektek, nekünk meg az emancipált sikeres nők elérhetetlenné váltak.

Akkor most magyarázd meg, társadalmi szinten mi értelme van a női karriernek? Lehet, hogy az egótoknak jó, hogy erősebbek vagytok mint egy férfi, de mivel ti nem húztok ki a csávából egyetlen szegény sorsú férfit sem, ráadásul nem is szaporodtok így, gyakorlatilag a kihalás felé tolja el az itt élő társadalmat.

A karrierista férfiak viszont mind eltartanak egy vagy több nőt, feleségként, szeretőkként, tehát néhány szegényebb sorsú nőnek hasznára vannak. Ráadásul születnek gyerekeik, akiket jó körülmények között felnevelnek, így aztán továbbviszik a családfájukat.

A karrierista nőre viszont ezek egyike sem igaz, tehát azon kívül, hogy van egy nárcisztikus önimádó rétege a nőknek, aki magát kényezteti az általa megkeresett pénzből, az adófizetésén kívül semmi hasznára nem válik a társadalom többi tagjának.

Naooo
Olvasó
Naooo

“Ma viszont már választhatnak és a választás szabadságával élnek is jópáran, ezt elvenni már nem lehet.”

Majd elveszi egy háború.

birsalma
Olvasó

Naooo:

“Ma viszont már választhatnak és a választás szabadságával élnek is jópáran, ezt elvenni már nem lehet.”

Majd elveszi egy háború.

Ez azért nem igaz, mert a feminizmust eleve az első világháború generálta, amikor a férfiak eltűntek a fronton, és a nőknek kellett tömegesen beállni helyettük a gyárakba.

Itthon is történt olyan eset, hogy a férfiak elhúztak a frontra, a nők vették át helyettük a mezőgazdasági munka nehezét, és rájöttek, hogy egyedül is boldogulnak, a házi “zsarnok” nélkül; ezért, amikor a férjek hazakerültek a frontról, a nők elkezdték arzénnel átsegíteni őket az örök vadászmezőkre.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Nagyr%C3%A9vi_angyalcsin%C3%A1l%C3%B3k

Aha, ebből kiderül, hogy ráadásul szeretőket is szereztek a hadifoglyok közül…

(A háború tehát nagyon sokat ront a helyzeten, és semmit sem javít.)

brandon
Olvasó
brandon

“Nekem is lett volna megoldás pl. egy egyiptomi férfi háztartási alkalmazott személyében, aki tárgyal helyettem a munkásokkal, sofőrködik, elvisz vásárolni stb. Szépen kitapogathattam volna a határokat, kereshettünk volna valamilyen európai vagy amerikai céges közösséget, ahová eljárhatunk, idővel lehetett volna szép medencés házunk (ott ez nem is luxus, hanem alap), ahol napozhatok, járkálhattunk volna társaságba… Be csodás. Meg valószínűleg egy-két év alatt találtam volna egy jó női orvost is magamnak, pszichiátert, hogy legyen, aki felírja a bogyókat becsavarodás ellen.

Aki ilyen felszínes életre vágyik, az megkaphatja…”

Kizárólag akkor, ha NŐNEK születik. Férfiként nincs meg erre a lehetőséged.
Mint ahogy arra sem, hogy az összes neked tetsző ellenkező neműt végigdugjad.

Tehát érted már, nekünk férfiaknak nem ilyen bagatell problémáik vannak, minthogy jól képzett, jó állásban dolgozó hercegnőként még merészel olyan férfi létezni, aki picit többet keres nálunk, és akkor hőzöngünk, hogy ugyan már, micsoda patriarchális elnyomás van ellenünk. A férfiak többségének SOKKAL NAGYOBB problémáik vannak, sokkal nagyobb elvárások vannak velünk szemben az élet minden területén (kivéve a szülőszoba), sivárabb, reménytelenebb az életük, sokkal kiszolgáltatottabb helyzetben vannak. Nekünk NINCS választásuk. Vagy a sikeres helyzetű, képességű társadalmi piramis csúcsán lévő férfiak közé tartozunk, és akkor kiharcolhatjuk magunknak amit szeretnénk az életben, vagy nem, és akkor nem is jut semmi.
Ezért nem tudjuk komolyan venni, hogy egy magadfajta nőnek, aki különösebb erőfeszítések nélkül MINDENT megkaphat ettől az élettől és társadalomtól amibe beleszületett, mi a fityfene baja van még, mit elégedetlenkedik folyton?

Ha nekem férfiként CSAK FELE annyi lehetőségem lenne, mint amik neked vannak nőként, már egy rossz szót se szólnék.

the hermit
Olvasó

Azt mondjátok, akkor lennék okos és jó feleségnek való, ha ezeket az elvárásaimat, illetve a sikereimet nem vállalnám nyíltan, hanem burkoltan, az évszázados praktikáknak megfelelően elhallgatnám és elhitetném a párommal, hogy ő a jani, mindent ő irányít, még akkor is, ha közben igazából én súgom, hogy merre irányítson.

Mi ilyet nem mondtunk. Én személy szerint azt mondom, kapálózhatsz a sorsod ellen, vagy megtöltheted tartalommal. Utóbbihoz lelki érettség szükséges, ami nálad hibádzik (remélem, hogy: még).

Van a másik út, a hagyományos. Feladhatnék mindent, vállalhatnám azt, amit a családomban sok nő, lehetnék htb, költhetném a férjem pénzét, szolgálhatnám a családot. De ebben a modellben ott van az, hogy a férfira rengeteg kötelezettség hárul, főleg anyagi téren, s ha vége a dalnak, akkor bizony fizetnie kell: a gyerek felneveléséért, és bizony valahol az elvégzett “házimunkáért” is. Ez ellen is lázadtok, ez sem tetszik, mert ezzel meg kiszipolyozva érzitek magatokat.

Ez a hagyományos modell nem működik már (legalábbis nem úgy, ahogy kellene), részben pont a feministáknak köszönhetően. Itt egy vagy/vagy szitu van, a férfiaknak nem fizetnek már annyit egy munkahelyen, amennyit akkor fizettek, mielőtt a nők nagy tömegei kiáramlottak volna a munkaerőpiacra. Tetszik vagy sem, itt konkurenciaharc van a munkavállalók között, ami lefelé nyomja a béreket. Lehet találgatni, ez kinek jó.

 Attól, hogy olyan nőt vesztek el, aki behódolásra van programozva, vagy legalább ennek az illúzióját kelti, még nem lesztek valóban annyira dominánsak, amennyire akartok.

Egy jó párkapcsolatban sose ezen van a hangsúly, a hagyományos modellben sem. Azért sem, mert a felek felismerik, hogy a partneri viszonyban mekkora előnyök rejlenek. Megint csak tévedésben vagy: a “hagyományos” meg “nem hagyományos” az csak egy forma, a tartalom egy másik dolog.

No de hadd boncolgassam egy kicsit: számomra egy “normális” nő azt jelenti, hogy miután fáradtan hazajövök a munkából, otthon már nem kell csatáznom. Amennyiben a társam egy olyan ember, aki riválisként is értelmezhető, már megette a fene az egészet.

Naooo
Olvasó
Naooo

“A nagyapám nem engedte az egyébkén okos lányát tanulni, mert a gimnáziumban az ő értékrendje szerint kurvát csináltak a lányokból: levágathatták a hajukat, rövid szoknyát hordtak, nem volt háztartástan, ilyenek.”

Nézz végig az egyetemeken, hová vezetett ez. 99,9%-a kurva.

“Anyám beleszeretett az apámba”

Nagyanyám meg a nagyapámba.

“minden barátnőjét verte, csalta vagy csak semmibe vette a férje, egyedül neki nem volt egy rossz szava se a sajátjára a barátnős összejöveteleken”

Egyik elkezdte a mesét, másik folytatta?

“tanuljak, mert akkor nem fognak tudni kihasználni”

S mit kell ahhoz tanulni? Elég valami szakmát, amivel csak aprópénz jár az aljas rendszerekben? Vagy átveréseket tanulni, hogy ki lehessen vele használni a másikat?

“Mert a vagyont a férfi után a gyerekek öröklik.”

És ez így van jól.

“addig mindig lesznek feministák, akik küzdenek ellene…”

http://www.youtube.com/watch?v=6OJioczPq5A

Pash Cutter
Olvasó

“Szó szerint falom az írásaitokat, mert bár egy külső szemlélő számára valszeg én egy vadfeminista mintapéldány vagyok, vagy éppen azért, mert tényleg is az vagyok (jaj ne!),  tökéletesen érzem, hogy oltári nagy bajok vannak köztünk, férfiak és nők közt és ezek orvoslásához a ti gondolataitok megismerésére is hatalmas szükség van.”

Nekem ez a hozzáállás szimpatikus. Szerintem kifejezetten jó, hogy olyan feministák járnak fel az oldalra, mint Kata, Libsifemcsiszingli vagy Birsalma. Mert így ütköztetik az érveiket az esetleges ellenérvekkel, megméretettnek feministaként és lehetőséget adnak egy konstruktív vitára.

Én annak is nagyon örülnék, ha az olyan vadfeminista díszpéldányok, mint Antoni Rita vagy Balta Fruzsina, hasonlóan járnának el a szektás bezárkózás, a kizárólag a saját köreikben való nyilatkozás, a beteges moderálás, az ellenvélemény elhallgattatása, a belterjes viták generálása és az ellenfél hímsovinisztának bélyegzése helyett. Persze ez annak kockáztatásával jár, hogy kiderül, miszerint nem nekik van igazuk… De ez benne van egy esetleges vitában.

Kata
Olvasó
Kata

Az nekem miért nem működik, hogy az alá a hsz alá kerüljön a válaszom, amelyiknek a ketrecében a Válasz a hozzászólásra-ra nyomok?

hgyi
Szerkesztő

Szerintem működik, csak ha egy kommenthez már szóltak hozzá mások és ha azokhoz is szóltak és azokhoz is, akkor a beágyazás miatt a te hozzászólásod az egész folyam alá kerül. Ezért tűnhet úgy, hogy nem is ott vagy, ahol szeretnél lenni. :o)

De ha pl. idézel 1-2 mondatot abból a kommentből, amelyhez hozzászólsz, esetleg még meg is szólítod az illetőt, akkor biztosan célba talál.

hgyi
Szerkesztő

Ha nem baj, kihozom, mert már nagyon nyom a hatalmas dunyha… :o)

Kedves hgyi!

Könnyedén csavartad és csűrted, hiszen az is komoly vitát-elemzést-átgondolást igényelne, hogy a Sors fogalmát kibontsuk, A kereszténység történetéből is elegendő felemlegetnem a szabad akarat és a teljes determináció elgondolása közötti áthidalhatatlan nézetkülönbséget.

Én személy szerint tudok véleményt mondani a kérdésben, de kijelenteni és meghatározni, hogy hol válik el a Sors (tehát az eleve meghatározottság) és a szabad akarat (amivel a Sorsot elutasíthatom, módosíthatom, megváltoztathatom), nos, azt én nem tudhassam :)

Amúgy felvetném a kérdést, hogy az úgynevezett Sors, tehát az ember evilági élete hogyan viszonylik az örökléthez, a szellemi léthez (és ezen bonyolultabb dolgot tételezek, mint holmi túlvilág)? Lehet-e valaki szellemi irányultságú, ha a létének súlypontja az Életre helyeződik, és a világi célokra?

Birtokolhat-e az teljességet, akinek “kívánságai” vannak?

Egybeesik-e az egyén valódi célja és a Sors?

Én egyszerű lélek vagyok. Számomra nem akkora misztikum a sors. A sors nekem maga az élet és annak minden mozzanata. Nem gondolom azt, hogy a sorsunk előre meg van írva – csak egyetlen dolog van, amely borítékolható: a halál. Minden pillanatnyi gondolatunk, tettünk alakítja a sorsunkat. Én legalábbis így gondolom – ha úgy tetszik, ez a hitem. Lehet ezzel vitatkozni. Nem tudok semmilyen forrásra hivatkozni ezügyben. Vagyis de. A Tao, melyet én így értelmezek.

A kereszténységet nem ismerem annyira, hogy a keresztény Sors fogalmáról értelmesen tudnék bontogatni, fejtegetni.

A szabad akarat… Hirtelen kicsit szerteágazott bennem, mint amikor a festék szétfut az olajon.
Naszóval. Fent írtam, hogy az emberek akarva-akaratlanul beleavatkoznak mások sorsába. Most, hogy én írok neked, “belédavatkoztam”. De szabad akaratod eldönteni, hogy elolvasod-e, vagy sem. De a buszon, ha melletted állok, nem érvényesül a szabad akaratod velem szemben, max. ha ellöksz, ezzel hozzám érsz – szabad akaratodból. De van egy pár pillanat, amikor nem érvényesülhet a szabad akaratod – amikor melléd állok és te észleled, hogy ez neked nem jó.
De így-vagy úgy egymás életének (sorsának) részeivé váltunk.

Amúgy felvetném a kérdést, hogy az úgynevezett Sors, tehát az ember evilági élete hogyan viszonylik az örökléthez, a szellemi léthez (és ezen bonyolultabb dolgot tételezek, mint holmi túlvilág)? 
Én nem hiszek az öröklétben. A Tao arra tanít, hogy egész életemet éljem úgy, hogy maradjon utánam jó, amely belekerül a “tengerbe” – hiszen a tenger cseppekből áll. Én megelégednék azzal, ha egy csepp lehetnék halálom után. Tulajdonképpen ezt nevezhetjük akár öröklétnek is.
S hogy Lehet-e valaki szellemi irányultságú, ha a létének súlypontja az Életre helyeződik, és a világi célokra?
Szerintem nem. Csak részben. Mert pl. egy pap világi célokra helyezi a súlypontot – akármennyire is másképp látszik -, hiszen a célja az emberek tanítása, az összeköttetés megteremtése földi eszközökkel. És itt a “részben“, hiszen emellett elmélyül. A szerzetesek, akik mást sem csinálnak, csak elmélkednek magukban, ők nem az életre és nem a világi célokra fektetik a hangsúlyt. De hát ez nem célja az embereknek. Az élet, a világi célok elérése a feladata legtöbbünknek. 

Birtokolhat-e az teljességet, akinek “kívánságai” vannak?
Nem tudom, mi az a “teljesség”.

Egybeesik-e az egyén valódi célja és a Sors?
Szerintem igen.

Inaara
Olvasó
Inaara

Lehozom ide, mert feljebb már káosz van:

Giordano, gyógyítás: szerintem csak te vagy, aki meg tudod gyógyítani magad, mindenki más, bármilyen gyógyító csak hozzásegíthet ahhoz, hogy meggyógyítsd magad. Helyetted senki nem tudja visszaadni az egészséged. Sajnos, sokan úgy vannak a testükkel, a betegségekkel, mint az autóval: ha elromlik, elviszik a szervízbe, ott megszerelik és kész. Ezt várják az orvosoktól is: írja fel a gyógyszert, vegye ki a testemből, ami nem oda való, tegye be, ami viszont kell. A lényeg, hogy az embernek saját magának ne kelljen változtatni az életén, a gondolatain; azt nem szeretjük, az olyan kényelmetlen. Szembe kéne néznünk az igazsággal s még a végén kiderülne, hogy magunk szereztük magunknak a betegségünket, magunknak köszönhetjük az állapotunkat. Na, ez az, amit a legtöbben el akarnak kerülni, pedig nem lehet. Az akadémikus orvoslásnak is megvan a helye, ezt nem tagadja senki: ha akut vakbélgyulladásom van, akkor nyilván nem különféle füvecskékből készült teakeveréket fogok iszogatni, hanem irány a kórház és a szike. A modern orvoslás a tünetek elnyomásában jeleskedik, az oki kezelés nem érdekli és ezzel az emberek többsége meg is elégszik – mindaddig, amíg valahol újra nem jelentkezik a baj.

Engem nagyon érdekel a téma, sokat kutatok a témában, nagyszerű embereket ismerhettem meg, akiktől sokat tanultam. Fizikai szinten is vannak hatásos “alternatív” (jaj, már megint) módszerek. Nem is tudom, a fórumban kéne egy topikot indítani erről, bár lehet, hogy nem sokakat érdekelne.

Koriander
Olvasó

a te vilagod en kozpontu., egocentrikus.

ha hinnel istenben, akkor a betegseget mint az Istennel valo egyseg megingasat ertelmezned.
a gyogyulas celja nem mas, mint visszatalalni Istenhez, es teljesen mindegy, hogy
vegeredmenyben emberi ertelemben meggyogyul-e az ember, ha a genezis folyaman
megtisztul es egyesul az orokkevalosaggal.

Inaara
Olvasó
Inaara

?

Koriander, már te is…?

Koriander
Olvasó

hu, mibe tenyereltem bele?

csak a gyogyitassal kapcsolatos hszd alapjan irtam ezt.

de nem akartalak megbantani, ha azt tettem kerlek bocsass meg.

viszont az enkozpontu gyogyotas utkozik a kereszteny szemlelettel.

Inaara
Olvasó
Inaara

Nem bántottál meg, csak nem tudom, front van, vagy csak ez a meleg…? :)

Olyan kijelentéseket tesztek totál ismeretlenül emberekről (most épp rólam), ami döbbenetes. Írásban, pár soros hozzászólásokban nem is érdemes belemenni, mert sem idő, sem hely, sem türelem a nézetek alaposabb kifejtésére, megvitatására. Más egy asztalnál, élőben, de így… Sokan úgy gondolják, hogy van egy elméletük, az az igazság, mindenki más hülye. Inkább előbb, mint utóbb előkerül egy szűklátókörű nagyokos, aki szerint mindenki dilis, aki nem csak azt hiszi, ami kézzelfogható. Különben meg, úgysem tudjuk, hogy valójában mi van.

Nem jól látod, nem egocentrikus egyáltalán a világom, sőt. Istenben hiszek, de egyáltalán nem találom bűnös dolognak, ha valakit az egészségéhez lehet segíteni. Tőled is megkérdezem, elmész orvoshoz, ha beteg vagy? Beveszel valamilyen gyógyszert, törekedsz a gyógyulásra bármilyen módon? Ha beteg lesz egy szeretted, családtagod, a gyereked, nem igyekszel minden tőled telhetőt megtenni a gyógyulásért? Ezek nem egocentrikus példák?

Nincs énközpontú gyógyítás, gyógyítás van.

Komolyan nem értelek.

Koriander
Olvasó

anyukám a kezeim közt halt meg és meglehetősen kegyeletsértőnek tartom azt a fajta megközelítést, hogy valaki azért nem gyógyul meg, mert valójában nem akarta. Akarta, mi is akartuk, elhiheted. de nekünk más jutott. Az örökkévalóság szemszögéből teljesen mindegy, hogy valaki 1 évet 55 évet vagy 98 évet él meg, a teljességet ugyanis nem az évek határozzák meg, hanem azt hogy ezt milyen minőségben éljük meg.

hgyi
Szerkesztő

Nem arról volt szó, hogy mindig és mindenki meggyógyul, aki akar. Inaara sem ezt írta.
Arról volt szó, hogy ha valaki nem akarja a gyógyulást, akkor senki sem tudja meggyógyítani a legjobb szándéka ellenére sem.

Inaara
Olvasó
Inaara

hgyi, de jó, hogy itt vagy. :) Mindig tudtam, hogy okos nő vagy. ;)

hgyi
Szerkesztő

:o)
Nem annyira. :o) Csakhogy én épp “kívülálló” voltam ebben a párbeszédben, így jobban ráláttam mindkettőtök mondanivalójának lényegére. Ezért kotnyeleskedtem. :o)

Inaara
Olvasó
Inaara

De, annyira, ne szerénykedj! :) És lécci, kotnyeleskedj nyugodtan.

Hm, lehet, hogy mégis rokon…? ;)

Koriander
Olvasó

Inaara egészen konkrétan ezt írta: “szerintem csak te vagy, aki meg tudod gyógyítani magad, mindenki más, bármilyen gyógyító csak hozzásegíthet ahhoz, hogy meggyógyítsd magad. Helyetted senki nem tudja visszaadni az egészséged.”

Erre reagáltam, hogy ez hit és választás kérdése, hogy merre haladsz.

Egy keresztény számára  a gyógyulásra való törekvés alapösztön, egy egészséges életösztönű keresztény mindig az életet  választja ergo nincs olyan, hogy ne akarna meggyógyulni, de a gyógyítási  “technikáknál” résen lesz, hogy a lelke szemszögéből vállalható-e a dolog…egyszerű példa erre a lombik- világi szemmel ez megoldás lehetne a gyermektelenségére, mégis keresztényként vállalhatatlan.

másik, a nagyon akarás az megintcsak ellentmond a keresztény gyakorlatnak, vagyis a “belső béke”- a hüszékhia keresésnek, amit frappánsabban Pálnál nem tudok megfogalmazni  ” Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem.” (Gal2, 20). Amikor egy keresztény átadja magát az orvosainak, akkor egyben értük is imádkozik. Az orvoslás bizalmi dolog, így tehát amikor egy beteg valakire rábízza magát, akkor abban az is benne van a lelki józansága és ébersége= Istenre gondolás mellett, hogy megszűnnek az aggodalmai.

Visuo tökéletes levezetést adott a gnoszticizmus “ezer arcára”, nagyon résen kell lenni és valóban a kereszténység ritka szűk ösvényt jelent.  amit Giordano ír lejjebb, hogy az Evangélium “követel” az nem véletlen, ha ezt a gnosztikus változékonyságot tekintjük akkor engem egyáltalán nem lep meg, hogy a keresztényeknek vastag a páncélja…

Inaara
Olvasó
Inaara

Tudtam, hogy ilyesmi van a háttérben…Nem lehet ezekről beszélni, mert teljesen mást értünk azonos fogalmak alatt, ezért a sok hülye félreértés, vagy inkább meg nem értés, körbe-körbe magyarázás – feleslegesen. Az “akarta” nem azt jelenti, hogy valóban akarta, a másik meg, hogy ha itt van az ideje, akkor meghalunk. Hogyan gondolhatod, hogy én azt mondom, valaki csak azért nem gyógyul meg, mert nem akarta? Segíteni csak akkor lehet, ha még nincs itt az idő. Egyszer mindannyian meghalunk. Az utolsó  mondatoddal teljesen egyetértek.

visuo
Olvasó
visuo

én pl. nem térítenélek át gyakorló katolicizmusra. még ha alapszintű ker. teológiával is cáfolom a new age dolgokat, nem várom/várnám el, hogy templomba járj. csak merj lemondani az ezós butaságokról.

Inaara
Olvasó
Inaara

Izé, akkor még egyszer… Miért ezós mindenki, aki nemcsak a matériában hisz? Nem vagyok  “ezos, new age”-es. Katolikus vagyok. Megtapasztaltam egyszerű, de hatásos dolgokat, így ezekre nem fogom azt mondani, hogy nincsenek, ha egyszer vannak. :)

visuo
Olvasó
visuo

csak te sztem okkult dolgokat viszel a katolicizmus mellé. az meg már úgy nem katolicizmus. mert az utóbbi tiltja.

Inaara
Olvasó
Inaara

Minden addig számít okkultnak, amíg nem ismerik meg jobban, amíg nem lesz többé-kevésbé mainstream. Nem kell semmit misztifikálni. Szerinted mekkora okkultista ördögcimborák lennénk mindnyájan, mire gondolnának a mondjuk 500 évvel ezelőtt élt emberek, ha bepillanthatnának a mai világba, és látnák, hogy beülsz az autóba és elindulsz, hogy felszáll a géped, hogy egyetlen kattintás, és ég a villany, egyetlen csavarás, és jön a forró víz, egyetlen gombnyomással levelet küldünk a világ másik végére, vagy beszélsz, e-mailt küldesz a telefonodon… :)

Ma már mindezekre megvan a magyarázat, jön majd a többi is.

 

the hermit
Olvasó

Minden addig számít okkultnak, amíg nem ismerik meg jobban

Okkult= rejtett, ennyit jelent

Inaara
Olvasó
Inaara

Igen, ez a szó szerinti jelentése. Aztán egy idő után nem lesz rejtett. :)

birsalma
Olvasó

De, mindig rejtett lesz. Amit szégyellnek, azt nem mondják el. Az ún. “leleplező” mánia, ami mostanában zajlik, mindig azon alapul, amit Rodolfó mondott: “A kezemet nézzék, mert csalok”. Elmondanak egy csomó mindent, de az igazán lényegeset elhallgatják. Az okkultizmus lényege a becsapás, épp ezért az elhallgatásról, titokzatosságról, “beavatásról” soha nem mond le.

“1. És jöve egy a hét angyal közül, a kinél a hét pohár vala, és szóla velem, mondván nékem: Jövel, és megmutatom néked a nagy paráznának kárhoztatását, a ki a sok vizen ül;
2. A kivel paráználkodtak a föld királyai, és az ő paráznaságának borával megrészegedtek a föld lakosai.
3. És lélekben elvitt engem egy pusztába és láték egy asszonyt ülni egy veres fenevadon, a mely teljes vala káromlásnak neveivel, a melynek hét feje és tíz szarva vala.
4. Öltözött vala pedig az asszony bíborba és skárlátba, és megékesíttetett vala aranynyal és drágakővel és gyöngyökkel, kezében egy aranypohár vala, tele útálatosságokkal és az ő paráznaságának tisztátalanságával,
5. És az ő homlokára egy név vala írva: TITOK; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld útálatosságainak anyja.
6. És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől; és nagy csodálkozással csodálkozám, mikor látám őt.
7. És monda nékem az angyal: Miért csodálkozol? Én megmondom néked ez asszonynak titkát és a fenevadét, a mely őt hordozza, a melynek hét feje és tíz szarva van.”

visuo
Olvasó
visuo

a katolicizmusban nincs titkos tudás (= okkult), minden ott zajlik az orrod előtt. nem arról szól, hogy éveken, évtizedeken át eljuss a végső, titkolt bölcsességig.

a katolicizmusban nem kellenek beavatási szintek*, hacsak nem az egyházi hierarchiában akarsz kikötni, hogy Pápa légy. : )

* hacsak nem vagy elsőáldozó, vagy bérmálsz, de ezek sem titkos dolgok, le vannak írva, ezer embertől megkérdezheted, ezer éves hagyomány stb.

Adam
Olvasó
Adam

Az okkult valóban ezt jelenti, azonban az egyház meghatározta, hogy mi számít tiltottnak. Például a halottidézés mindig annak fog számítani, akárcsak a szellemekkel való kapcsolat.

Vannak ott is “titkos” tudások. A különbség annyi, hogy ezeket nem eltitkolják, hanem tiltják. Szóval ildomosabb “tiltott” tudásnak nevezni.

hgyi
Szerkesztő

“mások véleményét is várom. : )”

„Kedves Lányok/Nők!
Gyerekkorotokban (kb. 2-16 éves korig) mire tanított az édesanyátok a fiúkkal/férfiakkal kapcsolatban, mit mondott el róluk?”

Fogalmam sincs. Nem emlékszem, hogy a fiúkról úgy általában bármit is mondott volna.
Az emberekről viszont beszélgettünk, nagymamám is sokmindent tanított.

visuo
Olvasó
visuo

ez a válasz is teljesen jó, köszönöm!

tovább! még!

Koriander
Olvasó

latom hgyi letette az etalont, de kb nalunk is ez vokt a szitu:-)

anyukam sajnos ot eve meghalt, de van egy levele(szuletesnapi) udvozlolap, amit gyakran eloveszek,
kb. ilyesmik vannak benne, hogy joszived van, de robbanekony vagy, igy mielott kipuffogod, amit
gondolsz igyal meg egy pohar vizet, sose szekald a masikat keg  es sose terj haraggal nyugovora.
ilyesmik.

visuo
Olvasó
visuo

szóval csak ne legyen szekálás? ennyi?

Koriander
Olvasó

nem természetesen, nemcsak ennyi. csak mobilról próbáltam rövidebben elintézni… írtam egy hosszút, de végül kitöröltem, nincs kedvem a kekeckedős párbeszédhez. A szekálás arra vonatkozik, hogy a jó kapcsolat alapja a szeretet és a  kedves, tiszteletteljes, másik értékeit megbecsülő viszony és ebbe a szekálás, mint feszkólevezetés nem fér bele. ennyi. Amúgy meg a férfiakkal való kapcsolataimban inkább a meghatározó az, amit a szüleim kapcsolatában láttam és nem a szavak.

the hermit
Olvasó

Én azt gondolom, hogy az ezotéria a saját céljait hazudtolja meg, és teljesen egyértelműen kielégíti azt a “modern” igényt, hogy az ember szeretne jól, boldogan, sikeresen, egészségesen élni. Ehhez pedig felhasznál spirituális eszközöket is, és közben azt hiszi, hogy ettől ő spirituális úton jár.

Ugyan már, kedves GB, ez egy ősrégi dolog, úgy hívják: üzlet. Valójában a spiritualitáshoz semmi köze. Az emberek bizonytalanságára, meg a mohóságára épül.

Az asztrológia meg, köszöni szépen, jól elvan. Régebb óta, mint a kereszténység…

visuo
Olvasó
visuo

Giordano Bruno!

„Az valóban egy érdekes folyamat, amikor az ezotéria egyfelől szembenáll a tudománnyal (a materialista és lélektelen tudománnyal), azonban engedve a kor parancsának, úgy akar hitelessé válni, hogy tudományos fogalmakat használ. Így manipulál, mert erősíti a látszatot, hogy tényekről és természeti törvények szerint működő jelenségekről beszél. :)”

igen, áltudomány. akárcsak pl. az asztológia. hány csillagjós is van megégetve az Ószövetségben? : )olyan „tudomány”, amiben gondolkodni és következesnek lenni nem kell. jó sokan gyakorolják! : DDD

„Különben azt is érdemes lenne boncolgatni, hogy az okkult/ezo dolgok miért hullámoznak, miért mennek ki a divatból, és miért merülnek ki.”

„A válasz amúgy szerintem a dolog természetéből fakad: ugyanolyan igényt elégít ki, mint a gyorsétterem. Csak egy idő után unalmas, és ha valaki nem gyakorol elszántan, az egy idő után kiürül. Nem lehet egy intenzív lelkiállapotot pusztán olvasással és rajongással fenntartani. Ez olyan, mint amikor valaki elolvas 30 könyvet a karatéról, de egyetlen edzésre nem megy el. Mivel nem fejlődik, nincsen igazi benső tapasztalata a folyamatról, amit a kitartó edzés és előrehaladás jelent, ezért az olvasás egy idő után körkörös és unalmas lesz a számára. Keres új “szellemi” izgalmat. Felfedezi a sakkot. Mármint a róla szóló könyveket. :D”

Ha az egyik nem válik be, nyugodt szívvel lehet keresni egy másikat. Vagy majd ugyanúgy egy harmadikat. Ez az „ő személyes útjuk”. következetesség nem számít. : DDD
A legtöbb emberben genetikailag kódolt a transzcendensben való hit. Hogy létezhetnek anyagon túli, megfoghatatlan dolgok. Ezt a katolikus vallás „Isten keresésének” nevezi. az ezósok kb. „lelki útkeresésnek”.

Azért nem szereti a modern nő a katolikus vallást, mert: 1, tételes (ragaszkodni kell). 2, rendszeresen gyakorolni kell (intézményes): 3, nagyrészt következetes. tehát így nem egy „könnyű” vallás a katolicizmus.
ezért kerüli és gyűlöli a gyenge jellemű is így kibúvásra hajlamos modern nő a kereszténységet. pláne ha katolicizmus szembesíti is (erkölcsi) hibáival.

„Na, ez a legtöbb ezoterikus: könyv, duma, dísztárgyak a lakásba, ábrándozás, horoszkóp, 5 perc meditáció, kártyavetés…….. Majd ráunás. Ja, az eredmények itt sem jönnek villámgyorsan! :DD”

Ja, nem egy kitartó, következetes gerinces jellem az ilyen. És ezt sajnos ismerem munkahelyről, boltból, szórakozóhelyről… : S