Pénzt és energiát nem kímélve dolgoznak már évtizedek óta a feminista aktivisták, hogy lerombolják a férfiak és az apák megbecsülését. Nem telik el hónap – hét hogy ne lenne valamilyen friss ötletük a macsózásra, patriarcházásra, családon belüli erőszaktevővé bélyegzésre, a pedofilozásra. Csak teljesülhessen a cél: a férfi és az apa általuk olyannyira gyűlölt nimbuszának lerombolására. Abszurd módon egy kétes értékű szórakoztató oldal facebookon megosztott álhíre ébresztett rá, hogy a férfiak démonizálásába fektetett temérdek energia valóban megtette a magáét. Olyanok lettünk mi férfiak, mint “kampókéz”, akinek már a nevének kimondásához is tabuk és torokszorító rettegés társul.
Alább okulásul közreadom azt a bugyuta, átlátszó álhírt, amire mégis százak reagálnak, és amelyet mégis ezrek adnak kézről kézre a legnagyobb közösségi oldalon. Átlátszósága ellenére elhiszi mindenki a történetet, mert megtanulták már régen a férfiak megbélyegzésére terjesztett társadalmi sablont, így senkinek semmi kétsége. Bőségesen, gátak nélkül áradhatnak az indulatok; hogy mit és hogyan is kellene tenni az efféle férfival, apával. – Hogy miért is testesíti meg számomra ez a hülyeség a férfigyűlölő feminista aknamunka sikerét? – Az efféle oldalaknak egyetlen célja van; a reklámbevételeket termelő forgalom fokozása. Senki ne gondolja, hogy pusztán ötletszerűen puffogtatják a patront! Az efféle munkának – bár művelhető ösztönösen is – mélyen szofisztikált pszichológiája, részletesen kidolgozott praktikái és kiterjedt szakirodalma van. Egyetlen képben, pár sornyi szövegben kell egy olyan üzenetet átadni, amely minél többekben pendít meg húrokat. A téma szinte mindig egy sztereotípia, amely a legtöbb ember számára kétséget kizáróan felismerhető, jól berögződött tudattartalmat idéz fel, gondolkodás és kétségek nélkül adhatóak rá instant válaszok, és alkalmas arra, hogy az általa felkeltett egyszerű érzelmek kiélésére társadalmi korlátok nélkül legyen lehetőség. Nos ilyen témává változott társadalmunkban a feleséggel és a lánygyermekkel szembeállított férfi és apa. – Íme megszületett a városi legenda leghihetőbb és leghátborzongatóbb rémalakja: a férfi, az apa.
Sexy bugyit kaptak ajándékba,
tragédia lett belőle
A két 17 éves lány az anyjuktól sexy tangát kaptak ajándékba, a születésnapjukra. A lányok nagyon örültek, ám az apa ku*vásnak találta az ártatlan ajándékot, és teljesen kiborult. Úgy gondolta, hogy az ártatlan lányaik már nem is ártatlanok. Próbálta magát nyugtatni, kevés sikerrel. Végül megparancsolta a lányoknak, hogy előtte próbálják fel a bugyit. Az egyik lánynak fazonra volt nyírva, még a másik lánynak csupasz volt. Üvöltözni kezdett, szó-szót követett, és levetkőztette az asszonyt is, hogy megmutassa, milyennek is kell lennie egy nem k*rva nőnek ott, lent. Majd a sajátját is megmutatta hogy bebizonyítsa kell a szőr.
Valamelyest lenyugodott az apa, ám nem hagyta nyugodni a gondoltat, hogy a lányai szüzek-e még. Pucérra vetkőztette őket, és elkezdődött vizsgálódni. A lányok már voltak férfival, állapította meg az apa. Baseball ütővel mindkettőjüket félholtra verte, az egyik lány életét sikerült csak megmenteni. Jelenleg előzetes letartóztatásban ül az apa, akár 18 évet is kaphat.
Az eredeti közlés és a hozzáfűzött hozzászólások megtekinthetők itt.
Nem azért, de én most novemberben tudtam meg, hogy a “macsó” egy pejoratív kifejezés.
Egyébként nyugodtan lehet velem vitatkozni. – Valaki mondja már, hogy a szakmai ártalmak miatt mindenhol “rémeket” látok! :)
Azért látsz mindenhol rémeket, mert mindenhol rémek vannak. Pölö a téli olimpia reklámja miről szól? Köszönöm, anyu!
Miért nem köszönöm, apu!? http://444.hu/2014/01/07/itt-az-elso-erzelmeket-szetbombazo-reklam-a-teli-olimpiara/
Az egy dolog, hogy “köszönöm anyu”, oké, de hogy egyetlen apát sem látni sehol az egész videóban… Gondosan ügyeltek rá, nehogy véletlenül felbukkanjon egy valahol.
Tényleg, miért nem ? Vajon kinek szólnak a reklámok ? Kiket lehet hülyíteni ?
“Egyébként nyugodtan lehet velem vitatkozni. – Valaki mondja már, hogy a szakmai ártalmak miatt mindenhol “rémeket” látok! :)”
Végül is meg lehet próbálni. :) Bár magam is úgy hiszem, kamu a hír. Azért kíváncsi lennék, milyen jelek alapján gondolod kacsának a hírt. Kifejtenéd?
Az például intő jel, hogy a “hír” a facebookon meg a “hírek és szórakozás” nevű internetes mellékterméken jelent meg, és nem a normális sajtóban :) Egyébként az egész teljesen szürreális – a (már gyakorlatilag felnőtt) egypetéjű ikerlányai puncijában szűzhártya után turkáló rémapa Z kategóriás hollywoodi horrorfilm-sztorinak is erőltetett lenne.
Nem bizonyító erővel, csak mellesleg jegyzem meg, de aki a “sexy bugyi” szókapcsolatot ilyen írásmóddal egy bűnügyi hírbe hegeszti az vagy naív és fiatal troll, vagy szellemileg alultáplált.
Nekem ez a kedvencem belőle:
“A cikk nem ért véget! Likeolás után jelenik meg a többi része!”
Pofátlan bagázs!
Dean jórészt tökéletesen elmondta helyettem, továbbá egy valódi hírben vannak helyszínek, nevek és a realitásnak egyéb szokásos kellékei. Azt a pszichológiai folyamatot érzem megdöbbentőnek, ami miatt a totális szürrealitása ellenére is hitelesnek hat sokak számára és minden kérdés feltevés nélkül elhiszik. Ebből a szempontból még az is lényegtelen, hogy egy valós hír ügyetlen interpretációjával vagy szinte egészen biztosan álhírrel állunk-e szemben.
A kutatók nagy költségvetésű reklámkampánnyal hirdették, hogy a legtökéletesebb háziállat a tengeri kavics, mert szép, nyugodt, nem kell etetni és sétáltatni. Azt találták, hogy az a hirdetéssel elért populáció 6%-a vásárolt magának kavicsot otthonra.
A következő évben a kísérletet vezetők új, immár a vásárlókra targetált kampányt indítottak. Ebben azt bizonygatták, hogy a tengeri kavincsnak mint hűséges háziállatnak is jár a nyaralás. Vissza szeretne menni a tengerpartra, egy kicsit a sajátjainál kikapcsolódni, s remek lehetőség, hogy némi pénzért elutaztatják a kavicsot üdülni. Azt találták, hogy itt is az érintettek (tehát a kavicstulajdonosok) 6%-a fizetett be az utazásra. Ebből kiindulva szoktuk azt mondani, hogy a mindenkori populáció hat százaléka gyakorlatilag bármire kapható. Szektásítható, megvezethető, hulladékkal táplálható. Ha jó a kampány és nem ilyen blődség, akkor persze nő az arányszám, de hat százalék alá esni nem könnyű.
Ez azt jelenti, hogy egy értéktelen műanyag darabot egy jó kampánnyal eladhatnánk a hazai magyarság hat százalékának. Ha ezt jócskán lefelé kerekítjük, akkor is van négyszázezer emberünk. Ha mindegyiküknek csak havi ezer forintot kell fizetnie az értéktelen műanyag darab törlesztőrészletére, akkor van havi négyszázmillió forintunk.
Már csak egyetlen problémánk maradt; hogyan érjünk el egy gondosan tervezett és reális költségű kampánnyal 10 millió ember? :) – De amúgy értem a célzást.
Eszem ágában sincs a feministákat védeni, de ez a jelenség létezik. Minden férfi és nő megtapasztalja (különböző mértékben) amikor a gyermeke nemi életet kezd. A szülő és az ellenkező nemű gyereke között ugyanis egyfajta szexualitástól mentes szerelem létezik. Ez pedig megcsalás. Az apák ezért tűrik nehezen, amikor a tinédzser lányuk ablaka alatt megjelennek a kandúrok.
Persze az anyáknál is van hasonló jelenség. Ők nőies módon, a kiválasztott lány külső vagy belső erényeinek az aláásásával igyekeznek kisajátítani fiukat.
Az egy dolog, hogy a szülők általában féltik a gyereküket, de ez a sztori akkor is otromba hülyeség. Normális ember a tizedét nem csinálja meg annak, amiről ebben szó van, és most nem is az agyonverésre gondolok, hanem a levetkőztetésre, “szüzességvizsgálatra”, stb. Aki ezt a történetet kitalálta az nem egészséges elméjű ember.
Igen. Szerintem is “kissé” túlzásba esett a szenzációhajhászás hevében.
Ha van valami, ami miatt gyűlölöm a freudizmust, az általánosítás. A te freudista nézőpontod szerint minden apa szerelmes a lányába, és minden anya szerelmes a fiába. Természetesen léteznek egyedi esetek, de ezt rávetíteni minden gyerek-szülő viszonyra felér – már megbocsáss! – egy zsidózással.
(Amúgy a freudizmusban a legjobban azt bírom, hogy már rég megcáfolták egy csomó tételét, mégis divat az értelmiség körében. Különösen a liberális, baloldali és feminista értelmiség körében.)
Én azt gondolom, hogy Freud működőképesnek látszó módszert talált a pszichológia jelenségek szimbolikus megközelítésére. A baj akkor kezdődik, amikor valaki Freudot mindig és minden körülmények között szó szerint akarja érteni.
Bizonyos szinten igazat adok neked, vagyis Freud jelentősen lendített a pszichológia tudományán, méghozzá azzal, hogy sok olyat meglátott, amit mások a szakmájában nem. De azt is érdemes figyelembe venni, hogy mára mind Sigmund Freud, mind követői, Bruno Bettelheim, Carl Gustav Jung, Julia Kristeva nézetei közül rengeteget megcáfoltak a velük és nézeteikkel vitatkozó szakemberek.
Ez talán érdekelhet:
http://www.libri.hu/konyv/miben-tevedett-freud.html
http://depositum.hu/eretnekek/freud.html
“Richard Webster angol kultúrtörténész könyve bevezetőjében hangsúlyozza, hogy nem “egy újabb vad kirohanást” akar intézni a freudisták ellen. “Végcélom nem az – írja –, hogy megalázzam Freudot, vagy hogy végzetes csapást mérjek akár rá, akár a követőire. Meggyőződéseit és személyiségét szeretném értelmezni és megvilágítani annak érdekében, hogy jobban megértsük tulajdon kultúránkat…” Ennek ellenére – vagy talán részben épp ennek köszönhetően – a Miben tévedett Freud? minden bizonnyal Freud tudományos pályájának és az általa megteremtett elméletnek az eddigi legátfogóbb és legletaglózóbb kritikája. Mivel az újabb kutatásokon alapuló Freud-kritikai irodalomnak magyarul még csak elenyésző része hozzáférhető, Webster könyve hiánypótló mű lehet, mely lenyűgöző tárgyi tudással, tudományos alapossággal s ugyanakkor közérthetően magyarázza meg mind a pszichoanalitikai elmélet kialakulását – azt, ahogy Freud a szerző szerint tudománytalan módon, gyakran a tényeket meghamisítva és minden fontosabb eszméjét másoktól átvéve dolgozta ki tételeit –, s azt is, hogy a pszichoanalízis – kétségtelen pozitívumai mellett – milyen károkat okozott a tudományfejlődésben és egyes emberek konkrét életében. Webster Freud-kritikája nemcsak alaposságában, a felsorakoztatott orvosi, pszichológiai, tudománytörténeti, pszichológiai és filozófiai érvek sokaságában és sokszínűségében emelkedik ki a Freud életét feltáró és a pszichoanalízist bíráló számtalan könyv közül, hanem abban is, hogy a szerző egy alternatív – neodarwinista – embertudományi elmélet alapjait is felvázolja.”
Szerintem amit valaha is (Freud után is) kitaláltak az emberi psziché működésével kapcsolatban, az szükségszerűen nem lehet más, mint puszta szimbolizmus. Vagy van bárkinek egy tudományosan igazolt, modern, 3D-s térképe az emberi pszichéhez? Hogy ki, mikor, milyen pszichológiai szituációra mely szimbolikát érez a leginkább találónak, az csak egyéni ízlés és döntés, nem pedig tudományos megalapozottság kérdése. Mindezek miatt “irigylésre méltó” annak a gondolkodónak a magabiztossága, aki úgy gondolja, hogy nála van a bölcsek köve. Ha valaki azt mondja, hogy Freud ebben és ebben tévedett, akkor az pont annyira csak egy szubjektív teória, mint ahogyan Freud minden állítása is csak az. Freud jelentőségét abban látom, hogy rámutatott, hogy a szimbolizmus valamiféle kapaszkodót adhat a megérthetetlen “megértéséhez” és még a patologikus pszichés állapotok feloldására tett igyekezet során is néha (tulajdonképpen teljesen meglepő módon) hasznos lehet.