A segítő jobb és a fojtogató bal

A patriarchális elnyomás egyik áldozata – naponta találkozhatunk hasonló szörnyűségekkel bárhol

Segítsünk a rászorulókon!

A jólnevelt, jól szocializált emberek egyetértenek abban, hogy az elesetteken segíteni erkölcsi kötelesség – persze kinek-kinek lehetőségei szerint. (A novellában a koldus adja a hetedik krajcárt, de a sztori pont azért olyan ütős, mert tőle nem várja el senki.) Erre az alapkőre épül a hagyományos politikai baloldal “szociális érzékenysége”, illetve mindazon szörnyszülöttek, amik e mögé rejtőzve bomlasztják a társadalmunkat. Két hatalmas probléma van ugyanis azzal, amit manapság a rászorulók megsegítésén értenek.

Az első a “rászorulás” definíciójában keresendő. Ez eredetileg nem volt bonyolult dolog, hiszen azt nevezték rászorulónak, akiről a vak is láthatta, hogy mások segítségére szorul. A fogalom önmagát definiálta, és egyéni alapon került meghatározásra, hogy ki tartozik az érintettek közé. Az utcasarkon kolduló hajléktalan, a hadiárva, az állványzatról leesve lebénuló kőműves mások segítsége nélkül elpusztulna, ezért ezek megsegítése ténylegesen erkölcsi kötelesség. A régebbi, felvilágosulatlan korokban nagyjából mindenki úgy gondolta: rászoruló = rászoruló, függetlenül az illető nemétől, korától, származásától.

A gond ott kezdődött, amikor egyesek – kétes politikai érdekektől vezérelve – a rászorultság fogalmát, illetve a rászorulók körét elkezdték egyénekről csoportokra bővíteni. A hiszékenyeket, a butákat, a lánglelkűeket könnyű megvezetni olyan lózungokkal, hogy a nők elesettek, a cigányok elnyomottak, a melegek üldözöttek. Pedig ezek egytől egyig hazugságok. És ha mégis ezekre alapozva próbálunk másokon segíteni, akkor óhatatlanul is problémákba ütközünk.

Segítsem én Kósa Erikát, az “elesett nőt”, aki ha a Dunába szórná a vagyona 99%-át, még mindig gazdagabb lenne mint én?

Segítsem én Kállai Csabát, az “elnyomott cigányt”, akinek tízmilliós tételek zsebpénznek számítanak?

Segítsem én Alföldi Róbertet, az “üldözött meleget”, akire a nemzet színházát bízták?

Ezek az emberek a legkevésbé sem rászorulók, és jó példával szolgálnak arra, hogy nem lesz valaki elesett csak azért, mert valamilyen nemű, vagy valamilyen etnikai/vallási/szexuális érdeklődésű csoportba tartozik. A nyomor nem csoporthovatartozás kérdése, tehát

“a nők” nem rászorulók,

“a cigányok” nem rászorulók,

“a melegek” nem rászorulók,

és semmilyen más nemi/vallási/faji csoport tagjai sem rászorulók.

Ha egy állam, párt, alapítvány, vagy szervezet valamilyen “kisebbségi csoportot” segít, eltéveszti a célt, és rossz helyre költi a pénzt. Viszont a 21. századi nyugat pont ebben az identitás-politikai betegségben szenved: a valóban rászorulókkal már a kutya sem törődik, mert a kolduskalap zsírosbödön közeléből kiszorították őket a politikai hatalommal bíró kisebbségi érdekcsoportok. Így lehet az, hogy a koldulókat, a kukában turkálókat, az utcán tengődőket az állam egyre újabb szabályokkal sanyargatja és bünteti, míg a feministák, a fajvédők, a holokausztisták százmilliókat és milliárdokat zsebelnek be. Nem lenne vajon szociálisan érzékenyebb, ha az állami pénzeket elnyelő lobbiszervezetek csókosainak csöppenő új merci vagy bömös árából inkább felhúznánk egy hajléktalanszállót? De, az lenne – csakhát a kutya sem foglalkozik vele, mert a parlamentben az új audival érkező “elnyomottak” lobbiznak, és nem a hajléktalanok.

És aki nem hülye, az valahol mélyen érzi azt, hogy ez az “elnyomottsági olimpia” beteg. Amíg mindenféle emberek a színükre, az alsóneműjük tartalmára, vagy arra hivatkozva tartják a markukat az államkincstárnak, hogy az abban az alsóneműben tartott dolgokat hova szeretik dugdosni, addig itt nem az elesettek megsegítése zajlik, hanem lopás. A tolvajokat pedig senki sem szereti, így ezeknek a szegény kisebbségeknek mindig van mire mutogatni, hiszen a többség őket nem szereti. Nem hát – csak nem a színük vagy a nemi szervük miatt, hanem mert egymással versenyt sírva lopják ki az adófizetők forintjait a nagy közös zsebből. (Az állam ehhez vigyorogva asszisztál, hiszen egyfelől az érző szívű adakozó szerepében tetszeleghet, másfelől megoszt és uralkodik.)

A másik alapvető probléma, hogy a rászorulók megsegítése csak addig működik, amíg önkéntes. Ha meglátom a sarki koldust, és adok neki egy százast, akkor mindenki jó érzéssel hajthatja álomra a fejét aznap: én azért, mert segítettem, a koldus pedig azért, mert segítettek rajta. De ha egy erőszakos bűnszövetkezet elveszi a fizetésem nagy részét, hogy a saját ideológiai elképzelései szerint ossza szét, akkor az sem az én, sem az ő részükről nem jótékonykodás, hanem egyszerű rablás és képmutatás. Márpedig most ez zajlik. A munkabérünk kétharmada ilyen-olyan csatornákon az államhoz vándorol, amiből az a mi nevünkben, helyettünk szociáliskodik. Juttat öregeknek és fiataloknak, betegeknek és munkanélkülieknek – nameg persze a nőknek, a megélhetési segélyezetteknek, vallásoknak, politikai csoportoknak, kisebbségi lobbiknak, és még sorolhatnám. Hogy miért? Mert csak. Az persze nem érdekli, hogy én nem adnék mindegyiknek. Amit kimart a zsebemből, az már az övé, és hát a progresszív liberális értékekre épülő állam úgyis sokkal felvilágosultabb, mint én, a vaskalapos konzervatív. Az állam végtelen bölcsességében úgy látja jónak, hogy a hajléktalanokat és kukázókat pénzbüntetéssel kell sújtani, de az idén esedékes holokauszt-emlékévre rá kell szánni 2-3 milliárdot. Hiszen nem az az elesett vagy elnyomott, aki egy aluljáróban lakik, hanem az, akinek már a szülei is csak homályosan emlékeztek a távoli rokonok meséjére a háború borzalmaival kapcsolatban.

Ezzel nem elsősorban a képmutatás a tragédia, hanem az, hogy leveszi az emberek válláról a felelősséget, illetve kiirtja belőlük az adakozási hajlandóságot. Akinek a fele fizetése a cigányok segílyébe vándorol, teljes joggal mondhatja, hogy önkezűleg nem ad senkinek semmit – őrá már nem vonatkozik semmiféle “erkölcsi kötelesség”. Az egyszeri adófizető az adófizetéssel már megtette a jótékonykodási kötelezettségét, azon felül mindenki hagyja őt békén. Ezzel az állam duplán árt az igazán nyomorultaknak, mivel nemcsak hogy politikai csoportokat támogat helyettük, a rájuk szánt pénzből, de ráadásul még az utca emberének kedvét is elveszi attól, hogy magától adjon a szerencsétleneknek.

Segíteni kell – a kérdés az, hogy kinek. Manapság a kisebbségi megmondóemberek egymás torkát szaggatják a legelnyomottabb szerencsétleneknek kijáró politikai zsíroscupákért, miközben a “szimplán csak” rászorulók az utcán fagynak halálra mindenféle elemi, alapvető segítség híján, az állam és az isten háta mögött, elfordított tekintetek holtterében. Mindezt azért, mert a globális politikai baloldal végtelen progresszivizmusában szakított azzal a maradi nézettel, hogy az a rászoruló, aki rászorul. Manapság az a “rászoruló”, akitől szavazatokat lehet remélni a következő választáson, akinek a burkolt zsarolgatásait nem lehet kikerülni a politikai porondon, aki elegendő meggyőző erővel rendelkezik ilyen-olyan politikai vagy pénzügyi hátszelének köszönhetően. Érdekes az a szociális háló, ami bőrszín és vallás alapján fog meg embereket, de az egyszerű koldusok simán átperegnek rajta – mi mégis valami ilyesmit fonogatunk. A modern, liberális szociális háló olyasmi, mint a mászókák a játszótereken: függőlegesen van kifeszítve, és egyesek arra használják, hogy minél magasabbra kapaszkodhassanak fel rajta.

10 votes, average: 5,00 out of 510 votes, average: 5,00 out of 510 votes, average: 5,00 out of 510 votes, average: 5,00 out of 510 votes, average: 5,00 out of 5 10 olvasó átlagosan 5,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Deansdale

Külön bemutatkozni nem szokásom a neten, beszél helyettem a véleményem - azt nem rejtem véka alá. Eleget foglalkoztam a feminizmussal ahhoz, hogy véleményt merjek formálni róla. Akkor is, ha ez a polkorrekt széllel való szembevizelést jelent.

32
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
6 Egyéni hozzászólás
26 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
12 Hozzászólások szerzői
Slasherdon Fefinhotibi22AdamNaooo Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
greifswalder
Olvasó
greifswalder

Így van, a személyes ember-ember kapcsolatokat, hogy egyik ember mit tesz a másikért, saját akaratából, önként, úgy, hogy a másik is tudja, kitől kapta, nem lehet pótolni, abból valami beteg dolog lesz.

the hermit
Olvasó

Remek cikk, örülök hogy újra itt vagy!

Inaara
Olvasó
Inaara

Ugyanez volt az én első gondolatom is a cikk olvasása után. Sok jó tollú író van itt, de azért hiányoztak már a “Dean-cikkek”. :)

Angelo01
Újságíró

Ezt hívják úgy, hogy járulékvadászat. Bővebben itt: http://www.kormanyzas.hu/071/4.php

Igazad van abban, hogy a baloldal gusztustalanul kihasználja az emberek empátiáját, és sajnálatra/sajnáltatásra építve akarja megszerezni a politikai hatalmat. Ha manapság valaki szolidaritást emleget, akkor önkéntelenül a pénztárcámat markolom meg, mert valaki megint turkálni akar benne. A jobboldal más érzelmeket használ ugyanilyen célból. Nemzettudat, összetartozás, kultúravédelem stb. indokokkal nyúlja le ugyanazt a pénzt mint a baloldal. Ugyanígy a magyarosch giccsel sem tudok azonosulni.

“A munkabérünk kétharmada ilyen-olyan csatornákon az államhoz vándorol”
Szokásos szakmai ártalom :) Ha azt írod, hogy a “munkád értékének a kétharmada” akkor egyetértek veled. A munkabér esetében max. a fele megy az államhoz.

A teljes kép érdekében jó tudni, hogy 2013-ban a 16,5 ezer milliárd (!) forintos központi költségvetésból mindössze 829,5 milliárd (5,03%) ment el szociálpolitikai kiadásokra. Gyes, gyed, járulék, munkanélküli segély, szociális segély, családi pótlék, stb. Szóval ez az összeg, és ezért az összegért való marakodás csupán kicsinység. Politikai illúziókeltés, gumicsont. A maradék 95% vízfej addig köszöni jól elvan :(((
http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1200204.TV

Szóval egyetértek veled azokban amiket írtál. A jelentőségét viszont nem szabad túlbecsülni.

Maestro
Szerkesztő

Szerintem megvan az simán kétharmad is: a felét eleve levonják, és amit veszel, azon mind van egy jó kövér ÁFA, jövedéki adó és társai…

Angelo01
Újságíró

A bruttó bérből nem vonnak annyit, durván 1/3 a levonás mértéke. Áfával, jövedéki adókkal, illetékekkel feltúrbózva jött ki a max 50%. Itt tudod tesztelgetni: http://www.hrportal.hu/index.phtml?page=berkalkulator

Ha viszont beleveszem a munka értékébe a munkáltató által fizettett cuccokat is, akkor tényleg 2/3-ad jön ki az állam javára. Szóval állambácsinak robotolunk…

Maestro
Szerkesztő

Nyilván, hogy beleszámítom a munkáltató által fizetendőket is. Az csak technikai kérdés, hogy ő fizeti-e be utánad vagy a te fizetésedből vonja le, a lényeg, hogy ha a te béred neki 200 ezerbe kerül, akkor te 100 alatt kapsz kézhez. Más országokban jóval egyszerűbb az adózás, de ott is csak a két végét érdemes nézni. Ez csak egy trükk az államtól, hogy kétfelé szedi a befizetendőket, és lehet vakítani a népet, hogy csak 16% az adó…

Angelo01
Újságíró

Pont ezért tettem különbséget, hogy bruttó munkabérről beszélünk, vagy a munka teljes költségéről, mert az elsőben nincs benne a munkáltató által fizetett cucc, míg az utóbbiban benne van. Első esetben 1/3-ad, második esetben 2/3-ad az állami sáp. A deantől vett idézet azért pontatlan, mert az első kategóriáról szól :)))

“Nyilván, hogy beleszámítom a munkáltató által fizetendőket is.” Ez esetben nem munkabér a gyerek neve :)))

birsalma
Olvasó

az ugyanaz. ha az állam nem állna a bankok háta mögött, nem lennének bankok.

Naooo
Olvasó
Naooo

Ezen államok nem is állnak mögöttük, hanem leborultak előttük.

Naooo
Olvasó
Naooo

Kocsiban ülő nő szeme alá ki vert be?

Tibi
Olvasó

Szerintem csak szomorú a kis drága, mert nem találja a rükvercet egy automata váltós sportkocsiban

Inaara
Olvasó
Inaara

Teljesen olyan, mint Mrs. Vajna. :)

birsalma
Olvasó

Kocsimosáshoz azért jobban mutat, mint ők :)

http://www.youtube.com/watch?v=D-sADxMaWds

Adam
Olvasó
Adam

Az állam végtelen bölcsességében úgy látja jónak, hogy a hajléktalanokat és kukázókat pénzbüntetéssel kell sújtani, de az idén esedékes holokauszt-emlékévre rá kell szánni 2-3 milliárdot.

Az ilyen témákban könnyű elbotlani, szóval óvatosan.

Tibi
Olvasó

Pedig egy ilyen cikket csak így lehet jól megírni, hiszen ez az éles kontraszt egyértelműen megmutatja a mindenkori hatalom emberségességét, autonómiáját. Ha a lobbi legközelebb 50 milliárdot ír elő, akkor annyit kell elkölteni önostorozásra… Véleményem szerint ez az idei év eddigi legerősebb cikke, és nekem már hiányzott ez az éles racionális kritikus, de egyben közérthető, nem maszatolós vélemény, ami igazán Deansdale sajátja.

don Fefinho
Újságíró

Volt egy nagyon hasonló blogbejegyzésem még a nyáron a témában, gondoltam belinkelem, hátha érdekesnek találjátok.

http://bunkonyilas.blog.hu/2013/07/23/villamposzt_az_elnyomasrol