Herr Györgyi

“A lányok tudják a fiúk nem…” – Egy kiállítás megnyitójáról

A Budapest kulturális tengelyén található Lengyel Intézet Platán és Latarka képzőművészeti galériái január 9-én egy időben nyitották meg legfrissebb tárlataikat az érdeklődők előtt. A Platán Galéria “Pańska Skórka” címen megnyíló kiállítását Muladi Brigitta művészettörténész  gondozta kurátorként. A bemutatott művek a “Lilith öröksége” képzőművészeti csoport három tagjának (Fajgerné Dudás Andrea Julia, Kusovszky Bea, Oláh Orsolya) közös alkotásai. Ezzel egy időben Bánki Ákos képzőművész a Platán Galéria alatti pincehelyiségében működő Latarka Galériában férfiművészek (Bánki Ákos, Dallos Ádám, Hajas Tibor, Piars Tomas, Szöllősi Géza, Tanka Péter, Zana Krisztián) képeiből szervezett kiállítást “A lányok tudják, a fiúk nem…” címen. A tárlat a férfiak nemi szerepekkel, nemiséggel kapcsolatos problémáit, frusztrációit tematizálja és egyúttal társadalmi párbeszédet is kíván provokálni a férfiak és a férfiművészek helyzetével kapcsolatban. Ennek jegyében kérte fel Bánki Ákos kurátor a Férfihang.hu főszerkesztőjét, Csuzi Attilát a kiállítás megnyitására. Kifejtette; olyanra kívánta bízni ezt a szerepet, aki hitelesen tudja megfogalmazni és tolmácsolni a kiállítás apropóját és mondanivalóját.

Jómagam pedig a férfihang tudósítójaként kísértem el főszerkesztőnket a megnyitóra. Már a megnyitót megelőzően érdekfeszítő beszélgetés alakult ki a jelenlévő férfiművészekkel a férfiak és a férfiművek sajátos helyzetéről a művészvilágban.  A beszélgetés mindazokat a gondolatokat részletesen érintette, amelyeket Csuzi Attila a cikk végén olvasható megnyitó beszédében is kifejtett. Emellett szó esett arról is, hogy a Férfihang mindig örömmel ajánlja fel felületeit a férfiak művészeti megnyilvánulásainak, gondolatainak bemutatására és a közeljövőben megalapuló civilszervezetünk égisze alatt összetettebb érdekképviseleti szerepre is vállalkozhatunk.

“A lányok tudják, a fiúk nem…” kiállítás egyrészt a Platán Galériában helyet kapó női tárlat művészeit kívánta megszólítani, másrészt Bánki Ákos és művésztársai úgy gondolták, hogy tárlatuk remekül párbeszédbe és kontrasztba tudná állítani a két nem kérdésfelvetéseit és válaszkereséseit. Az utolsó pillanatban, a nagy érdeklődésre való tekintettel úgy döntöttek a szervezők, hogy a két kiállítás megnyitójára összevonva, a látogatókkal tömött Platán Galériában kerül sor. – Az így egymás mellé szerveződött megnyitóbeszédek érdekes ellentétben álltak egymással – akárcsak a két kiállítás, így az ellentét és egyben a párhuzam méginkább kidomborodott. Fent a női tárlat lágy fényben, édes illatban, lent a pincében a férfiak művei sötét drapériák, kemény kontrasztok, szűk folyosók szorításban.

A művésznők részéről már Attila beszéde közben megkezdődött a párbeszéd, majd azt követően főszerkesztőnk köré gyűlve kezdeményeztek beszélgetést. Fontosnak tartották többek között leszögezni azt is, hogy az általuk képviselt feminista irányzat nem a férfiak háttérbe szorítását célozza. Mindemellett érdekes feminizmustörténeti kérdések is előkerültek. Csuzi Attila végül mosolyogva azzal zárta a beszélgetést, hogy Bánki Ákos célkitűzései részben máris megvalósultak, hiszen éppen egy fontos párbeszédet folytattak. A további vitát rábíztuk a művész urakra és hölgyekre, tudatva velük, hogy természetesen a Férfihangon is folytatható, akár az ő közreműködésükkel is.

Végül íme főszerkesztőnk megnyitóbeszéde:

platan-latarka-megnyito
Muladi Brigitta művészettörténész és Csuzi Attila a Férfihang.hu főszerkesztője megnyitják a tárlatokat. Fotó: ArtDetektor

Köszöntök mindenkit!

A Férfihang című internetes lap egyik alapítójaként érkeztem megnyitni ezt a tárlatot. A lap szerzői, férfiak és nők a feminizmus felvetéseiről kívánnak párbeszédet, vitát kezdeményezni. Antifeministák vagyunk, de nem abban a vonatkozásban, hogy tagadnánk az egyenjogúság alapvető eszméjét, viszont úgy gondoljuk, hogy a feminizmus már megvalósította céljait, ma csak egy nemi alapon diszkrimináló, káros társadalmi ideológia. Az egyenjogúságban hiszünk, viszont korántsem hiszünk az egyformaságban. Elhibázott társadalompolitikai cél a két nem eltérő sajátosságainak eltüntetésére törekedni és elhibázott az a párbeszéd, amely a feminista korszellem jegyében a társadalmi gondokért a férfiakat hibáztatja. Mi a nemi szerepekkel kapcsolatos párbeszédben a férfiak nézőpontját igyekszünk bemutatni és a férfiak érdekképviseletére érzünk elhivatottságot.

Ez a tárlat is sajátos módon kíván szólni a férfiak nemi szerepekkel, és a nemiség megélésével kapcsolatos problémáiról. A műveket szemlélve az önfeladás egyik sajnálatos momentumának tűnhet, ha a párbeszéd látszólagos reménytelensége arra ösztönzi a férfi képzőművészeket, hogy megélt frusztrációikat vibrátorokból alkotott installációk – erre is volt már példa -, és patológiai tanulmánynak beillő metszetek képében tárják elénk. Önfeladásnak tűnhet ez azért, mert egyébként nekünk férfiaknak rendkívüli módon fontos a nemiség harmonikus megélése. Nem lehet kétséges, hogy az itt ma kiállító művészek számára is az, azonban nekik nem titkolt szándékuk, hogy provokáljanak. A provokáció eszközével szeretnének átadni egy a művekbe kódolt üzenetet: a nemek közötti harmónia felbomlása egyre kétségbeejtőbb problémákat vet fel a férfiak számára.

Míg a nők nemiségből eredő tapasztalatai a feminizmus második hulláma óta a társadalmi párbeszéd egyre központibb témáját alkotják, addig a férfiak nemiséggel kapcsolatos megnyilatkozásai pornográfiává, szégyenteljes tabukká minősíttetnek. Így történhet meg, hogy Eve Ensler “Vagina Monológok” című feminista művének részletei – ad abszurdum – még társadalmi, politikai rendezvények alkalmával is bemutatásra kerülnek, de ennek a férfi megfelelője még véletlenül sem képezhetné a társadalmi párbeszéd elfogadott részét. Így nem csodálkozhatunk azon, ha a férfi művészek provokatív válasza erre a társadalmi állapotra olykor az, hogy műveikben dekonstruálják, értéktelenné degradálva jelenítik meg a nemiséget. A férfiak által a nemi szerepek változásával kapcsolatban megélt problémák hatására sajnos ez egyre gyakoribb jelenség a férfiak művészeti törekvéseiben; legyen szó bármilyen művészeti ágról. A szociológusok és a pszichológusok pedig rámutatnak, hogy az aszexualitás, a nemiség elutasítása egyre gyakrabban válik a férfiak új generációinak szerepmodelljévé. Megdöbbentő és rendkívül lehangoló társadalmi jelenség ez!

Nem titkolhatjuk el azt a férfi létből eredő komplikációt, hogy néha nehezen találunk megfelelő eszközöket emocionális és társadalmi problémáink megfogalmazására. Ennek ellenére én őszintén hiszek benne, hogy megtalálhatóak a helyes válaszok a férfiak romló társadalmi megbecsülésének problémájára és ehhez nem is lesz túl sok időre szüksége a férfiaknak. Viszont addig sem gondolhatják azt a hölgyek, hogy kivonhatják magukat ezeknek a problémáknak a hatóköréből – merthogy nekik is azt kell enniük, amit kisütöttek. – Talán mondanom sem kell, ez a stílszerű üzenete az itt ma kiállító férfi művészeknek, akik mintegy válaszul hozták el műveiket az emeleti galériában “Panska skórka” címen kiállító feminista ihletettségű művésznőknek.

A nők fent, a férfiak a pincében. – A férfi alkotók látnak ebben egyfajta sajnálatos szimbolizmust, nem csak erre a két aktuális kiállításra vonatkozóan, hanem általában a női és férfi képzőművészek bemutatkozási és önfeltárulkozási lehetőségeit tekintve is. Úgy érzik, hogy miközben egyre gyakoribb a női gondolkodást, a női élményvilágot tematizáló tárlat, addig a férfi alkotók egyre inkább háttérbe szorulnak. Ha mélyebben elgondolkodunk a problémán, akkor nem biztos, hogy a feminista szellemiségű alkotói csoportok és tárlatok létrehozása jó ötletnek mutatkozik, hiszen ez automatikusan arra ösztönzi a férfi alkotókat, hogy a feminista felvetésekre valamiféle maszkulinista válaszokat adjanak. A két nem művészi együttgondolkodása ellehetetlenülni látszik olyan körülmények között, amikor a női és férfi alkotók nemi alapon elkülönült művészi csoportok, művészi terek, kiállítótermek között kiabálnak át egymásnak. Félő, hogy így előbb-utóbb a süketek párbeszédének lehetünk tanúi. Azonban ez a helyzet mégis egy nagyon fontos tanulságot közvetít mindenki számára: Amíg létezik “feminista” művészet, addig igenis van létjogosultsága a “maszkulinista” művészetnek is! A kérdés csak az, hogy így valóban előremutatóan, konstruktívan tud-e egymással kommunikálni a két nem? Mert ennek az igényét ne vitassuk el egyik féltől sem!

Végezetül pedig szeretnék egy üzenetet továbbítani minden férfi művész számára: Ha szükségszerűen úgy érzik, hogy provokálniuk kell ahhoz, hogy meghallják az ő hangjukat is, akkor a provokációhoz lehetőleg ne csak a frusztrációikból merítsenek, inkább gyakrabban provokáljanak azzal a rendíthetetlenséggel, amellyel ragaszkodnak férfi voltuk legjellemzőbb sajátosságaihoz! Provokáljanak az önmaguk által elfogadhatónak és élhetőnek gondolt szerepmodellek bemutatásával vagy akár azok merész túlhangsúlyozásával! – Mert sajnos úgy tűnik, már az is éppen elegendő provokációnak minősül napjainkban; a férfiak frusztrációinak szemléltetése pedig oly sokszor egyszerűen csak értetlenséget szül. Azonban rendkívül fontos, hogy a férfi művészek semmilyen körülmények között ne adják fel a férfi identitásukból eredő megszólalás igényét és támogassák egymást ezekben a törekvésekben! Azt javaslom a férfi művészeknek, hogy a feminizmussal szemben kontrasztot képezve, minden létező frusztrációjuk ellenére is törekedjenek műveikben megmutatni, hogy egymással élni sokkal jobb, mint egymás ellen! Napjaink nagy kihívása a férfinem számára, hogy egymást támogatva sikerül-e megvalósítanunk egy olyan férfi kommunikációt, amely hitelesen és sikeresen beszél a férfiak társadalmi problémáiról.

A tárlat látogatóitól pedig azt kérem, hogy legyenek értő és megértő befogadói az itt kiállított művekben megnyilvánuló provokációnak is! Köszönöm!

12 votes, average: 5,00 out of 512 votes, average: 5,00 out of 512 votes, average: 5,00 out of 512 votes, average: 5,00 out of 512 votes, average: 5,00 out of 5 12 olvasó átlagosan 5,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Herr Györgyi

Herr Györgyi
A lap születésénél még nem voltam jelen, de az újszülöttet már dédelgettem. Meglehetősen szociális típus vagyok, ezért hamar a szerkesztők között találtam magam. Azóta is szeretek itt lenni, s nem bántam meg, hogy feladatokat vállaltam a lap működtetésében. Egyelőre egyetlen cikk mellett szerepel a nevem – főszerkesztőnkkel egyetértésben határoztunk úgy, hogy mivel alakulóban van civil szervezetünk (ahol nem csak a nickünk képvisel majd minket), és mivel a kiállítás megnyitóján élő valónkban voltunk jelen, hát kilépünk az itteni közönség elé is. Itt vagyok hát, nőként, a férfi-többségben semmiféle hátrányát nem érezve nőiségemnek. (Bár, ha úgy tetszik, nevem miatt fiúsítva vagyok, és bárki szólíthat Uramnak. Khm.) :)

150
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
19 Egyéni hozzászólás
131 Válasz hozzászólás
1 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
27 Hozzászólások szerzői
CurioSophusdani92FranciskaDeansdaleKoriander Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Adam
Olvasó
Adam

Nagyon jó lett a beszéd, egyetértek vele.

hgyi
Szerkesztő

Nekem is tetszik :o)
Kíváncsi vagyok, tényleg kialakul-e valami párbeszéd, vagy lesz-e bármi további reakció.

Toplak Zoltán
Újságíró

Nekem a cikk is tetszett. Olyan, amilyet én spanyolcsizmában lennék csak képes írni: alapos, rendezett, tájékozott és pontos. A nyitóbeszéd pedig nagyon ügyes. A meghíváshoz gratulálok, az alkalomnak pedig örülök!

Kodo
Újságíró
Kodo

Gratulálok!
Az igazi művészet egyetemes.
Mindig is feltűnt és zavart amikor kiállítások tárgyát és témáját sokadlagosnak tekintve, pusztán csak nemi diszkrimináció alapján rendeztek férfi művészeket kirekesztő feminista tárlatokat. Pont azok, akik az egyenjogúság híveinek vallják magukat, de persze tudjuk hogy ezzel ellnentétben a valódi céljaik a férfi ellenes nemi diszkriminációk kikövetelése. Ha valóban a nemi megkülönböztetés ellen küzdenének, nyilván nem szerveznének nemi alapon kirekesztő kiállításokat sem. Mi lenne a következő lépés? A vendégkör, a nézők  megválogatása? Belépés csak nőknek  – felirat a bejárat felett?
Tudtommal férfiak soha nem törekedtek ilyesmire, fontosabb a téma, a művek minősége, mint nemi alapon válogatni a művészek között. A művek között, amik ha valóban értékesek, mindenkihez egyaránt kell hogy szóljanak.
Egyetértek, tetszik a megnyitó beszéd. Végre az általuk már oly annyira megszokott seggnyaláson kívül most valami mást is hallottak a nemi diszkriminációt szorgalmazó feminista körök.
Éppen ideje már ezekre a gondokra és hazug hamisságokra ráébreszteni a világot.
Tehát gratulálok!

Giordano Bruno
Újságíró

Épp tegnap volt “vitám” egy nővel, aki büszkén hangoztatta, hogy mind (férfiak-nők) egyenlőek vagyunk. Azt mondtam neki, hogy ez nincs így, illetve jogilag így van, de szerintem különbözőek vagyunk, és a különbözőséget nem lehet feloldani valamiféle egyenlősítésben. Ez nem alá- és fölérendeltséget jelent, hanem azt a tényt, hogy ami különbözik, az nem azonos, nem egyforma, és nem összevethető. Ha megerőltetem magamat sem tudom nőként látni a világot (és fordítva).

Férfiként én is csak “vesztesnek” érzem magamat, és a beszéd csak újabb szembesítés volt ezzel az állapottal. Azzal, hogy ez nem csak a sajátom, hogy egy kor gyermekeként szenvedem el a kort (és kórt) magát. :)

Kodo
Újságíró
Kodo

Már az se igaz hogy jogilag egyenlőség lenne.
Már maga az Alaptörvény is magában foglalja hogy nőknek külön kivételező kedvezmények adhatók, tehát teljesen nyílt és írásban is hivatalosan bevallott a diszkrimináció. Meg is lehet nézni a nyugdíj, a családjogi és még sorolhatnám – törvényeket. Tehát konkrétan, hivatalos és hatályos papírokon leírva is kimutatható a megkülönböztetés. Ezeken kívül sokszor még azonosan vonatkozó törvények esetében se érvényesül az azonos elbírálás elve. PL megfigyelhető hogy azonos súlyú bűncselekmények elkövetése esetén, a büntetés mértéke mégis rendre és nagy mértékben eltérő. Most hirtelen még az is eszembe jutott, hogy még a börtönökben is nagyobb egy főre jutó terület jár nőknek, ami még plusz újabb enyhítés a büntetési tételeken.
És még mindig azt szajkózzák, hogy mennyire el vannak nyomva. Azokat is csak sajnálni és szánalmasnak tudom tartani, akik ezt még mindig beveszik és elhiszik.

SIL
Olvasó
SIL

“Férfiként én is csak “vesztesnek” érzem magamat, és a beszéd csak újabb szembesítés volt ezzel az állapottal. Azzal, hogy ez nem csak a sajátom, hogy egy kor gyermekeként szenvedem el a kort (és kórt) magát. :)”

Mindkét fél napjainkban vesztesnek érzi magát, csak a férfiak (többsége) nem csak érzi hanem tudja is, hogy a helyzet rossz és rossz irányba halad, míg a nők (többsége) szintén érzi, csak nem tudja és nem érti miért. Mi tudjuk, azért mert már évtizedek óta bombázzák a manipulatív szlogenízű közhelyektől bűzlő tanácsokkal, hogy miként is élje modern nőként boldogan az életét. Aztán amikor pontról pontra elér mindent ami a modern nőnek alapfeltétel kell hogy legyen – egyesek szerint – már pusztán a léthez is, csak pislog, mint hal az akváriumban és várja a szerinte jól megérdemelt boldogságát – ami csak nem jön… Éppen ma vesztem össze hasonló témában a barátnőmmel, de az előzővel is hasonló okok miatt mentünk szét és látom a szemükben, hallom az ellentmondásos válaszaikban az értetlenséget, – hogy a fehér lovas herceg miért ágál az ellen, hogy vegyek vele közösen egy palotát?! – amiből természetesen ő csak majd a kamrát használhatja kedve szerint… – és miért szegődik el inkább pásztorfiúnak ahelyett, hogy “herceg” legyen?!

Azon túl, hogy gratulálok a cikkhez, számomra a legfontosabb üzenete az egésznek, hogy bár a nők borították fel az eddigi legalább egyensúlyhoz közeli állapotot a túlzásaikkal, nekünk férfiaknak kell ezt (is :)) helyrebillenteni, maguktól sose fogják ezt megtenni. Ahelyett, hogy azzal töltenénk az időnket, hogy mérleg ránk eső oldalára helyezünk fel egyre nagyobb – provokatívabb – súlyokat, eljuthatnánk ahhoz a – lassan már második felvilágosulásnak nevezhető – pillanathoz, hogy ők kezdenek el lepakolni a saját oldalukról szépen sorban minden hülyeséget – előjogot – az egyensúly eléréséhez.

Adam
Olvasó
Adam

Pedig az amcsi antifeministák ezt tervezik: egyszerűen leszarják a rendszert, ami ezért összedől.

Giordano Bruno
Újságíró

Nem tudom, egy kicsit finomítanék azon, amit írtál.

Talán mondhatjuk, hogy mindkét fél vesztes, de ebből az egyik érzi úgy, hogy vesztes, a másik inkább a veszteségét valamiféle kudarcként éli meg, amit akár úgy is lehet jellemezni, hogy “ma nincsenek igazi férfiak”.

Ez persze vicces mindig egy modern nő szájából, mert ezt úgy érti, hogy a férfi legyen Férfi amikor étterembe megyünk, sugározzon férfias vonásokat, legyen Férfi, ha fizetni kell, meg a szexuális életben, de nehogy Férfi akarjon lenni Egyébként!!

Különben elnézve a mai tizen- huszonéveseket, még abban sem vagyok biztos, hogy nem egy dinoszaurusz vagyok, aki szükségképpen áldozata egy átmeneti kornak. Talán a jövő nem is az, hogy a nők feladnak pozíciókat, hátrébblépnek, hanem az, hogy maguk a fiúk (és így később a férfiak) idomulnak egy új szerephez. Látok ilyen tendenciákat: a feminizálódó férfi, aki a nő haverja, aki a nő totális szabadságát és függetlenségét (vagyis hogy nem lehet tőle elvárni Semmit!) már tényként, adottságként, evidenciaként kezeli. Másik oldalon a női szexuális szabadosság, és egyúttal az aszexuális tendenciák megjelenése, a férfi meghaladásának jegyében. Már nem a karrier a cél, hanem a jólfizető állás révén a függetlenség megóvása, és a shoppingolás, mint kvázi szexuális aktus………….

Látok kifejlődni egy új fajt, amelyik túl van feminizmuson, antifeminizmuson, és amin mi vitatkozunk, fennakadunk, azt ők magától értetődőnek veszik……………mi itt elvitatkozgatunk, de ez a vita talán néhány generáció sajátja, és közben nem látjuk, hogy az “eredmények” közben már beértek, és itt van a kapuban a szép új világ, csak még flegmán rágózik az iskola folyosóján, de már a tanáraitól is fényévek választják el. Csak még fel kell nőnie, hogy ő legyen a törvényhozó, a tanár, az újságíró, és az előző “ciki” nemzedékek eltűnjenek.

Adam
Olvasó
Adam

Sajnos ugyanitt rohadt el a társadalom. A ’68-as generáció kivárta a saját idejét. Miután a “régi világ” képviselői nyugdíjba vonultak, már semmi sem szabhatott gátat az ámokfutásnak.

Lehet, hogy mi a rendszer szempontjából a “régi világ” képviselői vagyunk(kortól függetlenül). Valamilyen módon a mi világszemléletünk- talán egy apróbb hiba miatt a mátrixban- nem alkalmazkodott az új világrendhez.

Azonban úgy vélem, hogy ez hamarosan megváltozik, bár nem annyira, amennyire kellene. A ’68-as liberalizmus valóban nem egy sikertörténet. Az antifeminizmus megjelenése is ezt bizonyítja. Úgy működik, mint a piac: mivel a liberalizmus baromságai miatt van igény az ilyesmire, ezért az emberek kitermelik rá a kínálatot. Így jött létre az AVFM is, de a Férfihang is. Múltkor láttam egy képet a Google Trends-ből, amin az mutatkozott, hogy az antifemizmushoz köthető szavakra egyre gyakrabban keresnek rá az emberek.

Valószínűleg nem gyorsan fog megváltozni a világ. A konzervatív világszemlélet nem lesz “mainstream” egyik napról a másikra. Szerintem egyszerűen “radikalizálódik” a társadalom. A liberálisok foggal-körömmel fognak ragaszkodni a ’68-as generáció vívmányaihoz, a konzervatívok pedig próbálják visszahozni a régi-új rendszert. A következő 10-15 év erről fog szólni.

Spalvin
Olvasó
Spalvin

Szerintem csak abban van igazad, hogy kezd kialakulni egy ilyen generáció. A szaporodást azonban kihagytad, egy ilyen generáció képtelen a hatékony szaporodásra, ezért szükségképpen kihal. A természet szabályait nem lehet megsérteni.  A természet mindig megtalálja az utat. Bizonyos, hogy pár generáción belül megoldódik a helyzet. Vagy az arabok térnyerése, vagy a dél-amerikai keresztény népesség, esetleg a nagy családok generációkon átívelő hagyománya betölti azt az űrt, amit a családok hiánya, a szingli létforma okoz. Ez egy öngyógyító folyamat. A pusztítás okozta vákuum beszippantja a még egészséges (~szaporodni és fennmaradni képes) kultúrával rendelkező népességet.

Frolich Janos
Újságíró

Különben elnézve a mai tizen- huszonéveseket, még abban sem vagyok biztos, hogy nem egy dinoszaurusz vagyok, aki szükségképpen áldozata egy átmeneti kornak. Talán a jövő nem is az, hogy a nők feladnak pozíciókat, hátrébblépnek, hanem az, hogy maguk a fiúk (és így később a férfiak) idomulnak egy új szerephez. Látok ilyen tendenciákat: a feminizálódó férfi, aki a nő haverja, aki a nő totális szabadságát és függetlenségét (vagyis hogy nem lehet tőle elvárni Semmit!) már tényként, adottságként, evidenciaként kezeli. Másik oldalon a női szexuális szabadosság, és egyúttal az aszexuális tendenciák megjelenése, a férfi meghaladásának jegyében. Már nem a karrier a cél, hanem a jólfizető állás révén a függetlenség megóvása, és a shoppingolás, mint kvázi szexuális aktus………….

Ez a mondat azt sugallja, hogy valójában nincs is nagy baj, az új generáció alkalmazkodott, ők elvannak ebben a rendszerben, csak mi “őskövületek” (akik lehetnek azért egész fiatalok is) érezzük rosszul magunkat. De ugyebár egyrészt ott vannak azok, akik a feminista ihletésű törvények következtében elveszették a szabadságukat/vagyonukat/becsületüket. Másrészt pedig valójában sosem volt még annyi lelki beteg, szorongó, depressziós, önértékelési problémákkal küszködő, stb. ember, mint manapság. Szóval, attól, hogy sikeres volt az indoktrináció, még nem mondanám, hogy alkalmazkodott az új generáció. Főleg, hogy itt is volt egy cikk nemrég arról, hogy milyen rossz hatással van a fiúkra a feminizált oktatás.

Inaara
Olvasó
Inaara

Nagyon jó a beszéd, tetszik és ti is nagyon jól néztek ki. :)

Én is kíváncsi vagyok a reakciókra, hátha lesz valami. Sajnálom, hogy nem tudtunk az eseményről korábban, lehet, hogy közülünk is elmentek volna páran (ha írtatok róla valahol és csak az én figyelmemet kerülte el, akkor elnézést).

Én pl. szívesen benéztem volna hozzátok. :)

Jampi One
Újságíró

Ha jól látom, akkor a hölgy a (“panska skórka” helyett) törökmézből kisütött női testszobor mellbimbóját nyalogatta a megnyitón. Vajon ennyire szó szerint értette Csuzi Attila ironizáló célzását, hogy “a hölgyeknek is azt kell enniük, amit kisütöttek”? – Avagy a “feminista művészet” mellé még egy kis szimbolikus leszbikus provokáció is? :D

Az esemény Facebook oldaláról: https://www.facebook.com/events/616266251742105/?fref=ts

Deansdale
Admin

Elolvastam a Banska Bystrica (vagy mi) hivatalos ismertetőjét, tipikus álmisztifikált feminista baromság. Így aztán duplán viccesnek tartom az itt föntebb látható facebook kommentet, miszerint Attila beszéde sz*r volt, de bezzeg Muladi Brigittáé…! Na persze.

Egyébként a homoszexuális felhangok eleve adódnak a Lilith-képükből, ami (értő szemmel olvasva) az Ádám és Éva őspárból csinál homoszexuális férfiakat azzal, hogy Évát lecseréli Ádám fénymásolatára. [Csak hogy keleti fogalmakat keverjek a keresztény képekbe: yin és yang helyett két yangot feltételez.] Ez a lázadozás annyira beteg… És jól jellemzi a feminista eszményeket, hogy számukra az “ősnő” archetípusa egy férfi.

hgyi
Szerkesztő

Banska Bystrica… :oDDDDDDDDDDDDDDD

Nem is értem, miért hiányolta Muladi Brigitta beszédét innen, hiszen a Férfihang a férfiak tárlatát nyitotta meg. Az, hogy a szervezők végül egymás mellé tették a két megnyitót, nem azt jelenti, hogy a másikról is részletesen be kellett volna  számolni ezen az oldalon. A kommentelő lány jól látja. :o)

Ezt a homoszexuális dolgot nem értem. Az addig világos, hogy Lilith nem az anya-típusú Éva, és hogy az ókori Keleten ő a sötétség démona, egy asszony-bagoly keverék.

Pash Cutter
Olvasó

Lilith mellesleg nem bibliai személy, hanem későbbi mitológiai hozzátoldás. Ezért furcsa, hogy a feministák nagy művelten rá hivatkoznak. Lilith olyasmi lehetett az ókorban és a középkorban, mint nálunk Rózsa Sándor. Egy személy, akiről jókat lehetett mesélni a tábortűznél.

Giordano Bruno
Újságíró

Én nem tudom, hogy Lilith későbbi hozzátoldás lenne, vagy apokrif, amit kihagytak. Amúgy megjelenik a Bibliában is, a Wikipédia szerint Ézsaiás 34:14. Mellesleg azt gondolom, hogy ennek lehet vallástörténeti érdekessége, de a felhasználhatóságán nem változtat. Nem egyszerűsíteném le különben a tábortüzes sztorizás szintjére, hiszen még akkor is egy koncepció, egy lelki valóság kell, hogy mögötte álljon, különben nem életképes.

hgyi
Szerkesztő

Ebben az esetben teljesen lényegtelen, hogy mi szerepel a bibliában. Itt az a lényeg, hogy azt értem, hogy Lilith egy feminista nőideál, csak azt nem értem, miért írta Dean, hogy férfi-fénymásolat és hogy jön a homoszexuális felhang.

Csuzi Attila
Szerkesztő

Merthogy Lilith nem Ádám oldalbordájából teremtetett, hanem hozzá hasonlóan porból, földből. A feminista szimbolikában azt hivatott kifejezni, hogy a nő jó archetípusa sokkal hasonlóbb Ádámhoz, mint Éva. Sőt lényegében egyforma. És erre mondja azt Dean, hogy a feminista ősnő ideál egy fénymásolat, és egynemű (homo) a férfival. Ha úgy tetszik, a genderideológia testesül meg Lilithben. Ennek a szimbolizmusnak a következményeként az egyformává ideologizált férfi és nő között lényegében már csak homoszexuális viszony lehetséges, hiszen eltüntettük a heteroszexualitás lényegét; a különbözőségeket.

hgyi
Szerkesztő

Ez elég erőltetett.
Főleg, hogy nem is valóságos személyekről van szó.

Csuzi Attila
Szerkesztő

Igen, ateista nézőpontból és a szimbolizmusra igényt nem tartó praktikus gondolkodás felől szemlélve erőltetett és szükségtelen így közelíteni a problémához. Bár a szimbolizmus nem feltétlenül csak a feminista ideológia népszerűsítésére lehet alkalmas, hanem amint a példa mutatja, annak az önellentmondásainak a feltárására, szemléltetésére is. :)

Deansdale
Admin

Hát, ha innen nézzük minden mitológia és szimbolizmus “erőltetett”. Ezeket gyakorlatilag csak a saját kereteiken belül lehet értelmezni, úgyhogy akinek erre nincs kedve, annak véletlenszerű képzettársítások halmazának tűnhet az egész. Engem azért érdekel, mert szerintem igenis hatással van az emberre, hogy milyen mesékben, milyen sztorikban hisz. Nem véletlen, hogy a feministák terjesztik ezt a Lilith-hülyeséget.

don Fefinho
Újságíró

Nincs ilyen könyv a Bibliában.

Deansdale
Admin

A linkelt honlapon található sztoriról beszéltem:

“Lilith Ádám első párja volt, akit Isten hozzá hasonlóan a földből teremtett. Egy igazi nő, erős öntudattal, aki nem hagyta magát alárendelni Ádámnak és egy férfinek sem.”

Innen nézve Lilith egy olyan nő, aki férfias erényekkel rendelkezik, vagyis úgy akar Ádám “egyenlő párja” lenni, hogy viselkedésében, tulajdonságaiban őt másolja. Ő csak nevében nő, valójában egy férfit testesít meg. Messziről ordít róla, hogy a freudi péniszirigység terméke, vagyis olyan nők álma, akik magukat férfi értékekhez mérik, férfi (yang) szerepben akarnak élni. A “gond” az, hogy a nappal párja nem egy másik nappal, hanem az éjszaka. Ádám párja nem Ádám kópiája, hanem Éva. Egyébként nem zavarna a dolog, ha megmaradnának a saját gyermeteg Gaia-Wicca-Morgana műmitológiájuknál, de ahogy a keresztény ősképeket húzzák le magukhoz, az mocskosul bosszantó.

Engem az aggaszt igazán ebben a sztoriban, hogy feltételezi, Isten és Ádám eltették az útból Lilithet, hogy egy akarat nélküli bábot tegyenek a helyére. Aki ilyen beteg férfiellenes mítoszokban hisz, az a saját lelkét mérgezi vele, még akkor is, ha csak megtetszik neki a grrrl power történet, és a mélyebb szimbolikus jelentésébe bele sem gondol. Az ember tudatalattija nem hülye, és sok esetben végigvisz olyan következtetéseket, amiket a tudatos gondolkodás nem. Ilyenekből lesz a rejtett, oktalan gyanakvás és ellenszenv a férfiakkal szemben, amire aztán olyan frankó módon tud építeni a feminizmus.

Giordano Bruno
Újságíró

Lilith nem “keresztény őskép”, hanem héber. Amennyire tudom, keresztény vonatkozásban szóba se került soha.

Maga a mítosz nem feltételezi, hogy Lilith helyére egy akarat nélküli bábot tettek volna. Az eredeti mítoszban Lilith otthagyja az Istent, Ádámot, és démonokkal közösül, és démonokat szül. Tehát félre se lett állítva. A távozása és kezelhetetlensége miatt kellett új nőt létrehozni. Aki képes társsá válni. Na, innen nézve érdekes a szimbolika!

Egy kicsit túlhajtottnak érzem, hogy Lilith férfit testesítene meg. Ha racionálisan, pszichológiailag akarnám felfejteni az eredeti mítosz valóságát, akkor azt az ősi helyzetet meséli el vallási nyelven, amikor van a faluban a széplány, aki rideg, számító, ugyan kapható a kalandra, de nem képes elköteleződni senki oldalán, őrzi a függetlenségét, ezért a férfiakat az elérhetetlenségével magához láncolja, de egyúttal meg is sebzi, a nőket pedig érthető irigységgel és bosszúsággal tölti el. Egyfajta kirekesztettség állapotába kerül, vágynak is rá, és ugyanakkor átkozzák. Ez Lilith lélektani megfejtése. Ilyen Lilithet mindannyian ismerhetünk is.

Namost, az a nagyon nagy kérdés, hogy ha elfogadjuk azt a pszichológiai (jungi?) megközelítést, hogy egy ember potenciális ősképeket hordoz magában, és a nő magában rejti az anya, a prostituált, a szerető, a kislány lehetőségét egyidejűleg, vajon nem kétféle női “faj” létezik-e a földön, és Lilith lányai is egy külön, és Éva lányai is egy külön nőtípust képviselnek. Egészen eltérő potenciállal. Vajon Lilith képe megfeleltethető-e a hagyományos női szerepeknek, beleértve a prostituáltét is? Érzésem szerint amúgy nem, de ez talán egy megvizsgálandó kérdés.

Deansdale
Admin

Úgy értettem ezt a Lilith-hülyeséget nyomják bele a keresztény ősképekbe, mint pl. Ádám és Éva. Á&É sztorijában nincs helye egy ilyen feminista toldaléknak, egyértelműen az eredeti történet megcsúfolása, függetlenül attól, hogy ki és mikor találta ki. Ha már a hébereknél is megvolt, akkor azok a héberek sem voltak egészen komplettek.

Egyébként közben nekem is eszembe jutott egy másfajta olvasat: ha ez egy ókori héber tanmese, akkor arról szól, hogy az akaratos, agresszív természetű nőket el kell zavarni a p*csába, és keresni helyettük normális partnert :) A kérdés az, hogy az eredeti történet miből született: szimbolikus meséből, ami a teremtést magyarázza, vagy egyszerű intő szózatból, amit az öregebb fószerek a fiatalabbaknak mesélgettek a hárpiák veszélyeiről. Ez alapvetően befolyásolja, hogy hogyan kéne “megfejteni” a jelentését.

Oké, nem kell mindenben egyetértenünk, különösen ilyen homályos területen nem, ami szinte már az álomfejtéssel határos :) Nekem az jött le, hogy lengyelintézeti festőnőink nem véletlenül Lilitheznek, mert ő egy feminista nedves álom a maga mérhetetlen egójával, kompromisszumképtelenségével és harciasságával. Pixelpontosan testesíti meg azokat a negatív férfitulajdonságokat, amiket a feministák magukévá akarnak tenni – tulajdonképpen a folyton vicsorgó nadrágkosztümös üzletasszony előképe. A nőiesség viszont teljesen hiányzik belőle – innen eredt a gondolat, hogy ha egyszer ugyanabból az anyagból gyúrták, mint Ádámot, és tele van férfi jellemvonásokkal de nincs benne semmi nőies, akkor ő Éva inverz tükörképe, vagyis olyan nő aki férfivá vált / akar válni.

Dehát mint mondtam, ez nem egzakt tudomány, szavazzatok le, ha nem tetszik az én interpretációm :)

edie
Olvasó
edie

Úgy tudom Lillith eredetileg vérszívó sumér nősténydémon volt. :P

Slasher
Vendég
Slasher

a True Blood című sorozatban legfeljebb

Adam
Olvasó
Adam

És én pont most nem voltam itt. Pedig Lilith a kedvenc témám.

Az, hogy benne van-e a Bibliában, “mindegy”. Azonban vitathatatlan, hogy része a ábrahámi vallások mondakörének. Nincs megszabva, hogy egy kereszténynek hinni kell-e benne. Ha valaki úgy érzi, akkor elhiszi, ha úgy, akkor nem. De azt is választhatja, hogy egy szimpla figyelmeztető történetnek tekinti.

A feministák megint a szokásos módon csinálják: Lilithet példaképnek tekintik, mert nem engedelmeskedett Ádámnak. Azonban a történet többi része már nem érdekli őket igazán. Első körben, Lilith a gyermekhalálnak a démona. Ezt akár a mai abortuszra is lefordíthatjuk. Ez már nem valami pozitív lelkületet tükröz.

Nem is túlságosan sikertörténet az övé. Eleve, nem írják, hogy egyforma lett volna Ádámmal. Lilith azt HITTE, hogy egyforma. Ráadásul a végén már nem egyenlőséget akart, hanem azt, hogy Ádám fogadja el őt úrnőként.

Mivel démon, illetve elég jó viszonyban van Luciferrel, ezért ő is elbukik majd a végső harcban. Azt se felejtsük el, hogy nem sok mindent tudott változtatni. Lucifer személyében most is egy férfinak engedelmeskedik, szóval feminista haditerve nem nagyon jött össze.

.
Olvasó

Nem értek a Lilith-dologhoz, de tudtommal a pusztán szellemi lényeknek nincs neme, így Lucifernek sincs.

Giordano Bruno
Újságíró

Mihány és Gábriel angyal is gondolom, nemtelen, csak a nevük félrevezető. :))

Amúgy érdekes kérdés…….Viszont Lilith mégsem szellemi lény. Eredetileg.

Adam
Olvasó
Adam

A léleknek sincs neme.

Egyébként héberül úgy nevezik, hogy “a hajnal fia”.

don Fefinho
Újságíró

Az angyalok és démonok pusztán szellemi lény mivolta hellén hatás, az ószövetségi héberek nem ismertek semilyen másvilágot vagy túlvilágot, nem létezett sem születés előtti, sem halál utáni szellemi lét, az isteni hírnökök pedig hús-vér lények voltak nagyon is behatárolható nemmel (többnyire férfi).

Lucifer, mint ilyen, pedig szintén nincs a Bibliában. Illetve a Vulgatában van egyetlen helyen, ahol egy babiloni király bukása felett örvendeznek (Ézsaiás 14:12), na onnan ragadták ki a szövegrészletet és költöttek hozzá mindenféle hülyeséget. Egyébként Lucifer az Esthajnalcsillag régi római neve.
“Leestél az égről, fényes hajnalcsillag (latin: Lucifer)! Lehulltál a földre, népek legyőzője! Pedig ezt mondtad magadban: Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat, odaülök az istenek hegyére a messze északon. Fölmegyek a felhők csúcsára, hasonló leszek a Felségeshez!”

Létezik viszont még egy érdekes passzus a Bibliában (Jelenések 22:16):
“Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag.”
Ha következetesek vagyunk, ez a vers kvázi azt állítja, hogy Jézus = Lucifer.

Pash Cutter
Olvasó

Itt egy rövid ismertető a Vagina monológokról:

“„Elhatároztam, hogy beszélni fogok a nőkkel a vaginájukról, hogy vagina-interjúkat készítek. Ezekből lettek a vagina-monológok. Több mint kétszáz nővel készítettem interjút. Beszéltem idős nőkkel, férjezett nőkkel, egyedülálló nőkkel, leszbikusokkal, egyetemi profeszorokkal, színésznőkkel, üzletasszonyokkal, kurvákkal, feketebőrű nőkkel, spanyol nőkkel, ázsiai nőkkel és amerikai nőkkel, indián nőkkel, fehér nőkkel, zsidó nőkkel. Az elején nehezen ment. A nők nem akartak erről a témáról beszélni, szemérmesek voltak. De ha egyszer belekezdtek, le sem lehetett többé állítani őket. A nők maguknak sem vallják be, de imádnak a vaginájukról beszélni. Izgatja őket a dolog, talán pont azért, mert eddig még soha senki nem kérdezte őket erről.” (részlet a könyvből) „Nyelve őszinte és eredeti, a történetek lüktetően valódiak, igazi szereplőkkel, felismerhetően megtörtént események tapasztalatairól. Ensler figurái nők – fiatalok és öregek, feketék és fehérek, homo- és heteroszexuálisak, gazdagok és szegények. Történeteik nem véletlenül botrányosak – az élet maga botrányos.” A Vagina Monológok – amelyet több mint 20 ország színházaiban játszottak és játszanak folyamatos sikerrel ma is, például New Yorkban, Los Angelesben, Londonban, és amelyet olyan hírességek adtak elő, mint Glenn Close, Whoopi Goldberg, Winone Ryder, Goldie Hawn, Susan Sarandon, Jane Fonda, Brooke Shields és még sokan mások – végre megérkezett Magyarországra is.”

RENGETEG HELYEN IDÉZIK!

És létezik egy sajátos férfiválasz, Hill Ferenc – Fallosz monológok:

“Nincsenek szavaink. Legalábbis már attól könnyen zavarba jövünk, ha néven kell neveznünk a…
Péniszünket? Fütyinket? Faszunkat? Ha a nemiségről beszélünk, és nem akarunk trágárak lenni, csak a gyereknyelv negédes, vagy az orvosi szaknyelv hideg és mesterkélt kifejezései állnak rendelkezésünkre. Egy könyv, amely tabu-témához nyúl, szükségképpen nyelvi tabukat is áthág, nincs ez másképp a “Fallosz-monológok” esetében sem. Ám a trágárságot a szándék teszi azzá, és e könyv szándéka szerint nem megbotránkoztatni akar. Férfiak beszélnek arról, ami férfivá teszi őket ­ mást se tesznek, mondhatnánk erre. Csakhogy e könyvet nem a dicsekvés retorikája uralja: merevedési problémák, önkielégítés, korai magömlés, kisebbrendűségi érzés, bűntudat, elégedetlenség, kényszerképzetek, titkolt és szégyellt vágyak ­ ezek is a férfi-lét (s így kötetünk) részét képezik, noha összeegyeztethetetlenek a macsó beszédmóddal. Katolikus pap és pornószínész, nőfaló és homoszexuális, értelmiségi és funkcionális analfabéta, huszon- és nyolcvanéves férfitársaink beszélnek (a névtelenség jótékony homályából ám épp ezért minden gátlás nélkül) arról, hogyan jutottak el az első orvososditól az első magömlésen át a mába.”

SEHOL NEM IDÉZIK!

Deansdale
Admin

Lehet, hogy mégiscsak prűd vagyok, de szerintem ez oda-vissza beteg dolog. Lehet, hogy lehetne egészségesen is csinálni – de ez nem az. Tegyünk elérhetővé minden szükséges információt azoknak, akiknek szüksége van rá, de ne hacacárézzunk a faszunkkal (illetve a nők a puncijukkal) csak azért, mert a közerkölcsök már leromlottak annyira, hogy nem jár érte pápai kiátkozás. Ez így nem több, mint pénz és (erősen kétes) hírnév hajhászása az emberek filléres, alantas megbotránkoztatásával. Tragédia, hogy pont a felvilágosultság álcája mögött sikerült ebbe a baromságba belerángatni az embereket – ha nem vagy kíváncsi a Vagina monológokra, nyilván maradi vagy és begyepesedett, ugye. Ez az út egy spirituális zuhanás, amin az ember visszapottyan az állatvilágba, ahonnan nagy nehezen kimászott.

Mintegy zárójelben: értem én, hogy sokaknak hiányzik a saját gátlásaik és kényszereik alól való felszabadulás, és nekik lehet katartikus élmény, ha hallanak valakit egy színpadon a saját nemzőszervéhez beszélni, de amíg ez egyénileg terápia, addig tömegben hisztéria. Vannak dolgok amik egész egyszerűen magánügyek, és egy embernek a saját faszához/puncijához való személyes viszonya pontosan ilyen.

hgyi
Szerkesztő

Nekem mindig az jut az eszembe erről a monológról, hogy szegénykének duettre nincs módja?

Csuzi Attila
Szerkesztő

Az olykor a konzervativizmus felé hajló megközelítésünkből eleve adódik némi szemérmesség, ami szerintem korántsem “prüdéria”. Egyébként a Vagina monológokkal nyilván nem az a baj, hogy egy ilyen alkotás is létezik a világ széles könyvespolcán, hanem az, hogy az általa megfogalmazott “terápiás törekvés” a társadalmi párbeszéd kellős közepébe taszigálása azt sugallja, hogy itt a nők széles rétegeinek problémáiról van szó. Az a kifejezetten a mű hátterébe érthető felvetés, hogy erről ráadásul a férfiak tehetnek, viszont már jócskán férfiellenes és a szexuálpszichológia tudományos megközelítésével is azonnal vitába keveredik. Hgyi gondolatát is a képbe emelve: van a műben duett, mégpedig a leszbikus szex egyfajta piedesztálra emelése. És itt már megérkeztünk a végképp férfihibáztató, férfiellenes, feminista leszbiáda megvalósulásához. Mit lehetne erre bölcset és kedveset is mondani? – Többek között erre mondtam azt, hogy nem csodálom, ha a férfiak válaszai is elkezdenek a szélsőségek mentén megfogalmazódni.

Bevallom, Hill Ferenc írását nem ismerem, de a fentiek alapján inkább tűnik Eve Ensler stílusparódiájának, mintsem komolyan veendő férfiirodalomnak.

the hermit
Olvasó

Eve Enslertől nem nagyon lehet mást várni, elég jól ismert genderfeminista… no meg beteg ember, véleményem szerint.

Giordano Bruno
Újságíró

Nekem új, most hallottam, hogy a svédek be akarják vezetni a Bechdel tesztet (feminista alapú értékelési rendszer):

http://hu.wikipedia.org/wiki/Bechdel-teszt

hgyi
Szerkesztő

Pedig már volt róla szó. :o)) Lemaradtál… :o)
Erre írtam azt, hogy pozitív értékelést kapna pl. a Hamupipőke, mert ott sokat beszélget  3 nő egy 4. nőről. Nevezetesen, hogyan lehet vele mégjobban kicseszni, hogyan lehet őt mégjobban sanyargatni.
Tényleg jó kis teszt….

Inaara
Olvasó
Inaara

Én sosem olvastam semmit Lilithről, nem érdekelt. Itt most “továbbképződöm” a témában, ma reggel pedig ezt hallottam a rádióban: http://mupa.hu/program/eotvos-peter-paradise-reloaded-lilith-2014-01-23_19-00-bbnh

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Igen, ez érdekes kérdés, mi a művészet. A mai értelmezés szerint, egy értelmiségi belterjes dolog, ahol a művek újabb és újabb jelentését fejtik meg a beavatottak. Az én értelmezésem szerint a művészet szépséget közvetít az ember felé, ilyen például Botticelli műve a Vénusz születése, a gótikus székesegyházak, a görög istenszobrok, Vivaldi zenéje. Persze ehhez is kell egy minimális szépérzék, nyilván nem a valóságshow rajongók a célközönség.

Koriander
Olvasó

érdemes egyébként ráguglizni a képzőművészekre, pölö Bánki Ákos véres képei...szerintem ez nem a szépérzékre játszik. ez keményen odab.sz. (elnézést, majd kimosom a szám szappannyal).

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Nem gond, ez még belefér, elég a fogkrém is :) Végülis mindenkinek joga van olyan művet készíteni amilyet akar, biztos lesz akinek tetszik. Nálam egyedül a vallásellenes művek verik ki teljesen a biztosítékot, ezeket betiltanám, Nitsch, Serrano és a többi hozzájuk hasonlót.

Deansdale
Admin

Na igen, ez pont az a “modern művészet” ami szerintem lóf*sz esti fénnyel. Ez nem több, mint egy beteg elme beteg víziójának filléres megvalósítása, mindenféle befektetett tehetség vagy technika nélkül. Egy hatéves gyerek össze tudná rakni 3-4 műanyag kellékből egy flakon festékkel. Az “üzenete”… Azt hiszem erről talán jobb nem is beszélni. Egy pina mellé helyezett koponya vérrel leöntve biztosan hordoz valamiféle üzenetet, de azt hiszem nem vagyok kíváncsi rá. Ez nem egy olyan lelkivilág, aminek szeretnék elmerülni a rejtelmeiben. Illetve tudod mit? Most kihányom a reggelimet egy műanyag tálcára, és kiállíthatjuk emezek mellé – a kutya nem fog rájönni, hogy eredetileg nem tartozik a tárlathoz.

the hermit
Olvasó

@GB

Nem tartom helyesnek ezt a fajta érveléstechnikát, amely úgy akar igazságot kimondani, hogy mesterséges ellentétet gerjeszt: “egyszerű hívő – sznob műértő”. Mi lesz a következő példa? A tisztességes koldus, és a harácsoló bankár? A becsületes proli, és a kizsákmányoló gyáros? Ez hamis, manipulatív, egy pártpolitikai tömeggyűlésen elmegy. Az életben jellemzően nem végletek állnak szemben egymással.

Én sok mindenben egyetértek veled, de nyilván arra reagáltam, amiben nem. Az elitizmus káros, és ebből nem engedek. Abban is egyetértek, hogy az élet legtöbbször nem fekete- fehér.

Úgy beszélsz, mintha az igazi nagy művek olyan dolgok lennének, amelyeket mindenki élvez és elfogad. Ez nincs így, ezért nincs is univerzális művészi érték. Ugyanaz az őserő pedig taszíthat is, nem csak vonzhat.

Nem írtam ilyet, de amit csak pár ember élvez, arról nem volna szabad azt mondani, hogy milyen szép szobor ez, csak az emberek hülyék, mert nem tudják értékelni. Azért a populáris kultúra erősen meghatározta az utóbbi 50 évet, ítéletet mondva a kevesek által élvezett “magas” művészet fölött. Jimi Hendrix csak egy gitáros volt, egy egyszerű ember, mégis óriási hatással volt a közönségre, más zenészekre (köztük komoly művészekre is!), a korra.

Persze, mindenkihez a saját szintjén szól – például a bennszülött számára a mesterien csiszolt gyémánt ugyanolyan érték, mint a csillogó, ékkőre hajazó üvegdísz, nem érzékel különbséget.

Az ő univerzumában nem is kell, de ettől még nem nézem le őt, és főleg nem feltételezek egy alá/fölérendeltségi viszont az én univerzumom meg az övé között.

Giordano Bruno
Újságíró

A benszülött és az üvegdísz példája azt illusztrálja, hogy értés nélkül az értékes és az értéktelen megkülönböztethetetlen egymástól, mert a tudatlanság szintjén csak azt veszi észre a dolgokból, ami közvetlenül hat rá: jelen esetben az áttetsző csillogást. Az analfabéta is csodálhat egy könyvet, mert a betűk olyan szép szabályosan vannak benne, és van rajzolatuk – de ugye ettől a csodálattól ő még nem lesz olvasó!

A festészetre lefordítva, ugyanaz az “egyszerű hívő”, aki áhítattal csodálja a Sixtus-kápolnát (de vajon miért???? pucér emberek tobzódnak! valódi keresztény szempontból még vitatható is lenne!), venni fog a lakásába egy vacak, giccses, színekkel és fényekkel hatásra törekvő tucat csendéletet rózsákkal. Most akkor ő mit fogott fel a Sixtus-kápolnából? “Hogy tudta a művész telepingálni a menyezetet? Hihetetlen, milyen részletességgel megfestette az izmokat! Micsoda hatalmas munka! Micsoda színek! Régen tudtak festeni!”

Ez a műértés? Ez tényleg jobb, mint a “sznob műértő”? Vajon Michelangelo nekik alkotta? Vajon a saját korában az átlagember nem jobban értette ezeknek képek jelentését, mint most a turista??? Mondjuk úgy, mint az “egyszerű hívő”?

Akkor mi is a művészet? Puszta hatás, érzékekre ható valami értelem nélkül??

Ha az Igazság nem többség kérdése, úgy a művészet sem. Nem az mond ítéletet valami felett, hogy hányan értik, és hányan lájkolják…………..

hgyi
Szerkesztő

Egy finom étel? Egy illatozó kávé? stb.?

A művészetek szerintem akkor is adnak, ha valaki nem érti. Akkor is, ha csak a szép testeket látja, vagy ha csak a szép színeket. A szemlélő érez valamit a mű hatására. Netán még el is gondolkodik rajta. Szerintem az sem baj, ha valami teljesen mást ért belőle, mint amit a művész közölni akart.

Az Assisi Szent Ferenc-bazilika freskóit most művészeti alkotásokként csodáljuk, pedig keletkezésekor semmi más nem volt a célja, mint hogy az írástudatlanok Biblia-képregénye legyen.

(Nekem nem jelent semmit egy csiszolt gyémántdarab. Értékelni sem tudom.)

Giordano Bruno
Újságíró

Az szomorú, ha a csiszolt gyémánt nem tetszik, mivel ha semmit sem tudok a gyémántról, sem az értékéről, és nem tagadom meg a rácsodálkozó, a gyermeki lelkületet magamban, akkor igenis hatással van rám. A gyémánt, függetlenül a megmunkálásától, nem művészeti produktum, de alapvetően mégis kapcsolata van a Szépséggel……….. Persze lehet morális alapon olyan identitást építeni, amely a gyémánt iránt közömbös, de ez kinek kinek a saját dolga önmagával. Hogy mit miért mond, és mennyire őszintén……….

Csak elismételni tudom: vagy belátjuk, hogy az élvezetnek is van minősége, vagy akkor szabad a gazda, és elég élvezkedni. Akkor nem számít, hogy ugyanaz az ember az egyik pillanatban Raffaellot csodálja, a másikban meg a fröccsöntött erotikus szobrot teszi a műmárvány kandallójára. Hajrá! Akkor nincs különbség Raffaello és a fröccsöntött giccs között, mert mindkettő élvezetet nyújt! Tehád ad valamit!

Fura, hogy mindenki az érvelésében csak addig jut, hogy tudatlanul is lehet élvezni a remekműveket, de azt már nem látja, hogy ugyanez a tudatlanság fogja megvenni a giccset is, vagyis akkor a valódi művészetből mit is vett magához?

hgyi
Szerkesztő

Az szomorú, ha a csiszolt gyémánt nem tetszik, mivel ha semmit sem tudok a gyémántról, sem az értékéről, és nem tagadom meg a rácsodálkozó, a gyermeki lelkületet magamban, akkor igenis hatással van rám.

A köveket – legyen az drága-, féldrága- vagy csak simán kő – a természeti valóságukban szeretem. Nekem ez a Szépség, ha valamely természeti képződményről van szó.
Nem szomorkodom amiatt, hogy az ember által csiszolt, mesterséges csillogás nem tetszik.

Mit nevezünk valódi művészetnek?

Giordano Bruno
Újságíró

Bevallom, nem értem a kérdést. Sem azt, hogy miért kérdezed tőlem, sem azt, hogy miért tőlem kérdezed (itt mások azok, akik határozottan megmondják, mi nem művészet, és mi igen), sem azt, hogy mi az alapja egy ilyen nyilvánvalóan megválaszolhatatlan kérdésnek.

Fontos az őszinteség magunkhoz, mert másokat becsaphatunk. Vagy sokkal könnyebben magunkat? :)

hgyi
Szerkesztő

Gondolkodj el rajta.

Giordano Bruno
Újságíró

Akkor már meg is válaszoltam.

Deansdale
Admin

Mindenféle ellenségeskedés nélkül mondom, és ettől a vitától teljesen függetlenül, de amikor valaki gondolkodásra kér fel, jobb engedelmeskedni a csípőből visszalövés helyett :)

Deansdale
Admin

Az az érdekes a gyémánttal, hogy az úgynevezett értéket csak a tudatunk rendeli hozzá, legnagyobbrészt azért, mert tisztában vagyunk az árával. Ha ilyen alapon kellene értékelni a művészetet… Hát… Bármiféle etikai és esztétikai értelemben egy-egy ugyanolyanra csiszolt üveg- és gyémántdarab pontosan ugyanazt a művészeti értéket képviseli. És elég faramuci dolog azért elmarasztalni szerencsétlen indiánt, mert nincs tisztában a gyémánt anyagi értékével, amit a nyugati társadalom teljesen önkényesen rendelt hozzá. Megszólni valakit azért, mert az üveggyöngyöt egyformán értékeli a gyémánttal alig több, mint civilizációs arrogancia.

Egyébként giccs és műalkotás között nyilván van különbség, de próbáljunk már ennek valami relevánsabb mércét találni, mint az alapanyag beszerzési ára…

Naooo
Olvasó
Naooo

A gyémánt csak arra jó, hogy bedarálják és vágókorongokra elhasználják.

Giordano Bruno
Újságíró

Én a magam részéről azzal lépnék ki ebből a vitából, hogy eleve tévesnek tartom az általánosítást, és feltételezem, hogy a művészetről vitatkozók (jómagamat is beleértve), nem bújják a galériákat, a képtárakat, a kiállítások katalógusait, ezért ha a művészetre asszociálnak, akkor a korábbi korok híres és ismert művei, illetve a modern kor ikonikus festményei, és botrányos, absztrakt képei ugranak be. Feltételezem, hogy a legtöbb elutasítás mögött ösztönös reakció áll, amelyik a legtöbb esetben arra sem veszi a fáradtságot, hogy kiderítse, mi az adott mű magyarázata (ami nélkül ismétlem, nem érthető még Vénusz születése sem!!!)

Miközben sem a modern művészet, sem a magaskultúra nem egyetlen műfaj, nem egyetlen stílus, nem egyetlen minőség. Nincs olyan irányzat, hogy modern művészet. Vannak kortársak, akik meglehetősen széles skálán alkotnak, őserőtől duzzadó művektől a semmitmondásig, a polgárpukkasztásig, a politikai üzenetig bezáróan.

Nincs olyan, hogy egységes magaskultúra, és éppígy olyan sincsen, hogy az elit egyöntetűen lenézne bárkit is.

Nem lehet vitatkozni mesterséges konstrukciókról, önkényes képzettársításokról.

Ha elfogadjuk, hogy a művészet nyelv, jelrendszer, akkor azt is meg kell érteni, hogy senki sem ért meg automatikusan egy nyelvet – azt meg kell tanulni, különben halandzsának fog hatni.

Az pedig változatlanul érvényes, hogy tudatlanul nincs valódi műélvezet, legfeljebb gyermeki, amely nem tudja, hogy mit lát, csak néz. Ennyi erővel a szarka is műélvez, amikor vonzódik a csillogó dolgokhoz.

Vagy értékeljük azt, hogy az ember értelmes, tudattal rendelkező lény, és feladata valamilyen mértékben az igazság megtalálása, akár egy zene, egy festmény esetében is, vagy akkor dobjuk ki a francba az egészet, és csak az értékes, ami automatikusan, magától hat (mint a csillogó üvegdísz). Tudás nélkül. Ez azonban hamis állítás, mert egy átlagos ázsiai, aki nem fogja tudni, hogy ki volt Vénusz, mit jelképez a lány az európai festészetben, megcsodálhatja a Vénusz születését, de magától soha nem fogja tudni, hogy mi az (azért kíváncsi lennék, ma ez mennyire egyértelmű egy európainak is akár?), és miért áll valaki egy kagyló héjján (és hőböröghetne is akár, hogy micsoda idióta “modern” művészet, milyen kiba..ott hülyeség, miért áll egy nő a kagylón, és miért lebegnek körülötte emberek a levegőben?).

A tradícionális festészet azonban jellegénél fogva olyan, hogy tudás nélkül is ad egy élvezhető felületet, a jelentés nélküli puszta látvány hatását: az emberi testet, a drapériát, a tájképet, a színeket a hülye is érti, mert az ő világának elemeit másolják. Az a fajta “modern” művészet azonban, amit itt sokan kárhoztatnak, azonban már nem feltétlenül használja azt a típusú látványtechnikát, ezért igaz rá, hogy tudatlanul egyáltalán nincsen műélvezet. Ha a tudás és értés igénye elitizmus, akkor én elitista vagyok, és félreértettem az emberi lét sajátosságait. Éljen az egyszerűség! :))

Koriander
Olvasó

Ha jól értelek a beteljesülés szerinted csak és kizárólag háttértudással érhető el?! Fura megközelítés, ugyanis totálisan ellentmond a 20.századi “céltalan csábító” trendnek, totálisan l’art pour l’art dolgokról van szó, a folyamat, az alkotás folyamata az, ami a művésznek max érdekes és nem a szemlélődőből kiváltott reakció.

Giordano Bruno
Újságíró

Nem használtam a beteljesülés fogalmát (még kimondatlanul sem). Mindössze azt állítottam, hogy értés nélkül leginkább félreértés van. A tévedés is párosulhat élvezettel, de attól még tévedés marad. A tudatlanság is érezheti úgy, hogy jól látja a dolgokat, és ítéleteiben igaz, de attól még tudatlanság, és az indulatai vezérlik……………..

Szóval önmagában a mű élvezete nem igazol, nem mutat semmit sem a mű értékéből, sem a közönség “minőségéből”.

Különös, hogy az itt (velem) vitatkozók hangosan érvelnek, hogy a (túlzottan) magaskultúra, a kevesek művészete értéktelen, hogy sznobok, hogy elitisták, hogy öncélúak, hogy értelmetlenek, de ha már tükörkonstrukciókról van szó, odáig nem jutnak el, hogy ha van pocsék, haszontalan, érthetetlen, öncélú, belterjes, hazug művészet, akkor kell lennie hozzá nem értő, közönséges, tudatlan befogadónak is. Fura módon ez utóbbit tagadják. Ami amúgy nem meglepő. Nem azért, mert ezt akarnám bárkiről állítani, hanem ha a közönséget, a műélvezetet differenciálnánk, máris önvizsgálatot kellene tartani, hogy én vajon elég művelt vagyok, elég átgondolt, jól értem a dolgokat, nem kellene utánagondolnom, utánaolvasnom? Akkor nem lenne elég az ösztönös reakció. Nem lenne elég azt gondolni, hogy amit “én nem értek, az értelmetlen”. 

Hogy van az, hogy felfelé bármit meg lehet bélyegezni, el lehet ítélni, értéktelenné nyilvánítva, lefelé viszont nem, mert ott már relativizmus van: az “egyszerű hívő” műélvezete nem értéktelenebb, sőt, értékesebb, mint a “sznob műértőé”, és műélvezetben nincs alá- és fölé rendeletség, nincs minőségi különbség Fefelé ítélkezünk, lefelé megértünk és egybemosunk. Hogy van ez?

Tehát a művészetnek van minősége, a műélvezetnek nincsen!!! Fura, találtunk egy olyan kategóriát, amely semmilyen értékfogalomnak nincsen alávetve. A közönség, mint értéktől és értékelhetőségtől függetlenített szubsztancia! Nincsen rossz műélvezet, csak rossz mű!

Valójában a céltalanság sem céltalan, mert nem képes elszakadni a saját gyökereitől, közegétől – vagyis valamilyen módon arra reflektál, abból nő ki, és azon belül nyerhet jelentést.

A művészet valamilyen kultúra folyománya, nincsen előzmény és összefüggés nélküli művészet.

Pash Cutter
Olvasó

Az a probléma, hogy te rendelkezel egyfajta esztétikai műveltséggel és tudással (gondolom, önképzésből szerzett), amibe a többségnek beletörik a lándzsája.

Ez kicsit olyan, amikor Parsifal barátom néhány alkalommal vitát kezdeményezett teológiai témakörben úgy, hogy közben a többség (a vitapartnerek) nem rendelkezett a megfelelő teológiai műveltséggel és tudással.

Szerintem ez az oka, hogy minduntalan félresiklik a vita…

Giordano Bruno
Újságíró

Az önképzés félműveltség, az pedig azt jelenti, hogy nem tartozol se ide, se oda. :) Tudsz valamit, de nem eleget, és azt sem jól…………

Az önképzés megreked két világ között. Legfeljebb érdekes és sajátos lehet, de leginkább elkülönülő és periférikus………

 

Inaara
Olvasó
Inaara

Pedig van egy olyan mondás, hogy a sznobok és a dilettánsok viszik előre a világot. :)

Az önképzés nem jelent félműveltséget, szerintem nem ezen múlik, hogy mennyire értesz valamihez.

Giordano Bruno
Újságíró

az igazság odaát van :))

vagy középen?

vagy félúton?

Már magam sem tudom, többet kellene hozzá tanulnom. :))

 

Inaara
Olvasó
Inaara

Remek stílusod van… :/

Elnézést, hogy beleszóltam, pedig a múltkor már jelezted, hogy hülye vagyok.

Giordano Bruno
Újságíró

Nem, nem akartam ilyet jelezni, hogy bárki hülye lenne, ott megírtam utána, hogy türelmetlen lettem.

Köszönöm.

Deansdale
Admin

Szerintem inkább az a probléma, hogy nehéz megkülönböztetni az elitizmust, a sznobizmust, a pszichológiai kényszerből eredő színleléseket, és a műértést. A kettéfűrészelt írógép, mint művészeti installáció előtt lehet azért bólogatni, mert valaki úgy gondolja, ez beemeli őt egy elit társaságba; mert valakinek hájjal kenegeti az egóját, ha mások elámulnak az ő kifinomult ízlésén; mert valaki egyszerűen nem meri kimutatni, hogy szerinte ez lópikula (még a végén barbárnak nézik); vagy mert valaki egyszerűen csak ránéz a műre, és lát benne fantáziát. Egy ilyen netes vitában, mint ez, szinte lehetetlen megállapítani, ki melyik tábort képviseli.

Szerintem(!) a valódi művészet:

1. Erőfeszítés. Lássam/halljam/érezzem rajta, hogy az alkotója megpróbált tenni azért, hogy az alkotásban legyen valami többlet ahhoz képest, mint ha egy laikus csinálta volna, vagy “véletlenül”, más céllal, stb. jött volna létre. [A sikertelenül hamvasztott törökméz holttest és a fehér vásznon sárga folt ezen elbukik, mert semmiféle többletet nem tartalmaz ahhoz képest, mintha egy csapat tehetségtelen óvodás csinálta volna óvó néni utasítására.] Itt fontos a művész technikája, befektetett gyakorlása, munkája, ami kiemeli alkotását a dilettánsoké közül.

2. Ember által, és emberhez szól; valami olyan üzenetet tartalmaz, mintha a művész azt mondaná: “Meg akarom mutatni neked ezt.” Az a bizonyos “ez” legyen megmutatásra érdemes (akár mert szép, akár mert elgondolkodtató, akár mert érzelmeket vált ki), és ha van rá mód, akkor ne kelljen egy könyvtárnyi szakirodalmat bebiflázni a megértéséhez. Amennyiben ez az utolsó kitétel nem teljesül, az nem annyira művészet, mint inkább rejtjeles üzenet a beavattotaknak.

A fehér vásznon sárga folt modern világával az (is) a bajom, hogy az üzenete teljesen esetleges. Ha egy vásott kölyök kicseréli a névtáblát “üresség”-ről “krokodilbőr kandeláber”-re, a sznobok ugyanúgy mély átélést színlelve fognak hümmögni előtte. Ennyi erővel bármi lehet művészet – nem kell ahhoz se tehetség, se munka, se gyakorlás, de még csak mögöttes gondolat se, hogy bárki az utcáról berontva feldöntsön egy festőállványt, aminek következtében a vásznat összemaszatolja a ráeső paletta.

A művészetet az átveréstől megkülönböztetni nem igényel jelentős esztétikai műveltséget. Két kérdéssel nagyjából megállapítható a turpisság: Tett-e a művész bármilyen erőfeszítést, hogy alkotásában legyen valami többlet ahhoz képest, mint ha egy laikus csinálta volna? Értelmezhető-e, hogy mit akart megmutatni, és van-e abban bármi megmutatásra érdemes?

Ami ezeken megbukik, nevezhető mondjuk rétegművészetnek, de tisztelettel megkérném a rajongóit, hogy ne nézzék műveletlennek a többséget, amiért nem értékeli.

Koriander
Olvasó

O Dio mio…

Giordano-Giordano, asszem túlcsavartad…kezdek kételkedni a név (nick) kötelez dologban, magad sem veszed észre, hogyan skatulyázol pedig akinek a nevét választottad pont ettől volt zseniális, hogy elvonatkoztatott, nincs ugyanis gondolati szabadság/ újdonság, ha bennrekedsz az előismereteidben.

Kifejtem.

A műélvezettel kapcsolatban egyet tudok neked mondani (környezetrekonstrukcióval foglalkozom ásatásokon) szóval ehhez is hasonlítom.  Még mielőtt kimegyek a terepi felmérést elvégezni általában mindennek utánaolvasok (terület geomorfológiája, településtana, kik éltek ott, mit csináltak, minek , ill. ki mit mondott és interpretált a területen etc.), aztán amikor ott vagyok  mindent, amit addig olvastam igyekszem elfelejteni és azt látni, ami előttem van, azt leírni ami előttem van, objektíven.
Így a világ észlelés ebben a pillanatában teljesen ugyanaz vagyok, mint egy gyerek előismeretek nélkül. Ahhoz, hogy igazán láss, észlelj  nincs helye a prekoncepcióknak, ui. befékezi a gondolatot, már csak skatulyákban mozogsz.

Amikor az összes vizsgálati eredményem, megfigyelésem előttem sorakozik, akkor szedem elő az előismereteket és próbálom összevetni, általában passzo, az előttem ottjártakkal, de néha nem  és ilyenkor születnek új meglátások.

Kb. így vagyok a műértéssel is, bújhatom a művtöris cuccokat/kritikákat, de egy festmény/grafika/szobor előtt leürítem az agyam, nem érdekel ki mit mondott, már nem vagyok iskolás, megkaptam a mérföldköveimet és  vagyok annyira szuverén, hogy ha vmit elmebeteg fosnak érzékelek, akkor ezt ha nem is ilyen direkten de elmondhassam, függetlenül attól, hogy a Prof.Dr. és egyéb akadémiai koponyák ezzel kapcsolatban mit mondtak, trendek ma még nem jön be, 100 év múlva igen, vagy mégsem.

Reszet Elek
Szerkesztő

Számomra az az igazi művészet (amennyire ez egyáltalán definiálható), amely túllép a kulturális hozványokon és bevésődéseken, ugyanazt az üzenetet képes eljuttatni bárki felé. Már persze ha elfogadjuk, hogy a művészetnek egyáltalán szüksége van befogadó személyre stb. Klimt Ölelés c. festménye vagy Munch Sikolya mindenki számára ugyanazt képes közvetíteni, függetlenül attól, hogy hallott-e Lédáról és a hattyúról vagy éppenséggel ismerné a szarvasokká változott fiúk balladáját.

Igazándiból évszázadok óta definiálgatják a művészetet és valahol sokkal inkább az adott kor szellemisége tükrének tekinthető, mint valamiféle általános értékű igazság megfogalmazásának.

Javaslom elolvasásra: Arthur C. Danto: A közhely színeváltozása című könyvét.

 

Koriander
Olvasó

héló , úgy tűnik mindig Kierké(gaard)nél kötünk ki :DDD (Munchra gondolok).

“inkább az adott kor szellemisége tükrének tekinthető, mint valamiféle általános értékű igazság megfogalmazásának.”
igen, ha megnézed a 19.  (a 20.század meg pláne) csupa nyugtalan elme gyülekezete: háborúk, disszonancia, az én és a Te, az én és az Isten harmonikus viszonyának a totális felrúgása- olyan mintha valami őskáosz létrehozása lenne a cél, amint egy picit is dinamikus egyensúly lép fel, puff belecsapnak a lecsóba, száll minden szilánkokra- a művészetek meg ennek tartanak  tükröt.  Az egész két szóval jellemezhető: elidegenedés és mások tárgyiasítása.

Pash Cutter
Olvasó

“héló , úgy tűnik mindig Kierké(gaard)nél kötünk ki :DDD (Munchra gondolok).”

Micsoda szójáték! Bravó, bravó! :D

the hermit
Olvasó

Akkor mi is a művészet? Puszta hatás, érzékekre ható valami értelem nélkül??

Szerintem mindkettő, és egyik se alacsonyabb rendű a másiknál. Pont te kreálsz itt mesterséges vitát azzal, hogy vitatod a művészetek ösztönös erejét, illetve lekicsinyled.

Ha elfogadjuk, hogy a művészet nyelv, jelrendszer, akkor azt is meg kell érteni, hogy senki sem ért meg automatikusan egy nyelvet – azt meg kell tanulni, különben halandzsának fog hatni.

Hülyeség, a zene olyan ősi nyelv, amit mindenki ért- ösztönösen (na jó, kivéve botfülűek). Tehát aki nem tud kottát olvasni, az fogja be a fülét? Ha nem ismerem Mozart életrajzát, és nem tudom mi az a triola, akkor nem élvezhetem a zenéjét?

Giordano Bruno
Újságíró

Én nem vitattam egy pillanatig sem az ösztönös erejét, és mivel festek, hülye lennék vitatni, hiszen ez az egyik cél.

Másrészt: folyton a zenére akarod kihegyezni, de ha figyelmesen olvasnál, akkor észrevehetnéd, hogy általában próbálok a művészetről beszélni, de érezhetően a képzőművészetről elmélkedek. Ha te átviszed a kijelentéseimet a szűken vett zenei területre, akkor egyértelmű, hogy érvénytelen lesz (valóban az lesz?). Én meg legfeljebb majd átgondolom, hogy akkor mi értelme az érvelésnek, vagy majd én is kiemelek szavakat másoktól, és a szavakkal vitatkozom..

the hermit
Olvasó

Másrészt: folyton a zenére akarod kihegyezni, de ha figyelmesen olvasnál, akkor észrevehetnéd, hogy általában próbálok a művészetről beszélni, de érezhetően a képzőművészetről elmélkedek.

A képzőművészet eléggé speciális, nem ismerem behatóan, de biztosan egész más, mint a zene, vagy pl a színház. Egy színielőadás, vagy az élőzene sokkal inkább itt és most, ezáltal az alkotói folyamat is eltérő. Nehéz ugyanazt a sablont húzni ezekre.

Azért hegyezem ki a dolgokat a zenére, mert erről merek beszélni, ez áll hozzám a legközelebb (ha úgy tetszik, ezt tudom élvezni, a képzőművészetet kevésbé). Ha a képzőművészetről elmélkedsz, akkor írd oda, és nem fogjuk félreérteni egymást. Bele se fogok kotyogni.

Giordano Bruno
Újságíró

Ha újra elolvasnád a szöveget, amiből kiemelted az adott idézetet, elég konkrét utalások vannak a festészetre.

De ha nem is lenne így, a meghatározásban a művészetekről beszéltem általában, te pedig csak a zenére hivatkozva az egészet hülyeségnek nyilvánítottad. Vagyis a félreértés (félremagyarázás) ellenére is árnyalhattad volna úgy, hogy a zenére nem érvényes. Szerinted.

Szóval ott vagyunk, ahonnan elindultunk.

De ha a zenéhez értesz, akkor talán nem láttad ezt:

 

Ezek szerint az ausztrál őslakó egyből érteni fogja a gregoriánt? Mivel a zene ősi nyelv? Ezek szerint a keresztény vallásos zene egy tőzsgyökeres kínaiból képes ugyanazt a képzetet kiváltani? Tényleg van zene előzmény nélkül, csak úgy önmagában?

Kezdj el hallgatni olyan zenéket, amelyeket teljesen más kultúrák hoztak létre, más zenei alapokon, más hangszerekkel, és hamar rá fogsz jönni, hogy amit te univerzális zenének gondolsz, ősi nyelvnek, az sokszor feltételezi az azonos kultúrát, máskülönben idegenül hat, és nem tölti be a funkcióját……….

 

the hermit
Olvasó

1. Bruno, a zenét nem kell érteni. Pont ez benne a jó.

2. Miért kellene, hogy ugyanazt váltsa ki? Jó lenne, ha valamelyik képed ugyanazt váltaná ki minden szemlélőből?

3. Nem, a zene sincs csak úgy, önmagában. Más se.

4. Nem értek a zenéhez (sem), csak szeretem.

Kezdj el hallgatni olyan zenéket, amelyeket teljesen más kultúrák hoztak létre, más zenei alapokon, más hangszerekkel

Hallottam már ilyet, van amit tudok élvezni, van amit nem, de ez éppúgy elmondható az európai gyökerű zenére is.

 

De ha nem is lenne így, a meghatározásban a művészetekről beszéltem általában

Hát ez az. Rettentő tág fogalom, biztos vagy benne, hogy van olyan nagy skatulyád, amibe belefér? Maguk a művészek között is akadt és akad tanulatlan, egyszerű ember, még analfabéta is. Ezeket kiűznéd a művészet szent templomából, mert nem beszélik az általad kívánatosnak tartott nyelveket?

Giordano Bruno
Újságíró

Kedves Hermit!

Az ellenvetéseidből azt kell feltételeznem, hogy nagyon rossz véleménnyel vagy az értelmi képességeimről. Konkrétan kisfiúnak érzem magamat, aki elemi összefüggéseket sem képes felfogni, ezért a szájába kell rágni a nyilvánvalót.

Amikor azt mondom, hogy a művészet nyelv, jelrendszer, akkor értelemszerűen ez nem azt jelenti, hogy ez egy objektív közös nyelv, amit el kell a művésznek sajátítania, hogy beszélni tudjon rajta, hanem létrehozhatja a saját nyelvét, és így nem lehet analfabéta sem, ha olvasni és értelmezni tudja önmagát. Ha a művészet nyelv, akkor az olyan nyelv, amin a művész beszél, megszólal, kifejez. Ha a művészet a művész nyelve, akkor nekem az ő nyelvét kell elsajátítanom ahhoz, hogy megértsem a mondanivalóját, az érzését, az állapotát, a világát. Ez ilyen egyszerű! Valószínűleg fogyatékosnak kellene lennem, ha a szubjektivizmus fontosságát nem látnám a művészetben.

És igen, a művész lehet tanulatlan, analfabéta (jönnek a kedvenc szélsőséges szembeállításaid), de ha nincs saját nyelve (kifejezésmódja, jelrendszere, témája), akkor nem is művész, mert akkor csak dadog, és nincs mit értékelni benne. A művészi nyelv nem azonos a tanultsággal, bár ha például keresztény ihletettségű képeket akar festeni, akkor nem árt, ha tanul, különben nem tudja, mit fest…. :)))

Amúgy nem mellékesen a remekművektől indultunk el, nem pedig az alkotás szabadságától, az önkifejezés értékétől.

Szerintem alapvetően rosszul fogod fel az “érteni” fogalmát, mert leszűkíted a racionálisan tudni fogalmára. Az érteni ennél mélyebb és összetettebb – szükséges hozzá kultúrális beágyazódás, vagy legalábbis valamilyen kapcsolat a művész világával.

Látom, mindig elviszed a kérdést, vagy nem érted a lényeget: nem azt mondtam, hogy idegen kultúrák zenéje nem fog tetszeni, vagy minden európai zenét szeretni fogsz, hanem azt mondtam, hogy ha nincsen kultúrális beágyazódás, a zene is idegenül hathat, és nem fogod érteni a funkcióját, még azt sem fogod felismerni, hogy ez vallási zene-e. Nem a tetszésről vagy a nem tetszésről beszélek……és igen, tudom, hogy szereted ezt a fajta érvelést, ezért elmondom, hogy mindenre lehet ilyen és olyan példát találni, de ha valamiről általában gondolkodunk, akkor ez sehová sem vezet, mert nem a kivételllel kell foglalkozni, hanem a szabállyal, a szabályszerűséggel.

És nem skatulyákat hozok létre, hanem próbálok általános tényeket megállapítani a művészetről. Skatulyát például azok hoznak létre, akik modern művészetről beszélnek általában, mintha az egyetlen stílus lenne. Vagy szembeállítják az “egyszerű hívőt” a “sznob műértővel”. :))

Ebből az következik, hogy (megelőzendő a nyilvánvaló rámolvasását) attól függetlenül, hogy minden kultúrának van egyértelmű, világsikerre jogosan számító zenéje, tehát ami univerzális, nem igaz, hogy a zene egy olyan univerzális és egyetemes nyelv, amit mindenki megért. Mert nem. Van ilyen része is.

Ha egy szomorú képem nevetést váltana ki valakiből, esküszöm neked, megrendülnék, anélkül, hogy előtte azt vártam volna el, hogy mindenkiből ugyanazt váltsa ki. Szóval ne csúsztasd el a témát, mintha az az igény, hogy értsünk valamit azonos lenne azzal az elvárással, hogy ugyanazt érezze mindenki.

the hermit
Olvasó

Kifejezetten jó véleménnyel vagyok az értelmi képességeidről, de mivel ez így seggnyalásnak hat, nem fogom többször leírni, oszd be magadnak.

Szerintem alapvetően rosszul fogod fel az “érteni” fogalmát, mert leszűkíted a racionálisan tudni fogalmára.

Érteni az eszünkkel szoktuk a dolgokat. Fölösleges ezt tovább ragozni.

A kulturális beágyazódás természetesen szükséges, de én soha nem is tagadtam ezt- leírtam, hogy semmi nem létezik önmagában, a nagy büdös semmiben lebegve. viszont mi egy adott kultúrkörbe születtünk, és akik ezen belül alkottak/alkotnak, azokat értjük, és/vagy érezzük különösebb előtanulmányok nélkül is. A popkultúrára ez mindenképpen igaz.

(jönnek a kedvenc szélsőséges szembeállításaid)

Persze, elvégre én hoztam fel a gregorián zene hallatán értetlenül csodálkozó aboriginalt. No de amit szabad Jupiternek…

igen, szoktam példákat írni, de el lehet tőlük vonatkoztatni (ehhez persze az is kell, hogy akard érteni, amit írok). A zenét is csak példaként hoztam, írhattam volna 10 másik művészeti ágat, amikre nem igazak a kijelentéseid. Ehelyett belebonyolódtunk egy rétestészta hosszúságú vitába, holott elég lett volna beismerned, hogy tévedtél, rosszul, túl tágan általánosítottál. Ez az egyetlen dolog, amiben nem értek egyet veled.  Ne csinálj ebből hiúsági kérdést, mert akkor kénytelen leszek azt feltételezni, hogy te viszont mélyen lenézed az én értelmi képességeimet.

Én azt gondolom, a művészet, meg az azt befogadó kapcsolatában mindig van valami irracionális, megmagyarázhatatlan. Ha úgy tetszik, mágia. Létezik a tudatos megközelítés is, amiről te írsz, de az csak a fele történet.

Giordano Bruno
Újságíró

Csakhogy közben beláttam, hogy nem tévedtem (sőt, erősen úgy látom, hogy inkább te, ráadásul rosszul is dekódolsz), túl hamar reagáltam, a zenére is érvényes, amit írtam…………..:)

Az összes hosszadalmas (és megválaszolatlan) érvem erre vonatkozott. :))

Egyébként a magam részéről itt ki is szállok. Mivel ha kiderül, hogy a vitapartnerem a maga szempontjából már megnyerte a vitát, és az összes érvemet csak úgy látja, hogy a hiúság nem akarja belátni a tévedését, akkor abból az derül ki, hogy tisztességtelennek gondolja az érvelésemet (hiúság), és azok így nem is számítanak, legfeljebb magyarázkodásként hatnak.

the hermit
Olvasó

Nem beszélek tudatos megközelítésről!!!! Nem beszélek racionális megértésről!!!!! Racionalizálva beszélek az irracionálisról, és ez két külön dolog!

Ez így jó, ezt el tudom fogadni.

 

Giordano Bruno
Újságíró

Ezek szerint az ausztrál őslakó egyből érteni fogja a gregoriánt? Mivel a zene ősi nyelv? Ezek szerint a keresztény vallásos zene egy tőzsgyökeres kínaiból képes ugyanazt a képzetet kiváltani? Tényleg van zene előzmény nélkül, csak úgy önmagában?

Kezdj el hallgatni olyan zenéket, amelyeket teljesen más kultúrák hoztak létre, más zenei alapokon, más hangszerekkel, és hamar rá fogsz jönni, hogy amit te univerzális zenének gondolsz, ősi nyelvnek, az sokszor feltételezi az azonos kultúrát, máskülönben idegenül hat, és nem tölti be a funkcióját……….

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Ez egy érdekes kérdés, számít e mit akar közölni az adott mű alkotója vagy megrendelője vagy az esztétikai élmény számít. Ott vannak a csodálatos barlangfestmények, ma sem tudni miért készültek valójában, egy biztos nem művészi célból, mégis mindenkinek tetszenek. Ott vannak a piramisok, eredetileg vallási célból készültek, de ez nem sok embert érdekel, mindenki a látványt csodálja. Ott van az Akropolisz, ez is vallási célból készült és a perzsák elleni győzelem emlékére, ez sem fontos a túlnyomó többségnek. Szerintem egy mű értékét az adja, hogy készítője szándékától függetlenül is csodálatot vált ki az emberekből.

Giordano Bruno
Újságíró

Az a legfontosabb, hogy kérdéseink legyenek, mert azok azt mutatják, hogy gondolkodunk, és érezzük a problémákat. Ha csak sarkos válaszaink vannak, az rossz.

Ha nézek mondjuk egy ázsiai festményt, amelyen mitológiai hősök szerepelnek, és valóban tetszik, akkor az esztétikai élvezetnek magával kell hoznia azt, hogy érdekeljen, kik vannak a képen, mi a kép által elmondott történet, miért piros a bőre a katonának. Nem hiszek abban, hogy a valódi esztétikai élmény nem igényli egyúttal a tudást, az értést, az utánajárást.

Sokkal inkább hajlok rá, hogy az esztétikai élmény, amely megáll az élvezetnél, hamis.

A folyamat lehet kétirányú: az előzetes tudásom alapján értékelek egy képet, mert értem a célját, a szimbolikáját, és a céljához képest tudom értékelni, hogy beteljesítette-e. A másik irány pedig a fent vázolt, amikor maga a kép ösztönöz a tanulásra.

Slasher
Vendég
Slasher

Ha befejeztétek az ökörködést, akkor szeretnék én is gratulálni Attilának, és végtére is az egész csapatnak. Látjátok csak beszélnünk kellett arról, hogy terjeszkedni és reklámba rakni kellene magunkat, erre mindjárt az év elején megkeresnek Titeket egy ilyen felkéréssel. Ez annak a jele, hogy most már nem szabad megállni. Remélem Ti is jót röhögtök azon, hogy szeptemberben elgondolkodtatok mi legyen a Férfihang sorsa.

Csuzi Attila
Szerkesztő

Az egész közösség nevében köszönöm, mert több tucat írónak, szerkesztőnek, komment-szerzőnek egyszerre érdeme a Férfihang.hu felé irányuló bármilyen figyelem. Én is remélem, hogy mindenkor mindenkit meggyőz a közösség fejlődéstörténete arról, hogy van értelme…

Slasher
Vendég
Slasher

Igen, Én is így gondoltam, mert akárhogyan is nézzük, ez Mindannyiunk érdeme :)

Adam
Olvasó
Adam

szeptemberben elgondolkodtatok mi legyen a Férfihang sorsa

Miért, mi történt?

Slasher
Vendég
Slasher

Olvasd el a Férfihang című cikket!

Maestro
Szerkesztő

A hiúságukban sértett feministák petíciót indítottak az állítólagos gyűlöletkeltés és nőhibáztatás, sovinizmus ellen:
http://www.ipetitions.com/petition/the-polish-institute-budapest-should-condemn/

Lehet kommentelni is, de természetesen a feminista véleményszabadság nevében sűrűn törölnek…

Adam
Olvasó
Adam

dafaq? Ez parádés. Legalább felhívják ránk a figyelmet.

Egyébként olyan, mintha vmi amerikai szöveg másolata lenne:

A heteroszexuális fehér férfiak affelett érzett bánatában

Ebből látszik, hogy a kiscsajnak fogalma sincs, hogy a legdurvább patriarchátust mindig a homoszexuálisok hozták létre.

Fehér? Miért, érintettünk mi ilyen kérdéseket? Mindannyian WASP vagyunk, csak nem tudunk róla? A republikánus párt támogat minket? :D

Maestro
Szerkesztő

Ezek csak a hívószavak, amire majd ugranak a felületesen olvasó, jó szándékú olvasók: Hogy mi? Itten homofóbiáskodnak meg rasszistáskodnak, és még a nőket is gyűlölik? Hadd írom alá menten, tilcsák be őket, mert én felvilágosult toleráns emberként látni sem bírom az ilyesmit…

Adam
Olvasó
Adam

Egyébként én ezért nem nézem jó szemmel, ha az oldalon, akár komment formájában is előjön a holokauszt, a cigányok, arabok stb. Ugyanis jelenleg az a legnagyobb veszély az antifeminizmusra, hogy összemossák a szélsőjobbal. Láthatjátok, hogy nem alaptalan a félelmem.

Deansdale
Admin

Az, hogy mit mondunk vagy mit csinálunk, nekik teljesen mindegy. Egyértelműen hazudnak így is, és mondhatnánk akármi mást, akkor is hazudnának. És ha már úgyis ez van, jobbszeretem kendőzetlenül elmondani az igazat, nem odafigyelve az intoleráns polkorrekt cenzorok hóbortjaira. Ha a feministák tisztességesen játszanának, akkor meg lehetne próbálni az óvatosabb fogalmazásmódot, de megkérdezhetjük mondjuk Tamási Erzsébetet, hogy neki mennyire vált be.

Adam
Olvasó
Adam

Ezzel együtt azt mondom, hogy nem írhatunk ilyesmiket, mert az támadási felület. Vannak megosztó tabutémák, amiket nem jó bolygatni.

Deansdale
Admin

Már majdnem nekiálltam cikket írni, mikor rájöttem, talán inkább azoknak kellene, akik érintettebbek a kérdésben. Annyi hülyeséget összehordanak a petícióban, amire már érdemes reagálni.

Maestro
Szerkesztő

Mindenesetre, ezzel új szakaszába lépett a Férfihang elleni feminista vinnyogás. Eddig csak hazug és lekicsinylő dolgokat írtak róla, gondosan ügyelve arra, hogy le ne írják az oldal nevét. Ez viszont nyílt támadás, szellemes válaszcikkre nem futja a tehetségükből, hát marad a jó öreg betiltásért óbégatás.

Adam
Olvasó
Adam

Egyetértek. Itt nem a petíció a lényeg(most legyünk őszinték: petíciókkal ritkán lehet elérni vmit). Ami itt igazán fontos, az a feministák reakciója. Rávilágítottak a férgekre lámpával, ők pedig elkezdtek habzani, rángatózni.

Érdemes megvizsgálni a dolgok menetét, hogy most történt vmi, ami egy kicsit a figyelem középpontjába terelte az antifeminizmust(azért írom, hogy “kicsit”, mert azért nem ettől zengett a sajtó). Ők pedig befostak, elkezdtek sikítani, hisztizni. Már ennyitől is. Eddig ellenszél nélkül működtek, most azonban megcsapta őket a dolog. Nem is tudták rendesen kezelni a helyzetet. Eleve a petíció szövegében van egy különös ellentmondás: azt írja, hogy az Fh egy “marginális” jelenség. Mégis, pont ő nagyította fel ezt a jelenséget a petícióval.(Szerencsére nem marginális. A magyar neten is egyre több antifeministát látok)

A másik, a “határok” kijelölése. Ezzel a “fehér, heteró”-szöveggel egyértelműen a szélsőjobb táborába próbálnak minket benyomni. Ezt nem engedhetjük. Azonban egyúttal előnyt is kovácsolhatunk belőle.

Pár hónapja írtam: ha beindul a dolog, akkor fel kell készülnünk arra, hogy mi lesz a csatatéren. Ennél sokkal durvább támadásokat fogunk kapni. A helyzet pedig kétségtelenül fokozódik(a kiállítás is ezt bizonyítja).

Franciska
Olvasó
Franciska

Regisztráltam erre az idióta petíciós portálra, valaki légyszi tegyen fel egy ellenpetíciót, hogy aláírhassam. :)

hgyi
Szerkesztő

Egy ellen-valaminek nem látom sok értelmét. Max. annyit, hogy mégjobban előjöjjön az eredeti petíció óvodás jellege.
No és kiknek írnánk az ellen-petíciót? Azt sem lehet tudni, kik pattognak ilyen hevesen és bumfordin. Merthogy én nem találom, hogy oda lenne írva egy szervezet, vagy néhány név, akik vállalják ezt az írást.

Franciska
Olvasó
Franciska

A Lengyel Intézetnek kell címezni. Én a szervezőt féltem, nehogy kirúgják. Ha a petíciózók látják, hogy ez a mobbing taktika működik, akkor naponta fognak célba venni nekik nem tetsző embereket.

Ha a feministák petíciójára jön párszáz aláírás (kb. ennyien vannak), az ellenpetícióra meg pár ezer, az azért jelentene valamit.

hgyi
Szerkesztő

A kiállítás kurátorát nem féltem. :o)
A Lengyel Intézet pedig egy mukkot sem fog érteni az egészből.

Maestro
Szerkesztő

Nem hiszem, hogy ilyen cicaharc-szinten kell ebbe beszállni. Ez büntetőjogi kategória, nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazással van tele a petíció.

Adam
Olvasó
Adam

Miért, pert akarsz indítani?

Adam
Olvasó
Adam

Amúgy a petíció viszonylag normálisan kezdődik(mondandótól függetlenül), értelmes a megfogalmazás. Aztán egyre inkább kiérződik belőle a sértődöttség. A cérna itt szakadt el az írójánál: hogy többé nem az egész univerzum őket szolgálja ki, se osztozni nem akarunk, se együtt nem érzünk velük.

Ez azért már elég gyerekes megfogalmazás. Az embernek az az érzése, hogy nem petíciót olvas, hanem egy tinilány kirohanását a face-en, miután a pasija szakított vele.(minden pasi disznóóóó)

A 100 aláírás pedig lepkefing, általában 100 ezernél kezdik a komolyabb petíciókat.

Maestro
Szerkesztő

Ismerek egy feministát, aki szintén viszonylag ügyes írással kezdi, de ahogy belelovalja magát, szépen előtör belőle a gyerekes sértettség és hiszti. Nem csodálkoznék, ha e mögött is ő állna…

hgyi
Szerkesztő

Azért arra erősen kíváncsi lennék, mi erre a Lengyel Intézet és a kiállítások kurátorainak reakciója. Azért írom többesszámban, mert a “Panska Skórka” c. kiállítással párban nyílt a “Lányok tudják a fiúk nem…”, és a művésznők nem akartak elhatárolódni művész kollégáik kiállításától. Nem voltak rajta felháborodva, nem tartották a fiúk kiállítását közösség elleni izgatásnak.

Szerintem a művésztársadalmat is felháborítja az a követelés, miszerint: “Arra kérjük a Lengyel Intézetet, hogy  …  ne biztosítson teret olyan kurátorok gyakorlatának, akik ilyen eszmékkel gyarmatosítják a művészeti diskurzust és visszaélnek a nyilvánossággal járó felelősségükkel.”

Maestro
Szerkesztő

Biztos vagyok benne, hogy ez a szánalmas petíció nem azoknak a művésznőknek az alkotása, az itt-ott megbicsakló fogalmazás és a hazug vádak serege inkább fanatikus feministára enged következtetni.

hgyi
Szerkesztő

Az is eszembe jutott, hogy ha ezek a feministák támadják a Lengyel Intézetet – és a szakértőiket, akik a kiállítások szervezésével foglalkoznak -, hozzá nem értéssel és egyebekkel vádolják őket, ezzel megkérdőjelezik az ott kiállító feminista művésznők kompetenciáját is, az ő kiállításukat is “lenullázzák”.

És különbenis… ezeknek a petíció-gyártóknak valami bajuk van a lengyelekkel?

Maestro
Szerkesztő

Az könnyen lehet… Aki képes valakit a nemek közti egyenjogúságra törekvéséért támadni, attól a rasszizmus sem idegen. Bár hogy mi a fene bajuk lehet a lengyelekkel, akikkel évszázadok óta hagyományos barátságban vagyunk, és szemlyes tapasztalataim szerint is igen barátságosak… Talán csak néhány frusztrált gyűlölködő trollkodott egy kicsit.

Adam
Olvasó
Adam

Attól, hogy az intézetet fikázzák, még az országot nem. Vagy lemaradtam vmiről?

hgyi
Szerkesztő

Igen, lemaradtál.
Nem Lengyelországról beszéltünk.
A Lengyel Intézet a lengyel kultúra “szóvivője” Magyarországon.
A budapesti Lengyel Intézet története, sorsa, működése a sokat emlegetett lengyel-magyar barátság kézzelfogható bizonyítéka, melynek sikerült kiállni az idő próbáját. A jövőben közös feladatunk nem pusztán ennek az értékes hagyománynak az ápolása, de annak új tartalmakkal való gazdagítása – a fiatal nemzedék elvárásainak és szükségleteinek megfelelően, a folyton változó idők tevékeny szemtanújaként.”

Azzal, hogy ilyen módon, ezekkel az “érvekkel”  fikázzák az Intézetet, megkérdőjelezik létjogosultságukat, az igazgatónő (Katarzyna Sitko) hozzáértését, ítélőképességét. Esetleg azért támadják őket, mert nem szeretik a lengyeleket.  (hiába van ott az a “méltató” mondat, nem hiteles az előzményeket tekintve.)

Adam
Olvasó
Adam

Az rendben van, nem azt nem értettem. Csak én nem láttam bele a szövegbe ezt a tartalmat.

Koriander
Olvasó

ne biztosítson teret olyan kurátorok gyakorlatának“- mit jelent ez?  ez nem marginalitás? ok. nem tetszik vmi vkinek, de miért kell vkit kvázi likvidálni kirúgatni? véleményszabadság?

emmeg nagyon jó “Roppant zavaró jelenség, ahogy a szólásszabadság létfontosságú gyakorlatával visszaélve gyűlületbeszédnek és a közösség elleni izgatásnak adnak nyilvánosságot.” -a szerzőnek bizti  remegett a keze a gyűlÜlettől kb. egy centis kilengéssel?

Bazinga
Újságíró

A heteroszexuális fehér férfiak affelett érzett bánatában, hogy többé nem az egész univerzum őket szolgálja ki, se osztozni nem akarunk, se együtt nem érzünk velük.

Ezek szerint nincs is “férfiuralom”? (MIndig tanulok valami újat)

Adam
Olvasó
Adam

Tényleg, 1 rövid petícióban ennyi baromságot…erre is csak a femik képesek. Mindegy, mivel saját szervezeteikben nincsen ellenőrzés, ezért bárki csinálhat akármit, nincs következménye.

Maestro
Szerkesztő

Á, teljesen betegek ezek. A saját kontrollvágyukat vetítik ki másokra. Hiszen látod, pl. a reprodukciós jogok mind a nők kezében vannak, és ha a férfi csak egy apró részjogot akar, akkor az már ‘totális kontrollt akar gyakorolni a nők felett’…

.
Olvasó

Egy kérdésem van csak: rendpárti mint szitokszó…?

Maestro
Szerkesztő

A szélsőséges szexisták számára az :-)

Adam
Olvasó
Adam

Ezzel beismerik, hogy ők káoszpártiak. Hát igen, a burkolt fasisztázás nem maradhat ki.

Deansdale
Admin

Mivel nem mozgok se pro-, se antifasiszta körökben, és a Férfihangnak sincs semmi köze ezekhez, elsőre nekem se jött le, hogy mit is akarnak mondani. Ők a rend ellen vannak, rendbontók, rendellenesek, netán rendetlenek? És azzal vádaskodnak, hogy van aki szerint a rend pozitívum? Kitalálhatnának jobb szitokszavakat is, mert a “rendpárti” abszolút nem vezet rá a hozzákapcsolt jelentésére, azt kívülről kell belemagyarázni, ami miatt sánta az egész.

Adam
Olvasó
Adam

Egyébként az egyház támadást indított a gender-ideológia ellen Lengyelországban: http://news.yahoo.com/polish-catholic-church-declares-war-39-gender-theory-033348099.html

Maestro
Szerkesztő

Hm… Lehet, hogy ezért támadtak most a feministák a Lengyel Intézet kiállítására? Valami ideológiai válaszcsapás?

Kodo
Újságíró
Kodo

Gyűlöletbeszéd? Szinte bármire rá lehet fogni.
Van amire viszont ráfogni se kell, mert nyilvánvalóan saját maga adja magát, bizonyítva hogy tényleg odatartozik, mint pl a hímsovinisztázás, a férfierőszak sztereotípiájának szexista terjesztése és még sorolhatnám.
Indítsunk mi is egy ellen-petíciót? Ugyan már, gyerekes hiszti ez a kirekesztők és a szólásszabadságot is tagadó gyűlölködők részéről.
Egy ellencikket viszont szerintem is feltétlenül megérne a dolog.

Adam
Olvasó
Adam

Szerintem nem lesz semmi a dologból, a Lengyel Intézet nem fog válaszolni. Ráadásul egyértelmű a kettős mérce. Ha az antifeminista művészeknek nincs joga ilyesmihez, akkor a feministáknak sincs.

hgyi
Szerkesztő

Nincs szó antifeminista művészekről.

CurioSophus
Olvasó
CurioSophus

Úgy néz ki, hogy a “feminizmus vs.patriachialitás” harcot kb. 22.000. évvel ezelőtt már egyszer “megvívták”:

http://www.origo.hu/tudomany/20181013-megsem-evat-teremtette-isten-a-vilag-elso-nojekent.html